Innovatív és alulról építkező megoldások a humánerőforrás fejlesztésben és a közösségi szolgáltatások területén

Innovatív és alulról építkező megoldások a humánerőforrás fejlesztésben és a közösségi szolgáltatások területén A Szinergia Leader Közösség területén alkalmazható újszerű szolgáltatások feltérképezése Finnországi tapasztalatok bemutatása

Királyegyházi Fiatalok Egyesülete

1. BEVEZETŐ ..................................................................................................................................................... 3 2. FINNORSZÁG TÖRTÉNELME .......................................................................................................................... 8 3. A FINN VIDÉKFEJLESZTÉSI POLITIKA ............................................................................................................ 12 3. 1. AZ ORSZÁG TÁRSADALMI, GAZDASÁGI HELYZETE A VIDÉKFEJLESZTÉS SZEMSZÖGÉBŐL .................................................... 14 4. KRONOBY, EGY TELEPÜLÉS A FINN VIDÉKEN ............................................................................................... 16 5. A FINN OKTATÁSI RENDSZER ...................................................................................................................... 20 5. 1. FINNORSZÁG ÉS A PISA ................................................................................................................................... 20 1. 1. AZ EREDMÉNYEK MAGYARÁZATA ....................................................................................................................... 22 5. 2. A FINN OKTATÁSI RENDSZER BEMUTATÁSA .......................................................................................................... 24 5. 2. 1. Oktatásirányítás ............................................................................................................................... 24 5. 2. 2. Tanárképzés ..................................................................................................................................... 25 5. 2. 3. Esélyegyenlőség ............................................................................................................................... 25 5. 2. 4. Kisgyermekkori nevelés és gondozás................................................................................................ 27 5. 2. 5. Közoktatás ........................................................................................................................................ 33 5. 2. 6. Felnőttoktatás, népfőiskola .............................................................................................................. 42 6. SZEMÉLYES TAPASZTALATOK, BENYOMÁSOK ............................................................................................. 58 7. NÉHÁNY HUMÁNERŐFORRÁS FEJLESZTÉSSEL, KÖZÖSSÉGI SZOLGÁLTATÁSOK FEJLESZTÉSÉVEL KAPCSOLATOS LEADER INTÉZKEDÉS BEMUTATÁSA A SZIGETVÁRI- SZENTLŐRINCI KISTÉRSÉGBEN ................. 81 8. BEFEJEZÉS HELYETT… .................................................................................................................................. 85 FELHASZNÁLT IRODALOM:.............................................................................................................................. 87

2

2

1. BEVEZETŐ

Ez a tanulmány a Leader program finanszírozásában, a Szinergia Egyesület megbízásából készült, mely az Egyesület által elkészített és megvalósítani kívánt Helyi Vidékfejlesztési Stratégia egyes elemeinek támogatását és kiegészítését szolgáló háttéranyagokat tartalmaz, annak eredményes megvalósítását hivatott elősegíteni.

A Leader programról röviden: A vidéki térségek fejlesztése érdekében készült különböző programok a '80-as évek végéig elkülönült, ágazatonkénti (mezőgazdasági, oktatási, kulturális, egészségügyi, infrastrukturális, vállalkozás-fejlesztési stb.) támogatásra koncentráltak, s nem jelentek meg koncentráltan, egymást segítve a kistérségekben. E programok keretein belül a helyi támogatottak kiválasztása egy felülről lefelé irányuló rendszerben, az adott elképzelés integrált környezetéből kiszakítva történt. Nem ösztönözték a helyi fejlesztés közreműködőit arra sem, hogy megszerezzék a térségek fejlesztési elképzeléseinek kidolgozásához és azok megvalósításához szükséges készségeket. A '90-es évektől kezdve felismerték a növekedés helyett a fenntartható helyi fejlődés jelentőségét, figyelembe véve a vidéki térségek környezeti, gazdasági, szociális és kulturális dimenzióit is. Új, innovatív fejlesztési módszerek, kidolgozására került sor, bevonva a helyi közösségeket is a megoldások keresésébe. A "hagyományos" fejlesztési politika átalakítása érdekében született meg az Európai Unió LEADER programja. A rövidítés a program francia elnevezésének kezdő betűiből származik: Liaison Entre Actions pour le Development de ł'Economie Rurale. Magyarul: Közösségi Kezdeményezés a vidék gazdasági fejlesztése érdekében. A program új alapokra helyezi a vidékfejlesztést: Egy terület fejlesztési stratégiáját, az abban részt vevő önkormányzatokból, a térség vállalkozóiból és civil szerveződéseiből megalakult Helyi Akciócsoport az ott élők bevonásával állítja össze. A stratégia megvalósítására minden elfogadott Akciócsoport egy lakosságszám és egyéb mutatók alapján kiszámolt keretösszeggel rendelkezik. A keretösszeget helyi pályáztatás útján kell a 3

3

végső kedvezményezettek számára biztosítani, az elfogadott program megvalósítása érdekében. A helyi pályáztatás lebonyolításáért a Helyi Akciócsoport a felelős.

Térségünkről néhány mondatban: A Szinergia Leader Akciócsoport területe a Dél-Dunántúl szívében helyezkedik el. A térség három földrajzi kistáj, a Nyugat-Mecsek, a Dél-Zselic, és az Ormánság találkozásánál fekszik. Hármas tagoltságánál fogva a térség domborzati éghajlati és földrajzi viszonyai sokszínűek. A térség elhelyezkedésében meghatározó a 6-os főközlekedési út, mely a területet kettészelő egyfajta szerkezeti tengely. A táji sajátosságok e tengelytől északra és délre eltérőek, mivel a terület az említett tájhatárokon fekszik. A térség felszínén a síkságok, dombságok és középhegységi nyúlványok mindegyik típusa megtalálható, a síksági területek kiváló agrárpotenciáljának köszönhetően több erős mezőgazdasági termelő bázis alakult ki, ezzel szemben az északi dombvidéki területeken fekvő települések kedvező turisztikai potenciállal rendelkeznek. A térség a Dél-Dunántúli Régióban, Baranya megyében helyezkedik el. Területe 940 km2. Határos a barcsi, a kadarkúti, a kaposvári, a pécsi, a sásdi és a sellyei kistérségekkel, így a régió legfejlettebb és legfejletlenebb kistérségeivel is. Közvetlenül nem országhatár menti térség, de a legdélebben fekvő településtől légvonalban a horvát határ 7 km-re található. A településszerkezet máig megtartotta aprófalvas jellegét, ami különösen a zsáktelepülések tekintetében nehezíti az infrastrukturális fejlesztések megvalósítását, a tömegközlekedés gazdaságos megszervezését, az oktatási és szociális alapellátások helyben történő biztosítását. A helyi közösség területe a szigetvári és szentlőrinci statisztikai kistérségekből áll, melyek közül a szigetvári az ország 33 leghátrányosabb helyzetű kistérségek közé tartozik, amely jelentős egyenlőtlenségi problémák forrása különösen települési szinten. A két kistérséghez tartozó 46+20 település népessége megközelítőleg 43 ezer fő, melyből 11 ezer lakos él a közösség területéhez nem tartozó Szigetvár városában. A térség oktatási, kulturális, művészeti intézményei is zömmel a két városban tömörülnek.

4

4

A térség gazdasági szerkezete a vegyes gazdasági struktúra jegyeit hordozza, ahol főként a mezőgazdasági ágazat jelentősége tekinthető meghatározónak, bár a mezőgazdasági és feldolgozóipari szerkezetváltás által okozott sokkhatás a mai napig rányomja bélyegét a térség településeinek vállalkozói szektorára. A terület több elemzés alapján a leszakadó térségek közé sorolódott be. A régión belüli fejlettsége az infrastruktúra, a foglalkoztatás, a jövedelemtermelés és a fejlődési lehetőségek szempontjából sajátosnak és elmaradottnak tekinthető. A hátrányos helyzet legfontosabb oka az aprófalvas településszerkezet, mely a térség problémáit jelentősen meghatározó sajátosság. A térségi vállalkozások működésére a tőkehiány, illetve a térségi fizetőképes kereslet alacsony szintje jellemző. A hagyományokkal rendelkező nagy cégek megszűntek. A helyi termékek feldolgozóipara nehézségekkel küzd, mivel nagymértékben csökkent a kereslet a saját előállítású termékek iránt. 5

A tanulmány szerzőiről, céljainkról: A bemutatott térség nem ismeretlen számunkra, hiszen itt élünk és dolgozunk. Több hazai és uniós forrásból finanszírozott projekt megvalósításán vagyunk túl, ezek leginkább a humánerőforrás fejlesztés területét érintették. Folyamatosan új lehetőségeket, innovatív megoldásokat keresünk, hiányzó szolgáltatásokat próbálunk bevezetni. Ezek nagy részének megvalósítását jelenleg pályázati forrásból lehet finanszírozni, így ezen rendszer ismerete, átlátása elengedhetetlenül fontos munkánkhoz. Eredendően a civil szférából érkezve látjuk ennek a szektornak a lehetőségeit és a korlátait, hiszen korábbi tevékenységeink során is gyakran

különböző

helyi

szervezetekkel

dolgoztunk

közösen.

Projektfejlesztő

tevékenységünk során a térségben lévő helyi önkormányzatok is természetesen partnereinkké váltak, a velük való együttműködés nélkül nehezen képzelhető el sikeres program. Mintegy két évvel ezelőtt (2007 tavaszán-nyarán) kezdődött el az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretében a Helyi Akciócsoportok szervezése. Ebben a folyamatban

5

kistérségi szinten a Helyi Vidékfejlesztési Irodák vezető szerepet játszottak. Már itt szerzett tapasztalataink során arra a következtetésre jutottunk, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben szükséges a Leader program sikeres megvalósítása érdekében a helyi civil szervezetek, valamint az aprófalvas térségek magukra hagyott önkormányzatainak folyamatos fejlesztése. A Szinergia Leader Akciócsoport Helyi Vidékfejlesztési Stratégiája a 2008-as év folyamán elkészült, megvalósítása megkezdődött. Elkészítésében részt vettünk, igyekeztünk a

humánerőforrás

fejlesztés

és

a

közösségi

szolgáltatások

prioritásainak

minél

hangsúlyosabb érvényt szerezni. Tettük ezt abból a meggyőződésünkből, hogy ezek az intézkedések ténylegesen segítik térségünk fejlődését. Sikerként könyveljük el, hogy az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program Irányító Hatósága támogatásra méltónak találta Stratégiánkat, így a következő időszakban végre nekiláthatunk a megvalósításnak térségünk civil szervezeteivel, önkormányzataival és vállalkozóival közösen. Mindeközben azzal is tisztában kell lennünk, hogy a Leader elvei és eszmeisége magas mércét állít a résztvevők mindegyike elé, a projektgazdától a helyi vidékfejlesztési szakemberekig. Mivel eddig térségünkben nem volt lehetőség hasonló szemléletű és volumenű tevékenységek autonóm megvalósítására, így nagyon fontos feladatunk felkészülni az új kihívásra és lehetőség szerint tanulni azoktól, akik előttünk járnak ebben a folyamatban. Ezért gondoltunk arra, hogy egyrészt saját magunk, illetve a potenciális projektgazdák látókörének szélesítése céljából olyan külföldi jó gyakorlatokat, fenntartható működési mechanizmusokat szeretnénk bemutatni, amelyek átvétele itthon is elképzelhető.

Miért éppen Finnország? Fenti célunk teljesítéséhez alapvetően szükséges volt személyesen megfigyelni ezeket a tevékenységeket, a lehetőségekhez képest minél mélyebben megérteni egy számunkra idegen társadalom, kultúra működését, vagyis részt kellett vennünk egy tanulmányúton. Hazánk és szűkebb térségünk sajátosságait is figyelembe véve mindenképpen olyan helyszínt

6

6

akartunk találni, ami a lehető legtöbb és leghasznosabb kapcsolódási pontokat nyújtja saját térségünk problémáihoz, szükségleteihez. Finnország közelmúltbeli rendkívül tiszteletreméltó társadalmi és gazdasági fejlődése követendő példa lehet számunkra, továbbá reményt is adhat arra, hogy viszonylag rövid időn belül komoly változásokat lehet bárhol elérni. Másrészről az ország vidékfejlesztési jellegzetességeit figyelembe véve, kifejezetten tanulságos terep a Magyarországról érkező megfigyelő számára. Miután választásunk Finnországra esett, szerencsés körülmények között sikerült egy, a szigetvári-szentlőrinci kistérségekhez hasonló jellegű térségben kapcsolatot találnunk. Ez a kapcsolat a Kronoby Folkhögskola intézménye lett, ők lettek házigazdáink három hónapos tanulmányutunk idejére.

A tanulmány felépítése: Igyekeztük az anyagot változatossá tenni, keretét leginkább útleírásként definiálnánk. Tartalmaz száraz szakmai szövegeket is, melyek többek között a közigazgatás, az oktatási rendszer vagy éppen a történelmi háttér bemutatását szolgálják. Viszont szubjektív élményeinket is megosztjuk, mert úgy érezzük, ezek színesebbé teszik mondanivalónkat. Végül pedig bemutatásra kerül saját térségünk néhány, humánerőforrás fejlesztéssel, közösségi szolgáltatások fejlesztésével kapcsolatos Leader intézkedése, melyekre várhatóan hamarosan (2009 október-2010 január) támogatási kérelem nyújtható be.

Szigetvár, 2009. július

Dobosi Celina és Bodor Ákos

7

7

2. FINNORSZÁG TÖRTÉNELME Az önálló Finnország viszonylag rövid múltra tekint vissza. A szuverén államiság létrejöttét a hosszú svéd korszak, majd rövidebb orosz időszak előzte meg. Az idegen hatalmi szempontok erőteljesen meghatározták a terület fejlődését, mely egész történelme során tulajdonképpen a Kelet és Nyugat határvidékeként funkcionált - Magyarországhoz hasonlóan - köztes térségként funkcionálva, amely bár egyfajta átmenetet képezett a két struktúra között, de mégis éles gazdasági és társadalomszerkezeti „demarkációs vonalak” különítették el a két nagy régiótól. A nagy svéd és orosz hódítások lezárásával kialakult határvonal svéd uralom alá tartozó területeit Keleti tartományoknak (Österlanden) nevezték el. Az elnevezés érdekessége, hogy éppen a jelenlegi Finnország déli-nyugati részét jelentette, így okozva némi fejtörést a kezdő érdeklődőben, mikor a svéd nyelvű tájegységek neveit tanulmányozza. Talán ez a példa is érzékelteti, hogy a finn fejlődésre milyen erőteljes hatással bírt Svédország. A svédek alakították ki az egyházigazgatás területi rendszerét, a nemesi elit részt vett a svéd király megválasztásában, a finnek képviselőket küldtek a svéd parlamentbe, majd 1581-től nagyhercegségként integrálódtak a finn szállásterületek Svédországba. A svédek közvetítésével jutott a reformáció is Finnországba, az 1634-es svéd közigazgatási törvény pedig hosszú időre megalapozta a finn közigazgatás fejlődését is. A későbbiekben jelentős történeti-területi egységek formálódása is ekkor kezdődött meg. A svédek nem alakítottak ki a finn területeken „finn központi” igazgatást, hanem közvetlenül Stockholmból kormányozták a finn területeket. A több hullámban (már 500 körül kezdődően) a finn szárazföldön letelepedő svédeknek felbecsülhetetlen szerepe volt a későbbi finn nemzetállam létrejöttében. Tehát a jelenleg Finnország néven ismert területi egység hosszú évszázadokon keresztül az erős, egységes és egyközpontú államként működő Svéd Birodalom része volt. Ez egészen 1809-ig tartott, amikor is a történelem utolsó svéd-orosz háborújában a haminai békében Svédország lemondott Finnországról Oroszország javára, s így az autonóm nagyhercegségként az Orosz Birodalom egységévé vált. 1812-ben az oroszok a

8

8

terület régi központja (Turku) helyett Helsinkit nevezték ki az ország fővárosává, így Finnország gazdasági, társadalmi, kulturális, politikai súlypontját a számukra sokkal kedvezőbb földrajzi helyzetű városba helyezték át. Érdekesség, hogy a finnországi felsőoktatás mai napig egyik legjelentősebb intézménye, az 1640-ben alapított, természetesen – mai napig – svéd nyelvű Turkui Egyetem (Abo Akademi). Finnország sok tekintetben egyedülálló belső szabadsággal bírt a cári Oroszországon belül, egyfajta alkotmányos monarchikus státuszban volt a cári birodalom keretei között. Ennek a sajátságos helyzetnek a fenntartását motiváló lehetséges tényezők között történészek felvetik, hogy ennek egyik lehetséges oka lehetett akár a cári hatalom kísérletező kedve is. Mivel pontosan tisztában lehettek a nyugati jogi-politikai berendezkedés előnyös oldalaival, ezért létrehoztak egy olyan „ütközőzónát” a nyugati határvidéken, amelynek így Finnország is része lett, és segítségével tulajdonképpen laboratóriumi körülmények között nyílt lehetőség a nyugati típusú társadalomi berendezkedés vizsgálatára. Mindenesetre a kiépülő helyi központi közigazgatás legfelső szerve a Birodalmi Finn Szenátus lett, a cárt pedig az általa kinevezett kormányzó képviselte Finnországban. Az 1809-es nagy jelentőségű porvooi országgyűlés egyik témája volt a helyi közigazgatás kialakításával kapcsolatos kérdések megvitatása, melyen mind a négy rend képviseltette magát, így a parasztság is részt vett. Itt kell megemlíteni azt a fontos társadalomtörténeti tényt, hogy a skandináv típusú feudális fejlődés miatt a középkorban nem alakult ki jogfosztott jobbágyi réteg. Ez a tény alapjaiban határozza meg a társadalomfejlődés későbbi irányait. Az orosz korszak tárgyalásakor feltétlenül ki kell hangsúlyozni, hogy ebben az időszakban, pontosabban a XIX. század második felében kezdődik el a finn gazdaság modernizációja, az az egyedülálló folyamat, melyben röpke száz év alatt Finnország addigi periférikus helyzetéből a világ élvonalába érkezett. A faipar és az erdőgazdálkodás volt a motorja a gazdaság kezdeti sikereinek, melyben a rönkfa kivitelt lassan felváltotta a fűrészáruk exportja, majd a további fejlődés a papíripar térhódításának nyitott utat. A kedvező gazdasági mikroklímát erősítették a meglévő vámhatárok, melyek több oldalról

9

9

védték a fejlődő gazdaságot. A belső piac erősödött, létrejött a nemzeti valuta (markka) és a központi bank. Összességében elmondható, hogy az orosz uralom tulajdonképpen jó hatással volt a finn fejlődésre, ezt a paradoxont nyilvánvalóan sok nem szándékolt tényező együttállásából fakad.

A keleti és nyugati piacokhoz való párhuzamos csatlakozás sikeressége

kulcsfontosságú tényező volt tehát már ebben az időszakban is. Finnország 1917. december 6.-án vált függetlenné, majd egy véres polgárháború után az 1919–es alkotmány parlamentáris köztársaságként határozta meg az államformát. A két világháború közötti finn külpolitikai orientáció többféle alternatíva keresése után az északi semlegesség mellett döntött, hangsúlyozva a több évszázados skandináv történelmi és kulturális kapcsolatokat. Ennek ellenére a Szovjetunió 1939 novemberében mégis megtámadta az országot, majd az ország németek mellé sodródása után vereséggel végződött a II. Világháború. Ez nyilvánvalóan területi veszteségeket és súlyos jóvátételi kötelezettségeket jelentett, sőt szovjet katonai támaszpont létesítésébe is bele kellett egyezniük (Porkalla). Mégis az ország megőrizhette tőkés gazdasági berendezkedését és a polgári demokratikus politikai rendszer működtethetőségének realitását, ellentétben Magyarországgal és a többi, egyértelműen szovjet érdekszférába kerülő országgal. Ez a kivételes helyzet tette lehetővé Finnország számára a megkezdett fejlődési folyamat folytatását. Kivételes helyzet volt, hiszen a térség egyetlen állama lett, melyre Moszkva nem erőszakolta rá a szovjet típusú társadalmi – politikai berendezkedést. Így 1945 után semleges államként, az autonóm belső fejlődés lehetőségével rendelkeztek, a külső kapcsolatokat pedig a szovjet érdekek figyelembe vételével folytathatták. Ez az egyedi státusz a külkereskedelmi kapcsolatokban is testet öltött, hiszen a nyugati piacok mellett igen komoly mértékű kereskedelmet folytattak a Szovjetunióval is, így a két világ közötti híd szerepe ismét gyümölcsöző volt számukra. A finn realitásérzék, a belső és külső kompromisszumkészség mértékét is jelzik ezek a változó körülményekhez való sikeres alkalmazkodási gyakorlatok. Nem lebecsülendő ebben a felelős politikai elit szerepe sem, főként pedig a 25 évig a köztársasági elnök tisztjét betöltő

10

10

Kaleva Kekkonen személye, aki nem mellesleg kiváló személyes kapcsolatokat ápolt a Kreml uraival (is). Az ország sajátos külpolitikai helyzetével párhuzamosan a belső viszonyok is meglehetősen sajátságosak voltak, hiszen a nagyon erős elnöki hatalom már- már feszegette az alkotmányosság határait, azonban politológusok megegyeznek abban, hogy végül is a demokratikus jogok nem sérültek mindeközben. Figyelemre méltó tény, hogy a súlyos háborús jóvátételi kötelezettségét Finnország 1952-re maradéktalanul teljesítette. Az 50-es évektől a gazdaság újabb szerkezetátalakításon ment keresztül, melynek következtében a mezőgazdaság megszűnt a nemzetgazdaság fő ágazata lenni, és a szerepét átvette az ipar és a tercier szektor, kialakult a neokorporatív állam, illetve a 60-as évekre megteremtették a svéd mintájú jóléti társadalom kialakításának feltételeit. Ebben kétségtelenül hatalmas szerepe volt az orosz piac által kínált lehetőségek kiaknázásának. Az kétségtelen tény, hogy a politikai lojalitásért cserébe kereskedelmi előnyöket biztosított Moszkva, azonban a finnek által a Szovjetunió megrendelésére megvalósított

nagyberuházások

valóban

világszínvonalú

teljesítéseket

jelentettek.

Finnország nem volt tagja a szocialista országok nemzetközi piacának, a KGST-nek sem, de a nyugat-európai Közös Piacnak sem, ám mindkét féllel kiváló kapcsolatokat ápoltak. Érthető, hogy a szovjet rendszer összeomlása jelentős strukturális-gazdasági válságot okozott Finnországnak. Ez igen komoly visszaesést jelentett az ipari termelésben, soha nem látott mértékű munkanélküliséget okozva (1995-ben 17,2%). Néhány év alatt azonban ismét sikerült a külső kényszerek hatására alapvető struktúrákat átállítani, így az ország 1995-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, ezzel lényegi változásokat eszközölve addigi gazdasági, társadalmi és politikai berendezkedésén.

11

11

3. A FINN VIDÉKFEJLESZTÉSI POLITIKA Finnország a különböző releváns indikátorok szerint (is) kifejezetten rurális jellegű ország. Ezt jól kifejezi többek között, hogy a legritkábban lakott állam az Európai Unió tagországai között. A finn vidékfejlesztési politika négy egymástól jól elkülönülő típusba sorolja az ország térségeit (önkormányzatait), a vidékiesség különböző jellegei, szintjei szerint. Ezt a besorolást a helyi önkormányzatok szintjén teszik meg. A típusok a következők: városi területek, városhoz közeli vidéki területek, vidéki magterületek, ritkán lakott területek. A tapasztalatok szerint ez a klasszifikációs rendszer alkalmas a fejlettségbeli eltérések, a különböző egyenlőtlenségek kimutatására, továbbá arra is, hogy számunkra könnyebben megismerhetővé tegye a finn vidék sajátosságait. Az ország területének több mint 90%-a három vidékinek nevezhető típusba tartozik, itt él az összlakosság 42%-a, azonban az összes munkahely mindössze 32%-a található ezekben a térségekben. A következőkben e három vidékies típus vázlatos leírásával szeretnénk érzékeltetni a vidéki Finnország tipikus vonásait: 12 1. A városhoz közeli vidéki területek Ezek a térségek rendelkeznek a legjobb fejlődési potenciállal, ehhez hozzájárul az, hogy az itt élő lakosság számára megfelelő mennyiségű és minőségű munkahelyet biztosítanak a városok. Ugyanezen városok közvetlen piacai a helyben élő agrár- és egyéb vállalkozásoknak is. Az ebbe a típusba sorolható térségek leginkább Dél és Nyugat Finnországban helyezkednek el. Az itt található települések lakossága folyamatosan növekszik, ennek következtében a kisvárosok szélesíteni tudják szolgáltatási palettájukat, és komoly beruházásokat tudnak megvalósítani. Az életminőség szintje országos viszonylatban is kiemelkedő ezeken a településeken.

12

2. Vidéki magterületek Az elsődleges termelés legjellemzőbb területei ezek (sertés- és baromfitenyésztés, üvegházas növénytermesztés, ipari termelés bizonyos ágazatai).

Ezen térségek

életképességét nagyban javítja, hogy sok helyen regionális jelentőségű centrumok közelében helyezkednek el. Leginkább Dél és Nyugat Finnországban találhatóak.

3. Ritkán lakott területek A finn vidék legproblematikusabb térségei ezek, hiszen itt érzékelhető leginkább a fiatalok elvándorlása, így a szolgáltatások színvonala csökken, az új munkahelyek száma túl kevés a tradicionális kereső tevékenységek csökkenéséhez képest. Az idősebb népesség aránya egyre magasabb a lakosságon belül, az önkormányzatok pedig az így megnövekedett feladatokat már nem tudják megfelelően ellátni. Az elsődleges termelés számára is korlátozottak a feltételek többek között a rövid termelési periódus miatt. A ritkán lakott területek közé tartozó önkormányzatok Kelet és Észak Finnországban találhatóak. Az ország uniós csatlakozása óta ezen területek az Objective 1 és az Objective 6 célrégiók között szerepeltek egészen a közelmúltig, vagyis az Unió regionális politikájának kiemelt támogatási rendszerébe tartoztak. Az Objective 1 az elmaradott területek támogatását jelenti, azok a térségek jogosultak, ahol a GDP nem éri el az EU átlag 75 %-át, míg az Objective 6 kifejezetten az észak európai ritkán lakott területek (8 fő/km2 alatt) támogatására szolgál.

13

13

3. 1. Az ország társadalmi, gazdasági helyzete a vidékfejlesztés szemszögéből Az ország összlakossága 5,2 millió fő, mely meglehetősen nagy területen szóródik, az átlagos népsűrűség 17 fő/km2 (az európai viszonylatban átlagosnak mondható magyarországi népsűrűség 108,5 fő/km2). Finnország területének több mint 80%-a lakatlan, vagy nagyon ritkán lakott (0-5 fő/km2) térség, ezek leginkább Kelet és Észak Finnországban találhatóak. A népesség tartósan fogy a ritkán lakott területeken és a vidéki magterületeken, azonban ez a folyamat mostanában csökkenő tendenciát mutat. Finnország sem kivétel az alól, hogy az úgynevezett regionális növekedési centrumok (magyarul a nagyobb városok) komoly vonzalmat jelentenek a migráció szempontjából, így a finneknek is komoly fejtörést okoz a vidéki területekről való elvándorlás mértéke, ezen térségek fő problémájának tartják azt. A legnagyobb mértékű elvándorlás a 15-29 év közötti korosztálynál figyelhető meg, aminek fokozott demográfiai hatásai vannak, hiszen ez egyben a születések számának növekedését is okozza az új lakóhelyen, illetve a születések csökkenését jelenti a vidéki területeken. Országos szinten megfigyelhető, hogy a férfiak száma felülmúlja a nőkét, és ez a vidéki területeket még erőteljesebben érinti, így ott még ez is tovább torzítja a népesség összetételét. A pozitív vándorlási különbözettel rendelkező területeken megfigyelhető, hogy a Városhoz közeli vidéki települések típusába tartozó területeken nagyobb arányban növekszik a lakosság aránya, mint a nagyvárosokban (a finn „nagyvárosok” természetesen relatíve alacsony lélekszámúak, pl. összesen 6 város lakossága haladja meg a 100 000 főt).

A vidékfejlesztés szempontjából is releváns kérdés a finnek számára a számi (lapp) kisebbség helyzete. A finn területek egyik őslakos törzse, akik a történelem folyamán fokozatosan északra szorultak,

összlétszámuk 10%-a él a finnországi Lappföldön, mely

mintegy 7000 főre tehető. A számik nagy része Lappföld négy legészakibb területi egységében lakik. A számi kisebbségi jogok fejlődésének hosszú történeti fejlődésének eredményeként ma már a száminak, mint őshonos népnek, a romákkal és más 14

14

népcsoportokkal együtt joga van saját nyelvének és kultúrájának megőrzéséhez és fejlesztéséhez. A kulturális autonómia eléréséig azonban igen hosszú út vezetett, nem nélkülözve a heves vitákat sem. A romák helyzete már kevésbé jelenik meg karakteresen a finn fejlesztési anyagokban, igaz nem is lehet meghatározni tömbszerűen lakóhelyüket sem a múltban, sem a jelenben. Összlétszámuk mintegy 10 000 főre tehető. A hátrányos megkülönböztetés hosszú időszaka után, több évtizedes kisebbségjogi fejlődés után, végül a 1995-ös alkotmánymódosítás a számik mellett a romákat is nevesíti az alaptörvény, mint kulturális autonómiával rendelkező kisebbségi nyelvet.

15

15

4. KRONOBY, egy település a finn vidéken A

közigazgatás

az

adott

területen

élő

népesség

önszerveződésének,

önkormányzatának kerete. Ez a kissé száraz, definíció-szerű megközelítés is kiválóan mutatja, hogy nem mellőzhetjük a finn közigazgatási rendszer vázlatos áttekintését, főbb jellegzetességeinek bemutatását. Hiszen bizonyos értelemben valóban ez a kerete szinte minden általunk érintett témának, továbbá egy jól szervezett, hatékony közigazgatás biztos alapul szolgál azoknak a szolgáltatásoknak és tevékenységeknek, melyeket egy adott területen élő népesség igénybe tud venni. Mi pedig éppen ezek megfigyelésére zarándokoltunk el a messzi, vidéki Finnországba. Az ember hajlamos azt gondolni, hogy az adminisztratív keretek semmiféle hatással nincsenek az életére. Mégis a finnországi utunk első néhány hetében igen nagy problémát okozott nekünk már az is, hogy értelmezni tudjuk, mekkora is tulajdonképpen a „mi falunk”? Meglehetősen furcsa volt, hogy a falu nem úgy falu, ahogyan mi azt otthon megszoktuk. Ugyanis Kronoby (Kruunupyy) község területe tulajdonképpen nagyobb, mint pl. a Szigetvári kistérségé, és három, már önmagában is viszonylag magas népességszámmal –legalábbis baranyai szemmel- bíró település (centrumtelepülés) tartozik ide, nem beszélve a számtalan külterületi részről. Tehát a három központ falu mindegyike 1500-2000 fő körüli lakossal rendelkezik (Kronoby, Terjärv, Nederveteli). A helyi önkormányzat (svédül: kommun, finnül: kunta) – mint közigazgatási egység alapvető statisztikai mutatói közül néhány: Népesség száma (2008. 1.1.Forrás: Kronoby Kommun): 6716 fő Népsűrűség (2006.1.1.): 9,5 fő/km2 (országos átlag: 17,1 fő/km2) /Forrás: Statistics Finland/ Népesség megoszlása korcsoportonként (2006.1.1.): /Forrás: Statistics Finland/ 0-6 7-14 15-64 65-74 75-84 85Országos átlag % 7,6 9,6 Kronoby %

66,7

8,5

5,8

1,7

8,3 10,9 61,5

8,3

7,9

3,1

16

16

Nyelv szerinti megoszlás: /Forrás: Kronoby Kommun/

Svéd: 84,8% Finn: 14,3% Egyéb: 0,9% Iskolai végzettség szerinti megoszlás (2006.1.1.): /Forrás: Statistics Finland/ A 15 évesnél idősebb népesség körében a középiskolát végzettek aránya: Országos átlag: Kronoby:

64% 54%

Ezen belül: Középiskolai

Országos

végzettséggel Felsőfokú

rendelkezők %

rendelkezők %

59,7

40,3

66,8

33,2

végzettséggel 17

átlag Kronoby

17

Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy közigazgatási értelemben vett települési egységet nehéz volt az elején értelmeznünk, figyelembe véve ezen falvak egyéb funkcióit, egymástól való távolságát. Vagyis a településsel foglalkozó különböző tudományágak egymással meglehetős vitában álló értelmezései számunkra a gyakorlati életben is leképeződtek, mindezeket még megspékelte az itt is megjelenő „kulturális különbség”: a helyi önkormányzás tartalma teljesen mást jelent Finnországban, mint nálunk. Egészen biztosan fakad ez a sajátságos településszerkezetből, a nagyon szórványos letelepedésből is. Természetesen itt is megfigyelhetőek azok a nagyobb épületsűrűségű egységek, melyek hajdanán akár önálló települések lehettek. Több régi iskolaépület figyelhettünk meg például, melyek ma már természetesen más funkciókat látnak el. Az utóbbi évtizedekben azonban a finnek folyamatosan változtatták a közigazgatási rendszerüket és ez a folyamat ma is tart. Nem tartanak fenn életképtelen és felesleges pénzkidobást jelentő intézményeket. De ezzel párhuzamosan nagyon fontos megjegyezni, hogy a központosítás és egybeolvasztás itt nagy eséllyel senki demokratikus jogát nem csorbítja. Ezeken túl egyáltalán nem lehet mechanikus eszközökről beszélni, amely ne venné figyelembe a helyi sajátosságokat, igényeket. Ezt kiválóan bizonyítja például a finnországi helyi önkormányzatok sokszínűsége. Hiszen találhatunk közöttük akár néhány száz fős községeket is, bár ezek az extrém módon ritkán lakott északi területeken, illetve Aland szigeten találhatóak. Az általunk alaposabban megismert Kronoby önkormányzat kialakulásában egyértelműen az ésszerűségi szempontok játszottak közre. Már „megalakulása” is elég prózai, hiszen 1969-ben egy iskolaépítés apropóján hozták létre a községet. Ez is jól érzékelteti, hogy a finnek saját identitásukat nem kizárólag közigazgatási egységekben keresik, illetve képesek helyi szinten is komoly kompromisszumok megkötésére. Valójában Kronoby egy teljesen mesterséges egység. De ez itt valóban a legkevésbé sem zavaró, mivel tulajdonképpen a szolgáltatásokhoz való minél teljesebb körű hozzáférés a cél, és mindenki ezt tartja szem előtt. Nálunk a saját önkormányzathoz való görcsös ragaszkodás érthető, hiszen ez legfontosabb friss demokratikus értékeink közé tartozik. Bár elgondolkodtató, hogy

18

18

a helyi autonómiát megtestesítő helyi szereplők – legalábbis bizonyos térségekben mennyiben képesek ezen nemes eszmék képviseletére. Mennyiben képesek rá és/vagy mennyiben érdekük? Ezeket a kérdéseket nem feltenni a mai magyar valóságban, véleményem szerint szimpla képmutatás. Ennek fényében furcsa látni ezt a „poszttelepülési” állapotot, amit a finn tapasztalataink mutatnak. Melyben az is természetes, hogy tisztában vannak vele, hogy a következő években akár a mostani helyzet is radikálisan megváltozhat.

Hiszen

Finnországban folyamatos tendencia az önkormányzatok számának csökkenése. Ezek több szomszédos egység összeolvadásával, illetve nagyobb városokhoz való csatlakozásokban öltenek általában testet. Többek szerint ez utóbbi vár Kronobyra is.

19

19

5. A FINN OKTATÁSI RENDSZER

5. 1. Finnország és a PISA

Közismert tény, hogy a finnek világraszóló sikereket értek el az oktatás terén. Ezt a sikert többek között egy nemzetközi vizsgálat, a PISA (Programme for International Student Assessment) eredményei igazolják. A vizsgálat célja a közoktatás kereteiből hamarosan kilépő 15 éves tanulók mindennapi élethez szükséges alapvető tudásának elemzése, ami nem elsősorban az iskolai tananyag reprodukálásának szintjeit méri, sokkal inkább az életben való boldoguláshoz, a továbbtanuláshoz, a munkaerő-piacon való sikeres elhelyezkedéshez és helytálláshoz, a társas kapcsolatokban való megfeleléshez szükséges ismereteket, képességeket, illetve ezek alkalmazásának sikerességét vizsgálja. Emellett a diákok iskolához, tanuláshoz való viszonyulása, és tanulási képességeik is a vizsgálat tárgyát képezik. E vizsgálat szükségességét a változó világ kihívásai indokolták. Szembe kellett nézni ugyanis azzal a ténnyel, hogy déd- és nagyszüleink kompetenciái nem elegendőek többé boldogulásunkhoz, és a tananyag elsajátítása sem biztosítja önmagában jövőbeli sikereinket. A PISA vizsgálat feladatlapjai1 jól mutatják, mit is értenek a vizsgálat kidolgozói a mindennapi életben hasznosítható ismeretek alatt. E feladatokon keresztül is érzékelhető, hogy a mindennapok során nem a bebiflázott tanagyag „visszaböfögése” tesz bennünket sikeressé, sokkal inkább azok adekvát alkalmazásai, melyekre a vizsgálat eredményei szerint hazánkkal ellentétben-, Finnországban magas fokon készítik fel a diákokat az iskolában eltöltött idő alatt.

1

Megtekinthetők a http://oecd-pisa.hu/feladatok/ oldalon.

20

20

A PISA-vizsgálat háromévente három tudásterületen (szövegértés, matematika és természettudomány) méri a tanulók képességeit. Minden felmérés részletesebben foglalkozik egy-egy tudásterülettel, 2000-ben a 15 évesek szövegértése, 2003-ban a matematikai műveltsége, 2006-ban pedig a tanulók természettudományos műveltsége volt a középpontban. 2000-ben 43, 2003-ban 41, 2006-ban pedig 57 ország vett részt a felmérésen. A 2009-es értékelésre 62 ország jelentkezett. Finnország mindhárom évben megméretetett, a finn oktatási rendszer fejlesztése céljából. A finn oktatáspolitika irányítói tájékozódni szerettek volna a finn diákok ismereteiről és készségeikről, valamint arról, hogy hol állnak a nemzetközi összehasonlításban. Az eredmény magukat a finneket is meglepte. A finn diákok ugyanis valamennyi kategóriában a lista élére kerültek. A vizsgálat eredményeinek ismertetését követően egyre nagyobb figyelem irányul a finn oktatási rendszer működésére. Többen, köztük hazai szakemberek is keresik a választ a finnek sikerességének lehetséges okaira. Rengeteg tanulmány megjelent e témában, és több helyen bemutatásra kerültek a finn oktatási rendszer sajátosságai. Gyakran hallani olyan véleményeket is, melyek szerint pusztán a jó gazdasági háttér biztosítja a finn sikereket. Tagadhatatlanul nagy szerepe van a gazdasági tényezőknek egy ország fejlettségi mutatóit illetően, ám felmerül a kérdés: vajon a finn oktatási eredmények a jólétnek köszönhetőek, avagy a sikeres oktatásnak köszönhető a finn jólét? Természetesen a válasz megtalálása nem tartozik e tanulmány hatókörébe, és sokkal összetettebb történelmi, gazdasági, politikai, stb. okok is fontos szerepet játszanak az elért eredményekben. Az okot elsősorban talán a mentalitásban kell keresni, bár azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődés, a tudományos kutatás és az oktatás sok szálon összefügg egymással. Nyilvánvaló, hogy nem létezik egyszerű magyarázat a sikerre, az eredmények különféle tényezők hatásmechanizmusának köszönhetők, úgy, mint az oktatási rendszer szerkezete, a pedagógusképzés, az iskolai és iskolán kívüli tevékenységek, a tanulói motiváltság, az oktatást kiegészítő, segítő szolgáltatások, és nem utolsósorban a finn kulturális sajátosságok szerencsés együttállása. Mindez természetesen nem reprodukálható hazánkban, de e tanulmányban szeretnénk kiemelni azokat a jellemzőket, melyek véleményünk szerint nem csupán e finn jellegzetességeknek köszönhetően valósulhattak meg Finnországban. Így tehát különösen

21

21

fontosnak tartjuk hangsúlyozni azokat a tapasztalatokat, melyek – legalábbis részbenimagyarországi adaptálása elképzelhetőnek tűnik. Nem feledkezhetünk meg ugyanis arról a tényről, hogy a Szovjetunió összeomlása igen hátrányosan érintette a finn gazdaságot, és a válságból való kilábalás ott sem volt egyszerű. Az, hogy a finnek mégis képesek voltak viszonylag rövid idő alatt látványos változásokat elérni, azt jelzi, hogy „valamihez nagyon értenek”. 1. 1. Az eredmények magyarázata S hogy mihez is értenek annyira a finnek? A PISA vizsgálatok eredményeit több oldalról megvizsgálták, és a következőkben találták meg a sikerek magyarázatait: 1). Együttműködés Jelentős a hatékony együttműködéshez való képességük, mely oktatási rendszerük fejlődését is szolgálta és a mai napig áthatja azt. A finn iskolák eddigi történeti fejlődésében kiemelkedő jelentősége volt ugyanis a mindenkori kulturális és politikai konszenzusnak, melynek eredményeképpen nem került sor politikai konfliktusokra, hirtelen váltásokra az oktatás kérdéseiben, ahogy a hetvenes években bevezetett reformok sem szítottak politikai ellentéteket. Az együttműködés a nevelés valamennyi színterén fontos szerepet kap, és a mindennapi oktatásban is érvényesül. A tanár-diák kapcsolat a partneri együttműködésen alapul, így pl. a diákok tegezik, és keresztnevükön szólítják a tanárokat, akik az órák végén kézfogással, vagy öleléssel köszönik meg valamennyi diáknak az órai munkát. 2). Egyenlőség A PISA vizsgálat konklúziói szerint a leggyengébb és legerősebb diákok eredményei közötti eltérés, valamint a diákok iskolai eredménye és gazdasági- társadalmi háttere közötti összefüggés sem számottevő. Ezek az eredmények ráadásul úgy születtek, hogy a felmérésben a speciális szükségletű diákok is részt vettek, hiszen ők- ellentétben több, a vizsgálatban résztvevő országgal, többnyire integráltan vesznek részt a közoktatásban. További érdekesség, hogy a legrosszabb eredményeket produkáló tanulók is jobb teljesítményt nyújtottak, mint némely más országok legjobbjai!

22

22

3). Pozitív légkör További magyarázat a sikerekre az iskolák pozitív légköre. Finnországban ugyanis az alapfokú oktatás az ismeretek elmélyítésére fókuszál, mellőzve a tudás állandó mérését, a feleltetéseket, teszteket, vizsgákat. A finn diákoknak az érettségiig nem kell semmilyen megmérettetésen részt venniük. Mindez olyan félelem-mentes hangulatot teremt az iskolákban, ami mentesíti őket a felesleges stressztől, és kedvezően hat a gyermekek fejlődésére, valamint a tananyag elsajátítását is hatékonyabbá teszi. Természetesen a mérések mellőzése ellenére folyamatosan figyelemmel kísérik a tanárok a diákok fejlődését. 4). Olvasási kedv Az oktatás terén elért kiemelkedő eredmények másik okaként a finn diákok olvasási kedvét emelik ki a kutatók, aminek hatása a nyelvi- és szövegértési feladatok megoldásában érhető tetten. A finn diákok szívesen olvasnak, sőt olvasási élményeiket szeretik megosztani másokkal is. Jellemző továbbá, hogy nem csupán információszerzés céljából bújják a könyveket, újságokat, illetve internetes weboldalakat, hanem szórakozásképpen is. Az olvasás magas presztízse mögött olyan okok állnak, mint a fejlett, és az iskolákkal szorosan együttműködő könyvtárhálózat; az iskolák által szervezett különböző olvasási programok, melyek a helyi újságok támogatásával éppen az (újság)olvasást hivatottak népszerűsíteni; és kiemelkedő szerepet tulajdonítanak az idegen nyelvű filmek feliratozásának is. Ellentétben ugyanis a magyar hagyománnyal, Finnországban nincsenek szinkronizálva a filmek. Így szinte észrevétlenül kényszerülnek rá az olvasására az ott élők. Az olvasás területén jellemző aktivitás hatása a kutatók szerint a matematikai és természettudományos feladatok megoldására is jelentős, hiszen ezeken a területeken is szükséges pl. a szöveges instrukciók helyes értelmezése. 5). Idegen nyelv- ismeret Valószínűleg a feliratos filmeknek is nagy szerepe van abban, hogy Finnországban szinte mindenki beszél angolul. Talán fölösleges is magyarázni, milyen kedvezően befolyásolja ez nem csupán a nyelvi képességek, hanem az életben való boldoguláshoz szükséges egyéb készségek fejlődését is.

23

23

6). Pozitív viszonyulás a matematikához A finn eredmények elemzése során arra is fény derült, hogy a diákok matematikai érdeklődése meglehetősen alacsony, viszont az alacsony érdeklődés ellenére a matematikatanuláshoz való viszonyulásuk pozitív. E tantárgy nem okoz annyi szorongást a finn diákok körében, mint pl. hazánkban. A kutatók szerint ez az egyik legfőbb magyarázat a matematika területén elért eredményekre. Hasonló érdekesség, hogy a matematika tanárok megítélése is többnyire kedvező a finn tanulók körében. 7). Tanulási stratégiák A vizsgálat eredményeinek elemezése alapján megállapították, hogy a finn diákok tanulási stratégiái is igen fejlettek. Azt tapasztalták, hogy jól integrálják az új információkat a meglévő ismereteikhez, és képesek beépíteni azokat a korábban tanult dolgokhoz. Emellett jellemző körükben az új és kreatív megoldások keresése a gépies bemagolás helyett.

24

5. 2. A finn oktatási rendszer bemutatása 5. 2. 1. Oktatásirányítás A finn oktatási rendszer igazgatása központi, regionális és helyi hatóságok között oszlik meg. Az oktatásirányítást alapvetően decentralizálásra törekvés jellemzi, ezen belül is a helyi szükségletekre reagálás hangsúlyozása miatt az önkormányzati kompetenciák erősítése a cél. A központi irányítási szinten az Oktatási Minisztérium a legfelsőbb szintű hatóság. A minisztérium felügyeleti hatáskörébe tartozik az oktatáspolitika, az oktatásügyi törvénykezés, valamint az oktatási rendszer valamennyi intézménye. A minisztérium legfőbb partnere a Nemzeti Oktatási Testület, mely elsősorban az oktatás tartalmi szabályozásában vesz részt. Ennek megfelelően a központi alapdokumentum, a Nemzeti Alaptanterv összeállítása is ezen a szinten történik.

24

Az oktatás decentralizált jellege miatt a helyi önkormányzatokra egyre több feladat hárul: egyrészt intézményfenntartói, másrészt helyi tantervfejlesztési és minőségbiztosítási feladatokat látnak el, így kötelesek az alapfokú oktatást területükön biztosítani, valamint a hozzá kapcsolódó szolgáltatásokat megszervezni. A közoktatás tartalmi szabályozása helyi szinten a tantervek összeállításában érhető tetten, melynek létrehozásában a pedagógusok is részt vesznek. 5. 2. 2. Tanárképzés A tanárok szakmai felkészültségét a tanárképzés magas színvonala biztosítja. Finnországban mind a tanítóknak, mind a szaktanároknak mesterfokozattal kell rendelkezniük. A tanítók pedagógia szakos egyetemi diplomát, a szaktanárok pedig a szakjuknak megfelelő diplomát kapnak. A pedagógusszakma igen népszerű Finnországban. Az egyetemre való bejutás nagyon nehéz, komoly felvételi eljárás során választják ki a szakma gyakorlására alkalmas jelentkezőket. Így a jelentkezők csupán 13%-a nyer felvételt a tanítóképző egyetemre. A képzés színvonala is biztosítja a pedagógusszakma magas presztízsét Finnországban. A finn oktatás rugalmasságát mutatja, hogy a nemzeti alaptanterv a helyi sajátosságokhoz igazodva valósul meg. Természetesen ebből fakadóan a pedagógiai program iskolánként változó. A rugalmasság a nevelői munkában is tetten érhető. A tanárok szabadon tervezhetik a tanórát, megválaszthatják a tanítási módszereket, és eszközöket (pl. a tankönyveket, oktatási segédanyagokat). Ez a függetlenség is biztosítja a pedagógusok önállóságát, elkötelezettségét és motiváltságát. 5. 2. 3. Esélyegyenlőség A finn oktatási rendszer legfőbb jellemzője az egyenlő esélyek biztosítása valamennyi állampolgár számára, nemre, korra, lakóhelyre, szociális helyzetre és etnikai hovatartozásra,

25

25

(ezen belül kiemelten hangsúlyozva, hogy anyanyelvre!) való tekintet nélkül. Mindez nem csupán a törvényi szabályozás szintjén valósul meg, hanem a mindennapi működés során is. Az esélyegyenlőséget hivatott szolgálni a közoktatás és az ahhoz kapcsolódó valamennyi szolgáltatás díjmentessége. Így a diákok számára ingyenesek a tankönyvek, az iskolai étkezés, az egészségügyi-, és fogászati ellátás, valamint a lakóhely és az iskola közötti utazás, sőt az iskolai kirándulások is. A 16 év felettiek oktatásában is jelentős kedvezmények jellemzőek ugyanezen területeket illetően, bár a tankönyveiket a középiskolában már nekik kell megvenniük. Az etnikai, illetve anyanyelvi különbségek terén tanúsított tolerancia Finnországban egyedülálló. Az oktatás valamennyi szintjén lehetőség van az anyanyelven való tanulásra. A számi és cigány kisebbségek, valamint a bevándorlók számára is biztosítják a lehetőséget, hogy anyanyelvüket és kultúrájukat megőrizzék, így az esélyegyenlőség biztosítása e területen is igen nagy hangsúllyal érvényesül.

26

A speciális szükségletű gyermekek fejlesztésére is nagy hangsúlyt fektetnek. Cél, hogy ők is garantáltan sikeresen részt tudjanak venni a kötelező oktatásban. Többnyire a normál oktatás keretei között, az egészséges társaikkal együtt tanulhatnak, illetve indokolt esetben speciális intézményekben biztosítják számukra a fejlődés lehetőségét. A speciális szükségletű tanulók kivételesen jó helyzetben vannak Finnországban, mert a tanárképzés során fokozott figyelmet fordítanak a tanárjelöltek felkészítésére, hogy képessé váljanak a különböző tanulói igények kielégítésére, így a tanulási zavarral, valamint a pszichés zavarokkal küzdő diákok szükségleteihez igazodó pedagógiai módszerek alkalmazására is. Ennek megfelelően az oktatás mindig igazodik az egyéni szükségletekhez, ami azt is jelenti, hogy az alacsony teljesítményű diákokat nem buktatják meg, nem irányítják másik iskolába, hanem az adott oktatási intézményen belül egyéni tanterv alapján fejlesztik őket. Az is gyakori megoldás, hogy a normál osztályokban – főleg az alapfokú iskolákban – gyógypedagógusok, esetleg speciális képzettséggel nem rendelkező ún. asszisztensek is tanítanak. Így a speciális oktatást

26

nem igénylő, de valamiben esetleg nehézséggel küzdő tanuló is külön segítséget kaphat. Emellett kiemelt figyelmet fordítanak a kirekesztett gyermekek és a problémával küzdő fiatalok pszichés támogatására is. E támogatást egyrészt az iskolában foglalkoztatott ún. kurátorok, vagy az önkormányzat által foglalkoztatott szociális munkások, másrészt pszichológusok segítségével biztosítják, de jellemző, hogy a fent említett pedagógusképzés minősége miatt kevésbé kényszerülnek külső segítség igénybevételére az iskolák. A pedagógusok ugyanis egyetemi képzésük során megfelelő készségek, képességek birtokába jutnak a különféle pszichés-, illetve magatartászavarok adekvát módon történő kezeléséhez.

5. 2. 4. Kisgyermekkori nevelés és gondozás Az OECD-tagországokban2 az utóbbi évtizedben felélénkült a figyelem a kisgyermekkori nevelés és gondozás iránt. Ez részben azoknak a kutatási eredményeknek köszönhető, amelyek igazolták, hogy a kisgyermekkori tapasztalatok rövid távon hatást gyakorolnak a kognitív, szociális és érzelmi fejlődésre, hosszú távon pedig befolyásolják az iskolai előmenetelt és a későbbi életben való boldogulást. Emellett egyenlőségi szempontok is felmerültek, amelyek kapcsán a szakemberek felismerték, hogy a színvonalas kisgyermekellátás segíthet megelőzni a hátrányos helyzet negatív hatásainak egy részét, és megkönnyítheti a szociális beilleszkedést. Ezzel párhuzamosan a megfizethető és megbízható gyermekellátás hozzájárulhat a nők munkavállalásának esélyegyenlőségéhez, valamint a munkahelyi és a családi feladatok összehangolásához. Összegezve tehát, megállapítható, hogy a magas színvonalú és mindenki számára hozzáférhető kisgyermekellátás egyrészt biztosítja az egész életünkön át tartó, folyamatos tanulás lehetőségét, másrészt nevelési és szociális

szükségleteket

elégít

ki.

Ennek

értelmében,

Finnországban

fejlett

intézményrendszer gondoskodik a gyermekekről a fogantatástól egészen a felnőtté válásig.

2

Organisation for Economic Cooperation and Development (OECD)- Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet

27

27

5. 2. 4. 1. Kora gyermekkori nevelés és gondozás Finnországban a kora gyermekkor szakaszára irányuló fejlesztések a 7 éves kor alatti gyermekek fejlődésének és oktatásának támogatását tűzte ki célul, melynek feladata annak biztosítása, hogy a gyermek a társadalom felelős tagjává válhasson. Ennek értelmében minden gyermeknek joga van a napközbeni ellátáshoz, a szülői szabadság lejárta utáni és az általános iskola megkezdése előtti szakaszban. E szolgáltatások biztosítása a helyi önkormányzat kötelező feladata. A napközbeni ellátáshoz való abszolút jog magában foglalja a szülő azon választási jogát, hogy a gyermek otthoni gondozását válassza a bölcsőde, illetve óvoda helyett, mindaddig, míg a legkisebb gyermek be nem tölti 3. életévét. A kora gyermekkori nevelés és gondozás (Early Childhood Education and Care), továbbiakban ECEC- szolgáltatási köre tartalmazza a gyermekek napközbeni ellátását (bölcsőde, családi napközi, óvoda) 6 éves kor alatt, továbbá az iskola előtti oktatást a 6 évesek számára, az iskoláskorúaknak pedig délelőtti és délutáni foglalkozásokat. Az ECEC Finnországban egy igen jól működő, fejlett, szülők által elismert rendszer. Az ECEC az élethosszig tartó tanulást is szolgálja, és magába foglalja a gondozás, nevelés, oktatás összefonódó dimenzióit. Ezek a dimenziók különböző hangsúllyal érvényesülnek az egyes szolgáltatások keretein belül, az adott szituációtól, illetve a gyermek életkorától, szükségleteitől függően. A gondozás, nevelés, oktatás megfelelő kombinációja képes elősegíteni a gyermek pozitív énképének kialakulását, az önkifejezési és társas készségek megszilárdulását, valamint a kognitív képességek fejlődését. Az ECEC fő célja, hogy elősegítse a gyermek mindenek feletti jólétét és biztosítsa a felnövéséhez szükséges lehető legjobb feltételeket. A kora gyermekkort érintő gondoskodási formák igen változatosak lehetnek, a szolgáltatások típusától függően. Az önkormányzati fenntartású intézmények mellett magán szolgáltatások is léteznek. Ennek egyik formája a teljesen magán kézben lévő szolgáltatás, mely az összes ellátási forma 7%-át teszi ki, másik formája pedig az önkormányzati feladatok magán szférába történő kiszervezése. A szülők a szolgáltatások bármelyik formáját igénybe

28

28

vehetik. Jellemző, hogy a közszolgáltatások kiváló minősége miatt kénytelenek a magánszolgáltatók is elfogadható áron nyújtani szolgáltatásaikat. Az ECEC szorosan együttműködik több, a gyermeknek, ill. a családnak segítséget nyújtó egyéb szereplővel is (pl. civil szervezetek, egyház, gyermekjóléti szolgálat, egészségügyi szereplők, oktatási színterek, stb.) Az ECEC körébe tartozó szolgáltatások szabályozását illetően is jellemző a decentralizált jelleg, ugyanakkor központilag rögzített törvények is szabályozzák a működést. Ilyen központi rendelet írja elő pl. a személyzet képzettségére, vagy a felnőtt-gyermek arányra vonatkozó szabályokat. Ezek a követelmények mind a magán, mind pedig a közintézményekre vonatkoznak. 5. 2. 4. 2. A személyzetre vonatkozó előírások, jellemzők Az óvodában óvónő, gyermekgondozó, vagy óvodai asszisztens alkalmazható. A gyermekekkel közvetlen kapcsolatban álló személyzet kb. 30%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel (általában valamilyen pedagógiai vagy szociális területen szerzett alap- vagy mesterfokozatú egyetemi diplomával), a többiek pedig általában valamilyen felső-középfokú képzés keretei közt szerezték meg a szükséges képesítést. Az óvónők 3-4 év alatt szerzik meg a szükséges bachelor (BA) diplomát. Az óvodai alkalmazottak nagy része nő. Általában az alkalmazottak teljes munkaidőben dolgoznak, az óvónők csupán 4,6%-a, a gyermekgondozók 5,8%-a dolgozik részmunkaidőben. A bölcsődében vagy családi napköziben alkalmazott dajkák képzettségére vonatkozó előírások 2000 óta nagyon szigorúak Finnországban. Képzésük hossza és tartalma igazodik a dajkák ismereteihez és munkatapasztalataihoz. Az ECEC intézményeiben gondot okoz a pályaelhagyók magas száma, valamint a speciális szükségletű gyermekek neveléséhez kompetens nevelők hiánya. 5. 2. 4. 3. A felnőtt- gyermek arányra vonatkozó előírások Az óvodában legalább egy szakképzett felnőttnek kell felügyelnie négy 3 év alatti gyermekre és egy gyermekgondozónak vagy óvónőnek hét 3 év fölötti gyermekre. A családi

29

29

napközikben négy gyermekre egy felnőtt ügyel, és ez esetben egy családi házban nem is lehet több gyermek. A félnapos szolgáltatások esetén tizenhárom 3-6 éves gyermekre jut egy óvónő vagy gyermekgondozó. Az általunk látogatott településen az alacsony gyermeklétszám miatt a bölcsőde és óvoda egy épületen belül működik. A felnőtt- gyermek arányra vonatkozó előírások valóban érvényesülnek, így a hazánkból ismerős óvodai telítettség és túlterheltség egyáltalán nem érzékelhető. A kisebb gyerekek 3-4 fős csoportjának foglalkozását, játékát egy felnőtt kíséri figyelemmel, ami biztosítja az egyéni igényekhez való eredményes alkalmazkodást. Emellett az óvónők is kiegyensúlyozottak, nyugodtak tudnak maradni. Az iskola előtti fejlesztő osztályokra vonatkozó előírások annak függvényében változnak, hogy az osztály mely intézmény kereti között működik. Amennyiben az óvodában történik a fejlesztés, az óvodára vonatkozó szabályok érvényesülnek (azaz egész napos ellátás esetén 1:7, félnapos szolgáltatás esetén 1:13 az arány), ha pedig az iskola biztosítja a fejlesztő-osztály helyszínét, akkor megengedett, hogy egy felnőttre tizenháromnál több gyermek jusson, de ebben az esetben asszisztens is jelen van az órákon. 5. 2. 4. 4. Szülői bevonódás Az ECEC alapelvei között kiemelt figyelmet fordítanak a szülőkre, hiszen -mint a gyermeket legjobban ismerő személyek-, igen fontos szerepet töltenek be abban, hogy a szolgáltatások a lehető legjobban igazodjanak a gyermek érdeklődéséhez és igényeihez. Az óvodákban törvény írja elő az egyéni fejlesztési tervek kidolgozását, melyben a szülő is részt vesz. A fejlődést a terv alapján évente értékelik. 5. 2. 4. 5. Gyermekek napközbeni ellátása A gyermekek napközbeni ellátása alanyi jogon jár minden 3 év alatti gyermeknek 1990 óta, és minden 6 év alattinak 1996 óta. Az ellátás 3 éves kor alatt bölcsődékben, illetve családi napközikben, 3-6 éves kor között pedig óvodákban érhető el. A napközbeni ellátást

30

30

nyújtó intézmények a Szociális és Egészségügyi Minisztérium alá tartoznak. (Ellentétben a magyar gyakorlattal, ahol az óvoda nem képezi részét a gyermekek napközbeni ellátásának, és az Oktatási Minisztérium felügyelete alatt áll.) E szolgáltatások igénybevétele díjköteles, de igénybevételük nem kötelező. A szolgáltatási díj megfizetése a legtöbb finn család számára nem okoz nehézséget, hiszen a fenntartási összköltség csupán 15%-a hárul a szülőkre, a fennmaradó összeget az állami és önkormányzati költségvetésből egészítik ki. Emellett az a kedvezmény is jellemző, hogy a szülők csupán évi 11 hónapért fizetnek, miközben a szolgáltatások egész évben igénybe vehetők (szabadnapokon is.) Az alacsony jövedelmű családok pedig díjmentességre jogosultak. Tehát e szolgáltatások díja jövedelemfüggő. Ennek megfelelően, ára 18 eurótól 200 euróig terjedhet havonta, gyermekenként. Amennyiben a szülő mégis az otthoni gondozást választja, egészen a legkisebb gyermek 3 éves koráig lehetősége van otthon maradni. A családi napközi és az óvoda egész évben elérhető, és egész napos szolgáltatást biztosít, sőt szükség esetén 24 órás gondozást is kínál. Az óvodák épületeire is jellemző a finn puritánság. Az udvar és belső terek is tágasak, barátságosak. A gyerekek napirendét is úgy tervezik, hogy legalább 1 órát szabad levegőn töltsenek, időjárástól függetlenül. 5. 2. 4. 6. Iskola előtti oktatás, délelőtti-délutáni foglalkozás Az Oktatási Minisztérium hatáskörébe tartozik az iskola előtti oktatás a 6 éves gyermekek számára, valamint a délelőtti és délutáni foglalkozások az iskolások számára. A Nemzeti Oktatási Testület felelős az iskola előtti oktatás tantervének kidolgozásáért. Az önkormányzatok teljes körű felelősséggel tartoznak a saját területükön lévő szolgáltatások megvalósulásáért. Ennek értelmében regionális szerv ellenőrzi az önkormányzatok tevékenységeit és évente értékeli a jóléti szolgáltatások minőségét. Finnországban 2000 augusztusától datálható az iskola előtti oktatás reformja. Az iskola előtti fejlesztő osztályok tantervét a helyi önkormányzatok a szolgáltatókkal konzultálva fogalmazzák meg. Az ECEC Nemzeti Alaptanterv irányelvei 2003 szeptemberében jelentek meg. A program alapul szolgál a helyi tantervek megszerkesztéséhez. Az iskola előtti oktatás az iskolában vagy az óvodában valósul meg, a tanév tanítási napjain, napi 4 órában.

31

31

Az iskola előtti oktatás célja a gyermek növekedésének támogatása, tanulási lehetőségek biztosítása számára, valamint az általános iskolára való felkészítés. Emellett a fejlesztő osztály további fontos küldetése, hogy a gyermek énképét megerősítse, és segítse tanulási képességeinek kifejlődését. Az iskola előtti oktatás során játékos, és az életkori-és egyéni sajátosságokhoz igazodó módszerekkel igyekeznek a leendő iskolásokat felkészíteni a következő évek kihívásaira. Az iskolások délelőtti- délutáni tevékenységeire vonatkozó reform 2004. aug. 1.-én lépett hatályba. Ez az iskolán kívüli ellátási forma az 1.-2. osztályos általános iskolás gyermekeket, valamint a 3.-9. osztályos speciális szükségletű gyermekeket célozza, igénybevétele természetesen nem kötelező. Az állam gyermekenként évi minimum 570 órányi kiegészítő támogatást nyújt az önkormányzatok részére e szolgáltatás biztosítása érdekében. A délelőtti- délutáni foglalkozások különböző önkormányzati, egyházi, illetve civil szervezetek által nyújtott szolgáltatásokat is tartalmazhat.

32

5. 2. 4. 7. Az ECEC keretein belül nyújtott szolgáltatások jellemzői: 0-1 éves kor: majdnem minden gyermeket a szülők gondoznak 1-3 év: az 1-2 éves gyermekek 27,5%-a, és a 2-3 éves gyermekek 43,9%-a veszi igénybe az ECEC szolgáltatásokat, (ebből 54% családi napköziben, 46% pedig bölcsődében). 3-6 év: a 3-4 éves gyermekek 62,3%-a, a 4-5 évesek 68,5%-a, és az 5-6 évesek 73%-a veszi igénybe a napközbeni ellátást. 6-7 év: Az iskola előtti oktatáson részt vevő gyermekek aránya 96%-os. Az iskolán kívüli szolgáltatásokat (délelőtti-délutáni foglalkozások) az elsősök 40,5%-a és a másodikasok 22,4%-a veszi igénybe. Kb. 2500 speciális szükségletű gyermek látogatja ezeket a foglalkozásokat. Az ECEC szolgáltatásokat igénybe vevő gyermekek 7%-a speciális szükségletű.

32

5. 2. 5. Közoktatás Finnországban a tankötelezettség héttől tizenhat éves korig tart. Az úgynevezett komprehenzív iskola két szinten zajlik. Az alapszint az 1.-6. osztályt, a felső szint pedig a 7.-9. osztályt foglalja magába. Az első osztályt abban az évben kell megkezdeni, mely évben a gyermek betölti a 7. életévét. A kötelező oktatás addig tart, míg a diák nem teljesíti a tantervet, illetve be nem tölti a 17. életévét.

5. 2. 5. 1. Alapfokú oktatás A komprehenzív iskola tehát kilenc évfolyamot foglal magába. Az alapképzés (ami kb. a magyarországi általános iskola alsó tagozatának felel meg) hat, az alsó- középiskola (ami talán a felső tagozathoz hasonlítható leginkább) pedig három évfolyamon keresztül tart. A két szint nem különül el egymástól élesen, de általában külön épületben működik. Míg az alsó szint a legtöbb településen fellelhető, addig a felső inkább a közigazgatási központok területén jellemző inkább. Napjainkban azonban egyre több helyen működik a két tagozat egy épületen belül. Az első hat évfolyamon általában ugyanaz a tanító tanítja a különböző tantárgyakat, többnyire ugyanabban a tanteremben. Az alsó-középiskolásokat már szaktanárok oktatják, és a tantárgynak megfelelő felszereltségű tantermeket váltogatják a nap során. Minden osztálynak van osztályfőnöke is, aki a tanulók különböző ügyeinek intézésben segít. A komprehenzív iskola első két osztálya (és- véleményem szerintnépszerűsége miatt az iskola előtti fejlesztő osztályt is ide számíthatjuk) teremti meg az alapokat, ezzel mintegy a kezdőszakasz szerepeit betöltve. Ez az időszak nagyon fontos a gyermekek életében, hiszen tulajdonképpen hidat ver az iskola előtti oktatás és az alapfokú oktatás között, meghatározva ezzel a tanulók iskolai karrierjét. E két év nevelési célja kialakítani a diákokban a komprehenzív iskola elvégzéséhez szükséges készségeket, mint az írás- olvasás, a matematikai alapműveletek, a tanulási képességek. A kezdőszakaszban főként a kiscsoportos és tapasztalati tanulás dominál, ami azt jelenti, hogy a diákok aktívan részt vehetnek a dolgok megismerésében. A tananyag tantárgyakra van osztva, de maga az oktatás egységes. Minden gyermek a fejlettségi szintjéhez igazodó oktatásban részesül. Az 33

33

első két évfolyamon a tanulók részt vehetnek az ún. délelőtti- délutáni irányított foglalkozásokon is, melyek szórakoztató formában juttatják hozzá a gyermekeket különböző tantárgyakon kívüli ismeretekhez. Mindezek megszervezése az önkormányzat, illetve különböző szervezetek feladata. A foglalkozások során a diákoknak lehetősége van a házi feladat megírására, továbbá különböző tevékenységekre, mint zene, sport, kézművesség, stb. A komprehenzív iskola utolsó két osztályában a továbbtanulásra, illetve a munka világára készítik fel a diákokat. Ennek érdekében pályaválasztási tanácsadás is biztosított számukra. Az iskola befejezésekor valamennyi diák megkapja a bizonyítványát, mely a továbbtanulás alapjául szolgál. A komprehenzív iskola után a fiatalok továbbtanulhatnak valamelyik felsőközépfokú középiskolában, vagy szakiskolában. Finnországban a 9. osztály után a diákok 94 %-a tanul tovább valamelyik középiskolában (nagyjából 50%-uk gimnáziumban, a fennmaradó kb. 44% pedig szakiskolában), ebből következően a tovább nem tanulók aránya csupán 6%. A tanulói összlétszám csupán 1%-a nem végzi el a 9 osztályt, de ennek az 1%-nak a fele a későbbiek során megszerzi a bizonyítványt és továbbtanul. Mivel a rendszer igen nagy figyelmet fordít arra, hogy valamennyi gyermek befejezze a kilenc osztályt, ezért bizonyos, hogy az iskolai lemorzsolódás hátterében valamennyi esetben súlyos problémák húzódnak.

5. 2. 5. 2. Iskolába járás Kronoby önkormányzat területén a legtöbb településen működik alsó tagozat. A településszerkezetből adódó nehézségeket iskolai buszokkal, illetve iskolai taxi-szolgálattal orvosolják. Az iskolától 5 km-nél távolabb lakó diákok számára kötelező biztosítani az iskolába való eljutás lehetőségét. Amennyiben távolabbi településekről járnak a gyermekek az iskolába, taxival gyűjtik őket össze, ami elviszi őket az iskolabuszig, aztán elszállítja az iskoláig. Mindez biztosítja a rugalmasságot és a gyerekek reggeli ébredési időpontjai közötti eltérés elkerülését. E szolgáltatásokat teljesen térítésmenetesen vehetik igénybe a tanulók. Természetesen a rendszer magas színvonalon szervezett, így mind a szülő, mind pedig a gyerek tudja, mikor, melyik taxiba kell szállnia, és mikor, hol kell lennie. A rendszer igazodik a délutáni tevékenységekhez is, tehát nyugodtan járhat a gyermek bármilyen délutáni- esti szakkörre, az utaztatás szolgáltatása mindenkor biztosított számára.

34

34

5. 2. 5. 3. Órák és szünetek Az iskolai tanítás 8 -10 óra között kezdődik, és a 13-16 óra között ér véget. Egy tanóra általában 45 percig tart, melyeket 15 perces szünetek szakítanak meg. Alsó tagozatban a szüneteket az udvaron kell tölteni. Az ebédszünet 30 perces, amit többnyire az iskola menzáján töltenek a diákok. Amennyiben a tanítás délután is folyik, uzsonnát is biztosítanak számukra. Az étkezés teljesen ingyenes valamennyi gyermek számára. Jellemző, hogy az osztálylétszám nem haladhatja meg a 24 főt. A komprehenzív iskola kilenc évfolyamán a következő tantárgyakat tanulják a diákok: anyanyelv, irodalom, idegen nyelv,

környezetismeret,

állampolgári

ismeretek,

hittan

és

etika,

történelem,

társadalomtudományok, matematika, fizika, kémia, biológia, földrajz, testnevelés, zene, művészet, kézművesség, és háztartástan. A legtöbb finn az evangélikus- lutheránus egyház tagja, számukra biztosítják az iskolák saját vallásuk oktatását. Amennyiben a más vallást gyakorlók közül is akad legalább 3 diák, akkor számukra is lehetőséget kell teremteni a vallásuk tanítására. Azok a diákok, akik nem tagjai egyik egyháznak sem, mentesülnek a hittan oktatás alól, helyette erkölcstant tanulnak, ami etikai-és vallásismereteket, valamint a társas készségek fejlesztését tartalmazza. A nyelvoktatás nagyon hangsúlyos Finnországban. Iskolalátogatásaink során megtudtuk, hogy ezen a területen mutatkozik némi különbség a svéd és finn anyanyelvű finnek oktatása között. A svéd-nyelvű diákok második osztályos korukban kezdik el a másik hivatalos nyelvet tanulni, tehát a finnt, míg a finn-nyelvűek harmadikas korukban választhatnak az idegen nyelvek közül, így legtöbben az angolt kezdik el ekkor tanulni. Az idegen nyelv oktatása a svéd-nyelvűeknél 4. osztályban indul, míg a finn-nyelvűeknek csak 7. osztályban kell elkezdeniük svédet tanulni. A minimum két nyelv tanulása kötelező, de ezen felül még további nyelvek választására is lehetőség van. A finn diákok körében az angol, német, francia, orosz, és a spanyol nyelv a legnépszerűbb. A finn rendszer értékeli a tanulási eredményeket a kezdetektől a végéig. Az első négy évfolyamon a szöveges értékelés jellemző, ezután jelenik meg az osztályozás. A szöveges értékelésnél figyelembe veszik a szociális készségeket és kognitív képességeket is, mint az együttműködés,

kitartást,

szabálytartást,

önállóság,

problémamegoldás,

emlékezet,

35

35

figyelem, stb. A jegyek érdekes módon 4-től 10-ig terjedő skálán mozognak, a 4-es elégtelent, a 10-es kiválót jelent. Az iskola tanácsadó szolgáltatást, valamint- szükség esetén- gyógypedagógiai szolgáltatást is biztosít a tanulók számára. Az általunk látogatott iskolában a tanítók mellett egy asszisztens is dolgozik, akik a speciális szükségletű, vagy tanulási zavarral küzdő diákoknak nyújtanak segítséget. Emellett szükség esetén segítséget kérhetnek az önkormányzat alkalmazásában álló „mobil” szociális munkásoktól is. 5. 2. 5. 4. Délelőtti- délutáni foglalkozások Iskolánként különböző délelőtti- délutáni klubok működnek, melyek szabadon választhatóak. A foglalkozások típusa az iskola felszereltségének, a diákok érdeklődésének, valamint a tanárok lelkesedésének függvénye. Természetesen e foglalkozások működtetése a korábban említett 2004-es rendelkezés értelmében kötelező önkormányzati feladat. 5. 2. 5. 5. Az iskola épülete, működése A Kronoby önkormányzat területén általunk megtekintett iskolák tantermi felszereltségére jellemző, hogy a fejlett gazdasági mutatók ellenére, első pillantásra nem különböznek a szigetvári kistérségből ismert osztálytermektől. A falakon zöld fatábla lóg, melyre krétával írnak a tanárok, és szivaccsal törlik le azt; a termet többnyire a diákok életkorának megfelelő rajzok, poszterek, plakátok díszítik; a diákok mozdítható, egyszemélyes asztaloknál ülnek; és összességében az egyszerűség jellemzi a termeket. A puritán berendezés mellett azonban ezen a területen is megjelenik a praktikusság, így az osztálytermekben általában projektor is van, illetve gyakran található a tantermekben számítógép, TV, DVD- és CD lejátszó. A szaktantermek természetesen a szükséges eszközökkel felszereltek. A legmeglepőbb talán a zeneterem felszereltsége, ahol minden diáknak jut hangszer (dobok, elektronikus és akusztikus gitárok, basszusgitárok, zongora, vibrafon, stb.), ami a mindennapokban is érezteti hatását: szinte mindenki tud énekelni, és játszik legalább egy, de legtöbbször több hangszeren is. Emellett minden iskolában van tornaterem is, azonban nem mindenhol alakítottak ki saját könyvtárat, mivel Finnországban nagyon fejlett 36

36

könyvtárhálózat van. Az iskolák ebédlőire is jellemző a fent említett puritánság. Az iskola köteles valamennyi tanuló számára ingyenes ebédet biztosítani. Az étrendet úgy kell összeállítani, hogy az fedezze a napi táplálkozási szükséglet 1/3-át. Az iskola egészségnevelő szerepe az étkezések során is érvényesül, így tehát fontos szempont az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozásra szoktatás, mely kritériumoknak a menzán elérhető ételeknek is meg kell felelnie. Ennek értelmében főétel, saláta, kenyér, margarin, és valamilyen ital minden nap kerül az asztalra. A menü követi a szezonális változásokat és az ünnepeket. A menü összeállításánál mindig figyelnek arra, hogy a diákok főételként ehessenek különböző halakat, csirkét, kolbászt és zöldségeket is. Tapasztalataink szerint az ebédlőkben svédasztalos kiszolgálás működik. Iskolai büfével egyik iskolában sem találkoztunk. A tanárok számára külön találkozóhely áll rendelkezésre, mely a kellemes munkahelyi légkört

hivatott

biztosítani.

A

tanári

szoba

lehetőséget

nyújt

beszélgetésekre,

információcserére, órai tervek kidolgozására is.

5. 2. 5. 6. Tizedik osztály Érdekesség, hogy az általános és középiskola közé beékelődik a 10. osztály, melynek célja, hogy segítsen azoknak a diákoknak, akik tanácstalanok jövőjükkel kapcsolatban, illetve bármilyen nehézségük miatt nem készek a továbbtanulásra. Ilyen nehézség lehet a rossz bizonyítvány, ami ellehetetleníti a továbbtanulást, vagy bármilyen családi, egészségügyi, stb. probléma, ami akadályozza a tanulmányokra koncentrálást. Amennyiben valaki kedvezőtlen jegyekkel fejezte be a 9. osztályt, lehetősége van itt kijavítani a bizonyítványát, és a továbbiakban a 10. osztályban kijavított jegyeket veszik figyelembe. Így a program által javulnak a továbbtanulási mutatók, hiszen a közvetett cél természetesen az oktatási rendszerből való kihullás megakadályozása. A 10. osztály így tulajdonképpen felfogható a szociális háló részeként is, hiszen éppen azok a fiatalok „akadhatnak fönn” rajta, akik Magyarországon az általános iskolát befejezve nem éreznek elég késztetést a továbbtanuláshoz, így alacsony iskolai végzettségükkel hozzájárulnak a szegénység újratermelődéséhez. A Kronoby községben működő 10. osztály (melyet itt Base Camp-nek hívnak), is a közoktatás része (tehát ingyenes), de érdekes módon Kronoby-ben a népfőiskola keretein belül működik 11 éve. Az alapfokú oktatástól való függetlenségét különleges pedagógiai

37

37

programja is tükrözi, mellyel egyébként mintaértékűnek számít Finnországban. Az iskola filozófiájának lényege ugyanis, hogy a diákok megtalálják helyüket a világban, és képessé váljanak a nehézségek leküzdésére. Ennek érdekében nem csupán a tantárgyi fejlesztés, hanem az ön- és emberismeret, az együttműködési, valamint a problémamegoldó képességek fejlesztése is hangsúlyos, így a szabadidős programok, ezen belül a csapatépítés is kiemelt szerepet kapnak a nevelés során. A Base Camp négy fő pedagógust foglalkoztat, és évente maximum 30 diákot fogad. Mint közoktatási intézmény, fenntartása önkormányzati feladat. Az önkormányzati kb. 70%os támogatás az egykori diákok adományaival kiegészülve biztosítja a működést. Az alaptantárgyak mellett pszichológia tantárggyal is ismerkedhetnek a tanulók. A tanulási zavarokkal küzdő és a tehetséges diákok számára is biztosított a szükségletekhez igazodó fejlesztés, mert a pedagógusok egyike gyógypedagógus képzettséggel rendelkezik. Egyéb problémák fellépése esetén az önkormányzat által foglalkoztatott szociális munkások segítségét is igénybe vehetik. 38 A pedagógiai programban megfogalmazott célok és feladatok értelmében a Base Camp évfolyama minden tanévben egy háromhetes kirándulással indul. A gondosan kiválasztott helyszínen eltöltött intenzív együttlét jó lehetőséget biztosít egymás mélyebb megismerésére, a felnőttekkel való bizalom kiépítésére és a gátlásosabb fiatalok megnyílására is. A csapatépítést követően elkezdődik a tanévre való felkészítés, méghozzá sajátos pedagógiai eszközökkel. Elutaznak a svéd Lappföldre, és valamennyi diáknak fel kell másznia egy magas hegyre. A megpróbáltatás lényege, hogy a diákok megtapasztalják, milyen érzés egy leküzdhetetlennek tűnő akadályt legyőzni. Ez a szimbólum azután végigkíséri őket a további életútjukon is, és valamennyi nehézség esetén eszükbe juthat, hogy képesek megbirkózni a problémákkal. Ugyanilyen nevelési eszközként hasznosul egy barlangtúra, ami életreszóló tapasztalat lesz a félelmek legyőzését illetően. A négyhetes „beszoktatást” követően végül a tantárgyi fejlesztés is kezdetét veszi. Heti két napon ekkor is szabadidős programok keretében történik a továbbtanulás megalapozása. Ilyenkor különböző sporttevékenységek (pl. lovaglás, kenuzás) által az önbizalom és az egymás iránti bizalom mélyítése a feladat, mert ezeket elengedhetetlennek tartják a jövőbeni sikerek eléréséhez.

38

A tanév jelentős részében (december-január) a fő tevékenység egy színdarab létrehozása. Ebben a pedagógusok és a diákok is aktívan részt vesznek: együtt írják a darabot, és természetesen mindannyian szerepelnek is benne. Alapelv, hogy mindenki jó valamiben (színjáték, zene, ének, tánc, stb.), így az együttes élmény mellett egyéni sikerélményt is biztosít a darab. Hetekig készülnek az előadásokra, és a belépőjegyek árából befolyt összegből egy közös utazással zárják májusban a tanévet. A kimeneti eredmények nagyon kedvezőek, a 10. osztályos diákok közel 100%-a tanul tovább valamelyik középiskolában.

5. 2. 5. 7. Középiskola A komprehenzív iskola elvégzését követően a diákoknak több választási lehetősége van: egyrészt választhatja valamelyik szakképző intézményt, vagy az úgynevezett felsőközépfokú iskolát, ami kb. a magyar gimnáziumnak felel meg. A szakképző iskola három évig tart és az általános tantárgyak mellett szakmai tárgyak oktatása is folyik, mely utóbbiak alapos elsajátítása érdekében gyakorlaton is részt kell venniük a diákoknak. A szakiskola elvégzését követően lehetőség van valamilyen felsőfokú intézményben folytatni a tanulmányokat. A gimnáziumban is három évig tanulhatnak a diákok. Sok helyen már az alapfokú képzés felső évfolyamain, de a gimnáziumokban még inkább a hagyományos osztályok helyét tantárgyi modulokra szerveződő tanulói csoportok váltják fel. A végbizonyítvány megszerzésének alapfeltétele bizonyos számú modul elvégzése, illetve az ezért kapható kreditpontok megszerzése. Tehát a finn diákok már a gimnáziumban a magyar felsőoktatási rendszer mintái szerint tanulnak.

39

39

5. 2. 5. 8. Felsőoktatás A felsőoktatási intézmények az egyetemek (alap- és mesterképzési szakokkal) és az úgynevezett politechnikumok között oszlanak meg. A politechnikum intézményeiben a szakmai ismerteket lehet magasabb szinten elsajátítani. A

felsőoktatási

intézményekben

való

továbbtanulás

rendkívül

népszerű

Finnországban. Többszörös túljelentkezés jellemző. A felvételi ponthatárokat a középiskolai bizonyítvány eredményei alapján állapítják meg, illetve egyes intézmények felvételi vizsgát is tartanak. Finnországban jellemző a tanulási időszak elnyúlása, ami azt jelenti, hogy a szakmát tanuló diákok nagy része 20 éves korára szerzi meg a szakmai képesítését, a felsőfokú oktatásban résztvevők pedig jellemzően 25 éves korukban jutnak diplomához. Az időbeli eltolódásnak gyakori oka, hogy a diákok a középiskolai bizonyítvány megszerzése után egykét évig „elmennek szerencsét próbálni”, utazgatnak, dolgoznak, tapasztalatokat szereznek az élet más területeiről is. A finnek e jelenség indokoltságát is a burn out szindrómával3 magyarázzák, vagyis fontosnak tarják, hogy a hosszú tanulással eltöltött évek közé beékeljenek valami másfajta tevékenységet, a kiégés, elfásulás, érdeklődésvesztés elkerülése érdekében. Tehát esetükben többnyire nem a felsőoktatási intézménybe való bekerülést akadályozó tényezők (rossz bizonyítvány, sikertelen felvételi vizsga, anyagi nehézségek, stb.), hanem saját döntéseik magyarázzák e jelenség okát. A felsőoktatás területén is jelentős étkezési, lakhatási, egészségügyi és egyéb szociális juttatásokkal támogatja az állam a tanulni vágyókat. A finn diákok ezen a szinten sem fizetnek tandíjat, azonban a hallgatói önkormányzat számára tagdíjat kell fizetniük minden tanévben. A finn egyetemek és főiskolák diákjai bérelt lakásokban élnek, a kollégiumok szerepét is ezek töltik be. Ezek az apartmanok jóval olcsóbbak a piaci áraknál, de semmiben sem különböznek az átlagos finn lakásoktól. A lakások általában azonos felépítésűek: két 3

Burn out (kiégés) szindróma: krónikus, emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés állapota, amely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek. (A jelenségről bővebben a tanulmány egyéb fejezeteiben is szó esik.)

40

40

vagy három szobát, felszerelt konyhát és fürdőszobát tartalmaznak. Internet-kapcsolattal természetesen szinte valamennyi épület rendelkezik. E lakások bérléséhez az állam is hozzájárul. Éppen ennek köszönhetően a finn diákok 18 éves korukban többnyire elhagyják a szülői házat. Az állami támogatást általában nyári munkával kiegészítve képesek önmagukat fönntartani.

Finnországban 20 egyetem és 31 politechnikum közül választhatnak a diákok Az egyetemeken általában az osztott képzés jellemző, így a diákok többnyire először elvégzik a bachelor (BA), majd a master (MA) fokozatot. Előbbit 3 év alatt, utóbbit általában 2 év alatt teljesítik a hallgatók. Az ambiciózusabb diákoknak lehetősége van további tanulmányok folytatására, és a doktori cím megszerzésére.

A politechnikai fokozat megszerzése általában 3,5-4,5 évet vesz igénybe, mely 6 hónapos gyakorlati időt is tartalmaz. E végzettség kb. az egyetemi alapképzésnek (BA) felel meg. A politechnikum területén is lehetőség van a továbbtanulásra, és egyetemi mesterfokozat szerzésére.

41

41

5. 2. 6. Felnőttoktatás, népfőiskola

5. 3. 1. A nem-formális oktatás múltja és jelene Finnországban

A nem-formális oktatást

a finnek olyan általános fogalmi keretként használják,

melybe beleértik az összes olyan felnőttoktatási tevékenységeket, amiket az ezzel foglalkozó szervezetek nyújtanak. Az élethosszig tartó tanulásnak ebben az országban nagyon komoly múltja és jelene van, amit egy 2000-ben készült felmérés is jól mutat, mely szerint a felnőtt lakosság 54%-a vesz részt valamilyen felnőttoktatási programban. A nem-formális oktatás lényegi elemeit a tanmenetek sokszínűségében, az önkéntes jellegben és a tanulót középpontba helyező megközelítésben lehet összefoglalni. Az intézmények saját maguk határozzák meg célkitűzéseiket, és ennek alapján a kapott állami támogatást is autonóm módon használják fel. A felnőttoktatásra jutó teljes állami költségvetés 24%-át a nemformális oktatást nyújtó intézmények kapják.

42

A népfőiskolai gondolat megteremtője Nicolaj Frederik Severin Grundtvig (17831872) dán költő, történész, evangélikus püspök, aki a dán parasztok állampolgári nevelésére, öntudatra ébresztésére; mások értékeit megbecsülő, saját kultúráját ápoló hazafivá nevelésére álmodta meg a felnőttképzés máig is érvényes intézményét és mozgalmát. (Nem véletlenül viseli az ő nevét az Európai Unió felnőttképzési programja). A népfőiskolák Dániából fokozatosan átterjedtek a közeli észak-európai országokba, Svédországba, Norvégiába és Finnországba, majd később Hollandiába, Németországba, Franciaországba és az Egyesült Államokba. Az első grundtvigi modell alapján működő finnországi népfőiskola 1889-ben nyitotta meg kapuit. A kezdeti időszakban ezek kizárólag bentlakásos formában működtek, vagyis egyszerre iskolát is jelentett, másrészt otthonul is szolgált a tanulóknak az ott tartózkodás idejére. A képzésben való részvétel komoly elkötelezettséget kívánt, hiszen viszonylag hosszú időtartamú kurzusok működtek ekkoriban. Ez azonban nagyon megdrágította a képzéseket,

42

így hamarosan felmerült a felnőttoktatási valamiféle „light” verziójának szükségessége is. Ezen igény alapján Svédországban kidolgozták a „munkás oktatási központ” rendszert, mely olyan intézmények megvalósítását jelentette, amelyek munkaidő utáni képzéseket biztosítottak. Így lényegesen más célcsoport elérése nyílt lehetőség, hiszen az eredeti népfőiskolai koncepció a vidéki agrárifjúság művelését kívánta felvállalni. Ez a forma azonban Svédországban nem vált igazán jelentőssé, Finnországban viszont egyedülállóan széles körben terjedt el. Az első ilyen jellegű intézményt a legnagyobb finn ipari városban, Tamperében nyitották meg 1889-ben. A helyi önkormányzatoknak már a kezdetektől aktív szereppel bírtak a „munkás oktatási központok” alapításában, talán ezért is volt az a gyakori kritika, miszerint ez a forma nem eléggé munkaerő-piac orientált. Az erősebb érdekérvényesítés érdekében 1919-ben létrehozták a Munkás Oktatási Szövetséget, svéd mintára. Svédországban egy hasonló szövetség már 1906-tól működött, mely elsősorban azokat az új típusú felnőttképzési formákat egyesítette, amelyek hamarosan „tanulókörök” néven váltak ismerté. 43 Az ország 1917-ben bekövetkezett függetlensége pozitív hatást gyakorolt a felnőttoktatás különböző formáinak fejlődésére is, például a „munkás oktatási központok” száma 1918-ban még csak 11, a negyvenes évekre viszont már 50 fölött volt. A második világháború után lassabb ütemben ugyan, de tovább nőtt a számuk, míg a 60-as évek közepétől ismét radikális növekedés indult be, miután különböző törvényi szabályozások eredményeképpen igen komoly állami támogatásokat kaptak ezek az intézmények. 1975-ben 270 felnőttoktatási intézmény működött az országban. A „munkás oktatási központok” fejlődése azért maradhatott töretlen, mert egy idő után már nemcsak a „munkások” képzésére koncentráltak, hanem gyakorlatilag a teljes felnőtt populáció a potenciális célcsoportjukká vált. Ennek a folyamatnak fontos állomása volt már 1916-ban, mikor is Kuopio városának „munkás oktatási központját” átnevezték „felnőtt oktatási központtá”, így deklaráltan is megszűnt az intézmény addigi kizárólagos munkásosztályi identitása. Ez a lépés nagyon fontos alapja a felnőttoktatás filozófiájának, mely nem különböztet meg semmilyen társadalmi csoportot, és megkíséreli a legátfogóbb szolgáltatást nyújtani. 43

Az első finnországi népfőiskola megnyitása (1889) után a következő száz évben tehát 1989-ig - összesen 90 intézmény nyitotta meg kapuit az országban. Fő jellegzetességeik alapján 3 fő csoportra oszthatjuk őket: 1. Hozzávetőlegesen a egyharmadukat teszi ki az önmagukat

„grundtvigi” típusú

népfőiskoláknak definiálók aránya. 2. Több iskola valamelyik vallási felekezet bázisán szerveződik, természetesen autonóm módon építik fel tanterveiket, hiszen az állami fenntartás ellenére a működésük semmiféle központi kontrollt nem tartalmazhat. 3. Továbbá léteznek olyan népfőiskolák, melyek az említett két típus valamiféle keverékeként ragadhatóak meg, és tudatosan nem kívánják magukat egyik értékrendszer mellett sem elkötelezni. Bizonyos fokig a nem-formális felnőttoktatás mindegyik említett formája a formális oktatási rendszer hiányosságait hivatott kompenzálni. Az összes felnőttoktatási forma közül a bentlakásos népfőiskolák állnak legközelebb a formális oktatási rendszerhez. Éppen ezért különböző

oktatási

reformkoncepciók

során

elég

gyakran

kérdőjeleződik

meg

szükségességük is. Az idők folyamán a népfőiskolák tevékenységei rendkívül rugalmassá váltak, és bár az oktatási rendszer többi intézménye ma már sok régebbi funkciójukat átvette, ám a népfőiskolák megtalálják az éppen aktuális társadalmi problémákat, és reagálnak rá. Erre kiváló példa a közelmúlt történelméből a szakképzés rendkívül hatékony megújítása. A második világháborút követő hatalmas jóvátételi kötelezettség teljesítése céljából Finnországban elkezdtek komoly hangsúlyt fektetni minél szélesebb körben a professzionális szakértelem megszerzésére, tették ezt a dolgozók folyamatos munka melletti képzésével. Ezeket a tréningeket a magán- és az állami szektor közösen szervezte, finanszírozta és valósította meg a népfőiskolai infrastruktúrán, és fenntartotta azután is,

44

44

hogy a Szovjetunió részére a jóvátételt meglehetősen gyorsan visszafizette az ország. Majd a 60-as évek közepétől a szakképzés szisztematikus reformjára került sor. A jelenlegi skandináv népfőiskolai rendszerről elmondható, hogy támogatását és fenntartását törvények szabályozzák és védik, szerves részét képezi a közoktatás és közművelődés rendszerének. Elsődleges feladatuk, hogy egyfelől a 9 osztályos alapoktatásra építve, részben ezt pótolva, kiegészítsék, elmélyítsék a középiskolai oktatást, tudatosabbá tegyék a pályaválasztást, az esetleges pályamódosítást azok számára, akik gyengébb teljesítményük miatt erre rászorulnak. Másfelől olyan szociálpedagógiai célzatú felzárkóztató intézmények, amelyek különböző szempontból hátrányos helyzetű egyének és csoportok (kisebbségek, bevándorlók, menekültek, lelki sérültek, testi fogyatékosok) társadalmi integrációját segítik. Az elmúlt években a népfőiskolák bekapcsolódtak a munkanélküliek képzésébe is. A skandináv népfőiskolai rendszer jellemzője, hogy az iskolák - a rájuk vonatkozó szabályok keretein belül - szabadon határozzák meg kurzusaik típusát és a tananyagot. Az iskolák szabadsága lehetővé teszi az oktatáson belüli új tapasztalatok megszerzését

és

az

innovációt. Nagyon

népszerűek

a

hosszabb-rövidebb

távú,

problémaorientált és tematikus tanulási formák. Az iskolák többsége bentlakásos, ami igen fontos közösség-összetartó szereppel bír, és lehetőség nyílik a gondolatok, eszmék hatékonyabb kicserélésére. Emellett az iskolák kulturális és sportolási lehetőségeket nyújtanak a helyi közösségeknek is.

45

45

5. 3. 2. Kronoby Folkhögskola (Kronoby Népfőiskola) Ebben a részben egy Finnországban működő népfőiskola jelenét, aktualitását szeretnénk bemutatni, mint számunkra is megfontolandó, átvehető működési gyakorlatokat. A népfőiskola számunkra egy a helyi társadalomba beágyazódott, folyamatosságot, tradíciót jelentő, mégis a szükségleteknek és koroknak megfelelően változni képes „szolgáltató egységként” jelenik meg. Egy intézmény, ami úgy tud friss és fiatalos lenni, hogy a mindennapjaiban folyamatosan érződik a múlt jelenléte.

A Kronoby Folkhögskola 1891 óta működik folyamatosan, gyakorlatilag az eredeti épületekben. A népfőiskolát öt helyi önkormányzat társulásos formában tartja fenn (Kronoby, Kokkola, Jakobstad, Pedersöre, Larsmo) 1984 óta. Az önkormányzatok különböző arányban tulajdonosai az iskolának, ez alapján vannak szavazati jogok a legfőbb döntéshozó testületben is. Kronoby 12/21-ed arányban tulajdonos (6 szavazat), Kokkola 4/21 (4 szavazat), Pedersöre 2/21 (2 szavazat) és Larsmo 1/21-ed (1 szavazat). A Népfőiskola legfőbb döntéshozó testülete a Samkommunstämma, mely évente kétszer ülésezik. Tagjai a fenntartó önkormányzatok választott képviselőiből kerülnek ki. A szavazatok száma és a tagok létszáma nem egyezik meg, Kronoby-t és Kokkola-t három, Pedersöre-t kettő, Larsmo-t egy tag képviseli. Az alapító okirat lefekteti, hogy egy önkormányzat sem rendelkezhet a szavazatok több mint felével. Ez az önkormányzati társulás ebben a formában csak és

kizárólag

a

Népfőiskola

fenntartására és működtetésére jött

létre.

Számunkra

46

46

meglehetősen szokatlan, hogy a tulajdonos önkormányzatok közül Jakobstad és Kokkola is lényegesen nagyobb települések (25 ezer, illetve 35 ezer lakossal), mint Kronoby, mégsem rendelkeznek saját intézménnyel, sőt a leghangsúlyosabb szereplő Kronoby önkormányzata ebben a társulásban. Az önkormányzatok társulásos formája nagyon sokrétű és bonyolult Finnországban, hiszen minden egyes tevékenységre (pl. kórház) külön-külön társulást hoznak létre, a maga szervezetével. Mostanában erőteljes a nyomás a központi kormányzat részéről, hogy ez a működési mód átalakuljon, mert egyes vélemények szerint túl drága ez a rendszer, hiszen tulajdonképpen minden társulás maga dönt autonóm módon a saját fejlesztéseiről, nehéz központilag koordinálni. Ezért könnyen lehet, hogy a rendszer eltolódik olyan irányba, hogy egy szolgáltatást, intézményt egy „gesztor” önkormányzat tart fenn, a többi pedig megvásárolja a szolgáltatást. Ennek a tervnek az ellenzői szerint ez csak az alapvető szolgáltatásoknál (pl. egészségügy) járható út, de nem megfelelő az olyan szolgáltatásoknál, mint pl. a népfőiskola. 47

47

5. 3. 2. 1. A Kronoby Folkhögskola részegységei

Outdoor Academy

Ez a képzési egység középiskolai végzettséggel rendelkező fiatalokat fogad az ország egész területéről, sőt Svédországból is. Az oktatás két évfolyamom zajlik. Az első évfolyam egy megalapozó év, míg a második év elvégzésével válnak a hallgatók professzionális túravezetőkké. Az ideérkezők motivációja vegyes, egy részük nem kíván a későbbiekben hivatásszerűen ezzel foglalkozni, ezért többen az első évfolyam végén kiszállnak. Az iskola tananyaga a klasszikus északi – skandináv természeti környezetben megvalósuló programok vezetésére koncentrál. Nagy hangsúlyt fektetnek a gyakorlatban megszerzett tudásra, ezért nagyon sok a valós természeti szituációban végrehajtott gyakorlat. Kronoby-i tartózkodásunk alatt többször mentek a környékbeli erdőkbe különböző gyakorlatokat végezni, volt egy 3 éjszakás hosszú program, ami erdőben való éjszakázást jelentett (ez december elején volt!), máskor például jég alatti búvárkodást gyakoroltak. Az egy tanévre jutó, terepen töltött éjszakák száma meghaladja a negyvenet. Gyakran utaznak távolabbra is, hiszen a természeti környezet Kronoby környékén nem alkalmas az összes szükséges tevékenység gyakorlásához. Ezért gyakran töltenek hosszabb időt Lappföldön, illetve Norvégiában, ahol a síelés, illetve a hegyes terep és a sziklamászás fortélyait tanulják. Jelenleg összesen 19 hallgató tanul a két évfolyamon. Finnországban meglehetősen elterjedt ez a képzési forma, elég sok hasonló profilú intézmény működik, de ez a svéd nyelvű képzéssel egyedinek tekinthető.

48

48

A Folkhögskola kollégiumi ellátást is biztosít a hallgatóknak, reggeli étkezés biztosításával. A kollégiumban

jól

felszerelt

konditerem

és

természetesen

szauna

is

található.

Összességében a tandíj 850 Euró egy szemeszterre. A szükséges felszerelések

rendelkezésre

állnak,

meglehetősen

ami

költségigényesnek mondható a tevékenységek jellegét tekintve.

A Folkhögskola

természetesen több járművel is rendelkezik, kettő kisbusz folyamatosan az Outdoor Academy rendelkezésére áll, melyből az egyik egy speciálisan nehéz terepviszonyokra épített Mercedes busz. A személyi állomány teljes időben foglalkoztatott és részmunkaidőben foglalkoztatottakból áll. Azonban itt eltérően a Folkhögskola többi egységétől, mindenki csupán az adott tanévre szóló szerződéssel rendelkezik. Amennyiben nem jön össze a minimálisan elvárt hallgatói létszám, úgy nem indítják el az oktatást, így az alkalmazottakra sincs szükség. Jelenleg a tanári kar 5 főből áll, közülük 2 fő dolgozik teljes munkaidőben. Egy kivételével a tanárok sem a környéken laknak, hanem az ország különböző területéről érkeznek (pl. Aland szigetek), és teljes mértékben a programokhoz, tevékenységekhez igazodva,

illetve

a

részfoglalkoztatottságuk

százalékának

arányában

tartózkodnak

Kronobyban.

Slöjdtorget A kézműves foglalkozások színtere, mely egy teljes épületet birtokol. Ez az a részterület, ami talán leginkább kapcsolódik a skandináv népfőiskolai hagyományokhoz. Egyrészt a tevékenységek jellege miatt; különböző faművesség, illetve tradicionális textillel

49

49

kapcsolatos tevékenységek (szőnyegszövés, fonás, nemezelés). Másrészt ezek oktatása is hosszú évtizedekre nyúlik vissza. Itt is szeretnénk kihangsúlyozni, hogy megdöbbentően érezhető a Népfőiskola mindennapjaiban a hagyományok tisztelete. A „népművészet” mai napig a mindennapi élet része tudott maradni, szervesen beépült a modern skandináv dizájn formavilágába. Egyáltalán nem érezhető a művi, „vidéki idill” illúzióját meglengető, „hódoljunk a népművészetnek”-szerű hozzáállás. Ráadásul olyan területről beszélünk, ahol egy alapvetően paraszti társadalom hagyományos működési dominanciáját sikeresen vette át a világszínvonalú ipari termelés, illetve a tercier szektor. Elgondolkodtató, hogy az a gyakran emlegetett bámulatos modernizáció, ami Finnország 20. századi történelmét jellemzi, egyáltalán nem írta fölül és feledtette el a múltat.

A

Slöjdtorget

nagyon

érdekes szintézise a modern és a hagyományos

célkitűzéseknek. 50

Egyrészről, mint egy klasszikus népfőiskola

szabad,

nyitott

képzési formát biztosít a környék polgárainak

a

már

kézműves tevékenységekben.

felsorolt jellegű Másrészről

deklarált és hangsúlyozott célja a képzésnek az egyén „kiégésének” gyógyítása. Vagyis a kiégés jelensége, mint össztársadalmilag elfogadott és felismert tény jelenik meg Finnországban , így a kézműves képzésen való részvétel egy tulajdonképpeni terápia az egyén számára, aki egy évre kilép a munkaerőpiacról. Kilép, mert úgy érzi, nem tud a munkahelyén, a szakmájában tovább komfortosan tevékenykedni. Szüksége van pihenőre, mert „elfáradt”, ahogy itt a lehető legtermészetesebben mondja mindenki.

50

Alapvetően egyéves kurzusokról van szó, általában heti három alkalommal, napi 5-6 órás foglalkozásokról van szó. Az intézmény kapacitása egyszerre összesen 30 fő képzését teszi lehetővé, egyenlő arányban elosztva a különböző tevékenységek között. A személyzet 5 fő, ebből hárman teljes munkaidőben dolgoznak, ketten pedig részmunkaidőben.

Praktisk Formgiving Ez a tevékenység szorosan összefügg a helyi gimnázium működésével, hiszen az ott tanuló diákoknak biztosít kézműves foglalkozásokat. Ez a gimnáziumi oktatásban szabadon választható elem, így akik szeretnének megismerkedni ezekkel a tevékenységekkel, azok szervezett formában, a Folkhögskola infrastruktúráján megtehetik azt.

Mangkulturell spraklinje A

51

„multikulturális

nyelviskola”. Ez a képzési forma

a

Finnországban véglegesen

tartósan élő,

vagy

letelepedő

külföldiek részére biztosítja a finn, illetve a svéd nyelv megismerését. mindkét

Jelenleg

nyelvből

fut

kezdőknek indított kurzus, melyek

szeptemberben

kezdődtek, és júniusban érnek véget. Összesen 20 hallgató vesz részt az oktatásban, ami heti ötnapos intenzív nyelvi képzést jelent. Ez a képzési forma is több évtizedes hagyományokkal rendelkezik itt, úgy tűnik a meglehetősen rideg finn bevándorlási politika egyik

51

szűrőrendszeréről van szó. Másik oldalról nézve valóban komoly hangsúlyt kap a másik kultúrájának megismerése, semmiféle alá-fölérendeltségi viszony nem érezhető. A hallgatók kivétel nélkül a fiatalabb korosztályokból kerülnek, 40 évesnél idősebb hallgató jelenleg nincs. Többen házasságkötés útján kerültek Finnországba, a származási országok tekintetében igen vegyes képet kapunk, hiszen több nyugat-európai (angol, francia, holland), kelet-európai (orosz, ukrán, bolgár) mellet vietnámiakat és USA-ból érkezőket is találhatunk. A tanórákon - melyek 9 órától délután 2-ig tartanak - fesztelen hangulat uralkodik, a hangsúly a kommunikáción van, számunkra kissé meglepő volt a nálunk megszokott erős nyelvtani irányultság hiánya.

Nordiska Konstskolan A művészeti iskola szervezetileg a Folkhögskolához tartozik, azonban Kokkolában található. 52

Fejlesztési részleg Külön szervezeti egységként jelenik meg a „projekttevékenységgel” foglalkozó részleg, melynek vezetője a fejlesztési igazgató, illetve egy kifejezetten pályázatokkal foglalkozó

referens

tartozik

még

ide.

Kisebb

projekteket

az

„oktatási

bizottság”(Utbildningsstyrelsen), a svéd kulturális alapítvány (Svenska Kulturfonden) finanszíroz, nagyobbakat a különböző vidékfejlesztési alapok, melyek közül itt csak az egyik a LEADER program. Ezt a hazánkétól némileg eltérő rendszert érdemes alaposabban megvizsgálni: Finnországban 58 helyi akciócsoport működik. Ezeket 5 különböző forrásból finanszírozzák. A legtöbb csoportot a LEADER program támogatja (25), jelentős a Regionális Vidékfejlesztési Program (ALMA) által támogatott csoportok arány (19), illetve fontos még a tisztán nemzeti forrást felhasználó POMO program (Rural Programmme Based on Local Initiative POMO), mely 7 csoportot támogat. Azonban az alapvetően elmondható, hogy a

52

LEADER megközelítés alapelvei és szabályozásai érvényesek minden csoportra, a finanszírozási alapoktól függetlenül. A Kronoby területét is magába foglaló Aktion Österbotten akciócsoportot például az előző időszakban a POMO program finanszírozta, a 2007-13 periódusban azonban LEADER támogatottként működik.

A Kronoby Folkhögskola legújabb projektje éppen egy nyertes LEADER pályázatból fog részben megvalósulni. Azért csak részben, mert a 100%-os támogatási arány teljesen ismeretlen jelenség errefelé. A projekt egy régi, elhagyott vízimalom épület felújítását és működtetését tartalmazza, kiegészítve még további, a megújuló energiaforrások felhasználásával kapcsolatos fejlesztésekkel. Mindezek oktatási célra való felhasználásával válik teljessé a program.

Az előző évek kiemelkedő projekttevékenysége az ún. „Szenegál-projekt”, illetve hivatalos nevén a „Fejlesztő együttműködés Szenegálban” című projekt, melynek története 2002-ben kezdődött, és a Finn Külügyminisztérium és a Finn Önkormányzatok Szövetségének (ALFRA) támogatásával valósulhatott meg. A projekt támogatási időszaka 2007-ig tartott, jelenleg a folytatáshoz beadott pályázat elbírálása folyamatban van.

Kronoby és a szenegáli Fatick városa, illetve Diourup „kistérség” között 2002 óta tart az együttműködés. Ennek első fázisa 2002 és 2004 között egy kisebb léptékű, civil szervezetek megvalósításával, a megújuló energiaforrások hasznosításának témája mentén lezajlott projekt volt. Ezután 2005-től a helyi önkormányzati kapacitás erősítéséhez szükséges együttműködés alapjainak kidolgozását kezdték meg. 2007-től indult a program megvalósítási szakasza, ugyanezen projekt finanszírozásában (magyar viszonyokhoz szokva, kissé meglepő egy projekt többéves előkészítése, azonban ez a hatékonyságán valószínűleg csak javít…).

53

53

Az első év eredményei megfeleltek az előzetes elvárásoknak, mégis 2008 elején félbe szakadt a projekt, annak irányítása és gazdálkodása körüli kölcsönös kommunikációs problémák miatt.

Kronoby Medborgarinstitut A svéd medborgar szó jelentése polgár, állampolgár. A Medborgarinstitut szervezeti szempontból a népfőiskolához tartozik, sőt tulajdonképpen funkciója és alapvető filozófiája is hasonló, mégis különálló egységként jelenik meg. Ugyanúgy a tanuláshoz, művelődéshez való általános állampolgári jogot hangsúlyozza, ahogyan a népfőiskola is. Az első időben meglehetősen nehezen tudtuk elválasztani a két intézmény tevékenységét. Ennek fő oka, hogy néhány éve takarékossági okokból megszüntették a Medborgarinstitut szervezeti önállóságát, és a népfőiskola tagintézménye lett. Ez gyakorlati szempontból azt jelenti, hogy az adminisztráció teljes egészében a népfőiskola épületében történik és az igazgató személye is ugyanaz. Teljes állásban mindössze egy titkárnőt, illetve két tanárt foglakoztatnak. Alapvetően a népfőiskola tevékenységégétől az különbözteti meg, hogy rövidebb időtartamú (néhány hónapos) kurzusokat, programokat kínál, melyek általában hetente egy-két alkalommal, fix időpontban zajlanak. Ezek tématerülete rendkívül változatos, így a 20082009-es tanévben összesen 16 területen indítottak különböző kurzusokat. A kurzusok Kronoby önkormányzat területén több helyszínen, több időpontban is elérhetőek, alkalmazkodva ezzel a résztvevők szükségleteihez is. Ennek értelmében pl. zene címszó alatt 46 tanfolyam közül választhatnak az érdeklődők, melyek között fellelhetők énekkarok (külön férfi, női, vegyes), zenekarok, szólóének, valamint egyéni hangszertanulási lehetőségek különféle hangszereken (zongora, keyboard, akusztikus és klasszikus gitár, hegedű, klarinét, szaxofon, vibrafon, trombita). További lehetőségeket nyújt a képzőművészet és kézművesség témakörben induló kurzusok kavalkádja, mint pl. a kosárfonás, bútorrestaurálás- és kárpitozás, gitárkészítés, szövés, varrás, hímzés, kelimezés, gyöngyfűzés, ezüstművesség, üvegmozaik-és tiffanylámpa készítés, és hasonló érdekességek. A medborgarinstitut egyik tanárától megtudtuk, hogy

54

54

egyik évben koporsókészítő tanfolyamon is részt vehettek a jelentkezők, így elkészíthették saját koporsójukat. Az ötlet meglehetősen morbidnak tűnhet, de ha jobban belegondolunk, sajátos módja lehet ez a halállal való szembenézésnek.

A tánc területén az afrikai táncoktól a keleti táncokon keresztül a nyugdíjastáncokig kínál kurzusokat az intézmény. A nyelvtanulásra vágyók ebben a tanévben az alábbi nyelvek közül választhatnak: angol, spanyol, finn, svéd, valamint orosz. A nyelvoktatás is igazodik az igényekhez, így a kezdőtől a haladóig, a fiataloktól a nyugdíjasokig mindenki megtalálja a helyét a tanfolyamokon. Érdekesség, hogy falukutatás és családfakutatás címen is indulnak kurzusok. A számítástechnika rejtelmeiben elmélyülni vágyók is szintjüknek megfelelően találnak maguknak tanfolyamokat, sőt, a digitális fotózást és képszerkesztést is megtanulhatják az érdeklődők. 55

55

Az egészség, szépség, jó közérzet elérése, illetve fenntartása érdekében számtalan lehetőség kínálkozik valamennyi korosztály számára. Így pl. öltözködési tanácsadás, smink, jóga, gyermekmasszázs-technikák, elsősegély, és 19 féle torna közül lehet válogatni. Utóbbi között fellelhető pl. a baba-mama torna, a női-férfi torna, könnyített torna, torna hátfájással küzdőknek, szívbetegeknek, és egyéb speciális szükségletűeknek, és nyugdíjasoknak is. Úgy véljük, ez utóbbi megérdemel néhány gondolatnyi kitérőt, hiszen finnországi tartózkodásunk egyik legnagyobb élményei között tartjuk számon a kronoby-i nyugdíjastorna megtekintését. A programra hetente egyszer gyűlik össze a közel harminc 65-90 év közötti nyugdíjas (akiknek nagy része, magyar szemmel nézve inkább 40-50 évesnek tűnik), és egy órán keresztül valamennyi

megmozgatják testrészüket,

súlyzós és talajgyakorlatokat is alkalmazva. volt

Döbbenetes

számunkra

az

idős 56

emberek aktivitásának, és hihetetlen

kondíciójának

megtapasztalása. élettartam

(Várható

Finnországban

férfiak esetében 75,8 év, míg a nőknél 82,9 év)

56

A másik, véleményünk szerint külön említést érdemlő tanfolyam a „Férfiak a konyhában” című. Olyan hangulatú eseményt jelentett az egyik ilyen kurzuson való részvétel, amit nehéz szavakban kifejezni. Az összejövetel az elkészítendő étel receptjének megbeszélésével indult, aztán a közel egy tucat férfi leosztotta maga között a feladatokat, majd egy rendkívül összehangolt, gördülékeny együttműködésnek lehettünk szemtanúi. Ennek eredményeként kellemes beszélgetés mellett észrevétlenül készült el egy komplett menüsor, melyet azután közösen elfogyasztottak a munkában résztvevő különböző korú férfiak. Mint megtudtuk, e kurzus két éve tart, így a részvétel már rég nem csupán a főzés megtanulásáról szól, hanem, -mint valamennyi tanfolyam,

kiegészül

valamiféle

közösségi funkcióval is, mely hatékony ellenszere a téli 57

depressziónak (is).

Úgy véljük,

a

két

utolsó képzési forma jól tükrözi az élethosszig tartó tanulás lényegét, és mutatja a kevésbé fejlett gazdaságú térségek állampolgáraira is vonatkozó jogot és lehetőséget a tanulásra és művelődésre. Hiszen azt, hogy karbantartsuk a testünket, vagy netán férfiak főzni tanuljanak együtt- véleményünk szerint- nem akadályozhatja meg a pénz hiánya. Base camp A Base camp, azaz a tizedik osztály a közoktatás része, így a Népfőiskola ezen részlegének részletes leírásáról az Oktatási rendszer bemutatásánál került sor.

57

6. SZEMÉLYES TAPASZTALATOK, BENYOMÁSOK Magunk között szubjektív résznek hívtuk az itt következő színes kalandozást, amiben megpróbáltuk összegyűjteni olyan élményeinket, amik talán segítenek valós képet festeni a finn vidékről. Persze ez csupán a mi valóságunk, nem is törekszik objektív magyarázatra. Lehetetlen vállalkozás is lenne, hiszen nem létezik olyan, hogy finn ember, mivel minden ember egyedi és megismételhetetlen. Mégis azt érezzük, hogy sokak számára hasznos olvasmány lehet, hiszen meglehetősen határozott kép él bennünk magyarokban a skandinávokról, és főleg a finnekről. Tény, hogy a hagyományosan erős finn-magyar cserekapcsolatoknak köszönhetően nagyon sokan jártak már Finnországban, különböző szervezett programokon. Ennek bizonyára rendkívül sok pozitív hatása van, azonban elég gyakran melegágya is a sztereotípiák keletkezésének és továbbélésének is. Így nem túlzás azt állítanunk, hogy teljesen más Finnország-képpel távoztunk, mint amire az előzetes 58

„felkészítés” alapján számítottunk. Egyik célunk ezzel a résszel éppen az, hogy azt a néhány megcsontosodott sztereotípiát - amit a finnekről nekünk magyaroknak eszünkbe jut - kissé árnyaltabbá tegyünk, a magunk szerény eszközeivel.

58

Milyenek a finn emberek?

A kérdésre nehéz válaszolni, mivel Kronoby–ben a lakosság 85%-a svéd nyelvet beszélő finn-nek vallja magát. E furcsa identitás megértése hosszú ideig zavart okozott, nehéz volt eldöntenünk, tulajdonképpen kikkel is van dolgunk: finnekkel, avagy svédekkel? Három hónap kint tartózkodásra, az azóta tartó szoros kapcsolatra, valamint svédországi svédek megismerésére volt szükségünk ahhoz, hogy határozottan állíthassuk, e svéd anyanyelvű emberek bizony igazi finnek. Érkezésünkkor szőke, kékszemű, hűvös emberekre számítottunk, akik sose mosolyognak és nagyon nehezen nyílnak meg. Kíváncsian és némi aggodalommal vártuk, hogy megtapasztaljuk e sztereotípia megalapozottságát. Ehhez képest már az első napon kellemes meglepetés ért bennünket, ugyanis valamennyien nagyon kedvesen, mosolyogva, érdeklődve fogadtak, és készségesen segítettek, bármilyen kérdésünk merült fel. Kinézetre is inkább nyugat- európainak tűnnek, általában barna hajjal. Az északi hűvösség fogalma is új értelmet nyert a három hónap alatt. Reméljük, a következő oldalakon érzékelhetővé tudjuk tenni, hogy miért.

Néhány meghatározó élmény A finn emberekre nem jellemző a fölösleges beszéd, de szívesen mesélnek arról, amire kíváncsi az ember. Emellett gyakran tapasztalhattunk számunkra szokatlan figyelmességet. Nemcsak úgy csinálnak, mintha érdekelné őket a másik, hanem valóban emlékeznek rá, ha valamiről már beszéltünk. Emellett mindig számíthattunk rá, hogy tartják az ígéretüket, bármiről legyen is szó. Mindezt úgy, hogy elég volt egyszer megbeszélni valamit. Első nap kiderült, hogy szükségük van egy basszusgitárosra egy zenés előadáshoz, így nagyon megörültek, hogy egyikünk személyében találtak egyet. Mi is nagyon megörültünk a lehetőségnek, azonban balkezes basszusgitárra lett volna szükség, ami nem volt az iskolának.

59

59

Megígérték, hogy szereznek egyet. Azután két héten keresztül egyszer sem hozták szóba a gitárt. Számunkra teljesen egyértelmű volt, hogy elfelejtették az egészet, vagy meggondolták magukat. De amikor az első próbára sor került, a balkezes basszusgitár ott állt a próbateremben. Másik jellemző tulajdonságuk, hogy nem fojtják magukba, ha valami nem tetszik nekik. Talán ennek is köszönhető, hogy nincs szükségük az egymás háta mögötti pletykálkodásokra. Egyszer sem hallottuk őket szenvedélyesen nyilatkozni más emberek negatív

tulajdonságaikról.

Mindeközben

képesek

szemtől

szembe

elmondani

a

véleményüket, legyen szó bármiről. Természetesen mindezt nagyon udvariasan teszik. Nagyon kedvesen tudták felhívni a figyelmünket például arra, hogy ne késsünk el állandón az ebédről. Az iskolatitkár egyszerűen odajött hozzánk, és megkért bennünket, hogy fél 12-re jöjjünk az ebédlőbe, mert később már hideg az étel. Másik alkalommal nyíltan elmondta az egyik szakember, hogy szerinte nem jól strukturáljuk a napunkat, és hogyan kellene szerinte inkább dolgoznunk. Mindez egyáltalán nem volt bántó, netán lekezelő, sőt! Sokkal inkább a figyelmesség, a segítő szándék érződött a szavaiból, amik hasznosnak is bizonyultak a későbbiekben. A kedvességük mellett azonban van egy olyan tulajdonsága is az itteni embereknek, miszerint a megismerkedést követően nem gondolják azonnal azt, hogy barátokká is váltak új ismerősükkel. Mindezt olyan szélsőségesen érzékeltetik, hogy az újbóli találkozás során szinte úgy viselkednek, mintha nem is ismernék az illetőt. Természetesen köszönnek, de ha nincs mondanivalójuk, nem kezdenek udvarias csevegésbe a másikkal pusztán azért, mert ismerik egymást. Ugyanilyen- számunkra- furcsa szokásuk a mindennapi életben a hosszas üdvözlések és búcsúzkodások hiánya, valamint a túlzott hálálkodás mellőzése kisebb jelentőségű szívességek esetén. Az általános emberi interakciók és a kommunikáció során feltűnő volt számunkra, hogy mennyivel kevesebb sallangot, felesleges (esetlegesen nem is őszinte) udvariaskodást tartalmaznak a finn hétköznapok, a mi kultúránkban megszokotthoz képest.

60

60

Számtalanszor döbbentünk meg azon, hogy az ebéd végeztével asztalszomszédunk egyszerűen felállt és szó nélkül távozott. Emellett az is feltűnő volt, mennyire nem okoz problémát számukra beismerni, ha valamely témában járatlanok. Megdöbbentő volt például, amikor a népfőiskola egyik oktatója néhány mondat beszélgetés után közölte, hogy semmit nem tud Magyarországról. És valóban annyit tudott csak, hogy Lisszabon a fővárosunk. De érezhetően ez egyáltalán nem okozott problémát számára. Nem szégyellte, nem jött zavarba, és nem magyarázkodott. További viselkedésükre jellemző érdekesség a rendkívül visszafogott gesztikuláció. Nem csupán a kevesebb mosolygás, hanem a kezekkel - lábbakkal történő hadonászás, a hangoskodás, így az egymásnak kiabálás, a nevetés, valamint a sírás is, egyszóval az érzelmek túlfűtött kinyilvánítása szinte elképzelhetetlennek tűnik köreikben. Mindezt önkéntelenül átvettük, amikor velük beszélgettünk. Különösen disszonáns lett volna úgy beszélgetni velük, hogy amíg ők fegyelmezetten beszélnek, mi hadonászva, szenvedélyesen magyarázunk. Ezért néha már szinte idegenként éreztük magunkat a saját testünkben… Mégis akkor vált ez a különbség igazán érezhetővé, amikor megismerkedtünk egy magyar származású kamasz fiúval, aki Finnországban él ugyan, de a temperamentuma „hazai”. Beszélgetésünk második percében azon vettük észre magunkat, hogy hangosabban beszélünk és felszabadultan nevetünk. Határozottan éreztük, hogy nem illünk bele a környezetünkbe ezzel a viselkedéssel. Ugyanezt tapasztaltuk egy afrikai származású fiúval kapcsolatban is, akinél szintén hangsúlyosabb a nonverbális kommunikáció, így pl. találkozáskor lelkesen integetve üdvözölt bennünket.

Talán épp e különbözőségek miatt él bennünk az a sztereotípia a finnekről, hogy nehezen nyílnak meg és nehezen fogadnak barátukká valakit. Azt is gyakran lehet olvasni velük kapcsolatban, hogy otthonukba csak hosszú idő elteltével hívják meg új ismerőseiket, és az már igen nagy megtiszteltetésnek számít.

61

61

Nos, e téren is értek bennünket meglepetések. Ezen elő-információk alapján biztosak voltunk benne, hogy bizony három hónapos finnországi tartózkodásunk során egyetlen finn házába sem tehetjük majd be a lábunkat, és a karácsonyi szünetet is édeskettesben töltjük majd el. Ehhez képest már a harmadik héten meghívást kaptunk magától az iskolaigazgatótól egy karácsonyi(!) vacsorára, majd a fejlesztési igazgató invitált meg bennünket a lánya szülinapi partijára, és egyéb családi vacsorán is részt vehettünk. Már önmagában ezek a meghívások megleptek bennünket, hiszen hazánkban- véleményünk szerint- sokkal kevésbé jellemző, hogy ilyen rövid ismeretséget követően nagytakarításra és főzésre adja a ház asszonya a fejét, de még ennél is nagyobb döbbenetet okozott, amikor szenteste, 22:00-kor beállított hozzánk egy egész család apró ajándékokkal. Ez már igazán nagy zavart okozott a fejünkben.

A finnek és a pozitív gondolkodás Számunkra az egyik legtanulságosabb az a gondolkodásukra jellemző sajátosság, ahogy képesek megtalálni az apró örömöket és értékeket az életben. Számukra nem csupán a munka jelent erényt. Ugyanolyan fontos például a kikapcsolódás, a sport, a kultúra, az utazás is. És mindez nem csupán az anyagi jóléttel áll összefüggésben. Már gyerekkorban megtanítják ezeket az értékeket tisztelni. Volt

szerencsénk megtekinteni

egy

színdarabot

a közeli

város

(Kokkola)

gyerekszínházában. A diákok több hónapon keresztül készültek az előadásra, ami minőségében tükröződött is. Nem csupán a színészek voltak gyerekek, hanem a zenészek is, ugyanis élőzene kísérte a darabot. Mint később megtudtuk, mindez a tevékenység olyan támogatottságot élvez, hogy az iskolák szünetet biztosítottak a darabban résztvevők számára a fellépés előtti időszakban. Az értékrendjük sajátosságai már az első napokban felszínre kerültek, amikor az ifjúsági életről folytattunk beszélgetést a népfőiskola fejlesztési vezetőjével. Meséltünk a hazai viszonyokról, a fiatalok alulmotiváltságáról, a lehetőségek hiányáról, a szegényes programkínálatról, ami által igen sötét képet tártunk a szakember elé. Másnap aztán

62

62

lelkesen fogadott bennünket, hogy nem érti, miért festettünk ilyen elkeserítő képet a magyar fiatalokról, hiszen ő a saját szemével látta, hogy igen tehetségesek és kreatívak a mi vidéki ifjaink, miután megnézte az egyik szigetvári zenekar videoklipjét. (lsd.: http://www.youtube.com/watch?v=gJigmavJU0o ). A klipben többek között fiatalok szerepelnek, akik motoron mutatnak be akrobatikus tornagyakorlatokat. Be kell vallanom, amikor láttam ezt a klipet, csak az jutott eszembe, hogy mennyire veszélyes szórakozás ez. Megdöbbentett, hogy egy finn fejlesztési menedzser sokkal többet lát: fiatalokat, akik időt és energiát fektettek egy értékes és érdekes időtöltésbe, ami által többlettudás birtokába kerültek. Úgy vélem, ez a megközelítése a dolgoknak nagyon hasznos lenne a mi életvitelünkben is.

A finnek és a munka Az értékrendbeli sajátosságokat a munkavégzéshez való viszonyulásukban is tetten érhettük. Akármerre jártunk, mindenhol azt tapasztaltuk, hogy a munkahelyi légkört a nyugalom jellemzi. Stressznek nyomát sem éreztük. Mottójuk a lépésről lépésre haladás. Nem akarnak hirtelen nagyot, nem cselekszenek meggondolatlanul. Mindenre tudnak időt szakítani, amit fontosnak találnak. És mindent fontosnak találnak, ami előre visz. Az egyik legérdekesebb dolog az volt számunkra, hogy az általunk fölöslegesnek vélt részletekről is napokig képesek voltak beszélni. Ilyen volt például a 10. osztályos diákok erdei kirándulását megelőző szervezés is, amely több napot vett igénybe. Mindez úgy zajlott, hogy a kiránduláson résztvevő diákokkal leültek a tanárok, és közösen megbeszélték a legapróbb mozzanatokat is. És természetesen mindezt tanítási időben tették! Később azon gondolkodtunk, mennyire hasznos ez a fajta munka, hiszen azáltal, hogy a gyerekek részt vesznek a tervezési folyamatban, nagyobb az elköteleződésük, és képessé válnak a jövőben a szervezési munkára. Eszünkbe jutott, nálunk legtöbbször hogyan zajlik egy kirándulás: közlik a diákokkal, hova mennek, és mit kell hozniuk az útra, aztán minden egyébről a felnőttek gondoskodnak. Mindez olyan attitűdöket alakít ki, amik ellehetetlenítik, hogy a későbbiekben a gyereknek (felnőtteknek) önálló kezdeményezései legyenek.

63

63

Másik példa szintén a

10.

osztály

életéből

származik, és a már említett zenés darabbal függ össze. A Base Camp évente ismétlődő eseménye, hogy létrehoznak a diákok szereplésével egy darabot,

melyet

aztán

többször

előadnak

az

iskolában,

többszáz

néző

előtt. A dolog lényege a szereplés okozta gátlások legyőzésén és önbizalom erősítésen túl, a közös munka, maga az alkotás folyamata is. Számunkra döbbenetes volt, hogy november elején elkezdődött a munka, míg a premier csak január végén volt esedékes. Hosszú napok teltek el, számunkra idegtépő részletek kidolgozásával, apró dolgokon való hosszas hezitálásokkal, technikai részletek csiszolgatásával. Egyszerűen nem szoktunk ehhez hozzá, így nehéz volt megérteni ennek létjogosultságát is. Aztán a bemutató idejéhez közeledve érzékelhetővé vált, hogyan érik be minden kis momentum, és áll össze a történet, betöltve szándékolt pedagógiai, személyiségfejlesztő funkcióját.

A munkavégzéshez kapcsolódó további jellegzetesség, hogy nincs szükségük az „úgy csinálni, mintha…” viselkedésre. Sose hallottunk senkit panaszkodni, hogy mennyi dolga van, egyszerűen mindenki végzi a dolgát, s ha éppen nincs munka, akkor megengedi magának, hogy jól érezze magát. Jó volt látni, ahogy az ebédlő kiürülését követően a konyhások nyugodtan leültek egy asztalhoz kávézni és beszélgetni, miközben mi az igazgatóval egy másik asztalnál ültünk. Senki nem próbálkozott azzal, hogy amíg ott van a főnök, addig nagyokat sóhajtozva úgy

64

64

tegyen, mintha meg kellene szakadnia a munkában. Valószínűleg most sokan azt gondolják: biztos ott kevesebb a munka. Mi nem így látjuk. Finnországban is ugyanazt a munkát végzik az emberek, mint Magyarországon. Az egyetlen különbség, hogy ott nem kell szégyellni, ha az ember jól meri érezni magát.

A munkahelyi hangulat fő meghatározói a kiégés megelőzésére tett tudatos intézkedések, melyek leginkább a csapatépítésre összpontosítanak. Mint megtudtuk, nem mindig volt ez így Finnországban sem, de a motiváció csökkenése, a kifáradás, a rossz munkahelyi kapcsolatok gyakran vezettek a munkahely elveszítéséhez, amit a finnek komoly problémaként definiáltak, hiszen felismerték ezeknek a problémáknak a hatékonyságra és a versenyképességre való negatív hatásait. Így született meg az a mentálhigiénés program, mely nagy hangsúlyt fektet a kiégés megakadályozására. Finnországban éppen ezért fokozott figyelmet fordítanak a vezetőképzésre is, mely során a vezetők elsajátíthatják azokat a képességeket, mely alkalmassá teszi őket az alkalmazottakkal való hatékony munkára, egy jó csapat kialakítására, a problémák felismerésére, és azok adekvát kezelésére. Ennek köszönhetően a vezetők tisztában vannak a csapatépítés fontosságával, ezért a munkaidő szerves részét képezik azok az események, melyek erősítik a mi-tudatot, az összetartozás érzését. Ezek

a

tudatos

intézkedések a kelet-európai megfigyelőknek

sokszor

meglehetősen hihetetlennek tűnnek.

Az

számunkra

egyik

ilyen,

szokatlan

szertartás például az igen gyakori, és hosszúra nyúló kávészünet.

Naponta

többször, ugyanabban az

65

65

időpontban valamennyi alkalmazott összegyűlik a közös helyiségben, és legalább fél órán keresztül kávét kortyolgatva beszélgetnek egymással. Mindez a mindennapokba teljesen tudatosan beépített szokás, melynek nem titkolt célja a pozitív munkahelyi hangulat kialakítása. Senki nem gondolja, hogy a munka elől veszik el az időt ezek az együttlétek, sőt rendkívül fontosnak tartják a munka hatékonyságát illetően is, hiszen a beszélgetések sokszor inspirálóan hatnak, legyen szó egy probléma megoldásának kereséséről, vagy egy új ötlet megszületéséről. Emellett a nevelési programoknak része

is

fontos

a

csapatépítés.

Valamennyi

iskolában

fokozottan

jelen

olyan

vannak

programok,

foglalkozások,

melyek 66

lehetőséget teremtenek az együttes kialakulására.

élmény És,

mint

ismeretes, ez lehet az alapja egy jól (együtt)működő szervezetnek. Egyik nap meginvitáltak minket egy koncertre, mely az iskola épületében zajlott délelőtt. A koncertet a Népfőiskolához tartozó Outdoor Academy diákjai adták. Az eseményen a népfőiskola valamennyi alkalmazottja (köztük például a gondnok, az asztalosoktató, a takarítónő, a tanárok, a konyhások, és természetesen az igazgató is), továbbá a 10. osztályos gyerekek is részt vettek, és figyelmesen végignézték a produkciót. Az érdekes az volt, hogy az előadás –nem zeneiskola hallgatóiról lévén szó-inkább viccesnek hatott, mintsem profi előadásnak, mégis érződött belőle a kemény munkával felépített csoportkohézió, a diákok összetartása. A koncert végén a nézők jókedvűen tapsoltak, majd mindenki visszatért a munkájához. Senki nem vonta kétségbe a koncert létjogosultságát,

66

senki nem kérdőjelezte meg az abba fektetett energia fontosságát. Mert ők már tudják, hogy az összetartozás érzésének kialakítása egyrészt nagyon nagy munka, másrészt az életben való boldogulás, az egészséges psziché, valamint a pozitív munkamorál alapfeltétele.

Hasonló meglepetéssel szolgált a karácsony előtti iskolai rendezvény, melyen az iskola személyzete vett részt. Hazánkból ismert szokásos munkahelyi vacsorának indult az este, aztán az étkezést követően számunkra szokatlan dolog vette kezdetét: az iskola egyes részlegei (titkárság, a 10. osztály tanárai, Outdoor Academy tanárai, szakoktatók, stb.) különböző műsorokkal, illetve játékokkal szórakoztatták a többieket. Így nem csupán az este korai kifulladását előzték meg, de a csoportdinamikai gyakorlatok a kohézió erősítéséről is gondoskodtak. Talán ennek jótékony hatását mi, „idegenek” érzékeltük leginkább, hiszen valóban érezhetően közelebb kerültünk- fizikai és lelki értelemben egyaránt-az itt dolgozó emberekhez, pl. azáltal, hogy egymás ölében kellett ülnünk, vagy összeölelkezve kellett táncolnunk. Úgy véljük, ez a gyakorlat hazánkban kevésbé elterjedt, még a gyerekekkel való munkában is, pedig meggyőződésünk, hogy sokat javítana az általános magyar közérzeten, ha időnként lehetőség lenne játékosan egymásra figyelve eltölteni egy kis időt…

67

67

A finn egyenlőség Kedves finn ismerőseink munkáját figyelve még egy igen érdekes felfedezést tettünk: itt nem érződnek minden pillanatban az alá-fölérendeltségi viszonyok! Természetesen szervezeti szinten létezik hierarchia, hiszen itt is van igazgató, ilyen- olyan menedzser, tanár, konyhás, takarító, stb., de emberileg egyáltalán nem érzékeltük soha, semmilyen formában a különbségeket. Az egész személyzet körében olyan egyenrangú légkör uralkodik, hogy ha nem láttuk volna, ki mit dolgozik, sose jöttünk volna rá, szervezeti szinten ki van magasabb pozícióban. Mindez nem csupán az egymáshoz való viszonyulásban tükröződik, hanem a külső jegyekben is. Meglepő módon ugyanis az öltözködés, hajviselet, avagy a testtartás tekintetében sem fedezhetőek fel lényeges különbségek. Az egyik ünnepséget követő ebéden,- melyen az iskola valamennyi dolgozója és diákja részt vett- asztaltársaságunk a következő személyekből állt: egy szomáliai származású 10. osztályos diák, a pályázati referens, a fejlesztési igazgató, a takarítónő, a 10. osztályosok színdarabjának koreográfusa, és mi. Az ülésrend ráadásul teljesen önkéntes volt, még helyhiánnyal sem lehetett magyarázni, hogy miként kerülhetett egy asztalhoz ennyi „különböző” ember. És az ebéd ideje alatt is olyan természetességgel beszélgettek egymással ezek a különböző munkakört betöltő emberek, aminek elképzelése hazánk valamely intézményében igen nagy fantáziát igényel.. A másik hasonló meglepetés az egyik hétvégi eseményen ért bennünket. Az iskola épületében tartottak

egy

ún.

„november

köszöntő” programot, melyen jelen voltak az iskola dolgozói közül páran,

és

több idegen is. Az

eseményt különféle előadások és

68

68

fellépések színesítették. Egyik ilyen előadást az iskola igazgatójának „bandája” szolgáltatta. Mindez nem csupán azért volt döbbenetes, mert az öt férfi úgy állt színpadra hangszereivel, hogy zenetudásuk épphogy súrolta az amatőr szintet, hanem mert előadásuk csúcspontjához érve, addigi öltözéküktől megszabadulva, egyszercsak nejlonharisnyában és balettruhában adták elő vicces balett-táncukat. És mindezt az ötvenegynéhány éves, szemüveges, a hétköznapokban rendkívül visszafogott igazgató teszi a beosztottai előtt! Önkéntelenül felrémlett előttünk a kép, amint hazánk valamely iskolájának igazgatója teszi ezt…A hab a tortán az volt, amikor megtudtuk, hogy e fellépéssel több helyen már nagy sikert arattak a mókázó férfiak. Az egyenlőség ilyen mértékű megvalósulásának egyik magyarázata talán a finn oktatás azon jellemzőiben keresendő, miszerint a finnek csak 0,5%-a nem végzi el az általános iskolát, majdnem valamennyien szereznek középiskolai bizonyítványt, továbbá igen magas a felsőfokú végzettségűek aránya is. Ilyen mutatók mellett nem nehéz elképzelni, hogyan és miről tud beszélgetni a takarítónő és a fejlesztési igazgató egy közös ebéd elfogyasztása során, és miért nem érezhetőek a hazánkból oly jól ismert jelenségek, mint a kisebbségi érzés és fölényesség. Már csak azért sem jellemzőek, mert Finnországban valóban MINDENKINEK lehetősége van képességei kibontakoztatásához. És miután a lehetőség mindenki számára adott, senkinek nincs sem oka, sem módja a másik sikerei miatt frusztrálódni. Talán e lehetőségeket a Népfőiskola néhány tanárának egyéni történetével lehet leginkább érzékeltetni: pl. a 10. osztályosok egyik tanára épp élete első tanévét kezdte 2008ban. Nem, nem egy huszonéves ifjú tanárt kell elképzelni személyében, hanem egy negyvenes férfit, aki 3 évvel ezelőtt még egy húsfeldolgozó üzemben volt műszerész, 42 évesen kezdte el az egyetemet. Munkahelye teljes mértékben támogatta tanulmányait, majd elbúcsúzott tőle, hiszen új szakmával a kezében új munkahely után nézett. Így került ide, a Népfőiskolára. Egy másik tanár hasonló történetet tudhat maga mögött: néhány éve még a helyi posta igazgatói székében ült, aztán hasonlóan előző kollégájához, jócskán 40 felett ő is új

69

69

területen próbálja megtalálni önmagát. Mindez teljesen természetes és gyakori jelenség Finnországban. Az egyenrangúság nem csupán a munkahelyeken érzékelhető, hanem az oktatás színterein is. A diákok és tanárok között partneri együttműködés figyelhető meg. Ez nem csupán a nyelv sajátosságából fakadó tegeződésben érhető tetten, hanem a mindennapi tanítás-tanulás során is. Gondolunk itt az oktatási rendszer bemutatásánál már említett, érdekes szokásukra, miszerint az órák végén a tanárok a teremből távozó diákok mindegyikével kezet fognak, illetve átölelik őket és megköszönik nekik az órai munkát.

Nyelvtudás Finnországban majdnem mindenki beszél angolul. Ez pontosan kifejezi az ott eltöltött három hónap tapasztalatát. Szó szerint mindössze egy-két emberrel találkoztunk, akinek nem volt teljesen természetes, hogy angolul kommunikáljon. Ez még akkor is megdöbbentő, ha figyelembe vesszük, hogy a tapasztalataink egy gyakorlatilag kétnyelvű közösségből származnak. A kétnyelvűség nyilvánvalóan könnyebbé teheti egy harmadik nyelv elsajátítását, továbbá a svéd nyelv angol nyelvhez való hasonlósága is meghatározó lehet. Emellett óriási hatással lehet az idegennyelv-tudásra a már említett televízió műsorok feliratozása is.

Zeneoktatás A zenéhez való viszonyban is megfigyelhettünk a hazaitól lényegesen eltérő beállítódásokat. Egyszerűen úgy tűnt, mintha mindenki bensőségesebb viszonyt ápolna a muzikalitással. Magyarországon nagyon sokan hallgatnak zenét, azonban csinálni a zenét, nos ez már nagyon kevesek kiváltsága, illetve kisszámú beavatott képességének tűnik. Legalábbis összevetve a finnországi tapasztalatokkal, ahol lépten-nyomon zenélésbe ütköztünk. Szinte minden közösségi eseményen, ahol megfordultunk, „kötelező”

70

70

bevezetőként szerepelt az együtténeklés, melyet zongorista kísért. Megdöbbentő módon mindenki mer énekelni. Meglepetésünket még tovább fokozta, hogy szépen lassan kiderült szinte minden újdonsült ismerősünkről, hogy játszanak valamilyen hangszeren. Sőt nem is rejtegetik ezt a tudásukat, hanem különböző lazább hangulatú munkahelyi rendezvényeken is előkerülnek különböző hangszerek és igencsak változékony felállású alkalmi zenekarok alakulnak.

Miután több általános iskolát végiglátogatva zenetanárokkal beszélgettünk és láttuk a gyerekek rendelkezésére álló hangszerparkot, kissé világosabbá vált a kép, hogy miért is zenél itt majdnem mindenki. Nagyon hangsúlyos Finnországban az általános zeneoktatás. Továbbá feltűnő, hogy a könnyűzene is értékként szerepel, és integráns részét képezi a tanításnak. Az iskolákban lévő hangszerek is leginkább ennek felelnek meg, nagyon sok gitárt láttunk, köztük sok elektromost is, erősítőkkel kiegészítve, és komplett dobfelszereléseket is. Ennek a szemléletnek érzékelhető lenyomatai azok a skandináv rockzenei irányzatok, 71

amelyek a kortárs könnyűzenében talán a legtöbb komolyzenei hatást mutatják.

71

Szauna, rénszarvas és a mökki A Finnországról szóló útikönyvek kihagyhatatlan témáiról lévén szó, úgy véljük, nekünk is illik néhány szót szólni e finn jellegzetességekkel kapcsolatos tapasztalatainkról. A szaunával összefüggő híresztelések igazak: valóban valamennyi finn család otthonában van lehetőség e kellemes szokásnak hódolni. A szauna tulajdonképpen a fürdőszoba része, ami többnyire úgy kerül kialakításra, hogy közvetlenül ajtó nyíljon belőle az udvarra, hiszen szaunázás után úgynevezett „légfürdőt” szokás venni. Ez annyit jelent, hogy a felhevült testet a hideg levegőn lehűtik. Emellett a hóban hempergés, vagy akár a jeges tavak lékjeiben történő megmártózás sem túlzás. A finnek valóban élnek a lehűlés e formáival is. Itt nem jellemző a hazánkból ismert merülődézsa, legalábbis mi sehol nem láttunk ilyet. Valószínűleg éppen háztartási kellék mivolta miatt, a finnek számára egyértelmű, hogy az „izzasztót” meztelenül használják. Mindez számunkra elég elképzelhetetlennek tűnt, mindaddig, míg fel nem fedeztük a saját szauna áldásait, hiszen természetesen a szállásunkon

és

az

iskolában

is

bármikor

rendelkezésünkre

állt

egy.

Valóban

összehasonlíthatatlan élmény ez a közös szaunákkal szemben, ahol idegenekkel kell megosztani ezeket a nyugalmat igénylő órákat. A finnek általában hetente egyszer- kétszer szakítanak időt e tevékenységre, és azt tapasztaltuk, hogy a fiataloknál szervesen kapcsolódik a bulizás fogalmához, így a „szauna-menetek” közötti pihenőidőt előszeretettel töltik alkoholfogyasztással. (Végülis a finn alkoholárakat tekintve, igen kreatív módja ez a hatás gyors elérésének…) A rénszarvasokkal kapcsolatos elő-információink viszont nem nyertek megerősítést. Az valóban igaz, hogy a „rén-riogató táblák” úgy állnak az utak mentén, mint nálunk a vadveszélyre figyelmeztető szarvast ábrázoló háromszögek, de némi utánajárást követően világossá vált, hogy az utakon igazából a jávorszarvastól kell inkább tartani, ugyanis rénszarvassal inkább Lappföldön találkozhattunk volna, ahol húsáért tenyésztik őket a számik. Nos, azt még nem is vettük volna rossz néven, hogy nem ugrik elénk az úton egy kíváncsi rénszarvas, de hogy a boltokban sem sikerült belebotlanunk legalább egy

72

72

plüsspéldányba, azt már igencsak csalódottan konstatáltuk. Persze próbáltuk magunkat megnyugtatni, hogy Magyarországon sem lehet csikóbőrös kulacsot, vagy ostort vásárolni a helyi üzletekben, de azért ez igencsak megnehezítette, hogy megfizethető, tipikus finn jellegzetességgel lephessük meg szeretteinket. Volt szerencsénk azonban a rénszarvas húsát megízlelni, így egy újabb gasztronómiai élménnyel gazdagodhattunk. A mökki, mint a Finnországba utazó számára ismeretes, a finnek nyaralóit, hétvégi házait jelenti, amivel állítólag legalább olyan mennyiségben rendelkeznek, mint szaunával. Valóban a legtöbb finn a nyarat valamelyik tó, illetve tenger partján tölti, kis faházában. Ezt ismerőseink is megerősítették, hiszen majdnem mindegyikük elmesélte, hogy az alig tizenegynéhány kilométerre található partszakasz valamelyik eldugott zugában van egy kis mökkijük, és itt töltik a rövid meleg időszakot. Ez először kissé furcsán hangzott, mivel Kronobynál (és úgy általában Finnországnál) nyugalmasabb és természetközelibb lakóhelyet nehéz elképzelni, sőt a tengerben, tóban való fürdés időszaka sem túl hosszú. Tehát nem értettük, mi mást tud nyújtani a mökki, mint a lakóház? Válasz nincs, de most már tudjuk, 73

hogy maga a kérdés értelmetlen. Ami a jellegzetes finn termékeket illeti, talán említést érdemlő, hogy elsősorban a textiliparban és a kerámiák területén dicsekedhetnek híres árucikkekkel. A Marimekko a finn textil és ruházati dizájn vezető vállalata, melynek legkülönfélébb termékei (az ágyneműhuzatoktól

a

táskákon

és

bögréken

keresztül

a

cumiig)

borsos

áron

megvásárolhatók valamennyi áruházban. Hasonlóan híres dizájn az liittala, mely főként háztartási termékeket gyárt, és az ARABIA FINLAND, mely cég termékeivel leginkább a moomin4mesefigurákkal díszített bögrékkel telepakolt polcoknál futhattunk össze, valamennyi találkozás alkalmával elcsodálkozva, hogy ki vesz közel 3000 forintnyi euróért

4

Némi magyarázat azok számára, akik esetleg nem naprakészek a mesék világában: A Moomin figurákat Tove Jansson, finn író alkotta meg az 1940-es években, és napjainkban is rendkívül népszerűek Finnországban, Japánban, a skandináv és más európai országokban. Magyarországon hétről-hétre a Duna Televízió műsorán lehet találkozni a Moominokkal. A Moominok pozitív, nyitott, toleráns és nagylelkű életszemléletükről ismertek, a veszélyeket optimista hozzáállással és bátorsággal kerülik el.

73

egy bögrét? Az természetesen igaz, hogy valamennyi cég szemmel láthatóan magas minőségű termékeket kínál, és formavilágukra az egyszerűség jellemző.

A finn épületek A minőség és egyszerűség a finn építészetre is jellemző. A családi házak és az intézmények épületei is fából készülnek, stílusukban is hasonlóak. Szinte nincs különbség a házak között, mintha egy készház- katalógus típustervei közül válogatott volna valamennyi itt élő. A házak kívülről a legkevésbé sem tükrözik a finn gazdasági mutatókat. Elsőre meg is lepett bennünket ez a puritánság, a hivalkodás ilyen mértékű hiánya. Később rájöttünk, hogy a „luxus” esetükben nem a látható jegyekben érvényesül.

74

A berendezés tekintetében is inkább a praktikusság meghatározó, mintsem a pompa. E téren is a minőség, a hosszú élettartam dominál. A faházak egyik jellegzetessége, hogy minden épületben tűzvédelmi előírás a tűzriasztó készülék, ami miatt nem is lehet sehol dohányozni. Emellett a házak falára létrákat szerelnek fel az ablakokhoz, erkélyekhez, hogy tűz esetén legyen mód menekülni. Így szükség is van a finn közbiztonságra, hiszen kerítés sem zárja körül a házakat. További láthatatlan „luxus” a falakba épített szellőztetőrendszer, 74

ami folyamatosan cseréli a levegőt a szobákban, így nem kell az ablakok kinyitásával kihűteni a házat. Ezzel természetesen energiát is megtakarítanak.

A megújuló energiaforrások

használata is népszerű, így a szélerőművek, napkollektorok, és a földfűtés egyre több családnál kerül beépítésre. A szauna természetesen valamennyi házban megtalálható. A családi házak környékén gyakran látni melléképületeket, garázsokat, illetve a gyerekek játszóházait. Kerítés híján a kutyák többnyire nagy kennelekben, vagy a házban vannak elzárva. Jellemző, hogy a ház építéséhez szükséges telken csak olyan mértékben vágják ki a fákat, amennyire feltétlenül szükséges. Így az utcák sokszor olyan hatást keltenek, mintha az erdőben sétálnánk. Érdekes finn szokás, hogy különféle események alkalmával (vendégség, vásár, stb.) hatalmas mécsesekkel világítják ki a házakhoz, épületekhez vezető utakat. A finnek a Karácsony körüli időszakban a hosszú, sötét napok miatt kivilágítják házaikat. Szinte valamennyi épület ablakában megtalálható egy hét gyertyából álló világító dísz. 75 A finn időjárás Nagyon tartottunk a hidegtől. Biztosak voltunk benne, hogy gyökeresen más időjárásra kell számítanunk az otthonihoz képest. A félelmeinket csak megerősítette mindenki, mihelyst meghallotta, hogy mely időszakban (novembertől- február elejéig) tervezzük utazásunkat. Ehhez képest komoly meglepetések értek minket. Természetesen hidegebb van, mint Magyarországon, de kint tartózkodásunk nagy részében alig néhány fokkal fagypont alatti volt az átlagos hőmérséklet. Rövidebb, néhány napos periódusok voltak csak, mikor tartósan -15 fok körül maradt. Kedvelt társalgási téma az időjárás, ám a helyiek sem mertek jóslásokba bocsátkozni a várható időjárás tekintetében. Általában az „igazi tél” csak januárban kezdődik, a helyiek elmondása szerint ilyenkor bármikor -25 fok alá eshet. Azt is mondják, hogy az elmúlt években Finnországban is érezhetőek a globális klímaváltozás jelei. Extrém mértékű hóesésről sem tudunk beszámolni, inkább csak magyar szemmel is átlagosról. Az egyetlen különbség, hogy ott nem olvad el azonnal, és a táj

75

folyamatosan szép fehér, még az utak is, hiszen a főútvonalakat kivéve egyáltalán nem használnak sót. Tehát a hideg a vártnál kevésbé viselt meg minket, azonban a sötététség elég komoly problémát jelentett. Sokan riogattak ezzel is minket, azonban ezt is teljesen máshogy képzeltük el, mint ahogyan az valójában érzékelhető. Szóval egyáltalán nem sötétségről van szó, hanem valamiféle olyan szürkeségről, mint ami nálunk van nagyon borult idő esetén. De ez decemberben csak körülbelül délelőtt 10-től délután 2-ig tart. A maradék 20 óra valóban éjszakai sötétségben telik. Több hétig nem láttunk egyáltalán napfényt, ami valóban nem volt kellemes. Amikor végre kisütött a nap, az csupán déltől fél kettőig tartott, de a horizont szélénél nem emelkedett magasabbra. Talán ahhoz volt hasonlatos, mint mikor nálunk egy szép nyári hajnalban feljön a nap. A különbség csak annyi, hogy ott azonnal le is megy. Finnországban a hideg tél ellenére igazi nyár van, a hőmérséklet akár 20 fok fölé is emelkedhet. 76

A közbiztonság Ez az a téma, amelynél még véletlenül sem tudunk semmi olyan eseményt felidézni kinti életünkből, amit negatívumként említhetnénk. Mi ténylegesen egy meseszerűen biztonságos vidéki Finnországról tudunk beszámolni a saját mindennapi tapasztalataink alapján. Egy olyan helyről, ahol nem zárják az emberek a házaik ajtaját, és még kerítés sincs sehol, vagy ha van, az is csak szimbolikus jelentőséggel bír. A kutyatartás házörző funkciójával nem találkoztunk sehol. Kedves emlékünk a szilveszter éjszaka, amikor a faluban sétálva vártuk az éjfélt. Egyszercsak észrevettük, hogy az egyik épület lépcsőjén ülve kamaszokból álló csoport petárdákat robbantgat. Épp előttük kellett elhaladnunk. Hazai tapasztalatainkkal felvértezve rémülten közeledtünk feléjük, várva, mikor robban a lábunk mellett egy petárda. Meglepetésünkre, amikor odaértünk, a fiatalok abbahagyták addigi tevékenységüket, majd angolul(!) Boldog Új Évet kívántak. Miután elhaladtunk mellettük, folytatták a szórakozást.

76

Alkoholfogyasztás Szinte a leggyakrabban hangoztatott előítélet a finnekkel szemben, hogy rettenetesen sokat isznak. Szerencsére ezt a sztereotípiát is cáfolni tudjuk saját tapasztalataink alapján. Legalábbis az alkoholfogyasztás hazai társadalmi elfogadottságának mércéjével mérve a kinti dolgokat, a finnországi helyzet e tárgyban is előremutatóbbnak tűnik. Finnországban nagyon komoly történelmi hagyományai vannak az alkohol elleni harcnak, mely az evangélikus egyház mély társadalmi beágyazódottsága miatt igen komoly eredményeket is produkált. Úgy tűnik a problémákkal való szembenézés, majd a leküzdésükre kidolgozott stratégiák konszenzusos végrehajtása az a módszer, ami eredményre tud vezetni. A mindennapokban igen kevéssé érzékelhettük az alkohol jelenlétét, több olyan rendezvényen (munkahelyi ünnepek, helyi-közösségi események, privát jellegű vacsorák) vettünk részt, ahol számítottunk szeszfogyasztásra, azonban erre nem került sor. Ezek mind olyan

alkalmak

voltak,

ahol

Magyarországon jó eséllyel igen komoly alkoholfogyasztás történt volna. Ezzel természetesen nem állítjuk azt, hogy a túlzott alkoholfogyasztás nem jelent problémát a mai finn társadalomban, térségben

csupán szerzett

egy

vidéki

személyes

élményeinkről tudunk beszámolni.

77

77

Sportolás A sport a finneknél a mindennapi élet része. Érezhető, hogy kifejezetten divatos tevékenység, hiszen az élethosszig tartó tanulás mellett az egészségmegőrzés is igen hangsúlyos Finnországban. Bizonyára ennek köszönhető, hogy az emberek átlag 10-15 évet letagadhatnának korukból, legalábbis az általunk ismert kor-kinézet arányhoz viszonyítva. Elhízott embereket alig lehet látni, a 70-80 év körüli idősek mozgása is rugalmas, könnyed; testtartásuk egyenes, testük izmos. Mozgása alapján gyakran hittük az utcán felénk közeledő személyről, hogy fiatal, majd mellénk érve kiderült, hogy akár 80 éves is lehet. Teljesen hétköznapi látvány, hogy esténként fiatalok és öregek, nők és férfiak lepik el az utcákat. Futnak, illetve „erős” tempóban sétálnak. Ez egyfajta 78

szórakozási formát is jelent, többször láttunk 6-8 fős társaságokat is „menetelni”. Ehhez fontos hozzátenni, hogy mindez -10 fok alatt is zavartalanul működik. A mozgásra szocializálás már gyermekkorban elkezdődik. Döbbenten tapasztaltuk például, hogy az óvodásoknak minden nap, akár -15 fok alatt is, kötelező néhány órán keresztül a szabad levegőn lenniük. A futáshoz és sétáláshoz, túrázáshoz hasonlóan a síelés és nyáron az úszás is egészen széles körben elterjedt tevékenység.

Talko A „talko” szó tulajdonképpen önkéntes munkát jelent, és egy igen érdekes finnországi intézményt takar. Volt szocialista országból érkezve, nehéz értelmezni a munkahelyi önkéntesség fogalmát. Óhatatlanul felrémlik előttünk a kommunista szombatok árnya, a kötelezően, illetve ajánlottan önkéntes tevékenységek rémképe. Mindenesetre a mai

78

magyarországi általános munkahelyi légkört elképzelve is igen nehéz ennek hazai adaptációját elképzelni. Szóval kissé meglepett bennünket, amikor meghívást kaptunk a Népfőiskola igazgatójától egy péntek reggeli talko-ra. Mint ahogyan röviden elmesélte, az egyik épület padlózatát cserélték ki, illetve padlófűtést szereltek be, és ehhez kellett nekik egy kis extra segítség. Az említett napon reggel a megbeszélt időpontban nyolcan kezdtünk el dolgozni, akik között ott volt többek között az igazgató és a gondnok is. A magyar „vendégmunkást” a talicska tolásához osztották be. Összesen három óra hosszan tartott a munka, majd ezután az iskola éttermébe mentünk, ahol ételek és italok várták a megfáradt munkásokat. Kedélyes beszélgetés kezdődött, mint megtudtuk, ez az ún. „talko kávézás”, ami elengedhetetlen része ennek az egésznek. Mikor meglepetésünket fejeztük ki, hogy ilyen rövid volt a dolog tényleges munka része, ők tűntek kissé meglepettnek. Kifejtették, hogy az a munkamennyiség, amit nyolcan elvégeztünk három óra alatt, az igen komoly költséget és akár több napos munkát jelentett volna, ha ezt egy vállalkozóval végeztették volna el. Ismét megtapasztalhattuk a finnek kitűnő arányérzékét, hiszen az elvégzett munka hasznos és fontos volt, mégsem érezte senki sem „kiszipolyozva” magát a három órás fizikai munkától, az utána következő kellemes közösségi élmény pedig végképp más minőségbe emelte az önkéntes munkát.

Gasztronómia Mivel három hónapon keresztül a Népfőiskola menzáján ebédeltünk, valamint több vacsorameghíváson részt vettünk, volt szerencsénk betekintést nyerni a finnek étkezési szokásaiba is. Legfőbb különbség a preferált alapanyagokban mutatkozik, hiszen sokkal egészségtudatosabban étkeznek, mint mi. Jellemzően barnakenyeret fogyasztanak, méghozzá legtöbbször olyat, melybe mazsola van sütve. Bizonyára sokak számára elég szokatlanul hangzik e kombináció, nekünk is időbe telt megszokni a mazsolás szalámi ízét, de tulajdonképpen nem is olyan rossz. Másik

79

79

„mániájuk” a héjában főtt burgonya, mint köret. Mindenhez. Hetente többször. Ha nem héjában főzve, akkor esetleg püréként, vagy valamiféle tejfölös formában. A tápláló anyagokban szegény, sós, ropogós sült krumplit csak a McDonald’s-ban élvezhettük. A saláta elengedhetetlen része az iskolai étkezésnek. A leves kevésbé jellemző. Egyszer volt szerencsénk egy sárgaborsólevesnek hívott valamihez, mely állagát tekintve inkább főzeléknek tűnt, azonban íze távol állt kishazánk megszokott ízvilágától. A lazacleves- mely első hallásra bennünk némi borzongást keltett- viszont teljesen olyan, mint a magyar krumplileves, csak a kolbászt lazac helyettesíti. A halat kedvelőknek igazi finomság. A leves mellé többnyire palacsintaszerű tésztát ehettünk, amire lekvárt és tejszínhabot tesznek. Mint köztudott, az északi népek

sok

fogyasztanak.

halat Valóban

minden héten került hal az asztalra, időnként többször 80

is. Főként lazac, mindenféle formában,

mint

a

már

említett lazacleves, vagy a lazacos lasagna, a hidegen és melegen füstölt lazac, a sült lazac. A desszert, mint harmadik fogás kevésbé jellemző a finneknél. Ezt a kávé- süti kombináció helyettesíti, ami nem feltétlenül kapcsolódik a főétkezéshez. A kávézás igazi szertartás a finneknél. Naponta többször tartanak kávészünetet, mely a közös beszélgetések, összejövetelek fontos terepe. Legyen szó a munkahelyen beiktatott szünetekről, vagy akár a színházi előadás szüneteiről, a kávé, és sokszor a sütemény is elengedhetetlen kellék. Természetesen a hosszú, teaszínű, híg folyadékot isszák, nem a méregerős olasz eszpresszót. Finnországban a legnagyobb a tejfogyasztás, így nem csupán reggelihez, illetve vacsorához, hanem sokan isszák az ebédhez is. A tejnek egészen más az íze, mint Magyarországon. A tej

80

mellett leginkább vizet, illetve szörpöket fogyasztanak, de utóbbiak is inkább semleges ízűek, mintsem édesek. A csapvíz iható, semmiféle mellékíze nincs. Volt szerencsénk megkóstolni a glöggi-nek nevezett forró italt is, melynek íze teljesen megegyezik a mi forralt borunk ízével, csupán az alkohol hiányzik belőle, azonban manduladarabokat vagy mazsolát szórnak bele. Másik érdekes italuk az úgynevezett kotikalja, ami a sör alkoholmentes változata.

7. NÉHÁNY HUMÁNERŐFORRÁS FEJLESZTÉSSEL, KÖZÖSSÉGI SZOLGÁLTATÁSOK FEJLESZTÉSÉVEL KAPCSOLATOS LEADER INTÉZKEDÉS BEMUTATÁSA A SZIGETVÁRI- SZENTLŐRINCI KISTÉRSÉGBEN A következőkben olvasható ún. HPME leírások (Helyzet-Probléma-MegoldásEredmény) vázlatos képet adhatnak arról, hogy a Szinergia Egyesület területén milyen jellegű tevékenységekre lehet pályázni a humánerőforrások- és közösségi szolgáltatások fejlesztése prioritásokon belül. Természetesen ebben a tanulmányban csak azokat a források jelöljük meg, amelyek jellegüknél fogva illeszkednek a témánkhoz, mely támogatások hatékony felhasználásához segítséget nyújthatnak a finnországi tapasztalatok. Az alább felsorolt HPME leírások Megoldás részében olvashatók a várhatóan 2009. októberében- 2010. januárjában megjelenő pályázati kiírások témái.

1. Felnőttképzési programok támogatása

Helyzet: A térségben élők jellemzően alacsony iskolai végzettséggel rendelkeznek. Ez nagymértékben hozzájárul a magas munkanélküliségi arányhoz. A jelenség főként a terület nagy részét kitevő, halmozottan hátrányos helyzetű aprófalvas területekre jellemző. Ezt a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a különböző felnőttoktatási formák és az élethosszig tartó tanulás lehetőségei kialakulatlanok.

81

81

Probléma: A térségben élők képzettségi színvonalának és általános életminőségének emeléséhez szükséges infrastrukturális háttér és megfelelően felkészített humánerőforrás nem áll rendelkezésre, a különböző felnőttképzési tevékenységek koordinálásához. A potenciális célcsoportot a jelenlegi képzési formák nem érik el. Megoldás:

Felnőttképzési

szolgáltatások

létrehozása

a

meglévő

közösségi

terek

felhasználásával. A nem-formális felnőttoktatást és az élethosszigtartó tanulást támogató, a helyi igényekhez és lehetőségekhez kapcsolódó tanfolyamok, tréningek, programok szervezése.Tehát a helyi közösségek saját igényein alapuló programjait, projektjeit kívánjuk támogatni, amelyek hozzájárulnak helyi szinten az egyénnek a közösségbe való integrálódásához. Eredmény: Legalább 25 felnőttoktatási projekt megvalósulása.

Nem-formális felnőttoktatás: amely a fiatalok és a felnőttek iskolai, illetve felnőttoktatási rendszeren kívüli oktatását-képzését foglalja magában.Minden olyan képzés, ami nem ad 82

végzettséget, hanem a szabad tanulás céljait valósítja meg. összesen: 62 123 EUR

2. Külföldi tanulmányutak támogatása

Helyzet: Térségünkben a határ közelsége ellenére viszonylag fejletlenek a közelebbi és a távolabbi nemzetközi kapcsolatok is. Probléma: Hasznos lenne különböző külföldi tapasztalatok átvétele, illetve átadása. Megoldás: Együttműködési formák gazdagítása külföldi tapasztalatok átvételével. Tematikus szakmai utak, tanulmányutak támogatása. Eredmény: Várhatóan 30 projekt támogatása.

82

Tematikus szakmai út: a támogatott útnak konkrét szakmaspecifikus céljai vannak az igénylő professziójának, munkahelyi tevékenységének megfelelően, ennek mibenlétéről a pályázó előzetesen is beszámol, majd az utazás megvalósulása után is összefoglalót készít.

Összesen: 41 521 EUR

3. Nemzetközi kulturális és sport csereprogramok támogatása

Helyzet: Térségünkben a határ közelsége ellenére viszonylag fejletlenek a közelebbi és a távolabbi nemzetközi kapcsolatok is. Probléma: Hasznos lenne különböző külföldi tapasztalatok átvétele, illetve átadása. Megoldás: Együttműködési formák gazdagítása, külföldi tapasztalatok átvételével. Kulturális és sport csereprogramok támogatása. 83

Eredmény: Várhatóan 13 projekt támogatása. összesen: 38 675 EUR

4. Helyi közösségfejlesztő akciók, tematikus rendezvények támogatása

Helyzet: A mai társadalomban fokozottan megfigyelhető a hagyományos közösségek szétesése, az egyén atomizálódása. Ez a tendencia többé-kevésbé igaz a vidéki társadalomra is. Az együttműködés és a közösségi élet hiánya a szolgáltatáshiányos aprófalvas térségekben talán még súlyosabb probléma, hiszen az itt élőknek minimális esélye van különböző kulturális, rekreációs, ismeretterjesztő programokhoz való hozzájutáshoz. Különösen igaz ez a hátrányos helyzetű csoportokra. A kulturális javakhoz való hozzájutás alapvető feltétele a teljes életnek.

83

Probléma: A helyben lévő civil szervezetek megerősítése nagyban hozzájárulna a közösségi programszervezés fejlődéséhez. A települési szinten szervezett közös programok, az egyéb jótékony hatásokon túl eredményesen járulnak hozzá az előítéletek csökkentéséhez is. Megoldás: Olyan közösségfejlesztő akciók, tematikus rendezvények támogatása, amelyek helyi hagyományok születését, fennmaradását szolgálják, különböző generációk aktív közreműködésével valósulnak meg, és innovatív megoldásokat tartalmaznak. Eredmény: Várhatóan 15 projekt támogatása. összesen: 30 063 EUR

5. Fejlesztő szolgáltatások támogatása a hátrányos helyzetű gyermekek iskolai és munkaerő-piaci esélyegyenlőségének elősegítése érdekében.

Helyzet: A halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek iskolai sikeressége messze elmarad a magasabb társadalmi helyzetű családokban felnövő fiatalokétól. Az alacsony társadalmi státuszú család és a települési hátrányból fakadó esélyegyenlőtlenség szinte teljes bizonyossággal meghatározza az egyéni életpályát. A SZINERGIA LEADER Közösség területén felnövő gyerekek sajnos igen magas arányban tartoznak az említett csoportba. Probléma: Az iskola önmagában nem képes ezt a társadalmi problémát megoldani. (Sőt esetenként fokozza is.) A helyi civil szervezetek megerősödésük után fontos szerepet játszhatnának ezen hátrányok kompenzálásával, rugalmas és sokrétű szolgáltatások biztosításával. Megoldás: Fejlesztő szolgáltatások nyújtása a hátrányos helyzetű gyermekek iskolai és munkaerő-piaci

esélyegyenlőségének

elősegítése

érdekében.Különös

tekintettel

a

gyermekek és a velük kapcsolatban álló felnőttek lelki egészségvédelmére. (mentálhigiénés prevenciós tevékenység, korrektív programok, önsegítés, kortárssegítés, szupervízió, családterápia,személyiségfejlesztés, stb.) Eredmény: Várhatóan 3 projekt megvalósítása összesen: 80 000 EUR

84

84

8. BEFEJEZÉS HELYETT… A Szinergia Egyesület és a Kronoby Folkhögskola, illetve a területen működő LEADER szervezet; az Aktion Österbotten közötti

együttműködés

folyamatosan

fejlődik. Ennek keretében 2009 tavaszán a Kronoby

Folkhögskola

szakembereit

láthattuk vendégül a szigetvári-szentlőrinci térségben.

85

Ez év augusztusában a Szinergia Egyesület küldöttsége utazik Finnországba. Az út egyik célja a LEADER projektekhez különböző további ötletek, kapcsolatok keresése. Várhatóan 2009 október elején elkészül az útról szóló összefoglaló, melyben további konkrét szervezeteket, intézményeket és tevékenységeket kívánunk bemutatni, segíteni ezzel térségünk lehetséges LEADER projektgazdáit.

85

86

86

FELHASZNÁLT IRODALOM: Csite András: Természet, régió, vidék: politika hálózatok és a finn vidék az 1990-es években. MTA Politikatudományi Intézete. Budapest.1999. Features of public administration in Finland. The Finnish Local and Regional Authorities. Helsinki.2008. Gombos József: Két évszázad finn politikatörténete 1809-2008. SZEK. Szeged. 2008. Hajdú Zoltán: A finn regionális közigazgatás és reformfolyamatai. In: Regionális reformok Európában. Szerk. Pálné Kovács I. Budapest: Belügyminisztérium IDEA Programja, 2005. Jávorszky Béla: Észak Európa kisebbségei. Magvető. Budapest.1991. Köpf Eszter: A finnországi svéd kisebbség helyzete. Regio – Kisebbség, politika, társadalom. 1996. 1.sz. 87 Lifelong Learning in Finland.Szerk. Kari Nyyssöla. Office for Official Publications of the European Communities. Luxembourg. 2001. OECD (1996), Lifelong Learning for All: Meeting of the Education Committee at the Ministerial Level, 16–17 January 1996, Paris. Rural Development Programme for Mainland Finland 2007-2013. 2007 08. 10. Rural Marginalisation and multifunctional land use in Finland. Szerk. Hilkka Vihinen. MTT Agrifood Research Finland. Helsinki. 2005. The Finnish Local Government Act. The Finnish Local and Regional Authorities. Helsinki.2007 http://www.pisa2006.helsinki.fi/index.htm http://www.eurofound.europa.eu/ewco/2004/09/FI0409NU06.htm http://www.stm.fi/Resource.phx/publishing/store/2005/01/cd1106216815326/passthru.pdf http://www.oecd.org/dataoecd/16/2/37423404.pdf http://oecd-pisa.hu/

87