Isten, áldd meg a magyart, jó kedvvel, bőséggel

„Isten, áldd meg a magyart, jó kedvvel, bőséggel…”

Csak együtt sikerülhet! A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség Európa-programja 2004

Kiadja a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség

Tartalom

I . E U R Ó PA A V I L Á G B A N, M A GYA R O R S Z Á G E U R Ó PÁ B A N 1. Európa-képünk 1.1. Európa – a közösségek közössége 1.2. Több sebesség helyett egyenrangúság 1.3. Közös hatáskörök: csak a nemzeti érdek jobb képviselete érdekében 1.4. Külpolitikánk, nemzetpolitikánk új lehetőségek előtt 1.5. A munkán és a tudáson alapuló erős, versenyképes belső gazdaság 2. Eszközök és módszerek 2.1. Nemzeti érdekérvényesítés – a realitás, a rugalmasság és a kreativitás ötvözése 2.2. Hazai feltételrendszer – egyeztetés, szakértelem, jogállamiság a) Egyeztetésre épülő, egységes nemzeti fellépés b) Hitelesség, tekintély, szakértelem c) A hazai intézményrendszer európai szintű működése d) Jogi kultúra, jogállamiság, demokrácia 3. Biztonságban Európában és a világban II. E U R Ó PA - K É PÜ N K F Ő E L E M E I 1. Európai Alkotmány, alkotmányos értékek, intézmények 1.1. Magyarok az uniós intézményekben 1.2. A hazai uniós koordinációs mechanizmus 1.3. Az európai parlamenti képviselők jogállása 1.4. Egységes európai parlamenti választási rendszer 2. Kül-, biztonság- és védelempolitika 3. Közösségek közössége – kisebbségek az Európai Unióban 3.1. Nemzetstratégia az Európai Unióban: a magyar nyelvi-kulturális közösség uniós tagsága – magyar nyelvi-kulturális makrorégió 3.2. A mai állapotok a kisebbségvédelem területén az Európai Unióban 3.3. Térségpolitika – státustörvény, alapszerződések, vegyesbizottságok 3.4. Teendők az uniós kisebbségvédelem területén

7

4. Külgazdaság 4.1. A hazai piac védelme 4.2. A magyar export feltételei 4.3. Vámtarifa 4.4. Befektetési politika, negatív hatások, jogi környezet 5. Magyarország EU-csatlakozásának egyes gazdasági kérdései 5.1. Az euró bevezetése Magyarországon 5.2.Fogyasztóvédelem és a védzáradék kérdése 5.3. Energiapolitika 5.4. Közlekedés, szállítás 5.5. A gyógyszerek szabadalmi oltalma 5.6. Állami támogatások 5.7. Adópolitika 6. Költségvetés 6.1. A távlatos költségvetés jövője 6.2. A költségvetés bevételei 6.3.Az éves uniós költségvetések 6.4. A saját erő kérdése 7. Foglalkoztatáspolitika, munkaügy 7.1. A jövő záloga a teljes foglalkoztatottság 7.2. Félmillió új munkahelyet 2010-ig 7.3. Rugalmas munkaerőpiacot a munkavállalók és a munkaadók számára 7.4. Az alkalmazkodóképesség feltétele a munkaerőpiacon a jó egészségi állapot és a versenyképes tudás 7.5. Tenni magunkért és a jövőnkért 8. Mezőgazdaság 8.1. Alapvetések 8.2. A változó közös agrárpolitika 8.3. A nemzeti mozgástér megőrzése és bővítése 8.4. A föld továbbra is fontos 8.5. Az erdő és a környezetvédelem 8.6. Több demokráciát az agrárdöntésekben 9. Szociális és családpolitika, demográfiai kérdések, esélyegyenlőség 9.1. Szociálpolitika 9.2. Családpolitika 9.3. Esélyegyenlőség

8

9.4. Társadalombiztosítás 9.5. Egészségügy 10. Uniós alapok, pályáztatás 10.1. Uniós csatlakozásunk alapdokumentuma: a Nemzeti Fejlesztési Terv 10.2. Operatív Programok, kiegészítő dokumentumok, pályázati kiírások 10.3.A pályáztatás módja, feltételei, elbírálás szempontjai, az önerő és a magyar társfinanszírozás kérdései 10.4. Intézményrendszer, uniós források 11. Kultúra, média, ifjúság, sport 11.1. A kulturális sokszínűség megőrzése 11.2. Média – uniós programok, önkorlátozó televízió 11.3. Kulturális örökségvédelem – uniós támogatás 11.4. Ifjúságpolitika 11.5. Sport 12. Oktatás, tudomány, kutatás-fejlesztés, információs társadalom 12.1. Együttműködés és nemzeti értékek 12.2. Közoktatás, szakképzés 12.3. Felsőoktatás 12.4. A kutatás-fejlesztés visszanyeri rangját 12.5. Információtechnológia 13. A polgárok szabadsága és jogai, együttműködés a bel-és igazságügy terén 13.1. Kihívások a bel- és igazságügyi együttműködés területén 13.2. Kiemelt jelentőségű magyar vonatkozású prioritások 14. Környezetvédelem 14.1. Felzárkózás 14.2. Pályázatok 14.3. Természetvédelem, kockázatkezelés 14.4. Hazai környezeti ipar kiépítése 15. A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség és az Európai Unió 15.1. Az eddig megtett út 15.2. A Szövetség feladatai az Európai Néppártban

9

FIDESZ – MAGYAR POLGÁRI SZÖVETSÉG

I. EURÓPA A VILÁGBAN, MAGYARORSZÁG EURÓPÁBAN

A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség (a továbbiakban a Szövetség) és a vele a kereszténydemokrata elvek alapján együttműködő szervezetek, mint a Kereszténydemokrata Néppárt, a Fidelitas, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség, a Kisgazda Polgári Egyesület és a Lungo Drom számára természetes, hogy az egyes ember és az emberek közösségei is Isten áldását kérik, ha valami új, jelentős változás előtt állnak. A Szövetség tagjai tudják, hogy a modern Európában is megőrzött értékek által a keresztény kultúrából fakadtak, és attól hosszabb távon sem szakíthatók el. Osztjuk Robert Schuman véleményét: „A demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.” A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség alaptéziseit az Európai Unióhoz való csatlakozásról a 2002 végén megjelentetett Európa a jövőnk, Magyarország a hazánk című vitairat tartalmazza, melynek megállapításai 2004ben, a belépést közvetlenül megelőző hónapokban is érvényesek. Bár e tézisek változatlanok, az elmúlt több mint egy évben természetesen új folyamatok is végbementek a világban, az Európai Unióban és Magyarország belső politikai-gazdasági terében. Az egyik változatlan alaptétel, hogy Magyarország nem új tagja a fejlett Európának. Több mint ezer éve – sok más jelenlegi EU tagállamnál hosszabb ideje – tagja és alakítója vagyunk a fejlett Európának. Részvételünket – nem saját elhatározásunkból – a II. világháborút követő paktumok szakították meg, melyek több mint négy évtizedre kizártak minket a fejlett Európából; a szovjet érdekszférába, a KGST és a Varsói Szerződés kötelékébe kényszerítve Magyarországot. E kiszakítás akaratunk ellenére történt és mesterséges volt, mivel hosszú évszázadok szerves fejlődését szakította meg. Következménye ugyanakkor hosszan tartó, nehezen megváltoztatható valóság lett. A négy évtizedes „távollét” következtében Magyarország gazdasági fejlődése elmaradt nemcsak a fejlett Nyugatétól, hanem Dél11

EURÓPA-PROGR AM

Európa számos országáétól is. Nemcsak a gazdaság nagysága, hanem belső szerkezete, a világ és Európa külső gazdasági tereihez való viszonya is deformálódott. Mindezek nyomán Magyarország – bár a rendszerváltozás után a gyors liberalizáció és nyitás következtében rövid idő alatt újra erőskötődéseket alakított ki a Nyugattal – a gazdasági fejlettségbéli sok évtizedes lemaradást nem tudta behozni. A keleti blokk országai a rendszerváltozás után csak minimális segítséget kaptak a nem önszántukból bekövetkezett leszakadás felszámolásához, a felzárkózáshoz a fejlett országoktól. Az uniós csatlakozás előestéjén is csak annyit mondhatunk, hogy új tagországként egyelőre az egyenlő elbánás, vagy legalábbis annak megközelítése lehet csak a célunk, hiszen a strukturális és kohéziós alapokból a hozzáférés mértéke és lehetősége kedvezőtlenebb számunkra, mint a már most tagsággal rendelkező országoké, a közvetlen mezőgazdasági támogatások terén pedig a negatív irányú egyenlőtlen elbánás és annak következményei még erőteljesebbek. E tényező csak erősíti annak az alaptézisnek az igazságát, hogy a gyenge országok könnyen hátrányba kerülhetnek, míg az erősek az integrációból újabb erőhöz, hozzáadott értékhez juthatnak. Mindennek tükrében elengedhetetlen, hogy hazánk határozott és kimunkált jövőképpel rendelkezzen Európáról, az ott betöltött magyar feladatokról és küldetésről: miként ítéljük meg az európai integráció jövőjét, és milyen irányban kívánjuk e folyamat alakulását befolyásolni. Ennek azért is nagy jelentősége van, mert az Unióban – először a történelem folyamán – valódi alkotmányozás folyik. Nem egy kész Európához csatlakozunk tehát, hanem részt vehetünk a XXI. század Európai Uniójának felépítésében. Kiindulópontként le kell szögezni, hogy a nemzeti érdekérvényesítés első számú kötelességünk. Az EU nem szociális intézmény, ahol a magatehetetlen kormányok vénájába infúzióval csöpögtetik az éltető támogatásokat a gazdaság vérkeringésének fenntartása érdekében. Magyarországnak folyamatosan és következetesen kell képviselnie saját álláspontját, és törekednie kell arra, hogy az Unió fejlődése a neki kedvező irányba alakuljon. Az Európai Unió nem válhat gazdasági társasággá, ahol a részvénytulajdonosok az alaptőkéből való részesedésük arányában jogosultak osztalékra. A nemzetek közötti szolidaritásnak meghatározónak kell lennie az Unió céljainak kitűzésében és a felhasznált eszközök megválasztásában. Az európai integráció jövőbéli alakulásával kapcsolatos magyar érdek szem előtt tartása mellett ugyanakkor hiba lenne, ha a jövőkép külső megjelenítésénél kizárólag a magyar szempontokra hivatkoznánk. Természetesen valamennyi tagállam esetében a saját nemzeti érdek a meghatározó, de ezt minden tagállam igyekszik – esetenként több vagy kevesebb sikerrel – európai, tehát integrációs érdekként is megjeleníteni. Ha világos Európa-képpel rendelkezünk, akkor egyben a tagállamként való működésünk súlypontjait is meghatároztuk, tehát azt, hogy mi Magyarország küldetése az EU-ban. 12


1. Európa-képünk 1.1. Európa – a közösségek közössége Az első kérdés a „nemzetek feletti Európa” és a „nemzetek Európája” közötti klasszikus ellentéttel, illetve versengéssel kapcsolatos állásfoglalás. Kiindulópontunk, hogy ki kell lépnünk ennek az ellentétnek a köréből, túl kell lépni, meg kell haladni ezt a vitát. Két kitörési pont kínálkozik. Az egyik a regionalizmus, a helyi önkormányzatiság erősítése, a másik az emberek adott esetben területhez nem kötött közösségeinek (így a nemzeti kisebbségeknek) erőteljesebb elismerése és befogadása. Ha e két, egyaránt a szubszidiaritás elvére épülő tételt összekapcsoljuk, akkor fokozottan el kell ismernünk a helyi és a közösségi autonómiákat, önkormányzatokat, amelyek a jövő Európájának formálásában meghatározó szerepet kell hogy játsszanak. A „nemzetek feletti Európa” egy Európai Egyesült Államok megteremtését jelentené, ahol a döntések többsége az emberektől, az ő közösségeiktől távol születne meg, ezért a Szövetség azt elutasítja. Nem a tagállamok felett kell ugyanis kialakítani az Uniót, hanem az Uniónak kell biztosítania a tagállamok hatékony együttműködését. A „nemzetek Európája” koncepció pedig nemcsak azért nem támogatható, mert a „nemzet” kifejezés ebben az esetben pontatlan (illetve csak a politikai nemzetet jelöli), hanem azért is, mert képviselői hagyományosan a homogén nemzetállam fikciójából indultak ki. Az európai integráció eddigi és jövőbeli sikerének legfontosabb feltétele e fikció elvetése, a decentralizáció, a szubszidiaritás és az önkormányzatiság fokozott elismerése. A homogén nemzetállam koncepciójának elutasítását jelenti a „közösségek közössége” meghatározás, amely utal a szubszidiaritás mindkét említett összetevőjére, azaz a helyi önkormányzatok erősítésére és a területtől független közösségek fokozott elismerésére. A tagállami keretek a XXI. században már sok tekintetben nem elegendőek arra, hogy Európa minden polgára biztonságban és jólétben élhessen. Emiatt van szükség az uniós intézmények hatáskörének megerősítésére, de szigorúan csak azokon a területeken, ahol a közösségi cselekvés hatékonyabb, mint a nemzeti, vagy a nemzeti szint alatti fellépés. Az uniós kompetenciák gyakorlásának feltétlenül átláthatónak, felelősnek és demokratikusnak kell lennie. Így a szuverenitás első számú letéteményeseinek, a parlamenteknek a szerepét nem szabad kiüresíteni az uniós döntéshozatalban. Az Unió intézményi háromszögében az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak hatékonyan kell együttműködnie annak érdekében, hogy a látszatát is elkerüljük annak, hogy a döntések a polgárok feje fölött születnek. Minden tagállami kormánynak pedig biztosítania kell, hogy a tanácsbeli álláspontja meghatározása előtt figyelembe veszi a nemzeti törvényhozás véleményét. Az Európai Unió országainak csoportját az tartja össze, hogy közös értékeket vallanak, és közösek a céljaik. 13

EURÓPA-PROGR AM

Kultúrájuk, hagyományaik ugyanakkor különbözőek, és eltérő nyelveken beszélnek. A közös célok elérése sem uniformizált, minden ország maga választja meg, hogy milyen úton törekszik a közös célok elérésére. A globális folyamatok sajátos módon ezt a fejlődést nem gátolják, hanem inkább segítik. Mindennek feltétele, hogy az Európai Unióban egy homogén, központosított rendszer helyett a helyi és közösségi önrendelkezés valósuljon meg. Ezáltal a közösségek, ezen belül a nemzeti közösségek és nemzeti kisebbségek önazonossága nem gyengülne, hanem erősödne, és így fennmaradhatna az európai fejlődés lényegét és zálogát képező sokszínűség.

1.2. Több sebesség helyett egyenrangúság A másik lényeges kérdés, hogy milyen álláspontot foglaljunk el a két- vagy többsebességes Európa kérdésében. Először mindenekelőtt a fogalmakat kell tisztázni. A kétsebességes Európa ma is létezik (például Dánia és az Egyesült Királyság nem tagja sem az euró-, sem a schengeni övezetnek), de ezen szabadon választott „kívülmaradások” (opt outok) ellenére sem mondható, hogy végleges állapotról van szó. Itt tehát a „sebesség” kifejezés helyes, mivel a végcél azonos, csak a különböző tagállamok különböző időpontban érik azt el. Nincs különösebb gond a „megerősített együttműködéssel” sem, hiszen ez adott esetben az integrációs folyamat előrelendítésének az eszköze is lehet, feltéve, hogy bizonyos alapvető kritériumoknak (nyitottság, kívül maradók segítése) megfelel, és csak meghatározott kérdésekre vonatkozik. Alapvető gondot jelenthet azonban a „kemény mag” koncepciója és az, hogy a két- vagy többsebességes Európa gondolatának jelenlegi felvetői lényegében erre gondolnak. Ennek megteremtése – legalábbis egy-két évtizedig – nem lehet magyar érdek, hiszen Magyarország minden fogadkozása és politikai deklarációja ellenére sem lehet alkalmas arra, hogy akár gazdasági-pénzügyi, akár jogi-intézményi szempontból, akár például a védelmi képességek szempontjából az integráció fejlettebb, kemény magjához tartozzon. A „koncentrikus körök Európája” létrehozása azonban európai érdek sem lehet, hiszen elkerülhetetlenül a differenciáció, a belső dezintegrációs folyamatok felerősödését váltaná ki, ami végső soron magát az egységesülés folyamatát is végveszélybe sodorná. Mindezt világosan és őszintén ki lehet most is mondani, a „kemény magba” való bekapcsolódásunk lehetőségére vonatkozó szirénhangokat pedig nem szabad komolyan venni. A többsebességes Európa gondolata azért is veszélyes számunkra, mert egy történelmi pillanatban, a kontinens újraegyesítésének percében hamis üzentet közvetít az európai közvélemény felé: belép tíz ország, tehát át kell alakítani az európai struktúrákat, mert az „újak” szétfeszítik azokat. Innen már nagyon könnyű eljutni ahhoz a 14


megállapításhoz, hogy az Unió problémáinak forrásaként az elkövetkező évtizedekben a most csatlakozó országokat jelöljék meg. Ha most különböző sebességekre váltunk, akkor az „ők” és „mi”, a „régiek” és „újak” címkék tartósan fennmaradnak. A Szövetség számára az Európai Unió legátütőbb erejű értéke a stabilitás. Ennek pillérei a következők: 1. döntései demokratikusak, melyek magát a demokráciát is erősítik, 2. külkapcsolataiban, illetve gazdasági szabályozórendszere által kiegyensúlyozott, 3. politikai egységre törekszik. Ezért számunkra az Európai Unió erkölcsi egységben megragadható valóság. Erre hivatkozva vállalunk súlyos terheket, ezért kérünk segítséget nehézségeink áthidalásához, ezért lenne számunkra elviselhetetlen Európa bármilyen újabb megosztottsága régiek és újak, ők és mi, lassabbak és gyorsabbak, szegények és jómódúak kategóriái szerint.

1.3. Közös hatáskörök csak a nemzeti érdek jobb képviselete érdekében A jövőbéli folyamatok szempontjából döntő gyakorlati jelentősége van annak, hogy mely hatásköröket gyakoroljuk a jövőben a tagállamokkal, illetve az uniós intézményekkel közösen, valamint hogy a közösségi hatásköröket milyen módon gyakoroljuk (egyhangúsággal vagy minősített többséggel). Ezt a kérdést a Szövetség koncepciójában nem kell általános jelleggel megválaszolni. A magyar érdek ugyanis csak az egyes konkrét területet, kérdéscsoportot illetően azonosítható, és ennek megfelelően azt mindig a konkrét területre, kérdésre tekintettel kell képviselni. (Például jelenleg nem áll érdekünkben, hogy az adózási kérdések átkerüljenek a minősített többséggel hozható döntések körébe, de lehet, hogy néhány év múlva megváltozik a helyzet.) A hatáskörök közös gyakorlása és a minősített többséggel hozható döntések kérdése tehát konkrét és nem általános elméleti kérdés; a lényeg a magyar érdekek felismerése, meghatározása és határozott képviselete.

1.4. Külpolitikánk, nemzetpolitikánk új lehetőségek előtt Európa-képünk meghatározásához az is hozzátartozik, hogy külkapcsolati szempontból is elhelyezzük az Uniót a világtérképen, valamint hogy átgondoljuk, szükség van-e a magyar külkapcsolati rendszer és a magyar nemzetpolitika újradefiniálására. Az egykori gazdasági óriás, az Európai Közösségek (közismertebb nevén: Közös Piac) mára már – saját belső 15

EURÓPA-PROGR AM

fejlődése révén – Európai Unió néven politikai tényezővé is vált, ami együtt járt biztonságpolitikai, sőt védelempolitikai szerepének megerősödésével is. Ez elkerülhetetlen és önmagában nem is okoz problémát. Mivel azonban Magyarország szempontjából az atlanti kapocs erős és kikezdhetetlen, ezért olyan szervezeti és egyeztetési mechanizmusok erősítését kell támogatni, ahol a cselekvések iránya egyértelműen meghatározható, s nem kettőzzük meg sem a képességeket, sem a struktúrákat. Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy az EU is kiépíti a maga katonai képességeit arra az esetre, ha autonóm módon kíván fellépni, a NATO-val történő konzultáció után, esetleg NATO-eszközök nélkül. Magyarországnak az az érdeke, hogy a globális biztonságpolitikai szerepet továbbra is a NATO töltse be. A közös európai külpolitika egyre szélesebb válságkezelő és megelőző eszköztárában (segélyek adása és megvonása, szankciók a kereskedelempolitikában, vízum és beutazási koordináció stb.) a magyar külpolitika számára kiemelkedő fontosságú, hogy az Európai Unió elsősorban saját szomszédságában lépjen fel határozottan és eredményesen, és ne vonja el figyelmét a volt gyarmatok kiemelt külpolitikai kezelése. Az Unió tehát fogadja be, tegye magáévá az új tagállamok problémáit, prioritásaink váljanak az Unió prioritásaivá is. Ehhez a politikához szövetségeseket kell találnunk. Feladatunk többrétű. Először, a balkáni és ukrajnai történéseket hitelesen kell közvetítenünk az Unió felé, s elő kell segítenünk, hogy az Unió ne tömbként kezelje ezeket az országokat. Másodszor, mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy a mostani bővítés egyenes folytatásaként, a teljes eddig érvényes kritériumrendszert alkalmazva történjen meg Bulgária, Horvátország és Románia felvétele. Saját prioritásunk tudatosítása mellett azonban fogékonynak kell mutatkoznunk mások érzékenységére is; ez az Unió esetében azt jelenti, hogy fel kell ismernünk, mekkora jelentősége van a mediterrán térségnek Európa jövője szempontjából. A problémák megértésén túl ki kell dolgoznunk saját politikánkat a Földközi-tenger országaival való kapcsolattartásra. Biztonságunk és teherbírásunk érdekében törekedni kell arra, hogy a külső határvédelem anyagi terhein a schengeni rendszerbe történt belépésünk után is osztozzon az Unió, vagyis ebben is mutasson szolidaritást. A nemzetpolitika oldaláról közelítve először is azt kell kiemelni, hogy az európai uniós csatlakozás a nemzeti újraegyesítés egyik eszköze. Május 1-jén nem 10 millió magyar állampolgár, hanem kb. 10,8 millió magyar válik uniós polgárrá, s ez a szám Románia későbbi csatlakozásával 12,4 millióra nő. A magyar nyelv hivatalos uniós nyelvvé válik, az egységes piac és a belső határok menti együttműködésre előirányzott közösségi források pedig eddig nem látott lehetőségeket nyitnak a különböző országokban élő magyar vállalkozók számára, akik előtt eddig vámhatárok és adminisztratív akadályok tornyosultak. 16


Az uniós csatlakozással az is lehetővé válik, hogy közös formális vagy informális magyar intézményeket hozzunk létre, a tagállamokban lévő magyar szervezetek együttműködési fórumaként. Ilyen lehet például a már létező együttműködés az EPP magyar képviselőcsoportjai között vagy a határon túli magyarok lobbiirodájának megnyitása Brüsszelben. Így olyan ügyeket tudunk majd szervezetten képviselni és napirenden tartatni, mint a kisebbségi jogok, a közösségi autonómia elismertetése, kodifikációja. Az Európai Néppárton belül különösen érdemes a kisebbségi közösségi önrendelkezést a hagyományosan kereszténydemokrata elvnek számító szubszidiaritás fogalomkörébe építeni. Külön kezelendő kérdés, hogyan hat az elvándorlás, különösen a magyarországi agyelszívás a csak később csatlakozó vagy perspektivikusan az EU-n kívül maradó országok magyarságára. Át kell gondolnunk, EU-tagállamként hogyan kívánjuk ápolni a kapcsolatokat a tartósan az Unión kívül maradó nemzetrészekkel – ez felveti a vízummentesség/vízumkényszer, a kishatárforgalom, a kettős állampolgárság és a státustörvény jövőjével kapcsolatos kérdések tisztázásának igényét.

1.5. A munkán és a tudáson alapuló erős, versenyképes belső gazdaság A jövőkép meghatározásakor feltétlenül szólni kell a gazdasági vonatkozásokról, azaz az európai, illetve a magyar gazdaság állapotáról, növekedési képességéről, egyensúlyi helyzetéről. Magyarországon a négy évtizedes kitaszítottság után a rendszerváltozás úgy ment végbe, hogy az ország nem volt képes megerősíteni nemzeti létét, a tulajdonstruktúrában elfoglalt szerepét, illetve belső gazdaságát. Magyarország úgy lépett a Szovjetunió vezette diktatórikus rendszerből új történelme terébe, hogy valójában egy pillanatra sem válhatott önmagává: a magyar belső gazdasági tér a rendszerváltozást követően döntően nemzetközi térré alakult. Mindez egyrészt azt jelentette és jelenti, hogy Magyarország gyorsan és rugalmasan, talán túl gyorsan is harmonizálódott a fejlett Nyugathoz, Európához és a globális világhoz. A harmonizáció végbement a külső kapcsolatokban, a külkereskedelem földrajzi átrendeződésében, de a magyar belső piacon is. A külföldi jelenlét, a transznacionális vállalatok magyarországi szerepvállalása és helye serkentő tényező volt a harmonizációhoz. Térnyerésük mellett ugyanakkor nem alakultak ki erős magyar vállalatok, nem maradt jelentős a magyar részvétel a pénzügyi szektorban. A hazai kis- és középvállalkozások erejének növekedése messze elmarad a kívánatostól. Mindezen hatások összetevőjeként Magyarországon még nem alakult ki egy erős vállalkozói réteg. Pedig, mint arról már volt szó, az integrációban való helytálláshoz, a belső nemzeti érdekek érvényesítéséhez az erős belső nemzeti tér elengedhetetlen feltétel. 17

EURÓPA-PROGR AM

A belső tér erősítésére csak a rendszerváltozást követő egy évtizedes késéssel 1998, de még inkább 2000 után került sor. Eszköze, megvalósításának formája a Széchenyi-terv volt, mely úgy fogadta el és tette magáévá az Európai Unióhoz való csatlakozást, segítette elő tagországgá válásunkat, hogy megkísérelte csökkenteni elmaradásunk mértékét. Magyarország az Európai Unióba való belépésekor nagy lehetőséghez jut, de veszélyekkel is szembe kell néznie. A gyenge országok ugyanis alulmaradnak az integrációban, s csak az erős, azaz egészséges gazdasággal és világos nemzeti célkitűzésekkel, belső értékrenddel rendelkező országok jutnak hozzá a pótlólagos forrásokhoz. Az erősebb gazdaság természetszerűen erősebb érdekérvényesítési szerepet tesz lehetővé. Az egyensúly megtartása mellett történő növekedés akkor is elismerést vált ki, ha az illető ország gazdasági fejlettségi szintje még jelentősen elmarad az uniós átlagtól. A gyorsabb növekedés teremti meg a felzárkózás lehetőségét, és valójában ennek a néhány évtizedes folyamatnak a végén lehet majd beszélni a közép-európai országok teljes egyenrangúságáról. Európa, de azon belül Magyarország számára is a jelen legnagyobb kihívása, hogy versenyképessé tud-e válni az Unióban. Ez szorosan összekapcsolódik azzal, hogy a lisszaboni folyamatot az Unió végig tudja-e vinni, és hogy Magyarország képes-e ebbe bekapcsolódni. A 2000 márciusában elfogadott lisszaboni stratégia szerint az Európai Uniónak a világ legversenyképesebb és legdinamikusabban fejlődő, tudás alapú gazdaságát kell megteremtenie, egyesítve a fenntartható gazdasági fejlődést a több és jobb munkahely biztosításával, valamint a nagyobb társadalmi kohézióval. A jelenlegi magyar gazdasági kilátások nem kedvezőek. Magyarországnak a térségben meglévő olyan komparatív előnyei, mint a piacgazdaság jobb ismerete, a jobban képzett, olcsó munkaerő, a viszonylag elfogadható infrastruktúra és pénzügyi szolgáltatások, mára szinte teljes mértékben kimerültek. Egyelőre nem sikerült kialakítani a nemzetgazdaság olyan szövetét, mely a külső körülmények kedvezőtlen alakulása esetén is át tudja segíteni az országot a nehézségeken. A gazdaság azon szereplői, melyek e stabilitásnak a letéteményesei, tehát a kis- és közepes vállalkozások nem erősödtek meg a kellő mértékben ahhoz, hogy a fokozódó versenyben talpon tudjanak maradni. A makrogazdasági mutatók romlása egyértelműen bizonyítja, hogy világos gazdaságpolitikai fordulatra van szükség. Ebben a helyzetben a helyes válasz az, ha Lisszabon fényében a segélyek helyett a tudást, a munkát, a munkaképesség fokozását állítjuk a középpontba úgy, hogy a szociális kohézió megteremtésére is odafigyelünk. Ez azt jelenti, hogy az állam szerepet vállal olyan területeken, mint a munkaerő képzése, a tudás alapú társadalom kiépítése, a kis- és középvállalkozások segítése, a nagy infrastrukturális beruházások felgyorsítása.

18


Nem hagyhatjuk ugyanis figyelmen kívül, hogy a felzárkózás a tíz csatlakozó ország számára ez alkalommal igazi „regatta” lesz, ahol a vonzó telephelyek versenyében már ma egyértelműen hátrább szorultunk. A versenyt az fogja eldönteni, hogy ki képes a „meghosszabbított munkapad” helyett innovatív gazdaságot felmutatni. A megfelelő infrastruktúra, többek között a széles sávú internet-hozzáférés, és olyan szolgáltatásnyújtási képesség, mint a telekommunikáció és az informatika, az egyetemi kutatóhelyek, az állami és közösségi adminisztráció váltják fel a munkaerőköltségekben és támogatásokban folyó mai versenyt. Az innováció, a kutatásfejlesztés és az ehhez kapcsolódó politikák, a katonai high-tech kutatásokba kapcsolódástól kezdve a biotechnológiai fejlesztésekig, az agyelszívás, a brain drain megfordítása agynyerésre, azaz brain gainre, a magánszektor érdekelté tétele abban, hogy a beruházások erre a képességünkre épüljenek, vagyis a szükséges ráfordítások növelésén túl egy átfogó, lehetőségeinkre és hagyományos tudásunkra épített politikával Magyarország újra az élmezőnybe kerülhet. Uniós tagságunk kezdetén jó lehetőség van arra, hogy a befektetésekért folyó versenyen túllépve az általunk választott politikákban is felzárkózzunk az élmezőnyhöz. Tehát a lisszaboni folyamat az, ahol jók az adottságaink, így van esélyünk arra, hogy tudatos gazdaság- és társadalompolitikával gyorsítsuk felzárkózásunkat. Az, hogy e téren sikeresek leszünk-e, hosszú időre meghatározza Magyarország helyét Európában. Ugyancsak az európai és a magyar trend egybeesésének tekinthetjük az Unió közös agrárpolitikáját. A családi gazdaságok preferálása, a vidékfejlesztés kiemelt kezelése olyan cél, melyet az Európai Unió is teljes mértékben támogat. A mezőgazdaságban még a többi területnél (környezetvédelem, infrastruktúrafejlesztés, humánerőforrás-fejlesztés) is erősebben jelentkezik az a probléma, hogy az uniós alapokat csak akkor tudjuk lehívni, ha a kedvezményezettek az önrészt biztosítani tudják. A társfinanszírozási képesség megteremtése és fenntartása nélkül Magyarország képtelen lesz anyagi hasznot húzni a tagságból. A magyar gazdaság következő nagy kihívása az euró bevezetése. Magyarországnak mint kicsi és nyitott gazdaságú országnak talán ez az uniós tagság által nyújtott legnagyobb előny. A spekuláció elleni legjobb védekezés a kiszámíthatóság; a garantáltan alacsony infláció, a csökkenthető valutatartalékok hatalmas lehetőséget jelentenek számunkra. Ezért mindent el kell követni az euró 2008-ban történő bevezetése érdekében. Ehhez azonban legkésőbb 2006-ban, azaz kevesebb, mint két éven belül be kell lépni az ERM II árfolyamrendszerbe, ami stabilizáló hatású, de általa lényegében véve feladjuk azt a lehetőséget, hogy önálló árfolyam-politikát folytatunk. Ez vállalható lehet, de ehhez olyan nemzeti gazdaságpolitikára van szükség, mely a versenyképességet nem a leértékeléssel kívánja javítani.

19

EURÓPA-PROGR AM

Külgazdaság-politikánkban aktívabb fellépésre lenne szükség: a geopolitikai helyzetünk adta lehetőségekkel jobban kellene élnünk, így fokozni kellene a szerepvállalásunkat a környező térségekben, különösen a Balkánon. A jövőkép tisztázása után azt kell meghatároznunk, hogy hogyan, milyen eszközökkel és módszerekkel kívánjuk alakítani és befolyásolni az integráció fejlődését.

20


2. Eszközök és módszerek 2.1. Nemzeti érdekérvényesítés – a realitás, a rugalmasság és a kreativitás ötvözése A nemzeti érdekérvényesítés külső kereteit egyrészt az uniós intézményrendszer, másrészt pedig a tagállamok egymás közti kapcsolatrendszere alkotja. E két terület szorosan összefügg, és együttesen adja azt a számunkra mindenféleképpen új, egyben rendkívül bonyolult és összetett feltételrendszert, amelyen belül a tagállami érdekérvényesítés és érdekegyeztetés megvalósul. A bővítés következtében az Európai Unió alapvetően átalakul, és egyben a magyar külpolitikai, külgazdasági és nemzetpolitikai törekvések megvalósításának elsődleges közegévé válik. Nemzeti érdekeinket tehát ebben az új közegben, ezen az új színtéren és környezetben kell érvényesítenünk, akként, hogy megismerjük, megtanuljuk és megfelelően felhasználjuk e közeg feltételeit, adottságait és lehetőségeit. Európa számára kétségkívül új helyzet áll elő, hiszen a közel harminc tagállam együttműködése és versenye a jövőben közel kontinentális méretben zajlik. Az uniós intézményekben történő érdekérvényesítés egyik nagyon fontos tényezője az Unión belüli szövetségek alakításának és felhasználásának kérdése. Ez egyben felveti azt a kérdést is, milyen viszony van az uniós tagság és az eddigi közép-európai, regionális együttműködési formák között. A tíz új tag hosszú távon nem alkot majd egységes „blokkot”, azt azonban látni kell, hogy legalábbis az egyenlő elbánás eléréséig (tehát még néhány esztendeig) a tíz új tagállam és különösen a nyolc közép- és kelet-európai tagállam érdekei jelentős mértékben egybe fognak esni. A csatlakozási feltételek ugyanis – mint arról már volt szó – legalábbis 2006 végéig nem érvényesítik az egyenlő elbánás elvét sem a strukturális és kohéziós alapokból történő részesedés, sem a mezőgazdasági közvetlen támogatások (ez utóbbi téren a hátrányos megkülönböztetés 2006 után is fennmarad), sem jó néhány egyéb területen (lásd például a védzáradékok alkalmazásának lehetőségét és a munkaerő szabad áramlása terén érvényes hátrányos megkülönböztetésünket). Az úgynevezett teljes jogú tagság további feltétele lesz a schengeni övezethez történő csatlakozás, valamint az euró bevezetése. Mindaddig, ameddig az egyenlő elbánást minden területen el nem érjük, a közép- és a kelet-európai országok egymásra lesznek utalva, és ezt a jelenlegi együttműködési formák fenntartásának megítélésénél feltétlenül figyelembe kell venni. Ki kell állnunk Visegrád mellett, sőt kezdeményeznünk kellene az együttműködés új körülményekhez történő igazítását, megerősítését és szükség esetén bővítését is. Mindez persze nem zárja ki egyéb alkalmi koalíció létrehozását attól függően, hogy az adott kérdésben az adott pillanatban mit diktál a nemzeti érdek, s annak képviseletéhez milyen szövetségeseket találunk. 21

EURÓPA-PROGR AM

Az egyenlő elbánás megteremtése után a nyolcak, illetve a tízek érdekei valószínűleg területenként differenciálódnak, és ekkor kerül sor az új tagok valóságos és teljes beilleszkedésére, integrációjára. Ezt követően a koalíciók már valóban az egyes területek és az egyes konkrét helyzetek függvényében alakulnak; mindez nagyon körültekintő és átgondolt integrációs politizálást és diplomáciát igényel. A magyar külpolitikának és Európa-politikának tehát a realitást, a rugalmasságot és a kreativitást kell ötvöznie a hosszabb távú belső célok érvényesítése érdekében. Mindehhez az Európán belüli kapcsolatok mellett az azon kívüli világhoz való kapcsolódások harmóniája is szükséges. Nem hallgathatunk azonban arról, hogy az ezredforduló Európájának számos gondja-baja az Európai Unióra is hatással van. Az európai kereszténydemokrata család tagjaként a Szövetség meg van győződve arról, hogy az Unió sorsa hosszabb távon a keresztény alapértékek érvényesülésétől függ. A széthúzó erők ellenében megnő a fontossága az európai polgárokat összetartó, közösségeiket erősítő keresztény eszmevilágnak.

2.2. Hazai feltételrendszer – egyeztetés, szakértelem, jogállamiság A külső feltételeken túl a nemzeti érdekérvényesítés szempontjából meghatározó szerepet játszik a hazai feltételrendszer alakulása. Ennek legfontosabb tényezői a következők: a) Egyeztetésre épülő, egységes nemzeti fellépés Az integrációs viszonyokra különösen áll az a tétel, hogy a nemzeti egységet sugárzó ország külkapcsolatai egész rendszerében sikeresebben tudja érvényesíteni érdekeit. Az integráción belüli viszonyok nem tekinthetők hagyományos külkapcsolatoknak; de e területen is döntő jelentősége van annak, hogy a nemzeti érdekek szempontjából alapvető kérdésekben a különböző politikai erők mind a közösségi intézményrendszeren belül, mind pedig a tagállamok kapcsolatrendszerében egységesen lépjenek fel. A Szövetség ezen a területen párbeszédet, együttműködést és közös fellépést javasol. A Kormánynak az ellenzékkel való folyamatos viaskodás és a pártpolitikai célú kommunikáció helyett az ország érdekeire és a feladatok megoldására kellene összpontosítania. Különösen igaz ez az Európai Parlamentben való jelenlétünkre – szakpolitikai kérdésekben elengedhetetlen az egységes fellépés; erre pedig csak akkor van mód, ha a különböző pártok színeiben megválasztott képviselők együttműködnek, másrészt a Kormány számukra minden szükséges információt megad, tehát ha a 24 magyar EP-képviselő minden témában tisztában van a magyar kormányzati állásponttal. 22


Természetesen a magyar képviselők együttműködésének lehetősége és igénye nem jelentheti azt, hogy a Szövetség elfogadná a magyar parlamenti pártok közös listaállításának javaslatát az Európai Parlament képviselőinek megválasztása során. Ez ellentétes volna az Európai Parlament demokratikus megválasztásának alapelvével. Tehát együttműködésről csak a versengő pártok, értékrendek és képviselőik világos megmérettetése után kerülhet sor. A Szövetség a 2004. február 20-án nyilvánosságra hozott kilenc pontjában megjelölte azokat a területeket, melyeken mielőbbi egyeztetést javasol a politikai erőknek. Konszenzusra tehát nem homályos, körülhatárolhatatlan, illetve az európai gyakorlattal és elvekkel egyértelműen ütköző kérdésekben kell törekedni, hanem mindig meghatározott témákban, szigorúan a népképviselet, a jogállamiság, a demokrácia és a valós európai hagyományok talaján. b) Hitelesség, tekintély, szakértelem Szorosan összefügg az előző kérdéssel, de nem azonos azzal. A szakértelmet, a hiteles hozzáértést csak évek hosszú munkájával lehet megteremteni, és az új tagállamoknak le kell küzdeniük a velük szemben kezdetben erősen jelentkező bizalmatlanságot és a szakmai felkészültségükkel kapcsolatos kételyeket. Az európai integráció kérdéseivel mindeddig egy meglehetősen szűk kör foglalkozott, amely jelentős elismertséget vívott ki magának és az ország számára. Ha ezt a kört rövid idő alatt nem szélesítjük, illetve nem többszörözzük meg a szakértők számát, nem leszünk képesek az európai intézményrendszeren belül a hiteles és szakszerű érdekérvényesítésre. Ha a kormány kizárólag az ország egyik felére kíván e tekintetben támaszkodni, tudatosan lemond a nemzet teljes szellemi erejének hasznosításáról. Ekkora előnyt nem adhatunk a versenytársainknak. A Szövetség ezen a területen is együttműködést sürget. Ennek kézzelfogható jele az volna, ha a kormány ténylegesen egyeztetne az ellenzékkel az uniós posztok ügyében (felső- és középvezetők, az Európai Bizottság budapesti delegációvezetőjének személye). Így elkerülhetővé válna, hogy ezek a pozíciók a politikai zsákmányszerzés tárgyává váljanak. Az európai bizottsági megbízatások ugyanis egész életre szólnak, általuk a kiválasztottak európai köztisztviselőkké válnak; a jelölés tehát nem függhet az éppen aktuális politikai kurzustól. c) A hazai intézményrendszer európai szintű működése Elmaradásunk a jelenlegi tagállamoktól talán ezen a területen a legjelentősebb. Ennek csak egy része a támogatások befogadására alkalmas intézményrendszer megteremtésének és megfelelő működtetésének elégtelensége. Az ezzel kapcsolatos problémák az intézményrendszer és a közigazgatás egészének a gondjait, válsághelyzetét tükrözik. Szakszerű és jogszerű közigazgatás nélkül nincs sikeres európai integráció és érdekérvényesítés. 23

EURÓPA-PROGR AM

d) Jogi kultúra, jogállamiság, demokrácia Az európai integráció a jogra épül, a jog által keletkezett, fejlődött és teljesedett ki. Ennek alapvető oka az, hogy az európai civilizáció alapját az erkölcsi és jogi normák adják, melyek végső soron a keresztény értékrendben gyökereznek. A kormánypártok és az ellenzék közötti együttműködés integrációs ügyekben nem lehetséges, ha bármelyik fél is figyelmen kívül hagyja a jogállamiság elveit, illetve a hatályos alkotmány és törvények betűje és szelleme ellenében cselekszik. Az államszervezet demokratikus működése, a hatalommegosztás, a jogbiztonság hazai érvényesülése megkerülhetetlen előfeltétele a közös fellépésnek Európában. A modern, a „közösségek közösségeként” felfogott Európai Unió, illetve nemzet, valamint a demokrácia egymás előfeltételei; egymással szoros összefüggésben alakulnak, sőt éppen az európai egység keretében teljesednek ki igazán. Ezért van szükség a közösségként felfogott nemzetre és a demokráciára egyaránt; ezekhez ragaszkodunk, amikor Európát, az európai intézményeket akarjuk megerősíteni.

3. Biztonságban Európában és a világban Európa, az Európai Unió számunkra a biztonságot jelenti kül- és katonapolitikai, nemzetpolitikai, gazdasági és környezetvédelmi értelemben, illetve a jogbiztonságban. A biztonságon az emberek biztonságát kell értenünk. E biztonság fontos része a gazdaság stabilitása, a fenntartható gazdasági fejlődés. Része a már kiépített és a majd általunk is tovább épülő uniós intézményrendszer: a terrorizmus elleni hathatós védelem, a rendőrségi és igazságügyi együttműködés, a biztonságosabb külső határok, a közös bevándorlási politika, a magas szintű közegészségügy, az állampolgárok jogi védelmének javítása, a fogyasztói jogok érvényesítése, a szociális biztonság. Azaz a gazdasággal egyenértékű a társadalmi igazságosság, a szociális helyzet kérdése, az emberek közötti különbségek oldása, az ember és külső biológiai környezetének harmóniája, de magának az egyes embernek a belső békéje és kiegyensúlyozottsága is. Vagyis e biztonság együtt jelenti az Európai Unió biztonságát a világban és az európai uniós országok, nemzetek, a régiók, a kisebb közösségek, a családok, az egyes emberek biztonságát, rendezett szabadságát az Európai Unióban. Ez a biztonság (az Európai Unió számára is) azonban csak belső viszonyaink biztonságán alapulhat, ami magában foglalja a jogi biztonságot, a magyar intézményrendszer működését (adott pontokon függetlenségét), a hatalom ésszerű megosztását, az értékrendszerek vállalhatóságát, a biztos magyar jövőképet, a gazdasági 24


növekedést és egyensúlyt. Ha mindezek vagy egyes elemei felborulnak, meglétük kétségessé válik, akkor e tér, a szűkebb vagy tágabb térség az Európai Unió számára sem biztonságos. Önmagában az Európai Unió nem teremti meg helyettünk e belső biztonságot, még ha a tagság stabilizáló hatású is komoly felvételi kritériumrendszere révén. Magyarország célja, hogy helyét egy erős Európában találja meg, amely jól és helyesen fogalmazza meg kapcsolatrendszerét a globális világgal, harmóniában él az Európán kívüli térrel, de emellett képes megfogalmazni saját európai értékrendjét és érdekvilágát és meg is tudja valósítani azt. Az Európai Unió csak az erős, így az európai és azon túli külső terekhez is versenyképesen kapcsolódni képes belső gazdasággal, erős szociális, társadalmi összetartó erővel, belső kohézióval rendelkező tagországokkal maradhat erős, s válhat még erősebbé. Egy ilyen Európában kapcsolódhatnak egymásba, egymáshoz épülve és egymást kiegészítve a családok, az európai polgárok, a régiók, a tagországok, lesz teljes, életképes, fejlődő és fenntartható a közösség. Megmásíthatatlan tény: csak a nemzetek belső kohéziója lehet alapja Európa kohéziójának, Európa erejének a világban, az országok helyének Európában és az európai értékeknek a tagországokban.

25


II. EURÓPA-KÉPÜNK FŐ ELEMEI

1. Európai alkotmány, alkotmányos értékek, intézmények Magyarország érdekérvényesítési lehetőségeit általánosságban meghatározza „közepes méretű tagállam” státusa. Geopolitikai okokból azonban egyes kérdésekben politikai súlyunk nagyobb lehet (Balkán-kérdés, Ukrajna), ami meghatározza érdekérvényesítő képességünket is. Magyarország érdekeit általában az integráció kiteljesítését, a közösségi módszer erősítését eredményező reformok szolgálnák a legjobban. Ugyanis ez mozdíthatja elő leginkább az alapvető tagállami értékek, köztük nemzeti azonosságunknak az integrációs folyamatban való megőrzését, a nagy tagállamok által szorgalmazott „direktórium jellegű” megoldások kivédését és tagállami szolidaritás megőrzését. A Konvent által kidolgozott, majd a kormányközi konferencia által 2003-ban megvitatott, jóváhagyásra váró Alkotmányos Szerződés (a továbbiakban az EU alaptörvénye, alkotmánya) politikai és jogi értelemben is jelentős, minőségi változást hordozó előrelépés az európai integráció történetében. Új minőségű és tartalmú jogi keretet teremtve alapvetően képessé teszi a kibővített uniót az integráció további mélyítésére, a fokozottabb szerepvállalásra a világban. A döntéshozatali rend javasolt megváltoztatásával (egyenjogúság értelmezésének és módszerének módosítása), és az intézményi reform egy részével (új alapintézmények létrehozása) a javasolt kompromisszumok ugyanakkor újjáformálják a tagállamok erőviszony-helyzetét. Összességében a nizza–laekeni reform céljainak követése, elérése biztosított, de egyes lényegi lépéseknél nehezen igazolható, hogy azoktól az unió hatékonyabbá, áttekinthetőbbé, polgárközelibbé és demokratikusabbá válik (például az EU állandó elnöke és az Európai Bizottság elnöke közötti viszony). A Szövetség a következő fő irányelvekre építi álláspontját az Unió tervezett Alkotmányával kapcsolatban: 1. alapértékünk a demokrácia, a tagországi egyenlőség és a tagállami szolidaritás mindenkori fenntartása és érvényesítése; 27

EURÓPA-PROGR AM

2. támogatjuk, hogy az Unió hatékony, átlátható, és működőképes maradjon; 3. hangsúlyozzuk a nemzeti szuverenitás tiszteletben tartását; az Unió jogköreit úgy fogjuk fel, hogy bizonyos hatásköröket a közös intézményeken keresztül közösen gyakorolunk, nem pedig úgy, hogy átengedünk bizonyos kompetenciákat. A fenti alapelvekkel összhangban a Szövetség legfontosabb javaslatai a következők: 1. az intézményi egyensúly megőrzése; 2.„egy tagállam – egy bizottsági tag” intézményében kifejeződő egyenjogúság fenntartása; 3. a tanácsi elnökség rotációs rendszerében is kifejeződő egyenjogúság fenntartása; 4. az Alapvető Jogok Chartája és ezzel az abban lefektetett kisebbségi jogok kötelező erejű beépítése; 5. a kollektív nemzeti és etnikai kisebbségi jogok beépítése az Alkotmányos Szerződésbe (az Európai Tanács által 1993-ban jóváhagyott és a társult országok számára csatlakozási követelményként meghatározott ún. koppenhágai kritériumok tartalmazzák ezt az elvet.); 6. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Bizottságának (CONEM) létrehozása, ahogy azt a Szövetség már a Konvent tevékenysége alatt is javasolta; 7. az EU alaptörvénye tegyen említést a kereszténységről, az Európát összetartó hitbéli hagyományról, illetve Istenről, és szerepeljen az Alkotmányos Szerződésben az EU és az egyházak közötti párbeszéd, valamint a vallásszabadság kérdése. A kisebbségekhez tartozó személyek jogainak elismertetése az Európai Unió jelenlegi alkotmánytervezetében csak az első, ám kétségkívül jelentős lépés. A mindenkori magyar Kormánynak alkotmányos kötelezettsége, hogy felelősséget vállaljon a határon túli magyarokért, s ne csak a magyar egyénekért, hanem a magyarok közösségéért. Az Európai Unió tagjaként a magyar politikusoknak európai összefüggésben eleget kell tenniük ennek a felelősségüknek. Kötelességük, hogy ennek súlyát minden uniós partnerünkkel elismertessék. A célunk tehát nem lehet más, mint a nemzeti kisebbségek közösségi jogainak elfogadtatása, azaz az Unió jogrendszerében történő pozitív megjelenítése. Így – a szubszidiaritás elvét, valamint „az EU, mint a közösségek közössége” gondolatot is felhasználva – erősíteni szükséges az Unióban a regionalizmust, a közösségi önkormányzatiságot és önrendelkezést, a területi és közösségi autonómiák változatos formáit. A Szövetség konventbeli javaslata alapján létre kellene hozni a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Bizottságát az Európai Unió új intézményeként, amelybe az EU-tagállamok kormányai a kisebbségek arányában megállapított kvóta alapján delegálhatnának nemzeti kisebbségi képviselőket. Magyarország esetében a roma etnikumot, a nemzeti kisebbségeket, valamint a határokon túl élő magyar közösségeket érintené ez a rendszer. A Nemzeti és 28


Etnikai Kisebbségi Bizottság lényegében a jól működő magyarországi kisebbségi önkormányzatokat vehetné mintául. A jelenlegi javaslatok alapján az Alkotmányos Szerződés jövőbeli módosítása két eltérő eljárásban is történhet, attól függően, hogy az alkotmány mely részét vagy cikkelyét módosítják. A tervezet alapján a közösségi politikákat (a tervezet harmadik része) az Európai Tanács minősített többséggel módosítaná. A Szövetség számára ez nem elfogadható; felhívjuk a figyelmet arra, hogy az alkotmány bármilyen jellegű módosítása a szuverenitás lényeges elemeit érinti, így e kérdés rendezésekor körültekintően kell eljárni. Nem tudunk támogatni olyan javaslatot, amely a jelenlegi szerződésmódosítás eljárását lényegében változtatná meg és a nemzeti parlamentek végleges jóváhagyását (ratifikáció) kiiktatná, mert ez a szuverenitás súlyos sérelmét jelentené. A Szövetség támogatja az Európai Konvent keretében közös erőfeszítésekkel elért magyar eredményeket, és kiáll azok megőrzéséért. A Szövetség osztja azt a véleményt, hogy a Nizzai Szerződés biztosítja a kibővített Unió működését. Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy érdekünk egy erős, sikeres, egységes Európai Unió, ugyanakkor az Európai Alkotmány létrehozásának elmaradása súlyos bizalmi válságot idézne elő az Unión belül. A Szövetség üdvözli az európai alkotmány tervezetének azon deklarációját, hogy az Európai Unió a demokrácia alapvető értékeire, a szabadság és egyenlőség eszméjére épül, és szabad, független, egyenrangú nemzetek szövetsége. Azoknak, akik a magyar polgárokat az európai intézményekben fogják képviselni, az egységes Európa eszményét kell képviselniük, szemben az Európát megosztó többsebességes unió elképzelésével. A Szövetség örül annak, hogy most már itthoni politikai ellenfelei is nemzeti érdekképviseletről és nemzeti érdekérvényesítésről „beszélnek”, bár ezt korábban elutasították. Erről azonban nem csak beszélni, hanem ezért „tenni” is kell. Nemzeti érdekképviseletet több területen ki lehet fejteni; fontos lenne nemzeti konszenzus kialakítása olyan döntő kérdésekben, mint az Európai Parlament és a Kormány közötti viszony, az Európai Parlament és az Országgyűlés közötti együttműködés kialakítása, illetve az uniós köztisztviselői posztok betöltésének kérdése.

1.1. Magyarok az uniós intézményekben A szakértelmet, a hiteles hozzáértést csak évek hosszú munkájával lehet megteremteni, és az új tagállamoknak le kell küzdeniük a velük szemben kezdetben minden bizonnyal erősen jelentkező bizalmatlanságot és a szak29

EURÓPA-PROGR AM

mai felkészültségükkel kapcsolatos kételyeket. Az európai integráció kérdéseivel mindeddig egy meglehetősen szűk kör foglalkozott, amely jelentős elismertséget vívott ki magának és az ország számára. Ha ezt a kört rövid idő alatt nem szélesítjük, illetve nem többszörözzük meg a szakértők számát, nem leszünk képesek az európai intézményrendszeren belül a hiteles és szakszerű érdekérvényesítésre. Ha a kormány e tekintetben kizárólag az ország egyik felére kíván támaszkodni, tudatosan lemond a nemzet teljes szellemi erejének hasznosításáról. Ekkora előnyt nem adhatunk unióbeli versenytársainknak. Az európai megbízatások gyakran egész életre szólnak, általuk a kiválasztottak európai köztisztviselőkké válnak; a jelölés tehát nem függhet az éppen aktuális politikai kurzustól. A Szövetség ezen a területen együttműködést sürget. Ennek kézzelfogható jele az volna, ha a kormány ténylegesen egyeztetne az ellenzékkel a nyitva álló uniós posztok ügyében (felső- és középvezetők, az Európai Bizottság budapesti delegációvezetőjének személye). 2004. október 31-én lejár a jelenlegi Európai Bizottság mandátuma, így a magyar Kormánynak újra jelöltet kell állítania a Magyarországot megillető biztosi posztra. A többi, már kijelölt poszt (bírók, Számvevőszék tagja) esetében is – a mandátum lejártakor – folyamatosan szükség lesz a nevezés megújítására. 2010-ig Magyarország kb. 6 felsővezetői és 27 középvezetői helyet tölthet be az Európai Bizottságban, neveznünk kell képviselőket a Régiók Bizottságába, a Gazdasági és Szociális Bizottságba, valamint az ún. szakmai ügynökségekbe. A jelöltek abban az esetben látnak el a jövőben hatékony nemzeti érdekképviseletet és magas színvonalú munkát, ha kiválasztásuk nemzeti konszenzussal történik, ha a személyekről érdemben és előzetesen egyeztetnek a pártok és a Kormány. A Szövetség szerint elengedhetetlen a közmegegyezés a politikai pártok között az uniós tisztségekről, ennek megfelelően az előzetes és érdemi konzultáció a nevezésekről. Uniós posztok tehát nem válhatnak a politikai zsákmányszerzés tárgyává.

1.2. A hazai uniós koordinációs mechanizmus A jelenlegi tagállamokétól talán a hazai intézményrendszer európai szintű működésének elmaradása a legjelentősebb. Ennek csak egy része a támogatások befogadására alkalmas intézményrendszer megteremtésének és megfelelő működtetésének elégtelensége. Az ezzel kapcsolatos problémák az intézményrendszer és a közigazgatás egészének a gondjait, válsághelyzetét tükrözik. Szakszerű és jogszerű közigazgatás nélkül nincs sikeres európai integráció és érdekérvényesítés.

30


Az integrációs viszonyokra különösen áll az a tétel, hogy a nemzeti egységet sugárzó ország külkapcsolatai egész rendszerében sikeresebben tudja érvényesíteni érdekeit. Az integráción belüli viszonyok nem tekinthetők hagyományos külkapcsolatoknak; de e területen is döntő jelentősége van annak, hogy a nemzeti érdekek szempontjából alapvető kérdésekben a különböző politikai erők mind a közösségi intézményrendszeren belül, mind pedig a tagállamok kapcsolatrendszerében egységesen és koherens álláspontokkal lépjenek fel. A Kormány 2003 tavaszán létrehozta az európai uniós koordinációért felelős tárca nélküli miniszteri posztot. A Szövetség helyesel minden olyan intézményi reformot, amely megerősíti a szaktárcák közötti integrációs egyeztetési mechanizmusokat, ugyanakkor a rendszert nem teszi átláthatatlanná és nehézkessé. A Szövetség támogatja az egész magyar közigazgatás, és ezzel az egyes szaktárcák integrációs tartalmú szakmai és személyi megerősítését; nem tartjuk ugyanakkor a csatlakozás után sem megalapozottnak egy önálló EU-minisztérium létrehozását. A Kormány tavaly tavasszal létrehozta az Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottságot (EKTB), melynek elnöke tárca nélküli miniszter, titkársági teendőit pedig a Külügyminisztérium Integrációs és Külgazdasági Államtitkársága (IKÁT) látja el. A Bizottság statútumát csak 2004 februárjában fogadták el, tehát Magyarország megfigyelői státusa idejének nagy része alatt jogszabályi alap nélkül történt a koordináció. Tekintettel arra, hogy a tárca nélküli miniszter e testületben szembesül a COREPER és miniszteri ülések napirendjeinek problémáival, gyakori a koherenciazavar, az, hogy döntési helyzetekben Magyarország késve reagál, illetve ad hoc megoldásokkal él. Mielőbb rendezni kellene tehát az EKTB és a KÜM IKÁT viszonyát. Tagállamként ugyanis már nem lesz tartható az a helyzet, hogy egy apparátus nélküli miniszter vezessen egy olyan testületet, amelynek adminisztrációját és titkárságát egy másik miniszter felügyeli munkáltatóként. Juhász Endre tárca nélküli miniszter, illetve Balázs Péter brüsszeli állandó képviselőnk május 1-jén távozik hivatalából, a Kormány ugyanakkor még mindig nem döntött utódlásukról, illetve arról, egyáltalán fenn kívánja-e tartani a miniszteri posztot. Ennek következtében nagy a valószínűsége annak, hogy Magyarország úgy csatlakozik az Európai Unióhoz, hogy nincs feje az itthoni koordinációnak, illetve senki nem áll a brüsszeli magyar Állandó Képviselet élén. Ezeknek a problémáknak az azonnali megoldása nélkül lehetetlenné válik a magyar nemzeti érdek itthoni kialakítása és brüsszeli képviselete. Rosszak a tapasztalatok az európai parlamenti megfigyelői időszakból is: nem tudott kialakulni folyamatos és alapos tájékoztatási mechanizmus az Állandó Képviselet, az itthoni kormányszervek, illetve az európai parlamenti megfigyelők között. 2004. május 1-je után a Magyarországon érvényes jogszabályok 50, a gazdasági szabályozók közel 80%-a az Unióban születik meg. Azon belül is az érdemi döntések nagy részét a kormányok képviselőiből álló Tanács 31

EURÓPA-PROGR AM

hozza. Mivel a kormányzatot a magyar parlament ellenőrzi, ezért az Országgyűlés megfelelő állandó testületének a mandátum meghatározásában részt kell vennie, annak érdekében, hogy a Kormány Brüsszelben a többi kormányképviselővel a közös döntéshozatalt – mely a szuverenitás részbeni korlátozása – együttesen gyakorolja. Annak érdekében, hogy az ez irányú törvény meg nem alkotása miatt az Országgyűlés ne kövessen el mulasztásos alkotmánysértést, a Szövetség 2004. március végén benyújtotta a Tisztelt Ház elé a vonatkozó jogszabály-tervezetet. A Szövetség javasolja, hogy Országgyűlés Európai Integrációs Ügyek Bizottsága legyen a nemzeti konszenzus megteremtésének intézménye. Magyarország akkor tudja érdekeit hatékonyan képviselni Brüsszelben, ha álláspontja nemzeti konszenzusra támaszkodhat. Az Unióban születő normákról, politikákról az Országgyűlésben, annak jelenleg még csak formális szerepet betöltő Európai Integrációs Ügyek Bizottságában kellene közösen kialakítaniuk a pártok és a Kormány képviselőinek a magyar álláspontot. A Kormány brüsszeli tárgyalási mandátumát tehát az Európai Integrációs Ügyek Bizottsága hagyná jóvá, az Európai Parlament magyar képviselőinek bevonásával. Az Országgyűlés által jóváhagyott mandátumtól a Kormány csak indokolt esetben térhetne el. A Szövetség sürgeti annak mielőbbi kidolgozását, hogy az EU legfontosabb döntéshozó szervében, a kormányok alkotta Miniszterek Tanácsában és annak munkaszerveiben – elsősorban a munkacsoportokban és a COREPER-ben – milyen kontroll mellett szülessen meg a mandátum. A Szövetség elő kívánja segíteni, hogy rendeződjön a 2004. júniusában megválasztandó magyar EP-képviselők viszonya a Kormánnyal és az Országgyűléssel. Ebbe beletartozik nemcsak a jogállás kérdése, hanem a közöttük létrejövő együttműködés, egyeztetési mechanizmusok kidolgozása is. A Kormánynak az ellenzékkel való folyamatos viaskodás és a pártpolitikai célú kommunikáció helyett az ország érdekeire és a feladatok megoldására kellene összpontosítania. Különösen igaz ez az uniós szakpolitikai kérdéseknél, ahol elengedhetetlen az egységes fellépés a Kormány és a magyar európai parlamenti képviselők között a hatékony érdekérvényesítés érdekében. A megfigyelői tapasztalatok azt mutatták, hogy a képviselők nem kaptak a Kormánytól tájékoztatást a magyar mandátumokról, így nehéz volt az Európai Parlamentben a koherens magyar pozíció mindenkori kialakítása és képviselete. A Szövetség ezen a területen párbeszédet, együttműködést, közös fellépést és az ehhez kapcsolódó egyeztetési mechanizmusok kiépítését vagy a már meglévő intézmények megerősítését javasolja.

32


1.3. Az európai parlamenti képviselők jogállása Az Európai Parlament 1979-es első közvetlen megválasztása óta napirenden van a képviselők jogállására, feladataik ellátásának és javadalmazásának általános feltételeire vonatkozó szabályozás megalkotása. Az Európai Parlament, a közelmúltban, saját kezdeményezésre előterjesztette tagjainak statútumára vonatkozó javaslatát, melyet a Miniszterek Tanácsa nem hagyott jóvá. Az európai parlamenti magyar képviselők jogállására vonatkozó rendelkezéseket tehát a magyar Országgyűlésnek kell elfogadnia. A Szövetség várja, hogy a törvényjavaslat kidolgozásával megbízott Alkotmányügyi Bizottság mielőbb beterjessze a tervezetet a Háznak, hogy az illető jogszabályt még május 1-je előtt el lehessen fogadni. A Szövetség támogatja a nemzeti szabályozás kidolgozását, és közre fog működni a törvény elfogadásához szükséges nemzeti konszenzus megteremtésében. Véleményünk szerint a jogállás tekintetben ugyanazokat a juttatásokat kell majd biztosítani az európai parlamenti képviselőknek, mint a magyar Országgyűlés tagjainak. A Szövetség szerint az európai parlamenti mandátum összeférhetetlen az országgyűlési képviselőséggel, illetve az 50 ezer főnél nagyobb települések polgármesteri posztjával. Az európai parlamenti képviselők jogállására vonatkozó törvénynek rögzítenie kell a Kormány tájékoztatási kötelezettségét a Tanácsban képviselendő magyar álláspontról. 1.4. Egységes európai parlamenti választási rendszer Az Európai Közösségek és az Unió alapító szerződései, valamint az 1976-os közösségi jogszabály (76/787/ESZAK, EGK, Euratom tanácsi határozat, illetve okmány, mely az európai parlamenti képviselők közvetlen választásáról rendelkezik) ma hatályos változata szerint „az EP tagjainak megválasztására valamennyi tagállamban közös elveknek megfelelően, közvetlen és általános választójog alapján kerül sor… A választásnak általánosnak, közvetlennek, szabadnak és titkosnak kell lennie.” A Szövetség ebből kiindulva egyetért az Európai Parlament azon 2004 márciusában elfogadott határozatával, mely elítéli a közös európai parlamenti lista állítását. A Szövetség üdvözli, hogy az európai uniós dokumentumok deklarálják (és egyben garantálják) a demokratikus választások alapvető értékeit. A Szövetség támogatja, hogy az Európai Parlament tagjainak megválasztására valamennyi tagállam vonatkozásában – a már lefektetett alapértékeken túl – egységes szabályozást fogadjanak majd el a jövőben. 33

EURÓPA-PROGR AM

2. Kül-, biztonság- és védelempolitika Magyarország külkapcsolati rendszere gyökeresen átalakul az uniós csatlakozással. Korábbi külpolitikánk egyik része uniós belpolitikává válik, másik része pedig uniós összefüggésben lesz értelmezhető. Geopolitikai szempontból stratégiai fontosságú szerepet kapunk: egyszerre leszünk kapocs kelet, azaz Ukrajna felé, valamint délkelet, azaz a Balkán irányába. Ezen államok szuverenitása, békéje, politikai, kisebbségi és gazdasági problémáinak az Európai Unió elveinek szellemében történő megoldása a kontinens stabilitásának kulcsa. Magyarország érdeke, hogy aktívan részt vegyen az Európai Unió külpolitikájának alakításában, összehangolva ezáltal nemzeti külpolitikai érdekeinket európai partnereink és szövetségeseink törekvéseivel, összeurópai távlatokba illesztve elképzeléseinket. A közös kül- és biztonságpolitika megteremtése, uniós intézményesítése és hatékony működtetése az Európai Néppárt egyik elsődleges céljává vált. A közös kül- és biztonságpolitika legfontosabb célkitűzései: 1. a szabadság, béke és biztonság elősegítése, 2. egyenlő lehetőségek megteremtése a világgazdaságban a WTO erősítése, illetve a hatékony segélyezésifejlesztési politika által, 3. a fenntartható fejlődés biztosítása elsősorban a Kiotói Egyezmény betartatása, a trópusi erdőirtás lefékezése által, együttműködve az azonos célokért küzdő szervezetekkel, 4. a helyes kormányzás, a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok betartatása által küzdelem a korrupció, a közpénzek elherdálása, a segélyek pazarlása ellen. A Szövetség osztja a biztonság fogalmának tágabb értelmezését, amely a háborúk és polgárháborúk, az etnikai konfliktusok és a terrortámadások mellett biztonsági tényezőnek tekinti a világgazdaság kiegyensúlyozott működését, a környezeti katasztrófa megelőzését és az államok jogszerű, szakszerű és kiegyensúlyozott működését. Nagy jelentőséget tulajdonítunk az energia- és nyersanyagellátás biztonságának. Az Európai Unió alapvető érdeke a nyersanyag- és energiaellátás diverzifikálása. A nemzetközi terrorizmus ma már minden országot fenyegető globális veszély. Nemzetközi együttműködésünk e téren mindnyájunk biztonságát szolgálja. A terrorizmus elleni küzdelem összehangolt munkát igényel az államok külpolitikai, védelmi, belbiztonsági, pénzügyi és bűnüldözési szervei között. Érdekünk, hogy az Európai Unió tagállamai, azok intézményei egyre szorosabb és hatékonyabb együttműködéssel védjék egész Európát, előzzék meg a terrortámadásokat.

34


Az Európai Unió jelenleg is a világ legnagyobb „segélyszervezete”, s e szerepét a jövő évtizedben is erősíteni kívánja. A célkitűzések szerint a tagállamok 2006-ig nemzeti össztermékük 0,33%-át fordítják nemzetközi segélyezésre, ám az ambiciózus, bár a közeljövőben aligha megvalósuló elképzelés szerint az Unió tagállamai el akarják érni a 0,7%-ot. Magyarországnak részt kell vennie az Unió segélyezési programjában; arra kell törekednünk, hogy e segélyek elosztásakor olyan területek is részesüljenek juttatásokban, amelyek eddig nem voltak az uniós intézmények látókörében (például lehetne erősíteni a regionális szemléletet a segélypolitikában, s így az Unióval határos területeket is célterületté lehetne nyilvánítani – így lehetőség nyílna a kárpátaljai magyarság segítésére). A közös védelempolitika megteremtése évek óta napirenden lévő kérdés. Az Irak elleni katonai akció és az Egyesült Államok által 2002. szeptember 20-án közzétett nemzeti biztonsági stratégia újabb impulzust adott az európai biztonsági stratégia megalkotásának és az európai védelmi politikai, valamint az integrált védelmi képességek megteremtésének. E törekvések egyre szorosabb politikai együttműködést, egymás iránti fokozott bizalmat és arányos teherviselési hajlandóságot feltételeznek. Magyarországnak érdeke, hogy az Európai Unió szükség esetén egységesen tudjon fellépni térségünk stabilitását veszélyeztető helyzetben, s ennek szükség esetén katonai erővel is nyomatékot tudjon adni, összhangban egyéb nemzetközi kötelezettségeivel. A közös és integrált védelmi képességek megteremtése sok vitával jár még, mert a nemzeti szuverenitás legérzékenyebb területeit érinti. Magyarország érdeke, hogy a folyamatból ne lehessen egyetlen tagállamot sem kizárni, de ne lehessen tagállamokat belekényszeríteni sem. Magyarország teherbíró képességének és geostratégiai érdekeinek megfelelő módon kell részt vennünk a folyamatban, erősítve az Unió védelmi képességeit és Magyarország biztonságát. A Szövetség támogatja azokat a törekvéseket, amelyek az Európai Unió és az Egyesült Államok között a közös értékeken, valamint a nyílt és őszinte párbeszéden alapuló kapcsolatépítésre s azok megerősítésére irányulnak. Mind az Európai Unió, mind az Egyesült Államok számára fontos a kétoldalú gazdasági kapcsolatok zökkenőmentes fejlődése. Az összehangolt biztonság- és védelempolitika keretének a NATO-t tekintjük, amely biztonságunk szavatolása mellett közös globális szerepvállalást tesz lehetővé számunkra. A Szövetség a globális biztonság szempontjából is fontosnak tartja, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió, illetve annak tagállamai a nemzetközi szervezetekben (ENSZ, EBESZ) törekedjenek álláspontjaik egyeztetésére. Közös érdekünk a nemzetközi szervezetek erősítése, a nemzetközi jogrend érvényesülésének biztosítása. Az Európai Unió bővülésével átalakul Európa térképe. Közép-Európa keleti és déli szomszédai az Európai Unió szomszédaivá válnak. Mivel az Unió legfőbb célkitűzése a béke, a stabilitás és a gazdasági fejlődés biztosítása az európai kontinensen, Magyarországnak pedig legfőbb érdeke ugyanezen célok elérése közvetlen szomszéd35

EURÓPA-PROGR AM

ságában, az Unió törekvései és Magyarország céljai egybeesnek. A magyar külpolitika – és ezen belül a Szövetség – feladata, hogy mind a délkelet-európai (a balkáni), mind a kelet-európai uniós politika formálásában aktívan részt vegyen. Az Európai Unió egyik legfontosabb külpolitikai feladata – Európa biztonsága érdekében – a balkáni térség stabilizálása, a politikai, társadalmi, gazdasági és kisebbségi problémák megoldásának elősegítése, a megfelelő pénzügyi háttér biztosítása.

Sajátos feladata lesz a magyar külpolitikának – és ezen belül a Szövetségnek –, hogy az Unió közvetlen szomszédsági politikájának alakításában megfelelő módon jelenítse meg a kisebbségi kérdést, mint e térség sajátos történelmi örökségét és megoldatlan problémáját. Külön figyelmet kell kapnia az Oroszország-politikának. Legfőbb célunk, az egyenrangú partneri viszony építése, egybeesik az EU törekvéseivel. Ugyanakkor – tekintettel a gyakorlatban mutatkozó problémákra, az átláthatóság hiányára egyes orosz gazdasági törekvésekben, az EU elveitől és a közösségi vívmányoktól eltérő orosz törekvésekre – érdekeink érvényesítése uniós tagországként is fontos feladatunk marad. Ukrajna szuverenitásának megerősítése közös európai érdek. Feladatunk a támogató szándék folyamatos biztosítása az Európai Unió részéről. Nemzeti érdekünk az Európai Unió további bővítése. A magyarság békés, határokon átívelő újraegyesítésének feltétele, hogy a szomszédos államok közül minél több váljék minél előbb az Európai Unió tagállamává. Románia és Bulgária csatlakozása napirenden lévő kérdés. Érdekünk, hogy mindkét ország minél előbb tag legyen, ugyanakkor maradéktalanul teljesítse a csatlakozás koppenhágai kritériumait, különösen a nemzeti kisebbségek problémáinak elfogadható szintű megoldását is. Fontos, hogy a két ország belépését az EU ne tegye függővé a másik felkészültségétől, tehát egymástól függetlenül csatlakozhassanak. Magyarországnak aktív támogató magatartása mellett pontosan meg kell fogalmaznia, mit vár el a román kormánytól és a parlamenttől a fenti kérdésben. A csatlakozási tárgyalásokon Magyarország mielőbb teljes jogú részvételt kér, s nem elégszik meg az utólagos tájékoztatással. Horvátország gyors politikai, gazdasági és társadalmi átalakulása hamarosan megnyitja az utat az ország számára a társult viszony létrehozására, majd a gyorsított csatlakozási folyamat megkezdésére. (A fennálló nézeteltérés a hágai „Jugoszlávia” Bíróság és a horvát kormány között belátható időn belül bizonyosan megoldódik.) Érdekünk, hogy déli szomszédunk sikeresen integrálódjék az Unióba, déli határunk mentén tágítva ezzel az európai gazdasági és politikai stabilitás térségét, s megnyitva az országainkban élő nemzeti kisebbségek számára a teljesen akadálytalan kapcsolattartás lehetőségét anyaországukkal. 36


Évtizedes kérdés Törökország esetleges csatlakozása az Európai Unióhoz. Az Unió politikusainak dilemmája közismert. Az egyértelmű elutasítás visszavetheti Törökország demokratikus fejlődését, felerősítheti a muzulmán fundamentalizmust. A 65 milliós ország felvétele viszont hatalmas gazdasági terhet jelenthet, jelentős migrációs nyomással járhat, és következményként kikezdheti az Európai Unió történelmi-kulturális identitását. Törökország felvétele egyben azt is jelenthetné, hogy az Unió nyugati magja és keleti pereme egyre messzebb kerül egymástól, s megnő a „kétsebességes Európa”, a „mag-Európa” és a „perem-Európa” kialakulásának veszélye. Aktívan kell foglalkoznunk más uniós tagállamok sajátságos szomszédsági kérdéseivel. Ezek közül – mind gazdasági, mind migrációs, mind biztonsági szempontból – legfontosabb az Unió mediterrán-politikája. Az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlés, a szabadkereskedelmi övezet, a fejlesztési bank létrehozása a térség stabilizálódását segíti elő, s ez Magyarországnak is politikai és gazdasági érdeke. Az Európai Unió közel-keleti politikája a palesztin–izraeli békefolyamat felgyorsítását, az erőszak leállítását, a méltányos és valamennyi érdekelt fél számára elfogadható béke megteremtését szolgálja. Magyarország érdeke az „Útiterv” (Road Map) sikerre vitele, a biztonságos Palesztin Állam létrejötte és Izrael Állam biztonságának szavatolása.

37


3. Közösségek közössége – kisebbségek az Európai Unióban A Szövetség Európa-koncepciója azon az Európán alapul, amely az egyenjogú közösségi nemzetek és közösségi nyelvek összessége. Ez a közösségek közössége ugyanakkor a kiterjed a kisebbségben élő, vagy kisebbségi nyelvet beszélő hagyományos közösségekre is, ahol helye van a nyelvi, identitásbeli sokszínűségnek, és ez a sokszínűség egyenjogúságot élvez nemcsak de jure, hanem de facto is, Romano Prodi szavaival: „az Európai Unió a kisebbségek közössége”. Így nemcsak a közösségi szervek, de a nemzeti hatóságok is, amelyek a közösségi vívmányokkal élnek, kötelesek elfogadni a nyelvi és eltérő identitású kisebbségi közösségek fellépésének jogosságát az önszerveződés és önkifejezés (nyelvhasználat) formáin keresztül. Európa a saját közösségeinek közössége, ahol az egyén, illetve közössége dönt sorsáról – befolyásolja azt, értéket teremt –, ezáltal adja Európa értékét. Ezek a közösségek, függetlenül az adott államban elfoglalt helyüktől, a jogra és jog által építik fel az Uniót, közösen elfogadott értékek és alapelvek mentén. A Szövetség nemzeti kisebbségeket érintő koncepciója egyszerre gondol a hazai (ennek egy speciális esetét képezi a roma kisebbség) és határon túli magyar kisebbségekre. Bár helyzetük alapvetően különbözik, a megoldást azonos jogelvek alapján kell kínálni.

3.1. Nemzetstratégia az Európai Unióban: a magyar nyelvi-kulturális közösség uniós tagsága – magyar nyelvikulturális makrorégió A magyar állam és a magyar nemzet határai nem esnek egybe, így Magyarország csatlakozásával a magyarság sajátos helyzete folytán nem csupán a magyar állam válik részévé a közös Európának, de először adatik meg a történelemben, hogy a magyarság mint nemzet, mint azonos nyelvi-kulturális közösség csatlakozzon (nem 10 millió magyar állampolgár, hanem csaknem 10,8 millió magyar válik uniós polgárrá, hogy ez a szám a később csatlakozó Romániával több mint 12 millióra nőjön). A Szlovákiával és Szlovéniával való együtt csatlakozás, a csatlakozási tárgyalások előrehaladása Romániával, ugyanakkor a kisebbségi magyar közösség léte a már tagállam Ausztriában a magyar nyelvi közösség uniós tagságát jelenti, ahol gyakorlatilag a magyar nyelvi határok egy magyar makrorégió határait jelentik majd, annak minden gyakorlati hozadékával. Ez a tény előnyt jelent a magyarságnak egészében (így válhat az uniós csatlakozás a békés, határokon átívelő nemzeti egyesítés egyik eszközévé), hozadékot jelent az Uniónak (amennyiben egy nyelvi határoktól mentes, fejlődő gazdasági térség alakul ki), és mindenek felett hozadékot jelent Magyarországnak. 39

EURÓPA-PROGR AM

Azáltal, hogy a magyar nyelv az EU hivatalos nyelvévé válik, ennek a nyelvi-kulturális makrorégiónak olyan kézzelfogható előnyei lesznek, mint az Unió hivatalos dokumentumainak magyar nyelven történő megjelenése; az olyan európai intézményekhez, mint az ombudsman vagy az Európai Bíróság, lehet magyar nyelven fordulni Felvidéktől Erdélyig (Románia esetében a megfigyelői státustól kezdve, illetve majd csatlakozását követően). Valósággá válik közös magyar-magyar pályázatok benyújtása, könnyített kapcsolattartás, közös pénz használata (Szlovákia, Magyarország, Szlovénia 2008-2012 körüli dátumtól). A közös jogi és gazdasági környezet a nyelvi-kulturális közösség előnyeivel együtt egy dinamikusan fejlődő nyelvi belső piac kialakulásához vezet – közös kultúrpiac és közös gazdasági piac, amelyben a magyar vállalkozások komoly előnyökkel indulhatnak. Az a tény, hogy „önmagunkkal vagyunk határosak”, az uniós határ menti együttműködési programoknak is más dimenziót nyithat. Közös intézményfejlesztés, kulturális beruházások, programfejlesztés az INTERREG (ill. CARD, TACIS) programokon keresztül fellendülést hozhat a határ menti övezetben, ugyanúgy, ahogy ez fellendülést hozott a német–dán határ menti régió kisebbségi közösségek lakta vidékein vagy éppen Dél-Tirolban. Kézzelfoghatóvá válik az „európai polgárság”, hiszen a bejelentett lakhellyel rendelkező uniós polgárok szavazhatnak, illetve választhatók az európai parlamenti és helyhatósági választásokon. A felvidéki magyar szavazhat Győrben, a magyar állampolgár pedig Dunaszerdahelyen, és Románia csatlakozását követően akár Kolozsváron. A helyhatósági választások dimenziói változnak meg. A kisebbségben élő közösségek számára a nyelvi régión és a közvetlen környezeten keresztül esetenként közelebb kerülhet Brüsszel, mint saját központi kormánya. Az az átalakulás fog tehát végbemenni, ami a gazdasági, geopolitikai, földrajzi adottságok mentén magától megtörtént volna, ha a hatalmi politika nem rajzolja át és betonozza be évtizedekre az országhatárokat. Mindez az uniós tagállamokban már lezajlott, nem veszélyeztetve, hanem éppen gazdagítva az egységes Európát. A magyarság számára, ezen belül a magyar kisebbségi közösségek számára megadatik a viszonyítási alap alakítása: már nem csupán a nemzetállami keretek közötti determinációban kell elhelyezniük önmagukat, hanem egy tágabb, lehetőségekben, éppen ezért kihívásokban is gazdagabb közegben. A lehetőség nyílik meg jobban mindannyiunk számára, egyéni szinten és közösségeink számára egyaránt. Hiszen a mára modellként emlegetett európai uniós régiók az ott élő kisebbségek létét illetően azt igazolják, hogy azok a társadalmak élni tudnak az önszerveződés lehetőségeivel, mind egyéni, mind pedig közösségi szinten. Az Európai Unió pedig ehhez komoly hátteret biztosít támogatási rendszerével és intézményeivel, valamint olyan alapelveivel, mint a szubszidiaritás és az önkormányzatiság.

40


Magyarország a közös építkezés részévé válik, ehhez adja saját szempont- és értékrendszerét. A magyarság így oly sok évtized után maga alakítja nem csupán saját sorsát, hanem Európa jövőjét is. Ennek az építkezési folyamatnak részévé válni jelent vissza nem térő lehetőséget a magyar közösségek életében.

3.2. A mai állapotok a kisebbségvédelem területén az Európai Unióban A nemzeti és etnikai kisebbségeket érintő nemzetközi, így az uniós közösségi garanciák célja megadni azon kereteket, amelyek segítségével egységes minimumként egy demokratikus jogállamban a kisebbségekhez tartozó egyének ugyanolyan polgári jogokat élveznek, mint a többséghez tartozó egyének. Identitásuk, sajátosságaik fenntartásához ugyanúgy lehetőségük van, mint a többségi nemzethez tartozó társaiknak. Egyenlő módon juthatnak hozzá az állam materiális és szimbolikus javaihoz. Ez azt jelenti, hogy a többségi etnicitás hallgatólagos leple alatt nem engedélyezhető a kisebbségek elleni diszkrimináció. Az államnak elsődleges felelőssége van a kisebbségi kulturális reprodukcióért, a kisebbségi aspirációk megvalósításáért. Ez a demokratikus konszenzus minimálkövetelménye. Ma még csak kevés állam jutott el ennek a követelménynek a felismeréséig; általában a többségi perspektívákat erőltetik mindenkire azáltal, hogy kizárólag állampolgárságról hajlandók beszélni, s a nemzetiségi létről hallgatnak. Ez a demokráciadeficit azt igazolja, hogy a demokrácia önmagában nem jelent automatikus megoldást a kisebbségi közösségek fennmaradására és fejlődésére. A kisebbségek önkéntes jogkövetéséhez szükséges a közös sorsban való osztozás, a közös jövőkép, a kölcsönös megismerés és elismerés. Az oktatáson, nyelvhasználaton túl ez feltételezi a kisebbségek részvételének lehetőségét a döntéshozatal és a végrehajtás minden szintjén, az önszerveződés és az önkormányzás lehetőségét. Az Európai Unió alapelvei közül három igyekszik is korrigálni e deficitet: a diszkrimináció tilalmával, ugyanakkor a pozitív intézkedések (positive/affirmative action) megengedésével /2000/43. irányelv (5) bek./; a szubszidiaritás elvének hangsúlyozásával, illetve az önkormányzatiság elvének uniós dokumentumokban való megjelenítésével. Ez a három alapelv képezi a kisebbségi közösségek fennmaradását célzó erőfeszítések alapját. A pozitív intézkedések elsősorban az anyanyelvhasználat, továbbá az anyanyelvi oktatás területén kulcsfontosságúak a kisebbségi közösségek fennmaradásában és fejlődésében. A Szövetségnek tudatosítania kell az Unió szintjén is, hogy a nyelvi jogok és ezen belül az oktatás kérdésének kiemelt kezelése nélkül a nemzeti kisebbségek számára nem lehet reális jövőképet biztosítani.

41

EURÓPA-PROGR AM

A szubszidiaritás és önkormányzatiság uniós elveinek alkalmazása két irányban szorul elismertetésre és továbbfejlesztésre az Unió szintjén és az uniós eszközök segítségével. Az egyik a kisebbségi önkormányzatiság (autonómia) elvének elfogadtatása és gyakorlatba ültetése, a másik a régiók szerepének erősítése a létező uniós gyakorlat segítségével. Mindkét irány valós megoldásokat generál a kisebbségi közösségek életében. A kisebbségi önkormányzatiság, ezáltal a különböző autonómiaformák értékként és valós megoldásként történő elfogadtatása az Unióban a leginkább járható útja a kisebbségi önszerveződésnek, és garanciája a kisebbségi közösségek megmaradásának. A kisebbségi önkormányzatiság lehet az az eszköz, amely lehetővé teszi, hogy az adott társadalom minden szignifikáns része, tehát a kisebbségek is hatékonyan vehessenek részt az életüket érintő politikai és gazdasági döntések meghozatalában. Ebben az értelemben az autonómia egy általános kerete és egyben eszköze a döntéshozatalban való részvételnek. A régiófejlesztés, a regionalizmus szintén a kisebbségek érdekeinek hatékonyabb megjelenítéséhez vezet, éppen az uniós tapasztalatok alapján. Az erős régiók és a határon átívelő együttműködési programok hozzájárulhatnak a kisebbségi kérdés valós megoldásához. Ugyanakkor megengedhetetlen, hogy a régiófejlesztésre hivatkozva etnikai alapon mesterséges, a hagyományos kulturális és nyelvi egységet feldaraboló régióalakítás mehessen végbe az integráció égisze alatt (ellentmondva az olyan kisebbségvédelmi alapdokumentumoknak, mint az Európai Kisebbségvédelmi Keretegyezmény vagy az Európai Önkormányzati Charta). A helyi és regionális döntéshozatali intézmények és mechanizmusok a közéletben való aktívabb részvételhez vezetnek, miközben erősítik a közösségi identitást. A szubszidiaritás és önkormányzatiság (autonómia) elvének gyakorlati megjelenése a régiók szintjén egyben garanciát jelent a kisebbségi érdekérvényesítéshez, a döntéshozatalban való részvételhez a kisebbségek által is lakott régiók esetében. Azok a problémák, amelyek megoldhatatlannak tűnnek a központi állam szemszögéből és szintjén, egyszerűbb, kézzelfoghatóbb kérdésként jelentkeznek a régióban, ezáltal a megválaszolásuk is könnyebb – legyen az nyelvhasználat, iskolakérdés vagy a politikai, gazdasági életben való részvétel. A Szövetségnek a fenti uniós alapelvek jogi és gyakorlati megjelenítésének megvalósításában kell hatnia a közös európai építkezésre. Jelenleg a közösségi jog lemarad a tagállami jogalkotástól, illetve az Európa Tanács hasonló jellegű nemzetközi jogalkotásától (Kisebbségi Keretegyezmény, Nyelvi Charta). A Szövetség célja, hogy felhívja a figyelmet erre az aszinkronitásra, illetve hogy tevőlegesen hozzájáruljon a kisebbségvédelem unióbeli fejlődéséhez. Ennek első 42


lépése annak az utalásnak az elfogadtatása volt, mely a készülő uniós alkotmányban a kisebbségekhez tartozó személyekre vonatkozik. Ez az igen szerény mondatrész komoly előrelépésnek minősülhet, ha tudatosítjuk, hogy akkor van helye az uniós jogalkotásnak, jogszolgáltatásnak egy adott kérdésben, ha arra az uniós alkotmány mint elsődleges jogforrás kiterjed. Tehát a másodlagos jogalkotás szintjén lesz érdemes és szükséges a nemzeti/etnikai kisebbségi jogok további felvetése azzal a céllal, hogy azok jogszabályi formát öltsenek (pl. irányelv) – ezáltal válnak ugyanis érvényesíthetővé, kikényszeríthetővé az Európai Bíróságon, hiszen egy jog mindig annyit ér, amennyi érvényesíthető belőle. Ameddig térségünkben a kisebbség definiálása nem okoz lényegesebb problémát, az Unió jelenlegi tagországaiban más a helyzet. Ezekben az országokban élesen megkülönböztetik a hagyományosan az adott területen élő kisebbségi közösségeket (ezekre leginkább nemzeti kisebbségként hivatkoznak), rögtön mellettük említve azokat az etnikai közösségeket, amelyek nem rendelkeznek anyaállammal, de szintén hagyományosan az adott területen élnek (elsősorban a romák), és élesen megkülönböztetik őket a XX. század második felétől NyugatEurópában egyre nagyobb számban megjelenő eltérő identitású közösségektől, az ún. betelepülő kisebbségektől. Esetükben a cél mind erősebb integrálásuk a társadalomba, amellett, hogy közösségi sajátosságaikat megőrizhessék; habár az EU államaiban nem tartják őket hagyományos kisebbségnek. A Szövetségnek ezt a kettősséget (hagyományos kisebbségek – betelepülő kisebbségek) tekintetbe véve kell kialakítania a közösségi kisebbségvédelmet fejleszteni kívánó álláspontját, ahol a mi kisebbségi közösségeink a hagyományos közösségek sorában találják meg helyüket a közös Európában. A hazai nemzeti és etnikai kisebbségek érdekei megjelenítésének az általános kisebbségvédelmi standardok szélesítésén, egy európai uniós norma- és intézményrendszer, valamint jogorvoslati lehetőség megteremtésén túl kiemelten számba kell vennie a nagyszámú roma lakosság sajátos helyzetének kezelését és problémáinak megoldását. Ez szintén nem magyarországi probléma csupán; ezt az összeurópai kérdést még Európa egyetlen országában sem sikerült maradéktalanul rendezni. A roma népesség számaránya azonban államonként különböző. A Szövetség úgy látja, Magyarország esetében a roma származású honfitársaink magas száma miatt erkölcsi kötelességünk, hogy a társadalmi konszenzusok jó példáival járjunk elöl, azaz hogy a munka által történő önérvényesítés, az identitástudat és a beilleszkedés úttörő megoldásai révén az Európai Unióban húzó szerepet töltsünk be. Ebből következően a romakérdés európai szintű kezeléséhez négy területen kell alapvető változást elérni, felhasználva az Unió kínálta lehetőségeket és az uniós alapelveket: 1. A foglalkoztatás területén munkahelyteremtő, a tartós munkanélküliségből kimozdító, képző és átképző pro43

EURÓPA-PROGR AM

jektek beindítására lesz szükség az uniós támogatások segítségével itthon, a hazai tapasztalatok segítségével pedig az Unió szintjén. 2. Az oktatás területén az integrált oktatás elvének kell érvényesülnie (cigányosztályok felszámolása). Az ösztöndíjprogram folytatása és kibővítése, egy mentorrendszer kialakítása és nyelvtanulási programmal való párosítása mind az ifjúsági, mind a felnőttképzés területén elengedhetetlen. Meg kell kezdeni egy roma elit tudatos képzését, és támogatni kell egy roma középosztály kialakítását. 3. Fel kell lépni a romákat Európa-szerte sújtó diszkrimináció ellen, minden erre alkalmas jogi és adminisztratív intézkedéssel. Ehhez tartozik a hátrányos megkülönböztetés törvényes tilalmán túl a pozitív intézkedések (affirmative action) intézményesítése a romák alulreprezentáltságának megszüntetése érdekében, elsősorban az oktatás és foglalkoztatás területén. Ezt kiegészítendő támogatni kell az Unió szellemiségét kifejező, partnerségre épülő és toleranciára nevelő programokat. Ennek kivitelezéséhez az út leginkább a konkrét projekteket felvállaló civil és érdek-képviseleti szervezetek szakmai és anyagi megerősítésén, valamint a politikai döntéshozatalba való intenzívebb bevonásán át vezet. 4. A romák európai integrációja elképzelhetetlen az emberhez méltó lakhatási és egészségügyi ellátottsági feltételek haladéktalan megteremtése nélkül. A Szövetség támogatja és kezdeményezi a már létező európai uniós kisebbségvédelmi programokat, valamint a jogvédelmi intézményrendszer továbbfejlesztését. A kulturális sokszínűség védelme érdekében ugyanakkor szükség van a kisebbségi jogok biztosításának folyamatos ellenőrzésére (monitorizálására), valamint a már meglévő emberi jogi intézményeket tovább kell fejleszteni úgy, hogy a kisebbségek jogaiért is felelősek legyenek.

3.3. Térségpolitika – státustörvény, alapszerződések, vegyes bizottságok Ameddig a kisebbségi kérdés Magyarország esetében a szomszédságpolitikánk 80%-át adja, nem kerülhető meg ezen összefüggések elemzése és egyben az ebben rejlő potenciális lehetőségek kiaknázása sem. Tény, hogy a XX. század során a Kárpát-medencei magyar kisebbségek ellen komoly beolvasztási kísérletek történtek. Ezek egyrészt asszimilálás, másrészt tömeges elvándorlás révén drasztikusan csökkentették e közösségek létszámát. Az is tény, hogy a diszkrimináció jelei ma is dokumentálhatók a térség egyes államaiban. Igaz ugyan, hogy a kisebbségi kérdés az uniós csatlakozást követően nem lesz oly elsőrendű probléma az együtt csatlakozó szomszédaink esetében, de például a szlovákiai magyar kisebbség helyzetének alakulása, illetve a szlovák–magyar kapcsolatrendszer alakulása modell értékű lesz a rövid, illetve hosszú távon csatlakozó szom44


szédaink számára, ezért kiemelt figyelmet érdemel. Ugyanakkor a magyar kisebbségek helyzete a koppenhágai kritériumok alapján vizsgálandó faktor marad Romániával való viszonyunkban és további, még hatékonyabb stratégiát igényel majd Ukrajna és Szerbia-Montenegró esetében. A státustörvény elfogadásával a Szövetség már megtette az első lépéseket, hogy a valós problémák, melyek az uniós csatlakozással egy időben jelentkeznek, orvosolhatók legyenek. A Szövetségnek erőfeszítéseket kell tennie, hogy az Unió felismerje, a törvény tartalommal megtöltése valós igényeket elégít ki, és feszültség megelőző hatása lehet azon magyar közösségek körében, amelyek nem részesülnek a csatlakozás lehetőségeiből. Fokozottan igaz ez a vízumkényszer kezelése, a rohamszerű áttelepedés megakadályozása, de egyben az elégedetlenség lecsillapítása és a gondok kezelése terén. A szomszédos országokkal kötött alapszerződések átértékelésére, átszövegezésére lesz szükség a csatlakozást követően, aminek az uniós intézmények felügyelete alatt kellene megtörténnie. Egyrészt igaz ez az együtt csatlakozók esetében az azonos jogi, piaci, gazdasági keretek miatt, ahol a jelenlegi rendelkezések értelmüket vesztik, de fontossá válhatnak egyéb egyeztetések épp a térség Unióban betöltött szerepének növelése érdekében. A nem csatlakozókkal pedig komoly együttműködési szerződések megkötésére nyílhat lehetőség, épp az ő érdekükben, ahol a magyar kisebbségi közösségek megléte egy komoly előnyt jelenthet számukra. Ezen szerződéseket már nem lehet e magyar közösségek feje fölött és a két uniós alapelv, a szubszidiaritás és önkormányzás elveinek mellőzésével megkötni. Hasonlóképpen időszerűvé válik a kormányközi vegyes bizottságok szerepének újragondolása; olyan eszközök beiktatására lenne szükség, amelyek a gyakorlati együttműködést, közös uniós projektek beterjesztését, közös intézményépítést, közös régiófejlesztést teszik lehetővé.

3.4. Teendők az uniós kisebbségvédelem területén A Szövetség céljai között szerepel annak megakadályozása, hogy az EU Alkotmányos Szerződése jelenlegi tervezetének elfogadása a kisebbségekre történő utalással befagyassza a kisebbségi jog fejlődését uniós szinten. Közre kell működnünk abban, hogy az uniós jogalkotás (ha nem az elsődleges, úgy a másodlagos jogalkotás szintjén – irányelvek – a realitásokat kövesse, s képes legyen idomulni a változó realitásokhoz a kisebbségvédelem területén. Ezáltal jogalapot teremthetünk arra, hogy a kisebbségi alapjogok kikényszeríthetőek legyenek az Európai Bíróságon (lásd a strasbourgi Emberjogi Bíróság jogesetfejlődését az elmúlt években). A csatlakozó országok automatikusan hozzák magukkal a kisebbségek kérdését is, hiszen ez Közép-Kelet-Európa és a balti államok lényeges jellemzője – amit értékként kell elfogadtatnunk, nem pedig leküzdendő problé45

EURÓPA-PROGR AM

maként. A sokszínűségre épülő Európában a Szövetségnek tudatosítania kell, hogy azok az erőfeszítések, amelyek az integráció által a népek közeledésére irányulnak, a régiók szerepének erősítését és közeledését, továbbá a kisebbségi közösségek integrálódását szolgálják. Az Unióban érzékenyebbé kell válni a nemzeti és etnikai kisebbségi közösségek problémái iránt. Mindezek révén válhat csak az Európai Unió az egyenlő értékű közösségek közösségévé. Fontos eredménynek értékeljük, hogy – a Szövetség európai parlamenti megfigyelőinek kezdeményezésére – immár három bizottság foglalkozik az Európai Parlamentben a nemzeti kisebbségek ügyeivel. Ugyanakkor szorgalmazzuk a továbbiakban is önálló uniós intézmény (EU Kisebbségi Bizottság) létrehozását a Régiók Bizottsága mintájára. Ez lehetővé tenné, hogy a csatlakozási tárgyalások során alkalmazott monitorizálás – amely érzékelhetően önkorlátozásra bírta a kisebbségekkel rendelkező csatlakozó államok kormányait – intézményesüljön a hagyományos kisebbségek védelme területén, nehogy a szabad a gazda” elv kezdjen gyökeret verni a végső célt, a belépést immár elérő tagállamok körében. Ennek egyik eszköze lehet az európai állampolgárság tartalommal való megtöltése, hogy felismerjék az emberek, a kisebbségi közösségek, hogy egy átfogó rendszer részei, amely az uniós alapértékek és jog mentén akár a saját kormányukkal szemben is védelmezi őket. A civil szervezetek ereje és támogatottsága az Európai Unióban hatványozott, ez pozitívan hathat a kisebbségi közösségek érdekérvényesítő képességére. Ezt elősegítendő a Szövetség bátorít minden olyan kisebbségi civil kezdeményezést, mely az európai uniós lobbizást, a hatékony brüsszeli érdekérvényesítést célozza meg. Ugyanakkor a Szövetség a nemzeti problémák összehangolt érvényesítését célozza meg, kihasználva a magyar nyelvi-kulturális makrorégió adta lehetőségeket: magyar szervezetek legális együttműködése az Unió szintjén, az EPP magyar tagozatának létrehozása, az EP magyar nyelvű képviselőinek intézményesített együttműködése. (Az Európai Néppártban tevékenykedő magyar megfigyelők delegációs üléseikre már most is rendszeresen meghívják a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának az Európai Parlamentben tevékenykedő képviselőit.)

46


4. Külgazdaság Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk következtében a külgazdasági feltételekben beálló változások három szempontból érdemelnek figyelmet.

4.1. A hazai piac védelme A hazai piacon erősödik a verseny, a magyar termékek és szolgáltatások védettsége a behozatallal szemben csökken. Ennek okai a következők: 1. Az Unión belül, tehát az egységes belső piacon az ipari termékek eddig is teljes egészében, a mezőgazdasági termékek pedig a behozatal nagy része tekintetében szabadon jutottak be a magyar piacra. E szabadság a csatlakozással a mezőgazdasági termékek körében is teljessé válik. A támogatások eltérő szintje pedig természetszerűen javítja a jelenlegi tagállamokból származó mezőgazdasági termékek versenyhelyzetét. 2. Az Unión kívüli országokból történő behozatallal szembeni oltalom – több okból – összességében csökken. 3. Az ipari termékek körében az átlagos vámszint 7,4%-ról 3,7%-ra csökken (ugyanakkor egyes termékeknél a vámszint emelkedni fog). Csökkenni fog a vámvédelem a mezőgazdaság területén is, átlagosan 30%-ról 17,5%-ra (a sertéságazatban a jelenlegi 50% 30%-ra fog csökkenni). Csökkeni fog a fejlődő országokból származó termékekkel szembeni vámvédelem egyrészt az általános vámpreferenciák (GSP) termék- és országkörének (pl. Kína!) bővülése következtében, másrészt pedig az Európai Unió és a különböző fejlődő országcsoportok (Cotonou, mediterrán övezet) és országok között kötött szabadkereskedelmi és preferenciális megállapodások eredményeként. A behozatal versenyével szembeni védelem csökkenését eredményezi az is, hogy Magyarországnak a csatlakozást követően nem áll módjában önállóan piacvédelmi intézkedéseket (védintézkedés, kiegyenlítő vám, dömpingellenes vám) alkalmazni. Az ilyen intézkedések meghozatalára irányuló hatáskör ugyanis az Európai Unióra száll, és az esetlegesen szükséges intézkedéseket csak a közösségi intézmények (a Bizottság, illetve a Tanács) hozhatják meg, illetve – szűk körben – a tagállamok csak a Bizottság felhatalmazása alapján hozhatnak intézkedést. A fenti körülmények a csatlakozás természetes és előre ismert következményei. Magyarország annak tudatában vállalta ezeket a feltételeket, hogy gazdasága képes az erősebb verseny kihívásainak megfelelni, és a gazdasági élet szereplői ezekre a változásokra megfelelően fel tudnak készülni. A kételyek éppen ezzel kapcso47

EURÓPA-PROGR AM

latban merülnek fel. A magyar gazdaság egy része ugyanis valóban képes megfelelni az erősebb verseny kihívásainak, más része azonban minden valószínűség szerint nem lesz erre képes. Elsősorban a mezőgazdasági termelők és a kis- és középvállalatok helyzete válik majd lényegesen nehezebbé. Az ebből fakadó gondokat megfelelő felkészüléssel lehetett volna mérsékelni. A fentiek különösen jellemzőek a szolgáltatások területén, ahol – eltérően az árukereskedelemtől – az eddiginél lényegesen nagyobb mértékben kell számolni az Európai Unió többi tagállamából származó szolgáltatások megjelenésével. Ez ismét elsősorban a kis- és középvállalatokat érinti a legsúlyosabban, annak ellenére, hogy egyes szolgáltatások esetében a lokális előny kétségkívül fennmarad. A változások közgazdasági és jogi tényezőinek nagyon fontos felmérésére lett volna szükség, és így lehetett volna egy differenciált, az adott ágazathoz és vállalatnagysághoz igazított programot kidolgozni és alkalmazni.

4.2. A magyar export feltételei Ami a magyar kivitel feltételeit illeti, azok – legalábbis egyes országokban – nehezebbek lesznek. Idetartoznak mindenekelőtt azok az országok (Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, Japán és Új-Zéland), ahol megszűnik a magyar kivitellel szemben alkalmazott GSP-elbánás. Egyes országokban pedig mezőgazdasági kivitelünk feltételei válnak valamelyest kedvezőtlenebbé, annak következtében, hogy a Magyarország által kötött szabadkereskedelmi megállapodások a mezőgazdasági termékek körében szélesebb körben nyújtottak kedvezményeket, mint az Európai Unió által kötött és május 1-jétől Magyarországra nézve is alkalmazandó megállapodások. Mindennek hatása nem lesz drámai, de egyes vállalatok exportját kedvezőtlenül érintheti. A Szövetség már több alkalommal felhívta a jelenlegi Kormány figyelmét hatástanulmányok készítésének és a lemaradók támogatásának szükségességére, de ez a kérés – sajnálatos módon – eddig nem talált meghallgatásra. A Szövetség a témában utoljára február 19-én szorgalmazott négypárti egyeztetést.

4.3. Vámtarifa A vámok nagy többsége, mint láttuk, csökkeni fog, egyes termékek esetében a magyar vámtarifa jelenlegi nullszázalékos vámja helyett az Európai Unió néhány százalékos vámtételét kell majd alkalmazni, és egyes termékek esetében a jelenleg alkalmazott vám is magasabb lesz. Ez egyes külföldi befektetőket érinthet kedvezőtlenül, melyek eddig vámmentesen vagy alacsony vámtétellel hozták be a termelésükhöz szükséges anyagokat és alkatrészeket. E befektetők a megváltozott körülményekre tekintettel különböző döntéseket hozhatnak: 48


1. magyarországi termelésüket megszüntetik, és azt más országba helyezik; 2. az alkatrészgyártást is Magyarországra telepítik; 3. az alkatrészgyártást más uniós tagállamba telepítik.

4.4. Befektetési politika, negatív hatások, jogi környezet A magyar befektetési politika alapvető érdeke, hogy e befektetők a második megoldást válasszák. Ehhez viszont a magyar befektetési környezet általános és az adott termelést érintő változtatására van szükség, indokolt esetben az egyes külföldi befektetőkkel történő egyedi tárgyalások útján. Mindez ismét alapos átgondolást, a különböző helyzetekhez igazított, differenciált megközelítést és átgondolt intézkedések alkalmazását indokolja. Az eddigi üzembezárások arra utalnak, hogy ezek az intézkedések sem általánosságban, sem pedig az egyedi esetekben nem születtek meg. A külgazdaság területén is áll az a tétel, hogy bár a csatlakozás összességében és általában, közép- és hosszú távon kedvező hatású, ám rövidebb távon és egyes meghatározott ágazatokban vagy vállalatok esetében jelentős negatív következményekkel is számolni lehet. A verseny erősödése például közép- és hosszú távon a magyar gazdaságot kedvezően fogja érinteni, ugyanakkor az importverseny erősödése a kezdeti időszakban egyes területeken súlyos gondokat okozhat. Nem látjuk, hogy e gondok elhárítására a magyar gazdaság és a kormányzat kellően felkészült. A külgazdasággal összefüggő másik jelentős körülmény intézményi, illetve jogi jellegű. Az úgynevezett kereskedelempolitikai hatáskör ugyanis az Európai Közösségről szóló szerződés (EKSz) 133. cikke értelmében kizárólagos közösségi hatáskör, így teljes egészében az Unióhoz kerül. A magyar kereskedelempolitikai érdekek érvényesítésének a színtere tehát alapvetően megváltozik, szempontjainkat és érdekeinket a közösségi intézmények rendszerén belül, azok keretei között és feltételei mellett kell érvényesítenünk. Ez pedig különleges szakértelmet és felkészülést igénylő feladat. Mindenekelőtt magasan képzett magyar tisztviselőknek kell a Bizottságba kerülniük, akik megfelelő szakmai szinten képesek képviselni a magyar gazdaság- és kereskedelempolitika szempontjait. A kizárólagos magyar érdekeket nagyon nehéz lesz érvényesítenünk, ezért megfelelő előkészítéssel mindig arra kell törekedni, hogy az adott magyar érdek érvényesítéséhez szövetségeseket keressünk, és a magyar érdeket a tagállamok egy szélesebb csoportjának érdekeként, végső soron uniós érdekként jelenítsük meg. Itt is igaz az a tétel, hogy be kell illeszkednünk az intézményrendszer egészébe, meg kell értenünk az intézmények működésének lényegét és valamennyi intézményben (Európai Parlament, Tanács, Bizottság) az adott intézmény természetének és funkciójának megfelelően, ahhoz igazítva fogadtassuk el az általunk szükségesnek ítélt intézkedéseket. 49


5. Magyarország EU-csatlakozásának egyes gazdasági kérdései 5.1. Az euró bevezetése Magyarországon Hazánk európai integrációjának legjelentősebb állomása a Gazdasági és Monetáris Unióhoz való csatlakozás, ami a nemzeti valuta feladásával és az euró hazai fizetőeszközként való bevezetésével jár együtt. Az újonnan csatlakozó tagállamoknak nincsen kívülmaradási joga, tehát a gazdaságpolitikai prioritások kialakításakor figyelembe kell venni, hogy Magyarország számára a közös pénz átvétele nem lehetőség, hanem kötelezettség. A polgári kormány az euró bevezetését 2008-ra tervezte, s ezt 2003 őszéig még a jelenlegi kabinet is tartotta. 2004 eleje óta azonban a Kormány (rendkívül ellentmondásos nyilatkozataival) a bizonytalan jövőbe tolta ki az euróövezethez való csatlakozás dátumát. Magyarország Unióba való felvételével kötelezi magát arra, hogy gazdaságpolitikájával teljesíti az euró bevezetéséhez szükséges, ún. maastrichti konvergenciakritériumokat. Ezeknek a konvergenciakritériumoknak a teljesítésére nem csak az euró átvétele miatt van szükség, hanem azért is, mert ezeknek a fiskális feltételeknek való megfelelés garantálja hosszú távon Magyarország dinamikus gazdasági növekedését. A négy maastrichti kritérium közül az infláció és az államháztartási hiány igényel komoly erőfeszítést a pénzügyi kormányzattól. Az egyensúlyi inflációs szintnek az elérésében nagy felelősség hárul a gazdaságpolitika formálóira. Jelenleg mintegy 8 éves tartós dezinflációs szakasz megfordulásának lehetünk tanúi; ami az euró minél korábbi bevezetéséhez szükséges folyamattal éppen ellentétes tendencia. A 3%-os inflációs cél ma távolabbnak tűnik, mint 2 évvel ezelőtt; idén az átlagos árszínvonal növekedés 7,4% körül alakulhat. A 3%-os inflációs szint azt az áremelkedési ütemet jelenti, amely változatlan árfolyam mellett nem veszélyezteti az egyensúlyi növekedést, a gazdaság nemzetközi versenyképességét és a makrogazdasági stabilitást. Az eurózóna az árstabilitást legfeljebb évi 2%-os inflációs szinten definiálja; ebből következik, hogy a gazdaságunk felzárkózásának tulajdonítható pótlólagos árszínvonal-növekedés 1-2% között lehet. Ez az inflációs többlet mindaddig fennáll, amíg a magyar gazdaság jövedelmi szintje el nem éri az eurózóna átlagát. Az euró bevezetése alkalmazkodást kíván a költségvetési politikától, hiszen a hitelesség csak úgy tartható fenn, ha a kormányzat a költségvetési törvényben lefektetett hiánycélokat következetesen betartja, és biztosítja a 51

EURÓPA-PROGR AM

társfinanszírozáshoz szükséges forrásokat, melyek hozzájárulnak a gazdasági szerkezet hatékonyságának javításához. Az euró bevezetéséhez kapcsolódó következetes költségvetési politika önmagában is előnyös az ország számára, mivel a befektetői bizalom visszaszerzése lehetővé teszi a monetáris politika számára a kamatszint mérséklését, ami csökkenti a költségvetés által az államadósságra teljesített kamatkiadásokat. Ennek nagysága ebben az évben 880 Mrd Ft körül mozoghat, ami a GDP 4-4,5%-a. Ez is jól mutatja, hogy az euró bevezetéséhez szükséges konvergenciakritériumok teljesítése nemzeti érdek, azért van rá szükség, hogy a magyar gazdaság egy magasabb növekedési pályára tudjon állni. Az euró bevezetése tartósan pozitív hatással lesz a magyar gazdaság növekedésére. Így a közös pénz minél hamarabb történő bevezetése alapvető nemzeti érdek. Ez azt jelenti, hogy Magyarország az euróövezeti csatlakozás minden egyes évvel való halasztásával a GDP 0,8-1%-os többletnövekedéséről mond le. Ez a jelenlegi GDP-adatok alapján 250–270 Mrd Ft-ot jelent az országnak, kb. annyit, mint az autópálya-építésre elkülönített források összege. A forint megőrzése nem kínál érdemi, tartós előnyöket az ország számára, mivel nem létezik olyan árfolyamrendszer, amely megóvhatná a nemzeti valutát a spekulációs támadásoktól, illetve az árfolyam káros kilengéseivel szemben. A növekedésre gyakorolt hatás három csatornán jelentkezik: 1. tranzakciós költségek csökkenése, 2. külkereskedelem bővülésének hatása, 3. kamatszint csökkenésének hozadéka. Az euró bevezetésével eltűnik ez a kockázati prémium az alapkamatokból, ami előidézi a reálkamatok csökkenését. Az alacsonyabb reálkamatok jelentős lökést adnak majd a termelő beruházásoknak. A beruházások bővülése egy kis, nyitott gazdaságban mindig külső egyensúlyi korlátba ütközik, mivel a beruházások felfutása általában az importigény megugrásával jár, és a külső egyensúlytalanság a nemzeti valuta leértékelését vetíti előre. Az euró bevezetésével megszűnik a gazdasági növekedés folyó fizetési mérleg korlátja, mivel a külföldi befektetőknek nem kell tartani a nemzeti valuta esetleges leértékelődésétől (Írország-effektus).

52


5.2. Fogyasztóvédelem és a védzáradék kérdése A csatlakozási tárgyalások eredményeképp a szerződésbe bekerülő védzáradék intézménye példátlan az Európai Unió eddigi történelmében; korábban egyetlen bővítés során sem alkalmaztak olyan védintézkedést az újonnan bekerülőkkel szemben, mely elve megkérdőjelezte volna belépésre való érettségüket. Sajnálatos, hogy a tárgyalások során ezen intézmény beemelését a magyar Kormány nem tudta kivédeni; a legsajnálatosabb ugyanakkor az, hogy a jelenlegi magyar miniszterelnök még meg is védte ezen intézmény bevezetésének jogosságát. 2004. május 1-jével hazánk egy közel 460 millió fős fogyasztói piac részévé válik. Mivel a fogyasztók érdekeinek védelme az uniós törekvések középpontjában áll, hazánknak is kiemelten kell foglalkoznia a fogyasztói érdekek törvények rendeletek általi védelmével. A jelenlegi szabályozás az elmúlt évek jogharmonizációjának eredményeképpen megfelelő kereteket ad, a következő időszakban elsősorban a fogyasztói tudatosságra és az informáltság növelésére kell törekedni. A csatlakozási tárgyalások egyik központi kérdése volt az állat- és növényegészségügy helyzete Magyarországon. Nagy nehézségek árán sikerült elérni, hogy a határátkelők, kis- és nagykereskedők élelmiszer-biztonsági előírásai (ún. HACCP-rendszer) Magyarországon megfeleljenek az uniós szintnek, ezért ezek miatt ma már nem fenyegeti a magyar termékeket az uniós védzáradék, tehát az a veszély, hogy agrártermékeinket kitiltsák az egységes piacról. Ez nagyon fontos kritérium a fogyasztóvédelmi fejezetben, mivel a teljes körű jogszabályi, intézményi és gyakorlati felkészültség nélkül az érintett ágazatokat súlyos szankciókkal büntetné az Unió illetékes főhatósága. Az uniós élelmiszer-biztonsági előírásoknak a betartásával a vágóhidakon, hús- és tejfeldolgozókban ugyanakkor továbbra is súlyos problémák vannak. Ezeket a gondokat az Európai Bizottság folyamatosan jelzi a magyar Kormánynak, s még nem kapott megnyugtató válaszokat. Így a védzáradék életbe léptetésének veszélye még nem hárult el teljesen, s igen sajnálatos, hogy a Kormány nem segítette a korábban nem EU-konform módon termelők átállását. Mindent el kell követni annak érdekében, hogy a problémás üzemek vagy beszüntessék a termelést, vagy ténylegesen tartsák tiszteletben a rendszabályokat, mert különben az egész ágazat jövője lehetetlenül el hosszú évtizedekre. A magyar húságazat uniós diszkreditálásának megakadályozása (a hungarikumok védelme és piaci bevezetése érdekében is) a jelen kiemelkedő feladata, s hosszabb távon is megkülönböztetett figyelmet igényel.

53

EURÓPA-PROGR AM

5.3. Energiapolitika az uniós csatlakozás tükrében Magyarország összes energiafogyasztása és villamosenergia-felhasználása a rendszerváltozás után jelentősen csökkent. Az összes energiafogyasztás 1989–1994 közötti időszakban 20%-kal csökkent, és azóta gyakorlatilag stagnál. Ezen belül a villamosenergia-felhasználás mutatója 1989 és 1992 között 13%-kal csökkent, majd stagnált, de az utóbbi négy évben újra 8%-kal nőtt. Magyarország importfüggősége továbbra is jelentős, és a rendszerváltozás óta kissé növekvő tendenciát mutat. Ez az energiaimport-függőség átlagosan 60%-os jelenleg, azonban egyes részterületeken az energia még nagyobb hányada származik külföldről. Tipikusan ilyen energiahordozó a földgáz, ahol az importarány meghaladja a 75%-ot. Ennek megfelelően az energiapolitika területén az egyik legfontosabb célkitűzés az Unión belül is az ellátásbiztonság növelése. Az európai uniós jogharmonizációnak szellemében született új villamosenergia törvény és a gázpiacot szabályozó törvény lényeges szabályozó elemeiben már nincs szükség változtatásra a csatlakozás miatt. Valószínűsíthető, hogy a villamosenergia-, illetve a gázpiac liberalizálása évtizedes folyamat lesz, ahogy az a jelenlegi EU-tagországok döntő többségében is történt. E megállapításon túl természetesen néhány részterületen érdemes további célkitűzéseket megfogalmazni: 1. Az Európai Unióban kötelező a nyersolaj és az üzemanyag stratégiai készletezése, amely az ellátásbiztonságot a jelenleginél magasabb szintre emelheti. Az ezzel kapcsolatos magyar szabályozás a nettó import alapján meghatározott 90 napos készletnagyságot ír elő. 2. 2006–2007-től ugyanakkor az EU a készletezési kötelezettség 120 napra történő megemelését irányozza elő. Ezzel kapcsolatban szükség van a megfelelő magyar szabályozás módosítására és a szükséges tárolókapacitás biztosítására. 3. Az energiapolitika környezetvédelmet is érintő részében gondoskodni kell arról, hogy a levegőt szennyező káros anyagok kibocsátása ne haladja meg az EU által előírt szintet. 4. Jelenleg a hőszolgáltatással kapcsolt villamosenergia-termelés aránya Magyarországon mintegy 10%-ot tesz ki. Az EU irányelvei ennek az aránynak 2010-ig történő megkétszerezését tűzik ki célul, ezért a következő időszakban erre a területre is különösen nagy hangsúlyt kell fektetni. A Paksi Atomerőmű Rt. kiemelten fontos szerepet tölt be a hazai villamosenergia-rendszerben. Közismert tény, hogy a magyarországi áramfogyasztásnak csaknem 40%-át termeli, amivel az ágazat legfontosabb stratégiai szereplője. 54


2003 áprilisában lényeges döntés született az erőmű fejlesztésével kapcsolatban: elfogadták a blokkok teljesítménynövelésének programját és az élettartam meghosszabbítását előkészítő programot a 2003-tól 2007-ig terjedő időszakra, keretösszegekkel együtt. Sajnálatos tény, hogy nagyjából ezzel egy időben súlyos üzemzavar volt a kettes blokkban, aminek káros hatása rövid és hosszú távon egyaránt érvényesül. Tartósan kiesett 10%nyi teljesítmény az országban, a helyreállítás hosszabb időt vesz igénybe és igen komoly többletköltséget eredményez. Ennek ellenére jelen helyzetében az ország nem mondhat le az erőműről.

5.4. Közlekedés, szállítás az Unióban A közös közlekedéspolitika célja, hogy elősegítse a belső piac hatékony működését a jogharmonizáció, az infrastruktúra-fejlesztések összehangolása és a nemzeti infrastruktúra-hálózatok (közutak, vasúti pályák) közötti átjárhatóság révén. A közös közlekedéspolitika sajátossága, hogy szállítási módonként eltérően szabályoz. Ugyanakkor egységességre törekszik a transzeurópai hálózatok koncepciója az EU-t behálózó közúti, vasúti, folyami, tengeri és légi szállítási hálózatok összekapcsolásával. A hazai közlekedéspolitikának ennek megfelelően kiemelten kell kezelnie a transzeurópai hálózatok (TEN) fejlesztési terveit, hiszen kedvező földrajzi elhelyezkedésünkből adódóan a tíz közlekedési folyosó közül négy halad át rajtunk. Az Unió közlekedési infrastruktúra-fejlesztéssel kapcsolatos irányelvei komplexen kezelik az egyes országok projektjeit, ezért alapvető érdekünk, hogy a társfinanszírozásban létrejövő új beruházásoknál megkülönböztetett figyelmet fordítsunk a kombinált fuvarozásra és a közlekedési hálózatok országok közötti összekapcsolására. Ez különösen érvényes a TEN-projekteken belül a korridor-országokkal kapcsolatos ún. quick start (gyors kezdésű) közlekedési tervekre, hiszen a projektekbe való bekapcsolódás már rövidebb távon is jelentős forrásbevonást jelenthet az ország számára. 2004–2010 között a quick start keretén belül 38 milliárd euró elköltését tervezik; a harmincas listán jelenleg négy magyar projekt szerepel. a) Autópályák. A közlekedési hálózat fejlesztésén belül ki kell térni a hazai szempontból kiemelt autópályaépítésekre. A Szövetség üdvözölte, hogy – a magyar megfigyelők közös lobbitevékenységének köszönhetően – az új, észak–déli folyosó (Zsolna–Budapest–Ivándárda) terve eredetileg bekerült az Európai Parlament által támogatott quick start projektek közé. Sajnálatos módon a terv – a magyar Kormány kellő fellépése hiányában – a Tanácsban „elesett”, így most nincs esély arra, hogy e regionális szempontból kiemelkedő jelentőségű 55

EURÓPA-PROGR AM

útvonal uniós társfinanszírozásban épüljön meg. Tovább kell dolgozni annak érdekében is, hogy a kohéziós alapon keresztül vagy egyéb uniós források bevonásával (Európai Regionális Fejlesztési Alap) és hazai vállalkozások részvételével további autópályák épülhessenek Magyarországon. Így arra kell törekednünk, hogy a magyar főúthálózat további részei bekerüljenek a TEN és a TINA uniós hálózatokba, különös tekintettel az M86–M9 és az M8–M4 jövőbeli autópályákra. b) A MÁV jövője. A nemzeti vasúttársaságot is a transzeurópai hálózatok célrendszerébe kell beilleszteni. El kellene érni, hogy a Párizs–Strasbourg–München gyorsvasút végpontja ne Bécs, illetve Pozsony, hanem Budapest legyen. A nemzeti vasúttársaság tulajdonát jelenleg 7600 km hosszúságú vasúthálózat képezi, amelynek jelentős része kihasználatlan; az állomások 78%-án alig van forgalom. A vasúti közlekedés fejlesztése kiemelt nemzeti célkitűzés. Szükség van a polgári kormány által már megkezdett vasúthálózat korszerűsítésének folytatására, így újabb InterCity vonatok üzembe helyezésére és a pályadiagnosztikai rendszer modernizálására. Jelenleg a nemzeti vasúttársaság pályahálózatát és eszközállományát az általános elöregedettség jellemzi, hiszen az eszközök mindössze 15%-a értékelhető korszerűnek. A Kormány leállította a gyorsvasút-hálózat kiépítésére irányuló, a polgári kormány alatt elindított tervezési munkákat. Ezzel helyrehozhatatlan mulasztást követnek el, hiszen a kelet–nyugati gyorsvasúthálózat a jelenleg uralmon levő pártok érdektelensége miatt nagy valószínűséggel ki fogja kerülni Magyarországot. A beruházások és fejlesztések hiányában a pályavasutak, hálózatok, vasúti eszközök értéke folyamatosan romlik, ezáltal a társaság a saját tőkéjét éli fel. A csatlakozással megkerülhetetlenné válik a vasúttársaság reformja. A MÁV Rt veszteségforrásainak leépítésére, költségcsökkentésre és a vállalati jövedelmezőség javítására az elkövetkező években csak fokozatosan, a szociális szempontokat figyelembe véve lehet sort keríteni. c) A MALÉV jövője. A légi közlekedés volt szinte az egyetlen olyan ágazat, amelynél a rendszerváltozást követően nem keresleti visszaesés, hanem jelentős keresletemelkedés és teljesítménynövekedés következett be. Ennek ellenére az elmúlt hat évben a nemzeti légitársaság veszteségesen működött. A romló versenyképesség következménye, hogy a nemzeti légitársaság nem tudott a világméretű versenyben új piacokat szerezni, és háttérbe szorult a nagy szövetségek miatt. A MALÉV tőkehelyzetét a jövőben rendezni kell, ugyanis a mai világméretű versenyben csak egy másik tőkeerős légitársasággal alkotott stratégiai szövetség jelentheti az ágazat számára a túlélést.

56


A légi közlekedési iparág előtt álló uniós kihívások: 1. Magyarország a repülőtéri földi kiszolgálási piac megnyitásához 2006 végéig felmentést kért. Az átmeneti mentességi időn belül hazánk kötelezettséget vállalt a liberalizációs intézkedések fokozatos előkészítésére. Ennek megfelelően legkésőbb 2006-ban rendezni kell a MALÉV helyzetét úgy, hogy a cég jövője biztosított legyen kiélezett versenykörülmények között is. 2. A nemzeti légitársaság állami támogatása tekintetében Magyarország a csatlakozási tárgyalásokon jelezte, hogy a többségi állami tulajdonú MALÉV Rt. átfogó reorganizációja állami támogatást igényelhet. Ezen a téren is figyelembe kell venni az EU ajánlásait a csatlakozást követően, nevezetesen költségvetési támogatás csak beruházási kiadásokra vagy egyszeri átszervezésekhez nyújtható.

5.5. A gyógyszerek szabadalmi oltalma Az Európai Unióban a jelenlegi 6 évről 8–11 évre meghosszabbították az eredeti szabadalmi oltalom alatt álló gyógyszertermékek törzskönyvi adatvédelmének időtartamát. Ez azt jelenti, hogy 6 helyett csak 8–11 év múlva dobhatja más gyártó a piacra ugyanazt a terméket. Ezek a később érkező, úgynevezett generikus gyógyszerek jóval olcsóbbak, mint az eredeti, szabadalmi oltalom alatt álló termékek, hiszen ezeknél már nem kell az árakba beépíteni a kutatási költségeket. Ennek megfelelően az új termékeket, az úgynevezett innovatív gyógyszereket előállító laboratóriumoknak, gyógyszergyáraknak az az érdekük, hogy minél tovább élvezhessék a szabadalmi oltalmat. A generikus gyógyszerek gyártóinak, az olcsóbb árak miatt a lakosságnak, valamint a társadalombiztosítási költségek visszafogása miatt a kormányoknak viszont az oltalmi idő lerövidítése az érdeke. Az Európai Unió illetékesei azt szerették volna, ha az oltalmi idő meghosszabbításáról született döntést a jövőre csatlakozó államokban is alkalmazzák. A kelet-közép-európai országokból érkezett, s az Európai Parlamentben aktív megfigyelői státussal rendelkező képviselők viszont tiltakoztak ez ellen, s elérték, hogy az Európai Parlament maga is igazságtalannak minősítse ezt a kiterjesztést. A nemzeti érdekek képviselete több tízmilliárd forintos megtakarítást is jelent Magyarországnak, ezért ezt az álláspontot kell képviselni a jövőben is.

57

EURÓPA-PROGR AM

5.6. Állami támogatások Az állami támogatást a vasúti, közúti közlekedés és a belvízi hajózás területén megengedi az EU a közszolgáltatási kötelezettség teljesítésével összefüggő veszteség esetén, valamint, ha az állami támogatások a gazdaságosabb közlekedési formák kifejlesztését segítik elő. Az Európai Bizottság döntése alapján nem lehetséges az állami támogatás a veszteséges állami vállalatok szanálására, viszont lehetővé teszi a költségvetési támogatások nyújtását, ha az elmaradott térségek felzárkóztatását szolgálja. Ennek megfelelően arra kell törekedni, hogy a hazai kis- és közepes vállalkozások versenyképességének fejlesztése a térségi felzárkózással együtt valósuljon meg.

5.7. Adópolitika Az EU-tagállamok csak azokon a területeken és olyan mértékig harmonizálták adórendszereiket, ahol és amennyire az egységes belső piac megvalósításához ez szükséges volt, a folyamat azonban még korántsem tekinthető lezártnak. Az adózási kérdésekről mind a mai napig egyhangúan döntenek a tagállamok: ha egyetlen EU-tagállam érdekeit is sérti a tervezett új szabályozás, megakadályozhatja annak létrehozását. Ennek megfelelően a hazai adópolitika változtatását nem az Uniónak való megfelelés, hanem elsősorban a hazai versenyképesség növelése igényének szolgálatába kell állítani. A versenyképesség növelése érdekében a következő időszakban az adócsökkentéseket kell előtérbe helyezni.

58


6. Költségvetés Az Európai Unióban vannak kötelező kiadások, amelyeket az Unió életét irányító egyezmények határoztak el, és vannak, amelyekről eseti döntéseket kell hozni. Jelenleg az Unió kiadásainak mintegy fele az úgynevezett kötelező kifizetés. Idetartozik a közös mezőgazdasági politika, a talán legtöbb vitát kiváltó agrártámogatási kör. A Szövetség számára mind a két terület kiemelten fontos. Az Európai Parlament 2004–2009 közötti ciklusának előkészítésekor a költségvetési politika több fontos kérdést vet fel.

6.1. A távlatos költségvetés jövője A magyar szóhasználatban csak hétéves költségvetésnek nevezett rendszer hét évre megszabja az Unió költségvetésének keretszámait. Az egyezmények rögzítik, hogy az Unió nem tarthat igényt többre, mint a tagállamok által megtermelt érték 1,24%-ára. A hétéves költségvetések ez alá a maximum alá egy újabb, évente változó határt húztak, amely valahol a 0,99% és 1,15% között volt. Az Európai Bizottság az éves költségvetések benyújtásakor ennek az alsóbb értéknek megfelelő javaslatot készít elő, azaz a tényleges kifizetések kerete mindig alatta marad a hétéves költségvetésben eltervezettnek. A középtávú tervezéssel kapcsolatban több probléma is van: az egyik a költségvetési ciklus hossza, a másik a távlatos tervezés, valamint az Európai Bizottság és az Európai Parlament megbizatása nem egyforma hosszúságú. 2004-ben már folyik a 2007–2013 közötti időszak tervezése. Vajon elfogadható-e az, hogy egy már csak pár hónapig hivatalban lévő Európai Bizottság és EP a következő és a rá következő ciklus számára is kötelező döntéseket hozzon egy rendkívül változó területen? Ha ez a rendszer fennmarad, lesz olyan parlamenti ciklus, amelynek Bizottsága és Parlamentje egyáltalán nem szólhat bele a középtávú tervezésbe. Erősödik az a vélemény, hogy összhangba kell hozni a hosszú távú költségvetési tervezést az EP, illetve az Európai Bizottság ötéves ciklusával. A most távozó Bizottság véleménye szerint már csak egyszer legyen hétéves a tervezés, de 2013-tól térjünk át az ötéves ciklusra. A középtávú tervezés kötelezettsége nincs benne az Unió alapjairól rendelkező egyezményekben: 1988 óta létezik egyáltalán, azóta úgynevezett intézményközi megegyezések formájában döntenek róla, amelyekben a Tanács szava a meghatározó. Az európai alkotmány tervezetében a Tanács szerepét lényegesen csökkentő megoldás szerepel. Ezzel szemben a pénzügyminiszterek új javaslata teljesen kivenné a középtávú tervezést a parlament kezéből. Válaszként – miközben a parlament világossá tette, hogy jogszűkítő alkotmánytervezet soha nem fog elfogadni – több képviselő felvetette, hogy középtávú terveket egyáltalán nem is kellene készíteni. Az Európai Bizottság olykor a bővítésre hivatkozik, amikor legalább 2013-ig fenn akarja tartani a hétéves tervezést. A bővítéssel kapcsolatos kiadások azonban nehezen tervezhetők. Nem tudni, hogy a most belépő tíz 59

EURÓPA-PROGR AM

tagállam milyen ütemben válik a gyakorlatban teljes jogú résztvevőjévé az Uniónak, nem tudni, hogy a 2013-ig terjedő időben folytatódik-e a bővítés, ha igen, mikor és mely tagjelöltek válnak taggá. Ha az új tagállamok, köztük Magyarország kifejleszti, és jól működteti az uniós pályázatok kezeléséhez szükséges intézményeket, akkor a mindenki által elérhető pályázati forrásoknak és a felzárkóztatás érdekében létesített forrásoknak egyidejű bővítésében érdekelt. Ezek összegét sok évre előre behatárolni nem lehet célunk. Magyarországnak fontos, hogy az Unióból jövő támogatás kiszámítható, előre tervezhető legyen, ezért a Szövetség a középtávú tervezés megtartása mellett teszi le voksát, azzal, hogy a ciklus legyen rövidebb, továbbá a Parlamentnek legyen a Tanáccsal azonos szava a tervek jóváhagyásában.

6.2. A költségvetés bevételei Az Európai Unió költségvetésének bevételi oldalával kapcsolatban két probléma merül fel: a bevételt biztosító források jellege és a bevétel nagysága. A bevételi források bonyolultsága magán viseli az Unió lépésről lépésre történő fejlődésének – mondhatni – történelmi jegyeit. Az Unió nem vet ki adót, de bevétele jellegében eltér a nemzetközi szervezetekben szokásos tagdíjtól. Átengedett forrásokkal dolgozik, például megkapja a tagállamok vám- és áfabevételeinek meghatározott százalékát. Ezeket a bevételeket kiegészítik oly módon, hogy végül minden tagállam a bruttó nemzeti termék (GNP) egy meghatározott százalékát fizeti be. Ezen kívül van minimális közvetlen forrás is, például az EUtisztviselők adója. Ezt a bonyolult rendszert bizonyos javaslatok úgy akarják átalakítani, hogy az Uniónak adókivetési jogot adnának. Lenne egy olyan uniós adó, amelyről a polgárok tudnák: annak befizetése az Unió működését szolgálja. Ez kétségtelenül növelné az átláthatóságot. Az egyszerűsítés jelenthetné azt is, hogy az Unió nem foglalkozna a befizetés forrásával. Az Unió egyszerűen a GNP egy meghatározott százalékára tartana igényt. Magyar részről minden egyszerűsítő javaslatot érdemes támogatni, de új adónem bevezetését el kell kerülni, talán még akkor is, ha azzal egy időben más adónemek megszűnnek vagy mértékük csökken. Egy az Unió által kivetett és beszedett adó a tagállamok szuverenitását veszélyeztető lépés. Nem változtat ezen az sem, ha az adó beszedése továbbra is tagállami feladat maradna. A Szövetség a tagállamok és az Unió viszonyában a szubszidiaritás elvét vallja, s jelenleg nem merült fel egyetlen olyan érv sem, amely miatt a tagállamok adóztatása uniós beavatkozásra szorulna. A kisebb-nagyobb gazdaságpolitikai gondokkal birkózó befizető tagállamok szeretnék az Unió kiadásait minél inkább lefelé nyomni. Ez a törekvésük 2004-ben igen sikeres volt. Mindössze a GNP 0,98%-át teszi ki a „tagdíj”. 60


A kiadásoknak ilyen mértékű lefaragásának kedvezett az, hogy az EP a választási évben nem az európai kiadások növelésével, hanem éppen a befizetések csökkentésével keresi a választók kegyeit. Európa újraegyesítése tehát jelenleg nem okoz a gazdag tagállamoknak érdemi kiadásnövekedést. A folyamat már Koppenhágában elkezdődött, ahol az új tagállamoknak jutó támogatásokat igencsak szűkkeblűen szabták meg. Ezt a helyzetet állandósítaná a hat befizető állam azon javaslata, hogy az Unió a jövőben elégedjen meg a GNP 1,0%-ával. Igen jelentős aránytalanság mutatkozik az új tagállamok lakosságszáma – 16,4% –, illetve a „tízekre” eső 2004. évi kifizetések között: jelenleg az Unió költségvetésének csupán 5%-ához juthatnak hozzá az új tagállamok. A lakosságszám ráadásul csak akkor lenne elfogadható mutató, ha a tagállamok gazdasági ereje azonos lenne. Amennyiben az Unió kiadásai csökkennek, az elmaradt államok és térségek felzárkóztatásának üteme is csökken, vagy pedig csak a jelenlegi tagállamok támogatásának terhére valósulhat meg. Ezért Magyarország érdekeivel ellentétes az Unió költségvetésének a GNP 1,0%-ához kötése. A Kormány már Koppenhágában rossz megállapodást kötött. Ha az Unió kiadásai a jövőben a jelenlegi szinten maradnak, akkor a tízek és a tizenötök által felhasználható keretek közötti arányt csak a tizenötöktől elvett forrásokkal lehet helyreállítani. Ezért – noha a hat befizető által szorgalmazott 1,0%-os felső határ látszólag 0,02% emelkedést jelent az idei évhez képest –, a tagállami befizetéseknek ezt a korlátozását nem fogadhatjuk el. A tagállamok tényleges befizetései közelítsenek a nemzeti össztermék 1,1%-ához. A mai világ egyik alapelve a megkülönböztetés tilalma, s ezt az elvet az Unió is kiemelten kezeli. A Szövetség számára sem fogadható el, hogy az új tagállamokat számukra hátrányosan megkülönböztessék a régiektől. Az átmenet nehézségeire hivatkozva a mezőgazdasági támogatások esetén ez a megkülönböztetés 2013-ig létezik, több más területen azonban csak 2006-ig. A Szövetség európai képviselői fellépnek minden további megkülönböztetés ellen.

6.3. Az éves uniós költségvetések Mivel a következő évekre a koppenhágai megállapodás meghatározta az új tagállamok lehetőségeit, a mezőgazdaság területén pedig 2013-ig ismert a támogatás elérhető maximuma, az éves költségvetések tárgyalásában látszólag nem vagyunk érdekeltek. Ám a koppenhágai megállapodást a Parlament hozzájárulása nélkül hozták meg. Ezért a ratifikációra azzal a feltétellel került sor, hogy az abban foglaltak a Parlament által módosíthatók. Hazánknak az az érdeke, hogy az éves költségvetésekben az EP növelje meg a tagállamok számára megpályázható összegeket – különösen a strukturális és kohéziós alap összegét – a koppenhágai megállapodáson túli értékre. Az éves költségvetések során az új tagállamok helyzete javítható. Éppen a Szövetség javaslatára egy ilyen módosítás – 100 millió euró értékben – már meg is történt. (Ez több mint 26 milliárd forint, amelyből jó, 61

EURÓPA-PROGR AM

ha 3 milliárd jut Magyarországnak). Mivel a kormány képtelen volt felállítani az uniós pályázatok lebonyolításához szükséges intézményeket, a taggá válást követő években nem annyira a tárgyévi kifizetéseknek, hanem a további években felhasználható kötelezettségvállalásoknak a növelése a feladat. (A Kohéziós Alap 2004. évi felhasználása fontos mutatója lesz a Kormány tevékenységének.) Az Unió költségvetésének szerkezete nem tesz lehetővé csak Magyarország számára szóló tételek beemelését. Ezért lépéseinket össze kell hangolnunk az új tagállamokkal. Ahhoz, hogy a kellő többség biztosítható legyen, érdemes az elmaradt régiók fejlesztése mellett érvelni, s azt szorgalmazni, hogy az EU–10 kontra EU–15 megkülönböztetés mihamarabb kikerüljön az előterjesztésekből.

6.4. A saját erő kérdése Az Unió, mint általában a költségvetési támogatások esetén a tagállamok is, megköveteli a megfelelő önrészesedést. Ez biztosíthatja a terv komolyságát, megvalósítását. Az elnyert pályázatok megvalósítási arányai az EU–15 körében is rosszak, a fel nem használt pénzeket viszonylag nagy százalékban vissza kell vonni. A megfelelő pályázatok elkészítése részben szakemberkérdés, de ilyen szakembert, illetve céget már viszonylag könnyen lehet találni. A nagyobb probléma – főleg a leginkább segítségre szoruló önkormányzatok számára – az önrész és az előfinanszírozás. Hasonló nehézséggel kell szembenézniük a kis- és középvállalatok is. Az érintettek pályázóképessé tétele – különösen a tagság első éveiben – kormányzati feladat. A megszorításoktól felemelkedést remélő kormányzati magatartás azonban reménytelen helyzetbe hozza az érintetteket. Ezért a Szövetség egyfelől mindent megtesz, hogy a Kormány megtartsa azt az ígéretét, miszerint a megszorítások az ilyen célú költségvetési tételeket nem fogják érinteni, másfelől a következő évek magyar költségvetéseinek tervezésekor támogatja az uniós pályázatokat segítő kiadások növelését.

62


7. Foglalkoztatáspolitika, munkaügy 7.1. A jövő záloga a teljes foglalkoztatottság A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség a munka alapú társadalom híve. Valljuk, hogy a munka nem csupán önbecsülés kérdése, hanem olyan érték, amely egyaránt forrása az egyén és a társadalom boldogulásának. Munka révén biztosíthatjuk saját magunk és családjaink jövőjét, de a munka révén találhatunk megoldást olyan égető társadalmi problémákra is, mint a csökkenő lélekszámú, de arányaiban elöregedő közösségek szociális szolgáltatási és társadalombiztosítási rendszereinek kétségessé vált jövője. Ha nincs változás, hamarosan kétszer annyian lesznek az úgynevezett inaktívak, mint a munkával értéket termelő aktívak. Ez viszont azt jelentené, hogy veszélybe kerülne a következő generációk egészségügyi és nyugdíjbiztosítása, már a közeli jövőben finanszírozhatatlanná válna a szociális védőernyő. Ez a magyarázata annak, hogy az Európai Unió Lisszabonban elhatározott növekedési stratégiájának központi eleme a munka kérdése lett. Pontosabban az a törekvés, hogy jelentősen emelni kell a munkából élő foglalkoztatottak számát a tagállamokban, amit mi úgy fogalmazunk, hogy célunk a teljes foglalkoztatottság elérése – abban az értelemben legalábbis, hogy aki dolgozni akar, annak legyen is lehetősége erre. Az Unió 2010-re a munkaképes korú polgárok 70%-át szeretné munkában látni. Nálunk ez a szám ma még 5354%. Személyes, családi, nemzeti és az Európai Unió tagállamaként közös európai jövőnk függ attól, hogy képesek leszünk-e kellő számú új munkahelyet létrehozni. Összhangban az Unió irányelveivel, valljuk, hogy tartós gazdasági növekedésre van szükség, és ennek következményeként jöhetnek létre az új munkahelyek. A foglalkoztatás szintjének növeléséhez vállalkozásösztönzésre van szükség, rugalmas munkaerőpiac megteremtésére, növelni kell a munkavállalás pénzügyi vonzerejét, és meg kell értenünk, hogy a versenyképes munkaerő biztosításának két alappillére az oktatás és az egészségügy. A foglalkoztatás szintjét csak akkor növelhetjük, ha a gazdaság, az oktatás és az egészségügy kérdéseit egymással összefüggésben, egységben szemléljük.

7.3. Félmillió új munkahelyet 2010-ig Egész Európában megfigyelhető az a negatív tendencia, hogy a munkaerő csökkenése és elöregedése összehangolt kormányzati és európai szintű beavatkozás nélkül a foglalkoztatottság drasztikus visszaesésének veszélyét 63

EURÓPA-PROGR AM

vetíti előre. Ezt a veszélyt csak akkor lehet hatásosan kivédeni, ha az európai gazdaságokban rejlő dinamizmus és kezdeményezőképesség maximális kihasználása révén a nemzeti költségvetések és a kormányok minden lehetséges eszközzel ösztönzik az új vállalkozások létrehozását, az üzleti szféra bővülését, az idősebbek aktív munkavállalását és a munkavállalási lehetőségek szélesítését. Az Európai Néppárt számítása szerint 2010-ig 15 millió új munkahely megteremtése szükséges ahhoz, hogy a lisszaboni célkitűzéseket meg lehessen valósítani. Ez Magyarország esetében azt jelenti, hogy 2010-ig 500 ezer új munkahelyet kell létrehoznunk. Az új vállalkozások beindítását, a cégalapítást a mindenkori magyar kormánynak számos különböző eszközzel kell segítenie. Csökkenteni kell a cégalapítás költségeit, a cégalapítások adminisztrációs terheit („egyablakos rendszer”), bővíteni kell az alaptőke biztosítása során igénybe vehető finanszírozási lehetőségeket. Államilag támogatott hitelkonstrukciókat kell bevezetni az új vállalkozások beindításához és személyre szabott, egyedi tanácsadást kell biztosítani az új céget alapító polgárok részére. Át kell alakítani a vállalati csődök jogszabályi hátterét, hogy a csőd ne jelentsen indokolatlanul nagy kockázatot az újonnan alapított vállalkozások tulajdonosai számára, és ezáltal az ne válhasson gátló tényezővé az üzleti szféra bővülése szempontjából.

7.3. Rugalmas munkaerőpiacot a munkavállalók és a munkaadók számára A munkavállalók oldaláról nézve a rugalmasság részben azt jelenti, hogy a munkavállalónak lehetősége kell hogy nyíljon a választásra a különböző típusú foglalkoztatási formák között (teljes munkaidős tevékenység, részmunkaidős tevékenység, időszaki munka, távmunka stb.), amelyeket igényei szerint összhangba hozhat egyéb kötöttségeivel: nevezetesen a családi állapotából (például gyermekét egyedül nevelő nő), élethelyzetéből (idős nő/férfi) vagy egyéb sajátos életkörülményeiből (hátrányos helyzetűek, fogyatékkal élők, csökkent munkaképességűek) adódó igényeivel. Magyarországon jelenleg európai összehasonlításban is kirívó mértékű problémát jelent a foglalkoztatási lehetőségek szerkezetének elavultsága, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag a teljes munkaidős foglalkoztatáson kívül igen korlátozott lehetőségek állnak rendelkezésre a munkavállalók részére. A rugalmasság másik feltétele, hogy legyen esélyegyenlőség a különböző képzési, átképzési és továbbképzési lehetőségekhez történő egész életen át tartó hozzáférés lehetőségét tekintve. Meg kell szüntetni a regionális és ágazati különbségeket, bővíteni kell a képzési lehetőségeket. A munkaadók oldaláról nézve a foglalkoztatási formák sokszínűsége egyben rugalmasabb alkalmazkodóképességet is jelent (részmunkaidős foglalkoztatás, alkalmi munka, munkaerő-kölcsönző ügynökségek szolgáltatásainak igénybevétele).

64


Egész Európában megfigyelhető jelenség, hogy az adó- és társadalombiztosítási rendszer szerkezete az inaktív polgárok jelentős része számára nem teszi vonzóvá a munkavállalást. Ennek számos oka érhető tetten, az egyik kiemelt jelentőségű problémát azonban a legtöbb országban – így Magyarországon is – a munkanélküliek részére biztosított különböző juttatások és a minimálbér szintjének egymáshoz igen közel eső értéke jelenti. A Szövetség az Európai Bizottság álláspontjával összhangban támogat minden olyan kezdeményezést, amely vonzóbbá teheti a munkavállalást az inaktív polgárok számára, és javasolja Magyarországon a következő kormányzati intézkedések megfontolását: 1. Célszerű kibővíteni a munkavállalás feltételéhez kötött különböző típusú szociális juttatások és jogosultságok körét. Az adópolitikával és a foglalkoztatáspolitikával szerves összhangban kidolgozott intézkedésekre van szükség, amelyek ölthetik különböző adókedvezmények, adózás hatálya alá nem eső természetbeni juttatások formáját (pl. adómentes munkáltatói hozzájárulás egészségügyi szolgáltatások – fogröntgen, uszodabérlet stb. – igénybevételéhez, nyugdíjjárulék adókedvezménye, egészségügyi számla befizetések adókedvezményének bővítése stb.). A juttatások és jogosultságok rendszerének átalakításával elsősorban azt a célt kell szolgálni, hogy az alacsony jövedelmet jelentő munkakörök betöltését vonzóbbá tegyék az inaktív rétegek számára. 2. Különböző adó- és pénzügyi kedvezményekkel növelni kell a részmunkaidős foglalkoztatási formák vonzerejét mind a munkáltatók, mind pedig a munkavállalók számára. Csökkenteni kell a részmunkaidős foglalkoztatás járulékterheit, továbbá társaságiadó-kedvezmény által ösztönözni kell a munkáltatókat részmunkaidőben foglalkoztatott munkaerő-állományuk bővítésére. 3. Vissza kell szorítani a feketemunkát. Az adó- és járulékterhek csökkentése hatékony eszközt jelent az illegális munka visszaszorításának területén is, tekintettel arra, hogy a munkáltatók nem kevés esetben éppen a bérekre rakódó egyéb terhek indokolatlanul magas volta miatt döntenek a nem bejelentett alkalmazottak foglalkoztatása mellett.

7.4. Az alkalmazkodóképesség feltétele a munkaerőpiacon a jó egészségi állapot és a versenyképes tudás Az európai döntéshozók többsége egyetért abban, hogy nem lehetséges a foglalkoztatási arány növelése és a minőségi munkaerő biztosítása anélkül, hogy az oktatás és az egészségügy finanszírozását mind európai, mind pedig nemzeti szinten ne emeljük. Az oktatás finanszírozásának növelése többszörösen is megtérül, hiszen csak egy fejlett oktatási és képzési struktúra jelenthet kellő garanciát és biztosítékot arra, hogy a munkaerőpiac szereplői – munkavállalók és munkáltatók egyaránt – képesek legyenek rugalmasan és gyorsan alkalmazkodni a gazdasági környezetben bekövetkező változásokhoz. Amennyiben az oktatási és képzési rendszer kiépítettsége és színvonala nem képes 65

EURÓPA-PROGR AM

megfelelni a globális verseny által támasztott kihívásoknak, úgy egyre több polgár lesz kénytelen elhagyni a munkavállalók körét, mivel állásának elveszítése után esetleg képtelen lesz versenyképes tudást szerezni, képtelen lesz átképezni magát, és új munkakörben elhelyezkedni. Az egészségügyi szolgáltatások színvonalának növelése döntő fontosságú tényező, amely a legélesebben az 50 év felettiek foglalkoztatottsági arányának növelésének sikerére vagy kudarcára hat ki. Ma Magyarországon az idősek rossz egészségi állapota az egyik legfontosabb gátló tényező, amely akadályt jelent a foglalkoztatás növelése előtt az 50 év felettiek körében. A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség álláspontja szerint a foglalkoztatáspolitika, az oktatás és az egészségügy kérdését szerves egységben kell vizsgálni, mivel a kölcsönhatások e három területen kialakított kormányzati politikák között egyértelműek.

7.5.Tenni magunkért és a jövőnkért A fentiek figyelembevételével cselekvési programot kell elhatározni a következő elemekkel: · 2010-ig 500 000 új munkahelyet kell létrehozni Magyarországon; · El kell indítani egy „aktív időskor programot”. · Fokozni kell a magyar oktatási és kutatási-fejlesztési intézmények versenyképességét és vonzerejét, meg kell teremteni az egész életen át tartó tanulás lehetőségét. · Hosszú távú foglalkoztatást bővítő programot kell alkotni, melynek szervesen illeszkednie kell a gazdaságpolitika egészéhez. · Növelni kell a kis- és középvállalkozások támogatását. · Bővíteni kell a vissza nem térítendő támogatások körét. · Bővíteni kell a vállalatfinanszírozás rendelkezésre álló forrásait. · A munkaerő rugalmasságának és alkalmazkodóképességének növelése érdekében összehangolt és hosszú távú szerkezeti változtatásokat kell végrehajtani (részmunkaidő elterjesztése, regionális és ágazati képzési alapok létrehozása az állam és a magántőke összefogásával és közös irányításával). · Növelni kell az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök hatékonyságát, ki kell alakítani a személyre szabott tanácsadási szolgáltatásokat. · Az adópolitika és az állami támogatási politika közös célkitűzései között szerepelnie kell a regionális és az ágazati képzési alapok finanszírozásának is, amely az üzleti szféra és az állami költségvetés közötti hatékony 66


tehermegosztáson alapulhat. A költségvetési és az adópolitikának elsősorban gazdasági eszközökkel kell arra ösztönöznie a vállalati szektort, hogy vállaljon részt a képzési alapok finanszírozásában. · A versenyképesség növelése érdekében egyezségre kell jutni a szabályozás és a bérszínvonal emelkedés tekintetében mind a szakmai érdekképviseleti szervezetekkel, mind pedig a munkáltatókkal. · Külön figyelmet kell fordítani a legnagyobb nehézségekkel küzdő munkaerő-piaci csoportok (pályakezdő fiatalok, 55–64 év közöttiek, hátrányos helyzetűek) gondjainak enyhítése érdekében. · Új esélyteremtő megoldásokat kell kialakítani a romák foglalkoztatási helyzetének javítása érdekében. · Meg kell szüntetni a jövedelmi különbségeket és a hátrányos megkülönböztetést a nők és a férfiak között. · Fokozottabban be kell vonni az aktív munkavállalók körébe a fogyatékkal élőket, a csökkent munkaképességűeket, és a részmunkaidős tevékenységre vágyó idősebb embereket.

67


8. Mezőgazdaság 8.1.Alapvetések A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség célkitűzése az, hogy a magyar mezőgazdaság és a vidék az EU-csatlakozás nyertese legyen. Ehhez azonban megfelelő intézkedésekre van szükség a belépést megelőző és az azt követő időszakban, valamint arra, hogy érdekeinket az Unióban hatékonyan képviseljük. E cél megvalósítását nem lehetetleníti el, de lényegesen megnehezíti az a tény, hogy a magyar mezőgazdaság állapota a belépést közvetlenül megelőző időszakban válságosra fordult, a rendszerváltozás óta eltelt időszak mélypontjára ért. Ennek okai között kell említeni a piaci és környezeti feltételek kedvezőtlen alakulása mellett a hibás kormányzati magatartást is. Legfájóbb, hogy a nyilvánvaló igény, a társadalmi támogatottság és lehetőségek ellenére nem történt meg a mezőgazdaság EU-csatlakozásra való felkészítése. Elmaradt az intézményrendszer megfelelő kiépítése – melynek hiányosságait számos uniós forrás is aggodalommal említette –, és a versenyképesség javítása is. Sőt, ez utóbbi területen az elmúlt egy évben drámai mértékben romlott a helyzet. A legújabb pénzügyi megszorító javaslatok pedig mindkét területen további visszalépéssel fenyegetnek. A gazdatüntetések hatására megszületett megállapodás sem alkalmas ezeknek a kedvezőtlen folyamatoknak a megfordítására. A magyar mezőgazdaság állapota a belépés pillanatában hosszú távon meghatározza lehetőségeinket, legelső célkitűzésünk csak az lehet, hogy belső ügyeinket rendezzük. A taggá válást megelőző néhány hónap és az azt követő fél év legfontosabb feladata ez. Az elkövetkező néhány év feladatainak meghatározásánál viszont abból kell kiindulnunk, hogy minden korábbi reménnyel és ígérettel ellentétben a magyar mezőgazdaság számára nem sikerült előnyös csatlakozási feltételeket biztosítani. Mezőgazdaságunk mintegy tízéves időtartamon keresztül hátrányos megkülönböztetésben részesül a közvetlen kifizetések szempontjából, amelyet csak részben és jelentős hazai áldozatok árán van módja a mindenkori kormánynak ellensúlyozni. A magyar agrárium másodrangúvá degradálása különösen a belépést követő első években érezteti majd kedvezőtlen hatásait. A magyar élelmiszer-gazdaság számos hasonlósága mellett különbözik is az EU régi és új tagjainak mezőgazdaságától. A legfontosabb eltérés, hogy hazánkban a mezőgazdaság társadalmi, gazdasági jelentősége nagyobb, mint az Unió átlagában, különösképpen ami a foglalkoztatottságot és a vidék életében játszott szerepét illeti. Élelmiszer-gazdaságunk az új tagok közül egyedüliként nettó exportőr pozícióban lesz a kibővült EU-n belül 69

EURÓPA-PROGR AM

(vagyis több élelmiszert exportálunk, mint amennyit importálunk). Természeti adottságainkra és az ágazat jelentőségére tekintettel ezt a pozíciót meg kell őriznünk, és meg is kell erősítenünk. A magyar mezőgazdaság belső szerkezete jelentősen eltér az Unió jellemző agrárszerkezetétől. Míg az Unióban a családi alapú gazdaságok adják a termelés túlnyomó részét, addig Magyarországon a kisebb magángazdaságok és a nagyobb társas vállalkozások nagyjából azonos mértékben vesznek részt a termelésben. Ez a különbözőség a nagyobb piaci alkalmazkodóképesség ellenére a támogatások elérhetősége szempontjából sérülékennyé teszi mezőgazdaságunkat. Az Unió a támogatásokat egyre inkább az agrárüzemek társadalmi funkcióihoz köti (vidék és tájkép megőrzése, foglalkoztatás, környezetvédelem, kultúrák és közösségek megőrzése stb.), amelyeknek a családi jellegű üzemek jobban megfelelnek. Különösképpen a közepes méretűek, amelyek a vidéki társadalom alapszövetét alkotják. A nagyobb üzemek támogatásának mérséklése arra ösztönöz minket, hogy a családi alapú gazdaságokat kiemelt módon támogassuk. A taggá válás az élelmiszerek vonatkozásában is megteremti a vámok és más korlátozások nélküli – az Unión belüli – szabad kereskedelmet. Ez azonban nemcsak az exportlehetőségek bővülését eredményezi, hanem az import növekedésének veszélyét is magában hordozza. A növekvő versenyben a magyar élelmiszer-gazdaság akkor tud helyt állni, ha a termelés hatékonyságának javításán belül kiemelt hangsúlyt kap a minőség javítása. 8.2. A változó közös agrárpolitika Az EU-ban mélyreható viták folynak a közös agrárpolitika, a KAP reformjáról. Jelentős érdekcsoportok lényegében az agrártámogatások felszámolását tűzték ki célul. Magyarország a KAP fenntartásában érdekelt több okból is: hazánkban jelentős a mezőgazdaság társadalmi, gazdasági szerepe, továbbá a mezőgazdasági és vidékfejlesztési források biztosítják, hogy a közös költségvetés nettó haszonélvezői legyünk. Ezért nem támogathatunk olyan indokolatlan reformelképzeléseket, melyek akár csak hosszabb távon is, de a KAP lebontásához vezetnek. Nem hagyhatjuk magukra az európai gazdákat, és nem tehetjük ki őket olyan nemzetközi versenynek, amelyben mindenképpen vesztesek lesznek. Az elkerülhetetlen reformokat csak fokozatosan, a társadalmi hatások számbavételével és megfelelő ellentételezések mellett tartjuk bevezethetőnek. El kell érni, hogy a csatlakozási szerződés aláírása óta meghozott, minket hátrányosan érintő intézkedések miatt gazdáink 100%-os kompenzációban részesüljenek. A KAP-ot azonban nemcsak egyes belső érdekcsoportok törekvései veszélyeztetik. Az EU-nak a nemzetközi szinten határozottabban kell megvédenie agrárpolitikai mozgásterét. Az egyoldalú, viszonzás nélküli kedvezmények 70


ideje lejárt, hiszen a 10 új tagállam miatt az Uniónak számos belső gonddal is meg kell birkóznia, és fel kell készülnie a további kibővülésre. A WTO nem válhat olyan fórummá, ahol az EU csak ad, és nem kap érte semmit. Elfogadhatatlan, hogy az EU más területeken elért kedvezményekért cserébe mindig az agrárterületen adjon ellentételezést. A WTO keretén belül biztosítani kell, hogy az EU-n belül elért magas szintű élelmiszer-biztonságot ne veszélyeztessék az importált áruk. Nem elfogadható, hogy az EU-n belül a termelés környezetvédelmi és állatjóléti feltételei egyre szigorúbbak, és ezáltal a termelés egyre költségesebb, miközben az EU-ba exportálni szándékozók továbbra is a környezet fokozott ütemű elhasználásával, és így olcsón termelnek. Ez a gyakorlat nemcsak a környezetvédelem „globálisan gondolkodni” elvével ellentétes, de hosszabb távon az EU-gazdák tömeges csődjével fenyeget. Mindeközben a fogyasztók biztonsága sem javul, sőt globálisan a környezetre is hátrányos, valójában a környezetpusztítás hatványozott exportjával egyenértékű. Ezért az EU belső termelési előírásait az importőrökön is számon kell kérni. Az EU kereskedelempolitikájában földrajzi elhelyezkedésük okán külön figyelmet érdemelnek az új tagok. Hazánk helyzete különösképpen kényes, mivel az EU kontinentális termelői közül a legdélkeletibb a fekvése. Így az Unióba FÁK és a Balkán országaiból származó import a legrövidebb szállítási távolságok miatt elsősorban hazánkat veheti célba. Például a „Balkán” cukormegállapodás, amely 300 ezer t/év mennyiségű cukor EU-ba irányuló exportját teszi lehetővé, a belépés után elsősorban a magyar termelést veszélyezteti. Hasonló helyzetek kialakulásának megelőzésére a szabadkereskedelmi kapcsolatrendszer fejlesztése és a kibővülés utáni adaptációja során is oda kell figyelni. A kibővítés nem lehet politikai, kereskedelmi alku tárgya harmadik országokkal. Az ilyen igények nem elégíthetőek ki az új tagok rovására. Az EU további kibővítése során különös figyelmet kell szentelni az élelmiszer-biztonság és az állategészségügy kérdéskörének. Hazánk számára a délkeleti szomszédoknál meglévő viszonyok jelentős állat-egészségügyi kockázatot jelentettek. A kibővítés nem eredményezheti az óriási áldozatok árán elért biztonság elvesztését. A most csatlakozó országok felkészülését ezen a területen célirányosan támogatni kell, figyelembe véve az EUelőírások alkalmazása miatt várható negatív szociális hatásokat is. Magyarországnak az előírások belépés előtti teljesítését fokozottan kell ellenőriznie.

71

EURÓPA-PROGR AM

8.3. A nemzeti mozgástér megőrzése és bővítése Hazánk taggá válásával a hazai agrárpolitikai mozgástér rendkívüli mértékben beszűkül. A nemzeti hatáskörben átmenetileg nyújtható támogatások köre a belépéskor létező támogatásokra korlátozódik. Új támogatás bevezetése nehézkes és csak akkor lehetséges, ha nem veszélyezteti a többi tagállam termelőinek versenyfeltételeit. Az új tagoknak azonban a tagság első éveiben számos nehézséggel kell majd szembenézniük, ezért indokolt, hogy a támogatások terén nagyobb rugalmasságot élvezzenek. A piaci versenyt nem torzító – alapvetően vidékfejlesztési – támogatások esetében azonban szükséges lenne, hogy a tagállamok az alkalmazás céljait és részletkérdéseit illetően nagyobb mozgástérrel rendelkezzenek. Így ugyanis hatékonyabb vidékfejlesztés lenne elérhető, jobban figyelembe vehetőek lennének például a foglalkoztatás bővítéséhez fűződő érdekek. A terület és vidékfejlesztés irányításának újbóli összevonása nagyobb összhangot teremtene, és felgyorsítaná a vidéki térségek felzárkóztatását. Az új tagállamok esetében átmeneti ideig nem kerül alkalmazásra a moduláció, amely a régi tagállamokban a nagyobb támogatásban részesülő termelőktől forrást csoportosít át a vidékfejlesztés céljaira. Indokolt lenne a szabályok rugalmasabb kezelése, melynek keretében az új tagok dönthetnének arról, hogy – a moduláció szabályainak általános keretein belül – forrásokat csoportosíthassanak át vidékfejlesztési célra, de szélesebb körben, mint ahogy azt az általános előírások lehetővé tennék.

A természetvédelem szempontjából fontos lenne, ha bővülnének az erdőtelepítésre fordítható támogatások, különösképpen a legelmaradottabb kistérségekben. Az erdőtelepítés céljaira igénybevett támogatások feltételeit is rugalmasabbá kell tenni, így például a hazai sajátosságok miatt nem tekinthetünk el az állami tulajdonú erdészetek támogatásától sem. A helyi viszonyokat és elvárásokat jobban figyelembe vevő – alapvetően a nemzeti hatóságoknak rugalmasabb alkalmazási lehetőséget nyújtó intézkedések jobban elősegítenék a természetközeli földhasználatot, a természeti értékek megőrzését és gyarapítását. Nagyobb mozgásteret kell biztosítani a gyengébb termőhelyen elterülő földrészletek hasznosításával kapcsolatban. Különösképpen támogatandónak tartjuk a stabil természetes élőhelyek kialakítását lehetővé tevő intézkedéseket. Az ennek akadályát képező hazai szabályozást újra kell gondolni.

72


Európában egyedülálló a magyar Alföldön kialakult tanyarendszer és a hozzá kapcsolódó gazdálkodási forma és életmód. A vidékfejlesztési programok során és az előírások rugalmasabbá tételével – a célzott támogatások mellett – elő kell segíteni, hogy ez a kulturális és társadalmi érték megmaradjon, a tanyai életmód megőrizze vonzerejét, és egyre jobban megfeleljen a vele szemben támasztott növekvő igényeknek. A létminimum alatt élő mezőgazdasági termelőknek megfelelő segítséget kell nyújtani. Olyan alapot kell létrehozni, amely célzottan a válsághelyzetbe került termelőknek nyújt segítséget. Ez a rendszer akár támogatott biztosítási elven is működhet, és tevékenysége kiterjedhet többek között az előre nem látható okból (pl. állatbetegségek) ellehetetlenülő gazdák túlélésének biztosítására. A kis helyi piacokra – főként saját boltba vagy szűk körben szerződéses boltokba – termelő élelmiszer-előállító üzemek szélesítik a választékot, és segítenek megőrizni a helyi specialitásokat. A vásárlók számára növelni kell a kapható élelmiszerekkel szembeni bizalmat. Ezért indokolt, hogy az ilyen kisebb boltokra és feldolgozókra enyhébb, a tevékenységüket nem ellehetetlenítő, de a fogyasztókat kellőképpen megvédő szabályok vonatkozzanak. A helyi sajátosságok eltűnése, új szereplők belépésének megakadályozása, a kereskedelmi láncok által diktált koncentráció fokozódása ellentétes a fogyasztói érdekekkel, és az új, esetlegesen még fel sem ismert kockázati tényezők szempontjából pedig a biztonság csökkenését is eredményezheti. Hazánk klimatikus viszonyai, földrajzi elhelyezkedése és az eddig csak csekélyebb mértékben szennyezett erőforrások – például talaj – kiváló lehetőségeket kínálnak a biotermesztésre és más speciális termékek előállítására. Ráadásul számos elhagyott legelő újbóli használatbavétele a legelmaradottabb kistérségekben nyitna új távlatokat. A hazai termékek és a hungarikumok védelme és jobb eladhatósága megköveteli egy eredetvédelmi hivatal létrehozását. A délszláv háború idején Európában eddig ismeretlen, új növénykárosító jelent meg Belgrád környékén, melyet Észak-Amerikából egy segélyszállítmánnyal hurcoltak be. A kukoricabogár azóta évente kb. 50 km-rel növekvő sugarú körben terjed, és már hazánk területének legnagyobb részén megtalálható, és 10–50%-os kártételével a kukorica első számú károkozójává vált. A Szövetség szükségesnek tartja, hogy a gazdák a védekezésben és a továbbterjedés megakadályozásában támogatásban részesüljenek. Indítványozzuk, hogy e kártevő leküzdésére európai kutatóintézet jöjjön létre magyarországi székhellyel.

73

EURÓPA-PROGR AM

8.4. A föld továbbra is fontos A termőföld-tulajdonlás és -használat kérdéseit a csatlakozási szerződés csak csekély mértékben érintette. Az egyenlő elbánás elvének alkalmazása mellett – vagyis hogy az átmeneti idő elteltét követően valamennyi EUpolgárnak a hazaiakkal megegyező jogokat kell biztosítani – nagyon tág nemzeti mozgásterünk maradt. Ezért van módunk arra, hogy az alapvetően a polgári kormány által kialakított keretek közé tereljük vissza a földbirtok-politikát. Továbbra is ellenezzük a jogi személyek földtulajdonszerzését, és helyre kívánjuk állítani a gazdák elővásárlási és elő-haszonbérleti jogát. Az adó- és illetékfizetési kedvezményekkel és az örökösödési szabályok megváltoztatásával, valamint más technikai szabályok alkalmazásával is ösztönözni kívánjuk a versenyképesebb családi alapú gazdaságok kialakulását és fejlődését. Ellenezzük, hogy az EU-jogszabályok tovább szűkítsék a tagállamok jogait az ingatlantulajdon szabályozásában. A Nemzeti Földalap nem működik kielégítően, sőt akkor sem állunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy eddig semmit sem csinált. Pedig a versenyképes és az EU-ban általános családi gazdaságokon alapuló agrárstruktúra kialakításában óriási lehetőségei vannak. Szükségesnek tartjuk, hogy e feladat végrehajtásához EU-források is felhasználhatóak legyenek. Az európai normáknak megfelelő társadalmi ellenőrzés érdekében pedig haladéktalanul biztosítani kell, hogy az ellenőrző testületben a legjelentősebb gazdaképviselet, a MAGOSZ is helyet kapjon. 8.5. Az erdő és a környezetvédelem A csatlakozást megelőzően azzal hitegették az erdészeket és földtulajdonosokat, hogy a taggá válás után felgyorsulhat az erdőtelepítés üteme. Ezzel szemben a telepítés és az ápolás támogatását drasztikusan megnyirbálták. Ez önmagában is óriási károkat okoz, de azokat, akik hittek az ígéreteknek, csődbe is juttathatja, mert ők kénytelenek 1 milliárd forint értékű facsemetét elpusztítani, ami feleslegessé válik a telepítések elmaradása miatt. Ez a helyzet elfogadhatatlan. A hazai támogatási keret helyreállítása – és a költségek növekedésével arányos bővítése mellett – arra is szükség van, hogy az ilyen célú EU-támogatások bővüljenek. E nélkül az erdőtelepítés csökkenése és az EU-reformok miatti termeléscsökkentés miatt a műveletlen területek növekedésével kell számolnunk. Az Unió természetvédelmi célkitűzéseivel ez összeegyeztethetetlen. Megfontolásra ajánljuk, hogy ott, ahol nincs meg az akarat vagy a képesség a magánerdő telepítésére, az állami erdőgazdaságok feladata legyen az erdősítés előmozdítása.

74


Az EU környezetvédelmi előírásaival összhangban támogatni kívánjuk a mező- és erdőgazdasági melléktermékek és hulladékok energetikai célú felhasználását. Sőt, ahol ez környezetvédelmi és energetikai szempontból is indokolt, támogatjuk azokat a mezőgazdasági tevékenységeket, amelyek célzottan a megújuló energiaforrások előállítására irányulnak. Ezeknek a lehetőségeknek a jobb kihasználása érdekében különös jelentőséget tulajdonítunk az ilyen irányú kutatásoknak.

8.6. Több demokráciát az agrárdöntésekben A hazai agrárágazat demokratikus érdekérvényesítését tűrhetetlen módon korlátozza, hogy a kommunizmus idején szétvert gazdálkodói érdekérvényesítő szervezetek mind ez idáig nem tudtak kellő hatékonysággal újraszerveződni. Elfogadható, de csökkenő anyagi háttérrel csak a főként a nagyüzemek érdekeit képviselő szervezet rendelkezik. A legjelentősebb, elsősorban egyéni, családi és magángazdákat képviselő szervezet anyagi, személyi és infrastrukturális háttere – a tűzoltáson kívül – nem biztosítja a legalapvetőbb feladatok elvégzését sem, de még erre a két legjelentősebb érdekképviseletre is egyformán igaz, hogy erőforrásaik elégtelenek az európai érdek-képviseleti harcban való eredményes helytálláshoz. A magyar érdekek és a demokratikus döntéshozatali keretek kialakítása egyformán megkövetelik a két szervezet pénzügyi támogatását.

Az európai agrárpolitikával kapcsolatos döntési jogok a Tanács kezében összpontosulnak. Az Európai Parlament beleszólási joga rendkívül korlátozott. Annak érdekében, hogy az Unió polgárainak választáskor kinyilvánított akarata jobban érvényesüljön, ragaszkodunk ahhoz, hogy az EP jogköre az agrárügyekben növekedjék.

75


9. Szociális és családpolitika, demográfiai kérdések, esélyegyenlőség 9.1. Szociálpolitika Az 1997-ben elfogadott Amszterdami Szerződés emelte be első alkalommal az Unió alapdokumentumába a szociális és foglalkoztatáspolitika néhány elemét. Az EU szociális jogi terminológiája szinte kizárólag a foglalkoztatás, a munka világa köré csoportosul, a tagállami szociálpolitikai elemek azonban mindenütt jóval szélesebb területet foglalnak magukba. Ez az Unió belső fejlődése miatt alakult így, és maradt meg tagállami szerepkörben, amelyet azok minden eszközzel védenek is (lásd a brit és az ír példát az újonnan csatlakozó országokból jövő munkavállalók szociális jogainak korlátozásáról). A szociálpolitika így más, az Unió számára kiemeltebb szerepet játszó célok (gazdaságpolitika, foglalkoztatáspolitika, regionális politika) járulékaként jelenik meg, a fenti területektől eltérően csak koordinációs kötelezettséggel, de nem kötelezően kikényszeríthető elemekkel. Miután az Unió a fenntartható fejlődést tartja szem előtt a már említett fontosabb területeken, a szociális szférát abból a szempontból értékeli, hogy ezt a folyamatot elősegíti vagy hátráltatja. (Amennyiben a szociális rendszer segít a foglalkoztatottság szintjének emelésében, akkor támogatást kaphat; amennyiben túlburjánzik, finanszírozhatatlanná válik, akkor hátráltató tényezőnek tekintik.) Az 1990-es évek végére kialakult foglalkoztatáspolitikai egyeztetési mechanizmus mintájára a nizzai csúcson elfogadott elveknek megfelelően a szociális területen is nemzeti akciótervek készítését várja el, de a tartalmi részek kidolgozása tagállami kompetencia körében marad. Ebből következően: 1. Van lehetőség önálló magyar szociálpolitikai rendszer fenntartására a csatlakozás után, nem kell szolgai módon átvenni a sémákat, és még kevésbé megkurtítani koncepciótlan módon annak bármely elemét. Az alapkérdésekben azonban az egyeztetések lehetőséget adnak arra, hogy az uniós tagállamok szociális rendszereinek problémamegoldásait tanulmányozhassuk, és segítséget kérjünk azok átültetéséhez. 2. Az Unió segítségére a Magyarországon is akuttá vált strukturális munkanélküliség gondjainak enyhítésében van szükség. Jelentős forrásokat biztosíthatunk az Európai Szociális Alapon és az Európai Regionális Fejlesztési Alapon keresztül erre a célra mind a 2004–2006 közötti években, mind a 2007 és 2013 közötti tervezési időszakban is. Ezek a források leginkább a szociális szempontból halmozottan hátrányos helyzetű rétegek (tartós munkanélküliek, romák, pályakezdő fiatalok, a munkaerőpiacról valamilyen okból kiszorult aktív korú nők, fogyatékkal élők) helyzetének javítását célozzák. Rendkívül fontos, hogy a célkitűzéseket és a célcsoportokat hozzáigazíthassuk a magyar sajátosságokhoz, éppen amiatt, hogy ezek a források a 77

EURÓPA-PROGR AM

leghatékonyabb módon hasznosuljanak. A Szövetség álláspontja az, hogy ne csak az Unió általános szempontjait próbáljuk meg érvényesíteni ezekben a programokban, hanem megjelenhessenek számunkra is kiemelt célok. Ilyen például a mezőgazdaságból a következő években kiszoruló kb. 150–200 ezer, zömmel 40–60 év közötti, elsősorban vidéken élő, eddigi életükben kemény fizikai munkát végző réteg megsegítése. (Uniós megoldások: segítségnyújtás a váltáshoz kedvezményes hitellel, tőkejuttatással, előnyugdíjazás, kiemelt szociális járadék folyósítása mellett adómentes munkavállalási lehetőség.) Szintén sajátos magyar szempont lehet azon aktív korúak bevonása a magyar munkaerőpiacra, akik valamilyen rokkantsági fokkal rendelkeznek, legfőbb jövedelmük a szociális ellátórendszerből származik, azonban megfelelő munkalehetőség esetén hajlandók a munkavégzésre. 3. Az Unió aktív munkaerő-piaci politikája eredményeképpen a lisszaboni stratégiában 2010-re megcélzott 70%-os átlagos foglalkoztatottsági arány elérése vagy megközelítése Magyarországon azt jelentené, hogy legalább 500 ezer új munkavállalót kellene munkába állítani. Ez csak egy dinamikusan növekvő gazdaságban képzelhető el; ennek elérése a teljes magyar szociális ellátórendszer reformját és magasabb szintre emelését lehetővé tenné. Feltételezve azt, hogy ekkora tömegű új munkavállalói létszám megjelenése magasabb bérek mellett történne, így emelkedne a befizetett járulékok nagysága is (egészségügyi, nyugdíj-, rehabilitációs, szakképzési stb.). Egy új, fenntartható pályára tudnánk állítani a hagyományos szociálpolitika által felölelt magyar ellátórendszert, amely így finanszírozhatóvá válhatna. Az Európai Unió ezáltal közvetetten tudna hozzájárulni az uniós célok közé közvetlenül nem tartozó szociális ellátórendszer fejlődéséhez. A lehetőség éppen azért jelentős, mert az uniós csatlakozás nélkül kizárólag magyar forrásból ilyen nagy léptékű foglalkoztatáspolitikai célokat elérni nem tudnánk. A források időbeli biztosítása és nagysága (éves szinten kb. 100 milliárd Ft 2004–2006 között, 2007–2013 között pedig ennek közel kétszerese) lehetőséget ad arra, hogy kiszámíthatóan tudjuk tervezni a magyar foglalkoztatáspolitikát, valamint a szociálpolitika jó néhány elemét. Ez egyszerre járhat bizonyos típusú támogatások abszolút mértékű csökkenésével, ugyanakkor lehetővé teheti számunkra más fontos szociálpolitikai célok megvalósítását (lásd például a családpolitika kiemelt támogatását). Magyarország uniós csatlakozása a szociális politikák területén is fölvet egyeztetési kérdéseket. Ugyanakkor jól tudjuk, hogy ezen a területen is – amellett, hogy számos tenni- és tanulnivalónk van – képesek vagyunk Európa számára példamutató szociális rendszereket, eljárásmódokat és intézményeket fölmutatni. Tudjuk azt is, hogy az Európai Unió szóhasználata és működési gyakorlata egyaránt alapvetően foglalkoztatáspolitikát ért a szociálpolitika kifejezés alatt, tehát a munkaerő védelme és az esélyegyenlőség kérdéskörében tárgyalja az ezzel összefüggő ügyeket és feladatokat. 78


Az emberek szociális viszonyait érintő támogató és védelmi rendszereket döntően a nemzeti politikák közé sorolja, így kötelezően egységes szabályozást, azaz jogharmonizációt nem vár el.

9.2. Családpolitika A létező szociális politikákhoz kapcsolódóan, mi, magyarok is tudunk és képviselhetünk valamit, amivel hozzájárulhatunk egy egészségesebb, élhetőbb és barátságosabb Európa felépítéséhez. Találunk ugyan működő és korszerű elemeket felmutató családtámogató konstrukciókat többfelé is, azonban egyetlen európai ország sem rendelkezik olyan rendszerbe foglalt, egymásra épülő, differenciált és logikus családpolitikával, amilyennel éppen mi, magyarok büszkélkedhetünk. A magyar gyakorlat messze túlmegy a szociálpolitika hagyományosan – Nyugat-Európában is – elfogadott keretein, sokkal több annál. Egy sajátos védelmi rendszer, amely szemléletében és kiterjedtségében magában foglalja a családokat érintő társadalmi környezet szinte teljes egészét. Olyan társadalompolitika, amely a családot helyezi a nemzeti gondoskodás középpontjába, amelynek kikezdhetetlen értéke maga a család. Ezt a gondolkodásmódot gyakorlatilag a magyar társadalom egésze elfogadja és támogatja, beleértve a fiatalabb, már új értékvilág mentén szocializálódó korosztályokat is. Sajátosan magyar többletről van szó, ami fontos hozzáadott értéket képez az Európai Unió számára is. Mely alappilléreken nyugszik a Szövetség által képviselt családpolitika? a) Közösségekre épülő társadalom. Egy értékközpontú, korszerűen konzervatív polgári gondolkodásmód olyan közösségekre épülő társadalomban érdekelt, amelyben a család jelenti az alapot. A család lehet az a nemzeti és európai „közös többszörös”, amelyet a lehető legnagyobb gondossággal érdemes védeni. Magyarország és Európa szellemi és mentális egészsége múlik azon, hogyan állítjuk helyre, illetve őrizzük meg egészségesnek a családokat itthon és a közös Európában egyaránt. Ez egy vállalható, közös célkitűzés lehetne. E gondolat kiteljesedéséhez azonban számolnunk kell azzal a követelménnyel, hogy a családokat körülvevő védelmi rendszereknek túl kell nőniük a szociálpolitika megszokott keretein. Célszerű, ha maga a társadalompolitika válik családpolitikai szemléletűvé. Olyan összefüggő rendszerré, amely sokoldalúan védi és szolgálja a társadalom alapegységét. b) A közösség felelőssége – a családok jóléte. Túl kellene már lépni azon a szűk látókörű szemléleten, amely kizárólag a magánszférába terelné a családok ügyének kérdését, különösen, ha az a gyermekvállalást érinti. Nyilvánvalóan arra kell törekedni, hogy a gyermekvállalás ne jelentsen szegénységi kockázatot a családok 79

EURÓPA-PROGR AM

számára, de a családpolitika ennél sokkal messzebbre látó védelmi rendszert foglaljon magába. Bele kell értenünk a családbarát környezet kialakításától az otthonteremtés feltételeinek megteremtésén keresztül az úgynevezett család- és munkahelyprogramokat, a gyermekek napközbeni ellátásának biztosítását, a családsegítő és mentális szolgáltatásokat, a szocio-medikális rendszerek működtetését, az esélynövelő iskolarendszer kialakítását, a családok védelmét, összetartozását segítő közösségi, civil segítő kezdeményezések támogatását és más szempontokat is. Egy összetett társadalompolitikai rendszer kiépítésére, tökéletesítésére kell tehát törekedni. c) Egy családbarát Európáért. Közismert tény, hogy az Unió országaiban és már a csatlakozó országokban sem biztosítható a népesség egyszerű reprodukciója sem. Gyakorlatilag mindenütt – így Magyarországon is – folyamatosan csökken a lakosság. Ez a tény számos sürgősen megoldandó kérdést és problémát vet föl. A csökkenő születési arányszám miatt mind a társadalombiztosítási rendszerek hosszú távú finanszírozhatósága, mind a gazdaság munkaerőigénye fölveti a lakosság pótlásának igényét. Ez a kérdés valóban felelősségteljes gondolkodást és okos megoldásokat igényel. Azonban nem lenne szabad engedni, hogy a népesség utánpótlásának kérdését mind itthon, mind Európában szinte kizárólag a munkaerő behozatalának növelésével lássuk megoldhatónak. Van más eszköz, más megoldás is. Egy a családot és a gyermeket európai közös értéknek tekintő szemlélet meghonosodása és az ennek megfelelően következetes támogató politikák kialakítása is segíthet – egyszerre többoldalúan is – ebben az igen nehéz helyzetben. Ma már nem is a divatja, hanem éppenséggel az ideje jött el annak, hogy felélesszünk, ha kell, életre hívjunk végre egy olyan családés gyermekbarát Európát, amelyhez mi, magyarok is képesek vagyunk a saját keserű tapasztalataink mellett hozzáadni a családot és a gyermeket értéknek tartó szemléletünket, a sok megingás és visszalépés mellett is rendszerbe fejlődő családpolitikánkat.

9.3. Esélyegyenlőség Az emberi jogok nevesítetten nem szerepelnek az Európai Közösségről szóló szerződés szövegében, és kifejezett, általános diszkriminációs tilalom sincs az EU elsődleges jogában, bár különböző cikkek konkrét tiltásokat megfogalmaznak. Van olyan nézet, hogy a különbségtevés általános tilalma a négy alapjogból, alapszabadságból is levezethető. Az Európai Bíróság számos ítéletben marasztalta el a diszkriminációt elkövetőket, de tudni kell, hogy a nemzeti jogra nézve nincs általános, mindenre kiterjedő harmonizációs kötelezettség. Csak olyan területeken kell harmonizálni a nemzeti jogot, ahol a közösségi jog azt előírja. Természetszerűleg azonban a nemzeti jog nem tehet különbséget állampolgár és más uniós polgár között. A tagállam nem alkalmazhat hátrányos megkülönböztetést más tagállamok polgáraival vagy vállalkozásaival szemben; de a kedvezőbb elbánás biztosításának nincs akadálya. 80


a) Fogyatékkal élők, rokkantak. Az ellátórendszer segélyközpontú. Nem elég és nem megfelelő a munkalehetőség, nem megfelelő a jogi szabályozás. A jelenlegi érdekeltségi rendszer nem ösztönöz munkára. A Szövetség azon a véleményen van, hogy feltétlenül munka- és foglalkoztatás-központúvá kell tenni a fogyatékosok, rokkantak ellátását. Ennek alapja egyrészt a foglalkoztatás erőteljesebb, ugyanakkor személyre szabottabb, ellenőrizhetőbb támogatása, másrészt magasabb elvonás a fogyatékosok, rokkantak foglalkoztatásában részt nem vállalóktól. Dánia példáját követve e foglalkoztatási kötelezettség alól a közszférát sem szabad kivonni. b) Családanyák, családapák – nemek közötti esélyegyenlőség. A nemek közötti esélyegyenlőségi programok – hibásan – csak a nők esélyeinek növelését hangoztatják. Pedig ma már egy munkavállaló nem azért kerül hátrányos helyzetbe, mert nő, hanem azért, mert gyermeket vállal, gyermeket nevel. A nő gyermekszülés, gyermeknevelés miatt néhány évig kimarad a munkából, időnként betegállományba kényszerül, a munkaidejét a gyermekintézmények nyitva tartásához kívánja igazítani. A nemek közötti esélyegyenlőséget elsősorban a gyermekvállalás kérdése terheli. Éppen azért a nemek közötti esélyegyenlőséget úgy kell megvalósítani, hogy a gyermekvállalási esélyegyenlőtlenséget szüntessük meg. A Szövetség véleménye szerint erre vonatkozóan kell állami foglalkoztatástámogatási rendszert kialakítani. A célunk egy olyan család- és gyermekbarát társadalmi, épített és szolgáltatásokkal segített környezet kialakítása, mint amelyre például Ausztriában is – gyermekbarát közszolgáltatások, szállodaláncok, éttermek, képzések révén – találunk mintát. c) Kisebbségi közösségek tagjai. Az élet azon területein (oktatás, foglalkoztatás, média stb.), ahol a kisebbségekhez tartozó egyének boldogulását és egyenjogúságát alulreprezentáltságuk akadályozza, nyomatékos beavatkozásra van szükség. Mind a köz-, mind a magánszférában érdemes megfontolni a más országokban már bevált eszközök, pozitív intézkedések használatát. d) Kistelepüléseken élők. Elvileg, jogszabályok szerint a kistelepülésen élők számára is biztosított minden alapellátás: óvodai, iskolai, egészségügyi, szociális, gyermekvédelmi stb. ellátások. A gyakorlatban több mint ezer település lakói ezeket a szolgáltatásokat nem kapják meg a településükön. A kis önkormányzatok nem képesek intézményi ellátást biztosítani. Erősebb állami szerepvállalásra van szükség a kistelepülésen élők érdekében, nagyobb állami támogatással kell számukra elérhetővé tenni az alapellátásokat. Állami támogatással kell – pl. a falugondnoki hálózat feladatkörének és hatókörének bővítésével, kiterjesztésével – számukra az ellátásokat biztosítani. Támogatni kell a kistelepüléseken a munkalehetőség megteremtését. e) A 45–50 év feletti munkavállalók helyzete. A „volt szocialista” államokban e korosztály képviselői különös védelemre szorulnak, mivel a mai elvárásoknak nem megfelelő tudást és viselkedési formát kellett tanulmányi idejük alatt elsajátítaniuk. Megoldhatatlan probléma nagy részük számára a bizonytalanság kezelése, a változtatás kötelezettsége. Nem szoktak hozzá, hogy tudásukat rendszeresen frissítsék. Mind számukra, mind az 81

EURÓPA-PROGR AM

ellátórendszerekre nagy terhet ró a munkanélküliség. Célzott, államilag kiemelten támogatott programok nélkül munkájukat elveszítik, a segélyezési és egészségügyi ellátásuk legalább akkora összeget emészt fel, mint amekkorával támogatott munkahelyük megmaradhatna. f) Egyenlő munkáért egyenlő bérezés az Unióban. Miután Magyarország az Unió tagja lesz, az esélyegyenlőséget egy új összehasonlításban is fel kell vetnünk. Lehet-e hosszú távon az Unió polgárai között esélyegyenlőségről beszélni, ha lényegében azonos munkáért az egyik tagállamban sokkalta kevesebb bért kapnak, mint a másikban? E kérdésben az elsődleges felelősök a tagállamok; nem is várható, hogy a tagállamok közkiadásainak mindössze 2,5%-ával gazdálkodó Európai Unió oldja meg ezeket a problémákat. Az emberek, eszmék és a tőke szabad áramlása azonban kikényszeríti, hogy a tagállamok jövedelem-színvonala közötti különbség csökkenjen. Versenyképességünket ma már nem építhetjük az alacsony bérekre, mert akkor az unióbeli jövedelmek közeledése sokáig csak álom marad. A magyarországi átlagbér kevesebb, mint a 15 tagállam szegénységi küszöbének a fele. A Szövetség ezért arra törekszik, hogy széles körű egyetértéssel kialakuljon egy távlatos bérfejlesztési program, és ehhez csatlakozzanak az életpályamodellek, amelyek az egyes szakmákban kiszámítható gyarapodást hoznak a munkavállalóknak.

9.4. Társadalombiztosítás Az európai unió a szociális intézmények megalkotását és működtetését az egyes tagállamok hatáskörébe utalja. Az Európai Uniós szabályok az egyes szolgáltatások harmonizációját és hordozhatóságát szolgálják, de ezen túl nem írnak elő szigorú feltételeket. Így a csatlakozás küszöbén lehetőségünk nyílik arra, hogy önállóan és felelősen döntsünk legfontosabb intézményeinkről. Sürgető feladat a társadalombiztosítás átalakítása. Fenntartható és méltányos rendszereket kell alkotnunk. A jelenlegi társadalombiztosítási rendszer számos ellentmondással és méltánytalansággal terhes. Jelen formában történő fennmaradása súlyos méltánytalanságok és konfliktusok forrása lesz. A nyugdíjrendszernek egyszerre kell szolgálnia az időskori biztonságot és a generációk közötti méltányos tehermegosztást. Így a nyugdíjrendszer szabályait úgy kell átalakítanunk, hogy e célok megvalósulását szolgálják. Fontos cél, hogy e rendszer is a családok stabilitását és a társadalom demográfiai egyensúlyát szolgálja. A Szövetség ezért javasolja a jelenlegi első pillér, azaz az állami nyugdíjrendszer átalakítását egy méltányos, korrekt elszámoláson alapuló, úgynevezett tőkeszámlás nyugdíjrendszerré, azok számára pedig, akik különböző okokból e rendszerben nem tudtak elég megtakarítást felhalmozni, állampolgári alapnyugdíj megalkotását. A 82


generációk közötti szolidaritás megvalósulását pedig a gyermekek jövedelemadója egy részének szüleik számára történő átcsoportosításával kívánjuk megoldani.

9.5. Egészségügy A gyógyítás, az egészségügy intézményrendszere nem tartozik az Unió hatáskörébe. A szakterületnek azonban számos uniós vonatkozása van. A környezetvédelem például nem lehet hatékony, ha csak a tagállamok foglalkoznak vele, mivel a károkozás nem ismer államhatárokat; így könnyű belátni a közös fellépés előnyeit. A szigorú környezetvédelmi előírások azonban nemcsak azt teszik lehetetlenné, hogy megkerülésükkel tisztességtelen versenyelőnyhöz jussanak egyesek, hanem egyben védik, pontosabban kevésbé károsítják az európai polgárok egészségét. Az Unió szempontjából ugyancsak a tisztességes versenyfeltételekkel indokolható, hogy azonos munkavédelmi előírások vannak érvényben az Unió egész területén. Ez egyben az egészségkárosító hatások egy másik körének csökkenésével jár. A mérleg pozitív oldalán jelentkezik még a megelőzéssel kapcsolatos programok kedvező hatása. Nem állíthatjuk azonban, hogy a magyar egészségügyre a belépés csak jó hatással lesz. Elsősorban az alulfizetett dolgozók számára jelent majd nagy kihívást az uniós tagságból adódó munkavállalási lehetőség. E tekintetben nem vigasz, hogy a jelenlegi tagállamok sorra próbálják elzárni az újak polgárainak szabad munkavállalását: a megszorító intézkedések ugyanis nem vonatkoznak az ápolónőkre, műtősnőkre, asszisztensekre, orvosokra. Nemzetpolitikai szempontból roppant veszélyes lenne, ha a tőlünk Nyugat felé távozókat az Unión kívül rekedt magyarság egészségügyi személyzetével akarnánk pótolni. Elengedhetetlen tehát az egészségügy számára, de lényegében minden szakterület számára is, egy hosszú és középtávú felzárkóztató bérrendezési program megalkotása. Orvosaink felkészültsége és szakmai jó híre alapján elképzelhető, hogy a gyógyturizmushoz kapcsolódva, vagy akár attól függetlenül is idevonzzunk fizetőképes vagy a társadalombiztosítás által fizetett gyógyulni vágyókat. Ezáltal olyan kiegészítő forráshoz juthatunk, amely csökkentheti az egészségügyi rendszer régóta tartó alulfinanszírozottságát.

83


10. Uniós alapok, pályáztatás 10.1. Uniós csatlakozásunk alapdokumentuma: a Nemzeti Fejlesztési Terv A Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) összeállítása során elmaradt a pályázati célok harmonizálása. A dokumentum fő céljait a rendszerváltozás utáni fejlesztési tradícióktól, illetve a kormányzati (ágazati) programoktól teljesen függetlenül, ad hoc jelleggel határozták meg, erősen pártpolitikai hangulatot árasztva (jóléti rendszerváltozás, gazdasági versenyképesség nélkül). A megjelölt fejlesztési célokról előzetesen nem készítettek hatástanulmányokat, így a Brüsszellel folytatott tárgyalások során könnyű volt átalakítani a magyar prioritásokat. Az NFT tehát egy olyan tárgyalássorozat eredményeképp született meg, mely során érdekeinket rendkívül gyengén tudtuk csak érvényesíteni. Ennek köszönhető, hogy a csatlakozás pillanatában egy koherencia nélküli, rendszeridegen alapdokumentum képezi az uniós források felhasználásának alapját. Az Európai Bizottság szakértői már a benyújtás pillanatában elégedetlenek voltak a magyar dokumentumokkal. Véleményük szerint nem volt világos, hogy a magyar kormánynak van-e egyáltalán határozott fejlesztési politikája, vagy csak az információkat méri fukar kézzel. Mindezen tapasztalatok birtokában a Szövetség kiemelten fontos feladatának tekinti, hogy kidolgozza a Nemzeti Fejlesztési Terv alternatíváját a 2007–2013-as időszakra vonatkozóan.

10.2. Operatív Programok, kiegészítő dokumentumok, pályázati kiírások Az Operatív Programok ágazati meghatározottsága segítség helyett inkább akadályt képez a komplex térségfejlesztési programok megvalósítása előtt. Az Operatív Programok minisztériumi betagolása egyben egyfajta koalíciós egyezkedés eredménye is. A legnagyobb problémát azonban az jelenti, hogy az ország hét régiója egy operatív programban rögzíthette összevontan fejlesztési elképzeléseit. Ezek a célok semmilyen formában sem követik az elmúlt időszakban elkészített, komoly, tudományos értéket képviselő társadalmi vitán keresztüljutott Regionális Fejlesztési Koncepciókat és Stratégiai Programokat. Ennek köszönhetően az öt operatív program közül négy kormányzati-ágazati centrális törekvéseket követ, míg a Regionális Operatív Program céljaiban nem alkalmazkodik a régiók és a kisebb területi egységek elképzeléseihez, törekvéseihez, komplex programigényeihez. Az Operatív Programokon belüli pályázati célok politikai szempontból erősen determináltak, gyakran kizárják a vidéki térségeket (közepes méretű városokat), s preferálják a nagyvárosokat. Az Operatív Programokon belül erősen meghatározó az a törekvés, mely elsősorban az állami intézményeket, a központi 85

EURÓPA-PROGR AM

költségvetési szerveket igyekszik forrásokhoz juttatni. Nem hivatalos értesülések szerint az Operatív Programok országos keretösszegei regionális felosztásban is megjelennek, ezeknek az elosztási elvei azonban nem ismertek; s félő, hogy politikai szándékok jelennek meg mögötte (lásd a Pályázat-előkészítő Alappal kapcsolatos tapasztalatokat). Sokat elárul a források Operatív Programok közti megoszlása. Az összes forrás közel 40%-át a Humánerőforrásfejlesztési Operatív Program köti le. Ezen Operatív Programon belül jelentős a központi költségvetési szervek számára előírt támogatási arány, illetve a meghirdetett célok zömében sok az átfedés, és sokszor értelmezhetetlen a pályázati célrendszer. A meghirdetett pályázati célok alapján megvalósuló programok eredményessége nem mérhető. Az Operatív Programok célrendszere nincs összefüggésben a valós szociális és munkaerő-piaci problémákkal, sem területi, sem a gazdasági elvárások szintjén. Az Operatív Programok nagy része azt az üzenetet hordozza, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv és rajta keresztül az Európai Unió és támogatásai az országot szociális problématömegként kezelik. Ezt a szemléletet támasztja alá, hogy a Gazdasági Versenyképesség Operatív Program az NFT kereteinek alig 20%-át köti le, melyen belül a kis- és középvállalkozások fejlesztésének előirányzata csupán 28%-nyi. A kis- és középvállalkozások számára juttatott források a teljes 2004-es keretösszegnek alig több mint 5%-át teszik ki. Ez a tény a termelő szektor háttérbe szorítását jelenti azzal a nonproduktív szektorral szemben, amely az állami ellátórendszert bővíti tovább, további kötelezettséget hárítva a normatív támogatási rendszeren keresztül a központi költségvetési rendszerre (szociális intézményi fejlesztés). Az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programnak 2004-ben csupán 17%-os a részaránya, ami világosan jelzi a kormányzati politika agráriummal és vidékfejlesztéssel kapcsolatos értékrendjét. A Regionális Operatív Program hét régió több ezer oldalas kimunkált fejlesztési stratégiájának megvalósítását szolgáló keretösszeg 2004-ben mintegy 11%-ot tesz ki. Feltűnő, hogy ennek a szűkös keretnek több mint 30%-át technikai segítségnyújtásra szánják – több mint 3 milliárd forintot –, melynek felhasználása jelenleg átláthatatlan. A következő egyharmadot az alapfokú oktatási intézmények infrastruktúrájának fejlesztése teszi ki, mely alapvetően kormányzati feladat. A Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Program részaránya alig több, mint 11%, és többnyire centralizált fejlesztési célok megvalósítását szolgálja. A Szövetség célja, hogy a 2007-től érvényes Nemzeti Fejlesztési Tervben nagyobb hangsúlyt kapjon a Gazdasági Versenyképesség Operatív Program, valamint az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program. Erőteljesebb hazai támogatásban kell tehát részesíteni a jelentős uniós társfinanszírozással bíró vidékfejlesztési programokat, s ehhez meg kell teremteni a hazai költségvetési alapokat.

86


10.3. A pályáztatás módja, feltételei, az elbírálás szempontjai, az önerő és a magyar társfinanszírozás kérdései A pályázatok megjelenése folyamatos. Egyes pályázati típusok esetében kevés a befogadható pályázatok száma; a meghirdetést követően rövid határidőn belül a megfelelő számú pályázat kitölti az éves keretet. Ez arra utal, hogy nem mindig biztosított az esélyegyenlőség a pályázati információ megszerzésében. Koncepcionális probléma, hogy az uniós források önerejének megteremtése érdekében a központi költségvetés feláldozta hazai (nemzeti) támogatási rendszereit. Az NFT pályázati céljainak valós fejlesztési igényektől való távolmaradásáról már szóltunk. A hazai támogatási rendszerek megszűnésével ugyanakkor a fejlesztési elképzeléseket megfogalmazók nem találnak többletforrásokat programjaik megvalósításához. Az európai uniós elvek közül a partnerség, az addicionalitás és a szubszidiaritás azt írja elő, hogy a döntéseket azon a szinten kell meghozni, ahol a problémákat a legközelebbről ismerik. A forrásoknak egymásra kell épülniük, illetve a forrásokat biztosítóknak partnerségben kell cselekedniük. Ennek megfelelően a központi költségvetésnek kellene kiegészítenie a helyi forrásokat és az uniós forrásokat azért, hogy a pályázati sikeresség biztosított legyen. Ezzel szemben a központi költségvetés az uniós forrásokat saját kötelezettségeinek kiváltására használja. A hazai támogatási rendszer megszüntetése vagy összevonása az európai uniós támogatásokkal azt is eredményezheti, hogy egy megbukó költségvetés (megszorítások, Draskovics-csomag) okozhatja a hazai fejlesztéspolitika bukását és európai uniós csatlakozásunk finanszírozási sikertelenségét is (utófinanszírozás). További probléma, hogy a központi költségvetés szűkmarkúsága miatt az önkormányzatok nem rendelkeznek megfelelő önerővel (a hiányzó önkormányzati önrész pótlására létrehozandó állami alap Brüsszel véleménye szerint nem EU-konform), a kis- és középvállalkozások fejlesztéseikhez adókönnyítéseket nem kaptak, sőt a költségvetés mohósága miatt áfaterheik tovább nőttek, a támogatások után befizetendő és be nem számítható áfa rontja támogatási pozíciójukat, versenyképességüket, a támogatás lehívása többlet-jövedelemadóhoz vezethet, így a vállalkozások a hazai támogatási rendszerek megszűnésével a Nemzeti Fejlesztési Tervbe nem illeszthető fejlesztéseik elhalasztására kényszerülnek. A pályázatok elbírálása során nincsenek meg a szükséges pártatlansági garanciák. A minisztériumok alá hierarchikusan besorolt vezetők egyszemélyi döntési felelősséggel bírnak. A pályázatok elbírálására felkért szakértők kiválasztásának nincsenek világos kritériumai, sokszor komoly összefonódások fedezhetők fel a hatalmon lévő pártokkal, illetve a dekoncentrált, a tendereket összeállító tanácsadó szervezetekkel. Fennáll a veszélye az irányított pályázati elbírálási rendszernek az európai uniós források tekintetében is. Burkoltan maga az Európai Bizottság is ezt a kritikát fogalmazta meg, amikor jelezte: a kormány nehezen tud ellenállni a minden irányból érkező helyi politikai nyomásnak. A kormányzati kommunikációban erőteljes az Európai Unió intézményeinek és forrásainak misztifikálása, ami a lehetséges kedvezményezetteket a magas rezsiköltséggel 87

EURÓPA-PROGR AM

dolgozó pályázatíró cégek irányába tereli. A Szövetség mindent elkövet azért, hogy ne férhessen kétség ahhoz, hogy a pályázatok elbírálása abszolút politikamentesen történik. Ennek érdekében fontos a bírálóbizottságok tagjainak gondos kiválasztása és azoknak a körülményeknek a megteremtése, hogy a bizottságok pártatlanul végezhessék tevékenységüket.

10.4. Intézményrendszer, uniós források Az irányító hatóságok egyértelmű kormánybefolyásoltsága a centralizációs törekvéseket erősíti a decentralizációval szemben. A területfejlesztési intézményrendszer gyengeségei, a területfejlesztési törvény módosításának előrevetített aggályai, a központi intézményrendszer személyfüggő jövőképe (Nagy Sándor/Baráth Etele: külön regionális fejlesztési, illetve nemzeti fejlesztési hivatal) a feladatok és hatáskörök átláthatatlanságát jelentik. Az Európai Bizottság nem lát garanciát arra, hogy az irányító hatóságokat határozottan elkülönítenék a minisztériumok más tevékenységétől, s az irányító hatóságokon belül megbízhatóan elkülönülnének egymástól a különböző funkciók. Megnőtt az úgynevezett „klientúraintézmények” szerepe a jelentős EU-források megszerzése érdekében (a kedvezményezettek rovására), s mintegy 22 közreműködő szervezet került be a rendszerbe; ami az Európai Bizottság szerint is túl magas szám. Az elmúlt években létrehozott regionális fejlesztési ügynökségek leépítése, a twinning-programok megszüntetése az előcsatlakozási alapok felhasználásakor kialakult tapasztalatokat iktatja ki a rendszerből. A monitoringszervezetek felkészületlensége könnyen jelentheti a végrehajtott fejlesztési programok torz értékelését, s ezáltal a következő költségvetési időszak, illetve az új NFT összeállításának kudarcát is. Éles bírálat érte Magyarországot, amiért késik a figyelőrendszer kiépítése, ahol nemcsak a szakmai módszerek kidolgozása elégtelen, hanem annak műszaki feltételei is rendkívül hiányosak. Az előcsatlakozási alapok kapcsán nem a leszerződött támogatási összegek képezik a hatékonyság fokmérőjét, hanem a kifizetések százaléka. Az infrastrukturális, környezetvédelmi projekteket tartalmazó ISPA helyzete elkeserítő képet mutat. Az ISPA-hozzájárulás százalékában a közlekedési projektek keretösszegének csupán 10%-a, míg a környezetvédelmi projektek keretösszegének 3%-a került egyelőre lehívásra (kifizetésre) 2003. október végéig. Hasonlóan rosszul állunk a mezőgazdasági, vidékfejlesztési SAPARD-támogatások lehívásával, ahol a kifizetések aránya a leszerződött projektek keretösszegének egynegyedét sem éri el. A SAPARD-források kifizetését a rendkívül bonyolult és az EU véleménye szerint is túl bürokratikus eljárásrenden túl tovább nehezíti a 90 napos kifizetési határidő. Valamennyi európai uniós előcsatlakozási alap kifizetését akadályozza a költségvetés bénultsága, a hazai likviditási gondok. A Magyar Államkincstár a folyamatban lévő beruházások 88


nemzeti társfinanszírozását, kifizetését forráshiány miatt október óta nem végzi, így a felhasználókhoz nem érkeznek meg az EU-források sem. Tovább súlyosbítja a helyzetet a Miniszterelnöki Hivatalon belül kialakult intézményvita, a területpolitikáért és az NFT-ért felelős két államtitkár közötti hatásköri huzavona (lásd fentebb), valamint a Nemzeti Fejlesztési Hivatal késedelmes fölállása. A Szövetség politikusai mindent elkövetnek, hogy ezekre a problémákra felhívják a figyelmet, s javaslatokat tesznek a hatékonyabb működés érdekében.

10.5. Uniós alapok a jövőben (2007–2013) A támogatáspolitikának a továbbiakban nemcsak a szociális problémák kezelésére kell hangsúlyt fektetnie, hanem a gazdasági különbségek mérséklésére is. Összességében tehát hatástanulmányokkal alátámasztott, valós nemzeti struktúrára és igényekre épülő új nemzeti fejlesztési tervre lesz szükség, mely erősíti pozíciónkat a strukturális alapok által biztosított források megszerzéséért vívott küzdelemben. A Szövetség arra törekszik, hogy Magyarország erőteljesen érvényesíthesse érdekeit abban az Unióban most induló vitában, melynek témája a strukturális és kohéziós alapok jövője. Fel kell szólalnunk a fejlesztési politika renacionalizálására irányuló törekvések ellen. Véleményünk szerint jelenleg még a regionális politika első célkitűzése alá eső Budapest kieséséhez a kedvezményezetti körből csak korrekt és fokozatos phasing outtal szabad hozzájárulni, ezáltal biztosítva azt, hogy az önálló központi régió még le tudjon hívni forrásokat. A Fidesz – MPSZ hangsúlyozza, hogy a határokon átívelő, interregionális együttműködés céljára rendelkezésre álló források maximális kihasználása elsődleges érdekünk, különös tekintettel a Nyugat-Balkán szerves beépülésére az uniós regionális politikába.

89


11. Kultúra, média, ifjúság, sport 11.1. A kulturális sokszínűség megőrzése A Szövetség a kultúrát nemzeti és európai összetartó erőnek tartja. Alapvető törekvése, hogy a kultúrát a társadalmi és gazdasági folyamatokban betöltött szerepéhez méltón kezelje. A kulturális politika elválaszthatatlan más politikáktól – így például az oktatás-, az ifjúság-, a sport- és a tudománypolitikától –, s a különböző politikák egymással kölcsönös összefüggésben vannak. A kultúrának – felfogásunk szerint – kiemelt szerepe van a gazdasági versenyképesség segítésében, a regionális egyenlőtlenségek csökkentésében, az életminőség és az egészségi állapot javításában, az elvándorlás csökkentésében, a foglalkoztatásban, munkahelyteremtésben, a társadalmi feszültségek csökkentése és a környezetvédelem terén. A kultúra alapvető érték az Európai Unió számára, és a teljesebb európai egység kulturális kohéziós erő nélkül nem tud kibontakozni. A kultúrának továbbá jelentős szerepe van az Európai Unió és a külső partnereivel, illetve a bevándorló közösségekkel fenntartott kapcsolatában. A Szövetség fontosnak tekinti, hogy az Európai Unió tiszteletben tartja és támogatja kultúrái sokszínűségét, és hangsúlyt helyez arra, hogy kulturális területen a nemzeti felelősség és önállóság ne csorbuljon: csatlakozás után a kultúra területén Magyarország feladata, hogy a nemzeti kultúra kiemelt támogatásával egyazon törekvésben valósítsa meg függetlenségét és kapcsolódását. A kultúra alapvetően nemzeti ügy, a nemzeti kultúra támogatása nemzeti értékeink védelmét jelenti. Ugyanakkor szervesen kell illeszkednünk az egységesülő Európa kulturális sokszínűségéhez. Célunk, hogy növeljük a magyarországi kulturális intézmények versenyképességét, hogy ezek hatékonyan bekapcsolódhassanak az Európai Unió kulturális rendszerébe. Ennek megfelelően támogatjuk a partnerség és együttműködés elvén létrejövő programok, események megvalósítását, hogy ezek révén ösztönözzük Magyarország és a tagállamok kultúrájának és történelmének kölcsönös megismerését, a kulturális párbeszéd elősegítését. Támogatjuk a tagállamokban és a világ más országaiban élő alkotók számára a magyar kulturális életben való részvételt, ezzel célunk megteremteni a hosszú távú, más kultúrák iránt nyitott és megértő együttműködés alapjait. Megkülönböztetett figyelemmel támogatjuk olyan európai dimenziójú kulturális programok megvalósulását, amelyek hozzájárulnak az európai jelentőségű nemzeti kulturális örökség megőrzéséhez, erősítik és elősegítik a kulturális sokszínűség tiszteletét, a kulturális és művészeti kifejezés új formáinak létrejöttét. Ezért üdvözöljük Magyarország részvételét az Európai Unió nagyszabású közösségi eseményén, a 2010-ben megren91

EURÓPA-PROGR AM

dezendő, a Kultúra Európai Fővárosa címet viselő programsorozatban. Véleményünk szerint nyílt, átlátható hazai kiválasztási rendszert kell létrehozni, amely legfelkészültebb városainknak lehetőséget biztosít a megmérettetésre. A Szövetség alapvető törekvése, hogy hazánk hatékonyan használja fel a Kultúra 2000 keretprogram rendelkezésre álló forrásait. Határozott szándékunk, hogy a magyar kulturális intézményrendszer és a kultúrával foglalkozó magánszemélyek közötti nemzetközi együttműködés támogatásával hozzájáruljunk egy közös európai kulturális tér megalkotásához. Egyrészt támogatjuk, hogy a kultúrával foglalkozó szakemberek megismerjék a pályázati lehetőségeket, és elsajátítsák a pályázati technikákat. Másrészt fontosnak tartjuk, hogy költségvetési források biztosításával segítsük a pályázatok kötelező önrészének finanszírozását. A Szövetség kulturális politikája a fejlett információs technológia segítségével meg kívánja teremteni a kulturális javakhoz való hozzáférés esélyegyenlőségét.

11.2. Média – uniós programok, önkorlátozó televízió A magyar médiatörvény tartalmát tekintve harmonizál az európai joganyaggal. Egyfelől elviekben biztosítja a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogot, amely magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk megismerésének és közlésének szabadságát, másfelől a tájékoztatási verseny lehetőségét. Ugyanakkor a törvény gyakorlati alkalmazása ellentétes a megfogalmazott célokkal. A közszolgálati médiumok finanszírozása nem garantálja a médiumok függetlenségét, a kormány és a kormányzati többség a költségvetési hozzájárulás kifizetési gyakorlata által közvetlen módon befolyást gyakorol a szerkesztői, intézményi autonómiára, továbbá nem garantálja a műsorszolgáltatók számára az előírt feladatok elvégzéséhez szükséges forrásokat. Az EU valamennyi tagországának – így Magyarországnak – elemi érdeke, hogy nemzeti sajátosságait megőrizze, önazonosságát erősítse. A média kiemelt szerepet tölt be a nemzeti szuverenitás fenntartásában, ezért szükség van független és működő közszolgálati médiára mint intézményre. A Szövetség a média valós függetlenségében érdekelt. Hitet tesz a mindenkori kormánytól, kormánytöbbségtől független finanszírozású, pénzügyi hátterükben megerősített értékközvetítő közszolgálati intézmények mellett. Kiemelten kezeli a helyi nyilvánosság fórumait, a helyi, regionális rádiókat, televíziókat. Felelősséget érez a határon túl élő magyarok iránt: a csatlakozás után fokozottan hangsúlyos szerepe lesz az államhatáron kívül élő magyar közösségek hiteles tájékoztatásának. A Szövetség a média útján is támogatni kívánja autonómiatörekvéseiket. 92


A Szövetség a médiapiac természetes szereplőinek tekinti a kereskedelmi műsorszolgáltatókat. Ugyanakkor szükségesnek tartja a médiafelügyelet megerősítését oly módon, hogy az betöltse piacszabályzó szerepét, védje a szólásszabadságot, s törvényes eszközökkel megakadályozza a tájékoztatási monopóliumok kialakulását. Olyan médiahatóság működtetésére van szükség, amely következetesen ellátja felügyeleti és ellenőrzési feladatait, határozottan fellép, amennyiben a médiumok megsértik az emberi jogokat, nem tartják tiszteletben a nemzetek, kisebbségek, egyházak jogait, veszélyeztetik a kiskorúak személyiségfejlődését, nem biztosítják a tárgyilagos, kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét.

11.3. Kulturális örökségvédelem – uniós támogatás A Szövetség eltökélt abban, hogy elősegítse a kulturális örökség rövid, közép- és hosszú távú stratégiai terveken alapuló használatának és védelmének megvalósulását. Határozott szándékunk növelni az örökségvédelemre szánt források nagyságát az állami költségvetési források növelésével és az Európai Unió Strukturális Alapjaiból és Kohéziós Alapjából megpályázható források elnyerésével. Elő kívánjuk segíteni a területtel foglalkozó képzett szakemberek számának növekedését, vonzó életpályát és növekvő foglalkoztatási lehetőséget kínálva a pályaválasztók számára. Célunk, hogy kiépüljön a kulturális örökség védelmének kiszámítható támogatási, és kedvezményrendszere, s minden védett ingatlan részesüljön valamilyen támogatásban vagy kedvezményben. Ennek hiányában a védett kulturális örökség állapota tovább romlik. Elősegítjük, hogy – az Európai Unió tagállamaihoz hasonlóan – a kulturális örökség védelmében a klasszikus hatósági tevékenység mellett döntő szerephez jussanak a tulajdonosokat ösztönző és segítő közvetett és közvetlen támogatási rendszerek. Biztosítjuk, hogy a kulturális örökségvédelem érdekei a nemzeti fejlesztési tervekben érvényre jussanak. A rövid távú, az örökségvédelem érdekeit figyelembe nem vevő gazdasági érdekek a terület ellehetetlenítéséhez járulnak hozzá. Adókedvezményekkel ösztönözzük, hogy a központi költségvetés forrásain kívül a magántőke is minél nagyobb szerepet vállaljon a kulturális örökség védelmében. Támogatjuk és elősegítjük a nem kormányzati szervezetek szerepvállalását az örökségvédelem területén – pl. az ismeretterjesztésben, oktatásban, pályázatírásban. Támogatjuk, hogy a kulturális örökség döntő hányadának hasznosítása az értékéhez méltó módon történjen. Elősegítjük, hogy a kulturális örökség értékei hozzáférhetővé váljanak a lakosság nagy része számára. Eltökélt szándékunk, hogy a kulturális örökség védeleméért felelős állami intézményrendszer kezdeményezően lépjen fel és példamutató szerepet vállaljon a területén. Ismerje fel és használja ki lehetőségeit, legyen képes a jogszabályi feladatok ellátására. 93

EURÓPA-PROGR AM

Az Európai Unió szabályozása lehetővé teszi, hogy nemzeti rendelkezésekkel korlátozzák bizonyos áruk szabad mozgását. Ide tartoznak a művészeti, történelmi és régészeti értékkel bíró nemzeti kincsek. Egyetértünk és támogatjuk, hogy Magyarország tagországként is fenntartja majd a nemzeti kulturális örökség védelmében hozott szigorú műtárgykiviteli szabályait. Ennek érdekében szorgalmazzuk a korábban védelem alá helyezett állomány örökségszakmai és jogi szempontú revízióját, a vonatkozó hatósági intézkedéseknek a hatályos jogszabályok szerinti kiegészítését, megismétlését. Fontos feladatnak tartjuk a védett javak közhiteles nyilvántartásának teljes körű kiépítését és naprakész frissítését, valamint a „jogtalanul eltulajdonított kulturális javak” nyilvántartásának elkészítését. Bár a magyar kultúra nem önállóan, hanem a hosszú távú fejlesztési politika részeként szerepel a Nemzeti Fejlesztési Tervben, mégis – a benyújtott pályázatok sikerétől függően – jelentős forrásokban részesülhet a Strukturális Alapokból és az azt kiegészítő hazai támogatásokból. A Szövetség véleménye szerint a kultúra mindenképpen olyan terület, amelynek a Strukturális Alapokon keresztül európai pénzügyi támogatást kell kapnia. A Szövetség határozottan szándékozik képviselni álláspontját, miszerint a tagállamok által elérhető kulturális támogatások ne csökkenjenek a Strukturális Alapok újraelosztásakor. Fontosnak tartja, hogy a csatlakozó országoknak nyújtott támogatások tartalmazzanak forrásokat kifejezetten a kultúra számára a következő hétéves ciklusban, s ennek érdekében szorgalmazza, hogy tagállamonként önálló szektorális operatív program készüljön a kultúra területén, szemben az eddigi szétaprózott regionális operatív programok kulturális támogatásával.

11.4. Ifjúságpolitika Az Európai Unió Lisszabonban kijelölt egyik célkitűzése, hogy az integráció a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdasági övezete legyen. A legfontosabb humánerőforrást e cél eléréséhez a fiatalok, az ifjúság jelenti. Hisszük, hogy Magyarország európai uniós csatlakozásával, a magyar fiatalokban meglévő értékekkel, dinamizmussal és innovációs képességgel Európa gazdagodni fog. Ahhoz azonban, hogy a fiatalok valóban megállják helyüket az európai kihívások közepette, olyan nemzeti cselekvésekre van szükség, amelyek csökkentik a fiatalok bizonytalanságát, hathatós válaszokat tudnak adni a társadalmi, gazdasági szerkezetben bekövetkezett változásokra, a demográfiai egyensúly megbillenésére és a globalizáció hatásaira.

94


Ezért olyan nemzeti ifjúságpolitikára van szükség, amely a fiatalok életlehetőségeinek kibővítését szolgálják és a korosztály valós problémáit orvosolja. Helyre kell állítani a polgári kormány által létrehozott otthonteremtés rendszerét. Állami támogatással ösztönözni kell a fiatal pályakezdők foglalkoztatását. Az elmúlt két év gyakorlatával szemben támogatni kell a fiatalok oktatását, önképzését. Elő kell segíteni, hogy a fiatalok idegennyelvismerete szélesedjék, hogy versenyképes tudásra tegyenek szert. Az Unió ifjúságpolitikai elveinek és gyakorlatának megfelelően kormányzati lépésekre van szükség a fiatalok közösségi, közéleti és politikai részvételének előmozdítása érdekében. El kell érni, hogy a fiatalok közösségi aktivitásukhoz az államtól segítséget kapjanak, önszerveződéseik, programjaik a 2000-ben kiépítésre került EU-konform regionális rendszeren keresztül újra reneszánszukat éljék. Támogatni kell a fiatalok mobilitását, valamint a nemzeti értékek képviseletét az ifjúsági korosztály közösségi aktivitásai során. Magyarország az Európai Unió tagállamaként nem feledkezhet meg a határon túl élő magyar fiatalokról sem: támogatási programokkal, anyaországi együttműködésekkel kell segíteni a kisebbségben élő magyar fiatalok kulturális és nemzeti értékeinek védelmét. A Szövetség megítélése szerint az uniós tagság küszöbén Magyarországon a következő konkrét lépések szükségeltetnek a fiatalok érdekében: 1. Vissza kell állítani eredeti állapotába az otthonteremtés korábbi rendszerét. Növelni kell a lakáshitelek után járó adókedvezményt, a felvehető kedvezményes hitel összegét, csökkenteni kell a hitelkamatokat. Új elemként meghatározott ideig albérleti támogatásban kell részesíteni azokat a fiatalokat, akik nem rendelkeznek saját lakással. 2. Megemelt adókedvezmények formájában támogatni kell azokat a munkaadókat, akik pályakezdő fiatalokat alkalmaznak. 3. A Medgyessy-kormány által megnyirbált ösztöndíjprogramokat vissza kell állítani a 2002-es állapotoknak megfelelően. 4. A fiatalok felsőoktatási tanulmányainak sikere érdekében orvosolni kell a diákhitel-konstrukcióban végrehajtott negatív változásokat. 5. Folytatni kell a polgári kormány által megkezdett, majd a szocialista–szabad demokrata kormányzat által leállított nemzeti kollégiumfejlesztési programot. 6. A fiatalok közösségi aktivitása érdekében fejleszteni kell a program- és infrastrukturális támogatásokat, a magyarországi és a határon túli ifjúsági ügyek területén egyaránt. 7. Újra biztosítani kell, hogy az ifjúságot érintő kormányzati döntések csak a fiatalok bevonásával születhessenek. Vissza kell fordítani az ifjúsági közéletben jelenleg tapasztalható politikai, hatalmi koncent-rációt. 95

EURÓPA-PROGR AM

11.5. Sport A sport Európában figyelemre méltó gazdasági hatással bíró jelenség, fontos szerepet tölt be társadalmi és kulturális különbségek áthidalásában, betegségmegelőző hatása vitathatatlan, és a polgárok által legszélesebb körben végzett tevékenység – állapítja meg az Európai Bizottság a sportról. Azonban a sport nem képezi az Európai Unió közösségi politikáinak részét: az elsősorban az uniós tagállamok nemzeti ügye. Óriási felelősség hárul tehát a nemzeti kormányokra, hogy milyen sportpolitikát alakítanak ki. Jó úton indult el Magyarország, amikor a polgári kormány 1999-ben létrehozta az Ifjúsági és Sportminisztériumot, a sport politikai, kormányzati és társadalmi presztízsének növelését szolgálva. Azáltal, hogy a sportügyek hangsúlyos elemként jelenhettek meg a kormányzati munka során, számos kedvező folyamat, szakmai program indult el. A sport általános fejlesztésének terén bekövetkezett megtorpanás eredményeként elbizonytalanodás tapasztalható a sportolók, a sportvezetők és a testneveléssel foglalkozó szakemberek részéről. Magyarország EU-tagállamkénti felelőssége, hogy megőrizze és erősítse a magyar sportolók eredményességét, a nemzetközi versenyekre, megmérettetésekre való felkészülését. Olyan sportfejlesztési programot kell működtetni, amely biztosítja a megfelelő színvonalú és az európai elvárásoknak mind sportszakmai, mind biztonsági szempontból eleget tevő körülményeket. Fejleszteni kell a sportlétesítményeket – kifejezetten figyelembe véve azok akadálymentesítését –, amelyek így méltó helyszínként szolgálhatnak egyfelől a nemzeti sportversenyeknek, másfelől hazai rendezésű nemzetközi sporteseményeknek. A sport társadalmi hatásaira való tekintettel is a nemzeti sportpolitika központi kérdése az utánpótlás-nevelés. Ezt a programot össze kell kapcsolni a diáksport és a szabadidősport fejlesztésével. Gyakorlattá kell tenni a gyermekek mindennapos testmozgását, a testkultúra támogatását. A szabadidősport fejlesztési területein el kell érni, hogy a polgárok minél nagyobb számban kapcsolódjanak be a rendszeres testmozgást nyújtó programokba, az utánpótlás eredményeként pedig növelnünk kell a sportegyesületi tagok arányát. Ez az arány a tagországoktól függően változó, azonban a jelenleg tapasztalható legalacsonyabb részvételi aránytól is jócskán elmarad a magyarországi gyakorlat. A sportügyekben való állami szerepvállalás során hatékony és valós tartalommal bíró együttműködést kell kialakítani a sportszféra összes résztvevőjével. A sport gazdasági hatásait szem előtt tartva számos kérdés rendezésre vár, amelyek során a magyar sportolók érdekeit hathatósan képviselni kell. Az egyik ilyen központi kérdés a sportolók foglalkoztatása, a hivatásos sportolók szerződéseinek kérdésköre. A sportfinanszírozás 96


rendszerét a jelenlegi gyakorlat módosításán keresztül úgy kell kialakítani, hogy a sport szereplőinek forráshoz jutása kiszámítható feltételeken alapuljon és érdemi elbírálás alapján történjen. A polgári kormány időszakában megkezdett folyamatokon tovább haladva lépéseket kell tenni a teljesítményfokozás tiltott és káros eszközeivel szemben történő fellépés, a sportolói személyiségvédelem, a sportrendezvény-biztonság terén.

97


12. Oktatás, tudomány, kutatás-fejlesztés, információs társadalom 12.1. Együttműködés és nemzeti értékek Észak-Amerika és Délkelet-Ázsia egységes gazdaságainak globális versenykihívására a tudásalapú gazdaságot kialakító, egységes Európai Unió lehet a válasz. Ahhoz, hogy e törekvés sikerrel járjon, Európa államainak olyan akadályokat kell leküzdeniük, mint a nyelvi és kulturális tagoltság, a jelentősen eltérő oktatási rendszerekből fakadó problémák – pl. a végzettségek megfeleltetése –, a versenytársakéhoz képest alacsonyan finanszírozott kutatás-fejlesztés (K + F) vagy a modern technológiák átvételének nehézségei. E problémákra az Európai Unió tagállamai egymással szorosan együttműködve keresik a megoldásokat, amely együttműködésben Magyarországnak is aktív szerepet kell vállalnia. Gyakran hangoztatott álláspont, hogy az Európai Unió nem kívánja érdemben befolyásolni a nemzeti oktatáspolitikákat és a tagállamok kutatás-fejlesztési gyakorlatát, így e területen nincs harmonizációs kényszer vagy igény. A valóság azonban eltér ettől: a harmonizáció folyamata jelenleg is zajlik, a csatlakozást követően pedig jelentős mértékben felerősödnek majd a nemzetközi hatások. Az Európai Unió alapdokumentumai az oktatás és a tudomány területét érintően hangsúlyozzák a nemzeti önállóságot, azaz elvileg kizárják a direkt szabályozás lehetőségét. Ugyanakkor e kérdésekben is nyilvánvalóan szükség van valamilyen szintű harmonizációra, például a végzettségek kölcsönös elismerése, a folyamatos tanulás lehetőségének biztosítása, a foglalkoztathatóság előmozdítása, a kutatási tevékenységek összehangolása vagy az egymással együttműködő tudásközpontok kialakítása érdekében. A tagállamok ezért 2000-ben a lisszaboni csúcson olyan – döntően az oktatás területét érintő – együttműködés mellett döntöttek, amely tiszteletben tartja a nemzeti szuverenitást, de egyúttal – az önkéntesség elvének szigorú tiszteletben tartásával – lehetőséget ad egyfajta indirekt módon történő közös szabályozásra, harmonizációra. Az azóta eltelt időszakban a tudomány és a kutatás-fejlesztés területén is hasonló folyamat indult el. Magyarország akkor lehet sikeres az Európai Unióban, ha gazdaságában jelen van a versenyképes, magasan képzett, korszerű ismeretekkel rendelkező és a további tanulásra képes munkaerő. A magyar gazdaság versenyképességének növeléséhez, a gazdaság további növekedéséhez, az életminőség javításához a legkorszerűbb ismereteket közvetítő oktatásra és hatékony kutatás-fejlesztési tevékenységre van szükség. Éppen ezért a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség álláspontja szerint Magyarország számára az egyetlen járható út, ha aktív szerepet vállal a tagállamok egyre szorosabb együttműködésében. Ennek során építeni szükséges azon programok tapasztalataira, 99

EURÓPA-PROGR AM

amelyeknek – a lisszaboni döntés előtt, illetve azt követően – hazánk is aktív résztvevője volt. Magyarországnak – ahogyan meggyőződésünk szerint valamennyi tagállamnak is – érdeke, hogy a nemzeti oktatáspolitikák értékeinek megőrzése mellett, azokra építve, olyan együttműködés jöjjön létre, amelynek eredményeként a politikák szükséges harmonizációja ne diktátumokon keresztül, hanem az önkéntesség elvének messzemenő tiszteletben tartásával, az egymástól való tanulás útján valósuljon meg. A tagállamok önálló döntésein múlik, hogy a modell működésének eredményeként mely elemek jelennek meg egy-egy tagállam jogrendszerében.

12.2. Közoktatás, szakképzés A magyar közoktatás – számos problémájával együtt is – az egységesülő Európa értékei közé tartozik. Annak érdekében, hogy azokon a területeken is az élvonalba kerülhessünk, ahol jelenleg még elmaradásaink vannak, Magyarországnak az oktatásfejlesztési tevékenység középpontjába az igényes és világos követelményeket megfogalmazó oktatást és nevelést, az esélyteremtést, a tudás megszerzésének lehetőségét kell állítania. E célok megvalósulását kell szolgálnia a finanszírozásnak, az oktatás szerkezeti és tartalmi megújításának – különös tekintettel a nyelvoktatásra és készségfejlesztésre – egyaránt. Az esélyteremtést szolgáló igényes és követelményelvű oktatásirányítás feladata az oktatási rendszer garantált színvonalon történő működtetése, átjárhatóságának biztosítása, valamint azoknak a kereteknek, eljárásoknak a kijelölése, megteremtése, amelyek között a helyi igényeknek és elvárásoknak – ideértve a gazdasági, munkaerő-piaci igényeket és elvárásokat is – megfelelő színvonalú képzés mindenki számára biztosítható. A csatlakozást követően az eddigieknél is kiemeltebb szerepet kell hogy kapjon az állam és a fenntartók oktatásirányítói szerepének fejlesztése, és szükséges az oktatás finanszírozási rendszerének részbeni megújítása is. Ezen lépéseknek egyidejűleg kell szolgálniuk a települések és az egyes intézmények közötti különbségek mérséklését, majd felszámolását, valamint az esélyteremtést segítő intézmények és a hátrányos helyzetű fiatalok kiemelt támogatását. Az oktatás és nevelés az egyéni és közösségi jólétet megalapozó közszolgáltatás, amelynek irányításában, fejlesztésében éppen ezért meghatározó szerep hárul az államra. Az Európai Unióba lépő Magyarországnak olyan oktatásirányításra van szüksége, amely az oktatásra mint teljes rendszerre tekint, s eszközrendszerében, közigazgatási gyakorlatában képes harmonizálni a klasszikus irányítási eszközöket (finanszírozáspolitika, törvényi szabályozás, felügyelet stb.), valamint az Unióban egyre elterjedtebben alkalmazott „puha közigazgatás” eszközeit, azaz az indirekt szabályozási lehetőségeket (monitoring rendszerek, szakmai szolgáltatások, 100


értékelési eljárások működtetése). Ezen eszközök arányának meghatározása a mindenkori kormányzat feladata és kötelezettsége, mert felmérhetetlen annak a – 2002-es kormányváltás óta tapasztalható – politikának a kockázata, amely ideológiai okokból nem kíván élni a direkt irányítás eszközével, ugyanakkor nem képes fejleszteni és megfelelő hatékonysággal működtetni a puha közigazgatás eszközrendszerét. A finanszírozási keretek kialakításakor biztosítani kell a polgári kormány által kidolgozott – s ha lényeges módosításokkal is, de a jelenlegi kormány által is támogatott – közoktatási intézményfejlesztési program megvalósításának, valamint a pedagóguséletpálya-modell bevezetésének feltételeit. A közoktatás finanszírozási rendszerének átalakítása során figyelembe kell vennünk annak a koordinációs munkának a tapasztalatait, amely az európai oktatási rendszerek hatékonyságát vizsgálja. Nyilvánvaló, hogy az ebbe a munkába való bekapcsolódásunk nem jelenti az esetlegesen megfogalmazódó ajánlások kritika nélküli átvételét, de bizonyosak vagyunk abban, hogy az ily módon felhalmozott tudás a magyar iskolarendszer fejlesztési irányainak kijelölésekor is hasznosítható. A tudásalapú gazdaságban rendkívül gyorsan változnak a szakmai ismeretek és képességek iránti igények. Ezért az oktatás tartalmának és módszertanának olyan átalakítására van szükség, amely a tudást, illetve alkalmazásának képességét azonos módon kezeli, azaz a lexikális tudás mellett a készségek fejlesztésére is megfelelő figyelmet fordít, a foglalkoztathatóság, az életvitelt segítő kompetenciák, és a megszerzett tudás továbbépíthetősége felől közelít az oktatáshoz. A tartalmi szabályozás alakítása, a különböző mérési-értékelési eljárások elterjesztése, a vizsgarendszer megújítása során ezen szempontokat kell előtérbe helyezni. Ezzel egyenértékű feladat a magyar közoktatás mint rendszer egységének és működőképességének megőrzése, nyilvánvaló ugyanis, hogy minden fejlesztés csak a meglévő értékekre alapozva hozhat sikereket. A gazdaság és az oktatás kölcsönösen egymásra utaltak. Jól működő gazdaság nem képzelhető el versenyképes, folyamatosan megújításra alkalmas, továbbépíthető tudással rendelkező munkaerő nélkül. Az oktatás magas színvonala is csak akkor biztosítható, ha a gazdaság és az oktatás kapcsolata élő – ami az iskola által közvetített tudás relevanciájában, piacképességében is megmutatkozik –, illetve ha a gazdaság által megtermelt javak közvetlen módon is hozzájárulnak az oktatás színvonalas működéséhez. Az oktatás elválaszthatatlan a neveléstől, és az oktatás és nevelés a közösségek, köztük a nemzet folytonos megújulásának legfontosabb helyszíne. Az oktatásban és nevelésben az európai dimenzió – az európai közösségtudat – erősítése mellett fokozott figyelmet kell fordítani a nemzeti és európai kulturális értékek és az erkölcsi tartalmak átadására. 101

EURÓPA-PROGR AM

A tudásalapú gazdaság kialakításában és fenntartásában való sikeres jelenlét alapvető elvárásként fogalmazza meg a korszerű szakképzési – és az ehhez kapcsolódó felnőttképzési – rendszer létét. A polgári kormány alapvető célként fogalmazta meg, hogy a szakképzés valóságos esélyt kínáljon a munkaerőpiacon történő elhelyezkedésre, a tisztes megélhetésre, illetve felemelkedésre. Ennek elérése érdekében szükségesnek tartjuk a szakmarendszer és a képzési rendszer összhangjának megteremtését célzó fejlesztési tevékenység felgyorsítását, a szakmafejlesztést, a szakképzési kapacitások bővítését és modernizálását, valamint élő kapcsolat, szoros együttműködés kialakítását az iskolarendszerű szakképzés és a felnőttképzés intézményrendszere között. Ily módon jelentős előrelépés történhet a szakirányú tanulmányok beszámítása, a szakmacsoportokon belüli átlépés területén, a korszerű felnőttképzési rendszer pedig annak feltételeit biztosíthatja, hogy – megfelelve a tudásalapú gazdaság kihívásainak – mindenki számára lehetőség legyen arra, hogy 5-10 évente felfrissítse, megújítsa tudását. A felnőttképzés anyagi támogatásának bővülésével – az Európai Unió célkitűzéseivel összhangban – elérhető, hogy a felnőttképzésben részt vevők aránya megkétszereződjék Magyarországon, s így elérjük a tagállamok átlagát. A polgári kormány által kialakított jogi szabályozás és támogatási rendszer ösztönzi a különböző képzések egymásra épülését, annak a célnak a megvalósulását, hogy a megszerzett tudás lehetőség szerint mind teljesebb mértékben lehessen elismertethető a későbbi tanulmányok során mind a felsőoktatásban, mind az iskolarendszeren kívüli képzések területén, Magyarországon és Európában egyaránt. E támogatások egyik eleme a szakképzési hozzájárulás rendszere, amely a szakképzés fejlesztésének egyik meghatározó forrásává vált az elmúlt évtizedben. E rendszer fenntartása és további fejlesztése, valamint függetlenségének megtartása a jövőben is alapvető feladat. A magyar közoktatási rendszer hagyományosan nagy munkaerő-igényű, amelynek egyszerre oka a gyereklétszám csökkenése, az oktatási feladatok mellett ellátott szociális feladatok magas száma, illetve a településszerkezet, pontosabban az ehhez igazodó önkormányzati rendszer. Az ilyen oktatási rendszerek kockázata, hogy a pedagógusfizetéseket nem lehet kellő szinten tartani, ami hosszabb távon a munkaerő színvonalára és a szakma megújulási képességére is kihat. A rendszer sajátosságaiból fakadó esetleges negatív hatások kivédése érdekében pedagóguséletpálya-modell bevezetését tartjuk szükségesnek, amelynek egyaránt része egy olyan differenciált bérrendszer, amely elismeri és ösztönzi a hatékonyabb és színvonalasabb munkavégzést, másfelől a pedagógusszakma fejlődését is szorgalmazza azzal, hogy egy világos, nyilvános követelményrendszerre épülő szakmai karrier lehetőségét nyújtja. A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség ezért dolgozta ki a pedagóguséletpálya-modellt, s ezért szorgalmazza annak gyors bevezetését. A polgári kormány időszakában kidolgozott modell alapelvei és elemei megfeleltethetők több EU-tagállam gyakorlatának. 102


12.3. Felsőoktatás A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség mind kormányzati, mind ellenzéki szerepben vállalta a felsőoktatás kiemelt támogatását és fejlesztését, mert meggyőződésünk, hogy a jövő Magyarországának versenyképessége a ma felsőoktatásától függ. Magyarország a Bolognai Nyilatkozathoz való csatlakozásával részesévé vált az Európai Felsőoktatási Térség kialakítása érdekében zajló folyamatnak. Egyetemeinknek és főiskoláinknak az EU országaival egy időben kell megvalósítaniuk a bolognai folyamatból következő lépéseket, elsősorban kétszintű felsőoktatási képzési rendszer kialakítását, valamint a diplomák egyenértékűségének és elismerésének biztosítását. A szakképzettségek és szintek rendszerének harmonizációja kulcsfontosságú a megszerzett tudás későbbi továbbépíthetősége, illetve az egységes európai munkaerőpiacon történő elhelyezkedés szempontjából. Az Egységes Európai Felsőoktatási Térség kialakítása érinti a felsőoktatási intézményrendszert is, ugyanakkor nem követeli meg annak totális átalakítását. E kérdést illetően a magyar oktatásirányítás felelőssége, hogy az intézményrendszer alakítása során a magyar felsőoktatás tradícióira és értékeire tekintettel tegye meg a szükséges harmonizációs lépéseket. A tanuláshoz való hozzáférés lehetőségének növelésével elérendő célnak tartjuk, hogy 2006-ra minden második fiatal részt vegyen valamilyen felsőfokú képzésben. Ezzel több évtizedes lemaradásunkat ledolgozva elérhetjük a fejlett európai országok átlagát. Mindezt a polgári kormány által elindított diákhitel-rendszer, valamint a Bursa Hungarica szociális ösztöndíjrendszer segíti, amelyek igénybevételével azok a fiatalok is bejuthatnak a felsőoktatási intézményekbe, akik ezek híján – saját vagy családjuk anyagi helyzete miatt – nem is gondolhatnának felsőfokú végzettség megszerzésére. A tömegesedő felsőoktatás egyszerre szolgálja az egyén, a társadalom és a gazdaság érdekeit, amely érdekek finom harmonizációja, a minőség biztosítása, az elitképzés színvonalának megőrzése azonban az állam feladata. A képzés színvonalának emelését szolgálja, s ezért kívánatos a felsőoktatási intézmények nemzetközi együttműködéseinek támogatása annak érdekében, hogy a magyar hallgatók többsége tanulmányainak egy részét más EU-tagállamok egyetemein végezhesse el. Ahhoz, hogy a magyar felsőoktatás nyertese lehessen a kialakuló egységes felsőoktatási térségnek, számos feladatot kell viszonylag rövid idő alatt megoldania. Ezek közül kiemelendő a felsőoktatás magas követelményrendszerének fenntartása, az infrastrukturális beruházások felgyorsítása, az oktatók nyelvi képzése és a modern oktatási módszerek elsajátítására történő felkészítés, amelyek nélkül elképzelhetetlen a magyar oktatás részarányának növelése a nemzetközi képzési piacon. Magyarországnak – ha sikerül ezen 103

EURÓPA-PROGR AM

problémákat megoldania – jelentős versenyelőnye lehet e téren, hiszen a felsőoktatási képzés színvonala meghaladja, ára ugyanakkor – remélhetően csak kis mértékben – az elkövetkező évtizedben is alatta marad az EU legfejlettebb tagállamaiban megszokottnak. A külföldi hallgatók fogadása mindemellett alapfeltétele annak is, hogy a magyar diákok tömegesen tanulhassanak más uniós országok intézményeiben. Nem csupán a folyamatosan emelkedő hazai hallgatói létszám, de az uniós csatlakozás után várhatóan megnövekvő külföldi érdeklődés színvonalas kielégítése érdekében is szükséges tehát a felsőoktatási intézményrendszer infrastruktúrájának gyors ütemű fejlesztése és bővítése. A polgári kormány idején elindított beruházások zavartalan folytatásához a mindenkori kormánynak biztosítania kell a fedezetet. Bővíteni és korszerűsíteni kell a képzési kapacitást, emelni kell a hallgatók életét és tanulását segítő infrastruktúra – könyvtárak, informatikai szolgáltatások, kollégiumok – színvonalát. Magyarország különleges szerepet játszhat a doktori képzés területén, elsősorban a műszaki, agrár és természettudományos szakterületeken. Ahhoz azonban, hogy hazánk valóban komoly szerepet játszhasson ebben a képzési szektorban, jelentős tudományos kutatási beruházásokra van szükség. El kell érnünk, hogy legalább két, az EU által támogatott kutatócentrum kialakítása Magyarországon történjék, amely további lendületet adhatna a magyar felsőoktatás fejlődésének is. A doktori képzés jelentheti a kutatás-fejlesztési tevékenység legfontosabb szellemi hátterét. A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség célja az, hogy 2010-ig kétszeresére növeljük doktoranduszaink számát.

12.4. A kutatás-fejlesztés visszanyeri rangját Egy ország kutatási ráfordításainak a GDP-hez viszonyított aránya szoros kapcsolatban áll a gazdasági fejlődéssel. A tudásalapú gazdaság kialakulásával egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a kutatás-fejlesztés és innováció a gazdaság egyik húzóágazata. Nemzetközi példák igazolják, hogy csak a tudásintenzív szférában igazán stabil a gazdasági fejlődés és a foglalkoztatás. Felmérések eredményei mutatják azt is, hogy szoros összefüggés van a jövedelmek és a K+F-intenzitás között. Ebből következően az öregedő nyugati társadalmakban – amelyek közé Magyarország is tartozik – elsősorban a K+F-intenzív munkahelyek részarányának növelésével lehet a folyamatosan növekvő életszínvonalat biztosítani. Magyarország a kilencvenes évek közepe óta zajló folyamatoknak – elsősorban az igen jelentős külföldi befektetéseknek – köszönhetően kedvező helyzetben van. Ez csak akkor tartható fenn, ha a befektetések a következő tíz évben egyre inkább a K+F-intenzív szektor felé tolódnak el.

104


A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség a kutatói és oktatói tevékenység összekapcsolását, a kutatóhelyek és a vállalatok közötti együttműködés ösztönzését és a pályázati lehetőségek kiszélesítését tartja kiemelten fontos feladatnak. EU-csatlakozásunk sikeressége szempontjából döntő, hogy K+F-rendszerünk töretlenül fejlődjön, mert ellenkező esetben a nemzetközi munkamegosztásban kiszorulhatunk a tudásintenzív ágazatokból. Az EU 2010-re a GDP 3%-ára kívánja növelni a K+F-ráfordításokat úgy, hogy közben a magánszféra részesedése kétharmadra növekszik. Ezzel tökéletes összhangban volt a polgári kormány stratégiája, amely 2006-ra 2%-ot irányozott elő, ugyancsak a magánszféra szerepének növelése mellett. A gazdaság felzárkózó szakaszában elengedhetetlennek tartjuk a ráfordítások növelését, mert a hátrányait behozni kívánó országoknak mindig többet kell K+F-re költeniük, mint a pozíciójukat „csak” megőrizni kívánóknak. Ehhez lényegesen növelni kell a hazai költségvetési ráfordításokat. Ugyanis csak így hozható létre olyan kutatási, fejlesztési és technológiai innovációs környezet, amely európai vonzerővel rendelkezik. A felsőoktatásban lévő szellemi kapacitás a kutatás, a fejlesztés és a gazdaság fontos és sok esetben még mindig kiaknázatlan bázisa. A Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programmal, továbbá a felsőoktatás új finanszírozási rendszerével fokozottabban érdekeltté kívánjuk tenni a felsőoktatási intézményeket abban, hogy minél több ponton kapcsolódjanak be kutatási-fejlesztési tevékenységekbe, szorosabb viszonyt alakítsanak ki a gazdaság szereplőivel. Így bővülhetnek az intézmények forrásai, korszerűsödhet az elavult műszer- és informatikai eszközpark, s ezek a tevékenységek, kapcsolatok fontos információkat, tapasztalatokat adhatnak a képzés tartalmának korszerűsítéséhez is. A kutatási, fejlesztési és technológiai innovációs keretprogram az Európai Unió legfontosabb közösségi programjai közé tartozik; az Unió teljes költségvetésének 7%-át adja. A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség Európapolitikájának fontos része Magyarország kutatási és fejlesztési intézményei versenyképességének növelése és a magyar intézményeknek a kutatási, fejlesztési és technológiai innovációs keretprogramban való részvételének támogatása. Koncentrált hazai támogatással el kívánjuk érni, hogy a kutatás, fejlesztés és technológiai innováció valamely területén Magyarországon európai intézmény jöjjön létre. A kutatás, fejlesztés és innovációs politika fontos eleme a vállalkozások innovációs képességének növelése. A Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program és a kutatási adókedvezmények növelése révén a kis- és közepes méretű vállalkozások innovációs igényét és képességét jelentősen növelni kell.

105

EURÓPA-PROGR AM

12.5. Információtechnológia A tudásalapú gazdaságokban az információtechnológia a versenyképesség növelésének eszköze. A strukturális átalakulásra kényszerülő gazdaságok, így a magyar gazdaság számára a kiutat az információs technológia vívmányaira épülő, a társadalom széles rétegei számára elérhető, elektronikus tartalmi szolgáltatások bővítése és a mindezt alkalmazni képes, mozgósítható szellemi szaktudás jelenti. A digitális szakadék gátolja a társadalom mobilizációját, és az információs szakadék hátrányos oldalán rekedtek számára a szegénység reprodukcióját eredményezi. E szakadék fennmaradása és szélesedése egy tudásalapú gazdaság fejlődése szempontjából komoly versenykorlátozó tényező. A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség információs társadalmi stratégiája egyszerre célozza meg a különböző társadalmi csoportokat és növeli azok „digitális hajlandóságát”, folyamatosan ösztönzi és maga is bővíti az elektronikusan elérhető szolgáltatások és tartalmak körét, illetve a piaci szabályozói és támogatási rendszeren keresztül biztosítja a mindehhez szükséges alapinfrastruktúrát. A távközlési hálózatok olyan közművé válnak, melyek segítségével bárki, bármikor hozzáférhet a számára szükséges és elérhető adatokhoz. A Szövetség véleménye szerint egy sikeres információs társadalmi stratégia két fő elemre épül: 1. Információtechnológiai fejlesztések támogatása, a kis- és középvállalkozói szektor versenyhelyzetének javítása. A szolgáltatásokhoz versenyképes termékekre és piacképes hazai szolgáltatókra van szükség. Ezért elő kell segíteni az európai piacon versenyképes, információtechnológiai fejlesztésekkel foglalkozó magyar vállalkozások fejlődését. A felhasználói oldalon elő kell segíteni a kis- és középvállalkozói szektor információtechnológiai fejlődését. Államilag részfinanszírozott programokat kell létrehozni a szektor nagy beszállítói rendszerekhez történő csatlakozásának elősegítése érdekében és a versenypocíziójukat támogató informatikai környezetek kialakítására. A jogszabályi környezetnek elő kell segítenie az ügyviteli szabványok és eljárások átvételét. Elérhetővé kell tenni azokat az elektronikus tartalmakat, amelyek mind az itthoni, mind a közös európai piacon való versenyhez szükséges ismereteket tartalmazzák. Az európai pályázati források bevonásával ösztönözni kell a regionális stratégiai szövetségek kialakítását. A hazai és európai források hatékony felhasználásával, az oktatói, a kutatói munka közti átjárhatóság ösztönzésével elő kell segíteni az IT piaci fejlesztéseket és az alkalmazott IT kutatási-fejlesztési kezdeményezéseket. 2. A társadalom minden rétege számára elérhető és biztonságos világháló. Magyarországot az összes csatlakozó ország megelőzi a 15 év feletti internetezők arányát tekintve. Az államnak megrendelői, és szabályozói és kommunikációs szerepén keresztül is élen kell járnia az alternatív távközlési technológiák tömeges és olcsó 106


elterjesztésében. Az internet a tudásalapú társadalom alap-infrastruktúrája: tömegessé kell tenni elérését és a biztonságos hitelesítés tömeges alkalmazását. 3. A kormányzatnak élen kell járnia az elektronikus tartalmak biztosításában. Az előző két évben félbehagyott e-közigazgatási fejlesztéseket tovább kell folytatni. A polgári kormányzat idején elkezdett digitalizált adminisztratív közigazgatási eljárások körét bővíteni kell, s azt az állampolgárok és a kisvállalkozások számára is – a digitális ügyintézés keretében – elérhetővé kell tenni. Az értéknövelő szolgáltatásokat létrehozó információs társadalmi szereplők számára a távközlés egy olyan alapinfrastruktúra, amely a bárhol és bármikor történő elérését és az alapszolgáltatások tekintetében mindenki számára elérhető árú szolgáltatását jelenti. Összhangban a közösségi irányelvekkel, az államnak élénkítenie kell a szolgáltatási versenyt, illetve ösztönöznie kell az olcsó alternatív technológiák bevezetését. Ennek alapelemei a mobilhálózati infrastruktúra megosztásának bevezetése, az internet protokollalapú szolgáltatások ösztönzése, a harmadik generációs mobilszolgáltatás kialakítása és a szolgáltatók közötti konszolidációs folyamatok felgyorsítása.

107


13. A polgárok szabadsága és jogai, együttműködés a bel- és igazságügy terén 13.1. Kihívások a bel- és igazságügyi együttműködés területén A bel- és igazságügyek terén az Európai Unió átfogó célkitűzése a szabadság, biztonság, igazság övezetének megteremtése, amely keretbe foglalja mind a közösségi hatáskörbe tartozó (vízumpolitika, határőrizet, menekültügy, bevándorlás, személyek szabad mozgása), mind pedig a kormányközi alapon működő területek (bírói és rendőri együttműködés) következő évekre vonatkozó feladatait. A Szövetség kiemelt figyelemmel kíséri a jövőben a bel- és igazságügyi területét, tekintettel arra, hogy Magyarországot érzékenyen és érdemben érinti. Különös figyelmet kell fordítanunk azokra a közösségiesített területekre, ahol fokozatosan az Európai Bizottság veszi át a fő és kizárólagos jogszabály-kezdeményező szerepet. A vízum-, a menekültügyi, a bevándorlási és a személyek szabad mozgását érintő egyéb politikák teljes egészében a közösségi intézményi, és döntéshozatali szabályrendszer alapján fognak működni, kizárva ezzel a nemzeti jogalkotó hatáskörét e területről. Az uniós szerződések fokozatosan vezetik be az Európai Bíróság joghatóságát is e területeken. Ma már azt is tudjuk, hogy a lengyelekhez képest másodrangú csatlakozó országgá degradáltuk magunkat Schengen kérdésében, hiszen a 2004–2006 közötti időszakra nem kaptunk kiegészítő forrást az eredeti, 147,8 millió eurós javaslathoz képest. A lengyelek a koppenhágai tárgyalások alatt az eredeti javaslatnál többet értek el, vagyis 63%-kal kapnak többet kilométerenként, mint mi. (A lengyelek kiemelése a többi csatlakozóval szemben ebben a témában nem aránytalan, tekintve, hogy a két ország határszakasza messze a legnagyobb a többiekéhez viszonyítva.) Az sem lehet hivatkozási alap, hogy a felajánlott összeg minden schengeni költségre elég lesz 2006 végéig, mert ez kétséges és gyengeséget leplez. A jelenlegi kormány nemtörődömsége következtében magyar adófizetők pénzét kell majd a schengeni rendszer kiépítésére áldozni. A Szövetség támogatja, hogy a szabadság övezete egyrészt a schengeni modell alapján a személyek szabad mozgását segítse elő, másrészt az alapvető jogok védelmét és a diszkrimináció minden formája elleni küzdelmet is magában foglalja. Ennek keretében többek között rendszeresen értékelni kell az emberi jogok Unión belüli érvényesülését. A Konvent az Alapvető Jogok Chartáját beépítette az Európai Unió Alkotmányának tervezetébe, így az – elfogadása esetén – kötelező jogi erővel bír majd. A Charta, illetve az alkotmány tervezete tartalmaz rendelkezést a kisebbségi jogokra vonatkozóan, ezért a Szövetség első számú prioritása e témában a kisebbségi jogok tiszteletben tartásának folyamatos figyelemmel kísérése az Európai Unió tagállamaiban. A 109

EURÓPA-PROGR AM

Szövetség javasolja az alapvető emberi jogokat – a kisebbségi jogokat is beleértve – a legszélesebb körben vizsgáló európai uniós ügynökség felállítását, vagy a már meglévő intézmények feladatkörének kibővítését. A kiegyensúlyozott tájékoztatás érdekében fontos célunk, hogy az ügynökség a lehető legszélesebb körből merítse a feldolgozandó információkat, ezért támogatjuk további civil szervezetek és szerveződések bevonását a monitoringmunkába. A Szövetség kész elősegíteni, hogy a biztonság övezete a bűnözés minden formája elleni harcot jelentse. Ez különösen kiemelt és hangsúlyos szerepet kap a 2001. szeptember 11-i, illetve a 2004. március 11-i terrortámadás után. Különösen fontos az Europol hatáskörének megerősítése és hatékonyságának növelése. Üdvözöljük, hogy a személyek Európai Unión belüli mozgása tovább egyszerűsödött – függetlenül az új szabályozás komoly biztonsági kihívásaitól –, ami elősegíti az Európai Unión belüli szabad mozgást, a tartózkodást és letelepedést. A Szövetség tudatában van annak, hogy az utóbbi hónapok ismételt terrortámadásai után különösen kiemelt és hangsúlyos szerepet kell hogy kapjon a biztonság kérdése, illetve a terrorizmus elleni harc. Üdvözöljük a terrorizmus elleni harcról megszületett közös nyilatkozatot, az elfogadott cselekvési programot és az új, terrorizmus elleni főkoordinátori poszt létrehozását. Reméljük ugyanakkor azt is, hogy a biztonság utáni vágy nem vezet az Európai Unió külső határainak teljes lezárásához, és e pillérben az uniós szabályozást nem kizárólag a biztonsági szempontok határozzák majd meg. Az igazság övezetének kialakításához való hozzájárulásunk a Szövetség azon célját kell tükröznie, hogy minden állampolgárnak biztosítani kell az igazsághoz való egyenlő hozzáférését, és ennek érdekében előmozdítsuk az igazságügyi hatóságok közötti együttműködést. Támogatjuk a polgári ügyekben a jogi környezet állampolgárok számára történő egyszerűsítését, büntetőügyekben pedig a vádhatóságok koordinációjának javítását és mindenekelőtt az eljárásra, büntetésre vonatkozó közös elvek, szabályok megfogalmazását. Osztjuk azt a véleményt, hogy a menekültügyben közös standardokra építve egységes eljárást kell kidolgozni. A Szövetség támogatni fogja, hogy e területen közös szabályokat fogadjanak el a belépésre, tartózkodásra, viszszafordításra, a hatékonyabb fellépésére és az illegális bevándorlókkal szembeni fellépésre vonatkozóan. Pontosítani kell a nem tagállamok állampolgárainak Unión belüli szabad mozgására vonatkozó szabályokat. A vízumpolitikában szabványvízumot kell elfogadni. Magyarország jelentős tranzitszerepet tölt be a nemzetközi migráció esetében, ezzel szemben kibocsátó szerepe csekély, inkább befogadó államnak minősülő ország. Az uniós joganyag változása a magyar jogalkotók számára is további feladatokat adhat, s folyamatos fejlesztések szükségesek a schengeni normák teljesítése érdekében is.

110


A Szövetség elő kívánja mozdítani, hogy a polgári jogi, igazságügyi együttműködésben a nemzeti jogok közötti ütközésből adódó kérdéseket lépésről lépésre rendezzük az Unión belül, különösen az embereket közvetlenül érintő szerződéses viszonyok, a házasság, a válás, az örökség szabályozása terén. Hangsúlyossá kell válnia a rendőrségi együttműködés területén a hatóságok közötti együttműködés kiterjesztésének, az Europol és a bírói szervek kooperációja megteremtésének, a tagállamok szerveinek más tagállamokban való fellépése, beavatkozása feltételei részletes kidolgozásának. Támogatjuk, hogy a büntetőügyekben való igazságügyi együttműködésben a nemzeti hatóságok kölcsönös segítségnyújtása és a kiadatás feltételeinek egyszerűsítése, a döntések és ítéletek kölcsönös elismerése és kikényszerítése, valamint a büntetőjogi harmonizáció kerüljenek előtérbe. Annak érdekében, hogy az Eurojust elősegítse a nemzeti vádhatóságok, vizsgálati és rendőri szervek koordinációját, a jövőben kiemelten kell foglalkozni a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel, támaszkodva az Europol elemzéseire és szorosan együttműködve a bűnügyekkel foglalkozó bírói együttműködésért felelős ún. Európai Bírói Hálózattal.

13.2. Kiemelt jelentőségű magyar vonatkozású prioritások Az ország csatlakozása az Európai Unióhoz és a belső határellenőrzést eltörlő schengeni tagság időben elválik egymástól. A csatlakozás után még néhány évnek el kell telnie ahhoz, hogy a magyar polgárok is élvezhessék az EU-tagság egyik legkézzelfoghatóbb előnyét, az Unió belső határain való szabad, kötöttségek nélküli átkelést. A határok nem választhatnak el minket, hanem biztosítaniuk kell a magyar régiók és a magyar emberek gazdasági és kulturális összekapcsolását az Európai Unió tagállamaival és állampolgáraival. Éppen ezért a Szövetség mindent meg fog tenni, hogy a magyar állampolgárok is minél hamarabb élvezzék az uniós tagságból fakadó ezen előnyöket. A schengeni rendszerhez történő csatlakozás – vagyis a belső határellenőrzés eltörlése – semmiképpen sem következhet be 2006 előtt, mert az acquis szerves részének számító Schengeni Információs Rendszer kibővített változata (SIS-II.) addigra nem készül el. A Szövetség felhívja az Európai Uniót, támogassa Magyarország azon törekvését, hogy az ország minél hamarabb teljesíteni tudja a schengeni követelményeket, és visszautasít minden olyan kezdeményezést, amely az országnak a schengeni rendszerhez történő csatlakozását lényegesen későbbre halasztaná. Az Európai Unió a határellenőrzés kapcsán úgy foglalt állást, hogy Magyarországnak az Európai Unió leendő külső határain magas szintű ellenőrzést kell biztosítania, amelybe beletartozik a határátkelőhelyeken átlépő 111

EURÓPA-PROGR AM

személy- és áruforgalom szisztematikus ellenőrzése, illetve a határátkelőhelyek közti határszakasz hatékony megfigyelése és őrizete. A Szövetség elő kívánja segíteni, hogy a csatlakozás időpontjához legközelebbi időpontban készen álljon az ország a schengeni rendszer végrehajtására; ténylegesen működjön, illetőleg alkalmazása kerüljön a megfelelő határellenőrzési infrastruktúra, intézmények és eljárások az Ukrajnával, SzerbiaMontenegróval, Romániával és Horvátországgal közös, külső határszakaszokon. A Szövetség ugyanakkor Szlovénia és Szlovákia esetében azzal ért egyet, hogy ezeken a határszakaszokon ne legyen elsődleges az ilyen típusú fejlesztések támogatása. Mint ez egyik leghosszabb külső határral rendelkező ország, a Szövetség felelősen nyitott azon javaslatokra, hogy az Unió külső határőrizete kerüljön közösségi alapokra. Készek vagyunk elősegíteni egy átgondolt rövid, közép- és hosszú távú teendőkre lebontott menetrendet. E terület jelentős nemzetpolitikai kérdés és a szuverenitást érzékenyen érintheti, tehát igen körültekintően kell eljárni. Az illegális bevándorlás és az embercsempészet miatt fokozódó pénzügyi és egyéb terhek egyenlőtlenül oszlanak meg a tagállamok között, valamint a külső határok hatékonyabb ellenőrzését mindenekelőtt az EU lakosságának csökkenő biztonságérzete diktálja. Az Európai Unió a kishatárforgalomra vonatkozóan keretrendelet elfogadását tervezi. A szabályozási terület – a határon túli magyarok érdekei miatt – kiemelt jelentőségű, így megkülönböztetett figyelemmel kezeljük jogi megvalósulását a közeljövőben, majd későbbi gyakorlati alkalmazásának monitoringját. Javaslatot tettünk az európai parlamenti jogalkotásban arra, hogy a „határövezet” megállapításánál ne csak a mechanikus 50 km érvényesüljön, hanem egy rugalmas rendszert alakítsunk ki, azaz figyelembe lehessen venni az egyes közigazgatási egységek határait, az egyes települések adottságait, valamint a határsávban élő, nagy létszámú etnikai csoportok elhelyezkedését. Bár az „ingázó dolgozók” helyzete rendezett a javaslatban, és esetükben nem érvényesül az időkorlát, de a Szövetség véleménye szerint ki kell terjeszteni (vagy egy szeparált cikkelyben szabályozni kell) a határövezetben tartós tanulmányokat folytató diákokra is. A Szövetség támogatja azon célkitűzéseket, és érdemben kívánja elősegíteni, hogy Magyarország legyen színhelye a Közösség egyik új intézményének, az Európai Unió Határvédelmi Ügynökségének.

112


14. Környezetvédelem A XX. század második fele Magyarország környezeti állapotában olyan nyomokat hagyott, amelyeknek megszüntetése több százmilliárd forintos ráfordítással sem oldható meg teljesen. Az egészséges környezet kialakítása nem mérhető haszonnal jár: elég arra gondolnunk, hogy az emberek egészségi állapota a környezeti terhelések hatására hosszú távon romlik. A környezetvédelem az a terület, amelyben Magyarországnak talán a legnagyobb szüksége van az Európai Unió segítségére. Egészségügyi hasznot jelent, ha az ország teljesíteni tudja a környezetvédelem terén fennálló európai normákat. Az egészségügyi haszon mellett az Európai Unió környezetvédelmi szempontból kiemelt célágazatainak – mezőgazdaság, közlekedés, idegenforgalom, energetika, ipar – környezetvédelmi szempontú megfeleltetése gazdasági haszonnal is jár. Nem pontosítható azoknak a megörökölt környezetvédelmi károknak a felszámolásából eredő haszon sem, amelyek 40 év alatt felhalmozódtak hazánkban. Ha 2010-re teljesíteni tudjuk vállalásainkat, illetve elvégezzük környezetvédelmi feladatainkat, egyes számítások szerint az egészségügyi és környezeti hatásokat együttesen figyelembe véve 2020-ig évente mintegy 1800 milliárd forintot takarítunk meg mostani költségeinkből. A magyar gazdaság résztvevőinek környezeti magatartását elsődlegesen ma a gazdasági szempontok határozzák meg. A környezetvédelemben érdekeltek feladata, hogy a gazdaság szereplői meggyőzzék arról: piaci érdekeik is azt diktálják, hogy saját forrásaik egy részét felhasználják a környezetvédelem érdekében. A környezetpolitikai célok megvalósítását a gazdasági lehetőségek mellett a magyar társadalom rendkívül differenciált környezeti tudata, környezetvédelmi felkészültsége és érzékenysége is nehezíti. A környezetvédelem hatósági feltételrendszerét erősen befolyásolja annak politikai prioritásoktól függő volta. Az Európai Unió tagállamaként feladatunknak kell tekinteni a társadalom környezettudatos nevelését, a környezetvédelem mint az egészséges környezethez való jog feltételrendszerének szakmai és nem politikai érvényesülését, a piaci versenyhelyzetben kikényszerítő hatását.

14.1. Felzárkózás A polgári kormány időszakában került lezárásra a környezetvédelem tárgyalási fejezet. A tárgyalások során a polgári kormány arra törekedett, hogy a vállalások során az ország környezeti szükségletét messzemenőleg figyelembe vegye. Magyarország környezetvédelmének uniós felzárkóztatása az előzetes becslések szerint kb. 2700 milliárd forint értékű beruházást igényel. E jelentős költségű környezetvédelmi beruházások forrásigényét 113

EURÓPA-PROGR AM

az Unió a már kifutó előcsatlakozási alapból, az ISPA-ból, valamint a csatlakozással megnyíló strukturális és kohéziós alapokból támogatja. A 2000–2003 közötti időszakra szóló ISPA-támogatás összesen 308 millió eurós forrást jelenthet (a projekt költségvetése 58%-áig), melyhez állami és önkormányzati társfinanszírozást kell biztosítani (32%, illetve 10%). A programban megvalósuló hulladékkezelési, csatornázási, szennyvízkezelési beruházások egy része csúszásban van, de a társfinanszírozás megfelelő biztosítása és az engedélyezési, bonyolítási, kivitelezési munkák felgyorsítása révén a rendelkezésre álló támogatásokat remélhetőleg sikerül lehívni. A projektek fő kedvezményezettjei az önkormányzatok. A források lehívásának feltétele a megfelelő intézményrendszer és fogadókapacitás kiépítése; e nélkül az uniós alapok nem jelentenek majd többet az elszalasztott lehetőségnél.

14.2. Pályázatok A pályázati felhívások szakmai elbírálása akadozik, mivel az új közbeszerzési törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendeletek hiányoznak. Gondot jelent az is, hogy mintegy 30 folyamatban levő pályázati felhívás tanácsadói díja a hazai önkormányzatokat terheli, amely elérheti az 1 milliárd forintot is. A hazai eljárási rend kiépítésével további problémák is várhatók: 1. A pályázatok esetleges átdolgozási szükségessége 30-40%-os többletköltséget róhat az önkormányzatokra. 2. A többletköltségek elkerülése érdekében az új eljárási szabályok kialakításáig felfüggesztik a pályázati felhívások munkálatait, amelyekkel a projekt megvalósítási határidejét kitolják. 3. A közbeszerzési eljárások vesztesei által esetlegesen megindított pereskedések a külföldi részvétel miatt erősen rontják Magyarország megítélését. A problémák elkerülésére és a projektek végrehajtásának gyorsítására az új eljárási rend kidolgozásáig az eddig érvényben levő jogszabályokat kell szükségszerűen alkalmazni. Nem elég 2004. május 1-jéig közzétenni a jogszabályokat, lehetőséget kell biztosítani mind a közszféra, mind a tanácsadói szféra számára, hogy időben megismerhesse azokat. A tárgyalási fejezet lezárásakor az EU-csatlakozás jogalkotási kötelezettségének döntően eleget tettünk. Magyarország az elmúlt időszakban igen lendületes haladást ért el az aquis elvárásainak teljesítése terén. Sikerült behozni az egyébként igen ambiciózus ütemtervhez képest jelentkező lemaradásainkat. Jelentős előrehaladás után az elvárásoknak már nagymértékben megfelel az ország. Ugyanakkor néhány fontos jogszabály elfogadása jelentősen késik. A környezetvédelemmel kapcsolatos jogszabályok széles körű egyeztetése nem mellőzhető, de gyorsítható. Komoly elmaradásokhoz vezethet, ha az új jogszabályok megalkotásánál a tárca 114


határozatlannak mutatkozik. A környezetvédelem érdekében esetenként a gazdasági tényezőkkel való ütközést a Medgyessy-kormány nem vállalta.

14.3. Természetvédelem, kockázatkezelés Az Orbán-kormány elkészítette a szükséges végrehajtási terveket a levegő, a hulladék, a víz- és az ipari szenynyezés területén. E programokat folyamatosan frissíteni, bővíteni kell az alkalmazás előrehaladtával. A horizontális integráció területén további intézkedésekre van szükség a környezetvédelmi információkhoz történő hozzáférés megkönnyítése, illetve a jelentési előírások javítása érdekében. A levegő minőségét érintő területeken további jogalkotásra van szükség a vonatkozó közösségi acquis teljes átvétele érdekében, ideértve az ózonpajzsot károsító anyagok csökkentésére vonatkozó szabályozást. Fontos, hogy az Európai Unióban egységes hulladékgazdálkodási szabályok legyenek, de legyen lehetőség arra, hogy a nemzeti szabályozás akár ettől szigorúbb is lehessen. A hulladékkezelés területén egyelőre olyan lemaradások tapasztalhatók, amelyeket az EU nyilvánvalóan nem hagyhat figyelmen kívül. El kellene érni, hogy a hulladékhegy ne nőjön a GDP-nél gyorsabb ütemben. Biztosítani kell a harmonizációt a veszélyes hulladékokra, a hulladékok szállítására, illetve a csomagolási hulladékokra. Tovább kell dolgozni a települési- és veszélyeshulladék-lerakók uniós szabályoknak való megfeleltetéséért. A jelenleg működő lerakóknak mintegy 10%-a van csak teljes összhangban az acquis-val. Különösen az alacsony befogadóképességű helyi lerakóhelyekkel és a jelentős mennyiségű illegális lerakóhellyel van probléma. Átgondolandó hulladékgazdálkodási koncepciónk is: a cél a hulladék minél nagyobb arányú újrahasznosítása. 2004. május 1-je után megszűnnek az Európai Unió határánál levő eddigi vámellenőrzések. A tervezett mozgó kommandók felállításánál célszerű környezetvédelmi szakértővel kiegészíteni a csapatot, a környezetvédelmi szempontú ellenőrzésekhez szükséges mobil eszköztárral felszerelve. Ezzel megakadályozható a kontroll nélküli hulladékimport. A vízminőség-védelem területén az ivóvíz, fürdővíz, ivásra használt felszíni, illetve felszín alatti víz, halászati víz és a vizes környezetbe engedett veszélyes anyagok területén szükséges megteremteni a teljes jogharmonizációt. Magyarország területének egyharmadára (a csatlakozás után) az Európai Unión kívüli területekről érkeznek a folyóvizek. Ennek következtében létérdekünk, hogy uniós keretben megállapodások szülessenek szomszédainkkal a vizek tisztaságának garantálása érdekében. A Tisza-völgy rehabilitációjához meg kell szerezni az Unió támogatását.

115

EURÓPA-PROGR AM

Az ipari szennyezés és kockázatkezelés terén tovább kell folytatni az uniós normák átemelését a nemzeti szabályozásba, ami jelentős adminisztratív erőfeszítést igényel, illetve szükségessé teszi a környezetvédelmi engedélyezési rendszer átalakítását. A veszélyes hulladékok elégetésére vonatkozó szabályok harmonizációjának törvényi kereteit létre kell hozni. A genetikailag módosított organizmusok, illetve vegyi anyagok (különös tekintettel az azbesztre) terén át kell venni a közösségi joganyagot. Tovább kell növelni a harmonizációt a környezetbiztonság területén mind a megelőzés, mind a vészhelyzetre való felkészülés gyakorlati végrehajtása, mind pedig a lakosság értesítése terén. Magyarország uniós csatlakozásával a jelenlegi termékdíjtörvényt, valamint annak végrehajtási rendeleteit módosítani kell, és precízen szabályozott eljárási rendet kell kialakítani. Többek között pontosítani kell a viszszaigénylés benyújtásának határidejét, az eljáró hatóság szerepét, az ellenőrzés módját. A globális éghajlatváltozás elleni küzdelemben ránk rótt kötelezettségeket teljesíteni kell. Ennek megfelelően ragaszkodunk a Kiotói Egyezmény végrehajtásához. El kellene érni, hogy minél több ország csatlakozzon a megállapodáshoz, s tartsa is azt be. Így meg tudjuk mutatni, hogy a gazdasági fejlődés és a környezet védelme – benne a globális klímaváltozás megakadályozása – összeegyeztethető. Elemi érdekünk, hogy a fosszilis és külső függőséget okozó energiahordozók helyett mind nagyobb számban terjedjenek el az alternatív, megújuló, környezetbarát energiafélék. Ennek jegyében minden lehetőséget ki kell aknáznunk a megújuló energiaforrások – gazdag geotermikus energiánk, a napenergia, a szélenergia – hasznosítására. Ehhez meg kell szerezni az Európai Unió támogatását. A magyar környezetvédelem ügyében sikertörténetnek számító természetvédelem nyugat-európai szakértők elismerését is kiváltja. A védett területek számának és méretének növelése – lehetőleg uniós támogatással – további feladat. Szigorúbban kell megítélnünk, most már tagországként, a hazánkban illegálisan vadászók cselekedeteit. A laboratóriumi állatkísérletek és a lábcsapdák szabályozása már összhangban van az acquis-val. A madarak védelmét szolgáló, különleges védett övezetek törvény általi létrehozására (a NATURA 2000 keretében) még a csatlakozás előtt szükség lesz. Azzal minden politikai erőnek tisztában kell lennie, hogy a környezetvédelmi feladatok elvégzése forrásigényes. Fel kell készülni, hogy a környezeti problémák megoldásában fokozottabban legyenek bevonhatók a gazdaság szereplői és – nehéz helyzetük ellenére – az önkormányzatok is.

116


14.4. Hazai környezeti ipar kiépítése Magyarországnak tudatosan kell készülnie egy saját, hazai tőkét megmozgató környezeti ipar kiépítésére. A hazai környezetvédelemben érdekelt belföldi cégek számára a tartós teljesítés fontos, velük sokkal inkább elérhető az eredményes környezetvédelem. Nem elhanyagolható az sem, hogy a környezetvédelem területén működő hazai cégek a saját tőke hozadékának jelentős részét – megfelelő jogi környezetben – visszaforgatják, a környezet javításánál célszerűen gyümölcsöztetik. A jövő alakítása szempontjából fontos, hogy a kisebb-nagyobb zöld szervezetek erőfeszítései társadalmilag jobban érvényesüljenek. Egy-egy térségben meghatározó a környezeti állapot alakulásánál a hatékonyan működő zöld szervezetek jelenléte.

117

EURÓPA-PROGR AM

15. A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség és az Európai Unió 15.1. Az eddig megtett út Az Európai Közösség alapító atyái, Adenauertől De Gasperin át Schumanig a második világháború után – a kontinens romjain – a konzervatív-keresztény értékek mentén fektették le a mai Európai Unió alapjait. Európa a magyarok számára ezt az értékközösséget és a szabadságot jelentette a szovjet megszállás évei alatt; de ezen értékek Európája után csak vágyakozhattak, részeseivé nem válhattak. Tény ugyanakkor, hogy amikor 1956-ban a magyarok fegyvert ragadtak a szabadságért és az Európa által szimbolizált értékekért, az egész világ csodálta őket. A Fidesz 1988-as megalakulása óta töretlenül hisz az európai újraegyesítésben. Mindig is szívesebben beszéltünk az európai családba való visszatérésről, mint bővítésről. A történelem ugyanis 2004. május 1-jén tér vissza a normális kerékvágásba. Ennek megfelelően az európai egység megvalósítására hivatott intézménynek tartjuk az Európai Uniót. A Szövetség politikusainak elkötelezettségét Magyarország európai uniós csatlakozása iránt számos tett bizonyítja a magyar és az európai politikában. 1992-ben Hörcsik Richárd kezdeményezésére alakult meg az Országgyűlés Európai Integrációs Ügyek Bizottsága. Három cikluson át a Szövetséghez tartozó politikusok adták a testület elnökét: 1992–1994 között a kezdeményező Hörcsik Richárd, 1994–1998 között Orbán Viktor, 1998–2002 között pedig Szájer József töltötte be ezt a tisztséget. A Fidesz és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség politikusai a kilencvenes évek eleje óta vezető szerepet töltöttek be különféle európai pártszervezetekben. A kezdetektől élen jártak abban, hogy az európai politika a korábbinál érzékenyebb legyen a kisebbségi kérdések iránt. A Fidesz 2000 óta teljes jogú tagja az Európai Néppártnak (EPP), s a 2002. őszi kongresszus óta Orbán Viktor a Néppárt egyik alelnöke. Az Unió leendő alkotmányának kidolgozásával megbízott Európai Konventben az Országgyűlés egyik küldötte Dr. Szájer József volt, 2002 májusáig pedig a kormányt Martonyi János külügyminiszter képviselte a testületben. Szimbolikus jelentősége volt annak, hogy a Konvent első tanácskozásán legelőször, a tagállami küldötteket is megelőzve, Martonyi János kapott szót. Szájer Józsefet az Európai Néppárt Konvent munkacsoportjának helyettes frakcióvezetőjévé választották. Az ő kezdeményezésére került sor a magyar Konvent-tagok megbeszélésére Mádl Ferenc köztársasági elnökkel. A fórum tevékenysége alatt összesen közel 200 módosító indítványt, illetve javasla118


tot nyújtott be Szájer József mint nemzeti parlamenti delegált, részben önállóan, részben az Európai Néppárttal, részben a magyar Konvent-tagokkal közösen. Egyik önálló kezdeményezése egy a kisebbségekkel foglalkozó uniós intézmény felállítása volt. Az Európai Konventről magyar nyelvű honlapot indított a Fidesz képviselője, annak érdekében, hogy minél szélesebb körben ismertesse meg az európai alkotmányozási folyamat eredményeit. A csatlakozási tárgyalások 1998. március 31-én kezdődtek meg, így a munka dandárja az 1998 júliusában hivatalba lépő Orbán-kormányra hárult. 2002 májusáig a pénzügyi zárócsomag kivételével lényegében minden fejezetet sikerült lezárni. Különösen nagy eredménynek volt tekinthető, hogy a négy alapvető szabadság (az áruk, a szolgáltatások, a munkaerő és a tőke szabad áramlása) tekintetében kedvező feltételekkel sikerült megállapodnunk. Ahol akkor még nem volt egyezség (például a versenyfejezetben), az annak volt köszönhető, hogy a polgári kormány a nemzeti érdek védelmében nem kívánt engedményeket tenni. 2003. április 15-én kilenc fővel megalakult a Fidesz Európai Parlamenti Képviselőcsoportja, amely az értékrendjét képviselő pártcsaládban, az Európai Néppárt frakciójában kapott helyet, megfigyelői státusban. A tíz ország, köztük Magyarország parlamenti megfigyelői a teljes jogú taggá válásig eltelt egy év alatt aktívan részt vettek és felszólaltak az Európai Parlament plenáris, bizottsági, illetve frakcióülésein. A néppárti magyar delegáltak megfigyelői munkája elsődlegesen azt a célt szolgálta, hogy az Európai Unióban kialakított, Magyarország számára fontos témakörökben, a tagországi képviselőkkel együttműködve, érvényre juttassák az ország érdekeit. A megfigyelői időszak alatt a képviselők megkezdték azt a munkát, amelyet az Európai Parlament következő, ötéves ciklusában is leginkább követni kell. Ennek lényege, hogy hosszú és kitartó munkával megismertessük az európai parlamenti képviselőkkel a magyar nemzeti érdekeket és a polgári erők számára fontos belpolitikai kérdéseket. Ez komoly diplomáciai tevékenységet igényel; az első részeredmények ugyanakkor már a megfigyelői időszakban is jelentkeztek. Az Európai Néppárt magyar megfigyelőinek kezdeményezésére a 2004 nyarán felálló Európai Parlamentnek három bizottsága is foglalkozik majd a kisebbségi jogok védelmével, miután az Európai Parlament módosította a testület vonatkozó szabályzatát. Eszerint a 2004–2009-es parlamentnek a Külügyi Bizottsága az Európai Unión kívüli országokban, így például Romániában, Ukrajnában vagy Szerbiában élő nemzeti és etnikai kisebbségek, a Polgári Jogi Bizottság az Európai Unió területén, így például a Szlovákiában élő nemzetiségek alapvető, emberi és polgári jogai érvényesülésének kérdésében illetékes, a Kulturális Bizottság pedig feladatul kapta a nyelvi sokszínűség megőrzésének figyelemmel kísérését. A kisebbségek szerepeltetése az Unió alkotmányában, illetve az Alapvető Jogok Chartájában a Fidesz egyik legfontosabb célkitűzése volt a kezdetektől fogva; ezt végül a 2002 májusában hivatalba lépő magyar kormány is elfogadta. 119

EURÓPA-PROGR AM

Az Európai Néppárt képviselőcsoportjának magyar delegációja mindent megtett a kishatárforgalomra vonatkozó uniós jogszabály pozitív, érdemi módosításokat is megjelenítő befolyásolása érdekében. A kishatárforgalomra vonatkozó tanácsi rendelettervezetről kialakított javaslataikat az Európai Parlament figyelembe vette, és átvezette a Miniszterek Tanácsának megküldött határozatába. Az uniós jogszabálytervezet kimenetele ezt követően a magyar kormány kezébe került. Sikerült elérnünk, hogy támogatásra találjon az Európai Parlamentben azon javaslatunk, hogy az egyes határövezetek megállapításánál (jövőbeli kijelölésénél) ne egy mechanikus 50 km érvényesüljön, hanem egy rugalmas rendszert alakítsanak ki, hogy figyelembe lehessen venni az egyes közigazgatási egységek határait, az egyes települések adottságait, valamint a határsávban élő, nagy létszámú etnikai csoportok elhelyezkedését. Az elért eredményeket komoly szakmai, de politikai áttörésként is értékeljük. Üdvözöltük az 50 km-es határövezet bevezetésének lehetőségét, mely biztosítaná, hogy az uniós rendelet által nyújtott kedvezményeket minél szélesebb körben vehessék igénybe a magyar állampolgárok és a határon túl élő magyar közösség tagjai. A kishatárforgalom uniós szabályozása jelentős előrelépés a schengeni csatlakozásig, majd azt követően is a kisebbségi magyarok közül a határvidéken élők számára, mivel bizonyítja: az uniós csatlakozással nem ereszkedik le vasfüggöny Magyarország külső határain. Az Európai Parlament tárgyalt az Európában élő nemzeti kisebbségek nyelvhasználatának lehetőségeiről. A jelentés, tekintettel a csatlakozó országokra is, a kisebbségi nyelvek fokozott védelme érdekében javasolja intézkedések megtételét és az Európai Kisebbségi Nyelvek Hivatalának létrehozását. Tekintettel arra, hogy a megfelelő források biztosítása után a közeljövőben elkezdheti működését a hivatal és beindulhatnak a programok is, a magyar néppárti delegáció a miniszterelnökhöz írott levélben azt javasolta, hogy Magyarország tegyen lépéseket a hivatal budapesti elhelyezése érdekében. A kormány elfogadta a Fidesz képviselőinek indítványát, és bejelentette az Európai Kisebbségi Nyelvek Hivatala befogadásának szándékát. Az Európai Néppárt képviselőcsoportjának magyar delegációja támogatja, hogy Románia az Európai Unió tagja legyen, de ne úgy, hogy ezért súlyos árat kelljen fizetnie az ott élő magyar kisebbségnek, illetve az Unió meglévő tagjainak. A magyar néppárti képviselők az országjelentés 2004. márciusi tárgyalásakor felhívták a figyelmet a kisebbségi jogok és a koppenhágai kritériumok következetes betartatására, s ezáltal sikerült egy tárgyilagos jelentést elfogadtatni Romániáról. Az Európai Néppártban dolgozó magyar megfigyelők aktív közbenjárására az Európai Parlament 600 millió euróval megemelte a tíz új tagállamnak 2004-ben kifizethető összeget. Ez Magyarországnak mintegy 18 milliárd Ft többletet jelentett volna; s a fő kedvezményezett a regionális fejlesztések és a Kohéziós Alap lett volna. A magyar törekvések arra irányultak, hogy újabb források bevonásával szavatolják Magyarországnak, hogy a 120


csatlakozást követő első esztendőben semmiképp ne legyen nettó befizetője az uniós kasszának. A témakör tárgyalásakor a magyar kormány – érthetetlen módon – nem állt ki a javaslat mellett, így végül is az Európai Parlamentben a Szövetség tagjai által kiharcolt 600 millió helyett csak 100 millió euróval emelték a csatlakozó országoknak szánt keretet.

15.2. A Szövetség feladatai az Európai Néppártban Az Európai Néppárt tagpártjainak, tagjelöltjeinek és megfigyelőinek száma – folyamatosan módosulva – 70 körül mozog. E pártok súlya, szerepvállalása és beágyazottsága igen különböző. A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség a néppárti frakció nagyobb pártjai közé tartozik, Közép-Európából pedig az egyik legnagyobb pártként vonulhat be 2004 júniusa után immár nem megfigyelőként, hanem teljes jogú tagként az Európai Parlamentbe. Orbán Viktor alelnöki megbízatása, a Szövetség eddigi tevékenysége, különös tekintettel a Konventre, valamint az európai parlamenti megfigyelőink munkájára, viszonylag rövid idő alatt nagy tekintélyt szerzett a Szövetségnek az Európai Néppártban. Az Európai Néppárt által a 2004. februári brüsszeli kongresszuson elfogadott dokumentumok a következő fél évtizedre rögzítik a legfontosabb kötelezettségeket és törekvéseket. Ezek a Szövetség számára is útmutatásként szolgálnak. Ugyanakkor a dokumentumok alig tartalmaznak utalást arra a történelmi fordulatra, amelyre a tíz új tagállam felvételével sor kerül. Az Európai Néppárt felkészültsége az Unió bővítésére nem sokkal jobb, mint a nyugat-európai társadalmaké. Jelentős néppárti politikusok viszonylag gyorsan megértették, hogy a bővülés nemcsak az egységes piac kiszélesedését jelenti, hanem számos történelmi és társadalmi probléma befogadását is, ám nem csekély azoknak a száma, akik egy-egy ilyen „új típusú” kérdéstől még ma is igencsak meglepődnek. 1. A Szövetség egyik feladata, hogy – a térség egyik legnagyobb jobbközép politikai erejeként – közvetítse azokat a sajátos problémákat, amelyekkel a csatlakozó és csatlakozni szándékozó országok társadalmai küzdenek. E gondok elsősorban a „létező szocializmus” örökségéből erednek, s a „befejezetlen rendszerváltozás” következményei. (Ilyen kérdések például az első piaci szereplők eredete az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején; a volt állampárt és kommunista ifjúsági szervezet vezetőinek pályája; a volt titkosszolgálatok metamorfózisa; a társadalmi középrétegek állapota; a sajtó helyzete stb.) E problémák felvetésének egyik sikeres példája volt a legutóbbi néppárti kongresszus határozata a kommunizmusról, amely számos további feladatot ró az EPP-re. 121

EURÓPA-PROGR AM

2. A másik sajátos feladat Közép-Európa történelmi-geopolitikai tapasztalatainak beillesztése az Európai Néppárt történelemképébe és ebből fakadó politikájába. E folyamatban elsősorban Nyugat-Európa második világháború utáni történelemképét kellene kiegészíteni Közép-Európa népeinek tapasztalataival, különös tekintettel a Jalta utáni világrendre, a nyugati nagyhatalmak és a Szovjetunió dicstelen szerepére. Az Európai Néppárt – és az Európai Unió – kelet- és délkelet-európai politikájában az Oroszországgal, Ukrajnával, Fehér-Oroszországgal, a Balkánnal kapcsolatos kérdésekben meghatározó szerepet kell kapniuk azoknak a pártoknak – köztük a Szövetségnek –, amelyeknek közvetlen tapasztalataik vannak a térség történelméről. 3. A harmadik feladat sajátos magyar nemzeti érdekeink érvényesítése, illetve ehhez a partnerek megtalálása. Minden más tagpárt – és tagállam – érdekeitől elütő gondunk az állami határainkon kívül élő kisebb-nagyobb magyar népcsoportok eltűnésének megakadályozása, számukra az emberhez méltó, számarányuknak megfelelő egyéni és közösségi lét biztosításának kikényszerítése. E törekvésünk csak akkor lehet eredményes, ha – megnyerve ügyünknek a többség támogatását – a nemzeti kisebbségek kérdését beemeljük az Unió közös ügyei közé. 4. Aktuális feladattá vált a Magyarország egyenjogú tagságának biztosításáért folytatandó küzdelem, tekintettel az egyre gyakrabban megjelenő megkülönböztető, hátrányos helyzetünket konzerválni szándékozó törekvésekre. A Szövetségnek – a lehető legtöbb partnert maga mellé állítva – arra kell felhívnia az Unió tagállamait, hogy törekedjenek a most csatlakozó országok hátrányos helyzetének gyorsított felszámolására, akár pozitív diszkriminációjuk révén is.

Magyarországon először 2004. június 13-án rendeznek európai parlamenti választásokat. A választások tétje az, hogy a bekerülő 24 magyar képviselő miként képviseli majd a magyar érdekeket az Unióban, mit vall az olyan rendkívüli jelentőségű kérdésekben, mint például a kereszténység szerepeltetése az Unió Alkotmányában, hogy milyen védelmet élvezhetnek a kisebbségek az EU-ban vagy hogy milyen lesz a kommunizmus európai megítélése. A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség Szabad Európa Listáján csupa olyan személy kapott helyet, aki mélyen elkötelezett e koncepcióban bemutatott értékrend, világkép iránt, s aki képes a nemzeti érdek színvonalas képviseletére. Képviselőjelöltjeink tehát személyes felelősséget vállalnak a koncepcióban kifejtettek következetes képviseletéért.

Budapest, 2004. április 122

Isten, áldd meg a magyart, jó kedvvel, bőséggel

Recommend Documents