Integrációs Pedagógiai Műhely Füzetek 12

Integrációs Pedagógiai Műhely Füzetek 12. A „pedagógiai folklórként” terjedő képességfejlesztő, személyiségfejlesztő gyakorlatok mellett a drámának tanításra kitalált és kidolgozott változataival is foglalkoztak, iskolásan: ezt is tanulták a Drámapedagógia a hátrányos helyzetű tanulók integrált nevelésének elősegítésére címmel megrendezett tanfolyamok hallgatói. Tanítási dráma: a gyerekek drámát játszanak, a felnőtt pedig a közös játék során tanít. Közös játékról van szó, mivel a felnőtt (akit nevezhetünk tanárnak, tanítónak, óvodapedagógusnak, foglalkozásvezetőnek – mindegy, ez a lényegen nem változtat) gyakran szerepben vesz részt a gyerekek tevékenységében. Feladja hétköznapi („tanári”) viselkedési mintáit, engedi, hogy személyiségéből mást is lássanak a foglalkozás résztvevői, mint addig. A saját szerepjátékán keresztül szabályozhat, információt vihet a játékba, viselkedésbeli és nyelvi mintát nyújthat, véleményeket hívhat elő, provokálhat, de akár fegyelmezhet is szerepből. A több mint húsz helyszínen – a teljes tantestület részvételével – megvalósított képzés a tanítási drámába történő bevezetést szolgálta azzal, hogy egyes dramatikus módszerek és technikák együttnevelési célú pedagógiai alkalmazására készítette fel a résztvevőket. A kurzusok belső, a kipróbálást, gyakorlást célzó tervezési munkái között olyanok is találhatók, melyeket érdemes megmutatni másoknak, „kifelé”. Ezek közül, vagyis dramatikus módszereket alkalmazó tanórák vázlataiból és teljes drámaórák tervezeteiből adunk közre két válogatást: a Drámapedagógiai műhelygyakorlatok első és második füzetét. A játék segítségével tanítani lehet, mégpedig úgy, hogy a tanulási folyamat során a résztvevők megkapják az elsődleges játékélményt, megélhetik a játék örömét – ezt kívánják lehetővé tenni a kiadványban megjelentetett „dolgozatok”. A vázlatok, tervezetek többsége adaptáció: az órák működőképessége és értéke kiadványaink alapján is megállapítható, de magának az átalakításnak a szakmaisága, szakszerűsége csak úgy ítélhető meg, ha az eredetit is megnézzük. Kaposi László

Drámapedagógiai műhelygyakorlatok 2. rész

Integrációs Pedagógiai Műhely Füzetek 12.


Integrációs Pedagógiai Műhely Füzetek 12.


Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság Budapest, 2008

Készült a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program 2.1. intézkedés központi programjának „A” komponense keretében Szaktanácsadó és a kötet szerkesztője Kaposi László A szakmai műhelyt vezette Wenczel Imre Szakmai vezető Kovács Gábor Munkacsoport-vezető Balogh Gyula A fotókat Kaposi László (5., 9., 14., 19., 60. oldal) és Zalavári András (31., 44., 51. oldal) készítette A borítón szereplő rajzot az Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola (Berettyóújfalu) tanulója, Papp Ágnes (10 éves) készítette Borítóterv és tipográfia Király és Társai Kkt. © Kaposi László, szerkesztő, 2008 © Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság, 2008 Azonosító: 8/211/A/4/jgy/drama/2 ISSN 1789-2619 (Padtárs) ISSN 1789-6363 (Integrációs Pedagógiai Műhely Füzetek) ISBN 978-963-9795-30-3 Ö ISBN 978-963-9795-20-4 A kiadvány ingyenes, kizárólag zárt körben, oktatási céllal használható, kereskedelmi forgalomba nem kerülhet. A felhasználás a jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját nem szolgálhatja. Kiadja az Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság Felelős kiadó: Kerekes Gábor ügyvezető igazgató 1134 Budapest, Váci út 37. • Telefon: (06-1) 477-3100 Fax: (06-1) 477-3136 • E-mail: [email protected] Nyomtatta a Pátria Nyomda Zrt. Felelős vezető: Fodor István vezérigazgató

Tartalom Kaposi László: Műhelygyakorlatok .................................................................... 7 Krisztián Zoltánné Ágota: A csavargó füstgyerek (Kropfné Knipp Mária drámaórájának adaptációja) . ...................................... 11 Gulácsi Ilona: Fürge mókus .............................................................................. 17 Csáki Klára: A mi erdőnk (Kuszmann Nóra drámaórájának adaptációja) . .............................................. 25 Dr. Hajdúné Csakajda Ildikó: Fekete-fehér (Lipták Ildikó drámaórájának adaptációja) ...................................................... 29 Dr. Lakatosné Rozsnyói Anikó: Toldi György – Toldi Miklós (Petrik Lászlóné drámaórájának adaptációja) . ................................................ 33 Dr. Lakatosné Rozsnyói Anikó: Hogyan készültem az első drámaórámra? ....................................................... 39 Lipták Ildikó: Interjú „drámás” fizikaóra után . .............................................. 45 A csaló. Variációk Takáts Rita drámaórájára . ................................................... 47

Trénerek/mentorok képzése. Esztergom, 2006

5

Kaposi László

Műhelygyakorlatok A drámapedagógiai alapműveltség nem szerezhető meg 60 oktatási óra alatt. Még akkor sem, az ilyen időtartamú tanfolyamokat 40 óra mentorálás követi. A dráma bizonyos területei viszont ennyi idő alatt is színvonalasan tanulmányozhatók, sőt: elsajátíthatók. A pedagógus „ismerni fogja” és „képes lesz rá”, s hogy mire, azt most soroljuk. Az alábbiakat a tanfolyam akkreditációs anyagából idézzük.1 „A képzés célja: képessé tenni a pedagógusokat arra, hogy a játék felszabadító, élményt adó erejét a nevelés és az oktatás szolgálatába állítsák, és drámajátékok, történetek, szituációk feldolgozásával segítsék a hátrányos helyzetű tanulók beilleszkedését, valamint a nem hátrányos helyzetű gyerekek inkluzív attitűdjének kialakulását; hogy a kurzus elvégzése után a pedagógusok a dráma eszköztárát alkalmazva, tanulóikat kooperációra ösztönözve, a gondolkodás és a cselekvés mechanizmusait egymásra építve képesek legyenek a tanulók személyiségformálásában hatékony lépéseket tenni; változás elérése az alábbi területeken: partneri viszony elfogadása, konszenzuskészség, empátia, etikai érzék, képzelet, írásbeli-szóbeli kommunikációs képesség fejlődése, tolerancia, együttműködési készség, rugalmasság képességének fejlesztése.” És amit nem ismer/amire nem lesz majd képes a pedagógus (kivételes eseteket leszámítva), azt is jegyezzük fel ide:

A program a Drámapedagógia a hátrányos helyzetű tanulók integrált nevelésének elősegítésére (bevezetés a tanítási drámába: felkészítés egyes dramatikus módszerek és technikák együttnevelési célú pedagógiai alkalmazására) című és alcímű 60 órás akkreditált tanfolyamra és az azt követő 40 órás mentorálásra épült. A fenti képzés fejlesztői: Kaposi László, Lipták Ildikó, Mészáros Beáta és Takács Gábor. A képzők képzését, vagyis a trénerek/mentorok felkészítését Kaposi László, Lipták Ildikó és Mészáros Beáta vezette. A képzést és a mentorálást követő országos és regionális szakmai műhelymunka vezetője Wenczel Imre, a győri Révai Gimnázium tanára. A kiadványban található óravázlatok, beszámolók, egyéb műfajokhoz sorolható írások a tanfolyami képzés, a mentorálás és/vagy a műhelymunka eredményének tekinthetők. (A szerk.) 1

7

Drámapedagógiai mŰhelygyakorlatok

■

2. rész

ha nem hozott magával színházi műveltséget, akkor azt nem itt fogja megszerezni, ugyanis a 60 órás kurzusok nem adnak lehetőséget a rendező mesterségében és a színházi gondolkodásban való elmélyülésre; aki elvégzi a tanfolyamot, az még innen lesz a drámaóra tervezésére vonatkozó alapleckéken, vagyis nem lesz képes (kivéve, ha a képzéseinktől függetlenül már amúgy is tudta azt) drámaóra önálló tervezésére. Mindezt meg lehet élni negatívumként, de nem kéne, ugyanis a tanfolyam után hallgatóink képesek lesznek arra, hogy a mások által megírt tervezeteket értő módon kezeljék, hogy azokat adaptálva saját csoportjuk pillanatnyi igényeire, szükségleteire dolgozzanak a dráma eszköztárával. És a legfontosabb: a gyakorló pedagógus kollégák képesek lesznek ezen adaptált tervezetek levezetésére. Vagyis drámatanárként nagyon fontos tudás birtokában lesznek: a drámát mint módszert képesek lesznek alkalmazni a saját iskolai gyakorlatukban. A tanfolyamok, az azokat követő mentorálási időszak, majd a regionális és országos műhelyek tevékenységével fémjelezhető intervallum jó néhány olyan drámamunkát termelt ki, amely alkalmas volt arra, hogy – az integrációs tevékenységet szolgálva – az oktatás fontos részévé váljon az egyes intézményekben. Ezek közül egyik-másik ennél többre is alkalmas: nem csak az egyedi csoportra lehet jó, hanem másutt, máskor és mások munkáját is eredményesen szolgálhatja. Vagyis érdemes a közzétételre. És kéretik itt visszalépni a bevezető mondathoz: a drámában értékes, szakanyagot jelentő munka kerülhet ki azok keze alól is, akik nem vettek részt a drámabeli alapműveltség megszerzéséhez szükséges – és a tapasztalatok szerint hatékony oktatást biztosító – továbbképzéseken 120 órás, illetve a felsőoktatás ráérős tempójával négy féléves, 500 órás – kurzusokon. Nem volt olyan hosszú a képzésük, nem kaptak annyi oktatási órát, de egy nagyon fontos lépést megtettek azok a kollégák, akiknek nevéhez köthetők a kiadványunkban szereplő órák (vázlatok): amit tanultak, azt rögvest ki is próbálták. Erős késztetés volt bennük arra, hogy a tanultakat minél előbb átemeljék a saját gyakorlatukba. És ez a kipróbálás hamar hozta maga után előbb az adaptációt, később pedig a fejlesztést. Éppen ezért lehetséges, hogy a dráma alkalmazásának egyes területein egészen érdekes dolgokat termelt ki az iskolai gyakorlat. Példaként említjük, hogy a dráma matematika tantárgybeli alkalmazása nem számít a leginkább járt útnak, de még kitaposott ösvénynek sem, mégis sokan indultak el ezen az úton, és hoztak olyan eredményt, ami ha nem is jelent falrengetően újat, de használhatót, színvonalasat igen (erről számot adtunk az Integrációs pedagógiai műhelygyakorlatok sorozat másik drámás füzetében). És a gyakoriság, az, hogy

8

Kaposi László: Műhelygyakorlatok

mennyien próbálkoztak a dramatikus módszerek alkalmazásával ezen a területen, nos, az önmagában is fontos. Ha ezzel a lendülettel állunk neki más szakterületeken is a dramatikus módszerek alkalmazásának, akár rövid idő alatt is jelentős eredményeket érhet el a drámapedagógia a hazai oktatásban. Ez a kiadvány tanítási drámák adaptációival a dráma összetettebb, a helyzetgyakorlatok és a szabályjátékok alkalmazásához viszonyítva bonyolultabb szerkezeteinek ad teret. Hangsúlyozzuk, hogy az említett dramatikus tevékenységtípus (nevezzük nevén: a tanítási dráma) a tervező tanároknak jelent nagyobb és bonyolultabb feladatot: a játszó gyerek az elsődleges játékélményt kell, hogy megélje itt is! Csak éppen a lelkéből többet ad bele. Többet és mást. És a jól sikerült óráknál igazolhatóan többet is vehet ki a közös tevékenységből, vihet el az óráról. Miközben játszik, tanulni is fog. És nem fordítva, amire sok a példa a hétköznapokban!

Trénerek/mentorok képzése. Esztergom, 2006

9


■

2. rész

Felhívjuk a tisztelt olvasó figyelmét arra, hogy ebben a kiadványban drámát alkalmazó tanárok munkái szerepelnek. A kollégák természetesen használják a szaknyelvet – annak ismerete az óravázlatok megértéséhez nélkülözhetetlen. Ha valaki nem tudja, hogy miként működik példának okáért a belső hangok, a forró szék vagy a fórum-színház konvenció, akkor nem fogja megérteni azt, amit olvas. A szerkesztő kéri azt is figyelembe venni, hogy a vázlatok többsége adaptáció: az órák működőképessége és értéke a jelen kiadvány alapján is megállapítható, de magának az átalakításnak a szakmaisága, szakszerűsége csak úgy ítélhető meg, ha az eredetit is megnézzük. A szerkesztői előszó végén: hálás köszönet mindazon jeles szakíró kollégáknak, akik el fogják majd viselni, remélhetőleg zokszó nélkül, hogy mások olvassák, felhasználják, módosítják, átírják, egy szóval: adaptálják közzétett írásaikat.

10

Krisztián Zoltánné Ágota2

A csavargó füstgyerek Kropfné Knipp Mária drámaórájának adaptációja Az adaptációhoz felhasznált óravázlat a Drámapedagógiai Magazin 17. (1999/1.) számában jelent meg. Az eredeti vázlat Gazdag Erzsi A csavargó füstgyerek c. verséből indult ki. A csoport jellemzői: általános iskola 2. évfolyamos gyerekek. Az osztály többsége jó képességű, 3-4 gyerek esetében ez nem áll. A tanulók nagyobb része rendezett családi és anyagi hátérrel rendelkezik, 6 gyerek halmozottan hátrányos helyzetű. Nemek aránya: 12 fiú, 15 lány. A gyerekek még nem vettek részt drámafoglalkozáson, de a játékot természetesen szeretik. Az adaptáció oka: a gyerekeknek nincs drámabeli jártassága, ezért a bonyolultabb formákat egyszerűbbekkel próbáltam helyettesíteni Tanulási terület: konfliktuskezelés, problémamegoldás Téma: a végső elkeseredés okai egy kilátástalannak tűnő helyzetben, a „világgá indulás” külső és belső indítékai egy kisgyermek életében Fókusz: Milyen lelki folyamatok, érzések segítenek vagy akadályoznak egy kisfiút a problémahelyzet megoldásában? Melyik belső hangra kell hallgatnunk? Történetváz: (a vers képzeletbeli világa szerint) Füstország egyik családjából egy füstgyerek világgá megy, mert úgy érzi, hogy a rossz tanulmányi eredménye, az iskola, a családja stb. miatt összecsapnak feje felett a hullámok. 1. Tanári narráció „Hiszitek, vagy nem, létezik valahol fenn a magasban egy furcsa, különleges ország, Füstország a neve. Ebben az országban, csendes békességben, sok-sok füstcsalád él. Olyan sokan vannak, mint a házakon a kémény. Nagyon ritkán lehet őket látni. Képzeljétek el, amikor a múltkor arra jártam, különös dolog történt! Az út mellett egy elhagyott iskolatáskát találtam.

A szerző a győri Révai Gimnázium tanára – a programban a drámapedagógiai műhely vezetője. (A szerk.) 2

11


■

2. rész

Elhoztam, mert arra gondoltam, ti segíteni tudtok nekem, és együtt kitaláljuk, hogy kié lehet, hogyan került oda.” 2. Rajz Rajzoljátok le, hogyan képzelitek el Füstországot!3 Az eredeti órában nem a gyerekek rajzolták le Füstországot, hanem egy kész térképet nézhettek meg. Én azért választottam a rajzolást, mert így a gyerekek maguk találhatják ki, hogy milyen is lesz, hogy nézhet ki ez az ország. 3. Kellékhasználat Nézzük meg, mi van a táskában! (Szamárfüles, rendetlen füzet, egy drága játék, csúzli, napló…) A táska tartalma alapján, amit a gyerekek kézbe vesznek (mindenki!), megtapogatnak, beszélgetés, ötletgyűjtés. Ki a táska tulajdonosa? (Füst Ferkó, 3. b oszt.) 4. Szerep a falon A táska tartalma alapján gazdájának milyen külső-belső tulajdonságaira következtethetünk? 5. Bonyodalom Füst Ferkó ellenőrzője is előkerül. (A bejegyzések felolvasása.) Apa: Füst Ferenc, füstmenedzser, ügyvezető igazgató Anya: Füstné Szmog Lídia, füstreklám-szervező Sok egyes, kettes osztályzat (énekből, testnevelésből ötös). Beírás: „Ismételten kérem a szülőket, hogy szíveskedjenek befáradni az iskolába! Osztályfőnök: Felhő Etelka” Mire gondoltok Ferkó ellenőrzője kapcsán? Milyen tulajdonságokkal egészíthetjük ki a róla alkotott képünket? Vajon miért hevert az út mellett a táskája? 6. Naplórészlet „Nagyon rosszul alakulnak a dolgaim. Senki sem tud segíteni. Félek apuéktól. Legjobb lesz, ha világgá megyek.”

Az adaptált drámaórák esetében azokat a szövegrészeket, ahol az eredeti munkához képest jelentős eltérés van (csere, betoldás, átírás stb.), dőlt betűkkel szedtük. A kisebb változtatásokat nem jelöltük. (A szerk.) 3

12

Krisztián Zoltánné Ágota: A csavargó füstgyerek

7. Ötletbörze Mi lehet az oka annak, hogy Ferkó világgá indult? 8. Kis csoportos állókép Próbáljátok meg bemutatni négy csoportban, hogy mit tehetett Ferkó, ami miatt úgy érezte, nincs más megoldás, és világgá ment! Készítsetek állóképeket – esetleg jeleneteket, ha állóképben nem tudják megmutatni azt, amit szeretnétek! Megnézzük egyenként a képeket, és megbeszéljük azokat! 9. A vers bemutatása Hol lehet most Ferkó? Kérdezzük meg Füstország múltba látó „boszorkányát”! A tanár szerepbe lép: „ha a fejemre teszem a kendőt, átülök a másik székre, én vagyok a múltba látó boszorkány”. A vers bemutatása (a tanár szerepben) – utolsó két sor kivételével, mert az azt sugallja, hogy Ferkó nem kerül elő. „No, nézzük csak!” Kémény száján füstgyerek erre-arra tekereg. Uzsgyé! Apja nem látja, elindul a világba. Szellő-szekér arra jár. Kocsisára kiabál: „Jó lenne, he felvennél, s egy faluig elvinnél!” „Egy faluig? Kettőig! Elviszlek a felhőkig!” A felhőkig elvitte, s az egyikre letette. Most is ottan sírdogál, soha haza nem talál. A tanár kilép a szerepből. Mit tudtatok meg Ferkóról? (Kérdésekre alapozva elmeséltetem a gyerekekkel.) Ezt a részt teljesen megváltoztattam, mert ezzel a formával a gyerekek több információhoz juthatnak, közelebb kerülve ezzel a probléma megoldásához.

13


■

2. rész

Forró szék A tanár ismét szerepbe lép: ha a kendőt a fejemre teszem, átülök a másik székre, akkor én vagyok a boszorkány… Kérdezhettek tőlem.

Tanfolyami vizsga a csengeri Petőfi Sándor Általános Iskolában, 2007. október 20-án

10. Állókép – gondolatkövetés Mutassátok meg egy állóképben, hogy szerintetek mit csinálhat most Ferkó a felhő tetején! Akihez odalépek és a vállára teszem a kezem, mondja el, szerinte mire gondol és hogy érzi magát Ferkó! Gondolatkövetés Ennél a pontnál az állóképet kihagytam, hogy a gyerekeknek ne kelljen az állókép kivitelezésén gondolkodniuk, inkább arra összpontosítsanak, amit megtudtak Ferkóról. Vagyis Ferkó lehetséges gondolatait szedtük össze közösen.

14

Krisztián Zoltánné Ágota: A csavargó füstgyerek

11. Interjú Itt a feladatok és az események sorrendjét megváltoztattam. Az eredeti óravázlatban ez az interjú Ferkó megkerülése után valósul meg, de jobbnak találtam, ha a szülőket még azelőtt szólaltatjuk meg, mielőtt Ferkó előkerülne: így jobban kifejezésre juthat a szülők gyermekük iránti szeretete és aggódása. Megkérdezzük a szülőket. A fiúk az apa, a lányok az anya szerepébe lépnek és válaszolnak a riporter kérdéseire. A tanár a riporter szerepében. ■ Hogyan fogadták a hírt, hogy gyermekük világgá ment? ■ Tudtak-e a rossz osztályzatairól? ■ Szokott-e Ferkó büntetést kapni? 12. Fórum-színház Ferkónak nem volt igazi barátja. És ha mégis lett volna egy barátja? Játs�szuk el azt a jelenetet, azt a beszélgetést, amely a feltételezett barát és Ferkó között zajlott volna az elindulást megelőzően! Megbeszélés a játék után: az elhangzottak közül melyik érv tűnik a legmeggyőzőbbnek? Ha mégis maradt volna Ferkó, melyik érv bírta volna maradásra? A fórum-színház konvenciót nehéznek találtam a drámabeli jártassággal nem rendelkező csoportom számára, ezért más formát választottam: a gyűlést. Gyűlés Mi a véleménye Füstország lakóinak Ferkóról annak alapján, amit eddig megtudtak? Mit tehetnek/tegyenek Ferkó érdekében? (Döntés.) Ezt követően, ha az időkeret engedi, esetleg szimuláció formájában eljátszhatjuk, hogyan keresik (és találják meg) Ferkót. 13. Rádióközlemény A tanár felolvassa: „Örömmel értesítjük Füstország minden lakóját, hogy több napi megfeszített keresés eredményeképpen Füst Ferkó egészségben, épségben megkerült. A szüleit kérjük, jöjjenek mielőbb érte!” 14. Szerep a falon Megnézzük újra, hogy milyen tulajdonságokkal jellemeztük Ferkót. Gondolkodjatok el azon, hogyan változik meg Ferkó élete, hogyan alakulnak a jellemvonásai a történtek után!

15


■

2. rész

15. A játék lezárása – reflexió Ferkó hazaérkezett. A szobájában ül. A történtekről gondolkodik. Aki szeretné, Ferkó szerepébe lépve elmondhatja, hogy mit érez, mit gondol Ferkó ebben a pillanatban.

16

Gulácsi Ilona4

Fürge mókus

5

Csoport: 1. osztályosok Tér: osztályterem, középen szabad tér, a padok négy 6-6 fős csoporthoz elrendezve Idő: egy tanítási óra (lehetőleg akkor, amikor már jól olvas a csoport) Tanulási terület: Ismeretterjesztő szöveg feldolgozása dramatikus eszközökkel. A mókus külső jegyei, táplálkozása, élőhelye, szaporodása, ellenségei. Együttműködés, munkamegosztás. Fókusz: természetvédelem Nevelési cél: Fogjunk össze, küzdjünk azért, hogy az erdő, az ott élő állatok, a mi kedvenc pihenőhelyünk megmaradjon! Kisgyermekként is van lehetőségünk kiállni a jóért, lehet véleményünk, szavunk. Keret: A Bükkösmakkos melletti Kerek erdőt ki akarják vágni és a helyére szabadidőközpontot létesíteni. A fák és állatok örökbefogadásával meg lehet menteni az erdőt. Eszközök: kép az erdőről; feldarabolt kép a tervezett szabadidő-központról; a Fürge mókus című olvasmány szövege négy példányban (3. melléklet); vázlat szókártyákon (a mókus élőhelye, fogazata, kicsinyei, ellenségei, védelme – 2. melléklet); írólapok; csomagolópapír; rajzeszközök; ragasztó; telefon; örökbefogadási szerződés (1. melléklet); baseballsapka; szemüveg Narráció Bükkösmakkos takaros kistelepülés. A lakói szorgos emberek, a munkahelyükről hazatérve mindennap ápolják a kertjüket, szépítik a házuk környékét. A gyerekek iskolába járnak, nagyokat játszanak a füves, virágos iskolaudvaron, és hétvégeken mindenki legszívesebben a közeli Kerek erdőbe megy kirándulni. 4 A szerző a derecskei Bocskai István Általános és Művészeti Iskola pedagógusa. (A szerk.)

A drámaóra tervezésekor a szerző kiindulási pontként felhasznált egy, a drámapedagógusok között tanfolyami mintapéldaként és afféle pedagógiai folklórként terjedő alapötletet. Ezzel együtt az olvasó jelen esetben nem adaptációt, hanem „saját terméket” kap. (A szerk.) 5

17


■

2. rész

Beszélgetés Mit gondoltok, miért kedvelik annyira ezt a helyet? Az erdő képének kirakása. A kép elsősorban az ott élő állatok színes, békés életét ábrázolja, nem fényképszerűen, inkább túlozva, sűrítve. Némafilm, megállítás Készítsetek némafilmet az erdő életéről: hogyan élhetnek ott az állatok? „Vetítsük le” a filmet! Adott jelre mindenki álljon meg, mozdulatlanul, állóképbe merevedve! Egymondatos képaláírást tegyetek minden képhez! (Nem szükséges ragaszkodni a hatos csoporthoz, egyedül, kettesével, hármasával is megjeleníthetünk állatokat, állatcsaládokat: például kismadarak a fészekben, játszadozó mókusok, sorban vonuló sünök, ágon alvó baglyok, kopácsoló harkály, egymás farkába kapaszkodó cickányok, táncoló pillangók, fiókáit etető ragadozó madár stb.) Tanári narráció A tanár közli, hogy ha jelmezt ölt, akkor új szereplőként jelenik meg a játékban. A bükkösmakkosi iskola 1. osztályában éppen olvasásórát tartanak, amikor belép egy baseballsapkás idegen a terembe. A tanár szerepben6 Mint Fejszés Elemér mérnök tájékoztatja az iskolásokat, hogy szabadidőközpontot létesítenek a Kerek erdő helyén. Bemutatja a terveket, az erdő képére rakosgatja a játékautomaták termét, az újságos bódét, a parkolót, a golfpályát, a lángossütőt, a szobrokat, az üdítős bódét és a bazárt. Ecseteli a szabadidőközpont előnyeit: a parkolási lehetőség megkönnyíti, hogy mes�sziről is idelátogassanak; nem szükséges nagy hátizsákkal felszerelkezni, mert helyben lehet ennivalót és innivalót vásárolni; a padokon a szobrok körül lehet üldögélni; nem lesz vizes a cipő a harmatos fűben, mert leaszfaltozzák az egész területet. A golfpálya idevonzza a gazdag turistákat, fellendül az idegenforgalom, amiből a településnek is haszna származik. A tervrajzrészletek felhelyezésével az erdő fokozatosan eltűnik.

Ez az ismert drámás stratégia neve: akkor is megtartjuk ezt az elnevezést, ha éppen tanító vagy óvodapedagógus vezeti az órát. 6

18

Gulácsi Ilona: Fürge mókus

Regionális drámapedagógiai műhely, Gulácsi Ilona bemutató foglalkozása Mikepércsen, 2007. november 9-én

Gyűlés Veszélyben az erdő! El akarják pusztítani a kedvenc pihenőhelyünket! Mit tegyünk? (vita) Hallottunk már olyanról (mivel nemrégiben jártunk az osztállyal állatkertben, biztos, hogy be is emelik a játékba), hogy állatkertek, vadasparkok állatait, növényeit örökbefogadták magánemberek, csoportok. Beszéljünk valakivel, hátha mi is megtehetnénk! Menjünk… például a polgármesterhez! (Ha más hivatalnokot javasolnak a résztvevők, akkor ahhoz megyünk…) A tanár szerepben A tanár felteszi a szemüveget, ezzel jelzi, hogy más szereplőként jelent meg. Mint illetékes (polgármester, vagy akit a gyerekek a gyűlésen javasoltak) elmondja, van ugyan lehetőség az állatok örökbefogadására, de mi lesz, ha megszegitek az ígéreteteket, és nem törődtök az örökbefogadott állattal? 19


■

2. rész

Be kell bizonyítani, hogy a szándékotok komoly és megbízhatóak vagytok. Tudjatok meg mindent az állatról, amelyet örökbe akarjátok fogadni, és akkor hivatalosan is megtörténhet az örökbefogadás. Mások is jártak már itt és választottak maguknak állatot, nektek a mókus maradt. Ötletbörze Honnan szerezzünk ismereteket a mókusokról? A legegyszerűbb és a legélvezetesebb, ha az erdőben figyeljük meg őket, de gyűjthetünk információt a könyvtárból, az internetről, az állatkertből, a szülőktől, az állatorvostól, az állatgondozóktól vagy az erdésztől stb. Tanári narráció Az elsősök kimentek az erdőbe, hogy – ha lehet – megnézzék a mókust és az erdésztől kérjenek segítséget. (Ezt a lehetőséget bárki felvetheti, időszűkében a tanár.) Szimulációs játék Erdőben sétálunk, ropog az avar a lábunk alatt. Langyos szél simogatja az arcunkat. A fák lombjainak az árnyékában vagyunk, de közte itt-ott átszűrődik a napfény… Mi lesz, ha ez mind eltűnik, leaszfaltozzák? Óvatosan haladunk a repedezett kérgű fák között, vigyázzunk, bele ne akadjunk a kökénybokor tüskéibe! Milyen illatokat érzünk? Gondoljunk bele, fenyő és virágillat helyett a lángossütő olajszagát szippantjuk be, meg az érkezőtávozó autók kipufogógázát. Hangjáték Üljünk le erre a kidőlt fatörzsre pihenni! Milyen hangokat hallunk? (Rajzolhatunk csomagolópapírra ikonokat, de amit már le is tudunk írni, azt feljegyezzük…) Az erdő hangjainak utánzása. Mi lenne helyette? Autózúgás, hangszóróból gépzene, a büféknél emberek lármája. Narráció, szituációs játék Továbbhaladva megérkeztünk az erdészházhoz. Az ajtaja nyitva, de az erdész nincs sehol. (A tanár egy olyan elsőst játszik, aki ismeri az erdészt.) „Felhívom telefonon… Azt mondja Lajos bácsi, menjünk be, az asztalán egy dobozban találunk papírokat, ami segítségünkre lehet… Ő most nem ér rá… Hazavihetjük a jegyzeteit, papírjait, és tanuljunk meg mindent a mókusról, hogy megmutathassuk a polgármesternek! Sok sikert kíván!”

20

Gulácsi Ilona: Fürge mókus

Rajz Minden (munka)asztalon a dobozban van az olvasmány szövege – bekezdésenként szétdarabolva (ld. melléklet). Olvassátok el és rajzoljátok le! Mindenki vegyen részt a tevékenységben! Az elkészült rajzokat helyezzétek az asztal közepére, aztán adjátok tovább körbe a szöveget, hogy a többiek is olvashassák azt! Tablókészítés, ragasztás Ha körbeért az összes szöveg, vagyis mindenki minden részt elolvasott, a tanulók a szókártyák (2. melléklet) segítségével rendezzék el a rajzokat és ragasszák fel egy tablóra! Szöveg puzzle Segítsünk az erdész bácsinak! A szétesett szöveget állítsátok össze a szókártyák segítségével, és ragasszátok fel azt is egy másik lapra, így adjuk majd vissza neki! Szituációs játék Elmondják a polgármesternek (a tanár ismét ebben a szerepben) a mókusról tanultakat. Minden rajzról más gyerek beszéljen! A polgármester persze elégedett lesz, előkészíti a hivatalos okmányt az örökbefogadásról (1. melléklet). Az okmányt felolvassák. „Elfogadjátok? Nem gondoltátok meg magatokat?” A gyerekek képviselője az osztály nevében aláírja. Ha van idő, mindenki odaírhatja a monogramját. Befejezés Öröm, a siker megünneplése, körtánc, éneklés (pl. Mély erdőn ibolyavirág…).

21


■

2. rész

Mellékletek 1. melléklet Nyilatkozat ÖRÖKBEFOGADÁS A Bükkösmakkosi Általános Iskola 1. b osztálya örökbe fogadja a Kerek erdőben lakó mókuscsaládot. Rendszeresen felkeresi őket, diót és mogyorót visz nekik, ellenőrzi, hogy senki sem háborítja nyugalmukat, odújukat nem dúlja szét. Bükkösmakkos, 2007. május 22.

..........................................

22

Aláírás

Mellékletek

2. melléklet Szókártyák

A MÓKUS ÉLŐHELYE

A MÓKUS TÁPLÁLÉKA

A MÓKUS FOGAZATA

A MÓKUS KICSINYEI

A MÓKUS ELLENSÉGEI

A MÓKUS VÉDELME

23


■

2. rész

3. melléklet Olvasmány

Fürge mókus A mókus az erdők, parkok ügyes tornászbajnoka. Egész nap ugrál a fák ágain. Okos csillogó fekete szemével éberen figyel mindenre. Igen falánk! Szívesen fogyasztja a sok finom csemegét: mogyorót, vadkörtét, fenyőmagot, rügyeket. Néha még az énekes madarak tojásait és fiókáit is megeszi. A mókusnak tűhegyes fogai vannak, amelyek állandóan nőnek. Ezért gyakran akkor is rágcsál, amikor nem eszik. Tudod, hol van a mókus lakása? Fenn a fán. Télen mohával, szőrrel kibéleli, hogy jó meleg legyen. Ebben a fészekben születnek meg a kis mókusfiak: négyen-hatan. Akkorák, mint egy kisegér. A mókusmama tején élnek. Csak akkor másznak elő, ha már kinőtt a szőrük. Ezután következik a mókusiskola. Megtanulják, hogy mi az, amit meg ehetnek. Hogyan kell egyik ágról a másikra átugrani, és pillanatok alatt eltűnni a lombok között. Nagyon fontos, hogy időben el tudjon bújni, menekülni az ellenségei elől, nehogy megfogja a róka, a vadmacska vagy a ragadozó madarak. Régen a szép vörösesbarna bundájáért vadászták. Néhol még a húsát is megették. Ma már védett állat. Egyes parkokban oly szelídek, hogy az ember kezéből is elfogadják a diót, mogyorót. Ha az erdőben sétálsz, figyeld a fákat: hátha látsz valahol mókust!

24

Csáki Klára7

A mi erdőnk

8

Kuszmann Nóra drámaórájának adaptációja Kor: 6-7 évesek Idő: 45 perc Téma: erdőlakó kis állatok életét zavarják az emberek Keret: az erdőben élő kis állatok életében nagy felfordulást okoznak az ott megjelenő emberek. Mit tehetünk ennek elkerülésére? Fókusz: Szükségszerű-e, hogy a kisebb élőlényeknek félniük kelljen a nagyobbaktól? Cél: a környezetvédelem fontosságára való nevelés; empatikus készség kialakítása Az adaptáció szerkezetéről: a bonyodalmat egyszerűsítettem, két mímes játékot kihagytam. Sokszor a kevesebb több. 1. Bevezetés Beszélgetés arról, milyen kis erdőlakó állatokat ismerünk. Fontos: kisebb termetű állatokról van szó, olyanokról, melyek nem bántják, nem támadják egymást. Szükség esetén készíthetünk listát is. 2. Szerepfelajánlás Jó lenne, ha ezekről az állatokról eljátszhatnánk egy történetet! Hoztam nektek fejdíszeket, ki-ki melyiket szeretné, tegye a fejére! (A fejdíszek egy-egy kis állatot ábrázolnak, például csiga, béka, szarvasbogár, sün…) 3. Térkijelölés Ez a szőnyeg, ahol ülünk, lesz a mi tisztásunk. Helyezzük el a székeket a tisztás köré, ezek lesznek az erdő fái!

A szerző a csengeri Petőfi Sándor Általános Iskola pedagógusa. (A szerk.)

7

Az adaptáció alapját képező drámaóra a Drámapedagógiai Magazin 24. (2002/2.) számában jelent meg. 8

25


■

2. rész

4. Rajzkészítés csoportokban Szeretném, ha lerajzolnátok, hol éltek! Megbeszéljük, hogy kik élnek fák, bokrok között, kik vízközelben, kik a fűben, üregekben. Az előre kikészített csomagolópapírokra csoportosan felrajzolják az élőhelyüket, majd a tanteremben kitesszük a rajzokat. (Vagyis elhelyezzük az erdőben.) 5. Gyűlés Járjuk végig a lakóhelyeket! Szeretném, hogy ahol megállunk, az ott élő kis állatok bemutatkoznának, elmondanák, hogyan élnek, mit esznek, mitől félnek! 6. Mímes játék Egy csodálatos nap. A kis állatok mindennapi teendőiket végzik. (Több helyszínen szimultán játék.) 7. Közös kép Képzeljük el, hogy nemrégiben erre járt egy híres természetfotós, aki fényképeket készített rólunk. Szeretném, ha három csoportot alakítanátok és beállítanátok egy-egy képet, ami rólatok készült! Adok címet is hozzá! Idézzétek fel, próbáljátok el! (Külön-külön odamegyek a csoportokhoz és megsúgom a címet.) Ha kész, megnézzük a képeket. Nagyszerű lenne, ha kitalálnátok azt, hogy a többi csoport milyen címet kapott (pl. Vihar, Nyugovóra térünk, Szép nap…). Ha úgy látom, hogy nehezen boldogulnak a kitalálással, tapsjelzésre megszólalhatnak a szereplők. 8. Tanári narráció (Egy rémes nap) Ez a nap is szépen kezdődött. Sütött a nap, énekeltek a madarak, minden kis állat végezte megszokott tevékenységét, mikor egyszer csak föléjük repült a réti sas. 9. A tanár szerepben (mint sas) (Mivel két tanári szerepbelépés jön egymás után, ehhez a szerephez a játék vezetője használhat pl. kesztyűsbábot, ujjbábot.) Riadó! Riadó! Bújjatok el! Veszély közeledik! Meneküljetek! Egy gyereket látok közeledni, siessetek!

26

Csáki Klára: A mi erdőnk

10. A tanár szerepben (mint gyerek) „Na végre, hogy itt vagyok az erdőben! Itt legalább nem kell tanulni. Nini, ott egy madár! Megpiszkálom egy bottal, vajon hány tojás van alatta? Ez meg itt valami odú! Beleteszem a kajamaradékot. Jó kis hely! Legközelebb a kutyámat is elhozom, itt kedvére szaladgálhat, végezheti a dolgát, nem úgy, mint otthon. Ez meg itt egy béka! Megtapogatom egy kicsit. Milyen puha! Biztos nem fájt neki. Na, most meg ráléptem egy csigára. Nem baj, úgyis sok van belőle! Az meg ott egy süni! Vajon tényleg szúr a tüskéje? Nézzük csak meg, nem fáj az neki! Én nem bántom az állatokat, csak megvizsgálom őket. A faágakat is csak azért töröm le, mert otthon szép lesz a vázában.” 11. Gyűlés A gyerek távozása után összegyűlünk a tisztáson. Beszélgetés a sérelmekről. Minden ember ilyen? Szeretnétek tudni, miért tette ez a gyerek azt, amit tett? Kérdezzétek meg tőle! Én leszek a gyerek. 12. A tanár szerepben (mint gyerek) A gyerekek kérdéseket tesznek fel neki arról, miért bántotta, zavarta az erdőlakókat. A tanár az erdőt pusztító-romboló gyerek szerepéből nyegle, provokatív válaszokat ad, így a gyerekek még inkább beleélhetik magukat a kis állatok veszélyekkel teli életébe. 13. Kifelé a szerepből Változzatok vissza gyerekekké! Vegyétek le a fejdíszt! Mit tehetünk mi, hogy a kis állatokat megvédjük? Milyen tanácsokat adnátok ennek a gyereknek? 14. Lezárás Azokat a dolgokat valósítjuk itt meg, amit a gyerekek kitalálnak, szeretnének. Például: ■ Ha plakátot szeretnének készíteni, akkor azt tesszük. Ki is rakjuk az elkészült plakátokat: akár valamilyen akciót is kapcsolhatunk azokhoz… ■ Ha beszélni akarnak a gyerekkel valamelyik illetékessel – meg akarják győzni –, akkor meghívjuk vagy elmegyünk hozzá. Fontos, hogy a foglalkozás végén valóban a gyerekek ötlete legyen a döntő.

27

Dr. Hajdúné Csakajda Ildikó9

Fekete-fehér

10

Lipták Ildikó drámaórájának adaptációja Az adaptáció új kontextusba helyezi az alapórát. Téma: az értelmi fogyatékosokkal szembeni előítélet, a másság elutasítása Keret: egy lány új iskolába megy, új barátokat szeretne szerezni Fókusz: Milyen formában jelenik meg az előítéletességünk? Hathatunk-e mi is a közösségre? Meg kell‑e felelni a csoport előítéletes elvárásainak? Tanulási terület: információhiány miatti előítélet, kiközösítés, a családi összetartozás Időkeret: 1 tanóra Korcsoport: 5–6. osztályosok Történetváz: A történet hőse Cindy, 14 éves amerikai lány. Boldog családban élnek. Cindy testvére, Emily Down-kóros kislány, aki óvodás, kedves, barátságos gyerek, de láthatóan értelmi fogyatékos. A család nem titkolja Emilyt, mindenhova viszik magukkal, aktív családi életet élnek. Az apa új munkahelye miatt el kell költözniük. Mindenki tart a változástól, különösen aggódnak Emily miatt, sikerül-e befogadó óvodát találni számára. Cindyt mindenki szerette a régi iskolájában, mert kedves, nyitott lány, mégis tart az új közösségtől, hogy Emily miatt kiközösítik. Tanári narráció A tanár a következőket mondja el: a történet főszereplője lány, Cindy, 14 éves, az Amerikai Egyesült Államokban él. Napló 1. A tanár felolvassa Cindy naplójának egy részletét, kéri a tanulókat, minél többet tudjanak meg a részlet alapján a lányról. „Ma elutaztunk Pursley-be. Nagyon szép hely, de messze van Washingtontól! Nem tudom, hogy fogom megszokni az új helyet! A régi osztálytár A szerző a hódmezővásárhelyi Németh László Gimnázium és Általános Iskola pedagógusa. (A szerk.) 9

Az adaptációhoz felhasznált óravázlat megjelent a DRÁMAPEDAGÓGIA – a hátrányos helyzetű tanulók integrált nevelésének elősegítésére című tanfolyam hallgatói számára készült segédletben. suliNova, Budapest, 2006. 10

29


■

2. rész

sak is iszonyúan hiányoznak! Sokszor jöttek hozzánk, a dumálások, röhögések mellett mindig játszottunk Emilyvel is, mert olyan kis bohóc, mindig táncolt velünk! Hogy fognak hiányozni a dumapartyk!!! Apu szerint az új munkája nagy kihívás, nem hagyhatja ki! Anyu keresi a legjobb helyet Emilynek. Emily ugyan nem tudja pontosan megfogalmazni, de érzi a család izgatott készülődését, és ő is nyugtalan! Önző vagyok, ha arra gondolok, milyen lesz az új osztály, lesznek-e barátaim?” Szerep a falon A szerep a falon konvenció segítségével rendszerezzük a Cindyről hallott információkat: ■ Milyen helyzetben van az osztálytársak körében? ■ Kik tartoznak a családjához? ■ Mit tudunk a család életéről? ■ Milyen érzései vannak a jövője miatt? Miért? Tanári narráció A tanár elmeséli, hogy Cindy könnyen beilleszkedett az új osztályba, jól érzi magát. Mégis nyomasztja a lelkét valami. Itt is szerveznek dumapar tikat, mégis fél attól, hogy meghívja az osztálytársait. Véletlenül meghallott beszélgetés (tanári szerepbe lépéssel) A tanár Cindy osztálytársát alakítja, aki nevetve mesélte, hogy édesanyja otthon mindig egy családról beszél, akik abba az étterembe járnak ebédelni, ahol ő pincér. Rendes kinézetű a család, de viszik magukkal a gyogyós gyereküket, aki mindig leeszi magát meg a terítőt – csak a bajt csinálja, az ilyet mért nem hagyják otthon? Egész csoportos gyűjtőmunka Milyen helyzetekben érhette még megaláztatás Emilyt és családját azért, mert más? Mi történhetett Pursley-ben, hogy Cindy fél a dumapartitól?

30

Dr. Hajdúné Csakajda Ildikó: Fekete-fehér

Tanfolyam Kőbányán. Résztvevők: a Wesley János Óvoda, Általános Iskola és Szakközépiskola, valamint a dabasi Kossuth Zsuzsanna Szakképző Iskola és Kollégium pedagógusai

Kis csoportos munkák A tanulókat három csoportba osztva három különböző feladatot kapnak. A csoportok párhuzamosan dolgoznak. Mindenki képességei és kedve szerint csatlakozhat a számára szimpatikus formához. Természetesen a tanár finoman terelheti a tétovázókat, hogy a csoportok létszámánál ne legyenek nagy aránytalanságok. ■ Napló: Az összegyűjtött ötletek alapján írjátok le egy napját Cindynek, amelyben beszámol egy megalázó helyzetről, melyet Emilyvel élt át Pursley-ben! ■ Kis csoportos állókép: A gyűjtött helyzetekből válasszanak ki egyet a gyerekek és állókép formájában mutassák be! ■ Kis csoportos jelenetek: A gyűjtött helyzetekből egyet kiválasztva készítsenek jelenetet!

31


■

2. rész

Értékelés A tanár segítségével a tanulók elemzik a naplórészletet, a látott képet, helyzetet. Fórum-színház A látott helyzetek közül válasszunk ki egyet, majd a fórum-színház konvencióval vizsgáljuk meg, mit tehetne Cindy, hogy megváltozzon a vélemény Emilyről? Hogyan hívja fel a figyelmét az osztálytársainak, hogy sértő, megalázó az ilyen viselkedés? Ajánlott forma: Cindy szerepét egy beavatott tanuló játssza, a tanár osztálytárs legyen, így alakíthatja az eseményeket! Értékelés Lehetséges-e, hogy dumapartit szervezzen náluk Cindy, ahol jelen van Emily is? A gyerekek hogyan befolyásolhatják szüleik, nagyobb testvérük véleményét, magatartását?

32

Dr. Lakatosné Rozsnyói Anikó11

Toldi György – Toldi Miklós

12

Petrik Lászlóné drámaórájának adaptációja A csoport jellemzői Általános iskola 6. osztálya, 12 éves gyerekek ■ Sok a hátrányos helyzetű, nehéz sorsú és érzékeny lelkű gyerek. Van köztük állami gondozott, és sok az elvált szülők által nevelt tanuló is. Kevesebb az, akinek a családjában nincs valami eltérés a „normálistól”, de ahol a család nem csonka, ott is sokszor előfordul szeretetlenség – kevés a megértés. A gyerekek most lépnek a kamaszkorba, de jól kezelhetőek, és különösen szeretnek kötetlenebb, szabadabb formában játszani. Nincsenek köztük kiemelkedően nagy tehetségű gyermekek, de szorgalmas több is van. Az osztály zöme az átlagosnál több magyarázatot igényel. ■ A csoportnak nincs drámás előképzettsége. Néhányan irodalmi színpadi munkában vesznek részt, de ez iskolában teljesen mást jelent, mint a drámapedagógia. ■ az osztály összetétele: 11 fiú, 10 leány Az adaptáció oka – ez a 6. osztály: ■ ahhoz képest, mint amit az eredeti tervezet igényel, kevésbé kreatív, kevésbé képes önálló ötletekre; ■ sok a nehezebb felfogású, problémás gyerek is – ők lassabban oldódnak; ■ igénylik a tanári irányítást, munkatempójuk lassú, ezért több helyen a kis csoportos improvizációt segítő ötletekkel indítom el;

A szerző a kocséri Gábor Áron Általános Iskola és Napköziotthonos Óvoda pedagógusa. (A szerk.) 11

Az adaptációhoz felhasznált óravázlat megjelent a Drámapedagógiai Magazin 2000. évi különszámában. 12

33


■

2. rész

■ a beszélgetést is erőteljes kontextusba helyezem, keretet adok neki egy naplóbejegyzéssel, hogy ezzel is segítsem az ötleteket; ■ nagyon jól tudnak együtt dolgozni csoportokban, némi gondolkodás után rögtönözve is, de időnként ehhez is segítséget várnak; ■ járatosak a kooperatív tanulási módszerekben, így az órák egyes módszerei egymásra épülhetnek. Tanulási terület: ■ együttérzés, egymásra figyelés ■ családi viszonyok, testvérkapcsolatok ■ a beszédkészség, az improvizáció fejlesztése ■ az önálló gondolatok bátor, az életkornak megfelelő, szabatos kifejezése Téma: Miklós és György kapcsolatának jellemzése a Toldi első három éneke alapján, a viszály okainak megtalálása. Fókusz: Miért romlott meg a testvérek kapcsolata? 1. Előkészítés, ráhangolás állóképekkel, gondolatkövetéssel Az eredeti változatot, a versrészletekkel való indítást nem tartottam hangulatilag és funkcionálisan sem célravezetőnek. Éppen ezért az idézetes formát cselekedtetésre fordítom át. Szerintem jobban megmozgatja őket az állóképek alkotása. Négy jelenetet írok fel a cédulákra. Ezeket húzzák ki a gyerekek által megalakított csoportok képviselői. Rövid megbeszélés után egy állóképet alakítanak a következő instrukciók megadásával: ■ Miklós legyőzi a farkasokat ■ A vitézek dárdát dobálnak Miklósra ■ Miklós megfékezi a bikát ■ Miklós párbajt vív a cseh vitézzel Az állóképeket megalkotásuk után körbejárjuk, majd a szereplők egy-egy gondolatot mondanak akkori érzéseikről, a helyzetről – gondolatkövetéssel.

34

Dr. Lakatosné Rozsnyói Anikó: Toldi György — Toldi Miklós

2. Kontextusépítés tanári narrációval, naplójegyzettel, lista írásával Az eredeti változatban szinte ugyanez szerepel. Én ezt még kiegészítettem hos�szabb narrációval, továbbá nem beszélgetéssel, hanem egy naplórészlettel tárnám fel Toldi Lőrinc jellemét. A 3. pontot összevonnám a 2. ponttal. Itt rendeznék ötletbörzét és itt írnám fel a táblára az okok listáját. A mögöttese ennek az, hogy szerves egységet képez az előtte elhangzó naplóbejegyzéssel. A gyerekek is jobban egységbe tudják rendezni így az okokat. Az is fontos, hogy erre épül az utána jövő kis csoportos improvizáció. „A fiúk édesapjáról, Toldi Lőrincről nem sokat ír Arany. Annyit tudunk mindössze, hogy derék katona, bátor vitéz lehetett, de a fiúk nevelésébe nem tudott érdemlegesen belefolyni. Miklós példaképként kezeli az emlékét, szeretettel őrzi szívében. Az elkövetkezendőkben Toldi Lőrinc egy naplóbejegyzését halljátok majd. Úgy távozott az életből, hogy nagyon nyugtalanította valami. Mi lehet az? Kiderül a régi naplóból.” A naplóbejegyzés (lásd a mellékletet) felolvasása után beszélgetés következik: ■ Miért nyugtalankodik az édesapa? ■ Milyennek képzelitek? ■ Miért alakult így a helyzet az ő véleménye szerint? Ezt így akár ötletbörze formájában is el lehet játszani. A legjobb válaszokról LISTÁT készítünk. 3. Kis csoportos improvizáció Mutassatok be a testvérek gyerekkorából egy-egy szituációt, amelynek során összevesztek valamin! A lista alapján tárjuk fel a legfontosabb okokat! A tanár a következő ötletekkel segítheti a tanulókat: Itt megtartanám az eredeti, szabad kezet adó formát. Ha végképp nem megy, a következő ötletekkel segítenék: ■ Szülői felügyelet nélkül játszottak a kisfiú Miklós és György. Közben konfliktus alakult ki. Mi lehetett az oka? Min veszhettek össze? ■ Egy közös ünnep, például születésnap. Min kaphattak össze? ■ Miklós csatlakozni szeretne a nagyfiú Györgyhöz és barátaihoz. Hogyan zavarják el?

35


■

2. rész

4. Kontextusépítés tanári narrációval NARRÁCIÓ: A felnőtté vált fiúk viszonya az édesapa halálával – és már György Budára költözése előtt – végleg megromlott. Már alig beszéltek egymással, az idősebb fiú édesanyjuknak sem adta meg a kellő tiszteletet. Amikor egy nap György megérkezett Nagyfaluba katonáival, a két testvér között végzetes jelenet játszódott le. Játsszuk újra ezt a szomorú eseményt! Olyan jelenetet terveztem, amit a pofon előtti pillanatnál megállítanék. A következő játéknál erre építeném a szereplők érzéseinek megjelenítését. 5. A tanár szerepbe lép A forró szék konvenciót alkalmazva itt Miklós szerepébe lép a tanár: a csoport kérdezheti. 6. Beszélgetés drámán kívül Visszaugrunk az időben: ■ Az események ismeretében vajon mit mondhatott Toldi Lőrinc a fiainak? ■ Milyen tanácsokat adhatott, mit kérhetett tőlük? ■ Hogyan lehetne feloldani a testvérek közti gyűlölködést? ■ Rendezhető-e a viszony kettőjük között?

36

Dr. Lakatosné Rozsnyói Anikó: Toldi György — Toldi Miklós

Melléklet Toldi Lőrinc naplóbejegyzése, Nagyfalu, 1352. X. hó 10. napján Borús az este, és ahogy itt a kandalló előtt ülök, nemcsak kívülről fázom, hanem belülről is. Hogy mitől, az nehéz gond… Nehezen beszélek erről, máskor pedig világgá kiabálnám, hogy mekkora baj lappang nálunk. Annyi csatateret megjártam, sok nehéz helyzettel találkoztam, de ezt a gondot nem tudtam megoldani. A családom adott erőt mindig ahhoz, hogy győzelmesen térjek vissza. A családom, ahol nagy baj van… Az első fiam, György nehezen tudta elviselni, hogy az édesanyja újra gyermeket várt. Sokat mondogatta, hogy neki nincs szüksége testvérre, nem kell. Azt hittük szeretett hitvesemmel, hogy ez a féltékenység el fog múlni. Nem így lett. Kezdettől fogva utálta a kicsi Miklóst. Az az igazság, hogy míg György fiam nehezen kezelhető, akarnok gyermek volt, Miklós kedves modorú, szeretetreméltó fiúcskává nőtt. Sokat segített a ház körül, nem tudtunk olyat kérni tőle, amit ne tett volna meg szívesen. Igazából a nejem szívében is ő maradt a „kicsi”, a gyámolításra szoruló fia. György egyre undokabb lett, sokat veszekednek. Én ebbe a küzdelembe nemigen tudtam beleavatkozni. Amikor királyom szólított, indulnom kellett, így kevés az időm fiaim nevelésére. Úgy érzem, a gond egyre inkább a fejemre nő, valamit tennem kell… Talán megoldást hozhat az a váratlanul jött ajánlat, hogy idősebb fiam költözzön Budára, a királyi udvarba. Ezen el kell gondolkodnom, hátha a két fiamat szétválasztva csillapodhat ez a fájó testvérgyűlölet.

37

Dr. Lakatosné Rozsnyói Anikó13

Hogyan készültem az első drámaórámra? …Aztán a másodikra, felnőttekkel… 2007. március 30. Annak a bizonyos első órámnak a végén mintha megállt volna az idő. Nem is igen lehet szavakba önteni, mit éreztem, amikor kicsöngettek… No persze a futó indulaton kívül, hogy miért nem tudom tovább folytatni, szörnyű, hogy az embert gúzsba köti az általános iskola 45 perces menetrendje. Kicsit kábán üldögéltem, agyam még zakatolt. Ezekben a percekben egy olyan nap rémlett fel a fejemben, ami bizony nagyon régen volt, több mint 20 éve. Egy táborozás nevezetes napja, amikor Csillebércen vendégül láttuk Gabnai Katalint és Montágh Imrét. Gyerekek voltunk, de éreztük, hogy itt valami egészen magával ragadó csoda történt, pedig csak másképp beszéltek és játszottak velünk, mint az iskolai tanáraink. Akkor még nem tudtuk, mi az, hogy drámapedagógia, és hogy ez megváltoztathatja a gyerekek kommunikációját, bátorságot ad és önismeretet, segít tanárnak és diáknak olyan gondok felderítésében és megoldásában, melyeket direkt úton nem könnyű kezelni… De aztán egy újabb csengőszó a földre rántott. Az utána következő áldásos lyukasóra viszont alkalmat adott a történtek teljes átgondolására… Már korábban is többször gondoltam a Toldi tanítása kapcsán egy teljes drámaóra megtartására. A gyerekek egyébként is lelkesedtek az anyagért, megszerették a főhőst, kedvvel vettek részt az irodalomórákon. A sok drámapedagógiai továbbképzés után éreztem, hogy a „jó ember bajban” jelmondat remekül summázza azt, ami Toldi Miklóssal történik. Végiggondoltam, hogy ha ilyen szituációkba állítanám a főszereplőt, és a gyerekek aktív részvételével sokat játszanánk – nem csupán szabályjátékokat –, akkor talán még jobban felismernék, megértenék a Miklós és György közt régóta feszülő családi, testvéri konfliktust. A szerző a kocséri Gábor Áron Általános Iskola és Napköziotthonos Óvoda pedagógusa. (A szerk.) 13

39


■

2. rész

Visszatekintés 2007. március 26. A hatodik osztályban ma nyelvtan órám volt. A gyerekek a szokott formájukat hozták, minden kicsit lassan ment. Nem arról híresek, hogy „drámaian” gyors felfogásúak lennének, de nagyon kedvesek és érdeklődőek. Igen sok köztük a közepes és a gyenge tanuló, rengeteg a hátrányos helyzetű, a speciális tantervű. Mégis annyi szeretet van bennük és annyi ragaszkodás… Azon kívül játékos kedvűek. Aztán meg az embert érik váratlan, kellemes meglepetések. Sokszor olyan gyerekek bizonyulnak kreatívnak, akikről nem is gondolnám. Ezt már az irodalmi színpados munkám során megtapasztaltam. Az általam tanított gyerekek olyan mély emlékekből táplálkoznak, és olyan családi háttérből jönnek, ahol sok minden előfordult. A tanítványaim között egyre több az állami gondozott, olyan sorsokkal, hogy amikor elbeszélik, az ember csak hallgat, és szeretné magához ölelni azt a gyermeket. Gondoltam, hogy meg fogja érinteni őket a testvérprobléma kérdése. Az előző hónapokban sokat böngésztem az interneten a DPM14 számait. Találtam is benne egy olyan drámaóra-vázlatot, amelyet Petrik Lászlóné készített 2000-ben. Éreztem, hogy ha „átgyúrom”, alkalmas lesz a mi hatodikosaink számára. Az az óra más eszközökkel, de ugyanazzal a fókusszal dolgozott, mint amit én szerettem volna kiemelni. Volt egy-két olyan részlete, amely túl bonyolultnak tűnt vagy túl hos�szú lett volna az én órámhoz. Ilyen például a rövid naplóbejegyzés órai megírása, vagy a Toldi-ház Bibliájából származó régi jegyzet értelmezése. Ezek helyett egyszerűbb megoldást, más konvenciót választottam, ugyanis mindössze 45 perc állt rendelkezésemre. Rémisztően rövidnek találtam, de bele kellett gyömöszölnöm ebbe az időkeretbe. Az estém az eredeti óraterv tanulmányozásával telt és az ötletgyűjtéssel. Nem tudok addig írásban dolgozni, amíg fejben nem áll össze a tervem. Így hát az alkalmazható konvenciókon töprengve hagytam abba a munkát.

Drámapedagógiai Magazin. A Magyar Drámapedagógiai Társaság periodikája. Megjelenik 1991-től. Alapító szerkesztő: Debreczeni Tibor. Felelős szerkesztő: Kaposi László. 14

40

Lakatosné Rozsnyói Anikó: Hogyan készültem az első drámaórámra?

2007. március 27. Sok mindent kivettem, és még többet tettem bele az óratervbe. Tudom, hogy az első benyomás nagyon fontos, ezért nem volt mindegy, hogyan kezdem az órát. Arra gondoltam, mi lenne, ha reneszánsz zenével indítanék. Ezalatt a gyerekeknek határozott hangon elmondanám, hová kerülünk térben, időben, és néhány mondattal vázolnám a család helyzetét, fő konfliktusait. Az órát csoportalakítással szerettem volna folytatni. Huszan vannak, tehát négy ötfős csapatra gondoltam. Végül azt ötlöttem ki, hogy öt-öt cédulára egyforma szituációkat írok fel a Toldiból, amit majd a gyerekeknek meg kell jeleníteniük állókép formájában. A cédulákat összekeverem, és így vegyesen húzzák ki, majd vegyes csoportok is alakulnak. Az állóképeket megalkotásuk után a többiekkel körbejárom, és megbeszéljük, ki kicsoda lehet. Ezzel dinamikusan indulna a drámaóra, hiszen a gyerekek az utolsó két ének kivételével már teljesen ismerték a Toldit. De hogyan tovább? Itt következik az a rész, amikor az ember finoman átvezeti az órát az igazi fókuszra, vagyis előkészíti azt. Egy fiktív naplórészlet, amit Toldi Lőrinc írt, tanári narrációval megelőzve megfelelő lenne. Tudom, mit szeretnék elérni a gyerekeknél: érezzék ki belőle az apa tehetetlen fájdalmát a konfliktus fölött; képzeljék el az alakját; találják ki, milyen ember lehetett! Aggódó vagy nemtörődöm? Felelősségteljes és szigorú? Miért nem tudta rendezni a problémákat? A napló felolvasása után egy kis beszélgetésre gondoltam, amely során a legjobb ötleteket, jellemvonásokat feljegyezném. Hogy hogyan és hová, azt még nem tudtam. Sokat törtem a fejem, hogyan tovább. Itt volt az eredetiben a naplóírás és a Biblia-bejegyzés mint feladat. Ehelyett egy kis csoportos improvizáció kicsit kockázatos gondolata ötlött eszembe. Ezek a gyerekek olyan sok mindent éltek meg, biztos, hogy ebből tudnának „táplálkozni”. Majd azt kérem tőlük, hogy jelenítsenek meg egy-egy szituációt a Toldi-testvérek gyermekkorából, ami konfliktussal teli, és kínáljanak valami megoldást. Tetszőlegesek a szereplők, a helyszín, a szituáció. Biztos voltam benne, hogy ennél a játéknál kreatívak, ötletesek lesznek, és menni fog a feladat. Határozott elképzelésem volt arról, hogy szerepbe lépek Toldi Miklósként, és hagyom, hogy faggassanak a gyerekek. De ehhez ismét szükség lesz volt egy jó és finom átvezetésre. Ezen még törtem a fejem, és az utolsó határidőt adtam magamnak – a másnapban – a felkészülés befejezésére. 41


■

2. rész

2007. március 28. Csak úgy nem lehet szerepbe ugrani… Ez nyilvánvaló. A továbbképzésen is sokat beszélgettünk erről Török László-Daftival és Vatai Évával. A Toldi segített nekem, mert rájöttem, hogy megvan a csúcspont: a pofon jelenete. Ezt szerettem volna három gyermekkel lassítva eljátszani, majd a pofon előtti pillanatban megállítani. Rájöttem, hogy meg kell szólaltatnom őket, majd én veszem át Miklós érzelmeit, szerepét. De mi legyen a megkülönböztető tárgy, jelmez? Végül egy férfimellényben állapodtam meg magammal. Itt jön majd tehát a „forró szék”. Egyértelmű volt az is, hogy egyszerű beszélgetéssel csengetem le a feszültségeket. Értékeljük a történteket, és megvitatjuk, van-e esély a konfliktus oldására, pozitív irányú lezárására. A tervem tehát kész volt. Reneszánsz zenét találtam otthon CD-n, az indítás megnyugtatott. Elhatároztam, hogy a rövid, bevezető szöveget megírom és betanulom, hogy pontos legyek és ne hagyjak ki semmit. Számítógépre tettem a vázlatot, kinyomtattam a cédulákat, megírtam a naplórészletet. Kitaláltam a csoportalakítás jeleneteit: Miklós a farkasokkal; Miklósra dárdát dobnak a vitézek; Miklós megfékezi a bikát; Miklós párbajt vív a cseh vitézzel. Ezeket elegendőnek találtam arra, hogy a gyerekek ötletesen indítsák az órát, ne azon bosszankodjanak, hogy ki kivel került egy csoportba, hiszen feladat van és azzal kell törődniük. Nagyjából minden rendben lévőnek tűnt. Kellemes izgalommal vártuk a gyerekekkel az órát, mert tudták, hogy vendégeink lesznek, és nagyon szerettek volna segíteni nekem. Így jött el a péntek reggel. 2007. március 30. A srácok és én is ideges voltam. Azon kaptam magam, hogy az autóban az iskolába menet a bevezető szövegemet mormolom. A második óra volt az enyém. Mindent előkészítettem, kezdődhetett a móka. A gyerekek a zene alatt behunyták a szemüket. Elmondtam a szöveget, majd tapsoltam egyet. A csoportalakítás előzményeként elmondták, hogy szerintük melyek voltak a történet legérdekesebb részei. Kihúzták a cédulákat, nevettek, majd nekiláttak az állóképek kialakításához. A folyamat közben is láttam, hogy ez nagyon vicces lesz. A bikás jelenetben az egyik fiú térdre ereszkedett, a dárdás csoport két tagja falat alakított. A széttaposott „farkasok” szanaszét hevertek a padlón. Kezdtük nagyon jól érezni magunkat. A gyerekek remekül és gyorsan reagáltak minden kérésemre.

42

Lakatosné Rozsnyói Anikó: Hogyan készültem az első drámaórámra?

Körbejártuk az állóképeket mint afféle szoborcsoportot, és pontosan kitaláltuk, ki kicsoda. Közben úgy döntöttem, meg is szólaltatom a szobrokat. A gyerekek ezzel is „beljebb” kerültek a közösen teremtett fiktív világba. Aztán jött az „isteni szikra”: rájöttem, hogyan csúsztassam át a két részt egymásba. Megkérdeztem, kiket ismertünk meg eddig közelebbről. Nagy rokonszenvvel említették Toldi Lőrincnét, az édesanyát. Innen már csak egy ugrás volt: „És kiről nem tudunk eleget?” Nos, ő az édesapa. Elővettem a fiktív levelet. Annyira beleélték magukat, hogy az egyik kisfiú megkérdezte, tényleg Toldi Lőrinc írta-e? Részletes képet festettek le az apáról, aki szerintük zárkózott, bátor, érzékeny és szigorú. Szerette fiait, de nem tudta megoldani a gondokat. Rájöttem, hogy nem kell táblai vázlat. Előkaptam a mappámat, és egy tiszta lapra leírtam a felsorolt tényeket, vélekedéseket, majd később visszautalásképpen felhasználtam az óra végén. A gyerekek örömmel vetették magukat a kis csoportos improvizációba. Volt születésnapi veszekedés, munkán való vitázás a fiúk között, egymás csepülése. Kicsit félénken, de aztán belemelegedve vették az akadályt. Közben új ötletem támadt. Az egyes csoportok jeleneteinél feltárattam velük, hogy mi volt a konfliktus. Megoldódott-e? Meg lehetett volna másképp is oldani? Szóval remekül haladtunk előre. Eljött a pofon újrajátszása. Érdekes módon könnyen találtam jelentkezőket Miklós és György szerepére, az édesanya eljátszására azonban nem volt vállalkozó. Aztán végül egy kisfiú állt fel. Nem számított, hogy női szerepet alakít, senki nem nevetett rajta. Utána egy-egy mondatra megszólaltattam Györgyöt és az édesanyát. Aztán szép lassan, a „figurához” öltözve és közben beszélve szerepbe léptem. Nagyon érdekes volt: azonnal tegezni kezdtek a játszótársaim. Többször is arról faggattak, mióta tart ez az ellenségeskedés, szerintem én hibás vagyok-e, lehet-e még javítani ezen a helyzeten, szeretem-e azért Györgyöt, mit tervezek a jövőre nézve… Aztán egy ponton éreztem, hogy most nincs tovább, ki kell lépnem a szerepből. Az órát beszélgetéssel zártuk. Az egyik gyermek kimondta, nem szabadna várni, míg a helyzet így elmérgesedik, mindent meg kell beszélni, csak ez segít. Talán Miklós is hibás volt, neki is magába kellene néznie. Szilárd volt a véleményük: egyszer minden rendbe jön majd. Éles, ronda csengetés zárta a pillanatot. A vendégek elindultak, a gyerekek viszont nem tudtak kimenni. Körém álltak és azonnal meg kellett beszélnünk „mindent”. Mikor lesz a legközelebbi ilyen óra? – kérdezték, és

43


■

2. rész

hogy elégedett vagyok-e velük. Túl sok dicséretet klasszikus tanulmányi feladatra ugyanis még nem igen kaptak… Nagyon jó érzés volt így zárni az órát. Boldog voltam. A gyerekek büszkék voltak magukra, én pedig rájuk. 2007. április 20. – ugrás az időben Budapesten a műhelymunka keretében újra eljátszottam felnőttekkel, kollégákkal az órát. Alapvetően más lett. Kevesebb volt a játékos kedv, és ami a legfontosabb: az óra végkicsengése teljesen negatív volt. Soha nem lesz béke a testvérek között – ez volt a résztvevők véleménye. A hangulat nem volt rossz, de ők kevesebbet kérdeztek, passzívabbak voltak. A gyerekek tiszta lelke, optimizmusa nagyon különbözik attól, amit a felnőttek látnak a világból. A gyerekek hittek, bíztak a jóban, és biztosak volt abban, hogy jóra fordulhatnak a vitás ügyek. A felnőttek kevésbé.

Mentorálás Szeged-Kiskundorozsmán, a Jerney János Általános Iskola 1. a osztályában

44

Lipták Ildikó

Interjú „drámás” fizikaóra után Az interjú Bagon készült, a tanfolyami mentorálás alatt. L. I.: Olyan furcsa fizikaórát láttam most nálatok! Nagyon sok minden történt, de nem tudom, hogy tanultatok-e egyáltalán valamit. GERGŐ: Igen, tanultunk. BRIGI: Hát, igen, persze, hogy tanultunk, bár a nagy részét már eddig is tudtam annak, amiről szó volt. L. I.: Mi az, amit már tudtál? BRIGI: Hát, hogy elítélték azt a gondolatot, hogy a Nap a középpontja a Naprendszernek. L. I.: Akkor mit tanultatok? GERGŐ: Azt a képet, amivel foglalkoztunk az elején: ilyen híres dolgokat, én nem tudtam eddig, most megtudtam, hogy mit jelentenek, meg mi a neve… L. I.: Ezen töprengek épp: egy kép, ami inkább a képzőművészethez kapcsolódik, hogy jön a fizikához? Fizikát tanultatok? GERGŐ: Igen, azért ez is az, szerintem. BRIGI: Hát olyat tanultunk inkább, ami kapcsolódik a fizikához. Az elméleti részét. L. I.: Kell ez ahhoz, hogy a fizika lényegi részét megtanuljátok? BRIGI: Ebből tanuljuk meg, hogy miért szükséges, mire használható a fizika. L. I.: Sok dologgal foglalkoztatok. Mi mindenre emlékeztek? Ki az a Giordano Bruno és mi köze a fizikához? BRIGI: Filozófus volt. És ő úgy gondolta, hogy a Naprendszer középpontja a Nap. És az egyház pedig nem akarta, hogy ez bebizonyosodjon. L. I.: Sokat emlegettétek a távcsövet. Erről mit tudtatok meg? BRIGI: Hogy a hollandok készítették először… GERGŐ: Hogy a hollandok tudtak először jó lencsét csiszolni… L. I.: Aha, és ki készítette az első távcsövet? BRIGI: Ja, igen, Galilei. L. I.: Más órákon is szoktatok így játszani? BRIGI: Pont így nem, de hasonló dolog volt már. L. I.: Melyik órán? BRIGI: Az a beállós-képes pl. az irodalomóráról volt ismerős. 45


■

2. rész

GERGŐ: Igen, azon volt olyan, hogy így be kellett állni és megmerevedni, mintha szobrok lennénk. L. I.: Ha ti választhatnátok, melyik tanulási módszert ajánlanátok a tanároknak? Szerintetek hogyan lehet jobban tanulni: így vagy a megszokott formában? BRIGI: Szerintem mindkettő hasznos, de így azért könnyebb megtanulni a dolgokat. L. I.: Miért? BRIGI: Mert ha ülünk a padokban, akkor voltaképp minden elvonja a figyelmünket, így meg arra koncentrálunk, amiről szó van, mert szórakoztatóbb, mintha csak írunk és írunk és írunk… GERGŐ: Az is jó benne, hogy egy nagy körben ülünk és mindent lehet látni, mert a tanárnő is középen van, a padokból meg nem mindig látni, mert ha hátrébb ülök – mikor oda ültet az osztályfőnök –, akkor egy csomó dologból kimaradok. L. I.: Hogy láttátok: az osztálytársaitok is élvezték? GERGŐ: Szerintem igen. BRIGI: Igen, de azért néhányan poénra vették. GERGŐ: Aha, de csak pár ember. L. I.: Nem volt furcsa nektek, hogy Erzsi néni is szerepet játszott és gyakran úgy szólt hozzátok, mintha Galilei lenne? Sőt, benneteket is úgy kezelt, mintha ti valaki mások lennétek. BRIGI: Furcsa volt, de nekem nagyon tetszett! GERGŐ: Nekem is, mert olyan volt, mintha sokkal nagyobbak lennénk, mint igaziból. Egyetemisták. BRIGI: Egy kicsit megbomlott ez a szigorú tanárnő-kép is. Így sokkal közelebb volt hozzánk a tanár. L. I.: Van még olyan dolog, amit szívesen megemlítenétek? BRIGI: Hát, csak annyi, hogy jó lenne, ha többször lenne ilyen óra…

46

A csaló

15

Variációk Takáts Rita drámaórájára Dézsi Ágnes változata16 Az adaptáció okai: ■ Az adaptáló tanár 4. osztályban osztályfőnök. ■ A szocializációs képességek fejlesztésének egyik fontos eleme a követendő példa, a példaképválasztás miértjeire való válaszadás – erre lehetőséget teremt a főszereplő személyiségének vizsgálata. ■ A játék lehetőséget ad a tanulók jellemének mélyebb megismerésére, konkrétan: a „csalás egy közösségi cél elérése érdekében” problémához való viszonyulás megismerésére. ■ Többször megéltem már, hogy bizonyos helyzetekben nem vállalják tetteik következményeit, gyakran „külső körülményekre” szeretnék hárítani a felelősséget. Csoport: a „D” típusú drámában nem jártas, de „A” típusú drámagyakorlatokat rendszeresen játszó csoport; 4. osztályosok, 13 lány, 7 fiú Tér: osztályterem, középen üres tér, a székek körberakva Időintervallum: kb. 60 perc Eszközök: csomagolópapír, vastag filctoll vagy zsírkréta, papírlapok, tollak, napló, hangszerek Kellékek: egy fekete és egy fehér maszk Cél: A döntési helyzet motívumainak vizsgálata, a belső indíttatás és a külső kényszer összeütköztetése azzal a céllal, hogy hasonló helyzetben vállalható döntést hozzunk. Keret: Egy budapesti lakótelepi általános iskola, ahol a felső tagozatosok papírgyűjtést szerveznek. A gyerekek az 5–6. osztályosokat játsszák.

Forrás: A dráma tanítása. Segédlet az 1–4. évfolyamon tanítók számára. Kerek asztal Színházi Nevelési Központ, Szada, 2005. 15

A szerző a Zalabéri Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Óvoda pedagógusa. (A szerk.) 16

47


■

2. rész

Tanulási terület: emberismeret–önismeret, társak ismerete; társas viszonyulások Téma: Egy gyerek csalásra készül saját közössége érdekében. Fókusz: Milyen motívumok játszanak szerepet egy olyan csalásban, amely a közösség érdekeit szolgálja? Egyáltalán szolgálja-e egy (ilyen) csalás a közösség érdekeit? 1. Tanári narráció Ma egy fiúról fogunk játszani, akit Ladányi Miklósnak hívnak. Történetünk idején egy budapesti általános iskola 6. b osztályába jár. Miklóst kedvelik a gyerekek és a felnőttek is, mert szorgalmas, becsületes, udvarias, segítőkész. Az iskola közösségi életének aktív részese, tagja a diákönkormányzatnak is. 2. Szerep a falon Gyűjtsünk még olyan tulajdonságokat, amelyek miatt Miklós ilyen központi szerepet játszik az iskola közösségi életében! Az egyes tulajdonságok megvitatása, döntés, hogy valóban fontos-e az adott szerephez. 3. Kis csoportos feladat – tablók, képaláírás Négy csoportban játszunk tovább. Készítsetek állóképeket! Olyan eseményeket jelenítsetek meg, amelyek során Miklós kivívta a gyerekek vagy a felnőttek megbecsülését! Adjatok címet is a képeknek! Ha valamelyik csoportnak – bár ez nem valószínű – nincs ötlete, segítek. Például Miklós egy tanulmányi, művészeti vagy sportverseny győzteseként; segít egy felnőttnek összeszedni a szétszóródott füzeteket, könyveket; egy lemaradó társával gyakorol; takarítja az akváriumot stb. A gyerekek játszhatják Miklóst, a diáktársakat, illetve a tanárokat, esetleg szülőket. 4. Egész csoportos egyeztetés Milyen ez a figura, akiről játszunk? Milyenek a külső tulajdonságai? Van-e valami negatív tulajdonsága, valami, amiben ő is gyenge?

48

A csaló — Variációk Takáts Rita drámaórájára

5. Tanári narráció A tanár elmeséli a gyerekeknek, hogy Miklós iskolájában papírgyűjtést szerveztek, és aki megnyeri a versenyt, tetszőlegesen felhasználható szabadnapot kap az igazgatótól. Az egész iskola lázban égett. Az első helyen végig a 6. b (azaz Miklós osztálya) állt, ezért már le is foglalták a szállást a Balatonnál. Mögöttük csak egy-két kilogrammal maradt le az 5. a. 6. Kis csoportos feladat – újságcikk írása Az előző négy csoportban írjatok rövid cikket a papírgyűjtésről az iskolaújságba! Igyekezzetek megfogalmazni, hogy miért volt fontos számotokra ez az akció! 7. Egész csoportos egyeztetés Az újságcikkek felolvasása után összefoglalás – mit tudunk? 8. Tanári narráció Mivel Miklóst a gyerekek és a felnőttek is elfogadták, őt bízták meg a papírgyűjtés jegyzői feladataival. Mivel jár ez a feladat? Mik a veszélyei? (egyeztetés) Miklós pontosan ellátta a feladatát. Az utolsó napon a 6. b már ünnepelt, az 5. a azonban még dolgozott. Az összesítéskor Miklós megdöbbenve vette észre, hogy az ötödikesek megelőzték őket, igaz, csak két kilogrammal. Ezt a tényt egyedül Miklós tudja. Mit tegyen? 9. Egész csoportos egyeztetés ■ Milyen megoldások közül választhat Miklós? ■ Ha tanácsot kérne az osztálytársaitól, mit mondanának? ■ Milyen eszközökkel lehet rávenni valakit a csalásra? 10. Tanári narráció Miklós egyelőre nem kér tanácsot. De naplójából kiderül, hogy milyen érzések kavarognak benne. 11. A tanár szerepbe lépése Szerepből a naplórészlet „írása – felolvasása”. (Megfelelő mértékű bevonódás esetén a játszók egyike is felolvashatja a naplórészletet. A naplórészletben „negyedikesek” helyett „ötödikesek” szerepel.)

49


■

2. rész

12. Tanári narráció Miklós aznap éjjel álmában rikkancsokkal találkozott, és rengeteg újságpapírt látott. 13. Kis csoportos feladat – improvizáció Két csoportot alakítunk. Játsszátok el Miklós álmát! Az egyik csoport úgy jelenítse meg, mint egy rémálmot, a másik pedig úgy, mint egy vágyálmot. Választhattok a hangszerek közül, ha úgy érzitek, hogy a hatást fokozhatjátok a segítségükkel. A gyerekek játszhatják Miklóst, a rikkancsokat, iskolatársakat, felnőtteket. A két csoport megnézi egymás jelenetét. 14. Egész csoportos egyeztetés Mit érezhetett Miklós? 15. Fórum-színház – maszkokkal Egy-egy jelentkező játszik. Miklós lelkiismeretének jó oldala (fehér maszk) és rossz oldala (fekete maszk) – érvekkel és ellenérvekkel próbálják befolyásolni Miklós döntését. A játék előtt az osztály két csoportban készíti fel a játszókat. Ha a fórum-színház nem működik, helyette: 16. Kis csoportos feladat – improvizáció Játsszátok el a következő szituációkat! ■ Miklós csal, és a csalás kiderül. Mi történik, amikor másnap szembesül az ötödikesekkel? ■ Miklós nem csal. Mi történik, amikor másnap közli osztálytársaival, hogy nem ők nyerték meg a versenyt? 17. Tanári narráció Szeretném, ha a következő játékban mindannyian Miklós szerepébe lépnétek! A döntést nem lehet tovább halogatni, Miklósnak be kell számolnia a papírgyűjtés eredményéről. 18. Gondolatkövetés Készüljetek fel arra az egy-két mondatra, ami most Miklós szájából elhangzik. A megfogalmazásból az is derüljön ki, hogyan döntöttetek. (A gyerekek Miklós szerepében elmondják, mit éreznek, gondolnak ebben a pillanatban.) 50


Országos drámapedagógiai műhelytalálkozó Budapesten, 2007. november 30-án, az Educatio Kht. tanácskozótermében

51


■

2. rész

Gyarmatiné Papp Ágnes változata17 A csoport leírása: Az óra 3–4. osztályos, drámában kevésbé jártas tanulóknak készült. A csoport összetétele: 12 tanuló (8 lány-4 fiú) Az adaptáció szempontja: távolítás Az adaptáció oka, szükségessége: Saját hibából vagy önhibáján kívül bárki kerülhetett, kerülhet majd ilyen vagy hasonló helyzetbe. Szerettem volna elkerülni, hogy a történet címében szereplő „csaló” jelzővel a gyerekek esetleg megbélyegezzék valamelyik társukat, akiről tudják vagy azt hallották, hogy nem éppen a tisztesség a legfőbb erénye. Tanulási terület: döntéseink mérlegelése, a következmények vállalása. Fontos, hogy ebben az életkorban már tudatosítsuk, hogy saját tetteinkért nekünk, magunknak kell felelősséget vállalnunk, nem háríthatunk mindent szüleinkre, társainkra, másokra. Adaptációs cél: Az adott szerepbe, szerep mögé bújva biztonságos helyzetben, védve érezzék magukat a tanulók. Feltételek, körülmények: bármely osztályterem megfelel, ahol egy kb. 9-10 négyzetméteres szabad területet létrehozhatunk. Kellékek: Egy fekete és egy fehér maszk. Eszközök: A szerep a falon elnevezésű játékhoz tábla, kréta vagy csomagolópapír és filctoll. Eszköz lehet még a naplórészlet, melyet a tanár vagy felolvas, vagy körbead a gyerekek között. Téma: Az óra a hazugság–csalás nagy témakörén belül egy olyan döntés motívumait vizsgálja, amelyben a szereplő csalásra készül saját közössége érdekében. Fókusz: Milyen motívumok játszanak szerepet egy olyan csalásban, amely a közösség érdekeit szolgálja? Keret: A hangyabirodalomban betakarításra kerül sor; készülődés a télre. Történetváz: A hangyabirodalomban élő hangyák egész nyáron át szorgoskodnak, gyűjtik a télire való eleséget. A birodalom úrnője, a hangyakirálynő versenyt hirdet a bolyok között: a kitűzött jutalom, hogy az a boly, amelyik a legtöbb magot gyűjti, felmentést kap a háromnapos őszbúcsúztató ünnepség szervezési és lebonyolítási munkáiban való részvétel alól: a győztes hangyaboly tagjai kedvükre ünnepelhetnek, mindenféle kötelezettség nélkül. Zizi, a hármas boly tagja tisztességével, szorgalmával és segítőkészségével olyan közmegbecsülést vívott ki a birodalomban, A szerző a csengersimai Kölcsey Ferenc Körzeti Általános Iskola pedagógusa. (A szerk.) 17

52


hogy egyhangúlag őt választják a maggyűjtés biztosának. Az ő feladata, hogy megszámolja és feljegyezze, hogy az egyes bolyok mennyi maggal járulnak hozzá a télire való gyűjtéshez. A versenyben végig vezető hármas bolyt az utolsó napon megelőzi a négyes boly, ezzel látszólag megfosztva őket a várva várt pihenéstől, önfeledt szórakozástól az ünnepségen. A végső eredményről azonban egyenlőre csak Zizi tud. Meghamisítsa-e az eredményeket vagy nézzen szembe társai szemrehányásával? Csaljon a közösség érdekében vagy ne térjen le a becsület útjáról, vállalva minden következményt? E döntés motívumait tárja fel az óra, ezekre a kérdésekre keressük a választ a megtapasztalás és átélés során. 1. Tanári narráció Az óra a főszereplő figurájának felépítésével indul. A megadott peremfeltételek: közöljük a gyerekekkel főszereplőnk nevét (Zizi); ismertessük meg Zizit (a hangyabirodalomban élő hármas boly tagja; társai, és az anyakirálynő egyaránt szeretik szorgalmáért, becsületességéért, segítőkészségéért); megadjuk történetünk helyszínét és idejét (egy búzamezőn járunk, ősz van). A peremfeltételek megadása a távolítást szolgálja, melynek célja a játszók pszichés védelme. 2. Szerep a falon A főszereplőről alkotott kép elmélyítését szolgálja. Kérjük meg a játszókat, hogy gyűjtsenek együtt olyan tulajdonságokat, melyek ilyen központi alakká tehették Zizit a birodalom életében! 3. Tablók, képaláírás – kis csoportos munka A gyerekek olyan eseményeket jelenítenek meg állóképszerűen, amelynek során Zizi kivívta a birodalom megbecsülését, szeretetét. Közösen címet adhatunk a képeknek vagy rövid magyarázatot fűzhetünk azokhoz. Az állóképekben a gyerekek által felvehető szerepek: Zizi, az anyakirálynő, a hangyabolyok tagjai. 4. Szerepen kívüli egész csoportos egyeztetés Az előző játék tapasztalatait beszéljük meg együtt, hiszen az egymással párhuzamosan dolgozó csoportok eltérő eredményre is juthattak.

53


■

2. rész

5. Tanári narráció A játék az események továbbgördítésével folytatódik. A tanár elmeséli a gyerekeknek, hogy a búzamezőn lévő hangyabirodalomban maggyűjtő versenyt hirdetett az anyakirálynő. Az a hangyaboly, amelyik megnyeri a versenyt, jutalmul felmentést kap az őszbúcsúztató ünnepség szervezésével, lebonyolításával járó feladatok végzése alól. Az egész birodalom lázban égett. A hármas számú hangyaboly egész nyáron erején felül dolgozott, szerették volna önfeledten, vidáman, felszabadultan élvezni a három napon át tartó ünnepséget. Mindvégig ők álltak az élen, boldogan várták a nagy eseményt. A többi boly is nagyon igyekezett, csak néhány búzaszemmel voltak elmaradva a hármas bolytól. 6. Újságcikk írása – kis csoportos munka Készíttessünk kis csoportokban rövid cikkeket a gyerekekkel, melyek a birodalmi hírmondóban jelennek meg. Derüljön ki az írásokból, hogy milyen szerepet töltött be a hangyák életében a verseny! 7. Szerepen kívüli egyeztetés A 4. ponthoz hasonlóan itt is tisztáznunk kell, hogy mely tapasztalatok képezhetik kollektív tudásunk részét. 8. Tanári narráció – a bonyodalom ismertetése Mondjuk el a gyerekeknek a történetet: mivel Zizi mind az anyakirálynő, mind a többi hangya részéről ilyen nagy megbecsülésnek örvendett, őt nevezték ki a maggyűjtés biztosának, jegyzőjének. Közösen összegyűjthetjük, hogy mi lehetett a feladata. Pontosan el is látta teendőit. A verseny utolsó napján a hármas boly már ünnepelt, örvendezett, a négyes számú boly azonban még dolgozott. Így esett meg, hogy az utolsó napi bejegyzések összesítésekor Zizi rájött, hogy a négyes boly megelőzte őket 5 búzaszemmel. Egyedül Zizi tudta ezt. Nagyon félt megmondani a társainak. Mitévő legyen? 9. Szerepen kívüli egész csoportos egyeztetés Tisztázzuk a játszókkal a következő kérdéseket: ■ Milyen megoldásokat választhatott Zizi? ■ Ha úgy döntene, hogy megmondja társainak, és tőlük kér tanácsot, mit mondanának a többiek?

54


■ Milyen eszközökkel lehet valakit rávenni a csalásra? A kérdések megvitatása után gyűjtsünk össze néhány dolgot, amivel valakit zsarolni vagy megvesztegetni lehet! Ezzel a feladattal a döntés külső motívumait járjuk körbe. Innentől kezdve azonban csak a belső motívumokkal foglalkozunk. 10. Tanári narráció Továbbgörgetjük a történetet! Elmondjuk, hogy Zizi egyenlőre nem kért tanácsot senkitől, ám egy naplórészlet, melyet azon az estén írt, árulkodik érzéseiről. 11. Naplórészlet „Soha életemben nem kellett még ilyen nehéz döntést hoznom. Legyek becsületes, és okozzak csalódást a barátaimnak? Az egész boly haragudni fog rám, amiért cserbenhagytam őket. Mi ez a kis csalás a verseny jutalmához képest! Ha átjavítanám a számokat, soha nem derülne ki, mert mindenki megbízik bennem… Ezzel viszont hazudnék az egész birodalomnak… meglopnám a négyes bolyt. Úgy ül a szívemen ez az öt búzaszem, mintha öt mázsa lenne! Kedves Naplóm! Kérlek, most segíts!” Az átélhetőséget könnyítve a tanár előadhatja a naplórészlet szövegét. 12. Tanári narráció A következő játékhoz el kell mondanunk, hogy Zizi aznap éjjel furcsát álmodott. Álmában a birodalmi hírmondó hangyák között járt, akik mindenfélét kiabáltak. 13. Kis csoportos improvizáció Kérjük meg a gyerekeket, hogy játsszák el Zizi álmát két csoportban! Az egyik csoport úgy jelenítse meg, mintha rémálom lett volna, a másik csoport pedig felszabadító vágyálmot játszhat. A gyerekek szerepet vesznek fel a jelenetben. Adjuk meg számukra ehhez a keretet: hírmondó hangyák lehetnek, Zizit játszhatják, és szabadon fantáziálhatnak bármi másról. Ügyeljünk arra, hogy ne fojtsuk a gyerekekbe mondanivalójukat, ne állítsuk le túl korán a játékot; ugyanígy arra is ügyeljünk, hogy ne engedjük „vég nélkülivé” válni a rögtönzést!

55


■

2. rész

A két csoport nézze egymás jelenetét! (Hívjuk fel a figyelmüket, hogy fizikai fájdalmat nem okozhatnak egymásnak! Különösen a rémálomnál fontos, hogy ha ilyen helyzetet akarnak megjeleníteni, lassítsák le mozdulataikat!) 14. Szerepen kívüli egész csoportos megbeszélés Beszéljük meg az álomról szóló játékok tapasztalatait annak tükrében, hogy mit érezhetett Zizi! 15. Fórum-színház maszkokkal Ismertessük a gyerekekkel a szabályokat: egy-egy jelentkező játszhatja Zizi lelkiismeretének jó oldalát (fehér maszkban), és rossz oldalát (fekete maszkban). Feladatuk: érvek és ellenérvek felsorakoztatásával meggyőzni egymást a csalásról. A többi résztvevő az ismert konvenció szabályai szerint kapcsolódhat be a játékba. A maszk használata védelmet nyújt a gyerekeknek. Főként kezdő csoportoknál van rá esély, hogy a probléma helyett a maszkkal foglalkoznak. Hagyjunk egy kis időt az ismerkedésre. Megkönnyíti a kezdő gyerek dolgát, ha először a tanár játssza a negatív maszkos figurát. 16. Kis csoportos improvizáció Ha a játék nem kellően mély vagy nem hoz igazi érveket, úgy megszakítva a fórum-színházi formát, új alternatívaként kis csoportos improvizáció keretében két szituációt vizsgálhatunk: ■ Zizi csal és a csalás kiderül. Nézzük meg, mi történik, amikor szembesül a négyes számú bollyal! ■ Zizi nem csal. Játsszuk el azt a jelenetet, amikor Zizi másnap közli társaival, a hármas boly tagjaival a verseny elvesztésének hírét! Keretnek ajánlhatjuk a gyerekeknek, hogy játszhatják Zizit, a boly tag jait, esetleg az anyakirálynőt is. 17. Tanári narráció A lezáráshoz közeledik a játék. Minden gyereket döntési helyzetbe kell hoznunk, hogy valóban átélhessék az adott problémát. Kínáljuk fel nekik azt a lehetőséget, hogy mindnyájan Zizit játszhatják. Mondjuk el, hogy másnap reggel nem lehetett tovább halogatni a döntést, Zizinek be kellett

56


számolnia az eredményekről! Kérjük meg a gyerekeket, hogy játsszák el a legfeszültebb pillanatot a következő pontban ismertetett formában! 18. Gondolatkövetés Ösztönözzük a gyerekeket arra, hogy Zizi szerepébe lépve mondják el azt, amit ebben a feszült pillanatban éreznek, gondolnak! Kérjük meg őket, hogy amennyiben lehetséges, gondolataik megfogalmazásából derüljön ki az is, hogy miként döntöttek! A döntések fényében vizsgálhatjuk tovább az adott problémát. Nagyon fontos, hogy ebben a pillanatban ne jelentsük ki a gyerekek előtt egyik vagy másik döntés helyességét, hiszen így értelmét veszítené a drámaóra. Éppen célunkkal ellentétesen dolgoznánk: a gyerekekre kényszerítenénk egy „fentről jövő” erkölcsi ítéletet.

Raffai Erika változata18 Csoport: A csoport általános iskola 7. osztálya, tehát 13 éves tanulók. Létszám 23 fő, ebből 10 fiú és 13 lány. A csoport szociális helyzete: 11 tanuló ép családban nevelkedik, 5 tanulónak van nevelő anyukája vagy apukája, 7 tanuló egyedül él az édesanyjával. Az egyik lánynak meghalt az édesapja, amikor ő 5 éves volt. Cél: A felelősségteljes döntés motívumainak vizsgálata, a belső indíttatás és a külső kényszer összeütközéseinek mérlegelése azzal a céllal, hogy egy esetleges hasonló helyzetben olyan döntést hozhassunk, amely vállalható. Adaptációs cél: Ezt az órát eredetileg fiatalabb gyerekek számára tervezték. Mivel az osztálynak van drámabeli jártassága és idősebbek is, olyan konvenciókat is alkalmaztam, ahol a tanulóknak többször kell kis csoportban improvizálniuk. Azért választottam ezt a dráma órát, mert, az osztályomban is előfordult, hogy csoportmunka közben az egyik tanuló többször is csalással próbált több pontot szerezni csapata számára. Fontos nevelési célnak tartom, hogy tanulóim megválaszolják a következő kérdést: Szabad-e csalni a közösség érdekéért? Az osztálynak volt tánc és dráma órája 6.-ban. Osztályfőnöki órákon is sokat játszottunk – ezt az órát is osztályfőnöki órára képzelem.

A szerző a kiskundorozsmai Jerney János Általános Iskola pedagógusa. (A szerk.)

18

57


■

2. rész

Téma: Az óra a hazugság-csalás nagy témakörén belül egy olyan döntés motívumait vizsgálja, amelyben egy gyerek csalásra készül saját közössége érdekében. Fókusz: Milyen motívumok játszanak szerepet egy olyan csalásban, amely a közösség érdekeit szolgálja? Keret: A játszók egy általános iskola papírgyűjtési akciójának helyszínén vannak, ahol a gyűjtés könyvelését egy eddig megbízható, mindenki által megbecsült tanulóra bízzák. Játékidő: egy tanóra 1. Bemelegítés, ráhangolódás a „kézszorítós reflexjátékkal” Ebben a játékban is verseng a két csapat egymással a papírgalacsin megszerzéséért – épp úgy, ahogy az iskola osztályai teszik ezt a papírgyűjtési akció során. 2. Tanári narráció Az óra főszereplő figurájának felépítése: név, fontos tulajdonságai, helyszín, idő. 3. Szerep a falon A kapott kép elmélyítése, olyan tulajdonságok, melyek miatt a főszereplő az iskola központi alakjává válhatott. 4. Tablók, képaláírás – kis csoportos munka A gyerekek olyan eseményeket jelenítenek meg állóképszerűen, amelyek során a főszereplő kivívta tanárai és társai elismerését. Közösen címet adunk a képeknek. 5. Tanári narráció A játék az események továbbgördítésével folytatódik. A gyerekek megtudják, hogy mi a papírgyűjtés tétje. 6. Újságcikk írása – kis csoportos munka Az „újságcikket” különböző típusú médiaműsorok stílusában kérem tőlük: híradó (száraz tények közlése); Fókusz (szenzáció); Magellán (tudományos); reklám. 7. Fénykép Az iskolaújság fotósa csoportképet készít azokról az osztályokról, akik beneveztek a versenybe. A kép azt a pillanatot örökíti meg, amikor a gyerekek megtudják, hogy az idei papírgyűjtésnek egy szabadnap a tétje. 58


8. Tanári narráció Itt kezdődik a bonyodalom, a főszereplő megkapja fontos feladatát, majd rájön, hogy az utolsó pillanatban egy másik osztály megelőzte őket a versenyben. 9. Szerepen kívüli egész csoportos egyeztetés Tisztázzuk a következő kérdéseket: ■ Milyen megoldásokat választhatott a fiú? ■ Ha úgy döntene, hogy megmondja társainak, és tőlük kér tanácsot, mit mondanának a többiek? ■ Milyen eszközökkel lehet valakit rávenni a csalásra? 10. Tanári narráció A történet továbbgördítése... 11. Naplórészlet Az átélhetőség könnyítése érdekében nem csupán elmondja a tanár, hanem előadja a szöveget. 12. Tanári narráció A szereplő furcsa álma. 13. Kis csoportos jelenetek Négy kis csoportot alkotunk, amelyeknek a következő feladatok közül húznak: ■ A fiú rémálma – kiderült a csalás ■ A fiú álma az eredményhirdetésről ■ A kiránduláson, önfeledten ■ A kiránduláson, bűnbánóan 14. Szerepen kívüli egész csoportos megbeszélés Megbeszéljük az álmokról szóló játék tapasztalatait. 15. Belső hangok A főszereplőt a tanár játssza: a terem közepén áll. Ha átlósan az egyik falhoz ér, az azt jelenti, hogy a központi figura becsületes marad, ha a másikhoz, akkor azt, 59


■

2. rész

hogy csalni fog. A gyerekek érveket sorolnak fel, és azok hatására a központi figura elmozdul valamelyik irányba: minden elhangzott érv után egy lépést tesz. 16. Fórum-színház – maszkokkal Lelkiismeret jó oldala (fehér maszk), a rossz oldala (fekete maszk). A feladat az, hogy érvek és ellenérvek felsorakoztatásával meggyőzni egymást a csalásról. 17. Kis csoportos improvizáció (az eredetinek megfelelően) 18. Tanári narráció (az eredetinek megfelelően) 19. Állókép Alkossanak a tanulók egy olyan állóképet, ahol mindannyian a főszereplőt jelenítik meg! Testtartásuk és arcuk árulkodjon arról, hogy milyen döntést hozott, amikor másnap be kellett számolni a verseny eredményéről! 20. Gondolatkövetés Ösztönözzük a gyerekeket arra, hogy a fiú szerepébe lépve mondják el azt, amit ebben a feszült pillanatban éreznek!

Regionális drámapedagógiai műhely Mikepércsen, 2007. november 9-én

60

Integrációs Pedagógiai Műhely Füzetek 12

Recommend Documents