bau eingeführt wurde, i n d e m m a n v o n der altén Bauweise m i t B r a c h feldern z u einer B e b a u u n g schritt, die m i t einer fortwáhrenden Stör u n g auf allén P e l d e r n verbunden war, w o d u r c h die dort wohnenden K l e i n t i e r e an Z a h l stark abnehmen. In derselbe Periode zogen Stromleitungen überall über das L a n d , und alle diese Umstánde habén gewiss m i t g e w i r k t , dass die Störche a n Z a h l abnahmen. E i n e n endgültigen G r u n d d a r i n z u suchen d a r f m a n aber nicht wagen, aber welche Gründe noch d a z u k o m m e n : innere Lebenskraftschwankungen oder áussere Sonnenperioden, d a r f ich nur andeuten. M a n hat behauptet, dass viele Störche i n A f r i k a d e m Heuschreckengift unterlagen — es muss falsch sein, oder ohne grössere B e d e u t u n g — denn unter allén Rückmeldungen, die i c h aus A f r i k a über v o n m i r berinte Störche erhielt, bafand sich k e i n vergifteter Storch, u n d alle A n f r a g e n darüber bei den Berichtsgebern w u r d e n verneint. I m J a h r e 1927 erreichten w i r hier i n Dánemark das M i n i m u m des Storchbestandes, i n d e m n u r r u n d 400 Storchpaare als R e s t festgestellt werden konnten. V o n d a aber habén w i r ein jáhrliches A n s t e i gen konstatiert, u n d die Záhlung 1934 ergab 859 brütende Paare i m L a n d e , v o n welchen mindestens 104 Paare Neuansiedler des Jahres waren. 1934 alléin stieg alsó die Z a h l u m etwa 14%, u n d seit 1927 war eine Steigung u m r u n d 100% z u verzeichnen. E i n e Z u n a h m e ist auch i n einem grossen Teile v o n N o r d - D e u t s c h l a n d konstatiert, u n d w i r dürfen annehmen, dass die Störche sich n u n den neuen Lebensverháltnissen angepasst habén u n d lange einen guten B e s t a n d haltén wollen.
A FOGLYOK írta :
CSONKAUJJÜSAGÁROL. DK. HOMONNAY
2
NÁNDOR.
szövegrajzzal.
Közismert dolog, hogy a vadászok g y a k r a n lőnek o l y a n foglyokat, amelyeknek ujjainak a vége csonka. E n n e k eredetére vonatkozólag n a g y o n eltérő vélemények v a n n a k . A vadászok legnagyobb része megelégszik a z z a l a magyarázattal, hogy téli időben fagy le ezeknek a m a d a r a k n a k az ujja. A z o n b a n , hogy ez a kérdés m e n n y i r e nem egészen így v a n , legjobban bizonyítja az, hogy f i a t a l madaraknál is tálálunk csonka ujjat és a madár lába, h a annak vérkeringését nem akadályozza v a l a m i , nem fagyhat le egykönnyen annak speciális véredényrendszere m i a t t . G E L E I professzor által 1927 decemberében elejtett két fogolynak m i n d a két középső lábujja csonka v o l t . ö~ ezt örökletes rendellenesség nek, anomális monstrozitásnak tartja. M a g a m is sok száz foglyot lőttem és g y a k r a n t a p a s z t a l t a m a foglyok között ezt a végtag-
csonkaságot. Ezért is és G E L E I az A q u i l a 1 9 2 9 — 3 0 . évfolyamában megjelent dolgozatának a végén történt felhívásának eleget téve bátorkodom a kérdéshez hozzászólni. Szerintem i t t nemcsak örök letes rendellenességről lehet szó, hanem a madár életmódjával k a p csolatos tényezőkkel is k e l l számolnunk. Több a l k a l o m m a l ugyanis v o l t módom megfigyelni f i a t a l fogolycsaládokat, amelyeknek a lába a n n y i r a tele v o l t r a g a d v a sárral, hogy n e m t u d t a k elmenekülni, hanem szinte a földhöz szorította a néhány napos fiókákat a n a g y sártömeg. U g y a n e z t t a p a s z t a l t a m a házi csirkénél is, ahol sok esetben diónagyságú sárgolyók v o l t a k az ujjak végére r a g a d v a . Ismerve ezeknek az állatoknak futását, könnyen megérthető, hogy a m i k o r az állat fut, a sár m i a t t n e m t u d j a rendesen emelni a lábát, h a n e m oldalra dobálva emeli előre egy félkört leírva, a m e l y mozgás a sár tömeget egy gömbölyű golyóvá dagasztja. E z e k b e a golyókba azután szőrök, apró növényi rostok rakódnak bele, a m e l y e k megszáradva csontkeménységű golyókat a l k o t n a k . A z u j j a k r a tapadó sártömeg o l y a n ballasztot képez, amelytől az állat n a g y o n nehezen t u d csak mozogni. I l y e n esetekben azt t a p a s z t a l t a m , hogy az állat vergődésszeríí m o z d u l a t o k k a l i g y e k s z i k menekülni testének teljes erejével és a kifejtett erő, a sárgolyó súlya a láb előredobálásától g y a k r a n le szakíthatja a k a r m o k a t , sőt, h a az ujjperecekre is ráterjed a sár tömeg, azokat is. A sárgolyók a lábon leginkább záporesők után keletkeznek. Házi csirkén figyeltem meg, a m i n t a zápor kitörésekor védett helyre menekült és a h i r t e l e n keletkezett sártól teleragadt a lába. Hasonlóképen v a n a foglyoknál is, de i t t s o k k a l súlyosabban esik l a t b a ez a kérdés, lévén ez mezei madár, ahol jóval tovább v a n a lába kitéve ennek a veszélynek, mert n a p o k i g nedves, felázott talajon tartózkodik. R A L P H E . Y E A T T E R az Egyesült Államokban nagy t a v a k vidékére telepített magyarországi foglyokról szólott munkájában, a m e l y t ö b b évre kiterjedő megfigyelés alapján készült, szintén említést tesz a f i a t a l foglyoknál előforduló és a lábukra tapadó sárgolyókról, amelyet az állatra m i n t pusztító tényezőt szerepeltet. U g y a n i s h a a lábuk megragad sárral, a madár nemcsak hogy n e m tudja magát ellátni megfelelő mennyiségű táplálékkal, de még megkeresésénél is n a g y akadályokkal küzd, mert n e m tudja követni a szülőket és a lábát, m i n t élelemkereső segédkészüléket n e m használhatja. A z o k o n a vidékeken, ahol ragadós, agyagos talajon élnek a foglyok, n a g y o n g y a k o r i a csonkavégtagúság. I l y e n vidékeken a foglyok n a g y százaléka csonkaujjú. Zemplén megyében Mád és Taktaharkány környékén n a g y o n g y a k o r i ez az eset. Előfordul azon ban t i s z t a homokos területen is. í g y g y a k r a n találtam Csornád, Dunakisvarsány és M o n o r határában, mert i t t is v a n n a k o l y a n terü letek, ahol a talaj n a g y o n ragadós, különösen árokpartok, erdő szélek, pocsogók szélein, ahová a foglyok g y a k r a n ellátogatnak a víz m i a t t és ez is elegendő ahhoz, hogy különösen a fiatalok lába teleragadjon sárral. A homokos területeket a foglyok j o b b a n k e d v e l i k ,
m i n t az úgynevezett fekete földeket. I t t a számarányuk is jóval nagyobb. Nézetem szerint az is egyik o k a a n a g y o b b számaránynak, hogy f i a t a l k o r b a n a homokos területeken a sárgolyók n e m pusztíta nak el a n n y i t , m i n t o l y a n vidéken, ahol g y a k o r i a lábaknak ez a sárral való teleragadása. U g y a n i s , h a a f i a t a l madár lába megragad sárral, nemcsak hogy elpusztul, de a ragadozók is j o b b a n veszélyeztetik, mert n e m t u d elmenekülni. G y a k r a n megtörtént, hogy esős időben vadászva, a k u t y a fogdosta össze a sárral megragadt lábú foglyokat. A foglyok más-más egyedeinél g y a k r a n azonos lábcsonkaságot találunk. E n n e k magyarázatát abban k e l l keresnünk, hogy a madár azonos körülmények között él és különösen az egy családban élő egyedeknél azonos csonkaság keletkezhetik. A z o n b a n ez alól is g y a k r a n találunk kivételeket, mert egy a l k a l o m m a l a csapatból az általam kilőtt k a k a s n a k az összes ujja csonka v o l t , míg a f i a t a l fogolynak egyik lábán kettő, a másikon egy ujja v o l t csonka, az öreg tojónak pedig a lába normális állapotban v o l t . E b b e n az esetben az öreg k a k a s előző évében v a g y éveiben szerezte a csonkaságot. A f i a t a l pedig a költés utáni esős időben. A tojó nagyobb testi erejénél fogva mentes m a r a d t a csonkulástól, nyilván a b b a n az évben nem volt o l y a n idő, hogy az erősebb láb csonkulást szenvedjen a feltapadó sártömegtől. A m i k o r pedig a k a k a s csonkulása keletkezett, való színűleg nem v o l t u g y a n a b b a n a csapatban a tojó, h a n e m a költés előtti tavaszon, a m i k o r a foglyok párokra szakadnak, idegen csapat ból is kikerülhetett a kakashoz. I l y e n k o r ugyanis, h a a kakasok túlsúlyban v a n n a k , máshonnan is elhódítanak tojókat. A z ellen, hogy a fentebbi kérdést örökletes rendellenességgel magyarázzuk, a megfigyelések és az adatok tömege szól. H a öröklődő tulajdonság lenne, a k k o r o l y a n magyarázatot is adhatnánk a kérdésnek, hogy a csonkaujjú kakas és a normális ujjú tojó o l y a n utódot hoz létre, amelynek az egyik lábán egy, a másikon két csonka ujja v a n . A b r a c h y d a c t y l i a ugyanis dominánsan öröklődő tulajdonság és h a a fentebbi esetet vesszük, előállhat az utódon a kisebb fokú csonkaság, mert az egyik szülőn a rendes, a másikon pedig a csonka ujjak az utódon a szülők lábainak kevert tulajdonságait örökíthetik. A rendel kezésemre álló irodalomból n e m t u d t a m megállapítani, hogy a brachy d a c t y l i a a madaraknál o l y a n rövid ujj-e, amelyen az ujjvég teljesen hiányzik a k a r o m m a l együtt v a g y pedig az csak az ujjak ízeinek a kiesésére v a g y megrövidülésére korlátozódik. A z embernél elő forduló b r a c h y d a c t y l i a a körömmel együtt öröklődő rendellenesen rövid ujj, ahol az ízek hosszában és kiesésében v a n n a k változtatások. Brachydactyliás esetekben k a r o m m a l bíró rendellenesen rövid ujjú foglyoknak is k e l l előfordulniok, ahol az ujjak rövidülése az ízek rendellenes rövidülésében v a g y kiesésében nyilvánul meg. Ilyeneket én n e m találtam, így a kérdés ezen részéhez n e m is szólhatok hozzá. H o g y a fogoly lábának a csonkaságát a rátapadó sárgolyók okozzák, az is bizonyítja, hogy éppen ennél a vadászok által n a g y o n üldözött fajnál v a n n a k o l y a n vidékek, ahol a n n y i r a kiirtják, hogy
csak a tenyészanyag m a r a d meg. Ezáltal n a g y o n valószínű, hogy a csonkalábú családokat is lelövik. A következő esztendőben azon ban, h a költés után nedves idő következik, azonos mennyiségben találhatók a csonkaujjú alakok. A csonkaujjúság megértésére szükséges ismernünk a fogoly lábá nak rendellenességeit, illetőleg lábujjainak szerkezetét. A csűdcsont alsó részéhez kapcsolódnak az ujjak, amelyek közül egy hátrafelé, három pedig előre irányul. A z ujjperecek száma és hosszúsága különböző. Legrövidebb a hátsó, leghosszabb pedig az előrefelé irányuló középsőujj. A z ujjban gazdag véredényhálózatot találunk, amelyből jelenleg csak a k a r m o k a t ellátó vérerek említését találom
1. rajz. Fogolylábak, a) Normális fogolyláb. b) Láb a középső ujjra rátapadt sárgolyóval, c) Láb a sártól megcsonkult ujjakkal.)
fontosnak. A tyúkféléknél a karomíz oldalsó részén levő bemélyedés ben előrefelé a k a r o m hegye felé egy artéria és egy vena fut m i n d a két oldalon, melyek helyenként egymással anastomozisokkal összekötve látják el a karomvéget vérrel. A fogoly csonkaujján a következő rendellenességeket figyelhetjük meg. Rendesen erősen megduzzadt, vastagabb m i n t a normálisan fejlődött ujj s így pathologiás benyomást tesz a szemlélőre. A bőrrész meglehetősen v a s t a g az ujjvégen, amely beheggedt külsőt m u t a t . A z ujj t a l p i részén a széleken a p i k k e l y s o r fogazott, amely a csonkaujjon legtöbbször hiányzik, v a g y h a megvan, jóval gyengébb fejlettségit m i n t a normális ujjon. A z ujjakat össze kötő hártyák n a g y o n gyengén fejlettek és csak egészen az ujj kezdeti részén találhatók meg. A z ujjak végén levő csonkon duzzanatok találhatók, amelyeken a p i k k e l y e k különféleképen alakulnak. E z e k e t a p i k k e l y e k e t G E L B I karomformában, szabályosan hegyes állapotban találta, amely csaknem szabályszerű karomhoz volthasonló. M a g a m is sok esetben megfigyeltem ezt a jelenséget, amely onnan
adódik, hogy a madár kapargálásakor az ujj csonkot folytonos inger éri, mely a megmaradt p i k k e l y e k e t fokozatos elszarusodásnak indítja és i l y e n hegyes, a karomhoz nagyon hasonló kaparóeszközzé ala kítja át. G y a k r a n azonban o l y a n példányokra is a k a d t a m , a m e l y e n nem v o l t i l y e n karomszerű bőrduzzanat, h a n e m a gömbölyűén meg vastagodott ujj párnaszerű d u z z a n a t b a n végződött, a m e l y hegedés szerű külsőt m u t a t o t t . E z nyilván szintén az életmód, a lábujjak kaparásra való használata következtében a l a k u l t így át az ujjvégek elvesztése után. A tyúkféléknél, m i n t említettem, az ujj distális része bőségesen v a n ellátva véredényekkel. A coriumban a k i s edények környékén l i m p h o c y ták infiltratiója figyelhető meg, m e l y S C H U M A C H E R vizsgálatai szerint krónikus gyulladás esetében n a g y mértékben fokozódik. I l y e n gyulladást a lábra tapadó és a p i k k e l y e k közé is behatoló idegen test, így a sár is okozhat, melynek folyománya képen g y a k r a n egyes ízek leválhatnak az ujjakról. Ha a foglyok kikelése után nedves idő következik, a k k o r a fogolyállományra azt mond ják a vadászok, hogy n e m sikerült költés volt. U g y a n i s a f i a t a l állatoknak a lába n a g y o n gyenge és m i n t állandóan földön tartózkodó madárnak n a g y o n is k i v a n téve a lába a sárral való tele ragadásra. Egészen f i a t a l k o r b a n a madár a n n y i r a gyenge, hogy a ráragadt sár egy i d o m t a l a n sár papuccsá ragad a lábára, a m e l y az összes ujjakat körülfogja. I l y e n k o r a madár járása is teljesen 2. rajz. A lábakra lehetetlen. N e m k e l l másra gondolnunk csak egy t a p a d t sártól el jól átázott szántóföldre. H a ezen az ember pusztult néhány keresztül megy, úgy teleragad a láb, hogy 8—10 napos fogolycsirke. lépés után meg k e l l állnia és a sarat a lábáról le ( Y e a t t e r fényképe nyomán). tisztítania, hogy f o l y t a t n i t u d j a az útját, m e r t a n n y i r a kifullasztja a n a g y sártömeg folytonos emelgetése. H a f i a t a l fogoly lábát néhány napos korában i l y e n módon fogja körül a sár, a madár m i n d e n körülmények között elpusztul. E r r e vonatkozó a d a t o k a t Y E A T T E R munkájában találunk. Zemplén megyében nekem is v o l t m ó d o m i l y e t megfigyelni, i l y e n esetben azonban a m a d a r a k lábát m i n d i g megtisztítottam a sártól s azután továbbengedtem. í g y saját megfigyelésem nincs a r r a vonatkozólag, hogy belepusztult v o l n a az állat a n a g y sártömeg akadályozásától. A z o n b a n a lábaikon talált sármennyiség és az a tény, hogy nem t u d t a k elmenekülni, feltétlenül bizonyíték arra, hogy az állat szabad mozgása meg v o l t gátolva és éhen pusztult v o l n a néhány n a p i vergődés után. H a a madár fejlettebb k o r b a n , tehát 3—4 hét múlva a kikelés után k a p j a az esős időt, a k k o r szintén megragad a lába, azonban i l y e n k o r már testi ereje v a n o l y a n , hogy
az a l a k t a l a n feltapadt sártömeget felemelje, ezáltal járó mozdulatai ban akadályozva v a n bár, útját mégis f o l y t a t h a t j a . A láb folytonos oldalra dobálásától a csűd tövén levő sár lepereg, az ujjak hegyén azonban hosszabb-rövidebb távolságban m i n t sárgolyócska m a r a d meg. H o g y ezektől h o g y a n szabadul meg az állat, első p i l l a n a t r a nehéz válaszolni. N e m lehetetlen, hogy a sártömeg irritálásától, a m i n t már fentebb említettem, gyulladás következik be, mégpedig o l y a n mértékben, hogy a külső szövetelemek szétesése után a csont is feloldódik és a beborító galacsinnal együtt l e h u l l i k . Kevésbbé való színű az az eset, hogy az ujjrészletet a madár saját m a g a csípi le csőrével, de m i n t eshetőséget felemlítem. Bármiképen történik i s , tény az, hogy ezektől a sárgolyóktól megszabadul a madár. T ö b b baromfitenyésztőtől értesültem, hogy a foglyoknál, de különösen a házi csirkénél szintén találtak az ujjak végére sárgolyókat t a p a d v a , amelyeket azután a házi csirke ujjvégeiről kalapáccsal vertek le. G y a k r a n megtörtént, hogy midőn a m a d a r a t ezektől a golyóktól meg akarták szabadítani, a sárgolyóval együtt leesett az ujjvég. E z t a csonkaujjúságot sem a házi tyúknál, sem a foglyoknál n e m nevezhetjük brachydactyliának, mert az ezeknek a m a d a r a k n a k szerzett tulajdonsága. A b r a c h y d a c t y l i a pedig egy m u t a t i o , a m e l y meglehetősen g y a k o r i és öröklődő sajátossága a tyúkféléknek. A fen tebb említett csonkaujjúság tehát az én megfigyeléseim szerint szerzett tulajdonság, a m e l y s e m m i körülmények között n e m öröklőd het, mert a szerzett tulajdonságok n e m öröklődnek. A z általam ész lelt csonkaujjak vége magán hordja a pathologiás külsőt, rajta erősebb bőrpárna található. A z ujjperc g y a k r a n középen v a n megcsonkulva, amely egyszer az ujj hegyén, máskor pedig több ujjperc után, tehát hosszabb-rövidebb távolságban lép fel. M i n t fentebb említettem, egy csapat más-más egyénein találtam különböző hosszúságú csonkaujjakat. Nézetem szerint a fogolylábon a k a r o m h o z hasonló csontdarab v a g y m i n t a megmaradt ujjpercrész v a g y pedig m i n t regeneratum keletkezhetik. U g y a n i s K I N É L vizsgálatai szerint, melyet fiatal galamb mellső végtagjának ujján végzett, azt t a p a s z t a l t a , hogy a levágott rész karomszerűen regenerálódott. E z e k alapján feltételez hető, hogy a fogoly lábán is hasonló karomszerű regenerálódás keletkezhet, különösen szem előtt t a r t v a azt, hogy a madár hátsó végtagját fokozottabban használja, m i n t a mellsőt, mert ennek a segítségével k a p a r j a k i az élelmet, így állandóan inger éri, amely fokozottabb módon teszi lehetővé a regenerálódást. A madártani intézettől kölcsönkapott fogolyláb-preparátumon felülnézetben a karomhoz n a g y o n hasonló csontot találunk, azonban oldalnézetben az ujjperc maradványát tünteti fel. E z e n a készítményen az eredeti k a r o m teljesen hiányzik, a h a r m a d i k íz helyén pedig valószínűleg annak maradványaként megjelenik a regenerálódott karomszerű csont. H o g y i t t rendellenesség v a n , m u t a t j a az előtte levő íz, amely rövidebb a normálisnál és erősen megvastagodott. A z íznek a rövid-
sége megfelelne a brachydactyliás u j j n a k , azonban a normálisan fejlődött rövidebb íztől eltér abban, hogy vége pathologiásan erősen megvastagodott. A z t , hogy e csonka lábon levő karomszerű képződ mény regenerátum-e, csak a későbbi vizsgálatok fogják véglegesen tisztázni. G y a k r a n említik, m i n t ujjcsonkító tényezőt, a fagyást is. E r r e vonatkozólag sokféle magyarázat v a n elterjedve, de a madár lábának véredényeloszlása o l y a n , hogy ez csak a legritkább esetekben követk e z h e t i k be. N e m k e l l másra g o n d o l n i csak a jégen alvó v a d l u d a k r a és vadrucákra, ezeknél csak a legritkább esetekben találunk c s o n k a lábú példányokat,' amelyeknél a csonkaság m i n d e n b i z o n n y a l más m e c h a n i k a i okoktól származik. Megtörténik az is, hogy télvíz idején a foglyok lábára hó- és jéggolyók t a p a d n a k , különösen a k k o r , h a nedves hó esik. S o k a n ezzel igyekszenek a láb csonkaságát m a g y a rázni. Lehetséges, hogy a fagyás is hozzájárul csekély százalékban a fogoly lábujjának a csonkaságához különösen a k k o r h a nedves hó leesése után tartós n a g y hideg következik, de n a g y o b b szerepe nem lehet, mert hótól jégtől m i n t olvadó anyagtól könnyebben megszabadulhatnak különösen a k k o r , h a összebújva éjjeleznek. I l y e n k o r fejlesztenek a n n y i hőt, h o g y a lábukról a hó- v a g y jég darabok l e o l v a d j a n a k . H a a lábcsonkaságot a fagyás okozná, az n e m terjedne csak az ujjperecek és a k a r o m végére, h a n e m m i n d e n b i z o n n y a l n a g y o b b csonkaságot eredményezne. A csonkaságot valószínűleg a sár golyó és a ráfagyott jégdarab o l y m ó d o n okozza, hogy az első esetben a gyulladás, az utóbbi esetben pedig az ujjvégeken megszűnt vérkeringés következtében m i n t e g y e l h a l v a letörik n a g y o b b t e s t i erő kifejtése alkalmával. Pusztán a hidegtől n e m fagyhat le a madár lába, mert a b b a n berendezések v a n n a k a helyes hőszabályozásra, a m e l y meggátolja az elfagyást. A láb u g y a n i s a hőingadozásnak j o b b a n k i v a n téve, m i n t más testrész. Hosszúságuk m i a t t n a g y o n vékony képződmények elfagynának hőszabályozó-rendszer nélkül. A szívtől való n a g y távolság m i a t t szükséges, hogy vénás rendszerük ben vértódulások lépjenek fel, n a g y o b b fokban, m i n t az emlősöknél, a helyes hőszabályozás elősegítésére. S C H T J M A C H E R szerint az anastomózisok bőséges megjelenése és kifejlődése bizonyítéka a n n a k az elméletnek, hogy az arterio-venosus anastomozisban meleg- és vér nyomás szabályozó berendezést k e l l keresnünk. H a ez a vérnyomás és hőszabályozó berendezés a sár- v a g y jéggolyótól akadályozva v a n , előállhat a végtag letörése, illetőleg lefagyása, a m e l y a foglyoknál a csonkaujjúságot eredményezi. G y a k r a n más madárfajoknál is találunk csonka lábujjat, a m e l y nek külseje o l y a n m i n t a fogolynál található csonka ujjé. Ezeknél a csonkaság hasonló módon k e l e t k e z h e t i k , mert a t i h a n y i belső t ó partján lőttem egy sárral megragadt lábú szürke varjút, m e l y n e k a z iszapos p a r t o n való járkáláskor r a g a d t a sár a lábára. A varjaknál g y a k o r i a csonkaujjíiság, a m i t talán az okoz, hogy t a v a s s z a l sokat
járkálnak eke után és i l y e n k o r a ragadós föld ráragad az ujjakra, a m e l y a foglyoknál ismertetett módon okozza az ujj megcsonkulását. Összefoglalva az elmondottakat, a foglyok csonkaujjúságát nem magyarázhatjuk tisztán örökletes rendellenességgel, mert ezt a pathológiás eredetű csonkaságot elsősorban a sárgolyók, másodsor b a n a jéggolyók okozhatják. H o g y legnagyobbrészt sárgolyók okoz zák igazolja az, hogy f i a t a l madaraknál is találni csonka ujjat. Fagyás csak a k k o r keletkezik, h a tartós hideg idején nedves hó ragad az ujjak végére. Mindkét esetben az ujjvégek leszakadhatnak, amely a brachydactyliás rövidüléshez hasonló. E z azonban m i n d i g k a r o m nélküli és magán hordja a pathológiás külsőt. I l y e n értelemben tehát a foglyok csonka ujja n e m öröklődő b r a c h y d a c t y l i a . Érdemes v o l n a a külseje után pathológiásnak t a r t o t t lábujjak szöveti szerkezetét közelebbről tanulmányozni. E r r e a feladatra kellő anyag beszerzése után szívesen vállalkozom. IRODALOM. G E L E I J . : B r a c h y d a c t y l i a a foglyok között. A q u i l a , 1 9 2 9 — 3 0 . évf. G E L E I J . : K i s e b b ornitológiai tapasztalatok Szeged környékén. A Ter mészet 1 9 2 9 . évf. K I N É L J . : Untersuchungen über die Regeneration der K n o c h e n bei Vögeln. A n a t . A n z . 1 9 1 0 . Sehaffer J . : Über die Sperrvorrichtung an den Zehen der Vögel. Zeitschr. f. wiss. Z o o l . B d . 7 3 , 1 9 0 3 . S C T J M A C H E R S. : Arterio-venöse Anastomosen i d den Zehen der Vögel. A r c h . f. m i k r o s k o p . A n a t . , B a n d 8 7 . 1 9 1 5 . WERBER
J.
und
GOLDSCHMIDT W . :
R e g e n e r a t i o n des
Schnabels bei
der Hausgans (Anser cinereus) und bei der Hausente (Anas boschas). A n a t . Anz. B d . 54, 1907. Y E A T T E R R . E . : The Hungárián Partridge in the Great Lakes R e g i o n . U n i v . of M i c h i g a n B u l l . N o . 5 , 1 9 3 4 .
ÜBER , , B R A C H Y D A K T Y L I E ' ' B E I REBHÜHNERN. Von
DR. F.
V. H O M O N N A Y .
Mit 2 Textabbildungen.
Verfasser schildert nach eigenen Beobachtungen die an den Zehen der Rebhühner oft vorkommenden Verstümmelungen, die keine erbliche Brachydaktylie darstellen, sondern durch anhaftende Kotballen und Eisklümpchen entstandene, pathologische Veránderungen sind. Der U m stand, dass diese Verstümmelungen auch bei ganz jungen Rebhühnern vorkommen, weist darauf hin, dass hierbei nicht E i s , sondern vielmehr K o t die Hauptrolle spielt. In beiden Fállen kann es zu einem Abtrennen einzelner Zehenglieder kommen, was einer wahren Brachydaktylie ahn lich sieht. Diese verstümmelten Zshen besitzen keine Kralle. Vielleicht kann ein Regenerationsprozess auftreten, bei dem das distale Glied eine K r a l l e vortáuscht.
