Írta: Clifford Goldstein TANÍTÓI MELLÉKLET október, november, december

Írta: Clifford Goldstein

TANÍTÓI MELLÉKLET

2016. október, november, december

Copyright © Hetednapi Adventista Egyház, 2016 Copyright © Clifford Goldstein, 2016 Felelős kiadó: Ócsai Tamás

Fordította: Hegyes-Horváth Csilla Lektorálta: Gyetvainé Gerlai Krisztina Felelős szerkesztő: Zarkáné Teremy Krisztina

Kiadja a Hetednapi Adventista Egyház 2119 Pécel, Ráday u. 12. Ügyintézés: Dr. Tokics Imréné E-mail: [email protected] Telefon: 06-30-530-7279 (munkaidőben) Nyomdai előkészítés: Ecsedi Gabriella Nyomdai munkálatok: Szőllősy Műhely, Debrecen Felelős vezető: Szőllősy Botond

T

Tartalom 1. tanulmány: A történet vége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

4

2. tanulmány: A nagy küzdelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

11

3. tanulmány: „Avagy ok nélkül féli Jób az Istent?” . . . . . . . . . . . . . . . .

17

4. tanulmány: Isten és az emberi szenvedés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

24

5. tanulmány: Átkozd meg a napot! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

30

6. tanulmány: Indokolatlan átok? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

37

7. tanulmány: Megtorló büntetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44 8. tanulmány: Ártatlan vér . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

51

9. tanulmány: Burkolt célzás a reménységre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

57

10. tanulmány: Elihú haragja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

64

11. tanulmány: A forgószélből megszólaló Úr . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

71

12. tanulmány: Jób Megváltója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

78

13. tanulmány: Jób jelleme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84 14. tanulmány: Tanulságok Jób könyvéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91

Ajánlott internetes oldalak: Generál Konferencia: ° www.adventist.org Transzeurópai Divízió: ° www.ted-adventist.org Newbold College: ° www.newbold.ac.uk Magyar Unió: ° www.adventista.hu Dunamelléki Egyházterület: ° www.adventista.hu/det

Tiszavidéki Egyházterület: ° www.adventista.hu/tet Advent Kiadó: ° www.adventkiado.hu Adventista Teológiai Főiskola: ° www.atf.adventista.hu Ifjúsági Osztály: ° www.ifiinfo.hu Reménység Evangélizációs Központ (REK): ° www.remenytv.hu Bibliatanulmányok: ° www.bibliatanulmanyok.hu

3

1. tanulmány

szeptember 24-30.

A történet vége A lecke rövid áttekintése ALAPIGE: Jób 14:14; 42:10; 1Korinthus 4:5 A TANULÓ CÉLJA: Tudni: Közelítsük meg Jób könyvét a végétől, amikor minden jóra fordul! A végső ítéletnél és feltámadásnál Isten gyermekei számára is minden jóra fordul majd. Érezni: A földön nem végződik minden jól, de Isten teljes helyreállítást hoz a maga idejében. Cselekedni: Igyekezzünk szívből megváltozni, tudva, hogy Isten végül jót hoz! A TANULMÁNY VÁZLATA: I. Várni a boldog végre A Hogyan állította helyre Isten végül Jób életét? Ez a helyreállítás teljes volt? Magyarázzuk meg! B Lehetséges boldog végről beszélni ezen a földön élve? Miért igen, vagy miért nem? II. A szomorú vég

A Hogyan viszonyulunk a szomorú véghez, amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan elgondoltuk? Például meghal egy szerettünk, elveszítjük az állásunkat, válunk? B Hogyan segíthetünk másoknak, amikor rossz dolgok történnek velük? III. A szív változása

A Milyen változást tapasztalt Jób a szenvedésein keresztül? B Hogyan megy végbe a szívben az igazi változás? Összefoglalás: Jób könyvét a végéről közelítjük meg, amikor ezt mondanánk: „És boldogan éltek…” Igaz, hogy Isten képes a tragédiát örömre változatni, de ez most nem mindig van így. Tehát Jób történetének lénye4

ge nem is igazán a földi javak visszanyerése, hanem a szív változása volt, amit mi is tapasztalhatunk.

TANULÁSI ÚTMUTATÓ 1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ! A lelki növekedés alapja: Az emberi természet a helyreállításra vágyik. Miközben a földön teljes vagy részleges helyreállítást tapasztalunk, Istennek nagyobb terve van az életünkkel: az örökkévalóság. Ez csak akkor következhet be, ha engedjük, hogy Isten megváltoztassa a szívünket. Tanítók részére: Ha valaki számba veszi, mennyi mindent kapott vis�sza Jób a könyv végén, arra a következtetésre juthat, hogy kifizetődött a szenvedése (Jób 1:2-3; 42:12-13). Hétezerből tizennégyezer bárány, háromezerből hatezer teve, ötszáz ökörből és ötszáz szamárból pedig ezer lett. Isten mindegyik esetben megduplázta Jób javait (kivéve gyermekeit, a hét fiút és három lányt, mert ugyanannyit kapott vissza). Miközben Jób könyve említést tesz az anyagi javak visszanyeréséről, megemlít egy másik fontos dolgot is, amit Jób kapott, mégpedig azt, hogy változás ment végbe a szívében, amit az utolsó fejezet elején olvashatunk (Jób 42:1-9). Tehát ne essünk abba a csapdába, hogy csak anyagi szempontból olvassuk el Jób könyvének utolsó fejezetét! Nyitó példázat: Szeretjük, ha jól végződnek a dolgok. Valami mélyen bennünk mindennel kapcsolatban jó végkimenetelre vágyik. Milyen gyakran történik meg velünk, amikor elkezdünk olvasni egy könyvet, hogy gyorsan átfutjuk az előszót és az első pár oldalt, majd hátralapozunk a könyv végére, és megtudjuk, mi történik a kedvenc szereplőnkkel? Néhányan összefüggésbe hozták a boldogság utáni vágyakozásunkat a társadalmi és gazdasági problémákkal; például aki depressziós és pesszimista társadalomban él, gyakran jobb világ után sóvárog. Keresztény szemszögből nézve ez a vágyakozás összefüggésbe hozható az elveszett paradicsom valóságával és az új világ reményével, ahol nem lesz többé könny, szenvedés és halál (Jel 21:4). Vajon ebben a világban reménykedhetünk a boldog végkifejletekben? Vagy ez csak a világ nyomorúságának irreális és a valóságtól menekülő megközelítése? Vitassuk meg! 5

2. LÉPÉS: FEDEZD FEL! Tanítók részére: Ez a tanulmány nem egészen úgy kezdődik, ahogy számítanánk rá, amikor elkezdünk tanulmányozni egy bibliai könyvet. Nem a könyv bemutatásával kezdődik, az írójával, a megírásának idejével, a fő témáival és így tovább. Ehelyett bátor lendülettel a könyv végére ugrik, és olyan szemléletet mutat be a könyv témáját illetően, ami rámutat, hogy Isten képes megváltozatni minket, sőt akár a körülményeinket is. Ha Jób történetére gondolunk, nem téveszthetjük szem elől, hogy meglepően jó vége volt szenvedéseinek. Ugyanakkor arra is rá kell jönnünk, hogy ebben a világban nem minden végződik ennyire jól. Jób esete inkább példa arra, hogy mennyi mindent visszakapunk majd Istentől az új földön. Ez azonban attól függ, hogy megváltozott-e a szívünk, és nem attól, hogy milyenek a körülményeink. BIBLIAKOMMENTÁR Jób könyve összefoglaló fejezeteinek a központjában Isten szuverenitása áll (Jób 38–41), amit a természetről és teremtményekről szóló képekkel tár elénk. Ahelyett, hogy válaszolna Jóbnak a szenvedései között feltett „Miért?” kérdéseire, Isten kifejezi: szeretettel, mégis hatalommal uralkodik a teremtményei felett. Így tehát Jóbnak el kell ismernie, hogy Isten az ő Teremtője is. Ez a felismerés idézi elő a hatalmas változást a szívében. I. Ismerni Istent (Tekintsük át Jób 42:2-6 verseit az osztályban!) Az utolsó fejezet első verseiben (42:2-3) Jób öt alkalommal utal a megértésre, tudásra és a tanácsra, amiből arra következtethetünk, hogy mélyebb tudást szerzett arról, kicsoda az Isten és hogyan viszonyul teremtményeihez. Még ha kérdéseink is vannak Istennel kapcsolatban – amiért Jóbot sem ítélte el az Úr –, végül ugyanarra a következtetésre kell jutnunk, mint neki, hogy olyan dolgokról beszélünk, amelyeket nem érthetünk meg (Jób 42:3; Péld 16:9). Jób bűnbánata a következő versben nem megkésett beismerés, és nem is a barátai által követett „azt kapod, amit érdemelsz” elv elismerése, inkább az Isten ellen való szólásának a visszavonása. Halandó teremtményként borul térdre Jahve végtelen bölcsessége előtt (vö. 1Móz 18:27). 6

Elmélkedjünk: Ha visszatekintünk, mikor kerültünk a legközelebb Istenhez? Miért van az, hogy többnyire akkor, amikor szenvedtünk vagy szomorúak voltunk? II. „Azt kapod, amit érdemelsz” (Olvassuk el Jób 42:7-10 verseit az osztályban!) Felszínesen olvasva Jób könyvének utolsó fejezetét arra a következtetésre juthatunk, hogy végül az „azt kapod, amit érdemelsz” elv nyert: Jób nem vétkezett, Isten is elismeri ezt, és kiérdemelt jutalomként visszaadja minden vagyonát, sőt még meg is duplázza azt (Jób 42:10). Vagyis, Jób barátainak igaza volt: a gonosz bűnhődik a bűneiért, az igaz pedig igazságban diadalmaskodik, még akkor is, ha ez nem rögtön következik be. Ügy lezárva. Csakhogy az „azt kapod, amit érdemelsz” elv veszélyes gondolkodásmód lehet, legfőképpen ha valami baj történik. Azt feltételezi, hogy közvetlen kapcsolat van az ember és Isten cselekedetei között. Ha jók vagyunk, áldást kapunk; ha viszont rosszak vagyunk, a büntetés utolér. Így gondolkodtak Jób barátai, Elifáz, Bildád és Cófár is, de Jób hevesen harcolt ellene. Ez a gondolkodásmód kiszámíthatónak mutatja be Istent, aki meghatározott szabályok szerint dolgozik. Ez azonban figyelmen kívül hagyja az Úr felsőbbrendűségét, kiteszi Őt az emberi manipulációknak. Ezt a gondolkodásmódot helyesnek tarthatnánk, ha Isten nem tett volna egy kijelentést a könyv végén, ami elítéli ezt a torzult elképzelést: „Nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint szolgám, Jób” (Jób 42:8, ÚPF)! Isten azt akarja, hogy a könyv olvasása végén nyoma se maradjon bennünk ennek a megtévesztő kitalációnak. Őszintén és szigorúan szól Jób barátaihoz, de még ha tévednek is, meg is jutalmazza őket. Az igaz Jób közbenjár értük, imája után pedig Jób jutalmat kap (Jób 42:9-10). Mély barátsága és Istenről való ismerete áldás ismerősei számára. Elmélkedjünk: Hogyan érezhettek Jób barátai a történet végén? Túl szigorúan ítélte el őket Isten a gondolkodásmódjuk miatt? Miért, vagy miért nem? III. Jób három lánya (Olvassuk el Jób 42:13-15 verseit az osztályban!) Jób lányainak név szerinti említése – ellentétben a hét fiúval, akiknek nem ismerjük a nevét –, akiket visszakapott Jób a könyv végén, zavarba ejtette a kutatókat az idők során. Néhányan allegorikusan összekapcsol7

ták a tíz gyermeket a Tízparancsolattal (az első három parancsolatot jelképezi a három lány, a többi hetet pedig a fiúk); mások szerint pedig a három lány a Szentháromság jelképe. Emellett felmerült a lányok nevének eszkatológikus értelmezése is: a Jémima jelentése „napról napra” vagy „galamb”, és a feltámadás napjára mutat vagy pedig a Szentlélekre; a Kécia a kasszia-fa aromás kérge, ami feltehetőleg a „Felkentre”, a Messiásra utal; a Keren-Happuk pedig az „antimon szarvát” jelenti; ez egy színes por, amit szemfestéknek használtak és általában egy szaruban tárolták. Eszkatológiai vonatkozásban ez talán a szépségre és az örök élet gazdagságára utalhat. Habár minden bibliai névnek van jelentése, talán okosabban tesszük, ha távol maradunk ezektől a találgatásoktól. Viszont az, hogy külön megemlítették a lányok nevét, kivételes szépségüket és az öröklési jogba való bevonásukat (vö. 4Mózes 36), több mint amire számítottunk. Jób barátai félreismerték Istent, úgy talán azt sem értették/érthetjük, hogy miért kapták meg Jób lányai is a fiúk mellett a jogot az örökségre. Meg kell értenünk, hogy Jób hagyatéka egyetemes. Jób három gyönyörű lánya túlszárnyalja az elvárásainkat, épp úgy, ahogy Isten válasza túlmutat az „azt kapod, amit érdemelsz” elven. Megbeszélendő kérdések: Melyek azok a berögzött elképzeléseink Istenről, amelyeket újra kellene gondolnunk és talán máshogyan kellene értelmeznünk? 3. lépés: Gyakorolj! Tanítók részére: Könnyű beleesni az „azt kapod, amit érdemelsz” elv csapdájába. Gyakran látunk kapcsolatot a szenvedések és Isten büntetése között. Mint tanítóknak, muszáj foglalkoznunk ezzel a tévhittel és beszélnünk erről! Elgondolkodtató kérdések: 1) Miért olyan csábító elhinnünk a való életben, hogy azt kapjuk, amit megérdemlünk? 2) Mit tehetünk a gyülekezetünkben és a közösségünkben, hogy bemutassuk a valódi hitet?

8

4. lépés: Alkalmazd! Tanítók részére: Jób könyve gyakorlatias könyv, a szenvedés tapasztalásával foglalkozik. Egyéni tevékenységek: 1) Szemléljük a teremtés szépséget, nézzünk képeket vagy akár filmet a természetről! A tanító el is viheti osztályát egy sétára. Gondolkozzunk el Isten nagyságáról és fenségességéről az univerzumban! 2) Keressünk példákat a megújulásra! Ilyen lehet egy gyönyörűen felújított régi ház, egy felújított festmény, egy meggyógyult beteg és így tovább. Hasonlítsuk mindezt ahhoz, amit Jób visszakapott!

9

A SZERETET MENEKÜLTJE Ahmed1 évtizedeken át kereste a belső békességet. Először az alkohollal próbálkozott, azután a kábítószerekkel, de semmi nem enyhítette lelke vágyódását. Idővel elhatározta, hogy megszabadul szenvedélyeitől, ezért elkezdett járni az Anonim Alkoholisták (AA) és az Anonim Drogfelhasználók (NA) csoportjába hazájában, a Közel-Keleten. Ottani tapasztalatai hatására segíteni szeretett volna másokon, ezért szakképzett AA és NA előadó lett. Állami engedéllyel az otthonában is tartott összejöveteleket. Egyik nap talált egy könyvet bibliai idézetekkel. Addig még nem olvasott ilyesmit, és amint belemélyedt, béke töltötte be a szívét. A barátainak is beszélt új élményéről, ezért az egyikük adott neki egy Bibliát. A Szentírás olvasása közben még nagyobb békét és vigaszt érzett. Eljutott egy titkos keresztény összejövetelre. „Az én országomban – meséli Ahmed – a kormány kivégezteti azokat, akikről csak azt sejtik, hogy vallást változtatott vagy akárcsak erről gondolkodik. Az emberek egyszerűen »eltűnnek«.” Ahmed a nála szervezett AA és NA összejöveteleken óvatosan beszélni kezdett Krisztusról is, ám eleinte nem említette Őt a konkrét nevén. A barátai figyelmeztették, hogy szavairól feljegyzés készül, ami nagy bajba sodorhatja. Ahmed csatlakozott egy hálózathoz, amely titokban keresztény prédikációkat töltött le és nyomtatott ki az internetről, majd kis alakú Bibliákkal és bibliai tanfolyamot tartalmazó CD lemezzel együtt rejtve terjesztették az országban. Ahmed egyik barátja, Hamid Ausztriában él, és talált egy közösséget, egy hetednapi adventista gyülekezetet, amely befogadta. Egy évig levelezett Hamiddal, közben továbbra is eljárt a földalatti keresztény gyülekezet összejöveteleire. Ám egy napon az egyik keresztény barátja „eltűnt”. Ahmed felesége kilenc hónapos terhes volt, mégis megszöktek az országból, és bonyolult utakon megérkeztek Ausztriába. „Itt békére találtok” – biztatta őket barátjuk, Hamid. Ennél azonban sokkal többet találtak. „Szeretetre leltünk, úgy segítenek rajtunk, hogy semmit nem várnak cserébe. A szeretet menekültjének érzem magam” – mondja Ahmed. Ahmed rendszeresen jár az adventista gyülekezetbe a feleségével és a kisbabájával együtt, és boldogan beszél az evangéliumról. Már több menekült jutott el általa a gyülekezetbe. 1  A történetben szereplő neveket megváltoztattuk

10

2. tanulmány

október 1-7.

A nagy küzdelem A lecke rövid áttekintése ALAPIGE: Jób 1:1-12; Ezékiel 28:12-16; Jelenések 12:9 A TANULÓ CÉLJA: Tudni: A nagy küzdelem témája áll a háttérben, és így érthetjük meg igazán Jób könyvét, valamint az egész Bibliát! Érezni: Érezzük a védelmet, amit Isten nyújt gyermekeinek a kozmikus harcban, ami jelenleg is dúl körülöttünk! Cselekedni: Naponta válasszuk életünk Urának a győztes Krisztust, miközben a nagy küzdelem ott játszódik minden egyes ember szívében! a TANULmány vázlata: I. A nagy küzdelem A Hogyan jelenik meg Jób könyvének első verseiben a nagy küzdelem témája? B Mi Sátán szerepe a mennyei tanácskozás jelenetében? Isten hogyan viszonyul Sátánhoz? II. Biztonság a csatában

A Milyen érzés, hogy egy kozmikus csata részesei vagyunk? Mi csak gyalogoknak számítanánk a hatalmas sakkjátszmában? Miért, vagy miért nem? B Hogyan tükrözi életünk a nagy küzdelem valóságát? III. Ne feledjük: Jézus győz!

A Jézus kereszthalála mit jelent saját szerepünk szempontjából a nagy küzdelemben?

B Tehetünk bármit is azért, hogy vége legyen a nagy küzdelemnek? Magyarázzuk meg! Összefoglalás: A nagy küzdelem témája már Jób könyvének elején megjelenik. Sátán eljön mint Jób vádlója. Azzal vádolja, hogy csak azért szolgálja Istent, mert rengeteg áldást kap. Ez ugyanaz a vád, mint ami 11

miatt elkezdődött a háború a mennyben, ami miatt elbukott az emberiség, amit Krisztus a kereszten cáfolt és ami végleg eltűnik, amikor Sátán elpusztul.

TANULÁSI ÚTMUTATÓ 1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ! A lelki növekedés alapja: A szenvedés nagy kérdésére a nagy küzdelem kontextusában találhatunk választ. Jób könyve már a kezdetén bemutatja ezt a témát a mennyei tanácskozás jeleneténél, ahol Sátán megjelenik Isten előtt. Miközben a nagy küzdelem átfogó teológiai téma, amely átszövi az egész Bibliát, fontos megérteni, hogy mi a szerepünk benne, és hogyan hoznak személyes döntéseink változást a kozmikus harcban. Tanítók részére: Veszélyes, ha a nagy küzdelem témáját a nyugati gondolkodásmóddal közelítjük meg, amelyet erősen befolyásol a görög filozófia, különösen a platóni dualizmus. Ebben a világnézetben a jó és a gonosz áll egymással szemben, de mindkettő egyenlő erővel rendelkezik. A bibliai világnézet teocentrikus, és nem engedi, hogy dualista szemmel nézzünk a jóra és a gonoszra. Isten mint Teremtő a világegyetem központjában áll, és Sátán mint teremtett lény, Isten akarata alá van vetve (vö. Jób 1:12). Sátán fellázadt Isten ellen, ám ez nem egyenlő felek csatája. Nyitó beszélgetés: Különböző kultúrákban találhatunk történeteket a teremtésről, amelyek eltérő módon válaszolják meg az alapvető kérdést: „Honnan jöttünk?”. A híres Enúma elis eposz a Kr. e. 12. századból származó ősi babiloni teremtéstörténet, amit 1849-ben Austen Henry Layard talált meg Ninive romjai közt. Ez a történet a „káosz elleni küzdelem” szempontjából írja le a teremtést, ami szerint Marduk, a legfőbb babiloni istenség hadban áll Tiamattal, aki a hatalmas és kaotikus vizeket képviseli. Marduk végül leigázza és megsemmisíti Tiamatot, testét két részre szeli, amelyekből megformálja a földet és az eget. A történetben mindig két oldal áll egymással szemben – a rend ellen a káosz, a jó ellen pedig a gonosz. Ez erős dualista nézőpontot vetít a teremtésre, amely egy epikus csatán alapszik. A Biblia viszont teljesen más képet állít elénk földünk és a bűn eredetét illetően. 12

2. LÉPÉS: FEDEZD FEL! Tanítók részére: A hagyományos keresztény művészetben, amelynek eredete a középkorba nyúlik vissza, Sátánt szarvakkal, kecskefarokkal, patával és más félelemkeltő ember-állat testrészek kombinációival ábrázolták. A vasvilla szintén része ezeknek a képeknek. Úgy vélték, hogy a pokolra került lelkek kínzására való. A modern világban felléptek ez ellen az ábrázolásmód ellen, de teljesen más irányba mentek el. Sátánnak a Bibliában leírt valóságát ma már csak homályos fogalomként fogadják el, mint gonosz erőt, vagy pedig teljesen tagadják létezését. A nagy küzdelemben fontos megérteni, hogy Sátán is valós személy. A gonosz helytelen ábrázolása vagy tagadása ugyanarra az eredményre vezet: figyelmen kívül hagyjuk Isten ellenségének jelenlétét, a bűn teremtőjét, Isten és az emberiség vádolóját. BIBLIAKOMMENTÁR A héber szót Sátánra (sātān) az Ótestamentum úgy fordítja, hogy ellenség (mint emberi ellenség is; például 1Kir 11:14), vádló (Zsolt 109:6) vagy rendes nevén: Sátán (Zak 3:2). Jób könyvében Isten ellensége, a gonosz (Jób 1:7-9, 12; 2:1-4, 6-7; vö. 1Krón 21:1). E versekben Sátán mindig valós személyként jelenik meg, mint a nagy küzdelem tevékeny résztvevője. I. A bűn eredete (Tekintsük át Ez 28:12 versét az osztályban!) A nagy küzdelemnek van kezdete és vége, nem örökös viszály. A mennyben kezdődött még a földi lét előtt egy teremtett lényben, aki Istenhez hasonló akart volna lenni (Ézs 14:14), egy kerubban, akinek szívében megszületett a gonoszság (Ez 28:14-15). Egyelőre rejtély, hogyan indult el a gonoszság csírája Sátán szívében, nem tudjuk megmagyarázni. Büszkeség, irigység és becsvágy okozta Lucifer bukását. „A bűn »betolakodó«, amelynek jelenlétét nem lehet megindokolni. A bűn titokzatos, érthetetlen; mentegetése egyenlő volna igazolásával” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház, 438. o). Elmélkedjünk: Milyen dolgokat esik nehezünkre megmagyarázni az életben? Ezek milyen gyakran hozhatók összefüggésbe a bűn létezésével? 13

II. A nagy küzdelem témája (Tekintsük át Jób 1:6-12 és Jel 12:4-9 verseit az osztályban!) Jób könyvét csak akkor érthetjük meg, ha a nagy küzdelem szemszögéből olvassuk. Adventistaként, keresztényként szemtanúi vagyunk a jó és a gonosz közötti csatának, ami világunkban és életünkben egyaránt zajlik. Tudatában vagyunk annak a hatalmas küzdelemnek is, ami bolygónk felett dúl. A nagy küzdelem Sátán lázadásával kezdődött (Jel 12:7-9), ami először az angyalok egyharmadának körében terjedt el (Jel 12:4), majd a földön, miután Isten kiűzte a mennyből Sátánt és az angyalait. Ezután ők az emberiség bukását okozták (1Mózes 3). A nagy küzdelemben az Istenről alkotott kép a tét, amit Sátán kezdetben eltorzított azzal a váddal, hogy Isten nem a szeretet Istene, a teremtményei csak félelemből szolgálják Őt. Ez a vád újra megjelenik Jób könyve elején, amikor Sátán állítja, hogy Jób csak azért szolgálja Istent, mert folyamatosan mennyei áldásokban részesül. Ez a legősibb vád: Isten zsarnok, aki behódolásra kényszeríti alattvalóit (Jób 1:9-11), ők pedig vagy félelemből szolgálják, vagy azért, hogy „megvásárolják” áldásait. A nagy küzdelem a mennyben kezdődött, így az univerzum látványossága, a figyelem középpontja lett (1Kor 4:9). Ez azonban nem egy előadás, amit a közönség csak szemlél, anélkül, hogy személyesen részt venne benne. Minden teremtmény aggodalommal várja a kozmikus csata végkifejletét (Róm 8:19-22). Ez a csata a nagy küzdelem végét mutatja. Nem lesz örökké az univerzum része sem a bűn, sem gonosz elindítója. Isten elpusztítja Sátánt a millennium végén (Jel 20:10). A nagy küzdelemnek csak ekkor lesz vége. Elmélkedjünk: Hogyan játszódik életünkben a nagy küzdelem? III. Kísértés, kereszt és ami azután következik (Tekintsük át Zak 3:1, Mt 4:1, és Zsid 2:14 verseit az osztályban!) A földön Krisztus pusztai kísértése volt a nagy küzdelem döntő csatájának a kezdete. Az emberiség bukása az Édenben az étellel való csábítással kezdődött. Sátán az Ember Fiát is étellel akarta elcsábítani (Mt 4:1-4). Viszont Krisztus győzelme a fizikai (étel), mentális (erő) és lelki (imádat) kísértések fölött Sátán számára érthetővé tette, hogy már Krisztus földi 14

szolgálatának kezdetén csúfos kudarcot vallott harca a menny ellen. A Megváltó parancsára Sátánnak végül távoznia kellett (Mt 4:10). Ez a bűn feletti döntő győzelem volt (Róm 5:12-17). Ahogyan egy háború sem egyetlen ütközetből áll, Sátán ezután is támadásokat indított Jézus ellen földi szolgálata során. Ám a döntő ütközet a Kálvárián történt, amikor Jézus üdvösséget nyert számunkra, felajánlva magát áldozatként a bűneinkért (Róm 4:25; Zsid 2:14; 1Jn 2:2), és győzelmét a feltámadással koronázta meg. A Kálvária és a sírkert után men�nyei Főpapunkként szolgál, Isten trónja előtt közbenjár értünk, megvéd a vádolótól (Zak 3:1). Elmélkedjünk: Milyen hatása van az életünkre Krisztus kereszthalálának? 3. lépés: Gyakorolj! Tanítók részére: Fontos megérteni, ki is igazból Sátán és mi a bűn, de ne foglalkozzunk ezzel többet a szükségesnél! Gondolataink központjában Krisztus, a Megváltó álljon! Elgondolkodtató kérdések: 1) Miért veszélyes az, ha túl sokat foglalkozunk Sátánnal és tevékenységeivel? 2) Hogyan tarthatjuk állandóan szem előtt Krisztus személyét? Mondjunk kreatív ötleteket! 4. lépés: Alkalmazd! Tanítók részére: Hetednapi adventistaként rengeteget tudhatunk a nagy küzdelem témájáról, pl. Ellen G. White azonos című könyvéből is. Csoportos/egyéni tevékenység: 1) Olvassuk el együtt Ellen G. White: A nagy küzdelem című könyvének utolsó fejezetét! Beszélgessünk gondolatainkról és érzéseinkről az olvasás után! 2) Olvassuk el az egész könyvet napi áhítataink alkalmával az elkövetkező hetekben vagy hónapokban! 3) Ajándékozzunk egy példányt A nagy küzdelem c. könyvből valakinek, aki még nem olvasta! 15

„MOST BIZONSÁGBAN ÉRZEM MAGAM” Fatima2 terror alatt élte az életét férje mellett, aki bántalmazta. Nem igazán léphetett ki otthonából – ez persze nem szokatlan a közel-keleti országokban. Végül a férje megengedte, hogy egy szépségszalonban dolgozzon. Fatima egyre mélyebbre süllyedt a depresszióba, és öngyilkossággal is próbálkozott. Történt egyszer, hogy a szépségszalon egyik vendégének őszinte érdeklődésére Fatima elkezdett beszélni a küzdelmeiről. A nő többször is meghívta magához vendégségbe, és a férje elengedte. Evés közben az asszony elkezdett beszélni Fatimának Jézusról és arról, hogy milyen békességet és reményt ad a Megváltó. Nem sokkal később elmentek együtt egy titkos összejövetelre is, ahol legnagyobb örömére Fatima kapott egy Bibliát. A durva férje miatt azonban nem tudott rendszeresen járni. Egy napon kitört a baj. Fatima férje megtalálta a Bibliát, és kegyetlenül megverte az asszonyt, megfenyegette, hogy megöli. Attól kezdve minden lépését figyelte. Fatima nem sokáig bírta, megszökött a titkos összejövetelre. Sajnos a férje meglátta, ezért Fatima a szüleihez menekült. A férje oda is utána ment, és ordított a szülőkkel: „A lányotok keresztény lett! Ha nem ölitek meg, én fogom!” Aznap éjjel Fatima megszökött onnan is, és az adventista testvérek segítségével először a városon kívül egy családnál talált otthonra, majd onnan is tovább küldték, egészen Ausztriáig. Ott Ahmed gyülekezete fogadta be. „Itt békét, reményt, kedvességet találtam. Az emberek imádkoztak értem. Egy család úgy gondoskodik rólam, mintha a saját lányuk lennék. Most már biztonságban érzem magam.”

2  A nevet megváltoztattuk

16

október 8-14.

3. tanulmány

„Avagy ok nélkül féli Jób az Istent?” A lecke rövid áttekintése ALAPIGE: 1Mózes 3:1-8; Jób 2 A TANULÓ CÉLJA: Tudni: Gondolkodjunk el azon, hogyan zajlik Jób életében a nagy küzdelem, és hogyan árnyékolja be Krisztus életét is fájdalmai és szenvedései közepette! Érezni: Értékeljük, hogy Jób elfogadta körülményeit, és továbbra is hűséges maradt Istenhez, ami az egyetlen helyes válasz volt a kísértésre. Cselekedni: Mi is maradjunk olyan tiszták, mint Jób, amikor tragédiák és fájdalmak érték! Még akkor is hű maradt, amikor a felesége arra késztette, hogy hagyja el Istent. a TANULmány vázlata: I. Jób és Krisztus A Milyen hasonlóságokat fedezhetünk fel Jób és Jézus Krisztus között? B Mikor tapasztalt Krisztus sokkal nagyobb szenvedést, mint Jób? II. Hogyan éljük túl Sátán támadásait?

A Sátán ugyanazzal a módszerrel kísértette Jézust, mint Ádámot és Évát, mégpedig a fizikai vágyakkal. Miért?

B Hogyan reagált Jób a lehető legrosszabb kísértésre, amikor Sátán a feleségén keresztül arra késztette, hogy hagyja el Istent? III. Gyakoroljuk a becsületes életet!

A Jób példája túl szélsőséges ahhoz, hogy azonosulni tudjunk vele, vagy mi is tapasztaltunk már hasonló csapásokat? Indokoljuk válaszunkat! B Hogyan érhetünk fel Jób példájához? Csendben kellene szenvednünk? Miért, vagy miért nem? 17

Összefoglalás: Jób részvétele a nagy küzdelemben nem feltétlenül elméleti szintű, hanem nagyon is személyes, mint ahogy a miénk is az. Az erős kísértés miatt szenvedett, hogy megtagadja Istent (ez ránk is vonatkozik), de hűsége nekünk is bátorságot adhat a nehézségek között. Krisztus győzelme a kísértés felett és hajlandósága, hogy Ő is tapasztalja a szenvedést, reményt kelt bennünk, segít hűségesnek maradni.

Tanulási útmutató 1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ! A lelki növekedés alapja: A Sátán és Isten között lezajlott párbeszéd a mennyei tanácskozáson bemutatja, mi körül forog a nagy küzdelem: Isten jelleme körül. Vajon Isten zsarnok, aki megfélemlítéssel vagy vesztegetéssel irányítja az embereket, hogy engedelmeskedjenek és alárendeljék magukat neki? Sátán így akarja láttatni az Urat. Vagy pedig Ő a szerető Atya, aki elküldte egyszülött Fiát, hogy meghaljon a kereszten a bűneinkért? Az Istenről alkotott képünk fogja meghatározni, hogy melyik oldalon állunk a kozmikus csatában és azt is, hogyan reagálunk a fájdalomra és a szenvedésre. Tanítók részére: Jób minden szenvedése közül bizonyára az volt a legnehezebb, amikor a felesége megjelent egyetlen egyszer a történetben, és azt javasolta, hogy átkozza meg Istent és haljon meg. Az asszony valószínűleg jó szándékkal szólt, mert már nem volt képes tovább nézni férje szenvedését. Azonban szavaival mégis arra akarta rábírni Jóbot, hogy adja meg magát Sátán hazugságainak. Jób ezt észrevette. Milyen gyakran vagyunk egyedül szenvedéseinkben, amikor még azok is félreértenek, akik a legjobban szeretnek!? Bár Jób felesége többé nem jelenik meg a könyvben, a hét fiú és három lány születése arra enged következetni, hogy Jób és felesége kapcsolata megjavult. Nyitó beszélgetés: Miközben a Tízparancsolat világosan kijelenti, hogy ne csináljunk magunknak fizikai („faragott”) képeket Istenről (2Móz 20:4-5), mégis mindannyiunkban létezik egy kép róla. A Biblia telis-tele 18

van Istenre utaló metaforákkal. (A metafora olyan szó vagy kifejezés, amivel utalunk valamire, hogy megmutassuk vagy feltételezzük hasonlóságukat.) A metaforák képekkel vagy szóképekkel segítenek fogalmat alkotni Isten végtelen valóságáról, amit véges elménk fel sem foghat. Az összehasonlítás révén megérthetünk valamit vele kapcsolatban. Ha csupán A zsoltárok könyvére nézünk, nagyon sokféle képet találhatunk Istenről metaforák formájában. Például ott van Isten mint Pásztor (Zsolt 23:1), Isten mint Bíró (Zsolt 7:11), Isten mint Atya (Zsolt 89:26), Isten mint Vár és Kőszikla (Zsolt 18:2), Isten mint Harcos (Zsolt 78:6566). A listát még hosszan folytathatnánk. E metaforák által Isten felfedi saját magát előttünk, hogy tudjuk, ki Ő, hogyan munkálkodik. Megismerhetjük legfőbb jellemvonásait, ami a szeretet és az igazság. Sátán célja viszont mindig is az volt, hogy eltorzítsa Isten képét és meggyőzze az emberiséget, hogy Isten jellemének kérdésében annak a verziónak higgyenek, amit ő talált ki. Milyen személyes képünk van Istenről, és hogyan befolyásolja ez a kapcsolatunkat vele? És ami még fontosabb, mennyire gyökerezik istenképünk a Bibliában? 2. LÉPÉS: FEDEZD FEL! Tanítók részére: Jób könyvét néhányan szívesen befejeznék Jób 2:10 versénél. Miután Jób elveszítette minden vagyonát, gyermekeit, az egészségét, jön a felesége, aki azt javasolja, hogy átkozza meg Istent és haljon meg. Érdekes módon a héber szöveg az „átkozni” helyett az „áldani” szót használja, eufémiát (szépítő, enyhítő kifejezést) használva, hogy elkerülje azt az elképzelhetetlen kombinációt, amelyben Isten és az átok szó egy mondatban szerepelne. Válaszában Jób a felesége szavait egy bolond asszonyéhoz hasonlítja, mégsem ítéli el az asszonyt. Mindazonáltal ellenáll a kísértésnek, hogy „könnyű” úton megszabaduljon szenvedéseitől. Feladni Istent és meghalni békében, ez volt a legerősebb kísértés, aminek ellen kellett állnia, de ő kitartott. Isten hatalma igazolódik, Sátán pedig eltűnik. Az ügy lezárva. A könyv viszonyt folytatódik, vagy inkább itt kezdődik el igazán. A következő 40 fejezetben Jób belső küzdelmeiről olvashatunk, ahogy békére lel szenvedéseiben és megbékél Istennel, aki kezében tartja az életét. 19

BIBLIAKOMMENTÁR Több teológiai probléma is felmerül Jób könyvének 2. fejezetében, amit a héten tanulmányozunk. Világossá válik, hogy Jób szenvedésében a régi, 1Mózes 3. fejezetében található kísértés mutatkozik meg, és előrevetíti Krisztus kísértését is Máté 4. fejezetében. Emellett ott van a vádoló (Sátán) és az, akit megvádolnak (Isten), akiknek a konfliktusa e fejezet hátterében meghúzódik. I. Tipológia (Tekintsük át 1Móz 3:1-8 és Mt 4:1-11 verseit az osztályban!) A tipológia fontos kapcsolatot teremt az Ó- és az Újtestamentum között, Jézus Krisztus szerepére és szolgálatára fókuszálva. A tipológia a megváltás történetében a különböző személyek, események, szervezetek tanulmányozása, akik előképként szolgáltak, eszkatológiai beteljesedésük pedig Isten terve szerint Krisztusban és az evangélium eseményeiben található. Az Ótestamentum egész áldozati rendszere jó tipológiai esettanulmány, ami Krisztusra mutat előre, ahogy betölti szerepét és szolgálatát. Jób kísértésében tükröződik a legelső kísértés, amivel Ádám és Éva találkozott az Éden kertjében (1Móz 3:1-8), bár van néhány különbség: az eredeti kísértés a gyönyörű Édenben történik, Jób kísértése viszont tragédia, szenvedés és halál közepette. Másik fontos különbség, hogy az első emberpár elbukik, de Jób ellenáll a kísértésnek, hogy megtagadja Istent; így Krisztushoz hasonló lesz, aki szintén ellenállt a kísértéseknek a pusztában. Azt azonban mindenképp figyelembe kell venni, hogy a teljesedés (Krisztus) mindig nagyobb és teljesebb, mint az előkép (Jób), és Krisztus győzelme a kísértés fölött a nagy küzdelemben a bűn feletti győzelmet is jelképezi. Elmélkedjünk: Amikor mi magunk is kísértésekkel nézünk szembe, mit jelent számunkra az, hogy Jób ellenállt a kísértésnek és nem „átkozta” meg Istent? II. Sátán bejárása a mennybe (Tekintsük át Jób 1:6, 2:1, Lk 10:18 és Jel 12:3, 7-9 verseit az osztályban!) Az egyik zavarba ejtő kérdés, ami felmerül Jób 1–2 tanulmányozása közben, hogy miért van Sátánnak szabad bejárása a mennybe? Ráadásul Sátán az Úr elé áll (Jób 1:6 és 2:1). Érdekes megjegyeznünk, hogy mindkét esetben Isten az, aki kezdeményezi a beszélgetést, és megkéri Sátánt, 20

hogy számoljon be tevékenységeiről. Nyilvánvalóan Isten irányít, még azt is Ő szabja meg, hogy Sátán bemehet-e a mennybe. Az is érdekes, hogy miután Sátán másodjára is sikertelenül kísérti meg Jóbot, eltűnik Jób könyvéből, majdnem éppen úgy, ahogyan a pusztában eltűnt Jézus harmadik kísértése után. Viszont Jézus hollétértől és Isten trónjához való bejárásáról világosan beszámol számos igevers. Olvashatunk a Bibliában arról, hogy Sátán egykor a mennyben volt. Jel 12:7-9 versei leírják, hogy a nagy küzdelem egy csatával kezdődött, aminek a végén Sátánt száműzték a mennyből a földre, az angyalok egyharmadával egyetemben (Jel 12:4). Bár nehéz elképzelnünk az események idővonalát, amelyek a mennyben és a földön történtek, ez a száműzetés minden bizonnyal a föld teremtése előtt történt, még mielőtt Sátán először megkísértette Évát az Édenben (1Móz 3:1-8). Ezt követően harcolt az asszony magva (1Móz 3:15) és Jézus Krisztus ellen. Az Ótestamentum idejében Sátánnak korlátozott belépése volt a mennybe (Jób 1:6; 2:1; vö. Zak 3:1), de mindig Isten fennhatósága és parancsa alatt állt. A kereszt azt a pillanatot jelképezi, amikor a gonosz erők elleni győzelem láthatóvá válik. Sátán ezután nem léphet be a mennybe (vö. Lk 10:18; Jn 12:31), mozgástere így a földre korlátozódott, ahol végül láncra lesz majd verve a millennium idejére (Jelenések 20). Megbeszélendő kérdések: Amikor tanulmányozzuk Sátán bejárását a mennybe, hogyan érthetjük meg jobban azokat a határokat, amiket Isten szabott a kísértő erejének életünkben? III. Isten ítélete (Tekintsük át 1Kor 4:9 és Jel 14:7 verseit az osztályban!) A hármas angyali üzenet elején érdekes kétértelműséget találhatunk Jel 14:7 versében. Arra az ítéletre utalhat a kifejezés, hogy „az ő ítéletének órája”, amiben Isten Bíróként vesz részt, de arra is, hogy Őt ítélik meg. Úgy tűnik, ez a kétértelműség szándékos, és mind a két jelentés fontos teológiai üzenetet sugall. Miközben Isten minden bizonnyal a Bíró, aki a végső ítéletben elnököl, az ítélet a vizsgálati (1844) és a végrehajtói (Krisztus második eljövetele, a millennium és a gonosz elpusztítása) szakaszban átláthatóvá tette és teszi magát a világegyetem előtt, hiszen úgy a nagy küzdelem, mint a megváltási terv általánosságban látványos21

ság a világ és az angyalok előtt. Az egész univerzum el fogja ismerni, hogy Isten a szeretet és az igazság Istene; éppen azt a két jellemvonást, amit Sátán megpróbált eltorzítani. Elmélkedjünk: Mit jelent az univerzum látványosságának lenni? 3. LÉPÉS: GYAKOROLJ! Tanítók részére: Isten hatalmas türelmet tanúsít, miközben Sátán támadja Jóbot. Ezek a támadások voltaképpen Isten ellen irányultak, de Ő mindvégig tudta, hogy a kereszt minden kérdésre választ fog adni, sőt még Jób kérdéseire is. Elgondolkodató/gyakorlati kérdések: 1) Emlékezzünk vissza egy esetre, amikor valaki hamisan vádolt meg minket vagy egy ismerősünket. Hogyan reagáltunk, és mi történt végül? 2) Hogyan tapasztaltuk Isten türelmét a saját életünkben? Miért volt ennyire türelmes az Úr Sátánnal is? 4. lépés: Alkalmazd! Tanítók részére: Sátán továbbra is a hazugság atyja, folyamatosan hamis dolgokat állít Isten gyermekeiről. Egyéni tevékenység: 1. lépés: Írjunk egy listát otthon azokról a hazugságokról, amelyeket Sátán próbált sugallni nekünk! Ez talán fájdalmas élmény lesz. 2. lépés: Fogjuk ezt a listát és égessük el (vagy semmisítsük meg valamilyen más módon), tudva, hogy Isten szeret, és Krisztus keresztáldozatának a fényében lát minket.

22

KÉZZEL ÍRT JEGYZETEK Minden a kézzel írt jegyzetekkel kezdődött. Monika gyorsan papírra vetett egy nyers, angol fordítást, miközben apja, a gyülekezet vezető presbitere németül prédikált. Az öt Fülöp-szigeti nővér, akik körülülték a lányt, hálásan figyelték erőfeszítését. Mivel az 1970-80-as években hiány volt egészségügyi dolgozókból, a Fülöpszigetek és Ausztria kormánya megállapodott, hogy egészségügyi dolgozók jöhetnek az országba. Így sok ápolónő érkezett a Fülöp-szigetekről Ausztriába dolgozni. Marietta is közöttük volt. Néhány adventista barátnőjével egy éven át keresték az adventista gyülekezetet – hasztalan. Mivel akkor még nem volt internet, Marietta édesapja levelet írt a Fülöp-szigeteki misszióirodába, ahonnan megkapta az Osztrák Unió bécsi gyülekezetének címét. Marietta és barátnője végre elmehettek egy adventista imaházba! Néhány hónappal később találkoztak a nővérek Monikával és a szüleivel. Monika rendszeresen fordított nekik angolra. Egyre többen és többen gyűltek össze egyéb ázsiai és afrikai országokból is, akik angolul beszéltek. Dolgozni vagy tanulni érkeztek Ausztriába, és mindnyájan gyülekezetet kerestek. 1987-ben már oly nagy volt az angol nyelvű szombatiskolai csoport, hogy szükség volt egy új gyülekezetre. A német anyanyelvű tagok vállalták, hogy új helyre költöznek, a nemzetközi csoportnak pedig meghagyták az eredeti épületet. A bécsi nemzetközi adventista gyülekezet 1987 végén alakult meg hivatalosan, 19 taggal. A taglétszám mára elérte a 153-at, és csaknem ugyanennyi a vendég minden szombaton. Az épület zsúfolásig megtelik a világ minden tájáról érkezett emberekkel, aki együtt énekelnek és dicsőítik az Urat. „A legtöbb külföldi gyökértelennek érezte magát Bécsben, mielőtt ránk talált volna” – mondja Felix Metonou, a gyülekezet lelkésze. „Még ha nincs is keresztény hátterük, boldogok, hogy olyan helyen lehetnek, ahol értik a nyelvet, és ahol szeretettel fordulnak feléjük.”

23

4. tanulmány

október 15-21.

Isten és az emberi szenvedés A lecke rövid áttekintése ALAPIGE: Jób 10:8-12; Róma 3:1-4; Kolossé 1:16-17 A TANULÓ CÉLJA: Tudni: Hogyan bizonyítja a teremtett világ a világegyetemet irányító Alkotó létét? Érezni: Csodálatos Isten jellemének legfőbb kinyilatkoztatása, az, hogy elküldte Fiát meghalni bűneinkért a kereszten! Cselekedni: Legközelebb, ha szenvedés ér, ne ezt kérdezzük: „Miért, Istenem?”, inkább így imádkozzunk: „Mutasd meg, mi a szándékod, Uram!” a TANULmány vázlata: I. Isten a természetben A Mi minden beszél a természetben a szerető Alkotóról? B Melyek a korlátai a természet bizonyságtételének? Hogyan tudhatunk meg többet szerető Istenünkről? II. Isten a kereszten

A Miért mondhatjuk, hogy Krisztus kereszthalála megoldást jelent a szerető Istennel és az emberi szenvedéssel kapcsolatos kérdésekre?

B Jób tapasztalata miként ad feleletet az Isten jellemére vonatkozó kérdésekre? III. Meglátni Istent a szenvedéseinkben

A Mi a megszokott reakciónk, amikor szenvedés jön az életünkben? B Hogyan kerekedhetünk felül a szokásos reakciókon, ha fájdalom és szenvedés ér? Összefoglalás: A nagy küzdelem középpontjában és az emberi szenvedéssel kapcsolatos kérdések hátterében az a kérdés áll, hogy milyen Isten jelleme. Eljön a pillanat a bolygónk történelmében, amikor dicsőséget adunk Istennek felmérhetetlen szeretetéért még akkor is, ha nem 24

kapunk maradéktalan választ minden kérdésünkre az örökkévalóságnak ezen az oldalán.

TANULÁSI ÚTMUTATÓ 1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ! A lelki növekedés alapja: Miért történnek jó emberekkel rossz dolgok? Ez az állandó és univerzális kérdés visszhangzik egészen Jób idejétől a világtörténelmen át felénk is, és az emberek különböző korokban különböző válaszokat adtak rá. A kérdés nemcsak a szenvedésre vonatkozik, hanem Istenről is szól, aki megengedi a szenvedést. Ám ha a teremtett világot és a természetet szemléljük, látjuk, hogy Isten szeret, elküldte Fiát meghalni az emberiség bűneiért. Ez az igazi perspektíva, amiből minden kérdés értelmet és választ nyer. Tanítók részére: Az emberi szenvedéssel kapcsolatosan biztos tény, hogy ha eddig nem tapasztaltuk is, valamikor át fogjuk élni. Feltesszük a nagy kérdést: „Hogyan engedheti meg a szerető Isten a szenvedést, különösen, ha az jó emberekkel történik (nem mintha könnyebb lenne a válasz, ha rossz embereket ér baj). A téma a viták nem szűnő áradatát gerjeszti a kételkedők részéről, akik tagadják a(z) (szerető) Isten létezését, és akik gyakran zavaró kérdéseket tesznek fel a hívőknek; olyan kérdéseket, amelyekre nincs könnyű válasz. Fontos, hogy a nyitó beszélgetésben ne csak a szenvedésekről szóló szemléletes beszámolókat és a kételkedőkkel folytatott vitákat hallgassuk meg, hanem lendítsük túl a beszélgetés fonalát a „miért” kérdéseken! Nyitó beszélgetés: Hallgassuk meg egy jó barátom szavait, aki a lányát veszítette el nemrég, rákbetegségben. „A koporsófedél nagyot, véglegeset koppant. A hátsó ablakban még egy ideig láttam a világos színű tölgyfa koporsót, de aztán a temetkezési vállalkozó beindította a motort, és lassan elhajtott. Elment! A gyermekem elment! Szemüvegem bepárásodott a könnyektől. Olyan fájdalmat éreztem, mintha kettéhasítottak volna. Bár hónapok óta tudtam, hogy ennek a pillanatnak végül el kell érkeznie; bár bólintottam, amikor a vállalkozó megkérdezte, lezárhatja-e a koporsót; még ha gondolatban egyet is értettem Andreával, amikor így imádkozott: »Uram, engedj meghalni, nem tudok már tovább küzdeni!«; még ha megnyugvást éreztem is, hogy nem kell több fájdalmat elszenvednie és retteg25

ve várni az újabb vizsgálat eredményét, a szívem mégis így kiáltott: »Nem! Ez nem igazságos! Még olyan fiatal volt! Bár én haltam volna meg helyette!« Andrea csak 25 éves volt, amikor véget ért küzdelme a rákkal.” Sajnos ez nem egyedi történet, és bizonyára mind be tudjuk helyettesíteni saját tapasztalatainkat. Hogyan egyeztethető össze a szerető Istenről alkotott kép a sok rettentő szenvedéssel? 2. LÉPÉS: FEDEZD FEL! Tanítók részére: Jób 6:4-10 versei kifejezik Jób mélységes fájdalmát. Ez a szakasz nem hosszas intellektuális és teológiai fejtegetésben tárja elénk Jób szenvedését, kizárva minden személyes hangot, éppen ellenkezőleg! Szemlélteti Jób mély élet-halál küzdelmét. Istent harcos katonaként mutatja be (Jób 6:4), de nem úgy, mint aki megvédi népét, ahogy más, ószövetségi igehelyek utalnak rá (pl. Zsolt 18:30-43). Ez alkalommal hűséges szolgája, Jób sebesült meg, aki fájdalma miatt könyörög Istennek, hogy törje össze (Jób 6:9). Feloldozásra, megoldásra vár, akár pozitív, akár negatív értelemben, de nem tud tovább élni a bizonytalanságban, hogy nem képes megérteni Isten tetteit. Ennek visszhangját más bibliai szereplők, szerzők szavaiban is megtaláljuk a témával kapcsolatosan (vö. Zsolt 38:3; 88:14-19; 120:4). BIBLIAKOMMENTÁR A szenvedés valóban egyetemes, időtlen téma. Jób könyve úgy dolgozza fel ezt a kérdéskört, hogy még ma, 3500 év után is időszerű. Fontos megnézni a történelmi hátteret, és megérteni, hogyan szemlélték a teremtés óta Isten és a szenvedés összefüggését. I. A könyv történelmi háttere (Tekintsük át Jób 1:1, Ez 14:14, 20 és Jak 5:11 verseit az osztályban!) A legtöbb írásmagyarázó egyetért abban, hogy nehéz meghatározni Jób könyve keletkezési idejét és helyét. Ellen G. White megemlíti, hogy Jób könyvét Mózes írta Midián pusztájában, valamikor Kr. e. 1490 és 1450 között, még az Egyiptomból való kivonulás előtt. A rabbinikus hagyomány is Mózest említi szerzőként a Talmudban (Baba Bathra, 14b). Maga a történet azonban jóval régebbi lehetett, egyesek Ábrahám idejére, a patriarkális korra teszik (Kr. e. 2000 körül). Jób 1:1 verse Úz földjét említi, amit JerSir 4:21 versében Jeremiás Edommal hoz kapcsolatba. Edom vidékének állat- és növényvilága jól tükrözi a Jób könyvében használt szemléletes ábrá26

zolásokat. Vagy a bányászati tevékenységgel kapcsolatban Jób 28:1-11 verseiben 5 különböző kifejezést találunk az aranyra, 13-at pedig a drágakövekre és fémekre. Az utóbbi idők régészeti feltárásai során legalább 13 rézbányát találtak Khirbat en-Nahas régiójában, ami a mai Jordániában, a Holt-tengertől délkeletre található, az ősi Edom földjén. Más tudósok szerint Jób nem volt történelmi személy, és a könyv inkább a bölcsesség-irodalom része, nem történelmi beszámoló. Bár az irat valóban komoly irodalmi értéket képvisel és költői jellegű, más bibliai írók mégis történelmi személyként utalnak Jóbra (vö. Ez 14:14, 20; Jak 5:11), ami bizonyíték személyének történelmi valóságára. A könyvben nem sok földrajzi és idői utalás akad, így az üzenet jellege egyetemes és időtlen. Ugyanakkor vigasztaló tudni, hogy Jób valóságos személy volt, aki hozzánk hasonlóan szenvedett. II. Általános és külön kinyilatkoztatás (Tekintsük át Jób 12:8-10, Róm 1:18-20 és Kol 2:16-17 verseit az osztályban!) Sátán támadásai tulajdonképpen nem Jób ellen, hanem Isten jelleme ellen irányultak. Attól függ, hogy megoldást találunk-e az Isten jellemével kapcsolatos konfliktusban, hogy megismerjük Istent az önmagáról adott kinyilatkoztatásokból és NE Sátán sugallatait fogadjuk el! Általában mindkét kinyilatkoztatást, az általánosat (vagyis a természetit) és a külön kinyilatkoztatást Isten megismerésének a nagyobb összefüggésében szoktuk értelmezni. Mindkettő jelen van Jób könyvében. Mindenkinek lehetősége van arra, hogy a természetből megismerje Istent (Róm 1:18-20). Ám tudni Istenről vagy elismerni létezését nem feltétlenül jelenti azt, hogy személyesen ismerjük Őt. Amit azonban a természetben látunk, az arra utal, hogy Ő a Teremtő. Pál a Római levélben továbbmegy, és beszél az alapvető erkölcsi elvekről, amelyeket Isten az emberi szívbe plántált és amelyek a természet rendjében is megmutatkoznak (Róm 2:14-15). Ám a bűnös világ és a bűnös emberi természet elhomályosította Isten megismerésének ezt a csatornáját, valamint az alapvető erkölcsiséget is, ezért külön kinyilatkoztatásra volt szükség. Isten kinyilatkoztatta magát Igéjében, a legteljesebben pedig Krisztusban, Isten testté lett Igéjében (logos – vö. Jn 1:1-3). Mindkét nézőpont, az általános és a külön kinyilatkoztatás is megtalálható Jób könyvében. Mivel az általános kinyilatkoztatás Istenre mutat (Jób 12:7-10), képes választ adni Jób kérdéseire. Igazi válaszokat azonban csak Isten különleges kinyilatkoztatása ad a könyv végén (Jób 38–41). 27

Elmélkedjünk: Határozzuk meg, mit jelent az általános és a külön kinyilatkoztatás! Hogyan mélyítik el az Isten lényével kapcsolatos értelmezésünket? III. Teodícea a történelemben (Tekintsük át Jób 10:8-12 verseit az osztályban!) A teodícea (Isten igazolása) alapvető kérdése, hogyan engedheti meg a jó Isten a gonoszságot. Ez a kérdés a kezdetektől fogva zavarba ejtette a Biblia olvasóit. A teodícea kifejezést általában a német filozófusnak, Gottfried Leibniznek (1710) tulajdonítják. Tudományos szempontból beszélünk ágostoni, iréneuszi, órigenészi és egyéb teodíceákról, amelyek megkísérlik emberi filozófiai és racionális szemszögből igazolni Istent. Ám talán Istennek nincs is szüksége igazolási kísérleteinkre! Sőt, kinyilatkoztatásai Jób könyvében és másutt rámutatnak a szerető Istenre, aki inkább Jóbot igazolja, semmint önmagát. Elmélkedjünk: Mi magunk miként küzdöttünk a teodícea kérdéskörével? Milyen válaszokat adtunk a felmerült kérdésekre? Hogyan illik ebbe a nézetbe a kereszt? 3. lépés: Gyakorolj! Tanítók részére: Gyakorlati következményekkel jár életünkben az emberi szenvedés és Isten jellemének nagy kérdése, vagy inkább az, hogy milyen választ adunk rá. Ez több mint csupán teológiai vagy filozófiai vizsgálódás! Elgondolkodtató/gyakorlati kérdések: 1) Idézzük fel életünk egy nehéz időszakát, amikor keserűen gondoltunk Istenre! Hogyan szabadulhatunk meg a keserű érzésektől? 2) Mi a helyzet a mások iránti keserű érzésekkel? Éreztük már azt, hogy igazságtalanul bánnak velünk? Táplálunk-e még keserűséget azok iránt, akik megbántottak? Mit tehetünk, hogy feloldjuk a megbántottság és neheztelés érzéseit szívünkben, és helyet adjunk a gyógyulás és megújulás folyamatának? 4. LÉPÉS: ALKALMAZD! Tanítók részére: Milyen Istent szolgálunk? Tudatosan alakítsuk istenképünket, mert úgy fogjuk Őt bemutatni másoknak, ahogyan mi ismerjük! 28

HELY, AMIT OTTHONNAK NEVEZHETEK Amikor Yuxin elköltözött otthonról, hogy zongorázni tanuljon a világhírű bécsi Prayner Konzervatóriumban, édesanyja ezt tanácsolta neki: „Találd meg a lelki otthonodat!” Yuxin és édesanyja már tíz éve járt egy evangéliumi keresztény gyülekezetbe Kínában, amikor az anya felfedezte a Bibliában a szombat igazságát. Beszélt erről a lányának, aki elhatározta: komolyan imádkozik, hogy Isten mutassa meg neki, ez igaz-e vagy sem. Ausztriában hamarosan talált egy hetednapi adventista gyülekezetet. A lelkész türelmesen válaszolt Yuxin összes kérdésére, ám nem győzte meg. Amikor Yuxin Bécsbe érkezett, megtalálta a nemzetközi adventista gyülekezetet. Járt a péntek esti és a szombati összejövetelekre is. Sokat tanult a Bibliából. „A prédikációk nagyon megérintettek. Csodálatos tapasztalat volt ez számomra. Isten erőt adott ahhoz, hogy sok mindent feladjak: nem ettem sertéshúst, nem jártam vásárolni szombaton.” Az elmúlt év májusában Yuxin megkeresztelkedett a Hetednapi Adventista Egyházba. Alig várja, hogy ha hazatér, átadhassa mindazt, amit Bécsben tanult. Idő közben a családja Kína északi részéből délre költözött. A környéken nincsenek adventista gyülekezetek. Yuxin azt tervezi, hogy indít egy adventista dicsőítő csoportot. „Ott is tudniuk kell az embereknek az adventizmusról. Isten megmutatta nekem az igazságot, és én másoknak is el akarom mondani.” Yuxin egyike a sok külföldi diáknak, akik Bécsben megtalálták a nemzetközi adventista gyülekezetet. Abigail Mexikóból érkezett, és énekelni tanul a Bécsi Zeneművészeti Egyetemen. „Már akkor is nagyon jól éreztem magam, amikor először jöttem ide. Szinte gyógyulás itt élni. Az emberek melegszívűek, befogadóak, gondoskodóak. A gyülekezet olyan, mint egy nagy család, Krisztus családja” – mondja. Lorenzo szintén Mexikóból érkezett, a Bécsi Egyetem fizikus programjának PhD hallgatója. „Hétről hétre nagy örömmel megyek a nemzetközi gyülekezetbe. Mindig erőt kapok a folytatáshoz. Egyedül jöttem ide, de már nem vagyok egyedül.” Ennek a nagyszerű közösségnek új, nagyobb épületre van szüksége. Ehhez kapnak segítséget ebben a negyedévben a 13. szombati adományok egy részéből.

29

5. tanulmány

október 22-28.

Átkozd meg a napot! A lecke rövid áttekintése ALAPIGE: Jób 7:7-21; Zsoltár 8:4-6; János 11:11-14 A TANULÓ CÉLJA: Tudni: Tanulmányozzuk a holtak állapotának bibliai tanítását Jób panasza alapján! Érezni: Éljük bele magunkat Jób helyzetébe, amikor drámai nyelvezettel és hasonlatokkal fejezi ki szenvedését! Cselekedni: Tudatosítsuk magunkban: a Biblia emberképének legfőbb kifejezése, hogy Krisztus emberként meghalt értünk. A TANULMÁNY VÁZLATA: I. A holtak állapota A Mennyire hatotta át a modern kultúrát a lélek halhatatlanságának hite? B Mi a gyakorlati vonatkozása a biblikus hitnek, miszerint elhunyt szeretteink „alszanak”? II. Együtt szenvedni Jóbbal

A Melyik a rosszabb? Jób szenvedése vagy a sajátunk? Indokoljuk válaszunkat!

B Hogyan maradhatunk együtt érzőek, amikor a hírekben folyamatosan szembesülünk az emberi szenvedéssel? III. Az élők állapota

A Hogyan válaszolnánk erre az alapvető kérdésre: „Kicsoda az ember?” B Krisztus élete és halála milyen választ ad erre a kérdésre? Összefoglalás: A szenvedés és a halál szorosan összefonódik Jób könyvében, és a halál gondolata (vagy születése megátkozása) végighalad a panaszok fejezetein. Jób szenvedéséből sokat megtudhatunk a halálról, de az életről is, és arról, hogyan győzte le Isten Krisztusban a halált és a bűnt. E bibliai ismeretek segítenek mélyebb empátiát tanúsítani a szenvedő emberek iránt. 30

TANULMÁSI ÚTMUTATÓ 1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ! A lelki növekedés alapja: Amikor együttérzést tanúsítunk, mintha együtt szenvednénk azzal, aki fájdalmat él át. Jóbot a szenvedése fizikailag és érzelmileg is a halál szélére sodorta. Miközben ebbe belegondolunk, biblikus szempontból igyekezzünk megtudni fontos dolgokat az életről és a halálról. Az emberben az együttérzés képessége korlátozott, Isten azonban elküldte Fiát, hogy velünk és értünk szenvedjen. Tanítók részére: Az e heti tanulmány kissé morbidnak tűnhet, hiszen arról fogunk beszélgetni, mi mindent mond Jób a szenvedései közepette: megátkozza születése napját (Jób 3:1-10), az élet hiábavalóságán mereng és a halálról gondolkodik (Jób 7:1-11). Fontos tudni, hogy töprengései olyan biblikus világnézetből fakadnak, amelyben az öngyilkosság NEM választható lehetőség! Jób határozottan a depresszió jeleit mutatja, a halállal kapcsolatos gondolatai mégis inkább arra irányulnak, hogy Isten engedje őt meghalni, és így a szenvedései érjenek véget. Nyitó beszélgetés: Egy régi indián mondás szerint, ha meg akarunk érteni valakit, akkor meg kell tennünk egy mérföldet a mokaszinjában. Ennek a mondásnak többféle variációja létezik, de a gondolat ugyanaz marad: bele kell képzelnünk magunkat a másik ember helyébe, hogy igazán megértsük, mit miért tesz és min megy keresztül. Az alábbi példa jól szemlélteti ezt a tételt: Martin kisebbik fia szívesen próbálja fel apja erős szemüvegét. A fiúcska mindig csodálkozik azon, mennyire másként látja a tárgyakat apja szemüvegével, de azért örül, amikor újra a saját szemével láthatja a világot. Idézzünk fel az életünkből olyan eseményeket, amikor felvettük valakinek a „szemüvegét”, és a másik személy szemszögéből láttuk a világot! A fiúcska tapasztalata alapján, aki felvette apja szemüvegét, milyen mes�szire mehetünk el az empátia területén? Hol vannak a határok? 2. LÉPÉS: FEDEZD FEL! Tanítók részére: Jób első fejezetei után részletesebben tanulmányozni kezdjük a különböző beszédeket, és láthatjuk, hogyan alakul a 31

beszélgetés: Jób kezdi, majd három barátja folytatja. Ezzel az áttekintéssel a fejünkben fontos megérteni, hogy miközben a könyv első kettő, majd az utolsó fejezetének prózai a nyelvezete, a többi fejezet inkább lírai (Jób 3:3–42:6). A héber költészet fő jellemzője a párhuzamos szerkezet, ami két soronként figyelhető meg. Például Jób 8:3 versében: „Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?” Ezen kívül Jób könyvében egy másik költői eszközt is találunk, a gazdag képi világot, amely élénken szemlélteti a mondanivalót. Példa erre a béres és robotmunkája Jób 7:1-6 verseiben, ami Jób szenvedéssel teli életét hivatott jelképezni, a „reménység nélküli” napokat (Jób 7:6). Fontos megértetni az osztály tagjaival e költői eszközök szerepét, melyek gazdagítják a Szentírás értelmezését. BIBLIAKOMMENTÁR Jób keservei nagyszerű alapot adnak a bibliai antropológia egyes területeinek feltérképezéséhez, ahhoz, hogy felfedezzük: hogyan látja Jób az életet és a halált. Panasza a halálra és a negatív dolgokra összpontosít, de utat nyit az Istennel való beszélgetés felé is. Még ha Isten előtt keserűen panaszkodunk is, akkor is a legjobb helyen vagyunk, és Isten meghallgat, válaszol. I. Jób könyvének szerkezete (Tekintsük át Jób 1–42. fejezeteit az osztályban!) Tanulmányunknak ezen a pontján érdekes lenne megnézni Jób könyvének irodalmi szerkezetét a barátok belépésétől kezdve. A könyv legfontosabb részei: 1. Előszó (Jób 1–2) – próza 2. Jób első panasza (Jób 3) – innen kezdve egészen 42:7-ig, nyelvezete költői 3. A párbeszédek első köre: Elifáz (Jób 4–5); Jób (Jób 6–7); Bildád (Jób 8); Jób (Jób 9–10); Cófár (Jób 11); Jób (Jób 12–14) 4. A párbeszédek második köre: Elifáz (Jób 15); Jób (Jób 16–17); Bildád (Jób 18); Jób (Jób 19); Cófár (Jób 20); Jób (Jób 21) 5. A párbeszédek harmadik köre: Elifáz (Jób 22); Jób (Jób 23–24); Bildád (Jób 25); Jób (Jób 26–27) 6. Jób monológja (Jób 28–31) 7. Elihú beszéde (Jób 32–37) 8. Isten válasza és Jób bűnbánata (Jób 38–42:6) 9. Epilógus (Jób 42:7-17) – próza 32

Érdekes, hogy Jób első beszédét követően a 3. fejezetben az első két párbeszédkör szinte azonos felépítésű: beszél egy barát, majd Jób válaszol. A harmadik kör rövidebb és Jób hosszabb monológjához vezet. Elihú beszéde egy közbevetett rész, mielőtt Isten megszólal. Az egyre erősödő sodrás Jahve válaszához visz, ami Jób könyvének szó szerinti csúcspontja. Ezt követi az epilógus, ami az előszóhoz hasonlóan próza és nem vers. Így zárul Jób könyve, ami egészében kétségtelenül egy csodaszépen megtervezett irodalmi mestermű. Elmélkedjünk: Milyen egyéb felfedezéseket tehetünk Jób könyve szerkezetének tanulmányozása közben? II. A halottak állapota (Tekintsük át Jób 14. fejezetét, valamint Jn 11:11-14 verseit az osztályban!) Noha Jób valószínűleg nem akarta beszámolójával a halottakra vonatkozó bibliai tantétel érvét adni, a beszédeiben elő-előforduló kifejezések világosan mutatják, hogy öntudatlan alvásként látta a halált, és ezt a nézetet a Biblia többi része is alátámasztja. Érdekes megjegyezni, hogy a Biblia két legrégebbi könyve (Jób könyve és Mózes első könyve) közül Jób foglakozik a szenvedés és a halál kérdésével, két olyan témával, amit az évszázadok során eltorzítottak, ennek folytán tévesen mutatták be Isten jellemét. Rávezették az embereket arra, hogy higgyenek a lélek halhatatlanságában. Mindkét kérdéskör Sátán kezdeti hazugságára vezethető vissza (vö. 1Móz 3:1-5). Jób kijelenti: az emberi élet tovatűnik (Jób 14:2), így állítja szembe az ember halandó voltát Isten kizárólagos halhatatlanságával (1Tim 6:16). Az ember halálát alváshoz hasonlítja (Jób 14:10:12; vö. Zsolt 13:4; Jer 51:39, 57; Dán 12:2), amikor nincs tudatos állapotban (Préd 9:7-8). Mivel az egész Szentírást az összhang jellemzi, valamint az Ó- és Újszövetség közötti folytonosság, a halál mint alvás gondolatát az Újszövetség is átveszi, és maga Jézus alkalmazza a legdrámaibb módon barátja, Lázár halálakor (Jn 11:11-14). Tanítványai és apostolai szintén azt az értelmezést erősítik mindenhol írásaikban, hogy a halál alvás (ApCsel 7:60; 1Kor 15:51-52; 1Thessz 4:13-17; 2Pt 3:4). Végül A jelenések könyve záró jelenetei arra az időre utalnak, amikor nem lesz több szenvedés és halál (Jel 21:4). Ez akkor kezdődik, amikor mindenki feltámad vagy az örök életre vagy az örök megsemmisülésre (1Kor 15:26; Jel 2:11; 20:14; 21:8). 33

Elmélkedjünk: Miért olyan elterjedt ma is a lélek halhatatlanságának hite a keresztény egyházakban? Hogyan hat ez az Istenről alkotott képünkre? III. Az élők állapota (Tekintsük át Jób 7:17-21, 14:13-15, 19:25-26 és Jn 3:16 versét az osztályban!) A bibliai antropológia nem lenne teljes, ha csak az ember halálára összpontosítana. Sőt, a bibliai metafora, ami a halált alvásnak nevezi, magában rejti a felébredés tényét, ami pedig a feltámadás tanához vezet, ez pedig Jézus Krisztushoz. A nagy kérdés, hogy „Kicsoda az ember?” Jób 7:17 versében nem találunk másként választ rá, csak ha közelebbről megvizsgáljuk Isten Fiának életét, halálát és feltámadását, akinek a feltámadása a biztosíték arra, hogy mi is győzünk majd a halál felett (Jn 5:28-29). Jóbnak már világos nézete volt a feltámadásról (Jób 19:25-26). Az Atya, aki elküldte Fiát meghalni a bűneinkért, egyszer s mindenkorra megválaszolja minden kérdésünket az életről és a halálról (Jn 3:16). Elmélkedjünk: Hogyan küzdöttünk meg az Isten igazságosságát érintő kérdésekkel? Milyen választ kaptunk, milyen megoldásra jutottunk? 3. lépés: Gyakorolj! Tanítók részére: Mindnyájunk életében vannak pillanatok, amikor a depresszió a hatalmába kerít, és úgy érezzük, nem tudjuk elviselni a szenvedést. Jób panasza arra tanít, hogy a megfelelő címzetthez irányítsuk panaszainkat. Elgondolkodtató/gyakorlati kérdések: 1) Egyes keresztények bűntudatot éreznek depressziós gondolataik miatt. Miért lehet ez? 2) Hogyan kezeljük a negatív gondolatok és a depresszió valóságát? 4. lépés: Alkalmazd! Tanítók részére: A depresszió valós probléma úgy az egyházon belül, mint az egyházon kívül. Fontos, hogy legyen válaszunk erre keresztény szemszögből! 34

Csoportos/egyéni tevékenységek: 1) Hívjunk egy vendéget – talán a lelkészt vagy egy keresztény pszichológust –, hogy mutassa be a depresszió betegségét a szombatiskolai csoportban. Jó lenne, ha néhány gyakorlati módszert is belefoglalna mondandójába a depresszió kezelésével kapcsolatosan. 2) Nyújtsunk segítséget valakinek, aki depresszióval küzd, és beszéljünk arról, hogy milyen új ismereteket nyertünk a témában! Imádkozzunk együtt vele!

35

„HÓDOK KÖZÖTT ALUDTAM” Ferdinand nem mindig aludt hódok között. Átlagos életet élt a híres osztrák városban, Bécsben. Ám amikor az üzlete csődbe ment, úgy döntött, hogy kilép a társadalomból. A Duna mentén, egy hatalmas fa alatt verte fel a sátrát, és ott ismerkedett meg a hódokkal. Amikor a közterület felügyelők megpróbálták elkapni a hódokat, Ferdinand máshová csalogatta őket, hogy ne találhassanak rájuk üldözőik. „Sosem kapták el őket!” – meséli Ferdinand. Egy átlagos napja úgy kezdődött, hogy megfürdött egy közeli forrásnál, utána egy helyen ingyen kávét kapott, majd az idejét a könyvtárban töltötte, olvasással. Este egy másik helyen meleg vacsorával látták el, később pedig visszament a folyópartra aludni. „Az ott élő hajléktalanok köre barátságos társaság. Gyorsan terjednek közöttük a hírek, hogy hol kapható a legjobb étel és ruha. Így derült ki, hogy az ADRA központ a legkiválóbb” – meséli Ferdinand. Miután személyesen is megismerkedett az ott dolgozókkal, a lelkésszel is barátságba került, akinek kedves, határozott, de korántsem tolakodó magatartása nagyon bátorító volt számára. Hat éven át beszélgettek az életről, Istenről, hitről. 2014-ben a lelkész felkérte Ferdinandot, hogy működjön együtt vele. A férfi nagyszerű segítőnek bizonyult, hiszen belülről ismerte a hajléktalanok mindennapjait. Az ADRA Ausztria igazgatója is felismerte Ferdinandban a vezetői képességeket. Ferdinand működő projekteket dolgozott ki. „Most már ő is az ADRA team tagja, fizetett alkalmazott” – meséli az igazgató örömmel. Ferdinand vezetése alatt a befolyási központ hihetetlen fejlődésnek indult. Néhány hónap alatt a munkájukat a hajléktalanokon túl a menekültekre és más nélkülözőkre is kiterjesztették. Szombat délutánonként bibliaórákat adnak, kedden és csütörtökön meleg vacsorát osztanak, ruhát pedig keddenként és szerdánként. Ferdinand rendszeresen jár az egyik bécsi gyülekezetbe, valamint irányítja a befolyási központ 65 önkéntesének munkáját. „Mielőtt Ferdinand csatlakozott hozzánk, elég belterjes volt a csoportunk, de ő képes a gyülekezeti tagok munkáját kívülállókkal is összehangolni, így növekszik a gyülekezeti családunk” – számol be az ADRA Ausztria igazgatója, Marcel Wagner. 36

október 29 – november 4.

6. tanulmány

Indokolatlan átok? A lecke rövid áttekintése ALAPIGE: Jób 4:1-21; Máté 7:1 A TANULÓ CÉLJA: Tudni: Értsük meg Jób barátainak a szerepét, amikor megérkeztek hozzá, hogy osztozzanak bánatában! Érezni: Érezzük át Jób sebezhetőségét és elkeseredését, amint Elifáz fejtegetni kezdi barátja szenvedésének lehetséges okait! Cselekedni: Ne ítéljünk el könnyelműen másokat, ugyanakkor ne hanyagoljuk el a Biblia szerinti önvizsgálatot! A TANULMÁNY VÁZLATA: I. Segítség gyász, veszteség idején A Mit tettek a barátaink, amikor nagyon szenvedtünk? B Mi volt a leghasznosabb lépés mások részéről, amikor szenvedtünk? Minek hallatán, láttán kívántuk, hogy bárcsak ne mondták, tették volna ezt? II. Elifáz megszólal

A Miben téved igazán Elifáz a bűn ok-okozati összefüggését fejtegetve? Miért tévút ez?

B Mit tanulhatunk Elifáztól (és Jób válaszából) arról, hogy mi a helyes teológiai válasz a szenvedésre? III. Ítélet és feddés

A Hogyan kell értelmezni Mt 7:1 parancsát, hogy ne ítéljünk? B Hol húznánk meg a finom határvonalat az ítélkezés és a feddés bibliai parancsa között? Összefoglalás: A barátok részben valóban vigasztalóan hatottak Jóbra, de amikor megszólaltak, irgalmatlanul megítélték a saját, korrektnek vélt teológiai elgondolásuk alapján. A könnyű válaszok és a teológiai általánosítások soha nem segítenek a szenvedőn! 37

TANULÁSI ÚTMUTATÓ 1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ! A lelki növekedés alapja: Igaz és jó ítélet csakis Isten útmutatásából következhet (héberül: tóra). A zsoltáros elismerte ezt az igazságot a leghosszabb, úgynevezett tórazsoltárban (Zsolt 119:66). Azokat a zsoltárokat nevezzük így, amelyek Isten útmutatásáról, a törvény megtartásáról szólnak (Zsoltár 1; 19; 119). Az igazságos ítélet gyakran meglepően engedékeny e világ bölcsessége szerint (1Kor 3:19). Akár engedékeny az ítélet, akár szigorú, biztosnak kell lennünk abban, hogy közben nem vesszük át Isten ítélő szerepét (ahogy Elifáz tette), különben mi magunk is ítélet alá esünk. Tanítók részére: Ki ne próbált volna már leegyszerűsített választ adni valakinek a szenvedését látva, amikor az értelmetlent próbálta magyarázni vagy reményt akart adni, még ha falsnak is tűnt ez akkor? „Talán azért engedte meg Isten, hogy a balesetben meghaljon a fiad, mert tudta, hogy később elfordult volna tőle és az egyháztól.” Az efféle próbálkozások abszurdnak tűnnek a normális, hétköznapi élet közegében, mégis a szenvedés pillanataiban hirtelen felütik fejüket. Jó szándékú szomszédok, barátok vagy esetleg még családtagok is kétségbeesésükben ilyesmivel hozakodnak elő. Jób barátai sem voltak kivételek, és talán nem is szabad őket azonnal elítélnünk, hiszen vigasztalni jöttek Jóbot. Nyitó beszélgetés: Egy Bolíviában dolgozó misszionárius család tragikus hírt kapott. A férfi édesapja a világ túlsó felén halálos balesetet szenvedett. Az első sokk után a férfi az intézmény vezetőihez fordult, ahol családja dolgozott. Tájékoztatnia kellett őket a halálesetről, és meg kellett tervezni a hazautazást, hogy elmehessenek a temetésre és intézhessék a hagyatéki ügyeket. Később leginkább arra a pillanatra emlékezett, amikor főnökei vigasztalóan átkarolták a vállát és vele sírtak a veszteség miatt. A könnyek és a fájdalom függönyén át hirtelen jobban kezdte értékelni Jób barátait, akik hét napig csak ott ültek Jóbbal, sírtak, osztoztak a fájdalmában anélkül, hogy egy szót is szóltak volna (Jób 2:11-13). Mit tanulhatunk Jób barátaitól a történetnek ebből a részéből? 38

2. LÉPÉS: FEDEZD FEL! Tanítók részére: Ezt a részt tanulmányozva talán könnyű elítélni Elifázt téves teológiájáért, mondván, hogy szívtelen, szeretetlen. Így azonban mi is a helyes/helytelen teológiai séma alapján kárhoztatjuk Elifázt, ami nem mindig alkalmazható a valóságra. Vigyázzunk, hogy ne kárhoztassuk a barátokat sem helytelen teológiájuk és irgalmatlan viszonyulásuk miatt! A legfontosabb, hogy adventistaként tudjuk-e enyhíteni a szenvedést a környezetünkben, és meg tudjuk-e találni a kellő szavakat a szenvedők vigasztalására. BIBLIAKOMMENTÁR Hogyan reagáljunk helyesen az emberek szenvedése láttán? Miként lehetnénk olyan együtt érzőek, mint Jób barátai voltak, amikor hét napig ültek és sírtak együtt Jóbbal? Közben ne essünk abba a hibába, hogy közhelyekkel akarjunk válaszolni az élet sokszor szörnyű fordulataira! Hogyan kezelhetjük saját szenvedésünket a Biblia szerinti hozzáállással? I. Gyász (Tekintsük át Jób 2:11-13, Préd 7:2 és Zsolt 30:6 verseit az osztályban!) Jóbhoz eljönnek a barátai és hét napig ülnek vele. Ez a kifejezés származhat a héber gyászszertartás elnevezéséből, ami így hangzik: „sivát ülni” (a siva azt jelenti: hét). Hét nap együttérzés és részvét. Érdekes, hogy hét nap után Jób töri meg a csendet, megpróbál továbblépni a gyász folyamatában. Vannak állandó pontok a gyász feldolgozásában. Keresztényként segíthetünk másoknak (és néha önmagunknak is), ha figyelembe vesszük ezeket a lépéseket: 1) A fájdalom okát valóságként kell elfogadni! Az emberi elme érdekessége, hogy mentális ajtókat zárunk arra, amit nem szeretünk, és reméljük, hogy majd valahogy eltűnik. Ha szeretnénk előrehaladni a fájdalom és a szenvedés kezelésében, az első lépés az elfogadás. 2) A gyászfolyamat második lépése, hogy hajlandóak legyünk valóban átélni a szenvedést és a veszteséget. Senki nem szeret szenvedni. Emberi ösztön a fájdalom kerülése. Ám ha a belső gyógyulás felé szeretnénk haladni, hajlandónak kell lennünk átmenni a halál árnyékának völgyén is, ahogy Zsolt 23:4 mondja. A fájdalommal szembe kell nézni és ki kell fejezni azt. 39

3) Ezek után vissza kell illeszkednünk az életbe. Ha házastársunk vagy gyermekünk halt meg, talán jó, ha visszamegyünk az ismerős helyekre, ahol együtt jártunk. Nem egészséges, ha életünk további részében igyekszünk elkerülni mindent, ami rá emlékeztet. Fájdalmas lehet végigsétálni a parton, ahol kettesben sétáltunk, de így kezdődik el valami új. Van azonban olyan helyzet is, amikor túl sok időt töltünk emlékeinkkel, és nem marad hely az új fejezet számára. Az emlékek jók és fontosak, de az élet megy tovább, nem válhat az elhunyt fényképeinek poros múzeumává. 4) Az utolsó lépés búcsút mondani annak, akit, amit szerettünk. Legyen szó a néhai házastársunkról, egy elvetélt magzatról, elveszített munkánkról vagy kisállatról, a veszteség fájdalma több oldalról érhet. El kell jutni oda, amikor tudatosan kimondjuk: „Viszlát!” Elmélkedjünk: Hogyan segítenek át a gyászfolyamaton ezek a lépések? II. Az összetört agyagedény (Tekintsük át Jób 4–5. fejezetét az osztályban!) A 3. fejezetben a témáni Elifáz válaszol először Jób panaszára. (Témán Edom földjén található [1Móz 36:11]. Továbbá: Témán az Ézsau vonaláról származó Elifáz egyik leszármazottja.) Azt kívánjuk, bárcsak csöndben maradt volna Elifáz! Sajnos azonban megszólalt. Amikor közvetlen összefüggésre mutat rá Jób bűne és Isten büntetése között, szavai (Jób 4–5) a megtorlás teológiáját tükrözik. Jób – és sokak – tanácsadójaként mutatja be magát (Jób 4:1-4). Majd hangnemet vált az 5. versben („Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed…”), amivel arra utal, hogy ártatlanok nem szenvednek (Jób 4:7-8). Saját megfigyeléseivel igazolja állítását, ezen kívül pedig egy titokzatos isteni kinyilatkoztatással, ami egy furcsán elbeszélt álomból származik (Jób 4:12-16). Ez mind igencsak szubjektív forrás. A következő fejezetben Elifáz kimondja a lényeget, és arra a következtetésre jut, hogy Jób bizonyára bolondként viselkedett (Jób 5:1-5), és azt ajánlja neki, hogy forduljon Istenhez (Jób 5:8), térjen meg és keresse újra Isten kegyét (Jób 5:11-18). A nagy probléma az, hogy bár valóban van összefüggés az engedelmesség és az áldások (illetve az engedetlenség és az átkok) között és ez 40

biblikus is, ám a legtöbb esetben a valóság bonyolultabb annál, mint amit könnyen átláthatnánk. A mi felelősségünk, hogy próbáljuk javítani a megtört nádat, ne tegyük tönkre teljesen (Ézs 42:3). Ebben Elifáz folyton kudarcot vall. Elmélkedjünk: Miért olyan könnyű beleesni abba a hibába, hogy úgy érvelünk, mint Elifáz? III. Ítélet és feddés (Tekintsük át Mt 7:1-2, Róm 3:19 és Zsid 12:5 verseit az osztályban!) Sok bibliamagyarázó rámutatott már a látszólagos ellentmondásra, ami Mt 7:1 kategorikus kijelentése („Ne ítéljetek!”; vö. Róm 2:1; 14:10, 13; 1Kor 4:5; Jak 4:11-12) és azok között a bibliai kijelentések között lelhető fel, amelyek mintha az ítéletre bátorítanának (pl. 1Kor 2:15; 5:12-13; 6:1-4). A szövegkörnyezetnek igen fontos szerepe van e feszültség feloldásában. A Biblia egyértelműen tiltja azt a fajta ítélkezést, ami emberi hagyományon vagy képmutató viselkedésen alapszik, az Isten Igéje szerinti ítéletet viszont jóváhagyja (Jn 7:24), de csak szeretettel kell tenni. Elmélkedjünk: A bibliai alapon történő feddésnek milyen szerepe van a keresztény életében? 3. LÉPÉS: GYAKOROLJ! Tanítók részére: Természetes számunkra, hogy a szenvedést összekapcsoljuk a bűnnel. Gyakran szubjektív forrásokra alapozva fűzzük össze e két dolgot, hasonlóan ahhoz, ahogyan Elifáz tette érvelésében. Elgondolkodtató/gyakorlati kérdések: 1) Amikor Isten jelleméről beszélünk, milyen hivatkozási alapot használunk érvelésünkhöz? Valami mást is esetleg a Biblián kívül? 2) Szabad egyáltalán összekapcsolni a szenvedést a bűnnel? Ha igen, mikor és milyen körülmények között? 4. lépés: Alkalmazd! Tanítók részére: Adventistáként sokszor azzal vádolnak, hogy törvényeskedők vagyunk, mégpedig olyan értelemben, mint Jób barátai. A jó hír viszont az, hogy ez nem igaz. 41

Csoportos/egyéni tevékenység: 1) Írjunk listát arról, hogy mit tegyünk és mit ne tegyünk szombaton! Vitassuk meg az osztály tagjaival, és tegyük fel a fontos kérdést: Vajon a szombatünneplés helyes megközelítése volna a megengedett/javasolt és tiltott dolgok felsorolása? Ha igen, miért, ha nem, miért nem?

42

EGY TERV RÉSZEI VAGYUNK Arkhimédész két évszázaddal Krisztus előtt született Szicília szigetén. Az ókori görög matematikust, fizikust, mérnököt, feltalálót és csillagászt minden idők egyik legnagyobb matematikusaként tartják számon. Évszázadokkal később egy másik szicíliai fiatalemberben szintén kialakult a tudományok és a matematika iránti szenvedély, és ő is csillagász akar lenni. Kenan fizikushallgató Catania egyetemén. „Kicsi koromtól kezdve faltam a könyveket, sokat olvasom a Bibliát is – meséli a fiú. – Különösen szeretem a csillagokat, nagyon sokat elárulnak a Teremtőről.” Kenan nem félénk típus, örömmel beszél hitéről diáktársainak. Részt vett az olaszországi matematikai diákolimpián is, mivel Szicíliában első helyezést ért el. A nemzeti döntő időpontja azonban szombatra esett, és mivel Kenan hűséges hetednapi adventista, úgy döntött, hogy szombaton nem versenyez. Kérelmet nyújtott be a szervezőkhöz, hogy tegyék más napra a verseny döntőjét. Ilyen kérés még sosem érkezett a diákolimpia szervezőihez. Nemsokára neves matematikaprofesszorok visszahívták a fiút. Kenan bizonyságot tudott tenni nekik a szombatról, a teremtésről. „Nem szükséges mindent ugyanolyan lencsén keresztül szemlélni. A vallás nem zárja ki a tudományt. A természetben mindenhol ott vannak az intelligens tervezés bizonyítékai. A Teremtő nagy gonddal rakta össze a nagy egész részeit. Egy nagy terv részei vagyunk, a tervet pedig Isten alkotta meg.” A professzorokat megdöbbentette Kenan beszéde. Nem hallottak még hasonlót egyetlen diáktól sem. A döntőt végül áttették egy pénteki napra, Kenan hatodik helyezést ért el és egyetemi ösztöndíjat nyert. A fiú az egyetemen folytatja a bizonyságtevést. A 2016-ban felfedezett gravitációs hullámok tényéből és működéséből is levezeti professzorainak, hogy miért hisz a teremtésben. „Néhányan közülük már elfogadják, amit mondok, így tovább vezethetem őket a hit útján. Mások csak gúnyolódnak, de ez csak a kezdet. Legalább megvan a kapcsolat köztünk” – számol be tapasztalatairól Kenan.

43

7. tanulmány

november 5-11.

Megtorló büntetés A lecke rövid áttekintése ALAPIGE: Jób 11:7-8; 2Péter 3:5-7 A TANULÓ CÉLJA: Tudni: Hasonlítsuk össze a megtorló isteni ítéletek történelmi példáit Jób helyzetével! Érezni: Tartsuk tiszteletben Isten hatalmát, miközben tanulmányozzuk, milyen szeretettel és igazságosan bánt az emberekkel a történelem folyamán! Cselekedni: Törekedjünk egészséges és biblikus egyensúlyt tartva értelmezni Isten igazságát és kegyelmét az életünkben! A TANULMÁNY VÁZLATA: I. Büntető ítélet A Mi történt a vízözön idején vagy Sodomában és Gomorában? Ezeket az eseteket Isten büntető ítéleteinek nevezhetjük? B Mi volt a nagy különbség Jób története és ezek a helyzetek között? II. Isten mélységes dolgai

A Mely korlátok miatt nem érthetjük teljesen, hogyan bánt és bánik Isten az emberiséggel?

B Isten bánásmódját illetően miben lehetünk egészen biztosak még akkor is, ha nem értjük az útjait? III. Megtalálni az egyensúlyt

A Vajon Isten a mi időnkben is alkalmazza a büntető ítéletet? Indokoljuk válaszunkat!

B Hogyan lehetséges kiegyensúlyozottan értelmezni Isten kegyelmét és irgalmát? Összefoglalás: Bildád és Cófár egyre durvább és durvább hangnemben fejtik ki mondanivalójukat, amikor Jób próbálja bizonygatni ártatlanságát. Habár a Bibliában valóban vannak közvetlen isteni büntető ítéletek, 44

Isten útjai nem a mi útjaink, és nem a mi dolgunk eldönteni, hogy Ő közvetlenül büntet-e vagy sem. A mi feladatunk minden körülmények között enyhíteni a szenvedést.

TANULÁSI ÚTMUTATÓ 1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ! A lelki növekedés alapja: Eljön az utolsó ítélet napja, amikor Isten eltöröl minden gonoszt és annak szerzőjét is. Fontos elismerni Istent mint az Egyetlent, a Mindenhatót, aki tevékenyen részt vesz ebben a folyamatban, és aki rámutat a Bibliában, hogy mi lesz a nagy küzdelem végső kimenetele. Nem minden szenvedés Isten megtorló ítélete, ebben tévedtek olyan nagyot Jób barátai. Tanítók részére: Egyházunk egységét gyakran próbára teszik a szélsőséges álláspontok. A szélsőséges gondolatok képviselői állítják, hogy mindaz megalkuvás, ami egy kicsit is eltér az ő nézeteiktől. Nehéznek tűnik megtalálni a középutat, ami segítené az egységet. Nyitó beszélgetés: Ismerjük a betlehemi gyermekgyilkosság szomorú történetét (Mt 2:13-18). Dióhéjban: csak a hároméves vagy idősebb gyermekek maradtak életben, a fiatalabbakat megölték Heródes katonái. Ez egyrészt a messiási próféciát beteljesítő horrorisztikus történet (Máté Jeremiástól idéz), ugyanakkor az isteni gondviselés története is (József és családja Egyiptomba menekül, mert egy Istentől jövő álom figyelmezteti őket), valamint Sátán kísérlete, hogy megölje a gyermek Messiást. Aranyszájú Szent János (Kr. u. 349-407), korai egyházatya, konstantinápolyi püspök kifejtette, hogy Heródes gyermekgyilkossága bizonyítja a Szentháromság tantételét: csak a hároméves gyerekek maradtak életben. Ezt utalásnak látta azokra, akik a Szentháromság tantételében hisznek (a hároméves gyerekek jelképezik a Szentháromság három személyét), miközben a kétéveseknek meg kellett halniuk (ők a binitárius nézetet vallók jelképei, akik szerint az Istenség csak két személyű); és az egyévesek sem élhettek tovább (az unitárius nézet képviselőinek jelképeiként, akik vallják, hogy Isten egy). Ahhoz, hogy megértsük e magyarázat jelentőségét, a megfelelő történelmi környezetbe kell helyeznünk: Aranyszájú Szent János korában zajlottak a 45

nagy ariánus viták a Szentháromságról (a Kr. u. 3. évszázadban élt Arius azon a véleményen volt, hogy Krisztus is teremtmény volt, az Atya teremtette), és ezek a viták csaknem kettészakították az egyházat. Aranyszájú Szent János magyarázatát ma allegorikus értelmezésnek neveznénk. Aranyszájú Szent Jánoshoz hasonlóan mi is hiszünk a Szentháromságban, mégsem keresnénk ezt a tantételt a Heródes gyermekgyilkosságáról szóló feljegyzésben. Vajon nem azt tették Jób barátai is, mint amit Aranyszájú Szent János tett? 2. LÉPÉS: FEDEZD FEL! Tanítók részére: A bibliamagyarázat egyik legfontosabb alapelve, hogy az adott igét mindig a szövegkörnyezetében kell vizsgálni. Bildád és Cófár ott követték el a hibát, hogy nem vizsgálták meg Jób szenvedésének körülményeit. Istent csak alig, felületesen ismerték, és nem vették figyelembe a változó körülményeket. Isten ítélete Sodoma és Gomora felett a közvetlen, isteni büntetés példája, Jób esete azonban más. Itt egy szíve mélyéig, következetesen igaz ember szenved. Nem összefüggéseiben szemlélték a helyzetet, ezért rejtve maradt előttük az igazi háttér és szavaikkal vétkeztek. Jóbnak végül közben kellett járnia értük (az erről szóló beszámolót a könyv végén találjuk). BIBLIAKOMMENTÁR Sok fontos kijelentés van Bildád és Cófár – egyébiránt durva és bántó – beszédeiben, amelyek érdemesek a mélyebb tanulmányozásra. Részleges ismeretekkel rendelkeztek Istenről, így helytelen képet mutattak róla és nem enyhítették barátjuk szenvedését. A részleges ismeret néha még károsabb, mint a semmilyen, különösen, ha a Bibliáról van szó. I. Durva szavak (Tekintsük át Jób 8:1-20 és 11:1-20 verseit az osztályban!) Bildád beszéde Jób 8:1-20 verseiben válasz Jób szenvedélyes szavaira ártatlanságának védelmében (6–7. fejezet). Bildád higgadt, elemző módon reagál, de maró gúnnyal telítettek szavai, barátja kijelentéseit „sebes szélnek” nevezi (Jób 8:2). Bildád számára nem kétséges, hogy Isten a) mindig megbünteti a gonoszokat (Jób 8:13) és b) mindig bőségesen megáldja az igazakat (Jób 8:20). Szavait a logikára (Jób 8:3-7), a hagyományra hivatkozva (Jób 8:8-10) és a természetből vett hasonlatok46

kal támasztja alá (Jób 9:5-9). A nád (papirusz) hasonlata igen érdekes: Jób 8:11-12 verse azt írja, hogy a nád elszárad víz nélkül. Mózes, aki Jób könyvét írta, igen jól ismerte ezt a Nílus deltájában elterjedt növényt, hiszen egykor onnan menekült el. Bildád lelkét a logika és a rideg elemzés érzéketlenné tette Jób szenvedése iránt, Istent pedig az általa elképzelt igazság gépies végrehajtójává fokozta le. Cófár meghallgatott egy fejezetet Jób kétségbeesett könyörgéséből, amiben ártatlanságát védte (Jób 9–10), utána kimondta a büntetés teológiájának kegyetlen végkövetkeztetését, sőt, annál is többet: Jób szenvedése egyértelművé teszi, hogy vétkezett (Jób 11:1-4). Mivel nem vallja be bűneit, további büntetést kell kapnia (Jób 11:5-6). E sok teológiai fecsegés közepette van egy igaz kijelentés „az Isten mélységéről” (Jób 11:7-8): Isten kikutathatatlan és rejtélyes. Ez ellentmond Bildád és Cófár gépies büntetés-teológiájának, és helyet ad annak, hogy váratlan összefüggés mutatkozzon az ember szenvedése és igaz volta között. Elmélkedjünk: Miként tapasztaltunk olyan pillanatokat az életünkben, amikor Isten nem úgy reagált, ahogyan „feltételeztük róla”? II. Isten védelmében (Tekintsük át Mk 15:3-5 verseit az osztályban!) Jób barátai kötelességüknek érezték, hogy megvédjék Istent; érveléseik a keresztény apologetika előfutárainak is tekinthetők. Lelkes védőbeszédeik során azonban elfeledkeztek arról, hogy Istennek nincs szüksége gyenge emberi erőfeszítéseinkre, hogy „megvédjük” Őt. Ezt a nagy igazságot látjuk Mk 15:3-5 beszámolójában is. Jézus Pilátus előtt állt, miután megvádolták és megverték. Márk két alkalommal jegyzi fel, hogy Jézus nem szólt egy szót sem. Hasonlóképpen, amikor Jób könyve 38. fejezetében Isten végül megszólal, nem válaszol egyetlen kérdésre sem azok közül, amelyeket Jób elkeseredve záporozott rá a könyv egészében. E kérdésekről hallgat. Van egy idézet, amit különböző változataiban vagy Luther Mártonnak, vagy Oswald Chambersnek, vagy Charles Spurgeonnek tulajdonítanak (ez utóbbi a legvalószínűbb). Az idézet így hangzik: „Az evangélium 47

olyan, mint a ketrecbe zárt oroszlán. Nem kell megvédeni, csak ki kell engedni a ketrecéből.” Istent nem kell megvédenünk! Minden erre irányuló kísérlet csúfos kudarcra van ítélve, és csak saját, torz teológiánk szerény önvédelmének bizonyul. Hitünket sem kell észérvekkel indokolni, ott a Biblia, ami mindenben útmutatást ad (1Pt 3:15). Persze helye van a keresztény apologetikának (hitvédelemnek), de nincs helye a Mindenható védelmének, akinek határait még csak fel sem foghatjuk, nem hogy meghatározhatnánk (Jób 11:7-9). Megbeszélendő kérdések: Mikor éreztük, hogy meg kell védenünk Istent? Sikerült? III. Isten megbünteti a gonoszokat (Tekintsük át 2Móz 15:7, 22:22, 32:10, 4Mózes 16, Jel 18:8 és 19:15 verseit az osztályban!) Sokan problémát látnak pl. Sodoma és Gomora, Kóré halála, az egyiptomi kivonulást megelőző tíz csapás (vagy a végidei csapások) történeteiben, amelyekben Isten közvetlenül megbünteti a gonoszokat és kitölti haragját azokra, akik szándékosan és folyamatosan vétkeznek ellene, míg kegyelme véget nem ér. Úgy próbálták összhangba hozni ezt a képet a szeretet Istenével, hogy az Úr haragját a bűn személytelen, elkerülhetetlen következményeként értelmezték. Ebből azonban az következik, hogy a büntetést a bűn természetes következményének tekintik, amiben Isten aktív szerepe csak annyi, hogy visszavonja védelmét a bűnösről. Ez az elgondolás felvet jó néhány kérdést: Ki hozhatott volna létre egy ilyen személytelen, univerzális büntető törvényt, ha nem maga az Isten? És mi a helyzet azokkal a bibliai szakaszokkal, amelyek következetesen beszélnek Isten haragjáról, amit személyesen tölt ki azokra, akiket megbüntet? A nagy küzdelemben a bűn személyes szinten indult, Sátánban. A bűn végét, ami akár a Bibliában előrevetített utolsó ítéletet közvetlen büntetéseként, akár a bűn végső megoldásakor, az utolsó időben következik be, szintén egy személyes lény fogja elhozni, méghozzá Isten, akitől van a megváltásunk is. Ne feledjük: Isten ítélete elválaszthatatlanul kötődik kegyelméhez. Elmélkedjünk: Milyen érzés, hogy Isten az, aki haragjában megbünteti a bűnösöket? 48

3. lépés: Gyakorolj! Tanítók részére: Gyakorlati szempontból fontos, hogy Isten az, aki büntet. Mégpedig azért, hogy hogyan is egyeztethető össze a büntető Isten és a szerető Isten képe. Gyakorlati kérdések: 1) Milyen érzés arra gondolni, hogy Isten elpusztítja Sátánt és minden gonosz alattvalóját a történelem végén, a második feltámadáskor? 2) Hogyan tudjuk beépíteni az isteni ítélet gondolatát a szerető Istenről alkotott képünkbe? 4. lépés: Alkalmazd! Tanítók részére: Mindenütt szenvedést látunk magunk körül, és ehhez nem is kell messzire mennünk. Gyakrabban kellene törődni a szenvedőkkel! Ez megóvna attól, hogy a megtorlás teológiájának téves elméletét valljuk. Egyéni/csoporttevékenység: 1) Látogassunk meg például egy kórházi elfekvő osztályt, és igyekezzünk szeretettel szolgálni a szenvedőknek! 2) Milyen szavakkal vagy tettekkel vigasztaltuk ott az embereket? Mondjuk el következő héten az osztályban!

49

TELJES ELKÖTELEZETTSÉG Georgio Bellának volt egy álma, mégpedig az, hogy be tudja vonni gyülekezetét a környékért végzett szolgálatba. Ő és önkéntes társa az ADRÁ-nál, Carmela Cascone sokkal többet akartak tenni a szicíliai Ragusa városáért. Amikor az ADRA munka elindult, csak az étel- és ruhaosztásra korlátozódott. Azóta kiterjesztették a szolgálatot. Olasz nyelvet tanítanak külföldieknek, támogatói programot indítottak külföldi raboknak, és alapvető egészségügyi szolgálatot biztosítanak. „Úgy éreztük, hogy ez még nem elég, a szicíliaiak felé is nyitni kell” – mondja Georgio. Ezért elhatározták, hogy beszélnek a város vezetőivel. Idővel kialakult a bizalom, és ma már a szükségben lévő ragusai lakosok élelmezését kizárólagosan az ADRA munkásaira bízzák. Ők végzik az élelmiszerek gyűjtését, tárolását és szétosztását mindazok felé, akiket a szociális segítő rendszerben regisztrálnak. „Meghívtuk a katolikus szervezetek képviselőit is a megbeszélésekre, akik már megbíznak bennünk. Normális embernek tekintenek minket” – meséli örömmel Georgio. „Mindehhez alázat és szakértelem kellett.” Joseph egyike azoknak, akiknek a ragusai adventisták szolgálata sokat jelentett. Amikor munkanélküli lett, a szociális munkás az adventistákhoz irányította. „Ezek az emberek fantasztikusak! Érdekelte őket a sorsom, és úgy fogadtak el, ahogy voltam.” Joseph eldöntötte, hogy ő is adni akar, ezért csatlakozott az ADRA önkénteseihez. Már egy éve velük dolgozik. „Megtanultam meghallgatni mások gondjait, és ez abban is segít, hogy jobb férj és apa legyek. Persze a világot nem tudom megváltoztatni, de a helyi embereknek segíthetek. Örülök, hogy Georgiotól megtanulhattam mindezt.” Az ADRA által szervezett képzések mind egy osztályteremben zajlanak, amit Georgio egykori cégének irodaházában alakítottak ki. Jelenleg gyülekezeti épületre van szükségük, mert az ADRA munka nyomán sokan szeretnének csatlakozni az egyházhoz. Dicsőség az Úrnak!

50

8. tanulmány

november 12-18.

Ártatlan vér A lecke rövid áttekintése ALAPIGE: Jób 15:14-16; Zsidók 11:1 A TANULÓ CÉLJA: Tudni: Mit jelent az emberi természet bűnös volta, és mennyiben okozza ez az emberi szenvedést? Érezni: Istenben mély szomorúságot kelt a szenvedés, amit az emberi igazságtalanság és bűn okoz a világban, az ember pedig tehetetlenül áll mindezek előtt. Cselekedni: Keressük a választ az élet szenvedéseire, de ne tápláljunk keserűséget Istennel szemben, inkább erősítsük a hitünket! A TANULMÁNY VÁZLATA: I. Bűnös emberi természet A Miért csak részben igaz Jób sokszor hangsúlyozott ártatlansága? B Az emberi természet bűnös voltának elismerése hogyan segít megérteni a szenvedés okait Jób könyvében? II. Szenvedés és bűn

A Hogyan reagálunk a meg nem érdemelt szenvedés láttán, amit háború, terrorizmus, természeti katasztrófa stb. okoz?

B Mit válaszolunk annak, aki Istent okolja azért, hogy engedi megtörténni a sok kegyetlen tettet és szerencsétlenséget? III. Hit és szenvedés

A Milyen összefüggés van szenvedés és hit között Jób könyvében és másutt?

B A hit vajon nem csupán szintén könnyű válasz az emberi szenvedésre? Ha igen, miért, ha nem, miért nem? Összefoglalás: Amikor látjuk a világban a sok meg nem érdemelt tragédiát, iszonyodva visszariadunk a horrortól, amivel a média eláraszt. Az ártatlan szenvedés azonban sosem egészen ártatlan. Sajnos része a bűn51

nel átitatott világnak, ami arrafelé halad, hogy Sátán teljesen tönkretegye, és szívük mélyéig romlott emberekkel népesítse be. Hittel azonban túl tudunk látni a szenvedésen egészen az Isten általi helyreállításig.

TANULÁSI ÚTMUTATÓ 1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ! A lelki növekedés alapja: A Mt 2:13-18 verseiben lejegyzett történethez hasonló esetek a bűn iszonyú jelenlétére mutatnak. Heródes betlehemi gyermekgyilkosságával Sátán az újszülött Messiást akarta megölni. Miért kellett az ártatlan csöppségeknek meghalni, és mi a helyzet a traumát átélt szüleikkel? Nem létezik kielégítő magyarázat az ilyen kegyetlen rémtettekre. Nem tehetünk mást, hittel kell előretekintünk azokra a dolgokra, amelyeket még nem látunk; elfogadjuk, amit még nem értünk, tudva, hogy Isten végül mindent helyreállít. Tanítók részére: Minden irányból bombáznak a média hírei. Mobiltelefonjaink, táblagépeink, számítógépeink és egyéb eszközeink folyamatosan közvetítik az aktuális, halálról és pusztulásról szóló híreket. Érdekes megfigyelni, hogy a globális szenvedés képei miként tesznek érzéketlenné a közvetlen környezetünk szenvedése iránt. Beszéljünk a média rejtett hatásairól a mindennapjainkban! Nyitó beszélgetés: Egy nemrégiben megjelent újságcikk szerint az Egyesült Államokban a halálbüntetésre ítélt rabok 4%-át valószínűleg ártatlanul ítélték el. Közülük aztán 1,6% felmentést kapott, ami azt jelenti, hogy 2,4%-ukat ártatlanul kivégezték. Vegyük például annak a texasi férfinak az esetét, akit azzal vádoltak, hogy megölte a feleségét. 25 évnyi raboskodás után szabadlábra helyezték, mert új bizonyíték került elő a tett színhelyéről, ami egyértelműen mutatta, hogy másvalaki, egy gonosztevő követte el a gyilkosságot. Gondoljunk csak bele! 25 évig a börtönben volt kénytelen gyászolni a feleségét, mert hamis váddal őt ítélték el a gyilkosságért! Azután ott van az ausztrál Lindy Chamberlain-Creighton esete, akit 1980-ban azzal vádoltak, hogy kempingezés közben megölte a kisbabáját. Három évet töltött börtönben, mire előkerült egy bizonyíték, ami alátámasztotta a vallomását, miszerint egy dingó (vadkutya) hurcolta el a kisbabát a sátorból. Történetükből egy híres film készült, ami kiemeli, milyen nagy szüksé52

ge van az emberiségnek arra, hogy igazságot szolgáltassanak az ártatlanul szenvedőknek. Más esetekben a felmentés csak a kivégzés után érkezik. Világunk tele van ilyen és ehhez hasonló, szomorú történetekkel, meg nem érdemelt igazságtalanságokkal és hamis vádakkal. Egy dolog látni, hogy valaki úgy szenved, hogy nem tudja az okát; és megint más dolog látni, hogy egy ártatlan személy mások gonoszsága miatt szenved. Hogy tekintünk a világunkban észlelhető rengeteg szükségtelen szenvedésre? 2. LÉPÉS: FEDEZD FEL! Tanítók részére: Eddig következetesen hangoztattuk, hogy Jób ártatlan volt a sok szenvedésben, amit átélt. Jób könyve már a legelejétől fogva, majd újra és újra tisztázza, hogy Jób „feddhetetlen, igaz, istenfélő és bűngyűlölő” (Jób 1:1, 8; 2:3) volt. A tam héber szó azt jelenti: „teljes”, „becsületes”, „józan”, „ártatlan”, de nem feltétlenül bűn nélküli. Jób éppúgy bűnös volt, mint bárki más, aki a Mózes első könyve 3. fejezetében leírt bűneset után élt. A könyv végén bűnbánatot is tart (Jób 42). Fontos szem előtt tartani a bűn valóságát még Jób életében is, ahogy majd tanuljuk az e heti tanulmányban. Ez a gondolat kissé közelebb hozza hozzánk Jóbot. BIBLIAKOMMENTÁR Az egész emberiség a bűnbeesés következményeit szenvedi. A bűn DNSünk része lett. Jób kétségbeesett kiáltásából (10. fejezet) ez a megtörtség visszhangzik. Még az ártatlanságát bizonygató, csüggedt könyörgésekben is ott vannak annak az embernek a keserű szavai, aki bár igazságtalanul szenved, de bűnös, úgy, ahogyan mindnyájan azok vagyunk. I. Istenem! Miért? (Tekintsük át Jób 10:22 versét az osztályban!) A 10. fejezetben arról olvashatunk, hogy Jób Istenhez fordul a Bildádhoz intézett szavai után (Jób 9), bár ez egy feltételezést rejtő szófordulat: „Azt mondom az Istennek” (Jób 10:2). Meg kell jegyeznünk, hogy itt egészen más szerepel, mint amit Jób valójában mond az Istennek, amikor közvetlenül szól hozzá (Jób 40:3-5; 42:1-6). Most még Jób tele van keserűséggel, ami átjárta egész lelkét (héberül: nefesh, Jób 10:1). Felteszi a kérdést, hogy miért nyomja őt el az Isten. Ezt a szót máshol is használja a Biblia, azokra vonatkozóan, akiket Isten kárhoztat (vö. Ez 22:29). 53

Újra bizonygatva ártatlanságát (Jób 10:7), Jób elkezd gondolkodni Isten jelleme felől, aki ennek ellenére könyörtelenül üldözi őt (Jób 10:13-16). Bár az Alkotó szépen, nagy gonddal teremtette meg (Jób 10:8-12), Jób most azt érzi, hogy Isten már nem érthetően cselekszik. Azon tűnődik az ember, hogy vajon Jób is hitt a megtorlás teológiájában? Legalábbis az egyenlet pozitív felében (értsd: Isten megáldja az igazakat), és most a lelke mélyéig megrázta a gondolat, hogy a dolgok nem így történtek. Elmélkedjünk: Gondolkodtál már azon, mit mondanál egy fontos személynek valamilyen igazán tragikus pillanatban? Mit mondanál Istennek, aki a legfőbb a világegyetemben? II. Bűnös természet és hit (Tekintsük át Jób 15:14-16, Róm 3:10-20 és Zsid 11:1 versét az osztályban!) Az Ó- és az Újszövetség egyaránt világosan rámutat a bűnös emberi természetére. Pál Róm 3:10-20 verseiben közvetlenül idézi az Ószövetséget, legalább 8 alkalommal, főleg A zsoltárok könyve egyes szakaszait (Zsolt 5:10; 10:7; 14:1-3; 36:2; 53:2-4; 140:4; Péld 1:16; Ézs 59:7). Mélyen az ószövetségi világnézetbe ágyazza a bűnös emberi természetre vonatkozó teológiai okfejtését. Isten a saját képére teremtette Ádámot és Évát (1Móz 1:26-28), de a bűnbeeséskor az első emberpárban összetört Isten képe, és minden leszármazottjuk osztozik a bukott emberi természetben, gyengeségekkel és bűnre való hajlammal születik (Zsolt 51:5; Róm 5:12-17). Bár nem vagyunk Ádám bűnének részesei, nem örököltük azt, mint ahogy az eredendő bűn tana mondja, amely Augustinustól ered és a Katolikus Egyház alapvető tantétele lett, de örököltük a bűnre való hajlamot, így beleszülettünk a romlás állapotába. Ezen a ponton különbözött tőlünk Krisztus: bár a bűn által meggyengített állapotban született emberként (Zsid 2:17), de bűnre való hajlam nélkül (Zsid 4:15). Jób is egy szem a bukott emberiség hosszú láncában, ami Ádámtól egészen a mi korunkig ér. Ártatlanul szenvedett, de nyilván hozzánk hasonlón bűnös volt. Hogyan is állhatott volna meg Isten előtt? Csakis hit által. Ez az egyik válasz, amit Jób könyve adhat. Az emberi bűn és szenvedés végtelen történelmi folyamában – akár ártatlanul szenved valaki, akár saját vétkei miatt – egyetlen szempont segít csak megküzdeni ezekkel a dolgokkal, ez pedig a hit. Bibliai meghatározása szerint a hit (lásd Zsid 11:1) túllát a jelen, közvetlen valóságon, és megragadja Isten eljövendő országának természetfeletti valósá54

gát, amelyben az Úr eltörli a könnyeket és ahol nem lesz több szenvedés (Jelenések 21). Elmélkedjünk: Hogyan alakítja az emberi szenvedéssel kapcsolatos nézeteinket a tudat, hogy az ember természete bűnös? III. Teremtés (Tekintsük át Jób 10:8-12, Zsolt 139:13-16, Ézs 53:5 és Jer 18:5-12 versét az osztályban!) Valahol a Jób által elképzelt, Jahvéhoz intézett beszéd kétségbeesett, keserű szavai között, a 10. fejezetben ott rejlik egy gyönyörű kép az élet kezdetéről. Jób költői nyelvezettel mondja el, hogyan formálja Isten az embert anyja méhében a saját képére. Világunkban, amely folyamatosan, kegyetlenül semmibe veszi az emberi élet értékét a fogantatástól az idős korig – a szükségtelen abortuszoktól a nem igazolható eutanázia eseteiig –, Jób lenyűgöző leírást ad arról, hogy milyen gondosan és szeretettel formál bennünket az Isten. Jób megerősíti: Isten hatalmas értéket tulajdonít az emberi életnek, hiszen még egyszülött Fiát is elküldte meghalni a gyarló emberiségért, aki rettenetesebben szenvedett, mint bárki más a földön (Ézs 53:5). Elmélkedjünk: Mi a jelentősége annak, hogy Isten ennyire értékesnek tartja az emberi életet? 3. lépés: Gyakorolj! Tanítók részére: A tanulmány nem a szenvedés kérdésére ad választ, hanem arra bátorít, hogy tekintsünk túl rajta. Elgondolkodtató/gyakorlati kérdések: 1) Hogyan találhatunk reménységet saját szenvedésünk között? 2) Mi adott reménységet, amikor szenvedtünk? 4. lépés: Alkalmazd! Tanítók részére: Ártatlan embereket gyakran üldöztek a hitükért a különböző korszakokban. A kitartásukról szóló történetek bátorságot öntenek azokba, akik úgy érzik, olyan üldöztetésben van részük, mint Jóbnak volt. 55

EGY SÁMÁN FIA Muyi egy nyugat-afrikai országban, Nigériában született. Ősei sámánok voltak, és ő lett volna a következő sámán a faluban. Abban a kultúrában nagy a sámánok hatalma, hiszen azt tartják róluk, hogy követlen kapcsolatuk van a szellemvilággal, meg tudják idézni a halottakat, megátkozzák az embereket vagy éppen leveszik az átkot. Muyi apja is sámán volt. Amikor harmadik feleséget hozott a házhoz, anyja megszökött otthonról, és Muyi 11 évig nem látta őt. Mivel családjában nem kapott szeretetet, Muyi elkallódott. Nem mutatott túl nagy lelkesedést az iránt, hogy ő legyen a következő sámán. Egyszer találkozott egy lelkésszel, akit őszintén érdekelt a sorsa. Bemutatta neki Jézust, és Muyi nemsokára elfogadta a Megváltót. Az apja örült, hogy a fia már nem csavarog, azt viszont egyáltalán nem nézte jó szemmel, hogy fia keresztény lett. Muyi megnősült, majd nem sokkal később Líbiába költözött a feleségével, ahol kőművesként és asztalosként helyezkedett el. Onnan mentek tovább Olaszországba. A házaspár végül Ragusában, Szicília szigetén kötött ki. Ott született kisfiuk, Joseph. Muyi néhány évig egy bútorkészítő üzemben dolgozott, de egy létszámcsökkentés miatt távoznia kellett. A kisfia egyik tanárától szerzett tudomást arról, hogy van egy szakképző iskola, ahol új szakmát szerezhetne és megtanulhatna olaszul. A képzés az adventisták által fenntartott helyszínen volt, Georgio Bella egykori cégének épületében (lásd a múlt heti történetünket). Muyi szorgalmasan tanult, és nagyon hálás a kapott segítségért. Életét megváltoztatta az a szeretet és törődés, amit a hetednapi adventistáktól Ragusában kapott.

56

november 19-25.

9. tanulmány

Burkolt célzás a reménységre A lecke rövid áttekintése ALAPIGE: Jób 13:15-16; 14:7; Jakab 2:20-22 A TANULÓ CÉLJA: Tudni: Vizsgáljuk meg Jób reménységének alapját, amit Krisztus későbbi feltámadásának történelmi ténye garantál! Érezni: Értékeljük a hit és a remény közötti összefüggést, főként a szenvedés idején! Cselekedni: Szenvedőkkel beszélgetve vigasztaljunk, és ne csüggesszünk! A TANULMÁNY VÁZLATA: I. A feltámadás reménysége A Hogyan tudott Jób egyszerre szólni a reménységről és a halálról? B Mi köze Krisztus feltámadásának Jób szenvedéséhez? És mi köze a miénkhez? II. Remény és hit

A Hogyan találhatunk reményt kiúttalannak tűnő helyzetekben, amikor minden megoldási kísérlet kudarcot vallott?

B Miért említi Jak 2:20-22 a hit cselekedeteit? Nem mond ellent egymásnak a hit és a cselekedet? Indokoljuk válaszunkat! III. A reményről beszélni

A Mit tanulhatunk Jób barátaitól arról, hogyan szabad és hogyan NEM szabad a szenvedőkkel beszélni?

B Hogyan vigasztalhatunk olyan helyzetben, amikor semmi remény nem látszik? Összefoglalás: Jób barátai véget nem érőnek, sötétnek tűnő beszédein és Jób kétségbeesett válaszain át hirtelen reménysugarak tűnnek fel. Ez a tanulmány e sugarakról szól, amelyek a feltámadásba vetett reményre mutatnak rá, amit Jób is vallott. Ennek egyetlen alapja lehet: Jézus Krisztus kereszthalála. 57

TANULÁSI ÚTMUTATÓ 1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ! A lelki növekedés alapja: A nyelv nagyszerű eszköz, de lehet pusztító fegyver is. Képes végzetes csapást mérni arra, aki az utolsó kapaszkodót keresi az életben, vagy a szenvedésből és fájdalomból kivezető út első mérföldkövét is leteheti. A barátok és Jób között lezajlott beszélgetések a nyelv hatalmának káros voltát mutatják be. Jób viszont az ítélkező teológiai szóáradat között olyan reményre lelt, ami nem emberi szavakon alapult, hanem az Úrba, a halottak feltámadásába vetett hiten. Okulnunk kell a barátok rossz példájából! Tanítók részére: A Hetednapi Adventista Egyház sem mentes attól, hogy tagjai pletykálkodjanak, másokról ítélkezzenek, sőt, rágalmazzanak. Ki van téve a pletykálkodás, bírálgatás veszélyének minden közösség, amelynek tagjai elmondják egymásnak örömeiket, bánataikat és személyes küzdelmeiket. A tanulmány átvételekor nyíltan ejtsünk szót a kibeszélésnek és a pletykálkodásnak a gyülekezetre, a közösségre gyakorolt hatásáról! Még akkor is tegyük ezt meg, ha fájdalmas lesz! Nyitó beszélgetés: Egy apa gyakran figyelmeztette a gyerekeit, hogy két dolgot képtelenség visszahozni: a kilőtt nyilat és a kiejtett szót. Sokszor idézte ezt a mondást, ha olyat mondtak, amit jobban át kellett volna gondolni előtte, vagy sértő szavakkal dobálóztak. Szinte lehetetlen helyrehozni a kárt, amit egy durván kiejtett szó tud okozni valakinek a lelkében. A nyíl hasonlata nagyon is találó. Képes megsebezni az önbizalom utolsó, szemernyi darabkáját, ami még ott van valakiben, vagy ki tudja oltani az utolsó reménysugarat, amibe az ember kétségbeesetten kapaszkodik. A barátok is a szavak fegyverét forgatták, és Jób szinte emberfeletti módon védekezett a szakadatlan sortűz ellen. Mikor tapasztaltuk a szavak megsemmisítő erejét? Vagy pozitív oldalról: mikor éreztük, hogy a megfelelő időben mondott, bátorító szó reményt kelt a lelkünkben (vö. Péld 25:11)?

58

2. LÉPÉS: FEDEZD FEL! Tanítók részére: A remény aranyfonala végighúzódik az egész Szentíráson. Isten már a bűnbeesés pillanatától kezdve a remény üzenetét küldi az embernek (1Móz 3:15). Az asszony magva egyes számban szerepel, és a Messiásra vonatkozik. Bár Sátán megsebzi Őt („sarkát mardosod”), a Messiás, halálával és feltámadásával megsemmisíti az ellenség hatalmát („az néked fejedre tapos”). Érdekes, hogy az Ószövetség görög fordítása, a Septuaginta már a keresztény korszak előtt a Messiásra vonatkoztatta ezt az utalást, hiszen nyelvtani eltérés van a mag (semleges nemű főnév: sperma) és a személyre vonatkozó előtag (hímnemű kifejezés: autos) között. Tehát a megváltás reménye az emberiség gyógyírja már elejétől fogva és most is, a legsötétebb pillanatokban is! BIBLIAKOMMENTÁR Érdekes megfigyelni, hogy Jób könyvében mindvégig fellelhetők a remény nyomai. Nincs ugyan sok a főszereplők kétségbeesett hangvételű szövegeiben, de azért van néhány. Jób összeköti a sorsát az eljövendő Messiással, aki az emberiség reménységének biztosítéka. I. Ímé, megöl engem… (Tekintsük át Jób 13:1-16 verseit az osztályban!) Cófár beszéde után, amit a 11. fejezet jegyez fel, a 12-14. fejezetek zárják le a beszédek első körét. A 13. fejezet Jób válaszával kezdődik, amelyben barátai szavairól ezt mondja: „hamuba írt példabeszédek” (Jób 13:12). Nem valami hízelgő! Így találták Jóbot, amikor megérkeztek: a hamuban ült és sebeit vakargatta. Elképzelhető, hogy szavait néha azzal tette hangsúlyosabbá, hogy egy-egy marék hamut szórt a levegőbe, amit aztán szertehordott a szél. Jób elutasítja barátai tanácsát, majd Istenhez fordul. A 13. fejezetnek különösen az utolsó verseiben csúcsosodik ki az üzenet. Jób 13:15 értelmezése nem egyértelmű, mert bizonyos fordítások negatívra fordítják a mondat jelentését: „Íme, megöl engem! Nem is reménykedem” (ÚRK). Ez az eredeti szöveg másféle értelmezésén alapul, amit ókori héber magyarázók egy csoportja, a maszoréták javasoltak. Jób szavainak folytatása a 16. versben tisztázza, hogy valójában van-e reménysége vagy nincs. Megmentőjeként utal Istenre, kifejezi, hogy bízik benne a körülmények 59

ellenére is, ezért tovább halad, míg igazolást nem nyer a világegyetem Bírája előtt (Jób 13:17-19). Jób vágyik Isten válaszára, mert abban látja az egyedüli megoldást, helyzetének magyarázatát. Elmélkedjünk: Hogyan talált Jób reménységet barátai reménytelen szavai ellenére? II. Kitartó remény (Tekintsük át 1Móz 22:8, Dán 3:16-18, 1Kor 15:11-20 és Jak 2:20-22 verseit az osztályban!) A Szentírás tele van történetekkel, amelyek a remény fantasztikus erejét mutatják be, ha a történet szereplője kitartóan bízik Istenben. Vegyük például Ábrahámot, aki fia kérdésére biztos hangon válaszol: „Az Isten majd gondoskodik” (1Móz 22:8). Ez készítette fel Izsákot arra, hogy hittel feküdjön fel az oltárra a Mórija hegyén. Azután ott van Dániel három barátja, akik a kor leghatalmasabb ura, Nabukodonozor előtt állva ezt mondták, amikor a tüzes kemence fenyegette őket: „De ha nem tenné is, legyen tudtodra, oh király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk” (Dán 3:18). Gondoljunk a latorra a kereszten, aki kifejezte kívánságát, amikor felismerte, hogy a Megváltó van mellette: „Uram, emlékezzél meg énrólam, mikor eljössz a te országodban” (Lk 23:42)! Folytathatnánk a felsorolást, az alapvető kérdés azonban az, hogy mire alapozták ezek az emberek rendíthetetlen reménységüket az adott élethelyzetükben, a halálos veszélyben is? A végső válasz Jézus Krisztus feltámadásának történelmi tényében van, ami minden reményünk alapja, főként, amikor a halál korlátain kell túllátnunk. Pál a prédikációja igazságát egyetlen dologban, a megváltás tényében látja (1Kor 15:1120). Jakab a hit és a cselekedetek közötti finom összefüggésre mutat rá Ábrahám esetében, ami kézzelfogható lesz, amikor reménységét szörnyű körülmények között is megtartja. Jób ugyanígy reménykedett az igazságos – bár abban a pillanatban nem egészen érthető – Istenben, aki a síron túl is képes megszabadítani (vö. Jób 19:25-26). Elmélkedjünk: Mi a mi reménységünk alapja?

60

III. Képmutatók (Tekintsük át Jób 13:16 és Péld 11:9 verseit az osztályban!) A képmutató általános meghatározása a következő: aki vizet prédikál, de bort iszik. Különösen a vallásos közegre igaz, hogy a képmutatók iszonyú károkat okoznak, bár meg kell vallanunk, hogy mindnyájan hajlamosak vagyunk a képmutatásra. Jób 13:16 verse a chanaf szóval jelöli a barátokat, ami igen erős kifejezés, és úgy is fordítható, hogy „közönséges”, „hitetlen”, „istentelen”. Jelzőként Jób könyvében található a leggyakrabban (itt nyolcszor fordul elő, az Ószövetség többi részében pedig ötször). A képmutatás tehát valójában sokkal többet jelent, mint a saját hitvallásunkkal ellentétesen élni; az istentelenség bizonyos formáját is takarja, torz képet mutat Isten jelleméről. Jób ezt az istentelenséget fedezi fel barátaiban (vö. Jób 8:13; 15:34; 17:8; 20:5; 27:8; 34:30; 36:13). Csak kérhetjük Istent, hogy óvjon meg Jób barátainak vétkétől! Elmélkedjünk: Miért olyan könnyű beleesni a képmutatás csapdájába? 3. lépés: Gyakorolj! Tanítók részére: Jób nehezen őrizte meg reményét. A héten alaposabban megvizsgáljuk a mély küzdelmeket, amelyek reménye megerősödéséhez vezettek. Amit elnyert, ahhoz azután makacsul ragaszkodott. Elgondolkodtató/gyakorlati kérdések: 1) Hogyan értelmezhető a „makacs hit” kifejezés? 2) Emlékszünk olyan esetre, amikor nehéz volt reményre lelni? Beszélgessünk erről! 4. lépés: Alkalmazd! Tanítók részére: A viharban is megmaradó reménység gyakran ellenkezik az emberi logikával, és csak csodálni tudjuk. Egyéni/csoportos tevékenység: 1) Idézzük fel a csoportban a „Ha szívemben Istennek békéje él…” című ismert ének születésének megdöbbentő körülményeit! Horatio Spafford ott írta, ahol 1883-ban négy lánya a tengerbe veszett, ami61

kor hajóval Amerikából Angliába tartottak. 2) Énekeljük el ezt az éneket, és beszélgessünk nagyszerű reménységünkről, amit hetednapi adventistaként ismerhetünk! További javasolt ének: „A reményem csak Te vagy…”

62

A FÉLREÉRTHETETLEN HÍVÁS – 1. RÉSZ (Az alábbiakban Richard személyes elbeszélését olvashatjuk.) 1956-ban születtem a marokkói Casa Blancában. Az ország ebben az évben nyerte el függetlenségét Franciaországtól. Ortodox zsidó családban születtem. Nagyapám sikeres üzletember volt, fűszerekkel kereskedett. A felmenőim csaknem 500 évig visszavezethetően Marokkóban éltek, előtte pedig Spanyolországban, ahol még állatokat tartottak. Én 8 éves voltam, amikor a szüleim eldöntötték, hogy elköltöznek Marokkóból, mert zsidóként már nem volt biztonságos egy muzulmán országban élni. Fokozatosan minden rokonom elhagyta Marokkót. Édesapám úgy határozott, hogy Franciaországba megyünk. Először Marseilles-ben laktunk, majd Párizsba költöztünk. Rövid időn belül két ruhaüzletet nyitottunk. A Villejuif nevű külvárosban laktunk, ami annyit tesz: „Zsidó város”. Megtartottuk a zsidó hitet, de szabadelvű nevelésben részesültünk. Már 11 éves koromtól oda mehettem, ahová csak akartam, bulikba, moziba, diszkóba. 1968-ban diákforradalom volt Párizsban. A mottó a függetlenség volt, és ez a szabad szellem járta át az egész várost, így a családomat is. Egyetlen megkötés azonban volt: péntek este naplementére mindig otthon kellett lennem, hogy a zsidó szertartás szerint együtt kezdjük a szombatot. Két igen vallásos szomszéd családdal együtt tartottuk a szertartásokat péntek este, szombat reggel és a nagy zsidó ünnepeken. Egy időközben lakatlanná vált villát zsinagógává alakítottunk át. Még a frigyláda és a Tóra is helyet kapott benne. Számomra ez szent hely volt, az imádság háza. Egy reggel, amikor kirohantam játszani, túl erősen vágtam be magam mögött a bejárati ajtót, aminek a közepén egy gyönyörű, festett üveg volt. Az üveglap kiesett, és ezernyi darabra tört a padlón. Nagyon megijedtem. Átszaladtam a zsinagógába, letérdeltem a frigyláda elé, és arra kértem Istent: tegyen valamit, hogy amikor apám hazajön és meglátja, mi történt, ne szóljon egy szót sem. Tudtam, hogy ez lehetetlen, ezért remegve vártam az estét. Folytatjuk…

63

10. tanulmány

november 26-december 2.

Elihú haragja A lecke rövid áttekintése ALAPIGE: Jób 32:1-5; Ezékiel 28:12-17 A TANULÓ CÉLJA: Tudni: Elemezzük Elihú beszédét az ígéretes kezdéstől az elszomorító végig! Érezni: Elkeserítő, hogy a bűn belépett a világunkba. Lehetetlen kielégítő magyarázatot találni rá. Cselekedni: Őszinte alázattal közelítsünk az élet nagy kérdéseihez, főként, ha másoknak akarunk válaszokkal szolgálni! A TANULMÁNY VÁZLATA: I. A fiatalos hév buktatói A Mi keltett reményt a fiatal Elihú beszéde elején, amit végül türelmetlensége és haragja elrontott? B Elihú szavai hogyan viszonyulnak a másik három barát válaszaihoz Jób szenvedését illetően? II. A megmagyarázhatatlan

A Mivel magyarázható, hogy elfordult Teremtőjétől Lucifer, a legtökéletesebb teremtmény?

B Az előző kérdésre adott válaszunk ismeretében vajon miért próbáljuk meg mégis újra meg újra magyarázni a megmagyarázhatatlant, vagyis a szenvedést úgy a saját életünkben, mint a környezetünkben? III. Az alázat gyakorlása

A Mi az alázat ellentéte, és hol tűnik fel a nagy küzdelemben? B Mi az alázat szerepe abban, ahogy a szenvedést fogadjuk és keressük az igazságot? Összefoglalás: Elihú színrelépése olyan, mint egy friss fuvallat. Fiatalember, aki türelmetlenül vár a sorára. Ám belőle is hiányzik az alázat, és végeredményben az ő szavai sem különböznek a barátok vád64

jaitól. A rossz továbbra is magyarázat nélkül marad, és csak az alázatos hit ad reményt.

TANULÁSI ÚTMUTATÓ 1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ! A lelki növekedés alapja: Elihú beszéde kezdetben egészen másnak ígérkezett, de ő is beleesett a megtorlás teológiájának csapdájába, akár a többiek. Szavai indulatosak, bántóak és olyan lelki gőg árad belőlük, ami valójában Isten ellenségének malmára hajtja a vizet, akinek bukását egykor szintén az alázat hiánya és a gőg okozta. Az Úr félelmére alapozott, őszinte válaszokat csak a szenvedés kérdésének alázatos megközelítése hozhat. Tanítók részére: Világszerte körbenézve az egyházban azt láthatjuk, hogy sajnos létezik a generációk közti ellentét. Felmérések mutatják, hogy az észak-amerikai gyülekezetek szinte egyáltalán nem adnak munkát/szolgálatot a fiatal felnőtteknek (akik a 2000-es években léptek a fiatal felnőttkorba). A világ más részein sok a fiatal a gyülekezetekben, de csak kevesen vesznek részt a vezetésben, amit az idős, tapasztalt tagoknak tartanak fenn. Beszéljünk az osztályban arról, hogy a gyülekezetünkben milyen a fiatalok és az idősek (valamint a középkorúak) kapcsolata! Nyitó tevékenység: Végre egy fiatal, friss erő, új perspektívákkal! Végre valaki, aki helyre teszi a dolgokat és megküzd a begyepesedett teológiai nézetekkel! Az embernek ez az érzése, amikor Elihú, Barakél fia váratlanul megjelenik, és hevesen megszólal. A fiataloknak gyakorta a harag az egyik motiváló ereje. Dühösen tiltakoznak minden általános vélemény ellen, legyen szó akár háborúról, faji megkülönböztetésről, gazdaságról, társadalmi igazságtalanságról és így tovább. Világszerte főként a fiatalabb generációk tagjai állnak a tiltakozó megmozdulások élén, amelyek pozitív változásokat is elértek már különböző társadalmakban. Elihú nem politikai, inkább teológiait harcot folytat. Dühvel és türelmetlenül közelített a szóban forgó kérdésekhez (Jób 32:4-5). Felkavaró a megjelenése. 65

Gyülekezetünk vajon hogyan használja fel a fiatalokban rejlő erőt? Mit tudnak elvégezni a fiatalok, amit az idősek már nem? Milyen szerepe lehet a haragnak? 2. LÉPÉS: FEDEZD FEL! Tanítók részére: Ellen G. White-nak van néhány sommás kijelentése a „fiatalok seregéről” egyházunkban, amit a következő idézettel lehet összegezni: „A jól képzett fiatalokból álló csoportok által milyen hamar eljuthatna a megfeszített, feltámadott és hamarosan eljövendő Megváltó üzenete az egész világhoz” (Nevelés. Budapest, 2015, Advent Kiadó, 239. o.)! Érdekes lenne megvizsgálni, hogyan van jelen a fiatalok serege a mi gyülekezetünkben! Mennyire látható és milyen irányba halad? Olvassunk fel további idézeteket a csoportban! BIBLIAKOMMENTÁR Elihú üzenete 6 fejezetet ölel fel Jób könyvében (Jób 32–37), és ez az egész könyv leghosszabb, megszakítás nélküli beszéde. Közvetlenül azután kezdődik, hogy Jób kimondja utolsó szavait (Jób 31:40). A beszéd alaphangját az adja meg, hogy négyszer kijelenti, mennyire haragszik (Jób 32:1-5). Ez utóbbi némi magyarázatot érdemel: Elihú úgy értelmezi, amikor Jób az ártatlanságát bizonygatja, hogy arrogáns módon próbálja önmagát igazolni. A három barátra is dühös, akik nem képesek meggyőzni Jóbot vétkeiről. Egész beszédét a harag fűti, ami pedig egyetlen vitához sem jó kiindulópont, még ha szent és igaz haragnak tituláljuk is azt. I. Elihú beszéde (Tekintsük át Jób 32–37. fejezeteit az osztályban!) A szöveg Elihú megszólalásával egy időben megemlíti néhány kiváló felmenőjét is, akik révén valószínűleg Ábrahám rokona volt (Búz Ábrahám unokaöccse volt); sőt, megtudjuk az utalásból, hogy Elihú Dávid őse (Ruth 4:19 szerint Rám Dávid felmenője). Ő egyértelműen izraelita volt a három barátjával ellentétben, akik edomiták. Elihú közvetlen isteni kinyilatkoztatásra hivatkozva kezdi beszédét (Jób 32:6-10), ami végül arra indítja, hogy az idősek – és feltételezhetően bölcsebbek – ellen szóljon (Jób 32:11-22). A 33. fejezetben Elihú összegzi Jób korábbi beszédeit és azt ígéri: felépülhet, ha figyel szavaira. Ezen a ponton már szinte elviselhetetlen a feszült66

ség, és az ember várja, hogy megszületik a magyarázat Jób szenvedésére. A 34. fejezetben azonban csalódás ér, amikor Elihú kifejti megoldását, ami végeredményben megegyezik a másik három barát véleményével: Isten mindenkinek a cselekedetei szerint fizet meg (Jób 34:10-15). Büntetésteológia ismét! És ami még rosszabb: Elihú a lázadást is hozzáadja Jób bűneinek listájához (Jób 34:36-37), amiért ártatlanságát bizonygatta. A 35–36. fejezet torz képet fest Istenről, távolinak mutatja be, mint aki eltávolodott az emberek életterétől, nem érdekli a sorsuk. Elihú a vihar hasonlatát veszi elő beszéde utolsó fejezetében (Jób 37). Állítja, hogy Isten nevében szól. Amikor azonban Isten valóban megszólal a valóságos, mennyei viharból (Jób 38:1), helyre teszi a szavait (38-41. vers). Elihú beszéde végén csak azt szűrheti le az olvasó, hogy rengeteg a szöveg, nagy vehemenciával, de nincs benne lényegi mondanivaló, ami válaszokat adhatna – egyszóval óriási csalódás. Elmélkedjünk: Jogos volt Elihú haragos lelkülete? Miért igen, vagy miért nem? II. Értelmetlenség (Tekintsük át Ez 28:12-17 versét az osztályban!) Ezékiel 28. fejezetében és Ézsaiás 14. fejezetében gyakran tanulmányozzuk a gonosz eredetét és Sátán bukását, ami helyes is. Ám van még egy másik szempont az eredetileg talán Tírusz királyáról szóló panaszénekben (Tírusz föníciai város volt, a Földközi-tenger rabszolga-kereskedelmének kegyetlen színtere). A későbbiekben azonban az elbeszélés egyetemes és kozmikus szálon fut tovább, messze túlmutatva egy földi király jellemzésén. A mennyei Lucifer leírása található itt, aki minden teremtmény között a legtökéletesebb volt. Az Isten szent hegyén lakó „oltalmazó kerub” különlegesen szép volt, majd következik a legszörnyűbb bukás. Isten közvetlen jelenlétéből a démoni romlottságba zuhant; sorsa egy magányban eltöltendő évezred, utána pedig az örök megsemmisülés lesz (Jelenések 20–21). Erre nem találunk értelmes magyarázatot! És pontosan ez a lényeg. A bűn és a szenvedés mindig értelmetlen, sőt, mi több, teljes képtelenség! Próbálhatunk ésszerű magyarázatokat találni rá, de ezzel csak men67

tegetjük vagy védjük a bűnt. Tehát a három barát és Elihú próbálkozása, hogy megmagyarázzák Jób szenvedését, teljes kudarcra ítéltetett már a legelején. Sőt, Isten végül vétkesnek mondta őket beszédeik miatt. Talán nekünk is fel kell hagynunk a próbálkozással, hogy megmagyarázzuk, ami teljes képtelenség! Elmélkedjünk: A bűn és a szenvedés ésszerű magyarázatának kísérlete miért vezet végül oda, hogy magunk is vétkezünk? III. Alázat és igazság (Tekintsük át Zsolt 45:5 és Jak 4:6 verseit az osztályban!) Az egyik csodálatos koronázási zsoltár három célt, illetve jellemtulajdonságot állít az újonnan megkoronázott király elé: igazság, szelídség (vagy alázat), jog (lásd Zsolt 45:5). Az igazság keresésének alázattal kell párosulnia, csak az találja meg az igazságot, aki alázatos, mert kész a változásra, fejlődésre. Elihú ezzel ellenkező jellemzőket mutat: arroganciát és gőgöt, és pontosan ezek akadályozzák őt (meg három barátját) abban, hogy közelebb kerüljenek az igazsághoz. Isten megkegyelmez az alázatosoknak, de a gőgösöknek ellenáll (Jak 4:6). A büszkeség rögtön vis�szavezet a bukott kerubhoz. Elmélkedjünk: Lehetséges kijelenteni, hogy „nálunk van az igazság” – mint ahogy néha mi, hetednapi adventisták tesszük –, ugyanakkor alázatosnak maradni? Indokoljuk válaszunkat! 3. lépés: Gyakorolj! Tanítók részére: Elihú hosszú beszéde ígéretesen kezdődik, de nagy csalódás. Gyakorlati módszerekre van szükségünk ahhoz, hogy elkerüljük a csapdát, amibe Elihú beleesett, különben mi is csak körbekörbe futunk majd. Elgondolkodtató/gyakorlati kérdések: 1) Hogyan különböztessük meg a jogos haragot az önigazult indulattól? 2) Hogyan kerülhetjük el azt a hibát, hogy beleessünk Elihú csapdájába, amikor a többi barát érveit a saját önigazult haragjával fűszerezve ismételte meg? 68

4. lépés: Alkalmazd! Tanítók részére: Elihú ifjonti heve inkább illúzió volt, semmint valóság, hosszú beszéde pedig nagy csalódásnak bizonyult. Csoportos/egyéni tevékenység: Vigyünk a csoportba egy gyönyörű tárgyat (például egy ezüstserleget), de fő, hogy jól záró fedele legyen! Adjunk időt rá, hogy kellőképpen megcsodálják! Azután vegyük le a fedelét, és mutassuk meg, mi van benne! Előre tegyünk bele romlott, már büdös ételt! Olvassuk fel Mt 23:27-28 verseit, majd elemezzük ki, milyen arcot is vágtunk, amikor megláttuk az edény belsejét!

69

A FÉLREÉRTHETETLEN HÍVÁS – 2. RÉSZ (Az alábbiakban Richard személyes elbeszélését olvashatjuk. A történet előzménye: Richard a bátyjával játszott, amikor véletlenül kitörte otthonuk bejárati ajtajának gyönyörű üvegét. Mivel nagyon félt apja büntetésétől, imádkozott, hogy Isten óvja meg apja dühkitörésétől.) Amikor édesapám hazaért és meglátta a törött üveget, rögtön azt kérdezte: „Ki volt ez?” „Én” – válaszoltam azonnal. „Nem sérültél meg? Jól vagy?” – kérdezgette, majd megkönnyebbülve elmagyarázta, hogy nem érdekli az üveg, csak én számítok. A reakciója olyannyira megdöbbentett, hogy biztos voltam benne: ez Isten közvetlen válasza az imámra. Attól a pillanattól kezdve 100%-ig biztos voltam abban, hogy Isten létezik, és ezt azóta sem kérdőjeleztem meg. Nemsokára új házba költöztünk. Apám kérésére a régi villánk falát kivették, és egybenyitották a zsinagógával. Így lett egy megfelelő méretű épület, ami a mai napig Villejuif hivatalos istentiszteleti helye. 12 éves koromban, a Bár Micvá szertartása után nagykorú lettem. Egy osztálytársam, Immánuel hetednapi adventista volt, de én ezt akkor még nem tudtam. Amikor egyszer vendégségbe mentem hozzájuk, megtudtam, hogy kóser ételeket esznek, szombatot ünnepelnek. Az apa, Manuel sokat beszélt nekem a Bibliából, és elhívott az adventista gyülekezetbe is, ahol szerettem a szombatiskolát, mert a tanító korábban Izraelben élt, és jól beszélt héberül. Abban az időben kezdtem együtt járni Immánuel húgával, Lillianéval. A Szentlélek fokozatosan dolgozott a szívemben, lépésről lépésre vezetett a hitben. Ám később egy szörnyű tragédia történt. Lilliane apja, Manuel liftszerelőként dolgozott, erős, egészséges, 47 éves férfi volt. Egy napon hirtelen megszédült, és beleesett a liftaknába. Nem élte túl a balesetet. Az eset nyomán komolyan kezdett foglalkoztatni az élet és halál kérdése. Folytatjuk…

70

december 3-9.

11. tanulmány

A forgószélből megszólaló Úr A lecke rövid áttekintése ALAPIGE: Jób 42:1-6 A TANULÓ CÉLJA: Tudni: Értelmezzük, hogyan válaszol Isten végül Jóbnak a látszólag nem odaillő, hosszú kérdéssoral a teremtéssel kapcsolatban! Érezni: Gondoljunk bele, mit érezhetett Jób, amikor rájött, mennyire rossz szálon haladt a kérdéseivel! Cselekedni: Engedjük el saját elképzeléseinket Istenről! Ne akarjuk meghatározni neki, hogyan oldja meg a problémáinkat! A TANULMÁNY VÁZLATA: I. Költői kérdések A A Jób 38–39 fejezeteiben elhangzó kérdésekben találunk-e olyasmit, ami elárul valamit Jób szenvedéséről? Ha igen, mit? B Miért fontos keresztény világnézetünk szempontjából a teremtés bibliai tantételét elfogadni? II. Önutálat

A Volt oka Jóbnak porban és hamuban bűnbánatot tartani? Hiszen igaz volt! Indokoljuk válaszunkat!

B Hogyan vezette rá Jóbot a bűnbánata arra, hogy ne csak egy, hanem több választ találjon kérdéseire? III. Engedjük el az Istenről alkotott téves elképzeléseinket!

A Mi az első gondolatunk, miután elolvastuk Isten hosszú kérdéssorát? Vajon elmondja a lényeget vagy sem? Indokoljuk válaszunkat!

B Hogyan engedhetjük el kedvenc, de néha téves elképzeléseinket arról, hogy kicsoda Isten? Összefoglalás: Igen sok meglepetés vár ránk, amikor elkezdjük olvasni Isten válaszát, amint a szélviharból szól Jóbhoz. Ahelyett, hogy szent szavával kijelentené: „ők rosszak, te jó vagy”, azt szűrhetjük le, hogy végered71

ményben mindenki rossz, hiszen a Mindenható jelenlétében jelentéktelenné silányul minden róla alkotott elképzelésünk, és Ő, aki a világot teremtette, gyakran meglepő válaszokat ad rosszul megfogalmazott kérdéseinkre.

TANULÁSi ÚTMUTATÓ 1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ! A lelki növekedés alapja: Elihú beszédének kiábrándító végkifejlete lett, Isten beszéde azonban megdöbbentően különbözik minden addig hallott gondolattól. Nem válaszol a kérdésre, amiről a szereplők a korábbi 35 fejezetben vitáztak. Inkább hosszú, költői kérdésekből álló listájával ablakot nyit. Rácsodálkoztat a teremtő Istenre, aki fenséges, ugyanakkor bensőséges módon részese a legkisebb és legnagyobb csodának is a világegyetemben. Jelenlétében rádöbbenünk saját bűnösségünkre. Tanítók részére: „Inkább kérdéseiről ítéld meg az embert, mint válaszaiból!” – mondta valaki. A szombatiskolai tanulmány átvétele néha prédikációvá alakul, ha a tanítók nem tudnak jó kérdéseket feltenni. Talán megelégszünk azzal, hogy önmagunkat hallgassuk. Jób könyvében Isten hosszú kérdéssora éppen arra példa, hogyan tegyünk fel jó kérdéseket! Nyitó beszélgetés: Karl Barth (1886-1968) svájci református teológus nagy hatással volt a protestáns teológia alakulására a 20. században. Korának német liberális protestáns teológusai voltak a tanítói. Amikor tanulmányai után visszatért Svájcba, a Basel melletti Safenwil település kis létszámú közösségének lett a lelkésze. A gyülekezetet főként kétkezi munkások alkották. Hamar rájött, hogy teológiai képzettsége nem megfelelő ennek a közösségnek a lelki szükségleteihez. A liberális teológiára válaszul úgy határozott, újraolvassa a Bibliát anélkül, hogy gátolnák az elsajátított nézetek. Arra a következtetésre jutott, hogy valóban él a feltámadt Krisztus, aki kinyilatkoztatta Önmagát a Szentírásban. Felhívást intézett az emberekhez, hogy térjenek vissza a Bibliához és a reformációhoz. A teológiai felfogását később „új-ortodoxiának” nevezték. Bár adventistaként nem feltétlenül értünk egyet Karl Barth minden szavával, ám elmondhatjuk, hogy élettörténete lelkesítő bizonyságtétel 72

Isten Igéjének átformáló hatalmáról. Barth egyik sajátos kifejezése Istenre vonatkozóan „a szent másik”, ami tulajdonképpen arra utal, hogy Isten lénye alapvetően különbözik mindenki mástól. Úgy értette ezt, hogy Isten minden elképzelésünket felülmúlja, a legtökéletesebben kialakított képünket is, és gyakran meglep, amikor megjelenik. Ilyen meglepetés történik akkor is, amikor Isten elkezd beszélni Jób könyve 38. fejezetében. Itt is Ő „a szent másik”, aki meglep a kérdéseivel. Egyébként, mi mit vártunk volna, hogyan válaszol Isten Jóbnak és a barátainak? 2. LÉPÉS: FEDEZD FEL! Tanítók részére: Az Istenről alkotott képünket gyakran erősen befolyásolja, amit azokban látunk, akik állítják, hogy Őt képviselik. Néha torz képet mutatnak Istenről, és a saját nézetüket tartják mérvadónak. A legjobb, ha engedjük, hogy Isten nyilatkoztassa ki Önmagát, ahogy teszi Jób könyve 38–39. fejezetében! Gyülekezeti összefüggésben: tudatában kell lennünk, hogy minden, amit mondunk és teszünk, Istenről mutat valamilyen képet a környezetünknek. BIBLIAKOMMENTÁR Miközben olvassuk a 38. fejezetet, biztosan megfigyelünk néhány kapcsolódási pontot az előző fejezetekkel, amelyekben Elihú beszél. Elihú azért jelenti ki beszédei végén, hogy Isten szól a viharból (Jób 37:1-13), hogy helyreigazítsa Jóbot, de a megszólaló Úr nem törődik Elihú ékesszólásával, inkább szolgájának, Jóbnak válaszol. Elihú egy távoli Isten képét festi elénk, aki csak azért jelenik meg, hogy helyre tegye az embereket, igazságot szolgáltasson, Jahve pedig személyes Istenként mutatkozik be, aki a világegyetem legapróbb történése iránt is érdeklődik, és tevékenyen jelen van azokban, beleértve Jób sorsát is. I. Jahve beszéde (Tekintsük át Jób 38–39. fejezetét, valamint 40:1-2 verseit az osztályban!) Jób 38:1 közvetlenül 38:35 verséhez kapcsolódik, ahol Jób monológja után az Istennel folytatott párbeszédét találjuk. Láttuk a korábbiakban, hogy a szenvedés kérdése valójában Isten jellemét érinti. A következő két fejezet csodálatos kinyilatkoztatás arról, hogy kicsoda az Isten. Kijózanító ellentétként ez a kinyilatkoztatás válasz Isten kérdésére is: „Ki az...?” (Jób 38:2). Isten megvilágításában reális képet látunk önmagunkról. 73

A közvetlen kérdésekkel Isten a teremtett világra összpontosít, és arra, hogy ebből a történelem előtti eseményből hiányzott az ember (Jób 38:4-7). Azután részletezi, hogy miként uralkodik az égen és a földön, a tengertől kezdve (Jób 38:8-11) a napszakok váltakozásáig (Jób 38:1215), még a halál területén is (Jób 38:17), túl a földön, az elemekig (Jób 38:18-21) és az egekig (Jób 38:31-38). A 39. fejezet elején arról szól, hogyan visel gondot az állatvilágról. Isten ad szabadságot, sebességet, erőt stb. a teremtményeinek. Az Úr első beszédének utolsó szavai Jób 39:35 versében találhatók. Isten azzal a költői kérdéssel zárja mondandóját, hogy van-e, aki utasíthatja „Saddaj”-t? Azon a néven nevezi meg magát, ami leginkább hangsúlyozza legfőbb hatalmát. Ő a Mindenható, és hozzá képest kicsoda Jób? Isten kérdez és kérdez, Jób pedig nem tud felelni. Ez a tanár módszere, aki tórát („utasítást”) tanít a diákjainak. Jóbnak több mint hetvenszer kell bevallania, hogy nem tudja, hiszen véges elméjével képtelen felfogni Jahve végtelen bölcsességét. Elmélkedjünk: A természetre vonatkozó tudományos ismereteink birtokában vajon ma hogyan válaszolnánk Isten kérdéseire? II. Intelligens tervezés (Tekintsük át Jób 38–39 fejezetét az osztályban!) A 38–39. fejezetben található, Jahve részéről elhangzó kérdések lélegzetelállító betekintést adnak a világűrbe. Elsődlegesen nem a teremtés bizonyítására szolgált mindennek közlése, mindazonáltal az univerzum intelligens tervezésére (IT) nagyszerű bizonyíték ez a szakasz. Az IT elmélet arra az érvre épít, hogy az univerzum létezésére leginkább az intelligens tervező munkája ad magyarázatot, nem pedig a természetes kiválasztódás darwini modellje. Sőt mi több, még Darwin is a következőt állította: „Ha bizonyítanák, hogy valamelyik bonyolult szervezet nem sok-sok egymást követő, apró módosulás által alakult ki, akkor elméletem teljesen összeomlana” (Darwint Jim Gibson idézte a „Van-e tervezettség a természetben?” című írásban. Online elérhető: https://grisda.wordpress.com/2013/03/04/is- there-design-in-nature/).

74

Bár az IT elméletet először áltudományos eszmefuttatásnak nevezték, egyre több tudós kezd a téma tanulmányozásába. Úgy is utalnak rá, mint a tökéletesség vagy a nem egyszerűsíthető bonyolultság érvére, ami így hangzik: „Az élő szervezetekben olyan jellegzetességek vannak, amelyek összetettségükben egymásra utalt részekből állnak. Ennek láttán a figyelmes és nyitott szemléletű megfigyelő csak arra a következtethet, hogy egy intelligens teremtő alkotásai” (idézet a fenti Gibson cikkből). Nem mindenki jut azonban olyan következtetésre, hogy az intelligens tervező a Biblia Istene. Vannak, akik inkább természetes okot keresnek a tervezésre vagy valamilyen más filozófiai utat, mint amilyen a panteizmus, a teozófia, a New Age stb. A tervezettség felismerése viszont fontos ösztönző erő arra, hogy keressük a Tervezőt. Isten beszéde Jób könyvében a Mindenható által megalkotott rend összetett szépségére emlékeztet. Róma 1–2 rámutat: a természet kinyilatkoztatása egyértelműen bemutatja a Teremtő Istent, azonban nem adja meg a teljes képet a Megváltóról, ami üdvösségünkhöz kell. Elmélkedjünk: Miért olyan fontos nekünk, adventistáknak, hogy az élet megteremtésének bibliai beszámolóját hirdessük? III. Bűnbánat (Tekintsük át Jób 40:3-4 és 42:1-6 verseit az osztályban!) Amikor meglátjuk Istent, annak van egy kijózanító mellékhatása: önmagunkat is olyannak látjuk meg, amilyenek vagyunk – bűnösnek. „Minél bensőbb érintkezésbe lépünk Jézussal, annál nyilvánvalóbb lesz saját bűnös voltunk; látásunk megtisztul, felismerjük fogyatkozásainkat, az Ő tökéletes jellemének éles ellentéteként” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 1999, Advent Kiadó, 50. o.). Ez volt Jób tapasztalata is, ami Isten karjaiba és az Úr mélyebb megismerésére vezette. Elmélkedjünk: Miért kellett Jóbnak zsákruhában és hamuban bűnbánatot tartani? Hiszen ő igaz volt. 3. lépés: Gyakorolj! Tanítók részére: Isten beszéde eltér mindentől, amit vártunk, mégis nagyszerűen alkalmazható az összes problémára, amivel találkozunk. Nekünk is úgy felelne, mint Jóbnak, bármi lenne is a kérdésünk. 75

Elgondolkodtató/gyakorlati kérdések: 1) Adott valódi feleletet Jóbnak Isten beszéde vagy sem? Indokoljuk válaszunkat! 2) Hogyan adhat választ a mi kérdéseinkre Isten beszéde Jób könyvében? 4. lépés: Alkalmazd! Tanítók részére: A természet tankönyve az Istennel kapcsolatos ismeretek kimeríthetetlen tárháza. Gyengeségeinkre és betegségeinkre is gyógyulást hozhat. Csoportos/egyéni tevékenység: Kérjük meg a csoport tagjait, hogy a következő héten legalább napi egy órát töltsenek kinn a természetben! Írják le, milyen hatással volt a naponkénti túra arra, ahogyan megélték a mindennapjaikat!

76

A FÉLREÉRTHETETLEN HÍVÁS – 3. RÉSZ (Az alábbiakban Richard személyes elbeszélését olvashatjuk.) Elmentem Manuel temetésére és figyelmesen hallgattam a lelkész prédikációját. A szertartást követően bibliaórákat kértem. A lelkész nagyon örült a kérésnek, így Lilliane-nel együtt tanulni kezdtünk. Hamarosan beszéltem szüleimnek kapcsolatomról Lillane-nel. Egyáltalán nem örültek, mert azt akarták, hogy zsidó lányt vegyek feleségül. Apámnak támadt egy ötlete. „Miért ne mennél Kanadába tanulni? Sok rokonunk él ott. Fizetem a tanulmányaidat.” Hallani sem akartam erről. Ám egyszer, amikor igazán rossz napom volt, kiköveteltem apámtól a pénzt, és elrepültem Kanadába. Lilliane teljesen összetört. Valahogy megszerezte a címemet és levelet írt. Én pedig vettem egy újabb repülőjegyet és hazamentem hozzá. Kanadai tartózkodásom három hétig tartott. Apám mindent megpróbált, hogy szétválas�szon bennünket, de amikor látta, hogy ez nem megy, igyekezett a lányt zsidó hitre téríteni. Ez bizony nem sikerült, sőt, ráébredt arra, hogy időközben én tértem át az adventista hitre. Ezután sok-sok rabbival beszélt, akik mind eljöttek hozzám, hogy meggyőzzenek. Miután ez sem vezetett eredményre, kitagadott, és úgy gyászolt, mintha meghaltam volna. Ezek után nem láttam az édesapámat 10 évig, édesanyámat is csak néha, amikor a boltjukban találkoztunk. Egy évvel később Lilliane és én megkeresztelkedtünk, majd összeházasodtunk. Izraelbe utaztunk, és megtudtuk, hogy 50 adventista él szétszórva a zsidók között. Sírva fakadtam a helyzet láttán. Feleségem vigasztalni próbált, és én fogadalmat tettem: „Lelkész leszek, és ide jövök szolgálni!” Attól a pillanattól kezdve erős elhatározás élt bennem, hogy lelkész leszek, és elsősorban a zsidók között fogok dolgozni. (A szerkesztő megjegyzése: Richard Elofer a Collonges-i Adventista Egyetemen végzett, lelkipásztor lett. Sok éven át szolgált Izraelben, majd visszatért Franciaországba, hogy ott dolgozzon a zsidó lakosság körében és egy központot hozzon létre a zsidó-adventista barátság jegyében. Ebben a negyedévben a 13. szombati adományok egy részét ingatlan vásárlására fogják fordítani, ahol létrehozhatják ezt a központot.)

77

12. tanulmány

december 10-16.

Jób Megváltója A lecke rövid áttekintése ALAPIGE: Jób 19:25-27 A TANULÓ CÉLJA: Tudni: Krisztus helyettes kereszthalála a végső válasz az emberi szenvedés összes kérdésre. Érezni: Isten szenvedett, látva Fia szenvedését a kereszten. Cselekedni: Éljünk megváltottakhoz méltó életet, Krisztus példáját követve! A TANULMÁNY VÁZLATA: I. Krisztus helyettes halála A Mit mondhatunk Krisztus golgotai haláláról Jób szenvedéséhez viszonyítva? B Miért Jézus Krisztus helyettes halála az egyetlen út, ami lehetővé teszi üdvösségünket? II. Az Atya, a Fiú és a kereszt

A Vajon Jézus kereszthalála csak látványosság volt, amit az egész világegyetem szemlélt, és nem lehetett más a végkimenetele, vagy Megváltónk valódi szenvedésen ment át? B Vajon Isten képes szenvedni? Miért igen, vagy miért nem? III. Megváltottakhoz méltó életet élni

A Szenvedéseink között mit változtat rajtunk, ha tudjuk, hogy a Megváltó él?

B Hogyan élhetünk megváltottakhoz méltó életet, amikor szenvedünk? Összefoglalás: Jób már jóval azelőtt tudott a Megváltóról, mielőtt Jézus eljött értünk élni és meghalni. Mi most, kétezer év távlatából tekintünk vissza a keresztre. Ebből az előnyös helyzetből megértjük Megváltónk helyettes halálának jelentőségét, akinek szenvedése magába foglal minden szenvedést és fájdalmat, amit e bolygón a generációknak valaha át 78

kellett élni. Ez az üdvösséget hozó ismeret szenvedéseinken keresztül vezet oda, hogy a megváltottak életét éljük.

TANULÁSI ÚTMUTATÓ 1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ! A lelki növekedés alapja: Amikor Jób a Megváltójáról szólt, több mint kétezer évre tekintett előre a jövőbe, és reményét rá alapozta. Kétezer évvel a kereszt után mi is a feltámadt Üdvözítőre alapozzuk a reménységünket, némileg teljesebben értjük, mit is jelent Krisztus helyettes halála a kereszten. Az Isten szenvedéséről való ismeret segít megérteni az emberi szenvedést. Tanítók részére: Jób 19:25-27 szakasza szívszorító felkiáltással zárul: „…az én veséim megemésztettek én bennem!” Jób számára a szenvedésről szóló beszélgetés nem elvont teológiai vita volt barátok körében egy szombat délelőtti alkalmon. Beszélgetésünk során egy percig se feledjük, hogy ez egy megkínzott ember kiáltása, aki egyedül a Megváltóban bízik! Nyitó beszélgetés: George Frederic Händel (1685-1759) neve leginkább a Messiás című oratóriumról ismert, ami a nyugati civilizáció klasszikus egyházi zenéjének egyik legkiemelkedőbb darabja. A szerző mindössze 24 nap alatt komponálta, és először Dublinban adták elő 1742-ben, majd egy évvel később Londonban. 1759-ben bekövetkezett halála előtt Händel kifejezte, hogy szeretné, ha testét Londonban a Westminster Apátságban helyeznék végső nyugalomra. Sírja ma is ott található a déli kereszthajóban, amit úgy neveznek: „Poet’s Corner” [A költők síremlékei]. Sírja fölé a templom falára a Roubiliac mester által alkotott, életnagyságú szobrot helyezték, körülötte hangszerekkel, hárfázó angyallal, valamint a Messiás oratórium nyitott kottájával. Händel szobra előtt a kotta az egyik szoprán áriát mutatja, aminek címe: „Tudom, hogy az én Megváltóm él”. A szobor mutatóujja pontosan azokra a szavakra mutat rá, amelyek Jóbnak a feltámadásba vetett reménységét fejezik ki. E kiváló zenemű szövegét Jób 19:25-26 és 1Kor 15:21-22 versei alapján írták. A szobor tökéletesen megragadja Händel Messiásának lényegét, mert Jóbnak a Megváltóba vetett reménységét helyezi a középpontba. 79

2. LÉPÉS: FEDEZD FEL! Tanítók részére: A Bibliában összefonódik a teremtés és az újjáteremtés gondolata. Az újjáteremtés az ember bukása miatt vált szükségessé (1Mózes 3), aminek következtében sajnos a teremtés a visszájára fordult, vagyis Isten teremtményei a romlás felé indultak. Jer 4:23-26 szemléletesen írja le a teremtés megfordított folyamatát. A próféták gyakran a teremtéssel akarták bizonyítani, hogy az emberiségnek újjáteremtésre, helyreállításra van szüksége (pl. Ézs 44:24; Jer 10:12-16). Isten teremtői önkinyilatkoztatása arra indítja Jóbot, hogy felismerje saját bűnösségét, ami pedig a Megváltó karjába hajtja. BIBLIAKOMMENTÁR A Megváltó földi életét és halálát sokféle előképpel ábrázolja az Ószövetség. A tipológia személyek, események vagy intézmények tanulmányozása a megváltás történetében, amelyeket Isten konkrétan azért tervezett el, hogy rámutasson teljesedésükre Krisztusban és az evangéliumban. Az igemagyarázók nem értenek egyet abban, hogy Jóbnak vajon milyen elképzelése volt a Messiásról – vagy volt-e egyáltalán –, amikor a Megváltóra utalt. Nem szabad azonban alábecsülnünk az Ószövetség idején élt emberek teológiai, illetve prófétai ismereteit, hiszen Isten a Messiás eljövetelét már az Édenkertben megígérte (vö. 1Móz 3:15)! I. A goel (Tekintsük át Jób 19:25 és Lk 2:11 versét az osztályban!) A héber goel szó, amit Jób 19:25-ben Megváltónak fordít a Bibliánk, az egyik legfontosabb szó az Ószövetségben, hiszen Isten megváltói munkáját jeleníti meg olyan emberi intézmény által, ami akkoriban kiutat jelentett a nyomorból. Ruth és Boáz történetében is ez az egyik kulcsszó. A goel vagy „atyai megváltó, a legközelebbi rokon [akinek kötelessége megmenteni a rokont, ha komoly nehézségbe kerül]” tízszer jelenik meg Ruth könyvében (Ruth 2:20; 3:9, 12, 13; 4:1, 3, 4, 6, 8, 14), ami csupán négy fejezetből áll, tehát joggal nevezhetjük a könyv fontos kulcsszavának. Egyes esetekben az Ószövetség úgy használja a goel kifejezést, hogy Isten az alanya. Ő az, aki megvált (2Móz 15:13). Istenre utal pl. A zsoltárok könyvében (Zsolt 19:15; 69:19; 72:14; 74:2, stb.). A kifejezést jogi értelemben emberekre is használja az Írás, ez az eredeti jelentés (lásd 3Móz 80

25:23-34 a megváltás összefüggésében; 4Móz 5:8 a kártérítés összefüggésében; 4Móz 35:12, 19, 21, 24-25, 27 a menedékvárosokkal összefüggésben, ahol a goel szót vérbosszulóként adják vissza a fordítások). Fontos azonban megjegyezni, hogy a megváltás eleme az Ószövetségben mindig a törvényes követelményekhez kapcsolódik. Ézs 49:26, 60:16, 63:9 verseiben ez a párosítás együtt jelenik meg a „megmenteni”, „megváltani” jelentésű héber szóval. A messiási tipológiában Jézus Krisztus a goel, aki eleget tesz minden törvényes feltételnek: 1) vérrokonnak kell lennie (Ruth 2:20) – Krisztus emberré lett; 2) birtokolnia kell az eszközöket, amivel megvásárolhatja az örökséget (Ruth 4:10) – csak Krisztus képes megfizetni az árat a bűnösökért; 3) hajlandónak kell lennie arra, hogy megvásárolja az örökséget (Ruth 4:9) – ahogy Krisztus is önként tette le életét; 4) késznek kell lennie arra, hogy feleségül vegye az elhunyt rokon feleségét (Ruth 4:10) – a férj-feleség kapcsolat a Krisztus és egyháza közötti szoros közösségre utal. Elmélkedjünk: Hogyan tölti be Krisztus mint goel a törvényes feltételeket? A goel feladataiból melyik mond számodra a legtöbbet a saját helyzetedben? II. Isten szenvedése (Tekintsük át Mt 27:46 és Lk 9:22 verseit az osztályban!) Amikor Jézus haláltusájában felkiáltott a kereszten: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (Mt 27:46), akkor egyrészt azt érezte, hogy elszakadt az Atyától, másrészt a világ bűneinek terhe nehezedett rá (2Kor 5:21). Ekkor mintha Sátán győzött volna. Krisztus ég és föld között függött a Golgotán. A tanítványok, akik követni merték Mesterüket eddig a pillanatig, úgy érezték, hogy minden reményük szertefoszlott. A gonosz diadala teljesnek tűnt. A természet sötétbe burkolózott, és együtt szenvedett Teremtőjével. Úgy tűnt, Isten hallgat. Ez volt a szenvedések szenvedése. A rettenetes jelenet egy másik nézőpontjára Ellen G. White világít rá: „Az angyalok álmélkodással szemlélték az Üdvözítő kétségbeejtő haláltusáját. A mennyei seregek eltakarták orcájukat a félelmetes látvány elől. Az élettelen természet együttérzését fejezte ki megsértett, haldokló Teremtője iránt. A nap nem volt hajlandó tanúja lenni ennek a kegyetlen jelenetnek. Teljes, ragyogó sugarai fénnyel árasztották el délben a földet, mikor hirtelen úgy látszott, mintha a nap kialudt volna. A teljes sötétség, mint valami szemfedél burkolta be a keresztet. »Hat órától kezdve pedig sötétség lőn 81

mind az egész földön, kilenc óráig« (Mt 27:45)... Ez a sűrű sötétség elrejtette Isten jelenlétét… Isten és szent angyalai a kereszt mellett voltak. Az Atya Fiával volt” (Jézus élete. Budapest, 2010, Advent Kiadó, 661. o.). Az Atya együtt szenvedett Fiával, és a kettős isteni szenvedés az a fordulópont a megváltás tervében, ami lehetővé tette az emberiség számára az Istenhez való visszatérést. Minden emberi szenvedésre ez a pillanat a megoldás. Elmélkedjünk: Gondolkozzunk Isten szenvedéséről a Golgotán! Milyen perspektívába helyezi ez saját szenvedésünket? III. Krisztus a Helyettesünk (Tekintsük át Ézs 53:1-6, Gal 3:13 és 4:19 verseit az osztályban!) Krisztus élete példaként szolgál számunkra, törekszünk követni a példáját. Csakis Krisztus helyettes kereszthalála adhat üdvösséget. Az engesztelést csakis Krisztus végezhette el azáltal, hogy a helyemre lépett, a bűnömet hordozta és az Ő igazsága lett az én igazságom. Elmélkedjünk: Miért különösen fontos hangsúlyozni Krisztus áldozatának helyettes jellegét? 3. lépés: Gyakorolj! Tanítók részére: Ez a tanulmány sok-sok elemében tartalmazza az evangéliumot: Jézus Krisztus a Helyettesünk és Megváltónk. A teológiai felismeréstől azonban el kell jutnunk ennek az igazságnak a gyakorlati alkalmazásáig! Elgondolkodtató/gyakorlati kérdések: 1) A helyettes szerepvállalásnak milyen emberi példáját tudnánk felhozni, hogy bemutassuk, mit tett értünk Krisztus a kereszten? 2) Mikor jelentett Jézus különösen sokat számunkra Megváltóként? 4. lépés: Alkalmazd! Tanítók részére: Ez a tanulmány a Megváltó bemutatásával kezdődött, aki a halálon is túlmutató reményt ad, és persze ezzel is fog végződni. Csoportos/egyéni tevékenység: 1) Az osztályban vagy otthon hallgassunk meg részleteket Händel Messiásából, ha lehetséges, a „Tudom, hogy az én Megváltón él…” című áriát! 2) Tanuljuk meg az oratórium egyes részleteit a gyülekezeti kórussal! 82

ÉLJ KIVÁLÓAN! – 1. RÉSZ A terv egyszerű kihívással kezdődött: „Adj Istennek egy órát a napodból!” Daniel Chirileanu lelkész komolyan vette a feladatot. Egyházterülete ifjúsági titkáraként szolgált, és az Unió ifjúsági vezetője kérte, hogy írják fel egy lapra, mit szeretnének tenni Istenért a következő egy évben. Mi lenne fontosabb és jobb annál, hogy naponta egy órát töltenék Istennel, és így tervezném meg, mit tegyek a fiatalok eléréséért és támogatásáért? – gondolta magában Daniel. „Ez volt életem legeredményesebb éve” – összegezte végül a történteket. Éjjel 11 és 12 óra között tartottam ezt a csendességet, mert olyankor már mindig szabad voltam.” Az egyik ilyen alkalommal jött egy különösen érdekes ötlete: „Mi lenne, ha a tagságunk magasan képzett rétegét vonnánk be abba, hogy a felsőoktatásban tanuló fiatalokat elérjék? Mi lenne, ha sikeres életvezetési programot indítanánk diákoknak? Három fő célt fogalmazott meg: 1. Beszéljünk a fiataloknak a sikeres élet gyakorlati elemeiről. 2. Javítsuk a tanár-diák viszonyt. 3. Bátorítsuk a fiatalokat, hogy vegyenek részt cserkészprogramokban és egyéb adventista ifjúsági programokban. A különböző missziós tevékenységek és dohányzásleszoktató programok – amelyeket ekkor még nem konkrétan a diákok számára szerveztek –, kinyitották az ajtókat. Az iskolák kezdték jelezni, hogy kérik ezeket a programokat. „Látták, hogy kiváló anyagaink és szakembereink vannak – mondja Daniel. – Meghallgattuk az igazgatók kéréseit, igényeit, és igyekeztünk az ország különböző régióiban a helyi sajátosságoknak megfelelő programot összeállítani.” A városokban leginkább a különböző függőségekről leszoktató programokra van szükség, a vidéki környezetben élőknek pedig arra, hogy megtanítsuk nekik, hogyan kell beilleszkedni a társadalomba.” A minden korcsoport számára külön összeállított program témái: egészség és táplálkozás, függőségek kezelése, egyéni személyiségfejlődés és illemtan, tizenévesek társas kapcsolatai és problémái, pénzkezelés, a technikai eszközök és az internet felelős használata. Az iskolák örömmel fogadták a programot, és a nyári táborokba 80-130 diák látogatott el, velük több tanár és még az igazgatók is. Folytatjuk… 83

13. tanulmány

december 17-23.

Jób jelleme A lecke rövid áttekintése ALAPIGE: Jób 1:1, 8 A TANULÓ CÉLJA: Tudni: Elemezzük, milyen volt Jób személyisége a szenvedések előtt! Ehhez használjuk fel a könyv fejezeteiben található adatokat. Érezni: Jób következetesen, Istent tisztelve élt és nyíltan gyakorolta a hitét. Cselekedni: Határozzuk el, hogy a Szentlélek ereje által Istennek szenteljük az életünket a gyakorlatban! A TANULMÁNY VÁZLATA: I. Feddhetetlen élet A Mennyire tökéletes a feddhetetlen élet? Jóbot szemlélve hogyan válaszolhatunk erre a kérdésre? B Jób jellemvonásai közül melyek a legvonzóbbak számunkra, és milyen gyakorlati haszna volna ezeknek a saját élethelyzetünkben? II. Következetes élet

A Mit érzünk a Jóbhoz hasonlók iránt, akik az életük minden területén következetesen jónak és igaznak tűnnek?

B Jób jellemének leírásában mi utal arra, hogy valóban következetesen élt? III. Istennek szentelt élet A Mi a titka annak, hogy lélekkel teljes és Istennek szentelt életet éljünk? B A megszentelődés folyamata miként hat társadalmi kapcsolatainkra a világban, ahol annyi a fizikai és lelki szükséglet? Összefoglalás: Közelebbről megvizsgálva Jóbot még a szenvedése előtt – jellemzését összerakjuk az apró részletekből, amelyeket a könyv különböző szakaszaiban találunk –, olyan ember személyisége bontakozik ki előttünk, aki következetesen összhangban élt Istennel, és ez gya84

korlati hitében mutatkozott meg. A hitét magas erkölcsi mérce, becsületesség és szívbéli jóság jellemezte a társadalom számkivetettjei iránt.

TANULÁSI ÚTMUTATÓ 1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ! A lelki növekedés alapja: Jób igaz voltának fontos elemei a magas etikai és erkölcsi mérce, ami abban nyilvánult meg, ahogyan bánt a társadalom számkivetettjeivel. Az igazságosságnak meg kell mutatkoznia abban, hogy jó cselekedetekkel segítünk. Isten azért helyezett a világba, hogy enyhítsünk a környezetünkben élők szenvedésén. Bár nem szabad a világot követnünk, de tevékeny keresztényként kell élnünk benne. Tanítók részére: Fontos, hogy az egyház, azon belül is a helyi gyülekezetek komolyan vegyék kötelezettségüket. Előfordul, hogy szociális feladatainkat nagyvonalúan ráhagyjuk az ADRA-csoportokra vagy önkéntesekre, mintha csak a szakemberek tudnák enyhíteni a világ szenvedését. Az ADRA munkája valóban fontos, ez azonban nem menti fel a gyülekezeti tagokat sem az alól, hogy foglalkozzanak a környezetükben élő, nehézségekkel küzdő emberekkel. Nézzünk körül a környéken, ahol a gyülekezet működik! Van-e valamilyen módja annak, hogy a közösség segítsen az ott élőknek? Nyitó beszélgetés: 2008-ban egy régészhallgató részt vett egy ásatáson Khirbet Qeiyafa területén Izraelben – ami a bibliai Saraimnak felel meg (1Sám 17:52) –, és talált egy nagy cserépdarabot, amin festett ősi héber szöveg volt. Az izgalmas leletről kiderült, hogy az addig fellelt legrégebbi héber írás, a Kr. e. 10. századra datálható, amikor Dávid király uralkodott Izraelben. Amikor felmérték, mekkora jelentőségű a lelet, a cserépdarabot különböző laboratóriumokba küldték el színképelemezésre, mert a festék már itt-ott elhalványult, így nem lehetett elolvasni a teljes szöveget. A tudósok más-más eredményre jutottak, miközben próbálták megfejteni az ősi írás jelentését. A különböző fordításokban azonban vannak közös kifejezések, amelyek az olvasható részekből könnyen érthetőek, és fogalmat adnak arról, miről is szól a dokumentum: „védd a szegényt és a szolgát”, „járj közben az özvegyért”, „helyesen ítéld meg az árvák ügyét”, 85

„támogasd a jövevényt”. E töredékes kifejezések arra utalnak, hogy már a Kr. e. 10. században is nagyon magas volt az erkölcsi és etikai mérce az ószövetségi Izraelben, amikor arról volt szó, hogy meg kell védeni a társadalom kiszolgáltatottjait. Jób is már ezt az életformát képviselte évszázadokkal azelőtt, hogy valaki felírta volna ezeket a cserépre. Miért olyan fontos, hogy a legősibb héber felirat felszólít: gondoskodni kell a szegényekről, igazságosan kell bánni az özvegyekkel és szegényekkel, és védelmezni kell a jövevényeket? 2. LÉPÉS: FEDEZD FEL! Tanítók részére: Érdekes elkészíteni Jób jellemrajzát a mai tanulmányhoz kiválogatott szakaszok alapján. Egy kicsit persze félelmetes is, mert miután az elmúlt hetekben folyamatosan Jób barátainak a megtorlás-teológiával átitatott beszédeivel foglalkoztunk, talán eszünkbe juthat, hogy nem volt-e mégis valami titkos bűne Jóbnak. Ez a feltételezés persze helytelen, mint ahogy a jelen tanulmány mutatja. Ám éppen ez a dolog félelmetes része. Jób következetesen jó volt, talán annyira, ami már-már megijeszt, mintha nem is álmodhatnánk ilyen szintű tökéletességről. Persze az is lehet, hogy a bibliai tökéletesség fogalmát értjük rosszul. BIBLIAKOMMENTÁR Jób jelleme néhány fontos teológiai kérdést vet fel. Az egyik a bibliai tökéletesség kérdése, ami gyakran vált ki élénk vitát a gyülekezeteinkben. Elérhetjük-e a tökéletes jellemet már itt, a földön? Lehetséges-e ez, különösen, ha arra gondolunk, hogy folyamatosan elbukunk és bűnbe esünk? I. A tökéletesség bibliai fogalma (Tekintsük át Jób 1:1, 8 és Mt 5:48 verseit az osztályban!) Jézus intése Mt 5:48-ban („Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti men�nyei Atyátok tökéletes”) gyakran ejtette zavarba a hívőket. Hogyan is érhetnénk ezt el? Mit értett Jézus ezen? Ez intés vagy ígéret? Kissé más jelentéssel bírnak az Ó- és Újszövetségben használt szavak, amelyeket Bibliánk „tökéletesnek” fordít. A héber tamim azt jelenti: „teljes”, „igaz”, „békés”, „egész”, „egészséges”, „feddhetetlen”, a görög teleios pedig: „teljes”, „tökéletes”, „kifejlett”, „érett”, „teljesen kialakult”, „ami 86

elérte célját”. E másodlagos jelentések máris különböző képzeteket ébresztenek bennünk a bűntelen állapotról mint a bibliai tökéletesség kifejezéséről. Olyan bibliai szereplőknek, mint Noé és Ábrahám szintén voltak jellembeli hiányosságai (1Móz 9:21, 20:2), így arra is rájövünk, hogy talán nem is biblikus a tökéletesség fogalmának az az értelmezése, miszerint az bűntelen állapotot és bűnös természetünk eltűnését jelenti. Tény, hogy a bibliai tökéletességről alkotott fogalmunk nagyban függ attól, hogyan látjuk Krisztus szerepét a megváltás művében. Ha Krisztus példaképszerepét hangsúlyozzuk túl, akkor úgy érezzük, ezt a mintát kell elérni, amennyire csak lehet, és próbálunk bűntelenné válni úgy, ahogyan Krisztus volt bűntelen. Ez azonban oda vezet, hogy a cselekedet-központú kereszténységet gyakoroljuk. Másrészről, ha elfogadjuk Krisztus helyettes halálát a kereszten a megváltásunkért és megszentelődésünkért is, akkor az Ő tökéletességét a saját tökéletességünknek fogadjuk el. Bár mindig nagyon óvatosnak kell lennünk, nehogy az „olcsó kegyelem” csapdájába essünk, de aki egészen odaszenteli életét Krisztusnak, az tökéletes őbenne. A kegyelem általi üdvösség és a Krisztussal való napi kapcsolat révén tulajdonítja Isten nekünk Krisztus szent életét. Így értendő, hogy elértük a tökéletességet, szándékunkat és célunkat, ahogy a görög teleios kifejezi (vö. Jn 15:5; 1Kor 1:30; Ef 3:19; 4:13; Fil 2:12-13). II. Kereszténység a közéletben (Tekintsük át 2Móz 23:3, Jób 29:8-17, 31: 1-24, Zsolt 72:4 és Ézs 1:17 verseit az osztályban!) Sokat írtak és beszéltek már a keresztények szerepéről a közéletben. E kifejezéssel arra az élettérre gondolunk, ahol a keresztények és nem keresztények találkoznak. A közélet, köztér gondolata régen létező fogalom. A legtöbb ősi kultúrában létezett olyan köztér, ahol kapcsolatot tarthattak egymással az emberek. A spanyol nyelvterületen minden városnak volt és ma is van köztere. Az ősi Izraelben a városkapu környéke volt az a hely, ahol az üzleti, törvényes és más fontos közügyeket intézték (vö. Ruth 4:1-2). A keresztények egyes csoportjai a hitéletben inkább az erődmentalitást választották. Ennek az a gondolat az alapja, hogy az egyházat/gyüleke87

zetet meg kell védeni a világból érkező betolakodóktól, ami viszont igen zárt közösségeket eredményez, teljesen minimális társadalmi érintkezéssel. Az ilyen gyülekezeteknek szinte semmilyen kapcsolatuk nincs a környéken élőkkel. A Biblia azonban erőteljesen és következetesen hangsúlyozza, hogy Isten követőinek szociálisan érzékenynek kell lenni, különösen a társadalom sebezhető csoportjai iránt. E csoportokat Jób könyve is említi, bizonyítva, hogy Jób gondoskodott a környezetében élőkről. Megmentette a „szegényt és az árvát” (Jób 29:12), gondoskodott róluk (Jób 31:16), az özvegyeket támogatta (Jób 29:13; 31:16), igazságosan bánt a szolgáival, szolgálóival (Jób 31:13). Az ószövetségi korban az ilyen tettekkel mérték valakinek az igaz voltát. Ellenkező esetben pedig, ha a dolgok rosszul mentek, a próféták következetesen feddték a bűnt (például Ámós, aki írásában elítéli Samária társadalmi igazságtalanságait). A kereszténységnek láthatónak kell lennie. Gyakorlati kereszténységünknek jó mércéje, hogy miként viszonyulunk bizonyos csoportokhoz (szegények, özvegyek, árvák, idegenek) vagy azokhoz, akikkel különösen a mai világban találkozunk (bevándorló munkavállalók, menedékkérők, HIV/AIDS fertőzöttek, drogosok, a származásuk miatt kirekesztettek stb.). Elmélkedjünk: Mi köze az igazságunknak ahhoz, hogyan viszonyulunk a fentebb említett, szociálisan sebezhető csoportokhoz? III. Közbenjárói ima (Tekintsük át Jób 1:5, Zsid 4:14-16, János 17 és Ef 6:18 verseit az osztályban!) Nem túl gyakran említjük Jób bizonyos szokásait, amelyeket még a szenvedése előtt gyakorolt. Az egyik ilyen a gyermekeiért folytatott közbenjárása. Imái és áldozatai megnyitották az utat a Szentlélek előtt, hogy erőteljesebben munkálkodhasson gyermekei életében, visszaszorítva ezzel a gonosz erőket. A közbenjárói ima mindig így működik, és Krisztus ebben is példa. Elmélkedjünk: Milyen tapasztalataink vannak a közbenjárói imádság terén? 88

3. lépés: Gyakorolj! Tanítók részére: Jób „szövetséget kötött a szemeivel” (Jób 31:1). Nap mint nap szinte felfoghatatlan vizuális áradattal szembesülünk, ami gyakorlatilag nem is feldolgozható. Szűrőkre van szükségünk és szövetségkötésre, mint Jóbnak. Elgondolkodtató/gyakorlati kérdések: 1) Ma, a modern korban mit jelent a gyakorlatban az, hogy „szövetséget kötök a szemeimmel”? 2) Hogyan érheti el szombatiskolai csoportunk a környezetünkben a szociálisan rászorulókat? 4. lépés: Alkalmazd! Tanítók részére: A társadalmi erkölcs/etika volt az ószövetségi próféták egyik fő témája. Újra és újra erről prédikáltak. Ugyanígy a mai kereszténységnek is a jótékonyság és bőkezűség tetteiben kell láthatóvá válnia. Csoportos/egyéni tevékenység: 1) Tervezzünk társadalmi missziós tevékenységet a csoportban! Határozzuk el, hogy részt veszünk egy ételosztásban, önkéntes órát vállalunk egy árvaházban, segítünk valamilyen katasztrófahelyzetben, gyűjtést szervezünk az anyagilag nehéz helyzetben lévők számára, meglátogatunk egy hajléktalanszállót... Törekedjünk arra, hogy ez ne egyszeri alkalom legyen!

89

ÉLJ KIVÁLÓAN! – 2. RÉSZ Daniel lelkész beszámol egy igazgatóról, aki azért ment el a táborba, mert a lánya is részt vett a programokban. Ez a hölgy ellenzett mindenféle lelki tevékenységet és különös ellenszenvet táplált az adventisták iránt. „A tábor első néhány napján annyira ellenkezett, hogy még az étkezések előtt sem imádkozhattunk a gyerekekkel” – emlékezett vissza Daniel. Még az áhítatok során is csak jelképesen lehetett beszélni. A jég akkor tört meg, amikor az igazgatónő kislánya bátran kijelentette, hogy ő minden este imádkozik az édesanyjáért, mert egy adventista barátnőjétől megtanulta, hogyan kell. Ezután már nem volt probléma, lehetett imádkozni, áhítatot tartani, sőt, még ő bátorított mindenkit erre. Ez az igazgatónő a következő öt évben a tábor rendszeres résztvevője lett, és ő maga bátorította az iskolabizottságot, hogy az adventisták tarthassanak órákat és különböző szemináriumokat a környék iskoláiban. Isten valóban csodásan működik! Daniel Chirileanu jelenleg a Román Unió Ifjúsági Osztályának a vezetője. Azon dolgozik, hogy az egész országban átfogó egészséges életmód programot dolgozzanak ki. Teofil Brasov a Munténia Egyházterület projektvezetője Romániában. Jelenleg 50 közép- és felsőoktatási intézménnyel tartanak kapcsolatot, és tartanak „Élj kiválóan!” programot. Továbbá hat iskolaszék adminisztrációjával állnak kapcsolatban. Az adventisták által szervezett tanfolyamokon tavaly megközelítőleg 2400 diák vett részt Brasov lelkész körzetében, és a szám növekszik. Ezen kívül az Ifjúsági Osztály tanárok számára szervez összejöveteleket a tanév kezdete előtti utolsó hétvégék egyikén. „Ekkor mutatjuk be nekik az Élj kiválóan! programot. Bátorítjuk a tanárokat, hogy ismerjék meg egymást és alkossanak tevékeny magot. A múlt évi gyűlésünkön 90 nem adventista tanár volt jelen – számol be a történtekről Brasov lelkész. –Szeretnénk, ha a világ jobb hely lenne, és terjeszthetnénk azokat az értékeket, amelyek nekünk olyan fontosak.” Egyik legnagyobb szükségletünk, hogy oktatókat képezzünk, akik mind önkéntesek, és legyenek kellő eszközeink és forrásaink a képzéshez. Lelkészként a misszió nagyszerű lehetőségének tartom ezt a programot, hiszen tehetünk valamit a környéken élőkért, különösen a fiatalokért.”

90

december 24-30.

14. tanulmány

Tanulságok Jób könyvéből A lecke rövid áttekintése ALAPIGE: 2Korinthus 5:7 A TANULÓ CÉLJA: Tudni: Tekintsük át újra a főbb tanulságokat, amelyeket Jób könyvéből leszűrtünk! Érezni: Értékeljük a hasonlóságokat Jób és Jézus között (valamint a köztük lévő különbségeket), miközben átgondoljuk, hogy mi is hitben járunk és nem látásban. Cselekedni: A szenvedések ellenére is éljünk hit által! A TANULMÁNY VÁZLATA: I. Elsajátított tanulságok A Ha egyetlen rövid mondatba kellene sűríteni Jób üzenetét, hogyan hangzana? B Mi a legfontosabb tanulság, amit Jób könyvének tanulmányozása közben levontunk a negyedév során? II. Jób és Jézus

A Milyen szembeszökő hasonlóságokat fedezhetünk fel Jób és Jézus között?

B Mi mindenben láthatjuk, hogy Jób hit által és nem látásból élt? III. Tekintsünk megfelelő perspektívából a szenvedésre!

A A szenvedéssel kapcsolatos látásmódunk miként változott Jób könyvének tanulmányozása után?

B Átélt szenvedéseink hogyan vittek közelebb Istenhez? Összefoglalás: Jób könyve olyannyira összetett és sokoldalú, hogy nehéz minden szempontot belesűríteni egy negyedévnyi tanulmányba. Végül azonban láthatjuk, miként emelkedik ki a könyv Krisztus központú üzenete. Újra és újra rámutat a Megváltóra, az üdvösségre és a hittel teljes élet fontosságára. 91

TANULÁSI ÚTMUTATÓ 1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ! A lelki növekedés alapja: Jób története univerzális. Alig találunk a korra vonatkozó, történelmi utalást a könyvben, ez is az emberi szenvedés egyetemességét sugallja. Olyan történet ez, ami újra meg újra lejátszódik mindenütt a világon, az összes kultúrában. Jób története mindig a mi történetünk. Jób szenvedései azonban – bármilyen nagyok voltak is – meg sem közelítik Krisztusét. Általa megoldást nyernek a mi szenvedéseink a megváltásban. Tanítók részére: A kereszténység és a muzulmán világ közötti ellentét egyre inkább élesedik. Az iszlámmal kapcsolatos gondolatainkat eltorzítják a hozzánk eljutó napi politikai hírek. A globalizáció és a világszéles migráció következtében valószínű, hogy előbb-utóbb a mi szomszédságunkban is fognak élni muzulmán hívők. Érdekes volna kinyomozni, hogy a gyülekezet közelében van-e valahol muzulmán közösség. Nyitó beszélgetés: Érdekességként megemlítjük, hogy Jób nemcsak az Ószövetségben – és ezáltal a judaizmusban és a kereszténységben – ismert, hanem a Koránban, tehát az iszlámban is. Ayyub (Jób) az iszlám vallásban gazdag és alázatos próféta, története pedig hasonlít Jób ószövetségi történetére, habár a Korán nem jegyzi fel Jób és barátai hosszas beszédeit. A történet arról szól, hogy Jób elvesztette anyagi javait és családját, megbetegedett, végül azonban meggyógyult és rendbe jött az élete is. A gyógyulás sok évvel később következett be, amikor Isten felszólította, hogy lábával dobbantson a földön, mire ott vízsugár tört elő a talajból. Jób ivott a vízből és meggyógyult (Korán, 38:41-42). A Korán közli Jób nemzetségi táblázatát is, ami összeköti Ábrahámmal Ézsau és Izsák (Ishaq) vonalán (Korán, 6:84). Ayyub jellemzésében hangsúlyos erény a türelem, amivel szenvedéseit viselte. Sátán is fontos szerepet játszik Jób történetének muzulmán változatában. A gonosz kihallgatja Isten angyalainak beszélgetését az igaz Jóbról, és ezt követően eltervezi, hogy elfordítja őt Istentől, de próbálkozása kudarcba fullad. Egyes muzulmán hittudósok megjegyzik, mennyire hasonlít egymásra a héber és az arab szöveg. Miként élik meg a szen92

vedést más kultúrájú emberek? A Koránban található történet Jóbról mennyire világít erre rá? 2. LÉPÉS: FEDEZD FEL! Tanítók részére: E negyedév végére érve áttekinthetjük Jób könyvének legfontosabb tanulságait. Talán a csoport minden tagjának némileg eltérő gondolatai lesznek arról, hogy mi fogta meg őket leginkább Jób könyvének gazdag kincséből. Jó, ha beszélünk erről! Ám ott van az emberi szenvedés általános üzenete, amihez mindig visszatérünk. Az utolsó beszélgetésben is kanyarodjunk vissza ehhez a témához! Figyeljük meg, miként hat világképünk arra, hogy hogyan reagálunk a szenvedésre! BIBLIAKOMMENTÁR A szenvedés egyetemességét felülírja a megváltás egyetemessége. Valószínűleg ez Jób könyvének legnagyobb tanulsága. Jób egyrészt az emberi szenvedés jelképe lett, ugyanakkor Krisztust is előképezi, aki biztosította a végső megoldást a földi szenvedésre. I. Biblikus világnézet (Tekintsük át Jób 1:6-12 verseit az osztályban!) Vannak érdekes párhuzamos szövegek az Ószövetségben, amelyek jól mutatják a modern és a biblikus világnézet közötti különbséget. Dávid király népszámlálást rendelt el Izraelben. 2Sám 24:1 szerint Isten indította Dávidot arra, hogy számlálja meg a népet, 1Krón 21:1 szerint viszont Sátán késztette rá. Vajon ez elírás vagy inkább ellentmondás a Bibliában? Nem, egyik sem, már ha a bibliai világnézet szerint gondolkodunk. Az istenközpontú világnézet Istent mindenben az Őt megillető helyre állítja, mindannak közepébe, ami csak történik a világegyetemben. Lényegében tehát mindkét szöveg ugyanazt írja le: végül Ő irányít mindent, ami történik a világban. A Biblia világnézete szerint Isten a felelős mindazért, amit enged megtörténni. A hatalomnak ez a paradigmája tökéletesen megmutatkozik Jób könyvének bevezetőjében. Sátán nem tehet Jóbbal semmit addig, amíg Isten nem ad rá engedélyt. Kettejük párbeszédében mindvégig Istené az abszolút irányítás. 93

Mai felfogásunk szerint azonban kicsit másképp néz ki a valóság. Ennek oka főként a görög filozófia hatása, ami becsempészte a dualizmus gondolatát az élet legtöbb területére. Emiatt az emberek általában mindenféle dichotómiát (kettős ellentétpárt) látnak: test és lélek, mítosz és történelem, lelki és anyagi, hit és tudomány stb. Modern gondolkodásunkat nagyrészt ez határozza meg. Jób nem így látta a világot. Ezért hát fájdalmában és kínjában Istenhez kiáltott (Jób 30:2021), habár Sátán volt az, aki a szenvedését okozta. Az istenközpontú világnézet adja azt a biztonságot, amit Jób végül megtalált, hiszen felismerte, hogy Isten még mindig uralja az eseményeket és uralni is fogja, még ha ő most szenved is. A világnézetünk gyakran válsághelyzetekben válik nyilvánvalóvá. Vagy egyben tartja kis világunkat, vagy minden szétesik körülöttünk miatta. Csak a biblikus világnézet segít át a válsághelyzeteken! Elmélkedjünk: Saját életünkre gondolva, a válsághelyzetekben milyen világnézet mutatkozik meg bennünk leginkább? II. A valóság érzékelése (Tekintsük át Mt 4:10, 13:10, Zsid 4:15 és 11:10 verseit az osztályban!) Vannak ugyan közös jellemzői az emberi szenvedésnek, ahogyan már láthattuk a szenvedés kérdésének tárgyalásánál, a különböző kultúrák azonban más-más módon érzékelik a valóságot. A nyugati kultúrában egyre kevésbé vélik úgy az emberek, hogy a látható világ mögötti, pozitív, lelki erők irányítják az eseményeket (lásd Dániel 10). Jób könyve egyértelműen mély betekintést ad a spirituális világba. Az Isten és Sátán közötti találkozás a könyv elején bemutatja ennek valóságos voltát. Sátán arra akarta rávenni Jóbot, hogy tagadja meg Istent, de Jób ellenállt. Sátán megkísértette Ádámot és Évát, ők viszont elbuktak. Mi a különbség? Sátánnak az emberek elleni kísértései akkor tetőztek, amikor a pusztában megkísértette Krisztust (Mt 4:1-11). A fizikai (kenyér), a mentális (hatalom), a lelki (imádat), valamint az érzelmi szempontok képviselik gyakorlatilag az összes kísértést, amivel csak szembekerülhet az ember az élete folyamán. Szenvedéseink végső szimbóluma tehát nem Jób, hanem az Úr Jézus (Zsid 4:15). Ő az, aki megérti szenvedéseinket és Ő az, aki a szenvedéseken túl a reménységet is biztosítja. 94

Elmélkedjünk: Lehetséges a szenvedést úgy felfogni, mint a kísértés egyik formáját? Ha igen, miért, ha nem, miért nem? Miért mondhatjuk, hogy szenvedéseink végső szimbóluma maga Jézus? III. Nincs kárhoztatás (Tekintsük át Jn 8:1-11 verseit az osztályban!) Különleges kötelék van a szenvedő ember és Isten között, mert a szenvedés létünk határaira sodor, ahol egy erősebb kar ölelésére vágyunk, amely képes átvezetni mindenen. Mások fájdalmát látva ne próbáljunk meg úgy fellépni, ahogy Jób barátai tették, akik meg akarták győzni Jóbot arról, hogy bűnös – még ha erre néha kísértést is érzünk! Ahogyan Jézus a házasságtörésen kapott asszonnyal bánt, az világosan mutatja, mi a feladatunk: együttérzést mutatni, vigasztalni, nem pedig kárhoztatni; inkább rámutatni a reménység egyetlen forrására: Jézus Krisztusra (Róm 8:1)! Elmélkedjünk: Milyen ereje van az együttérzésnek az emberi kapcsolatokban? 3. lépés: Gyakorolj! Tanítók részére: Az utolsó tanulmánynak legyen az a végkicsengése, hogy a gyakorlatban valósítsuk meg a Jóbtól tanultakat! Elgondolkodtató/gyakorlati kérdések: 1) Mi érintett meg leginkább Jób könyvének tanulmányozása közben az elmúlt negyedévben? 2) Mit tehetünk a gyülekezetünkben és a környékünkben azért, hogy enyhítsük az emberek szenvedését? 4. lépés: Alkalmazd! Tanítók részére: Jób története mindenkit érint, mert mindenkinek az életében van szenvedés. E könyv megismerése által és mindannak alapján, amit tanulunk belőle, pozitív hatást tehetünk mások életére. 95

Csoportos/egyéni tevékenység: 1) Osszuk kisebb csoportokra a szombatiskolai osztályt, és így látogassunk meg embereket a gyülekezetből! Beszélgessünk velük Jób könyvének legfontosabb tanulságairól! 2) Szervezzünk szeretetvendégséget, és hívjunk meg olyanokat, akik éppen szenvednek – akár a gyülekezetből, akár a barátaink, szomszédaink közül! Szervezhetünk külön úrvacsorai szolgálatot is a szenvedők számára, ahol részesülhetnek Krisztus szenvedésének jegyeiből.

96