NAGYKANIZSA Írta: DR. CSEKE FERENC, DR. HORVÁTH LÁSZLÓ, DR. KERECSÉNYI EDIT és TÓTH KÁLMÁNNÉ TARTALOM Előszó. Dél-Zala természeti földrajza (dr. Cseke Ferenc). Kialakulás. Éghajlat. Talajok. Vízrajz. Növény- és állatvilág. Nagykanizsa és környékének története (dr. Horváth László és Tóth Kálmánná). Régészeti kutatások. Az őskor emlékei. A római uralom és a népvándorlás kora. A magyar honfoglalástól a török kiűzéséig. A feudalizmus kora 1690-től . A kapitalizmus kora A megújuló város Nagykanizsa környékének néprajza (dr. Kerecsényi Edit) Dél-Zala népcsoportjai Népi gazdálkodás Településszerkezet, népi építkezés Berendezés, bútorzat A viselet Népi mesterségek Népszokások Nagykanizsa környékének természeti erőforrásai (Dr.. Cseke Ferenc) Mezőgazdaság. Ipar Idegenforgalom Városnéző séták Nagykanizsán (dr. Kerecsényi Edit) I. séta (Szabadság tér-Lenin út) II. séta (Ady Endre utca-Kisfaludy utca – Sétakert - MAORTtelep-Kossuth tér-Széchenyi tér-Zrínyi Miklós u.) III. séta (Deák tér-Lenin út bal oldala-Eötvös tér-Hunyadi u.Rozgonyi u.- Vörös Hadsereg út) Túraajánlatok Dél-Zalában és Délnyugat-Somogyban (dr. Cseke Ferenc) Gyalogtúrák Autótúrák Gyakorlati tudnivalók (dr. Cseke Ferenc)
Felhasznált forrásmunkák ELŐSZÓ Ez a kiadvány kettős célt szolgál: egyrészt ismertetést közöl a városnak és környékének természeti, földrajzi viszonyairól, valamint történelmi, néprajzi hátteréről; másrészt turisztikai jellegű tájékoztatást is ad mindazoknak, akik érdeklődnek a műemlékek és a természeti szépségek iránt. Nemcsak az idelátogató turistáknak szánjuk e könyvecskét, hanem azoknak a nagykanizsaiaknak is, akik a várossal és környékével alaposabban szeretnének megismerkedni. És talán az iskolai oktatásban is hasznosíthatók lesznek mindazok az ismeretek, amelyeket könyvünkbe szerkesztettünk. A szerzők.
DÉL-ZALA TERMÉSZETI FÖLDRAJZA KIALAKULÁS Dél -Zalában az olajkutatók fúrója eltemetett egykori hatalmas hegység kőzeteibe hatolt, mely főleg észak-kelet - dél-nyugati irányú vonulatokból áll. A hajdani széles völgyek és hegygerincek szintkülönbsége több ezer méter lehet. Pontosan még nem tudták megállapítani, mert a legtöbb helyen a völgy talpat el sem érte a fúró. A hegység nyugat felé egyre mélyebbre süllyed, a gerinceket rögökre tagoló haránt törések mentén. Anyaga főleg triászkori mészkövekből és dolomitokból épült fel. Ez a hatalmas hegység több 10 millió éven keresztül töredezett és pusztult, amit igazol a fúróiszapot elnyelő sok üreg és hasadék, valamint azok a durva törmelékek, amelyek a szárazföldi lepusztulás nyomán keletkeztek. A Kárpátok miocénkori felgyűrődése nagy változásokat hozott. A hatalmas törések mentén vulkánok keletkeztek. A kiömlő andezit láva helyenként 1000 m vastag takarót borított a felszínre. Ezzel egy időben megindult a hegység lassú süllyedése, föléje tenger nyomult és abból 3000-5000 m vastag neogén (miocén és pliocén) üledék rakódott le, amely végül a legmagasabb csúcsokat is elnyelte. Anyaguk: agyag, márga, homok, homokkő, konglomerátum, breccsa stb. Gyűrődés nem mutatható ki ezekben a régetekben, legfeljebb álboltozatok képződhettek. Itt keletkezett a kőolaj és a földgáz. Mindkét értékes anyag a belső nyomás hatására elvándorolt a keletkezéshelyéről, és az úgynevezett olajcsapdákban megrekedt, majd felhalmozódott. A kutatók ezeket a képződményeket tárják föl mélyfúrás segítségével. A szénhidrogének mellett még egy komoly érték rejtőzik a neogén üledékekben. Ez az érték a föld belső hőjétől felmelegedett termálvíz, amely sok értékes sót is tartalmaz. Nagykanizsa környékén - a földkéreg vékonysága miatt - átlagosan 20 méterenként növekszik 1 °C-al a hőmérséklet a föld mélye felé. (A világátlag 33 m/l °C.) A felsőpliocén időszakban erőteljesen megemelkedett a terület, s az egykori tengerfenék egyhangú térszínt képezve felszínre került. Ezen terítette szét a dél felé folyó Ős-Mura és az Ős-Rába, esetleg az Ős-Duna is, kavicsos-homokos hordalékát, melynek nyomait ma a dombság legmagasabb szintjein találjuk a felszínen. (Pl. a börzöncei kápolna mellett.) A jégkorszak kezdetén gyökeres változások következtek a felszínfejlődésben. A korábbi szubtrópusi jellegű éghajlat fokozatosan hidegre és szárazra fordult. A terület lassú emelkedése miatt az Ős-Duna és az Ős-Rába észak felé kanyarodott, az Ős-Mura, pedig jóval nyugatabbra talált egy újonnan kialakult süllyedéket.
A tovább emelkedő felszínen erőteljes völgyképződés kezdődött a jégkorszak nedves időszakaiban. A kivéső munkát továbbiakban már a helyi vizek végezték több százezer év alatt, s ezzel lényegében kialakították a mai felszínt. A völgyek irányát az általános déli lejtésen kívül a hajdani folyók elhagyott medrei és a helyenként kimutatható süllyedékek határozták meg. Ugyancsak a jégkorszak során képződött a dombok oldalát és tetejét befedő lösztakaró, amely a sok csapadék hatására felső szintjében a legtöbb helyen elvályogosodott. A mai völgyhálózat kialakulásán túl szerkezeti változások is történtek. A Principális-völgy középső része mellett besüllyedt az a 4-5 km széles árok is, amely észak-kelet –dél-nyugati irányba húzódik a Balatonnal párhuzamosan. Süllyedése miatt nem szabdalódott fel a felszíne, s így helyet adott Nagykanizsa város utcáinak, épületeinek. Az óholocén száraz és meleg klímája alatt lendült mozgásba a Principális-völgymedence magasabb térszíneinek homokja. A szélbarázdás felszín több helyütt fellelhető, de igazán szép garmadabuckák csak Homokkomáromtól keletre találhatók. A táj mai képe egy változatos dombsági felszín, zömmel észak-déli irányban elnyúló völgyekkel. Sík terület kevés akad. A gerinceket mindenütt laza üledék fedi. A völgyek kitakarítása és a domboldalak pusztulása ma is tart, sőt felgyorsult az ember földművelő munkája nyomán. Az erdőtakaró alatt vízmosások most is mélyülnek, de a futóhomokot már lekötötte a gazdag növénytakaró. ÉGHAJLAT Nagykanizsa az ország délnyugati sarkában helyezkedik el. Helyzeténél fogva - a nedves kontinentális klímán belül -jobban érvényesül az óceán hatása és némiképp a Földközitengeré is. Ennek megfelelően Nagykanizsa az ország egyik legcsapadékosabb városa. Az 1901 és 1970 között mért évi csapadékösszegek 1216 mm (1940-ben) és 483 mm (1921-ben) szélsőségeket tartalmazzák. A 70 évi átlag 766 mm. A csapadék évi eloszlása egyenletesebb mint másutt az országban. Maximuma nyárra, azon belül májusra esik az óceáni légtömegek behatolása miatt, de a földközi-tengeri hatás következtében ősszel is kialakul egy másodmaximum. A téli csapadékminimum a hideg szárazföldi származású levegő uralmát jelzi. A havas napok száma megegyezik az országos átlaggal, de a hótakaró vastagabb, mint máshol. Az északkeleti és a délnyugati szelek a leggyakoribbak Nagykanizsán (30-30%). Nyáron az észak-nyugati viharos szelek uralma a jellemző. A szélcsendes napok száma 5% csupán, a nyári zivatarokat kísérő jégeső gyakoribb az országos átlagnál. A vegetáció gazdagságát növeli a levegő magas relatív nedvességtartalma (76% évi átlagban). A csapadékos időszakot kísérő tartós felhőzöttség jelentékenyen csökkenti a napsütéses órák számát. Az évi 110-120 borult nap miatt, csupán 1800-1900 óra az évi napsütés. Ez az érték 200-300 órával elmarad az Alföld adottságaitól, s ezzel minőségi hátrányba kerül a napfényigényes növények termelése. A hűvös óceáni és a meleg földközi-tengeri légtömegek télen enyhítik a hideget, nyáron a meleget. így a hőmérséklet évi közepes ingadozása országosan is a legkisebbek között van (21,7 °C). Az évi középhőmérséklet 10,2 °C. TALAJOK
Zala megye legnagyobb természeti értéke a termőföld. Kialakulása vályogos, löszös és homokos anyakőzeten történt, erdőtakaró alatt és dombsági feltételek között. Minőségét a bőséges csapadék kedvezőtlenül befolyásolta. A kilúgozás eredményeként humuszban, valamint kalcium- és magnézium sókban szegénnyé, kémiailag savanyúvá vált. A vályogosodott lösszel borított dombhátakat Nagykanizsa környezetében agyagbemosódásos barna erdőtalajok fedik. Erodálatlan állapotban a termőrétegük elérheti az 1 m-es vastagságot. Az erdő szépen fejlődik rajtuk, de szántóföldi művelés esetén rendszeresen javítani kell. Minőségi különbségek főleg az anyakőzet változó összetétele miatt alakultak ki. Ugyancsak az agyagbemosódásos erdőtalajok közé tartozik a Principális-völgy magasabb térszíneinek kovárványos homokja. Legnagyobb kiterjedését a várostól délre Janka-puszta körül éri el. Rossz a vízgazdálkodása és elég gyenge a termőképessége. A fenyő és az akác jól bírja. Nagykanizsától nyugatra és délkeletre megjelennek az erősen kötött pszeudoglejes barna erdőtalajok. A felhalmozási szint agyagsávja miatt vízpangás áll elő a talajszelvényen belül. Helyenként podzolosodás is jelentkezik a sok csapadék hatására. A tűlevelű erdők és a gyertyánosok viselik el legjobban, szántóföldként rosszul hasznosítható. Javítása költségesebb. A vizenyős völgytalpakat lapos réti talajok, vagy láptalajok fedik. Szervesanyag tartalmuk magas (4-7%), de nyers a felszín közeli talajvízszint miatt. Rossz kaszálóként hasznosítják legfeljebb. Legnagyobb kiterjedését a Principális-völgyben éri el. A felsorolt talajok termőképességét erősen rontja a domboldalak talajának folyamatos lepusztulása és az altalaj, vagy rosszabb esetben a nyers kőzet művelése (földes kopár). Hasonló károkat okoz a száraz és szeles időben mozgatott homok a Principális mentén. VÍZRAJZ Nagykanizsához legközelebb eső jelentős vízfolyás az erősen szennyezett Mura folyó. A város vízellátásában döntő szerepe van és befogadja a szennyvizeit. A talajvíz és a domboldalakról lefutó csapadékvíz a patakok medrében talál lefolyást. A völgyhálózat elég sűrű (2 km/km2) és jelentékeny a lefolyás is a sok csapadék, valamint a meredek és kötött talajú domboldalak miatt. A lehullott csapadék 18%-a távozik átlagosan a vízfolyásokon keresztül, a többi elpárolog, illetve raktározódik. A patakok vize sem elég tiszta már. Szennyezi egyrészt a mezőgazdasági területek lemosott és a talajvízbe szivárgott kémiai anyaga, másrészt a települések bevezetett és bemosott szemete. Több helyütt elgátolták a völgyeket és halastavakat alakítottak ki. A tóépítés káros következményeként a kisesésű völgyek tó feletti szakasza hosszan elmocsarasodott. A környék vizeinek fő gyűjtője a Principális-csatorna. A misefai eredetétől a Muráig gyűjti össze a mellékvizeket, illetve lecsapolja a pangó vizes területeket és levezeti a város szennyvizeit. A széles völgy mocsaraiba - egy terjedelmes teraszszigetre - épült Kanizsa hajdan híres vára. A város környéki dombság gazdag forrásokban. A terjedelmes erdőségekben fakadó vizek tiszták és egészségesek. A Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság számos forrást befoglaltatott. A gyenge utánpótlással rendelkező rétegvizek minősége kitűnő, mennyisége azonban megcsappant a nagymértékű felhasználás nyomán. A termálvíz-készlet hasznosítására még alig került sor. A lezárt kutak 100 °C körüli lyukhőmérsékletű vizével akár épületeket is lehetne fűteni, bár a felsőpannoniai víztartó rétegek viszonylagos vékonysága miatt a készlet korlátozott. Nagyobb mértékben csupán a
zalakarosi gyógyfürdőben használják ki ezt a lehetőséget. NÖVÉNY- ÉS ÁLLATVILÁG A változatos éghajlati és talajviszonyok miatt gazdag és sokrétű Dél-Zala flórája. Az 1232 fellelhető magasabb rendű növényfaj a hazai fajok felét jelenti. A 180 vadon termő gyógynövényünkből 152 fordul itt elő. Nagykanizsától nyugatra terül el a jellegzetes zalai bükk-táj, a győzelmes bükköny aljnövényzetével. A bükk másutt a magasabb régiók fája, itt a bő csapadék, a magas páratartalom, a kedvező talaj és a domborzat miatt már a völgytalpak közelében is megjelenik. Növekedése és minősége legjobb az országban. Nagyszerű látvány a szürke és simatörzsű szálfák gyér aljnövényzetű tiszta állománya. A bükkösök között elegyfaként a dombok tetején megjelenik a kocsánytalan tölgy és a csertölgy, a mélyebb részeken a kocsányos tölgy réti szil, a juhar, a madárcseresznye, s a dombok fagyveszélyes alján keverten a gyertyán. Egyre több fenyőt telepítenek. Nagykanizsától keletre és délre, az alacsonyabb és melegebb fekvésű területeken a gyertyános tölgyesek uralkodnak, a szub-atlanti és szubmediterrán klíma vonásoknak megfelelően. Délen és a szárazabb tetőkön cseres-tölgyesek, az északias lejtőkön a bükkösök terjedtek el. Jelentékeny az akác aránya és szaporodik a fenyő. Az elegyfák között az őshonos szelídgesztenyét érdemes kiemelni, amely Zalamerenyénél összefüggő erdőt alkot. A Belezna környéki savanyú homok vegetációja Belső-Somogy felé nyit kaput. A Principális-völgy medencéjéből kiemelkedő rossz, meszes talajú homokdombok, a DunaTisza közére emlékeztetnek. A hüvelyes csenkesz gyepjében tipikus alföldi homokpusztai fajok élnek (Gördövény, Fűzvölgy). A sűrű völgyhálózat nedves völgytalpain éger- és fűzlápok találhatók, többféle sással. Nagykanizsa környékének flórája számos mediterrán elemet tartalmaz, mint például a virágos kőris, magas szárú kocsord, bókoló és fürtös gyűszűvirág, sávos here, farkas boroszlán stb. Zákány és Őrtilos között a Dráva közeiében különösen erős a szubmediterrán vonás. Néhány elem csak itt található: hármaslevelű szellőrózsa, pofok csalán, stb. " Nagy tömegben előforduló kedvelt lágyszárú növények között legkorábban a hóvirág, a tavaszi tőzike, a közönséges kankalin, az ibolya, az odvas keltike virágzik. Májusban követi a gyöngyvirág, nyár végén a ciklámen. A terület ritkaságai között említhetjük a lónyelvű. csodabogyót, a kakasmandikót, a turbánliliomot, a fehér sarkvirágot, a piros madársisakot, a bókoló fogasírt és a farkasölő sisakvirágot. A szurdokok mélyén a májmohák alkotnak nagy telepeket: Ezek zöme védett. Nagyon gazdag a gombaflóra is. Kora tavasszal a szőlőhegyekben megjelenik a kucsmagomba, a legelőkön a szegfűgomba. Májustól kezdve a tölgyesekben vargányát, másutt rókagombát és galambgombaféléket találunk, , késő ősszel szedhető az őzláb és a lila pereszke. Az állatvilág. A zalai erdők büszkesége a szarvas. Az 1983-as világranglista 4. és 5. helyezettjét itt lőtték ki. Számottevő a vaddisznó, őz, borz, róka, nyest és fácán-állomány; a nyúl és a fogoly nagyon megfogyatkozott. Komoly károkat okoznak a zalai halgazdaságoknak a Kis-Balatonról idelátogató kócsagok, kormoránok, bakcsók. A Mura mentén fekete gólya és gémtelep is van. A megfogyatkozott számú énekesmadár a környezethez hasonló állományt alkot, csak a varjak és a védett ölyvek szaporodtak el túlságosan. A madárvilág ritkaságai között megtaláljuk itt a kishaját, a darázsölyvet és a füles kuvikot is. Látványos különlegesség a
Dráva menti holtágak 10 filléres nagyságú édesvízi medúzája. NAGYKANIZSA ÉS KÖRNYÉKÉNEK TÖRTÉNETE RÉGÉSZETI KUTATÁSOK Nagykanizsának és környékének történeti kutatása csaknem százéves múltra tekint vissza. Rómer Flóris, a magyar régészet egyik megalapítója a múlt század végén Kanizsa környékét is bejárta és ezzel elsők között hívta fel a figyelmet Zala megye déli részének történeti emlékeire. Azóta több tanulmány foglalkozott Kanizsa történetével. Az első komoly régészeti munka Kanizsa várának feltárása volt, amelyet 1954-1967 között Méri István, az azóta tragikus körülmények között elhunyt régész vezetett. A környék tervszerű régészeti kutatása csak 1975-ben kezdődött. Elsődleges feladat volt a terület régészeti lelőhelyeinek fel kutatása. Azóta mintegy félszáz kisebb-nagyobb ásatást végeztek a környéken. Mintegy 8-9 ezer évvel ezelőtt a Földközi-tenger keleti partvidékén, a Közel-Kelet termékeny síkságain olyan gazdasági társadalmi változások játszódtak le, amelyeket méltán neveznek új kőkori forradalomnak. A gyűjtögető, halász-vadász életmódról ekkor tért át fokozatosan a tudatos élelemtermelésre az emberiség egyik bölcsőjének nevezett terület lakossága. Hosszú időnek kellett eltelnie míg a növénytermesztés és az állattenyésztés titkaival a Balkán-félsziget, majd a Kárpát-medence embere megismerkedett. Az i. e. 4. évezredben, a mai Körösök vidékén bukkan fel egy olyan kultúra, amely a Kárpátmedencében elsőként él az újkő-kori forradalom vívmányaival. Egy évtizede fedezték fel a régészek, hogy e kultúra rokona, a "Starőevo kultúra" emlékei a Dél-Dunántúlon is előfordulnak. E két rokon kultúra hordozója volt az, amelyik Közép-Európa számára az újkőkor felfedezéseit átadta. Mindezekhez a gazdasági változásokhoz még az agyagedény és a csiszolt kőeszközök előállításának ismerete is járult. Rendkívül jelentős felfedezés volt, hogy Nagykanizsától nvugatra, Becsehelyen egy Starőevo kultúrába" sorolható település nyomai kerültek elő. Ez az emberi élet első nyoma Nagykanizsa környékén, s egyben ennek a kultúrának a legészakibb előfordulása A Becsehelyi ásatások az újkőkor összes kultúrájának és fázisának leletanyagát felszínre hozták. Az új kőkori, Dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrája idején a becsehelyi település egy 2-3 méter mély árokkal volt körülvéve, amelyet egy bejárattal szakítottak meg. Az árokból szenesült gabonaszemek is előkerültek. Ez a kultúra egész Közép-Európát magában foglalta, természetesen helyi sajátosságokkal fűszerezve. Nevét az edényeken előforduló vonaldíszről kapta. Az újkőkor végén e kultúrából és jelentős déli elemek összeolvadásából alakult ki a "Lengyeli kultúra". Lelőhelyeit az egész Dunántúlon megtaláljuk. Edényeik felületén gyakran alkalmaztak festett díszítést. Nagykanizsa környékén e kultúra két lelőhelyén folyt jelentősebb ásatás. Az egyik említett becsehelyi feltárás, a másik pedig a Nagykanizsa északi végénél levő Inkey sírkápolna melletti. Kisebb-nagyobb településeken kívül egy nagyobb "Lengyeli kultúrás" telepről tudunk Palin északi részén. Az Inkey sírkápolna melletti ásatásnál sikerült egy kisebb méretű házat is feltárni. A téglalap alaprajzú, földbe mélyített ház közepén egy teknős aljú gödröt találtak. A házból előkerült kerámia arra utal, hogy ezt a házat magában foglaló települést a "Lengyeli kultúra" utolsó fázisában létesítették. Az 1960-as évek elején, a Keszthely környéki régészeti topográfiai kutatások nyomán Kalicz Nándor elkülönített egy sajátos rézkori emlékcsoportot, amelyet "Balatoni csoport"-nak, majd később "Balaton-Lasinja kultúra "-nak nevezett. Két fő fázist különböztetett meg, amelyek különböző irányú hatások nyomán alakultak ki. Az I. fázisban erős déli hatások érték az addig békésen élő "Lengyeli kultúrát", összeolvadásukból jött létre az új kultúra. A
,,Balaton-Lasinja II-III. fázis" idején viszont Alpok-vidéki elemek jelentkeztek erőteljesen. Nyugati hatásra terjedt el a réz felhasználása. A kialakuló rézművesség első emlékei (olvasztótégelyek töredékei és ékszerek) a közeli Zalaváron kerültek elő, de a becsehelyi ásatások során is találtak néhány rézékszert. A Balaton-Lasinja kultúra" talán legsűrűbben lakott területe Zala megye volt, ahol a korábbi korszakhoz képest feltűnő lelőhelysűrűséget tapasztalunk: szinte 2-3 km-re találunk egy-egy települést. A környéken több helyen tártak fel "Balaton-Lasinja kultúrás" telepet. Ezek közül különösen a letenyei és a Nagykanizsasánci ásatás volt eredményes. Az előbbinél megtalálták a település erődítését is: a telepet oszlopokkal kísért mély árok vette körül. A sánci ásatások során pedig a rengeteg kerámián kívül egy agyagból készült pecsételő is napvilágot látott, amelyet most a Göcseji Múzeum állandó kiállításán lehet megtekinteni. Nagykanizsa közvetlen környékén, nagyjából 15-20 km-es sugarú körben jelenleg kb. 45 lelőhelyet ismerünk ebből a korszakból. A korabeli temetkezésekről csupán egy hamvasztásos sírról tudunk Semjénházáról. Ez a legkorábbi ismert temetkezés Dél-Zalában. A középső és késő rézkor leletei egészen 1980-ig hiányoztak Zala megyéből. Emiatt néhány kutató korábban arra a következtetésre jutott, hogy a ,Balaton-Lasinja kultúra" valószínűleg tovább élt a következő periódusban is. A késő rézkorban csaknem az egész Kárpátmedencében elterjedt "Baden (Péceli) kultúra" (illetve a Dunántúlon korai fázisának nevezett "Bolerázi csoport") emlékeit azonban néhány lelőhelyen (Nagyrécse, Nagykanizsa-Inkey sírkápolna) megtalálták, így a Dunántúl többi részéhez hasonló fejlődést lehet feltételezni Zala megyében is. A legújabb kutatások szerint a bronzkor elején, i.e. 1900 táján a Dél-Dunántúlon déli összetevőkből alakult ki a "Somogyvár-Vinkovci kultúra. A jó ideig etnikailag és időrendileg tisztázatlan korai bronzkor leletei most már Nagykanizsa környékén is szép számmal előfordulnak. Ismerünk magaslati, erődített (Oltárc, Galambok), valamint folyóparti lejtőkön létesített településeket is (Nagykanizsa-Inkey sírkápolna, Börzönce). Különösen gazdag leletek kerültek elő az Inkey sírkápolnánál, agyagból formázott kis bikaszobrocska is felszínre került A középső bronzkor történetét egyelőre még teljes homály fedi Zalában. Az Inkey sírkápolna mellett kiásott, bikát ábrázoló bronzkori agyagszobrocska A késő bronzkor kezdetét az ún. Koszideri típusú kincsek elrejtése jelzi. A mai DélNémetország területéről kiindulva, más területek népeit is megmozgatva új népcsoportok jelentek meg a Kárpát-medencében. A Koszideri típusú kincseket a hódítók elől rejtették föld alá. Az új népcsoportokat jellegzetes temetkezési módjukról "Halomsíros kultúra" népének nevezzük. Az i. e. 13-12. századot kitöltő időszak után egy újabb és többször ismétlődő népmozgás indult el nyugatról a Kárpát-medence felé ("Urnamezős kultúra). A késő bronzkornak ezt az utolsó periódusát az i. e. 11-9. század közé helyezik a kutatók. A késő bronzkorban lezajló népmozgások szinte egész Közép-Európát érintették. A gazdaságitársadalmi változtatások során egyre inkább felbomlott a nemzetségi társadalom, e törzsek vezetése a kialakuló katonai arisztokrácia, valamint a hatalmas fellendülést mutató bronzipar iparosainak és kereskedőinek kezébe került. Dél-Zala késő bronzkori lelőhelyei hasonló sűrűséggel fordulnak elő, mint a rézkori "Balaton-Lasinja kultúráé. Nagykanizsa környékén több késő bronzkori telepen és temetőben folytattak ásatást (Nagykanizsa-Inkey sírkápolna, Bilkei dűlő, Sánc, Magyarszentmiklós, Hahót, Becsehely) és néhány helyen bronzfegyverek öntésére szolgáló mintákat is találtak. Az első zalai, "víz alatti" régészeti kutatás is ehhez a korszakhoz kapcsolódik. A mórichelyi halastavak lecsapolásakor ugyanis késő bronzkori település emlékei kerültek "szárazra". Az egykori félszigetszerű kis dombot a halastavak létesítésekor elárasztották, és a víz kimosta a gödrökben levő leleteket. A lecsapoláskor - derékig érő gumicsizmában - számos értékes
emléket gyűjtöttek össze. Jelentős lelet még a korábban az Alsóerdőben talált bronzkard, amelynek előkerülési körülményeiről sajnos nem tudunk semmit. A környék kora vaskori történetét - a leletek hiánya miatt - még nem ismerjük. A késő vaskor kezdetén, az i. e. 4. század elején egy most már nevén is ismert nép, a kelták foglalják el a Kárpát-medence egy részét. A 3. század elején újabb néphullám csaknem az egész Kárpát-medencét birtokba veszi. Az államalapítás küszöbére jutó kelta törzsek terjesztették el Európában a fazekaskorong használatát és a vas tömeges feldolgozását. A korai kelta leletek legdélibb előfordulása Zalában Felsőrajk nevéhez fűződik, de nem sokkal későbbi a kiskanizsai Dávid dűlőben feltárt település . A tanyaszerű települési rendszerben lakó kelták számos települése ismert a környéken és temetőik közül is több helyen folyt régészeti kutatájs. Különösen jelentős a magyarszerdahelyi kelta temető, ahol 1-3. századi sírokat is feltártak. A miklósfai kelta temető sírjai valamivel fiatalabbak, míg a magyarszentmiklósi néhány sír a kelta kor utolsó századára tehető. Jelenleg még nem tudjuk, hogy milyen nevű kelta törzs élt itt közvetlenül a római hódítás előtt, de annyi bizonyos, hogy Zala megye területe nem tartozott abba a régióba, ahol a kelta törzsi arisztokrácia az iparosokkal és kereskedőkkel együtt törzsi-, ipari központokat hozott létre. Az itt lakó kelták valamivel elmaradottabb gazdasági és társadalmi körülmények között érték meg a római uralmat. A RÓMAI URALOM ÉS A NÉPVÁNDORLÁS KORA Időszámításunk előtt 12 táján érte el Pannóniát a római katonai hódítás. Ezután a mai Dunántúl területén fokozatosan alakították ki a katonai és közigazgatási szervezeteiket, melyekben - ügyes politikával - a helyi bennszülött arisztokráciát is érdekeltté tették. A római kori Dunántúl lakossága elsősorban a bennszülöttekből (keltákból és pannonokból) és délnyugat-pannóniai, észak-itáliai népességből tevődött össze. A római életformát és kultúrát a bennszülöttek rövid időn belül átvették, de még a 3. században is kimutathatók sajátosságaik. A római birodalom négy évszázados pannóniai uralmának emlékei, az utóbbi évek ásatásai nyomán, Nagykanizsa környékén is nagy számban fordulnak elő. A Nagykanizsa történetével foglalkozó munkák legtöbbje átvette azt a milleniumi historizáló, romantikus elképzelést, hogy a kanizsai vár római eredetű. Szerintük Július Caesar idejében már kialakult a mocsaras terület közepén az a castrum, amelyet Corrhudunummal, majd Vakum-mai azonosították és Kámzsa nevét a Canissa (nősténykutya) szóból származtatták. A legutóbbi időkig tartotta magát ez a téves nézet, holott már évtizedekkel ezelőtt tisztázódott, hogy Valcum a Keszthely melletti fenékpusztai római erődítmény ókori neve és Kanizsa a szláv Knyjsa (fejedelemé, kenézé) névből származik. Az elmúlt évek terepbejárásai és ásatásai során 44 római kori lelőhelyet találtak Nagykanizsa környékén. Ezek a római települések és temetők elsősorban amellett a diagonális út mellett helyezkednek el, amelyik a Borostyánkő útból ágazott le és délnyugat-északkelet irányú vonulata Itáliát kötötte össze Aquincummal (Óbuda). Ez a római útvonal Nagykanizsa térségében a mai Sormásig egyenes irányban haladt kelet felé, s miután elérte a Principális egykori, szélesebb árterét a mai Nagykanizsa magasságában, észak felé fordult. A Hosszúvölgy -Korpavár közötti szűkebb ártéren átkelve ki kellett kerülnie a magasabb dombokat, ezért a Principális árterének keleti partján húzódott tovább dél felé. Az Inkey sírkápolnánál levő római településtől viszont már akadálytalanul haladhatott újra kelet felé az észak-dél hosszirányú domb vonulatok déli lábánál. A terület legkorábbi római lelete i. u. 50 tájára helyezhető, amikor a magyarszerdahelyi temetőben az első halottakat eltemették. A hosszúvölgyi nagykiterjedésű településen az 1. századtól volt folyamatos az élet a 4. század második feléig. Az itt feltárt római fazekas
kemencék látták el a közvetlen környéket áruval. A Nagyrécsén és Nagykanizsa északkeleti részén, a Katonatemető dűlőben talált sírkamrákat, melyek közül többnek a belső vakolata festett volt, az 1. század végén, ül. a 2. század elején készítették az Itáliából származó előkelők számára. Az egyik nagyrécsei kétrészes sírkamra csaknem 6 méter hosszúságú volt. Előfolyosóján hamvasztották el a halottat, csontszilánkjait a sírkamrába rakták. A sírkamra bejáratát sírkővel zárták le, melynek felső, feliratos részét szántáskor megsemmisítették. Az 1962-ben felszínre került becsehelyi sírkőn feltehetően észak -itáliai család tagjainak, a magyarszerdahelyin pedig aquileiai kereskedő család nevei szerepelnek. A környék egyik legfontosabb római lelőhelyét az Inkey sírkápolna melletti dombtetőn találták meg. Az 1979-től folyó és még be nem fejezett ásatások egy 3-4. századi gazdasági jellegű települést hoztak napvilágra. A település 4-5 kőépületből és a hozzátartozó gazdasági épületekből, valamint a szolgáló népek egyszerű földbe mélyített házaiból állt. A római majorság tulajdonosának házát padló alatti fűtéssel és fürdőhelyiséggel is ellátták. Néhány szobáját növényi ornamentikájú freskó is díszítette. A szomszédos domboldalon a temetőjük is előkerült: a földbirtokos család gazdag és a szolgák szegényebb sírjaival. A sormási téglasírban és a Bagolasánc - Nagyfakoson talált kőszarkofágban magasabb társadalmi rangú család tagjai feküdtek. A nagyfakosi szarkofág, - mely a múzeum Lenin u. 5. alatti épületének bejáratánál látható most, - egy házaspár temetkezési helye volt. Az Inkey sírkápolna melletti települést a 250-es évek végén támadás érte, de ezután a házakat újjáépítették, s a majorság a 4. század végéig még használatban volt. A népvándorlás korának első századából, az 5. századból csupán egy keleti gót aranyfülbevaló-párt ismerünk Nagykanizsa környékéről, mely 1894-ben került a Magyar Nemzeti Múzeumba. A 6-7. század emlékei eddig teljesen hiányoznak a környékről és csupán a népvándorlás korának utolsó két századából, a 8-9. századból vannak leletek. Különösen a 9. századi települések fordulnak elő sűrűn, ami a közeli frank közigazgatási központtal magyarázható. E korszak történetére vonatkozóan a legfontosabb adatokat a zalakomári temető feltárása adta. A temetőt a 7. század végén létesítették és egészen a 9. század végéig, vagy annál valamivel tovább temetkeztek arra a helyre. A feltárás során csaknem 700 sírt találtak. A temetkezési módból, a viseletből és annak tárgyaiból arra lehet következtetni, hogy ebben a korszakban a környék lakói az avarokból, a szlávokból és kisebb mértékben különböző környező területek etnikumából tevődtek össze. A Letenyén feltárt 9. századi temetőrészlet valószínűleg egy délszláv etnikumi közösség temetkezési helye lehetett. A MAGYAR HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG A 9. század végén bekövetkező magyar honfoglalás tárgyi emlékanyaga e területen egyelőre nem mutatható ki. A honfoglalást követő időszak helyneveiből viszont arra lehet következtetni, hogy Zala megye délnyugati területe vegyes, magyar-szláv etnikumú volt. Minden valószínűség szerint a magyar honfoglalás után elsősorban délszláv és avar népesség élt ezen a vidéken. I. László király koráig az országot védő gyepű nem messze húzódott Kanizsától. A korai megyeszékhely nem a frank közigazgatási központban, Zalavárott alakult ki először, hanem a mai Zalakomár melletti Kolonban. Kanizsa nevével 1245-ben találkozunk először, amikor "terra Knysa" formában említik. A tatárjárásig királyi birtok, majd különböző magánbirtoklások után (pl. Bikács nembeli Egyed fiai, Princ ispán, Kőszegi Kakas Miklós) 1323 -ban Osl Lőrinc kapta meg Károly Róberttól hűségének jutalmául nemcsak falvakat, hanem Kanizsaszeg várát is. Ez az első oklevél,
amely először említi magát a várat. A 14. század elején tehát már állt annak a várnak a magja, mely a későbbi időben - átépítések és bővítések után - európai hírűvé vált. Az Osl nembeli család magáról a helységről vette fel később a Kanizsay nevet. Az oklevelekből világosan kiderül, hogy a középkori Kanizsa közvetlen környékén egyrészt magával a várral, a vár védőőrizete alatt kialakult várossal, valamint a környező, várbirtokhoz tartozó falvakkal kell számolnunk. A városra vonatkozhatnak azok az oklevelek, melyek 1333-ban Szent Margit egyházáról, 1370 előttről pedig vámjáról szólnak. Mezővárosként 1409-ben említik először, majd nem sokkal később fürdőjéről és a század végén vendégfogadójáról tesznek említést. Egyelőre bizonytalan, hogy az 1415-1418 között megalapított ferences kolostor helye hol volt, habár egy 1493-as oklevél a város területén említ klastromot. A 14. század végén 17 helység csoportosult a kanizsai vár körül. Az 1530-as urbárium szerint pedig már 36 falu tartozott a vár földesurához. A várbirtok gazdaságának kitűnő szervezését mutatja Kanizsai Orsolya utasítása, amely Szele Jakabnak, az udvarbírájának szólt: "Az mi az szigény szép szolgálatában való tartását illeti, annak móggya ez. Minden eke, amennyi az egész vár tartományában vagyon, tartozzék egy jó holdat, őszinek valót háromszor megszántani, tavaszit pedig két holdat egy szántás alatt és bevetni asszonyom magvával... Az mi aratás dolgát illeti, Jakab uram kepe számra vesse az szigény népre falunként, minden szigény ember háza népe száma szerint... Az mi az kapálás dolgát illeti, az ki szőlőket ezideig az szigény nép művelt, ezután is ük mívelljék, de megjobbítván asszonyom dolgokat: azt akarja ó'nagysága, hogy a kapásokra Jakab uram falunként az kapáláskor az bírák kezében osszon lisztet és valami bort is, az szőlők száma mivolta szerint, az ki kisebb két köböl borig, az ki nagyobb háromig adván tőle... Akiket pedig pénzzel míveltettek ezelőtt, azután is azzal míveltessék, bizonyos számtartás lévén rula és minden személynek napszámra nyolc-nyolc pénzt adván, minden fogyatkozás nélkül... A kaszálás dolga is az szigény népé mind addig, míg az várhoz és majorokban való széna betakarodzik. Az gabona betakarítása, az bor szűrése, az hordás, az széna betakarítás is a szigény nép dolga." A fenti idézet a jobbágyok robot kötelezettségét említi csak. Ezen kívül még számos teher nehezedett a jobbágyokra (pl. kilenced, census), amelyek biztosították a birtok gazdaságának virágzását. Ez a virágzó gazdaság néhány évtized múltán, különösen Szigetvár eleste (1566) után, a pusztulás, a nyomor, az emberi tragédiák színterévé válik. Egy 1567-es urbárium Kanizsa oppidumról azt írja: "A mezőváros jelenleg teljesen puszta, mert a német katonák felégették... A várhoz 3 allodium tartozik, ezek közül az egyiket a német katonák szétrombolták és felégették." Ezek mellett egyre sűrűbbek a török portyázások is a környéken. A várbirtok fokozatosan elnéptelenedik. 1530-ban még 1805 jobbágy élt a birtokon, 1563-ban viszont már csak 531-et számláltak össze a zsellérekkel együtt. A Kanizsai család számos tagja töltött be országos méltóságot a 15-16. században. Maga a vár és a város a 16. század 30-as, 40-es éveiben érte el egyik virágzását, amikor az Itália és Stájerország felé irányuló marhakereskedelem központjává fejlesztették ki. Ez a virágzás nem véletlenül esik egybe azzal, hogy a Kanizsai család óriási vagyona az 1532-ben fiúsított utolsó tagjára, Orsolyára száll, akit a későbbi nádor, Nádasdy Tamás vett feleségül. A vár és környezetének prosperitása azonban nem sokáig tartott. Szigetvár eleste (1566) után a növekvő török veszély miatt az özvegyen maradt Kanizsai Orsolya elcserélte a kincstárral itteni birtokait védettebb területekért és így Kanizsa királyi tulajdon lett. A néhány évtizede még virágzó várbirtok ekkor már közvetlenül a török támadásoknak van kitéve. Nemcsak az állandó török portyázások morzsolták fel a környező falvakat, hanem a kanizsai vár nagyarányú építései is. A kanizsai vár most már Nyugat védőbástyájává lépett elő és a vár átépítése is súlyos terheket rótt a falvak lakóira. A tíz évig húzódó építés (1568-1578)
irányítója Ferabosco olasz hadmérnök volt. Az ekkor még javarészt magyar várkatonák és kapitányaik a rendkívüli nehézségek ellenére is távol tartották a törököt a vártól. A súlyos ellátási gondok, a felszerelés hiányossága, a katonaság fizetésének sorozatos elmaradása, az ismétlődő pestisjárványok közepette folyt a vár átépítése és hősies védelme. Kapitányaik méltán váltak országos, sőt európai hírűvé. Az első komolyabb török támadások Kanizsa környékén 1532-ben zajlottak le, amikor a Kőszeg alól visszavonuló törökök ezt a környéket is végigdúlták. Valószínűleg ekkor esett fogságba Huszti György várkapitány is. A királyi végvár leghíresebb kapitánya Thúry György volt, aki várpalotai kapitánysága után, 1569-1571 között védte a kanizsai várat a töröktől. Az általában 3000 főnyi kanizsai őrség ekkor nagyrészt még magyar várkatonákból tevődött össze, akik Thúry György vezetésével rengeteg kárt okoztak a töröknek. Thúry György különösen a párviadalokban bizonyult legyőzhetetlennek. 1571-ben azonban sikerült a töröknek Orosztony közelében tőrbe csalnia. A Kanizsa környékét végigdúló kisebb török csapat kicsalta a kanizsai várból Thúry Györgyöt, aki a rajki várban töltött éjszaka után Orosztony felé tovább üldözte a törököket. A lesben álló másik, pihent török sereg Orosztony határában rajta ütött Thúry kis csapatán. Thúry György még sebesülten sem adta meg magát, utolsó leheletéig küzdött. Fejét Sztambulba küldték, testét pedig egy Kanizsa melletti kápolnában helyezték örök nyugalomra. A halálát elbeszélő históriás ének állított először emléket a hős kapitánynak, aki méltán lett névadója a mai Nagykanizsa számos intézményének. A későbbi várkapitányok sem voltak kevésbé híresek. Zrínyi György, a szigetvári hős fia, Alapy Gáspár, s Bornemissza János embertelen nélkülözések között védték a kanizsai várat a töröktől. Az átépítés vége felé, 1577-ben a lőportorony felrobbanása sem akadályozta meg őket a vár védelmében. Ezután már nemcsak a vár kapitányai lesznek idegen nemzetiségűek, hanem egyre nő az idegen zsoldosok száma is. Emellett fokozatosan kimerül az északi területek katonaságot ellátó képessége is. Mindezek azzal járnak, hogy 1600. október 22-én a magyarul sem tudó Paradeiser György kapitány átadja a kanizsai várat az ostromló 60 000 fős török seregnek. Valószínűleg a kiéhezett őrség kényszeríttette a vár feladására. A kapitányt később felelősségre vonták, és Bécsben kivégezték. A várat elfoglaló Murát pasa rögtön hozzálátott az ostrom okozta károk kijavításához, hisz várható volt, hogy Kanizsát vissza próbálják foglalni a Habsburgok. 1601-ben két hónapi ostrom után kénytelenek voltak visszavonulni. A következő években is eredménytelen ostromokat vezettek a császáriak Kanizsa ellen. A vár török kézbe való kerülésével kialakították a negyedik török közigazgatási egységet, a kanizsai vilajelet. A vár belső képe fokozatosan törökös jelleget öltött. A 90 éves kanizsai török uralom emlékeiből, több tárgyat őriznek a múzeumban, ilyen az Alsótemplomban levő török sírkő, mely valószínűleg abból a török kori temetőből származik, amely a mai OTP és a mozi közötti részen helyezkedett el. Ennek a temetőnek ábrázolását láthatjuk az egyik 166-es metszet előterében. Zrínyi Miklós, a híres költő, hadvezér és politikus, a szigetvári hős dédunokája szorgalmazására 1664-ben került sor egy nagyobb visszafoglalási kísérletre. Zrínyi Miklós átgondolt terve - melynek előkészítése volt az Ujzerin vár felépítése is - azonban nem válhatott valóra. Hohenlohe és Strozzi császári tábornok, valamint Zrínyi között állandó nézeteltérések voltak és az ostrom annyira elhúzódott, hogy közben a nagyvezér felmentő serege a közeibe ért és félő volt, hogy az ostromlók két tűz közé kerülnek. Emiatt fel kellett hagyni az ostrommal. A kanizsai török temető ábrázolása egy 17. század végén készült metszetben E történeti áttekintés után térjünk vissza a kanizsai várhoz. A különböző korú és hitelességű
metszetekből, valamint a vár ásatási alaprajzából ma már világosan kirajzolódik előttünk az egykori vár és város képe. A 14. századi várkastély leghitelesebb ábrázolását a Ferabosco féle felmérés őrizte meg. A négyszögletes épülettömböt, mely emeletes lehetett, vizesárok vette körül, a déli oldalon levő bejáratnál a vizes árkot átívelő fahíddal. Az alaprajzon már látszik az 1568-1578 között megépített új erődítmény ötszögletűre tervezett fülesbástyás rendszerének két bástyája. A nagyrészt téglából épült várkastély megközelítően 36 x 38 m kiterjedésű volt és maradványai a mai Szeszgyár alatt helyezkednek el. Az ablakait és az ajtókat faragott kővel keretezték. A várkastélyt egy természetes homokdombra építették, szegélyein a falak mentén levert cölöpökkel és közéjük font vesszővel igyekezték az alapozást megerősíteni. Az ötszögletű, teknősbékára hasonlító és 1568-1578 között megépített külső erődítést cölöpök közé döngölt agyagból hozták létre. Ez a megnagyobbított vár nagyjából a mai Gépgyár és az Üveggyár alatti területet foglalta magába. A várat boronautak kötötték össze a kelet felé eső várossal és a nyugati parttal. A kanizsai vár legfőbb erőssége abban rejlett, hogy hatalmas mocsár vette körül, mely annyira széles volt, hogy a partról nem is tudták lőni a bástyákat. Ezért pl. 1664-ben Zrínyi az ágyúit tutajokra volt kénytelen szereltetni. A legújabb kutatások szerint maga a város is fallal volt körül; véve a 16. században és feltehetőleg a mai Szabadság tér alatt húzódnak meg a maradványai. A fő közlekedési utak egy Téren keresztezték egymást. A várral együtt sokszor ábrázolják a várost is, de a felgyújtott és lerombolt házak is mutatják, hogy a város még jobban ki volt téve a támadásoknak mint maga a vár. 34 A környező, várbirtokhoz tartozó középkori falvak nevei ma már néha csak dűlőnévként fordulnak elő. Például a mai Tungsram táján lehetett a kőtemplommal is rendelkező Szombathely falu, melynek templomát a gyár első épületeinek alapozásakor találták meg. A Bille falura utalhat a Nagykanizsa keleti határában levő Bilkei dűlő. A várbirtokhoz tartozó Lazsnak nevű falu viszont ma Nagykanizsa külső része. A török elleni dunántúli végvárrendszer egyik legfontosabb része húzódott Dél-Zalában. A legerősebb váron, a kanizsain kívül számos kisebb földvár, palánkvár sorakozott e vidéken. Kisszámú őrségük és könnyen sebezhető védelmi építményeik miatt gyakran lettek a török támadások áldozatai. A közvetlen közelben ilyen vár volt Kacorlakon, Korpaváron, Nagykanizsa-Leányváron, Mórichelypusztán, Liszón, Bajcsán, stb. A környék egyik kedvelt kirándulóhelye a Szentgyörgy vári II. hegyhát déli végén levő ún. Romlottvár. Ehhez a mély árokkal körülvett középkori építményhez számos legenda kötődik. A legszívesebben hangoztatott az, hogy egy török basának volt a háreme. Ez azonban valóban csak legenda, mivel több hiteles adat mást bizonyít. A Bot nevű nemesi család, melynek számos tagja országos méltóságot is betöltött, 1480 -ban engedélyt kért a királytól, hogy Botszergyörgy nevű falujukban várkastélyt építhessenek. A kastély megépült, s az 1500-as évek elején néhány oklevél már kapitányáról is megemlékezik. A várkastélyt 1569-ben felmérték és ez az alaprajz teljesen megegyezik a várkastély 1976-ban végzett feltárásának alaprajzával. Az ásatás során tisztázódott, hogy a várkastélyt a 16. század második felében két nagy támadás érte. A második török támadás után annyira romossá vált, hogy a törökök nem tudták semmire sem használni. A várkastélyhoz tartozó halastavak gátjai ma is jól látszanak a völgyben. A Bécs elleni 1683. évi török támadás indította el a felszabadító háborút. Buda visszafoglalása (1686) után Kanizsát is körbefogták a felszabadító csapatok. A kanizsai török várőrség kiéheztetése érdekében a dunántúli főkapitány elrendelte, hogy a Zalától délre minden lakos költözzön el állataival, terményével együtt. A vetést, a malmokat ezután felgyújtották, így az Egerszeg és Kanizsa közti vidék teljes pusztulása a felszabadító háborúk
egyenes következménye lett. A kiéheztetett várat végül is 1690. április 13-án a törökök átadták az ostromlóknak. A visszafoglalás emlékére Bécsben érmet verettek, amelyen a törököt kiéheztetett kutya szimbolizálja. A FEUDALIZMUS KORA 1690-TŐL - A bécsi udvari kamara fennhatósága A törökkel vívott másfél százados harc, illetve a török megszállás Kanizsát és vidékét erősen visszavetette fejlődésében és szinte teljesen elnéptelenítette. A vegyes etnikumot gyarapították a horvát és rác telepesek, valamint a vár átadása után itt maradt törökök (kb. 200 fő, akik valószínűleg a törökök közé beolvadt délszlávok voltak), egyéb nemzetiségű katonák és betelepült zsidók is. Jelentősen nőtt a németek száma 1695-ben, amikor Batthyány Ádám utóda a várkapitányi tisztségben a német de Berge Kristóf német helyőrséggel szállta meg a várat. Ennek ellenére a varos lakosságának többsége magyar maradt. Az 1715 évi adóösszeírásban szereplő kanizsai lakosságnak legfeljebb 22%-a német és 18%-a délszláv, 60%-a pedig magyar volt. "Mégis a német lakosság tett szert olyan vagyoni és társadalmi súlyra, hogy a város vezetése teljesen a kezükbe került. Az 1690-ben kinevezett városi tanács tagjai között egyetlen magyar sem volt évtizedekig, és a város jegyzőkönyveit is hosszú időn keresztül német nyelven vezették. Ezt a kamarai kezelés pártfogása biztosította. Kanizsa ugyanis az eddigi történetírástól eltérően - mármint hogy szabad királyi város volt 1705-ig a bécsi udvari kamara kirendeltségének fennhatósága alatt állt. Ez szedte az adót, s gyakorolta a földesúri jogokat. 1702-ben nagy változás történt a város életében. A 17. századi rendi felkelések tapasztalatain okult bécsi haditanács a török miatt már szükségtelen végvárak nagy részét, köztük a kanizsait is leromboltatta. Amikor pedig Lipót császár uralkodásának utolsó éveiben a katonaságot is kivonta a városból, Kanizsa elveszítette eddigi stratégiai jelentőségét. A földesúri joghatóság 1704-1717-ig Lipót császár adományából báró Grassics Jakab, 1717-1742-ig a Szapáry grófok voltak Kanizsa földesurai. 1743 -ban kapta a kettős várost és környékét szintén adományba gr. Batthyány Lajos nádorispán. A földesurak igényeket kezdtek érvényesíteni, majd emelni a lakossággal szemben. 1721-ben a Szapáryaknak sikerült kierőszakolniuk, hogy nekik, mint földesuraknak évi 700 forint adót és tizedet fizessen a város. A lakosság számának növekedésével, a megművelhető földek csökkenésével Batthyány már fokozatosan rátette kezét a lakosság által lecsapolt földekre, a város kezelésében levő szántókra, legelőkre és irtásokra. Megszüntette a város mészárszék és kemencetartási jogát, félévre biztosította kizárólagos borkimérési jogát. Hatalmas vendéglőt (Szabadság tér 9.) és két serfőző telepet építtetett. A város évenként választhatott bírát magának, de a választógyűlésen mindig a földesúr megbízottja elnökölt. A földesúri hatóság megszervezése előtt a városi tanács tárgyalt boszorkánypereket, halálos ítéletet is hozott, bár ilyenkor a földesúr prefektusa elnökölt. A 18. század közepére kialakult az úriszéki szervezet, s ettől fogva főbenjáró ügyeket a város nem tárgyalhatott, jogkörébe becsületsértési, rágalmazási, könnyű testi sértési, vagyoni perek, az ún. polgári jogviták tartoztak. A mindenkori földesúrral, de különösen Batthyány Lajossal, ill. leszármazottaival kezdte meg végeérhetetlen harcát a város a lecsapolással keletkezett földekért és legelőkért, csakúgy, mint a város igazgatásának, bíráskodásának szabadságáért, s a szabad királyi város cím elnyeréséért. Hatalmas összegeket költött arra, hogy követeléseinek érvényt szerezzen Bécsben, Budán, Pozsonyban és a megyén is. A földesurak befolyása azonban mindig
hathatósabb volt a város küldötteinél. 1773 -ban új szerződést kötött az uradalom a várossal, amelynek értelmében a háztulajdonosok 1600 forint árendát tartoztak fizetni az uradalom pénztárába. Szabad volt a faizás - erdőhasználati jog: tűzi- és épületfa, makkoltatás stb. -,árendán felül évi 400 forintért. Ingatlan adás-vétele ezután a földesúr hozzájárulása nélkül nem történhetett. Megszűnt a kereskedésre szánt marhák legeltetésének, a sertésfalkák makkoltatásának joga. Azt viszont sikerült elérnie a szőlősgazdáknak, hogy negyed évig saját borukat árulhassák. A század végére megmaradt egyetlen "ősi jussot", a vámszedés jogát Batthyány Ádám 500 forint örök árért vette meg. Kedvező földrajzi helyzete miatt a város mindezek ellenére gyorsan fejlődött. Míg 1711-ben 84 és 1715-ben 256, addig az újabb erős ütemű bevándorlások következtében 1750-ben már 465, 1770-ben pedig 426 adózó gazdát írtak össze a városban. ' (Meg kell jegyezni, hogy a számok csak azon jobbágyrendű családokat jelentik, akiknek háza és belső telke volt, függetlenül foglalkozásuktól és polgári jogállásuktól. A lakók száma Kanizsán pl. 1770-ben Kiskanizsával együtt 3711 fő volt. Roppant fontos a "gazda"-tói és Jakó"-tól megkülönböztetett "polgár" vagy "purger" jogállás szempontjából, hisz céhtag csak polgár lehetett, de szavazati joggal is csak ők rendelkeztek. Számukról e korszakra vonatkozóan pontos adatok nincsenek.) A foglalkozási arányt tekintve a lakosság túlnyomó többsége földművelésből élt,.de nagyszámú volt a város ipari és kereskedő, polgársága - általában föld- és szőlőműveléssel is foglalkoztak -akik jelentős kedvezményeket élveztek a földművelő lakossággal szemben. Hasonló előnyben részesültek a letelepedett zsidó és görög kereskedők is, akik sokszor előbb kaptak polgárjogot, mint az őslakosok. A város társadalmának legtekintélyesebb rétegéből, az iparosságból került ki a városi elöljáróság. 1811 -ben kompromisszumos egyezség jött létre a város és az uradalom között. E terjedelmes szerződésből csak néhány példa: A polgárok évi 3000 forint árendát vállaltak a telkek, a rétek - a "berek" nagy részéért is - és a robot megváltásáért. Szabályozták a királyi kisebb haszonjogokat is. A bormérés joga továbbra is negyedévre volt érvényes, de saját szükségletre fogyaszthatták ezen időn túl is. A mészárszék joga ugyan kizárólagosan a földesúré maradt, de a saját vagy urasági sertéshúst kisütve a polgárok is eladhatták. A meglevő vásárok megmaradtak, a vásárok jövedelme a várost illette meg. A vámszedés joga az uraságé lett, de az ezzel járó útfenntartási terhek is ráhárultak. A város gyakorolhatta téglaégetési jogát, de téglát idegeneknek nem adhatott el. A városi telken lakók a városbíró és a városi tanács bírósága alá tartoztak. A bíróválasztás joga a városi tanácsé volt, s az uradalom köteles volt első helyen az előző évi bírót jelölni. Az örökös viszályt a földesúr és a város között 1848 tavasza, ill. az azt követő úrbérrendezés oldotta fel. A városkép alakulása Kanizsa város öt irányba ágazó postautak keresztezési pontjában fekvő sugaras település volt. A Piac térbe (Szabadság tér) torkollott a Magyar utca, a Német utca (Somogyi Béla utca) és az Ispita utca (Ady Endre utca), az Eötvös térbe pedig a Récsei utca (Petőfi Sándor utca) és a Soproni utca (Néphadsereg utca). A két teret a Fő utca (Lenin út) kötötte össze. A vár lerombolása megváltoztatta a város arculatát. Eltűntek a karcsú minaretek, a félholdas dzsámi, a török uralom alatt nyert jellegzetes városkép. A lerombolt vár anyagából építtettek a földesurak, de ebből építkezett a várbeli lakosság is. Mintegy fél évszázad múlva, 1753-ban már 14 utcát jegyeztek fel a városban, melyeken bogárhátú, zsuppos, deszkapalánkos házak sorakoztak, nagyrészt a város központjában is. De
akadt néhány jelentős épület is. A Ferencrendiek temploma, az ún. Babochay-ház (a mai Szabadság téren állt, 1983-ban bontották le), az urasági kastély (Lenin út 5., ma múzeum), a "Zöldfa" uradalmi vendéglő (Szabadság tér 9., ma általános iskola) és több ház a mai Somogyi Béla utcában. Ezeket de Berge ezredes, Grassics báró és Batthány Lajos építették. A város nyáron feneketlen por, máskor sártenger volt. Az utcákon, ha leszállt az este, megszűnt az élet, az éjjeliőrök lámpáin kívül semmi sem világított. Állandó rémei voltak a városnak a tűzvészek, amelyek egész utcákat pusztítottak el. Kövezett járda, csatorna nem volt. Az első útjavítási munkára 1810-ben hozott rendeletet a tanács. A munkálatok lassan folytak, mivel a téglagyárak nem győzték a burkolatot szállítani. 1843-ban még csak az Ispita utca volt téglával kirakva, amelyen az uradalmi major szekerei jártak be a városba. 1812-ben rendelet mondta ki azt is, hogy minden házigazda téglázza ki a háza előtti árkot és arra téglahidat építsen. A sár azonban csak nyelte a Mura kavicsot, s még a század közepén is tőzegkötegekkel rakták végig a süppedékes útrészeket, s gerendákon ugráltak egyik utcasorról a másikra. Az első lámpákat a Piac téren állíthatták fel saját költségükön a kereskedők, boltjuk biztonsága érdekében. A feudális gazdaság A lakosság legnagyobb része, mint már említettük, földművelésből élt. Számottevő volt a búzatermesztés, szőlőművelés, de jelentős volt a sertés- és marhatartás is, amely a tej és hússzükségletet biztosította. Kanizsa régi és gazdag kereskedelmi hagyományokkal rendelkező település. Már a 18. század végén élénk üzleti élet folyt a városban. Ezt elsősorban annak köszönhette, hogy 1697-ben megkapta a vásártartási jogot, és a két városrész között húzott töltésen vert úton vámsorompót állíthattak. A kibontakozás első évtizedeiben a nagykereskedelmi tevékenység volt számottevő, elsősorban a gubacs, a gyapjú, a méz a nyersbőr, a borkő, majd a gabona és a borforgalmazásával. A terménykereskedők éles versenye a kiskereskedők egy jellegzetes rétegét a "krobotenfahrer"-eket termelte ki. Ezek a nagykereskedők bevásárlói voltak, akik a muraközi és helybeli fuvarosokkal bejárták Szlavóniát, sőt eljutottak egészen a Karsztokig. Az ott vásárolt árukat beszállították a nagykereskedők házaiba, ott tisztították, osztályozták, majd külországi piacokra továbbították. A szekerező, nagy fáradtsággal járó üzletelést generációkon keresztül művelték egészen az 1870-es évekig, az első vasutak megépítéséig. A város iparára vonatkozó legkorábbi hiteles adatok 17. század végiek. ill. 18. század elejiek. Az akkori iparosok természetesen főleg a mindennapi élelmezési, ruházati, építkezési, házberendezési és hadfelszerelési szakmákban dolgoztak. Céhekbe tömörülésük a 17. század végén, de jobbára a 18. század első felében kezdődött. 1698-ban a szabók és szűcsök, 1699ben a csizmadiák, 1700-ban a késgyártók és kovácsok, 1701-ben a ( bognárok és ácsok, 1713-ban a fazekasok, 1721-ben a mészárosok, 1722-ben a takácsok céhe alakult meg. 1813ban már 14 céh volt Kanizsán. A század második felétől megszűnésükig alig találkozunk új céh alakulásával. Szaporodásuk az iparosodás fejlődésének jele. 1810-ben Kanizsa város a megyéhez intézett felterjesztésében már azt írja: "városunkat jobbára kereskedők és iparosok lakják". Az 1832. évi adóösszeírás 256 iparost, 62 kereskedőt, 710 telkes gazdát 770 házas zsellért, 209 hazátlan zsellért és 184 cselédet tüntet fel. Ez a megoszlás már kétségtelenül ipari településre mutat, mert a nagyszámú nincstelen zsellér és cseléd csak nagyobb ipari vállalkozásokban kereshette meg kenyerét. A művelődés kezdetei
Az írni-olvasni tanítást a 18. században a városba vetődött, itt letelepedett írástudó emberek végezték. Kivételesen magas végzettségűnek számított közülük, aki középiskolát végzett. Tanterem nem lévén, a legtöbb tanító saját lakószobájában tanított. A város csak úgy tudta őket eltartani, ha a tanulóktól tandíjat szedtek. A kevés pénzhez jutó zsellér, sőt jobbágy számára az évi 1 forint nagy pénz volt, így a tanulási lehetőséget nem sokan vették igénybe. Sok tanítónak egyetlen egy sem, a legtöbbnek 5-10 tanítványa akadt. A 6-12 év közötti gyermekeknek talán 10-15 százaléka járt iskolába. A város hosszú küzdelem után csak 1807-ben nyithatta meg első, saját fenntartású elemi iskoláját. Batthyány Lajos 1763-ban 10000 forintos alapítványt tett egy gimnázium létesítésére. Az Eötvös téri piarista gimnáziumban 1765-ben 394 tanuló - 183 gimnáziumi, a többi elemi iskolai osztályban - kezdte meg tanulmányait. (Az utóbbiak a Ratio Educationis életbelépésekor, 1780-ban mint gimnáziumi osztályok megszűntek.) Óriási jelentőségű volt az iskola megnyitása. Vas, Zala és Somogy megyében még egyetlen középiskola sem működött. Beindulása megoldotta a város, a környező megyék és Horvátország tanulni vágyó, elsősorban nemes származású fiataljainak magasabb szintű oktatását és biztosította a polgári lakosság gyermekeinek az iparűzéshez szükséges alapképzést az elemi osztályokban. Nagy hatással volt az iskola Kanizsa várossá alakulásában is. A nagy területről összejött diákság a várost valóságos szellemi központtá tette. A diákok közt sok vagyonos nemes fia volt, akik szükségleteiket a kanizsai piacon és iparosoknál szerezték be. Ezzel a vásárok forgalmasabbak lettek, ami előmozdította az iparosodást is. Az iskola kitűnő eredményeket produkált. Itt tanult a papi pályán induló jobbágyszármazású Virág Benedek, Plánder Ferenc, Gasparics Márk valamint Királyi Pál és a reformkor Zala megyéjének szinte minden vezető embere - Deák Ferenc, Cser-tán Ferenc és Czuzy Pál és a későbbiekben Apáthy István, Than-hoffer Lajos, Tandor Ottó, Donászy Ferenc, Kaán Károly, He vési Sándor, Landler Jenő és Mező Ferenc. A 19. század derekától élénkült meg a város kulturális élete. A meggazdagodott polgárság a fővárosi polgárság mintájára hozta létre a maga provinciális hegemóniáját fémjelző kulturális szervezeteit. Jobbára zsidó kereskedők alapították 1835-ben a Kereskedelmi Casino-t, a kereskedő-, és pénzvilág társas életének centrumát. Egy évvel később alakult a Bürger Vérein, amely 1848ban vette fel a magyar Polgári Egylet nevet. Sugár úti palotája (Városi Könyvtár) évtizedeken át a város színházi és egyéb kulturális eseményeinek, kaszinója, könyvtára és vendéglője pedig a polgárság társas életének központja volt. Kanizsa a szabadságharcban 1848. március 18-án ért a pesti forradalom híre Kanizsára. 19-én, vasárnap délelőtt a fiatalok nemzeti színű kokárdával jelentek meg az utcán. Letépték az épületekről a kétfejű sast és a magyar zászlót tűzték a helyére. A városházán "Szabadság! Egyenlőség! Testvériség!" feliratot helyeztek el. Délután négyórakor a felső-templomnál nagyszabású gyűlés zajlott le, ahol a szónokok az új vívmányokat, eredményeket magyarázták a lelkes tömegnek. Másnap, március 20-án született meg a városi tanács kiáltványa, melyet a megyebeli és városi polgárokhoz, valamint feliratként az országgyűléshez címeztek. A kiáltvány Kanizsa 13 000 polgára nevében fogadta el a 12 pontot, sőt azon túl mezővárosi kívánságokat is megfogalmazott. A kiáltványt még aznap megküldték az ország valamennyi mezővárosának, egységes felkelésre szólítva azokat. Hasonló tömegmegmozdulásra és forradalmi gondolatok megfogalmazására Kanizsán került sor a megyében. Egyedül Kanizsa társadalmában, a haladó értelmiség és ifjúság soraiban a
lelkes iparos és kereskedő polgárságban volt meg a forradalmi tettekhez, a radikális polgári átalakulás támogatásához szükséges erő. A város június 15-én élhetett először követválasztási jogával. A mandátumért folyó harc véres zavargássá fajult. A kiskanizsaiak, a békésebb szellemű falusiak, valamint a radikális falusiak és kanizsaiak jelöltjének pártharcából a június 27 -i pótválasztáson az utóbbiak képviselője, Bója Gergely tanár került ki győztesen. Április elején a megye több városához hasonlóan Kanizsán is megalakult az önkéntes nemzetőrcsapat. Júniusban a horvátok mozgolódásának hírére a kormány Csány Lászlót a dunántúli vármegyék teljhatalmú kormánybiztosává nevezte ki, rendelkezésére bocsátva a Dráva menti megyék nemzetőrségét és az Ottinger Ferenc vezetésével itt állomásozó sorkatonaságot, köztük a 7. zalai zászlóaljat is. Csány és Ottinger személyes vezetésével június végén került sor a zalai nemzetőrök elosztására a Dráva és a Mura vonalán. Augusztusban Ottinger átvezényelése, majd Teleki áruló visszavonulása miatt Jellasics szabadon vonulhatott előre a kiürített Muraközben. Szeptember 15 -én a 30 000 fős horvát sereg ellenállás nélkül szállta meg Kanizsát. A négynapos rablás, pusztítás után Jellasics 1300 főnyi helyőrséget hagyva a városban, Székesfehérvár felé vonult. Csány ekkor népfölkelő csapatok szervezését hirdette meg Zalában. Az elkeseredett lakosság élelmiszerszállító szekereket, hírvivőket fogdosott el, kisebb horvát csapatokat támadott meg. Kiemelkedő akció volt szeptember 18-ról 19-re virradó éjjel a kanizsaiak felkelése a horvát helyőrség ellen. Száznál több ellenséges katonát öltek meg, a többit megfutamították. Jellasics értesülve a kanizsai eseményről, erősítést kért. Glavats három százada, a visszahívott helyőrség és a teljhatalommal felruházott Nugent alezredes több ezernyi katonája érkezett a városba. Kanizsa felszabadítására szeptember utolsó napjaiban került sor. Vidos József és Horváth Vilmos vezetésével a vasi, somogyi, zalai nemzetőrök, a Sándor-huszárok és a népfölkelők készülődtek a támadásra, seregeiket Sáncban, Palinban és a sormási országút mentén elhelyezve. Nugenték a zsidótemetőbe ásták be magukat. Október 2-án éjszaka, észlelve a magyar hadmozdulatokat, Nugent parancsot adott katonáinak a város kirablására. A városukat védő kanizsaiak meg sem várva a nemzetőrök támadását, rátörtek a dúló, fosztogató katonákra. A menekülő horvátok a nemzetőrök karjaiba futottak. Négy órai kemény küzdelem után felszabadult a város. A betolakodók néhány napos küzdelem után egészen a Mura vonaláig vonultak vissza. A Muraköz felszabadítására induló Perczel Mór október 16-án érkezett Kanizsára. Itt csatlakozott seregeihez a zalai önkéntes zászlóalj és a kanizsai őrség is. A két nap alatt megtisztított Muraköz nem sokáig maradt magyar kézen. Perczelnek északra kellett vonulnia, s a Mura vonalának védelme a nemzetőrökre maradt. A horvátokkal vegyes osztrák csapat január 13-án újból elfoglalta Kanizsát. A megszállás mellett hozzákezdtek az osztrákok a tartós berendezkedéshez, a forradalom eredményeinek felszámolásához is. Egy rövid ideig tartó tavaszi felszabadulás után júliusban Knezevits harmadszor és véglegesen elfoglalta a várost. A hatalmas anyagi és emberi áldozatokat vállaló és hazája szabadságáért nagyszerű tettekben végsőkig kitartó városra az elnyomás, a bosszúállás évei következtek. A polgárok közül sokat haditörvényszék elé állítottak. Pataki Mihály kanizsai honvéd-századost Bécsben végezték ki. Több ízben hadisarcot vetettek ki a városra, amelynek a nagy létszámú osztrák csapatok elszállásolásáról is gondoskodnia kellett. Ez elsősorban a nagypolgárság anyagi helyzetét rendítette meg, olyannyira, hogy sokan teljesen tönkrementek. Egymás után szüntették meg a
város hivatalait, a polgárság egyesületeit, bezárták gimnáziumát. A város súlyos anyagi áldozatvállalásával, kitartó harcával sikerült újra megnyitni 1850-ben, de csak négyosztályos gimnáziumként. A kanizsaiak hosszú ideig nem választhattak. Bogyay Lajos kormánybiztos nevezte ki a város bíráját, főjegyzőjét és jegyzőjét Albanich Flórián, Horváth Mihály és Wlassits Edvárd személyében, valamint a számában felére csökkentett hat tanácsost. Feloszlatták a város képviselőtestületét, helyébe gazdasági választmányt állítottak. ' A KAPITALIZMUS KORA A rendezett tanácsú város Bécs előtt is világossá vált, hogy a Bach-rendszer merev cent-ralisztikus kormányzati rendszere nem tartható fenn tovább. Ferenc József 1860 őszén lemondott a teljhatalomról, s alkotmányt adott a magyar nemzetnek, amely értelmében többek között visszaállította a megyék önkormányzatát. 1860. december 6-án megalakult Zala megye Állandó Bizottmánya, s 1861. februárjában újra Nagykanizsa polgársága választotta képviselőit. (Itt jegyezzük meg, hogy a város nevének Kanizsáról Nagykanizsára változása a jelenlegi kutatások alapján időben nem meghatározható. Mivel a 19. század második felének dokumentációiban gyakoribb az utóbbi megnevezés, ezt használjuk. A szabadabb politikai légkör nem sokáig tartott. Az országgyűlést feloszlatták, s 1865-ig az ún. Schmerling "provizórium" korszaka következett. Felfüggesztették a kanizsai képviselőtestület közgyűléseit, a városban kivégzések történtek és Albanich Flórián városbírót már a főispán nevezte ki. Az önkényuralomnak a kiegyezés vetett véget, s bizonyos megszorításokkal lehetővé tette a politikai és gazdasági fejlődést, ül. a stabilizálódást. A dualizmus pártalakulásait az 1867-el kapcsolatos álláspont - Deák-párt, balközép, szélsőbal - határozta meg. A "rebellis" Nagykanizsa hivatalosan igyekezett mindent megtenni, hogy az új kormány kegyeit megnyerje. Egészen 1880-ig kormánypárti képviselőt delegált az országgyűlésbe. A kiegyezést követően, 1868-ban a város először választhatott magának polgármestert, Halvax József, német varga személyében. Belus József polgármester mandátumának ideje a városi közigazgatás átreformálásának időszaka volt az 1871. XVIII. te. értelmében, amely átszervezés 79 évig, 1959-ig volt érvényben. Ekkor vált ténylegesen külön az igazságszolgáltatás a közigazgatástól. A törvényszék ideiglenesen a Sóházban kapott helyet, majd 1880-ban költözött át a Zöldfa vendéglő átalakított épületébe. A nagykanizsai törvényszék első elnöke és megszervezője Wlassits Antal volt. 1871-ben kezdte meg munkáját az új képviselőtestület, amelynek fele a legtöbb adót fizető polgárokból került ki, fele, az új törvény értelmében, választott tag volt. Ezekben az években készült el a város szabályrendeleteinek nagy része is. Az 1870-80, de különösen a 90-es évekre nyilvánvalóvá vált, hogy a dualizmus rendszere válságba jutott a Monarchiában. A közös hadsereg, az újabb újoncmegajánlás Nagykanizsa pénzügyi helyzetét is teljesen szétzilálta. Erősödött, sőt felülkerekedett a városban az ellenzéki mozgalom olyannyira, hogy 1880-tól ellenzéki képviselőt küldött Nagykanizsa a parlamentbe. 1894-ben a városon haladt keresztül az a gyászvonat, amely Kossuth Lajos koporsóját hozta Turinból. A város öt napon keresztül gyászolt. Gyászkeretben jelentek meg az újságok, fekete lobogóerdő lengett az utcák felett. 1895-ben megalakult a Városi Reform Párt. Ez már nyílt ellenzéke volt Babóchay polgármesternek, aki erős igyekezete ellenére sem volt képes a város zilált ügyeinek rendezésére. 1896-ban az ellenzék győzelmével Vécsey Zsigmond került a polgármesteri székbe.
A milleniumi ünnepségekre 800 nagykanizsai polgár utazott Budapestre a polgármester vezetésével, a fellobogózott, felvirágzott különvonaton. A szeptemberi kiállításon a Weiser Gépgyár nagy milleniumi érmet, Halvax Frigyes kalapos, Sartory Oszkár cementgyáros és a Serfőzde kiállítási aranyérmet kapott. Nem sokáig tartott az ezredévet ünneplő ország és város század eleji viszonylagos politikai csendje. A parlamenten kívüli kormány kinevezését követően Nagykanizsán több szocialista tüntetés zajlott le. A kormánypárt nem mert képviselőjelöltet állítani a városban. A koalíció kormányra jutása sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 1906-ban a magyar ipar pártolására indult meg a "tulipán-mozgalom" a városban. Március 15-ét a tiltás ellenére városszerte megünnepelték. 1907-ben két új párt lépett a politikai élet porondjára: a Nagykanizsai Radikális Polgári Párt és a Nagykanizsai Forradalmi Szociáldemokrata Párt, s októberben másfélezer szervezett munkás sztrájkolt, titkos választójogot követelve. 1910-ben a Khun-Héderváry kormány kinevezésekor Nagykanizsa is megkönnyebbülten küldte a parlamentbe kormánypárti képviselőjét, Bosnyák Gézát. 1913-ban Vécsey hirtelen halálával és a fiatal ellenzék győzelmével dr. Sabján Gyula lett Nagykanizsa polgármestere. Konstruktív várospolitikai, korszerű gazdaságpolitikai terveibe az első világháború szólt bele. Az első világháború és a forradalmak kora 1914 tavaszán a József-főherceg úti és a Sugár úti laktanya került a város figyelmének középpontjába. A 48-as és a 20-as gyalogezred augusztus 13-án és 15-én hagyta el a várost a kanizsai férfiakkal. A demagóg szónoklatokkal megtévesztett polgárság minden pénzét hadikölcsönbe fektette. A város lakossága 1916 végéig egymillió, a környéki pedig különböző pénzintézeteknél negyvenhét millió koronát jegyzett. Hadiadóként is 200000 koronát meghaladó összeget fizetett a város. A háború kitörését követő hetekben megérkeztek az első sebesültszállító vonatok. Több ezer katonát ápoltak ideiglenes kórházakban, míg 1916-ra elkészült az új hatalmas katonai kórházváros (a barakk-telep). A helyőrség számának növelése tette szükségessé, hogy új laktanyát építsenek a városban. Szintén 1916-ban került átadásra a Teleki úti kaszárnya. A város terheit növelte az erdélyi menekültek ellátása is. A Központi Jóléti Iroda 16 ügyosztálya és a Városi Élelmezési Hivatal igyekezett megoldani a ruha, az élelmiszer, a tüzelő, a segélyezés és az egészségügyi ellátás gondjait. Az eluralkodó munkabéruzsora, az árdrágítás és a rekvirálások egyre jobban növelték a munkásság, a parasztság és a középrétegek elégedetlenségét. Az 1917-es februári orosz forradalom hatására Nagykanizsa polgársága a munkássággal együtt ünnepelte május 1 -ét, s békekövetelésének adott hangot. Az uralkodó osztály a forradalmi hangulat erősödésének elkerülésére a tömegek harcát a választójogi harc síkjára igyekezett terelni, s választójogi blokkot alakított ki. Nagykanizsán 1917 júniusában alakult meg a blokk Remete Géza ügyvéd elnökletével, amelybe belépett az SZDP is. Hogy az SZDP tevékenysége ne fulladjon teljesen választójogi harcba, arra biztosíték Sneff József és dr. Hamburger Jenő személye volt, akiket 1917. júliusában a pártszervezet elnökének és titkárának választották. Harcukat a béke követelésén túl kiterjesztették a súlyos közélelmezési helyzet élősdijeivel és a fennálló rendszerrel szemben is. A rendszer megdöntésére példát a Nagy Októberi Szocialista Forradalom adott. A nagykanizsai szociáldemokraták csatlakoztak az 1918. januári általános politikai tömegsztrájkhoz, munkástanácsot hoztak létre, Hamburger Jenő elnökletével. A sztrájk célját, amelyben megfogalmazódott a forradalom gondolata is, röpiratban közölték a város lakosságával. A miniszterelnök utasítást adott a sztrájk beszüntetésére, s január 31-én a
hadügyminiszter parancsára letartóztatták Sneff Józsefet és Hamburger Jenőt. A háború okozta súlyos terhek további növekedése, a központi hatalmak összeomlása, a januári sztrájk tanulságai radikális cselekvésre késztették a katonaságot és munkásságot. Október 30-31-én Budapesten győzött az "őszirózsás" forradalom. Nagykanizsa csatlakozását a Magyar Nemzeti Tanácshoz Sabján polgármester közölte a tömeggel. A pozsonyi munkások által kiszabadított Hamburger Jenő november 1-én érkezett a városba pozsonyi börtönéből. A 20-as honvédezred katonái nemzetiszínű szalagot tűztek a sapkájukra, s november 2-án esküt tettek a hivatalos kormányra. Az 50 tagú katonatanácsnak Darvas Lajos őrnagy lett az elnöke. A városban győzött a polgári demokratikus forradalom. A hatalom a Nemzeti Tanács kezébe került, amelynek elnökévé Sneff Józsefet választották. A forradalom vívmányainak megőrzésére nemzetőrséget szerveztek. A nyomorban élő dolgozók helyzetén gyűjtésekkel, munkásotthon-állítással igyekeztek segíteni. Ez azonban kevésnek bizonyult. Az elégedetlenkedőkhöz csatlakoztak a szegényparasztok is, akik hiába reménykedtek a földosztásban. Ők a forradalom radikalizálódásától várták sorsuk jobbrafordulását. A forradalom folytatása ellen fellépők három pártba tömörültek. A Károlyi Párt a nagyburzsoázia, a Kisgazdapárt a városi burzsoázia és a falusi nagygazdák, a Szociális Ipargazdasági Párt a közép és kispolgári elemeket tömörítette magába. A demokratikus vívmányok kiszélesítéséért harcolók az MSzDP -be léptek be. Ügy látszott, hogy a szembenálló felek közül az utóbbiak az erősebbek. 1919 januárjában Kanizsa területére a belügyminiszter Sneff Józsefet nevezte ki kormánybiztosnak. Közben befejeződött az első világháború. A horvátok elfoglalták a Muraközt, a város élelmiszerpiaca szűkebb lett, a hazatérő katonák nem találtak munkát. Óriási volt a lakáshiány - elsősorban a Horvátországból menekültek miatt, - s a város vezetőségét özvegyek és árvák ostromolták segélyért. A mezőgazdasági munkások néhány hold földdel szerettek volna nyomorúságukon enyhíteni. Ők hozták létre 1919. március 11-én a Kommunisták Magyarországi Pártja nagykanizsai szervezetét. Nagykanizsára március 22-én éjjel jutott el a proletárdiktatúra kikiáltásának híre. Ideiglenes direktórium alakult 12 taggal, s a közigazgatási teendők vezetésére három ügyosztályt szerveztek, amelynek élén a direktórium egy-egy népbiztosa állt. Az áprilisi választások után a városi közigazgatást átszervezték. A 70 tagú Munkás- Katona és Paraszttanács elnöke Sneff József lett. A direktórium ügyosztályait hatra emelték. A rend őrei a márciusban megalakult Forradalmi Törvényszék és a Vörös Őrség voltak. Megkezdődött a Vörös Hadsereg szervezése is. Március 31-én 800 önkéntes jelentkezett a forradalom védelmére. Az ezredet Vántus Károly népbiztosnak, a Mura front parancsnokának rendelkezése alá helyezték, amelynek feladata a Mura folyó által képzett demarkációs vonal védelme volt. Eddig soha nem látott intézkedések tömegével kezdődött meg a városban az ipar és a kereskedelem szocializálása, a pénzintézetek államosítása, a feszítő szociális kérdések megoldása, a kultúra közkinccsé tétele, de még a tömegsport fellendítése is. Legtöbbjük azonban csak elképzelés maradt. Gyakorlattá válásukhoz kevés volt a 133 nap. Az új hatalom munkáját nehezítette az ellenforradalmárokkal való állandó küzdelem is. A proletárok diktatúráját a külső intervenció döntötte meg. Augusztus 8-án Nagykanizsa képviselőtestülete visszaállította az 1918 október 3l-e előtti állapotot. Augusztus 9-én leváltották Sneff Józsefet, s a reakciós dr. Hegedűs György ügyvédet nevezték ki teljhatalmú kormánybiztosnak. Elsőnek Sneff Józsefet tartóztatták le, aki betegsége miatt nem sokáig bírta a kínzásokat és október 9-én, 32 éves korában meghalt. Polai János forradalmi vádbiztost halárra ítélték, és november 3-án felakasztották. Megteltek a börtönök és a nagy sietséggel felállított zalai internálótáborok. A városban félelem lett úrrá.
A két világháború között és a felszabadulás A nemzetgyűlés 1921. július 26-án becikkelyezte a trianoni békeszerződést. Augusztusban Bethlen miniszterelnök fennhatósága alatt Határmegállapító Központ jött létre, hogy a szomszédos államokkal való határkiigazítási tárgyalásokat előkészítse. Nagykanizsán hetekig tartózkodott az angol Cree őrnagy vezetésével a bizottság egy szekciója, a határok azonban maradtak a békeszerződés értelmében. A csalódottságot, az elkeseredettséget növelte a már említett lakáshiány, a munkanélküliség, az infláció és a földosztás demagógiája. A népjóléti miniszter rendelkezése alapján a Kanizsán felállított lakásügyi hivatal minden lehetséges eszközzel - parcellázás, bérházak építése stb. - igyekezett megoldani a menekültekkel zsúfolt város lakásgondjait. A földbirtokreform értelmében a nagykanizsai bizottság a 2500 holdas Batthyány uradalom megváltásának és felosztásának tervét küldte meg az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak. A kérvényt a testület elutasította azzal az indoklással, hogy a birtokon okszerű gazdálkodás folyik, s ez jövedelmezőbb az állam, de az egyén szempontjából is. A földosztás 1945-ig nem oldódott meg a városban. A munkanélküliség elsősorban a munkásosztályt érintette, mivel a háborút követő megváltozott piaci helyzet miatt a tőkések egymás után számolták fel üzemeiket. A megmaradt kisüzemekben foglalkoztatottak létszáma alig haladta meg a 250-300 főt. A munkanélküliség a középosztály rétegeit is érintette. A háború utáni időszak réme volt a B listázás, a közhivatalok létszámcsökkentése. Nagy leépítések történtek a kereskedelmi cégeknél is. Számtalan szellemi munkás, magántisztviselő maradt kenyér nélkül. Kanizsa évtizedekig nem volt képes gazdaságilag talpra állni. így hosszú időre a városrendezés, a városfejlesztés kötötte le a tanács energiáját, amely hivatva volt a munkanélküliség gondjait is megoldani. Óriási kölcsönöket vett fel magyar és külföldi bankoktól, hitelintézetektől. Kezdetben Kállay Tibor pénzügyminiszter, a város kormánypárti képviselője segítségével, majd a magyar kormány tárgyalásai eredményeként a vidéki városok számára juttatott külföldi kölcsönök révén. A második világháború újabb anyagi és véráldozatokat kívánt a várostól. Négyezer nagyrészt zsidó - lakost deportáltak és pusztítottak el. Leégett - pótolhatatlan irattárával - a városháza. A kivonuló németek felrobbantották a hidakat, a vasúti vágányokat, a fűtőházat és a kocsiműhely nagy részét, leszerelték a gyárak berendezését. A várost és környékét felszabadító hadműveletek viszonylag gyorsan véget értek. A Vörös Hadsereg III. ukrán frontjának kötelékében álló Bolgár Hadsereg elűzte a fasiszta haderőket, megszüntette a nyilas uralmat. A város 1945. április 1-én felszabadult. Nagykanizsa nagyobb arányú fejlődése az 1860-as években' indult meg. A vasút megépítése, a kereskedőtőkék felhalmozódása lehetővé tették a városkép polgáriasodását. Az 1864. évi kataszteri térkép szerint már 57 utcája volt Nagykanizsának - Kiskanizsával együtt - s a város 18 000 lakosa 1500 házban élt. 1867-ben nyert jóváhagyási az első városrendezési terv, "a város szépítészetére kimunkált alapszabályok", amelyben elsősorban a város vizeinek levezetése, a telektömbök négyszögesítése és összekötő utcák létesítése fogalmazódott meg. A gimnázium főgimnáziummá fejlesztése, polgári fiúiskola létesítése, a Kazinczy utca kikövezése Halvax József nevéhez fűződött. Polgármestersége idején indult meg a Csengery utca (Béke utca) kiépítése, ahol elsőnek a Nagykanizsai Takarékpénztár a Rosenberg és Wellisch-cég, majd a Kereskedelmi és Iparbank, s a nagypolgárok hatalmas eklektikus palotái épültek fel. Az 1870-es években kezdődött, s mintegy tíz esztendeig tartott a város utcáinak járdáinak téglával való burkolása.
Belus József nagyszerű városszervező intézkedéseivel többek között 1872-ben rendeződött végre a piacok kérdése. Megtiltották a járdán való árusítást, s szabályozták a különböző áruk vásárának helyét és idejét. így a fapiac helye az Eötvös téren a széna- és szalmapiac a felsőtemplom előtt volt, a kékfestősátrak is a felsőtemplomnál sorakoztak, a húsárusok a Piac téren, a gyümölcsárusok a takarékpénztár előtti téren árulhattak, stb. Délután két óra után tilos volt az árusítás. 1873-ban az utcák új nevet kaptak, s a házakra számtábla került. 1875-ben újabb két utcát - a mai Zetkin Klára és Csány László utcát - adták át a forgalomnak, s hamarosan megkezdődött egy nagyszabású fásítási program is. A hivatalok novemberben költözködtek az új városházába. Babóchay György polgármester a zilált pénzügyi helyzet ellenére az 1880-as években még nagyszerű dolgokat tudott produkálni. Megnyílt a Sugár út (Vörös Hadsereg út), 1881-ben átadásra került a több mint fél évszázada épülő zsinagóga, 1885 tavaszára készen állt a 70 ágyas, egyemeletes kórházépület, 1890-re, majd rá két évre befejeződött a 48-as és a 20-as honvédek laktanyájának építése. A legnagyobb vívmány az volt, hogy 1894-ben a város hivatalosan átvehette az üzembe helyezett villanyvilágítást, amelynek kivitelezője a nagykanizsai Franz Lajos gőzmalom tulajdonos volt. Az 1890-es évek elején megtorpant az építkezések lendülete. A város egymaga nem bírta tovább azok pénzügyi támogatását. Ezekben az években inkább csak a már meglevő intézményeket bővítették. Kicsinek bizonyult a kórház, a városháza, a gimnázium, de a laktanyák is. A millennium körüli évek egy újabb lendületet jelentettek a város fejlődésében. Ekkor alapították a város gyáriparának nagy részét, ekkor létesült az ezeréves Magyarország emlékére a városig sétakert és a két városrészt összekötő út. A 20. század első esztendeiben Nagykanizsa még mindig nagyon hiányos beépítettségére az 1910-es évek új konjunktúrája szült új terveket. Vécsey polgármester építtette a József laktanyát (Dózsa György utca) és a hozzá vezető utcákat, de néhány új iskola létesítésében is tevékeny szerepet játszott. 1913-ban bontották le az uradalomtól megvásárolt Erzsébet téri ún. csoportházakat és parkosították a törvényház előtti teret. A század elejének legnagyobb vállalkozása a Principális-völgy, a régi mocsár lecsapolása volt. 1904-ben kezdődtek meg a munkálatok Palintói egészen Légrádig. A világháború évei alatt is folyó munka 1927-ben fejeződött be. Záróaktusa a következő évben átadott kanizsai mellékcsatorna, a Dencsár-árok volt, vasbeton hídjával együtt. Az üres telkek is lassan beépültek. Az 1910-es években került átadásra a Rozgonyi utcai tornacsarnok és a szabadkőműves páholy székháza (ma óvoda), a méntelep szép épületei és istállói (Kossuth Lajos tér). 1913-ban rendezték a Gyár utca (Latinka Sándor utca) környékét. Az első világháborút követő béketárgyalásokban való csalódás soha nem látott lendületet váltott ki a lakosságból, hogy városukat igazi várossá alakítsák. Sablyán Gyula, majd dr. Krátky István polgármesterek minden energiájukat Nagykanizsa felvirágoztatására összpontosították. Minden lehetőséget megragadtak, hogy a gazdasági helyzet fokozott stabilizációjával különböző kölcsönöket vegyenek fel, s megkezdjék a város tervszerű építését. A városi vezetőség következetes, belterjes városfejlesztési politikát folytatott. Ennek szellemében készíttették el 1925-ben-Varga László budapesti műszaki tanácsossal Nagykanizsa városrendezési tervét, amelynek legfőbb elvei a következők voltak: a további fejlődés irányát az új övezeti beosztásnak - zártsorú, félig zártsorú, szabadon álló, valamint gyárszövetkezeti területek - megfelelően kell meghatározni; meghatározó tényezőnek kell tekinteni továbbá a Principális csatorna legmagasabb árvíz-szintjét és a vasúti hálózatot; ezek
kikerülésére alul és felüljárókat kell építeni; a forgalom zavartalanságát utcaszélesítéseknek, vásár- és piacterek kialakításának kell biztosítani; a szélesítésre nem alkalmas, útvonalakat új utcák megnyitásává] kell lazítani; az Erzsébet tér (Szabadság tér) legyen a város reprezentatív központja; a piactereken és a reprezentatív tereken kívül építészeti és gyermekjátszó tereket, parkírozott utcabeugrásokat kell létesíteni; összefüggő parksávot és belvárosi parkokat kell kialakítani többek között a szél és por elleni védekezésre. A lakásgondok enyhítésére 1922-től 1934-ig 223 házhelyet jelölt ki a tanács, a város területének bővítése nélkül. Tíz éven belül épült fel a város egyik legszebb, legrendezettebb, legegészségesebb villanegyede a Katonaréten. A város bérházakat építtetett a mai Kossuth téren és a lebontott Weiser gépgyár helyén a Sugár úton. Mindezek eredményeként míg 1910-ben 2783, addig 1934-ben 3679 lakásban éltek a város polgárai. A Magyar Királyi Postaigazgatóság 1921-ben kezdte meg a kétemeletes Postapalota építését. 1923 -ban megoldódott a gimnázium épületének kérdése is. A régi épület lebontása után a 48-as ezred laktanyáját alakították át e célra Hütl Dezső tervei alapján. 1927-ben 50 ágyas kollégiummal, 1934-ben pedig egy kápolnával bővült az intézmény. 1926-ban nyitotta meg kapuit a Városi Zeneiskola. Az 1920-as években sikerült bővíteni a kórház már meglévő épületeit. Jendrassik Alfréd tervei alapján először a gazdasági és a felvételi épületek, majd a fertőző, a sebészeti és szemészeti épületek kerültek átadásra. 1933-ban a nagykanizsai Vécsey Barnabás tervezte meg a kórház kápolnáját. 1930-ban két új iskolában - a kiskanizsai és a Vécsey Zsigmond utcai (Kun Béla) rendező bizottságában. Az 1870-es évek egyik legnagyobb rendezvénysorozata az 1876-79 közötti években megrendezett gabona- és borvásárok voltak, ahol pl. 1876-ban 761 vagon gabona kelt el. A fejlődést nemcsak a forgalom növekedése, hanem az üzlethálózatban végbement változások is jelzik. A kezdetben vegyes jellegű, inkább szatócsboltokból álló hálózat fokozatosan átalakult szaküzletekké. A mindinkább élénkülő üzleti élet egy helyi, önálló bank megteremtését sürgette. Takarékpénztárak - Nagykanizsai Takarékpénztár, Dél-Zalai Takarékpénztár - 1842 óta ugyan már működtek Nagykanizsán, de ezek hitelezési mérete nem felelt meg a termelők igényeinek. Volt két banküzlet is a városban - Kereskedelmi és Iparbank, Nagykanizsai Bankegyesület - de jelentősebb tőkével ezek sem rendelkeztek. A hitelélet jelentős tényezője az Osztrák-Magyar Bank helybeli fiókjának 1879-ben, majd pár évre rá az Angol -Magyar Bank fiókjának megnyitása volt. Az 1880-as évek végén a kereskedelem fejlődése megtorpant. A mindinkább kiépülő vicinális vasúthálózat elterelte a várostól a forgalmat és lassanként vesztett jelentőségéből az a kiskereskedelmi ág is, amely a szekerekkel behozott gabona- és terménybevásárlással foglalkozott. E veszteségek ellenére a gabonaüzlet még mindig olyan erős maradt, hogy 1896-ban tárházakat kellett építeni, amelyek alapját képezték a későbbi Nagykanizsai Közraktárak Rt-nak. Világhírre tett szert a Gutmann S. H. cég a fakitermelés, faüzlet és a melléktermékek feldolgozása terén. Évenként közel 200 000 hl bort adtak el a kereskedők, leginkább Ausztriának. A bécsi tojástőzsde árlapján a Kanizsáról szállított friss áru márka volt. Törést okozott a fejlődésben az első világháború majd az 1929-33-as világgazdasági válság. A trianoni béke értelmében elcsatolt Muraköz és Horvátország, a város gazdasági körzetének háromnegyedét jelentette. Kanizsa határváros lett. A 19. század derekára a céhrendszer feudális elzárkózása, monopóliumra törekvése és technikai elmaradottsága, valamint a munkamegosztás fejletlensége, áruinak gyenge minősége következtében a gazdasági és társadalmi haladás gátjává vált. Az 1872. évi XVIII. te. egyszerűen megszüntette szervezetüket. 1876. januárjában jött létre a Nagykanizsai Iparos Egyesület, amely 1877-ben ipartársulattá alakult. Az ipar szabadsága megteremtette a tőkefelhalmozást, s teret nyitott a gyáripar kialakulásának.
A 19. század végén és a 20. század elején Nagykanizsa környéke semmiféle feltárt természeti kinccsel nem rendelkezett, területe kizárólag mezőgazdasági és erdőművelés alatt állt. Ennek megfelelően elsősorban mezőgazdasági gépjavító, majd gépgyártó, élelmiszer és faipara alakulhatott ki. Az első nagykanizsai gyár Weiser János Gépgyár néven alakult 1842-ben. Szerény műhelyi keretek között tűzszekrényeket, kazán- és gőzgépalkatrészeket gyártott, elsősorban az Angliából behozott cséplőgépek megjavítására. 1893-ban már egy új gyárjellegű telepen mezőgazdasági gépeket is előállítottak, amelyekből főleg Olaszországba, Törökországba és a balkáni államokba szállítottak nagy mennyiséget. 1893-ban alakult meg a Nagykanizsai Sörgyár Rt, amely később mint Királyi Serfőzde Rt. működött. Ugyanezen évben helyezték üzembe a Franz Lajos és Fiai gőzmalmot. Felismerve Nagykanizsa ipari jelentőségét, egy Nagykanizsa és Kiskanizsa között üzemen kívül álló malmot modernizáltak és villanyteleppel kapcsolták össze, amely a város ipari áramát szolgáltatta. A vállalat idővel Transdanubia Egyesült Gőzmalmok néven részvénytársasággá alakult. Az 1890-es években és a század elején modernizálták a Stern J. M. és Fia vállalat két téglagyárát, valamint a Viktória téglagyárat, Weiss Bódog pedig Herkules néven újat alapított. 1901-ben alakult a Nagykanizsai Mechanikai Kefegyár, a Mercur Vasművek, mint tengelygyár és ekkor bővült a vasút fűtőházzal, valamint kocsiműhellyel. 1903-ban a Dunántúli Szeszgyárosok Szeszfinomító Rt-a, 1909-ben pedig Franck Henrik és Fiai Pátria Pótkávégyára jelentett újabb munkalehetőséget. A nagykanizsai gyárvállalatok piaca a várostól délre és délnyugatra elterülő Horvátország, Dalmácia és a Balkán voltak. Az első világháborút követő békekötés folytán piacuk legnagyobb részét elveszítették, ezért a gyárak termelését korlátozták, vagy leállították a tőkések. Nagykanizsa iparának pangását a harmincas évek második felében a közeli szénhidrogén vagyon feltárása szüntette meg. Az Eurogasco amerikai monopólium sikeres kőolajkutatásait követően megalakult a Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság. A koncesszió értelmében a kitermelt olaj 15%-át és a földgáz 12%-át kapta meg a magyar állam. A földgáz felhasználása mind ipari, mind háztartási célra 1941-ben kezdődött meg a városban. Ekkor építette meg a MAORT a Bázakerettye -Nagykanizsa közti 27 km hosszú gázvezetéket. Az olajipar központja Nagykanizsa lett. Megszűnt az aggasztó munkanélküliség, az egykori vár helyén megépült a mai Dunántúli Kőolajipari Gépgyár őse, az ún. "Vasvázas". A fúrásoknál a környék parasztságának ezrei jutottak kenyérhez. A kulturális élet A 19. század második felétől sorra alakultak az egyre erősebben izmosodó polgárság igényeit kielégítő iskolatípusok. 1872-ben, majd 1891-ben nyílt meg a polgári fiú és lányiskola. 1867ben megkezdődött a gimnázium nyolc osztályúvá kiépítése, ahol 1872-ben tartották az első érettségi vizsgát. Nagykanizsán alakult meg a Dunántúl legelső kereskedelmi iskolája. Az izraelita hitközség már az 1850-es évek elején adott bizonyos kereskedelmi képzést népiskolája felső osztályaiban, de ezt csak az 1880-as években ismerték el a polgári iskolával egyenrangúnak. A magyar szabályoknak megfelelő kereskedelmi iskolai oktatás 1891-ben indult meg, amely négy évvel később felsőkereskedelmi iskolai rangot nyert. A több száz érettségizett kereskedőt adó intézményt 1932-ig a hitközség egyedül tartotta fenn. 1886-ban nyílt meg önálló intézményként az iparos tanonciskola, amelynek előzményei az 1850-es évek "vasárnapi iskolájába” nyúlnak vissza. A gimnáziumban már az alapítás esztendejében működött zenekar. Több zenét oktató tanítót és mestert ismerünk az 1800-as évek elejétől. A rendszeres oktatás az 1926-ban megnyitott
Városi Zeneiskolában indult meg zongora, hegedű, magánének és fúvós főtanszakokkal, valamint zeneelmélet, kamarazene és karének melléktanszakokkal. A nagykanizsai társadalom egyre erősebb differenciálódása tükröződött az egyesületi és kulturális élet területén is. A Casino és a Polgári Egylet, de az 1875-ben alakult Nagykanizsai Társaskör is lassan elzárkóztak, s a század végére az egyik a helyi zsidóság ..krémjének", a másik a liberális gondolkodású értelmiségnek és fiatalságnak, a módosabb tisztviselőknek, iparosoknak, míg az utóbbi elsősorban a földbirtokosoknak, katonatiszteknek, jogászoknak lett zártkörű klubja, szórakozóhelye. A valóban művelődni vágyó, zenét és irodalmat kedvelő polgárság sürgetésére alakult meg 1885-ben a Nagykanizsai Irodalmi és Művészeti Kör, amely 1920-ban Zrínyi Miklós nevethette fel. Tagjai közé tartoztak a város helytörténeti írói, műgyűjtői, költői, neves pedagógusai és orvosai. A felszabadulásig Nagykanizsa legtevékenyebb és legnívósabb öntevékeny művészeti egylete volt, saját kórussal és zenekarral. A századfordulón alakultak meg a különböző vallási felekezetek nőegyletei. Vezetőik, tagjaik a város nagypolgárságának hölgyei voltak. Jótékony célú vallásos-kulturális rendezvényekkel, de szociális jellegű akciókkal - népkonyha felállítása, iskolakonyha szervezése a téli hónapokra, segélyezés, ínségakciók megszervezése - próbáltak enyhíteni a szegények, a munkanélküliek gyermekeinek megalázó sorsán. Az egyletek önkényes kiemelése nem adhat teljes képet Nagykanizsa kulturális életéről, hisz a 20. század fordulóján mintegy 50 egyesület működött a városban - sport, városépítészeti és egyes intézményekhez kötődő stb. -jelezve a különböző társadalmi rétegek aktív mozgását, élénk megmozdulását egyfajta kultúra iránt. Aktív kulturális élet folyt a dalárdában is. A hosszabb -rövidebb ideig működő kórusok egész sora ismert a 19. század második felétől (Kanizsai Dalárda, Munkásképző Dalárda, Ipartestületi Dalárda, Postás Dalárda, Egyházi Vegyeskar, Vasutas Dalkör, Rendőr Dalárda). Alakultak munkáskórusok is - Szabómunkások Dalárdája, Fűtőházi Kézművesek Férfikara és Vegyeskara, Vas- és Fémmunkások Dalköre amelyek működését, - s ezt a műsorok is érzékeltetik, - éberen ellenőrizte a rendszer. A Városi Könyvtár és Múzeum megalapítására a proletárdiktatúra hozott határozatot. A két világháború között a volt gimnáziumban működött e két intézmény. Egy 1938-as statisztika az ország nyolc városi közművelődési könyvtára között tartotta számon az 5100 kötetes kanizsai könyvtárat, de a múzeum a szakszerű vezetés és anyagi támogatás hiányában alig gyarapodott. A német megszállás idején mind a könyvtári nyilvántartás és könyvállomány, mind a múzeumi gyűjtemény szinte teljesen megsemmisült. Színházért 1840-től harcolt a város, de csak 1927-ben nyithatta meg kapuit a Városi Színház nevet kapott mozi-színház. Az intézmény kettős funkciót látott el. Itt tartották színielőadásaikat a vendégtársulatok, itt vetítette filmjeit az épületet bérlő Uránia Rt. Két önálló sajtója jelent meg a városnak. 1862. július 1-én a "Zala-Somogyi Közlöny", majd 1874-ben a "Zala". A kisvárosi életmódra jellemzően hosszú ideig az országos politikai események, a megye és város közéleti problémái elvétve kaptak helyet hasábjaikon. Annál több pletykát közvetítettek viszont a polgárok és a kisemberek magánéletéből. A "Zala" 1922-ben megszűnt, míg a másik, "Zalai Közlöny" új címmel az 1920-as évektől egészen a felszabadulásig magasabb színvonalú politikai napilappá vált. A MEGŰJULÓ VÁROS A forradalmi hagyományokkal rendelkező városban közvetlenül a felszabadulás után megalakult a Kommunista Párt helyi szervezete. Az MKP Csengery utcai (Béke utca) helyiségében a KP 4, a SZDP 4, a Szakszervezetek 3 képviselője és 4 demokratikus gondolkodású pártonkívüli személy megalapították a Nemzeti Bizottságot. Azt a forradalmi
szervezetet, amely képes volt a hatalmat átvenni, a forradalmat megvívni. A polgármesteri teendők ellátásával Windisch Dénest bízták meg. A Nemzeti Bizottság első teendői a járványgócok felszámolása, a népkonyha felállítása és a romok eltakarítására a közmunkakötelezettség megszervezése voltak. A régi közigazgatási apparátust állították fel, de személyi változtatások végrehajtásával, a kétes elemek eltávolításával. Létrehozták a Hámori Zoltán vezette járási földbirtokrendező tanácsot, amely előkészítette a földreform végrehajtását és a birtokba helyezéseket. Április 18-án megalakították a Népbíróságot, amely működése során komoly tevékenységet" fejtett ki a háborús, népellenes bűnösök elítélésében. Az üzemi bizottságokat a szakszervezetek hatáskörébe utalták. Májusban megalakult a Nemzeti Parasztpárt és a Kisgazdapárt helyi szervezete is. Ezután a Nemzeti Bizottságban a koalíció érvényével a négy párt és a szakszervezetek 4-4 taggal vettek részt, míg a polgármester hivatalból volt tagja. Az 1030/194. ME. sz. rendelet megszüntette a Nemzeti Bizottságok közigazgatási jogkörét és a megalakítandó önkormányzati szervre, a képviselő-testületre ruházta azt. A Nemzeti Bizottság 1949 februárjáig működött még, s politikai tevékenységét a képviselő -testület munkáján keresztül érvényesítette. 1945. július 8-án 76 taggal alakult meg a régi formát új tartalommal megtöltő városi képviselő-testület. Tagjai a politikai pártok és a szakszervezetek delegált tagjai voltak. A munkásságot a KP, az SZDP és a szakszervezetek 51 taggal képviselték a helyi önkormányzatban, s üléseiket - mivel a hadműveletek során a városháza leégett - a Fő út (Lenin út) 8. sz. alatti épület első emeletén tartották. Feladatuk az új élet megszervezése, a 3 éves terv sikeres teljesítésének biztosítása volt. A fordulat éve után a munkásosztály átvette ténylegesen a hatalmat. Az 1949. évi 20. te. új alkotmányt adott Magyarországnak. Ez év őszén indult meg a tanácsi szervezet kialakításának előkészítése, s alakult meg 1950. augusztus 1-én Nagykanizsán is a Városi Tanács. Tagjait a helyi népfront delegálta. Az 1950. október 22-i választáson 17927 fő szavazott a népfront jelöltjeinek lajstromára. Az új Városi Tanács október 30-án alakult meg, első elnöke Molnár Ferenc volt. A tanács munkája az elmúlt idő alatt egyre magasabb szintet ért el. Tömegkapcsolatait az állandó és albizottságok működése és aktívahálózata biztosítja. Egyik legfontosabb feladata költségvetésének és a fejlesztési alap tervének megállapítása, amelyben különösen fontos helyet kap a város kommunális, szociális és kulturális ágazatának fejlesztése. 1984. január elsejétől hatáskörébe tartozik a volt nagykanizsai járás területe is. 1 A mai városkép Nagykanizsa felszabadulás utáni fejlődését alapvetően a szocialista iparosítás határozta meg. Az Egyesült Izzó nagykanizsai telepe, a Vár utca és a Béke út gyártelepei sajátos ipari centrumokat hoztak létre. A felszabadulás után jelentős mértékben javult a város kommunális ellátottsága. Az ipartelepítéssel párhuzamosan indult meg a lakóházak, egészségügyi, kulturális, oktatási intézmények nagyarányú építése. A városfejlesztési terv szerint a város mai területének újratelepítésére került sor. Az 1949 óta felépült lakásoknak csak töredéke található új és továbbépülő lakótelepeken. Az új lakások és lakóházak a városban mindenütt láthatók. A legnagyobb lakótelep a keleti városrészben épült fel. Korszerű lakóépületei, bölcsődéi, óvodái, általános iskolái, gimnáziuma, étterme, szolgáltatóháza, ABC áruházai vannak. A Jókai, az Ady és a Petőfi utca, valamint a Néphadsereg útja egy-egy oldalán emelt OTP sorházak a város legkorszerűbb épületei közé tartoznak. Az új lakások száma mellett a legjellemzőbb érzékeltetője a gyarapodásnak, hogy a városnak ma 106 utcája van. (Új elnevezésükre 1945-ben került sor a Nemzeti Bizottság egyik legelső
teendőjeként.) A fejlesztési terv Kiskanizsára és a peremkerületekre is vonatkozik, bár itt néhány évtizedig inkább a családiház-építési rendszer marad érvényben. A város központja a Szabadság- és az Eötvös tér, valamint az ezeket összekötő Lenin út. Itt helyezkedik el a közigazgatási, a kulturális és a bevásárló központ. A felszabadulás után - a Murai Vízmű felépítésével és a városi gázvezeték kiépítésével javult jelentős mértékben a város víz-és gázellátása is. 1950-től nagy gondot fordítottak a közlekedési hálózat fejlesztésére, a város útjainak és járdáinak felújítására, ill. új utak építésére. 1962 -től bővítették és építették át a Károlyi kertet, a Kossuth -és az Eötvös teret, majd a Városi Sétakertet. A Csónakázó-tó és környéke ma a város kedvelt szabadidő központja, gyermekjátszótérrel, sportolási és étkezési lehetőséggel. A szocialista gazdaság útján A szocialista termelési viszonyokat Nagykanizsa iparában is az államosítás hozta létre. A kisebb és korszerűtlen üzemeket felszámolták, a jelentősebbeket korszerű nagyüzemekké fejlesztették és a munkalehetőségek bővítésére leányvállalatokat telepítettek. A város iparában ma a nehézipar átlagos részaránya 81%, a könnyűipari ágazaté 8-9%, míg az élelmiszeripar 9-10%-t képvisel. Az 52000 fős Nagykanizsa kereső lakosságának 52%-a dolgozik az iparban. A gyárak minisztériumi, tanácsi felügyelet alá tartoznak, de működnek kisipari szövetkezetek is. A MAORT utódjaként gyarapítja az ország olaj- és gázkincsét az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Dunántúli Kutató és Feltáró Üzeme. A központ Nagykanizsán, a fúrási egységek a megyében Lovászi, Nagylengyel, Babócsa és Bajcsa székhellyel működnek. Szintén az OKGT közvetlen irányítása alatt dolgozik a Közép-dunántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat. Jelenleg Zala, Somogy, Veszprém megyékben végez gázszolgáltatási teendőket, míg gázvezeték-építési és szerelési munkákat az egész Dunántúl területén. A kőolajipar gép, szerszám és egyéb termelőeszköz igényét biztosítja a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár. Ez annál is jelentősebb, mivel a felszabadulásig ezt tőkés importból fedezte. A sörgyár az 1929-es válság és a második világháború okozta károk miatt két ízben is leállt. Csak 1956-ban volt anyagi lehetőség újbóli beindítására, korszerű gépekkel való felszerelésére. A Nagykanizsai Sörgyár országosan elismert, kiváló minőségű söreivel Balatoni és Kinizsi világos, Göcseji barna, Zalai Ászok, Sirály speciál, stb. - ellátja Zala, Veszprém és Somogy megyét, de jut belőle az ország más részeibe is. A régi kefegyárból többszöri profilváltozással és bővítéssel alakították ki a Kanizsa Bútorgyárat, amely a hazai és külföldi vevők tetszését elsősorban korszerű szobabútoraival nyerte meg. Szocialista rendszerünk szülötte az 1947-ben alakult, s 1949-ben állami kezelésbe került Nagykanizsai Üveggyár, amely gyógyszeres ampulla, hőálló üvegből készült laboratóriumi edények és eszközök gyártására specializálódott. Hazánkban egyedülálló terméke a hőpalack, amely belföldön műanyag palásttal, tőkés exportra betétként kerül értékesítésre. A város legfiatalabb üzeme az 1965-ben felavatott Egyesült Izzó és Villamossági Rt. Nagykanizsai Fényforrás és Üveggyára, amely 1984-ben vette fel a közismertebb TUNGSRAM Rt. Fényforrás Gyár nevet. Telepítése és fokozatos fejlesztése jelentősen növelte a munkaalkalmat, s így nagymértékben hozzájárult a város lakosságának gyors ütemű növekedéséhez. A jelenleg 4500 dolgozót foglalkoztató üzemnek saját ballongyártó részlege van, s különböző lámpái - normál, dekorációs, autó, halogén, infra flex kripton stb. - eljutnak a világ minden részébe. Az említetteken kívül még két téglagyár, autójavító, finommechanikai, vasipari, víz- és csatornamű, valamint szikvíz vállalat van és nyomda is működik Nagykanizsán.
A szövetkezeti ipar főleg cipő, férfi és gyermek felsőruházati konfekció, valamint férfiingek, felnőtt és gyermek fehérneműk gyártásában jelentős. Az Ideiglenes Kormány 600/1945. ME. sz. rendelete a nagybirtokrendszert megszüntette. A földosztás során mintegy 1000 kat. hold került 174 volt cseléd és zsellércsalád között kiosztásra. A kisgazdaságok azonban hosszú időn át nem jutottak sem minőségben sem mennyiségben megfelelő eredményre. A folyton növekvő ipari és közélelmezési szükségletet csak a szövetkezeti forma tudta megoldani. A szocialista kereskedelem fejlődésének első állomása az 1949-ben végrehajtott államosítás volt. Ezzel párhuzamosan folyt az új szocialista vállalatok alapítása. 1950-ben, a tanácsok megalakulásával vált kizárólagossá Nagykanizsán is a szocialista kereskedelem. 1949 előtt nem volt önálló nagykereskedelmi vállalat a városban. Ma élelmiszer- és vegyi áru, textil- és felsőruházati, rövid- és kötöttáru, papír- és írószeráru, tüzelőanyag és építőanyag-ipari nagykereskedelmi vállalatok lerakatai működnek. A kiskereskedelem forgalmát állami és szövetkezeti vállalatok és a magán kiskereskedelem bonyolítják le. A városban ma két szálloda, több mint félszáz vendéglátó létesítmény van. Ezen felül fizetővendég-szolgálat, motel és kemping áll a vendégek rendelkezésére. A magyar oktatásügy egyik legnagyobb eredménye az egységes tantervű, nyolcosztályos általános iskola megteremtése, a felszabadulás után valósult meg. A három elemi iskola, a két tagiskola és a két polgári iskola 1945 őszén hét önálló általános iskolaként kezdte meg működését. A felszabadulást követő első évtizedekben hat újabb általános iskola létesült. Ma 14 általános iskola működik a városban, biztosítva a dolgozó szülők gyermekeinek napköziotthonos ellátását, iskolán kívüli kulturális és sportolási lehetőségét. Az ipari iskola sorsa a felszabadulás után meglehetősen hányatott volt. Az ötvenes évek elején megszüntették, majd zalaegerszegi tagiskolaként működött. 1963-tól lett újra önálló, s 1968-tól mint Polai János Ipari Szakmunkásképző Intézet, korszerű, új épületbe költözött. Az intézményből vált ki önálló iskolaként a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola 1954-ben. A városban ma két gimnázium működik, a több mint kétszáz éves Landler Jenő Gimnázium és Szakközépiskola és a fiatal, 1964-ben induló dr. Mező Ferenc Gimnázium és Ipari Szakközépiskola. Az olajipar hozta létre az ötvenes években a Kőolajbányászati és Mélyfúró Technikumot és Szakközépiskolát, valamint a Vegyipari Technikumot és Szakközépiskolát. Régi hagyományokkal bír a Kereskedelmi Szakközépiskola és a Mezőgazdasági Szakközépiskola is, mely utóbbit Téli Gazdasági Iskola néven még 1940-ben alapítottak. A felszabadult város első kulturális eseményei a szovjet alakulatok ének, zene és táncegyütteseinek rendezvényei voltak a KMP helyiségében és a Béke Moziban. Saját művelődési házat elsőnek a vasutas dolgozók alapítottak 1945-ben. Ezt követte 1948ban az olajipari dolgozók, majd az 1950-es évek elején a kiskanizsai és a sánci kisiparosok művelődési otthonainak megalakulása. 1956-ban a Hevesi Sándor Művelődési Központ elődje, a Városi Központi Művelődési Ház nyitotta meg kapuit. A felszabadulást követő két évtizedben a művelődési házak feladata az alapvető tudományos ismeretek, az egyszerűbb művészeti élmények és a kulturált szórakozás közvetítése volt a nagy tömegeknek. Az 1970es évektől az érdeklődés magasabb és differenciáltabb jelentkezése a művelődési házak profilját is átalakította. Egy-egy kultúrterület magasabb színvonalú művelését kellett, hogy vállalják magukra. így a Kodály Zoltán Művelődési Ház elsősorban a népművészeti, vasúttörténeti klub, a kiskanizsai Művelődési Ház a népzene és néptánc, a Helyőrségi Művelődési Ház és az Olajipari Művelődési Ház a szakági dolgozók igényeit kielégítő, jobbára zártkörű klubrendezvényeivel tűnik ki. A Hevesi Sándor Művelődési Központ elsősorban koncert és színház orientációjú, de gondozója, mint módszertani központ a városkörnyék kulturális ellátásának is. Saját vegyeskara, kamarakórusa, szimfonikus zenekara és jazz együttese van. Országos hírűek a tavaszi "Jazz-hétvége", de népszerűek a
nívós zenei és irodalmi műsorral egybekötött "Nosztalgia Kávéház" és "Teaház" rendezvényei. A Városi Könyvtár csak 1951-ben nyithatta meg kapuit a város olvasóközönsége előtt, 1435 kötettel. Jelenleg fiók intézményhálózattal rendelkezik, és a környező községi könyvtárak irányítója. Tevékenységét a szakszervezeti és iskolai könyvtárak egészítik ki. A könyvtártól külön vált Thúry György Múzeum 195 l-ben a Szabadság tér 11. sz. épület három helyiségében kezdte meg működését. Ma három épületben - Szabadság tér 1. és 11., Lenin út 5. - tevékenykedik, helyet adva a képtárnak, az igazgatóságnak, a helytörténeti, a néprajzi és a régészeti gyűjteménynek. Kiállításaival, a Múzeumi Hónapok rendezvényeivel pályázataival nagy részt vállal a város ismeretterjesztő programjából. NAGYKANIZSA KÖRNYÉKÉNEK NÉPRAJZA DÉL-ZALA NÉPRAJZI CSOPORTJAI A törökkel vívott másfél százados küzdelem során nemcsak Kanizsa, hanem környéke is elnéptelenedett. Az erdőkben és a mocsarak szigetein megbújó túlélők csak a békésebb idők beköszöntésével kezdhettek hozzá az elhagyott földek megműveléséhez. Sok telepes érkezett hazánk sűrűbben lakott tájairól, Horvátországból, Ausztriából és az osztrák tartományokból. Dél-Zala mai lakossága tehát igen vegyes eredetű, s csak lassan kovácsolódott egy-egy néprajzi csoporttá. Közülük a legjelentősebbek: 1. A Zalakomár körüli táji csoport Az egykori Komárvároson és Kiskomáromon (ma Zalakomár) kívül Zalakaros, Galambok, Balatonmagyaród és Garabonc tartozik ide, bár kisugárzó hatása több környező helységen is érződik. A vidék az Árpádok korától mindig valamely egyházi nagybirtokhoz tartozott. A török időkben a komári vár "oltalma" alatt állt, és egyaránt szenvedett a törökök, a nyugati zsoldosok és a végváriak zaklatásaitól. A nép gazdálkodását, életmódját a Kis-Balaton nyílt vizes, lapos közelsége határozta meg. A nagy mocsarak lecsapolása után a fenti falvak erőteljes fejlődésnek indultak. Fellendült a szarvasmarha-tenyésztés, de nőtt a gabonatermelés és a szőlőművelés jelentősége is. A legnagyobb település az uradalom székhelye, Kiskomarom mezőváros volt. A 18. században itt és Komárvároson népes takácscéh alakult, amelyhez sok "külső mester" is tartozott. Később a takácsipar mellé felzárkózott a cipész-, a csizmadia- valamint az asztalosipar is. A lakosság gazdasági emelkedését elősegítette Nagykanizsa és Keszthely közelsége s az, hogy az 1860-as években Komárváros vasúti megállót kapott. A gyors gazdagodás egyik megnyilvánulása a sokszoknyás, gyöngyös-necces viselet kialakulása lett, mely azonban a korábbi gazdag és változatos fehérhímzések pusztulását vonta maga után. Egy zalakarosi kirándulás, fürdőzés után ne felejtsük el meglátogatni a szomszédos Galambokon Pápai Sándor juhászt, a "Népművészet mesterét"! Otthona valóságos kis múzeum. Szilajökör szarvából készült domború faragású kürtjei a pásztorművészet remekei. Dolgozik azonban fával is: pompás juhászkampókat, kazettákat és kisplasztikákat készít. 2. Pátró és vidéke A Somogy megyétől 1951-ben Zalához csatolt és a közlekedéstől az 1950-es évekig szinte teljesen elzárt egykori Nemespátró festői dombok között fekszik. A 18. század elején még csak néhány evangélikus kisnemes család lakta. Tagjai szabadon használták a határ legelőit, évszázados bükköseit s a halban gazdag vizeket. Sok lovat, szarvasmarhát, sertést és birkát tartottak. A falu kétbeltelkes, "pajtáskertes" település volt. A lakóházaktól távolabb, a patak menti
völgyben álltak a boronafalú pajták és istállók, a férfiak általában itt háltak a jószággal. A lakosság zárkózott és büszke volt. A közvetlen környéken más kurialista falu nem lévén, a pátrói anya inkább adta lányát egy szegényebb nemes legényhez, mintsem valamely szomszéd falubeli módos paraszthoz. Az endogámia, a konzervatív gondolkodásmód és az elzártság ősi hagyományokat konzervált. A Seemayer Vilmos által 1936-ban közzétett lakodalmi szokások dallamkincse a magyar népzene nagyra becsült értéke. Viseletükben is sok archaikus elemet őriztek meg. A hajdani kiváltságokhoz való görcsös ragaszkodás - pl. a szenvedéllyel űzött, tiltott vadászat és halászat - miatt pedig a pátróiak néha még ma is összeütköznek a törvénnyel. A lakosság néprajzilag Belső-Somogy szomszédos evangélikus községeivel, a ma már Csurgóhoz csatolt jómódú Alsókkal, Csurgónagymartonnal, Porroggal és Porrogszentkirállyal mutat rokonságot. Főleg viseletük és szőtteseik hasonlók. Az ugyancsak szomszédos, ám nála szegényebb Surd és Liszó előtt viszont Pátró állt mintaként. Bizonyos tehát, hogy a közös vallás és az istentiszteleteken való gyakori találkozás jelentős szerepet játszott e néprajzi sziget sajátos vonásainak kialakulásában. 3. A Mura menti horvátok . . Ez a csoport etnikailag Muraközhöz tartozik. A 18. század elején ugyanis Szerdahely, Szentmárton, Molnári, Semjénhaza és Petri pusztává lett falvak főleg a Muraközből és Horvátországból felszivárgó horvátokkal népesültek be. Gazdálkodásukban főleg a kukoricatermelés és a lótenyésztés volt jelentős. Udvaraik jellegzetes építménye a fonott kukoricakas. Az 1950-es évekig táplálkozásuk alapját is a kukoricás-kenyér és a kukoricából készült ételek képezték. Ez az 5 falu házassági szokásait tekintve szintén erősen endo-gám volt, bár kezdettől intenzív kapcsolatot tartott a Mura alatti részekkel. A még századunkban is közkedvelt festett bútorokat pl. a Muraközben csináltatták, sőt viseleti darabjaik egy részét is ott vásárolták. Ezért elsősorban a női viselet (a hosszú fehér szoknya, asszonyi fejviselet stb.) és a bútorzat terén, valamint táplálkozási szokásaikban különböztek a magyar falvaktól. Az ugyancsak főleg horvátokkal benépesült Kollátszeg (ma Murakeresztúr), Fityeház és Bajcsa (ma már Nagykanizsához tartozik) nem alkotott ilyen szoros egységet. A két utóbbi helység lakói pl. viseletükben Kiskanizsát követték, de az előbbiek is - vasútállomásuk lévén - a város felé igyekeztek orientálódni. A felszabadulás után megindult nagymérvű iparosítás a horvát férfiakat is a kiemelten fejlesztett ipartelepekre vonzotta, ahonnét mind gyakrabban hoztak magyar feleséget. De lányaik is gyakran kötnek házasságot a munkahelyükön megismert magyar fiatalokkal. Ezért egyre több család már otthon is magyarul beszél. A kanizsai múzeum közreműködésével 1979-ben Tótszerdahelyen megnyitott állandó helytörténeti kiállítás megismerteti az érdeklődőkkel az itt élő horvátok történetét és anyagi kultúráját, az ugyanott szervezett báziskönyvtár pedig a hagyományok és az anyanyelv ápolását segíti elő. 4. A sváb eredetű falvak A Nagykanizsától északra fekvő Hosszúvölgy, Fűzvölgy, Korpavár (ma Nagykanizsa), Magyarszentmiklós és Óbornak (ma Eszteregnye) puszta falvakat a 18. sz. derekán a Batthyányak telepítették be a németországi Koblenzből. Ez az öt falucska 1900-ra már (együttes lélekszámuk ekkor 1941 fő volt) nagyrészt elmagyarosodott. Viseletükben, a kender megmunkálásának módjában és egyes szokásaikban azonban még az 1930-as években is felismerhetők voltak bizonyos sajátosságok. Fáradhatatlan szorgalom,
rendszeretet és takarékosság jellemezte őket, s mivel hosszú időn át ők is főleg egymás között házasodtak, a rokonság érzete máig sok szállal fűzi őket egymáshoz. 5. Kiskanizsa A turista képe nem lesz teljes Nagykanizsáról és Dél-Zaláról, ha nem ismeri meg a városközponttól nyugatra mintegy két kilométerre fekvő, kb. 10 000 lakosú Kiskanizsát, mely néprajzilag még ma is számos érdekességgel bír. A török kitakarodása után itt, a Kis- és Nagyrác utcában telepedett le az a mintegy 200 török és rác, aki nem akarta Kanizsát elhagyni. De hamarosan otthonra lelt itt számos magyar, horvát, német és egyéb jövevény is. Belőlük ötvöződött össze az a sajátos néprajzi csoport, mely a város lakosságától nemcsak nyelvileg, hanem viseletében és életmódjában is elkülönült. Szinte kizárólag földműveléssel foglalkoztak, iparos és értelmiségi alig akadt közöttük. (Csak a századfordulón kezdték taníttatni a módosabbak egyik-másik fiúkat, a belőlük lett orvosok, jogászok aztán - bár többnyire már Nagykanizsán laktak körömszakadtig védték a szerteágazó rokonság érdekeit.) Etnikumának kialakulását elősegítette, hogy népe főleg falun belül, esetleg a környező helységekből házasodott, örült az a leány, aki ide jöhetett férjhez, vagy a legény, ha ide nősülhetett. Sormás, Szepetnek, Eszteregnye, Bajcsa lakói előtt gazdálkodásuk és viseletük is példaképként állt. Nyelvjárási sajátosságait egykori plébánosa, Dr. Markó Imre Lehel dolgozta fel a Kis-kanizsai Szótárban. Kiskanizsa népét a múlt század végétől - talán az egész Dél-Dunántúlon - sáskáknak hívták. A ragadványnév eredete valószínűleg az, hogy a vasúti közlekedés fejlődésével úgy ellepték asszonyaik a közeli városok piacait, mint a sáskák a rétet. Ahova egy kiskanizsai betette a lábát, ott mások számára nem igen nőtt fű. Termelőszövetkezetüket büszkén nevezték (az 1970-es egyesülésig) Sáska-Petőfi Tsz-nek. Miben áll a híres kiskanizsai kertészkedés? Abban, hogy földjeiket évtizedek óta rendkívül gazdaságosan, nagy rátermettséggel és szorgalommal művelik. Kertjükben tavasztól késő őszig - ahányszor csak lehetett - cserélték a veteményeket. Első volt a már ősszel elvetett cukorborsó, saláta és spenót s a februárban vetett zöldségféle, retek és újhagyma. Helyükre került a melegágyból kiemelt jói fejlett tavaszi saláta, majd a paprika és paradicsom. Mire az is letermett, és eljött az ősz, ismét őszi salátát, zöldbabot és cukorborsót vetettek. Specialitásuk, az aromákban igen gazdag, édeskés lilahagyma értékét tekintve a makóival vetekszik. A piacra szánt terményt még nem is olyan régen fejen, kis ruhatekercsre helyezett "vékában" vitték az asszonyok és lányok a piacra. Sokszor megcsodálták egyenes, büszke járásukat és tartásukat. Később egyre többen kerékpáron tolták az árut a piacra, mostanság pedig már összebeszél néhány szomszéd, s egyikük férje vagy fia gépkocsival fuvarozza őket. Az intenzív kertészkedés következtében mindig jelentős volt az állattartás, hiszen a lónak nemcsak az igaerejére, hanem a trágyájára is nagy szükségük volt. Főleg lovaikkal és ökreikkel büszkélkedtek még a két világháború között is. Mindez rányomta bélyegét a településképre, mely erősen szabálytalan. Az utcahálózat kusza és szövevényes, számos gyalog átjáróval, azaz közzel. A telkek beépítése falusias: a nagy pajta, pl. csaknem mindig keresztben zárta le az udvart, elválasztván azt a kerttől. Néhány kanyargós, ám tiszta utca még ma is festői képet nyújt. A Szepetneki u. 5-7, a Bajcsai u. 35-37. és 67., a Pápai u. 16., a Felsőtemető u. 1. sz. alatt néprajzilag és városképileg értékes, fehérre meszelt, végoromfalas házak állnak, melyek két kis ablakkal néznek az utcára. Szoba, konyha, hátsószoba és kamra van bennük. A kis előszobát többnyire már a konyhából választották le. A bejárat előtti hangulatos, oszlopos tornác néha vakolatdíszes timpanonnal néz az udvarra. Az utcák sarkán és a tereken ma is ott áll egy-egy századforduló táján emelt szép, eklektikus
kőkereszt, melyeket az egyházi ünnepekre virággal díszítenek fel. Érdemes megnézni a Dózsa téri parkban meghúzódó bájos, klasszicista Flórián-kápolnát is. Tetején apró, nyitott harangtorony látható. Az 1874-ben átépített és kibővített plébániatemplom (Tanácsköztársaság tér 5.) mai formájában eklektikus stílusú. Vele szemben a Hajgató Sándor u. sarkán az egykori Polgári Olvasókör székháza áll. Építésekor, 1870-ben a következőket tűzték ki célul a művelődés elősegítése érdekében: "... Kiskanizsa törekvő, értelmes polgáraiból erkölcsileg erős és hasznos polgárt nevelni; társalgás, eszmecsere által a város felvirágoztatása iránt érdeklődést kelteni és annak mind szellemi, mind anyagi fejlődésére hatékonyan hatni..." Ezen épület azért is megérdemli még a figyelmet, mert 11 "pógár" saját vagyona terhére vett fel kölcsönt, hogy az építkezést a terveknek megfelelően fejezhessék be. Az épület ma is a közművelődés szolgálatában áll: a Móricz Zsigmond Művelődési Ház otthona, melynek pávaköre és népi zenekara - a Bojtár-együttes - sok babért aratott itthon és külföldön egyaránt. Népviseletüket, mely az 1960-as évekig bőszoknyás volt, ma már csak az idősebbek hordják. A ruházat mindig az életkorhoz és az alkalomhoz igazodott: Adventben, nagyböjtben pl. a sötét tónusok dominálnak, főleg a sötétkék és a lila. A felszabadulás után Kiskanizsán is nagyot változott a világ. A férfiak és a fiatalabb nők csaknem valamennyien gyárban, üzemben vagy hivatalban dolgoznak már. így mind több család hagy fel az intenzív kertészkedéssel, s szünteti meg az állattartást. (A még kertészkedők hatalmas fóliasátrakban termelik a primőröket.) A felesleges gazdasági épületeket lebontják, helyükre garázst építenek. Az utcákban sátortetős kockaházak váltogatják egymást egyre több emeletessel, így a település lassan elveszti népies varázsát. De alaposan megváltozott időközben Kiskanizsa népének mentalitása is, melynek a természetes intelligencia és szorgalom mellett a szangvinikus vérmérséklet és a szilajság volt a fő jellemzője. A "bicskás" legények a múlt század derekán még a környékbeli mulatságok rémei voltak. Már a legénykék között is gyakran előfordultak "réti verekedések", mikor a szomszéd utcabeli fiúk - valami miatt összeszólalkozván - jól elagyabugyálták egymást. Az izgága, verekedő embereket manapság már elítélik, s kiközösítik maguk közül. A Nagykanizsa környéki néprajzi csoportok, mikrorégiók ismertetése során talán aránytalanul sokat foglalkoztam Kiskanizsával. Ez nemcsak azért indokolt, mert lélekszáma meghaladja az előzőleg ismertetett csoportokét, hanem azért is, mert az útikönyv elsősorban Nagykanizsáról szól. NÉPI GAZDÁLKODÁS Dél-Zala aprófalvas településszerkezetű. Egy-egy falucska határa gyakran 1000 hold sem volt, s némelyiket még 500 lélek sem lakta. A földnek többnyire csak egy része volt a parasztok tulajdonában, a többi - a legjobb szántók s a legszebb erdők - az Esterházyak, a Batthyányak és más földesurak kezén. Érthető, hogy a sok törpebirtokos paraszt és agrárproletár csekély földjén megélni nem tudott, azért a fiatalság 6 hónapos summásmunkával vagy kepésaratással kereste meg a kenyérnek valót. Persze, az otthon maradt családtagok is az emberibb megélhetés érdekében munkálkodtak. Az erdei haszonvételek közül (főleg Bánokszentgyörgy, Zajk és Surd környékén) mindig nagy szerepet játszott a gyűjtögetés. Az erdő - s néha a mező is - ingyen adta és adja még ma is számos termékét, s a parasztok ínséges években szinte "élték az erdőt". Főleg a gombaféléket szedték, mert laktató, ízletes vacsorát kínált a mindig éhes gyerekseregnek. A kanizsai piacon most is magas áron vásárolják a háziasszonyok a kucsmagombát, az illatos vargányát, a rókagombát, a galambicát és a réti csiperkét. A vargányát és rókagombát napon vagy kemencében szárogatva télen is fogyasztották vagy eladták. Kora tavasszal sóskát,
madársalátát szednek, a kacsák, malacok számára, pedig fiatal csalánt. Jól értékesíthető a tömegesen virágzó hóvirág, ibolya, sőt árulják a szigorú védelem alatt álló erdei cikláment is. A hársfa, bodza, akác és kamilla virágából teát főznek, vagy szárítva értékesítik. Az erdei munkások előszeretettel fogyasztották tavasszal a megcsapolt nyírfából csordogáló édeskés nyírvizet, a megfúrt cserfa levét pedig a betegekkel s a jószággal itatták meg. Manapság is összegyűjtik és befőzik vagy eladják a szamócát, a márnát, a tüskeszedret és a csipkebogyót vagyis a "hecsedlit". Aki váratlanul sok szamócát lel, késsel lehántja a berekfa kérgét, s az abból összebökdösött kosárkába, "kászóba" szedi az illatos gyümölcsöt. Az erdei gyümölcsök közül még a szelídgesztenye, a mogyoró, a kökény valamint a vadcseresznye, vadalma és vadkörte volt kedvelt. Az utóbbiak részint pálinka alapanyagát képezték, részint ecetet erjesztettek belőlük. A gubacsot a tímárok és terménykereskedők vásárolták fel magas áron. Az odvas fákban található mézet is gyakran elrabolták az erdőt járó "mihepüszérek", kénfüsttel pusztítván el a méhcsaládot. Fejlettebb fokon a taplófüsttel csupán elkábított méheket vitték haza a kifűrészelt odúban méhesükbe, hogy - alkalmas időben kasba telepítvén őket - a lépesmézhez hozzájussanak. A múzeum gyűjteményében számos ilyen odú található. Főleg az erdők menti parasztság életében játszott szerepet a tiltott vadfogás, melyet lőfegyverrel vagy különféle hurkokkal űztek. Legnagyobb kárt a szarvas állományban okoztak, hisz sem a vadorzó, sem a hurok nem válogatott, s a pusztításnak nemegyszer kapitális agancsú bika is áldozatul esett. A II. világháború utáni években a volt Esterházyerdőkben: Oltárcon, Valkonyán, Bucsután, Szentmargitfalván a puskás rapsicok még hajtóvadászatot is tartottak, s előfordult, hogy a vadőrt lelőtték. Nem beszéltünk még a fáról, mely különösen sokféle hasznot hajtott a parasztnak s az erdő birtokosának egyaránt. A ritkítás során eltávolított husángokat szerszámnyélnek, kerítésnek vagy tűzifának használták, a szálaláskor kivágottak azonban már szerszám- és épületfának is alkalmasak voltak. A fával dolgozó emberek különös gonddal válogatták ki a munkájukhoz szükséges fafajták megfelelő darabjait, melyeket - ha kellett - éveken át szárítottak. A háznál, bútorzatnál, présnél és hordónál elsősorban a tartósság és keménység, a teknőnél, melencénél és kanalaknál pedig a könnyen faraghatóság játszott fő szerepet. Bár a mindennapi életben használt tárgyak és eszközök többnyire díszítetlenek maradtak, nemesen egyszerű formájuk miatt néha ezeket is a népművészet emlékei között tartjuk számon. A szerelmi zálognak szánt mángorlót, mosólapickát, gatyamadzagfűző tűt vagy tükröst azonban vésett, karcolt, spanyolozott technikával, századunkban pedig jobbára már domború faragással gazdagon kidíszítették. A közbirtokossági erdőkben néhol még 1900 táján is "nyíl-húzással" azaz kalapból húzott cédulával történt egy-egy erdőrész "jogok" szerinti vágásra osztása. Az uradalmak többnyire ,Litícitá"-ra bocsátották az erdőrészeket, s a legolcsóbban ajánlkozónak adták ki vágásra. A kitermelés módját szigorúan szabályozták. Általában három ember alkotott egy bandát. A munkáért pénzt s többnyire ágfát kaptak, amely közé azonban az ügyesebbek némi szerszámvagy épületfát is belerejtettek. Kaptak néha "résziből" ölfát is, azt azonban csaknem mindig eladták. A nagykanizsai múzeum Lenin út 5. sz. alatti állandó kiállítása szép emléket állított az erdő és ember sokrétű kapcsolatának. De gyakran szerepel az erdő a zalai népdalokban, mondákban, mesékben is. Közülük az egyik legszebb dal első strófája így hangzik: Szép Zalában születtem, A nagy erdő nevelt fel. Fenyőerdő a hazám, Minden leány hű babám ...
Az állattartásra is mindig nagy súlyt helyeztek Dél-Zalában. Főleg a sertés- és szarvasmarhatenyésztés volt jelentős. A hatalmas bükkösök és makkos erdők évszázadokon át a sertéshizlalás alapjául szolgáltak. A kondát ősszel kihajtották a makkra, s addig ott maradt, amíg az el nem fogyott, vagy nagy hó nem esett. Bár idővel a földesurak egyre több makkbért követeltek, mégis versenyeztek a parasztok egy-egy jó makkos erdőért. Persze, aki tehette, itt is túljárt az uraság eszén, s behajtotta disznait a tilosba, vagy zsákszám lopta haza a makkot. A szarvasmarhánál figyelembe vették a jószág igaerejét, edzettségét s a tartás igénytelenségét is. A fél rideg magyar fajták azonban nem tejeltek olyan jól, mint a későbbi svájciak vagy pirostarkák. A csordát naponta hajtották a legelőre vagy az erdőszélre, s századunkban már csak elvétve fordult elő, hogy az állat éjszakára is a szabadban maradt. A lótenyésztés főleg a horvátoknál volt jelentős. Nagytestű muraközi lovaikkal csaknem Zágrábig jártak fuvarozni, sőt a pesti lóvasút számára is nemegyszer adtak el jószágot. Nagy becsülete volt a lónak Pátró és Kiskomárom környékén valamint Kiskanizsán is. Juhtenyésztéssel elsősorban az uradalmak foglalkoztak Kiskomárom, Bánokszentgyörgy és Letenye környékén. A pásztorok külön rendet alkottak: viseletükről, főleg a cifraszűrről és mesterségük kellékeiről - juhászkampó, karikásostor, kanászkürt stb. - ismerték fel őket. Kezük nyomán szebbnél szebb botok, ostornyelek, borotvatartók, tükrösök, só-tartók készültek. A pásztorok azonban vándoroltak, hol Zalába, hol Somogyba vagy Baranyába szegődtek. Ezért nem beszélhetünk kifejezetten zalai pásztorművészetről. A remekmívű vésett, karcolt, spanyolviasszal berakott azaz spanyolozott, az újabb domború faragások Dél-nyugatDunántúlon egy tőről sarjadtak. A földművelés - a már ismertetett kiskanizsai kertészkedést kivéve - különös sajátosságokat nem mutat. A 18. sz. második felében a fő szántóföldi termény a búza és a rozs volt, melyekhez fokozatosan felzárkózott a kukorica majd a burgonya is. A kukoricában köztesként tököt és babot termeltek. A földeket a múlt század elején még két-, később három nyomásban művelték. A tarlóba - főleg a Mura mentén - hajdinát vagy kölest vetettek. Az irtásföldeken és a szegényebb falvakban még 1900 táján is sarlóval aratták a gabonát. A cséplés cséphadaróval történt. Ez az ütemes munka nagy szakértelmet és jó ritmusérzéket kívánt, hisz többnyire négy gazda dolgozott egyszerre. (A zsúpos tetőket még ma is hadaróval csépelt szalmával javítják.) A legtöbb gazdának valamelyik szőlőhegyen is volt és van kisebb-nagyobb birtoka. A szőlőhegyet vagyis "zártkertet" sövény vette körül, melyen általában két "hegykapu" volt. Ezeket a szőlőpásztor reggel kinyitotta, este pedig bezárta. Az idős emberek még ma is elkeseredve beszélnek a filoxera múlt század végi pusztításáról, ami sok gazdát tönkretett. A kipusztult tőkék pótlására főleg nohát telepítettek, melynek egészséget károsító hatását akkor még nem ismerték. Egyes vidékeken - így pl. Zalakaros és Hosszúvölgy környékén - már kitűnő csemege- és borszőlőket termelnek, s korszerű gyümölcsfajtákat honosítottak meg. TELEPÜLÉSSZERKEZET, NÉPI ÉPÍTKEZÉS Dél-Zala falvaira a szalagtelkes utcák jellemzőek. A 18. századi térképeken láthatunk ugyan erdők helyén létrejött laza, szórványos építkezésű irtásfalvakat, de a tagosítások során a földesurak már úgy osztottak új beltelket a parasztoknak, hogy utcás falvakat alkossanak. A többnyire keskeny, hosszú telkek az út két oldalán állnak egymás mellett, miként a fésű fogai. A hosszanti telekhatárhoz tapadó építmények szabályos rendben követik egymást.
A régi ház még ma is végoromfallal és két ablakkal néz az utcára. Az udvar végén a telket gyakran a keresztbe épített pajta (esetleg istálló és pajta) zárja le, mely mögött már a szérűsvagy külsőkert következik. A templom a főtéren áll, esetleg a középkori eredetűeknél a falu legmagasabb pontján, a dombon. Azokban a falucskákban, ahol nem volt templom, kis kápolnát vagy haranglábat építettek. Az út menti keresztek a lakosság vallásos érzületére utalnak. Közülük nem egy művészi alkotás. A házak többsége eleinte boronából, a múlt század 70-es éveitől azonban - mivel akkorra már megfogyatkoztak az erdők - jobbára csak favázas szerkezettel azaz "fatalpra és karóközre" épültek. A karókat és a köztük levő hézagokat jól megdolgozott "pelyvás-törekes" agyaggal töltötték ki ill. tapasztották be. A zalaegerszegi Göcseji Falumúzeumban a fatalpas, zsúpos háznak több típusa látható. Nagykanizsa környékén azonban már csak elvétve akad egy-egy, s azok is bontásra várnak. Ezért Galambokon a Somogyi B. u. 8. szám alatt a zalakarosi nagyközségi közös tanács egy már elnéptelenedett zsúpos szegényparaszti portából tájházat szándékozik kialakítani. Ez a viszonylag kisméretű, háromhelyiséges, fatalpas ház még füstöskonyhás. A konyha teréből leválasztott pitvarból nyílik az ajtó a szobába és a kamrába. A régi házak többsége azonban az előbbinél hosszabb volt. Utcára nézett a szoba, azt követte a füstöskonyha majd a kamra. A helyiségekbe csak az udvarról lehetett belépni. Ezért a lakókat a tetővel fedett pitvar védte az időjárás viszontagságaitól. A tetőszerkezetet faragott oszlopok, "szeglábak" tartották. A pitvar néha az utca felé is folytatódott. A végoromfal padlástér előtti része deszkázott, egyúttal cifrán faragott volt. A füstöskonyhás házban keservesen éltek. Mivel kéménye nem volt, fűtéskor, főzéskor a füst a konyhában oszlott el. Hogy gyorsabban távozzon, a konyhaajtó felső szárnyát még a nagy téli hidegben is nyitva hagyták. Másutt egy padlásdeszkát emeltek ki, hogy a huzat nagyobb legyen. Az 1860-as évektől fokozatosan tért hódítottak előbb csak a fatalpas-kéményes, majd a téglaházak. Most már ajtót is vághattak a helyiségek közé, s nem kellett minduntalan kilépni az udvarra. Később a konyhából előszobát választottak le, s innét nyíltak az ajtók. Fatalpra vagy boronából készültek a pajták, istállók, kamrák és kukoricagórék is. Jellemző azonban a zalai paraszt gazdaságcentrikus szemléletére, hogy előbb a jószágnak épített téglaistállót majd pajtát, s csak azután új házat magának. Az építőanyag változása természetesen újfajta díszítőelemeket hozott magával. Az oromfalat - főleg a padlástér előtti háromszögletű teret - gazdagon tagolt vakolatpárkánnyal, vallásos szimbólumokkal, évszámmal és monogrammal díszítették, miként az pl. Kiskanizsán, még ma is látható. A padlás szellőzését két, a teret arányosan megosztó ablak biztosítja. A földszinti oromfalat a két szélén klasszicizáló lapospillérek, a két ablak körül pedig húzott keretek tagolják. Néha találkozunk hamis kváderezéssel is, ami városi hatást tükröz. A fehérre meszelt házsorok nyugodt ritmusát deszkából készült vagy fatompokra szegezett drótkerítések hangsúlyozták ki. Az életszínvonal emelkedésével az 1960-as évektől sorra elbontották a végoromfalas házakat, s helyükbe előbb két hármasablakos, sátortetős, majd egyre tágasabb, oszlopos verandás és mandzárdtetős házakat emeltek. Szaporodnak már a kétszintes épületek is. (A ma fennálló lakóházak 80%-a 1945 után épült.) A hagyományos paraszti építkezés a szőlőhegyeken maradt fenn legtovább. Még ma is számos fatalpas vagy boronafalú pincét találunk rajtuk, de a régi zsúpfedelet a gazdák egy része cseréptetővel kényszerült felcserélni. A nagy présházakban még sokfelé áll az ötletes
műszaki megoldású, keményfából faragott, ,Főfás", faorsós és nagy melencés prés, mely "egyedül préselte ki a hegy levét". A Hosszúvölgy és Nagykanizsa környéki pincékben találhatók még ,gúzsos prés"-ek is. Ezeknél a préselésre szánt szőlőt iszalagból készített hosszú fonattal tekerték körül, majd egy kerek falappal lefedték, s csak azután engedték rá a főfát. BERENDEZÉS, BÚTORZAT A zalai parasztház szobáját már a 19. század elején is a sarokpados berendezés jellemezte. A sarokpad az utca felőli sarokban állt, s vaskos, mélyfiókos, keményfa asztalt fogott közre. Az egyik fölé hosszú tálast erősítettek, melynek "karzata" mögé dísztányérokat és tálakat, rúdjára pedig hímesen szőtt kendőt helyeztek. A két ablak között hajdan ácsolt kelengyeláda, később a fiatalabb menyecske tulipános-, majd a még ifjabb asszony sublat-ládája állt. Tetejét vásári csecsebecsékkel és edényekkel rakták tele. (A régibb ládának másutt kerestek helyet.) A végükkel érintkező ágyak a hátsó falat csaknem teljesen elfoglalták. Eléjük két-két faragott támlásszéket tettek. A konyhával szomszédos fal mentén állt a kívülről fűthető, többnyire zöldszemes cserépkályha, melyet mindenütt kedveltek, mivel télen hosszú ideig tartotta a meleget. A berendezést egy sarokszekrényke vagy "ómárium", bölcső, gyermekállóka és szentképek egészítették ki. Az apró ablakokon csak kevés fény szűrődött be a szobába, ahol minden lehetséges helyen tartottak valamit. A keresztgerendákhoz az ágyak fölé "rudat" szereltek. Erre tették a levetett ruhákat. Néha volt rajta nagykendő, abrosz, vékaruha is. A mestergerendához szegezett léc alatt evőeszközt, a gerendán szappant, sótartót, iratos ,,skátulát" stb. tartottak. A gerendába vert szegekre csizmákat akasztottak. A gyermekek télen a kályha körül élték világukat. Az asszonyok is itt fontak, varrtak, miközben az apróságokkal is foglalkoztak. A férfiak az asztal körül vékát vagy kosarat kötöttek, lábbelit, lószerszámot javítottak. A füstöskonyha bútorzata még századunkban is elenyésző volt, hisz a sűrűn gomolygó füst vastag koromréteggel vont be mindent. Legfeljebb egy asztalként szolgáló disznóbontószék és egy ácsolt tálas volt benne. Az edényeket a kemence tetején tartották. Az élelmiszerek helye a kamrában volt. Itt levegőzött a gerendához szegezett ötletes kenyértartón az egész hétre megsütött kenyér is. Egy nagy stelázsin famozsarak, fatálak, cserép- és egyéb főzőedények álltak, míg a falba vert szegekről a féltettebb eszközök, szerszámok lógtak alá. Zalakomár és Hosszúvölgy környékén valamint Kiskanizsán viszonylag korán tért hódítottak a polgárosultabb bútordarabok: a háromfiókos sublód, a szekrény és a pohárszék. A festett fenyőbútorok divatja a horvátoknál még az 1920-as években is tartott. A VISELET A paraszti viselet Dél-Zalában a századfordulón még nem mutatott nagy eltéréseket. A nők 5-6 szélből varrt, sűrűn ráncba szedett, csaknem bokáig érő szoknyát hordtak két alsószoknyával. Föléje fekete klottkötényt kötöttek, melyet alul több kevesebb szegőzés és széles felhajtás díszített. A szoknyához régebben egyenes vászoninget, később alakra szabott, elől gombolódó fehér vagy tarka réklit hordtak. Az előbbihez lapos- és lyukhímzéssel díszített vagy horgolt szélű fehér váll-, fej- és kézbe való kendő illett, míg a testhezálló réklihez már színes kasmír- vagy szövetkendő. A zalakomári viselet az átlagosnál sokkal bővebb, az anyagát tekintve költségesebb s egyúttal hagyományőrzőbb volt. Itt készültek a legpompásabb fehérhímzések, s itt viselték őket legtovább férfiak és nők egyaránt. A rokonság nőtagjai közösen varrták, hímezték a menyasszony s a vőlegény kelengyéjét, az
anyagi helyzettől függően mindenből 6-14 db-ot. A "gyelölő" asszonyok által előrajzolt majd kihímzett sok férfi ingelej és kézelő, női ing, kurta derekú röpike, nyakra- és fejre való kendő a régi típusú zalai fehérhímzések remekei. A szekrények mélyén még ma is található közülük néhány. Az iskolában megismert hímzések hatására az 1910-es években fokozatosan tért hódított a színeshímzés is, mellyel főleg a leányok pruszlikját valamint jegy- és zsebkendőjét varrták ki. A zalakomári viselet a Gyöngyös bokréta idején volt a legszínesebb. Egy-egy lány 8-9 alsószoknyát is felvett a 7-8 szeles ünneplő ,,kasmér"- vagy bársonyöltözet alá, melyhez alul lekerekített, részekbe szabott fekete kötény illett. Ekkortájt vált általánossá a gyönggyel cifrán kivarrt asszonyi fejdísz, a, ,gyöngyös-necc" is, melyet külön neccfűző asszonyok készítettek. E színpompás viselet a második világháború után indult hanyatlásnak, s ma már csak a középkorú asszonyokon láthatjuk. A századforduló Pátró környéki női viselete a zalakomárinál is költségesebb volt. A drága, apróvirágos, fekete atlaszszoknyát 8 szélből varrták, s az eléje kötött fodros és szűk fekete kötényt flitteres szalagok élénkítették. A menyecskék csipkével, művirággal és fémszálas szalagokkal ékes, erősen keményített fej-díszt, "fízőskontyot" hordtak, mely fölé templomba menet hímzett tüllkendőt, "tilanglit" kötöttek. Egy öltözet egy tehén árába került. A viselet pusztulása hasonlóképp zajlott le, mint Zalakomáron. A horvát nők öltözete sokkal szerényebb volt az előbbieknél, s fő jellemzője a karcsú vonalvezetés. Legfontosabb darabjai a sűrűn lerakott, hosszú és fehér - hímesen szőtt derékpánttal díszített - szoknya, amely előtt egy széles és egy keskenyebb kötényt hordtak. A fehér vászoning elejét valamint rövid, szűk ujját széles csipkefodor díszítette. Az ing felett színes kasmírkendőt, fejükön az asszonyok aprómintás, színes hímzéssel kivarrt kétrészes fejdíszt, "zsnórát és puculicát" hordtak. (c) i' A középkorú kiskanizsai nők szoknyája ma is aprón lerakott, s széles, körülcsipkés, fekete selyemkötényt viselnek előtte. A rékli felett tavasszal és ősszel színes bongyorkendőt, télen csípőig érő fekete plüss vagy prémkabátkát hordanak. A menyecskék piros, a szélén rózsás kasmírkendőből formált "lekötőt" viseltek, melynek két sarka kissé előre állt. Ahogy idősödött valaki, úgy cserélte sötétebb tónusúra. Fedetlen fővel parasztasszony még a ház körül sem mutatkozott! Ha azonban a városba vagy a templomba ment, az alkalomhoz illő bársony, delin vagy karton kendőt kötött föléje. Fejkendőt a leányok is viseltek. Ők hajukat egy ágba fonták, s végébe pántlikát kötöttek. A középkorúak télen még ma is fekete lakkcsizmában járnak. A férfiak viseletében kevesebb volt az eltérés. Legnevezetesebb darabja az 1880-as évekig a cifraszür volt, amit nemcsak pásztorok viseltek. Legtovább Pátró környékén maradt fenn. Ez a nagy galléros, befenekelt ujjú, gazdagon hímzett s piros posztórátéttel is díszített ruhadarab a somogyi és a bakonyi szűrrel rokon. Az első világháborúig mindenütt hordták az átlag négyszeles, sűrűn ráncba szedett, alján rojtozott, fehér vászongatyát az egyenes szabású pálhás-vállfoltos vászoninggel. Az utóbbit Zalakomáron és Pátróban gazdagabb hímzés díszítette, mint másutt. Pátró környékén sokáig fennmaradt egy régebbi típusú, rövid derekú, egyenes szabású, "sípujjú" férfiing is, melynek ujját néha még szálszámolásos fehérhímzéssel varrták ki. A gatyák bősége sok eltérést mutatott. A horvátok csupán két-, a zalakomáriak átlag hat-, a pátróiak pedig 8-10 szeles gatyát vettek fel ünnepnap. A fehér inghez és gatyához mindenütt fekete posztó, "gurcsi-gombos" mellényt viseltek. A kordbársony öltöny a századfordulón kezdett elterjedni afiatalságnál. Bricsesznadrágból, cifragombos mellényből és zakóból állt. Hozzá fekete, lakkszárú csizmát és fekete vagy sötétzöld, kerek bársonykalapot hordtak.
A fiatalok s a középkorú férfiak viselete ma már azonos a városi lakosságéval, hiszen csaknem mind üzemben vagy hivatalban dolgoznak. NÉPI MESTERSÉGEK Szőttesek A takácsok hímes szőttesei csaknem mindenütt megtalálhatók. Leggyakoribbak a kender- és vegyes vászonból szőtt, piros pamuttal ,fölszedett", ismétlődő motívumsorokkal cifrázott darabok, mint pl. az abroszok és vékaruhák. A halottas lepedőknek csak az egyik, a törülközőknek pedig mindkét végét cifrázták. A zalakomári és kanizsai takácsok több és változatosabb hímű vásznat szőttek, mivel erősebb volt köztük az üzleti verseny. A horvát takácsok is mesterei voltak munkájuknak, ők azonban durvábban font kenderből lazábban szőtt, olcsóbb vásznat készítettek, s kevesebb motívum ismétlődik bordóhímes szőtteseiken. A háziszőtteseket mindig asszonyok készítették. Főleg a Mura mentén tekint vissza nagy múltra a házi fonás és szövés, mely a második világháborúig, sőt néhol még a tsz-ek megalakulásakor is általános volt. Némely asszony oly tökélyre tett szert a szövésben, hogy munkáját bármely takács megirigyelhette volna. Közülük is kimagaslik a Pátró vidéki asszonyok tehetsége. Szőtteseikre az áradóan gazdag fantázia, a változatos kompozíciójú szekfűs, bazsarózsás, tüskerózsás, csillagos, madaras motívumok a jellemzőek. E pompás vásznak még a vadászatnak és lótenyésztésnek is emléket állítottak, némely asszony ugyanis szarvasokat, lovakat sőt malacokat is mintázott a kendőkbe vagy a paszitos vékaruhákba. A hajdani fehérgyász emlékét a fehér alapon fehér pamutfonállal ,flszedett" halottas abroszok törülközők és tükörtakarók őrzik. Fazekasság A paraszti háztartás nélkülözhetetlen kellékei voltak a cserépedények. A füstöskonyhában ezekben főztek, sütöttek s részben ezekből is étkezett a család. Dél-Zala legjelentősebb fazekasközpontja Nagykanizsa volt, ahol 1876-ban 15,1900-ban pedig 19 mester dolgozott. Ugyancsak 1900-ban Bánokszentgyörgyön 6, Börzöncén 1, Galambokon 3, Letenyén 2, Nagybakónakon 1, Pusztamagyaródon 5 fazekas forgatta telente a korongot. Tavasztól őszig ugyanis földecskéjüket művelték. E nagyszámú mester, mint látjuk, szétszórtan dolgozott Kanizsán ül. azokban a falvakban, melyek határában megfelelő tűzálló agyagot találtak. Főleg archaikus formájú használati edényeket, tehát sütésre-főzésre szolgáló fazekakat, lábosokat, tepsiket, kuglófsütőket korongoltak, s csak kisebb mértékben tányérokat, bugyogós- és boroskorsókat. De tudtak pompás díszkerámiát is készítem. Ezt bizonyítják a szép céhkorsók. A századforduló után a fazekasok száma rohamosan csökkent. Napjainkban már csak a nagybakónaki Simon Lajos folytatja e nagy múltú mesterséget, de ő is öreg már. NÉPSZOKÁSOK Nagykanizsa környékének népszokásai - miként hazánkban mindenütt - két nagy csoportra oszthatók. A naptári év jeles napjaihoz fűződő szokások tömkelegéből feltétlenül ki kell emelni egyet, a regölés Ez az ősi, pogány elemekben gazdag népszokás a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódik, s csupán Nyugat- és Dél-Dunántúlon és az erdélyi Udvarhely megyében ismert. Célja az új év termékenységének és a család anyagi jólétének "biztosítása", a fiatalok összebűvölése s nem utolsósorban adományok gyűjtése volt. Bár a szövegek értelmezésével sokan foglalkoztak, megfejtésük ma sem egyértelmű. A szövegváltozatoknak számtalan lejegyzése maradt fenn Zala megyéből is, sőt számos jeles népzenekutató is lekottázta a rigmusokat.
E vidéken karácsony és újév között jártak a regösök, öt-hat kifordított bundába, bekecsbe öltözött csizmás legényke bekopogott a házakba - főleg oda, ahol eladó lány vagy legény is volt -, s megkérdezték: Szabad-e regölni? Egyikük kezében láncosbot, a másikéban marhalánc vagy lóbéklyó, a harmadiknál köcsögduda volt. Ha bebocsátást nyertek, rákezdtek termékenység-varázsló, rögtönzésekkel megtűzdelt énekükre, melyet ritmikus botütésekkel, a láncok csörgetésével s a köcsögduda zenéjével kísértek. Az ének három részből áll. Az első a régmúltat idézi, a második a csodaszarvasról szóló sokat elemzett szakasz, a harmadikbán a családtagoknak kívánnak egészséget és bőséget, s össze-regölik a fiatalokat. Búcsúzáskor adományt kérnek, amit tarisznyájukba tesznek, majd énekelve távoznak. Az alábbi regöséneket Gönczi Ferenc jegyezte le Zalatárnokon: Kejj föl, gazda, kejj föl, száll az Isten házodra serege magáve, terített asztaláve. Ha a magok házo szén templom vóna, ha a magok asztala szent ótár vóna. Röjjtököm régi törvén, haj regü rejtem, azt is megengette. Aggyon a nagy Úristen ennek a gazdának ek kis akót, száz darab disznót, két kis kanászt melléje! A nagyobbik kanásznak arán fejsze fokot, a kisebbik kanásznak arán kampusbotot! Emitt kerekedik ef fekete pázsit, abba legelészen csodafiú szarvas. Csodafiú szarvasnak ezer ágoboga, ezer mise gyertya, gyújtalan gyulladják, ójtatlan aldujék! Söndörödjik, pöndörödjik, mint a kis nyúl farka, még anná is jobban, mint a cica farka! Falon levő csatos erszén, abba vagyon ezer forint, fele a gazdájé, fele szegén regölőé. Sajnos, ez a talán még a honfoglaló magyaroktól reánk maradt énekes népszokás is elhalóban van. Feltámasztásán, megőrzésén többen fáradoznak. NAGYKANIZSA KÖRNYÉKÉNEK TERMÉSZETI ERŐFORRÁSAI MEZŐGAZDASÁG Nagykanizsa a Kelet-Zalai dombság nyugati peremén fekszik, így a város a Kelet -Zalai előnyösebb és Nyugat -Zalai hátrányosabb helyzet hatását egyaránt érzi. Az alábbiakban azt vizsgáljuk, hogy kedvezőnek koránt sem mondható természeti adottságok milyen hatással vannak a mezőgazdasági termelésre. A domborzat A dombos táj előnytelen a mezőgazdaság számára. A felszínt zömmel észak-déli irányú dombvonulatok sora alkotja, közöttük szélesebb-szűkebb völgyekkel. Minél magasabb a gerinc, annál meredekebbek a völgyvonalak. Vízszintes térszín szinte sehol sem található. A meredek lejtő alkalmatlan a gépi művelésre, de a lefolyó * csapadékvíz talajpusztító hatását is nehéz kivédeni. Szántóföldi művelésre legalkalmasabb a széles hátak tetőszintje és a domblábak kissebbejtőszögű területe (0-5%). A terjedelmes völgy oldalak 15-30%-os lejtőit legcélszerűbb beerdősíteni. Hasonlóképpen legfeljebb rossz kaszálóként hasznosíthatják a vízfolyásokat kísérő vizenyős völgytalpakat is.
Mindezek következménye, hogy Nagykanizsa környékén a termőterület aránya kisebb az országos átlagnál és ezen belül hasznosítanak nehezen művelhető völgy oldalakat is. Mindezek következménye, hogy Nagykanizsa környékén a termőterület aránya kisebb az országos átlagnál és ezen belül hasznosítanak nehezen művelhető völgyoldalakat is. A talaj A zalai talajok termőképessége nem megfelelő, átlagos minősége legfeljebb gyenge közepes lehet. Nyugat-Zala talajai a rosszabbak. Ádám L. összegezése szerint a mezőgazdasági terület 79%-a közepes vagy rossz talajú térség Zalában. Kelet-Zalában jobbak a talajok, 60,4%-a savanyú, 39,6%-a közömbös, a termőrétege is vastagabb, de a jó minőségtől elmarad. Egyedül az északkeleten Zalakaros-Orosztony vonal löszös sávja kielégítő. A másik súlyos gond az erodáltság. Mivel a szántók mindenütt lejtőségre települtek, az értékes feltalaj lemosódása kisebb-nagyobb kárt okoz. Vannak 100%-osan erodált területek is, ahol gyakorlatilag a nyers kőzetet művelik. A Principális-völgy menti homokos szántókon a szélerózió pusztítja a termőtalajt (Fűzvölgy-Belezna). így a zalai mezőgazdaság előrelépésének legfontosabb feladata a talaj termőképességének fokozása. A talaj savanyúságának csökkentését meszezéssel végzik, vízgazdálkodását az altalaj lazításával javítják. A komplex vízrendezés költséges és ismétlődő munkája csak lassan halad előre. Az erózióvédelem nincs megoldva. Mivel a teraszos művelés itt csaknem ismeretlen, főleg rétegvonalas műveléssel és a vízmosások megkötésével csökkentik a pusztulás mértékét. A klasszikus vetésforgó már megszűnt. Nagyobb termést szinte kizárólag a műtrágya adag fokozásával és meszezéssel érnek el. A szerves trágya felhasználása újra növekvő tendenciát mutat. Az éghajlat Nagykanizsa környéke éghajlatának legjellegzetesebb vonása az országosnál lényegesen nagyobb csapadékátlag és ezzel összefüggésben a kisebb meleg és napfénytartam. Önmagában a több csapadék és a gyakori felhőzöttség előnyös: nagyobb a talaj nedvessége, biztosabb a víz utánpótlása. Ugyanakkor a termőterület kilúgozásával és lepusztításával, a meleg és a napfény csökkentésével, a betakarítás nehezítésével - közvetve és közvetlenül kárt okoz. A hosszan elnyúló észak-déli dombsorok - 100-150 m maximális magasságukkal - nem módosítanak számottevően a klímán, de a vizenyős völgytalpak ködösek és fagyveszélyesek. Hátrányos vonás, hogy hiányoznak a déli kitettségű domboldalak.Különösen a kevesebb mleg és napfény hozza minőségi hátrányba a kultúrnövények jórészét (cukor, zamat, szín- és illatanyagaik nem megfelelőek), sőt leszűkítik a gazdaságosan termelhető növények számát. Az öntözés Vessük össze a gazdag vegetációt eredményező havi csapadékátlagokat a párolgás értékeivel. Átlagos havi és évi vízhiány és vízfölösleg, mm -ben (Magyarország Éghajlati Atlasza, Adattár)
Vízhiány
Vízfölösleg
VI. VII. VIII. IX. Évi XII. I. II. III. Évi Nagykanizsa 4 12 15 3 34 16 44 44 25 11 140 Lenti 7 8 0 17 49 43 41 26 14 173 A táblázatból kitűnik, hogy a jelentékeny téli vízfölösleggel szemben csak jelentéktelen nyári csapadékhiány jelentkezik. Ez a kis hiány Lenti felé minimumra zsugorodik. A téli csapadékfölösleg felhalmozódik a talajban és azt az erősen kötött talajok sokáig megőrzik a nyár során is. A hosszabb esős időszak után néha .fuldokolnak" a növények a sok víz miatt. További előny a tenyészidőszak országos átlagnál jóvá megbízhatóbb csapadéka. Ezek ellenére vannak .olyan növények, amelyek egy átlagos nyár idején több és egyenletesebben eloszlott nedvességet kívánnak az optimális fejlődésükhöz. Különösen a rétés legelőgazdálkodásban, a kertészeti és néhány szántóföldi kultúrában lenne szükség ilyenkor vízpótlásra. Erre azonban Mura-Dráva mente kivételével - nagyüzemi méretekben nincs lehetőség. A jelentéktelen nyári vízhozamú patakokon csak apró tározók építhetők. Ezek azonban a kis kapacitás és a környezeti gondok miatt nem gazdaságosak. Maga a domborzat sem felel meg az öntözéses kultúra kialakításának. Marad a házikertek kisüzemi locsolása vízvezetéki vízzel, összegyűjtött csapadékkal, illetve a sekély kutak talajvízével. Az erdők, a rétek és a legelők aránya az országos átlag fölött van. A művelt területnek az országosnál kisebb %-át elfoglaló szántókon elsősorban kalászosok, szálastakarmányok; az ipari növények közül a repce és a rostlen; a gyümölcsök közül a körte, alma, bogyósok és a gesztenye termeszthető eredményesen. Amíg nyugat felé egyre silányul a választék, addig a Balaton irányába igényesebb termékekkel bővül. Az állattenyésztés ágazatai közül a természeti adottságok egyértelműen a szarvasmarhatenyésztést helyezik előtérbe, Zala megye nyugati részén jobban mint a keletin. Mindezek következtében a zalai mezőgazdasági üzemek hátrányos helyzetben vannak és mintegy 50-70%-át nyújtják -azonos ráfordítás esetén - a jó adottságú körzetek termelésének. A szántók legelőnyösebben termeszthető kultúráját a kalászosok adják, közülük is az őszi búza emelkedik ki 20-40%os részesedésével. Kisebb sikértartalmú, nem acélos búza terem itt, termésátlaga 33-4,2 t/ha a 80-as évek elején. A tavaszi árpát a helyi sörgyár igényli, a takarmánygabonák a szántó területének csupán néhány százalékát foglalják el. Az értékes és igényes kukorica számára csak részben felel meg a zalai környezet. Ezért általában a legjobb termőföldeken termelik, és magas a tápanyag igénye is. Hozama változó, átlagosan 4-7 t/ha. A rövid tenyészidejű fajtákat terjesztették el, s ezek hozama is kisebb. A szántók 20-25%-án termelik, nyugat felé csökken a szerepe. Növekedésében a termelési
rendszerek elterjedése játszott nagy szerepet. Az ipari növények közül mindenütt és előnyösen termesztik a repcét. A szántók 10-15%-át foglalja el, a termésátlaga 1,5- 3 t/ha. A napraforgó jóval igényesebb, ezért a kedvezőbb területeken foglalkoznak vele, termésátlaga 2-3 t/ha körül alakul. Az ugyancsak igényes és sok szervesanyagot kívánó cukorrépa kevés gazdaságban terem, átlaga 35-45 t/ha. A szálas és lédus takarmányok - a legértékesebb, de mészigényes lucerna kivételével előnyösen termelhetők. Általában a szántók 10-20%-át foglalják el (silókukorica, herefélék elsősorban). Rét és a legelő nagysága megközelíti a termőterület negyedét, Nyugat-Zalában ez az arány nagyobb. Ennek a jelentékeny területnek köszönhető az országos átlagból kiemelkedő szarvasmarha-állomány. A hűvösebb és nedvesebb klíma hatására általában két kaszálás lehetséges, s a kedvező fekvésű legelők füve is dúsabb, mint másutt. Azonban a rétek-legelők jelentős része a legrosszabb területeken található, például a patakok kiterjedt sásos alluviumán, a szántóként nem használható erodált lejtőkön stb. A miklósfai tsz-ben a gyepterület 50%-a csupán talajvédő gyepnek minősül. Ugyancsak nem kielégítő a gyepek gondozása sem, s nagy a veszteség a betakarítás és a tárolás időszakában. Pedig a gyepterületek jelentősége növekszik a gyorsan terjedő félrideg marhatartás nyomán. Gyümölcs, kert. Szakszerűen telepített és gondozott nagyüzemi gyümölcsösök mellett létezik egy tekintélyes nagyságú, de rossz talajon és fekvésben nevelt, jó részt leromlott állomány az egyéniek kezén, ahol-szinte minden termelhető gyümölcs megtalálható. Fontos népgazdasági érdek lenne az utóbbiak termelését gyorsabban átalakítani. A körtének kiválóan megfelel a terület, amit az őshonos vadkörtefák is igazolnak. Kedvelik a középkötött, nyirkos talajokat. Minősége és hozama egyaránt jobb az országosnál, viszont a növényvédelme körülményesebb. Itt van hazánk legnagyobb körtése is. Nagyüzemi méretekben termelik és a legnagyobb gyümölcskultúrává vált Dél-Zalában. Nagyüzemi termésátlaga 28- 32 t/ha. A téli alma valamivel igényesebb növény, szükségletei a körtéhez hasonlók, különösen jól terem Kelet-Zalában. Amíg az Alföldön valamivel korábban érő és színesebb, addig itt nagyobb és jobban tárolható. A nagyüzem fontos gyümölcse, termésátlaga 27-28 t/ha. A bogyósok rendkívül igénytelenek, szeretik a hűvösebb és nedvesebb zalai klímát, valamint a kötöttebb talajt. A szedés munkaigényessége a nagyüzemi terjedésük fő akadálya, inkább a házikertekben van a helyük. A ribizke és a málna terjedt el leginkább. Zala megye a legnagyobb gesztenyetermő vidék az országban, a termés 60%-a innen származik. A múlt század végén elpusztult zalamerenyei öreg gesztenyefát 1000 évesre becsülték ("Kanonok fája"). Kedveli az enyhén savanyú és nedves talajokat. Az utóbbi 10 évben a tsz-ek jelentős telepítéseket végeztek, de a betakarítás gépesítését még nem tudták megoldani. A szőlő 80%-a gyenge vagy közepes talajon van. Telepítésük idején a leromlott szántókat, szántóként nem használható meredek völgyoldalakat ültették be. A teraszosítás hiányzik, az erózió fokozódott a szőlőművelés során. A szőlő reagál legszembetűnőbben a kedvezőtlen klímára és a talajra. Egyedül a Kelet-Zalai-dombság kis-balatoni peremén, a napfényes és jó talajú löszhátakon alakult ki jó bortermő vidék. Itt a nagyüzemek is megjelentek (ZalakarosPogányvár). Másutt a házikertek gondos művelésével állítják elő a szerény minőségű, de nagyon számottevő mennyiségű termést. Az igénytelenebb és biztonságosabb termőképességű direkt termő szőlőfajták aránya még ma is jelentős (különösen a noháé). Termőterületük azonban évről évre csökken, helyüket oltvány-szőlők, vagy más kultúrák foglalják el. Nagykanizsa közvetlen környékén - az 1982-es felmérés szerint - csupán 1520% a részarányuk. A zalai ember büszkesége a szép szőlő. A lakosság napi ellátás szempontjából lényeges főzelékfélék és a burgonya nagyüzemi
termesztésének nem felel meg a terület. Egyedül a murakereszturi tsz termelése számottevő paprikából. A termálvizeket még nem hasznosítják. A házikertek termékei közül a csemegehagyma termesztése emelkedik ki. Az állattenyésztés számára a természeti adottságok elsősorban a szarvasmarha-tenyésztésnek kedveznek: a nagy rét és legelőterületek, a jelentékeny szántóföldi takarmánytermelés és a hagyományok miatt. Nyugat-Zala felé a fontossága növekszik. A korábbi vegyes hasznosítás helyett holstein-friz keresztezésekkel 4000-4500 l/tehén/ év tejtermelést érnek el, míg a hereford és a limousine fajták keresztezései jó minőségű és nagy tömegű húst biztosítanak és a félrideg tartást is lehetővé teszik. A szarvasmarha-tenyésztés nem gazdaságos jelenleg a nevelés eszköz- és munkaigényessége, valamint az alacsony árak miatt. Az állomány lassú apadása folytatódik. Az utóbbi években ha lassan is, de fokozódik a legrosszabb területeket hasznosító, a kevés munkaerőt lekötő és igénytelenebb juhok tartása. Sertéstartásnak csak a kelet-zalai területek jelentősebb szemesakarmány termő részein van nagyüzemi létjogosultsága, a jelentékeny baromfiállomány csaknem "tájidegen"-ként, vásárolt tápokon nevelődik. Az ügetőló tenyésztésében Rádiházán jó eredményeket értek el. A mezőgazdasági üzemek munkáló felhasználását már a fogatoshiány is akadályozza. Az erdőgazdálkodást a sajátos klíma és talajviszonyok egyaránt előnyösen befolyásolják. így az ország legszebbbükkösei és fenyvesei Zalában találhatók. Az állomány kétharmadát kitevő állami erdők élőfakészlete 300 m3/ha, míg az országos átlag csupán 130 m3 /ha. Leggazdaságosabban erdőkultúrával hasznosíthatók a szántóföldi művelésre kevésbé alkalmas területek. Mivel ilyen túlságosan is sok van, így az erdők terjedelmesek, nagyságuk nyugat felé növekszik. A megye területének mintegy 24%-a erdő (90000 ha). A Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság erdőinek fajtaösszetétele a következő: bükk 26%, tölgy 23%, fenyő 17%,, gyertyán 16%, cser 8%, akác 6%, egyéb 4%. A tsz-erdők minősége rosszabb, fajtaösszetételében az akác és a cser aránya nagyobb. A ZEFAG 85 000 hektáron vadgazdálkodást is folytat. A becsült vadállománya: 1200 szarvas, 1500 őz és 460 vaddisznó. Az évi kilövés 650 szarvas, 500 őz és 450 vaddisznó. A vadásztatás valutaszerző szerepe jelentős, de eltörpül ahhoz a kárhoz képest, amelyet a vadak a környező termőföldeken okoznak. Háztáji gazdaságok, házikertek A megye mezőgazdaságának a fő meghatározója az egyre korszerűbb technikával és módszerekkel dolgozó nagyüzem. A háztáji gazdaságok és a házikertek termékei az utóbbi időben a nagyüzemi termelés komoly kiegészítőivé váltak. Előretörésük oka abban rejlik, hogy a lakosság egyre növekvő hányada szabadidőben és nem főfoglalkozásként folytat termelő tevékenységet, s ebbe bevonják a családtagokat. Főleg saját magukat látják el bizonyos növényi és állati termékekkel, de összességében jelentős mennyiséget termelnek a piacra.
A termelésük gazdaságos még a legmunkaigényesebb ágazatokban is, ahol a nagyüzem lehetőségei korlátozottak (pl. tej, apróállat, sertés, tojás, zöldség, gyümölcs, szőlő, bor, méz, szaporítóanyag stb.). Jelentőségük növekedett a szaporodó útépítés és villamosítás következtében, a javuló szaporítóanyag-ellátás és felvásárlás miatt, valamint a kisgépek alkalmazása nyomán. Elmék a kiegészítő termelésnek évtizedekre visszanyúló múltja van a városban, elsősorban
akiskanizsai "sáska"kertészkedés formájában. Ezek az élelmes emberek az ország egyik legolcsóbb piacát alakították ki Nagykanizsán, de rendszeresen fölkeresik a környező városokat is. Az immár társadalmi méretűvé vált mozgalom nagyságáról csak hozzávetőleges becsléseink vannak. A város környékén és. a Balaton mellett legalább 10 000 kisebb-nagyobb telekkel rendelkező nagykanizsai folytat számottevő kiegészítő termelést. Családtagokat is beleszámítva, mintegy 28000 fő, a város lakosságának a fele érintett ebben a tevékenységben. Ha figyelembe vesszük, hogy ezek egy része a saját szükségletén túl is termel, akkor látszik igazán a jelentős szerepük a város ellátásában. I IPAR Az ipar telepítése nem függ olyan mértékben a természeti feltételektől mint a mezőgazdasági termelés, de kedvező természeti adottságok határozott irányt adnak az ipartelepítésnek. Nagykanizsa iparának nagyobbik részét telepíthették volna bárhol az országban, ahol kellő munkaerő rendelkezésre áll. Oka a terület energia- és nyersanyagszegénysége.
Energiahordozók Mindmáig a legfontosabb energiahordozót a kőolaj és a föld-" gáz képezi annak ellenére, hogy a dél-zalai 4 nagyobb és 2 kisebb szénhidrogénmező készlete nagyon megfogyatkozott. Az 1982-es év során 80000 t kőolajat és 157 millió m3 földgázt hoztak a felszínre. Várhatóan kitart az ezredfordulóig a szénhidrogénkészlet, fokozatos további leépülés mellett. Jelentősebb új olajtartalék feltárására kevés esély van, inkább a régi mezők másodlagos művelésével tartják fönn a termelést. A felsőpannon homokos, homokköves és agyagos üledékekben jó minőségű lignitet találtak. A gyenge fűtőértékű fás szén rétegvastagsága azonban nem éri el a gazdaságos kitermelés mértékét (maximum 1-2 m-es padkák, gyakran több száz méter mélyen). Közös jugoszláv-magyar vízerőmű létesíthető a megyét délnyugatról határoló Mura folyón. A meder esése 34 cm/km, közép vízhozama 190 m3/sec. A termelhető energiát 95 millió kWh-ra becsülik. A gát Murarátkánál, az üzemvíz csatornás rendszerű erőmű Molnári közelében épülne. Az állandóan növekedő energiaszükséglet és a hagyományos energiahordozók lassú kimerülése előbb-utóbb felvetheti a megvalósítás lehetőségét. (Tiszalöknél 55 millió kWh az évi termelés.) Az ország legalaposabban felkutatott hévízkészlete Dél-Zalában található az olajkutatók meddő mélyfúrásai zömmel alkalmasak lennének hévíznyerési célra, de ezt a lehetőséget még alig használják ki. Pedig a tartalék jelentős de nem kimeríthetetlen a víztartó felső pannoniai rétegek viszonylagos vékonysága miatt. A feltárt vízkészlet a hőenergián kívül jelentős mennyiségű oldott ásványi anyagot is tartalmaz. A zalai hévizek sokféleképpen hasznosíthatók. A gyógy- és strandfürdők vízellátásán túl, lehetne épületeket és melegházakat fűteni velük, ami tekintélyes megtakarítást eredményezne a környezetet amúgy is erősen szennyező energiahordozókból. A vegyipar is felhasználhatná a töményebb vizek ásványi sóit. A még távolabbi jövőben elképzelhető a 2-4000 m-es mélységek "kályha"-ként való hasznosítása, a lepréselt" felszíni vizek felmelegítése által. Ez a módszer elvileg kifogyhatatlan energiához juttatná a felhasználókat. A hévizek nagyobb mértékű feltárása ma még nem gazdaságos, így ez is a jövő
energiahordozóját képezi. Az energetikai célokra alig használható tartalék tőzegtelepek nagysága lényegesen csökken a Kis-Balaton helyreállítása után. Nyersanyagkészlet A nehézipar helyi nyersanyagbázisa rendkívül szegényes. A körzetből kiszállított kőolajon kívül csupán néhány építőanyag-ipari és építőipari nyersanyagot biztosít. Egész Zala megye bővelkedik a durvakerámia-ipar számára szükséges vályogos, löszös, agyagos képződményekben. Burkoló- és díszítőelemek gyártására is alkalmas anyagot tártak föl Tófejen, Dióskálon és Zákányban. Az építőipar homok igényét ugyancsak könnyű kielégíteni. A Mura-Dráva mentén kívül a felsőpannon tengeri és a felső-pliocén folyami keresztrétegezett homok szinte mindenütt előbukkan. A város közvetlen környezetében is több előfordulás található. Szennyezetlen, üveggyártásra alkalmas homokot még nem sikerült feltárni. A Dráva menti Gyékényes kavicsa kitűnő szemcse szerkezete miatt betonadalékként közvetlenül felhasználható, így a város fő ellátója. Szállítanak kavicsot a Mura mellől és jelentős készletekkel rendelkezik a Lenti-medence is. A megye erdősültsége és élőfa készlete egyik legnagyobb az országban. Kitermelése több százezer m3 évente, zömmel ipari-fa, tehát hatalmas készletet biztosít a feldolgozóipar számára. A ZEFAG termelésének 20%-a papírfa formájában exportra kerül Ausztria és Olaszország felé. A hazai felhasználása főleg az ország más részein történik, a helyi feldolgozás mértéke kicsi. Az élelmiszer- és a könnyűipar számára nagy mennyiségű nyersanyagot szolgáltat a mezőgazdaság. Az ipari víz többnyire csak az ipari termelés segédanyaga, mégis a fontossága, még inkább a hiánya miatt szót kell ejteni róla. A Mura közelsége miatt (20 km) kis és közepes vízigényű iparágakat telepíthetnek Nagykanizsára. (Sokkal előnyösebb helyzetben van mint Kaposvár, vagy Zalaegerszeg.) A Mura szennyezettsége azonban egyre nagyobb méreteket ölt. Meggondolandó, hogy a jövőben nem lenne -e célszerűbb a jóval tisztább Dráva mellől hozni az ivóvizet. A természeti adottságok ipartelepítő hatása Nagykanizsa ipara 1982-ben az alábbi szerkezeti és gazdaságossági képet mutatja. Foglalkoztatás % Állóeszköz % Ipari termelés % - Termelési érték Ft/fő Élelmiszeripar 18 11 26 891 000 Könnyűipar 17
4 18 613 000 Nehézipar 65 85 56 508 000 bányászat kivételével Az élelmiszeripart a hús, tej, sütő, malom, sör és a szeszipar képviselik. Zömmel helyi nyersanyagra épül, munkaerő és az állóeszköz igénye mérsékelt, így a leggazdaságosabb iparág a városban. Egyedül a gyümölcsfeldolgozás nincs megoldva. Célszerű lenne a jövőben, a környező mezőgazdasági tsz-k melléküzemági tevékenységét az élelmiszeripar egyes ágazatai és az élelmiszer-kereskedelem érdekeltségi és gazdaságossági igényei szerint átalakítani. Amennyiben ez megvalósulna, mód lenne az élelmiszeripari termékek magasabb szintű és exportképesebb helyi feldolgozására. (Magasabb szinten elsősorban a fogyasztási kultúra fejlesztését értjük, például a készételek sokfélesége formájában.) Arányait tekintve az országos átlag feletti könnyűipar korszerű üzeme a Kanizsa Bútorgyár. Rajta kívül egy-egy cipő- és ruhaipari szövetkezet termelése számottevő még. Az egész ágazat helyi nyersanyag felhasználása csupán a bútorgyár által igényelt 3-4000 m3 bükk és tölgyfa, ami igazolja, hogy az egész ágazat szabad munkaerőre települt elsősorban. Tekintettel a jelentős fakitermelésre és a jelentéktelen megyén belüli felhasználásra, felmerül a nagyarányú és magasabb szintű helyi feldolgozás szükségessége. Ebből a célból újabb faipari üzemeket kellene létrehozni. A másik megoldásnak - a nagy vízigénye miatt - a Mura mellett létesíthető cellulóz- és papírgyár mutatkozna. Nyersanyagszükséglete a fán kívül nád- és nagy cellulóztartalmú mezőgazdasági eredetű melléktermékekkel kielégíthető. A növekvő papírigény biztos piacot jelent a kész termékek számára. A nehézipar húzóerejét az olajbányászat adta a korábbi években. A helyi szénhidrogén kitermelés fokozatos leépülése azonban ezt erősen csökkentette. A szabad munkaerő foglalkoztatása céljából az újonnan telepített gépipari vállalatok a nehézipar súlyát növelték. Ilyen üzemek a Tungsram Rt., az Építőgépgyártó Vállalat, az Április 4 GM és a Villamos Előszerelő Vállalat leányvállalatai. Közben bővültek a régebbiek is: a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár és az ÜM. Nagykanizsai Üveggyára. Ma ez a vezető iparág a városban. Helyi nyersanyaggal és jelentős környékbeli fogyasztópiaccal csupán a téglagyárak rendelkeznek. A nehézipar zöme ebből a szempontból gyökértelen. Mindez lemérhető az egy főre eső termelési érték nagyságán. Nagyon magas az ágazat állóeszköz igénye is. A termelés gazdaságossága elsősorban az élőmunka-és a termékértékesség növelésével fokozható.
IDEGENFORGALOM A belső és külső idegenforgalom komoly pénzforrást jelent. Dél-Zala szerény idegenforgalma főleg átmenő jellegű, de a lehetőségei a mainál nagyobbak. 1. Számottevő a 7-es út vonalán lebonyolódó átmenő idegenforgalom, és jugoszláv szomszédaink rövid és zömmel vásárlási szándékú átrándulásai. 2. Méltán örvend sikernek a zalakarosi termálvíz. A nagy klór, bróm, jód és fluor tartalma miatt az ország egyik leghatásosabb gyógyvize. Ismerősen cseng a neve hazánk távoli zugai
ban, s felkeresik hűvös és esős nyári napokon a balatoni üdülők is. A szaporodó üdülő- és szállodaépítés nyomán növekszik a hosszabb időt itt töltő vendégek száma. 3. A dél-zalai táj sajátos szépsége, egészséges klímája és építészeti emlékei még ismeretlenek a nagyközönség előtt. * Mit kellene még tenni? A külföldieknek gyógyszanatóriumot lehetne létesíteni erre alkalmas helyen. (Talán Óbornak értékes hévize és szép bükkös erdői nyújtanának erre lehetőséget.) Ezzel megnövekedne a tartós idegenforgalom és jelentősen szaporodna a valutáris bevétel. Elsősorban a belföldi érdeklődők részére felkutatni és meg1-közelíthetővé tenni a tájképi szépségeket, rendbe hozni a hajdani kastélyokat és az értékes kastélyparkokat, ismertté tenni az arborétumokat és a különleges erdőrészleteket, feltárni a természeti érdekességeket és megőrizni a néprajzilag értékes építményeket, szokásokat. Mindezeket kiegészíthetné a lovaglástól a horgászaton és a vadászaton keresztül a kultúrrendezvényekig sok minden. Biztosítani kell a megfelelő szálláshelyeket és szorgalmazni a falusi üdülést. A végeredmény nem csupán a bevételek növekedése lenne, hanem hasznos lehetőség a város lakói számára is. VÁROSNÉZŐ SÉTÁK NAGYKANIZSÁN Nagykanizsa közlekedési helyzete igen kedvező, mert mind vasúton, mint közúton könnyen megközelíthető. Aki Budapestről, Szombathelyről, Pécsről vagy éppen Jugoszláviából vonaton érkezik, azon autóbuszok valamelyikére szálljon, mely az innét 2 km-re fekvő Szabadság téren is megáll. A 7-es főközlekedési úton érkezők ugyancsak a Szabadság teret válasszák a városnéző séták kiinduló pontjának! (Parkíro-zási lehetőség is van itt.) Nagykanizsán könnyen tájékozódhat a látogató, mivel a város utcáinak kelet-nyugati irányú tengelyét a 7. számú főközlekedési út itteni szakasza képezi. Az újabb kori, alsóbbrendű úthálózat kevés kivétellel derékszögű rendszert alkot. A turistának, ha csak néhány órát tartózkodhat a városban, elsősorban a történeti városközpont megtekintését ajánljuk. Aki azonban hosszabb időt szán Nagykanizsa megismerésére, bőven talál látnivalót valamint pihenésre és kikapcsolódásra alkalmas kirándulóhelyet a város távolabbi pontjain, ül. körzetében is. I. SÉTA \JJ>^^ Szabadság tér-TXmn út A város történelmi és egyben üzleti központja a Szabadság tér. Délkeleti sarkán van a minden kényelemmel ellátott, közismert Central Szálló, mely kitűnő konyhájáról is híres. Innen induljunk a város megismerésére. A város szíve a nagy, nyújtott háromszög alakú tér. 1753-ban Piarczi utca, egy 1864-es kataszteri térképen Gabonapiacz, a századfordulótól a felszabadulásig pedig Erzsébet királyné tér volt a neve. 1690 - a kiéheztetett törökök kivonulása - után az újjáéledő' városnak itt, két főközlekedési út kereszteződésében alakult ki fokozatosan a központja. Mivel a váraljai települések a harcok során elpusztultak, ez lett a vasár- és piactér, mely körül a földesúr és a gazdagodó polgárok házaikat felépítették. Az 1702-ben lerombolt vár tégláiból is itt emelték a legszebb, legmaradandóbb épületeket. Még 1945-ben felavatták az M. P. Epifanovics szovjet mérnökszázados tervei alapján készült impozáns szovjet hősi emlékművet, majd a teret parkosították. A talapzaton álló bronz szovjet katona Farkas Aladár alkotása. Az emlékmű két oldalánál álló tábori ágyúk a háború súlyos napjaira emlékeztetnek. Mellette helyezték örök nyugalomra azon szovjet és bolgár katonák egy részének földi maradványait, akik a város körüli harcokban haltak hősi halált.
Sírjukat tavasztól őszig virág borítja. A város egyik legjelentősebb műemléke az Ady Endre út és a tér déli sarkán hosszan elnyúló, kétszintes Vasember-ház (Szabadság tér 1. - Ady Endre út 2.). A város földesura, a Batthyány család építtette a 18. század derekán, provinciális barokk stílusban. Emeleti ablakait lapos, háromfüles keretek övezik, a Szabadság téri szárnyon azonban az 1850-es évekbeli átépítés óta már a későbbi klasszicizmust idéző timpanon nyugszik az enyhén kiugró rizalit felett. Földszintjét kereskedőknek és kézműveseknek adták bérbe jó pénzért, az emeleten pedig uradalmi tisztviselők, majd a város legkülönfélébb polgárai laktak.
A Szabadság tér a felszabadulási emlékművel A "Vasember-ház" A közelmúlt műemléki felújítása eredményeként ez a ház lett a város talán legszebb épülete. Ady úti szárnyának földszintjén kibontották a befalazott üzleti portálokkal eltakart íveket, s az így kiképzett, árkádosított, hosszú belső tér bolthajtásaival és vaskos pilléreivel impozáns látványt nyújt. Felkerült újra a falára az a páncélos vitéz, a "vasember" is, melyet az 1880-as években egy ötletes vaskereskedő állíttatott üzlete bejárata fölé. Szabadság téri kapubejárata alatt az egykori vár emblémájával jelzett emléktábla hirdeti, hogy Nagykanizsa - a városfejlesztésben elért eredményeiért - 1981-ben megkapta a Magyar Urbanisztikai Társaság Hild János-emlékérmét. A földszinten - mint az Ady Endre úti, mind a Szabadság téri szárnyon - stílusos üzletek sorakoznak, az emeleten pedig közintézményeket helyeztek el. Közülük ki kell emelni a kép~ tárat és a reprezentatív belsőépítészeti megoldású központi házasságkötő-, fogadó- és tanácstermet, melyeket a városban élő iparművész, Kustár Zsuzsa gobelinje, ill. Szekeres Emil festőművész faliképe díszít. Az egyik teremben Diósy Antal akvarelljei láthatók. Az épület Ady Endre úti frontján a múzeumhoz tartozó Városi Képtár helyiségében és széles folyosóján évente több kiállítás - időnként régészeti, helytörténeti és néprajzi tárgyúak is váltja egymást. Egy teremben a város szülöttjének, az USA-ban élő Ősze András szobrászművésznek állandó kiállítása látható, aki egyebek között több mint 100 kisplasztikát és grafikát ajándékozott a múzeumnak. A teljes képzőművészeti gyűjtemény több mint 700 db-ból áll: nagyrészt kortárs művészek festményei, szobrai és grafikái. Igen értékesek a barokk faszobrok és a várról készült metszetek is. A tér eme déli oldalán egészen a közelmúltig több város-történeti értékű 18. századi épület állt még: így a legelső városbíró emeletes háza és az ún. "megyei ház", ami később katonai kórház, majd az Anya- és Csecsemővédő Intézet otthona lett. Helyükön már befejezés előtt áll az a hatalmas, kétszintes sarokház, amely homlokzata félköríves elemeivel a történelmi múlt Vasember-házhoz igazodik. Az építkezés befejeztével kialakításra kerülő kis belső parkot ősze András - szülővárosának ajándékozott - Teljes Öröm c. kompozíciója díszíti majd. E két épület mögötti téren jelenleg még az olcsóságáról és bő választékáról híres kanizsai piac élete zajlik, mely főleg a szerdai és pénteki hetipiacokon, de még inkább a -január és július kivételével - minden hónap első keddjén tartott országos vásárokon az érdeklődők ezreit vonzza ide. Szemközt, a tér délnyugati sarkán az árubőségéről nevezetes és jelentős külföldi kapcsolatokkal rendelkező, hatalmas Dél-Zalai Áruház várja közönségét, a Somogyi Béla út torkolatánál pedig a GELKA modern szolgáltatóháza (Somogyi Béla u. 53.). Az utóbbi helyén az 1960-as évekig egyszerű barokk emeletes ház, az ún. Régi Posta állt. Ennek udvarán cserélték egykor a postakocsik lovait, de itt volt az 1880-as évekig a
Sójövedéki Hivatal és raktár is, ahonnét Zala és Somogy megyék sóellatása történt. NAGYKANIZSA Műemlékek és szobrok > 1. Barokk műemlék: "/ a "Vasember-ház" 2. Felszabadulási emlékmű 3. Klasszicista műemlék: a múzeumi igazgatóság épülete 4. Barokk műemlék: a Thúry György Múzeum 5. Klasszicista zsinagóga 6. Alsóvárosi róm. kat. templom és a volt kolostor 7. Barokk Szentháromság-szobor 8. Felsővárosi plébánia-templom 9. Thúry György szobra 10. Klasszicista Inkey-urna 11. Barokk Inkey-sírbolt 12. A vár feltételezett helye 13. Romlottvár 14. Flórián kápolna Egészségügy, sport 15. Városi Kórház és Rendelőintézet 16. Mentőállomás 17. Gyógyszertár 18. Strandfürdő 19. MÁV-NTE-sporttelep 20. Olajbányász sportpálya 21. Sáska-Petőfi sporttelep 22. Csónakázó-tó Vendéglátás, vásárlás 23. Central Szálloda, Éttersm, Eszpresszó 24. Pannónia Szálloda 25. Kemping, motel 26. Kanizsa étterem, eszpresszó 27. Rózsakert étterem 28. Park étterem 29. Ady kisvendéglő 30. Béke étterem 31. Önkiszolgáló étterem 32. Piac 33. Oél-Zalai áruház
34. ABC-áruház 35. Képcsarnok 36. Népművészeti bolt Hivatalok, közlekedés 37. Városi Tanács
38. Rendőrség 39. MNB 40. OTP 41. Posta 42. Pénzügyőrség 43. Állami Biztosító 44. Autóklub 45. IBUSZ 46. Idegenforgalmi Hivatal 47. Benzinkút 48. Vasútállomás 49. Autóbusz pályaudvar 50. Taxiállomás Művelődés 51. Hevesi Sándor Művelődési Központ 52. Erkel Ferenc Kultúrotthon 53. MÁV Kultúrotthon 54. Városi Könyvtár 55.Űttörőház 56. Béke mozi 57. Szabadság mozi 58. Cserháti Sándor Mezőgazdasági és Gépészeti Szakközépiskola 59. Landler Jenő Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola 60. Dr. Mező Ferenc Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola 61. Thúry György Kereskedelmi Szakközépiskola 62. Winkler Lajos Vegyipari Szakközépiskola 63. Zsigmondi Vilmos Kőolajbányászati és Mélyfúróipari Szakközépiskola 64. Zeneiskola 64.
A tér nyugati oldalát az 1930-as évek stílusában emelt Törvényház nemesen egyszerű, háromszintes épülete uralja. 1984-től - a bíróság és az ügyészség mellett - a Városi Tanács is itt működik. Mellette állt a dohányjövedéki elosztó, a hajdani Dohánygyár romantikus épülete, mely azonban a második világháború utolsó napjaiban leégett. Innét már csak néhány lépés nyugatra Kiskanizsa irányában a forgalmas autóbusz-állomás, mely naponta mintegy 1300 járatot indít a közeli községekbe és a távolabbi városokba egyaránt.
A hozzá vezető utcácska és a tér sarkán álló kétszintes, sarkított, középhomlokzatán lapos pillérekkel tagolt, ma általános iskola épülete (Szabadság tér 9.) igen változatos múltra tekint vissza. A 18. század derekán - szintén a vár tégláinak felhasználásával -kvártélyháznak, uradalmi vendégfogadónak épült. Később a hangulatos Zöldfa Vendéglő és Szálloda nyert benne elhelyezést: szépen boltozott, oszlopokkal tagolt, földszinti és emeleti csarnoka sok múlt századi mulatság színhelye volt. 1880-tól 1937-ig a törvényszék működött az "Igazságügyi Palota" nevet viselő épületben. Keserű emlékeket idéz a Horthy-korszak utolsó éveiből, mert 1943-45 között internálótáborként "hasznosították", melyben számos kommunistát és haladó gondolkodású embert tartottak fogva. Emléküket a kapualjban márványtábla őrzi. A felszabadulás óta pedagógiai célt szolgál az épület. Tovább haladva a Magyar utca felé, előbb egy múlt század eleji híres kereskedőházat, majd a Szabadság tér 11. alatt egy harmonikusan szép műemléképületet látunk, a kapu zárókövében 1820-as évszámmal, tőle jobbra és balra a kapuboltív mellett egy-egy ágra szálló kiterjesztett szárnyú sassal. Homlokzata 3+3+3 ablakos, rizalitos középső része felett a klasszicista stílusra jellemző timpanonnal.] Figyelemre méltó a gazdagon tagolt bolthajtásos kapualj és a lépcsőház tölgyfából esztergályozott korlátja is. Ez az épület volt a múlt század második felében a dongafa- és vasúti talpfagyártásból, ül. a fűrésziparból milliomossá vált Gutmann család üzleti székháza, majd 1953-ban itt talált otthonra a város múzeuma, amely ekkor már a legendás törökverő hős, Thúry György nevét viselte A Tanácsköztársaság idején alakult múzeum gyűjteménye jelenleg több, mint 65 000 tárgyból áll. Régészeti anyagából főleg a kelta-, a romai-, valamint a középkori leletek nevezetesek, a néprajziból pedig a mintegy 1000 db-os textilgyújtemény (több száz múlt századi fehérhímzés), valamint az archaikus faeszközök, kéregedények és a népi méhészkedés emlékanyaga. A helytörténeti és történelmi gyűjtemény nagyrészt a 19. századból származik. Kiállítás az épületben már nincs. de változatlanul itt található az igazgatóság, valamint a néprajzi és helytörténeti gyűjtemény egy része. A múzeumigazgatóság ablakai egy hangulatos parkra néznek. Ebben húzódik meg szerényen 1934 óta a régi Kanizsa városképéhez elmaradhatatlanul hozzátartozó, de már alapos restaurálásra váró Török-kút. Nevét onnan nyerte, hogy 8 szögletű medencéje - a néphit szerint - még a török kori várban állt. Onnét szállították a Felső-templom előtti térre, s középső részére homokkőből a négy égtáj irányába néző, vizet köpő oroszlánfejet faragtak. Ennek tetejére került 1874-ben - az új városháza felépülésének örömére - egy klasszicista ízlésű oszlop, melyen csaknem a második világháborúig egy kőből faragott angyalka ült. A Szabadság tér északi sarkának épületei történeti és műemléki szempontból nem jelentősek, keleti oldalán viszont áll még néhány eredetileg historizáló vagy romantikus stílusú szép polgárház, hajdan volt szálloda és vendéglő. Néma tanúi a Trianon előtt oly forgalmas kanizsai vásároknak, midőn az iparosok és kereskedők százai kínálták portékáikat három vármegye összesereglett népének. Közülük talán legnevezetesebb a 17. szám alatti Szarvas Szálló és Vendéglő volt (cégére még mindig emlékeztet rá), melynek falai közt sok farsangot végigtáncoltak az első világháború előtt Kanizsa fiataljai. Művészien maratott üveg cégérhordóját a múzeum őrzi. Szálloda volt a 18. szám alatti nemrég még kétemeletes épület is, a mai Rózsakert étterem (19. szám), melynek árnyas kerthelyisége különösen nyáron örvend nagy látogatottságnak. A Szabadság tér 20. alatti ház az államosításig a görögkeleti egyházközség tulajdona volt. Udvarán állt a szépszámú görög, szerb és más balkáni kereskedő által emelt, 1793-ban felszentelt Szent Miklós kápolna, melyet 1960 körül lebontottak. Ikonosztáza és berendezése részben a háborús vandalizmusnak esett áldozatul, részben a szentendrei görögkeleti múzeumba került. Emlékét már csak néhány fénykép és a múzeum jubileumi emlékkönyvében olvasható tanulmány őrzi.
A 21. szám alatti szép, kovácsoltvas erkéllyel díszített házban van az IBUSZ iroda, mellette pedig a Kőolaj- és Gázipari Tröszt Országos Központjának négyemeletes, csupa üveg homlokzatú székháza. Visszaérkezve a Central Szállóhoz, utunkat a város tengelyét alkotó,széles Lenin úton folytatjuk. Kukkantsunk be először a háború után kialakított Sneff József térre, melynek kis parkjában Mészáros György Glóbus c. alkotása, mögötte pedig a ZEFAG modern irodaháza látható. Dél felé tekintve megcsodálhatjuk a Lenin út 5. alatti L alakú múzeumépület mind a földszinten, mind az emeleten nagyméretűárkádokkal tagolt udvari homlokzatát.
A Central Szálló és Étterem A Thúry György Múzeum A Lenin út 5. alatti volt Batthyány kastély udvar felőli frontja. Itt látható a Thúry György Múzeum állandó kiállítása Ez Nagykanizsa legrégibb épülete, melyet Grasics Jakab báró, a város első földesura - aki az udvarnak tett szolgálatai és tetemes summa fejében jutott a város és környéke birtokába kezdett építeni 1705-ben a lerombolt vár tégláiból. Később a Batthyány család tulajdonába került, s 1945-ig itt volt a hercegi erdőhivatal. A múzeum 1968-ban szerezte meg az impozáns méretű, méteres falú, zöld zsalugáteres, oldalerkélyes épületet. A fakockákkal borított kapualjban álló római sírkövek arra utalnak, hogy a régészeti osztály több mint 30000 tárgyával - ebben az épületben található. Az emeleten levő 10 teremben és a velük párhuzamos 80 m hosszú, boltíves folyosóhoz vezető hangulatos lépcsőházban művészi fotók készítenek fel bennünket az Erdő és ember Zalában c. állandó kiállítás látnivalóira. 131 A Thúry György Múzeum "Erdő és ember Zalában" c. állandó kiállításának részlete Az 1. terem Zala három fő erdőtípusát: az országosan is kiemelkedő bükkösöket, a megye nyugati szélén elterülő lombos fafajtákkal gyes erdeifenyveseket, valamint a déli Pannonhát elegyes erdeit mutatja be. A 2-5. terem az erdők birtoklási viszonyainak alakulását és változását, valamint az erdőrendezés tudományának kialakulását tárja elénk emléket állítván a magyar erdőgazdaság két nagy alakjának, Bedő Albertnek és Kaán Károlynak. Utána az erdőnevelés és -gondozás hosszadalmas és nagy hozzáértést igénylő folyamatával, az erdők hasznos madaraival és kártevőivel, majd a fakitermelés és szállítás terén lezajlott óriási fejlődéssel ismerteti meg a látogatót. A 6. teremben a népi erdőkiélés sokféle terméke, eszköze és módja tekinthető meg, a 18. században oly jelentős hamuzsírfőzéstől a makkoltatásig és a föld nélküli parasztnak még nemrég is jelentős jövedelmet biztosító gyűjtögetésig. A vitrinekben gombák, gubacsfélék, gyógynövények, a pásztorélet emlékei és a pásztorművészet remekei láthatok, de a szénégetés eszközkészlete, az iszalagból, kéregből és taplóból készített különféle tárgyak, valamint a kiállított méhodúk is érdeklődést keltenek. A következő (7) teremben egy őszi bükkösben, illetve kora tavaszi fenyvesben találja magát
a látogató. Az előbbiben szarvas- és őz-család legelész, az utóbbiban vaddisznók és malacaik vonják magukra a figyelmet. A 8. t e r e m a paraszti fafeldolgozást és a kerékgyártó, a bognár, kádár és esztergályos mesterség eszközkészletét és készítményeit mutatja be. A 9. terem a fűrészipar fejlődésével foglalkozik a 18. századi deszkametszőtől a korszerű nagyüzemig, 10. terem pedig a környezetvédelemmel és a jóléti erdők jelentőségével. A széles, bolthajtásos folyosó a vadászaté és vadgazdálkodásé. A híres zalai szarvasállományhoz méltó trófeák, őzagancsok, vaddisznóagyarak, prémek és számos apróvad látható itt művészi fotókon, ill. preparálva, oklevelek, régi metszetek, fegyverek stb. kíséretében. A kiállítás a vaskos oszlopokkal tagolt pincében fejeződik be. Itt azon nagyméretű néprajzi és faipari tárgyakat és gépeket helyezték el, amelyek az emeleten nem fértek volna el. A múzeummal szomszédos Korona Szálló (Lenin u. 7.) szintén az uradalomhoz tartozott, s a Central felépülése előtt ez volt a környék legelőkelőbb vendégmarasztaló intézménye. A múlt század derekán a két épület homlokzatát stílusban összehangolták. A földszinten kialakított, magyaros berendezésű Béke-étterem ma mindig tele van vendéggel; az alatta megnyitott "Várpince" pedig kedvelt szórakozóhely. De sétáljunk most már át az OTP-székháznál a Lenin út másik oldalára, ahol a második világháború előtt a korzó volt, s a város úri közönsége délutánonként divatbemutatót tartott! Városképi szempontból jelentős az Első Nagykanizsai Általános Biztosító Társaság századelőn épített - már szecessziós elemeket is viselő - szépen restaurált palotája a Béke és Lenin út sarkán. Közintézmény már nincs benne, a földszinti korszerű Csemege Áruház azonban általánosan kedvelt. Figyelmet érdemel a Lenin út 8. szám alatti szép arányú, eklektikus épület, a Dél-Zalai Takarékpénztár egykori székháza is. Udvarán híres áruház, a Bazár működött, mely elnevezés ma is közismert (Bazár-udvar). Háromszintes, historizáló oszlopokkal, párkányokkal és ballusztrádokkal mértéktartóan tagolt, két utcára néző, két udvaros nagy átjáróház. Kapubejáratánál táblai emlékeztet az itteni születésű Hevesi Sándorra. (18731939), a neves esztétára, rendezőre és színigazgatóra, aki jelentős szerepet játszott a századelő magyar színházi életének megújításában. A szomszédos egyemeletes, kettős udvarú klasszicista épület (6. szám) az izraelita hitközségé. Utcai földszintjén működött a hírneves Fekete Sas Gyógyszertár, melynek empir bútorzatát és cégérfestményét a múzeum őrzi. Helyén hangulatos teázót találunk. Kongó téglával lerakott belsőudvara mélyén három oldalról körülépítve áll a szokatlanul nagyméretű, klasszicista zsinagóga, melyet 1807-1821 között építettek Voyta Ferenc és két társa tervei szerint. A kívül-belül egyszerű, tagolatlan tömegű, két bejárattal ellátott, hatalmas, sátortetős épület azonban nem elégítette ki a gazdag zsidóság igényeit, ezért két ízben is átalakították. Mai alakjában a földszinti nyílások félkörívesek és klasszicista vasráccsal ellátottak, az emeletiek részint félkörívesek, részint szögletesek. A kupolával fedett belső teret 1844-45-ben három oldalról egy szélesebb, felette pedig egy keskenyebb karzattal három szintre osztották. Ez emelte az esztétikai összhatást, annál is inkább, mert ekkor kapta a szép kivitelű, klasszicista karzatrácsokat, orgonáját és kórusát is.
Szép arányú eklektikus épület a Lenin út 8. alatt A Lenin út 6. alatti, minden oldalról beépített klasszicista zsinagóga
Főbejárata mellett egy emléktábla és két fekete márványoszlop áll az első világháborúban elpusztult 77 és 1941-45 között elhurcolt 3000 zsidó emlékére. A zsinagóga épületét a közelmúltban a város megvásárolta, műemléki felújítása hamarosan elkezdődik. A Lenin út ezen oldalát (1945-ig) az Ádám Henrik tervei szerint 1873-ban épített, kőmellvédes erkéllyel díszített, neo-reneszánsz városháza zárta le, melynek oszlopos bejárati csarnoka és első emeleti reprezentatív közgyűlési terme különösen sikerült alkotás volt. Mivel azonban a gazdagon díszített épület többe került a váltnál, a tervezett toronyra már nem futotta, s helyére csupán egy kevéssé odaülő kupola került. Fájdalmas veszteség, hogy az épület a felszabadulás éjszakáján - máig tisztázatlan körülmények között - kiégett, s elpusztult a teljes iratanyag is. Ma egy négyszintes lakótömb áll a helyén, földszintjén a két utcára néző Kanizsa Áruházzal. II. SÉTA Ady Endre utca-Kisfaludy utca-Sétakert (MAORT- telep)-Kossuth tér-Széchenyi tér-Zrínyi Miklós utca Másfél órás sétánkat kezdjük ismét a Szabadság térről! A vasútállomásra vezető Ady Endre út első szakasza egyike Nagykanizsa legrégibb utcáinak. A kiégett városháza helyén még korábban egyemeletes barokk tanácsháza állt, nem messze pedig a város 1769-ben alapított kórháza (ispotály) és szegényháza, melyre az akkori Ispitál utca elnevezés is utalt. Ezt 1880 táján bontották le, s helyére historizáló, eklektikus stílusban fényűző Kereskedelmi Kaszinót építettek (Ady u. 7.J. Kezdetben a város csaknem minden előkelősége tagja volt, az egyleti élet fejlődésével azonban mindinkább a zsidó értelmiség és pénzemberek klubjává vált. Az épületben 1945 után előbb az MKP, majd a Helyőrségi Művelődési Otthon nyert elhelyezést. Vele szemben volt a Katolikus Legényegylet 1902-ben épült kerthelyiséges otthona (Ady u. 8.), az iparos ifjak kedvelt találkozó helye. A helyén 1960 körül emelt Erkel Ferenc Olajipari Művelődési Ház változatlanul a közművelődés és a kulturált szórakozás hajléka. Az utca egyik legfontosabb és legismertebb épülete az 1924-ben emelt, már akkor központi fűtéses és a legkorszerűbb műszaki berendezésekkel felszerelt postapalota, ami országos elismerést szerzett a tervező Goll Jánosnak és az építtetőknek egy aránt. A Tiszti Klubbal átellenben levő historizáló, nagy saroképület ' (Ady u. 9.) 1878 -ban Nemzeti Oskolának és Polgári Tanodának épült. Egyik szárnyában később a Zrínyi Miklós Polgári Fiú-, másikban a Zrínyi Ilona Polgári Leányiskola működött 1948-ig. Ma általános iskola. Néhány lépéssel tovább az Ady u. 11. számú többszintes, modern saroképület lépcsőházában érdemes megnézni Kustár Zsuzsa iparművész népi mesevilágot idéző, színpompás mozaikját. De menjünk át már az úttest túlsó oldalára, és a Cintóriumon (Cinterem) áthaladva tekintsük meg Nagykanizsa legjelentősebb műemlékét, a ferencesek által építtetett alsó-városi templomot és kolostort, mely az akkori város szélén - a Kanizsát Kis-kanizsától elválasztó mocsár melletti magaslaton - 1702-tői évtizedeken át épült a vár tégláiból. Mecénása kezdetben a vár utolsó parancsnoka, gróf Berge Kristóf volt, aki telket és jelentős mennyiségű építési anyagot adományozott a "barátoknak". Később a városi tanács által kirótt bírságok, a legkülönfélébb adományok - pl. hagyatékok - és a céhek meg-megújuló áldozatkészsége biztosították a költséges építkezés - nem mindig zökkenőmentes folyamatosságát^ A Szent Antal oltárt a szabó céh állíttatta. Itt áll csatabárddal kezében Szent László király pompás barokk faszobra is A pénzhiány miatt csonkán maradt tornyot 1816-ban fejezték be. A szegénység miatt maradhattak üresen a szépen tagolt, volutas homlokzat szoborfülkéi is. A templom mai formájában egy mellékhajós, az utóbbiban több fülke oltárral. A lapos kupolával fedett szentély alacsonyabb a főhajónál.
Az alsóvárosi Szent József plébániatemplom és a volt ferences kolostor Az alsóvárosi plébániatemplom két oltára és a pompás barokk szószék A falakat és a mennyezetet gazdag, rokokó ízlésű figurális és növényi ornamentikám stukkók, valamint több freskó díszíti. A mozgalmas kiképzésű főoltár Szent Családot ábrázoló festménye G. F. Sambach műve 1770-ből. Különösen pompás alkotás a dúsan aranyozott, késő barokk szószék mellvédjén a négy egyházatya szobrával és művészi dombor művekkel. Koronája felett Krisztus és a négy evangélista szobra látható. Az áldoztató rács feletti, hársfából faragott, dúsan aranyozott Szent Flórián-szobor egyike hazánk legszebb barokk faszobrainak. Ne felejtsük el megnézni az egyik mellékoltár 1747ben faragott Madonnáját se! Különös érdekessége a templomnak a Musztafa pasa sírkövéből kivájt feliratos szenteltvíztartó, mely a kórus alatt áll. Más török sírkövek a kolostor alapozásakor kerültek napvilágra, s most a múzeum őrzi őket. A sekrestyét 11 m hosszú, felső részén intarziás, alsó harmadában domború faragású, szintén barokk szekrénysor ékesíti. A templom nyugati oldalához kapcsolódó rendház ma középiskolai kollégium. Egyemeletes, vaskos támpillérekkel megerősített épület, a szokványos négyzet alakú kolostorudvarral. Főhomlokzata 6 ablaktengelyes, az emeleti rész alatt széles övpárkánnyal. A földszinti ablakokat barokk vasrács védi. Bútorainak egy része, valamint a refektórium két művészi kiképzésű intarziás ajtaja a múzeum legértékesebb darabjai közé tartozik. A kolostor körüli zárdakertet 1945 előtt magas bástya övezte. Lebontása után itt épült fel az első lakótelep. Gondozott parkjában gyerekek zsivajától hangosak a játszóterek. Sétánkat az 1880-as években megnyitott Kisfaludy Sándor utcán folytatjuk. Földszintes, kertes családi házai közé ékelve állt a közelmúltig a gőzfürdő (15. szj, ahol a vérmes kanizsai polgárok köpölyöztették magukat időnként, nehogy gutaütést kapjanak. Az utolsó borbélyfelcser - akinek engedélye volt az érvágásra - pár éve halt meg. Itt - s mostani sétáink során másutt is - nemesen szolid, nyugodt utcaképet nyújtó romantikus és ekletktikus családi házak sora bizonyítja Nagykanizsa lakosságának és építőmestereinek hivalkodástól mentes, jó ízlését. A Béke útra érve a Sétakert felé vesszük utunkat. Elhagyjuk a neogót evangélikus templomot, majd áthaladva a Budapest felé vezető vasúti síneken, a park nyugati bejáratához érünk. Akinek van ideje és kedve, megtekintheti a MÁV alig 200 m-re levő szép, eklektikus stílusú, Kodály Zoltánról elnevezett művelődési házát is, amely főképp a nyugdíjas vasutasok részéről örvend nagy látogatottságnak. Kiállításaik elsősorban a népi iparművészeket pártfogolják, de nem feledkeznek meg a kitűnő vasutas amatőrművészek munkáinak bemutatásáról sem. A közkedvelt Sétakertet 1896-ban az ezredéves évforduló emlékére létesítették a Városszépészeti Bizottság javaslatára. E szépen gondozott park mindig sok örömet nyújtott a varos közönségének. Ünnepi alkalmakkor a KIOSZK-ban térzene szólt, miközben az árnyas fák alatt hölgyek és urak, szerelmes fiatalok andalogtak, a gyerekek pedig a szemafort figyelték, mikor jön egy újabb vonat. E gyönyörű parkot, sajnos, már 1930 körül megcsonkították, itt nyitották meg ugyanis a 12000 m2 alapterületű városi strandfürdőt, igaz, erre már régóta vágyott a fiatalság. Még nagyobb területet sajátítottak ki belőle a 30-as évek végén az olajipari villanegyed, a MAORT-telep részére, mely Bősze Kálmán főmérnök tervei alapján hihetetlen gyorsasággal
épült fel, s mind építészetileg, mind esztétikailag példamutató még ma is. A házakat nem választják el kerítések, gyönyörű fák, díszcserjék, zöldellő pázsit mindenütt. Ideális környezet. A parkban ma két szobor található. A 20-as honvédek emlékműve (Hybl József alkotása) az első világháborúra emlékeztet, míg a Park-étterem előtti Táncoslányok (Rétfalvi Sándor műve) vidám hangulatot ébreszt. A lakótelepet keletről a köztemető határolja. Szomorú nevezetessége, hogy első világháborús temetőjében az egykori Monarchia 1100, különféle nemzetiségű halottja nyugszik. Haladjunk most át a 9 m mély vasúti bevágást átívelő hídon. Anyaga részben fa, mert széles, vasbetonból készült elődjét 1945-ben a visszavonuló németek felrobbantották. Rejtély, miként maradt mellette csaknem sértetlen az 1880 táján állított, kőből faragott fogadalmi kereszt. Az ugyancsak nyújtott háromszög alakú Kossuth téren- egy csendes park árnyas fái alatt - a város legszebb szoborcsoportját, a szokatlan megoldású, barokk Szentháromság-szobrot pillantjuk meg. 1758 körül faragtatta gráci mesterekkel a környék egyik hatalmas földesura, Inkey Boldizsár. A vasráccsal körülvett szoborcsoport közepén emelkedő oszlop előterében finom megmunkálású Mária-szobor látható két angyalka között, felettük a Szentháromsággal. Körülöttük külön talapzaton Szent László és Szent István királyok, Imre herceg, Keresztelő Szent János és Szent Antal életnagyságúnál nagyobb méretű szobrai. E kis tértől jobbra a több utcától határolt Városi Kórház épületegyüttese látható. Legrégibb tagját 1885 -ben, a messzire ellátszó, korszerűen felszerelt, hétszintes, 440 ágyas tömböt pedig 1974-ben állították a gyógyítás szolgálatába. A Tűzoltólaktanya előtt tovább haladva hamarosan a város leghangulatosabb terére, a Széchenyi térre érünk. Ki hinné, hogy még 1950-ben is élükre állított klinkertéglák borították, s vásári napokon több száz kocsi gabona és tűzifa cserélt itt gazdát. Ma e helyen áll a város legszebb modern épülete, a fehér műkővel borított Hevesi Sándor Művelődési Központ. Zárt tömegét a homlokzat gazdag vertikális tagolása oldja fel, melyen a plasztikusan kiképzett műanyag-burkolat hangulatos fény- és árnyékhatást kelt. Érdemes felmenni a lépcsőkön, s megtekinteni belülről is. 526 férőhelyes előadóterme egyaránt alkalmas hangversenyek és színházi előadások tartására. Első emeleti tágas és elegáns előcsarnokában Hevesi Sándor mellszobra látható (Schaár Erzsébet utolsó alkotása). Ifjúsági és felnőtt klubok, kiállító-, kamara- és baletterem, valamint több szakköri helyiség teszi a közösségi élet ideális művelődési otthonává. Az alagsori irodák között Németh János zalaegerszegi keramikusművész "Tavasz, nyár, ősz, tél" c. domborműsorozatában, kinn a parkban pedig egy háromrészes térplasztikájában gyönyörködhetünk. Népi ihletés, kedves bumfordiság és vérbő humor jellemzi őket. A Széchenyi tér 2. számú, szerény családi ház falán emléktábla hirdeti, hogy itt született 1879-ben Zemplén Győző, az elméleti fizika híres professzora; 36 évesen halt hősi halált. Nevét a lökéshullámokra vonatkozó Zemplén-tétel őrzi. A Széchenyi térből nyíló Zrínyi Miklós utcán térjünk vissza a városközpontba. Az innét nyíló Hamburger u. 8. szám alatti ház falán a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmával elhelyezett emléktábla tudatja, hogy itt lakott a munkásmozgalom két kimagasló harcosa: a Zalaszentgróton született Hamburger Jenő, az emberbarát orvos, majd a Tanácsköztársaság földművelésügyi népbiztosa, valamint Sneff József, a nagykanizsai direktórium elnöke. A Zrínyi Miklós utca 56. sz. alatt ismét egy fekete márvány-tábla van. Péterfy Sándor, a "tanítók atyja" lakott itt 1861-ben. A keleti városrészben az egyik új általános iskola viseli nevét.
A Béke úthoz érve álljunk meg egy percre! A Lenin út felé pillantva a régi polgári Kanizsa egyik legreprezentatívabb utcarészlete tárul elénk: az 1900 körüli pénzintézetek és a nagypolgárság számára épített bérházak valóságos kis paloták. A 6. számú házon egy újabb emléktábla, mely szerint itt szerveződött újjá 1945. április 4-én a MKP nagykanizsai szervezete. Az 1857-ben alakult Felső Kereskedelmi Iskola épülete, amelyben oly sok művelt kereskedőt neveltek, nem áll már. Jogutóda, a Thúry György Kereskedelmi Szakközépiskola alig 100 mre egy szép, emeletes épületben (Zrínyi u. 33. szám) működik. Falán a névadó törökverő hős dicsőségét hirdető emléktáblát a centenáriumi ünnepségek alkalmával leplezték le az iskola volt növendékei. A lépcsőház I. emeleti fordulójában már a 125. éves fennállást hirdeti egy Kanizsa várát és Thúry Györgyöt ábrázoló, 1982-ben állított emléktábla. III. SÉTA Deák tér-Lenin út bal oldala-Eötvös tér-Hunyadi u.- Rozgonyi utca- Vörös hadsereg út Ez a séta is mintegy másfél óráig tart. A Deák Ferenc tér Kanizsa talán legszebb tere! Közepén a csaknem évszázados Fasor húzódik, amely kényelmes padjaival a mindenkori kanizsaiak kedvelt pihenőhelye. A buszmegálló kiépítése az egyik oldalát sajnos megcsonkította. Jobbról, az egykori polgári jólétet sugárzó emeletes házak sorát látjuk. A Béke úti sarkon a Nagykanizsai Takarékpénztár Rt. múlt század végén épített hatalmas, kétemeletes palotája áll, amely terjedelmével és hivalkodó kupolájával (amit azóta már lebontottak), a pénzvilág súlyát és tekintélyét volt hivatva hirdetni. Földszintjén ma üzletek, az emeleten bérlakások találhatók. Különös figyelmet érdemel a 2. szám alatti romantikus stílusú lakóház. Nemcsak szalagdíszes földszintje, a gótikus elemeket visszaidéző emelet, valamint a biztonságot nyújtó vasalt kapuzat miatt, hanem azért is, mert itt élt Grünhut Alfréd, a dúsgazdag gabonakereskedő, bankár és műgyűjtő, akinek numizmatikai és metszetgyűjteménye ma a múzeum féltve őrzött kincse. Gánátos, magyar bakájával. Elszánt tekintete, előre mutató karja bátorságra, hősi helytállásra buzdít. A talapzaton Petőfi-idézetek olvashatók. Az ifjúság e szobor tövében emlékezik minden évben március 15-e nagy napjára. A szobor előtt kis rózsakert díszlik. A tövek Nagykanizsa testvérvárosának, a bolgár Kazanlaknak az ajándékai. A Fasoron felfelé haladva tekintsünk át most a Deák tér, majd a Lenin út bal o 1 d a 1 á r a! A Muskátli-eszpresszó épülete (Deák tér 3.), de főleg a Lenin u. 23. alatti Bogenrieder-palota a városban is gyorsan tért hódító század eleji szecesszió jellegzetes emléke. Az utóbbit egy gazdag gyógyszerész építtette. Földszintjén most az Idegenforgalmi Hivatal található. Szemben vele a (Lenin u. 16.) a Nemzeti Bank 1904-ben épített historizáló - de már szecessziós elemekkel is gazdagított - kupolás saroképülete áll, mely egyike a legszebbeknek e stílusban. Utunk e szakaszán is több emeletes iparos- és kereskedőház áll még árutárolásra alkalmas, jellegzetesen megmagasított padlástérrel, melyek között szerényen húzódik meg a 9. szám alatti barokkos végoromfalas, földszintes polgárház, amelyben egykor szatócsbolt volt. [Az alkalmas tetőtereket újabban lakásokká alakítják át, amint ezt a szépen restaurált "Lenk-ház" (Lenin út 23. szám) is bizonyítja.] Az emelkedő tetején ismét egy nyújtott háromszögletű tér, az Eötvös-tér áll előttünk. Jobbról a hosszú Néphadsereg út Kaposvár, balról a 7-es főközlekedési út Budapest felé vezet. Közöttük magas mészkőtalapzaton áll Kerényi Jenő bronzba öntött 1919 című kétalakos
emlékműve, melyet 1964-ben avattak fel. A férfialak a Tanácsköztársaság tépett lobogóját emeli a magasba. A szobor mögött a még nemrég is Papkertnek nevezett árnyas parkban volt 1904-ig az oly sok kitűnő diákot nevelt piarista gimnázium, melyet 1765-ben alapított Batthyány Lajos nádor, s amely akkor Vas, Zala és Somogy megyék egyetlen középiskolája volt. E téren állt évtizedeken át a Szentháromság szobor is, amit csak az 1930-as években szállítottak át a Kossuth térre. A tér mögött az 1960-as évektől folyamatosan épülő és szépülő városrész fekszik, mely ma már csaknem 15 000 embernek nyújt otthont és kulturált életkörülményeket. Előterében a városi tanács volt épülete áll Grantner Jenő Család című, mészkőből faragott szobrával, mögötte az I. Bolgár hadsereg u. 3. sz. alatt az 1964-ben megnyitott Dr. Mező Ferenc Gimnázium, melynek névadója - a híres sporttörténész, s az 1928-as amszterdami szellemi olimpia bajnoka - szintén kanizsai diák volt. A tornatermének nyugati falán 1966-ban elhelyezett terjedelmes Űrhajós című mozaik Redő Ferenc alkotása. Több új általános iskola, számos játszótér, üzlet, szociális létesítmény, szolgáltatóház, étterem s a parkosított környezetben elhelyezett intim szobrok teszik egyre kényelmesebbé és otthonosabbá a 7-es műút mellett több mint 2 km hosszan húzódó városrész lakóinak az életét. A szobrok közül feltétlenül tekintsük meg Borsos Miklós 1972-ben felavatott, a törökverő Thúry Györgyöt ábrázoló - eredetileg az orosztonyi tanácsház elé tervezett -, rendíthetetlen nyugalmat és magabiztosságot árasztó, bronzba öntött művét (Thúry Gy. tér). A bensőséges hangulatot árasztó kisebb szobrok közül Gádor Magda Kislány szökőkúttal, valamint Csikó című alkotásaira hívjuk fel a figyelmet. A városrész első és legfontosabb útja az I. Bolgár hadsereg út. A név arra emlékeztet, hogy 1945-ben bolgár csapatok szabadították fel Nagykanizsát - a Vörös Hadsereg III. ukrán frontjának kötelékében a német megszállás alól. Emléktábla a 8. számú házon van. Jó tudni azt is, hogy a közeli Hámán Kató Középiskolás Kollégium (Petőfi u. 5.) nyaranta turistaszállásként üzemel. Ha az Eötvös teret körbesétáltuk, és az árnyas fák alatt kissé megpihenünk, induljunk el a keskeny Hunyadi János utcán az északi városrész felé. Találunk itt még egy, a múltból itt felejtett, végoromfalas polgárházat is, majd csakhamar a vörös terméskő alapzatú és díszítésű református templomhoz érünk, melyet 1934-ben építettek Vécsey Barnabás tervei szerint. A templom sarkától balra bekukkanthatunk az ódon hangulatot árasztó, keskeny Kölcsey utcába is. De menjünk a Hunyadi utcán kicsit tovább, s álljunk meg egy pillanatra Kaán Károly emléktáblával megjelölt szerény, átalakított homlokzatú szülőháza előtt! (11. szám.) A kiváló erdőpolitikusnak, az Alföldet fásító erdésznek állandó kiállításán a múzeum is emléket állított. Szemben, a Hunyadi u. 18. szám alatt a 406. számú Polai János Ipari Szakmunkásképző Intézet modern épülete található. Falán a Tanácsköztársaság bukása után kivégzett Polai János forradalmi vádbiztos domborművű arcképe Vörös János kanizsai szobrászművész alkotása, miként az ugyancsak itt látható Ipari tanító és tanuló című dombormű is. E rövid kitérő után a Rozgonyi utcán folytatjuk sétánkat. Az 1910-es években épült magyaros és szecessziós elemekkel díszített általános iskola (25. szám) utáni modern épülettömböt csak a közelmúltban vette birtokba a piarista gimnázium és Notre Dame leánygimnázium örökébe lépő Landler Jenő Gimnázium, amely kinőtte a régi, a Vörös Hadsereg útról nyíló épületeket. Közülük a 9. szám alatti 1883-ban honvédlaktanyának épült. A magyar címerrel díszített régi főbejárat mellett márványból faragott dombormű hirdeti, hogy 8 éven át a jogelőd gimnázium diákja volt Landler Jenő ügyvéd, a Tanácsköztársaság belügyi népbiztosa, majd a Vörös
Hadsereg főparancsnoka. Az épület kapuzata alatt a gimnázium országos hírű növendékeit felsoroló emléktábla látható 1965-ből (200. éves évforduló). A volt rendház - ma Hunyadi János általános iskola - falát díszítő Deák -emléktáblát az Irodalmi és Művészeti Kör kezdeményezésére állíttatta Nagykanizsa közönsége 1903-ban A haza bölcse" születésének centenáriumán. Az értékes bronz dombormű Teles Ede alkotása. Az udvar közepén álló hatalmas épületben - volt Frigyes laktanya, majd negyedszázadig piarista gimnázium - ma a Winkler Lajos Vegyipari és a Zsigmondy Vilmos Kőolajbányászati és Mélyfúró Szakközépiskola fogadja szinte az egész országból a tanulókat. Mindkettő az 1950-es években létesült. Továbbhaladva a városközpont felé, nézzük meg a 12. szám alatti eklektikus stílusban épített kis magánpalotát. Egy művelt gabonakereskedő és bérlő, Blumenschein Vilmos építtette. Falai között az első világháború előtt különösen élénk és színvonalas zenei élet zajlott. Végre szemtől szembe láthatjuk a túloldalon levő közkedvelt Károlyi-, korábbi nevén Egyletkertet. Itt volt évtizedeken át az 1836-ban, a reformkor szellemében életre hívott "Polgári Egylet" kerthelyisége, melynek árnyas gesztenyefái alatt békés egyetértésben poharazgattak és politizáltak a város társas életet kedvelő polgárai. A kert egyetlen épülete az 1927-ben Medgyaszay István tervei szerint épült, magyaros stílusú, 465 férőhelyes Városi Színház, illetve Mozi (ma Béke-mozi), melynek fő- és oldalhomlokzatait az épület rendeltetéséhez illő sgraffito díszíti. Főhomlokzatán a "Bánk-bán ', jobb oldalt a "Falu rossza", balról pedig a "János Vitéz" egy-egy jelenete látható. A parkban levő kis szökőkút mögött Inkey Boldizsár emlékurnája áll, melyet 1936-ban szállítottak ide a Lazsnak-pusztai Inkey kápolna mellől. Szép, klasszicista alkotás 1842-ből. A Polgári Egylet székházát (3. szám) - mely oldalsó frontjával néz a kert felé - a tagok részvényjegyzései segítségével az egylet fennállásának 50. jubileuma alkalmával építették 1886-ban Hencz Antal és Geiszl Mór tervei alapján. A karzatos-díszes nagyteremben tartották a reprezentatív hangversenyeket és táncmulatságokat. Az 1920-30-as évek gazdasági pangása azonban rányomta bélyegét Nagykanizsa társadalmi életére is. Az embereknek sem-kedvük, sem pénzük nem volt már egyletekbe járni, így a székházat eladták az ipartestületnek. Az 1950-es években Járási Városi Művelődési Ház lett belőle, ma pedig Városi Könyvtárként funkcionál. TÚRAAJÁNLATOK DÉL-ZALÁBAN ÉS DÉLNYUGAT-SOMOGYBAN Dél -Zala mintegy 430 km hosszú jelzett turistaút-hálózata és a sok egyéb látnivaló gazdag túraprogramokat kínál. A látnivalók közötti eligazodásban térképvázlat segít. GYALOGTÚRÁK A túrázásra alkalmas területek zöme Nagykanizsától távolabb van. így ezeket autóbusszal, vagy vonattal lehet megközelíteni, ül. a túra befejezése után azokkal visszatérni. A túrák jelzett időtartama csupán a gyaloglásra fordított időt foglalja magába. Ezt a kirándulás tervezésekor ki kell bővíteni a pihenésre játékra, szemlélődésre és műemléknézésre fordítandó idővel, a túrázók erőnléte és érdeklődése alapján. Fontos a kényelmes öltözék, elsősorban a kitaposott cipő. Végül egy kérés. A természet úgy szép, ahogy van. Nem szabad a gyűjtőszenvedélynek hódolva szép ágakat letörni, védett virágokat leszedni és kiásni, a gombákat felrugdosni, szemetelni, hiszen a virágok otthon hamarosan elhervadnak és mások örömét rontjuk el, ha rongáljuk a természetet. A Nagykanizsáról induló gyalogtúrák kezdő pontját, a Lenin úti OTP nyírfáin elhelyezett táblák jelölik. Egyre nagyobb népszerűségnek örvend a város központjától 4,5 km-re fekvő, 40 hektáros mesterséges tó. (Zöld +-el jelzett út vezet hozzá.) Séta. A zöld sávos turistajelzés mentén fölsétálunk a kilátóhoz, ahonnan szép körpanoráma
nyílik a környezetre. Innen tovább megyünk a zöld jelzésen az erdőbe, vagy keleti irányba lemegyünk a szép fekvésű Rókavári-forráshoz, és annak közelébe a kialakítás alatt levő mediterrán-kerthez. Horgászat. Jelenleg mintegy 1200 egyesületi tag hódol ennek a szenvedélynek. Zömmel ponty, csuka, süllő, amur és compó akad a horogra. A vendéghorgászok 40 Ft-ért napijegyet válthat nak a csónakháznál. A gyermek napijegy 10 Ft -ba kerül. , í 158 0 A Csónakázó-tó déli vége sétautakkal. Erdei tomapálya a tó mellett, a volt erdészházon túl helyezkedik el. Táblákon tüntették fel az elvégzendő gyakorlatokat. Korcsolyázás a téli hónapokban a délkeleti kisebb tavon lehetséges. Közelében - az erdő fái között -egy melegedő épület áll. Szánkópálya kijelölt helye a kilátóhoz vezető széles nyiladék. Csónakázás. Csónakot a tó délkeleti végén levő faháznál lehet bérelni május 1-től kb. október végéig. Kölcsönözni lehet térítésmentesen sakkot, pinpong- és tollaslabda-felszerelést. Kajakozás csak sportegyesületi tagoknak lehetséges. Indiánfalu és a játékok. A kisgyermekek számára a kisebbik tó mellett találhatók. Források és szalonnasütők. A Rókavári- és Hétbükkfa-forrást kőbefoglalták mellettük tűzrakó hely és ülőalkalmatosságok vannak. Á Rókavári-tisztáson szép esőbeálló is épült. 1981-ben elkészült az elegáns Tó Vendéglő. 2. Nagykanizsa- Romlottvár- Bagola- Csónakázó-tó (Túra: 12 km, 3 óra 30 perc; jelzés: zöld sáv.) A temetőhíd után végigmegyünk a vasúti bevágás melletti fasoron, majd a Potyli-hídon túl felmegyünk a szőlőhegyre. A Nagy Éden nevű szőlőhegyrész gerincéről jó rálátás esik a városra, sőt tiszta levegő esetén a jugoszláviai Várasd környéki hegyekre is. Mintegy 3 km-nyi gyaloglás után a 16. században két ostromot megért és végül a törökök által elpusztított Romlottvár alá érünk. Az árokrendszer és az alapfalak egy része jól tanulmányozható. A kis földesúri váracska még további feltárásra vár. Némi vargabetű után a ciklámen dús erdőn keresztül Bagola községbe érünk, majd a jó kilátást nyújtó Nagybagolai-szőlőhegyen át leérünk a Csónakázó-tóhoz. (A Nagybagolaiszőlőhegyet nyugatról határoló romantikus völgy, a hajdani kirándulók kedvelt hétforrása".) Innen célszerű a viszonylag sűrű autóbuszjáratok egyikével visszatérni a városba, esetleg a tó gátjánál kezdődő 4,5 km hosszú zöld +-es jelzésen gyalogszerrel is nekivághatunk az 1 óra 10 perces útnak. 3. Nagykanizsa -Palin -Zsigárd- Homokkomárom [Túra: 12,5 km (13,5 km), 3 óra 30 perc (3 óra 50 perc); jelzés: kék sáv és kék + ; vissza: autóbusszal.] A kék sávos jelzést követve észak felé végiggyalogolunk a kivénhedt épületekkel szegélyezett Magyar utcán. Az utca végén jobbról elhagyjuk a DOMUS Áruházat, mellette a barokk Inkey sírkápolnát, majd az eklektikus lazsnaki kastélyt, amely ma szociális otthon. Az Inkey sírbolt tulajdonképpen egy kis kör alakú kápolna, amely egy régészeti emlékekben gazdag dombon helyezkedik el. A kifosztott és belül tönkretett épület jellegzetes barokk külsőt visel. A játékos ívelésű kerítő falában elhelyezett hajdani kálvária értékes fa korpusza jelenleg a Múzeumban van. A sírbolt 1768-ban épült. A kastélyon túl, a várossal szorosan összekapcsolódott Palin község kezdődik. Szép kertes
családi házak között érjük el a kétszintes kis palini kastélyt, ahol balra fordulunk, és gazdasági épületek mellett lemegyünk a Principális csatornához. Átmegyünk a csatorna fahídján, majd rövid erdei séta után a Zsigárd-majorba érünk. Ennek a kis településnek nincs kövezett útja. A major északi végén útelágazás van. Amennyiben a közeli lőtéren nincs éleslövészet, úgy a kék + -tel jelzett úton átvágunk nyugat felé az erdőn; de ha van (és ezt a kirendelt katonák jelzik!), kénytelenek vagyunk a kevésbé szép országúti szakaszt igénybe venni Homokkomárom felé. (A cím alatt zárójelben levő km és időadatok azt az alkalmat jelzik, amikor lövészet van, és kerülni kell.) Amennyiben nincs lövészet, átmegyünk az erdőn, s nem sokkal az erdészház előtt jobbra megtaláljuk a hajdan hatalmas Zrínyi-hárs elkorhadt maradványait. Nem sokkal az erdészházon túl a jelzett út bal felé, délre fordul. Ebbe a homokos útba torkollik néhány száz méteres gyaloglás után balkéz felé, keletre egy erdei nyiladék, amely középkori (római?) útfeltöltésen halad egy darabig. Amint kiérünk az erdőből, jobb oldalon - Zalában egyedülálló - hosszanti garmadabuckás és szélbarázdás felszín látható, ritka fenyvessel borítva. Innen legelőn, majd erdőterületen keresztül feljutunk a homokkomáromi templom feletti útelágazáshoz. Az erdőben sok szelídgesztenye és amerikai diófa van. Nézzünk körül Homokkomárom környékén. a) Az útelágazástól északra átmegyünk a keskeny erdősávon. (Kék + -es jelzés további szakasza.) A szőlőhegyi pincék közül jó rálátás esik arra a völgymedencére, amelyben Homokkomárom, Dél-Zala egyik legszebb fekvésű faluja terül el. b) Térjünk vissza az útelágazáshoz. Irányító tábla is jelzi kelet felé azt a kék sávos utat, amely a közeli templomhoz és a hajdani ferences kolostorhoz vezet. A templom 1722-44 között épült ,barokk stílusban. A homlokzatát szobrok díszítik. Belül a Kis Szent Félix vértanú ereklyéje és a főoltáron levő Madonna kép, valamint a rokokó szószék a legértékesebb. Altemploma is van. Mellette áll a kétszintes hajdani ferences zárda, a mai plébánia. 1774-ben épült, szintén barokk stílusban. Vastag falai, boltíves mennyezete és barokk kapuja figyelmet érdemel. Plébános híján a templom és a plébánia kulcsát lenn a faluban Tomasics József őrzi (Dózsa Gy.u.2.). c) A széles járdán menjünk le a faluba. A Kossuth u. 2. sz. alatt találjuk Szántó Béla (18811951) 19. századi szülőházát. Hadügyi népbiztos volt a Tanácsköztársaság idején, a KMP egyik alapító tagja. Emigrált a Szovjetunióba, majd 1945 után szövetkezeti mozgalmunk egyik szervezője volt. Az épületben kiállítás nincs. A ház önmagában is figyelemre méltó. 4. Nagybakónak- Tv-torony- Újudvar (Túra: 10 km, 3 óra 30 perc; jelzés: zöld sáv, zöld o, zöld +, zöld sáv, piros sáv +;Nagykanizsától Nagybakónak 17 km, újudvari gáztöltő állomás 11 km.) A legutolsó nagybakónaki autóbuszmegállótól nyugat felé vesszük az irányt. Átmegyünk a patakhídon, és a zöld o jelzés mentén északnyugat felé fordulunk. Több mint egy km-nyi gyaloglás után elérjük a szép fekvésű eszperantó-forrásokat, az eszprantó mozgalom egyetlen zalai emlékhelyét. A két foglalt forrás híres magyar eszperantisták nevét viseli. A szép és nyáron hűvös környezetben kellemesen frissít a kitűnő forrásvíz, s az ott elhelyezett ülőalkalmatosságokon meg lehet pihenni. További programlehetőségeket biztosít a szalonnasütő és a források felett kiépített sátorozóhely. Az eszperantó-forrásoktól északra, mintegy 600 m-nyire nyílik az a vadregényes szurdok, amely felsőpannon-tengeri homokkőbe, homokba és márgába vésődött, és a hegyvidékek hasonló képződményeire emlékeztet. A szurdok mélyén csobogó víz a kövek alól és az ún. ,könnyező falak"-ból szivárog. Az út eleinte a völgy oldalban fut, később a mederben kell fölfelé kapaszkodni. A nagybakónaki hagyományok "Kicikla" (kőszikla) néven emlegetik ezt
a helyet. Növényi különlegessége a nagy telepeket alkotó májmoha. Ezután a vaslétrákon kimászunk a felszínre - követve a zöld + , majd a zöld sávos jelzést fölmegyünk a 300 m tengerszint feletti magasságból kiemelkedő tv-toronyhoz. Maga a torony 172 m magas, de turisztikai célokat nem szolgál. így csupán a dombtetőről élvezhetjük a jó kilátást. Napos délelőttön a 3 km széles Principális-völgy és Újudvar falu, délután inkább Nagybakónak változatos környéke a jó fotótéma. Megragadó látványt nyújtanak a keleti lejtőség hatalmas, magányos szelídgesztenyefái. A tv-toronytól közvetlenül északra kezdődik a sziklás Csibiti-szurdok, alsó végén a forrásokból táplálkozó hideg vizű Csibiti-víztározóval. Az apró tavacska kísérleti célokat szolgál. Aki megerőltetőnek találja a visszatérést a víztározótól a tv-toronyhoz, az a völgy széli kocsiúton kimehet a Morgány -völgy kijáratához. Jobb kilátásban lesz része annak, aki a torony melletti kőkereszttől a piros + -es jelzés mentén gyalogol le a 4 km-re levő autóbusz megállóhoz,ill. a közeli szerdahelyi vasútállomásig. 5. Kerecseny -Aranyhegy- Thúry-kopjafa- Örömhegyi kulcsosház- Gesztenye kunyhó Zalaújlak (Túra: 11 km,3 óra; jelzés: piros sáv, piros háromszög, piros +, piros D; Nagykanizsától Kerecseny 26 km, Zalaújlak 19 km.) Kerecsenyben az autóbusz megállótól egy keskeny gyalog-úton nyugat felé lemegyünk a futballpálya mellett az alsó utcára. Követjük a piros sávos jelzést, a szőlőhegy alatti libalegelőig. Innen indul a piros háromszög jelzés egy horhoson föl a Fehérhegyre, majd egy vizenyős völgytalp után az Aranyhegyre. Az Aranyhegyre elég meredek vízmosásos gyalogút vezet föl. Mindkét hegy kitűnő minőségű bort adó szőlőterület. Az Aranyhegyről lej övet a Lánc-völgy mentén rövidesen elérjük a Hamuházi-hidat, ahol - a feljegyzések szerint - elesett 1571. április 2-án a törökökkel vívott egyenlőtlen csatában Thúry György kanizsai várkapitány. Emlékét a nagykanizsai Dr. Mező Ferenc Gimnázium KISZ szervezete által állított kopjafa őrzi a híd közelében. A Hervaszkúti -forrás 1 km-re van tőle, a piros o jelzés mentén. A hídtól mintegy 2,5 km-es úton felmegyünk a magasan fekvő örömhegyre. Az utat hatalmas tölgyfák és szederbokrok szegélyezik. A szőlőhegy északi bejáratánál levő épület a Nagykanizsai Postás SE kulcsosháza. Az épület két szobájában 12 személy számára ágyat biztosítottak, mellette sátorozóhelyet alakítottak ki. Igénybevétele ügyében a nagykanizsai postán kell érdeklődni, illetve a Nagykanizsai Természetbarát Szövetségnél (Városi Sportfelügyelőség, Nagykanizsa, Béke u. 4.). A kulcsosház melletti kaszálóról remek a kilátás Kerecseny é§ Orosztony községekre, a távolabb emelkedő Pogányvári szőlőhegyre és északkelet felé a Balaton irányába. A szőlőhegy jó út híján, távol a környező falvaktól pusztulásnak indult. Lassan nyomul fölfelé a körülvevő erdőség. Az örömhegyi útelágazástól kelet felé újabb 2,5 km-re fekszik a Gesztenyekunyhó, a piros +es jelzés mentén. A hozzávezető út végig a tetőn halad, a sok szelídgesztenyefa alatt. A fából készült raktár, egy tűzrakóhellyel és ülőalkalmatosságokkal ellátott tisztás végén helyezkedik el. A Gesztenyekunyhótól 2 km-es egyenes út vezet le Zalaújlakra. Eleinte a piros + -en haladunk, majd átváltunk a piros o-re. A falu autóbusz végáUomása közelében emléktábla jelzi Egri József festőművész szülőházát. 6. Zalakarosi fürdő-erdei pihenő- szőlőhegyek- Galamboki halastó- Galambok (Túra: 11 km, 3 óra; jelzés:zöld +,zöld Nagykanizsától a Zalakarosi fürdő 18 km, Galambok 14 km.) A téli fürdő bejáratától nyugat felé tartó úton a zöld +-es jelzést követve fölmegyünk a gerincre. Az út kezdetben aszfaltos, később keskeny horhossá szűkült földúttá változik, feljebb a horhos megszűnik. Az észak felé kanyarodó út bal oldalán szép székely kaput
látunk. A gerincről jó kilátás nyílik a környezetre és a szépen gondozott szőlőskertekre. Nem sokkal távolabb, tőlünk nyugatra helyezkedik el az erdei pihenő. Kiépített sétautak tárják föl a kellemes erdei tájat. A túrautak elágazásától a zöld keresztes jelzést követjük, és az erdei környezetben eleinte nyugat felé haladunk, majd az utunk északra fordul egészen az erdő széléig. Itt egy szakaszon a piros + -es Jelzés vonalán megyünk, a gerincen húzódó mezei úton, majd fokozatosan dél felé fordulunk. Felhívjuk a figyelmet a nyári esőket követő sok gombára. Mielőtt az első pincét elérnénk az Aligvári-szőlőhegyen, egy földút balkéz felé fordul, zöld D -es jelzéssel. Ezt a jelzést követjük, a gerincen haladó 4 km -es cikkcakkos szőlőhegyi úton. A Galamboki -halastóhoz közeledve a jelzés mélyútban folytatódik tovább (ritka a jelzés!), majd a halastavat a Vízmű Vállalat faházánál éri el. A gátról remek a rálátás Dél-Zala legszebb fekvésű tavára és a szőlőkkel átszőtt környezetére. A zöld D bevezet bennünket Galambokra az autóbuszmegállóhoz, ahonnan visszatérhetünk a városba, vagy a zalakarosi fürdőhöz. Az autóbuszmegálló mellett találjuk a szép tájházat. 7. Magyarszerdahelyi elágazás-m Márkirét- Eszteregnyei-tető (Túra: 11,5 km, 3 óra 20 perc; jelzés: sárga +, sárga sáv Nagykanizsától a magyarszerdahelyi elágazó 13 km, az ,eszteregnyei-tető 13 km.) A magyarszerdahelyi elágazásnál levő hajdani csárdától indulunk nyugat felé, föl a Szerdahelyi-szőlőhegyre. Rövidesen elérjük a kis kápolnát, ahonnan a kék +-es út Homokkomáromba vezet; a mi irányunk azonban továbbra is nyugati. Szántóföld következik néhány hatalmas gesztenyefával, majd az erdészet által használt Borsos-tanya épületei mellett megyünk el. A gerincen erdei útra térünk. Elmegyünk a magas Várhegy alatt, majd az Óbornak felől érkező köves út végénél észak felé fordulunk és lemegyünk a hosszan elnyúló Márkirétre. Amint elérjük a tisztás szélét, megpillantjuk az erdészeti kisvasút végállomását. Jobbra a sárga körjelzés egy foglalt forráshoz vezet, balra pedig sárga sávos jelzés tűnik elő, amelyen déli irányba Eszteregnye felé fogunk visszamenni. Ez a szép rét neves vadászterület, távol van minden lakott helytől. Lehet itt pihenni, táborozni, játszani. Aki még nem fáradt el, az a sárga sávos jelzés mentén végig mehet az 1,5 km hosszú réten és megnézheti a másik végén levő modern vadászházat. A Márkirét és az Eszteregnye-obornaki országút közti távolság 6,5 km, 2 óra járás. Az út erdővel fedett magas gerincen húzódik, szép bükkösök alatt. Az úttól nem messze jobbra, egy nagy jód- és brómtartalmú termálvíz kutat fúrtak, - talán valamikor híres üdülőhellyé varázsolja ezt a vidéket. Amennyiben menetrendszerinti autóbusszal kívánunk hazatérni, be kell sétálni a falu közepébe (2 km), vagy még biztosabb a 3,5 km-re levő 7-es út menti megálló, ahol a járatok jóval sűrűbbek. 8. Eszteregnyei-tető-Szuloki pihenőpark-Gurgóhegy-Valkonya-Borsfa (Túra: 15 km, 4 óra 10 perc, jelzés: sárga sáv, kék sáv, Nagykanizsától az eszteregnyei-tető 13 km, Borsfa 21 km.) A hosszan elnyúló Eszteregnye végétől felhajtunk a gerincre és itt szállunk ki az autóbuszból. A gerincen húzódó sárga sávos jelzések nyomán észak felé megyünk az erdős környezetben. Mintegy 2 km-nyi gyaloglás után elérjük a túrautak elágazását, a Gyurkánczi-tetőn. Itt balra (nyugat felé) fordulunk a kék sávos jelzés nyomán és az erdő szélével párhuzamosan, keresztben szeljük át az észak-déli csapású gerinceket. A második gerincen dél felé fordulunk egy erdei nyiladék mentén, majd egy kocsiúton megközelítjük a Rigyáci-hegyet. A szőlőhegyet a pincesor és a kilátás miatt érdemes megnézni, de a kék sávos jelzés még előtte nyugat felé fordul. Ezután egy rendkívül cikk-
cakkos úton jutunk fel a jó kilátást nyújtó irtás-területre, ahonnan már látszik a gurgóhegyi kilátó és a völgyben alattunk a Szuloki pihenőpark. A szép bükkös környezetben az erdészet által foglalt forrás, tűzrakóhely, tó és kövesút várja a kirándulókat. Némi pihenés után menjünk fel a Gurgó-hegy aljába. Mielőtt tovább mennénk nyugat felé, a kék A jelzés mentén keressük föl a 324 m tszf.-i magasságban elhelyezkedő kilátót. Nagyszerű panoráma tárul elénk. A kék sávos jelzés az északi végén érinti a völgyben fekvő Valkonyát. A faluból a temető mellett megyünk föl a tetőre (kilátás keletre), majd a továbbiakban a Borsfai-szőlőhegyről tárul elénk szép panoráma nyugat felé. Ezután a temető melletti úton érünk le Borsfára. AUTÓSTÚRÁK Gépkocsi és rövid gyalogséták kombinálásával sok szép helyet fölkereshetünk Dél-Zalában. Az alábbi 7 túraajánlat zömmel Nagykanizsa távolabbi környezetét ismerteti. 1. Zalakarosi gyógyfürdő Nagykanizsától 18 km-re fekszik ez az országos hírűvé vált fürdőhely. Kőolajkutató fúrás nyomán 2000 m mélységből 96 °C-os víz tört fel, amely sok értékes ásványi anyagot tartalmaz. Gyógyvízként való elismeréséhez a döntő szót azok a gyógyult betegek mondták ki, akik mozgásszervi, reumás megbetegedéssel, ideges panaszokkal, krónikus nőgyógyászati és fogágyi bajokkal keresték föl. 1964 óta a Dél-Zalai Víz- és Csatornamű Vállalat kezelésében megépült a nyári és téli fürdő. Orvosi felügyelet mellett komplex, gyógyászati eszközök állnak a betegek rendelkezésére. (Az üdülési lehetőségekről a Szolgáltatások című fejezetben található részletes felvilágosítás.) Séta. Az erdei pihenőpark szép fái alatt, jól kiépített séta-utakon. Kocsival is megközelíthetjük, amennyiben a fürdőt észak felé elhagyva, közvetlenül a falu előtt a kétszintes villák mellett nyugat felé fordulunk és a kiépített parkírozóig hajtunk. Lovaglás. A fürdőtől néhány 100 m-re délre találjuk a Nagykanizsai Állami Gazdaság behiák-pusztai lovasiskoláját. Az 1983-as tájékoztatás szerint kitűnő és olcsó szálláshelyekkel is rendelkeznek, de a nagy érdeklődés miatt ajánlatos ezeket az IBUSZ-on keresztül jóval előbb lekötni. A nyaranta rendezett lovasbemutatók már nagyobb közönséget vonzanak. Horgászat a galamboki halastavakon. Galambok közepén a patakhíd mellett nyugat felé fordulunk (zöld ? jelzés), és szűk, kanyarokkal tarkított úton jutunk el Zala megye egyik legszebb fekvésű tavához. Aki a horgász szenvedélynek hódol horgászjegyet válthat, sőt felszerelést és csónakot is bérelhet az esőbeálló mögötti faháznál, illetve Zalakaroson a Hotel Termál recepcióján. Hegyi Csárda. Zalakarostól 6 km -re északra a nagyradai csárdában tájjellegű ételek és helyi borok várják a vendégeket. 2. Zalakomár- Ormánd- Kápolnapuszta-Zalavár Az első látnivaló nem műemlék, mégis érdemes megnézni. A zalakomáromi vasútállomástól 2 km-re találjuk az Ormánd-pusztai SZOT-üdülőt, a hajdani Sommsich-kastélyt. Megközelítése a Zalakomártól Somogysimonyi felé vezető úton lehetséges. A kastély közvetlenül a századforduló után épült eklektikus stílusban; harmonikus és tetszetős épület. Hat hektáros parkját nemrég nyilvánították védetté. A 100-150 éves fák botanikai és tájesztétikai értéket képviselnek. A parkban fürdőmedence, mesterséges tavacska, erdei tornapálya stb. szolgálják elsősorban a beutalt gyermekek szórakozását. Ezután térjünk vissza Zalakomárba. A római katolikus templom 1772-ben épült, freskóit Dorffmeister István készítette. Szép a faragott kapuja és a márvány keresztelő-medencéje. Zalakomártól mintegy 3 km-re fekszik Kápolnapuszta, a híres bivaly csordával. A balatonmagyaródi útról jobb felé (keletre) térjünk le egy szűk, de aszfaltozott útra. A
Nagykanizsai Állami Gazdaság tulajdonát képező - nem éppen barátságos - állatokat vagy a karámban, vagy a legelőn egy magas kilátóból szemlélhetjük. (Ezért távcsövet is érdemes vinni!) A Kis-Balatonhoz tartozó 30 hektáros rezervátum bokros, zsombékos legelőterület, s mint ilyen nagyon megfelel a bivalyok tartására. Érdekességként említhetjük, hogy az "Egri csillagok" és a "Gyöngyvirágtól lombhullásig" című filmekben "sztárok" voltak. Kápolnapusztától északra talárjuk Zalavárt. A falutól nyugatra levő mocsarakban építtette Pribina morva fejedelem Mosaburg várát. Ebben a szláv vallási központban élt 863-867 között Cyrill és Method a két bizánci szerzetes, a szlávok térítői. A magyar honfoglalás után a 11. század elején bencés kolostor épült a várban. A Récéskút sziget Pribinia kori templomát pilléres bazilikává építették át ugyanebben a században. A templom alapjait feltárták és ezeket mi is megtekinthetjük a zalavár- zalaszabari úttól északra. Zalakaroson keresztül térjünk vissza Nagykanizsára. 3. Pogányszentpéter- Ágneslaki arborétum- Iharos- Iharosberény A 61-es, Kaposvár felé vezető úton érjük el a Nagykanizsától 11 km-re fekvő Pogányszentpétert. A kocsiból is látszik a szép dombos környezetben fekvő erősen feltöltődött halastavak sora. A falut elhagyva, a kanyargós úton fölhajtunk a gerincre, rögtön jobbra (dél felé) nyílik egy keskeny erdészeti út, amely Ágneslakra vezet. A Pogányszentpétertől 5 km-re fekvő arborétum exótái mintegy 100 fajt, illetve fajtaváltozatot képviselnek. A kis vadászkastély, a csoportokba telepített exóták és az arborétumot közrefogó halastavak a sok vízimadár vendéggel nagyon kedves látványt nyújtanak. ízelítőül néhány értékes fajt megemlítünk: páfrányfenyők, keleti-, nyugati- és óriás tuják, selyem-és simafenyők, magnóliák, tulipánfák stb. A 7,6 hektáros park fásítása 1924-1927 között kezdődött Metzl Camül és Pagony Károly elképzelései szerint. (Exóták = idegen éghajlat alól hazánkba telepített növények.) A látogatást az Iharosi Erdészetnél kell bejelenteni. Vezetőt is biztosítanak. Cím: 8726 Iharos, Erdészet. Telefon: Iharos 4. Ágneslakról déli irányban megközelíthető egy kövesúton a 10 km-re fekvő Csurgó, ma is élő Csokonai emlékekkel. Metzl Camill exótákból kastélyparkokat alakított ki Iharosban és Iharosberényben is. Csurgóról visszafelé jövet először Iharosban álljunk meg. A hajdani kastélypark megritkított fái között hatalmasan terpeszkedik az ország legnagyobb mamutfenyője. Törzsének kerülete 1,6 m magasságban 6 30 m. A bécsi császári kertészetből hozták 1887-ben. A park érdekes fái a piramistölgyek, a japán császárfák, a juharlevelű platán, a kínai mézesfa, a kínai szúrós-fenyő stb. A kastélyt lebontották. Az iharosberényi útkereszteződés mögött találjuk a kétszintes volt Inkey kastélyt, a mai általános iskolát. Inkey Gáspár építtette 1750 körül barokk stílusban, a korábbi kastély átalakításával. A belső udvar köré épített kastély központi része manzardos, a bejárat fölé helyezték a családi címert. A kastélypark védett fái között említhetjük az iharosihoz hasonló méretű mamutfenyőt, a szomorú gyertyánt, a vasfát, a tulipánfát, a vérbükköt, a különleges cédrusfát és a palackfává korcsosult platánokat. Mindkét helység rendelkezik egy-egy klasszicista stílusú templommal. 4. Surd- Belezna- Zákány- Szentmihályhegy- Miklósfa Mielőtt erre az 5-6 órás körutazásra indulnánk, ajánlatos a Határőrséget értesíteni. Surdi csemetekert. Első megállónk a Nagykanizsától 15 km-re fekvő Surd község szíve, valamivel a 120 éves platánsor után, a csemetekert bejárata körül. Menjünk fel jobb felé a csemetekertbe és nézzük meg a különleges exótákból álló "miniarborétumot": mamutfenyő sor, óriás tuja, hamisciprus félék, stb. Ezek a látványosságon túl magtermő exóta törzsek. Ugyanitt lehet örökzöld csemetéket vásárolni ősszel és tavasszal 8 és 15 óra között.
A csemetekertből rálátunk a kis tóra, amely a volt kastélykert öreg fái miatt is megéri a rövid sétát. A szép platánsoron átvezető zöld jelzés mentén, negyedóra alatt felsétálhatunk a gerincen levő több száz éves szelídgesztenyefákhoz. Beleznai templom. Surdtól 5 km-re fekszik Belezna község. A falu elején szép parkosított környezetben meglepő szépségű neogót templom látható. Az 1899-ben épült templom belső berendezése stílusban nem alkalmazkodott, a külsejéhez. Ezt az ellentmondást modem berendezés beállításával oldották fel. Érdemes megnézni hátul a Zichy-síremléket is. A falu közepén találjuk Krénusz János igazgató-tanító szobrát, aki nagy érdemeket szerzett a Tanácsköztársaság idején. A fehérterror 1919-ben végzett vele. Zákányi exóta-erdő. A be1eznai elágazástól mintegy 4 km-nyire van Zákány község. Közvetlenül a falu elején egy villanyoszlopra szögezett irányító nyíl mutatja, hogy kelet felé a sárga +-el jelzett földút az exóta-erdőbe. A korábban említett egykori erdőgondnokok az erdei nyiladékok szélére sűrűn telepített Chamaecyparis (Oregoni hamisciprus), óriás tuja, gyantás ciprus sorokat ültettek és azok ma már valóságos tömör falat alkotnak. A sárga + -PS jelzés valamivel délebbre visszatér Zákány községbe, érdeme$ követni a vonalát. Szentmihály-hegy és a Fesztung. Keresztül hajtunk Őrtilos községen és felkeressük a mintegy 3 km-re levő Szentmihály-hegyi templomot. A kis élelmiszerbolttól rövid gyaloglás után feljutunk a templomdombra. 1773-ban építették barokk stílusban, a középkori k^ir^^r anyagának felhasználásival. A nemrég restaurált szép fekvésű épületben ma is élő szokás, hogy érett szőlőfürtöket helyeznek el Szent Orbán kiengesztelése végett. A kulcsot Horváth Mafinlna gondnoktól lehet megszerezni, illetve a templomtól délre álló . A zöld sávos turi«tajei*p
jellegzetes zalai tájból. A megrendelőt az Erdészet igazgatójához kell címezni Nagykanizsára; a különvonat nem jelent lényeges ártöbbletet. 6. Letenye- Lenti- Szécsisziget- Vétyemi ősbükkös A 7-es úton induljunk nyugat felé és a 23 km-re levő határátkelőhelyen Letenyén álljunk meg először. A 7-es út jobb oldalán hamarosan feltűnik a művelődési ház a volt Szapáry-kastély, körülötte több mint 5 hektáros tájesztétikai értékű parkkal. A park faállományának legértékesebb példányai a több száz éves platán és a kocsányostölgyek. A 18. századi kastélyt 1820 körül klasszicista stílusban átépítették, s így nyerte el a kétszintes, erkélyes, timpanonos mai formáját. A jugoszláv határ mentén folytatjuk az utunkat a lovászi olajmezőn keresztül, a nemrég várossá nyilvánított Lentibe (32 km). A központban Bak felé fordulunk és a várost szegélyező patak hídja mellett teljesen elhanyagolt állapotban találjuk a hajdani vár alapjaira épített barokk magtárépületet. A pincében és az épület végén az eredeti vármaradványok jól felismerhetők. Megtekintésre érdemes a műemlék jellegű katolikus templom és a mellette levő Szentháromság-szobor. Következő állomásunk a Lentitől9 km-re fekvő Szécsisziget. Leparkolhatunk a templom, vagy az ugyancsak műemlék plébánia mellett. Templom. Barokk stílusban épült 1750 és 1760 között. Meglepően szép a szobordíszítése, körbejárható a díszes főoltár. A szószék rokokó stílusú, az orgonát 1763-ban Anton Rőmer grazi mester készítette. Érdekes a homlokzati rész Szapáry címere és lant-ablaka. (Hagyományok szerint a templom vakolatát víz helyett borral keverték.) Szapáry-kastély. A templomtól észak felé nem messze emelkedik a jobb sorsra érdemes kétszintes, L alakú, romos kastély. A körülötte levő parkot elnyelte a gaz. A 18. századi épület pincéje a középkori vár alapjait őrzi. A hajdani várárok maradványai jól felismerhetők. A helyreállítása megkezdődött. Mároki kápolna. A templomtól a kék sávos + jelés mentén kelet felé megyünk a Kerka-hídon keresztül. A jelzés átvág a páka-tormaföldei országúton és a faluhoz tartóz* házak között, majd erdei környezetben felkúszik a Szigeti-hegy szőlői közé. Feledteti a fáradságot a szép kilátás, amely - különösen a délelőtti órákban - a széles Kerka-völgyre és a Lenti-medencére esik. Szinte térképszerűen látjuk alattunk a környező falvakat, valamint Lenti városát. A Szigeti-hegy végén irányjelző tábla mutatja a kék + -es elágazást észak felé. Mintegy 200 m-nyire feltűnik a vörösfenyők koszorúzta kis 13. századi kápolna, régi temetővel körülvéve. A hagyományok szerint itt fenn volt valaha Iklód falu, de a török időkben a mocsár védelmébe húzódott a lakosság. A kápolna román stílusát némileg átalakították az évszázadok során. A közeljövőben várható újabb restaurálása alkalmával újra az eredeti formájában próbálják helyreállítani. Egyébként jellegtelen belső terében különös sajátosság az oltár körüli falba épített ülőhelyek. A kápolna megközelíthető Iklódbördöce felől is, a kék +-es jelzés mentén. Ezután Tormaföldére utazunk. A faluból kelet felé kiágazik egy keskenyebb és rosszabb minőségű "MAORT"-út. Az ún. centráléi útelágazásnál kelet felé, egyenesen az erdőbe hajtunk. (A másik út Vétyempusztára vezet, az ősbükkös onnan is megközelíthető.) Szécsiszigettől számítva mintegy 10 km-nyire megpillantjuk baloldalt az erdészet feliratos tábláját. Ösbükkös. A bejárati részen leparkírozunk és néhány száz méteres sétával elérjük a 150 éves fákból álló kísérleti állományt (a kék jelzés mentén). Lenyűgöző a hatalmas szürke fatörzsek
mérete. Részletesebb szakmai felvilágosítást az erdészet újabb táblája nyújt. Ha tovább megyünk lefelé, a kék sávos jelzés mentén, rövidesen leérünk Vétyempusztára, az erdészeti fafeldolgozó bázisra. Ma már munkahely csupán, állandó lakója nincs. Az ivóvízcsap közelében látható gödör a múlt században működő üveghuta maradványait tárta föl. A cseh és osztrák származású munkások helyi fa és hamuzsír, valamint magas kvarctartalmú homok segítségével készítették itt az üveget. Zöldes és piszkosfehér palackokat fújtak a közelebbi és távolabbi környék ellátására. A feltárás még nem fejeződött be. Vétyempusztától kék + -el jelzett út vezet az 1 km-re levő kis tavacskához, és a fenyvesek között meghúzódó romos vadászkastélyhoz. A változatosság kedvéért visszafelé érdemes a Bázakerettyén és Borsfán keresztülmenő kissé rosszabb, de rövidebb utat választani (41 km). 7. Söjtör- Tófej- Rádiháza- Szentpéterfölde A Nagykanizsától való nagyobb távolság, valamint az esetleges lovasiskolai program miatt 68 órásra tervezzük az utat. Söjtör. Nagykanizsától való távolsága Borsfán keresztül 42 km, Bakon át 46 km. A rendkívül hosszú falu közepén a kis park mögött egy szépen rendbe hozott kétszintes barokk épületet találunk, Deák Ferenc szülőházát, az 1785 körül épült ház belsejét is érdemes megnézni, az egyik szobában Deák Ferenc emlékét idéző szerény kiállítást láthatunk. Látogassuk meg a jelenlegi általános iskolát, a Festetich család 1820 körül épült klasszicista kastélyát. A kétszintes épület kapuzata és oszlopai figyelmet érdemelnek. A domboldalon álló katolikus templom Dorffmeister István készítette oltárképe és a főoltára is értékes. Tófeji kerámiagyár. Elsősorban iskolás csoportok számára ajánljuk ezt az üzemlátogatást. A fiatal gyár látványos termelését sajátos kettősség jellemzi. Egyrészt modern nagyüzem, amely olasz gépsorokon falburkoló csempét készít helyi agyagból, másrészt népi ihletésű dísztárgyak készülnek a régi göröncsér-hagyományok nyomán (a Czugh-család irányításával). Kitűnő kerámiamázat is gyártanak itt. Látogatási engedélyt Zalaegerszegen, a Kerámia és Cserépkályhagyár központjában kell kérni (Zalaegerszeg, Széchenyi tér 5.). Rádiházi lovasiskola. Söjtörtől Tófejen keresztül, mintegy 8 km Rádiháza. Az út baloldalán levő központi épületben kell engedélyt kérni a ménes megtekintésére, ott adnak vezetőt, illetve jegyet a lovagláshoz. Figyelemre méltó az épület előtt álló lovasszobor. Érdemes a nyaranta megrendezett lovasversenyek alkalmával is idelátogatni. Több neves versenyző fordul meg a szépen kiépített pályán. Rádiháza ma a magyar ügetőló-tenyésztés fontos bázisa. Szentpéterföldei vadászház. Rádiházától Gutorföldén keresztül újabb 8 km távolságra van a szép fekvésű Szentpéterfölde. A faluban a piros sávos jelzés mentén forduljunk balra, hajtsunk keresztül a Töröszneki-patak hídján, egészen a kisvasúiig. Innen haladjunk tovább dél felé, a szűk köves út végéig, ahonnan már megpillantjuk a szép környezetben levő emeletes erdészházat előttünk és balra kissé távolabb a kis tó mögött, a fából készült elegáns vadászházat. Érdemes leparkolni az 1926-ban készült vadászház mellett. Ezt az épületet herceg Esterházy egy mezőgazdasági kiállításra készíttette, majd itt állították fel újra. (Esterházy-erdők voltak körös-körül.) Barangolás közben célszerű útba ejteni azt a 120 év körüli fákkal büszkélkedő erdőterületet, amely tekintélyes erdeifenyő és bükk szálfákból áll. Visszafelé Gutorföldén, Pákán és Borsfán keresztül juthatunk Nagykanizsára (59 km), de
Bak felé is hasonló a távolság (57 km). GYAKORLATI TUDNIVALÓK Megközelítés Nagykanizsa határszéli helyzete ellenére vasúton és közúton egyaránt könnyen elérhető. Három vasútvonal találkozik a városban: Budapest felől a 30. sz. vonal (220 km), Szombathely felől a 17. sz. vonal (102 km), Pécs felől a 60. sz. vonal (147 km). A pécsi vonalhoz kapcsolódik a Velence-Zágráb irányából - Gyékényes határállomáson át - a külföld. A közutak nagyjából párhuzamosak a vasutakkal, ma már a személyforgalom túlnyomó többsége ezeken bonyolódik le: a 7-es sz. főközlekedési vonal Budapest és Jugoszlávia felől (207, ül. 25 km), ' a 61 -es sz. közút Kaposvár felől (74 km), a 74-es sz. közút Zalaegerszeg-Szombathely felől (50, ül. 111 km). Nyugat-Zala kirándulási célpontjai - vasút híján - csak közúton érhetők el. Az autóbuszpályaudvar a Szabadság tér mellett van. A személygépkocsival érkezők a 7-es főút budapesti bejáratánál találnak benzinkutat és autószervizt, illetve egy újabb benzinkutat a város másik felén, ahol a 7-es főút metszi a Principális-csatornát. Helyi közlekedés Autóbuszok segítségével a város minden lényeges pontja megközelíthető. A vasútállomásra érkező a 2l-es járattal jut el az autóbuszpályaudvarra, a 19-es Kiskanizsára, a 23-as az Egyesült Izzóhoz és a 33-as a keleti városrészbe visz. Az autóbusz-pályaudvarról a 1 l-es járat Palinba, a 13-as az Egyesült Izzóhoz, a 14-es Miklósfára, a 15-ös a Csónakázó-tóhoz és a 32/b a keleti városrészbe szállítja az utasokat. Taxiállomás a város központjában, a Deák téren van. Dél-Zala és Délnyugat-Somogy kirándulóhelyeire igyekvő turistáknak - amennyiben nem a saját kocsijukkal utaznak - a viszonylag sűrű autóbuszjáratokat ajánljuk. Néhány közérdekű telefonszám Biztosító, kárrendezés 14 136 Autóklub 11256 Rendőrség 007 12 190 Mentők 004 11362 Kórház, Rendelőintézet 11500 Autószerviz 12 220 Autómentő szolgálat 14 100 Idegenforgalmi Hivatal 11 185
IBUSZ 11 296 Taxi 12 222 Magántaxi 12 000 Autóbusz - pályaudvar 11420 MÁV felvilágosító 11059 Természetbarát Szövetség (Sportfelügyelőség) 11 423 194 Utazási és szállásügyek A jobb tájékozódás céljából érdemes fölkeresni Lenin út 13. sz. alatt az Idegenforgalmi Hivatalt. Megszervezik a kirándulásokat, szállást biztosítanak, idegenforgalmi kiadványokat, ajándékokat, menetjegyeket árusítanak, valutát váltanak. Az IBUSZ irodája (Szabadság tér 21. sz.) a külföldi utazások szervezése mellett az idegenforgalmiéhoz hasonló szolgáltatásokat is vállal. Zalakaroson a Hotel Termálban és a fürdő mellett is van egy-egy kirendeltségük. Nyitvatartási idejük 8-1630 között, a nyári napon szombat délelőtt is. Letenyén az éjjel-nappali határátkelőn szintén adnak tájékoztatást a szállásokról és a programokról. Szálláshelyek Nagykanizsán Central Szálloda, Szabadság tér 23., tel.: 11 495, 2 csillagos, 100 férőhellyel. Pannónia Szálloda, Vörös Hadsereg út 4., tel.: 12 188, 1 csillagos, 80 férőhellyel. Autóskemping, Vár út, tel.: 12 023,2 csillagos, máj. 1. - szept. 30., nyaralóházak + sátorhelyek. Fizetővendég-szolgálat, kollégium, munkásszálló. Zalakaroson Hotel Termál, tel.: 18 202, "B" kategóriás, 40 kétágyas szoba. Nyaralófalu, tel.: 18 202,1. oszt., 120 férőhely. Autóskemping, tel.: 18 202,1 csillagos. Fizetővendég-szolgálat. 195 Üdülők Zalakaroson " Letenyén c' Arany Bárány Szálloda, Szabadság tér 6., tel.: 47, fogadó kategória. Autóskemping a kastély parkjában, nyaralóházak, sátorhelyek, jún. 1-aug. 31. t . ...-¦._¦. ..-.Az orosztonyi Örömhegyen van a nagykanizsai Postás SE kulcsosháza. Szép környezet, kitűnő túralehetőségek, jól felszerelt konyha (önkiszolgálással) áll a turisták rendelkezésére. 12 fő számára szobai elhelyezést biztosítanak, s ezen kívül sátorhelyekkel is rendelkeznek. Igénybevétele tárgyában a nagykanizsai postán (tel.: 14 055), illetve a Természetbarát Szövetségnél (Béke út 4., tel.: 11 423) lehet érdeklődni. 196
Étkezés Nagyobb csoport esetén érdemes előre bejelenteni az étkezési szándékot. Nagykanizsán Central Étterem, I. oszt., tel.: 11 495, Szabadság tér 23. Kanizsa étterem és presszó, III. oszt., tel.: 13 167, Balatoni u. 2. Ady kisvendéglő, III. oszt., tel.: 13 318, Ady út 5. Várpince söröző, II. oszt., tel.: 12 104, Lenin út 7. Egyéb éttermek a 2. reklámoldalon! Zalakaroson Ámor önkiszolgáló Étterem, II. oszt., tel.: 18-310, a fürdőnél. Karos Étterem, III. oszt., tel.: 18 141, a fürdő mellett. Ámor eszpresszó, III. oszt., tel.: 18 310, zenés, a fürdőnél. Letenyén Arany Bárány Étterem, III. oszt., tel.: 47, Szabadság tér 6. Az élelmiszerek beszerzésének és a gyors étkezésnek az egyik legolcsóbb módja a piac fölkeresése (lacikonyha, gyümölcs). Szórakozás -kultúra-sport 1. Gyógyfürdő, strand A Zalakarosi nyári és fedett fürdő sokféle szolgáltatásával magas színvonalú ellátást biztosít. Elsősorban ízületi és idegrendszeri eredetű panaszokkal keresik fel. Eredményes a balesetek utókezelése is. Felhívjuk a figyelmet a környék kitűnő boraira. A nagykanizsai Városi Strandfürdő csak nyáron üzemel. 2. Kulturális lehetőségek A zalaegerszegi színház repertoárjának minden lényeges darabját Nagykanizsán is megtekinthetjük. Kulturális eseményekben egyébként nem bővelkedik ez a vidék. A város és környezetének építészeti emlékei, múzeumi kiállítások, a művelődési házak programjai, a filmszínházak, a nyári zalakarosi rendezvények képezik a választékot. 3. Lovaglás Rádiházán és Behiák-pusztán található a két legismertebb közeli lovasiskola, panziós ellátással. A nagy külföldi érdeklődés miatt az áprilistól novemberig tartó szezonban alkalmi vendégeket alig fogadnak, ezért érdemes jóval előbb az IBUSZ-on keresztül, vagy a helyszínen bejelentkezni. Külön szórakoztató program Behiákon a hintózás. Ugyancsak előre be kell jelenteni a tanulócsoportok számára szervezett méneslátogatást is. Címek: Rádiházai Ménes, Gutorfölde 8951, tel.: Gutorfölde 3. Behiák-pusztai Lovasiskola, Zalakaros 8749, tel.: 18 104 (Nk.). A nyaranta rendezett versenyek nagy közönséget vonzanak. 4. Horgászat A nagykanizsai Csónakázó-, illetve a galamboki halastavakon napijegy ellenében hódolhatunk ennek a szenvedélynek. Jegyek a helyszínen és a Hotel Termál recepciójában válthatók. FELHASZNÁLT FORRÁSMUNKÁK 1. Ádám László-Marosi Sándor (szerk.): A Kisalföld és a Nyugat-Magyarországi peremvidék. Bp. 1975. 2. Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Bp. 1929. 3. Bartók Béla- Kodály Zoltán (szerk.): A Magyar Népzene Tára II. Jeles napok. Bp. 1953. 4. Bátorfi Lajos: Adatok Zala megye történetéhez I-V. kötet. Nagykanizsa, 1876-78.
5. Bodnár Miklós-Petiké Antal (szerk.): A felszabadult Nagykanizsa 25 éve. Nagykanizsa, 1970. 6. Bodry László-Madarász Gyula-Zsadányi Oszkár (szerk.): Zalavár megye ismertetője. Sopron, 1933. 7. Cseke Ferenc: A Principális-csatorna vízgyűjtőjének vízföldrajzi viszonyai. Doktori értekezés, 1974. 8. Degré Alajos: Nagykanizsa önkormányzata a XVIII. században. (A Nagykanizsai Thury György Múzeum jubileumi évkönyve 1919 - 1969. Nagykanizsa, 1972. 103-120 1.) 9. Degré Alajos: A nagykanizsai gimnázium története 1765-1948. (A nagykanizsai Landler Jenő Gimnázium évkönyve a 200. tanévről. Nagykanizsa, 1966.1526 1 ) 10. Degré Alajos (szerk.): Olvasókönyv Zala megye történetéhez. Zalaegerszeg, 1961. 11. Fűzi Ferenc: Zala megye védett természeti értékei. Zalaegerszeg, 1980. 12. Gódor Győző: A Közép-Zalai dombság felszínfejlődési problémái. Különlenyomat. Zalaegerszeg, 1979. 13. Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetes vidékének és népének összevontabb ismertetése. Kaposvár, 1914. 14. Halis István-Hoffmann Mór: Zalavármegyei évkönyv a millenniumra. Nagykanizsa, 1896. 15. Horváth Ferenc: A Zala megyei hírlapok és folyóiratok bibliográfiája 1861. 193. Zalaegerszeg, 1978. 16. Horváth László: A magyarszerdahelyi kelta és római temető. (Zalai Gyűjtemény 14/1979.) 17. Horváth László: Előzetes jelentés a Nagykanizsa-Inkey sírkápolna melletti lelőhely feltárásáról. (Megjelenik a Zalai Gyűjtemény következő köteteinek egyikeben.) 18. Horváth László: A régészeti topográfia és a kronológia kapcsolatának néhány kérdése. (Megjelenik a Mitt. Arch. Inst. következő köteteinek egyikében). 19. Kakas József (szerk.): Magyarország Éghajlati Atlasza, II. kötet. (Adattár. Bp. 1967). 20. Kalicz Nándor: Siedlungsfunde der Balaton-Gruppé in Nagykanizsa. (Mitt. Arch. Inst. 4/1973. 19-24 1.) 21. Kalicz Nándor: Die funde der Phase III. der kupferzeitlichen Balaton-Gruppé in Nagykanizsa-Sánc. (Mitt. Arch. Inst. 5/1974/1975. 4144. 1.) 22. Kalicz Nándor: Funde der áltesten Phase der Linienbandkeramik in Sűdtransdanubien. (Mitt. Arch. Inst. 8/9/1978/1979. 13^46 1.) 23. Kanyar József- Kerecsényi Edit-Knézy Judit: Fejezetek Pogányszentpéter történetéből. (Somogyi Múzeumok Füzetei 12./ Kaposvár 1967.) 24. Károlyi Árpád: Dél-Zala érdekes és gyógyító növényeiről. (A Nagy kanizsai Thury György Múzeum jubileumi emlékkönyve.) Nagykanizsa, 1972.429-454 1. 25. Kerecsényi Edit: Zala megye néprajzi csoportjai. Bp. 1979. 26. Kerecsényi Edit: Zala megye népi hímzései. I. Zalai fehérhímzések.Bp. 1975. 27. Kerecsényi Edit: A Mura menti horvátok története és anyagi kultúrája. (Zalai Gyűjtemény): Zalaegerszeg, 1983. 28. Kerecsényi Edit (szerk.): A Nagykanizsai Thúry György Múzeum jubileumi emlékkönyve 1919-1969. Nagykanizsa, 1972. 29. Kerecsényi Edit: A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata Nagykanizsa környékén. (Néprajzi Közlemények, 1969.) 30. Kerecsényi Edit: Nagykanizsa társadalmi és egyleti élete a század fordulón. Kézirat. TGYM A/1292-82, lsz.
31. Kerecsényi Edit: A nagykanizsai Gutmann-család felemelkedése a nagyburzsoáziába. (Zalai Gyűjtemény 12. Zalaegerszeg, 1979. 147 - 177 1.) 32. Korek József: Adatok Zala megye őskorához. (A Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve.) Zalaegerszeg, 1960. 67-82 1. 33. Lovász György: A Zalai dombság főbb morfológiai problémái. Külön lenyomat. Bp. 1970. 34. Makoviczky Gyula: Nagykanizsa város településföldrajza. Nagykanizsa, 1934. 35. Markó Imre Lehel: Kiskanizsai Szótár. Bp. 1979. 36. Méri István-Kovalovszki Júlia.A kanizsai várásatás. Nyomtatás alatt. 37. Müller Veronika: Thúry György kanizsai kapitánysága. Zalaegerszeg, é. n. 38. Németh József: Zala megye műemlékei. Zalaegerszeg, 1979. 39. Papp László-Végh József: Zala megye földrajzi nevei. Zalaegerszeg, 1964. 40. Pál József: Nagykanizsa és környéke a forradalmak viharában (1918-19). Nagykanizsa, 1968. 41. Páll Miklós: A dél-zalai bükk táj ismertetése. (A Nagykanizsai Thúry György Múzeum jubileumi emlékkönyve, 413-427. 1.) Nagykanizsa, 1972. 42. Sebestyén Gyula: Magyar Népköltési Gyűjtemény VIII. kötet. Bp. 1906. 43. Simonffy Emil: Kanizsa utolsó pere a földesurasággal. (A Nagykanizsai Thúry György Múzeum jubileumi évkönyve 1919-69. 121-142 1.) Nagykanizsa, 1972. 44. StefanovitsPál: Magyarország talajai. Bp. 1963. 45. Szűcs László: Nagykanizsa város utcáinak, tereinek, köztéri szobrai nak és emléktábláinak jegyzéke 1753. 1969. Nagykanizsa, 1970. 46. Tóth Antal: Nagykanizsa. Nagykanizsa, 1969. 47. Vajda József: Hallottad-e hírét Zalaegerszegnek? 333 zalai népdal. Zalai Gyűjtemény 10. Zalaegerszeg, 1978. 48.Vajda László -Vajda Lászloné: Zala megye az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc idején. (Zalai Tükör 1974. I. 1848(49. zalai eseménytörténete. Zalaegerszeg, 1978.) 49. Vándor László. Terepbejárás a Mura mentén. (Szakdolgozat az ELTE, BTK. Régészeti Tanszékén.) 50. Városkultúra. Városfejlesztési és Idegenforgalmi folyóirat. VIII. évf. 4-5. sz. Bp. 1935.
