Információtechnológiai eszközök a vezetői munkában

Készült a Phare HU0008-02 program támogatásával

A felnőttoktatás és az élethosszig tartó tanulás lehetőségeinek javítása

Füzesi István

Információtechnológiai eszközök a vezetői munkában Készült a Phare HU0008-02-01-0001 számú

„Köz- és szakigazgatási szervezeti informatikai felhasználó képzés” pályázat keretében

Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Kar Gazdasági- és Agrárinformatikai Tanszék

„Köz- és szakigazgatási szervezeti informatikai felhasználó képzés” című program

Füzesi István

Információtechnológiai eszközök a vezetői munkában

© DE ATC AVK, Gazdasági- és Agrárinformatikai Tanszék, 2004

PHARE HU0008-02-01-0001


Szerző: Füzesi István

Lektor: Várallyai László

© DE ATC AVK, Gazdasági- és Agrárinformatikai Tanszék, 2004

ISBN 963 9274 54 2 Első kiadás

A kiadvány szerzői jogvédelem alatt áll. A kiadványt, illetve annak részeit másolni, reprodukálni, adatrögzítő rendszerben tárolni bármilyen formában és bármilyen eszközzel – elektronikus úton vagy más módon – a kiadó és a szerzők előzetes írásbeli engedélye nélkül tilos.

Kiadó: Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Kar Gazdasági- és Agrárinformatikai Tanszék

Debrecen, 2004. március

PHARE HU0008-02-01-0001


Tartalomjegyzék 1

A korszerű számítógép konfigurációk............................................................................ 5

1.1 Számítógép architektúrák........................................................................................... 5 1.2 Alaplap ....................................................................................................................... 7 1.3 Processzor................................................................................................................... 7 1.4 Memória ..................................................................................................................... 9 1.5 Billentyűzet ................................................................................................................ 9 1.6 Egér .......................................................................................................................... 10 1.7 Videokártya .............................................................................................................. 11 1.8 Monitor..................................................................................................................... 12 1.9 Háttértárolók............................................................................................................. 13 1.9.1 Hajlékony mágneslemezek............................................................................... 13 1.9.2 Merevlemezek .................................................................................................. 13 1.9.3 Mágnesszalag ................................................................................................... 14 1.9.4 Optikai tárolók.................................................................................................. 14 1.10 Nyomtatók................................................................................................................ 15 1.10.1 Mátrix nyomtató............................................................................................... 16 1.10.2 Dobos-szalagos nyomtató ................................................................................ 17 1.10.3 Margarétafejes nyomtató.................................................................................. 17 1.10.4 Tintasugaras nyomtató ..................................................................................... 17 1.10.5 Lézernyomtató.................................................................................................. 18 1.10.6 Színes lézernyomtató........................................................................................ 19 1.10.7 Plotter ............................................................................................................... 19 1.11 Lapolvasó ................................................................................................................. 19 2 A számítógépet működtető operációs rendszerek ....................................................... 21 2.1 Beállítási lehetőségek............................................................................................... 22 2.2 Segédprogramok....................................................................................................... 25 2.2.1 Tömörítők......................................................................................................... 25 2.2.2 Vírusok, vírusirtók ........................................................................................... 26 2.3 Operációs rendszerek összehasonlítása, különbségek.............................................. 27 2.3.1 DOS.................................................................................................................. 27 2.3.2 Windows 3.1x................................................................................................... 27 2.3.3 Windows 95/98/Me .......................................................................................... 28 2.3.4 Windows 2000.................................................................................................. 29 2.3.5 Windows XP .................................................................................................... 29 2.3.6 Linux, Unix ...................................................................................................... 29 2.3.7 OS/2 Warp........................................................................................................ 31 3 Irodai alkalmazói programrendszerek......................................................................... 31 3.1 Szövegfeldolgozás.................................................................................................... 31 3.2 Táblázatkezelés ........................................................................................................ 34 3.3 Prezentációkészítés................................................................................................... 36 3.4 Integrált alkalmazások.............................................................................................. 38 4 Számítógépes hálózati szolgáltatások ........................................................................... 38 4.1 Számítógépes hálózatok fogalma, terjedése, típusai ................................................ 38 4.1.1 Helyi hálózatok ................................................................................................ 39 4.1.2 Városi hálózatok............................................................................................... 39

3

PHARE HU0008-02-01-0001


4.1.3 Nagy területű hálózat: az Internet .................................................................... 39 4.1.4 Az adatátvitel fizikai megvalósítása................................................................. 40 4.2 Az Internet használata, alapfogalmak ...................................................................... 40 4.2.1 A levelezés működése ...................................................................................... 40 4.2.2 Az e-mail .......................................................................................................... 40 4.2.3 Levelezési lista ................................................................................................. 41 4.2.4 Hírcsoportok (newsgroup, usenet news) .......................................................... 41 4.2.5 Telnet................................................................................................................ 41 4.2.6 Csevegés (Chat)................................................................................................ 41 4.2.7 Adatbázisok lekérdezése .................................................................................. 41 4.2.8 FTP (File Transfer Protocol) ............................................................................ 42 4.2.9 Gopher.............................................................................................................. 42 4.2.10 WWW (World Wide Web) .............................................................................. 42 4.2.11 WAP (Wireless Aplication Protocol)............................................................... 42 4.3 Internetes portálok.................................................................................................... 42 4.4 Elektronikus dokumentumok ................................................................................... 44 4.5 Adatbiztonság........................................................................................................... 44 4.5.1 Aláírás-hitelesítés, -tanúsítás............................................................................ 46 5 Trendek az informatikában és az informatikai alkalmazásokban ............................ 46 5.1 e-learning, e-oktatás ................................................................................................. 46 5.2 e-közigazgatás, e-kormányzat .................................................................................. 47 5.3 Döntéstámogató informatikai rendszerek................................................................. 48 5.4 Elektronikus jogi információ szolgáltatások ............................................................ 50 Irodalomjegyzék ..................................................................................................................... 51

4

PHARE HU0008-02-01-0001

1


A korszerű számítógép konfigurációk

1.1 Számítógép architektúrák Az embereket már az ősi időktől kezdve foglalkoztatta a számolást segítő gépek készítése. Első ilyen eszköznek az ókorban feltalált abacus (golyós számvető) tekinthető. Mechanikus számológépek a 17. században készültek először, míg az elektronikus számítógépek a 20. században jelentek meg. Napjainkban a számítógépek többsége az úgynevezett Neumann-elv alapján működik, de léteznek olyan többprocesszoros és nagy teljesítményű gépek, melyek utasítás-feldolgozása ettől különböző. A 1940-es években Neumann János fogalmazta meg a mai számítógépek alapelveit melyek: • a számítógép teljesen elektronikus berendezés legyen • univerzális legyen • kettes számrendszert használjon • rendelkezzen ki- és beviteli egységekkel • az adatokat a memóriában (egy belső tárolóban) tárolja • sorosan dolgozza fel az utasításokat Ezek alapján a számítógép főbb részei a központi feldolgozó egység, memória, háttértárolók, ki- és beviteli egységek. A központi feldolgozó egység két funkcionális részből tevődik össze: a végrehajtandó utasítást kiválasztó, valamint a végrehajtást előkészítő vezérlőegységből, ill. az utasításvégrehajtást elvégző aritmetikai-logikai egységből. Amikor valamilyen problémát oldunk meg a számítógéppel, a programokat vagy azok egy részét be kell tölteni a memóriába valamelyik háttértárolóról. A program a memóriába a vezérlőegység irányításával kerül be, ezután kezdődik a program utasításainak feldolgozása. Feldolgozáskor az adatok az aritmetikai egységbe kerülnek, ami az utasítás által meghatározott művelet hajtja végre. A művelet részeredményeit a gép memóriájában tárolja. Rendszerint az utasítás végrehajtása után a számítógép a soron következő műveletet hajtja végre, de előfordulhat, hogy egy feltétel kiértékelésekor a vezérlés egy másik utasításra kerül át. A beviteli egységeken keresztül jutnak be a felhasználó által beírt adatok, ha a művelet elvégzéséhez szükség van rá. A műveletek után a kiviteli egységeken jutnak el a felhasználóhoz az eredményként kapott értékek. A számítógépek minden információt két állapotú elemek sorozatával képes tárolni. Olyan belső kódrendszerre van tehát szükség, amelyben az alkalmazott jelek száma mindössze kettő. Ilyen kódrendszer alapját biztosítja a kettes számrendszer, vagyis minden adatot két jelből álló (0 vagy 1) jelsorozattá alakítunk. Amikor az adatokat csak két jelből álló jelrendszerrel adjuk meg, bináris jelrendszerről beszélünk. A kettes számrendszerben való ábrázolás azért fontos, mert jól fel lehet használni az adatok számítógépben való ábrázolásának fizikai megvalósításakor. Technikailag a bináris digitális jelek kezelése a legegyszerűbb, mivel ilyenkor csak két állapot van (pl. van áram/nincs áram; a feszültség 5V/0V). Ha a jelek valamilyen mértékben torzulnak, az eredeti érték még többnyire helyreállítható. Például ha a két lehetséges feszültség érték 5V és 0V, de egy 0,6V; 4,3V; 0,8V; 4,7V jelsorozat érkezik, akkor ezek eredi értéke egyértelműen: 0V; 5V; 0V; 5V. Az esetleges torzulások tehát könnyen és automatikusan korrigálhatók. Ugyanakkor fennáll e számrendszernek az a hátránya, már viszonylag nem nagy tízes számrendszerbeli számok bináris megfelelője is igen hosszú bitsorozatot eredményez, amely az ember számára kényelmetlen. E probléma áthidalására használható a számrendszerek egymásba való átszámításnak speciális esete. Ha

5

PHARE HU0008-02-01-0001


egy számrendszer alapszáma egy másik számrendszer alapszámának egész kitevős hatványa, az átszámítás (konvertálás) igen egyszerűen elvégezhető. Az adatok mennyiségének mértékegysége a bit. Egy bináris jel adatmennyisége 1 bit (binary digit). 8 bit (vagyis 23 bit) 1 bájtot (byte=by eight) alkot. Egy karakter tárolásához egy bájtra van szükség. Egy számítógép annyi bites, amekkora számokkal közvetlenül számolni tud. Például egy 32 bites számítógép a kettes számrendszerben 32 jegyű számokat tud egy lépésben összeadni. További váltószámok: 1 kilobájt (KB) = 1024 bájt 1 megabájt (MB) = 1024 KB 1 gigabájt (GB) = 1024 MB 1 terabájt (TB) = 1024 GB A hétköznapi életben is igen gyakori, hogy a tömörebb és egyértelműbb leírás érdekében az adatokat számokkal helyettesítjük. Például a hónapok neve helyett számokat adunk meg: 1. hó (január helyett), 2. hó (február helyett) stb. A számítógépes adatfeldolgozásban teljesen általános az adatok ilyen jellegű megadása például kérdőíveknél: "Írjon a négyzetbe 1-est, ha van adóhátraléka, 0-t ha nincs." stb. Az adatok sorszámokra való leképzését kódolásnak nevezzük, az adatokhoz hozzárendelt sorszámokat pedig az adatok kódjának. Ha valamilyen módon egy számítógépről egy másik gépre információt szeretnénk továbbítani, azt előbb hordozható formára kell alakítani (kódolás). Az adatok továbbítását végző fizikai közeget csatornának hívják. A csatorna általában a szükséges hírnél több információt szállít. A hír megértéséhez már nem feltétlenül szükséges információt redundanciának nevezzük. A redundanciát általában adatvédelemre, hibajavítására használjuk (pl. a postai csekken számmal és szöveggel is feltüntetjük az összeget). Az információ legkisebb egysége a karakter (betűhely), mely a betűk, számjegyek, írásjelek összefoglaló neve. Az információ legkisebb, még önállóan értelmes részét elemi adatnak nevezzük. Így például elemi adat egy név, egy cím vagy egy telefonszám. Az elemi adatok hagyományosan háromfélék lehetnek: számok (pl. a fizetés, a születési év), szövegek (név, lakcím stb.) vagy logikai adatok (házas vagy sem, munkanélküli vagy sem, azaz két lehetőség van: igen vagy nem.) A bonyolultabb adatok tárolására két lehetőség terjedt el. A tömb azonos típusú adatokból álló rendezett sorozat. Például osztályzatok tárgyanként, beteg láza óránként A rekord összetartozó, nem feltétlenül azonos elemi típusú adatok halmaza. Például személyi adatok (név, születési hely, idő, anyja neve, lakcíme). Az összetartozó rekordok halmazát fájlnak vagy adatállománynak nevezzük. A számítógép hétköznapi értelemben több eszközt is magában foglal. A hardver eszközöket két csoportra bontjuk, a központi egységre és a perifériákra. Központi egység feladatai a számítások végzése, a számítógép többi részének vezérlése és az adatok tárolása a gép bekapcsolt állapotában. A perifériák szerepe az adatok bevitele (beviteli eszközök), megjelenítése (kiviteli eszközök) ill. az adatok és programok tárolása (háttértárak). A perifériák általában valamely vezérlő kártyához csatlakoznak, s az teremti meg a kapcsolatot a központi egységgel. Ennek megfelelően a perifériák ill. a kártyák azonos szabványúak (ez nem jelenti azt, hogy azonos gyártótól származnának) s a gép bővítése esetén együtt cserélendők.

6

PHARE HU0008-02-01-0001


1.2 Alaplap A számítógép elektronikus elemei az alaplapra vagy alapkártyára vannak építve. Az alaplap egy többrétegű nyomtatott áramköri lap, amelyen az egyes elemek fogadására több, különböző méretű és alakú csatlakozó, illetve néhány előre beépített eszköz helyezkedik el. Ezek az elemek, illetve a kialakított csatalakozók eleve meghatározzák, hogy az alaplap milyen processzort tud fogadni, milyen frekvencián dolgozik, mekkora a gyorsító memória, hány és milyen fajtájú bővítőkártyahely található rajta, milyen a felhasználható memória típusa és maximális mérete stb. Az alaplapon olyan csatlakozók is találhatók, amelyek a "külső" kapcsolatokra szolgálnak: tápfeszültség- és billentyűzet csatlakozó, külső tápfeszültség a CMOS RAM számára. Néhány alaplap már tartalmaz hang- és videovezérlést (esetleg további integrált eszközöket) is, így ezekhez már közvetlenül csatlakoztathatunk hangszórókat és monitort is.

1. ábra (ASUS P4P800 alaplap) Az alaplapok között vannak AT és ATX típusúak. Ezek az egyes alkatrészek, csatlakozók, rögzítési pontok elhelyezkedésében, a hozzájuk csatlakoztatható tápegységekben és a szükséges számítógép házakban különböznek. Az AT típusú alaplapok a régebbi számítógépek jellemzője volt. Alkalmazása a gyorsabb működésű gépekben több indok miatt (pl. csatlakozó kivezetések, meleg levegő elvezetése) sem valósítható meg. 1.3 Processzor A számítógép egyik legfontosabb egysége a processzor vagy központi feldolgozó egység (CPU, Central Processor Unit), amit az alaplapon kialakított processzorfoglalatba kell elhelyezni. Feladatai: • a számítógép működésének vezérlése, • kapcsolattartás a perifériákkal, • matematikai műveletek végzése, • memórián belüli adatforgalom lebonyolítása, • adatforgalom lebonyolítása a perifériákkal.

7

PHARE HU0008-02-01-0001


2. ábra (Athlon XP Thoroughbred processzor) A központi feldolgozó egység részei az aritmetikai-logikai egység(ALU, Arithmetic and Logic Unit), amely a számításokat végzi, a vezérlőegység (CU, Control Unit), mely a számítógépet vezérli, és a regiszterek, amelyek azokat az adatokat tárolják, amelyekkel az ALU illetve a CU éppen dolgozik. A számítógépek egy része olyan processzorral dolgozik, amely több különálló integrált áramkörből áll. Más részüknél minden processzorfunkciót egyetlen integrált áramkörre építenek, ezeket hívják mikroprocesszornak. A processzorokat az alábbi adatokkal jellemezzük: • A processzor órajele. A processzor egy művelet elvégzését elemi lépésekre bontja, és az elemi lépéseket csak meghatározott időpontokban hajtja végre egy jel (áramimpulzus) hatására. Ez az órajel. Mértékegysége a MHz (megahertz). Ez határozza meg nagymértékben a processzor gyorsaságát. (Egy 800 MHz-es processzor 1 másodperc alatt 800 millió órajelre dolgozik) • Mekkora számokkal tud számolni. Mivel a CPU kettes számrendszerben dolgozik, ezt bitekben adják meg (belső busz szélessége). A mai PC processzorok általában 32 vagy újabban 64 bitesek. • Az adatbusz szélessége. Az adatbusz azoknak a vezetékeknek az összessége, amelyeken át a processzor adatokat tud továbbítani, ezt is bitekben mérik. A mai PCknél ez 64 vagy 128 bit. A mai modern processzoroknál gondoskodni kell a megfelelő hűtésről, amit a processzorra szerelt hűtőbordával vagy hűtőventillátorral oldanak meg.

3. ábra (GlacialTech 2510 hűtőventillátor) 8

PHARE HU0008-02-01-0001


1.4 Memória A memória tárolja a CPU által végrehajtandó programokat és a feldolgozásra váró adatokat. A memóriáknak két nagy csoportja különböztethető meg. Az egyik a ROM (Read Only Memory), vagyis csak olvasható memória. Tartalma a gép kikapcsolása után is megmarad és a felhasználó nem tudja módosítani. Itt tárolják az indításhoz és a működéshez szükséges fontos adatokat és programokat. Léteznek a felhasználó által írható típusok is.(EPROM, EEPROM)

4. ábra (Kingstone memória) A másik csoportba tartozik a RAM (Random Access Memory). Tetszőleges elérésű, írható és olvasható tár, amely a végrehajtás alatt álló program vagy programok utasításait és adatait tartalmazza. A számítógép kikapcsolásakor vagy áramkimaradás esetén a RAM tartalma elvész. Jellemző mérete (személyi számítógépekben): 64, 128, 256, 512 MB. Másik főbb jellemzője az elérési idő, az az időtartam, amely a kiolvasás megkezdésétől az adat megjelenéséig tart. Ez az egység tárolja az utasításokat és az adatokat, amelyekre a processzornak (CPU) szüksége van. Ebből következően ez tartalmazza az összes olyan programot, amelyet elindítunk, valamint az operációs rendszer - például a Windows - felületét megjelenítő és kezelő programokat is. A bonyolultabb feladatokat megoldó programoknak nagyobb a tárigénye, azonban az alaplap típusa meghatározza a maximálisan használható memória méretét. 1.5

Billentyűzet

5. ábra (Chieftech billentyűzet) A billentyűzet (klaviatúra) a leggyakrabban használt beviteli eszköz. Az adatáramlás egyirányú: a billentyűzettől az alapgép felé. A billentyűzet alapvetően három részre tagolódik, a középső (alfanumerikus) rész az írógépekre hasonlít. Itt találhatjuk meg az összes írásjelet, melyeket egyszerűen használhatunk. A profi (vakon gépelő) felhasználók számára az F és a J (illetve a numerikus részen az 5-ös) billentyűn külön kis kidudorodás is található az azonosítás megkönnyítésére. Az alfanumerikus részen láthatunk néhány speciális billentyűt is: • Enter, Return (kocsivissza): a beírt parancsainkkal akkor kezd el foglalkozni a számítógép, amikor ezt a billentyűt megnyomjuk. 9

PHARE HU0008-02-01-0001


• • •

Shift: átmeneti, csak a lenyomás ideje alatti betűváltó. Ctrl: (Control billentyű): a gép számára kiadott vezérlőkódok segédbillentyűje. Alt: Az Alt más billentyűkkel együtt lenyomva, különböző programokban eltérő módon viselkedő, jelentésmódosító (kiterjesztő) billentyűként is használható. A billentyűt lenyomva tartva a numerikus billentyűzeten egy 0-255 közötti számot írhatunk be, majd az Alt felengedésével ez a szám ASCII karakterként értelmeződik. Így olyan jeleket is be lehet írni, amelyek nincsenek a klaviatúrán. (pl. nemzeti karakterek, amelyek 128 és 255 között vannak) • Del, Delete: gépünk azt a karaktert törli a képernyőről, amelyik előtt a kurzor áll. • Backspace: (balra mutató nyíl): A kurzortól balra lévő karakter törlése. • Tab (tabulátor): segítségével szövegszerkesztésnél a képernyőn egy soron belül nagyobb távolságokat ugorhatunk, de egyes alkalmazásokban más funkcióval is rendelkezik. • Caps Lock: csak kisbetűs/nagybetűs üzemmód kiválasztására szolgál. A billentyűzet felső sorában 12 billentyű található, melyeken F betű és sorszám látható. Ezek a gép funkcióbillentyűi. Jelentésük nagyon sokféle lehet, mindig az éppen használt program definiálja. A jobb oldalon találhatjuk gépünk ún. numerikus billentyűzetét. Itt az összes számjegy szerepel. Számok írására azonban csak akkor tudjuk használni őket, ha a billentyűzeten a Num Lock led (jelzőlámpa) világít. Megtalálhatjuk itt még a matematikai alapműveletek jeleit is. A számbillentyűknek nem numerikus módban más jelentésük is van, ezek általában kurzorvezérlő funkciók, a numerikus billentyűzet mellett külön is megtalálhatók: • Home-End: jelentésük változó, általában a használt program definiálja, valamilyen egység (pl. menü, sor, vagy lista) elejére ill. végére helyezi a kurzort. • PgUp-PgDn: ahol használható, ott lapozni lehet a képernyőn felfelé ill. lefelé (page up/down). • Nyilak: a megjelölt irányba mozgatják a kurzort vagy egy kijelölt objektumot. • Ins, Insert: segítségével szövegszerkesztés esetén a beszúrás (Insert) vagy felülírás (Overwrite) üzemmód között lehet választani. Még négy, néhány esetben nagyon fontos gombot találhatunk billentyűzetünkön, melyek funkcióját az operációs rendszer és a használt program határozza meg. • ESC: (Escape, menekülés, kilépés, elhagyás) Az ESC gomb lenyomásával a legtöbb program esetében - ahogy elnevezése is mutatja - valamilyen befejezést, menüből való kilépést kezdeményezhetünk vele. • PrintScrn: a képernyő tartalmát a nyomtatóra (vagy a vágólapra) küldi. • Scroll Lock: szintén kapcsolóként üzemelő billentyű, nincs általános funkciója. • Pause/Break: az általunk elindított művelet(ek) végrehajtásának szüneteltetését, ill. megszakítását eredményezi. 1.6 Egér Az egér a számítógépek - a billentyűzet utáni - legfontosabb beviteli eszköze. Segítségével egy kis kurzort mozgatunk a képernyőn, s adott helyen az egéren található gomb(ok) megnyomásával érjük el a kívánt hatást. A képernyőn az egérkurzort az egér asztalon vagy alátéten való csúsztatásával tudjuk mozgatni. A görgős egér alján van egy golyó, ennek a forgását két, egymásra merőlegesen elhelyezett görgő veszi át, ezek a görgők pedig egy-egy impulzuskereket forgatnak. Az impulzuskerekek jelét feldolgozva egy speciális kártya tudatja a számítógéppel, hogy milyen irányban is mozdultunk az egérrel. Az optikai egér semmi járulékos mozgó mechanikai alkatrészt nem tartalmaz. Az elmozdulás érzékelését a fényvisszaverő hálós alátétről a koordinátáknak (X,Y) megfelelő fénysugár pár

10

PHARE HU0008-02-01-0001


visszaverődése szolgáltatja. Az egérnek nyomógombjai vannak. Fajtájától, típusától függően lehet egy és két gombos, de az általános a háromgombos (többgombos) megoldás. Legtöbbször azonban mégis csak egy gombot használunk, a bal oldalit. Ennek a bal oldali gombnak a funkcióját - a balkezesek kedvéért - át lehet állítani jobb oldalira is. A gomb megnyomását elterjedten kattintásnak, klikkelésnek nevezik. Az elvégzendő művelettől függ, hogy hányat kattintunk: lehet egyet, lehet viszonylag gyors egymásutánban kettőt, sőt lehet, hogy egy meghatározott ideig, egy adott művelet elvégzéséig lenyomva kell tartani a gombot. Egyes egereken található gördítőkerék, ami a képernyőgörgetést könnyíti meg. Újabban kezdenek elterjedni az optikai és a vezeték nélküli egerek is. 1.7 Videokártya A videokártya tartalmazza azt az elektronikát, amely a monitort illeszti számítógépünkhöz. Három fő részből áll: • a grafikus chip (GPU) alkotja azokat a jeleket, melyek a monitoron képek formájában megjelennek • RAM (többféle lehet), amely azért szükséges, hogy a kártya a teljes képre emlékezzen minden pillanatban, ne csak annak egy részére • digitál/analóg konverter, mely a digitális jelekből állít elő analóg jeleket

6. ábra (Ati Radeon 9800 ) A videokártya működése így leginkább a processzoréra emlékeztet azzal a különbséggel, hogy a videokártya csak a képelőállítást végzi. A videokártya felbontása a képernyőn megjelenő pixelek számát jelenti. Ha nagyobb a kártya felbontása, nagyobb a pixelek száma is, így élesebb a képernyőn megjelenő kép. Az ideális videokártyának nagy felbontása van és ezzel a felbontással képes sok szín megjelenítésére. Az, hogy egy kártya hány színt tud megjeleníteni különböző felbontásokkal, a memóriája nagyságától függ. Ma a közepes teljesítményű videokártyákon általában 64 megabájt memória van. Ebben a memóriában tárolja a kártya az egyes pixelek színértékét. Ha a monitor például 1024x768 felbontással működik, a kártyának 768.432 pixelről kell színértékeket tárolnia. A legtöbb videokártyához tartozik eszközvezérlő program a különféle operációs rendszerekhez (DOS, Windows, OS/2, Linux stb.). Ezeket célszerű a számítógépre telepíteni, mivel a PC e nélkül valószínűleg nem tudja a kártya képességeit kihasználni, és a legegyszerűbb módon fogja azt működtetni, figyelmen kívül hagyva a gyorsítás vagy a nagyobb felbontási képesség lehetőségét. A videokártyák ma az AGP (Accelerated Graphics Port) vagy már egyre ritkábban a PCI (Peripheral Components Interface) buszt használják. Manapság az átlagos PC-kbe is már legtöbbször olyan videokártyák kerülnek, melyek támogatják háromdimenziós alakzatok

11

PHARE HU0008-02-01-0001


modellezését. Napjainkra jellemző az is, hogy a videokártyák fejlődése megelőzi a számítógép összes többi alkatrészének fejlődését. 1.8 Monitor A monitor (képernyő, display) a legfontosabb kiviteli eszköz, az információk megjelenítésére szolgál. Alaphelyzetben minden szöveg, ábra és egyéb megjeleníthető információ a képernyőre kerül. A gép a memóriájából viszi át az adatokat a monitorra, tehát itt is egyirányú, de a billentyűzettel ellentétes adatáramlásról van szó. Az adatfeldolgozás eredményei, a gép üzenetei, a billentyűzeten begépelt szöveg is kikerül a képernyőre, és ezen láthatjuk minden egérrel végzett műveletünk eredményét is. A megjelenítés módja szerint megkülönböztetünk katódsugárcsöves és folyadékkristályos monitorokat (ezeken kívül léteznek más elvet használók is).

7. ábra (TFT (bal kép) és katódsugárcsöves monitor(jobb kép)) A katódsugárcsöves monitorok ugyanazon elven működnek, mint a televíziók. A foszforeszkáló bevonattal ellátott képernyőn becsapódó elektronok felvillanást okoznak, ezek összessége adja a képet. A monitorok pontosabb, élesebb, vibrálás-, villogás- és nem utolsósorban tükrözésmentesebb képet adnak, mint a televíziók. A képmegjelenítés másik, egyre gyakoribb módja a lapos panelek alkalmazása, azon belül is a folyadékkristályos megjelenítők (LCD, Liquid Crystal Display) használata. A hordozható gépeken kívül ma már elterjedtek az asztali PC környezetben is, az ún. TFT (Thin Film Transistor) megjelenítők eleget tesznek az irodai és otthoni felhasználásból adódó, eltérő igényeknek (frissítés, színhűség, látószög, stb.), kevés helyet foglalnak, alacsony energiafogyasztásúak, és nem villódznak. Az LCD monitoroknál a nyers és látható képernyőméret megegyezik. A hordozható számítógépek piacán egyeduralkodók az LCD monitorok alacsony fogyasztásuk és kis súlyuk miatt. Mivel nincs sugárzásuk, ezért egészségkárosító hatásuk sincs. Ár szempontjából az LCD panelek jóval drágábbak a hasonló méretű katódsugárcsöves társaikhoz képest és ez az árkülönbség képátmérő növekedésével egyre nő. Viszont a láthatósági szög (mekkora szögből látható még a kép megfelelő minőségben) tekintetében hátrányban van, hisz míg a katódsugárcsöves monitor láthatósága közel 180 fok, addig ez az LCD kijelzők esetében 50 és 140 fok közötti. Szintén jelentős az LCD-k hátránya a fényerő és a kontraszt terén is. A monitorok jellemzésére használt tulajdonságok: • A képernyő mérete. A képernyő átmérőjének a méretét értjük alatta, amit inchben, vagy collban (jele: ”) adunk meg. Manapság a 15, 17, 19 collos monitorok a jellemzőek. A 17", 21" képátmérőjű monitorokba legtöbbször igen jó minőségű képcsöveket építenek be, ezek sokszor lapos, sarkított in-line kivitelűek. A fizikailag 12

PHARE HU0008-02-01-0001

• •


nagyobb képátlónak köszönhetően élvezhető képet biztosítanak. A 15", 17" méretnél nagyobb monitorok többsége már digitális vezérlőtechnikát tartalmaz, amely a különböző felbontásokat automatikusan választja ki és optimalizálja a képméretet. A monitor frekvenciája (képfrissítése). A monitor képfrissítését (hányszor rajzolja újra másodpercenként a képernyőt) a függőleges frissítési rátával adják meg. A mai monitorok többféle frissítési rátát támogatnak felbontástól függően. Felbontás. A monitorok a képet pontokból (pixelekből) állítják össze. A kép minősége nagyban függ attól, hogy a képpontok hány sorban és hány oszlopban helyezkednek el. A felbontást szorzatként adják meg, az egy képernyősorban található képpontok számának és a képernyősorok számának szorzataként. Általánosan elterjedt felbontások például a 640x480, a 800x600 és az 1024x768, de már találkozhatunk ennél nagyobb értékekkel is. A normál VGA a 640x480 képpontos felbontás, ami azt jelenti, hogy a képernyőre vízszintesen 640 képpontot, függőlegesen pedig 480 képpontot gyújt ki az elektronsugár. Nyilvánvalóan minél jobb a felbontás, annál élesebb a kép.

1.9 Háttértárolók Mivel a memóriában (ez alatt a RAM-ot értjük) csak ideiglenesen lehet adatokat tárolni, tartalma a számítógép kikapcsolása után törlődik, szükségünk van olyan tárolókra, melyek hosszú ideig képesek nagy mennyiségű adatot áram nélkül megőrizni. Ezek gyűjtőneve a háttértárak vagy háttértárolók. A háttértárolóknak két nagy csoportját különíthetjük el. Az első a mágneses elven működő tároló eszközök, mint a merevlemez, a floppy lemez, és a mágnesszalag. A másik csoport az optikai tárolók csoportja, mint például a CD és a DVD. 1.9.1

Hajlékony mágneslemezek

A hajlékony mágneslemezeket, vagy floppy lemezeket akkor használjuk, ha viszonylag kis mennyiségű adatot szeretnénk egyik számítógépről a másikra átvinni. A floppy-n lévő adatok igen könnyen sérülnek és igen lassan érhetőek el. Régebben nagyobb méretű szabványok is léteztek, de manapság már csak a 3,5”-es lemezeket használjuk. Minden mágneslemez egymástól pontosan meghatározott távolságban elhelyezkedő koncentrikus sávokból (track) és azon belül blokkokból (sector) épül fel. A lemezen 180 sáv helyezkedik el, a szektorok száma pedig 18, így jön ki az összes szektorszám: 2880. Mivel a szektorkapacitás 512 bájt, a teljes lemez kapacitása már csak egy szorzás kérdése (1,44 MB). A lemezek forgási sebessége 300 1/min. A lemezen van egy nyílás, amelyen keresztül az adatok írása/olvasása történik a hajlékonylemezes meghajtóban. Az adatok felírása és visszaolvasása elektromágneses úton történik. Minden típus rendelkezik olyan fizikai, azaz szoftver úton nem feloldható írásvédelmi (write protect) lehetőséggel, amely az adatok nem kívánt felülírását vagy törlését akadályozza meg. A floppy lemezeket használatbavétel előtt meg kell formázni, azaz adatrögzítésre elő kell készíteni. A ma kapható lemezek legtöbbje azonban már előre formázott. 1.9.2

Merevlemezek

A mágneses elven működő tárolók másik nagy csoportját merevlemeznek, vagy winchestereknek nevezzük. Ezek a jóval nagyobb tárolókapacitás mellett, biztonságosabbak és gyorsabbak a hajlékonylemezeknél. A lemezek légritka térben forognak részben a felmelegedés elkerülésére, részben az abszolút pormentesség biztosítására. A lemez állandó fordulatszámmal forogva elhalad a fej előtt, mégpedig úgy, hogy fizikailag nem érintkezik 13

PHARE HU0008-02-01-0001


vele. A lemez forgásából származó légmozgás felhajtó erőt gyakorol a fejre, a fejet pedig torziós rugó nyomja a lemez felé. A két erő kiegyenlítődése következtében a fej a lemez felületétől mért néhány tized mikrométerre repül. A fordulatszámuk 4500-7200 1/min, de léteznek már tízezres fordulatszámú winchesterek is. A merevlemezes egységben több lemez is van, s minden lemez minden oldalához tartozik egy-egy kombinált író-olvasó fej. Az adatok szervezésének legalapvetőbb egysége itt is a sáv (track). Miközben a fej fixen áll egy teljes lemezfordulaton át, az előtte (felette és alatta) elhaladó lemezfelületen egy körgyűrűt ír le. Ez a körgyűrű a sáv, amely egy bit szélességű, s amelyen az adatok a fej fix állása mellett végig elérhetőek. A lemezfelület fel van osztva sávokra. A fej egy karon keresztül összeköttetésben áll a fejpozicionáló egységgel, mely nagy sebességgel képes a fejet a lemez felett, a különböző sávok között mozgatni. Mivel egy lemeznek két felülete van, a diszkek kettőnél kevesebb fejjel nem készülnek, a nagyobb kapacitású diszkek több lemezt, s így több fejet használnak. Ezek a fejek egy közös karmozgató egységre vannak rögzítve, így együtt mozognak. Ebből következően, ha az egyik fejet pozícionáljuk valamelyik sávra, valamennyi fej a saját lemezfelületének megfelelő azonos sávra kerül. Ezeket az összetartozó sávokat, melyek hengerpalástot alkotnak, cilindernek nevezzük. A fejmozgató egység legkisebb elmozdulása egy sávnyi, de azt is mondhatjuk, hogy egy cilindernyi. A diszken tárolt adatok cilinderekbe vannak szervezve. Pozícionálás nélkül lehet elérni a cilinder valamennyi adatát, csupán fejváltásra van szükség. A sávok további részekre, szektorokra vannak osztva. A szektor tartalmazza az adatmezőt, mely általában 512 bájt hosszúságú. A merevlemez-egységek tárolási kapacitása néhány megabájttól több gigabájtig (20, 40, 100, 200 GB) terjedhet. 1.9.3

Mágnesszalag

A mágnesszalagos (streamer) egységek az adatok átmeneti vagy hosszabb idejű tárolására használatosak a számítástechnikában, segítségükkel digitális információt rögzíthetünk mágnesszalagon. A merevlemezes egységen levő fájlok, adatok, programok közvetlenül elérhetőek, használhatóak a gép számára, a szalagra mentett információk általában a továbbiakban a szalagról közvetlenül nem használhatók, csak a diszkre történő visszatöltés után. Tárolási kapacitásuk jellemzően 10 Mb-tól 10 Gb-ig terjedhet. Általában nagygépes rendszerekben (bank, informatikai cég, társadalombiztosítás, közigazgatás, stb.) napi rendszeres biztonsági mentésre használatosak. 1.9.4

Optikai tárolók

Az optikai adattárolók - az adatok felírása, leolvasása és a gyártástechnológia szempontjából három jól elkülöníthető típusra oszthatók: • Csak olvasható optikai tárolók a ROM (Read Only Memory) típusú CD-k. Ezek a legelterjedtebb típusok és ezekre gondolunk először, amikor a CD szót meghalljuk. Ide sorolható a háttértárolóként használt CD-ROM, a digitális hang rögzítésére használt CD-DA (Digital Audio). Az egyre bővülő alkalmazási területek arra kényszeríttették a fejlesztőket, hogy új megoldásokat keressenek az egyre nagyobb CD tárolókapacitás elérésére. A szabványosítás folyamatban van, zavart csupán az okoz, hogy egymástól független, de bizonyos mértékig ellenérdekelt csoportok jutottak el hasonló eredményekhez, s a kompatibilitás biztosítása miatt közösen kell, hogy a legfontosabb paramétereket rögzítsék.

14

PHARE HU0008-02-01-0001


•

Az egyszer írható és többször olvasható tárolók a CD-WO-k (Compact Disc - Write Once). Ezt a típust csak CD-R-ként (Compact Disc Recordable), írható CD-ként emlegetjük. • Újraírható, törölhető, olvasható optikai tárolók a CD-RW (650, 700 MB tárkapacitással) és a CD-MO (Compact Disc - Magneto-Optical, jellemzően 650 MB tárkapacitással) típusúak. A technológia nem teljesen tökéletes, mert az újraírást csak korlátozott számban végezhetjük el. A napi gyakorlatban elterjedt és használt CD típusok (CD-ROM, CD-R, CD-DA) jellemző tárolókapacitása: 74 perc (650 MB), illetve 80 perc (700 MB). A '80-as évek közepétől az optikai adattárolók (CD) tömeges elterjedésének tapasztalatai, fejlődésének mindent felülmúló sebessége és térhódítása reális alapokra tette egy jóval nagyobb kapacitású média (DVD, Digital Versatile Disk) megszületésének lehetőségét. 1992ben létrejött a DVD Konzorcium, mely magába foglalja a világ összes vezető elektronikai nagyhatalmát, akiknek célja létrehozni egy olyan új optikai tárolási szabványt, melynek fizikai méretei megegyeznének a CD-vel, csak a kapacitása lenne nagyságrenddel több. A tervek szerint a DVD az elkövetkező másfél-két évtizedben majd lényegesen visszaszorítja a mágneses adattárolók helyét és szerepét a világban, mely annak is köszönhető, hogy megjelentek az írható DVD lemezek és a DVD írók is megfizethetővé váltak. Kapacitása a CD 25,4 szerese, ez azt jelenti, hogy 1 db DVD lemezre 17 GB-nyi információ fér fel (bár a rétegek és az oldalak számától függően ez változhat), ami megfelel 11500 db floppynak, vagy 150.000 kötet könyvnek. Napjainkban többféle DVD szabvány is létezik, ami sokszor kompatibilitási problémákat okoz.

1.10 Nyomtatók

A képernyő mellett a második legfontosabb kijelző eszköz (kimenet), mely papírra (esetleg fóliára, borítékra) nyomtatja a számítógépről, vagy a hálózatról érkező információt. A technika fejlődésével rengeteg technológiát fejlesztettek ki, emiatt több szempont szerint csoportosíthatjuk a nyomtatókat. • Nyomtatási minőség szerint három csoportba sorolhatjuk a nyomtatókat. A draft jelenti a leggyengébb minőséget, ezt elnagyolt nyomtatásnak is szokták nevezni. Ennél a minőségnél például mátrix nyomtatóknál, jól láthatóak a betűket kialakító pontok. Valamivel jobb minőséget jelent a NLQ (Near Letter Quality), csaknem levél minőséget jelöl. Itt a karaktereket formáló pontok még láthatóak, de már egymásba folynak. A LQ (Letter Quality) levél minőségű nyomtatást jelent, melynél sehol sem látszanak a karaktereket felépítő pontocskák. Ugyancsak a nyomtatás minőségét jellemzi, hogy a nyomtató a fehér lapon mennyi apró kis pontocskát („maszatot”) hagy, és a fekete felületnek mekkora az apró kis kihagyások száma. • A felbontás. Mértékegysége a Dpi (Dots per Inch, azaz a hüvelykenkénti festékpontok száma). • A karakter kialakítása szerint megkülönböztetünk mátrix nyomtatókat, melyek apró kis pontokból állítják elő a karaktereket és vannak nyomtató típusok, melyeknél a karakterek folyamatos vonalból állnak össze. Mindkét módszerrel lehet gyengébb és jobb minőségű nyomtatást végezni. • Nyomtatási sebesség. Nem elhanyagolható, hogy mennyi időbe kerül egy-egy nyomat elkészítése. Ezen tulajdonságát a nyomtatóknak a kinyomtatott lap/perc mérőszámmal jellemezzük. • Üzemeltetési költség. Nyomtatásnál az üzemeltetési költség egy része a felhasznált papírból, a nyomtatóhoz szükséges festékből (szalag, patron porfesték vagy kazetta) és a kopó (elöregedő) alkatrészek cseréjéből adódik. Papír árak: fajlagosan (egy példányra vetítve) a legolcsóbbak a többpéldányos A4 méretű leporelló papírok, ezt 15

PHARE HU0008-02-01-0001


követi szabványos 80 grammos fénymásoló papírok, legdrágábbak a tintasugaras nyomtatók speciális papírjai (természetesen nem mindegyik igényel különleges papírt). A festékező anyagok közül a legolcsóbbak a festékszalagok (az elterjedt típusokra 0,5 - 2 Ft/oldal), ezt követik a lézernyomtatók festékkazettáik (3 - 9 Ft/oldal) a legdrágább a tintapatron (7 -12 Ft/oldal). Ez természetesen nem a beszerzési érték sorrendje, hiszen a lézernyomtatók kazettáival kb. tízszeres mennyiségű nyomtatás lehetséges. Kopó ill. elöregedő alkatrészek: a jó konstrukciójú mátrixnyomtatók nem szorulnak alkatrész-cserére. A lézernyomtatók egyes típusainál a főbb kopó alkatrészeket a festékkazettába gyűjtötték össze, így folyamatosan cserélődnek. Más konstrukcióknál azonban a fényérzékeny egység és a porgyűjtő egység időnként cserére szorul (10000 - 30000 oldal után) és ennek költsége elérheti a beszerzési ár 10 - 40%-át. Tovább növeli a lézernyomtatás költségeit a beégető egység korlátozott élettartama (60,000 - 120,000 oldal) ami további 0,1- 0,5 Ft/oldal körüli költséget jelent. A tintasugaras nyomtatók elvileg szintén nem rendelkeznek kopó alkatrésszel (a fejet leszámítva, ami a patron része), de időtállóságuk nem közelíti meg a mátrix nyomtatóékét. • A papír adagolása szerint vannak laporellót használó nyomtatók és vannak melyek csak vágott papírt képesek használni. • Impact és non impact nyomtatók, másként ütő és nem ütő nyomtatók. Az ütő nyomtatási elv az írógépektől származik. A papírra ütőerő hatására kerül a festékszalagról a karaktert megformáló festék. Bár ez a legrégebbi nyomtatási elv, még mindig sok helyen alkalmazzák, mert egyedül ezzel a technológiával oldható meg a többpéldányos nyomtatás és az üzemeltetése is viszonylag olcsó. Hátránya, hogy nem tesz lehetővé kiváló nyomtatási minőség előállítását, zajos, és némely esetekben lassú technika. A nem ütő nyomtatók esetében a festék felvitele és rögzítése fújással, olvasztással, nagy nyomású hengerléssel történik. Hátránya a többpéldányos nyomtatás megvalósíthatatlansága, de halk és jobb minőségű nyomat állítható elő vele. Főbb nyomtató típusok: 1.10.1 Mátrix nyomtató

8. ábra (Epson mátrix nyomtató) A mátrixnyomtató fejében tűk helyezkednek el. A papír előtt festékszalag van, a tűk a festékszalagon át a papírra ütnek, ennek segítségével hagynak azon nyomot. Nagyítóval nézve az így keletkező pontok felismerhetők, ezek sokaságából alakulnak ki a betűk. A leggyakoribbak a 9 illetve a 24 tűs nyomtatók. A mátrix nyomtató előnye, hogy alkalmas több

16

PHARE HU0008-02-01-0001


példányos nyomtatásra, viszonylag olcsón beszerezhető és az üzemeltetése is olcsó. Hátránya az, hogy mechanikus ezért pontatlan, zajos és lassú. Számlák, nyugták nyomtatására használják. A nyomtatás minősége lehet draft (gyorsabb, de széteső betűk) vagy LQ (letter quality = levélminőség, lassú, de szép). A papír továbbítása történhet traktorral, ekkor a leporellót a perforációjába akaszkodó tüskék húzzák, vagy lapadagolóval, amely a lapokat egyenként befűzi, majd nyomtatás után kifűzi. 1.10.2 Dobos-szalagos nyomtató A karakterek előre megformált, kidomborodó képe egy henger, illetve dob palástjára kerül, a teljes nyomtatási szélességben. A maximális nyomtatási szélességet a dob hossza határozza meg, így készültek 80, 132 vagy 136 oszlopos dobok. Ez azt jelenti, hogy a dob palástján egy alkotó mentén 80 darab ugyanolyan - például E betű - karakter található. 1.10.3 Margarétafejes nyomtató Ahogy a dobos vagy szalagos nyomtató, úgy a margarétakerekes nyomtató (Daisy Wheel Printer) is folyamatos vonalú karaktert állít elő, hiszen a karakterek teljes, jó minőségű képe a hordozón - jelen esetben a keréken - kidomborítva megtalálható. A név találó, a kerék valóban úgy néz ki, mint a margaréta virága a szirmokkal. Az általában száz körüli karaktert tartalmazó műanyag tárcsát egy léptetőmotor tengelyére szerelik, a karakterek körgyűrűjének hátoldalára kerül az ütő szolenoid (elektromágnes) és ez az együttes alkotja az egyenes mozgást végző kocsit. A festékszalag-kazettát ugyancsak ez a kocsi hordozza. A működés módja: a motor beforgatja a tárcsát a kívánt pozícióba, ott megáll, és az ütőszerkezet leüti a karaktert. Ez a konstrukció biztosítja az egyik legtökéletesebb nyomtatást, hiszen itt a karakter a nyomtatás pillanatában áll, jó minőségű festékszalagot alkalmazva a karakter éles vonalú, elmosódástól mentes. Az ilyen nyomtatókat nevezik levélminőségű (letter quality, LQ) nyomtatóknak. A nyomtatási sebesség lassú, 10-20 karakter másodpercenként. A nyomtatót gyakran kiegészítik billentyűzettel is, és ekkor írógépként is funkcionálhat. 1.10.4 Tintasugaras nyomtató

9. ábra (HP tintasugaras nyomtató) A nyomatot úgy állítják elő, hogy a folyékony festéket apró lyukakon, fúvókákon keresztül juttatják a papírra. Az elv azonos, de a festékcseppek képzésében az egyes gyártók között különbségek vannak. Az egyik módszer a bubble jet technológia, ahol a tintát egy buborék 17

PHARE HU0008-02-01-0001


löki ki, amit membrán mozgat. A módszer hátránya, hogy - mivel a gázok összenyomhatók - a buborék nagysága nem szabályozható elég finoman. A másik a piezo-technológia, ami azt a tényt használja ki, hogy a kristályok feszültség hatására megváltoztatják méretüket. Ez a méretváltozás arra éppen elegendő, hogy a tintacseppet elő lehessen állítani. A harmadik módszer a thermal ink jet technológia, amelynél már nem mechanikus, hanem termikus úton juttatják a tintát a papírra. A fúvóka egy fűtőellenállás, s a gyors fűtés hatására a képződő tintacsepp kilövell a fúvókából. Többszínű nyomtatás esetén a tintasugaras nyomtatóknál is a CMYK (Cyan, Magenta, Yellow, Key - cián, bíbor, sárga, feketekulcs) keverést alkalmazzák. A tinta, mikor nekicsapódik a papírnak, egy alaktalan tintafoltot, "pacát" hoz létre. Ezért van az, hogy normál papírt alkalmazva - ezt a papírt nedvesíti a tinta - a nyomtatási minőség gyengébb lesz, sőt ha nagyobb felületet kell nyomtatni, a papír a nedvesítés miatt hullámos lesz és a hátoldalon is látszik a nyomat. Ezeknél a nyomtatóknál célszerű speciális papírt alkalmazni, ez nem nedvesedik és szép nyomtatási eredményt ad. Előnyük a halk működés, a lassan lézerprinterekével vetekedő nyomtatási minőség és az egyre fokozódó nyomtatási sebesség. 1.10.5 Lézernyomtató

10. ábra (HP lézernyomtató) Az első igazi forradalmi változást a nyomtatók között a lézernyomtató (Laser Printer) hozta a kb. 20 évvel ezelőtti megjelenésével. Jelenleg a tintasugaras nyomtatóval együtt a legelterjedtebb nem ütő nyomtató. A lézernyomtató jól elkülöníthető részekből épül föl. A lézernyomtatókban olyan félvezető lézert használunk, mely könnyen modulálható, azaz a ráadott tápfeszültség hatására sugároz, annak hiányában pedig nem, és mindezt nagy frekvencián is megteszi. A képpontok függvényében való felvillanások hozzák létre a nyomtatási képet. Egy 12 lap/perces nyomtató egy lapot 5 másodperc alatt kell, hogy kinyomtasson, és ha ezt 600 dpi -vel teszi, akkor ezt a villogtatást legalább 6,5 MHz frekvenciával kell végeznie, mivel egy lapon 33 millió pont van. A félvezető lézerdiódák ennél nagyságrendekkel magasabb működési frekvenciákra is képesek. Mivel a nyomtatási szélesség teljes tartományában a lézersugárnak kell a képpont-információkat biztosítania, ezért ezt a sugarat ilyen szélességben kell az idő függvényében eltéríteni, hogy minden képpont a megfelelő pozícióba kerüljön. Az eltérítő egység egy hasáb alakú forgó tükör. Az eltérített sugár a lapon keresztirányban végighaladva hozza létre a nyomtatási kép egy-egy sorát. Az optika feladata egyrészt a lézersugár fókuszálása, másrészt pedig a torzulások kiküszöbölése. Az optika feladata a felbontás által megkövetelt foltátmérő biztosítása a lézersugár eltérítésének teljes vonalában. A 4-10 cm átmérőjű fényérzékeny henger különleges anyaggal bevont alumínium cső, mely az elektromos töltést nagyon jól megtartja, megvilágítás hatására azonban a megvilágított helyen vezetővé válik, és a töltés elvész. A fényérzékeny henger feladata a töltéskép, mintegy a nyomtatási kép "negatívjának" 18

PHARE HU0008-02-01-0001


kialakítása. A festékező egység előtt elhaladva a töltött helyeken festék tapad rá a papírra. Ezzel a módszerrel fekete felületet a lézer sugárforrás kikapcsolásával, fehér felületet annak bekapcsolásával lehet elérni. A festékező egység nagyon finomra őrölt (néhány mikronos részecskék) porfestéket (toner-t) tartalmaz. Ezt a porfestéket kell egyenletes rétegben a képtartalom szerint megfelelő helyekre felvinni. A festékező egység a felbontásnak megfelelő finomságú festéket a henger töltésképének megfelelően viszi fel a hengerre. A festékezett papírt a hengerről leválasztva a beégető egységbe kell vezetni, mely 160 C° körüli hőmérsékleten a festéket a papírba olvasztja, és rápréseli, véglegesen rögzíti a papíron. Az egység egy fűthető hengert tartalmaz, melynek hőmérséklete pontosan szabályozható, de biztonsági okokból garantált, hogy semmilyen körülmények között sem éri el a papír 300 C° körüli gyulladási hőmérsékletét. A festékezett papír egyenletes sebességgel áthalad a beégető henger és egy gumihenger között, a festék pedig rögzítődik. A beégető egység magas hőmérséklete miatt csak olyan média (papír, fólia, stb.) helyezhető a nyomtatóba, mely ezt a magas hőmérsékletet elviseli. 1.10.6 Színes lézernyomtató A színes lézernyomtatót négy xerografikus egységgel (henger és toner) építik fel. A négy egység tartalmazza a négy különböző színű tonert. Elsőként a lézer felírja az első színhez tartozó információt a hengerre, a festékező rész festékkel látja el, majd a papírra átkerült festék a beégetéssel fixen a papírra kerül. Ezután a folyamat a második szín feldolgozásával folytatódik, és a negyedik szín feldolgozásával ér véget. A papír a négy egység előtt elhaladva folyamatos pályán mozog, a lézerforrás egymás után világítja meg a négy hengert. A hengerek helyett alkalmaznak fényérzékeny szalagot is, ekkor a töltéskép ezen alakul ki. A színes lézernyomtatókat elsősorban nagyobb mennyiségű színes nyomat előállítására alkalmazzák, mert az egy nyomatra eső költség viszonylag alacsony. 1.10.7 Plotter A rajzgépeket, vagy más néven plottereket főleg mérnöki munkához használják. Egy toll csavarmenet segítségével vízszintesen vagy függőlegesen mozoghat egy papíron (síkplotter), így a ferde vonal vízszintesés függőleges vonaldarabkákból áll. Másik megoldás, hogy a papírt függőlegesen mozgatják, és a toll csak vízszintesen mozoghat (dobplotter). Bár a legtöbb elterjedt program sokféle nyomtatót tud kezelni, ennek ellenére célszerű ellenőrizni, hogy a például egy számlázó/könyvelő program milyen típusú nyomtatókat képes meghajtani ill. a példányszámot lehet-e állítani (a régi megszokott könyvelő programok gyakran csak mátrixnyomtatókkal használhatók). Sokszor gondot okoz, hogy a Windows nem ismeri az adott nyomtatót és a nyomtatóhoz nem adtak meghajtó programot (főleg használt nyomtatóknál fordulhat elő). Sok nyomtató képes többféle nyomtatótípust emulálni. Vannak olyan programok, amelyek kizárólag Postcript nyelvű nyomtatóval működnek (kiadványszerkesztők egy része). 1.11 Lapolvasó A lapolvasó (szkenner vagy scanner) egy képdigitalizáló berendezés, mely leginkább szövegfeldolgozásra használatos, de alkalmas rajzok, ábrák bevitelére is. Hasonló módon működik a telefax és a fénymásoló is bevitelkor. A hagyományos felépítésben egy CCD (Charge Coupled Device = töltéscsatolt eszköz, a fény érzékelése igen apró fényérzékeny alkatrészekkel, fotodiódákkal történik, minél több fény jut a fotodiódára, annál nagyobb áram folyik át rajta, ezáltal nagyobb mértékben töltődik a vele sorba kapcsolt miniatűr kondenzátor.),érzékelő, valamint egy lámpa helyezkedik a tárgylemezzel párhuzamosan, s 19

PHARE HU0008-02-01-0001


tükrök segítségével világítja meg, illetve olvassa ki a tárgylemez egy adott sorát. Azért, hogy a fókusz megfelelő legyen, a tükrök állandó távolságot tartanak a CCD és a tárgylemez között, és ennek érdekében a nagy tömegű olvasófej is elmozdul, viszonylag kis távolságon. Ennek a megoldásnak az előnye, hogy a CCD érzékelő tetszőlegesen nagyméretű, és a lámpa is egyszerűen gyártható. A hátránya viszont, hogy a mechanika meglehetősen bonyolult. Ebből a szempontból jobb megoldást nyújt a ma már tipikusnak mondható kompakt kivitelű olvasófej: amelyet egy lámpa - speciális gáztartalmú és bevonatú neoncső - és egy hagyományos CCD alkot. Az ilyen lámpák előnye, hogy az olvasási terület teljes szélességében egyenletes fényerőt adnak, és a méretük, valamint a fogyasztásuk is kedvezőbb. A kompakt felépítés lényege, hogy tükrök helyett az olvasófejet mozgatjuk a tárgylemez alatt, és a kettő közti kis távolságnak köszönhetően akár a tárgylaptól távolabb eső részeket is viszonylag élesen olvashatjuk be. A szkenner az átalakítás során a képet apró pontokra bontja, és minden pontnak meghatározza a színét. A bevitt képeket programok segítségével tovább módosíthatjuk Az eszköz maga nem, de a feldolgozást irányító program drága. Kivitel szempontjából lehet kézi, plotterre vagy printerre felszerelhető, vagy táblás kivitelű. Fontosabb jellemzőik: • Felbontás. A szkennerek jellemzésére kétfajta felbontást szoktak megadni, az optikai és a logikai felbontást. Az eszköz által fizikailag ténylegesen megvalósítható felbontás az optikai felbontás. A logikai felbontás ennek valamilyen interpolációjával jön létre, vagyis tulajdonképpen nem más, mint közönséges nagyítás, csak éppen hardveres, aminek az egyetlen előnye, hogy sokkal gyorsabb, mintha valamilyen program végezné. A logikai felbontás lényegesen nagyobb, ezért a gyártók gyakran ezt tüntetik fel az optikai felbontás helyett. A felbontás mértékét dpi-ben (dot per inch) adjuk meg, vagyis a szkenner 2,54 cm-enként hány pontot tud megkülönböztetni. Az optikai felbontás 100 és 1200 dpi között változhat. • A szkenner csatlakozása. A lapolvasó printerporthoz, SCSI kártyához vagy USB-hez kapcsolódhat. Mivel a beolvasás folyamata még a folyamatos fejlődés ellenére is viszonylag hosszú időt vesz igénybe, ezért nem elhanyagolható, hogy az SCSI kártyás megoldás szkennelési sebessége lényegesen gyorsabb. Manapság már előfordulnak USB csatlakozós változatok is. • A digitalizáció egy vagy többmenetes. Az egymenetes szkenner a teljes lapot egy lépésben képes beolvasni, míg a többmenetes csak a lap mozgatásával, vagy a fej többszöri elmozdításával képes erre. Így az is előfordulhat, hogy a több menetben beolvasott képet nekünk kell manuálisan összeilleszteni. A szkennelés során mindig képet állítunk elő, attól függetlenül, hogy szöveget vagy grafikus adatot olvastunk be. A képet a lehető legjobb minőségben, torzulás nélkül és a lehető legkisebb méretben tárolni kell, melyre többfajta képformátum is rendelkezésünkre áll: • BMP (Bitmap). Itt a kép pontonként tárolódik, tömörítés nélkül. Ebből következik, hogy a kép mérete (a fájl nagysága) az összes formátumok közül a legnagyobb. Ha kisebb méretet szeretnénk lehetőségünk van a bitmap képet 256 színre redukált színmélységben tárolni. Nem gazdaságos ilyen formátumban tárolni a képeket, csak különleges esetekben. • PCX (PC Paintbrush). A BMP-hez hasonlóan pontonként tárolja a képet, de ez a formátum tömörítést is használ. • GIF (Compuserve Graphics Interchange Format) A kép tárolásánál 256 különböző színt képes megkülönböztetni, így az ilyen színmélységű szkennelésnél célszerű használni. Főleg az internetes dokumentumokban népszerű formátum kis mérete és animálhatósága miatt. • JPG (JPEG). A képeket kis méretben és 24 bites színmélységbe tárolja jó minőségben. Ezért talán a legnépszerűbb képformátum. Kis mérete a tömörítésnek köszönhető, 20

PHARE HU0008-02-01-0001


mely során elhagyja azokat a pontokat, amiknek hiánya a kép nézése során nem feltűnő. • TIFF (Tagged Image File Format). Egy rugalmas képformátum, ami a színeket vagy RGB (Red- piros, Green-zöld, Blue-kék) minta alapján vagy a CMYK rendszernek megfelelően tárolja. Az előbbit a megjelenés, míg az utóbbit a nyomtatás esetén célszerű használni. Ahhoz, hogy a képekkel különféle műveleteket tudjunk végezni valamilyen képfeldolgozó programra van szükségünk. A digitalizáló eszközök és a szoftverek fejlődése során több probléma adódott, melyeket csak úgy lehetett áthidalni, ha a képdigitalizálókat egy egységes felületről kezeljük úgy, hogy a szkenner speciális meghajtó szoftvere és a képfeldolgozó program között helyezkedik el és biztosítja a kapcsolatot. Több nagy cég együttműködéseként létrejött egy ilyen szoftveres felület, amely lehetővé teszi a képdigitalizáló eszközök egységes kezelését, valamelyik ablakos operációs rendszer alatt. Ez a TWAIN szabvány, melyet minden eszköznek támogatni kell, ha a piacon akar maradni. A TWAIN tulajdonképpen egy olyan közös felület, amelyen keresztül ugyanazon a módon képesek a szoftverek adatokat cserélni az eszköztől függetlenül.

2

A számítógépet működtető operációs rendszerek

Az operációs (működtető) rendszer nem más, mint a számítógépet működtető program. Operációs rendszer nélkül a számítógépet nem tudjuk használni, mivel ezen program feladata, hogy megteremtse a kommunikációs lehetőségeket a gép és a felhasználó között, de előfordulhat az is, hogy gép-gép vagy programok között teremt kapcsolatot. Az operációs rendszer általában semmilyen, a felhasználó számára közvetlenül hasznos feladatot (szövegszerkesztés, könyvelés stb.) nem végez, hanem lehetővé teszi az ilyen feladatokat ellátó, felhasználói programok futtatását. Különböző számítógéptípusokhoz nagyon sokféle operációs rendszer létezik. Felépítésük és megvalósításuk nagyban függ attól a hardvertől, amelyhez készültek; a több ezer felhasználót kiszolgáló nagyszámítógépes hálózati (többfelhasználós) operációs rendszerektől (Windows NT, Novell, UNIX, VMS) egészen az egyfelhasználós személyi számítógépekéig. A számítógép működtetésekor az operációs rendszer a következő feladatokat látja el: • Az alapszintű kommunikáció megteremtése a felhasználó és a gép között. • A programok betöltése a tárba, majd azok futtatása. • A perifériák állapotának ellenőrzése. • Az I/O (input/output) műveletek végzése, ami egyet jelent a perifériák kezelésével, működésük folyamatos ellenőrzésével. • A parancsok értelmezése. • Hibajelenségek keresése. A Felhasználói felület (User Interface) annak a módszernek a megadása, hogy egy programtól milyen módon lehet kérni bizonyos szolgáltatásokat. Karakteres felhasználói felületnél az operációs rendszerben egy program vagy parancs nevének a karaktereit (betűit) kell beírni ahhoz, hogy az a kért programot elindítsa. Ezért mondható, hogy például a DOS karakteres vagy karakter alapú interfészt biztosít. Grafikus felhasználói felület, GUI (Graphical User Interface) az ember-számítógép kapcsolatot egyszerűsítő rendszer. Segítségével a felhasználóknak nem kell bonyolult vagy logikátlannak tűnő parancsokat megtanulniuk, a rendszert intuitív módon használhatják. A grafikus felületeken ikonok azonosítják a programokat, a futó programok ablakokban, elkülönített képernyőterületeken jelennek meg, egérrel lehet választani a menük és menüpontok között. A grafikus felületek további nagy előnye, hogy a programok mind 21

PHARE HU0008-02-01-0001


hasonló külsővel rendelkeznek, a felhasználónak nem kell minden egyes program használatát külön-külön megtanulnia. Az első grafikus felületet a Xerox cég fejlesztette ki, a Macintosh számítógépein terjedtek el; azóta az IBM-kompatibilis számítógépeken is bevezették és használják. 2.1 Beállítási lehetőségek A továbbiakban a napjainkban legnépszerűbb operációs rendszer a Microsoft Windows XP néhány alapbeállítását tárgyaljuk, főképp az előző Microsoft operációs rendszerektől való eltéréseket. A Microsoft legújabb operációs rendszere minden eddigi rekordot megdöntött. A Windows verziók közül ez foglalja a legtöbb helyet a merevlemezen, ennek a legszebb a kezelőfelülete és ebbe zsúfolták a legtöbb multimédiás és egyéb funkciót. A kezelhetőség az előző verziókhoz képest nagyon sokat javult, a stabilitás kiemelkedő és a kompatibilitás varázsló segítségével a problémásabb programok is futtathatók, de természetesen ez a rendszer sem hibátlan. A Windows XP telepítésekor a telepítőprogram ellenőrzi a hardverek és a szoftverek kompatibilitását, valamint a rendelkezésre álló helyet is. A Windows XP-t telepítés után legkésőbb 14 nappal aktiválni kell. Amíg ez meg nem történik meg, a rendszer folyamatosan emlékeztet a hátralévő napok számára. Az aktiválás azt hivatott biztosítani, hogy az XP egy legális példányát csak egy számítógépre lehessen telepíteni. Ha egy már aktivált példányt másik számítógépre telepítenek és megpróbálják aktiválni, a rendszer ezt nem engedélyezi. Az Interneten keresztül csak néhány kattintásban kerül az aktiválás. A személyes adatok regisztrációja továbbra is opcionális. Az XP meglehetősen sok erőforrást használ, viszont a hardverek sokkal nagyobb tempóban fejlődnek, minthogy ez komolyabb problémát jelentene. Az igazán fontos pont a memória, ebből mindenképp rendelkeznünk kell 256 Mb-al, ennyivel már szépen duruzsol a gép. A processzor 1 GHz környékén megfelelő. A merevlemezünkön kezdetben valamivel kevesebb, mint 1 Gb-ot fog foglalni, de ez a terület a használat során egyre terebélyesedik, kb. 500 megabájttal nőhet, de az ideiglenes fájlok eltávolításával ez csökkenthető. Ha a telepítés alatt fura fájlmásolási hibaüzeneteket kapunk, azért legtöbbször a túlhajtott processzor, memória tehet. A problémák megoldásához a telepítés idejére állítsunk a BIOSban alapállapotra minden memória beállítást, a processzort pedig állítsuk vissza a gyári órajelre. A Windows XP-nél a korábbi verziókhoz képest a Tálca (Task Bar) és az Asztal (Desktop) megújulása a legnyilvánvalóbb. Alaphelyzetben nem sorakoznak ikonok az Asztal bal oldalán, az egyetlen látható ikon a "Lomtár", ami a jobb alsó sarokba került. A "Start menü" is jelentős változáson esett át. Természetesen, ha megrögzötten ragaszkodunk a régi Windows 95/.98/Me/2000 stílushoz, akkor a "Klasszikus" témát választva visszatérhetünk a régi felülethez és Start menühöz. Ekkor a kezelőfelület néhány eleme utal csak arra, hogy XP-vel van dolgunk. A Start menü automatikusan a leggyakrabban használt programokat mutatja. A többi eléréséhez a "Programok" csoportra kell kattintani. A számítógép elindítása után megjelenik egy ablak a számítógép felhasználóinak listájával.

22

PHARE HU0008-02-01-0001


11. ábra Csak ki kell választani a nevet és beírni a jelszót (ha van). Ha elfelejtettük a jelszót, segítséget kérhetünk a kérdőjelet ábrázoló gomb megnyomásával. Ezentúl nem kell begépelni a felhasználónevet és nem kell Ctrl+Alt+Del-t nyomni a bejelentkezéshez. Egyszerre több felhasználó is bejelentkezhet a gépre. Ez a "Felhasználóváltás" ("Switch User") funkciónak köszönhető. Csak rá kell kattintani a "Kijelentkezés" ("Log off") gombra a Start menü alján és kiválasztani a "Felhasználóváltás"-t a megjelenő párbeszédablakból. Ekkor a rendszer újra előhívja a bejelentkező ablakot, de a nevünk alatt láthatjuk, hogy még mindig aktív felhasználók vagyunk, illetve, hogy mennyi alkalmazás fut éppen a nevünk alatt. Ekkor egy másik felhasználó is bejelentkezhet. A mi adatainkat a rendszer eközben elrejti (beleértve e-mailjeinket és személyes fájljainkat). Ha valaki kijelentkezik, mindig előbukkan a bejelentkező ablak. Ha valaki megpróbálja kikapcsolni, vagy újraindítani a számítógépet, a bejelentkezett, futó programok felett rendelkező felhasználókat a rendszer figyelmezteti. A Vezérlőpult elrendezése is megváltozott. Az összetartozó beállítási lehetőségeket kilenc kategóriába csoportosították.

23

PHARE HU0008-02-01-0001


12. ábra Ha a régi elrendezés jobban tetszett, visszaállíthatjuk "Klasszikus nézetet" ("Classic View"). Először kicsit nehéz kiigazodni, de ha egyszer sikerül, rájön az ember, hogy a funkciók jól csoportosítottak. Az olyan gyorshivatkozások, mint a "jobb-kattintás" az Asztalon, majd 'Tulajdonságok', természetesen itt is működnek. Itt látható az új „Felhasználó menedzser” is. A "Rendszer tulajdonságai" (System properties) ablakban már sokkal pontosabban látható a processzor típusa, mint korábban - egy Pentium III-at már nem "x86-os processzor"-nak jelez a rendszer. A processzor tulajdonságait már az 'Eszközkezelőből' is elérhetjük. Az XP közvetlenül támogatja a kétprocesszoros rendszereket.

13. ábra

24

PHARE HU0008-02-01-0001


A felhasználó választhatja meg az Asztalon látható ikonokat is.

14. ábra Miután új program kerül a gépre, a rendszer megjelöli az ikonjukat a Start menüben.

15. ábra Amikor a többi felhasználó először jelentkezik be az új program telepítése után, értesítést kapnak, hogy a Start menü új elemet tartalmaz. 2.2 2.2.1

Segédprogramok Tömörítők

Egy igen régi igény, hogy sok nagy terjedelmű program, illetve adatfájl kis helyen is elférjen. Erre már a kezdetek kezdetén is volt igény, hiszen a szállítandó adatmennyiség mindig több helyet kívánt, mint amennyi rendelkezésre állt. Ekkor kezdődött a tömörítőprogramok aranykora, ami azóta is folyamatosan tart. A tömörítők hatásfoka legtöbbször attól függ, hogy 25

PHARE HU0008-02-01-0001


mit tömörítünk velük. A tömörítendő adat és a futtató alkalmazás mindig más és más elvárásokat támaszt velük szemben, így például az egyik algoritmus sebessége, a másik nagy tömörítési aránya miatt lehet az adott helyzetben jobban alkalmazható. Már a DOS operációs rendszer alatt is sok tömörítő program létezett például: pkzip, pkunzip, arj, rar. Természetesen a Windows operációs rendszerekhez is több megoldást találunk. Az egyik legnépszerűbb a WinZip, mely nem üzleti célra ingyen is igénybe vehető. Tömörítési sebessége gyors, felhasználhatósága könnyű. A program telepítés után egyből használatra kész és nem igényeli a rendszer újraindítását. A WinZip két felülettel indulhat: a klasszikus (Classic) és a modern (Wizard). A tömörítéshez indítsuk el a WinZip-et. Az ikonok közül válasszuk ki a "New"-t. Adjuk meg az útvonalat, ahová a kész állományt teheti. (Vagy beírjuk, vagy kattintásokkal kiválasztjuk.) Utána meg kell adni azon fájlokat, amelyeket be kell tömörítenünk. Ha minden kész, akkor indul az igen gyors tömörítés. Az ikonok jelentése: • New: új (tömörített állomány létrehozása) • Open: megnyitás (már kész Zip állományé) • Favorites: kedvencek (a megtalálható és gyakran használt Zip állományok listája) • Add: hozzáadás (további fájlok hozzáadása a kész Zip állományhoz) • Extract: kibontás (Kész Zip állomány szétszedése) • View: megnézés (fájlok megnézése a tömörített állományban) • CheckOut: ellenőrzés (ikonok létrehozása a tömörített fájlok számára) • Wizard: varázsló (Tömörítés Varázsló segítségével - ennél is egyszerűbben!) Ha nagyobb állományt szeretnénk floppy-ra menteni, akkor a kimeneti fájl nevét "a:ezaneve.zip" formátumban érdemes megadni. Ha nem elég 1 floppy, akkor a program automatikusan kéri a következőt. Ha kijelöljük az "Include subfolders", akkor a kijelölt könyvtár alatti alkönyvtárakat is becsomagolja a program. Olyan esetben, ha a mentett állományt titkosítani szeretnénk, akkor a "Password" gombra kell rányomnunk, ami kérdez egy jelszót. Ezt nem érdemes elfelejteni, mivel akkor nehéz feladat lesz a visszafejtés, ha egyáltalán sikerül. Kitömörítésnél a WinZip elindítása nélkül egyszerűen kattintsunk a kitötmöríteni kívánt ZIP kiterjesztésű fájlra. A WinZip elindul, majd a program egyből megmutatja a kitömörítendő anyag részleteit. Ha itt rákattintunk az Extract (kibontás) gombra, akkor már csak azt kell kijelölni, hogy hová akarjuk rakni az anyagot. Másik jól használható program a WinRAR. Azon kár vitatkozni, hogy melyik a jobb és a nagyobb hatékonysággal működő tömörítő, csak azt lehet mondani, hogy melyik tömörítő melyik verziója tud egy állományt jobb hatékonysággal tömöríteni. Mivel az összes komolyabb tömörítő ki tudja bontani a többi formátumát is, így elvileg (!) lényegtelen, hogy milyent használunk. Gyakorlatilag viszont minden egyes tömörítő a saját formátumát tudja igazán jól létrehozni és kicsomagolni. 2.2.2

Vírusok, vírusirtók

Az Internet, az e-mail elterjedése soha nem látott távlatokat nyitott a vírusok előtt. Ugyanakkor az utóbbi időben egyre rafináltabb módon terjedő, egyre nehezebben felismerhető és irtható, mind nagyobb károkat okozó vírusok terjedésének lehetünk tanúi. Valójában a vírusfertőzés nemcsak azért veszélyes, mert bizonytalanná, lassúvá teszi a rendszereket, hanem mert letörölhet fontos adatokat is. Az e-mailben terjedő vírusok gyakorta azáltal is kárt okoznak, hogy a címlistában szereplő címekre tudtunkon kívül továbbítják magukat, és ezzel lejáratják a céget az üzleti partnerek előtt. Sőt, az is előfordul, hogy egyes dokumentumainkat a vírus szétküldi a listában talált címekre. 26

PHARE HU0008-02-01-0001


Sokan azt gondolják, hogy ha vírusirtó van a gépükre telepítve, akkor védve vannak a számítógépes vírusoktól. Ez csak akkor igaz, ha a vírusirtó programunk adatbázisa kellően friss. A régi adatbázisban nem szerepelnek az újabb vírusok, ezért ezeket a vírusirtó program nem fogja felismerni. A vírusirtó programok adatbázisát általában frissíthetjük az Interneten keresztül, de gyakori megoldás, hogy szerződés alapján rendszeresen postán küldik a frissített állományokat. A korszerű vírusirtók nem csak akkor kutatnak vírusok után, amikor a felhasználó elindítja a víruskeresést. Ehelyett állandóan “figyelnek” a háttérben, és minden fájlhozzáférés esetén ellenőrzik az adott állományt. Ezt a szolgáltatást a felhasználók gyakran ki szokták kapcsolni arra hivatkozva, hogy “lassítja a gépet”. Mindegy, hogy kitől kaptuk az e-mailt, az lehet vírusos, hiszen a vírus – mint már szó volt róla – a felhasználó tudta nélkül terjed a címlistában található címekre. Nem az a lényeg, hogy a levél honnan jött, hanem hogy mit tartalmaz a melléklete. A vírusos melléklet általában futtatható állomány, a fájlnév után lévő három betű (a “kiterjesztés”) például exe, bat, vbs. Ez nem mindig ismerhető fel elsőre, mert a fájlnevet legtöbbször dupla kiterjesztés követi, valahogy így: document.doc.bat, vagy kép.jpg.exe. Az egyik fájlról azt gondolnánk, hogy egy fontos dokumentum, a másikról pedig, hogy egy érdeklődésre számot tartó kép. Valójában mindkettő futtatható állomány, és figyelmesebben megtekintve ez jól látszik az ikonjukon is: nem a jól ismert Word dokumentum vagy jpg kép ikonját mutatják. Egy ilyen fájl megnyitása után már csak a víruskészítő “jóindulatában” bízhatunk, hogy minél kevesebb kár keletkezzen. Soha ne nyissunk meg mellékletet közvetlenül a levelezőrendszerből! Ehelyett mentsük el a merevlemezre a mellékletet, és csak ott nyissuk meg az állományt! A mentés alatt ugyanis a vírusirtó felismerheti a vírust, és közbe tud avatkozni. 2.3 2.3.1

Operációs rendszerek összehasonlítása, különbségek DOS

A DOS (Disk Operating System) jelentése: lemezes működtető rendszer. A DOS azoknak a programoknak a rendszere, amelyek az IBM kompatibilis számítógépeket működteti. Az IBM PC-vel egy időben került piacra a DOS 1.00-ás verziója. Az évek során egyre újabb és újabb verziók láttak napvilágot, amelyek mindegyike kisebb-nagyobb újdonságokat hozott. A DOS verziói fölülről kompatibilisek. A DOS több részre bontható: • Azon fájlok összessége, melyek a DOS beindítás után a tárba töltődnek, mert gyakran van rájuk szükség. Ez a DOS ún. rezidens része. Ide tartozik a Boot rekord, melynek feladata betöltődése után elindítani a DOS többi részét. • A DOS külső parancsait végrehajtó programfájlok. Ide tartozik az IO.sys és az MSDOS.sys nevű rendszerfájlok. 2.3.2

Windows 3.1x

A Windows a Microsoft grafikus felhasználói felülete. Nevét (windows = ablakok) onnan kapta, hogy az egyidejűleg futó programok a képernyő egy-egy részterületét, egy-egy ablakot birtokolnak. 1984-ben jelent meg az első verziója, amit a két évvel később kiadott második 27

PHARE HU0008-02-01-0001


változat követett. Az 1990-ben született 3.0 verzió minden addigi szoftvereladási rekordot megdöntött. Hasonlóan jó fogadtatása volt az 1992-ben kiadott 3.1 változatnak, amely magyarul is hozzáférhető volt. Ezzel a változattal párhuzamosan megjelent a Windows for Workgroups 3.1, amely a munkacsoportok számára kínált költségkímélő megoldást helyi hálózat kialakítására. A továbbfejlesztett Windows 3.11 verziót kiegészítették hálózatos tulajdonságokkal és kommunikációs lehetőségekkel, valamint 32 bites funkciókkal. A Windows lehetővé teszi, hogy a programok ablakokban fussanak, egyszerre több alkalmazás párhuzamos futását biztosítja (multitasking), lehetővé teszi a számítógép erőforrásainak jobb kihasználását. A Windows grafikus felületet (GUI) nyújt a programok számára, minden programnak hasonló külseje van, hasonló menüket használnak, és hasonló módon kezelik az egeret és a billentyűzetet, így a felhasználónak ezeket nem kell újra és újra megtanulnia. Az egyes programokat kisméretű képek - ikonok - szimbolizálják, nem kell a programok nevét - a karakteralapú DOS-szal szemben - megtanulni és begépelni: egy program indításához elegendő rákattintani annak ikonjára. A felhasználók közül a Windows megítélésekor sokan zavarban vannak, hogy operációs rendszerről van-e szó vagy nem. Kétségtelen, hogy a Windows 3.1x programoknak vannak az operációs rendszerekre jellemző vonásaik, de a gép bekapcsolása után a DOS-t kell betölteni és csak ezután indítható a Windows, tehát nem tekinthető önálló operációs rendszernek. Ezért általában rendszerközeli programnak nevezzük: bár nem operációs rendszer, de operációs rendszerre jellemző szolgáltatásokat nyújt. Sikerét azon lehetőségei magyarázzák, amelyek meghaladják a korábbi DOS rendszert és a DOS alatt futó programok tudását. A Windows a gép teljes memóriáját képes kihasználni, ellentétben a DOS korlátozott memórialehetőségeivel. Nem utolsó szempont az sem, hogy a DOS-hoz készült programok döntő része is használható a Windows alatt . A Windows alá kifejlesztett programok viszont általában nem futnak DOS környezetben, a Windows jelenléte szükséges számukra. 2.3.3

Windows 95/98/Me

A Windows 95 a Windows 3.1 utódjául szánt rendszer. Technikailag nem sok fejlődést hozott a Windows 3.1-hez képest. Kapott egy új, átgondoltabb, könnyebben használható felhasználói felületet, de a magja tulajdonképpen a DOS maradt. A stabilitása kétséges, nem nyújt védelmi lehetőségeket, emiatt a karbantartása is nehézkes. Óriási előnye, hogy rengeteg végfelhasználói szoftver írtak hozzá, és ez az egyik fő "targeted platform" a szoftverfejlesztőknél. Hardverigénye ma átlagosnak mondható, természetesen - mint minden esetben - itt is inkább az alkalmazások azok, amik meghatározzák a hardverszükségletet. A Windows 95-tel induló termékcsalád képes kihasználni a mai modern személyi számítógépek hardverlehetőségeit. Teljes 32 bites felépítésének köszönhetően, a hagyományos rendszereknél gyorsabb és megbízhatóbb működést tesz lehetővé. A Plug&Play rendszernek köszönhetően felismeri a gépünkben lévő hardverelemeket és megkönnyíti a később beépítendő alkatrészek konfigurálását is. Az operációs rendszer a biztonságosabb működés érdekében az úgynevezett preemptive multitasking-ot alkalmazza, ami azt jelenti, hogy az egyes futó programok teljesen függetlenek egymástól, a processzor erőforrásait a Windows osztja be, nem az alkalmazások. Hiba esetén a Windows a hibás alkalmazást leállítja, de a többi program nem sérül meg. A beépített hálózatkezelés segítségével csatlakozhatunk a különböző hálózatokhoz, legyen az Windows for Workgroups, Windows NT, vagy akár Novell NetWare. Az új kezelőfelületnek köszönhetően minden tisztább és 28

PHARE HU0008-02-01-0001


áttekinthetőbb, bár a Windows 3.x rendszereken edződött felhasználóknak hozzá kell szokniuk a megváltozott, de kétségtelenül logikusabb elrendezéshez. 2.3.4

Windows 2000

A Windows 2000 operációs rendszer szerver (Server, Advanced Server, Datacenter Server) és munkaállomás (Professional) változatban kapható. A Windows NT technológiára épülő operációsrendszer-család a Windows 98 továbbfejlesztett, könnyen kezelhető felhasználói felületét, integrált Internetes funkciókat (webböngésző, levelezőprogram) tartalmaz, stabilitása a korábbi Windows verziókhoz képest jelentősen nőtt. A Windows fájlvédelem megakadályozza a rendszer számára fontos fájlok törlését és módosítását. Ez a szolgáltatás megjavítja a törölt vagy módosított rendszerfájlokat: észleli a módosítást, visszakeresi a fájl helyes változatát a gyorsítótárból és visszaállítja azt a rendszerfájlok mappájába. A Plug and Play továbbfejlesztésével a Windows 2000 a korábbi változatokhoz képest jóval több hardvereszközt támogat. A Windows 2000 Professional nagyfokú biztonságot nyújt. A Windows NT operációs rendszerbe beépített biztonsági rendszeren alapul, ami lehetővé teszi a felhasználók és a rendszergazdák számára, hogy kiválasszák a hozzáférés-vezérlés megfelelő szintjét, akár különálló számítógépeken, akár hálózaton, akár intraneten vagy az Interneten cserélik vagy tárolják az információkat. A titkosító fájlrendszer (EFS) használatával a Windows 2000 megvédi a számítógép merevlemezén található adatokat. A Kerberos protokoll támogatásával, a hálózati forgalom titkosításával védi a Windows 2000 a helyi hálózatokat. Az ActiveDirectory szolgáltatás egyszerű hálózati adminisztrációt tesz lehetővé. 2.3.5

Windows XP

A Microsoft Windows XP két változatban kapható, a Home Edition az otthoni, a Professional változat a vállalati igényeket elégíti ki. A Windows XP, valamint a Microsoft szerver operációs rendszereinek új generációja, a .NET szerverek (Web server, Standard server, Enterprise server, Datacenter server) a Windows NT és 2000 továbbfejlesztett rendszermagjára épülnek. A Windows XP operációs rendszerrel véget ért az MS-DOS, és a rá épülő Microsoft Windows 3.x és 9x operációs rendszerek, 20 éves korszaka. A Windows XP új szolgáltatásaival tovább bővülnek a számítógép felhasználási lehetőségei: a filmek létrehozása, megosztása és lejátszása, a fejlett internetes kommunikáció (webböngészés, levelezés, azonnali üzenetküldés, valamint a hang- és képátvitel), a digitális fényképek kezelése mellett lehetséges az internetes kapcsolat és egyéb otthoni számítógépes erőforrások megosztása is. Az új Windows-rendszermag gyorsabb indítást tesz lehetővé; az operációs rendszer biztonsági, adatvédelmi szolgáltatásai és az új hardvereszközök támogatása stabil és biztonságos rendszert eredményez. 2.3.6

Linux, Unix

A Unix nem egy új operációs rendszer. Elég régóta (informatikai mértékkel mérve nagyon régóta) stabilan jelen van a számítástechnika világában. Hosszú ideig az egyetemi, kutatói szférában volt egyeduralkodó, és mostanában egyre újabb és újabb területeket (banki, vállalati, adatfeldolgozó szféra) hódít meg. Legfőbb ereje dinamikusságában, alkalmazkodóképességében rejlik: képes ugyanazt a környezetet nyújtani mind a

29

PHARE HU0008-02-01-0001


multiprocesszoros nagygép, mind az otthoni 386-os PC-je előtt ülő felhasználónak. Manapság, amikor az otthoni számítógépek teljesítménye, illetve a velük szemben támasztott igények, a végzendő feladatok már egyre közelebb kerülnek az egykori "nagygépek" szintjéhez, egyre inkább szükség van egy olyan környezetre, amely képes hardvertől, platformtól függetlenül mindenhol ugyanazt nyújtani. Első változatát 1969-ben Ken Thomson és Dennis Ritchie készítette, az AT&T Bell Laboratóriumában, egy PDP-7 típusú számítógépre. A rendszer magját 1973-ban átírták C nyelvre - ennek köszönheti a Unix mind a mai napig legnagyobb előnyét, a könnyű hordozhatóságot. Az AT&T kezdetben ingyen az amerikai egyetemek rendelkezésére bocsátotta a Unix forráskódját, így tíz éven belül százezer fölé emelkedett a működő Unix rendszerek száma.A gyors terjedésnek azonban jelentkeztek a hátulütői is: nem volt egységes ellenőrzése senkinek sem a forráskód, a rendszer egysége felett, így számos helyi módosításokon alapuló változat alakult ki. Amikor a Unix még csak az egyetemi és akadémiai szférában volt közismert, kialakult körülötte egy hatalmas programkörnyezet: minden egyetem, kutatóintézet elkészítette saját megoldásait felmerülő számítástechnikai problémáira (a szövegszerkesztéstől, táblázatkezeléstől kezdve a mindenféle apró segédprogramokon keresztül a különböző fordítóprogramokig), és mivel ezek az intézmények non-profit szervezetek voltak, elkészült szoftvereiket publikussá, ingyenesen elérhetővé tették. Már csak egy olyan operációsrendszermag hiányzott, amely bizonyítottan szabad, azaz nem tartalmaz copyright alá eső programrészeket. Ennek megírását kezdte el helsinki egyetemista korában Linus Torvalds, hogy aztán több száz segítőjével együtt létrehozza azt, amit ma Linuxként ismerünk: egy teljes, szabad operációs rendszert, bárki 386-os (és kompatibilis) PC-jére. Bár Linus Torvalds egyedül kezdett hozzá operációs rendszere elkészítéséhez, ma már a Linux oly sokfelé ágazott és akkorára nőtt), hogy ő maga már leginkább csak koordinálja a fejlesztéseket. A Linux jogi értelemben nem UNIX tehát, leghelyesebb volna Unix-klónnak nevezni. A Linux - a DOS-tól eltérően - valódi többfeladatos (multitasking) operációs rendszer. Kihasználva az Intel 80386 processzor nyújtotta fejlett tár és taszkkezelési lehetőségeket, valódi időosztásos környezetet biztosít. A Linux, eltérően a PC-n futó más operációs rendszerektől, nem csak többfeladatos, ahol egy felhasználó egyidejűleg több programot futtathat (mint például a MS-Windows és az OS/2), hanem többfelhasználós is, vagyis egyidejűleg több felhasználó használhatja ugyanazt a rendszert, és mindegyikük akár több programot is futtathat. Az egyes felhasználók azonosítására a "login név" (account) rendszert használja a Unix: minden felhasználónak van egy (maximum 8 karakter hosszú, konvenció szerint kisbetűvel írott) azonosítója, és ehhez tartozik a maximum 8-16 karakter hosszú jelszó. A finomabb hozzáférés-hierarchia kialakítása érdekében a felhasználókat csoportokba oszthatjuk: minden felhasználónak van egy elsődleges csoportja, és ezen kívül tartozhat még más csoportokhoz is. A csoportneveket is konvenció szerint kisbetűvel írják. Belsőleg a rendszer minden egyes felhasználóhoz az egyedi felhasználó- néven kívül még egy numerikus felhasználó és (esetleg több) csoport-azonosítót rendel (UID - user identification és GID - group identification). Léteznek kitüntetett felhasználónevek is, illetve legalább egy, amelyik minden rendszerben megvan: ez a "root" felhasználó, a rendszergazda azonosítója, aki felelős az adott rendszer karbantartásáért és üzemeltetéséért, és akinek a rendszeren "mindent szabad": ő az, akinek a rendszer egészéhez hozzáférése van.

30

PHARE HU0008-02-01-0001


A Linux képes arra, hogy többféle fizikai és logikai szervezésű fájlrendszert egy könyvtárszerkezetben kezeljen: támogatja többféle Unix-os fájlrendszer-formátum mellett a DOS FAT fájlrendszert, tudja olvasni az OS/2 HPFS fájlokat, ismeri a CD fájlformátumokat, és tudja kezelni a TCP/IP hálózat felett működő hálózati fájlrendszert, az NFS-t is. 2.3.7

OS/2 Warp

OS/2: az IBM általános célú, egyfelhasználós, többfeladatos rendszere. Igazi operációs rendszer. Az OS/2 Warp 3 a 386-os, a Warp 4 a 486-os vagy az annál jobb processzorral rendelkező PC-kre írt 32 bites operációs rendszer. Az eladások igen kiábrándítóak voltak. Ebben több tényező is közrejátszott. Sok felhasználó például azt hitte, hogy az IBM operációs rendszeréhez az IBM hardverét is meg kell vennie, ezért inkább a DOS/Windows-t és a klón gépeket választotta.

3 3.1

Irodai alkalmazói programrendszerek Szövegfeldolgozás

Minden valószínűség szerint e területeken használjuk a számítógépeket leggyakrabban. Hiszen egy levél megírása éppen úgy szövegszerkesztővel célszerű, mint egy program elkészítése. Adatok gyanánt is sokszor tárolunk szöveges információkat. De szövegfeldolgozási feladat egy DOS parancs végrehajtása is. A megoldandó feladatok választéka meglehetősen széles mind terjedelmileg, mind a formai megkötöttségek, igények szempontjából. A programoknak szinte kimeríthetetlen választéka áll rendelkezésre, melyek feladatukat eltérő megközelítéssel, eltérő színvonalon, eltérő áron oldják meg. Mindenesetre tudnunk kell, hogy e programoknak három alapvető fajtáját lehet megkülönböztetni: a professzionális szövegszerkesztőket, illetve a lényegesen egyszerűbb editorokat és az újságok, könyvek szerkesztéséhez használt kiadványszerkesztőket. A szöveg legkisebb értelmes egysége a szó. A szavak elválasztására szóközt alkalmazunk. A szavakból mondatokat alkotunk, amelyeket írásjelekkel választunk el egymástól. A tartalmilag összetartozó mondatok bekezdést alkotnak, melyeket az ENTER billentyű megnyomásával választunk el egymástól. Több bekezdésből áll össze a szakasz. A bekezdések, illetve szakaszok összessége alkotja a dokumentumot. A szöveget ma még alapvetően billentyűzeten gépeljük be, bár már ma is létezik olyan eszköz (scanner), mely alkalmas már megírt dokumentumok közvetlen beolvasására, s előrehaladott kísérletek zajlanak a kézírás felismerésére, illetve hang alapján történő szövegbevitelre. A szöveget kétféleképpen írhatjuk a memóriába/képernyőre: beszúrás illetve felülírás üzemmódban. Beszúrás (insert) módot használva a beírt karakter jobbra tolja (tehát nem írja át) a kurzor helyén álló betűt. A felülírás (overtype) mód esetében a leütött billentyűnek megfelelő karakter kerül a kurzor helyére, anélkül, hogy az ott álló betűt „megmentette" volna az editor (tehát átírás történt). Minden szerkesztő esetében választhatunk (kapcsolhatunk) a két mód között. Általában az insert mód használata a praktikusabb, gyakoribb. Az általunk írottak folyamatosan megjelennek a monitoron, mint „papíron". Általában a képernyőn az iratnak mindig csak egy részét látjuk (ablak). Ezt az ablakot tetszőlegesen mozgathatjuk a szöveg felett. Tájékozódásunk megkönnyítése érdekében a szövegszerkesztő kijelzi, hogy hányadik oldal, melyik sorában, oszlopában vagyunk, dolgozunk pillanatnyilag. Különösen hosszabb dokumentumok készítésénél fordul elő, hogy egy menetben nem végzünk a beírással. Mint már említettük a gép kikapcsolásakor a memória tartalma elvész, 31

PHARE HU0008-02-01-0001


tehát szövegünket menteni kell a további munka számára. A gépünkben található háttértárolók közül ki kell választani egyet, melyre - programunk segítségével - „lementjük" az iratot, illetve ahonnan beolvassuk (megnyitjuk) azt, további munka, feldolgozás céljából. Bármelyik fentebb említett szövegfajtát képzeljük is – mint megoldandó feladatot – magunk elé, az alábbi lépések mindegyikén keresztül kell haladnunk a teljes megoldás érdekében. •

Szövegjavaslat, vázlat készítése. Hiszen már egy levél esetében is célszerű átgondolni, hogy mit is akarunk írni, nem beszélve egy diplomamunkáról. Ez a vázlat születhet fejben, íródhat kis cédulákra, de természetesen író- és számítógépünk is felhasználható elkészítésére.

•

A szöveg leírása. E fázis nélkül nincs dolgozat, kiadvány, tehát meg nem takarítható.

•

A szöveg átdolgozása. Ami jelenti a különféle hibák kijavítását, stiláris és tartalmi átdolgozást, a megrendelő (bíráló) igényeinek figyelembe vételét: esetleg egyes részek elhagyását, újak beillesztését és így tovább.

•

A szöveg megformázása. Esztétikai, hatásossági, takarékossági szempontok, formai előírások, nyomdai lehetőségek stb. figyelembe vételével; esetleg ábrák, grafikonok beillesztése.

•

A szöveg további feldolgozása. Egy diplomamunkából születhet szakcikk, több cikkből egy könyv, stb.

Néhány fontos szabály a szöveg begépelésekor. Tipikus hiba az írásjelek előtti szóköz (space). Alapvető szabály, hogy a vessző, pont, pontosvessző, felkiáltójel, stb. elé soha nem teszünk szóközt, utána viszont mindig. Gyakran rossz a kötőjel, gondolatjel, nagykötőjel használata. Kötőjelet (-) szavak és szórészek között alkalmazunk elválasztáskor, ikerszavaknál, hosszabb összetett szavaknál. A gondolatjelet leginkább a közbevetés szándékának jelzésére vagy a párbeszédek megjelenítésekor használjuk, szóközök között. A szövegszerkesztés során leginkább a karakterekre vonatkozó műveletek: •

Átírás. Leginkább karakterek esetén alkalmazzuk, elütések javítására.

•

Törlés (delete). Felesleges részek megszüntetésére alkalmas. Karakterek esetén a backspace gombbal is lehetséges (balra töröl), nagyobb - kijelölt - egységek (szó, sor, blokk) esetén a Del gomb használható. Nem szabad összekeverni a szerkesztők egy részében megtalálható „kivágás" (cut) funkcióval - ez utóbbi alkalmazásakor a kivágott szöveg egy átmeneti tárolóban (puffer, vágólap) kerül, ott megmarad.

•

Beszúrás (insert). Használata egyértelmű karakterek, vagy rövidebb - most beírandó szövegrészek esetén: ekkor a már említett insert módot használva egyszerűen begépeljük a kívánt, hiányzó jeleket. Ne keverjük össze a beillesztéssel (paste), ekkor az előbb tárgyalt átmeneti tárolóból, vagy más szövegből illesztünk be egy már megírt részt az aktuális dokumentumba.

Elsősorban kijelölt részekre alkalmazható műveletek: •

Másolás (copy). A kijelölt szövegrész a dokumentum egy másik helyén is megjelenik, tehát az eredeti helyen megmaradva, többszöröződés történik

•

Kivágás (cut). A kijelölt szövegrész a művelet hatására eltűnik, de csak egy átmeneti tárolóba (puffer, clipboard), ahonnan más helyre, netán egy másik dokumentumba berakható

32

PHARE HU0008-02-01-0001


•

Beillesztés (paste). Az előbbi átmeneti tárolóból (vagy esetleg más dokumentumból) tudunk részeket beilleszteni a kurzor aktuális helyére

•

Mozgatás (move). Számos szövegszerkesztőben megtalálható funkció, egy szövegrészt az eredeti helyéről egy másik helyre viszünk (mozgatás = kivágás + beillesztés)

Szavakra alkalmazható műveletek: •

Keresés. Megadott szó, vagy jelsorozat minden előfordulását lehet könnyen megtalálni, megszámolni a funkció segítségével

•

Csere. Megadott szó, jelsorozat előfordulásai cserélhetők ki általa egy másik szóra, kifejezésre; részben vagy egészen automatikusan, de választhatjuk a kézi vezérlést is azaz minden csere előtt rákérdez a rendszer a megerősítésre. Jól használható ez a lehetőség akkor, ha gépelés közben valamit például következetesen rövidítve írunk, és a végleges szövegben kibontva kell megjelennie ld. MTA - Magyar Tudományos Akadémia.

Egyéb műveletek, melyeket a legtöbb szövegszerkesztő programban megtalálunk: •

Helyesírás ellenőrzés. Nem kell különösebben indokolni a fontosságát, sem pedig részletesen taglalni magyar nyelven történő megvalósításának nehézségeit. A többékevésbé kész szöveget célszerű ellenőrizni. Ekkor a helyesírás-ellenőrző egy (igen bő) szótári készlettel hasonlítja össze az irat szavait, s ha nem találja benne az aktuális jelsorozatot, akkor ezt szóvá teszi, esetenként javítási javaslattal. Vigyázzunk: az „értelmes" elírásokat nem javítja, például megy - meggy. Hatásossága nem tökéletes, ne bízzunk mindent rá.

•

Elválasztás. Segít a sorvégi szavak elválasztásában, de nem teljesen megbízhatóan.

•

Szinonima-szótár. A szöveg igényesebb megfogalmazásához nyújt segítséget rokon értelmű szavak felajánlásával.

•

Ábra beillesztése, készítése. Bármely dokumentum esetén szükség lehet rá. Egyszerűbb szerkesztők esetleg csak jelzik a csatolást, igényesebb szerkesztők be is illesztik és szerkeszthetővé is teszik az ábrát.

•

Táblázat szerkesztése, beillesztése - tudományos, üzleti jellegű dokumentumok készítésekor igen hasznos szolgáltatás

•

Képlet szerkesztése. Elsősorban matematikai jellegű kiadványok esetén szükséges

•

Tartalomjegyzék készítése. Hosszabb dokumentumok esetén a címstílusok alapján automatikusan készíthető el, természetesen a teljes szerkesztési munka végén

•

Tárgymutató készítése. Tudományos, jogi, stb. dokumentumok esetén szükséges. A tárgymutatóban feltüntetni kívánt kifejezéseket egy speciális jellel ellátva, a szerkesztés végén automatikusan készíthető.

•

Körlevél készítése. Egy törzsszöveg és egy adatbázis „keresztezéséből" jön létre a körlevél, mely azonos tartalom mellett változó szövegrészeket is tartalmaz (megszólítás, cím, stb.). Elsősorban az üzleti levelezésben használatos.

A fenti szövegelemekhez (mint speciális bekezdésekhez) számos korszerű szövegszerkesztőben úgynevezett stílusokat rendelhetünk. E stílusokban a bekezdések számos tulajdonságát meghatározhatjuk:

33

PHARE HU0008-02-01-0001


•

betű típusa, mérete, jellege

•

bekezdés igazítási módja, kötése következő bekezdéshez, behúzás mértéke, térköz előtte/utána, sortávolság, stb.,

•

szegély mintázata, árnyékolása,

•

tabulátor-pozíciók.

Természetesen mi magunk is definiálhatunk speciális stílusokat, például beljebb húzott bekezdéseket, középre igazítottakat, melyeket a feldolgozandó szöveg meghatározott helyein kívánunk felhasználni. E stílusok együtt alkotják a sablont, mellyel egy dokumentum egységes formára igazítása könnyen és gyorsan elvégezhető. (Ha minden bekezdést külön állítgatunk, akkor egyrészt sok munkát kell végeznünk, másrészt dokumentumunk külalakja esetleges lesz. Egy tucatnyi jól megválasztott stílusból összeállított sablonnal munkánk gyorsabb lesz, az esetleges hibák könnyen korrigálhatók. 3.2

Táblázatkezelés

A táblázatkezelés az adatkezelés egy speciális területe. Célja nem igazán az adatok összegyűjtése és rendezett formában való tárolása, hanem inkább a műveletvégzés a tárolt adatokkal, illetve azok rendezett formában történő megjelenítése. A táblázatkezelők nagy segítséget nyújtanak minden olyan feladat elvégzésében, amelyet eddig hagyományosan kézi munkával, négyzetrácsos papíron végeztünk. A korszerű táblázatkezelő programok használatakor munkánkat munkafüzetekben végezhetjük. Egy munkafüzet munkalapokból, diagramlapokból, és más speciális lapokból állhat. A munkalap oszlopokból és sorokból áll. Az oszlopokat betűkkel ill. betűpárokkal, a sorokat számokkal jelöli a Microsoft Excel - akárcsak a többi táblázatkezelő rendszer. Minden sor és oszlop metszéspontjában egy cella található, amelyre az oszlopának és sorának betű- ill. számjelével hivatkozhatunk, pl. az első oszlop és az első sor metszéspontjában az A1 cella van. Ezek a cella koordinátái. Több, nem feltétlenül összefüggően elhelyezkedő cellát tartománynak nevezünk. Munkánk során valószínűleg csak nagyon kis részét használjuk ki a munkalapnak, viszont bizonyára többet, mint amennyi jól látható méretben elfér a képernyőn, a munkalap ablakában. Egyszerre tehát csak a munkalap valamely téglalap alakú résztartományát látjuk, ezt a látható területet azonban könnyedén arrébb tologathatjuk a más Windows alkalmazásokból ismert gördítősorral ill. -sávval, melyek a munkalapablak alsó ill. jobb szélén találhatóak. Korábban, már megemlítettük a munkalapot (munkatáblát), amely táblázatainkat tartalmazza. Szóltunk a celláról is, mely az adattárolásra szolgáló legkisebb egység a munkalapon belül. Azt azonban még nem tudjuk, hogy egy cellában milyen fajtájú, milyen típusú adatokat tárolhatunk. Ehhez kapcsolódóan érdemes megemlíteni, hogy egy cellához mindig kapcsolódik: tartalom, amely természetesen a cellába beírt adat. Kezdetben persze a cella üres, nincs tartalma. • formátum, amely meghatározza, hogy a cella tartalmát hogyan jelenítse meg az Excel. Rengeteg formázási lehetőség van, melyeket a feladatok megoldásán keresztül ismerünk meg és gyakorolunk, ahogy tettük azt eddig is. •

34

PHARE HU0008-02-01-0001 •


megjegyzés, melyben - mintegy magyarázó szövegként - leírhatjuk, hogy mit és miért írtunk a cellába. Ennek megadása nem kötelező, mi nem foglalkozunk vele. (E lehetőség a Beszúrás menüpont Jegyzet... alpontjában érhető el.)

Egy cella tartalmazhat: •

szöveges adatot,

Az Excel az összes olyan adatot szövegnek tekinti, amelyet a szintaktikai szabályok alapján sem számként, sem kifejezésként nem ismer fel. Egy cellába legfeljebb 255 karakterbõl álló szöveget írhatunk. Észrevehetjük, hogy az Excel a beírt szöveget automatikusan a cella bal oldalához igazítja. Ezt persze megváltoztathatjuk az igazításoknál tanult módon. •

szám (numerikus) adatot,

Igen gyakran írunk be táblázatunkba számokat, hiszen ezekkel szeretnénk számításokat végezni. Az Excel csak azokat az adatokat tekinti számnak, amelyeket a szintaktikai szabályok alapján számként lehet értelmezni. A számok beírásához leggyakrabban a o a számjegyeket, o a tizedes vesszőt, o valamint az előjeleket használjuk. Ezeken kívül még használhatjuk o o o

a normál alakban felírt szám kitevőjének jeleit a százalékjelet, (Pl.: 25%) a pénznem jelét, ami Magyarországon az Ft.

A számok pontossága legfeljebb 15 számjegy lehet. A helyesen beírt számokat arról is felismerhetjük, hogy alapértelmezés szerint a cella jobb oldalához vannak igazítva. Természetesen itt is alkalmazhatunk másfajta igazítást. •

logikai adatot,

Amikor egy eldöntendő kérdést teszünk fel, akkor arra vagy igennel, vagy nemmel válaszolhatunk. Ekkor egy logikai adatot kaptunk, melynek tehát kétféle értéke lehet: logikai IGAZ (true), vagy logikai HAMIS (false). Az Excel-ben lehetőség van logikai kifejezések, összehasonlító műveletek használatára, melyek eredménye mindig egy logikai érték. Ez alapértelmezés szerint középre igazítva jelenik meg. •

dátum adatot,

Az Excel lehetővé teszi dátum és idő adatok tárolását, kezelését. Ezen adatokat számként tárolja, melyeket dátum- ill. időértéknek nevezünk. Amennyiben egy cellára beállítjuk a megfelelő dátum- ill. időformátumot, a kívánt dátum és idő jelenik meg. Ellenkező esetben helyette csak egy semmitmondó szám látható. Az Excel-ben az "időszámítás kezdete" 1900. január 1. 00:00. Az azóta eltelt napok számát egy valós szám egész része jelöli, míg az egy napon belül eltelt időt e szám törtrésze jelöli.

35

PHARE HU0008-02-01-0001 •


képletet (kifejezést).

A táblázatkezelő programokat (köztük az Excel-t is) elsősorban nem arra használjuk, hogy a beírt adatokat tároljuk, ízlésesen megjelenítsük, hanem arra, hogy ezekkel az adatokkal különböző műveleteket, számításokat végezzünk. Így megkíméljük magunkat a hosszas és unalmas "kézi" számolástól, mely számtalan hibalehetőséget tartalmaz. Ha egy cellába az Excel-nek szóló műveleti utasítást írunk - melyet képletnek, vagy kifejezésnek nevezünk -, akkor az végrehajtódik és a cellában az előírt műveletek eredménye jelenik meg. A képletek számokat, cellahivatkozásokat, függvényeket tartalmaznak műveleti jelekkel összekapcsolva. Egy képlet maximum 1024 karakterből állhat, melyet = jellel kell kezdeni. Innen tudja az Excel, hogy ezt az adatot nem tárolnia kell, hanem az ebben szereplő műveleteket el kell végeznie. A matematikai alapműveleteket az Excel a matematika szabályainak megfelelő sorrendben hajtja végre. Ettől a sorrendtől a zárójelek használatával térhetünk el. Minden zárójelnek be kell írnunk a párját, ha nem akarunk képlethibát. Amikor két cella tartalmát kell összehasonlítanunk, akkor összehasonlító műveletre (operátorra) van szükség. Ezek voltaképpen a megszokott relációs jelek. Ezek a műveletek logikai típusú értéket adnak eredményül: IGAZ-at vagy HAMIS-at. Szöveg típusú adatokkal egyetlen művelet létezik: a szövegek összevonása vagy konkatenációja. Ezzel két cella tartalmát egymás után írhatjuk. A szöveges állandókat idézőjelek közé kell tennünk. A munkalapon mindig csak egy aktív cella van. A cellában mindig a cella értéke látható, a cella tartalmát a szerkesztősorban tekinthetjük meg. A képleteket mindig a szerkesztősorban szerkeszthetjük: begépeléssel, vagy egérmutatóval (a zárójel vagy műveleti jel begépelése után az egérrel rámutatok a cellára) A cellákban lévő értéket vagy képletet bármikor felülírhatjuk, de utána jóvá kell hagyni (enter billentyű leütésével vagy a pipa ikonra kattintással), mert csak akkor érvényesül. A táblázatkezelő programok egyik leglényegesebb szolgáltatása az újraszámolás. Tehát bármilyen változás történik a cellák értékeiben, az Excel újraszámolja az összes képletet. Ez a funkció minden egyes jóváhagyásnál frissíti az adatokat. Ha túl nagy a táblázat ezt az újraszámolási funkciót bármikor kikapcsolhatom, mert időigényes. 3.3

Prezentációkészítés

Egy előadást egy igazán jó és szép bemutatóval lehet emlékezetessé tenni. A prezentációkészítéshez a Microsoft Office csomagjának fontosságában harmadik programja az előadás- és bemutató-tervező PowerPoint-ről ejtünk pár szót. Használata első látásra bonyolult, viszont némi gyakorlás után igen sok - teljesen felesleges - munkától tud megmenteni. Induláskor a PowerPoint négy választási lehetőséget ajánl fel: 36

PHARE HU0008-02-01-0001 • • • •


Előadás-tervező Varázsló Tervezősablon Üres bemutató Létező bemutató megnyitása

Alul látható egy jelölőnégyzet, melyben letilthatjuk eme ablak megjelenését. Az első két lehetőség kiválasztásával már elkészített előadások alapján készíthetjük el sajátunkat. Az Üres bemutató kiválasztásánál egy újabb ablak jelenik meg, melyben az "Új dia" elrendezését lehet megválasztani. A megjelenő kezelőfelület nem túl bonyolult. Bal oldalon látható a diák elrendezése és pár szavas összefoglalása. Itt jelenleg csak egyetlen dia van. A képernyő jobb oldalának domináns részét a dia képe tölti ki. Jobb oldalt alul található a jegyzetelő. (Felirata: Jegyzet beírásához kattintson ide) Nézzük meg, hogy mit lehet egy dián alakítani! Elsőként próbáljunk meg a fenti képen is látható üres diát megtűzdelni elemekkel. A "Beszúrás" menüben sok-sok ismerős funkcióval találkozunk. A legegyszerűbben szöveget lehet bevinni. A szövegszerkesztőkhöz szokott átlagos felhasználóknak igen furcsa lehet, hogy nem lehet azonnal szöveget bevinni. Ki kell választani a "Beszúrás" főmenüből a "Szövegdoboz" pontot. Ez után az egérrel kattintson a dia egy helyére, ahol már kezdhetjük is a szöveg bevitelét. Szerencsére a program elég értelmes ahhoz, hogy bárhová is kattintson a dia képén, egyből elkezdje a szöveg bevitelét. A szöveget a szövegszerkesztőknél megismert módon és lehetőségek szerint lehet formázni. Természetesen jó lenne, ha az esetleg rossz helyre került szöveget át tudnánk cipelni más helyre. Ilyenkor egyszer rá kell kattintani az átvivendő szöveg belsejébe, majd a megjelenő keret oldala felé vinni az egeret. Az egérkurzor hamarosan át fog alakulni és a nyílmutató felett megjelenik egy célkereszt. Ekkor kell a bal gomb nyomva tartásával átvonszolni a feliratot egy új helyre. A háttér kialakításához a Formátum főmenü "Egyéni háttér" pontját kell kiválasztani. Sajnos nem könnyen fedezhető fel a felbukkanó kicsi ablak alján az a fehér csík (mellette egy lefelé mutató nyíl), amire rákattintva egy hagyományos színválasztékhoz juthat. Ha visszatértünk az egyéni háttér ablakba, akkor a "Legyen" gombbal lehet a dia hátterébe beépíteni a kiválasztott színt. A "Kitöltési effektusok" alatt igen látványos háttereket lehet pillanatok alatt létrehozni. A "Beszúrás" főmenü "Kép" pontját választva különféle képeket szúrhatunk be diáinkba. Ezek lehetnek ClipArt képek, valamilyen háttértárolón fájlban található képek, alakzatok és szervezeti diagramok, WordArt képek. Ha valahol előadásunkat be kell mutatnunk egy számítógép segítségével, akkor érdemes szép, hatásos bemutatót összehoznunk. A "Diavetítés" menüből az "Animáció testre szabása" alatt darabonként láthatjuk az egyes objektumokat. Minden egyes objektumra érdemes beállítani az időzítést és a kivitelezést. Az időzítésnél állítani lehet az animáció sorrendjén, valamint indulásán. Ha a bemutatót folyamatosan vetíteni kell, akkor érdemes automatikusra állítani, ellenben ha bizonytalan hosszúságút kell beszélni is alatta, akkor célszerű a "Kattintásra" pontot választani. 37

PHARE HU0008-02-01-0001


Ha már készen vagyunk egy diával, akkor a "Beszúrás" főmenüben, majd ezen belül az "Új dia" menüpontot kiválasztva további diákat kaphatunk. Ahhoz, hogy a bemutatót le lehessen játszani, elegendő az F5-ös gombot megnyomni. A vetítéshez elengedhetetlenül fontos beállítások a "Diavetítés" főmenüben találhatóak. 3.4 Integrált alkalmazások Napjainkban egyre nagyobb igény van az irodai programrendszerek integrációjára, egyrészt a folyamatok gyorsítása (dokumentumkészítés, archiválás, terjesztés, elektronikus kommunikáció, workflow menedzsment, nyilvántartás, erőforrás kezelés, biztonság), másrészt a költségek csökkentése érdekében. Az irodai rendszerek integrációs szintjei: • •

több informatikai funkciót valósít meg; a megvalósított informatikai funkciók tulajdonságait integrálja egymásba.

Néhány példa ezek megvalósítására. A Microsoft Office bármelyik alkalmazásából indítható közvetlen levélküldés. A Microsoft Outlook alkalmas az elektronikus levelezés, a határidőnapló, a feladatlista, a névjegyek, a felhasználó számára fontos webhelyek kezelésére. Levelezésnél a levéltörzs szerkesztésére a Word használható, vagy például körlevél írásakor az Outlook névjegytára használható fel a címzésben. Nagyon sok termék képes integrált faxfogadásra és a belső hálózaton elektronikus levélként történő továbbításra (pl. Lotus Notes). A CSE/WorkFlow új kliense a felhasználó munkakosarát Microsoft Explorer-szerűen jeleníti meg, ezzel is megkönnyítve munkája végzését. Az EASY Archive EASYlink for CSE nevű termékében a végrehajtott workflow folyamat végén az irattartó a benne lévő összes dokumentummal az archívumba kerül, és azonnal kereshetővé válik. Nagy segítséget adhat a felhasználónak az a megoldás, amikor az intranetes publikálás anyagainak előkészítését, véleményezését és publikálás előtti jóváhagyását workflow alkalmazással követheti.

4 4.1

Számítógépes hálózati szolgáltatások Számítógépes hálózatok fogalma, terjedése, típusai

A legtöbb munkahelyen nem egyedi számítógépeken dolgoznak, hanem egymással kapcsolatban lévő computereken, melyeket gyakran egy központi gép vezérel. Számítógépes hálózatról akkor beszélünk, ha több különálló gépet összekötünk úgy, hogy azok képesek legyenek egymással kommunikálni. Az ilyen számítógépes hálózatok előnyei: az erőforrások (közös adatwinchester, nyomtató) megosztása, a közös adatbázis (szétszórt, és nehezen frissíthető kis adatbázisok helyett), és a központi rendszerfelügyelet (belépési és hozzáférési jogosultságok kezelése, szoftverek telepítése). A számítógépeket a távközlésben szokásos eszközökkel (koaxiális kábel, telefon kábel, üvegszál, műholdak stb.) kötik össze, sőt ezt gyakran a telefonhálózatot fenntartó társaságoktól bérlik. A számítógépek közötti adattovábbítás szabványát protokollnak hívják. Természetesen a hálózat méretétől, feladatától függően sokféle protokoll van. Ma a hálózatok leggyakrabban a TCP/IP protokollt használják.

38

PHARE HU0008-02-01-0001


Egy hálózat kialakításához tehát a következők szükségesek: értelmes feladat, aminek megoldása a hálózat kialakítását igényli; hálózati kártyák az összekötendő számítógépekbe és vezetékek az összekötéshez; a hálózat megvalósításához esetleg további hardver eszközök; hálózati szoftverek, amelyek a gépek közötti kapcsolatot biztosítják; emberek, akik tudják használni (felhasználók) és üzemeltetni (rendszergazda). 4.1.1

Helyi hálózatok

Az egy adott intézményen belül kialakított számítógépes hálózatot helyi hálózatnak (LAN=Local Area Network) nevezzük. A legegyszerűbb helyi hálózathoz elegendő két gépet összekapcsolása a soros vagy párhuzamos porton keresztül. A Peer to peer (gép-gép alapú) hálózatokhoz már hálózati kártyák, és kábelek is szükségesek, de ekkor a gépek egymás erőforrásait (winchester, nyomtató) teljesen kihasználhatják. A szerver-kliens (server-klient) hálózatok esetén a közös erőforrásokat önálló gép, a szerver kezeli, míg a szerver szolgáltatásait igénybe vevő többi gép a munkaállomás (workstation vagy kliens). A felhasználók nem egyenrangúak, a folyamatos munka biztonságáért a rendszergazda (administrator vagy supervisor) felel. A legelterjedtebb szerver-klienshálózatok a Windows NT alapokra épülő Windows 2000 és a Novell Netware. E hálózatok az IPX/SPX (Novell Netware) a NETBEUI (Windows) vagy a TCP/IP (Internet) protokollokat használják. A szerver-kliens alapú helyi hálózat viszonylag költségesebb, de a szerver optimálisan tudja kezelni a közös winchestert (fájl szerver) ill. nyomtatót (printer szerver), széleskörű adatvédelmet valósíthat meg (kiterjedt titkosítási rendszerével), ill. lehetőséget tud biztosítani külső számítógépről való belépéshez (távoli terminál) vagy megteremtheti a nagy területű hálózatokhoz való hozzáférést (Internet). 4.1.2

Városi hálózatok

Ha egy kerületben, városban, megyében, stb. összekötik a már kialakított helyi hálózatokat, városi hálózatról (MAN=Metropolitan Area Network) beszélünk. 4.1.3

Nagy területű hálózat: az Internet

A nagy területű hálózatok a helyi és városi hálózatok világméretű összekötésével jöttek létre. A világon sokféle nagy területű (WAN=Wide AreaNetwork) létezik. A magáncégek által létrehozott hálózatok kezdettől fogva üzleti célból működtek (Compuserve, America On Line, Prodigy, MSN=MicrosoftNetwork stb.), jellemzőjük, hogy felépítésük hierarchikus; egy központi gépirányítása alatt állnak. Az Internet eredetileg az ún. akadémiai szféra (kutató intézetek, egyetemek, főiskolák) intézményeit kötötte össze, s kutatási célokat szolgált. Ma már a kereskedelmi célú forgalom a meghatározó, egy magára valamit is adó cég az Interneten át is elérhető. Az akadémiai szféra és középfokú oktatás részére a legtöbb helyen (így Magyarországon is) a kormányzat finanszírozza.

39

PHARE HU0008-02-01-0001 4.1.4


Az adatátvitel fizikai megvalósítása

A hálózat fizikai megvalósításának elemei értelemszerűen a vezetékek, a gépekbe helyezett kártyák, amelyekbe a vezetékek becsatlakoznak, és azok a kiegészítő berendezések, amelyek a vezetékekben futó jelek erősítéséhez, átalakításához, megosztásához kellenek (HUB, repeater, switch, stb.). Technikailag a következő megoldások a legelterjedtebbek. Helyi hálózatok esetén általában a csavart érpárok segítségével kialakított UTP technológiát használják, ennek vezetékei és csatlakozói emlékeztetnek a telefonhálózatoknál használt megoldásokra. Egyre kevésbé használják a koaxiális kábeleket, ami a kábeltévé vezetékire és csatlakozóra emlékeztet. Nagy területű hálózatok esetén használatos az üvegszál, illetve a nagy távolságok áthidalására használt műholdas vagy mikrohullámú kapcsolat. A kisfelhasználók többnyire a nyilvános telefonhálózaton keresztül kapcsolódva négyféle megoldással találkoznak. A kapcsolt vonal használata esetén a csatlakozás a meglévő nyilvános telefonvonalon történik, a kapcsolat ideje alatt a vonal másra nem használható, a költség a használattal arányos. A bérelt vonal esetén a kapcsolat folyamatosan fennáll, nincs telefonszám, a vonal tehát hagyományos telefonálásra nem használható, a költség fix. Az ISDN digitális megoldás, több telefonvonalon. Egy időben továbbíthat faxot, hangot (telefon), elektronikus adatokat(modem). Gyors, megbízható, de viszonylag drága. A legújabb technológia az ADSL, ebben az esetben a már meglévő telefonvonalon, fix havi költség mellett, folyamatosan, de a telefon beszélgetésektől függetlenül használható az Internet. 4.2 Az Internet használata, alapfogalmak Az Internet szolgáltatásait három csoportba osztjuk: elektronikus levelezés (e-mail, levelezési lista, hírcsoportok), közvetlen kapcsolat (telnet,Chat), keresés adatbázisokban (ftp, gopher, www). 4.2.1

A levelezés működése

Minden felhasználó egy postafiókot kap. A postafiók tulajdonképpen egy alkönyvtár (mappa) valamely éjjel-nappal működő számítógépen. A felhasználó levelei ebbe a postafiókba érkeznek, s akkor tekinti meg őket, amikor ráér. A levelezés bonyolításához tehát két program szükséges: levelező szoftvernek hívjuk azt a programot, amellyel dolgozunk, amikor leveleinket megírjuk illetve megtekintjük (Ilyen pl. az Outlook), míg a postafiókunk kezelését ettől függetlenül egy kiszolgáló szoftver végzi. Ez utóbbiból számunkra csak az érdekes, hogy milyen szabvány (protokoll) szerint dolgozik, mivel levelezőrendszerünk beállításánál meg kell adni. 4.2.2

Az e-mail

Az e-mail magán vagy hivatalos elektronikus levelezés az egész világon. A levelet egy szövegszerkesztővel írjuk, s azt egy alkalmas program (levelező szoftver) küldi el a címzett postafiókjába.

40

PHARE HU0008-02-01-0001


A postafiók megadása: azonosító @ domain, ahol az azonosító az adott gépen a postafiók tulajdonosának azonosítója (monogram, becenév, sorszám stb.), a domain pedig a gép azonosítója, "körzetszám". 4.2.3

Levelezési lista

A listára feliratkozók (a feliratkozás általában ingyenes) minden a listára küldött levelet automatikusan megkapnak. A listára előfizetni (feliratkozni) a listakezelőjének (ez lehet szoftver is) küldött e-mailben lehet. A listák általában egy konkrét témával foglalkoznak, mivel a napi forgalmuk több tucat is lehet, érdemes -még feliratkozás előtt megtudakolni a leiratkozás módját is. A listákra bárki írhat, az elküldés többnyire automatikus. Ha a listára kerülő leveleket elküldés előtt ellenőrzik, moderált listáról beszélünk. Fontos tudni, hogy a legtöbb listán a reklámcélú levelek küldése tilos. 4.2.4

Hírcsoportok (newsgroup, usenet news)

A leveleket témánként csoportosítva rendszerezik és egy központi gépen tárolják, de már nem küldik el senkinek. Aki meg akarja tekinteni, egy alkalmas programmal (news) beléphet és böngészhet a levelek között. A leveleket egy bizonyos idő után törlik. Bárki írhat bele. 4.2.5

Telnet

A szolgáltató számítógépre sajátunkkal, mint a távoli gép termináljaként kapcsolódunk. Lehetőségünk van állományok letöltésére, programok indítására, adatbázisok lekérdezésére (többféle, csak elektronikusan forgalmazott folyóirat létezik), játékokban való on-line részvételre stb. Fontos, hogy a célszámítógép használatára jogot (account) kapjunk, azaz egy olyan felhasználói nevet és jelszót, amelynek birtokában használhatjuk. Viszonylag kevés olyan számítógép van, amire bárki beléphet. 4.2.6

Csevegés (Chat)

A csevegésben résztvevő számítógépek között folyamatos adatforgalom van. A csevegést egy szerver gép vezérli, a részt vevők által írt üzenetek a szerveren keresztül valamennyi részt vevőhöz lényegében azonnal eljutnak. A kapcsolat folyamatos és élő, a telekonferencia egy egyszerű megvalósítása. A csevegésre többféle megoldás van, a legelterjedtebb az IRC, ahol az adatforgalmat már több, összekapcsolt szerver végzi. A csevegő megjelöli, hogy milyen témában kíván beszélgetni ("csatorna"), s a továbbiakban az adott csatornára érkező minden üzenetet megkap, és válaszolhat is. Ha valamelyik csevegő személye felkelti az érdeklődését, privát csatornát nyithatnak, amelyen keresztül már csak ketten cseveghetnek. 4.2.7

Adatbázisok lekérdezése

Az Interneten szinte minden információ megtalálható a napi időjárás jelentéstől a Károli-féle bibliáig. Az adatbázisok kezelésének azonban többféle módja van, attól függően hogy hogyan

41

PHARE HU0008-02-01-0001


tárolják illetve továbbítják az adatokat. Ezek a TCP/IP alprotokolljai, amelyeket az adatbázisok adatainak továbbítására alakítottak ki: az ftp, gopher és a http. 4.2.8

FTP (File Transfer Protocol)

A fáj archívumokhoz való hozzáférés, és fájlok letöltését támogatja. Az archívumok témánként csoportosítva vannak, elég széles körben. Használatához tudnunk kell a célgép IP címét. A FTP-t gyakran fájlmenedzser programok (Windows Commander, Far stb.) is támogatják, de az újabb böngészők (Internet Explorer) is ismerik. A TCP/IP alapszolgáltatása, tehát a parancssorba írt ftp parancs kiadása után más segédprogramok telepítése nélkül is indítható, ekkor azonban parancsorientált felületen kell dolgoznunk. 4.2.9

Gopher

Menürendszer segítségével hozzáférés adatbázisokhoz, bárhol is legyenek a világon, nem kell tudnunk a címeket sem. Elsősorban szöveges állományok (pl. levelezési listák) archiválásához használták, ma már nem gyakori. 4.2.10 WWW (World Wide Web) Globális multimédia adatbázis. Az információkat színes oldalakon tárolják, szöveg, kép, hanganyag, film formájában. A World Wide Web segítségével távoli számítógépeken található dokumentumok tekinthetők meg grafika, hang, videofelvételek mellet. Távoli adatbázisokban kereshetünk – mindenféle előzetes számítástechnikai ismeretek nélkül – művészi kiállításokat látogathatunk meg, kedvenc együtteseink dalszövegeit olvashatjuk, egyetemekre, vállalatokhoz juthatunk be a világ bármely részén. A kereskedelmi szolgáltatók megjelenésével a www jelentősége alaposan megnőtt, segítségével akár otthonról választhatunk a weben található bolti katalógusból. Az újabb böngésző programok már gyakran lehetővé teszik más Internet szolgáltatások kényelmes használatát (ftp, chat, levelezés) is. 4.2.11 WAP (Wireless Aplication Protocol) A WAP a WWW megvalósítása a mobiltelefonokon. Mivel az átviteli sebesség kisebb és a mobiltelefon kijelzője csak gyengébb minőségű grafikát képes megjeleníteni, ezért a WAP lapok kevesebb multimédiás anyagot tartalmaznak és lényegre törők. A technológia napjainkban kezd terjedni. 4.3 Internetes portálok A portál fogalmát nehéz pontosan meghatározni, inkább csak körülírni lehet. Eredetileg internetes kiindulópontot jelent (erre utal az elnevezés is), ahol az ember friss információkhoz juthat, szolgáltatásokat vehet igénybe és eljuthat különböző helyekre. Másrészt a portálok ma már nem feltétlenül a böngészés kezdetét jelentik, ezen oldalakon a felhasználók a hosszabbrövidebb szörfölések között megállhatnak, "megpihenhetnek", körülnézhetnek. Valóban megfigyelhető, hogy míg az ember a klasszikus értelemben vett szörfölés alatt gyakran, akár fél- vagy egy percenként váltogatja az Internet site-okat (web oldalakat) vad kattintások közepette, addig egy portálhoz érkezve sokszor órákon át is egy helyben marad. Ennek oka az, hogy a mai modern portálok széleskörű integrált szolgáltatásokat nyújtanak.

42

PHARE HU0008-02-01-0001


Az a jó portál, melyen minél több és sokrétűbb információ helyben megtalálható, s a különböző témákkal, területekkel kapcsolatos valóban releváns, friss és átfogó linkek össze vannak gyűjtve. Ez egyre nagyobb jelentőséget kap, ugyanis az Internet növekedése az ott található információhalmaz bővülése mellett a felesleges, elavult, redundáns vagy egyszerűen rossz információk szaporodásával, sokszorozódásával is jár. Így ma már sokkal nehezebb -sőt, sok esetben inkább lehetetlen- egy bizonyos témában a legjobb oldal megtalálása, mint akár 2-3 évvel ezelőtt. A portálok (másik gyakori elnevezés: tartalomszolgáltatók) 1996-ban jelentek meg az Interneten, akkor még "gateway" elnevezéssel (magyar fordításban "kapualj", "kapubejárat"). Legtöbb szakértő akkoriban nem sok jövőt jósolt ezen webhelyeknek, mondván nem rendelkeznek kellő tartalommal, az ember sokkal frissebb hírekhez juthat az újságok websitejain és nagyobb adathalmazban bányászhat a keresőkben. A tartalomszolgáltatók mégis fennmaradtak - sőt, 1998 a nagy visszatérés éve volt számukra. Manapság a portálok az internetes forgalom 15%-át jegyzik, viszont az on-line hirdetési piac 60%-át birtokolják (2 milliárd USD). Ez a nagy felfutás és hatalmas kereskedelmi bevétel a hagyományos média belépésével magyarázható. A hagyományos média azért fektet a portálokba, mivel azok felépítése, szolgáltatásai, megjelenési formája, vásárlót(nézőt/olvasót) kiszolgáló szerepe nem idegen tőle; a nyomtatott sajtóban és a televízióban évtizedek alatt kialakított hirdetési- és munkamódszereit a tartalomszolgáltatáson keresztül könnyen át tudja ültetni az Internetre. És pontosan ez az, ami napjainkban történik. A médiaóriások nem csak egymás közti egyesüléseikkel vannak elfoglalva manapság, hanem mindeközben lassan, de biztosan megvetik lábukat az Interneten. A legnagyobb internetes portálok a Yahoo, az Excite, a Lycos, az AOL (America OnLine) és az MSN (Microsoft Network). Közülük a Yahoo, az Excite és a Lycos a piac legrégibb szereplői (sokan a Yahoo-t tekintik az első portálnak). Közös jellemzőjük, hogy keresőrendszerként kezdték meg működésüket, majd fokozatosan bővülve, nagy felvásárlásokkal szolgáltatási körüket kiterjesztve (pl. ingyenes e-mail és webhely szolgáltatással) tudták mind a mai napig megőrizni vezető pozíciójukat. Hatalmas látogatószámukat viszont még mindig döntően a kereső funkciójuknak köszönhetik. Minden nagyobb portál nyújt ingyenes e-mail szolgáltatást és több szolgáltató ingyenes webhelyet is biztosít. Ezen szolgáltatásokra legtöbbször az adott portál kezdőlapján be lehet jelentkezni, illetve fel lehet iratkozni, és a levelezés befejezése után is automatikusan visszakerülünk a főoldalra. Ezzel a megoldással szintén többen látogatják az oldalt - és a több látogató magasabb reklámbevételeket jelent. A dologhoz persze az is hozzátartozik, hogy az ingyenes e-mail és webhely-szolgáltatást igénybe vevők nagyon jó vásárlóközönséget jelentenek a különböző hirdető cégeknek, s a reklámbannerek (reklám feliratok)folyamatosan ott villognak az oldalakon. A portáloknál újabban fontos szempont a személyre szabhatóság. Ez annyit jelent, hogy a felhasználó saját maga állíthatja be, hogy az oldalra való belépéskor milyen információk jelenjenek meg, s a számára kevésbé fontos témákat, rovatokat kikapcsolhatja. Ebből persze nem csak a felhasználó profitál, ugyanis a személyre szabás feltétele a regisztráció, melynek során a szolgáltatás nyújtója olyan információkhoz jut, amiket azután kereskedelmi és marketing célokra használ fel. A személyre szabásnál a reklámbannerek és a kereső nem letilthatóak, ugyanúgy megjelennek, mint az eredeti oldalon. A különbség legfeljebb annyi, hogy az oldalon található reklámok témájukban próbálnak illeszkedni a regisztrált felhasználó megadott érdeklődési köréhez.

43

PHARE HU0008-02-01-0001


4.4 Elektronikus dokumentumok Elektronikus dokumentum: minden digitálisan kódolt dokumentum (adat és/vagy program), melynek kezeléséhez számítógép szükséges. Típusai: • helyi elérésű (lokális) elektronikus dokumentumok: fizikailag is jelen vannak, a felhasználó maga helyezi a számítógép lejátszó egységébe pl. CD-ROM, floppy • távoli (közvetett) elérésű elektronikus dokumentumok: a felhasználó csak • input/output eszközön keresztül tudja elérni (fizikailag nincs jelen) Elektronikus dokumentumok fajtái: Az elektronikus dokumentum a törvény meghatározása szerint olyan elektronikus eszköz útján értelmezhető adat, mely elektronikus aláírással van ellátva. Ez lehet szöveg, kép, hangfelvétel, szoftver, tervrajz, digitális fénykép, film stb., ha elektronikus formában létezik, elektronikus formában továbbítják, feltéve, ha azon elektronikus aláírás szerepel. Az elektronikus irat ehhez képest olyan elektronikus dokumentum, melynek az alapvető funkciója, hogy betűkkel szöveget közöljön. A szövegen kívül - az olvasó számára érzékelhetően - kizárólag olyan egyéb adatokat foglal magában, melyek a szöveggel szorosan összefüggenek, annak azonosítását (pl. fejléc), illetve könnyebb megértését (pl. ábra), illusztrálását szolgálják. Az elektronikus iratok az elektronikus dokumentumokhoz képest egy szűkebb csoportot alkotnak. Az elektronikus okirat pedig az elektronikus iratoknak olyan szűkebb köre, amely nyilatkozattételt, illetőleg nyilatkozat elfogadását vagy nyilatkozat kötelezőnek elismerését foglalja magában. A közfelfogás az írásjelekkel, szövegként megjelenített emberi gondolatokat tekinti okiratnak. Az okiratok a célzott joghatás szempontjából tanúsító, rendelkező vagy beismerő okiratok csoportjában sorolhatók. A tanúsító okirat egy múltban megtörtént eseményt, történést tanúsít, tényt közöl, pl. nyilatkozattétel megtörténtét. A rendelkező okirat jogviszonyt keletkeztethet, módosíthat vagy megszüntetethet (pl. szerződés, végrendelet), míg a beismerő okirat a kiállítóval szemben fennálló követelést bizonyítja (tartozáselismerő nyilatkozat). Az elektronikus okiratok fogalmát a törvényhez fűzött indokolás szerint a hagyományos formájú okiratok "virtuális megfelelőjeként" hozták létre. Az elektronikus okiratok az elektronikus iratok speciális fajtájaként foghatók fel. 4.5

Adatbiztonság

Az elektronikus dokumentumok adatainak biztonságát az elektronikus aláírással szavatolhatjuk. Az elektronikus aláírás fogalmát a vonatkozó törvény a következőképpen határozza meg: "az elektronikus dokumentumhoz azonosítás céljából végérvényesen hozzárendelt vagy azzal logikailag összekapcsolt elektronikus adat, illetőleg dokumentum". Egy olyan műszaki, technikai megoldás, amely az egyik, már meglévő elektronikus adathoz egy másik elektronikus adatot kapcsol. Az elektronikus aláírás fogalmán, az elnevezéssel ellentétben, nem egyszerűen az emberi kézírás digitalizált formáját, hanem egy számítógépes adatot, adathalmazt kell érteni. Elektronikus aláírásnak tekinthető például az is, ha valaki az általa írt elektronikus levél végére a saját nevét egyszerűen odaírja (gépeli), illetve, ha a saját kézzel írt aláírását elektronikus formában a levélhez csatolja. Ezek a technikai megoldások

44

PHARE HU0008-02-01-0001


azonban nem akadályozzák meg az aláírással való visszaéléseket, nem tekinthetők biztonságos eljárásoknak. Az elektronikus aláírással szembeni alapvető követelmény, hogy hitelesen azonosítsa a dokumentum aláíróját. A használt technikai megoldásoknak biztosítaniuk kell, hogy az aláírás tényét, annak megtörténtét utólag senki ne kérdőjelezhesse meg, ne vonhassa kétségbe, továbbá azt is, hogy az adott aláírás egyértelműen az aláíró személyéhez kapcsolódjon. Elektronikus aláírásként olyan technikai megoldást kell alkalmazni, amely képes megakadályozni a dokumentum tartalmának utólagos megváltozását. A fenti követelményeknek megfelelő elektronikus aláírás digitális jelek sorozatának, egy speciális számsorozatnak fogható fel. Az általánosan megfogalmazott elvárások, követelmények szempontjából a jelenleg ismert és használt technikai megoldások közül az úgynevezett nyilvános kulcsú eljárásokkal létrehozott elektronikus aláírás tekinthető világszerte elfogadottnak. A nyilvános kulcsú eljárás során két kulcsot, egy nyilvános kulcs (kriptográfiai nyilvános kulcs, a törvény szóhasználatával élve pedig aláírás-létrehozó adat) és egy titkos kulcsot (kriptográfiai magánkulcs, a törvényben aláírás-ellenőrző adat) kell használni. Az aláíró kulcs segítségével elhelyezett elektronikus aláírás bonyolult matematikai és kriptográfiai megoldások, műveletek összessége. Mindkét kulcs digitális jelek sorozatának fogható fel, amelyeket sajátos programokkal kell kezelni. A titkos kulccsal az aláíró képes az elektronikus iraton egy kizárólag rá jellemző aláírást létrehozni, illetve adatokat titkosítani. A titkos kulcshoz tartozó nyilvános kulcs segítségével a címzett pedig ellenőrizheti az elhelyezett elektronikus aláírást, sőt képes a titkos kulcs tulajdonosa számára adatokat titkosítani. A titkosításhoz és annak feloldásához eltérő aszimmetrikus - algoritmusokat használnak, így lehetetlen a tikosított üzenetet ugyanazzal a kulccsal megfejteni és fordítva. A nyilvános kulcsú elektronikus aláírás alapvető tulajdonságai: • • • • •

az adott elektronikus aláírás kizárólag egy aláíró személyéhez kapcsolható, az egyedileg azonosítja az aláírót, így a címzett ellenőrizheti a feladó személyazonosságát, az aláírás ténye kétséget kizáróan bizonyítható, azaz az üzenet küldője utólag nem hivatkozhat arra, hogy azt nem is írta alá, egyértelműen kimutatja, ha az adott dokumentum az aláírást követően megváltozott, bizonyos feltételek mellett az aláírás időpontja is hitelesen rögzíthető.

Az elektronikus aláírásról szóló törvényhez fűzött indokolás is rámutat arra, hogy a titkos kulcsot és a hozzá tartozó nyilvános kulcsot bonyolult matematikai algoritmusokkal aszimmetrikus kódolással - hozzák létre. Az üzenet titkosítása és dekódolása két különböző kód, kulcs segítségével történik. A nyilvános kulcs alapján, abból gyakorlatilag lehetetlen a titkos kulcsot megfejteni, így nincs lehetőség az elektronikus aláírás hamisítására sem. A nyilvános kulcs birtokában kétséget kizáróan megállapítható, hogy a vizsgált aláírás a hozzá tartozó titkos kulcs segítségével készült-e vagy sem. Az elektronikus aláíráshoz használatos kulcsok az aláíró személyétől fizikailag elkülönülten, file-ok, floppyk, esetleg chipkártyák formájában jelennek meg. A nyilvános kulcs bárki által megismerhető, ezáltal határozható meg a kulcs tulajdonosának a személyazonossága. A titkos kulcsot- akárcsak a különféle PIN-kódokat - természetesen titokban kell tartani. Ha a titkos

45

PHARE HU0008-02-01-0001


kulcsot tartalmazó adathordozót a tulajdonosa elveszíti, esetleg ellopják, gondoskodni kell egy újabb titkos kulcs és a hozzá tartozó nyilvános kulcs beszerzéséről. A nyilvános kulcsú rendszerben használatos mindkét kulcs digitális jelek összességének tekinthető. Az aláírási folyamat a következőképpen foglalható össze: •

• • •

A dokumentumot létrehozó személy - nevezzük egyszerűen aláírónak vagy feladónak - a dokumentumból egy program segítségével úgynevezett digitális lenyomatot készít. A digitális lenyomat az adott dokumentum sűrítményeként - meghatározott terjedelmű bitsorozatként (Hash-érték) - fogható fel. Egy dokumentumnak csak egyetlen sűrítménye, digitális lenyomata lehet. Elképzelhetetlen az is, hogy az adott digitális lenyomathoz az eredetitől eltérő dokumentumot lehessen rendelni és fordítva, illetve lehetetlenség két különböző dokumentumból teljesen azonos digitális lenyomatot készíteni. A digitális lenyomatot a készítő a saját titkos kulcsával "aláírja", majd az aláírt sűrítményt az eredeti dokumentumhoz csatolja. A dokumentumot a hozzá csatolt és aláírt sűrítménnyel együtt eljuttatják a címzetthez. Az aláíró saját titkos kulcsához tartozó nyilvános kulcsot bárki megismerheti. A címzett a dokumentum alapján egy szoftver segítségével újra elkészíti annak a digitális lenyomatát. Ezt követően a digitális aláírást a nyilvános kulcs segítségével dekódolja. A dekódolás folytán megkapja az aláíró által készített digitális lenyomatot. Amennyiben a két digitális lenyomat azonos, egymással megegyező, megállapítható, hogy a dokumentum az aláírása óta nem változott, illetve, hogy a címzett által használt nyilvános kulcshoz tartozó titkos kulccsal készült az elektronikus aláírás.

A fenti folyamat felvázolásával az elektronikus aláírás lényegének a megértése volt a cél. Az elektronikus aláírás használata a gyakorlatban azonban egyszerű, könnyen megtanulható módszer. 4.5.1

Aláírás-hitelesítés, -tanúsítás

Az elektronikus aláírás hitelességét- azaz, hogy az aláírt digitális lenyomat és az eredeti dokumentumból generált digitális lenyomat megegyező vagy sem- az adott irat címzettje maga ellenőrzi a nyilvános kulcs segítségével. Arra a kérdésre, hogy a címzett által használt nyilvános kulcs kihez tartozik, az aláírás-hitelesítő szolgáltató tud választ adni. Az ő feladata, hogy a nyilvános kulcs alapján megadja az aláíró azonosító adatait, tanúsítsa a kulcsok összetartozását, valamint az aláíró által használt kulcsok érvényességét.

5 5.1

Trendek az informatikában és az informatikai alkalmazásokban e-learning, e-oktatás

A hagyományos, tantermi oktatás esetén számos tanteremre és több oktató folyamatos foglalkoztatására van szükség. Az oktatáshoz kapcsolódó költségek (pl. utazás, szállás, étkeztetés, stb.) jelentősen növelik az oktatásra és képzésre fordítandó anyagi erőforrásokat. Az egyik legnagyobb, de gyakran figyelmen kívül hagyott költségnövelő tényező a résztvevők munkakiesése és az ehhez kapcsolódó költségek. A korszerű informatika költségmegtakarító megoldást képes nyújtani a fenti problémákra a számítógéppel, hálózaton keresztül szervezett, adminisztrált és lebonyolított távoktatás, 46

PHARE HU0008-02-01-0001


vagyis az e-learning segítségével. Ennek lényege, hogy a hallgatók számítógépen, lokális számítógépes hálózaton, vagy akár az Interneten keresztül érik el a tananyagot, számítógép segítségével tanulnak és ezzel gyakorolják a megszerzett ismereteket. A kommunikációs folyamat lehet szinkron vagy aszinkron jellegű. A szinkron távtanulás egyidőben, különböző helyen - a tanulási folyamat azon formáját jelenti, amikor az oktató és a diák közvetlen kapcsolatban áll egymással. A tananyag elsajátítása az oktatásszervezők ütemezésében történik. Szinkron távtanulási eszközök például a videokonferencia, az alkalmazás megosztás, csevegés. Az aszinkron távtanulás - különböző időben, különböző helyen - időben egymástól független, lekérdezhető eseményekre épül. Az aszinkron e-learning esetében egy adott szerver gépen elhelyezett elektronikus tananyag önállóan is feldolgozható, egyéni ütemezésben. Aszinkron távtanulás fontos elemei például az elektronikus levelezés, a dokumentum letöltés, newsgroups- és workgroup alkalmazások. Mindkét kommunikációs formára igaz, hogy a folyamat során az oktatótól a diák felé irányuló információ dominál, azonban a visszairányú és a diákok közötti kommunikáció megfelelő minősége és gyakorisága is kulcsfontosságú. Az úgynevezett. integrált rendszerek általános célú, internetes kommunikációs eszközökből felépülő, az oktatási tevékenység adminisztrációját is ellátó keretrendszerek. 5.2

e-közigazgatás, e-kormányzat

A közigazgatási új tartalom nem egyéb, mint például a részt vevő állampolgárok körének szélesítése és intézményesítése, vagy a mainál sokkal gyorsabb, egyszerűbb, hatékonyabb közigazgatási (természetesen elektronikus) ügyintézés. Az új típusú közigazgatás pedig nem más, mint helyi társadalomnak és helyi önkormányzatnak, helyi önkormányzatnak és állami (sőt európai) kormányzásnak, helyi államnak és helyi társadalomnak intenzív együttműködése egy internetes gyűjtőportálon, a döntésekhez és cselekvésekhez szükséges minden tudással, és végül az önkormányzati testületek és polgármesteri hivatalok belső működésének folyamatos modernizálása. A szolgáltató állam és e-állam feltétele, hogy a szolgáltatásokat az állampolgár elérje, s bárhol igénybe vehesse. A hagyományos állam szolgáltatásait azonban ma gyakran csak nehezen, körülményesen és drágán lehet megszerezni. Ezért szolgáltató állam csak az e-közigazgatást bevezető digitális állam lehet, ahol a szolgáltatások egyrészt jelentősen bővülnek, másrészt elektronikusan közvetlenül elérhetők, harmadrészt az ügyek sokkal gyorsabban és hatékonyabban intézhetők el. Okkal és joggal vethetik fel persze sokan, hogy az e-közigazgatás bevezetésének feltétele a magyar (valóban gyors és szélessávú) információs-kommunikációs infrastruktúra kiépítése, a vezetékes és mobil internetezés sokkal szélesebb körű elterjesztése, a közösségi és intézményi hozzáférési pontok dinamikus terjesztése, vagy az országos és helyi közigazgatási tartalomszolgáltatások megindítása és állandó bővítése. Csak azt ne higgye senki, hogy előbb van például az internetes hálózat, mint az e-közigazgatás elterjesztése; az infrastruktúra-építés finanszírozásának is eleve feltétele az e-közigazgatási vagy az e-oktatási igénybevétel. A párhuzamos folyamatok, kikényszerítések, fejlesztések hozhatják meg a várt sikert. Az e-közigazgatás a legkisebb településen is változatlanul olyan nyilvános társadalmi játszma és vállalkozás lesz, amelyben a polgárok és érdekeik kifejezésére szervezett csoportjaik valóságosan és elektronikusan együttműködnek az általuk választott önkormányzati

47

PHARE HU0008-02-01-0001


képviselőkkel és a helyi közigazgatással, s az e-együttműködésből születő közös döntéseket végrehajtják. Ha a digitális önkormányzás, a helyi e-közigazgatás - a törvényi szabályozás ellenére és mellett is - sokáig bonyolult személyes és csoportos alkuk, ideiglenes vagy tartós megegyezések, jogos vagy jogtalan vélekedések végtelen sorozata marad, akkor a helyi stratégiák, a helyi rendeletek, a helyi döntések, a helyi támogatások szükségképpen hosszú ideig erősen ki lesznek téve a korlátozott lokális érdekeknek és felfogásoknak. Ezt a kiszolgáltatottságot azonban részben csökkenti a közigazgatás elektronikus módja, az Internet teremtette helyi nyilvánosság és átláthatóság. Jobb megoldást talán majd egy következő (vagy második) e-közigazgatási reform hozhat a mesterséges intelligencia állami és közigazgatási alkalmazásával. Akkor a mesterséges intelligencia számos döntés-előkészítést, döntéshozatalt és döntésvégrehajtást átvesz majd a helyi képviselőktől és a helyi apparátusoktól. Az e-közigazgatás erőteljes fejlesztése az elkövetkező években óriási hatással lesz valamennyi informatikával és Internettel kapcsolatos szolgáltatásra. Az egészségügyi és oktatási intézmények a központi és helyi közigazgatási szervek eddig is jelentősen hozzájárultak az európai IT kiadásokhoz: Az elmúlt években ennek a szektornak a vásárlásaiból származott az európai IT piac forgalmának 17-18 százaléka. A gyors növekedés az informatikai szállítókon kívül számos kapcsolódó iparág szereplői számára teremt komoly lehetőségeket. Így például az e-közigazgatás infrastruktúrájának kiépítői, a hálózat biztonságáért felelős szakértők, vagy a közigazgatás speciális igényeinek kialakításán dolgozó tanácsadók is jelentős bevételekre számíthatnak. Az elektronikus kormányzat az információtechnológiai és kommunikációs eszközök olyan alkalmazását jelenti, amelynek köszönhetően a kormányzati és közigazgatási munka hatékonysága, átláthatósága és ellenőrizhetősége nagy mértékben növelhető. Az ekormányzati rendszer különböző szintjeit a helyi önkormányzati, regionális, illetve az egész országra kiterjedő adminisztratív eszközök jelenthetik. A központi, felülről jövő kezdeményezések sokszor összekapcsolódnak - össze kell kapcsolódniuk - az egyes térségek információs infrastruktúrájának fejlesztésével és az informatikai kultúra népszerűsítésével. 5.3

Döntéstámogató informatikai rendszerek

A nagy átfogó (szaknyelven tranzakciós) vállalatirányítási rendszerek hatékonyan támogatják a napi operatív feladatokat, ugyanakkor a felsővezetőknek ennél részletesebb igényei is lehetnek. A DSS (Decision Support Systems – döntéstámogató rendszerek) szintén az alaprendszerekből táplálkoznak, ugyanakkor gyors, többdimenziójú, összesítésekre képesek, valamint informatikai ismeretek nélkül is segítik a kontrolling feladatokat, így az elemzést, tervezést és az ellenőrzést. A vezetők (végfelhasználók) magukkal az eszközökkel találkoznak, amelyek azonban az úgynevezett adattárház (data warehouse) megoldásokra támaszkodnak, melyek egységesen gyűjtik a maximális részletességig visszakereshető adatokat. Az adattárház egy olyan komplex informatikai rendszer, amelynek magja egy nagyteljesítményű adattár, részét képezi az ellenőrzött és ütemezett táplálását (töltését) végző rendszer, valamint az adatok elérhetőségét és elemezhetőségét lehetővé tevő lekérdezőelemző rendszerek. Alapvető célja a tárolt információk elemzése. Adatait a tranzakciós forrás-

48

PHARE HU0008-02-01-0001


rendszerektől elkülönítve tárolja, egy olyan adatbázis struktúrában, mely a lekérdezések szempontjaira optimalizált. Vállalati szintű átfogó, a különböző adatkörök összekapcsolása révén integrált adatokat tartalmaz, idősoros formában. Az adattárház tartalma nem változik, csak bővül (nem állapotot, hanem történéseket regisztrál), és a felhasználók különböző elemzői, döntéstámogató, lekérdező eszközökkel férhetnek az adatokhoz. A vállalatirányítási alaprendszerek – úgynevezett tranzakciós rendszerek – az ügyintézők egyedi, rekordszintű tételeket helyeznek a rendszerbe, illetve egyedi eszközöket is keresnek vissza. Ezek az eszközök általában az ügyviteli részleg munkáját segítik. A mindennapi folyamatokat hatékonyan támogató tranzakciós rendszerek közvetlenül nem mindenben felelnek meg az elemző lekérdezések elvárásainak, az összetett jelentések elkészítése pedig olyan többletterhelést okoz, ami a felhasználók munkáját komolyan hátráltatja. A megoldás: adatpiacok kialakításával kell szétválasztani a tranzakciós és lekérdezési tevékenységet, és így az erre kialakított adatbázis-motorok használatával a lekérdezési teljesítmény sokszorosára nő. Az üzleti döntések jobb támogatása a folyamatosan rendelkezésre álló lekérdezési szolgáltatások révén, jelentős megtakarítások a hardver beszerzésben és a rendszerek üzemeltetésében. A közép- és felsővezetők, illetve a modern kontrolling igényei azonban mások. A felsővezetők nem egyedi számokra kíváncsiak, hanem összesített adatokat keresnek, ebben segítenek a DSS döntéstámogató programok. A kontrolling modern irányzatában szintén egyre inkább a teljes vállalati folyamatot kezelő szemlélet nyer teret. A felhasználók különböző jogokkal is bírhatnak, az ügyintézők csak egy adott rendszer bizonyos információihoz juthatnak hozzá, míg a felsővezetők döntéseiket már úgy hozzák meg, hogy az eltérő forrásokból (szigetrendszerekből) gyűjtenek és integrálnak információkat, vagy pedig maga a rendszer már integrált, ekkor a nem illetékesektől jelszavakkal kell védeni az átfogóbb adatokat. Az informatikában a két rendszertípushoz más-más technológiát kell alkalmazni, a tranzakciós rendszerek az OLTP (on-line tranzakciós) feldolgozáson, míg a döntéstámogató eszközök az OLAP (on-line analitikai) feldolgozáson alapulnak. A kontrollingosztályok hagyományos feladatrendszere, az elemzés-tervezés-ellenőrzés funkcióhármas szintén fejlett informatikát és részletes, nívós adatokat igényel, ugyanakkor a kontrolling munkatársai alapvetően pénzügyesek, nem pedig informatikusok, így elsődleges igény, hogy a funkciókat felhasználóbarát módon, informatikai tudás nélkül lehessen paraméterezni. A döntéstámogató rendszerek hatékony felhasználásához rendkívül fontos az egységes ügyféltörzs létrehozása, vagyis egy mindentudó, nagy adatbázis. Érdemes megemlíteni, hogy a döntéstámogató rendszerek egyik legmodernebb irányában olyan – az üzleti intelligencia témakörébe tartozó – megoldások jelennek meg, ahol már a rendszerek funkciós területre vagy adott ágazatra történő szakosodása jellemző.

49

PHARE HU0008-02-01-0001 5.4


Elektronikus jogi információ szolgáltatások

Magyarországon 1993 óta forgalmaznak CD-ken kereskedelmi termékként hatályos jogszabálygyűjteményeket. Manapság öt kiadó termékei látják el az ország e témakörben érintett irodáit. A Cd-s kiadványok – a technológia ismert korlátai miatt – zömmel egyfelhasználós termékekként kerülnek a gépbe, bár sok helyen alkalmazzák a jogtárak hálózatos változatit (is), akár megosztott hálózati CD-ROM olvasóba téve az aktuális CD lemezt, akár úgy, hogy annak tartalmát manuálisan bemásolják egy gyorsabb, megosztott hálózati könyvtárba. A telepítőprogrammal egyébként a teljes adatbázisok felmásolhatóak az indexállományok és a programfájlok mellé egy megosztott hálózati könyvtárba. Egy joganyag hivatalos megjelenésének számos kötelező lépése van, így a gyártók minden igyekezete ellenére a CD-ken a végfelhasználókhoz kikerülő anyag nem tükrözi – mert nem tükrözheti – a tényleges pillanatnyi jogállapotot. Két CD pillanatnyi kiadása között mindig vagy egy hónapnyi vagy esetleg negyedéves átmeneti időszak -, ez a választott vagy kínált frissítési gyakoriságtól függ -, ami alatt egyes szövegek módosulhatnak, illetve az új szövegek még nem kerülnek rá a CD-re. Időbe telik, amíg a szövegek átmennek a szakmai ellenőrzéseken, hiszen csak jó minőségű információ adható ki, és az elkészült törzsanyagból le kell gyártani az előfizetőknek és az alkalmi vásárlóknak kiadandó anyagot. Két CD kiadás – most havi frissítésekről beszélünk – között is születnek újabb joganyagok, módosulnak a régiek. Így nem véletlen, hogy a CD-n forgalmazott hatályos jogtárak mellett nagy kereslet van az online hozzáférésre. Az elektronikus jogi szolgáltatások közül a legnépszerűbb a CD lemezen forgalomba kerülő CompLEX CD Jogtár. Ez egy jogi adatbázis és egy hozzá kapcsolódó jogszabálykezelő rendszer, amely tartalmazza a teljes magyar joganyagot, a Magyar Közlönyben és tucatnyi tárcaközlönyben megjelent jogszabályokat azok teljes szövegével, tipografizáltan jeleníti meg, ugyanakkor lehetővé teszi a teljes szövegben, címekben illetve alcímekben történő szó, szótöredék és szókombináció keresését. A kezelőprogrammal természetesen előkereshető egy jogszabály azonosító adatai (cím, kibocsátó, dátum) szerint is. A hatályos jogszabályok között működik az időgép funkció: a jogszabályoknak nem csak a CD záráskori hatályos, hanem minden időállapota megtekinthető a jogszabály hatályba lépésétől. A rendszer által nyújtott szolgáltatások lehetővé teszik az egy témához tartozó összes jogszabály megtalálását akkor is, ha a kapcsolódó jogszabályok azonosítója nem ismert. Ugyanakkor az adatbázishoz tartozó több mint száz tematikus jogszabálygyűjtemény lehetőséget ad ezen gyűjteményekbe tartozó jogszabályok azonnali kikereséséhez. További lehetőség a Legfelsőbb Bíróság kollégiumi határozatainak, a közzétett döntvényeknek és az APEH iránymutatásoknak a hivatkozott helyekre történő automatikus beépítése, amellyel a jogszabály értelmezés könnyíthető. Több szempontból a Magyar Törvénytár CD konkurensének tartják a CompLEX CD Jogtárat, de kiegészítésről vagy alternatíváról is beszélnek. A Magyar Törvénytár is segít, hogy könnyen rátaláljunk egy meghatározott törvényre vagy megkereshetjük azt, amelyikben számunkra érdekes fogalom szerepel.

50

PHARE HU0008-02-01-0001


A rendszer tartozéka a saját adatbázis készítő programcsomag. Segítségével saját jogszabályszövegeket lehet a rendszerhez illeszteni (akár több adatbázist is), ezt az adatbázist vagy adatbázisokat ugyanúgy kezeli a rendszer, mint a CD-n szállítottakat (szűkítés, keresés, hivatkozások más joganyagra, stb). A CD-n található egy Iratminta kezelő rendszer, amely különböző iratok kitöltését, rendszerezett tárolását segíti elő. A minták kitölthetők szövegszerkesztővel, a program használható a korábban elkészített iratok rendszerben tartásához, gyors előkereséshez, valamint saját iratminták elkészítésére, amelyeket ezután a rendszer a többi mintával egységes rendszerben fog kezelni. A jogalkalmazók és a jogalkotók munkájában egyaránt problémát okoz olykor az az egyébként természetes dolog, hogy a jogszabályok vagy részeik eltérő időpontokban lépnek hatályba, bizonyos esetekben több hónappal, vagy akár évvel is a kihirdetésük után. Ezt viszonylag könnyű követni a CompLEX lemezen, hiszen ha olyan jogszabályra találunk, ami a lemez lezárásának időpontjában még nem lépett hatályba, e tényről a gép üzen, s a jogszabály az úgynevezett közlönyállapotában jön be, majd lehetőség van az idő átállítására. Ha pedig olyan régebbi jogszabályt keresnek, aminek már tudott későbbi szövegváltozatai is léteznek, a monitor alsó, ún. státuszsorán lehet látni azt, hogy a szöveghez két időpont (nyitó és záró) tarozik, tehát ha a lemez lezárása időpontjánál későbbi verzióra vagyunk kíváncsiak, át kell állítani az időt. Új szolgáltatásként vezették be, hogyha ezentúl olyan jogszabályt akarunk behívni, aminek a lemez zárási időpontjához képest már ismert újabb szövegváltozata van, erről mindig üzenetet kapunk majd, s először kinyílik az az ablak, amelyben a szövegváltozatok időpontjai az alapértelmezettről másra állíthatók. Az adatbázis frissítése havonta CD-n történik.

Irodalomjegyzék Fenyős Zoltán-Fenyősné Kircsi Amália: Számítástechnika V. Pedellus Tankönyvkiadó 2001. Miklóssy Dezső Prezentációs oktatási segédanyag kidolgozása a PC perifériák és működésük bemutatására Chip magazin XV. Évfolyam 1. szám 2003. január http://nov.lkg-bp.sulinet.hu http://www.egressy-bp.sulinet.hu http://halovilag.korridor.hu www.origo.hu www.mimi.hu www.prohardver.hu www.tomshardware.hu www.kfki.com/hu www.cegnet.hu www.prog.hu

51

Információtechnológiai eszközök a vezetői munkában

Recommend Documents