IPPI Komplex Szakdolgozati Útmutató

IPPI Komplex Szakdolgozati Útmutató 20171 Összeállította: Szabó Mónika, Pálos Dóra, Vidra Zsuzsanna

Tartalom Tudnivalók a szakdolgozat elkészítésének folyamatáról, témaválasztástól a leadásig ..............2 Témaválasztás .............................................................................................................................................................. 2 Etikai engedély ............................................................................................................................................................. 2 Konzultációk ................................................................................................................................................................ 3 A szakdolgozat ............................................................................................................................................................. 3 Alapvető dokumentumok ............................................................................................................................................. 3 Javasolt ütemterv.......................................................................................................................................................... 4

A szakdolgozat általános tartalmi és formai követelményei ........................................................5 Tartalmi követelmények .............................................................................................................................................. 5 A diplomamunka kötelező szerkezeti szövegegységei ................................................................................................ 5 Készítés és benyújtás ................................................................................................................................................... 6 Bírálat ........................................................................................................................................................................... 7 Formai követelmények ................................................................................................................................................. 7

A kvalitatív típusú kutatások lefolytatása és publikációja (részletes útmutató) .......................8 Általános megfontolások .............................................................................................................................................. 8 Ajánlott szakirodalmak ................................................................................................................................................ 8 A kvalitatív típusú vizsgálat eredményeinek bemutatása .......................................................................................... 10 Formai, stilisztikai szempontok............................................................................................................................. 10 A kvalitatív típusú szakdolgozat felépítése ........................................................................................................... 10

A kvantitatív típusú kutatások lefolytatása és publikációja (részletes útmutató) ..................15 Általános megfontolások ............................................................................................................................................ 15 Mintanagyság ........................................................................................................................................................ 15 A reprezentativitás kérdése ................................................................................................................................... 15 Mérőeszközök ....................................................................................................................................................... 15 Adatelemzés .......................................................................................................................................................... 16 Ajánlott szakirodalmak .............................................................................................................................................. 16 A kvantitatív típusú vizsgálat eredményeinek bemutatása ........................................................................................ 17 Formai, stilisztikai szempontok............................................................................................................................. 17 A kvantitatív típusú szakdolgozat felépítése ......................................................................................................... 18

Függelék: A szakirodalmi hivatkozási rend és az irodalomjegyzék elkészítése ......................24 Szövegközi hivatkozás ............................................................................................................................................... 24 Irodalomjegyzék ......................................................................................................................................................... 25

A záróvizsga....................................................................................................................................27 Bírálatok ..................................................................................................................................................................... 27 A bizottság ................................................................................................................................................................. 27 Feladatok a védésen ................................................................................................................................................... 27 Időkeret és időbeosztás .............................................................................................................................................. 27 Prezentáció ................................................................................................................................................................. 27 Értékelés ..................................................................................................................................................................... 28

1

Kötelező érvényű a 2016. őszi félévben bejelentett szakdolgozati kutatásoktól kezdődően (a korábbiak esetében ajánlás).

IPPI Komplex Szakdolgozati Útmutató 2017

Tudnivalók a szakdolgozat elkészítésének folyamatáról, témaválasztástól a leadásig Témaválasztás A szakdolgozat témájának bejelentési határideje október 15. (őszi félév) illetve május 15. (tavasz félév). A témát tehát a tervezett védést megelőző szemeszterben kell bejelenteni. A szakdolgozathoz konzulenst (témavezetőt) kell választani, vele egyeztetni a témát, majd kitölteni és leadni a témabejelentő lapot. Témavezető az Egyetem oktatója, tudományos kutatója, illetve nem egyetemi alkalmazott, külső szakember lehet. A konzulens jóváhagyásán túl szükséges még az Intézetvezető engedélye (aláírása) és IPPI-s pecsét is a leadáshoz. A témavezető kiválasztásánál javasoljuk tanulmányozni az IPPI honlapon lévő oktatói adatlapokat, amelyeken a főbb kutatási területek is szerepelnek, illetve az aktuális témakiírásokat. Természetesen nem csak az oktatók témáiból lehet kutatási témát választani, inkább orientációs szempontként javasolt használni ezeket az információkat. A témaválasztáskor alapvető szempont, hogy a választott kutatási téma, terület illeszkedjen a szak szellemiségéhez, abban jelenjen meg a - tágan értelmezett - interkulturális személet. A témaválasztásban tehát - a személyes motivációk és érdeklődési területek mellett - szerepet kell kapjon az a szempont is, hogy a szakdolgozó képes az itt tanultak alkalmazására. A téma bejelentésekor a tágabb témát kell körülhatárolni, célszerű ezért egy általánosabb címet leadni. A konkrét kutatás megtervezése és kivitelezése után lehet majd egy pontosító alcímmel ellátni magát az elkészült dolgozatot.

Etikai engedély A PPK-n érvényben lévő szabályozás szerint csak a kari Etikai Bizottság által jóváhagyott kutatásokat lehet megkezdeni! Az etikai engedéllyel kapcsolatosan minden információ megtalálható a PPK KEB honlapján. Formálisan a témavezető (illetve amennyiben ő még nem rendelkezik tudományos fokozattal, úgy a doktori témájának konzulense, illetve az IPPI Intézetvezető) nyújtja be az etikai kérelmet, azaz az ő nevén fut a folyamat. A kérelemben "A kutatásban résztvevő további kutatók"-nál kell feltüntetni magát a szakdolgozót, zárójelben odaírva, hogy "(szakdolgozó)", illetve a fokozattal nem rendelkező témavezető nevét. A formanyomtatványt a szakdolgozók töltik ki, nem a témavezetők! A kitöltött kérelmet esetleges javításokra és végső jóváhagyásra meg kell küldeni a témavezetőnek. A honlapon leírtaknak megfelelelően a nyomtatványt e-mailen kell beküldeni a Bizottságnak, ezt a témavezető intézi. A kérelmet csak akkor lehet beadni, ha a kutatás pontos menete (eljárás és eszközök) bele vannak írva. Először tehát ki kell találni a kutatást magát, és aztán kitölteni a kérelmet. A kérelemhez mellékelni kell magukat a vizsgálati eszközöket (kérdőív, teszt, interjúkérdések, stb.) A döntés egy "igen" vagy egy "nem" - utóbbi esetben a Bizottság leírja, hogy miért került elutasításra a kérelem (pl. kiegészítő információk szükségesek még az elfogadáshoz). Az átfutási idő kb. három-négy hét, ezt is bele kell kalkulálni az ütemtervbe! Az etikai engedély megszerzése minden szakdolgozónak saját felelőssége (témavezetői szupervízióval), enélkül nem szabad elkezdeni a vizsgálatokat!

2


Konzultációk A szakdolgozati kutatási folyamatban, a témaválasztástól a dolgozat leadásáig nagyon fontos a témavezetővel való folyamatos szakmai és módszertani konzultáció! Nyomatékosan kérünk ezért mindenkit, hogy témavezetőjével a kutatási folyamatban tartsa a kapcsolatot és éljen a konzultáció lehetőségével! Szakdolgozatot leadni csak a témavezető írásos engedélyével lehet, kitöltött “Konzultációs lap” formájában. Ezen a lapon fel kell sorolni minimum négy, a témavezetővel való konzultációs alkalmat. A szakdolgozati kutatás adatainak elemzéséhez elengedhetetlenül szükség van módszertanistatisztikai ismeretekre. Ezek megalapozását adják a kötelező kutatásmódszertani kurzusok, ugyanakkor erősen javasoljuk az aktuális, lehetőség szerint szabadon választható további kurzusok (pl. adatelemzés, SPSS, kvalitatív módszertan) felvételét is a vonatkozó félévekben! Igazolt előtanulmányok hiányában a kvalitatív illetve kvantitatív (szakdolgozati témától függően) kiegészítő stúdiumok végzését az Intézetvezető előírhatja! A konzulens alapvetően a szakmai kérdésekben illetékes, a technikai feladatok (azaz pl. számítások, adatelemzések) konkrét elvégzésében nem!

A szakdolgozat A szakdolgozat leadási határideje április 20. (tavaszi félév) illetve november 20. (őszi félév). A diplomamunkát tehát abban a félévben kell leadni, amely félév vizsgaidőszakában a védés megtörténik. A dolgozathoz mellékelni kell a Konzultációs igazolólapot (konzulens írja alá), valamint az Eredetiségnyilatkozatot is (a hallgató írja alá). Két nyomtatott példányban (egy kötött, egy fűzött), valamint egy CD-n elektronikusan, PDF-formátumban is le kell adni ("szerző_neve_szakdolgozat.pdf" elnevezéssel). A szakdolgozat formai követelményeinek részletes leírását ld. a következő fejezetben!

Alapvető dokumentumok (az URL-ek változhatnak!) Témabejelentő lap: https://tanulmanyi.pk.elte.hu/sites/tanulmanyi.pk.elte.hu/files/szakdolgozati_temabejelento.pdf

Kutatásetikai kérelem: http://www.ppk.elte.hu/bizottsag/keb A szakdolgozattal kapcsolatos további nyomtatványok letölthetőek a Pedagogikum Központ oldaláról (szakos diplomamunka követelményei, Eredetiségnyilatkozat, Konzultáció igazolólap): https://tanulmanyi.pk.elte.hu/info/let-lthet-dokumentumok

APA6 szabvány a hivatkozási rendhez: http://web.calstatela.edu/library/guides/3apa.pdf

Hallgatói Követelményrendszer érvényben lévő verziója: http://www.elte.hu/file/ELTE_SZMSZ_II.pdf

A szabályok ismerete, a határidők betartása, a megfelelő dokumentumok beszerzése és leadása a szakdolgozó felelőssége!

3


Javasolt ütemterv

tennivaló témabejelentő leadása szakdolgozati ütemterv (munkaterv) készítése a kutatási téma kidolgozása, szakirodalmazás, módszerek kiválasztása

határidő (kötelező, erősen ajánlott, javasolt) tavaszi félévi védéshez őszi félévi védéshez október 15. (előző félév) május 15. (előző félév) november 15. (előző félév) június 15. (előző félév) február 15.

szeptember 15.

etikai kérelem leadása

február 15.

szeptember 15.

adatfelvétei szakasz adatfeldolgozás, elemzések

március15. március 31.

október 15. október 30.

elméleti háttér kidoglozása, szakdolgozat összeállítása

április 10.

november 10.

szakdolgozat leadása témavezetőnek jóváhagyásra2 szakdolgozat leadása

április 10.

november 10.

április 20.

november 20.

2

Akkor tudjuk garantálni a témavezetői jóváhagyás határidőre való megszületését, és így a dolgozat adott félévben való leadását, amennyiben az itt jelzett határidőig a teljes dolgozat beküldésre kerül a konzulensnek!

4


A szakdolgozat általános tartalmi és formai követelményei Tartalmi követelmények a diplomamunka célja

A diplomamunka célja, hogy a hallgató ismereteit és képességeit bizonyítsa az interkulturális pszichológia és pedagógia terülétén, elmélyüljön egy kiválasztott kérdésben, és bemutassa, hogy képes az általa megtervezett kutatás szakmailag igényes kivitelezésére.

típusai és témái

A diplomamunka megfelelő elméleti megalapozottságú empirikus kutatásra (kísérlet, kérdőíves kutatás, megfigyelés, esettanulmány stb.) épül. A hallgató a meghirdetett diplomamunka-témakörök közül választ, illetve saját témáját egyezteti a témavezetőjével.

A diplomamunka kötelező szerkezeti szövegegységei külső címlap

Ld. a Formai követelmények, kötés cím alatt!

belső címlap

Az első oldalon, a lap tetején az intézmény, a kar és a szak neve legyen. Alatta a diplomamunka címe, alcíme. A lap alsó harmadában bal oldalt a készítő neve, jobb oldalon a témavezető neve. A lap alján évszám.

eredetiségnyilatkozat

A belső címlapot követő lap tartalmazza a hallgató eredeti aláírással ellátott, kötelező formátumú és tartalmú nyilatkozatát, melyben kijelenti, hogy a munka saját szellemi terméke. A szakdolgozat a hallgató önálló munkája, melyben be kell tartani a hivatkozások és idézések szabályait. A plágiummal gyanúsítható szakdolgozat szerzője ellen fegyelmi eljárás indítható.

konzultációs igazolás, témavezetői nyilatkozat

Az ezt követő lapon szerepel a szintén egységes formátumú igazolólap, melyen a témavezető láttamozza a konzultációkon való részvételt, valamint kifejezi hozzájárulását a szakdolgozat benyújtásához.

tartalomjegyzék, oldalszámozás

A diplomamunka tartalmazza a tartalomjegyzéket és az ábrák, táblázatok listáját.

szerkezeti felépítés, fejezetek

Előszó/Témafelvetés: a problématerületbe való bevezetés, a vizsgálat átfogó célja, a kutatói motiváció röviden. Elméleti bevezetés: a vizsgált téma bemutatása, a vonatkozó elméletek, kutatások összefoglalása, értékelése, a vizsgálandó összefüggések konceptualizálása, mind a kvantitaív mind a felülről építkező kvalitatív kutatás esetében. Hipotézisek, kutatási kérdések: Kvantitatív kutatás esetében hipotézisek: elméletileg megalapozott, az empirikus próbán keresztül igazolható vagy cáfolható, a téma kutatásában releváns állítások, amelyek megvilágítják a vizsgált jelenséget és az összefüggéseket. Feltáró jellegű kvalitatív kutatás esetében hipotézisek helyett kutatási célokat, kérdéseket kell megfogalmazni. Módszer: a kutatás menetének bemutatása, amely kitér a vizsgálat résztvevőinek, az alkalmazott eszközöknek és az empirikus

5


adatgyűjtés eljárásának ismertetésére. Eredmények: az empirikus adatoknak a felhasznált módszerhez igazodó bemutatása. Kvantitatív kutatás esetében a bemutatás leíró elemzéssel indul (a minta jellemzői, a mért változók megoszlásai) és hipotézisteszteléssel, illetve a kutatási kérdéseknek megfelelően haladva az eredmények komplex bemutatásával zárul. Kvalitatív kutatásnál a felülről építkező eljárás esetében az elemzett adatokat értelmezzük az elméleti keretünk és kérdéseink fényében. Az alulról építkező eljárás esetében ebben a részben kell kitérni a feltárt, újszerű elméleti eredmények bemutatására. Ahol releváns, az eredmények gyakorlati alkalmazhatóságára ki kell térni. Összefoglalás, következtetések: az eredmények értelmezése, az elvégzett kutatás értékelése, annak erősségei és gyenge pontjai.

jegyzetek, hivatkozások

A szöveg közben valamennyi, nem a szerzőtől származó állításnál jelölni kell, kitől származik. Itt csak hivatkozni kell a forrásmunkákra (névvel és a publikáció évszámával), melynek pontos adatait az irodalomjegyzékben kell magadni.

irodalomjegyzék

A hivatkozásokat és az irodalomjegyzéket a társadalomtudományok széles körében használt APA6 szabvány szerint kell elkészíteni.

Készítés és benyújtás témaválasztás és bejelentés

A hallgató által benyújtott témabejelentésen szerepelnie kell a témavezető nyilatkozatának a témavezetés vállalásáról, valamint a szakért felelős oktatási szervezeti egység vezetője, illetve megbízottja jóváhagyásának. A témabejelentés határideje: − a tavaszi félévi záróvizsgához a megelőző tanévben május 15. − az őszi félévi záróvizsgához a megelőző tanévben október 15.

témavezető

Témavezető egyetemi oktató, tudományos kutató, illetve nem egyetemi alkalmazott szakember lehet.

konzultáció

A diplomamunka készítését a témavezetővel való rendszeres konzultáció segíti. A hallgató csak a témavezető – az erre a célra rendszeresített nyomtatványon tett – hozzájárulásával adhatja be bírálatra a diplomamunkáját. (Az igazolás a szakdolgozat kötelező része, ld. fent.)

benyújtás

A hallgatónak a diplomamunkát két gépelt példányban – ebből egyet bekötve, a másikat összefűzve –, továbbá elektronikus formában a Tanulmányi Osztálynak kell benyújtania, záróvizsgájának vizsgaidőszaka előtt. A diplomamunka benyújtásának általános határideje: – az őszi félévben: november 20. – a tavaszi félévben: április 20.

6


Bírálat bíráló, a bírálat folyamata

A diplomamunka bírálója a témavezető, ezen túl egy kijelölt másodolvasó is értékeli írásban a dolgozatot, melyet a záróvizsgán a hallgató szóban is megvéd. Ez utóbbit a záróvizsga-bizottság külön érdemjeggyel minősíti. A diplomamunka jegyét ezen értékelések átlaga adja. Amennyiben a két bíráló véleménye több mint két érdemjeggyel eltér, úgy az IPPI vezetője egy harmadik személyt kér fel a diplomamunka bírálására. A diplomamunka értékelését és érdemjegyét tartalmazó bírálatot a dolgozathoz kell csatolni. A bírálatot a záróvizsga időpontját megelőzően legalább két héttel veheti át a hallgató az intézeti titkárságon.

a bírálat szempontjai

1. A választott téma, a dolgozat céljának indokoltsága. 2. A szakirodalmi háttér bemutatása, az elemzés-értelmezés színvonala. 3. A vizsgált kérdés megalapozottsága, újdonsága, a hipotézisek/kutatási kérdések megfogalmazása. 4. Megfelelő kutatási módszerek kiválasztása, azok szakszerű alkalmazása és bemutatása. 5. Az eredmények áttekinthető, korrekt ismertetése. 6. A saját eredmények elhelyezése a téma kutatásában, önreflexió a vizsgálat erősségeire, gyenge pontjaira.

Formai követelmények terjedelem

A diplomamunka terjedelme mellékletek nélkül 36–54 oldal (80.000– 120.000 karakter szóközzel). A diplomamunkát egyoldalas nyomtatással kell elkészíteni.

betűtípus, betűméret, sortáv

Times New Roman, 12-es betűnagyság, 1,5-es sortávolság.

margók

Bal oldalon (kötésnél) 3,5 cm, jobb oldalon, illetve alul és felül 2,5 cm margó.

nyelv

A diplomamunka magyar (vagy a témavezetővel egyeztetve eltérő) nyelven készíthető.

kötés

A diplomamunkát két példányban – ebből egyet bekötve, a másikat összefűzve – a Tanulmányi Osztálynak kell benyújtani. A borítón a lap tetején az intézmény, a kar, és a szak neve szerepel. Alatta a „Diplomamunka” megnevezés. A lap alsó harmadában bal oldalt a készítő neve. A lap alján, középen évszám.

elekronikus formátum

A diplomamunkát elektronikus formátumban is be kell benyújtani.

adathordozón

(CD),

pdf

7


A kvalitatív típusú kutatások lefolytatása és publikációja (részletes útmutató) Általános megfontolások A társadalomtudományokban használt kvalitatív módszerek sokkal kevésbé standardizáltak, mint a kvantitatív módszerek. A kvalitatív kutatások alatt rengetegféle megközelítést, módszert értünk. Alapvetően értelmező módszereket, amelyek a pozitivista módszerek ellenpontozásaként alakultak ki. Ennek következtében a szakdolgozó nagyfokú szabadsággal rendelkezik abban, hogy témáját milyen kvalitatív megközelítéssel kívánja vizsgálni. Ez egyrészről teret ad arra, hogy minél kreatívabban és intuitívebben vizsgálhassa a témáját, másrészről fontos kihívás elé is állítja, hiszen nem igazán tud egyértelmű, standardizált eljárásokhoz nyúlni. A kutatás módszertani megalapozottsága érdekében az alábbi két szempont ezért kiemelkedően fontos: 1. A szakdolgozó minden esetben keressen a témájához kapcsolódó kvalitatív kutatásokat és egyrészről azok eljárásait tanulmányozva, illetve a kvalitatív módszerekkel foglalkozó szakirodalmakra támaszkodva – témavezetője segítségével – alakítsa ki a „saját, egyéni” kvalitatív kutatási eljárását. 2. A módszertani fejezetben a kiválasztott módszer bemutatása, a kiválasztás indokolása, a mintavétel, illetve az elemzés menetének ismertetése során tehát a szakdolgozó módszertani szakirodalmakra kell, hogy támaszkodjon és ezeket referenciákkal ellátva meg kell jelenítse a szövegben.

Ajánlott szakirodalmak A módszertani szakirodalom használata kötelező. Ehhez ad segítséget a következő lista. A szakdolgozatírók természetesen bármilyen releváns módszertani irodalmat használhatnak, sőt, kifejezetten tanácsos a releváns irodalmakat felkutatni és azok alapján kidolgozni a saját kutatási eljárást. Atkinson, R. (1998). The Life Story Interview. Qualitative Research Methods, 44, Thousand Oaks, London, New Delhi: Sage. Babbie, E. (2008). A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Budapest: Balassi. Bakó B.(2004). A terepmunka értelm(ezés)e, avagy az etikusság határán. Kisebbségkutatás, 2004/3. Bausinger, H. (1988). Constructions of Life. In Hofer T., Niedermüller P. (szerk.) Life History as Cultural construction/Performance. Budapest: MTA. Bodor P. (2013). Szavak, képek, jelentés. Kvalitatív kutatási olvasókönyv. Budapest: L’Harmattan. Corbin, J.; Strauss, A. (1994). Grounded theory methodology. An overview. In Denzin, N.; Lincoln, Y. (Eds.) Handbook of qualitative research. London: Sage. Denzin, N., K.; Lincoln, Y., S. (Eds.) (2011). The SAGE handbook of qualitative research. Thousand Oaks: Sage. Emmison, M.; Smith P.(2000). Researching the visual : images, objects, contexts and interactions in social and cultural inquiry. London: Sage. Flick, U., (ed.) (2014). The SAGE handbook of qualitative data analysis. Los Angeles: Sage. Flick, U.(2007). Designing qualitative research. London: Sage. 8


Geertz, C. (1994). Sűrű leírás „A bennszülöttek szemszögéből": Az antropológiai megértés természetéről. In Niedermüller P. (szerk.) Az értelmezés hatalma. Budapest: Századvég. 170– 216. Gelencsér, K. (2003). Grounded theory. Szociológiai Szemle 2003/1. Giddens, A. (1997). Szociológia. Budapest: Osiris. Glaser, B., G.; Strauss, A., L.(1999). The discovery of grounded theory: strategies for qualitative research. Hawthorne, N.Y.: Aldine de Gruyter. Héra G.; Ligeti Gy. (2005). Módszertan. A társadalmi jelenségek kutatása. Budapest: Osiris. Jorgensen, D., L. (1989). Participant observation : a methodology for human studies. Newbury Park, Calif.: Sage. Kovács É. (szerk.) (2007). Közösségtanulmány. Módszertani jegyzet. Krueger, R. A. (1994). Focus groups : a practical guide for applied research. Thousand Oaks, Cal.: Sage. Kuhn, T. S. (1984). A tudományos forradalmak szerkezete. Budapest: Gondolat. (vagy Budapest: Osiris, 2000) Kvale, S. (2005). Az interjú. Bevezetés a kvalitatív kutatás interjútechnikáiba. Budapest: Jószöveg Műhely. László J. (2005). A narratív pszichológiai tartalomelemzés. Magyar Tudomány, 2005/11, 1366– 1375. Letenyei L. (2005). Településkutatás. Budapest: Ráció. Mason, J. (2005). Kvalitatív kutatás. Budapest: Jószöveg Műhely. Maxwell, J.A. (1996). Qualitative research design: an interactive approach . Thousand Oaks, Calif.: Sage. McAdams, D.P. (2006). The redemptive self: stories americans live by. Oxford: Oxford University Press. Pataki F. (1995). 1. Élettörténet és identitás. (Új törekvések az én-pszichológiában). Pszichológia 15, 405–434. Pataki F. (1996). 2. Élettörténet és identitás. (Új törekvések az én-pszichológiában). Pszichológia 16, 3–47. Pataki F. (1997). Az önéletírás „dramaturgiája”: Az élettörténeti forgatókönyvek. Előzetes áttekintés. Pszichológia 17, 339–389. Pataki F. (2001). Élettörténet és identitás. Budapest: Osiris. Richards, L. (2005). Handling qualitative data : a practical guide. London: Sage. Saldaña, J., (2009). The coding manual for qualitative researchers. Los Angeles, Calif. : Sage. Schleicher N. (2007). Kvalitatív kutatási módszerek a társadalomtudományokban. BKF jegyzet. Budapest: Századvég. Seale, C.; Gobo, G.; Gubrium, J.F.; Silverman, D. (Eds.) (2003). Qualitative research practice. London: Sage. Siklaki I. (2006). Vélemények mélyén. A fókuszcsoport módszer a kvalitatív kutatás alapmódszere. Budapest: Kossuth. Sztompka, P. (2009). Vizuális szociológia. A fényképezés mint kutatási módszer. Budapest–Pécs: Gondolat. Thompson, P. (1982). Life Histories and the Analysis of Social Change. In Küllős I.(szerk.) Az életrajzi módszer. (Tanulmánygyûjtemény) Documentatio Ethnographica 9. Budapest: MTA Kutatócsoport. 29–45. Vörös M.; Frida B. (2004). Az antropológiai résztvevő megfigyelés története. In Letenyei L. (szerk.) Településkutatás. Budapest: L'Harmattan. 395–416. Vicsek L. (2006). Fókuszcsoport. Elméleti megfontolások és gyakorlati alkalmazás. Budapest: Osiris. Whyte, W.F. (1999). Utcasarki társadalom. Budapest: Új Mandátum. Yin, R., K. (2009). Case study research : design and methods. Los Angeles, Calif.: Sage. 9


A kvalitatív típusú vizsgálat eredményeinek bemutatása Formai, stilisztikai szempontok Minden tudománynak megvan a maga sajátos szövegszerkesztési gyakorlata. A tudományos szövegekkel szemben elvárás, hogy az adott tudomány konvencióit betartsa. Noha a tudomány célja a világról szerzett ismereteink bővítése, a legtöbb kutató nem „teljesen” új gondolatokat publikál, hanem korábbi elméleteket vagy eredményeket fejleszt tovább. Nagyon fontos, hogy minden tudományos közleményben, így a szakdolgozatban is elválasszuk mindazt, ami a mi munkánk, és mi az, amire másokéból hivatkozunk. A dolgozat lapjain feltétlenül szerepeljen oldalszám (így ezt szövegközi utalásokra is használhatjuk, amennyiben a dolgozat nem tagolódik a főfejezeteken belül alfejezetekre). A lábjegyzetekbe szakirodalmi hivatkozást nem helyezünk el, azt fenntartjuk az olyan, a főszöveg folyamatosságát megtörő információknak, melyek például egy-egy kifejezés magyarázatát, alternatív értelmezési lehetőséget, kommentárt stb. közölnek. Használatával takarékoskodjunk. Mindenképpen kerülendő, hogy adott oldalon a lábjegyzetek hosszabbak legyenek, mint a főszöveg. Ugyancsak fontos a dolgozat nyelvi megformáltsága, azaz a fogalmazás és nyelvhelyesség. Pontosan, szabatosan fogalmazzunk. Bár a tudományos szaknyelv alkalmazása elengedhetetlen, azért törekedjünk a minél világosabb, magyaros írásmódra, kerek és érthető mondatok írására. Használjuk a szakkifejezéseket, de csak ha indokolt. Az olvasó érdekében próbáljunk minél egyértelműbben fogalmazni. A magyar nyelven írt publikációkat a magyar helyesírási szabályok szerint kell elkészíteni. Kerüljük a magyartalan fordulatokat. Érdemes tartalomjegyzéket használni akkor, ha a szöveg alrészekre tagolódik. A tartalomjegyzék „mélységét” az alkalmazott címsorok tagolása (fejezet, alfejezet, stb.) határozza meg. Nem érdemes azonban túlságosan tagolni. Útmutatóként érdemes betartani, hogy egy fejezet minimum 3-4 oldal, egy alfejezet minimum 8-10 mondat legyen. A fejezeteket és az alfejezeteket arab számmal érdemes számozni. A dolgozat arányaira vonatkozóan a szokásos, hogy a Bevezetés/Módszer – Eredmények/Értelemzés/Következtetések aránya általában körülbelül fele-fele. De ezeket az arányokat természetesen rugalmasan érdemes kezelni. Lehetőség van a dolgozat végén a köszönetnyilvánításra is azoknak a személyeknek, akiknek részvétele érdemben hozzájárult a dolgozat elkészültéhez, megnevezve azt is, hogy miben segítettek. Kötelező feltüntetni az esetleges anyagi támogatás tényét (pl. egyetemi, OTKA- vagy TÁMOP-pályázat keretében, a pályázat számával). A kvalitatív típusú szakdolgozat felépítése Az alábbiakban vastag KISKAPITÁLIS-sal szedett címsorok egyben a szakdolgozat javasolt 1. címsorai is. A 2. alcímsort vastagon szedve, míg a 3. alcímsort dőlt betűvel célszerű jelölni. Ennél jobban alábontani nem javasoljuk a dolgozatot, mert nagyon töredezetté válhat. A három szintű tagolás tehát: ELSŐ CÍMSOR Második címsor Harmadik címsor

ELŐSZŐ / TÉMAFELVETÉS 10


A dolgozat itt mutassa be a felvetett kérdéseket, azok tudományos vagy gyakorlati jelentőségét. Röviden és tudományos szempontból bemutatva tartalmazhatja a dolgozat írójának személyes motivációját is, ami e téma kidolgozására vezette, összesen maximum fél-másfél oldal terjedelemben. SZAKIRODALMI ELMÉLETI BEVEZETÉS - FELÜLRŐL ÉPÍTKEZŐ KVALITATIV KUTATÁS ESETÉBEN A bevezetés egyik célja, hogy tájékoztassa az olvasót, hogy mi a kutatás háttere és kontextusa. A bevezetés tehát „tölcsér” alakú, olyan értelemben, hogy szélesen kezdődik és szűken végződik. A problématerületbe való általános bevezetővel kell kezdődnie, majd el kell kezdeni leszűkíteni a kört úgy, hogy olyan előző munkák eredményeire hivatkozunk, amely munkákat ezen a területen már mások végeztek, és amelyek jelentőséggel bírnak az általunk vizsgált konkrét dologgal kapcsolatban. Ugyanakkor nem szükséges tankönyvszerűen ismertetni a problématerület általános megállapításait, inkább a szűkebben vett témához tartozó fogalmakat és elméleteket kell tárgyalni. Fontos, hogy minden gondolat után adjuk meg a hivatkozást. A bevezetés másik célja, hogy rávilágítson azokra a kérdésekre, amelyekkel kapcsolatban a korábbi kutatások még nem adtak kielégítő válaszokat. Az empirikus munkák bevezetőiben terjedelmi okok miatt általában nincs mód a szakirodalom kimerítő áttekintésére. Ilyenkor érdemes bemutatni a releváns elméleti és kutatási irányokat és kutatási eredményeket (kiemelve kifejezetten azokat, amelyek ellentmondásos eredményeket produkáltak), illetve azoknak a kritikáit, különösen kiemelve az olyan szempontokat, amelyekre az adott vizsgálat majd fókuszál. Az előző kutatások idézésével ne akarjuk az irodalmat kimerítően áttekinteni: csak azokat a munkákat (kutatási eredményeket, elméleteket, alternatívákat és rivális vagy kritikai megfontolásokat) idézzük, amelyek közvetlenül ide tartoznak. Kerüljük a távoli, lazán kapcsolódó szakirodalmi hivatkozásokat! Ez az ide tartozó irodalom közvetlenül a mi munkánkhoz vezessen, és így az előző kutatások és a mi munkánk közötti folyamatosságot mutassa. Szintén érdemes kerülni a tankönyvekre való hivatkozást, törekedjünk arra, hogy eredeti kutatásokra, azaz elsődleges szakirodalmi forrásokra hivatkozzunk. A bevezető további célja a saját kutatás problémafelvetésének bemutatása, például ellentmondásos kutatási eredmények, kevés korábbi kutatás az adott problémakörben. Miután az előző idevágó irodalmat idéztük és megmutattuk, hogyan vezet el a mi témánkhoz, ezután kell a problémát felvetni és a kutatás célkitűzéseit és kutatási kérdéseit megfogalmazni. Mindehhez elengedhetetlen az angol/egyéb nyelvű nemzetközi szakirodalom áttekintése és tárgyalása a magyar nyelvű anyagok mellett. Az alulról építkező kvalitatív eljárás alkalmazása során nincs elméleti bevezető. Az elméleti háttér ezeknél a típusú munkáknál az “eredmények bemutatása és értelmezése” részben, ahhoz illesztve kerül kifejtésre. MÓDSZER Mint azt az általános szempontoknál említettük, a kvalitatív kutatás esetében a Módszer ismertetésekor minden résznél kötelező a módszertani szakirodalmi hivatkozás. A kiválasztott módszer vagy módszerek megnevezése. Az alább felsorolt módszerek általában alkalmazhatóak önmagukban vagy más módszerekkel együtt is. A módszerek és megközelítések sokszínűsége miatt ez a lista messze nem teljes; abban segít, hogy a szakdolgozó támpontot kapjon, hogy milyen főbb módszerek léteznek: 11


Interjú (főbb típusok: sturktúrált, félig-sturktúrált interjú, sturkturálatlan interjú, mélyinterjú, narratív interjú, élettörténeti interjú, stb.); fókuszcsoport; esettanulmány; etnográfiai kutatás/ terepmunka, terepkutatás; diskurzuselemzés, kvalitatív tartalomelemzés. A módszer vagy módszerek használatának megindokolása Ebben a részben a szakdolgozónak ki kell fejtenie, hogy a kiválasztott módszer vagy módszerek hogyan kapcsolódnak az elméleti részben felvetett problémákhoz, a kutatási kérdésekhez és elméleti kerethez. Az is fontos, hogy a dolgozat szerzője megindokolja, hogy miért a választott módszer vagy módszerek a legmegfelelőbbek a kutatási kérdés megválaszolására. Minta és módszerek A kvalitatív kutatások esetében a minta kiválasztása, a minta nagyságának megválasztása során természetesen nem szempont a reprezentativitás vagy általánosíthatóság. Az egyes módszereknél különféle eljárásokat alkalmazunk. Ezekhez ad támpontot a következő lista. Ebben az alfejezetben tehát a szakdolgozónak be kell mutatnia a mintavételi eljárást, illetve röviden a mintát magát, és az adatgyűjtés menetét. Interjú: Az interjús módszer esetében figyelembe kell venni, hogy mely típust választotta a szakdolgozó. A struktúrált interjúk általában rövidebbek, egy-egy konkrét kérdésre irányulnak, míg a struktúrálatlan-, mélyinterjú vagy narratív interjú hosszát tekintve sokszorosa is lehet az előbbinek és általában az érintett témák szerteágazóak. Az interjúk számának meghatározásánál egy egzakt szám nehezen adható meg. A konkrét vizsgálatra vonatkozólag az egyik alapszabály a telítettség kérdése, azaz annyi interjút kell készíteni, amennyinél még új információk, aspektusok merülnek fel az adott kérdésre vonatkozólag. Amennyiben már „csak” ismétlések jelennek meg, ez az jelzi, hogy elértük a telítettség megfelelő fokát. Másfelől viszont figyelembe kell vennie a szakdolgozónak azt is, hogy reálisan hány interjú készíthető el, és dolgozható fel a rendelkezésre álló időben. A tervezésnél mérlegelni kell például, hogy lesz-e hozzáférése a kiválasztott interjúalanyokhoz, illetve hogy fognak-e (időben) válaszolni, stb.. A téma és az interjú típusa határozza meg azt, hogy milyen módon választjuk ki az interjúalanyokat: tehát például hólabda módszer, célzott megkeresés (pl. adott intézmények), vagy informátorok segítségén keresztül történik az alanyok megkeresése, stb. Fókuszcsoport: A fókuszcsoport esetében elsődlegesen azt kell eldönteni, hogy hány fókuszcsoportos beszélgetést végezzen el a szakdolgozó a kutatásban, majd pedig azt, hogyan állítsa össze az egyes fókuszcsoportokat, illetve hogy készítsen-e a fókuszcsoportos beszélgetések mellett interjúkat is. Az esetszám megválasztásánál figyelembe kell venni, hogy az adott témában milyen összetételű csoportokat érdemes kialakítani. Ezek lehetnek homogén vagy vegyes csoportok (életkor, nem, foglalkozás, iskolázottság, etnikai háttér, állampolgárság, stb. alapján). Mérlegelni kell, hogy az adott csoporttípusban milyen dinamikák alakulhatnak ki és ezeket hogyan tudja kezelni a szakdolgozó (pl. érzékenységek nyomán kialakuló konfliktusok). A fókuszcsoportos vizsgálatnál fokozottan felmerül a megvalósíthatóság kérdése. Akár egy, akár több fókuszcsoportos beszélgetésre kerül sor, mindenképp több embert kell mozgatni, helyiséget, megfelelő időpontot találni. Ezek extra nehézséget jelenthetnek, amiket a tervezés során mérlegelni kell, például a kutatás időbeli ütemezésénél. 12


Esettanulmány: Az esettanulmánynál is hasonló kérdések merülnek fel: egy vagy több esettanulmányt készítsen-e a szakdolgozó. Egy szakdolgozathoz az idő és egyéb forráskorlátok miatt egy esettanulmány is elegendő lehet. Az eset vagy esetek kiválasztása történhet a „tipikus” vagy az „atipikus” kritérium alapján, irányulhat a hasonlóságok vagy a különbségek feltérképezésére. Az esettanulmány (pl. egy szervezet működésének vizsgálata) többféle módszer együttes alkalmazását feltételezi: interjú, megfigyelés, dokumentumelemzés, stb. A tervezés során itt is figyelembe kell venni a megvalósíthatósági szempontokat. Etnográfiai kutatás/ terepmunka, terepkutatás; Ezeknél a módszereknél a terep, (vagy csoport, hely, esemény) kiválasztása során sokféle szempontot kell figyelembe venni: a terep legyen a kutatási téma szempontjából releváns, megközelíthető, legyen hozzáférése a kutatónak, és elegendő ideje az alapos kutatáshoz. Több terep is képezheti egy kutatás egységét, de a megvalósíthatósági szempont főként a szakdolgozati időkeret miatt nagyon fontos. Ezen módszerek alapvetően hosszabb időt vesznek igénybe, így alkalmazásuk csak akkor javasolt, ha a szakdolgozónak biztosan lesz ideje az alapos, megfelelő mennyiségű és mélységű etnográfiai adat gyűjtésére. Ezek a vizsgálatok is feltételezik többféle módszer együttes alkalmazását, tehát itt is sokrétű felkészültségre lehet szükség (interjúzás, megfigyelés). Diskurzuselemzés, tartalomelemzés: A diskurzus- vagy tartalomelemzés különféle műfajú szövegeket (újságcikk, dokumentum, politikai beszéd, stb.) elemez. A mintavétel ennél a módszernél támaszkodhat a kvantitatív módszerek eljárásaira (annyiban, hogy meg kell határozni az elemzett korpuszt, és abból különféle eljárásokkal kell mintát venni, mely lehet véletlenszerű, szisztematikus, többlépcsős), de nem törekszik természetesen reprezentativitásra. A mintavétel ezen kívül lehet teljesen önkényes, ilyenkor a kutató választja ki az elemzendő szövegeket, általában azok relevanciája alapján. Első lépésként ki kell választani, hogy mely szövegek (például újságcikkek, politikai beszédek, parlamenti felszólalások, szervezetek weboldalai, dokumentumai, stb.) fogják az elemzés korpuszát képezni. Ezt követően többféle eljárást lehet alkalmazni a mintavételre: például az adott időintervallumban megjelent szövegekből szisztematikus eljárással vett minta, vagy éppen nem szisztematikusan, hanem a szövegeket „súlyozva”, tehát relevanciájukat figyelembe véve. Elemzés menete A szakdolgozónak arra kell kitérnie ebben az alfejezetben, hogyan fog az adatok elemzése, értelmezése történni, és milyen eljárást fog alkalmazni. A kvalitatív adatok többsége valamilyen „szöveg”: interjúk-, vagy fókuszcsoportos beszélgetések átiratai, megfigyelések jegyzetei, illetve egyéb dokumentációk, publikált szövegek, stb. Ezeken a szövegeken végzünk elemzést, amelyek a kvalitatív kutatásunk eredményeit fogják adni. Az elemzés a szöveg(ek) vizsgálata és interpretációja, melynek célja, hogy rejtett értelmeket, mintázatokat és összefüggések tárjon fel (Kvale 2005). A szövegek elemzése kódolással történik. Alapvetően két útvonal lehetséges: egy felülről (deduktív) és egy alulról (induktív) építkező. Az első esetében a meglévő elméletekből alkotunk kategóriákat, míg a második esetében a kategóriaalkotás az elemzett anyag alapján történik, és ezekből jön létre új elmélet, illetve ezek alapján próbáljuk létező elméletekre alkalmazni a kategóriáinkat. A felülről (deduktív) építkező elemzési mód során, az elméleti keretünk alapján alkotunk előre meghatározott kategóriákat és ezeket alkalmazzuk a kódolás során. Az így létrehozott kategóriákat rendeljük az elemzésben bizonyos szövegegységekhez. A kategóriákat alkategóriákkal is kiegészítjük, majd összefüggéseket keresünk a kategóriák között és ennek alapján tovább 13


pontosítjuk a kategóriáinkat. A folyamat végén az elméleti keretünk tükrében tudjuk majd értelmezni az empirikus adatainkat. Az alulról (induktív) építkező elemzési mód lehet a megalapozott elmélet (grounded theory), aminek alapján a következő kódolási lépéseket különböztethetjük meg (Gelencsér 2003): A nyílt kódolás: a kódolási folyamat kezdeti szakasza, melynek során az adatokhoz fogalmakat rendelünk, melyeket a folyamat során finomítunk, pontosítunk, és cserélünk. Axiális kódolás: mely kapcsolatokat teremt a kategória és annak dimenziói között. A folyamat során arra keressük a választ, hogy egy bizonyos kategória mit tud elmondani a kutatás alapproblémájáról? A szelektív kódolás: melynek során azonosítjuk a kulcskategóriákat és azok alkategóriáit, egyúttal „figyelmen kívül helyezzük” azokat a kategóriákat, amelyek nem kapcsolódnak kellő mértékben a kulcskategóriákhoz, és ezért nem hasznosíthatóak az elmélet kidolgozásánál. Fontos, hogy a két eljárásmód nem feltétlen válik el élesen egymástól, ahogy az induktív és deduktív eljárások az esetek többségében kombinálódnak a kvalitatív kutatásokban. Felülről építkező eljárás esetében is rugalmasan kezeljük tehát a kategóriákat, az elemzéskor új, előre meg nem határozott kategóriákat is alkothatunk. A kódolás történhet kézi módszerrel, illetve szoftver alkalmazásával. A kézi módszer kisebb számú, míg a szoftver nagyobb számú adat esetében indokolt. A szoftver alkalmazása során fontos, hogy a szakdolgozó már ismerje a szoftvert, tudja jól használni, és tisztában legyen annak korlátaival, „veszélyeivel”. (Úgymint az adatok lehetséges értelmezésének leszűkítése, a kvalitatív adatok kvantifikálása, stb.) Lehetséges szoftverek: bAnSWR; Atlas.ti; MAXQDA; QDA Miner, stb. bhttp://www.predictiveanalyticstoday.com/top-free-qualitative-data-analysis-software/ ÉRTELMEZÉS, MEGBESZÉLÉS, KÖVETKEZTETÉSEK A szakdolgozat ezen részében a szerző prezentálja a kutatási eredményeit. A kvalitatív kutatási eredmények nem alátámasztanak vagy megcáfolnak egy hipotézist, hanem rejtett összefüggéseket, mintázatokat tárnak fel a „szövegekben”, vagy mutatnak be működésmódokat, stb. melyek különféle értelmezésekre adnak lehetőséget. Ezeket az értelmezéseket kell egyrészről a gyűjtött anyagra vonatkoztatva bemutatni, másrészről az elméleti keretünk és kérdéseink fényében értelmezni. Ezek vonatkozhatnak arra, hogy például egy adott kérdésben a meglévő elméletek milyen magyarázó erővel bírnak? Milyen új összefüggéseket tártunk fel, amelyek hozzátesznek már meglévő elméletekhez? Milyen új elméleti kérdéseket lehet feltenni az elemzésünk nyomán? IRODALOMJEGYZÉK

A szakdolgozat elkészítésekor különösen fontos a szakirodalmi hivatkozások szabályainak betartása, egyrészt szakmai etikai szempontból, másrészt a közlések hitelességének ellenőrizhetősége miatt. A részletes követelményeket a hivatkozásokra vonatkozóan ld. a "Függelék"-ben (kvalitatív és kvantitatív típusú dolgozatra egyaránt vonatkozik)! MELLÉKLETEK Tudományos közleményeknél előfordul, hogy olyan részletek is fontosak lehetnek, amelyeket nem lehet vagy nem praktikus a szövegbe beágyazni, ugyanakkor fontos kiegészítő információt jelenthetnek. Ezt leggyakrabban a Függelékben (folyóiratcikkek esetében) vagy a Mellékletben (szakdolgozat esetében) jeleníthetjük meg. A Függelékben vagy Mellékletben csak a kutatás szempontjából releváns kiegészítések lehetnek. Így például megadhatunk olyan táblázatokat szerkesztett formában, amelyek további kiegészítő adatokat közölnek, stb.

14


A kvantitatív típusú kutatások lefolytatása és publikációja (részletes útmutató) Általános megfontolások Mintanagyság Tekintettel arra, hogy a kvantitatív típusú kutatás alapvetően a matematikai statisztika módszertanával igyekszik választ találni a feltett kutatási kérdésekre, így alapvető szempont, hogy törekedni kell a kellő mennyiségű adat összegyűjtésre. Az adatok "statisztikai ereje" – tehát a belőlük levonható érvényes következtetések lehetősége – annál nagyobb, minél kiterjedtebb mintavétel történik a vizsgálat során. Általános szabályként a szakdolgozat esetében azt határozzuk meg, hogy lehetőség szerint három számjegyű (100 fő), de semmiképpen sem kevesebb mint 60 fő képezze a vizsgálati mintát. Amennyiben a vizsgálat hipotéziseinek tesztelése megkívánja, a minta tovább bontható alcsoportokra, azonban statisztikai értelemben is érvényes következtetések levonására mindebből csak akkor van lehetőség, ha az összehasonlítandó alcsoportok minimum elemszáma 20 fő. (Ha tehát két szempont mentén – pl. nem és korcsoport – akarjuk elemezni a mintát, akkor 2 x 2 = 4 alcsoport, x 20 fő = 80 fő a minimumkövetelmény, azonban törekedni kell itt is a 100-as nagyságrend elérésére). Ezek a számok irányadóak a kérdőívtől eltérő, például kísérleti vagy megfigyeléses módszertant alkalmazó kvantitatív vizsgálatok esetében is, azonban a pontos eljárás ismeretében, a témavezetővel egyeztetve kisebb eltérések lehetségesek. A reprezentativitás kérdése Tekintettel a szakdolgozók korlátozott – anyagi és egyéb természetű – lehetőségeire, és az adatfelvétel jelenleg leggyakoribb módjára (online anonim), a mintavételezéssel kapcsolatosan nem elvárás a reprezentativitás a vizsgált populációra nézve. A szakdolgozónak azonban törekednie kell az eljárás során arra, hogy kezelje a mintavétel során fellépő potenciális torzító tényezők közül azokat, amelyek kiküszöbölésére vagy enyhítésére reális lehetősége van. Ennek érdekében a témavezetővel célszerű átbeszélni előzetesen magát a mintavételezési tervet, és az adatfelvétel megkezdése előtt a eljárás pontos menetét is. Bár a reprezentativitás nem követelménye a vizsgálatnak, az mindenképpen elvárás, hogy a szakdolgozó az eredmények értelmezésekor mértéktartóan járjon el, így például kritikusan tekintsen adataira, reálisan látva az eredményei alapján levont következtetések általánosíthatóságát is. Mérőeszközök A kvantitatív típusú szakdolgozatok leggyakrabban használt mérőeszközei a különféle önkitöltős kérdőívek és (attitűd)skálák. A konkrét eszközök megválasztásakor alapvetően három lehetőségünk van. (1) A vizsgálat operacionalizálásának megtervezésekor első lépésben tájékozódni kell, hogy milyen már létező mérőeszközök vannak a vizsgálni kívánt kutatási kérdésekben. Amennyiben ilyenek rendelkezésre állnak, úgy célszerű azokat használni, a szerzői jogok konkrét mérőeszközre vonatkozó szabályainak betartásával (alapvető, hogy hivatkozzuk a szerzőt, ám előfordul olyan is, hogy egyes mérőeszközök használata a szerző írásos engedélyéhez kötött). A már létező skálák használatakor nem elvárás azok szerkezetének saját mintán való megerősítő tesztelése (ún. konfirmatorikus faktorelemzés), azaz nem kötelező annak ellenőrzése, hogy 15


ugyanazon faktorstruktúrába rendeződnek-e a tételek. Az alapvető reliabilitás-vizsgálatot azonban skálák esetén el kell végezni, és szükség esetén tételek elhagyásával módosítani a skálán a megbízhatóság érdekében. Csak olyan skála használható az adatelemzés során, amelynek megfelelőek a reliabilitás-mutatói. (Ún. itemanalízis lefuttatása, a skálára és az alskálákra vonatkozóan, Cronbach-alfa értékek megadásával, kritériumértékek figyelembevételével.) (2) Előfordulhat az is, hogy egy már létező mérőeszköz átalakítása, módosítása szükséges (pl. kulturális különbségek vagy a kutatási kérdések eltérése miatt) a saját vizsgálathoz, azaz el kell végezni a mérőeszköz adaptációját. Ennek szükségességét fontos megindokolni a dolgozatban, és kellő részletességgel ismertetni kell az átalakítás módszerét és folyamatát. Hasonlóan az eredeti skálák használatához, itt is minden esetben pontosan meg kell jelölni az eredeti mérőeszköz forrását. Skálák esetén az alapvető reliabilitás-vizsgálatra ugyanazok a szabályok vonatkoznak itt is, mint az (1) pontban. (3) Amennyiben a vizsgálni kívánt kérdéshez nem található a vonatkozó nemzetközi szakirodalomban érvényes mérési mód, úgy lehetőség van saját mérőeszköz kialakítására. Mivel az új mérőeszköz működését illetően még nem rendelkezünk adatokkal, így kívánatos lehet egy kisebb elővizsgálatban tesztelni azt. (Kitöltetni például 5-10 emberrel, szöveges visszajelzést is kérve tőlük, melynek nyomán lehet finomítani a mérőeszközön.) A dolgozatban kellő részletességgel ismertetni kell a saját mérőeszköz létrehozásának módszertanát és folyamatát. Skálák esetén az alapvető reliabilitás-vizsgálatra ugyanazok a szabályok vonatkoznak itt is, mint az (1) pontban. Általában véve, minden (az 1-2-3 pontokban ismertetett) skála-típusú mérőeszközre nézve igaz, hogy azokat pszichometriai értelemben is skálaként használjuk, tehát az összpontszámokat, alskála összpontszámokat használjuk az elemzésekben (nem pedig tételenként végzünk velük különböző összefüggés-elemzéseket)! Adatelemzés A kvantitatív típusú kutatás alapvetően számokkal dolgozik, így a matematikai statisztikai adatelemző módszerek használata megkerülhetetlen az ilyen módszertant alkalmazó szakdolgozatok esetében. Az adatelemző szoftverek (pl. Excel, RopStat, SPSS, AMOS, MPlus) nagyban megkönnyítik ezt a munkát, amennyiben képesek vagyunk azok szakszerű használatára. A konkrét programot illetően nincsen megkötés, a lényeg az, hogy a kutatási kérdések megválaszolásához adekvát statisztika módszerek kerüljenek használatra, helyesen alkalmazva őket és értelmezve az outputok alapján a kapott eredményeket. Az adatok bemutatásánál szisztematikusan kell építkezni, ebben segíthet, ha előzetesen készítünk magunknak egy adatelemzési tervet, azaz végiggondoljuk, milyen típusú számításokat (pl. leíró statisztikai adatok a mintáról, az alkalmazott mérőeszközökről, összefüggés-elemzések a változók között a hipotézisek tesztelésére) szeretnénk elvégezni. Az elemzéseknél fontos, hogy célirányosan haladjunk, azaz valóban azokat az összefüggéseket vizsgáljuk meg, amelyekre vonatkozóan volt kutatási kérdésünk. Kerüljük a "mindent mindennel összefüggésben" elvén végzet ad-hoc elemzéseket, mert ez az "adathalászat" látszatát kelti!

Ajánlott szakirodalmak A módszertani szakirodalom használata kötelező. Ehhez ad segítséget a következő lista. A szakdolgozatírók természetesen bármilyen további releváns módszertani irodalmat használhatnak az itt megadottakon kívül is! Babbie, E. (2008). A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Budapest: Balassi. Barna I.; Székelyi M. (2000). Túlélőkészlet az SPSS-hez. Budapest: Typotex. Falus I.; Ollé J. (2000). Statisztikai módszerek pedagógusok számára. Budapest: Okker. 16


Falus I.; Ollé J. (2008). Az empirikus kutatások gyakorlata (Adatfeldolgozás és statisztikai elemzés). Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. Field, A. (2009): Discovering Statistics Using SPSS. Third Edition. London: Sage. Freedman, D.; Pisani, R.; Purves, R. (2005). Statisztika. Budapest: Typotex. Héra G.; Ligeti Gy. (2005). Módszertan. A társadalmi jelenségek kutatása. Budapest: Osiris. Kaplan, D. (ed.) (2004). The SAGE handbook of quantitative methodology for the social sciences. London: Sage. Ketskeméty L.; Izsó L.; Könyves Tóth E. (2011). Bevezetés az IBM SPSS Statistics programrendszerbe. Budapest: Artéria Stúdió. Millsap, R.E.; Maydeu-Olivares, A. (Eds.) (2009). The SAGE handbook of quantitative methods in psychology. London: Sage. Rózsa S.; Nagybányai Nagy O.; Nagy J. (szerk.) (2006). A pszichológiai mérés alapjai. Budapest: Bölcsész Konzorcium (HEFOP). Szokolszky Á. (2004). Kutatómunka a pszichológiában. Budapest: Osiris. Vargha A. (2007). Matematikai statisztika. Pszichológiai, nyelvészeti és biológiai alkalmazásokkal. Budapest: Pólya.

A kvantitatív típusú vizsgálat eredményeinek bemutatása3 Formai, stilisztikai szempontok Minden tudománynak megvan a maga sajátos szövegszerkesztési gyakorlata. A tudományos szövegekkel szemben elvárás, hogy az adott tudomány konvencióit betartsa. Noha a tudomány célja a világról szerzett ismereteink bővítése, a legtöbb kutató nem „teljesen” új gondolatokat publikál, hanem korábbi elméleteket vagy eredményeket fejleszt tovább. Nagyon fontos, hogy minden tudományos közleményben, így a szakdolgozatban is elválasszuk mindazt, ami a mi munkánk, és mi az, amire másokéból hivatkozunk. A dolgozat lapjain feltétlenül szerepeljen oldalszám (így ezt szövegközi utalásokra is használhatjuk, amennyiben a dolgozat nem tagolódik a főfejezeteken belül alfejezetekre). A lábjegyzetekbe szakirodalmi hivatkozást nem helyezünk el, azt fenntartjuk az olyan, a főszöveg folyamatosságát megtörő információknak, melyek például egy-egy kifejezés magyarázatát, alternatív értelmezési lehetőséget, kommentárt stb. közölnek. Használatával takarékoskodjunk. Mindenképpen kerülendő, hogy adott oldalon a lábjegyzetek hosszabbak legyenek, mint a főszöveg. Ugyancsak fontos a dolgozat nyelvi megformáltsága, azaz a fogalmazás és nyelvhelyesség. Pontosan, szabatosan fogalmazzunk. Bár a tudományos szaknyelv alkalmazása elengedhetetlen, azért törekedjünk a minél világosabb, magyaros írásmódra, kerek és érthető mondatok írására. Használjuk a szakkifejezéseket, de csak ha indokolt. Ha a szakkifejezésnek meghonosodott magyar változata is van, akkor azt használjuk (pl. „item” helyett „tétel”). Kerüljük a körülményeskedést, igyekezzünk gazdaságosan kihasználni a megadott terjedelmet. Az olvasó érdekében próbáljunk minél tömörebben és egyértelműbben fogalmazni. Érdemes tartalomjegyzéket használni akkor, ha a szöveg alrészekre tagolódik. A tartalomjegyzék „mélységét” az alkalmazott címsorok tagolása (fejezet, alfejezet, stb.) határozza meg. Nem érdemes azonban túlságosan tagolni. Útmutatóként érdemes betartani, hogy egy fejezet minimum 3-4 oldal, egy alfejezet minimum 8-10 mondat legyen. A fejezeteket és az alfejezeteket arab számmal érdemes számozni. 3

Ez az összefoglaló a PPK Pszichológiai Intézet oktatói által írt segédanyag rövidített és az interkulturális MA-ra adaptált változata. (Urbán Róbert, Varga Katalin Balázs Judit (2014). Útmutató tudományos közlemények felépítéséhez I. Kvantitatív empirikus dolgozatok BA és MA képzésben. Kézirat. Budapest: ELTE PPK.)

17


A dolgozat arányaira vonatkozóan a szokásos, hogy a Bevezetés – Empirikus rész (=Módszer és Eredmények) – Diszkusszió aránya általában körülbelül ⅓–⅓–⅓, de ezeket az arányokat természetesen rugalmasan érdemes kezelni. A leggyakoribb hiba azonban a Diszkusszió rész aránytalan rövid volta, amit érdemes elkerülni. Lehetőség van a dolgozat végén a köszönetnyilvánításra is azoknak a személyeknek, akiknek részvétele érdemben hozzájárult a dolgozat elkészültéhez, megnevezve azt is, hogy miben segítettek. Kötelező feltüntetni az esetleges anyagi támogatás tényét (pl. egyetemi, OTKA- vagy TÁMOP-pályázat keretében, a pályázat számával). A kvantitatív típusú szakdolgozat felépítése Az alábbiakban vastag KISKAPITÁLIS-sal szedett címsorok egyben a szakdolgozat javasolt 1. címsorai is. A 2. alcímsort vastagon szedve, míg a 3. alcímsort dőlt betűvel célszerű jelölni. Ennél jobban alábontani nem javasoljuk a dolgozatot, mert nagyon töredezetté válhat. A három szintű tagolás tehát: ELSŐ CÍMSOR Második címsor Harmadik címsor ELŐSZŐ / TÉMAFELVETÉS A dolgozat itt mutassa be a felvetett kérdéseket, azok tudományos vagy gyakorlati jelentőségét. Röviden és tudományos szempontból bemutatva tartalmazhatja a dolgozat írójának személyes motivációját is, ami e téma kidolgozására vezette, összesen maximum fél-másfél oldal terjedelemben. SZAKIRODALMI ELMÉLETI BEVEZETÉS A bevezetés egyik célja, hogy tájékoztassa az olvasót, hogy mi a kutatás háttere és kontextusa. A bevezetés tehát „tölcsér” alakú, olyan értelemben, hogy szélesen kezdődik és szűken végződik. A problématerületbe való általános bevezetővel kell kezdődnie, majd el kell kezdeni leszűkíteni a kört úgy, hogy olyan előző munkák eredményeire hivatkozunk, amely munkákat ezen a területen már mások végeztek, és amelyek jelentőséggel bírnak az általunk vizsgált konkrét dologgal kapcsolatban. Ugyanakkor nem szükséges tankönyvszerűen ismertetni a problématerület általános megállapításait, inkább a szűkebben vett témához tartozó fogalmakat és elméleteket kell tárgyalni Fontos, hogy minden gondolat után adjuk meg a hivatkozást. A bevezetés másik célja, hogy rávilágítson azokra a kérdésekre, amelyekkel kapcsolatban a korábbi kutatások még nem adtak kielégítő válaszokat. Az empirikus munkák bevezetőiben terjedelmi okok miatt általában nincs mód a szakirodalom kimerítő áttekintésére. Ilyenkor érdemes bemutatni a releváns elméleti és kutatási irányokat és kutatási eredményeket (kiemelve kifejezetten azokat, amelyek ellentmondásos eredményeket produkáltak), illetve azoknak a kritikáit, különösen kiemelve az olyan szempontokat, amelyekre az adott vizsgálat majd fókuszál. Az előző kutatások idézésével ne akarjuk az irodalmat kimerítően áttekinteni: csak azokat a munkákat (kutatási eredményeket, elméleteket, alternatívákat és rivális vagy kritikai megfontolásokat) idézzük, amelyek közvetlenül ide tartoznak. Kerüljük a távoli, lazán kapcsolódó szakirodalmi hivatkozásokat! Ez az ide tartozó irodalom közvetlenül a mi munkánkhoz vezessen, és így az előző kutatások és a mi munkánk közötti folyamatosságot mutassa. Szintén érdemes kerülni a tankönyvekre való hivatkozást, törekedjünk arra, hogy eredeti kutatásokra, azaz elsődleges szakirodalmi forrásokra hivatkozzunk. A bevezető további célja a saját kutatás problémafelvetésének bemutatása, például ellentmondásos kutatási eredmények, kevés korábbi kutatás az adott problémakörben. Miután az előző idevágó 18


irodalmat idéztük és megmutattuk, hogyan vezet el a mi témánkhoz, ezután érdemes a problémát felvetni és a kutatás célkitűzéseit és hipotézisei megfogalmazni. A bevezetés végén mutathatók be a kutatás célkitűzései és az ezekből következő hipotézisek. A problémák általában általánosabb kérdések, a hipotézisek pedig konkrét, tesztelhető állítások. A hipotézisek olyan feltételező állítások, amelyek két vagy több konstruktum vagy változó közötti kapcsolat természetének a leírására vonatkoznak. Tehát a jó hipotézis – az elméletből következően – nemcsak azt mondja meg, hogy például két csoport különbözik egymástól egy adott jellemzőben, hanem azt is, hogy hogyan. Ha együttjárás vizsgálatáról van szó, akkor az együttjárás irányát is meg kell adni. Fontos tehát, hogy kiderüljön, hogy a hipotézis miként illeszkedik a korábbi kutatások sorába, mennyiben ismétli azokat, vagy a probléma melyik újabb vonatkozását vizsgálja. Mindehhez elengedhetetlen az angol/egyéb nyelvű nemzetközi szakirodalom áttekintése és tárgyalása a magyar nyelvű anyagok mellett. Esetenként a kvantitaív kutatás leíró jellegű, amelynek során hipotézis felállítására nincs mód. Ilyenkor olyan kutatási kérdésről van szó, amikor a hipotézisek felállítása nem feltétlenül lehetséges. Ugyanakkor óvatosan kell bánni ezzel a megoldással, mert a legtöbbször akkor is van valamilyen elméletből következő rejtett, nem világossá tett hipotézis a kutatás háttérében még akkor is, ha látszólag leíró vagy feltáró jellegű vizsgálatról van szó. A bevezetés tehát megpróbálja megmagyarázni az olvasónak az adott vizsgálat logikai alapját, hogy hogyan illeszkedik ez az előző vizsgálatok sorába, és hogy hogyan terjeszti azt ki, mi az, amit ezekből ismétel, az adott problémának milyen új aspektusát vizsgálja. E cél elérése érdekében a bevezetés a problématerület széleskörű bevezetésével kezdődik, majd leszűkül az idevágó irodalom rövid, átfogó összegzésére, ami közvetlenül egy, a jelen munkában vizsgálandó változókra vonatkozó állításhoz, illetve a vizsgálat hipotézisének megfogalmazásához vezet. MÓDSZER A módszertani rész elsődleges célja az, hogy elmondja az olvasónak, hogy pontosan hogyan végeztük a vizsgálatot. Ez a dolgozat azon része, ami a megismételhetőség kritériumának közvetlenül meg kell, hogy feleljen. Ha megfelelően írjuk le, akkor a módszer elolvasása után egy másik kutató pontosan meg tudja ismételni az általunk leírt vizsgálatot. A módszer megfelelő leírása arra is lehetőséget nyújt az olvasónak, hogy értékelje, hogy maga a kutatás megfelelő-e. A módszer leírása gyakorlatilag a vizsgálati terv megvalósításának részletes dokumentációjaként is felfogható és ezért „használati útmutatóként” szolgál nemcsak a vizsgálat reprodukálásához vagy későbbi továbbfejlesztéséhez, hanem a kapott eredmények kritikai elemzéséhez is. A kommunikáció elősegítése és az átláthatóság érdekében a Módszert általában a következő alfejezetekre szokás osztani: kísérleti/vizsgálati személyek; berendezés, anyag, eszközök; eljárás. Ezek a tipikus alfejezetek, de néha más fejezetcímek is előfordulnak. Résztvevők Ebben a részben bemutatjuk vizsgálatunkban szereplő mintát, meghatározzuk a vizsgálati/megfigyelési egységet (pl. személy, iskolai osztály, interakció). Világosan kell ismertetni a mintaválasztás módját (valószínűségi – egyszerű random, szisztematikus, rétegzett, klaszter, stb. vagy nem valószínűségi – hozzáférhetőségi, kvóta, hólabda, stb.). Fontos bemutatni a beválasztási és kizárási kritériumokat, amennyiben voltak ilyenek. Nemcsak azt kell elmondani az olvasónak, hogy kik voltak a résztvevők, hanem azt is, hogy hányan voltak, mik a jellemzőik (átlagéletkor, az életkor szórása, életkori tartomány, nemek aránya és minden más, a konkrét vizsgálat szempontjából fontos paraméter). Amennyiben ez az adatfelvétel során kiderül, úgy le kell írni a vizsgálatba való beleegyezési arányt (a megkeresettek hány százaléka egyezett bele a vizsgálatban való részvételbe), továbbá le kell írni a valamilyen szempontból nem értékelhető válaszokat adók (például hiányzó adatok miatt nem értékelhető) 19


arányát is. A vizsgálati elrendezéstől függően minden más idetartozó információt meg kell adni a résztvevőkről, pl. hogyan osztottuk be őket a kísérleti csoportokba, mekkora elemszámú csoportokat alakítottunk ki, hány olyan személyt választottunk a kísérletbe, akik végül nem fejezték be a kísérletet, mi ennek az oka, milyen ösztönzővel késztettük a személyeket a részvételre, stb. Eszközök Ebben a részben kell megadni egészen pontosan, hogy a vizsgálni kívánt, az elméleti bevezetőben konceptualizált jelenségeket hogyan és milyen mérőeszközökkel operacionalizáltuk, megadva azok elsődleges (szakirodalmi) forrását is. A kérdőíveket/teszteket nem feltétlenül kell (előfordul, hogy nem is szabad copyright okokból!) a dolgozathoz csatolni, de, ha ennek nincs akadálya érdemes a mellékletben mégis közölni a könnyebb tájékozódás érdekében. Ugyanakkor a kérdőívek közlése nem helyettesíti a mérőeszközök leírását! A mérőeszközök rövid bemutatása is itt történik, beleértve a tételek számát, mire vonatkoznak a tételek, a válaszadás módját (pl. dichotóm, vagy ötfokú Likert típusú skála), az értékelés metódusát (átlag vagy összpontszám vagy valami más). Célszerű itt röviden bemutatni a mérőeszköz megbízhatóságára (belső konzisztencia, teszt-reteszt, kódolok közötti megbízhatóság) és validitására vonatkozó korábbi kutatásokban közölt adatokat, ami alátámasztja a mérőeszköz alkalmazhatóságát. A mérőeszköz saját kutatásra vonatkozó reliabilitásmutatóinak (pl. tipikusan a Cronbach-alfa értékek) bemutatására több eltérő gyakorlat is lehetséges: (1) itt az "Eszközök" részben, vagy (2) az "Eredmények" leíró statisztika részében közöljük. Amennyiben olyan mérőeszközről van szó, amit idegen nyelvről adaptáltak magyarra, akkor az erre a folyamatra vonatkozó adatokat (pl. a nyelvi fordítás folyamatát) is meg kell adni, vagy ennek a forrását kell közölni. A használt ingeranyagot (pl. képeket) érdemes a mellékletben csatolni, amennyiben erre lehetőség van. Papír-ceruza teszteket, kérdőíveket a vizsgálatban használt formátumban, azok alkalmazásának sorrendjében szintén érdemes lehet mellékletben csatolni abban a formátumban, ahogyan azt a vizsgálati személyek kézhez kapták feltéve, hogy az adott mérőeszköz nem áll szerzői jogi védelem alatt. Amennyiben a vizsgálat független vizsgálókat/pontozókat/megítélőket alkalmazott, akkor be kell mutatni, hogy milyen adatok támogatják a kódolás megbízhatóságát és érvényességét (pl. Cohenkappa értékek). Eljárás Ebben a részben azt kell elmondani az olvasónak, hogy hol (pl. laboratóriumban, osztályteremben, Interneten) és pontosan hogyan hajtottuk végre a kísérletet/vizsgálatot attól a pillanattól kezdve, hogy a kísérleti/vizsgálati személy és a kísérletet/vizsgálatot vezető kapcsolatba került egymással, addig a pillanatig, amíg a kapcsolatuk véget nem ért. Tehát az Eljárás rész lépésről lépésre leírja, hogy mit csinált mind a vizsgálatvezető, mind a vizsgálati személy az egész vizsgálat alatt. Ez a rész tartalmazza a vizsgálati személynek adott instrukciókat és/vagy ingerfeltételeket, és az adatok rögzítésének mikéntjét is. A pontos instrukciókat, a vizsgálat előtti tájékoztatás szövegét, a beleegyező nyilatkozat szövegét a mellékletek között közöljük.

20


EREDMÉNYEK Az eredmények bemutatása nem alapulhat a statisztikai programok „output” file-jainak dolgozatban való közlésén, mert az olvasónak nem feladata a statisztikai számítások bogarászása és elsődleges értelmezése. A szerző feladata ugyanakkor, hogy a statisztikai számításokat elvégezze és az eredmények alapján kapott adatokat érthető, áttekinthető formában bemutassa. Ebben a részben az elemzés eredményeit közöljük szabatos módon, az eredményekre való reflektálás, értelmezés nélkül. (Indokolt esetben összevonható "Eredmények és értelmezés" fejezetté az adatok elemzése és magyarázata, ilyenkor azt az alcímben egyértelműen jelezni kell!) Fontos, hogy az egyes vizsgálati személyek adatait sem ehelyütt, sem a függelékben nem szabad megadni (anonimitás)! Nem kell ismertetni a statisztikai próba képletét, és azt sem, miért esett választásunk az adott próbára (utóbbit csak abban az esetben írjuk le, ha több alternatíva közül választottuk ki az elvégzett próbát vagy ha a statisztikai próba új, egyedi, vagy más módon nem standard, vagy nem általánosan használt statisztikai próba). Amennyiben az adatfeldolgozás módja nem triviális (pl.; a mért adatokból új változók képzése), akkor azt is itt mutathatjuk be. Az eredmények részt érdemes alszakaszokra bontani a könnyebb átláthatóság érdekében. Az első szakasz a leíró statisztika. Itt megadjuk a vizsgálat változóinak alapstatisztikáját. Így közöljük a fontosabb gyakorisági adatokat vagy ahol lehetséges, a változók esetében az átlagot és a szórást. Ne felejtsük el, hogy az átlag nem informatív szórás nélkül! Az egyik lehetőség, hogy itt adjuk meg a skálák reliabilitás-mutatóit is (a másik lehetőség, hogy a "Eszközök" részben, ld. fentebb!) Érdemes a leíró statisztikát jól átlátható táblázatban közölni, így elkerülhetjük, hogy a leíró adatokat szövegesen kelljen ismertetni. Ugyanakkor a táblázatban közölt legfontosabb jellemzők rövid szöveges összefoglalója is szükséges. A következő alszakaszokat a korábban már átgondolt statisztikai elemzési terv alapján érdemes tagolni, célszerűen úgy, hogy az elemzések a felállított hipotézisek mentén haladjanak. Az eredmények ismertetése során több módon járhatunk el. Fontos azonban, hogy az adatok bemutatását ne duplikáljuk, tehát vagy szövegben, vagy ábra, vagy táblázat formájában ismertessük (amelyik a legkönnyebben áttekinthető). A szöveges leírásban közölni kell a legfontosabb eredményeket, de a számszerű közlést nem kell megismételni, hanem csak utalni a megfelelő táblázatra. (1) Szöveges leírás. A statisztikai próba értékét, szabadságfokát, a hozzá tartozó valószínűségi szintet a szövegben közöljük (pl. t(df)=….; p= vagy p<, egy példa: t[42] = 2,2; p < 0,05). Tekintettel arra, hogy pl. két csoport közötti különbségnek nem pusztána a ténye, hanem a nagysága is fontos, ezért célszerű lehet megadni az átlagértékek különbségének hatásméretet is (t[42] = 2,2; p < 0,05; Cohen d=0,68). A gyakorlatban ez azt mutatja meg, hogy a vizsgálatban mért különbség a két csoport között valójában mennyire tekinhető érdeminek. A statisztikai próba számszerű megadása mellett fontos szöveges formában is közölni az eredményt (pl.: „…tehát a futballisták csoportja gyorsabban fűzte be a cipőjét, mint a vizilabdázók") !!! A statisztikai próbák szignifikáns eredménye nélkül NEM mondhatjuk azt, hogy két változó összefügg, vagy két csoport között különbség van, még akkor sem, ha két átlagérték között "szemre" jelentős az eltérés. A statisztikai vizsgálat pont azt mondja meg, hogy mi a valószínűsége annak, hogy az általunk vizsgált mintán mért adatok alapján kapott összefüggés tényleg létezik a vizsgált populációban is. Az általánosan bevett gyakorlat szerint a p ≤0,05 kritériumértéket fogadjuk el a valószínűségi számítás során, az ennél nagyobb értékek esetén tehát NEM állíthatjuk azt, hogy "szignifikáns" eredményt kaptunk! A másik irányt tekintve pedig, a szignifikancia-szint nem lehet "p=0,000", tekintettel az elemzés logikájára, ami a hibázás valószínűségét adja meg; azaz nincs olyan, hogy egyáltalán ne tévedhetnénk! Az SPSS program három tizedes jegynél vágja el a számértékeket, ezért fordulhat elő az outputokban a "p=0,000" érték, ilyenkor az adatközlésnél a "p<0,001 értéket célszerű feltüntetni.

21


(2) Táblázatok. Az eredményeket, a próba értékeit, és a hatásméretet táblázatosan közöljük. Ilyenkor a szövegben nem kell megismételni az eredményeket, hanem csak leírni az összefüggéseket és utalni a táblázatra, ahol az olvasó megtalálja a részletes adatokat. A táblázatban azonban meg kell adni minden szükséges adatot. Alapelv, hogy minden eredményt csak egyszer írunk le. Amennyiben a terjedelem megengedi, akkor a paraméterek (pl. átlagok, arányok) konfidencia intervallumát (CI) is érdemes megadni, mert ez nagyon informatív a becslés pontosságára nézve is. !!! A táblázatokat minden esetben gondosan meg kell szerkeszteni, formailag is (például ne lógjon túl a szövegmargókon, és ugyanaz a formátum legyen végig a dolgozatban), illetve a tartalmában is (például az SPSS-ből átemelt táblázatban az angol kifejezéseket át kell írni, hogy csak magyar szöveget tartalmazzon). (3) Ábrák. Az eredményeket lehet közölni ábrákban is, amely megkönnyítheti az eredmények értelmezését. Az ábrákban célszerű grafikusan feltüntetni a konfidencia intervallumot (általában 95%-os valószínűségi) is, mert így válnak igazán értelmezhetővé például a csoportok közötti különbségek. !!! Az ábrák nagyban segíthetik az eredmények helytakarékos és szemléletes bemutatását, azonban fontoljuk meg, mikor élünk a lehetőséggel. Nem érdemes ábrát csinálni az olyan adatokra, amelyek egy rövid mondatban leírhatóak (pl. értelmetlen kördiagramon szemléltetni a férfiak-nők arányát a mintában). !!! Az ábrák megszerkesztésekor figyeljünk arra, hogy azok nyomtatásban is megfelelő minőségűek legyenek (célszerű beágyazott dokumentumként, magában a szakdolgozatban szerkeszteni őket), és gondoljunk arra is, hogyan bánunk a színekkel (ha fekete-fehérben nyomtatjuk a szakdolgozatot, a szürkeskálán elveszhetnek bizonyos információk).

A táblázatok és a grafikonok tehát nagyon hatékonyan tudnak akár összetett összefüggéseket is bemutatni. Érdemes alkalmazni őket. Ha ábrát vagy táblázatot használunk (tőlünk függ, hogy a kettő közül melyiket!), ne feledkezzünk meg arról, hogy a közlemény szövegében is mondjuk meg az olvasónak, hogy milyen adatokat ír le az ábra vagy táblázat. Ugyanakkor minden táblázatot és ábrát a szövegtől függetlenül is kell tudnia értelmezni az olvasónak. A táblázatokat és ábrákat megjelenésük sorrendjében számmal és címmel kell ellátni, a dolgozat végén célszerű lehet egy "Ábrák és táblázatok jegyzéke" függeléket csinálni akkor, ha sok ilyet használtunk. Bár különböző hagyományok lehetségesek, azt javasoljuk, hogy az ábrák és a táblázatok a szövegbe ágyazottan jelenjenek meg, eltérően attól a régebbi szokástól, hogy a dolgozat végéhez csatolják. Joggal feltételezehető és elvárható, hogy a gondosan megtervezett és kivitelezett vizsgálatnak sikerül saját hipotéziseit legalább részben megerősítenie, azonban a szakdolgozat értékét nem az adja meg alapvetően, hogy hány hipotézist sikerült igazolnia, hanem az, hogy korrekt módon megtervez, kivitelez és dokumentál egy empirikus vizsgálatot. Az eredmények bemutatásánál ezért általános elv kell legyen, hogy a nem szignifikáns eredmény is eredmény, azt is dokumentálni kell! (Egy korrelációs mátrixba például a nem szignifikáns korrelációkat is célszerű beírni.) Az is előfordul, hogy a hipotézisben elvárt összefüggések nem igazolódnak be, vagy akár azokkal ellentétes eredményt kapunk. Ezeket az eredményeket ugyancsak le kell írni, a diszkusszióban pedig lehet reflektálni, a várt eredmények elmaradásának lehetséges okait keresve. ÉRTELMEZÉS, MEGBESZÉLÉS, KÖVETKEZTETÉSEK Ennek a résznek be kell mutatnia, hogy vajon a tanulmány megerősíti vagy cáfolja a hipotéziseket; ha nem, akkor az eredmények segítenek-e alternatív hipotézist megfogalmazni; milyen lehetséges magyarázatok vannak az eredményekre; ezek az eredmények egyeznek-e más kutatók 22


eredményeivel; milyen hibaforrások lehetnek; mi következik mindebből az adott kutatási területen; milyen relevanciája van a kutatási eredményeknek; milyen javaslatok fogalmazódnak meg a továbblépésre. A Megbeszélés rész célja, hogy értelmezzük és értékeljük a kapott eredményeket, úgy, hogy elsődleges hangsúlyt kapjon a vizsgálat feltételezése és eredménye közti kapcsolat. Ennek eléréséhez célszerű ezt a részt olyan állítással kezdeni, ami a kapott eredményeket összegzi. Az összegző állítás(ok) után az eredményeket értelmeznünk kell, meg kell mondanunk az olvasónak, hogy szerintünk mit jelentenek. Eközben meg kell próbálnunk a kutatási eredményünket integrálni a régebbi kutatásokkal, és meg kell mutatnunk, milyen kapcsolatban vannak a mi eredményeink az előző kutatások eredményeivel. Ilyenkor szükséges lehet összehasonlítani a saját vizsgálati eredményeinket másokéval, rámutatva a különbségek – ha vannak ilyenek – lehetséges okaira. Ebben a részben már nem mutatunk be újabb elemzéseket, adatokat. !!! Figyelem, itt nem az eredményekben bemutatott adatok megismétléséről van szó, hanem azoknak a megbeszéléséről és értelmezéséről! Fontos elismerni a kutatás korlátait és kritikai szempontokból is elemezni a kutatási eredményeket. Érdemes a kapott eredményekre adható alternatív magyarázatokat is röviden megemlíteni, amennyiben látunk ilyen lehetőséget. Azzal is kell foglalkozni, hogy az eredmények mennyire általánosíthatóak, azaz milyen a vizsgálat külső validitása. Foglalkoznunk kell továbbá minden olyan tényezővel, ami gyengítheti, befolyásolhatja az eredmények értelmezését. Érdemes a diszkussziót befejezni annak tárgyalásával, hogy az adott kutatási eredmény milyen valós pszichológiai/pedagógiai (társadalmi) jelenség megértéséhez vezet, illetve mi a gyakorlati jelentősége. Hasznos arra is kitérni, hogy még milyen megoldatlan, újabb kérdések merültek fel a kutatás kapcsán. IRODALOMJEGYZÉK

A szakdolgozat elkészítésekor különösen fontos a szakirodalmi hivatkozások szabályainak betartása, egyrészt szakmai etikai szempontból, másrészt a közlések hitelességének ellenőrizhetősége miatt. A részletes követelményeket a hivatkozásokra vonatkozóan ld. a "Függelék"-ben (kvalitatív és kvantitatív típusú dolgozatra egyaránt vonatkozik)! MELLÉKLETEK Tudományos közleményeknél előfordul, hogy olyan részletek is fontosak lehetnek, amelyeket nem lehet vagy nem praktikus a szövegbe beágyazni, ugyanakkor fontos kiegészítő információt jelenthetnek. Ezt leggyakrabban a Függelékben (folyóiratcikkek esetében) vagy a Mellékletben (szakdolgozat esetében) jeleníthetjük meg. A Függelékben vagy Mellékletben csak a kutatás szempontjából releváns kiegészítések lehetnek. Így például itt közölhetjük a vizsgálatban használt kérdőívet (mint korábban jeleztük, automatikusan ne közöljük), amennyiben ez releváns és nem védik a szerzői jogok. Vagy megadhatunk olyan táblázatokat szerkesztett formában, amelyek további kiegészítő adatokat közölnek. A számítógépes statisztikai próbák nyers output-ja nem képezheti a melléklet részét!

23


Függelék: A szakirodalmi hivatkozási rend és az irodalomjegyzék elkészítése (kvalitatív és kvantitatív típusú dolgozat esetén is) A felvonultatott szakirodalmi forrásoknak nem kell kimerítőnek lenni, de elégségesnek egy-egy állítás, elmélet vagy gondolat alátámasztására. A szöveg közben valamennyi, nem tőlünk származó állításnál, tényszerű közlésnél, adatnál jelölnünk kell, kitől származik és mi a pontos fellelhetősége. Mivel ez a szöveget olvashatatlanná tenné, ezért a szöveg közben csak utalunk (hivatkozunk) a forrásmunkákra, melyek pontos adatait az irodalomjegyzékben adjuk meg. Elemi szabály, hogy a dolgozat szövegében hivatkozott szerzők megegyezzenek az irodalomjegyzékben szereplőkkel: az irodalomjegyzékben nem lehet sem több, sem kevesebb tétel, mint hivatkozás a szövegben (természetesen előfordulhat az, hogy valamelyik forrásmunkára a szövegben több alkalommal is hivatkozunk – ez esetben a bibliográfiában ezt elegendő egyszer szerepeltetni). Ezt a dolgozat leadása előtt mindenképpen ellenőrizzük! A szakdolgozatra vonatkozóan alapvetően az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) hivatkozási rendjét ("APA6") vesszük alapul, azonban fontos tudni, hogy egyes folyóiratok ettől eltérő hivatkozási stílust is megkövetelhetnek. Esetenként eltérhetünk a szokásos hivatkozási rendtől, például a magyar dolgozatokban "&" jel helyett „és”-t, a külön nem felsorolt szerzőkre az „et al.” formula helyett „és mtsai.” rövidítéssel hivatkozunk. A szövegközi hivatkozásokat mindig a főszövegbe illesszük be, és az irodalomjegyzék tartalmazza az összes hivatkozott forrás pontos adatait (ezeket tehát nem lábjegyzetes formájában közöljük). Általános szabály, hogy a magyar nyelvű publikációra való hivatkozásnál nincs vessző a vezetéknév után, az idegen nyelvű hivatkozásoknál van vessző a vezetéknév után. A tudományos fokozatokat (pl. Dr., PhD) nem jelöljük sem a szövegközi hivatkozásoknál, sem pedig az irodalomjegyzékben.

Szövegközi hivatkozás ●

●

●

● ●

●

A szöveg közben alkalmazott irodalmi hivatkozásoknál a szerző(k) vezetéknevét és a megjelenés évszámát (pont nélkül!) egymástól vesszővel elválasztva, zárójelben tüntetjük fel. Abban az esetben, ha a szerző(k) neve a szöveg szerves részét képezi, a név után zárójelben csak a megjelenés évét tüntetjük fel, pl: „Alma (2002) hangsúlyozza, hogy...”. Társszerzős művek esetén a szövegközi hivatkozásnál két szerző esetében minden szerző vezetéknevét kiírjuk (pl: Alma és Körte, 2000), de ha kettőnél több szerzős műre hivatkozunk, csak az első szerzőt hivatkozzuk név szerint és utána „és mtsai” megjelölést alkalmazzunk (pl. Alma és mtsai, 1995). Természetesen a bibliográfiában valamennyi szerző nevét felsoroljuk, méghozzá a forrásmunka által megadott sorrendben. Azokban az esetekben, amikor a szövegközi hivatkozás egyszerre több forrásmunkára vonatkozik, a hivatkozott műveket az első szerzők vezetékneve alapján kell sorrendbe állítani és pontosvesszővel elválasztani [pl.: „Számos kiváló összefoglaló munka jelent meg a témában magyarul is (Alma és Körte, 1912; Barack és Szamóca, 1904; Körte, 1917).”]. Ha ugyanazon szerző több tanulmányára hivatkozunk összefoglalóan, a megjelenési évszámokat egymástól vesszővel elválasztva adjuk meg: „Egyes kutatók (Alma, 1987, 1989, 1996) szerint...” Ha több szerző több munkájára is hivatkozunk, akkor a két szabályt értelemszerűen kombináljuk, tehát azonos szerző műveit vesszőkkel, az egyes szerzőkre történő hivatkozásokat pontosvesszővel választjuk el. Például: „A futballisták gyorsabban befűzik cipőjüket, mint a vízilabdázók (Barack, 1991, 1993; Alma és Körte, 1992, 1993, 1998).” Ha azonos szerző(k)től több, ugyanabban az évben megjelent forrásmunkára hivatkozunk, a közleményeket a hivatkozáskor egymástól az évszám után folyamatosan írt a, b, c stb. jelekkel kell megkülönböztetni (pl.: Szamóca, 1988a, 1988b). Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha ugyanazon

24


●

●

szerző(k) azonos évben megjelent műveire a szöveg különböző részein utalunk. Ilyenkor a szövegben elsőként hivatkozott munka (a dolgozat további részében is) az évszám után konzekvensen az a, a másodikként hivatkozott a b, stb. jelöléssel látandó el. Természetesen az irodalomjegyzékben ezeknek a jelöléseknek a hivatkozás rendjével megegyező módon szerepelniük kell. Szó szerinti idézetnél kötelező az idézőjel használata, és a szövegben, amikor megadjuk az idézett szerző nevét és a mű megjelenési évszámát, meg kell adni az idézett szöveg oldalszámát is (az „oldal” szó rövidítését – o. vagy old. – nem írjuk ki). Például: (Alma és mtsai, 1995, 261.). Csak olyan esetben folyamodjunk szó szerinti idézetekhez, ha valami miatt lényeges, hogy hogyan fogalmazott az eredeti szerző.

A szakirodalmi összefoglalóban törekedni kell arra, hogy alapvetően elsődleges forrásokra hivatkozzunk, azaz saját magunk által olvasott eredeti tanulmányokra (közvetlen hivatkozás). Abban az esetben, amikor nem olvastuk eredetiben a cikket, könyvet stb., amire hivatkozni szeretnénk, hanem onnan tudunk róla, hogy A-nál olvastuk/hallottuk, hogy B mit mondott, közvetett hivatkozásról beszélünk. Ezekben az esetekben a helyes eljárás, ha az idézett kutatás/elmélet elsődleges forrását megkeressük, és elolvassuk eredetiben a publikációt, majd arra hivatkozunk. A másodlagos forrásokra (tanulmány, előadás) lehetőség szerint csak akkor hivatkozzunk, ha az eredeti mű nem elérhető számunkra. Ebben az esetben, úgy járunk el helyesen, ha a szöveg közben B szerző adatai után zárójelben odaírjuk, hogy (idézi A, ebben az évben.) Például: „Barack (1982, idézi Alma, 1997) elmélete szerint...”. Ilyenkor az irodalomjegyzékben az általunk olvasott művet vagy hallgatott előadást tüntetjük fel. Utóbbi esetben az irodalomjegyzékben az előadás pontos paramétereit kell megadni (előadó, évszám, kurzuscím, szak, szemeszter).

Irodalomjegyzék Itt az összes bibliográfiai adatot pontosan meg kell adni. Az APA szabályai szerint az irodalomjegyzékben szereplő forrásmunkák felsorolása az első szerzők neve szerinti szoros ábécérendben történik. Ha ugyanazon szerző több munkája is szerepel irodalomjegyzékünkben, akkor a további szerző neve szerint történik a felsorolás. Ugyanazon szerző azonos évben megjelent munkáinak adatait a szövegközi hivatkozásnál használt, a megjelenés évével folyamatosan egybeírt a, b, c, stb. jelölés alfabetikus sorrendjében (pl. Alma, 1988a, 1988b, 1988c) adjuk meg. ●

Könyveknél, monográfiáknál: A szerző(k) vezetékneve és keresztnevének kezdőbetűi. (megjelenés éve). A könyv címe. Megjelenés helye: Kiadó. Nagy B. (2015). Háttérben. Budapest: L'Harmattan. Eagly, A. H.; Carli, L. L. (2007). Through the labyrinth: The truth about how women become leaders. Boston: Harvard Business School Press.

●

Cikkekből szerkesztett könyveknél, tanulmányköteteknél és szöveggyűjteményeknél: Az idézett szerző(k) vezetékneve és keresztnevének kezdőbetűi. (megjelenés éve). A tanulmány címe. In a könyv szerkesztő(i)nek vezetékneve és keresztnevének kezdőbetűi; magyarban „szerk.”, angolban egy szerkesztő esetén „Ed.”, több szerkesztőnél „Eds.”, A könyv címe. Megjelenés helye: Kiadó. Az idézett tanulmány oldalszáma -tól–ig. (Az oldalszámokat hosszú kötőjellel – kötjük össze! A szerkesztők nevét nem emeljük ki kiskapitálissal. Az oldalszám után nem írunk o., old. rövidítést.) Fagot, B.I.; Rodgers, C.S.; Leinbach, M.D. (2000). Theories of gender socialization. In Eckes, Th.; Trautner, H.M. (Eds.) The developmental social psychology of gender. Mahwah, NJ: Lawrance Erlbaum. 65–90. Best, D.L.; Williams, J.E. (2003). A biológiai, illetve a társadalmi nemek és a kultúra. In Nguyen Luu L.A.; Fülöp M. (szerk.) Kultúra és pszichológia. Budapest: Osiris. 249–284.

● Folyóiratcikkeknél: 25


A szerző(k) vezetékneve és keresztnevének kezdőbetűi (megjelenés éve). A cikk címe. A folyóirat címe, kötetszám(füzetszám), az idézett cikk oldalszáma -tól–ig. (Füzetszám nincs minden folyóirat esetében.) Weitz, R (1982). Feminist Consciousness Raising, self-concept, and depression. Sex Roles, 8(3), 231–241. Gervai J. (1995). A nemek közötti biológiai és pszichológiai különbségek: irányuk, nagyságuk, eredetük és funkcióik. INFO-Társadalomtudomány, 32, 13–24.

●

Konferencia vagy egyéb előadásoknál: Gyakran, főleg friss kutatási eredményeknél még csak előadásokra tudunk hivatkozni. A szerző(k) vezetékneve és keresztnevének kezdőbetűi (az előadás megtartásának éve). Az előadás címe. A kongresszus vagy rendezvény pontos neve, helye, dátuma (év, hó, nap). Kovács M. (2006). Lázadás a rendszerigazolás ellen: a nemi status quo elutasítása. Előadás a Magyar Pszichológiai Társaság XVII. Országos Tudományos Nagygyűlésén, Budapest, 2006. május 25–27.

●

Személyes közlésnél: Ha valamilyen információt nem előadáson hallottuk, hanem közvetlenül nekünk mondták el, akkor az erre való hivatkozásban a személyes közlés tényét fel kell tüntetni. Az ilyen hivatkozásokkal nagyon takarékosan bánjunk, mert ha sokat alkalmazzuk, az komolytalanná teszi a dolgozatot. Példa: „Egyelőre publikálatlan kutatási eredmények, nevezetesen férfiak és nők hipnózis előtti viselkedésének elemzéséből származó adatok (Bányai É., személyes közlés, 2012. május 10.) arra utalnak, hogy ...” A személyes közlést nem tüntetjük fel az irodalomjegyzékben, csak a szövegben szerepel. Ezzel szemben a szövegben a közlő keresztnevét vagy annak kezdő betűjét és a közlés dátumát is feltüntetjük, amennyiben ez lehetséges. Ezt a hivatkozási módot azonban csak nagyon indokolt esetben érdemes alkalmazni.

●

Internetes hivatkozások Az alábbiakban az American Psychological Association (APA) szabvány alapján való hivatkozási rendet adjuk meg. Fontos tudni, hogy – tekintettel az elektronikus források gyors térhódítására s ugyanakkor újszerűségére – a hivatkozási formák változhatnak. Mivel Magyarországon még nem született hivatalos ajánlás az elektronikus források hivatkozási rendjét illetően, magyar nyelvű publikációkhoz az általunk közölt formulákat javasoljuk, ugyanakkor külföldi publikációk esetén érdemes vagy a kiadó vagy az APA aktuális elvárásairól tájékozódni. Az elektronikus forrásokra történő hivatkozásoknál ugyanaz a cél, mint a nyomtatott források esetében: az általunk leírtak hitelesítése és az érdeklődő (vagy kritikus) olvasó eljuttatása az eredeti forráshoz. Mivel különösen az internetes lelőhelyek változnak viszonylag gyakran (átszabják a honlapot, felújítják vagy törlik a dokumentumokat), fontos, hogy (különösen hosszabban elnyúló munkálkodás esetén) ne csak az irodalmazás fázisában, hanem a végső változat letisztázásakor is ellenőrizzük, aktuális-e még az általunk megadott lelőhely. Az elektronikus források hivatkozásakor leggyakrabban előforduló hiba az elérési útvonal (URL) „elgépelése”. Ennek elkerülésére ajánljuk a cím copy-and-paste („másol-és-beilleszt”) funkcióval történő átemelését. Online folyóiratok esetében: A szerző(k) vezetékneve és keresztnevének kezdőbetűi (megjelenés éve) A cikk címe. A folyóirat címe, kötetszám, letöltve: év. hónap. nap. teljes URL Érdemes megadni – főleg, ha az online kiadásban nincsen kötet- és oldalszám – a tanulmány DOI-számát. Online dokumentumok esetében: A szerző(k) vezetékneve és keresztnevének kezdőbetűi (megjelenés éve) A cikk címe. Letöltve: év. hónap. nap. teljes URL

26


A záróvizsga Bírálatok A szakdolgozatot ketten értékelik, az egyik bíráló a konzulens maga, a másik pedig egy másodolvasó ("opponens"). A bírálatok a dolgozat értékelése (erősségek, korlátok) mellett egy-egy konkrét kérdést is tartalmaznak; amelyekre a védés során válaszolni kell. A konzulens szűkebben a szakdolgozathoz kapcsolódó kérdést tesz fel, a másodolvasó pedig egy teoretikusabb, az interkulturális tanulmányokhoz kapcsolódó kérdést („tétel”).

A bizottság A védésen a bizottság Elnöke (szokásosan: Nguyen Luu Lan Anh) mellett annak állandó tagjai az IPPI oktatói közül kerülnek ki (2-4 fő), valamint egy külső tag is jelen van. A védésen jelen van még meghívottként a bizottság tagjain túl a konzulens, valamint lehetőség szerint a másodolvasó is.

Feladatok a védésen A vizsgán alapvetően négy feladata van az államvizsgázónak: 1. A szakdolgozat lényegre törő bemutatása (javasolt időtartam: 8-10 perc); 2. válasz a bírálatokra (amennyiben azok tartalmaznak olyan kritikai megállapításokat, amelyekre reflektálni szükséges); 3. válasz a konzulens és a másodolvasó által feltett konkrét kérdésekre; 4. válasz a bizottság szóban feltett kérdéseire (amennyiben vannak ilyen kérdések).

Időkeret és időbeosztás A rendelkezésre álló időkeret: maximum 15 perc, de semmiképpen sem több, mint 17 perc. Fontos tehát a jó időbeosztás. A 15 percet a vizsgázó belátása szerint strukturálja; lehet például az 1-3 pontokon sorban haladni, de lehet úgy is csinálni, hogy a szakdolgozat bemutatásának folyamatába építi be a bírálatokra adott válaszokat és/vagy a konzulens által feltett kérdésre adott választ. A másodolvasó által adott kérdésre („tétel”) mindenképpen külön szükséges válaszolni. Célszerű a Bizottság felé jelezni a vizsga megkezdésekor, milyen stratégiát követ a vizsgázó, azaz hogyan, milyen sorrendben oldja meg a részfeladatokat! Gyakori, hogy valamely elméleti hátteret, vagy elemzési szempontot hiányol a bírálat, ilyenkor célszerű lehet úgy eljárni, hogy magának a dolgozatnak a bemutatását egészíti ki a hiányolt szempontokkal a vizsgázó. Érdemes tehát nem pusztán a kritikákra, kérdésekre válaszolni, hanem lehet „hozzátenni” is a bemutatáshoz! A napi beosztásban 30 perc jut összességében egy-egy emberre. Kérünk szépen mindenkit, hogy pontosan érkezzen! (Inkább kicsit korábban, mint a megadott időpontja).

Prezentáció A védéshez mindenképpen ajánlott kísérő prezentáció készítése (ppt/prezi/infografika, stb.). Tekintettel a rendelkezésre álló időre (15 perc), maximum 10-15 diát érdemes készíteni. Javasolt címek (értelem szerűen a saját kutatához igazítva): Témafelvetés, Elméleti háttér, Hipotézisek, Módszer, Eredmények, Összefoglalás-Kitekintés. Általános elv, hogy a diasor alapvetően a szakdolgozat bemutatását kíséri, azt a szóbeli kifejtést egészíti ki. Érdemes arra törekedni, hogy 27


minél kevesebb, de lényeges információ legyen rajta, ne legyen zsúfolt! A szakdolgozat bemutatása mellett érdemes 2-4 slide-ot szentelni a bírálatokban feltett kérdésekre adott válaszok rövid összefoglalásának is (amennyiben azokat a szakdolgozattól elkülönülten mutatja be). A technika ördögére tekintettel érdemes legalább két független helyen tárolni a prezit (például egy pendrive és egy online felület).

Értékelés A védést követően a bizottság rövid időre kiküldi a jelöltet, és ötfokozatú érdemjeggyel értékeli 1.) a szakdolgozat védését, 2.) a "tétel" kérdésre adott választ. Ezt követően a jelöltet visszahívja, majd az eredményt az Elnök közli, és a Bizottság kézfogással gratulál a vizsgázónak.

28

IPPI Komplex Szakdolgozati Útmutató

Recommend Documents