Irodalmi felülvizsgálat a Mentoring for Excluded Groups and Networks (Kirekesztett csoportok és hálózatok mentorálása) (MEGAN) Projekthez
Ezt a projektet a Programme for Employment and Social Solidarity – PROGRESS (2007-2013) Európai Uniós program támogatása finanszírozta. További információért lásd http://ec.europa.eu/progress A jelen kiadvány tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Bizottság álláspontját vagy véleményét.
1
Mentorálás-kutatási jelentés: Irodalmi felülvizsgálat a Mentoring for Excluded Groups and Networks (Kirekesztett csoportok és hálózatok mentorálása) (MEGAN) Projekthez Sarah Foster és Lydia Finnegan, 2014 augusztus Jelen tanulmány összefoglalja a mentorálás hatékonyságának bizonyítékait a sebezhető csoportok társadalmi elfogadottságának javítása terén. Célja, hogy támogassa az EU által finanszírozott PROGRESS 1 Mentoring for Excluded Groups and Networks (MEGAN) projektet. A vizsgálat célja, hogy a jelenlegit megelőző, Finnegan et al (2010) által létrehozott projekt, a Models of Mentoring for Inclusion and Employment (mentorálási modellek az elfogadás és alkalmazás érdekében) (MOMIE) bizonyítékaira építkezzen, mely számos kritikus sikerességi tényezőt azonosított a mentorprogramokban. Kulcspontok A bizonyítékok ilyen módon történt felfrissítése azt találta, hogy a 2010-es MOMIE vizsgálat végkövetkeztetései és ajánlásai továbbra is érvényben vannak. A mentorálás hatékonyságára és kimenetelére vonatkozó kutatás továbbra is kihívásokkal néz szembe, azonban a meglévő bizonyíték azt mutatja, hogy a sebezhető csoportok mentorálási programjai további támogatásra érdemesek. A javaslatok a következők:
Annak biztosítása, hogy a mentorálási programok megtervezésénél figyelembe veszik az azok hatékonyságáról szóló kutatási eredményeket, beleértve a háttér és érdeklődés alapján a mentor és tanítvány összehangolásának szükségességét, a mentorálás 12 hónapnál hosszabb időtartamát és a rendszeres kapcsolat szükségességét, valamint a mentorálás integrációját az egyéb támogatásokba.
A középszintű kimenetelek azonosítása és megfigyelése a kulcskimenetel(ek) mellett, és a "puha" kimenetelek figyelembe vétele a "kemény" kimenetelek mellett.
A minőségi, strukturált mentorálás biztosítása a minőségi szabványok használatával.
Annak biztosítása, hogy a mentorprogramokban való részvétel a tanítvány mellett a mentor számára is előnyös, például a képességfejlesztési lehetőségeken keresztül.
Innovációk felfedezése, például a csoportos mentorálás és technológia terén, melyek potenciálisan nagy mértékben növelhetik az elérhető mentorok számát, ezzel szűkítve a mentorálási szakadékot.
A mentorálási kutatás és gyakorlat közötti kapcsolat megkönnyítése, valamint olyan vizsgálati módszerek alkalmazása, amelyek a jelenlegi kutatási hiányosságokra koncentrálnak, úgymint longitudinális tanulmányok a mentorálás hosszú távú kimeneteleinek elemzéséhez.
Ezt a projektet a Programme for Employment and Social Solidarity – PROGRESS (2007-2013) Európai Uniós program támogatása finanszírozta. További információért lásd http://ec.europa.eu/progress A jelen kiadvány tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Bizottság álláspontját vagy véleményét.
1
Programme for Employment and Solidarity 2007 - 2013, DG Employment, Social Affairs and Inclusion (http://ec.europa.eu/progress)
2
Kontextus és megközelítés Az irodalom nem haladt számottevően a MOMIE 2010 tavaszán való elindítása, és a 2012 őszén indult MEGAN között. Ennek oka részben az idő rövidsége. A robusztus elemzések elvégzéséhez elkötelezettség, hozzáértés, és befektetés szükséges. Egy másik ok a bizonyítékok relatíve lassú felhalmozódására a definíciós nehézségek és a sok változó. Gyakran nem vagyunk képesek összehasonlítani a mentorprogramokat, mivel sokszor nem a hasonlót a hasonlóval vetjük össze, és a kimenetelek hozzárendelése is problémás. A jó minőségű és megbízható kutatások előtt álló kihívások ellenére a mentorálás terén, nemrégiben számos csoport jött létre, melyek igyekeznek bővíteni a kutatási alapot, és stratégiai céljuk a bizonyítékalapúbb irányelvek lefektetése. Az Egyesült Államokban a ‘Center for Interdisciplinary Mentoring Research’ (2010) 2 és a ‘The Center for Evidence-Based Mentoring’ 3 aktívak a mentorálási programok elemzésében és az eredmények megosztásának koordinálásában. A központok ezenkívül segítik a mentorálás fejlődését is a minőségi szabványok és eszköztárak kiadásával, beleértve a The Elements of Effective Practice for Mentoring publication (MENTOR, 2009a), és egy, specifikusan a bevándorló és menekült fiatalok mentorálására koncentráló eszköztárat (2009b). Az Egyesült Királyságban a Mentoring and Befriending Foundation 4 hasonló szerepet tölt be, összehozva a mentorálás kutatását a legjobb gyakorlatokkal. A jelen vizsgálathoz elektronikus adatbázisokat kutattunk át a releváns lektorált akadémiai cikkek és weboldalak után. Mivel a MOMIE vizsgálat 2010-ben történt, a keresést eredetileg a 2010-ben és utána kiadott kutatási eredményekre korlátoztuk, azonban később kiterjesztettük a 2005-ben és utána kiadott eredményekre is, a vizsgálat szélesebb fókuszának felismerése után. A keresés nemzetközi volt, azonban az angol nyelven készült kutatásokra korlátozódott. Az Egyesült
2
Lásd http://www.pdx.edu/mentoring-research/ Lásd http://www.umbmentoring.org/ 4 Lásd http://www.mandbf.org/ 3
Királyság, Egyesült Államok, és Ausztrália mentorálási terveinek túlsúlya a kutatások többségének származási helyét tükrözi, nem pedig a keresés ezekre az országokra való korlátozottságát.
A célcsoportok megértése A MEGAN projekt célcsoportjai a MOMIE projekt óta változatlanok:Roma fiatalok (Magyarország), próbaidőn lévő bűnözők (Egyesült Királyság), valamint az állami támogatásoktól (minimum bevétel) függően társadalmi és gazdasági hátránnyal élők (Portugália). A bűnözők csoportján belül azonban új alcsoportot vettünk fel; migráns bűnözők próbaidőn Londonon belül. Éppezért fontos megérteni a migránsok egyedi problémáit. A NACRO (2010) által kiadott tanulmány rámutatott, hogy a külföldi rabok egész sor olyan problémával néznek szembe, melyek túlmutatnak az általános bűnözői populációt érintőkön. Ide tartoznak a szellemi egészségügyi és jóléti problémák, az információk, tanácsok és programok hozzáférhetetlensége, nyelvi korlátok, bürokratikus tehetetlenség, korlátozott felkészülés a szabadlábra helyezésre, és félelem a szülőországukba való visszatéréstől. A média bizonyos rétegei elmosódottá tették a határokat a bűnöző és külföldi állampolgár, valamint a bűnöző és menedéket kereső között. A korábban kizárólag a bevándorlással kapcsolatosnak tartott kihágások fokozatosan egyre inkább büntetendővé válnak. A migránsok körülményei és szükségletei egyénenként nagy mértékben változnak. A bevándorlók között azonban nagyobb a különböző stresszforrások létrejöttének valószínűsége, ide tartoznak az idegen országban tapasztalt kiközösítés, szegénység, és a családtól való elszakadás (MENTOR, 2009b). A gyermekek kulturális alkalmazkodása általában gyorsabb a szülőkénél, ami generációs szakadékhoz vezethet.
A mentorálás hatékonysága és kimenetele Az utóbbi évtized során a mentorálás mind gyakoribbá vált, mint társadalmi beavatkozás, melynek célja a hátránnyal élő emberek kilátásainak javítása a pozitív szerepmodellek hiányában. A bizonyítékok arra mutatnak, hogy
3
a mentorálás bizonyos kontextusokban különböző módokon segítheti az embereket. A "kemény" kimeneteleket, mint például a munkaviszony létesítése és a visszaesések csökkentése, alátámasztó bizonyítékok azonban továbbra sem meggyőzőek. A 2010-es MOMIE vizsgálat számos kutatás eredményeit körvonalazta, melyek ígéretes bizonyítékkal szolgáltak a mentorálás potenciális hozzájárulásáról a különböző kimenetelekhez. A bizonyítékok azonban igen vegyesek voltak: a mentorálásról készült tanulmányok pozitív eredményei gyakran inkonzisztensek, vagy statisztikailag nem jelentősek voltak (Lipsey et al, 2000, Joliffe és Farrington, 2007). Ezenkívül, habár az irodalom egésze azt sugallta, hogy a mentorálásnak pozitív hatása lehet számos különböző kimenetelre, sok eredményt elővigyázatosan kellett kezelni a módszertani korlátok miatt (Tolan et al, 2008, DuBois et al, 2002). A NOMS (Taylor et al, 2013) számára készült gyors bizonyítékelemzés a mentorálási beavatkozások középszintű kimeneteleiről igyekezett felmérni a mentorálás hatását a visszaesésre, és azonosítani a mentorálási projektek középszintű kimeneteleit. Ez a kutatás összesen 23 tanulmányt vizsgált meg, és azonosított közülük olyanokat, amelyek statisztikailag jelentős kapcsolatot állapítottak meg a mentorálást alkalmazó programok és a visszaesés között. Összességében a mentorálás hatékonysága a visszaesések csökkentésében nem volt teljesen meggyőző, ehelyett "vegyes/ígéretes"-ként írták le. Taylor et al (2013) azonosítottak számos középszintű kimenetelt is, melyek bizonyos mentorálási programokhoz kapcsolódtak, habár az ezeket támogató bizonyítékok változóak. A középszintű kimenetelek közé tartoztak a munkavállalás, megnövekedett programrészvétel, javult lakhatás és egészség, hozzáállásbeli változások, és javult kapcsolatok. A DuBois et al (2011) által végzett, 73 független elemzést érintő meta-analízis alátámasztja a mentorálás hatékonyságát az akadémiai, szociális, viselkedésbeli, és érzelmi kimenetelek javításában. Az analízis azt találta, hogy a mentorálás képes mind a pozitív kimenetelek létrehozására, mind a negatív kimenetelek meggátolására. A kutatás ezenkívül bizonyítékot talált arra is, hogy a mentorálás
képes egyszerre több területen is pozitív kimeneteleket létrehozni. A KPMG (2013) által végzett irodalmi vizsgálat arra jutott, hogy a mentorálás pozitív és maradandó hatást képes gyakorolni a fiatalokra. A jelentésben vizsgált irodalom kollektív eredményei azt sugallták, hogy a fiatalság mentorálása olyan előnyökhöz juttathat, mint a javult szociális elfogadottság, kapcsolatok és egészség, valamint csökkent fiatalkori erőszak. Számos egyéb elemzés különböző mentorálási programokról szintén alátámasztja a mentorálás hatékonyságát. A Mosaic mentorálási program esetében a BME fiatalság számára az Egyesült Királyságban azt találták, hogy a program szubjektív javulást okozott a tanítványok jövőképében, magabiztosságában és jóléti érzésében (Bartlett, 2012). Egy, az ausztrál bennszülötteket célzó mentorálási program eredményei szerint pozitív kimenetelekhez vezetett az oktatás, alkalmazottság, egészség, és pro-szociális viselkedések terén, beleértve a nagyobb rugalmasságot, törekvéseket, és elkötelezettséget (Harwood et al, 2013). Ez a program továbbá $7 javat generált minden $1 költség után (KPMG, 2013). Egy, menekült nőket célzó ausztrál programról azt találták, hogy megnövelte a tanítványok magabiztosságát és önállóságát (Bond, 2010). Egy, az Egyesült Államokban működő ifjúsági kezdeményezésű mentorálási program pozitív akadémiai, szakmai, és viselkedésbeli kimeneteleket talált (Schwartz et al, 2012). Egy nemrégiben végrehajtott közvélemény-kutatás szerint az Egyesült Államokban (Bruce és Bridgeland, 2014) a mentorral rendelkező fiatalok gyakrabban jelentettek pozitív viselkedési formákat, és úgy gondolták, a mentorálás segített nekik a jó úton maradni, és jó döntéseket hozni. Azonban a 2010-es MOMIE vizsgálat végkövetkeztetéseit megismételve mind Taylor et al (2013), mind DuBois et al (2011) rámutatott számos módszertani okra, melyek miatt a mentorálás hatékonyságának és kimeneteleinek eredményei elővigyázatosan kezelendők. Mindennek ellenére azonban arra a következtetésre jutottak, hogy a mentorálási programok további támogatásra érdemesek, különösen, ha a cél több terület kimenetelének javítása.
4
A hatékony mentorálás lényeges tényezői és feltételei Mind a jelenlegi, mind a megelőző vizsgálat arra jutott, hogy az elérhető irodalom bizonyítékot szolgáltat a hatékony mentorálási kezdeményezés előfeltételeiről. Most ezeket a tényezőket és feltételeket vesszük végig. A tanítványok tulajdonságai A 2010-es MOMIE vizsgálat által kimutatott sikertényezők között volt a "veszélyeztetett" emberek megcélzása a már jelentős személyes problémákkal küzdők helyett, valamint a lelkesedés, és a részvétel iránti vágy. A DuBois et al (2011) által végzett, 73 fiatalsági mentorálási programot érintő meta-analízis azt találta, hogy a programok sikeresebbek voltak, amikor a veszélyeztetett háttérrel rendelkező fiatalokat célozták. A mentorok tulajdonságai A 2010-es MOMIE vizsgálat által kimutatott sikertényezők között voltak az olyan emberek alkalmazása, akik rendelkeztek tapasztalattal a mentori segítségnyújtó szerepben, valamint a releváns viselkedési formák modellezésének képessége. A KPMG (2013) irodalmi vizsgálat sikertényezőként ismerte fel az olyan mentorok alkalmazását, akik már "voltak ott, és csináltak ilyet". Egy, a BME fiatalságot célzó Egyesült Királyságbeli mentorálási program elemzése (Bartlett, 2012) azt találta, hogy minél hosszabb tapasztalattal rendelkezik a mentor, annál jobbak a kimenetelek a tanítvány számára. Bartlett (2012) azt találta, hogy egy olyan mentor alkalmazása, akit a tanítvány "sikeres"-ként értékelt, erősen befolyásolta a tanítványt magabiztosságában és életcéljaiban. Lényeges az is, hogy jó összhangot találjunk a mentorok háttere és a program célja között (DuBois et al, 2011). Mentorok és tanítványok összeegyeztetése A 2010-es MOMIE vizsgálat által kimutatott egyik sikertényező volt a mentorok és tanítványok háttér és tapasztalat alapján való összeillesztése. A DuBois et al (2011) által végzett metaelemzés megerősítette a mentorok és
tanítványok hasonló érdeklődés alapján való összeillesztésének fontosságát. A mentor és tanítvány közötti jó összhangot Bartlett (2012) BME fiatalságot célzó mentorálási programelemzése is sikertényezőként azonosította. A Youth Initiated Mentoring (fiatalok által kezdeményezett mentorálás, YIM) a mentorálás új megközelítése, amely során a fiatalok mentorokat jelölnek meglévő szociális hálójukból; alapja olyan bizonyítékok, melyek azt sugallják, a természetesen kialakuló mentorálási kapcsolatok időtállóbbak, mivel ezek a tanítványok valószínűbb, hogy közelebbi kapcsolatban állnak a fiatalság kulturális hátteréhez. Schwarz et al (2012) pozitív kimeneteleket talált a YIM mentorálási kapcsolatokban lévő tanítványoknál. Az olyan tanítványok, akik maguk választottak mentort, gyakrabban létesítettek hosszútávú kapcsolatot, és az azonos etnikumba tartozó mentortanítvány kapcsolatok is hosszabbnak bizonyultak. A nem szerinti összehangolás ezzel ellentétben nem tűnik kritikus pontnak. Kanchewa et al (2014) másodlagos analízist végeztek két Egyesült Államokbeli mentorálási programon, és azt találták, hogy általánosságban az egynembeli mentor-tanítvány kapcsolatok a különböző neműekkel szemben a férfi tanítványok esetében nem befolyásolták jelentősen a kimenetelt. Ez az eredmény alátámaszt számos más analízist, melyek szerint sem a mentor, sem a tanítvány neme, sem pedig a nem alapján történő összeegyeztetés nem kapcsolódik szisztematikusan a programok kimeneteléhez és hatásához (pl. DuBois et al, 2011). A mentorok támogatása, képzése, és felügyelete A 2010-es MOMIE által felismert sikertényező volt a mentorálási tervhez járuló erős támogatási rendszer. Egy bevezető mentorálási program menekült nők számára Ausztráliában (Bond, 2010) számos jó gyakorlatot azonosított, köztük: egy koordinátor jelenléte, akinek felelőssége a mentorok toborzása, képzése és támogatása; akkreditált képzési modulok kínálása, mely lehetővé teszi a mentoroknak a fejlődést azokon a területeken, melyeket a hozzájuk illő tanítványok igényelnek; a mentorok támogatásának megerősítése a rendszeres
5
jelentési és felügyeleti lehetőségek szolgáltatásával; valamint visszajelzési mechanizmus biztosítása a mentorok kilépési folyamata során. Lényeges biztosítani, hogy a mentorálásban való részétel pozitív előnyöket nyújtson a mentorok számára, amelynek egyik módja a személyes és professzionális képességek fejlesztése (Bartlett, 2012). Célkitűzések A 2010-es MOMIE, vizsgálatban felismert sikertényezők voltak a mentor és tanítvány kapcsolati céljainak kompatibilitása, valamint a célok közös megállapítása. A realisztikus és elérhető célok felállítása a tanítványokkal kritikus sikertényezőnek bizonyult a Roma Mentorálási Projektben, mely az Egyesült Királyságbeli roma fiatalokat célozta (Eustance, 2009). A világosan meghatározott célokat és feladatokat a BME fiatalságoz célzó mentorálási program is sikertényezőnek találta (Bartlett, 2012). Egyensúlyra lehet szükség. Karceh és Nakkula (2010) felvetik, hogy az olyan mentorálási interakciós minták, amelyek vagy nem rendelkeznek kifejezett célokkal, vagy kizárólag a célokra és képességfejlesztésre fokuszálnak, meglehetősen rossz hatékonyságú mentorálást eredményezhetnek. A KPGM (2013) irodalmi elemzése azt mutatja, hogy a túl sok cél felállítása elbátortalaníthatja a tanítványt, aki emiatt feladhatja. A mentorálás időtartama és intenzitása A 2010-es MOMIE vizsgálat által kimutatott sikertényezők között voltak a hosszú távú, egy éves vagy hosszabb mentorálási kapcsolatok, valamint a gyakori, heti egyszeri vagy több kapcsolat. Schwartz et al (2013) a fiatalok által kezdeményezett mentorálási programokra vonatkozó kutatása szerint nem voltak megfigyelhetők javult pozitív kimenetelek az olyan résztevőknél, akiknek kapcsolata nem tartott 21 hónapnál tovább, mely azt mutatja, hogy az időtálló mentori kapcsolatok kulcsfontosságúak a pozitív kimentelek kifejlesztésében.
Egy jó minőségű Egyesült Királyságbeli tanulmány szintén azt találta, hogy a bűnözőket célzó mentorálás hatékonysága akkor a legvalószínűbb, ha a kapcsolat hosszú távon is fennmarad, mindössze egy vagy két alkalom helyett. Maguire et al (2010) úgy találták, egy Walesi mentorálási terv résztvevői, akik szabadlábra helyezésük után két-hat kapcsolatot kaptak, jelentősen kisebb mértékben váltak visszaesővé, mint egy (széles körű) kontrollcsoport, akik nem tartottak fenn kapcsolatot. A KPMG (2013) irodalmi vizsgálat sikertényezőként azonosította a hosszú távú, legalább 12-18 hónapos kapcsolatokat és a rendszeres érintkezést a mentor és a tanítvány között. Bartlett (2012) BMR fiatalságot célzó mentorálási programról szóló elemzésében a több órás mentorálás növelte a tanítványok motivációját, magabiztosságát, és képességeit. Az Egyesült Államokbeli fiatalsági mentorálási közvélemény-kutatás (Bruce és Bridgeland, 2014) szintén megerősítette, hogy minél hosszabb a mentorálási kapcsolat, annál nagyobb az értéke. A felmérés kimutatta, hogy a fiatalok elégedettsége a mentorálással megduplázódott az egy évnél hosszabb és annál rövidebb mentorálási kapcsolatok összehasonlításakor. Ezenkívül a hosszabb mentorálási kapcsolatokkal rendelkező fiatalok jobb kimeneteleket jelentettek. Mentorálási kapcsolat A 2010-es MOMIE vizsgálatban kimutatott sikertényezők között voltak a mentor és tanítvány közötti egyértelmű határok felállítása, és a mentortekintélyének és professzionalizmusának fenntartása. Larose et al (2010) eredményei azt sugallják, hogy az irányadó viselkedések előnyösek a fiatalok számára, amíg megmarad az egyensúly az érzelmi kapcsolat és az irányítás között. Négy mentorálási tanulmány elemzésekor Keller és Pryce (2010) úgy találták, hogy a legeredményesebb kapcsolatok a tanítványok számára és a kimenetelek tekintetében azok voltak, ahol a mentor kiegyensúlyozta a fiatalokra koncentráló, kapcsolatépítő erőfeszítéseket a felnőttorientált, fejlődést segítő tevékenységekkel.
6
A KPMG (2013) irodalmi vizsgálata úgy találta, hogy a mentorálási kapcsolatoknak közös bizalmon, valódi barátságon, és megítélés- és tekintélyelvűség nélküli megközelítésen kell alapulniuk. A mentorok feltételek nélküli pozitív hozzáállása a tanítványok felé kritikus sikertényezőnek bizonyult a Roma Mentorálási Projektben, mely az Egyesült Királyságbeli roma fiatalokat célozta (Eustance, 2009). Az Egyesült Államokbeli fiatalságot célzó mentorálási közvélemény-kutatás (Bruce és Bridgeland, 2014) azt találta, hogy a strukturált és informális mentorálási kapcsolatok különböző, de egymást kiegészítő előnyöket adhatnak. A strukturált mentorálási kapcsolatok általában több akadémiai és munkavállalással kapcsolatos támogatást adtak. Az informális mentorálási kapcsolatok elsősorban a személyes fejlődést támogatták. A DuBois et al (2011) által végzett fiatalságot célzó mentorálási programokat érintő metaanalízise szerint a kétszemélyes és csoportos mentorálási kapcsolatok hatékonysága többségében megegyezett. A mentorálási programok struktúrája A 2010-es MOMIE vizsgálat által kimutatott sikertényezők voltak a strukturált tevékenységek mentorok és tanítványok számára, valamint a pozitív kapcsolatok kiépítése a tevékenységeken és döntéshozatalon való közös munkán keresztül.
A mentorálás integrációja egyéb támogatásokkal A 2010-es MOMIE vizsgálat által kimutatott sikertényező a mentorálás egy a veszélyeztetetteket támogató szélesebb körű program részeként való kezelése. A hatékony, több szervezetet bevonó együttműködés és kapcsolatépítés a törvényes szervezetek és professzionálisok között kritikus sikertényezőnek bizonyult a Roma Mentorálási Projektben, mely az Egyesült Királyságbeli roma fiatalokat célozta (Eustance, 2009). Meta-analízisében, melynek tárgya a fiatalságot célzó mentorálás hatásai a tanítványok kimeneteleire, Eby et al (2008) bizonyítékot találtak arra, hogy a veszélyeztetett fiatalok mentorálása egyéb támogatással egyidejűleg a leghatásosabb. Az erős partneri kapcsolatot a mentorálási program és egyéb szolgáltatások között ezen a területen a KPMG (2013) irodalmi vizsgálat is jó gyakorlatként ismerte el. Az Egyesült Államokbeli fiatalokat célzó mentorálási közvélemény-kutatás (Bruce és Bridgeland, 2014) szintén alátámasztotta az integráció fontosságát. Az igazságszolgáltatás szempontjából a bizonyítékok arra mutatnak, hogy a mentorálás akkor lehet a leghatásosabb, ha még a börtönben kezdődik, és a szabadlábra helyezés után is folytatódik (Clancy et al, 2006).
Larose et al (2010) megkísérelték megállapítani, hogy a mentorálási programoknak szükséges-e egy bizonyos típusú tapasztalatot adnia a tanítványok fejlődése érdekében. Javasolják a strukturált, értelmes tevékenységek használatát, melyek a tanítvány kifejezett igényei szerint változhatnak. A mentorálási modellek rugalmas alkalmazása, és ezek testreszabása az egyes tanítványoknál lényegesnek tűnik: a különböző megfigyelés technikák alkalmazása az egyéni igények szerint kritikus sikertényezőnek bizonyult a Roma Mentorálási Projektben, mely az Egyesült Királyságbeli roma fiatalokat célozta (Eustance, 2009).
7
Referenciák Bartlett, J. (2012) A model role: evaluation of mosaic mentoring programmes. London: Demos. Bond, S. (2010) Women on the Move: Evaluating a refugee mentoring pilot project. Victoria, Australia: Brotherhood of St Laurence. Bruce, M. and Bridgeland, J. (2014) The Mentoring Effect: Young People’s Perspectives on the Outcomes and Availability of Mentoring. Boston: National Mentoring Partnership. Clancy, A., Hudson, K., Maguire, M., Peake, R., Raynor, P., Vanstone, M. and Kynch, J. (2006) Getting Out and Staying Out: Results of the Prisoner Resettlement Pathfinders. Bristol: Policy Press. DuBois, D.L., Holloway, B.E., Valentine, J.C. and Cooper H. (2002) Effectiveness of mentoring programs for youth: a meta-analytic review. American Journal of Community Psychology, Vol. 30, No. 2, pp. 157-197. DuBois, D.L., Portillo, N., Rhodes, J.E., Silverthorn, N. and Valentine, J.C. (2011) How Effective Are Mentoring Programs for Youth? A Systematic Assessment of the Evidence. Psychological Science in the Public Interest, Vol. 12, No. 2, pp. 57-91. Eby, L.T., Allen, T.D., Evans, C.S, Ng, T. and DuBois, D.L. (2008). Does mentoring matter? A multidisciplinary meta-analysis comparing mentored and non-mentored individuals. Journal of Vocational Behaviour, Vol. 72, pp. 254-267. Eustance, C. (2009) Roma Metoring Project: Evaluation Report. London: Roma Support Group. Finnegan, L., Whitehurst, D. and Deaton, S. (2010) Models of mentoring for inclusion and employment: Thematic review of existing evidence on mentoring and peer mentoring. London: MOMIE/Centre for Economic and Social Inclusion. Harwood, V., O'Shea, S., Clapham, K., Wright, J., Kervin, L., Humphry, N., McMahon, S., Hogan, M. and Bodkin-Andrews, G. (2013) Evaluation of the AIME Outreach Program: Final Report. Faculty of Social Sciences, University of Wollongong, Wollongong, Australia. Jolliffe, D. and Farrington, D.P. (2007) A rapid evidence assessment of the impact of mentoring on re-offending: a summary. London: Home Office. Kanchewa, S.S., Rhodes, J.E., Schwartz, S.E.O. and Olsho, L.E.W. (2014). An Investigation of Same- versus Cross-gender Matching for Boys in Formal School-based Mentoring Programs. Applied Developmental Science, Vol. 18, No, 1, pp. 31-45. Karcher, M.J. and Nakkula, M.J. (2010). Youth mentoring with a balanced focus, shared purpose, and collaborative interactions. New Directions for Youth Development, No. 126, pp.13-32. Keller, T.E. and Pryce, J.M. (2010) Mutual but unequal: Mentoring as a hybrid of familiar relationship roles. New Directions for Youth Development, No.126, pp. 33-50. KPMG (2013) Economic Evaluation of the Australian Indigenous Mentoring Experience Program: Final report. Australian Government Advisory Services. Larose, S., Cyrenne, D., Garceau, O., Brodeur, P. and Tarabulsy, G.M. (2010). The structure of effective academic mentoring in late adolescence. New Directions for Youth Development, No. 126, pp. 89-105. Lipsey, M.W., Wilson, D.B. and Cothern, L. (2000) Effective intervention for serious juvenile offenders. Office of Juvenile Justice and Delinquency Prevention Bulletin, April Edition. Maguire, M., Holloway, K., Liddle, M., Gordon, F., Gray, P., Smith, A. and Wright, S. (2010) Evaluation of the Transitional Support Scheme (TSS): Final Report to the Welsh Assembly Government. Cardiff: Welsh Assembly Government. MENTOR (2009a) Elements of effective practice for mentoring: third edition. Virginia: National Mentoring Partnership. MENTOR (2009b) Mentoring immigrant and refugee youth: a toolkit for program coordinators. Virginia: National Mentoring Partnership. NACRO (2010) Foreign national offenders, mental health and the criminal justice system: a Nacro mental health briefing paper. London: Nacro Mental Health Unit. Schwartz, S.E.O., Rhodes, J.E., Spencer, R. and Grossman, J.B. (2013) Youth Initiated Mentoring: Investigating a New Approach to Working with Vulnerable Adolescents. American Journal of Community Psychology, Vol. 52, pp. 155–169. Taylor, J., Burrowes, N., Disley, E., Liddle, M., Maguire, M., Rubin, J. and Wright, S. (2013) Intermediate outcomes of mentoring interventions: a rapid evidence assessment. London: National Offender Management Service. Tolan, P., Henry, D., Schoeny, M. and Bass, A. (2008) Mentoring interventions to affect juvenile delinquency and associated problems. Oslo: The Campbell Collaboration.
8
