Helyzetkép 2015. augusztus – szeptember
Gazdasági növekedés Az év vége felé a szokásos folyamat zajlik a globális gazdaság kilátásainak megítélésében. Az elemző intézetek most készített előrejelzéseikben ez évre vonatkozóan csökkentik a korábban feltételezett növekedési ütemet, míg a következő évekre némi gyorsulást valószínűsítenek. Jól mutatja ezt a Nemzetközi Valutaalap őszi prognózisa, amely – ugyan csekély mértékben – 0,2 százalékponttal mérsékelte a globális gazdaság és az egyes térségek, illetve országcsoportok növekedési kilátásait. Az IMF tavaszi prognózisa a világgazdaság teljesítményének bővülését – a két évvel azelőtti tényleges, 3,3%-os, valamint a múlt évi 3,4%-os növekedést követően – 3,5%-os ütemmel, a nyári prognózis 3,3%-ossal, míg az októberi 3,1%-os ütemmel vetítette előre. A jövő évre tavasszal előre jelzett 3,8%-ot nyáron még megerősítette, míg legutóbb 0,2 százalékponttal, 3,6%-ra mérsékelte. A fejlett gazdaságokra vonatkozó prognózist a globális gazdaság egészére készített előrejelzésnek megfelelően – lefelé – korrigálta az IMF, a tavaszi kiadványhoz képest az ideit 0,4 százalékponttal, míg a jövő évit 0,2 százalékponttal. Ezzel gyakorlatilag – az év elejinél mérsékeltebb optimizmussal – megerősítette az országcsoport gazdasági növekedésének némi gyorsulását: a tavalyi 1,8%-os GDP emelkedést ez évben 2%-os, míg jövőre 2,2%-os ütem követheti. Az Amerikai Egyesült Államokban ennél dinamikusabb bővülést feltételeznek, noha a tavaszi várakozásokat nem tartották fenn, mivel az idei évi prognózis tavasz óta jelentősnek minősíthető 0,5 százalékponttal, míg a jövő évre vonatkozó 0,3 százalékponttal mérséklődött. Igaz, az USA bruttó hazai terméke a két évvel azelőtti 1,5%-ot, és a múlt évi 2,4%-ot követően 2015-ben 2,6%-kal, jövőre pedig 2,8%-kal emelkedhet. Az Európai Unió gazdaságának összesített növekedési üteme ennél lényegesen szerényebb, noha dinamikája emelkedik: a 2013. évi 0,2%-ot és a múlt évben rögzített 1,5%-ot követően ez évben és jövőre egyaránt 1,9%-kal nőhet a bruttó hazai termék. Ez a prognózis gyakorlatilag nem tér el a korábbiaktól. Az eurózóna bővülését ennél is lényegesen szerényebb mértékűnek valószínűsíti a szakértői anyag, de erre az övezetre fenntartja a tavaszi becslést, azaz a két évvel azelőtti 0,3%-os zsugorodást, illetve a múlt évi 0,9%-os gazdasági növekedést ez évben 1,5%-os, míg jövőre ezt éppen csak meghaladó, 1,6%-os dinamika követheti.
2
Az eurózóna növekedési ütemével azonos dinamikát várnak a német gazdaságtól. Két évvel ezelőtt Németország bruttó hazai terméke 0,3%-kal, míg a múlt évben 1,6%-kal, azaz a valutaövezeténél lényegesen gyorsabban bővült, addig az idei és a jövő évi növekedés megegyezhet az eurózóna átlagával; ez csak minimális mértékben, 0,1 százalékponttal mérséklődött tavaszhoz képest mindkét évre vonatkozóan. Ezzel a dinamikával kétségtelenül nem a német gazdaság az Európai Unió motorja, amelyben jelentős szerepet játszik a kínai export bizonytalansága, de nyilvánvalóan még nem vehették számításba a Volkswagen botrány esetleges visszahúzó hatását. A francia gazdaság a múlt évben recesszió-közeli állapotban volt, a 2013. évi 0,7%-ot követően mindössze 0,2%-kal emelkedett a GDP; ehhez képest – a tavaszi prognózissal megegyezően – a kilábalás útját jelentő 1,2%-os, illetve 1,5%-os növekedést várnak az idei évre, illetve 2016-ra. Az olasz gazdaság is kiheverte a recessziót: míg tavalyelőtt jelentősen, 1,7%-kal, a múlt évben pedig 0,4%-kal zsugorodott a bruttó hazai termék, addig ez évben már 0,8%-os, jövőre pedig 1,3%-os bővülés várható; az előbbi 0,3, míg az utóbbi 0,2 százalékponttal kedvezőbb a tavaszi prognózis becslésénél. A spanyol gazdaság növekedése jelentősen gyorsul; miután már korábban túlléptek a recesszión, a két évvel azelőtti 1,2%-os visszaesés után tavaly 1,4%-kal emelkedett a bruttó hazai termék, amit az idén várhatóan a jelentősnek számító 3,1%-os, míg jövőre 2,5%-os bővülés követ. Az előbbi becslés 0,6, míg az utóbbi 0,5 százalékponttal felfelé tér el a tavaszi prognózistól. A két évvel korábbi 2,2%-ot követően a múlt évben dinamikusan, 2,9%-kal bővült a brit gazdaság; az idén szerényebb ütemben, de még mindig érzékelhető, 2,5%, jövőre pedig 2,2% lehet a növekedés mértéke. Az IMF szakértői valamivel pesszimistábban ítélik meg a brit kilátásokat, mint az év elején: 0,2, illetve 0,1 százalékponttal lefelé módosították a prognózisukat. A japán gazdaság kilábalt ugyan a recesszióból, a tavalyi 0,1%-os zsugorodást bővülés követi, de ennek üteme önmagában és a korábbi várakozásokhoz képest is igen szerény, és nem tér vissza a két évvel ezelőtti 1,6%-os ütem: ez évben 0,6%, jövőre pedig 1% lehet a bővülés mértéke. Tavasszal még erre az évre 1%, míg 2016-ra 1,2% volt a várt ütem. A kanadai gazdaságban láthatóan megtört a fejlődés dinamikája, de még így is jelentős marad a bővülés: ez évben 1%, míg jövőre 1,7% várható a tavasszal feltételezett 2,2%, illetve 2% helyett. Az előző két évben 2%-kal, illetve 2,4%-kal emelkedett a kanadai GDP. A fejlődő országok gazdasága változatlanul dinamikusan bővül. Az összesített GDP emelkedés a tavalyelőtti 5%-ról, illetve a tavalyi 4,6%-ról ez évben 4%-ra mérséklődhet, amit jövőre a tavalyit csaknem elérő 4,5%-os növekedés követhet. Ezek a prognózisok némileg, 0,3, illetve 0,2 százalékponttal alacsonyabb értékek a tavaszinál. A világgazdaság két fontos szereplőjének a nemzetgazdaság bővülési dinamikája szerinti sorrendje ez évben megváltozik: míg Kína bruttó hazai terméke 2013-ban 7,7%-kal, Indiáé 6,9%-kal nőtt, a múlt évben pedig mindkét országé azonos mértékben, egyaránt 7,3%-kal emelkedett, addig az idén az indiai változatlanul 7,3%-kal, míg a kínai 6,8%-kal nőhet. A prognózis szerint tovább távolodik egymástól a két dinamika, az indiai tovább gyorsulhat 7,5%-ra, míg a kínai némileg lassul 6,3%-ra. Az előrejelzések érdemben nem térnek el a korábbiaktól. Természetesen a kínai gazdaság változatlanul a második legnagyobb az Amerikai Egyesült Államok után, míg az indiai GDP értéke nem éri el a kínai bruttó hazai termék felét sem. A kínai gazdaság bővülésének üteme még így is kiemelkedő, de a lassulás maga befolyásolja a világgazdaság
3
több szereplőjének kilátásait is. Igaz, a kínai gazdaság gyors növekedés által is generált, illetve felnagyított strukturális problémái már korábban is érzékelhetők voltak, de az ütemváltás eddig elmaradt. Amennyiben az indiai gazdaság ilyen ütemben bővül hosszabb időn keresztül, jelentősen módosíthatja India szerepét a globális gazdaságban. Az orosz gazdaság súlyos recesszióba került ez évben, amely valószínűsíthetően a jövő évben is fennmarad, igaz az IMF szakértői szerint kisebb arányú lehet a jövő évi zsugorodás, mint korábban feltételezték. Az orosz GDP 2013-ban 1,3%-kal, a múlt évben 0,6%-kal emelkedett, várhatóan ez évben jelentősen, 3,8%-kal, jövőre 0,6%-kal visszaesik. A brazil gazdaság is recesszióba süllyedt: két évvel ezelőtt még 2,7%-kal, tavaly már csupán a stagnálást jelentő 0,1%-kal nőtt a GDP, míg az idén 3%-kal, jövőre várhatóan 1%-kal mérséklődik. Mexikóban ugyanakkor gyorsul a növekedési ütem: az elmúlt két év 1,4%-os, valamint 2,1%-os bővülését idén 2,3%-os, jövőre 2,8%-os GDP emelkedés követheti. Nigériában is dinamikus a gazdaság növekedése: a bruttó hazai termék tavalyelőtt 5,4%-kal, a múlt évben 6,3%-kal emelkedett, míg az idén 4%-os, jövőre 4,3%-os bővülést várnak. A magyar gazdaság a múlt évben kiemelkedő dinamikával, 3,7%-kal bővült. Az idei első félévben csökkent ugyan a növekedési ütem, de még mindig jelentős mértékben, 2,8%-kal emelkedett a bruttó hazai termék. Ebben a másfél évben a növekedés mértéke meghaladta az Európai Unió átlagát. A múlt évi a térségbeli országokét is, míg az idei első félévben a bővülés már elmaradt a visegrádi országok, valamint Szlovénia és Románia növekedési ütemétől, azaz csak rövid ideig tartott a felzárkózás. A korábbi években a magyar gazdaság alig bővült, sőt még recessziót is átélt. 2010-ben 0,7%-kal, 2011-ben 1,8%-kal emelkedett, ezt követően 2012ben 1,7%-kal zsugorodott a bruttó hazai termék; a következő évben ismét 1,9%-os növekedést mértek. Így jutott el gazdaság a viszonylag gyors emelkedés időszakába. Ez a számottevő tavalyi dinamika csupán azzal az eredménnyel járt, hogy a magyar gazdaság teljesítménye 0,5%-kal megközelítette a 2008. évi szintet, tehát még mindig nem érte el azt. Ebben az időszakban a lengyel gazdaság 23,4%-kal, a szlovák 13,3%-kal bővült. A következő években a növekedési ütem érzékelhető lassulása várható. Ennek okai között két alapvető tényezőt kell említeni: a 2010 óta folytatott kormányzati gazdaságpolitika súlyosan negatív következményeit, valamint az elmúlt két évben érvényesült átmeneti hatások fokozatos megszűnését. Az elmúlt öt évben folytatott gazdaságpolitika a tulajdonviszonyok és a jövedelmi viszonyok alapvető átalakítását célozta, nem kevés sikerrel. A kormány 2010-ben hozzákezdett a gazdaság tulajdonosi szerkezetének radikális átalakításához. A meghirdetett cél a hazai tulajdonos osztály kialakítása, illetve megerősítése volt, ami a valóságban a hatalmi elit közvetlen holdudvarába tartozó személyek vagyonának szinte korlátlan gyarapítását jelentette a piaci viszonyok látványos, de mindig törvényi keretekkel alátámasztott leépítésével, erőteljes, néha nevetségességbe forduló ideológiai alátámasztással. Ennek keretében nemkívánatosnak tekintett hazai tulajdonú cégek sokaságát lehetetlenítették el részben azzal az indokkal, hogy közel álltak a korábbi kormánypártokhoz, részben azért, és többnyire ez volt a valós ok, mert a hatalomhoz kötődő vagy ahhoz szorosan köthető cégek számára hoztak létre versenymentes terepet. Ennek szükségszerű következményeként a saját oligarchák egész hálózata jött létre, amely ma már átszövi az egész gazdaságot; nem csupán a közpénzből indított megrendeléseket, hiszen azt teljes egészében lefedi, hanem a szabadpiacot is. A társadalomra gyakorolt romboló
4
hatáson túlmenően ez a helyzet a versenyképességet is erősen korlátozza, hiszen a vállalkozás sikere nem a piac ítéletétől, hanem a politikai kapcsolatoktól függ. A vagyonátrendezés erőszakos voltának példái a magánynyugdíj-pénztárban összegyűjtött tőke törvényekkel alátámasztott elvétele, a dohánypiac, a szerencsejáték-piac jogszabályokkal kikényszerített átalakítása, a takarékszövetkezetek tulajdonosainak kisemmizése, míg a másik oldalon a kormányzó párt kegyeltjeinek trafikhoz, pénzintézethez vagy éppen kaszinóhoz juttatása, attól függően, hogy kishalról vagy nagyhalról van-e szó. A multinacionális vállalatokkal szembeni szabadságharc folyamatosan, de igen árnyalt eszközökkel zajlik, eredménye jól látható: menekül az országból a működőtőke és a szellemi tőke egyaránt. A 2010-ben megalakult kormány egyik erőteljes kommunikációs offenzívájának célpontjai a külföldi tulajdonú vállalatok voltak. A gyakorlati intézkedések a termelő vállalatokat nem érintették, a szolgáltató szektor cégeit ugyanakkor jelentős többletadókkal sújtották. Elsőként a pénzintézetekre, majd a kereskedelemben, az energetikában és a távközlésben működő vállalkozásokra vetettek ki visszaható hatályú, több vonatkozásban diszkriminatív, hatásában kontraproduktív adókat. A kormány kitűzött célja eleve súlyosan elhibázott volt: nevezetesen abból indult ki, hogy az ország legyen Európa ipari központja; az elképzelés időben alaposan elkésett: a XIX századi nemzeti ipart védő intézkedések a mai globalizált világban nem vezethetnek eredményre. Az ipar részaránya a magyar gazdaságban jelenleg is meghaladja az Európai Unió átlagát, miközben a szolgáltatások hányada azt nem éri el. A mai gazdaságban a nyereség számottevő része a tercier ágazatokban képződik. A realitásokat negligáló, eleve hibás kormányzati gazdaságpolitikai felfogást a miniszterelnök azon tévképzete tetézi, mely szerint a munka egyenlő a fizikai munkával; az oktatáspolitika nehezen helyrehozható bűnei, a felsőfokú képzés háttérbe szorítása, a gimnáziumba járók arányának tudatos csökkentése, a szakképzés tanoncképzéssé züllesztése ennek a törekvésnek nem csupán a következménye, hanem már középtávon a megvalósulásának az oka is. A jelenlegi kormány gazdaságpolitikája szinte minden elemében nehezíti az ország felzárkózását. Ennek következményei sajnos jól látszanak: az eltelt öt esztendőben a környező országok egymás után húznak el mellettünk. Ennek egyik oka a kutatás és fejlesztés háttérbe szorítása. A KSH októberben közzétett tájékoztatója szerint a múlt évben ismét csökkent a kutatás-fejlesztésre fordított forrás. Amíg 2013-ban a bruttó hazai termék – egyébként is igen szerény hányada – 1,41%-a szolgálta a k+f tevékenységet, addig tavaly már csupán 1,38%. Az Európai Unió elvárása, s egyben minden ország érdeke, hogy a GDP legalább 2%-át fordítsák az innováció megalapozására, de az élen járó tagországok már a 3%-hoz közelítenek. Ez a magyar kormányzati felfogás önmagában is a biztos lemaradás záloga. Azért indokolt ez a megállapítás, mert a kutatásban és fejlesztésben az államháztartásnak és a vállalkozásoknak egyaránt fontos szerepe van, de nálunk az utóbbi években a kormány tudatosan leépítette a kutatóintézetek és az egyetemek ilyen irányú képességét. Amíg tíz évvel ezelőtt a költségvetés finanszírozta a kutatás és fejlesztés kiadásainak a felét, addig 2013-ban már csupán 36%-át, a múlt évben pedig alig több mint egyharmadát, 34%-át állta. Ezzel együtt 2,2%-kal tovább csökkent a kutatásban és fejlesztésben dolgozók létszáma, és a múlt évben az összes foglalkoztatottnak csupán 0,9%-a dolgozott ezen a területen, míg egy évvel korábban még 0,97%-a.
5
Átmeneti tényezők a 2013. év közepétől gyorsították a gazdasági növekedést. Főként az uniós források szinte rendkívüli méretű beáramlása emelte meg a bővülés ütemét. Igaz, ennek fő oka az a kényszerhelyzet, amelyet a kormány idézett elő a korábbi évek elhibázott politikájával. 2010-ben gyökeresen át akarta alakítani az uniós források felhasználásának célrendszerét. Ez csak részben sikerült, de a beavatkozás több éves késést idézett elő. Ezt tetézte a források elosztásával foglalkozó szervezetek többszöri átalakítása, amely az érintett közigazgatási apparátust évekre működésképtelenné tette. Miután a hétéves finanszírozási periódus 2013-ban véget ért, csak az elszámolás teljes lezárására nyitva hagyott kétéves időszak maradt a késés behozására. Ennek következményeként őrült kapkodással terhelt beruházási fellendülés kezdődött, amely ez év végével szükségszerűen lezárul. A kormányzati módszereket és bizonyos megvalósult beruházások hasznosságát nem érintve az utóbbi két évben a bruttó hazai termék 10%-át elérő forrás áramlott a magyar gazdaságba, amely értelemszerűen jelentősen hatott a gazdasági növekedés dinamikájára, különös tekintettel arra, hogy ez a helyzet a korábbi évek alacsony üteméhez képest értelmezendő. Így például a múlt évben a beruházások volumene 14%-kal emelkedett, de ezzel csupán az ezredfordulón elért szintre jutott vissza. Néhány egyéb tényező is hozzájárult a korábbinál magasabb növekedési ütemhez. Így egymás után két kiemelkedő éve volt a mezőgazdaságnak, szinte szárnyalt a gépjárműgyártás, és ezzel párhuzamosan természetesen a járműexport. Ebben szerepe volt annak, hogy az utóbbi években kezdett teljes kapacitással működni több – még az előző kormány hivatali idejében indított – autóipari nagyberuházás, és nem mellesleg az iparági konjunktúra igényelte a magyarországi kapacitások minél teljesebb kihasználását. A következő időszakban a személygépjármű gyártás további hasonló dinamikájú bővülésére nem lehet számítani. Sőt gondot okozhat a dízelmotorok környezetvédelmi problémája, ami azért is érintheti a magyar ipart, mert túlzottan nagy a feldolgozóipar kitettsége az alágazattól: az ipari export egyharmada kötődik ehhez a tevékenységhez. Az uniós projektek lezárultával látványosan visszaesik az építőipar kibocsátása. Még nem ítélhető meg pontosan, miként alakul a lakossági fogyasztás. A múlt évi jelentős növekedésben a választási költségvetésnek is szerepe volt. Az idei évben még számottevően nő a reáljövedelem, de jövőre ez várhatóan nem ismétlődik meg. Összességében az idei évben 2,5-2,7%-kal nőhet a bruttó hazai termék, amelyben még komoly szerepe van a kifutó uniós projekteknek. A jövő évi gazdasági teljesítmény várhatóan legfeljebb 2%-kal haladja meg az ideit. Ez a növekedési ütem már az idén is az utolsó helyet jelenti a visegrádi országok között, a jövő évi pedig az utolsók egyike lehet az Európai Unió 2003 után csatlakozott tagországai között. Azaz a leszakadásunk törvényszerűen folytatódik. Ez a konfrontatív, kiszámíthatatlan gazdaságpolitika, amelyben a kommunikációnak elsőbbsége van a szakmai megfontolásokkal szemben, és amelyben a tulajdonosi és jövedelmi pozíciók átalakítása fontosabb, mint a nemzetgazdaság versenyképessége, szükségszerűen nem az európai centrum, hanem a Kelet-Balkánhoz közelíti a magyar gazdaságot és társadalmat.
6
Foglalkoztatottság, keresetek
Két éve folyamatosan látványos eredményeket mutat be a foglalkoztatási statisztika. Ennek fő oka nem a hazai munkaerőpiac gyors bővülése, hanem a közfoglalkoztatottak számának – ugyan hektikusan érvényesülő – kiemelkedő mértékű növekedése, valamint a külföldön dolgozó, de hazai foglalkoztatottak közé soroltak kétszámjegyű mutatóval emelkedő létszáma. A hazai elsődleges munkaerőpiac felvevőképessége alig nő; jól jellemzi a valós helyzetet, hogy a hazai munkaerőpiacon a foglalkoztatottak száma még mindig valamelyest alatta marad a 2008. évi válság előtti munkaerő létszámnak. A KSH mintavételes lakossági adatfelvétele szerint a harmadik negyedévben a foglalkoztatottak száma 4 265 ezer fő volt, 116 ezer fővel, 2,8%-kal több, mint a múlt év azonos időszakában. A közfoglalkoztatottak átlagos száma a trimeszterben 227 ezer fő volt, jelentősen, 30%-kal magasabb az egy évvel korábbinál. A munkaerő-felvétel módszertana alapján 114 ezer külföldön dolgozót is hazai foglalkoztatottnak mutatott ki a KSH, létszámuk 14,9%-kal nőtt egy év alatt. Feltehetően hasonló arányban nőtt a külföldön dolgozók – félmillióra becsült – száma is. A lakossági adatfelvétel szerint a harmadik negyedévben a hazai elsődleges munkaerőpiacon csupán 1,3%-kal dolgoztak többen az egy évvel azelőttinél. A külföldön dolgozók hazai foglalkoztatottnak tekintett százezres körét is beleszámítva a 15-64 éves népesség foglalkoztatási rátája 64,8% volt, 2,2 százalékponttal magasabb, mint a múlt év azonos időszakában. A legjobb munkavállalási korúnak tekintett 25-54 évesek foglalkoztatási aránya 81,3% volt, 1,2 százalékponttal magasabb az egy évvel azelőttinél, míg az 55-64 éveseké 46,4% volt, amely 3,8 százalékponttal haladta meg az egy évvel korábbit. Az aktív munkanélküliek száma a harmadik negyedévben 293 ezer fő volt, 39 ezer fővel, 11,7%-kal kevesebb, mint a múlt év azonos időszakában. A legutóbb ismert adat szerint a második negyedévben az előbbieken kívül még 306 ezren válaszolták a munkaerő-felvétel során azt, hogy szeretnének dolgozni, de nem kerestek aktívan munkát, mert esélytelennek látták a munkaerőpiacon a helyzetüket; közülük 69 ezer főt sorolt a KSH a passzív munkanélküliek csoportjába. A munkaerő-felvétel módszertana alapján számított munkanélküliségi ráta, amely az aktív munkanélküliek figyelembevételével meghatározott mutató, a harmadik negyedévben 6,4% volt, 1 százalékponttal alacsonyabb az egy évvel korábbinál. A 25 éven aluliak között változatlanul rendkívül magas, 16,7% volt a munkanélküliek aránya, annak ellenére, hogy egy év alatt 4,9 százalékponttal csökkent a mutató értéke. Továbbra is súlyos gond a tartós munkanélküliség: az álláskeresők csaknem fele, 49,2%-a legalább egy éve keresett munkát; a munkanélküliség átlagos időtartama meghaladta a másfél évet: 19,3 hónapra emelkedett az egy évvel korábbi 18,9 hónapról. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint a regisztrált álláskeresők száma szeptember végén 341 700 fő volt, némileg, 0,8%-kal több, mint egy hónappal, és 10,1%-kal kevesebb,
7
mint egy évvel azelőtt. Szeptemberben a foglalkoztatók 67 800 új álláshelyet jelentettek be, 7,2%-kal többet, mint egy évvel korábban. Ezen belül a piaci álláshelyek száma 5,1%-kal csökkent. Az új álláshelyeket a közmunka program determinálja, mivel a kínált állások közel háromnegyede, 72,7%-a támogatott munkahely, a munkaerőpiac nem növelte az álláslehetőségek számát. Szeptemberben a regisztrált munkanélküliek csaknem egyhatoda, 16,5%-a 25 éven aluli fiatal volt, négyötödük, 79,9%-uk az első munkahelyét kereste. Az álláskeresők több mint egynegyede, 28,9%-a az 50 éven felüli korosztályhoz tartozott. A munkanélküliek több mint felének, 51,9%-ának nem volt szakképzettsége. A munkát keresők alig több mint egyhetede, 15,7%-a volt jogosult álláskeresési támogatásra, míg a lényegesen kisebb összegű szociális segélyben kevesebb mint egyharmaduk, 32,6%-uk részesült. A munkanélküliek több mint fele, 51,7%-a – az Európai Unióban egyedülálló módon – teljesen ellátatlanul maradt. Ennek oka – többek között – az összesen 3 hónapig folyósított munkanélküli ellátás, amely minden más tagországban legalább 9 hónapig jár az érintetteknek. Továbbra is komoly területi problémákkal terhelt a munkaerőpiac; a nehéz helyzetben lévő megyék többségében az egy évvel korábbihoz viszonyítva számottevően csökkent a munkanélküliségi arány. Így Békés megyében 23,6%-kal, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 18,9%-kal, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 10,3%-kal; ez nyilvánvalóan a közmunka program kormányzati alakításának következménye, miként az is, hogy augusztushoz képest 15 megyében nőtt a munkanélküliségi ráta, többségében kisebb mértékben, de például Heves megyében 4,7%-kal, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 4%-kal. Két régióban a munkanélküliségi arány hosszú ideje meghaladja az országos átlag másfélszeresét: szeptemberben Észak-Magyarországon 14,3%, Észak-Alföldön 12,4% volt a mutató értéke, de Dél-Dunántúlon is kétszámjegyű, 10,7% volt a munkanélküliségi arány. A végbement mérséklődés ellenére 8 megyében kétszámjegyű volt a munkanélküliség mérőszáma, ezen belül Nógrád megyében meghaladta az országos átlag kétszeresét, 16,6%, míg Borsod-AbaújZemplén megyében is ezt az arányt megközelítve 14,9% volt. A közfoglalkoztatottak száma augusztusban 211 700 fő volt, 4,4%-kal több, mint egy hónappal, és 8,5%-kal több, mint egy évvel korábban. Az első nyolc hónapban összességében 2,3%-kal több közmunkást foglalkoztattak, mint a múlt év azonos időszakában. A teljes munkaidőben dolgozó közmunkások bruttó átlagkeresete az első nyolc hónapban 80 ezer forint volt, 2,6%kal magasabb az egy évvel azelőttinél. A kifizetett bruttó közmunkás bér alig haladta meg a jogszabályban előírt minimálbér háromnegyedét, annak 76,2%-át tette ki. Az intézményi munkaügyi statisztika adatai szerint az első nyolc hónapban a legalább ötfős vállalkozásoknál, a költségvetési szerveknél és a nonprofit szervezeteknél – a közfoglalkoztatottakat is beleszámítva – 2 879 ezer fő állt alkalmazásban, 2,4%-kal több, mint a múlt év azonos időszakában. A közfoglalkoztatottakat figyelmen kívül hagyva az alkalmazottak létszáma ugyancsak 2,4%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. A költségvetési intézményeknél – a közfoglalkoztatottak nélkül – 699 ezer főt alkalmaztak, 0,8%-kal többet, mint a múlt év azonos időszakában.
8
A nemzetgazdaságban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete az első nyolc hónapban 243 100 forint volt, 3,7%-kal több az egy évvel korábbinál. A versenyszférában 258 800 forint volt az átlagos kereset, 3,7%-kal magasabb, mint a múlt év azonos időszakában. A költségvetési intézményekben – a közfoglalkoztatottak bérét figyelmen kívül hagyva – 246 900 forintot mutatott a keresetek átlaga, 4,1%-kal többet az egy évvel azelőttinél. A közszférában és a nonprofit szervezeteknél a teljes munkaidőben foglalkoztatottak közül 190 ezer fő a nettó keresetének csökkenése miatt átlagosan 9 700, illetve 9 300 forint – a keresetbe nem tartozó – kompenzációt kapott a kedvezőtlen adó- és járulékváltozások részbeni ellentételezésére. Az alkalmazottak nettó átlagkeresete az első nyolc hónapban 159 300 forint volt, 3,7%-kal magasabb, mint egy évvel korábban. A fogyasztói árak ezen időszakban 0,2%-kal mérséklődtek, így a reálkereset érzékelhetően, 3,9%-kal emelkedett. A versenyszférában a fizikai dolgozók nettó átlagkeresete 116 700 forint volt, 3,9%-kal több, mint a múlt év azonos időszakában; a szellemi dolgozók nettó 253 600 forintos keresete 3,3%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. A költségvetési intézményekben – a közfoglalkoztatottak bérét figyelmen kívül hagyva – 161 700 forint volt az átlagkereset, 4,1%-kal több az egy évvel azelőttinél. Az első nyolc hónapban a keresetek a közigazgatásban és a védelemben 4,7%-kal, az oktatásban 4,5%kal, az egészségügyben mindössze 0,8%-kal, míg a szociális ellátásban 6,1%-kal emelkedtek.
Áralakulás
A magyar gazdaságban második éve számottevő ármérséklődési folyamat megy végbe. Ennek fő oka, hogy a világpiaci nyersanyag- és energiaárak hosszabb ideje alacsony szinten stagnálnak, és különösen az energiahordozóknál a jelentős túlkínálat egyre lejjebb szorítja az árakat. A hazai ipari árak alacsony szinten stagnálnak; a feldolgozóipari árak a második negyedévben némileg nőttek, azóta ismét csökkennek. A mezőgazdasági árak néhány ágazatban a termelést veszélyeztető mélységbe estek, és ez a helyzet a következő időszakban is fennmaradhat, mivel az Európai Unióban jelentős termékfelesleg alakult ki az oroszországi export tilalma miatt. A fogyasztói árak deflációja az utóbbi hónapokban ugyan fokozatosan mérséklődött, de szeptemberben ismét az árak vártnál nagyobb csökkenése következett be; az év egészében a fogyasztói árszint várhatóan az előző évivel azonos lesz. Az ipari termelői árak augusztusban 0,5%-kal mérséklődtek az előző hónaphoz, és 0,8%-kal a múlt év azonos időszakához képest; az első nyolc hónapban összességében ugyancsak 0,8%kal maradtak el az egy évvel azelőttitől. Augusztusban a gépgyártásban 4,9%-kal, az egyéb feldolgozóiparban és a javításban 3,7%-kal, a nyomdaiparban 2,3%-kal nőttek, míg a kőolajfeldolgozásban 22,3%-kal, az élelmiszeriparban 1,9%-kal csökkentek a termelői árak az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Összességében a feldolgozóiparban 0,7%-kal, az energetikában pedig 1,4%-kal mérséklődtek egy év alatt a termelői árak.
9
Az ipari export értékesítési árai augusztusban stagnáltak az előző hónaphoz, és 0,5%-kal emelkedtek az egy évvel korábbihoz képest, míg az első nyolc hónapban összességében 0,4%kal nőttek. Augusztusban a kiviteli árak a gépgyártásban 5,5%-kal, a villamos berendezés gyártásban 2%-kal, a kohászatban 1,6%-kal emelkedtek, míg a kőolaj-feldolgozásban 24,7%kal, az élelmiszeriparban 1,8%-kal csökkentek a múlt év azonos időszakához viszonyítva. A feldolgozóipari export értékesítési árai e relációban 0,5%-kal, az energetikai ipariak 0,4%-kal nőttek. Az ipar belföldi értékesítési árai augusztusban 1,2%-kal visszaestek az előző hónaphoz, és 3,2%-kal az egy évvel korábbihoz képest; az első nyolc hónap átlagában 2,9%-kal mérséklődtek. Augusztusban az egyéb feldolgozóiparban és a javításban 8,7%-kal, a gyógyszeriparban 3,1%-kal, az építőanyag- és a nyomdaiparban egyaránt 3%-kal nőttek, míg a kőolaj-feldolgozásban 21,1%-kal, a vegyiparban 2,5%-kal, az élelmiszergyártásban 2%-kal csökkentek a belföldi értékesítési árak a múlt év azonos hónapjához viszonyítva. A feldolgozóipari értékesítési árak összességében 4,2%-kal, az energetikaiak 1,8%-kal visszaestek ebben a relációban az egy évvel korábbihoz képest. A mezőgazdasági termelői árak augusztusban 4,8%-kal, az első nyolc hónapban 5,6%-kal visszaestek az egy évvel korábbihoz képest. A növényi és kertészeti termékek ára 0,9%-kal emelkedett a tavaly augusztusihoz viszonyítva. A gabonafélék termelői ára 7,4%-kal mérséklődött, az ipari növényeké jelentősen, 10,5%-kal, ezen belül az olajos növényeké 11,9%kal nőtt. A zöldségek felvásárlási ára 7,8%-kal, a gyümölcsöké kiugró mértékben, 17,1%-kal, a burgonyáé 3,9%-kal emelkedett. Az élőállatok és állati termékek felvásárlási ára augusztusban 11,1%-kal, ezen belül a vágóállatoké 8,6%-kal, az állati termékeké nagyon jelentősen, 16,6%-kal visszaesett. A tej termelői ára az első nyolc hónapban számottevően, 21%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól. A fogyasztói árak szeptemberben 0,6%-kal mérséklődtek az előző hónaphoz, és 0,4%-kal az egy évvel korábbihoz képest, míg az első háromnegyed évben összességében 0,3%-kal csökkentek. Az élelmiszerek ára augusztushoz viszonyítva 0,2%-kal mérséklődött; a csokoládé, a kakaó ára egy hónap alatt 3%-kal, a párizsié és a kolbászé 1,8%-kal, a tejé 1,7%-kal csökkent, míg a cukoré 3,7%-kal, az étolajé 1,7%-kal emelkedett. A ruházati termékek augusztushoz képest 1,4%-kal drágultak, míg a szolgáltatások ára 0,6%-kal, az üzemanyagoké 5,1%-kal mérséklődött. Az élelmiszerek fogyasztói ára szeptemberben mérsékleten, 0,8%-kal meghaladta az egy évvel korábbit. Az idényáras élelmiszerek számottevően, 16,3%-kal drágultak; az étolaj ára 8,3%-kal, a tojásé 5,3%-kal, a csokoládéé, a kakaóé 3,7%-kal, az iskolai étkezésé 3,4%-kal, az óvodai étkezésé 3%-kal emelkedett, míg a tejé 12,4%-kal, a sajté 11,3%-kal, a cukoré 5,8%-kal, a vajé 5,4%-kal, a sertéshúsé és a liszté egyaránt 4,5%-kal mérséklődött. A szeszes italok és a dohánytermékek ára 3,9%-kal nőtt, ezen belül a tömény italoké 10,4%-kal, a dohányáruké 4,2%-kal. Az újságok és folyóiratok ára jelentősen, 8,3%-kal emelkedett. A háztartási energia ára 2,7%-kal mérséklődött; ezen belül a palackos gázé 12,8%-kal, az elektromos áramé 5,6%kal, a távfűtésé 3,4%-kal csökkent, a vezetékes gázé változatlan maradt, míg a széné 4,3%-kal, a tűzifáé 2,1%-kal nőtt. A tartós fogyasztási cikkek ára 1,5%-kal meghaladta a tavaly szeptemberit, míg a ruházati termékeké nem változott. Az üzemanyagok ára 6,9%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól. A szolgáltatások 2%-kal drágultak: az üdülés 7,4%-kal, az
10
autópályadíj, a gépkocsikölcsönzés és a parkolás 6,6%-kal, a szemétszállítás 5,9%-kal, a postai szolgáltatás 3,7%-kal, az egészségügyi szolgáltatás ugyancsak 3,7%-kal, a lakbér 3,5%-kal került többe, mint a múlt év szeptemberében. A nyugdíjas fogyasztói kosárral számított árindex szeptemberben 0,4%-kal mérséklődött az előző hónaphoz, és 0,2%-kal emelkedett az egy évvel korábbihoz képest. Az év kilencedik hónapjában a – hatósági árak, nyers élelmiszerek és üzemanyagok figyelmen kívül hagyásával számított – maginfláció 1,3% volt, amely a következő hónapokban a fogyasztói árindex kismértékű emelkedését vetíti előre.
Jövedelem és fogyasztás
A kiskereskedelmi forgalom a KSH adatközlése szerint az idei évben – változó dinamikával – a tavalyihoz hasonló, jelentős ütemben bővül. A forgalom volumene augusztusban – szezonálisan és naptárhatástól megtisztított adatok szerint – 0,2%-kal mérséklődött az előző hónaphoz, és – naptárhatástól megtisztított adatok szerint – 4,6%-kal nőtt az egy évvel korábbihoz képest, az első nyolc hónapban pedig 6%-kal emelkedett. Az élelmiszerek eladása az év elejétől 3,8%-kal, ezen belül a forgalom több mint háromnegyedét kitevő élelmiszerláncok értékesítési volumene 3,9%-kal, a dohányüzleteket is magukba foglaló szakboltoké 3,5%-kal nőtt. Az élelmiszereken kívüli forgalom az első nyolc hónapban – a KSH jelentése szerint – 7,8%-kal meghaladta az egy évvel korábbit. Jelentősen, 12%-kal emelkedett az illatszerek, 11,9%-kal a számítástechnikai és egyéb iparcikkek, 11,7%-kal a vegyes iparcikkek, 10,9%-kal a ruházati termékek, 8,5%-kal az üzemanyagok forgalma. Szerényebb mértékben, 2,7%-kal nőtt a gyógyszerek, 1,2%-kal a bútorok és műszaki cikkek, míg 1,2%-kal csökkent a könyvek, újságok és papíráruk eladása. Változatlanul kiemelkedő dinamikával, 26,4%-kal emelkedett az internetes és csomagküldő kereskedelem, valamint 13,4%-kal a használtcikkek forgalma. Az első félévben a nettó keresetek jelentősen, 3,5%-kal emelkedtek a múlt év azonos időszakához képest. Mivel ebben az időszakban a fogyasztói árak 0,4%-kal mérséklődtek, a reálkeresetek 3,9%-kal nőttek. A nettó keresetek vásárlóérték-változása január-augusztus hónapokban is azonos volt a félévivel. Ez a számottevő növekedés ugyanakkor csupán azt jelenti, hogy a több éves stagnálást, sőt csökkenést követően a keresetek vásárlóértéke újra elérte a 2008. évi szintet. A KSH a családi adókedvezmény figyelembevételével is meghatározza negyedévenként a reálkeresetet, amely az első félévben az adókedvezményt is számításba véve 3,8%-kal emelkedett, azaz az év első hat hónapjában a családi adókedvezmény némileg mérsékelte az emelkedés ütemét. A múlt év elejétől úgy módosult az SZJA törvény, hogy a kedvezmény a személyi jövedelemadó mellett az egyéni járulékból is levonhatóvá vált; ennek ellenére a családok döntő többsége számára ez nem jelentett az általános mértékűnél nagyobb jövedelemnövekedést. A gyermek nélküli munkavállalók reálkeresete 3,9%-kal, míg az egygyermekes családoké 3,8%-kal, a két gyermeket nevelő családoké 3,7%-kal nőtt. A három- és többgyermekes családok reálkeresete ugyanakkor az átlagosnál kisebb mértékben,
11
3,5%-kal emelkedett az előző év azonos időszakához viszonyítva. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a családi adókedvezmény nem tölti be a kormány által meghirdetett funkcióját. A keresetek színvonalának az egykulcsos személyi jövedelemadó következtében láthatóan nagyobb szerepe van, mint a gyermekkedvezménynek, azaz utóbbi nem kompenzálja a magas keresetűek előnyét. Ehhez társul az is, hogy a három- és többgyermekes családok nagy részének egyszerűen nincs annyi jövedelme, amelynek alapján a kedvezményt teljes egészében igénybe vehetné. A KSH közzétette a háztartások 2015. első félévi fogyasztásának előzetes adatait. Szokatlan módon a kiadvány egyetlen összehasonlító adatot sem tartalmaz a korábbi időszakokkal, arra hivatkozva, hogy jelentősen módosult a módszertan. Így kizárólag az első félév fogyasztásának szerkezetét lehet a jelentés alapján elemezni. A háztartásstatisztikai adatok világosan tükrözik, hogy igen jelentős különbség van az egyes társadalmi csoportok fogyasztásában. Változatlanul nagyok a különbségek a lakosság legszegényebb ötödét képező 2 millió fő és a legmagasabb jövedelemmel rendelkező kétmillió fő, a szociológiai fogalmak szerint az alsó jövedelmi ötöd és a felső jövedelmi ötöd fogyasztása között. A háztartások egy főre eső átlagos fogyasztási kiadása havonta 72 200 forint volt; a legszerényebb jövedelemmel rendelkező családoké csupán 41 ezer forint, a közepes jövedelmű, tehát a harmadik jövedelmi ötödbe tartozóké 74 900 forint, míg a legnagyobb jövedelemmel rendelkező kétmillió főé 134 400 forint. Azaz a legkedvezőbb helyzetben élő családok fogyasztása 3,3-szerese volt a legnehezebb sorsú családokénak; ezt pedig rendkívül nagy különbség. Ez a differencia azt jelenti, hogy a legszegényebb családok fogyasztása nem sokkal haladta meg az átlagfogyasztás felét, annak csupán 56,8%-a volt, a közepes jövedelmű családok fogyasztása valamelyest meghaladta az országos átlagot, annál 3,7%-kal magasabb volt, míg a magas jövedelmű háztartások fogyasztása 86,2%-kal több volt az átlagosnál. Az alsó jövedelmi ötödbe tartozó családokban a jövedelem csaknem egyharmadát, 32%-át élelmiszerre költötték. A legmagasabb jövedelemmel rendelkezők csoportjában az élelmiszerfogyasztás több mint kétszerese volt a legszerényebb jövedelmű kétmilliós tábor fogyasztásának, azt 111,5%-kal meghaladta. Különösen az egészségesebb táplálkozásban mutatkozott jelentős különbség: a legmagasabb jövedelműek 3,4-szer többet fordítottak gyümölcsvásárlásra, 2,3-szer többet tej-, tejtermék és tojásfogyasztásra, 2,4-szer nagyobb összeget zöldségre és burgonyára, 1,8-szer annyit húsra, míg csupán 1,6-szer többet kenyérre és cereáliákra. A magas jövedelműek 3,4-szer többet költöttek hírközlésre, négyszer annyit lakberendezésre, 4,3-szer annyit egészségügyre, 4,5-szer többet ruházati termékekre, ugyancsak 4,5-szer annyit közlekedésre, 5,4-szer annyit oktatásra, 8,7-szer annyit kultúrára és szórakozásra. A családok fogyasztása jelentős területi különbségeket takar értékben és szerkezetében is. A budapesti családok egy főre eső fogyasztási kiadása az első félévben egyharmaddal, 34%-kal, a megyei jogú városokban élő családoké 12%-kal meghaladta az országos átlagot. Az egyéb városokban lakó családok fogyasztása 9%-kal, a falun élőké 17%-kal elmaradt az országos átlagtól.
12
A lakosság betétállománya szeptemberben 62 milliárd forinttal csökkent, és a harmadik negyedév végén 6 755 milliárd forintot tett ki. A forintbetétek volumene 64 milliárd forinttal mérséklődött, a devizabetéteké tranzakciók eredményeként csekély mértékben, 2 milliárd forinttal emelkedett, árfolyamváltozás következtében 5 milliárd forinttal csökkent. Az Államadósság Kezelő Központ adatai szerint szeptember végén a lakosság birtokában 3 154 milliárd forint értékű állampapír volt, jelentősen, 30,8%-kal több, mint az év elején. A lakosság hitelállománya szeptemberben 30 milliárd forinttal mérséklődött, és a negyedév végén 6 030 milliárd forintot tett ki. A forinthitelek volumene 15 milliárd forinttal, a devizahiteleké tranzakciók eredményeként 11 milliárd forinttal, árfolyamváltozás következtében 3 milliárd forinttal visszaesett. A lakossági devizahitelek állománya 187 milliárd forintra zsugorodott, mivel a pénzintézetek a devizahiteleket törvény által előírt kötelezettségüknek megfelelően forintra váltották.
Államháztartás, külgazdasági egyensúly
A külkereskedelmi forgalom az év első nyolc hónapjában – hullámzó teljesítmény mellett – a tavalyihoz hasonló magas dinamikával bővült. Augusztusban mindkét reláció növekedési üteme emelkedett, a kivitel volumene alacsonyabb, 6,6%-os mértékkel, a behozatalé a júliusi szerényebb növekedést meghaladva 7%-kal. Nyolc hónap átlagában az export volumene 8,1%kal, az importé 6,9%-kal volt magasabb az egy évvel azelőttinél. A külkereskedelmi mérleg aktívuma az első nyolc hónapban 1 630 milliárd forintot, illetve 5 307 millió eurót tett ki, 375 milliárd forinttal, illetve 1 210 millió euróval többet, mint a múlt év azonos időszakában. Január-augusztus folyamán a külkereskedelmi forgalom forintban mért árszínvonala a kivitelben 0,5, a behozatalban 1%-kal csökkent, a cserearány – akárcsak az első hét hónapban – 0,5%-kal javult. A forint árfolyama az euróhoz képest alig változott, a dollárhoz viszonyítva csaknem 23%-kal gyengült. Augusztusban a gépek és szállítóeszközök külkereskedelme nőtt a legdinamikusabban, kiviteli volumene 8,1%-kal, behozatala 10%-kal, az első nyolc hónapban 7,8%-kal illetve 5,8%-kal emelkedett. A volumennövekedést mindkét irányban az energiafejlesztő gépek és berendezések több mint 20%-os, valamint a villamos gép, készülék és műszer árucsoport uniós relációjú forgalomélénkülése miatti 10%-os növekedés befolyásolta döntően. A közúti járművek exportvolumene az árufőcsoport átlaga alatti volt, jellemzően a Kínába illetve a Németországba irányuló forgalom határozta meg. Importjuk hatodával bővült, döntően uniós relációban. A feldolgozott termékek exportvolumene 6,8%-kal, importja 7,2%-kal nőtt január-augusztus folyamán. Augusztusban a gyógyszer és gyógyszerészeti termékek importvolumene döntően uniós relációban hatodával nőtt. A szerves vegyitermék kiviteli volumene több mint egyharmadával, a műanyag alapanyagoké több mint egytizedével bővült. A főként az autóiparhoz kötődő készbőr és bőrgyártmány behozatala közel negyedével, kivitele csaknem 60%-kal, a gumigyártmányok, valamint a nemfémes ásványból készült termékek exportvolumene hatodával bővült.
13
Szintén nőtt az élelmiszerek, italok, dohánytermékek augusztusi exportvolumene, mégpedig 5,4%-kal, az import 7,7 %-kal. Az árufőcsoport forgalmának több mint negyedét adó gabona és gabonakészítmény kivitel – főképp a kukorica Romániába irányuló megnövekedett forgalma miatt – közel tizedével bővült. Folytatódott az energiahordozók importvolumenének csökkenése, amely az első nyolc hónapban 10,8%-os volt. Ezen belül a kőolaj és kőolajterméké bázisszinten volt, ugyanakkor a forgalom harmadát jelentő természetes és mesterséges gáz behozatali volumene több mint 20 %-kal esett vissza. A kisebb részarányú villamosenergia behozatala viszont 10%-ot meghaladó mértékben nőtt. Az első nyolc hónapban az Európai Unió tagállamaiba irányuló kivitel volumene 9,4%-kal, ezen belül a 15 tradicionális tagállam felé 9,2%-kal, az új tagállamokba kerülő 10,1%-kal emelkedett. Az Európai Unió országaiból érkező import 9%-kal, ezen belül a régi tagállamokból érkező 7,8%-kal, a 13 új tagállamból induló pedig 12,1%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. Az Európai Unióval folytatott kereskedelem mérlege 1 688 milliárd forint, illetve 5 470 millió euró többletet mutatott, 124 milliárd forinttal, illetve 393 millió euróval többet, mint a múlt év azonos időszakában. Az első nyolc hónapban az Európai Unió tagállamaiba irányult a kivitel 79%-a, és a behozatal 77 %-a is onnan származott. Az egyéb országokba irányuló kivitel volumene 3,8%-kal, a behozatalé 0,4 %-kal nőtt ezen időszakban. A külkereskedelmi mérleg ebben a relációban csaknem egyensúlyba került, 49 milliárd forint, illetve 163 millió euró deficitet mutatott, amely 250 milliárd forinttal, illetve 817 millió euróval kedvezőbb az egy évvel korábbinál. Az államháztartás – önkormányzatok nélküli – pénzforgalmi szemléletű konszolidált hiánya szeptember végén 955 milliárd forintot tett ki, amely az éves előirányzat 107%-a; a költségvetés deficitje már három hónappal korábban túllépte az éves hiánykorlátot. Az első háromnegyed évben a központi alrendszernek 11 827 milliárd forint bevétele keletkezett, ami a törvényi előirányzat 72,3%-a, és 12 782 milliárd forint kiadása – az éves előirányzat 74%-a – teljesült. A központi alrendszer részét képező központi költségvetés deficitje szeptember végén 1 007 milliárd forint volt, a törvényi előirányzat 119,6%-a. A kormányzat kiadásokat növelő rendkívüli intézkedései az utóbbi hónapokban felgyorsították a költségvetési hiány emelkedését. A gazdálkodó szervezetek az első három negyedévben 899 milliárd forint adót fizettek, jelentősen, 11,9%-kal többet, mint a múlt év azonos időszakában. Társasági adóból 29,4%-kal, közműadóból 2,7%-kal nőtt a bevétel. A pénzügyi szervezetek különadójából 111 milliárd forint folyt be a kincstárba, ugyanannyi, mindössze 0,1%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. Egyszerűsített vállalkozói adóból 9,4%-kal kevesebb, a kisadózók tételes adójából 28,2%-kal több bevétel származott az érintett kör átrendeződése következtében. Az útdíjakat, környezetvédelmi termékdíjakat és a különböző bírságokat magába foglaló egyéb központosított bevételek teljesítése 19,6%-kal nőtt a tavalyihoz viszonyítva, főképp az elektronikus, valamint az ez évtől fizetendő időalapú útdíjak következtében. Fogyasztási adókból az első háromnegyed évben 3 323 milliárd forintot fizettek a kötelezettek, 4,7%-kal többet az egy évvel azelőttinél. Általános forgalmi adóból 6,8%-kal, jövedéki adóból 7,1%-kal emelkedett a bevétel. A pénzügyi tranzakciós illetékből származó 157 milliárd
14
forintos bevétel 24,3%-kal elmaradt az egy évvel korábbitól, miután az állami pénzügyi intézmények fizetési kötelezettségét a kormány mérsékelte, illetve eltörölte. A lakosság a harmadik negyedév végéig 1 382 milliárd forint adót fizetett, 6,1%-kal többet, mint egy évvel azelőtt. Személyi jövedelemadóból 5,7%-kal, illetékekből 11,6%-kal, gépjárműadóból 5%-kal több bevétel keletkezett, mint a múlt év azonos időszakában. A társadalombiztosítási alapok bevétele szeptember végéig 3 727 milliárd forint volt, 1,1%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. A nyugdíjalap bevétele 1,8%-kal mérséklődött, az egészségbiztosítási alapé nem változott. A költségvetési szervek és fejezeti kezelésű előirányzatok kiadásai az első háromnegyed évben 5 475 milliárd forintot tettek ki, 6,7%-kal többet az egy évvel azelőttinél. A költségvetési szervek kiadásai 2,5%-kal, a szakmai fejezeti kezelésű előirányzatok kiadásai 10,6%-kal, míg az uniós kiadások 13,2%-kal nőttek az előző hétéves támogatási ciklus projektjeinek ez évi zárásához igazodva. Az erőltetett ütemű kifizetések ellenére az előirányzat felhasználása nem érte el az időarányost, háromnegyed év alatt az éves költségvetésben rögzített kiadásoknak csak a 65,1%-át sikerült teljesíteni. Az uniós támogatások másik oldalán is folyamatosan súlyosbodott a helyzet: az Európai Bizottságtól szeptember végéig mindössze 499 milliárd forint támogatás érkezett, a tavalyi támogatásnak alig több mint a fele, 55,1%-a, és ami az idei előirányzatnak nem sokkal több mint egynegyede, 29%-a. A kormány kommunikációja töretlen optimizmust sugároz, de az Európai Bizottság a feltárt súlyos szabálytalanságok miatt jelentős összegeket visszatart. Ezért valamennyi projekt pénzügyi lezárása, és ezáltal a támogatások teljes körű lehívása az év végi határidőig erősen kétséges. A helyi önkormányzatok támogatására az első három negyedévben 456 milliárd forintot fordítottak, 11,8%-kal kevesebbet, mint a múlt év azonos időszakában. Az állami vagyonnal kapcsolatos kiadások 126 milliárd forintot tettek ki, 15,5%-kal kevesebbet az egy évvel korábbinál. A kiadások döntő részét továbbra is a cégalapítások és tőkeemelések, továbbá a társaságok támogatására fordított kiadások jelentették, beleértve a Paks II. projekt elindítását is. Szociális és családtámogatásokra az első háromnegyed év végéig 536 milliárd forintot fordított a kormány, 3,6%-kal többet az egy évvel azelőttinél. A növekmény azért keletkezett, mert év elejétől a központi költségvetésben jelennek meg a korábban önkormányzatok által finanszírozott jövedelempótló ellátások. Családtámogatásokra 1%-kal kevesebbet költöttek, mint a múlt év azonos időszakában. A foglalkoztatási alap kiadásai 262 milliárd forintot tettek ki, 1,7%-kal többet az egy évvel korábbinál; az alap kiadásainak több mint kétharmada, 69,7%a a közmunka program finanszírozását szolgálta. Az egészségbiztosítási alap kilenc havi kiadása 1 445 milliárd forint, a nyugdíjalapé 2 253 milliárd forint volt, 2,2%-kal, illetve 2,5%kal több, mint a múlt év azonos időszakában. A gyógyító megelőző ellátásokra mindössze 1,1%-kal fordítottak többet, mint egy évvel azelőtt. A költségvetési szervek lejárt határidejű tartozásállománya a harmadik negyedév végén 74 milliárd forint volt, 2,6%-kal kisebb, mint egy hónappal, és egyharmaddal, 33,1%-kal kisebb, mint egy évvel korábban. A jelentős, 36 milliárd forintot meghaladó csökkenés látszólag komoly eredmény az államháztartás stabil működésének eléréséhez, ugyanakkor a közszolgáltatások fenntartásához szükséges források elégtelensége miatt, a költségvetési
15
szervezetek nem tudják elfogadható szinten ellátni a feladataikat. A tartozásállomány mérséklődésének közvetlen előzménye az a kormányzati döntés, amely 60 milliárd forintos forrást rendelt az egészségügyi ellátó hálózat konszolidációjához. A nyári hónapokban – komoly konfliktusokkal és rögtönzésekkel terhelten – lezajlott az intézmények tartozásainak részbeni átvállalása, ennek ellenére szeptember végén az egészségügyi ágazatban működő intézmények adóssága elérte a 41,6 milliárd forintot. Mivel a konszolidáció nem járt együtt az egészségügy közfinanszírozásának átalakításával, az adósság újratermelődése csak idő kérdése. A lejárt határidejű tartozással rendelkező 90 fekvőbeteg ellátó intézmény közül a júliusban lezárult konszolidációt követően szeptember folyamán 51 már ismét növelte adósságát. Mivel a jövő évre készült költségvetés sem változtat az ágazat súlyos alulfinanszírozottságán, a tartozásállomány a jövő év közepére ismét elérheti a konszolidáció előtti mértéket. Változatlanul kritikus tömegű, 6,7 milliárd forintos az iskolai oktatás centralizációját megtestesítő Klebelsberg Intézményfenntartó Központ tartozása, amit állami támogatás előrehozással próbál átmenetileg kezelni a kormány. Összességében a legtöbb, 51,1 milliárd forintos tartozást az Emberi Erőforrások Minisztériumának felügyelete alatt álló intézmények halmozták fel, tartozásaik képviselték a szeptember végi teljes tartozásállomány 69%-át. Az egészségügy alulfinanszírozottsága és a finanszírozás strukturális problémái e téren is igazolódnak, az adósságnövekedést egyértelműen a tárca irányításával működő egészségügyi intézmények tartozása okozza. Folyamatosan nő a kormányzati munka összehangolásáért és felügyeletéért felelős Miniszterelnökség adóssága is, amely a harmadik negyedév végére elérte a 12 milliárd forintot, a teljes tartozásállomány 16,2%-át. Ebből 11,7 milliárdot a megyei kormányhivatalok halmoztak fel, de az irányításával működő intézményi körben – beleértve magát a Miniszterelnökséget is – egyetlen sem volt, amelynek ne lett volna lejárt tartozása. Magas, 5,5 milliárd forintot elérő adóssága volt a Belügyminisztériumnak, amelyből 2,1 milliárd a rendőrség, 1,3 milliárd a katasztrófavédelem, 1,4 milliárd pedig a vízügyi ágazat forráshiányára utal. A Honvédelmi Minisztérium adóssága 2,2 milliárd forintra emelkedett. Az államháztartás pozíciója a 2015-re tervezett hiánycél megvalósíthatóságát illetően, valamint a költségvetési törvényben elfogadott keretekhez képest a harmadik negyedév végén vegyes képet mutatott. A kormány a költségvetés kiadási előirányzatainak jelentős részénél túllépte az önmaga által éves szinten elégségesnek vélelmezett keretszámokat, bizonyos jogcímeknél pedig jókora mértékben az időarányos kiadási lehetőségek felett költött. Ugyanakkor a tények azt mutatják, hogy a költségvetésben alultervezte az adóbevételeket. A harmadik negyedév végén már megmutatkozik az is, hogy néhány adófajtánál a gazdasági környezet változása következtében jelentősen nőttek a bevételek, így az éves hiánycél várhatóan teljesül, de feltétlenül a 3%-os kritikus érték alatt lesz. Kilenc hónap tényadatai alapján világosan látszik, milyen hatása van annak, ha a költségvetés tervezése nem megalapozott, és a kormány irreális törekvéseket érvényesít az államháztartásban és a nemzetgazdaságban, valamint az is, mely célokat követ a költségvetési törvény kereteinek átlépése árán is. A kormány erőszakosan priorizált céljainak megvalósítása miatt jelentősen alulfinanszírozottak a közszolgáltatások ellátására hivatott intézmények. Ez természetesen nem újdonság, hiszen évek óta az alapvető közszolgáltatások és a szociális ellátórendszerek
16
kárára érvényesülnek a kormányzati elképzelések, sőt fantazmagóriák. /Már nem csupán minden középváros kap vadonatúj futball stadiont, hanem hovatovább minden NB III-ban játszó csapat is villanyfényes stadionhoz jut az adófizetők pénzén. Indirekt módon ezt segíti a társasági adó közcélú felajánlásának 2013-ban történt sportirányultságúvá tétele is./ Azért érdemes mégis említeni az intézményrendszer finanszírozási anomáliáit, mert az immáron fél évtizede zajló következetes pénzkivonás következményei halmozódnak. A pénztelenséget a közigazgatásban zajló permanens átszervezések súlyosbítják. Igaz, az évek óta szinte folyamatosan erőltetett reformok nem csupán a forrásmegvonásra vezethetők vissza. A kezdeti ok a „mindent jobban tudunk” alapján álló átalakítási törekvés volt, amely szerencsétlen módon társult a hályogkovács magabiztosságával. A másik ok a vezető köztisztviselők és közalkalmazottak meglehetősen széles körének lecserélését célzó akció volt. Miként Navracsics Tibor, a közigazgatás irányításáért akkor felelős miniszterelnök-helyettes megfogalmazta a kormányzati hitvallást: „a lojalitás fontosabb, mint a szakértelem”. Szerepet játszott az átszervezésben a centralizációs kényszerképzet is: a miniszterelnök láthatóan azt tartja egyedül üdvözítőnek, ha maga nevezi ki a zalaszentgróti iskola igazgatóhelyettesét és a kisvárdai kórház sebész főorvosát egyaránt. Az átszervezési célkitűzés legerősebb törekvése az irányítási jogkörök teljes, lényegében totális centralizációja, amelynek lényege a minisztériumokhoz szorosan kötődő középirányító szervek létrehozása, és az intézmények gazdálkodási jogkörének szinte teljes megvonása volt. Az iskolákban ezt szinte tökéletesen végrehajtották, ma a KLIK rendelkezik minden operatív jogkörrel. A kórházaknál ezt nem tudták teljesen megvalósítani, de ott is erőteljesen korlátozták az intézményvezetők hatáskörét, és a folyamat még nem zárult le. Ez az átalakítás értelemszerűen nem megtakarítást eredményezett, hanem felerősítette az alulfinanszírozottság negatív hatásait, komolyan veszélyeztetve a működőképességet. Amikor már nem tehette meg a kormány, hogy nem cselekszik, akkor személyi következményekben vélte megoldhatónak a gondot, és sorra cserélte – néhány helyen többször is – a formálisan középirányító szervek, valójában vízfejek elsőszámú vezetőit a szociális igazgatás, a közoktatás, az egészségügyirányító szervezeténél. Miután – ami előre látható volt – ez sem vezetett eredményre, megindult az újabb átszervezés; egyes középirányító szervezeteket másikba olvasztottak, mint a szociális és rehabilitációs főigazgatóság esetében, másokat gyökeresen átalakítottak, volt, ahol – tovább növelve a bürokráciát – dekoncentrált területi szerveket hoztak létre. Ilyenek a járási tankerületi felügyelőségek. Mivel a hibás koncepciót nem módosították, ezek a korrekciók eleve nem járhattak sikerrel. Ezért mára a közszolgáltatások ellátása kritikusan alacsony szintre került, és nem csupán anyagi okokból. Ugyanakkor az alulfinanszírozottság problémája nem becsülhető le. A felsorolt tényezők súlyosbítják a gondokat, de a költségvetés lényegi átalakítása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy elvárható szinten működjenek a kórházak és más egészségügyi intézmények, a szociális ellátást végző szervezetek, az iskolák és a felsőoktatási intézmények. A kormányzati célokat jól tükrözi az is, mire fordítják a rendkívüli kormányzati intézkedések előirányzatát, azaz miként használják fel a kormány döntési kompetenciában költhető általános tartalékként nevesített közpénzt. A harmadik negyedév végéig 133 milliárd forint sorsáról döntöttek. Ennek csaknem felét, 60 milliárd forintot kerítésépítésre, és más a menekültválsággal összefüggő, például kommunikációs célra fordítottak. 18 milliárd forintot szántak az állami
17
közműszolgáltató alapítására, és ugyanennyit a szociális ágazat kereset kiegészítő pótlékára /a fizetésemelésre még többet is illett volna adni az elfogadhatatlanul alacsony kereseteket nyújtó ágazatban, de a kormány csak egyszeri pótlékkal, azaz tűzoltással vélte megoldhatónak a bérkeret hiányát/. A – kormány számára kedves – határon túli szervezetek 6 milliárd forint rendkívüli támogatást kaptak, és újabb 4,5 milliárdot ítéltek oda sportcélokra. A kormányzati kommunikációra – az éves költségvetésben szereplő százmilliárdot meghaladó előirányzatokon felül – további 4,5 milliárdot szántak, egyes presztízsberuházások forrását pedig 2,5 milliárd forinttal növelték meg. A filmalap is kapott terven felül 4 milliárd forintot, míg az egyházak 1,5 milliárdot. Az államháztartási hiánycél teljesülése mellett az év végén komoly gond lehet az államadósság szintjének csökkenésével. A kormány kultikus kérdésként kezeli a GDP arányos bruttó államadósság folyamatos mérséklését, amelyet eddig rendre teljes sikerként kommunikált. A valóságban az adósság érdemben alig csökkent, ha figyelembe vesszük a magánynyugdíj vagyon teljes elköltését is, akkor az implicit államadósság még nőtt is. Számításba véve a kormány ez évi kiadási elképzeléseit, csak erőteljes kreatív lépésekkel lehet majd az GDP arányos államadósság csökkenését kimutatni.
Lakásépítés
A lakásépítési tevékenység az elmúlt nyolc évben rendkívül alacsony szintre jutott, az utóbbi években csupán annyi lakás épült, mint a múlt század első felében. A múlt évben bekövetkezett szerény növekedés az idei évben nem folytatódott, igaz a lakásépítési szándék továbbra is érzékelhető. Az első három negyedévben 4 700 új lakás épült, 9,5%-kal kevesebb, mint egy évvel korábban. A megyei jogú városokban 15,2%-kal emelkedett, míg a többi városban 17,2%-kal, a fővárosban 21%-kal, a községekben 6,7%-kal csökkent az épített lakások száma. Az első háromnegyed évben 8 600 építési engedélyt adtak ki az illetékes hatóságok, a rendkívül alacsony bázishoz képest csaknem egynegyedével, 24%-kal többet, mint a múlt év azonos időszakában. Budapesten kiemelkedően, 73,4%-kal több építési szándékot jóváhagyó engedélyt kaptak a kérelmezők; e nagymértékű növekedés ahhoz viszonyítandó, hogy a múlt év ugyanezen időszakában mindössze 1 100 engedélyt adtak ki az egész fővárosban. A megyei jogú városokban 9,8%-kal, a többi városban 20,6%-kal, a községekben pedig 13,5%-kal több lakás építése kezdődött meg. Az új lakások 56%-a családi házban, 34%-a többszintes, többlakásos épületben, míg 7%-a lakóparkban épült fel. A családi házak aránya 2 százalékponttal, a többlakásos épületeké 4 százalékponttal csökkent, míg a lakóparki lakásoké néhány budapesti építkezés befejezésével jelentősen, 5 százalékponttal nőtt az egy évvel korábbihoz képest. A használatba vett lakások átlagos alapterülete 100,2 m2 volt, 2 m2-rel kisebb, mint a múlt év azonos időszakában. A 100 m2-nél nagyobb alapterületű lakások aránya 39,9% volt, az egy évvel korábbihoz képest 1,5 százalékponttal, a 60 m2-nél kisebb lakásoké jelentősen, 4,2 százalékponttal 23,8%-ra mérséklődött.
18
Ipar, építőipar
Az ipari termelés a múlt évi dinamikus bővülést követően ez évben is jelentős, de a tavalyitól elmaradó ütemben nőtt. A termelés volumene augusztusban – szezonálisan és munkanaphatással kiigazított adatok szerint – 0,2%-kal mérséklődött az előző hónaphoz, és – munkanaphatással korrigált adatok alapján – 6,2%-kal a múlt év azonos időszakához képest; az első hét hónapban 6,6%-kal nőtt az ipari kibocsátás. Az évkezdettől a feldolgozóiparban 7,1%kal, az energetikai iparban 5,1%-kal emelkedett a termelés volumene. Az első nyolc hónapban a feldolgozóipari termelésben vezető szerepet betöltő járműgyártás kibocsátása 15,8%-kal, az autógyártáshoz kötődő gumi- és műanyagiparé 14,8%-kal, az ipari berendezés üzembe helyezésé és javításé 13,8%-kal, a gyógyszergyártásé 5,5%-kal, az elektronikai iparé 4,9%-kal nőtt, míg a gépgyártásé 2,9%-kal, a kőolaj-feldolgozásé 2,2%-kal visszaesett. Az ipari export augusztusban – szezonálisan és munkanaphatással kiigazított adatok szerint – 0,5%-kal csökkent az előző hónaphoz, és – munkanaphatással korrigált adatok szerint – 9%kal emelkedett az egy évvel korábbihoz viszonyítva; az első nyolc hónapban 8,7%-kal nőtt a kivitel. Évkezdettől a feldolgozóipar kivitele 7,8%-kal, az energetikai iparé 39,5%-kal meghaladta az egy évvel korábbit. Az első hét hónapban a gumi- és műanyagipari export 18%kal, a járműipari 14,4%-kal, az ipari berendezések üzembe helyezése és javítása ágazaté 10,2%kal, az élelmiszeriparé 10%-kal emelkedett, a gépgyártásé 3,6%-kal csökkent. Az ipar belföldi értékesítése augusztusban – szezonálisan és munkanaphatással kiigazított adatok szerint – 2,2%-kal mérséklődött az előző hónaphoz, és – munkanaphatással korrigált adatok alapján – 2,5%-kal nőtt az egy évvel korábbihoz képest; évkezdettől 3%-kal emelkedett. A feldolgozóipar belföldi értékesítése 7,1%-kal bővült, az energetikai iparé 1,7%-kal mérséklődött. Az első nyolc hónapban a járműgyártás belföldi értékesítése 33,7%-kal, az ipari berendezések üzembe helyezése és javítása ágazaté 23,1%-kal, a gépgyártásé 16,7%-kal, a gyógyszergyártásé 3,5%kal, a nyomdaiparé 2,5%-kal visszaesett. A legalább ötfős vállalkozásoknál az egy főre jutó termelés az első nyolc hónapban 4,1%-kal nőtt a foglalkoztatottak létszámának 2,8%-os bővülése mellett. A jelentős súllyal rendelkező feldolgozóipari ágazatok új rendeléseinek volumene augusztusban 2,4%-kal emelkedett, az exportrendeléseké némileg, 0,9%-kal csökkent, ezen belül a járműiparé 6,6%-kal nőtt, a belföldi rendeléseké jelentősen, 27,3%-kal emelkedett a múlt év azonos időszakához képest. A teljes rendelésállomány augusztus végén 9,9%-kal, ezen belül az exportrendeléseké 11%-kal haladta meg az egy évvel korábbit, a hazai rendeléseké 6,2%-kal elmaradt attól. Az első nyolc hónapban minden régióban nőtt az ipari kibocsátás volumene; Dél-Alföldön 11,4%-kal, a többi régióban 4% és 9,8% közötti mértékben. Az építőipari termelés a tavalyi kiemelkedő dinamikát követően az év elejétől fokozatosan lassuló ütemben bővült, majd a második negyedévben csökkenésbe fordult. A termelés volumene augusztusban – szezonálisan és munkanaphatással kiigazított adatok alapján – 3,6%-
19
kal visszaesett az előző hónaphoz, és 6,1%-kal az egy évvel korábbihoz képest; az első nyolc hónapban 4,7%-kal nőtt a kibocsátás. Az épületek építése az évkezdettől 2,7%-kal emelkedett, ezen belül augusztusban 5,2%-kal csökkent, az egyéb építmények építése az első nyolc hónapban 6,8%-kal bővült, ezen belül augusztusban 6,8%-kal visszaesett. Az építőipari vállalkozások új szerződéseinek volumene augusztusban 10,6%-kal visszazuhant, ezen belül az épületek építésére irányulóké 18,9%-kal, az egyéb építményeket célzóké 4%-kal. Az ágazat teljes szerződésállománya augusztus végén alig több mint fele, 52%-a volt az egy évvel korábbinak; ezen belül az épületek építésére irányulóké 6,4%-kal, az egyéb építményeket célzóké 56,9%-kal csökkent.
Mezőgazdaság
A mezőgazdasági termékek felvásárlása az első nyolc hónapban 12,5%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. A növénytermesztési és kertészeti termékek felvásárlása egyötödével, 21,1%kal emelkedett. Gabonafélékből 36%-kal, zöldségfélékből 7,3%-kal többet, gyümölcsökből 20,5%-kal kevesebbet vásároltak fel, mint a múlt év azonos időszakában. Az élőállatok és állati termékek felvásárlása 6,4%-kal nőtt; ezen belül a vágóállatoké 3,2%-kal, míg az állati termékeké számottevően, 14,2%-kal haladta meg az egy évvel korábbit.
Turizmus
A múlt év óta folyamatosan nő, mégpedig dinamikusan a turizmus forgalma. Az első nyolc hónapban 7 246 ezer vendég 18 538 ezer éjszakát töltött el magyarországi szálláshelyeken; a vendégek száma 8,5%-kal, a vendégéjszakáké 6,4%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. A külföldi vendégforgalom is 6,4%-kal nőtt változó szerkezet mellett. A legtöbb, 1 438 ezer vendégéjszakát változatlanul német turisták töltötték hazai szálláshelyeken, csaknem ugyanannyit, 0,7%-kal kevesebbet, mint egy évvel korábban. Brit vendégek 606 ezer éjszakát vettek igénybe, amely jelentős 24,8%-os emelkedés egy esztendő alatt. Az osztrák turisták 548 ezer vendégéjszakája 6,4%-os, a lengyelek 509 ezer éjszakája 6,6%-os növekedést jelent. Az első nyolc hónapban olasz turisták 496 ezer, míg csehek 469 ezer vendégéjszakát töltöttek el a szálláshelyeken; előbbi 9,8%-os, az utóbbi 8,2%-os emelkedést jelent. Ázsia országaiból érkezett vendégek 751 ezer éjszakát töltöttek el hazai szálláshelyeken, egyötödével, 19,8%-kal, az Amerikai Egyesült Államokból érkezők pedig 429 ezer éjszakát, 15,1%-kal többet, mint egy évvel azelőtt. A belföldi vendégforgalom az első nyolc hónapban 9 389 ezer éjszakára vette igénybe a kereskedelmi szálláshelyeket, amely a korábbi évekhez képest jelentős, 6,4%-os emelkedést jelentett. A szállodák átlagos foglaltsága az első nyolc hónapban 54,6% volt, 2,9
20
százalékponttal magasabb az egy évvel korábbinál. Az augusztusi szálloda-kihasználtság ezen belül 71% volt, 3,1 százalékponttal magasabb, mint a múlt év azonos hónapjában; az ötcsillagos hotelek foglaltsága 84,6%, a négycsillagosoké 84,2%, míg a gyógyszállóké 82,5% volt. A kereskedelmi szálláshelyek bruttó árbevétele az első nyolc hónapban 247 milliárd forint volt, 11,5%-kal több, mint a múlt év azonos időszakában.
Népmozgalom
Az első nyolc hónapban 60 200 gyermek született, 0,5%-kal több, mint egy évvel korábban. A születési arányszám 9,2‰ volt, némileg, 0,1 ezrelékponttal magasabb, mint a múlt év azonos időszakában. Augusztus végéig 30 800 házasságot kötöttek, – a rendkívül alacsony bázishoz képest – 8,9%-kal többet az egy évvel azelőttinél. A házasságkötési arányszám 4,7‰ volt, amely 0,4 ezrelékpontos emelkedést tükröz. Az első nyolc hónapban 89 100 halálesetet anyakönyveztek, jelentősen, 7,2%-kal többet, mint a tavalyi év azonos hónapjaiban. A halálozási arányszám 1 ezrelékponttal 13,6‰-re emelkedett. A csecsemőhalálozási arányszám 4‰ volt, érzékelhetően, 0,6 ezrelékponttal kisebb az egy évvel azelőttinél. A természetes fogyás következtében az év eleje óta 29 ezer fővel csökkent az össznépesség; a csökkenés csaknem egynegyedével, 24,7%-kal magasabb az egy évvel korábbinál. A természetes fogyás arányszáma 4,4‰ volt, 0,9 ezrelékponttal emelkedett.
Bűnügyi helyzet
A Belügyminisztérium adatai szerint az első nyolc hónapban 181 100 bűncselekményt regisztráltak, 13,3%-kal, ezen belül Budapesten 17,7%-kal kevesebbet, mint a múlt év azonos időszakában. A súlyosabb megítélésű bűntettek száma egyötödével, 20,3%-kal, az enyhébb megítélésű vétségeké 9%-kal mérséklődött. Augusztus végéig a sértettek száma 16,4%-kal, az ismertté vált bűnelkövetőké 5,8%-kal maradt el az egy évvel korábbitól. A fővárosban a bűnelkövetők száma 2,5%-kal emelkedett. A bűnügyi statisztikában kimutatott számottevő mérséklődés jelentős részben a jogszabályok, azaz a számbavételi mód változásának következménye, de csupán erre a tényezőre nem vezethető vissza. A társadalomban végbement változások ugyanakkor nem támasztják alá ezeket a meglepő adatokat, a hivatalos szervek pedig – az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény, valamint a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény előírásait megszegve – nem adnak a közvéleménynek érdemi tájékoztatást. Budapest, 2015. november 6. Dr. Katona Tamás
21
Az adatok forrása: KSH, MNB, NGM, BM, NFSZ, ÁKK, MÁK, Eurostat. Megjegyzés: A statisztikai adtagyűjtési rendszerben az évközi adatok kisebb része a tárgyhót követő hónapban rendelkezésre áll, ilyen a fogyasztói ár, az államháztartási adatok; a statisztikai információk többsége a tárgyhót követő második hónapban kerül nyilvánosságra. Bizonyos adatok negyedéves gyakorisággal készülnek, és általában a tárgyidőszakot követő második hónapban állnak rendelkezésre, ilyen a bruttó hazai termék és a beruházások, de a folyó fizetési mérleg adatait csak a 90. napon lehet megismerni. Ezért az elemzés a készítést megelőző két hónap, illetve az előző negyedév rendelkezésre álló adatait vizsgálja.
