Már majdnem ott vagyunk!

Már majdnem ott vagyunk! MENTEGETŐZÉS NÉLKÜL, ENNEK A KÖNYVNEK AZ A CÉLJA, HOGY A LEHETŐ LEGTÖBB EMBER FIGYEMÉT FELHÍVJA ARRA A NAGY SZÁMÚ BIBLIAI BIZONYÍTÉKRA, HOGY A VILÁGVÉGE MÁR MAJDNEM ITT VAN. A VILÁGVÉGE AZ A LENYŰGÖZŐ ÉS BORZASZTÓ PILLANAT, AMIKOR JÉZUS KRISZTUS, AZ EMBERISÉG LEGHATALMASABB URALKODÓJA, BEFEJEZI AZ ÍTÉLKEZÉSI FOLYAMATOT, AMELY AZ ÉDENKERTBEN KEZDŐDÖTT, AMIKOR ÁDÁM ÉS ÉVA NEM ENGEDELMESKEDETT ISTENNEK.

Írta: Harold Camping i

Már majdnem ott vagyunk! (Hungarian: We Are Almost There!) Írta: Harold Camping A Szentírás versei a magyar fordításban a Károli Biblia idézetei Family Stations, Inc. Oakland, California 94621 Internet: www.familyradio.com E-mail: [email protected] 04-27-11

ii

Már majdnem ott vagyunk! Tartalomjegyzék Előszó .......................................................................................................v 1. Fejezet: Isten dicsőséges Igéje ............................................................1 Isten írott törvénye ........................................................................2 A kinyilatkoztatás harmadik időszaka ..........................................3 Bibliainterpretáció.........................................................................3 Végül Isten megváltási tervének teljes felfedése ..........................5 2. Fejezet: A Biblia megadja a történelem idővonalát .........................8 Isten megváltási tervének kibontakozása maga a történelem idővonala .......................................................................................9 Izrael és a Kr. e. 1447 és Kr. u. 33 közti évek .............................10 Az egyházkor kezdete .................................................................12 A Biblia előre látta az egyház romlását .......................................13 A Sátán jelenlétének problematikája az egyházakban ................16 Az egész Biblia Isten tévedhetetlen Igéje? .................................18 Vége lesz az egyházkornak .........................................................19 3. Fejezet: Isten úgy tervezte, hogy késlelteti a vég megértését ........21 Most jött el a megértés ideje .......................................................23 Az idő fontos fordulópontjai összekapcsolódnak a szertartásrend ünnepnapjaival .................................................29 A fontos megváltási események pontossága ...............................32 Isten a templommal szemléltette a spirituális igazságot .............33 A templomszentelés adatai fontos időadatokkal szolgálnak .......34 A nyolcadik nap, 2011. október 21. ............................................36 Még egy pillantás a sátoros ünnepre ...........................................36 4. Fejezet: Elkezdődik a kutatás a vég menetrendje után .................40 Az egyházkor végének dátuma ...................................................47 5. fejezet: Pontosan értelmeztük a történelem idővonalát? ..............53 iii

A világ 13000. évfordulója ........................................................ 56 Egy nap mint ezer esztendő ........................................................ 60 Az utolsó öt hónap – az ítéletnap ............................................... 62 Az armageddoni csata................................................................. 63 Még több hihetetlen információ ................................................. 64 Engeszteléstől a felemelkedésig: 722500 nap ............................ 65 Még több bizonyíték ................................................................... 66 Isten ítélkezési folyamata folytatódik, miközben egy nagy sokaság üdvözül ................................................................. 67 6. Fejezet: Van számomra remény? .................................................... 69 Azok, akik sohasem hallották ..................................................... 71 Azok, akik hallották az Igét, de gúnyolódnak rajta .................... 71 Azok, akik alázatosan hiszik, hogy a Bibliának engedelmeskedni kell ................................................................. 73

iv

Előszó MENTEGETŐZÉS NÉLKÜL, ENNEK A KÖNYVNEK AZ A CÉLJA, HOGY A LEHETŐ LEGTÖBB EMBER FIGYEMÉT FELHÍVJA ARRA A NAGY SZÁMÚ BIBLIAI BIZONYÍTÉKRA, HOGY A VILÁGVÉGE MÁR MAJDNEM ITT VAN. A VILÁGVÉGE AZ A LENYŰGÖZŐ ÉS BORZASZTÓ PILLANAT, AMIKOR JÉZUS KRISZTUS, AZ EMBERISÉG LEGHATALMASABB URALKODÓJA, BEFEJEZI AZ ÍTÉLKEZÉSI FOLYAMATOT, AMELY AZ ÉDENKERTBEN KEZDŐDÖTT, AMIKOR ÁDÁM ÉS ÉVA NEM ENGEDELMESKEDETT ISTENNEK. Minden egyes meg nem váltott ember megtapasztalja majd Isten teljes haragját. Ha Krisztus nem fizette meg a büntetést az ön bűneiért, akkor ön is megtapasztalja majd Isten teljes haragját. Senki sem szeret ilyen dolgokról beszélni. Semmi sem lehet ennél demoralizálóbb. Sokkal egyszerűbb teljes tagadásban élni, titkon remélve, hogy ez a sok szóbeszéd az ítéletnapról csak szóbeszéd, és nem kell komolyan venni. Ha azonban tudjuk, hogy a Biblia abszolút igaz és hiteles, akkor az a parancsunk, hogy mindent elmondjunk a világnak, amit a Biblia tanít erről a lenyűgöző eseményről. Akik igazán hisznek Krisztusban, azoknak nincs más választásuk. Nekik figyelmeztetniük kell a világot a küszöbön álló ítéletre. Jónás prófétának például azt parancsolta Isten, hogy menjen Ninivébe, és figyelmeztesse a bűnös várost, hogy Isten 40 nap múlva elpusztítja őket. Jónás egyáltalán nem örült annak, hogy Ninivébe kell mennie ezzel a szörnyű hírrel, de végül mégis engedelmeskedett. Ninive népe csodálatos módon megtért és alázatosan könyörgött Istenhez, reménykedve, hogy Isten megkegyelmez nekik. És Isten meg is kegyelmezett nekik, és nem pusztította el a városukat. A helyzet ma ugyanez, leszámítva azt, hogy most az egész világról van szó. Az idő pedig néhány hónap a 40 nap helyett. Míg Ninive egész városa megtért, most nem fog az egész világ megtérni. A jó hír viszont az, hogy a Biblia azt állítja, hogy egy nagy sokaság – amelyet senki meg nem számlálhat – alázatosan kegyelemért könyörög majd Istenhez, és sokan, akiket Isten kiválasztott arra, hogy megváltson, örök életet nyernek, és megmenekülnek Isten ítélete elől, amit a bűneik miatt érdemelnek. Az emberek, főleg a helyi felekezetek tagjai, általában azt bizonygatják, hogy Krisztus éjjeli tolvajként jön majd el. Így hát ők fenntartják, hogy senkinek sem kellene azzal próbálkozni, hogy megtudja a Bibliából azt, hogy mit mond Isten a világvége időzítéséről. Ezeknek a derék embereknek igazuk van. A Biblia tényleg azt tanítja, hogy sokak számára Krisztus éjjeli tolvajként jön majd el. Ezt olvassuk a Thessalonikabeliekhez írt I. levél 5. részének 2. és 3. verseiben:

v

Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel. Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek. De aztán ezt mondja a Biblia a 4. verstől a 6.-ig: De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok. Ezek a versek azt tanítják, hogy kétféle ember létezik a világon, akik felismerik, hogy ennek a világnak vége lesz, amikor is Isten elválasztja a megváltottakat a meg nem váltottaktól. Mindkét csoportba tartozó emberek tudják, hogy a meg nem váltottak megtapasztalják majd Isten teljes haragját, és azok, akik megváltást nyertek, örökké Krisztussal lesznek a legnagyobb boldogságban és dicsőségben. Az egyik csoportba sok olyan ember tartozik, aki azt hiszi, hogy üdvözült, de valójában nem üdvözült. Ők nincsenek tisztában azzal, hogy napjainkban Isten nagy mennyiségű információt fedett fel a Bibliában a történelem idővonalával kapcsolatban egészen a világ végéig, és nem törődnek azzal, hogy megpróbáljanak megismerni mindent, amit a Biblia tanít. Ők biztosak abban, hogy már üdvözültek, és ezért nem is igazán számít, hogy mikor fog Krisztus eljönni. Számukra éjjeli tolvajként jön majd el. Szomorú, de ezek a versek azt tanítják, hogy amikor Krisztus visszatér, „hirtelen veszedelem” tör majd rájuk. Azzal, hogy nem érdekli őket, hogy a lehető legtöbbet megtudjanak a Biblia tanításairól, azt bizonyítják, hogy nem üdvözültek, és még mindig ki vannak téve Isten borzasztó haragjának. Vannak viszont olyanok is sokan, akik a Biblia iránti szeretetük és tiszteletük miatt tudomást szereztek arról, hogy a Biblia sok információt szolgáltat a történelem idővonaláról. Így ők sok apró részletet megismertek a végső idők eseményeiről, és ezen események menetrendjéről. A Biblia „őrállókként” beszél róluk (Ezékiek könyve 33. rész 2. verstől a 9.-ig), olyan értelemben, hogy ők képesek a világ nem üdvözült embereit figyelmeztetni a küszöbön álló világvégére, ami olyan nagyon közel van. Azért írtam meg ezt a könyvet, mert remélem, hogy ön is felismeri az abszolút komolyságát annak a veszedelmes helyzetnek, amiben a világ most van. Nem lehet megváltoztatni Isten szándékát a világvégével kapcsolatban. Az viszont lehetséges, hogy az Ő csodálatos megváltásának kegyelméből ön is azok közé tartozzon, akik megmenekülnek Isten haragja elől. Ebben a könyvben röviden áttekintjük Isten azon cselekedeteit, amelyeket a világ történelme során elvégzett, miközben a világ elé tárta az Ő

vi

megváltási tervét. Különösen a föld történelmének utolsó szakaszára fogunk koncentrálni, amikor is két grandiózus esemény történik majd egyidejűleg. Ezek az események: Isten ítélkezési folyamatának befejezése, és annak a nagy sokaságnak a megváltása, amelyet senki meg nem számlálhatott. Ebben a könyvben számos történelmi és jövőbeli esemény időpontját adtuk meg. Azok, akik szeretnének további bizonyítékokat találni a Bibliában ezekkel az időpontokkal kapcsolatban, és szeretnének meggyőződni az ezeket az időpontokat alátámasztó eseményekkel kapcsolatos részletes adatokról, bármikor kérhetnek telefonon vagy levélben a Family Stations-től olyan ingyenes könyveket, amelyek bemutatják, hogy az összes információ a Bibliából származik, és nem valamiféle spekuláció vagy találgatás eredménye. Ilyen könyvek többek közt a következők is: Time Has An End The End of the Church Age and After Wheat and Tares First Principles of Bible Study I Hope God Will Save Me Adam When? The Perfect Harmony of the Numbers of the Hebrew Kings

vii

1. Fejezet: Isten dicsőséges Igéje Ahhoz, hogy megértsük azt a döbbenetes elgondolást, hogy a világ nagyon közel jár az idők végezetéhez, szükséges világosan megértenünk Isten Igéjének, a Bibliának a természetét és autoritását. A Biblia olyan alapelveket fektet le, amelyeknek engedelmeskednünk kell, ha szeretnénk igazságot átvenni Istentől. Ezeket az alapelveket teljes mértékben be kell ágyaznia az elméjébe annak, aki szeretné megérteni ezt a lenyűgöző elgondolást. A Biblia Isten Igéje. A Biblia eredeti nyelvein, amelyek főleg a héber és a görög, minden egyes szó, és minden szó mindegyik betűje Isten szájából származik. Ezért azt az elgondolást, hogy bármelyik embernek, vagy bármelyik egyházi intézménynek hatalma lenne a Biblia eredeti nyelveinek bármelyik szava vagy kifejezése felett, soha sem lenne szabad elfogadni. Isten védelmezte az eredeti héber és görög kéziratok legősibb példányait, hogy biztosak lehessünk abban, hogy Isten eredeti Igéje van a birtokunkban, egyenesen az Ő szájából. Azok a kéziratok, amelyeket a Bibliának a Jakab király által jóváhagyott angol fordításához használtak, és több más fordításhoz is abból a korból, olyan kéziratok, amelyeket Isten megóvott. Az igazság az, hogy amikor egy komoly bibliaoktató a Biblia bármelyik tanítását tanulmányozza, mindig le kellene ellenőriznie a fordító munkáját, és meg kellene tennie a szükséges helyesbítéseket, ha vannak ilyenek. A Biblia a maga teljességében Isten legfelsőbb törvénykönyve, amit gondos odafigyeléssel be kell tartania minden egyes emberi lénynek. Mint Isten törvénykönyve, a Biblia előírja, hogy a kárhozat büntetését kell kiróni mindenkire, aki bármilyen formában is megszegi Isten törvényét (Rómabeliekhez írt levél 6. rész 23. vers, Jakab levele 2. rész 10. vers). A Biblia Isten üzenete az üdvözülésről. Vagyis Isten törvénye tartalmazza azt a csodálatos hírt, hogy Isten maga volt az, az Úr Jézus Krisztus személyében, aki magára vette Isten haragjának büntetését mindazok helyett, akiket kiválasztott arra, hogy megváltsa őket a vétkek büntetése alól, ami az örök kárhozat. A Biblia önmaga szótára és kommentárja is. Minden egyes szót, mondatot, fogalmat stb. úgy kell értelmezni, hogy megvizsgáljuk, hogy miként használatos az a szó vagy fogalom máshol a Bibliában. Nem fogadhatunk el a Biblia egyetlen doktrínájával kapcsolatos végkövetkeztetést sem mindaddig, amíg gondosan össze nem vetettük az egész Bibliával, hogy igazoljuk, hogy az mindenestől összhangban van a Biblia összes többi és bármelyik másik igazságával is. Isten ezt parancsolja a Korinthusbeliekhez írt I. levél 2. rész 13. versében:

1

Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcseség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván.

Isten írott törvénye Isten az Ő kegyelméből a rendelkezésünkre bocsátotta törvényének egy írott példányát. Ez az írott törvény a Biblia, Isten Igéje. A törvény ugyanakkor Isten szövetsége is az emberiséggel, amit úgy neveznek, hogy Evangélium, vagy Ó- és Újszövetség. Így amikor a Biblia olyan kifejezéseket használ, hogy „törvény”, „parancsolatok”, „testamentum”, „Evangélium”, „szövetség”, vagy „Ige”, akkor mindig csakis magáról a Bibliáról van szó. Ezek a szavak mind szinonimák. A Bibliát az emberiség két különálló részben kapta meg, de Isten úgy írta meg a Bibliát, hogy annak igazságai három részletben táruljanak az emberiség elé. Az Istentől kapott írott Ige első része az Ótestamentum volt. Az Ótestamentumot Kr. e. 1447-ben kezdték el írni, amikor Isten a Tízparancsolatot adta Izraelnek, sok más törvénnyel együtt. Ugyanekkor, ebbe a szerződésbe, vagy törvénykönyvbe Isten sok igazságot leírt a teremtésről, arról, hogy hogyan lépett be a bűn a világba, és a Noé korabeli özönvízről, valamint leírt sok olyan törvényt is, amelyek kihangsúlyozták, hogy milyen nagy szüksége van az emberiségnek a Megváltóra. Isten Kr. e. 391-ig folytatta az Ótestamentum írását. Isten azonban úgy írta meg az Ótestamentumot, hogy abból nagyonnagyon sok igazság és információ csak homályosan táruljon az emberiség elé. Ráadásul, mivel a nyomtatást csak évszázadokkal az Ótestamentum megírása után találták fel, gyakorlatilag szinte nem léteztek másolatai a Biblia első részének. A korai években a Biblia első részének csak nagyon kevés másolata állt rendelkezésre. A szövetség második részét, amit Újtestamentumnak hívunk, Isten körülbelül Kr. u. 33-ban kezdte el megírni és körülbelül Kr. u. 95-ben fejezte be. Nagy számú olyan igazság került bele, amelyek valamelyest megkönnyítették az Ótestamentum értelmezését. Ez főleg annak köszönhető, hogy az Újtestamentum sok információt közölt Jézus Krisztusról, a Megváltóról, ahogy Ő szó szerint és valóban megtapasztalta Isten haragját mindazoknak a nevében, akiket megváltani tervezett. Azonban az Újtestamentumot is, akárcsak az Ótestamentumot, olyan módon írta meg Isten, hogy sok, benne közzétett igazság rejtve maradt az egyházkor igaz hívői elől.1

1 Mi az „egyházkor” kifejezést használjuk arra az időszakra, amikor Isten az egyházakat használta fel az Evangélium terjesztésére.

2

Így, bár a Biblia egy készre megírott szövetség, vagy törvénykönyv volt csaknem 2000 éven keresztül, sok, a Bibliában szétszórt nagyon fontos igazság sohasem lett felfedve, még a legelkötelezettebb, Istenfélő teológus előtt sem, aki Isten gyermeke volt. Ezek a rejtélyes vagy elrejtett doktrínák főleg Isten megváltási programja természetének és időzítésének a pontos és helyes értelmezésével kapcsolatosak, valamint azokkal a nagy fontossággal bíró eseményekkel, amelyek a világtörténelem utolsó 23 éve során történnek majd.

A kinyilatkoztatás harmadik időszaka Azonban napjainkban, amikor nagyon közel járunk az idők végezetéhez, Isten harmadszorra is nagy mennyiségű további igazságot tár fel előttünk, amelyek mindig is benne voltak a Bibliában, de rejtve maradtak az idők során. Így ez majdnem olyan, mintha Isten hozzáadott volna az Ó- és az Újtestamentumokhoz, de természetesen a Biblia nem lett hosszabb. Egyetlen új szó sem lett ténylegesen hozzáadva. A napjainkban használatos Biblia, azokon a nyelveken, amelyeken eredetileg íródott, pontosan ugyanaz a Biblia, amelyet körülbelül 1900 évvel ezelőtt fejeztek be. Egyszerűen csak arról van szó, hogy most az Evangélium teljes dicsősége látható, hiszen Isten napjainkban felnyitotta az értelmünket a legtöbb igazságra, amelyek korábban rejtve voltak. A Zsidókhoz írt levél 8. rész 8. versében a Biblia kijelenti: Mert dorgálván őket, így szól: Ímé napok jőnek, ezt mondja az Úr, és az Izráel házával és Júdának házával új szövetséget kötök. Ebben a versben az „új szövetséget kötök” kifejezést úgy kellett volna fordítani, hogy „új szövetséget fejezek be”. Az új szövetség pedig a Biblia Újszövetsége, de az idők végezetekor, vagyis napjainkban van az, hogy Isten végleg megérteti velünk ezt a szövetséget azáltal, hogy felnyitja a szemünket nagyon sok új igazságra. Ezek mindig is benne voltak a Bibliában, de napjainkban tárulnak elénk, hogy megérthessük őket. Olyan ez, mintha Isten most fejezné be a szövetség, vagyis a Biblia megírását. Ez pontosan egyezik például egy olyan verssel, mint Dániel könyve 12. rész 9. verse: És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig.

Bibliainterpretáció Igazán szomorú, hogy a Biblia sok igazságát gyakorlatilag a világ egyetlen egyháza sem érti meg. Ez azért van így, mert nem engedelmeskednek a Biblia utasításainak a Biblia interpretációjával kapcsolatban. Továbbá nagy

3

valószínűséggel a legtöbb bibliaoktató nem érti meg azt sem, hogy a Biblia eredeti nyelvein minden egyes szó Isten szájából való, és ezért extra fontos és extra pontos. A bibliainterpretáció emberalkotta, történelmi, nyelvtani hermeneutikai módszere, amelyet gyakorlatilag az összes egyház, felekezet, szeminárium stb. használ, teljes mértékben elutasítandó. A bibliainterpretáció valóban bibliai módszere arra a tényre alapoz, amit a Biblia tanít, miszerint a Biblia egy spirituális könyv, amelyet evilági módon írtak meg. Mivel Isten írta, minden egyes történelmi esemény, minden beszélgetés és minden incidens, ami fel lett jegyezve a Bibliában, abszolút igaz és megbízható. Azonban mivel ezeket a szó szerint értendő történelmi elbeszéléseket spirituális értelemben is meg kell érteni, a valódi, végső üzenet, amit Isten a Bibliában ad át az emberiségnek, nem érthető meg mindaddig, amíg az aktuálisan tanulmányozott vers spirituális tanítását is meg nem leljük. Jézus erről a hermeneutikai alapelvről Márk Evangéliumában a 4. rész 33. és 34. verseiben beszélt, ahol ez áll: És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az ígét, úgy a mint megérthetik vala. Példázat nélkül pedig nem szól vala nékik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala. Jézus Isten Igéjének a legmélyebb lényege. János Evangéliuma 1. rész 14. versében azt olvashatjuk, hogy az Ige testté lett és közöttünk lakozott. Így az az alapelv, hogy kutassuk a Bibliában lejegyzett összes szó és kifejezés spirituális jelentését, az egész Bibliára vonatkozik, mint ahogy Krisztus az egész Bibliával azonosul. A Biblia Isten Igéje. Krisztus Isten Igéje. És mivel a Biblia Isten könyve, a Bibliát tanulmányozónak a Szentlélektől, magától Istentől kell segítséget kérnie. Csak is Isten hozhatja el az igazságot a szívünkbe (János Evangéliuma 16. rész 13. vers). A Bibliát tanulmányozónak gondosan le kell ellenőriznie minden spirituális következtetést, hogy biztos lehessen abban, hogy az teljes mértékben harmonizál az összes többi és bármelyik másik igazsággal is, amit a Biblia tanít. Úgy tűnik, hogy az a korábban már említett alapelv, miszerint Krisztus példázatokban beszélt, és példázat nélkül nem beszélt, Isten legfőbb eszköze arra, hogy az igaz hívőket a Biblia jobb megértése felé vezesse. De úgy tűnik, hogy ez Isten legfőbb eszköze arra is, hogy elvakítsa azokat, akik a saját előítéleteikkel közelítik meg a Bibliát. Ez az alapelv Márk Evangéliumában a 4. rész 11. és 12. verseiben szerepel, ahol Isten a következőket mondja: Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek, Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván

4

halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak. Azok például, akik az egész egyházi világ által használt emberalkotta, nyelvtani, történelmi hermeneutikát követik, nem lesznek képesek helyesen értelmezni a Biblia sok nagyon fontos igazságát. Többek közt a Biblia azon tanításait sem, amelyek az egyházkor végével kapcsolatosak, valamint azzal a ténnyel, hogy az igaz hívők sok mindent megismerhetnek a világ végének ütemezéséről és részleteiről.

Végül Isten megváltási tervének teljes felfedése Most, hogy napjainkban Isten felnyitja a tekintetünket sok új igazságra, az igazság három különösen fontos területe tárul elénk, amelyek az egyházkorban nem voltak valami jól értelmezve. Ezek a következő területek: (1) Isten megváltási tervének természete és ütemezése. (2) Részletek a végső időkkel kapcsolatban, többek közt a történelem idővonala is. (3) Isten ítélkezési tervének természete és jellege. Ebben a tanulmányban Isten megváltási tervére kis mértékben fogunk koncentrálni. Másodszor, a végső idők részleteire intenzíven fogunk koncentrálni. Isten ítélkezési tervének a természetét és a jellegét majd egy következő könyvben adjuk meg. A Zsidókhoz írt levél 8. rész 10. és 11. verseiben Isten arra utasít bennünket, hogy: Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjökbe, és az ő szívökbe írom azokat, és leszek nekik Istenök és ők lesznek nekem népem. És nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig. Ezek a versek különösen nagy mértékben fokuszálnak Isten megváltási tervére. Végig az egyházkorban a legtöbb bibliai egyház domináns tanítása az volt, hogy megmondják a gyülekezet fivéreinek és nővéreinek, hogy hogyan lehetnek biztosak abban, hogy üdvözültek, vagy hogy hogyan üdvözülhetnek. E felekezetek tanításainak a gondos vizsgálata kivétel nélkül azt mutatja, hogy mindegyik megkövetelte az üdvözülést kereső egyén valamiféle hozzájárulását. Ezek a hozzájárulások lehettek olyan cselekedetek is, mint például a vízzel történő keresztelkedés, nyilvános hitvallástétel, Krisztus elfogadásának

5

cselekedete, az áldozás vagy az úrvacsora, vagy egy bizonyos ima elmondása. Gyakorlatilag minden egyes esetben kétséget kizáróan megsértették Isten törvényét, amely világosan kiköti, hogy egy adott ember üdvözüléséhez szükséges összes munkát Krisztus elvégezte jóval azelőtt, hogy az illető megszületett volna. 2 A Zsidókhoz írt levél fent idézett 8. rész 10. és 11. verseiben Isten kihangsúlyozza, hogy amint a Biblia teljes egészében feltárul előttünk, a világon az üdvözülés tanítása minden tekintetben bibliai lesz. Az embereknek nem azt fogják tanítani, hogy hogyan üdvözülhetnének, hanem sokkal inkább azt, hogy a megváltás teljes mértékben Isten cselekedete (Efézusbeliekhez írt levél 2. rész 8. és 9. versei). Isten egy nagy sokaságot vált majd meg, akik lehet, hogy valójában nagyon kevés dolgot értenek meg a Bibliából. Megpróbáljuk lefektetni az egyszerű körvonalait a bibliai tanításnak e nagy sokaság megváltásáról, amelyet senki meg nem számlálhatott, s akik megváltása napjainkban történik. 1. A Biblia azt parancsolja az igaz hívőknek, hogy terjesszék az Evangéliumot az egész világon. Isten irányította a világméretű kommunikáció kifejlődését, olyanokat, mint a rádió vagy az internet, azért, hogy lehetővé tegye, hogy a világ minden egyes embere meghallhassa az Evangéliumot. 2. Isten titokzatos gondviselésének köszönhetően sokan, akik semmit, vagy nagyon keveset tudnak a bibliai igazságról, lassan elkezdik felismerni a következőket: a. Ők egy borzasztó jövő felé haladó bűnösök, akik meg lesznek majd büntetve a vétkeikért. b. Az a Biblia, amiről most hallanak, és amire elkezdtek odafigyelni, biztosan Istentől való, és ezért elkezdenek megpróbálni engedelmeskedni a parancsolatainak. c. Megtudják, hogy az ítéletnap nagyon közel van, de Isten most sok embert megvált. d. Kezdik felismerni, hogy kegyelemért kiálthatnak Istenhez, és kell is kegyelemért kiáltaniuk Istenhez, azt remélve, hogy talán megváltja őket.

2 Bármikor kérheti az I Hope God Will Save Me című ingyenes könyvecskét, amelyből sokkal több információt ismerhet meg ezzel a lenyűgöző témával kapcsolatban.

6

Ez a világ jelenlegi helyzete, minthogy egyre több és több ember üdvözül szerte a világon, kizárólag Isten tevékenységének köszönhetően. Amikor Isten megvált valakit, akkor egy vadonat új, örök életű, feltámadott lelket ad neki. Ezért az illető folyamatos, intenzív késztetést érez arra, hogy engedelmeskedjen a Bibliának. A most üdvözülő emberek számának óriási megnövekedése minden bizonnyal kapcsolatos azzal a ténnyel – amint azt a Biblia is leszögezi (Jelenések Könyve 7. rész 9. versétől a 14.-ig) – hogy Isten most a Biblia nagyon sok igazságát fedi fel, amelyeket a korábbi generációk nem ismertek.

7

2. Fejezet: A Biblia megadja a történelem idővonalát Az egész Bibliát gondosan tanulmányozva rájöttünk, hogy a Biblia nem csak egy törvénykönyv, amely közzéteszi az összes törvényt, amelyekkel Isten az egész emberiséget kormányozza, hanem egy olyan könyv is egyben, amelyet azért kapott az emberiség, hogy megismerhesse a történelem isteni idővonalát. A Prédikátor könyve 8. rész 5. versétől a 7.-ig ez áll: A ki megtartja a parancsolatot, nem ismer nyomorúságot, és a bölcsnek elméje megért mind időt, mind ítéletet; Mert minden akaratnak van ideje és ítélete; mert az embernek nyomorúsága sok ő rajta; Mert nem tudja azt, a mi következik; mert ki mondja meg néki, mimódon lesz az? Ezekben a versekben az „ítélet” szó a „törvény” szó szinonimája. Így tehát azt tanítja, hogy a Bibliát tanulmányozva az igaz hívő nem csak Isten törvényeit ismeri meg, főleg, ahogyan ezek Isten ítélkezési folyamatára vonatkoznak, hanem sok mindent megtudhat Istennek a föld számára tervezett időbeosztásáról is. Ezért az igaz hívő sokat tudhat a történelem menetrendjéről, beleértve sok igazságot a világvége időzítéséről is. Azonban azok számára, akik nem követik a bibliainterpretáció bibliai módszerét, Krisztus éjjeli tolvajként fog eljönni. Nyomorúságuk azon nyomban megtöbbszöröződik, amikor felfedezik – immár túl későn – hogy a világvége elérkezett. A meg nem váltottak számára nem lesz többé irgalom, sem kegyelem, sem megváltás. Így ezt olvassuk a Thessalonikabeliekhez írt I. levél 5. részének 2. versétől a 7.-ig: Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel. Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek. De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok. Mert a kik alusznak, éjjel alusznak; és a kik részegek, éjjel részegednek meg. És ez áll a Jelenések Könyve 3. rész 3. versében:

8

Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád. Ezekben a versekben Isten azt tanítja, hogy a Bibliát olvasók kétféle emberek lehetnek. Vannak, akik megelégszenek az Istenhez fűződő kapcsolatuk jelenlegi értelmezésével. Tudják, hogy egy nap majd vége lesz a világnak, de ők úgy értelmezik, hogy az utolsó nap menetrendjét csak Isten ismeri. Ezért ők úgy gondolják, hogy az emberiségnek nem kell emiatt aggódnia. Számukra Krisztus tényleg éjjeli tolvajként jön majd el. Azonban őértük azért jön el, hogy elpusztítsa őket. Micsoda borzalom! Másrészt azonban vannak olyanok is, akik felismerték, hogy sok információt kaptunk Istentől a Bibliában a történelem menetrendjével kapcsolatban. Ezért ők a Bibliából sok mindent megtudtak a világ teremtésének menetrendjéről, és még sok más egyéb, olyan nagy jelentőséggel bíró eseményről, amelyek fel lettek jegyezve a Bibliában. Nagyon sok mindent megtudtak a világvége pontos menetrendjéről is. Őket nem fogja váratlanul érni a világvége időzítése.

Isten megváltási tervének kibontakozása maga a történelem idővonala A Biblia megtanítja, hogy Isten hogyan adta át az emberi fajnak az Evangélium üzenetét végig a történelem során. Az Evangélium az egész Bibliát magában foglalja. Így hát gondosan tanulmányozva a Bibliát megtudjuk, hogy Isten megváltási tervének kibontakozása maga a történelem idővonala. A világ történelmének első 9500 éve során Isten semmiféle evilági szervezetet sem használt arra, hogy képviseltesse országát e világ előtt. Ez idő alatt Isten mindig egyéni hívőkön keresztül munkálkodott, akik az Ő országának képviselői voltak. Ábel, Énókh, akit a Mennybe vittek, Noé és a családja, Ábrahám, Izsák, Jákob és József olyan nevek, akiket Isten az Ő országának képviselőiként jegyzett fel a Bibliában. Ahogy gondosan tanulmányozzuk a Bibliát, felfedezzük, hogy a világ körülbelül 13000 évvel ezelőtt lett teremtve.3 A Biblia nagyon pontos, tehát ha összhangba hozzuk a Biblia naptárát a mi modern naptárunkkal, akkor megtudjuk, hogy a teremtés éve Kr. e. 11013 volt. A világ történelmének első 9500 éve során minden valószínűséggel csak kevesen üdvözültek. Noé korában például mindössze 8 ember nyert üdvösséget 3 Bármikor kérheti a Family Radiotól az ADAM WHEN című ingyenes könyvet, amely bemutatja, hogy hogyan adja meg a Biblia ezt az adatot.

9

az egész világon, ami létezett Kr. e. 4990-ben, amikor is Isten elpusztította a világot az özönvízzel.

Izrael és a Kr. e. 1447 és Kr. u. 33 közti évek Kr. e. 1447-ben azonban Isten nagymértékben megváltoztatta a módszerét annak, hogy hogyan képviselteti az Ő országát ezen a földön. Abban az évben Isten elkezdte Izrael nemzetét felhasználni az Ő országának képviseletére. Kr. e. 1447-ben történt, hogy Mózes kivezette Izrael népét az egyiptomi rabszolgaságból. Izrael nemzete Ábrahám leszármazottaiból állott, aki több, mint 700 évvel korábban született, a Kr. e. 2167. évben, Babilonban, a káldeusok Ur nevű városának polgáraként. Kr. e. 2092-ben ő, és a felesége, Sára, Isten parancsának engedelmeskedve, Kánaán földjére mentek. Ők lettek Izrael nemzetének kezdete, és Kánaán földjét használta Isten az Ő országának evilági képviseleteként. Izrael nemzete Kánaán földjével együtt Isten megváltási terve kibontakozásának a középpontjává vált a Krisztus születését megelőző 2100 év során. Tulajdonképpen Jézus, Isten fia, Ábrahám egyenes ági leszármazottjaként öltött emberi alakot. Ábrahám leszármazottai, akiket Izraelnek neveztek, a Kr. e. 1447. évre egy valószínűleg körülbelül 2 millió főt számláló nemzetté nőttek. Abban az évben történt, hogy kijöttek az egyiptomi rabszolgaságból. És az elkövetkező 1480 éven keresztül Izraelt hívták Isten népének. Egyre többet és többet kaptak Isten törvényeiből. Ők lettek Isten országának evilági külképviselete. Isten adott Izrael nemzetének lakóhelyül egy országot, Kánaán földjét, amit Izrael földjének is neveznek, továbbá egy templomot és zsinagógákat, ahol imádkozhattak. Törvényeket adott nekik, amiket a teológiában a szertartásrend törvényeinek nevezünk, amiket azért kellett megtartaniuk, mert ezek a törvények az eljövendő Messiás, Jézus Krisztus felé vezették az izraelitákat. A szertartásrend törvényei magukban foglalták az ünnepnapok, új holdak, hetediknap szombatnapok megtartását, égő áldozatokat, véresáldozatokat, s így tovább. Isten evilági entitásokat használt az Ő országának külképviseleteiként, olyanokat, mint Kánaán, Izrael, Júda, Jeruzsálem, Zion, a templom, Júdea, stb. Így nagyon gyakran előfordul, hogy ugyanezek a szavak a Bibliában spirituális értelemben Isten országát képviselik. Az egyházkorban például az egyházak voltak Isten országának külképviseletei. Ezért a Biblia gyakran beszél az egyházkor egyházairól olyan szavakkal, mint Izrael, Júda, a templom, stb. Izrael nemzetének szerves része volt a törvények összessége, amit Isten az egész nemzet felett uralkodó királyok, próféták, papok és Léviták kinevezésével kapcsolatban adott. Ez egy szentséges szervezet volt, amelyet maga Isten alapított, hogy az Ő országát képviselje itt a földön. Minden zsidó,

10

aki Ábrahám leszármazottja volt, automatikusan tagja volt ennek a hatalmas gyülekezetnek. E tagság kihangsúlyozására minden egyes férfit körülmetéltek, ami szintén egy része volt az Isten törvénye által lefektetett szertartásrendnek. A Biblia sok információval szolgál az Izrael nemzetének kezdetét közvetlenül megelőző évekről, és történelme első ezer évéről is. A Biblia sok részletet ismertet Izraelről, mint nemzetről, amikor Isten felszabadította őket a rabszolgaságból és kihozta őket Egyiptomból, amikor csodálatos módon, száraz lábbal átkeltek a Vörös-tengeren és 40 évig vándoroltak a pusztában, s majd száraz lábbal átkeltek a Jordán folyón. Majd a Biblia jelentős mennyiségű információt szolgáltat a történelmük következő 360 évéről, amikor Isten a bírákkal uralkodott felettük Kánaán földjén. Aztán a következő 116 évről kapunk adatokat, amely során Izrael legnagyobb földi dicsőségét érte el Saul király uralkodása alatt, akit Dávid király, majd Salamon király követett. Szintén jelentős részleteket ismerhetünk meg a Bibliából az Izrael 12 törzsét magában foglaló egységes nemzet kettéválásával kapcsolatban. Salamon király halála után a törzsek közül 10 egy független nemzetté lett, Izrael néven, aminek fővárosa végül Samaria lett. A fennmaradó két törzs lett Júda nemzete, aminek fővárosa Jeruzsálem lett. A Biblia sok ismeretet szolgáltat ezekről a királyságokról és a felettük uralkodó királyokról. A Biblia e nemzetek bevégeztéről is jelentős információkat nyújt. Izrael nemzetének 10 törzsét asszírok hódították meg Kr. e. 709-ben. Majd Kr. e. 587ben Júda nemzetét a babiloniak hódították meg, s ekkor Jeruzsálem városa és a pompás templom, amit Salamon király épített, elpusztultak. Jeruzsálem Kr. e. 587-ben történt elpusztítását követően azonban már sokkal korlátozottabbak a 12 törzs életéről szóló adatok. Megtudjuk, hogy Kr. e. 539-ben a babiloniak által elpusztított Júda nemzetéből körülbelül 40000 túlélő visszatért Jeruzsálembe. Megtudunk néhány dolgot a templom újjáépítéséről, amely Kr. e. 515-ben fejeződött be. Megtudunk a Bibliából néhány dolgot, ami az Izrael földjére visszatért zsidókkal történt, főleg Ezsdrás, Nehémiás és Eszter könyveiből. De azután, a történelem csaknem 400 évét illetően – Kr. e. 391-től, Kr. e. 8.-ig – a Biblia hallgat Izrael földjéről, és annak lakosairól, sőt ami azt illeti, a világ összes többi nemzetéről is. Sajnálatos módon Izrael teljes fennállása alatt csak nagyon kevés ember nyert ténylegesen megváltást. A Biblia teli van olyan kifejezésekkel, amelyek Izrael nemzetének a bűneivel, a hitehagyásával és Isten törvényei elleni lázadásával kapcsolatosak. Még amikor Jézus Krisztus eljött, mint a Megváltó, aki emberi mivoltában Ábrahám leszármazottja volt, ők fellázadtak, és nem voltak hajlandóak Messiásuknak elismerni Őt. Végül tulajdonképpen meg is ölték (Apostolok Cselekedetei 2. rész 22. és 23. versek). A Biblia biztosít bennünket afelől, hogy Krisztus a csodálatos gyümölcs, amelyet Izrael nemzete termett. Izrael nemzetén keresztül történt

11

meg, hogy Isten emberi alakot öltött, a szűz Máriától születve, aki Júda törzséből való volt. Kr. e. 8-tól a Biblia ismét sok ismeretet közöl a zsidó nemzetről. Abban az évben jelentették be Keresztelő János születését, és János volt az, akinek ki kellett hirdetnie a világ előtt, hogy a Messiás, az Úr Jézus Krisztus, Isten Báránya eljött, hogy elvegye a világ bűneit. Természetesen Jézus Krisztus az egyetlen eszköz, amivel bárki a világon rendezheti a fizetséget a bűneiért, s így örökre megbékélhet Istennel. Kr. e. 7-től, Jézus születésétől, körülbelül Kr. u. 65-ig a Biblia sok adatot szolgáltat Izrael nemzetéről. Ezalatt az időszak alatt történik meg a világtörténelem leglenyűgözőbb eseménye. Isten, az Úr Jézus Krisztus emberi alakot öltött, a szűz Máriától születve. Ezalatt az időszak alatt Jézus körülbelül három és fél éven keresztül prédikált. Kr. u. 33-ban Jézus Krisztust keresztre feszítették. Feltámadt a halottakból és felemelkedett vissza a Mennybe. Az az év, Kr. u. 33 jelöli a végét annak az 1480 éves időszaknak, amely során Izrael egész nemzete volt az a gyülekezet, amely Isten országának külképviselete volt. 4

Az egyházkor kezdete Néhány nappal azután, hogy Krisztus felemelkedett a Mennybe, kezdetét vette az a nagy jelentőségű isteni szervezet, amely Isten országát hivatott képviselni az elkövetkezendő 1955 év során. Kr. u. 33-ban pünkösd napján körülbelül 3000 ember üdvözült (Apostolok Cselekedetei 2. rész). Azok, akik azon a napon üdvözültek, sok különböző nemzetből származtak. Ez a grandiózus esemény jelölte az egyházkor kezdetét. Az egyházkor korai szakaszából sok adatot kapunk arról, hogy misszionáriusokat küldtek azokba az országokba, amelyeket ma Törökországként, Görögországként és Olaszországként ismerünk. Az egyházkort Isten azzal a szentséges szándékkal indította el, hogy elterjessze az Evangéliumot az egész világon. A zsinagógák, Jeruzsálem városa, Izrael nemzete vagy a jeruzsálemi templom soha többé nem lesznek már külképviseletei Isten országának. A világon mindenütt megalakuló helyi gyülekezetek lesznek ezentúl Isten országának külképviseletei. Ezért spirituális értelemben a Biblia nagyon gyakran utal a helyi gyülekezetekre úgy, hogy „Jeruzsálem”, „a templom”, „Zion”, „Izrael”, „Júda”, „Júdea”, stb... Isten gondosan tervezte meg ezt a szentséges szervezetet, amelyet gyakorlatilag az egész világon elhelyezkedő egyházak alkottak. Továbbá szigorú szabályokat fektetett le az Ő törvénykönyvében, a Bibliában, amelyek a 4 Bármikor kérheti a The End of the Church Age and After és a Wheat and Tares című ingyenes könyveket, amelyekből sokkal több információhoz juthat az egyházkor végével kapcsolatban.

12

presbiterek és diakónusok kiválasztását szabályozták (Timótheushoz írt I. levél 3. rész). A gyülekezetekben a nők nem taníthattak, és nem juthattak tisztséghez. Az Ótestamentum szertartásrendjének törvényeit, amelyeket Izrael nemzetének be kellett tartania, többé már nem kellett betartani. Ezek helyett, az Evangélium lényegének tanítását segítendő, két új törvény került a szertartásrendbe. Ezek a vízzel történő keresztelkedés, és az úrvacsora voltak. Bevezetésre került egy törvény az egyházközösségből való kiátkozással kapcsolatban (Korinthusbeliekhez írt I. levél 5. rész). Isten a vasárnapot jelölte meg a szombatnap helyett, mindenféle spirituális tevékenység elvégzésére. A szerte a világon megalakuló helyi gyülekezeteket a Bibliában közzétett törvényeknek kellett irányítaniuk. Ezek az Isten által felszentelt gyülekezetek azt a nagy feladatot kapták, hogy az egész világon elterjesszék az Evangéliumot. Így, mint ahogyan azt már korábban is említettük, misszionáriusok indultak el a szomszédos nemzetekhez még a Biblia befejezése előtt (Apostolok Cselekedetei 13. rész). Kr. u. 95 körül Isten befejezte a Biblia megírását, és azóta nem érkezett Istentől történelmi jelentőségű beszámolóként több információ az egyháznak a világban történő tulajdonképpeni előrehaladásáról. Azonban jóval az egyházkor kezdete előtt Isten előrejelezte, hogy hogyan fog az egyházkor spirituálisan kifejlődni. Amilyen biztató kezdete volt az egyházkornak Kr. u. 33-ban pünkösd napján, amikor körülbelül háromezren üdvözültek egyetlen napon (Apostolok Cselekedetei 2. rész), az ember azt várná, hogy az egyházkor kibontakozása egy figyelemre méltó sikertörténet lesz. Azonban a Biblia előrejelezte, hogy nem ez volt Isten szándéka. Szomorúan tudjuk meg a Bibliából, hogy még mielőtt Isten befejezte volna a Biblia megírását (körülbelül Kr. u. 95-ben), máris megmutatkoztak annak jelei, hogy az egyházkor nem lesz valami nagy sikertörténet.

A Biblia előre látta az egyház romlását A Jelenések Könyve 2. és 3. részeiben Isten hét tipikus egyház spirituális állapotát tárja elénk. Ezek az állapotok körülbelül 30 évvel ezen egyházak megalapítása után álltak fenn. Az Efézusbeli gyülekezet például elhagyta első szeretetét (Jelenések Könyve 2. rész 4. és 5. versek). Ne feledjük el, hogy Istent szeretni annyit tesz, hogy megtartjuk a parancsolatait (János Evangéliuma 14. rész 21-23. versek). Ezért Isten azzal fenyegette meg őket, hogy kimozdítja a helyéből a gyertyatartójukat, ami az Evangélium világosságát jelképezi, mert többé már nem engedelmeskedtek Isten törvényeinek. Ezt az egyházat Isten többé már nem használta arra, hogy az Evangéliumot terjesszék a világban.

13

A Galátziabeliekhez írt levél 1. rész 2. versétől a 9.-ig a Biblia arról számol be, hogy Galátzia gyülekezetei még a Biblia befejezése előtt olyan evangéliumot kezdtek követni, amely nem a Biblia Evangéliuma volt. A Jelenések Könyve 2. rész 13. versében a Biblia beszámol arról, hogy a pergámumbeli gyülekezet már egy olyan gyülekezet volt, ahol bizonyos mértékig a Sátán uralkodott. Ez a vers a Sátán királyiszékét említi. A Bibliában a „szék” vagy a „királyiszék” szavak az efféle szövegösszefüggésekben uralkodásra vagy a hatalomra utalnak. És a Jelenések Könyve 3. rész 1. versétől a 4.-ig arról számol be a Biblia, hogy a sárdisbeli gyülekezet már halott gyülekezet volt, bár még maradt benne néhány igaz hívő. Máté Evangéliumában a 13. rész 24. versétől a 30.-ig a Biblia feljegyzi a búza és a konkoly példázatát. A búza jelképezte az igaz hívőket az egyházakban. A konkoly a hitetleneket jelentette, akik mindenféle bizonyságát adták annak, hogy igaz hívők, olyannyira, hogy csak az egyházkor végén biztosít majd Isten eszközt ahhoz, hogy a konkolyt szét lehessen válogatni a búzától. Ez azt jelentette, hogy végig az egyházkorban jelen lesz a konkoly, vagyis a Sátán rabszolgái, akik nagyon is aktívak a gyülekezetekben. Így rajtuk keresztül a Sátán uralkodhatott a gyülekezetekben, bár hivatalosan Krisztus uralkodott azok felett. Már Ézsaiás könyvében azt jövendölte Isten a 9. rész 1. versétől a 4.-ig, hogy az egyházkor nem lesz egy nagyszerű sikertörténet. Ott ez áll: De nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van; először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát. A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök! Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vígadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak. Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján; A 3. vers a magyar Károli Bibliában úgy kezdődik, hogy: „Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki”, ez azonban az eredeti héber szövegben így hangzik: „Te megsokasítod e népet, de nem szerzesz néki nagy örömöt”. Ezekben a versekben Isten arról beszél, hogy a fény beragyogja a Jordánon túli földet, vagyis a „pogányok határát” (ld. Máté Evangéliuma 4. rész 15. és 16. versek). Vagyis a világ összes nemzetét be kell ragyognia az Evangélium világosságának. Ez a világosság természetesen az Úr Jézus, aki a világ világossága (János Evangéliuma 1. rész 7. versétől a 10.-ig). Mivel az Evangélium világosságának az egész világot be kellett ragyognia, jelentős változás állt be Isten Evangélium programjában, úgy hogy a

14

világ spirituális sötétségét átjárja ez a világosság (Ézsaiás könyve 9. rész 2. vers). Ez a világosság szerte az egész világon sok olyan embert kelt majd életre, akik külső ránézésre Krisztus igaz hívőinek tűnnek, mint ahogy Ézsaiás könyve kijelenti a 9. rész 3. versében: „Te megsokasítod e népet”. Más szavakkal, Isten egész világra kiterjedő országának a mérete hatalmas lesz. Ugyanakkor ugyanebben a versben Isten azt jövendöli, hogy nem növelte meg az aratók örömét. Az aratók öröme az az öröm, amit az ember akkor él át, amikor örök életet kapott úgy, hogy igaz hívővé vált (Lukács Evangéliuma 15. rész 10. vers). Ha az aratók öröme elmarad, az csakis azt jelentheti, hogy a learatott igaz hívők száma igen kicsi. Amint azt meg is jegyezzük, a helyzet az, hogy a Biblia több helyen is jövendöli, hogy elmarad a nagy szüret azokból az emberekből, akik üdvözülnek, és Isten országába jönnek. Az összes eddigi bibliai hivatkozásunkhoz még adjuk hozzá azt is, hogy Ézsaiás könyvének 5. részében azt olvassuk, hogy Isten az egyházkort egy szőlőskertnek festi le, amelyet Ő maga telepített nagy gonddal és szeretettel. De ez a szőlőskert nem termett jó szőlőt, hanem vadszőlőt termett. Spirituális értelemben a vadszőlő azokat jelképezi, akik megtervezték maguknak a saját evangéliumukat ahelyett, hogy aprólékos pontossággal követték volna a Biblia Evangéliumát. Később ebben a tanulmányban látni fogjuk, hogy Istennek az volt a terve, hogy e bűn miatt végül majd elpusztítja a szőlőskertet. Meg kell jegyeznünk, hogy Ézsaiásnál, Jeremiásnál, Ezékielnél és így tovább Isten sok részben figyelmeztet arra, hogy mérhetetlenül dühös Izrael és Júda nemzeteire az állandó bűnösségük miatt. Végül valóban el is lettek pusztítva. Izraelt az asszírok pusztították el Kr. e. 709-ben, Júdát a babiloniak Kr. e. 587-ben. Izraelt és Júdát, akik a maguk idejében Isten országának külképviseletei voltak, Isten az összes helyi gyülekezet példájaként használta, amelyek végig az egyházkorban voltak Isten országának külképviseletei. Ahogy tanulmányozzuk a Biblia Ótestamentumának ezeket a könyveit, tulajdonképpen arról olvasunk, amit Isten előre látott az egyházkor számára, és különösen az egyházkor vége számára. Isten tanítása szerint tehát gyülekezeteknek kellett megalakulniuk szerte az egész világon végig az egyházkorban azt a látszatot keltve, hogy az egyházkor egy hatalmas siker volt. Ám a valóságban csak egy maradék, az összes egyházbelieknek csak egy kicsiny része fog tényleg üdvözülni, vagyis ténylegesen igaz hívővé válni. Ugyanez a gondolat hangzik el a Rómabeliekhez írt levél 9. részének 27. versében, ahol Isten Ézsaiás könyvéből idézi a 10. rész 22. és 23. verseit. A Rómabeliekhez írt levél 9. rész 27. verse: Ésaiás pedig ezt kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, a maradék tartatik meg.

15

Ézsaiás könyve 10. rész 22. és 23. versek: Mert ha néped Izráel számszerint annyi lenne is, mint a tenger fövenye, csak maradéka tér meg; az elvégezett pusztulás elárad igazsággal! Mert elvégezett pusztítást cselekszik az Úr, a seregek Ura, mind az egész földön.

A Sátán jelenlétének problematikája az egyházakban Az egyházkor spirituális sikere hiányának legfőbb oka a Sátán problematikája volt. A kereszt idején a Sátán halálos csapást kapott. Száműzték a Mennyből (Jelenések Könyve 12. rész 7. versétől a 11.-ig), és megkötözték, hogy ne tudja rászedni a nemzeteket az egyházkor egész ideje alatt, ami szimbolikusan 1000 éves időtartamnak van leírva (Jelenések Könyve 20. rész 1. versétől a 3.-ig). Az 1000 évet szimbolikus, vagy spirituális számként kell értelmezni, ami a „teljességet” fejezi ki. Az az időtartam, amíg meg volt kötözve, valójában 1955 év volt, Kr. u. 33-tól 1988-ig. A Sátán megkötözése azt jelentette, hogy semmiféle formában nem tudta meghiúsítani Isten tervét, hogy megváltsa azokat, akiket közvetlenül az idők kezdetekor kiválasztott a megváltásra. De az a tény, hogy a Sátánt megkötözték, nem tette lehetetlenné számára, hogy mint ordító oroszlán szerte járjon, keresve, kit elnyelhessen (Péter Apostol I. levele 5. rész 8. vers). Vagyis, bár az egyházkor mindenestől Isten terve volt, amivel az Evangéliumnak kellett volna eljutnia a világon mindenhova, a spirituális hatékonyságát nagymértékben gátolta a Sátán. Azzal gátolta az egyházak hatékonyságát, hogy konkolyt, vagyis gyomot vetett közéjük (Máté Evangéliuma 13. rész 24. versétől a 30.-ig). Vagyis a Sátán a „világosság angyalaként” működve szolgáit az „igazság szolgáiként” állítja be az összes helyi gyülekezetbe (Korinthusbeliekhez írt II. levél 11. rész 13. versétől a 15.-ig). A Jelenések Könyve 6. rész 4. versében a Sátán egy veres lovon ülő lovasként van ábrázolva, egy nagy karddal a kezében, ami a Léleknek Kardja, a Biblia, amivel elveszi a békességet a földről. Más szavakkal a Biblia szavait fogja felhasználni ahhoz, hogy tekintélyt próbáljon adni a hamis tanításainak. Ha gondosan összhangba hozzuk mindezeket a Bibliai utalásokat, akkor megtudjuk, hogy kívülről nézve valóban nagyon sikeres volt az egyházkor, mivel az egyházak sorra jelentették, hogy emberek nagy sokaságai üdvözültek. A valóságban azonban csak egy csekély töredék vált ténylegesen igaz hívővé azok közül, akik valamely egyház teljes tagjainak vallották magukat. A világ számára a legnagyobb áldás az egyházkor során valószínűleg a több száz millió Biblia kinyomtatása és az egész világon való elterjesztése volt. A Biblia, az Evangélium világossága, a világ minden tájára eljutott, még úgy is, hogy igen kevesen voltak, akik igaz hívővé váltak az egyházkor során.

16

Így a baljóslatú prófécia Máté Evangéliumában a 7. rész 21. versétől a 23.-ig rideg valósággá fog válni azon a napon, amikor Isten ráméri az Ő hatalmas haragját a világ meg nem váltottjaira. És sajnálatos módon ezek közé tartoznak mindazok is, akik valahol a világban még mindig valamilyen egyház tagjai lesznek akkor, amikor a felemelkedés megtörténik, vagyis amikor az igaz hívőket felkapják, hogy az Úrral találkozzanak a levegőben. Ezt mondja Isten ezekben a versekben: Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. Ebből a nagyon előnyös nézőpontból, amelyből visszatekinthetünk az egyházkor egészére, láthatjuk a valóságát Isten jóslatának az egyházkor sikertelenségével kapcsolatban. Az igaz, hogy hatalmas virágzással indult Kr. u. 33-ban pünkösd napján, amikor körülbelül 3000 ember üdvözült. Azonban ahogyan azt már korábban is említettük, már azokban az egyházakban is bizonyíthatóan jelen volt a hitehagyás, amelyeket még a Biblia befejezése előtt alapítottak meg. Hasonloképpen már akkor is a Sátán uralkodott több egyházban is, úgy, hogy konkollyal vetette be azokat. A Jelenések Könyve 2. és 3. részeiben szereplő egyházak az összes egyházat képviselték, amelyek majd létrejönnek az Újtestamentum egyházkora során. Továbbá ha megvizsgáljuk az egyház történelmét, sohasem találunk olyan időszakot, amelyet a Bibliához való kiemelkedő hűségesség jellemezne. Az egyháztörténelem teli van a Bibliához való hűtlenség beszámolóival. E hűtlenség tetőpontja valószínűleg a reformáció időszaka volt, amely Európában, körülbelül négy-ötszáz évvel ezelőtt ment végbe. A történelem azon időszakában az uralkodó egyház a római katolikus egyház volt. Annyira nagymértékben sértette meg a Biblia törvényeit, hogy olyan római katolikus férfiak, mint Luther Márton vagy Kálvin János elhagyták az egyházat és protestáns egyházak kútfői lettek. E protestáns egyházak közül sok őszintén megpróbált a lehető leghűbb lenni a Biblia tanításaihoz. Nem telt el azonban sok idő, és a protestáns egyházak nagy többsége emberalkotta megváltási programot tanított, amelyben bárki elfogadhatja Krisztust Urának és Megváltójának, és azt, hogy ez a cselekedet üdvösséget eredményezett. Egy pillantás a múlt nagy megújhodási mozgalmaira felfedi, hogy a legtöbbjük alapja ilyen evangélium volt. Sajnos ez nem a Biblia Evangéliuma volt. Ennek ellenére azonban Isten mégis megváltott néhány embert az egyházkor során.

17

Az egész Biblia Isten tévedhetetlen Igéje? Már az a tény maga, hogy a kialakult sok protestáns felekezet között nagy az egyet nem értés sok bibliai doktrína vonatkozásában, azt jelzi, hogy minden egyes felekezet azokat a verseket válogatta ki a Bibliából, amelyek a legjobban tetszettek nekik, majd ezekből alakították ki a világnézetüket és a hitvallásukat. Minden egyes felekezet ragaszkodott ahhoz, hogy az általuk kiválasztott versek tévedhetetlenek és csalatkozhatatlanok. Így tehát úgy tűnt, hogy azok a teológiai konklúziók, amelyek az ő egyházuk hitvallását alkották, és amelyeket az általuk kiválasztott versek saját maguk általi értelmezésének összhangba hozatalából származtattak, mindenestől igazak és megbízhatóak voltak. Úgy tűnt, hogy a tanításaik szilárdan gyökereznek Isten tévedhetetlen Igéjében, a Bibliában. De ami igaznak és megbízhatónak tűnt az nem volt mindig igaz és megbízható. Sajnos azok a versek, amiket ők a hitvallásuk alapjául választottak, nagyon gyakran hibásan voltak értelmezve, hiszen ezek az egyházi teológusok nem a Biblia egészét vették figyelembe. Nem kutatták át gondosan az egész Bibliát, a Szentírást a Szentírással összevetve, hogy megbizonyosodjanak afelől, hogy a következtetéseik helyesek. Úgy tűnt, hogy abban hittek, hogy az egész Biblia tévedhetetlen volt, de valójában csak azokba a versekbe vetették a hitüket, amelyeket a doktrínáik bizonyításához kiválogattak. Így tulajdonképpen megtagadták a teljes Biblia minden egyes versének tekintélyét. Ennek a Bibliába vetett hibás bizalomnak az volt a következménye, hogy a megváltás olyan evangéliumát hirdették, amely időnként nagyon messze állt az igazságtól. Ezért van az, hogy az egyházkorban a különböző felekezetek a bibliai doktrínák különböző értelmezéseivel álltak elő. A baptisták például nem értenek egyet a lutheránusokkal sok bibliai tanítást illetően, a lutheránusok nem értenek egyet a presbiteriánusokkal, a presbiteriánusok a baptistákkal, stb. Mi tudjuk, hogy a Biblia igaz és megbízható minden egyes bibliai doktrínával kapcsolatban, és ezért csak egyetlen egy igaz válasz létezhet. Így tehát ha a különböző felekezetek egy adott doktrínával kapcsolatban több nézőponttal rendelkeztek, akkor legfeljebb csak e felekezetek egyike szólt igazat, és az összes többi hazugságot prédikált. Másrészt, ha ezek a felekezetek úgy tartották volna, hogy az egész Biblia Isten tévedhetetlen Igéje, és az ő világnézetük csakis a Bibliából és annak egészéből ered, akkor az ember logikusan azt várná, hogy végül mindegyik felekezet ugyanúgy tanítana minden egyes doktrínát, ahogyan az összes többi egyház is tanította azokat a doktrínákat. Ráadásul az egyházak nagy része, úgy, mint a római katolikusok, a mormonok, a szombatisták és a karizmatikus egyházak napjainkban nyíltan kijelentik, hogy az ő egyházaik doktrínái nem csak a Bibliából, hanem Isten

18

későbbi kinyilatkoztatásaiból is származnak, olyan üzenetekből, amelyek a Biblia befejezése után lettek átadva. Tehát, ahogyan azt maguk is kijelentik, létezik egy olyan tekintély, amely strukturálja és meghatározza a bibliaértelmezéseiket, s ez különbözik Isten tekintélyétől, ami csak is a Biblia és a Biblia egésze (Jelenések Könyve 22. rész 18. és 19. versei). Teljes mértékben meg kell értenünk, hogy soha semmi sem lehetett hozzáadva a Bibliához azóta, hogy Isten befejezte körülbelül 1900 évvel ezelőtt. Amint arra már korábban is utaltunk, Isten előre látta és megjövendölte, hogy az összes fent említett ok miatt úgy fog a jóslat beteljesülni, ahogy azt Isten kijelentette, hogy „Nem lesz örömöd az aratásban” (ahogyan az eredeti héber szövegben olvashatjuk Ézsaiás könyvében a 9. rész 3. versében). Bár Izrael - vagyis az összes helyi egyház szerte az egész világon - száma annyi lesz, mint a tenger fövenye, csak a maradék tartatik meg (Rómabeliekhez írt levél 9. rész 27. vers).

Vége lesz az egyházkornak Isten azt jövendölte, hogy végül majd vége lesz az egyházkornak, és akkor majd befejezi a learatását a kiválasztottjainak, vagyis azoknak, akiket kiválasztott arra, hogy üdvözüljenek (Efézusbeliekhez írt levél 1. rész 3. versétől a 6.-ig), úgy, hogy olyan egyének számára hozza el az Evangéliumot, akik kívül esnek bármiféle egyház fennhatóságán. Ha átkutatjuk a Bibliát, azt találjuk, hogy a Biblia azt tanítja, hogy végül majd nyomorúságos idők fognak járni, amit Máté Evangéliumában a 24. rész 21. versében „nagy nyomorúságnak” neveznek. Ott ez áll: Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha. Fontos az, hogy most olyan korban élünk, amikor visszatekinthetünk csaknem 2000 évnyi történelemre, ami már a Biblia befejezése után jött. Amint azt már korábban megállapítottuk ebben a tanulmányban, a rendelkezésre álló, nem bibliai eredetű történelmi adatok az egyházak történelmével kapcsolatban azt tanítják nekünk, hogy az egyházkor éppen olyan sikertelen volt, mint ahogyan azt a Biblia megjósolta. És így egy nagyon fontos kérdéshez érkeztünk el. A Bibliát tanulmányozók mindig is tudták, hogy végül majd vége lesz ennek a világnak, amikor a meg nem váltottak megkapják majd Isten haragjának teljes büntetését, az üdvözültek pedig örökre biztonságban lesznek Krisztussal az új mennyekben és az új földön. Továbbá az emberek általánosságban úgy hitték, hogy a világ vége akkor jön majd el, amikor Krisztus eljön, mint a tolvaj éjjel. Vagyis az

19

értelmezés úgy szólt, hogy semmilyen pontossággal sem ismerhetjük a vég időpontját. Ez így volt, bár a történelem különböző időszakaiban, amikor kegyetlen keresztényüldözés volt kézzelfoghatóan jelen a világ egyes részein, voltak olyanok, akik meg merészelték kockáztatni, hogy ismerik Krisztus visszatérésének évét. Ők természetesen minden egyes esetben tévesnek bizonyultak. Ez azért volt így, mert ők nem arra alapozták a következtetésüket, hogy gondosan kielemeztek mindent, ami mondanivalója csak van a Bibliának Krisztus visszatérésével kapcsolatban. Tulajdonképpen úgy tűnik, hogy az egész egyházkorban az volt az egyházak általánosan elfogadott értelmezése, hogy az egyházak az idők végezetéig fenn fognak állni, majd hirtelen elérkezik a világvége amint Krisztus eljön, mint éjjeli tolvaj. Ennek az elméletnek egy másik jelentős verziója a múlt században vált népszerűvé, amikor az úgynevezett ezredforduló előtti doktrínát tanították, főleg a baptista egyházakban. Ez a doktrína kijelentette, hogy Krisztus éjjeli tolvajként jön majd el, és felemeli az egyházat, vagyis az egyházakból mindenkit elvisz a mennybe. Ugyanekkor, vagy egy kicsivel ez előtt lesz egy hét éves időszak, a nagy nyomorúság időszaka. Közvetlenül ezután a hét éves időszak után Krisztus fizikailag visszatér a jelenlegi földre, hogy 1000 éven át uralkodjon a jelenkori, szó szerint értendő Jeruzsálem városából. Ezután az 1000 éves időszak után eljön majd a világvége. Egy efféle tanítás, ami mindenestől pontatlan, azért létezhet, mert sok olyan rész van, főleg a Jelenések Könyvében, amely nyilvánvalóan a világ végéről szól, de amit rendkívül nehéz megérteni. Csakis napjainkban kezdhetjük el világosan megérteni a Bibliának ezeket a végső időkre tett utalásait.

20

3. Fejezet: Isten úgy tervezte, hogy késlelteti a vég megértését A Biblia valóban azt tanítja nekünk, hogy nem lesz lehetséges megérteni semmilyen információt a Bibliában, amelyek a világvégével kapcsolatban adnak meg adatokat, egészen addig, amíg a világ ténylegesen nagyon közel nem ér a végéhez. Dániel könyvében például sok vers szól a világvégéről, de Isten így utasít Dániel könyvében a 12. rész 9. versében: És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig. Más szavakkal, csak akkor fognak a világon az igaz hívők megérteni bármiféle lényeges információt az Evangélium végső időkkel kapcsolatos részleteiről, amikor eljutunk azokhoz az időkhöz, amikor már nagyon közel járunk a világvégéhez. Istennek az volt a szándéka, hogy csak közvetlenül mielőtt a világ a végéhez érne, akkor váljanak elérhetővé az efféle információk az igaz hívők számára, akiknek viszonzásképpen az egész világ számára elérhetővé kell majd tenniük ezeket. Az egyik módszer, amit Isten alkalmazott, hogy meggátolja a végső időkkel kapcsolatos információk megértését az az volt, hogy gyakorlatilag minden egyháznak megengedte, hogy emberalkotta hermeneutikát alkalmazzanak, vagyis a bibliainterpretáció egy emberalkotta módszerét, ami nagy mennyiségű bibliai információt tett elérhetetlenné a teológus elmék számára. Jusson eszünkbe, hogy erről a szomorú tényről már korábban is említést tettünk. A Biblia világosan arra tanít bennünket, hogy példázat nélkül Krisztus nem szólt (Márk Evangéliuma 4. rész 34. vers). A példázat az egy evilági történet mennybéli, vagy spirituális jelentéssel. Vagyis a Biblia mindenestől egy spirituális könyv. Ez Isten Igéje, és Krisztus Isten Igéjének a lényege (János Evangéliuma 1. rész 14. vers). Mivel Isten írta, az összes történelmi adat, a lejegyzett párbeszédek és a leírt anekdoták mind abszolút igazak és megbízhatóak. De tudnunk kell azt, hogy a valóban megtörtént történelmi esemény csak töredéke annak a roppant hatalmas igazság tárháznak, ami a Biblia maga. Isten gondosan megtervezte és megformálta a Biblia minden párbeszédét, minden anekdotáját, minden egyes szavát, azért, hogy rendkívül fontos spirituális igazságokat tanítson. A spirituális igazság megleléséhez óriási mennyiségű bibliatanulmányozás szükséges, Szentírást a Szentírással összevetve (Korinthusbeliekhez írt I. levél 2. rész 13. verse). Ehhez arra is szükség van, hogy Isten, a Szentlélek felnyissa az igazságkereső lelki szemeit. Mint azt már

21

korábban megjegyeztük, Istennek nem állt szándékában a Biblia sok igazságát felfedni, vagyis felnyitni az igazságkeresők lelki szemeit egészen a véghez nagyon közeli időkig. Hogy fenntartsa ezt a vakságot az egész egyházkor során, Isten úgy határozott, hogy nem nyitja fel a lelki szemeit a szerte a világon szétszórt egyházak bibliaoktatóinak. Így tehát ők például nem ismerik fel, hogy egy teljesen hibás bibliaértelmezési módszerrel tanulmányozzák a Bibliát. Egy másik példát is kínálhatunk arra, hogy hogyan gátolta meg Isten végig az egyházkorban, hogy az egyházak a Biblia igen sok állítását megértsék. Akiknek felnyíltak a lelki szemeik fenntartás nélkül megértik, hogy minden egyes szó a Bibliában az eredeti nyelveken Isten szájából származik, és ezért abszolúte igaz és megbízható. A fordító követhetett el hibát a fordítás során, de a lefordított héber vagy görög szót sohasem szabad megkérdőjelezni. Az eredeti héber vagy görög szöveg megkérdőjelezésének problémája különösen sok gondot okoz a Biblia számaival kapcsolatban. A teológusoknak például nem sikerült összhangba hozni egy adott király uralkodásának az egyik versben feljegyzett időtartamát a Biblia egy másik helyén megadott információival. Így ők gyakran arra a következtetésre jutottak, hogy biztosan tollhiba történt, vagyis valamikor az eredeti Biblia lemásolása során az íródeák véletlenül enyhén megváltoztatott egy betűt az eredeti szám betűiből, s így egy olyan számmá változtatta azt, ami nem szerepel az eredeti írásban, és ez a hiba a további másolatok során fennmaradt. Következésképpen azt állítják, hogy nem lehet feltétel nélkül megbízni minden egyes számban, ami a Bibliában fel lett jegyezve. Ez a fajta hozzáállás a Bibliához azt eredményezi, hogy igazából semmiben sem bízhatunk a Bibliában. Ha ez a fajta hiba előfordulhat egy, a Bibliában feljegyzett számmal kapcsolatban, akkor valószínűleg előfordulhatott a Biblia bármelyik szavával kapcsolatban is, és arra a következtetésre kellene jutnunk, hogy a Bibliában semmi sem feltétel nélkül megbízható. Azonban ahhoz, hogy tekintélyt adjanak azoknak a verseknek, amelyek felhasználásával azt tanítják, amit szeretnének, a bibliaoktatók kijelentik, hogy a Biblia tévedhetetlen és hiba mentes. De valójában nem hiszik azt, hogy ez tényleg igaz az egész Biblia minden egyes szavára. Ha tényleg elhinnék, hogy az egész Biblia tévedhetetlen, akkor sohasem beszélnének az efféle dolgokról tollhibaként. Ők nem értik meg, hogy Isten védelmezte az Ő Igéjét, hogy ne kerülhessen bele elírás. Mivel Krisztus szándékosan példázatokban beszélt, hogy elrejtse az igazságot, és mivel Isten megengedte, hogy az egyházi teológusok megkérdőjelezzék a Biblia néhány szavának pontosságát, így a Bibliában feljegyzett igazságok közül sok rejtve maradt. Ez csak két példa a sok másik olyan módszer közt, amelyekkel Isten a Biblia bizonyos igazságait elrejtve tartotta addig, amíg úgy nem dönt, hogy felfedi ezeket az igazságokat. Fel kell ismernünk, hogy soha egyetlen személy sem jelentheti ki, hogy az ő saját intellektuális képességei, vagy az ő szentsége, vagy az ő igaz volta tette őt képessé a Biblia helyes értelmezésére. Fel kell

22

ismernünk, hogy csakis Isten nyithatja fel a szemeinket azokra az igazságokra, amelyeket Isten rejtett el a Bibliában. És kétség nem férhet hozzá, Istennek meg van a maga menetrendje ehhez. Ne felejtsük el, hogy Isten csaknem 2000 évvel ezelőtt befejezte a Biblia megírását. De az volt Isten terve, hogy a Bibliában igen sok igazságot senki se érthessen meg egészen az idők végezetének közvetlen közeléig. És mégis majdnem 2000 éven keresztül buzgó, elkötelezett, hithű bibliatudósok, akik valóban üdvözültek, hozzáférhettek a Bibliához, és nagyon keményen próbálták a lehető legtöbbet megérteni a Bibliából. Így hát lassan kezdjük megérteni, hogy miért írta Isten ennyire bonyolult, összetett módon a Bibliát. Megértjük például, hogy miért engedte Isten, hogy az egyházak egy nagyon helytelen bibliaértelmezési módszert használjanak. Csak azért érthetünk meg sokkal több bibliai igazságot, mint a korábbi bibliatanulmányozók, mert az idők végezetének közelébe értünk, és most már Isten kimondott szándéka az, hogy átadja nekünk mindezeket a további igazságokat.

Most jött el a megértés ideje Most érkeztünk el ehhez az időhöz. Következésképpen a hajdan rejtélyes verseket most már megértjük. Csaknem minden nap új igazság árad a Bibliából. Ennek eredményeképpen egyre alaposabban megértjük Isten tervét a világvégével kapcsolatban. Ha követjük a bibliai alapelvet, miszerint a Szentírást a Szentírással kell összevetni, és felismerjük, hogy meg kell keresnünk a rejtett spirituális igazságot minden egyes illusztráció, anekdota és az összes történelmi esemény mögött, ami csak fel lett jegyezve a Bibliában, akkor Isten felnyitja a szemeinket, hogy mindenféle olyan igazságokat megértsünk, amelyek hajdan a Biblia legbuzgóbb igazságkeresőjétől is meg voltak tagadva. Most már képesek vagyunk feltárni a világ záróeseményeinek bibliai motívumát. A sokkal több bibliai igazság megértésének képessége csakis azért jutott nekünk, mert most jött el a történelem azon időszaka, amikor Isten felnyitja az igaz hívők szemeit, akik gondosan kutatják az egész Bibliát igazság után. A Biblia emlékeztessen bennünket arra, hogy Istennek szándékában állt, hogy az efféle információkat egy nap majd megértsék az igaz hívők. Jusson eszünkbe Isten kijelentése, amit a Prédikátor könyvében tett a 8. rész 5. versétől a 7.-ig: A ki megtartja a parancsolatot, nem ismer nyomorúságot, és a bölcsnek elméje megért mind időt, mind ítéletet; Mert minden akaratnak van ideje és ítélete; mert az embernek nyomorúsága sok

23

ő rajta; Mert nem tudja azt, a mi következik; mert ki mondja meg néki, mimódon lesz az? Ezekben a versekben Isten azt tanítja nekünk, hogy az embereknek természetüknél fogva fogalmuk sincs arról, hogy mikor jön el a haláluk napja, vagy hogy milyen lesz Isten ítélkezési folyamata a világ végekor. Az igaz hívővel azonban, aki egy bölcs elmével megáldott ember, Istennek az a szándéka, hogy az illető megismerje majd mind az időt mind az ítéletet. Az igazság az, hogy az igaz hívők ismerni fognak rengeteg időadatot a Bibliából, de az igaz hívők erre az igazságra csak napjainkban jöttek rá. Így például az igaz hívők csak napjainkban tárták fel a Bibliából a történelem teljes kalendáriumát, kezdve a teremtéssel Kr. e. 11013-ban. A Prédikátor könyve 8. részében lefektetett alapelvet tovább részletezi a Thessalonikabeliekhez írt I. levél az 5. rész 2. versétől a 6.-ig. Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel. Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek. De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok. Ezek a versek azt tanítják, hogy Krisztus éjjeli tolvajként jön majd el azok számára, akik meg vannak elégedve a jelenlegi bibliaismereteikkel, vagy a jelenlegi életfilozófiájukkal, amiben benne van az is, hogy nem kell tartaniuk az ítéletnaptól. Fogalmuk sincs a Bibliában megadott időadatokról, és bizodalmuk sincs ezekkel szemben. Másrészt viszont, azok, akik éberek és józanok, vagyis ép lelkűek, mert egy új feltámasztott lelket kaptak Istentől, ők sok mindent tudni fognak Krisztus visszatérésének jellegéről és időpontjáról. Ezt a alapelvet Ámós könyvének szavai is tovább magyarázzák a 3. rész 7. versében, ahol Isten ezt mondja: Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak. Ezekkel az alapelvekkel felvértezve már tudjuk, hogy képesek lettünk előre látni a világ történelmének záróeseményeit. Ezeknek az igazságoknak, amelyek szerintünk a világ végéről mesélnek, természetesen nem csak, hogy a Bibliából kell származniuk, hanem ki kell állniuk a Biblia legalaposabb átvizsgálását is.

24

A Biblia világosan közli velünk, hogy Krisztus éjjeli tolvajként jön majd el (Péter Apostol II. levele 3. rész 10. vers, Thessalonikabeliekhez írt I. levél 5. rész 2. vers). Végig az egyházkorban ezt tanították az egyházak. A Biblia megértésére irányuló legkeményebb erőfeszítéseikre alapozva istenfélő bibliaoktatók és teológusok jogosan ragaszkodtak ahhoz, hogy komolyan kell aggódnunk a saját személyes üdvösségünk miatt, hiszen semmi sem garantálja, hogy holnap is élni fogunk. Továbbá a legtöbb egyház azt tanította, hogy azt is fel kell ismernünk, hogy a világvége, és Krisztus visszatérése az ítéletkor bármikor megtörténhet. Azonban, ahogy azt már korábban is vázoltuk, végig az egyházkorban nem volt világosan ismeretes a történelem bibliai idővonala. Senki sem volt képes meghatározni a teremtés pontos évét, a Noé korabeli özönvíz évét, Ábrahám körülmetélésének évét, Krisztus megkeresztelkedésének évét és napját, és így tovább. Isten tervelte ki gondos alapossággal a múltbeli események időpontjai pontos ismeretének a hiányát, és ugyanígy bármiféle ismeretnek a hiányát Krisztus visszatérésének időpontjáról is. Ezt jelzi Dániel könyvének 12. része, ahol arról olvasunk, hogy Dániel, akinek a végső időkkel kapcsolatos sok adat értelmezése megadatott, azt az utasítást kapta, hogy „zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig” (Dániel könyve 12. rész 4.vers). De most mi a végső időknél járunk, és Isten felnyitotta a lelki szemeinket az olyan állítások fontosságára, mint amilyenek fel vannak jegyezve a Prédikátor könyvében a 8. rész 5. és 6. verseiben, és Ámós könyvében a 3. rész 7. versében. Ezért, mint ahogy azt korábban megjegyeztük, a Biblia azt tanítja nekünk a Thessalonikabeliekhez írt I. levél 5. részében a 2. verstől a 6.-ig, hogy napjainkban sokan továbbra is ragaszkodnak majd ahhoz, hogy Krisztus éjjeli tolvajként jön el, de csupán arra jönnek majd rá, hogy ők Isten haragjának a célpontjai. Mivel most már nagyon közel járunk a végső időhöz, ezek a versek rendkívül fontosak. Napjainkban a Biblia gondos tanulmányozásával Isten kegyelméből képesek lettünk felfejteni a történelem idővonalát. A Biblia nem csak, hogy sok olyan információt tárt elénk, amelyek a Bibliában feljegyzett történelmi események pontos időrendjével kapcsolatosak, hanem sok olyan időadatot is, amelyek azokkal az eseményekkel kapcsolatosak, amelyeknek a világ legvégekor kell megtörténniük. Ezen egyáltalán nem kell meglepődnünk. Amikor Isten elpusztította a világot Noé korában, gondoskodott arról, hogy az akkori világ megtudja, hogy közeledik ez a rettenetes esemény – a világ egy hatalmas özönvíz általi elpusztítása – s ugyanígy megtudja a pontos napot is, amikor az bekövetkezik. Noé nem csak a hatalmas bárka építője volt, aminek építése a korabeli világban nagyon is köztudott volt, hanem Noé maga volt az igazság hirdetője (Péter Apostol II. levele 2. rész 5. vers). Hét nappal az özönvíz kezdete előtt Isten

25

tudatta Noéval annak pontos napját (Mózes I. könyve 7. rész 4., 10. és 16. versek). Ugyanígy amikor Isten Ninive bűnös városát készült elpusztítani, elküldte Jónás prófétát, hogy figyelmeztesse a várost, hogy 40 nappal a figyelmeztetése után a város el lesz pusztítva (Jónás könyve 3. rész 4. vers). Ugyanígy meg kell értenünk, hogy ma Isten a világ végének pontos menetrendjével kapcsolatos adatokat közöl velünk. Ezek az adatok csak is a Bibliából származhatnak. Napjaink Bibliája semmiben sem különbözik attól a Bibliától, ami több, mint 1900 évvel ezelőtt lett befejezve. De mivel nem az volt Isten szándéka, hogy felfedje ezeket az információkat egészen a végső időkig, ezek a részletes adatok a világvége időszakával kapcsolatban mélyen rejtve maradtak a Biblia szavai között. Így tehát lehetetlenség volt megérteni azokat, még a leghithűbb, legigyekvőbb bibliatudósok számára is. Mindemellett Isten mindig is úgy tervezte, hogy a végső időkhöz közeledve ezeknek a széles körű időadatoknak hozzáférhetőkké kell válniuk a világ számára. Mivel minden bibliai bizonyíték azt mutatja, hogy jelenleg már majdnem a végső időknél járunk, biztosak lehetünk abban, hogy most már mindezeknek a fontos időadatoknak elérhetőknek kell lenniük, sőt még meg is kell ezeket osztani az egész világgal. Ha gondosan átvizsgáljuk az összes információt, amiket a Biblia megad a benne feljegyzett történelmi eseményekkel kapcsolatban, akkor képesek leszünk megérteni nagyon sok mindent a jövőbeli események időrendjével és természetével kapcsolatban, végig, egészen a föld létezésének utolsó napjáig. Számos alapvető igazságot körvonalazhatunk, amiket a Biblia tanít meg nekünk. Ezek a következők: 1. A Biblia egy nagyon analitikus könyv. Nem úgy lett megírva, hogy szubjektív elemzésre vagy filozofikus érvelésre buzdítson (Péter Apostol II. levele 1. rész 20. vers). Olyan, mint egy műszaki könyv, amiben az igazság abszolút tényként szerepel. 2. A Bibliában lejegyzett minden egyes szám pontos. Még ha nehéz is megérteni egy számot, akkor sem tekinthető soha hibának. 3. A történelmi események lezajlásában nagy pontosság lelhető fel. Például Izrael 430 évig volt Egyiptomban, napra pontosan. Izrael 40 évet töltött a pusztában Egyiptomból Kánaánba tartva, napra pontosan. 4. Isten gyakran, de nem mindig a Biblia bizonyos számaival illusztrálja a spirituális igazságot. Jézus Krisztus Máté Evangéliumában, a 18. rész 21. és 22. verseiben utal a számok spirituális jelentőségére. Amikor Péter megkérdezte Jézust, hogy hányszor kell megbocsátania a bátyjának, Jézus számokkal magyarázta el a válaszát. Ezt mondja a 22. versben:

26

. . . Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is. Mivel mindig meg kell bocsátanunk egymásnak, láthatjuk, hogy Jézus számokkal ábrázol spirituális igazságokat. Ezek a számok állhatnak önmagukban, vagy egy nagyobb szám részeként is. Ez nagyban segít összhangba hozni és összekapcsolni a párhuzamos eseményeket, amelyeket egymástól sok-sok év választ el. A következő lista tartalmazza e számok legtöbbjét. 2 - azok, akik az Evangélium hirdetésével lettek megbízva 3 - Isten szándéka 4 - A legtávolabbi határ időben vagy térben, amit Isten spirituálisan szem előtt tart 5 - Az engesztelés, amely kihangsúlyozza mind az ítéletet, mind a megváltást 7 - Isten szándékának tökéletes beteljesülése 10 - A szóban forgó dolog hiánytalansága 11 - Krisztus első eljövetele, 11000 évvel a teremtés után 12 - A szóban forgó dolog teljessége 13 - A világ vége, amelynek részletei pontosan 13000 évvel a teremtés után kezdődtek el. 17 - Mennyország 23 - Isten haragja, vagy ítélete 37 - Isten haragja, vagy ítélete 40 - Próbatétel 43 - Isten haragja, vagy ítélete János Evangéliumának 21. részében láthatjuk egy példáját annak, hogy hogyan fedezhetünk fel spirituális igazságot egy olyan nagy szám segítségével, amely kisebb számokra bontható. Ott a Biblia 153 hal kifogását jegyzi fel. A háló nem szakadt el. A halakat mind biztonságban partra húzták, ami a Mennyországot jelenti, mégpedig hajó segítsége nélkül, ami a helyi gyülekezetet szimbolizálja. Spirituális értelemben ezek a halak jelképezik az összes igaz hívőt, a kiválasztottakat, akik megváltatnak a pokolból, amit a tenger szimbolizál, miután az egyházkor befejeződik. A 153-as szám, amint látjuk a 153 = 3 X 3 X 17 szorzatra bontható. Ezek a számok spirituálisan azt fejezik ki, hogy a 153-as szám leírja Isten azon szándékát (3), hogy a Mennybe (17) vigye mindazokat, akiket megváltott az Ő saját haragjától. Így tehát a 153-as szám segít nekünk meglátni a spirituális igazságokat, amelyek el vannak rejtve ebben a történelmi eseményben.

27

5. Időnként a Biblia egy olyan számra hívja fel a figyelmet, ami egy jövőbeli eseményt jövendöl. Például Dániel könyve 12. rész 12. versében Isten egy boldog személyről beszél, aki várja és megéri az 1335 napot. Azt fedezzük fel, hogy ez Jézus eljövetelét jövendöli, akinek a világunkért végzett spirituális engesztelő munkája Kr. u. 29. szeptember 26-án kezdődött el, amikor Őt hivatalosan Isten Bárányának kiáltották ki. S ez a munka Kr. u. 33. május 22-ig folytatódott, addig a pünkösdig, amikor a Szentlélek kitöltetett és hivatalosan elkezdődött az egyházkor. E két esemény közt pontosan 1335 nap telt el, ahogyan azt Dániel könyve 12. rész 12. verse megjósolta. 6. Világosan meg kell értenünk, hogy csak akkor érthetjük meg igazán a Biblia bármelyik igazságát, ha a Szentlélek úgy határoz, hogy itt az ideje megismernünk azt. Istennek kell felnyitnia a szívünket és a lelki szemeinket ahhoz, hogy bármiféle igazságot megismerhessünk. Ezért szüntelen imádkozással kérje e spirituális látást az, aki bármiféle igazságot szeretne megismerni a Bibliából. Ez különösen vonatkozik a világtörténelem záróeseményei természetének és időzítésének megértésére is. 7. A Kolossébeliekhez írt levél 2. rész 16. és 17. verseiben Isten tudatja velünk, hogy a szertartásrend ünnepnapjai az elkövetkezendő dolgok árnyékai. Ez áll e versekben: Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé. Ezért elvárhatjuk, sőt, úgy is találjuk, hogy minden fontos fordulópont Isten Evangélium tervének kibontakozásában a szertartásrend egyik ünnepnapjára esik. Például Krisztust azon a napon feszítették keresztre, amikor a páskha, vagyis a húsvét ünnepét kellett megtartani. Pünkösd napja volt az a nap, amikor a Szentlélek kitöltetett az egyházkor kezdetekor. Azt fogjuk találni, hogy ez az elv végighalad egészen a föld létezésének utolsó napjáig, ami a sátoros ünnep utolsó napjára esik. Ha bibliatanulmányozásunk során szem előtt tartjuk ezt a hét alapelvet, akkor ez nagyban segíti majd a fáradozásainkat, hogy igazságra leljünk a Bibliában. Mivel annyira fontos a 7. pont, ami a bibliai szertartásrend ünnepnapjai és Isten történelmi idővonalának a fontos fordulópontjai közti kapcsolatról szól, helyes lenne jobban kihangsúlyozni ezt a kérdést. Eközben szembe fog tűnni az a nagyfokú pontosság is, amely gyakran fellelhető ezek között a történelmi fordulópontok között. Később felfedezzük majd, hogy ez a pontosság egészen a világ létezésének utolsó napjáig folytatódik.

28

Az idő fontos fordulópontjai összekapcsolódnak a szertartásrend ünnepnapjaival Mint azt korábban már említettük, az idő kibontakozásának sok fontos fordulópontja nagyon pontosan összekapcsolódott a szertartásrend olyan ünnepnapjaival, amelyeket az Ótestamentumbeli Izraelnek kellett megtartania. A bibliai szertartásrend naptárát a két újhold közt eltelő idő határozta meg, s így a bibliai hónap 29 vagy 30 napos. Ha gondosan kielemezzük a Biblia időadatait, megtudjuk, hogy minden év első hónapja a lehető legközelebb kezdődött a tavaszi napéjegyenlőséghez, ami március 21. vagy március 22, de nem korábban, mint 14 nappal ez előtt. Mint már említettük, Isten számos nagyon fontos szertartásos ünnepnapot alapított meg, amelyek megváltási programjának fontos aspektusaival azonosulnak. Ezek voltak az „árnyékai a következendő dolgoknak”. Ezek a fontos szertartásos ünnepnapok a következők: 1. A Páskha, vagyis a húsvét ünnepe, az első hónap 14. napja. 2. Pünkösd, vagy aratóünnep, 50 nappal a húsvét napjával egybeeső hetedik-nap szombatnap, vagy a húsvétot követő első szombatnap után. 3. A hetedik hónap első napja egy különleges ünnepnap volt, amit a teológusok a kürtharsogás ünnepének neveznek. Helyesebben a jubileum ünnepének kellene nevezni. Az ekkor megszólaltatott kürtök nem a bibliai ezüst kürtök voltak. Ezen a napon a „sófárt”, a kos szarvát fújták meg. A magyar Károli Biblia ezt az ünnepet a kürt zengésének napjaként említi (Mózes IV. könyve 29. rész 1. vers), vagy emlékeztető kürtzengésként (Mózes III. könyve 23. rész 24. vers), de az eredeti szövegben szereplő szót helyesebb lenne jubileumnak fordítani, és ez a szó szerepel az angol fordításban is. 4. Minden ötvenedik év jubileumi év volt (vagy: jóbel-év, szabadságév, a kürtölésnek esztendeje), ami azt hangsúlyozta, hogy az Evangéliumot (szabadságot) az egész világon hirdetni kell. A jubiláris évek Kr. e. 1407-ben kezdődtek, amikor Izrael belépett Kánaán földjére, és attól fogva 50 évenként tartották meg őket (Mózes III. könyve 25. rész 8. versétől a 13.-ig). Így Kr. e. 7., az év, amikor Krisztus született, jubiláris év volt. És Kr. u. 1994., ami 2000 évvel Kr. e. 7. után következett, szintén jubiláris év volt. 5. A hetedik hónap tizedik napja az engesztelés napja volt. A magyar Károli Bibliában Mózes III. könyvében a 25. rész 9. versében azt találjuk, hogy ezen a napon riadókürtöt fúvatnak. Az eredeti szöveg, és az angol fordítás is, ugyanitt a „jubileum kürtje” kifejezést használja. Ez az ünnepnap annak a

29

nagyszerű eseménynek tekintett elébe, amikor Jézus engesztelést hoz mindazoknak a bűneiért, akiket megváltani jött. 6. A hetedik hónap 15. napjától a 22.-ig tartották a sátoros ünnepet, ami egybeesett a betakarítás ünnepével. Fontos, hogy mindezen ünnepnapok nagyon fontos fordulópontokkal azonosultak Isten megváltási programjának kibontakozásában. Ha összhangba hozzuk az összes bibliai információt, amelyek segítenek kidolgozni a történelem idővonalát végig egészen az idők végezetéig, a következőket találjuk: 1. Számottevő bizonyíték mutat a Bibliában arra a tényre, hogy minden valószínűség szerint Jézus, aki a jubileum lényege, Kr. e. 7. október 2-án született. A Kr. e. 7. év jubileumi év. Kr. e. 7-ben október 2-a az engesztelés napja volt, amikor is a kürtzengés kürtjét, a „sófárt”, vagyis a kos szarvát szólaltatták meg, amit az emlékezés kürtjének vagy a jubileum kürtjének is neveznek. Így tehát mind az engesztelés napja, mind a Kr. e. 7. év a jubileummal azonosul. Emlékezzünk rá, hogy a jubileum arra a tényre összpontosult, hogy az Evangéliumot az egész világon közzé kell tenni. És Jézus azért jött a földre, hogy minden előkészületet megtegyen ahhoz, hogy az Evangéliumot az egész világon közzé lehessen tenni. Így tehát láthatjuk ezt a figyelemreméltó kapcsolatot Jézus – aki a jubileum lényege – megszületésének dátuma, és a jubileumra összpontosító év és nap között. 2. A következő jelentős fordulópont Isten megváltási programjában az a nap volt, amikor Jézus hivatalosan megkezdte a munkálkodását, mint Messiás. Ez volt az a nap, amikor tudtára adták a világnak, hogy Ő Isten Báránya, aki azért jött, hogy elvegye a világ bűneit. A mi modern naptárunk szerint ez Kr. u. 29. szeptember 26-a volt. A bibliai naptár szerint ez a hetedik hónap első napjára esett, ami a jubileum ünnepének napja (amit a teológusok helytelenül a kürtharsogás ünnepének neveznek). Kétségkívül láthatjuk a gyönyörű hasonlatosságot a mi jubileumunk, Jézus szolgálata hivatalos kezdetének bejelentése és a jubileumi ünnepnap között. 3. Jézus, mint Isten áldozati Báránya a szó szoros értelmében elszenvedte a büntetést ahogy azt Isten törvénye megköveteli, még mielőtt megteremtette volna a világot (lásd a To God Be the Glory –Legyen az Úrnak dicsőség című könyvet). Ennek egyenlőnek kellett lennie azzal a büntetéssel, amit azok kaptak volna, akiket megváltani jött, hiszen az ő bűneikért fizetett meg. Ennek a hatalmas büntetésnek a szemléltetése csütörtök este kezdődött a Gecsemáné kertben, és pénteken közvetlenül napnyugta előttig tartott. Ez a döbbenetes esemény pontosan ugyanakkor történt, amikor a Biblia parancsa szerint a húsvétot kellett megünnepelni. Az a péntek a Biblia naptára szerint az

30

első hónap 14. napja volt. A mi modern naptárunk szerint Kr. u. 33. április 1. volt. 4. Kr. u. 33-ban a bibliai naptár úgy követelte meg, hogy a mi modern naptárunk szerinti május 22-én, vasárnap kell megünnepelni a pünkösdöt. Ezen a napon kellett behozni az aratás első zsengéit. Ugyanezen a napon, Kr. u. 33. május 22-én a Szentlélek kitöltetett és az egyházkor első zsengéit behozták Isten országába. Jusson eszünkbe, hogy az Apostolok Cselekedetei 2. rész 41. versében azt olvassuk, hogy aznap körülbelül 3000 ember üdvözült. 5. Minden egyes pünkösd a Kr. u. 33-tól 1988-ig tartó egyházkor során arra hívta fel a figyelmet, hogy a zsengéket továbbra is be kell takarítani. Ezért az egyházkor 1988-ban a pünkösd előtti napon ért volna véget. Ez volt 1988. május 21-e. Tehát az egyházkor napra pontosan 1955 egész évig tartott. 6. Ahogy tovább haladunk ebben a tanulmányban, megtudjuk majd, hogy az egyházkor Kr. u. 1988. május 21-én ért véget. Ez a dátum egybeesett annak az időszaknak a kezdetével, amikor Isten elkezdte felkészíteni az egyházakat és a világot arra, amit a Biblia a „nagy nyomorúságnak” hív. Azt is meg fogjuk tudni, hogy ennek a 8400 napos nyomorúságnak az első 2300 napján gyakorlatilag senki sem üdvözülhetett. 7. Ám amint azt feltárjuk majd e tanulmányban, a nagy nyomorúság kezdete után 2300 nappal elkezdődött Isten végső nagy megváltási programja. A történelemnek az a napja Kr. u. 1994. szeptember 7-e volt. Ezen a napon történt, hogy Isten ismét kiöntötte az Ő Szent Lelkét azért, hogy a következő 17 év során szerte a világon emberek nagy sokasága üdvözüljön5. Valójában senki sem volt tudatában Isten e fenséges cselekedetének akkor, amikor ez megtörtént. De a Biblia biztosít bennünket arról, hogy tényleg megtörtént. Az a szeptember 7-e 5 Ezékiel könyvében a 39. rész 29. versében azt olvassuk, hogy: „És többé el nem rejtem orczámat tőlök, mivelhogy kiöntöttem lelkemet Izráel házára, ezt mondja az Úr Isten.” Az a kifejezés, hogy „És többé el nem rejtem orczámat tőlök” Isten végső megváltási programjára utal, ami a nagy nyomorúság utolsó szakaszában fog elkövetkezni. Tudjuk, hogy ez igaz, hiszen Isten megváltási programja mind azalatt az 1480 év alatt, amikor Izrael képviselte Isten országát, mind az 1955 évig tartó egyházkor alatt, amikor az összes egyház képviselte Isten országát, azzal ért véget, hogy Isten elfordult tőlük. Csak a végső betakarítás során lesz úgy, a nagy nyomorúság utolsó szakaszában, hogy Isten többé soha nem fordítja el az arcát tőlük. Szintén lásd Jóel próféta könyvének a 2. rész 28. versétől a 32.-ig tartó szakaszát, ahol Isten a Szentlélek kiöntéséről beszél. Ezeket a verseket idézi az Apostolok Cselekedetei 2. rész 17. versétől a 21.-ig tartó szakasza. Jóel könyve 2. része a Szentlélek kiöntésére fokuszál a nagy nyomorúság idején. Az Apostolok Cselekedeteiben a Szentlélek kitöltésének fókusza Kr. u. 33 pünkösdjére és a nagy nyomorúságra tevődik.

31

a bibliai naptár szerint a hetedik hónap első napja volt, amikor a jubileum ünnepét kell megtartani (ne feledjük el, hogy ezt helytelenül a kürtharsogás ünnepének nevezték). Az az év, 1994, amikor ez a grandiózus esemény történt, jubiláris év volt, épp úgy, mint ahogyan Kr. e. 7, amikor Krisztus született, szintén jubiláris év volt. Ismét láthatjuk, ahogyan Isten megváltási terve kibontakozásának időzítése figyelemreméltóan összekapcsolódik a szertartásrend ünnepnapjainak bibliai időzítésével.

A fontos megváltási események pontossága Ha gondosan tanulmányozzuk a Bibliát, rájövünk, hogy Isten a világ számára tervezett megváltási tervében a fontos fordulópontok kibontakozása egyáltalán nem véletlenszerű vagy kiszámíthatatlan. Minden esemény egy nagyon gondosan megtervezett időbeosztást követ, amely Isten törvénykönyvében, a Bibliában tárul elénk. Következzen néhány példa erre. 1. Izrael napra pontosan 430 évig volt Egyiptomban (Mózes II. könyve 12. rész 40. és 41. versek). Ez az időszak Kr. e. 1877-től 1447-ig tartott. 2. Miután Izrael elhagyta Egyiptomot Kr. e. 1447-ben, pontosan, napra pontosan 40 évvel később érkeztek meg a Jordán folyóhoz, amin aztán átkeltek, hogy bemenjenek Kánaán földjére. 3. Amint azt Dániel könyve 12. rész 12. verse megjósolta, pontosan 1335 napot foglalt magában az az időszak, amely alatt Krisztus Messiásként tevékenykedett. Hivatalosan Kr. u. 29. szeptember 26-án kezdte a munkálkodását, amikor Isten Bárányának nevezték (János Evangéliuma 1. rész 29. vers). Pontosan 1335 nappal később, Kr. u. 33. május 22-én a Szentlélek kiöntetett és hivatalosan elkezdődött az egyházkor. 4. Az egyházkor pontosan, napra pontosan 1955 esztendőt ölelt fel, mivel Kr. u. 33. május 22-én, pünkösd napján kezdődött, és Kr. u. 1988. május 21-én, a pünkösd előtti napon ért véget. 5. Pontosan, egész évre pontosan 13000 év telt el a Kr. e. 11013-ban történt teremtéstől az egyházkor végéig, ami egyben Isten végső megváltási és ítélkezési eljárásának a kezdete is volt. Meg fogjuk tudni, hogy ez Kr. u. 1988ban kezdődött el. 6. Pontosan 7000 év telik el a Noé korabeli özönvíztől, ami Kr. e. 4990-ben mindent elpusztított a földön, Kr. u. 2011-ig, ami az az év, mint azt később látni

32

fogjuk, amikor Isten elpusztítja a jelenlegi univerzumot és újrateremti azt új mennyekként és új földként. 7. Éppen úgy, ahogyan Dániel könyve 8. rész 14. verse megjósolta, megtudjuk majd, hogy a nagy nyomorúság kezdetétől fogva, ami egybeesett az egyházkor végével 1988. május 21-én, pontosan 2300 nap telt el a Szentlélek kiöntéséig. A Szentléleknek ez a kiöntése, ami 1994. szeptember 7-én történt, a kezdő időpontja az igaz hívőkké lett nagy sokaság utolsó, nagyszerű, 17 évig tartó learatásának. Ez volt néhány azok közül a nagyon pontos időintervallumok közül, amelyek azt mutatják, hogy Isten előre elrendezte a világon az Evangélium kibontakozását.

Isten a templommal szemléltette a spirituális igazságot Ne felejtsük el, hogy a Biblia néha egy történelmi esemény bemutatásával szemlélteti Isten haragját, és ugyanígy Isten kegyelmét és szeretetét is. A Biblia például leírja Isten rettenetes ítéletét a Noé korabeli világ felett. Elpusztította az emberiséget az özönvíz segítségével. Péter Apostol I. levelében azonban, a 3. rész 20. versében az özönvízről szólva azt mondja Isten, hogy „nyolcz lélek tartatott meg víz által”. Ugyanígy Izrael biztonságban átkelt a Vörös-tengeren, a megváltást szemléltetendő. Az egyiptomi hadsereg viszont elpusztult a Vörös-tengerben, ami szemléltette Isten ítéletét a bűnösök felett. Így tehát e szemléltetések során Isten az Ő haragját és az Ő kegyelmességét egy és ugyanazon esemény segítségével mutatja be. Teljesen hasonló módon Isten a Salamon által épített pompás templom segítségével szemléltette mind az ítéletét, mind az üdvözítését. Ez a templom, csak úgy, mint a silói sátor, jelképezte Isten országának épülését az egyházkor alatt. Idővel azonban Isten elpusztította mind a silói templomot, mind Salamon jeruzsálemi templomát Izrael és Júda bűnösségei miatt. Napjainkban Isten ugyanígy ítéletet hozott a mai egyházak felett. Ezeket az egyházakat a sátor és a templom jelképezte. A mai egyházak közül egyetlen egy sem szerepel többé már Isten megváltási tervében. A templom, amely az egész egyházkort jelképezte, többé már nem létezik. Kő kövön nem marad (Máté Evangéliuma 24. rész 1-3. versek). De Isten Salamon templomával szimbolizálta és szemléltette a csodálatos megváltási tervét is, ami napjainkban valósul meg. Méghozzá úgy, hogy részletesen leírta a Bibliában a templom felszentelését. Minden esemény, ami ezzel a felszenteléssel kapcsolatban történt, a bibliai naptár hetedik hónapjában történt (Királyok I. könyve 8. rész 2. vers). A Biblia a hetedik hónapot az év végeként említi (Mózes II. könyve 23. rész 16. vers és 34. rész 22.

33

vers). Napjainkban van az, hogy az év végén járunk6, már ami a világ történelmét illeti. Tehát meg kell értenünk, hogy a Salamon templomának felszentelésével kapcsolatos összes esemény azon evangéliumi események irányába mutat, vagyis azokat szimbolizálja, amelyek napjainkban történnek meg, az utolsó learatás idején.

A templomszentelés adatai fontos időadatokkal szolgálnak Salamon templomának felszentelésével kapcsolatban Isten egy különös módot alkalmazott arra, hogy megmutassa, hogy a világvége egy nappal később van, mint várnánk. Mindeközben Isten azt is megmutatja nekünk, hogy mennyire pontos a világvége időzítése. Ahhoz, hogy megismerjük ezeket az adatokat, először figyeljük meg, hogy hogyan használja Isten az „utolsó napon” kifejezést. Ahogy megvizsgáljuk az „utolsó napon” kifejezést, észre vesszük, hogy nyolc igen jelentős helyen szerepel a Bibliában. Ezek közül négy János Evangéliumának 6. részében van, ahol Isten arról beszél, hogy az összes igaz hívőnek feltámasztott testet ad az utolsó napon (János Evangéliuma 6. rész 39., 40., 44. és 54. versek). Az „utolsó napon” kifejezést megtaláljuk János Evangéliumában a 11. rész 24. versében is. Ott azt olvassuk, hogy Mártha, a halott testvére, Lázár sírja mellett állva azt mondja a Szentlélek sugalmazására, hogy: . . . Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon. Ez a kifejezés szerepel János Evangéliumában a 12. rész 48. versében is, ahol Krisztus kijelenti, hogy: A ki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, a ki őt kárhoztassa: a beszéd, a melyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Igen jelentős, hogy a másik két alkalom, amikor Isten az „utolsó napon” kifejezést használja, a sátoros ünnep utolsó napjával kapcsolatos. Ezek János Evangéliumában a 7. rész 37. versében és Nehémiás könyvében a 8. rész 18. versében szerepelnek. 6 Jelentős, hogy a Biblia elmondja, hogy Énokhot a mennybe vitték, anélkül, hogy meghalt volna, 365 éves korában (Mózes I. könyve 5. rész 23. és 24. versek). Bizonyosan nem véletlen az, hogy a felemelkedés ezen első példája olyan idősen történt meg egy igaz hívővel, ami egybeesik a föld történelmének egy évével (365 nap).

34

A sátoros ünnep egybeesett a betakarítás ünnepével. Ezek az ünnepek határozottan összekapcsolódnak a világ végével. Így tehát nem meglepő, hogy Isten az „utolsó napon” kifejezést a sátoros ünneppel kapcsolatban használja. Vagyis a sátoros ünnep utolsó napjának meg kellene mutatnia nekünk a világvége utolsó napjának időzítését. A bibliai szertartásos naptárban ezek az egy időben esedékes ünnepek, a sátoros ünnep és a betakarítás ünnepe, hét napig tartottak, a hetedik hónap 15. napjától kezdődően. Az a nap, ami közvetlenül e hét nap után következett, és amit a Biblia a nyolcadik napnak hív, Mózes III. könyvében a 23. rész 36. versében, ahol szent gyülekezésre hív, berekesztő ünnepként is szerepel, a 39. versben pedig a „nyugodalom napja”, vagyis szombatnapként. Tehát a sátoros ünnep tulajdonképpen nyolc napot foglalt magában, a hetedik hónap 15. napjával kezdődően, és a 22. napjával bezárólag, és ezt az utolsó napot szombatnapként kellett megünnepelni. Istennek azonban szándékában állt megmutatni nekünk, hogy amikor ezeket a napokat a világvégére vonatkoztatjuk, a nyolcadik napot két nap hosszúságúnak kell vennünk, úgy, hogy a nyolcadik nap a bibliai hetedik hónap 23. napját is magába foglalja. Ezt az igazságot Isten a Salamon templomának felszentelésével kapcsolatos bibliai adatok közt fejti ki, ami kimutathatóan meglepő azonosságot mutat a világvége idején történő eseményekkel. A Krónika II. könyvében Isten leírja Salamon templomának felszentelését. Tekintsünk néhány kijelentést, amelyeket Isten a felszenteléssel kapcsolatban tett. Ezek a következőek: 1. A idő a hetedik hónapban járt (Krónika II. könyve 7. rész 10. vers). 2. Az oltár felszentelése hét napon át tartott (Krónika II. könyve 7. rész 9. vers). 3. Majd megtartották a sátoros ünnepet (a Biblia ünnepét) hét napon át (Krónika II. könyve 7. rész 8. és 9. versei). Így tehát 14 nap telt el (Királyok I. könyve 8. rész 65. vers). 4. A sátoros ünnep hét napos megünneplését a nyolcadik nap követte, amikor szent gyülekezést tartottak (Krónika II. könyve 7. rész 8. és 9. versei). Ezt a nyolcadik napot a nyugodalom napjaként, szombatnapként kellett megtartani (Mózes III. könyve 23. rész 39. verse), amikor nem végeztek munkát, és csak korlátozottan utaztak. Az Apostolok Cselekedetei 1. rész 12. verse szerint az Olajfák hegye és Jeruzsálem közti távolság (vagyis körülbelül fél kilométer) volt az a távolság, amelyet megtehettek szombatnapon. Figyelemre méltó, hogy a Királyok I. könyvében a 8. rész 66. versében a következőket olvassuk:

35

És a nyolczadik napon elbocsátá a népet. És áldák a királyt, és elmenének az ő hajlékaikba örömmel és víg szívvel, mindama jók felett, a melyeket cselekedett az Úr az ő szolgájával, Dáviddal, és az Izráellel, az ő népével.

A nyolcadik nap, 2011. október 21. Mint azt megjegyeztük, ez a nyolcadik nap szokás szerint a hetedik hónap 22. napja volt, és szombatnapként kellett megtartani. Az emberek Izrael egész földjéről érkeztek (Királyok I. könyve 8. rész 65. vers). Hogyan várhatták el tőlük, hogy elvégezzék az utazás és hurcolkodás összes munkálatát egy olyan napon, amit szombatnapként kellett megtartaniuk? Isten úgy oldotta meg ezt a problémát, hogy közölte, hogy a nyolcadik napnak egy nappal tovább kell tartania. Az a plusz egy nap volt a hetedik hónap 23. napja. Ezt a Krónika II. könyvében a 7. rész 10. versében olvashatjuk el: A hetedik hónapnak huszonharmadik napján elbocsátá a népet sátoraikba, vígan és megelégedve mindama jók felett, a melyeket cselekedett az Úr Dáviddal, Salamonnal és az ő népével Izráellel. Vegyük észre, hogy ennek a versnek a nyelvezete majdnem azonos a fentebb idézett Királyok I. könyve 8. rész 66. versével. Ne feledjük el, hogy a Királyok I. könyve 8. rész 66. verse arra a nyolcadik napra vonatkozik, ami a hónap 22. napja volt, míg a Krónika II. könyve 7. rész 10. verse a hónap 23. napjára vonatkozik. Ez a felfedezés igen lényegessé válik akkor, amikor megtudjuk, hogy a templom felszentelése és a sátoros ünnep (a Biblia ünnepének) megtartása közvetlenül összefügg Isten ítélettervének véghezvitelével a világ végekor. Ez azt jelenti, hogy Kr. u. 2011-ben a sátoros ünnep (a Biblia ünnepének) nyolcadik napját valójában két nap hosszúnak kell venni. Habár a nyolcadik nap (a hetedik hónap 22. napja) október 20-a lesz, a valóságban úgy kell majd megtartani, mint ahogy a Krónika II. könyve 7. rész 10. versében tették, a hetedik hónap 23. napján, ami 2011. október 21-e lesz. Így tehát fel kell ismernünk, hogy 2011. október 21-e lesz e föld létezésének utolsó napja.

Még egy pillantás a sátoros ünnepre Amikor megvizsgáltuk Salamon templomának felszentelését, felfedeztük, hogy a sátoros ünnep a felszentelési eljárás szerves része volt. Azt is

36

megtudtuk, hogy ez segít nekünk megismerni a világvége időzítését is. De miért hívják sátoros ünnepnek? Felfedezzük majd, hogy az a héber szó, amit „sátor”-nak fordítottak ezzel az ünneppel kapcsolatban egy olyan héber szó, ami gyakrabban van „hajlék”-nak fordítva. Továbbá azt is felfedezzük majd, hogy a „hajlék” azzal a felhővel és tűzzel azonosítható, amely beborította a sátrat a 40 év alatt amíg Izrael a pusztában volt, úton Egyiptomból Kánaán földjére. Aztán az is kiderül majd, hogy a felhő és a tűz Isten parancsolatait jelképezték, ennek következtében a hajlék is Isten parancsolatait jelképezi. Következésképpen a sátoros ünnep tulajdonképpen Isten törvényének az ünnepe, vagyis a Bibliának az ünnepe. A sátoros ünnep (a Biblia ünnepe) Isten dicsőségét hangsúlyozza, mivel Isten törvénykönyvének, vagyis a Bibliának a dicsőségéből alakult ki. A sátor szó héber megfelelője, amit Isten a „sátoros ünnep” kifejezésben használt, a „cukkah” szó, amit „hajlék”-nak is fordítanak. Ézsaiás könyvében a 4. rész 4. és 5. versei egy olyan szakasz a Bibliában, ami segít nekünk megérteni ezt a kifejezést. Ott ez áll: Akkor teremteni fog az Úr Sion hegyének minden helye fölé és gyülekezetei fölé nappal felhőt és ködöt, s lángoló tűznek fényességét éjjel; mert ez egész dicsőségen oltalma lészen; És sátor lészen árnyékul nappal a hőség ellen, s oltalom és rejtek szélvész és eső elől. Az oltalomnak fordított héber szót ebben a versben helyesebb lett volna „fedél”-nek fordítani. A „sátor lészen” kifejezést pedig jobb lenne úgy fordítani, hogy „hajlék lesz”. Így tehát ezek a versek így lennének helyesebben fordítva: Akkor teremteni fog Jehova Sion hegyének minden helye fölé és gyülekezete fölé nappal felhőt és ködöt, s lángoló tűznek fényességét éjjel; mert ez egész dicsőségen fedél lészen; És hajlék lészen ez árnyékul nappal a hőség ellen, s oltalom és fedél szélvész és eső elől. Ezek a versek a következőket tanítják: 1. „Sion hegyének minden helye” Ez Isten országának minden aspektusára utal, amelynek polgáraivá válunk, amikor üdvözülünk. 2. „gyülekezete fölé” Ez egy egyes számú szó, amely egyetlen hatalmas, örökkévaló gyülekezetről beszél, amely mindazokból tevődik össze, akik üdvözültek.

37

3. „nappal felhőt és ködöt, s lángoló tűznek fényességét éjjel” Ez Isten törvényére utal, a Bibliára, amely spirituális útmutató az emberiség számára. 4. „ez egész dicsőségen fedél lészen” Ez Isten országának dicsőségére utal, amelyet nappal felhő fed be, éjjel pedig tűz. 5. „És sátor (hajlék) lészen ez árnyékul nappal a hőség ellen, s oltalom és fedél (rejtekhely) szélvész és eső elől.” A felhő és a tűz, vagyis Isten Igéje olyan hajlék, amely befed, és rejtekhelyül szolgál Isten haragja elől, vagyis a szélvész és eső elől. Korábban megtudtuk, hogy a felhő és tűzoszlop Isten Igéjére utal. Ezt láthatjuk, ha megfigyeljük, hogy a Bibliának sok mondandója van arról, ahogyan a felhő és tűzoszlop utat mutatott Izraelnek 40 éven keresztül a pusztában. Például Mózes 4. könyvében a 9. rész 21. versétől a 23.-ig ezeket olvassuk: Megesék, hogy a felhő estvétől fogva ott lőn reggelig; mikor azért reggel a felhő felszáll vala, akkor indulnak vala el; vagy egy nap és egy éjjel lőn ott; mikor azért a felhő felszáll vala, ők is indulának. Vagy két napig, vagy egy hónapig, vagy hosszabb ideig lőn ott; a meddig késik vala a felhő a hajlékon, vesztegelvén azon, táborban maradnak vala Izráel fiai is, és nem indulnak vala tovább; mikor pedig az felszáll vala, ők is indulnak vala. Az Úr szava szerint járnak vala tábort, és az Úr szava szerint indulnak vala. Az Úrnak rendelését megtartják vala, az Úrnak Mózes által való szava szerint. Mózes 4. könyvében a 9. rész 15. versétől a 23.-ig Isten teljesen világosan a parancsolataival azonosítja a nappali felhőt és az éjjeli tüzet. És természetesen Isten parancsolatai az maga a Biblia. Természetesen meg kell értenünk, hogy ha nem üdvözülünk, akkor Isten törvénye miatt az Ő haragjának kárhoztatása fog lesújtani ránk. Ha azonban Isten kiválasztottjai vagyunk (és tudhatjuk, hogy azok vagyunk, ha megkapjuk új, feltámadott lelkünket), akkor nem sújt bennünket a bűneinkért az örök kárhozat büntetése. Vagyis a törvény többé már nem ítélhet el bennünket. Ehelyett a törvény garantálja, hogy Isten megadja nekünk, hogy örökre biztonságban legyünk Krisztusban. Isten törvénye elrejt bennünket az Ő haragja elől. És Isten törvénye, a Biblia komplett útmutatást ad nekünk ahhoz, hogy hogyan kell élnünk teljes mértékben Isten dicsőségére. Így hát megtudtuk, hogy a sátoros ünnep teljes egészében a Bibliára összpontosít, amelyen keresztül Isten kinyilatkoztatja az Ő szerfelett hatalmas dicsőségét. Tehát szabatosabb lenne a sátoros ünnepről a Biblia ünnepeként beszélni. A Biblia ünnepét ugyanazon a napon tartották, amikor a betakarítás ünnepét. A betakarítás ünnepe egy időben volt az év utolsó aratásával. Ez spirituálisan arra az igazságra mutat, hogy a Biblia megdicsőül a Biblia ünnepe

38

által. Ezt az összpontosítást a Biblia dicsőséges voltára mutatja az is, ahogyan Isten begyűjti a világvége előtt üdvözülők utolsó nagy sokaságát. Ezt az utolsó betakarítást jövendöli meg a Rómabeliekhez írt levél 9. rész 28. verse. Ott ez áll: Mert a dolgot (görögül: logosz) bevégezi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az Úr a földön. A „logosz” görög szót általában igének fordítják. Ezért ez a vers erre a jelenlegi rövid időszakra utal, amelyről megtudjuk majd a Bibliából, hogy ez a föld történelmének utolsó 17 éve. E 17 év jelentőségének kulcsa Isten dicsőséges Igéje (logosz), amelyen keresztül Isten ma megvált egy nagy sokaságot, amelyet senki meg nem számlálhatott (Jelenések Könyve 7. rész 9. vers). A világnak ez a jelenleg zajló utolsó evangelizációja nem fog akadozni, vagy megtorpanni. Hiánytalanul és akadozás mentesen megy majd át örök teljességébe, amikor is rövid időn belül Krisztus visszatér és felemeli az összes igaz hívőt, a kiválasztottakat, szerte a világon, hogy örökre Vele legyenek az új mennyekben és az új földön.

39

4. Fejezet: Elkezdődik a kutatás a vég menetrendje után Most körvonalazni fogjuk azokat a Bibliából megismert alapvető igazságokat, amelyek a történelem végső idővonalának pontos megértése felé vezetnek bennünket. Az elmúlt 2000 év során, amely alatt az egész Biblia rendelkezésre állt, jámbor, elkötelezett igaz hívők buzgón kutatták a Bibliát, hogy megpróbálják feltárni a Föld történelmének jövőbeni kibontakozását. Egy igazságnak mindannyian tudatában voltak, mégpedig annak, hogy eljön majd egyszer az idő, amikor e világ történelme véget ér. Ez egybeesik majd Jézusnak, a föld igazságos bírájának visszatérésével, és az összes igaz hívő felemelésével egy új mennybe és új földre, ahol örökké együtt fognak uralkodni Krisztussal. Azonban mielőtt ez az idő eljön, egy nagyon nyomorúságos időszak megy végbe. Ezt általában helytelenül a Krisztusban hívők tömeges, szó szerinti üldöztetéseként értelmezték. A valóságban ezt az időszakot csak is spirituálisan lehet értelmezni. Különösen nagy gonddal tanulmányozták a Biblia olyan részeit, mint Máté Evangéliumának 24. része, vagy Márk Evangéliumának 13. része, mert úgy tűnt, hogy ezek egy ilyesféle nyomorúság pont Krisztus visszatérése előtti eljövetelére fokuszálnak. Az igaz, hogy Isten ebben a két szakaszban adja meg nekünk a legjobb nyomot, amivel segít elkezdenünk felépíteni egy bibliai vázszerkezetet, amely a múltat összeköti a történelem végével. Ez a nyom Márk Evangéliumában a 13. rész 28. versében található, ahol Isten így szól: A fügefáról vegyétek pedig a példát. A mikor ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. E vers megértése el sem kezdődhetett körülbelül 60 évvel ezelőttig, 1948. május 14-ig. Ekkor történt, hogy a bibliai fügefa, Izrael nemzete ismét életképes nemzetté vált a világ nemzetei között. Ez szinte csodának számított, hiszen egészen Kr. u. 70-től fogva, amikor is Izraelt Jeruzsálem városával és a templommal együtt teljesen elpusztították a rómaiak, Izrael nem tartozott a világ saját anyaországgal rendelkező nemzetei közé. Azonban szinte csodával határos módon 1948. május 14-én ismét saját anyaországgal rendelkező nemzetté lett. Abban a pillanatban rengeteg keresztény helyesen azonosította ezt a drámai eseményt Márk Evangéliuma 13. rész 28. versének fügefa próféciájával. Helyesen látták, hogy Isten Izrael népét fügefaként ábrázolta, és hogy a leveleket hozó fügefa az újra nemzetté váló Izraelre utalt.7 7 Izraelt szimbolizálja például az a fügefa is, amelyet Krisztus elátkozott, hogy soha többé ne hozzon gyümölcsöt (Márk Evangéliuma 11. rész 12. versétől a 21.-ig).

40

Mivel ez a vers azt állítja, hogy amikor a fügefa levelet hoz, akkor fog bekövetkezni az összes esemény, amelyek fel vannak jegyezve Márk Evangéliuma 13. részében és Máté Evangéliuma 24. részében, észre kell vennünk, hogy egy kiemelkedő, nyomravezető utalást kaptunk Istentől ahhoz, hogy megtudjuk, hogy nagyon közel érkeztünk a világ végéhez. Ez azért van így, mert Máté Evangéliuma 24. részének és Márk Evangéliuma 13. részének gondos elolvasása megmutatja, hogy ezek az események egy nagy nyomorúság időszakával azonosíthatóak (Máté Evangéliuma 24. rész 21. vers), amelyet Krisztus visszatérése fog követni (Máté Evangéliuma 24. rész 29- 31. versek). Egy másik nyomravezető utalást a Jelenések Könyvében kapunk Istentől, a 7. rész 9. versétől a 14.-ig. Ott Isten egy nagy sokaságról beszél, amelyet senki meg nem számlálhatott, akik kijönnek majd a nagy nyomorúságból. Ráadásul Lukács Evangéliumában a 21. rész 22. verse, ahol szintén szó van a nagy nyomorúság időszakáról, Isten úgy említi ezt a nyomorúságot, mint a bosszúállás időszakát. Isten bűnösökre mért büntetése a bosszúállás időszaka. E nagy nyomorúság során Isten elkezdte felkészíteni a világ népeit és az összes helyi egyházat az Ő ítélkezési folyamatának beteljesülésére. A következő vers, ami a segítségünkre van, Máté Evangéliuma 24. rész 22. verse, ahol ez áll: És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok. Úgy tűnik, ez a vers azt mondja, hogy ez egy nyomorúságos időszak lesz, amikor Isten bosszúállása az emberiségen elkezdődik. Azonban mivel Isten kiválasztottjai közül még sokan nem üdvözültek – azok közül, akiket Isten arra választott ki, hogy megváltson (Efézusbeliekhez írt levél 1. rész 3. versétől a 6.ig) –, miattuk a nyomorúság időszaka megrövidül. Más szavakkal ez az igen nyomorúságos időszak nagyban azonosul Isten ítélkezési tervével, de ugyanakkor az üdvözítés nagy fellendülésével is. Hogyan lehetne összeegyeztetni ezeket az elképzeléseket? Megtudtuk a Biblia történelmi eseményeit vizsgálva, valamint a Kolossébeliekhez írt levél 2. rész 16. és 17. verseiből, hogy ezek összekapcsolódnak a szertartásrend ünnepnapjaival. A jubileum éve például azt hangsúlyozza, hogy a szabadságot (megváltást) kell hirdetni az egész világon. A helyzet az, hogy az összes bibliai bizonyíték arra utal, hogy Jézus – aki a jubileum lényege – nagyon nagy valószínűséggel Kr. e. 7-ben, a jubileum évében született, az engesztelés napján, amikor a jubileum (héberül „teruah”)

41

riadókürtje, a sófár (azaz a kos szarva) zengett (Mózes III. könyve 25. rész 9. vers).8 Továbbá megtudtuk, hogy Jézust hivatalosan Kr. e. 29. szeptember 26án kiáltották ki Isten Bárányának, ami a Bibliában Tishri 1. volt (Tishri a hetedik hónap), amit Mózes IV. könyve a 29. rész 1. versében a kürt zengésének napjaként említ, s amit helyesebb lenne a jubileum napjának nevezni. Mivel Krisztus, a jubileum, eljött, és hivatalosan be lett jelentve, minden előkészület megtörtént ahhoz, hogy az Evangélium elinduljon a világ minden tájára. Hét héttel azután a vasárnap után, amikor Jézus feltámadt, a Szent Lélek kitöltetett és a világméretű evangelizáció el is kezdődött. Úgy tűnik, hogy ha a megváltási tevékenység nagymértékben fellendül, akkor az valamilyen formában egy jubileumi évhez kötődik. Tehát 1948-at követően mikor fordul elő jubileumi év? Pontosan 50 év telik el az egyik jubileumi évtől a következőig. S valóban, 1994 az első jubileumi év 1948 után. Ez pontosan 2000 évvel van Kr. e. 7 jubileumi éve után, amikor Krisztus, a jubileum lényege megszületett. A jubileum határozottan Isten megváltási programjára utal. De a Biblia biztosít minket afelől, hogy ez a jubileumi év egy nyomorúságos időszak közepén van, amely időszak felkészít Isten végső ítélkezésére. Ezek az együttes, ellentétes események hogyan történhetnek egy időben, és hogyan függhetnek össze az 1994-es évvel? Ebben Dániel könyve 8. részének jóslata lesz segítségünkre. Máté Evangéliumának 24. részében, ahol erről a nagy nyomorúságról olvasunk, Isten utasít bennünket, hogy Dániel könyvében keressünk további információkat. Máté Evangéliumában a 24. rész 15. és 16. versei kijelentik: Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg): Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; Dániel könyvében a 8. részben Isten egy 2300 napos időszakról beszél, amikor egy ádáz király fog uralkodni. Ő majd elveszi a mindennapi áldozatot és miatta a pusztító vétek vagy utálatosság lészen, olyannyira, hogy a szent hely és a sereg eltapostatik (Dániel könyve 8. rész 12-14. versei). Spirituális értelemben ez annyit tesz, hogy az igaz Evangéliumot felváltja majd egy sátáni evangélium.

8 Az angol és a magyar fordítás is egyes versekben a „teruah” héber szót „kürt”-nek fordítja. A magyar Biblia sehol sem fordítja a „teruah” szót „jubileum”nak, de ha alaposan megvizsgáljuk Mózes III. könyvében a 25. rész 9. versében a „teruah” szó használatát és a 10. versben a „yobel” szó használatát, akkor láthatjuk, hogy mindkét szót a „jubileum” értelmében használja, és mindkét szót helyesebb lenne „jubileum”-nak fordítani. Tehát a „kürt zengésének napja” kifejezést is helyesebb lenne a „jubileum napjának” fordítani. 42

Igen jelentős tény, hogy a 2300 nappal kapcsolatos látomásról Isten kijelenti Dániel könyvében a 8. rész 17. versében, hogy „az utolsó időre szól ez a látomás”. Már említettük, hogy 1994 jubileumi év, ami az Evangélium világszerte történő hirdetésére összpontosít. Tehát akkor ez az év lenne annak a 2300 napos időszaknak a vége, amiről Dániel könyve 8. részében szó van, amelynek során nagy utálatosság történik? Ha ez így van, és 2300 nappal 1994 előtt 1988 volt, tehát akkor 1988 lenne az az év, amikor a nagy nyomorúság elkezdődött? Ez azt jelentené, hogy azalatt az időszak alatt, a nagy nyomorúság első részében gyakorlatilag senki sem üdvözült. Ugyanakkor azt is jelentené, hogy a nyomorúság utolsó fázisában egy nagy sokaság fog majd üdvözülni, amelyet senki meg nem számlálhatott, (Jelenések Könyve 7. rész 9. versétől a 14.-ig). Miközben ezen tűnődünk, figyeljük meg, hogy az Apostolok Cselekedetei 7. rész 11. versében a „nagy nyomorúság” szavak szerepelnek Jákob és egész Izrael élményeivel kapcsolatban, amikor is elhagyták Kánaánt, az ígéret földjét, hogy Egyiptomba menjenek a hét éves éhínség elől. Tudjuk, hogy ez borzasztó élmény volt Jákob számára. Ugyanez a „nagy nyomorúság” kifejezés található meg Máté Evangéliumában is a 24. rész 21. versében.9 Igen lényeges, hogy azt találjuk, hogy Jákob Kr. e. 1877-ben ment Egyiptomba, az ő korabeli nagy nyomorúság idején. Az év, amit a Máté Evangéliuma 24. rész 21. versében szereplő nagy nyomorúsággal kapcsolatban vizsgálunk most, az 1994-es jubileumi év. Kr. e. 1877 és Kr. u. 1994 között 3870 év telik el. 1877 + 1994 - 1 = 3870. (Mivel nincsen nulladik év, ha az ótestamentumi naptártól haladunk az Újtestamentumhoz, egy évet ki kell vonni.) Igen szembeszökő, hogy a 3870 = 3 X 1290. Az 1290-es szám igen jelentősnek tűnik, hiszen volt még egy időszak, amikor Izraelt elűzték az ígéret földjéről. Jeruzsálemet és a templomot teljesen elpusztították a babiloniak. Ez Kr. e. 587-ben történt, egy olyan 70 évig tartó időszak során, amikor Isten hatalmas haragja sújtotta Júda nemzetét. Ez a 70 éves időszak Kr. e. 609-ben kezdődött és Kr. e. 539-ben ért véget, amikor Babilon városát leigázták a médek és perzsák. Ez a borzasztó esemény – Jeruzsálem és a templom elpusztítása – Kr. e. 587-ben történt. Érdekes, és bizonyára lényeges is, hogy a most vizsgált három évet (Kr. e. 1877, Kr. e. 587, és Kr. u. 1994) az 1290-es szám köti össze.

9 A „nagy nyomorúság” kifejezés mindössze négy helyen fordul elő a Bibliában. Ezek Máté Evangéliumában a 24. rész 21. versében, és a Jelenések Könyve 7. rész 14. versében találhatóak, amelyeket már megvizsgáltunk, továbbá az Apostolok Cselekedetei 7. rész 11. versében és a Jelenések Könyve 2. rész 22. versében. Lukács Evangéliumában a 21. rész 23. versében Isten azokat a görög szavakat használta, amelyeket „nagy szükség”-nek fordítanak ugyanerről az időszakról beszélve.

43

Kr. e. 1877-től Kr. e. 587-ig = 1290 év Kr. e. 587-től Kr. u. 1994-ig - 1 =2580 év = 2 X 1290 Kr. e. 1877-től Kr. u. 1994-ig - 1 = 3870 év = 3 X 1290 Az 1290-es számot a Biblia a fent említett mindhárom alkalommal lejátszódó spirituális tevékenység kapcsán említi. A Biblia az 1290-es számnak ezt a szerepét Dániel könyvében a 12. rész 11. versében hangsúlyozza ki, ahol ezt olvassuk: És az időtől fogva, hogy elvétetik a mindennapi áldozat, és feltétetik a pusztító útálatosság, ezerkétszáz és kilenczven nap lesz. Ne feledjük el, hogy alkalmanként Isten úgy beszél egy napról, hogy az egy évet jelent. Például Mózes IV. könyvében a 14. rész 34. versében Isten közölte, hogy Izrael 40 éven keresztül fog a pusztában maradni, összhangban azzal a 40 nappal, amíg a kémek kikémlelték Kánaán földjét. Ennélfogva tudjuk, hogy Dániel könyvében a 12. rész 11. versének 1290 napja értelmezhető 1290 évként. Isten a szörnyű időszakot, amikor Jákobnak el kellett hagynia az ígéret földjét, hogy Egyiptomba menjen, határozottan összekapcsolja azzal, hogy Júda nemzete kiűzetett Jeruzsálemből, és még valami szörnyű dologgal, ami az 1994es jubileumi évben történt. Mi lehetett az a szörnyű dolog? Azt tudjuk, hogy Kánaán földje a Bibliában Isten országát szimbolizálja. Jeruzsálem és a templom szintén Isten országának földi szimbólumai. Tehát Jákob és a családja számára elhagyni az ígéret földjét olyan volt, mint elhagyni Isten országát. Kiűzetni Jeruzsálemből és tudni azt, hogy a templomot lerombolták, szintén olyan volt, mint Isten országából kivetve lenni. De mi jelképezte Isten országát 1994-ben? Tudjuk, hogy végig az egyházkorban az összes helyi egyház jelképezte Isten országát, hiszen ők alkották azt a szentséges intézményt, amelyet Isten azért tervezett meg, hogy az Ő országának külképviselete legyen. Ők voltak a Biblia gondviselői, és az ő felelősségük volt eljuttatni az Evangéliumot a világ minden pontjára. A nagy nyomorúság, amelyet Jákob élt át (Apostolok Cselekedetei 7. rész 11. és 12. versek), hét évnyi éhínséget ölelt fel, de ezalatt az idő alatt a legrosszabb idők két év után jöttek el, amikor Jákobnak el kellett hagynia az ígéret földjét (Kr. e. 1877). Amikor Jákob és családja azt a parancsot kapta, hogy hagyja el Kánaán földjét, az olyan volt, mintha azt a parancsot kapták volna, hogy hagyják el Isten országát. Semmi sem okozhatott ennél nagyobb traumát. Ez azt jelentette, hogy az ígéret földjét, Kánaánt, kiszolgáltatták a pogányoknak, akik a Sátán fennhatósága alatt álltak. Így tehát szimbolikus értelemben véve ez olyan volt, mintha a Sátán megkapta volna Isten országának irányítását. Tehát Kr. e. 1877 egy szomorú és rettenetes év volt.

44

Ugyanígy Izrael 70 éves hányattatása során a legrettenetesebb év Kr. e. 587 volt, amikor lerombolták Jeruzsálemet és a templomot, amelyek szintén Isten országát jelképezték. Abban az évben Isten parancsára a templomot és Jeruzsálemet lerombolta Babilon királya, aki a Sátánt jelképezte (Ézsaiás könyve 14. rész). Ez ismét csak olyan volt, mintha Isten országa a földön bevégeztetett volna. Ez a két történelmi esemény jelképezte, hogy mi történt a Kr. u. 1994-es jubileumi évben. 1955 éven keresztül a szerte a világon elhelyezkedő egyházak voltak Isten országának jelképei, éppen úgy, ahogyan Kánaán volt Jákob idejében, és ahogyan Júdea, Izrael földje, Jeruzsálem és a templom voltak Izrael idejében. Feltárjuk majd, hogy valamivel 1994 előtt Isten szakított azzal, hogy az egyházakat használja országának képviseletére. Így tehát a csodálatos jubileumi év, 1994. egy borzalmas év volt az egyházak számára. Szerte a világon Isten ismét számtalan embert váltott meg, de az egyházak továbbra is a Sátán spirituális uralma alatt maradtak. Isten igazából örökre felhagyott azzal, hogy az egyházakat használja országának képviseletére. A helyzet ugyanolyan volt, mint Kr. e. 1877-ben, amikor Kánaán teljesen a pogányok uralma alá került, és mint Kr. e. 587-ben, amikor Júdea Babilon királyának uralma alá került. A Kr. e. 1877-es év két részre osztotta a Jákob által átélt nyomorúságot, éppen úgy, ahogyan a Kr. e. 587-es év is két részre osztotta az Izrael által átélt 70 évig tartó nyomorúságos időszakot. Így tehát napjaink nagy nyomorúságát is ugyanígy két részre osztotta az 1994-es év, amikor bizonyossá vált, hogy Isten többé már soha nem használja az egyházakat országának képviseletére. Mivel ez a két, hét és hetven éves nyomorúságos időszak mintái napjaink nagy nyomorúságának, azt várhatnánk, hogy ez a jelenlegi nyomorúságos időszak is ugyanígy a hetes számmal fog azonosulni. Azt már korábban felfedeztük, hogy úgy tűnik, hogy a nagy nyomorúság első szakasza a Dániel könyve 8. részében szereplő 2300 nappal azonosul. Mivel a Jákob által átélt nyomorúság hét évet foglalt magában, és a Júda által átélt nyomorúság 70 éven át tartott, azt várhatnánk, hogy a jelenlegi nagy nyomorúság időszakának teljes hossza szintén tartalmazni fogja a hetes számot. Lehetne 7000 nap is, vagy esetleg 7 X 12 X 100, ami egyenlő 8400 nappal. Spirituális értelemben a 100-as szám a hiánytalanságot jelenti, a 12-es szám pedig a teljességet. Később feltárjuk majd, hogy a nagy nyomorúság időszaka 8400 nap (23 év), és ezt sok további bibliai információ is szilárdan alátámasztja. 23 évben bámulatos módon pontosan 8400 nap van, és a 23-as szám nagyon gyakran azonosul Isten haragjával. Továbbá meg fogjuk figyelni a párhuzamot, amely fennáll a hét év, a hetven év és a 8400 nap két részre osztása között. Amint azt már korábban megtudtuk, Jákob nyomorúságának hét éves időszaka két részre volt osztva. A traumát okozó esemény, Kánaán földjének elhagyása a hét év első két évének végén történt (Mózes I. könyve 45. rész 6. versétől a 8.-ig). Így tehát az első rész

45

az két-heted volt, vagyis az egész időszak 28,6 %-a. Hasonlóképpen, Júda nyomorúsága Kr. e. 609-ben kezdődött, amikor Jósiás király meghalt, és Kr. e. 539-ig tartott, amikor Babilont elfoglalták a médek és perzsák. Ez a 70 éves időszak két részre volt osztva, s az első része 22 évig tartott. A 22 31,4%-a a 70 évnek. Ne feledjük el, hogy Jákob nyomorúsága és Júda nyomorúsága mintái napjaink nagy nyomorúságának. Ezért hát azt várnánk, hogy napjaink nagy nyomorúságának első része szintén közel áll majd az egész nyomorúságos időszak 28,6%-ához, vagy 31,4%-ához. És valóban, azt találjuk, hogy a 2300 nap a 8400 nap 27,4%-a. Láthatjuk a fennálló párhuzamot, mivel a 27,4% közel van a 28,6%-hoz és a 31,4%-hoz. Később sok bizonyítékot tárunk majd fel a Bibliában amelyek megmutatják nekünk, hogy a teljes 8400 napos nagy nyomorúság időszakát próbaképpen felosztani úgy, hogy az első része 2300 nap legyen, nagyon is pontos volt. Így tehát megtudjuk, hogy a 8400 nap tartalmazza a hetes számot (7 X 12 X 100). Továbbá úgy tűnik, hogy ez is két részre van osztva, és az első része körülbelül 30%-a az egész időszaknak. És mivel 23 év – ami a Bibliában gyakran azonosul Isten haragjával – pontosan 8400 nap hosszúságú, erősen bátorkodunk azt hinni, hogy a nagy nyomorúság időszaka pontosan 8400 nap hosszúságú. Péter Apostol I. levelében a 4. rész 17. versében a következőket olvassuk: Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának? Ebben a versben Isten az eljövendő ítéletére felkészítő időszakról beszél, és annak az ítéletnek az egyházakban kell majd elkezdődnie. Tehát egy 8400 napos időszak (23 év) esetleg lehetne az az időszak. Az a 2300 nap, amely a nagy nyomorúság első szakaszával azonosul, a Jelenések Könyve 8. rész 1. versével is azonosítható, ahol ez áll: És mikor felnyitotta a hetedik pecsétet, lőn nagy csendesség a mennyben, mintegy fél óráig. Az a körülbelül fél órányi idő volt az az idő, ameddig sehol a világon és az összes egyházakban szinte senki sem üdvözült. Ezt onnan tudhatjuk, hogy ezt olvassuk Lukács Evangéliumában a 15. rész 10. versében: Ezenképen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén.

46

Amikor az emberek nem üdvözülnek, csend van a mennyben, hiszen nincsen örvendezés. Így tehát azt fedezzük fel, hogy az egyházkor végén van egy 8400 napos (23 éves) időszak, ami egy 2300 napos időszakkal kezdődik, amikor is az egész világ, és főleg az egyházak, felkészíttetnek az ítéletnapra. Ez az oka annak, hogy például a Jelenések Könyve 13. rész 7. és 8. verseiben egy fenevadról (a Sátánról) olvasunk, aki kijön a tengerből (Isten haragjából) és legyőzi a szenteket (kihajtja őket az egyházakból), és uralkodik a világ felett. Azonban ahogyan korábban már megjegyeztük, 1994 a jubileum éve volt, amikor a Szentlélek kitöltetett (Ezékiel könyve 39. rész 25-29. versei, Jóel könyve 2. rész 28-32. versei), és amikor a világméretű evangelizáció utolsó nagyszabású időszakának kellett kezdetét vennie. Szeretnénk azt gondolni, hogy ez azt jelentette, hogy Isten majd ismét használni fogja az egyházakat. Azonban megtudjuk, hogy a szerte a világon megalakuló helyi gyülekezeteket a templom szimbolizálta, és Isten biztosít bennünket afelől, hogy eljön majd az idő, amikor a templom leromboltatik és kő kövön nem marad belőle (Máté Evangéliuma 24. rész 1-3. versek). Sehol sem olvasunk arról, hogy a Máté Evangéliuma 24. részében említett templomot újjáépítették volna miután lerombolták azt. Vagyis Isten soha többé nem fog egyetlen gyülekezetet sem felhasználni arra, hogy az Evangéliumot terjessze a világon. A nagy nyomorúság a teljes 8400 napon át fog tartani, ami pontosan 23 egész év. Ez azt jelenti, hogy 1994-től, a jubileum évétől kezdődően Isten valamilyen más módszerrel terjesztette az Evangéliumot a világban. Többé már nem használta fel a helyi gyülekezeteket. Vagyis, míg valamilyen formában 1994 az Evangélium megújult, világméretű terjesztésének csodálatos éve volt, a helyi egyházak számára ez egy nagyon rettenetes év volt. Méghozzá azért, mert az egyházaknak fenn kell állniuk a 8400 napos nagy nyomorúság időszakának végéig, Isten haragja által sújtva.

Az egyházkor végének dátuma Az eddig megvizsgált adatok biztosítanak bennünket afelől, hogy az 1994-es jubileumi év egy 2300 napos időszak vége volt, amelynek során szinte senki sem üdvözült szerte az egész világon. Ez a tény segít megállapítani az egyházkor végének dátumát, aminek egybe kell esnie a 23 éves (8400 napos) nagy nyomorúság kezdetével. 2300 nap pár hónappal több, mint hat év. Így tehát az egyházkor végének hat évvel 1994 előtt kellett lennie, tehát 1988-ban. Ahhoz, hogy megtaláljuk 1988-ban az egyházkor végének pontos napját, emlékeznünk kell arra, hogy az egyházkor össze volt kapcsolva a hetek

47

ünnepének szertartásos napjával, amit pünkösd napjának is neveznek. Ezt azon a vasárnapon tartották meg, ami hét héttel a húsvét ünnepe utáni első szombat (heted-nap szombatnap) után következett. Ezen a napon hozták be az első zsengéket a templomba. Ez előrejelezte a szerte az egész világról Isten országába hozott igaz hívők első learatását. Az egyházkor hivatalos kezdete Kr. u. 33-ban pünkösd napján volt. Az a nap, ha összhangba hozzuk a mi naptárunkkal, Kr. u. 33. május 22-e volt. Ahogy pünkösd napja minden évben eljött, spirituálisan azt mutatta, hogy még egy éven át folytatódik az első zsengék betakarítása. Azonban Kr. u. 1988-ban a zsengék betakarítása, ami addig pünkösd napjával azonosult, véget ért. Mivel 1988-ban pünkösd május 22-re esett, az egyházkor utolsó napja a május 22-e előtti nap lett volna, ami május 21. volt. Érdekes módon ez azt jelenti, hogy az egyházkor, ami hivatalosan Kr. u. 33. május 22-én kezdődött el, Kr. u. 33-tól 1988-ig tartott, ami pontosan, napra pontosan 1955 egész évvel egyenlő. Ez egy újabb jele a történelem isteni idővonala pontosságának. Így tehát 1988. május 21-e volt az egyházkor hivatalos vége és a nagy nyomorúság hivatalos kezdete. A nagy nyomorúság első részének 2300 napja így 1994. szeptember 7-én ért véget. Jelentős, hogy 1994. szeptember 7. a bibliai ünnepnapok kalendáriuma szerint Tishri 1. volt, amit a Bibliában a jubileum ünnepének is neveztek. Emlékezzünk rá, hogy a „jubileum” szó leginkább az Evangélium világszerte való elterjesztésével kapcsolatos. A 2300 napos időszak után következik a 23 évig (8400 napig) tartó nagy nyomorúság időszakából megmaradt 6100 napos időszak (8400 - 2300 = 6100). Így tehát ez a 6100 nap 2011. május 21-én fog véget érni. Korábban megtudtuk, hogy a föld létezésének utolsó napja 2011. október 21. lesz, ahogyan azt a sátoros ünnep (a Biblia ünnepének) megtartása jelzi. Így a nagy nyomorúság után következnie kell egy utolsó 153 napos időszaknak, amiről megtudjuk majd, hogy az az ítéletnap, amikor Isten befejezi a meg nem váltottak megbüntetését. Isten kegyelméből képesek voltunk próbaszerűen feltárni a történelem bibliai idővonalát egészen a világ végéig. Most megmutatjuk, hogy hogyan szolgáltat a Biblia rengeteg bizonyítékot arra, hogy ez az idővonal helyes. E törekvés során nagyszerű segítség volt az az alapelv, amelyet Isten a Kolossébeliekhez írt levél 2. rész 16. és 17. verseiben fektetett le, ahol Isten kijelenti, hogy: Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé. Ezekben az igencsak megvilágosító versekben Isten azt az alapelvet mondja ki, hogy a különböző szertartásos törvények megtartásának időzítése az eljövendő dolgokra mutat és azokkal áll összefüggésben. Emiatt azonnal

48

megértjük, hogy Jézus, Isten Báránya miért a bibliai naptár első hónapjának 14. napján (Nisan 14-én) lett keresztre feszítve, ami húsvét volt. Azt is megértjük, hogy miért körülbelül hét héttel később történt a Szentlélek kitöltése és az egyházkor kezdete, pontosan azon a napon, amikor Izrael a pünkösdöt ünnepelte. Korábban ebben a tanulmányban már említettünk egy másik bibliai próféciát, amely nagy segítségünkre volt. Ez Márk Evangéliumában a 13. rész 28. és 29. verseiben található, ahol Isten a következő utasítást adja nekünk: A fügefáról vegyétek pedig a példát. A mikor ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Azonképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt. A Bibliában Izrael nemzetét nagyon gyakran szimbolizálja fügefa. Miután majdnem 2000 éven keresztül ország vagy nemzeti identitás nélkül létezett, Izrael szinte csodával határos módon ismét a világ egyik életképes nemzetévé vált. Ezt az elképesztő eseményt igen sok bibliaoktató helyesen azonosította ennek a Márk Evangéliuma 13. részében szereplő próféciának a beteljesülésével. Mivel ez az esemény 1948. május 14-én történt, ezek a versek azt tanítják nekünk, hogy a Márk Evangéliuma 13. részében körvonalazott eseményeknek nagyon hamar be kell következniük az 1948 utáni években. Egy másik hasznos nyom, amely segített felfedeznünk a világ végéhez vezető idővonalat, az a tény, hogy 1994 jubileumi év volt. Korábban megtudtuk, hogy Jézus, aki a jubileum lényege Kr. e. 7-ben született, ami jubileumi év volt. Ne feledjük el, hogy a jubileum azt fejezte ki, hogy szabadságot (megváltást) kell hirdetni a világon. Márk Evangéliuma 13. részének, és ezzel párhuzamosan Máté Evangéliuma 24. részének és Lukács Evangéliuma 17. és 21. részeinek alapos áttanulmányozása arra enged következtetni, hogy a következő események fognak kibontakozni, ahogy Isten lezárja a világ történelmét: 1. Eljön majd az idő, amikor a végéhez ér az összes egyház szerte a világon, amelyeket Isten temploma szimbolizált. „Nem marad itt kő kövön” (Máté Evangéliuma 24. rész 2. vers). Ezeket lerohanja a Sátán, akit „pusztító utálatosságnak” neveznek (Máté Evangéliuma 24. rész 15. vers).10 2. Ez egy nagyon nyomorúságos időszak lesz, amikor az igaz hívők kiűzetnek, és azt a parancsot kapják, hogy hagyják el az egyházaikat. Az 10 Bármikor kérheti a The End of the Church Age and After és a Wheat and Tares című ingyenes könyveket, amelyekből sokkal több bibliai információhoz juthat az egyházkor végével kapcsolatban.

49

egyházakban a nagymértékű aposztázia időszaka ez, hiszen „sokukba eljött a Sátán jelekkel és csodákkal” (Máté Evangéliuma 24. rész 24. vers). 3. E nyomorúságos időszakot szimbolizálta az a 7 éves nyomorúság, amit Jákob élt át, amikor Kr. e. 1877-ben Isten azt parancsolta neki, hogy hagyja el az ígéret földjét, Kánaánt, és költözzön Egyiptomba. 4. Ezt szimbolizálta az a 70 éves időszak is – Kr. e. 609-től Kr. e. 539-ig – amit Júda szenvedett el Isten haragjától sújtva. Ez a 70 éves időszak Kr. e. 609ben kezdődött, amikor Jósiást, az utolsó jó királyt megölték, és Kr. e. 539-ig tartott, amikor Babilont meghódították a médek és perzsák, így lehetővé téve, hogy a zsidó foglyok visszatérhessenek Jeruzsálembe. Ennek az Izrael által átélt rettenetes időszaknak a közepén, Kr. e. 587-ben Jeruzsálemet, és Salamon pompás templomát teljesen lerombolták a babiloniak. 5. Kisebb jelentőséggel megemlíthetjük, hogy szimbolizálta ezt egy hét hónapos időszak is, amikor is a sátor Silóban volt, és a frigyládát elvették a filiszteusok és elvitték az országukba. Ez Kr. e. 1068-1067-ben történt. Így tehát úgy tűnt, hogy a hetes szám szorosan összefonódott a nagy nyomorúság hosszával, amelyről Máté Evangéliumának 24. részében olvasunk. Megtudtuk, hogy minden valószínűség szerint a 23-as szám is kapcsolatban állt a nagy nyomorúság időtartamával. A Biblia ezt a számot ismétlődően Isten haragjának kifejezésére használja, és a nagy nyomorúság időszaka kifejezetten egy olyan időszak, amikor Isten felkészíti az egyházakat és a világot az Ő haragjára, ami közvetlenül ez után az időszak után fog következni. A hetes és a huszonhármas számok akkor válnak egyre találóbbá, amikor felfedezzük, hogy pontosan 8400 nap egyenlő 23 egész évvel. 8400 egyenlő 7 X 12 X 100, így a hetes és a huszonhármas számok szerepet kaphatnak a 8400 napos, vagyis 23 éves nagy nyomorúság időszakában. Felfedeztük, hogy ez a 8400 napos nyomorúságos időszak két részre volt osztva. Az alapján, amit a Jelenések Könyve 8. rész 1. verséből megtudtunk, az első időszak során szinte senki sem üdvözült szerte az egész világon. Mi az első szakaszt a Dániel könyve 8. rész 13-14. verseiben szereplő 2300 estvével és reggellel azonosítottuk. Felfedeztük, hogy a nagy nyomorúság második szakasza során szerte az egész világon egy nagy sokaság üdvözült, amelyet senki meg nem számlálhatott (Jelenések Könyve 7. rész 9-14. versek). Ennek teljes egészében az egyházakon kívül kellett megtörténnie, amelyeket továbbra is Isten haragja sújtott. Azt is felfedeztük, hogy a szertartásos sátoros ünnep (a Biblia ünnepe), amely biztosan „az eljövendő dolgok árnyéka”, a legutolsó nappal azonosult. Mivel az utolsó napnak a világvégével kell azonosulnia, a sátoros ünnep bibliai időpontjának is a világvégével kell azonosulnia.

50

Még egy nehezen befogadható információt szem előtt kell tartanunk, s ez pedig a Márk Evangéliuma 13. rész 24-26. verseiben szereplő kijelentés, ahol ez áll: De azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok megrendülnek. És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. Még mindig van mit megtudnunk ezzel az időszakkal kapcsolatban. Összefoglalva mindent, amit eddig felfedeztünk, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy úgy tűnik, hogy a világvégére felkészítő események kibontakozása a következők szerint fog alakulni: 1. Az egyházkor, amely Kr. u. 33-ban kezdődött el, véget fog érni valamikor 1948 után, vagyis miután Izrael ismét életképes nemzetté vált a világ nemzetei között. 2. Mivel az egyházkor pünkösdkor kezdődött, és szorosan összefonódik a pünkösddel, vagyis az aratás első zsengéinek betakarításával, az egyházkor hivatalos végének a pünkösd előtti napra kellett esnie abban az évben, amikor az egyházkornak be kellett fejeződnie. 3. Mivel a nagy nyomorúság utolsó szakaszának egy nagy sokaság üdvözülésével kellett azonosulnia, ennek az utolsó szakasznak 1994-ben kellett elkezdődnie, ami jubileumi év volt. 4. Mivel a nagy nyomorúság első szakaszának Dániel könyve 8. részének 2300 napjával kell azonosulnia, amikor is szinte senki sem üdvözülhetett, ezért a nagy nyomorúság kezdetének – aminek egybe kell esnie az egyházkor végével – valamikor 1988 során kellett lennie (2300 nap egy kicsivel több, mint 6 év). 5. Mivel az egyházkor hivatalos végének a pünkösd előtti napra kell esnie 1988-ban, és azt találjuk, hogy pünkösd napja május 22. volt, így tehát az egyházkor vége és a nagy nyomorúság kezdete 1988. május 21-ére kellett essen. 6. Mivel a nyomorúságos időszak első részének, amely során szinte senki sem üdvözülhetett, 2300 napig kellett tartania, így 1988. május 21-e után 2300 nappal 1994. szeptember 7-éhez érkezünk. Ezen a napon kell elkezdődnie azon emberek learatásának, akiknek a teljes 8400 napos (23 éves) nagy nyomorúság hátralévő 6100 napja során üdvözülniük kell.

51

7. Az 1994. szeptember 7. utáni 6100 nap vége 2011. május 21-e, aminek a nagy nyomorúság végének kell lennie. 8. 2011-ben mi a sátoros ünnep (a Biblia ünnepének) utolsó napja? Megtudtuk, hogy az 2011. október 21-re esik. Így tehát van 5 hónap, ami a mi naptárunk szerinti 153 napból áll, amelynek során a Márk Evangéliuma 13. rész 24-27. verseiben szereplő eseményeknek meg kell történniük. Azon nyomban csakugyan felbátorít bennünket, hogy valószínűleg elérkeztünk a világvégéhez vezető események feltárásának helyes értelmezéséhez. A Jelenések Könyve 9. részében Isten egy öt hónapos időszakról beszél, amely azokkal az időkkel azonosul, amikor a nap elhomályosodik és elkezdődik az ítélet. És a 153 nap, május 21-től október 21-ig pontosan 5 hónap.

52

5. fejezet: Pontosan értelmeztük a történelem idővonalát? De most következik a nagy kérdés. Menyire lehetünk bizonyosak efelől az idővonal felől? Ez egy annyira fenséges téma, mindenképpen azt szeretnénk, hogy Isten több biztosítékot szolgáltasson nekünk, hogy ha ez valóban helyes értelmezése a vég menetrendjének. A Biblia még egy olyan döbbenetes eseményt feljegyez, amely Isten megváltási tervének középpontjaként történt. Ez a mi Urunk Jézus Krisztus halála és feltámadása volt. Ha nem bizonyosodhatunk meg teljes mértékben afelől, hogy Krisztus feltámadt annak bizonyítékaként, hogy teljes mértékben megfizetett a kiválasztottak bűneiért, akkor kétségeink maradnának az egész megváltási programmal kapcsolatban. Hogy megkapjuk e bizonyosságot, ezt olvassuk az Apostolok Cselekedetei 1. rész 1. versétől a 3.-ig: Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani, Mind a napig, melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott vala magának. Kiknek az ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy ő él, negyven napon át megjelenvén nékik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról. Továbbá Isten a következőket mondja a Korinthusbeliekhez írt I. levél 15. rész 3. versétől a 8.-ig: Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint; És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint; És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek; Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak; Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak; Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent. A Biblia világosan azt tanítja, hogy Istennek az volt a szándéka, hogy Krisztus feltámadásának ténye kétségbevonhatatlan legyen. Bárki, aki makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy tagadja ezt a fenséges tényt, csak a maga ítélete szerint bölcs, és okosabbnak gondolja magát Istennél.

53

Ahogy Isten felnyitja a szemeinket a világtörténelem záróeseményeinek időzítésére, elképesztő módon sok bizonyságot is szolgáltat, amelyek biztosítanak bennünket afelől, hogy helyesen értelmeztük azt. Az eddigiek során a világ záróeseményei időzítésének egy próbacélra felhasználható körvonalát fektettük le. Mivel olyan fontosak, még egyszer összefoglaljuk ezeket. A következő dátumokhoz jutottunk el: 1. Jézus keresztre feszítése Kr. u. 33. első hónapjának 14. napján történt. Ez Kr. u. 33. Nisan 14-e volt a bibliai naptár szerint, a mi modern naptárunk szerint pedig Kr. u. 33. április 1. 2. Az egyházkor hivatalosan az ezt követő pünkösdkor kezdődött el, ami Kr. u. 33. május 22-én volt. 3. Az egyházkor véget ért és a 8400 napos nagy nyomorúság elkezdődött 1988-ban a pünkösd előtti napon, ami 1988. május 21-e volt. 4. A nagy nyomorúság első 2300 napja 1988. május 21-én kezdődött el és 1994. szeptember 7-én fejeződött be. 5. A nagy nyomorúság második szakasza, ami 6100 napból áll (8400 - 2300 = 6100), 1994. szeptember 7-én kezdődött, és 2011. május 21-én ér véget. 6. A föld történelmének utolsó öt hónapja 2011. május 21-én kezdődik és 2011. október 21-én fog véget érni. Ez idáig lefektettük az idő fontos fordulópontjainak alapvető körvonalait, amelyek a világvégéhez vezetnek. Bemutattuk azokat a bibliai ismereteket is, amelyek révén eljutottunk ezekhez az időadatokhoz. De most szeretnénk megvizsgálni az ebben a felvázolt idővonalban leírt dátumokat minden egyéb bibliai információ fényében is. Fel fogjuk fedni, hogy Isten annyira sok további információt bocsátott rendelkezésünkre, hogy fikarcnyi kételyünk sem lehet afelől, hogy ez a menetrend tökéletesen pontos. Most pontról pontra fogunk haladni, hogy megmutassuk, hogy mennyire szorosan összeillik ez az idő minta. Az egyházkor hosszával fogjuk kezdeni, ami Kr. u. 33. május 22-én kezdődött el, és 1988. május 21-én fejeződött be. Az egyházkor ideje magában foglalja Kr. u. 33. május 22-ét és 1988. május 21-ét is. Ez azt jelenti, hogy napra pontosan 1955 évig tartott (1988 - 33 = 1955). A „napra pontosan” kifejezés tökéletes összhangban van Isten múltbeli cselekedeteinek pontosságával. Izrael például 430 évig volt Egyiptomban, ahogy azt Mózes II. könyve 12. rész 40. és 41. versei mondják, 430 év elteltével „ugyanazon napon lőn pedig, hogy kijöttek Égyiptomnak földéről”. Bibliai adatok alapján kimutatható, hogy attól a

54

naptól, hogy Izrael népe elhagyta Egyiptomot, napra pontosan 40 év telt el addig, hogy megérkeztek a Jordán folyóhoz, hogy felkészüljenek az átkelésre. Továbbá mivel Krisztus példázatokban beszélt, látni fogjuk ezen 1955 év egyedülálló karakterét. Emlékezzünk rá, hogy a példázat egy evilági történet mennybéli jelentéssel. Tehát a szavaknak vagy számoknak (amelyek szintén szavak) van egy evilági, szó szerinti jelentésük, és van spirituális jelentésük is. Ekképpen a 3-as szám gyakran Isten szándékát hangsúlyozza spirituális értelemben. Helyénvaló lenne itt most újból felsorolni azokat a spirituális jelentés tartalmakat, amelyeket Isten gyakran számok segítségével fejez ki. 2 - azok, akik az Evangélium hirdetésével lettek megbízva 3 - Isten szándéka 4 - A legtávolabbi határ időben vagy térben, amit Isten spirituálisan szem előtt tart 5 - Az engesztelés, amely hangsúlyozza mind az ítéletet, mind a megváltást 7 - Isten szándékának tökéletes beteljesülése 10 - A szóban forgó dolog hiánytalansága 11 - Krisztus első eljövetele, 11000 évvel a teremtés után 12 - A szóban forgó dolog teljessége 13 - A világ vége, amelynek részletei pontosan 13000 évvel a teremtés után kezdtek el kibontakozni. 17 - Mennyország 23 - Isten haragja, vagy ítélete 37 - Isten haragja, vagy ítélete 40 - Próbatétel 43 - Isten haragja, vagy ítélete Továbbá megtudtuk a Bibliából, hogy ha egy nagyobb szám felbontható kisebb számokra, amelyek mindegyike spirituális jelentéssel bír, akkor ez segíthet nekünk megérteni a nagyobb szám spirituális üzenetét. Biztosak

55

lehetünk benne, hogy a nagyobb szám lényeges spirituális jelentést rejt, amely segít megérteni a kontextust, amelyben megtalálható. Ez az alapelv az egyházkor 1955 évében kap nagy jelentőséget. Az 1955 felbontható 5 x 17 x 23 -ra. S e három szám mindegyike erős spirituális azonosságot mutat az egyházkor spirituális jellegével. A Korinthusbeliekhez írt II. levél 2. rész 14. versétől a 16.-ig a következőket olvassuk: Hála pedig az Istennek, a ki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk. Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között; Ezeknek halál illatja halálra; amazoknak pedig élet illatja életre. És ezekre kicsoda alkalmatos? Ezek a versek azt tanítják nekünk, hogy az Evangélium megváltást és halált is hoz. A megváltás a mennyországgal azonosul (17), a halál pedig Isten haragjával (23). Emlékezzünk rá, hogy az 5 spirituális értelemben az engeszteléssel azonosul. Így tehát az egyházkor 1955 éve, amelynek során az Evangéliumot az egész világba el kellett juttatni, világosan összefügg az Evangélium tulajdonképpeni természetével és jellegével: 1955 = 5 x 17 x 23. Tehát az egyházkor 1955 éve az engesztelésen alapszik (5), amely elhozza a mennyországot (17), és elhozza Isten haragját (23). Véletlen? Egyáltalán nem az. Tökéletes összhangban áll az imént leírt alapelvvel.

A világ 13000. évfordulója Tennünk kell még egy megjegyzést az 1988-as évvel kapcsolatban. Véletlen az, hogy 1988 a világ történelmének 13000. évfordulója? Megtudtuk a Bibliából, hogy a világ teremtése Kr. e. 11013-ban történt. Ha összeadjuk a 11013-at és az 1988-at, és kivonunk 1-et (mivel nincsen nulladik év amikor az ótestamentumbeli naptártól haladunk az újtestamentumbeli naptárhoz), az eredmény 13000. Minden bizonnyal az egyházkor végének éve, ami pontosan egybeesik a világ 13000. évfordulójával, azt kell, hogy jelezze, hogy Isten nagyon aprólékosan kitervelt tervet követ. Ez az információ akkor válik különösen érdekessé, amikor rájövünk, hogy a teremtés évétől (Kr. e. 11013-tól) a Noé korabeli özönvízig (Kr. e. 4990ig), amikor is Isten ítélete az egész világra lesújtott, pontosan 6000 plusz 23 év telt el. Ne feledjük el, hogy a 23 szám gyakran jelképezi Isten haragját. Ugyanígy, Kr. e. 4990-től Kr. u. 33-ig bezárólag, amikor is Krisztus elszenvedte Isten ítéletét, pontosan 5000 plusz 23 év telt el. Most pedig azt tudjuk meg, hogy 2011. az utolsó év, és Kr. e. 11013-tól Kr. u. 2011-ig egyenlő 13000 plusz 23 évvel. Lehet mindez véletlen? Ne feledjük el, hogy kísérletképpen állítottuk fel

56

azt a következtetést, hogy 2011. az utolsó év, mert úgy értelmeztük, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy a nagy nyomorúság hossza pontosan 8400 nap lesz. 8400 nap pedig pontosan 23 egész év. És 23-at hozzáadva 1988-hoz jutottunk el a 2011-es évhez, mint világvégéhez. Az 1988. május 21-én elkezdődött utolsó 23 év a nagy nyomorúság időszaka, amely a végső idők világméretű ítélkezési folyamatának kezdete. Fontos, hogy 1988. május 21-e vetett véget az egyházkornak, amikor is elkezdődött a nagy nyomorúság ítélkezése. Ez szigorú összhangban áll a bibliai próféciával Péter Apostol I. levelének 4. rész 17. verséből, „hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán”. Így megtudtuk tehát, hogy mind az 1988-as év, mind az 1988. május 21-e nap kitűnően beleillik a történelem idővonalának alakulásába. A következő fontos fordulópont Isten idővonalának felfejtésében az 1994-es év volt. Megtudtuk, hogy 1994. szeptember 7-e pontosan 2300 nappal követi 1988. május 21-ét. Jusson eszünkbe, hogy korábban már megjegyeztük, hogy 1994 jubileumi év volt, vagyis olyan év, ami Isten azon spirituális szándékára összpontosított, hogy az Evangélium elterjedjen a világon. Most pedig megtudtuk, hogy 1994. szeptember 7-e a hetedik hónap első napja volt (Tishri 1.) a Biblia szertartásos naptára szerint. Tishri 1. az a szertartásos ünnep, amelyet „emlékeztető kürtzengéssel” ünnepelnek (Mózes III. könyve 23. rész 24. vers), és a „kürt zengésének napjaként” említenek (Mózes IV. könyve 29. rész 1. vers)11. Az angol nyelvű Biblia ebben a két versben a jubileum szót használja erre az ünnepre. Ez ugyanaz a bibliai ünnepnap volt, ami Kr. u. 29-ben akkor volt, amikor Jézus hivatalosan megkezdte munkálkodását, mint a jubileum, vagyis a Messiás. Ezen a napon történt, hogy bejelentették, hogy Ő „az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit” (János Evangéliuma 1. rész 29. vers). Kr. u. 29-ben ez a nap a mi modern naptárunk szerint szeptember 26-ra esett. A Biblia naptára szerint pedig Tishri 1. volt, ami a jubileum ünnepnapja volt, éppen úgy, ahogyan 1994. szeptember 7-e is az volt. A „jubileum” szó egyet jelent a szabadság világszerte való hirdetésével (Mózes III. könyve 25. rész 10. vers). Ezért lenne helyesebb a „teruah” szót „jubileum”-nak fordítani az engesztelés napjával kapcsolatban. Krisztus az engesztelés lényege, ugyanúgy, ahogyan a jubileum lényege is. Így tehát amikor Kr. u. 29. szeptember 26-án Keresztelő János kijelentette, ahogy János Evangéliumában az 1. rész 29. versében olvassuk: „Ímé az Istennek ama 11 Isten megemlíti a hetedik hónap első napjának ünnepét mind Mózes III. könyvében a 23. rész 24. versében, mind Mózes IV. könyvében a 29. rész 1. versében. A héber „teruah” szót mindkét versben kürtzengésnek, a kürt zengésének fordították. A Bibliában számos alkalommal fordították a „teruah” szót kiáltásnak, rivalgásnak, harsogásnak, riadónak, vagy lármának. Az angol Bibliában Mózes III. könyvében a 25. rész 9. versében, az engesztelés napjáról szólva jubileumként szerepel.

57

báránya”, ezzel azt hirdette dicsőséggel a világ felé, hogy Krisztus a „jubileum”, aki eljött a megváltás Evangéliumával. Ugyanígy 1994-ben, a jubileum évében, szeptember 7-én ismét az Evangéliumot kellett hirdetni az egész világ számára. És mind Kr. u. 29. szeptember 26-án mind 1994. szeptember 7-én a bibliai szertartásos nap a hetedik hónap első napja volt. Pontosan úgy, ahogyan a „teruah” szót helyesebb lenne „jubileum”-nak fordítani Mózes III. könyve 29. rész 9. versében az engesztelés napjával kapcsolatban, beláthatjuk, hogy minden bizonnyal Mózes III. könyve 23. rész 24. versében, és Mózes IV. könyve 29. rész 1. versében, ahol a „teruah megemlékezése” és a „teruah napja” kifejezések szerepelnek, érthető módon helyesebb lenne a „jubileum megemlékezésének” és a „jubileum napjának” fordítani. Következésképpen ezt az ünnepet, amit a teológusok a „kürt zengésének napja”, vagy a „kürtharsogás ünnepe” néven hívnak, helyesebb lenne a „jubileum ünnepének” hívni. Jusson eszünkbe, hogy megtudtuk, hogy 1994. szeptember 7-e vetett véget a 8400 napos nyomorúságos időszak első 2300 napjának. 1994. szeptember 7-én szerte az egész világon egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, elkezdett Isten országába jönni. Ez volt az a nap, amikor a világ történelme során másodszor a Szentlélek kitöltetett. Ha ez egy másik nap lett volna, és nem szeptember 7-e 1994-ben, akkor nem azonosult volna Tishri 1. újhold ünnepnapjával, amely árnyéka a következendő dolgoknak (Kolossébeliekhez írt levél 2. rész 16. és 17. versek). Ez a dicsőséges esemény, 1994. szeptember 7. szertartásos ünnepnapja (1994. Tishri 1.) előre vetette az árnyékát, sőt tulajdonképpen el is indította a megváltás utolsó, 6100 napos időszakát. De 1994, amikor Isten elkezdte a nagyszerű megváltás utolsó 6100 napját szerte a világon, az egyházak számára ugyanakkor a borzalom éve is volt szerte a világon. A Szentlélek kitöltetett, hogy az egyházakon kívül, vagyis teljesen függetlenül a világ bármelyik egyházától is, egy nagy sokaság üdvözüljön, amelyet senki meg nem számlálhatott. Az egyházakban ugyanakkor folytatódott az ítélkezési folyamat. Továbbra is a Sátán uralkodik, aki a nagy nyomorúság kezdetekor került be az összes egyházba. Isten továbbra is rájuk küldi majd a „tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak” (Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2. rész 11. vers). Isten tovább folytatja az egyházbeliek felkészítést a büntetésre. Ez egy elképesztő rémtörténet az egyházak számára. Ők maguk nem veszik ezt észre. Úgy hiszik, hogy hűségesen szolgálják Krisztust. De a Biblia elmondja nekünk az igazságot. Soha többé nem lesz lehetséges megváltást nyerni egy helyi egyház fennhatósága alatt. Jusson eszünkbe, hogy korábban ebben a tanulmányban már kiemeltük az egyházak borzasztóan szomorú helyzetét, amikor megvizsgáltuk a Bibliában leírt nyomorúságos történelmi időszakok motívumait. Kr. e. 1879-ben Jákob megtapasztalta a nagy nyomorúságot (Apostolok Cselekedetei 7. rész 11. vers),

58

az országot sújtó hatalmas éhínség miatt. Két évvel később, 1877-ben Jákob azt a parancsot kapta, hogy az egész nemzetségével együtt költözzön Egyiptomba. El kellett hagyniuk az ígéret földjét, amelyet Ábrahám pátriárka, az ő nagyapja kapott 215 évvel korábban. Mivel Kánaán földje Isten országát szimbolizálta, ez olyan volt, mintha azt a parancsot kapta volna, hogy hagyja el Isten országát. Pontosan úgy, ahogyan Kr. u. 1988-ban Isten átadta az egyházakat a Sátán uralmának, ugyanígy Kr. e. 1877-ben az ígéret földjét, Kánaánt is átadta a világ bűnöseinek, hogy ott uralkodjanak. Ez csakugyan egy nagyon nyomorúságos időszak volt. Isten ezt a nyomorúságos időszakot köti össze az egyházak nyomorúságával, amikor 1994-ben végleg felhagyott velük, és elkezdte felkészíteni őket az ítéletre. Ismételten, ha megvizsgáljuk a számokat, amelyek összekötik a Jákob korabeli nyomorúságos időszakot a jelenkori nyomorúságos időszakkal, azt vesszük észre, hogy tovább hangsúlyozzák ezeknek az egymástól igen távol lévő eseményeknek a spirituális jellegét. Ha összeadjuk az 1877-et és az 1994-et, és kivonunk 1 évet, akkor 3870-et kapunk e tragikus események közti évek számául. 3870 felbontható 3 x 1290-re, vagyis 10 x 3 x 3 x 43-ra. A 43 szám rendszerint ítélkezést jelent. Így tehát e két eseményt összeköti az évek száma, amely kifejezi Isten hiánytalan (10) szándékát (3 x 3) az ítélethozatalban (43). A 3-as szám megkétszerezése nem csak Isten szándékát fejezi ki, hanem azt is, hogy Isten véghezviszi azt (Mózes I. könyve 41. rész 32. vers). Korábban ebben a tanulmányban már megmutattuk, hogy Isten az egyházakon való ítélkezés e borzasztó időszakát, amelyben a Sátán uralkodik napjainkban, összeköti azzal a hatalmas nyomorúsággal is, amit Izrael szenvedett el 70 éven keresztül. Ez Kr. e. 609-ben kezdődött Jósiás király halálával, és 70 éven keresztül folytatódott, egészen addig, amikor Kr. e. 539ben Babilon királyát megölték. Kr. e. 587 kifejezetten borzalmas év volt. Már Kr. e. 609-ben is, amikor Jósiást, Izrael utolsó jó királyát megölték, Izrael egyre inkább az idegen királyok elnyomása alá került, akik az egyházak felett uralkodó Sátánt szimbolizálták. Azonban Kr. e. 587-ben Jeruzsálem teljesen le lett rombolva, a templommal együtt. A bűnös Nabukodonozor, Babilónia királya, aki a Bibliában a Sátán szimbóluma, Izrael földjének teljes jogú uralkodója lett. Micsoda borzalom! Ez a szomorú és rettenetes esemény is egy Istentől kapott mintája napjaink nagy nyomorúságának. Ez is kapcsolódik napjaink nagy nyomorúságának 1994-es évéhez a köztük eltelt évek összege által. Jeruzsálemet Kr. e. 587-ben rombolták le. Ha összeadjuk az 587-et és az 1994-et és kivonunk 1-et, az eredmény 2580 lesz, ami felbontható 2 x 1290-re, vagy 10 x 3 x 2 x 43ra. Mivel a 2-es szám azokat jelképezi, akiknek az Evangéliumot kellene elhozniuk, ennek a 2580 évnyi időtartamnak az a spirituális üzenete, hogy Istennek az volt a hiánytalan (10) szándéka (3) az egyházakkal, akiket Isten az

59

Evangélium világszerte való elterjesztésével bízott meg (2), hogy majd ítélkezés alá vonja őket (43). Érdekes, és igen nagy segítségünkre van az a tény, hogy Isten összeköti Jákob, Izrael és napjaink három nyomorúságos időszakát egy versben, Dániel könyvében a 12. rész 11. versében, ahol Isten a következőt jelenti ki: És az időtől fogva, hogy elvétetik a mindennapi áldozat, és feltétetik a pusztító útálatosság, ezerkétszáz és kilenczven nap lesz. Mivel a Biblia időnként egy nappal egy évet fejez ki (Ezékiel könyve 4. rész 6. verse), tudjuk, hogy ezt érthetjük 1290 évnek. 1290 év telt el Jákob Kr. e. 1877-es nyomorúsága és Izrael Kr. e. 587-es nyomorúsága között. Ugyanígy 3 x 1290 év telt el Jákob Kr. e. 1877-es nyomorúsága és az egyházak 1994-es nyomorúsága között. Ugyanígy 2 x 1290 év telt el Izrael Kr. e. 587-es nyomorúsága és napjaink 1994-es nyomorúsága között. Vegyük észre, hogy mennyire szorosan összeillenek ezek az események, azt jelezve, hogy valóban, a mi eredeti értelmezésünk a történelem idővonalának feltárásával kapcsolatban egyre inkább megszilárdul a Biblia szavai által. A következő fordulópont, amelyet alaposan meg kell vizsgálnunk, 2011. május 21-e, ami a 8400 napig, vagyis 23 egész évig tartó nagy nyomorúság utolsó napja. Jusson eszünkbe, hogy ezt követnie kell majd egy 153 napos (5 hónapos) időszaknak, amely 2011. október 21-én ér majd véget. Mivel mind május 21-e, mind október 21-e 2011-ben lesz, amiről azt tudjuk meg, hogy ennek kell a világ létezése utolsó évének lenni, igen alaposan meg kell vizsgálnunk ezt az évet.

Egy nap mint ezer esztendő Isten egy igen meggyőző módon hívja fel a figyelmünket erre az évre. Péter Apostol II. levelében a 3. rész 6. versében Isten arról az özönvízről beszél, amely elpusztította az egész világot Noé idejében, s ott ez áll: A melyek által az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett: Majd a következő versben Isten arról a szörnyű ítélkezésről beszél, amely a világ végén megy végbe. Ez áll a 7. versben: A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára.

60

Közvetlenül e két vers után Isten egy felettébb különös kijelentést tesz Péter Apostol II. levelében a 3. rész 8. versében, ahol ez áll: Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap. Mi az az „ez az egy”, amiről szó van, amikor Isten azt mondja, hogy azt akarja, hogy az összes kiválasztott, vagyis Isten „szerettei”, előtt ne legyen elrejtve? Biztosan kiemelkedően fontos dolog ez, és Isten ragaszkodik hozzá, hogy tudniuk kell. „Ez az egy” dolog száz százalékban az idővel kapcsolatos. Azt mondja Isten, hogy „egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap”. Azonnal látjuk, hogy Isten kétszer is szól erről az egy dologról. Vagyis, először kijelenti, hogy „egy nap ... mint ezer esztendő”. Majd megismétli ugyanezt az információt, amikor azt mondja, hogy „ezer esztendő mint egy nap”. Ez még tovább hangsúlyozza a fontosságát annak, hogy minden igaz hívőnek feltétlenül tudnia kell, hogy egy nap az ezer esztendő. Emlékezzünk rá, hogy először a Fáraó hét kövér tehénről álmodott, akik lesoványodtak, majd hét kövér gabonafejről, amelyek elvékonyodtak. Ezzel az eseménnyel kapcsolatban Isten egy bibliai alapelvet jelent ki Mózes I. könyvében a 41. rész 32. versében, ahol ez áll: Hogy pedig a Faraó álma kettős, kétszeres vala, onnan van, mert Istennél elvégezett dolog ez, és siet az Isten azt véghez vinni. A törvény, amelyet Isten ebben a versben kijelent az, hogy amikor Isten egy állítást megkettőz, az aláhúzza annak az abszolút igaz voltát. Bármi is, ami történni fog, garantáltan meg fog történni, méghozzá hamarosan. Így tehát annak a kijelentésnek a megkétszerezésével, hogy egy nap olyan, mint ezer esztendő, Isten azt közli velünk, hogy ez rendkívül fontos, és hamarosan kétségtelenül be is fog következni. De hogyan függ ez össze Péter Apostol II. levele 3. részének kontextusával, ahol is Isten két világméretű ítéletről beszél, a Noé korabeli ítéletről, és napjaink ítéletéről? Ha alaposan megnézzük az özönvízről szóló elbeszélést Mózes I. könyve 7. részében, akkor megtaláljuk a választ. Tekintsük a bárkát, a hatalmas hajót, amit Noé Isten parancsára épített meg. Ezt olvassuk Mózes I. könyvében a 7. rész 1. versétől a 4.-ig: Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben. Minden tiszta baromból hetet-hetet vígy be, hímet és nőstényét; azokból a barmokból pedig, a melyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és

61

nőstényét. Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényét, hogy magvok maradjon az egész föld színén. Mert hét nap múlva esőt bocsátok a földre negyven nap és negyven éjjel; és eltörlök a föld színéről minden állatot, melyet teremtettem. Spirituális értelemben az özönvíz jelképezi Isten ítéletét az egész Noé korabeli világ bűnösei felett. A bárka jelképezi a menedéket az ítélet elől, tehát a Megváltónkat, az Úr Jézus Krisztust, aki az egyetlen, aki meg tud óvni bennünket az ítélettől. Az állatok jelképezik az egész teremtést, amely Krisztusra tekint, hogy megszabadítsa a rothadandóság rabságától (Rómabeliekhez írt levél 8. rész 19. versétől a 23.-ig). Ez akkor fog megtörténni, amikor Isten létrehozza az új mennyeket és az új földet. Így tehát Mózes I. könyvének 7. része gyakorlatilag azt jelenti ki, hogy a világon az egész emberiségnek hét napja van Krisztus biztonságába jutni, aki az egyetlen, aki meg tud bennünket váltani Isten haragja elől. De várjunk csak egy pillanatot! Nem azt hangsúlyozta ki Isten Péter Apostol II. levelében a 3. részben, hogy feltétel nélkül tudomásul kell vennünk, hogy egy nap olyan, mint ezer esztendő? Helyettesítsünk be 7000 évet hét nap helyett. Következésképpen Isten gyakorlatilag azt mondta Noénak, hogy az egész emberiségnek, akik az egész világon valaha élni fognak, 7000 évük van Krisztus biztonságába jutni, ha meg akarnak menekülni Isten haragja elől. Melyik év lesz pontosan 7000 évvel a Noé korabeli özönvíz után? Ki gondolta volna?! Réges-régen megtudtuk, hogy az özönvíz Kr. e. 4990-ben történt, és 7000 évvel később 2011-hez érkezünk el. Emlékezzünk rá, hogy az Ótestamentum éveihez hozzáadjuk az Újtestamentum éveit, és kivonunk 1-et, hiszen nincsen nulladik év. 4990 + 2011 - 1 = 7,000 év Következésképpen meg kell értenünk, hogy Isten egyértelműen kijelenti, hogy elvárja, hogy az összes kiválasztottja feltétel nélkül tudomásul vegye, hogy 2011-ben lesz vége a világnak.

Az utolsó öt hónap – az ítéletnap De van még mit elmondani. Megtudtuk, hogy van egy öt hónapos időszak, amely közvetlenül a 8400 napos nagy nyomorúság időszaka után következik. Ez az időszak 2011 május 21-én kezdődik el, és élesen fókuszál Isten megváltási tervének, s ugyanakkor az Ő ítélkezési tervének kivitelezésére is. Ennek az öt hónapos időszaknak az első napján minden igaz hívőt felkapnak majd (fel kell emelkedniük), hogy örökké Krisztussal lehessenek.

62

Ugyanezen a napon fog az ítéletnap is elkezdődni az összes meg nem váltott számára. Ez egy „nagy földindulással” fog elkezdődni, „a milyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy” (Jelenések Könyve 16. rész 18. vers). Ez az óriási földindulás feltépi majd az összes sírt, sírboltot és mauzóleumot szerte az egész világon. Ami ezekben fennmaradt (holttestek, csontok, por, hamu, stb...), az mind fel fog kelni. Ha egy igaz hívő maradványairól van szó, akkor az megdicsőült spirituális testként fog felkelni, amelyet felkapnak (vagyis felemelkedik), hogy Krisztussal lehessen örökre. Ha egy nem üdvözült személy maradványairól van szó, akkor az ki lesz vetve, mint a ganéj (vagy trágya) a földre, hogy csúffá legyen Isten szeme előtt (Jeremiás könyve 8. rész 1-3. versek, 9. rész 22. vers, 16. rész 4. vers és 25. rész 33. vers). Az összes igaz hívő felemelkedése az ítéletnap első napján gyakorlatilag óriási kárhoztatást hoz majd mind a hátrahagyottakra. A felemelkedettek semmit sem tesznek majd, sem szóval, sem tettel a hátrahagyottak ellen. Ez lesz azonban a végső bizonyítéka annak, hogy a hátrahagyottak bűnösek Isten törvényének megszegésében, és ezért, azáltal, hogy hátrahagyják őket, elnyerik a végső halálbüntetést. A hátrahagyottak azonban, főleg azok, akik a Krisztust előtérbe állító egyházak tagjai voltak, meg lesznek győződve arról, hogy nem érdemelték meg Isten haragját. Ezért ők majd sírnak és a fogaikat csikorgatják Istenre (Máté Evangéliuma 8. rész 12. vers, 13. rész 42. és 50. versek, 22. rész 13. vers). De őket elhagyták, hogy elszenvedjék az ítéletnap összes borzalmát, és ők nem kapták meg az örök élet csodálatos ajándékát, és az Új Mennyország és az Új Föld örökségét.

Az armageddoni csata A Biblia számos különböző módon említi az igaz hívők e végső felemelkedését, egyetemben a hátrahagyottak szenvedésének és dühének egyáltalán nem bűnbánó kiáltásával. Például: 1. A Jelenések Könyve 16. rész 13-16. verseiben Isten ezt az armageddoni csatának hívja. 2. A Jelenések Könyve 19. rész 11-20. verseiben Isten úgy ábrázolja ezt, hogy Jézust fehér lovon ülve mutatja, a mennyország hadseregét a fenevad (vagyis a Sátán és az összes meg nem váltott) ellen vezetve. 3. Máté Evangéliumában a 12. rész 41. versében Isten a Niniveiekkel ábrázolja ezt, akiknek Jónás prédikált, és akik feltámadnak az ítéletkor.

63

4. A Jelenések Könyve 3. rész 9. versében Isten a Sátán zsinagógájabeliekről beszél (vagyis a meg nem váltottakról), akik az igaz hívők lábai előtt leborulnak. 5. A Jelenések Könyve 9. rész 3-11. verseiben Isten sáskáknak nevezi a felemelkedett igaz hívőket, akiknek skorpió fullánkjaik vannak, és ártanak a hátrahagyottaknak. A hátrahagyottak (vagyis a meg nem váltottak) tanúi lesznek az igaz hívők felemelkedésének az ítéletnap első napján. Amíg életben maradnak az ítéletnap során, annak az emléke, hogy látták az igaz hívőket felemelkedni, míg ők pedig hátra lettek hagyva, olyan lesz, mint az ismételt skorpiómarás. A sáskák királya Abaddon (pusztítás) és Apollion, azaz Vesztő, hiszen Isten az ő királyuk, és Ő megemésztő tűz (Zsidókhoz írt levél 12. rész 29. vers). Az igaz hívők addigra már felvitetnek ennek az utolsó öt hónapos időszaknak az első napján, így tehát ők teljes mértékben megmenekülnek az utolsó idők borzalmaitól. Jóllehet ez az öt hónapos időszak elképesztően borzalmas lesz azok számára, akik nem emeltettek fel, a felemelkedettek számára nagy öröm és csodák időszaka lesz. Ez az öt hónapos időszak pontosan 153 napot ölel fel, május 21-től október 21-ig. A 153 szám spirituálisan felbontható 3 x 3 x 17-re, épp úgy, mint amikor a 153 halat vizsgáltuk meg. Ezért ez spirituális értelemben azokkal azonosul, akiket Istennek szándékában állt (3) a mennybe vinni (17). A 3-as szám megkétszerezése pedig azt jelenti, hogy Isten biztosan véghezviszi azt.

Még több hihetetlen információ További bizonyítékaként annak, hogy ez a dátum, 2011. május 21-e a felemelkedés napja, egy felettébb lényeges tényt fedeztünk fel. A Biblia szertartásos naptára szerint 2011. május 21. a második hónap 17. napja. Pontosan 7000 évvel korábban, a Noé által használt naptár második hónapjának 17. napján Isten becsukta a bárka ajtaját. Ezeket olvassuk Mózes I. könyvében a 7. rész 1. és 4. verseiben: Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben. . . . Mert hét nap múlva esőt bocsátok a földre negyven nap és negyven éjjel; és eltörlök a föld színéről minden állatot, melyet teremtettem. És ez áll Mózes I. könyvében a 7. rész 10. és 11. verseiben:

64

Lőn pedig hetednapra, hogy megjöve az özönvíz a földre. Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján, felfakadának ezen a napon a nagy mélység minden forrásai, és az ég csatornái megnyilatkozának. Majd a 13. és 16. versekben ezeket olvassuk: Ugyanezen a napon ment vala be Noé és Sém és Khám és Jáfet, Noénak fiai, és Noé felesége és az ő fiainak három felesége velök együtt a bárkába. . . . A melyek pedig bemenének, hím és nőstény méne be minden testből, a mint parancsolta vala Isten őnéki: és az Úr bezára utána az ajtót. A Noé korabeli naptár egy kicsit különbözött a későbbi bibliai naptártól annyiban, hogy ennek 30 napja volt egy hónapban, míg a későbbi bibliai naptárnak 29 és 1/2 napja volt, mivel az a hold fázisait követte. De Isten figyelemreméltó módon összekötötte a bárka ajtajának bezárását a második hónap 17. napán, a kapuk bezárásával 2011. május 21-én, ami a Biblia szertartásos naptára szerint a második hónap 17. napja. Ez örökre elválasztotta a bárkában lévő igaz hívőket mindazoktól a meg nem váltottaktól, akik elkárhoztak a bárkán kívül. Ez előrevetítette annak a ténynek az árnyékát, hogy azon a napon, amikor az összes igaz hívőnek fel kell majd emelkednie, soha többé nem lesz semmi esélye a megváltásra azoknak, akik hátramaradtak. Így tehát tudhatjuk, hogy olyan ez, mintha pontosan, napra pontosan 7000 év lenne az üdvözülés kapuinak bezárásától, beleértve a Noé korabeli világméretű pusztítást és napjaink világméretű pusztítását is. Lehet ez véletlen?

Engeszteléstől a felemelkedésig: 722500 nap Kapunk Istentől még egy érdekes és lényeges időadatot, amely még inkább alátámasztja a pontosságát annak, hogy 2011. május 21. lesz a felemelkedés dátuma. Kr. u. 33 április 1-jén az Úr Jézus Krisztust keresztre feszítették, hogy bemutassa, hogy hogyan fizetett meg azoknak a bűneiért, akiket megváltani jött. Pontosan az ezt követő 722500. nappal bezárólag megtörténik a felemelkedés (2011. május 21.). Ez a szám nagyon jelentős szorzótényezőkre bontható fel: (5 x 10 x 17) x (5 x 10 x 17) = 722500 E számok spirituális jelentését már megismertük. Az engesztelés (5) munkálata akkor lesz teljes (10), amikor az összes kiválasztott biztonságban lesz a mennyországban (17). Ez a csodálatos tény kétszeresen is megerősítést nyer a

65

három szám, 10 x 5 x 17 megismétlődése által. Ez a megerősítés Mózes I. könyve 41. rész 32. verse szerint azért van, „mert Istennél elvégezett dolog ez, és siet az Isten azt véghez vinni.” Látható, hogy hogyan kapcsolta össze Isten a felemelkedés 2011. május 21-i időpontját azzal az időponttal, amikor a mennyország elérhetővé vált (engesztelés)? Hiszen amikor Krisztust keresztre feszítették, Ő azt mutatta be, hogy hogyan tette le a teljes fizetséget azoknak a bűneiért, akik majd felvitetnek a mennybe, hogy örökké éljenek Jézussal. Tanulmányunk ezen pontján meg kellene állnunk egy pillanatra és végig kellene gondolnunk, hogy mi is az, amit az előbbi bekezdésekben megtudtunk. Nagyon biztosak vagyunk abban, hogy Krisztus keresztre feszítése húsvét ünnepének napján történt, ami pénteken volt, Kr. u. 33-ban, ami a bibliai szertartásos naptár első hónapjának 14. napja volt. Abban is nagyon biztosak vagyunk, hogy ez a nap a mi modern naptárunk szerint Kr. u. 33. április 1-je volt. Ezen a napon történt, hogy Krisztus bemutatta, hogy hogyan lett megbüntetve mindazoknak a bűneiért, akiket megváltani jött. Mivel megfizetett a bűneikért, ők garantáltan bejutnak a mennybe, hogy Vele uralkodjanak az örökkévalóságig. Sok, a Bibliából kapott információból felfedeztük, hogy 2011. május 21-én mindazok, akiket Jézus fizetsége megváltott, ráébrednek majd megváltásuk beteljesülésére, amint felemelkednek (felvitetnek) a mennybe. Így hát nagyon is kézenfekvő, hogy a Kr. u. 33. április 1. és a 2011. május 21. dátumok spirituálisan nagyon szorosan összekapcsolódnak. De azt is felfedezzük, hogy e két dátumot, amelyek csaknem 2000 évnyire vannak egymástól, drámai módon összeköti az őket elválasztó napok konkrét száma is, mint ahogyan a napok e nagy számának spirituális jelentése is. Vessünk még egy pillantást a 722500-as számra. Hát nem meglepő, hogy olyan szorzatra bontható fel, amely a spirituális szempontból elképesztően fontos számok, a 10, az 5 és a 17 pontosan két párját tartalmazza? Csakis Isten, aki megteremtette ezt a nagyszerű univerzumot az összes precíz fizikai törvényével, tervezhette meg a történelem idővonalát ilyen precíz és bámulatos módon. Kérem! Mekkora a valószínűsége annak, hogy ezek az időkapcsolatok a véletlen művei lehetnek? A válasz csakis az lehet, hogy semmilyen körülmények között sem lehet ezek közül bármi is véletlen.

Még több bizonyíték Továbbra is olyan bizonyítékokat fogunk megismerni, amelyek azt mutatják, hogy nagyon is pontos tudomásunk van a vég időzítéséről. Ahogyan azt korábban már említettük, Isten a 2011. május 21-e dátumot még jobban megerősíti azáltal, hogy az ajtó bezárásának napját, amikor a felemelkedés történni fog, a bibliai naptár második hónapjának 17. napjára teszi. Jelentős,

66

hogy a 17-es szám tökéletesen összekapcsolódik a felemelkedés tényével, hiszen spirituális értelemben véve a 17-es szám a mennyországot jelenti. Továbbá a 2es szám (a második hónap) spirituális értelemben azokkal azonosul, akiket az Evangélium hirdetésével bíztak meg. Hát nem elképesztő, hogy a második hónap 17. napján fognak felemelkedni? Véletlen lenne ez? Azt is megtudtuk, hogy a föld létezésének utolsó napja, 2011. október 21-e a bibliai naptárban a hetedik hónap 23. napja. A 23-as szám általában Isten haragjának kiöntését jelenti. A 7-es szám (hetedik hónap) Isten szándékainak a tökéletes beteljesülését jelenti. Ez is véletlen lenne, hogy Isten büntetésének végső beteljesülése a meg nem váltottakon a hetedik hónapnak azon a napján lesz, amely a 23 számot húzza alá, azt a számot, amely tökéletesen azonosul Isten haragjával, s így Isten teljes haragját jelenti a meg nem váltottak felett? A világvége idővonalának pontossága további megerősítést nyer, ha Isten haragjának nézőpontjából vizsgáljuk meg ezt az utolsó öt hónapos időszakot. Amikor Isten Jézust büntette meg, amikor Ő azt mutatta meg, hogy hogyan szenvedett a kiválasztottak bűneiért megfizetve, az arra hívja fel a figyelmünket, hogy a büntetés egy része a nem kiválasztottak bűneiért még hátra van. E két büntetést összeköti az az 1978 év, amely elválasztja a keresztre feszítés időpontját (Kr. u. 33.) a vég időpontjától (Kr. u. 2011.). 2011 - 33 = 1978 1978 = 2 x 23 x 43 A 2-es szám azokat szimbolizálja, akiknek az Evangéliumot kell hirdetniük. A 23-as szám a haragot szimbolizálja. A 43-as szám az ítéletet szimbolizálja. Így tehát az 1978-as számmal Isten azt hangsúlyozza, hogy ítélet fogja sújtani azokat, akiket az Evangélium hirdetésével bízott meg (2) és még mindig Isten haragja vár rájuk (23 és 43).

Isten ítélkezési folyamata folytatódik, miközben egy nagy sokaság üdvözül Ahogy alaposan átvizsgáljuk a nagy nyomorúság, a felemelkedés és a föld létezése utolsó napjának a dátumait, még egy érdekes dolgot fedezünk fel. Megtudtuk, hogy a nagy nyomorúság 8400 napos időszakának az utolsó 6100 napja során Isten az igaz hívőket, akik az egyházakon kívül lesznek, arra fogja

67

felhasználni, hogy az országába hozzanak egy nagy sokaságot, amelyet senki meg nem számlálhatott. Ugyanekkor az összes egyháztagot felkészíti arra, hogy belépjenek az utolsó öt hónapos időszakba, amikor Isten végső büntetése fogja őket sújtani. De ugyanekkor, ezen utolsó 153 nap során, mindazok akik az előző 6100 nap során nyertek megváltást, biztonságban lesznek a mennyben mindazokkal együtt, akik a történelem során üdvözültek. Ha ezt a 6100 napot hozzáadjuk az utolsó 153 naphoz, az egyenlő lesz 6253 nappal. A 6253 felbontható a jelentős 13 x 13 x 37 számokra. A 13-as szám a világvége. A 37-es szám Isten ítélete. Jusson eszünkbe, hogy Noé pontosan 370 napig volt a bárkában. Jusson eszünkbe az is, hogy Isten egyetlen egy éjszaka alatt pusztította el a Sénakhérib vezetése alatt álló, 185000 fős asszír hadsereget (Királyok II. könyve 19. rész 35. vers), és 185000 = 1000 x 5 x 37. Következésképpen láthatjuk, hogy a 37-es szám hogyan azonosul a pusztítással, ami Isten ítéletének eredménye. A 6253-as szám által Isten biztosít bennünket afelől, hogy míg lesz egy nagy sokaság, akik megváltást nyernek azalatt az időszak alatt, Isten ítélkezési folyamata (37) be fog teljesedni a világvégekor (13). Ismét csak vegyük észre a 13-as szám megkétszerezését. Korábban e tanulmányban megállapítottuk, pusztán bibliai adatokból a történelem végének időpontját egy mondhatni valamennyire kísérletező módon. Azt követően azonban a további bibliai adatok gondos, folytatólagos felhasználásával felfedtük, hogy ez az idővonal felettébb pontos. Egymás után sorakoztattuk fel a bizonyítékokat. Ha a jelenleg felállított idővonal pontatlan bármelyik dátumát illetően, akkor sok bizonyíték érvénytelenítődne. Bizonyára, ha a Bibliából megismert bármelyik dátum helytelen lenne, akkor sok bizonyítékot nem is ismernénk. Valóban biztosak lehetünk abban, hogy a felemelkedés 2011. május 21-én lesz, a világ történelmének utolsó napja pedig 2011. október 21-e lesz. De ezek nem csak intellektuális vagy elméleti tények. Olyan igazságok ezek, amelyek nagyon is személyesen vonatkoznak minden egyes személyre (csaknem 7 milliárd emberre), akik jelenleg ezen a földön élnek. Lehetséges megmenekülni e borzalmas ítéletnap elől?

68

6. Fejezet: Van számomra remény? A Biblia világosan kijelenti, hogy az Úr Jézus Krisztus úgy jön majd el, mint a tolvaj éjjel. (Péter Apostol II. levele 3. rész 10. vers, Thessalonikabeliekhez írt I. levél 5. rész 2. vers). Megtudtuk, hogy az egyházkor során ennek az értelmezésnek kellett fennállnia. Így tehát a bibliatanulmányozóknak és teológusoknak nem kellett aggodalmaskodniuk Krisztus visszatérésének időpontja miatt. Nekik arra a közvetlen feladatra kellett koncentrálniuk, hogy hirdessék az Evangéliumot az egész világon (Apostolok cselekedetei 1. rész 6. verstől a 8.-ig). Megtudtuk azonban, hogy a világ végének közvetlen közelében az igaz hívők sok mindent tudni fognak majd a történelem idővonaláról (A Prédikátor könyve 8. rész 5. és 6. versek, Thessalonikabeliekhez írt I. levél 5. rész 3-5. versek, Jelenések Könyve 3. rész 3. vers). Mi most a történelemnek ennél a bámulatos időszakánál járunk, és ezért bizony igenis képesek lettünk a Biblia pontosságával meghatározni a világvége bekövetkezésének évét, hónapját és napját. Mivel az idők végezete ennyire közel van, igencsak aggódnunk kellene: VAN SZÁMOMRA REMÉNY? Hogyne, minden ma élő ember számára van remény. Azért van ez így, mert Isten határozottan biztosít bennünket afelől, hogy a történelem ezen időszakában egy nagy sokaság üdvözül, amelyet senki meg nem számlálhatott, (Jelenések Könyve 7. rész 9-14. versek). Ezért röviden át kell tekintenünk Isten megváltási tervét.*12 Márk Evangéliumában az 1. rész 14b-15. verseiben Jézus kijelenti Isten parancsát az emberi faj számára: . . . elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának evangyéliomát, És mondván: Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higyjetek az evangyéliomban. E vers parancsa szerint az Evangéliumban hinni annyit jelent, hogy felismerjük, hogy az Evangélium Isten szájából való. Ennél fogva tehát abszolút igaz, abszolút fontossággal bír, és abszolút irányadó. Isten törvénye az, a Biblia, aminek minden egyes embernek engedelmeskednie kell. Ezért annak, aki hiszi

12 Isten megváltási tervének mélyebbre ható tanulmányáért írjon a Family Radionak, hogy ingyenesen megkaphassa az I Hope God Will Save Me című könyvet. A cím: Family Radio, Oakland, CA 94621. Az e-mail címünk: [email protected] 69

az Evangéliumot, meg kell próbálnia olyan engedelmesnek lennie, amennyire csak képes megérteni a Bibliát. Természeténél fogva minden ember képes valamilyen fokú spirituális munka folytatására, beleértve a Bibliában való hitet és a Bibliának való engedelmeskedést is. Ez azért van így, mert Isten törvénye be van írva a szívébe (Rómabeliekhez írt levél 2. rész 14. és 15. versek), és lelkiismeretet kapott Istentől, hogy valamiféle fogalmat alkothasson az erkölcsről. Még ha spirituális értelemben halott is, mind testben, mind lélekben, hogy önmagában semmi esélye se legyen spirituális életet elérni, mégis, valamilyen fokig képes Isten törvényeinek engedelmeskedni. Valamilyen fokig minden egyes ember megtér, vagyis elfordul a bűneitől. Következésképpen képes tisztességes, erkölcsös életet élni. Természeténél fogva spirituálisan halott, hiszen Ádám, a mi első szülőnk leszármazottja. Amikor Ádám vétkezett az Édenkertben, elviekben az egész emberi faj vétkezett, hiszen mindannyian Ádám ágyékából származunk (Korinthusbeliekhez írt I. levél 15. rész 22. vers). Azonban egyáltalán nem képes üdvözülni, vagyis örök életet nyerni testében vagy lelkében. Ez azért van így, mert az Evangélium kinyilatkoztatja, hogy a fizetség, amelyet Isten törvénye megkövetel a bűnért az az, hogy a bűnös szégyenteljes halállal legyen megbüntetve. Így tehát az, aki erre a szégyenteljes halálra ítéltetett a bűneiért, soha többé nem fog élni, tehát elvesztette az örök élet csodálatos örökségét. Ezért kell mindannyiunknak találnia valakit, egy helyettest, vagy dublőrt, aki magára veszi ezt a büntetést helyettünk. Ezt a parancsot Márk Evangéliuma 1. rész 15. versében, hogy higgyünk az Evangéliumban és térjünk meg (hogy ne vétkezzünk többé és engedelmeskedjünk a Bibliának), körülbelül 2000 évvel ezelőtt kaptuk meg. Ez a vers kijelenti, hogy „Bétölt az idő”. Ekkor történt, hogy Jézus, a Messiás eljött, hogy letegye a fizetséget, amelyet Isten törvénye megkövetel, mindazok nevében, akiket megváltani jött. Ma a „bétölt az idő” kifejezés még inkább vonatkozik Isten megváltási tervére, hiszen mindössze egy rövidke idő választ el bennünket Isten megváltási terve hiánytalan beteljesülésétől. Ahogy tanulmányozzuk az Ő nagyszerű megváltási tervét a világ számára, arra jövünk rá, hogy alapvetően háromféle ember létezik a világon. Ezek a következők: 1. Azok, akik az életük során sohasem hallották a Biblia egyetlen szavát sem. 2. Azok, aki hallották ugyan a Biblia tanításait, de csúfolódnak, gúnyolódnak rajta, vagy saját előítéleteik vannak az igazságról, és ezekkel közelítik meg a Bibliát. 3. Azok, akik elhiszik, hogy a Biblia Isten Igéje, és buzgón és alázatosan óhajtják a megváltást teljes összhangban a bibliai igazsággal.

70

Azok, akik sohasem hallották A világtörténelem során voltak olyanok, akik úgy éltek és haltak meg, hogy sohasem hallották vagy olvasták a Biblia egyetlen szavát sem. És mivel „a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által” (Rómabeliekhez írt levél 10. rész 17. vers), azt kell hinnünk, hogy közülük Isten senkit sem választott ki az üdvösségre. Ezért Istennek sohasem kellett az ő életük során hallhatóvá tennie számukra az Igéjét.

Azok, akik hallották az Igét, de gúnyolódnak rajta Amióta Isten kiadta a parancsot, hogy térjünk meg és higgyünk az Evangéliumban (Márk Evangéliuma 1. rész 15. vers), az volt a szándéka, hogy szerte a világon a lehető legtöbb emberhez eljusson az Evangélium. Ezért parancsolta azt Jézus körülbelül 2000 évvel ezelőtt, hogy az összes igaz hívőnek hirdetnie kell az Evangéliumot szerte az egész világon (Máté Evangéliuma 28. rész 19. és 20. versek). Sajnálatos módon nagyon sokan azok közül, akik valamilyen fokig megismerkedtek a Bibliával, vagy úgy reagáltak rá, hogy lenézték, vagy kinevették azt, vagy úgy, hogy a Bibliai szabályok helyett inkább a saját szabályaikat követve igyekeztek megérteni a bibliai igazságot. Azok, akik kigúnyolták a Bibliát, meg voltak győződve arról, hogy hibák és ellentmondások vannak benne, és ezért semmi késztetésük vagy szükségük sem volt arra, hogy engedelmeskedjenek neki. Azok, akik a saját emberalkotta értelmezési módszereikkel fogtak a Bibliához, vagy akik a bizalmukat a saját egyházaikba vagy felekezeteikbe fektették végső tekintélyként ahelyett, hogy a Bibliában bíztak volna, szintén olyan doktrínáknak engedelmeskedtek, amelyek nem voltak hűek a Bibliához. A Biblia azt tanítja, hogy a meg nem váltott egyének is képesek valamilyen fokig engedelmeskedni Isten parancsainak. Ez az igazság megmagyarázza sok ember hiábavaló reménykedését. Ez igaz például azokra, akik tagjai a kálvinizmus öt pontját tanító egyházaknak, amit a Dorti Kánonból – egy történelmi hitvallásból – származtatnak13. Az első pontja szerint azt kell gondolnunk, hogy megváltásunk előtt teljesen romlottak vagyunk. Mivel ezen egyházak tagjai tisztességes, erkölcsös életet élnek, és engedelmeskednek az egyházuk szabályainak, tudják, hogy nem lehetnek teljesen romlottak. A hitvallásuk azt tanította nekik, hogy a teljes romlottság a meg nem váltottak 13 A Dorti Kánon vagy hitvallás olyan tantételszerű következtetésekből áll, amelyet a konzervatív presbiteri egyházak és református egyházak tartanak fenn, akik szigorúan követik Kálvin János – a körülbelül 400 évvel ezelőtt élt kiemelkedő teológus – következtetéseit.

71

spirituális állapota. Ezért az ő jámbor életformájuk, hűségük az egyházukhoz azzal együtt, hogy vízben megkereszteltettek, és hűséges tagjai az egyházuknak, minden bizonnyal azt bizonyítja számukra, hogy nem teljesen romlottak, következésképpen Isten bizonyára megváltotta őket. Nem fogják fel, hogy a megváltás bizonyítéka az erős késztetés engedelmeskedni az egész Bibliának. Így tehát ők csapdába estek meg nem váltott állapotukban egy nem bibliai teológiai konklúzióban való bizalom miatt. Megemlíthetünk még egy példát. Sok másik egyházban úgy tanítják, hogy az üdvösség kulcsa az, hogy elfogadják Jézust megváltóként, és vízzel keresztelkednek. Ezekben az egyházakban ezek a cselekedetek, az egyház szabályaihoz való hűséggel és a tisztességes erkölcsös élettel együtt, úgy tűnik bőséges biztosítékot nyújtanak számukra a megváltásra. Ez azonban egy olyan megváltási program, amelyet teológusok terveztek, nem pedig a Bibliában leírt helyes megváltási program, amelyben a megváltás bizonyítéka az állandó, heves késztetés arra, hogy az ember hű legyen a Biblia egészéhez. Ennek következtében napjaink egyházai, akik azt állítják, hogy gondosan követik Isten tévedhetetlen Igéje, azaz a Biblia összes tanítását, tele vannak ezekkel a tisztességes, erkölcsös emberekkel, akik teljes tagjai ezen egyházaknak. Ezeknek a derék embereknek fogalmuk sincs arról, hogy ők még mindig ki vannak téve Isten haragjának, és nem látják semmi szükségét annak, hogy gondosan leellenőrizzék az egyházuk tanításait azért, hogy megállapíthassák, hogy az egyházuk valóban hű-e a Bibliához. Meg kellene rémülniük a Thessalonikabeliekhez írt I. levél 5. rész 2. versétől a 4.-ig tartó figyelmeztetésétől. Mégpedig azért, mert gyakorlatilag mindenki, aki egy egyház tagja, azt gondolja, hogy biztonságban van Krisztussal, és ezért belenyugszik abba, hogy azt hiszi, hogy Krisztus éjjeli tolvajként jön majd el. A Thessalonikabeliekhez írt I. levél az 5. rész 2. versétől a 4.-ig a következőket jelenti ki: Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel. Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek. De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. A hirtelen veszedelem csakis az ítéletnapra utalhat, ami már majdnem itt van. Milyen szörnyűség, hogy ezek a derék emberek még mindig ki vannak téve Isten teljes haragjának, ami mindenkire lesújt, aki nem üdvözült. Sok esetben ezek az emberek tisztességes, erkölcsös emberek, akik igen jámbor és hűséges tagjai egy egyháznak. Mivel azonban ők az egyházuk által tanított, saját, előre kialakított, hibás doktrínáikkal közelítik meg a Bibliát, gyakorlatilag nem hallgatnak Isten Igéjére. Ők az egyházuk hibás doktrínáira

72

hallgatnak, és azoknak kívánnak engedelmeskedni a teljes Biblia tanítása helyett. Anélkül, hogy észrevennék, gyakran megesik, hogy elolvassák a Bibliát, aztán a fejükben kiforgatják a bibliai igazságot, hogy megpróbálják összeegyeztetni a saját előítéleteikkel. Tehát nem hallgatnak a Bibliára azzal a késztetéssel, hogy engedelmeskedjenek neki. A Biblia többször is hivatkozik az efféle magatartásra. Folyton arra figyelmeztet, hogy az ilyen magatartás azt fogja eredményezni, hogy Isten teljes haragja fog lesújtani mindazokra, akik így semmibe veszik az Ő Igéjét. Egyáltalán nem bátorítja ezeket az egyéneket, és semmi reményt sem nyújt nekik arra, hogy esetleg Isten majd megváltja őket. Tulajdonképpen nekik maguknak nincs is szükségük efféle reményre. Ők úgy hiszik, hogy már üdvözültek, vagy a maguk alkotta megváltási tervüknek megfelelően úgy hiszik, hogy bármikor üdvözülhetnek, amikor csak úgy hozza kedvük. Az az érdekes és furcsa ebben, hogy Isten felismeri ezt a fajta spirituális lázadást, és általában úgy hagyja ezeket az embereket ebben a lázadó állapotukban. Azt olvassuk például, hogy Jézus Názáretbe jött prédikálni, és a Biblia a következőkről számol be Márk Evangéliumában a 6. rész 5. és 6. verseiben: Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak nehány beteget gyógyíta meg, rájok vetvén kezeit. És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörül járja vala a falvakat, tanítván. Míg Istennek minden bizonnyal hatalmában állt, hogy tegyen róla, hogy a názáretiek higgyenek Őbenne, egyértelműen azt hangsúlyozza, hogy azok, akik egyáltalán nem óhajtanak engedelmeskedni Isten teljes Igéjének, óriási spirituális veszélyben vannak. Isten általában úgy reagál az efféle emberekre, ahogyan az például Jeremiás könyvében a 26. rész 4. versétől a 6.-ig tartó szakasz kijelenti nagyon is világosan, ahol ez áll: És mondd meg nékik: Így szól az Úr: Ha nem hallgattok reám, hogy az én törvényeim szerint járjatok, a melyet előtökbe adtam, Hogy hallgassatok a prófétáknak, az én szolgáimnak beszédére, a kiket én küldék hozzátok, és pedig jó reggel küldém, de nem hallgattatok rájok: Akkor e házat hasonlóvá teszem Silóhoz, e várost pedig a föld minden nemzetének átkává.

Azok, akik alázatosan hiszik, hogy a Bibliának engedelmeskedni kell A Biblia beszél a harmadikféle emberekről is, és pedig ők azok, akik hallgatnak a Bibliára és hő vágyat éreznek, hogy engedelmeskedjenek neki.

73

Hiszik, hogy a Biblia, ami az Evangélium, Isten törvénye, ami nekik szól. Felismerik, hogy gyalázatos bűnösök, akik komoly bajban vannak Isten előtt. Elismerik, hogy a Bibliában minden egyes szó Isten szájából származik, és ezért gondosan oda kell figyelniük rá. Felismerik, hogy csakis Isten válthatja meg őket, és bár az örök halál büntetését érdemlik a bűneik miatt, mégis reménykednek, hogy Isten esetleg kegyelemmel lesz irántuk (Lukács Evangéliuma 18. rész 13. vers). Megpróbálnak engedelmeskedni mindennek, amit csak meg tudnak érteni a Bibliából, világosan tudva azt, hogy engedelmes cselekedeteik semmilyen formában sem járulnak hozzá az üdvözüléshez, és nem garantálják, hogy Isten megváltja majd őket. Lehet, hogy tudomást szereznek arról, hogy Isten jelenleg emberek egy nagy sokaságát váltja meg, és mivel Isten irgalmas, esetleg ők is üdvözülhetnek. S így könyörögnek Istenhez a kegyelméért, tudva azt, hogy csakis Isten meg nem érdemelt irgalmasságának lenne köszönhető az, ha esetleg üdvözülnének. Addig is, amíg türelmesen várják Istent (Jeremiás Siralmai 3. rész 26. vers), megpróbálnak megtudni mindent a Bibliából, ami csak tőlük telik, hogy a lehető legengedelmesebbek lehessenek Isten törvényéhez. Nem tudhatjuk, hogy ennek a harmadik embercsoportnak a hozzáállása miért különbözik olyan nagyon a másodikétól. Lehetséges, hogy Isten maga felé vonzza őket a megváltásuk előkészítéseként. Lehetséges, hogy egyszerűen csak azért van így, mert Isten törvénye a szívükbe van írva, és a lelkiismeretük figyelmezteti őket a bűn következményeire. A lényeges igazság nem az, hogy miért van nekik ez az engedelmes hozzáállásuk a Bibliához. A lényeges igazság az, hogy van nekik ez az engedelmes hozzáállásuk a Bibliához. Emlékeznünk kell arra, hogy bárki, aki bármikor is engedelmeskedik Isten bármelyik törvényének, az spirituális munkát végez. De ez a munkálkodás sohasem járulhat hozzá az illető üdvözüléséhez (Efézusbeliekhez írt levél 2. rész 8. és 9. versei). Az üdvözülés csak a kiválasztottaknak jár, és a kiválasztás ügye csakis Istenre tartozik. Ezért válthat meg Isten egy csecsemőt, vagy egy szellemi fogyatékos embert is, akinek hallomása van a Bibliáról. Isten a titokzatos gondviselése útján lelki füleket ad a kiválasztottaknak, akik azok közt vannak, akik fizikai értelemben hallják Isten Igéjét. Ez áll Máté Evangéliumában a 13. rész 9. versében: A kinek van füle a hallásra, hallja. Így tehát tudhatjuk, hogy Isten az Ő rejtélyes megváltás ügyletében két ellentétes szempont szerint beszél az emberekről. Egyfelől beszél azokról, akik fizikailag hallják az Evangéliumról, és akik, ha van bennük akár szemernyi képesség arra, hogy legalább csekély mértékben megértsék Isten Igéjét, meg fognak próbálni engedelmeskedni a Bibliának. Engedelmességükben Isten kegyelméért imádkoznak. Türelmesen várják Istent, azt remélve, hogy esetleg ők is megváltást nyerhetnek. Engedelmességre való késztetésükben legalább

74

olyan környezetben vannak (a Biblia környezetében), ahol Isten majd megváltja őket, ha úgy óhajtja. Másfelől viszont Isten rengeteg helyen figyelmezteti azokat, akik fizikailag hallják Isten Igéjét, de akik nem figyelnek oda azzal az alázatos késztetéssel, hogy engedelmeskedjenek neki. Cselekedeteikkel gyakorlatilag azt jelzik, hogy lenézik Isten Igéjét. Isten ismétlődően figyelmeztet, hogy az efféle cselekedetek, ha tovább folytatják azokat, a teljes gyalázat, az átok, az örökség elvesztése, és a halál ítéletével fognak végződni, amelyek mind részei Isten haragjának a bűnnel szemben. Most nincs itt az ideje a büszkeségnek, önzésnek, önérzetnek, még az önbecsülésnek sem. Nincs itt az ideje a spirituális felsőbbrendűségnek vagy spirituális arroganciának. Annak van itt az ideje, hogy teljes mértékben elismerjük a Biblia teljes hatalmát az életünk felett, és ezért a legnagyobb figyelemmel hallgassuk, hogy mit mond ma Isten mindannyiunknak. Annak van itt az ideje, hogy mindenki felismerje a bűnei gyalázatát, és a bizonyosságot, hogy bűnei miatt Isten teljes mértékű haragját érdemli. Annak van itt az ideje, hogy alázatosan könyörögjünk Istenhez az Ő meg nem érdemelt kegyelméért. Annak van itt az ideje, hogy mindannyian felismerjük, hogy Isten kegyelmes. Az Ő hihetetlen kegyelme sokkal hatalmasabb, mint azt bármelyikünk is megérdemelné, vagy el tudná képzelni. Ma az Ő nagyszerű és csodálatos kegyelméből Isten az emberek egy nagy sokaságát váltja meg. Ezért lehetséges, hogy bármelyikünk, aki még nincs megváltva, ha alázatosan könyörög a kegyelemért, esetleg egy lehet azok közül, akik benne foglaltatnak abban a nagy sokaságban, amelyet senki meg nem számlálhat. A NAGY KÉRDÉS AZ: Ön alázatosan könyörög Istenhez a megváltásért, tökéletesen tudva azt, hogy egyáltalán nem méltó rá, figyelembe véve a saját gyalázatos engedetlenségét és Isten törvényeivel szembeni lázadását? Emlékezzünk Ninive népére. (Jónás könyve 3. rész 6. verstől a 10.ig).

ISTEN KEGYELMEZZEN MINDANNYIUNKNAK!

75