Interview mit der Direktorin Dieses Mal begebe ich mich an einen Ort, der sich nur für wenige Schüler offenbart. Nein, ich meine jetzt nicht Narnia, sondern das Büro unserer Schulleiterin, Frau Ibolya EnglenderEnglender-Hock, die mich schon für das Interview erwartet. Ich will sie mit meinen Fragen auch nicht lange warten lassen, und lege los: Im September haben Sie den Posten der Direktorin des Bildungszentrums betreten. Inwiefern hat sich seitdem Ihr Leben verändert? Ich habe viel mehr Arbeit, als vorher, und sie ist eher in die Details gehend und vielfältiger. Jetzt bin ich für alle Einheiten verantwortlich, vom Kindergarten bis zum Schülerwohnheim; bisher war nur das Gymnasium meine Aufgabe. Anders ist auch, dass an meiner Stelle an die Spitze des Gymnasiums niemand gekommen ist, also leite ich jetzt beides, das ganze Bildungszentrum und die Mittelschule. Obwohl Kollegen von mir einige Aufgaben übernommen haben: die Frau Zwickl alles, was mit "Deutsch" zusammenhängt und der Herr Weigert die Organisation der Vertretung. Das sind zwei wichtige Bereiche, die viel Zeit in Anspruch genommen haben. So habe ich es doch etwas leichter, aber die Zeit wird natürlich durch andere Aufgaben ausgefüllt. Finden Sie neben so viel Arbeit noch Zeit zum Unterrichten? Ja, ich habe zwei Stunden Volkskunde mit der 11/A. Was mir aber wahnsinnig Leid tut, ist, dass ich nicht mehr Deutsch unterrichte. Es war mein Leben, dieses Fach zu unterrichten und ich habe auch vor, wenn ein Kollege oder eine Kollegin längerfristig fehlt, einzuspringen: lieber für Deutsch, weniger für Ungarisch. Ich versuche also meine Sehnsucht nach Deutsch ein bisschen zu stillen, indem ich Vertretungen mache. Aber ich kann wöchentlich sechs Stunden nicht auf mich nehmen, weil dann zu viele Stunden ausfallen würden, da ich oft weg muss - und dass wäre unverantwortlich von mir. Man sagt, die Kinder, die von den eigenen Eltern unterrichtet werden, strenger behandelt werden als andere Schüler. Soweit ich weiß, war Ihr Vater auch Lehrer. Hat er Sie unterrichtet? War das bei Ihnen auch ein Problem? Genau, meine Mutter war sogar meine Klassenleiterin und hinzu kommt noch, dass mein Vater auch der Schuldirektor war! Das bedeutete kein Problem, weil ich damals nicht darüber nachgedacht hatte. Aber wenn ich jetzt im Nachhinein zurückdenke, war es schon ganz schön hart. Man muss sich das so vorstellen: es war eine kleine Schule mit keiner Parallelklasse, und ein jeder hat natürlich darauf geachtet - Schüler wie Eltern wie die Tochter des Schuldirektors behandelt wird.
Deshalb galt für mich definitiv die
doppelte Strenge.
Rajz: Kummer Gyöngyvér
Damals durfte man ja noch den Schülern eine Ohrfeige als Bestrafung geben und ich habe sicherlich zwei bekommen, wenn die anderen nur eine bekommen haben. Mein Vater war Geschichtslehrer. Es hängt eigentlich mit seiner Strenge zusammen, dass ich Geschichte bis heute vielleicht besser weiß, als mein eigenes Fach, Ungarisch: Ich musste die Jahreszahlen und Daten genau wissen. Da meine Mutter die Klassenleiterin war und die Klassenfahrten organisierte, musste ich mich auch dort immer ordentlich benehmen. Ich durfte mir überhaupt keine Streiche erlauben. Schon damals habe ich mir fest vorgenommen, dass, wenn ich einmal meine Kinder unterrichten müsste, ich mit ihnen auch ein bisschen strenger umgehen werde, aber trotzdem nicht so hart, wie das bei mir war. Gewissermaßen ist das dann auch erfolgt, denn beide meiner Töchter gingen hier zur Schule, aber außer ein paar Vertretungen habe ich sie nicht unterrichtet. Ich denke, unsere Leser würden sehr gern etwas über Ihre Enkelin erfahren. Könnten Sie uns ein bisschen über sie erzählen? Natürlich! Blond, lockige Haare, schöne, große, braune Augen und zum Fressen lieb. Sie ist mein Ein und Alles! Das wissen mittlerweile wahrscheinlich schon alle. Sie heißt Lena, Lena Wirth - auch mein Schwiegersohn ist Ungarndeutscher. Sie wird im März zwei Jahre alt. Mich nennt sie Omici, das ist ihre eigene Prägung, das hat sie nicht von uns. Die andere Oma, väterlicherseits, ist die "Mama". So oft ich nur kann, habe ich sie bei mir und ich rede mit ihr nur die schwäbische Mundart. Sie kann wahrscheinlich besser Ungarisch, aber sie spricht auch die Mundart sehr schön und auch spontan. Was mich sehr verblüfft ist, dass sie jetzt schon angefangen hat zu entscheiden, mit wem sie welche Sprache spricht: als man sie einmal auf Deutsch fragte "Wie alt bist du, Lena?", dann hat sie das angefangen zu sagen "Más- Anderthalb". Also sie wollte auf ungarisch beginnen und dann ist ihr diese spontane Reaktion gekommen. Das ist sehr interessant zu beobachten. Ich bin vernarrt in sie! Sie ist die Tochter der Petra, meiner älteren Tochter. Sie unterrichtet am Germanistiklehrstuhl und meine jüngere Tochter ist Handelskauffrau. Sie wird im Mai heiraten: wir werden eine große schwäbische Hochzeit haben, mit einer Menge Gästen. Jetzt eine ernste Frage an Sie: was denken Sie als führende Persönlichkeit in ungarndeutschen Kreisen Sie sind ja auch bei anderen Organisationen mit dabei -, wie sieht die Zukunft dieser Minderheit aus? Was brauchen wir, um die Kultur und Identität aufrecht erhalten zu können? Das ist eine sehr zusammengesetzte Frage. Ich bin auch nicht sehr zuversichtlich, was unsere Zukunft betrifft, besonders wenn man die Sprachkenntnisse betrachtet. Eben deshalb, denke ich, ist unsere wichtigste Aufgabe die Sprachförderung der nachkommenden Generationen. Das fängt bei der Familie an. Meiner Meinung nach müssten wir auch die Eltern erziehen, nicht nur die Kinder in der Schule. Wir müssten die Eltern dazu erziehen, dass sie ihre Kinder wenigstens in deutsche Schulen und Kindergärten schicken, wenn sie schon kein Deutsch sprechen. Wenn sie aber Deutsch sprechen, sollten sie die Verantwortung spüren mit den Kindern auch zu Hause das zu tun. Man kann aber schwer verlangen, immer Deutsch zu reden; wenn man auf Ungarisch sozialisiert worden ist, ist ihnen der deutsche Sprachumgang mit den Kindern eher fremd. Bei der Familie liegt meiner Meinung nach also eine riesige Verantwortung. Die nächste liegt bei der Schule: dass man die Schüler nicht nur in den Stunden unterrichtet, sondern auch in den Pausen. Überall, wo man ihnen begegnet, sollte dieses Deutschsein vermittelt werden. Eben das versuchen wir jetzt durch die LDU zu planen. Ich bin Leiterin des Bildungsausschusses, die 400 ungarndeutschen Schulen gehören also eigentlich in meinen Zuständigkeitsbereich. Wir haben ein sogenanntes Leitbild für das ungarndeutsche Bildungswesen erstellt, einen strategischen Plan für mehrere Jahrzehnte. Jetzt sind wir dabei, detaillierte Pläne zu erarbeiten, wie man den Kulturerhalt, Spracherhalt usw. fördern könnte und sollte. Aber Pläne sind schön und gut - wenn es keine Leute gibt, die sie verwirklichen, dann haben wir ein Problem.
Das größte Hindernis, was unsere Lehrer und Kindergärtnerinnen betrifft, sehe ich darin, dass sie selbst die deutsche Sprache nicht als eine von innen kommende, sondern als eine Fremdsprache betrachten und diese Herangehensweise weckt dann in den Schülern auch nicht die Emotionen, die sie bräuchten, um wirklich so zu denken oder zu fühlen. Und wie sieht es in den Organisationen des Ungarndeutschtums aus? Zeigt man volles Engagement? Die LDU hat eine sog. Vollversammlung (das ist wie das Parlament) mit 53 Leuten. Ab dem 1. Januar wird das auf 37 gekürzt, aber diese 37 sind schon sehr engagierte Leute und vertreten eigentlich ganz Ungarn. Auch in den Komitats- und örtlichen Selbstverwaltungen sind die Leute, die da mitmachen, tatsächlich sehr eifrig. Was mir fehlt, ist das Engagement der Jugend. Gerade die Jugendorganisation der LDU, die GJU, hat mit Nachfolgeproblemen zu kämpfen. Wir Erwachsene können höchstwahrscheinlich die Jugend nicht so mobilisieren, wie wir das sollten und da sehe ich noch genug potenzielle Aufgabenbereiche. Aber ich denke, diejenigen, die mitmachen, die machen engagiert mit. Leider sind es aber nur wenige. Die Ungarndeutschen mussten im Verlauf der Geschichte vieles durchmachen, jedoch ist es charakteristisch für diese Minderheit, dass sie positiv denkt und einen guten Humor hat. Können Sie uns vielleicht eine Geschichte erzählen, die diese Aussage unterstützt? Meine Lieblingsgeschichte hat mir mein Vater früher immer erzählt, sie spiegelt die Mentalität und den Sinn für Humor der Ungarndeutschen wider. Immer, wenn jemand ein Problem nicht lösen konnte, sagte man "Das ist nicht mein Kreuz" oder "Das ist dein Kreuz". Also Kreuz im Sinne von Sorge ("Das ist nicht meine Sorge, sollen sich doch die anderen darum kümmern."). Diese Redensart hat sich bei uns im Dorf sehr verbreitet, aber ich wusste nie, womit dieser Spruch zusammenhängt und mein Vater hat es mir einmal erklärt: In der Nähe von uns gab es einen reichen Bauern, für den viele Leute arbeiteten. Er war zwar verheiratet, hatte aber keine Kinder. Die Dienstmagd von ihm wurde einmal schwanger. Da kam seine Frau zu ihm: "Du, Jakob, unsere Magd ist schwanger." Da sagte ihr Mann: "Ja, das ist ihr Kreuz". Dann sagte die Frau "Gut, aber man sagt, sie ist von dir schwanger". Jetzt meinte der Jakob: "Na, das ist mein Kreuz". "Aber mir gefällt das gar nicht!", sagte seine Frau. "Ja, das ist dann dein Kreuz!" Ich mag diese Geschichte, weil sie einfach erklärt, warum ein ganzes Dorf eine Redewendung vielleicht nach 50 oder 100 Jahren gebraucht, die mit einer tatsächlichen Geschichte zusammenhängt. An diesem Punkt bedanke ich mich herzlich für das Interview, verabschiede mich und verlasse Narnia ich meine, das Büro.
Daniela
Hó volt, hó nem volt... Tibi bá’ mesél: Ez a történet még a síelés őskorából való.1978 telén úgy döntöttünk barátainkkal, hogy elmegyünk a festői lengyel turista központba, Zakopanéba síelni. Ez még abban az időben, a 70-es években még nem mindenkinek volt megengedhető. Nagy kiváltság volt, mi is három évig vártunk erre a csodálatos pillanatra. Beültünk egy csodás két hengeres Trabant személygépkocsiba és elindultunk december 27-én, hogy egy pár napot ott töltsünk és szilveszterre visszaérjünk. Az első kellemetlen élmény a csehszlovák területen Donovali előtt történt, amikor kifogyott a trabiból az üzemanyag. Eltoltuk a következő benzinkútig, ott tankoltunk és indultunk is tovább. Hatalmas nagy hó volt Donovaliban, gyönyörű szép volt, de ahogy egyre jobban haladtunk észak felé, egyre inkább tűnt el, és ahogy odaértünk a szállásra, már teljesen szárazak voltak az utak. Odaérve lefoglaltunk egy gyönyörű emeletes lengyel faházat, berendezkedtünk és elmentünk mulatni a Tengerszem nevű bárba. Nagyon kellemes volt a hangulat, olyan egy óra körül értünk haza és izgatottan vártuk a másnapot. Reggel felkeltünk 8 órakor és felmentünk a hegyekbe, ahol méteres sor várt bennünket a lanovkánál. Mivel csak feketén úszhattuk volna meg a várakozást, ezért másnap még korábban, hajnali 3kor álltunk sorba, de még így is csak a délutánira kaptunk jegyet. Nem baj, gondoltuk, addig vásárlással ütöttük el az időt. Mire aztán eljött a két óra, leszállt a köd és a többiek úgy döntöttek, ilyen látási viszonyok mellett inkább nem síelnek, én viszont elindultam, hogy lecsússzak a lejtőn. Mivel nem láttam semmit, sikerült 300 métert zuhannom, de az életösztöntől vezérelve visszamásztam, ahol már vártak a többiek. Közösen lementünk a lanovkán és hálás voltam, hogy túléltem a kalandot. Másnap szerettünk volna aztán haza menni, de aznap éjjel mintha leszakadt volna az ég, annyi hó esett. Mindenhol szánkózó és síelő gyerekek, csodás látvány volt, de nekünk ugyebár haza kellett menni, így kiástuk a Trabantot a „vastag takaró” alól, bepakoltuk a csomagjainkat, beszálltunk, a trabi viszont nem indult, főtengelyék meghibásodás miatt. Nem tudom, mennyire tudjátok, de elég nehéz főtengelyéket találni, ha nem tudsz lengyelül… Végülis elküldtek bennünket egy esztergályoshoz, aki orvosolta a problémánkat és délután 4kor elindultunk haza, gondolva ennél már nem lehet rosszabb… Tévedtünk… Szakadó hóban, elromlott hengerrel és világítás nélkül kószáltunk a hegyekben mire nagy nehezen átértünk magyar földre. Jött is a következő gond… egy pityókás rendőr, gitárral a kezében odajött hozzánk, mondván, ellentétes irányból közelítettük meg a benzinkutat, ezért megbüntetett bennünket annyira, amennyi volt nálunk. De ez még mindig nem minden! Az út felénél a kocsi végleg kilehelte a lelkét, de szerencsére egy hókotró elvontatta egy állomásra, ahol már egy négy napja ünnepelő szerelőgárda várt bennünket. Nekik köszönhetően értünk haza ebből a kalandos kis útból, amire máig mindenki szívesen emlékszik vissza… Arra kértek, hogy ezt a történetet meséljem el… Volt egy gyermek, akinek ötödik osztályos korában az volt a szokása, hogy mindent két kézzel nyomogatott. Az öreg épület alaksorában technika órára várva is az ablakot nyomogatta. Egyszercsak betörött az üveg és a tanáriba jöttek fel a gyerekek, hogy: ”Gyula bácsi! Gyula bácsi! Xy elvágta mindkét csuklóját!” Gyorsan követtük a vércsíkokat, páran a tanárok közül elszorították a vérző kezet, várva a segítségre. Valaki hívta a mentőket, én meg kimentem a Mikes Kelemen sarkára. Mikor megpillantottam egy bóklászó mentőautót a felső bejáratnál, intettem neki, hogy erre-erre! Sorompó fel, megáll a portánál, ránéz a kollégiumra és megkérdezi: ”Ugye, ez nem a szülészet?” Ugyanis ők Dunaújvárosból hoztak egy nőt vizsgálatra. Mondom: ”Nem, de mi várunk egy mentőt, ugyanis egy gyerek elvágta van mindkét csuklóját” Rögtön kiugrottak az autóból, hozták a cuccukat és elvezettem őket a sérülthez. Közben megérkezett a pécsi mentős is, meg is kérdezték, hogy mi ez a másik mentő. Én meg csak annyit mondtam: ”Hát igen, a dunaújvárosiak előbb ideértek.” Jasmin
Jahreshoroskop 2011 Was hält das neue Jahr in den Lebensbereichen Liebe, Beruf und Wohlbefinden für Sie bereit? Ihr persönliches Jahreshoroskop 2011 bietet Ihnen einen ausführlichen Überblick und hilft Ihnen dabei, die eigenen Stärken und Schwächen zu erkennen und sich besser auf kommende Ereignisse einzustellen.
Widder (21.03. bis 20.04.) Spannende Veränderungen stehen an Uranus betritt im März Ihr Zeichen und weckt Ihre Lust auf Experimente. Ihre Beziehung könnte sich dank Saturn stark weiterentwickeln. Dieser lässt Sie nun genau erkennen, wie sich Ihr Verhalten auf die Partnerschaft auswirkt. Zudem verschafft Jupiter Singles tolle Flirtchancen. Halten Sie vor allem im April und Mai die Augen offen! Das Jahr klingt wunderbar leidenschaftlich aus. Aus beruflicher und finanzieller Sicht ist das Frühjahr Ihre erfolgreichste Zeit. Jetzt können Sie die Karriereleiter nach oben klettern und Ihr Geld vermehren.
Stier (21.04. bis 20.05.) Die Liebe zeigt sich von ihrer schönsten Seite Glücksplanet Jupiter macht Ihnen das Leben und vor allem die Liebe schön. Die guten Ideen gehen Ihnen dank Jupiter nicht aus. Deshalb wird dieses Jahr alles andere als langweilig für Sie. Stier-Singles flirten im März mit der Rückendeckung von Mars sehr charmant und erobern alle Herzen im Sturm. Saturn macht Ihnen das Berufsleben 2011 öfter mal ein wenig schwer. Die verdiente Anerkennung lässt nicht lange auf sich warten – vielleicht sogar in Form einer kleinen Finanzspritze.
Zwilling (21.05. bis 21.06.) Sie knüpfen leicht neue Kontakte Sie suchen ab März verstärkt den Kontakt zu anderen und blühen erst dann so richtig auf, wenn Sie nette Menschen um sich haben. Dieses Jahr ist ideal, um die Beziehung zu intensivieren. Uranus verspricht jedenfalls spannende Momente und schöne Veränderungen. Was jetzt wichtig ist: Reden Sie mit Ihrem Partner über Ihre Wünsche und Erwartungen. Im Job ist Teamwork gefragt. Für Sie als geselligen Zwilling ist das zum Glück ein Leichtes. Sie vertreten Ihre Anliegen so charmant, dass man Ihnen auch gern eine Führungsrolle zugesteht.
Krebs (22.06. bis 22.07.) Jupiter schenkt viel Zuversicht Jupiter eröffnet Ihnen nun tolle Möglichkeiten und sorgt für eine große Portion Optimismus und viel gute Laune. Ihr Liebesjahr hat Ihnen eine Menge zu bieten, auch wenn der Start eher verhalten ist. Der Mai und Juni zeigen sich von der schönsten Seite, es erwartet Sie feurige Leidenschaft. In der zweiten Jahreshälfte geht es traumhaft weiter. 2011 könnte sich im Job eine Menge tun. Durchdenken Sie Ihre Vorhaben gut, bevor Sie aktiv werden. Denn Sie neigen in Ihrem Eifer manchmal dazu, wichtige Details außer Acht zu lassen. Im Juli und August könnte es ordentlich in der Kasse klingeln.
Löwe (23.07. bis 23.08.) Tolle Erfolge und viel Abwechslung winken Sie sind ein richtiger Genussmensch und verstehen es unter Jupiter perfekt, das Leben von der leichten Seite zu nehmen. Sie wollen die Welt erkunden und Neues kennenlernen. Wenn Ihr Schatz mal keine Lust auf einen Ausflug hat, dann ziehen Sie doch einfach allein oder mit Freunden los. So haben Sie beide sich danach auch eine Menge zu erzählen. Singles genießen ihre Freiheit und flirten munter drauflos. Die erste Jahreshälfte lassen Sie es im Job eher ruhig angehen. Sie möchten sich amüsieren und das Leben genießen. Im August sind Sie in Geldfragen unschlagbar.
Jungfrau (24.08. bis 23.09.) Lust auf neue Eindrücke ist riesengroß Sie möchten Ihren Horizont erweitern und Neues kennenlernen. Ihre Freundschaften und generell der Kontakt zu Ihren Mitmenschen bringt ebenfalls interessante neue Einsichten. Auch wenn Sie Ihren Schatz noch so sehr lieben: Ständige Zweisamkeit empfinden Sie jetzt eher als einengend. Gehen Sie beide öfter mal getrennte Wege. Ab Anfang Juni gelingen Ihnen kreative Arbeiten leicht, Jupiter lässt die guten Ideen nur so sprudeln. Gehen Sie jetzt neue Projekte und berufliche Veränderungen an. Finanziell könnte 2011 Ihr Jahr werden.
Waage (24.09. bis 23.10.) Sie entwickeln sich persönlich weiter Saturn hält Ihnen einen Spiegel vor und zeigt Ihnen Ihre kleinen Fehler auf. Doch er will Sie damit nicht ärgern, sondern hilft Ihnen dabei, an diesen Schwächen zu arbeiten. Jupiter weckt bei Ihnen in der ersten Jahreshälfte den Wunsch nach neuen Eindrücken. Sie möchten frischen Wind in die Beziehung bringen. Singles dürfen sich auf ein aufregendes Frühjahr freuen. Sie genießen unverbindliche Flirts, festlegen wollen Sie sich dagegen nicht. Sie haben immer wieder eine gute Idee, wie Sie sich die Arbeit erleichtern können oder was Sie beruflich verändern möchten. Freuen Sie sich über die vielfältigen Anregungen, lernen Sie aber, die hilfreichen von den unsinnigen zu trennen.
Skorpion (24.10. bis 22.11.) Jupiter lässt Sie vor Glück strahlen Freuen Sie sich auf ein Jahr, in dem Sie all das ändern können, was Sie schon länger stört. Das bringt Sie beruflich und privat weiter. Dabei profitieren Sie auch von Ihren vielen Kontakten. Egal ob Sie und Ihr Schatz sich ein gemeinsames Hobby suchen oder zu zweit das Nachtleben unsicher machen: Hauptsache Abwechslung, so lautet nun das Motto. Das verschafft Singles einige gute Gelegenheiten, den Traumpartner zu finden. Ihr Terminkalender ist randvoll und Sie finden kaum Zeit zur Erholung. Zeit zum Entspannen sollten Sie sich aber trotzdem gönnen, sonst schleicht sich Nervosität ein. Maßvoller Sport hilft, innerlich zur Ruhe zu kommen.
Schütze (23.11. bis 21.12.) 2011 könnten Träume wahr werden Glücksbringer Jupiter und Uranus meinen es richtig gut mit Ihnen. Es fällt Ihnen leicht, Ihren Schatz immer wieder neu zu erobern. Ihre Abenteuerlust ist erwacht, und die leben Sie ungeniert aus – aber bitte nur innerhalb der Beziehung. Singles haben im April, Juli und Oktober die besten Chancen, die Liebe ihres Lebens zu finden. Den Lohn für Ihre Mühen bekommen Sie prompt. Gut möglich, dass Sie befördert werden oder eine Gehaltserhöhung ansteht. Geben Sie das zusätzliche Geld aber nicht gleich wieder aus. Überhaupt sind Sie 2011 ziemlich freigebig. Passen Sie deshalb auf, sonst rutscht Ihr Konto öfter mal ins Minus.
Steinbock (22.12. bis 20.01.) Schöne Überraschungen warten auf Sie Ohne eine große Portion Flexibilität geht es 2011 nicht. Das ist für Sie als gewohnheitsliebender Steinbock nicht immer leicht. Von häuslicher Ruhe sind Sie weit entfernt. Dieses Jahr geht es bei Ihnen ganz schön rund. Doch keine Sorge, nur im positiven Sinn. Machen Sie sich ab März auf schöne Veränderungen gefasst. Singles sollten die Augen offenhalten, die Chancen auf den Traumpartner sind ausgesprochen gut. Ihr Privatleben nimmt Sie ganz schön in Anspruch. Passen Sie auf, dass der Job nicht darunter leidet. Saturn fordert da viel von Ihnen. Doch das ist Ihnen ganz recht, denn so können Sie zeigen, was alles in Ihnen steckt.
Wassermann (21.01. bis 19.02.) Auf zu neuen Ufern, das ist Ihr Motto! Bekanntes langweilt Sie schnell, Sie möchten Ihren Horizont erweitern. Egal ob durch interessante Literatur oder neue Kontakte: Alles, was neue Inspiration bringt, ist willkommen. Ihr Schatz darf sich freuen: Sie starten mit dem feurigen Mars sehr draufgängerisch ins neue Jahr. Singles aufgepasst: An interessanten Kontakten mangelt es nicht. Eine gute Kommunikation ist der Schlüssel zum beruflichen Erfolg. Stimmen Sie sich mit den Kollegen ab und sprechen Sie über Ihre Pläne. Dabei erhalten Sie hilfreiche Anregungen, die Sie weiterbringen. Holen Sie sich Informationen aus dem Internet, aus Büchern oder Zeitschriften ein.
Fische (20.02. bis 20.03.) Jupiter weckt die Neugier aufs Leben Das Jahr 2011 zeigt sich von seiner schönsten Seite. Sie möchten frischen Wind in die Partnerschaft bringen und zu zweit etwas Neues ausprobieren. Ihre Begeisterungsfähigkeit wirkt dabei auf Ihren Schatz sehr ansteckend. Im zweiten Halbjahr ist es sehr wichtig, viel mit dem Partner zu reden. Sie könnten seine Gefühle jetzt nämlich leicht falsch einschätzen. Ein Gespräch verhindert lästige Missverständnisse. In Ihnen scheinen Talente zu schlummern, von denen Sie selbst bisher gar nichts geahnt hatten. Ab Mitte März können Sie diese unter dem vielseitigen Uranus nach und nach entfalten.
Szimi
Schüleraustausch 2010 WertheimWertheim-Pécs Interview mit Laura Ullrich Was für Erwartungen hast du vor der Reise gehabt? Laura: Ich hatte eigentlich nicht sehr große Vorstellungen, ich wollte einfach für alles offen sein und wollte mich überraschen lassen.
Welches Programm habt ihr in Pécs gehabt? L: Viel Kultur und Sehenswürdigkeiten!
Wie findet ihr eure Austauschschüler/innen? L: Ich fand meine Austauschschülerin die beste von allen !!!!!!!!!! :) und war sehr glücklich deshalb :)
Was war dein Lieblingsprogramm oder was hat dir am besten gefallen? L: Am interessantesten fand ich das Heimatmuseum, als man gesehen hat wie die Ungarn früher lebten und so weiter. Die Stadttour war auch sehr gut, die wir alleine machen konnten, weil man einfach auf sich selbst gestellt war!
Hast du eine spezielle ungarische Speise ausprobiert? L: Ja, das weißt du ja, was ich gegessen habe und es hat sehr gut geschmeckt ;) (sie hat Pörkölt ausprobiert J )
Ist etwas Komisches oder Interessantes während deines Aufenthaltes in Pécs passiert? Kannst du bitte es erzählen? L: Wir waren das erste Mal in einer richtigen Disco. ich denke nicht. dass die Lehrer das noch genauer wissen wollen ;)
Was für Ähnlichkeiten und Unterschiede hast du zwischen Deutschland und Ungarn beobachtet? L: Ein großer Unterschied sind die Gesetze und der Jugendschutz, z.B. die Disco, in Deutschland würde das gar nicht gehen! Der Feiertag war auch anders, bei uns hat man an Feiertagen frei und man zieht sich auch nicht besonders an.
Hast du Ideen, was für Programm ihr in Wertheim vorbereiten werdet? L: Ich hab schon vorher gedacht, dass es viiiiiiel Kultur sein wird ;) und viele Museen und so was.
Werden wir uns nach dem Austauschprogramm noch treffen? L: Ich hoffe das sehr :)
Danke schön für die Antworten!
Norci
Városi zene, városi Schrákoktól Ki ne szövögetett volna gyerekkorában álmokat egy saját bandáról, sikerről, világ körüli turnéról, vagy arról, hogy köszönetet nyilvánítson az MTV díjátadó gálán? Van, akinek csak álom marad a rocksztárkodás, valaki pedig együttest alapít a barátokkal és nekilát, hogy az álmok ne csak álmok maradjanak…
A Schrákok 2008-ban alakult, akkor még teljesen más felállással. Most Büki Tomi ül a doboknál, Németh Szabi a gitáros, Aszmann Gábor a basszeros, és Horváth Balázs az énekes és ritmusgitáros. Kezdetben csak a szórakozás, a buli és a próba öröméért zenélgettek, majd később osztályfőnökük, Tantos Edit osztályzenekar ötlete miatt álltak össze. Heti egyszer próbálnak az Olympiánál, olyan együttesek „mellett” mint a 30Y. (Ezt azért nem mindenki engedheti meg magának.:D) Sokféle stílusban igyekeznek meghódítani a világot, többek közt játszanak Good Charlotteot, Red Hot Chili Pepperst és Alvin és a Mókusokat. Saját számaik még fejlesztés alatt állnak, de nagyon igyekeznek egyediek lenni! Sajnos az iskolai elfoglaltságok miatt turnéra nincs idejük, majd talán az érettségi után, de bármikor szeretettel bérbe vehetők! (Már alig várjuk!) Arra, hogy ki a legnagyobb konkurens zenekar, csak annyit mondtak, hogy a Coreterem. (A következő újságban róluk is lesz szó.) Reméljük, megmarad ez a lelkesedés a zene iránt, és nem adják fel az álmaikat. Éppen ezért kívánjunk sok szerencsét és sikert a Schrákoknak!
Jasmin
Stílusgyakorlatok szakkör A Stílusgyakorlatok szakkör szeptember végétől létezik. Szente Gábor tanár úr tartja. Heten vesznek részt rajta. Különböző feladatok vannak: novellaírás néhány kezdőmondat alapján, közismert mese átdolgozása, versírás előre megadott szótagszám és rímképlet alapján, rímkereső, versírás megadott rímekre. „A diákok különböző beállítottságúak, mindenkinek más feladat tetszik jobban. Van, aki nagyon szereti a verseket, mások inkább a próza világában érzik otthon magukat. Akit érdekel az írás, itt támogatásra lelhet.” /Egy diák a csoportból/
Amon Daniela
Két négysoros Ha megnézi azt a képet Nem lát rajta semmi szépet. De ha változik a nézet, Más a kép is, más a végzet.
***
Nem kértük az életet, De már sajnos így esett. Kértünk jobbat, édeset, Abból is csak mese lett.
Szibelle Szimonetta
Emlékek fogságában – Elkezdődött – mondta az orvos. Nem tudtam eldönteni, bátorítani akart, vagy csak ideges volt. Intett, hogy menjek vele. Elindultunk. Nemsokára egy folyosóra értünk. A folyosó végén egy nagy ajtó állt. Kinyitotta előttem. Hirtelen vakító fényesség tört ránk az ajtón túlról. A homlokomhoz emeltem a kezem. Láttam, ahogy az orvos előresiet, majd eltűnik a sugárzó fényben. Pár másodpercig álltam ott kissé tétován. Azután határozott léptekkel elindultam a fény felé. Szerettem volna, ha tompul a szikrázó fehérség, mert éreztem, ahogy lassan elárasztja testemet, és belülről lüktet a szerveimben. A testem szinte beleolvadt a fénybe. Eggyé váltunk. – Érzed a zsibbadást? – kérdezte a fehér köpenyes, akit most már angyalnak gondoltam. Nem feleltem, pedig bizsergett a fejem és minden végtagom. Lehunytam a szemem, és megálltam egyhelyben. Elégedettséget éreztem. Meg valami felemelő érzést. De mivel voltam elégedett? Az élettel talán? Vagy csak a hiányérzetet próbáltam elnyomni magamban ösztönösen? – Miért vagyok itt? – kérdeztem hangosan, még mindig csukott szemmel. – Itt megtisztul a lélek. Minden földi rossz, minden bűn, minden életben elkövetett hiba a Földön marad. Csak Te lépsz át, és ami a lényedhez tartozik – suttogta a hang. – És ha a rossz is hozzám tartozik? Ha a hibáimat is magammal akarom vinni? – kétségbeesetten, szinte fuldokolva buktak ki belőlem a szavak. Csend szállt a teremre. Percekig vártam, mire választ kaptam. – Nincs értelme ellenállásnak. Megtisztulsz, és a túlvilágra jutsz. Nincs választásod. Az élet véget ért, és a halál elkezdődött - szólt szigorúan, tiszteletet parancsolóan a kísérőm. Az előbbi elégedettségérzés kényszerként nehezült rám. Egyre üresebbnek éreztem magam. Szememet kinyitva észrevettem, hogy a fény megszűnt, a helyiségben most félhomály uralkodott. Minden erőmmel arra koncentráltam, hogy magamnál maradjak. Mint amikor érzi az ember, hogy pillanatokon belül elájul, és mégis próbál küzdeni ellene. Én is így tettem. Lábujjaimat mozgattam, és igyekeztem nem becsukni a szemem. Harcoltam egy láthatatlan erő ellen, ami kiszívni készült belőlem az élet utolsó nyomait. Próbáltam minél több dologra visszaemlékezni, felelevenítettem mámoros éjszakák és őrült tettek emlékét. Túl sokat jelentettek ahhoz, hogy csak úgy elveszítsem őket. Az egész életem esztelen, kusza cselekedetek sorozata volt… Nem a haláltól féltem. Nem azért ellenkeztem, mert ragaszkodtam az élethez. Az életem emlékeihez kötődtem túlságosan is. – Nem állhatsz itt az örökkévalóságig hadakozva a megtisztulással – szólt szemrehányóan a férfi, aki a sarokból szemlélt engem. – A bűneid nem jöhetnek Veled az Isten birodalmába. Ott nincs helye semmilyen szennynek. Tekintetemet lassan az isteni hírnökre emeltem. Elszántan néztem a barna szempárba, és dühösen, fogaimat összeszorítva sziszegtem: – Akkor lemondok a mennyországról. Az emlékeimet senki sem veheti el! – Ez a döntésed? – kérdezte megütközve a férfi, s közben éreztem, ahogy a nyomás alábbhagy, és én egyre szabadabbá válok. – Ez – jelentettem ki. A férfi bólintott, majd köddé vált. Pár pillanatig megkönnyebbülést éreztem, aztán elsötétült minden... Úgy érzem magam, mintha egy fárasztó nap után az ágyban feküdnék, és annak ellenére, hogy borzasztóan álmos vagyok, nem tudok elaludni. Itt vagyok a vaksötétben, távol a Paradicsomtól. Minden mozdulathoz iszonyú kín társul, ezért nemigen mozgok. Csak lebegek a semmi közepén. De tudok emlékezni. Tudom, hogy éltem valamikor. Bár az emlékekért cserébe el kell viselnem, hogy a testem örökre a nyugalom ajtaján kívül ragadt, a végtelenségig várva az elalvásra…
Keresztes Aliz
Kár, hogy ilyen kevés időnk maradt – Elkezdődött – mondta az orvos. Nem tudtam eldönteni, bátorítani akart vagy csak ideges volt. Intett, hogy menjek vele. Elindultunk. Nemsokára egy folyosóra értünk. A folyosó végén egy nagy ajtó állt. Kinyitotta előttem. Hirtelen vakító fényesség tört ránk az ajtón túlról. A homlokomhoz emeltem a kezem. Láttam, ahogy az orvos előresiet, majd eltűnik a sugárzó fényben. Pár másodpercig álltam ott kissé tétován. Azután határozott léptekkel elindultam a fény felé. Eleinte nem láttam semmit. Végül kitisztult a kép, és a nagy, fertőtlenített teremben találtam magam. Előttem állt a hatalmas asztal. Feküdt rajta valaki, de számomra felismerhetetlen volt, mert a teste legnagyobb részét egy nagy zöld kórházi lepel takarta. Ahogy körbepillantottam, csupa csillogó orvosi műszert láttam, gépeket, amik furcsa, egyenetlen, mégis összecsengő hangokat adtak ki magukból. Amikor beléptünk a terembe, csak az asztal körül szorgoskodó nővéreket, segédeket láttam ott rajtunk kívül, most azonban feltűnt, hogy az ajtónál áll még egy férfi. Vajon velünk jött be ő is? – Már tart? – kérdezte izgatottan az idegen, és az orvossal úgy sétáltak el mellettem, mintha ott sem lennék. Pedig milyen régóta várok erre a percre. Elkezdődött! – Igen, de komplikációk adódtak – hangzott a válasz. – Talán jobb lenne, ha ezt nem nézné végig… – Dehogy! Én is orvos vagyok. Mind a ketten úgy kezeltek, mintha jelen sem lennék. Mintha nem hallanám tökéletesen a szavaikat. Mégis miféle komplikációk adódhattak? Legutóbb, mikor itt jártam, én feküdtem azon az asztalon. Azóta nem mertem idejönni. Féltem a fájdalomtól és attól az érzéstől, ami akkor átjárt, mikor felébredtem. Miután ez megtörtént, sokáig bolyongtam a folyosókon valamiféle jelre várva, ami végre kiszabadít ebből a rettegésből. Voltak, akik semmibe vettek, de találkoztam olyanokkal is, akik ugyanúgy tehetetlenek voltak, mint én, és ők is csak vártak, egyre vártak. Mind sejtettük az igazat, de egyikünk sem beszélt róla. Egyszerre éles fájdalmat éreztem. Ugyanekkor megkergültek a gépek, az orvos és az idegen férfi nem beszélt többet. A betegre koncentráltak. Asszisztensek szaladgáltak az ágy körül, segítették az orvos munkáját. A fal mellett állt néhány szék. Egyre rosszabbul éreztem magam, hát leültem az egyikre és behunytam a szemem. Hamarosan a férfi is mellém ült, de teljesen magába roskadt. A kezébe temette az arcát. Egyre hangosabban jöttek az instrukciók az asztaltól. Nem sokat értettem belőlük, a férfit figyeltem, akinek egy könnycsepp gördült végig az arcán. Nagyon megsajnáltam. Megérintettem a vállát, mire összerezzent, de nem nézett fel. – Ne aggódjon! Itt vagyok én is! Nincs egyedül! A férfi arcán némi változás állt be, egy utolsó könnycsepp jelent meg a szeme sarkában, de figyelme már a műtőasztalra irányult. Én is odanéztem, hisz már szinte kiabáltak. Gondoltam, megnézem kicsit közelebbről, mi történik. Elindultam arrafelé. Úgy vonzott, akár a nyár esti lámpafény a szúnyogot. Hirtelen felült a beteg az asztalon, és rám nézett. Végre valaki figyel rám! Egy nagyon szép nő volt. Arra számítottam, hogy beteges és sápadt lesz, ehelyett egy erőtől, egészségtől sugárzó arc mosolygott rám. – Elkezdődött! – mondta. – Ez már a te időd – ezzel leszállt az asztalról. Közeledtünk egymás felé, mikor mellé értem, megcsókolta az arcom. – Vigyázz majd rá, hisz te leszel a mindene! Kár, hogy ilyen kevés időnk maradt.
REJTVÉNY A második négysoroshoz kapcsolódik egy feladvány.
Melyik magyar költő melyik kötetének melyik versében szereplő rímekre íródott a vers? Az egyik sor vége kakukktojás, mert egy későbbi versszakban szerepel, mint a többi. Melyik ez a rím? A költő neve: …………………………………………………………. A kötet címe: …………………………………………………………. A vers: …………………………………………………………………. A kakukktojás rím: ………………………………………………….. Az első tíz helyes megfejtést beküldő között kisorsolunk két ingyenes számot a következő Tibor cuccából.
Filmek Scott Pilgrim a Világ ellen (Scott Pilgrim vs. the World, 2010) Scott Pilgrim (Michael Sera – Juno) egy mindennapi főiskolás srác, aki megismerkedik élete nagy szerelmével, Ramona Flowerssel (Mary Elizabeth Winstead – Végső állomás 3., Die Hard 4.) Teljesen boldogok, egészen addig, amíg a lány volt barátja meg nem alapítja a „7 ex szövetségét”, aminek a fő célja Scott megölése. A fiúnak meg kell küzdenie a 7 félelmetes expasival, hogy Ramona az övé lehessen. Maga a történet ennyi, nagyon egyszerű, egy szálon futó cselekményű. Egy furcsa dolog van csak : a film a videojátékokból ismert effektekkel, hangokkal van megspékelve és a szereplők is különös képességeket birtokolnak. Edgar Wright rendező első képregény adaptációja. Inkább az akciójelenetekre fektette a hangsúlyt, az egész film nagyon dinamikus, az ember csak úgy kapkodja a fejét. Ennek ellenére, ez nem a rendező legjobban sikerült filmje. Sőt…csak a videojáték-képregény rajongók fogják imádni. Nemzet: amerikai Stílus: fantasy, akció, kaland, vígjáték Magyar mozibemutató: 2011. január 6.
A közösségi háló (The Social Network, 2010) A film napjaink talán egyik legsikeresebb közösségi oldalának, a Facebook feltalálásának történetét dolgozza fel. Az egyetemista Mark Zuckenberg (Jesse Eisenberg – Zombieland, Kalandpark) szerelmi csalódása miatt alapítja meg az oldalt eleinte még csak a Harvard tagjainak, majd ahogy egyre sikeresebbé válik az egész világ számára. 4 évvel később Zuckenberget megvádolják „szellemi érték ellopásával”, így kerül a tárgyalóterembe és mi a vádlott és a tanúk elmondása alapján nyerhetünk bepillantást a történésekbe – végigkísérhetjük a huszonéves fiú Amerika legfiatalabb multimilliárdossá válását, lelki csalódásait és a Facebook világméretűvé fejlődését. Túlságosan felfújták ezt a filmet is, mint már sok másikat. Nem azt kaptam, amit vártam – a cselekmény érdekes, és persze egy nagyon aktuális témát boncolgat. Jesse Eisenberg tökéletes az ellenszenvesnek beállított zseni szerepére, így még nem láthattuk. A történet néha kissé unalmassá válik, az „elég egyszer végigülni film” kategóriába sorolnám. Nemzet: amerikai Stílus: dráma Magyar mozibemutató: 2010. november 11.
Andi
Mi a helyzet? Ez a helyzet! „Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek.” (Karinthy Frigyes)
Felbosszantott? Rosszul teljesítesz, és nem engednek el a szüleid? Szerelmet vallott? Megcsalt? Mit tegyek? Rovatunkban megoszthatod velünk, ami a szívedet nyomja…:) Csak írd meg, mi a helyzet! ——————————————————————————————————————————————————Szia! A szüleim kitalálták nekem, hogy melyik iskolába adjam be a jelentkezésemet, ők is oda jártak anno. Az a baj, hogy sok rosszat hallottam arról a helyről, kérdezgettem az idősebb barátaimat, hogy mit tudnak róla. Ők mondták, hogy bár régen jó suli volt, mostanra eléggé megváltozott. Ajánlottak másik gimnáziumot, de szüleim továbbra is ragaszkodnak az ő verziójukhoz. Mit tegyek, hogy ne kelljen oda mennem? —————————Szia! Meséld el a szüleidnek, hogy miket hallottál az iskoláról, főleg, hogy kitől hallottad. Hogyha megbízható a forrás, biztos sokat nyom a latban a véleményük. De ne hagyatkozz teljesen rájuk, olvass utána, menj el a nyílt napra, hogy saját tapasztalatod is legyen róla. ——————————————————————————————————————————————————Szia! Tavaly tavasszal a barátnőimmel szerveztünk egy egyéni tánccsoportot. Az egyéni azt jelenti, hogy például mi magunk találjuk ki a koreográfiákat, nincs tanárunk. Emiatt, hogy nincs felügyelet, sokszor megy el az edzésre szánt idő csak beszélgetéssel, vagy semmittevéssel. Szeretem a barátnőimet, de van más különórám is, amit emiatt tettem más időpontra. Úgy nincs értelme ennek a heti 2 órának, hogy feleslegesen menjen el. Nem szeretném megbántani őket, de így tényleg értelmetlen ott lenni. Hogyan tudnám őket ösztönözni arra, hogy értelmesen töltsük el az időnket, vagy, hogy mondjam meg nekik, hogy kiszállnék? —————————Szia! Amikor legközelebb találkoztok és látod, hogy senki nem akar megint semmit kezdeni az időtökkel, állj fel, kapcsolj be valami jó zenét, mondd, hogy táncoljatok, hogy neked ehhez van kedved. A lényeg, hogy ne tűnjön egy „muszáj”„muszáj”-nak, kötelező dolognak. Csináljátok szórakozásból, örömmel, később talán még valamilyen versenyre is benevezhettek! Ha nem sikerül, mondd nekik el, hogy nem érsz rá, biztos megértik az érveidet. ——————————————————————————————————————————————————Jade*
Újságot szerkesztette: Juha Márton Újságot szerkesztette: Juha Márton
