Irodalom. „A mezıgazdaság alapvonalai.” Irta Szüts Mihály. Második javitott és bıvitett kiadás, Debreczen, 1883. Szerzı tulajdona. Ára 60 kr. Ha nálunk egy gazdasági könyv két kiadást ér, ez már magában véve is figyelemreméltó tény, bár a sok kiadás föltétlenül még nem bizonyít sokat, - de ha a könyv czímlapján még azt is olvassuk, hogy: „A nagyméltóságu vallás- és közoktatásügyi m. kir, ministerium által 1882. juliushó 14-én 20,120. sz. magas rendelettel tanitóképezdék és népkönyvtárak számára elfogadott és ajánlott munka” okvetlenül kell, hogy a figyelmünket felhívja; ehhez járul, hogy tárgya sem érdektelen, amennyiben az általános és különleges növénytermeléssel, a nemzetgazdaságtan- és a gazdasági üzlettannal foglalkozik. Hogy könyvünk tartalma iránt teljes tájékozást nyerjünk, fölemlítjük, hogy az általános növénytermeléssel az elsı és második rész foglalkozik; elsıben a talaj keletkezése, alkatrészei, nemei, osztályozása és telkesitése, - a másikban pedig - melynek czime: „A földmíveléshez szükséges elıismeretek” - a trágyázás, a földmíveléshez szükséges eszközök és gépek, a talajmívelés, vetés, vetemények gondozása, aratás, cséplés, termények eltartása, hasznos és káros állatok, a növények élete s a növénybetegségek tárgyaltatnak - mindez 50 lapon. A harmadik rész „az egyes míveleti növények termesztésérıl” szól, a legelık és rétekrıl sem megfeledkezve. A negyedik vagy nemzetgazdasági rész a javak termelésérıl, a pénzrıl; tıke és jövedelemrıl, a tıkék eloszlása, a munka, a javak és a munka áráról, a nemzeti jólét emelését czélzó tényezıkrıl s a köztárakról szól 19 lapon. Az ötödik rész a gazdasági üzletvitellel foglalkozik; annak tényezıit, a földbirtokot, épületeket, üzleti tıkéket, gép- és eszközöket, az üzleti forgótıke szükségletét s a termelvények értékesitését fejtegetvén; végre az ötödik rész a földbirtok rendezésérıl, nevezetesen a mívelési ágak megválasztásáról, a trágya fedezésérıl, a vetésforgók megállapitásáról, a munkás-személyzet s a könyvvezetésrıl szól. Bizony eléggé gazdag és változatos tartalom 215 lapon és elsı tekintetre kitünik, hogy itt csak dióhéjba szoritott tárgyalásról lehet szó. Mielıtt a munka birálatára áttérnénk, legyen szabad az ily kivonatos vezérfonalakról általános nézetünket kifejteni. Ezek a szellemi táplálék között oly szerepet visznek, mint az anyagi tápszerek között a húskivonat vagy a sőritett tej, melyek magukban véve nagyon értékesek és tápdúsak lehetnek ugyan, de csak kellıen elkészítve és föleresztve válnak valóban élvezhetıkké, különben csömört okoznak. Ha ily vezérfonalak jól vannak szerkesztve, ha irályuk világos, könnyen érthetı, de amellett szabatos és csak a fıbb alapigazságok fejtegetésére szorítkoznak, vitás kérdéseket legfölebb megérintenek: akkor a tanitásnak kitünı segédeszközei, de csakis oly tanitó kezében, ki tömör tartalmukat a kellı magyarázatokkal úgyszólván fölereszteni képes, ellenben önmüvelıdésre alig alkalmasak, éppen tartalmuk túltömörsége miatt; ily munkák nem sorolhatók tehát az úgynevezett népszerü könyvek sorába, melyek a szerkesztésre nézve amazoktól lényegesen eltérnek. Ezek szempontból kiindulva, a szóban forgó munka egyik követelménynek sem tesz eleget; azaz: sem mint vezérfonal, sem mint népszerü gazdasági olvasmány nem felel meg. Vezérfonalnak azért nem, mivel irálya nem eléggé szabatos, mivel több helyütt homályos és fölületes, sıt tényleg hibás állitásokat tartalmaz. Állitásunk igazolásául csak a következı kitételeket emeljük ki: A 4. lapon olvassuk: „télen elszívja a fagy a vízzel telt edényt”; valjon mit akar szerzı avval mondani? Az 5. lap különösen kitesz magáért, azt olvassuk ottan: „A föltalaj, mely a felsı réteget képviseli, a mívelıeszközök által mindig mozgásban (!) tartatik” vagy tovább: „Ezek szerint vulkanikus és neptunikus képzıdmények, az elmállás, a szerves anyagok földbe kerülésének szakadatlan összmüködéseként kell tekintenünk a talajt”; eszerint a talaj összmőködés! Vagy miért mondja szerzı (7. lapon), hogy a növények és állatok elmállanak!
Szerzı szerint (10. lapon) „Mésztalajnak a 30-35% szénsavas meszet tartalmazó talajok neveztetnek.” Hátha több meszet tartalmaznak, akkor mik? Hasonló hibás értelmezésre találunk a márga- és televénytalajnál. Vagy mily fölületes péld. következı utasitás: „Elsı veteményezésre az ujonnan feltört legelıföldekre nagyon alkalmas növények a dinnye, köles stb.” Hát a zab, burgonya, tengeri, dohány, len hol marad? Az eke állitásáról szólva (28. lapon) szerzı csak a „fasrófokat” és váltót említi, holott az állitásnál még sok egyébre is kell tekintettel lennünk, minek még egy vezérfonalban sem szabad hiányzania; az van fölemlítve, mit úgyis minden szántóember tud; ellenben éppen az hibázik, mit kevesen tudnak, de mit minden gazdának alaposan kellene értenie. A lánczboronáról annyit tudunk meg, hogy „kötött talajok fölületének erısebb porhanyitására igen alkalmas eszköz”. „Ugarnak nevezzük - szerzı szerint - (33. lap) azon vetetlenül hagyott földdarabot, melyet pihentetés czéljából szoktak hagyni egy éven át!” Hát a parlag micsoda? Azt is megtudjuk a 47. lapon, hogy „a termébıl lesz a mag” és hogy „az egylaki növények megtermékenyülésénél már segítségre jı a rovarvilág, méh stb.” - valóban csodálatos dolgok! Az ıszi búza aratása pedig 3-4-5 hétig tart, szerzı szerint, és a tengeri ára az árpáé fölött áll. „A tiszta heremagvetést ıszre hagyjuk, olyformán, hogy fris havat várva, erre peregetjük; a hó elolvadtával a földre jut a mag, és midın kiment a föld fagya és fölülete megszikkadt, lehengerezzük oa kelni induló növényt” (71. lap). Ez akar a lóher ıszi vetésének leirása lenni! Ily és hasonló kitételekre majd minden lapon bukkanunk; de azt hisszük, hogy a közlött mutatványok elégségesek fenti állitásunk igazolására. Azonban mint népszerü olvasmány - és az elıszó szerint ilyen is akar lenni - szintén nem felel meg, mivel a tárgy sokasága nem engedi, hogy szerzı az egyes tételeket jobban kidomborítsa; többnyire csak annyit mond, mennyinél kevesebbet alig mondhatna, csak némely helyek tesznek e tekintetben dicséretes kivételt, péld. hol a közraktárakról szól, s ezekbıl látjuk, hogy szerzı képes lett volna sokkal jobb, hasznosabb könyvet is írni. Legnagyobb hibája a könyvnek, hogy szerzıje nagyon is sokat akart nyujtani; jobb lett volna egyes részeket inkább teljesen elhagyni s a többit alaposabban tárgyalni, nem pedig az „ex omnibus aliquid ex toto nihil” elvnek hódolva, mindenbıl valamit és tulajdonképen mégis semmitsem nyujtani; azáltal a fölületesség veszélyes örvényét is elkerülhette volna a szerzı; hogy irálya nem eléggé csiszolt és szabatos, már fentebb emliténk. Végre még egy nagy hibája jelen munkának, hogy ábrákkal nem bir; jó ábrák nemcsak érdekesebbé és becsesebbé teszik a könyvet, hanem nagyban elımozdítják a szöveg megérthetését; jó növénytermelési munka ábrák nélkül mainapság alig képzelhetı; különösen nagy hibának rójuk fel akkor, ha népszerü könyv vagy önmővelıdésre szánt munka akar lenni. Mint ebbıl látható, bizony nagyon sok tekintetben kifogás alá esik a szóban forgó munka; azonban tekintve gazdasági irodalmunk szegényes voltát, valamint hogy némely részek csakugyan érdekes és oktató olvasmányt nyujthatnak, és hogy terjedelméhez mérve ára nagyon jutányosnak mondható: mégis megérdemli, hogy azon körökben, melyeknek szánva van, terjesztessék. Szerzı pedig, ki nemes törekvésének már számos jelét adta, - azt hisszük - nem fog ıszinte és leplezetlen birálatunkon megütközni, mert sem rossz indulat, sem becsmérlési viszketegség nem vezérelt itéletünk kimondásánál, hanem csupán az irodalom magasztos ügye iránti buzgóság, mely töltétlenül igazságot követel, ha azt valóban fejleszteni, magasabb szinvonalra emelni óhajtjuk, mint ez jelen folyóiratnak is egyik czélja. Hensch Árpád. ,,Tabakcultur, Tabak- und Cigarrenfabrication, sowie Statistik des Tabakbaues und der Tabakindustrie” von Ladislaus v. Wagner, Professor an der technischen Hochschule zu Budapest. Vierte vermehrte Auflage. Mit 106 Abbildungen. Weimar, Bern. Friedrich Voigt.
Általánosan ismeretes, mily fontos szerepet játszik a dohány nemcsak gazdasági, de egyszersmind kereskedelmi és ipari tekintetben. A gabonaféléken kívül egyetlen míveleti növény gem termeltetik nagyobb területen és nagyobb gonddal, mint a dohány. Azonkivül a dohányfogyasztás az utóbbi évtizedekben oly mérveket öltött, hogy nem létezik állam, melynek lakossága a dohány élvezetét nélkülözné. A dohányfogyasztás évrıl évre nagy mértékben emelkedik, úgyannyira, hogy bátran állíthatjuk, hogy a dohány élvezete - szivar, szivarka, pipadohány, burnót vagy bagó alakban - szervezetünk szükségletévé nıtte ki magát. Magyarország nemcsak nevezetes dohány- és szivarfogyasztó, de egyszersmind a legnagyobb dohányproducensek egyike; hiszen - mint a szóban forgó könyvben olvassuk 1880. évben 43.792 termelı 59.120 hektaron 664.802 mmázsa dohányt termelt a kincstár számára 12,110.679 frt értékben; míg ugyanazon évben az export számára 5011 hektáron 43.756 mmázsa dohányt termeltünk. Sürgısen szükséges tehát, hogy a magyar közönség a dohánytermelés és feldolgozás terén tett ujabb elıhaladásról magának alapos tudomást szerezzen, hogy azt kellıképen alkalmazván, termésébıl nagyobb hasznot húzhasson; s amit látunk, az bizony nem valami épületes, - a dohánytermelık oly rendkivüli közönyösséggel viseltetnek ezen, még a tulságos gondot és fáradságot is jutalmazó növény iránt, hogy daczára annak, hogy 1 mmázsa közönséges dohány beváltási ára 18-22 frt, míg ugyanannyi szivarboritékért 52-60 frt fizettetik: az 1880-ban termelt 664.802 mmázsa dohány közül csak 9039 mmázsa szivarboritékot lehetett kiválogatni. Dohánytermelıink ezen megdöbbentı közönye az oka, hogy egy ily munkát, mint a szóban forgó, egy magyar szakember kénytelen német, nyelvén megírni; holott német vámegylet területén csak egyharmad annyi (27.244 hektár) terület van dohánynyal beültetve, s mí több, a munka gyors egymásutánban négy kiadást ér, míg magyar nyelven egyetlen kiadást sem lehet koczkáztatni, ha a szerzı rendkivüli fáradságára még ráfizetni nem akar, ahelyett hogy jutalmát venné. Legyen szabad ez okból ezen alapos és rendkivül érdekes könyvnek legalább tartalmát ismertetni olvasóinkkal. Az I. rész a dohánytermelésrıl szól és fıbb fejezetei: Történeti és természetrajzi adatok a dohányról. A dohány termesztése és mívelése. A dohány száritása és erjesztése. A kereskedelemben elıforduló fontosabb nyers dohányok ismertetése. Dél-Amerika, NyugatIndia, Kelet-India, Észak-Amerika, az angol gyarmatok, Ausztria-Magyarország, a német birodalom, Francziaország, Belgium, Holland, Olaszország, Svájcz, Spanyolország, Portugália, Svéd-Norvégországok, Dánia, Görög- és Oroszország terményeivel ismertet meg; azután az európai és ázsiai török dohány, a szerb, román, a perzsa és siami; a chinai és japáni stb. dohányok vannak rendkivüli gonddal összeszedett statistikai s egyéb adatok alapján leírva. A II. rész fontosabb fejezetei: A dohánylevelek chemiai alkata. A dohányfüst chemiai analysise s a dohány égési terményei. A dohány éghetısége. A dohánygyártás befolyása a munkások egészségére. III. rész. A dohánylevelek javitása. Azon anyagok, melyek a dohány feldolgozása alkalmával használatba jönnek. IV. rész. A pipadohánygyártás. V. rész. Szivar- és szivarkagyártás. VI. rész. Burnótgyártás. VII. rész. Bagó- (rágni való dohány) gyártás. Azt, hogy a legujabb gépek, eljárások mindenütt kellıképen ismertetve vannak, talán fölösleges is emliteni. A kifejtettek megértését 106 a szöveg közé nyomott ábra és 2 lithographiai tábla könnyíti meg.
Lehetetlen, hogy ezen derék munkát a dohánytermeléssel foglalkozó olvasóinknak melegen ne ajánljuk, mert még az is sok élvezetest fog benne találni, ki dohányt nem termel ugyan, de a jó dohány, szivar vagy szivarkában örömét leli. „Musterplan für landw. Bauten in Niederösterreich.” VIII. Blatt: „Kleinere und grössere Schweinstallungen.” Kiadta a bécsi cs. kir. gazdasági egyesület gazdasági építészeti bizottsága. Frick V. cs. kir. könyvkereskedı (Bécs, Graben 27) bizománya. Ára 50 kr. Az elıttünk fekvı kis füzet igen könnyen érthetı útmutatást szolgáltat, hogy miképen kell czélszerü s aránylag olcsó sertésólakat épiteni. Figyelembe veszi a fából épitett ólakat szintúgy, mint a kıbıl épitetteket; az elıbbi mint a kisebb, az utóbbi mint a nagyobb sertésólaknak megfelelı építmény kimerítıen tárgyaltatik. Fel vannak sorolva azon körülmények, amelyekre a területnél, a méreteknél, a padozat, a húgylevezetı-csatorna, a szellıztetés, a vályuk (fa, kı és vas) készítésénél, szintúgy a nagyobb sertéstartásoknál szükségessé válható takarmánykonyhánál és pinczénél figyelmet kell forditani. Igen becses mellékletet képez azon két mintalap, melyek Romsdorfer épitész tervei után készültek, melyek feltüntetik az egyes méreteket; szintén nagy elınye, a kis füzetnek, hogy költségkiszámitásokat tartalmaz. A költségkiszámitásnál nem a munkabér, mely vidékenkint változik, hanem a kımíves- és az ácsmunkanapok száma vétetett, fel, úgy hogy, ha valaki a költséget ki akarja számitani, csak a vidékebeli munkaárakat kell számitásba vennie, s tudni fogja az épités költségeit. Az épitıanyag és az épületrészek szükségelt mennyisége - amelyek értéke könynyen kipuhatolható - külön összeállitásban van feltüntetve. Az elmondottak után e kis füzetet a gazdának éppen úgy mint azon épitı- és ácsmestereknek, akik gazdasági épitészettel foglalkoznak, a legmelegebben ajánlhatjuk. Jummerspach Frigyes.
