ir vrri D«i.i. c -..,

m^'jj

ZERKESZTi i s KÍADJA V

j?(iSS J o ^ S E p \r

ALAPÍTTATOTT 1870

r *C7i / / / o- É Á •o

/ V

7

' t v

/

.J

hl

/ tf' / N

tX

•#

/

BECK S* ?

^

_

«

ir vrri Szerkesztőség és kiadóhivatal^ D«i.i. c - . . , .

f

NÁNDOR

ercur-bank és válíó-üzlet részv.-íárs. c M

BUDAPEST S L J E J S S ^

*

Takarék belétek:

ÉRTÉKPAPÍROK vétele és eladása a napi árfolyam szerint. ••

••

KÖLCSÖNÖK

<35

értékpapírokra a legelőnyösebb feltételek mellett. * * * * * * * * *

MICHELSTADTER S . E. é s H. B U D A P E S T váczi-ctcza 3. -

Erzsébet-körol 15.

Legnagyobb czipöraktár. Czipők c s a k a legjobb anyagból, a legelegánsabb alakban, a legolcsobb árban. Egyedüli keszitóje a gomb-, czugnclküli T r i u m p l i czipönek, mely egy enntessel fel- és lehúzható Tiléki rendelések pcctcnn uiktzSltctsck. Bcndoléenél elé; cg; líl lllö ócska csípő tcktldése.

D e c k e r t ÉS Homolka távíró-, távbeszélő-, villámhárítóés v i l l a m v i l á g i t á s i berendezők G y a r e s iroda VI., Izabella-u. 83.

RlinADEQTEM ÜUUArCOlLll

Rakt4r

V., Dorottya-u. 8.

a m . k i r . államvasutak é s a m a g y a r álla n szállitái,

a hangosan beszélő mikrofon feltaláld! é s s z a b a d a l o m tulajdonosai.

Készít: telefor.berendezéseket központtal vagy körkapcsolással, elvállalja réel berendezéseknek s egyes készülékeknek alapos áta l a k í t á s á t , továbbá: villámhárítókat, házi sürgönyöket, tüz- és vizjelzö-berenduzéseket sth. VILLAMVILAGITÁST a legszakszerűbb kivitelben, jutányos áron vágsz

Árjegyzékek, költségvetések és ajanlatok bérmentve és Ingyen

HOLQYEKNEKI

I

lona-créme

Legújabb és orvosi szaktekintélyek által is elismert biztos hatású kézés areztisztitó-szer, eltávolít minden bőrtisztátlanságot és rövid használat után vakitó fehérré és üdévé teszi az arezbőri. Egy tégely I l o n a - c r é m e I k o r . Egy d r b I l o n a - s z a p p a n 80 fill.

SWnagy v á n y o k a t hoznak forgalomba. alján aláírásommal van ellátva. -

FIGYELMEZTETÉS! Készítményeim közkedveltsége miatt h a m i s í t - Csakis az valódi, mely a doboz Kapható minden gyógyszertárban.

Szétküldés! raktár: Alexander Jdnos gyógysz. Szolnokon. - Budapesti főrakt.: Török-féle gyógyszertárák Kiraly-utcza 12. és Andrássy-ut 29.

XII. évfolyam.

1901. »: / •

MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési feltételek': Egész évre _ ... kor. 20.— Félévre.. ... .. .„

» . 10.—

Negyedévre ™ ...

» . 5.—

08/602. szám.

T

Szerkesztőség és kiadóhivatal:' .. •

Hirdetések

P O L I T I K A I ÉS IRODALMI SZEMLE. SZERKESZTI K I S S

Egyes szám ára 40 fillér. .-'

JÓZSEF.

BUDAPEST,

VIII., Röck Szilárd-utcza,18. sz.

..

felvétele

ugyanott.

Kéziratok nem adatnak vissza.'

' Budapest, julius hő 14,'

J u l i u s e l s e j é n k e z d ő d ö t t l a p u n k n á l az uj félévi f o l y a m . Tiszr.telettel k é r j ü k ; o l v a s ó i n k a t , h o g y e l ő f i z e t é s ü k e t m e g a nyári h ü s e l ő e l ő t t megujitani s z í v e s k e d j e n e k . Mint minden n y á r o n , az idén i s a legpontosabban utánok

k ü l d j ü k a Japot á f ü r d ő r e - é s

c s a k arra

tkérjük,' h o g y m i n d e n h e l y v á l t o z t a t á s t n e k ü n k idejekorán j e l e z n i méltóztassanak.

. . . . . .

Előfizetési feltételek : E g é s z é v r e 20 kor. F é l é v r e 10 kor. Negyedévre 5 kor. A

HÉT.

kiadóhivatala,

VIII. k e r . . R ö c k Szilárd-utcza 18. s z á m .

Krónika. A

franczia

pénz.

— jva, 12. Ha nem viccz, akkor iróniának egy kicsit lapos a Berliner r Neueste Nachrichtennek az az aper9uje, melylyel a jelzálog-hitelbank franczia tőkeszerzéséről-beszámol. Azt véli ugyanis, hogy Ugrón Gábor mégsem hiába- járt franczia pénz után, mert ime, jön. Ugronn&k például nem kellene megmagyaráznom, hogy milyen egetverő különbség az, ha ő utazik Párisba vagy ha mkdarasi Beck Nándor. A különbség nemcsak a sikertelenség hibájában mutatkozik, hanem a sikertelenség lehetőségében! Ugronnak lehetetlen volt czélt érni, mert a pénz élni. akar és nem politizálni, Becknek lehetetlen volt-az Ugrón hibájába esni; mert' nem siker után járt, hanem üzlet után. S. á jelzáloghitelbank ez uj, gazdasági tekintetben szenzácziós tranzakcziójával kapcsolatban érdemes egy kicsit belevilágítani a mi közgazdasági életünk mélységeibe. Van az olyan tanulságos, mint egy pártpolitikai kanapé-por. Azt akarom főképpen mondani, hogy a nagy diadalkiáltás, melybe a közgazdasági rovatok a Beck Nándor tranzakcziójának hirére kitörtek, egy kicsit diákos, éretlen izü. Olyanformán hangzik, mint mikor a jogász beront a pajtásaihoz: sikerült a pump, van pénz! az a dicséret is, amivel a francziákat illetik, mintha azt mondaná: derék " házi zsidó, pumpol,': mikor- . a német már nem akar hitelezni. Ha igy állana a dolog, madarasi Béek Nándor megmaradna zseniális ünánczembernek, hanem közgazdasági érdemeiért nem érdemelné azt az osztatlan elismerést, melyet tényleg megérdemel. Nem az ő hibája, ha a ma-

.gyar-. közgazdasági. életben-, mutatkozó.- tőkehiányt; -ugy értelmezik: hol akad.balek, aki kölcsön adna? Már pedig á nagy többség, minálunk megáll a kölcsön fogalmánál s ha odább megy, akkor a kamat, meg a törlesztés fogalmáig jut él. Ilyenformán bizonyos alázatos hálával fordul a közlelkület a kétségtelenül derék és szimpatikus francziák felé, akiktől,'hogy pénzüket ide adják Magyarországba, nagylelkű és jótékony cselekedetszámba megy. Pedig tessék elhinni ezt a kettőt: a franczia is van annyira örmény, hogy a szimpátia által ne ragadtassa magát könnyelmű nagylelkűségekre. Másrészt pedig: a legnagylelkübb hitelezés sem ér semmit, sőt valóságos átok, ha a kapott pénzt nem forditják jól arra, hogy belőle szerzett pénz legyen. Ebből a kettőből pedig kiderül a harmadik, az a tétel, melyet, ha lehetne, tölcsérrel is bele kellene önteni minden magyar elmébe. Az, hogy Magyarországon kitűnő üzleteket lehet csinálni, jobbakat, mint bárhol másutt a világon. .... Ha ezt tudnák és elhinnék itthon, ákkor nem kellene nekünk sem',német, sem franczia, sem semmiféle más nemzetbeli pénz, mert kitelnék minden szükségünk a magunkéból. Mert van ám magyar- pénz' is, csakhogy az spekulál, földre vár és földbe fekszik, legjobb esetben uzsoráskodik.; Akkor, hogy egyebet ne-említsek, a feudális nagy- urak eladnák latifundiumaiknak a felét a parczellára szomjas parasztoknak s az ebből összegyűlő pénzből csinálnának bankot, gyárat, kereskedéseket. De éppen ez a tudat nincs meg áz országban, ahol a viszonyokkal tisztában van mindenki és ezt a tudatot kellett fölkelteni Beck Nándornak a francziákban, hogy tranzakczióját megcsinálhassa. . ."' ' Magyar értékekbe rakni pénzt • jó üzlet. Mással a jelzálog-hitelbank sem argumentálhatott, üzletember létére, aki nem ment Párisba kunyorálni és pumpolni, hanem az ő hatalmas intézetének tekintélyével vértezve, mint üzletember, üzletet kínálni és csinálni. Megtehette, mert amit ő a francziáknak mondott, arról nekik megvolt a próbájuk, hogy ugy is van. Ahol nincs pénz, ott van a pénznek kelete és.ára, ahol nincs ipar, ott érdemes ipart csinálni". A hozzá nem értő, meg az irreális, és az; akinek mellékczéljai vannak, mint Ugronnak, belepusztulhat, de szolid alapon, becsületes hozzáértéssel a magyar piacz olyan, hogy Francziaország tartozik akkora hálával Béck Nándornak, hogy ezt az üzletet nyélbeütötte, mint akár maga Magyarország,. amely országnak a franczia tőke lekötése valóságos gondviselésszerű menekülést jelent, a német 1

-434 piacznak mellett.

mostani

tehetetlensége

és

megbízhatatlansága

A Beck Nándor műve éppen azért zseniális, mivel fölötte egyszerű és ha már meg van oldva, szinte máskép nem is képzelhető. Oly természetes, hogy amikor Németországban válság van, Ausztriában pedig politikailag szinte protegálják a magyar értékek üldözését, Angolország tengerentúlra dolgozik s a háború által egészen meg van bénítva, akkor csak Francziaország lehet, amelylyel közgazdásági összeköttetésbe léphetünk. Hogy Francziaország vállalja ezt az összeköttetést? Megint annyira természetes, csak olyan embernek kell mondania, akinek hisznek s akinek tekintélye van, hogy amikor a magyar állam teljesen konszolidálva van, amikor nem volt és nem is lehet eset arra, hogy a magyar állam tartozása az esedékesség első perczében nem lett volna fedezve, amikor sehol Európában akkora fedezetlen fogyasztó piacz nincsen iparczikkekben s amikor a nagy magyar pénzintézetek mindig erősbödnek s ha baj van, mindig becsületesen lebonyolítják dolgaikat s holmi lipcsei bankkatasztrófákról a legvadabb deroute idejében sem volt szó, hogy akkor a franczia pénz a biztonságnak és a gyümölcsöztetésnek teljes tudatában indul meg mifelénk. Sokkal egyszerűbb dolog ez, mint politikai borravalókkal és maszlagokkal dolgozni, szimpátiákkal ámítani a világot és amikor, üzletről van szó, a világtörténelem könyvére csapni, dörgő hanggal, megvesztegető pátoszszal és csupa titkos rugón járó hátulsó ajtócskákkal. Ezt az egyszerű dolgot csak a maga szakmájában' föltétlenül virtuóz ember csinálhatta meg,, no meg olyan, akiről, anélkül, hogy mondaná, a szava hangsúlyából érzi a becsületes és megbízható voltát az, akihez szól. S ha már itt kell ragadnom az Ugron-farcenál: ' milyen különös reliefet kapnak a fények világításában a ' székely politikus ' megvesztegetően valószínű fejtegetései. A franczia nem akarja ránk kötni a nyelvét, a franczia nem veszélyezteti iparunkat, a franczia nem éhes a' földünkre, ennélfogva a francziával kell keresnünk a politikai szövetséget, nem a némettel. S ime, a. politikai összeköttetést mégis csak a némettel tartjuk s mivelhogy sem faji, sem nemzeti, sem politikai közösségünk nincs a francziával, egyetlen lehetséges kapocsul kínálkozik éppen az üzleti összeköttetés, melyet Beck Nándor egyszerűen létrehozott, anélkül, hogy egy árva szóval politizált volna. S amit tett, mégis politika, a legkomolyabb fajtájából. Nem hiszem, hogy. Beck Nándornak végczélja lenne a mostani tranzakczió. A franczia és német expanzió között megvan az a különbség, hogy a német maga megy oda, ahol keresni akar; a franczia csak a pénzét indítja útnak, ő maga otthon marad. Francziaországgal szemben a politikai helyzet nem változik tehát, ha a franczia tőke egészben fölváltja is nálunk a németet. De Németországgal szemben mindenesetre megváltozhatik a politikai helyzet is. Nekünk a hármas-szövetség keretében nem kell mindig éreznünk a keserűséget, hogy a politikai barátság nyomát sem találjuk Németország közgazdasági politikájában. Paradoxnak látszik, mégis u g y v a n : gazdasági összeköttetéseinknek Francziaország feléa hajlásával megtisztul és ezzel megerősödik a politikai szövetség Németországgal

s egyben megnövekszik a mi önállóságunk is a hatalmas impérium ellenében. A hármas-szövetségben minekünk a mindenkor szolgálatra kész öcsémuramat kell adnunk és mindenre vállalkoznunk, még az élhetetlenségre is, ha ezzel szívességet tehetünk szövetségesünknek. Mert még is csak elhiszszük, hogy a német tőke a politikai barátság kedvéért fekszik, bele a mi értékeinkbe, holott a legcsekélyebb haszontöbbletre való kilátásra is nyakrafőre visszaküldözik papírjainkat. H a nem német pénzzel dolgozunk, tisztán magában áll meg a politikai kapocs és nem hamis nagylelkűség Németország részéről, sem pedig balek hála és meghunyászkodás nem rontja a politikai mérleget a mi részünkről. ". E z is érdeme Beck Nándornak, aki megkezdett nagy művét okvetetlenül tovább fogja fejleszteni egészen az emiitett politikai hatás niveaujáig. De milyen más az, ha egy financziális tranzakcziónak politikai hatásai vannak, mint mikor a politikai hatásért üzletbe f o g n a k ! Semper.

Búcsú. Midőn a nyáréj, mint egy halk lehellel, Ezüstös árnyékkal hullong fölébem, Ülvén lassú vizeknek partja mellett, A fájdalmak fájdalmát állalérzem. Lótuszvirágként, mely napközbe' zárva, Éjente tárja föl, mit rejteget, Belesóhajtom egy csillagsugárba Emlékké finomult szerelmemet. Messzebb vagy tőlem, mint a csillaglábor, Mert képzetem se szállhal el tehozzád, A messzeségben egy sötét nagy zápor Elmosta képed ragyogó körrajzát. Tudom, hogy többé már nem látlak léged S ha látlak is, .ugy többé sohasem . . . . Mi egykor égetett, ma már nem éget És fáj, hogy már nem fáj a szerelem. De bár mindennek mindörökre vége, Szivembe zárlak, elhervadt szerelmem. Fogadd hálámat, lelkem üdvössége, A kínért, melyet érted átszenvedtem. Elhányt napom, bármily sötét az égbolt, Örökké látom fényed mindenütt — Ha dőreség volt, hát szép dőreség volt, Ha álom volt, álmodtam gyönyörűt!

Martos Ferencz.

Falun. — Mennyi intelligenczia van az ilyen kutyában ! Hogy ügyel, kémlel, széttekint, nehogy az őrizetére bizott juhok közül valamelyik megszökjék. Mintha hivatásának fontosságáról meg volna győződve és becsvágya lenne, hogy a megbízatást gyönyörűen teljesítse. — Ugyan kérem ! Ez a kutya csak azért vigyáz oly lelkiismeretesen a juhokra, mert tudja, hogy azokat végre is megfőzik és hogy a csontokat megkapja.

43.5

Egy gazdátlan csónak története. Irta: MOLNÁR FERENCZ. (Folytatás.)

'

2

Pirkó mosolygott: — Ugyan miért? — Mert elrontja őket. Egyáltalán nem engedném, hogy a költőket olvassák. Ami rosszat a nők tesznek, azt mind a költőktől tanulták. A szerelmes könyvek a férjek legnagyobbb ellenségei. Mindig erre gondolok, ha regényt vagy novellát irok. A regény akkor jó, ha a férjek a földhöz vágják. Pirkó nem szólt semmit. Tarkovics megijedt. — Az istenért, most veszem csak észre, hogy mindezt a sok szamárságot magának mondom. ígérje meg, hogy nem árul el. Mit szólnának, ha megtudnák, hogy magácskával szerelmes könyvekről beszéltem . ... Ez rosszul esett a kis hölgynek. Elkomolyodott és az ajkát kezdte harapdálni. A férfi ezt észrevette: — Azért nem kell haragudni. Ha ez vigasztalás, hát kijelentem, hogy az egész társaságban magát szeretem a legjobban. Magával lehet beszélni, mert maga egy édes, naiv öreg asszony. Meg van elégedve? — Oh, igen. Közelebb hajolt hozzá: — Nézze, Pirkó, Téreiné minden öt perczben idenéz és dühösködik, hogy' folyton magával beszélek. Ez se vigasztalja meg? A kis hölgy nem felelt. Most sirni lett. volna kedve, ugy érezte, hogy dühből. Megrohanta a mérhetetlen keserűség, hogy még gyerek. Ebben a korban meg tudnának halni bánatukban a leányok, csak azért, mert nem idősebbek három évvel. Azzal a három évvel, amit azontúl a koporsójukig sajnálnak. — No, édes öreg asszony, mondjon valamit. Legyen vigabb. Nos? Ez se használt. Pirkó komor maradt, most megfogta a nagy keserűség, s szerette volna agyonütni ezt a felnőtt férfit,' aki akaratlanul is éreztette vele, hogy még gyerek, s hogy egy kicsit nevetséges az ilyen fiatal testben a nagyra fejlődött lélek. — Tudja mit, Pirkó — szólt komolyan a férfi, aki. e pillanatban tele volt jóindulattal és hittel — most azért is megmutatjuk nekik, hogy kik vagyunk. Magával fogok maradni egész este. Jó? Meg fogjuk pukkasztani őket, mind, mind dühösek lesznek. Jóbarátok leszünk, Pirkó. Irodalomról fogunk beszélni és ugy teszünk, mintha nem tartanok őket méltóknak arra, hogy erről a témáról tárgyaljunk velük. Nevessen, Pirkó 1 Nos, egy, kettő, h á r o m . . . Oh, csak ezt ne mondta volna 1 Ez az egy, kettő, három, amit a kis babáknak szoktak mondani, hogy a »három«-ra kicsattanjon belőlük a nevetés, ugy zuhant Pirkó lelkére, mint három nehéz kalapácsütés. Szeretett volna fölugrani, sirva fakadni s kiáltani, hogy mindenki hallja: »Nem, nem vagyok gyerek, én mindent tudok, én mindent olvastam!« Tarkovics megtartotta az igéretét. Ott maradt mellette s vele beszélt egész este. A vacsora vége felé sikerült is egy kicsit felvidítania. Sétára indult az egész társaság s ő előre ment vele. Valóban irodalomról beszéltek, de nem sokáig. Beszélgetésközben Pirkó kipattantotta, hogy nem akar férjhez menni. Tarkovics megállt: — Hogyan? Nem megy férjhez? Sóha? — Nem én. — És miért?

— Nem tudom. Mindig próbálom valamivel magyarázni, de aztán mindig érzem, hogy nem ez az igazi oka. Egyszerűen nem akarok férjhez menni. Elindultak az estében, tovább. A társaság jó messze elmaradt mögöttük. — És a szerelem, kis Pirkó? Most hallotta először közvetlen hangon ezt a szót. Megreszketett tőle, mint ahogy megreszketett volna, ha akárki más mondta volna. Itt a fák között, ebben az erős virágillatban, a csöndes estén, amikor minden szó oly szépen hangzott, ez a »szerelem* tele volt titokzatossággal. Félt tőle, nem tudta, hogy mi. — Maga még sohse volt szerelmes, Pirkó? Közönyösen felelt: — Oh, nem. Nem is leszek. — J ó — mondta nagyon egyszerűen a férfi — ezt tudomásul veszem. Hanem, ha majd egyszer mégis megszegi ezt az igéretét és szerelmes lesz, el kell jönnie hozzám és meggyónni mindent. Ha majd nem tud aludni éjjel és naplót fog vezetni nappal. Ha majd nem lesz étvágya és tiz oldalt is el fog olvasni egy könyvből a legnagyobb figyelemmel, anélkül, hogy egy szót is megértett volna belőle. Ez igy lesz, hiába próbál nevetni. A legkomiszabb verseket fogja kivágni az újságból s ha a színházban azt hallja, hogy » szeretlek*, hát ez ugy fog végigszaladni a lelkén, mint valami gyönyörű sirás. Majd fog még maga jönni hozzám és fogja mondani: »Segítsen rajtam, Tarkovics bácsi, mert nem tudok hova lenni a nagy szerelemtől..* Es ne higyje, Pirkó, hogy valami daliás, feketeszemű, muzsikahangu szép ifjú lesz ennek az oka . . . Oh, nem. Majd meglátja, hogy igazam volt. Egy rongyos senki lesz az a borzasztó ember, Pirkó, egy olyan fiu, hogy szánalom lesz nézni. Arra az egyre megesküszöm, hogy maga százszor, különb lesz nála, fiacskám. Fiacskám. Ez fájt. Hát még az ilyen okos emberek is adnak valamit a korra? íme, érről a Tarkovicsról azt mondják, hogy minden emberi konvencziót megvet és hogy semmi sem szent előtte, gyűlöli a rendet és a sablont, s az első alkalommal szolgai módon engedelmeskedik annak a butaságnak, hogy a kis leányokkal apai. hangon kell beszélni. Ez is olyan ember, mint a többi:— gondolta a kis hölgy. Utánuk szóltak, hogy forduljanak a hajó felé. Tarkovics tovább beszélt, de Pirkó nem értette. Amikor néhanéha mégis fölrezzent a. gondolataiból, eszébe jutott az a tiz oldal, amiből egy szót sem ért meg az-ember. De aztán megint a »fiacskámra« gondolt, s csak éppen, hogy mondatokat hallott maga mellett. A hajóhoz értek. Az utolsó hajó rendes közönsége állott a hídfőnél, várta a Hattyút, amely az ó-budai kikötőnél állott, világos kis ablakait ragyogtatva. Pirkó ezt nézte, amikor észrevette, hogy az egyre beszélő Tarkovics valami kérdő mondatot mondott. Ránézett: — Tessék? — Ugylátszik, magának halvány sejtelme sincs arról, hogy én mit beszélek. Tudja isten, hol jár az esze. — Bocsásson meg . . . Mit kérdezett? — Most nem mondom meg, azért sem. Magával nem érdemes beszélni. Maga csak arra jó, hogy értesüléseket adjon az embernek. Például mondja meg, mikor érkezik haza a mamája Párisból ? — Hogyan? — kérdezte a kis leány — hát ismeri a mamámat? — Néhányszor találkoztunk, ugy, zsurokon. De nagyon megbarátkoztunk. Én ilyennek képzelem az igazi asszonyt. Sokkal különb, mint a leánya. A társaság utóiérte őket. Az urak elmélyedtek valami őket érdeklő témába, az asszonyok pedig a szép időt dicsérték. Bella unatkozott, s látni lehetett rajta, hogy e pillanatt*

-436 ban haragszik Pirkóra. Volt benne annyi haszontalanság, hogy hangosan mondta: — Jól kibeszélte magát Pirkóval, Tarkovics ur ? • Pirkónak fölragyogott a szeme. Óh, ha ez az ember most jól odamondaná nekik az igazat, ha lefőzné valamennyit, ha visszavágna ennek a kövér szőke csacsinak'... De ez az ember nyugodtan felelt: — Igaza van, Bella, kár volt, most már sajnálom... Az egyik asszony megjegyezte: — Pirkót egyszer agyon fogják ütni az asszonyok, mert a maga számára foglalja le a komoly urakat. — Óh — mondta Bella anyja, kissé boszankodva, amért a leánya egyedül maradt — Pirkó hozzá van szokva, hogy féltékenyek rá az a s s z o n y o k . . . Ugy-e Pirkó? •A kis hölgy nevetni próbált, s . a z a kis mosolygás, ami sikerült neki, annyi keserűségen át erőlködött fel a lelkéből, hogy mire az ajkára ért, nagyon kevéssé;hasonlított a vigsághoz. Pirkó most mindenkiben ellenséget látott, utálta a kövér szőkét, az irigy anyát, a buta asszonyokat, a czinikus Tarkovicsot, mind ezt a. sok embert, aki a hajót várta, szeretett volna már az ágyában. lenni, egészen egyedül. * h A bokrok közül kihangzott az utolsó hajót jelző csöngetyü. A czigányok is jöttek már, tokban hozták a hegedűiket. A czimbalmot a ^ csaposlegény tolta egy talicskán. ' , . — Ajánlom magamat — mondta Tarkovics, és kezet csókolt az asszonyoknak. Aztán barátságosan megrázta Bella kezét, mosolyogva búcsúzott el az uraktól. »Nem nyújtom neki a kezemet« — gondolta Pirkó; De Tarkovics nem jött feléje. Oh° ez borzasztó lett volna.... Tarkovics megállt és tüzet kért Bella apjától. Már égett a szivarja, de azért ott maradt és beszélgetni kezdett a kereskedővel. A hidon már • hallatszott a hajóba sietők kopogása. Az asszonyok rákiáltottak: — Tarkovics, még lekésik! Erre kalapot emelt és még mindig nem nézett Pirkóra. Pirkó ugy állt a helyén, egyedül, három lépésnyire a társaságtól, mint valami szobor. — Jojczakát 1 — kiáltott az ujságiró és szaladni kezdett. Hirtelen megállt: — Óh, pardon; bocsánat . . . majdnem megfeledkeztem a kis grófnőről! Pá, Pirkó! A kezét nyújtotta feléje. »Nem,. nem nyújtok neki kezet« — gondolta daczosan, a világ legszilárdabb • elhatározásával Pirkó .és csőn- ' desen, reszketve tette bele kis kezét a férfi széles tenyerébe. IV. A Margitsziget a világ legérdekesébb szigeteinek egyike. A közepén titokzatos őserdő, ahol úttalan utak közt, évszázados fák alatt mohlepte romfalak merednek az égbe. Ha föllebb megy az ember, nagyúri ; parkot lát, hatalmas angol pázsittal. Még följebb nyaralóhelynek látszik, gondosan öntözött virágágyak veszik körül a kedves kis villákat s messziről ide hallatszik a.czigányzene. A ven' déglőnél már város. Ott áll a szürke kis szálló, pinczérek futkosnak s nagy társaságok söröznek az asztalok körül. A kis szálló mögött kezdődik a' falú. Itt van a nagy jégverem, itt nem tollas-kalapos hölgyek járnak, hánem a fehérkötényes szakácsnék, itt. szénaillatot hoz' a szellő, talicskát tol a béres-gyerek s a jégvermen tul tizenegy igazi tehén lakik egy igazi istállóban, amely körül nem főkertészi felügyelet alatt* álló virágágyak terülnek el, hanem gaz nő a szénaboglyák közt, szabadon hajtják ágaikat a bokrok s nincs kavicsos.ut, hanem fényes fehér homok; amely egészen leér a Dunáig. Itt cselédekkel találkozik az ember s gyakran látni, amint a tehenes ingujjban incsel-

kedik a vendéglőbeli szákácsnékkal. Szóval a kis szálló mögött már vidéken van az ember s valóságos népéletet' lát, tehénbőgést hall s örömmel nézheti, amint a főpinczér fiai a szénában henteregnek. Itt töltötte délelőttjeit. Melitta kisasszony, az alsószoknya-gyűjtemény tulajdonosa, a Népszínház tagja, akinek szebb ruhái voltak, mint a Téréi és Birnbaum czég bármelyik beltagja nejének s akinek a legnagyobb szerepe is olyan kicsi volt, hogy az igazán minden képzelmet felülmúlt. A kisasszony főleg a tejkura miátt jött ide s pompásan érezte magát, ha délelőttönként egyszerű kartonbluzban, kopott szoknyában — amely alatt azonban nehéz selyem alsószoknya suhogott — itt járkálhatott s kergetőzhetett a főpinczér föntebb emiitett fiaival. Miután á külvilág számára nem lehetett primadonna, hát a maga számára' volt az. Fölmászott a gyerekekkel a szénaboglyára s elgondolta, hogy most a színházi élet fáradalmait piheni ki s megijedt arra a "gondolatra, hogy istenem, mit szólna a publikum, ha, igy látná. Megbarátkozott a tehenessel s élvezte azt a kedves ideát, hogy ő, aki a színháznál még a nemzeti kaszinó tagjaival szemben is oly hideg — eleinte, valósággal. fél ettől a mogorva öreg paraszttól, aki a tehe-. nek között alszik. egy priccsen s aki nem is tudja, hogy mi az a vánkos. Az igazat megvallva, egy kis turpisság is volt a dologban, mert Melitta kisasszony föltette magában, hogy a tehenesből regényalakot csinál. Nem is utolsó gondolat' majd télen a Népszínház'szűk folyosóján előadni a smokingos csoportnak, hógy az egyszerű tehenes miképpen bolondult utána a szigeten/hogyan hordta a virágot neki s milyen esetlen az- ilyen szegény paraszt, ha szerelmes. Melittá kisasszony nem volt rossz leány, csak kevés volt a képzel
-437 — Üljön le ide, mellém, és beszélgessünk. Ne csinála fejét. Azontúl minden nap látta a titokzatos kis idegent. Sohse tudta, mikor jött, merről jött, elég az hozzá, hogy junk faxnikat. Mondja meg a nevét és már" a legjobb egyszerre csak ott motoszkált körülötte s ugy tett, mintha barátnék vagyunk. Jó? nem is venné észre a sárgahaju kisasszonyt. Kis kezével _ Jó — mondta Pirkó és leült; — Az én nevem félrehajtogatta a bokrok ágait, átgázolt a köveken s kiállt Wald Piroska. • egészen a sziget csúcsára, ahol a Duna kettéválik. ,A kisasszony érdeklődve nézett r á : Egy . napon azonban észrevette Melitta kisasszony, — W a l d ? — mondta — a szép Waldnénak a leánya ? hogy a kis idegen nézi. Szegényke azt hitte, hogy jól el Ez a kérdés, amelylyel nem most találkozott először van rejtve s egy nagy bokor mögül rászögezte égő két Pirkó, egy kicsit bántotta. Hogy egy kicsit belekóstolt az szemét a kisasszonyra. Ugy kuksolt ott vagy egy'félóráig, önállóságba, egészen önálló szeretett volna lenni s azt mint valami kiváncsi kis mókus, abban a nevetségesen szerette volna, hogy az anyjáról mondják: »Ez a. Wald téves hitben, hogy senki sem látja. Erősen szemügyre Piroska anyja« — és nem megfordítva. De azért egy kis vette a színésznőt: megnézte a haját és figyelmesen vizs- büszkeség is volt a mosolyában, amikor felelt: gálta az arcza minden apró" vonását. Hosszasan nézte a — Igen, • azt hiszem,' a mama az a szép Waldné, száját, amelyen fakó lehelletet hagyott a színházi festék. akire gondol . . . A levelek közül kitüzelő tekintet aztán lesiklott a kisaszA színésznő ugy nézte, mintha föl akarna fedezni szony kissé sovány vállára , és a -mellére. Innen szinte valamit az arczában a szép Waldné arczából. Aztán igy daczos következetességgel ugrott fel a pillantása az arczra, szólt: , kifejezést keresett a szemben, valami karaktert a száj — Különös .találkozás. körül. ' • , . De ez olyan hangon volt mondva, mintha a kisasz»Ez a kis leány valamikor látott a színházban« ,— szonynak már lett volna valaha dolga a szép Waldnéval, gondolta Melitta, s jóleső érzés futott át rajta. Mégis csak s mintha a kisasszony nem valami nagyon szerette volna jó színésznőnek lenni, ez olyan érdekes, olyan izgató, olyan a szép- Waldnét. S ugylátszik, nem akart erről a témáról titokzatos dolog a közönséges emberek előtt . .'. többet beszélni, mert a csöndes, meglepett hangból visszaOtthon nem tudták mire vélni a dolgot. Pirkó a tért a banális bemutatkozási hangra: tizórai után egyszerűen eltűnt s ebédig nem jött haza. — Az én nevem . . . Amikor megkérdezték tőle, hogy hol volt, azt felelte, hogy — Óh — vágott. közbe Pirkó — a magáét nem egyedül sétált, mert verseket akart irni. Bella megleste kell megmondania, mert ismerem a szinlapról. Láttam a többször is, de mindig másfelé ment. Egyszer az alsó- Madame Sans-Géneben, kijelentem, hogy olyan szép volt, sziget felé vette az útját, másszor a hajóállomás felé for- hogy virágot akartam küldeni magának. dult, majd a vendéglő felé látták menni. De akármerre • — Nagyon kedves . . . . ment is, Melitta kisasszony minden délelőtt hallotta halk — Valósággal szerelmes voltam magába, akár hiszi, járását a bokrok közt, látta, amint világos ruhácskája akár nem. Mink kis leányok, mielőtt az első férfiba belemegvillant a lomb mögött, s aztán, ha nagyon figyelt, szeretnénk, rendesen egy nagyon szép asszonyba vagyunk azt is észrevette, hogy a nesz egyszerre elhallgat, a kis szerelmesek. Maga az én első szerelmem, kisasszony . . . idegen elhelyezkedik az ágak közt és két égő gyerekszem Nevettek s azontúl már szabadon folyt köztük a komoly pillantással tüze! feléje. Az anyjának elmondta szó. Elhatározták, hogy minden nap találkoznak, itt a Melitta, hogy egy kis tisztelője valósággal üldözi. Sőt sziget csúcsán és beszélnek, folyton beszélnek. Pirkó tele egyszer az is megtörtént, hogy Melittának semmi kedve volt kérdésekkel, kíváncsisággal és a színésznőnek gyönem volt a kézimunkához, s mégis rászánta magát, oly nyörűség volt elmagyarázni a színházi élet érdekes titkait, jól esett neki ez a körülötte settenkedő kis kisértet, aki- mint ahogy mindenki beszédes lesz, amint a mesterségéről nek mókus-szeméből bámulatot és kíváncsiságot olvasott kérdezik. Ügy vették észre, hogy még csak öt perez óta ki. így ment ez nap-nap után, a főpinczér fiai kénytelenek vannak együtt s már jött Ó-Buda felől a déli harangszó. voltak egymást dobálni az iszappal, az öreg tehenes békén Pirkó fölállt, bocsánatot kért s kijelentette, hogy nem kap végezte a dolgát, mert a kisasszony most egyéb iránt ebédet, ha elkésik. Elindultak tehát együtt, a kisasszony érdeklődött. így ment ez, egészen addig a napig, amikor elkisérté a kis szállóig. különös dolog történt. ' • — A. szállón tul nem- kisérhetem Piroska — mondta A kisasszony nagy violákat hímezett egy bordószínű neki —" mert falusi toalettben vagyok, nézze . . . posztóba, s időről-időre lopva a bokor felé nézett, .ahonnan És kétfelé húzta a kopott szoknyát, amely alól kiállhatatosan ragyogott feléje a két égő kis pont. Egyszerre villant a halványlila selyem alsószoknya legalsó fodra. azonban megzördült a bokor, félrehajlottak az ágai s a Ezt észrevette a kis leány s ott maradt a tekintete. kis idegennek a feje láthatóvá lett. ' A szálló mögött megállták. — Zavarom, kisasszony? —- kérdezte. — Maga sok irót ismerhet, kisasszony — szólt A hangja egy kicsit remegett. De hirtelen összeszedte Pirkó — tudom, hogy az Írók mindig a kulisszák mögött magát és kilépett a bokorból. Fehér szoknyácska volt rajta -lebzselnek . . . Ugy-e nagyon érdekes emberek? s nagy, világoskék-galléros, matrózbluz. Fiatal nyaka mezA kisasszony adta a közönyöst: telenül emelkedett ki a kék-fehér csikós háromszög mögül — Olyanok, mint a : többi. Van köztük néhány s az arczán halvány'pirosság szaladt végig. Melitta kis- szép fiu. asszony letette a kézimunkáját és 'mosolygott: Pirkó ugy tett, mintha gondolkoznék. De ez a hazug — Már hogy zavarna,.kedves? . mimika lelkére nehezedett, s fojtogatta a mellét. E pillanatEzt már szinésznő-hangon mondta. A színésznőknek ban csak az az egy vágya volt, hogy ne piruljon el. külön beszédmodoruk van a polgári leányok számára, S fojtott hangon, amelynek a reszketését maga is érezte, akiket bámulóiknak tartanak. a jégverem tetejére kényszerítve a tekintetét, könnyedén — Nézze, édes kisasszony —: mondta szoriioru vetette oda': . • mosolygással Pirkó — ne nevessen ki a csacsiságomért. — Én ismerek egy irót, talán maga is ismeri. Megvallom őszintén, nagyon szeretnék magával megismer- Téreiéknél láttam, oda gyakran jön. Tarkovicsnak hívják. kedni . . . Most pirult el. A pillantása hirtelen lesiklott a jégA nagy lapos kövön félrehúzódott Melitta, hogy verem csúcsos tetejéről s fürkészve • állott meg a kisaszhelyet csináljon neki; szony szemén. A melle megfeszült, a száját összeszorította,

-438 ugy nézte a színésznő arczát. Várta, hogy eláruljon valamit, vagy legalább is tettessen olyan nagy közönyt, amelyből kiordit a hazugság. A színésznő azonban e helyett csodálkozva nézett r á : — Maga ismeri Tarkovicsot? — Mondom, hogy csak ugy láttam . . . Azért mondom, mert ez az egyetlen, akit ismerek. Most jött csak a közöny. A kisasszony kétfelé húzta a kopott szoknyát, előretolta az egyik lábát s a czipellője orrát nézegette igen nagy közönynyel. — Tarkovics ? — mondta halkan — hogyne ismerném. Mind a hírlapírókat ismerem . . . V. A csöndes éjszakában felült az ágyában Bella és suttogva szólt: — Alszol, Pirkó? A másik ágyból egy éber hang felelt: — Nem. A leányok szobájának egyetlen nagy ablaka a Dunára nyilt. Az ilyen nyugalmas, holdfényes éjszakán tisztán lehetett látni az ezüstösen ragyogó folyót s az újpesti part bokrait, amelyekre ugyancsak pazarul szórta az ezüstöt a hold. A kotrógép most nem volt olyan komikus, szikár épület, mint nappal. Komolyabb látszatot öltött, sőt talán félelmet is akart kelteni. Gerendái feketén meredtek a halványan derengő égbe, két tornya komor négyszögben nézett le a holdfényes Dunára, csak a bádogfödele csillogott most is, mintha szinezüst lett volna. Ezt nézték egyideig a leányok, mind a kettő éppen kilátott az ablakon az ágyából. Aztán félálomban a hangokra szoktak volt figyelni. Pest felől csöndesen szűrődő halk moraj jött, az éjszakai nyugovóra térő város utolsó lehellete. Néha muzsikaszó is. szállt át a partról, vagy valami nyugodtan beszélgető két ember hangja. 'A szavukat nerii lehetett érteni, de a nevetésük tisztán hangzott. Amikor aztán minden elcsöndesült, vonatok fütyültek valahol nagyon messze, néha még a robogásuk is idehallszott, halkan zakatoló neszszé finomodva. De a vonatok is elmentek, a távoli fütty beleveszett az éjszakába s most már csak a Duna muzsikált, neki-nekilocscsant a kövezett partnak, odább az iszapon fölsurrant s amikor visszafolyt, zörögve szaladtak utána a kavicsok. De voltak pillanatok, amikor éppenséggel semmi hang nem' jött sehonnan s ilyenkor érezték szükségét a leányok annak, hogy suttogva megkérdezzék egymástól: — Alszol? Pirkó is fölült az ágyában és a tenyerébe hajtotta a fejét. — Nem tudok aludni — mondta. A ' másik hamar készen volt az álmatlanság ellen való orvossággal: — Gyere át az ágyamba . . . Vannak asszonyok, akiknek ezek az éjjeli beszélge-' tések legszebb emlékeik. Ilyenkor, amikor két leányfej ugyanegy vánkosról néz szembe egymással, nincs' többé titok. A nagy éjszakai csönd, az egyedüllét feloldja a • titkok zárait s ilyenkor hangzanak el a hosszú, óvatosán őrzött történetek, amelyek az éjszakában fontos dolgokká növekszenek. Pirkó átment a másik' ágyba. Bella megfogta a fejét és a mellére vonta: — Mi bajod, Pirkó? — Semmi. Ezt egy sóhajtás kisérte. . — Pirkó — mondta a szőke — tegnap se aludtál. Nem szóltak egy ideig. Messziről megint fütyültek a vonatok. .

— El szeretnék menni — mondta Pirkó nagyon csöndesen. Erre nem lehetett mit felelni. Bella más tárgyra tért á t : — Te, észrevetted, hogy a Sándor udvarol neked? — Nem. Sándor, egy távoli rokon, ötödik gimnáziumba járt és költő volt. Ma délelőtt meglátogatta őket. Kamaszosan viselkedett, lenézett mindent, czinikus volt, és felolvasta a verseit. Sürü fekete haját hosszura növesztette és nagy csokorra kötött nyakkendőt viselt. — Egész délután veled volt és azt mondta, hogy egy verset fog irni rólad. Különben is láttam, hogy udvarol, én mindjárt az első perczben észreveszem az ilyet. A fiuknak ilyenkor egészen más a szemük. Pirkó hallgatott. E g y kicsit talán jól is esett neki ez a hír, annál is inkább, mert egy másik leány mondta. — Nem hiszed ? — Nem . . . — Hát akkor még mondok valamit. Add a becsületszavadat, hogy nem mondod meg senkinek. Amikor elment, megvallotta nekem, hogy szerelmes beléd. Azt mondta, hogy minden nap ki fog jönni. Kért, hogy segítsek neki és mondjam meg neked, hogy szeret, de ne mondjam meg, hogy ő mondta, hogy mondjam meg. Érted? A kis hölgy mosolyogva nézett rá. Most már tetszett neki a dolog. Szeretett volna több bizonyosságot: — Bella — súgta — te tréfálsz. Mondd: isten bizony. — Isten bizony. Visszahajtotta a fejét" a párnára, még mindig mosolygott, de most már egy. kis elégedettséggel és egy kis büszkeséggel. — Gyerek — mondta. Végre ő is mondhatta^ valakinek. Megint szünet lett. Érezték mind a ketten, hogy nem ez az igazi téma. Nem tudtak többet mondani a Sándor szerelméről. Ekkor Bella csöndes ravaszsággal jegyezte meg: ' " — Nem lehet mindenki olyan idős, mint Tarkovics. Elhallgatott, igen nagy kíváncsisággal várta a választ. Eddig azt hitte, hogy Pirkó majd csak szóba hozza egyszer a dolgot, de hiába. A kis hölgy nem szólt soha Tarkovicsról, sőt ha az asztalnál róla beszéltek, más témára tért át. Szóval nagyon ravasz kis nő volt, pompásan sikerült eltitkolnia a dolgot, tekintve, hogy az első napon már mindenki észrevette. . Most hallgatott és égni kezdett az arcza. A lelkében nagy erőfeszítéseket tett, hogy ne szóijón egy szót se, s teljesen magára maradjon az ő szomorúan édes titkával. Minek beszélni róla, amikor úgyse lehet belőle semmi? De nem birta. Közelebb csúszott Bellához, átfogta a nya-, kát és ugy magához szoritotta, ahogy csak tudta. — Miért nem mondtad meg mindjárt — szólt a tapasztalt orvos hangján Bella. — Nem tudom . . . A kövér szőke leány simogatni kezdte az arczához támaszkodó kis fejet. Most már tisztában volt. mindennel, s ez egygyel több bizonyítéka volt annak, hogy ő előtte nem lehet semmit titkolni. Ő már ismerte ezeket a fogásokat, hajh . . . — Szereted ? Mit felelhetett erre az érdekes Pirkó, az okos kis hölgy, a rokokó-dáma, aki tizenöt éves korában már élvezni tudta a hangulatokat, szerette a stilszerüséget, Heine Henriket olvasta és féltékenyekké szokta tenni a , felnőtt asszonyokat. Mit mondhatott mást, mint amit mondott, égő arczczal,' ragyogó szemmel, forró lehellettel, s olyan banális hangsulylyal, aminővel csak lehetett:

-439 — Nagyon.. . Most, hogy teljesen biztos volt a dolog, elkomolyodott a szőke is. Elhatározta, hogy e percztől fogva a tapasztalt nő gondosságával fog vigyázni Pirkóra, tanácsokkal segiti, ránczbaszedi, kitanítja, majd ad ő neki . . . . De egy kicsit megijedt, amikor Tarkovicsra gondolt. Ezzel az emberrel — u g y találta — nehezen fog menni a dolog. Ezt a zsánert — bármennyire is tudta a fogásokat — nem ismerte. Az ő speczialitása Sándor volt, az egetverő gimnazista, aki hamar gyullad, nagy lánggal ég és rögtön azt számítja, hogy mennyi ideig kell várni reá a leánynak. Érdekes, hogy ezeknek a fiuknak mindig a korral van bajuk. Az imádott nő rendesen éppoly idős, mint ők, s innen fakad minden fájdalom, itt a szakítás csirája. A kövér szőke ismerte az esküformákat, tudta, hogyan kell az ajtóhoz támaszkodni, mindig figyelt, hogy van-e tükör a szobában, tudta, hogy előre meg kell beszélni: milyen témáról fognak társalogni, ha bejön valaki, a kövér szőke mindent tudott, de most az egyszer nagyon gyöngének érezte magát, mert azt az egyet nem t u d t a : mit csinál az ember, ha a férfi nem szereti. - De a tekintélyt fenn kellett tartani s ezért a merész hazugságok karjaiba vetette magát.

éjszakákon át elemezte. Hol elhitte neki, hol meg azt vélte, hogy ez a közöny a saját maga ellentétét takarja. Beszélt, beszélt s miután az összes külső eseményeket elmondta, legutolsó szegény titkai: a kétségek, a tépelődések, a sirások is előkerültek, nem maradt meg szegénykének semmi, megszégyenülve, megalázkodva, összetörve elárult mindent, mindent. (Folytatjuk.)

Czél felé. A lét kietlen óczeánján Feszült karokkal evezek, Nyugalmas rév seholse vár rám És minden uj nap nehezebb. Fásultan nézem, hogy az éjben Miként merül alá a ma — " A holnaptól sincs mit remélnem, Az is csak igy illan lova.

— Csak'-bízzál rám mindent, én már tudom, mit A mélyből titkos hangok kelnek kell ilyen esetben csinálni. Majd meglátod. Ah, hallom a tegnap dalát: Ezt határozott hangon mondta és sejtelme sem volt Legszebb óráid itt pihennek, arról, hogy mit kell csinálni. De Pirkónak jól esett ez az Siess tehát, siess tehát! . . . orvosi hang. Az emberek életében csak két eset van, Kun József. amikor egész lelkük minden erejének megfeszítésével bonczolják a nekik mondott szavakat; amikor szerelmesek s amikor betegek. Az imádottunk és az orvosunk szavait alaposabban elemezzük, mint a legfinomabb franczia lélekbonczoló iró, megvitatjuk a hangsúlyt, mérlegeljük a tekinKrónika II. tetet s eszünkbe jutnak a legtávolabbi vonatkozások, amik csak hatással lehettek ezekre a szavakra. Pirkó gyönyörű- • séggel itta ezeket a megnyugtató szavakat. Valóban, a buta emberek tudják legjobban megnyugtatni a szenvedőFalkai. — jul. 12. ket. Aki igaz megnyugvást akar, buta emberrel kisértesse magát vizsgára menet, temetésen és buta embert válaszírást adni magukról: a legnagyobb ostobaság. A szó szon párbajsegédül. Ezekből az elmékből hiányzik a szenelrepül, az irás megmarad s mig nincs nehezebb, mint vedés legnagyobb fokozója: a képzelőtehetség s ezért valakit szaván fogni, az irás pányva, mit egy kis' ügyességnincs a bajban édesebb ir egy korlátolt elménél. Lassan, vontatott, szinte szégyenlősen halk hangon gel tengereken által is n y a k á b a . vethetni az Írójának. mondott el most mindent Pirkó. Elmondta, hogy már sze : A magyarban, kinek faji és nemzeti egyéniségében, talán rette az első - napon, már .az első vacsoránál tele volt földmives voltánál fogva, különös épen maradtak meg a előtte titokkal s más asszonyok iránt való szerelemmel. paraszti vonások, a paraszt gyanakvó bizalmatlansága is épen Bántotta az, hogy egy ilyen szabad leányba szerelmes, él mindennémű magáról adott irás ellen. Oly nagyon, hogy aki mindent adhat neki. Imádta a léhaságát, érdekes, hányatott életét, szerette volna tudni apróra az élettörténetét, nem is oly régi időkben még az adós sem adott irást adósamely oly érdekes lehetett, hisz ezzel az emberrel egy ságáról, legfeljebb a hitelező irt, nagyobb biztosság okáért, nap alatt több érdekes dolog történik, mint az egész Téréi bizonyságlevelet: Ezennel bizonyítom, hogy Kovács János és Birnbaum-czéggel egy hónap folyamán. Hogy igy meg- komám uramnak mai napon kölcsönbe adtam hatszáz pengő vallotta édes, nagy titkát, minden perczben elhatározta, forintokat. Végrehajtók mind bizonyíthatják, hogy magyar hogy a többit magának tártja. Igy például nem akarta elmondani a kézfogás históriáját az utolsó hajónál. Talán embertől még pénzt is könnyebb kapni, mint aláírását a szégyenből, vagy talán azért, mert ugy érezte, hogy ez a végrehajtási jegyzőkönyvre. S mégis, csodálatos: valahány titok nagyon is az övé. De olyan finomak voltak ezek a panama, vagy más görbe ut kivilágosodott nálunk, majd dolgok, hogy darabos szavakká kövesedtek, amint elhagy- mindig u g y világosodott ki, hogy az utasa irányt adott ták az ajkát. Ugy érezte, hogy ez a megkövesedés a - magáról. Megdöbbentő olykor s szinte megfoghatatlan a mellében megy végbe, mert ott érezte édesen fájni a gondolatot s onnan kezdve lett az ő változatos, gazdag érzése naiv könnyelműség, melylyel minálunk egy-egy fondorkobanális mondattá, amilyennel tízezer év óta minden leány dást, palotaforradalmat, panamát, vagy elkezelést nyélbe egyformán mondja el a szerelmét. Legutoljára azt akarta ütnek, a legmagasabb rendektől a legkisebbekig. Egyetlenmegtartani a maga titkának, hogy megismerkedett a szí- egy politikusunkat tudom, ki — s talán ez is inkább lustanésznővel. De ez se sikerült neki, most tisztán érezte, ságból .— még barátaival sem levelez s titkait s terveit hogy nem bir a szavakkal, amelyek elemi erővel fakadtak a mellében. Elmondott mindent, leirta a színésznőt és be- nem bizza papirosra, a többieket majd mindnyáját tönkre vallotta, hogy nincs tisztában vele. Amikor Tarkovicsot vagy legalább is nevetségessé lehetne tenni elfogott, vagy egyemiitette neki, közönyös volt. Ezt a közönyösséget hosszú szerűen csak megőrzött leveleikkel. Bűneseteinkben nagyban

\

-440 szerepelnek a kis - czédulák, vagy a gyámoltalanul'átlátszó megszökött adósok, s meg nem állhatta, .hogy maga is tolvajnyelven irt telegrammok és értesitések. Külömben ne küldjön ilyét. Nincs újságolvasó, kinek s z á j á n - e hir okos és ravasz emberek ijesztő — ahogy a • mi p'olíti- olvastára ki ne szaladt' yolna a szó: ökör! Mégegyszer kai jargonunkoh mondják — blőszéket adnak maguk- mondom: nincs ebben erkölcstelenség. Mert egyrészt a riak akárkihez, intézett levelekkel,. fölszólitásokkal, Ígéretek- közvagyon megdézsmálóit mi, a kincstár született ellenkel, megegyezésekkel s biztatásokkal. Olyanok-néha, .mint ségei,- nem tudjuk oly haragos szemmel nézni, mint a a róka, ki remek leleménynyel találja meg a legrosszabb magántulajdon m e g s é r t ő i t , a z t á r i meg ama titkos vonrejtekutakat, de ezeknek minden fordulóján ott hagyja a zalmunk nem az erkölcsi rosszaságnak szólott, hanem a lába. nyomát. Nem is -szólva politikai, vagy igazgatási művészi szépségnek, melynek jegyeit egy jól nyélbeütött botrányainkról, csakis a legközönségesebb bűnesetet véve.:' gazságtól és megmeneküléstől elvitatni nem lehet. Hiába, • például a Takács Zoltán bankóhamisitó peréből nem való- a művészetben is, mint a jezsuitizmusban, a czél szente-' ságos lexikonát lehetne-e kisütni a könnyelműségnek s a siti az eszközöket '1 tán éppen éz a titokzatos összenaivságnak ? Ez az ember kis hija, hogy magához a függés a művészet s a katholiczizmus között! Igen árri, főkapitányhoz el nem ment az ajánlattal, hogy: méltó- de a czél csak akkor szentesíti az eszközöket, ha a czélt ságos uram, kitűnő üzletet tudnék kettőnknek, hamisítsunk el is érik.. Mély igazság vari a katonai fölfogásban, mely bankót! Fotográfusokat, litográfusokat, gazdákat, kocsisokat Mária-Terézia-rendet ád .önálló hadi teltekért, de csak és korcsmárosokat oly nyugodt nyíltsággal avatott bele á akkor, hasikerülnek; ha ném sikerülnek, golyó jár. érttük. titkába, mintha majálist - vagy táncZmulátságot tervezne. Gazságnak,'"*stréberségnek, a közönséges és az atlatagot Nincs könnyebb, mint minálunk détektivnek vagy politikai kötelező szokásos, vagy erkölcsi rend minden megsértévérebnek lenni, nem sok éles ész kell hozzá, néha még . .sének kiegyenlítő mentsége lehet a siker, mely a vakmerő türelem is kevés. . / . , . ' ' - tettet, alkotást, pályát, vagy műveletet esztetikai' szépsége * • -' révén erkölcsien is elfogadhatóvá teszi. Mind ennek vége, Szegény Falkai Lászlón is beteljesedett a mi speczíá- ha a dolog nem sikerül. Ekkor a stréber ügyétlen stréber, lis. végzetünk: minekutánna imponáló ravaszsággal orrá- a gazember közönséges gazember s a tette közönséges nál fogva vezette három világrész rendőrségét, a boldog- disznóság, mélyért kötél jár, . vagy" tömlöcz. Akassza föl talan maga adott irányt magáról, melylyel a -ravasz rókát magát — az ökör! A titkos vonzalom, melylyel a meg- • oly könnyen megfogták, mint a legostobább gimplit. Nem szökött levélhordót néztük; -átalakul nyílt megvétéssé az tagadom, nem tehetek róla:, szinte fáj nekem, hogy e z t ' a ügyetlen fráter ellen, kitől valami szépet és ügyeset várhunczut gazembert lefülelték. Lehet, hogy erkölcstelen tunk s gyámoltalan .ostobaságot kaptunk, vagyok, de az erkölcstelenség erkölcscsé válik, mihelyt •, ^ közérzés. Már pedig, mérem állítani, hogy közérzés', volt nálunk a titkos vonzalom, melylyel e betyár sikkasztó . Egy érdekességé azonbán igy is megmarad Falkai pénzes levélhordó bujkálásait, kisértük s talán még a" Lászlónak, s ez: az anzixkártya. Ez a kellemetlen és-izetpostaigazgatóság, mely most a roppant kiadatási fárad- len, de eltagadhatatlanul modern találmány vele vonul be ságot s költséget sem sajnálja, hogy a sikkasztó álkal- a kriminalisztikába. ,S ebben van valami °korszakos, mint mazottnak tengeren' túlról való visszahozatalával állítson általában az ő egész cselekedetébén, mely Magyarorszáelriasztó példát 'minden eljövendő postasikkasztók1. elé: gon talán egyik első esete a nagyobb izgalmat keltett' még talán maga az antik jellemű és modern szeretetre- nagyvárosi bűnnek. Mint legtöbb dolgunkban, bünügyi méltóságú Demény. igazgató, is érzett titokban olyasmit, krónikánkban is . uralkodik -még a ruszticzitás ' — terrriéhogy: nem volna utolsó dolog, ha ez a bitang végképp szetesen, mert hiszen egy nagyvárosunk van csak s ez is kisiklanék a kezünkből! Mondom; szinte fájdalmas nyilai-, csak husz-huszonöt esztendeje. Akik most körülbelül egy lást éreztem szivemben, mikor az első hirt olvastam. árról, idősek vagyunk a mi szép városunkkal, harmincz kőiül hogy Falkai egy Brémából Budapestre irt képes levelező- járó polgárai, ha' visszaemiékszünk á nagy és. népszerű lappal maga árulta el, hogy' Amerikába szökik. Egy ideig ••' bűnesetekre, melyek gyerekleikünket izgatták, éjczakáinkat még azt remélltem, hogy ez is truc; a kitanult huríczut rémékkel-népesítették s a képes újságot megvásároltatták ott bujkál valahol Oláhországbán — bihari ember létére velünk: észrevehetjük ez esetekben a, hogy ugy mondjam, tud oláhul —"s Brémából'valami barátjával vágy czinkó- vidéki vonást. A Martonfalvi- meg ,a Majláth-eset, a posztsával küldeti,. megtévesztésül, az árulónak tetsző .jképes -kiszli dolga, sőt még. a Piufsich nagy sikkasztása is, az kártyát. Végre is-ez a sokféle hájakkal megkent csendőr- "inas, ki a gazdáját baromian agyonveri és kirabolja, a viselt ember tudhatja, hogy az 5 esetében a német gőzös, kocsmáros, ki a kincses ládát elemeli, a'gavallér nagyúr, az amerikai föld sem• salv a gu,ardia, s a rajta való ki ellenőrizetlen pocsékolja a gondjára biz'ott milliókat:,a példaadás megéri a .postának, a- kiadatási költségeit, vidéki kástélyból, az. országúti csárdából, a. vármegy eházáUgy lesz az, hogy, mint itthon mindenfelül hirt adatott ról plántálódott át a', főv.árosba, szinte ázon változatlanul, magáról, hogy azalatt : nyugodtan andalogjon . a budai Spangát, Pitélyt, Béreczet, az országbíró gyilkosait szahegyek közt,' most is csalafintaság ez a brémai-kártya.... kasztott olyan nóták, siratták, akár' csak" Rózsa Sándort . Pedig nem az volt, a ravasz ember ravaszsága csak addig vagy Sobri Jóskát. A-pénzes levélhordó: a szegény ember, • a pontig terjedt; alkalmasint olvasott kárörvendő levelek- kire tízezreseket biznak s nem baromi, erővel vagy nagyúri ' ről, melyeket New-Yorkból küldözgetnek hitelezőiknek a tekintélylyel, hanem ravasz okossággal, szegény buta paraszt

-441 kocsis elbolonditásával, átjáró házakon át menekülve, öltözködő furfanggal, nyelvismeretekkel s a rendőrség megtévesztésével jár tul a hatóságok eszén: ez modern eset, modern tipus s még ostobaságában is, az áruló anzixkártya révén, erősen nagyvárosi. Ehhez képpest izgatja a mi nagyvárosunk kialakuló utczai ifjúságát, 'mely, akármit szól hozzá Adelung és Szarvas Gábor, maga nevezi magát csibésznek. Szerdán délelőtt az utczán végigmenet nem volt sarok, hogy a gombozó gyerekek beszédjéből ki ne hangzott volna a hires. levélhordó neve. A Kúria előtt egy ökölnyi mezitlábos kölyök mutogatta a másiknak: látod, ide viszik majd a Falkait. Még a szorgalmas és komoly "bóltosinasok is, kik a Kerepesi-uton a boltok napernyőit eregették le nekidülleszkedve, izgatottan újságolták egymásnak: olvastad, hogy a Falkait elfogták ? A legvárosibb valaminek: az utczának s külvárosnak ime megvan már nálunk is a maga hőse. Van ebben valami, nem tudom örömre késztő-e, vagy inkább szomorúságra. Hogy mi: azt szavakkal pontosan megmondani ) nem tudom. De képet mondhatok rá, világosság okából. Mikor a Sardou Madame Sans-Génejét adták nálunk, különösen kitűnt, mennyire nincsenek még irodalomban és művészetben városi alakjaink; a Blaháné szókimondó asszonysága olyan eszemadta szemérmetes magyar parasztmenyecske volt, amilyen ugyan sose volt még nagyvárosban mosóné! Ha most jönne hozzánk ez a darab, talán már akadna, aki a hősnőjét ne csak gyönyörűen, de igazán is megalakítsa. Falkai László már nagyvárosi betyár, hogy én is ugy mondjam: csibész. Igaz, hogy magyar vonás sincs benne több, mint hogy beleveszit a hunczutságába. Tar Lőrincz.

A zuhatag. Irta:

J.

MARNI.

(Egy étkező termében, esti nyölcz órakor, a u g u s z t u s b a n . — Napközben esett, az este borongós. — PIERRE BARSON 30 éves. — Nagy, megtermett, izmos, n a g y o n elegáns férfi. Smokingban,-virággal, szürke kalappal. — MADAME D'ERHARD 28 éves. — Nagyon karcsú, szinte leányos termet. Gyermekvonásu picziny arcz, selymes szőke haj alatt két b ú z a v i r á g s z í n ű szem, naiv, csodálkozó kifejezéssel. Rendkívüli szolid elegancziával van öltözve. Kiszáll kocsijából, Pierre Barson karjára támaszkodva, ki pár perez óta várakozik rá. Azután e g y ' pinczér kalauzolása mellett egy félreeső asztal felé indulnak, a fák alá.)

MME D'ERHARD (leül): í g y ni, itt n a g y o n j ó lesz. (Lehúzza a keztyüit. Kezei hihetetlenül finomak. Bal gyüriisujján keskeny karikagyűrű, jobb kisujján csodás gyürü, Baudouin egyik remeke.)

: Nem fog megfázni ? MME D'ERHARD : Nem. Melegen vagyok öltözve. Hanem talán ön . . . PIERRE: Oh engem ne féltsen. A gallérját azonban mégis fölvehetné. MME D'ERHARD (kedvesen): Azonnal fölveszem, mihelyest fázni fogok. Köszönöm. (Azalatt a főétekfogó int két PIERRE

étekfogónak, kik rögtön előteremnek a levessel.) PIERRE : Ebédet rendeltem. Könnyű kis ebédet, amilyet maga szeret. Kis fogásokat . . . Éhes?

MME D'ERHARD: Meglehetősen . . . Annyi szaladgálnivalóm volt, hogy nem jutott időm villásreggelizni. Ma délelőtt szinte csak ugy futtában ettem egy sandwichet. PIERRE : Ma hány órakor érkezett Párisba ? MME D'ERHARD : Arra a vonatra szálltam, mely 10 óra 04 perczkor indul Orléansból s 1.1 óra 59 percz-

kor van itt . . . (Pár pillanatnyi hallgatás után.) Mit gondolt,

mikor a táviratomat megkapta? PIERRE : Azt gondoltam, hogy mily boldogság s tánczolni kezdtem örömömben. MME D'ERHARD : Ugyan, igazán tánczolt ? PIERRE: A legigazabban. Megpróbáltam egypár lépést . . . De ezt oly nevetségesnek találja ? MME D'ERHARD : Dehogy ! PIERRE: Hát akkor bohónak, mi? • ' MME D'ERHARD : Kicsit 'fiatalos tempónak. PIERRE: Maga beszél nekem fiatalosságról? maga, akinek az arcza olyan, mint egy süldő leányé, a hangja meg olyan, mint azoké a leányoké, kik először járulnak a szent áldozáshoz . . . Micsoda tiszta hang '. . . mily bájossá teszi ez önt. . . nem is képzeli . . . Még egyetlen asszonyra sem akadtam, akinek ilyen hangja lett volna. . . ily tiszta, meg aztán . . . MME . D'ERHARD : Mit meg aztán ? PIERRE: Semmi. MME D'ERHARD : De csak mondja! Borzasztó az, ha valaki nem fejezi be a mondatot. PIERRE : Mintha nem tudná, hogy mit akartam mondani. MME D'ERHARD : Hogy tudnám ? Semmit se tudok . . . No mondja, Pierre. PIERRE: Majd mindjárt. (Szemével az étekifogó felé int, ki uj fogást hoz, mialatt egy másik a tányérokat szedi el. Kiszolgálják. Pár másodperczig némán esznek; azután az étekfogók magukra hagyják őket. ,,MME D'ERHARD (sürgetve): No, Pierre, mit ily ? . .. PIERRE: Hát meg aztán mikor ezzel a hangjával azt mondta nekem, hogy nem lehetek az. öné barátom, mert becsületes asszony vagyok, akkor, szavamra, hittem magának. MME D'ERHARD (bágyatagon): Hát maga hisz a hangnak, a fizionomiának, a. külsőnek ? Mi ? ,-PIERRE : A maga hangjának,, a maga arczának, a maga vonásainak, magának hiszek. MME D'ERHARD : S ha véletlenül mindez csal ? PIERRE (kissé nyugtalanul): Ó, ez lehetetlen. D'ERHARD : Már miért lenne lehetetlen ? Vannak mérges virágok, melyek a liliomhoz hasonlítanak. PIERRE: Csak nem fogja magát mérges virághoz hasonlítani? Először is nem igaz, hogy vannak olyanok, melyek a liliomhoz hasonlítanak . . . Másodszor, ha ugy lenne is, nekem megvan magáról a véleményem. Maga kivételes egy teremtés. Olyan ritka teremtés, aki tudja a módját, hogyan kell imádatot kelteni maga iránt, de éveken ;keresztül respektust is követelni oly embertől, mint én . . . aki, mondhatom, nem vagyok banális ember. (Némi szünet.) íNem parancsol ebből a pisztrángból ? MME D'ERHARD (szórakozottan): Köszönöm, nem . . . 'MME

(Jön á főétekfogó egy étekfogóval, ki ezüst tálezán »tourne des Pompadour«-t hoz.) MME D'ERHARD (kecses mozdulatokkal eszik, félig nyilt szája nem nagyobb-a madárénál): E z i g a z á n j ó . . . PIERRE : Csakugyan, meglehetős. (Csönd.) Holnap reg-

gel elutazik a Nyiresbe? MME D'ERHARD : El. Voltaképen ma este kellene utaznom, de táviratot küldtem a férjemnek. Csak holnap reggel megyek a sógorasszonyommal, akinél szállva vagyok. PIERRE : Hát nem vendéglőben van szállva ?

-442 : Nem, hanem a sógorasszonyomnál. Mme de Lottres még Párisban van? M M E D ' E R H A R D : Csak átutazóban. Egy hétig nálunk lesz a Nyiresben,' azután visszautazik Anjouba. P I E R R E : Kellemes modorú asszonyka, hanem-.". . M M E D ' E R H A R D : Nagyon kedves asszony. ' ! , . P I E R R E : Kedves, csakhogy most elszalasztott egy jó alkalmat, melylyel az ön alázatos szolgájának nagy szívességet tett volna. M M E D ' E R H A R D : - Minek mondja ezt ? Jól tudhatná, h o g y ' ha sógorasszonyom nem is lenne Párisban, ez mit-. sem változtatna elhatározásomon; . P I E R R E (mélyen a szemébe néz): Hát soha ? Vissza-. vonhatatlan ? Sohasem egyeznék bele, hogy az enyém legyen 1 M M E D ' E R H A R D : Soha! (Szünet. Más fogást hoznak; • MME

D'ERHARD

PIERRE:

gépiesen szolgáltatják ki magukat s mikor tányérjukba szedtek, először megnézik, azután szinte egyetértőleg eltolják maguktól. M M E D ' E R H A R D (nagyon halkan): Valámit . . . valamit meg kell önnek vallanom Pierre; ami önnek, ami nekünk mindkettőnknek nagy fájdalmat fog okozni. Ezért . . , igen, ezért akartam önnel ebédelni a szabadban . . . áz ily helyen, ahol mindketten tartózkodásra vagyunk kényszerítve, é s . . . P I E R R E : No még mi jön ? Remélem, nem attól A szerencsétől akar megfosztani, hogy a Nyiresben meglátogathassam. MME D ' E R H A R D : Nem 1 Vagyis ez teljesen öntől függ 1 . . . Látogasson meg, ha akar, ha azt hiszi, hogy képes lesz eljönni annak' daczára, hogy . . . Hallgasson ide 1 (Még halkabban; kis, gyermek-'arcza szinte ég az imént behozott lámpa ernyője alatt.) Hallgasson ide! Életemnek van egy drámája, egy rettenetes drámája. Senki sem tud róla, sem á férjem, sem a családom, senki 1 De önnek, aki oly régóta szeret, megvallom, mert . . . mert . . . meg kell vallanom Pierre 1 Emlékszik, ugy-e, hogy ezelőtt hét évvel Szavoyába utaztam. P I E R R E ' (halványan és nyugtalanul): Emlékszem. Az anyjához ment, Annecy környékére, ' M M E D ' E R H A R D : D'Erharddal voltam. Szinte nászuton voltunk, mert hiszen nemrég keltünk egybe. Ismeri ugy-e szüleim kastélyát? E g y szirtfokon épült; az ablakok alatt roppant mély, roppant veszedelmes hegyipátak rohan el. P I E R R E : Tudom, » A zuhatag«. ' 1 M M E D ' E R H A R D : Hát ebbe a zuhatagba . . . egy éjszaka . . . beleugrott "egy ember. P I E R R E : Maga miatt ? M M E ' D ' E R H A R D (látható erőlködéssel): Hogy ott he

k a p j á k a s z o b á m b a n . . . .(E pillanatban a főétekfogó fehér és vörös rózsákkal díszített gyümölcsöstálat tett az asztalra.) P I E R R E (remegő hangon): Nem parancsol baraczkot ? MME D'ERHARD (lehajtott fővel, lesütött szemmel): K ö s z ö n ö m . (Azt várják, hogy az étekfogók tányérokat váltsanak. 'Mikor eltávoztak): • P I E R R E (keserűen): Tehát szeretője volt.!

: Aki miattam halt meg. Igen. akit kétségtelenül imádott. M M E D ' E R H A R D : Akit annyira imádtam, hogy elfogadtam éjjel a szobámban, mig férjem a szomszéd szobában' aludt, alig hogy betett ajtó mögött. (Csönd.) P I E R R E : Ha azért mondja ezt el Marie-Louise, hogy kiábrándítson magából; akkor nem ismeri a férfiakat. M M E D ' E R H A R D : Nem azért, hogy kiábrándítsam . . . Hanem . . . hanem, hogy megismertessem visszautasításom valódi okával. (Nyugodtan.) Megcsalhatnám férjemet önnel, Pierre, miután már . . . de nem tehetem, nem akarom, hogy hütelen legyek ahhoz . . . - ' . P I E R R E (tartózkodó hevességgél): Akit még mindig szeret? MME

D'ÉRHARD

PIERRE:

S

MME D'ERHARD : Fájdalom, nem; nem szeretem többé . . . Nem vagyok regényhősnő, szegény. Pierre! Csak olyan asszony vagyok, aminő ezer meg ezer v á n . . . De megtörtént velem a z ' a rettenetes dolog, hogy a szemeim előtt lássak meghalni egy embert, aki meg akarta menteni a becsületemet. . . Meg fogja érteni, hogy most vigyázok erre a becsületre . '. . meg kell, meg kell óvnom.

(Kivesz egy szemeli.) PIERRE

szőlőfürtöt s ártatlan, gyermeteg mozdulattal ' (meghatva); Az- ön' bírásáért, az ön csókjáért

én is belevetném magamat a zuhatagba. • MME D'ERHARD (fölveszi gallérját).: Gondolja? . . . Ön ugyan őszinte ember, de . . . (Csönd.) Kérje el kérem . a számlát. P I E R R E : Már távozni akar ? - • M M E D ' E R H A R D : Azt mondtam a sógorasszonyomnak, hogy nem maradok ki sokáig. P I E R R E (a főétek'fogóhoz): A számlát. Az ÉTEKFOGÓ :-Sem feketét, sem likőrt nem parancsol? P I E R R E (ridegen): Nem 1

Nő-uralom. A Hotel Drouotban, Páris minden elmúló dicsőségének e búcsúztató helyén a minap elárverezték Castiglione grófné hagyatékát is. Főleg ékszerek és fényképek kerül-' tek kalapács alá; mesés . ékszerek, melyeket különböző rendű, de szinte kivétel nélkül igen magasrangu uraságok ajándékoztak a grófnénak és még mesésebb fényképek, kosztümben vagy majdnem minden ruha nélkül, melyek megmutatták, hogy mivel fizette meg .Castiglione grófné ezeket az .ajándékokat. A női termet csodálatos szépségével, melynek nem volt párja 111. Napoleon udvarában, a formák tökéletes bájával, mely méltó volt, hogy a legváltozatosabb helyzetekben és külön-külön részeiben örökittessék meg az utókor gyönyörűségére. Ékszerek és fényképek arról tanúskodtak, hogy sokan szerették a grófnét, de ő is nagyon szerelmes volt önmagába és melancholikus gondolatokat keltettek Marcel Prévostban, hogy vége a női szépség uralmának. Nincs többé olyan nő, mint Castiglione grófné, de nem is volna ma lehetséges olyan diadal, mint az övé volt, — • sóhajtott és czikk'et irt a Figaróban a nő kultuszának elmúlásáról. A szépség ma már nem olyan hatalom, mint azelőtt volt; a férfiak más kiválóságot keresnek az asszonyokban és nem a formák tökéletességét. A női nemnek az a fajtája, melyet Schopenhauer gúnyos árnyalatú szavával Marcel Prévost is Dáménak nevez és- .amelynek minden boldogulásra jogczime a szépség, rendeltetése az élet luxusának a fokozása: immár a múlté. A társadalom mai berendezésében se helye, se hatalma. Ha Récamier asszony — irja Marcel Prévost — ma menne Londonba, nem szépségével birná hódolatra, az embereket, hanem szellemével. Aminthogy kik ma a legnevezetesebb asszonyok a világon ? Olyanok, akiknek hírnevéhez a szépségnek semmi köze sincs: »Madame Botha, Madame Krüger és Madame De Wett.« ' Látnivaló,, hogy a kis földszinti garcon-lakások novellistája ugyancsak megváltozott. Az a Marcel Prévost,

44-3 aki nemrég még erős rokonságot tartott Créb.illon füs-szel és a XVIII. század utolsó harmadának .többi kéjes elbeszélőjével : nagyot fordult és a feminista törekyések zászlója alá szegődött. A Demi vierges után a Vierges fortes kötetei következnek és aki' azelőtt a női szépség fegyvereinek diadalát ünnepelte, ma visszaesküszi a gömbölyű vállak varázsát és az elme erejének meg a • lélek kiválóságának itéli a győzelmet. Ezeken a vizeken evez a Figarobdi czikk is, legfeljebb azzal a különbséggel, hogy • mintha kissé visszasírná ez elmúlt időket és talán némi álokoskodással Krüger feleségének a fölemlitésében. Mert mit bizonyít e derék hölgynek meg a bur generálisok feleségének a példája? Semmit. Bátor, nemes, kiváló lelkű asszonyok előtt máskor sem volt zárva a hir temploma és viszont: nevezetességük ma sem tiltja ki a-szép asszonyok szalonjaiból a hódolókat.

karhölgyeknek? Korai ének Castiglione grófné reliquiái fölött a női szépség hatalmának bukását zengeni, sőt ez a dal talán soha nem is - lesz aktuális. A férfit, akár be.allja, akár tagadja, a nőben, ma is á forma szépsége igézi meg és a természet ellen volna, hogy valaha ez megváltozzék. A különbség csak az, hogy egyszer ez, .másszór az a forma hódit, hogy van idő, . mikor a telt idomok divatosak, máskor a sovány lengeség lelkesít, egyszer a görög orré a dicsőség, máskor a pajkos piszeségé;' de ha a formák népszerűsége változik is, maga a forma, a női idom sub specie aeternitatis — mindig uralkodni fog a férfiakon. Akinek ez nem tetszik, ám próbálja meg bebizonyítani magán az ellenkezőjét. Sector.

Igaz azonban, hogy van valami a levegőben, ami mintha Marcel Prévost érvelése javára hamisítaná a dolgok perspektíváját. Valami történt, ami mintha Marcel Prévost szerint ruházná az igazságot; de az eset mégr sem olyan nagy, hogy sarkaiból kifordította volna a világot. Változott a nő társadalmi helyzete és változott a nőről való irodalmi felfogás és ez együttesen abba foglalható össze, hogy a nő többé nem az a lény, akihez csak az imádat nyelvén lehet szólni. A társadalmi életben az emanczipáczió diadalmaskodik, mely a nőt mint' versenytársat állítja, a férfi mellé az élét javaiért való harczban' és ezt a fejlődést nyomon, követi az irodalom változása, mely — hogy igy mondjuk' — antifeminista színeket öltött. Troubadourok ma már vajmi gyér számmal- őgyelegnek a földi téreken, ellenben annál több a női nem kritikusa és ha valamikor a nő ünneplésétől visszhangzott az irodalmi berek, ma az irók ugyancsak sok rosszat mondanak az asszonyokról. Vessék össze Lamartine-t Veriaine-nel vagy Richepin-nel, Chateaubriand-t Maupassantnal, Hugó Viktort Ibsen-nel vagy Strindberg-gel és nyilvánvalóvá lesz, hogy egy félszázad irodalmával szemben mennyire anticzipálta a mai szépliteratura' velejét a Prédikátor szava: az asszony keserű gyümölcs. Ám a nők egyenjogúsítása még nem jelenti, hogy szépségük elvesztette erejét és az irók haragja sem, hogy hijával vannak a fogékonyságnak a formák bája iránt. E z a szidalmazó irodalom nem annyira tagadása a nő hatalmának, mint inkább lázadás, amely: éppen támadásával tesz bizonyságot az uralom életelevenségéről. Elmélet és irodalom csak- a szégyenkező öntudat köpönyege, amely annyira, amennyire elfedezi, de az igazságát meghagyja a valóságnak, hogy a férfi-ösztönök -ma is csak u g y hódolnak az asszonynak, mint akármikor.

Krónika IIL

Példa elég van királyi palotáktól a külvárosi lebujokig. Sőt talán sohasem történt annyi mésalliance, mint ma és ebből a szempontból el lehet mondani, hogy a nőemanczipáczió és a demokráczia csak megerősítette a nők uralmát, amennyiben könnyebben áttörhetővé tette a társadalmi válaszfalakat. É s vájjon mi a diadal eszköze ? A szellem ereje vagy a női test szépsége? Kiknek a számára találták fel a gummikerekü kocsikat ? A mathematikából képesített tanárnőknek vagy a helyesírással hadilábon álló

Anonymus késergője. . A Névtelen Jegyző szobrát a Margitszigeten helyezik cl, távol a zajos élettől.

Voltam királyok krónikása Es bárha névre névtelen, — Példámat minden ember lássa..— Ej? ez lett örök nagy nevem! Az Árpádokat én még láttam, • Szolgáltam egynek udvarán. Emlékét fakult krónikákban Jövő időknek átadám.

'

Dicső emlékek szárnyán nőttem S a névtelen név• nőtt velem, Tükör valék s a mult belőlem Sugárzott .át az éveken.. • Láttam csatázni ősi. módon, Mint vészek égő csillaga. E taktika már kissé'ódon, • De győzni épen jó vala. S néztem elméjét megcsodálva Amint pörosztó széken ült. E perrendtartás avult már ma, De a jus mindig megkerült. . Agyagba gyúrták most a' képem, Ki mindig ködbe rejtezém. S fölujult földi-formám szépen A művész malasztos kezén. • Azt hittem iijra dicső tettek . ' Várnak pennámra. Balga hit! Avult romok árnyába tettek S elföd most némán a' csalit. Idők siralmas változása ! Mi szükség sincs ma már reám. Az igazmondó krónikásra Felejtés azért száll talán,

•

-444 A jegyzőre, ki kőpolczán áll Es csábos szóra nem hajol. — Legyen ma lengébb lenge nádnál Es vajnál olvadóbb a toll. Itt üldögélek busán, árván, . Ledőlt romoknak rejtekén. A szerelmes pár arra járván Gyanakvó szemmel néz felém. Lelmzom csuklyám az orromra, Hogy mitse lásson a szemem. S egymást ölelve, átalfonva, Hűs árnyékomban megpihen.

•.

Es igy tolúl a pár a párra S tolúl amig csak jő az ősz. Dicső királyok krónikája Jgy lesz most »chronique scandaleuse<.<. Rozsdái kap pennám elfeledve, Oh rut hálátlan emberek! . . . Azért szültek tán uj életre, Hogy újból sirba tegyenek? Hegedős.

Berzsenyiék automobilon. (Berzsenyi hálószobája. Két vöröskeresztes ápolónő, akik nesztelenül járnak-kelnek az ágy körül. Berzsenyi báró az ágyban fekszik és nyög. Jön: Elza bárókisasszony.) •

ELZA:

Rosszabbul vagy? : Mért ? Mert nyögök ? Csak nem fogok

BERZSENYI

hahotázni! : De mégis csak enyhültek a fájdalmaid ? A Z volna a szép, hogy még most se enyhültek volna! Amióta egyszerűen szenvedek, egy Daimlerrel eljuthattam volna Párisból Toulouseba. • E L Z A : Mit keresnél te Toulouse-ban? B E R Z S E N Y I : Csak mondom. Mikor fog jönni a tanár ? E L Z A : A tanár többet nem fog eljönni. Azt mondta, semmi szükség rá. B E R Z S E N Y I : A tanár könnyen beszél. Szeretném tudni, mit szólna, ha ő feküdnék itten, és én irnék neki reczeptet. E L Z A : Nagyon ingerült vagy. Látszik, hogy már lábbadozol. A tanár pláne azt mondta, hogy . nincs semmi bajod, csak dühös vagy. B E R Z S E N Y I : A tanár persze azt szerette volna, hogy kitörjem neki a lábamat. Nem elég nekem az, hogy az én házam egy kórház lett s a gyermekem majdnem megsántult, az anyádat mellőzve. E L Z A : Szerencsére nem sántult meg. B E R Z S E N Y I : De megsántulhatott volna. Mit csinál a szegény gyermek ? _ E L Z A : A páris—berlini verseny leírását olvassa. B E R Z S E N Y I : Még az eltört lábával is olvas szegény! ELZA

BERZSENYI:

E L Z A : Mondom, hogy szó sincs törésről. Egyszerű zuzódásokat szenvedett. ' B E R Z S E N Y I : Neked persze a nővéred zuzódása csak bölcsészet. E L Z A : Az ember azt hinné: felpanaszoljátok, hogy nekem nem esett bajom. B E R Z S E N Y I : Miket beszélsz összevissza ? Remélem, nem fogod megtiltani, hogy sajnáljam a gyermekemet? Ki van mellette? E L Z A : Két ápolónő és a Jozefin. B E R Z S E N Y I : Hát szegény mamáddal .mi van? E L Z A : Ő a legmakranczosabb mindnyájatok közül. Folyton sir és azt mondja, hogy az ő belsejében megszakadt valami. B E R Z S E N Y I : A Z könnyen lehet. E L Z A : Dehogy! Semmi baja. Csak nagyon megijedt. B E R Z S E N Y I : Nem szabad egy perczig se egyedül hagyni; az asztmájának nem tesz jót, ha mindenfélével izgatja magát. E L Z A : E g y perczig sincs egyedül. Ott van a Matild, három ápolónő, meg egy fiatal orvos, aki, ha nagyon ideges, megnyugtatja. B E R Z S E N Y I : Mit csinál vele? E L Z A : Megnyugtatja. ' B E R Z S E N Y I : Az már más.' De miért nem maradt mellette a tanár? E L Z A : A mama is azt akarta, de a . tanár kijelentette, hogy erre a czélra ez a szőke fiatal ember is elégséges. BERZSENYI : Ha a tanár ilyen beképzelt, megmondhattátok volna neki, hogy kiegyenlítettem volna a fáradságát. E L Z A : De, papa, végre is egy professzor nem ápoló és egyéb dolga van a klinikán, mint szerencsétlenül járt »töff-töff«-istákat vigasztalni. B E R Z S E N Y I : Az ember azt mondaná, hogy mokirozod magadat családodnak szerencsétlenségén. E L Z A : Nem, csak nem találom a dolgot olyan tragikusnak, mint a mama, aki esküdözik, hogy többet nem ül automobilra. B E R Z S E N Y I : No, ez képtelenség volna. Végre is, nem az automobil az oka, hanem a véletlen, hogy nem voltam veletek. E L Z A : É S te, néhány órával később, egy másik kocsival éppen ugy jártál, mint mi. B E R Z S E N Y I : De nem azért, mintha a kormányzásban lett volna a hiba, hanem mert rövidlátó vagyok, és este könnyű nekihajtani egy fának. É L Z A : Ó , te se vagy még egy Fournier, "mert különben az eltaposásban nem értél volna el. olyan óriási rekordot . . . Különben majd meglátod a kártérítési kereseteket. B E R Z S E N Y I : Miféle kereseteket ? Embert egyet se gázoltam el, állatot is csak hármat. E L Z Á I NO, nem akarlak előre megboszantani. Úgyis elég korán tudod meg, hogy mit követelnek rajtad. B E R Z S E N Y I : Ez engem nem érint, mert tudom, hogy nincs sport, mely-ne járna pénzáldozatokkal. Mikor meghozattam az én Daimlereimet, előre fölvettem az én költ-

-445 ségvetésembe egy tekintélyes összeget kártérítési költségekre. Amig nincs gondatlanságból elkövetett emberölés, a sportsman meg lehet elégedve. E L Z A : Még csak az kellene. B E R Z S E N Y I : Hja, mindenkit érhet baleset és az ember soha se tudhatja, hogy holnap mit fog eltaposni. Én ezt mint bölcsész fogom fel, és természetesnek találom, hogy ami az emberiséget óránként harminczöt—negyven, vagy ha akarod, hatvan, sőt kilenczven kilométer sebességgel viszi előbbre, az egyelőre áldozatokat követel. Ha a népek meg fogják tanulni, hogy okszerűen kitérjenek az u j találmány elől, a nagy horderejű eszme éreztetni fogja üdvös hatását minden irányban s a népet boldogítani fogja. Én csak azt nem helyeslem, hogy fák s különböző tárgyak állják útját a haladásnak; ennek czélszerüségét nem tudom belátni. Azt is czélttévesztettnek vélem, hogy mig nekem csak nagy nélkülözésemre szolgál ez a kény.telen szünet, melylyel a legközelebbi napokig tartózkodnom kell az egészséges sport gyakorlatától, minden valószínűség szerint lesznek, kik balesetemet s a letaposott állatok balesetét azzal hozzák összefüggésbe, hogy esetleg nem a keresztes hadjáratokban szereztem meg az automobil vezetéséhez kivánt ügyességet. De mondd, mit irnak balesetemről az újságok? : Semmit se irnak róla. Hogyan? Semmit se irnak róla? Hát az újság, melyet személyesen alapítottam és tekintélyes öszszegekkel szubvenczionálok ? . . . E L Z A : Abban, sincs egy szó se. B E R Z S E N Y I : Nagyszerű 1 Hát miért támogatom én ezt az újságot ? Mit hisznek ezek az emberek ? Csak nem gondolják, hogy én azért teszek tönkre két ötezer forintos Daimlert, és azért ficzamitom ki a tagjaimat, hogy ők ezt az esetet szó nélkül elhallgassák az összes érdeklődők előtt? E L Z A : Azt gondolhatták, hogy talán nem lesz rád nézve kellemes . . . B E R Z S E N Y I : Igen, de ha egy kereskedőnek reklámot kell csinálni, annak' ki tudják irni a nevét 1 Ha egy kereskedő agyonlövi magát és igy tovább, ez már elég, hogy reklámot csináljanak neki; viszont az én ügyeimről nem értesitik az olvasót. E L Z A : Minek is volt neked ez az újság? B E R Z S E N Y I : Minek volt! Minek volt! T e azt nem érted. Hát minek volt nekem automobilra ülni?! Látod, gyermekem, minden sport boszuságokkal is jár, még a lovak is letörnek, bemennek, megpókosodnak. De kovácsolhatsz ebből indokot az automobil ellen? E L Z A : Az igaz, ha az automobil nem volna, kétségbe kellene esni, hogy mit csináljon az ember, mivel üsse agyon az időt . . . (Kezébe veszi az asztalon heverő újságot.) B E R Z S E N Y I : Mig igy gazdagabb vagyok egy rendkívül egészséges és társadalmilag is hatékony szórakozással, mely mig egyrészt erősiti" a t ü d ő t . . . E L Z A (aki belepillantott az újságba): Tudod-é, papa, mi az újság? B E R Z S E N Y I : Mégis csak megtaláltad a balesetünket, mi ? ELZA

BERZSENYI:

ELZA

: Nem, hanem

feltalálták

a

kormányozható

léghajót. BERZSENYI ELZA

(egy kis csalódással): No, az is érdekes.

: Valami

Dumont. É s

ugy

látszik, komoly

a dolog. BERZSENYI (elgondolkozva): A kormányozható léghajó 1 . . . Hm, hm . . . Ó, emelni fogja a forgalmat, s a közlekedési viszonyok . . . Tagadhatatlanul érdekes. Ha meggondolom, hogy kormányozható léghajója még senkinek sincs Budapesten! . . . Te, Elza, telegrafálhatnál ennek a D u m o n t - n a k . . . Mindenesetre telegrafálj. Ah, ez már valami 1 É s mily egészséges szórakozás 1 Az automobilon járás is üditő hatással van a testre, de ez tul fog tenni az automobilon is!

Ygrec.

•INNEN-ONNAN. A Szolidaritás. Az igazságügyminiszter megrótt egy birót, a biró szalad a törvényszékhez: megrótt az igazságügyminiszter, hol a birói függetlenség? Szalad a törvényszék az ország összes törvényszékeihez: az igazságügyminíszter megrótt egy kollégát, védjük meg a birói függetlenséget! És megvédik s hogy a dolognak modern szint adjanak, egyben fizetésfölemelést kérnek. Ezek után ne féljen senki a fölebbvalójától, hanem szaladjon a kollegákhoz és tartson össze. Ha a színész későn jön a próbára, vagy berúgva az előadásra, soha se féljen a színházi törvényszék Ítéletétől, hanem tartson össze az összes kollégákkal. Ha egy banktisztviselőt megrovancsolnak és hiányt konstatálnak, csak szaladjon a pénzintézeti tisztviselők klubjába és akkor fölemelik a fizetését. Ha az asszony megcsalja az urát, soh se féljen a boszujától, csak összetartva a többivel, emeltesse föl a konyhapénzét. A főnökök pedig tanuljanak a férjektől: megváltozott a világ s nem az parancsol, akit urnák titulálnak. Apropos, de ha a munkások bújnak igy össze, akkor azt ugy mondják, hogy strike, vagy szocziálizmus.

A Villám á villamosban. Egy villamos kocsiba belecsapott az istennyila. Szerencsére, ugy szól a híradás, a kocsi üres volt, a vezetője meg a kalauza leugrott róla, a kocsi pedig egészen elégett. Minthogy pedig ez a. szerencse érte a publikumot, ennélfogva nem is történt semmi intézkedés arra nézve, hogy hasonló bajok szerencsétlenebb körülmények között ne történjenek. A villámnak nem lehet ugyan parancsolni, de a villamosnak meg lehet szokni, hogy amikor nagy az égi háború, akkor vagy ne járjon, vagy lassabban menjen. Ez persze most lehetetlen, mert nem égett el tiz-tizenöt ember. Várni kell, amig a villám egy teli- kocsiba - csap bele, akkor már össze, fog ülni a bizottság • és rögtön meglesz, ami most képtelenség. .

A A szabó. Fölötte csodálkozunk, hogy a szabónak még Moszkvában is igaza van, Tolstoj ellenében is igaza van.' A szabó mondta, hogy .Tolstoj mint hitehagyott nem lehet hithű antjalkoholista és Tolst'ojt kizárták, a szabó bent maradt. Ezen lehet keseregni, de valami különös atrocitást nem látok benne. Ebben a világban a szabók vannak többségben, nem a Tolstojok. A Tolstojok Írhatnak és- gondolkodhatnak, de a világ

-446 olyan, ahogy a szabók akarják s akármilyen Tolstoj legyen valaki, még a nadrágja is olyan, amilyennék a szabók akar-• ják". Különben is —• miért legyen Tolstoj kivétel.? Ahány iró .van a világon, felhívom tanulságul: amikor az Írónak és a szabónak pöre van, volt-e még eset rá, hogy nem a szabó nyerte volna meg? • *

„L Hipnózis. Nem tartok azokkal, akik a szerencsétlen Stiller -Edvinében a nagymező-utezai Trilbyt és Nagy' Jenőben a terézvárosi Svengalit látják: a regényes színjátéknak ellentmond az orvosi tudomány és a józan ész. Az orvosi tudomány azt tartja, hogy a hipnózis hatása legfeljebb napokra terjed, a józan ész pedig' azt, hogy gyermekek javarészt hipnózis nélkül születnek. Sokkal ténylegesebb alap kell hozzájuk. Mind • a két dologban a természet bölcsesége fölött áll a cha'rlatanériának, ahogy a napsugár a villamfériynek, a .márvány a stukkaturának, a tehén a margarinnak. Hogy a leány anyja kétségbeesésében Trilbyre gondolt és fantasztikus mezbe öltöztette a -sajnos, közönséges esetet, érthető," és csak az csodála-. tos, hogy a Vígszínház szenzácziós darabjának még ma is — újságokban, orvosi körökben,-kávéházakban — annyi a -nézője. Mert mit mond ismét a józan ész ? Azt, hogy: ha Nagy Jenő tényleg emberfölötti- hatalmú, mért nem inkább Vanderbilt Ellynél próbált szerencsét ? Továbbá, ha Stiller Edvin annyira jó clairvoyante, mért nem az osztálysorsjáték főnyereményét jósoltatta meg vele? És végre, ha valaki ennyire jeles hipnotizőr, me'rt már rég nem egyetemi professzori székben ül ? Ezeket a kérdéseket senki nem vitatta- meg s rájuk válaszolni a Nagy Jenő esetéből bizonyára nem is lehet. Nagy Jenő épp olyan Svengali, mint a többi fotográfus, droguista vagy rövidárus segéd, akinek lakkezipője és piros kravátlija van: ezekkel hipnotizál is, nem a szemével. S az egész üg.yben suggeslio csak 'az, hogy a terézvárosi históriából mindenki rémregényt-1 suggerál magának. ,<:;j

"pezsgő?! Hihetetlen. A Kaszinó, választmánya sürgős ülésben vette tárgyalás alá a kinos ügyet 'és vizsgálatot indított a személyzet .ellen, a tagok ,ellen: ki az a réttenetes' ember, aki . ennyi vizet elfogyaszt ? A Kaszinó reputácziója kívánta meg, hogy a kutatás eredménynyel járjon, sajnos azonban:. a nyo.mozás csak azt deritette - ki, hogy a fogyasztás korporative történt, azaz az idők rosszak, szegény ember, vizzel főz. Mit . lehetett tenni, bele kellett nyugodni a szörnyű esetbe és megkérni' a tagokat, ne igyák agyon — a Kaszinót. Mert ha igy haladnak, az. egyesület bele fog pusztulni a többletekbe, hiszen, igy is azt kérte a várostól, hogy részletekben fizethesse le a szégyenteljes. adót, hát még az ujabb krachok után! De a reputáczión esett csorbán ez édeskeveset segít. Nagyon sok víznek kell. lefolyni a Dunán és igen kevésnek a Kaszinó csapjain, hogy a Lipótvárosi Kaszinó régi szép hírneve isméL fölragyogjon. : •

,

'

*

*

*•

•

' O Az omnibusz szakértő. Eötvös Károly biztosan megcsóválta a fejét, mikor megtudta, hogy a legújabb fajta szak"ér.tő nem magyar találmány. Mi a szösz ? Már ezen. a téren is stagnálunk ? Eddig, ha nem termett meg a buza, ha a szőlőt • elverte a jég s • a disznóba beütött a vész: azzal vigasztalhattuk magunkat, hogy egy terményben mégis felülmuljuk minden - szomszédunkat ködös Albiontól Konstantinápolyig. Nekünk van a legtöbb szakértőnk. Hát nem lefőzött bennünket az osztrák! Feltalálta a legfurcsább szakértőt, -amilyen valaha létezett. Aki borzalmasabb a fegyverszakértőnél, titokzatosabb az Írásszakértőnél. Rejtelmes, félelmetes, elsápad az ember, ha a nevét is olvassa, • mert ez az ur,' kihez. a minap biró meg ügyvédek intéztek kérdéseket, az omnibuszok szakértője. Olyanfajta-eset adódott elő Bécsben, hogy egy színész összeveszett a direktorával. (Ilyesmire-elvétve akad még nálunk is példa.) Összevesztek pedig azon, hogy mi illeti meg a társulatával. együtt vendégszereplő tagot, ha más városrészben lép fel: kocsi-e, vagy omnibusz. A színész persze azt bizonygatta, hogy kocsi. Mert nem n lehet kivánrii Lear királytól, hogy előadás után azon izgatott* * * v ságában várjon a sarkon, mig jön omnibusz, amely hazaviszi. ' Sokszor meg hely sincs, ugy, hogy fertályórákat kellene ácsoX Uj adó. Egy ötletes úriember, • aki lelkes barátja az n rogni, egészségét veszélyeztetve. A biróság nem. állapította meg a kocsi árát, de el sem utasította a felperest, hanem nagy állami tisztviselőknek, ajánl egy módot, amelylyel ezeknek az bölcsen elhalasztotta a tárgyalást és szakértőt fog meghallgatni. anyagi helyzeten segíteni lehetne. Természetes dolog, hogy ez a mód és ez az ötlet nem lehet más, mint egy újfajta — adó. Ez majd épületes felvilágosításokat fog adni az omnibuszok éjjeli forgalmáról, - különös tekintettel a hősszerelmesek és drámai Adót kell vetni — a csodaszerekre: amelyek mindennap nagy apák kedélyállapotára. Kiváncsian várjuk az omnibusz szakértő buzgósággal hirdetik, hogy tudják azt, amit a doktori tudomány még sokáig nem fog tudni. A nincs többé kopasz fejre, ur véleményét s mivel szakértőkre nem szoktak pátenst adni, reménykedünk benne, hogy nemsokára minálunk is meghonoaz örök ifjúság kenőcsére és piluláira, a halálos nyavalyák titkos orvosságaira, a nátha ellenes szappanra és a szőrvesztő sítják ezt a hasznos találmányt. . folyadékra. A pilulára, amelyből ha kettőt bevesz az embér,-. Öt kilót hizik, ha nagyon sovány és öt kilót fogy, ha nagyon kövér. Van . ilyen "csodaszer tömérdek és ha adót vetnének' rájuk, takaros friss jövedelem, támadna. Legalább ilyen módon használnának valamit csakugyan a csodaszerek. Félő azonban,", hogy megártana a — kelendőségüknek. Nem azért, mert. meg-1 drágulnának. A mediczinát akkor tartják hasznosnak, ha drága. De — veszítenének a varázsukból. Ami meg van adóztatva, az már nem csoda. Csak addig csoda, amig — nincs megadóztatva. - . ,.,.;'. *

*

'*

2163 korona. A Lipótvárosban már .néhány hete kinos izgatottság terjedt. Akik a titkot tudták, súgva mondták tovább s akik hallották, kételkedve, majd aggódva rázták a fejőket. A hir azonban igaz volt: a főváros tanácsa —'viz-! többlet-dij czimén — 2163 K.-t vetett ki a Lipótvárosi Kaszinóra. A Lipótvárosi Kaszinóra, ahol eddig ugy folyt a pezsgő, mint a viz, most egyszerre a viz folyt volna ugy, mint a

* *

.*

**». A delfin. Fiuméből jelentik . . . ugy-e bár valamennyien erre gondolnak: »hogy a czápa megjelent*. Valamennyien" tévednek: nem czápa, hanem delfin ért Fiúméba, az a kedves állat, mely -bűvös dallal kiséri a yachtokat és szandolinokat. Igen:, delfin és nem czápa, mert változnak az idők és ahogy nincs uborkasaison, ugy nincs, újság, amely a czápáról merjen irni. Ki hinné el a czápát, mikor tudja, hogy nyáron laptöltelékre van szükség ? Igy hát áttértünk a delfinre, mert, ugy' látszik, okvetlen szükséges, hogy nyáron valam'i Fiúméban megjelenjék. S most már csak az a kérdés: a hajdani czápa való- . jában nem volt-e, szintén delfin, vagy a mai delfin is csak czápa? Mindenesetre kíváncsiak vagyunk, meddig birja magát a delfin s' mi lesz az utóda ? Tekintettel arra, hogy a halfarku dalnok - sokkal kedvesebb és kisebb állat, mint a czápa, lehetséges, hogy esztendőre már azt fogjuk Fiuméből hallani, hogy megérkezett a ponty. S ez legalább érdekesebb és ujabb lesz.

-447 Börtönügyi reformok. Szegeden egy ügyész azt az ötletet vetette ' föl, hogy a büntetések idejét a- népre való tekintettel meg kell változtatni. A parasztember például nyáron nem ér rá arra, hogy a tömlöczben hüsüljön, erre a czélra . alkalmatosabbak a téli hónapok, mikor a magyar földturó unalmában ugy se tud mibe kezdeni. Mondjuk hát ki, hogy nyáron, parasztot nem szabad elcsukni. Szép és ügyes ötlet, csak félő, hogy minden társadalmi osztály jogot formál reá. Mert — per analogiam — mikor fogják becsukni "az egész éven át működő ószereseket, hordárokat, csaposlegényeket, pékeket, fűszereseket, stb ? Velők szemben is respektus lesz, vagy a reform csak agrárius jelentőségű ? És nincs e abban egy kis immoralitás, á bűnnek kedvezni s a bűnhődést selyempapirban átnyuj 1 tani ? Bizonyára van, a bekötött szemű, szigorú Justitia asszonyságnak pisze, tőle az orrocskája. Ha igy haladunk, egyszer még megeshetik, hogy az akasztásra itélt delinkvens majd igy fakad ki hóhéra előtt: ' — Ugyan hagyjanak nekem -békét, nem érek rá ilyen ostobaságra . . . Jöjjenek talán a jövő héten . . .

az

. Egy bankár, aki a hasával beszél. A czim mindenesetre izgató, maga az eset sem közönséges'. Mindenekelőtt azonban konstatálni kell, hogy a' bankár csak hajdan volt bankár s mint- ez már más bankárokkal is megtörtént: hordáilett. Mint hordár megtanulta a hasbeszélést s az osztrák vidékeken — mert az ügy a Lajthán tul zajlott de — produkczióival némi sikereket is ért el. Egy nap aztán arra fordította tudományát, hogy egy Taubin nevü tőkepénzes halálos ágyán a hasbeszélés segítségével magára testálta az elhunyt minden vagyonát. A feljelentés ugyanis azt mondta, hogy Vogl ur a hullát szólaltatta meg s a tanuk nem Taubin, • .hanem Vogel hasának végső akaratát hallották. Bécsben most folyt ez .ügyben a végtárgyalás s azzal végződött, hogy a vádlottat fölmentették. A szakértői szemle kiderítette, hogy Vogel ur hasa olyan rosszul beszél, mint egy süketnéma s ő a kontinens legrosszabb ventriloquistája. Ergo az esküdtszék egyhangúlag ártatlannak mondta és szélnek bocsájtotta. Szegény fiu! az ő hasbeszélési előadásait ezentúl a kutya se fogja megnézni," az itélet tönkretette a reputáczióját. Szerencse, hogy megmaradtak neki a Taubin milliói. És ez a pénz is beszél, jobban, mint a Yogel ur hasa.

kivül még az a hivatás ís vár reá, hogy egy érdekesen fejlődő nemzet művészetét reprezentálja. Itthon az államtól várja istá-polását, hogy gondtalanul élhessen a művészetnek, a külföldre pedig kelendő tuczat-apróságokat küld, mert — élni muszáj. A praktikus józanságnak ez a kétoldalusága egy kissé sok. Főkép, ha' meggondoljuk", hogy a művészetnek soha sem az anyagi érdek volt a dajkája. A művészet magasabb ideáljai felé törve, önönmagának vájja a megélhetés medrét. Déryné sem elsőosztályon utazgatott vendégszerepelni és Csokonay sem egyiptomi -dohány' füstjénél irta a verseit. Hogy ma a színész mégis rendezett anyagi viszonyok között élő állampolgár és hogy az iró sem szorult már nieczénások ingyén kosztjára: ez művészetük hatalmas fejlődésének mértfóld-köve. Annak tanúbizonysága, hogy a színészet, az irodalom a nemzet közönyét megtörte és műértő! közönséget nevelt magának. — Eisenhut Férencz ugyan a magyar osztály rosszaságából más konzekvencziákat is levonhatott volna, mint hogy hátat fordítson a magyarságának. De ebben a kis afférben még mindig a dezavuált művészeknek van kevesebb joguk a neheztelésre. Eisenhut, ha német környezetben is, de dicsőséget aratott magának és a maga személyén át nemzetének, amely mindig megbecsülte az ő. művészetét és ez még kisebb baj, mint hogy sok nagy művészünk a magyar czégért rakta ki kozmopolita vásári portékája fölé. Az .egészben csak az a kellemetlen, hogy nem megfordítva történt a kiválás. A rosszabb festőknek kellett volna átpártolniok a németekhez. N.

IRODALOM. Férfidivat. Mangold Béla Kolos kedvelt divatlapjának®*^ legutóbbi száma a szokott élénk tartalommal szolgálja a jó Ízlést. Van benne czikk a mai divatról, a kabát jogánál^ nyári felfüggesztéséről, a gallérokról, a szinekről "stb. s azonfelül pontos értesítő minden divat-kérdésről. Aki öltözködni szeret és tud haszonnal forgathatja az ötletes újságot s még sikerrel az, aki nem tud..

KÖZGAZDASÁG.

Művészet. Rossz képek. Eisenhut Ferencz a . maga festményével kivonult a müncheni képkiállítás magyar osztályából és beállott a németek közé. Művésztársai hamarosan készen-voltak' egy kisebb méretű hazaárulás vádjával,' de ő a maga'mentségéül kijelentette, hogy csak azért hagyta ott a magyar osztályt, mert ez a kiállítás legnivótlanabb, legsilányabb osztálya. Ez a. védekezés persze még jobban fölbőszitette a művésznegye-. det. Széles'. hullámokban indul meg a vihar, hogy megostromolja -Eisenhutot a tüntető kiválásáért, de arra senki sem kíváncsi,, hogy voltáképen miért is rossz a magyar festők kiállítása.- Pedig hát a két baj között ez a- nagyobbik. Az Eisenhut magatartása csak kritika - - jóllehet szerencsétlenül, választotta meg a formáját. De alapjában csak' az a lényeges, hogy ha nekünk annyi kitűnő piktorunk van, miért oly silány mégis a külföldi szereplésük, hogy attól egy milieujére kényes művész tartózkodni ' kénytelen. Ennek a kérdésnek közvetlen okai ismeretesek. Művészeink nagyobb részéből éppen az állam gyámkodása ölte ki a magasabb kötelesség -átérzését. Nem érzi, hogy a külföld előtt jelenvén ' meg, a képeinek eladásán

A »Fonciére Pesti biztosító intézet* életbiztosítási osztályánál folyó év első felében 1883 'ajánlat 6.809,325 korona biztosítási, tőkére és 600 korona járadékra nyújtatott b e ; 1660 kötvény 5,964.846. korona tőkéről és 600 korona járadékról állíttatott ki. A díjbevétel 1,463.735 koronára - r u g . Haláleset 124 jelentetett 423.000 korona összegről. Egyszersmind u t a l u n k ' ama különös kedvezményekre,-melyekre ezen hazai intézet (alapítva 1864-ben 4 millió korona részvénytőkével, nyereség és díjtartalékai és évi bevételei körülbelül 24 millió korona) az életbiztosításnál nyújt : 1. Hadbiztositást dijpótlék nélkül 20.000 korona határáig a biztosított tőke feléről a közös hadsereg és honvédség; 30.000 korona erejéig a népfölkelők védkötelezetteire nézve. (Hivatásszerű katonáknak mérsékelt dijpótlék mellett.) 2. A föltételek értelmében a biztosítás érvényének megtámadhatatlansága még az esetben is, ha a biztosított párbaj vagy öngyilkosság folytán halt volna el, vagy ha utólag kitűnnék, hogy a biztosított a biztosítás alapjául szolgáló ajánlatban lényeges körülményre nézve tévedett. 3. 1, 3, vagy 5 évi nyereségfelosztással egybekötött biztosításokat eszközöl. 4. A biztositásnak-3 évi fennállása után a biztosításra jutányos föltételek- mellett a) kölcsönt ad, vagy azt b) visszavásárolja, vagy c) minden további díjfizetés nélkül kiházasitási biztosításoknál tőkésítést eszközöl anélkül, hogy a félnek utóbbiért folyamodnia kellene. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: KISS JÓZSEF. F ő m u n k a t á r s : KÓBOR TAMÁS.

448 Royal

szálloda.

Budapest

A főváros leglátogatottabb étterme. Esténkónt az e l i t e - k ö z ö n s ó g és a művészvilág W találkozó helye. — M i n d e n

este czigány-zenekar. Smidt

Károly,

— igazgató.

r

nagygép. s szerkezetü wiNTER"18. fóieszám. Röck Szilárd-u. ELADÓ *elektromos ' er°VIII., M e g j

e l e n t !

Kóbor Tamás regénye: 30 Ívnyi tartalommal. Á r a 4

BUDAPEST.

k o r . Megrendelhető A H É T

kiadóhivatalában,

Kiss József összes költeményei Első olcsó kiadás. Ára bérmentve küldve 3 K. 20 f.

THE MUTUAL NEW-YORKI ÉLETBIZTOSÍTÓTÁRSASÁG A

világ

legnagyobb és leggazdagabb biztositó-társasága. V a g y o n 1900. évi d e c z e m b e r

hó 31-én:

1 , 6 8 7 . 8 4 0 , 1 6 8 - 4 5 Biztosítási állomány

frank.

1900. decz. 31-én:

5,914.496,829-12

frank.

MAGYARORSZAGI VEZÉRIGAZGATÓSÁG : B u d a p e s t , IV., K á r o l y - k ö r u t

26.

Megrendelhető A H É T kiadóhivatalában.

Magyar királyi államvasutak. Német-osztrák-magyar tengeri kikötői kötelék. Julius 1-én, a dijfelcmelésekre nézve pedig folyó évi augusztus hó 1-én a fenti kötelékben 1900. évi augusztus hó 1-től, illetve 1899. évi november hó 1-től érvényes díjszabás II. rész 3., illetve 4. füzetéhez, az I. pótlék lép életbe. A 3. füzet 1. pótléka tartalmazza : díjtételek helyesbítését és hatályon kivül helyezését, uj díjtételeket Pozsony-dynamitgyár állomással való forgalomban Grabow a. O. Vulkán-Bredow és Züllchow német állomások felvételét a díjszabásba a 9. sz. (gyapjú) kivételes díjszabást illetőleg részben módositott díjtételeket, a 12B (baromfi) és 13A (tojás) sz. kivételes díjszabás kibővítését, uj 27. sz. (+iamuzsir), 28. sz. (szesz), 29. sz. (faszén) és 30. sz. (fazekas áruk) kivételes díjszabásokat, a betüsoros árujegyzék módosítását és kiegészítését, végül a kilométermutató kiegészítését. A 4. füzet I. pótléka tartalmazza : a díjtáblához tatozó megjegyzések megváltoztatását, dijtételek hatályon kivül helyezését, Harburg U. E., Grabow a. O. VulkánBredow és Züllchow német állomások felvételét, a betüsoros árjegyzék a kilométermutató kiegészítését az 1/b. sz. (quebrachofa) és 4- sz. (pálmaolaj) kivételes díjszabás nomenclaturájának kiegészítését, a 16/b (petróleum) kivételes díjszabás díjtételeinek részbeni módosítását, állomásnevek megváltoztatását, valamint a fődijszabást illetőleg egyéb megváltoztatásokat, kiegészítéseket és helyesbítéseket. Ezen pótlékok a részes vasutaknál megszerezhetők. A szász—magyar vasúti kötelékben 1893. évi márczius 1-től fogva érvényben levő 3. sz. kivételes díjszabáshoz tartozó IX. és X. pótlékban foglalt dijtételek, melyek eddig csakis korpára voltak érvényesek, folyó évi julius hó 1-től kezdve mindennemű rizshulladékra, rizshüvely, rizstáplisztre és rizskorpára is alkalmazást nyernek. Az emiitett kivételes díjszabáshoz annak idején megjelent VHI. pótlékban foglalt dijtételek ennélfogva most már csakis olajpogácsára, olajpogácsaliszt stb.-re lesznek érvényesek.

Photozinkojrafiaí müinUjctc

^

készitialcqiobb mindenneműn y o m látványhoz

Elbaátrakodási forgalom Magyarországgal. E kötelékforgalomban 1899. évi március hó 1-től érvényes dijszabás I. részhez folyó évi julius hó l-ével a II. pótlék lép hatályba, mely az általános díjszabási határozmányokhoz és az áruosztályozáshoz módosításokat és kiegészítéseket tartalmaz. A bekövetkező díjemelések, valamint az eddigi hatarozmányokat szigoritó módosítások folyó évi augusztus hó 1-től érvényesek. Ezen pótlék dijszabás-elárusitó hivatalunkban darabonként 60 fillérért kapható. A nagy-tapolcsány—trencsén—bossányi h. é. vasúton a megnyitás napján zónarendszerü személydijszabás lép életbe. Az uj dijszabás a m. kir. államvasutak dijszabáselárusitó irodájában (Budapest, Csengery-utca 33. sz.) 20 fillérért kapható.

$nbarcst.viiL5icnlkirálytulczii13 Budapest, 1901. Az A t h e n a e u m irodalmi és nyomdai r.-társulat betűivel.