Írta: B rge Schantz TANÍTÓI MELLÉKLET július, augusztus, szeptember

Írta: B rge Schantz

TANÍTÓI MELLÉKLET

2015. július, augusztus, szeptember

Copyright © Hetednapi Adventista Egyház, 2015 Copyright © B rge Schantz, 2015 Felelős kiadó: Ócsai Tamás

Fordította: Gyürüsné Pintye Alexandra Lektorálta: Gyetvainé Gerlai Krisztina Felelős szerkesztő: Zarkáné Teremy Krisztina

Kiadja a Hetednapi Adventista Egyház 2119 Pécel, Ráday u. 12. Ügyintézés: Fenyvesi Eszter E-mail: [email protected] Telefon: 06-30-664-3000 Nyomdai előkészítés: Ecsedi Gabriella Nyomdai munkálatok: Szőllősy Műhely, Debrecen Felelős vezető: Szőllősy Botond

T

Tartalom

1. tanulmány: Isten misszionáriusi lelkülete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 2. tanulmány: Ábrahám, az első misszionárius . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 3. tanulmány: Akit nem mondanánk misszionáriusnak . . . . . . . . . . . . 18 4. tanulmány: Jónás története . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 5. tanulmány: Fogoly misszionáriusok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 6. tanulmány: Eszter és Márdokeus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39 7. tanulmány: Jézus, a misszió Mestere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45 8. tanulmány: Misszió – válaszfalak nélkül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51 9. tanulmány: Péter és a pogányok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58

10. tanulmány: Fülöp, a misszionárius . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64 11. tanulmány: Pál származása és elhívása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71 12. tanulmány: Pál missziója és üzenete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78 13. tanulmány: Valóban az egész világnak meg kell hallania? . . . . . . . . 84

Ajánlott internetes oldalak: Generál Konferencia: ° www.adventist.org Transzeurópai Divízió: ° www.ted-adventist.org Newbold College: ° www.newbold.ac.uk Magyar Unió: ° www.adventista.hu Dunamelléki Egyházterület: ° www.adventista.hu/det

Tiszavidéki Egyházterület: ° www.adventista.hu/tet Advent Kiadó: ° www.adventkiado.hu Adventista Teológiai Főiskola: ° www.atf.adventista.hu Ifjúsági Osztály: ° www.ifiinfo.hu Reménység Evangélizációs Központ (REK): ° www.remenytv.hu Bibliatanulmányok: ° www.adventista.hu/bibliatanulmanyok

3

1. tanulmány

június 27–július 3.

Isten misszionáriusi lelkülete A lecke rövid áttekintése ALAPIGE: János 17:18 A TANULÓ CÉLJA: Tudni: Ismerjük fel, hogy Istennek a bűnbe esett emberiség helyreállítására vonatkozó szándéka természetének legmélyéből fakad! A világegyetem mindenható és szerető Istene a misszió Istene. Érezni: Töltsön el bennünket mély hála arra gondolva, hogy Isten szüntelenül keresi elveszett teremtményeit! Tenni: Állítsuk képességeinket és lelki ajándékainkat a misszió Istenének szolgálatába, hogy az emberek Teremtő Istenükként fogadják el és dicsőítsék Őt! A TANULMÁNY VÁZLATA: I. Tudni: Istenünk mindenki felé nyitott A Gyermekeinknek azt tanítjuk, hogy „Isten a szeretet”. Hogyan segít Isten természetét még jobban megértenünk az a gondolat, hogy „Isten a misszió Istene” is? B Az Atya a megváltás szolgálatával bízta meg Fiát, amikor elküldte a földre. Majd elküldte a Szentlelket is, hogy folytassa Jézus munkáját. Látva a Szentháromságon belül ezt az „elküldési folyamatot”, milyen jelentőséggel bír számunkra Jézus imája: „Amiképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra” (Jn 17:18)? II. Érezni: Missziós DNS-ünk

A Hogyan érezhetünk nagyobb felelősséget a környezetünkben élőkért, tekintettel arra, hogy a missziónak fontos része Isten megismerése? B Mit érzünk azzal kapcsolatban, hogy Istené a misszió? Tehát a munkatársaivá fogad bennünket, de erőfeszítéseink eredménye végső soron az Ő kezében van.

4

III. Tenni: Isten elküldött bennünket A Előfordult-e már velünk, hogy túl szűkre szabtuk a misszió határait, és így komoly lehetőségeket szalasztottunk el a bizonyságtételre? B Legyünk készek így imádkozni: „Itt vagyok, küldj el engem”! Összefoglalás: Isten keresi az embert, kijelenti magát neki és arra bátorítja, hogy lépjen vele kapcsolatba. Minden korszakban hívott el férfiakat és nőket egyaránt, hogy megváltási tervének képviselői legyenek. Mi hogyan válaszolunk ma Isten hívására?

TANULÁSI ÚTMUTATÓ 1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ! Központi Ige: Jn 20:21 A lelki növekedés alapja: Isten célja az, hogy elérje gyermekeit. Ezért olyan fontos számára a misszió. Ahogyan Isten „legjobb missziós ügynökeként” elküldte Jézust a világra, úgy Jézus is adott egy nagyon fontos megbízást követőinek: tegyék ismertté Isten dicsőségét szavaikon és tetteiken keresztül. Hogyan válaszoltunk Isten missziós hívására? Csak tanítóknak: Amikor Isten tulajdonságaira gondolunk, eszünkbe jut a szentség, mindenhatóság, igazságosság, könyörületesség, de néha elfelejtjük egy másik lényeges jellemzőjét, ami a missziós lelkület. Isten szüntelenül azon munkálkodik, hogy megismerjék Őt az emberek. Ő nyitott mindenki felé. Próbáljuk meg Isten személyét ebből a nézőpontból megvizsgálni a csoportban! Hogyan ölthetne gyakorlati formát mind a gyülekezeten belül, mind a személyes életünkben az a missziós vágy, ami Istent is jellemzi? Nyitó beszélgetés: Az internetes kultúra napjaiban élve úgy érezhetjük, hogy földünkön rohamosan csökkenek a távolságok. Amikor az elképesztő méretű online információs szupersztrádán haladunk, már természetesnek tűnik, hogy a legkülönfélébb kultúrákból érkező emberekbe „botlunk bele”. Ezáltal a látókörünk is jelentősen kitágul – gondoljuk. De megállja-e a helyét ez a feltevés? Számos tanulmány inkább arra utal, hogy olyan egységes világhálót hozunk létre az internet használata közben, ami a már kialakult látókörünkben erősít meg bennünket. Istennek 5

az a szándéka egyházával, hogy a látókör szélesítésének legjobb eszközévé váljon, ezért az Íráson keresztül bemutatta a jó és a gonosz között folyó nagy küzdelem eseményeit és a világnak szánt megváltási tervét. A gyülekezeti kultúránk azonban nagyban meghatározza azt, hogy figyelmünket kifelé, azaz Isten tervére, vagy inkább befelé, a saját érdekeinkre és vágyainkra összpontosítjuk. Amikor elfogadjuk, hogy Isten a misszió Istene, akkor számunkra is a misszió lesz a legfontosabb. Nem fogunk megelégedni azzal, ha a gyülekezet csupán egy szentek számára fenntartott klubként működik, hanem arra vágyunk, hogy a misszió kilövőállásává váljon. A misszióközpontú gondolkodás hogyan alakítja át: 1) kapcsolatainkat a gyülekezetünk más tagjaival, 2) hozzáállásunkat a gyülekezeti tevékenységekhez és programokhoz, 3) kapcsolatainkat a szélesebb környezetünkben lévőkkel? 2. LÉPÉS: FEDEZD FEL! Csak tanítóknak: Fedezzük fel a Bibliában az Isten missziós természetéről elénk táruló képet! Az Újszövetség Jézus életén és a korai egyházon keresztül tisztán bemutatja Isten küldetési tervét. Ennek a tervnek az alapjai azonban az Ószövetségben gyökereznek, amelyben egészen Ábrahámig, Mózesig és a későbbi prófétákig visszanyúlóan Isten tervének számos, még felfedezésre váró részével találkozhatunk. BIBLIAKOMMENTÁR I. A misszionárius Isten (Olvassuk el Mt 5:13-14 verseit az osztályban!) Isten vágya az, hogy minden gyermeke számára elhozhassa a megváltást. A Biblia úgy festi le Őt mint gyermekeit kereső, kutató, megváltó Istent, aki szeretné, ha követői sóként és fényként élnének a környezetükben. 5Móz 10:19-ben Isten arra tanítja népét, hogy szeressék az idegeneket. Később a zsoltáríró így kiált Istenhez: „...mert néked jutnak örökségül minden népek” (Zsolt 82:8). Mikeás pedig gyönyörű képet tár elénk arról, milyen lehetne Izrael befolyása a környező nemzetekre: „Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének 6

házához, hogy megtanítson minket az ő útaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből” (Mik 4:2). Ézsaiás próféta könyvében Isten hívása egyértelműen minden néphez szól: „Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több” (Ézs 45:22). Az 56. fejezetben Ézsaiás így ír Isten templomáról: „házam imádság házának hivatik minden népek számára” (7. vers). Isten így szól: „És ne mondja ezt az idegen, aki az Úrhoz adá magát: Bizony elszakaszt az Úr engem az Ő népétől” (Ézs 56:3). Isten missziós terve sokkal inkább nagyratörő volt, mint népéé, akik mindössze a Júda és Izrael közötti megbékélésben reménykedtek. Pedig ez csak egy kis részét képezte annak, amit Isten népének szánt: „Így szól: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izrael megszabadultjainak visszahozására” (Ézs 49:6). Isten terve a következő volt: „sőt a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen” (Ézs 49:6). Ézsaiás a későbbiekben arról prófétált, hogy egy nap „oltára lesz az Úrnak Egyiptom földének közepette” (Ézs 19:19), a bálványimádó, erkölcstelen, babonás Egyiptomban. És ha ez még nem lenne elég, a próféta azt is megjövendölte, hogy a kegyetlen asszírok Egyiptomhoz hasonlóan el fogják hagyni pogány isteneiket: „Ama napon út lesz Egyiptomból Asszíriába, és Asszíria megy Egyiptomba, Egyiptom meg Asszíriába, és Egyiptom Asszíriával az Urat tiszteli. Ama napon Izrael harmadik lesz Egyiptom és Asszíria mellett; áldás a földnek közepette” (Ézs 19:23-24). Sajnos Izrael nagyon gyakran elkövette azt a hibát, hogy keveredett a szomszédos népekkel, és így nem tudott eleget tenni a velük kapcsolatos küldetésének. A próféták újra és újra felszólították őket, hogy ne folytassák tovább az erkölcstelenséget, az élvhajhászást, és törődjenek a szegényekkel, özvegyekkel, árvákkal és a közöttük élő idegenekkel. A „küldeni” szó héber megfelelője (shelach) közel nyolcszáz alkalommal szerepel az Írásban. Az ige alanyaként több mint kétszázszor Isten jelenik meg. Tehát Isten az, aki a megbízást adja népének, Ő a küldő. Beszéljük meg: Mennyiben hasonlítunk Izrael népéhez akkor, amikor saját szükségleteink kielégítése annyira leköti energiáinkat, hogy telje7

sen figyelmen kívül hagyjuk a misszió fontosságát? Izrael nem értette meg Isten szándékát a misszióban betöltendő szerepét illetően. Hogyan eshet meg velünk is, hogy missziós látásunk kevésbé széles körű, mint Istené? A Hetednapi Adventista Egyház sokáig missziós mozgalomként hivatkozott magára. Mi jellemezzen egy ilyen mozgalmat? Milyen tulajdonságok nem férnek össze vele? 3. LÉPÉS: ALKALMAZD! Csak tanítóknak: Vajon úgy kezeljük a missziót, mint egyet a sok hasonlóan fontos gyülekezeti tevékenység közül? Tisztában vagyunk vele, hogy tulajdonképpen a „misszióról szól minden”? A csoportban gondoljuk át újra a gyülekezeti munka irányát meghatározó értékeket és állítsunk fel valamilyen rangsort ezek között! Alkalmazás: Gondolkodjunk el Jon Dybdahl, adventista missziológus következő kijelentésén: „Jézus nem azt követően határozott a misszióról, hogy megalapította egyházát, mintha a misszió az egyházi munkának csak egy részét képezné. Az isteni küldetési terv előbb létezett, mint az egyház. A misszió hívta életre az egyházat, a misszió az egyház szülőanyja... Ha az egyház már nem tud missziós közösségként működni, nem egyszerűen egy feladat teljesítésében vall kudarcot, hanem lényegében megszűnik egyházként létezni” (Jon L. Dybdahl: Adventist Mission in the 21st Century. [Adventista misszió a 21. században.] Hagerstown, 1999, Review and Herald Publishing Association, 17-18. o.). Kérdések az alkalmazáshoz: Mi a véleményünk a következő gondolatról? „Félrevezető lehet számunkra, ha a misszióról úgy beszélünk, mint a »gyülekezet missziójáról«. A misszió nem a miénk, hanem Isten hív minket, hogy vegyünk részt az Ő missziójában”. Milyen gyakorlati jelentőséggel bír, hogy Isten missziós terve már az egyház megalapítása előtt is létezett? Hogyan befolyásol bennünket ez a tény, amikor a gyülekezeti értékek sorrendjét állítjuk fel vagy amikor a forrásainkat használjuk fel? Megváltoztatja-e ez a misszió eredményével kapcsolatos gondolkodásunkat és érzéseinket? Hogyan segít jobban megérteni, mi Isten célja velünk személy szerint és a gyülekezettel kapcsolatban? 8

Feladat: Rajzoljunk két oszlopot egy táblára vagy egy papírlapra, és tegyük fel az osztály tagjainak a következő kérdést! Ha az egyik szombaton megjelenne egy vendég a gyülekezetben, vajon rögtön feltűnne neki, hogy ez egy misszióközpontú gyülekezet? Az egyik oszlopba írjuk fel azokat a már meglévő gyülekezeti tevékenységeket, amelyekből egyértelműen kitűnik a gyülekezet missziós beállítottsága! A másik oszlopban soroljuk fel azokat a konkrét változtatásokat, amelyek segíthetnének a gyülekezetnek a jövőben jobban tükrözni Isten missziós természetét! 4. LÉPÉS: GYAKOROLJ! Csak tanítóknak: Előfordul, hogy túlságosan is a szakszerűségre helyezzük a hangsúlyt, ha a misszióról van szó. „Érintetlen területekről” és „környezettársításról” beszélünk, a demográfiára és statisztikákra összpontosítjuk figyelmünket. Bár ezek is fontosak, hogyan lehetséges mégis, hogy ezekre koncentrálva szem elől veszítjük a „misszió miértjét”? Zárásként tudatosítsuk magunkban tanítványságunk legfontosabb célját: megismertetni a világgal a hatalmas és dicséretre méltó Istent! Feladat: Kérjünk meg három embert az osztályból, hogy olvassák fel Zsolt 67:1-5, Júd 1:24-25 és Jel 15:2-4 verseit! Adjunk pár percet az osztály tagjainak, hogy csendben átgondolják, mit üzennek ezek a bibliai szakaszok Istenről! Ezt követően beszélgessünk arról, hogy milyen gondolatokat és érzéseket váltottak ki belőlünk ezek a sorok! Két-három csoportot alkotva imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek segítsen: 1) tisztább képet kapni a gyermekeit kereső és szerető Isten természetéről, 2) olyan módon bekapcsolódni a missziós munkába mind személyesen, mind csoportosan, hogy minél meggyőzőbben tudjuk dicsőíteni Teremtőnket és képesek legyünk másokat hozzá vezetni!

9

Kérlek, imádkozzatok értünk! – Kelet-Timor Írta: Sanzina Da Costa Almeida Pár éve Lospalos városában éltem a nagynénémmel és a sógornőmmel, Reginával. Felfigyeltem rá, hogy Regina szinte mindennap elmegy otthonról. Amikor megkérdeztem, hova jár, azt felelte, hogy a misszionáriusokhoz, akik a Bibliáról beszélnek érdeklődőknek. Elmesélte Ádám és Éva történetét, amit lenyűgözőnek találtam. Elmondta, hogy mi mindent jelent neki Isten az életében. A következő nap elhívta a misszionáriusokat a nagynéném otthonába, aki ezt hallva igen dühös lett, és nem engedte, hogy folytassuk a bibliaórát. Onnantól kezdve rám is haragudott. Később Diliben, a fővárosban hetednapi adventista bibliakongresszus volt. Elhatároztam, hogy megkeresztelkedem. Volt viszont egy probléma: együtt éltem egy férfival házasságon kívül, és gyermekeink is születtek. Csak úgy keresztelkedhettem meg, ha összeházasodunk, de hála Istennek ő is beleegyezett a házasságba! Így megkeresztelkedtem, csakhogy a férjemet nem érdekelte a Biblia. Nehéz körülmények között éltünk egy ideig, sátorban laktunk, de az adventista gyülekezet segített: építettek nekünk egy kis házat. A gyermekeimmel minden szombaton elmegyünk a gyülekezetbe, az idősebbik fiam meg akar keresztelkedni és a kisebbik fiam, meg a lányom is többet akar tudni Jézusról. A férjem továbbra sem foglalkozik Istennel. Egyszer a Bibliámat is elszakította, de a nemtetszése ellenére mégis minden szombaton megyünk a gyülekezetbe. A gyerekek szombatonként nem mennek iskolába. Mindegyik adventista gyereknek gondot jelent ez, a tanáraik ezért haragszanak rájuk és rosszabb jegyeket adnak nekik, annak ellenére, hogy jó tanulók. Örülünk a tizenharmadik szombati adománynak, amiből iskolát építenek nálunk, mert az adventista iskolában nem kell többé félniük a gyermekeknek a tanáraiktól. Kérlek, imádkozzatok a kelet-timori testvéreitekért, a tanárokért, hogy ne haragudjanak a diákokra! Imádkozzatok a férjemért is, aki nagyon ellenzi a hitünket! Úgy szeretném, ha az egész családom követné Jézust!

10

július 4–10.

2. tanulmány

Ábrahám, az első misszionárius A lecke rövid áttekintése ALAPIGE: Zsidók 11:8 A TANULÓ CÉLJA: Tudni: Értsük meg Ábrahám példája alapján, hogy Isten be tudja teljesíteni tervét olyan emberek által is, akik nem mindenben engedelmeskednek neki! Érezni: Vágyjunk azokra a rendkívüli missziós tapasztalatokra, amelyeket Isten nekünk szán! Tenni: Merjünk kockázatot vállalni és sebezhetővé válni az evangéliumért! a TANULmány vázlata: I. Tudni: Kaland védőhálóval A Milyen lenne a Biblia, ha kihagynánk belőle Ábrahám történetét? Hogyan segít ez a gondolat megérteni annak a küldetésnek a fontosságát, amellyel Isten megbízta Ábrahámot? B Mit tanulhatunk Isten természetéről Ábrahám botlásain keresztül? C Vajon miért gondoskodott Isten többször is arról, hogy közvetlenül találkozzon Ábrahámmal útjának egy-egy pontján? II. Érezni: A teljesíthető misszió

A Alkalmatlannak érezzük magunkat és ezért inkább nem veszünk részt a misszióban? Milyen tanulságokat vonhatunk le Ábrahám tapasztalatából, amelyek bátorságot adhatnak a missziós munkához? B Ábrahám állandó kapcsolatban volt Istennel. Hogyan adhat ez nekünk is új erőt, amikor „idegennek érezzük magunkat egy idegen földön”?

11

III. Tenni: Az átformáló misszió A Hogyan lehetünk cselekvő részesei a missziónak ahelyett, hogy egyszerűen csak gondolkodnánk vagy beszélnénk róla? B Milyen volt Ábrahám az útja kezdetén, majd a végén? Vajon mit szeretne elérni Isten a mi életünkben, ha engednénk neki? Összefoglalás: Ábrahám vándorlása számos értelemben előremutatott Jézus megváltói küldetésére. Ábrahám életének egyes szakaszait nyomon követve feltárul előttünk, hogy Teremtőnk mennyire ragaszkodik megváltási tervéhez. Ez arra késztet, hogy újból átgondoljuk, milyen feladattal bízott meg bennünket.

TANULÁSI ÚTMUTATÓ 1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ! Központi Ige: Gal 3:6-8 A lelki növekedés alapja: Ábrahám hittel elfogadta a megbízatást Istentől, ezzel egy olyan rendkívüli utazást vállalt, amelynek a jelentőségét akkor fel sem mérhette. Isten mindannyiunk számára kijelölt feladatot a megváltási tervből. Ábrahámhoz hasonlóan mi sem vagyunk „ideális” missziós eszközök, története mégis arról biztosít bennünket, hogy Isten a bűnös emberen keresztül is képes elérni céljait. Isten csak ennyit kér tőlünk: „Menj el” (RÚF). Csak tanítóknak: A keresztény irodalomban és zenében folyamatosan visszatér a zarándok vagy száműzetésben élő hívő képe. Ennek talán legjobb példája Ábrahám, aki Isten hívásának engedve mindent hátrahagyott, amit addig ismert (1Móz 12:1). Két célunk legyen a beszélgetés során: 1) vonjuk le a misszióra vonatkozó tanulságokat Ábrahám példaértékű hitbeli fejlődéséből; 2) buzdítsuk arra az osztály tagjait, hogy figyeljenek oda Isten személyre szóló missziós hívására, bármilyen formában is érkezzen, és engedelmeskedjenek annak! Nyitó beszélgetés: Sir Francis Drake, brit felfedező 1577 decemberében hat hajóval és százhatvannégy fős legénységgel indult útnak Angliából. Mi volt a célja? Ő akart lenni az első angol, aki körbehajózza a Földet. Három évvel később csak egyetlen hajó érkezett vissza Plymouth kikötőjébe, 12

fedélzetén összesen ötvenkilenc túlélővel. A küldetés tulajdonképpen sikerrel zárult, de Sir Francisnek és az embereinek szörnyű viharok, hajótörések, támadások és éhezések hosszú sorát kellett kiállniuk. Ennek a borzalmas utazásnak a fényében különleges erővel hatnak annak az imának a szavai, amit Sir Francisnek tulajdonítanak: „Rázz fel Urunk, amikor túlságosan elégedettek vagyunk önmagunkkal! Amikor az álmaink beteljesülnek, de csak azért, mert túl félve álmodtunk. Amikor biztonságban érünk haza, de csak azért, mert a part mellett hajóztunk.” Amikor Ábrahám elindult Ur városából, egy olyan utazásnak vágott neki, amit „messze a partoktól” kellett megtennie, látszólag a siker bizonyossága nélkül. Persze utólag könnyen mondhatjuk, hogy egyértelmű volt, mi lesz a történet vége. Ábrahám a hit hősévé, félelmet nem ismerő felfedezővé, népek atyjává vált mind szó szerinti, mind lelki értelemben. Azonban ha jobban belegondolunk, más fordulatot is vehetett volna az élete. Amikor az Ur városában élő Ábrám először hallotta Isten hangját, amint azt mondja neki: „Menj el” (RÚF), csak egy átlagember volt, aki döntés előtt állt. Hagyja figyelmen kívül az Úr felszólítását és maradjon a városban, az ismert és biztonságot jelentő környezetben? Vagy elszakítva minden szálat, egész családjával vágjon neki az ismeretlennek? Ekkor még nem is sejthette, hogy döntésének milyen hatása lesz az emberiség történelmére. Kérdések: 1) Minden nagyobb utazás előtt először el kell döntenünk, hogy elindulunk-e. Hogyan élhetünk úgy, hogy a) képesek legyünk meghallani Isten misszióra hívó szavát; és b) fizikailag, valamint lelkileg is készen tudjunk állni arra, hogy elfogadjuk az Isten által ránk bízott feladatot? 2) Milyen értelemben „hajózunk a part mellett” a missziós feladatvállalás terén mind személyes, mind gyülekezeti szinten? 2. LÉPÉS: FEDEZD FEL! Csak tanítóknak: Ábrahám és A zsidókhoz írt levél 11. fejezetében említett további hithősök egytől egyig mélységesen bíztak Isten hos�szú távú tervében, ami az emberiségre vonatkozik. Ez a bizonyosság tette őket képessé arra, hogy vállalják a kiszolgáltatottságot, az áldozathozatalt és a veszélyeket. Bátorítsuk az osztály tagjait arra, hogy Ábrahám történetét tanulmányozva feltegyék önmaguknak a kér13

dést: „Melyek azok a dolgok – félelmek, anyagi javak, bűnök –, amelyeket el kell hagynom ahhoz, hogy Isten velem kapcsolatos tervét teljesíteni tudjam és áldás lehessek mások számára?” BIBLIAKOMMENTÁR I. Áldást jelenteni a világnak (Olvassuk el 1Móz 12:1-9 verseit az osztályban!) Az áldás témája az egész Bibliát átszövi. Láthatjuk benne, hogy Isten mennyire szeretné áldásait a világra árasztani. Isten Ábrahámot különleges cél érdekében részesítette áldásában, hogy rajta keresztül megáldja az egész világot (1Móz 12:2-3). Lehet-e valakinek ennél nemesebb szerepe Isten tervében? Isten már Izrael történelmének a kezdetén kifejezte azt a szándékát, hogy áldásait az egész világra szeretné kiterjeszteni. Nem azért esett Izrael népére a választása, mintha kivételesek vagy jobbak lettek volna másoknál, hanem azért, hogy a megváltás eszközei legyenek, akiken keresztül a világ áldást nyerhet. Ábrahám nem cselekedett mindig helyesen, de példás hite miatt fontos helyet kapott a hit hősei között (Zsid 11:8-19). Bátran és hittel indult el családjával és cselédeivel, hogy Istent szolgálják Kánaánban, ahol viszont erkölcstelen és bálványimádó népekkel voltak körülvéve (1Móz 12:4-6). Hogyan tudnának Jahvéről bizonyságot tenni egy ilyen környezetben? Ábrahám épített két oltárt. Kánaánban akkoriban ugyan nem volt szokatlan áldozatot bemutatni, de mindezt az egyetlen igaz Isten, Jahve számára tenni merőben újnak számított. A Biblia így írja: Ábrahám „segítségül hívá az Úr nevét” (1Móz 12:8). Az angol nyelvű Young-féle szó szerinti fordításban: „prédikált Jehova nevében” (Young’s Literal Translation Bible, YLT). Ábrahámot Isten nem egyszerűen arra hívta el, hogy hithű életet éljen, szavakkal is bizonyságot kellett tennie a kánaánita népek előtt. Elmélkedjünk: Ábrahám „kiváltságos” kapcsolatban állt Istennel, az ezzel járó áldások azonban felelősséget is róttak rá. Milyen felelősséggel tartozunk mi, hetednapi adventisták azokért az áldásokért, amelyekkel Isten megajándékozott bennünket?

14

II. Az áldások két iránya (Olvassuk el 1Móz 12:1-3 verseit az osztályban!) A Bibliában azt láthatjuk, hogy az áldások kétirányúak: egyrészről Istentől az ember felé, másrészről az embertől Isten felé áradnak. Isten az áldásai által gondoskodik gyermekeiről; mi pedig az Isten áldásaiért kifejezett hálánkkal és tiszteletünkkel sugárzunk áldást felé. Ez a kölcsönösség az Efezusi levélben is megfigyelhető: „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, a ki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban” (Ef 1:3). Nem tudjuk teljes mértékben viszonozni Isten áldásait, de a legkedvesebb számára az, ha életünket, szolgálatunkat és dicséretünket felajánljuk neki. Izrael leginkább azzal tudta volna meghálálni Isten áldásait, ha engedelmeskedik és betölti szerepét Isten tervében a környező népek között. Ehelyett azonban gyakran leragadtak az üres szertartásoknál. Az áldozataik és a felajánlásaik Isten szemében nem áldásainak viszonzását jelentették, hanem egyenesen bántóak voltak a számára (Ézs 1:13-15). Elmélkedjünk: Milyen kézzelfogható módon jelenthetünk áldást a környezetünkben? Hogyan térünk el néha mégis a ránk bízott feladattól, hogy áldást sugározzunk Isten és az emberek felé? 3. LÉPÉS: ALKALMAZD! Csak tanítóknak: Azt mondják: misszionáriusnak lenni nyitottság arra, hogy változzunk, mégpedig annyira, amennyire igyekszünk változtatni másokon. Ábrahám küldetése volt egyrészt egy valóságos utazás (Ur ősi városától Kánaán országáig), másrészt a lelki növekedés útja (maga mögött kellett hagynia a bálványimádó kultúrát és meg kellett tanulnia, hogyan lehet Jahve hűséges követője). Beszélgessünk arról az osztályban, hogy a misszióban nem a tökéletesség a munkakövetelmény, de a tanítható lelkület sokkal inkább az! Feladat: Alakítsunk kisebb csoportokat és kérjük meg a tagjait, hogy szánjanak pár percet egy rövid álláshirdetés megfogalmazására azzal a munkával kapcsolatban, amelyre Ábrahámot Isten elhívta! Sorolják fel azokat a képesítéseket és képességeket, amelyekkel szerintük az ideális jelöltnek rendelkeznie kell! Ezt követően újra alkossunk egy csoportot 15

és hasonlítsuk össze a csoportok által készített listákat! Egyezzünk meg a két-három legfontosabb elvárásban! Melyek a hátrányos tulajdonságok ebben az esetben? Megbeszélendő kérdések: Tekintsünk át röviden pár történetet Ábrahám életéből, amelyek arra utalnak, hogy neki is folyamatos lelki fejlődésre volt szüksége (pl. 1Móz 12:11-13; 16:1-4; 20:2)! 1) Hogyan válaszolt Isten ezekben a helyzetekben? 2) Miért volt olyan türelmes botladozó nagykövetével? Milyen támpontot nyújt 1Tim 1:16 a válaszhoz? 3) Milyen gondolatokat ébreszt bennünk az, hogy Isten ereje a gyengeségünkben mutatkozik meg (2Kor 12:9)? Milyen hatással van ez a misszió iránti elkötelezettségünkre? 4. LÉPÉS: gyakorolj! Csak tanítóknak: Gyakran hallunk lelkesítő történeteket olyan emberekről, akik határozottan és félre nem érthető módon érezték, hogy Isten egy bizonyos szolgálatot akar rájuk bízni. Isten minket is „elhívott” (Jn 15:16). Beszélgessünk a csoportban arról, hogy milyen formában jelentkezhet Isten hívása a misszió szolgálatába! Feladat: Hogyan lehetséges könnyen felismerni Isten misszióba hívó szavát? Játsszunk egy kitalálós játékot, amelyhez válasszunk ki kéthárom személyt a csoportból, akik majd elmutogatnak a csoportnak egy általad meghatározott elvont fogalmat (pl. könyörület, remény)! 1) Vajon egyszerűbb rájönnünk a megoldásra, ha ismerjük a játékosokat és így a gondolkodásmódjukat is? Miért? 2) Könnyebb lenne kitalálni a megfejtést, ha több segítséget kapnánk (például ha a játékosok beszélhetnének vagy rajzolhatnának is)? Miért? Egyelőre nem lehetünk közvetlen kapcsolatban Istennel. Beszélgessünk arról, hogyan tudnánk jobban ráhangolódni mégis a hangjára? Hányféle formában szólhat hozzánk az Úr? Biztasd arra az osztályod tagjait, hogy a következő héten – akár bibliatanulmányozás, ima, ének, akár a közösségápolás révén – szánjanak időt arra, hogy a) figyeljenek Isten missziós hívására; és b) lelkileg felkészüljenek a szolgálatra! 16

Mindig Jézusban – Kelet-Timor A nevem Febrina és 17 éves vagyok. A nagybátyámtól hallottam Jézusról, ő vitt el az adventista gyülekezetbe, és ezért nagyon büszke vagyok rá. Ötödikes koromban kezdtem el tanulmányozni a Bibliát, és egy évre rá megkeresztelkedtem. Attól kezdve nem jártam iskolába szombatonként. Amikor elsős voltam a középiskolában, a tanárok behívtak, hogy megtudják, miért nem látnak szombatonként. Azt feleltem, hogy gyülekezetbe járok, és meséltem nekik a szombatról, amiért nagyon megharagudtak. Azt mondták, ha nem járok szombatonként iskolába, akkor kicsapnak. Hazamentem, imádkoztam, megkértem erre a gyülekezetet is, de mivel legközelebb se mentem be, kizártak. Mt 6:33 adott erőt: „Hanem keressétek először az Istennek országát, és az Ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.” Egy darabig otthon maradtam, majd egy idő után elmentem dolgozni Lospalosba, egy adventista tag boltjába, ami szombatonként zárva tart. Jézust akarjuk bemutatni ott, és ennek egy módja az, hogy nem árulunk cigarettát vagy alkoholt. Mindennap érdeklődnek ezek után és elmondjuk, hogy az alkohol és a dohány ártalmas a testünknek, Isten templomának. Imádkozom a továbbtanulásomért, mert nem tudom, hogy hova mehetnék. A gyülekezet imában támogat. Azért imádkozunk, hogy legyen egy adventista iskola Kelet-Timorban. Helenának hívnak, adventista misszionáriusoktól hallottam Jézusról, akik nagyon kedves emberek és különféle szociális munkát végeztek. Felkeltették az érdeklődésemet, ezért naponta csatlakoztam hozzájuk. Elhívtak, hogy velük együtt tanulmányozzam a Bibliát, majd két hónap múlva megkeresztelkedtem. Addig élveztem a szüleim és az egész rokonságom szeretetét, miután azonban elfogadtam Istent, kitagadtak, megutáltak. Két évig dolgoztam misszionáriusként, majd hozzámentem egy nagyszerű adventista férfihez. Nem tudom, hogyan békülhetnék meg a családommal, úgyhogy arra kérek mindenkit, imádkozzatok a családomért, főleg a szüleimért! Úgy szeretném, ha újra lányukká fogadnának! Kérünk, imádkozzatok még a kelet-timori adventista iskoláért is, hogy oda tudjuk vinni a gyerekeket! Köszönjük!

17

3. tanulmány

július 11–17.

Akit nem mondanánk misszionáriusnak A lecke rövid áttekintése ALAPIGE: 2Királyok 5:14-15 A TANULÓ CÉLJA: Tudni: Értsük meg: tanítványnak lenni egy kulturálisan sokszínű környezetben erkölcsi bátorságot igényel, és egyben azt is, hogy készen álljunk Isten váratlan megoldásaira! Érezni: Töltsön el új hála Isten kegyelméért, ugyanakkor fordítsunk több figyelmet azokra, akik éppen nehézségeken mennek keresztül! Tenni: Tekintsük feladatunknak, hogy igyekezzünk megadni, amire másoknak szüksége van, még ha kockáztatnunk kell is a saját biztonságunkat és érdekeinket! a TANULmány vázlata: I. Tudni: Isten hatalmassá teszi a gyengéket A Gyakran mondjuk, hogy igazán a tetteinken és az életünkön keresztül tudunk bizonyságot tenni Istenről. Mit tanulhatunk a kis héber rabszolgalány esetéből, aki szóban is bizonyságot tett? B Milyen párhuzamot találunk a zsidók ellenségének tekintett Naámán gyógyulásának története és a Jézus által meggyógyított leprás samaritánus esete között (Lk 17:11-19)? C Mit tanulhatunk Isten természetéről és missziós szemléletmódjáról abból, hogy kit választott eszközéül a bizonyságtételre (2Kir 5:2-3)? És mi a tanulság a gyógyulni vágyó Naámánnak adott utasításaiból (2Kir 5:10), valamint Elizeus szolgájának szégyenletes viselkedéséből, aki a gyógyításért fizetséget kért (2Kir 5:20-27)? II. Érezni: Az őszinte együttérzés valódi bizalmat szül

A Hogyan döntheti le az embertársaink és a közöttünk lévő kulturális, érzelmi vagy vallási falakat a szívből jövő együttérzés? 18

B Hogyan erősíthetik az Isten kegyelmével kapcsolatos tapasztalataink a törekvésünket, hogy akkor is bizonyságot tegyünk, ha a körülmények távolról sem tűnnek ideálisnak? III. Tenni: Rendelkezésre állni

A Milyen gyakorlati lépéseket tehetünk, hogy erkölcsi és lelki bátorsággal vértezzük fel magunkat? Ez miért mindig hosszabb folyamat és nem a pillanat műve? B Mondtuk már Istennek, hogy a rendelkezésére állunk a misszióban? Hogyan állhatunk készen, ha szavunkon fog bennünket? Összefoglalás: Az eredményes bizonyságtétel nem a véletlen műve. Isten Szentlelke véghezviszi mindazt, ami ahhoz szükséges, hogy az embereket mennyei országába vezesse.

Tanulási útmutató 1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ! Központi Ige: 2Kir 5:2-5 A lelki növekedés alapja: Isten egyenlően kezel és gyermekének tekint bennünket, egyformán szeret mindannyiunkat, ez pedig éles ellentétet mutat a mi mélyen gyökerező előítéleteinkkel és részrehajlásra hajlamos emberi természetünkkel. Naámán történetében láthatjuk: Isten lankadatlanul azon munkálkodik, hogy ledöntse a szociális, kulturális és nemzeti falakat és így terve megvalósulhasson. Akkor vajon mi törekedhetnénk ennél kevesebbre? Csak tanítóknak: Václav Havel, a híres cseh politikai ellenálló, akit később köztársasági elnökké is megválasztottak, évtizedeken keresztül arra buzdította polgártársait, hogy szegüljenek szembe hazájuk kegyetlen, zsarnoki rendszerével. „Az elnyomottak hatalma” címet viselő, mérföldkövet jelentő tanulmányában meggyőző erővel fejtegette azt az álláspontját, miszerint bármennyire nagy is egy politikai rendszer elnyomó hatalma, de ha az átlagemberek erkölcsi bátorságot tanúsítva mindennap gyakorolják az igazmondás erényét, képesek lesznek társadalmi változást előidézni. Néha úgy gondoljuk: a kedvező körülményektől és a megfelelő alkalomtól függ, hogy 19

tudunk-e bizonyságot tenni Istenről. Buzdítsuk az osztály tagjait a névtelen szolgálólány történetével, akinek az erkölcsi bátorsága az akkor ismert világban elindította „a változás hullámait”! Nyitó beszélgetés: Nagyobb megértést tanúsítasz azok iránt, akik ugyanabból a faji csoportból származnak, mint te? A pszichológusok az 1950-es években kezdték el tanulmányozni az ún. csoporton belüli empátia működését. A kutatások szerint több együttérzéssel és nagyobb szimpátiával viseltetünk azok iránt, akik úgy néznek ki, mint mi és azonos a kulturális hátterük. 2009-ben a Pekingi Egyetem kutatói egy forradalmi jelentőségű vizsgálatot végeztek. Kínai és kaukázusi önkéntesek agyműködését figyelték olyan videófelvételek lejátszása közben, amelyeken valaki épp egy fájdalmas injekciót kap. Az eredmény megdöbbentő volt. Az érzelmekért és empátiáért felelős agyi rész aktivitása mindegyik önkéntesnél nagyobb volt akkor, amikor saját fajtársaik fájdalmát látták a képernyőn (forrás: www.sciencedaily.com/releases/2009/06/090630173815. htm). Bár épp csak említésre kerül a Királyok második könyve 5. fejezetének hőse, mégis az ő tette áll az események középpontjában. Naámán annak köszönheti gyógyulását, hogy a kis zsidó szolgálólány hihetetlen bátorságot tanúsított, valamint mély szánalommal és együttérzéssel viszonyult valakihez, aki teljesen különbözött tőle anyagi, hatalmi, nemzetiségi, vallási és egyéb körülmények vonatkozásában. Kérdések: 1) Miért olyan fontos az empátia, ha bizonyságot szeretnénk tenni? Lehet színlelni az együttérzést? 2) Hogyan okozhatunk kárt magunknak vagy másoknak a társadalmi, faji vagy egyéb értelemben vett előítéletekkel? Hogyan tehetik tönkre előítéleteink a misszió munkáját? 2. LÉPÉS: FEDEZD FEL! Csak tanítóknak: A váratlanság motívuma vonul végig Naámán történetén. Minden fordulat újabb meglepetést tartogat, bemutatva, hogy Isten Szentlelke felülmúlja az emberi várakozásokat. Ahogy ezt a bibliai szakaszt tanulmányozzuk, térjünk ki arra is, hogy mivel szembesítette a zsidókat mindaz, amit Naámán gyógyulásáról hallottak! Keressünk olyan párhuzamokat a XXI. századi misszióval, ame20

lyek a meglepetések Isteneként mutatják be Urunkat; olyannak, aki szeretné, hogy ne a mi rövidlátó szemszögünkből, hanem az Ő minden ember felé megnyilvánuló szeretetének nagy látószögű objektívén keresztül lássuk a missziót! BIBLIAKOMMENTÁR I. Küldetés a fogságban (Olvassuk el 2Királyok 5. fejezetét az osztályban!) A fenti versekből kitűnik, hogy Naámán fontos pozíciót töltött be: a „sereg fővezére”, „nagy férfiú”, „nagyrabecsült” és „vitéz hős” volt (2Kir 5:1). Bár meggyőzték: a samáriai próféta képes lesz kigyógyítani a leprából, ő mégis közvetlenül Izrael királyának írt levelet ahelyett, hogy a prófétával lépett volna kapcsolatba. A történet iróniája, hogy hiába volt előkelő pozícióban és bírt hatalommal, mindez nem segítette hozzá a gyógyuláshoz, hanem – Isten és Elizeus mellett – köszönettel tartozott a szolgáinak. Egyrészt ott volt a zsidó szolgálólány, aki beszélt úrnőjének Elizeusról és csodáiról, másrészt saját szolgái vették rá arra, hogy adja fel a büszkeségét, amikor a próféta utasítása ellenére nem akart megfürödni a Jordán folyó vizében, hanem kész lett volna betegen hazaindulni (2Kir 5:13). Naámán idejében Szíria és Izrael határán állandóak voltak a zavargások. A szíriaiak az egyik határmenti portyázásuk során foglyul ejtettek egy fiatal zsidó lányt. Szinte semmit nem tudunk meg róla a bibliai feljegyzésekből, de azt láthatjuk, hogy mint minden fogoly, ő is szembesült a kérdéssel: Hogyan fogok élni egy teljesen idegen világban? Ijesztő lehetett számára, amikor az ellenséges ország katonai parancsnokának otthonába kényszerítették. Mégis elkerülte a végleteket. Beletörődve új helyzetébe nem felejtette el hazája vallását, de nem is hallgatott róla. Ehelyett hittel nézett szembe a megváltozott körülményekkel. Összeszedte minden bátorságát és beszélt Elizeusról, a prófétáról: „Vajha az én uram szembe lenne azzal a prófétával, aki Samariában van, kétség nélkül meggyógyítaná őt az ő bélpoklosságából” (2Kir 5:3). Sok minden szólt ellene, hiszen csak egy lány volt, fiatal, idegen, ellenséges országból való és egy egyszerű rabszolga. Éppen ezért ne becsüljük le a hitét ennek a fiatal misszionáriusnak! Az ő helyzetében csak akkor lehetett megszólalni, ha kérdezték, mégis bátran előhozakodott azzal, hogy 21

urának az ellenséges országban kellene segítséget kérnie. És mi lett volna, ha téved? Elizeust csodatévőként ismerték, de egyetlen feljegyzés sincs arról, hogy leprást is meggyógyított volna. A lány bátorsága hatására egy pogány vezető meghajolt Jahve előtt. Megbeszélendő kérdés: Sokunknak viszonylag könnyű helyzetben is nehezére esik bizonyságot tenni. Mivel magyarázható akkor ennek a fiatal szolgálólánynak a bátorsága? 3. LÉPÉS: ALKALMAZD! Csak tanítóknak: Gondolkozzunk el az alábbiakon! 1) Elizeus ismert személy volt Izraelben, akit Isten akkor hívott el a szolgálatra, amikor a rá éppen áldást mondó Illést, a nagy prófétát egy tüzes szekéren elragadta (2Kir 2:9-11). Ebben a történetben mégsem Elizeusé a kulcsszerep, hanem egy jogaitól megfosztott rabszolgalányé, akinek még a nevét sem tudjuk. 2) Az isteni gyógyítás haszonélvezője itt egy „kívülálló”, aki a legkevésbé sem volt méltó erre. Naámán nem egyszerűen egy ellenséges ország polgára, hanem katonai vezetője is volt. (Nézzük meg Lk 4:27-29 verseit, hogy fogalmunk legyen arról, mennyire felborzolta a kedélyeket a zsidók körében ez a „botrányos” eset!) 3) A történet vége nem a szokásos „boldogan éltek, míg meg nem haltak.” 2Kir 5:18 ugyanis egy olyan fordulatról számol be, amely árnyalta a képet. Miután Naámán megvallotta az egy igaz Istenbe vetett hitét, tájékoztatja Elizeust, hogy neki továbbra is teljesítenie kell kötelezettségeit és el kell kísérnie a királyt Rimmon (vagy Baál) templomába imádkozni. Mit felelt Elizeus? Megdorgálta Naámánt vagy elítélte az asszírok bálványimádását? Nem. Csak ennyit mondott: „Eredj el békességgel.” Ugyan a teológusok már régóta vitatkoznak azon, hogy mit jelenthetett ez a válasz, annyi bizonyosan kirajzolódik ebből a szakaszból, hogy Naámán lelki értelemben még gyermek volt és minden bizonnyal nagyon sok kihívással kellett szembenéznie a későbbiekben. Elmélkedjünk: Próbáljuk meg az osztályban átültetni Naámán történetét a XXI. századba! Ki lehetne ma Naámán és mi lenne a „leprája”? Ki lehetne napjaink Elizeusa és az ismeretlen rabszolgalány? Gondoljunk arra is, hogy Naámán bevallotta: továbbra is látogatni fogja Rimmon 22

templomát a szíriai királlyal! Ma milyen kijelentés lenne ezzel egyenértékű, amely ugyanúgy türelmet kívánna meg tőlünk a lelki újszülöttek irányában? Naámán történetének napjainkba történő behelyezése men�nyiben változtatja meg a misszióval kapcsolatos megkövesedett elképzeléseinket és a nem hívőkhöz való viszonyulásunkat? Válaszunk segít-e megérteni azt, hogy milyen szokatlan módszerekkel dolgozik Isten Szentlelke? 4. LÉPÉS: GYAKOROLJ! Csak tanítóknak: A zsidó rabszolgalány nagy kockázatot vállalt, amikor felvetette, hogy Isten meggyógyíthatja Naámánt a leprából. Az erkölcsi és lelki bátorság kifejlődése nem a pillanat műve. Napról napra, következetesen, a kisebb és nagyobb kérdésekben való döntéseinkkel kell erre nevelni magunkat. Olyan feladattal fejezzük be az alkalmat, amely segít majd emlékezni arra, hogy a bizonyságtevés mindig feddhetetlenséget és bátorságot követel tőlünk, olyan tulajdonságokat, amelyeket még azelőtt kell kialakítanunk magunkban, mielőtt szükségünk lenne rájuk!

23

Misszionáriusok és varázslók – Kelet-Timor A nevem Fernando Filipe, és Kelet-Timorban élek. Egy nap a húgommal kórházba kellett mennünk, és amíg vártunk, láttam, hogy adventista misszionáriusok imádkoznak egy beteg barátjukért. Kérdésemre elmondtak egy történetet, amelyben Jézus egy ördöngös embert gyógyított meg. Olyan boldog lettem a történet hallatán! Aznap este még többet meséltek nekünk. A következő nap a barátjuk meggyógyult és ők elmentek. Fel akartam őket keresni. Egy héttel később sikerült is, és kértem, hogy tanulmányozzuk együtt a Bibliát. Ők belementek és hamarosan megkeresztelkedtem. Nem mindenki örült a döntésemnek. A szomszédom azt mondta, hogy meg fogok bolondulni. Valaki más pedig mérgében még meg is ütött. Kérlek, imádkozzatok érte! A feleségemmel és a két gyermekemmel csak egyedül mi vagyunk adventisták a falunkban. Minden szombaton együtt ünneplünk és olvassuk a szombatiskolát. Belekezdtünk egy tamarind-édesség vállalkozásba. Ez a tamarind fa gyümölcséből készül, ami egyszerre édes és savanyú. A márka nevünk az „ADVENT”, és Malakiás 3:10 a termék neve. Kérlek, imádkozzatok értünk, hogy Istenről beszélhessünk a falubelieknek! Imádkozzatok a termékünkért is! Imádkozzatok még azért is, hogy legyen hamarosan egy adventista iskolánk itt, Kelet-Timorban! Maria Suares vagyok, 62 éves. Nandótól, a fiamtól hallottam először Jézusról. Egy nap valami baja lett a szememnek, ezért elmentem egy varázslóhoz, aki azonban nem tudott segíteni. Akkoriban eljött hozzám a fiam és a barátja, Acasio, akik meséltek a Bibliáról. Különösen megragadott Mt 7:7: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok…” Elkezdtem imádkozni, nem mentem többé a varázslóhoz és teljesen meggyógyult a szemem! Hat hétig tanulmányoztuk együtt a Bibliát, majd megkeresztelkedtem. Azóta viszont a rokonaim és a szomszédjaim ellenségessé váltak velem. Köveket dobálnak a házamra, de én csak imádkozom értük. Bár sok gondom van, hálás vagyok, hogy beszélhetek Istenről az embereknek, különösen a férjem családjának. Kérlek, imádkozzatok értem, hogy erős maradhassak Jézusban! Az a vágyam, hogy egy nap komolyan vegyék a Bibliát és úgy ismerjék Istent, ahogyan én. 24

4. tanulmány

július 18–24.

Jónás története A lecke rövid áttekintése ALAPIGE: Jónás 4:10-11 A TANULÓ CÉLJA: Tudni: Értsük meg, milyen hatalmas Isten szeretete a nem közülünk valók iránt is, és milyen nagy a misszióval kapcsolatos felelősségünk! Érezni: Ébresszük fel a személyes felelősség érzését a misszióban való részvétel iránt! Tenni: Mutassunk missziós elkötelezettséget úgy, hogy imával, anyagi javakkal és személyes közreműködéssel részt veszünk benne! a TANULmány vázlata: I. Tudni: Isten határok nélküli és kultúrától független kegyelme A Miért hangzott olyan sokkolóan a zsidó fül számára Jónás küldetése? Ma milyen missziós feladattal bízhatna meg minket Isten, amelyre mi is jónási módon reagálnánk? B Jónás könyve ellentmondásosan végződik, Isten ugyanis egy direkt kérdést tesz fel a prófétának (Jón 4:11). Mit árul el ez a kérdés Isten természetéről? II. Érezni: „Egyenesnek” lenni Istennel szemben

A Milyen érzések kavaroghattak Jónásban, míg a vízbe dobták és elmerült a hullámok között, miközben teljesen tisztában volt azzal, hogy elmenekült a küldetése elől? Értünk is nyúlt már Isten a tenger mélyére, hogy megmentsen? B Milyen érzés tudni, hogy ott vagyunk, ahova Isten küldött és azt tesszük, amit tőlünk kért? III. Tenni: Elkerülni a lelki élet vargabetűit

A Milyen gyakorlati lépéseket tehetünk azért, hogy felülkerekedjünk a vallási önzésen és ne zártkörű csoportként működjünk?

B Mit tehetünk, nehogy modernkori Jónássá váljunk?

25

Összefoglalás: Jónás könyve feltárja Isten kegyelmének szélességét és türelmének mélységét. Ahogy a történet kibontakozik, egyre világosabbá válik, hogy kevés a saját bölcsességünkre és elképzeléseinkre hagyatkozni, ha a misszióról van szó. Csak akkor leszünk képesek megérteni Isten missziós tervét és benne a saját szerepünket, ha alávetjük magunkat vezetésének.

TANULÁSI ÚTMUTATÓ 1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ! Központi Ige: Jón 1:8-10 A lelki növekedés alapja: Isten minden követője felteheti magának a kérdést, amit a pogány tengerész Jónásnak szegezett: „Mi a te foglalkozásod és honnan jössz” (Jón 1:8)? Kik vagyunk valójában? Isten igaz tanítványai? Részt veszünk missziójában vagy inkább mindig elmenekülünk előle valahova, ahol jobban érezzük magunkat? Csak tanítóknak: Emlékeztessük az osztályt, hogy Jónás esete nem egyszerűen egy réges-régi, érdekes történet, hanem tele van olyan lelki tanulságokkal, amelyeket ma is alkalmazhatunk! Bátorítsuk az osztály tagjait, hogy keressenek párhuzamokat a saját tapasztalataikkal, és alkalmazzák a tanultakat az egyház aktuális missziós programjában! Nyitó beszélgetés: Jónás nevének jelentése: galamb. Azt is tudjuk: apjának neve Ammittai, ami annyit jelent, hogy hűség. Ráadásul Jónás Isten prófétája volt, így az olvasó joggal várhatja, hogy mint hűséges galamb, Jónás engedelmeskedni fog az Úrnak. De ahelyett, hogy egyenesen Ninivébe ment volna, éppen az ellenkező irányba indult. Persze egyszerű majdnem háromezer év távlatából bírálni Jónást, de ha a helyében lettünk volna, vajon nem úgy tettük volna mi is? Néhány évvel korábban Asszíria, amelynek Ninive az egyik fővárosa volt, megtámadta és leigázta Izraelt. Ez még élénken élt az izraeliták emlékezetében. Náhum szerint Ninive „vérszopó város” és „mindenestől hazug” volt, „erőszakkal telve” és „nem szűnik rabolni” (Náh 3:1). Ezt kérdezi: „kire nem hatott volna ki a te gonoszságod soha” (Náh 3:19)? Jónás nagyon is jól tudta, hogy az asszírok milyen módszerekkel gyilkoltak le tömegeket, húztak karóba és csonkítottak meg embereket. Valószínűleg úgy látta, hogy Ninive nem a legideálisabb hely egy 26

nyilvános evangelizációhoz. De Isten parancsa félreérthetetlen volt, ő pedig nyilvánvalóan nem akart engedelmeskedni ennek a parancsnak. Jónást nem csak a félelem késztette az engedetlenségre. A történészek szerint kulturális felsőbbrendűség és vallási előítélet is vezethette. Ezek napjainkban is jellemzőek. Anne Lamott a következő megállapítást tette: „Ha úgy érzed, hogy Isten ugyanazokat az embereket nem kedveli, mint te, biztos lehetsz afelől, hogy a saját képedre próbáltad alakítani Istent” (Anne Lamott: Bird by Bird. New York, 1994, Anchor Books, 22. o.). Elmélkedjünk: Hogyan kell elképzelni egy modernkori Jónást? Mi lenne Ninive a mi életünkben? Mennyi van bennünk Jónásból? 2. LÉPÉS: FEDEZD FEL! Csak tanítóknak: Beszélgetés közben ragadjuk meg a történet humoros oldalát is, hiszen tele van iróniával és nem várt eseményekkel! BIBLIAKOMMENTÁR I. Ki vagy te? (Olvassuk el Jón 1:7-8 verseit az osztályban!) A vihar a tetőfokára hágott, de mielőtt Jónást a tengerbe dobták volna, a pogány tengerészek kétségbeesetten elkezdték arról faggatni, hogy ki is ő tulajdonképpen (Jón 1:8). Meglehetősen furcsán hangozhatott a válasz annak a szájából, aki Isten akaratával szembeszegülve épp a szöges ellentétét teszi annak, amire az Úr kérte: „Héber vagyok én, és az Urat, az egek Istenét félem én, aki a tengert és a szárazt teremtette” (Jón 1:9). Isten kérése az volt, hogy Jónás menjen el Ninivébe szárazföldi úton, de ő tengerre szállt. Azonban a tenger és a szárazföld is Istené, és a pogány matrózokat felhasználta eszközül, hogy emlékeztesse Jónást arra, hogy ki Ő. Elmélkedjünk: Mi utal a történetben arra, hogy a pogány tengerészek nagyobb engedelmességet tanúsítottak Isten iránt, mint Jónás? II. Senki nincs kirekesztve (Olvassuk el Jel 14:6 versét az osztályban!) Mt 28:19-20 verseiben Jézus tanítványai azt a parancsot kapták, hogy menjenek el az egész világra és tegyenek tanítványokká „minden népe27

ket”. Ennek a kifejezésnek a görög megfelelője a panta ta ethne, ami szó szerint annyit tesz, hogy „népcsoportok”. Nincs olyan ország, nyelv, törzs, kulturális csoport vagy személy, amely vagy aki Isten szeretetének és kegyelmének látókörén kívül esne (lásd Jel 14:6). A korai adventistáknak nem volt kész terve arra, hogy az evangéliumot elvigyék minden nemzethez, főként nem minden népcsoporthoz. Úgy gondolták, hogy majd ezek a népcsoportok fognak eljönni Amerikába, és így el tudják érni őket, különösen olyan helyeken, mint New York városa, amely tele volt bevándorlókkal. Ma is megfigyelhető ez a gondolkodás néhányunknál, amikor bizonyos felekezethez tartozókat vagy meghatározott népcsoportokat a „túl nehéz” kategóriába sorolunk. Jónás könyvének kulcsmondanivalója az, hogy Isten megmentő szeretete olyan emberekre is kiárad, akiket mi kívülállóknak gondolunk, mint az elvetemült, gonosz, barbár emberek, amilyenek az asszírok is voltak. Ez a történet túllép az izraelitákra oly jellemző szemléletmódon, akik különbnek tartva magukat a többi népcsoportnál teljesen elzárkóztak azoktól. Isten folyamatosan munkálkodik teremtményei megmentéséért, ezért nincs jogunk kényelmesen hátradőlni, azt gondolva, hogy minket Isten már megváltott, így nem kell foglalkoznunk a többi ember lelki szükségleteivel. Elmélkedjünk: János apostol szerint hogyan orvosolható, ha egy gyülekezet elveszítette az első szeretetét (Jel 2:4-5)? III. „Ne szánjam?” (Olvassuk el Jón 4:1-11 verseit az osztályban!) Jónás legnagyobb bűne talán az empátia hiánya volt. A könyv írója gyakran él a szatíra irodalmi eszközével, például úgy, hogy ellentétek, ellentmondások sorát vonultatja fel a könyvben. Az egyik ilyen, amikor Jónás megharagszik azért, mert Isten hajlandó megbocsátani Ninivének és megkegyelmezni lakóinak (4:1-3), majd néhány verssel később újra dühös lesz, ekkor viszont azért, mert elszáradt az árnyékot adó növény a feje fölül (4:7-9). A másik ilyen komikus ellentmondás, hogy a növény pusztulása elkeseríti, de több mint százhúszezer ember halála nem aggasztaná Jónást. A harmadik ellentétet Jónás együttérzésének hiánya és Isten mindenkire kiterjedő könyörülete között figyelhetjük meg. Isten 28

ezt kérdezi a prófétától: „Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost?!” (4:11). A könyv írója úgy fejezi be a történetet, hogy ez a kérdés megválaszolatlan marad. Elmélkedjünk: Mikor szomorkodtunk utoljára azon a gondolaton, hogy emberek milliói még nem ismerik Jézust? Hogyan tanulhatnánk meg Isten szemével látni az embereket? 3. LÉPÉS: gyakorolj! Csak tanítóknak: Az e heti tanulmányban egy ellentmondásos személyről tanulunk. Jónás egyrészt csődöt mondott misszionáriusként, hiszen elmenekült a megbízatása elől. Másrészt viszont, amikor végre nekilátott a feladatnak, képes volt egy egész pogány várost megtérésre vezetni. Bár Jónás először nem engedelmeskedett Istennek, kész volt meghalni azért, hogy a pogány tengerészek életben maradjanak. Érzelmileg kötődött egy növényhez, ugyanakkor nem indította meg, hogy egy egész város elpusztulhat. Beszéljük meg az osztályban, hogy ki mit gondol Jónásról! Van, aki azonosulni tud vele a több évszázados távolság ellenére is? Miért igen, miért nem? Alkalmazás: Ha a szombatiskolai adománygyűjtés eredményét jelzésértékűnek tekintjük, akkor elmondható, hogy a hetednapi adventisták számára valóban veszített jelentőségéből a globális misszió. 1932-ben ugyanis, amikor a nagy gazdasági világválság időszakát éltük, egy tag átlagosan öt dollár nyolcvanhárom centet adományozott évente a szombatiskolai gyűjtés során. Több mint nyolcvan évvel később, 2010-ben, amikor a fizetések arányosan magasabbak voltak, már csak négy dollár nyolcvanegy cent adomány jutott egy főre (Gina Wahlen: 100 Years of Mission Giving. [A szombatiskolai adománygyűjtés száz éve.] 2012. nov. 1., Adventist World. [Adventista Világ.] 16-19. o.). Miben változott a globális misszióhoz való hozzáállásunk közösségi szinten? Mennyiben kellene felülvizsgálnunk az egyház missziós programjához való egyéni viszonyulásunkat? 4. LÉPÉS: ALKALMAZD! Csak tanítóknak: Isten megrótta az efezusi gyülekezetet, amiért elhagyta az első szeretetét (Jel 2:4). Beszéljünk arról az osztályban, hogy mi, hetednapi adventisták mennyit veszítettünk a missziós lel29

kesedésünkből! A bizonyságtevés nem mindig könnyű feladat. Emlékeztessük az osztály tagjait: Pál apostol, aki annyi mindent vállalt az evangélium hirdetése érdekében, mégis ezt írta a börtönből: „és énértem is (imádkozzatok), hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát… hogy bátorságom legyen azt úgy hirdetni, ahogyan kell” (Ef 6:19-20, RÚF). Feladat: Készítsünk az osztályban egy evangelizációs stratégiai tervet Jónás számára! Világos a feladat, amit Isten adott: „Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd néki azt a beszédet, amit én parancsolok néked” (Jón 3:2). De mégis hogyan adja át Jónás az üzenetet? Milyen módszert kellene alkalmaznia? Kopogtasson be minden ajtón, hívjon össze egy nagy, nyilvános gyűlést vagy esetleg áruljon könyveket? Beszéljük meg, hogy melyek azok a módszerek, amelyek megfelelőek lennének ebben az esetben és melyek nem! Miről kellene beszélnie Jónásnak? Milyen formába kellene öntenie az üzenetet, hogy az emberek meg is értsék, hiszen olyanokról van szó, akik valószínűleg még soha nem hallottak Jahvéról? És ne feledjük, ha lehetséges, szeretnénk, hogy élve hagyja el a várost!

30

A legmagasabb pontszám – Kelet-Timor Írta: Maria Leonina Dos Santos Morais, 18 Marianóval elsős középiskolás korunk óta osztálytársak voltunk. Ő akkoriban mindig bajba keveredett és senkivel nem volt kedves. Végzős korunkra valami történt vele, egészen megváltozott. Minden évben kiváló jegyeink voltak, így az osztályfőnök minket tett meg vezetőnek és helyettesnek. Mi voltunk a főnökök, amikor nem volt tanár. Ilyenkor Mariano történeteket mesélt Istenről, amelyek engem is érdekeltek. Észrevettem, hogy nem jár be szombatonként, de még így is ő érte el a legjobb jegyeket, akármennyit is tanultam. Komolyan irigy lettem rá. A nagyapám varázsló, ezért kértem tőle egy szert, hogy enyém legyen a legmagasabb pontszám, mégis mindig Mariano lett az első. Egyszer megkérdeztem, hogy miért változott meg, és miért ő a legokosabb az osztályban. Erre azt felelte, hogy azért, mert Isten segít neki és mert olvassa a Bibliát. Nekünk is volt egy Bibliánk otthon, elkezdtem hát az elejéről olvasni, de nem értettem. Mariano felajánlotta, hogy tanulmányozhatjuk közösen. Két héttel később rákérdeztek a szomszédaim, hogy mit csinálunk. Ám amikor hívtam őket, hogy közösen tanulmányozzuk a Bibliát, megharagudtak. Ekkoriban a nagyszüleimnél laktam, édesanyám pedig Diliben dolgozott. Amikor hallott a keresztségi döntésemről, azzal fenyegetett, hogy kihajít, ha adventista leszek. Sokat imádkoztam érte, ahogy mások is. A nagyszüleim pedig azzal nyugtatták, hogy jól viselkedem, nem beszélek csúnyán és nem teszek semmi rosszat. Azóta már nem haragszik az anyukám. 2012-ben keresztelkedtem meg, de azóta sok gondom adódott. A barátaink és az osztálytársaink kiközösítettek minket, ki is csaptak az iskolából, mert nem járunk az órákra szombatonként. Azonban hála Istennek egy iszlám iskola befogadott, ott folytathattuk a tanulmányainkat anélkül, hogy problémát jelentett volna a szombat. Még jobb eredményeink lettek, mint addig! Az érettségi után az 1000 Misszionárius Mozgalom önkéntese lettem (lásd: www.1000mm.info), és a munkában lett egy jó partnerem Indonéziából. Kérlek, imádkozzatok értem, hogy erős legyek, főleg, mikor kihívásokkal találkozunk a falvakban!

31

5. tanulmány

július 25–31.

Fogoly misszionáriusok A lecke rövid áttekintése ALAPIGE: Dániel 1:3-4, 8, 19 A TANULÓ CÉLJA: Tudni: Fogalmazzuk meg a babilóniai foglyok életének főbb tanulságait azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet hűségesnek maradni Istenhez olyan körülmények között is, amelyek egyáltalán nem tekinthetőek ideálisnak! Érezni: Nyerjünk ösztönző erőt Dániel, Sidrák, Misák és Abednégó lelki bátorságából! Tenni: Döntsük el: nem határolódunk el a kulturális környezetünktől, hanem úgy élünk benne, hogy közben felhívjuk mások figyelmét Isten országának értékeire! A TANULMÁNY VÁZLATA: I. Tudni: Az identitástudat horgonya A Hogy a babilóniai királyi palotában el tudják látni a feladataikat, Dánielnek és fogságban lévő társainak el kellett hagyni néhány zsidó kulturális szokást. Viszont milyen horderejű dolgokból nem engedtek? B Melyek azok az örökségek, amelyek hetednapi adventistává tesznek bennünket? Hogyan segítenek megmaradni a hitünk és küldetésünk mellett? II. Érezni: Lelki lustaság

A Milyen veszélyeket rejthet magában lelki egészségünkre nézve a hitéletünkkel szembeni megelégedettség érzése?

B Milyen érzés, amikor nehéz helyzetben lelki bátorságról teszünk tanúbizonyságot? Hogyan érezzük magunkat akkor, amikor a kön�nyebbnek tűnő meghátrálást választjuk? III. Tenni: Lelki izmaink edzése

A Mikor tettük Istent próbára utoljára úgy, mint Dániel (Dán 1:12-15)? Milyen hatással volt ez a hitünkre? 32

B Tudják-e rólunk, hogy imaéletet élünk, még ha nem nyitott ablak mellett imádkozunk is, amint azt Dániel tette? Ha igen, honnan?

C Hogyan segíthet Jézus Jn 17:15-18 verseiben feljegyzett imája bátran szembenézni a mindennapok kihívásaival a „fogság idején”? Összefoglalás: Figyelmeztető jelzés lehet Krisztus követői számára, ha túlságosan otthonosan mozognak a világban. E heti tanulmányunk arra emlékeztet: bár az örök hazába vágyunk, a földi társadalomba is szükséges beilleszkednünk úgy, hogy képesek legyünk bemutatni a hit átformáló erejét.

TANULMÁSI ÚTMUTATÓ 1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ! Központi Ige: Dán 3:17-18 A lelki növekedés alapja: Dánielhez és a többi babilóniai fogolyhoz hasonlóan nekünk is megvan a lehetőségünk arra, hogy hitelesen mutassuk be Istent és üzenetét, függetlenül attól, hol élünk és milyen kihívásokkal kell szembenéznünk. Csak tanítóknak: A keresztény gondolkodók már évszázadok óta vitatják, hogyan kell a hívőknek viszonyulni a kulturális környezetükhöz. A legegyszerűbb megoldás teljesen beleolvadni a környezetbe. Dániel próféta könyve nem árulja el, hány zsidó fogoly választotta a „biztonságosabb” utat és nem akadt fenn azon, hogy a király asztaláról kellett enniük, majd Dura mezején meghajoltak a bálványszobor előtt. A Biblia azonban elénk állítja Dániel és három barátja példáját, akik másik utat követtek. Figyeljük meg, hogy miközben alkalmazkodtak a babiloni kultúrához, hűségesek maradtak az elveikhez is, megtartva a helyes egyensúlyt! Nyitó beszélgetés: 2007-ben a The Washington Post című napilap egy kísérletet végzett. Felkérték Joshua Bellt, a világ egyik legismertebb hegedűművészét, hogy Washington egyik metróállomása előtt hegedüljön, közben figyelték a járókelők reakcióit. Épp reggeli csúcsforgalom volt egy hideg téli napon. Bell fél óra alatt hat darabot játszott el a három és félmillió dollárt érő hangszerén. Ezalatt összesen hét ember állt meg 33

legalább egy percre, hogy hallgassa a zenét, de ezerkilencvenheten csak elsétáltak mellette. Voltak, akik bedobtak a hegedűtokba egy kis aprópénzt, ennek az összege harminckettő dollárra és tizenhét centre rúgott. Mindezt egy olyan világhírű művész számára, aki a világ nagy koncerttermeiben akár ezer dollárt is megkeres percenként (a teljes történetet lásd Gene Weingarten: Pearls Before Breakfast. 2007. április 8. Washington Post Magazine.). Hetednapi adventistaként szeretnénk eljátszani a világnak „a régi, régi dalt”, de sokszor elcsüggedünk. Mint a hegedűművész, aki olyanok előtt játszik, akik nem kíváncsiak a játékára. Lehet, hogy a leggyönyörűbb dallamot húzzuk, az emberek többsége mégis elmegy mellettünk. Elmélkedjünk: Mi a tanulsága ennek a történetnek? Mennyiben hasonlíthat az idegen országbeli fogolyléthez az, ha szekuláris vagy egy másik vallás domináns hatása alatt lévő kultúrában élünk? Találhatunk jobb módszereket a megváltás „régi dallamának” közlésére? 2. LÉPÉS: FEDEZD FEL! Csak tanítóknak: Dániel és fogolytársai azért tudták betölteni a küldetésüket, mert nem veszítették el identitásukat, feddhetetlenek voltak, ugyanakkor részt vettek a közösségi életben és komoly imaéletet éltek. Gondoljuk át, hogyan tudnánk mi is gyakorolni ezeket az elveket! BIBLIAKOMMENTÁR I. Identitástudat és feddhetetlenség (Olvassuk el Dán 3:17-19 és 6:10 verseit az osztályban!) Izrael egész történelmét átszőtte a fogság fájdalmas tapasztalata. Az Újszövetség szerint a keresztény hívők olyanok, mint az idegen országban élő idegenek vagy Péter szavaival élve jövevények és vándorok (1Pt 2:11). János apostol figyelmeztet, hogy ne szeressük a világot vagy annak dolgait (1Jn 2:15). Jakab úgy látja, hogy aki barátságot köt a világgal, az az Isten ellenségévé válik (Jak 4:4). Pál Ézsaiást idézve írja: „Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el” (2Kor 6:17). Jézus szerint azonban, bár nem e világból valók vagyunk, mégis benne kell élnünk. Ezt pedig úgy kell tennünk, hogy közben gondosan őrizzük lelki örökségünket és az Istentől kapott igazságot (1Tim 3:15; 6:20). 34

Elmélkedjünk: Sidrák, Misák és Abednégó szó szerint is kiemelkedtek a tömegből Dura mezején. Dániel úgy mutatta be hitét, hogy nyitott ablak mellett imádkozott. Mi hogyan tűnünk ki a környezetünkből? Vagy inkább elvegyülünk benne? Mi árulhatná el már látszatra is rólunk, hetednapi adventistákról, hogy csak „idegenek” vagyunk? II. Részt venni a közösségi életben (Olvassuk el Dán 6:3 versét az osztályban!) Hogyan kellett volna a zsidóknak a fogságban viselkedni? Fontos volt megőrizni identitásukat, de nem azon az áron, hogy teljesen elszigetelődnek a környezetükben élőktől. Amikor Isten a babiloni fogságról beszélt, nem mondta azt népének, hogy alakítsanak ki egy zárt zsidó negyedet, ahol majd el tudnak rejtőzni a babilóniaiak elől, hanem épp ellenkezőleg: „És igyekezzetek a városnak jólétén [shalom], amelybe fogságra küldöttelek titeket, és könyörögjetek érette az Úrnak; mert annak jóléte [shalom] lesz a ti jólétetek [shalom]” (Jer 29:7). A shalom gyönyörű héber szó, amely több jelentéssel is bír: jólét, béke, virágzás. Isten azt akarta ezzel kifejezni, hogy a zsidóknak dolgozni és imádkozni kell Babilon jólétéért. Dániel és három barátja életében ezt meg is figyelhetjük. Hűek maradtak hitükhöz és lelki örökségükhöz, ugyanakkor részt vettek Babilon közösségi és politikai ügyeiben is. Dániel több babilóniai király jólétét is szolgálta, megmagyarázta álmaik jelentését és átadta nekik Isten üzenetét. Elmélkedjünk: Gyakran veszik Dániel példáját a keresztények politikai vagy közösségi életben való részvételének mintájául. Szükségszerűen mindig kompromisszumra kényszerül az, aki vezető pozícióba kerül a közéletben – a politika, az üzlet vagy a média világában? Miért igen, miért nem? Melyek a lelki biztosítékai annak, hogy jól tudjuk kezelni az ilyen jellegű kihívásokat? III. Imaélet (Olvassuk el Dán 6:4-5, 10-11 verseit az osztályban!) Az ima elválaszthatatlan részét képezte Dániel életének és szolgálatának. Imában adott hálát Istennek (6:10), hívta Őt segítségül (6:11), vallotta meg bűneit (9:5-11), könyörgött a hazájáért (9:16-19) vagy kérte Istent arra, hogy magyarázza meg a király álmának jelentését. Dániel számára is 35

vonzó megoldás lehetett volna Jézus tanácsa, hogy egymagunkban, másoktól elvonulva imádkozzunk, főleg ha arra gondolunk, hogy halálbüntetés járt annak, aki a király helyett istenekhez fordult kérésével. Olyan könnyű lett volna az ésszerűségre hivatkozva ilyesmit mondani: „Továbbra is imádkozni fogok, csak nem mások előtt!” „Hogyan tehetnék eleget a küldetésemnek Babilonban, ha meghalok?” „Sehol sem mondja az Írás, hogy csak ott lehet imádkozni, ahol mások is látnak.” Jézus tanácsa azoknak szólt, akik magamutogatásból imádkoztak nyilvánosan. Ha Dániel változtat az imádkozási szokásain, úgy tűnhetett volna, hogy kompromisszumot köt. Ezért ő továbbra is kitartott az elvei mellett. Elmélkedjünk: Dániel következetes volt az imaéletében: mindig ugyanabban az időben, ugyanott és ugyanabban a pózban imádkozott. A napi szokások mennyiben tudják erősíteni vagy gyengíteni az imakapcsolatunkat Istennel? 3. LÉPÉS: ALKALMAZD! Csak tanítóknak: Rodney Stark szociológus szerint a korai egyház annak köszönhette gyors növekedését, hogy szolgálatát holisztikus módon végezte, azaz egyaránt figyelt környezete lelki és fizikai szükségleteire. Bár az első keresztények a pogány világban leltek menedéket, hitüket nem őrizték meg maguknak: „A kereszténység a görögrómai világ városaiban uralkodó nyomorra, káoszra, félelemre és brutalitásra válaszként létrejött ébredési mozgalom volt” (Rodney Stark: The Rise of Christianity. [A kereszténység felemelkedése.] Princeton, 1996, N.J.: Princeton University Press, 161. o.). A járványok időszakában például a pogány papok elmenekültek a városokból, de a keresztények ott maradtak, hogy segítsenek a betegeknek és szenvedőknek. A pogányból lett keresztény hittudós, Tertullianus gyakran idézett mondata: „Ellenségeink többségének a szemében a rászorultakról való gondoskodás, a szerető jóság gyakorlása a bélyegünk. Nézzétek csak – mondják –, nézzétek, mennyire szeretik egymást” (i. m. 87. o.). Julianus császár ezt írta: „Az istentelen galileaiak nemcsak a saját szegényeiket támogatják, hanem a mieinket is; mindenki számára egyértelmű, hogy népünk nem kap tőlünk segítséget” (i. m. 84. o.). Gyakorlati kérdés: Hogyan gondolkodik környezetünk a hetednapi adventistákról? 36

4. LÉPÉS: GYAKOROLJ! Csak tanítóknak: Emlékeztessük az osztályt arra, hogy itt nem pusztán egy régi történetről vagy egy izgalmas teológiai vitatémáról van szó! Arról beszélgetünk, hogyan alkalmazhatjuk a bibliai alapelveket a saját életünkben, akár nehéz helyzetekben is. Vegyük észre a különbséget aközött, ha csak beszélünk a hitről és aközött, ha hűségesen meg is éljük, még a tüzes kemence forróságát érezve is a bőrünkön! Feladat: Milyen tanácsot adnánk annak, aki adventistaként a következő helyzetek valamelyikével szembesül? Hogyan maradhatna Isten hűséges munkása a kihívások ellenére? 1) Egy fejlődő országban élő adventista utcasepréssel keresi kenyerét, de a fizetése alig elegendő arra, hogy eltartsa négygyermekes családját. Kiderül, hogy a jövőben szombatonként is dolgoznia kell. Tudja, hogy emberek százai állnának a helyére, és ha nemet mond, minden kereseti forrását elveszíti. 2) Egy adventista fiatal megkezdi egyetemi tanulmányait, és életében először szembesül az ateista, materialista világszemlélettel, ami elsőre nagyon vonzónak tűnik számára. Úgy tűnik, hogy évfolyamtársai is elfogadják ezt a szemléletmódot. Válságba kerül a hite és nem tudja, hogyan fog ezzel a helyzettel megbirkózni. 3) Egy frissen végzett adventista fiatal egy olyan kisvárosban talál munkát, ahol nincs adventista gyülekezet. Egyedül a munkahelyén vannak barátai, ők azonban mindig isznak és cigarettáznak, amikor együtt vannak. Bele kell törődnie, hogy nem élhet társasági életet vagy vegyen részt ezeken az összejöveteleken? Indokold meg a válaszod!

37

Isten nagy terve – Kelet-Timor A nevem Romena, a férjem pedig Alfonso. Négy gyermekünk van. 2012-ben keresztelkedtem meg az Adventista Egyházban, azelőtt pedig puszta hagyománytiszteletből voltam római katolikus, nem tudtam semmit a Bibliáról. A fiam veleszületett szembetegsége kapcsán ismertem meg Jézust. Naponta vittük a varázslóhoz, rengeteget költöttünk rá, de nem gyógyult meg. Kijelentettem a férjemnek, hogy többé már nem hiszek a mágiában, emiatt vesztettük el az első fiunkat, és nem akarom, hogy a másodikkal is ez történjen. Dilibe vittük kórházba, ahol kiderült, hogy meg kell műteni, amire már a következő nap sor került volna. Beleegyeztem, de féltem, hogy meg fog halni. A műtét előtt találkoztam egy kedves indonéz hölggyel, aki betegként volt a kórházban. Meg akart vigasztalni és megkérdezte, hogy imádkozhat-e értem. Ekkor már el tudtam hinni, hogy minden rendben lesz a fiammal. A műtét után még napokig a kórházban kellett maradni, a hölgy pedig egyre többet mesélt Jézusról. Egyszer megkérdeztem, milyen vallású, ő pedig elmondta, hogy hetednapi adventista. Nekem is voltak adventista barátaim. Hála Istennek, meggyógyult a fiam. Otthon felkerestem adventista misszionáriusokat, akikkel együtt tanulmányoztuk a Bibliát. Aztán egyszer újra lebetegedett a fiam, így vissza kellett menni a kórházba. Imádkoztam, és négy napon belül jobban lett. Még többet akartam tanulmányozni emiatt a Bibliát, de Alfonso tiltakozott, én viszont ennek ellenére folytattam. Eldöntöttem, hogy megkeresztelkedem, csakhogy Alfonsoval még nem voltunk házasok. Ő viszont meglepett, amikor elmondta, hogy adventista gyülekezetben szeretne házasságot kötni. Így is történt, és utána meg tudtam keresztelkedni. Alfonso következő meglepetése az volt, hogy tanulmányozni akarta a Bibliát. Olyan boldog lettem e szavak hallatán! Három hónap múlva ő is megkeresztelkedett. Megértettem: Istennek nagy terve volt azzal, hogy a fiunkat kórházba kellett vinni. Így találkozhattunk azzal a hölggyel, aki bibliatanulmányozásra bátorított, és arra, hogy legyek hetednapi adventista. Hálás vagyok Istennek, mert igazi családdá lettünk benne.

38

augusztus 1–7.

6. tanulmány

Eszter és Márdokeus A lecke rövid áttekintése ALAPIGE: Eszter 4:14 A TANULÓ CÉLJA: Tudni: Isten követőinek akkor és ott kell a mennyei életstílust és értékrendet bemutatniuk, amikor és ahová Isten helyezte őket! Érezni: Tápláljuk magunkban az önzetlen szeretet és a mások javáért érzett felelősség érzését! Tenni: Kezdjük el használni képességeinket és lelki ajándékainkat Isten üzenetének hirdetésére! A TANULMÁNY VÁZLATA: I. Tudni: „E mostani időért” A Lehetséges, hogy a mások által véletlennek tekintett alkalmakat Isten adta a szolgálatra. Hogyan lehetnénk nyitottabbak azoknak a lehetőségeknek a felismerésére, amikor Isten országát hirdethetjük? B Márdokeus azt mondta Eszternek, hogy ha ő hallgat, a szabadítás „máshonnan” (RÚF) fog jönni. A teológusok szerint lehetséges, hogy ezzel burkoltan Istenre célzott. Bár neve nem kerül megemlítésre, milyen bizonyítékát láthatjuk Isten jelenlétének Eszter könyvében? II. Érezni: Életadó misszió

A Mit érzünk, amikor visszatekintünk Isten múltbeli vezetésére? B Ma is ugyanannyira odafigyelünk másokra, mint amikor megkeresztelkedtünk? Mit árul el válaszunk az Istennel való kapcsolatunkról? III. Tenni: Részvétel

A Mennyiben lehet elmondani rólunk, hogy mai Eszterként éljük mindennapjainkat? Összefoglalás: Isten ma is vár olyan férfiakra és nőkre, akik vonzóvá tudják tenni az emberek előtt a mennyei életstílust és értékrendet. 39

TANULÁSI ÚTMUTATÓ 1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ! Központi Ige: Eszt 4:14 A lelki növekedés alapja: Csak Isten adhat erőt és bátorságot a megfelelő döntések meghozatalához akkor, amikor megpróbáltatásokkal teli és kétségbeejtő helyzetben kell üzenetét közvetítenünk. Csak tanítóknak: Már-már zavaró, ahogy Eszter könyve hallgat olyan részletekről, mint pl. hogy a Márdokeus házában kapott nevelésnek milyen szerepe volt Eszter jelleme kialakulásában vagy hol van Isten a történetben. Tudnunk kell olvasni a sorok között és meglátni Isten munkájának bizonyítékait, persze az emberiség egész történelmére vonatkozóan is. Ellen G. White emlékeztet: „Az emberiség történelmét megörökítő krónikák úgy tüntetik fel, hogy a nemzetek fejlődése, birodalmak emelkedése és bukása az emberi akarat és vitézség függvénye, és hogy az események alakulását nagymértékben emberek hatalma, becsvágya és szeszélye határozza meg. Isten Igéje azonban félrehúzza a függönyt, és az emberi érdekek, hatalom és indulatok minden akciója és ellenakciója mögött, fölött és által meglátjuk a végtelen irgalmú Isten munkáját, aki csendben, türelmesen viszi véghez akaratát” (Ellen G. White: Előtted az élet. Budapest, 1992, Advent Kiadó, 173. o.). Segítsünk az osztály tagjainak „olvasni a sorok között” Eszter könyvében, és megtalálni azokat az alapelveket, amelyek a misszióban vezethetnek! Nyitó beszélgetés: Pál apostol a következőket írta: „És a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg... Az erőtleneknek erőtelenné lettem, hogy az erőteleneket megnyerjem. Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket” (1Kor 9:20, 22). Pontosan mit értett azon, hogy „mindeneknek mindenné” lett? Beszéljük meg: Mit jelentenek Pál apostol szavai 1Kor 9:22 versében? Túl messzire ment volna Eszter a „mindeneknek mindenné” válásban? Miért igen, miért nem? Hol kell meghúzni a határt? 2. LÉPÉS: FEDEZD FEL! Csak tanítóknak: Márdokeus és Eszter jövevényként élt egy idegen országban. Származásuk ellenére sikerült bizonyos értelemben beil40

leszkedniük a pogány társadalomba. Az udvarban nem is tudták Eszterről, hogy zsidó. Másik oldalról nézve viszont a saját közösségük tagjaiként elkülönültek a Susán városában élőktől és úgy böjtöltek (Eszt 4:16). Eszter története alapján gondoljuk át, hogyan tudnánk kapcsolatokat kiépíteni olyan csoportokban, amelyek nem gyakorolják a mi hitünket! BIBLIAKOMMENTÁR I. A felkészülés szükségessége (Olvassuk el Eszt 4:12-16 verseit az osztályban!) Nyilvánvaló, hogy a Márdokeus házában kapott vallási nevelés felkészítette Eszter jellemét az élet különböző kihívásaira (Eszt 2:20). Azt azonban nem láthatták előre, hogy népe megmentésének óriási feladata is rá vár. Mielőtt az életét kockáztatva megjelent volna a király előtt, a felkészülés utolsó szakaszába lépett. Eszter azt kérte Márdokeustól, hogy gyűjtse össze a Susán városában élő összes zsidót, majd három nap és három éjjel böjtöljenek. Úgy érezte, csak ezek után áll készen arra, hogy a király elé menjen – „ha azután elveszek, hát elveszek” (Eszt 4:16). A felkészülési idő, amit Isten nekünk szán, néha hosszúnak és eseménytelennek tűnik. Mózes negyven évet töltött a pusztában juhokat pásztorolva. Jellemünk tökéletesítése azonban elengedhetetlen Isten velünk kapcsolatos terve szempontjából. Eszter példája emlékeztet arra, hogy mennyire fontos időt szánni a megfelelő lelki felkészülésre ahelyett, hogy a saját erőnkben bízva hoznánk jelentős döntéseket vagy tennénk fontos lépéseket. Elmélkedjünk: Hogyan készített fel eddig bennünket Isten az életünk különböző feladataira? II. Gyengeségünket erősségé teszi (Olvassuk el 1Móz 39:2-3, Eszt 7:3-4 és Dán 6:19-22 verseit az osztályban!) József és Dániel története sok szempontból mutat párhuzamot Eszterével. Mind pogány országok királyi udvarában éltek, Izraeltől távol. Józsefhez és Dánielhez hasonlóan Esztert is elszakították a családjától. Mindannyian a semmiből emelkedtek a vezetők sorába – József és Dániel a legmagasabb pozíciók egyikét foglalta el, Eszter pedig az uralkodói család tagja lett. Mindhárom esetben az uralkodó vagy nem tudott elaludni, vagy 41

álmot látott, ami a történet kulcsát jelentette. E három ember által Isten nemzeteket és népeket áldott meg. A bibliai beszámolók világosan elénk tárják Isten szerepét József és Dániel felemelkedésében. Isten tette kedvessé Dánielt egy elöljáró előtt (Dán 1:9), adott tudást és értelmet (Dán 1:17), valamint jelentette meg az álmok értelmét (Dán 2:19). Dániel folyamatosan imádkozott Istenhez és dicsérte Őt (Dán 2:20-23), így általa egy pogány uralkodó elismerte Isten hatalmát (Dán 2:47). Ugyanígy József esetében is arról számol be a Biblia, hogy Isten vele volt (1Móz 39:2, 21, 23) és rajta keresztül megáldotta Potifár házát (1Móz 39:5), majd egy pogány uralkodó, a fáraó elismerte Isten hatalmát (1Móz 41:38-39). Eszter könyvében azonban mintha Isten nem lenne jelen a történésekben, nevét egyszer sem említik. Dániel és József nem rejtette véka alá hitét, így mindenki tudta róluk, hogy Istenükhöz hűséges zsidók. Eszter azonban egészen addig nem beszélt vallási meggyőződéséről, míg úgyszólván rá nem kényszerítették a körülmények. Bármi is volt rá az oka, a döntő pillanatban végül Eszter felnőtt a feladathoz. Biztosak lehetünk abban, hogy hozzáállásától és gyengeségeitől függetlenül Isten minden embert fel tud használni műve befejezéséhez. Elmélkedjünk: Miben látjuk Isten vezetését az életünkben? Kérjük meg az osztály tagjait, hogy meséljenek Isten vezetésével kapcsolatos személyes tapasztalataikról! 3. LÉPÉS: ALKALMAZD! Csak tanítóknak: Eszter könyvében sikerült megelőzni egy népirtást, de Isten neve még csak említésre sem került. Beszéljünk arról az osztályban, hogyan tarthatjuk meg hitünket akkor is, amikor úgy tűnik, hogy Isten nincs mellettünk! Alkalmazás: Jeremiás próféta így szólt az Úrhoz: „Igaz vagy, Uram, ha perlek is veled. Hadd beszéljek veled mégis az igazságszolgáltatásról” (Jer 12:1, RÚF). A próféták néha igen kemény kérdéseket tettek fel Istennek azzal kapcsolatban, hogy miért marad látszólag távol az emberi ügyektől, miért nem szolgáltat igazságot és miért nem segít (lásd Jer 14:9; Hab 1:2-3, 17). Az emberek olykor haragszanak Istenre és kérdőre vonják. Hol van azonban a határ, hogy ne veszítsük el hitünket? Lehet-e igaz keresztény valaki akkor is, ha időnként kételkedik? 42

Néhány évvel ezelőtt a Time magazin a címlapon foglalkozott Teréz anyával, aki hosszú ideig dolgozott a kalkuttai szegények között, és a gyakorlatban megélt hit, az önzetlen szeretet jelképévé vált. Ötven éven át azonban ő is a „lélek sötét éjszakáját” élte át és sokszor nem értette, hol van Isten. Eszter története arra emlékeztet, hogy bár úgy tűnhet, Isten nincs jelen az életünkben, „Ő itt van és nem hallgat.” Beszéljük meg az osztályban, hogyan őrizhetjük és erősíthetjük meg a hitünket, különösen akkor, amikor úgy érezzük, hogy Isten nagyon távol van tőlünk vagy egyáltalán nincs jelen a mindennapjainkban! 4. LÉPÉS: GYAKOROLJ! Csak tanítóknak: Nekünk, hetednapi adventistáknak, akik a teremtő és életadó Istenben hiszünk, feladatunk, hogy védjük az életet. Esztert Isten állította a helyére az emberi történelem egy konkrét időszakában azért, hogy megelőzze a népirtást. Akár az életébe is kerülhetett volna, hogy kiállt népe érdekében. Évezredekkel később megemlékezhetünk bátorságáról. Eszterhez hasonlóan nekünk is védenünk kell az emberi életet! A következő feladatban nézzük meg, hogy milyen gyakorlati lehetőségeink vannak erre! Feladat: Jézus követőiként reméljük, hogy sikerül Istenhez vezetnünk embereket, akik elfogadják a megváltás ajándékát és készen várják majd Jézus második eljövetelét. Amíg azonban ez a nagy nap eljön, Isten arra hív, hogy legyünk a képviselői a földön. Isten azért helyezett ide bennünket éppen most, hogy mások földi és örök életét szolgáljuk. Gyűjtsünk ötleteket az osztályban, hogyan tehetnénk jobbá emberek életét! Például árvákról és özvegyekről gondoskodva, segítve AIDS-es betegeken vagy enyhítve szegények sorsán.

43

Ragyogó fények – Sri Lanka Abilasha egy putlami hindu családból származik, Sri Lanka északkeleti részéből. Az édesapja részeges volt, ami nagyon megnehezítette a tanulását, ezért el akart menni otthonról. Az adventista nagybátyja mesélt a Lakpahana (Sri Lanka Fénye) Adventista Iskoláról. Sokszor mondta, hogy milyen gyönyörű a környezete. Az édesanyja megengedte, hogy elmenjen oda, bár nem szerette a keresztényeket. Abilasha a gyönyörű kampuszon megismerte Istent. Egyre nőtt az érdeklődése, így elkezdte tanulmányozni a Bibliát. Értékeli az imádságot, és örömmel hallotta, hogy az édesapja már jobban van. Jók a jegyei, majd orvos szeretne lenni. Az iskola környékén van egy szombatiskolai csoport, ott segít már egy éve, és élvezi, ha Jézusról szóló történeteket mondhat. Lakpahanában az egyik tanárnőt Manuljána hívják, aki már jó ideje részt vesz ugyanabban a szombatiskolai csoportban. Egy nap hallott egy faluról, ahol az emberek magányosnak és gondterheltnek tűntek, úgyhogy ott is indított egy csoportot. Énekelnek a gyerekekkel és minden résztvevővel. Egy vak férfi is csatlakozott hozzájuk. Annyira szerette az énekeket, hogy elhozta az édesanyját is, sőt felvett minden zeneszámot. A szomszédságban lakott egy család, akiknél a szülők nem jöttek ki jól egymással. A gyerekeik figyelték az énekeket és idővel egyre közelebb jöttek a csoporthoz, majd egy alkalommal be is mentek hozzájuk. Élvezték az énekeket és a történeteket. Manulja és a csapata biztos benne, hogy az Úr vezette őket éppen az elé a ház elé. A fiú és a lány időközben már Lakpahanában tanul. Manulja arra bátorít mindenkit, hogy vegyenek részt az egyház missziós programjaiban és mutassák be Isten szeretetét mindenkinek.

44

augusztus 8–14.

7. tanulmány

Jézus, a misszió Mestere A lecke rövid áttekintése ALAPIGE: János 20:21 A TANULÓ CÉLJA: Tudni: Ébredjünk rá, hogy alapvetően fontos teljes körben (lelki és fizikai szükségletekre egyaránt odafigyelve) közelíteni a misszióhoz! Érezni: Érezzük át annak a felelősségét, hogy Krisztus missziós követeiül hívott el bennünket! Tenni: Törődjünk úgy az emberekkel, ahogyan Jézus is tette, tekintetbe véve fizikai, lelki és érzelmi szükségleteiket egyaránt! A TANULMÁNY VÁZLATA: I. Tudni: Isten követeiként élni A Mi késztet arra, hogy Isten követeiként részt vegyünk a misszióban (2Kor 5:14)? B Feladatunk, hogy folytassuk Jézus munkáját, amit megkezdett a földön (Jn 20:21). Pál miben határozza meg ezt a munkát (2Kor 5:18)? C A valóban holisztikus, azaz átfogó módon végzett missziómunkában egyensúlyban vannak a fizikai és a lelki elemek. Máté arról számol be, hogy Jézus szánalommal tekintett a sokaságra. Még mit ír Jézus szolgálatáról (Mt 9:35-36)? II. Érezni: Együttérzéssel végzett misszió

A A jó missziómunkát a szeretet és nem a kötelesség érzése hatja át. Miért érzett Jézus szánalmat a sokaság iránt (Mt 9:36)? III. Tenni: Részt venni a misszióban

A Hogyan tudjuk Jézus szeretetét bemutatni a munkahelyünkön vagy az iskolában?

B Hogyan tudnánk elérni gyülekezeti közösségünkben, hogy minden tag elkötelezze magát a szolgálat valamelyik ága iránt?

45

Összefoglalás: Krisztus követeiként széles körű missziót kell folytatnunk, ami egyrészt itt és most hat a körülöttünk lévők életére, másrészt az örök életre vezet másokat.

TANULÁSI ÚTMUTATÓ 1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ! Központi Ige: Mk 16:15-20 A lelki növekedés alapja: Miközben Jézus a megbékélés szolgálatát végezte a földön, a misszió szeretetre épülő és átfogó megközelítését mutatta be, amit nekünk is követnünk kell. Csak tanítóknak: Mondják, hogy Jézusban „fejezte ki magát Isten az emberiség számára érhető nyelven.” Úgy is fogalmazhatunk, hogy Jézusban „fejeződött ki Isten terve az emberiség számára érhető nyelven.” Pál apostol leírja, hogy Jézus a „békéltetés szolgálatát” (2Kor 5:18) adta nekünk és a követei (20. vers) vagyunk. Beszélgessünk az osztályban arról, hogy mit jelent Jézus követének lenni, folytatni az általa megkezdett békéltetés szolgálatát és az átfogó missziót! Nyitó beszélgetés: A híres írónak és tudósnak, C. S. Lewisnak rendkívül szoros időbeosztása volt. Ezzel együtt, még ha rengeteg idejét emésztette is fel, személyesen és legtöbbször saját kezűleg válaszolt a világ minden tájáról érkezett, több ezer levélre. Imádkozott azokért az emberekért, akiktől levelet kapott, jóllehet legtöbbjükkel sosem találkozott. Pénzt küldött azoknak, akik pénzhiányban szenvedtek. Néha egyesek csak úgy egyszerűen megjelentek az otthonában, ő pedig szívélyesen beinvitálta és frissítővel kínálta őket. Anyagilag támogatott olyan diákokat, akik nem tudták fizetni a tanulmányaikkal járó kiadásaikat. Szükségben lévő gyermekeket fogadott az otthonába. Egyszer egy szellemi fogyatékos tinédzsernek is otthont adott három hónapra, ami alatt megtanította őt olvasni. Oxfordban és Cambridge-ben a világ legjobb tanulóit oktatta és nagyhatású keresztény apologetikus (hitvédő) műveket írt, de tudta, hogy aki Jézust követi, annak nemcsak szavakkal kell tudnia szeretni, hanem cselekedetekkel is (1Jn 3:18). Beszéljük meg az osztályban, hogyan lehetnénk Isten tanítványai nemcsak szóban, hanem tettekkel is! 46

2. LÉPÉS: FEDEZD FEL! Csak tanítóknak: Az evangélium gazdag, sokrétű bibliai fogalma magában foglalja egyrészt Isten jelen földi működését, másrészt az új földdel kapcsolatos terveit. Jelenti az örök megváltás ígéretét és azt, hogy Isten minden élethelyzetben lévő embert megszabadít a bűntől. N. T. Wright szerint az evangélium „Isten minden teremtményre kiáradó, megmentő igazságágának átformáló erővel bíró híre.” Hozzáteszi, hogy „ez egy olyan összetett fogalom, amelynek minden eleme jelentőséggel bír” (N. T. Wright: Simply Christian: Why Christianity Makes Sense. [Egyszerűen keresztény: Miért van értelme a kereszténységnek.] New York, 2006, HarperCollins, 200. o.). Beszélgessünk arról, hogy mi mindent ölel fel Isten világszéles terve! Mennyiben jelent a Biblia üzenete jó hírt számunkra életünk minden területén? BIBLIAKOMMENTÁR I. Jézus átfogó küldetése, 1. rész (Olvassuk el Ézs 42:1-9 verseit az osztályban!) Ez a messiási prófécia elénk tárja Jézus átfogó küldetésének körvonalait. Urunk azért jött a földre, hogy a pogányoknak, a vakoknak, a foglyoknak és „a sötétben ülőknek” szabadulást hirdessen, azaz elhozza az igazságot, fényt gyújtson, megnyissa a szemeket és megszabadítsa a fogságban lévőket. Ez a bibliai szakasz szoros párhuzamot mutat azzal, amit Jézus maga is mondott küldetése céljáról Lk 4:18-21 verseiben, ahol egy másik messiási próféciát idézett Ézsaiástól (61. fejezet). Itt is úgy jelenik meg, mint a szegények, a foglyok, a vakok és az elnyomottak pártfogója, aki szerteágazó szolgálatával az „evangéliumot”, a „szabadulást” és a „vakoknak szemük megnyílását” (RÚF) hirdeti. Hibát követünk el, ha Jézus földi tevékenységét csak fizikai vonatkozásban, azaz a szegényeknek, foglyoknak, fogyatékosoknak, politikailag elnyomottaknak nyújtott segítség szociális evangéliumaként értelmezzük. Ugyanakkor az sem helyes, ha szolgálatának pusztán lelki tartalmáról emlékezünk meg, mintha az csupán a lelkileg vakokra, foglyokra, szegényekre és elnyomottakra terjedt volna ki. Jézus lelki és fizikai szabadulásról egyaránt beszélt. A jó hír, amit magával hozott, minden élethelyzetre vonatkozik. Ellen G. White így ír a lukácsi szakasszal kapcsolatban: „Urunk, Jézus Krisztus mennyei király volt, mégis eljött a földre, hogy meggyógyítsa a 47

fizikai és lelki betegségeket” (Ellen G. White: The Gospel of Health. [Az egészség evangéliuma.] The Work for Today. [Napjaink szolgálata.] 1898. szeptember 1.). Elmélkedjünk: Hogyan biztosíthatnánk, hogy küldetésünk teljesítése során a lelki és a fizikai gondokra egyaránt megoldást nyújtsunk? Hogyan kerülhetnénk el, hogy kizárólag a „szociális evangéliumot” mutassuk be vagy egyedül a lelki megváltásra összpontosítsunk? II. Jézus átfogó küldetése, 2. rész (Olvassuk el Mt 10:5-8 és Mk 16:15-20 verseit az osztályban!) E versek tartalmazzák Jézusnak a tizenkét tanítványhoz intézett utolsó tanácsait, mielőtt szolgálatba küldte őket. Ekkor már hónapok óta voltak Jézus mellett; tanította, tanácsokkal látta el őket és személyes példájával mutatta be nekik a szolgálat mibenlétét. Most pedig elérkezett az ideje, hogy a gyakorlatban is alkalmazzák, amit addig tanultak. Jézus arra szólította fel őket, hogy prédikáljanak, betegeket gyógyítsanak, halottakat támasszanak fel, poklosokat tisztítsanak meg és ördögöket űzzenek ki (Mt 10:7-8). Figyeljük meg, a tizenkettőt „küldte ki” (5. vers, RÚF), és azt mondta nekik, hogy „menjetek el” (7. vers, RÚF)! Nem azt parancsolta nekik, hogy próbálják meg elhívni az embereket egy nagy összejövetelre, hanem követve az általa is alkalmazott elvet, személyesen keressék fel az embereket ott, ahol éppen vannak. A feltámadását követően a tizenegy tanítványtól azt kérte, hogy az egész világon hirdessék a jó hírt, amit majd jelek és csodák követnek, ördögűzéssel és betegek gyógyulásával (Mk 16:15-18). Ellen G. White öt lépésben foglalja össze Jézus missziós módszerét. Szerető törődéssel „az emberek közé vegyült”, „együttérzést tanúsított irántuk”, „kielégítette szükségleteiket”, „megnyerte bizalmukat”, azután így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem!” „Csak Krisztus módszerével lehet igazán az emberekhez közel kerülni” (Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó, 91. o.). Jézus nemcsak tanította az embereket. Valójában sokkal több időt töltött azzal, hogy a fizikai szükségleteikről gondoskodott. Számára a misszió széles körű, a fizikai és lelki szükségletek kielégítése között egyensúlyt tartó szolgálat volt. Manapság vannak, akik a szociális és humanitárius gondoskodást külön kezelik az evangélium hirdetésétől, de Jézus nem ezt tette. Amikor egy pohár vizet adunk az emberek48

nek, Jézus követőiként vágynunk kell arra, hogy az élet vizét is elfogadják. Persze ne csak azért fordítsunk figyelmet másokra, hogy majd megkeresztelkedjenek! Imádkozzunk értük és igyekezzünk Jézushoz vezetni őket, de akkor is szeretnünk kell őket és oda kell figyelnünk rájuk, ha más utat választanak! Elmélkedjünk: Gondoljuk végig a szolgálat fentebbi, jézusi modelljét! Elhagyható-e valamelyik lépés? Gondoljunk vissza a gyülekezet legutóbbi missziós programjára és nézzük meg, hogy alkalmaztuk-e mindegyik lépést! Ha nem, melyik maradt ki? 3. LÉPÉS: ALKALMAZD! Csak tanítóknak: Hangsúlyozzuk az osztályban, hogy nem elegendő az evangélium elméleti oldalát bemutatni az embereknek! Át kell ültetnünk a gyakorlatba is és figyelembe kell vennünk, hogy éppen mire van szükség! Ha nem így teszünk, a bizonyságtételünknek nem lesz ereje. Péter ezt írja: „Annakokáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok...” (1Pt 1:13). Az apostol gondolkodásmódja sokáig nem felelt meg a munkának, amit végzett, de a Szentlélek megváltoztatta és alkalmassá tette őt a szolgálatra. Attól kezdve annak szentelte életét, hogy a hatalmas Megváltóról szóló jó hírt hirdesse. Gyakorlati kérdés: Hogyan tudnánk gondolkodásmódunkban is felnőni a szolgálathoz? Feladat: Válasszunk ki néhányat egyházunk hitelvei közül, és ha a csoport mérete engedi, akár több kisebb csoportban beszéljük meg, hogyan lehetne ezeket hatékonyan alkalmazni egy közelgő programban vagy egy éppen felmerült ügyben!

49

„Legkisebb atyámfiai…” – Sri Lanka A 14 éves Yomali emlékszik még arra az időre, amikor a családja boldog volt. Ám egyszer az édesapa viszonyt kezdett egy másik nővel, ami megmérgezte a család békéjét. A szülei attól kezdve mindig veszekedtek, míg egyszer az apa Yomali szeme láttára belökte az anyát a kútba. Mikor jöttek a rendőrök, a férfi elszökött, a gyereket pedig elvitték egy gyermekotthonba. Itt úgy vezette le az idegességét, hogy lázadt a szabályok ellen. A gondozók nem tudtak mit kezdeni vele, így elküldték a Nemzetközi Adventista Gyermekgondozóba, ahol minden gyermek jól viselkedik. Nagy változást tapasztalt Yomali, amikor odaérkezett. Igazán tetszett neki a hely. Jézusról meséltek neki és bibliatörténetekről beszéltek. Leginkább Jób története szólította meg. A szíve idővel megenyhült. Ma már a saját kis parcelláján kertészkedik, és közben megtanulta, hogy Krisztus szeretete is így gondoz minket. Yomali misszionárius akar lenni, és oda fog menni, ahova Isten küldi. Chathua beteg karral született, az édesanyja pedig a nagynénje és nagybátyja gondjaira hagyta, akik befogadták a két fiuk mellé. Itt elég jól ment a sora, a Világítótorony Adventista Gyülekezetbe jártak. A család segített neki, kezelésekre vitték, hogy el tudjon boldogulni a mindennapi teendőkben. Ám egy nap tragédia történt: meghalt a nagybátyja. Ez megrázott mindenkit, a nagynénje pedig túl soknak tartotta három fiú felnevelését. Ekkor jött egy férfi, aki mesélt a lakpahanai Nemzetközi Adventista Gyermekgondozóról. Chathuát elküldték oda, akiben ez vegyes érzelmeket keltett. Ám itt jobbra fordult az élete, meggyógyult a keze, már teljes mértékben képes használni, amiért Istennek ad hálát. Jó a kézügyessége, és kiselejtezett anyagokból csodás dolgokat készít a kreatív ötleteivel. A kedvenc szakasza a Bibliában a 23. zsoltár, ami arról szól, hogy Isten a Jó Pásztor. A fiú hiszi, hogy Isten úgy gondoskodik róla, mint egy pásztor a nyájáról. Az intézetben és az iskolában is jól beilleszkedett. Azért imádkozik, hogy jó jegyeket kapjon, még matematikából is, ami a legnagyobb kihívás a számára.

50

augusztus 15–21.

8. tanulmány

Misszió – válaszfalak nélkül A lecke rövid áttekintése ALAPIGE: Máté 21:42-43 A TANULÓ CÉLJA: Tudni: Értsük meg azokat a bibliai alapelveket, amelyeknek vezetnie kellene bennünket a kulturális sokszínűségre építő missziómunkában! Érezni: Ápoljuk az együttérzést a más kultúrák népei iránt, akik még nem hallották a Jézusról szóló jó hírt! Tenni: Találjunk lehetőségeket arra, hogy támogassuk a kulturális sokszínűségre építő missziót imában, anyagiakkal és ahol lehetséges, személyes közreműködéssel! A TANULMÁNY VÁZLATA: I. Tudni: Minden kultúrában A Jézus ideje nagy részében Izrael területén végezte szolgálatát, de néhány ismert esetben pogányok lakta vidékekre is elment. A kulturális sokszínűségre építő misszió milyen alapelveit ismerhetjük fel abban, ahogyan Jézus a samáriai asszonnyal beszélt (Jn 4:4-30)? B Lehetséges-e úgy közölni az emberekkel a jó hírt egy másik környezetben, hogy közben nem visszük magunkkal a saját „kulturális poggyászunkat”? Milyen gyakorlati lépéseket tehetünk annak érdekében, hogy az evangéliumot az adott környezetnek megfelelően hirdessük? II. Érezni: Misszió nyitott szívvel

A Milyen érzések tarthatnak vissza bennünket attól, hogy részt vegyünk a kulturális sokszínűségre építő missziómunkában? Melyek azok a bibliai alapelvek, amelyeknek a segítségével legyőzhetjük ezeket az érzéseket? B Milyen jelentősége van az együttérzésnek azok iránt, akikért fáradozunk? Miért nem elég pusztán az elméleti igazságot közölni?

51

III. Tenni: Részt venni A Nem kell a tengeren túlra utazni, hogy más kultúrájú emberekkel találkozzunk. Milyen gyökerekkel rendelkeznek a szomszédságunkban élők? B Hogyan vehetnénk részt a kulturális sokszínűségre építő misszióban? Összefoglalás: A megváltás jó hírének hatókörét Isten sohasem korlátozta a zsidókra. Az evangélium minden embernek szól. Krisztus arra hív, hogy csatlakozzunk hozzá a misszióban, amellyel minden embert el szeretne érni.

TANULÁSI ÚTMUTATÓ 1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ! Központi Ige: Mt 8:11 A lelki növekedés alapja: A misszióparancs minden hívőt arra szólít, hogy vegyen részt a munkában és tegye tanítvánnyá az embereket minden népcsoportból. Jézus parancsa nem egyszerűen javaslat a követői számára, inkább egy életmódra való felhívás. Csak tanítóknak: A jelenések könyve 7:9 versében János apostol lenyűgöző képet fest arról, hogy mi lesz az eredménye Isten kulturális sokszínűségre építő missziójának. Vizsgáljuk meg Istennek ezt a missziós látásmódját, amelyet mindannyiunknak magunkévá kell tennünk! Nyitó beszélgetés: „Amit te helyesnek gondolsz, az lehet, hogy máshol rossznak számít” – mondja az egyik szereplő Barbara Kingsolver: The Poisonwood Bible című könyvében, amely egy baptista misszionárius családról szól, akik az 1950-es évek végén Belga Kongóban szolgáltak. Az egyik fejezetben Nathan, a misszionárius lelkipásztor a helyiek nyelvén próbál prédikálni. „Tata Jesus is bangala!” – mondta, amivel azt akarta kifejezni, hogy Jézus „drága”. Viszont a kikongói nyelvben különösen fontos, meghatározó a hangsúly. Sajnos amerikai akcentusával Nathan rosszul ejtette ki a bangala szót, így „drága” helyett valójában „mérgező fának” nevezte Jézust. 52

Beszéljük meg, hogy milyen mértékben váltak negatív értelművé az olyan szavak, mint a „térítés”, „hittérítés” és a „misszionárius”! Mivel magyarázható, hogy sokan gyanakodva és ellenségesen fogadják, ha Isten megváltási tervéről beszélünk? Mely alapvető lépések segítségével kerülhetjük el, hogy a kulturális különbségekre nem figyelve lássunk neki a missziónak akár külföldön, akár a közvetlen környezetünkben? 2. LÉPÉS: FEDEZD FEL! Csak tanítóknak: Krisztus testet öltése radikális váltást jelez az isteni missziós tervben, mind a középpontját, mind a tevékenységét illetően. Mondjuk el az osztályban: 1) Jézus azért jött, hogy megerősítse és folytassa Atyja missziós tervét; és 2) egyben egy teljesen új korszakot nyisson meg! Bátorítsuk az osztályt, hogy válaszoljunk Krisztus hívására és legyünk társai a misszióban! BIBLIAKOMMENTÁR I. Jézus ledönti a kulturális válaszfalakat (Olvassuk el Mt 8:5-13 verseit az osztályban!) Jézust így szólt a pogány százados lenyűgöző hite láttán: „De mondom néktek, hogy sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában” (Mt 8:11). Lukács beszámolója szerint Jézus még ennél is erősebben hangsúlyozta, hogy a megváltás mindenkire vonatkozik: „És jőnek napkeletről és napnyugatról, és északról és délről”;„És ímé vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek” (Lk 13:29-30). A mennyei ünnepen ott lesznek a hit hősei, közöttük Ábrahám, Izsák és Jákob. Ábrahám, a sok nép atyja (1Móz 17:4-6) egy asztalnál ül majd a különböző nyelvből, fajból és nemzetből származókkal. Szolgálata során Jézus egyértelművé tette, hogy a jó hír minden emberre vonatkozik. Együtt evett a bűnösökkel és bemutatta, hogy milyen lesz majd a mennyei vacsora. Amikor a templom udvaráról elkergette a pénzváltókat, Jeremiástól idézett: „Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között” (Mk 11:17) – nemcsak a zsidók között! Isten ugyan kiválasztott egy népet az ószövetségi időkben, de azért, hogy üzenetét és szeretetét minden néphez eljuttassák. Követőiként ránk is azt bízta, hogy érjük el minden gyermekét, minden családból, nyelvből és népből. 53

A Római levélben Pál apostol egy látomásról ír, amelyben a megváltás evangéliumi üzenete azokra a helyekre is eljut, ahova addig nem ért el. A mintegy nyolc évszázaddal korábban élt Hóseást idézi: „Hívom a nem én népemet én népemnek; és a nem szeretettet szeretettnek. És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni” (Róm 9:25-26). Elmélkedjünk: Milyen értelemben jelentik a kulturális és lelki gőg feddését ezek a bibliai szakaszok? Jézus első követőinek meg kellett tanulniuk nagyobb távlatokban, globálisan gondolkodni a misszióról. Milyen értelemben szükséges bennünket is emlékeztetni arra, hogy Jézus minden ember Megváltója? II. Jézus mindenkiért (Olvassuk el Lk 4:21-28 verseit az osztályban!) A názáreti zsinagógában Jézus a sareptai özvegyről (1Kir 17:7-24) és Naámánról (2Királyok 5. fejezete) beszélt, ezekkel a történetekkel mutatta be, hogyan talált Isten hitet Izraelen kívül, míg Izraelben nem. Ezzel rávilágított, hogy ugyanígy nem fog hitet találni ott sem, ahol felnőtt. Ez annyira feldühítette az embereket, hogy megpróbálták megölni. Elmélkedjünk: Mennyiben szolgálhatnak ezek a bibliai versek figyelmeztetésül nekünk, hetednapi adventistáknak is? 3. LÉPÉS: ALKALMAZD! Csak tanítóknak: A „kontextualizálás” missziológiai szakkifejezés, aminek a jelentését sokan félreértik. A legtöbben megalkuvásra és felhígított üzenetre gondolnak ezzel kapcsolatban. Ugyanakkor helyesen értelmezve ez a misszió egyik lényeges alapelve, amelyet Jézus, Pál apostol és más bibliai szereplők is alkalmaztak. Alapvetően ez a szó azt fejezi ki, hogy Isten üzenetét olyan „ruhába kell öltöztetnünk”, hogy más kulturális környezetben is érthető legyen és tartalommal bírjon. Arra hívja fel a figyelmet, hogy az a módszer, ahogyan ÉszakAmerikában végzik a missziót, nem alkalmazható például Kína középső részén és fordítva. Ellen G. White rámutat: „Minden népnek megvannak a maga sajátos jellemzői, és az embernek bölcsnek kell lennie, hogy úgy tudjon alkalmazkodni a népek jellegzetes gondolkodásmód54

jához, hogy az igazságot számukra megfelelő módon mutassa be” (Ellen G. White: Testimonies to Ministers. 213. o.). Alkalmazás: Jézus arra szólította hallgatóit, hogy foglalkozzanak a hit „tevéivel” és tulajdonítsanak kisebb jelentőséget a „szúnyogoknak” (Mt 23:24). Ez is lényeges része a kontextualizálásnak – felismerni azokat az örökérvényű alapelveket, amelyek minden kulturális környezetben alkalmazhatóak. Előfordult már velünk, hogy nem tudtuk megkülönböztetni a hit szempontjából ténylegesen fontos kérdéseket a kulturális hátterünk diktálta szokásoktól? Hogyan sikerült megoldást találni ilyen helyzetre és jobban megérteni, hogy milyen engedelmességet vár el tőlünk Isten? Gyakorlati kérdések: A pedagógusok már hosszú évek óta vitatkoznak azon, hogy a tanórákat a diákok egyéni igényeihez, tanulási stílusához kellene-e igazítani vagy inkább szigorúan ragaszkodjanak a leadandó tananyaghoz. Látunk-e hasonlóságot lelki vonatkozásban? Hogyan tudnánk egyensúlyt teremteni aközött, ahogyan a missziót a „diákok” igényeihez szabjuk (a kulturális hátterüknek és gondolkodásmódjuknak megfelelően) és aközött, ahogyan a „tananyagot” (a bibliai igazságokat) átadjuk? Miként tehetnénk érthetővé az üzenetünket, figyelembe véve a környezeti sajátosságokat is úgy, hogy közben ne essünk csapdába, és ne egy elegy vallást hozunk létre, amelyben üzenetünk elveszíti valódi jelentését? 4. LÉPÉS: GYAKOROLJ! Csak tanítóknak: Don és Caroline Richardson misszionáriusként érkeztek Irian Jaya (Pápua Új-Guinea) területére, a sawi néphez. Felismerték, hogy itt nem fognak tudni úgy „prédikálni Jézusról”, mint Amerikában. Rájöttek, hogy a sawiknál az árulás erénynek számít, így az ő felfogásuk szerint Jézus történetében Júdás volt a hős (Don Richardson: Peace Child. Ventura, California, 2005, Regal Books). Már úgy tűnt, hogy kudarcot vallanak, amikor megtudták: ha a sawi törzsek békét kötnek egymással, a harcban álló falvakban egy apa felajánlja egyik gyermekét az ellenséges törzsnek a béke gyermekeként. Ebben a szertartásban a misszionárius házaspár megtalálta azokat a fogalmakat, amelyek segítségével az evangélium történetét érthetővé tudták tenni az ottani emberek számára. Jézust 55

a béke gyermekeként mutatták be, akit szerető Atyja felajánlott. Így az adott környezetnek megfelelően közölhették az üzenetet. A következő feladattal megfigyelhetjük, hogyan is működik a kontextualizálás a gyakorlatban. Feladat: Olvassunk el az osztályban néhány példázatot! Figyeljük meg, Jézus hogyan igazította a történeteit a hallgatóságához! A földműveseknek például búzáról, állatokról és magvetésről, a halászoknak pedig halakról és hálókról beszélt. Ma milyen hasonlatokkal élne? Készítsünk egy listát a lehetséges célközönségről: 1) vízvezeték-szerelők; 2) tanárok; 3) programozók; 4) könyvelők; 5) orvosok; 6) ácsok; 7) sportolók. Vajon Jézus milyen típusú példázatot használna az egyes csoportok esetében, hogy a lelki igazságokat közelítse a mindennapi élethez?

56

A szerető Istenünk – Banglades Meleg nyári nap volt Bangladesben a Jouthokhamar Adventista Gyülekezet és Iskola környékén. A közelben állt egy nagy hindu templom, ahol a pap minden reggel és este szertartást végzett a szobrok előtt. Binod Joti Tripura az adventista gyülekezetben és iskolában dolgozik, ő a gondnok. Egy péntek reggel azt vette észre, hogy valaki kerítést húzott fel a gyülekezet területe körül. Elkezdte kihúzgálni a kerítés elemeit a földből, mire odament a hindu pap, és megfenyegette Tripurát, hogy még aznap este megöli. Tripura megőrizte a nyugalmát, és azt felelte, hogy az ő hatalmas Istene biztosan megbünteti a papot még másnap naplemente előtt. Sok falubeli hallotta ezt. Féltek a paptól, mert hatalmas embernek tartották. Elhitték minden szavát, és úgy képzelték, hogy szombat reggel Tripurának már csak a holttestét találják ott, ő viszont nagyon is életben volt. Azt mondta, hogy az ő Istenének a hatalmát még naplemente előtt meg fogják tapasztalni a faluban. A diákok és a munkatársak egész nap böjtöltek, Istent dicsőítő énekeket énekeltek, olvasták a Bibliát és külön imaórát tartottak. Sokáig imádkoztak azon a forró napon, végül 3:00-kor megjelent egy kis felhő az égen. Nemsokára esni kezdett és öt percen belül kétszer is belecsapott a villám a hindu templomba, amely égni kezdett és az összes szobor eltört. A hindu pap megijedt, bocsánatot kért minden tette miatt. Tripura megbocsátott neki, és a vihar 5-10 percen belül elállt. A falubeliek nagy varázslónak gondolták Tripurát, aki ez ellen tiltakozott. Elmondta, hogy az igaz Istent imádja, aki él és válaszolt az imájára, mert mindenható és hatalmas. Ha hiszünk benne, meghallgat, véd.

57

9. tanulmány

augusztus 22–28.

Péter és a pogányok A lecke rövid áttekintése ALAPIGE: Apostolok cselekedetei 11:1-10 A TANULÓ CÉLJA: Tudni: Még azután is sokat kell tanulni, illetve elhagyni, hogy elfogadtuk Jézust Megváltónkul! Érezni: Gondoljunk Isten ígéreteire, hogy segíteni fog a keresztényi életünk fejlődésében és támogatja a missziós törekvéseket! Tenni: Határozzuk el, hogy olyanoknak is beszélünk Isten szeretetéről, akik valószínűleg nem jönnek el a gyülekezetbe! A TANULMÁNY VÁZLATA: I. Tudni: Tanulni Jézustól A Péter élete folyamatos tanulásból állt. Milyen hatással lehetett későbbi szolgálatára, hogy elárulta Jézust, majd megbocsátást nyert tőle? B Hithű zsidóként Péter a tisztátalan ételek fogyasztásának még a gondolatát is elutasította. Hogyan lehetünk nyitottak Isten vezetésére és arra, hogy kimozdítson bennünket a komfortzónánkból, amikor erre van szükség? C Péter Kornéliusz házában evett először együtt pogányokkal, ami elég nehéz helyzetnek tűnt a számára. Miért volt ez így, amikor számtalan alkalommal láthatta Jézust „bűnösökkel” egy asztalnál ülni? II. Érezni: Szembesülni a váratlannal

A Hogyan érezhette magát Péter, amikor első alkalommal evett egy pogány házban?

B Hogyan állhatunk készen arra, hogy lemondjunk komfortzónánk kényelméről az evangélium érdekében? III. Tenni: Késznek és hajlandónak lenni

A Imádkozzunk, hogy Isten nyitott szívet és elmét adjon az új gondolkodásmód kialakítására és az általa készített lehetőségekre! 58

Összefoglalás: Péter apostol sok hibát követett el, de ma is példaértékű a tanulás és Isten vezetése iránti nyitottsága.

TANULÁSI ÚTMUTATÓ 1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ! Központi Ige: ApCsel 11:17-18 A lelki növekedés alapja: Bátorító lehet a mai keresztények számára az, amit Isten Péter életén és szolgálatán keresztül véghez tudott vinni. Ha a botladozó, gyenge apostolt fel tudta használni, akkor bennünket is használhat! Csak tanítóknak: Péter sok keserű tapasztalat által tanulta meg, hogy mi lesz, ha a saját feje után megy. Ellenkezett Jézussal, amikor Ő a haláláról beszélt (Mt 16:22-24), levette a tekintetét Jézusról és elsüllyedt a vízben (Mt 14:22-32), levágta a főpap szolgájának a fülét (Jn 18:10-11), elaludt a Gecsemáné kertjében (Mt 26:36-46) és megtagadta Jézust (Mt 26:69-75). Vizsgáljuk meg, hogy milyen hatással lehettek Péter későbbi szolgálatára ezek az esetek, és hogyan tehették Pétert nyitottabbá a pogányok felé! Nyitó feladat: Vessük össze a következő idézeteket és beszélgessünk róluk! 1) „[Isten az egyházat] szolgálatra hívta el és az a küldetése, hogy elvigye az evangéliumot a világra” (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, 7. o.). 2) „Az egyház akkor tölti be szerepét, ha az emberek javát szolgálja” (Joel Lawrence: Bonhoeffer: A Guide for the Perplexed. 2010, Continuum International Publishing, 36. o.). 3) „Az egyházat a misszió élteti, mint ahogyan a tüzet az égés” (Emil H. Brunner: The Word and the World. London, 1931, SCM Press, 108. o.). Óriási különbség van az evangéliumokban és Az apostolok cselekedeteiben szereplő Péter között. A fiatal Péter szűklátókörű volt, aki még nem mérte fel Jézus küldetésének lényegét (Mt 16:21-23). Az idősebb, lelkileg sokkal érettebb Péter viszont már szenvedéllyel végezte szolgálatát a földrajzi és kulturális akadályokat nem ismerő misszióban. Ez a Péter 59

határozottan kijelenti, hogy „minden nemzetben kedves őelőtte, aki őt féli” (ApCsel 10:35). Gyakorlati kérdések: Alapvetően milyen típusú a gyülekezetünk, nyitott vagy inkább bezárkózó? Milyen programok, tevékenységek vonhatják el az időt és a pénzt a gyülekezet elsődleges feladatától? Milyen gyakorlati lépéseket tehetünk annak érdekében, hogy Péter apostolhoz és a korai egyházhoz hasonlóan mi is a missziót helyezzük a középpontba? 2. LÉPÉS: FEDEZD FEL! Csak tanítóknak: Péter a gyávasága miatt összetört (Mk 14:29-31, 66-72), de Jézus kegyelme és megbocsátása révén újjászületett, lehetőséget kapott az újrakezdésre (Jn 21:15-17). Nem sokkal később már erővel prédikál, betegeket gyógyít, és az emberek felismerték, hogy ő is „Jézussal volt” (ApCsel 4:13). A régi Péter valószínűleg soha nem vállalta volna, hogy elmenjen Joppéba a pogányok közé. Az új Péter azonban nyitottan fogadta Isten vezetését. Figyeljük meg a héten, hogy mennyi nagyszerű dolgot vitt véghez Isten az alázatos szolgáján keresztül! BIBLIAKOMMENTÁR I. Simon, Jóna fia (Olvassuk el ApCsel 10:1-8 verseit az osztályban!) A teológus Robert Wall szerint az ebben a bibliai szakaszban leírt történet több párhuzamot is mutat Jónáséval (Robert W. Wall: Peter, Son of Jonah: the Conversion of Cornelius in the Context of Canon. 1987, Sage Publishing, Journal for the Study of the New Testament (0142-064X), 9. köt. 79., 90. o.). Péter arám neve – Simon, Jóna (a Jónás egy formája) fia – adta az ötletet az összehasonlításhoz (Mt 16:17). Isten azt kérte mindkét vonakodó hírnökétől, hogy menjen el a pogányokhoz (Jón 1:2; ApCsel 9:43). Jónásnak Ninivébe, Péternek pedig Kornéliusz házába kellett elmennie. Kezdetben mindketten tiltakoztak – Jónás tetteivel (inkább egy földközi-tengeri hajóutat választott), Péter pedig szóban: „Semmiképpen sem, Uram” (ApCsel 10:14). Isten a drasztikus beavatkozás mellett döntött, hogy rá tudja bírni őket feladatuk teljesítésére. Jónás esetében ehhez viharra és egy nagy halra volt szükség, míg Péter álmot 60

látott, amiben tisztátalan ételeket kellett fogyasztania (Jón 2:1; ApCsel 10:16). Figyeljük meg azt is, hogy Jónás három napig maradt a cethal gyomrában, míg Pétert háromszor kellett Istennek felszólítania az álomban! Isten Jónásnak és Péternek is mondta: keljen fel és induljon el (Jón 3:2; ApCsel 10:20), hogy elvigye üzenetét a pogányokhoz. A pogányok pedig hittek és Isten megbocsátott nekik (Jón 3:5; ApCsel 10:43), ami azonban kedvezőtlen fogadtatásra talált. Jónás történetében ironikus módon éppen maga a próféta, az üzenet átadója háborodott fel (Jón 4:1), míg Péternél a „zsidóságból valók” (ApCsel 11:2) háborogtak. Végül Isten közbelépett: „Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost” – kérdezi Jónástól (Jón 4:11), és „kicsoda voltam én, hogy az Istent eltilthattam volna” (ApCsel 11:17) – teszi fel a kérdést Péter. A két történet közötti párhuzam arra emlékeztet, hogy ugyanaz az Isten Jónás Istene, aki megbocsátott a pogányoknak és megkímélte az életüket, mint Péteré. Nem csak a választott népére terjeszti ki kegyelmét és irgalmát. Természetesen ezt a gondolatot megtaláljuk az ószövetségi prófétáknál is. Amikor például Pál és Barnabás beszámoltak az útjukról, Ézsaiást idézték: „Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig” (ApCsel 13:47). Péter, aki gyorsan tanult, maga is ezt mondta Kornéliusznak és családjának: „Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatját veszi az ő neve által mindenki, aki hiszen őbenne” (ApCsel 10:43). Így azután Lukács beszámolójának köszönhetően láthatjuk Kornéliusz megtérésekor, hogy „Isten kegyelmének Ninivében végzett munkája folytatódik” és „Simon Péter, Jóna fia, akit őseinek Istene arra hívott el, hogy a pogányokat megtérésre vezesse, valamint Isten népe nem tehetett egyebet, mint Istent dicsőítette és ezt mondta: »a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre« (ApCsel 11:18)” (Journal for the Study of the New Testament. 85. o.). Elmélkedjünk: Látható-e gyülekezetünkben, hogy „Isten kegyelmének Ninivében végzett munkája folytatódik”? Nálunk mennyire áll a középpontban a misszió? Ugyanakkor miben figyelhető meg az, hogy meg vagyunk elégedve a jelenlegi helyzettel? 3. LÉPÉS: ALKALMAZD! Csak tanítóknak: Ha őszinték vagyunk önmagunkkal, mindannyiunkban van egy kicsi Péterből. Ahelyett, hogy emberi természetünkkel Istenre bíznánk magunkat, inkább a saját elgondolásaink szerint 61

végezzük a dolgainkat. Milyen nagyszerű példa számunkra a nagyon is emberi Péter, aki végül Isten eszközévé vált abban, hogy a korai keresztény egyház szó szerint és átvitt értelemben is új missziós területeket találjon magának! Gondolkozzunk rajta, hogy milyen gyakorlati lépéseket tehetnénk Istentől való függésünk erősítéséért! Gyakorlati kérdések: 1) Milyen konkrét dolgok alapján jöttek rá az emberek arra, hogy Péter és János „Jézussal voltak” (ApCsel 4:13)? Vajon ugyanerre a következtetésre jutnának velünk kapcsolatban is? 2) Ijesztő látni a rohamosan növekvő városok, a 10/40-es ablak, valamint a szekuláris és posztmodern társadalom missziós kihívásait. Hogyan segíthet Péter tapasztalata más megvilágításba helyezni ezt a képet? 3) Milyen kulturális előítéleteink vannak, amelyek negatívan befolyásolhatják a gyülekezeti missziós munkát? 4. LÉPÉS: GYAKOROLJ! Csak tanítóknak: Az első adventista hívőknek csak korlátozott fogalmaik voltak a missziómunkáról. Kb. 1870-ig úgy gondolták, hogy pusztán Észak-Amerikában vannak feladataik. Nem sokkal később azonban belátták: Isten arra hívta el őket, hogy az egész világon hirdessék üzenetét. 1874-ben J. N. Andrews, az első hivatalos adventista misszionárius Svájcban végzett szolgálata még teljes egészében csak a más felekezetű keresztényekre irányult. Egészen 1890-ig az adventista közösség nem küldött misszionáriust nem keresztény országokba. Hogyan tudnánk missziós látásmódunkat korunk „pogányaira” is kiterjeszteni (pl. elkezdeni a munkát korábban elhanyagolt városokban, megpróbálni más vallásúakat vagy világi egyetemek diákjait elérni)? Emlékeztessük az osztályt, hogy a missziós szemléletmód megújulása és változása mindig a kritika céltáblája lesz! Olvassuk el ApCsel 11:2 versét, ahol a „zsidóságból valók” bírálták Pétert, mert bement egy pogány házába és együtt evett az ott lévőkkel! Beszélgessünk arról, hogyan fogadták ugyanezek az emberek, amikor Péter elmondta a tapasztalatait (ApCsel 11:18)! Hogyan lehetnénk hozzájuk hasonlóan mi is nyitottak a missziós újításokra?

62

Közös munka – Banglades Írta: Dipa Roy

Adventista családban nőttem fel, a szüleimtől, a testvéreimtől és a szombatiskolából ismertem meg a bibliai történeteket. Iskolás koromban keresztelkedtem meg. Most már saját családom és gyermekeim is vannak. Rengetegen laknak a környékünkön, akik nem hisznek Istenben. Többen kábítószerfüggők. Sok otthont felkerestem ideköltözésünk óta, bibliaórákat is adtam. Hála Istennek, többen megszabadultak függőségükből, és csatlakoztak a gyülekezethez. Minden este családi áhítatot tartunk és énekelünk. A környékbeli gyerekek az első időtől kezdve jönnek hozzánk. Folyamatosan többen csatlakoznak. Elhívom őket a gyülekezetbe is. Nem mindig könnyű Isten Igéjét hirdetni, alkalmanként nehéz helyzetekkel találkozunk. Egyszer családoknál imádkoztunk, és utána néhány fiatal elfogott minket, meg akartak kötözni a tevékenységünk miatt. Egyre nagyobb lett a tömeg körülöttünk. Féltünk és Istenhez imádkoztunk védelemért, aki olyan hatalmas, hogy egyből felelt a kérésünkre! Az embereket éppen akkor imára hívták, és mivel nem akartak zavart, elengedtek minket, de megfenyegettek, hogy megvernek. Amikor hazaérkeztünk, hálát adtunk a védelméért. Abban a kiváltságban volt részem, hogy több embert vezethettem Istenhez. Összebarátkoztam egy hindu hölggyel. Mindennap beszélgettünk. Egy alkalommal megkérdezte, hogy miért nem hordok karkötőket és miért nincs piros folt a homlokomon. Ez lehetőséget adott arra, hogy beszéljek a keresztény magatartásról és hitről. Bibliát is mutattam neki. Aztán eljött a gyülekezetünkbe, kíváncsi volt az énekeinkre. Gyakran visszajött, és idővel a férjét is elhívta. Nem sokkal később mind a ketten eldöntötték, hogy keresztények lesznek, tetszett nekik az adventista gyülekezet, az éneklésünk és az imádságunk. Bibliaórákat adtunk nekik és megkeresztelkedtek. Ma már rendszeresen járnak a gyülekezetbe.

63

10. tanulmány

augusztus 29–szeptember 4.

Fülöp, a misszionárius A lecke rövid áttekintése ALAPIGE: Apostolok cselekedetei 8:26-39 A TANULÓ CÉLJA: Tudni: Isten átlagos férfiakat és nőket is fel tud használni a missziómunkában, ha hűségesen elkötelezik magukat mellette! Érezni: Legyünk biztosak benne: Isten megadja a kellő bölcsességet, hogy szembe tudjunk nézni a kihívásokkal, amikor róla teszünk tanúbizonyságot! Tenni: Nyitott szívvel és elmével figyeljük Isten hangját, és kötelezzük el magunkat újra, hogy elfogadjuk, ha szolgálatra hív! A TANULMÁNY VÁZLATA: I. Tudni: Az átlagember felkészítése A A korai egyház gyorsan növekedett, Isten gazdagon megáldotta, de történt valami, ami mutatja, hogy ők is csak gyarló emberek voltak. Mi volt az (ApCsel 6:1)? B Fülöp egyike volt azoknak a diakónusoknak, akiket a válság kezelésével bíztak meg. Hogyan készítette fel később a Szentlélek még nagyobb feladatokra, mint pl. a Samáriában végzett szolgálatra (ApCsel 8:5-13) és az etióp kincstárnok tanítására (ApCsel 8:26-39)? C Fülöpnek négy lánya is volt. Hogyan teremthető meg az egyensúly a családunkkal töltött és a misszióra, szolgálatra szánt idő között? II. Érezni: Szembesülni a váratlannal

A Fülöp akkor is megragadta a lehetőséget, hogy bizonyságot tegyen Uráról, amikor kénytelen volt Samáriába menekülni a keresztényüldözés elől. Hogyan fogadnánk, ha üldözés miatt külföldre kellene mennünk, hátrahagyva otthonunkat? B Milyen bátorítást találunk abban, ahogyan Fülöp életében munkálkodott Isten, felkészítve őt arra, hogy szembe tudjon nézni az új missziós kihívásokkal? 64

III. Tenni: Szolgálatra készen állni A Mit tehetnénk, hogy felül tudjunk kerekedni a félelmeinken és félretegyük azokat a dolgokat, amelyek gátolják az Istenről való bizonyságtevésünket? B Hogyan állhatunk készen, bármilyen szolgálatra is hív bennünket az Úr? Hogyan bízhatunk jobban az Ő erejében, mint a saját képességeinkben? Összefoglalás: Isten bármilyen szolgálatra fel tudja készíteni követőit; az egyetlen, amit kér tőlünk, hogy legyünk készek és nyitottak a vezetésére!

TANULÁSI ÚTMUTATÓ 1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ! Központi Ige: ApCsel 8:1-40 A lelki növekedés alapja: Fülöp a korai egyház egy meghatározó időszakában végezte szolgálatát, amikor az evangélium ereje éppen csak elkezdett nyilvánvalóvá válni az emberek között. Ez a radikális változások ideje volt az egyházon belül, hiszen a jó hír először hagyta el Jeruzsálem és Izrael határait, sőt – ahogyan Jézus előre megmondta – eljutott a föld legvégső határáig is (ApCsel 1:8). Mindez új kérdéseket vetett fel és újfajta kihívásokat hozott magával. Ezekre a korai egyház olyan válaszokat adott, amelyek ma is értékes tanulságul szolgálnak számunkra, amikor Isten világszéles missziójában szeretnénk részt venni. Csak tanítóknak: Az e heti tanulmány Fülöpöt mutatja be, aki váratlanul csöppent bele a misszionáriusok mozgalmas életébe. Miután az üldözés elől menekülnie kellett, szembeszállt egy varázslóval, pogányoknak prédikált, ördögöket űzött, bizonyságot tett az etióp királyi udvar magas rangú tisztviselőjének és napról napra tapasztalta a Szentlélek vezetését. Nézzük meg, milyen fontos tanulságokat vonhatunk le Fülöp életéből a misszióra vonatkozóan! Ébresszük fel az osztály tagjaiban a lelkesedést, ami a korai keresztényeket is jellemezte, miután megértették Krisztus küldetésének lényegét! 65

Nyitó beszélgetés: Ha végigolvassuk Az apostolok cselekedeteit, láthatjuk, hogy az evangélium terjedésének semmi nem állhatta útját. Eljutott Macedóniába, Efezusba, Damaszkuszba és még a pogány Rómába is. Péter apostol látomásából kitűnt, hogy Istennek sokkal nagyobb tervei voltak, mint választott népének. Isten megmutatta, amikor Fülöp találkozott az etióp főemberrel, hogy a föld végső határain is kinyilatkoztatja magát. Az I. században élő rómaiak és görögök számára Etiópia szó szerint a világ végét jelentette. Az első feljegyzett afrikai megtért hívő pedig hazatért „a világ végére”, hogy magával vigye Jézus Krisztus jó hírét. Elmélkedjünk: Az I. század keresztényei számára a világ vége azokat az országokat jelentette, amelyek földrajzilag távol estek Jeruzsálemtől. Mit jelent a világ vége a XXI. században élő keresztények számára? 2. LÉPÉS: FEDEZD FEL! Csak tanítóknak: Az e heti tanulmányban tanúi lehetünk annak, ahogyan Fülöp diakónusból evangélista lesz. Tulajdonképpen az ősegyház egyik leghatékonyabb misszionáriusa volt. Nézzük meg, mely jellemtulajdonságai tették alkalmassá küldetésére! BIBLIAKOMMENTÁR I. „Szolgálatra készen állni” (Olvassuk el ApCsel 6:1-7 verseit az osztályban!) A Biblia ugyan csak néhány dolgot árul el Fülöpről, de a sorok mögött olvasva megismerhetjük a jellemét és az evangélium iránti elkötelezettségének mélységét. Tudjuk róla, hogy diakónus volt és a hét személy közé választották, akik segítettek az ételek kiosztása körül kialakult vitát elrendezni. A diakonos görög szót úgy is fordíthatjuk, hogy „szolgáló” vagy „kisegítő”. Amikor Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy aki nagy akar lenni közöttük, az legyen a többiek szolgája, a diakonos szót használta (Mt 23:11). A diakónusok fontos szerepet játszottak a korai egyház életében. Pál apostol kifejtette Timóteusnak írt levelében, hogy a jelölteket meg kell próbálni, mielőtt diakónussá neveznék ki őket (1Tim 3:10). Legyenek jó férjek és apák (1Tim 3:12), akiknél „megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel” (1Tim 3:9). Legyenek „tisztességesek”, „nem patvarkodók”, „józanok” és „mindenben hívek” (1Tim 3:11). A diakónusok feladata nyilván nem olyas66

mi volt, amivel az első jelentkezőt megbízhatták volna. Fülöp mint nagyra becsült, hűséges keresztény kész volt szolgálni. Elmélkedjünk: Hogyan nevelhet valakit missziómunkássá az alázatos szolgálatra való készség? II. „Elhívott és rátermett” (Olvassuk el ApCsel 21:7-10 verseit az osztályban!) Fülöpöt diakónusként ismerték, mielőtt elmenekült a jeruzsálemi üldözés elől, de evangélistaként tért vissza (ApCsel 21:8). Időközben rengeteg dolog történt vele. Alázatos, szolgálatkész ember volt, akit a Szentlélek képessé tett egy igen fontos feladat ellátására (Ef 4:11). A Szentlélektől kapott ajándékait használta akkor is, amikor az etióp főemberrel beszélt. Azt is tudjuk róla, hogy meggyőző szónok volt, valamint jeleket és csodákat is tett. Elmélkedjünk: Amikor Fülöp az üldözés elől Samáriába menekült, a Szentlélek a nehéz helyzetből lehetőséget teremtett. Miért nem látjuk meg sokszor, hogy Isten tervei megvalósítására használja fel a nehézségeinket? III. „A kincstárnokért is” (Olvassuk el ApCsel 8:26-40 verseit az osztályban!) Fülöp a kívülállók, azaz a zsidók által lenézettek és megvetettek között végezte szolgálatát, engedelmeskedve Jézus felhívásának, hogy bontsuk le a falakat, amelyek elválasztják egymástól az embereket (Ef 2:14-22). Az etióp komornyik gazdag és befolyásos ember lehetett hazájában (ami nagyjából a mai Szudán területe volt). A zsidók azonban két kifogást is fel tudtak hozni ellene: egyrészt pogány, másrészt eunuch volt, ezért automatikusan kirekesztettnek tekintették az „Úrnak községéből” (5Móz 23:1). (Vannak, akik szerint az eunuch szó itt egyszerűen csak „udvari hivatalnokot” jelöl.) Ugyanakkor gyönyörű ígéretet találunk a könyvben, amit Fülöp tanulmányozott vele: „örök nevet adok nékik, amely soha el nem vész” (Ézs 56:5). Elmélkedjünk: Mivel Fülöp zsidónak született és zsidóként nőtt fel, idegenkedhetett volna attól, hogy beszéljen egy eunuchhal. Milyen 67

tapasztalatot szerezhetett szolgálata során, ami segített legyőzni előítéleteit? Milyen tanulságot vonhatunk le ebből a magunk számára? IV. „Ott kell megszólítani az embereket, ahol éppen vannak” (Olvassuk el ApCsel 8:6-8 és 8:30-35 verseit az osztályban!) A missziológia egyik alapelve, hogy ott szólítsuk meg az embereket, ahol „éppen vannak”. Találkozásukkor Fülöp rögtön arra tért rá, ami az idegent érdekelte: elmagyarázta Ézsaiás próféta könyvének azt a szakaszát, amit a férfi nem értett. Megragadta a lehetőséget és tanulmányozta az Igét az érdeklődővel. Samáriában prédikált, ledöntve a válaszfalakat, az általa véghezvitt jelekkel pedig örömöt vitt a város életébe (ApCsel 8:6-8). Gyakorlati kérdések: Mennyiben szükséges a misszió eredményességéhez, hogy legalább annyira ismerjük az embereket, akiket el akarunk érni, mint az üzenetet, amit közölni szeretnénk velük? Figyelembe vettük-e korábbi missziós erőfeszítéseink során, hogy milyen fontos megérteni a „hallgatóságunkat”? A gyakorlatban ehhez mire van szükség a részünkről? 3. LÉPÉS: ALKALMAZD! Csak tanítóknak: Fülöp diakónusként és evangélistaként végzett munkája milyen szempontból nyújthat példát számunkra a szolgálatban? Kérdések az alkalmazáshoz: 1) Beszélgessünk az osztályban arról, hogy napjainkban milyen kulturális különbségek merülnek fel az egyházon belül! Sok cikket olvashatunk mostanában például a „Föld északi” (fejlett országok) és a „Föld déli” (kevésbé fejlett országok) részének kereszténysége közötti különbségekről. Melyek ezek? Milyen alapelvek segíthetnek az egyháznak az egység fenntartásában? 2) Az apostolok cselekedetei írója, Lukács felelősséget érzett a társadalom peremén élők, azaz a magányos, kiközösített, a többség által lenézett emberek iránt is. Bemutatta, hogy az evangélium nemcsak az előkelő, megbecsült zsidóknak szól, hanem a szegényeknek, a sérülteknek és az idegeneknek is. Fülöp és a kincstárnok története pedig azt érzékelteti, hogy Jézus a világ végéről jött idegen számára is jó hírt hoz, még ha a zsidó közösségből és templomból teljesen ki is lett zárva. Mit tehetnénk, hogy a gyülekezeteinkben mindenkit szívesen lássanak? 68

4. LÉPÉS: GYAKOROLJ! Csak tanítóknak: F. Scott Spencer, újszövetséges teológus szerint Fülöp idejében a vallási közösség és a társadalom „a mediterrán világban rendkívül ellenségesen viszonyult az eunuchokhoz”. Így az etióp főember megtérésének, keresztségének és a keresztény közösséghez való csatlakozásának történetét „az uralkodó kulturális szokások radikális áthágásának” tekinthették (F. Scott Spencer: The Ethiopian Eunuch and His Bible: a Social-Science Analysis. Biblical Theology Bulletin: A Journal of Bible and Theology. 1992, Sage Publishing, 22. köt. 155-165. o.). A következő feladat közben nézzük meg, mi hogyan viszonyulunk a társadalom peremén élőkhöz! Feladat: Kérdezzük meg az osztály tagjait, hogy kik azok, akik a társadalom peremén élnek, akiket mások lenéznek! A gyülekezetünk hogyan bánik velük? Hogyan látják ezek az emberek a gyülekezetünket? Mit tehetnénk, hogy megváltozzon a hozzáállásunk és nekik is be tudjuk mutatni Jézus szeretetét?

69

A seprűs nő – Banglades Írta: Philish Chiran Gyermekként felvételt nyertem a gowalbathani adventista iskolába, ahol sok mindent megtudtam Jézus Krisztusról, elfogadtam Megváltómnak és megkeresztelkedtem. Egy imatapasztalatot szeretnék elmesélni. Egy nap éppen házról házra jártam, amikor sírásra lettem figyelmes. Egy anya sírt a lányáért, akinek magas láza volt és időnként rángatózott a teste. Megengedte, hogy imádkozzam a betegért. Egy órával később azzal jött oda hozzám, hogy a lánya teljesen meggyógyult. Elég új a thanarbaidi hetednapi adventista gyülekezet, és az iskola is most indult. Nagy ellenállás volt a falusiak részéről, szembeszálltak velem és a családommal. Én viszont minden este imádkoztam a helybéliekkel, akiknek Isten meglágyította a szívét, így az új gyülekezetünk és iskolánk gond nélkül működhet. Reggelente általában családi áhítatot tartunk, de esténként a szomszédainkkal istentiszteletre jövünk össze. Préd 11:1 a kedvenc versem, ami arra szólít fel, hogy prédikáljunk. Én is eldöntöttem, hogy prédikálni fogok. Boldog voltam, amikor két hónap után nyolcan is elfogadták Jézus Krisztust. Egyszer egy másik faluba mentem szolgálni. Valaki figyelmeztetett, hogy ne menjek oda, mert meg fog verni a seprűjével egy nő, akinek nyolc barátnője megtért és már nincs kivel boroznia. Amikor odaértem, csodálatos dolog történt. Ahogy közeledtem a nő házához, egyre csendesebb és nyugodtabb lett. Még azt is mondta, hogy talán ő is csatlakozna a csoportunkhoz. Chandiapara egy másik falu, ahol sok a keresztény, de egy adventista sincs. Hosszú imádság után elindultam oda. Találkoztam egy fiatalemberrel, aki megkérdezte, hogy a szombat helyett miért nem ünnepeljük a feltámadás napját. Felolvastam neki 1Móz 2:1-2, 2Móz 20:8-11 és 31:14 verseit. Figyelmesen hallgatott, mert korábban még soha nem hallotta ezt. Kijelentette, hogy az egyházunk tagja akar lenni. A Biblia tanulmányozása után megkeresztelkedett. Olyan boldog a szívem, amikor másokkal beszélhetek Isten Igéjéről!

70

szeptember 5–11.

11. tanulmány

Pál származása és elhívása A lecke rövid áttekintése ALAPIGE: Apostolok cselekedetei 9:1-22 A TANULÓ CÉLJA: Tudni: Gondoljuk végig, hogy Pál apostol korábbi élete és tapasztalatai milyen hatással voltak a pogányokkal kapcsolatos küldetésére! Érezni: Érezzük át, hogy milyen nagyszerű, ahogyan Isten kegyelme és megbocsátása Pál életének legfőbb erőforrásává vált, ösztönözve őt mis�sziós terveiben és szolgálatában! Tenni: Emlékezzünk vissza, mit tett Isten az életünkben, és váljunk újra nyitottá vezetésére! A TANULMÁNY VÁZLATA: I. Tudni: Pál apostol elhívása A Pál apostol soha nem felejtette el, hogyan kezdődött el keresztény életútja a damaszkuszi úton. Miért beszélt újra és újra erről az élményéről? Hogyan befolyásolta ez életének hátralévő részét? B Miként segítette Pált keresztény szolgálatában a háttere, az, hogy azelőtt farizeus és elismert zsidó vezető volt? Esetleg jelentett-e hátrányt valamilyen szempontból? II. Érezni: A buzgó Pál apostol

A Pál gyakran „dicsekedett” azzal, hogy Isten gyökeresen megváltoztatta az életét (pl. 2Korinthus 11-12. fejezetei). Helyénvaló volt ez a részéről? Mi szoktunk büszkélkedni azzal, ahogyan Isten munkálkodik az életünkben? B Milyen érzéseket vált ki belőlünk az az óriási változás, amelyen Pál keresztülment, amíg a „bűnösök közül elsőből” nagyszerű misszionáriussá vált (1Tim 1:12-16)? Találunk párhuzamot a saját lelki fejlődésünkkel?

71

III. Tenni: Ne felejtsük! A Rendszeresen szakítsunk időt arra, hogy visszagondoljunk lelki fejlődésünk útjára, arra, ahogyan Isten vezetett! Imádkozzunk, hogy az Úr tegyen nyitottá további vezetésére is! B Beszéltünk mostanában valakinek arról, hogyan formált át bennünket Isten? Milyen hatással van lelki fejlődésünkre az ilyenfajta bizonyságtétel? Összefoglalás: Pál apostol abból merített erőt, hogy tapasztalta Isten kegyelmét. És mivel igen jól ismerte a pogányokat, jobban be tudta nekik mutatni Jézust.

TANULÁSU ÚTMUTATÓ 1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ! Központi Ige: ApCsel 9:15-16 A lelki növekedés alapja: Nem létezik biztonságosabb, nagyszerűbb hely a számunkra, mint amikor Isten akaratának árnyékában húzódunk meg. Pál apostol hűségesen engedelmeskedett Isten hívásának, és ezzel teljesen megváltoztatta a világot. Csak tanítóknak: Pál a korai egyház missziós motorja, szervezője, stratégája és lelki vezetője volt. Úgy tűnt, a támadások csak megsokszorozzák az erejét. Szívesen megismerkedett különféle filozófiai irányzatokkal, nézetekkel, és így módot talált rá, hogy Krisztus üzenetét bemutassa és megmagyarázza különböző hátterű embereknek is. Korábbi tapasztalatai alázatossá és Isten vezetésére nyitottá formálták. Vizsgáljuk meg, melyek voltak azok a vonásai, amelyek hatékony munkássá tették! Gondoljuk át, hogy mire volt a veleszületett képességeinél és rátermettségénél is nagyobb szüksége! Nyitó feladat: Tekintsük át röviden Jónás történetét, és nézzük meg, milyen párhuzamot, illetve különbségeket mutat Páléval! Figyeljük meg például, hogy kezdetben sem Jónás, sem Pál (akkor még Saul) nem Isten akaratának megfelelően végezte feladatát. Mindketten szembeszálltak Istennel, de az Úr üzenetét kellett közvetíteniük. Ám a két misszionárius tapasztalata nagyon eltért egymástól. Elsősorban azt nézzük meg, 72

hogyan viszonyultak a más kultúrájú emberekhez és általában a bűnösökhöz! Gyakorlati kérdések: Miért viszonyulunk kritikusan az emberekhez, amikor a misszióról van szó? Elsősorban a hibáikat figyeljük, vagy meglátjuk bennük a küzdő embert is, akit Isten mélységesen szeret? Hogyan tanulhatnánk meg a könyörületes Isten szemével látni másokat? Hogyan formálhatja személyes lelki fejlődésünk a bizonyságtevéssel kapcsolatos felfogásunkat és hozzáállásunkat azokhoz, akiket a misszió révén el akarunk érni? 2. LÉPÉS: FEDEZD FEL! Csak tanítóknak: Pálra úgy tekintünk, mint a keresztény egyház nagy alakjára, zseniális vezetőre, aki hihetetlenül okos és céltudatos volt és kiválóan értett ahhoz, hogyan közvetítse Isten üzenetét. Valójában úgy érezzük, hogy nagyon távol áll tőlünk – időben, tapasztalatokban és a lelki ajándékok terén is. Ugyanakkor ő is esendő ember volt. A Biblia számos helyen enged bepillantást abba a belső folyamatba, amelynek az eredményeként végül kiváló misszionáriussá vált. Hogyan segíthet missziós feladatainkban, ha hozzánk hasonló embernek látjuk Pált? Hogyan érthetjük meg jobban a mis�szió alapvető értékeit, ha megkísérelünk „a bőrébe bújni”? BIBLIAKOMMENTÁR I. A személyes tapasztalat ereje (Olvassuk el 1Kor 15:10 versét az osztályban!) Nem szabad lebecsülni a személyes bizonyságtétel erejét! Saját tapasztalataink teszik hitelessé és erőteljessé üzenetünket. Pál ezt írja a korinthus-belieknek: „De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok” (1Kor 15:10). Szolgálata során rendszeresen és következetesen hivatkozott személyes tapasztalataira, főként a damaszkuszi úton történtekre. Bár Pál apostol érezte Isten csodálatos kegyelmét és megbocsátását, soha nem tudta legyőzni a múltja miatti szomorúságát. Így emlékszik vissza: „szerfelett rajongván atyai hagyományaimért” (Gal 1:14), „én felette igen háborgattam az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt” (Gal 1:13). Megvallotta Timóteusnak: „Ki előbb istenkáromló, üldöző és erőszakoskodó valék” (1Tim 1:13), és „Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtart73

sa a bűnösöket, akik közül első vagyok én” (1Tim 1:15). Ezzel Pál nem ásta alá küldetésének hatékonyságát, sőt, inkább megerősítette azt. Nyíltan, kitárulkozva kiállt az emberek elé, mint annak az átformáló kegyelemnek az élő bizonysága, amely minden üzenetének központi témáját képezte. Elmélkedjünk: Olvassuk el 2Kor 5:17-20 verseit, és közben gondoljunk a damaszkuszi úton történtekre, Pál váratlan és radikális átváltozására és arra a lelkesedésre, amivel ezt követően hirdette az evangéliumot! Milyen visszhangra talál bennünk ez a bibliai szakasz, ha Pál megtérési élményének fényében olvassuk el? II. A gyülekezetek gondozása (Olvassuk el ApCsel 26:15-18 verseit az osztályban!) Pál apostol minden porcikájában különleges elhívást érzett arra, hogy elvigye a jó hírt a pogányokhoz. A korai egyháznak azonban nem volt kialakult, határozott programja rájuk vonatkozóan. Pálnak minden bizonnyal imádságos szívvel kellett végiggondolnia, hogyan induljon neki küldetésének, és hogyan legyen nyitott a Szentlélek vezetésére. Ezért nagyon fontosnak bizonyult az az idő, amit Arábiában töltött (Gal 1:17-18), ahol egyedül lehetett Istennel és felkészülhetett a szolgálatra. Bár sokféle módszert alkalmazott, Pál missziós munkájának a jelentőségét az adta, hogy a főbb városokban és környékükön tudott új csoportokat létrehozni. Ma gyülekezetalapítónak neveznénk, de ezzel nem ragadnánk meg teljesen annak a munkának a lényegét, amit a gyülekezeti közösségek létrehozásáért végzett. A Biblia sokkal inkább úgy mutatja be, mint „a gyülekezetek kertészét”, aki nemcsak a magok elvetését viseli a szívén, hanem öntöz is, és ha szükséges, gyomlál, hogy gyönyörű virágú növényeket neveljen. Az apostolok cselekedetei főként a gyülekezetek alapításáról ír, Pál apostol leveleinek többsége pedig azok működéséről és gondozásáráról ad hírt. Lényeges, hogy ma is Pálhoz hasonlóan közelítsünk a misszióhoz! Máté evangéliuma 28. fejezetében a nagy misszióparancs arra szólít, hogy tegyük tanítványokká az embereket. Ellen G. White a következőt írta: „Új gyülekezeteket kell alapítanunk és új közösségeket szerveznünk” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. [Bizonyságtételek.] 6. köt. 15. o.). A gyülekezetalapítás tevékenysége a Hetednapi Adventista Egyház örökségének lényeges részét 74

képezi. Egyházunk több évtizeden át tartó ugrásszerű növekedése elsősorban a gyülekezetalapításoknak volt köszönhető, annak a tudatos erőfeszítésnek, amellyel új területeken új hívői közösségeket hoztunk létre. Időről időre megjelennek tanulmányok, amelyek szerint a régebben alapított gyülekezetek nehezen tudnak új tagokat megnyerni maguknak, és nem figyelnek eléggé oda a frissen megkereszteltekre. Napjainkban minden negyedik órában megalakul egy új hetednapi adventista gyülekezet valahol a világban, és még ennél is több csoport, illetve kiscsoport jön létre. Gyakorlati kérdés: Szerepel-e missziós terveinkben az új hívők támogatása és tanítvánnyá tétele? 3. LÉPÉS: ALKALMAZD! Csak tanítóknak: Foster Cline és Jim Fay az 1990-ben megjelent „Parenting With Love and Logic” című könyvükben megalkották a „helikopterszülő” kifejezést. Olyan szülőkre utaltak így, akik gyermekük minden egyes mozdulatát a legapróbb részletekig irányítani akarják, nehogy bármilyen bajt okozzanak maguknak. A túlzottan aggódó szülők számára néha nagyon nehéz egyensúlyt tartani gyermekük védelme és függetlenségének biztosítása között. Pál apostol, aki több gyülekezet lelki atyja is volt, mintha ilyen „helikopterszülőként” viselkedett volna. Éjjel-nappal „gyermekei” jólétéért imádkozott. Szolgálatának köszönhetően sokan elfordultak a bálványimádástól és új életet kezdtek Krisztusban. Gyakorlati kérdések: 1) Milyen előnyei és hátrányai vannak, ha lelki „helikopterszülőként” viselkedünk? Hogyan találhatjuk meg a helyes egyensúlyt az új tagokról való gondoskodásban? Nagyobb eséllyel merül fel a fenti veszély a régebbi tagoknál? 2) Pál melyik vezetői tulajdonságát emelnénk ki? 4. LÉPÉS: GYAKOROLJ! Csak tanítóknak: Beszélgessünk arról, hogy Pál életéből milyen tanulságokat vonhatunk le magunkra nézve! Vannak olyan lelki tapasztalataink, amelyeket Isten fel tudna használni bizonyságtételünk erősítésére? Előfordul, hogy alkalmatlannak érezzük magunkat a szolgálatra? A következő feladatok emlékeztetnek rá, hogy Isten 75

olyanokat hív el, akik nem érzik magukat megfelelőnek az elvégzendő munkára. Emeljük ki, hogy Isten megadja mindazt, ami a feladat teljesítéséhez kell! Feladat: 1) Gondolkozzunk el a következő kijelentésen, amely Isten eredményes tanítványának képességeit mutatja be! Állítsunk fel fontossági sorrendet közöttük! „Az eredményes tanítvány tudjon logikusan gondolkodni, legyen alázatos, ékesszóló, érzékeny és tapintatos, jó szervező, kiváló érvelő, legyen tekintélye, engedelmeskedjen Istennek és imádkozzon!” 2) Írjuk le egy-egy papírdarabra a következő bibliaverseket: Ézs 6:5-7; Lk 1:28-38; 2Móz 4:10-17; Jer 1:6-9! Osszuk ki a verseket az osztályban! Beszélgessünk arról, amit Isten az egyes bibliai szereplőknek mondott! Emlékeztessük az osztály tagjait, hogy Isten nekik is válaszol, amikor alkalmatlannak érzik magukat a misszióra.

76

Megéri érdeklődni – Banglades Írta: Ratan Vhoumik Litonnak hívják az egyik barátomat, aki a dhakai adventista iskola mellett működteti a szabóműhelyét. Ő készíti a gyerekek iskolai egyenruháját, és a munka miatt gyakran oda kellett mennem. Itt ismertem meg Shapon Haldert, a Bangladesi Unió titkárát, aki sok figyelmet szentelt nekem. Aztán elhívott a Biblia tanulmányozására, és egy darabig együtt tanultunk, majd megkeresztelkedtem. Eldöntöttem, hogy Istennek fogok szolgálni és gyülekezetalapító lettem. Kishoreganjban élek, ahol az emberek nem ismerik a keresztényeket. Állandóan figyelnek minket, hogy hogyan nézünk ki, mit eszünk, milyen a viselkedésünk, ami időnként megnehezíti az életet. Isten vezetésével azonban már alapíthattunk itt egy gyülekezetet. Rendszeres programjaink vannak, sokan megkeresztelkedtek már és még többen készülnek. Ha Isten akar valamit, akkor minden lehetséges! Viszont nem mindig egyszerű prédikálni. Egy nő, Aroti Sarker nem sokkal korábban ment férjhez. Rendszeresen járok az ő területe felé prédikálni, és Aroti idővel megkeresztelkedett. Ezért a férje kidobta a házából, ő pedig könnyek között mesélt el nekem mindet. Próbáltam nyugtatni és megígértem, hogy mindent megteszek az érdekében, ám a helyzet csak rosszabb lett. A faluban szinte mindenki azt akarta, hogy vállaljam a felelősséget, különben hívják a rendőrséget. Egész éjjel bölcsességért és erőért imádkoztam Istenhez. A következő nap egy barátommal elmentünk a férj házához, hogy megbeszéljük a dolgokat. Végül megnyugodott és visszafogadta a feleségét. Csodálatos módon később ő is megkeresztelkedett! Egy hónapja a feleségemre vártam a kórháznál, ahol dolgozik. Figyelmes lettem egy párra, akik sírva hagyták el az épületet. Megtudtam tőlük, hogy a feleség terhes, az orvos pedig elküldte őket, mert nincs több szabad ágyuk. Megesett rajtuk a szívem és Isten kegyelméből találtam is egy szabad ágyat. Hálásak voltak nekem. Velük is tanulmányoztam a Bibliát és megkeresztelkedtek.

77

12. tanulmány

szeptember 12–18.

Pál missziója és üzenete A lecke rövid áttekintése ALAPIGE: 1Korinthus 1:22-24 A TANULÓ CÉLJA: Tudni: Isten nem egyformán közli üzenetét mindenkivel! Érezni: Tartsuk tiszteletben az emberek eltérő kulturális hátterét! Ki-ki más módon érti meg a dolgokat és Isten másként nyilatkoztatja ki magát nekik. Tenni: Legyünk nyitottak az új, kreatív megoldásokra, amikor bizonyságot teszünk, akkor is, ha azok nem a megszokott, kipróbált módszerek! A TANULMÁNY VÁZLATA: I. Tudni: Különbözőképpen gondolkodunk és érzünk A Pál apostol bemutatta, hogy a zsidók és a görögök nem egyformán viszonyultak a lelki dolgokhoz (1Kor 1:22). Milyen különbségeket találunk ezen a téren még a barátaink és a családtagjaink között is? B Pál apostol elmondta: „mindeneknek mindenné” lett, hogy megnyerje az embereket Jézusnak (1Kor 9:19-23). Hogyan mutatkozott ez meg a szolgálatában? C Amikor Pál a „megfeszített” Krisztusról prédikált, az a zsidók számára „botránkozást”, a görögöknek pedig „bolondságot” jelentett. Vajon be tudta volna mutatni jobban is a megváltást (1Kor 1:23)? II. Érezni: Érzékenynek lenni a különbségekre

A Hogyan lehetnénk érzékenyebbek a kulturális különbségekre, amikor a szomszédainknak, barátainknak beszélünk Jézusról?

B Milyen gyakran vizsgáljuk meg, hogy mennyire „vendégbarátok” az istentiszteleti alkalmaink? III. Tenni: Misszió a kulturálisan sokszínű világban

A Hogyan tudnánk Pálhoz hasonlóan mi is gyakorolni a „mindeneknek mindenné” válás elvét? Hogyan lehet különböző embereknek megfelelő módon és megalkuvás nélkül közvetíteni Isten üzenetét? 78

B Milyen egyszerű változtatásokkal érhetnénk el, hogy szívesebben jöjjenek el a gyülekezetünkbe azok is, akik nem keresztények? Összefoglalás: Isten arra hív, hogy a megváltás jó hírét vonzó és érthető formában vigyük el mindenkinek!

TANULÁSI ÚTMUTATÓ 1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ! Központi Ige: 1Kor 1:22-24 A lelki növekedés alapja: Isten üzenete időtálló, de úgy kell bemutatni, hogy felkeltse a figyelmet, az értelemre és a szívre is hasson. Csak tanítóknak: Pál apostol a hallgatóságához igazította nyelvezetét és módszereit. A későbbi misszionáriusok is követték példáját. Fernando és Ana Stahl, adventista misszionáriusok Peruban az Andok bennszülöttei között először házról házra járva árulták az adventista könyveket, folyóiratokat. Azonban hamar rájöttek, hogy nem ez a legcélravezetőbb módszer a szegény emberek között, akiknek 95%-a analfabéta. Így máshogy próbálták meg elérni őket – iskolákat, orvosi rendelőket és piacokat alakítottak. Jose Antonio Encinas, pedagógus és kongresszusi képviselő ezt írta róluk: „A legfontosabb, hogy [az adventisták] megváltoztatják az indiánok gondolkodásmódját, bevezetik őket a polgári életbe, megismertetik velük a jogaikat és kötelezettségeiket, leszoktatják őket a kokalevél- és az alkoholfogyasztásról, leszámolnak a babonasággal, gyógyítanak, megmutatják a méltóságteljes élet felé vezető legjobb utat” (J. Samuel Escobar: Religion and Social Change at the Grass Roots in Latin America. 1997. nov. Annals of the American Academy of Political and Social Science, 554. köt. 100. o.). Beszéljük meg: Milyen alapelvei vannak az eredményes szolgálatnak? Mit mondhatunk erről Pál példája alapján? Hogyan lehetne ezeket napjainkban is alkalmazni? 2. LÉPÉS: FEDEZD FEL! Csak tanítóknak: Amikor az isteni üzenet közvetítésének különböző módjait vizsgáljuk, hangsúlyozzuk, hogy magát az igazságot nem 79

változtatjuk meg! Pusztán arról van szó, hogy az embereknek a számukra érthető formában próbáljuk meg átadni üzenetünket. BIBLIAKOMMENTÁR I. A hasonlatok mestere (Olvassuk el 1Tim 6:12 versét az osztályban!) „Harcold meg a hitnek szép harcát” – ez csak az egyik az e heti tanulmányunk kifejező hasonlatai közül (1Tim 6:12). A metaforák vagy másként szóképek élénkebben és színesebben festenek le egy dolgot, mélyebb jelentést kölcsönöznek a szavaknak. Pál apostol írásaiban a kereszténység számos gyönyörű hasonlatával találkozhatunk. Gondoljunk például a következő kijelentésére: „Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú” (Gal 4:7) – csodálatosan lefesti a szabadulást és az Istenhez tartozás érzését. A Római levélben az apostol az egyházat az emberi testhez hasonlítja: „Mert miképpen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van: Azonképpen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk” (Róm 12:4-5). Ez a mély tartalommal bíró kép segít megértenünk, hogyan működik Isten vezetésével az egyház. 1Kor 12:12-26 verseiben még jobban kibontja ezt a képet. Használt egészen meghökkentő metaforákat is: szülési fájdalmakkal küzdő asszonyhoz (Gal 4:19) vagy olyan anyához hasonlítja magát, aki tejjel táplálja gyermekét (1Kor 3:1-2). De talán a leghatásosabb metaforái a megváltással kapcsolatosak. Csak a példa kedvéért, a megváltást az örökbefogadáshoz (Róm 8:15), a megbékéléshez (Róm 5:10), a megigazuláshoz (Gal 2:16), a szabaduláshoz (Róm 6:18), a házassághoz (Róm 7:2-4), a váltsághoz (Ef 1:7) és az örökléshez (Róm 8:17) hasonlítja. Ha csak egy képet néznénk, nem értenénk meg a megváltás jelentésének teljes gazdagságát. A megváltás és a megigazulás hasonlatát az akkori emberek a római jog egy-egy fogalmához tudták kötni. Amikor be akarjuk mutatni Jézus evangéliumát, Pálhoz hasonlóan olyan fogalmakat kell használnunk, amelyek által az emberek jobban megérthetik az üzenetünket. Elmélkedjünk: Vajon melyik hasonlat lenne a leginkább segítségünkre, ha olyan valakinek kellene beszélnünk az evangéliumról, aki nem keresztény? Jézus melyik példázata lenne a legmegfelelőbb ebben a helyzetben? 80

II. Ott megszólítani az embereket, ahol vannak (Olvassuk el 1Kor 1:22-24 verseit az osztályban!) Sokszor úgy gondoljuk, hogy olyan missziós módszereket kell alkalmaznunk, amelyekkel be tudjuk csalogatni az embereket a gyülekezetbe. Ehhez lenyűgöző prédikációkra, lelkesítő zenére és barátságos gyülekezeti tagokra van szükség. Ezek mind fontosak, de soha nem szabad elfelejtenünk a misszió lényegét: az embereket ott szólítsuk meg, ahol vannak, és ne azt várjuk, hogy ők jöjjenek hozzánk. Jézus is ezt tette földi szolgálata során, amikor „lakozék miközöttünk” (Jn 1:14). Pál apostol követte Jézus példáját, és bejárta az egész akkor ismert világot, a piacon, az utcákon vagy az Aeropagoszon ismerkedett a helybéliekkel. Tudta, hogy az eredményes szolgálat az emberek korábbi ismereteire és tapasztalataira épít. Ebben a bibliai szakaszban Pál elmondja, hogy Krisztust „mint megfeszítettet” prédikálta a zsidóknak és pogányoknak egyaránt. Így is volt, de az üzenetét mindig a hallgatóságához szabta. Az apostolok cselekedetei 14. fejezetében például Pál és Barnabás a pogány Lisztra városába látogatott, és egyszer sem említették Krisztus keresztjét. Nem sokkal korábban viszont a zsidóknak Krisztus haláláról és feltámadásáról beszélt az apostol (ApCsel 13:31-39). Bár elérkezett az ideje, hogy a pogányok halljanak a keresztről, ehhez először lelkileg fel kellett készíteni őket. Elmélkedjünk: 1) Honnan tudhatjuk, hogy elérkezett-e az idő egy bizonyos igazság bemutatására? 2) Miközben igyekszünk kapcsolatba kerülni az emberekkel, hogyan kerülhetjük el, hogy „felhígítsuk” üzenetünket? 3. LÉPÉS: ALKALAMZD! Csak tanítóknak: Ellen G. White arra figyelmeztet, hogy ne merevedjünk bele csupán „egyetlen munkamódszerbe” (Ellen G. White: Evangélizálás. Budapest, 2007, Advent Irodalmi Műhely. Felfedezések Alapítvány. 71. o.). Vajon az új vagy kreatív ötletetek garanciát jelentenek arra, hogy el tudjuk vezetni az embereket Jézushoz? Mondjunk pár módszert, amelyekkel egy új missziós elgondolásról megállapítható, hogy megfelelő-e vagy sem! Kérdések az alkalmazáshoz: Ellen G. White a következőt tanácsolja: „legyetek óvatosak és ne úgy tárjátok fel az igazságot, hogy előítéletet keltsetek, nehogy a szív ajtaja bezáruljon” (Ellen G. White: i. m. 94. o.). 81

Hogyan beszélnénk a szombatról, a holtak állapotáról vagy hasonló igazságokról az előítélet felébresztése nélkül? Feladat: Osszuk csoportokra az osztályt, és mindegyik csoport kapjon egy lelki igazságot és egy „nehéz” hallgatóságot a következő példák szerint! 1) „Jézus közeli visszajövetele”; a hallgatóság: egy csoport magasan képzett személy. 2) „Isten teremtette a világot”; a hallgatóság: egyetemisták. Beszéljük meg, a) hogyan lehetne megnyerni a hallgatóság bizalmát és felkelteni az érdeklődésüket a téma iránt; és b) konkrétan hogyan mondanánk el az adott igazságot? Melyik a könnyebb a kettő közül? Előfordul néha, hogy szinte minden energiánkkal bizalmat akarunk ébreszteni a másikban, de végül az adott igazságról alig esik szó? Beszéljük meg közösen, mit tanultunk ebből a feladatból! Gyakorlati kérdések: Azért, hogy ne bántsuk meg a másikat, gyakran óvatosabbak vagyunk a kelleténél. Ilyenkor fennáll a veszélye, hogy nem jutunk el a hitkérdésekig. Hogyan találhatnánk meg a helyes egyensúlyt? 4. LÉPÉS: GYAKOROLJ! Csak tanítóknak: Beszélgessünk az osztályban a szimbólumok mindennapi életünkben betöltött szerepéről! Figyeljük meg, hogy az interneten is szimbólumok segítenek megtalálni, hova kell klikkelni! Ilyen például a „küldés” ikon, amely egy borítékot ábrázol, a bevásárló kocsi mutatja meg, hol intézhetjük az online megrendeléseinket, a nagyítóval pedig rákereshetünk valamire. Ezek mind vizuális metaforák. A marketinges szakemberek tisztában vannak ezeknek a jelentőségével. Beszélgessünk a hasonlatok fontosságáról a lelki életünkben! Miért van az, hogy bizonyos szóképek egyesek számára mélyebb jelentéssel bírnak? Feladat: Olvassunk el néhány példázatot Isten országáról! (A leggazdagabb gyűjtemény Máté evangéliuma 13. fejezetében található, ahol a mennyei országot Jézus a gyalomhoz, a földben elrejtett kincshez és a kovászhoz hasonlítja.) Keressünk néhány mai metaforát a megváltás bemutatására! Ma milyen példázatot mondana Jézus? Legyünk kreatívak (a mennyei ország modern metaforája lehet pl. az internet)! Beszélgessünk egymással az ötleteinkről és arról, hogy miként hatnak ezek a képek a különböző háttérből érkező emberekre! 82

Megváltozott élet – Banglades A nevem Swapon Sircar, Banglades Khulna területéről származom. Hindu családban és közösségben nőttem fel. Még gyerekkoromban keresztények érkeztek a falunkba, akik sok mindent ajánlottak fel, ha mi is elfogadjuk a keresztény vallást. A legtöbben szegények a falubeliek közül, így elfogadták az ajándékokat, de pár hónappal később visszatértek a hinduizmushoz. Évek teltek el, majd újra jöttek misszionáriusok a falunkba. Prédikáltak, Jézusról beszéltek, aki szeret minket és meg is halt értünk. Ez megérintette a szívemet. Maradtak egy darabig és otthon is meglátogatták az embereket. Meghatott a szeretetük és megváltoztatott a prédikálásuk. Már ismerem Jézust és az adventista család tagja lettem. A falum lakói nagyon szegények, nincs senki, aki gondoskodjon a szükségleteikről. Tanítom azokat a gyerekeket, akik nem tudnak iskolába járni. Pénzem nincs, csak Isten szeretetét tudom nekik bemutatni. Ha bárki beteg lesz vagy gondja adódik, imádkozom vele. Örülnek, amikor Jézusról hallhatnak, mert ez reményt ad az életüknek. 2012-ben, az 1000 misszionárius képzés után Amol barátommal hazafelé indultunk. Hirtelen rosszul lett, én pedig imádkoztam érte. Annyival jobban lett, hogy mégis ki tudtunk menni a buszállomásra, de későn érkeztünk. Éppen akkor indult el a busz – nélkülünk. Nem volt pénzünk új jegyekre, így újból imádkoztunk. Pár percre rá szóltak, hogy jön a következő busz, és arra felszállhatunk. Hálát adtunk Istennek a hazaúton. A barátaimmal korábban gyakran sok rosszat tettünk. Miután keresztény lettem, sokat gúnyoltak. Egyszer meg is fenyegettek és azt mondták, hogy ne prédikáljak többet. Eszembe jutott egy bibliavers arról, hogy szüntelenül imádkozzunk. Így is tettem. Pár nappal később elnézést kértek tőlem. Ma már ők is jó munkát végeznek és segítenek másoknak a faluban. Ahogy már említettem, a falubeliek nagy része hindu. Beszélek nekik Jézusról, az irántuk való szeretetéről és arról, hogy életét adta értük a kereszten. Többen érdeklődnek és gyakran ellátogatnak a gyülekezetbe. Kérlek, imádkozzatok, hogy megnyerhessem őket is Krisztusnak!

83

13. tanulmány

szeptember 19–25.

Valóban az egész világnak meg kell hallania? A lecke rövid áttekintése ALAPIGE: Máté 8:5-13 A TANULÓ CÉLJA: Tudni: A megváltás érvényességét Isten nem korlátozta egy meghatározott vallási, kulturális vagy nemzetiségi csoportra! Érezni: Szánjuk azokat, akik eddig még nem hallották a Jézusról szóló jó hírt! Tenni: Tegyünk konkrét lépéseket azért, hogy bemutassuk az evangéliumot más kulturális hátterű szomszédainknak és barátainknak is! A TANULMÁNY VÁZLATA: I. Tudni: Isten mindenkit szeret A Mit árul el Isten tervéről az a feljegyzés, amely Ábrahámról mint „népek sokaságának” atyjáról szól (1Móz 17:4-6)? B Ézsaiás és más próféták jövendöléseiben az isteni küldetés népeként jelenik meg Izrael. Egészen pontosan miről szóltak ezek a próféciák (pl. Ézs 52:10) és mit tett végül Izrael? C Jézus nemcsak az igazaknak, hanem a bűnösöknek is beszélt igazságáról (Lk 15:2). A következő igeszakaszok szerint hogyan viselkedett a pogányokkal? Mit mondott, kik fognak üdvözülni (Mt 8:11; 15:2128; Mk 5:1-20; Lk 17:11-19)? D Milyen értelemben változott meg Péter (Az apostolok cselekedetei 10. fejezete) és Pál (Róm 11:13) felfogása Isten tervével kapcsolatban? II. Érezni: Felelősség azokért, akik még nem hallották az evangéliumot

A Pál odaadóan és önfeláldozóan teljesítette küldetését, hogy eljuttassa a jó hírt a pogányokhoz. Milyen érzéseket ébreszt bennünk, amikor erről olvasunk? B Mi érint meg a leginkább abból, ahogyan Jézus a pogányokkal bánt? 84

III. Tenni: Evangelizálni a kulturális sokszínűségre építő misszióban A Gondoljunk egy munkatársunkra vagy szomszédunkra, akinek más a kulturális háttere! Milyen gyakorlati lépést tehetnénk a héten azért, hogy közelebbi barátságba kerüljünk vele? Foglaljuk mindennapi imáinkba a kulturális sokszínűségre építő missziós munkát! Összefoglalás: Jézus elhívott, hogy hozzá hasonlóan mi is szeressük az embereket és csatlakozzunk hozzá a misszióban, amely minden népcsoporthoz elviszi a megváltás örömhírét.

TANULÁSI ÚTMUTATÓ 1. LÉPÉS: MOTIVÁLJ! Központi Ige: Róm 2:12-16 A lelki növekedés alapja: Isten szeretete és igazsága végtelen, ezért sok olyan ember is üdvözülni fog, akik nem hallottak Jézusról. Ennek ellenére nem szabad félvállról vennünk Isten hívását, hogy elmenjünk az egész világra tanítvánnyá tenni az embereket. Csak tanítóknak: E heti tanulmányunk azt az érzékeny témát taglalja, ami évszázadokon át heves vita tárgyát képezte a teológusok körében. A Biblia elárulja a lényeget Isten tervének megvalósulásáról, de legyünk óvatosak a pontos részleteket illetően! A keresztények örömmel tesznek eleget a nagy misszióparancsnak, elmennek az egész világra tanítvánnyá tenni az embereket. Erre késztet bennünket az Isten kegyelméért érzett hála, de tudjuk, hogy Isten felfoghatatlan mélységű szeretete és kegyelme eléri majd azokat is, akik az evangélium jó hírét soha nem hallották. Nyitó feladat: Sok jól ismert történet alapul a „jók” és a „rosszak” szembeállításán. Jézus azonban ennél mindig összetettebb képet festett. A történeteiben a jó és a rossz gyakran helyet cserélt. Nézzük meg a következő történeteket: a két testvérről, amely bemutatja, hogy a bűnösök a vallási vezetők előtt jutnak be a mennybe (Mt 21:28-32); az irgalmas samaritánusról, amelynek a főhőse egy lenézett samaritánus (Lk 10:25-37); a menyegzői vacsoráról, amelyről lemaradnak az először 85

meghívottak (Mt 22:1-10)! Mi ezeknek a történeteknek a fő mondanivalója? Mit árulnak el Istennek a földre vonatkozó tervéről? 2. LÉPÉS: FEDEZD FEL! Csak tanítóknak: Hogyan lehet a helyes egyensúlyt megtartva úgy beszélni Isten mindenkit átölelő szeretetéről és kegyelméről, hogy közben egyértelművé tesszük: nem minden ember fog üdvözülni? Hogyan lehet úgy bemutatni az evangélium tanításait, hogy ne tűnjünk fennhéjázónak vagy intoleránsnak más hitével szemben? BIBLIAKOMMENTÁR I. Hallgatni vagy tenni (Olvassuk el Róm 2:12-16 verseit az osztályban!) Pál apostol ebben a bibliai szakaszban különbséget tesz azok között, akik csak hallgatnak és azok között, akik cselekszenek is. Isten nem azokat tekinti igazaknak, akik hallgatják törvényét, hanem azokat, akik engedelmeskednek annak. A hallgatás és a cselekvés megkülönböztetése máshol is előfordul a Bibliában. Jakab ír arról, aki „hallgatója az igének és nem megtartója” (Jak 1:23) és figyelmeztet: „Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat” (Jak 1:22). Pál a Tituszhoz írt levélben említést tesz azokról, akik „Vallják, hogy Istent ismerik”, de a cselekedeteik nem erről árulkodnak (Tit 1:16). Jézus maga is azt mondta, hogy „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mt 7:21). Róm 2:12-16 verseiben Pál apostol megfordítja Jézus fenti kijelentését és azt sugallja, hogy lesznek olyanok a mennyek országában, akik még soha nem mondták: Uram, Uram! Nekik nem volt lehetőségük hallani Jézusról és a megváltás történetéről, de hallgattak az Isten által beléjük ültetett lelkiismeret szavára, és annak megfelelően cselekedtek. Isten szemében pedig ez számít. Ellen G. White is úgy fogalmaz, hogy ezek az emberek „kedvezőbb helyzetben vannak”, mint az úgynevezett keresztények, akiknek „mindennapi életük ellentmond hitvallásuknak” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 191. o.). A gyülekezetek tele vannak olyan emberekkel, akik már prédikációk százait hallották és minden héten elmennek az istentiszteletre, ám az életükben és a cselekedeteikben mindez semmiféle változást nem idézett elő. Péter apostol szerint ugyan rendelkeznek ismerettel, de 86

„tétlenek” és „terméketlenek” (2Pt 1:8, RÚF). Fontos, hogy mit hiszünk. Létfontosságú, hogy kiben hiszünk. Ha viszont a hitünk pusztán elméleti és semmilyen hatással nincs életünkre, nem ér semmit. Isten végtelen kegyelméből gondoskodik azokról, akik tőle kapott lelkiismeretüknek engedelmeskedve éltek, még ha a megváltásról nem is rendelkeztek teljes ismerettel. Elmélkedjünk: Mi a különbség aközött, ha csak hallgatjuk Isten Igéjét és aközött, ha meg is tartjuk az abban foglaltakat? II. Nincs más név (Olvassuk el ApCsel 4:12 versét az osztályban!) A Biblia rámutat a megváltás forrására, ami nem egy eszme vagy filozófia, nem is egy szent szöveg vagy egy vallás. A megváltás egyetlen forrása maga Jézus Krisztus. Az apostolok cselekedetei 4. fejezetében Péter Izrael vallási vezetői, a Szanhedrin előtt beszél. Mind ő, mind János olyan magabiztosan és erővel szóltak, nagy bátorságról téve tanúbizonyságot, hogy Lukács leírja: a vezetők „csodálkoznak vala” és „meg is ismerék őket, hogy a Jézussal voltak vala” (ApCsel 4:13). Figyeljük meg Péter prédikációit és beszédeit Az apostolok cselekedeteiben! Végig az Egyetlenről szól, aki nagyon szerette őt és aki megbocsátott neki. Péter ma is sok vitát kavaró kijelentéssel fejezi be beszédét a főtanács előtt: csak Jézus neve által van üdvösség. Az I. század vallási vezetői megütközéssel fogadták ezt az állítást, amelyen ma is sokan fennakadnak. Jézus mégis ezt mondja magáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14:6). Talán más filozófiákban és vallásokban vagy az emberi szívben is megtalálható az igazság Isten által elvetett magja, de a megváltás ajándéka egyedül Jézus által lehet a miénk. Elmélkedjünk: Mit mondanánk annak, aki bigottnak tartja ezt az állítást és elutasítja? 3. LÉPÉS: ALKALMAZD! Csak tanítóknak: Kérdezzük meg az osztály tagjait, hogy milyen különbséget látnak a következő két gondolat között: 1) az egyház feladata Isten tervének megvalósítása és 2) az egyház részt vesz Isten tervének megvalósításában! Miért olyan fontos ez a különbségtétel? 87

Feladat: Kérjünk hat önkéntest, akik majd előadják az irgalmas samaritánus történetét Lukács evangéliuma 10. fejezete alapján! A szerepek a következők: 1) narrátor, 2) Jézus, 3) törvénytudó, 4) samaritánus, 5) lévita, 6) pap. Ha nem vagyunk elegen, a narrátor lehet egyben Jézus és a törvénytudó is. A jelenet után kérjük meg a szereplőket, hogy beszéljenek arról, mit éreztek, miközben a szerepüket játszották! Konkrét kérdéseket tegyünk fel nekik! Például: 1) Mit érzett a megvert ember a földön fekve, miközben ketten is elmentek mellette anélkül, hogy segítettek volna rajta? Milyennek látta őket alulról? 2) Miért ment el a lévita és a pap segítségnyújtás nélkül, és volt-e később lelkiismeretfurdalásuk? 3) Mit gondolt a törvénytudó, amikor Jézus befejezte a történetet? Beszélgessünk arról, hogy mi a fő mondanivalója ennek a példázatnak! (Arra a kérdésre ad választ, hogy ki a felebarátunk és ki tartozik Isten megváltó kegyelme alá.) Végül azoktól is kérdezzük meg, akik a jelenetet nézték, hogy mit éreztek közben! Mi a jelentősége a törvénytudó válaszának: „Az, aki könyörült rajta” (Lk 10:37)? Vajon nehezére eshetett kimondani, hogy samaritánus? Kit kezelünk mai samaritánusként? 4. LÉPÉS: GYAKOROLJ! Csak tanítóknak: Hálásak vagyunk Istennek azért, hogy gondoskodik azokról, akik soha nem hallottak az evangéliumról. Ennek ellenére nem engedhetjük meg magunknak, hogy így gondolkodjunk: „Hát, akkor nekem nem is kell csinálnom semmit, hiszen Isten úgyis elrendez mindent.” Feladat: Nézzük meg, milyen pozitív hatásai vannak az evangéliumnak, mind a hirdetőre, mind a hallgatóra nézve! Osszunk egy lapot két oszlopra a következő címekkel: 1) „Hirdetni”; 2) „Hallani”! Írjuk be az oszlopokba, ami a beszélgetés során elhangzik! Tegyünk fel hasonló jellegű kérdéseket: Milyen változást hoz egy keresztény életében, ha beszél a hitéről? Beszéljünk személyes tapasztalatainkról vagy akár másokéról, ha tudunk róla! Lehetünk-e úgy keresztények, hogy hitünket magunknak tartjuk meg? Miért igen, vagy miért nem? Hogyan változtathatja meg az evangélium annak az életét, aki megismeri? Milyen személyes élményeink vannak ezzel kapcsolatban? Milyen történeteket hallottunk erről? Végül írjunk egy listát arról, hogy milyen gyakorlati lehetőségeink vannak bekapcsolódni a misszióba! 88