IRODALOMTÖRTÉNETI
KÖZLEMÉNYEK SZERKESZTI
SZILÁDY ÁRON A BIZOTTSÁG ELŐADÓJA
HUSZONKETTEDIK ÉVFOLYAM NEGYEDIK FÜZET
BUDAPEST A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KIADÁSA 1912
TARTALOM. Lap
Zrínyi egy ismeretlen átdolgozója. Rexa Rezső Bod Péter mint versíró. Szigetvári Iván. ... ., Argirus királyfi kertje. Márki Sándor. Dr. Gulyás Jószef. A >Vitéz Francisco« délszláv rokonai. Dr. Szegedy Rezső John Stibli, shoemaker and poet. Dr. Marót Károly Arany János Geszten. GyöngyÖsy László
„
385 395 ... 403 407 413 416
Adattár :
\
Horvát Istvánnak minden napra szolgáló jegyzőkönyve 1805. észt. (Negyedik közlemény.) Néh. Széchy Károly másolatából 419 Fáy András emlékkönyve Nagykőrösön. Dr. Gesztesi Gyula 430 Bajza József akadémiai munkássága. (Befejező közlemény.) Viszota Gyula. ... 433 Bethlen Farkas, a történetíró életéhez. Dr. Lukinich Imre ; 467 Palaticz Györgyről. Kemény Lajos 472 Csabay Mátyás levelei. Kemény Lajos 476 Marussi András életéhez. Kemény Lajos _ 480 Szepsi Korocz György életéhez. Keméuy Lajos ... 484 Könyvismertetés : A Békefi-Emlékkönyv. Dolgozatok Békefi Rémig egyetemi tanári működésének emlékére. írták: Tanítványai. Budapest, 1912. Dr. Nagy József. 487 Irodalomtörténeti repertórium. Hellebranl Tartalom. Hely-, név- és tárgymutató
Árpád
490 I—XVI
Az Irodalomtörténeti Közlemények a Magyar Tud. Akadémia Irodalom történeti Bizottságának megbízásából és kiadásában jelenik ugyan meg, de tartal máért egyedül a szerkesztő felelős.
Szerkesztő lakása: Halas.
ZRÍNYI EGY ISMERETLEN ÁTDOLGOZÓJA. — Csergics Simon. 1789. —
Zrínyink Szigeti veszedelmének óriási jelentőségét mi sem igazolja jobban, mint az a tény, hogy időnként akadtak a magyar irodalom buzgó munkásai között, a kik Zrínyi ez alkotását koruknak hozzáférhetőbbé óhajtották tenni azáltal, hogy ósdias nyelvezetét, verselésének gyengeségeit, rímelésének egyhangú ságát felcserélik frissebb nyelvezettel, mesteribb verseléssel és csengőbb rímeléssel. Merész hiedelmük volt e tiszteletreméltó igyekezetu irodalmároknak, hogy ők a hivatottak Zrínyinek a halhatatlanságot megszerezni, s hogy Ők fogják Zrínyinek mindazt megadni, a mit genie-je nélkülözött. Széchy Károly terjedelmes és tökéletesnek mondható Zrinyi-je x megemlékezik az irodalom e Sysiphusairól, azoknak eddig ismert kísérleteit részletesen ismerteti, megvilágítja a fel fogásukat, taglalja munkájukat és kimutatja, mily helyet foglal el kísérletük a literaturában és hogy mennyivel vitték a Szigeti veszedelmet közelebb koruk művészi és irodalmi igényéhez. Hogy mi eredménye volt az átköltésnek, azt félreérthetlenül magyarázza az a tény, hogy még manap is — az eredetit •olvassa, a ki az Obsidio Sigethianát olvasni óhajtja, nem menekül annak ósdiassága elől egyik újító, vagy a mint ők nevezik magukat, jobbító remekéhez sem. Egy ilyen jobbító alkotását találtam meg az Árvamegyei Csaplovics könyvtár kéziratai között. A 18929. számú nagy negyedrét kötet, mely gondos és a szerző kezétől eredő javításokkal tarkított kézirat Csergics Simon munkája. Csergics (Tsergits) Simon a X V I I I . század ama lelkes pap írói közé tartozott, a kik buzgalommal áldozták idejüket a literaturának, mert eltelve annak tudatától, hogy a még oly kis tehetség szorgalma is nagy eredményeket ér el a kezdő kultúrában — szent hazafi kötelességet véltek teljesíteni akkor, 1
Széchy Károly : Gróf Zrínyi Miklós, ö t kötet. (A Magyar Törté nelmi Életrajzok sorozata.) Budapest. 1896—1902. Irodalomtörténeti Közlemények. XXII.
25
386
ZRÍNYI EGY ISMERETLEN ÁTDOLGOZÓJA
a mikor ujjaikon számlálták a verssorokat, vagy vadásztak az akkor igen elemi formában megtalálható rímekre. A mi kevés adat életéről fenmaradt, azt Szinyeiben x meg találja a kutató. Arról a kisérletről azonban, melylyel Zrínyit akarta az elfeledtetéstöl megóvni, •—- arról sem Széchy, sem Szinyei idézett müvében — mint eddig ismeretlen átdolgozásról, szó nincs. A kézirat, melynek évszáma 1789, a pozsonyi szeminárium ban keletkezett. Első lapján (a. old.)
ZRÍNI MIKLÓS neve olvasható. A következő lapon (c. old.) a mű teljes czíme ügyes rondírással, mely lap belső (d.) oldalán a jobbító Virgiliusból és Rajnisból vett egy-egy jelmondata olvasható. A har madik, I-el jelzett lapon kezdődik az Elő-Beszéd, mely a IV. lap alján ér véget. (c. oldal.) Horvát Országi Bán Gróf
ZRIN1 MIKLÓS Szigetnél nyert
GYŐZEDELME írta
Megjobbított versekkel Csergics Simon önnön mulatságára 1789. Arma, virumque cano — — — Virgilius. dolgokrúl, 's egy régi vitézrűl Énekelek
(d. oldal.) Rettentő hadi
Rajnis. (I.
oldal)
Eló-Beszéd. Ennek a Poemának leg első szerzője volt Szigeti Zrín Miklós' Fiának Onokája : ugyan tsak Zríni Miklós, a' mellyet ő Bétsben 1651 Esztendb. íllyen tzím a l a t t : Adriai tengernek Sirenája Gróf Zríni Miklós ki n y o m t a t t a t t a t t o t t (sic !) — tsak a versek kimenetelében hiba ne volna, másként sok szép gon dolatokkal, hasonlatosságokkal és ékes kimondásokkal tündök1
Szinyei József. Magyar írók. II.- köt.
387
ZRÍNYI EGY ISMERETLEN ÁTDOLGOZÓJA
lik ; ugyan is ; mert a' mint — g-dik rész — maga is megvallja, szép talentummal bírt, a régi poétákba mélyen be tekintett — Mindjárt az elein is sokat jádszadozik a' Szerelemmel, hogy a Virgilius Szavaival kezdhesse Póémáját : a' mit' —első rész •— Szulimánnak Fúria által végzett hadra felgerjesztésérül beszéli: azt Eneisnek hetedik könyvébül — A' mit — g-dik rész — Radivoj és Juranits követségérül hozott elő : azt Eneisnek gik köny, —r a' mit 13 rész — Deliman Ali Bégnek felel : azt Méta 13-ik könyv. Noha nem olly gazdagon, mint az említett darabokban, szedegette. Hogy néha ájtatoskodik, az nem tsak azon idők Szokásábúl, hanem a dolognak valóságos mivoltjábúl származott ; mert hogy Szigeti Zríni Miklós nem (custos : tsak) (II.) tsak győz hetetlen vitéz, hanem egy példás életű keresztény is lett légyen : arrúl más-onnan is bizonyasokká tétetünk — Istvánfi Lib. 22. pag. 270 et sequ. — ha tehát az efféléket valakinek a' gyomra — ki vévén a' kinyilatkoztatásokat, a' mellyeknek én se lévén barátja tsak a' munkának egészsége miatt kegyelmeztem — meg nem emésztheti, hagygya el. A' mi pedig a' történetnek valóságát illeti : tudni való, hogy ezt a bámulásra méltó esetett [sic /] minden hiteleseb' Historikusok — H a a' Szulimánnak halálát kiveszük, a' hol a' maga Eleit méltán is ! szerető Onoka abban munkálkodni látszatik, a' mire már régentén Tzitzero a' [kitörülve : Lentulust] Lucre just kérte vala : plusculum amori nostro [kitörülve; tribu] largiare [így /] — E p . fam. 1. 5. E p . 12 •— tsak avval a' külömbséggel adtak elő, hogy ezek keveseb', Ő meg töb' környül állások kal ugyan azt az egy dolgot beszéli. Éppen ebbül az okbul nem tetszhetik nékem, hogy a Kónyi János, a' ki ezt a' könyvet egynéhány különös eseteknek [custos : meg vál] (III.) meg változtatásával, a' szenteskedéseknek némü nemű elhagyásával, verseknek megjobbításával és az egész történeteknek némelly rövideb' Summába való foglaltatásával ki irta volt — nem tetszik mondám, el halgatván a' mun kájának vége felé esett el lankadását, hogy a' megnevezett író íroványát [sic /] Hadi Románnak nevezte ; mert ez a neve zés a' szokásnak bé vett regulái szerint az alatta előhozott tör ténetnek igazságát egészen semmivé teszi. Ezen kivül is — Ez a' név inkáb' egy a Bellona mezejerül nem meszsze helyheztett Tziprusban, mint sem a Tziprussal tsak távúlrúl határos — Marsnak piartzán lakni kívánkozik. — Hogy pedig én is és penig imitt amott tűrhetetlembben (sic I) is el lankadva szunnyado zom : azt jól tudom — de ez semmit sem tesz ; mert hogy a tehe tetlensége mrűl semmit ne hozzák elő, tsak azt mondom, hogy önnön magam', és jó szivű [custos : Barátim] (IV.) Barátim', a kikre nézve e' rövid elő beszédemet is tevém, mulatságokra az egész munkát — semmit ki nem hagyván — mint az originá25*
388
ZRÍNYI EGY ISMERETLEN ÁTDOLGOZÓJA
lisban vagyon egyedül a' verseknek hevenyébe jól rámára húzásával írtam ki. Ha tehát hibáztam : magamnak és azok nak a' kik a' hibakot fel se' is veszik vétettem. Gróf Zríni Miklósrúl pedig azt senki se vélje, mintha Sziget várnak Ostromlása előtt nem is élt volna, mert élt és ugyancsak ditsőségesen is é l t ; még első Ferdinánd királysága alatt 1542 Észt. Horvát országi Bánnak Keglevich Péter, és Nádosdi Tamás utánn tétettett — és már mind az előtt, mint pedig az utánn számtalan ütközetekben nyert győzedelmi pálmával a Hazája' Hasznára mind a Törökek mind pedig a' Hiteszegett hazafiak ellen töröködő fejét ékesítette: Míglen 1566 esz. 7-ik 7-berben Szigetbül esett utolsó kirohanásának alkalmatosságával minden Nemzeteknél esmeretes bajnokságának utolsó 's elhervasztathatlan laurusát ditsőségesen el nem kapta volna. Iram, Pozsonyi sem. iy$g die 24 gbris. Az Elő-Beszéd így végezvén a költővel és alkotásával, nemkülömben saját átírásával, ódái lendületű költeményben áldoz a költő »méltóságos hamvainak. (V. és VI. old.) A költemény hangja, sőt verselése, — ha nem is töké letes, — de mégis becsületére válik Csergicsnek, s míg verselő készsége itt elég nagynak mutatkozik, addig lelkesedése gyak ran igen költői kifejezésekre készti. (V. oldal.) A' Maga vérének tsepjeivel ékesült
Gróf ZRÍNI MIKLÓS Méltóságos Hamvainak A. A. A. Szigeti Leventák ditso Fejedelme ! Hanyatló hazádnak paisos védelme ! Attila, vérének hatalmas Hektóra 'S a' Szelindekinek vérengző Ostora. Te, a' kinek hire, villámnak módjára Nap keletrül mégyen napnak a' nyugtára Te ! Te ! Zrini Miklós, vitézség példája ! Boldogult Eleink' boldog Onokája ! Te hozzád rettegve s bámulva járulok 'Sirban meghidegült hamvadhoz borulok De el fog egészen —- el fog a' rettegés. Véremet borzódás, nyelvemet rettegés, Tsontjaim is bennem helyekbül mozdulnak. Tsurgó patakokba Szemeim borúinak., (VI. old.) Nintsen bennem épség a' sok bámulásban El fogy lélegzetem gyakor ájúlásban
ZRÍNYI EGY ISMERETLEN ÁTDOLGOZÓJA
389
Mert még most is mint egy szemlélem kardodat, Szemlélem hartzolva megvénült karodat, Szemlélek Törökek testébül halmokat, Lábod alatt folyó véres patakokat. Szemlélem —- mit mondok ! — halavány testedet Holtak felett fekve, s ki menni lelkedet. Téged. Országodnak leg hiveb' pásztora Tündöklő erköltsnek Nagyságos Udvara Téged akar a' szűk Muzám. megtisztelni Kívánja Szentséges hamvodat betsülni De nints néki arra elíg [sic /] tehetsége Feljül múlja százszor élted ditsősége. Bátor feltámadjon Pcéták Serege Derűijön még egyszer Názó 's Maró Ege Élted írására vesse tudományát Azonnal meglátja kisded adományát H á t én mit tehetek, ha nem ditsérhetlek Mások szeme elo, mint vagy, nem tehetlek Azért tsak szemléllek, s rajtad tsodálkozok A' mély bámulásban mind addig habozok Miglen kévánságom, ha lehet, ki töltsem : Ki oltott véreddel Szívem részegítsen.
(Custos : Bé-Mentel) E szerzőt dicsőítő advocatio után jobbitónk egy »BeMenetelét helyez az eposz elé, mely Zrínyi első idilliumával: A vadászszal kezdődik, míg a Bemenetelnek a folytatása a Violához irtt idillium. íme így kezdi a jobbított költemény : B E MENETEL. . Egy megbúsult vadász ki kelet idején Hogy boszszút vehessen mérgesült sebein : Sokat fáradozott Drávának erdején Nyilával szarvasnak nyomait keresvén. Végre haszontalan : látta, fárodsága Dűlt Jegenye fára ült, hogy mulatsága Lehessen, 's térjen meg szive vidámsága Hogy lehessen egyszer nyugtos bátorsága. De nem nyugodhatott itt Kupidó miatt A' ki néki monda: Keresd fel Lybiát. Kelj szárnyodra s járd meg az egész I n d i á t : Mindenütt találod erős kezem' iját. Tanais előttem téged el nem A' nyilt Atlas' setét gyomra el Két szemeim elől senki el nem Sebes nyilam téged' mindenhol
rejthet nem nyelhet, tehet. meglelhet.
Ezt monda Kúpidó: és ugyan lén Mert mindenkor ujjúit benne az égő szén Volt bár az esztendő Ifjú vagy pedig vén: Mindenkor ő szíve háborúságba lén.
390
ZRÍNYI EGY ISMERETLEN ÁTDOLGOZÓJA
A szép Violának olly kegyetlensége Mint magas kősziklák engedetlensége Vagy mint megvastagúlt kövek keménysége Vala panaszinak e' féle bővsége.
A mint az itt közölt versszakok mutatják, Csergics elég bátorságot vesz arra, hogy eltérjen a mestertől, s merészen keveri annak sorait, hogy modernebbet nyújtson nagynevű előde munkájánál.* A »Violához« átdolgozásánál azonban kevesebb szabad sággal él, a mint az első versszak — melyet csaknem szószerint vesz át — mutatja : (a 10 laptól U-ig.) Bé menetelnek a' folytatása. Kegyetlen ! hová futsz te, árnyéknál könnyeb ! Miért meg nem halgatsz, Áspisnál süketjeb ! Ah ! ne légy, mint egy kő, márványnál keményeb ! — Ne légy Szalamandra a' jégnél hidegeb ! Talán rettegsz gyenge Szivem égésétől. Rettegsz te tulajdon Szived' vesztésétől. — Ne félj : Sőt végy erőt sebesétésétöl. 'S te miattod lobbant Szivednek tüzeitül. Talán félsz ijamtúl, kit hordozok velem — — — stb. stb.
így folytatódik — hiánytalanul — egészen az idillium utolsó versszakáig, mely Csergics Simon tolla alatt emigyen jobbul meg : Viola, nem lészesz Mert bolondságomon A szép hajnal tsillag Bálványom, oltárom,
ez után gyötrelmem ; itt a' győzedelmem. lesz az én szerelmem. s versre gerjedelmem.
A Bé-menetel azonban nem ezzel végződik ; a költemény átírója még egy »Noszsza tehát . . .«-tal kezdődő öt versszakkal toldja meg, a melyeket nem Zrínyiből, de saját lelkéből merít. E pár sort az előbbi versszak hajnalcsillagához intézett invocatio nyitja meg, mint a ki tollát vezeti, s ugyan így fordul a rebegő szavát vezető szikúli Múzsák-hoz ; de munkájának hangja — mondja — nem egyeztethető össze Vénus-szal, akár csak a paraszttal a bölcsesség, azért elhagyva az erotikus hangot búcsúzik Violától: Téged is Violám ! öl napnak sugara Nálam is aláb' száll Szépségednek ára. El unt az én szivem, a' melly annyit vára ; Jersze tehát elő Sziget Zrinyi vára.
391
ZRÍNYI EGY ISMERETLEN ÁTDOLGOZÓJA
Ez attúl a versiül fogva: »Noszsza tehát. . .<< ez a magam költe ménye. Scriptum 30. 8bris 1789. E Bé menetel-t követi a költemény- Fejéül áll az eposz rövidített czíme, alatta az »Első Rész« az ének (Csergicsnél : Tesz) tartalmának rövid foglalatával.
(ly. lap.) Gróf Zrini Miklós' Szigetnél nyert Győzedelme Első Rész. A' mindenható Isten a' Magyarok' genoszságát [sic !] bün tetni akarván Alekto által azok ellen való hadra ingerli Szulimán Szivét, a' ki is azonnal Drinápolyban számos katonaságot gyüjte. Én, a ki az előtt kisdedjeb elmével, Játszottam a' gyenge szerelem' versével, Küszködtem Viola' kegyetlenségével Most immár veszSdek Marsnak fegyverével. Fegyvert, 's vitézt hangzók, ki Török hatalmát Megvetvén elvárta Szulimán' Ostromát, Ama nagy Szulimán' egész birodalmát, Ki ellen Europa nem lelte oltalmát. Múza ! melly nem viselsz rothadó laurusbúl Érdemlett koszorút, sem gyenge ágokbúl ; Hanem a mennyei fényes tsillagokbúl Kötve van, éjjeli holdbúi, és a Napbúi. stb. stb.
Lássunk még egy rövid részletet a híres X I I . Enek-ből (176: laptól 192-ig) Tizenkettődik Rész. Delimán Kupidótúl sebhetvén Kumillához Nándor-Fehér' -várrá mégyen ; de onnét a táborban támadt zenebona miatt a' Tsászáriul viszsza hivataték. Útjában kedvese meghalálozott. Bujdosik Delimán tsak másod magával, Birkózik, mint lehet számtalan gondjával Sok búsulásinak küszkedik habjával, Jár, kél az előbbi nagy bátorságával. Egykoron leüle harmatos hajnalban, Emelkedő dombon a' szellős árnyékban. Eleiben tűnik Kupidó haragban, 'S illyen szókat forgat nyelves ajakiban.
,392
ZRÍNYI EGY ISMERETLEN ÁTDOLGOZÓJA
,. Talán meg kisebült már az én hatalmam, Hogy én ezt az embert megbírni nem tudom ? Talán nem olly erős az én nyilam 's ijom, Mint mikor megbirta Marst is az en karom ? így folyván ez ének versei, eljut a Delimán és Kumilla híres jelenetéhez, 1 mely Csergicsnél terjengösebb, mint nagy elődjénél, mert a »jobbító« Kumilla levelét egy versszakkal meg toldja s így az egész levél elnyúlik tolla alatt. A betoldott vers szak az eredeti 41. és 42-ik verse között áll, úgy azonban, hogy mind e két vers is mássá lesz. íme a három versszak : Mivel Isten néked győzhetetlenséget Adott 's ősz ve törhetsz minden ellenséget Én is bennem érzek nagy erőtlenséget Mutas nagy kegyelmet vagy kegyetlenséget. Rabod vagyok — én is : Delimán ! imádlak. Mint tellyes — Uramat már örökre áldlak, Mint egy alávaló Szülemény szolgállak 'S ha ölni akarsz is szolgálni kívánlak. De mint hogy tsak ellent állókat megtörni, Kardoddal tsak őket agyon szokod verni. Engem, a' ki ellent nem állok fogsz tűrni, Sőt talán még tőled fogok nyerni. (Az utolsó verssor négy gondolatjele a kéziratban is úgy található, s nem jelent itt kibetüzhetetlen szótagokat.) Az eredetiben a 47-ik versben Delimán Kumillához megy . . ^ Nem késett sokáig a lágyult Delimán Végtelen örömét szivében hordozván ; Kumillához mégyen 's nálla lenni kivan Kupidó nyilától erre is hajtatván Melly igen tudatlan az ember elméje : H a előre látná, mi lesz jövendője Sok dolgokat félre kellene tennie ; Hámnak is Kumillát mostan kerülnie. Láttam : egy-más utánn ti miképpen mentek ; De boldogtalanok azért mégis lesztek — Vajki [sic /] szörnyű tzérnát Párkák fonynak nektek Egyszer'smind el szakad minden örömetek.
-
Mit mondjak ezeknek ott öszvejöttökrül Szerelmes Ifjaknak lángó Szerelmekrül ! Duplázzák tsókjokat egymás szája körül Venus triumfusán kegyes Szivek örül. Mint borostyán fával öszve kaptsolódik Mint kigyó oszlopra reá tsavarodik. Bakkhus levele is fára ragaszkodik Illy mód egymásra két Feniksz tsingolódik. 1 A részlet Zrinyinél a X I I . Ének 41-ik versétől az Ének végéig ( n i vers). R. D.
393
ZRINYI EGY ISMERETLEN ÁTDOLGOZÓJA
Halgass immár Musám — Szultán táborában Sok idegen népség vagyon nagy lármában. Már nints fSkapitán a' katonaságban Egyedül Kajmékán forgódik dolgában.
A Tizenötödik ének 14 verse végét, — a hol Zrinyi utolsá úti ára kiöltözik — Csergics megmásítja s hozzá még négy vers szakot is költ, emígyen: Egy kótsak tollat is szegeze sisakján. Jelt teve, hogy Zrini igy minden ruháján. Sőt a' mi még nagyobb, 's méltóbb bámulásra 'S erős lelkeket is késztett ájulásra Dolmányát — — tollamnak nintsen ki írásra Ereje, nyelvemnek nintsen ki mondásra Még fizetésérül gondol hóhérának Két felül Sebjébe tzifra dolmányának Száz aranyot tészen — Zrini jutalmának örüljen, mond, ki lesz oka halálának Melly tsoda ! Akhillest halál rettentette Hektort félelembe ugyan ez ejtette, Világbíró Sándort úgy keserítette, Artzáját is folyó könyvbe föresztette.
x
Pompejus világot karddal hódította, (227. Hogy pedig halálnak kara markitotta [sic /] Egész Egyiptusig útját tágította, Éltét erőszakkal így hoszabbította.
lap.}
De nem így tselekszik Szigetnek Hektóra, Veszélyt ellenségnek készít az ö kara. Hajhászni magának éltet nem akar a : Sőt még jutalomra méltó a' hóhéra. Bezeg ! meg mutatta világ' tsodáltára. Hogy 5 bátor szemmel nézhet a' halálra, És bátor öltözzék rettentő formára, Meg m u t a t j a : mint kell menni bátorságra. Meg gyujtá a' kintsét 's mind meg égetette Fegyverét az utánn szegrül le szedette. Sok közül Atyjáét leg kivált szerette, Oldalára eztet vitézül kötette. E' következendő egynéhány verseket, tsak ugy iktattam ide mint az originálisban van, hogy az írásom e' miatt is heányos ne legyen. Ül vala a Isten abban a' székében. (Zr. 18. v.) Szép hajnal, és mindent jóra bátorított. (Zr. 53. v.) 1
a' következendő 4 vers a' jobbitóé. [Csergics megjegyzése.]
'-394
ZRÍNYI EGY ISMERETLEN ÁTDOLGOZÓJA
Vége a mennyei sereg' munkáinak.
(232. lap.)
Zrini jól esmérvén végét életének (Zr. 54. v.) Látván bátorságát őt száz vitézinek : Minthogy nem tűrheti erejét a tűznek, Magával kárára viszi Törökségnek.
így folyik tovább a kirohanás leirása a kézirat 240. lapjáig, a hol a költemén}'- az eredeti szó szerinti szövegében ér véget. Csergics nem elégedett meg a Zrinyiász átdolgozásával s ama két idillium megjobbításával, a melylyel munkáját be"vezette. Átdolgozta kisebb költeménye néhányát. Ezek sora : A ttüa; Buda; Szigeti Zrini Miklós; Deli Vid. Sárkovics; Hadivoj és Juranics vajdák. Farkasics Péter; Feszületre ; -Arianna' sir ára. Ez utolsót pedig végzi ilyeténkép : Sem siet sem késik haragja Istennek — (250. lap.) Hogy habbá lehessen teheti könyvemnek, Hogy szélvészé légyen én enyelgésemnek, 'S tégedet adjanak hajóstul Tzeteknek. VÉGE. die 24 obris 1789.
Csergics munkájának megismerésére és birálatára, az ő helyének megjelölésére, melyet az irodalomban betölt, — úgy véljük — elegendő a fenti mutatvány. A mi költői jelentőségét megadja : Verselő készsége, forma érzéke, nyelvének gazdagsága, nyilvánvalóvá válik azokból. Munkájának eredménye nem több és nem kevesebb, mint JZrinyi átdolgozó elődeié : Kónyi-é és társaié. Az a lelkesedés, mely lelkükbe oltá az igyekezetet : a több, mint százada élt és verselt költőt saját koruknak élvezhetővé tenni, feltétlenül tiszteletet követel s érdemel s ha munkáik eredménye nem áll arányban igyekezetükkel, úgy az nem von le semmit abból a respektusból, a mivel irántuk kell, hogy viseltessünk. Csergics Simon neve nem előzi meg társaiét, de nem is :marad nagyon amazoké mögött. REXA
DEZSŐ.
