Irta: HOMONNAY OTTÓ JÁNOS

Irta: HOMONNAY OTTÓ JÁNOS

Kiadta: H U N G Á R IÁ N T U R U L SO C IE T Y (M A G Y A R S Á G T U D O M Á N Y I IN T É Z E T ) (N on p rofit organization) P.O. B o x 67. W est-Hill, O ntario M I É 4 R 4 Canada

M inden jog fenntartva © O T T Ó J. H O M O N N A Y a „JU S T IC E FÓ R H U N G A R Y ” sorozat 1975-ös „C R U S A D E R ” kiadványa. (ISSN): 0045-9143 (m agyar nyelven)

JÓ A K A R Ó IM H O Z

Számos példa előttünk, mily ellenkező benyom ást tehet ugyanazon könyv különböző olvasóra. Ki azt rokon vonzódással forgatja, m indent észrevesz, m indent lát, am it a szerző világosab­ ban kitenni nem tudott, a kétségest, hom ályost lehetőleg jóra m a­ gyarázza, a hiányokat kipótolja, szakadásokat összekapcsolja, szó­ val: a szerzővel oly m ódon bánik, m int b a rá t baráttal; s valam int ez szívesen tűri m eghittje gyengeségeit, s annak csak karakteri fő vonásait tekinti, úgy nem néz am az a m unka egyes gyarlósá­ gira, hanem az egészről hoz Ítéletet. Ki ellenben a szerzőt — ha­ b ár tán sejdítlen is — nem kedveli, s úgyszólván azon czélból veszi m unkáját kézbe, hogy annak csak hibáit keresgélje ki, kö­ zönségesen sűrű ködben m unkálkodik; igen közel állván a tárgy­ hoz, azt — m int a nem elég távolságban lévő képet — elfogult szemmel s csak kitetszőbb és élesb részei szerint itéli, s így az egésznek összeköttetése mindig hom ályban vagy ferde világban m arad szemei előtt. M inthogy tehát könyvmegitélésben részrehajlatlan tán soha még senki sem volt, oly nyájas és hajlandó olvasókra van szük­ sége a szerzőnek, kiknek szemeiben minden tárgy kedvező szín­ ben tűnik fel; m ert e nélkül a legnagyobb fáradozásnak sem le­ het kisebb sikere is, s kivált ott, hol m kább csak gondolkozásra lehet ingert adni, m int világosan szólni. Éppen ezen okból szentelem ez értekezést „ jóakaróim nak", igen jól tudván, „hajlandó érzelm ök nélkül semmiben sem bol­ dogulhatok” . — Tekinteni fogják körülm ényeinket, melyekben élnünk kell; átlátni, mily súlyos s mégis mily szükséges némely tárgyakról, ha csak félig érthetőleg is szólni m ár valahára.” gr. Széchenyi István.

A K IA D Ó SZ A V A

Szeretett hazánk, szovjet-orosz megszállásának harm incadik évfordulójára bocsájtjuk e m ü vet az olvasó rendelkezésére. E m ­ lékeztető is ez a m ű m indazokra a történelm i igazságtalanságokra, tragédiákra, m elyet n épünknek el kellett szenvedni. M iért? E z a nagy kérdés foglalkoztat bennünket. M iért is kellett népünknek ennyit szenvedni? K i, vagy k ik voltak az o ko zó i történelm i tra­ gédiánknak, balsorsunknak. Válasz ez a kö n yv m indezekre a sors­ döntő kérdésekre, m ely válasz, bízunk abban, hogy m egtanít ben­ nünket nem zeti önismeretre. B ízu n k abban, hogy sikerül felrázni vele a m ár-m ár elszunnyadt lelkiism eretet. A közöm bösség és apatikus fásultság béklyóit kívánjuk letépni a külföldön élő magyarság lelkületéről. R evízió t kö vetelünk a háború utáni vad bosszúállás és gyűlölség, a vesztes fél teljes m egsem m isítését célzó, reánk nézve nem zetgyilkos békeszerződéssel kapcsolatban. H arm inc éve szenved nem zetü n k e békeszerződés béklyóiban. A hazai rend­ szer, a szovjet megszálló pórázán soha nem lesz képes a világ elé tárni revíziós követeléseinket. A nép maga, M agyarországon, ötévig terjedő börtönbüntetéssel néz szem be m ár a kérdés m eg­ említésére is. M ielőtt mi, szabadvilágban élő m agyarok, a nem ­ zetek elé vinnénk jogos és igazságos követeléseinket, n e kü n k kell teljesen tisztában lenni a történelm i tényekkel, az o ko za to kka l és ezen ism eretek birtokában I G A Z S Á G O T K Ö V E T E L N I M A ­ G YARO RSZÁG N AK ! M inden külföldön élő m agyar egyéni lelkiism eretén m úlik ennek a kérdésnek a megoldása. Egyénileg és egyetem esen va­ gyunk felelősek, m ert n ekü n k adatott m eg népünkért a szólás szabadsága. E zen kötelesség teljesítése alól kibúvó nincs! A hall­ gatás, a tétlenség bűnére m entség nincs! G ondoskodj róla, hogy ez a kö n yv eljusson m inden szabad­ világban élő m agyar kezébe. A kiadó, a nem zet szolgálatáért lé­ tezik, a nem zet önzetlen szolgálatában dolgozik. 1975. H ungárián T urul Society

Előszó Á ltalában az írók nem szoktak előszót írni a saját könyveikhez, azt rendszerint m ásokkal íratják meg. É n m indjárt a kezdet kez­ detén ettől a régi szokástól is eltérek és m agam írok E L Ő S Z Ó T ehhez a sok gonddal és bajjal összehozott történelm i m unkához. M árcsak azért is, m ert Illyés G yula szavait idézve: „Barbár vagyok, született, kinevelhetetlen. L eplezni sem tudtam . M egtévesztő csak az volt, hogy féltett szentélyekbe Is behatoltam, bonyolult zárú ládákat is kinyitottam . D e hát ilyesmiben a barbárok ugyancsak találékonyak, felülm úják a szakkép zetteket is. — M in d ezt nem holm i barbár — divatos — büszkeség m ondatja.” (Tiszatáj 1974 augusztusi szám 3. oldal.) Illyés Gyulával ellentétben én erőszakosan és tudatosan is „b a rb á r” szeretnék és akarok m aradni. M árcsak azért is, m ert a p áp a 1971. m ájus 14-én kelt apostoli levelének 48. és 50. cikke­ lye is erre késztet. „Nem elegendő alaptételeket kin y ila tk o zta tn i,'szá n d é ko ­ kat bizonygatni, égbekiáltó igazságtalanságokat vádolni és prófétikus katasztrófajóslásokat hangoztatni. — K ön n yű d o ­ log az igazságtalanságok m iatti felelősséget másra hárítani, ha m i egyúttal nem látjuk, hogy m i m agunk is m ennyire ben­ ne vagyunk a felelősség szövevényében, s hogy n ekü n k is m eg kell változnunk. — A keresztények ugyanazt a hitet vallva, különböző irányban tevékenykedhetnek. M odern stru k­ túrákba és feltételekbe beleszövődtek feladataikkal, sőt anya­ gi érdekeikkel m egfeneklettek.” (K atolikus Szemle, R óm a, 1972, 2. szám, 159. oldal.)

E nnek következtében, szám om ra m aradtak a m ázolatlan és m egm ásíthatatlan meztelen, b a rb á r történelm i igazságok és a fa ­ jok fennm aradásáért vívott h arcának örök, term észet adta tör­ vényei, melyek ugyan a legváltozatosabb, ham is dogm atikákkal ideig óráig félrem agyarázhatók, de a szívós igazságkeresés előbbutóbb m eghozza a m aga gyümölcsét s ebben a „túlcivilizált” vi­ lágban az a jóleső érzés tölti el a lelket, hogy mégis jó volt, érdem es volt b arb árn ak m aradni, m ert e ham is dogm atikák végülis elévülnek, porráom lanak és m inden történelm i vihar elle­ nére végül m arad győztesen az em ber, vagyis a magyar. Féja G éza „V isegrádi esték” című könyvében (Szépirodalm i K önyvkiadó, Budapest, 1974.) írja; „M ohács óta ez a nem zet nem egyszer süppedt vagy m e­ n ekült tetszhalálba, azután fölkelt sírjából, és ism ét életre sorakozott. ” JMajd a továbbiakban azt írja: ,,— A m agyar végzet abban rejlik, hogy örökké elvét­ jü k az időm értéket. Sánta verslábként kocogunk vagy botor­ kálunk a történelem nyomában. M indig abban bízunk, hogy intézkedik a m agyarok istene, és a történelem m egvár m in ­ ket, pedig az m egy a maga útján, és m it sem törődik az elmaradozóval. A k k o r azután bűnbakot keresünk, átkozódunk meg búsulunk, m ert annyi s annyi derék erény m ellett vala­ m i hiányzik belőlünk: a bátorság az önism eretre." M ajd egy pár lappal odébb bátran szemébe m ondja m in­ denkinek az igazságot: „M agyarország lakosságának legtöbb része m eg nem ér­ demli, hogy csak egyetlen becsületes em ber is feláldozza élé­ tét érette, — szégyen gyalázat azon m agyarul beszélő népre, m ely Pozsonyban. Mo.sonyban, — G yőrött, szájtátva nézi, m int áldozzák fel m agukat az ő szabadságukért az úgyneve­ zett rossz m agyarok.”

De taJán a titokról fellebbenti a fátylat am ikor azt írja„— A nép sohasem azt nézi, hogy m it akarunk érette tenni, de azt, a m i ténylegesen történik. H a nem így gondol­ kodik, m ár réges-régen elpusztult volna.” — „A m íg a nép él, addig hiába tiporják el nem zeti életét, a nép úgyis újjáterem ti.” — „A népnek m indig igaza van. Századokon k e ­ resztül puszta létéért kellett küzdenie, nem egyszer többjeié, bizonyára ennek köszönheti életösztöne jejlettségét és eligazo­ dó képességét. M egérzi m iko r kell harcolni, és m ikor kell megállni. A nép a nem zeti lét záloga.” „— a m enekvés m ost és m indenkor a nép m egm aradása.” — „A népet súlyos tör­ ténelm i helyzetben sok m indenre lehet s kell bíztatni, de öngyilkosságra sohasem szabad, jó kén t olyanoknak, a kik saját biztonságukról bölcs előrelátással gondoskodtak." De m i a helyzet ebben a: „— vad magyar életben, ahol az áhítat meg a kegyetlenség édes testvérek,” — „A hol apát jiú elad, és fiú hal m eg az apáért.” — ahol „vedlett ka ka so k" „— a k ­ kora önérzetre tettek szert a szem étdom bjukon, hogy repülni próbáltak, akár a sas . . . . " — „Magyarország, a szájalás m eg az álm odozás klasszikus földje," — „a nem zeti öncsalás, ez pedig történelm i tragédiánk előkészítője" „— H azánk h ő ­ sök, m ártírok, hűségesek, okos h elyezkedők és besúgók földje." „— De valljuk meg: az emigráció nyugati rem ényei ép ­ pen úgy csődöt m ondtak, akár a szabadságharc folyam án”, „— harcunk bukása után szüntelenül külső segítséget vártak, és a nem zetet kába rem ényekkel kecsegtették.” „— H a a nem zet egyik legszebb történelm i vállalkozá­ sának bukása után elismeri gyengeségét, bizonnyal elpusztul, m ert önbizalm át adja fel. A bűnbak tartja fenn a nem zet önmagába vetett hitét. A m a szüntelen bűnbak keresés és a bűnbak rendszeresítése veszedelm et is hozhat a nem zetre, m i­ vel önteltté, elhizakodottá, végül pedig álm ok kergetőjévé te­ szi. Fütyül a valóságra, és ism ét zátonyra fu th a t nagynehezen reparált hajója.”

„— B iztatni a nem zetet, hogy egyedül önerejére tám asz­ kodjék, m ert senki sem váltja m eg őt, csak önm aga." — „A hazát egyedül senki sem m entheti meg, csupán az erők, a lel­ k e k roppant egyesülése, ső t egyezsége. A k i ezt nem érti meg, bizonnyal inkább tébolydában a helye." De talán igaza van Féja G ézának, am ikor a kö ve tkező ­ ket írja m egm aradásunkról: „A dac! — ám m i tartotta fenn ezt a nem zetet, ha nem a dac? Szabadságharcai rendre elbuk­ tak, lázadásait vérbefojtották, gyötörte és m egalázta m inden­ ki. De a kko r m i éltette? Csakis a dac. De m i a dac? H alhatat­ lan erő s hit, hogy túléli szipolyozóit és m egszom orítóit. T ú l­ éli, m ert különb náluk — m ivel az igazság az ő oldalán van, és egyszer csak beragyogja.” „— M ivel gyűlölni so kka l könnyebb és hálásabbnak tet­ sző dolog, m int m egérteni a tragikus sorsot, m ert aki m eg­ érti, annak át is kell élnie, s ez nyilván szenvedést jelent, et­ től pedig a legtöbb em ber viszolyog”. „— Itth o n szenvedni m erőben más, m int idegenben. M ás itthon m inden, az ütés. a reánk d obott kő is m ásként fáj. A balsors elviselhetőbb.” .,— A ztá n kezd jü n k tárgyalást az oroszokkal, és kérjük Európa kö zvetítő tám ogatását. .. — A vég.iS győzelem hez. — H agyjuk im m ár a világ megváltását, nem a végső győzelem hez, egyenlőre a becsületes béke m egterem tésére.” C sakhogy bárm ennyire is, odahaza a ,,balsors elviselhe­ tőbb" Féja G éza szerint, — ,,a becsületes béke m egterem ték sére” otthonról a lehetőségek nincsenek adva, am i kitűnik Illyés Gyula: M inden lehet c. kö nyvének, (Szépirodalm i könyvkiadó 1974) „Kiket szült K atalin c. verséből:

„Szültem volna egy m érnököt. M ár-m ár világra hoztam . De előbb m eg kellett szülnöm egy jégszekrényt. A ka rta m szülni egy tanárnőt. M eg is szü lh ettü k volna, de csak hatodiknak, hetediknek, kilencediknek, m int a dédszülék. M eg kellett szülnöm egy lakást, ennek az idegennek itt, a ki pórázra vett tekintetével." A mai m agyarság e k ét nagy szellemének m egnyilatkozása az értők szám ára nem csak tiszta képet fest a honi helyzetről, de még a legellaposodott m agyarban is felébreszti a lelkiismeretet. Az egyik egy „becsületes béke m egterem téséről” álm odik nemzete szám ára, a m ásik ezzel ellentétben érthetőn m egm ondja, hogy harm inc évi szovjet im perialista megszállás után sem lehetséges ezt megvalósítani hazai kezdeményezésből, m ert o tt ül az „ide­ gen” , — „aki p ó rázra vette ezt a nem zetet a tekintetével.” Féja G éza szerint: — „a menekvés m ost és m indenkor a nép m egm aradása.” A riasztó valóság az, hogy m ai hazai adottságaink között erre sincs m eg a biztosíték, am inek legékesebb bizonyítéka: K odály Zoltánné, 1970. m ájus 19-én keltezett E lőszavának egy része, m elyet az „E lindultam szép hazám ból” c. m agyar népdalok gyűjtem ényének füzetéhez írt, am it az 1970. évi első Debreceni A nyanyelvi K onferencia alkalm ából jelentetett meg az „E dito M usica B udapest” , mely részlet az alábbi: „Ennek az élő hagyom ány-kohónak a tüze a paraszti élet­ form a m egváltoztatásával lohad, és tu d n u n k kell: ha vég­ képp kialszik, vele együtt az alkotó folyam atnak eltűnik az a közösségi form ája is, am ely a népi költészet rem ekm űveit létrehozta." A „népi költészet rem ekm űvei” nélkül azonban „a nép” — nem ­ zeti életét újraterem teni nem tudja. Visszatérve a m ár előbb idézett pápai, apostoli levélre „ne­ künk is m eg kell változnunk” , m indazoknak úgy M agyarorszá­

gon, de főleg idegenben akik „a M odern stru k tú rák ba és felté­ telekbe beleszövődtek” — „gondolkodásm ódjukkal, feladataikkal, sőt anyagi érdekeikkel m egfeneklettek,” m ert végsőfokon m ind­ annyian — „benne vagyunk a felelősség szövevényében” . G ondolom , az olvasó m eglepődik azon, hogy m ár a könyv Előszava is tele van idézetekkel. Előre bocsájtom , hogy ez a mű nem más, m int az idézetek gyűjtem énye. Az eddigi szokásoktól eltérően, úgy gondoltam , hogy részben a forrásm unkák felsoro­ lása helyett, inkább m agát az eredeti forrást, ül. annak szövegét teszem az olvasó elé és csak ahol feltétlen szükséges, oda írtam ném i összekötő szöveget vagy m agyarázatot, ahogy a folyam atos­ ság ezt megkívánta. Az 1947-es párisi békeszerződéssel és az azt megelőző törté­ nelmi eseményekkel kapcsolatban, úgy találtam , m egkímélem az olvasót attól az óriási időt követelő m unkától, am i a könyvtárak böngészését és az e tém ához kapcsolódó anyag idevonatkozó ré­ szeinek a m egkeresését követeli. A saját szavaim helyett, beszélje­ nek inkább az eredeti, idézett szövegek. Tekintettel a könyv szerkezetére, nem volt lehetőség arra. hogy „lábjegyzeteket” írjak az oldalak aljára. Ezeket m egtalálja az ol­ vasó a szövegközben jelzett szám ok alatt, a fejezetek végén, a fo r­ rásm unkákkal együtt. Tiltakozás ez a könyv az ellen az em bertelen és minden eddig ism ert erkölcsi felfogást nélkülöző úgynevezett „békeszerződés” ellen, m elyet 1947-ben Párisban, e szerencsétlen nem zetre erősza­ koltak. Tiltakozás az ellen a hazug és a világgal is elhitetett p ro ­ paganda ellen, mely szerint 1945. április 4-én M agyarországot „felszabadították” . H olott valójában az em beriség történelm ének folyam án egy eddig példanélkül álló népírló im perialista terjeszkedés védtelen m artalékává lett. A mai szovjet im perialista megszállás arculatá­ nak valóságos lényét tükrözi az a hazai szólás-m ondás, melv sze­ rint: „a török megszállás idején, a törökök sokkal em berségeseb­ bek voltak, m ert azok legalább nem ünnepeltették meg velünk M ohácsot minden esztendőben” . Köszönettel tartozom itt elsősorban a családom nak azért a türelem ért, m elyet velem szemben tanúsított az elm últ 20 év alatt, m ert a tőlük elvett időt, am it történelem és politikai tudom ányok

megismerésére fordítottam , am it könyvtárak mélyén eltöltöttem , a különbző források felkutatására elutazgattam , tulajdonképpen ők áldozták csendben és névtelenül, úgymond, a „haza o ltárára” , történelem kutató szenvedélyem m egértésében, tiszteletben ta rtá ­ sában. Köszönettel tartozom m indazoknak a történelem tanítók­ nak, m agyaroknak, idegeneknek egyaránt, akik a „szent titkokba” beavattak, akik tudom ányos m ódszerekre, az olvasás m űvészetére em berism eretre, józan tárgyilagosságra és a valóság felismerésére m egtanítottak. T oronto, 1975. április 4. H om onnay O ttó János

„Főképp fővárosunkban telepedtek le szám os idegenek s ki a tizenhatodik század kezdetén Buda utcáin körülm ent, s a m a­ gyar, német, tó t s itt-o tt olasz beszélgetéseket hallá, elsőpercben m eggyőződött arról, hogy Szt. István óhajtása, m időn fiának k ü ­ lönböző nem zetek által lak o tt országot kívánt, e haza fölött nagy átokként beteljesedett.” E ötvö s József: M agyarország 1514-ben.

Bevezetés H osszú évek em igrációs tapasztalatai alapján arra a m eg­ állapításra jutottam , hogy igen kevés kivétellel, de magyarjaink nagy többségének, m agyar történelem ism erete elképesztően hiá­ nyos. A z elm últ három évtized alatt az emigrációs m agyar­ ság történelm i ism ereteinek fejlesztése valahogy elhanyagolódott. A z emigráns sajtó sem foglalkozott kellőképpen evvel a tém akörrel, m ert egyes lapszerkesztők vagy lapkiadók úgy gon­ dolták, hogy m ivel ő k m aguk esetleg részesei vagy közvetlen szereplői voltak az elm últ három évtized vagy éppen m ég k o ­ rábbi időszakok esem ényeinek, feltételezték olvasótáborukról, hogy azok legalább annyira ism erik a részleteket, m int ő k m a­ guk. A különböző emigrációs egyesületek és csoportok annyira elfoglaltak voltak a saját kis körü k m indennapi, szűklátókörű ten­ nivalóival, hogy m ég eszükbe sem jutott, hogy történelm i ism eretek fejlesztése és bővítése nélkül nem zeti öntudatot megtartani, to­ vábbfejleszteni egyáltalán nem lehet. íg y adódik az a fonák helyzet, hogy a hetvenes évek elején egy harm inc év körüli fia ­ talem bernek például fogalm a sincs arról, hogy valóban m i is tör­ tént 1956-ban velünk? Valahogy talajtalanul állnak itt, a nagy­ világ közepén és nem tudják, nem értik, hogy valójában m iért is élnek itt emigrációban. Legrövidebb és legkézenfekvőbb magyará­ zat az emigrációban élésre az, hogy „ja hát ott m ost k o m m u ­ nisták vannak” — m árm int M agyarországon — , s ezzel a kérdés elvan intézve. A z aggasztó ebben az, hogy ezek a fiatalem be­ rek családosak, apró-pici, itt kinn született gyerm ekeik vannak, a kikn ek otthon a családi környezetben magyar történelm i neve­ lésre lenne szükségük. M it tudhat az apa vagy az anya átadni gyerm ekeinek, ha őm aga sem ismeri a történelm i tényeket, nincs tisztában az egyes esem ények előzm ényeivel, azok szoros politi­ kai összefüggéseivel vagyis az egész történelm i folyamattal. Sok fiatal van a ki például azt sem érti, hogy tulajdonképpen m iért is

„kell a kom m unistákat gyűlölni?”, m ert a kezeügyébe kerülő m a­ gyar sajtóterm ékek telve vannak szenvedélyektől átitatott gyűlöl­ ködésekkel, am elyekben történelm i realizm ust m ég a legjobb eset­ ben sem tu d felfedezni legjobb akarata ellenére sem. A h á n y saj­ tóterm ék, annyiféle színezet, annyiféle politikai elképzelés, anynyiféle oldal. A m ai világban arra nincs m inden em bernek ideje, hogy ezt a n yo m ta to tt betűhalm azt átböngészve kibogozzon magá­ nak valam i elképzelést a való történelm i igazságok valamiféle m eg­ állapítására. S o kka l egyszerűbb M agyarországról ajándékba kapni vagy megvásárolni egy szépkiállítású könyvet, m elyből azután bete­ kinthet a „valóságos” magyar életbe, ahol term észetesen a törté­ nelm i igazságok elrejtve, elferdítve, kizárólag a hazai megszálló hatalom érdekeinek m egfelelően tárulnak a szem e elé. M ár so­ kan m egkérdezték tőlem , h ogy’ lehet az, hogy M agyarország nem független, am iko r saját korm ánya van és m indenhol k ö v e t­ ségei vannak a világban? A z idősebb generáció előtt ez a kér­ dés igen naivnak tűnik, de ez a valóság, hogy ilyen gondolatok, kérdések felvetődnek. A teljes történelm i ism eretek hiányának bi­ zonyítéka a z is, hogy a m a m ár itt, az emigrációban felnőtt m áso­ d ik generáció magyarjai, nagyon sokan kö zü lü k egyetem i végzett­ séggel, azt állítják m agukról, — a legjobb esetben — hogy ő k „szétszórtságban élő m agyarok”. E z az abszolút elhatárolatlan állítás nagyon so k lehetőségre és magyarázatra hagyja nyitva a kapukat, m elyet ki-ki saját céljai szerint értékelhet, magyarázhat, rendszerint tévesen más, történelm ileg tájékozatlan egyéneknek. E z a m ásodik generáció, m ely itt n ő tt fel az észak-am erikai ko n ­ tinensen, iskolai nevelését itt kapta, m elyről köztudom ású, hogy m inden állítólagos „tárgyilagossága” ellenére, erősen magyarelle­ nes. A hivatalos nevelési irányzat erősen elítéli, m egbélyegzi az 1945 előtti állapotokat, m intha abból a korszakból sem m i jó sem szárm azott volna, m íg a szovjet megszállás idejét az u.n. „de­ m okratikus társadalmi fejlődés” korszakának m aszkírozza. A z el­ m últ három évtized alatt nagyon sokat hallottunk az u.n. „véres náci idők borzalm airól” — m intha csak ebből állt volna az élet, ■— de egyetlen felsőbb oktatási helyen m ég nem em lékeztek m eg a bolsevizm us borzalmairól. Term észetesen ilyen oktatási szisz­ tém a szerint nevelt értelm iségtől nem is lehet elvárni azt, hogy valóban történelm i tárgyilagossággal alkosson vélem ényt az ese­

m ényekről, kizárólag m agyar érdekek szem előtt tartásával vonja le a valóságos következtetéseket. E h h ez m ég hozzájárul az is, hogy a földnek ennek a jelén, m in d két háborúból győztesként k i­ került nagyhatalom m indent a saját szem szögéből, vagyis a győz­ tes szem szögéből ítél m eg és magyaráz, am i magaután vonja azt a következtetést és állítást, hogy a vesztes oldalon állgk csakis bűnösök, sőt egyszerűen közönséges b ű nözők lehÁtek]'' illetve voltak. A győztesnek van m ég egy problém ája, hogy teljesen iga­ zolja magát, háborús cselekedeteit az utókor előtt. íg y term észe­ tesen a sajátmaga tetteinek, de m agának a háborúban való egyáltaláni részvételének igazolására is, olyan form ában írja m eg a történelm et, hogy az az abszolút igazságtól nagyon m essze áll. H abár nagyhangon m indég a realitásokra és a tárgyilagosságra hivatkoznak, ez közelről sem felel m eg a valóságnak. T erm é­ szetes, hogy az itt felnövők, ennek a szellem nek m egfelelően ka p ­ já k szellem i kiképzé.'seiket, m inden „szólás és sajtószabadság" el­ lenére, Isten legyen irgalmas ahhoz, a ki ettől a szellem től eltérő történelm i m agyarázatokba fogna. E bből adódik az a term észet­ szerű következtetés is, hogy a hivatásos történészek állításait nem lehet készpénznek venni, m ert m int hivatásos, valahonnan, vala­ m elyik intézm énytől kapja a fizetését vagyis megélhetési forrása ezen intézm ényektől szárm azik. A m ennyiben a kenyéradó intéz­ m ény elfogadott nézeteitől, álláspontjától ez a ,,hivatásos” törté­ nész eltérne, úgy az autom atikusan magával vonná a megélhetési lehetőségek m egvonását is, vagyis önálló vélem énye az állásába kerülne. I\7zel szem ben az amatőr, a ki jóval nagyobb nehézségek k ö ­ zö tt dolgozik és kutat, nem függ egyetlen intézm ény álláspontjá­ tól vagy befolyásától sem, m ert ezen a téren anyagilag független. A z am atőr fanatizm usa az igazság kiderítése és feltárása, közkinrcst' lé/ele. A hivatásos vagyis u.n. „céhbeli” történész viszont azt ír. (izl m ond, am it m egengedtek neki. A szenvedélyes történelcNikuliiió m indig egy dilem m a elé állítódik: ahhoz, hogy eset­ leg „nevel” szerezzen magának, vagy úszik az árral és céhbeli lesz \'(igy választja az egyéni szabadság göröngyös útjait és eléri vele (ízt. hogy esetleg m ég kom olyan sem veszik, csak kései utó­ dok m rliányolják a m unkáját, erőfeszítéseit. A m ik n r einigrúciós, m agyar történelem kutatásokról beszé­ li

lünk, csakis am atőr m un ká kró l beszélhetünk a fentebb ism erte­ tett értelemben. M ég az elképzelés is nevetségesnek Ígérkezik, hogy az igazsághoz, történelm i igazsághoz hű irányokban k u ta ­ tó k m agyar állam i támogatásban részesüljenek. E z képtelenség is, m ert a m ai hivatalos irányzat M agyarországon szöges ellentétben áll a történelm i igazsággal, m ert a m ai hazai történelem ku­ tatás elsődleges hivatása a megszálló rendszernek, az idegen m eg­ szállás igazolásának, hatalm i pozíciója m egtartásának a biztosí­ tása. A z emigrációban élőkre vár az a hivatás, hogy az adott k ö ­ rülm ényeik között, valóban a történelm i hűség és igazságosság alapján elkészült m u n ká ka t hagyjanak egy esetleg becsületesebb, m agyar utókor számára, ó riá si nehézségekkel kell az emigráns történésznek m egküzdeni. B izonyos forrásm unkákhoz egyáltalán nem tu d hozzáférni, m ert a zo k M agyarországon vannak. A z em ig­ ráció lelkiism eretlen közöm bössége ezen a téren a legnagyobb ne­ hézség, m ert am íg dinom -dánom okra, bálokra, szórakozásokra m inden pénz előkerül, addig a történelem kutató a m indennapi megélhetésért folyta to tt m unkája után, saját zsebéből fedezi kia­ dásait, m elynek eredm ényeként végre esetleg m egjelenhet a m u n ­ kája kö n yv formájában. A m axim ális példányszám nem haladja m eg az ötezer darabot, am it eltud adni belőle, hogy további m u n ­ kájának ném i anyagi alapot teremtsen. Sajnos, de ez a szom orú valóság és az utó ko r előtt m int emigráció, nagyon szegény bizo­ n yítványt fog u n k hagyni m agunk után. M eggyőződésem szerint az emigráns sajtónak és egyesületek­ nek többek k ö zö tt az is lenne a hivatása, hogy ezen a téren m eg­ számlálhatatlan m ennyiségű írott d o ku m en tu m o t hagyjon maga után. A történelm i igazságoknak m egfelelő d o ku m en tu m o t hagy­ jon maga után. E ze k a d o ku m en tu m o k nevelik és fejlesztik az itt kinn született generációk történelm i, m agyar történelm i ismereteit, m elyek alapján egy szebb jövő alakulhat k i m a jd a magyarság számára. A z előbbiekben m ár em lítettem , hogy emigrációs m agyar­ ságunk történelm i ism eretei m ennyire hiányosak. M odernkori tra­ gédiánk, nem zeti tragédiánk egyik legsarkalatosabb tényezője, nem zeti függetlenségünk elvesztésének bezáró aktusa, az I947-es párizsi Békeszerződés, m elyet itt az emigrációban részleteiben még

senki sehol nem ismertetett. Á z emigráns sajtó csak nagy néha ittott em líti meg, hogy létezik egy ilyen is. H olott éppen ez a „Békeszerződés"-nek csúfolt gyalázat az, m ely feleletet ad a m ai m a ­ gyar helyzetre és betekintést ad ném ileg a m ú ltunkba is. Világosan és érthetően m egm utatja az előzm ényeket és az okokat, megvilá­ gítja teljes egészében m ás népek hozzánk való viszonyát. E z a „ B ékeszerződés” az, m ely 1947 óta m egszabta M agyarország nem zetközi helyzetét, diplom áciai viszonyait, hazai, belső társa­ dalm i átalakulásának m enetét és ennek a szerződésnek a szelle­ m e befolyásolta a M agyarországon élő m agyarok, egym áshoz és az ország határain kívü l élő magyarsághoz való viszonyát. A „Békeszerződés” által terem tett életkörülm ények, am elyek megha­ tározták és irányítják m a is a M agyarországon élő magyarok gon­ dolatvilágát, elképzeléseit, életfelfogását. Erről a „Békeszerződésről” M agyarországon sem tudnak so­ kat az átlagem berek köreiben. Egyáltalán nem propagálja a rend­ szer, m ert ha valaki egyszer figyelm esen átolvassa, a kko r ébred rá m indazokra a nem zetgyilkos szándékokra, m elyek velünk, a magyarsággal szem ben fennállnak úgy közvetlen szom szédaink, m in t egyes nagyhatalm ak részéről. M agyarországon az idegen megszállás katonai, politikai, gazdasági béklyóiban sokat tenni nem tudnak ez ellen a szerződés ellen, de ennek a z emigrációnak az igaz történelm i hivatása kö zé tartozik, hogy ezt a „Békeszer­ ző d ést” a magyar nép nevében, sem m isnek és érvénytelennek k i­ áltsa ki, annak módosításáért a legelszántabban harcoljon a n em ­ zetkö zi fórum okon. E nnek a ,,B ékeszerződésnek” a teljes m egér­ téséhez nem elegendő csak magát ezt a szerződést áttanulm ányoz­ ni, m ert nem kapunk teljes képet a történelm i összefüggések­ ről. Ism erni kell a Trianon-ban 1920 június 4-én reánk erősza­ kolt „Békeszerződést” és annak történelm i előzm ényeit is. V agy­ is, hogy teljesen m egértsük a valóságos helyzetet, vissza kell pil­ lantsunk a történelem ben egészen ahhoz a ponthoz, am ikor Á rp á d magyarjai átlépték a K árpátokat im m áron ki tudná m eg­ m ondani pontosan hányadik, utolsó honfoglalásunkig. M eg kell vizsgáljuk európai kö rn yezetünk hozzánk való viszonyát, a kö rü ­ löttünk élő népek érzelmeit. A m ik o r az I947-es Trianon o ko za ­ tait keresgetjük, hogy tulajdonképpen M lE R T ? is viselkedtek ve­ lünk így ezek a népek, a kko r rájövünk, hogy az előzm ények való­

bán visszanyúlnak a K árpátokon át való utolsó bejövetelünk pil­ lanatáig. Igen nehéz helyzettel kellett szem benéznem az idevonatkozó óriási mennyiségű d o ku m en tu m kiválogatásánál, m ert ezer év rosszindulatú, m inden alapot nélkülöző téves inform ációinak a halm azatáhól kellett kiválogassam azokat a legkézenfekvőbbeket, m elyek a m aguk egyszerűségében, de teljes világossággal bizonyít­ ják az irányunkban és ellenünk táplált m inden o k nélküli rosszindulatot, m elynek végső beteljesedése 1947-ben Páris-ban nyilvá­ nult meg. E gy könyv, de m ég egy jókora könyvtár sem lenne ele­ gendő ahhoz, hogy ezeket a d o ku m en tu m o ka t m in d tartalmazza. Jelen könyvü n kb en kizárólag a legjellem zőbbekre szorítkoztam annak bizonyítására is, hogy tragédiánkat nem csak szom szédaink­ nak, ellenségeinknek köszönhetjük, de m ennyire járultunk ahhoz hozzá m i m agunk, a nem törődöm ségünkkel, rossz, nem zetárulás­ nak m inősülő politikával, nem csak az utóbbi ötven vagy száz esz­ tendő alatt, hanem az elm últ ezer év alatt. A d o k u m en tu m o k öszszeválogatásánál arra törekedtem , hogy az olvasóban ne az énáltalam levont következtetések keltsenek benyom ásokat, hanem a d o ku m en tu m o k alapján a z olvasó maga alakítsa k i a saját vé­ lem ényét, maga form álja ki saját végső következtetéseit a tárgy irányában. N em akartam senkit befolyásolni sem m ilyen irányba, m ég hazaszeretetem et sem akarom senkire ráerőszakolni, ezt m indenki egyéni lelkiism eretére bízom . A z itt bem utatott d o k u ­ m en tu m o k alapján döntse el az olvasó, hogy valóban jogunk van-e a világ fülébe kiáltani, hogy I G A Z S Á G O T M A G Y A R O R ­ SZÁG NAK!

Első fejezet M indenekelőtt meg kell vizsgáljuk, a M agyar K özjogi fo ­ galm a szerint, mi is az Á llam terület. A M agyar Közjog 22. p a ­ ragrafusa szerint, az Á llam terület és a M agyar Á llam terület áltaJános jogi jellemzését a következőként tárgyalja: „A z állam területet közjogi szem pontból kell értelmezni. Nem jelenti tehát az állam nak magánjogi tulajdonát. H ogy az állam ­ területeknek nevezett földfelület m agánjogilag kinek a tulajdoná­ ban van, ez más kérdés, mely a m agánjog körébe tartozik. E te­ rület tulajdonosai lehetnek a magánosok, közjogi korporációk, sőt természetesen m aga az állam is, m int m agánjogi személy. Az állam ot, m int m agánjogi alanyt, rendszerint kincstárnak (fiskus) hívjuk. Az állam on belül lévő közjogi korporációknál is meg­ tesszük az em lített különbséget. A községek, városok, vármegyék közjogi személyek (közjogi testületek), de egyben m agánjogi jogi személyek is, s m int ilyenek m agánjogi jogalanyok: különféle szerződéseket kötnek, tulajdont szerezhetnek. M indez áll az ál­ lam ra is, az em beri egyesülés legm agasabb form ájára. Az Állam közhatalm i, uralm i személyisége mellett m agánjogi személykép is szerepel, belehelyezi m agát az állam magánjogi rendjébe s a m a­ gánjog eszközeivel közönséges magánjogi alany m ódjára bonyo­ lítja le ügyleteit: bérbevesz, bérbead, ingatlant vesz, ingatlant elad stb. A z államösszesség tehát, ismételjük, magánjogi alanyi m inő­ ségben ingatlanok, földterületek tulajdonosa is lehet. (Erdők, m e­ zőgazdasági földbirtokok, kincstári uradalm ak stb.) Ezek az ingatlanvagyonok azonban m ás jogi elbírálás alá esnek, m int az állam terület. M ikor az állam területről beszélünk, ak k o r nem ezekre a kincstári m agángazdasági fekvőségekre gondolunk. Sőt, még azok­ ra az ingatlantárgyakra sem, m elyek szintén az állam tulajdoná-

bán vannak, de közigazgatásjogi alapon közhasználatra vannak rendelve. (K öztulajdon: közutak, közterek). A z állam terület, m int az állam egyik alapelem e, tiszta állam ­ jogi értelem ben azt a földrészt jelenti, amelyen belül az állam főhatalm a (szuverenitása) érvényesül; jelzi tehát az állam i uralom érvényesülésének területi h a tá rá t (területi felségjog). Ezen a te­ rületen m indenki alá van vetve az állam h atalm án ak'\ M agánjogilag bárkinek a tulajdonában van is ez a földrész, közjogilag alá van rendelve az állam uralm ának. Az állam nak szuverén ha­ talm ánál fogva m ódjában van az állam területtel m inden vonatko­ zásban korlátlanul rendelkezni. íg y törvényileg, intézm ényesen korlátozhatja, sőt m eg is szüntetheti az egész m agántulajdont s ezzel a jöldterület tulajdonát is.* A legszélsőbb szocialisztikus felfogás szerint berendezett állam például elvileg eltörli a magántulajdon intézményét, azaz egyedüli tulajdonosul az államegészet, a közt ismeri el. A z egyéni szabadság elvén alapuló s az em beri haladás eszm éjét jobban szolgáló társadalm i berendezkedés ellen­ ben intézményesen elismeri s védi a m agántulajdont, b ár az állam szuverénitásánál, területi felségjogánál fogva ilyenkor is fenntartja m agának azt a hatalm at, hogy közérdekből az előre törvényileg m egállapított esetekben a tulajdont, s így az ingatlantulajdont is korlátozhassa vagy egészen meg is szüntesse (kisajátítás). M indezeknek előrebocsájtásával az állam területet, mint az á l­ lam egyik alapelem ét, a fentebb kifejtett állam jogi értelem ben fog­ juk m ost m ár közelebbi tárgyalás alá venni. Az állam területnek (országnévvel is megjelölve) kelléke, m ár az állam egységéből folyólag is, annak oszthatatlansága, ép­ sége, integritása. E z azt jelenti, hogy az ország területe az államhatalom alól annak a k arata ellenére, az állam m egcsonkítása nélkül el nem vonható, idegen uralom alá, az elháríthatatlan kényszer esetétől eltekintve nem bocsátható, s hogy az ország határán ak m egváltoztatása csak a legfőbb állam i szerv, a törvényhozás akaratával történhetik. A m agyar állam terület jelenti a m agyar állam ot jelképező szent korona területét, e terület egységét, oszthatatlanságát, integ­ ritását, illetőleg közvetve a szent korona elm életéből folyólag a szent korona egységéig integritását is. A történelem folyam án a

szent korona, vagyis a m agyar állam területállom ánya a szorosan vett anyaország területén kívül különböző, kisebb-nagyobb au to ­ nóm iával bíró részekből állott, melyek azonban valam ennyien a m agyar állam hatalm a alá tartoztak, az egységes m agyar állam integráns részei voltak. V olt idő, m időn egyes részek, időlegesen, átm enetileg teljes önállóságra is tettek szert, vagy idegen uralom alá kerültek. A m agyar szent korona azonban igényéről ilyenkor sem m ondott le, jogát, ha csak virtualiter is, fenntartotta, s e te­ rületek legnagyobb része az idők változásával a szent korona tényleges hatalma alá vissza is kerültek. A z 1914— 1918. évi világháborút befejező trianoni békeszer­ ződés (1921:X X X III. t. c.) a m agyar állam, a szent korona terü ­ letállom ányát, fájdalom , de oly példátlanul csonkította meg, hogy nem csak a M agyarországhoz azelőtt is csak kiegészítő (csatolt) részekként tartozó tartom ányok (H orvát-Szlavón-D alm átország), hanem az ezeréves állam i létünk egész ideje alatt m indig a szo­ rosan vett anyaországhoz tartozó területek jórésze is idegen u ra­ lom alá kerültek. A trianoni országcsonkítás következtében csak 10 várm e­ gyénk m arad t meg épségben, 25 pedig m egcsonkítva. E 25 csonka vármegyéből 17 ideiglenesen 7 vármegyévé egyesíttetett (1923: X X X V . t. c.) úgyhogy eszerint vármegyei törvényhatóságaink szám a összesen csak 25. .A trianoni békeszerződés előtt a szent korona országaiban 71 vármegye volt, 63 az anyaország, 8 Horvát-Szlavón ország területén. Városi törvényhatóságunk 11-re csökkent. A zelőtt a szent korona országaiban 21 városi tö r­ vényhatóság volt, 27 az anyaország, 4 H orvát-Szlavón ország területén. M agyarország összterülete a trianoni békeszerződés után 92.916 km-, lakossága mintegy 8,000.000 lélek volt, mely az 1930-as adatok szerint 8,556.000-re em elkedett. M egállapíthatjuk tehát, hogy M agyarország területben, lélekszám ban, nagyban-egészében, kéth arm ad át elvesztette. A m agyar állam területét, területváltozásait, történeti kiala­ kulásában s a trianoni szerződést közvetlenül megelőző állapotá­ ban, habár csak vázlatosan, de ism ertetnünk kell. Kötelez erre a m últ minden dicsősége és a jövő reménysége.

ERDÉLY A király által kinevezett korm ányzói a vajdák voltak és három különféle közigazgatási területre oszlott: 1. a székelyek, 2. szászok (királyföld) és 3. a m agyarok földje. Az első terület közigazgatási feje a székely ispán, a m ásodiké a szász vagy szebeni gróf (comes Saxorum ), a harm adiké maga az erdélyi vajda volt. M indhárom terület a vajda elnöklete alatt közgyűléseket tartott, de azon csak helyhatósági szabályokat hoztak. Közvetlenül a m ohácsi vész után az ország két részre sza­ kadt, H absburg Ferdinánd és Z ápolya János uralm a alatt, de Z ápolya János és utóda János Zsigm ond is m egválasztott m agyar királyi dicsőségben uralkodtak. Vagyis az ország két királlyal két részre szakadt. Külön fejedelemséggé 1571-ben vált csak Erdély, Báthory Istvánnak fejedelemm é választásával s akk o r a török szultánnal kötött szerződés alapján török fennhatóság alá került. Külön fe­ jedelemség volt 1571-től 1690-ig, am ikor I. L ipót a m agyar szent korona jogán visszacsatolja. Az 1691-i Lipót-féle diplom a bizto­ sítja az erdélyiek jogait, szabadságait, kijelentvén, hogy „Erdély visszatér a szent koronához, m elytől az irigy sors és egyesek v a k ­ merősége elszakította” . E rdély azonban ennek ellenére nem csatoltatott tényleg vissza M agyarországhoz, hanem tartom ányi ön­ állóságra tett szert. V olt külön erdélyi országgyűlése egy kam a­ rával, továbbá erdélyi korm ányszék, élén a korm ányzóval (gu­ bernátor), a központi főkorm ányzati hatóság pedig a Bécsben felállított erdélyi udvari kancellária volt. Erdély külön törvényei az erdélyi törvénytárban vannak összegyűjtve, három részben: A pprobatae Constitutiones, C om pilatae Constitutiones, A rticuli Novellares.'^ Külön fogadja cl Erdély 1722-ben és cikkelyezi be 1744-ben az osztrák pragm atica satictiót s csak az 1791: VI. t. c. m ondja ki, hogy Erdély a m agyar korona része és így a m agyar örökösö­ dési törvények alatt áll. M ária T erézia is elismeri, hogy Erdély a m agyar korona jogát bírja, viszont ugyancsak M ária Terézia ezzel ellentétben E rdélyt „nagyfejedelem ség” cím mel ruházza fel. 1848-ig, az unió *kim ondásáig, Erdély három kiváltságos nem zetből: magyar, székely és szász nemzetből állott, külön

területtel. T ovábbá négy törvényesen bevett vallása volt, (róm ai katholikus, helvét-protestáns, ágostai-protestáns, és unitárius). K i­ rályi hivatalra csak a három nem zethez és a bevett vallásokhoz tartozók alkalm aztattak és csak ezeknek voltak politikai s teljes polgári jogaik. A m agyar országgyűlés többszöri sürgetése után az 1848. évi pozsonyi V II. és az ugyanazon évi kolozsvári I. törvénycikkek m ondják csak ki az uniót; ezzel a három nem zet és a négy bevett vallás kiváltságos helyzete is megszűnt. A z 1848-i szabadságharcot követő abszolút uralom alatt E r­ dély külön koronaország (K ronland) lett. Az uniót újból kim ondja s részletesen szabályozza az 1868: X L III. t. c. A szász nemzeti egyetem, m int a szászok összességének poli­ tikai testülete fennm aradt, de bírói hatósága megszűnt. M ajd az 1876: X II. és X III. t. cikkek a szász egyetem et ilyen minőségében eltörölték, csak m int közm űvelődési szervet hagyták meg, tudni­ illik a szász területen lakók alapítványait kezelő testületet. K i­ m ondta továbbá az 1868: X L III. t. c., hogy a királynak, mint Erdély nagyfejedelm ének és a székelyek ispánjának ezen címéből M agyarország és Erdély egységének hátrán y ára következtetés nem vonható. A P A R T I U M Partium on az Erdély önállósága idején törvényellenesen oda­ csatolt m agyarországi megyéket értették; K raszna, Középszolnok, és Z aránd megyéket, valam int K ővár vidékét. A Partium elneve­ zés az erdélyi fejedelm ek címéből eredt, akik „Princes Transsylvaniae et partium H ungáriáé D om inus” -nak nevezték m agukat. A m agyar országgyűlés többször sürgette a visszacsatolást, de ez csak 1848-ban történt meg (1848: VI. t. c.) illetőleg az abszolút korszak után 1861-ben. A T E M E S I B Á N SÁ G ÉS SZ E R B V A JD A SÁ G A temesi bánság III. K ároly idején keletkezett. (1710) Temes, Torontál és K rassószörény várm egyék területét a töröktől visszanyervén (1718. évi passarovici béke), e területrészt nem

csatolta vissza M agyarországhoz, hanem temesi bánság néven a bécsi haditanácsnak rendelte alá, tizenegy katonailag igazgatott vidékre osztván fel. M ária T erézia nyolc vidéket kivett a katonai igazgatás alól, vagyis e részt polgárosította, de a bécsi kam ara fennhatósága alá helyezte, a három vidékből pedig a bánsági k a­ tonai határőrvidék alakíttatott. Az országgyűlés többszöri felszólalására csak 1779-ben tö r­ tént a visszakebelezése a nyolc vidéknek. A z 1848 utáni abszolút uralom újból elszakította éspedig Bács-Bodrog megye és Szerém megye rum ai és illoki járásaival együtt a „szerb vajdaság és te­ mesi bánság” név alatt külön koronaországot alakított belőle. (1849. novem ber !8-i császári nyílt parancs). E z az állapot 1860ban szűnt meg. A K A T O N A I H A T Á R Ő R V ID É K A török elleni védekezésre a m ohácsi vész után királyi ren­ del kezé.sekkel az ország déli végeiből katonai igazgatás alatt un. katonai határőrvidéket alkottak. Ez a szervezés alkotm ányelle­ nesen történt, de a területek polgárosítása, vagyis a rendes pol­ gári korm ányzat alá helyezé.se az országgyűlés többszöri sürge­ tésére csak 1873-ban és 1882-ben következett be. Ilyen határőrvidéki szervezet több helyütt volt. M egkülön­ böztették a károlyvárosi és a varasdi végvidéket s az ezekből alkotott horvát-szlavón határőrvidéket, a szerémi határőrvidékei s a fentebb tárgyalt temesi bánság nem polgárosított részéből (három vidék) alko to tt bán.sági halárőrvidéket, végül az erdélyi határőrvidéket. M int em lítettük, a katonai halárőrvidék végső fokon a bécsi haditanács korm ányzása alatl katonai szervezetű volt. Ezredekre és századokra o s/lo ü . Szervezeteinek alapja a házközösségi intéz­ ménye volt. Az egyes családok közös tulajdonul katonai hűbér­ képpen s örökösödési joggal ingatlanokat kaptak. H ŰBÉRES ORSZÁGOK A mohácsi vész előtti időben több ország hűbéres viszony­ ban a m agyar kiráfy fennhatósága alá került. K ülönállásukat

m egtartották, de évi adót fizettek, fejedelmeiket a m agyar király m egerősítette s háború esetén katonai segítséget tartoztak adni. A m agyar király főkegyúri jogánál fogva az ezen országok­ ban felállított róm ai katholikus püspökségekre püspököket is kinevezett, éppúgy, m int M agyarország területén. Ilyen hűbéres országok voltak R ám a (Bosznia), Szerbia, Bulgária, K um ania (R om ánia), H alicsország (Galícia), és L odom eria (Galícia északi részén). Egyes hűbéres országokban, nagyobb városok körül a m a­ gyar király bánságokat szervezett bánokkal (végvidéki kap itá­ nyok) az élen. Ezek a bánsági területek közvetlen m agyar ura­ lom alatt állottak s egyes bánok az ország zászlósai közé is ta r­ toztak. Ilyen bánságok voltak: a macsói bánság (Szerbiában), a S z ö ­ rényi bánság, bolgár bánság. Ezekkel a bánságokkal nem téveszt­ hető össze az előbbiekben m ár ism ertetett temesi bánság. S m e­ gint másféle jellegű m éltóság volt a horvát-szlavón bán, akiről később még szólunk. A m ohácsi vész után ezek a hűbéres országok török uralom alá jutottak , 1878-ban pedig a m agyar állam az ottani nemzeti állam ok önállóságát elismerte, (berlini szerződés, 1879: V ili. t.c.) T örténeti (virtuális) jogigényét azonban ezekre az országterüle­ tekre fenntartotta. E rre vonatkozik a királyi hitlevél 3. pontja is, mely szerint az ország m indazon részei, melyek ezután vissza fognak szereztetni, az országhoz visszacsatolandók. E történeti ősi jogigény fenntartásának szándékát bizonyítja továbbá, hogy a hűbéres országok nevei a m agyar király cím erében szintén elő­ fordulnak.^ A hűbéres országok cím ereit és zászlóit a koroná­ záskor a király előtt viszik. M időn 1908-ban az addig csak m egszállott Boszniát annektáltuk, a király ezt valójában a szent k o ro n a jogán a Bosznia és a m agyar királyok közti kötelékre való hivatkozással tette.'’ G a­ lícia és Lodom éria is a szent korona jogán ju to tt M ária Terézia birtokába Lengyelország felosztásakor (1772), de azokat ennek ellenére osztrák tartom ányaihoz csatolta.'u

F I U M E Fium e területét m ég K álm án király hódította meg a régi H orvátország és D alm ácia m eghódításával egyidőben. A XIV. század végén osztrák uralom alá jutott. C sak M ária Terézia csa­ tolja vissza 1766-ban M agyarországhoz. K orm ányzója, Szörény megye főispánja lett s H orvátországgal is némi kapcsolatba ke­ rült, am ennyiben peres ügyekben a báni táblát, közigazgatási ügyekben pedig a horvát helytartótanácsot állapította meg felleb­ bezési fórum ul az em lített rendelet. Ezt a horvát kapcsolatot M ária Terézia 1779-ben kiadott újabb adom ánylevélben meg­ szünteti, Fiúm ét ősi jogon M agyarországhoz visszacsatolja, m int M agyarország szent koronájához csatolt külön testet. (Separatum corpus sacrae regni coronae adnexum ). Az 1807: IV. t. c. aztán M ária T erézia adom ányát tö r­ vénybe iktatja s a fiumei k c m á n y z ó n a k a főrendiházban, Fiume város követének pedig az alsó táblán tagsági jogot biztosít. N a ­ póleon idejében néhány évre francia uralom alá kerül. Az 1848: X X V II. t. c. szabad területnek, törvényhatóságnak nyilvánítja. A z abszolút uralom H orvátországba bekebelezi. Az 1868: X X X . t. c. is elismeri, hogy Fium e városa és kerü­ lete a m agyar szent koronához csatolt külön test, kim ondván, hogy autonóm iájára nézve M agyarország országgyűlése, H orvátSzlavónia-D alm átországok országgyűlése és Fium e városa között küldöttségi tárgyalás útján közös m egállapodást kell létesíteni. Ez a hárm as küldöttség (recognicolaris deputátiók) azonban, főleg a horvátok álláspontja m iatt, nem ju to tt megegyezésre s Így abban állapodtak meg, hogy ebben az ügyben ideiglenesen a m agyar korm ány inlézkedjék. E rre a m agyar korm ány előter­ jesztésére az 1870. július 28-án kelt királyi rendelet Fium e szer­ vezetét és jogállását szabályozta. Ez az u. n. fiumei provizórium , mely — kifcjezelt rendclkezé.se szerint — csak az em lített három tényező hozzájárulásával változtatható meg. A fiumei provizórium szerint a m agyar törvényhozás F iú ­ m éra is kiterjed. Fium e élén a fiumei korm ányzó áll, akit a király a m agyar m iniszterelnök ellenjegyzésével nevez ki. Címe: fiumei és m agyar-horvát tengerparti korm ányzó, m ert e tengerparton kereskedelm i és tengerészeti ügyekben hatósági joga van. U gyan­

csak az idézett királyi rendelet szerint Fium e belső, autonóm közigazgatási szervezetét és hatáskörét a képviselőtestület közrem ű­ ködése mellett a korm ányzó által készített s a belügyminiszter által jóváhagyott statutum állapítja meg. (Jóváhagyva 1872. áp ri­ lis 27-én, 1589. szám alatt). Ez a statutum is csak a képviselőtestület közrem űködésével m ódosítható. A képviselőtestület elnö­ ke a polgárm ester (podesta) s a végrehajtószerve a városi tanács. A korm ányzói tanács a korm ányzó m ellett m űködött s nagyjában a közigazgatási bizottság hatáskörében já rt el. (1901: IX. t. c.) Fium e városa a korm ánnyal a korm ányzó útján érint­ kezett s hivatalos nyelve az olasz volt. A z igazságszolgáltatásra külön királyi törvényszék volt. Fium ében s onnan a budapesti királyi ítélőtáblához, harm adfokon pedig a királyi C uriához ment a fellebvitei. Fium e városának és kerületének a fentiekhez képest különleges törvényhatósági jogállása volt.

A M A G Y A R -H O R V Á T T E N G E R P A R T Fium e mellett a tengerpartnak H orvát-Szlavonország területé­ hez tartozó, de tengerészeti szem pontból ez országok hatóságai alól kivett s m agyar hatóságnak alávetett része volt. Innen a neve is: m agyar-horvát tengerpart. Eredetileg ez a terület D alm áciához tartozott.

D A f M Á G I A Kálm án király foglalta el Velencétől, H orvátország m eghódí­ tásával egyidőben, s M agyarországhoz csatolta (1105). A XV. században Velence birtokába került. M ikor N apoleon idejében a velencei köztársaság megszűnt D alm ácia kijelentette, hogy M a­ gyarországhoz való viszonyát felújítani kívánja. 1. Ferenc ezen az alapon kap ta vissza, de jogellenesen nem csatolta M agyarország­ hoz, hanem osztrák uralom alá helyezte s ténylegesen a trianoni békeszerződésig A usztria egyik tartom ányát alkotta. A m agyar jog álláspontjának felel meg a cím e is: H orvátSzlavón-D alm átországok s a horvát bán címe is: Horvát-Szlavón-

D alm át országok bánja. A z első századokban ugyanis e három ország a horvát bán korm ányzata alatt állott s M agyarország I. Ferenc óta is a H orvát-Szlavónországhoz való csatolás által kö­ vetelte a m agyar koronához való visszakapcsolását. M int em lí­ tettük, D alm ácia tényleg H orvát-Szlavónországhoz, s ezáltal M a­ gyarországhoz nem csatoltatott ugyan vissza s A usztria külön ta r­ tom ánya m aradt, de mivel M agyarország arról A usztriával szem­ ben le nem m ondott s jogi igényét arra fenntartotta, e három országot m int társországot, együtt szokták nevezni.

H O R V Á T — S Z L A V Ó N — (D A L M Á T ) O R SZ Á G Ez ország elnevezésében az idők folyam án bizonyos eltolódás történt. Eredetileg H orvátország (a régi H orvátország) az a te­ rület volt, mely a Száva és az U nna folyókon túl terült el s hoz­ zátartozott Bosznia és D alm ácia egy (határos) része is. Kálmán k irály hódította meg (1105) és csatolta a m agyar állam hoz. Ez az ország ősi zsupánsági szervezete s különleges jogrendje azonban m egm aradt, tartom ányi statutum alkotási jogával együtt. A horvát rendek a m agyar országgyűlésen kollektive képviseltet­ ték m agukat s a m agyar törvényhozás egyébként, az autonóm jogkör érintetlenül hagyásával, rájuk is kiterjedt. A m agyar király főkorm ányzati szerve a horvát bán volt. Ezt a régi H orvátorszá­ got a m ohácsi vész idejében a török elfoglalta. Lakosai a török pusztításai elől fölfelé, a Száván túlra, a szomszédos szlavón te­ rületre (a mai Z ágráb, V arasd és Kőrös-Belovár megyék) húzód­ ta k .'' Ez a régi Szlavónia a honfoglalástól kezdve a m agyar ál­ lamhoz tartozott, annak kiegészítő része volt, m agyar m egyerend­ szerrel. Élén a szlavón bán, később a horvát bán állott. A z előbb em lített névcsere, hclye.sebben néváttolódás m árm ost úgy következett be. hogy m ikor a horvátok a régi H orvátország­ ból a török elől m enekülve tömegesen a régi Szlavóniába m ene­ kültek s ott letelepedtek, új otth o n u k at H orvátországnak (új H o r­ vátországnak) kezdték nevezni s ez az elnevezés a nagyszámú horvát lakosságról meg is m aradt s a régi Szlavónia közigazgatási jogrendje is a horvát jogrendhez idom úit. A Szlavóniából ilyképp kiszorított lakosság jórésze pedig a D ráva és Száva közének ke­

leti részébe, a D ráván túli m agyar megyékbe (Szerém, Verőce, Pozsega és Valkó) vonult s ettől kezdve ezen a területrészen vi­ szont a Szlavónia (új Szlavónia) elnevezés m aradt. Az 1848-as szabadságharcot követő abszolút uralom alatt H orvátországból A usztria osztrák koronatartom ányt alakított. Az alkotm ány helyreállítása után a horvát viszony rendezését a m a­ gyar országgyűlés és H orvát-Szlavónország országgyűlési egyez­ ségi alapon kísérelték meg és pedig olyképp, hogy M agyarország a társországoknak a feltételek megjelölésében úgyszólván teljesen szabadkezet engedett. A két országgyűlés mindegyike országos (regnikoiaris) bizottságot küldött ki s ezek tárgyalásainak ered­ ménye alapján a két országgyűlés által közös egyetértéssel meg­ állapított egyezmény szövegét törvényjavaslat alakjában a m a­ gyar országgyűlés elfogadta és az királyi szentesítés után, mint M agyarország és társországainak közös alaptörvénye, kihirdettetett. A m agyar törvénytárban mint 1868: X X X ., a horvát tö r­ vénytárban, m int 1868: l. t. c. Az egyezmény az egyezkedő országok külön törvényhozásá­ nak tárgya nem lehet s változtatás rajta csak ugyanolyan módon tehető, am int az létrejött. Az 1868: X X X . t. c. alaprendelkezése, hogy M agyarország és a társországok egyazon államközösséget, vagyis egy állam ot képeznek, a m agyar állam ot. E törvény értel­ mében egy az állam határ. M agyarország és Horvát-Szlavónország között állam határ nincsen. Egy az állam polgárság. Külön horvát állam polgárság nincs csak horvát (tartom ányi) illetőség; ti. a horvát-szlavónországi területhez fekvő valam ely községhez ta rto ­ zás révén horvát-szlavónországi illetőség. Ehhez az illetőséghez aztán jogkövetkezm ények is fűződnek, m int a puszta községi ille­ tőséggel járó szegényeltartási és lakhatási jog, illetve kötelezettség. Egységes a nemesség. Egységes az állam i főhatalom . N eve­ zetesen egységes a király személye mind fizikai, mind közjogi minőségben. (A usztriához való viszonyukban csak az állam fő fi­ zikai személye volt ugyanaz a két állam ban, de kétféle közjogi minősége volt.) Egy és ugyanaz a koronázás. Vagyis a m agyar koronázás érvényes a szent korona összes országaiban, így H o r­ vátországban is. Egységes a hitlevél és a koronázási eskü. Egységes (közös) a törvényhozás azokban az ügyekben, am e­ lyek ilyenekül vannak elismerve s a horvát autonóm ia körébe

nem utaltattak. A társországok a m agyar képviselőházba 40, a főrendi házba 3 tagot küldenek; a horvát országgyűlés választja őket tagjai közül. H a a horvát országgyűlést időközben felosz­ latják, e kiküldöttek m indaddig tagjai m aradnak a m agyar o r­ szággyűlésnek, míg az új horvát országgyűlés új képviselőket nem választ. A horvát képviselők a m agyar országgyűlésen felszólalá­ saikban a h orvát nyelvet is használhatják, de csak olyan ügyek tárgyalásában vehetnek részt, am elyeket az 1868; X X X . t. c. kö­ zös, egységes állam i ügyeknek ismer el. A h o rv át országgyűlés által a főrendiházba küldött három képviselőn kívül tagjai még a főrendiháznak a horvát bán, m int M agyarország harm adik nagyzászlősa, a társországok m egyéspüspökei, az auraniai perjel (zágrábi nagyprépost), nem különben a társországok területén il­ letékes főnemesek, ha egyébként a főrendiházról szóló törvény­ ben m egállapított feltételeknek megfelelnek. Ezek m int m agyar főrendek szerepelnek s ezért m inden ügy tárgyalásában ré.sztvehettek s a horvát nyelven való felszólalás joga meg nem illette őket. A társországokra is érvényes törvényeket a m agyar király horvát eredeti példányában is kiadja s a horvát országgyűlésnek megküldi. E zt téteti aztán közzé a horvát törvénytárban, de e törvény hatálya — ha m aga a törvény más időpontot nem állapít meg — a m agyar törvénytárban való kihirdetést követő 15. napon kezdődik. Egységes a végrehajtó hatalom is az egységes, közös ügyekben. E hatalm at a m agyar király a szent korona országainak egész területére a m. kir. korm ány útján gyakorolja. A m agyar k o r­ m ánynak egyik tagja volt a horvát-sziavón-dalm át tárcanélküli miniszter. A z volt a hivatása, hogy ügyeljen a horvát autonóm ia sértetlenségére, m ásrészt ellenőrizze a horvát autonóm korm ány­ zatot. A horvál autonóm korm ányzat élén álló s a király által kinevezett bán őfelségéhez a horvát m iniszter útján küldte fölterjesztéseit s a királyi elhatározások is a horvát m iniszter köz­ vetítésével kerültek a bánhoz. Ilyképpen a H orvátországot é r­ deklői királyi rendelkezéseket a h orvát m iniszter és a horvát bán is ellenjegyezte. A törvény szerint egységes, közös ügyek pedig a következők, megjegyezvén, hogy különbséget kell tenni aszerint, am int a törvényhozás is és a végrehajtás is, vagy csak a törvényhozás egységes (közös).

Egységes volt a törvényhozás és a végrehajtás tekintetében: a m. kir. udvartartás, a külügy, a hadügy (a horvátországi honvédezredekben horvát volt a vezényleti nyelv) az adóügy, a vám és a kereskedelem ügye, a valutaügy, a vasút, a posta, a távíró, a hajózás ügye, továbbá a tengerészeti jog szerint az igazságügy. Egységes volt a törvényhozás, de autonóm a végrehajtás: az ipari, az egyesületi, az útlevél, az állam polgárság ügyében. A hor­ vát autonóm ia az önrendelkezést jelenti a szabályalkotás és a vég­ rehajtás terén éspedig a bel ügyek, a vallás és közoktatásügy és az igazságügy tekintetében. A szabályzatalkotást az 1868: X X X . t. c. értelmében H orvát-Szlavónország egészére a horvát országgyűlés gyakorolja a m agyar királlyal a horvát autonóm törvények form ájában. H orvátországnak tehát a törvényalkotás terén nin­ csen állami önállósága, vagyis külön állam isága, m ert a törvényalkotásnak csak egyik szerve autonóm , a m ásik szerve a m agyar állam feje, a koronás m agyar király. A horvát politikai nemzet csak annyit jelentett, hogy ebben a tartom ányban illetékes (ille­ tőségű) egyének politikailag részben külön vannak szervezve a m agyar állam on belül. H a úgy tetszik, külön politikai egységet alkotnak, de nem külön államot.^- Az 1868: X X X . t. c.-ben fog­ lalt egyezmény semmi esetre sem nem zetközi jellegű szerződés, hanem legföljebb az un. állam alkotó belső szerződések kategóriá­ jába tartozik. Ilyen volt a viszony például M agyarország és A usztria között a pragm atica sanctió és az 1867: X II. t. c. alap­ ján. A külön állam iság kérdése azon a m egkülönböztetésen for­ dul meg, mely szerint vannak állam szövetségek és szövetséges állam ok. Az állam i alakulatok közötti viszony tekintetében va­ lóban ez az alapfelosztás.’’^

A Z E Z E R É V E S M A G Y A R Á L L A M JE L V É N Y E L ZÁ SZ L Ó , C ÍM E R 1945 előtt, M agyarország színei, amelyek a zászlón vannak hosszában, vagyis egym ás alatt vízszintesen alkalm aztatnak: a pi­ ros, fehér, és zöld színek. Ezek a nemzeti színek az állam cím e­ rében előforduló színeknek felelnek meg. M agyarország ősi cí­ mere, az un. „kis cím er” , a következő képet m utatja: függőleges

vonallal két részre osztott pajzs, ennek jobboldalán, (a nézőre nézve baloldalon) nyolc vörös és fehérszínű csík (pólya), a bal­ oldalon pedig vörös m ezőben hárm as zöld halom , am elynek kö­ zépső, nyílt aranykoronás részéből kettős kereszt em elkedik ki.’^ A pajzs felett a m agyar szent korona, látható, a pajzsot jobbról, balról vagy angyalok tartják , vagy zöld ágdísz veszi körül. A ko­ ronán elgörbült kereszt. A nem zetiszínű zászlónak és a m ost kö­ rülírt cím ernek ünnepélyes alkalm akkor való használatát az 1848: X X L t. c. kötelezőnek előírja; erről szól még az 1898. évi 4642/B . M. sz. m iniszteri rendelet. Az ősi kis cím eren kívül a szent korona országainak volt egy közép (egyesített) cím ere is. A középpajzson M agyarország kis címere, am elyet H orvát-SzlavónDalm átország, Erdély, Bosznia és H ercegovina, valam int Fiume cím ere vesz k ö rü l.^ A z ebben a fejezetben foglaltakat azért tártam ily részletes­ séggel az olvasó elé, hogy valójában m ielőtt a további anyagra térnénk, teljességével tiszta képet kapjon az olvasó arról, hogy tu­ lajdonképpen nem csak négyzetkilom étereket és lakosságot rabol­ tak el tőlünk, hanem évezredre visszanyúló vérrel és karddal, m a­ gyar vérrel és karddal m egszerzett történelm i jogainktól fosztot­ tak meg bennünket 1920-ban T rianonban, m ajd 1947-ben Párizs­ ban. T ovábbá rám u tat ez a fejezet a rra a m egdönthetetlen tö rté­ nelmi tényre, mely megvilágítja viszonyunkat az itt felsorolt né­ pekhez. Vagyis am ikor azt m ondják rólunk, hogy ezer esztendőn át „elnyom tuk” ezeket a m agyar szent korona szerves részeit ké­ pező nemzetiségeket, akk o r ily hosszú „elnyom ás” után ezek a népek, képesek voltak saját anyanyelvükön, saját jellegzetes kul­ túrájukkal, 1920-ban állam alkotó elem ekké válni a mesterségesen összetákolt utódállam okban. M aga ez a fejezet bebizonyítja, hogy nemzetiségi politikánk a történelem ben példanélkül álló hum ánus politika volt. M agyar szem pontokat figyelembe véve n em zeti öngyilkosság volt. Ügyis m ondhatnám , hogy Trianon és Párizs előkészítését mi m agunk végeztük el, legalábbis őszintén bevallhatjuk, hogy a rra mégsem szám ítottunk, hogy azok akik nálunk m enedéket k aptak, hum ánus törvényeink védelm ében szaporodtak, gyarapodtak, élték a m a­ guk életét, ák k o r éppen ezek a népek lesznek azok, akik nemzeti sírunkat megássák.

JE G Y Z E T E K A Z ELSŐ F E JE Z E T H E Z

/.

2.

3.

M agyarország Közjoga, írta: Dr. T om csányi M óric, a buda­ pesti kir. magy. P ázm ány Péter Tudom ányegyetem en a m a­ gyar közjog és közigazgatási jog ny. r. tanára, a M . Tud. A kadém ia és a Felsőház tagja. (Kir. M agy. E gyetem i N y o m ­ da 1932). A magyar állam tulajdonában lévő vagyontárgyak (értékek) általában többfélék. Ilyenek: az állam kincstári ingatlanok (uradalm ak); az állam kincstár ingó vagyontárgyai; a k ö z­ igazgatásjogi alapon általános közhasználatra rendelt állami ingatlanok (közutak, középületek); a szintén állami tulajdont tévő, de speciális közjogi használatra rendelt vagyontárgyak; ilyen pl. az udvartartás közjogi intézm ényének céljára szol­ gáló, illetőleg a királynak, m int állam főnek, közvetlen hasz­ nálatára rendelt ingatlanok, am inő pl. a budai királyi palota, továbbá az ugyanilyen rendeltetésű s koronajószág elnevezés alatt ismert és a szent korona nevére telekkö n yvezett gödöl­ lői uradalom. A z udvari vagyon is állam i vagyon; a királyi udvar nem külön jogi szem ély; az udvar nem a tulajdonost, hanem csupán az állam vagyon rendeltetését jelzi. (Lásd Egyed István: Udvartartás és udvari vagyon c. m űve.) A z állami értékek közé szám íthatók továbbá a külön­ böző eszm ei javak (állami m onopólium ok). A z állam ingó vagyonához, m égpedig közjogi vonatkozású vagyonához tar­ toznak a közjogi alapon, befolyt állam i jövedelm ek (pl. adók). A z állam kincstár fiskális, m agánvagyona m ellett az állam nak egyéb, közjogi vonatkozású vagyontárgyait (érté­ keit) összefoglalóan: állami közvagyonnak lehet nevezni. M egjegyezzük végül, hogy állami ingatlant általában csak törvényhozási úton lehet elidegeníteni (1879: X X . t. c. U §. 1925. IX . t. c. 8 §j. Term észetesen ez m in d az 1945 előtti állapotokra vonatkozik. A ll ez az állam területén tartózkodó külföldiekre is, a kik nem tagjai (honpolgárai) az államnak. K ivételt csak a nem ­ zetkö zi jog értelm ében területenkívüliséget (exterritorialitás) élvezők képeznek, a k ik az állam területi felségjoga alól. bi­

4.

5.

6.

7.

8.

zonyos szem pontból, k i vannak véve. (ezt sem az oroszok sem R á k o siik nem tartották tiszteletben M agyarországon a negyvenes években, l. R o u l Wallenherg svéd diplom ata és m ások esetét. (Pl. N agy Im re és társai 1956.) 1945 után ezt használták jel az állam osítások jogi alapjául és még a m agánlakóházakat is állam osították. Vagyis tulaj­ donjoggal egyedül az állam bírt. Á m b á r az ország szó nem szabatos jogi m egjelölés és foga­ lom. A nyelvhasználat a külön állam ot nem a lkotó tarto­ m ányi kö zületeket is gyakran az ország m egjelöléssel illeti, így volt ez például H orvát-Szlavón-D alm átországot ille­ tőleg is. E z a kitétel szöges ellentétben van m in d két törvénycikkel, m elyek a trianoni m ajd a párizsi békeszerződéseket ratifikál­ ták. Vagyis ez azt jelenti gyakorlatilag, hogy lem ondani sem m iről nem lehet, az egyedül a szent korona joga lenne. A szent korona, igényeiről azonban soha nem m ond le. É p ­ pen ezért teljesen nélkülöz m inden jogi alapot a kom m unista korm ányok azon kijelentése, m ely szerint: M agyarországnak területi követelései nincsenek. H elyesebben meghatározva, a „M agyar N épköztársaságnak területi követelései nincsenek." A szent korona m ég m a is, 1975-ben am erikai őrizetben van, így a szent korona nevében egyetlen kom m unista hatalom, a szent korona jogairól le nem m ondhat. F igyelm eztetőül szolgál ez a kitétel azon emigráns körök felé is, akik az or­ szágcsonkítás lényét emigrációs éveik alatt agyonhallgatták, a kik hajlandók lennének m indenről lem ondani, csakhogy a N yugat előtt valahogy m agukat elfogadtassák. L em ondanunk sem m iről nem lehet, nem szabad, m ert jogi alapunk sincs erre! A zzal, hogy lírdélynek külön országgyűlése volt, nem vált m ég külön álam m á, hanem jogilag a magyar állam on belül csupán tartom ányi önállósághoz jutott. N em vált állammá azért, m ert az állam fői szerv Erdélyben is a m agyar király volt. H orvátországnak is volt országgyűlése s m égsem volt állam, hanem csak tartom ányi autonóm iával felruházott s a m agyar szent koronához tartozó közület. A sokat vitatott 1940-es délvidéki bevonulásunk teljes jogos­

ságát tám asztja alá ez a kitétel. A z t m ég eddig nem írták m eg sehol (kivéve: Justice fór H ungary 1920— 1970, 170. oldal), hogy a m agyarok a I I napos ném et— jugoszláv há­ ború elején be nem avatkoztak. Jugoszlávia szétesése után vonultak a m agyar csapatok a Bácskába. T örténelm i jogaink alapján bevonulhattunk volna Nándorfehérvárba (Belgrád) is, ha a trianoni békeszerződést érvénytelennek jelentettük volna ki. 9. A nyugati történészek és a köztudat azt tartják, hogy az első világháború kirobbanását ez a boszniai annexió váltotta ki. A valóság az, hogy az osztrák császár, aki szerencsétlensé­ günkre, (m ellékesen) m ég magyar király is volt, magyar tör­ ténelm i jogokra hivatkozva, a szent korona jogaival taka­ rózva akarta növelni birodalm át és befolyását, am i nem sikerült. A vesztett háború után tulajdonképpen a magyar szent koronát, azaz M agyarországot m o n d tá k k i éppen ezen az alapon „háborús bűnösnek" és erőszakolták ránk a tria­ noni békeszerződést. A usztria m ég Nyugat-M agyarország (Burgenland) egy részét is m egkapta, holott ez egyáltalán nem illette meg. Sajnos, sem a trianoni békeszerződés idején, sem azután, a m ai napig m ég nem lett felrázva a nyugati közvélem ény erről az óriási trianoni tévedésről a fentiek alapján. 10. Sajnos de a H absburgok a szent korona jogaira hivatkozva is terjeszkedtek. A bekebelezett területek, m int osztrák tar­ tom ányok gyarapították a H absburgokat. A nyugati kö zv é­ lem ény előtt a m agyar történelm i jogokra hivatkozva lega­ lizálták m agukat a Habsburgok. M ivel mi, azaz magyar történelm i jogok szolgáltatták az alapot, így a gyűlölet elle­ nünk, m agyarok ellen fordult, illetve irányult. Diplomáciai körökben a m agyar szent korona jogai szerepeltek, így azo­ nosítottak bennünket az osztrákokkal is. Ügy is neveztek bennünket, hogy „osztrák-m agyarok”. A z t a szom orú hely­ zetünket, am ely az 1867-es kiegyezés után volt, politikai rö­ vidlátásukban nem vették fontolóra, ez valahogy a háttérbe szorult és elfelejtették az 1848-as szabadságharcunk ellenére is. Nyugati diplom áciai körökben sajnos, nem ism ertettük kellőképpen valóságos helyzetünket és 1848 érvei lassan, az

11.

id ő k m úlásával a n em zetkö zi politikai és diplom ácia terén elhalványultak. H a kissé körülnézünk m a a diplom ácia ber­ keiben, h elyzetünk teljesen azonos. A nyugati sajtó m inden megnyilvánulásában úgy n yilatkozik rólunk, m in t a „kom ­ m unista M agyarország" a „szovjet-csatlós M agyarország” 1956-os szabadságharcunk ellenére is. Vagyis a sajtóban a tények úgy vannak tálalva m intha m i m agyarok a saját jó ­ szántunkból lettü n k volna „szovjet csatlósok" nem pedig a N yuga t jóváhagyásával, orosz erőszak következtében. N a ­ gyon kö nnyen előfordulhat, hogy egy esetleges újrarendezés során, újból „háborús b ű n ö sn ek" jog bélyegezni bennünket a N yugat, m ert „.izovjet-csatlósok" voltunk. E zt elkerülen­ dő, állandó jellegű idegénnyelvű felvilágosító m u n ká t kel­ lene fo lyta tn u n k nyugaton (lásd a Hungárián T urul Society kiadásában m egjelenő C R U S A D E R , J U S T IC E F Ó R H U N ­ G A R Y c. kiadványt). A m i a szent koronát illeti, nem lenne m eglepetés a szovjet diplom ácia részéről, hogy a szent k o ­ rona jogán győzné m eg a N yugatot a Balkánra, elsősorban Jugoszláviára tartott „jogos" igényéről. V alószínű ez áll a M agyar N épköztársaság szívós, a szent korona visszaadását sürgető követelései m ögött. A régi H orvátország csak B osznia-H ercegovinának Magyarország és A usztria részéről való megszállása (1878), m ajd annektálása (1908) által került vissza a szent koronához. Bosznia és Hercegovina, régi nevén R ám a, Dalmácia és a régi H orvátország k ö zé beékelve a középkorban M agyaror­ szág hűbéres országa volt, m ajd török uralom alá került. 1878-ban (berlini szerződés) A usztria és M agyarország m eg­ szállta, de a tö rö k szultán névleges szuverénitása m egm a­ radt. 1908-ban pedig a király, tekintettel azokra az ősi k ö ­ telékekre, m elyek dicső elődeit a m agyar trónon ezekhez az országokhoz fű zték, szuverén jogait Boszniára és H ercego­ vinára kiterjesztette. E k k o r szabadult fel a török uralom alól a szorosan vett régi B oszniával (R á m a ) együtt a régi H orvátország területe is, nem különben egy-két régi magyar végvári terület (például az ozorai bánság) s ez az országrész az ottani lakosokról együttesen a Bosznia-H ercegovina nevet kapta. ^

Bosznia-H ercegovinának M agyarországhoz és A usztriá­ hoz való viszonya azonban véglegesen az annexió után nem rendeztetett. A m agyar korona ősi jogán kétségkívül M a ­ gyarországhoz kellett volna e tartom ányt csatolni, de ez nem történt meg, hanem ideiglenesen továbbra is a közös p én z­ ügym inisztérium korm ányzása alatt maradt, úgyhogy e terü­ leten a két állam szuverenitása együttesen érvén yesü lt de a terület egyik állam alkotórészévé sem vált s polgárai sem magyar, sem osztrák honpolgárok nem voltak, hanem csak tartom ányi illetőségük volt. Lásd: K irályfi Á rpád: A bosnyák tartom ányi illetőség c. m űvét. 12. Lásd: K m e tty K ároly: A m agyar közjog tankönyve, ugyan­ csak M olnár K álm án: M agyar közjog, valam int Balogh A rthur: A m agyar államjog alaptanai és N agy Ernő: M a ­ gyarország közjoga c. m űveket. 13. Lásd: Concha G yőző: Politika c. m üvét. 14. A néphit szerint a fehér pólyák (csikók, szalagok) az ország négy folyam át (D una,Tisza, Dráva, Száva) jelzik, a vörös m ezőnek hármas dom bja pedig az ország három főhegysé­ gét (Tátra, Fátra, M átra) jelképezi. 15. A cím ereknek hivatalos, pontos leírását az 1915. évi 3970. M . E. szám ú rendelet tartalmazza, m ely az 1915. évi október 10-én kelt királyi elhatározás végrehajtásaként adatott ki. E z szól az állam pecsétről is. A z egyesített cím er használati díjáról az 1923: X X V I I . t. c. rendelkezik. A z állami nagy cím er pontos szabályozása az 1915. évi rendeletből hiány­ zik s az későbbre halasztatott. A z állam pecséteken a közép (egyesített) cím er szerepel és pedig ünnepélyesebb o km á ­ nyokon (pl. nem ességadom ányozó kiváltságlevélen) függő pecsét formájában. A közhatóságok cím erhasználatáról k ü ­ lön jogszabályok szólnak. (1848: X X L t. c.; 1907: X X V I I . t. c. 17. §, 351811925. B. M . rendelet.) *

*

*

Várm egyéinkkel kapcsolatban meg kell jegyeznünk az aláb­ biakat: A király és a megyeileg szervezett nem zet, vagyis a várm e­ gyék, ez a két tényező volt a régi alkotm ánynak k ét alapszerve

és később, különösen egyes H absburg királyok (I. L ipót) beol­ vasztási törekvéseivel szemben, a várm egyék (karok és rendek) voltak a m agyar állam önállóságának, alkotm ányának oltalmazói és a nem zeti jogfolytonosság védői, fenntartói. A király és a nem zet összeütközéseinek és az ezen összeüt­ közésekből folyó alkotm ányi küzdelm eknek a várm egye volt a va­ lóságos színtere és pedig azért, m ert a királyi rendeletek végrehaj­ tója, általános hatáskörénél fogva a vármegye volt és a részéről törvénytelennek tarto tt királyi rendeletekkel szem ben megillette az ellenállás joga is. továbbá, m ert politikai hatáskörénél fogva az utasítás követküldési intézm ény révén az országgyűlési kérdé­ sek is a követeket túlnyom ó szám ban küldő várm egyékben dőltek el. A törvényjavaslatok királyi „propositio” fo rm ájában a megyéknek küldettek el, o tt tárgyaltattak m eg és ez alapon ad ­ ták a várm egyék a kötelező utasítást a várm egyék követeinek. A megyei követek m ellett a többi követek; szabad kir. városok, sza­ bad területek, alsó papság, a királyi tábla, kisebbségben voltak. A várm egyéket az A ranybulla szerint, a fegyveres ellenállás joga is megillette, ezt azonban az 1687: IV. t. c. m egszüntette, de m ég m indig fennm aradt az un. passzív rezisztencia joga. Az al­ ispán, a megye első választott tisztviselőjévé csak a X V I. század­ ban lesz. K ároly R óbert idejében alakulnak meg a megyei tö r­ vényszékek. A várm egyék alkotm ányjogi szerepében 1848 hoz gyökeres változásokat. Jogtörténeti adatain k szerint, megyéinket I. István királyunk alapította királyi várszerkezetekből, gazdasági, hadügyi és az akkori viszonyoknak megfelelő igazgatási körze­ tekből. A k k o r m ég az eredetileg honfoglaló és szállásbirtokai­ kon élő nemesek, azaz nemzetségek, a várm egyékhez nem ta r­ toztak. A nem eseknek a kir. várm egyékbe való későbbi beszívódása következtében vált csak e szervezet hosszú, lassú fejlődés eredm ényeképp, a nemesi közösség önkorm ányzati közületévé.

Második fejezet V ájjon honnan is eredtek, miből eredtek az E uró pába költö­ zött magyarsággal kapcsolatos — (jóindulatúlag nézve) téves vagy az alaptalan rossz inform ációk? A z első találkozásokból, az első kapcsolatokból kialakult benyom ásokat írták fel a krónikások, melyekből a kései történetírók, politikusok és m inden m ás egyedek „táplálk o ztak ” . Ezekre az első benyom ásokra felépített un. „történelem ” m aradt az utókorra, mely m inden ellenünk irányuló gyűlölet kútforrása volt. Kétségtelen, hogy közöttünk, a m agyar­ ság között is voltak m indig és sajnos sokszor ak ad tak olyan m eg­ alkuvók vagy egyenesen árulók, akik nyugaton azzal igyekeztek m aguknak jó hírnevet és „dicsőséget” szerezni, hogy ezeket a koholt és tévhiteken alapuló „b orzalm akat” nem hogy megsem­ misíteni, cáfolni igyekeztek volna, hanem azokat m egerősítették, terjesztették. Sajnos a hivatalos m agyar hatalm ak sem sok súlyt fektettek a külföldi „p ro p ag an d ára” , így az évszázadok folyamán nyugaton, a tévhitek berögződtek, történelm i „tényékké” váltak. Az országon belül is olyan irányzatok uralkodtak, hogy a m agyar az műveletlen, barbár, általában intelligenciájának szintje nem éri el a nyugati átlagot. Évszázadokon, erőnek erejével nevelték be­ lénk azt a tudatot, hogy valójában csakis ak k o r váltunk em berré, nemzetté, am ikor az un. róm ai kereszténységet felvettük. Illetve „szent” királyaink történelm i „előrelátása” folytán ezt a római kereszténységet és annak „civilizációját” ránk erőszakolták. M ind a m ai napig elm aradt az Á rp ád k o r E uró p áján ak és az Á rpádkor m agyarságának, műveltségi viszonyainak a történelm i igaz fel­ m érése és összehasonlítása. V annak némi m agyar utalások erre, de ezt soha nem ism ertették ’, m ert a lekicsinyítés elméletével ez nem fért össze. Ezen a területen, nyugaton óriási anyag áll ren­ delkezésre, mely egy jó m agyar történész által m ég felkutatásra és kiadatásra vár. Az eddigi, általam felfedezett nyugati adatok alapján is, nyugodt lelkiism erettel állíthatom , hogy ez az átállás, vagyis a római kereszténységre való átállásunk az akkori időkben katasztrófális kulturális visszaeséssel járt. A m agyar lelkiségtől teljesen idegen, szolgaságon alapuló hűbéri társadalm i „ideálok”

ránk erőszakolása oly lelki zavart okozott a m agyarság gondol­ kodásában, jellem ében, m elyeket évszázadokon keresztül sem tu d ­ tunk m ind a m ai napig kiheverni. M ajdnem tizenegy évszázad után reánk erőszakoltak egy m ásik irányzatot, vagyis a szovjet „ k u ltú rá t” . Ez az átállás is m egzavart bennünket és a m a harm inc éve ebben a „rendszerben” élő m agyar lelkivilágát, érzé­ seit, gondolkodásm ódját megvizsgálva közelebbről, rájövünk, hogy egy teljesen új típusú em berrel van dolgunk, aki b á r a saját nyelvünkön szól hozzánk, mégis érezzük rajta, hogy valahol v a­ lam i különbség van közöttünk. K ülönösen az újabb generációnál tapasztalhatók ezen felfogásbeli óriási különbségek, m elyek sajnos nem ennek az újabb generációnak a javára, de k á rára m utatkoznak.2 Sajnos itt m inden szentim entalizm ust k i kell kapcsoljunk és nem az érzéseinket, hanem a valóságos helyzetet kell szemügyre vennünk, s a tapasztalatokat levonnunk. Jóllehet, hogy egyes jám ­ b o r és naív lelkekben a felháborodás lesz úrrá, de részemről csakis a történelm i tényeket, csakis a valóságot vagyok hajlan­ dó elfogadni még ak k o r is, ha esetleg az érzések — amelyeken úrrá kell, hogy legyünk, m ert szentim entális alapon nem tudunk tárgyilagos vizsgálatokat, történelm i vizsgálatokat tartani — , erő ­ sen különböznének is. Az A rpád k o ri és a közvetlen utána következő korszak „kalandozásait” úgy tan íto tták velünk a harm incas évek tájékán, hogy azok nem voltak mások, m int a m agyarnak szilaj jókedvé­ ben, harci kedvében, vállalkozó szellemének m egnyilvánulási fo r­ m ájaként végrehajtott „csínytevések” . H olott nyugaton erről úgy írnak, hogy például a ném etség közötti széthúzó állapotokat a m agyaroknak köszönhették, akik hol ezeket, hol azokat bujtották fel a másik ellen és m egakadályozták a Nagy K ároly utáni szét­ esett ném etek egységes birodalm ának a kialakulását. M aga ez a tény, közelebbről megvizsgálva egy olyan széleskörű és alapos, egész E u ró p ára kiterjedő külpolitikának a m egnyilvánulását bizo­ nyítja, mely egyáltalán nem m agyarázható, egy „intelligenciájában elm aradott” , „b a rb á r” népség kalandokra éhes m egnyilvánulásá­ val. H a a nagyobbm érelű kalandozásokat történeti sorrendben vizsgáljuk, rádöbbenünk, hogy a h adjáratok m indig abba az irányba összpontosultak, ahol valam ilyen ném et tartom ányi egy­ ségnek a kialakulása m egkezdődött. H a valaki veszi azt a fárad-

Ságot, hogy a ném etek történelm ét áttanulmányozza, ráébred a fentiek igazságára, ha figyelemmel kiséri az alábbi adatokat és összehasonlítja azokat: 899 a lom bardiai h ad járat és a brentai győzelem, 902— 906 M orvaországi hadjárat, 910 a R ajn a vidéki hadjárat, 912 Frank-földi „kalandozások” , 917 Basel elfoglalása, 918 B rém a ostrom a, 925 H ad járat D él-Itáliába az A lpokon át,'"* 925 ugyancsak ebben az évben a m agyarok kiju tnak az A t­ lanti óceánig! 926 St. G allen-i „k alan d ” , 933 M erseburg-i „vereség” (?) 937 Sváb és F ran k h ad járat Rheimsig, 943 háború a spanyolországi arabokkal (átkeltek a Pirreneusokon) 947 újabb Itália-i h ad járat egészen O trantóig, 951 ism ét egy északolaszországi hadjárat, 951 ugyancsak h ad járat R hone és a Loire vidékére, 954 háború sváb és lotharingiai szövetségben Burgundia és Belgium ellen, 955 árulás következtében az A ugsburg-i vereség. A történelm i hűség kedvéért meg kell em lítenem itt, hogy Liuprand, C rem ona érseke, „L iber de R ebus Gestis O ttonis” (O t tó császár tettei) című krónikájában m egemlékezik erről az Augs burg-i csatáról. Mivel ebben a korban élt, így m int „ko rtárs” elfogadható lehet a véleménye, különösen akkor, am ikor Liup rand L om b ard lévén, egyform án gyűlölte R ó m át és a ném eteket így nem vádolható elfogultsággal R óm a és a ném et oldal javára A zt írja L iuprand: „O ttó 955. augusztus 10-én m érte össze erejét a keletről bejövő „hu n o k k al” (megjegyzendő itt az is, hogy abban az időben azonosítottak bennünket a hunokkal és a k ró ­ nikákban hol hunokról, hol avarokról, hol meg m agyarokról b e­ szélnek, de végeredményben, valójában a m agyarok tetteiről van szó). L iuprand írja, „— a hunok szám a olyan nagy volt. hogy

az útjukba eső folyók vizét a lovaik szárazra itták és am erre el­ haladtak, a városokat a lovaik patáival rúgatták ro m o kká” . (M ás forrásból kiderül, hogy ez a rettentő nagy létszám a m agyar sere­ gekbe sorolt idegeneket is magába) foglalta.) Ebben a csatában — L iuprand írja — „tízezerszám m aradtak a csatatéren a ném et hullák, a hunokét viszont nem szám olta meg senki, de veszteségük óriási volt,,. — „Ezzel a csatanyeréssel Ottó császár biztosította a ném etek keleti vidékeinek a biztonságát, m ert a hunok visszafordultak keleti végeikhez.,, A z eddigi történelem ism ereteink szerint ez az A ugsburg-i ve­ reség volt az, amely a m agyarság nyugati politikájában erős vál­ tozásokat hozott és ez a „retten tő ” vereség késztette őseinket a kereszténység felvételére, a ném etekkel való teljes jóviszony kia­ lakítására. E bben csak az a m egdöbbentő, hogy 961-ben, vagyis hat évvel ezután a „rettentő nagy vereség” után, a pápa csnk egyetlen katonai erőt lát E urópában, mely m egtudná szabadítani az általa hat évvel ezelőtt ném et— róm ai császárrá koronázott O ttó uralm ától és azok a hunok, vagyis a magyarság. 961-ben O ttó császár elfogja X II. János pápa két követét és a pápához írt szem rehányó levelében írja; „nem hinnénk a rém hírnek és pletykáknak, ha csak nem látnánk Péter utódjának pecsétjét és saját kezeírását azon a levélen am i a kezünkbe került a két kö­ vet által, mely szerint a h unokat kívánja ismét vesztünkre fel­ hozni és azokkal szövetségre lépni ellenünk,,. T ehát, ha őseink Augsburg-nál oly „rettentő ” vereséget szenvedtek a ném etektől, igen nagy csoda kellet, hogy történjen ahhoz, hogy hat esztendő leforgása alatt ezt úgy kiheverjék, hogy a pápa csak bennük látja az egyetlen erőt. mely O ltó uralm ától m egtudná szabadítani. S ugyanakkor ezen vereség ellenére, O ttó császár még mindig ret­ teg, az általa állítólag h at évvel előbb „tönkrevert” hunoktól. Ez a „történelm i fordulópont” ennek következtében igen alapos és részletes tanulm ányozást kíván, hogy valójában mi is volt az igazság az Augsburg-i vereség körül? Ugyanezen időszakok alatt számos keleti h ad járato t is ve­ zettek őseink B ulgáriába, Bizáncba, G örögországba és a Balkán számos m ás vidékeire.''’ Itt inkább csakis a nyugati nagyobbszabású „kalandozásokra” akartam kitérni, melyekről a távolságokat m érve azonnal látszik,

hogy azok nem kis portyázó csoportok voltak, hanem kom olyan felszerelt hadseregek. De hogy is tudta volna egy kis „rablócso­ p o rt” végigverekedni m agát az akkor m ár „m űvelt és civilizált” E urópán, ki egész az A tlanti óceánig, ha nem lett volna egy ko­ m olyan szervezett és felszerelt hadsereg, alaposan kitervelt és előre m eghatározott katonai feladatokkal, melyek m ögött elsősor­ ban politikai célkitűzések voltak. M iután E urópa m egism erte fegyvereiket, katonai képességei­ ket, akkor az Augsburg-i „vereség” hatására változtattak csak ezen a külpolitikán, mely az erőre alapozódott és tértek át az akkori idők „békés egymás m ellett élésének” a politikájára.** Ez az időszak, a „kalandozások k o ra ” volt az, mely a nyu­ gati krónikások által m egírt rosszhírünket m egalapozta, m egtar­ totta évszázadokra és ellenünk a gyűlölet m agvait elvetette. De nézzük meg m it ír ezekről az időszakokról, ül. a honfoglaláskor] E urópáról és a m agyarságról H orváth M ihály 1844-ben. „M időn a m agyarok a Fekete-tenger melléki székeiket 890 táján odahagyván, m ostani hazájukban ütötték fel táborukat, ak ­ kor m ár széttagolva volt Nagy Károly roppant birodalm a. A z ő nagy szelleme egyikre sem örökült át utódjai közül; s az általa alakított császárság a verduni szerződés szerint m ár 843-ban h á­ rom fő részre osztatott: Ném et, Franczia és O laszországra. Ezen kívül E uró p a nevezetesebb tartom ányai voltak: Angol és Spa­ nyolország, a tót állodalm ak, a nemrég ism ertetni kezdett Scandinávia és Oroszország. Keleten csak az egy G örög birodalom érdemel említést. Ezek közül a három első és a keleti császárság valának a fő alakok; s azok határozzák meg E u ró p a akkori m ű­ veltségének jellemét. Ezen jellem, általában véve némileg m ár ezen országok kül­ sején is észlelhető. A m agas kősziklákról egekbe nyúló őrtornyok, a m ost békés, szorgalm as falvakkal rakott, vagy zöldelő szőlők­ kel koszorúzott hegyek és dom bokon vad m agányban em elkedő kolostorok, erősségek, kom oly várak; a sík földön mérget párolgó terjedelm es m ocsarak, ingoványok, rengeteg erdők, pusztaság a legkiesebb völgyekben s partm ellékeken, — ezek általános jellem ­ vonásai am a korszak műveltségének. Tanúi ezek egy kom or elvadult kornak, melyből a nem esebb szám űzetett; tanúi a harczi zajjal, s a szilaj erőszak, önkény és

anarchia m indennem ű nyom oraival m egtelt időnek, melyben a hatalm as nem ismert kívánataiban s tétem ényeiben más vezetőt, m int féktelen önszeretetét, és nem volt egyéb biztosítása aziránt, mihez jogot tartott, m int kardja éle, várának erős falai s hadi szolgáinak csoportjai; m elyben a belharczok nyom ora s a szol­ gaság vasigája a m űszorgalm at, kereskedést, tudom ányokat, — szóval a szorgalom és m űveltség m inden ágait lehervasztá.

F R A N C Z IA — N É M E T - ÉS O L A S Z O R S Z Á G P O L G Á R I ÉS E R K Ö L C S I M Ű V E L T S É G E

Azon országokban, m elyek a nyugati birodalom rom jaiból ke­ letkeztek, m indenütt hűbéri rendszerre alapíttatott a polgári al­ kotm ány; s ez volt azon középpont, mely körül forgott az orszá­ gok m inden polgári, erkölcsi állapota. Ezen rendszer terjedelm é­ ből, különféle változásaiból, s az országok m inden ereibe szétága­ zó hatásából határozhatni meg leginkább a népek akkori m űvelt­ ségének fokait. M ert nem csak az országok politikai állapotjára, törvényeire, intézeteire, hanem még a népek gondolkodásm ódjára, erkölcseire sőt vallására is hatalm as volt a hűbéri rendszer be­ folyása. — Igazságos ügye pártolását hol találhatta volna föl az el nyom ott? M aga a császár is rettegett korm ányzóitól. Ö is a feudál arisztokratia bilincsei közé szorult, s hasztalan törekedett új capitularok (törvények) alkotása által a birodalom állap o tját javítani: erőtlen kezek tárták a korm ányt, s képtelenek előm ozdítani a gátokat, melyek nem ritkán éppen azon nagyok vettek erőlkö­ déseinek ellenébe, kik az új törvények alkotásában is vettek részt. E nnek következtében pedig m i egyebet tehetett a szegény szabad, m int lem ondani függetlenségéről, mely m iatt annyi izettlenségek és sérelm eknek volt kitéve, és személyét vagy magánaV a korm ányzónak, vagy valam ely egyházi intézetnek s egyéb hp talm asnak pártfogásába, b irto k át pedig, m int hűbéri javat, delme alá ajánlani, hogy azt azután jobbágyi függőségben, szf* mélyes szolgálatokkal és adókkal terhelten vegye vissza. A fran cziáknál annyira divatba jö tt ez, hogy közm ondásképp hangzott: „nulle térre sans seigneur” . M inek következtében, ha kerülete h a ­

tárain szabad földre talált a korm ányzó, azt vagy elfoglalta, m int úrtalant, vagy birtokosát annak felajánlására kényszerítette. — Ezen hűbéri aristocratia m ellett lehetetlen volt a fejedel­ m eknek kellő hatalom ra vergődniök. A tartom ányi korm ányzók, herczegek, grófok, m iután tisztségeik örökithetőkké váltak, teljes hatalom m al, a királytól csaknem egészen függetlenül, bírták ta r­ tom ányaikat; minél inkább növekedett pedig ezek hatalm a, annál csekélyebb lön a fejedelemé. A nem zeti had szétoszlása követ­ keztében a fejedelem vasalljainak (vazallusoknak) segédelme nél­ kül háború t nem viselhetvén, a külbátorságot önereje által nem tarth atta fenn. — K ülönösen N ém etországban, m indam ellett is, hogy a hűbéri rendszer még nem gyökeredzett, m int a frankoknál, az is okozta a fejedelm i hatalom gyöngeségét, hogy a király választá­ sában Nagy Károly háza mellőztetett. Mivel itt a különféle nem ­ zetségek — például; szászok, thuringiak, frankok, bajorok, svá­ bok stb. — székeik szerint is elkülönözvék, egymás ellen régi gyűlölséggel viseltetének: közülök egyik sem szívesen hódolt a m ás nemzetségből szárm azott királynak; s azért a szabad b irto ­ kosok is, kiknek szám a itt sokkal nagyobb volt m int a francziáknál, inkább szítottak a saját nemzetségükből való korm ányzók­ hoz, herczegekhez, grófokhoz, m int a királyhoz. M inek az lett volna bizonyos következm énye, hogy a ném etek ismét annyi ki­ sebb állodalm akra oszolnak, m int m ielőtt a frank királyok által egy testté alakíttattak, ha őket ezen lépéstől a szomszéd m agya­ roktól való félelem nem tiltja el. A zonban néhány királyok, kik szebb fejedelmi tulajdonokat és személyes erő t gazdagsággal p á ­ rosulva vittek föl a trónra, m int pl. a szász nemzetségből való H enrik és I. O ttó, nem csak a nem eseket szorították korlátok kö­ zé, hanem a külön nem zetiségeket is szorosabban egyesítették egymással.® — A nem zetre nézve legártalm asabb s a nagyobb részt bol­ dogságának és m űveltségének m inden forrásait elnyom ó követ­ kezménye volt a hűbéri rendszernek azon viszony, mely az úri és alsóbb osztály közt létezett. A m az, m int láttuk, zabolátlan füg­ getlenségre em elkedett; emez pedig, mely a közép vagy tulajdon­ képpeni polgári osztályt alkotta, elnyom atott, szolgaságba dönte­

tett. Ezen középosztály — valam int annak bölcsői is, a városok, a hűbéri rendszerrel semmi m ódon sem férhet meg; s azért csak ott tengődött az meg. ahol a rendszer súlya kevésbé nehezedett a nemzetre. — A király iránti viseletében féktelenséghez szokván, és főurasági hatalom által k o rláto k közé nem szoríttatván, súlyos iga a latt tartá a népet. Ezen iga a latt sanyarogtak pedig nem csak azok, akik eredetiképpen még szabadság alatt is rabszolgák voltak, hanem m indazok is, akik a hűbérrendszer elfajzása által fosztat­ tak m eg szabadságoktól; egyáltalján szolga volt m inden, ki az úri osztályhoz nem tartozott. — A m enekvésre pedig ezen vas iga alól út sehol sem nyílt: a hűbéri rendszerrel egyaránt járó ököljog és a törvényszékek megvetése vagy kijátszása még rem ényét is elfojtá a segélynek; a hatalm as úr úgy ak arta, s a szegény védtelen jobbágy kénytelen volt n yakát az önkény igája alá hajtani. Az urak féktelen kevélysége és haszonvágya nem csak polgári, hanem nagyrészint még term észeti jogaiktól is m egfosztá a szerencsétlen jobbágyokat: nagy részök dolog s nem em ber gyanánt tekintetett, s m int akárm ely m ás állat urának tökéletes tulajdona volt. Mi pedig ezen kebellázító, az em beriség legszentebb jogaiban szilajul gázoló m éltatlanságot az u tálat legmélyebb fokáig süllyeszté. volt az, hogy ezen em beri jogaiból kivetkeztetett köznép m indam ellett is státust tőn, a nem zet egyik részét képezte; ők eredetileg a nem ­ zet polgárai valának, polgári jogokkal bírók és polgári kötelessé­ geket végzők, de a szabadság száműzése után egy hatalm as osz­ tály által eltiporva, — nyugati páriákká lettenek. Az úrnak tökéletes hatalm a volt jobbágyai s szolgáinak élete fölött; annak kénye szerint a legcsekélyebb vétekért is kegyetlen büntetés alá vettetének sőt m ég a gyanú m iatt is kin p adra vonatá­ nak a boldogtalanok. M egfosztották még az életpárnak szabadon választása jogától is; uraik kénye adta azt nekik, s akkor is nem szentesített házasságban, m egáldva egyházi szertartások szerint® hanem csak állati párosulásban nem zették gyerm ekeiket, a m ago­ kéhoz hasonló nyom orúságra jutandókat. A nem zetnek alacsonyabb és szám osabb osztálya is m éltatla­ nul letiportatván, a fejedelem h atalm a csaknem egészen megsemm isítettett; a nem zet m aga szám talan, külön s külön érdekeknek hódoló részekre tagoltatott szét a hűbéri rendszer által; csodaaztán, ha a m inden életerőtől m egfosztott országok oly igen cse­

kély hatalm at fejthettek ki külviszonyaikra nézve? A nem zet ereje sem m iképp sem volt egyensúlyban annak tömegével, s az erkölcsi erő hiánya m iatt a fizikai hatás sem em elkedett jelentékenységre. A vadászat a béke időkben csaknem egyedüli foglalatossága volt a nem eseknek nem csak időtöltésül, hanem egyszersmind íiz élelem keresés egyik nevezetes ágául is szolgált. N ém et és F ra n ­ ciaország éjszakibb vidékein a földmívelés csak azon tárgyakra szoríttatott, melyek az em berek és háziállatok táplálékára elmúlhatalanul szükségesek voltak; itt a fényűzés még a nem esek közt is m ajdnem ism eretlen vala. A drágább s finom abb házibútor legfellebb egy ezüst serlegből, vagy arany billikom ból s m ás ily nem űkből állott m iket őseik a róm aiaktól m artalékul nyertek. Itt a szorgalom ról és m űvészetekről igen keveset tu d tak s a m es­ terségek közül is leginkább csak azok divatoztak, m elyek a test szükséges mezét, hadi szereket, s az igen egyszerű házi bútorokat készítették.ii — Igaz ugyan, hogy a kereskedés általában véve még m indenütt csekély volt, s a vadság annyira elhatalm ozott, hogy még O laszországban is, mely E u ró p a kertje vala, rengeteg erdők, terjedelm es m ocsárok elég sűrűn találtattak. A nyugoti országokban pedig nagyterjedelm ű vidékek pusztán, parlagon h a ­ gyattak; s általában a szorgalom m inden ágai annyira ellankad­ tak, hogy egy m eddő esztendő, vagy váratlan h ad járat éhséget hagyott nyom ába. T öbb vidéken pedig még nagyobb akadályok­ kal kellett küzdenie a kereskedésnek, főképp a szárazföldinek. A várostalan tartom ányokban nem talált a v ándor megszálló helye­ ket, tanyák at 12; az utakon rablók csoportonként kalandoztak és sok nemes, várát csak azért lakta, hogy onnét, m int karvaly az apróbb szárnyasokra, annál sükeresebben intézhesse lecsapásait. V éteknek sem tartott az utazót kirabolni i®, — gyakran még a birák is rablókká vagy orgazdákká aljasodtak. Sokkal alacsonyabb fokon álltak m ég a m űvészetek és tu d o ­ m ányok, m int a kereskedés: m ár e k ornak közönségesen divatozó neve is jelenti, m iképp azok csaknem egészen eltűntek a nyugoti Európából.i^ A szelíd m úzsák nem férhettek m eg a hűbéri zsar­ noksággal, az ököljog véres szellemével s a m inden részről nyo­ m asztó ínséggel. — A nemesség csak a testi erő t és vitézséget — mely egyedül vala képes szerezni külső bátorságot — becsülvén és tartván m agához egyedül illő jelenségnek, m egvetette a szelíd

tudom ányt és m űvészetet. Az annyira elnyom ott jobbágy pedig m iképp szerethette volna m eg mély nyom orúságában az emberiség e nem esebb szülötteit? A tudatlanság annyira eláradott, hogy a legnagyobb, leggazdagabb nem esek közt is igen kevesen értettek az íráshoz, néhány fejedelm ek is csak vénségökben tanulták meg azt. A papságnak pedig, mely mégis a m űveltebb osztályt alkotá, nagy tudatlanságát eléggé bizonyítja az, hogy fölszentelés, vagy kerületi vizsgálatok alkalm ával közönséges volt a kérdés: T u d ­ já k e az Evangélium ot és a Leczkét olvasni s ném ikép lefordítani vagy m agyarázni?!^ A hűbéri szolgaságnak és csaknem szüntelen belcsatáknak e véres k o ra nem terem thetett szelídebb, nem esebb erkölcsöket. — D e bizonyos is, hogy m inden nemzet, m időn a m űveltség ben m agasabbra m ég nem em elkedett, vallására is rányom ja sa­ já t erkölcseinek és lelkületének bélyegét úgyannyira, hogy a val­ lás gyakorlati alakjáról biztosan lehet következtetést vonni a nép­ nek, am ely azt tulajdonának vallja, jellemére, szellemi és erkölcsi műveltségére. — A tudatlanság s annak gyerm eke a babonahit, m inden osztályokra kiterjeszté regényes szárnyait; az em berek nagyobb része nem fogta fel hitének egyszerű és tiszta — a k e­ resztény erkölcsöknek — de annál m agasabb szellemét. Sőt a babonahit ném ely vallásos, tiszta tanokat, am ikhez fejlettebb ész szükségeltetik, az egész hit tisztaságára kártékonyán h ato tt vissza. A babonahit sok erkölcsi tant m egrontott, m eghom ályosított; és a vallás tiszta szellemével ellenkező szokásokat és szertartásokat nemzett, am elyike nem csak elképesztő, hanem b o tránkoztató is volt. Ilyenek valának pl. a legszentebb dolgokat gúnyoló és szentségtelenítő szam arak és bolondok ünnepei, a csaknem istenitésig kicsapongó tisztelete a szentek képeinek és ham vainak (a m agya­ rok voltak bálványim ádók?) ereklyék vadászata, és a semmi okoskodás által meg nem rendíthető ábránd azoknak rendkívüli erejében; az ostorozok, szemtelen durva szokásai, szertartásai és erkölcsei, a szent földre gyakran fontos kötelességek elm ulasztá­ sával intézett zarándoklatok, s am a képtelen visszaélés, mely sze­ rint az áhitatosság vállalata a zarándoklat egy m ás m egbízottnak vagy bérlettnek utaztatásává fajult. G yakran az is, am i m agában szent, boldogító vala, előítéletes visszaélés, babonás túlságok által kártékonnyá aljasíttatott.

— M ennyire elhatalm azott e babonahit s m ennyire megfertőztette a vallás tiszta szellemét, kiviláglik azon törvényekből is. melyek a forrásoknál, szirteknél s a ligetekben divatozó áldoza­ tok, jóslatok, stb. ellen hozattak, (tehát ezeket a szokásokat nyu­ gatról hozták be a „pogány” m agyarok közé a róm ai keresztény­ séggel és a m eghonosodott szokások ellen m ár a hűbéri M agyarországon hozták a róm ai katholikus királyaink is az idevonatkozó tiltó törvényeket, nyugati m intára. E zt úgy tan íto tta az eddigi tö r­ ténettanítás, hogy a pogány m agyarok szokásai voltak, a pogány m agyarok források közelébeni áldozatára, mely egészen m ás volt m int ez, az Á rpád-kori m agyarok vallásának tárgyalásával viszszatérünk). V akhit a legm indennapibb dolgokban regélt csodáknak s term észetfeletti erőknek, m elyek közvetlen h alának s jót vagy rosszat árasztanának az em berekre, még a m agasabb osztályban is közönséges vala. H a valam ely természetes ugyan, de titkos okú, — m inő azon tudatlan korban szám talan volt, — ritkább eset fo r­ dult elő, az tüstént vagy sátánnak, vagy boszorkánynak, vagy a m egholtak leikeinek tulajdonittatott, a szerint a m int az eset jó vagy rossz hatású s következm ényű volt az em berekre. E képp a szörnyű tudatlanság s a tőle elm aradhatatlan babonahit meghom ályositá a legfőbb lény ism eretét, képtelen eszm éket terjesztett a világ igazgatása s a gondviselés felől. S hol a léleknek értelm en alapuló s meggyőződésében bizakodó ereje s szilárdsága hiányzik: ott a szellem annyival bizonyosabb m artaléka a babonahitnek és csalásnak mennyivel kisebb biztosságot, kevesebb jogot, szűkebb öröm et nyújt a földi élet s a polgári társaság. M árpedig m int fen­ tebb láttuk, a kérdéses országok népeinek nagyobb része szánan­ dó nyom orúságba süllyedt, s öröm et szolgaságának súlya alatt nem ismert, m egfosztva lévén oly jogoktól is, m elyeket az emberi term észet s m éltóság ad, s m elyeknek biztosítása a polgári társa­ ság legfőbb czélja és tisztje. M ásrészről a vallás szolgái sem m enthetők fel m inden vád­ tól. A nép nem hallott oktatást az em beri m éltóságról s köteles­ ségeiről szóló, mely szerint a terem tőtől nyert erejét czélszerűleg használni m egtanulta volna. A nyilvános tanítások többnyire a néptől irányzatukban föl nem fogott külső szertartások gyakor­ latára, vagy az egyházi szolgák iránti adakozásra — mi által a haragos és m egengeszteltetni m ondatott — vagy a világtól való

elvonulásra, a test sanyargatására stb. irányzó buzdításokból állot­ tak. S ezután csoda-e, ha a nép, a vallás lényegét nem ismervén, szellemét föl nem fogván, a valódi erényt, a szertartások s külső­ ségekhez való ragaszkodással cserélte fel. Csoda-e, hogy a nép sem Istenről s a világ igazgatásáról, sem a term észeti esem ények­ ről fölvilágosító ism eretekkel ellátva nem lévén, a legközönsége­ sebb eseteket is term észetfölötti erők m űvének hitte, m ihelyt azoknak oka értelm ének szűk körén túl vala keresendő? M ennyi túlságokat, m ennyi képtelen szokásokat csúsztatott be a magános életbe ezen uralkodó csoda és babonahit, nem szükséges előszá­ molni. — A hatalom viselőknél m ár akkor is divatozott azon álnok politika, mely szavát a körülm ények szerint ad ja és veszi vissza, s m elynek hűségét semmi szerződés, sem mi eskü szilárddá nem teheti. A nemesség itt — kevés kivétellel — tolvaj czéh; a nőnem a kaczérság és szemtelenség példányképe vala. H a pedig a nem esebb családoknál is ily hibás, ily szertelen nevelést talá­ lunk, m inő lehetett még a szegény jobbágy szolga gyermekeié, kik anyjok kebeléből, szüleik szom orú sorsát örökölve, szolgaság­ b a vettettek! E nnek igája s uraiknak velők alacsony, em bertelen bánásm ódja m iképp nem v adította s vetkeztette volna ki őket még gyerm eki éveikben m inden nem esebb érzetből, m iután m ás rész­ ről legfőlebb egy igen csekély vallásos oktatás — ez is b ab onák­ kal fertőzve — végezte be nevelésüket.” G ondolom , az olvasó előtt kialakult a leírtak alapján, hogy valójában, hogy is nézett ki a „civilizáltnak” m ondott és velünk évszázadok alatt el is hitelt, E urópa a IX . század vége felé, ahova honfoglaló őseink a K árpát-m edence újraelfoglalásával beteleped­ tek. A kulturális, a társadalm i állapotok, vallási és erkölcsi szín­ vonal összehasonlítása szem pontjából, nézzük m eg m it ír H orváth M ihály A nonym us!" hagyatéka alapján, honfoglaló őseinkről.

„A Z E U R Ó P Á B A K Ö L T Ö Z K Ö D Ő M A G Y A R O K PO LG Á RI S ERKÖLCSI M Ű V ELTSÉG E” „A zon nagy népvándorlatban, mely a negyedik század köze­ pétől kezdve rajonként szállitá a népeket Ázsiából E urópába, a m agyar nép volt az utolsó, m ely m agának állandó hazát szerzett

E urópában. M inő politikai s erkölcsi állapotban volt e nép Á zsiá­ ban, — a külföldi írók eziránt kevés ad ato t nyújthatnak. A honi írók tudósításai pedig csak a hagyom ányos ősregét, (ez hova lett? m ikor veszett el? kik pusztították el?) foglalják m agokban, m e­ lyekben a történetileg igazat a m eséktől külön választani alig le­ het. Itt legyen elég megjegyezni, hogy népi hagyom ányaink e nép bölcsőjét a Fekete és Azóvi tengertől s az ebbe szakadó D on fo­ lyam tól környezett tartom ányba helyezik. Szerintök a nép sok ideig pásztorkodó, békés egyszerűségében boldog s megelégedett volt azon javakkal, m elyeket a dús növényzetű haza földje s nagyszámú m arhacsordáik s nyájaik nyújtottak. U tóbb azonban több népekkel ellenséges viszonyokba keveredvén, nem csak egy­ szerű, békés erkölcseiket harcziasan zordonokká, változtatták, h a ­ nem ősi hazájokből is kivándoroltak, míg végre számos viszontag­ ság után a K árp áto k völgyébe érkeztek és új hazájokban állan­ dóan m egtelepedtek. (H orváth M ihály itt megjegyzi a következőket: adatait A n o ­ nymus: Belaea Regis N otar. Cap. I. könyve valam int Kézay’*; C hronicon H ungaror-ból vette.) „A z eképp beköltözött m agyar nép m űveltségét igen különbözőleg festik a külföldi írók; eltérnek ő k nem csak a honiaktól, hanem egymástól is számos részletekben. Itt tehát csak a józan kritika fogja eldönteni a hom ályos kérdést, — m ert hitelt nem lehet adnunk föltétlenül nekik. V alam int szenvedély híresztelé és íratá, m int nem csak néhány egykorú, hanem újabb ném et író (a X IX . szd.-ban) is m ond, hogy a m agyarok m inden más népek­ nél vadabbak, alakjok útálatos, arczok m ajdnem m inden emberi form ából kivetkezett, szivökben m inden em beribb érzés el volt fojtva, hogy háborúikban iszonyúan kegyetlenek lévén, leölt el­ lenségeiket, különösen szivöket, m int kedves falatokat ették s vé­ reket itták: szintúgy részrehajlás szava az (de vájjon ki vagy m i­ lyen „rész" lehetett az kinek érdekei ezt kivánták?) s mi az a k ­ kori m agyarok m űveltségét oly magas fokra emeli, m inőre am az csak egy p á r század után juthatott. A zért ugyan éppen nem pirul­ hatunk, hogy eleink m időn E uró p áb a jöttek, — azok m űveltsé­ gével — nem bírtak, s ha ezt állítjuk is, honunk iránti hálátlan­ ságról egy józan által sem fogunk vádoltatni.” H itvány nem es az,

— m int Engelis helyesen jegyzi m eg — ki Őseinek képein és tettein kívül sem m i m ásban nem helyezi dicsőségét.” (H orváth M ihály a jegyzeteiben keserűséggel írja, hogy még olyan korabeli írók is, m int J. F. Schnellernek 1829— 1833-ban D resdában m egjelent „Die G eschichte U ngarns” c. m űvében azt írja, hogy a m agyarok az ellenségeik m eleg vérét itták. Figyel­ m eztet további jegyzeteiben, hogy: M időn ném et írókat és ta­ núkat hallunk, nem kell m egfeledkeznünk arról, hogy e nem zet­ nek (m árm int a ném etnek) eredeti tulajdonságai közé tartozik, megvetni, gyűlölni, gáncsolni, m indent, am i hozzájuk nem hason­ lít. M eg kell em lékeznünk arról is, hogy a ném etek nem ok nél­ kül viseltettek gyűlölséggel a m agyarok iránt, kik kalandjaikon annyiszor elpusztították hazájokat, s hogy íróik bár egykorúak, nem is ösm erhették jól az ellenséget, ki előtt m ár jöttének puszta hitére is messze elfutottak. S hogy Engel ezen állításai nem puszta gyanakodások, m eggyőződhetik m indenki, aki Regino m agyarjait összehasonlítja Justinus parthusival, vessük össze például Regino-t anno dom ini 889.-ben Justinussal a „história Trogi Pom peji” s látni fogjuk, hogy am it Justinus a parthusokról ír, azt Regino igen gyakran szóról szóra leírja s ruházza á t a m agyarokra.) „H ogy a m agyarok az eredeti vadságokból m ár régen kigá­ zoltak és szellem ök kifejtve is vala am időn P annóniát elfoglalták, az alábbi érintendő polgári alkotm ány, hadirendszer, stb. kivűl bizonyítja m aga vándorlásuk is. Ő k lakjokat részint ismeretes, részint ism eretlen okokból indíttatva, többször változtntták. L ehe­ tetlen pedig, hogy az ily költözködésnek tetem es behatása ne lenne a nép m inden oldali állapotjára. A kivándorlással a régi hon h a­ tárai közül m egszűnik vezetéke az eddigi csupa szokásos, gépies életnek; s ennek változatával megszűnni kell a tettleges jelenhez s m egszokotthoz való ragaszkodásnak is. A z új körülm ények szokatlansága gondolkodásra, a tárgyak és esem ények minőségének és okainak vizsgálatára kényszerít; s eképp fejlődik ki az addig fél öntudat, mely kifejlésnek ism ét elm aradhatatlan következm é­ nye a szabadság érzete és szeretete. H ol pedig ez m ár kifejlett, ott a természeti erők és képességek is ébren vannak és m űköd­ nek. T ehát a vándorlásokból s az annyira kedvelt hadi kalandok­ ból is kitetszik, hogy a m agyar nép nem élt m ár egy öntudatnél­ küli, szellemileg h o lt életet, mely a m egszokott m indennapiságon

fölülem elkedni nem merészel; kiviláglik, hogy benne van a sza­ badság szelleme, s ifjú erejének érzete. Ö nérzettel és kom oly meg­ fontolással, m int olyan em berek kiknek a gondolkodás m ár nem pokolkín, fogtak fel m inden esetet, de szándékukat gondosan el­ titkolták. Hogy pedig ez ifjú kortól csak bátor, sőt vakm erő s rendkívüli tétem ényeket, de — a nem esebb polgárosodás gyü­ mölcseit nem várhatni, az természetes. Szilaj erő, kitörésekben m inden gátot szétszóró s lerom boló (lásd 1956 október) heves szenvedélyek, büszke önhittséggel párosult nyereség, a politikai egység és szorosabb rend hiánya — fő vonásai ezen fiatal, mély lelkületű nép jellemének. M űvelt nem zeteknél, hol a szorgalom élénk és a szükségek s ezek szerint a szenvedélyek is igen sokasultak; hol a néptöm eg összeszorulása m iatt a súrlódási pontok és az érdekek összeütkö­ zései sűrűbbek, s hol elfajulás, önzés és haszonvágy uralkodik: ott okvetlen szükséges, hogy a polgári állapot rendszeresíttessék, czélszerű intézetek és törvények által m eghatároztassék, és a go­ noszság, szenvedély és ravaszság a törvények által megfékeztessék, szilárd és erélyes büntető hatalom fegyelme és félelme által összeszoríttassék.2o Ily élesen m eghatározott alkotm ány a m agyar népnél még nem létezett. S nem is volt még elkerülhetetlenül szükséges: pol­ gári alkotm ányuk súlyegyenben állott egyszerű erkölcseikkel s m űveltségükkel. Az egész száznyolc nemzetségből álló nép hét részre o s z l o t t é i , m elyeknek külön főnökei, egymástól osztályaik körében függetlenek, patriarchális hatalom m al korm ányozták a la tt­ valóikat: vezérek valának a hadban, bírák a békében. Ezen osz­ tályok fejei régtől fogva szorosabb kapcsolatban álltak egym ás­ sal. E szövetségeknél fogva pedig, melyeket az egyenlő eredet s atyafiság ugyanazon nyelv, egyenlő szokások és erkölcsök még szorosabbá tőnek, a vezérek egym ásnak segélyt nyújtottak, egy­ más szerencséjében s viszontagságában testvérileg osztozának. Nagy változáson m ent keresztül alkotm ányuk akkor, m időn P an ­ nóniába költözni készültek. Tudván a főnökök, hogy a költözködési viszontagságok s a vivandó harczok veszedelmei közt czéljok elérése okvetlen szükséges egy bölcs fejedelem vezérlete, ki nem ­ csak fegyverrel, hanem tanáccsal is képes legyen vezetni a népet, benne rendet s egységet alkotni s azáltal erejét nevelni: m inde­

nekelőtt a régi szövetséget, m edenczébe csepegtetett véreik s es­ küjük által m egújítván, m egerősítvén, a fővezérséget, teljes h a ­ talom m al és fejedelm i czimmel, a koros, tapasztalt Á lm osra ru ­ házták; s új alkotm ányukat 22 a következő pontokra alapították; 1. a fejedelem azontúl m indig Álm os családjából s véréből választassék. 2. am it közerővel szerzendenek, abban m indenki érdem sze­ rint részesüljön.^^ 3. mivel a nép fejei Á lm ost fejedelm öknek s uroknak sza­ badon választották, sem ők, sem utódjaik ki ne zárassanak a fe­ jedelem tanácskozásaiból és befolyásból a korm ányra, 4. ha u tódjaik közül valaki a fejedelem iránti hűséget m eg­ szegné, vagy közte és a főnökök közt egyenetlenséget, viszálkodást tám asztana, vére ontassék, valam int az ő vérök o n tatott az eskünél, mellyel m agokat Á lm os iránt lekötötték. 5. ha a fejedelem vagy főnökök utódjai közül valam elyik az esküt megszegné, örökre kiátkozott legyen a nemzetből. 6. A ki a nem zet országos gyűlésére meg nem jelenne az k e­ resztül szúrassék. Az alkotm ány e vázlatából érthető, hogy m iután a nem zet egy főhatalm ú fejedelm et választott, m egszűnt a régibb szövetsé­ ges rendszer s k o rlátolt egyeduraság állott helyébe, mely szerint a fejedelem kezébe tétetett le a legfőbb hadi s polgári hatalom ; hogy pedig ez később önkényes urasággá ne fajuljon, fentarták m agoknak a vezérek azon jogokat, melynél fogva m ind a tö r­ vényhozásban m ind a korm ányban befolyással bírjanak, a feje­ delem tanácsából és az országos tisztségekből soha ki ne zárassanak.24 Szövetséges tehát m egszűnt m ár lenni alkotm ányuk: m ert eme szavai A nonym usnak: a consilio Ducis et honore re g n i. . . stb. nem a korm ány felosztását, hanem azt jelentik, hogy a fejedelem nek átad o tt főhatalom ból k iágizó, de ennek alája ve­ tett hatóságok úgy tulajdonai legyenek a vezéreknek s ezek u tó d ­ jainak, m int Á lm osnak s az ő u tódjainak a fejedelemség. D e m ár m aga Á rpád is igyekezett megerősíteni s kitágítani a fejedelmi hatalm at s m egkönnyíteni annak hatalm át. Legjobb sikert e tekintetben azon intézkedések szülték, melyek által Á rpád a később a bővebben kifejlett vármegyei^-'* rendszernek korán, ré­ szint m ár az elfoglalt ország feloszlatásakor, részint a Szeren ta r­

to tt tanácskozlatokban, m egvetette alapjait. N agyobb birtokok ugyanis nem csak a vezérek, hanem a nemzetségfők, sőt a hozzájok csatlakozott idegenek, s az önkényt m eghódolt bennszülött nagyok is nyertek, m iáltal számos család tám adt, m ely erejére és hatalm ára nézve, h ab ár nem is azonnal, de a következő nem ­ zedék egyenlő, vagy legalább hasonló lett a vezérek és nem zet­ ségfők családjához. T ovábbá sem a vezéreknek sem m ásoknak, kik ily terjedtebb b irtokot nyertek, nem lön tu lajdona az egész tartom ány; hanem ann ak egy részét, különösen a benntalált vagy újon épült várakat, m int a honvédelem m egannyi fokhelyeit m ár Á rpád nem zeti javak gyanánt a fejedelem szám ára tartotta fenn, s azokat a nagyobb birtokú nem zetségfőknek csak korm ánya, gondviselése alá adta, valam int hogy a nép egy részét is e várak védelmére rendelte. Ezen intézkedésnek pedig az lön következ­ ménye, hogy az ilyen várak s vidékeik korm ányzói (Comites) közvetlen a fejedelem hatalm a alá juto ttak . Kétséget nem szenvedett, hogy ezen új tisztviselők m ár az első nem zeti gyűlésben is részt vettek, m elyet Á rpád, a Z alán h a ­ dait megvervén s a D una Tisza közt fekvő egész tartom ányt meghódoltatván, a K örtvéltó m ellett, a G yüm ölcsös erdő virányain (m a Pusztaszernek hívják) tarto tt a nép s z í n é v e l . A z em elkedő polgári társaság alapjainak megerősítése, s a fiatal nem zet bol­ dogságának czélszerű intézetek által előm ozdítása felett harm incznégy napig tanácskoztak itt a nem zet főbbjei.

— Hogy a m agyaroknak m ind erkölcsi, m ajd polgári álla potjok a keresztény vallás, a szomszéd nem zetekkel tám adt m ajd háborús m ajd barátságos viszony és közlekedés, sőt a foglyaikkal s a m eghódoltakkal való társalkodás és egyéb új körülm ények behatása által m ár G ejza fejedelemsége a latt is igen m egválto­ zott; más részről pedig az első királyok törvényei csaknem kizá­ rólag az új helyzetből eredt kötelességeket, a keresztény vallás gyakorlatát s az ez elleni vétségeket, — tárgyazzák. Leó császár említi ugyan, hogy szigorú fegyelem alatt volt a nép, de ez a szigorúság is nem annyira a törvények léteiét, m int a fejedelem és vezérek kom oly igazságos és nyers lelkületét bi­ zonyítja. Igazolja ezt egész életök is. A z egyszerű pásztorkodó, vadászó életben csekély volt a súrlódás, kevés az összeütközési

pont; a nép szilaj erejű ugyan, de erkölcseiben tetem esen még el nem fajult; alacsony önzés, haszonvágy, igazságtalanság, mik utóbb a növekvő gazdaság elm úlhatatlan következm ényei lőnek, m ég nem voltak uralkodó szenvedélyek. E képp nekik, kiknek b ir­ tokuk tulajdonképpen nem telkekből állt, kik a földm űvelést m agok még nem gyakorolták, — kik, csak a vadászat és barom ­ tenyésztésből elégítették k i kevés szükségleteiket, ezen foglalatos­ ságokra pedig a m eghódított ország, mely igen is nagy volt szá­ m ukhoz képest^", elegendő tért és gazdag legelőket adott, s em i­ a tt a néptöm eg össze nem szoríttatott, — szükségük még nem vala egy tetem es corpus juris-ra. A z előforduló pöröket a józan ész és azon kevés szokásos törvények is m inden nehézség nélkül eldönthették ott, hol cselszövények, álnok fogások m ég ism eret­ lenek s azoknak csalárd szövedéke alá az igazság elrejtve nem vala; hol a pörlekedők egyszerűsége s nyílt őszintesége tőn tanúbizonyságot, s könnyíté meg a bírónak az ítélet h o z a ta lá t.^ — A házi körülm ényekben pedig, m inők a házassági szerződés, birtok örökítés stb. az erkölcsök és szokások szolgáltak törvények gya­ nánt. A zonban, hogy m inden törvény nélkül (írott törvények) sem voltak, — m int egy ném et író álm odik, — m ind m agából, m ind az eddig m ondottakból nyilvános, (ez a ném et író ezen törvénye­ ket nem ism erhette, m ert a nyelvet és a m agyar írást nem ismerte). Sőt egy görög író (Theophilactus) bizonyítása szerint m ár az ázsiai m agyarok is igazságos törvények által korm ányoztattak. — A büntetőtörvények tekintetében figyelemreméltó, hogy halállal igen kevés bűn s talán egyedül csak az atyafigyilkolás és a nő h á ­ zasságtörése bűnhesztetett. A m agyarok m időn P annóniába jöttek, m indnyájan szabadok voltak, sőt azon idegenek is, kik hozzájok csatlakozván, az új hont m eghódoitatni segédkezet nyújtottak, például a kabarok, kik azontúl a nyolczadik m agyar nemzetséget alk o tták ^ és a hét kun nemzetség. Jogbeli különbség a népben, kivevén a fő ­ rendeket, még nem létezett, de némely családok — leginkább azok, melyek régtől fogva jeles harczosokat neveltek, s m elyek­ ből a haditisztek leggyakrabban választattak — tekintélyre s tisz­ teletre nézve fölülm últák a többieket. A zo n b a n szolgája egy m a­ gyar sem volt a m ásiknak (a kiemelés tőlem szárm azik) m indenki szabadon élt tanyáján.

A m agyarokkal osztoztak a szabadságban azon idegenek, kik Á rp ád n ak s utódjainak szolgálatjába léptek, s birtokkal ajándékoztattak meg, leginkább pedig azon szláv bojárok, s ezeknek harczosai, kik a nem zeti hadhoz csatlakoztak. M ily nagy volt legyen ezen szlávok és m agyarok közti barátság, kitűnik abból, hogy nem csak felvették a m agyar szokásokat, hanem tetem es se­ gélyt is nyújtottak az ország m eghódoltatására. És csak ezen szlávokkali szövetségből fejthetni meg, hogy a m agyarok, oly gya­ kori veszteségűk s a néptöm eg tetem es csorbulása daczára is annyiszor száguldhattak a külföldre.^'* Pannóniának régi lakosai, kik a m agyarok bejötte előtt sza­ badok voltak, s a hódoltatóknak fegyverrel ellent nem állottak, szabadok m arad tak azután is, és birtokukat, főleg az ország fel­ sőbb, hegyesebb vidékein nagy részint m egtarthatták. De kik ön­ kényt hódolni nem akarván, ellentállásokkal a győzedelmes sere­ get fölbosszanták, birtokuktól megfosztatván, rablánczra fűzetve küldettek a fejedelem táborába, ki aztán őket az ország külön részein telepítette le s a v árak szolgálatjára rendelte. A m agyarok m iután szívökben a harcz dühe lecsillapodott, foglyaikkal nem bántak kegyetlenül. R abszolgák voltak ugyan ezek a szó szoros értelm ében, sajátjai uraiknak, megfosztván személyes jogaiktól, de arról a m agyarok mégsem vádoltatnak, hogy m agokat szolgáik iránti kegyetlenséggel s az em beri m éltóságot gúnyoló bánásm ód­ dal m eggyalázták volna. Az egyetlen erőszak, m elyről vádoltathatnak, abban állott, hogy őket is kényszerítették m agyar szoká­ sok szerint élni. Szinte ily állapotba ju to ttak azok is, kik a külországi kalandokon estek a m agyarok hatalm ába s foglyokként h o ­ zattak be. Ezeknek szám a oly nagy volt, hogy végre a m agyaro­ két is meghaladta.^J A m agyar erejének érzetében rettenthetetlen, sőt vakm erő volt a csatában, a sereg hatásának a vezérek, tisztek és közvité­ zek közti nemes vetélkedés döntő súlyt adott; a veszedelem a kétségbeesés hatalm át kelté fel bennök, mely szilaj erővel Tom­ bola szét m inden ellenébe vetett gátokat. így győztek egy kaland■okon is, m időn Provence és Olaszország szélein két &!i'»sége? had által veszélyes állásba szoríttattak s szabad vissza’ aulást nem nyertek. — Mivel a sereg r.emcsak több nemzetségei '1 volt szerkesztve, hanem idegenekből is, kiket útjokban s a n;.- ;iódol-

tak közül vettek föl m agok közé,^^ ^zért igen szigorú volt a hadi fegyelem. Veszély idején a nem zetnek fegyverre szólitása véres kard köriilhordatása által történt, s ha valaki hadba m enni vo­ nakodott, vagy a táb o rt az elöljáró tu d ta s engedelm e nélkül o d a­ hagyta, halállal bűnhődött, vagy a katonaságból kitiltatott s b ir­ tokától megfosztván, szolgaságba vettetett. A harcz tüzében néha korbáccsal is bűnhesztettek vétkesek. A zonban, hogy a nép egy része némi kézmú'veket is gyako­ rolt legyen, kitűnik m ind fegyverkezésök, m int ruházatjokból. H arczaikban több nemű, nem európai szabású, fegyverekkel éltek, m elyeket kétségentúl ,saját kovácsaik, kardcsiszárjaik és egyéb fegyvergyártóik készítettek. — M i pedig ruházatjokat illeti: Regino ugyan azt írja: hogy vászont nem használtak testök fedésére, de m iután bizonyos, hogy a vászon ruh ák a semmivel sem m űvel­ tebb hunoknál is divatban valának, Regino m ondásának hitelt nem adhatunk. Felső ruhájok az általok elejtett vadak vagy a nyájakból leolt állatok bőréből készült; ez részint dolm ány, ködmöny, részint m ente és bunda form ára szabatott; a hosszú bélé­ ses subát és m entét m enyéttel, nyuszttal s egyéb drága bőrökkel, — a nagyok ezüsttel is ■— kiprém eztették és hím eztették. M árpedig ezen ru h a és fegyvernem űek szükségképp föltétele­ zik a tím árok, vargák, szűcsök stb. létezését. Különösen, hogy az elsőket Á zsiából hozták legyen m agokkal, az is bizonyítani lát­ szik, hogy ezen kézm ű o tt elébb ju to tt tökélyre m int E urópában; s nevezetesen az irhát, mely, m int könnyebb és puhább, mely a nőnem mezéül szolgált, készíteni a ném etek is eleinktől tanulták. Jornandes írja. hogy a m enyét és nyest bőrökkel való keres­ kedést ők kezdették E urópában. K ésőbb m iután kalandozni m eg­ szűnvén, a béke m alasztjait m egism erték, igen szép előm enetelt tőnek a kereskedelem ben is és m ajdnem egészen m agokhoz ra ­ gadták a bolgárok élénk levantei kereskedését. A történetírás szám talan példákban bizonyítja: hogy a val­ lás leghatalm asabb, legáltalánosabb nevelője az em bereknek, leg­ közönségesebb s legbővebb forrása az erkölcseinek. E nnek m inő­ sége tehát, nagyobb vagy kisebb tisztasága egyszersm ind tükre is azon nép erkölcseinek, mely azt sajátjának vallja. A m agyarok csak egy lényt im ádtak úgy, m int em berek a m indenek terem tőjét im ádni szokták. Ezen legfőbb, szent, jó,

igazságos, m indenható lényt Istennek nevezték, s ez nevezetet még ak kor is m egtartották, m időn a kereszténységre tértek. — M i eléggé bizonyítja, hogy fogalm aik azon lényről nem ellenkez­ tek a keresztény vallás által hirdetett Istenség eszm éjével.^ A z Isten szót sokan sokféleképpen szárm aztatják, ném elyek a perzsa Izdan m ásként Ized, vagy A tesch-ből, m ások az indus Ischanaból, ismét m ások a chaldeus Eschta-ból, de itt az mindegy, ak ár ezek közöl valam elyikből szárm azott, ak ár — m int ném elyek ál­ lítják — szintoly sajátja volt a m agyaroknak az Isten szó, m int az em lített nem zeteknek a m agok Istenének nevezete. Elég tu d ­ nunk, hogy ők ezen név által egy legfőbb, leghatalm asabb lényt ak artak jelenteni, mely a világegyetemet alkotta és igazgatja. — S mivel egyébiránt is m eghatározott, érzéki alakban szeret föl­ fogni m indent az em beri értelem : a m agyarok képzelete is kétségentúl bizonyos alakot ruházott az Istenségre, melyben azt szem ök elébe állítani szoktak. Ezen alakká, mely a latt az Istenséget képzelték, — a perzsák m ódja szerint®^ is választották a napot. Ezt az egész term észetben legnagyobbszerű, fényével m indent túl­ haladó, jótékony melegével és világával legáldásíjúsabb égi testet tartván az Istenség képének (de csak is a képének és nem m agá­ nak az Istennek hitték a napot, így azt nem is im ádták soha). Ezen okból szokták áldozataikat a hegyeken, mintegy közelebb a naphoz, és nyílt tereken, a verőfényben bemutatni.*® Ezen szent, jó és igazságos Istenségen kívül a m agyarok vallásában nagy szerepet játszott még egy m ásik hatalm as, de az Istennek alája vetett, gonosz lény is, m elyet Á rm ánynak — való színűleg a perzsa A hrim anntól, m áskép U rd u n k vagy ördögnek nevezték, s mely által, egyéb népek szokása szerint, a világon előtűnő annyi gonosznak eredetét szárm aztatták, m it ők a jósá­ gos Isten eszméjével egyébként megegyeztetni nem tudták. Ezen gonosz lénynek tulajdonították a szerencsétlen csatákat s az élet ben előforduló egyéb baleseteket, melyekből aztán őket az Is ten, hiedelm ük szerint, kegyelmesen ki szokta szabadítani, meg gátolván az Á rm ány hatását. Továbbá, meggyőződve lévén arról, hogy a világegyeteme valam int isteni erő alkotta, úgyszinte azon erőnek szünetlen ha tása tarthatja fenn is: m indenekben, m ikből a világot összveszer kcsztve látták, tisztelték és im ádták az Istent. Tisztelték azon tár

g yakat is, m elyekben eképp az Istenség ereje leginkább m u tatko­ zik, s m elyek által annak adom ányait vették. Ilyenek valának a négy elem: a tűz, víz, lég és föld, m elyekre énekeket m ondottak, anélkül azonban, hogy azo k at Isten gyanánt im ádták volna. A bból am it egy ném et író G ejza fejedelem ről m ond, hogy a keresztény vallás fölvétele s gyakorlása m ellett is áldozott a p o ­ gány bálványoknak, semmi m ódon nem lehet következtetni, hogy a m agyarok bálványokat im ádtak volna. D ithm ar, m int keresz­ tény s e fölött a m agyarok vallásával aligha eléggé ismeretes vagy a m agyarok vallásos tiszteletének em lített tárgyait, vagy a keresz­ tény religió ellentételében m agát a m agyarok Istenét nevezhette bálványnak. S azért m időn m ondja, hogy G ejza ezen Istennek ál­ dozott, a keresztény hit által tiltott, pogány m ódon m űvelt cse­ lekedetet nevezi bálványozásnak. Szinte sem m it sem bizonyít a régibb írók állítása ellen, m int Pápai Pariz a bálványról említ, hogy t.i. a jegyesek valam ely Isten bálványát szokták egym ásnak nyakába akasztani, ez m inden alap nélkül vagyon állítva, a szo­ kás létezett ugyan, de m ás valam ely jegy használtatott e végre. (M iért adnak ma, jeggyűrűt a lánynak?) A bálvány nem léteiét bi­ zonyítja egy szem tanú (R ichard nevű szerzetes) azon m agyarok­ ról is, kiket a X III. század közepén a V olga m ellett talált.®® A z Isten iránti tisztelet és im ádás nyilvánítása leginkább áld o ­ zatok által történt, m elyek áldom ásoknak neveztettek. Á ldozataik valának egyéb ázsiai népekhez hasonlóan: patakoknál, a ligetek szent borzalom m al áth ató homályában,®’^ legtöbbször pedig a he­ gyek orm ain, mintegy közelebb az Istenséghez, tanúsíták vallásos érzelm eiket. O tt ölték le s égették meg az e végre készült m ág­ lyán, papjaik a táltosok, a kisebb áldozatoknál a juhot, tulkot stb.,®^ a nagyobbaknál a tiszta fehér, nemesvéríí lovat, m elyet ők legdrágább kincsüknek tartottak. A z áldozatok megégetése csak a nemzeti vagy egyébb nagyobb áldom ásoknál történt; egyébkor a leölt állat nagyrészét a torban költötték el. Papjaik — akik közt egy főtáltos ta rto tta a korm ányt — nem alkottak a néptől elkülönözött várnát, kasztot.®® Ö k valának a vezérek főtanácsosai, a nem zet bölcsei, költői s orvosai. Ö k buzdítgatták a népet atyafiságos egyességre, ők gerjeszték föl a harcosokban a dicsvágyat, az erkölcsi erő t és szilárdságot dalaik s regéik által. A nem zet határtalan tisztelettel viseltetett irántok;

de szabadságát általok m egsérteni — m int több m ás keleti né­ peknél tö rtén t mégsem engedte>“ H itték a m agyarok a lélek halhatatlanságát is, és vártak egy jövendő jobb életet e földi után; de m inőnek festé azt képzeletek, eddigelé bizonytalan. H itték, hogy övéik lelkit m ind a szellők ta r­ tom ányában, a m ennyben összegyűlni vélték, honnét, viselt dol­ gaikra emlékezve, hátrahagyott rokonaiknak tetteit s lassan ser­ dülő m aradékait szemlélik vala. Az bizonyos, hogy a lélekvándor­ lás tana honos nálok nem volt, m ert egyrészről semmi nyoma, m ásrészről öldöklő nyilaikkal egy állato t sem kím éltek, melyekbe a lelkeket átköltözni m ás népek hitték. H alo ttjaik at többnyire folyam ok, források, s egyéb vizek m ellett — m int pl. Á rpádot, Ketelt, Tulm át, B otondot stb. — saját telkeiken tem ették el s a sírt a lég viszonytagságai ellen befedték. E lhunyt rokonaik em lé­ kezetét évenként m egülték, felettök gyásztort készítvén s ez alatt szom orú énekeket zengedezvén. Vallásos szertartásaikhoz ta rto ­ zo tt még a nyilvános eskü, m elyről Béla király névtelen jegyzője is teszen említést, és az ünnepek m elyeket m ár érintett tem etke­ zési és gyásztori alkalm on kívül szerencsés esem ények után is áldom ások 9 lakom ákkal szoktak volt megülni. Nem m ondhatni tehát a m agyarok vallását oly éppen d u r­ vának, vagy tisztátalanabbnak és fonákabbnak más egyéb ázsi­ ai népekénél. Sőt egyszerűségéből s am a nevezetes két ágazat — az egy Istenség és a lélek halhatatlanság — hitének léteiéből k ö ­ vetkeztetni, hogy azon elm ék és szívek, azon lelkület, melynek állapotjában is ily szent sejdítések létezének, m integy m ár előre m agában foglalta a nem esebb kereszténység csíráit.^i N em is gyűlölték ők ezen vallást míg ann ak fölvételére erőszakosan nem kényszeríttettek, sem türelm etlenek nem voltak a keresztények iránt; sőt azt is nyugodtan nézték, m iként a m indenünnen gyüle­ kező térítők közölök is sokat beavattak az új hitbe. Pilgrin püs­ pök, kinek a m agyarok áttéritése politikai*^ okokból is szívén fe­ k ü d t s azt egész buzgalom m al m ozdította elő, a pápához írt le­ velében oly m ódon fejezi ki m agát, hogy látja m ár m iként — Isaias szerint — a ju h o k a farkasokkal, az oroszlán az ökörrel békességesen legelnek egymás mellett, s az egész nem zet hajlan­ dó a szent hitnek a fölvételére. De, hogy később, m időn erre az egész nem zet törvény és

parancs által kényszeríttetett, oly nehezen kezdett e vallás m eg­ gyökeresedni, nem fogunk csudálkozni, ha m eggondoljuk, hogy a vallást, melyre kényszeríttettek, nem ism erték, és m egism erni ele­ inte nem is tanulhatták; az em ber pedig nem könnyűén álla el az anyai tejjel beszívott eszm éktől és szokásoktól, főleg, m időn az ellenkezőnek igazságáról előbb nem győzetik meg, és h a az új szellemi helyzet, melybe állíttatik, m ég új politikai terheket is von m aga után. A m agyaroknál pedig éppen ez volt az eset; a keresztség, m int a kereszténység jele s az ab b a avattatásn ak szükséges fölvétele, kem ény büntetés a latt parancsoltatott, de m i ann ak föl­ vételét könnyítette volna, az új vallásnak isteni, szívet és szelle­ m et kiegészítő igazságaiba a ném et vagy olasz ajkú, m agyar nyel­ ven éppen nem, vagy igen tökéletlenül beszélő p ap o k által előbb be nem avattattak; s eképp, ha azt fölvették is, engedvén az erő ­ szaknak, tetszett talán a szertartások fénye, de a vallás szellemé­ vel még nem b arátkozott szíveik hidegen m aradtak. Üj, szilaj erejű kebleiknek éppen nem tetszhető, terhes kötelességekre szoríttattak anélkül, hogy azoknak valódi hasznát és gyüm ölcseit is­ m erték volna. M ásrészről a vallás igáját még politikai, am az ál­ tal okozott terhek is súlyosbíták; a kereszténység fölvételével m in­ denki alája vettetett a tizedadózásnak, melyből kiváltságot akkor még senki sem nyerhetett. S eképp tehát a valláshoz, vagy annak inkább csak felszínéhez, félelem által szoríttattak, mi ha megszűnt, ha a fék tágult, a vallást is odahagyták."!® A m agyarok szabadsága még fennállott s a term észeti füg­ getlenség csak annyira volt m egkorlátozva, m ennyire a polgári társaság fennállhatása szükségképp kívánta. — A z európaiaknál m agából a néptöm egből, a polgári társaság fonák elrendeléséből forrott ki a rom lottság; a m agyarok közé kívülről hozatott be s hintetett el annak szapora magva. Oly helyzetben valának ezek, m int egy nem es gyermek, ki korán selejtesek társaságába szövő­ dik. — Egy részről az elvadult, vagy elkorcsosult népekkel való közlekedés s azoknak kártékony példája, m ásrészről pedig a szün­ telen harcok viharjai, m elyekbe helyzetök s erővel teljes fiatalsá­ guk által ragadtatának, és az idegen kincsek és élvekhez korán jutás, m egrontotta a nem zet erkölcseit: a békés, igazságszerető, szelíd pásztorokból szilaj szenvedélyű harcosokat, pénzszom jazó — „keresztényeket” — „kegyetlen rablókat képeztek.”

Ezek valának H orv áth M ihály m egállapításai, am ikről meg kell jegyezzük, hogy egy olyan korban íródtak, mely tobzódott a katholicizm us szellemében és m inden erőlködés ellenére, a kor szellemének hatása ki-kiviláglik a m egállapításokból. Kiviláglik abból is, hogy hajlandóság m utatkozik nála is az évszázadok óta begyökeresedett „pogány” -nak minősítésből és hajlandóság m u­ tatkozik nála is, — m inden am i nem katholikus keresztény, az csakis pogány lehet a szó mai szorosan vett értelm ében is. Ennek ellenére szellemi hagyatéka óriási erejű és a lehető akkori szem­ pontokat szem előtt tartva szinte forradalm ian tárgyilagos m egál­ lapításokat tartalm az. Az előbbi oldalakon láthattuk, hogy nézett ki az akkori E u ­ rópa műveltsége, a m agyarokéhoz viszonyítva. A kettő erkölcsi, szellembeli elkülönülése óriási és élénken szem betűnő. A kérdés az, hogy m it nevezhetünk illetve mit ítélhetünk m ai felfogással a két különféle világ szellemi állapotát illetően „pogánynak” vagy „civilizációnak” . A róm aiak is hajlandók voltak m indenki m ást aki például nem élt a rabszolgatartó társadalom szabályai szerint, pogánynak, b arb árn ak nevezni. Jóllehet, hogy R óm ának megvol­ tak a m aga kultúrvívm ányai is a mai értelem ben vett b arbariz­ m usa m ellett, mely társadalom ban, a legfőbb értéket az em beri szabadságjogokat, különösen a m ások em beri szabadságjogait nem vette figyelembe, illetve semmibe sem vették. Az akkori hűbéri társadalom kialakulási fázisában lévő E u ró p áb an úgyszintén m in­ denki pogánynak és b arb árn ak számított, aki nem ugyanazokat az isteneket im ádta, nem ugyanazon u.n. keresztényi szokások szerint élt, m égha jóval m űveltebb, em beribb társadalm i felfogás­ sal, m ai értelem be véve sokkal civilizáltabb felfogásokkal került szembe, az akkori sötét korszak szerint pogánynak, b arbárnak m i­ nősült m inden szépsége és kulturális színvonalának em elkedett­ sége ellenére is. A dogm ák ezt így parancsolták és az Egyház, m int korlátlan abszolút ura a lelkeknek és testeknek egyaránt, nem tű rt ellenvéleményt.^^ E nnek következtében az akkori történet­ írók, krónikások, kizárólag ebben a szellemben, ezek szerint a dog­ m ák szerint ítélték m eg az E uró p áb a költözött m agyarságot is. De, hogy is tudtak volna az akkori hűbéri társadalom rom lottsá­ gai szerint m egtűrni közelükben egy erkölcsileg tisztább és m agasabbrendű form ának a létezését? továbbá az em beri szabadság­

vágy nem ismer akadályokat és a példa ragadós alapon, a tel­ jes szabadságban élő m agyarok igen rossz példa volt a nyugati rabságban tarto tt társadalm ak szám ára. Így, hogy a töm egeket elijesszék e „rettentő pogány” társadalm i példától, term észetsze­ rűleg a legelképesztőbb valótlanságokat írták és terjesztették a m agyarságról, am it jórészben alátám asztott a „kalandozások” kapcsán szerzett egyes személyi benyom ások is, m elyet a későbbi korok még borzalm asabbra, m ég pogányabbra festettek. A fentiek alátám asztására nézzük meg egy m ásik nagy m agyar történészünk­ nek: A csády Ignác^'’’ idevonatkozó m un k áját is, m it ír erről az idő­ szakról és a rólunk alkotott vélem ényekről: „A régi m agyarokról egykorú, vagy csak közel egykorú, tőle m agától szárm azó leírás nem m arad t reánk, ám b ár ismerte az írás m esterségét s voltak írástudói ís.^b De a m agyar m indenkor inkább csinálta, m intsem írta a történelm et s tetteinek följegyzé­ sét, m egörökítését idegenekre, gyakran engesztelhetetlen ellensé­ geire bízta. De ha nem is rögzítette meg egykorú m agyar rajz egyéniségét és valóját, az a szerep, m elyet csakham ar E u ró p a né­ pei közt játszott s azok a tanúságok, melyek m ás keleti vándor­ népek szervezetéből m eríthetők, a IX . század végén élő m agyar­ ról is elég tájékoztatást nyújtanak. Kiegészítik a képet egyes ide­ gen írók közleményei, melyek sok érdekes vonással gyarapítják ism ereteinket, m ert a m agyarokat illető idegen forrásokban m ár a IX . és a X. század sem szűkölködik. Csakhogy e források két csoportra oszlanak, melyek érték és m egbízhatóság tekintetében szertelenül elütnek egymástól. A X. század m agyarja rém e volt a N yugatnak, a m ai N ém et, Olasz, Franciaországnak. Ezek k ró ­ nikásai sokat foglalkoznak velők, m égpedig a rémület,'*'^ a leg­ izzóbb szenvedélyek, a nem zeti és vallási gyú'lölség hatása alatt, így a kép, m elyet a m agyarról adnak, term észetszerűen a legsivárabb, igazi torzkép, m inőt csak a beteges képzelőerő alkothat. M agok is em lítenek ugyan töm éntelen tényt és vonást, mely hom ­ lokegyenest ellenkezik e rajzzal, de ítélőtehetségöket a félelem s a keserűség annyira m egzavarja, hogy nem veszik észre az ellent­ m ondást. A nyugati, elsősorban a ném etországi krónikások a po­ kol fajzatának, Belzebub ivadékának, a bibliában em lített Gog és M agog népeinek, m elyeket az Isten a világ büntetésére bocsájto tt szabadjára, a hunok, az avarok, a parth u so k és agarenusok

utódjainak nevezték a m agyart. A zsidótól szárm aztatták le őket. N evüket (hungri) a ném et H ungerból m agyarázták s azt m ondták, hogy vad éhségtől kergetve törnek szom szédaikra. R onda, kutya népnek nevezték, mely farkasra, kutyára esküszik, nyers húst eszik, vért iszik, a leölt em berek testéből kiszedi s orvosságul hasz­ nálja a szívet. K ülsejöket rettenetesen elijesztőnek, ábrázatukat, kinézésü­ ket nem is em berinek találták s rájok fogták, hogy nincs vallá­ suk, nincs erkölcsük, nincs joguk, nem ism erik a házasság k ö te­ lékét, hanem m inden szellemi javakat nélkülözve, egyedül leg­ durvább ösztöneiknek hódolnak. M ég em beri nyelvet sem beszél­ nek, hanem az állatok m ódjára üvöltenek. (A kad-e m a a huszadik században egy ném et vagy olasz vagy francia, aki feltudná fogni, m egtudná érteni a m agyar nyelv gazdagságát és szépségét?) Ahol az ily együgyüségek kieszelésében cserben hagyta őket képzelődésök, o tt korábbi írókhoz folyam odtak s am it azok rég elpusztult barb ár népekről valaha összefecsegtek, azt szóról-szóra, betűrőlbetűre a m agyarra alkalm azták. Így tehát az akkori m agyar jel­ lemzésénél a nyugati írók följegyzései nagyrészt értéktelenek, ám ­ b ár ők is nem egy vonást örökítenek meg, mely elfogulatlanul nézve kétségtelenné teszi, hogy a m agyarság m ár ak k o r a polgáro­ sodásnak bizonyos, sőt éppen nem a legalacsonyabb színvonalán állt. Csakhogy a m agyar nép keletről jö tt s polgárosodásának m ás volt a jellege, más alkatelem ekből állt s m ás külső színezetet öltött, m int a nyugati, mely okból az elfogult nyugati krónikás el se ismerte polgárosodásnak. Sokkal közelebb állnak e polgárosodáshoz s így helyesebben képesek megítélni a m agyart és sajátos intézm ényeit ez idők arab, főleg görög írói. Ez utóbbiak nem világkerülő szerzetesek, nem a rém ület, a felekezeti és nemzeti gyűlölség által elvakított papok, hanem tisztán látó diplom aták, éleseszű hadvezérek, nagy m űvelt­ ségű, a politikai érdekek iránt épérzékű uralkodók, a hatalm as bizánci birodalom császárjai. Pl. Bölcs VI. L eó (t911) és fia Bí­ borban született K onstantin (t959). M indkét császár közvetlen békés és harcias érintkezésből — a császári testőrségben m agya­ rok is szolgáltak — ism erte a m agyart, m ihelyt érdekkörükbe be­ lépett. M inthogy azért tanulm ányozták intézm ényeit, hogy megfi­ gyeléseiknek a gyakorlati életben vegyék hasznát, előítéletek és

m esék nem befolyásolták őket: az igazságot keresték, m ert szükségök volt reá s így a görög és arab íróknál a m agyar egészen más színben lép elénk, m int a nyugati kútfőkben, melyek téves rajzi — fájdalom — m ég m a is befolyásoljákk az idegen történetírást.” (ezt 1903-ban írta A csády Ignác, 17 évvel T rianon előtt.) A továbbiakban ezt írja Acsády: „De bárm ilyen volt ősvallásunk, még vándorlásaik közben m egism erkedtek a keresztény, zsidó és m oham edán vallással, m e­ lyek m indnyájan tettek rá valam i hatást, sőt m indegyiknek le­ hettek körében hívei. K ülönösen a kereszténység hullám ai érint­ hették L ebédiában és Etelközben^^ egyaránt s hogy nem tűntek cl nyom talanul, azt történelm ileg igazolja az a bánásm ód, mely­ ben a két híres térítő Cyrillt és M ethodot részesítették. — M in­ den esetre a vallás, a közös fejedelem , az egységes központi hatalom olvasztotta eggyé a különböző törzseket. A z egyik a vándorlás szükségleteiből és intézm ényeiből folyó rajongó sze­ retet fejedelm e iránt, amely később koronás királyához való s m ás európai népeknél ily m értékben ismeretlen ihlet, vallásos tiszteletté fokozódott. A m ásik meg, az a szabadságszeretet vagyis az állam i önállósághoz, nem zeti függetlenséghez való törhetet­ len ragaszkodás, mely ezer év viharaiban sem ingott m eg és olthatatlanul él benne m ind e m ai napig. E két nagy politikai erény megvan m ár a vándorló m agyarságban, mely ekk o r m ég fiatal ugyan (az európai hűbéri rendszerre alapozott állam okhoz k é­ pest) melynek agyát m ég nem terheli a sokféle tudás, mely azon­ ban nyílt eszével, egészséges ítélő, alkalm azkodó és beolvasztó képességével, az életerő e fő forrásaival, hivatva volt em lékezetes szerepre vergődni az em beriség történetében.” Ilyen volt a m agyar nép, m ikor Á rp ád fejedelem m ai hazája földjére vezette. A honfoglaláskori m agyar bel- és közbiztonsági állapotokról nyújt képet A csády Ignác am ikor a következőket írja: „A m oham edán bolgárok (később izm aelitáknak, szerecsenyeknek, böszörm ényeknek nevezték őket) kifejlett üzleti tehet­ ség birtokában voltak, kereskedéssel foglalkoztak s azért jöttek ide, hogy itt e kedvenc foglalkozásukat űzzék. Egy nagy részök a m ai Pesten telepedett meg s azt h am ar kereskedelm i góczczá tette. Ö nkényt jöttek, am i világosan m egm ondja, új hazájukban

legalább is annyi állam i rendnek, belső békének, biztonságnak kel­ lett lennie, am ennyi nélkül a kereskedő és a kereskedés m eg nem élhet. Bárm ily kezdetlegesek, forrongó, átm eneti, alakuló félben levők voltak még az ország közállapotai, a kereskedő népelemek önkéntes bevándorlása arra vall, hogy területének nagy részén a fejedelm i hatalom m egtudta védeni a beköltözők életét és vagyo­ nát s hogy vallásuk gyakorlásában sem h áborgatta őket.^® E ke­ zességek nélkül egyszerűen otthon m arad tak volna. Sőt ugyanez előnyöket nyújtotta a fejedelem a nyugati keresztényeknek is, kikből, a hagyom ány szerint, m ég Taksony hívott be s telepített m eg nagyobbszám ú cseh bányam unkást a m ai Selmecz, K örm öcz és Besztercebánya vidékén (ha ezer évre előre láto tt volna, va­ lószínű, hogy nem teszi meg). Ezek a keresztény jövevények épp úgy szabadon vallhatták a hitöket, m int a bolgárok a m agukét, vagy a zsidók, kik a X . században m ár szintén éltek m agyar föl­ dön. E kereskedő elem ek nem csak az ország különböző vidéki közt indították meg az árúcserét, hanem a m agyar föld term ékeit a nem zetközi forgalom ba is bevitték. így a m agyarországi és a m agyar kereskedő m ár a X. században messze külföldre eljutott, a külföldi árus em ber meg kétségtelenül M agyarországot kereste fel.” A csády is m int H orváth M ihály a rra utal, hogy a m agyaror­ szági helyzet a honfoglalás után sokkal kedvezőbb és m űveltebb volt, m int az akkori E urópában. Lassan azonban m ár szivárog­ nak nyugatról a térítők, a nyugatról hozott katholikus foglyok, ném etek, franciák, olaszok, rabszolgáknak nem éppen m ondha­ tó helyzetükben, m egkezdik az ország szívós katholizálását. de kegyetlen rossz hírünk az változatlan m egm arad a nyugat lelké­ ben, mely egy évezred irántunk érzett gyűlöletének az alapjául szolgált, mely végül 1920-ban T rianonban és 1947-ben Párizsban összpontosult.

JE G Y Z E T E K A M Á SO D IK F E JE Z E T H E Z

1.

A z őszinte és igaz m agyar történelm et m ég soha nem írták meg, m ert politikai érdekek, azaz valam elyik politikai cso­ portnak a z érdekei m indig m ást kívántak és a m agyar előtt eltitkolták az Ő S Z IN T E és I G A Z történelm ét. Kitaláltak nagyon sokféle magyarázatot, így többek k ö zö tt a FinnUgor un. „halszagú" rokonságunknak az elm életét, am ivel azt szeretnék bizonyítani, hogy végeredm ényben mégiscsak „ Á R lA - k " vagyunk, am i azt jelenti, hogy sorsunkat vagy a germánság vagy a szlávság jövője fogja eldönteni, de m indegy, hogy m elyik Á ria faj lesz az uralkodó, n ekünk feltétlen nyugathoz kell ragaszkodnunk. F entiek érdekében elégettek m inden régi írásunkat, m ég három száz évvel első István király után is olvashatunk „pogány írások" égetésé­ ről. N á lu n k m agyaroknál legalább olyan „jó” m u n ká t vé­ geztek, m in t pl. M exicoban, ahol szintén elégettek m indent am i a „pogány időkre" em lékeztetett. De nem -e ezt tették R á ko si (R ó th ) M átyásék is nagy hangon hirdetve, hogy a magyar történelem csak 1945-hen, „felszabadulásunkkal" kezdődött.

2.

E nn ek a teljes materialista „erkölcsi" felfogásnak, ha egy­ általán beszélhetünk erkölcsről a m aterializm usban, Gábor Á ro n festette m eg a legjobb képét „ A z em bertől keletre" c. könyvében.

3.

Érdekes, hogy őseink is á tkeltek az A lp o k o n m inden hadi felszereléseikkel, de erről a nyugati krónika nagybölcsen hallgat, de am ikor ezt a kérdést felveti valaki, a kk o r arra hivatkoznak, hogy hát nem tud n i pontosan, hogy az A lp o k ­ nak m elyik pontján, így inkább hagyjuk az egészet.

4.

Itt ugyanaz a helyzet, m int a fen ti jegyzetben azzal a k ü ­ lönbséggel, hogy itt m ég so kka l zordabb földrajzi kö rülm é­ nye k között, so kka l rosszabb időjárási viszonyokkal kellett m egküzdeniök ahhoz, hogy a Pirreneusokon átkeljenek. É r­ dekessége ennek m ég az, hogy az arabok hadsereggel nem

5.

6.

7.

8.

tudtak átkelni ezeken a hegyeken Európa jelé, lásd: Jean DeScola: „History o f Spain" c. m unkáját. E zek a tervszerű „kalandozások" tovább fo lytatódtak m ég az Á rp á d o k alatt is. Kálm án király volt az, aki például H o r­ vátországot többek kö zö tt m eghódította, lásd első fejezetben. Ő seink hamar felm érték a valóságos helyzetet, am i a nyu­ gatot illeti, nagyon korán m eglátták és észrevették azokat az erkölcsi és un. világnézeti és társadalmi különbségeket, am ely N yugat és k ö zö ttü k fennállt. A z a kkori idők „nyugati” m ó d ­ szerei közé tartozott az ököljog és az erőpolitika. Ö k ugyan­ ezt a politikát alkalm azták a N yugat felé, m iután felism erték az egész nyugati berendezkedés szerkezetét. A zzal, hogy fegyvereik jóhírnevét öregbítették, m essze a jövőre akarták megalapozni katonai biztonságukat N yugat felől, m ert vég­ leges szándékkal telepedtek le a szláv és germ án világ akkori találkozási pontjánál a Kárpát-m edencében. (M a már lA szló G yula is bizonyítja, hogy őseink „kalandozásai" előre k i­ tervelt katonai hadjáratok voltak vagy valamilyen szövetség­ ben, vagy előre m egfontolt kim ondottan sajátos magyar ér­ dekű szándékokkal.) H orváth M ihály: Kisebb történelm i m u n ká k, kiadta R áth M ór, Pest, 1868. I. kötet. Első rész. H orváth M ihály, történetíró, szül. 1809. megh. 1878. A bécsi Theresianum tanára, m ajd Csanádi püspök, végül 1849-ben a m agyar korm ány vallás- és közoktatásügyi m i­ nisztere. A szabadságharc után külföldön élt egészen a k i­ egyezésig. Történetírói m unkásságában nem csak kutató volt, hanem nem zetnevelő is. A szabadság- és haladáseszme lel­ kes hirdetője. M űvei: A m agyarok története (1842-— 46 és később több kiadásban). H uszonöt év M agyarország történe­ téből (1886), M agyarország függetlenségi harcának története 1848 és 1849-ben. (1865). Pontosan ezeket a tényeket ism erték fel őseink hihetetlen rövid idő alatt Európában és ezt az egységbe töm örülést, m elyben a veszélyt látták, igyekeztek m egakadályozni. M in ­ denesetre említésre érdem es annak a ténye, hogy az akkori időkben, m ég m a is érthetetlen és alapos hírszerző, felderítő m ódszerekkel kellett, hogy rendelkezzenek, hogy az egész

9.

10.

11. 12.

13. 14.

15.

N yugal-E urópa politikai keresztm etszetét ily rövid idő alatt megism erték, átlátták annak gyenge pontjait és feltudták m érni a katonai erőket is. K ülönösen, ha figyelem be vesszük a z akko ri földrajzi, közlekedési és egyéb viszonyokat is. A fennm aradt írások úgy em lítik, hogy N yugaton a jo b ­ bágyra nem vonatkoztak az egyházi áldások, „mert úgysem értették jelentőségét a zo kn a k" a jobbágynak csak köteles­ ségei voltak az E gyházzal szem ben, m ivel az egyik legna­ gyobb hűbérúr maga az E gyház volt. M aga ez a tény elég bizonyíték arra, hogy ezek a „kalando­ zások" nem egyszerű rablóhadjáratok voltak, m ert valahogy a „rablóhadjárat" vagyis, ha csak rablási céljai lettek volna a kalandozásoknak, ezen az alapon egyáltalán nem látszott kifizetődőnek egy hadsereget m essze földre vezetni, am ikor a „rablótúra” eredm énye igen kétséges és bizonytalan volt. Vagyis a roppant szegénység, am i uralkodott Európa nyugati vidékén ebben az időben és ez egy általános jelenség volt akkor. E nnek alapján a kultúra és a m űvészet sem állhattak valami magas színvonalon. A K árpát-m edencében közel hatszáz évvel ezt megelőzően sokkal nagyobb volt a m űveltség színvonala a „barbár" H un birodalom idején. A nyugatiak által használt „barbár" és civilizált jelzőt m indig nagyító alá kell venni, m ert látható, hogy m indegy, hogy m ilyen m inőségi társadalomról van szó, ha az nem ugyanaz am it éppen a nyugatiak a kko r csi­ náltak, a kko r „barbár”-nak m inősül az ő szem ükben és írásaikban. E z a kitétel is a „civilizált" N yugat „keresztény erkölcseire" m utat rá, „pogány” őseinkhez viszonyítva. A z ún. kultúrál és civilizációt általában a m ű vészetek k ife j­ lettségével is .szokás mérni. A k k o r tulajdonképpen m i volt az am i a N yugatot civilizálttá tette a nyugati krónikások szem ében őseinkhez viszonyítva? Ily alacsony színvonalon álló papság vajon tudta-e értékelni őseink írott szellem i kincseit? N em -e kizárólag a rájuk pa­ rancsolt és beléjük vert dogm ák voltak-e az uralkodók? am elyek kultúrának, civilizációnak a m ai szem m el egyálta-

Ián nem nevezhetők. E n n ek következtében el sem tudták képzelni azt, hogy m ás is lehet szellemi, kulturális érték, m int saját demagógiájuk. 16.

A nonym u s, Béla király névtelen jegyzője, szobra B udapes­ ten a Ligetben, a V ajda-H unyad vára m ögött van felállítva. (1945 előtt em elték). A nonym us, /// . Béla királyunk jegyzője, legkiválóbb k ö ­ zépkori krónikásunk. K iléte bizonytalan, m ert a szerző n e­ vét. Pidictus magisternek jelöli abban a X I ll . századvégi másolatban, am elyet 1933 óta a M agyar N em zeti M úzeum őriz. M ég legújabban is ingadoznak abban, hogy II. Béla (Jakubovics Em il, K onrád H eilig) vagy III. Béla (Dom anovszky Sándor) korából való-e. A n o n y m u s m unkája, mert nyelvi vonatkozások a X II. század közepére, bizonyos tör­ téneti m ozzanatok pedig inkább H l. Béla korára utalnak. A n o n ym u s m unkája (Gesta U ngarorum) előszóban és 57 fe ­ jezetben a m agyarok vándorlását és Á rp á d honalapítását írja le. A n o n ym u s a párizsi egyetem en tanult, m unkájában a hazai források (a Szent László korabeli ős-Gesta Unga­ rorum és a nem zetiségi hagyom ányok m ellett, az Altaichi évkönyveket és a R egino m unkáját is használta; irodalmi m intaképe a X I. századi Dares Phrygius apokrif trójai há­ boríts történetei voltak. Régebben többször kétségbevont hi­ telességét legújabban M elich János (nyelvi adatok) és H óm an Bálint (magyar-hun tudat és hun-hagyom ány) igazol­ ták. Legjobb kiadása Fejérpataky László-é (Budapest 1892) magyarra legújabban (Budapest 1926) Pais D ezső fordította.

17.

K ézay Sim on: Chronicon Hungaror. K ézai Sim on' mester, krónikairó IV . László udvari papja. É letkörülm ényei ismeretlenek. IV . László 1283-ban jegyzőjének nevezi. 1285-ig terjedő m agyar történetét a h u ­ nok történetével bővítette ki. H ősi eszm énye a „pogány" A ttila volt. M unkája csak egykorú kivonatban m aradt fenn.

18.

K ari Engel, ném et krónikás.

19.

A nem esebb polgária.wdást itt H orváth M ihály azokhoz az állapotokhoz értelm ezi, am elyek az Ö idejében 1844 tájékán uralkodtak. Valószínű, hogy e kor erkölcseivel sem volt

20.

21.

22.

megelégedve, m ert írásaiban m indig keserűség olvasható e „nemesebb polgárság" viselkedésével kapcsolatban. Vagyis egy m odernebb, kom plikáltabb korszakban az e m ­ berek gondolkodásm ódja hajlam osabb a rosszaságra, mint az egyszerű, a term észethez kö zel álló em beri társadalomban. E z a hét rész, a k ö vetkező n eveket viselte: Kara, Kaba. Keszi. N yék, M egyer, K ürt, Gyarmat. Á rp á d a M egyer törzs­ ből szárm azott, ill. annak volt a feje. E z volt Európa első civilizált alkotm ánya, m ely egye­ dülálló a maga nemében. H a m a ún. „haladó" hagyo­ m ányokat akarunk m egtartani, n e kü n k m agyaroknak nincs szükségünk a szovjet és az ún. „nem zetközi m u n ká sm o z­ galom " „haladó hagyom ányaira", m ert m indenki m ást m eg­ előzve a legem beribb és szociális szellem től átitatott hagyo­ m ányo kka l rendelkezünk.

23.

L étezik-e ma a fö ld n ek egy olyan m űvelt és civilizált or­ szága, m elyiknek a huszadik században, ilyen kitételek len­ nének az alkotm ányaiban, beleértve első.'iorban a z ún. „szo­ cialista" országokat is?

24.

N em -e történelm i előrelátásról tanúskodik ez a kitétel, m ely az abszolutizm ust és a diktatúrát kívánta megelőzni, az ural­ kodó diktatúráját?

25.

E z a várm egyerendszer m aradt fenn m in d a m ai napig, m ert ennél m odernebbet m ég alkotni nem tudtak m ind n m ai napig.

26.

E z a tény m essze m egelőzött m inden m ás országot a parlamentális rendszerben. C sakhogy e tényekről m indenki hall­ gatott és hallgat is, am i bizonyítja, hogy n e k ü n k ezen a téren sem m iféle külföldi mintára szü kségünk nincs!

27.

G yerm ekesen jóindulatú m agyarok voltak ezek, ugyanúgy, m int utódaik, kik öröm m el osztják m eg m indenkivel azt am ijük van. M agyaros vendégszeretet.

28.

Csakis a term é.izethez közel álló em ber lelkisége abszolút romlatlan, m ely őszintén m o n d és vesztére hogy más is azt teszi. Itt a magyarságban m eg nem a nyugati fondorlatoskodás, képm utatás és egyéb ságok.

lehet ily azt hiszi, található rom lott­

29. 30.

31.

32.

33. 34. 35. 36.

M a ez az emigráció lenne az a nyolcadik törzs, akivel a m o ­ dern ko r honfoglalását m eg kellene valósítani. N agy Péter orosz cár európai térképén M agyarország, m int szláv terület szerepelt. A rra a tényre hivatkozva, hogy ezen a területen szlávok laktak a m agyarok előtt, a szlávok segít­ ségével hódították m eg azt a m agyarok. A X I X . században m eggyőzték teljesen a N yugatot ezen „történelm i” jogaik­ ról és ha a N agy Péter féle térképet összehasonlítjuk a mai Európa vasfüggönyével, a kko r a hasonlóság vérfagyasztóan azonos. A hhoz, hogy Yalta-ban és Potsdam -ban sikerrel fe ­ jezzék be követeléseiket, Európára nézve, ahhoz a történel­ m i előkészítést m ár N agy Péter idejében m egkezdték. Yalta és Potsdam csak a szentesítése volt ezen orosz „történelm i” jogoknak. (Valójában azonban az itt talált „szlávok” elszlávosított avar m aradványok voltak, — László Gyula.) M ár a kko r tulajdonképpen egy nem zetiségi ország voltunk. B izonyítja a nem zetiségekkel való bánásm ódunkat az a tény, hogy ezer évi „elnyom ás” után ezek a népek még m indig saját anyanyelvűket beszélték. V ajon a m i m agyar kisebb­ ségeink is ily bánásm ódban részesültek-e az utódállam ok­ ban? N yugat felé ez a legdöntőbb bizo n yítéku n k a kisebbsé­ geket illetően, hogy nálunk a nem zetiségek élhetik életüket, erre ezeréves b izonyítékunk van, m íg az utódállam ok érdem ­ telenek és alkalm atlanok arra, hogy gondjaikra nem zetisé­ geket bízzanak. Itt van a történelm i és tiszta em beri alapja jogilag, a magyarság reintegrációs hivatásának a K árpát­ medencében. E z azt is bizonyítja, hogy ezek az idegenek szívesen álltak a magyarok oldalára m ert a harcban a m agyarok részéről bizalm at kellett, hogy bírjanak és ezt csak teljes odaadásuk­ kal érdem elhették ki és az őszinte odaadást nem lehet erő­ szakka l elérni. Lásd az alanti 36. sz. pontot. L ásd Barát Tibor, a M agyar N ép ek őstörténete c. m unkáit. A nyugati babona ettől teljesen különbözött, am ikre a tiltó rendeleteket hoztá k királyaink. Nem régiben három levelet találtak az egyik Cambridge-i egyetem i könyvtárban. E zeket a leveleket 1313 és 1323 kö-

37. 38.

39. 40. 41. 42. 43.

Zőtt Johanka H ungarus m agyar ferences írta K ipcsákból. a Volga és D on kö zö tti tatár birodalom ból. K ö zli „Üzbég” kán kiváltságlevelét, am ellyel védelm ébe veszi a m agyar fe ­ rencesek tem plom ait, kolostorait és harangjait, közli, hogy egyes ferencesek a folyton vándorló „aranyhordával" vonul­ nak m indenfelé s csak azt fájlalja, hogy kevesen vannak s ezért 22 kolostort be is kellett zárni. H a tehát azt írják, hogy I3 I3 körül 22 kolostort be kell zárni szem élyzeti hiányok m iatt, a kko r m ennyi lehetett ott eredetileg? M iko r kerültek oda m agyar ferencesek? E zek csakis a K iev kö rn yéki m agyar birodalom ból m aradhattak ott, így azok, ha ilyen kolostorokkal és tem p lo m o kka l ren­ delkeztek, a kko r feltétlen kellett, hogy ism erjék a keresz­ tény fogalm akat és hitet. Vagyis közel a term észethez, a szűzi, em ber által nem za­ vart term észeti környezethez. Érdekes, hogy az ó szövetségben is hasonló áldozatokról be­ szélnek, de arra soha nem m ondták, hogy barbár és p o ­ gány szokások. M iért ez a szokás a kko r barbár, ha azt m a­ gyarok csinálják? U gyanezt m ár nem m ondhatjuk el a nyugati keresztény papokról. V iszont a nyugati keresztény papság volt a jobbágynak a hűbérura. L ásd a 36. sz-, jegyzetet, kát és egyéb m ás m unkáit. A z elm últ ezer év történelm e azt bizonyította, hogy a ve­ zérlő gondolat csakis politikai célú volt. L ásd az Á rpádházi királyok alatt a lko to tt törvényeket. Corpus Juris Hungáriái, a magyar törvénytár, vagyis a magyar országos végzem ények és törvények gyűjtem énye. N yom tatásban legelőször a X IV . században jelent meg, M osóczi Zakariás p üspök gyűjtem énye volt a legjobb, 1584-ben jelent m eg N agyszom batban és alapjául szolgált a későbbi törvénytáraknak is. U tóbb a törvénytár W erbőczy H árm as­ könyvével is kiegészült. A jelenlegi kiadás alkotói M árkus Dezső, K olosváry Sándor, Ó váry Kelem en, N agy Gyula, T ó th Lőrinc, C siky K álm án voltak. A C. J. H. az árpád­

44.

45.

46. 47. 48. 49.

házi királyok kö zü l ö t királytól összesen kilenc törvényt tar­ talm az a vegyesházakból szárm azó királyok dekrétum ait, az országos rendeknek a várnai csata után h ozott dekrétum ait, V. László dekrétum ait, az 1458. évi országgyűlés végzéseit, I. M átyás, II. Ulászló és II. Lajos dekrétum ait és végig a H absburg-házból szárm azó királyok alatt h ozott törvénye­ ket. I. István király, Szt. László és K álm án törvényei feje­ zetekre, a későbbiek cikkelyekre vannak osztva. A C. J. H. tulajdonképpen két részre oszlik, az 1848-ig terjedő régi törvénytárra és az 1867-től kezd ő d ő ú j törvénytárra. M a már a törvények az u. n. Országos Törvénytárban kerülnek kihirdetésre és ez a hivatalos gyűjtem ény az irányadó a tör­ vények és tartalm uk tekintetében. (1945 előtti állapotokat értünk ez alatt). Term észetesen a két teljesen különböző erkölcsi felfogással bíró világ találkozásánál azonnal kiéleződtek a politikai el­ lentétek is, m ely abból a veszélyből eredt, am it a nyugati világ szom szédságában élő szabad m agyar jelentett az E gy­ ház politikai hatalma megtartásának számára. Acsády Ignácz: A M agyar Birodalom Története, A thenaeum, Budapest, 1903. A csády Ignác, történetíró, szül. 1845. szept. 9., megh. 1906. dec. 17. Jogi és történelm i d oktorátust szerzett. H ír­ lapíró pályára lépett. A z A ka d ém ia 1888-ban levelező tagjává választotta. Legfontosabb m űvei: M agyarország Budavár visszafoglalása korában (1886), A m agyar jobbágyság tör­ ténete (1896), A M agyar Birodalom története (1904). A csády írta Szilágyi nagy M agyar N em zet Történetének két kötetét is. M u n ká i a X V I . és X V I I . század magyar történelmére alapvetőek. M ásképp nem lehetett volna a „pogány írásokat" elégetni. A m i saját em lékeinkben is így m aradtak meg a tatárok „kutyafejű"-nek. Lásd: a 36. sz. jegyzetet. A z idegenek felé való türelm ünk és csodálatunk sajnos még m ind a m ai napig él a magyarban, vesztünkre.

Harmadik fejezet H onfoglaló Őseink am ik o r betelepedtek a K árpát-m edencébe, tulajdonképpen a m agyar élet, m agyar szokások, lelki és vallási felfogásuk, sajátosan m agyar tulajdonságaik révén egy idegen testet képeztek, mely beékelődött az akkori szláv és germ án vi­ lág között fennálló vákum -térbe, mely térséget különböző, előző népelem ek m aradványai töltötték ki nagyjából, de egyik népfaj vagy népm aradvány sem volt képes arra, hogy a K árpát-m eden­ cében egy egységes állam i életform ának az alap jait lerakja. Az akkori adottságaik műveltségi viszonyaik alkalm atlanná tették ezeket a szórványos népcsoportokat, hogy esetleg valamilyen fo r­ m ában is, veszélyt jelentettek volna az akkori ném et— róm ai világ keleti szélső határaira. A m agyarság létszám ánál szervezett­ ségénél fogva ezt a szláv és ném et világ közötti ű rt kitöltötte és o tt állandó állam i életre kezdett berendezkedni. Első időkben nyu­ gaton azt hitték, hogy m ajd ez a nép, — m árm int a m agyarok is — m ajd felm orzsolódnak az idők folyam án, m int többi elődeik ebben a térségben, így veszélyt nem láttak betelepedésükben. A későbbiek folyam án am int az állam i élethez szükséges szen^ezkedések m egindultak, az o tt élő népszórványok vagy áttelepíttettek vagy a kezdődő m agyar állam i életbe besoroltattak. N yugaton a k ­ kor kezdtek felfigyelni arra a tényre, hogy itt sokkal többről van szó, m int egy átm eneti állapotról. A nyugat felé irányuló un. k a­ landozások is azt bizonyították, a rra utaltak, hogy ez az új jöve­ vény nép itt állandó szándékkal telepedett meg, itt egy erős és fejlett állam iságot alkot, m elynek katonai szervezettsége jóval fe­ lül állt minden akkori idők nyugati, katonai erejénél, így nyuga­ ton de főleg R óm ában ráébredtek arra, hogy ez az új nép, mely hitében, szokásaiban alapvetően eltér az akkori idők E urópájától, belső társadalm i berendezkedési form ájával is, szokatlan, új és ismeretlensége révén, m isztikum ok ködébe tak arta a m agyarsá got. H alálra rém ült jám bor szerzetesek, katonailag m egvert sere­

gek, a valóság mellé még legendákat is szőttek a m agyarokról, term észetesen a lehető legrosszabb színben feltüntetve őket. R ó ­ m ának egy választása volt csak, hogy m egkísérli „m egtéríteni” ez újonnan jö tt pogányokat és mivel a közvetlen szom szédságuk­ ban a ném etek voltak, e „pogány” m agyarok, elsősorban reájuk jelentettek veszélyt. A p áp a is úgy látta, hogy a „pogány” m a ­ gyarok megtérítését, elsősorban a ném etekre bízza. Az ak k o ri idők un. határvillongásai ellenére a magyarok igyekeztek nyugat felé jószom szédi viszonyt kialakítani, mivel tisztában voltak azzal, hogy ez a környezet ahova betelepedve, csakis jószom szédi viszonyban, vagyis békés körülm ények között tudják saját fejlődésüket biztosítani. A nyugatról behozott rab ­ szolgákat, illetve hadifoglyokat m iután kiváltották a „lovagiasság” akkori szabályai szerint szabadon bocsájtották. V oltak akiket m in­ den ellenszolgáltatás nélkül szabadon bocsájtották, szabaddá te t­ tek és h a az akarta, vissza is térh etett hazájába. V oltak ezek kö­ zött a foglyok között akik hol jókat, hol rosszakat, de legtöbb esetben rosszakat m ondtak a m agyarokról, m ert végeredm ényben semmi okuk nem volt arra, hogy szeressék előző rabszolgatartó­ ju k at és nyugaton is a nagyobb hatás kedvéért alaposan kiszí­ nezték a m agyarok között töltö tt idők napjait, eseményeit. N a ­ gyon sokan visszatértek nyugatra anélkül, hogy a m agyarok nyel­ vét valóban m egtanulták volna, azok szokásait m egértették volna, papjaik tudom ányát egyáltalán nem ism erték, így a saját elkép­ zeléseik szerint fennhangon hirdették „pogány” m ivoltunkat Lényegében m indegy lett volna, hogy ezekkel a nyugatra visszatért foglyokkal hogy b ántak volna a m agyarok, m ert vallási szokásaik, társadalm i berendezésük a nyugathoz viszonyítva k ü ­ lönbözött, így azok szám ára idegen, így m agától értetődően el­ lenségnek szám ított. K izárólag a nyugat felé irányuló baráíkozás és a nyugat jóindulatának az elnyerése végett nem csak hogy m eg­ tűrték, hanem részben tám ogatták is a katolikus térítőket. Ez a nyugat felé b arátkozás G ejza fejedelem idejére m ár odáig fajult, hogy a fejedelmi család, törzsfők családjai és a vezetőréteg csa­ ládjainak gyerm ekei mellé, divatba jö tt a ném et nevelők behoza­ tala. T ehát nem csak katolizáltak, de m ár ném etesítettek is ben­ nünket azért, hogy a nyugat jóindulatát m egnyerjék a m agyarság irányába. Sajnos ez a politika I. István k o ráb an m ár oly hatalm as

m éreteket öltött, hogy a katolizálódni nem ak aró .m agyarságot az akkor, m ár királyi hatalom szigorával büntették. A betelepült ném etség hatalm as b irto k o k at k ap o tt és a nem rég még szabad m agyar, a saját hazájában egyre m élyebbre süllyedt gazdaságilag és a saját hazájában, történelm ünkben először nem szám ított egyenrangú polgárnak. N yugaton azonban rossz hírünk változatlanul m aradt. A z a k ­ kori k o r E u ró p áján ak népe teljesen alacsony m űveltségi színvo­ nalánál fogva sokkal hajlam osabb volt a rólunk terjesztett rosszin­ dulatú hírek m eghallgatására, ezen rémség m egőrzésére, m int a kedvezőbb benyom ások megörökítésére. M ivel az akkori idők krónikásai is szerettek valam i „nagyot” m ondani, sokkal nagj'obb hatást értek el nyugati körökben a rólunk terjesztett és kiszí­ nezett rémségekkel, m int esetleg a való igazságok m egörökítésé­ vel. Továbbá an nak ellenére, hogy erősen katolizálódtunk, még katolikus állapotunkban is kom oly katonai veszélyt jelentettünk a nyugat szám ára. N em voltak biztosak bennünk egyáltalán és legszívesebben a K árpátoktól keletre szerettek volna látni ben­ nünket még katolikus m ivoltunkban is. A C ronicum H ungaricum alapján még a X III. században is un. „pogány” lázadáso­ k at kellett leverni katolikus királyainknak az országon belül, így nyugat velünk szemben mindig bizalm atlan m aradt, de különö­ sen R óm a. M ivel az ak ko ri idők politikai irányítása E urópában Róm ából jött, az irányunkban tanúsított m agatartás egyáltalán nem volt barátságos, mivel sohasem tudták nyugaton, hogy vajon velünk kapcsolatban m it hozhat a holnap. K atolikus királyaink elé tűzött R óm a egy igen szép és magasztos feladatot: „A keresztény E urópa és keresztény civilizáció védelm ét a keletről fe­ nyegető barb ár tám adások ellen.” Sajnos királyaink annyira ko­ m olyan vették ezt a feladatot, hogy az egész nem zet létét és jö ­ vőjét e „szent” cél érdekébe állították, de m indez nyugaton az irántunk táplált ellenséges érzetet egyáltalán nem enyhítette, ha­ nem a keletről jövő veszélyek idején, boldogan dörzsölgették k e ­ zeiket, hogy m ost talán kiirtanak bennünket a K árpát-m edencé bői. Ez a szellem nyugaton generációkról generációkra öröklő­ dött, de senki sem vette azt a fáradságot m agának, hogy a való m agyar lelket egyszer is feltárta volna a nyugat előtt és a való igazságokat írták volna meg rólunk. H iába véreztünk el M uh'

pusztán e keresztény nyugatért, a legnagyobb sajnálkozásuk az volt, hogy a tatárjárás után újra talp ra álltunk. N yugat IV . Béla királyunkhoz való viszonya a legékesebb bizonyíték erre. H iábavaló volt m inden véráldozatunk E urópában, nyugaton soha egy igazi b arátunk, egy igaz szövetségesünk nem volt. Az idők folyam án elfelejtkeztünk teljesen való igaz nemzeti hivatá­ sunkról, vagyis a saját nem zeti érdekeink védelm éről — egy kél nagyon kevés kivétel esetében. így míg nyugat békében fejl-^dhetett, m i sorvadtunk és pusztultunk oly m értékben, hogy Kölcsey a X IX . században m ár szívszaggató fájdalom m al írta rólunk a következő sorokat: „Vándor, állj meg! K orcs volt anyja vére. M ás fa j állt a kih u n yt helyére. Gyönge fővel, rom lott, szívtelen A dicső nép, m ely tanult izzadni. S izzadás k ö zt hősi bért aratni. N évben él csak, többé nincs jelen.” M ajd nagybúsan kérdi „Z rínyi d aláb an ” „Hol van a hon, m elynek Á rp á d vére G yőzelem ben csorga szent földjére?” S a rengeteg harc, vérveszteség, az E u ró p áért elfolyatott m agyar vér eredm énye hazánkban olyan állapotokat terem teti, a sok idegen faji keveredés oly nem zedékeket szült, mely Kölcseyt a következők írására késztette: ,,N incs magasra vívó szenvedelm e, S jégkebelben fásult szívet zár. — Völgyben ül a gyáva kor, s határa S zű k köréből őse saslakára Szédeleg ha néha felpillant.” De mi változatlanul ragaszkodtunk a nyugathoz, mely nyu­ gat később kelettel, vagyis a szlávsággal egyesül végső kiirtásunk­ ra, nem zeti létünk m egsemmisítésére, míg nyugaton változatlanul

írják rólunk a legvadabb dolgokat, m inden „K risztusi véráldoza­ tu n k ” ellenére. H a m a m egnézzük a nyugaton készült „hiteles és elfogad­ h atónak” m ondott E nciklopédiákat m egrökönyödve olvassuk a rólunk írott valótlannál valótlanabb állításokat, úgy szárm azá­ sunk, eredetünk, m int ezeréves történelm ünkkel kapcsolatban. Sajnos a nyugati közvélem ény igen sokat a d az E nciklopédiák­ ban m egírt dolgokra és azok állítását szentírásként fogadja el. T udom ásom szerint m ég nem ak ad t egy olyan m agyar korm ány­ zat, amely ezeket az E nciklopédia-írókat felelősségre vonta volna az ab ban rólunk írottakért, de m iért is tették volna, am ikor azt kell kérdezzük elsősorban, hogy érdekükben állt-e az, hogy a ró­ lunk írott valótlanságokat m egcáfolják vagy vitába szálljanak a külföld ezen közvélem ény form álóival? E z alól nem m entes egyetlen rezsim sem, legyen az, az 1945 előtti, vagy az 1945 utáni rendszer. A m onarchia idejét meg sem említem, m ert a m onarchia idején m iért is szóltak volna azok ellen az állítások ellen, am iknek m agvait lényegében elődeik hin­ tették el. A z Enciklopédia hatása a nyugati közvélem ényre szinte fel­ m érhetetlen. Egy m ai iskolás gyerm ek bárm ely nyugati országban, ha az iskolában K özép-E urópáról ír dolgozatot és o tt esetleg szó­ ba kerülünk mi m agyarok is, akk o r az o tt leírtak alapján írja m eg dolgozatát és tanítója vagy tanára elfogadja a dolgozatát, ha valamely E nciklopédiára hivatkozott. De ez az ifjú tanuló .sajnos nem rendelkezik m ás forrással, így kénytelen elfogadni a tanítói által is elfogadott E nciklopédiák valótlanságait. A m ennyiben m a­ radnak a m agyarokat érintő benyom ásai vagy emlékei, ak kor ki­ zárólag ezen az alapon m aradnak meg benne felnőtt korára. Ezzel szemben nem csak az iskolás gyerm ekek, de igen nagy példányszám ban m egjelenő lapok is az E nciklopédiákra tái[)aszkodnak a velünk kapcsolatos tém akörökben. Egy igen szem betű­ nő példája ennek az alábbi eset; A közism ert T IM E M A G A Z IN 1970, augusztus 10-i szam á­ nak (kanadai kiadás) 30. oldalán egy rip o rto t írtak R om ánia tem plom airól és igen szép színekben ecsetelik ebben a cikkben azt a nagy liberalizálódási folyam atot és végtelen „jóindulatot” mellyel a kom m unista rom án rezsim újabban viseltetik a tem plo­

m ok és a vallások iránt. R om ánia tem plom ainak leírása közben egyetlen szóval meg nem em lítik azt, hogy lényegében m agyar tem plom ok, illetve m agyarok által épített tem plom okról beszél­ nek, de mindez még hagyján, de vérforraló az am ikor azt írják: hogy: „A Rom án O rtodox Egyház volt a hordozója a tradicioná­ lis (?) rom án nem zeti k u ltú rán ak a X IV . század óta annak elle­ nére, hogy állandóan ki voltak téve (többek között) a m agyarok állandó tám adásainak és a m agyar m egszállásoknak.” Term észetesen a cikk elolvasásakor azonnal az írógéphez ül­ tem és követeltem a cikk írójától, hogy hozzon nekem történel­ mi bizonyítékokat arra, am it a cikkében állít, m ert am it írtak, úgy tüntetik fel a m agyarságot, m in th a állandó „agresszióink” ki­ zárólag a rom án nem zeti k u ltú rára és X IV .? század kori rom án nemzeti és vallási kultú ra elnyom ására irányult volna, a cikk sze­ rint a törökkel karöltve. Levelem re nagysokára válaszollak, m ely­ ben közölték a következőket: „M egértjük tiltakozását a szóbanforgó cikkben közölt ro­ m ánok elleni m agyar invázióval kapcsolatban, azt is tudjuk, hogy ez nem egyezik a m agyar történelem m el, de egy ilyen rövid beszám olóban nem térhettünk ki apróbb részletekre és m agyaráz­ kodásokra, hanem kizárólag az általánosan elfogadott álláspontot vettük alapul, m int például az E ncyklopédia B ritannica-ban is írva van. E nnek alapján biztosíthatjuk affelől, hogy mi nem szán­ dékosan tüntettük fel a m agyarságot ebben a kedvezőtlen kép­ ben.”

T ehát leírtuk, kinyom tattuk, tudjuk, hogy valótlan, dehát mi nem vagyunk hibásak, hanem az „általánosan” elfogadott állás­ pont, vagyis az E nciklopédia B ritannica ez esetben. A z átlagolvasóban az a benyom ás keletkezik ezen a „ke­ resztény” nyugaton, hogy egyáltalán nem kedveltük a X IV . szá­ zad óta, a keresztény tem plom okat, m i akik egész nem zet' létün­ ket a sírba taszítottuk ezért a „kereszténynek” nevezstt ilurópáért.

Egy m ásik igen kirívó példa erre például: „T he Book of K now ledge” c. „m esten n ű ” T orontóban ki­ adta a The G rolier Society, a C opyright szerint 1940-ben, ahol is a X V II. kötet 6090 oldal felső felén egy ism eretlen „m ester” által festett képen láth atju k őseinket am int asszonyok és gyerm e­ kek holttestén száguldanak keresztül nyeregkápájukhoz emberfej van kötözve, m íg a nyereg hátsó részéről összekötött csirkék lóg­ nak, (a képen m ég véletlen sincs egy férfi holttest), a kép alatt következő szöveggel; „A m ai m agyarok ádáz, brutális, kegyetlen harcosok leszár­ m azottai, akik a kilencedik században m egrohanták E u rópát és irgalm at nem ismerve megsem misítettek m indent am i az útjukba került.” A főszerkesztője e m űnek egy A rth u r M E E nevű valaki volt, Tem ple Cham bers L ondonban. E könyvnek még azt a nevet m erték adni, hogy a „T udás könyve” , „G yerm ekek Enciklopé­ d iája.” Egy m ásik tipikusan ellenségesnek m inősíthető jelenség a nyugaton készített E urópa-térképeken észlelhető. Sajnos nem bi­ zonyítható a nyílt pánszláv törekvés a térképek szerzőjére de mi m agyarok m indig m eglátjuk ezeket a törekvéseket a térképekről. Egyik igen jellemző példa erre a T oronto Telegram c. újság­ ban, mely T orontó egyik legnagyobb napilapjának számított, (azóta megszűnt) A Telegram 1965. január 2-i szám ában jelen­ tettek meg egy térképet, ahol M agyarország egyszerűen megszűnt létezni. A határo k at úgy tüntették fel, hogy A usztriát, Csehszlo­ vákiát és R om ániát m egnagyobbították a térképen ú w , hogy M a­ gyarország egyszerűen eltűnt erről a térképről. Természetesen számos tiltakozás íródott a szerkesztőségnek e tekintetben, de sem a tiltakozó leveleket le nem közölték, sem a korrekciót nem kö­ zölték, hanem ném a hallgatásba burkolóztak. M int em lítettem ez a lap azóta m egszűnt létezni, így sokat nem érdem es vele foglal­ kozni, de irántunk érzett „jóindulatból” készítették és kinyom tak egy ilyen E u ró p a térképet, melyen egyszerűen „ feb sz to tta k " bennünket A usztria-^C sehszlovákia és R om ánia között. T érképről lévén szó, ism ét vissza kell térjek a m ár előbb em lített T IM E m agazin 1973. július 30. szám ában, a 24. oldalon egy cikkel kapcsolatban közöltek egy E u ró p a térképet ahonnan,

csodák csodája, ism ét lem aradtunk. Ezen a térképen felosztottak bennünket A usztria, R om ánia és Jugoszlávia között. Ebből vala­ hogy a csehek kim aradtak. Term észetesen tiltakozásom at azon­ nal közöltem levél form ájában, am ire ism ét igen hosszú idő után válaszoltak, mely levélben ugyan bocsánatot kértek a tévedésért, ahol közölték velem, hogy M agyarország nem tűnt el E urópa tér­ képéről és azonnal „visszahelyezték az Ö t megillető helyére.” T er­ m észetesen az után a következő szám okban semmiféle korrekció idevonatkozólag nem jelent meg. A z irányunkban tanúsított egyik igen kirívó példa a hírhedt Seaton W atson alias „Scotus V iato r” 1916-ban, L ondonban megje­ lent „G erm án, Slav, and M agyar” c. könyve, mely könyvet nyu­ godtan m ondhatjuk T rianon előkészítőjének, egyik sarkalatos té­ telének, m ert annak idején az angol közvéleményt ez a szeren­ csétlen pap teljesen ellenünk hangolta m agyargyűlölettől csöpögő művével. A pánszlávizmus gondolatának a m egszállottjaként írta ezt a könyvet egy m ásik „m esterm űvével” , melynek címe; ..Racial Problem s of H ungary” (Nemzetiségi problém ák M agyaiországon). Az érdekessége ennek az, hogy előbbi 1916-ban először megjelent könyvét a „G erm án, Slav and M agyar” -! egy H ow ard Fertig Inc. nevű társaság, irántunk tanúsított „jóindulatból” New Y orkban. 1968-ban újra kiadta és elárasztották vele az észak-am erikai könyvtárakat. E könyvnek az ismertetésére még a későbbiekben visszatérek. C supán azért em lítettem meg, hogy az 1947-es párisi békeszerződés ellenére, változatlanul folyik el­ lenünk az aknam unka, legalábbis olyan értelem ben, hogy valakik lelkiism eretük m egnyugtatása érdekében és irántunk táplált gyű­ löletükben, ezt a könyvet 1968-ban itt nyugaton újra kiadták. Ez a cselekmény úgy tűnik, m intha egyesek sajátniagukat szeretnék igazolni, hogy a párizsi békeszerződés bizony jogos és he­ lyes velünk m agyarokkal szemben, m ert íme itt ez a könyv is b i­ zonyítja. K ik álltak e m ásodik 1968-as kiadás mögött, ezt m a m ár nehezen lehetne bizonyítani, m ert a fent nevezett kiadó ez irányban nem hajlandó nyilatkozni. Sokan igen nagyra értékelik C. A. M cCartney; „H ungary and her Successors” c. m unkáját, mely eléggé szim patikusán ír rólunk T rianonnal kapcsolatban. E nnek a m űnek is van azonban egy hi­ bája, m ert m inket m agyarokat elm arasztal és erőszakos m agya­

rosítással vádol bennünket, am ikor is az országban bevezettük, azaz kötelezővé tettük a m agyar nyelv használatát. M áskülönben talán az egyetlen olyan m űnek szám ít nyugaton egy angolszász történész részéről, akiben ném i szim pátia is nyilvánul meg irá­ nyunkba, de érvényes az a jó közm ondás, hogy „egy fecske nem csinál ny arat” , m ert em ellett szám talan az az irodalom , mely m in­ den alkalm at m egragad arra, hogy a legkedvezőtlenebb színekben tüntessen fel bennünket, legyen az szárm azásunk, E urópába tö r­ tént letelepedésünk vagy általános leírásunk terén. Ki kell itt emeljem a kevés tárgyilagos leírások közül még az „E ncyplopedia Intem ational-t, m elyet 1963-ban ad o tt ki a Grolier Society of C anada Ltd. T artozom ennek az Encyclopédiának annyival, hogy eddig nyugaton a legtárgyilagosabban ír iólunk egészen m ajdnem napjainkig, azaz 1963-ig. Jóllehet, hogy a Hungary-ról szóló részt Kertész D. István írta az Encyclopédia szá­ m ára (University of N otre Dam e) valam int a H unyadiról szóló leírást D eák István (Colum bia University). Itt azonnal bocsánatot kérek azoktól akiknek esetleg a neve k im arad t az elismerésből, akik ennek a m unkának az elkészítéséhez hozzájárultak. A nyugat előtt soha nem voltunk és nem vagyunk egy szim patikus nép, bárm ennyire is álm odozzék ezt egyesek. Csak egy­ szerű példaként em lítem például az olim piákat. Létszám unkhoz viszonyítva, egyetlen nem zet annyi arany vagy ezüst érm et el nem hoz az olim piákról, m int mi m agyarok. E nnek ellenére m indenki m ásról hatalm as lelkesedéssel ír a sajtó, de rólunk erősen hall­ gatnak, m intha ott sem lettünk volna. B árm ennyire is erőlködtek és erőlködnek egyesek a nyugat felé, beleértve E u ró p át és A m e­ rikát is, valahogy a publicitásukból m indig kim aradunk. L.ehet, hogy a terhelt lelkiism eret következm énye ez az utóbbi években, de éppen ezért kellene nekünk külföldön élő m agyaroknak sokkal hangosabban tu d tára adni e világnak a létezésünket és mindeti egyes rosszindulatú vagy valótlan cikk vagy írás m egjelenésekor a tiltakozó levelek özönével kellene elöntenünk a szerkesztőt vag>' a kiadót. Érdekes megemlíteni, hogy az elm últ évek során, a m agyar követségek m eg nem szólaltak soha egyetlen esetben, soha nem tiltakoztak az ellenünk íro tt valótlan cikkek és írások ellen. M ind­

egy, hogy m it írn ak rólunk, a követségek beosztottjai csendben lapulnak és hallgatnak. H a ez csak m ondjuk egy nyugati o r­ szágban fordulna elő, rá lehetne fogni esetleg a rra az egy követ­ ség! beosztottra, vagy sajtóattaséra, vagy sajtófelelősre, de a fu r­ csa az, hogy sehol még nem nyilatkoztak, hogy „kérem ez és ez a cikk sérti a m agyar nép önérzetét” és ezért a valótlanságért korrekciót k érü n k ” stb. Ezzel egyáltalán nem szállna alább a „te­ kintélyük” , de valójában m it is v árhatunk ezektől az em bereklől, kiknek követségi hatásköre a nullára korlátozódott, sok esetben csak annyi közük van a m agyarsághoz, hogy m agyarul beszélnek. B árm ennyire is szeretik hangoztatni, nem a m agyar népet, hanem egy ideológiai rendszert, egy idegen im perialista elnyom ót képvi selnek lényegében, közvetett alapokon. Felsorolhatnánk m ég itt szám talan sok újságcikket, könyvet, mely velünk m agyarokkal foglalkozik, nyílt ellenséges hangon, vagy csupán a tudatlanság és főleg a szenzációhajhászás .szem­ pontjából, hogy valam i „nagyot” m ondjanak. A legkülönfélébb badarságokat találják ki és írják le velünk kapcsolatban. M ind­ ezekre az írásokra, közvélemény, köztudatform áló első látásra jelentéktelennek látszó írásokra azonban igen kevés, külföldön élő, létszám arányunkhoz m érten jóform án semmiféle nagyobb m éretű, szervezett tiltakozás nem volt soha a történelm ünk folya­ m án és m a sincs. A m ai állapotainkra legjellem zőbb, hogy ezek­ kel és hasonló problém ákkal az egész észak-am erikai kontinen­ sen, beleértve K an ad át is, de az egész angol-nyelvterületen, csak egyetlen negyedévenként m egjelenő angolnyelvű kiadvány küzködik a létéért és az a C R U S A D E R , Justice fór H ungary c. kiad­ vány. E z az egyetlen olyan angolnyelvű kiadvány, mely a m agyar problém ákkal foglalkozik és küzd m indazon rossz­ indulatú, ellenünk írott és közölt propaganda ellen, m ely elsősor­ ban m inden m agyar kötelessége kellene, hogy legj'en. Sajnos így volt ez Trianon előtt is a m onarchia idejében, hogy közismerten csak „osztrák-m agyaroknak” ism ert a külföld b ennünket és ez ellen a hivatalos irányzat sem m it sem tett annakidején külföldön, hogy ezt' a ham is tu d ato t kiölje a nyugat szótárából és gondolatvilágából. Sajnos a mai em igráció sem tesz többet a hazafelé tö r­ ténő puszta nyelvöltögetéseknél, m elynek gyakorlati értelme, haszna, egyáltalán nincs.

A hazulról jövő propaganda azonban a legteljesebb erővel m űködik, de nem jó hím evünk növelésére, hanem a hazai rend­ szer létjogosultságának igazolására, az idegen megszálló hatalom valóságának elkendőzésére. Jellem ző a m ai hazai „kultúrpolitikusokra” például, a követ­ kező kis idézet, az „A usztráliai M agyarság c. lap 1972. február havi szám ának 3. oldalán levő cikkből: „G yönyörű kiállítású B abits-kötettel lepte m eg olvasóit a budapesti M agyar H elikon Kiadó. V alóban igényes m unka, az 1942-től kezdődő előző ö t kiadás anyagát az azóta fellelt töre­ dékekkel kiegészítették és a nyom dába küldött szövegből minden korábbi hibát kiküszöböltek.” — De vajon m it jelenthetnek azok az otrom ba nyom dai jelek, melyek néhány verset szárnyalása kö­ zepette m egszakítanak, érthetetlenekké tesznek és elcsúfítják ha­ zai nyom dászaink nagy szakértelem mel készített, szép m unkáját? — döbben meg az olvasó. „B abits M ihály irodalm i hagyatékának gondozói” szégyenérzet nélkül vetik papírra az indoklást az „U tó ­ szóban” : „G yűjtem ényünk nem tartalm azza a költő néhány olyan versét mely irredenta hangjával sértené a szom széd népek nemzeti érzését. E lhagytuk a következő költem ényeket; V ásár, Szíttál-e m ár lassú m érget?. C sonka M agyarország, Á ldás a m agyarra. E r­ dély, ugyanilyen okokból elhagytuk a következő versek egy-egy versszakát is: Dal az esztergom i bazilikáról, 4. versszak, H azam 3. versszak, Ezerkilencszáznegyven 3. versszak.” Viszont ugyanez olvasható a Szépirodalm i K önyvkiadó által 1968-ban kiadott kötetben is. A szerkesztő bizottság tagjai: É der Zoltán, Illyés Gyula, K eresztury Dezső, m int Babits irodalm i h a ­ gyatékának „gondozói.” A fenti állítások szerint vigyáznunk kell, nehogy „m eg­ sértsük” a szomszéd nép ek nem zeti önérzetét. Term észetesen ide tartozik elsősorban a Szovjetunió és az utódállam ok, akik mind a m ai napig hasonló érzelm ekkel még nem viseltettek irántunk, m ert céljaik közé elsősorban nemzeti m egsem m isítésünk adta az alapvető m otívum ot.

Babits M ihály: V Á SÁ R Friss hótól p öttyös báránybőr süveg, vásári pénz koppan a durva m arkon. K ilógó ing, zord búsa szem ivek, s róm ai szó ko p ik a szennyes ajkon. S ö tét örm énnyel a lku d az oláh, szekérre hosszuszőrü szűre; kis kutya béjut a szekér alá s gyáván vonít a tarka népsürűre. E lül is kötény, hátul is kötény, jön vastaglábu asszony sárga arccal ál a tér hóval rácsozott ködén, kész alkuharcba szállni száz piarccal. M agyar szó végre. K is székely gyerek, füle se látszik süvegtől, subától, pirulva, boldog arccal ténfereg, hol ú j csodát Ígér az ócska sátor. Sátorban a gondolatolvasó: ki bé m er m enni, bám ulhatsz a merszén. H egyes kö n yö k lök s éles, cifra szó: A u , a c ig á n y o k !. . . zsebbe' m ég az erszény? Láthatsz sok pópát, hosszú szép szakállt, kirakva so k ügyetlen, cifra képet, m íg a N em ere éles hangja vált, s fü leket festve fü tyü li a népet. M essze a tiszteletes nagy hegyek, égbenéző társai agg Negojnak, m elyekre nem vet senki m ost ügyet, lassan a bús kö d ö k k e l egybefolynak.

Negyedik fejezet A X V I. század végéig O roszország egy teljesen jelentéktelen, az akkori európai m éreteket véve széttagolt önkényúri rendszerre épült állam, a szó legszorosabb értelm ében véve félbarbár hűbérúri szervezéssel, erősen m utatva a távoli kelet szellemi irányító ere­ jét. A Bizánctól való függőség, m ajd a m ongol kánok évszázados uralm a egy teljesen keleti atm osztférába fagyasztotta az orosz lelki és szellemi felfogásokat. M oszkva abban az időben, a cárok városa, nem volt több m int egy p ár kupola, mely kiem elkedett a teljesen szegényes, körülötte épült földkunyhók közül, egy erdő közepén. Egy teljesen új szellemi irányzat lett úrrá az oroszokon, Pétervár m egalapításával 1703-ban, mely szellemi irányzat a Rom anov-ok-nak azok közül is elsősorban Péter-nek volt köszön­ hető, aki a világtörténelem ben, m int Nagy Péter írta be a nevét. A X V I. században is, az oroszok állandó belső harca a két fő város, Novgorod és M oszkva között, nem ad ta meg a lehetősé­ get egy szélesebbkörű átfogó politikai gondolkodásm ód kialakulá­ sának. E harcból végül is M oszkva került ki győztesen, míg a többi városok még csak akkor kezdtek m agukhoz térni a mongol, len­ gyel, litván hódítások hatásaiból, így jelentőségük M oszkvához képest háttérbe szorult. A m oszkvai nagyhercegből, m int fejede­ lemből, egyszerre m inden oroszok cárja lett, IV. Iván, azaz R et­ tenetes Iván tró n ra lépésével. A hűbéri, m ajdnem rabszolgatár­ sadalom fejletlenségét felismerve. Rettenetes Iván, Borisz G odunov m ajd ham is D em eter k iu tak at kerestek ebből a rettentő álla­ potból s a jövőbe nézve, megkísérelték a bojáro k vagyis az akkori idők orosz főnemesei, hatalm ának a korlátozását és egy erős központi hatalom megszervezését. Term észetesen ez nem volt könnyű feladat és rengeteg belviszályra, konspirációkra adott alkalm at. D em eter halálával teljes anarchia lett úrrá az országon, míg végül is a főnem esek egy királyválasztó gyűlésre h atározták el m agukat az áldatlan állapotok felszám olása végett. 1613 januárjá-

bán a zemsky sobor, vagyis a gyűlés, R om anov M ihály-t válasz­ totta cárrá, m ert jelentéktelenségénél fogva a főnemesség azt re­ mélte, hogy R om anov M ihály személye biztosíték lesz arra, hogy hatalm uk zavartalan m arad. M ihály 16 éves volt ak k o r és am i­ kor a koro n át elküldték neki, nem is tudták, hogy hol, m erre tartózkodik az országban. T ekintettel fiatal k orára, M ihály az apját, Philaret p átriárk át nevezte ki uralkodótársul. Philaret lett a valóságos teljhatalm ú cár, aki tám ogatta jelentéktelen és gyenge fiát egészen a haláláig (1633). M ihályt an nak fia A iexej követte a trónon 1645-ben. E nnek fia volt Péter, ki a X V II. század kö­ zepére erős kézzel m egterem tette a dinasztia hatalm át a cári tró ­ non. P éter apja, Aiexej, gyengéd m odorú em ber volt és jól vá­ logatta meg a m unkatársait, tanácsadóit. A z Ö uralkodása idején született meg az első orosz törvénykönyv, m egreform álta az Orthodox egyházat N ikon pátriárkává! az élen. U gyancsak ö csa­ tolta U k rajn át O roszországhoz. Péter 1672. m ájus 30-án született, apjának A lexej-nek m áso­ dik feleségétől N atalia N aryshkina-tól. A lexej-t halála után Fedor, II. Péter féltestvére követte a trónon, aki Aiexej első házasságá­ ból született. H a t évi uralkodása után F ed o r II. m eghalt és a két asszony családja között egy hosszú h arc és bonyodalom kezdődött a trónöröklés körül. Ö rökösödési törvény m ég ak k o r nem léte­ zett, így végezetül az akkori ún. „p arlam enthez” fordultak Péter tám ogatói és így a D um a, 10 éves korában Pétert cárrá válasz­ totta. A m ásik asszony családja, a M iloslavsky-k ebbe nem nyu­ godtak bele és k itö rt egy rettenetes véres palotaforradalom , mely a „sztreljec lázadás” címén került a történelem be. Végezetül el­ érték, hogy P éter m ellé ültették a tró n ra Iván-t, P éter féltestvérét és gondnokuknak vagyis korm ányzónak kinevezték Péter féltest­ vér nővérét Szófiát, aki egyébként is a forradalm at szította, illetve elkezdte. M ég R ettenetes Iván, a nyugat felé való kapcsolatok kié­ pítésének érdekében, nagyon sok idegent hozott M oszkvába, köz­ tük ném eteket, franciákat, olaszokat, angolokat. Legnagyobb szám ban azonban ném etek voltak akik a város egy külön részében éltek, melyet úgy is neveztek, hogy nem etszkaja szloboda, (német falu). M iután Szófia lett a korm ányzó, Péter és anyja kiköltözött a K rem lin-ből a Perobrazsenszk palotába, mely a „ném et falu­ val” közvetlen szom szédos volt. így P éter ebben az idegen kör­

nyezetben nevelkedett fel. Innen kerültek ki tanítói, játszótársai és ez az idegen szellem teljesen a hatása alá vonta Pétert. L eg­ kedveltebb játékai közé term észetesen a katonásdi tartozott. Egy egész regim entet összeállított m agának és játék céljaira egy k ü ­ lön erődöt is építettek neki a M oszkva folyó egyik m ellékfolyó­ jának a partján. P éter 17 esztendős k o rára 7 láb m agasra nőtt és hatalm as erős fizikum ú férfivé fejlődött, puszta megjelenése is tekintélyt parancsolt. A belső trónviszályok nem szűntek meg és Szófia tovább folytatta intrikáit, míg végül m inden összeom lott körülötte és, hogy életét mentse, a Novodevics-i kolostorba m ene­ kült. Végezetül is Péter 1689-ben tért vissza M oszkvába, hogy teljhatalm ú ura legyen az orosz földnek. Igen nagystílű életre ren­ dezkedett be és bárhová utazott, legalább 300 b ojárnak kellett az állandó kíséretében lenni. A ném et faluban, ahol gyermekéveit töltötte, új épületeket em elt külön a rra a célra, hogy ott csak m ulat­ ságokat rendezzen. Sok esetben tizenötezernél több vendég is volt egy-egy ilyen m ulatozáson. M inden figyehne azonban nyugat felé, E u ró p ára koncentrálódott és m indenáron E urópával ak arta kiépí­ teni kapcsolatait, különösen N ém et- és Franciaországgal, valam int Angliával. A hadseregét állandóan fejlesztette és egyik had járato t a m ásik után vezette a törökök ellen. 1695 július 8 és szeptem ber 22 között a török által megszállt Azov-i erődöt ostrom olta m in­ den eredm ény nélkül. E z az eredm énytelenség késztette a rra az elhatározásra, hogy nem csak szárazföldi, de tengeri hatalom m á is kell tenni O roszországot és ennek értelm ében m egkezdte az orosz flotta felépítését. Angliából hozatta az első hajót, angol h a­ jóépítőkkel együtt. V oronyezsnél hajógyárat alap íto tt és 1696. m á­ jus 3-án m ár a h ajó h ad a élén, m int a Princípium nevű hajó k a ­ pitánya. újból az Azov-i erődöt ostrom olja, m ely a szárazföldi és vízi nyom ásnak ellenállni nem tudván, kapitulált. E z volt P é­ ter első kom binált szárazföldi és tengeri katonai sikere, mely to ­ vábbi fejlesztési politikájához m egadta az erkölcsi alapot, mely egy teljesen új korszakot nyitott m eg az orosz politikában. A nyugati életform a és m ódszerek tanulm ányozására, be­ utazta E urópát: H ollandiát, Angliát, A usztriát, stb. M indent am it látott éhes, m ohó szemmel szívta m agába és hazatérve a külföldi tapasztalato k at azonnal alkalm azta. Vaskézzel láto tt hozzá a bel­ ső átform áláshoz, közben lázadásokat kellett levernie, de a ren­

det m egszilárdította és szem ét E u ró p á ra vetve, m eggyőzte híveit, hogy O roszországot hatalm asabbá és erősebbé lehet tenni, mint bárm ely m ás európai hatalm at. M indössze 53 éves volt m ikor m eghalt 1725. jan u ár 28-án. U ralkodása teljesen felkavarta az á l­ m os O roszországot és k iju to tt a nyílt tengerre a Baltikum nál. M inden vágya a tengerekre űzte és hajtotta, m ert Oroszország hatalm át a tengerek uralm ában látta beteljesülni. Ö alakította az orosz tudom ányos akadém iát és szám talan m ás intézm ényt. M in­ den elcsábítható szakem bert, festőt, m űvészt O roszországba hí­ vott, iskolákat alapított. A belső viszályok és zavarok ellenére halála idejére O roszország a X V III. század elején m ár m int euró­ pai nagyhatalom szerepel, m elynek udvartartásán, politikáján erő­ sen látszik a francia és angol befolyás és diplom ácia. H alála ide­ jén. hívei m ár nem csak európai, de világhatalm i am bíciókkal van­ nak telve és ezek az am bíciók irányítják a külpolitikai vonalve­ zetést és törekvéseket is. C sodálatosképpen, az angol uralkodó kö­ rök igen nagy szim pátiával viseltettek Nagy P éter iránt és m in­ denhol N yugaton, csodálattal beszélnek róla és m inden kérését öröm m el teljesítik. M ég jóval halála előtt követei já rják E urópa országait és még a tö rö k által m egszállott területeket is. és egy nagy egységes szláv, vagyis orosz birodalom ról beszélnek, mely m agában foglal m inden szlávot, bárhol is éljen a világon. A török alól csak azért a k a rja felszabadítani E urópát, hogy a török u ra­ lom a latt lévő szlávokat bekebelezhesse. A ránylag rövid uralko­ dása alatt O roszországot erejének tudatára ébresztette és a látó ­ határt a világuralom beteljesedése jelentette. M indent, amiben O roszország erősödését látta, behozott külföldről és alkalm azta. A tradíciókat egyáltalán nem tisztelte, m egtiltotta az oroszoknak a hosszú szakáll viselését, amely az akkori idők forradalm i reform ­ jának m éretét illetően óriási volt. Ellenségei az A ntikrisztus b é­ lyegét ütötték rá. H alálával a fejlődés egy időre m egállt K atalin uralkodása a la tt és az egész ország fellélegzett egy időre, hogy aztán P éter álm ai újból, fokozottabb erővel fellángoljanak, mely világhatalm i törekvések a X X . században, Sztálin uralkodása alatt teljes egészében kibontakoztak. A m ai közép- és keleteurópai állapotok teljesen e nagypéteri álm ok m egvalósulását tükrözik a huszadik században. O rosz­ ország első világháborús vereségei Lenin előtt bebizonyították,

hogy az idő elérkezett egy újabb, a nagypéterinél sokkal drasz­ tikusabb és kem ényebb forradalm i változás végrehajtására, ahol az ország m inden erejét, a legkisebb ellenállás és ellenvélemény nélkül kell a „szent cél” m egvalósításának az érdekében fel­ használni. E zt csak a belső társadalm i rendszer teljes átszervezésével lehetett elérni, mely átszervezést Lenin az 1917-es októberi for­ radalom ban végrehajtotta. Lenin óriásit csalódott a nyugati szocialistákban, m ert azt remélte, hogy a II. Internacionálé szellemében nem lehet m ajd a V ilágháborút kirobbantani. A nacionalizm us azonban jóval erő ­ sebb az internacionalizm usnál és a nyugati szocialisták sutba vágták a nem zetközi proletáreszm éket am ikor nemzeti érde­ kekről volt szó, és nem hogy szabotálták volna, de elsők között álltak a V ilágháború elkezdése mellé. Lenin levonta a következ­ tetéseket és nem ad ta fel a nemzetköziség ideálját, de azt csak orosz uralom alatt látta m egvalósíthatónak. Lenin törekvéseiben még fellelhetők a M arx-i m egállapítások által elképzelt új nem ­ zetközi állam elm élet tényezői, de Sztálin uralm a alatt m ár kizá­ rólag az eszköz szerepét töltik be, egy ideológiai eszköz szerepét egy ún. ötödik hadoszlop fenntartására, m elynek végső célja, a nagypéteri álm ok gyakorlati megvalósítása, egy nem zetközi nagyszláv birodalom , kizárólag orosz uralom alatti megvalósítása. T rianon előzm ényeit vizsgálva, m int nemzetiségi állam ra, — melynek nemzetisége naggyára szláv eredetű — M agyarországra, a H absburg uralom a latt milyen h atást gyakorolt a nagypéteri álom és ann ak gyakorlati megvalósulása a X IX . század elején, lapozzunk vissza ismét H o rv áth M ihály történetírónkhoz és vizs­ gáljuk meg, milyen a helyzet hazánkban az 1840 körüli időkben. „Ezen élénk p árttu sák alatt, melyek a m agyar nem zet kebe­ lében egy részről a reform ok tárgyai s m ódjai, m ásrészről a val­ lások egymás iránti viszonyai felett annyi hévvel és szenvedé­ lyeséggel folytak, egy m ásnem ű harcz, a nem zetiségek harcza is m indinkább az előtérbe tolakodott s m ind m érgesebbé kezdett válni. E harcznak, m ind a felvidéki tótság m ozgalm ait, m ind a horvát és szerb illyrism ust tekintve, az orosz propaganda által a pánszlávizm us zászlója a latt folytatott izgatások valának első tám asztói s ápolói; m ajd azonban a horvát és szerb nemzeti éb ­

redés elemeivel is erősödvén, m ind nagyobb terjedésnek indult, s felsőbb korm ánybefolyások következtében napról n ap ra inkább elmérgesedvén, m ár valóban veszélyes m ozgalom m á kezdett válni.” A z orosz propaganda által ébresztett pánszláv izgatások­ n ak létezéséről és irányáról m indenkit eléggé meggyőzhet­ tek K ollárnak „Slavy D crea” czímű költem énye s 1837-ben közzétett ném et röpirata. A m agyarok azonban saját átalakulásuk kérdéseivel egészen elfoglalva, sokáig észre sem vettek, mily h a­ talm as fejlődésnek indult a pánszlávizm us egész E u ró p áb an s k ü ­ lönösen azon szláv fajokban is, melyek M agyarország határaiban, a m agyar alkotm ány védszárnyai alatt éltek. A „Slavy D crea” bár szem üket felnyithatta, s e tekintetben oly igen megérdemlette volna figyelm eket, a m agyarok által kevéssé ism ertetett. „A szlávok — úgym ond egy szinte szláv iró, K ram arcsik — nagy lelkesedéssel fogadták a m agok nagyságának és dicsőségének költem ényét” : a m u n k a eredm énye nálunk az lett, hogy a szláv ifjúságban, m elyet a gyakran csak félig értett költői fellengzés elragadt, a képzelt dicsőség képei m egrészegítettek s a jövendő szláv nagyság büszke álm ai elbájoltak, egy p á rto t képzett, mely­ ből a m agyar nem zeti érdekek leghevesebb ellenei szárm aztak s m ég egyre szárm aznak. E szellem lengi á t költészi zsengéiket, m elyekben K ollár pánszláv vízióit utánozzák. A „Slavy D crea” ism eretlen m arad t a m agyarok előtt; annál inkább és örömestebb olvasták azt a szlávok. M ár mintegy b irtokában képzelték m agokat azon fénynek és nagyságnak, mely őket vezérök á b rán d ­ jaiban elbájolta, m ár feltám adtak képzeletökben M agyarország ellen. A pánszlávizm us, hívei által különben is lehetőleg rejtegetve, a titok fátyola a la tt ekként m indinkább fejlett s erősödött. K ü­ lönösen az ágostai evangélikusok egyháza, m ely kebelében fél­ millió tótnál többet szám lált, volt annak tűzhelye, s az evangélikus papok és tanítók apostolai. E zek a felekezetök pozsonyi, selmeczi és több m ás főiskoláiban tanuló ifjúság kebelében szláv társulato­ kat alkottak, melyek tagjai a szláv nyelvet nagy lelkesedéssel m ivelték, s a hom iletikai gyakorlatok színe alatt pánszláv irányú dolgozatokat készítettek s olvastak fel m agok a tanítók által ve­ zérlett egyesületi gyülekezeteikben. M ég egynémely evangélikus superintindens s köztük különösen Jóseffy is elősegítette e tö rek­

véseket. H áborítást ezekben az azokat nem igen ism erő m agya­ rok részéről nem szenvedvén, bátorságuk egyre nőtt, s 1840-ben m ár oly vakm erősséggé fajult, hogy a m agyar nyelvet illető leg­ újabb törvények ellen is m ind hangosabban kikelni, azokat gán­ csolni, megvetni, s hol csak alkalom nyílt, megszegni, növekedő gőggel szinte dicsőségöknek tartottak. E m ellett a m agyar nyelv túlterjeszkedése s a szláv nyelv elnyom ása m iatt m ind keserűbb panaszokra, a m agyar nyelv és nemzetiség ellen hangosabb gú­ nyokra fakadtak. E vakm erőség által azonban a titok fátyolát önm aguk m indinkább fellebbenték m ozgalm aik felett. A szláv nyelvet értő hazafiak figyelni kezdénefc törekvéseikre, s a H írnök és Jelenkor hírlapok is szót em eltek e haza s nem zet elleni b ű ­ nös rajongások ellen. M ajd az egyházi korm ány is közbelépett. G róf Z ay Károly 1840-ben az ágostai vallástételűek főfelügyelő­ jévé választván, nem kevésbbé egyházi m int hazafiúi köteles­ ségérzettől lelkesítve, buzgalom m al kelt ki a szláv nyelv, s iroda­ lom művelésének színe alatt lappangó pánszláv törekvések ellen, melyek által nem csak a m agyar nemzetiséget, hanem az evangé­ likus vallást is fenyegetve látta. M ert hiszen m aga K ollár, a pán­ szlávizmus vezére is ekként nyilatkozott ném et rö piratában a val­ lás és nemzetiség viszonyairól: „Istennek hála, elm últak az idők, m elyekben eleink a nem zetiséget a vallás m iatt elfojtották. A z esztelen viszályok, a képm utató csalódások, a hibák elhallgattak.” Z ay teh át a bajnak elejét veendő am a pánszláv társulatokat, m e­ lyek a hom iletikai gyakorlatok ürügye alatt űzött nemzetellenes törekvéseken rajtak ap attak , részint eltiltotta, részint szigorú fel­ ügyelet alá helyezte. — De pánszláv tótjaink, b ár a nyilvánosság előtt, többségök daczára is, ekként m eghunyászkodtak, a cseh-orosz p ropagandá­ tól is folytonosan izgattatván, alattom ban nem szűntek meg foly­ tatni nemzetellenes törekvéseiket. Névtelen ném et röpiratokban s hírlapokban, kivált az augsburi „A llgem eine Z eitung” -ban köz­ zétett czikkekben kezdték meg újabb táborozásaikat. A m agya­ rokra mindenféle rágalm akat szórtak, költö tt esem ényeket hireszteltek, melyek szerint a m agyarok a szlávokat nyelvök használa­ tában s kifejtésében m eggátolni, a m agyar nyelvet pedig még a családi és társaséletben is reájok erőszakolni törekednének. K ü­ lönösen a m agyar nyelv diplom atikai használatát czélzó 1840-ki

redés elemeivel is erősödvén, m ind nagyobb terjedésnek indult, s felsőbb korm ánybefolyások következtében napról n ap ra inkább elmérgesedvén, m ár valóban veszélyes m ozgalom m á kezdett válni.” A z orosz propaganda által ébresztett pánszláv izgatások­ nak létezéséről és irányáról m indenkit eléggé meggyőzhet­ tek K ollárnak „Slavy D crea” czímű költem énye s 1837-ben közzétett ném et röpirata. A m agyarok azonban saját átalakulásuk kérdéseivel egészen elfoglalva, sokáig észre sem vették, mily h a­ talm as fejlődésnek indult a pánszlávizm us egész E u ró p áb an s k ü ­ lönösen azon szláv fajokban is, melyek M agyarország határaiban, a m agyar alkotm ány védszárnyai alatt éltek. A „Slavy D crea” bár szem öket felnyithatta, s e tekintetben oly igen megérdemlette volna figyelmöket, a m agyarok által kevéssé ism ertetett. „A szlávok — úgym ond egy szinte szláv iró, K ram arcsik — nagy lelkesedéssel fogadták a m agok nagyságának és dicsőségének költem ényét” ; a m unka eredm énye nálunk az lett, hogy a szláv ifjúságban, m elyet a gyakran csak félig értett költői fellengzés elragadt, a képzelt dicsőség képei m egrészegítettek s a jövendő szláv nagyság büszke álm ai elbájoltak, egy p á rto t képzett, mely­ ből a m agyar nemzeti érdekek leghevesebb ellenei szárm aztak s még egyre szárm aznak. E szellem lengi á t költészi zsengéiket, m elyekben K ollár pánszláv vízióit utánozzák. A „Slavy D crea” ismeretlen m arad t a m agyarok előtt; annál inkább és örömestebb olvasták azt a szlávok. M ár m integy birtokában képzelték m agokat azon fénynek és nagyságnak, mely őket vezérök áb rán d ­ jaiban elbájolta, m ár feltám adtak képzeletökben M agyarország ellen. A pánszlávizm us, hívei által különben is lehetőleg rejtegetve, a titok fátyola alatt ekként m indinkább fejlett s erősödött. K ü­ lönösen az ágostai evangélikusok egyháza, mely kebelében fél­ millió tótnál többet szám lált, volt annak tűzhelye, s az evangélikus papok és tanítók apostolai. E zek a felekezetök pozsonyi, selmeczi és több m ás főiskoláiban tanuló ifjúság kebelében szláv társulato­ k a t alkottak, melyek tagjai a szláv nyelvet nagy lelkesedéssel mívelték, s a hom iletikai gyakorlatok színe alatt pánszláv irányú dolgozatokat készítettek s olvastak fel m agok a tanítók által ve­ zérlett egyesületi gyülekezeteikben. M ég egynémely evangélikus superintindens s köztü k különösen Jóseffy is elősegítette e törek­

véseket. H áborítást ezekben az azokat nem igen ism erő m agya­ rok részéről nem szenvedvén, bátorságuk egyre nőtt, s 1840-ben m ár oly vakm erősséggé fajult, hogy a m agyar nyelvet illető leg­ újabb törvények ellen is m ind hangosabban kikelni, azokat gán­ csolni, megvetni, s hol csak alkalom nyílt, megszegni, növekedő gőggel szinte dicsőségöknek tartottak. E m ellett a m agyar nyelv túlterjeszkedése s a szláv nyelv elnyom ása m iatt m ind keserűbb panaszokra, a m agyar nyelv és nemzetiség ellen hangosabb gú­ nyokra fakadtak. E vakm erőség által azonban a titok fátyolét önm aguk m indinkább fellebbenték m ozgalm aik felett. A szláv nyelvet értő hazafiak figyelni kezdének törekvéseikre, s a H írnök és Jelenkor hírlapok is szót em eltek e haza s nem zet elleni b ű ­ nös rajongások ellen. M ajd az egyházi korm ány is közbelépett. G róf Z ay K ároly 1840-ben az ágostai vallástételűek főfelügyelő­ jévé választván, nem kevésbbé egyházi m int hazafiúi köteles­ ségérzettől lelkesítve, buzgalom m al kelt ki a szláv nyelv, s iroda­ lom művelésének színe alatt lappangó pánszláv törekvések ellen, melyek által nem csak a m agyar nemzetiséget, hanem az evangé­ likus vallást is fenyegetve látta. M ert hiszen m aga K ollár, a p á n ­ szlávizmus vezére is ekként nyilatkozott ném et röpiratában a val­ lás és nemzetiség viszonyairól: „Istennek hála, elm últak az idők, m elyekben eleink a nem zetiséget a vallás m iatt elfojtották. Az esztelen viszályok, a képm utató csalódások, a hibák elhallgattak.” Z ay teh át a bajnak elejét veendő am a pánszláv társulatokat, m e­ lyek a hom iletikai gyakorlatok ürügye alatt űzött nemzetellenes törekvéseken rajtak ap attak , részint eltiltotta, részint szigorú fel­ ügyelet alá helyezte. — De pánszláv tótjaink, b ár a nyilvánosság előtt, többségök daczára is, ekként m eghunyászkodtak, a cseh-orosz p ropagandá­ tól is folytonosan izgattatván, alattom ban nem. szűntek meg foly­ tatni nemzetellenes törekvéseiket. Névtelen ném et röpiratokban s hírlapokban, kivált az augsburi „Allgem eine Z eitung” -ban köz­ zétett czikkekben kezdték meg újabb táborozásaikat. A m agya­ rokra mindenféle rágalm akat szórtak, költött esem ényeket hireszteltek, melyek szerint a m agyarok a szlávokat nyelvök használa­ tában s kifejtésében m eggátolni, a m agyar nyelvet pedig m ég a családi és társaséletben is reájok erőszakolni törekednének. K ü­ lönösen a m agyar nyelv diplom atikai használatát czélzó 1840-ki

törvényről elhitetni ak arták a ném et közönséggel, hogy az igaz­ ságtalan, zsarnoki, holott e törvény szerint a nemzeti nyelv nem valam ely élő, hanem a holt latin nyelvet tolta ki a közigazgatás némely ágaiból, a nép szociális és m agánéletére pedig legkevésbbé sem terjesztette ki foglalásait, s az idegen ajkú országla­ kosoktól m indössze is csak azt kívánta, hogy a kiküszöbölt latin helyett ezentúl a korm ányzat nyelvévé lett m agyart tanulják. (Ehhez pedig jogunk volt, Szerző) A zaj, melyet a ném et sajtóban ütöttek, az elnyom ás és erőszakolás költött vádjai e rágalm akat a külföldön sokkal elhitették. Sokan, kik nem tudták, hogy az augsburgi „A llgem eine” orosz zsoldban álla, m int idegent részrehajlatlannak tartva, hinni kezdették, hogy a m agyarok életre h a­ lálra harczot izentek m inden idegen népiségnek, mely országuk határaiban létezik; s az igazság érdekében, lovagias szellemben véltek m űködni, midőn a szlávok védelm ére a tú lhajtott m agyarí­ tás ellen szót emeltek. Így többek közt gróf Thun Leó, a cseh nemzetiség egyik legszenvedélyesebb előharczosa, m ind hírlapi czikkekkel, m ind röpirattal védelm ére kelt az elnyom ottnak állí­ tott szlávságnak. Jól tudta ugyan ő, m iként áll M agyarországon a dolog; de a pártérdektől elragadtatva, nem tu d o tt vagy nem a k art hódolni az igazságnak. — A pánszláv papok abban, hogy a bécsi korm ány hanyagon nézte e nemzet elleni izgatásokat, sőt a rokon illyr m ozgalm akat kéz alatt még pártolni is látszott, mintegy bátorítást szemlélve, egy új stádium ba vitték törekvései­ ket. Eleinte, m int láttuk, csak az irodalom ra szorítkoztak, utóbb a tanuló ifjúságra, az iskolákra terjeszkedtek izgatásaikkal; m i­ dőn pedig a két téren akadályokat láttak m agok elejébe gördülni, melyek törekvéseiket sikertelenekké tették, egyenesen a népbe vitték á t agitációjukat: m inthogy az ész és értelm iség törvény­ széke előtt diadalm at nem nyerhettek, a tudatlan tömeg előíté­ leteihez és szenvedélyeihez folyam odtak fondorkodásaikkal. K ét­ ségtelen bizonyítványa ezeknek egyebek között a F ehérp atak ’ G áspár által az 1843-ik évre, a censura elkerülésével, titokban nyom tatott s kéz alatt árulgatott szentmiklósi tót kalendáriom , mely egyenesen a nép használatára s csábítására volt számítva. — H a a népnek ilyféle izgatását elöljáróik s a m agyar nemzetiség ellen még nyom tatványokban is elég bátrak valának űzni e pánszlávok; el lehet gondolni, m iként bújtogatták az élőszóval, m ely­

nek hatalm a, néptanítók lévén, rendelkezésökre állott. És valóban történt nem egyszer, hogy fanatikus pánszláv papok még a tem p­ lom ot s az igazság és üdvösség, házát és felebaráti szeretet bír detésére rendelt egyházi szószéket is m egszentségtelenítették nem ­ zetellenes bűnös izgatásaikkal. T örtént az is, hogy tót nyelven a m agyar nemzetiség ellen kiadott röpirataikat, m int például Csaplovicseit, a tem plom ban nyilván árulva to lták a népre. A tót pánszlávizm usról m ind terjedelm e, m ind iránya, m ind ném i m ás körülm ények tekintetében sokkal veszélyesebb volt a belbékére az úgy nevezett illyrizmus. — M ert b ár kétségtelen, hogy ez is orosz propaganda által terjesztett pánszlávizmusból vette eredetét; de ezen, eleinte figyelemre alig m éltatott külizgatásszülte mozgalom hoz nem sokára az ébredező horvát nem zeti­ ségből szárm azott új elem ek is csatlakoztak, melyek a m ozgalom ­ nak erősebb alapot s nagyobb terjedelm et kölcsönöztek. A m a­ gyar nem zet buzgalm a nyelve mívelésében, nemzetisége gya­ rapításában ingerlő példa gyanánt tűnt fel a horvátok egy része előtt, s e példát követni maga a nemzetiség büszkébb érzete által ösztönöztettek. Ezeknek törekvése m agában véve, m int amely tiszta forrásból, nem zetök iránti hűség s kegyeletből szárm azott, nem csak gáncsot nem, sőt inkább dicséretet érdem el vala, ha azt a pánszláv illyrismussal való érintkezése, m ajd összeolvadása első tiszta irányából ki nem forgatta, s bűnös zavargássá nem változ­ ta tta volna. E buzgalom m al a horvát nemzetiség iránt könnyen m egfért volna M agyarország alkotm ányos nemzetiségének tiszte­ lete, mely a horvátoktól a belőle reájok háram lóit jogok és jóté­ tem ényekért nem kivánt egyebet, m inthogy a közös törvényho­ zásban s azon érintkezésekben, melyek a tartom ány s az anya­ ország közt léteztek, a latin helyett a m agyar nyelvet használják. Tartom ányi belügyeik igazgatásában a m agyar nem zet nem kí­ vánta reájok tolni a M A G A nyelvét. — Bécs m inden kényuralm i fondorlatai ellen századokon keresztül m egőrzött közös alkot­ m ányt, a kegyelet, elég m éltó tárgyának tekintették arra, hogy semmi igazságtalanságot, semmi áldoz?.tot ne lássanak a m agyar nem zet am a kívánatában, mely szerint a kölcsönös érintkezésben a latin helyét a m agyarnak kellett elfoglalnia. M időn 1840-ben a m agyar nyelv diplom atikai használata a fő törvény és korm ány székekre nézve is kötelezővé lett, a független horvátországi értel­

miség a nyelv tudásának hasznát és szükségét átlátván, törekedett is azt tanulni, jól tudván hogy az semmiben akadályára nem leend, saját nyelvök s nem zetlségök kifejlésének. A horvát papság, — a m agyar protestanizm ustól való félel­ m ében, a királyi hivatalnokok a korm ány szem látom ást! p á rto ­ lása következtében, csak kivétel nélkül az illyr p árthoz csatla­ koztak. És még azok közül is, kik horvát nem zetiségűk gyara­ p odásáért tiszta szándékkal buzogtak, m ind többen elsodortatni engedték m agokat az illyrismus növekvő árja által. M aga a m a­ gyarok am a példája is, m ely szerint alkotm ányos nemzetiségöket a bécsi befolyások ellen biztosítani törekedtek, balul fogván fel, s m egfontolás nélkül utánozván, nevelte az illyr p ártot. M ind népszerűbbé kezdett ugyan is válni a horvátok közt azon eszme, hogy m iként M agyarország nem zeti alkotm ányos függetlenségét A usztria irányában biztosítani igyekezik, úgy ő k is m indinkább függetlenítsék m agokat M agyarországtól. Sokan meg nem fontol­ ták a két helyzet közti lényeges különbséget; s nem látták, hogy m inden törekvés, amely a m agyar nem zetiség gyöngítésére van irányozva, egyszersmind az ő alkotm ányos szabadságukat is a lá ­ ássa s hogy amely pillanatban sikerülne m agokat a m agyar nem ­ zetiségtől függetleníteniök, ugyanazon pillanatban esnének az oszt­ rák absolitizm us m artalékául. A zonban m ig a rövidlátók nagy serege e következm ényeket be nem látta, s megfontolás nélkül hódolt a horvát nemzetiség népszerű, büszke eszm éjének; az illyrismus pánszláv vezérei azo­ k at szándékosan nem m éltatták figyelmökre. T u d ták ők, hogy a bécsi korm ány csak azért nézi el, sőt segíti is kéz alatt pártosko­ dásaikat, hogy a belviszályok által m egnehezítse s lehetőleg ak a­ dályozza az ország alkotm ányos szabadságának s az osztrák absolutismustól való függetlenségének izm osodását. D e ezzel ők mit sem gondoltak; az ő szemeik előtt nem az alkotm ányos szabadság M agyarországgal kapcsolatban, hanem a déli szláv népek egy nem zetté, egy státussá alakulása lebegett fő czél gyanánt; s azért öröm m el fogadták el a szövetséget a bécsi korm ánnyal am ennyi­ ben annak segedelmével a m agyar nemzeti erő gyarapodását csök­ kenthették, s a kötelékeket, m elyekkel tartom ányuk az an yaor­ szághoz kapcsoltatott, tágíthatták.

Panaszokkal áraszták el a világot, m iként nyelvök s nemzetiségök a m agyaroktól elnyom atik, elnyeletéssel fenyegettetik. Egye­ dül a túlterjeszkedő, erőszakos m agyarosítás elleni reakciónak kürtölték m ozgalm aikat, s kivált Béccsel m inden m ódon elhitetni ügyekeztek, hogy czéljuk nem egyéb, m int a radikál irányú m a­ gyar mozgalom ellenében m egvédeni nyelvöket, nemzetiségöket, tartom ányuk m unicipális jogait, és a m agyar protestanizm us ter­ jeszkedésétől megóvni tisztán katholikus tartom ányukat. De sokáig nem m arad h attak titokban az illyr m ozgalom czélzatai; m aga az izgatás, mely e czélok végett m ind a horvátok m ind a m ás szláv fajok közt folytattatott, szükségkép fellebenté a titok fátyolát. Így például a D A N IK A IL L Y R S K A 1842. 31. szám ában m egjelent izgató költem ényben m ondatik, hogy a „szláv nem zet nagy újjászületését az ördögök minden ereje sem képes akadályozni; rettentő Ítélet fog tartatni, s a gonosz lélek elsápad, s m inden nyom or és siránkozás m egszűnik a szlávok között.” E czél forgott szem ök előtt, m időn az izgatás m inden kigon­ dolható nem eit m ozgásba tették, hogy a horvátokban szintúgy m int a többi szláv fajokban mennél feljebb csigázzák a m agyar nemzetiség elleni gyűlöletet. M iként K ollár a m aga Slavy Dcreajában, úgy ezek is hírlapi czikkeik s költem ényeikben, röpirataik, s a dalaikban a legm éltatlanabb gúnyokkal halm ozták el a m agyaro­ kat; örökös vádat s panaszt hangoztattak ajkaikon a m agyarok túlterjeszkedése, saját nyelvök s nem zetiségök elnyom ása m iatt, úgy vélekedvén, hogy a rágalom és hazugság is nyer végre hitelt, ha gyakran és b átran ism ételtetík. — M iként egykor a török, m ost a m agyar készül rájok törni, hogy nyelvöket elvágja s ek ­ ként a szláv fajokat kiirtsa. A horvátok és szerbek hajdani harczerejére hivatkozva, buzdíták a népet: készüljön a nagy esem é­ nyekre, köszörülje fegyverét, s ne hagyja m agát gyáván kiirtani a magyaroktól. E dalok megism ertetése végett íme álljon itt k ö ­ zölök egypár, melyek 1844-ben az „IS K R A ” című zsebkönyvben nyom tattak ki. „N ekünk is üt m ár — a diadal órája, csak egyesség, csak összetartás! M inden mozog s hangosabb lesz A driától a Balkánig a testvér m ár ölelkezik a testvérrel; a cseh testvérét tekinti m ár a lengyelben, m uszkában és illyrben, s közösen k a ­ rolja át m indnyájokat a Szlava an y a” stb. Egészen harczias pedig a következő: „D ’A V O R IA ” : Szlávok, született hősök, m agasan

lobogtassátok zászlóitokat, s k ard d al övezve üljetek fel p arip á­ tokra. S előre testvérek, az isten velünk, az ördög ellenünk! Nézzé­ tek, m int tapossa nyelvünket, nem zetünket a szilaj tatárfaj, a m agyar; de m ielőtt elnyom jon, döntsük ő t a pokol örvényébe. Előre testvérek, az isten velünk, az ördög ellenünk! A z észak vitéz szlávja, s a délnek illyrje kezet nyújt egym ásnak a hősi tánczra; zeng a trom bita, csörögnek a kardok, böm bölnek az ágyúk. M ossuk meg dicsőségünket az ellenség vérében, m indenki üssön le egy fejet, s vége a szenvedésnek. Előre testvérek!” B ár az illyrismus ezen agitációi következtében napról napra gyarapodott s a tulajdonképeni H orvátország h atárain túl, a k a­ tonai kerületekben és Szlavóniában is egyre terjedt; sőt a nem ze­ tiségi m ozgalm ak a szerbekre is m indinkább áth atn i kezdettek: ezeknek m agokban véve nem volt volna nagy fontossága az o r­ szágra. M eggondolván azonban, hogy ezen nyelv s nemzetiségi harcz, úgy a horvátok és szerbek m int a tótoknál, többé kevésbbé az orosz propagandából szárm azott, azzal folyton titkos össze­ köttetésben állott, s oly politikai czélokra törekedett, m elyek a haza alkotm ányos nem zeti kifejlését a jövőben veszéllyel fenye­ gethették; lehetetlen volt el nem ism erni ann ak fontosságát. És nem is nézte azt közönyösen a m agyar nem zet. A m a ­ gyar hírlapok őrszem m el kisérték am a nemzetiségi harcz egyes nyilatkozatait, kim élet nélkül fedezték fel a titkos czélokat, m e­ lyek az irodalom és nyelvmivelés leple alatt rejlettek, s kem é­ nyen sújtották az alkotm ányos nemzetiség ellen elkövetett sér­ téseket. V aló igaz, nehéz is volt a m agyaroknak m agokat a szen­ vedélyességtől megóvniok, m időn éppen újjászüietésök annyi lel­ kesedéssel üdvözlött, oly szép rem ényekre jogositó hajnalán olyak a t kelle m induntalan hallaniok, hogy: „M agyarország vérrel és tetem ekkel tö m ö tt földje vagy orosz tartom ánnyá vagy ném et gyarm attá leen d ”, vagy olvasni olyakat, hogy „M agyarország M ohácsnál rég elveszett; s e föld a töröktől nyert ném et hódí­ tása, és a m agyar határőrvidék h o n unknak nem része, nem sa­ játja, hanem fél részben a török, fél részben a m agyar ellen ki­ nyújtott fegyveres k a r” . „A m agyarnak teljes joga volt, s efelett okszerűen is cse­ lekedett m időn a holt latin helyébe, mely a h aladást lebilincselte, m eggátolta, a m aga nyelvét emelte; azon nem zetiség nyelvét, mely

a többi felett nem csak szám ára és vagyonra túlsúllyal bírt, hanem politikailag, is legmíveltebb; mely az országot, alkotm ányt s am an­ nak ezer éves történelm ét alkotta, m ind a kettőnek nevét adta, s a világ által is m inden h a fő nem zetiségnek ism erteti el az o r­ szágban. A m aga nyelvét diplom atikai nyelvvé em elni nem csak jogában állott, de kötelessége is volt a m agyarnak az egész haza iránt, nehogy ez haladásában továbbra is gátoltassék a holt latin által, vagy a többi, úgy politikailag, m int nyelvileg kiskorú nem ­ zetiségek nyelvzavarából eredhető elláthatatlan rendetlenségnek tetessék ki.” A konzervatív „V ilág” c. lapban A ndrássy József a követke­ zőket írja a m agyar nyelv hivatalos bevezetésével kapcsolatban: „H azafi érzettel kell m egvallanunk, hogy hatóságaink szint­ úgy, m int jo u m alistikánk leghívebben, legigazságosabban m egfe­ leltek hivatásuknak, m időn e két végsőtől, t. i. hanyagságtól s nyelvünk erőszakos terjesztésétől, sőt ennek csak helyeslésétől is őrizkedtek. E részben tehát az igazság, m éltányosság és törvényszerűség útján vagyunk. N yelvünk ügyében nem tettünk többet, m int jogunk volt, de kevesebbet sem, m int kellett.” „Széchenyi beszéde s az annak következtében tám adt h e­ ves hírlapi polém iák a kérdésnek kim erítő tárgyalására indítot­ ták W esselényit, ki m ióta 1838-ban elítéltetett, a politikai pályá­ ról lelépvén, testi szenvedései s különösen vaksággal fenyegető szem baja m iatt, jo b b ára a híres grafenbergi vízgyógyintézetben töltötte idejét, mégis 1843 tavaszán m egjelenik „Szózat a m agyar és szláv nem zetiség ügyében” c. m unkája, ahol meg nem állhatja, hogy nem zetét a veszélyre, mellyel azt a szláv m ozgalm ak fenye­ getik, szavának egész súlyával ne figyelmeztesse. Ö a kérdést m agas politikai szem pontra emeli, s m int kelle, kapcsolatba hozza az E u ró p a keletén m indinkább bonyolódó ügyekkel. E lőadja a fo rrad alm ár szláv propaganda terveit, melyek északon és délen ugyanazon irányt követik, azonos jellem ben tűnnek fel. E lm ondja O roszország hagyom ányos politikáját, m elyet I. P éter czár óta követ, s melynél fogva rendkívül növekedésével E u ró p ára, de kü­ lönösen A usztriára nézve m ind veszélyesebbé válik. S kitüntet­ vén aztán, mily szoros kapcsolat létezik ezen orosz érdekek s úgy a cseh, m int déli pánszláv irányok közt, m egm utatja, hogy m i­ helyt az orosz a keleti kérdést, m iként érdeke kívánja, az előtér­

be tolja, az összeütközés A usztria és O roszország közt elkerül­ hetetlen. Ki lesz a győztes ezen összecsapásban a kettő közül? A z orosz m ár annyi rokonszenvnek örvend a déli szlávok között, s m it teend még, ha m ajd kenyértörésre kerül a dolog? A usztria bukása, úgym ond, ily összecsapásban elkerülhetetlen.” (írja H. M.) Fentiekből látható, hogy W esselényi egyáltalán nem lehet népszerű a m ai pánszláv birodalom m agyarországi tartom ányá­ ban, ahol a helytartói hatalm at élvező ún. kultúrpolitikusok még a nevét is szeretnék elfelejtetni a m agyarsággal, m ert Wesselényi jóslatai, jóform án szóról szóra valósággá váltak a X X . században. A huszadik század m ásodik felének a cárjai azonban m ár m inden álarcot levetve folytatják terjeszkedési politikájukat. Míg W esselényi igen nagy éleslátással tekintett a jövőbe, az O roszor­ szágban közben végbem ent belső politikai változások, mitsem vál­ toztattak O roszország im perialista politikáján. Lenin idejében az 1917-es forradalom eszméi a nem zetközi egyenlőséget hirdetve készítették elő Nagy P éter álm ának E u ró p ára vonatkozó befejező szakaszát. A nyugati segítséggel hatalom hoz ju to tt L enin (mely­ nek részleteire m ég visszatérek) a proletárinternacionalizm us köpe­ nyében terem tette m eg a m ai m odem u. n. „szociálim perialista” szovjet állam ot, mely állam polgárai, akarva, akaratlanul az orosz im perialista törekvések teljesen kiszolgáltatott eszközeivé váltak, m egfosztva őket m inden önálló és szabad akaratuktól. A m int a későbbiekben látni fogjuk Lenin, a forradalom előtt erősen el­ ítélte a cári O roszország im perialista gyarm atosító politikáját, de a hatalom birtokában a forradalom után, egyetlen orosz gyar­ m ati állam ot fel nem szabadított, azaz a cári hatalom hódításait, a szovjet társadalom ban csak konszolidálta. H a m indazokat az eszm éket a nemzetköziséggel kapcsolatban Lenin és követői nem ­ csak hirdették, hanem meg is valósították volna, L enin a cári rendszer im perializm usáról íro tt kritikái alapján v árható volt ezen m eghódított gyarm atok felszabadítása. Lenin és társai azonban a cári gyarm atokat az új szovjet állam ban, m int az új „szocialista birodalom ” tényezőit vették szám ításba és eszükbe se ju to tt az, hogy a cári gyarm ati politika nem zetiségek ellen elkövetett vét­ keit valam ilyen form ában jóvátegyék, m ondjuk m arxista alapon, hanem a hódításokat tovább folytatták. A gyarm atok m egtartá­ sának elhatározását legjobban a szovjet alkotm ány fejezi ki.

m ely határozottan leszögezi a következő tényt: „a Szovjetuniót képező szovjet szocialista köztársaságok teljes autonóm iával rendelkeznek egészen az elszakadásig” vagyis ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyes köztársaságok valam ilyen önállósággal eset­ leg rendelkeznek papíron, egészen az „elszakadásig” azaz, ha va­ lam ely köztársaság m egunná az unió-beli tagságot és saját önálló nem zeti életét akarná élni, a saját belátásai szerint és el akarna szakadni, azaz ki ak arn a válni a Szovjetunióból, ak k o r ez a joga m ár eleve k i van zárva az alkotm ány szerint. T eh át a szovjet al­ kotm ány eleve kizárta minden, a szovjet birodalom ban létező köz­ társaság vagy nem zetiség önálló nem zeti életének gyakorlati meg­ valósítására szóló lehetőségét. „Egészen az elszakadásig” így szól az alkotm ány, de az elszakadás vagyis a nem zeti függetlenség az m ár nem képzelhető el, m ert az autonóm ia joga és gyakorlata csakis eddig a pontig érvényes, csakis eddig a pontig lehet „önállóskodni” , de elszakadni nem! Igen érdekes visszatekinteni a forradalom előtti időkre és elolvasni azok idevonatkozó m unkáját, akikre m a a Szovjet az egész ideológiai létét alapozza és a világgal azt szeretné elhitetni, hogy tulajdonképpen a Szovjetunió a világ népeinek a „jótevője” és „felszabadítója” . A cári Oroszországról írott m egállapítások teljes m értékben érvényesek a m ai Szovjetunióra és egész biz­ tos, h a ezek az írók m a élnének, m egállapításaikat m a is fen n tar­ tanák. M arx például azt írta O roszországról: „A m ódszerek, a ta k ­ tika a m anőverezések változnak, de a végső cél, a világuralom elérése, ez m indennek a m ozgató ereje.” Idevonatkozóan Engels azt írta: hogy „O roszország folyton változó politikával versenyez a többi nagyhatalm akkal, az Ö egyedüli, soha nem változó céljának a világuralom nak az elérése, mely világuralom m egvalósításának célját O roszország soha nem téveszti szem elől.” Lenin, az „Im perializm us, a kapitalizm us legfejlettebb foka” c. m unkájában írja a következőket: „1914-ben O roszországot csak A nglia előzte meg a gyarm atbirodalom nagyságában és kiterjedé­ sében. Ez az orosz gyarm atbirodalom nagyobb volt, m int az USA, Japán, Franciaország és N ém etország gyarm atbirodalm a együtt­ véve.”

M a azonban a M oszkvában k iad o tt „M odern and Contem porary H istory” c. iriagazin 1973 évi első szám ában azt fejtege­ tik, hogy a „cári O roszország soha nem volt agresszor és erre a történelem ben semmi bizonyíték nincs, hogy a cári Oroszország célja a világuralom lett volna, ez egyszerűen rágalom . A történe­ lem ben az 1917 előtti O roszország rosszindulatúlag úgy van b e­ állítva, m intha a világon az egyetlen, legnagyobb agresszor O rosz­ ország lett volna.” U gyancsak a fentebb idézett m űvében L enin erre vonatko­ zóan azt írta: „a kapitalizm us fejlődésével, a nyersanyagtartalé­ kok csökkenésével, a rivalitás közép-Á zsiában a zsákm ány fel­ osztása volt csupán N agybritannia és O roszország között.” Ezzel szemben az ugyancsak M oszkvában 1960-ban m egje­ lent, „H istory of the U. S. S. R .” c. m unkában azt írják, hogy; „a cári invázió közép Á zsiában csak m egakadályozása volt a B ritt gyarm ati terjeszkedésnek, m ely kizárólag a közel- és kö­ zép-ázsiai népek védelm ére tö rtén t O roszország részéről.” A z 1973-ban m egjelent „N agy Szovjet E ncyklopédia” 12. kö­ tetében azt írják: „köszönet a cári O roszországnak, hogy bekebe­ lezte K hirgiziá-t. m ert a Khirgiz dolgozó töm egek csak így tu d ­ ták lerázni m agukról a feudalista K hokand kán igáját és ez a b e­ kebelezés, ez az annexió m entette meg a khirgizeket m ás keleti b a rb á r hódításoktól és a b ritt gyarm atosítás veszélyétől.” E bben az E ncyklopédiában a cári O roszország úgy van fel­ tüntetve m indenhol, hogy „jószom szédi politikája” a „nemzeti szabadságtörekvések tám ogatásai eredm ényeként, m aga O roszor­ szág vált m indig az agresszió áldozatává.” A cári O roszország kínai területi hódításairól, m ely a külső Khingan hegység déli vidékeit öleli fel. Lenin a következőkép nyi­ latkozott: „A lexej M ihajlovics cártól le egészen M iklós cárig, m inden cár elszánt törekvése volt ezen területek bekebelezése, — egyes európai korm ányokkal együtt a cári O roszország az elsők között hirdette K ína feldarabolását és szétosztását.” Ezzel ellentétben a M oszkvában 1972-ben k iad o tt „M odem H istory of C hina” c. m unkában azt írják az oroszok, hogy „a nyugati im perialistákkal ellentétben, a cári O roszország mindig a b aráti és jószom szédi politikára törekedett K ínával szemben és

a cári korm ányok soha nem a k a rta k egyoldalú szerződéseket K í­ nára erőltetni 1860 óta.” A z 1960-ban k iad o tt „H istory of the vonatkozóan azt írják, hogy: „A z Aigun-i sek után a cári korm ányok a béke és a politikáját folytatták és ez a politika m ind zo tt.”

U. S. S. R .” -ban erre és a Peking-i szerződé­ kölcsönös megbecsülés a m ai napig sem válto­

A rom án— orosz viszonnyal kapcsolatban M arx azt írta; „a cári O roszország céljai és háborúi között elsőszám ú tényezőként R om ánia megsemmisítése és bekebelezése szerepelt.” A „H istory of the U. S. S. R .” viszont itt is m eghazudtolja M arx o t és azt írják hogy: „a rom án királyság csakis a cári O roszország tám o­ gatásával tu d o tt megszületni, m ert a cárok segítségével egyesítet­ ték M oldvát V alachiával” . Itt úgy van beállítva O roszország m int a rom ánok elsőszám ú és legnagyobb barátja. Engels, a m aga idejében elítélte B ulgária erőszakos cári „fel­ szabadítását” és úgy írt róla, m int a „nem zeti felszabadítás cári változata, azaz a legjobb hódítás! m ódszer a felszabadító köpe­ nyében.” A „H istory of the U. S. S. R .” viszont azt hangsúlyozza, hogy „a cári O roszország önzetlen segítsége B ulgáriának a török iga alóli felszabadításában rengeteg véráldozatba k erü lt” . A z orosz és perzsa (Irán) kapcsolatokról írta M arx: „O rosz­ ország nem csak, hogy m egrohanta Persiát és elrabolt különböző területeket a Perzsáktól, hanem a ráju k erőszakolt T urkm ancha-i szerződésben a Perzsáknak m ég azt a lehetőségét is elvette, hogy a K áspi-tó partjain, a saját vizeiken hajózhassanak.” Engels ezzel kapcsolatban azt írja; „A perzsákra erőszakolt Turkm ancha-i egyezmény Perzsia létét teljesen a cári O roszország kényének függvényévé tette.” A „Nagy Szovjet E ncyklopedia” 1941-ben k iad o tt 49. köte­ tében m eg nyíltan m egírják, hogy „az orosz— perzsa viszony lerom ­ lása kizárólag a cári O roszország expanziós törekvéseiben kere­ sendő, mely elsősorban Persia m egtám adásában és a K áspi-tó cári m eghódításában nyilvánult m eg.” M egírják itt m ég azt is, hogy a „G ulistan-i, valam int a T urkm ancha-i szerződéseket a cári O roszország teljesen egyoldalúan erőszakolta a perzsákra, mely

nyilvánvalóan bizonyítja a cári O roszország gyarm ati politikáját, mely Persia kirablására irányult.” Ezzel ellentétben, a M oszkvában 1962-ben kiadott „V ilágtörténelem ” -ben m ár azt írják, hogy: „az orosz— perzsa viszony lerom lása kizárólag a perzsák oroszellenes akcióiban keresendő, valam int a legfőbb okot a perzsák állandó jellegű, orosz területek elleni agressziója jellem zi” . Itt m ár az előbb em lített szerződések­ ről azt írják, hogy: „azok m indkét fél érdekeit egyform án szolgál­ ták, sőt ezek a szerződések biztosították m indkét fél egyenlő jogát a szabad kereskedelm i hajózás biztosítására” . A cári területrab­ lásokról azt írják, hogy „ezen perzsa területek önként csatlakoz­ tak a cári O roszországhoz és a cár védelm ét k érték” . M indenki előtt világosan kell álljon az a tény, hogy a mai Szovjetunió hatáskörébe tartozó „au to n ó m ” területek és köz­ társaságok, hódító és rablóháborúk eredm ényeként kerültek a cári O roszország birtokába. M int ahogy M arx m egírta: „Ezek O roszország szerzeményei Nagy P éter ó ta ” . Engels viszont a k ö ­ vetkezőképp nyilatkozott: „A z orosz sovinizmus teljesen kézen­ fekvő és nyilvánvaló. II. K atalin és Sándor cár hódításai sehogysem igazolhatók vagy m agyarázhatók. Teljesen világos, érthetően nyílt hódításokkal, egyszerűen területrablásokkal állunk szem ben” . Engels hasonlóképp nyilatkozott a közép-Á zsiai hódításokról is. Ezzel ellentétben a m ai szovjet sajtó, irodalom és egyéb p ro ­ paganda eszközök azt állítják, hogy a: „kazahok, kirgizek, bjelorusszok, ukránok, m oldvaiak és más népek, m ind önként csatla­ koztak a cári O roszország birodalm ához és kérték az orosz nem ­ zetséghez való felvételüket.” — „Egyes népek szívós harcot foly­ tattak azért, hogy az orosz közösséghez tartozhassanak.” (Vagyis m a úgy van beállítva, hogy a cárok nem győztek eleget tenni a különböző népek m eghívásainak a sajátm aguk leigá­ zására és m egszállására). A „N agy Szovjet E nciklopédia” 1937-ben kiadott 30. kötete viszont azt írja, hogy „m indez hazugság, m ert például a kazah nép önkéntes orosz uralom alá kerülését kizárólag a kazah sovi­ niszta nagy-nem zet hirdetői és a burzsoá nacionalisták erőszakol­ ták ki a cáro k tó l” (ezek a kegyetlenül elnyom ott és kizsákm á­ nyolt területek úgy vannak beállítva kifelé m int egy „boldog p a ­ radicsom ” .

Lenin, az Im perializm us, m int a kapitalizm us legfelsőbb fo k a” c. m űvében jelentette ki, hogy: „O roszország 22,800.000 négyzetkilom éternyi területéből 1914-ben 17,400.000 négyzetkilo­ m éter, m eghódított gyarm atokból tevődik össze” , s Lenin írta le azt is először a nyilvánosság szám ára, hogy: „O roszország a né­ pek börtöne, m ely világrekordot állított fel az em beriség történel­ m ében a nem zetek elnyom ása terén” . Sztálin is elszólta m agát 1937-ben egy pártkongresszuson, am ikor kijelentette, hogy: „az orosz nacionalizm us a hóhéra a nem orosz népeknek.” M a, a, „U. S. S. R. történetében” , a „T ürkm enisztán,” vala­ m int a „D rága U k rajn a” c. kiadványokban az olvasható, hogy: „a cári O roszország a boldogság és m egelégedettség korszakát hozta be K özép-Á zsiába” , — „ a cári O roszország volt a megmentője és védelmezője T ürk m én ián ak ” , — „U k rajn a cári O roszor­ szághoz történ t annektálása m egszabadította U krajnát a nyom or­ tól és az ukránok életében egy új, boldog, fejlődőképes korszakot nyitott m eg.” Ezzel ellentétben például a „N agy Szovjet E ncyklopédia” 1936-ban m egjelent 32. kötetében azt írják, hogy: „ tö b te k között, a cári O roszország gyarm ati politikája teljesen elszegényítette és a megsemmisülés h atárára taszította a Kirgizeket. A kirgiz népes­ ség 1903 és 1913 között mintegy 7— 10% -ot csökkent.” M indezt figyelmen kivül hagyva Khruscsov, 1964-ben egy gyűlésen azt m ondotta a kirgiz fővárosban, hogy „a cári O rosz­ országnak köszönhető, hogy a kirgizek m egszabadultak a m eg­ semmisülés veszélyétől és független nem zet lettek a nagy orosz családban.” A z 1954-ben kiadott „U. S. S. R. történeté” -ben azt írják, hogy „M oldva annektálása után egy teljesen egyoldalú m ezőgaz­ dasági állapot jött létre, ipari fejlődése teljesen megállt, m ert egé­ szen gyarm ati státusa volt az O rosz birodalom ban.” A „H istorical Problem s” c. szovjet lap egyik 1968-ban m eg­ jelent szám ában viszont azt írják: „M oldvának a cári O roszor­ szághoz történt annektálása biztosította M oldva gyorsabb és biz­ tosabb nemzeti felem elkedését, siettette gazdasági és kulturális fejlődését” . A m ai szovjet cárok úgy ak arják beállítani a tö rté­ nelm et hogy: „az O roszországhoz történt kapcsolás, m égha erő ­

szakkal is történ t az, végső fokon az em beri haladást szolgálta.” (H istorical Problem s 1963. 11. szám.) E z a kitétel a legtipikusabb m egnyilvánulása a m ai szovjet gyarm atosító politika „dialek tik áján ak ” , m inden álarcot levető próbálkozás a gyarm ati hatalom igazolására. A régi és a m ai m o­ dern cárok gyarm atosító törekvései között semmi különbség nincs. M íg az előbbiek adtak valam ilyen m agyarázatot, hogy igenis h ó ­ dítani ak artak és akarnak, addig a m ai cárok sokkal erkölcstele­ nebbek, m ert hódításaikat a legszem érm etlenebb hazudozásokkal igyekeznek palástolni. K azahsztán m eghódításának taktikájáról Nagy Péter így nyilatkozott: „ha egy egyszerű szerződéssel a kazahokra tudju k erőszakolni O roszország védelmi szerepét, erre a célra semmilyen összeget nem sajnálhatunk, mégha m illiókba is kerülne az” . (Ez a kijelentés m aga m egm .igyarázza a kazahok „önkéntes” csatlakozását.) Kínával kapcsolatban, a K ínában állom ásozó cári követ Putyatin elism erte, hogy „a területek a külső Khingan hegységtől délre, a szerződések értelm ében, K ínához tarto zn ak ” . N. M uravyev, a cári idők kelet-szibériai korm ányzója elis­ m erte, hogy „ezen a területen kínai lakosság él. kínai köztiszt­ viselők vezetése a la tt” . Brezsnyev viszont a m ostani tárgyalásokon azt állítja, hogy „az ottani lakosság soha nem tartozott .senkihez és az O udi folyó­ tól délre, soha nem húztak h atáro k at” , azt állítja még, hogy „a C hing-korm ánynak soha semmilyen hatásköre ezekre a terüle­ tekre nem terjedt k i” . Brezsnyev szerint a „vSzovjetunió védel­ mébe vette ezen területek elhagyott lakosságát” . M egállapíthatjuk, hogy az új cárok túlte.sznek a régieken, azaz a tanulók felülm últák a m estereket. A m ai cárok minden igyekezettel igazolni ak arják a régi cáro k at azért, hogy saját h ó ­ dításaikat igazolhassák. A R om anovok igazolásával, a Sztálin— Brezsnyev dinasztia, az orosz sovinizmus és im perializm us is iga­ zolódik gondolják. A különbség csak az, hogy míg a R om anovok egy feudalista belső társadalm i rendben vagyis berendezkedésben szőtték világhódító terveiket, addig a mai cárok, a huszadik szá­ zad szellemének megfelelően, a szocializmus „bajno k aként” fel­ tüntetve saját m agukat, igyekeznek ráerőszakolni a világ népeire „felszabadító” szerepüket. A történelm et m egváltoztatni vagy

m egm agyarázni nem lehet. A tényeket kiforgatni nem lehet. Am i m egtörtént, az m egtörtént, ideig-óráig m agyarázható a legképte­ lenebb elm életekkel, de előbb-utóbb az igazság, vagyis a való tények a felszínre törnek és m egm utatják a m aguk mezítelen igazi valóságát. M ennyire nincs különbség a cári és az u. n. „szociálimperialista” O roszország hódító törekvései és politikája között, szol­ gáljon bizonyítékul a mi, vagyis a m agyarság és az oroszok kö­ zötti „kapcsolatok” történetéből az alábbi két felhívás szövege. A z egyik felhívást a cári tábornokok bocsájtották ki 1849-ben am ikor nem zeti szabadságharcunk leverésére beözönlöttek az o r­ szágba, valam int a m ásodik felhívás szövege, m elyet a szociálim perialista orosz tábornok bocsájtott ki 1956-ban, ugyancsak egy nemzeti szabadságharcunk leverésére hazánkba özönlött pán­ szláv orosz hordának, népünk elleni agressziójának az elkendő­ zésére;

M agyarország Lakosai! Törvényes Fejedelm etek felhívására, ki felséges U ram ­ nak segedelmét igénybe véve, — egyesültek a F őparancs­ nokságom alá helyeztetett hadseregek A usztria hadaival, a ’ végre, hogy a törvényes rendet, mely H azátokban a láza­ dás fegyverével erőszakosan felforgattatott, — ismét helyre állítsák. A pártütés előm ozdítói, kik közül csak ham ar m inden ország kalandorai összesereglenek, boldogtalan elvakíttatástokat saját személyes czéljaikra felhasználják. — Vétkes m erényeik titeket hűségtörésre ragadtak. M indezáltal a Császár, az én U ram , nem hiheti, hogy a N em zetnek többsége ősi erényét. Királyai felséges háza eránt m indenkori hű ragaszkodását m egtagadhatta volna. Dicső em lékezetű Ferencz C sászárnak, úgy Ferdinánd Császárnak legbensőbb barátja, s 1-ső Ferencz József K irá­ lyotoknak b arátja és szövetségese az, ki általam hozzátok szól, — titeket hathatósan arra bírandó, hogy vétkes téve-

désektől a becsület, hűség és kötelesség ösvényére visszatér­ jetek. A z O rosz H adsereg nem ellenségképp, hanem K irályo­ tok felhívására jön H azátokba. H a ti ellenségül fogadjátok, — ak k o r illyetén vakm erőségnek következm ényeit érezenditek. B árha intéseim titeket töredelm es m egértésre, s aláve­ tésre birnának, — s ekkép a véres háború n ak iszonyúságaitól m egkím élnének. E z legbensőbb óhajtása felséges U ram ­ nak. V arsón, M ájus 23-án (Június 4-én) 1849. V arsói H erczeg, E riváni G róf Paskievicz T ábornagy és őfelsége, m inden O roszok C sászárja H adseregének Főparancsnoka.

A budapesti szovjet katonai egységek városparancsno­ kának 1. sz. Parancsa. B udapest, 1956. novem ber 6. A szovjet csapatok a m agyar F orradalm i M unkás-P a­ raszt K orm ány kérésére ideiglenesen bevonultak Budapestre, hogy testvéri segítséget nyújtsanak a m agyar népnek szo­ cialista vívm ányai m egvédésében, az ellenforradalom leveré­ sében és a fasiszta veszély elhárításában. B udapest rendjének és norm ális életének helyreállítása céljából m egparancsolom ; 1. A zok a személyek, akiknél fegyver van, h aladékta lanul, de legkésőbb f. évi novem ber 9-én 17 óráig szolgál­ tassák be a szovjet katonai alakulatoknak, illetőleg a szov­ jet kato n ai parancsnokságnak. A fegyverüket leadó szemé­ lyeket nem vonják felelősségre.

A zokat a személyeket, akik a fent m egjelölt határidőig nem szolgáltatják be fegyverüket, fegyvert rejtegetnek, szi­ gorúan felelősségre vonják. 2. 1956. novem ber 7-től Budapest területén az utcán közlekedni csak reggel 7 órától este 19 óráig szabad. M indenki köteles feltétlenül engedelm eskedni a szovjet katonai parancsnokság járőreinek és ellentm ondás nélkül tel­ jesíteni azok utasítását és parancsait. Felhívom B udapest összes dolgozóit, hogy segítsék a helyi közigazgatási szerveket és a szovjet csapatokat a köz­ rendnek és a város norm ális életének a helyreállításában és biztosításában. A budapesti szovjet katonai egységek vá rosparancsnoka, G rebennyik K. gárdavezérőrnagy.

E két felhívás közti különbség csak annyi, hogy kiadatásuk idejében 107 év eltolódás van. Lényegében m indkettő teljesen ugyanaz. A z orosz sovinizmus és im perialista terjeszkedés M a ­ gyarország elleni agressziója. A Szovjetunió m ai gazdasági problém áit, a szovjet rendszer még m a is a régi cárok hibájaként tárja a külföld elé. H atalm as propagandagépezete azt igyekszik bebizonyítani, hogy a szovjet gazdasági rend, — mely szerintük a legfejlettebb a világon, még m a is a cári O roszország elm aradottságát igyekszik felszámolni, m indez azonban az igazi szándék, a világuralom ra való törekvés elkendőzésére szolgál, m ert az egyszerű olvasó azt gondolja, hogy ha ilyen kom oly gazdasági problém ákkal kell a szovjetnek m egküzdenie, ak k o r semm iesetre sem lehet ereje ahhoz, hogy vi­ láguralm i törekvései legyenek. A m ásik szem pont az, hogy a szovjet gazdaság tehetetlenségét, a vezetési szakértelem hiányát, valam int a rabszolgaságra épült társadalom ban az állam polgárok érdektelenségét kell valahogy palástolni. A m agántulajdon fogal­ m ának az eltörlésével kitörölték az egyén érdekeltségét is a tá r­

sadalom , illetve az állam vezetés célkitűzéseivel kapcsolatban. így nem m a ra d t m ás h á tra csakis a féktelen terror, m ely ezt a re t­ tentő nagy rabszolgaságra épült b irodalm at egybetartja m ég ideig óráig. Rengeteg gazdasági problém át kell a szovjet vezetésnek m egm agyarázni úgy a külföldi m int a belföldi propagandájában és erre a bűnbak szerepét a volt cári rendszerre hárítják, holott, ha csak egy kicsit is bepillantunk m ondjuk II. M iklós cár birodal­ m ába, ak k o r egészen más képet látunk, m int am it a szovjet állít arról a rendszerről. A m ai szovjet vezetés, mely teljesen a nyu­ gati tőke és gazdasági rendszer függvénye, m elyet soha nem ism er­ tek el sem saját rabszolgáik, sem a külföld előtt, m inden hiányos­ ságát, sikertelenségét a cárokra hárítja. Sztálin halála előtt köz­ vetlenül, még Sztálin neve alatt megjelent: „A szocializmus gaz­ dasági problém ái a Szovjetunióban” c. alatt, Sztálin a többek kö­ zött ezeket is írja; „A szovjetek m unkája felbecsülhetetlen, m ert a szocialista társadalom m inden gazdasági alap nélkül született egy teljesen szűz talajon, ahol előbb a szocializm us adottságait biztosító kereteket kellett felépíteni” . E z egyszerűen valótlanság, ha megnézzük valójában, hogy is nézett ki II. M iklós cár O rosz­ országa a bolsevik forradalom előtt. Jóllehet, hogy a nagyobb m éretű nyugati típusú iparosodás O roszországban csak a 19. század végén kezdődik meg. A szá­ zadforduló, azaz 1900-ban O roszország m ár óriási léptekkel halad a nyugati iparosodás útján. Például az egy főre eső term elés 9 arany R ubel volt 1900-ban. míg 1913-ra ez a szám eléri a 14 arany R ubelt, am ellett, hogy még a lakosság száma is igen meg­ em elkedett. H a ezt az állandó emelkedési folyam atot az 1917-es bolsevik forradalom nem állítja meg, m a valóban Oroszország egy rivalitás nélküli nagyhatalom lenne a világban. M. E dm und Théry közgazdász írta 1914-ben; „H a az európai nem zetek m ai viszonya nem változik 1912 és 1950 között és a jelen állapotok m egm aradnak, melyek 1900 és 1912 között ural­ kodtak, ak k o r a század közepére O roszország fogja uralni E u ró ­ pát politikailag és gazdaságilag egyaránt” . Ezzel szemben a kom m unista propaganda úgy állítja be a cári O roszországot, m intha az egy teljesen elm aradott, k o rrupt és sötét önkényuralm i rendszer lett volna csupán, term észetesen a saját „érdem eik” kiem elése érdekében.

II. M iklós uralkodási idejére eső szakasz fejlődési fo k át a bolsevik forradalom m egállította és a szovjet rendszer nem csak gazdasági, kulturális téren, de erkölcsi és szociális téren is megáUította, sőt visszafelé fo rd íto tta a fejlődés menetét. II. M iklós uralkodásának idején 1894-ben O roszországnak 125 millió lakosa volt. 20 évvel később, 1924-ben a lakosság szá­ m a m ár eléri a 175 m illiót, am i 20 év alatt 50 millió em elkedés­ nek felel meg, m elynek évi átlaga a 2.5 millió. A z első V ilághá­ ború és a bolsevik forradalom következtében ez a szám leesett mintegy 120 millióra. É rdekes megemlíteni, hogy a nem zeti jöve­ delem 1897 és 1913 között 1,410 millió arany R ubelről 3,417 millió R ubelre em elkedett. Ez az em elkedés m integy 512 milliós jövedelem gyarapodást jelentett az állam háztartásnak az 1905-ös jap án — orosz háború ellenére, adóem elések nélkül! A más európai országokhoz viszonyított közvetlen ad ózta­ tás a cári orosz birodalom ban az alábbi táblázatból látható:

Ö SS Z E H A S O N L ÍT Ó T Á B L Á Z A T Közvetett adóztatás (a lakosság egy főre eső része) Oroszország A usztria Franciaország Ném etország Anglia

3.11 10.19 12.25 12.97 26.75

arany arany arany arany arany

Rubel Rubel Rubel Rubel Rubel

Közvetlen adóztatás (a lakosság egy főre eső része) O roszország A usztria Franciaország Ném etország Anglia

5.98 arany Rubel 11.28 arany Rubel 16.00 arany Rubel 9.64 arany Rubel 15.86 arany R ubel

Ebből látható, hogy II. M iklós birodalm ának polgárai fizet­ lek a legkevesebb adót, a többi m ás fejlettebb nyugati országok­

hoz viszonyítva. A z 1904— 5-ös Jap án — orosz háború ellenére az ország aranyfedezete az 1894-ben 684 millió arany R ubelről 2,257 millió arany R ub elra em elkedett 1914-re. E z az aran y tar­ talék több m int 100% -ban fedezte a forgalom ban levő összes pénzeket. U gyanezen idő a latt a privát bankbetétek összege 360 m illióról 1876 millióval gyarapodva, 2,236 m illióra em elkedett 1894 és 1914 között. O roszországban az ipari term elés 1890 és 1913 között m egnégyszereződött. Ez a birodalom piaci felvevőképességének a négyötödét fedezte. A z ipari term elés m ég ligyan elm aradt N ém etország és A nglia m ögött a 19. század végén, de ak kor m ár az ipari term elésből szárm azó jövedelem megegyezik a m ezőgazdaságból szárm azó jövedelem m el. II. M iklós birodal­ m ának az iparosodására az u. n. am erikai típusú iparosodás volt a jellemző, am i azt jelenti, hogy nem a kis üzemek szaporodnak, hanem hatalm as tőkebefektetésekkel, óriási ipari konszernek ala­ kulnak, melyek több ezer m unkást alkalm aznak. Ezeknek az ipari konszerneknek a szám a abban az időben m eghaladta m inden más európai ország színvonalát. A z alábbiakban lássunk egy p ár a d a to t erről az időszakról, hogy ném i képet k apjunk a való helyzetről. A z akkori időkben az orosz ipari m unkás helyzete egyáltalán nem volt könnyűnek vagy rózsásnak m ondható, ugyanúgy m int A ngliában vagy N é­ m etországban, vagy Franciaországban. Az akkori körülm ényeket és a mai körülm ényeket összehasonlítva, nyugodtan m ondhatjuk, hogy az orosz birodalom m unkásságának a helyzete sokkal jobb volt a cár alatt, m int a szovjet rendszerben, összehasonlítva az előbbi nyugati országokkal. M ár II. K atalin cárnő idejében a 18. században hoznak olyan m unkavédelm i törvényeket, m elyek m egtiltják az éjjeli m unkát a nőknek és a gyerm ekeknek. E lrendelik a napi m axim um 10 órás m unkaidőt. E zek a törvények abban az időben a fejlettebb nyugati országokban m ég ism eretlenek voltak. 1882-ben hoznak törvénye­ ket a 12— 15 éves gyerm ekek m unkaviszonyait illetően. Az első hivatalosan is elism ert m unkás érdek-képviseletek (szakszerveze­ tek) 1903-ban alakulnak. 1906-ban szindikátusi törvényeket hoz­ nak, melyek a szindikátusok szabályozására szolgálnak. De, ami a legfigyelem rem éltóbb, hogy ugyanakkor hozzák a törvényt, mely biztosítja a m unkások sztrájk jogát, (a szovjet rendszer ezl

eltörölte) A cári Oroszország, állam i M unkaügyi H ivatalának el­ lenőrzése alatt álló üzemekben, 1895-ben 68, 1896-ban 118, 1897ben 145, 1898-ban 145, 1899-ben 189 és 1900-ban 125 sztrájkot jegyeztek fel. A kötelező általános Társadalom biztosításról szóló törvényt 1912-ben iktatják. W illiam Taft, az Egyesült Á llam ok elnöke m ondotta egy orosz előkelőségekből álló összejövetelnek, két évvel az első V ilág­ háború kitörése előtt a következőket: „A z Ö nök cárja, olyan m un­ kásvédelm i törvényeket hozott, melyek felülm úlnak m inden más dem okratikus rendszer idevonatkozó törvénykezéseit és messze felülm úlják a legfejlettebb dem okráciákat is” (T aft egyébként a m unkásvédelm i törvényjavaslataiban m indig az orosz cárra, azaz II. M iklósra hivatkozott, akit személyesen is igen nagyra becsült.) II. M iklós uralkodása alatt a közoktatás is roham léptekkel fejlődött. A z állam i közoktatási költségvetés 25.2 millió Rubelről 1892 és 1912 között 161.2 m illió R ubelra em elkedett. E bbe a költségvetésbe nem tarto zn ak a katonai, valam int a privát neve­ lőintézetek és a technikai szakiskolák. T ekintettel a roham os ipari fejlődésre, a szekem ber és szakm unkáshiányra, az 1894-es 70 millió R ubel költségvetése 1912-re 300 millió R ubelt tesz ki. 1913-ra érte el a tetőfokát, am ikor is az állam i közoktatás k ö lt­ ségvetése eléri az évi 500 millió Rubelt. A z ipari fejlődéssel együtt a birodalom szellemi felem elkedésében lá tta a c á r O roszország jövőjét, így 1908-ban kötelezővé tette m indenki szám ára az elemi iskolai oktatást. 1908-tól kezdődően évente mintegy 10,000 isko­ lát nyitottak, melyek szám a 1913-ra elérte a 130.000-et. Egy 1920-as szovjet statisztika szerint a szovjet lakosság 12— 16 éves rétege 86% -ban írt és olvasott. Term észetesen adódik, hogy ezt nem a szovjet rendszer, hanem a cári uralom a latt kellett m eg­ tanulni. D e ugyanilyen fejlődést m utat a középiskolai oktatás is és ezen idő alatt az egyetemi hallgatók szám a ötszörösére em el­ kedik. A szovjet parasztság útja a forradalom tól napjainkig egy igen hosszú és borzalm as K álváriához hasonlítható. M. Francois de Rom ainville; „K om m unizm us és parasztság” c. könyvében, (Paris 1947) leírja: „az élő állatállom ány a kolhozosítások követ­ keztében az 1920-as 270.000.000 darabról 1929-re 118 m illióra csökken. 1928 és 1937 között az erőszakos áttelepítésekkel és de-

portálásokka] Szibériában és Á zsia m ás vidékeire, megsem m isí­ tettek mintegy 5 millió paraszt családot, m ely a legcsekélyebb számításssal is 20 m illió em ber életét jelenti. A szovjet p ropaganda erről erősen hallgat, de például 1861ben II. Sándor cár teljesen felszabadította az orosz jobbágyságot. II. M iklós földreform ot hozott be a parasztság földhöz juttatására. A z állam igen olcsón, hosszúlejáratú kölcsönre elad ta a paraszt­ nak az önként felajánlott nagyúri földeket. A z orosz paraszt a falu közös tulajdonjogát képező földekből részesült, szövet­ kezeti alapon. E hhez hasonló m egoldást sehol m áshol E urópában nem csináltak. A zért ez sem volt egy tökéletes m egoldás, m ert a paraszt végső fokon nem volt tulajdonosa a földnek, azaz el nem adhatta m ásnak. M inden tavasszal a föld újraosztásakor, soha nem tudta, hogy ugyanazt a földet kapja-e vissza, így bizonytalanul érezte magái) és a roham osan fejlődő ipar, vagyis a város sokkal jobb megélhetési lehetőségekkel kecsegtették, így odahagyta a falu ját és a városok p erifériájára húzódott, ahol id ő ­ vel kialakította a városkörüli proletárságot. E zt a helyzetet a bol­ sevikok nagyon jól felhasználták politikai céljaikra és legnagyobb tám aszuk a városok körüli m un k ára ill. m unkalehetőségekre váró, im m árom városi p roletártanyának m ondható parasztszállások la ­ kóiból kerültek ki. E folyam at továbbfejlődésének a m egakadályozására szüle­ tett az akkori m iniszterelnök Stolypin terve, a városi m unkanél­ küli proletárság növekedésének a m egakadályozására, hogj' Szi­ bériába telepítse ezeket a parasztokat igen előnyös feltételek m el­ lett. A terv szerint m inden parasztnak örök tulajdonba adtak 15 h ek tár földet, adóm entességet és egyéb állam i segítséget. Ez való­ ban be is vált, m ert rengetegen éltek ez aján lat ad ta lehetőséggel. R öpke p á r év alatt ezek a szibériai települések tették ki a szibériai agrár export döntő hányadát. Stolypin m ég III. Sándor c ár idejé­ ben m egalapította az Á llam i Paraszt B ankot. E z a b ank nyújtotta a világ-történelem ben a legnagyobb összegű földkölcsönt, m ert 1901-ben m ég csak 222 millió R ubel kölcsön kintlevősége volt, mely 1912-ben m ár 1,168 millió R ub elra em elkedett. E zeket a kölcsönöket csakis földnélküli parasztok kapták, igen alacsony kam atra, hosszú lejáratra. E nnek következtében 1914-ben az európai O roszország földjének 80% -a m ár az azelőtt földnéküli

kisparasztság tulajdonában volt, mely valóban a saját tulajdonát képezte, mely földet eladhatta, vásárolhatta, tehát teljes tulajdon joggal bírt vele. A végső m egoldást 1906. novem ber 9-én hozta a Stolypin korm ány; mely rendelkezéssel a falu tulajdont ké­ pező földeket is felosztotta a parasztok között. E zt a rendele­ tet a bolsevik forradalom kitörésére m ár 13% -ban végrehajtot­ ták, vagyis a földek 13% -át felosztották. így mintegy 2.5 millió családot ju ttattak földhöz a forradalom kitöréséig. Ezek az új kisgazdaságok roham os fejlődésnek indultak, m ert a paraszt saját tulajdonának érezte a földet, term ényeit sza­ badon értékesíthette, így m egindultak a gazdasági felemelkedés útján. A roham os ipari fejlődés, a birodalom m ezőgazdasági á t­ szervezése, a paraszt földhöz juttatása, hatalm as lendületet adott az egész birodalom nak. M inden szovjet propaganda ellenére, ez az óriási m éretű orosz átalakulás M iklós cár nevéhez fűződik, aki az U ral m ögötti saját tulajdonát képező birtokokból 40 millió hektárnyi földet osz­ tott szét a parasztok között ingyen. Krivosheine, a Stolypin k o r­ m ány földművelésügyi minisztere m ondotta az európai hírű Stolypin-gazdaságot tanulm ányozó ném et Seering professzornak M oszkvában 1912-ben: „O roszországnak 30 év béke és nyugalom kell ahhoz, hogy a világ legfejlettebb, leggazdagabb országa le­ gyen” . Ez az óriási fejlődési folyam at azonban kom oly veszélyt jelenLett nem csak a közvetlen európai szom szédoknak, hanem A m e­ rikában is ferde szemekkel kezdték nézni az oroszországi fejle­ m ényeket. Egy ily gazdag és fejlődőképes Oroszország, átitatva a pánszláv gondolat és világuralm i törekvések szándékával, katasztrófális jövő képét festette a világ elé. H a b á r A m erikában elis­ m erték és szim patizáltak az orosz európai térkövetelésekkel, m ar­ osak a ném et befolyás csökkentésének érdekében is, azért vala­ milyen form ában m egoldást kerestek ezen világuralm i törekvések fékezésére, m ert A m erika elsősorban A ngliával együtt nem E u ró ­ pát, de közép és távol keleti érdekeltségeit látta veszélyeztetettnek egy ily erős O roszország által. Az angol és am erikai nagytőke m indenáron a befolyása alá igyekezett keríteni O roszországot azért, hogy valamilyen form ában ellenőrizni tudja an nak terjesz­ kedését. E urópában az O sztrák-M agyar M onarchia, a francia—

ném et viszályok, az olasz terjeszkedési kísérletek és gyarm atosí­ tások lekötötték A nglia európai politikáját és öröm m el vette az angol külpolitika az orosz európai érdeklődését és a többi más európai rivális mintegy fékentartására az orosz cári birodalom igen jó eszköznek bizonyult. A z angol, valam int az am erikai nagy­ tőke nem E u ró p á t féltette az oroszoktól, hanem főleg a távol-keletet. E u ró p a am úgy is túlzsúfolt küzdőtér és az angol diplom ácia bízott abban, hogy az oroszok európai érdeklődése le fogja kötni az angol riválisokat E urópában, mely rivalitások egy háború ese­ tén felm orzsolják egym ást és m ég mindig m arad az angoloknak egy lehetőség az oroszoknak m egálljt parancsolni, de nem a c á ­ roknak. Itt tehát kellett egy olyan m egoldást találni, mely a cáro ­ kon túltesz, esetleg m eg is szünteti a dinasztiát, m ert az első V ilág­ háború idején az orosz cári politika igen kiszám íthatatlan és m eg­ bízhatatlan volt a nyugati szövetségesek szem pontjából. E u ró p á ­ ban az angol politika szám ára a legnagyobb pro b lém át a ném etek jelentették, m ert a ném etek hasonló „D rag nach O sten” politikája nem csak O roszországot veszélyeztette, de a B alkánon á t a K özel­ és K özép-K eletet is. Így a ném et— orosz háború kitörése a leg­ kedvezőbb rem ényekkel kecsegtetett. A ném eteknek is megvolt a m aguk saját elképzelése O roszország felé, mely elképzelésnek a c ár állott az útjában, mely cárt el kellett volna távolítani vala­ hogy. Lenin a m aga bolseviki forradalm i ideáival a legjobb esz­ köznek bizonyult e tervek megvalósításához. U gyanakkor A m eri­ kában is készültek m ár O roszország ellenőrzésének a m egvalósí­ tására. A háb o rú t megelőző években m ár gyűltek A m erikában az oroszországi cári, pogrom ok elől oda m enekült zsidók. Trockij vezetése alatt és az am erikai tőke nagy lehetőségeket látott T ro c­ kij am erikai vörös m ozgalm ában. N agyszerűen írja meg ez idők hangulatát és előzm ényeit M aurice M aikin: „R etu rn to my Fath er’s H ouse” c. m unkájában. (M egjelent 1972-ben az A rlington H ouse kiadásában, New Y ork) M indazokról az orosz zsidókról kiknek sikerült kiszökni O roszországból abban az időben, írja M aikin: „A z ausztriai m enekültállom ásról a szélrózsa minden iránya nyitva volt előttünk. Legtöbben azonban A m erikába jö t­ tünk, m ert m indazokban a bolsevik és szociáldem okrata indulók­ ban am iket énekeltünk, A m erika volt a paradicsom ahová m in­ denki menni ak art, m ert itt szabadon tenyészett a baloldali rad i­

kalizm us, és ez volt az a talaj, ahol szabadon lehetett fává erő ­ síteni a m arxizm us m agvait” — „ez volt az a hely, ahol Lev Davidovich Bronstein, közism erten León Trotsky, orosz baloldali szocialista szőtte terveit a forradalom előkészítésére és m egvaló­ sítására” . A z oroszországi forradalom ban és an nak előkészítésé­ ben döntő szerepe volt az O roszországból kim enekült zsidóság­ nak, M alkin, aki m aga is oroszországi zsidó szárm azású volt, ugyancsak a fenti könyvében írja, hogy „a kom m unista és m arx­ ista könyvek és irodalom között, nagyszám ú zsidó vallásos iroda­ lom is keveredett” . M egem líti azt is többek között, hogy m ár 1905-ben m egalakították A m erikában U pton Sinclair, John Dewey és m ások vezetésével az Intercollegiate Socialist Society-t, m elynek főfeladata az egyetem ekre való beépülés volt, mely oly jó m unkát végzett, hogy 1917-re m ár m inden am erikai egyetemen erős baloldali csoporttal rendelkeztek. Egy m ásik hatalm as dokum entum idevonatkozólag, A ntony C. Sutton: N ational Suicide c. ugyancsak az A rlington H ouse kiadásában 1973-ban m egjelent könyve, mely a szovjetnek nyúj­ tott am erikai katonai segélyek történetét tárgyalja egészen 1917től napjainkig. R öviden összefoglalva, a ném eteknek sikerült a cárt és a dinasztiát m egsem m isíteni Lenin hatalom ra juttatásával (melynek részleteire egy későbbi fejezetben visszatérek) míg gazdaságilag az am erikai tőke tám ogatását élvező Trockij és társai biztosítot­ ták az új szovjet állam teljes, am erikai gazdasági ellenőrzését. A R om anov dinasztia és a régi cárok eltűntek a történelem szín­ padáról, de a világuralm i törekvések továbbra is m aradtak, mely törekvések európai m egvalósításának tám ogatói az angol, m ajd az am erikai politika lettek a legfőbb tám aszai. Ezen európai szov­ jet igények kielégítését éreztük mi m agyarok 1920-ban T rianon­ ban, míg végül a Y altában k ö tö tt m egállapodásokat, illetve azok európai vonatkozását szentesítették, reánk erőszakolták 1947-ben Párizsban.

1.

Itt kénytelen vagyok szószerint idézni L enin idevonatkozó kijelentését, m elyet a Szovjetu n ió A lko tm á n yá n ak m egszü­ letése előtt m o n d o tt 1917 áprilisa és júniusa között, m ely L e ­ nin M ű vei 24. kötetéből való idézet az alábbi: „De m inden orosz szocialista, a ki nem ismeri el Finn­ ország és U krajna szabadságát, a sovinizm ushoz csúszik le. És soha, sem m iféle alakoskodással és saját „módszerére" való hivatkozással nem fogja magát igazolni. (M egjelent 1917. m ájus 15-én a „Pravda” 46. szám ában) A továbbiak­ ban Így szól a kérdésről Lenin: „Oroszország m inden n em ­ zete szám ára el kell ism erni a szabad különválásnak és ön­ álló állam alakításnak a jogát. E jog megtagadása és a gya­ korlati megvalósítását biztosító rendszabályok elmulasztása egyértelm ű a hódítások vagy annexiók politikájának tám o­ gatásával, — a szabad különválás jogának megtagadása a cárizm us politikájának egyenes folytatására vezet.” Ugyanak kor m ár ezzel hom lokegyenest megcáfolja önm agát és m eg­ veti alapját a „szovjet” a lkotm ánynak a k ö vetkező sorokkal: „A nem zetek szabad különválási jogának kérdését nem sza­ bad összetéveszteni azzal a kérdéssel, hogy célszerű-e vala­ m ely adott pillanatban ennek vagy annak a nem zetnek a különválása. E z utóbbi kérdést a proletáriátus pártjának m inden egyes a d o tt esetben teljesen önállóan kell eldöntenie, az egész társadalm i fejlődés érdekei és a szocializm usért fo ­ lyó proletár osztály harc érdekei szem pontjából”. (Tehát szó sem lehet elszakadásról!) (E zt írta a Szoldatszkaja Pravda 1917. m ájus 16-i, 13 szám ában.)

Dr. E n zo Orlandi: T he life and tim es o f Peter the Great, (Curtis, N ew Y o rk , 1967). Lenin: A II. Internacionálé árulói, (M oszkva, 1921). M arx: A n em zetkö zi állam, (M oszkva, 1934). H orváth M ihály: H uszonöt év M agyarország történelméből, (Pest. 1868). M agyar T ö rvén yek és R endelkezések, (Budapest, 1926).

L enin M űvei, 24. kötet, (a m o szkvai M arx-E ngels-Lenin In ­ tézet II. kiadása). L enin válogatott m üvei: (a M o szkva i Á lla m i Poligráfiai Tröszt kiadásában 1943, (m indössze 2,500 példányban n y o m ­ ták ki). Stalin: M arxism a nd the national question, (International Publisher, N ew Y o rk, 1942). M arx-Engels-Lenin-Stalin: P roletárnem zetköziség és hazafiság, (Szikra, Budapest, 1952). A N agy Szovjet E nciklopédia: idevonatkozó kötetei, M oszkva, Lenin: A z im perializm us m int a kapitalizm us legfelsőbb foka, (Szikra, Budapest, 1950). A Szovjetunió A lkotm ánya, (M oszkva, Idegennyelvü Kiadó, 1930). M odern and C ontem porary H isíory, (M oszkva, 1973). H istory o f the U SSR ., (M oszkva, 1960). Világtörténelem , (M oszkva, 1962, oroszul és magyarul a M agyar Tud. A ka d ém ia kiadásában). H istorical Problems, (M o szkva 1968-as számai). A Peking R eview 1973-ban m egjelent számai, (Peking). Curzon G. N .: Persia and the Persian Question, (London, 1892). Sykes P. M .: H istory o f Persia, (Toronto, 1930). Soviet Statistics, (M oszkva, 1930). E d m u n d Théry: T he E conom ic Transform ation o f Russia, (Paris. 1914). Francois de R om ainville: C om m unism and the Peasants, (Paris. 1947). A . Z e n ko vsky: T he T ruth about Stolypin, (N ew Y o rk , 1956). K n u p ffer G.: A m erica, Russia and the W orld, (California, 1967). M aikin M .: R etu rn to m y Father's H ouse, (N ew Y o rk , 1972). Sutton A . C.: N ational Suicide-M ilitary aid to the Soviet Union, (N ew Y o rk, 1973). W esselényi M ikló s báró, ifj. politikus. Szül. 1796. M eghalt 1850. A reform korszaknak Széchenyi István m ellett legkimagas­ lóbb vezéralakja. 1820-ban a m egyegyűléseken tűnik fel, m ajd

Széchenyi Istvánnal küliöldön utazik. Programja a szabadságjo­ gok megvalósítása, az a lkotm ány biztosítása, az örökváltság m eg­ oldása és a nem etiségi kérdés tisztázása. E llentétbe került a k o n ­ zervatívabb Széchenyivel. A harm incas évek vége jelé néhány külföldön m egjelent röpiratát kitiltották, m ajd 1837-ben a szatm árm egyei közgyűlésen elhangzott beszéde m iatt lázításért perbe fogták. A z 1838-i pesti árvíznél a m en tő m u n ká la to k egyik vezére. A börtönben súlyos szem bajt szerzett. 1841-ben kegyelm et kapott. E ttő l kezdve K ossuth híve, Széchenyivel nyíltan szakított. N é ­ hány évvel később m egvakult és így az 1848-as esem ényekben nem vehetett részt. A pja, úgyszintén politikus volt, k i m int kato­ natiszt kezdte pályafutását, lobbanékony em ber volt. Idős W esse­ lényi báró is eltöltött K ufstein várában 8 évet. 1791-től kezdve haláláig 1889, m inden országgyűlésen szerepelt tüzes szónokla­ taival. Izig-vérig hazáját forrón szerető m agyar volt m indkét W es­ selényi, fia követte apja nyom dokait, kiről m a M agyarországon hallgatnak. N agynéha em lítik meg nevét, de csak, m in t az „árvízi hajós". V aló politikai ténykedéséről azonban m élyen hallgat a rendszer, m ert W esselényi szinte prófétai előrelátással látta m eg a pánszlávizm us elhatalm askodását Európában.

ötödik fejezet A K árpát-m edence történelm ének vizsgálatánál, ezen belül sa­ já t történelm ünk tanulm ányozásánál feltétlen figyelembe kell ve­ gyük azt a sorsdöntő tényt, hogy a K árpát-m edence, a hatalm as róm ai birodalom által egykor m eghódított terület és annak egy tartom ánya volt. A m ai időszám ításunk kezdetén, azaz Jézus születése után, ez az állap o t az akkori időknek megfelelően ró ­ m ai szemszögből állandó jellegűnek tek in tő d ö tt annak ellenére, hogy o tt időnként m ás népek is m egtelepedtek. Sokszor még b a r­ b ár germ án törzsek is a róm aiak hódításai elől m enekülve, kelet felé vándoroltak, és az idők folyam án beolvadtak, felszívódtak, nyom talanul eltűntek e hatalm as kiterjedésű területen. A nagy R óm a h an y atlásáv á, a pápaság kialakulása után is, ezt a terü ­ letet annak ellenére, hogy sem közjogi, sem politikai befolyása alá egyes időszakokban R ó m a bevonni nem tudta, mégis mindig egy róm ai provinciának tekintették, melyről úgy gondolták, hogy csak idő és alkalom , azaz kellő erő kérdése, hogy teljesen az új róm ai birodalom hoz csatolják. Az egyház kettéválásával, R óm a és Bizánc között a szárazföldi vetélkedés ezen a természetes úton, a K árpát-m edencén keresztül bonyolódott le, így m indkét fél igyekezett a saját befolyását e közbeeső területekre kiterjeszteni, an n ak ellenére, hogy m ég tulajdonképeni terjedelm ével sem volt egyik sem tisztában, egyiknek sem volt egy teljesen tiszta képe arról, hogy milyen fajta népek és mely helyiségeken, mely vége­ ken laknak. A későbbi Nagy K ároly-i időkben m ár nyíltan kiáll a róm ai birodalom ezen területek igényével Bizánc ellen. U gyan­ a k k o r a keleti beszivárgások is egyre fokozódnak és apróbb n é­ pek, békét, nyugalm at remélve, húzódnak a K árpátok által koszorúzott vidékekre, de m űveltségüknél, szervezetlenségüknél fog­ va, ott önálló állam i életre berendezkedni nem tudtak. A ném et-róm ai császárság kialakulásának idején, am ikor m ár a p á p a saját hatalm át és befolyását féltve harcol az egyre e rő ­ södő ném et befolyások ellen, nem m ond le ezekről a területekről

és a H unok b irodalm át is csak ideiglenesnek véli, a H unok itá­ liai hadjáratai ellenére, a K árpát-m edencét saját gyarmatainak tekinti. Az akkori ném etség úgy belső, m int Róm ával szemben lennálló állandó problém ái között nem sok gondot fordít a Kár pát-m edence teljes, állandó jellegű m eghódítására, de szemét ál landóan ezeken a területeken tartja, azt katonai gyengesége elle nére, saját keleti tartom ányainak tekinti. A V III. században egy re erősödő új nép beáram lását, mely a IX . században az akkori m éreteket illetően teljes nagyságában kibontakozik, nem tekinti veszélyesnek és kizárólag keleti h atárait igyekszik ez új nép további nyugatra vándorlásától megvédeni. A k k o r még bíznak addigi szerencséjükben is, mely szerint m inden keleti népet a K árpát-m edence nagysága m ajd később fegyvereik felszám oltak, m int hatalm at. T eh át kom olyabb veszélyt nem jelentenek. így krónikáikban nem nagyon tesznek különbséget, hogy hol kelták­ ról, hunokról, avarokról vagy m agyarokról beszélnek, m ert szá­ m ukra külsőleg ezek a népek nagyjából azonosak, m intha nyel­ vezetük is egy lenne, így az egész m agyar honfoglalást, egy újabb ideiglenes állapotnak tekintik így tartós, nagyobb veszélyt lát­ szatra ez a bevándorlás nem jelent szám ukra. Jézus születését követő évszázadok idejéből szétszórtan m egm aradt m agyarral ro ­ koni népek, a Balkánról felszivárgott csoportok, apróbb szláv töredékek, az Á rpád-kori honfoglaló m agyarság derékhadát, a n ­ nak erejét és szervezettségét látva, szívesen behódolt, egyült m ű ­ ködött a m agyarsággal, az egész K árpát-m edence m eghódításá­ ban és kitöltésében. A honfoglaló magyarság, az akkori időkig még soha nem tapasztalt katonai szervezettséggel és tervszerű­ séggel hódította m eg ezt a területet és ott állandó jellegű ta r­ tózkodásra rendezkedett be. M indezek az apróbb néptöredékek öröm m el vették ezt az új bevándorlást, m ert észrevették, hogy ez az újonnan jö tt m agyar társadalom képes lesz m egszüntetni a K árpát-m edence, úgym ond — átjáró h áz — jellegét és egy bé­ kés fejlődő korszak hajn alát látták kibontakozni a m agyarság vé­ delm e alatt. K ülönösen nagy h atást gyakorolt rájuk a magyarság megértése, úgym ond nem törődöm sége vallási és kulturális felfo­ gásuk iránt, ha ilyenről egyáltalán beszélni lehet a szó legszoro­ sabb értelm ében. A honfoglalás után, a közvetlen nyugati ném et szomszéd

rövid évtizedek leforgása alatt ráébredt, hogy itt m ár sokkal többről van szó, m int egy átm eneti állapotról, itt m ár ez a „ke­ leti tartom ány” , a K árpát-m edence, úgylátszik végleg kicsúszik hatalm uk köréből. A pápasággal folytatott hatalm i harcaik köz­ ben úgy vélték, hogy puszta létük is veszélyeztetve van a m a­ gyarság által. A pápai hatalom is m eglátta, hogy a m agvarok jelenléte végleges állapotnak tekintendő, éppen ezért minden igyekezete odairányult, hogy e „pogány” m agyarokat valahogy szövetségesének m egnyerje, a németséggel szemben folytatott vi­ lági hatalm ának megvédésében. Bizánc sem m a ra d t ki a vetélke­ désből és; régi jó kapcsolatokra tám aszkodva igyekezett a m agya­ ro k a t felhasználni ö rök riválisa, R ó m a ellen. Ebben a hárm as szorítóban a m agyarság fegyveres ereje nem bizonyult elegen­ dőnek a problém ák m egoldására, így igen nehéz és kom plikált diplom áciai m anőverezésekhez is kellett folyam odni. G ejza fe­ jedelem idejében m ár egyszerre vagyunk ném et, róm ai és bizánci szövetségesek is, e kom oly és fonák időkben. Végül a m agyarság vezetői ez igen bonyolult helyzetből a kivezető utat keresve, rá ­ álltak a nyugati, azaz róm ai kereszténységgel való szimpatizálásra, gondolván, hogy így talán békéjüket m egvehetik úgy a né­ m etekkel, m int R óm ával szemben. Történelm ünknek ez a szakasza igen sok vita tárgyát képez­ te és neves történelem tudósok latolgatták, hogy m i lett volna a leghelyesebb cselekedet a jövőt illetően, Bizánc vagy R óm a? Igen sok érvet hoztak fel m indkét álláspont védelm ére, de m indezek az évszázadokkal későbbi értékelések, mitsem változtattak a té­ nyeken, a m egtörtént esem ényeken, hogy első István királyunk a róm ai, illetve a ném et utat választotta. Sokak szerint ennek kö­ szönhetők, hogy m egm aradtunk a K árpát-m edencében, m int nem zet . Sokak szerint minden történelm i tragédiánkat ennek a végzetes lépésnek köszönhetjük. A z a feltevés, hogy mi lett vol­ na, — ha! — így vagy úgy csinálja, történelm i szem pontból m a m ár lényegében sem m it sem számít, m ert ezek m ind csak felte­ vések és utólag, egy évezred távlatából az akkori adottságok kö­ zött m egszületett döntést, m a ezer év után nem lehet semmisnek nyilvánítani. A z alternatívákra esküvők állításai pusztán csak fel­ tevésekkel „igazolhatók” . Jóllehet, hogy m ai szemmel egészen m áskép látjuk a dolgokat és m egítéléseink szerint István h atá­

rozata, a ném et és róm ai ú t választása, nem hogy m egtartó erő, de nem zetünk tragédiája volt. Jóllehet, hogy G éza m ajd fia Ist­ ván. őszinte jószándékkal és a nem zeti jövőt szem előtt tartva igyekeztek politizálni, csakhogy gyerm ekes hiedelm ük, nem hogy visszhangra nem talált, de éppen az ellenkezőjét váltotta ki nyu­ gati szomszédaikból. M íg István királyunk a ném etek és R ó m a felé közeledésével a m agyarság irá n t a jóindulatot, m egértést és a békés együttélést igyekezett kialakítani, addig nyugati szom szédaink e szándékot igen ügyesen saját egyéni céljaik elérésére használták fel, a m a­ gyarság m eghódítására. István k irályunk e szándékát, m ai tö rté­ nelem szem léletünkkel vizsgálva, a valóságos esem ényeket kiér­ tékelve, igen kedvezőtlen színekben látjuk elsősorban azért, m ert az E telközben történt V érszerződés megszegésével alakította ki központi királyi hatalm át, mely a m agyarság vesztére leginkább abban nyilvánult meg, hogy az akkori m agyarság lelki, szellemi egységét nyugati barátkozásával m egbontotta. Lehetséges, hogy a szándékok jó k voltak, de a kivitelezés végzetes volt a m agyarság szám ára. A z új friss erőtől duzzadó nem zet lelkülete meghasonlott és az új vallás, az új szokások erőszakos bevezetésével m a­ gyar, a m agyarnak ellensége és történelm ünk folyam án először, m agyar a m agyarnak elnyom ója lett. A szabad m agyar az új hű­ béri rend u rán ak rabszolgájává vált. B árm ennyire is igyekeznek egyesek ezeket a tényeket felm agasztalni, a való igazság, hogy az egész nem zet egysége m egingott, p á rto k ra szakadt és ez a k ü ­ lönböző p á rto k ra szakadás, ezer és ezer m agyar életébe került. A z átm eneti időszakban, a régiből az újba, a királyi hatalom védjegye alatt, m agyar m észárolta a m agyart, m íg nyugati szom ­ szédaink m osolyogva nézték m egkezdett haláltusánkat. N ém et és róm ai befolyással, m egtudták győzni István királyt arról a téves felfogásról, hogy nem zete érdekeit szolgálja, am ikor M agyaror­ szágból különböző nemzetiségi országot form ál, m ert azt jól tudták, hogy egy ilyen különböző nem zetekből álló hatalom ta r­ tós nem lehet, előbb-utóbb m agától összeomlik. István rövidlá­ tásának következm énye volt az is, hogy fiának ezt a szellemet hagyta örökül. N yugati szom szédaink viszont ezalatt igen éberen őrködtek a felett, hogy lehetőleg egy nem zetből álló, egységes nem zeti államokat) alakítsanak ki, m ert jól látták, hogy csakis ez

az egyetlen út a nagynem zetté való fejlődéshez. E zt viszont az István óta lepergett európai történelm i századok be is bizonyí­ tották. A nnak ellenére, hogy hivatalosan, a királyi hatalom erő ­ szakának hatására áttértün k a róm ai katolikus hitre, ném et szom ­ szédaink, a pápaság áldásától kisérve igyekeztek m eghódítani, be­ kebelezni bennünket. István király halála után, H enrik ném et császár 1074-óta készült az ellenünk irányuló hódító háborúra. Első Endre k irá­ lyunkat például sem Ö, sem a pápa nem ismerte el törvényes királyunknak, a m ár István korában behozott ném et uralkodó családok sarjadékainak trónöröklési jogait hirdetve. A nnak elle­ nére, hogy H enrik segítette IX . Leó-t a pápai trónra, a viszály közöttük kiéleződött és Leó Endréhez fordult segítségért. Endre királyunk az első hazai „pogány” lázadásokat leverve, M agyarországoni visszaállítja az Egyház hatalm át és befolyását. Leó „há­ lából” , az első alkalom m al H enriket, Endre királyunk elleni had­ járatra buzdítja. 1050-ben m ár teljes háború, Endre részéről vé­ dekező háború folyik H enrik ellen a nyugati végeken. E ndre öccse, az akkor még Béla herceg, teljes győzelm et arat a ném e­ tek felett és kiveri őket a D unántúlról a pápa legnagyobb elé­ gedetlenségére. A béke csak 1056-ban áll helyre valahogy, m ert III. H enrik meghal és tró n ját 10 éves fia, IV. H enrik foglalja el, aki még túl fiatal ahhoz, hogy kelet felé h ad járato k at vezessen. E zalatt az idő alatt azonban aq országban a király körül lézengő ném etek E ndrét teljesen Béla ellen hangolják és a két testvéi halálos ellenségévé lesz egym ásnak. Itt a kezdeti csirája, a köz­ tünk szokássá vált „T uráni áto k n ak ” mely valójában „ném et á to k ” . A ném etektől való félelmében II. Boleszló, lengyel herceg Bélát tám ogatja, míg E ndre a ném et befolyás következtében, n é­ m et és cseh szövetségesekre tám aszkodik. A z ország ismét k e t­ tészakadt, E ndre és Béla pártiakra. E ndre halála után, a ném etek 1063-ban m ár újra nyílt h á­ borúba kezdenek, hogy Bélával szemben a ném et b arát Salam ont juttassák a m agyar trónra. E k k o r m ár V II. Gergely pápa is nyílt követeléssel áll a m agyarok elé és legfelsőbb hűb érú m ak akarja m agát a m agyarok által elfogadtatni. Jellem ző az akkori m agyar­ ságunk gyermeteg naivitására, hogy a p áp a ilyenirányú követelé­ seivel szemben teljesen érthetetlenül állnak és nem képesek fel­

fogni, még a katolikus m agyarok sem, hogy ilyesmi előfordulhat. Közben Bizánc sem m arad tétlen és D ukász M ihály 1074— 75ben, a koro n a alsó részét küldi ajándékba G éza királyunknak, hogy ezzel az aktussal Bizánc befolyása alá kerítse a m agyarsá­ got. Közben állandóan harcban állunk a németséggel. 1091-ben becsületes és igaz királyunk László, teljes csöm örrel írja egyik le­ velében: „É n is bűnös em ber vagyok, m ert a földi hatalom javát súlyos bűntények nélkül előm ozdítani nem lehet” . Ezeket a m ondatokat egyébként a teljes jám borságra és szent életre törekedő királyunkból az állandó harcok, háborúk és gyilkosságok váltották ki, m elyeket ugyan lelke mélyén elítélt, d e a királyi hatalom m al járó felelősség következtében kénytelen volt ezt így folytatni, a nem zet függetlenségének érdekében. De talán lelke m élyén azt fájlalta legjobban, hogy 1081-ben Sala­ m on, hatalm ának visszaszerzésére ném et erőkkel tört az o r­ szágra és ism ét m agyar irtotta a m agyart, külső segítséggel. Az állandó harcok következtében 1051 óta az országban igen nagy m éretekben elszaporodott a lepra és a bélpoklosság, m ert a ret­ tenetes nyom orban m ég a h alo ttak at sem tu d ták eltem etni. A kó­ borkutyák és a farkasok m artalékává válnak az oszladozó tes­ tek. M indezek a szom orú állapotok egyre csak fokozódnak és a m agyarság egyik pártja, minden lelkiism eretfurdalás nélkül m é­ szárolja a m ásik p á rt híveit, m iközben a ném etek az országban ezt a belső tüzet egyre jobban szítják. Frigyes osztrák herceg, közvetlen a tatárjárás előtt, nagyhan­ gon kihirdeti E urópában, hogy a m agyar koronát H ohenstaufen-i Frigyes ném et császár lábai elé fogja rakni és őt a m agvarok hűbérurává fogja tenni. A ném etek a m agyar főurak segítségével igyekeznek ezt elérni, am it nyíltan meg is m ondanak. IV . Béla királyunk 1235. október 14-i koronoázása után, valam ennyire megfékezi a ném et befolyást és a ném et hűbérúri álm ok ak ad á ­ lyokba ütköznek, de ugyanakkor a tatáro k m ár E urópában van­ nak. 1241. feb ru ár 12-én a tatáro k m ár E rdélyt és a felvidéket dúlják, de IX . Gergely pápa ezzel mitsem törődve, kereszteshá­ borúra szólítja fel IV. Bélát, II. Frigyes elleni harcához, kiátkozás terhe alatt. Szerencsétlen nem zetünk és még szerencsétlenebb királya IV. Béla, a nyugati „keresztényekhez” fordul segítségért, de H arcos Frigyes Bélát elfogja, és bevonul a D unántúlra, hogy

birtokba vegye „jogos örökségét.” Béla királyunk em berfeletti erő ­ vel újraépíti az országot, de jó katolikus létére a p ápa szavait, m int Szent P éter utódjának kinyilatkozásait fogadja és naív egy­ szerű hitével nem látja meg Ö sem, hogy R óm a nem törődik sem vele, sem elhagyatott népével, hanem csakis a pápai hatalom kiterjesztésével, a pápai dinasztia megteremtésével. H itében való álhatatossága csakis csalárd eszközzé aljasodik le nyugati szom ­ szédaink, keresztény szom szédaink világi hatalom ért folytatott harcában. Közben a történelem hom okóráján irgalm atlanul peregnek a percek, az évek. A pápaság különböző dinasztiák m egalakítá­ sára törekszik és kihasználva a katolikus E u ró p a keresztényi hi­ tét, hol az egyik, hol a m ásik keresztény nem zetet kergeti há­ borúba a m ásik ellen, világi hatalm ának biztosítása érdekében. Közben erőre k apnak a frankok, a spanyolok, kialakul az angol királyság, E urópa északi részein a skandinávok növekednek szá­ mottevő nemzetté, de m indezek közül a ném etség az, amelyik a rengeteg háborúskodás ellenére, de biztosan erősödik. Itália a szám talan kis városállam ával képtelen egységbe kovácsolódni és talán ez a félsziget az, m elynek városállam ai a legtöbbet szenved­ nek a pápák világuralm i törekvései következtében. R óm át több­ ízben felgyújtják, kirabolják, hol franciák, hol spanyolok, ném e­ tek foglalják el, de a kiégetett, kifosztott R óm a mégis mindig talpraáll, m ert a keresztény világ tem plom ainak felm érhetetlen bevétele, köztük a m agyarok tizedei is, — m ind a pápai, vagyis „Szent Péter lád ájáb a” vándorolnak. M iközben a pápák szinte hagyom ányos következetességgel a m a k ö tö tt szövetséget holnap m ár felrúgják és újabbat kötnek. — Sok esetben azt sem tudták, hogy tulajdonképpel kikkel is állnak szövetségben és kik az ellen­ ségek. A z utolsó törvénytelen M edici ivadék, V II. Kelemen pápa például a M ohácsi vészt megelőző években oly bonyolult katonai és politikai m anőverezésekbe gabalyodott, hogy a nagy zűrza­ varban azt sem tudta, ellenségével vagy szövetségesével beszél-e, am ikor valakit fogadott. Jellem ző éppen erre az időszakra, hogy V II. Kelemen m indent feláldozott, még R ó m át is felégettette az V. K ároly spanyol király és a francia rivális Ferenc közötti h á­ borúban. C sak érdekesség kedvéért meg kell em lítenem , hogy pél­ dául m ikor a török m ár M ohács a latt állt jóform án, 1526. m ájus

22-én Cognac-ban, szent szövetséget kötöttek; a pápa, Velence, M ilánó és Ferenc francia király között, V. K ároly spanyol csá­ szár ellen, ak it éppen V II. Kelemen k oronázott császárrá miután a spanyol katolikusok és a ném et lutheránusok felégették és ki­ rabolták R óm át. Jellem ző ezekre a szent szövetségekre, hogy m i­ után R óm a elesett, V. K árolyt V II. Kelemen p áp a császárrá ko­ ronázta Bolognában 1529 decem berében. A zonnal spanyol csa­ p ato k at bocsájt rendelkezésére, V II. Kelemen előző szövetségesei­ nek a kiverésére és a firenzei köztársaság megsemmisítésére, azért, hogy az állítólag Kelemen p áp a fiának hitt, A lessandro de M edici-t, a firenzei tró n ra tudja ültetni. E bben az időben M a­ chiavelli tanácsolta a pápának, hogy a viselkedése egyáltalán nem mik össze Szent Péter utódjának a m éltóságával, m ire V II. K e­ lemen azt válaszolta: „Tisztán látom am ire rá akar m utatni, azt is tudom , hogy m i lenne a helyes út,, de ebben a világban az ideálok nem egyez­ tethetők össze a realitásokkal és az, a ki az idealista fogalm ak megvalósításán fáradozik csakis bolondnak m inősíthető" Szándékosan választottam ki ezt az időpontot, azaz V II. Kelemen p áp a uralkodásának az idejét, m ert mi szerencsétlen m agyarok, éppen e töröktől fenyegetett válságos időkben, mint hithű katolikusok, V II. Kelemen pápa egyre fogyatkozó és örö­ kös háborúitól kim erülőben levő kincstárába rengeteg aranyat küldtünk, annak ellenére, hogy II. Lajos királyunk központi kincstára és központi királyi hatalm a a m élypontján járt, így a tö­ rök veszély elhárítására képtelen volt egy ütőképes hadsereget összetoborozni. A C ognac-ban m egkötött szent szövetség után, Velence m egbízottja nagysebtében megegyezést k ötött a török­ kel, hogy az csak B udáig fog előnyom ulni és o tt meg kell áll­ nia. T ehát itt m ár ez a keresztény nyugat kiszolgáltatott ben­ nünket a keletről jövő „ b a rb á r” uralom nak és úgy a pápa, m int a m i hiedelm eink szerint egyform án veszélyeztetett ném etek, a törökkel m itsem törődve, egy Frundsberg G yörgy nevű ném et generális vezetése alatt, közvetlen M ohács után, m iután látták, hogy a török nem hajlandó tovább m enni Budánál, 25.000 főnyi sereggel egyesültek a spanyolokkal, inkább R óm a kifosztására in­ dultak 1526 októberében. Ezekben az időkben a helyzetet még jobban kom plikálta V III. H enrik angol király házasságának fel­

bontási kérelme, így az európai színtéren m egjelentek az angol csapatok is, abban a rem ényben, hogy így a pápa hajlandó lesz felbontani V III. H enrik házasságát. Sok esetben az angolok azt sem tudták, hogy melyik csoport kinek az oldalán áll és volt, hogy a páp a szövetségeseit verték szét és lebarátkoztak a spa­ nyolokkal. V. Károly nem csak spanyol császár, de A usztria uralkodója is volt, így törekvéseit kelet felé, azaz M agyarország felé nem adta fel. M itsem törődve a török „veszéllyel” , m ert az E u ró p á­ ban rá veszélyt nem jelentett. K izárólag az alkalom ra várt, m iu­ tán a pápaságot térdrekényszeríti, m ert így valójában E urópa császára lévén, a — „m agyarok által lakott területeinket, nem lesz nehéz visszahódítani a töröktől” — álláspontja alapján, nyu­ godtan E uró p a nyugati részeire koncentrálhatta m inden figyel­ m ét hatalm ának m egszilárdításában. A törökökben m ondhatnánk sokkal több „keresztényi” szel­ lem uralkodott ezekben az időkben, m ert még H unyadi Jánost m egelőző korszaktól kezdődően igyekeztek a magyarsággal jó ­ baráti viszonyt és szövetséget keresni. Sajnos a m agyar királyi hatalom ezekben az időkben, kivéve az egyetlen M átyást, nem látta át a valóságos politikai helyzetet és a ném et befolyások k ö ­ vetkeztében nem látták meg azt a közelgő katasztrófát, mely M o ­ hácsnál beteljesedett. Az ország teljes széttagoltsága, lelki meghasonulása, a Dózsa-féle lázadás leverése után, szinte szabad prédaként kínálta m agát úgy a ném et hódító törekvéseknek, mint M ohácsnak. De, m int azt előbb em lítettem , a török m ég M ohács előtt is tett egy utolsó kísérletet az „ostoba m agyarok m egm en­ tésére” m intahogy azt az egykori török krónikák feljegyezték. M i hithű keresztények viszont feláldoztuk m agunkat azért a k e­ reszténynek csúfolt E urópáért, mely elsőként igyekezett megsem­ misíteni nem zeti létünket, m ár évszázadokkal M ohács előtt. Jóllehet egyes jám borabb lelkek felhozhatják azt az érvelést, hogy a keresztény E u ró p a ebben az időszakban egy általános k rí­ zisben szenvedett, m ert L u th er M árton ak k o r m ár kiszegezte a W ittenberg-i székesegyház k apujára a 95 pontból álló téziseit (1517. október 31.) mely m egszülte a ném et L utheranizm ust. É p ­ pen ezekben az időkben járták Kelemen p áp a ügynökei E urópát, köztük hazánkat is, ahol zenekarral az élen bevonultak az ügy­

nökök a városba és áru lták a búcsúleveleket. A pápai pénzszer­ zési géniusz m esterm űve volt ez az aktus, m ert elhitette a jám ­ bor kereszténnyel, hogy m ár itt a földön m egszabadulhat a túlvilági büntetéseitől, vagy a tisztítótűztől, kellő anyagi áldozatok árán. A z eredeti ötlet tulajdonképpen G iovanni de M edici, azaz X. L eó pápától szárm azott. X. Leó, pápasága idején szám talan­ szor hangoztatta m ég a nyilvánosság előtt is: ,;M ily hasznos egy dolog szám unkra ez a mesebeli Jézus, m ert generációkon keresz­ tül biztosítja szám unkra a föld összes elérhető kincseit” . Egy hatalm as pápai lakom a alkalm ával m egkérdezték tőle a környe­ zetében levő jám borabbak, hogy mi a vélem énye a túlvilágról, mire azt válaszolta; „éppen annyi esélyed van a túlvilági életre, m int annak a sült csirkének am it éppen m egettél” . Ugyancsak X. Leó álláspontja volt a politikában az, am it utódai is hűen követtek, hogy „azért, m ert m a m egkötöttünk egy szövetséget valakivel, ki vagy mi ta rth a t vissza bennünket attól, hogy még aznap ne kössünk szövetséget annak ellenségével is.” Mivel X. Leó igen nagystílűén élt, am i a pápai állam jöve­ delm ét jóval túlhaladta, így bőkezűen áru lta a püspöki süvege­ ket. A 23 esztendős B randenburgi A lbert is vásárolt egy püspöki süveget az ezzel járó kiváltságokkal együtt, 24,000 arany dukátért, am i abban az időben óriási összegnek szám ított. Mivel pénze nem volt, így kölcsönért folyam odott a Fugger nevű bankházhoz, X. Leó tanácsára, aki egyébként a bankháztól ju talékot kapott az effajta kölcsönök után. így A lbert, a M agdeburg-i püspökség cím éért teljesen eladósodott. A jóindulatú pápa engedélyezte Albert-nak, hogy egy újabb kereszteshadjárat költségeire bűnbocsájtó leveleket bocsájthat ki, m elyeknek összegét osszák meg úgy, hogy a befolyt pénzek fele X. Leó-t illeti, míg a m ásik felén osztozzon A lbert és a Fugger bankház. A jám bor hívek pénzzé tették jóform án m indenüket, hogy az eléggé költséges bűnbocsájtó leveleket m egvásárolják, hogy a túlvilági büntetéseikből valam icskét letudjanak m ár itt a földön. H íre kelt ennek ham ar m ás püspökségek között is, akik kikövetelték ezt a jogot a p á­ pától m aguknak is. E z a m ódszer azután V II. Kelemen és más p áp ák idejében is a legbiztosabb anyagi forrásnak bizonyult. X. L eó idejében ennek az ügynek a m egszervezését egy Tetzel J á ­

nos nevű dom inikánus szerzetesre bízták, aki a leveleket m eg is szövegezte. Tetzel röviddel ezután, W ittenber-ben „felfedezte” a nyom dát, így a többi m ár gyerekjáték volt a levelek kézzel való m ásolásához képest. A készen kinyom tatott bűnbocsájtó levele­ ket Tetzel által m egállapított áro n nagyban vásárolták a püs­ pökök és saját hatáskörükben, kerületeikben, búsás haszonnal továbbadták. A p á p á t csak az érdekelte, hogy a Tetzel által nyom tatott levelek után, a Tetzel által szabott árakból m egkapja a neki kijáró részt. A z anyagilag tehetősebbek nem csak az eddigi életükben el­ követett bűneikért vásároltak búcsúleveleket, de Tetzel m ódosí­ totta a dolgokat, hogy a m ég el nem követett bűnökre is lehet előlegben bűnbocsájtó leveleket vásárolni. így ak ad t olyan sze­ mély is, kinek hagyatékában 1500 évre előre szóló bűnbocsá­ nati levélhalm azt találtak. A z örökös term észetesen borsos áron továbbadta e nagyszerű örökséget. Időszám ításunk 328. évében, am ikor K onstantin áthelyezte székhelyét R óm ából K onstantinápolyba, R ó m át otthagyta, jóm a­ gyar kifejezés szerint, az ebek harm incadjára. E ttől az időtől kezdve az egyházi hatalom összekapcsolódott először a római világi, polgári hatalom gyakorlásával is. Ez a kettős hatalom igen jól betöltötte szerepét az abszolutizm us kialakítására és a római uralkodóknak, kik egyben a pápai hatalm at is gyakorolták étvá­ gyuk egyre nőtt. M int egyházi hatalm asságok uralm ukat kiter­ jesztették egyre nagyobb körben először Itáliára, m ajd E urópára. U gyanakkor K onstantint m egtagadták és egyeduralm at hirdettek, vagyis Bizánc riválisává váltak ügy egyházi, m int a világi h ata­ lom kiterjesztésében. A T heophylact ház, M arózia-tól kezdődően m inden erejét a dinasztiák m egalapozására koncentrálta a pápai hatalom nak, utódaik szám ára való biztosítása érdekében. A róm ai egyház­ történelem tulajdonképpen örökösödési harcok, dinasztia harcok története ebben a k orban és m aga a keresztény hit, tulajdonkép­ pen ezeknek a hatalm i törekvéseknek az eszközévé aljasíttatott le éppen azok által, kiknek elsőszám ú hivatása lett volna e hitet valóban, a Jézusi tanítások alapján terjeszteni és, m int egyház­ főknek elsősorban saját életük példáját szolgáltatni a keresztény világ, a keresztény tanok m indennapi életben való alkalm azásá-

bán. M int ism eretesek az események, a vallás és az Egyház, csakis a küzdőfelek, a birtokonbelüliek helyzeti energiáját nö­ velte csak, hatalm i törekvéseik kivitelezésében. Ezekre a hatalm i harcokra, „szent h á b o rú k ra” em észtődött fel, a keresztény világra kivetett tizedek, egyéb egyházi adók a különböző katolikus o r­ szágokban. Történelm i tragédiánk, hogy mi is beleestünk ebbe a csap­ dába és míg katolikus királyaink a pápák kegyeit keresték, az ország jövedelm ének, a m agyar jobbágy verejtékének gyümölcse kivándorolt az országból. E lm ondhatjuk m agunkról, hogy sok­ kal hűebbek voltunk a keresztényi ideálokhoz történelm ünk fo­ lyamán, m int a saját jólfelfogott nem zeti létérdekeinkhez a pápa­ sággal szemben. Lehet, hogy egy nem zeti nosztalgia áldozatává váltunk, am ikor a „keresztény E urópa védelm ezőjének” címével ruháztuk fel m agunkat és e nem esnek hitt feladat teljesítése kö­ vetkeztében hajlandók voltunk m egtagadni évezredekre vissza­ nyúló történelm i m últunkat, hitünket és soha nem ju to tt eszünk­ be, hogy egyszer valóban nagyító alá vettük volna az Egyház v a­ lóságos hivatását és szerepét hazánkban, hanem álhatatos keresz­ tények m ódjára, jóform án k iirtottuk sajátm agunkat. A M ohácsi-vész ideje történelm ünk folyam án egy annyira nyílt és m inden leplet lerántó képet adott szám unkra úgy a p á­ paság m int a ném etség irántunk táplált érzelm eiről, hogy mai szemmel teljesen érthetetlen az a tény, hogy úgy a főuraink, m int nemességünk nem látták m eg ezeket a valóságokat és inkább a Dózsa-féle lázadás után lem észároltak 60.000 parasztot, mintsem látszatos kiváltságaikból valam icskét is engedtek volna, az egy­ séges nemzeti érdekek biztosítására. így nem csoda, hogy a nyu­ gati és a keleti történelm i m alom köveket forgatók mosolyogva szemlélték halálos vergődéseinket és ahol csak egy m ód kínálko­ zott arra. nem zeti szabadságunkat eltiporták, nyom orba és szol­ gaságba taszították a nem zetet. A reform ációk idején valami nem zeti feléledés ugyan tapasztalható nálunk, de hibája ezen tö­ rekvéseknek is az volt, hogy R ó m a helyett a m agyar m unka ve­ rejtékének eredm énye, egy m ásik idegen országba vándorolt, köz­ ben a keresztényi hitben való m eghasonlásunk ezen form ája, m égjobban széttagolta a nem zetet, egyik m agyar m ostm ár mégjobban gyűlölhette a m ásik m agyart vagyis az egyik „keresztény”

m agyar. Jézus nevében irtotta a m ásik „keresztény” m agyart. Nem szeretném, ha az olvasó ab b a a tévedésbe esne, hogy rólam valam ilyen „egyházellenességet” tételezne fel. Az én saját m eglátásaim szerint, szerény véleményem szerint, szám om ra az „E gyház” m agas pedesztálra em elt nim busza, nem jelent sem ­ mit. Részem ről mélységesen Isten-hívő és szerető egyén vagyok, éppen ezért m indezen földi dolgokat, m int „Egyház, vallás” stb„ egészen más, a saját m agam logikus elképzelései és Istentől ren­ delt szabad akaratom teljes élésében, ezen jogaim on belül, ala­ kítom ki m agam nak az én egyéni Istenhitem et. A történelm i ese­ mények vizsgálatánál azonban az esem ények és a történések ki­ értékelésénél sem előítéletek, sem szim pátia vagy egyoldalúság nem vezérel valamilyen irányba, hanem kizárólag a tényeket veszem figyelembe. N e essen az olvasó abba a hibába, hogy a Jézus-hit vagy a keresztény tanítások és erkölcsi felfogások esz­ meiségét vagy azok értékét kívánom itt boncolgatás vagy kiitika tárgyává tenni. M aga az Egyház, m int világi hatalom ebben a kérdésben teljesen elválasztandó m agától az un. keresztényi ta­ noktól, a keresztényi szellem, azaz helyesebben m ondva a Jézus-i tanításoktól. Egy, a földi em berekből alakított, hatalom ra törő gyarló em berek cselekm ényeiről van szó és azok tetteit vizsgáljuk abból a szem pontból, hogy ezek az em beri cselekm é­ nyek milyen kihatással voltak sorsunk, m agyar töténelm ünk a la ­ kulására. T eh át az egyén Isten-hite egyáltalán nem hozható k ap ­ csolatba, jelen esetünkben annak a szervezetnek a cselekm ényei­ vel, m elyet úgy hívnak, hogy R óm ai Egyház. E zt azért bocsájtom itt előre, m ert történelm ünk boncolga­ tásánál sajnos, a rra a m egállapításra kell jussunk, hogy a ném et és római, m agyart elnyom ó törekvések m indenkor kéz-a-kézben együtt haladtak egymással és különösen a m agyar történelem ben e két tényező oly szorosan összefügg, hogy nem lehet megem lí­ teni az egyiket anélkül, hogy a m ásik szerepét elhallgassuk. V i­ seljen b ár akárm ilyen papi talárt vagy tia rá t valaki, ha az nem ­ zeti szabadságunkat, nem zeti létünket cselekményeivel veszélyez­ teti, akkor nem eshetünk abba a hibába, hogy a bíbort viselők­ kel együtt hazudjunk, egym ást ezerév után még m indig ámítgassuk, elképzelt, mesterségesen m indannyiunk fölé emelt, a rra é r­ dem telen személyeket vagy szervezeteket valam ilyen érinlhetet-

lenségi jogokkal felruházzunk és az ellenünk elkövetett bűneiket elhallgassuk csupán azért, m ert bűneik takargatására, m ódjukban állt az Egyház szentnek vélt fogalm a mögé bújni a bírálat és a felelősség elől. T örténelm ünk folyam án nem m agam vagyok az első, — ezen a téren, — aki m egkísérelte végigkutatni utolsó évezredünk alatt, a németség és m ás népek nem zeteltipró törekvéseinek hát terében, nyíltan is m egjelenő közvetlen okozóját, buzdítóját, ki nek képviselői velünk egy hazában, igen m agas kiváltságok kö zött, minden körülm ényekben, a legjobb és legtöbb földi javak bán dúskáltak. A kutatásoknál kiderült, hogy R óm a, vagyis ma ga az Egyház, h azánkba küld ö tt hivatalos képviselői voltak ezek vagyis a papság. T erm észetes ak ad tak kivételek is, de ezek vi szont nem befolyásolták vagy legalább is nem változtatták meg a folyam atos és következetes céltudatosságát a velünk szemben tanúsított róm ai m agatartásnak. Közvetlen a M ohácsi vész után azonban itt-ott, akadnak m ár akik ezt m eglátták és fájdalm as felismeréseik következtében kényszerültek a következők m egírására: „M eg ak artu k ezen cselekedetünkkel bátor jószívűségünket is m utatni. N em állottunk tehát azon rendnek bem utatására, amely szent rend az ő tet követőinek sokasága m iatt félelmetes, hivataljával s szám lálhatatlan jövedelmével negédes, rettenetes erejében biztos, aki m arkában tartani állítja az átkoknak rette­ netes m ennykövét, osztogatja az áldást, bír a szentségekkel, s a m ennynek és pokolnak kulcsaival; egyszóval olyan eszközökkel hatalm as, am elyekkel a félelmes gondolkodású, gyarló em bert természeti helyheztetéséből kiforgattathatja. Ó haza, nézd körül m agadat, s m érd m eg ezt korm ányozásodnak mérőserpenyőjével! T arto ttu n k attól is, nehogy első Ulászló királyunknak sirhalm ához vezessen bennünket a papi rend, s rajtu n k késő m a ­ radékunk, m int szintén mi, a V árnánál elesett eleinken eképpen siránkozzon: K annát vérözönnel feste R ó m a vére. Sírva néz a magyar Várna mezejére. T anulj em ber! k ik i vigyázzon hitére. M elyet egyszer letett istene nevére.

A papok! csupáncsak papok unszolatára Játszottam a z éggel hit szegők módjára: A pap hát az oka, hogy nem em csúfjára, Jutott magyar nem zet török igájára. M ert noha B atthyány, Kollonics híres érsekeket, Esterházy, s m ás nagy püspököket, s ezeknek hazám iránt tett érdem eiket, s fam íliáikat érdem ek szerint becsüljük, érdem es személyeiket illendően tiszteljük: de m ár egyszer M ohácsnál T öm öri Pál k a ­ locsai érsek által rosszul vezéreltetvén, többé oly vezérekre hall­ gatni nem m erészeltettünk. N oha tehát Haller szerint k i nem kiá ltju k is, hogy: N e m volt, nincsen s nem lesz oly szörnyű gonoszság. M elyet nem tett, tészen, s tehet a szent papság, m indazáltal m indeneknek javasolván javasolhatjuk: E zt kerüld! Fekete, s hosszú a ruhája, íg y szólt Juvenális, s egy zászlósúr szája.” (A X V I. századból fennm aradt töredékből kivéve egy ,.röpiratból” ). M ire európai történelm ünk elérkezett a Szatm ári-béke ide­ jéhez hazánk m ár annyira szétzilált állapotban volt, hogy való­ ban isteni csodának szám ított, hogy m a még m agyarságról egy­ általán beszélhetünk. A helyzet tragikum ára jellemző, hogy egy m agyar főúr gróf Pállfy János, aki egyébként horvát bán, I. József A usztria császára képviselőjeként, a M ajtényi síkon békéi köt egy m agyar fejedelm et, II. Rákóczi F erenczet képviselő gróf K árolyi Sándorral 1711. m ájus 1-én. Ezen a napon a kuruc seregek m aradványai letették a m agyar szabadság vérrel áztatott zászlait, hűséget esküdtek a császárnak és szétoszlottak. Nem zeti szabadságunk nagy rem énysége pedig idegenben kényszerült le­ élni hátralévő éveit. A M ajtényi-síkon végződött szabadságharcunk nem az el­ lenség erejének a győzelme volt, hanem nem zeti m eghasonlottságunk, ki-ki a m aga egyéni érdekeit hajhászó, egyéni politikai érdekeknek a szem előttartásábó! eredő m egosztottságunk, nem ­

zeti öntudathasadásunk évszázadokkal előbb született csírái foj­ to tták meg e nagyszerű nem zeti törekvésünket. Bárm ilyen szépen és diadalm asnak tetszetően írták meg egye­ sek eddig európai történelm ünket, a puszta mezítelen valóságá­ ban az nem más, m int nem zeti függetlenségi harcok, nemzeti függetlenségi h áb o rú k folyam atos láncolata az, kisebb-nagyobb hézagokkal, mely időszakok a latt a nem zet közvetett vagy köz­ vetlen ném et elnyom ás a latt sínylődött, A ném etség soha nem m ondott le a K árpát-m edence uralmáról! A M ajtényi síkon lezajlott esem ények után önálló nemzeti életről M agyarországon beszélni nem lehet! A kik m egm aradtak, m árm int birtokaikban, azok m inden fenntartás nélkül császárhű­ ségüknek bizonyítékát kellett adják, m ert ellenkező esetben földi javaiktól m egfosztva vagy börtönökbe kerültek, vagy kivégeezték őket, de m a ra d t még egy választás is szám ukra, az idegen földre menekülés, mely nemzeti szem pontból egyenlő volt a m egsem ­ misüléssel. A z idegen földön utódaik m egszűntek m agyarok lenni, így az a rétege a m agyarságnak, mely a m agyar nem zeti ö n tu ­ datot, nem zeti szabadság gondolatát jelentette a m agyarság szá­ m ára, az osztrák uralom alatt eltávolítatott a m agyar közéletből. A nem zet belezuhant egy tetszhalálba és v árta a fejlem ényeket. A jobbágy szem pontjából lényegében m indegy volt, hogy földes­ ura, császárhű, vagy a nem zeti szabadság híve, m ert ugyanúgy m egm aradt teljes kiszolgáltatottságában földesura kényének ked­ vének. szám ára az sem jelentett különbséget, hogy életének-halálának ura m agyar, ném et, cseh, vagy valam ilyen szláv eredetű ivadék, m ert azok nyelvét úgysem beszélte, azokkal semmilyen közössége, közös érdeke nem volt. E l kell tekinsünk az igen ke­ vés kivételektől, de az általános jelenségekre ezek csak rányom ­ ták a szabályszerűség bélyegét. A z ország hivatalos nyelve a latin vagy ném et volt, a m agyart csak a pórnép beszélte. Sőt egyes körökben lealacsonyítónak szám ított a m agyar beszéd. A császári hivatalnokok, az egyházi képviselők, érdekeiket nagy­ szerűen összehangolták s m indkettő a jobbágyot nyúzta, mely tu ­ lajdonképen a m agyar nem zetet jelentette a m aga gyakorlati v a­ lóságában. A jobbágynak nem volt szabad költözködési joga, azt föl­ desura, hű b éru ra odetelepítette ahová éppen szeszélye kívánta.

Az egyes kiváltságokat élvező kisnemes szám ára is nehezebb idők következtek, m ert földjeinek m űvelésében a jobbágyságra kellett tám aszkodnia, m ert önm agának büszkesége ugyan meg nem engedte, hogy valam ilyen alkotó m unkát is végezzen. E zt „őseinek fogason függő rozsdás k ard ján ak ” em léke nem engedte meg szám ára. V árosi polgárságunk teljesen idegen elemekből te­ vődött össze, a hazai uraktól kibérelt m unkaerő egyre m agasabb árat kivánt, így m unkaerő im portra rendezkedtek be, ami gya­ korlatilag azt jelentette, hogy a Balkánról, K eletről és a török által m egszállva tarto tt vidékekről m enekülőket telepítették le az országban és az amúgyis m egritkult m agyarságot ezen idegenek­ kel m égjobban felhígították. V oltak ugyan látszólagos engedm ények, kivételezések, de nagy általánosságban a helyzetre jellemző a németesítés! folyamat. A próbb elszigetelt csoportok, egyes helyiségek lakosságai saját városaik és vidékük kizárólagos érdekeit szem előtt tartva igyekez­ tek valahogy a császári önkény ellen harcolni. Valamilyen fo r­ m ában az un. m agyar alkotm ányban m egszabott jogaikra hivat­ kozva igyekeztek a felszínen m aradni. Á ltalános, egységes nem ­ zeti törekvésekről azonban ezekben az időkben beszélni nem lehet. A tetszhalálból azonban m egindult egy lassú eszmélési fo ­ lyamat, mely a Szatm ári béke utáni időket látva, kutatni kezdett a m últban és felm érve a jelen helyzetet, m eglátta, hogy tulajdon­ képpen hazánkban a császári elnyom ás egyik leghűségesebb szö­ vetségese m aga az Egyház. A látszatra m egtartott Országgyűlés­ ben és a m indennapi életben a papság gátolta az em beribb, sza­ badabb élet kialakulásását. A hívektől a jám borság és alázatos­ ság jegyében követelte, hirdette a császárhűség Istentől való el­ rendel te tését. Ebben a légkörben születik meg egy kiáltvány t^ ^ - b e n . M egjegyezni kívánom , hogy e kiáltvány születésének idejében még sem Engels, sem M arx nem létezett, így feltételez­ hetjük a kiáltvány szerzőiről, hogy un. „egyházellenességük” őszinte nem zetszeretetből fakadt. M inek a Pap az O rszág G yűlésében?

(Az eredeti szövegben m inden S betű helyett még F betű van írva, így a könnyebb olvashatóság érdekében m agam írtam á t az F-eket S betűre.) A ’ M agyar Országi Papi-rednek az O rszág Gyűlésben helyének lenni nem kellene. Szabad m inden em bernek szabadon és igazán gondolkodni, de főképpen a hazafiaknak kötelessége is, hogy azokrúl, melyek hazájának ak ár jó, a k á r m ostoha állap o tját érdeklik, necsak gon­ dolkodjon, hanem gondolatjait, am ennyiben neki hasznosnak lát­ szanak, ki is nyilatkoztassa. — A z ilyen gondolkodásnak nem e a jószivű hazafiban, a k á r helyes legyen az, a k á r nem, m indenkor dicséretes, mivel az első term észetesképpen, a m ásodik pedig leg­ alább az ő vélekedése szerint szolgálhat az ország boldogságának elnyerésére és az első m indenkor h athatós gyökeret verhet a nagy szivekben, a m ásodik pedig az igazságnak nagyobb megesmerésére szolgálhat. Szabad legyen tehát nekem is m egm utatnom azt, am iben a hazám at igazán szerető szív kalauzom és am iben teljes meggyőződéssel vagyo, világosságra hoznom , tudniillik hogy a m agyarországi papi rendnek az ország gyűlésében helyének nem kellene lenni. Ezen m egm utatandó feltételt bennem senki erkölcs­ telenségnek, senki szem élyt gyűlölő vakságnak nem tulajdonít­ hatja, m ert ez agy hazáját igazán és szívből szerető hajlandó­ ságból szárm azott. Nem is az a feltett célja igyekezetemnek, hogy a pap i rendet az ország gyűlésiből kicsukni kívánnám , m ert, hogy o tt helye vagyon, az bizonyos, de kellene e lenni? Vagy sem? ez m ár m ás kérdés, am elyben foglaltatik igyekezetem célja.

P A R A G R A F U S 1. Először is, am időn feltett célom at világos napfényre ak a r­ nám kihozni, az forgott előttem , vájjon m ikor és m iképpen nyerte a m agyar papi rend azt a just, hogy az ország gyűlésében helye és szabad szólása legyen? Ily gondolkodásom ban félretévén a nemesi praerogativát, amellyel m indenkor bírt, hazafiúi elmével

oly vélekedésben estem, hogy a papi rendnek ezen jussa b e­ csúszott juss legyen. T udjuk, hogy m ár első királyunk üdeiében ta rta tta k ország gyűlései, és ha az okos vélekedésnek helye lehet, a nemességnek fej szerint való megjelenése végett sokkal n a ­ gyobbak, m int ez utolsó üdőkben. Ez üdő alatt bejövén orszá­ gunkban a keresztény hitnek szentsége, kezdett országunkban uralkodni a papi rend éspedig annyira, am int Szt. István első királyunk m aga megvallja Imre fiához szólván: hogy a fejedelem is ta rth ato tt tőle. (Si illorum — inquit — benevolentiam habebis, nem inem adversariorum timebis,) tehát h a azokkal (püspökök­ kel) egyet nem értesz, félhetsz az ellenkezőktűl. Éspedig micsoda papok voltak ezek? M agyarok bizonnyal nem, m ert ha azok lettek volna, dicsekedhetnének a m ostaniak, hogy ezek után va­ gyon azon becses jussok az ország gyűlésében; idegen nem ze­ tek voltak tehát, éspedig jo b b ára olaszok, akik élvén az alkalm atosságval, könnyen m egnyerhették a szent királytúl, hogy azok elejbe helyeztessenek, akik országokért véreket ontották, és oly nagy rangban lévén, természetesen az ország gyűlésében is első helyet, m int a királynak tanácsosai nyerhettek. A rról tudniilik m eggyőzzettetett (általok) a szent király, hogy ők, mivel papok, nem olyan em berek m int m ások. Ezek az olasz papok elkezdvén egyszer a deák; nyelvet (mely cselekedettel m agoknak legnagyobb boldogságot, az országnak pedig hasonló boldogtalanságot okoz­ tak), azzal jegyeztettek általo k az országnak dolgai is a gyűlések­ ben, azokat pedig elkezdvén, term észetesen folytatni is kellett; alig volt pedig nagyapáink közül, aki azon szólani és írni tudott volna, azért először is ezzel kellett bejönni a papi rend hatal­ m ának, mely először lassan-lassan, azután pedig m agok hatal­ m asságával nevekedhetett. É s még máig is azért, hogy a lelkekre vigyáznak, nem pedig azért, hogy az ország dolgaiban legfoganatosabb serénységgel fáradoznak, viselik azt a legfényesebb ne­ vet: első status. A m elyet nem papi (s an nak előtte olasz papi) hanem világi vér érdem elne, m ert az cseppent, az futott, az om ­ lott ki azért annyi izekben, m inekelőtt azt sem tu d ták volna ele­ ink, m it jelent azon szó: klérus. Ezen ilyen könnyen becsúszott olasz papi jusnak érzi gyüm ölcsét a m i m ostani papi rendünk és éppen azért ezen papi ju sí eleitűi fogva becsúszott jusnak m él­ tán m ondhatom , am i úgy lévén, nem sülhet ki egyéb belűle. h a­

nem hogy a papi rendnek az ország gyűlésében helyének lenni nem kellene. P A R A G R A F U S 2. M ásodszor, hogy a papi rend az ország gyűlésében jelen le­ gyen, term észetes létének célja ellen van. M it ugyan annál könynyebb m egm utatnunk, m entül fényesebb szemmel tekintjük kötelességöket. Ugyanis m aga a M egváltó azt a kötelességet adta az apostoloknak, hogy a világot oktassák meggyőzéssel, okosko­ dással az evangélium ra, az istennek parancsolatainak m egtartá­ sára, a hitre, a szeretetre, a jócselekedetekre és több effélékre. Seholsem parancsolja azt, hogy az ország dolgaiba vájkáljanak, hogy világi törvényeket hozzanak, hogy a h atáro k terjedésére, tizedekre, katonságra, u rbánium ra és effélékre vigyázzanak, sehol sem m ondja: hogy a hitnek dolgát az ország gyűlésében veszeke­ déssel, gyűlölségvel, és mintegy erővel neveljék, vagy nevelni kí­ vánják, hanem hogy szelídségvei, és okos meggyőzettetéssel oktas­ sák a népet, am it h a cselekednének, azt veti hozzá a megváltó az anyaszentegyházrúl szólván: A pokolnak ajtai erőtlenek lesz­ nek ellene; — tudjuk pedig, hogy az ország gyűlései világi és az ország boldogítására és gyarapodására, kezdetitűi fogva voltak rendelve. És ha p apjaink nem árto tták volna azokba m agokat, a hit dolga annyiszor országgyűlést nem látott volna, vagy ha látott volna is, atyafiságos lett volna a megegyesülés és azért, hogy kék nekem, am i a testvérem nek fekete, soha vérében fegy­ verem et meg nem undokitottam volna. Soha nem jajgatna anynyi fam ília, kiknek elei ugyanezért a földért, melyen hajdan az idegen papokat, m int annyi szom orú eseteknek okait hizlal­ tuk, elnyom orodását. T öbbeket lehetne ehhez m ondani, de mivel ebbűi is kitetszik célom nak ereje, netalántán valaki gyűlölségről vádoljon, hallgatok; napfény ez, és ezért a m erő vak is látja, hogy a papi rend az országgyűlésén m egjelenjen, léteiének va­ lóságos célja ellen van, és ezért helyének sem kellene lenni. P A R A G R A F U S 3. A zt m ondom harm adszor, hogy a papi rend jelenlétele az ország gyűlésében éppen nem szükséges, és am időn azt állítom,

vissza kell m ennem ism ét ezen jusnak eredetére, m ivel azt m ond­ h atn á valaki: Szükséges volt hajdan, teh át m ost is az; én pedig azt m ondom , hogy szükséges egyébképen soha sem volt: hanem , hogy a legrégibb időkben a feljegyzéseket megtegyék, minthogy a rra akkori üdőben legalkalm atosabbak voltak. Ugyanis ki m ond­ h atn á azt: hogy első királyunk üdejében, az ország dolgainak elő­ m ozdítására (ami egyedül a gyűlés célja) szükséges lett volna a papok jelenléte, holott, m int idegenek az országnak belső állapotját, a nem zetnek tulajdonságait sem esm erhették voltaképpen. D e engedjük meg, hogy a tanácskozásban is bebocsájtkoztak, engedjük meg, hogy a fentem lített és m ás szükséges dolgait is az országnak értették. E ngedjük m eg azt is, hogy ak kor jelenlé­ telek éppen szükséges volt. N em m o ndhatjuk mégis azt, hogy m ost szükséges, m ert ak k o r Íródeákért is O laszországba m entek nagyatyáink. M ost pedig, am időn a világosodó világban édes h a­ zánk is annyira felnyitotta a papi rendtől m á r régenten elaltatott szemeit, annyira kibocsájtotta ápolgató erejét, hogy m agának ezer meg ezer oszlopokat, kiknek vállain a papi világban egészen elbágyadott tagjait m ár valahára csendes mosolygó álom m al nyug­ tathatja, érdem lett; m inekután hazánk annyi szám talan érdem es és m indenféle tudom ányokkal fényeskedő hazafiakkal nyájas kevélykedésre m éltán indulhat és tulajdon fiaiban tudom ányokkal teljes tárházak at találhat, éspedig olyakat, ak ik fáradhatatlanul nem a m agok hasznokért( nem a stóláért) hanem egyedül édes hazánk boldogságáért és ann ak törvényéért áldoznak, nem a visszavonás kikelendő legútálatosabb m agváért, hanem az atyafiságos, sőt testvéri szeretetért szentelik m unkálkodásoknak édes terhét; semmi szükség nincs valóban azokra, akik természetesen is m ás pályacélt futnak. M egvilágosodott m ár, m egtudom ányosod o tt a nagyvilág és világoskodásának kellem etes sugaraival ked­ ves hazánknak is nem fösvényen kedveskedett; nincs tehát m ár szükség azokra, akiknek (am it m agok a religio dolgában, ahol éppen feküdt eddig boldogtalanságunk, m egvallottak) lelkek esm érete ellen van a haza boldogsága. H a tehát bizonyos az, hogy a pap i rendre szükség nincs az ország gyűlésben, am int valóban oly bizonyos, m int a legvilágosabb igazság, bizonyos lészen az is, hogy ok nélkül vagyon ott, ha pedig úgy vagyon, ak kor m ár

bátran bezárhatom vetélkedésemet, és azt m ondhatom , hogy a papi rendnek az ország gyűlésében helyének nem kellene lenni.

P A R A G R A F U S 4. M egm utatván azt, hogy a papi rend az ország gyűlésében nem szükséges és o k nélkül vagyon ott, következik azt m egm u­ tatnom , hogy h a m ár jelen vagyon is, jelenléte éppen nem hasz­ nos. N em sok elm etörés kell ezen negyediknek m egm utatására. Szóljanak kedves hazánknak m ajd m inden gyűlései. Szóljanak a sok törvények, ellenm ondások és szóljon ugyanaz a bezárt (clausula) am elyet nem régiben annyira m egrostáltak az ország nagy­ jai; szóljanak ezek m ert csak ők szólhatnak, éspedig könyvező szemekkel. N incs azonban m iközűlünk is senki, aki ne tudná az ország boldogtalanságának és a gyűlések szerencsés folyása h át­ ráltatásának kútfejét; nem csak nem hasznos azért az ő jelenlétele, hanem káros is, am i következni fog. Tudom , m it m ondanak itt a papi rendek pártfogói, tudniillik, hogy azért hasznos az ő jelenlétele az ország gyűlésében, m ert a hitnek dolgaira vigyáz­ nak, tudom , hogy ezt m ondják, m ert m ást nem is m ondhatnak, de errei m ár az első szakaszban is m eg van felelve. V ajha az ne lett volna oka, és m ost sem volna jelenléteiének! és inkább józan okoskodással, inkább nyájaskodással, inkább szelídséggel viselt volna gondot az anyaszentegyházra, m int az ország gyűlésében szám talanszor kiu jito tt visszavonásokkal, bizonyára a m agyar katolika anyaszentegyház is jobban virágzana, és az atyafi-szeretet is mélyebb gyökereket vert volna szivünkben. H onnan kereke­ dett valaha az atyafiaknak vérontása? az egymás szemkivágása? tu d n iillik . . . ezt parancsolta az isten az apostoloknak! De ha ez lehetett is valaha ném ünem ű gyáva ok. nem lehet m ár tovább; m ert felséges fejedelm ijnknek fentálló és előre vizsgáló szemei és bennünket kegyesen szerető szíve m eggátolta m ár ezen undokságnak, mely nem zetünket annyira megvesztegette, sikerét, öszvé vagyunk oly erős láncokkal kötve, m elyek bennünket éppen azon visszavonásoktúl tiltonak, m elyekkel egyedül a papi rend ked­ véért édes atyánkfiaival kim ondhatatlan vakságtúl viseltetvén, annyi századok a latt vonakodtunk és atyáink véreket ontották.

A jó istennek irgalm azó lelke nem nézhette tovább veszedelm ün­ ket, nem szívelhette tovább pusztulásunkat, m agyarokká tett is­ m ét bennünket és atyafiakká. Lesz, m ár lesz v alah ára országgyű­ lése, amely a religiónak keserű p o h arát m egnem kóstolja, m ert L eopold uralkodása alatt m agyarok vagyunk ismét, vérek és h a ­ zafiak, nem pedig pápisták, nem kálvinisták, nem luteránusok. Nem keli ezentúl a h it dolgait vigyázó istrázsákat állítanunk, tudjuk azok nélkül is, mivel tartozunk az Istennek, mivel kirá^ lyunknak, országunknak, atyánkfiainak, és v ajha ez utolsót h a­ m arabb m egtanultuk volna!! így lévén tehát a dolog, m éltán el­ m erem m ondani, hogy a p api rendnek az ország gyűlésében lé­ tele éppen nem hasznos.

P A R A G R A F U S 5. Ötödször. N em csak hasznos a papi rendnek az országgyűlé­ sében való létele, hanem káros is, éspedig káros az országra nézve, és káros az anyaszentegyház részére; hogy az elsőre nézve káros, világosabb a napfénynél, de a m ásikra sem kell a szom ­ szédba menni példáért. Tele van édes hazánk m ind a kétfélivel, siratja m áig is régi példákat, a m ostani ü d ő t sajnálja. M it m on­ dunk a m ostani ország gyűlésének a folyam atjárúl, ha abba m indjárt eleinte a religió dolga be nem jö tt volna? avagy az iránt, valam int teljes igyekezettel m ondunk az ak k or önként m agát ajánló szerencsérűl? M ely szépen, mely röviden, mely végre zűrzavar nélkül lett volna vége dolgainknak, mely szeren­ csés állapotja országunknak, csendes és örvendetes nyugodalm a királyunknak. A kkor, akk o r m ondhattuk vohia bezzeg azt, am it valaha: E x tra H ungáriám non est vita. (M agyarországon kivűl élet nincsen) De — oh pap!! — óh religió!!! Hogy az anyaszentegyháznak is ártalm ára van, azok legjobban tudják, akik odahaza ügyes-bajos egyházi dolgokat nem végezhetvén, a sok hiábavaló fáradságok után abbahagyják és az anyaszentegyházhoz való tiszteletek egészen megliidegszik és hideg pápistákká lesznek. Pásztorok a papok, akiknek juh ait annyi üdőre veszedelem nél­ kül elhagyni nem lehet. — A zért méltán m ondhatom ismét, hogy a p ap i rendnek az ország gyűlésében helyének nem kellene lenni.

P A R A G R A F U S 6. H atodszor. Hogy a papi rendnek az ország gyűlésében he­ lye van, m agának illetlenségére sőt gyalázatjára vagyon. — Ezt hogy m egm utassam , engedelm et kérek a papi rendtűi, hogv az igazat kim ondhassam , és ezért ne kárhoztasson. — A zt m ondom azért, hogy mivel a papi rend (valam int ez ország gyűlés alatt tapasztaltuk) az ország hasznára igen keveset szól, és éppen csak m időn ez a szó: religió vagy klérus fordűl elő, zendűlnek meg a harangok, jobb volna o tt sem volna, m ert ha o tt nem volna, legalább hazafiságokrúl tisztábban gondolhatnánk, valam int én enekelőtte gondolkodtam és el nem áru ln ák m agokat azzal, hogy nem a hazának hasznát, hanem a konyhájóknak bővséeét zak ­ latják; m egm utatni pedig azt, hogy valaki nagyobb konyhagazda m int hazafi, főképpen az ország gyűlésében, valóságos gyalizat, tehát senki nem kételkedhetik, hogy a papi rend jelenléte m agá­ n a k gyalázatjára van. — D e többet m ondok: P A R A G R A F U S 7. H etedszer és utóljára, veszedelmes; soha addig csendes or­ szág gyűlését ne is rem éljünk, míg vagy ez a szó: religió, vagy ez: klérus, vagy m ind a kettő, a gyűlésekbűl ki nem záratnak, vagy legalább m eg nem zaboláztatnak, m indenkor lószőrszálon fejünk felett csügg addig a hegyes pajzs, m elynek leszakadásátúl m éltán félhetünk. E zt ha meg nem lehetne m utatni, szerencsé­ sebbek volnánk, fényesebb volna hazánk. De óh fájdalom ! H ány ország gyűlései voltak m ár, m elyeknek éppen azért volt szeren­ csétlen folyam atjok, m ert ez efféle dolgok voltak veszedelmére! R em élhetjük tehát, hogy v alahára vége lesz a veszedelem nek? A z okoskodás azt m ondja; soha sem, m égcsak a religió szabad szárnyon já r az ország gyűlésében, m ert m indaddig tapasztalni fogunk oly eszközöket, m elyek ha m indjárt el nem em észthetik is, legalább m egakadályozhatják vagy hátráltatni fogják igyeke­ zetünket. Félő! m ert annyiszor m egégetett m ár, és kínos tüzének füstje szerencsés életünket boldogtalanúl annyiszor m egfojtotta. — O h boldogtalan édes hazánk! aki azért nevelsz bennünket, hogy boldogokká tegyél; és azért nem vagyunk boldogok, m ert

boldogtalanságunknak o kát vidám szemmel nézzük!! V alam int teháteddig, ezután is m indenkor félhetünk az annyiszor fellob­ bant tűztől, m elynek eredetét hacsak félig behúnyott szemmel nézzük is, m éltán bezárhatjuk, hogy a papi rendnek jelenléte az ország gyűlésében m indenkor veszedelmes volt, az is lesz. — T ehát ezen papi juss becsúszott jus, ha célja ellen van eredetes létének, ha szükségtelen, haszontalan, sőt káros, m agának gyalá­ zatos, az országnak veszedelmes, kicsavarja ism ét belőlem a hazafiúság azon vélekedésem et, hogy a m agyarországi papi rendnek az ország gyűlésében helyének lenni nem kellene. Jegyzés: É n keveset szóltam , keveset m ert szólni kellett. Szólj keveset, nagy szív vesz k i belőle sokat. Legyen elég ez m ost, másszor többekre m együnk ki. H ogyha fog e célom tetszeni, nekem elég........... N agy hazafi! kérlek, vedd fel m unkám at, az ország M ert m áskép, hadd el, boldog üdőre nem ér Pest, I79I. Ez az eredeti szöveg m inden kétséget kizárva tükrözi egy m agyar hazafisággal töltött lélek m eggondolásait és a problém ák vizsgálatával kiu tat keres az akkori idők rem énytelennek látszó helyzetéből m ondhatnám úgyis, hogy igen nagy bátorsággal, m ert az akkori időkben az ilyen term észetű írásokért bizony komoly börtönbüntetés járt, tekintve, hogy lelkiism ereti és szólásszabad­ ságról nemigen lehetett beszélni a mai értelm ezések szerint az ak ­ kori időkben. Kétségtelen, hogy az előbb idézett kiadványban kellett, hogy alap és indítóok legyen különösen akkor, ha azt nézzük, hogy M a­ gyarországon az akkori időkben nem volt könnyű nyom dát ta ­ lálni egy ilyen irat kinyom ására, így valaki, aki ennyi fáradtságot és veszélyt m ind leküzdve, e feladatra vállalkozott, ak kor joggal feltételezhetjük, hogy jogos és alaposan alátám asztott okai lehet­ tek a m ondanivalójának. Sajnos az irat k iadójának neve m ind a mai napig az ism eret­ lenségben m aradt, de a szöveg alapján feltételezhető, hogy a pro b ­

lém ákat igen jól ismerte, azok m egoldását tisztán látta, tehát va­ lahol a „tűz k ö rü l” vagyis az akkori országgyűlés tagjai közül kerülhetett ki. A helyzet igazi valóságát kiemeli az a tény, hogy külföldön is látták, hogy az E gyház m ennyire elnyom ta a nem zetet, például an nak irodalm át és nyelvét. E zekről az időkről, „Strange facts ab o u t the Bibié” (Furcsa tények a Bibliáról) c. m űvében írja W ebb G arrison:

„Bibliai szövegek iránti tisztelet a századok folyam án oly­ annyira elnyom ott m inden m ásfajta beszédet és stílust, v a­ lam int m inden m ás irásform át, hogy az a m agyar nyelvet teljesen kizárta, visszafejlesztette és m m den eszközzel a ki­ fejlődését m egakadályozta. A katholikus hivatalnokok akik betelepedtek M agyarországba a korai X I. században, az E gyháznak abszolút politikai jogokat és kiváltságokat, k o r­ látlan hatalm at biztosítottak a m agyarok felett. H ivatalos nyelvvé tették a latint, a királyi udvarban, a középiskolák­ ban sőt m ég a legalacsonyabbfokú istentiszteleti szertartá­ sokat is latinul végezték. M ivel latin volt a tanultabb, m ű­ veltebb osztályok nyelve, igen kevés a kiem elkedő magyarnyelvű irodalm i alkotás egészen a X V III. század végéig. A „nyelvek története” c. m unkájában írja, M ario Pei, hogy a m agyaroknál a latin nyelv használatát annyira ráerőszakol­ tá k a népre, hogy m agyarul íro tt szöveg sok esetben még halálbüntetést is vont m aga után M agyarországon. így n a­ gyon kevés eredeti, m agyar nyelven íro tt szövegek m arad ­ tak meg, hanem jo b b ára a generációról-generációra élőszó­ val á tad o tt hagyom ányokból alakulhatott ki csak, a m agyar nyelv saját hazájában és em elkedhetett nem zeti nyelvvé a m agyar, az 1807-től 1830-ig terjedő időszakban.” E nnek el­ lenére A. C. M acartney elm arasztalt bennünket számos m ű­ vében, m ert hazánkban bevezettük, azaz hivatalos nyelvvé tettük a saját nyelvünket és ezt, m int „erőszakos m agyaro­ sítást” tárja olvasói elé. D e a „tárgyilagos" M acartney szem­ szögéből úgylátszik, hogy a Skótok elangolosítása, a skótok

eredeti nyelvének jóform án teljes kiirtása nem ju to tt eszébe m ikor ezeket írta velünk kapcsolatban.) A nem zeti szabadságvágy gondolata szunnyadó parázsként, de o tt égett a lelkek m élyén és a tizenkilencedik század közepé­ nek általános európai forradalm i hullám ai kellettek hozzá, hogy az ism ét égő lánggá újuljon az 1848-as nem zeti forradalom és szabadságharc kirobbanásával. A 48-as szabadságharcot megelőző években az un. Szt. István-i örökség, telepítési politika, egy több nem zetből álló ország, m elynek polgárai jóform án m indenhova el vannak kötelezve, ki­ véve egy egységes m agyar nem zeti szellem kialakításának érde­ keihez, egy oly furcsa és m inden képzeletet felülm úló állapotok közé sodorta hazánkat, hogy szinte csodaszám ba vehető az a tény, am ikor elrendelik, hogy M agyarország hivatalos nyelve, a holt latin és ném et helyett a m agyar lesz. V érzivataros európai történelm ünknek ez a szakasza, mely M ajténytól a Nem zeti M úzeum lépcsőjén elhangzott „T alpra m agyar” -ig terjed, igen különös, és nem zeti szem pontból rend­ kívül értékes szám unkra. E z a la tt az időszak a la tt term elődik ki, a ném et elnyom ás ellenére a nem zeti irodalm unk, zenénk, nemzeti kultúránk és nem zeti önérzetünknek az a képviselő gárdája, me­ lyekhez hasonlót egyetlen m ás korszak, történelm ünk folyamán nem volt képes produkálni m ind a m ai napig. Ezen korszak írói, politikusai a lehető legrosszabb körülm é­ nyek között ébresztik fel a nem zet öntu d atát és lobbantják lángra 48-ban, lelke mélyén szunnyadó szabadságvágyat. A nehéz hely­ zetüket még fokozta az a belső széttagoltság, mely az egyes cso­ portok (szándékosan nem akarom itt a m ai divatos „osztály” jelzőt használni) apró kicsinyes kiváltságaikat féltve mindig abba az irányba hajoltak, ahol ezeket a lényegében jelentéktelennek m inősülő kiváltságaikat biztosítva látták. E kötet elején idézett p ár sor, Eötvös József művéből, m e­ lyet 1847-ben ad tak ki először, élő elevenséggel m u tato tt rá nem ­ zetiségi felépítésünkre, de azt I514-re vonatkoztatva, azaz még a M ohácsi-vész előtti idők alapján kívánta saját k o rá t bem utatni az olvasóinak, mely könyvében 1847-re a helyzet annyival rosszab­

bodott, hogy a nem zet teljesen ki volt szolgáltatva a ném et ön­ kényuralom nak. A belső széttagoltság és a belső reform problém ák okozták azonban a legnagyobb bajt. Ezen korszak íróiról, költőiről saj­ nos ebben a m unkában megemlékezni, hely szűke m iatt nem tu­ dok, de hadd em lítsem meg egyiket a sok közül, talán a legnagyobbikat —■anélkül, hogy a többi érdem eit lekicsinyelném. Még a m ásodik világháború előtt felnőtt generáció sem tud sokat Kis­ faludy Sándor-ról, csak annyit, hogy egy m agyar költő volt. Eset­ leg azt, hogy m ikor született és m ikor halt meg. D e vájjon a h á­ ború előtti időszakban vagy a M onarchia idején időszerű volt-e kim ondott németellenessége? Vagy m a M agyarországon időszelű-e abszolút tiszta m agyarságtudatra nevelő irodalm a? Sümegen született 1772. szeptem ber 27-én, m eghalt ugyanott 1844. október 28-án. Bécsben a m agyar testőrségnél szolgált és ez a latt az idő alatt irodalm i tanulm ányokat folytatott. 1797-ben a testőrségtől megválik és a császári hadseregben szolgál, míg 1800-ban M ilánó ostrom ánál francia fogságba kerül. Draguignanban m egism erkedik egy m űvelt francia lánnyal D ’Esclapon K arolinával, aki a francia irodalom és költészet remekeivel is­ m erteti meg. A fogságból kiszabadulva a rajnam enti harcokban is részt vett, m ajd 1800 elején visszatér M agyarországra és fele­ ségül vette Szegedy R ózát. 1801-ben jelenik m eg első verses k ö ­ tete „H im fy szerelm ei” címen. A m ásodik világháború előtti idők­ ben csak úgy em lékeznek m eg róla, mint: „A lírai ciklussá fűzött verseit — m elyeket az un. Him fy strófában írt — különösen az első részt, óriási tetszés kí­ sérte: ennyi szerelmes verset még nem olvasott a m agyar közönség egy kötetben. — Életfelfogása, költői gyakorlata, helyzete, a dunántúli hagyom ánym entő, nem esi világnéze­ tet képviselő költők fejévé tette. így ju to tt többször össze­ ütközésbe Kazinczyval is. 1844-ben h alt meg a nemesi rend utolsó nagy és jellegzetes költője.” írjá k róla a háború előtti időkben. Ezzel ellentétben a „H attyú­ d al” c. versében, nem a „nem esi rend szerelmes verseket író köl­ tő jét” látjuk, hanem egészen m ást:

. . . Fájt lelkem nek, folyvást látnom , A m agyar m int tünedez nyelvével és ruhájával; — 5 a ném et m in t fejledez. Fájt hallanom, m agyarokban M agyar hang m int ném ul el; S m agyar is, ha szólíttaték. Divat, ném etü l fe le l. . . F ájt látnom , m ely igen könnyen Lón n ém etté sok magyar, S m agyar lenni, m int szűnt m eg m ár A z elfajúit felsőbb k a r . .. . . . D e m ég inkább fájt, látnom ezt N em zetem nőnem ében . . . Sebesebben korcsúlának. M in t a n em zet fiai. N em zetiség tagadásban. N yelv s ősszokás-hagyásban. A nnyira, hogy büszkélkedtek M agyarul nem tu d á sb a n . . . N em volt m agyar haza s nem zet M ár nő agyvelőben; N em m agyar szív a kebelben; N em m agyar tej em lőben. H ogy anyából gyerm ekekbe M agyar ősvér ömlene. É s az anyja ajkairól M agyar hangzat fejlene . . . S én, m ég alig pelyhesedő Bölcselkedést tanuló, Látván, m ikén t válik rendben N ő kb ő l nemzet-áruló. A z isteni gondviselés iránt m ajd m ajd bóduló, — Én valék ko rcsu k Pozsonyban A legbúsabb b ú su ló . . . Rögös, gúnyos és lenézett V olt az író pályája.

Olvasatlan, jutalm atlan M agyar író m unkája: P énzvesztett könyvkiadó. M ert olvasót nem nyere; S annak éhen vészes sorsa. K in ek ez volt kenyere. M in d e m ellett rem ényt nyújto tt N e k e m azon sejtelem. H o g y ha bennem gerjedhetett V onzalom és érzelem M inden iránt, m it m agyar szív S rokon kebel érezhet: H át lehet m ég több m agyar is K i velem m egegyezhet. É s vágy gyúladt keblem ben A nem zethez szólani. É s m egrázni, ébredjen fel Sorsot jobbat vá lta n i. . . M eggyőződve lévén arról: H a erről nem tehetünk, Sem m agyarok, sem szabadok Sokáig nem le h e tü n k . . . É lni volt hát feltételem . N em zetem n ek, hazám nak, K ellően s gyorsan m íg m egkondul H arangja végórám nak . . . Á m d e , m iként? — volt a kérdés. M i az, m in m ost búsan agg A hazám ban m inden igaz H azafi és nem zettag? A z a n em zet korcsúlása. N em zetiség fogyása, M agyar nyelvnek némúlása. És léleknek múlása. M ert a nem rég fellobbant tűz Szalm atűz volt, s ham ar fúlt, S utána a m ár rég korcsúlt M ég bujában e lfa ju lt. . .

E zt gondolva m eggyőződtem : H ogy k i úgy tu d szólani M agyar szívhez, magyar vérhez. H ogy szava visszhangzani Pendüljön rokon érzettől Kebelben, agyvelőben: A m agyarnak legüdvösben A z szolgál ez id ő b e n . . . S irám H im fy szerelm eit D éli ég s nép lángjával Ő skeleti term észetben. M agyar kebel bújával, H azám édes em lékeivel. E lm ém ben és keblem ben, K ivánataim ostromában. Égő sebbel lelkem ben. T eh át e „szerelm es” költő lelke mélyén valójában az igaz hazafiság tüze lángolt, csupán a m ódozatokat kereste, hogy az ad o tt körülm ények között nem zetéhez szóljon. Ilyenek még más versei is, m int például a „R egék a m agyar előidőből” , Csobáncz, T átika, Somlyó, D obozy M ihály és hitvese, a Szentmihályhegyi remete, a m egbosszult hitszegő. G yula szerelm e és más hasonló történelm i drám ák. írásain ak hatása valóban lángragyújtotta a kebleket és bá­ torító hatást gyakorolt a többi addig ném a költőre is. így szólal meg K isfaludy hatására újra V irág Benedek, ma] Révai M iklós is, Csokonay Vitéz M ihály, Kis János és a keserű fogság nyom o­ rúságát feledve lángra kap ú jra Kazinczy Ferencz is. D e talán pillantsunk vissza saját k o rára és ismét térjünk vissza H orv áth M ihályhoz, ki a következőket írta Kisfjiludyról: „— A költő rem ekül oldá m eg a feladatot, s teljesen elérte a kitűzött m agas czélt; költészetének hatása oly nagy, oly általános lett, hogy K isfaludy Sándort m éltán az első nem ­ zeti költőnek nevezhetjük. E dalok, e regék egytől egyig — m elyekben a jellemek, érzelm ek, az uralkodó indokok, őse­ inknek egész házi s népi élete, kifejezés, oly igen honias, s

m aga a nyelv is oly jellem zetes és összeolvadó a magyarság lényegével, — m in djárt m egjelenésök után oly annyira ked­ venceivé lőnek a m agyar közönségnek, hogy ez azokat széltében könyv nélkül szavalá s éneklé. H atásu k n ak titka nem csak az érzelem lobogó tüzében, s a képzelet élénkségében és rendkívüli változatosságában; nem csak az élénk ,erőteljes előadásában, a verselés kellemes könnyűségében, s az ál­ talában új, szokatlan nyelv gazdagságában és választékos­ ságában, szóval, a m űnek belső becsében, hanem abban is rejlik, hogy azok lényegileg m agyarok, hogy a költő ihlettségének egyik fő forrása, m úzsájának egyik fő tényezője a nemzetiség, (és itt a m agyarázata annak, hogy K isfaludy ma nem tém a M agyarországon, szerző.) A történelm i reminiscentiák beszövése; a, bár óvatos, vonatkozások a dicső m últ k o r után a szom orú jelenre, oly bánatos h ú ro k at érintenek a keblekben, hogy hangjokra könny fakadozék a honfi és honleány szemében.. K isfaludy Sándor m űveinek fényes sükere, — felbátoríták a megfélem lítő rendszer a latt elném ult régibb író k at is, és m ellettök az ifjabb nem zedékből új erő ­ k et is ösztönzének az irodalm i m unkásainak sorába állani.” Ezek alap ján a Petőfi géniusz im m árom egy jól m egalapozott talajon kezdhetett kivirágozni. H orváth M ihály jellemzése alapján tehát nem egy „osztály” költő képviselőjét látjuk, m int ahogy azt az előbb leírtak alapján vázolták, hanem egy olyan lélek m egnyilvánulását, ki hazáját, nem zetét és annak m inden tagját „osztályhelyzetre” való tekin­ tet nélkül, a nem zeti egység és összefogás gondolatának jegyében igyekszik a nem zeti szabadság érdekében hazafias érzelm ekre buz­ dítani, a közös nagy haza, idegen uralom alóli felszabadításának érdekében. Tekintettel arra, hogy H orváth M ihály k ortársa volt Kisfaludynak, részem ről hitelesebbnek tudom elfogadni a vélem é­ nyét, m int a későbbi M onarchista vagy n ém etbarát vagy a mai „kulturális” irányzatok vélem ényalkotóinak, m ert m aguk a K isfa­ ludy m űvek is alátám asztják H o rv áth M ihály vélem ényének igaz­ ságosságát, m egalapozottságát. Történelm i törvényszerűség az, hogy egy nem zet szabadság­ törekvése, függetlenségi harca, nem valósítható meg a meglévő

társadalm i rend, vagyis a nem zetet elnyomó, idegen uralom által kegyben és jólétben tarto tt adm inisztrátorok, az idegen uralom kiszolgálóinak felszám olása nélkül. E z a folyam at lehet egy hoszszútávú reform törekvés un. alkotm ányos keretek közötti átfo r­ m álása a belső társadalm i rendnek, mely belső átalakulás lassan ugyan, de eredm ényez bizonyos lehetőségeket, az ország függőségi viszonyának a csökkentésében is. A m ásik form a a robbanásszerű kitörése az elfojtott indulatoknak, amely a belső átalakulást fo rra­ dalom m al kezdi, m ely átalakul nem zeti szabadságharccá. M ajténytól 1848. m árcius 15-ig, hazánkban m egindultak az un. re­ form törekvések, m elyek elsősorban a belső helyzeten ak artak vál­ toztatni azért, hogy egy lehetőleg egyesített nem zettel harcoljon a nemzet, az idegen uralom felszám olásáért, ül. annak megszün­ tetéséért. A H absburg uralkodóknak egyáltalán nem volt célja a belső reform törekvések elősegítése, az egyre bonyolultabbá váló nemzetiségi kérdések m egoldása M agyarországon, m ert tisztában voltak azzal a ténnyel, hogy a viszonyok rendezése saját hatalm i gyengülésüket is előidézi. A francia forradalom , m ely kím életle­ nül gyökerestől irto tta nem csak az idegen, de a saját arisztok­ ráciáját is, m egrettentette a H absburg házat. 1812 után m ár o r­ szággyűlést sem hívnak össze M agyarországon attól való félel­ m ükben, hogy az országgyűlések M agyarországon „a forradalom m elegágyai” és m inden igyekezetükkel a rra törekednek, hogy a belső reform törekvéseket is felszám olják és m inden további fej­ lődést m egakadályozzanak. E korszakra jellem zők az alábbi álla­ potok: „— E senyvesztő, régi viszonyokhoz pedig a m últ század végső tizede ó ta m ég ú jak is járulának, m elyek a II. József halála után oly nagy rem ényekre jogosító átalakulást m ind­ já rt kezdetében m egakadályozták. — A m egrettent udvar és korm ány, a vUágot sarkaiból kiforgató eszm ék ellen harczra kelve, az ellenkező végletekbe rohant: m inden újí­ tásnak és reform nak, m inden term észetszerű fejlem énynek is, mely a szabadság s alkotm ányosság ügyét gyarapíthatná, ellenségévé lett. Sőt, az oly rettenetes kísérlettel járó népsza­ badsági eszm ék terjedésének lehetőleg elejét veendő, az o r­ szágot a külföldtől am ennyire csak lehetett elzárta, a k ü l­

földdel m inden szellemi közlekedést m eggátolt, s a szellem szabadabb m ozgását benn is lenyűgözte; és ekképen az el­ zárás és cenzúra, a köznevelés m ódfeletti korlátolása s az egyesülési jog m egtagadása által, a nem zetet mély tudatlan­ ságra, szellemi pangásra s tétlenségre kárhoztatta. E reactionarius m egállapodás azonban a nemzeti élet fejlődésében nem egyedül a korm ány m űve volt; a nem es­ ség egy részét is lehet am iatt vádolni. A főnem esek, m ajd­ nem kivétel nélkül, hasonlóképp m int a korm ány, m egré­ m ülvén a forradalom tól és a dem okratika eszméitől, nem kevesebb idegenséget tanúsítanak az újításokkal, s a kor­ m ánnyal kezetfogva gátolták a reform okat. A nemesség so­ raiban m ásokat, kiváltságaik elfogult bálványozása, a szűk­ keblű Önzés, a hagyom ányos előítéletek, a saját valódi ja ­ vát be nem látó értelm etlenség s tudatlanság, és az abból eredt féltékeny, m akacs m ozdulatlanság tőnek elleneivé a k or igényelte haladásnak. E kettő reakciós szikláin törtek meg m ind am a javí­ tások s reform ok, m elyeket az értelm esebb s önzetlenebb hazafiak a század első tizedében lefolyt országgyűléseken szőnyegre hoztak vala. U tóbb aztán a nemesség, habár an ­ nak m inden felekezetei ak arták volna is, semmi m ódon sem indíthatná m eg többé az alkalm as időben m aga által is m el­ lőzött reform okat; m ert a korm ány, mely a kedvező körül­ m ényeket kényuralm ának gyarapítására m indkép ügyekezett felhasználni, mivel e törekvésében a nemesség részéről hajthatatlan ellenzésre talált, a nem zetet még az alkalom tól is m egfosztá, m elyben elavult állapotait törvényes úton m eg­ újíthatná, hiányait pótolhatná, s a k o r kívánalm ai szerint fejthetné ki vagy m ódosíthatná ősi intézm ényeit.” (1812 után) (H orváth M ihály feljegyzéseiből) D e éppen ezek a körülm ények term elték ki ebben a korban költői nagyságainkat és példanélkül álló politikusainkat. S ezen idők m agyar politikusai halált megvető bátorsággal küzdöttek a nem zet öntud atán ak felébresztéséért, lankadatlan szorgalm ukkal, m inden energiájukkal készítették elő a m agyar történelem egyik legdicsőbb szabadságharcának a szellemi tala­

ját. Nem m intha nem volna m ás személyiség akiről m egem lé­ kezzek ezeket az időket illetően, de ism ét vissza kell térjek a m ár egy korábbi fejezetben tárgyait W esselényinkre, akit, m int m ár írtam kizárólag, m int „árvízi hajóst” ism erünk, de valóságos nagy­ ságát és értékét valahogy az eddigi történetírások elsikkasztották tőlünk, annyi sok m ás nagyszerű m agyar tetteinek m egism erteté­ sével együtt. W esselényi politikai nagysága nem csak abban nyil­ vánul meg, hogy „lázított és uszított a császári ház ellen” mintahogy a bécsi titkosrendőrség jelentései szólnak róla, hanem tisz­ tán látta legégetőbb belső problém áinkat, a jobbágykérdést, a nemzetiségi kérdést és ezen problém ák m egoldására olyan szé­ leskörű perspektívákkal rendelkező javaslatokat dolgozott ki, m e­ lyek még m a is, egy új Európa-rendezésnél m egállnák helyüket. Talán W esselényi a kim agasló példája ann ak a történelm i tö r­ vényszerűség megszemélyesítésének, mely egy ideig képes a re­ form törekvések békés úton történő kivitelezésére, hajlandó tűm i és szenvedni a problém ák békés m egoldásáért, de előbb-utóbb kitör belőle az a term észetes em beri ösztönszerűség, mely meg­ érleli benne azt az alapvető, törvényszerűségi tudatot, hogy e rő ­ szakkal szemben, csak erőszakkal lehet sikereket elérni. így tü ­ relme fogytán válik m eg Széchenyitől és csatlakozik a radikális Kossuthoz. M int m ár azt több ízben em lítettem , sajnos W esselényit e h á ­ látlan utók o r nem értékelte kellőképpen, m ert példája, sajnos m ind a m ai napig „k áro s” -nak minősül az elnyom ó rendszerek szemében. „— W esselényi m aga N opcsa E lek országos elnököt ostrom lá az országgyűlés m egtartása végett. De Nopcsa, a főherceg m eghagyása szerint, azt m ind továbbra halogatá.” Wesselényi további állandó erőlködésének eredm ényeként, végre 1835. feb ru ár 6-án„ m eghirdetik K olozsváron az országgyű­ lés m egtartását. A gyűlés végre m egnyittatott, s W esselényi szót kérvén, a kőnyom da elzárását s a nem zetnek ebből szárm azott újabb sérelmét, az országgyűlés m egaláztatását, a korm ány kény­

uralm át, a sajtószabadság önkényes elnyom ásának káros kö­ vetkezm ényeit szokott ékesszólásával ábrázo lá” „— beszédében a főherczeg megjelenése által szakaszta to tt félbe, — E zekután egy királyi leirat olvastatott fel, m elyben a rendek szigorúan m egbiráltattak, s tu d to k ra ada­ tott, hogy az országgyűlés ezennel feloszlattatik, az alkot­ m ány felfüggesztetvén, m inden hatalom a főherczeg királyi biztos kezébe adatott. — A z ellenzéknek egyáltalán nem volt oka búsulni, hogy az országgyűlés ily véget ért, — de m égsem m aradt üdves eredm ény nélkül, m ert, m i E rdélyben fő szükség vala, tetem esen gyarapította az alkotm ányos szellem et.” (H orváth M ihály) A továbbiakban így ír H o rv áth M ihály W esselényi tetteiről és helyzetéről: „W esselényi kőnyom dájának ügye semmi befolyással nem volt ugyan az országgyűlés feloszlatására, m ert az ezt m egrendelő királyi leirat m ár azon napon ki volt adva, m e­ lyen W esselényi naplójának első ívét az országgyűlésnek be­ m u tatta s nyom dáját felajánlotta. Eléb pedig nem volt tu d o ­ m ása a korm ánynak arról, m ert azt ő oly titokban készí­ tette elő, hogy az országgyűlés m aga is m eglepetett a be­ m u tato tt napló által. A z esem énynek m indazáltal nagyon örü lt a korm ány: ez új érvet ad o tt a kezébe, az országgyű­ lést a túlzás vádja alá tem ethetni s W esselényit sújthatni, ki kétségkívül fő ápolója volt a gyűlés folytában kifejlett ri­ deg ellenzéki szellemnek; beszédeiben pedig a korm ány el­ járását legkím életlenebbül ostorozá. A korm ány m á r 1831ben is, m időn a katonafogdosásnak ellenszegült, fellépni a k a rt volt ellene, s m iként naplójában Kölcsey tudósít, a hadi korm ány m ár ak k o r is p arancsot vett ellene, elfogatása iránt; m iről Ö egy névtelen b aráti levélben értesülvén, E rdély megyéinél, úgy Szatm árban és B orsodban is, bizo­ nyos pecsételt irom ányt tett le, mely esetét a hazafiak előtt felfejtse, s a ra jta elkövetett igazságtalanságnak emlékül

szolgáljon. A zivatar ak k o r elvonult feje felől, mivel a katonafogdosás ellen több megye is tiltakozott. M ost azon­ ban, úgylátszik, eléri a veszély. S valóban azonnal a ren­ dek szétoszlása után szárnyalt is híre, hogy a főherczeg ki­ rályi biztos ő t többekkel együtt elfogatni szándékozik. W es­ selényi m indem ellett sem sietett a veszély elől; sőt bevárva, ha fog-e személye ellen valam ely erőszak m egkisértetni, dél­ után az utczákat végigjárta, barátaitól elbúcsúzott s csak este távozott K olozsvárról Pozsony felé, hogy ott, m int felső házi tag folytassa m űködését.” — Wesselényi tehát nem ijedt meg az uralkodóháztól sem an ­ nak hatalm ától, hanem félelm et nem ismerve harcolt nemzeti füg­ getlenségünkért. Lásd: A két W esselényiről, idős és ifjabb M ik­ lósról, apáról és fiúról, regényszerűen érdekes, rem ek jellem s életrajzát b. Kem ény Zsigm ondtól, a Csengery A ntal által kiadott „M agyar szónokok és státusférfiak” nagybecsű könyvében, mely annyi adalékot nyújt ezen kori történelm ünkhöz. (De vájjon ki ju th a t e könyvhöz m a Budapesten?) (A nnyit m eg kell m ondjak, hogy Trócsányi Zsolt, írt: W es­ selényi M iklós címmel egy alapos tanulm ányt 1965-ben, de ez igen alapos m unkának az a borzalm as hiányossága, hogy W esse­ lényit nem a valóságnak megfelelően állítja be, term észetesen a m ai hazai uralkodó szellem cenzúrájának m egfelelően, ahol az igaz hazafisága egyáltalán nincs kihangsúlyozva, mely szellem messze elkerülendő az un. „nem zetközi szocialisLa” légkörben. Trócsányi mentségére legyen felhozva, hogy W esselényiről írott m unkája, a m ai m agyarországi adottságok között született meg, de sajnos m ár ezt is eredm énynek kell szám ítani, hogy ez a m un­ ka egyáltalán m egjelenhetett, szerző). Nem volt könnyű dolguk e hazafiaknak egy teljesen szétta­ golt nemzetet, áthidalhatatlannak látszó nemzetiségi problém áival az osztrák uralkodóház, a m agyar főúri rendek cselfogásainak útvesztőjében, az alkotm ányosság útvesztőiben egységbetömöríteni, am ikor még o tt állt a legnagyobb problém a, a vallási meg­ osztottság problém ája is, m elyet le kellett küzdeni. A z akkori idők un. keresztény felekezetei közötti rivalitás úgy a császári ke­ gyekért, m int saját hitük vagy vallásuk útján való előnyösebb p o ­

litikai pozíciókért folytatott harca, m égjobban kom plikálta a hely­ zetet és h a b á r esetleg a gazdaságilag egyenlő „osztályba” ta rto ­ zók meg is egyeztek volna valahogy bizonyos kérdésekben, éket vert közéjük a felekezeti különbség. Elkeseredetten írja Széchényi közvetlen a Szabadságharc ki­ törése előtt a következő sorokat: „A különféle hitfelekezetek a társadalm i megoszlást még egyes ágaikon is tovább darabolják. Bizonnyal annyi, de tán több s keserű versengés van pápista és reform átus között, m int gallus és angol között. Sok derék m agyar helységnek lakosai, b á r egye­ nesen s karcsún nőttek fel, m int egy fiatal fenyőliget s arcvonás­ ban állásban s mozgásban, oly rokonok és egyenlők, aránylag kis körükben sem alkotnak szivet egy testet s a kereszt, sokszor egy a m ennyországból kirekesztő jelképpé alacsonyíttatik le. S a k a ­ kas a lelki éberség példázója ellenséges bizalm atlanság cégérévé dísztelenittetik. Alig van társaság, egyesület, intézet, mely a fele­ kezeti irigykedés ördögétől m ent lenne s m ár kezdetekor ne rej­ tené keblén a halál okát. Legyen kihagyva csak egy felekezet, legyen valam ely dolog nem születés és hitvallás, hanem tudom ány és észbeli tehetség szerint szerkesztve s a siker — úgy Ítélem — m ár lehetetlen! Egyesek világosan látják a honnak pirulásokozó alacsony m ibenlétét ahhoz képest, am i lehetetlen, de szavai el­ vesznek a sok oktalan felekezetnek egym ást üldöző vad ordításai vagy pedig csak önhaszontleső nyom orult rim ánkodásai között. A róm ai klérusról, a görög és protestáns papokról egyetsem szólok, m indenkinek saját Ítéletére hagyom , hogy eldöntse vájjon sok részre szakított hazánkban szolgálnak-e összetartó ékkövekül vagy sem? — K i m er a tiszta lelkiszeretet bátorságával a honi előítéletek seregével szem beszállni s honfitársait éppen ott táínadni meg, ahol — m int a nyavalyának a gyökérhelyén — a v á­ gás a legkínzóbb. — A z em berekben fel kell ébreszteni a nem zeti szellemet, n épünket fel kell világosítani kötelességeiről és a m aga fajiságára és az azzal járó jogokra kell eszm éltetni m indenkit! Lelki erő nélkül nem zet fenn nem m arad h at!” Ilyen zilált és zavaros körülm ények között p irk ad t ránk 1848 m árciusának tizenötödikéje, m ely a tetszhalálból felkeltett

s talpraállított egy nem zetet, mely á titató d o tt k o rán ak legm oder­ nebb eszméivel s elragadta E u ró p a forradalm i hangulata a zsar­ nokság lerázására, nem zeti szabadságának és függetlenségének ki­ vívására.

Láttam m ár itt em igrációban egyes Jezsuita keblekből fa ­ kadó olyan kitételeket, hogy a m árcius 15-ét, m int nemzeti ünne­ pet ki kellene hagyni a naptárainkból, m ert an n ak m ár az elin­ dulása is negatívum volt és a kezdet kezdetén m agában hordozta bukásának csiráját. Szerény véleményem szerint, a m agyar tö rté­ nelem nek még egy, ehhez hasonló dicsőséges nap ja aligha akad. A kárm ilyen legitimista szemszögből is hirdetnek ilyen kitétele­ ket egyesek, ez a nap véglegesen és kitörölhetetlenül benne m a­ rad e nem zet szívében és lelkében, míg egy m agyar élni fog. Ez a nap hozta meg a m agyar jobbágy felszabadulását, közel 900 esztendős nyugati „keresztény” im portcikk, a feudalizm us rabsá­ gából. Ez a nap az em beri szabadságjogok ünnepnapja m arad, m ert a nem zetet közel 900 év vallási vaksötétségéből, kivezette a m odern ko r világosságába és e Szabadságharc, bukása ellenére is századokra előre irányt m u tato tt arra, hogy nincs a földön olyan zsarnoki hatalom , mely legyőzhetetlen lenne, mely zsarnokság el­ nyom ása alól ne lehetne kiutat találni egy nem zetnek, ha annak fiai valóban, egy szívvel — lélekkel, önzetlenül a nem zet javát szolgálják.

A Z V. F E J E Z E T H E Z F E L H A S Z N Á L T IR O D A L O M JE G Y Z É K E : A csády Ignác: A M agyar Birodalom T örténete (lásd előbbi fe­ jezeteket). H orváth M ihály: H uszonötév M agyaroország T örténetéből. R áth M ó r kiadása. Pest, 1868. H óm an—S ze k fü : M agyar T örténet, Egyetem i N yom da, B uda­ pest (első kiadás) K atolikus Szem le, R óm a 1972. Féja Géza: V isegrádi esték. Szépirodalm i kiadó, Bp. 1974. Scheiber Sándor: M agyarországi zsidó feliratok a IIL századtól 1968-ig Budapest, 1960. C. A . M acaríney: H ungary and her Successors, R oyal Institute of International A ffairs 1965, London. E. R . Cham berlin: T he Bad Popes, New A m erican L ibrary, 1969, N. Y. /. R . L avreckij: A V atikán (ford. Szabó T am ás) K ossuth Kiadó Bp. 1959. Leopold von R a n ke: A p áp ák története, H ungária K iadó Bp. M yran P. G ilm ore: M achiavelli, W ashington Square Press. N. Y. H. D. M . Spence: T he C hurch of England, Cassel & Co. London. „Tépjétek le a sötétség bilincseit” X V III. századi m agyar röpiratok a feudális Egyházról, H ungária K iadó Bp. 1950. W ebb Garrison: Strange Facts about the Bibié, A rlington Press N.Y. M ócsy A ndrás: P annónia a késői császárkorban, A kadém ia K i­ adó. Bp. 1974. Bóna István: V II. századi avar települések és Á rp ád -k ori m agyar falu D unaújvárosban, A kadém ia K iadó, Bp. 1973. Fehér M . Jenő: A z A var kincsek nyom ában. M agyar Történelm i Szemle kiadása, Buenos A ires, 1972. b. K em én y Zsigm ond: M agyar szónokok és státusférfiak, Csengery A ntal kiadása, Bp. Trócsányi Z solt: W esselényi M iklós, A kadém ia K iadó, Bp. 1965. H. Balázs É va -M a kka i László: M agyarország története a késői feudalizm us korszakában, 1526— 1790. T ankönyvkiadó, Bp. E. H. Dance: The A ncient and M ediaeval W orld, Longm ans, G reen & Co. T oronto, 1940.

Hatodik fejezet A m agyarság európai történelm ében nincs még egy oly ese­ mény, mely annyi vitára és különböző találgatásokra adott vohia okot, m int az 1848-as Szabadságharc. Az ezt követő korszakok igyekeztek ezt a történelm i esem ényt a legkülönfélébb m agyará­ zatokkal ellátni, m indegyik korszak a saját önző hatalm i pozí­ ciójának alátám asztására igyekezett kihasználni, annak lényegét elhallgatni, az egyes hazafiakat árulónak, míg m ásokat esetleg kisebb érdem eikkel ugyan, de nagy hőssé tenni. V alahogy 1848 a késői korok szellemi m arakodásainak az elsőszám ú prédája lett. M indenki igyekezett valam ilyen „tanulságot” a saját szájíze sze­ rint levonni belőle, igyekezett úgy feltüntetni az eseményeket, ahogy azt az éppen uralkodó politikai irányzat céljai m egköve­ telték. Bárhogy is m agyarázgatják azonban a Szabadságharc jelen­ tőségét és a szereplők cselekedeteit, a lényegen mindez m it sem változtat, m ert ennek a Szabadságharcnak az igazi lényege: a tel­ jes nem zeti függetlenség kivívásában és az ország belső társadalmi berendezkedésének m egváltoztatásában gyökerezett. Az akkori idők nagyhatalm ai tisztában voltak vele, hogy ha ez a m agyar forradalom , m int belső társadalm i átform áló erő, győzedelm es­ kedik, akko r saját h atáraikon belül is, a m agyar példa alapján ko­ moly problém ákkal kell szem benézniök és a párizsi forradalom , Franciaország után m ás országokban is győzedelm eskedhet, am i veszélyeztette e nagyhatalm ak uralkodó köreinek társadalm i p o ­ zícióit. A m ennyiben a Szabadságharc sikerrel végződik is képes lesz megszabadulni a H absburg ház idegen elnyom ása alól, ez úgyszintén azt fogja bizonyítani, hogy egy idegen elnyom ótól, kellő nem zeti összefogással m eglehet szabadulni és egy idegen külföldi kizsákm ányoló, azaz im perialista elnyom ótól fel lehet szabadítani egy országot éppen abban az időben, am ikor az eu­ rópai nagyhatalm ak a gyarm atosításokkal igyekeztek h atá'k ö rü -

két kibővíteni, minél nagyobb m értékben, más, kisebb népek k á­ rá ra terjeszkedni azok m eghódításával és elnyom ásával. A nnak ellenére, hogy a nagyhatalm ak ugyan egymás riválisai voltak, ezeket a jelenségeket külön-külön és együttesen m eglát ták, így a m agyar Szabadságharcot m ár eleve halálraítélték, min egy igen veszedelmes és ragadós példát. A H absburgok és a Ro m anovok h ab ár tagjai voltak a „szent-szövetségnek” , azért igye kezett m indegyik fél o tt kijátszani a m ásikat, ahol a rra alkalom és lehetőség kínálkozott. A m agyar példa veszélyessége m iatt igye­ kezett a cár a H absburgok megsegítésére, habár legszívesebben a H absburg házat megsemmisülve látta volna. Az akkori időkben az igen távol levő angolszász birodalom sem m arad h atott ki ebből a játszm ából és igen nagy érdeklődéssel figyelte a m agyarországi eseményeket. Jóllehet, hogy A nglia szám ára bizonyos előnyökkel já rt volna a H absburgok gyengítése, világpolitikai befolyása, de ennek ellenére nem állt teljes erejével a Szabadságharc mellé, sőt azt szabotálta, ahol lehetett befolyásával a Szabadságharc leve­ résére, a fo rradalom eredm ényeinek megsemmisítésére szövetke­ zett, elsősorban az oroszokkal, m ajd a H absburgokkal. Jóllehet egyesek azt állítják, hogy az angolszász külpolitika megszemélye­ sítője lord Palm erston, — „a m agyarok jóak aró ja és b arátja volt, de reálpolitikai okokból nem akadályozhatta m eg a m agyar sza­ badságharc leverését” . — Ez a „reálp o litik a” tulajdonképpen Palm erston un. hatalm i egyensúly politikájában nyilvánult meg, mely politika lényege: — „Szűklátókörű politikára vall azt feltételezni, hogy ez vagy az az ország A nglia örök szövetségese vagy állandó ellen­ sége. N ekünk nincsenek örök szövetségeseink és nincsenek állan­ dó ellenségeink. A mi érdekeink örökkön tartó k és állandók, és a mi kötelességünk, hogy ezeket az érdekeket kövessük” . — M ajd egy m ás helyen azt m ondják erről a reálpolitikáról, hogy: — „A hatalm i egyensúly politikának, a mi politikánk sark­ kövének lényeges elem e volt, hogy az egyik a m ásik iránt ellen­ séges le g y e n . . . ez volt a palm erstoni k orszak” . — T ekintettel arra, hogy nálunk m agyaroknál az idegen im ádat, évszázadokra visszanyúló nem zeti betegségnek szám ít és sajnos még m a is tart, csak még senki nem tudta m egérteni vagy m eg­ m agyarázni az un. „anglom ániánkat” például, m ert az angolszász

külpolitika soha sehol és sem m ikor a történelem folyam án még egy hajszálnyit sem tett a m agyarság nem zeti érdekeiért vagy a magyarság nemzeti erejének növeléséért, de a m agyarságot m in­ dig egy alacsonyabbrendű, becslésére nem m éltó nem zetnek tar­ totta. Jelen tanulm ány célja éppen az, hogy ezt az angolszász külpolitikát vizsgálja meg és valóban az olvasó alkossa ki a saját véleményét, hogy milyen „jóindulatról” beszélhetünk M agyaror­ szág irányába az angolszász külpolitikát illetően. A z angol külpolitika. Nagy Péter ó ta leghűbb szövetségesét az oroszokban látta, úgy az ausztriai H absburg ház, m int a p o ­ rosz m ilitarista törekvésekkel szemben, éppen ezért az európai riválisok fékentartására és figyelmük lekötésére m indég tám ogatta a cári követeléseket és a nem zetközi arénákban közvetve vagy közvetlenül, de nyílt oroszbarát politikát folytatott. Am íg a m agyar honvédség életét áldozva harcol hazája fel­ szabadításáért 1848-ban, Palm erston „boszorkánykonyhájában” keverik-kavarják az amúgyis bonyodalm as politikai állapotokat. Az alanti három különböző levél a legékesebb bizonyítéka ennek a m agyarok iránti „b aráti” politikának. Palm erston a következő levelet intézi Ponsonby ausztriai kö­ vetéhez 1848 .szeptember 29-én; (tartalm i kivonat) „Ponsonby jelentésére válaszolva, — mely a m agyar országgyűlés és birodalm i gyűlés közti ellentétekről tudósít, m egállapítja Palm erston, hogy nagyon kívánatos lenne, ha az osztrák korm ány olyan politikát folytatna, amely az osztrák birodalom széthúzó elemeit, — szétbom lással fenye­ getve jelen pillanatban a birodalm at — szorosabb és bizto­ sabb egységben tartaná. De ilyen eredm ényt nem lehet csu­ pán erőszakkal elérni ahogyan azt a bécsi udvarban egye­ sek elképzelik.” U gyanakkor 1848 október 17-én Buchanan szentpétervári an ­ gol ügyvivő a következő jelentését küldi Palm erstonhoz az oroszországi orosz haderő m ozgolódásairól: (tartalm i kivonat) „B uchanan azzal a kérdéssel fordult de Rohovhoz, tudja-e ő, m iért ta rt a cár ekkora hadsereget együtt, s vaj­

jón m it gondol, m ilyen hatással volna Őfelsége politikájára, ha a legutóbbi bécsi esem ények szerencsétlenségre, általá­ nos anarchiához vezetnének A usztriában, de R ohov véle­ ménye szerint, ha Bécsben kikiáltanák a köztársaság('t és olyan zavargások fordulnának elő G alicia h atárában, m e­ lyek Lengyelország békéjét veszélyeztetnék. Őfelsége elérke­ zettnek ta rta n á az időt, hogy saját országa érdekében be­ avatkozzék. A cár E urópa szemében igazolva lenne, ha a rendelkezésre álló eszközökkel határairól a dem okratikus behatásokat eltávolítaná.” (K ossuth m indezekről a tervekről tu d o tt Petrasevszki-vel való kapcsolatainak következtében, éppen ezért nem kockáztathatta meg Bécs elfoglalását, am it viszont Görgey-vel nem közölt, m ert ak k o r a hírforrást, vagyis a szabadkőm űves kapcsolatokat is k ö ­ zölni kellett volna, így K ossuth, tekintélyében bízva, nem m a­ gyarázkodott, hanem csak utasított, am i m ai szemmel nézve lehet, hogy hiba volt, de azokban az időkben, aki nem tarto zo tt a sza­ badkőm űvesek közé, az m egbízhatatlannak szám ított, biztonsági okokból, am i érthető és elfogadható m agyarázat.) U gyanakkor 1848. október 31-én Buchanan P alm erstonnak beszámol N esselrode orosz külügym iniszterrel folytatott beszél­ getéséről, melyről a következőket jelenti: (tartalm i kivonat) „N esselrode összefoglalóul azt m ondotta, hogy a jelen­ legi forradalm i doktrínákkal szem ben a legm esszebbmenően a rendet kell tám ogatniok. L egkom olyabb kívánságuk és óhajuk, hogy N agybritannia együttm űködjék velük a fo rra ­ dalom nak elhárítása érdekében, m inthogy az a brit k o r­ m ány és a cár szemében egyaránt visszataszító.” T ehát m ég m ielőtt a H absburgok felkérték volna a cá rt a beavatkozásra, az oroszok m ár erősen készülődtek és csak az okokat keresték a beavatkozásra. U gyanakkor erősen tapogatóz­ nak a törökök felé is, egy esetleges invázió esetén, a török állás­ pont döntő befolyással lehet a beavatkozás kim enetelére melyről az alábbi dokum entum szól: (tartalm i kivonat)

„A li pasától nyert bizalm as közlés szerint az ausztriai szerbek egyaránt elégedetlenek a bécsi és m agyar korm ány­ nyal; el ak arn ak szakadni a császártól, és vagy török Szer­ biához ak arn ak csatlakozni a Porta fennhatósága alatt, vagy teljesen O roszország k arjaiba ak arják vetni m agukat. A hírt a P o rtára a belgrádi pasa és a szerbek hozták. Ali pasa — m iután zavarban van egy olyan alternatíva előtt, mely egyrészt az A usztriával való háború lehetőségét rejti m agában, m ásrészt O roszország felől fenyeget veszéllyel, — tanácsért ford u lt Canninghez. T anácsot elméletileg könnyen lehet adni, de tekintetbevéve az osztrák birodalom jelen­ legi, szerencsétlen, zavarokra és szétbom lásra m utató jeleit, csak nagy nehézségek árán lehetne m egfogadni.” 1848. novem ber 25-én Ponsonby m ár az alábbi jelentését küldi Palm erstonhoz; (tartalm i kivonat) a bécsi hangulatról: „Sokan azt a meggyőződést vallják, hogy A nglia a h á­ borúban saját érdekéből előbb vagy utóbb részt fog ven­ n i . . . Biztosak abban, hogy az angol érdekek, az angol állam férfiakat az ő oldalukra á l l í t j á k . . . T udják, hogy az orosz cár háború esetén a legerősebb tám ogatást fogja ne­ k ik n y ú jta n i. . . A K ossuth p ártja elleni m agyarországi tá ­ m adás azonnal m egindul. A z osztrákok több m int 100.000 em bert vetnek be. V alószínűleg sikerük lesz a m agyarok e frakciója ellen, s ha ez bekövetkezik, akkor M agyarország m inden erőforrása is rendelkezésükre áll m ajd .” De az angol álláspont bizonyítására szolgáljon talán az egyik legékesebb bizonyíték, mely L ord E ddisbury válaszát ta r­ talm azza Palm erston m egbízásából Szalayhoz, K ossuth kereske­ delm i kapcsolatokat felajánló levelére: (tartalm i kivonat) 1848. decem ber 13. „E ddisbury lord nyugtázza Szalay levelét és válaszul közli, hogy legnagyobb sajnálatára Palm erston őt nem fo ­ gadhatja. A b rit korm ánynak M agyarországról, csak, m int az osztrák birodalom szerves részéről van tudom ása; így

m indennem ű közlem ényt, melyet Őfelsége korm ányának kívánnak tenni N agybritannia és M agyarország közti keresdelmi kapcsolatokra vonatkozóan, az osztrák császár brit udvarhoz kinevezett képviselőjének, Koller b árónak útján kell b enyújtani.” Szalay m éltatlankodó és helyreigazítást követelő levelére, ugyancsak E ddisbury lord válaszol 1848. decem ber 19-én; (tartal­ mi kivonat) „Palm erston m egbízásából E ddisbury ism ételten közli, hogy a b rit korm ány nem vehet tudom ást azokról a M a­ gyarország és az osztrák tartom ányok között fennforgó belső kérdésekről, am elyekre Szalay hivatkozik. A brit k o r­ m ánynak M agyarországgal, csak m int az osztrák birodalom egy részével van diplom áciai kapcsolata és így M agyaror­ szágra vonatkozó közléseket csak az osztrák császár lon­ doni diplom áciai testületén keresztül fogad el.” M indezeket a leveleket azután küldték a Kossuth korm ány­ nak, m iután M agyarország m ár a szabadságharc eredm ényeként önálló korm ánnyal rendelkezett és még a háború nem volt b e­ fejezve, de m inden bizonnyal, m int ahogy azt a bécsi hangulat­ ról közölt jelentés is bizonyítja, A nglia is szívesen beleavatko­ zott volna ebbe a háborúba, természetesen az osztrákok és nem a szabadságharc oldalán. Itt egy kissé el kell térjünk az eredeti iránytól és egy pár sorsdöntőén fontos tényezőre kell felhívjam az olvasó figyelmét. Jóllehet, hogy a 48-as Szabadságharc történetével, irodalm ával, közel harm inc éve foglalkozom több-kevesebb intenzitással, k u ­ tatva, hogy mi is történhetett, mi is lehetett tulajdonképpen a dolgok hátterében. M i lehetett vajon K ossuth és Görgey között a bizalm atlanságnak az alapja, mi lehetett az ok am iért a sza­ badságharc nagyjai, — nem éppen kedvelték egym ást — és mi volt valójában az a tényező, amely úgy a forradalm at, m int a szabadságharcot k u d arcb a fullasztotta. Ennyi sok év után sem merem, illetve tiszta lelkiism erettel nem tudnék ítéletet m ondani, hogy ki volt az igazi hazafi és ki volt az áruló a vezetők között.

A kérdés oly kom plikált és bonyolult, melyre a legtisztább és el­ fogulatlanabb agy sem képes m agyarázatot adni, de lehet, hogy eljön még az idő, am ikor talán minden titokról fellebben a fá­ tyol és későbbi korok tudják csak valóban eldönteni, hogy mi is a valóságos tény e sokat v itatott történelm i tém a körül. Féja Géza: „V isegrádi esték” c. könyvében boncolgatja a két em ber közötti viszony alakulását, mely viszony alakulása egy tükörképe az egész szabadságharc történetének. Féja G éza vagy nem tudja, vagy inkább azt hiszem, hogy nem írhatta meg a va­ lóságot, csak sejtetni engedi, hogy K ossuthnak titkolni valói vol­ tak nem csak Görgey, de közvetlen m unkatársai előtt is. De. Kos­ suth em igrációs m űködését vizsgálva világossá válik e titkolózás­ nak! a háttere. T udnunk kell azt, hogy a 19. század közepén, a francia fo r­ radalom után, E u rópában az em beri szabadságjogokat, dem ok­ ráciát, republikánus szellemet, és általában am it úgy neveznek, hogy az „em beri haladás szellem ét” , azt az akkori szabadkőm ű­ vesek képviselték. Éppen azért, m ert a köztársasági állam form a hívei voltak, abban az időben még A ngliában sem élvezték a hi­ vatalos korm ány tám ogatását, sőt üldözték is őket. Az akkori tit­ kos szervezeteik, tulajdonképpen saját biztonságuk védelmére szolgált, nem azért, m ert valam i „rettentő dolgokat” cselekedtek volna. A m ai M arxisták, hivatásszerű M arxisták erősen tiltakoz­ n ak ez ellen, de ez m itsem változtat a lényegen. Kossuth elég ko­ rán kapcsolatba került a szabadkőm űvességgel és ezeket az ideá­ lokat mélyen m agába szívta és őszintén hitte is. A katolikus egyház m ár a kezdet kezdetén, a legrémesebb álm okat is túlhaladó mesékkel szőtte be a szabadkőm űveseket, ezerszer kiátkozta őket az Egyházból, sőt m ég a protestánsok is viszolyogtak ezen gondolatoktól éppen a katolikus propaganda hatására. Kossuth nem állhatott ki nyíltan M agyarország népe elé az 1840-es években és nem kérkedhetett szabadkőm űves k a p ­ csolataival, m ert m ég a legforradalm ibb híveit is elvesztette volna e szó: „szbadkőm űvesség” , hallatára. K ossuth kapcsolatokat tartott fenn nem csak az angliai, de m ég az oroszországi szabadkőm űvesekkel is. M ivel a cári pogrom ok erősen sújtoták az oroszországi zsidóságot, a legtermészetesebb dolog volt, hogy az oroszországi szabadkőm űvesek között sok volt a zsidó aki m in­

den abszolutizm usnak ellenségévé vált. így főleg a keleteurópai, de leginkább az oroszországi szabadkőm űves m ozgalm at egysze­ rűen, egy zsidó m ozgalom nak bélyegezték, holott ez nem felelt meg a valóságnak. M intahogy a későbbi időkben a bolsevizmusban látták az oroszországi zsidók a felszabadulásukat, így töm e­ gével és minden erejükkel tám ogatták azt, m ígnem az egész bol­ sevik! m egm ozdulást róluk nevezték el „júdeobolsevizm usnak” . K ossuth esetében a helyzet egészen m ás volt. K ossuth nem dicsekedhetett szabadkőm űves elveivel, sőt azt titkolnia kellett. E nnek következtében nagyon sok dolgot el kellett hallgatnia k ö r­ nyezete előtt és ez környezetét bizonyos bizalm atlansággal töltötte el iránta. A katona Görgey, a legegyszerűbbnek látta azt, hogy erős és ütőképes hadserege élén, m iért hadakozzon M agyarországon az osztrákokkal, am ikor Bécs felé nyitva áll az út, különösen a k ­ kor, am ikor a bécsi hangulat olyan volt, hogy a polgárság ré­ széről ellenállásra nem is kellett szám ítania. É ppen ezért úgy döntött, hogy Bécset elfoglalja és azután nem lesz problém a az osztrákokat M agyarországon felszám olnia. H a Bécs elesett, Bu­ d át feladják az osztrákok. Kossuth aki kapcsolatai révén sokkal több inform ációval rendelkezett, m int bárki más az országban, tudta, hogy m ár 1848-ban készek voltak az oroszok a beavatko­ zásra, de azt is tudta, hogy A nglia is hajlandó lesz a H absburg ház védelm ére kelni, különösen a szabadkőm űves irányzatok akadályozása érdekében. így könnyen elképzelhető Görgey fel­ háborodása és K ossuth-tól vajó elidegenülése, am ikor a korm ány­ tól azt a parancsot kapja, hogy hagyjon fel a bécsi h ad járat ter­ vével és vonuljon B udára. K ossuth soha nem m agyarázta meg G örgey-nek, hogy m iért? D e elképzelhető e nagyszerű hadvezér elkeseredése és kiábrándulása, am ikor a leglogikusabbnak látszó és legkönnyebben végrehajható katonai hadm űveletét egyszerűen, m inden indoklás nélkül m egállítják. M eg kell itt em lítsem m ég azt is, hogy az akkori időkben, az európai szabadkőm űvesség ideálja a köztársaság volt, m int állam form a. E zt viszont régi történelm i hagyatékokból m erítették és az akkori idők politikai m ozgatóerejének ez az ideál állt a h áta megett, m ely „m árcius Idusa” nagy gondolatában foglalódo tt össze, m inden egyeduralkodás, tirranizm us m egszüntetése és

felszám olása érdekében, mely tulajdonképpen Július cézár, i. e. 44 m árcius 15-én történ t m eggyilkolásának tényében gyökerezett. A pesti forradalom 1848-ban kitörhetett volna m á r m árcius ele­ jén, vagy éppen m árcius 14-én vagy 16-án, de az egész politikai m egm ozdulás célzatosságát, tudatosságát éppen m árcius 15-e vagyis Július cézár m eggyilkolásának dátum a, illetve napja fejezte ki. Jóllehet, hogy a politikai lényeg éppen e dátum m iatt eléggé kidom borodott és m egszületett a „nagy m agyar m árcius Id usa”, de éppen ez rettentette meg az összes uralkodóházakat a m agyar forradalom m al kapcsolatban. így teljesen érthető, hogy úgy az osztrák, orosz, m int az angol uralkodóház m ind, Julius cézár sze­ repében látta m egtestesülni saját magát, így végpusztulásukat is. T eh át m inden erővel összefogtak a m agyar forradalom eltiprására, m ert Julius cézár rém képe mintegy történelm i beteljesedésként lebegett, Dam ocles k ard jak én t fejük felett. E ttől rettent meg a klérus is és igen kevés kivétellel teljes erejével az uralkodóház m ellett foglalt állást, a m agyar forradalom eltiprására és m eg­ semmisítésére, am int azt a későbbi idézetekből látni is fogjuk. Jóllehet, hogy a Pilvax-ban és szerte az országban nagyon sok, a forradalo m ért lelkesedek között fel sem m erült m árcius 15-e és Julius cézár, valam int a köztársaság eszm ényképe; Brutus, között az összefüggés. Fogalm a sem volt e nap, m árcius 15.-C valóságos jelentőségéről és szim bólium áról, őket csak egy érdekelte, végre történjen m ár valami, az am úgyis robbanásig feszült légkörben, így éppen ez a távoli, történelm i jelentőségű nap is közrejátszott szabadságharcunk elbuktatásában, illetve okaiban. D e m indezekről tisztább képet kapunk, ha bepillantunk (E dith S tar M iller) L ady Q ueenborough: „O ccult T heocrasy” c. könyvébe, ahol egy Tuscania-i szabadkőm űves; A driano l^ m m i történetéről írja a következőket; „V égezetül is 1849-ben Lem m i viszontagságai meg­ szűntek, m ert Lem m i angol szabadkőm űves barátai, egy ajánlólevéllel a nagy M agyarhoz, K ossuthoz küldték, aki K onstantinápolyba kényszerült m enekülni saját hazájából a közhangulat bosszúja elől. Hogy m egm entse L em m i-t a to ­ vábbi szenvedéseitől, Kossuth a szolgálatába fogadta, elég alacsony fizetéssel, de az idő m úlásával és szorgalmával

kiérdem elte K ossuth teljes elismerését és az titkárává ne­ vezte ki, M azzini (egy m ásik olasz szabadkőm űves) javas­ latára. M ikor Kossuth az Egyesült Á llam okba utazott 1851-ben, Lem m i-t is magával vitte. — A francia hatóságok nem engedték m eg K ossuthnak, hogy ott partraszálljon. így tovább folytatták ú tju k at A m erika felé. A m erikába érke­ zésük után. K ossuth-ot, a 133-as számú nagypáholy tag­ jává választották C incinnatiban. N apoleon L ajos herceg, az akkori francia köztársaság elnöke 1851. decem ber 2-án b e­ jelentette reform terveit, akkor Lem m i elérkezettnek látta az időt, hogy visszatérjen E u ró p áb a és L ondonban csatlakozott L edru Rollin és M azzini-hez, hogy O laszországban meg­ szervezzék a szabadkőm űves ifjúsági m ozgalm at. E kkor vált el Lem m i végleg K ossuth-tól.” H a csak egy kicsit is elgondolkozunk ezen a pár soron, n a­ gyon könnyen rájöhetünk, hogy „K ossuth a p á n k ” bizony igen nagy nem zetközi tekintélynek örvendett a szabadkőm űves k ö rö k ­ ben, am ikor oly nagynevű szabadkőm űvesek, m int például Lemmi is, az em igrációba kényszerült „h azátlan ” Kossuth pártfogására volt utalva. M indezt azonban a szabadságharc alatt nagyon ke­ vesen és csakis az igazán beavatottak tudták K ossuthról, míg a közvetlen környezete is értetlenül és gyanakodva nézte, figyelte vagy hajtotta végre utasításait. A M onarchiás időkben a nem zet e nagy fiáról, am ikor „h a­ lálos bűnnek” szám ított a szabadkőm űvesség a katolikus p ro ­ paganda jóvoltából, term észetesen nem lehetett ezeket a dolgo­ kat nyilvánosságra hozni, m ert a „szent” K ossuth-ról, hogy is derülhetett volna ki, hogy szabadkőm űves volt. A z 1945 utáni időkben, am ikor M agyarországon betiltották a szabadkőm űvessé­ get, K ossuth-ot valam i m ás népi „nim busszal” kellett körbefonni, m ert csakis a „szovjetem ber” példája volt a m érvadó és a nagy nemzeti hős, aki a „nem zet aty ja” cím et viselte, nem lehetett egy félburzsoá, polgári színezetű nem zetközi kapitalista szellemtől inspirálva, m int a szabadkőm űvesség ideálja. N agyon sok vitát, félreértést és félrevezetést lehetett volna elkerülni azzal, ha b á r­ melyik politikai rendszerben lett volna annyi őszinteség és b áto r­ ság, hogy feltárja a nem zet, a nép előtt az igazságot K ossuth-ot

illetően és így elm aradhatott volna a G örgey körül folyó évtize­ deken át tartó rágalom vagy kritika hadjárat, mely még ma is tart. F éja könyvének megjelenése után újból fellángolt a „Görgey vita” de itt sincs szó a lényegről valójában. A 48-as problém a egyik legjobb szakértője, Andics Erzsébet is megszólalt, mintegy pontot téve a vitára az O tthon megjelenő: K R IT IK A c. folyó­ ira t 1974 októberi szám ának 12. oldalán; „N éhány megjegyzés a „G örgey vitához” , az A radi T izenhárom em lékére cím alatt, mely cikk az alábbiakban olvasható; „A G örgey A rtú r történelm i szerepével kapcsolatos vitában — am elyet Fekete S ándornak a „K ritik a” 1973. szeptem beri szá­ m ában m egjelent cikke lob b an to tt fel — ism ételten hivatkozás történt nem rég felfedezett levéltári anyagokra, am elyek azt bizo­ nyítják, hogy az 1849 nyár végén kialakult helyzetben a Schwarzenberg-korm ány, a m agyarországi h ad járat m ielőbbi befejezése érdekében, kész volt a „felkelés vezetőinek” , ideértve a honvédhadsereg törzs- és főtisztjeit, tehát tábornokait is, szabad elvo­ nulást biztosítani. E zt keresztülhúzta G örgeynek m ind az osztrák m ind az orosz fél szám ára váratlan, s m int kitűnt, elsietett fel­ tétel nélküli fegyverletétele és ezzel utat nyitott a véres m egtor­ lásnak. A vita során ennek a tényét G alam bos L ajos „illúziónak” m inősítette, V arga János pedig — cáfolhatatlan k orm ánydoku­ m entum okról lévén szó — azok értékét „leszállítani” tartotta fel­ adatának. Elnézést kell kérnem , hogy noha a vitatkozók — m ind a két oldalon — m egőrizték a legszigorúbb hallgatást az em lített doku­ m entum ok lelőhelyének, nyilvánosságra hozatalának stb. köze­ lebbi adataira vonatkozólag, én kénytelen vagyok a rejtelmes (?) névtelenségnek a falát áttörni, hogy az em lített történelm i ad ato ­ k at — ezekre a vitában Fekete Sándor hivatkozott — a hiteles­ ségét igazoljam. Nem a G örgey-kérdés egészéhez akarok tehát ez úttal hoz­ zászólni. Egyrészt, m ert álláspontom at m ár néhányszor kifejtet­ tem, m ásrészt, m ert az a tapasztalatom , hogy az ú jra és újra meg­ újuló kísérletek a „perújításra” , azaz G örgeynek tragikus nemzeti hőssé avatására m indm áig nem tud ták lényegbevágóan m egváltoz­ tatni a széles nemzeti közvélem ény ítéletét e kérdésben; sem a n ­

nak konkrét történelm i, sem a — m ondhatnám — örök em beri vonatkozásban. Ilyenform án a kérdés érdekessége úgy látszik tényleg nem utolsósorban abban van, hogy az egyes történelm i korszakban kik azok, akik a rehabilitálási kísérleteket meg-meg-

A hatvanas évek elején, az 1848— 49-es m agyar forra­ dalom m al foglalkozó osztrák m inisztertanácsi jegyzőkönyvek, Schw arzenberg h átrahagyott iratai stb. tanulm ányozása során ta ­ láltam rá a bécsi H aus-H of und S taatsarchivban azokra a k o r­ m ányiratokra, am elyek tanúsítják, hogy az osztrák korm ány m a­ gának Schw arzenberg m iniszterelnöknek a javaslatára kész volt a „lázadás” katonai vezetőit széles körű am nesztiában részesíteni. E lőször 1964 szeptem berében a M agyar T udom ányos A kadém ián tarto tt felolvasó előadásom ban szám oltam be erről. M ajd részle­ tesebb feldolgozása több helyen is megjelent. A z első ilyen irat Schw arzenberg Félix m iniszterelnök 1848. augusztus 15-i előterjesztése a császárhoz; H aynaunak sürgősen korm ányutasítást kell adni, hogy a m agyar honvédsereg minden jel szerint küszöbönálló fegyverletételi javaslatára m ilyen választ adjon. A z „adandó engedm ények” között, am elyeket Schw arzen­ berg felsorol, a leglényegesebbek: „a felkelés vezetői (A nführer), úgyszintén m indazok a tisztek, akik azt óhajtják, m eghatározott időn belül akadálytalanul külföldre táv o zh atn ak ” ; „meglehetősen enyhe igazolási feltételek m egállapítása azon tisztek szám ára, akik az országban ak arn ak m a r a d n i. . . ” A m ásodik dokum entum az e tárgyban m ásn ap ra összehívott m inisztertanács határozata. E z a Schw arzenberg által benyújtott javaslatot egyhangúlag elfogadta, ném ileg konkretizálva azt; „A felkelő tisztek vezetői, akik külföldre ak arn ak távozni, ezt lehe­ tőleg rövidre szabott határidőn belül a legközelebb eső határon át tehetik m e g . . . A zo k at a tiszteket, akik régebben nem szolgáltak, vagy csak a h áború alatt lettek tisztek, egyszerűen, el kell b o ­ csátani.” A harm adik dokum entum Schw arzenberg augusztus 16-án kelt m ásodik felterjesztése az uralkodóhoz. E z a korm ány im m ár m eg­

hozott h atáro zatát tartalm azza annak a sürgetésével, hogy a csá­ szári jóváhagyás után H aynaut „am ilyen gyorsan csak lehetséges, el kell látni a fentieknek megfelelő utasításokkal.” M i tette a fenti elhatározásokat semmivé? Tény ugyanis, hogy az osztrák m inisztertanács augusztus 20-án új határozatot hozott; ez m int ismeretes, a következőkre utasította H aynaut: „A lázadók valam ennyi vezetőjét és törzstisztjét le kell ta r­ tóztatni és azonnal m eg kell indítani ellenük az eljárást. A többi tiszt közül m indazokkal, akik a lázadás kitörése előtt a cs. k. hadseregben szolgáltak, századostól lefelé (azaz ebben az eset­ ben nem csak a törzstisztekkel — A. E.), hasonló m ódon kell el­ járn i.” E zt az utasítást k üldték el H aynaunak m iheztartás végett. M i tette az augusztus 16-i k orm ányhatározatot semmivé? E nnek m agyarázata, hogy m ikor az osztrák korm ány tárgyalni készült a m agyarokkal és kész volt jelentékeny engedm ényekre, m ég nem volt tudom ása arról, hogy G örgey m ár augusztus 13-án Világosnál a cári hadsereg előtt feltétel nélkül letette a fegyvert. E nnek hivatalos híre — m int az pontosan m egállapít­ ható — csak augusztus 18-án érkezett m eg az osztrák fővárosba. A világosi kapituláció „feleslegessé tette az osztrák korm ányzat szám ára a tárgyalásokat és engedm ényeket.” A nélkül, hogy az 1849 nyárvégén k ialakult helyzet részletes ismertetésébe itt belem ennénk, csak futólagosan soroljuk fel az egyébként nagyon is figyelmet érdem lő körülm ényeket. Ilyenek voltak: a két — az osztrák császári és az orosz cári — hadsereg közötti összhang hiánya m ellett a m agyarországi h adjárat nem várt elhúzódása. E z Bécs szám ára annál vészesebb volt, m ert M iklós cár nem titkolta azt a szándékát, hogy seregeit m ég a tél beállta előtt visszahívja, am int azt az osztrák követ Szentpéter­ várról m ár július végén jelentette. „M áskülönben a betegségek és az utak járhatatlansága m iatt elpusztult a sereg fele” — közölte ebbeli aggodalm ait a cár Paskieviccsel is. Legújabb történelm i k u tatások a m agyar népi ellenállás fellángolásáról szám olnak be 1849 júliusának— augusztus első felének kritikus napjaiban: erről a többnyire m agyar arisztokratákból ver­ buválódott, császári biztosok jelentései is tanúskodnak az ország m ajd m inden részéből. „A m agyarok vad m ongol fanatizm usa

újabban kezd félelm etesen fellángolni” — panaszolja az osztrák „Presse” 1849 augusztus 15-i száma. Végül, de nem utolsósorban súlyos teherként nehezedett a H absburg-birodalom vezetőire a m egoldatlan helyzet A usztria itáliai tartom ányaiban . . . M indezekből következik, hogy nem érthetünk egyet Varga Jánosnak azzal a véleményével, hogy a H aynau és Paskievics k ö ­ zötti féltékenykedés és előbbi ham is híresztelései hatására szüle­ tett meg az augusztus 16-i m inisztertanácsi határozat. A zzal pedig még kevésbé, hogy a korm ány h atáro zata „H ay n au ra nem volt kötelező erejű. H aynau teljhatalom m al felruházott főparancsnok v o lt. . . a m inisztertanács csak javaslatot küldhetett neki és nem előírást.” A bécsi korm ányzat, m int fentebb láttuk, a magyarországi cs. hadsereg főparancsnokának ad o tt teljhatalm at nem értelm ezte úgy — és ez term észetes — , hogy a birodalom további sorsa szem pontjából oly nagy fontosságú M agyarország pacifikációjának döntő jelentőségű állam politikai kérdésben nem ő, a k o r­ m ány és a császár, hanem b áró H aynau határoz. M int ahogv V e­ lence kapitulációjának a feltételeit — a tárgyalásokat M ilánóban B ruck m iniszter folytatta — sem bízta az itáliai hadsereg ugyan­ csak teljhatalm ú főparancsnokának, R adetzkynek a belátására, noha az ősz m arsall m érhetetlenül nagyobb tekintélynek és biza­ lom nak örvendett az udvari és korm ánykörökben, m int H aynau. N em kevésbé elfogadhatatlan az az állítás, hogy akárm ilyen h a ­ táro zatot hozott a korm ány, H aynau úgysem engedelm eskedett volna. Schw arzenberg Félix korm ányát, m int ism eretes, nem abból a fából faragták, hogy h atáro zatait H aynau egyszerűen félretehette volna. T eljhatalm at valam ely polgári vagy kato n ai személy­ nek m indenkor az állam i főhatalom , a korm ány, az állam fő ad, és azt el is veheti belátása szerint. H aynaunak — fogcsikorgatva bár — de bele kellett törődnie „teljhatalm ának m egcsonkításába” (K árolyi Á rp á d kifejezése) m ég alárendeltebb kérdésben is. A m i­ nisztertanács augusztus 31-i ülésén kim ondta M agyarországra vo­ natkozóan, hogy „sem m iféle halálos ítélet nem hajtható végre, h a . . . itt a m inisztertanácsban jóváhagyást nem nyert.”

N em arról van szó — m int azt e kérdéssel foglalkozó tan u l­ m ányunkban m ár kifejtettük — , m intha a forradalom és szabad­ ságharc vereségéért, am elyet számos súlyos külső körülm ény és belső ok idézett elő, GÖrgeyt ak arnánk m egtenni az egyedüli fe­ lelősnek, m ondhatni bűnbaknak. Görgey nagyfokú „sietsége” , amellyel a tem esvári csatavesztés hírére V ilágosnál letette a fegy­ vert. nem csak az ő egyéniségéből és) jellem éből következett; tü rel­ m etlenül várta a küzdelem befejezését m ár az egész „B ékepárt” , azaz a birtokos nemesség z ö m e . . . A társadalm i h áttér ,a társa ­ dalm i gyökerek kellő szám bavétele azonban nem hom ályosíthatja el G örgey egészen kizárólagos személyes felelősségét azért, hogy m ellőzte a kötelező legelemibb körültekintést és meggondoltságot. hogy szinte p á r ó ra a latt dön tö tt — amely sietséget a körülm ények egyáltalában nem igazoltak — , és kalandori felelőtlenséggel o d a­ dobta az ország sorsát, hős fiainak életét a teljesen indokolatlanul nagylelkűnek ta rto tt cári szoldateszka lábai elé. „L ehetetlen nem hálásnak lennünk G örgeynek” — írta Paskievics H aynaunak, b e­ jelentve neki a világosi fegyverletételt. G örgeynek elemi köteles­ sége lett volna m inden lehetséges utat és m ódot felhasználni, egy­ szóval „eget és földet” m egm ozgatni, hogy am ennyiben elhatá­ rozta, hogy leteszi a fegyvert, azt kikerülhetetlennek tartotta, úgy az a viszonyokhoz és lehetőségekhez képest minél kevésbé fá j­ dalm as feltételek között történjen. Görgey személy szerint és közvetlen felelős azért, hogy az ország szabadságát fegyverrel védelmező hazafiak előtt eí lett zárva a szabad elvonulás lehetősége. E z t m egkapták a velenceiek: a felkelők augusztus 22. és 25. között szabadon elvonulhattak. Ez egybeesett azzal, hogy — augusztus 23-án — a Világosnál m agu­ k a t m egadó honvédtábornokokat az osztrák csendőrök az orosz táborból egyenesen az aradi várba vitték. D e a velenceiekéhez h a ­ sonló feltételeket értek el K om árom védelmezői is — hosszú h e­ tekkel Világos után, m ert K lapka nem bizonyult G örgeynek és nem is hallgatott utóbbi ismeretes felszólítására, hogy adja fel a várat. A m ikor — ígéretünkhöz híven — megelégszünk a fenti konkrét történelm i tény tisztázásával, ez nem jelenti, hogy egyéb­ ként egyetértenénk m indazzal, am i a rádió 1974. m árcius 27-i és április 8-i adásában e kérdésről elhangzott és am it „Beszélgetés

a G örgey kérdésről” cím m el a „K ritik a” ez év júniusi száma nyom ­ tatásban is hozott. A zzal ti., hogy az írónak term észetszerűen „könnyebb a lelkiism erete” , m int a történésznek, hogy a történel­ m i felelősség keresése „ a közép-kelet-európai régiókban élő . . . kis n é p e k . . . kom penzációs igénye” csupán stb. K ülönösen nem tu ­ dunk egyetérteni azzal, hogy revízió alá veszik a m arxista tö rté­ netírás am a fundam entális m egállapítását, am ely szerint a Béke­ p á rt és a m ögötte felsorakozó birtokos nem esség zöme 1849 ele­ jétől fogva fokozatosan m indinkább ellenforradalm i tényezővé vált. (H asonló átcsoportosulása a politikai erőknek a polgári fo r­ radalm ak során egyébként nem volt csupán m agyar jelenség.) A B ékepárt tervei az országgyűlés fegyveres szétverésére, bonapartista katonai d ik tatú ra létrehozására — sok m ás egyéb m ellett — ezt bizonyítják. G örgeyt — egyes nézeteltéréseik ellenére — alapjában a Bé­ k ep árt katonai reprezentánsának tekintjük; ez határozza meg he­ lyét 1848— 49-es fo rradalm unk és szabadságharcunk történetében. A N D IC S E R Z S É B E T

M E G JE G Y Z É S : Sajnos, de nem tudok itt megjegyzés nél­ kül tovább m enni, A ndics Erzsébetnek a következő kitételére, a fentiekből: „K ülönösen nem tudunk egyetérteni azzal, hogy revízió alá veszik a m arxista történetírás am a fundam entális m egállapítását stb. stb.„ N os ez a „m arxista” m egállapítás, am ely bizony k o ­ moly kétségeket hagy m aga m ögött, M arx-nak, a m agyar fo rra­ dalom hoz fűződő viszonyáról. Görgey, augusztus 13-án tette le a fegyvert Világosnál. T eh át augusztus 13-án hivatalosan végétért a szabadságharc és rán k köszöntött a m egtorlás korszaka. N é­ hány nappal később, 1849. augusztus 17-én, M arx a következő levelet írta Engelsnek, ül. e levélnek a reánk vonatkozó része a következő: „— H am ey és Palm erston látszólag jóban vannak. A L o n ­ donban m egtartott legutolsó népgyűlésen O ’C onnor és Thom pson ezredes egy szív, egy lélek voltak. — Ez a gazdasági hadjárat

a hűbériség és a szent szövetség ellen, kiszám íthatatlan hatású. M agyarország pom pás. D e h át ez a tetves Poroszország? M it szólsz hozzá? . . . stb . . . stb___ ” Vagyis, a m ár korábban em lített szabadkőm űves és m arx ­ ista felfogások közötti ellentéteket m u tatja m eg ez a levél a m aga igazában. (M int azt m ár előbb is em lítettem , ezek a m egállapítá­ sok a X IX . század közepére vonatkoznak) 1849. augusztus 17-én, K ossuth m ár T örökországban van, a szabadkőm űvesek teli rem é­ nyekkel kivívott forrad alm a és a m agyar nép szabadságharca eltiporva, kiszolgáltatva az osztrákok és oroszok kényének k ed ­ vének, — lelkűk m élyéig m egrázkódva — gyászolnak. M arx, a nagy „forrad alm ár” ugyanakkor a m agyarországi helyzettel k ap ­ csolatban azt írja: „M agyarország pom pás” . így ennek alapján m ár látható, hogy m aga M arx, m ajd későbbi követői — am int azt látni fogjuk — velünk m agyarokkal egyáltalán nem szim pati­ záltak és az egész „m arxista filozófia” szám unkra, semmi jót nem rejtegetett a jövőt illetően. E nnek részletes tárgyalását egy későbbi fejezetben, dokum entálva látni fogjuk. Bárm ennyire is igyekeznek m a M agyarországon a „tárgyila­ gosság” szemüvegén keresztül megítélni G örgey ,,feltételnélküli fegyverletételét” Világosnál, végsőfokon elm arasztalják azzal, hogy elham arkodta a dolgot és — egy-kettőre — kom olyabb m eg­ fontolások nélkül döntött, m íg a velenceiek akik k itartottak, sőt K lapka, aki nem adta fel K om árom ot, kedvezőbb feltételeket erő ­ szakolt ki az osztrákoktól. Görgey, aki az egész szabadságharc a la tt a politikai intrikák főcélpontja volt, elkeseredetten szemlélte az esem ényeket, m ert am it a politikusok elham arkodtak vagy elrontottak, azt Görgeytől várták, hogy jóvátegye a hadsereg erejével. M iután a teljes reménytelenség valósággá vált és a szabadságharc elveszett, való­ ban, m int ahogy Féja írja könyvében: „A m enekvés m indenkor a nép m egm aradása. A z önök Szemeréje ehelyett öngyilkosságot hirdetett. A népet súlyos történelm i helyzetben sok m indenre lehet s kell biztatni, de öngyilkosságra sohasem szabad, főként olyanoknak, akik saját biztonságukról bölcs előrelátással gondoskodtak.”

Ezek közé a „m egszaladtak” közé tartozott Kossuth is és környezetének egy része is, m ert m enekülésüket m ár jó előre biz­ tosították, mely kitűnik az alábbiakból is: „V isszaütés nem érhette volna őket ezért, hiszen a nagy futás m ár a lábukban bizsergett. N éhány véres tett bi­ zonyára csak érdekesebbé teszi szem élyüket külországi kó­ borlásaik során, lett volna mivel hencegniök.” V iszont G örgey ezt a „nagy fu tá st” egészen m ásként ítélte meg: „É n a vezérlő em ber áldozatáról beszéltem önnek, s fenn is tartom , am it akk o r m ondtam . H a valaki a nemzet élére áll, s nem bírja teljesíteni, am it ígért, s am iért ezrek sőt tízezrek haltak meg, ak k o r vállalnia kell az önfeláldo­ zást. H a így cselekszik, halála bizony m egtartó erővé válik, m ert nagy eszm ét éltet, néha századokon keresztül. De ön­ gyilkosságra buzdítani a népet, s ugyanakkor életben m a­ radni, főbűn, s erre aligha ak ad bocsánat.” Görgey azonban a valóságot is m eglátta, m ielőtt a fegyverletétel m ellett döntött: „M ert az oroszok is hívő keresztények voltak, de hagyján, a korm ány szent hábo rú t hirdetett, és fegyverbe­ hívott m inden épkézláb honpolgárt, holott katonáinkat sem tudta ellátni puskával s karddal. M ilyen fegyvert ragadhat­ tak volna kezükbe a parasztok m eg a polgárok a kozák lo­ vasság pikája, karabélya és híres lövészezredeik puskája el­ len? Kiegyenesített kaszát? Á sót és k apát? Fejszét vagy h u ­ sángot? Á m ez sem volt elég. M eghagyták a népnek, ha közeledik az orosz, pusztítsa el az élést, gyújtsa fel falvait, tegye pusztává földünket. V égiggondolták ezt a pokolian ostoba tervet? Mi lett volna a korm ány rendeletének a kö­ vetkezménye, ha a nép végrehajtja? Félelm etes m éretű nép­ irtás, a m egm aradottak pedig vajon hova fu th attak volna? Törökországba?” — „M ert csak a távoli célt látják, és hisznek saját egyedül idvezítő voltukban. Közben védett zúgok bizton­

ságába húzódnak, reánk bízzák a rögös, kátyús hadiutat csakúgy, m int a véres m ezőt a holtakkal, a fojtottan nyögő és hátborzongatóan följajduló sebesültekkel. A kies távol­ ból azért ők ítélkeznek felettünk, m ert nem száguldottunk egyvégtében, ahogyan elképzelték. A m i m egszállottjaink! M entették a hont, vadul forgatták szem üket, és közben el­ veszítették, m ert még történelm i szem m értékkel sem ren­ delkeztek. H a pedig a Gondviselés történetesen m egáldott vagy m egvert valakit a gondolkodás képességével és a való­ ság mérlegelésének a tudásával, bizonnyal árulónak kiáltot­ ták ki, m ert nem osztozott szent elragadtatottságukban.” M iután K ossuth és társai külföldre m enekültek, Görgey-re h árult m inden felelősség a további történtekért. M intahogy egyes helyeken emlegetik, „G örgey lett az ország d ik táto ra” megjegy­ zendő, hogy saját ak arata ellenére. M intahogy G örgey m aga m ondja: „— A ugusztus tizenegydikén esti kilenc órától voltam diktátor augusztus tizenharm adik napján ak alkonyatáig. Nem egészen két napig. D iktátorságnak tekinthetjük ezt? nem !” De a katonai realitások meglátása m ellett G örgey is em ber volt és a nagy döntés előtti órákban eszébe ju th ato tt L ahner tábor­ noknak még D ebrecenből, Görgey-hez írott levele; „— A gyom, mely hazánk lakosai között oly gyakran található, és am elyet irgalom nélkül ki kellene irtani, azon erőlködött, hogy egynémely tevékeny és becsületesen dol­ gozó tisztességes férfiút m eggyanúsítson, hogy ezáltal infamis játék át m ég nyíltabban űzhesse. E nyom orult banda elől te sem voltál biztonságban, m indent elkövettek, hogy angyali tisztaságú, a hazáért m indent áldozó lelkedet a pu b ­ likum előtt lekicsinyítsék — ” . Telve keserűséggel, a korm ány és m ás felelős személyek futását látva Görgey, szemben az orosz hadsereggel, minden poli­

tikai tájékoztatás nélkül hagyatva, saját józan belátására és tö r­ ténelm i felelősségére döntenie kellett. A helyzetet felmérve. V ilá­ gosnál az orosz im perialista erők előtt feltétel nélkül letette a fegyvert. M ost jö h et az utókor, aki könyvek lapjairól, em lékiratokból, különböző politikai nézetekből, de főleg a kényelm es karosszék­ ből, esetleg történelm i intézetek íróasztala m ellől szeretne, ill. a k a r Ítéletet m ondani egy hadvezérről, aki feltétel nélkül leteszi a fegyvert, am ikor a további vérontásnak értelm ét egyáltalán nem látja. A rró l a krónika ugyan m ég sehol nem írt, hogy G ö r­ gey a saját személyi biztonságát illetően, valam ilyen alkudozá­ sokba bocsájtkozott volna a vele szem ben álló ellenséggel, de am ikor a fegyvert letette Világosnál, ugyanúgy vállalta azt a sorsot, mely a 13 arad i és a többi vértanúra várt. Hogy ez nem következett be, az m ondható a Gondviselés közbenjárásának, vagy csodának, de Görgey azzal egyáltalán nem vádolható, hogy saját egyéni biztonsága vagy élete megvédése érdekében h atáro ­ zott Világosnál. M int azt m á r koráb b an leírtam , ebben a kérdésben dönteni, tiszta lelkiism eret szerint nem lehet. N em lehet m árcsak azért sem, m ert a m ai hazai történelem -szem lélet nem m ér egy ugyan­ azon mércével. A z elm enekült K ossuthot, aki tulajdonképpen az egész helyzet politikai előidézője, m egterem tője volt, — az igazi döntés pillanatában, — k ibújt m inden felelősség alól és egysze­ rűen otthagyta az országot, saját biztonságának védelme érdeké­ ben éppen akkor, am ikor a legnagyobb szükség lett volna rá! A k arakterek analízise közben joggal feltehetnénk a kérdést, hogy a, „nem zet aty ja” m iért nem á llt Világosnál Görgey mellett és v árta nem csak az ország, hanem a saját sorsa beteljesülését is? — A z egyik k ato n a volt, a m ásik politikus! A kétféle történelm i m ércét az is bizonyítja, hogy harm inc évvel ezelőtt 1944 október 15-én, ugyancsak egy történelm i vá­ lasztás előtt álltunk. V álasztani kellett ugyanúgy, m int Világos­ nál. Ugyanazzal az orosz im perialista törekvéssel és az azt m eg­ valósító orosz hadsereggel álltunk szemben, ahol dönteni kellett a feltételnélküli fegyverletétel vagy a harc folytatása, így a biztos halál között. 1944 o k tó b er 15-ének politikusai, hadvezetői, lehet

hogy éppen a világosi példa hatása alatt, h atározták el a harc folytatását, am ibe belepusztult az ország. A történelm i mérce igazsága sem m it sem változott a két történelm i esemény között eltelt 95 esztendő alatt. D e változott a politikai szemlélet és vál­ tozott az em berek erkölcsi felfogása, de a tények változatlanok. M indazok, akik G örgey-t elítélik a feltételnélküli fegyverle­ tételért 1849-ben, ugyanazok elítélik azokat, akik 1944. október 15.-e után inkább m eghaltak harc közben vagy börtönökben és a bitófákon, m ert n em voltak hajlandók elfogadni a feltételnél­ küli fegyverletétel követelm ényét. Joggal feltehetjük a kérdést: M elyik mércével m érjünk m a? A m a m egállapított történelm i m érték ugyanúgy érvényes m indkét történelm i esem ényre, függet­ lenül az uralkodó politikai nézetektől, a reánk kényszerített vagy agym osott irányzatoktól. Visszatérve e fejezet elején tárgyalt angolszász és orosz együttm űködés és szoros kapcsolatok fenntartásának egyes rész­ leteire, a továbbiakban még egy p á r igen szem léltető levelet sze­ retnék bem utatni a teljesség kedvéért. B uchanan, A nglia oroszországi nagykövete, N esselrode orosz külügym iniszterrel folytatott beszélgetéséről az alábbi levelet küld­ te Palm erstonhoz: (tartalm i kivonat Szentpétervár 1849 m árcius 14.) „A dunai fejedelem ségekre vonatkozóan Nesselrode ki­ jelentette, hogy ez bizonyosan nem fog o k o t adni Nagvbritannia és O roszország közötti ellentétekre. Oroszországiiak e kérdésben nincs m ás érdeke, m int saját h atárainak védel­ me. De, — m ondotta őexellenciája, m i nem engedhetjük meg, hogy határain k m entén egy köztársaság alakuljon, s hogyha nem lett volna előzőleg szükség a fejedelemségek elfoglalására, m agyar vagy lengyel felkelőknek ezen terüle­ tekre való betörése esetén elengedhetetlennek tarto ttu k vol­ n a saját biztonságunk szem pontjából, hogy beavatkozzunk s m egszabaduljunk az ilyen zavargó szándékoktól. — H a az anarchikus p á rt kerül uralom ra G aliciában vagy a b iro ­ dalom határán m ás tartom ányban, egy orosz haderő azon­ nal be fog avatkozni a rend érdekében.”

E zt megelőzően Canning, a K onstantinápolyban levő angol követ a következő jelentést küldi Palm erstonhoz 1849. m árcius 13-án. (T artalm i kivonat) „A H avasalföldön és M oldvában levő orosz csapatok szám át hom ály fedi. Egészben véve elég bizonyíték van arra, hogy az erdélyi csapatokkal együtt, O roszországnak nagy és hatalm as serege van a fejedelem ségben, hogy számos erősítés érkezett még egészen február közepéig és, hogy az orosz hatóságok szándékosan eltitkolják a szám okat. C an­ ning értesült egyik kollegájától arról is, hogy az oroszok a zord tél ellenére, két u tat ak arn ak nyitni M oldván keresz­ tül a kárpáti hegységekbe, rendkívüli erőfeszítésekkel." Ezzel szemben, mivel az oroszok kizárólag „védelm i” szem­ pontokból vezéreltetnek a m agyarországi esem ényekkel kapcso­ latban, kiderül a pánszláv izgatás a m agyarok ellen az alábbi le­ vélből, am elyet C anning küld Palm erstonhoz K onstatinápolyból; (tartalm i kivonat) „L űders tábornok parancsot kapott Pétervárról, hogy seregének egy részét küldje Erdélybe az osztrák parancsno­ kok hívására és kím élet nélkül tám adja azokat a m agyar vagy osztrák felkelőket, akiket valam elyik fejedelemségben találnak. A Porta tu d ta nélkül M iklós cár p arancsára 10.000 puskát küldtek Szerbiába, részben ajándékképen, részben eladásra.” A z angol hivatalos levéltárban számos, hatalm as anyag fek­ szik még el feldolgozatlanul, mely m ind a szabadságharccal fog­ lalkozik és A nglia külpolitikáját m utatja meg a m agyar szabad­ ságtörekvésekkel kapcsolatban. Erdély elfoglalásakor Bem táb o r­ nok az alábbi levelet küldte a havasalföldi angol konzulhozNagyszeben, 1849. m árcius 12. U ram . Csodálk ozással veheti tudom ásul, hogy az orosz csa­ patok, melyek bevonultak Erdélybe, fegyveresen merészel­

tek beavatkozni M agyarország belső ügyeibe. Önt, aki az angol korm ányt képviseli, van szerencsém m egkérni, hogy tiltakozzék ez ellen a cselekedet ellen, mely a népek jogaiba ütközik. Bem József. R öviddel ezután Erdély visszafoglalásakor Bem újabb leve­ let intéz az angol konzulhoz: Brassó, 1949. m árcius 23. U ram , M iután visszafoglaltuk Erdélyt, szeretném , ha E urópa megismerné a m agyarországi ügyeket; kérem legyen szíves egy figyelőt küldeni főhadiszállásom ra, aki folyam atosan küldené a szükséges tudósításokat az Ö n korm ányának. Bem József. M ondanom sem kell, hogy Bem m égcsak választ sem k a­ po tt egyik levelére sem. De m indenek bizonyságául olvassuk az alábbiakban a híres angol alsóházi vitának a szövegét a m agyarországi beavatkozással kapcsolatban, mely egy teljes tiszta képet nyújt az angol, illetve a Palm erston-i angol külpolitikáról, illetve ann ak M agyarországhoz a szabadságharchoz való viszonyáról: London, 1849. július 21. Közölve: H ansard’s Parliam entary Debates. H ouse of Commons. Third Series. Vol. C V II. 786— 817. p. Tartalm i kivonat. A Z OROSZ BEHATOLÁS M A G Y A R O R SZÁ G R A M r. Osborne; H a úgy gondolná, hogy az országnak vagy E u ­ rópának általában kevéssé érdeke, egyáltalán nem hozná a H áz elé előterjesztését, de mivel tudja, hogy ez ország népe erősen érdeklődik e kérdés iránt, am ely nem egyszerűen m agyar, h a ­ nem európai s m indenekelőtt angol kérdés, elnézést kér. hogy rövid időre még az előterjesztés előtt igénybe veszi a H áz figyel­ mét. Úgy érzi, igaza van, m időn azt m ondja, hogy az országban

a m agyar üggyel kapcsolatban általános a m éltatlankodás, és ezt a m éltatlankodást m ár a H ázra is kiterjesztették; de úgy látja, hogy e kérdésre vonatkozóan bizonyos téveszm ék uralkodnak egyes tiszteletrem éltó úriem berek gondolkodásában. Á ltalában úgy tu dták és m ondották — valóban a H ázban nevetés tö rt ki, am ikor ő szabad és független m agyar királyságról beszélt — , hogy M agyarország az osztrák birodalom egyik tartom ánya. M eg­ ismétli, a m agyar alkotm ány független és szabad, soha nem volt az osztrák birodalom tartom ánya; m ár 1000-ben, m időn I. Ist­ ván került a trónra, M agyarország független királyság volt; bizo­ nyos körülm ények folytán, A nglia különösen érdeklődéssel te­ kinthet reá, m ert 5 évvel az angol parlam ent m egalkotása után, M agyarországnak is m egvolt a saját országgyűlése és önkorm ány­ zattal rendelkező intézm ényei, b á r nem olyan tökéletes, m int k í­ vánni lehetett volna, mégis a szabadság és az alkotm ányosság csiráit hordozta m agában. S M agyarország m inden időben a sza­ badság oázisa volt a deszpotizm us sivatagjában. 1526-ban egye­ sült I. F erdinánd a latt az osztrák és m agyar korona, de b ár a k o ronák egyesültek, a m agyar királyság m eg tartotta különálló privilégium ait és F erdinánd esküt tett, hogy ezeket a privilégiu­ m okat tiszteletben tartja. M ária T eréziának is, am ikor trónra lépett első cselekedete volt II. E ndre d ekrétum ának megújítása. És m i volt ez a dekrétum ? E z lényeges kérdés főleg azok szá­ m ára, akik nevettek, m időn M agyarországot szabad és független királyságnak nevezte. A m agyarországi M agna C h artát az angol M agna C h arta után 8 évvel alkották. S M ária T erézia meges­ k ü d ö tt rá ilym ódon: „H a a k á r én, vagy utódaim bárm ikor meg­ sértik a m agyar nép jogait, megengedtetik, hogy a k ár Ti, akár utódaitok, ez Ígéret birtokában, m egvédjétek m agatokat, anélkül, hogy lázadóknak m inősíttetnétek.” 1790-ben pedig L ip ó t király tett esküt az alkotm ányra; kijelentette, hogy „M agyarország sza­ bad és független ország, teljes törvényhozási és korm ányzati rend­ szerében . . . a királyoknak a m agyar nem zeti törvények és szoká­ sok szerint kell uralkodniok." E rre m egesküdött II. Ferdinánd császár is 1848 április 11-én; biztosította a külön országgyűlés m egtartását, a sajtószabadságot. E zeket az ígéreteket 1848-ban tette és 1849-ben hűtlenül megszegte. Ezek után a bizonyítékok után, m ondhat] uk-e, hogy a m agyar királyság nem éppen olyan

szabad és független, m int a hanoveri, vagy bárm ely m ás király­ ság. A z osztrák udvar hitszegését sohasem m u tatták meg teljesen és híven A nglia népe előtt. H a a tiszteletrem éltó úriem berek a m últ történetéhez folyam odnak, m eglátnák a hasonlóságot az osztrák udvar m agatartása és I. K ároly között, aki m indig Ígé­ retet tett a népnek a veszély óráiban s m indig megszegte azokat biztonság idején. Egy m ásik párhuzam is adódik. M indnyájan tu d ­ nak a királynénak. H enrietta M árián ak I. K árolyra gyakorolt baljóslatú befolyásáról; ugyanilyen befolyása van az osztrák ud­ varban Zsófia főhercegnőnek, Ferdinánd felett, aki egy bábú M etternich és Schw arzenberg kezei között: az eredm ény pedig a független és szabad m agyar királyság sztérom bolására való kísérletek. A z átkos kam arilla intrikáira nem utal m ár a továb­ biakban; de tisztázni kell „a m i ősi szövetségesünk” fogalmát. A z em berek hosszú ideje hallanak erről az ősi szövetségről, de nem értik a jelentését. H a az „ősi szövetséges” alatt azt kell értenünk, hogy ez az ország M etternich vagy Stadion keréktoló­ jává vált, vissza kell utasítania. H a jól értelm ezi ez ország ősi szövetségét, akk o r az nem a kam arillával, vagy m inisztérium m al kö tö tt egyezség, hanem a nép alkotm ányos jogaival; és sokkal inkább szükséges az ősi szövetséget M agyarországgal fenntartani, am ely az osztrák birodalom kétötödét képezi, ha nagyságát te­ kintjük, de több m ind kétötödét, h a gazdasági erejét és nagy katonai előnyeit vesszük figyelembe, m intha az ősi szövetséget a felbom ló osztrák birodalom m al tartju k — hiszen A usztria külön­ böző népek halm azának csupán elvont fogalm a. El h át a M etter­ nich herceg-féle ősi szövetség káprázatával. A zt m ondották, néz­ zétek, hogy bántok régi szövetségesetekkel. M intha Ferenc Jó ­ zsef császár követelései a m agyar királysággal szemben jogos követelések lettek volna. N yíltan m egm ondja E urópa színe előtt, hogy Ferenc József császár a m agyar királyság bitorlója volt abban az időben. F enntartja, hogy a m agyarországi törvények szerint, akkor, szakszerű kifejezéssel, F erenc József csak egy „külföldi” volt, s m int ilyen nem foglalhatta el a trónt. Sem de facto sem de jure, nem volt király addig, am íg m eg nem ko ro ­ názták és a megegyezés szerint le nem tette esküjét. M i volt a m agyar alkotm ány 3. pontja, am elyet I. Ferdinánd 1596-ban m eg­ erősített, s am elyre 1790-ben és később, 1848-ban ú jra felesküd­

tek? „M agyarország k irályát nem lehet az uralkodó kötelességé­ től felm enteni a nem zet beleegyezése nélkül; az országgyűlésnek kell kineveznie a korm ányzóságot a király tehetetlensége vagy lem ondása esetén” . M onoton M ilnes, R oebuck, Col. T hom pson, lord C. H am ilton és O sbom e ism ételt felszólalása után P A L M E R S T O N válasza: „A bban a néhány megjegyzésben, am elyet úgy érzem köte­ lességem nemes és tiszteletrem éltó b arátom felszólalására és a vita során eddig elhangzottakra m egtennem , el kívánom hárítani elsősorban an n ak a lehetőségét, hogy bárki abban, am it most m ondandó vagyok, az osztrák birodalom és korm ány iránt tá p ­ lált barátságtalan érzelm eket véljen felfedezni. Jól tudom , hogy Ófelsége korm ányának és saját személyének, m int e korm ánj szószólójának, külföldi kapcsolatainkban, felrótták, hogy az eu ­ rópai hatalm akkal való érintkezésben személyi gyűlölet érzései vezetnek bennünket egyik vagy m ásik hatalom m al szemben. Az ilyen feltételezések, a k á r szóban, a k á r írásban, bárhonnan is jö n ­ nének, h a őszinték, a tudaüanság következm ényei és ostobasá­ gok ha nem őszinték, m ásokra hagyom, hogy annak minősítsék, am inek tudják. A legnagyobb oktalanság feltételezni, hogy ennek az országnak a k orm ányát és ezt az em bert, aki jelenleg külföldi kapcsolatainak vezetésével meg van bízva, ez ügyek intézésében m ás érzés is befolyásolhat, m int politikai m eggyőződésének és h a­ zája érdekéről vallott nézetének megfelelő felfogása arról, hogy mi a kötelessége. A zt m ondják nekünk, hogy A usztria régi szö­ vetségesünk. Sokszor hallottuk a „szövetséges” és „szövetsége­ sek” kifejezést hajtogatni azoktól, akik nincsenek tudatában an ­ nak, hogy m ilyen hanyag kifejezést használnak, vagy azt, belá­ tom, általánosan elfogadott értelm ében alkalm azva, m egfeledkez­ tek arról, hogy egy teljesen, sem m itm ondó szóval éltek. M ert mi egy szövetséges? Szövetséges az olyan bizonyos politikai vagy m ásfajta m űvelet tevékeny végzésére. De szövetségesnek nevezni egy országot pusztán csak azért, m ert baráti viszonyban áll ve­ lünk, azt jelenti, hogy olyan kifejezést használunk, am ely semmit sem jelent, m ert alkalm azható a világon m inden olyan hatalom ra, amellyel történetesen nem vagyunk hadiállapotban. De Au.«ztria m ár régóta szövetségesünk, mi igen fontos európai tranzakciók-

bán (szerződésekben) szövetkeztünk A usztriával; s e szövetkezés em léke kétségtelenül m inden olyan angol em berben, aki ismeri hazája történetét, tiszteletet kell, hogy ébresszen azon hatalom iránt, amellyel ilyen szövetségben álltunk. Tökéletesen igaz, hogy ezen ism ételt szövetségek folyam án A usztria, teljesen önhibáján kívül, ellenállhatatlan körülm ények nyom ására, ismételten kény­ telen volt eltérni a szövetségtől és kötelezettségeit m egtörni. Nem illettük szem rehányással, am iért engedett a pillanatnyi kényszer­ nek; és egy nemes lélek sem gondolná azt, hogy e körülm ények­ nek bárm ilyen m értékben is csökkenteni vagy gyöngíteni kellene azokat a kapcsolatokat, am elyek előző szerződések m egterem ­ tettek a két ország korm ánya között. De v annak m agasabb és tágabb szem pontok, am elyek az osztrák birodalom fenntartását m inden angol állam férfi gondos figyelmébe kell, hogy ajánlja. A usztria E u ró p a hatalm i egyensúlyának legfontosabb eleme. A usztria E u ró p a közepén fekszik, védőbástya idegen beavatkozás ellen az egyik oldalon és tám adás ellen a m ásikon. E u ró p a poli­ tikai függetlensége és szabadsága vélem ényem szerint szorosan összefügg A usztria integritásával és nagy európai hatalom ként való fenntartásával, és ezért bárm i, am i közvetve vagy közvetle­ nül arra irányul, hogy gyöngítse vagy m egnyom orítsa A usztriát, vagy még inkább, hogy elsőrangú hatalom ból m ásodrangú ál­ lam m á tegye, nagy szerencsétlenséget kell, hogy jelentsen E urópa szám ára, olyat, am elyet m inden angol em bernek el kell ítélnie és igyekeznie kell m egakadályozni. U gyanakkor azonban tökéle­ tesen igaz, úgy, hogy az m egállapítást nyert, hogy hosszú idő óta A usztria nem kedvence a liberális p ártn ak E u rópában. A usztriát, politikai irányvonala m iatt, a kontinens nagy részén a haladást gátló erőnek tekintik. Sajnos ugyanez a körülm ény m ások szemé­ ben viszont kedveltté tették A usztriát; és am ikor ilyen szónok­ latokat hallunk A usztria érdekében, szeretném figyelmeztetni az osztrák korm ányt, ne bízzék túlságosan az effajta kijelentések­ ben. A usztria nem úgy nyerte meg közügyeink egyes vezetőinek szeretetét, m int A nglia régi szövetségese a háborúban, m int esz­ köz, mely E urópa közepén elhárít m inden kísérletet a hatalm i egyensúly m egzavarására, — hanem m int egy hajdani (bár re ­ mélem, m ár nem az) szim bólum a a politikai vagy társadalm i re­ form okkal szembeni ellenállásnak. V annak egyesek, akik az o r­

szágok közti kapcsolatokban nem látn ak m ást, m int korm ányok közti érintkezést — ak ik egy országot nem politikai súlya, hanem politikai állásfoglalása szerint ítélnek meg, — akik az országok közti kapcsolatokat elég bensőségesnek tekintik, ha korm ányaik érintkezése udvarias form ákban történik. V annak em berek, akik m iután egész életükben csodálták az osztrák korm ányt, m ert fel­ fogásaik m egtestesülésének vélték, végülis a francia korm ány hí­ veivé szegődtek, m ert úgy gondolták, hogy ez a korm ány ugyan­ olyan m értékben hajlik az önkényuralom elvéhez, és m ert csak­ ugyan azt gyanították, hogy a fentem lített korm ánynak a sza­ badság érdekeivel ellentétes szándékai vannak. A z ilyen em berek részéről a „vénasszony” kifejezést hallottuk emlegetni. Közéleti férfiaknak nem szabad az egzotizm usba esniök, és ezért nem fo ­ gom ugyanezzel a kifejezéssel azo k at illetni, akik azt szájukon kiejtették. C sak annyit m ondok, hogy az ilyen em berek m agatar­ tása elavult bárgyúság példája. A m i a jelen kérdést illeti, biztos vagyok benne, hogy m indenki, aki hallotta az eddig elhangzotta­ kat — m indenki ebben az országban, aki figyelemmel kí.sérte a M agyarországon lejátszódó igen fontos esem ényeket — érezni fogja, hogy nem es és tiszteletrem éltó b arátom nak nem lett volna szüksége arra, hogy elnézést kérjen, am iért A nglia Parlam entjé­ nek figyelm ét olyan tényekre hívja fel, am elyeknek hatásuk van E u ró p a politikai elveire és igen nagy jelentőségük van az általános európai hatalm i egyensúly szem pontjából. A H áz nem fogja el­ várni tőlem azt, hogy követve a m a felszólaltakat, bárm ilyen irá ­ nyú bírálatot gyakoroljak az osztrák korm ány és a m agyar nem zet között. M agyar nem zetet m ondtam , m ert a nemes Lord, Tyrone képviselőjének állításai ellenére, értesüléseim alapján szi­ lárd meggyőződésem — és nem m ondom , hogy nem tévedhetek — hogy ebben a háborúban A usztria és M agyarország között, a m agyarok oldalán van abban az országban az egész nép szíve ás lelke. M eggyőződésem, hogy a többi, nem m agyar népfaj elfelej­ tette a köztük és a m agyarok közti régebbi viszályokat, és hogy a nép nagyobbik része részt vesz abban, am it egy nagy nemzeti harcnak tekintenek. V alóban igaz, ahogy azt nem es és tiszteletre­ méltó barátom m ondotta, hogy évszázadokon át M agvarország, noha a közös k orona egyesítette A usztriával, m indazonáltal, saját teljes alkotm ánya révén A usztriától különálló és m egkülönbözte­

tett állam volt. E nnek az alkotm ánynak sok hiányossága van; de ezek közül egyeseket m á r úgy hiszem nem rég orvosoltak és ez nem az egyedüli ősi alkotm ány a kontinensen, amely sok változ­ tatásra szorul. V alószínűleg m agának az alkotm ánynak keretén belül nyíltak lehetőségek a reform ra. D e am ennyire ismerem az ügyet, úgy vélem, hogy a dolgok állása jelenleg a következő: A nélkül, hogy az elm últ egy vagy másfél év körülm ényeit illető kölcsönös panaszok részleteibe mennék, úgy gondolom , hogy a m agyar síkságon lejátszódó harcok központi kérdése most ez; vájjon M agyarország továbbra is m int m egkülönböztetett király­ ság különálló nem zetiség m arad és egy olyan alkotm ánnyal, am e­ lyet az osztrák korm ány az egész birodalom ra kiterjeszf^ Igen fájdalm as látni, hogy olyan erők, m int am elyek m ost M agyaror­ szág ellen felsorakoznak, súlyos következm ényű h áb orút folytat­ nak olyan kérdés fölött, am elynek békés m egoldása rem élhető lett volna. E u ró p a szám ára rendkívül fontos, hogy A usztria nagy és erős m aradjon; de lehetetlen m agunk elől eltitkolni, hogy, ha a h áb o rú t végigharcolják, ez m indenképpen gyöngíti Aus7triát, m ert ha a m agyarok győznek és győzelm ük A usztriától való tel­ jes elszakadással végződik, lehetetlen nem látni, hogy ez az oszt­ rá k birodalom nak olyan m egcsonkítása lesz, am ely lehetetlenné fogja tenni, hogy A usztria továbbra is m egtartsa azt a befolyásos helyzetét, am elyet eddig az európai hatalm ak között elfoglalt. H a viszont a hábo rú t a végsőkig folytatva, M agyarországot túlerővel teljesen szétzúzzák, ebben a csatában A usztria saját jobbkezét zúzza széjjel. M inden feldúlt m ező egy osztrák nyers­ anyagforrás pusztulása, — m inden em ber, aki a m agyarok sorai­ ból a csatam ezőn elesik, egy osztrák katona veszteségét jelenti a birodalom véderőiből. E ltekintve azoktól az igen nyilvánvaló szem pontoktól, am elyekre m ár történt utalás egy idegen segít­ ség révén m egnyert háború következm ényeire vonatkozólag, elte­ kintve ezektől a szem pontoktól, nyilvánvaló, hogy m ég A usztria győzelme is, ha az pusztán erőszakon alapul, mély sebei fog e j­ teni az osztrák birodalom szerkezetén és keretén. E zért nagyon kívánatos, nem egyszerűen az emberiesség, hanem a józan eu ró ­ pai politika és az osztrák birodalom iránti m ély b aráti szeretet alapján, hogy ennek a nagy harcnak a küzdő felek közti valam i­ lyen baráti megegyezés vessen véget, am ely egy részről kielégí-

tenó a m agyarok nem zeti érzelm eit, m ásrészről pedig nem hagyna A usztriának egy m ásik és m ég nagyobb Lengyelországot birodal­ m án belül. A dolgok jelenlegi állapota m ellett Őfelsége korm á­ nya m ég nem érzi az id ő t m egérettnek arra, hogy előnyös kilátá­ sokkal e tárgyban hivatalos form ában vélem ényt nyilvánítson. A zt m ondtam , hogy hivatalos form ában és ettől m egkülönbözte­ tem az inkább m agánjellegű és bizalm asabb m ódon közölt véle­ ményeket; de kétségtelenül, ha bárm ilyen alkalom kínálkoznék, am ely meggyőzne arról, hogy az ilyen vélem ények kifejezése ü d ­ vös eredm ényekre vezet, a korm ány kötelessége lesz az ilyen alkalm at el nem m u la sz ta n i. . . N agyon kívánatos, hogy az ide­ gen nem zetek tu d ják azt, hogy Anglia egyrészt őszintén m eg­ őrizni és fenntartani kívánja a békét, — hogy mi egy nemzettel szemben sem viseltetünk ellenséges érzelm ekkel, — hogy m ind­ egyikkel a legbarátiasabb viszonyban ó hajtunk állni, — hogy szo­ rosan érdekelve vagyunk a béke megőrzésében, m ert előnyösen fent kívánjuk tartani ártalm atlan és békés kereskedelm i kapcso­ latainkat, am elyek, tudjuk, k árát vallanák más országokkal való b aráti kapcsolataink m egszakadásának; m ásrészt azonban, e cél érdekében és a kereskedelem — am elynek oly nagy fontosságot tulajdonítunk — megvédése érdekében igen lényeges, hogy m in­ den nem zet ezen a földön tu d ja és m egértse jól, hogy a béke fenntartásának részünkről elengedhetetlen feltétele, hogy minden ország tiszteletben ta rtsa becsületünket és m éltóságunkat, és nem sérti meg érdekeinket. É n nem hiszem, hogy M agyarországon vagy más országokban lejátszódó esem ényekre vonatkozó véle­ mény nyilvánítása bárm ilyen m értékben is veszélyeztetné a békét. É n egyet értek azokkal, akik úgy gondolják — és tudom , hogy sokan vannak ebben az országban ezen a véleményen, - - hogy A ngliának k ét célkitűzést kellene különösen szem előtt tartani. A z egyik a béke megőrzése; a másik: szám ítani valam it a világ dolgainak intézésében, hogy nem illő, hogy ilyen büszke helyet elfoglaló ország, m int am ilyen Anglia, — hogy egy ország am ely­ nek ilyen sokrétű és kiterjedt érdekeltségei vannak, egyszerűen csak saját belső ügyeivel foglalkozzék és ném án és tétlenül szem­ lélje m indazt, am i körülötte történik. Igaz, m ond h atja valaki „A ti vélem ényeitek csupán p uszta vélemények, ezeket fejezitek ki a m ieinkkel szem ben, am elyek hatalm as seregekre tám aszkod­

n a k ” . A z én válaszom erre az, hogy vélemények, ha azok igaz­ ságon alapulnak, végül is diadalm askodni fognak a gyalogsági szuronyok, a tüzérségi tűz és a lovasság roham ai fölött. Ezért azt m ondom , hogy véleménnyel felfegyverkezve, ha ezt a véle­ m ényt joggal és igazsággal m ondjuk ki, valóban erősek vagyunk és lehetőségünk van arra, hogy vélem ényünket végüiis győzelemre juttassuk; és azt hiszem, hogy az, am i m ost az egész európai kon­ tinensen történik, bizonyítja kijelentésem igazságát. Hiszen sok­ sok éven keresztül E u ró p a korm ányai azt képzelték, hogy fegy­ veres erővel el tud ják fojtani a vélem ényeket és hogy a haladó reform ok m egakadályozásával elejét tud ják venni a forradalm ak­ nak, am ely állandó rettegésük tárgya. M i ezzel ellentétes véle­ m énynek adtunk kifejezést és ezért elítéltek bennünket. Azzal vádoltak m inket, hogy beleavatkozunk olyan dolgokba, am e­ lyek nem tartoznak ránk, és hogy nem zeteket és korm ányokat sértünk meg azzal, hogy m egm ondjuk, vélem ényünk szerint az esem ények milyen irányt fognak venni; de az eredm ények azt bizonyítják, hogy ha vélem ényünk m eghallgatásra talál, nagy sze­ rencsétlenségeket kerültek volna el. A zok a korm ányok, am e­ lyek azt m ondogatták: „A m érsékelt reform átor az, akit gyűlö­ lünk, akitől félnünk kell; nem tartu n k a tüzes radikálisoktól, akiknek olyan vadul szélsőséges indítványai vannak, hogy nem valószínű, hogy bárki is csatlakozik hozzája, — legjobban reliegett ellenségünk a m érsékelt reform er, m ert az annyira megnyerő, hogy tanácsai szélsőséges következm ényekre vezetnének, — ezért tartsuk távol a m érsékelt reform ert és akadályozzuk meg a hala­ dás első lépését, m ert az szélsőségekre és újításokra vezethet” . Ezek a korm ányok, E u ró p án ak ezek a hatalm ai végre m egta­ nulták a C anning kijelentésébe foglalt igazságot. „A zok, akik kénytelenek lesznek elfogadni az újításokat, am ik o r azok m ár nem jelentenek halad ást.” E zért azt m ondom , hogy a m i köte­ lességünk az, hogy nem m arad u n k tétlen szemlélői olyan ese­ m ényeknek, am elyek közvetlen következm ényeikben ránk is sze­ rencsétlenséget fognak hozni; hogy, am ennyire a nem zetközi érint­ kezés udvarias szabályai engedik, kötelességünk, különösen, am i­ k o r vélem ényünket kérik, ahogy az számos alkalom kor m egtör­ tént, és am ikor elítéltek bennünket, am iért ennek a kérésnek eleget tettünk, — hogy kifejezést adjunk vélem ényünknek, am e­

lyeket országunk tapasztalataira alapozunk, — olyan tapasztala­ tokra, am elyek kevésbé szerencsés országok példaképei lehettek volna és kellett volna lenniük. U gyanakkor kész vagyok elis­ m erni, hogy csak addig szabad beavatkozni, am íg az nem veszé­ lyezteti m ás országokkal való kapcsolatainkat. V annak esetek, m int az, am elyik m ost vitánk tárgya, am ikor egyik hatalom szu­ verén jogait gyakorolva egy m ásik hatalom segítségét kérte; és bárm ennyire sajnálkozhatunk e körülm ény fölött, bárm ennyire is aggaszt bennünket, hogy ennek súlyosan káros és veszélyes követ­ kezm ényei lehetnek, nincs jogunk a beavatkozásra olyan form á­ ban, am ely belesodorhatja ezt az országot a viszályba. A m it mi tehetünk m indössze az, hogy m egragadunk m inden kínálkozó alkalm at, am ely m ódot ad arra, hogy baráti és békés tanácsokat adjunk a küzdő feleknek. M inket az utóbbi időben m ár számos európai eseménnyel kapcsolatban kértek fel arra, hogy „beleárt­ su k m agun k at” , ahogy m ondják, m ás országok ügyeibe, noha azt m ondják, hogy ez az ország olyan mélyen áll az európai közvé­ lemény szemében, hogy korm ányok és nem zetek egyaránt meg­ vetéssel kezelnek bennünket. Kétségtelenül különös m ódon nyil­ vánul m eg ez a tisztelethiány, am ikor északtól délig nem ­ csak nem zetek közti, hanem korm ányok és alattvalóik közti belső nehézségek esetében is felkérték baráti közvetítésünket. M i ezek­ ben az esetekben m inden tőlünk telhetőt elkövettünk, hogy fel­ ad atunknak eleget tegyünk; és legalább egy esetben m ost m ár m ajdnem sikeresek is voltunk. Üléseinken sokat hallottunk „ál­ közvetítésekről” a ném et-dán viszályban, de ez az „ál-közvetí­ tés” valóságos ideiglenes békeszerződésben végződött és rem é­ lem, hogy ezt az ideiglenes békeszerződést állandó kibékülés fogja követni. U raim , feltételezni azt, hogy A ngliának bárm ely korm ánya forradalm i m ozgalm akat kíván szítani a világ bárm ely részében, vagy hogy m ás óhaj vezérli, m inthogy m egerősítse és fenntartsa a békét a nem zetek, és a nyugalm at, és harm óniát a korm ányok és alattvalóik között, csakugyan az ostobaságnak és tudatlanságnak olyan fo k ára m utat, am it sohasem gyanítottam volna egy közéleti férfiútól sem, ami talán igen megfelelő egy újságcikkben, de rendkívül meglepő, am ikor egy parlam enti b e­ széd tárgyát képezi.”

M egjegyzés a Palm ersíon-i beszédhez: Palm erston nagyon is tisztában volt a m agyarországi hely­ zettel, a roham os fejlődésnek indult m agyar m ezőgazdaság és ipar, osztrálc gazdasági kihatásaival. A következő írás is alátá­ m asztja Palm erston nyugtalanságát A usztriát illetően, m elyet Illyés G yula írt egy tanulm ányában Petőfivel kapcsolatban: „H ála a m erengő juhászlegényeknek, M agyarországból 1802ben 125.000 m éterm ázsa gyapjút visznek külföldre, 1825-ben 170.000 m éterm ázsát, 1844-ben pedig m ár 261.000-et. Ez is egyik útja a fejlődésnek. A diéták reform kora tele van csodálatos ese­ ménnyel és jellemmel, — csak növekszik bám ulatunk, ha a talajt és piedesztált megvilágítjuk, amelyen e rendkívüli jellem ek áll­ tak. Búzából, árpából 1840-ben kivittünk 2,327.469 m éterm ázsát; öt év múlva, 1845-ben ennek m ár több m int a kétszeresét, po n ­ tosan 4,497.557 m éterm ázsát. A vételárat term észetesen jórészt a nagybirtokosok kapják, akik igyekeznek is b irtokaikat „arrandirozni” , azaz még nagyobbá tenni. 1805-től 1847-ig 25.000 telkes jobbágy szorul ki a földjéről, nemes pedig alig száz év leforgása alatt csak az egy M oson várm egyében, ahogy Felsőbüki Nagy Pál panaszolja, közel három száz. A század első felében a tőké­ sek és — ahogy a statisztikus Galgóczy ártatlan nyelvm agyaro­ sításával m ondja — az ingyenélők szám a 18.580 „ d a rab ” . A sehonnai cselédeké másfélszázezerre] nő. A társadalm i kép ném ileg m egváltozik. Közeleg a jobbágy­ felszabadítás korszaka, történetírásunk legdicsőbb, de történel­ m ünk legrejtelm esebb eseménye, am időn — am ire a földön még nem volt példa — egy uralkodó osztály önként lem ond kivált­ ságairól. A m időn főrangúaink a haza ügyéért m ajdnem olv lel­ kesült igéket kiáltottak, m int a vitám et sanguinem idején, ezút­ tal is csak később m orm olván utána, a jó fülűek szám ára, a séd avenam non-t. 1840-től 1845-ig zabkivitelünk is duplájára ugrott. A fejlődés, a diadalm as kapitalizm usé, M agyarországon is pontosan ugyanazokban az ütem ekben történik, a k á r N yugat pol­ gáriasodó állam aiban. A z egyedüli változat az, hogy nem az ipar, hanem a m ezőgazdaság területén. De m i lényeges különbség van abban, ha a m ár akkor annyit k árh o ztato tt tőke a városi gyárak

és pénzszekrények helyett földbirtokban összpontosul és hajtja uralom alá az egész országot. C sak az ellentéteket teszi kirívóbbá. A kom m encióból élő ju hászbojtár a szam árháton is épp olyan proletár, ak á r a lyoni takácslegény a szövőszék m ellett. A felrob­ b an to tt céhekből „szabad p o lg árrá” kényszeredett iparosnak csak em lékei m ások, m int a kúriájából városba sodródott nemesé: jö­ vője és társadalm i szerepe alig más. A nem zet m ost is pontosan elhatárolható osztályokra oszlik, a viták s m ajd a forradalom lobogásánál az elválasztó mezsgyék legcsavarosabb kanyara is m egvilágosodik. V annak pillanatok, am időn egy-egy közös érdek m inden réteget egyesít, a határok el­ m osódnak s a nem zet valóban, m int egyetlen férfi, mozdul egyegy jól m egütött hangra. „M agyarország A usztria In d iája!” — kiáltja a m illiom os Sina, am ikor a vámegység m iatt kénytelen el­ vesztegetni rengeteg gyapjúját, am elyért két országgal odább kétszerannyit k ap n a s dohogása egyideig pontosan oda céloz, ahova K ossuth közjogi m ennydörgése, vagy később R ózsa Sándor k ari­ kása. A nem zeti önállóság kivívása épp oly kedves azoknak, akik a honi iparosodást a k a rjá k fellendíteni, m int azoknak, akik a honi nyelvet. A közös érdekek fokozatos szétválása jelzi a re­ form m ozgalm ak útját, m ajd a szabadságharcét, am elyben m ár az érdektelen hősiesség, az örök jobb ügy érdeke is szerepet kap. H a látni nem látják is m indig jól, a helyzetet azok érzik leg­ jobban s a legnagyobb lendítő erő t azok hordják, akiknek hely­ zete a legzavarosabb, akik a nagy m egoszlásban tulajdonképpen m ár sehova sem tartoznak, akik hitük szerint teh át m ég m inden­ hova tartozhatnak. A szellem em berei, akik a m últból, mintegy végkielégítésül, csak m űveltséget k aptak s akik azt remélik, hogy ezzel m eghódíthatják a jövendőt. A fejlődés, m eg a sors sze­ rencsés rendezése következtében ők egyúttal a m agyarság b ajn o ­ kai is, a nem zeti gondolat és a nép harcosai. A honszeretet m agas légkörében nevelkednek. M it jelent ez a honszeretet? A fiatal költő kortársai, fölgyújtva V örösm arty szavaitól, alig várják, hogy k ard o t ránthassanak Á rp ád földjé­ nek fölszabadításáért. L ángolnak az ősi dicsőség felújításáért azok is, akik alig, vagy egyáltalában nem beszélnek m agyarul. Ezek é jt nappal egybetéve tanulják, tö rik ezt a különös ázsiai nyelvet, am elynek pedig egy fellengős n ém et közeli végét jósolja. Egy

C hristm ann nevű fiatal cipszer, aki nem -m indennapi költői tehet­ ségével anyanyelvén, a ném eten talán vihetné valam ire, m egta­ gadja G oethe igéit; felveszi a Kerényi nevet, megkísérli a lehe­ tetlent, egy könyvekből elsajátított nyelven kezd dalolni; életével fizet a kísérletért. L enau a m agyar pusztát vallja hazájául, egy zsidó eredetű ném et író. K ari Beck, Jankóról, dér ungarische R osshirt-ről zeng gyönyörű történeteket. L iszt Ferenc Párizsban derekán m agyar díszkarddal ül le a zongora elé. A Bánátból, a határvidékről érkező ném et és szerb diákok Pesten m egrázkód­ nak s egy pillanat a latt törhetetlen szittyákká alakulnak. A m aroknyi m agyarság nem csak a szabadságharc alatt, m ár évtizedekkel azelőtt, valóban m int lángoszlop világít, m int m ág­ nes rán tja m agához a körülötte élő népek fiait; m inél értékeseb­ bek, m űveltebbek azok, annál biztosabban. M agyarnak lenni tán sose volt oly dicsőség, m int azokban az esztendőkben. H onnan a varázslat? A legnagyobb csábító erőt a szellem sugározza a nem zet arcába. A dunai népek közt a m agyar a legműveltebb. A usztria gyarm atnak tekinti az országot, iparterm ékeinek versenyével el­ sorvasztja a felvidéki iparvárosokat, de a m ezőgazdaság fejlesz­ tésével, az eladásra term elt százezer m éterm ázsányi búza és gyapjú vándoroltatásával m egpezsdíti az A lföld és a D unántúl életét s a társadalm i fejlődést épp a legm agyarabb vidékeken gyorsítja meg. A sátortáborszerű m agyar városok m egduzzadnak, a ném etek m agyarosodni kezdenek; Pest és D ebrecen vásárai ve­ tekednek a Nyizsnyij-Novgorodéval. A m agyarság egyszerre három négy oldalán is m ozdulni kezd. A nyugati pénzzel elsőnek fogadja be a nyugati eszméket, am elyek alapos megértésére, sőt továbbfej­ lesztésére a főúri és nem esi műveltség szétszivárgása m ár régtől előkészítette. A nem zet egyszerre elm aradott és előrehaladott, a húrok megfeszülnek és gyönyörű dallam okat játszanak a franciaországi szellőkre. A jobbak A usztriában m ár nem csak a közjogi elnyo­ m ót látják, hanem a gyarm atos kiszipolyozót is. A nemzeti nagy elv francia járulékait: a szabadságot, a függetlenséget sehol sem értették meg úgy, m int itt. E lőbb tegyük gazdaggá a m agyart s csak aztán szabaddá, vagy m egfordítva, — a vitában m indkét táb o r a lényeget látja. A nagybirtokosok, akik földjeiken piaci

áru t term elnek, arról ábrándoznak, hogy a kastély m ellé gyára­ kat építenek s azokban m ajd m ég értékesebb áru t állítanak elő. E nnek első feltétele persze a m unka, illetve a jobbágyság felsza­ badítása. G azdag és színes zűrzavar, a szellemi em elkedés legbiz­ tosabb ideje. A nemzetiségek fejlődő ifjúsága, ha egy arasznyira kiem elkedett a régi, hűbéres eszm eáram latból m enthetetlenül a m agyarság bűvkörébe jutott. Az új irodalom , a polgári rom antizmus fölfedezi regényességünket. A K árpátok kohójában a m a­ gyarság érce csurgatja a legnemesebb anyagot. Ebből a fajtából kerül ki legtöbb em ber, aki szabadon gon­ dolkodhat, akit m ár a legkevesebb kötelék nyűgöz. Enciklopédistáink csaknem kivétel nélkül nem es szárm azásúak, de a ne­ mességhez annyi közük sincs, m int a francia esem ények polgár­ szárm azék előkészítőinek. V eszteni valójuk m ég m ecénások révén sincs. A z országban m inden huszadik em ber nemes, de jóízű hahota lett volna a válasz, ha Pilvax ifjú uraitól valaki megkérdezi, hogy hány felszabadítandó jobbágyuk van. M ár a nagyapjuknak sem volt, egy fia sem. T ársadalm i helyzetüket nézve nagy több­ ségük szabályszerű polgári vagy népi ivadék, a későbben hozzá­ ju k csatlakozók is azok. T om pa ap ja csizm adia, Jókaié és a Vachottoké ügyvéd, K erényié kereskedő. V ajdáé erdész. A ranyé földmíves, P ákhé pap, V as G erebené kasznár. Ilyen képet m utat az előttük járó nem zedék is. N agyrészt uradalm i alkalm azottak fiai, m int V örösm arty és K uthy; alföldi iparosoké, m int Katona és Császár; föld egy holdnyi sincs a láthatáron. A m agyar író lelkileg szabad, m inden gondja a közé, a hazáé és a népek ha zájáé: E urópáé. A Pilvax levegője ugyanaz, ak ár azé a Palais Royal-beli kávéházé, am elyben D iderot, m ajd M arat, m ajd Bé ranger és Louis Blanc körm ölt. Sőt rosszabb, ha a rosszon ez úttal m i is azt értjük: forradalm asítóbb. A Pilvax nemesei kél pad közt vannak: az idült feudalizm us m ár, a fejletlen honi k a­ pitalizm us még nem tu d ja m éltó kenyérhez juttatn i őket. M ind­ kettőt szolgálhatnák, am i azt jelenti: a jobb esélyűt fogják szol­ gálni, m int egykor Desmoulins. A p éld ák at nem véletlenül vesszük ily kitartóan Párisból. A főrangúak anglom ánok, a Pilvax polgári-nem esi törzsgárdája lelkes franciabarát; az ideált, m ondanunk sem kell, m indkét cso­

p o rt a lehető legjobban, érdekeinek legmegfelelőbben választotta. A z angol és francia eszm éket a hívek jórésze ném etül olvassa, de a forró nyugati gondolatok úgy hatolnak á t a ném et jégen, hogy abból jóform án egy cseppnyit sem olvasztanak fel, csak szavakat hoznak m agukkal, de ezek tartalm a is francia vagy an ­ gol. A m agyar irodalm i szellem idegesen rázta le még emlékeit is annak, am időn egyetlen egyszer, egy gyenge pillanatában, Kazinczyék szorgoskodása idején ném et befolyás alá került. A szo­ rító ném et öv a sváb és zsidó m űvelt rétegek által hasztalan p ró ­ bálta átszivárogtatni lelkületét. A tudom ány, a politika, a köz­ oktatás időről-időre teleszívta m agát a germ án nedvekkel, az irodalom csodálatos kényességgel m indig visszautasította s á t­ nyúlva a fekete erdők gyűrűje felett a legnyugatibb vidékekkel tarto tt közösséget. Ösztönös tartózkodás a túlközeltől vagy v a­ lóban szellemi alkat-rokonság? A jellegzetes és híres francia vi­ lágosság és m indaz, am i ebből következik, tudjuk, a francia ne­ velés évszázados latin hagyom ányának, Plinius stilisztikai szabá­ lyainak következm énye. Ilyen hévvel csak nálunk tanítottak még latint s így világosság-szemléletet. A 40-es évek nem zedéke, akár egykor Bacsányi, Párisra veti tekintetét s az ottani haladás gyor­ saságától elkápráztatva nézi a hazai viszonyokat, s analógiákat keres. A Pilvax-fiatalság benne van a k o r áram lataiban, lelkesen követeli az idők új eszméit, de véleménye a m egoldásokat ille­ tően csakham ar elválik a hazai vezetőékétől s elhanyagolva a különbséget, ami mégis fennáll Pest és Páris között, a nyugati példák hatása alatt keresi a kibontakozás útját. A költészet m eg­ előzi a politikát. A népiesség új áram a nyugaton A ngliában in­ dul meg. A „tavi-iskola” célja megvalósult: W ordsw orth, Coleridge bevitték a paraszti nyelvet az irodalom ba. Byron a beszélt nyelvvel hódít. A beszélt nyelv s hogy úgy m ondjuk: a beszélt, az addig „köznapi” tárgy és érzelem csillogtatja a legtöbb értéket Lerm ontov, M ickiewicz, L am artine, a legnagyobb tekintélyek versében. Dickens, H ugó a szegényeket emeli angyalokká. A ver­ sért rajongó fiatalok tekintetét világszerte a költészet a pásztoridillek kunyhói után a valódi kunyhók felé irányítja. Nagyobb következm énnyel, m int gondolnánk. A k o r hazafias lírájában a 40-es évek közepén a régi di­ csőséget reálisabb hang váltja fel.

M ai füllel hallgatva a hang szinte túlságosan reális, m ajd ­ nem az üzleti propagandáé. M ai költő aligha m erítene ihletet szövőfonóiparunk fejlődéséből, vagy a kiviteli engedélyek inté­ zéséből. A 40-es évek költői, igen helyesen, ezt is közügynek te­ kintik. A z önálló vám területet és önálló ipart követelő közgaz­ dászok szemére vetik a főrangúaknak, hogy jövedelm üket kül­ földön költik el s itthon is külföldi á ru k at vásárolnak. A költők átveszik a hangot: az üzleti haszon sajnálatos elm aradásából fa­ kadó panasz éterien zeng a M úzsák ajkán. „F ürtidben tenger­ vészes éj” — V örösm arty ilyen m agasan kezdi a kifogást, hogy hölgyeink nem p árto lják azt, am i hazai. É bredj nagy álmaidból. É bredj Á rp á d fia! F ölkelt a nap: hazádnak Föl kell virulnia. Bajza ilyen harsona-hangot bocsát az Iparvédegylet dicsőí­ tésére, am elyet K ossuth azért alakít, hogy m agyar em ber csak m agyar kelm éből készült ru h át viseljen. N évnapi estéken az el­ addig H unyadi M átyás em lékére ivó hazafiak lelkesülten egy­ szerre a m ajdan itthon gyártandó cérnára és fűrészre ürítik poharaikat( am ely sajna egyelőre szintén az átkos A usztriából való). Nem volt még nép, am ely így fölhevült az új istennő, az ifjú T őke csábm osolyaitól. A fiatal költő, a Pilvaxbeliek vezére lantján is ez a szólam cseréli fel a hagyom ányos borközi honfigondot: N em zetü n k, e nagy folyó, m ely M indig száz felé szakadt. Egyesítse innepénél A különvált ágakat. M illió és m illió száj É s egyetlen hang legyen. M ely kiáltsa lelkendezve A m agasztos innepen:

„Elfogadjuk, bárm i durva, A m it a hon m éhe szül; B árm i lágy és bárm i pompás. Sem m it, sem m it e kivü l!” A m ikor a k ét Zichy leánytestvér, A ntónia és K arolina, az egyik B atthány Lajos, a m ásik K árolyi G yörgy felesége, a moz­ galom élére áll s az ifjúság ezért fáklyás zenével tiszteli meg őket, ő, a nép fia, m egfeledkezve arisztokrata-ellenszenvéről, lég szeretne lenni a hölgyek ajkainál, hogy szózatukat napvilágként szétvihesse m inden m agyarhoz, „kit éj környékez honfibú m iatt” . M ert az önálló ipar m egterem tése, m int a tőke minden vál­ lalkozása, term észetesen m ost is a közjó, azaz a nép érdekében tö rté n ik . . . A honfiak bizonyosak benne, hogy a király, aki A usztriában a polgárságot segíti, szivvel-lélekkel a szent ügy m el­ lett van. Az országot elöntik a királyhim nuszok, kivont kardok helyett ódák röppennek szegény V. Ferdinándhoz, abban a re­ m ényben, hogy az önálló vám területet engedélyezni fogja. A kardalból kezdetben a későbbi republikánus sem m aradt ki: S a király, a honnak atyja. M in t valóban jó atyánk. Karjait kiterjesztendi. É s az áldást m ondja ránk.

A hon atyja, sajnos, a költői sugallatok helyett inkább az osztrák tőkeérdekeltségek sugallatainak enged, az arisztokrata hölgyek közül is édes-kevesen öltik színházi belépőül az előírt babos kartonruhát. A Pilvaxban, a legfőbb franciás Pálffy A lbert lenéző mosollyal pillant föl a párisi lapokból, a nagy forradalm á­ rok em lékirataiból. N em ilyen hangon kell az arisztokratákkal szót váltani s főleg a királyokkal nem! — T i fekélyek a hazának testén, — alig p ár hónap m úlva a fiatal költő is m ár így buzdítja a „külföld m agyarjait” ; És ti rablók! a m it orvosságra Izzadt kínnal a haza: E lhordjátok idegen bálványtok, A kü lfö ld oltárira.

E hazán, m ely porban esd kenyérért. N e m esik m eg szívetek; M íg ő vért sír, poharaitokba K in t ti a bort töltitek. A m ik é n t ti e szegény hazából M agatok szám űzitek; Vesse úgy k i csontotokat a sír S a M ennyország telketek!

A kávéházban szegény Ferdinándról sem úgy m int a szalonokban. A költő előbb csak jó ak aratú sel foglalkozik a királlyal. A m ikor ezt a verset a engedélyezi, hirtelen, a derült ég m ennydörgésével híres költem ény;

T u d ju k, hogy játék kell a gyerm ekeknek: M id ő n a népek g yerm ekek valának. M a g o kn a k cifra, ragyogó játékszert. B íbor karszéket s koronát csináltak. S rányom ták ezt egy fajankó fejére, S felültették e faja n kó t a székre. S itt a királyság, ezek a királyok, S ők, ahol ülnek, ahol fe jő k szédül, A z t gondolják a kábító magasban. H ogy uralkodnak isten kegyelm éből. Csalatkozásbán éltek, jó királyok, N e m uraink, csak bábjaink valátok. De nagykorú lett a világ, s a férfi N e m gondol többé gyerm ekjátékával. L e hát a bíborszékekról, királyok. É s fejetekről le a koronával! H a nem teszitek azt le fejetekről. L eü tjü k, s m ajd a fe j is vele gördül.

folyik a szó, vállveregetéscenzúra nem csattan el a

tg y lesz s nem m áskép. A bárd, m ely Lajosnak Párizs piacán lecsapott nyakára. E lső villám a volt a zivatarnak. M ely rátok készül, s kitör nem sokára Igen, m aholnap meglesz érkezése. N e m én vagyok m ár első m ennydörgése! E gy rengeteg lesz a fö ld kereksége, S e rengetegben vadak a k ir á ly o k . . . A versnek hatalm as lélekzetvétele van, csak az utolsó sza­ kasz bicsaklik félre, egy huszonkétéves fiú kam aszos képzeletvi­ lágába. Term észetesen ez a vers sem láth at napvilágot, de a költő asztalfiókjában is jól jelzi a fordulatot. A z ország m ost kerül K ossuth k ő rm ondatainak igézete alá; de a pilvaxbeliek túl vannak m ár K ossuthon is. És m ennyire túl vannak az uralkodóház irán t feltétlen hűséget m utató, óvatos Széchenyin! (A „legnagyobb m agyar” m acskazenét kap, az utcán felesége társaságában sárral dobálják meg, am iért hivatalos m eg­ bízást v á lla lt. . . ) A m egújhódást hirdető nagy nem zedéket eléri az előfutárok elkerülhetetlen, ősi tragédiája; a nekilendült új nem ­ zedék lefelé néz azokra is, akiknek szárnyait köszönheti. A cent­ ralisták állandóan a külföld példáját idézték? A pilvaxbeliek nem állnak meg a nyugodt polgáriasodás példaképeinél. V oltaire nem zé Rousseaut; R ousseau nem zé M irabeaut; M irabeau nemzé D antont és annak a ty a fia it.. . A huszonkétéves költő érdeklődve emeli fel fejét, hogy lássa, hol állnak az: ő csikósainak és szegénylegényeinek testvérei a kül­ föld irodalm ában és — való életében; kezdetnek Saint-Juste-öt olvassa, a Forradalom Szellem é-t, a Francia Forradalm i idők leg­ szebb szónoklatainak gyűjtem ényé-t. Az ifjúkori bántalm aknak és m egaláztatásoknak m ost leli m eg m agyarázatát és orvosságát. Egy társadalm i rend áldozatának látja m agát, am itől m ár csak egy lépés, hogy egy m ásik rend képviselője és bajnoka legyen. Ö sztönös népiessége szellemi, sőt politikai tartalom m al telik meg. ím e, itt a m ód, hogyan kell m eghálálni a falat kenyeret, a korty italt, a jó szót és az ápolást, amelyben az útm enti jobbágyházak és csárdák népei részesítették.

A forradalom első igéi kam aszos tréfálkozások közepette hangzanak el. A fiatal költő nem csak ann ak köszönheti a Pil­ vaxban a vezérséget, hogy a fiatalok közt a legism ertebb író. A m aga körében ötletes, diákos hum orú fiú. N em bírja a nagyképű vitatkozásokat, b arátait szívesen beugratja, de tem peram entum á­ nak saját m aga is gyakran beugrik. „M ennyiért tolnád végig ezt a targoncát?” kérdi egyszer Pálffytól a V áci-utcán, délben az arszlánok felvonulása idején. „Ingyen, ha te beleülsz.” A költő m ár bent is ült, — „told h á t!” Fogadásból, ilyen hangulatban kéri meg egy dúsgazdag b an k ár leányát, akivel azelőtt m ég csak szót sem váltott. M á r nem kívül: felette érzi m agát a társad a­ lom nak és m inden előítéletnek. C soda, hogy barátai, a jóm ódban nevelkedett fiúk közt ő, az egykori kiutasított, a „term észet vad­ virága” , eredetiségével, egyéni elveivel ak ar hatni? A nnyit volt szolga-sorban, hogy a szolgaságnak, a hízelgésnek csak a gondo­ latára is fölberzenkedik. Am ilyen m egértő és m egbocsátó m ind­ végig lefelé, olyan kím életlen és harcra kész m ár a kezdettől fogva fölfelé. „Ö leltél m ár olyan nőt, akinek nem ad tál p énzt?” — csipkelődik egyszer vele K uthy, „H át te öleltél m ár olyat, akitől nem kaptál p énzt?” — vág vissza ő rögtön, a társaság m egdöbbenésére. Hogy úgy m ondjuk: m agánéletében is népies. Életével hitelesíti költészetét. E rre ösztökéli a k ritik a is. N em ak aru n k általánosabb érvényű igazságot levonni abból, hogy első tám adói a főrangúak uszály­ hordozóiból kerülnek ki, de a jelenség m indenesetre elgondolkoz­ tató. A népies költő m űködése ellen leghevesebben nem egy tá r­ sadalom m űvészi ízlése, hanem nagyon is kivilágló érdeke zúdul fel. A népiesség igazi tartalm át ez a réteg finom idegzetével előbb felismeri, m b t m aga a nép.

M it ugattok, m it haraptok Engem et, hitvány ebek! T orkotokba, hogy m egfúltok. O ly kem én y koncot vetek . . . Ez az indulat m ár több, m int irodalm i.

Palm erston a hivatalos angol külpolitikát képviselte a m a­ gyar szabadságharccal szemben, azonban az angol közéletben ittott, fehér holló gyanánt fel-fel tűnnek írók, kik szim patizáltak velünk m agyarokkal és velünk együtt éreztek valahogy tudat alatt, történelem ism ereteik következtében, érezték, hogy nem ­ csak Anglia, de E u ró p a is nagyon sokkal tartozik nekünk m agya­ roknak. Ezek közé sorolható egy angol asszony is, ki számos m agyar történelm i vonatkozású m unkát írt az akkori angol p o l­ gári szalónok szám ára, kinek kilétét őszintén megvallom, még nem tudtam — időhiányában kideríteni — de em lékének, m int m agyar, tartozom annyival, hogy felkutassam valóságos nevét és m egtudjak valam it életéről és részletesebb irodalm i m unkásságá­ ról. Ez az asszony az akkori idők rom antikus szellemének m eg­ felelően írta m agyarvonatkozású történeti novelláit, mely igen szim patikusán állított be bennünket m agyarokat, az angol polgári társaságok előtt. Sokat utazott M agyarországon, rendszerint báró M ednyánszky vendégeként élt hazánkban. Egyik 1842-ben írt le­ velében írja a következőket: (T artalm i kivonat.) „Igen nagy öröm öm re szolgált, hogy legújabb irodalm i m unkám tém ájához M agyarország szolgálhatta a megfelelő környezetet. A bban a rem ényben bocsájtom útjára legújabb m űvem et a közönség szám ára, hogy egy igazságos és k a ­ rakterisztikus kép et fog kapni írásom által egy rom antikus ország, tagadhatatlanul lovagias népéről és elkötelezve é r­ zem m agam m indazon M agyar b arátaim (nem H ungarian-t írt, hanem M agyar-t) iránt, kik legújabb könyvem történel­ mi kereteit szám om ra biztosították. G ondolom , am ennyire én m agam e m unkám m al nekik segítségükre lehetek, úgy kivívtam a z ő m egelégedésüket is, amely ennek alapján kie­ légíti az én törekvéseim et is. Miss Pardoe, London, june Ist. 1842. * (E z csak az írói álneve volt.) A „H ungárián C astle” egyébként 3 kötetben, Ocskay B rigadéros történetét írja meg, rom anticizm ussal átszőve, de végső fokon a m agyar szabadságtörekvések iránti szim­ pátiával. Sajnos, m int írtam ez a hölgy, a „fehér hollók”

családjába tartozik és m inden igyekezete ellenére a közvé­ lem ényt nem tu d ta annyira irányunkban hangolni, hogy az a hivatalos angol külpolitikán változtatni tu d o tt volna. M in­ denesetre törekvései nagyrabecsülendők és általunk elism e­ résben kell részesüljenek. O roszországban sem u ralkodott azonban az európai fo rra­ dalm i hullám ok hatására, teljesen biztonságos hangulat. H a b á r a cár m inden erejével igyekezett b irodalm ának h atárait és egyéni hatalm át kiterjeszteni, — m ég szövetségeseinek rovására is — a c á r európai katonai és politikai m ozgolódásait valahogy ki­ egyenlítették az angolszászokkal, a közel és távol keleti időszakos kom prom isszum ok. O roszország belső helyzete ebben az időben éppen az akkori szabadkőm űves irányzatok m iatt m elyek a cári abszolutizm ust, hberális szellem ükkel kom olyan veszélyeztették, nem volt biztonságos. E bben az időben olvashatunk különböző összeesküvésekről, kisebb lázadásokról. 1849. m ájus 13-án, B uchanan az alábbi jelentést küldi Szent­ pétervárról Palm erstonhoz a Petrasevszki-féle „összeesküvéssel” kapcsolatban. „B uchanan több olyan személy letartóztatásáról szá­ m olt be, akikről gyanították, hogy szocialista tanokat val­ lanak és terjesztenek. E zúttal m egállapítja, hogy e hírrel kapcsolatban bebizonyosodott, hogy az egész ügy sokkal sú­ lyosabb, m int általában a közvélem ény tartotta. A zt m ond­ ják, hogy néhányan a letartóztatottak közül oly súlyosan voltak kom prom itálva, amely a törvény legszigorúbb b ü n ­ tetését fogja m aga után vonni. A vizsgálatokból kiderült, hogy egy titkos társaságot szerveztek, amely elágazott a bi­ rodalom különböző részeire és így a letartóztatások sem korlátozódnak Szentpétervárra. Petrasevszki, a fővezér, a külügym inisztérium tagja, ugyanott m égtöbb fiatalem bert tartó ztattak le. Egy bizottság vizsgálja ki az összeesküvés körülm ényeit; azt m ondják, nincs szükség bizonyítékokra arra nézve, hogy e társaság tagjai el a k a rtá k távolítani a cári, családot és felforgatni az egész rendszert. E reform erek­ nek tu lajdonított tervek furcsaságai azonban kétkedővé te­

szik B uchanant a forgalom ban lévő hírekkel kapcsolatban, de am i m inden bizonnyal kétségen kívül áll, az. hogy Petrasevszki és néhány b ű n társa vakm erően a legbűnösebb ter­ veket szövögették, azzal a céllal, hogy a birodalom k o r­ m ányzásában változást vigyenek keresztül.” T eh át a cári imperialista, pánszláv törekvések az orosz bi­ rodalm on belül sem találtak teljes m egértésre és m agában a bi­ rodalom ban is, ennek a politikának számos ellensége akadt. így a M agyarországra k üldött orosz seregek között is nagy volt az ellenszenv az egész h ad járat iránt, m elyről V Á R A D Y J Á ­ NOS írt egy alapos tanulm ányt a S Z Á Z A D O K c. folyóirat 1973. évi 5— 6. szám ában. Mely tanulm ányból figyelem rem éltóak az alábbi részletek:

„A Z O R O S Z T Á R S A D A L O M ÉS A Z 1 8 4 8 ^ 9 . É V I M AGYAR FORRADALOM ” „A z orosz társadalom egy részének viszonyát az 1848— 49. évi m agyar forradalom hoz az orosz történészek egész sora vizsgálta m ár. E tém ához először 1912-ben nyúlt egy orosz polgári liberális történész, N. P. Boreckij-Bergfeld (szül. 1880 — halálának éve ismeretlen), akinek a tanulm ánya a „Revue de H ongrie” -ban jelent meg „O roszország és az 1848— 49. évi m agyar forradalom ” címmel. A szerző lényegében azoknak az orosz tiszteknek a feljegyzéseire szorítkozott, akik résztvevői voltak a M agyarország elleni intervenciós h adjáratnak. E feljegy­ zések elemzése alapján a rra a fontos következtetésre jutott, hogy 1848— 49-ben „I. M iklós autokratikus törekvése egyáltalán nem állt összhangban az orosz hadsereg hangulatával. A z orosz h ad ­ sereg elégedetlen volt azzal a dicstelen szereppel, am elynek b e­ töltésére kén y szerítették . . . H azatérése után a hadsereg azon sú­ lyos élmény hatása alatt állt, hogy segítséget nyújtott egy nagy történelm i igazságtalanság véghezviteléhez.” Ez a több m int félévszázada íro tt cikk m ár elavult. F orrás­ anyaga korlátozott, s nem világítja meg a társadalom széles ré­ tegeinek állásfoglalását a m agyar forradalom hoz, b ár a hadsereg

hangulata egyúttal tükrözte az ország lakossága szélesebb réte­ geinek a hangulatát is. A z 1910-es évek elején a cikk aktuális volt, s történeti értékét m egőrizte. A z O sztrák-M agyar M onarchia dualista rendszerének válsága idején a m agyar társadalm i k ö rö k ­ ben élénk vita bon tak o zo tt ki a függetlenség és a külpolitikai problém ák kérdései körül. A z ellenzéki függetlenségi párt hívei követelték, hogy a M onarchia keretén belül növekedjék M agyarország önállósága, követelték a ném et b a rá t külpolitikai irány felülvizsgálását és M agyarországnak az antant-hatalm akhoz — köztük O roszországhoz — való közeledését. A korm ány politi­ k ájának hívei viszont azzal tám asztották alá az eddigi politikai irány m egőrzésének szükségességét, hogy az orosz veszélyre hi­ vatkoztak, s az O roszország és M agyarország közötti örökös el­ lenségeskedés bizonyítására az 1849. évi esem ényeket hozták fel. A z ellenzék viszont éppen ellenkezőleg azt igyekezett bizonyítani, hogy a felelősség a forradalom elfojtásáért a H absburgokat ter­ heli, m ert végül is ők hívták be az intervenciós: csapatokat. Egyes történészek azonban az intervenciót hangsúlyozó nézet felülvizs­ gálását célzó igyekezetükben m unkáikban kezdték tisztára mosni a cárizm us m agyarországi politikáját. E vonatkozásban jellemző az ifjabb Pázm ándy D énes (szül. 1848) történésznek, a független­ ségi p á rt hívének cikke, aki idealizálta a cárizm us m agyarországi politikáját. Jellem ző, hogy a szerző egy szót sem ejt az oroszországi értelmiségi körök álláspontjáról, csak a cárizm us tetteit igyekszik előnyös színben feltüntetni. Boreckij-Bergfeld (aki 1909-ben egy orosz újság tudósítója­ ként tartózk o d o tt M agyarországon) cikke összhangban állt a m a­ gyar társadalom értelmiségi köreinek hangulatával, azokévaJ. akik az orosz néphez való közeledésre törekedtek, de akik szám ára a cárizm ushoz való m indenféle közeledési kísérlet idegen volt. F o n ­ tos megjegyeznünk, hogy b á r Boreckij-Bergfeld is a liberális fra­ zeológiát használta, mégis a cárizm us reakciós politikájáról be­ szélt, eh'télte ezt a politikát és hangsúlyozta, hogy az egyes orosz em berek elh atáro lták m agukat I. M iklós politikájától. Ez a cikk nem m arad t észrevétlen M agyarországon, s meg­ jelenését üdvözölte az orosz liberális sajtó is, mely a korm ánnyal szem ben m érsékelt ellenzékiségnek ad o tt hangot.

M aga a cikk teljes egészében nem jelenhetett m eg O roszor­ szágban, a „R uszkaja Sztarina” közölte rövidített v áltozatát V. T. aláírással. Ezt a betűjelzést használta a forradalom előtti orosz történetírás egyik kiem elkedő képviselője, a „R usz­ kaja Sztarina” szerkesztője, V. I. Szemjovszkij (1848— 1916), aki ebben az időben a petrasevisták m ozgalm ának tanulm ányozásá­ val foglalkozott. A neves történész helyesléssel idézi a cikk ad a­ tait, de tájékoztató jellegű közlem ényében nem az orosz eredeti­ ből idézi a részleteket, hanem ann ak franciából oroszra történt visszafordításából, m inek következtében ném elyik idézet erősen eltorzult. A szóban forgó kérdés a szovjet történeti irodalom ban elő­ ször A. Sz. Nyifontov „O roszország 1848-ban” című m onográfiá­ jában nyert m egvilá^tást. Kétségtelen, hogy Nyifontov m unkája a legteljesebben és legsokoldalúbban világítja meg tém ánkat, ugyanakkor a szerző felismerte, hogy a problém a néhány aspek­ tusa „külön m onografikus m u nkák tárgya lehetne” . A tém a további kidolgozást nyert R. A. A verbuch cikkeiben, m elyeket az 1848— 49-es forradalom ról szóló monográfiáját utolsó fejezetének egyik részében foglalt össze. A. V. Fjodorov és különösen V. G. Verzsbickij hadtörténé­ szek m unkáikban jelentős mennyiségű új anyagot tá rtak fel a m agyarországi h ad járat idején a hadseregben kialakult forradal­ m i mozgalomról. A m agyar történészek közül e tém át érinti Andics Erz.sébet a H absburgok és R om anovok szövetségéről szóló m onográfiájá­ ban, W aldapfel E szter az 1848— 49-es m agyar külpolitikáról szóló m űvében, és Spira G yörgy alapvető m unkájában. V ajda Pál köz­ readott egy gyűjtem ényt „O roszok a m agyar szabadságharcról” címmel. A tanulm ányunkban az orosz társadalom belső erőinek (a hadseregnek is) a reagálását elem ezzük a m agyar forradalom ese­ ményeivel kapcsolatban. T eh át nem foglalkozunk az orosz fo rra­ dalm i em igráció (M. Bakunyin, A. H erzen és m ások) állásfogla­ lásával, am ely egy külön tanulm ány tárgya lehetne. Az 1848— 49-es m agyar forradalom oroszországi visszhang­ já t vizsgálva elkülöníthetünk egy, az 1849. április 26-i cári manifesztum kiadásáig tartó periódust, am ikor a M agyarországon ki­

bontakozó esem ények iránti érdeklődés jelentéktelen volt. Az in­ tervenció kezdetétől viszont egészen a forradalom elfojtásáig ezek az esem ények az orosz társadalm i közvélem ény középpont­ jában álltak. 1849. augusztus 1. után az érdeklődés kezdett foko­ zatosan alábbhagyni, de a beavatkozás következm ényei és tanul­ ságai még nagyon hosszú ideig foglalkoztatták O roszországban a gondolkozó em bereket. 1848— 49-ig O roszországban m ég a m űvelt körökben is k e­ veset tu dtak erről az országról. Bonyolult jogi viszonya A usztriá­ val, nemzetiségi összetételének tarkasága első látásra zavaros k é­ pet nyújtottak és nem segítették elő, hogy valam ennyire is jelen­ tős érdeklődés alakulhasson ki olyan esem ények iránt, am elyek­ ben nehéz eligazodni. M ár az intervenció kezdetekor egy névtelen szerző p an a­ szolta a népszerű„B ibliotyeka dija cstyényija” -ban, hogy O rosz­ országban csak a m agyar nőkről és a m agyar borról tudnak, de „azt is csak nagyapáink, az igazi gyönyörök élvezői ism erték, mi, gyenge utódok a m agyar b o rt m ár pezsgőre cseréltük, s így még egy okkal kevesebb, hogy ism erjük M agyarországot. L ettek volna m ás okai is, hogy tanulm ányozzuk ezt a m ajdnem szomszédos országot — folytatja az ism eretlen szerző, akinek stílusa a folyó­ ira t szerkesztőjét, báró B ram beuszt (O. I. Szenykovszkij) sejteti felismerni, de m int az orosz közm ondás m ondja „am íg a villám le nem csap, a m uzsik nem vet keresztet” . . . M ost aztán végehossza nincs a találgatásoknak, m ende-m ondáknak M agyarország­ ról, de vajon ism erik-e azok, akik beszélnek róla? A ligha. H o n ­ nan is ism ernék?” Egészen 1848 őszéig az érdeklődés főleg a nyugat-európai forradalm i esem ényekre összpontosult. A z orosz újságok, melyek többé-kevésbé pontosan tájéko ztatták olvasóikat ezekről az ese­ m ényekről, sokat írtak Franciaországról, Itáliáról, N ém etország­ ról. Időnként jelentek meg közlem ények az ausztriai forradalom ­ ról, s ezek k özött kis megjegyzések M agyarországról is. A szeptem beri események után azonban m ind a „Szantpetyerburgszkije vedom osztyi” , m ind a „M oszkovszkije vedom osztyi” hasábjain egyre gyakrabban tűntek fel m agyarországi hírek. Ezek Bécsből jö tt közlem ényekre tám aszkodtak, soknak közülük az „A ugsburger Z eitung” és más ném et lapok tudósítá­

sai voltak a forrásai. E ze k az újságok pedig a m agyar forradalom iránti ellenséges hangnem ben íródtak. Jelentek m eg azonban pesti eredetű közlem ények is, m elyek M agyarország forradalm i k o r­ m ányának álláspontját tükrözték. Ezekből az orosz olvasó — az intervenció kezdetéig — többé-kevésbé teljes képet k ap h ato tt a m agyar korm ány legfonto­ sabb intézkedéseiről, Béccsel való kapcsolatairól, a hadi esem é­ nyek m enetéről, sőt az ország belső életéről is. E zt a képet m ég kiegészítették a Péterváron és M oszkvában rendszeresen olvasott külföldi (francia, ném et, angol) újságok anyagai. A. I. Palm, a Petrasevszkij-kör tagja írta pl., hogy 1848ban a francia újságokat „szétkapkodták és m indenütt olvasták a pétervári kávéházakban” . A nép körében, m int a rendőri jelentések és m ás források is tanúsítják, m ár tavasz óta terjedtek m endem ondák a külföldi for­ radalm i esem ényekről, de konkrétan M agyarországról ezekben nem volt szó. Csak a nyugati korm ányzóságokból érkezett jelen­ tések szóltak a m agyar forradalom visszhangjáról. Így az u k raj­ nai osztrogi járási ügyész 1848 nyarán kelt titkos jelentése a kül­ földi forradalm i esem ények iránti érdeklődésről szól és megjegyzi, hogy „leginkább a galíciai és krakkói zavargásokra fordítanak fig y elm et. . . hasonlóképpen a független állam ok sorába tartozó M agyarországra’’. Egy Letyicsev nevű kis helységben (szintén U krajnában) 1848 júniusában felhívást terjesztettek orosz és lengyel nyelven, am elyben M etternich A ngliába m enekülésére célozva ez állt: „Le Nyikoluskával, ezzel a vérünkön h íz o tta l.. . takarodjon a társá­ hoz A ngliába, vagy m ég m esszebb.” Jellem zőek bizonyos intézkedések, m elyeket a cári hatósá­ gok még 1848 tavaszán hoztak U krajnában, s m elyekben a m a­ gyarországi forradalom tól való félelm ük ju to tt kifejezésre. M ég 1848 m árciusában a Belügym inisztérium utasítást ad o tt D. G. Bibikov kijevi főkorm ányzónak, hogy a határm enti korm ányzó­ ságok katonai és polgári hatóságai „hetente küldjenek jelentést Őfelsége saját kezébe m inden politikai és m ás fontosabb ese­ m ényről” . 1848. június 30-án a Belügym inisztérium utasította Bibikovot, hogy „a legszigorúbb megfigyelés a la tt kell tartani azokat a m agyar alattvalókat, akik a közeljövőben fognak é r­

kezni” . M ég korábban, 1848 m ájusában a hatóságok O vrucsban letartóztattak h árom m agyar alattvalót, akik egérfogók készítésé­ vel és eladásával foglalkoztak. A m int az első hírek m egérkeztek a francia forradalom kez­ detéről, a cári korm ány azonnal készülődni kezdett a beavat­ kozásra. A zok az okok, am elyek M iklóst a rra indították, hogv bea­ vatkozzék a m agyar eseményekbe, közism ertek. C sak m egje­ gyezni szeretnénk, hogy a beavatkozás eszméje m ár 1848 ápri­ lisában előkerült az orosz társadalom nak a korm ányhoz közel álló reakciós pánszláv köreiben. E zt a gondolatot fejezte ki a diplom áciai szolgálatban álló F. A. Tyutcsev, az ism ert költő „O roszország és a forradalom ” c. feljegyzésében, m elyet 1848. április 12-én állított össze, s am elyben rendkívül élesen tám adta a m agyar fo rradalm at, követelve a cári korm ány beavatkozását. A tervezett intervenció híre gyorsan elterjedt a nép között, és a lehetséges beavatkozás elleni tiltakozás nem sokáig váratott m agára. K ijevben m ár 1848 áprilisában kézről kézre já rt egy proklam áció, am ely élesen tám ad ta Bibikovot. A z „orosz k ato ­ nákhoz” ford u lt azzal, hogy ne vonuljanak a „jólétüket, szabad­ ságukat” kívánó népek ellen. „N e feledjétek — írta a pro k la­ m áció — , hogy ellenük harcolva csak m agatoknak készítetek újabb láncokat, új elnyom ást.” A z intervenció elhalasztásában a hasonló proklam ációk je ­ lentőségét nem szabad túlbecsülni. De em lékeztetnünk kell, hogy ezek a felhívások az ország forradalm i fellendülésének időszaká­ ban keletkeztek. E nnek pedig szerves részei voltak az erősödő paraszti m egm ozdulások és a P étervárott, M oszkvában, Kijevben és O roszország m ás nagy városaiban keletkezett zavargások. A z országon belüli forradalm i m egm ozdulás reális lehetősé­ gének felismerése M iklóst az intervenció elhalasztására s véde­ kező pozíció elfoglalására készteti. A cár ezen álláspontja tü k rö ­ ződik 1848. m ájus 25-i feljegyzésében, m elyet egy M agyaror­ szágról, az ellenforradalm i erők képviselőitől kapott, és inter­ venció szervezését kérő levélre írt. Ím e a cár sajátkezű széljegy­ zete: „Belgrádból is kaptam tegnap hasonlót Danyilevszkijtől; de én beavatkozni ezekbe a dolgokba m ost sehogyan sem tudok.” É rdem es megjegyezni, hogy ez az intervencióra vonatkozó

kérés, mely a legelsők közül való, ann ak a D. Bibikovnak révén ju to tt a cárhoz, akinek m inden oka megvolt, hogy féljen a fo rra ­ dalm i hangulatok terjedésétől a birodalom nyugati korm ányzósá­ gaiban. 1848 áprilisából szárm azó bizalm as jelentésében a kijevi főkorm ányzó azt írja a csendőrség vezetőjének, A. F. Orlov gróf­ nak, hogy a rábízott korm ányzóságokban kom oly a helyzet, és „m inden erőm et latba fogom vetni, hogy m egőrizzem a vidék nyugalm át” . H ozzátette továbbá: „Boldog leszek, h a ezt meg tudom tenni, m indenesetre az igyekezetem teljes és következetes lesz.” A cári hatóságok nem hagyhatták figyelmen kívül az o r­ szágon belüli helyzetet, s ann ak hatására, továbbá a bonyolulttá vált nem zetközi helyzet eredm ényeképpen a cárizm us kénytelen volt elhalasztani beavatkozási szándékait, egy kedvezőbb pilla­ natra várva. Ez a pillanat 1849 tavaszán köszöntött be, s h árom nappal a cári hadsereg beavatkozása elő tt a Petrasevszkij-kör huszonhá­ rom tagjának letartóztatása volt az utolsó rendelkezés, m elyet a cári korm ány ann ak érdekében hozott, hogy biztosítsa m agát az intervenció végrehajtása idején az országon belül lehetséges kellemetlenségek ellen. A z okok, amelyek az intervenció elhalasztására vezettek, s a helyzet amelyben az intervencióra sor került, rányom ták bélye­ güket még a legm agasabb korm ánykörök hangulatára is. A cár testvére, M ihail Pavlovics nagyherceg, nem helyeselte a beavat­ kozást és egy kortárs visszaemlékezései szerint „őfelsége füle hal­ la tá ra ” kijelentette: „Idegen dologba avatkoztunk, m ost aztán várhatjuk a vendégeket.” A pétervári b ajo r követ, gróf O ttón de B ray feljegyezte, hogy az intervenció „nem talált h elyeslésre. . . m ég azokban a körök­ ben sem, am elyeknek tám ogatására az uralkodó különösen szá­ m ított” . A z e körök hangulatait tükröző dokum entum ok elem ­ zése m utatja, hogy az intervencióval kapcsolatban két körülm ény nyugtalanította őket. Egyesek úgy vélték, hogy a m agyarországi h ad járat elvonja a figyelmet a belső forradalm i erőkkel folytatott harcról, amely vélem ényük szerint a fő veszélyt jelenti az önkényuralom szám ára. E körök vélem ényének ad o tt hangot feljegyzé­ seiben a cárhoz közelálló K orf báró: „Beszélték, hogy felesleges

m ásokért kiállnunk, am ikor a m i fejünk fölött is é g . . . — írta, keseregtek a g árda kivonulása m iatt, félve, hogy m i lesz velük, akik itthon m a ra d ta k ” . M ás m agasrangú személyek aggodalm ukat fejezték ki am i­ att, hogy a k ato n ák n ak egy forradalom tól elragadott országban való tartózk o d ása a szabadságszerető és forradalm i eszm ék terje­ déséhez vezet m ajd a seregben. Ez a gondolat tükröződik abban a m agasrangú személy által írt anonim levélben, am elyet a III. ügyosztályra küldtek, A szerző félelm ét fejezi ki am iatt, hogy „G alícia és A usztria más tartom ányainak csapatink által tö rtén t megszállása a Nvugat er­ kölcsi összeom lásának e pillanatában nem csak a fegyelem gyen­ gülését eredm ényezheti, de a jó szellem hanyatlását is a krisztus­ tisztelő katonaság k ö réb en ” . M ég h atározottabban fejezi ki ezeket a félelm eket a III. ügyosztály vezetője s a csendőri törzskar parancsnokságának fő ­ nöke, L. V. D ubbelt: „N em az én dolgom erről ítélkezni, — írta az intervenció bejelentése után készült feljegyzésében — de kár, hogy az U ralkodó beavatkozik az o sz trá k o k é rt. . . H a leg­ alább O roszországban nyugalom lenne, de különben is mi k ö ­ zünk m ásokhoz? A zonkívül katonáink a helyszínen látják a lá­ zadást, s ki tudja, nem kerülnek-e á t hozzánk is a lázadó eszmék! Hazatérve jobbra, b alra átad ják m ajd megfigyelésüket, a m aguk m ódján értelm ezik, és a m i szent, tiszta, szűzies O roszországun­ kat m egfertőzheti a nyugati népek szellem e.” Az idézett feljegy­ zések azért figyelemre m éltóak, m ert ki ism erte volna jobban a hadsereg hangulatát, ha nem a csendőri törzskar főnöke? Ö jól tudta, hogy a hadseregben nem alu d tak ki a dekabristák hagyo­ m ányai, am it egyébként az is tanúsít, hogy a letartóztatott petrasevisták közül sokan a hadsereg tisztjei voltak. A hadsereg hangulatáról tanúskodnak a Péterváron székelő angol, porosz, osztrák képviseletek vezetőinek jelentései is. A pétervári ango követ, Buchanan 1849. m ájus 5-i levelében a beavatkozás népsze rűlenségéről írt valam ennyi osztály körében, beleértve a hadsere get. M ég akik célszerűnek ta rtjá k a forradalom h atáron túli fel tartóztatását, azok is undorodnak a háborútól. D u Plat varsói angol konzul 1949. m ájus 13-i jelentésében a beavatkozás nép­ szerűtlenségéről ír t a katonaság és különösen a tisztek k ö /ö lt.

A lakosság és a hadsereg beavatkozás elleni hangulatáról szólnak a pétervári porosz követ jelentései is. K ülönösen nyugtalanította az országban uralkodó hangulat a pétervári osztrák követet, Buol grófot. Egy 1849. április 5-én kel­ tezett m agánlevélben Buol arról panaszkodott, hogy az ún. „né­ met p á rt” törekvései, amely a beavatkozásért kardoskodik, ellen­ állást váltottak ki bizonyos körökben, és különösen veszélyes han­ gulat uralkodik a fiatal tisztek és a „kis csinovnyiki osztály kö­ rében.” M ájus 14-ki levelében a „szocialista sejt” , azaz a Petrasevszkij-kör tagjainak letartóztatásáról szám olt be az osztrák kö­ vet, am elynek tagjai — tisztek, irodalm árok és diákok — szítot­ ták az elégedetlenséget a rendszer ellen. A hadsereg hangulata ism ert volt a cár előtt is. Egy áp ri­ lis 27-i névtelen jelentésben, am elyet Perovszkij belügym iniszté­ rium a közvetítésével ju tta tta k el a cárhoz ez áll: „M ost hallot­ tam a Szemjonovszkij ezred katonáinak beszélgetését a tegnapi m anifesztum ról. A z egész ezred elkeseredett és elégedetlen őfel­ ségével az u ra lk o d ó v a l. . . Nyíltan beszélik, hogy az uralkodó nem fog visszatérni a vállalt utazásról, d arab o k ra fogják őt té p n i. . . T heodor von B ernhardi, Bism arck későbbi m unkatársa, aki 1834— 1851 között orosz szolgálatban állt és szoros kapcso­ lata volt az udvarnál bennfentes magas rangú személyekkel, n a p ­ lójában idézi M iklós szavait, am elyekkel 1849-ben fordult a m oszkvai gárdahadtest parancsnokához: „M ondd m eg a tisztjeid­ nek, hogy vigyázzanak m a g u k ra . . . ! Senki sem kérdezi őket, meggyőződésükkel összhangban, vagy annak ellenére indulnak-e a hadjáratb a, így h át jobb, ha erről inkább hallgatnak.” V. A. D okudovszkij tábornok, az intervenció résztvevője visszaemlékezéseiben később feljegyezte, hogy „a katonáknak, még a legm agasabb rangúaknak is nagy része erősen elítélte be­ avatkozásunkat és egyáltalán nem szívesen indult a h ad járatb a.” „E háború célja idegen szám unkra” — ilyen lakonikusan, k a to ­ nás rövidséggel fejezte ki az orosz tisztek és k ato n ák jelentős ré­ szének hangulatát a m agyarországi h ad járat egyik résztvevő tisztje, V. V. Iszakov. A z orosz tiszteknek és kato n ák n ak im ponált a m agyar hon­ védek bátorsága, forradalm i meggyőződésük ügyük igazáról. A hadjáratban résztvett O stenkorf báró így írt a m agyar forradalm i

hadsereg katonáiról: „Fegyelm ezetlen, rongyos, gyáva csőcselék­ nek hittük az újságok, röpiratok és osztrák közvetítők m ondása szerint; de éppen ann ak ellenkezőjét láttuk, m ihelyt velük a harc­ téren találkoztunk.” A h ad járat résztvevőinek feljegyzései igen fontosak, mivel tükrözik a k ato n ák és tisztek hangulatát az intervenció idején, érdekes anyagot tartalm aznak a m agyarok iránti rokonszenv k ü ­ lönböző m egnyilvánulási form áiról, az osztrákokkal való ellensé­ ges viszonyról, egyes tiszteknek és kato n ák n ak a m agyar sereghez való átállásáról. A z em lékiratok értékelésekor azonban figyelem­ be kell vennünk, hogy ezek nyilvánosságra hozását az m agya­ rázza, hogy a krím i háború után, m ikor is A usztria sötét h á lá t­ lansággal fizette meg a cárizm us 1849-es segítségét, O roszország­ ban m egerősödött az osztrákellenes hangulat, és kritikusan kezd­ ték nézni az intervenciót m ég azok is, akik kezdetben helyeselték. Egyes szerzők m agyar szim pátiájára az a sajátos lelkiisnieretfurdallás hatott, m elyet sok tiszt és katona am iatt érzett, hogy részt vett egy forradalom elfojtásában. E rre a körülm ényre m u ­ tatott rá H erzen 1861-ben írott „V ivat P olonia” cím ű cikkében. Megjegyezte, hogy az orosz tisztek 1849-ben alávetették m agu­ kat a fentről jö tt parancsnak, „nem léptek ki a s o rb ó l. . . de aztán néha b ű n b án ato t éreztek” . H erzen ezt a bűnbánatot a lel­ kiismerettel k ö tö tt „könnyű, olcsó” alkuként értékelte. E vonatkozásban legjellem zőbbek A ndrej M ihajlovics Fatyejev (m eghalt 1866) feljegyzései, aki a forradalom elfojtásában huszártisztként vett részt. A h ad járat befejezése után ham arosan nyugalm azását kérte, polgári szolgálatban helyezkedett el, és iro ­ dalm i tevékenységet fejtett ki. Komoly érdeklődésre tarth at szám ot az intervenció után tíz évvel publikált leírása a m agyar sereg fegyverletételéről. Fatyejev megjegyzi, hogy a győzelem hízelgett „nem zeti önbecsülésének” , „titokban ö rü lt” is, hogy véget ért „ez a m eddő ellenségeskedés” de az őt leginkább betöltő érzés a „sajnálat volt egy olyan ellen­ fél m egalázása m iatt, aki iránt lelkem mélyén nem hogy gyűlölet nem volt, de ellenkezőleg — őszinte tisztelet és együttérzés, az osztrákok irán t pedig u tá la t” . A m agyar ezredek fegyverletételéről írva megjegyzi, hogy nyom asztó volt, és „nem csak a m agyarok sz á m á ra . . . határozottan állíthatjuk, hogy közülünk, orosz k a to ­

n ák és tisztek közül szinte m indenki részesnek érezte m agát a m agyarok általános szerencsétlenségében” . Egy m ásik elbeszélésben Fatyajev egy egyszerű orosz katona, az orjóli korm ányzóságbeli Petrov szájába ad ja a szót, de saját élményeit, benyom ásait, töprengéseit, gondolatait m ondja el, azét a Fatyajevét, akinek nyugállom ányba vonulása, azt hisszük, nem annyira betegségével függött össze, hanem inkább tiltakozás volt a cári önkényuralom m agyarországi politikája ellen. Fatyajev visszaemlékezései és elbeszélései a m agyarok iránt érzett szim pátiájáról beszélnek, azokat a súlyos élm ényeket tü k ­ rözik, m elyeket a m agyar nép szabadságharcának elfojtásában való részvétel keltett benne. A szerző állásfoglalásának m egérté­ séhez a kulcsot egy m agyar forrad alm ár kivégzésének jelenete adja. Petrov meleg rokonszenvvel eleveníti fel a m agyar hazafi nemes arcvonásait, b á to r viselkedését. M ajd hozzáteszi: „M ég m ost is gyötri a lelkemet. A k k o r meg m intha fejszével valaki fejbe csapott volna. H ej, Istenem !” Fatyajev nem léphetett fel nyíltan az intervenció bírálatával, de m űveinek sorai között ez o tt van. É rdem es figyelmet fo rd í­ tani az „Egy nyugalm azott k atona elbeszélései” -nek a befejezé­ sére: „M inek erről beszélni is uram ? — kiált fel Petrov, a k a ­ tona, — N em keresztény dolog a háború. Belefájdul az em ber szíve látva m indezt a pusztulást.” Fatyajev M agyarországról szóló m űvei m agukra vonták a figyelmet m ind tartalm ukkal, m ind form ájukkal, s az elbeszélé­ seket egy k ortárs sajátos m ódon Petőfi m űveivel rokonította. M ég a szlavofil irányzatú történész, A. H ilferding is kényte­ len volt elismerni tizenegy évvel az intervenció után: Ki nem hal­ lotta volna a h ad járatb an résztvett em berektől, m ennyire tetsze­ nek nekik a m agyarok, m ennyire sajnálták őket, hogy szerette volna bárm elyik m egszorítani a nem es ellenfél kezét.” N. V. Iszakov, a szem tanú orosz tiszt így fogalm az: „A z orosz hadse­ reg m agyar ellenfelét nyílt jelleme, bátorsága és baráti szelleme m iatt szim patikusnak találta . . . ” A „m eddő h á b o rú ” elleni sajátos tiltakozás és a m agyarok iránti rokonszenv m egnyilvánulása volt sok orosz tiszt ei^inséges m agatartása az osztrákokkal szemben. A z orosz hadsereg egyik m agasrangú tisztje a m agyarországi h ad járat idején vezetett n a p ­

lójában feljegyezte: „Egészen rendkívüli az a rokonszenv, amely harcosaink és a m agyarok között m indenütt megnyilvánul, s ugyanakkor az az önkéntelen antipátia, m elyet az osztrákok"' iránt tapasztalhatunk.” M ég a pétervári b a jo r követ is azt írta, hogy „igen sokan a tisztek közül egyáltalán nem titkolták ellenszenvü­ k e t a „fehérnadrágosok” iránt, akikkel együtt kellett m űködniük, s együttérzésüket a m agyar lá z a d ó k k a l.. A . N. Szurazsevszkij tiszt kéziratban m arad t visszaem léke­ zéseiben leír egy esetet, am ikor 3 orosz tiszt, köztük ő m aga is, a parancsnokság tudta nélkül bem ent az ostrom lott K om árom ba, ahol találkoztak K lapkával. K ifejezték, m int írja: „őszinte sajná­ latu k at am iatt, hogy ellenségek vagyunk, am ikor pedig ugyan­ olyan őszintén gyűlöljük m i is az osztrákokat, m int Ö nök, s eb ­ ben a gyűlöletben össze kellene tartani és baráto k k á lenni.” V á­ laszul, meséli Szurazsevszkij, a tábornok „kedvesen elm osolyodott és kezet szorított velünk” . V isszaemlékezéseinek egy m ásik rész­ letében feljegyzi, hogy „ a m agyarok jól tudták, milyen gondosan bánunk sebesültjeikkel s a fogságba esettekkel, nagyon jól tudták, hogy m i is gyűlöljük az osztrákokat, m int ők .” A z oroszok nem éppen jóindulatú viselkedése az osztrákok­ kal gyakran vezetett éles konfliktusokhoz. A. I. Gyelvig tiszt (a költő A. A. Gyelvig unokatestvére) feljegyezte, hogy „a hadi ese­ m ények befejeződése után, am iatt, hogy az orosz tisztek nyilván­ valóan tö b b re becsülték az osztrákoknál a m agyarokat, m ég p á r­ bajokig is faju lt a dolog.” A z orosz és osztrák tisztek közötti párb ajo k at em líti feljegyzéseiben egy osztrák hadbiztos is, aki az orosz hadsereg III. hadtestét vezette, s megjegyzi, hogy „m ind­ két oldalról energikus intézkedéseket kellett foganatosítani a tisz­ tek között egyre gyakoribbakká váló párb ajo k ellen” . A z osztrákok vádaskodásai am iatt, hogy az oroszok b a rá t­ ságosan bánnak a fogoly m agyar tisztekkel és katonákkal, a leg­ m agasabb körökben is elhangzottak, m égpedig nem csupán egyes tiszteknek, de az orosz vezérkar s az intervenciós sereg legfelső parancsnoki k arán ak címezve is. H aynau például panaszkodott R üdiger orosz tábornokra, Paszkievics bizalm asára. A z osztrák m iniszterelnök, Schw arzenberg is szem rehányást te tt az orosz tisz­ tek és tábornokok m agatartása m iatt.

Ez azonban nem szabad, hogy megtévesszen bennünket. V ol­ tak bizonyos nézeteltérések Paszkievics és H aynau közt is, am e­ lyeket részletesen elem zett Steyer L ajos „H aynau és Paskievich” c. könyvében. A nézeteltéréseket korántsem a cári parancsnokságnak a m a­ gyarok iránti jóindulata vagy éppen hum anizm usa m agyarázza, hanem a m ásik félnek a forradalom elfojtása közben arato tt si­ kerei m iatti irigység. Bizonyos nézeteltérések keletkeztek a fog­ ságba esett m agyarokkal való bánásm ód s a fogoly m agyar tá b o r­ nokok sorsa m iatt is. A zonban figyelembe kell vennünk, hogy az orosz parancsnokság enyhe bánásm ódja a foglyokkal egyfajta taktika volt, am ely sikeresnek is bizonyult, hiszen a még harc­ képes 30.000 főnyi m agyar sereg 1849. augusztus 13-án letette a fegyvert a cári csapatok előtt. A fent kifejtett körülm ények hatással voltak az orosz hadse­ reg hangulatára. De hangsúlyoznunk kell, hogy a tisztek és k a to ­ nák állásfoglalását egészen m ásféle m otívum ok határozzák meg, m int Paszkievics álnok taktikája. A z ő ellenszenvük az osztrákok iránt a m agyar nép harca iránti őszinte együttérzéssel párosult, s az intervenciónak és m agának a cári önkényuralom nak az el­ ítélésvei. Jellem ző e vonatkozásban, hogy az intervenció egyik részt­ vevője, M. Lihutyin m iben látja az osztrákok iránti általános ellenszenv s a m agyarok iránt m egnyilvánuló együttérzés okait. M ikor m em oárjait írta, Lihutyin m ögött m ár ragyogó katonai k a r­ rier állt, tábornok volt. Ezzel m agyarázható, hogy a beavatko­ zást törvényszerűnek tartja, de elismeri, hogy „azért jöttünk, hogy segítsünk az osztrákoknak és meg is segítiettük őket. De egyszerre csak úgy tűnik, hogy szim pátiánk azoknak az oldalára hajlott, akik ellen felléptünk” . M egpróbálván m agyarázatát adni e jelenségnek, Lihutyin olyan okokat sorol fel, m int pl. az orosz k ato n ák nagylelkűsége, sajnálata a legyőzött ellenfél iránt. Felhozza még az osztrák tisz­ tek fennhéjázását és feltehetőnek tartja, hogy egyes orosz tisztek m agatartása csupán egy tettett liberalizm us m egnyilvánulása volt. Em ellett azonban Lihutyin rá tu d o tt m utatni a m agyarok iránti együttérzés lényegesebb okaira is: „ . . . a közvélemény valaho­ gyan kárpótolni ak arta őket a mi beavatkozásunkért, amelynek

igazságtalanságáról és károsságáról sokan meg voltak győződ­ ve . . . ” E gondolatához m agyarázatul hozzáfűzve L ihutyin azt írja, hogy ez sajátos „csendes tiltakozás volt az ellen, am it m aguk vittek végbe” . L áth atju k tehát, hogy az orosz tisztek egy részének ellen­ szenve az osztrákok, s szimpátiája^ a m agyarok iránt abból a he­ lyes politikai értékelésből fakadt, hogy az intervenció igazságta­ lan, bűnös, s ellene tiltakozni kell. A beavatkozás elleni tiltakozás a hadsereg soraiban a leg­ különbözőbb form ák at öltött. M ár em lítettük a civódásokat és párb ajo k at az osztrák tisztekkel. A z em lékiratokból kitűnik, hogy „orosz tisztek és alacsonyabb rangúak összebarátkoztak a m agyarokkal, — etették-itatták őket, s erre nem sajnálták utolsó kopejkájukat sem ” . Szurazsevszkij írta, hogy „kozákjaink . . . összebarátkoztak m agyarokkal, és gyakran vergődtek haza éjjel, ső t előfordult, hogy K om árom ban is töltötték az éjszakát, s meg­ esett, hogy cédulát hoztak K om árom ból, melyben kérték- egy beteg férfi, vagy nő részére küldjünk tyúkot, vagy b o rjú h ú s t.. A „H írn ö k ” írta 1849. július 28-án: „A hol e rre kedvező le­ hetőség alakul ki, o tt a legöntudatosabb oroszok barátkozni kez­ denek a m agyarokkal.” A „Szabadság” , 1849. június 22-én k ö ­ zölte, hogy „az oroszok nagyobb kedvet m u tatn ak a velünk való barátkozásra, m int az ellenünk folytatott harcra. A csata befeje­ zésekor 6 közkato n a átállt sorainkba.” M int láthatjuk, a b arátkozást csak egy lépés választotta el a forradalm i csapatokhoz való átállástól. M egtörtént, hogy orosz tisztek és kato n ák elengedték a foglyokat, vagy futni hagyták őket. M uravjov orosz történész a m agyarországi h ad járatn ak szen­ telt könyvében leír egy vizsgálatot, m elyet Paszkievics utasítására folytatott a 19. gyalogsági hadosztályban Szimonyics tábornok, aki a m agyarországi tartózkodás idején a hadseregben m űködő rendőrség p arancsnoka volt. M egállapítást nyert, hogy a hadosz­ tályhoz beosztott 2000 m agyar fogolyból m indössze 750 m aradt, azok is rom án nemzetiségű újoncok voltak. „É jjelenként százával szöktek meg a foglyok anélkül, hogy őrizetük ezt észrevenni akarta volna. N éhány esetben . . . az illető altisztek és őrparancs­ nokok azonnal főbe lövettek, mi azonban éppen nem szüntette meg a szökések folytatását.

A z orosz kato n ák baráti viselkedését m agyar szerzők is em ­ lítik. így pl. az első m unkásújság szerkesztője, K ászonyi Dániel 1858-ban kiadott önéletrajzi könyvében melegen em lékezett orosz tisztekre, m agyarok iránti viselkedésükre. A dolog azonban nem korlátozódott az együttérzés és szim­ pátia ism eretetett m egnyilvánulásaira. Az elégedettlenség bonyo­ lult és kom oly fo rm ákat öltött az orosz hadseregeben. Jellemző, hogy az orosz csapatok m agyarországi bevonulása után azonnal olyan rendszabályokat léptettek életbe, m elyekkel a forradalm i sereghez való átállásoknak ak arták elejét venni. A z Erdélyben te­ vékenykedő G rotenhelm tábornok egységének tábori naplójában olvassuk: „H am arosan előbukkantak olyanok is (lakosok), akik a lázadók pártjáh o z tartoztak és rábeszélték katonáinkat, hogy álljanak át az ő o ld a lu k ra . . . de ez ellen azonnal rendszabályo­ k at léptettünk életbe. E lrendeltük, hogy a katonák, de különösen a tisztek, csak a lehető legkevésbé kerüljenek kapcsolatba a la­ kossággal, különösen a városiakkal, akik a lázadás által terjesz­ tett hamis gondolkozásukkal a legkárosabb h atást gyakorolhat­ já k .” Egy A labin nevű tiszt is emliti a tábornagynak (vagyis Paszkievicsnek) a helyi lakossággal való érintkezést m egtiltó „titkos paran csát” , és megjegyzi, hogy ezt a félelem hozta létre, hogy „m egfertőznek bennünket azok a forradalm i eszmék, am elyek az általuk levert felkelést szülték.” Ezzel egyidőben rendelkezéseket léptettek életbe, melyek szerint könyörtelenül le kellett szám olni azokkal, akik átálltak a forradalm i sereg oldalára. A hadügym inisztérium nak a kijevi főkorm ányzójához k üldött 1849. július 23-i titkos utasításában ez áll: „m inden hadifoglyot, akiről kiderül, hogy orosz alattvaló, Kijevbe kell küldeni, s az ottani várban őrizni.” A cári hatóságok ilyen és ezekhez hasonló rendeletei arról tanúskodnak, hogy szám oltak annak reális lehetőségével, hogy egyes tisztek és k ato n ák átállnak a forradalm i sereghez. V aló­ ban voltak is ilyen esetek, de jelentőségüket nem szabad eltú ­ lozni. H iszen a m agyarországi h ad járat ténylegesen mindössze n é­ hány hónapig tartott, s egyébként is a cári beavatkozás következ­ tében az ellenforradalm i erők túlsúlya m egnövekedett, s ez m eg­ nehezítette a m agyar sereg sikeres harcát.

H a megvizsgáljuk az átállási eseteket, látnunk kell, hogy míg egyes tisztek m egbízhatatlanságáról szóló ügyek fennm arad­ tak, addig a k ö zkatonák szám talan ügyét a későbbiekben m eg­ sem m isítették. A dokum entum okból legteljesebben a voznyeszenszki ezred zászlósának (kornétásának), K azim ierz Rulikowskinak az esete rajzolódik ki, aki 1849. június 10-én két katonával együtt átállt a m agyarok oldalára. A ugusztus 11 -én an n ak az egy­ ségnek széthullása után, am elyben főhadnagyként szolgált, jelent­ kezett a hadtest törzskaránál, m ondván, hogy ő t fogságba ejtet­ ték a m agyarok. D e a törzskam ál tud tak R ulikow ski átállásáról, mégpedig saját leveléből, m elyet egy fogoly m agyar tisztnél talál­ tak meg. E bben, m int A. Gyelvíg elm ondja, az orosz kornétás „értesítette a m agyar tisztet arról a kívánságáról, hogy meg akarja adni m agát a m agyar korm ánynak, de hogy elkerülje a hadse­ regből való szökésért járó felelősségrevonást, hadifogságba akar esni, s aján lo tta a m agyar tisztnek, itatás közben vegye körül őt s a parancsnoksága a latt álló k ato n ák at” . R ulikow skit bíróság elé állították és golyó általi h alálra ítélték. M int a voznyeszenszki ezred egyik tisztjének 1855 novem ­ berben írt leveléből kitűnik, Rulikow ski „a vesztőhelyen talán m egm ondta b űntársai nevét, köztük volt az adjutánsunk i s .. . R a jta kívül van még néhány em ber nálunk, akik a m agyarországi h ad járat m iatt rendőrségi megfigyelés a latt álltak .” R ulikow ski e társait azonban nem állították bíróság elé, ügyüket úgy látszik eltussolták, vagy pedig bűnösségük nem nyert bizonyítást. M in­ denesetre a voznyeszenszki ulánus ezred tisztjeiről ugyanabban a hónapban k iállított bizonyítványban ezt olvashatjuk: „A rról p e­ dig, hogy m egnevezte-e ő (R ulikow ski — V. S. J . ) . . . bűntársait, és hogy nevezett század tisztjei közül pontosan ki állt megfigye­ lés alatt a m agyarországi h ad járat m iatt — a hadügym inisztérium felügyeleti osztályának tudom ása nincsen. Ugyancsak érdeklődésre ta rth a t szám ot a ljublini vadász ezred P jo tr Vasziljev nevű zászlósnak ügye. A z ügyiratból kide­ rül, hogy m ég 1849 februárjában a m agyarok fogságába esett Nagyszebennél, am ikor a csapatot Szkarjatyin vezérőrnagy p a­ rancsnoksága a la tt D él-Erdélybe vezényelték. Június 10-én, m i­ után a cári csapatok bevették Szebent, Vasziljev jelentkezett a parancsnokságnál és ism ét állom ányba vették. Később, 1850-ben

az osztrák korm ány irato k at ad o tt á t a bécsi orosz követségnek, m elyekből ismeretessé vált, hogy P. Vasziljev 1849. májusáb;tn „esküt tett a m agyar alkotm ányra, s kívánságának megfelelően szolgálatra vezényelték” . K ihallgatásakor Vasziljev tagadni igye­ kezett a felhozott vádat, de egy m ásik fogoly orosz tiszttel tö r­ tént szembesítése után bizonyítást nyert, m iszerint „kifejezésre ju tta tta kívánságát, hogy a lázadók soraiban szolgáljon, s e cél­ ból a lázadó csapatok parancsnokaihoz, Dem binszkyhez és Wysockíhoz fordult, és kérte vezényeljék Bem hez.” A m agyar dokum entum ok m egerősítik, hogy P. Vasziljev először hadifogoly volt, később azonban, a forradalm i sereg győ­ zelmei után, 1849 tavaszán kérte Kossuthot, hogy vegyék fel a m agyar hadseregbe. A hadbíróság 1850 decem berében Vasziljevet bűnösnek találta, s az ítélet szerint m egfosztották rangjától, nemesi cím é­ től, jelképesen végrehajtották rajta a halálos ítélet cerem óniáját, azután Szibériába vitték kényszerm unkára. 1849 szeptem berében hadbíróság elé állították a nyizovszk vadászezred zászlósát, A lekszandr K orszakot, m ert az 1849 jú ­ niusában a m agyar tábornokok egészségére ivott, és kijelentette, hogy „ha harcba kerül a m agyarokkal, nem fog rájuk lőni” . Vele együtt felelősségre vonták A. U rbanovszkij altisztet, m ert erről „nem tett jelentést” . A hadbíróság m indkettőjüket halálra ítélte, de végül is kegyelmet kaptak, lefokozták közkatonákká és a K aukázusba vezényelték őket. 1849 decem berében hadbíróságnak ad ták át a harm adik gyalogos ezred 15 tisztjét a m agyarországi h ad járat idején ta ­ pasztalt „m egbízhatatlanságuk” m iatt. F en n m arad t egy 1853, de­ cem ber 18-án összeállított jegyzék is a 4. gyalogos hadtest vád­ lottjairól, többségükben tisztekből. V. G. Verzsbickij publikáció­ jában 19 em bert említ, akiket a m agyarországi ellenforradalm i had járat idején tan úsított m egbízhatatlan m agatartásuk m iatt fogtak perbe. H a t em ber m ég a vizsgálat során m eghalt, a többie­ ket várbörtönbe zárták. M egbízhatatlanság, szökések, átállás az ellenséghez előfordul­ tak az orosz hadsereg közkatonái között is. Jellem ző a pszkovi gyalogezredből való Iván Petrov közkatona esete, am elyről Utassy Im re honvédszázados a 19. hadosztály parancsnokságához kül­

dö tt jelentésében ír: „Petrov Iván, B aranovka M uszka országbúi való szárm azású 37 éves görög nemegyesült, 1842. évbe Pszkovi Polk gyalogezredhez tíz évre állíttatott. Ezen em bert a Visóvölgyi előőrsön levő ő rjáró k a hegyek közt elfogták, ő egyébiránt sem ellent nem állt. se nem szaladt. A kikérdezésnél következő vallom ást tett: „H úsvét táján M uszka országba azt hallotta, hogy a m agyaroknak 2 pengő garas napi fizetése van és iiogy o tt sok­ kal jo b b katonáskodni, m int nállok, így ő elhatározta m agát, m i­ dőn ezredje M oldvába jött, M agyarországba jönni és itt szolgálni. Sok hegyeken keresztül bujdosva végre ide é rk e z e tt. . . Borsa június 18. Utassy Im re százados. É rkezett június 22-ik 1849.” M agyar források tanúsítják, hogy a fogságba esett orosz k a­ tonák és tisztek közül nem csak egyedül V asziljev szolgált a m a­ gyar hadseregben. Egy volt honvéd, aki részt v ett az erdélyi h a r­ cokban, mesélte, hogy Bem seregében volt néhány száz orosz k a ­ tona, akikből „az öreg csudálatosképen lengyel légiót alakított” . A szem tanú elbeszéléséből tudjuk, hogy a fogoly orosz katonákat új m undérba öltöztették, készítettek nekik „négyszögű vörössip­ k á t” és „ezután m elletünk verekedtek becsületesen” . P. Vasziljev is em lített kihallgatásakor „60 orosz szöke­ vényt” , akik Bemnél szolgáltak. A Bem seregében harcoló orosz katonákról m egem lékezik G rotenhelm tábornok is (akinek egy­ sége E rdélyben harcolt) Paszkievicsnek k ü ld ö tt egyik jelentésé­ ben. „A felkelők — olvashatjuk e dokum entum ban — Bemmel az élükön, soraikat a legkülönbözőbb em berekkel egészítik ki, még a mi N agyszebenben ejtett foglyainkkal is” . A tábori hadbíróság anyagaiból tudjuk, hogy „a lázadó m a­ gyarokhoz” való szökésért halálra ítélték a kezében fegyverrel elfogott Abszam ikov közkatonát. K ísérletéért, hogy végleg M a­ gyarországon m aradjon, halálra ítélték K om yej Zsurom szkij köz­ katonát. Az 1. hadsereg tábori hadbírósága kivizsgálta a Volkonszkij herceg gyalogezredéből való K. Danyilov közkatona ügyét. A bíróság m egállapította, hogy 1849. június 20-án átállt a m agya­ rokhoz, és két évig M agyarországon tartózkodott, am íg az oszt­ rákok ki nem ad tá k az orosz parancsnokságnak. A z ítélet napján végigkergették egy ötszáz em berből álló soron, aztán öt évre b ö r­ tönbe zárták. A z ogyesszai vadászezred egyik katonája, M ihail

Jakim enko k ét év és h a t hónapig m arad t M agyarországon. 500 vesszőcsapás büntetés után várbörtönbe zárták három évre. A z orosz hadsereg közkatonáinak egy so r ilyen „ügyét” csak az irat jegyzékek alapján tu d ju k megítélni, mivel a dokum en­ tum okat m egsem m isítették. M oszkvában a K özponti H ad tö rté­ neti A rchívum ban három olyan iratjegyzék m arad t fenn az 1849— 53-as évek ügyeiről, m elyekben egyes felelősségrevontak neve után ilyen megjegyzések állnak; „H áborús időben Ma,gyarországra szökésért” , „H áb o rú s időben a lázadó m agyarokhoz való szökésért” , „A lázadó m agyarok elleni 1849-es háború idején szolgálatban tanúsított m egbízhatatlan m agatartás m iatt” Az első iratjegyzékben 93, a m ásodikgan 107, a harm adikban 248 név szerepel. Ezeknek több m int egyharm ada után a fentebb fel­ sorolt megjegyzések valam elyike áll. (M egsem m isültek az 5009 lapból álló „Összesítő jegyzékek 1849-ből az alacsony rendfokozatú nem nem es elítélt személyek­ ről” . M egsem m isültek az 51, 119 lapból álló ugyanilyen jegyzé­ kek 1850-ből is. E jegyzékekből sem m it sem tudunk meg az ítéletekről. F enn­ m aradtak azonban olyan jegyzékek is, am elyekben az erre vo­ natkozó adatok is szerepelnek. Idézünk néhány ítéletet a hadban álló sereg tábori auditoriatusának a nem nemes, alacsony rend­ fokozatú személyekre vonatkozó jegyzékéből, m elyet 1853-ban állítottak össze: „Iván G urin M agyarországon m ásodízben elkö­ vetett sz ö k é sé rt.. . Vesszőfutás büntetés után büntetőszázad h a­ táridővel.” „Julián O vszjanij külföldre, A usztriába elkövetett szökéséért, a m agyar csapatokhoz való átállásért (árulásért) veszszőfutás büntetés után kényszerm unkára k ü ldetett.” „A nton Szucsivszkij, külföldre szökésért és a lázadó m agyar csapatokhoz tö r­ tént átállásért vesszőfutás büntetés után kényszerm unka.” „A ndrej Bikov, M agyarországon elkövetett szökésért és az osztrák csa­ patok szolgálatába szegődésért. Vesszőfutás büntetés után bünte­ tőszázadba küldetett határidővel.” „Kszaverij O berszkij, külföld­ re szökésért, a lázadó m agyarok soraiba történ t átállásért és lázító versek rejtegetéséért (árulásért) testi fenyítés nélkül kényszerm u n k a.” „Iván Jakub, halála m iatt eltekintünk csavargása és a lázadó m agyarok soraiba tö rtén t átállása m egbüntetésétől” . „Ja-

kim Jem eljanovics M agyarországon egy ízben elkövetett szöké­ sért. V esszőfutás büntetés után büntetőszázadba k ü ldetett.” A levéltári anyag alapján világosan látju k a cári csapatok m orális állapotát. A hadsereg szétzüllésének m éretét m utatja az a tény is, hogy az intervenció idején a cári hadsereg egész egy­ ségei bizonyultak m egbízhatatlannak. Paszkievics 1849. decem ber 7-i parancsa felsorolja azokat az egységeket, m elyekben sok volt a dezertáltak száma: .. igen sokan szöktek m eg az olonyecki, m urom szki gyalog-, a ladogai, nyizovszki és különösen a kosztrom ai vadászezredekből, és a 9. sz. m unkaszázadból.” Ezzel kapcsolatosan a parancsban ez áll; „E zt az em lített egységek parancsnokai elé tárva m egparancso­ lom, hogy a m urom szki gyalogos s a ladogai vadászezredben, ahol sok, a kosztrom aiban pedig, ahol m értéktelenül sok szökés fordult elő, szigorú intézkedéseket hozzanak a szökések m egaka­ dályozására . . . s erről nekem jelentést tegyenek.” A h ad járat befejezése után I. M iklós m egparancsolta, hogy a csapatokat haladéktalanul vonják ki M agyarországról, de ugyanakkor a cári korm ány elhatározta, nem engedi, hogy a „forradalm i ragályt” behurcolják O roszországba. Az osztrák fél ismételt panaszai az orosz tisztek m agyarországi viselkedésére nyugtalanították a cárt. Rendkívül jó szolgálatot tett a besúgó Zichy Ferenc gróf, akit az osztrák parancsnokság vezényelt az orosz hadsereghez, m int biztost. Egyik jelentésében, m elyet m ár a hadi esem ények befejeződése után írt, ezt olvashatjuk: „A z orosz tisztek közül sokan folytatnak beszélgetéseket olyan té­ m ákról, am elyek m ár régen figyelmet nem érdem lő fecsegéssé váltak, s nem alaptalanul keltenek nyugtalanságot.” A z ilyen s ehhez hasonló jelentéseket a cárn ak tudom ására hozták. A z egyik ilyen jelentésben azt olvashatjuk, hogy az orosz tisztek M agyarországon érintkeznek „olyan em berekkel, akik e r­ kölcstelen gondolkodásm ódjukról ism ertek” . Ezzel kapcsolatosan a c ár Paszkievicshez intézett 1849. novem ber 7-i levelében azt írta; „K önnyen lehetséges, hogy e fiatalem berek révén eljut hoz­ zánk a fertőzés, és szégyenletes lenne rán k nézve, ha nem tu d ­ nánk ezt m egelőzni.” A cári hatóságoknak az a törekvése, hogy minden m egbízhatatlan tisztet és k ato n át leleplezzenek, gondos, több évig ta rtó nyom ozást eredm ényezett. Ezzel egyidőben a h a­

táron túl is folyt a kutatás a dezertált, vagy a forradalm i sereg oldalára állt tisztek és k ato n ák után. A K árpátontúli Területi Levéltárban egész sor körlevél m arad t fenn a M agyarország te­ rületén keresett orosz tisztekről és katonákról. A rról, hogy sokan el tudtak rejtőzködni, tanúskodik P. A labin, aki Rulikow ski ügyét leírva, csodálkozását fejezi ki am iatt, hogyan, „határozta el, hogy jelentkezik. M iért nem m enekült, m int azt sokan mások tették, akik többé vagy kevésbé kom prom itálták m ag ukat?” A „lázadás fertőzésé” -nek terjedése m iatti félelem olyan erős volt, hogy a leleplezések, nyom ozások során teljesen ártatlan em ­ berek is megszenvedtek. Jellem ző egy korm ányzósági titkár, M i­ hail Ivanovszkij ügye, m elyet a kijevi hadbíróság vizsgált ki. Az arhangelszki korm ányzóság holm ogorszki járásában született be­ teg em ber fogadalm at tett, hogy bejárja a szent helyeket. A fo r­ radalom M agyarországon érte, ahol az osztrákok fogságba ejtet­ tették, m ajd kiadták a cári hatóságoknak. Mivel Ivanovszkij el­ beszélése gyanút keltett, elrendeltetett: „ 1 . . . . a m agyar lázadás idején foglyul esett Ivanovszkij alattvalót fölöttébb gyanús val­ lom ása kiegészítése céljából ki kell h a llg a tn i. . . 2. . . . Ivanovszkijt szigorú őrizet a latt fogva tartani a kijevi várbörtönben újabb utasításig.” H iáb a bizonygatta, hogy egész külföldi tartózkodása idején nem volt fegyvere, és senkinek „sem m iféle k á rt bántalm at nem okozott” . A hadbíróság 1850-ben bűnösnek találta. M egfosz­ to tták rangjától, nemesi címétől és életfogytiglan a tobolszki k o r­ m ányzóságba szám űzték. A bíróság ítéletét azonban m ár nem. le­ hetett végrehajtani. A sok m egpróbáltatástól legyengült Ivanovszkij m eghalt a kijevi börtönkórházban. A foganatosított szigorú intézkedések ellenére sem sikerült a cári hatóságoknak m egakadályozni a forradalm i eszmék beha­ tolását O roszországba. A hadsereg bevonulása egy forradalom tól elragadott országban nem m arad h ato tt hatás nélkül az orosz had­ sereg számos tisztjeire és katonáira. B árm ennyire igyekeztek is a cári hatóságok m egakadályozni a kato n ák és tisztek érintkezését az ellenféllel, ez mégis m egtörtént, s a m agyarokkal folytatott be­ szélgetések során az orosz kato n ák és tisztek sokat m egtudtak a forradalom ról. Nem hiába félt I. M iklós ettől az érintkezés­ től, s írta a hadsereg főparancsnokának: „ne legyen ezzel az egész csőcselékkel semmiféle közeli kapcsolatunk, m ert ettől a

közeledéstől könnyen m egfertőzhet a mi ifjúságunk is. Ezek lá ­ zadók, s velük közelségbe kerülnünk becstelen és lealacsonyító lenne.” A k o rtársak visszaemlékezéseiben, feljegyzéseiben sok érde­ kes részletet találhatunk az orosz kato n ák n ak honvédekkel, a la­ kossággal tö rtén t érintkezéseiről, s arról is, hogyan hatottak ezek a beszélgetések. Így pl. a m agyar forradalom egyik résztvevője, H orváth Elek, elmesél egy jellemző beszélgetést két orosz al­ tiszttel, m elyet egy pohár b o r m ellett szlovák— orosz keverék nyelven folytattak. A z egyik tiszt szom orúan m ondta: „M iért kelle nekünk oly m essziről hozzátok jö n n ü n k ?” H orváth Elek visszaemlékszik, hogy részletesen beszélt nekik K ossuthról, a jobbágyfelszabadításról, s ezután az altiszt K ossuth egészségére em elte poharát. A z orosz hadsereg m agasrangú tisztjeinek elbeszéléséből ki­ tűnik, hogy a fogoly m agyar katonákkal és tisztekkel való érint­ kezés is veszélyt jelentett. A z Erdélyben parancsoló Labinzov és K arlovics táborn o k o k a főparancsnoksághoz írt levelükben enge­ délyt kém ek, hogy átadhassák a fogolyokai az osztrákoknak, m i­ vel „a m agyar hadifoglyok tulajdon csapatjaiknak biztonságát veszélyeztetik, am ennyiben a legénységre és altisztekre, sőt több tisztre is bizonyos m orális befolyást gyakorolnak, mi elébb-utóbb káros következm ényeket vonhatna m aga u tán .” M ásrészt a m agyar fogságba esett orosz k ato n ák at meglepte az a dem okratikus szellem, am ely a forradalm i hadseregben u ral­ kodott. M agyar levéltári anyag alapján nyom on követhetjük, h o ­ gyan érlelődött m eg fokozatosan Vasziljev elhatározása, hogy be­ lép a m agyar hadseregbe. „Vasziljev h a d n a g g y a l. . . alkalm unk volt többszöri összejövetelek által m egism erkedni — olvassuk egy korabeli írásban. — A z orosz és lengyel nyelven kívül oláhon is m eglehetősen beszélt. Az 1848-iki m agyar viszonyokról egyáltalán sem m it nem tudott, sőt a francia esem ényeket is csak tőlünk D ebrecenben tu d ta meg. N ekik otthon — m int m ondta — , sem ­ m it sem szabad olvasni, nálok m inden újság, m inden könyv és röpirat, m elly a külső nem zetek szabadabb m ozgalm ára vonatko­ zik, ki van t i l t va. . . M időn látta ügyünk előrehaladását, Kossuthnál alkalm azást k ért a m agyar hadseregben. K ossuth őt Dembinszkyhez utasította. Ez ő t egyik hadcsapatánál alkalm azta, m iu­

tán a lengyel légió, hol leginkább óhajto tt alkalm azást, be nem fo­ gadta.” A forradalm i eszm ék hatása az orosz hadseregre m egm utat­ kozik abban is, hogy az orosz tisztek és k ato n ák között nagy nép­ szerűségnek örvendtek a m agyar forradalom vezetői, elsősorban K ossuth Lajos, akinek arcképei, m int a forradalom többi veze­ tőjének képei is, kézről kézre jártak, és sokan m agukkal vitték O roszországba is, s m int ereklyét őrizték. A. Szurazsevszkij meséli, hogy hazatérésükkor „ a nagy v á­ rosokban áru lták nekünk valam ennyi forradalm i tábornok arcké­ pét . . . K ossuthot sokféle helyzetben ábrázolva, egyedül is. V a­ lam ennyi képből vettem .” N éhányan a tisztek közül még M a­ gyarországra érkezésükkor hozzájutottak K ossuth kis arcképéhez, és végig m agukkal hordták. Charles P ridham angol újságíró, aki 1848— 49-ben a „T im es” tudósítója volt M agyarországon, ottani élményeiről íro tt könyvében elm ondja, hogy az orosz tisztek kö­ zül „sokan ingük alatt rejtegették Kossuth képét, és ha szim pa­ tizánssal találkoztak, m egm utatták neki” . Ez nem egyedi jelenség volt, erről tanúskodnak Karacs Teréznek a visszaemlékezései. E lm ondja, hogy orosz katonák kérve kérték, hogy „adjak nekik K ossuth arcképet, s állításom at, hogy nincs ilyen birtokunkban, nem hitték el” . Az egyik idősebb tiszt, aki „legkonokabbul zaklatott a Kossuth arcképért” végül is talált egyet, mely „valaha szivar-csom ag b o ­ rítékán ékeskedett” és ezt egy rézlemezű keretbe foglalta és erek­ lyeként a mellére függesztette. A komoly megfigyelő Karacs T e­ réz valószínűnek tartja, hogy más tisztek is hasonlóan cseleked­ tek és hozzáteszi: „a szabadságharc korm ányzójának nem csak arcképét, hanem ném elyek a nemes eszm éit is elvitték hazájukba” . P. A labín naplójában arról ír, hogy egy „kitűnően sikerült K ossuth m ellszobrot” szerzett, de azon töprengett: „cskhogy si­ kerül-e m ajd átvinnem a határon? H e m egtalálják, azt m ondják: forradalm ár! És elkobozzák! Hogy a m agyar forradalom vezetőinek képét őrizni nem volt teljesen veszélytelen dolog, ezt tanúsítja Osztrovszkij törzskapitány­ nak, a tveri csendőrség parancsnokának 1852. október 3-án in­ dított ügye. M ás meg nem engedett holm ik között a m agyaror­ szági had járat e résztvevője „a m agyar forradalom ban tevékenyen

részt v ett fontos személyek arcképeit” őrizgette. M int a szövegből kiderül, ezek K ossuth, Bem, K lapka, D em binszky és G örgev arc­ képei voltak. A vizsgálat azzal ért véget, hogy a törzskapitánynak, tekintettel arra, hogy hét gyerm eke volt, javasolták, „válasszon önként m ásfajta szolgálatot” . Némely orosz tisztek és k ato n ák együttérzése a forradalom ügyével, barátkozásuk a m agyarokkal, a dezertálások a hadse­ regből, egyes orosz harcosok átállása a forradalom oldalára, meg­ m utatták a m agyaroknak, hogy nem lehet egyenlőségjelet tenni a cárizm us és az orosz nép közé. K ossuth L ajos egyik cikkében, m e­ lyet élete alkonyán, 1889-ben írt, megejegyezte: „A z orosz ön­ kényuralom és az orosz nép, — ez két különböző dolog.” A cári hadsereg 1849-ben sötét, reakciós tettet vitt végbe, am ikor segített a H absburgoknak a forradalom elfojtásában. U gyanakkor az intervenció időszakában különös élességgel meg­ m utatkozott, hogy a cári hadseregben eleven m arad t a dekabris­ ták szabadságszerető szele, s hogy Belinszkij, Petrasevszkii kö­ vetőinek eszméi széles körben elterjedtek soraiban. A hadsereg bevonulása a forradalom tól elragadott országba elősegítette a hadseregben a forradalm i m ozgalom erősödését, s kétségtelenül növelte az orosz tisztek és kato n ák politikai öntu­ datát. A z a felism erésük, hogy a beavatkozás igazságtalan, nö­ velte a fennálló rendszer iránti elégedetlenséget. A forradalm i M agyarország gazdasági és politikai rendszerével, a hadsereg de­ m okratikus rendjével történ t m egism erkedésük mély benyom ást gyakorolt a katonaköpenybe b ú jtato tt orosz em berekre. A jo b ­ bágyrendszer felszám olása, a sajtó- és szólásszabadság, a dem ok­ ratikus társadalm i és politikai intézm ények — a m agyar népnek ezek a vívm ányai m egragadták az orosz k ato n ák at és tiszteket. (T ehát ak k o r ezeket a „h alad ó ” hagyom ányokat végsőfokon tő ­ lünk vették át az oroszok, így nekünk m agyaroknak sok tanulni valónk ezen a téren, tőlük nem volt. (H. O. J.) A z orosz hadsereg nem izolálódott az országban végbemenő folyam atoktól; ezek jelentős m értékben h ato ttak rá. A z interven­ cióban résztvett A. I. Gyelcig közvetlen összefüggést látott a had­ sereg és az orosz társadalom hangulata között. „A háború, m elyet I. M iklós az osztrákok megsegítésére vállalt, — írta — népszerűt­ len volt O roszországban, s ez éreztette h a tá sá t hadseregünkön is.”

A m agyarországi forradalom és intervenció visszhangja az orosz társadalom erőinek éles elkülönítését tükrözi. A z április 26-i m anifesztum után a hivatalos sajtót elöntötte a hurráhazafias, soviniszta, ellenforradalm i írások zavaros árad ata. A földbirtokosm onarchista k örök hangulatainak kifejezője, a hírhedt Faggyej Bulgária a „Szevem aja pcsela” -ban az intervenciós háborút „szent” -nek nevezte, „m elyet azért vállaltunk, hogy m egm entsük a népeket a rom lástól, pusztulástól” . (Ez egy teljesen pánszláv ideáktól m egszállott lap volt. (H. O. J.) E nnek az újságnak a szerkesztője, a közism ert N. I. Grecs Is hasonló szellemben nyilatkozott. M értéktelen fantáziájától el­ ragadva a szégyenletes intervenciót az 1812-es honvédő háb o rú ­ val s az orosz hadsereg azt követő külföldi hadjáratával hason­ lította össze. „M ásodszor ad ja vissza — írta — O roszország is­ tennek az oltárt, az uralkodóknak a trónt, a népeknek a békét, nyugalm at, és jólétet, szelídíti meg az álnokságot, leplezi le a rá­ galm at, és nem csak segítséget nyújt barátainak, de megmenti az elvakult ellenséget is, aki kész fejjel m enni a falnak.” A „Szevem aja pcsela” és más hivatalos újságok lapjain fel­ bukkantak a konjukturális versek, olyanok, m int a kevéssé is­ m ert M. Polovcev „A z idők igéje” c. vagy egy másik, kevéssé ism ert szerző, A. Nyenakovics „A m agyarországi győzelm ekre” c. verse. Érdem es azonban megjegyezni, hogy m ég az ilyen jel­ legű versekben is tükröződött a vezető körök félelme egy lehet­ séges belső zavargástól. így M . Polovcev a földesurakhoz fo r­ dulva azt tanácsolja nekik „(am ikor) a hadnép m ind a hadjáratba indul, szeressétek, boldogítsátok az egyszerű n ép et” . Érdeklődésre tarth at szám ot a szlavofilek m agatartása. Á l­ lásfoglalásuk egy sor egyéb kérdést illetően ez időben pozitiven különbözött a korm ányétól, egy sor problém át illetően pedig még oppozícióban is álltak az önkényuralom m al szemben. De az in­ tervenció kérdésében tám ogatták a cárizm ust, am i félelm üket tükrözte egy forradalom lehetőségétől m agában az országban. M. Pogogyin levelezése alapján, am elyet a szlavofil irány kiem el­ kedő képviselőivel folytatott, N. Barszukov leszögezi, hogy „a szlavofilek ezen esemény (ti. az intervenció — V. S. J.) iránt teljes együttérzéssel viseltettek” . Figyelem be kell itt vennünk a

szlavofilek érdeklődését az ország szláv népei iránt, s azt a m eg­ győződésüket, hogy a magyar forradalom orosz csapatok segít­ ségével történő leverése kö vetkeztéb en jobb lesz a szlávok hely­ zete. E m ellett a szlavofilek szoros kapcsolatban álltak a forrada­ lom ellen fellépő magyarországi szláv népek nem zeti m ozgalm á­ n ak vezetőivel. Így pl. 1849 m ájusában A. B ludovhoz írt levelében A. Sz. H om jakov Jelacic tevékenységéért lelkesedik, s a következő sza­ vakkal fejezi be a róla írt sorokat: „isten adjon egészséget a b e­ csületes b án n a k ” . A cári intervenció kezdete után H om jakov egyik levelében kritizálta azokat, akik nem értették meg a b e­ avatkozás szükségességét, „frond ö rö k n ek ” nevezte őket, és úgy vélekedett, hogy „ennek (intervenciónak — V. S. J.). szükséges­ sége nyilvánvaló” . A. Sz. H om jakov nézeteit osztotta a többi szlavofil is. V a­ lam ennyire eltért ettől a liberáliskodó Iván A kszakov — az irányzat fiatal nem zedékének kiem elkedő képviselője — állásfog­ lalása, ak it 1848 m árciusában m ég le is tartó ztattak (egyesek sze­ rint tévedésből), de ham arosan kiengedték. M int az 1849 elejéről szárm azó levelezéséből kitűnik, nyugtalankodott am iatt, hogy E u ­ rópában visszatér a „régi rend” , A usztriában pedig a M átternichféle rendszer. „Szom orú tudni, — írta 1849. feb ru ár 28-án — , hogy azok a szörnyű sebek, m elyeket az 1848-as év tá rt fel, újra bezárultak és feledésbe m erülnek.”

A m ikor azonban m egkezdődött az intervenció, I. A. A ksza­ kov teljes m értékben tám ogatta azt. A. O. Szm im ovához írt leve­ lében kifejtette, „sokat várok a m ostani háborútól, az orosz fegy­ ver sikereitől” . 1849. szeptem ber 3-án kelt, apjához cím zett leve­ lében így ír: „Ím e a háború is véget ért, a gárda éppen csak sétált egyet, a hadsereg pedig ragyogó h ad járato t vitt végbe.” A z inter­ venciót illetően teh át a szlavofilek álláspontjában, m int azt Herzen m egállapította, szoros közeledést figyelhetünk m eg „liberális m oszkvai szlavofilek és M iklós pétervári szlavofiljei között” , mely közeledés H erzen szerint „nagy szerencsétlenség volt” szám ukra. „A forradalm i eszm ék fejlődéséről O roszországban” c. m unkájá-

bán is szól H erzen a pétervári „cárista pánszlávok” -ról, s hozzá­ juk csatlakozott „m oszkvai szlavofilek” -ről, s határozottan elítéli őket, m int olyanokat, akik kedvelik „a szolgaságot, akik az ab ­ szolutizm ust tartják az egyetlen korm ányzási form ának, a nyugati szlávoknak pedig a Cote d ’O r boraival szemben a doni borok fö ­ lényét és a russzicizm ust prédikálják, m egtöltve nem es gyűlölet­ tel lelkűket a ném etek és m agyarok iránt, am i jó szolgálatot tesz W indischgrátznek és H ay n au n ak ” . Genfből m oszkvai barátainak küldött levelében, m elyet szinte rögtön a m agyar forradalom leve­ rése után írt, H erzen azt kérdezi: „H ogy vannak a szlavofilecskéink? Teleitta m agát Sevirjov . . . a m agyar és ném et vérével?” M ásképp viszonyult az intervencióhoz M . Pogogyin, aki 1849-ben hallgatott. Életének krónikása, N. Barszukov értetlen­ ségét fejezi ki erre vonatkozóan. „Legnagyobb csodálkozásunkra — írja — Pogogyin a m agyar háborúról nem ejtett egyetlen szót sem .” Ez a hallgatás később, a krím i háború idején lehetővé tette szám ára, hogy bírálja a cári korm ány 1849-es politikáját. M eg kell jegyezni, hogy a szlavofilek képviselőinek az inter­ vencióra vonatkozó nézetei ham arosan m egváltoztak. N yugtala­ nította őket az, hogy a szlávoknak n yú jto tt segítség szükségessé­ géről szóló hivatalos verzió ellenére a szlávok helyzete a magyar forradalom: leverése után sem lett jobb. N em sokkal az interven­ ció befejezése után A. H om jakov felháborodottan írja, hogy a szlávoknak „nagyon rosszul m egy A u sztriá b a n ", (érdekes, hogy nem M agyarországot említ, (H. O. J.) nem sokkal pedig A. D. Bludova grófnőhöz írt levelében azt kérdezi: „ragyogó szerencsés háborúnk után nem vetik Ö nre a csüggedés árnyékát a szláv ügyek? A kszakovot is nyugtalanította a forradalom leverése után a szlávok helyzete A usztriában.

F. Bulgarin és N. G recs álláspontját, a szlavofilek nézetét az intervencióról nem osztották az orosz társadalom széles körei, Nyikolaj Ogarjov, H erzen harcostársa 1861-ben Londonban m egjelent cikkében így jellem ezte az orosz gondolkodó em berek hangulatát 1849-ben: „A m agyar h ad járat nyom asztóan hatott a társadalom tu d a tá r a . . . A tisztek nem szívesen m entek, hitegették ugyan m agukat azzal, hogy m eg kell védeni a zászló becsületét. A k atonák nem szerették a ném eteket, m ár azért sem, m ert saját

tábornokaik at sem szerették — de engedelm ességet szokva m en­ tek. A tisztek és a kato n ák hadilábon álltak az osztrákokkal és tá rt karokkal fogadták a m agyar fo g ly o k a t. . . a nép panaszko­ dott, zúgolódott a szüntelen újoncszedés ránehezedő súlya alatt.” M ég A. K orf b áró is kénytelen volt elismerni, hogy a birodalom fővárosának lakossága elítélően fogadta az intervencióról szóló m anifesztum ot. M int írja „ez az esemény Pétervár lakóira szo­ m orú benyom ást tett’. O ttón de Bray szerint M oszkvában; a há­ ború bejelentését „burkoltan helytelenítéssel fog ad ták” . A m ár em lített H om jakov szom orúan írta, hogy M oszkvában „a társa­ ságban a m agyar háború értékelése egyáltalán nem kedvező” . A liberális P. A nnyenkov írja: „T alán m ég soha ilyen hide­ gen nem fogadtak nálunk háborús kiáltványt, m int ezt.” M in­ denki kételkedett „A usztria tám ogatásának hasznában, a nép pe­ dig nagyon is érezte előre, hogy ez újoncozást jelent” . A lakosság hangulata m iatt aggódó cári hatóságok újabb intézkedéseket h oztak a sajtó szem m eltartása céljából. így pl. 1849-ben a korm ánnyal szemben teljesen lojális „B ibliotveka dija cstyenyija” c. folyóirat az intervenció elején sorozatot indított „V ázlatok M agyarországról” címmel, melyben a legáltalánosabb tudnivalókat foglalta össze az országról. De a hatóságok még ezt sem találták kívánatosnak, s a cikkek közlését a harm adik meg­ jelenése után leállították. A z M. P. Pogogyin szerkesztette „M oszkvityanin” c. folyó­ irat 1849 elején rövid életrajzi ism ertetést közölt Bemről. Ez a végtelenül lakonikus rövid (mindössze féloldalas) írás, amely tö b ­ bek között beszám olt arról is, hogy Bem nek sikerült Bécsből megszöknie, és „M agyarországra k erü lt” — m agának a népm ű­ velési m iniszternek, Sz. Sz. U varovnak k irohanását vonta maga után. U varov a moszkvai tankerület felügyelőjéhez küldött 1849. június 29-i titkos utasításában hangsúlyozta, mivel a „M oszkvityanyin” -ban a „m agyarországi lázadó csapatok vezetőjéről” megjelent cikkhez hasonló anyagok a bennük leírt „tettekkel és gondolatokkal m endem ondákat terjesztenek a forradalm i esem é­ nyekről: ezért a legalázatosabban kérem méltóságos uram at, ja ­ vasolja a m oszkvai cenzúrabizottságnak, hogy ne engedjenek a jövőben hasonló jellegű anyagokat a sajtóban m egjelenni” .

Külön figyelm et érdem el az a kérdés, m ilyen visszhangja volt az intervenciónak a birodalom nyugati korm ányzóságaiban. Itt, mivel a szociális elnyom ás összefonódott az ukrán, lengyel, litván és m ás népek nemzetiségi elnyom ásával, továbbá M agyarország közelsége m iatt, a m agyar esem ények iránti figyelem k ü ­ lönösen élénk volt. A hatóságok úgy rendelkeztek, hogy a m a­ gánszemélyektől el kell venni a fegyvereket, növelni kell a tanin­ tézetek felügyeletét, be kell vezetni, hogy a helyi hatóságok he­ tente tegyenek jelentést a lakosság hangulatáról stb. 1849 elején Paszkievics herceg titkos utasítást ad o tt a kijevi főkorm ányzónak, am elyben m egparancsolta, mivel „a m agyar felkelők hadi cselekményei m ost eléggé kis távolságra zajlanak a Podoliai és V olhiniai korm án y zó ság o k tó l. . . megbízom Ö nt, hogy szigorítsa m eg a megfigyelésre vonatkozó re n d szab ály o k at. . . m i­ vel a jelenlegi körülm ények között a megfigyelés különösen fon­ tos, és helyes lenne erről m agának őfelségének em lítést tenni” . V alóban 1849-ben U krajnában a helyzet a végsőkig élező­ dött. A z osztrozsszki járási m ^ b íz o tt 1849. július 10-én azt je­ lenti, hogy „ a m agyarországi felkelést itt jogosnak, a becsület és m agas fokú hazafiság ügyének tekintik” . K özölte azt a városban elterjedt hírt is, hogy „B em nagyszám ú csapattal szándékozik a korm ányzóság határain áttörni azzal a célzattal, hogy felkelést idézzen elő” . Egy bizonyos Tronyeckij nevű állam i tisztviselő jelentette 1849. június 9-én, hogy „a m agyarországi és erdélyi zavargások ó ta a nyugati korm ányzóságokban m indenféle írások és hírek kezdtek terjedni arról, hogy Bem feltétlenül benyom ul O roszor­ szágba” . K am enyec-Podolszkból is jelentették, hogy Bem p aran ­ csot ad o tt kétszersült készítésére, s hogy egy bizonyos Kozsuhovszkij nevű földbirtokos azt m ondta, „B em eljön m ajd hoz­ zánk vendégségbe” . A vityebszki korm ányzóságban is terjengtek hírek Bem betöréséről. A csendőrfőkapitánynak cím zett feljegy­ zésében a 4. körzet csendőrhadtestének parancsnoka 1849. m ár­ cius 28-án azt jelentette, hogy „bizonyos ideje a lepeli, drisszai és dünaburgi járáso k p arasztjai között az a sötét hír terjedt el, hogy valam i Bem érkezik” . Egy Bemről íro tt lengyel nyelvű vers szerint „ágyúktól vissz­ hangzik” neve, annak jeleként, hogy „A usztria koporsóba k erül” .

E ztán m inden királyt és u ralkodót A nép nevében, a hit nevében E lkergetünk a z angolokhoz, S egyetértésben fogunk élni Szabadságban szabadon. A cári ügynök, aki jelentéséhez hozzácsatolta a vers orosz fordítását is, felhívta a hatóságok figyelmét, hogy a vers általa m egtalált példányát „olyan em ber m ásolta, aki rosszul tud len­ gyelül” . A nyugati korm ányzóságokban terjesztett különböző ta rta l­ m ú propagandaanyagokból figyelm et érdem el egy 88 versszakos lengyel nyelven írt agitációs vers. E z a vers a III. ügyosztály I. hivatalának 1849-es anyagai között van, s m ind a mai napig el­ kerülte a k u tató k figyelmét. A verset A. I. Csernisev hadügym i­ niszternek küldte egy ism eretlen személy, valószínűleg földbirto­ kosnő a nyugati korm ányzóságok valam elyikéből, aki 1849, au ­ gusztus 13-án kelt levelében azt írta, hogy a nyugati korm ányzó­ ságokban „az alsó néposztály, sőt a kato n ák is rendkívüli óvatos­ sággal, kézről kézre adogatnak különböző dalszövegeket” . Egyet közülük elju ttato tt a m iniszternek, aki m int „Őfelségéhez közel álló szem ély” alkalm at fog találni arra, hogy jelentse: „h a táro ­ zott . . . nem szigorú, de istenfélő m tézkedések szükségesek” . A vers, m elynek rövidített orosz fordítását hozzácsatolták az ügyirathoz, felhívást tartalm az nem csak az önkényuralom , de m indenfajta elnyom ás és kizsákm ányolás elleni harcra: „H ej szerbek, oláhok, csehek, m oldvák, kozákok, cserkeszek, kijeviek, csatlakozzatok a m agyarokhoz és lengyelekhez, segítse­ tek az olaszoknak és ném eteknek” . A továbbiakban arról van szó, hogy m eg kell terem teni az oroszok és „szibériaiak” szám ára a szabadságot, s a szakadárok, cigányok, kalm ükök, örm ények és zsidók szám ára az egyenjogúságot. Felhívást tartalm az a kato­ nákhoz, hogy csatlakozzanak a felkeléshez: „ H a hallgattok tiszt­ jeitekre, elpusztultok, de ha győztök is a háborúban, m it értek v e le ? . . . A z uralkodók nem hallgatták m eg kérésünket, eljött h á t pusztulásuk ó rá ja ? ” A röpirat tartalm azta a program ot, kifejtette a célokat, am e­ lyekért harcolni kell. M indezt pontatlanul, nem világosan fogal-

m ázták meg, s egyes követelések utópista jellegűek. De a ködös, zavaros gondolatok m ögött kirajzolódnak a parasztok, dolgozó em berek, iparosok, városi szegénység széles töm egeinek gondo­ latai, vágyai, akiknek a társadalm i egyenlőség és szabadság m eg­ valósításába vetett rem énye fokozódott az 1848— 1849-es ese­ mények következtében. Érdem es megjegyezni, hogy ez a litografált rö p irat az oroszul értő lakosság közti terjesztésre készült. A szöveg legvégére o ro ­ szul nyom taták oda: „folytatás következik” . Az U krajnában terjesztett hírek közül figyelemre m éltóak azok, am elyek az intervenciós hadsereg m agyarországi kudarcai­ ról szóltak. A sztarokonsztantyinovoi kerületi rendőrfőnök jelen­ tette 1849 júliusában: a lakosság körében álhírek terjengenek a r­ ról, hogy hadseregünk vereséget szenvedett volna a magyaroktól és általában a m agyarok győzelmes hadm űveleteiről” . A 4 sz. csendőrhadtest parancsnoka, Bukszvegyen közölte 1849. augusz­ tus 13-án a III. ügyosztállyal: „Volhiniából írják nekem , hogy az ottani lakosság különös öröm ét leli olyan hírek terjesztésében, m intha hadseregünk hadm űveletei kedvezőtlenül alakulnának M a­ gyarországon.” A kijevi főkorm ányzó, Bibikov, 1849. évi jelentésében meg­ jegyezte, hogy „ostoba híreszteléseket p ró b áltak terjeszteni a m a­ gyarok sikereiről, de a helyi parancsnokság Kijevbe hívatta őket. s így a kezdet kezdetén leállította az egészet. Egy ügynök még 1849 júniusában azt követelte, hogy Beszszarábiában, G alíciában, Volhiniában, P odoliában „rossz szándé­ kú híresztelések terjednek, hogy pl. 36 ezer orosz átállt Bem ol­ dalára és a m agyar lázadókkal együtt A usztria és O roszország ellen fordították fegyverüket; hogy Erdélyben egy egész kozákezred fogságba esett, s hogy 10 ezer orosz k ato n a elpusztult, 32 ezer pedig letette a fegyvert” . Ez a jelentés különösen érdekes, m ert ebben elég pontos ad a to k at találhatunk a hírek forrásairól, terjesztőiről. Am íg Vilnóban, a csendőri jelentések szerint, a cári csapatok m agyaror­ szági vereségeiről szóló hírek terjesztői „a varsói postakocsik k a­ lauzai, a breszti helyi állam i hivatalok kancellistái, nagyrészt e r­ kölcstelen, jelentéktelen em berek” voltak, addig a délnyugati k o r­ m ányzóságok területén az ügynökök szerint e hírek terjesztői Kos­

suth „m ebízottai, nagyrészt volt lengyel légionisták, akik azelőtt K onsztantyin nagyherceg parancsnoksága alatt szolgáltak” . Ugyanez a jelentés elm ondja, hogyan hatolnak be e személyek a nyugati korm ányzóságokba: „m arhahajcsárnak álcázva m agukat, m int akik Szamborszk, Sztrijszk hegyes vidékeiről érkeznek M oldvába, s ahol aztán keresztényeknek vagy zsidóknak tetettve m agukat postakocsiba ülnek . . . ham is híreket terjesztenek az utasok között, aztán elkerülve a nagyobb és kisebb városokat, ahol katonaság vagy bárm ilyen rendőrség van, . .. fogatot bé­ relnek . . . és különböző irányban m ennek tovább.” A lakosság szélesebb köreinek a m agyar forradalom m al k ap ­ csolatos hangulatát tükrözte O roszország némely értelmisége is. Igaz, hogy nehezebben tu d ta nézeteit kifejezésre juttatni, m int a III. ügyosztály nézeteit kifejező irodalm árok. P jo tr Csaadajev, akit 1836-os Filozófiai levelei megjelenése után a hatóságok őrültnek nyilvánítottak, 1848-ban egy proklam ációtervezetet készített a parasztokhoz, am elyben e szavakkal fo r­ dult hozzájuk: „E ljutott-e hozzátok a h ír a távoli vidékekről, hogy távoli sorstestvéreitek egy em berként keltek fel uralkodóik ellen!” A. Sz. H om jakovhoz írott levelében, melyben elküldi egy isme­ retlen szerző feljegyzését az 1848-as forradalom ról, nyíltan gú­ nyolva a m agyarországi intervenciót helyeslő ism ert szlavofil gon­ dolkodó H om jakovot, C saadajev ironikusan írja: „É n is megve­ tem, nála nem kevésbé (a küld ö tt feljegyzés szerzőjéről van szó — V. S. J.), am i az ún. E u ró p áb an történik. C sak egyben nem tudok vele egyetérteni, m égpedig abban, hogy nem kell nekünk Európával tö rő d n ü n k . . . N em tudom , a levél írója, hogy nem vette észre, h a nem törődnénk E urópával, ak k o r nem lennénk ott M agyarországon, ak k o r nem zabolázták volna meg a felke­ lést, s M agyarország nem heverne az orosz c á r lábai előtt, a nemes lelkű bán pedig m ost nagyon kellem etlen helyzetben len­ n e . . . A bban tökéletesen egyetértek az Ö n mélyen tisztelt b a rá t­ jával, hogy E u ró p a irigyel bennünket, és m eg vagyok róla győ­ ződve, h a jobban ism erne m inket, és látná, m ilyen jól élünk mi itthon, még jobban irigyelne.” A kiem elkedő orosz tudós, P. Szem jonov-Tjan-Sanszkij viszszaemlékezéseiben ném ely orosz értelm iségiek h angulatát ábrázol­ va a külföldi, köztük a m agyarországi forradalm i eseményekkel

kapcsolatban kifejti, hogy „ . . . az a m ozgalom , am ely a 40-es évek végén m ent végbe egész E urópában, visszhangra és együtt­ érzésre talált nem csak a fővárosi pétervári, de a m oszkvai értel­ miség körében is” . A továbbiakban megjegyzi, hogy a fővárosi ifjúság hangulata „nagyon h atáro zo tt kifejezést nyert a következő verssorokban” : Felkelt Magyarország, a szláv n é p e k . . . M inden életrekelt, . . . előrem ent. Feszült figyelem m el hallgattuk A szent harc távoli zaját. A zonban az em lékíró hibásan tulajdonította ezt a verset a liberális-szlavofil I. A kszakov írásának. E nnek szerzője a ké­ sőbb ism ert narodnyik, P jo tr Lavrov, és a vers valamivel később, 1855-ben íródott. Ism eretes, hogy a Petrasevszkij-kör tagjai is nagy érdeklődés­ sel viseltettek az 1848-as nyugat-európai fo rradalm ak iránt, de a tőlük elkobzott iratok, a vizsgálat és a bírósági tárgyalás iratai nem tartalm aznak a m agyar forradalom ra vonatkozó anyagot. H atáro zo tt érdeklődésre tarth atn ak szám ot egyik eredeti gon­ dolkodójuk, M. A. M om beli elmélkedései A usztriáról, az oszt­ rák despotizm usról. M om bellit a petrasevisták között kiem elkedő hely illeti meg, ő volt a csoport egyik legradikálisabb alakja. Előre látta O roszország és A usztria szövetségének lehetőségét a despotizm us m egőrzéséért folytatott harcban E urópában. „H a O roszország és A usztria győzedelm eskedik — írta — , akkor az abszolút despotizm us elárasztja egész E urópát, elnyeli egész E u ­ rópát, és ak k o r az em beriség szenvedései talán újabb száz évre m eghosszabbítódnak. ’’ A Petrasevszkij-kör egy m ásik ism ert tagja D. D. A sharum ov visszaemlékezéseiben elm ondja, milyen benyom ást gyakorolt rá, a Péter-Pál erőd m agánzárkájának foglyára az ő r szavai, aki k ö ­ zölte vele, hogy „ .. . lázonganak a m agyarok, m együnk őket le­ csillapítani” . E zt a h írt A sharum ov m int fontos újdonságot fo ­ gadta, „am ely az egyhangú börtönéletben a frissítő elmélkedés eleven tárgyává v ált” szám ára. R övid idő m úlva azonban, au ­

gusztusban ágyútűz dördült, és a foglyot a m agyarok feletti győ­ zelem híre „sebezte m eg” . Jelentős érdeklődésre tarth atn ak szám ot a fiatal Csemisevszkij megnyilatkozásai. A z 1848. év fontos állom ás forradalm i de­ m o krata nézeteinek alakulásában. A z 1848-as forradalom , amely hullám ként végigsöpört m ajd egész E urópán, rendkívüli szerepet játszott Csemisevszkij forradalm i dem okrata világnézete és köz­ társasági meggyőződése érlelődésében. Figyelm ét nem kerülhette el a m agyar forradalom sem, am ely ellen az intervenciót három nappal a petrasevisták letartóztatása után jelentették be. Csemisevszkij első erre vonatkozó feljegyzése 1849. m ájus 19éről, vagyis I. M iklósnak az intervenció m egkezdését közhírré tevő m anifesztum a utánról szárm azik. Ez a feljegyzés N. 1. Szreziiyevszkij professzorral folytatott beszélgetésről szól. am ely­ nek során Csem isevszkij védelm ezte Kossuth tevékenységéről a l­ kotott nézeteit. A későbbi akadém ikus, ismert szlavista Izmai! Ivanovics Szreznyevszkij (1812— 1880) 1846 ó ta a pétervári egyetemen dol­ gozott és a szlavisztika professzora volt. Csem isevszkij rokonai­ hoz íro tt leveleiben, naplójában m indig nagy tisztelettel beszélt Szreznyevszkijről, aki pártfogolta a tehetséges diákot. A z ő ve­ zetésével írta meg Csem isevszkij első tudom ányos m unkáját az Ipatyij-féle krónikáról, mely a tudom ányos akadém ia közlönyé­ ben jelent meg. R endkívül figyelemre m éltó, hogy ezzel az em ­ berrel, akiről a fiatal diák azt írta, hogy „egyike a legnagysze­ rűbb em bereknek, akiket csak ism erek” , vitába szállt, am ikor a politikai elvekre k erült sor. Term észetesen Szreznyevszkij nagyobb tapasztalattal rendelkezett, m int 21 éves tanítványa. El kell itt m ondanunk azt is, hogy még 1839— 42-ben Szreznyevszkij utazást tett a szláv vidéken, já rt az akkor M agyarországhoz tartozó Szlo­ vákiában és K árpátalján is. Ítéleteire azonban, melyekkel Csernisevszkij vitatkozott, rányom ta bélyegét az a körülm ény, hogy Szreznyevszkij közel állt a szlavofilekhez; 1848— 49-ben ő volt a „Szovrem ennyik” cenzora. M eg kell jegyeznünk azt is, hogy Szreznyevszkij levelezett a szlovák nem zeti m ozgalom vezetőjé­ vel, a m agyar forradalom ellen fellépő L. Stúrral, s tőle kaphatott néhány egyoldalú inform ációt a m agyar nép harcán ak jellegéről.

M int Csernisevszkij naplójából kiderül, vitája a professzor­ ral egy harm adik személy jelenlétében folyt, és Szreznyevszkij hozta szóba K ossuthot. „K ossuth — m ondta Szreznyevszkij — m inden tekintetben renegát, s M agyarország pusztulását a k a rta .” „É n viszont védtem őt — írja magáról Csernisevszkij — , amenynyire az illem engedte, sőt talán még jobban is.” Nehéz lenne megítélni, m it értett Szreznyevszkij azon, hogy Kossuth renegát. A m ikor azt kívánta, hogy a m agyar forradalom bukjon el, Szreznyevszkijből a cenzor, a cári önkényuralom vé­ delm ezője beszélhetett. N incs azonban kizárva, hogy a magyar forradalom vereségét a M agyarországon élő szláv népek helyzeté­ nek megjavulásához szükséges előfeltételnek tekintette. M indenesetre ann ak ellenére, hogy Csernisevszkij hevesen védelmezte meggyőződését, tan ár és diák békésen váltak el, sőt Csernisevszkij szavai szerint Szreznyevszkij „bizonyos szívélyes­ séggel” búcsúzott el tőle. És az a tény, hogy e beszélgetés után is, am ikor pedig Szrez­ nyevszkij, m int M agyarországon m egfordult em ber valószínűleg meggyőző érveket h o zhatott fel véleménye mellett, Csernisevszkij m egingathatatlan m arad t meggyőződéseiben, m utatja, hogy néze­ tei a m agyar szabadságharcnak az európai forradalom ban betöl­ tö tt szerepéről és jelentőségéről szilárdak, tartósak voltak. A további esem ények pedig még jobban m egerősítették ezt a meggyőződését. 1849. július 11-i feljegyzésében így jellemezte a saját politikai nézeteit „a) elméletileg vörös köztársasági és szo­ cialista. . b) gyakorlatilag: a m agyarok b arátja vagyok, s az oroszok vereségét kívánom , s ezért sok m indent hajlandó vagyok feláldozni.” \ z utolsó m ondatból különösen világosan látszik Cserni­ sevszkij álláspontja a m agyarországi esem ényekről. Hogy a vere­ séget kívánta, hogy kész volt sokat áldozni a forradalom ügyének győzelméért, m indez Csernisevszkijnél ugyanazon forrásokból eredt, m int am elyek az egyszerű, a népből jö tt k ato n ákat az inter­ venció elleni tiltakozásra késztették, dezertálásra, s fegyvert el a kézben a forradalm i erőkhöz való átállásra. Csernisevszkij nép­ közelsége, az, hogy P étervárott érintkezett egyszerű parasztokkal, sorkatonákkal, m egrerősítették benne azt a meggyőződést, hogy a

cári hadsereg veresége M agyarországon m egkönnyítené a gyű­ lölt önkényuralom m egdöntését. M ikor m egtudta a h írt a m agyar sereg világosi fegyverletéte­ léről, m egdöbbent. E rős felindultságát, a rem ény és csalódás vá­ ratlan változását jól tükrözi 1849. augusztus 7-i napló jegyzete: „A m agyarok feletti győzelem elszom orító. E lőször elhittem , kicsit később nem hittem , m ost m ár inkább hiszem, m int nem, hogy Görgey tulajdonképpen letette a fegyvert. M eg kell tudni a rész­ leteket, hogyan, m iért, m it jelent ez.” Csem isevszkij a későbbiek­ ben is nemegyszer em legette az 1849-es intervenciót. A pétervári egyetem elvégzése után Csemisevszkij a szaratovi gim názium ban tanított, és m int egyik itteni tanártársa, Je. A. Belov emlékezik, itt is vitába keveredett a m agyar forradalom , illetve a cári inter­ venció megítélése kapcsán. Csemisevszkij k itarto tt am ellett, hogy ,,a m a g y a r. . . hadjárat csak kárt o kozott, m ind n ekünk, m ind a szlávoknak". A vitázó p artnerek viszont úgy ítélték meg, hogy a katasztrófát a m agyarok okozták, a kik le akarták igázni a szlávokat. Csemisevszkij hangsúlyozta, hogy ő nem védelmezi „a m agyarok hatalom ra vágyó politik áját” , de ő úgy tartja, hogy a szlávoknak jobb lett volna előrelátást tanúsítani és „egyesülni a m agyarokkal” . A z 50-es évek végén, a 60-as évek elején a „Szovrem ennyi” ben m egjelenő cikkeiben Csem isevszkij nemegyszer visszatért az 1848— 49-es m agyarországi forradalom ra. Term észetesen ezek­ ben a cikkekben a cenzúrára való tekintettel nem fejezhette ki olyan nyíltan gondolatait, m int naplójában. De ez időre m ár meg­ ism erkedett a m agyar forradalom ról szóló néhány, a forradalom ­ ban részt vevők által írt m unkával. így pl. a „Szovrem ennyik” 1860. évi 12. szám ának „P olitika” rovatában közölt szemléjében Csemisevszkij utal a m agyar forradalom egyik résztvevőjének, az em igráns Irányi D ánielnek 1859— 60-ban Párizsban m egjelent „A m agyarországi forradalom politikai tö rténete” című kétkötetes könyvére. E m lít egy ném etül k iad o tt „Szerb mozgalom Délmagyarországon” című anonim könyvet is, am e’y a m agyar fo rra­ dalom ellen fellépő délszlávok álláspontját védte. Csemisevszkij az 1848— 49-es m agyar forradalom időszakának nemzetiségi el­ lentéteit vizsgálva veszi szám ba e két könyvet. A z orosz forradal­ mi dem okrata szerint „az összes nem m agyar nemzetiségek, külö-

nősen a szerbek és horvátok ellenségeskedése a m agyarokkal volt a gyökeres oka az O sztrák B irodalom győzelmének 1849-ben” . A nagy orosz forradalm i dem okrata polem izált azokkal, akik „szláv vérünkre való te k in te tte l. . . kizárólag a m agyarokat okol­ ják, s a szJávokat igazolják” . Véleménye szerint 1848— 49-ben egyik félnek sem volt igaza. „A z eredm ény azt m u tatta — írja — , hogy 1848-ban egym ás között való viszonyukban igen oktala­ nul já rtak el — olyan oktalanul, hogy alig lehet eldönteni, m e­ lyik fél volt az oktalan ab b .” „Nemzetiségi tapintatlanság” c„ 1861-ben írt cikkében Csernisevszkij elítélte az „oszd m eg és uralkodj” politikát, m elvet a H absburgok folytattak a forradalom időszakában, és megjegyezte, hogy azok, akik engedtek a M etternich-féle provokációknak, nem nyertek ezzel semmit. „A M ettem ich-féle szisztém a a m agyaro­ kat a horvátok ellen fordította, a szerbeket és horvátokat meg a m agyarok ellen. M elyik nem zetiségnek lett haszna belőle, hogy engedett M etternich tak tikájának? Sokat nyertek-e vajon a h o r­ vátok és az ausztriai szerbek azzal, hogy a m agyarokkal szemben az osztrákokat védelm ezték.” A z 50-es évek végén, 60-as évek elején íro tt cikkeiben Csernisevszkij nagyra értékelte a m agyar forradalom társadalm i és gazdasági téren elért eredm ényeit. H angsúlyozta, hogy M agyarország 1848-49-ben nem csak a függetlenséget szerezte meg, de elérte a szabadságot és dem okratikus rendszert is. Csernisevszkij rám utatott, hogy az a politikai rend, mely M agyarországon az 1848-as m árciusi törvényhozás eredm ényeként jö tt létre „az ad ­ dig uralkodó arisztokratikus elem ek helyett a dem okratikus elem túlsúlyát biztosította és a legmesszebb m enő szabadság alapján állo tt” . Csernisevszkij a m árciusi fo rradalm at a m agyar társadalm i, gazdasági viszonyokban gyökeres változást hozónak tekintette, s legfontosabb vívm ányának azt tartotta, hogy „m egszüntette a jobbágyságot, szinte váltság nélkül” . N agyrabecsülte K ossuth te­ vékenységét, „M agyarország n ép trib u n já” -nak nevezte őt. Egy 1859-es szemle-cikkében vitázva azzal az állítással, mely mintegy feledve a forradalm at, a m agyar nép hangulatát békésnek nevezi, Csernisevszkij megjegyzi, hogy „olyan tényeket, m int az 1848-as felkelés, az osztrákok felett ara to tt dicső győzelmek s a fo rrad a­

lom leverését követő dühödt vérengzés — ilyen tényeket nem ­ hogy tíz de ötven év alatt sem felejt el a n é p ” . (M ennyire igaz ez 1956-ra is!) Term észetesen itt-ott érződik, hogy Csernisevszkij véleménye alátám asztására nem rendelkezett elég széles körű és teljesen hi­ teles anyaggal; a fő, am i áth atja ezen esem ényekről írott sorait — az együttérzés, m elyet a m agyar nép európai jelentőségű harca iránt érzett. Csernisevszkijnek a m agyar forradalom ról vallott álláspont­ já t osztották elvbarátai és harcostársai A. N. D obroljubov, N. A. Nyekraszov, N. V. Selgunov, M. L. M ihajlov is. Dobroljubov 1861-ben a „Szovrem ennyik” -ben közölt cikkében ugyanazoknak a gondolatoknak ad o tt hangot a m agyar nép nemzeti felszabadító harcával kapcsolatosan, m int Csernisevszkij. M int D obroljubov és Nyekraszov levelezéséből kitetszik, D obroljubov külön cikket készült írni a m agyar forradalom ról, és felajánlotta közlésre a „Szovrem ennyik” -nek. Nyekraszov helyeselte ezt a gondolatot, és 1861. jan u ár l-i levelében azt írta vissza: V alam ennyi cikket, amit Ön ajánlott, megfelelőnek találtuk C sernisevszkijjel. . A z 1848-as M agyarországról szóló is jó lenne.” Élesen elítélte az 1849-es cári interveiciót a neves orosz forradalm ár N. V. Selgunov, „A z ifjú nem zedékhez” című ismert proklam áció egyik szerzője is. A 60-as évek elején M ihajlovval közösen írt „Ü dvözlet az orosz katonáknak jó ak aróiktól” c. kiáltványukban az áll, hogy az 1848— 49-es felszabadító háború­ ban a m agyar nép „szent ügy” mellett állt, míg a cári csapatok „átkozott ügyért” harcoltak, m ert „rablókként jöttünk idegen földre rabolni és fosztogatni, hogy isten szabad népét rabságra a d ju k ” . A m agyar forradalom okát a kiáltvány szerzői abban lát­ ják, hogy a m agyaroknak nem tetszett a ném et elnyom ás. „Nem is tetszhetett az nekik, hisz nincs olyan em ber, aki szívesen vál­ lalná a rabságot. A m agyarok meg ak artak szabadulni a ném e­ tektől és sikerült is volna, ha mi nem avatkozunk bele . . . És a cár elküldött benneteket. Ti pedig nem is tudtátok, m it cselekszetek, m ikor elmentetek, hogy elpusztítsátok, legyilkoljátok azt a népet, melynek egyetlen vétke volt: nem ak arta tűrni a rabieát.” A proklam áció m ásik szerzőjének, a neves forradalm ár köl­ tő és publicista M. L. M ihajlovnak, Csernisevszkij egyik legkö­

zelebbi harcostársának a m agyar forradalom m al kapcsolatos á l­ lásfoglalása hangot kap o tt költészetében is. 1859-ben közölte a „Szovrem ennyik” -ben az osztrák költő, M oritz H artm an „F e­ hér fátyol” című versének fordítását^ amelyben a költő a m agyar hazafiak hősiességét énekelte meg elnyom óik ellen foly­ tatott harcukban. Ez a vers M ihajlov fordításában később kéz­ iratos m ásolatokban terjedt, illegális kiadványokban jelent meg, és egészen az 1905-ös forradalom ig egyike volt a legnépszerűbb m űveknek az orosz forradalm árok között. M egismerkedvén Petőfi Sándor költészetével, M. M ihajlov lett a nagy magyar forradalm ár költő első fordítója és népszerű­ sítője O roszországban. Jellem ző, hogy a börtönbe vetett M. M i­ hajlov barátainak arra a szándékára válaszolva, hogy kötetet ké­ szülnek kiadni műveiből, levelében nyugtalankodik, vajon a cen­ zúra nem vágja-e ki a „F ehér fátyolt” és ugyanitt rendelkezik arról is, hogy vegyék be a kötetbe a Petőfi-verseket. Az orosz forradalm i dem okratáknak a m agyar forradalom ­ ról és a cári intervencióról vallott nézetei szervesen kapcsolódtak egybe egész felfogásrendszerükkel, amelytől idegen a nacionaliz­ mus és sovinizmus m inden megnyilvánulása, idegen a hódítások és az agresszió igazolása. Ezek a nézetek az orosz forradalm i de­ m okraták mély hum anizm usából, m inden nép — ak ár kicsi, akár nagy — szabadságtörekvéseinek tiszteletéből, a cári önkényura­ lom, a despotizmus m inden megjelenésének mély gyűlöletéből fa ­ kadtak, és abból a mély meggyőződésükből, hogy Oroszország népeinek felszabadulása szorosan összefügg más népek felszaba­ dulásával. A z orosz értelm iség sok jelentős kortárs képviselője reagált a m agyarországi forradalm i eseményekre és a cárizm us interven­ ciójára. A m agyar nép hősi harcával együttérzők és a Miklós tettét megbélyegzők közös kórusában elm erülnek az értelmiség egyes pánszláv képviselőjének, a íll. ügyészosztály Bulgarin és Grecs-típusú besúgóinak és ügynökeinek hangjai, akik helyeselték a cárizm us magyarországi politikáját. Az orosz értelmiség javá­ nak álláspontja az 1848— 49-es m agyar forradalom ról, az orosz forradalm i dem okraták állásfoglalása a m últ dicső forradalm i h a­ gyom ányait folytató erők öröksége lett.

1882-ben a forradalm i narodnyikok a m agyar m unkássajtó­ ban m egjelent külön nyilatkozatukban elítélték a cárizm us 1849. évi tervencióját. A m oszkvai „M unkásszövetség” 1896. m árcius 6-i röplapja elítélte az 1849-es intervenciót, am ikor a cári korm ány „a hóhér” szerepében lépett fel, és „csapatait a szabadságukért felkelt m a­ gyarok ellen küld te” . M akszim G orkij 1907-ben M agyarországon publikált cikké­ ben rám utatott, hogy „M iklós cárnak M agyarország szabadságharcába 1849-ben történt beavatkozásáról O roszország valamenynyi becsületes és értelm es fiának ugyanaz a véleménye, am i az enyém: m agától értetődik, hogy I. M iklós beavatkozása M agyarország szabadságharcába gyalázatos tett.”

G. V. Plehanov Csem isevszkijről íro tt m unkáiban helyeslőén szól Csem isevszkijnek a m agyar forradalom m al kapcsolatos ál­ lásfoglalásáról, és ő is elítéli az 1849-es cári intervenciót. M egjegyzés: — (M indenesetre furcsa, hogy a sztálini idők­ ben perbefogott és elítélt G. V. Plehanov m un k áit m ost végre újból elővették és hivatkoznak rá. A z ún. „sztálini korszakban” — „Plehanovistának” — lenni legalább ak k o ra bűnnek szám í­ tott, m int a Trockizm us). A vizsgált ad ato k nyilvánvalóan m utatják, hogy 1848-ban O roszországban a társadalm i csoportosulások határozottan diffe­ renciálódtak, és ennek n z 1848— 49-es m agyar forradalom ho7 való viszony is m eghatározója volt. Egyik oldalon a hivatalos O roszországot látjuk, élén I. M ik­ lóssal, aki csapatait a m agyar forradalom elfojtására küldte, a m ásik oldalon — a forradalm i dem okraták, a néptöm egek O rosz­ országa, akik határozottan tiltakoztak az intervenció ellen s együttéreztek a m agyar nép forradalm i harcával. Az orosz sza­ badságm ozgalm ak következő nem zedékei teljes m értékben osztot­ tá k e nézeteket, s az 1848— 49-es m agyar polgári forradalm at m indig úgy tekintették, m int az európai szabadságm ozgalom fé­ nyes lapját, s elítélték a cárizm ust a forradalom leveréséért. Megjegyzés: — (E tanulm ány szerzője, mintegy 184 közis­ mert, eredeti, orosz és m agyar fo rrásm unkára hivatkozik, melyek felsorolásától, helyszűke m iatt eltekintettem . Szerző.)

Nem szabad azonban m egfeledkeznünk a katolikus egyház szerepéről és m agaviseletéről a szabadságharc tartam a alatt. N a­ gyon kevés kivétellel ugyan, de az egyház egésze, nem viseltetett szim pátiával a m agyar szabadságharc iránt és ahol m ódja kínál­ kozott, o tt bizony erősen szabotálta azt. M inden m ás szólás he­ lyett beszéljenek m aguk az itt következő idézetek, egyes rán k ­ m aradt dokum entum okból. Vegyük m in d járt elsőnek talán K os­ suth újságjának, a K O SSU TH H ÍR L A P JA c. lapnak 105. szá­ m át, mely m egjelent 1848. október 31-én, a 470. oldalon, ahol is a papság iránti bizalm atlanság m induntalan feltört m indenki­ ből és gyanakvó szemekkel figyelte m indenki a papság viselke­ dését és cselekedeteit. A z alább közölt rövid idézet, „Igazolás” ként jelent meg, a Jellasich-al való együttm űködéssel vádolt, Bresztyenszky ap át részéről:

„Igazolás. Egy névtelen értesítő az igen tisztelt K ossuth H ír­ lapja folyó évi 100. szám ában írja: hogy Siófoknál történt tábo­ rozáskor Jellachich seregéből egy M oorba levéllel küldetett, s Tihanyban elfogatott dragonyos káp lár vallom ást téve: m iként utasítása volna, hogy T ihanyban érvén, az ottani apáthoz m en­ jen, ki őt az nap m ég födeles kocsin fogja rendeltetése helyére szállítani. — A tudósítás olvasásán, igaz lévén csekély m ódosí­ tásokkal a tény, épen meg nem ütköztem volna, m ert elgondolám, hogy Jellachich D rávától Lajtháigi útjában városokhoz, helységekhez, egyesekhez leveleket, tudósításokat, ordonánczokat küldözgetett, — miből k orán sem ju t senki azon gondolatra, hogy a helységek, egyesek, Jellachich bizodalm asai, vagy hogy a hon ellenségével egyetértésben élnek, de m iután értesítő úr sértő, és gyanúsító szándékát azzal m u tatta meg, hogy a P. H írlapban köz­ lőit veszprémi esem ényt szándékosan kikereste, hogy az egyszerű tihanyi tényt vele összeköttetésbe hozhassa, és bennem, mint egy újjal Jellachich czim bora-társára ak art a világ előtt m utatni; jó nevemnek, s hírem nek, m ellyet éltemnél nagyobbra becsülök, hazafiúságom nak, és nem zetem iránti hivségemnek, ragaszkodásom ­ nak tartozom , hogy a rágalm at, és gyanúsítást, az esemény környülállásos előterjesztésével m agam tól elútasítsam . É n voltam az,

ki hallván Somogy részéről közeledni az ellenséget, szoros kap­ csolatot adtam , hogy a Balaton túlsó részéről m inden hajó, ladik Tihany részére szállíttassék, mi meg is történt; én voltam az, ki a tihanyi révhez, a netalán átjőni akaró horvátok ellen őröket rendeltem , és a helység biráját Füredre utasítván, az ott működő bizottm ánytól minden esetre nem zetőröket kértem , kik mcf! is adattak, mire az egész helység bizonyságom. Így tcirekedtem pol­ gári kötelességemet teljesíteni. — T örtént azonban, tudtom és rendeletem ellenére, hogy a somogyi részen egy ócska, lyukas, vízzel teli, s haszonvehetetlennek gondolt sajka, vagy lélekvesztő el­ m aradt, mellyen a küldetett ordonancz, nem draganyos, hanem könnyű lovag közlegény s nem káplár, a tihanyi részre szállítatván, elfogatott, hozzám felkísértetett, hol vallattatván, elm ondá az értesítő által fennebb ad ato tt útasítását, mire én őt mint fog­ lyot kocsira tétetvén, hogy mi ham arább a bizottm ány kezébe kerüljön őrizett alatt, nem M oorra; hanem Füredre küldöttem , mi által, gondolom , csak ismét polgári kötelességemnek feleltem meg. — A rról; hogy az ellenség ordonanczát tovább szállítási utasítással hozzám küldötte, épp olly keveset tehetek, m int tehe­ tett volna értesítő úr; ha Jellachich botos k áp lárját hozzá, bárm i czélból, és utasítással küldötte volna, m iért is még Jellachichchal bizodalmas lábon nem állott volna, még kevésbé egyetértésben, és igen neheztelt volna, hogy e szerencsétlensége m iatt valaki hóna iránti hivségét kétségbe hozta volna; úgy fájt lelkemnek, hogy értekező a történeti esetet felakará használni és becsületes honpolgárságának hivségét gyanúba dönteni! mi minden időben undok vétek, jelenleg pedig m időn a szorongatott hazánk testvéri­ ségre, egyetértésre, együtt-tartásra szüksége van, az alaptalan, és szívtelen gyanúsítás gorom ba polgári bűn. B R E S Z T Y E N SZ K Y , apát. *

*

*

M indez azonban semmiség, m ert végeredm ényben egy szeren­ csétlen, de jóhiszemű káplán is áldozatul esett elöljárói által el­ követett hazaárulás bűntettei következm ényeinek. Egy a gya­ nakvó szemekkel figyelő néptöm eg rosszalásának. A továbbiak­ ban azonban nézzünk meg egy p ár eredeti dokum entum ot az Egy­ ház legfelsőbb vezetői, a püspöki kar és a hercegprím ás viselke­ désével kapcsolatban.

H Á M JÁ N O S H E R C E G P R ÍM Á S H O N Á R U L Ö K Ö RLEV E A Z A LESPERESEK H EZ K örlevél az Alesperesekhez Kötelességünk lévén a hazánkban több hónapok óta villongó belháború s ezzel járó sokféle nyom orok m egszüntetésére szent hivatásunk körében a hozzánk egyedül illő és szelíd erkölcsi h a­ tás utján közrem unkálni; nem késhetek épen most, midőn az ó hajtott kibékülés és kiengesztelődésre helyező idő s alkalom meg­ nyílt, ntiszt. uraságokat utasítani s figyelmeztetni azokra, miknek tudása, terjesztése s követése által a béke, s törvényes rend hely­ reállítását, s ezzel az eddig fájdalm asan tapasztalt rom lás és pusz­ tulás, s a jövőben fenyegető nagyobb inség m egszünendését ré­ szünkről eszközölhetőnek rem élhetjük. 1-ször. A sok hányatott s veszélyben forgott M agyarhon leg­ inkább annak köszönheti ezeréves fennm aradását, hogy többféle nemzetiségekből álló lakósai a törvényes király s az ország alkot­ m ánya körül egyesülvén, a trónt s az alkotm ányt minden erejük­ kel megvédeni s a kir. Felség iránt hűségüket s hódolatukat szó­ val és tettel bevallani őszintén törekedtek; m ost is csak az fogja m egm enthetni hazánkat a hosszas háború veszélyeitől, ha annak minden polgárai s bárm ily osztályú lakósai törvényes U runk s K irályunk 1-ső Ferencz József iránt alattvalói hűségöket tartóz­ kodás nélkül bevallani, s legfelsőbb rendeleteit hódolattal elfo­ gadni s teljesíteni sietendnek. Isten akaratja, hogy minden lélek a felsőbbségnek alávetve legyen; Üdvözítőnk parancsolatja s pél­ daadása és az apostolok intései köteleznek bennünket, hogy a törvényes uralkodó s küldöttei iránt engedelmességgel viseltes­ sünk s mivel a jelen mozgalmas idők szövevényes fejleményei alatt a szó, s izgatás mesterségével a m agyar nem zetnek királya iránti eddig tántoríthatatlan hűsége, s hódolat sokakban megin­ gott, ntiszt. U raságodat ezennel felhívom, hogy m int maga igye­ kezzék híveit ő Felsége U runk királyunk iránti köteles engedel­ mességre inteni s buzdítani, m int pedig az őrködése alatt álló többi lelkipásztorokat is ez értelem ben kellően utasítsa, nehogy a nép engedetlenség által ő Felségének neheztelését s hatalm as hadseregének bosszúját vonja m agára,

2-szor. H azánkban a politicai bonyolódások a jelen fokra talán nem is hágtak volna, ha V. Ferdinánd királyunk ő Felségé­ nek, ki ez országban 14 év lefolyása alatt atyai szelidséggel ural­ kodott, viszonyainkra vonatkozó legkegyelmesebb rendeletei s nyilvánitványai köztudom ásra elju th attak volna; de szerencsét­ lenségünkre ezeket csak az országot megszálló császári királyi seregek hozták m eg nekünk, s főparancsnokuk herczeg W inddischgrátz A lfréd tábornagy, s teljeshatalm u cs. kir. biztos ur ő főm éltósága k ivánatára bár utólagosan is kihirdetésük m ár csak azért is szükségesnek látszik, m iszerint ne hirből vagy hallom ás­ ból, hanem m agától a kir. Felségtől tudhassa m eg kiki, miben állott ő Felségének V. F erdinándnak és m iben áll m ostani leg­ kegyesebb U runk királyunknak I. Ferencz Józsefnek az ország kibékítésére vonatkozó legm agasabb szándoka és törekedése. Ugyan azért a m últ évben septem ber 22-én ugyanazon hó 25-én M agyarország népeihez intézett legm agasabb nyilvánítványokat, az octóber 20-án kibocsátott legfelsőbb nyilt rendelettel együtt ./. novem ber 6-án és 7-én k iad o tt m anifestum okat .//• ■ ///• és azon nevezetes okleveleket /4 és /5 alatt, mellyekben ő Felségé­ nek V. F erdinándnak trónróli lelépése, s ő Felségének I-ső F e­ rencz Józsefnek trónfoglalása M agyarországnak külön tudtul adatik, több példányokban olly utasítással küldöm meg ntiszt. U raságodnak, m iszerint azokat a hivek előtt hirdesse, s hirdettesse ki, kettőre kivánván ez. uraságodat s általa a többi lelkipásztoro­ kat ez érdem ben különösen figyelmeztetni, u. m. a) T öbben m ég az értelm esbek közül is azt kezdték vala hinni, hogy m iután V. Ferdinánd király kinek M agyarország mint m egkoronázott törvényes fejedelm ének hűséggel s engedelmesség­ gel tartozott, a trónról lem ondott, s alattvalóit a hüségi eskü ta r­ tozása alul felm entette; az országban a királyi legfőbb hatalom megszűnt, a trón üres, s a jövendő királyt talán m ajd a nemzet fogja választani, e tévedés ugylátszik sokakat eltántorított hol­ o tt a pragm atica sanctio kétségtelen s h atáro zo tt szavai szerint a m agyarországi királyság olly elválhatlan kapcsolatban áll az ausztriai összes birodalom m al, hogy az örökösödés rendén követ­ kező ausztriai uralkodó fejedelem egyszersmind a m agyar ko ro ­ nának is b irto k áb a lép, s M agyarországnak törvényes királyává lett, kinek az ország hódolni, s k it m egkoronázni tartozik. A z

1723-iki 1-ső és 2-ik sarkalatos törvényekről bővebb felvilágosí­ tást adhatnak. b) A novem ber 6-án s 7-én kibocsátott legm agasabb királyi nyilatkozatok azért is fontosak és figyelem rem éltók, mivel azo­ k a t I-ső Ferencz József ő felsége decem ber 2-án kiadott legke­ gyelmesebb M anifestum ában m aga is helyben hagyni, s m egerő­ síteni m éltóztatott. A nov. 7-iki nyilványitvány a földmivelő n é­ pet az ujabb törvények által engedélyezett nyerem ények fennhagyása iránt ünnepélyesen biztosítja. 3-szor. A z Ő Felsége által az ország kibékitése végett herczeg W índischgrátz főparancsnoksága a latt hazánkba küldött cs. kir. hadseregek felől a nép között mindenféle rémletes álhirek terjesztetvén el, szinte szükségesnek tartom , hogy azon proklam atiók is, m ellyeket őfőm éltósága a főparancsnok s teljeshatalm u királyi biztos M agyar és Erdélyország lakosaihoz több rendben intézett, de a m ellyek m indeddig tudom ásukra nem juthattak, jelesen a nov. 13-án decemb. 18-án (7) és 14-én (8) m últ évben, és folyó évben jan u ár 7-én (9) Budán kelt s (6, 7, 8, 9) alatt ide csatolt, hirdetvények a népnek adassanak tudtára. Ugyanis ezek­ ből világos, hogy a cs. kir. hadsereg nem ellenséges szándokkal léptek be az országba, hanem m int u runk királyunk legfőbb h a­ talm ának, s a törvényes rendnek helyreállítói, a személy és vagyonbátorság védelm ére s biztosítására, a legszebb renddel s pél­ dás fegyelem alatt h aladtak elő Budapestig, hol jelenlétök alatt rend, béke és csendesség, uralkodik, ipar, kereskedés és más üz­ letek élénkülni kezdettek, sőt a polgári szabadság kellő m értékét is m indenki háborithatatlanul élvezheti. M inthogy pedig a cs. kir. hadseregek háborgatása vagy bántása bárhol is veszélyes hogy iránykövetkezm ényeket szülhetne, jó lesz figyelmeztetni a népet, hogy irányokban m agát önként m egadó készséggel visel­ tessék, nem félhetvén, sem személyük, sem vagyonuk semminemű hántásától, és hogy azt részéről is a szükségesekben tám ogatni iparkodjék. És ezek azok, m iknek közlése által ntiszt. uraságodat alatt­ valói s lelkipásztori ildom , s a körültekintő óvatosság javasolni fogják, kérvén Istent, hogy adjon nekünk békességes időket, m i­ szerint az u r szőlője m unkánk s fáradtságunk után gyarapodhassék, s félelem nélkül vezethessük a nyájat a kies legelőre, hol

üdvezitő religiónknak boldogító tanítványai virítanak, s az isteni kegyelmek tiszta forrásai csergedeznek. A z ur legyen m indnyá­ junkkal. K elt Pesten, jan u ár I2-én, 1849. A püspöki k ar nevében H ám János m. p. kegyelmesen kinevezett prímás. (Bécsi Áll. Levéltár, Kát. Arch. Secr. 10. No. 202. Fasc. IV . Ered. nyom tatvány.)

A M A G Y A R PÜ SPÖ K I K A R 1849 JA N . 20-ÁN K E L T P Á S Z T O R L E V E L E . A M E L Y W IN D IS C H G R Á Z C SA PA T A I E L Ő T T I M EG H Ó IX D LÁ SRA H lV JA F E L A K A T H . L E L K É S Z E K E T ÉS A H ÍV E K E T Pásztori levél a ’ m agyarhoni kath. egyház m inden tisztelendő lelkészeinek és a ’ m inden renden levő. K risztusban kedvelt kath. híveinknek az U rtól üdvet, áldást és békességet! Jóllehet a ’ m i isteni Üdvözítőnktől ránk bízott főpásztori hi­ vatal körében leginkább csak azokra kell terjedni atyai gondos­ ságunknak, m ik K risztusban kedvelt hiveink lelki szükségeinek kielégítéséhez tartoznak; de mivel őket az üdvesség utján csak úgy vezérelhetjük legbiztosabban, ha kedves hazánk a pusztító belháború félelmei alól felszabadulván, abban a legfőbb királyi tekintély és hatalom , ’s vele a ’ törvényes rend ismét helyre áll: kötelességünknek ism erjük, épen az időszakban, m időn a ’ legforróbban visszaóhajtott béke és nyugalom elérhetésére olly ked­ vező alkalom nyílt meg, atyai szózatot intézni a ’ korm ányunk alatt levő tisztelendő lelki pásztorokhoz, valam int K risztusban kedvelt m inden katholíkus híveinkhez is, hogy engesztelő szava­ ink hangjaiból m egértsék és szívökre vegyék alattvalói hűség és engedelmesség kötelességét, mellytől sokan a ’ politikai viszo­ nyok szövevényes fejleményei a la tt nem késtünk a ’ lelkipásztoro­ k at ’s kedvelt híveinket a ’ törvényes felsőbbség rendeleteínek pontos teljesítésére inteni, ’s az újabb törvények engedm ényeinek

okszerű és békés felhasználására figyelmeztetni: m ost sem áll­ hatunk ellent lelkünk benső ösztönének, hogy a ’ lelki vezérle­ tünkre bízottakat a ’ tévedések örvényéből kiragadni, ’s az o r­ szág kibékéltetésének közelgő idején, a ’ törvényesség útjára viszszavezetni igyekezzünk. M ert a béke és szeretet Istenének szolgái lévén, valam int papi tisztünknél fogva a ’ béke hirdetése és aján­ lása illik legm kább mi hozzánk; úgy m eggyőződésünk is az, hogy csak a ’ törvényes engedelmességre való általános visszatérés m el­ lett lehet az országban nap o n ta növekedő nyom or és inség m eg­ szűntét reményleni. A ’ sokszor h ányatott és veszélyben forgott M agyarhon legin­ kább annak köszönheti m ár szinte ezer éven fennm aradását, hogy többféle nemzetiségből álló lakosai a ’ törvényes király trónja ’s az alkotm ány körül egyesülvén, azt és ezt minden erejökkel m eg­ védeni, ’s irántuk a ’ függés, engedelmesség és ragaszkodás hódola­ tát szóval és tettel bevallani törekedtek. A m agyar nem zetnek királyai iránti tántoríthatatlan hűségét hazánk történetének évkönyvei m agasztalva hirdetik, ’s m aró t a ’ nem zet is e ’ jellemző erényének öntudatából m indig új erőt m e­ rített a ’ trón és ősi alkotm ány megm entésére, hol azokat veszély fenyegette. ....Az alattvalói hűség és engedelmesség, a ’ kereszténynél vallás parancsolata lelkiismeretes kötelesség, m ellyet megszegni, az apostol bizonyítása szerint annyit tesz, m int Isten rendeltének, ki által uralkodnak a ’ királyok, ellenszegülni. Ü dvözítőnk, az apos­ tolok és első keresztények kötelező példái m utatják nekünk, hogy a ’ törvényes fejedelm eknek engedelm eskedni tartozunk, m ert Is­ ten rendelete, hogy m inden lélek alá legyen a ’ felsőbb hatalom ­ nak vetve. A z austriai házra ezelőtt több m int három száz évvel tö r­ vényes utón szállott a ’ m agyar korona. Későbben pedig az o r­ szág rendelnek kivánatára, az 1723-iki 1-ső ’s 2-ik törvénycikkek által a ’ trónörökösödés rende úgy határaztato tt meg, hogy az austriai örökös tartom ányok m indenkori uralkodója, egyszer­ smind, ’s elválhatatlan kapcsolatban, M agyarország törvényes ki­ rálya is legyen. Lem ondták ezáltal, és pedig valam int az austriai felséges háznak bárm elly ivadéka éleiben lesz, m indenkorra, az ország

rendei királyválasztási m inden jogukró, s’ ezt m ég csak azon esetre tarto ttá k fenn, ha az austriai ház és uralkodó egész csa­ lád (mitől az isteni gondviselés őrizzen!) kihalna. Ezen örökösödési rend szerint a ’ m agyar királyi korona és trón, a k ár halál, a k á r lem ondás által jöjjön üresedésbe, (melly utóbbi trónváltozási m ódra nézve sem hiányzanak honi története­ inkben a ’ példák) a ’ közvetlenül következő tórnörökös, vagy ha jogáról ez is önként lem ondana, ennek legközelebbi törvényes utódja lép az austriai császár ’s m agyar királyi trón birtokába. így tö rtén t ez legközelebb, m últ évi decem ber hó 2-kán, m i­ dőn a ’ tizennégy év lefolyása alatt atyai jósággal és szelídséggel uralkodott I. Ferdinánd, austriai császár, M agyarországnak e ’ néven ötödik királya, ugyanaz nap kelt legm agasabb manifestum ában kim ondott okoknál fogva, az austriai összes birodalom uralkodói székéről, következlőleg a ’ vele válhatlanul összekap­ csolt M agyarország koronájáról is leköszönvén, az örökösödés rendén a rra h ivatott testvér öccse pedig, fenséges Ferencz K á­ roly cs. k. főherczeg, a ’ koronáhozi jogáról egyszersmind ünne­ pélyesen lem ondván, ennek elsőszülött fia, fenséges Ferencz Jó ­ zsef, kit a ’ pragm atica sanctio szerint ezen visszalépések után az uralkodás egyenesen és törvényesen illetett, az austriai császári ’s m agyarországi királyi tró n t I. Ferencz József név a latt azonnal elfoglalta. Nem szűnt meg tehát V. F erdinánd lelépésével a ’ királvi ha­ talom ez országban, ’s azon hűségi eskü, m ellynek kötelezésétől a ’ lelépő felség ön személyére nézve, addig volt alattvalóit felm en­ tette, szintúgy kötelező erővel b ir a ’ tró n ra lépett I. Ferencz József királyunk ő Felsége irányában, ki sarkalatos törvényeink értelm é­ ben teljes joggal vette á t az uralkodást, és kitől az engedelm es­ séget senki ezen alkotm ányos hon polgárai közül bűn nélkül meg nem tagadhatja; m ert Ü dvözítőnk nyiltan parancsolja, megadni a ’ császárnak, m i a ’ császáré; az apostolok fejedelm e pedig II. levelében arra inti a ’ keresztényeket, hogy engedelm eskedjenek a ’ felsőbbségnek, a k á r m agának a ’ fejedelem nek, m int legfelebb valónak, a k á r a ’ helytartóknak, kik tőle küldettnek; m ert ez az Istennek akaratja. A zért kelle pedig hazánk ezen alkotm ányos viszonyait a ’ lelkipásztorok és kedvelt hiveink előtt bővebben is felvilágosita-

nunk, mivel tudjuk azt, hogy a ’ hon lakosainak legnagyobb része a ’ dolgok és esem ények elhallgatása vagy szándékos elferdítése által a ’ szabadság s’ törvényszerű függetlensége túlfeszített esz­ méivel ragadtatott azon veszélyes harczra, mellynek valam int ki­ törése az országot nyom orral és rendetlenséggel borította el; tobábbi folytatása azt a ’ veszély, és soká tarth ató inség örvényébe sodorhatja. M agyarországnak sajátos helyzete, s’ jóllétének és ősi függet­ lenségének biztosítása tette szükségessé, hogy a ’ bölcs és előrelátó elődök az ősi alkotm ány m egtartása m ellett, az országot ugyan­ azon egy uralkodó személyében, és a ’ kölcsönös védelem bizto­ sítása alapján, az austriai örökös tartom ányokkal elválaszthatat­ lan kapcsolatba h ozták és szövetséges állásba léptették. A zóta a ’ hont századokon á t pusztította vad ellenség innen vísszanyom atott, az ország határai ’s a ’ külbéke hosszabb időre biztosíttattak. A z austriai házból szárm azó királyok alatt épült föl e ’ hon a ’ török hagyta rom ok alól, indult virágzásnak köztünk a ’ tudom ány és polgáríasodás, ’s a ’ m it legelői kell vala em líte­ nünk, a ’ katholíka egyház, mely e ’ honban is, a ’ m ohácsi veszélyt nyom ban követett vallási szakadás által kim ondhatatlan sok vesz­ teségeket szenvedett, az austriai házból eredett dicső apostoli ki­ rályok védnöksége a la tt ujult föl viszontagságaiból. A zért, noha a ’ m últ évben ápril Il-é n b ezárt pozsonyi o r­ szággyűlésen alkotott új törvények a ’ régi alkotm ányon lényeges változtatásokat tettek, a tró n ’örökösödés rendét, ’s M agyaror­ szágnak az örökös tartom ányokhozi törvényes viszonyát sérthetetlenül hagyták, ’s m int a törvénycikkek élőbeszédében olvas­ ható, az országos rendek a ’ pragm atica sanctiora hivatkozva, a ’ nem zetnek am a fönebb dicsért jeliem ét is, m iszerint a ’ felséges uralkodó házhoz ö rök hűséggel ragaszkodik, kiem elendőnek ta r­ tották. Több fejedelm i legmagasabb nyilvánítm ányok, m ellyekben ő felségünknek, V. Ferdínándnak, valam int felséges utódának I. Ferencz Józsefnek, a ’ m agyar néphez és országhoz intézett atyai intéseik ’s az ország kibékitésére célzó legfelsőbb rendeleteik fog­ laltatnak, vagy csak rosszul értelm ezett fordításokban jöttek e ’ honban köztudom ásra, vagy nagyobb részt a ’ nyilvánosság elől elvonattak. E ’ körülm ény ’s a ’ nép kedélyét felzaklató, szenvedé­

lyeit izgatottságban tartó alaptalan hírek ’s koholm ányok folya­ m atos terjesztése, elhom ályosították sokak előtt azon kötelesség ismeretét, ’s meggyengítették bennök a ’ kegyelet azon érzelmeit, melyekkel egy ország sem dicsekedhetett inkább, m int a ’ királyá­ hoz m ég a ’ hatalm as francziahóditó csábításainak deczára is hű­ ségben m egm aradt M agyarország. H olott azon okiratok tanúsága nem szenved kétséget 1-ször: hogy ő császári királyi felségének, V. F erdínándnak atyai legm a­ gasabb szándoka és törekvése eleitől fogva oda volt irányozva, m iszerint a ’ hazánkban m egzavart békét helyre állítsa, ’s a ’ viszálkodás szerzőit a ’ törvényes engedelm esség útjára visszaszó­ lítsa. 2-or. H ogy ő cs. kir. felségök, V. F erdinánd és I. Ferencz József nem a k a rjá k szabadságunkat, vagy nem zetiségünket el­ nyom ni; sőt azok további fenntartását ünnepélyesen biztosítják; és hogy különösen a ’ földmivelő népet az újabb törvények által m egszüntetett úrbéri ro b o t és dézsm a visszaállítása iránt terjesz­ tett álhírek alaptalanságára figyelmeztetvén, a ’ jövendő időre biztosítani kegyeskedtek. 3-or. Hogy a ’ cs. kir. hadsereg élén főm éltóságu herczeg W indíschgraetz, m int főparancsnok és teljes hatalm ú k. biztos, ő felsége legfelsőbb rendeletéből, ’s egyedül azon békeséges czélból lépett az országba ’s h alad t egész Budapestig, m iszerint ezen, a ’ legszebb ren d et tartó és példás fegyelem a la tt álló hadierőnek tekintélye által lefegyverezze az ellenszegülőket, ’s a ’ szméiy- és vagyonbátorságot biztosítván, a ’ törvényes rendet ’s az írántai tartozó engedelm ességet az egész országban visszaállítsa. Kinek is e’szerint, m int az ország kibékéltetőjének m agas rendeleteit nem csak elfogadni, hanem pontosan teljesíteni, sőt a ’ parancsa a latt levő cs. kir. hadseregek tám ogatása által üdves czéljainak kivitelére segédkezeket nyújtani tartozunk. C sak így rem élhetvén azt, hogy alkotm ányos szabadságunkat, m ellyet a ’ pártütés koczk ára tett. m egm enthessük. Ugyanazért, m iután egy részről a ’ törvényes fejedelem iránti hűség ’s engedemesség őszinte és tartózkodásnélkülí bevallása leg­ szorosabb polgári ’s keresztényi kötelességünkben áll; m ás részről pedig sem m it inkább nem óhajtunk, m int, hogy e’ honban a ’ szám űzött b ék e visszatérésével, a ’ jó rend ’s közcsendesség helyre

álljon, ’s a ’ polgárok elébbi ip aru k ’s m unkásságuk folytatása áltaJ jóllétök előviteiét h áborithatatlan szorgalom m al eszközölhessék; m int sz. Pál apostol m eghagyta utódának sz. T itus krétai püspök­ nek, hogy a ’ gondjaira bizott híveket a ’ fejedelm ek iránti engedel­ m ességre ’s alattvalói m eghajolásra intse: úgy mi is intjük és kér­ jük az U rban m indnyájokat, kiknek üdvössége fölött őrködnünk parancsolta az Ur, tőlünk egykor szám ot veendő, de kiknek földi boldogságát is szivünkből óhajtjuk; m iszerint az általunk őszintén és igazságban előadottak nyom án ne késsenek I. Ferencz-József törvényes királyunk ’s urunk ő felsége iránt, szóval és tettel hűsé­ get ’s engedelmességet tanúsítani, és ne várják be azon időpontot, hogy azon országot, melly a ’ hűségben m agát m ás által megelőztetní soha sem engedte, ő felsége urunk, királyunk, hadsereeeivel kénytelenittessék m eghódítani. C sak egy éve még, hogy m ostani urunk ő felsége legelső hivatalos föllépésével az ország fővárosá­ ban m indnyájunk szeretetét, tiszteletét ’s bám u latát m agához hó­ dította vala; akkor az ország ő felségében egykori dicső, ’s a ’ nem zethez különös vonzalm at tanúsító királyát üdvözlettel m ost az isteni gondviselés ő felségét m egadta nekünk és a ’ nagy biro­ dalom nak; ’s mivel gondosan, és hazánk iránti folytonos figye­ lem m el neveltetett föl, az ur, ki a ’ népek m illióinak jóllétét tette le kezeibe, m egadja neki bölcsességének ’s igazságának azon is­ m eretét, mellyel népeit erős k arral fogja védeni, szelíd jósággal korm ányozni, jogtisztelet, ígazságkíszolgáltatás, a ’ szellem ’s anyagi kincsek fejlesztése által boldogítani. K érjük tehát sz. Pál apostol szavaival a ’ lelkipásztorokat-vés kedvelt híveinket, hogy Ferencz-József ő felségéért, m int a? o r­ szág törvényes királyáért, ’s azokért, kik a ’ felsőbbségben van­ nak, tartsanak im ádságot és könyörgések, m iszerint csendes és nyugodt lehessen életünk az isteni félelem megőrzése által. K ülö­ nösen pedig rendeljük, hogy a ’ szent m isében ott, a ’hol a ’ király nevének kell m egem littetní: I-ső Ferencz József urunk királyunk neve soroztassék, ő felsége, I-ső Ferencz-Józsefért a ’ nyilvános könyörgés m egtartassék, egyszersm ind pedig, hogy a ’ békességért eddig folytatott nyilvános könyörgések míg, m int rem éljük, az isteni jóság és szeretet az áldott békét és nyugalm as időket viszszaadja, ezután is naponkint m ondassanak el. — Végezetre pedig a ’ békességnek Istene, a ’ k i a ’ juho k n ak az örökké tartó szövetség

vére által való nagy pásztorát, a ’ mi urunk Jézus K risztus a ’ h a­ lálból kihozta, igazgasson titeket m inden jóra, hogy az ő ak a ra t­ já t cselekedjétek, m unkálván bennetek azt, a ’ mi előtte, a ’ lézus K risztus által, kinek dicsőség m ind örökkön örökké. Ámen. K elt Pesten, jan u ár 20-án 1849. A ’ m agyar püspöki kar. (A Bécsi Áll. Levéltár. Kabinetsarchiv, Secreta. 10 and No. 2341IV. E redeti nyom tatvány. M egjelent a K özlönyben 1849 ápr. 20-án.) H orváth M ihály C sanádi püspök, a K ossuth korm ány Közoktatásügyi m inisztere ki szívvel-lélekkel a szabadságharc oldalán állt és azt m inden erejével, befolyásával tám ogatta, neves törté­ nészünk, kit e kötetben szám talanszor idéztem, nem m erte felté­ telezni püspök társairól, hogy az előbb ism ertetett körlevelet ők bocsátották volna ki és, m int püspök a többi püspöktársai tettét szégyelve — h a azt esetleg mégis ők írták volna — az alább’ cikket írta a püspökök körlevelével kapcsolatban:

H O R V Á T H M IH Á L Y C SA N Á D I PÜ SPÖ K , K Ö Z O K T A T Á SÜ G Y I M IN IS Z T E R C IK K E A M A G Y A R PÜ SPÖ K I K A R Á R U L Ó P Á S Z T O R L E V E L É V E L K A PC SO L A TB A N : D ebreczen, ápril 17. Úgy látszik, ’s hálatelve hiszszük is, hogy az igazságos isten elégelni kezdi m ár a ’ tengernyi szenve­ déseket, m ellyeket aljas árm ány, árulás és esküszegés árasztott a ’ m agyar nem zetre. Igazságos ügyünkért küzdő vitéz seregeink dia­ dalm asan h aladnak előre, ’s a ’ hü honfiúi kebel m ajdnem n ap o n ­ kint ujabb és ujabb öröm érzettel dagadoz a ’ táborainkból érkező hirek hallatára. A ’ m int azonban vitéz seregeink a ’ három hónap óta zsar­ nokok és rabló zsoldosok tűrhetetlen járm a alatt nyögött vidéke­ ket isten segedelmével felszabadítják, ’s a ’ közlekedés azokkal megnyílik: úgy m ind több és több bünem lékei m erülnek fel az udvari árm ányoknak, hitszegésnek, istentelenségeknek; m ind több

tényei ju tn ak tudom ásunkra az undok honárulásnak, cselszövényeknek és népám itásnak. A ’ közlekedés tágasbultával ju to tt néhány nap előtt kezeim ­ hez, ám bár még jan u ár 20-án kelt, azon irat, m elly hom lokán e ’ czim et viseli; „Pásztori levél a ’ m agyar hon. kath. egyház m in­ den tisztelendő lelkészeinek és a ’ m inden rendben levő K risztus­ ban kedvelt kath. híveinknek az Ű rtől üdvet, áldást és békessé­ get.” A z aláírás helyén pedig ez áll: „ A ’ m agyar püspöki k ar.” H item ben ingadoznám m eg m inden em beri erény iránt, K i­ veszettnek kellene hinnem az em berek kebeléből m inden igazság­ érzetet és istenfélelelmet, h a elhihetném , hogy ezen úgynevezett pásztori levél valóban a ’ m agyar püspöki k a r által Íratott. Nem! a ’ püspöki kar, m ellynek legszentebb hivatása- hir­ detni az igazságot, s’ hirdetni azt még akkor is, h a pallos függne feje fölött, ha a kinpad, máglya ’s ezer halál iszonyatosságával kényszerítené is ő t a ’ zsarnok hatalom igazságtalanság, hazugság hirdetésére, — az olly szent hivatásu, istennek ’s önlelkiismeretének olly szigorú felelőséggel tartozó püspöki k a r e’ nyom orult, szerkezetére hitvány, tartalm ára hazudságokkal. ám ításokkal tel­ jes iratot nem készíthette. A ’ m agyar püspöki kar, három hónappal ez irat kelte előtt, a ’ m últ évi october 28-án O lm ützbe küld ö tt feliratában azt mond á V. Ferdinánd királynak: — „ A ’ különböző népfajok, mellyek hazánkban laknak, a ’ legaljasabb árm ánnyal b u jtogattatnak fel a ’ m agyarok ellen; és számos ezernyi fegyveres nép barangolja be hazánkat, ölve, ra ­ bolva, pusztítva m indenütt a ’ békés polgárokat.” — „És lelkünk mély fájdalm ában tapasztaljuk, hogy mindez felséged uralkodása alatt, felséged legm agasabb nevében tö rté­ nik.” — „Lehetetlen elhinni, hogy felséged hiven értesítve volna arról, m iként izgatták fel nem zetünk és szabadságunk ellenségei, az egymással eddig békében, barátságban élt népfajokat; m iként forgatták fel gyökerestül a ’ status lételmeit, sem m isítették meg a ’ felséged hozzájárultával ’s jóváhagyásával constituált törvényes hatalm akat, m iként tiporták a ’ királyi m éltóság iránti kegyeletet, nem rettegvén hirdetni, hogy felséged a ’ m agyar nem zetnek kir. esküvel pecsételt jogait eltörülni az utolsó országgyűlésen kir.

vére által való nagy pásztorát, a ’ mi urunk Jézus K risztus a ’ h a ­ lálból kihozta, igazgasson titeket m inden jóra, hogy az ő a k arat­ já t cselekedj étek, m unkálván bennetek azt, a ’ mi előtte, a ’ Jézus Krisztus által, kinek dicsőség m ind örökkön örökké. Ámen. K elt Pesten, ja n u á r 20-án 1849. A ’ m agyar püspöki kar. (A Bécsi All. Levéltár. K abinetsarchiv, Secreta. 10 and No. 2341IV . E redeti nyom tatvány. M egjelent a K özlönyben 1849 ápr. 20-án.) H orváth M ihály Csanádi püspök, a K ossuth korm ány Közoktatásügyi m inisztere ki szívvel-lélekkel a szabadságharc oldalán állt és azt m inden erejével, befolyásával tám ogatta, neves törté­ nészünk, kit e kötetben szám talanszor idéztem, nem m erte felté­ telezni püspök társairól, hogy az előbb ism ertetett körlevelet ők bocsátották volna ki és, m int püspök a többi püspöktársai tettét szégyelve — h a azt esetleg mégis ők Írták volna — az alábbcikket írta a püspökök körlevelével kapcsolatban:

H O R V Á T H M IH Á L Y C SA N Á D I PÜ SPÖ K , K Ö Z O K T A T Á SÜ G Y I M IN IS Z T E R C IK K E A M A G Y A R PÜ SPÖ K I K A R Á R U L Ó P Á S Z T O R L E V E L É V E L K A PC SO L A T B A N ; D ebreczen, ápril 17. Úgy látszik, ’s hálatelve hiszszük is, hogy az igazságos isten elégelni kezdi m ár a ’ tengernyi szenve­ déseket, m ellyeket aljas árm ány, árulás és esküszegés árasztott a ’ m agyar nem zetre. Igazságos ügyünkért küzdő vitéz seregeink dia­ dalm asan haladnak előre, ’s a ’ hü honfiúi kebel m ajdnem napon­ kint ujabb és ujabb öröm érzettel dagadoz a ’ táborainkból érkező hirek hallatára. A ’ m int azonban vitéz seregeink a ’ három hónap óta zsar­ nokok és rabló zsoldosok tűrhetetlen járm a alatt nyögött vidéke­ ket isten segedelmével felszabadítják, ’s a ’ közlekedés azokkal megnyílik: úgy m ind több és több bünem lékei m erülnek fel az udvari árm ányoknak, hitszegésnek, istentelenségeknek; m ind több

tényei jutn ak tudom ásunkra az undok honárulásnak, cselszövényeknek és népám itásnak. A ’ közlekedés tágasbultával ju to tt néhány nap előtt kezeim ­ hez, ám bár még jan u ár 20-án kelt, azon irat, melly hom lokán e ’ czim et viseli; „Pásztori levél a ’ m agyar hon. kath. egyház m in­ den tisztelendő lelkészeinek és a ’ m inden rendben levő K risztus­ ban kedvelt kath. híveinknek az U rtól üdvet, áldást és békessé­ get.” A z aláírás helyén pedig ez áll: „A ’ m agyar püspöki k ar.” Hitem ben ingadoznám meg m inden em beri erény iránt, K i­ veszettnek kellene hinnem az em berek kebeléből m inden igazság­ érzetet és istenfélelelmet, h a elhihetném , hogy ezen úgynevezett pásztori levél valóban a ’ m agyar püspöki k a r által Íratott. Nem! a ’ püspöki kar, m ellynek legszentebb hivatása' hir­ detni az igazságot, s’ hirdetni azt m ég ak k o r is, ha pallos függne feje fölött, ha a kinpad, máglya ’s ezer halál iszonyatossáeával kényszerítené is ő t a ’ zsarnok hatalom igazságtalanság, hazugság hirdetésére, — az olly szent hivatásu, istennek ’s önlelkiismeretének olly szigorú felelőséggel tartozó püspöki k ar e ’ nyom orult, szerkezetére hitvány, tartalm ára hazudságokkal, ám ításokkal tel­ jes iratot nem készíthette. A ’ m agyar püspöki kar, három hónappal ez irat kelte előtt, a ’ m últ évi october 28-án O lm ützbe küldött feliratában azt mond á V. Ferdinánd királynak: — „ A ’ különböző népfajok, mellyek hazánkban laknak, a' legaljasabb árm ánnyal b u jtogattatnak fel a ’ m agyarok ellen; és számos ezernyi fegyveres nép barangolja be hazánkat, ölve, ra ­ bolva, pusztítva m indenütt a ’ békés polgárokat.” — „É s lelkünk mély fájdalm ában tapasztaljuk, hogy mindez felséged uralkodása alatt, felséged legm agasabb nevében törté­ n ik.” — „Lehetetlen elhinni, hogy felséged híven értesítve volna arról, m iként izgatták fel nem zetünk és szabadságunk ellenségei, az egymással eddig békében, barátságban élt népfajokat; m iként forgatták fel gyökerestül a ’ status lételmeit, semm isítették meg a ’ felséged hozzájárultával ’s jóváhagyásával constituált törvényes hatalm akat, m iként tip o rták a ’ királyi m éltóság iránti kegyeletet, nem rettegvén hirdetni, hogy felséged a ’ m agyar nem zetnek kir. esküvel pecsételt jogait eltörülni az utolsó országgyűlésen kir.

szentesítésével m egerősített törvényeket, a ’ nem zet szabad alkot­ m ányát ’s független korm ányát m egsemmisíteni, az országot szol­ gai járom ba vetni ’s jogtalan tartom ánnyá alacsonyitani szán­ dékozik.” — „ A ’ m agyar nem zet ezt még m indezen m egtám adások daczára sem hiheti, ’s velünk együtt úgy van meggyőződve, hogy m időn a ’ m aga védelm ére föllépett, e’ tért, mellyen jelenleg áll, nem csak önfentartása ösztönétől, hanem azon kötelességérzettől is lelkesítve foglalta el, m iszerint a ’ kir. m éltóságot megvédje azok ellen, kik a ’ trón felségével ’s a ’ nem zet boldogságával olly veszé­ lyes játéko t űzni nem iszonyodnak.” — „K ezeskedünk érte, hogy e ’ nemzet;, melly jelen felingerlett, független, nem zeti szabadságát féltő ’s védő állapotában is mintegy ösztönszerűleg hódol a ’ rendnek és törvénynek, nem kí­ ván egyebet, m int békében éldelhetní a ’ felséged jóváhagyásával szentesített törvényes szabadságot.” — „A zon reménység él keblünkben, hogy felséged m egem ­ lékezvén azo n ’ ünnepélyes esküjéről, m ellyet k o ronáztatásakor e’ nem zet jogainak és szabadságának m egtartására — e ’ haza népé­ nek boldogitására, a ’ m indenható isten színe előtt tett azon iszo­ nyú feleletterhet, mellyel e ’ véres háború a ’ királyi tró n ra nehe­ zedik, személlyétől elhárítan d ja” stb. Illy határozottan k árh o ztatta oct. 28-án a ’ m agyar püspöki k a r azon politikát, melly M agyarország irányában követtetik. Illy nyíltan kim ondják, hogy e ’ h áború iszonyú feletterhe a ’ királyi tró n ra nehezedik. ’S b á r állásuknál fogva szem közt a ’ trónnal e ’ felirat egy pontjáb an olly értelem ben nyilatkoznak, hogy nem hi­ hetik ugyan, m iszerint ezen iszonyatosságok, m ellyek a ’ király nevében az ország ellen intéztetnek, a ’ király megegyeztével tö r­ ténnének; főpásztori kötelességöknek nyilvánítják mégis kijelen­ teni, hogy azonnal kiveszne a ’ nép kedélyéből m inden kegyelet a ’ trón iránt.m íhelyt bebizonyulna, hogy a ’ király megegyeztével intéztetnek az ország ellen e ’ hallatlan csapások. M ióta e ’ feliratot a ’ püspöki k a r O lm ützbe felküldötte, fáj­ dalom valósággá lön, m it ak k o r a ’ püspöki k a r m ég hihetetlen­ nek hirdetett, a ’ trón iránti kegyeletnél fogva elhinni nem akart. M ind azon borzasztó m egtám adások, mellyek addig M agyaror­ szág ellen intéztettek, a ’ királynak egyenes p arancsára történtek.

De történt több is. A zóta jö tt be W indischgraetz császári h adak­ kal; azóta tám ad ták m eg császári tábornagyok kilencz oldalról az országot. Sőt történ t olly dolog is, m it ak k o r m ég senki sem hihetett a ’ császári házról, történt a ’ legborzasztóbb, m it fejedelem népe ellen elkövethet. Nem elégedvén meg, hogy az árm ányosan fellázított ráczok, oláhok, horvátok és szászok, egész tartom ányo­ kat vérbe, lángba borítottak; nem elégedvén meg, hogy császári zsoldos hadai az ország nagyobb részét pusztítva, rabolva, gyúj­ togatva összebarangolták, m ég idegen zsoldosokat is hivott be az ország és nem zet jogainak és szabadságának legyilkolására; és kora diadalm ám orában a ’ szabad M agyarországot m artius 4-kén kibocsátott iratában m inden jogaitól megfosztván, öt kü­ lön álló részekre darabolta, ’s ezredéves statuséletét egy tollvonás­ sal m egsem m isitettnek nyilvánította. A ’ világtörténet nem m u tath atja fel m ását ennyi árm ánynak, hitszegésnek és árulásnak, m ennyi M agyarország irányában el­ követtetett. És a ’ m agyar püspöki kar volna-e képes pártolása alá fo­ gadni m ind ezen istentelen hitszegést, árm ányt és árulást? És a m agyar püspöki kar, m elynek legszentebb feladata hir­ detni az igazságot, vetem edhetett volna-e olly iszonyú hazudságra, hogy „atyáskodó, szelíd jósággali korm ányzásnak, jogtiszteletnek, igazságszolgáltatásnak, a ’ szellemi és anyagi kincsek fejlesztése által boldogitásnak” m ondhassa a ’ fejedelmi udvarnak e ’ hallat­ lan fellázadását a ’ nem zet ellen? A ’ m agyar püspöki kar, mellynek a ’ hivek előtt csak az igaz­ ság apostolaiként szabad fellépni, m erte volna m ondani W indischgraetről, „hogy ő egyedül békességes czéltól lépett az országba, hogy hadai a ’ legszebb rendet tartják, s’ példás fegyelem alatt állanak, a ’ személy és vagyon bátorságot biztosítják, s’ alkotm á­ nyos szabadságunkat, m ellyet a ’ pártütés koczkára tett, meg­ m entsék?” Nem! ti a ’ császári rabló seregek által felégetett, kirablott helységek, ti szegény lakosok, kiknek véreit, rokonait legyilkolták, kiknek m arh áját elhajto tták vagy levágták, gabonatárait kiürítet­ ték, kiknek házfedeleit s’ házi szereit felégették, szekrényeit fel­ törték, ’s véresverejtékének m eggazdálkodott filléreit kirabolták, ti szegény betegek, kiknek fejei alól még a ’ p árn át is kiragadván,

annak tollait ördögi káröröm m el szélnek eresztették; ti vagyonos­ bak, kiknek ezüst szereit, m időn őket kénytelenségtől megvendégeltetétek, ebéd után zsebre dugták, b ú to rait összerom bolták, vagyonait elorzották, ti helységek, m ellyeknek tem plom ait megfertőztették, ti m indnyájan, kiket ezen m inden em beriségből kivet­ kezett ellenség Ínségre ju ttato tt, az istenért ne higyjétek, hogy ezen úgynevezett pásztori levelet a ’ m agyar kath. püspöki kar irta volna. Ne higyjétek, hogy az erény és istenfélelem annyira kivesz­ tett volna a ’ földről, hogy an n ak tisztök szerint legelső hirdetői atyáskodó királynak nevezzék a ’ vérengző zsarnokot, jó bará­ tainak a rablót, és gyilkost, a törvényes rend helyreállítójának azt, ki m inden isteni és em beri törvényeket szentségtelen lábbal tápod! Ne higyjétek, hogy a ’ vallástalanság annyira m eggyökerezett volna, m iszerint a ’ vallás legfőbb hirdetői ’s tanitói testvér és anyagyilkolásra b uzdithatának titeket, m időn ezen úgynevezett pásztori levélben arra intettek, hogy hűséggel, engedelmeséggel vi­ seltessetek azok iránt, segédkezeket nyújtsátok azoknak, kik h a­ zátokat,, ezen árv a anyátokat, halálra zaklatják, véreiteket legyil­ kolják, m agatokat Ínségre juttatnak. N e higyjétek tehát, hogy ezen alávaló, csábító iratot, bár pásztori levél czim et visel is hom lokán, a ’ m agyar püspöki kar készítette volna. A ’ m agyar püspöki kar, am ely korm ányunktól felszólitatott, buzdítaná a ’ népet pásztori levelek által hazája védelmére, több ízben kijelenté, m iszerint a ’ papságnak nem hivatása a ’ politíca, ’s félhető, hogy politícába avatkozván, ’s a ’ népet olly tettekre is buzdítván, m ellyeknek kim enete kétséges, könnyen hí­ veik bízodalm át veszíthetik el, ezt pedig elveszítvén a ’ lelki üd­ vesség ügyeiben sem fognak sükerrel m űködhetni. Ne higyjétek tehát, hogy az akk o r így nyilatkozott főpapság, most, h ab á r talán {elhivatva az ellenségtől, önm agának ellent­ m ondva képes volna kibocsátani ílly egészen politicai színezetű pásztori levelet, melly azon felül még, (m iként azon vidékek, hol az ellenség tanyázott, vagy csak á t is vonult, elég sajnosan ön ta­ pasztalásuktól tudják), annyi hazudságokkal van elárasztva, té­ nyeket, törvényeket, jogot törvényt tisztelni tartozó püspöki k a r­ tól szárm azottnak lehetetlen csak fel is tenni.

Ne higyjétek tehát, hogy ezen alávaló iratot a ’ m agyar püs­ pöki kar készítette. E z is kétségentul hasonló W indischgraetzi árm ánynak és csábításnak eszköze volt, a ’ „K özlöny” hírlap azon száma, m ellyet ő a ’ m aga nem zetgyilkoló czéljainak előm ozdítá­ sára Pesten nyom atott bérenczei által. H iszen a ’ m agyar püspöki k ar jelen sem volt Pesten jan. 20-kán. Ö nszántából tudto m ra csak két m egyéspüspök volt ’s van ott jelen. K etten pedig semmi ürügy alatt, semm inemű czélokra nem bitorolhatják „ a ’ m agyar püsp ö k i k a r” czimét, melylyel legalább is csak a ’ többség élhet jogszerűen. A ’ mi m ár m agát ezen úgynevezett pásztori levelet illeti: annak czáfolatába nem bocsátkozom . Világos hazudságokat, m in­ denkitől átlátható elferdítéseket czáfolní hasztalan idővesztegetés. D e a ’ ki azt olvasandja, eléggé m eggyőződhetik, hogy azt czáfolní, kivált egy hírlap szűk korlátaí közt teljes lehetetlenség is. Á lljon itt m aga az alávaló írat egész terjedelm ében, czáfolatul önm agának. H orváth M ihály, V. Csanádi püspök. (H orváth M ihály feltételezése téves volt. U tólag kétséget ki­ záróan bebizonyosodott, hogy a püspöki pásztorlevél nem volt ham isítvány. A nnak kibocsátását H ám Ján o s és m ások is ismé­ telten elismerték.)

H Á M JÁ N O S Á L T A L S Z E R K E S Z T E T T M Á SO D IK P Á S Z T O R L E V É L A M A G Y A R PÜ SPÖ K I K A R N E V É B E N A zon fő pásztori hivatal, m ellyet Krisztus Anyaszentegyházában a M indenható Isten kegyelme vállainkra tenni méltóztatott, m ulhatatlanul parancsolja, és kívánja, hogy a pásztori ő r­ ködésünkre bízott keresztény k. híveket m int Ü dvözítő lésus Krisztusnak, a Pásztorok Fejedelm ének drága vérével m egváltott nyáját, az élet m inden körülm ényeiben, az idők m inden viszon­ tagságaiban és fordulataiban az üdvösség utján vezetni, az irányt, mely felé tartsanak, kim utatni, az eltévedéstől megóvni, s a ne talán eltévedteket útba igazítani, m inden tőlünk kitelhető erővel

tanítva, és intve, fedve, és kérve igyekezni el m ulasszuk. A nnak okáért e fontos kötelesség, s az abból Isten előtt reánk háram ló felelősség érzetében a M agyarországi püspöki kar látván, mikép a közpolgári élet körülm ényei annyira m egbom lottak, miszerint azokban el igazodni, az igaz ösvényt, és irányt m egtartani, a sok csábítások, ám ítások, és hitegetések között az igazságra, és üdvös­ ségre vezető u tat eltalálni a m inden napi élet kérdéseinek egyik legnehezebbik feladatává vált, — m ár folyó év kezdetén pásztori szavát felemelni, s a keresztény hívekhez szólani kötelességének tartotta, s kibocsátott pásztori levelében az irányt, m ellyet ta r­ tani, s az utat, mellyen hazánk jelen szövevényes körülm ényeiben az igaz keresztény hazafinak járnia kellessék, kim utatta, világo­ san, tisztán tájékozásul — s a körülm ények m inden fordulatai­ ban m egtartandó elvül kim ondván, „m íkép Szent Pálnak tanítása szerint a fejedelm i hatalom Istentől vagyon, s a ki annak ellene szegül, az Isten rendelését tám adja meg, az Isten ak aratán ak áll ellent, — ez által pedig m agának ö rök kárhozatot szerez, (Sz. Pál a róm aiakhoz irt levelének 13-ík fejezetében az 1-ső és 2-ik versekben). Hisszük és rem éljük, hogy a keresztény k. híveknek jobb­ része Isten küldötte törvényes pásztoraiknak szavukra reá ism er­ tek, s egy pillanatig sem kételkedtek a felül, hogy a kihirdetett szavak a gondos atyai szeretetnek, a nyájért életüket odaadni kész pásztoroknak szavaik, — az isteni kijelentésnek igéi. s a változhatatlan menyei igazságnak m agyarázatai: — de a bitorolt hatalom nak súlya alatt nem lehetne leikök jobb sugallatait, s törvényes pásztoraik intéseit olly készséggel és hűséggel követ­ niük, m int az Isten igéjének tekintélye, és igazsága kivánta volna, — sőt talán találkoztak ollyanok is, kik intéseinkre nem figyelvén továbbá is m agokat elám itani, s a csábitók által félre vezettetni engedték, — erre való nézve ugyan azon szent hivatal, mellyet Isten kegyelméből viselünk, kötelességünké teszi, és kívánja, hogy újólag felszólaljunk, — s a nagy A postol intése szerint (Tim otheushoz irt 2-ik levelének 4-ik fejezetében a 2-ik versben,) alkalm atos, és alkalm atlan időben szüntelenül em lékezetekbe hoz­ zuk m ind azokat, m iket első pásztori levelünkben elm ondani szük­ ségesnek tartottuk, szivetekre kötvén „m iképp az Isten akarata, hogy m inden keresztény lélek törvényes fejedelm ének alá vesse

magát, és teljes erejéből oda m unkálni igyekezzék, hogy a köz­ béke, a törvényes rend a hazában m ielőbb helyreállíttassék, m ert csak a törvényes korm ány szárnyai alatt, — csak a közbéke n ap ­ jaiban lehet földi jólétünket élveznünk, s örök boldogságunkat háborithatatlanul keresnünk. — Ti m agatok K risztusban szeretett fiaink és leányaink, tapasztaltátok a közbéke felháboritásának és törvényes rend felbom lásának gyászos, és szom orú következéseit, érzitek és tudjátok m it, és m ennyit kell szenvednetek, — nem elég, hogy szünteleni félelem és rettegésben kell töltenötök n ap ­ jaitokat, — s távol a jövendőben is csak viharokat, és fekete fel­ legeket láthatnak szemeitek, a m ellett tapasztalni kénytelenek vagytok, m ikép véres verejtékkel szerzett vagyonotok szemeitek előtt büntetlenül feldulatik, elpusztitatik, — életetök és vérötök kím életlenül pazaroltatik — ontatik. — O tt hevernek miveletlenül száraz szántóföldeitek, s naponként élénkebben érzitek, hogy kifogytok az erőből, mellyel azokat m egm űvelhetnétek. O tt zöl­ déinek vetéseitek, és m ezeitek, s szem eitek előtt tap o dják el azo­ k at a hadsereg nyomai. H a körülnéztek házi körötökben, látjá­ tok, hogy legkedvesebbjeitek, fiaitok, unokáitok, testvéreitek és rokonaitok hiányzanak, m ert részint m ár a csata mezőin elvér­ zettek, részint a táborban véres halál, vagy gyászos bénaság vára­ kozik reájuk, — házaitokat, épületeiteket, m ellyekben azelőtt a törvényes király korm ánya alatt békésen és nyugalm asan élhettek — m ost m inden perczben elham vasztás fenyegeti. Nincs nyuga­ lom, nincs bátorság a hazában b ár m erre tekintsünk, az átvonuló seregek éjjel nappal nyugtalanítják a békés polgárt, s m ai szállí­ tásukra, —■m ár élelmezés kiszolgáltatására kizsákm ányolják m in­ den erejét, tehetségét — a m it arczotok verejtékével több évekig egész életeteken keresztül a m unka terhe a latt görnyedve szerez­ tetek, a táborok em észtik fel s a m it azok m egkíméltek, — azt sem lehet többé a m unkátlan rablók és henye gonosztevők ellen biztosítani, m ert a törvényes rend illetvén m egbom lott állapotá­ ban nincs törvény, nincs igazságszolgáltatás — nincs életünk — nincs vagyonunk biztosítva, m int azt m agatok fájdalom! igenis érzékenyen tapasztaljátok! de ami m ég legfájdalam sabb az isteni tisztelet rendes tartása is akadályozva, gátolva vagyon, — Szent egyházaink kifosztva pusztulásnak hagyatottak oda, vagy a hí­ vektől nem látogatván üresen állanak, — az egyház szolgái, kik­

nek szent hivatásuk titeket az igazságra tanítani, a tévedéstől megóvni, felvilágosítani, s az üdvesség után a valódi boldogságra vezetni kik o h u lt rágalm akkal becstelenitetnek, igazságtalanul gyanusitatnak, hogy bizodalm otokat veszve sikeresen, és üdvösen ne m űködhessenek, sokan közülök köteles buzgóságok m iatt a láza­ dás igazságtalan önkényének, — és vad kegyetlenségének áldoza­ tul estek, — elvérzettek — többen hazájokból szám űzve idege­ neknél kénytelenek m enekülést keresni, — szenved a vallás, h a ­ nyatlik a vallásosság, süllyed n aponként a keresztény erény még a jám borok is m egrém ülve ingadoznak, — ellenben a hitetlenség, vallástalanság, és az ezzel járó erkölcstelenség hatalm asan em el­ kednek, veszélyesen terjednek, — s elpusztulással fenyegetik az Isten országát — úgy hogy m éltán félelemmel és rettegéssel te­ lünk el, ne hogy elvétessék tőlünk az Isten országa, s adassék m ás nem zetnek, mely m egterem ti az ő gyümölcseit, — m int az Üdvözítő M áténak m ondja: (21. fej. 43. versben.) A zért üdvösségtekre kérünk, fontoljátok m eg e siralm as ál­ lapotot, fontoljátok meg, m i hozta e nyom ort reátok, mi ejtett ily veszélybe m indnyájunkat! Bizonyára — K risztusban szeretett Hívek! nem egyéb, hanem az Isten a k a ra ta és Szava által szente­ sített törvényes rend felbontása — a törvényes fejedelem elleni fellázadás — melyre ném ely elégültlen hazánkfiai, sem Istentül, sem fejedelem től függeni többé nem akarván vetem ültek, — és közületek is sokakat elcsábítottak, félre vezettek. Szabadságot ígértek, és rablánczokat osztogatnak, boldogsággal bíztatnak, és nyom orúságot, s ínséget hoztak reátok, — egy független haza álm aival ám ítgattak, s m it a k a rta k egyebet, — m ost m ár vilá­ gosan láth atjáto k m int azt, hogy nem az Isten rendelte királytól, hanem tőlük függjetek? T anítások, tetteik, mestereik, kik után indultak, társaik, kik a világ különféle részeiben a törvényes ren­ det zavarják, eléggé m egism ertetik őket, m ikép végsőleg m it sem ak arn ak kevesebbet m int m inden vallási, és polgári társulatok alapjait, s azoknak m egrontása által az em beriség végveszélyét fokonként előidézni. A z üdvözítő s az ő apostolai, kiknek taní­ tása a m i üdvösségünk, m egjövendölték, hogy koronként ilyetén csábítók — szabadságárulók elő fognak állani, — s hazug taní­ tásokkal, álnok fortélyokkal az igaz hívőket is kísérteibe ejtik, — de gyüm ölcseikről m egism erhetők, m int az Ü dvözítő tanítja.

M áténál 7. fej. 16 v. — s a jól betanított keresztény m indenkor tudni fogja, hogy neki az isten rendelte pásztoraira kell hallgat­ nia, s az általuk kijelölt utón járnia. A zért kérünk T iteket K risz­ tusban kedvelt Hiveink! Jésus nevére és üdvösségtekre, ne higyjetek azoknak, kik a szabadság szine alatt önm agoknak keresnek felettetök uralkodást és hatalm at, kik a törvényes uralkodótól ti­ teket elszakasztani, gyerm ekeiteket, lokonaitokat, vagyonotokat, véreteket, — hazánkat — m indenünket nagyravágyásuknak. hiú­ ságuknak, szemtelen bosszujoknak áldozatul vinni nem irtóznak. Ti szemeitekkel látjátok, m ikép hiú nagyravágyások m iatt vértől ázik m indenfelé a haza földe, az elham vasztott városok, és fal­ vak füstje a fellegeket éri, — az ártatlan hazafiak, kiket a harcz dühe megkímélt, vad és dühös bitorló korm ányok alatt a vérpa­ dokon vérzenek el, s mi lehet egyéb végtére is m indezeknek ki­ menetele, m int a haza végső pusztulása — és ínsége? mely an ­ nál súlyosabbá lesz, m ind tovább tart az ellentállás. — Itt tehát szeretett hívek, itt a végső határ, hogy felébredjetek, s kiábrán­ dulva az ám ításokból, a törvényes fejedelem iránti engedelm es­ ségre visszatérjetek. M ár előbb pásztori levelünkben czáfclhatlanul bebizonyittatott néktek, hogy Felséges U runk és törvényes apostoli királyunk nem más, hanem Ferencz József ő felsége, ki törvényeink értelm ében, — törvényes utón és m ódon j itt a k o r­ m ányra, akit m int törvényes királyunkat elismerni, — jobbágyi hódolattal tisztelni, rendeléseit, parancsait teljesíteni, legszentebb kötelességünk. H ódoló tisztelettel em lített ezen fejedelm ünk di­ cső elődei példáiként szereti m agyar nem zetünket, ékesen beszéli nyelvünket, szívből óhajtja, egész törekvéssel ak arja hazánk, s nem zetünk boldogságát eszközöld), — mi ve.gett jelen szomorjá, és szánakozást érdem lő helyzetünkben tulaj'jon Felséges szemé­ lyében jelent meg a fejedelm ei iránt hűséggeJ viseltetni szokott m agyarok között. Ö az, kit ősi törvényeink értelm ében a törvé­ nyesen fennálló uralkodási rend szerént, IsU-.n rendeletibül az egész világ hatalm asságai által m egerősített uralkodási rend sze­ rént egyedül illet országunk koronája, s a királyi hatalom — s m aga vezeti legm agasabb személyében seregit a p ártütők ellen. — Kezében a béke olajága zöldéi, — ajkairól a szeretet, és ke­ gyelem szavai édes m agyar nyelvünkön hangzanak felétek. A törvény, és igazság, a béke és rend az, minek, visszaállítása végett

közünkbe sietett, — s az Isten parancsolja apostola által, hogy tiszteljük a királyt (Sz. P éter 1. levelének 2. fej. 17. vers.) s parancsainak teljes alázatossággal hódoljunk — és ismét, hogy a felsőbb hatalm asságoknak m inden lélek alája legyen vetve a fe­ jedelem nek úgy, m int Istentül küldöttnek (Sz. P éter 1. lev. 2. fej. 13. 14. vers) s ki azt tenni elm ulasztja, üdvösségét veszélyezteti, — ki m ás szabadságot keres azon kivül, m elyet Jézus szerzett, s mely a bűn feletti uralkodásban, s keresztény jám borságban állván — valainint az Istennek, mi az Istené, úgy a császárnak a m i a császáré m egadatni parancsolja, — m agát elveszti! — Sies­ setek tehát hódoló tisztelettel hu m agyar polgárok Felséges K i­ rályotok elébe, siessetek, kik a törvényt és Isten ak a ratá t tiszteli­ tek, s. törvényes rend helyreállítását, a békességet s üdvösségteket óhajtjátok. Ö kész a félrevezetett m egtérőknek szivből m egbocsá­ tani, kész a történteket elfeledni, kész m indnyájotokat kegyel­ mébe fogadni, s az ujabb törvények következtében jelenleg birt nyerem ényeiteket — megerősíteni, — újakkal tetézni. N yújt­ satok segédkezeket vitéz seregeinek és szövetségeseiknek, kiket csak azért hivott segítségül, hogy a lázadást gyorsabb előm ene­ tellel lecsendesithetvén, szenvedésünk napjait m egrövidítse. F o ­ gadjátok azokat m int az igaz béke angyalait, a törvényesség és rend helyreállítóit, — ne adjatok hitelt az ám itóknak, kik a királyi seregét, s annak szövetségeseit ellenségteknek nevezik, — ők csak a rendbontóknak — a béke háborítóknak a törvény, és igazság letapodóinak — ellenségük, de a békés, és megtérő polgároknak — barátjaik, — jóakaróik! Im ádkozzatok azonban velünk együtt, hogy m egkönnyebbüljön felettünk az U r bosszuló keze — az óhajtott béke és rend, a fejedelem iránti engedelmesség, és tö r­ vény tisztelete feldúlt honunk kebelébe mielőbb újra vissza tér­ jenek. A békesség u ra pedig adja m eg nektek az ö rök békét m in­ den helyben, — s legyen m indnyájatokkal. Ám en. 2. Thess. 3 fejez. 16. vers. (Bécsi Áll. Levéltár. Kabinetsarchiv. Sekreta. 10. A d 234/IV . Ered. okm . aláírás nélkül. A kísérő levél utal arra, hogy szer­ zője a magyar hercegprímás.)

M int azt m ár előbb is említettem, azért a klérus tagjai k ö ­ zött is akadtak tisztességes m agyarok, m int például Barsi József bicskei plébános, ki az alábbi felszólítást irta az egyház veze­ tőinek, Kossuth L apjában. M egjegyzendő azonban, hogy a Barsi József-ek és társaik, m ind az alsóbb papságból kerültek ki, nem a klérus magas hivatalú vezetői közül.

B A R SI JÖ Z S E F B IC SK EI PL É B Á N O S S Z Ó Z A T A A FŐPAPSÁGHOZ M agyarország főpapjaihoz!* (* M inden hazafiúi lap szerkesztősége kéretik e cikk fölvé­ telére. Bajza József a „K ossuth H írlap ján ak ” szerkesztője.) M ire m agyarázzuk, óh főpapok, ném aságtokat? m inek néz­ zük m ély és m akacs hallgatástokat az ítélet ezen napjaiban, hol a koczka M agyarország léte vagy nemléte, fölvirágzása, vagy pusztulása fölött elvettetett? A nép tétováz, a nép ingadoz, a népet ezer árm ány hálózza körül, ezer rém ijeszti, ezer álpióféta csábítja, és pásztorai, atyái, őrei hallgatnak? T áborban áll két sereg szem közt egymással. A hazát, ha tá­ b ora legyőzetik, rabszolgaság és a nem zet enyészete fenyegeti, ha győz, m ég ak k o r is iszonyú ínség és nyom or várja: és ti hall­ gattok? a béke apostolainak ajkait lakat zárja? nincs egy árva szavatok sem királyhoz, sem néphez? M ikor ak arjátok hangoz­ tatni az igazság szent szavát, ha most nem szólaltok fel, m időn egy nem zet élete veszendőben van? A z elpusztult határok, az elham vadt falvak, a tem etetlen csontok szám ára tartogatjátok ta­ lán tanítástok igéjét? Talán azon álistenek papjai vagytok, kikről szól a vers; V ictrix causa diis piacúit? H a úgy van, m ondjátok ki ezt nyíltan, és becsülni fogjuk ádáz bátorságtokat; m ondjátok ezt ki fennen és a nem zetnek semmi köze többé hozzátok, m ert am az istennek hívei ő, ki az igazságot, az ártatlanságot, a jó ügyet gyakorta szenvedni hagyja ugyan, hogy később annál fényesebb diadalt üljön, de veszni nem hagyhatja.

T i m ajd csak a győztesnek diadalszekere előtt fogtok tedeum ot énekelni, legyen a győztes a k á r a jó ügy, a k á r az árm ány? De a nép em lékezni fog m ostani ném aságtokra és ha rab ­ igába dőlni talál, átk o t szórand fejetekre, m iiiiom szorost. m ert őt veszni hagyátok; ha pedig kivivja legszentebb jogainak elis­ merését, a m int kivivandja nálatok nélkül életét és szabadságát, úgy nálatok nélkül élvezendi is. M időn képzeltétek, hogy a főpapi jav ak at el ak arja venni az ország kezeitekből, hogy velők a nép vallásos és nevelési szüksé­ geit fedezhesse: ak k o r igenis gyorsak voltatok, a népet olly va­ lam inek védelm ére fölzaklatni, m inek a nép m indig több kárát vallotta, m int hasznát, a lefolyt századok tapasztalása azt m utat­ ván, hogy „arany pap fa tanitás” : de m ost, m időn e népnek h a­ zája, szabadsága, élete, m indene árulólag m egtám adtatott, m időn ki akarják a népet törölni az élet könyvéből, m ost nincs egy köztelek, ki .iká'; a trónhoz, a k á r a táborhoz, a k á r az elrém ült nem zethez iníézrié o tt békítő, itt biztató szavait. M ondám a „főpapi jav ak at” , m ert Isten és világ tudja, hogy a javak, m elyekben ültök, sem papi, sem egyházi javak, m ert bennök sem a m unkástagságnak, sem a nyom orgó egyháznak része nincsen .. . M eritek-e m ondani, hogy M agyaroiszág jelen háborúja nem a legigazságo.'abb, m ellyre valaha nép ki^nyszeritve volt? A m a­ gyar nyult-e tűzhöz és vashoz, hogy ölji'.n és pusztítson? Ö íám adott-e meg valakit, vagy adott-e okc" m egtám adásra- Ki az, kinek bárm i törvényes jogás sértettü k ?' És ha a m agyarnak háborúja szene ha életéért mén, elezt rongy életéért kénytelen vad csordák és cü'szári színek ellen küz­ deni; M iért van, hogy főpapjaitól nem liall egy bátorító szót, nem nyer batkányi segélyt? M int van, h o g / nem tapasztalt m ákszemnyi részvétet hallatlan szenvedései iniPt? H o l van N ádasdy, az ősz, ki m ég nem régen ékes latin pász­ tori levélben olly nyom atékosan kiemelé, hogy ő M agyarország püspökeinek legöregebbje, s hogy ő t illeti jelenleg a vezér sze­ repe a m agyar egyház ügyeiben? H ol van H ám , a kegyes, az orsz-ág fő püspöke, a római apostoli szentszék született követe, az uj esztergomi érsek.

H ol van Lonovics, a hires, kinek ékesszólása országszerte ismeretes; s ki egykor R óm ába sem restek utazni, hogy az ország oktalanul m egzavart békéjét helyre segítsen állítani? Hol van Scilovszky, a nyughatatlan, kinek buzgósága nem fukar áldozatokban, ügyekért, meliyek a haza jelen veszedelmé­ hez képest semmik? H ol vannak a m agyar egyház egyéb apostolai és korm ány­ zói? V ájjon zárvák-e előttük a királyi term ek ajtajai, hogy nem kopognak, nem szólnak, nem könyörögnek, midőn a leg­ gyászosabb félreértés a király nevében gyilkoltatja a hazánk á r­ tatlan gyermekeit, pusztítja és csonkítja határait, raboltatja kin­ cseit, lábbal tipratja minden jogát, minden törvényét? Vagy nincs szivökben érzelem a haza iránt, meliy őket olly díszes poiczra emelé, melly bennök az igazság hirdetőit, a béke ápolóit tiszteli, melly nekik erőt, alkalm at és m ódot adott halhatatlanitani dicső tettek által neveiket, és melly most az enyé­ szet örvényébe kilöketett. Nem tudják-e m ost is, m int m áskor, hol van Róm a, hogy nem szólítják, nem kérik föl a pápát, hogy ő nyissa meg a ke­ gyes, de árm ány által sötétségben tarto tt fejedelem szemeit, hogy látva M agyarország hallatlan szenvedéseit, egy szavával adja meg nyugtát a zaklatott országnak, adja vissza boldogságát az á rta t­ lan népnek, melly még senkit sem bántott őz, halálra űzetik és agyonnyom orittatik? H ol vannak a gazdag főpapok, kik m árványpalotákban lak­ nak és aranyserlegből isszák a föld leghíresebb borait, hol van­ nak, hogy nincs, ki a haza vérző vitézeinek csak egy pohár vizet nyújtson és a földönfutókká lett ezreknek csak egy kurta szalm a­ tetőt csináltasson a beköszöntő tél idejére. A szent haza völgyei és bérczei, orm ai és rónái szom orúan hangoztatják vissza, hogy M agyarországnak e vészes időben fő­ papjai — m intha nem is volnának. Nézzétek Rajacsicsot, a vakbuzgó rácz püspököt, a rabló­ gyilkosok főpapját! Tettetek-e ti annyit hazátok megmentésére, mennyit az tett hazátok pusztítására? T ettetek-e ti annyit, népe­ tek felvilágosítására, mennyit az népének elám itására. Lehet-e

kevesebbet tenni, m int szólni és irni: és szóltatok? irtatok? L e­ het-e kevesebbet tennünk, m int buzdítani, felvilágosítani, lelkesiteni, vigasztalni, irányt adni, írt, m enedéket, tanácsot nyújtani: és tettétek? N ézzétek H aulikot, a hazaárulók e ritka példányát? Á ldoz­ tatok-e szent, a legszentebb ügyért csak egy fillért is, m időn am az a legfeketébb bűntett elősegítésére fenékig ürítette mag- és pénz­ tárait, pincéjét és kincsesládáit? A dtatok-e csak legkisebb irányt is a nektek szolgailag alá­ rendelt mezei papságnak és szinte alattato k nyögő tanítói k ar­ n ak e két em eltyűnek, melly a nép érzelmeit, vágyait és tetteit m ozgásba teszi és irányozza? M időn követeket kelle választani, akkor igen, ak k o r minden p ap és m inden tanító tudta, kit ó h ajt a püspök választani, s kit buktatni; de m ost nincs főpapunknak szava hozzánk, m ost kiki szabadon követheti a szélvitorlák lengését, vagy keble sugallatát. D e meglehet, ti, más érdem hiányában, abban kerestek a h a­ za irányában érdem et, hogy nem nyilatkoztok, hogy az ország m egbuktatására nem ad to k sem parancsot, sem tanácsot, sem példát, sem nyilvános segélyt. A zonban én ez érdem et el nem ismerem: ez árm ány, ez árulás . . . — M ost, m időn a nem zet ve­ szedelme m ég nem bizonyos, hallgattok, m ert nem ak arjátok m a­ gatokat sem Bécsben, sem Budán, m int m ondják com proniittálni. M int a hegyár, ak k o r áradoztok, m időn hegy és völgy úgyis bőven m egázott; m áskor kavics és fövény tölti m edreteket. A zért én nem hallgatok, nem szabad hallgatnom , én harsá­ nyan, hogy egész M agyarország hallhassa, kiáltom füleitekbe: „K i nincs velem, ellenem van .” M ég van idő, m ég egy két nap, és a nem zet ki fogja m on­ dani minden egyes fia, m inden egyes tisztviselője fölött ítéletét. A hanyag, a sem hideg sem meleg fejére ki fogja m ondani á t­ kát, ha legyőzetik, — megvetését, ha győz. És győzni fog. győz­ nie kell: m ert harcza igazságos. D e m it várunk? A z ítélet meg van: hallgatástok elitéle tite­ ket, eddigi ném aságtok a világ hallatára elharsogtatá a kemény, de igazságos ítéletet fölöttetek. A haza tudja, hányadán van ve­ letek, és h ab ár bűn ö tö k csak m ulasztás volna is, ha a miilasz-

tásnak eredm énye, vagy a háború ostora, vagy éppen a nem zet pusztulása: a nyomorgó, haldokló nem zet fohászai, könnyei és végsóhaja ítélet leend fejeitekre! Te pedig, ó m agyar nép, m it nem valál érdem es hallani fő ­ papjaid ajkairól, halljad azt az igazság és béke istenének egy ismeretlen szolgájától, testvéredtől. M egtám adtatál, elárultatál, elhagytak királyod és n ^ o r o d , kik nehezen teszik szabadon, a m it tesznek, m ert ha szabadon tennék, te nem ism erhetnéd el őket többé sem királynak, sem nádornak; m ert elleneid ki akarnak irtani, g. király pedig kinek lesz királya, ha népét kiírtja? A zért kelj fel m agyar, m éltó h a ­ ragodban, m int a m egsértett oroszlán, szedd össze m inden erő ­ det, m int ki a halállal küzködik, és ronts rájo k ellenségeidre H a nincs ágyúd: o tt vannak harangjaid, ott az erdő, fa, önts; ha nincs pénzed ruhára, fegyverre és élelemre, míg m unkád hever, s te csatázni vagy kénytelen; o tt vannak oltáraid, o tt kelyheik és ékességeik: vedd el és add zálogba, adn ak pénzt érte, s ha győz­ tél vagy kiváltod, vagy becsesebbet adsz érte. Ő seid m unkájának keresm énye ,ájtatosságuk emléke az, mely úgy is veszni fog el­ lenségeid zsugorisága alatt, ha győzni nem tudsz. D ávid is úgy tett, m időn m egszorult; és harczod az igazság harcza. Fegyverre m inden, a ki szoknyát nem hord, táborba minden a ki m ankón nem jár, s nem a társas élet szükséges szolgája, fegyverre minden, a ki m agyar. H a győztünk, lesz barátunk ak á r­ mennyi, addig pedig istenünk és szentügyünk em lékezete veletek! A z aratás közeleg: a vérm ezőn találkozunk — Barsi József lel­ kész. (Kossuth H írlapja, 1848 okt. 5— 6.)

Ezeréves haláltusánk egy döntő szakasza V ilágosnál lezárult. E lbukott az 1848-as m agyar Szabadságharc, m inden vívm ányá­ val, sok tízezer m agyar vérével kivívott eredm ényével egvütt. De fehiyitotta a szem eket, a bukást követő m egtorlás és mégke-

m ényebb császári önkényuralom új politikát követelt a m ár nem ­ zeti öntudatra ébredt m agyarságtól, mely nemzeti öntudatot sem ­ milyen terorral, megfélemlítéssel nem hogy eltom pítani nem le­ hetett, de azok az indulatok, melyek a forradalom alatt kitom ­ bolták m agukat, lecsillapodva, újabb m egoldásokat kerestek, m i­ után kénytelen-kelletlen, be kellett látniok, hogy nem csak a kül­ ső, de a belső ellenséggel szemben is, egy egészen új harcm odor­ hoz kell folyam odni, a teljes nem zeti függetlenség kivívása és a belső társadalm i rend átalakítása, m agyarosítása érdekében. Nemzetiségeink egy része is belátta, hogy hibákat követett el, de sajnos a pánszláv m éreg m ár annyira felszívódott a M a­ gyarországon élő és azt körülvevő szlávságban, hogy azt oi'.nan U)bbé kitörülni nem lehetett. Kossuth álm a, a dunai konfederáció elbukott, szerencsénkre vagy szerencsétlenségünkre, m ert am int látni fogjuk a további fejezetekben, ha m indazok a nemzetiségi törvények és engedm é­ nyek, melyeket K ossuth elfogadott és veszélytelennek látott a m agyar nemzetiségre nézve, megvalósulnak, ak k o r abba a sze­ rencsétlen helyzetbe kerültünk volna, hogy a m agyar a saját h a­ zájában, ebben a közös parlam entben, csak kisebbséget képviselt volna. T ehát semmi képpen sem lett volna teljesen ura saját ha­ zájának. H a viszont a szabadságharc győzedelm eskedik, akkor azokat az eredm ényeket és javaslatokat, hogy valósították volna meg K ossuthék? ez m ár csak találgatás. M indenesetre, Ferenc József, a Kossuth által elfogadott nemzetiségi javaslatokat egy tollvonással m egsem m isítette és visszaállította a H absburg ural­ m at, megosztva és egymással szem beállítva a benne élő nem ze­ tiségeket. M indez azonban inkább tovább term ékenyítette a pánszláv­ izmus talaját és az 1918 után bekövetkezett H absburg uralom végső bukását készítette elő, mely sajnos ránk nézve T rian o n ­ ban végződött. A z m ár csak találgatás, hogy Kossuth konfederációs álm a esetleg megvalósul és nem zetiségeink is olyan őszinte szándékkal fáradoznak m ajd m egvalósításán, m intahogy azt Kos­ suth is hitte, de sajnos a jelek m ár 1848-49-ben m ást m utattak. Az Újvilág, vagyis A m erika, m ár szám ottevő hatalom m á erősö­ dött és ereje az angolszász birodalom világhatalm át kezdte ve­

szélyeztetni és csupán p ár évtized kellett ahhoz, hogy a vezetőszerepet Angliával szemben, m agához ragadja. A H absburg ház, túlélte önm agát, idejétm últ politikájával, E urópa egyre jobban erősödő népi nacionalizm usaival szemben teljesen lem aradt és nem halotta az idők szavát, m int m inden abszolút hatalom , sohasem látta meg a „falon az írást” , hogy napjai m egszám láltattak. Sajnos a mi tragédiánk, hogy a H abs­ burg ház bukása, m agával hozta a mi bukásunkat is, de ezt a későbbi idők politikai cselszövényei szám unkra m ár úgyis elő­ készítették, m ert egyetlen hatalom szám ára nem voltunk, mi m a­ gyarok kívánatosak, E u ró p a térképén. Sajnos, európai történelm ünk folyam án ez bebizonyosodott. Ezzel m agyarázható jelenlegi helyzetünk! Ki vagy kik voltak a hibásak? ezt m ár az olvasó m aga is eldöntheti. Ideig-óráig, talán még ám íthatjuk m agunkat, az „IG A Z S Á G ” hirdetésével, de ez m ennyit segít rajtunk? — ki tudja? V ajon segített-e rajtunk a III. fejezet 89 oldalán em lített, m a otthon betiltott verse B abits­ n ak taJán, ha megszívleltük volna — C SO N K A M A G Y A R O R S Z Á G Bár lenne a hangom tiszta és éles, m in t intő csengőké! A tiétek zavaros, m int m ocsarak habja! ti leborultatok az Ércbálvány előtt! döntsön az erőszak! s döntött az Erőszak . . . m i jogotok beszélni többé? N ekem van rá jogom ! ti elhánytátok a Kiáltást: m int bolond a fegyverét' nem kiálthattok már: én elkiálhatom : Óh Igazság, te egyetlen kiáltás! egyetlen fegyver! Jerikó trom bitája! szólj! falak, om oljatok hangjaitól! gerincek, borzadjatok! Európában! és A m erikában! m ert borzasztó az Igazság a gerincekben! m it érnek a m a-épitett falak körülöttem ? ott borzad az Igazság a kövekben! O tt ég a hegyekben! árad a vizekben! Óh tiszta, éles trom bita, zengj! ne hallgass sohase!

egy napig séf egy óráig se! egy pillanatig se! m ini ahogy nem hallgat a fájás az idegben, m íg m egvan a betegség. . . ....nem hallgat a vonzás a kőben, hogy term észetes irányban essék . . . nem hallgat a madár, m íg fészkébe nem t é r .. . nem hallgat a folyó, m íg tengerbe nem é r .. . nem hallgat a szél, míg é l . . . *

*

*

N e k e m van rá jogom ! É n elkiálthatom : I g a z s á g ! T i eldob tá kto k ezt a szót, m int bolond a fegyverét sze­ gény testvéreim ! s csak gyenge izm o to k maradt, csak puszta kezetek, m eztelen m ely bilincsekbe verve, ha üt, csak önm agát ütheti esztelen sem lázadni nem tud, sem m eghajolni az É rcb á h á n y előtt igazán — de hát az Ercbálvány hazája lettél-e, hazám? Van-e rem ényed abban? a sötét utakban? N em ! — Csak a napban! m elyet éget a kö vön és ragyog a patakban. T i a zt m ondtátok: D öntsön az erőszak! s hangotok zavart most, m int m ocsarak habja. De én azt m ondom : d ö n t m ajd az erős N ap! K itárom tiszta szavam at a Napra. *

+

*

T i eldobtátok a trom bitát de a trom bita zeng tovább, zeng, nem a ti kezetekben, hanem a vízben, a hegyekben, Erdélyben, felvidéken, az égen, s bennem ! Én sohse m ondtam : „Dönt m ajd az erőszak!” — m ondhatom : „Nem ! N e m !”

m ost

A VI. F E JE Z E T H E Z F E L H A S Z N Á L T IR O D A L O M JE G Y Z É K E ; Acsády Ignác: A M agyar Birodalom története (lásd előbbi fe­ jezeteket). H araszti Éva; Az angol külpolitika a m agyar szabadságharc e l­ len. A M agyar Tudom ányos A kadém ia Történet-tudom ányi Intézete, K özoktatási K iadóvállalat, Bp. 1951. Századok, a M agyar Történelm i T ársulat Közlönye, 1973. 5— 6. szám. Kossuth H írlapja, 105. szám. Pesten, kedden, október 31. 1848. Dr. R ainer O ttó: M arx és Engels filozófiai és politikai fejlődése levélváltásuk 1. sorozata. 1884— 1853. V erlag Julius Fischer, Wien, 1922. Dr. A ndics Erzsébet: A H absburgok és R om anovok szövetsége. A kadém ia Kiadó, Bp. 1961. A K R IT IK A , 1974. június és októberi számai, Bp, Féja Géza: Visegrádi esték (lásd előbbi fejezeteket). Edith Stars M iller: L ady Queensborough; O ccult Theccrasy, The Christian Book Club of Am erica, Haw^thome, 1933. M érei G yula-Spira György: M agyarország története a feudaliz­ m ustól a kapitalizm usra való átm enet korszakában, 1790— 1849. T ankönyvkiadó, Bp. 1957. H orváth M ihály: H uszonötév M agyarország Történetéből (lásd előbbi fejezeteket). Miss Pardoe; T he H ungárián Castle, L ondon, 1842 (Sajnos va­ lódi nevét nem volt időm még kideríteni, de több m agyar tém ájú és főleg m agyar-barát könyvei jelentek meg, külö­ nösen a Szabadságharc leverése utáni időkből.) John H. Komlós; Louis Kossuth in A m erica, E ast E uropean Institute, Buffalo 1973. R átz Kálm án: O roszország története. G rill K ároly kiadó, Bp. 1943. R. Jam es Ford: H istory of the U nited States, M acmillan Co. New Y ork 1902. Charles Sproxton: Palm erston and the H ungárián Revolution, University Press Cam bridge, 1919. E. Sebestyén: Kossuth, A M agyar Apostle oí W orld Democracy. E xpert Print Co. Pittsburg, 1950.

N. G ayiord: Kossuth an d the A m erican Jesuits, M erril & Straw 1852. (E nnek a könyvnek mintegy k étharm adát találtam egy torontói antik v ár könyvárusnál.) Divéki A.: M agyar— lengyel kapcsolatok, Bp. 1937. A sbóth O szkár: Szláv néprajzi kapcsolatok. Bp. 1911 és még számos újság, folyóirat, könyv, mely a szabadságharc tö r­ ténetével foglalkozik, angol, olasz, m agyar nyelven.

E m unka első kötetének a végéhez érkeztünk. Sajnos a rengeteg adat és dokum entum halmaz, különösen a Világost k ö ­ vető időkre vonatkozóan, m ajd az első és m ásodik V ilágháborúk korszakát, m ajd a pánszlávizm us beteljesedését, napjaink problé­ m áira vonatkozó dokum entációit még a legnagyobb válogatással sem szűkíthettem le, egy kötetre. H abár így is rengeteg olyan bi­ zonyíték kim aradt, melynek e kötetben kellett volna szerepelni, de bízom abban, hogy ez az első kötet is elég biztatást nyújt az olvasónak, hogy további m agyar történelem ismereteinek ki­ bővítésére buzdítsa, keressen, kutasson, hogy valójában meglás,sa, hogy is állunk mi m agyarok a nagyvilágban, hogy is viszo­ nyulnak hozzánk más népek és a sok ködösítés mögött felfedje, meglássa a való igazságokat, így m agyarságtudatát, m agyar m a­ gatartását ahhoz m érten alakítsa ki. Az igazság ismeretében ne­ velje külföldön született és felnövő gyermekeit, hogy végső fokon m egtartsa őket a m agyarság szám ára, m ert ha a m últ ezerévet átvészeltük E urópában, ak k o r az igaz történelem való ism ereté­ ben, á t kell vészeljük az elkövetkező évezredeket is és mindazok, kik m a m int nagyhatalm ak ítélkeztek és ítélkeznek felettünk, jövő m agyar generációink történelem könyveiben fognak csak sze­ repelni, de nem a mi, m agyar életünk alakításában és sorsunk m eghatározásában. A z elkövetkező kötetben ism ertetésre kerül a Világostól T rianonig terjedő időszak, a pánszlávizmus európai kiterjesztésé­ nek első nagy fázisa, a M arxizm us, m int ideológia kifejlődése és a pánszláv törekvések fegyvertárába sorolása, az ezen idők külső és belső erőviszonyainak alakulása, mely végső céljaként nem ­ zeti m egsem m isítésünket tűzte ki céljául. T rianon és 1947 Páris között lezajlott események, ahol választanunk kellett a pángerm án vagy a pánszláv törekvések között, az Egyesült Állam ok valam int a N yugat szerepe a m arxista ideológia kifejlesztésében, az oroszországi forradalom valóságos m ozgató erői, a bolsevik

hatalom am erikai tőke m ecénásai, az új hatalm ak szövetségei, E urópa kettészakítása, M agyarország m egsemmisítésének nyu­ gati törekvései, az 1947-es Páris-i békeszerződés hatásai és mai problém áink, nemzeti küzdelm ünk a fennm aradásért, nemzeti önállóságért, függetlenségünkért vívott harcunk. V alóban létezik-e kom m unizm us? Mi a kom m unizm us? V alójában kik a „kom m unisták” ? Van-e valóságos ellentét a szuperhatalm ak kö­ zött? Van-e ideológiai vagy gazdasági ellentét, katonai ellentét a Szovjetunió és A m erika között? H ol áll a hétköznapok embere ezen látszólagos ellentétek m esterkélt kereszttüzében? Van-e mentség a m agyarság szám ára és hol a kiút? H ol áll a mai „ke­ reszténység” és m it várhatunk mi m agyarok, nem zeti független­ ségünk visszaállítása érdekében e felfogástól. M it tehet az O tt­ hon? és m it tehet az em igráció? M inden elképzelést túlhaladó bizonyítékokat fog találni az olvasó a fenti kérdésekkel kapcsolatban, m elyekről eddig csak a legszűkebb politikai „boszorkánykonyhákban” tudtak. A kik esetleg m eglátták ezeket, félve visszahúzódtak a tém ától és meszsze elkerülték azokat, ahelyett, hogy az elm últ harm inc év alatt felnyitották volna az em igrációban élő m agyarság szemét és iga­ zi hivatástudatára, kötelességeinek teljesítésére ébresztették vagy biztatták volna azt. A z 1970 februárjában elhunyt Dr. M álnási Ö dön professzor tett egy kísérletet az igazság feltárására a két háború közötti időben „A m agyar nem zet őszinte története” c. m unkájában. H ab ár m inden nagyrabecsülésem az övé, bátor ki­ állásáért, mégsem tu d ta tökéletessé tenni e kornak, e nagystílű művét, m ert nem tu d ta túltenni m agát bizonyos katolikus világszemléleten. E könyv célja, egyedül a M A G Y A R szemüvegen keresztül vizsgálni a körülöttünk lezajlott és zajló eseményeket, m inden más ideológiai, vallási vagy bárm ilyen politikai befolyás­ tól mentesen. G ondolom sikerült ezt a tárgyilagosságot végig m egtartanom és a továbbiakban is megtartom . A következő kötetre az anyag készen áll, kizárólag anyagiak és a nyom da leterheltségének kérdése, hogy mily rövid idő alatt kerül kiadásra. A könyv elején idézett Széchenyi írásra hivatkozva, ismét arra szeretném felhívni az olvasó figyelmét, hogy ez a kötet nem m agyar stilisztikai dolgozatnak vagy m agyar nyelvészeti ta n ­

könyvnek készült, de egyedüli célja kizárólagosan az, hogy az ol­ vasót gondolkodásra késztesse, ne essen abba a hibába, hogy m ások gondolkozzanak helyette! A szépen hangzó nemzeti szó­ lam ok m ögött is felismerje, eltudja választani „Ják ó b hangjától Ézsaú kezét” . Bármily rem énytelennek is látszik jelenlegi helyzetünk, gon­ dolkozz! legyen önálló véleményed! lásd meg a valóságot a m aga könyörtelen mezítelenségében és m inden befolyástól mentesen alkoss m agadnak vélem ényt a m agyar sorsot illetően, ez a záloga m egm aradásunknak! M ert talán történelm ünk folyam án legnagyobb hibáink közé sorolható, hogy gondolkozni nem nagyon szeretett a magyar! K önnyebb és kényelmesebb valakinek az álláspontját vagy állás­ pontjait gondolkodás nélkül szajkózni! A gyerm ekkorunk alatt létező politikai rendszer a saját szájíze szerint átm agyarázta tö r­ ténelm ünket, úgy ak arta velünk elhitetni m int az egyetlen létező igazságot. Ugyanez történt velünk 1945 után is. A mai rendszer, a saját hatalm i pozíciójának alátám asztására átm agyarázta a tö r­ ténelm ünket, új „erkölcsi” n orm ákat állított fel, így aki az elm últ harm inc év alatt született és n ő tt fel M agyarországon, ugyanúgy m agábaszívta azokat a tanításokat, m int mi, a háború előtti idők szólamait. M indez nem róható fel véteknek, ha valaki a „korszel­ lemmel” kíván együtthaladni, de az viszont m ár végzetes és bű­ nös tunyaságnak vehető, ha nem tudunk mindezek fölé em el­ kedni, nem tudjuk m eglátni a való igazságokat és nem kezdünk el gondolkozni. M inden m agyarnak kell annyi fáradságot venni, saját lelkiismerete m egnyugtatására is, hogy legalább megkísérelte a M IÉ R T -ek re a m aga m ódján m egtalálni a feleleteket. Nagyon nehéz az „anyatejjel m agunkbaszívott” szem léletektől m egszaba­ dulva, kizárólag nem zeti érdekek szem előttartásával véleményt alkotni, m ert nagyon sok esetben úgyjárunk, hogy az események analízise közben esetleg, sajátm agunk anyagi érdekével kerülünk ellentétbe. Az igazi hazafiság o tt dom borodik ki, am ikor ezeket a látszólagos ellentéteket legyőzve m agunkban, m egtanulunk nem ­ zetben gondolkozni és m indenekelőtt a nem zet érdekeit szemelőttartva form áljuk á t esetleg egyéni anyagi érdekeinket is. Ügy a vallásifelfogások, m int a politikai „— IZ M U S O K ” , nem örökérvényűek, azokat kikezdi az idők vasfoga, de a nem zet az örök!

É ppen ezért nem válhatunk ezen szellemi áram latok rabjaivá és ezen áram latok függvényévé nem tehetjük a nemzet létét vagy nemlétét. Nem alakíthatjuk a m ásik m agyarhoz való viszonyun­ kat, m ert az izm usok szelleme csak jelzőket ad a m agyarnak, mely jelzők nem hogy összetartanának, de szétválasztanak ben­ nünket. S Z lT T Á L -E LASSÚ M É R G E K E T ? 1919 július. Szíttál-e lassú m érgeket, illatok átkait? jaj, rosszabb, aki kába S zó k m érgéből tudva szilt m elyektől elzsibbad az ész, és m egőrül a T ett — ó, kárhozat, kiben a szó először született az ábrándokbahurkoló, álomharanghuzó, biborszinű, töm jénszagú, trom bitahangú szó. H a z a , . . S za b a d sá g . . . hallod ezt? ó em ber! m essze juss, m ert ellenséged a ki szól, zsarnok és háborús: m ert m inden édenek neve vad p o klo ka t bűvöl s Kasszandra átkát gúnyosan visszárui veri föl. H azánk, harsan, s m ár durva harc dúlja a drága tájt, s új tusa borzadt oka lesz, h aki békét kiált. E szm ét n eveznek — és a fö ld bitókkal fölfakad; jövőt — és viszik halni m ár a gyönge fiukat népjavát — s a nép új nyom ort lát, újabb szenvedést; em berközösség: pom pa-szó! de kerüld m int a kést; szabadság: ez m ég csábosabb; de vigyázz, ki ne m ondd, m ert súlyosabb bilincsbe fogsz botolni m ajd, bolond! Ó, varázs van a szavakon, hogy a Teljesedés fordítva értse m ind, s legyen elátkozott vetés, hol a ko n ko lyt arassa az, ki a búzát veti, s szive m elegjén ölyvtojást költsön a gerle ki. E m ber azért, ha jót akarsz, tanácsom m egfogadd és kö p d k i fogaid kö zü l a véres szavakat, — sőt hogyha érzed, hogy a szó, ez álnok gyűtövény, ártatlan is, csírázni kezd lelkednek mezején, égesd föl inkább a m ezőt, és legyen kételyed tikkadt és izzó, m int a láng száraz m ező felett.

E tényeket látta meg Babits M ihály is, az előbbi versében, mely ma ugyancsak tiltva van M agyarországon, m int azt a III. fejezet 89. oldalán m ár említettem . Elismerem, nem könnyű feladat m egszabadulni beidegződött szokásoktól, hiedelm ektől, de az em ber egyéni nagysága akkor dom borodik ki valójában, ha egyénisége felülkerekedik a töm e­ gek gondolkodásai szintjén, minden töm eg áram laton, — mely amúgyis mindig valahonnan irányítva van — és felemelkedik abba az em beri m agasságba, hogy saját, önálló véleményt tud alkotni! E könyv kezdetén (5. oldal) Széchenyi szavalt idéztem, am i­ kor elsősorban is, „Jóakaróim hoz” szóltam, (van belőlük éppen elég) M inden további m unkát éppen az lelkesít, hogy ezek a „jóakaróim ” m ind a legkülönbözőbb „világm egváltó” ideológiák elkötelezettjeinek soraiból kerültek ki, így szám om ra a legna­ gyobb megelégedést az adta, hogy éppen ezeket „h aragíthattam ” m agam ra. Ez is bizonyítottaa, jóúton járok, m ert sajnos ezek az em berek még m a is az ideológiákat, fölé helyezik az egységes nemzeti gondolatnak és képtelenek m egérteni az alábbi sorokat: „A hazát egyedül sönki sem mentheti meg, csupán az erők, a lelkek roppant egyesülése, sőt egyezsége. Aki ezt nem érti, bizonnyal inkább tébolydában a helye, — Ami pedig a „jó m agyart” illeti, ez a kifejezés egyre inkább émelyít. — V alóban, de sajna, előszeretettel díszítik vele a szájhő­ söket, a tébolyultakat meg a kalandorokat. Ezek sziintelen fel akarják áldozni m agukat a hazáért, de életbiztosítást kötnek a sorssal az em beri kor végső határáig.” (Féja Géza) A dja a M agyarok Istene, hogy harm inc év elm últával kijó­ zanodjanak „nemes ábrándozásaikból” és meglássák azt a kö­ nyörtelen valóságot, hogy nem a jelzők és bélyegek osztogatásá­ val m entik meg a hazát, de szívós, kitartó, önzetlen áldozatokkal. Nem az egyéni hírnév és dicsvágy, egy kettétört élet keserűségei­ ből fakadó gyűlölködés, a m ásik m agyar elleni kárhoztató becs­ mérlés útján lehet üdvözölni csak. M ert aki esetleg nem is osz­ tozik elvakultságukban, nem gyűlöli a másik m agyart azért, — „m ert nekem kék az, am i a m ásiknak fekete” — de a józan ész

szerint sokkal több jó szárm azik tevékenységéből, m int az elva­ kult gyűlölség m agvainak hintéséből. Éljenek ezek M agyarorszá­ gon vagy szétszórva a világban. Befejezésül; Berzeviczy Gergely, „D e O econom ia PublicoPolitica” című m unkájához írott előszavával búcsúzom: „Nem jogok tetszeni m inden olvasónak, de nekem sem tetszik m inden olvasó. De én nem tetszeni, hanem használni akartam. A zt. am it igaz, jogos, hasznosnak ism ertem jel, azt teljes alázatossággal m int törvényesen megvalósítandó előnyt javasoltam édes hazám nak. H a pedig annak javára híven írtam, vagy híven cselekedtem , úgy hiszem nem dicséretet érdem iek, hanem csak a m ulasztás vétkétől m entesítem magamat. H om onnay O ttó János 1975.

Az általános szokásos névm utató jegyzéktől eltekintettem , m ert véleményem szerint, csak az oldalak szám át szaporítottam volna, melynek jelentőségét nem láttam fontosnak. így az olvasó is kénytelen lesz többször átlapozni a könyvet, ha egyes neveket meg ak ar találni. Valószínű elkerülte az olvasó figyelmét a 229 sz. oldal felső soraiban használt kifejezés: a „K árpáton T úli Területi L evéltár” , vagyis H azánk is többek között úgy szerepel, m int a szovjetbiro­ dalom , „K árpáton T úli T erülete” , a R om anovok idejében az „U ralon Túli T erületeket” szokták így említeni. Független M a­ gyar-N épköztársaság? akarva, akaratlanul, de csak-csak elszól­ ják m agukat! Ugyancsak a 240. oldalon szereplő: Pjotr Csaadajev őrültté nyilvánítása a cári korm ány által. Itt sem hozott újat a „szovjet rendszer,” m ert m a is őrültnek nyilvánítják azt, aki esetleg ön­ álló vagy ellenkező véleményen van, m int a „szovjet-cárok” . Jóakaróim hoz A K iadó Szava ..................................................................... Előszó Bevezetés .............................................................................. I. F E JE Z E T . M agyar Közjogi áttekintés ........................................... II. F E JE Z E T . H onfoglaláskori viszonyaink III. F E JE Z E T . O kok és o k o z a to k ............................................................ IV. F E JE Z E T . Oroszország II. M iklós-ig............................................... V. F E JE Z E T . A kezdettől „48-ig” . VI. F E JE Z E T . A z 1848— 49-es Szabadságharc .................................. U tószó..........................................................................................

5 6 7 15 21 41 79 91 125 165 281