H O Z Z Á S Z Ó L Á S „A T I S Z A B Á B O L N A I P A P KOLERA ELLENI VÉDEKEZÉSRE OKTATÓ RÖPIRATA" CÍMŰ KÖZLEMÉNYHEZ írta: dr. I Z S Á K S Á M U E L Román Népköztársaság)
(Cluj-Kclozsvár,
A z empirikus doktorkodásról és annak kéziratairóV című t a n u l m á n y á b a n Bencze József említette Morvái J á n o s tiszabábolnai pap kolera elleni védekezésre oktató r ö p i r a t á t . A t a n u l m á n y szerzője megjegyzi, hogy tudomása szerint azt még nem közölték. Helyt adva ennek a helyes megállapítás nak, az Országos Orvostörténeti K ö n y v t á r Közleményei 8—9. száma közölte a szóbanforgó röpirat teljes szövegét. Minthogy ez az érdekes és jelentős röpirat méltán tarthat igényt orvostörténészeink figyelmére, örömmel használom fel az alkalmat, hogy n é h á n y azzal kapcsolatos kevésbé ismert, vagy eddig ismeretlen adatot közöljek. Morvái J á n o s kolera elleni védekezésre o k t a t ó röpirata m i n den valószínűség szerint egyike volt az akkori (1831) legelter jedtebb népszerű egészségvédelmi-orvosi n y o m t a t v á n y o k n a k . Erre vall az a tény, hogy m é g ugyanabban az évben azt lefor dították r o m á n és szlovák nyelvre is. Szlovák kiadását említi Győry Tibor, aki megadja a röpirat szlovák címét (hibás á t írással), m á s apróbb bibliográfiai adatok kíséretében.- B. K . Rippa, az orvostudomány szlovákiai történetének írója új k e l e t ű m u n k a j á b a n szintén említi Morvái J á n o s kolera elleni v é d e kezésre oktató röpiratát. Érdekes, hogy Győry Tibor nem jelzi sehol Morvái röpiratának magyar kiadását, holott kétségte len, hogy az magyar eredetiben jelent meg. A szlovák k i a d á s :!
is említi, hogy azt magyarból fordították (a z uherskéhó prelozeni...). Ugyancsak 1831-ben látott napvilágot Morvái röpiratának r o m á n fordítása is, amelynek teljes címe a következő: O lecuire foarte folositoare a boalei acum curgatoare holera nuraità, ce au aflat un preot din Tara Ungureascù si prin novelele (újságurile) de la Pesta s-au vestit, care prea bunul mai jos subscrisul preot intru aceastä forma scriind-o pentru binele de obste, prin aceastä sa fie tuturor cunoscuta (Tisza Bábolna. Predul didn Tisza Bábolna si expediata sub. nr. 474. 1831.) Morvái J á n o s röpiratának r o m á n fordítását először Veress Endre közölte 1926-ban, a régi erdélyi román rendeleteket fel ölelő bibliográfiai m u n k á j á b a n . Veress n y o m á n magam is meg említettem azt A román—magyar orvosi kapcsolatok múltjá ból* című m u n k á m b a n . Minthogy Morvái r ö p i r a t á t magyar ból fordították románra, azt, több más hasonló fordításssal együtt, a r o m á n — m a g y a r orvosi kapcsolatok egyik megnyil vánulási formájának tekintettem. Morvái r ö p i r a t á n a k r o m á n fordítása figyelemre méltó orvos történeti, illetve bibliográfiai kérdéseket vet fel. Amint látjuk, a román nyelvű n y o m t a t v á n y címében arra hivatkozik, hogy a röpiratot pesti újságok is közölték. Ez megegyezik az Orszá gos Orvostörténeti K ö n y v t á r gyűjteményében levő röpirat szövegével, amiből kitűnik, hogy azt a Hazai s Külföldi Tudósítások-hoz melléklet formájában illesztették a könnyebb és átfogóbb terjesztés céljából. A román fordítás ugyanakkor azonban feltünteti azt is, hogy a magyar nyelvű eredetit hiva talos számmal (Nr. 474—1831) küldték szét. Természetesen a városi, v á r m e g y e i és községi egészségügyi hatóságokhoz, hiva talos orvosokhoz stb. Ebből az tűnik k i , hogy Morvái röpira tának hivatalos jellege kellett hogy legyen, s mint ilyent Magyarország és Erdély, s valószínű, hogy a Habsburg korona alá tartozó többi t a r t o m á n y o k területén is terjesztették, az illető nemzetiségek nyelvén. Ismeretes Morvái röpiratának egy erdélyi magyar kiadása is, ami nincsen ellátva számmal, amely rendszerint a hivatalos jellegű instructio-k és röpiratokról, vagy azok fordításairól, nem szokott hiányozni. Az előbbiek 4
ig
bői tehát arra lehet és szabad következtetnünk, hogy a M o r v a i féle kolera n y o m t a t v á n y n a k feltehetően kellett legyen egy, a pesti lapoktól függően, önálló „röpirat" formája.is. Bizonyosan
ez is napvilágra fog kerülni valamelyik régi orvosi gyűjtemény ből. Mint említettem, ismeretes Morvái röpiratának erdélyi ma gyar kiadása is, aminek címe A cholera orvoslásának könnyű és bizonyos módja a legújabb hazai tapasztalás szerént. Nyom tatási helye nincs feltüntetve. Szövege, kisebb módosításoktól eltekintve, azonos azzal, amely az Országos Orvostörténeti G
Könyvtár Közleményeiben jelent meg. Hivatalos száma nincs. E röpirat terjedelme négy oldal. Érdekessége az, hogy az utolsó oldalon felhívást tartalmaz, amelyet Váradi S á m u e l 7
,,Ns. Alsó Fejér Vármegyének és Ns. Nagy Enyed Várossának Physicussa" szövegezett meg és írt alá. A felhívás így hangzik: „Méltán megrettent Hazámfiai! Öröm k ö n n y e k k e l írom ezen sorokat, melyekben sietek Hazámfiainak kijelenteni, hogy én a Tisztelendő Morvái János Űr előadott szavainak mind egy betűig hiszek, az általa k i -
jelentett orvoslás módját minden eddig hirleltetteknél előbb becsüllön. Mert az ahoz megkívántató szerek mindenütt meg kaphatók; az aval való b á n á s r a mindent meg lehet t a n í t t a n i , mert nyilván látszik, hogy nem hirvadászat, sem ön haszon keresése, hanem tiszta felebaráti indulat vezette, mind p r ó b á i ban, mind azoknak közönségessé tételében. De bár mely egy szerű is a Tisztelendő Morvái Ű r orvoslása mondja, m é g is hazánk lakosainak nagy részére, a kevéssel megelégedő O l á h nemzetre nézve, szükséges, melegítő eszközökről gondoskod nunk. Tudjuk azt, hogy az oláhoknak ágyneműje áll egy vas tag lepedőből, két k e m é n y párnákból, kevés szénából és egy pokrotzból — sem ezekkel, sem mind aval a m i még kitsiny hajlékokban vagyon, oly hamar és úgy megizzasztani a chole ras beteget nem lehet, mint a kevés órák alatt öldöklő Cholera ellen megkívántatik. Meg h í v o m azért H a z á m lelkesebb Aszszonyait, hogy a Cholerával meglátogatott helységekbe k ö n y nyen melegíthető, tollas derekalyaokat küldjenek. Egy beteg nek kellene egy derekaly alól, m á s felyül, a felsőre pótlékul réálehetne h á n y n i minden m á s köntösöket, pokrotzot s. a. t. Egy faluban kellene mintegy 20 derekaly •— egy rendbeli, több betegnek is szolgálhatna. Azt sem kell elfelejteni, hogy sok helységben nintsen egy akkora kád, melyben egy embert a fenn írt mód szerént meg lehetne fereszteni. A choleras bete gek számára ajándékozandó derekalyokat a Tekintetes V á r megyei Tisztséghez kell u t a s í t t a t n i — az, oda fogja küldeni, a hol leg szükségesebb. Annak, a kiről leg először és hitelesen megbizonyíttatik, hogy a Morvái Űr orvoslása módja szerént, tulajdon kezével melegítvén, takargatván s ha szükséges, feresztvén, tíz valósá gos és minden kétségen kívül Choleras beteget meggyógyított, én adok Ötven B. váltó forintokat. Nagy Enyed, Augusztus 21-dik napján 1831-ben". Eddig a felhívás, amelynek orvostörténeti érdekességén túl, szociális vonatkozásai jelentősek. Hogy Morvái módszere iránti lelkesedését Váradi saját tapasztalatára alapította-e vagy pedig „hivatalos" ügybuzgóságról van szó, minthogy Erdély akkori protomedicusa, Ferentzi József, is magáévá tette és s
ajánlotta ezt a módszert a kolerások gyógyítására, nem egé szen világos. Lehet azonban, hogy m i n d k é t tényező közreját szott Váradi eme lelkes felhívásának megszerkesztésében. Tes t a m e n t u m á b a n említi ugyan, hogy ő és a felesége kolerás volt (az 1831-iki vagy pedig az 1836-iki erdélyi kolera j á r v á n y al kalmával), és hogy izzasztással, meg laudanummal gyógyultak meg. Morvái nevéről és módszeréről ezúttal nem tesz emlí tést. Ez természetesnek is látszik, minthogy az izzasztásos ko lera elleni gyógymódot nemcsak Morvái ajánlotta, hanem t ö b ben mások is. A n n y i bizonyos, hogy Ferentzi József 1831-iki, 97 sz. alatt kiadott kolera elleni instructio-ja szintén javasolta Morvái módszerének alkalmazását. Ezzel kapcsolatban Ferentzi, t ö b bek között, a következőket írta: ..Hasonló czélra vala kiadva a Tisza-Bábolnai Pap Morvái János U r n á k tulajdon tapasztalásán épült rövid Oktatása, melynek ú t m u t a t á s á t m i n g y á r t a Nyavalya első pillantatjában követök, bizonyosan és hirtelen egésségre térnek, — áldozattyai lészen ellenben ezen Nyavalyának későbbre minden Orvo sok és d r á g a patikai szerek mellett is azok, a kik az é r d e k l e t t idő-pontot a k á r tunyaságból, akár pedig babonás képzelődésekből használni elmellőzik". Ferentzi József és Váradi Sámuel nyilatkozatai igazolják, milyen bizalomnak és népszerűségnek ö r v e n d e t t Morvái J á n o s , egykori tiszabábolnai pap, kolera elleni védekezésre o k t a t ó röpirata. 1
Az O. O. K. K., 6—7. sz., 227 old. Magyarország Orvosi Bibliographiája. Budapest, 1900, 94 old. B. K. Rippa: K histórii Medicíny sa Slovensku. Bratislava, 1956, 157 old. Veress Andrei: Orînduieli romínesti vechi tipárite ín Ardeal, 1774—1848. (Erdélyben nyomtatott régi román rendeletek), Bucuresti. 1926, 29 old. Izsák Sámuel: A román—magyar orvosi kapcsolatok múltjából. Bucuresti, 1956. (198 old.), 62 old. 2
3
4
5
6
Egy példányát a kolozsvári Egyetemi Könyvtár őrzi. Váradi Sámuel (1773—1857), enyedi orvos. Több közismert munka szerzője: (A tehénhimlő avagy a vaktzina, 1803; Gondviselés az egészséges szemekre, 1805; Utasítás a selyem és eperfa tenyész tésre, 1842.). Kiadatlan Testamentuma érdekes kortörténeti és sze mélyes vonatkozású dokumentum. Ferentzi József (1771—1836), kolozsvári orvos. Erdély protomedikusa, kiváló egészségügyi szervező, több, eddig kiadatlan instructio szerzője. 7
8
