A JÓ LOVAS KATONÁNAK
ISTEN ÁLDJA MEG A MAGYART
A jó lovas katonának, de jól vagyon dolga, Eszik, iszik a sátorban, semmire sincs gondja, Hej, élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet, csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.
Isten áldja meg a magyart, Tartson neve, míg a föld tart, Paradicsom hazájában, Éljen mint a hal Dunában.
Paripáját megforgatja, úgy megyen dolgára, Csillog-villog a mezőben virágszál módjára, Hej, élet, be gyöngyélet, ennél szebb sem lehet, Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.
ÁLLJ BE PISTA KATONÁNAK! Állj be Pista katonának, Jobb dolgod lesz, mint apádnak, Nem kell kaszálni, kapálni, Csak a lányok után járni. Beállt Pista katonának, Mégsem volt jó a butának, Mert nem tudott szalutálni, Csak a lányok után járni.
Töltse békével napjait, Egyezve lássa fiait, Tatár, török, más ellenség, Minket meg ne rendítessék. Isten áldja meg a magyart, Tartson neve, míg a föld tart, Isten áldjon meg bennünket, Minden igaz magyar embert.
JÓL VAN DOLGA A MOSTANI HUSZÁRNAK
BAJTÁRS, MA MÉG TÁN...
Jól van dolga a mostani huszárnak, Nem kell szénát kaszálni a lovának, Mert a széna porcióba van kötve, van kötve, de van kötve, Gyere Rózsám, tedd a lovam elébe.
Bajtárs, ma még tán csak öt perc az élet, Öt perc és nincsen tovább, A legszebb imámba foglallak ma téged, Hű szívvel gondolva rád. Bajtárs előre ma olcsó az élet, Jöjjön a legszebb halál. Bajtárs, ma még tán csak öt perc az élet, Mindegy, de győznünk, muszáj.
Édesanyám, ki a huszár, ha én nem, Ki nyergeli fel a lovát, ha én nem, Felnyergelem aranyszőrű lovamat, lovamat, de lovamat, Leugratom véle a csillagokat.
MÉG AZT MONDJÁK... Még azt mondják, nem merek, még azt mondják, nem merek, A fő utcán végig menni nem merek, nem merek, Mert azt mondják, megvernek, mert azt mondják, megvernek, Megvernek a Szamuely legények Ref.: De gyertek ide Szamuely legények, ha százan vagytok, ha százan jöttök sem félek, sem félek, Had tudja meg az a lány, az a kicsi barna lány, ki a legény a csárdában igazán.
Honvédek állnak a Kárpátok ormán, Harcolva védik hazánk. Millió muszka rohan le a völgybe, Százezrek rontanak ránk. Bajtárs, az életed ne adjad olcsón, Védd meg a legszebb hazát. Harc után békén nyugodhatsz a sírban, És megmarad Szent Hazád.
JÁRHATOK AZ ÚTON
FÖLDI HATÁR, ERDÉLYORSZÁG
Járhatok az úton alá s fel bánkódva, Senki se mondja már, gyere be Viola.
Földi határ, Újra magyar, El nem vehet Miénk voltál
Magyarország szélén vagyon egy almafa, Az alatt sétálgat egy huszár katona. Mind azt fujdogálja Istenem, Istenem, De keserű kenyér, a katonakenyér. Két karjával szántja, vérrel boronálja Miért kell karral szántni, vérrel boronálni. Idegen az ég is, idegen a föld is, Jaj, mire jutottam az nagy bujdosással. Áldja meg az Isten azt az édesanyát, Aki katonának neveli a fiát. Húsz évig neveli világ pompájára, Húsz éves korában öltözteti gyászba. Éltemet áldozom apámért, s anyámért, Véremet kiontom szép magyar hazámért. Ne félj magyar hazám, Isten a vigyázód, Ellenség kezében nem hagyja határod.
Erdélyország köszöntünk, újra boldog a földünk, senki tőlünk már többé, az is maradsz örökké.
Megvédünk minden erőnkkel, Az életünkkel és vérünkkel. Földi határ, Erdély ország köszöntünk, Újra magyar, újra boldog a földünk.
FEL, FEL CSERKÉSZPAJTÁS Fel fel cserkészpajtás, fel fel cserkészpajtás, fel a magas hegyre. Szedjünk kék ibolyát, szedjünk kék ibolyát, a zöld nyakkendőre! Jó a cserkész dolga, nincsen semmi gondja, hogyha megéhezik, hogyha megszomjazik, hátzsákját kibontja
HUSZÁROSRA VÁGATOM A HAJAMAT
ELINDULTUNK A NAP ARANY TÜZÉBEN
Huszárosra vágatom a hajamat, Debrecenben nyergelik a lovamat, Széna, szalma porcióba van bele pakolva, Gyere rózsám, adj egy csókot az útra.
Elindulunk a nap arany tüzében Víg nóta szóval, bátran, És ott megyünk, hol még talán Emberi léptek sose jártak. És ott megyünk, hol még talán Emberi léptek sose jártak.
A huszárnak csókot adni nem lehet, Mert a huszár nem igaz szívből szeret, Ha a huszár igaz szívből, sej-haj szeretne, Maga mellé a nyeregbe ültetne. Gyenge vagy még kis angyalom a lóra, Táncol a ló te meg leesel róla, De ha egyszer én ülök a sej-haj nyeregbe, Felugratok a csillagos egekbe. Csillagos ég, merre van az én hazám, Merre sirat engem az édes anyám, Nem sirat az, mert el van már, sej-haj temetve, Kék nefelejcs a sírjára ültetve.
Éj lesz, ha haza térünk, vihartépten, Mind kik szeretnek várnak, De kell a harc, kell a küzdelem. Hadd legyünk cserkészek, büszkék, bátrak. De kell a harc, kell a küzdelem. Hadd legyünk cserkészek, büszkék, bátrak.
ÁRPÁD APÁNK INDULÓ
TALPRA MAGYAR INDULÓ
Árpád apánk ne féltsd ősi nemzeted Nem veszett el, ha eddig el nem veszett. Sej, haj, ősi bajunk, bánatunk, Sej, haj, újra élünk vígadunk! Sej, haj, ősi bajunk, bánatunk, Sej, haj, újra élünk vígadunk!
Talpra magyar, harsan a trombita szó, Hí a haza zendül a csend riadó. Ősi földön hősök lelke jár, Utat mutat a turulmadár.
Ref.: Volt is nékem, lesz is nékem boldog, vidám életem. Árpád apánk gyermekeként ezt a hazát kedvelem. Nem mennék én más országba sehova a világon. Jó időben, rossz ínségben ezt a hazát szolgálom! Nem mennék én más országba sehova a világon. Jó időben, rossz ínségben ezt a hazát szolgálom! Tud szeretni a magyar szív igazán. Kit szeressen, ha nem téged szép hazám. Sej, haj, hű légy hozzá barátom, Sej, haj, nincs más hazád a világon! Sej, haj, hű légy hozzá barátom, Sej, haj, nincs más hazád a világon! Ref.: Volt is nékem, lesz is nékem…
Büszke sereg, mint a vihar tovaszáll Zápor esik, mégse kaszál a halál. Rajta magyar, hajrá hát, bármi legyen Földön, egen, védjük a hazát. Árpád ősi földje országunk, Ennél szebbet sose találunk. Itt virul a Földi mennyország. Rajta csupa boldogság. Drága fűje, fája, virágja, Áldott minden búzakalásza. Jó kedvében adta az Isten, Hogy legyen ahová tekintsen.
HARMINCKETTES BAKA VAGYOK ÉN Harminckettes baka vagyok én, Kék paroli mosolyog a blúzom tetején, Nincs még sarzsim, de holnapra lesz, Galléromra a hadnagy úr csillagokat tesz. Ferencz Jóska adta ezt a mundért rám, Nincsen lovam, de víg vagyok mindig ám, Mert harminckettes baka vagyok én, Recece gyalog masírozok én.
MAGYAR VISSZHANG /Igazságot Magyarországnak/ Nem kell nekünk a más folyója, Nem kell nekünk a mások bérce, Csak magyar hegy és magyar róna; Ahogy az Isten rég kimérte. Nem kell nekünk idegen égbolt, Egy porszeme sem a világnak, Csak az kell, ami a miénk volt. Igazságot, igazságot, igazságot Magyarországnak! Igazságot, igazságot, igazságot Magyarországnak!
„A magyar nemzet tűrni fog csüggedés nélkül, mint ősei tűrtek és szenvedtek, hogy megvédhessék az ország jogait; mert amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják; de amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz s mindig kétséges. Tűrni fog a nemzet, remélve szebb jövendőt s bízva ügyének igazságában.”
Katonadalok Indulók Népdalok
DEÁK FERENC
2003 URH
Pécs 2003
LESZ, LESZ, LESZ...
AZÉRT, HOGY ÉN BE VAGYOK SOROZVA
Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz, Hegyen-völgyön lakodalom, vígság lesz. Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz, Miénk lesz még Kassa, Pozsony, Eperjes,
Azért, hogy én be vagyok sorozva, Ne félj babám nem leszek katona. Ölég nagy a bihari határ, Magam leszek benne a betyár. Mégsem leszek a császár katonája.
Mert akárhogy is berzenkednek, Acsarkodnak, hetvenkednek Erről majd a magyar virtus tesz, tesz, tesz… Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz, Ez az ország újra csak a miénk lesz. És lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz, Kolozsvár is újra magyar város lesz. Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz, Szabadka is újra magyar címert vesz. A miénk volt ezer évig, Egy falut sem hagyunk nékik, Minden magyar hitvallása ez, ez, ez. Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz, Magyarország újra nagy és boldog lesz.
Hajnalodik, közeleg a reggel, Indul Horthy a magyar sereggel. A zászlója piros-fehér-zöld, A hazája drága magyar föld. Ezt védi a Horthy katonája. Ha felmegyek a Solymosi-hegyre, Onnan nézek a magyar seregre. Onnan nézek régi hazámba; Kiáltok, hogy minden hiába, Hogyha jön a Horthy katonája. A határtól nem messze van Brassó. Fuss el ellen, ha él’ted nem olcsó. Nem kell nékik szurony, se golyó, Elég lesz a magyar lobogó, Hogyha jön a Horthy katonája.
RÓZSA, RÓZSA, BAZSARÓZSA Rózsa, rózsa, bazsarózsa Szól a régi bakanóta, Mintha újra béke volna, S arany napfény sütne a víg aratókra. Még remélem, hogy megérem, Búz nő a csatatéren. S újra fürdünk tejbe-vajba, Majd ha szüret lesz Tokajba.
KLAPKA INDULÓ Fel, fel vitézek a csatára, A szent szabadság oltalmára. Mennydörög az ágyú, csattog a kard, Ez lelkesíti csatára a magyart. Híres Komárom be van véve, Klapka György a fővezére. Büszkén kiáll a csatatérre, Büszkén kiáltja: Huszárok előre!
