Információs társadalom - a metakritika hiábavalósága és gyötrelmessége

I N F O R M Á C I Ó S T Á R S A D A L O M - A M E T A K R I T I K A HIÁBAVALÓSÁGA...

Z. Karvalics László

Információs társadalom a metakritika hiábavalósága és g y ö t r e l m e s s é g e Kardos Lajos egykori tanítványai gyakran emlegetik szeretett, tisztelt és - különö­ sen vizsgaidó'szakok táján - rettegett Mesterük már-már szélsőségesen eltúlzott törek­ vését a kifejezés és a fogalomhasználat pontosságára. A kiváló pszichológus ugyanis nem ismert tréfát: ha valaki véletlenül úgy fogalmazott a patkánykísérletek ismerteté­ sekor, hogy az állat „befordult a sarkon", megnézhette magát, mert a helyes kifejezés az lett volna, hogy „megváltoztatta lokomóciója irányát". Az információs társadalom irodalmának lassan két évtizedes búvárlása során foko­ zatosan erősödött bennem az érzés, hogy egy regiment Kardos Lajos sem lenne elég ah­ hoz, hogy a fogalmi inkonzisztencia, a felszínesség, a felületesség és az ismerethiányból fakadó magabiztos tévedések tömör falanxával szemben érdemes és értelmes dolog vol­ na csatába szállni. E z a kiterjedt és tagolt szöveghagyomány ugyanis bonyolult, többge­ nerációs referenciahálózatba szerveződik, ahol az elsőgenerációs ostobaságból második generációs hivatkozás lesz, ami a harmadik generációs kritikának már erős argumentu­ mává fejlődik. A „nagy gondolkodók" árnyékában epigonok sárkányfog-veteményeiből sarjadt csapatok serénykednek, csakhogy nekik se kedvük, se idejük a valódi elmélye­ désre, a forráskritikára, a gondolkodás kínjaira és az absztrakciókkal való szabadfogású birkózásra. A „nagy megmondások" mögül legtöbbször hiányzik a valódi olvasástelje­ sítmény, az eredeti szövegek gyakorta ismeretlenek, és mivel az interpretációkat már az előítéletek és elfogultságok elektromágnesei hajlítgatják, régóta meggörbült az a fogal­ mi tér is, amelyben valódi vita, vérbeli gondolati párbajok volnának vívhatok. Az előre­ mutató „kritika" devalválódott, és helyette - jászi Oszkár kedves kifejezésével „gondolatrest" publikációs pőtcselekmények zajából kellene „kihallani" a tartalmas tu­ dományos üzeneteket. Ilyen értelemben (is) igaza van a Dessewffy-Ságvári párosnak: nem csoda, hogy természetes út vezet az információs társadalom elméletének kiürese­ dése felé. Ennek az eszmetörténeti Augiász istállónak a megtisztítása több Héraklészért is kiált, de ki az, aki képes volna elterelni a folyókat? Hiszen vagy egy igazi „Nagy Elmé­ let" rakhatna rendet, magyarázó erejével elsöpörve a fogalmi hordalékot, vagy hosszú éveket kellene szentelni arra, hogy aprólékos historiográfiai és filológiai vizsgálatokkal, Kardos Lajos „irályának" követésével költözzön rend a rendetlenségbe, s átláthatóvá és leíthatóvá váljon a mind disszonánsabb irányba fejlődő narratívak torz természetrajza. Csakhogy nem vagyunk félistenek, a társadalomtudomány inkább szervezetszoci­ ológiai, mintsem intellektuális nyomás alatt álló taposómalmaiban még a témaválasztá­ saink is kompromisszumok eredményei: mindig akad „sürgősebb", fontosabb elvégez­ nivaló, mint a ránk senkitől sem szabott „küldetés" beteljesítése. K i akar Don Quijote lenni a maga szűkebb tudósközösségében? Miért múlassuk az időt tisztázó elmélettör­ téneti rekonstrukciókkal, amikor itt süvít körülöttünk az információs szélvihar, és szinte 107

I N F O R M Á C I Ó S TÁRSADALOM - A M F . T A K R I T I K A

HIÁBAVALÓSÁGA...

minden rohamával átalakítja-átrendezi a jól ismert társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális tájképet? A rossz lelkiismeret miatt azért néha, „mintegy mellékesen", célzott lövéseket adunk le - nem is a legveszélyesebb, hanem inkább a legbosszantóbb szellemi termé­ kekre és szerzó'kre. Hiszen az információs társadalom irodalmában régóta helyet köve­ telnek maguknak a teoretizált morális pánik szószólói, az összeesküvés-elméletek új generációjának napszámosai, a már régen megcáfolt közhelyeket és mítoszokat újra fel­ fedező'dilettantizmus neofitái,' só't a már magunk mögött hagyottnak hitt múlt avítt és ordas eszméit információs nyelvezettel modernizáló szellemi bajkeverők is. Egy-egy „sorozatlövés" erejéig jólesik beugrani a lövészárokba, de ki akarja leélni tudományos életét golyózáporban és sárban? így aztán a legkisebb ellenállás irányába haladva Velük, a hamis tudat bajnokaival még megvívjuk olykot-olykor a harcot, de az „igazi" frontra már nem merészkedünk ki, hiszen azt csak teljes fegyverzetben volna érdemes - ehhez vi­ szont nélkülözzük legszűkebb és legértékesebb erőforrásunkat, az időt. Az Információs Társadalom „kritikai" tematikus száma módot ad arra, hogy - ké­ sőbbi kutatásokat inspirálandó - megpróbáljam feltérképezni és modellezni az infor­ mációs társadalommal kapcsolatos kritikai szövegtermést, és az e k é p p e n kifeszített ti­ pológiai térbe elhelyezzek számos, általam problematikusnak tartott megközelítést és szerzőt. A két leginkább kártékonynak tartott, legjobban elterjedt jellegzetes kritikai pozíció tarthatatlanságát részletes elemzéssel igyekszem bizonyítani. 2

Scott Lash és a „ d e z i n f o r m á c i ó s

társadalom"

Lehetséges egyáltalán kritikai elmélet a kortárs információs társadalomban? - te­ szi fel a kérdést Scott Lash 2002-ben megjelent könyvében (Lash 2002). És mivel úgy látja, hogy a „globális információs rend" (global information order) afféle „kis gömböc­ ként" mindent magába szippantott, nem maradt hely, ahonnan „külső" kritikai reflexió­ kat lehetne megfogalmazni. S mivel nincs menekvés az „információs rend" elől, a kriti­ kai elmélet a továbbiakban nem lehetséges. A kritikának egyetlen felülete marad, magának az információnak a kritikája (thus the critique of information will have to comefrom inside the information itself).

' A velük foglalkozó - sajnálatosan gyér - irodalomból I. leginkább Sandywell (2006). " Az információs kultúra téves közhelycinek ostorozásával kezdtem (Z. Karvalics 1998), majd az infor­ mációs túltelítettség mítoszának megcáfolásához hívtam segítségül egy friss amerikai tanulmányt (Z. Kar­ valics 2000a). Az internetre fenyegetésként tekintő'és a hálózati polgár torzképeit gyártó szerzőknek szólt egy rövidebb cikk (Z. Karvalics 2000b) és egy hosszabb tanulmány ( M o l n á r - Z . Karvalics 2000). Utóbb a szocioló­ gus szakmai közösség számára igyekeztem összefoglalni, hogy melyek az információs társadalom diskurzusá­ nak tisztaságát leginkább veszélyeztető téves kiindulópontok és pozíciók (Z. Karvalics 2003). A z e g y é b k é n t fontos, ökológiai és médiakritikát összekapcsoló megközelítés és szemléletmód néhány elhibázott kiinduló­ pontjának és k ö v e t k e z t e t é s é n e k összetevőire hosszabb tanulmányban tértem ki (Z. Karvalics 2004). A z infor­ mációs társadalomra vonatkozó összeesküvés-elméleteket (Z. Karvalics 2005) és a kortárs médiatartalmakkal kapcsolatos, akár akcionista d ü h b e is átforduló morális pánik tarthatatlanságát és veszélyességét is nagyobb lélegzetű tanulmányban igyekeztem bemutatni (Z. Karvalics 2006).

108

I N F O R M Á C I Ó S T Á R S A D A L O M - A M E T A K R I T I К Л HIÁBAVALÓSÁGA...

De mi is volna ez az „információkritika"? Lash az információ három tulajdonsá­ gából (illékonyság, kormányozhatatlanság, eldobhatóság) vezeti le a reflexióképte­ lenség tézisét. Az illékonyság (ephememliíy) az információáramlás sebességének volna a követ­ kezménye - mivel újabb és újabb hullámban érkezik az információ, nem marad idó' a feldolgozásra, így minden csak „átszalad" rajtunk, és „hullámról hullámra" lazulnak azok a szálak, amelyek az adekvát jelentéseken keresztül kötnek minket a valósághoz. A kormányozhatatlanság (ungovernability) az infotmáció afféle hiányzó „láthatat­ lan kezére" utal: vajon milyen szervezőelvek szerint válik kezelhetó'vé ez az irtózatos­ sá nó'tt áramlás? S mivel a „piac" valamennyire mégis szabályozza a tőke és a pénz mozgását, az információét viszont nem, az információ világa anarchikusabb, mint a tőke birodalma. Az „eldobhatósággal" (disposability) Lash arra igyekszik rámutatni, hogy ahol in­ formációs javak vannak, ott kell lennie információs szemétnek is. A z információfeles­ legből egész egyszerűen szemét lesz, mivel az „anarchia" miatt nem vonatkoznak rá fel­ dolgozási-újrahasznosítási szabályok. A szemét így az egész információs társadalom metaforájává válik (Garbage is a métaphore for the whole information society). Az információ e három tulajdonsága együttesen vezet az intelligencia hiányához (unintelligencé) és emiatt a hiteles reflexióra való képtelenséghez. E z valójában nem is információs társadalom - hangzik Lash konklúziója - , hanem „dezinformációs társada­ lom" (disinformation society). Lash koncepcióját, világmagyatázatát, megközelítésmódját, kiindulópontjait és egész érvelését sokszorosan elhibázottnak, leszú'kt'tó'nek és tévesnek tartom: a szerzőre magára azonban mint a témában jártas, olvasott, a valóság általa vizsgált összefüggéseire érzékeny gondolkodóra tekintek (akárcsak rangos kiadója, a Sage). Lasht ugyanis nem befolyá­ solják előítéletek, nem tesz engedményt az ostobaságok zászlóvivőinek: egyszerűen saját logikai és módszertani hibáinak a foglyává válik. N e m torzítja el prekoncepciója érde­ kében a valóság leírását, csak éppen az elemzése - a rosszul megválasztott szempontok miatt - nem lehet sikeres. Teljesítményének tudományos értékét é p p e n állításainak megcáfolhatósága bizonyítja. Fogjunk is hozzá, illusztráció gyanánt, az elsőhöz!'' Lash illékonyságtézise kísértetiesen emlékeztet Hajnal István írásbeliség-kritiká­ jára, amelyre Kondor Zsuzsanna tanulmánya irányítja rá a figyelmet: „[Hajnal] saját ko­ rát azon kornak tekinti, ahol az írásbeliségben kialakuló gondolkodás- és szemléletmód elszakad a mindennapok világától, s mintegy önmagába zárkózva, az élettől idegenné válva, saját mechanizmusainak kiszolgáltatva voltaképp kiüresedik. [...] A szövegek vi­ lága nem gyarapodhatnék emberi hozzájárulás nélkül, de az indíttatás egyre inkább a szövegekkel kapcsolatos kényszerből születik meg, s nem a mindennapok világával való érintkezésből. Hajnal a modern kultúrát mint »betűnarkózistól« szenvedő kort jel­ lemzi, amiből az egyetlen kiutat az élmények, tapasztalatok valódiságához való vissza­ térés jelentheti." Hajnal természetesen nem „igazolja" Lasht, hiszen mindketten ugyanazokat a tí­ pushibákat követik el: nem a szükséges komplexitással kezelik a kérdést, és érvelésük ' Lash második és harmadik tézise is tarthatatlan, dc azok megcáfolásához önálló tanulmányokra lenne szükség. Szerencsére mások (pl. Sandywell 2003) részben elvégezték már ezt a feladatot.

109

INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM - A MF.TAKRITIKA HIÁBAVALÓSÁGA.

4

logikai szerkezetében összekeverik az univerzális kvantott az egzisztenciálissal. A ha­ mis következtetések így a leegyszerűsítésből és a logikai feszesség hiányából fakadnak. Először is: Az információk (ill. Hajnalnál a szövegek) „hullámai" nem homogén minősé­ gek. Egészen másként viselkedik az információk (ill. szövegek) olyan áramlása, amelye (mindennapi) cselekvés koordinációjához kapcsolódik, megint másként az, amelyik a tudo­ mányban és az oktatásban „kering", információs „csomagokként" fogadjuk be a műalko­ tásokat, és egészen sajátos törvényszerűségek jellemzik a médiaszféra „kibocsátását". Ezek közül vajon melyikre akar igaz lenni a kritika? Más elméletek leggyakrabban a médiát „találják meg" az „illékonyság" okozójaként, de még itt is számos további dis­ tinkcióra volna szükség, hogy valamiféle igazolhatóan érvényes megállapításig jussunk. Az állítások tehát érzéketlenek az információ tartalmára. Másodszor. K i a folyamat alanya, „elszenvedője", a „felesleges" információk sikertelen feldolgozója, aki távolodik a valóságtól? A sommás állítások alkalmatlanok a befogadó­ típusok (egyén és egyén) és a befogadási alaphelyzetek közötti óriási különbségek ke­ zelésére. A más összefüggésben oly sokszor emlegetett (és növekvő abszolút számú) írástudatlanok, ill. funkcionális analfabéták esetében például jól látszik, hogy komoly­ talan volna rájuk alkalmazni a tézist - de akkor kire illik? A legfejlettebb országok legin­ kább információ-intenzív környezetében élőkre? Az „értelmiségiekre" általában? És hol? Munkájukban vagy magánéletükben? Nevezzünk meg csak egyetlen nagy létszá­ mú és tipikus csoportot, amelynek tagjaira egyenként igaz volna az állítás! Minél na­ gyobb felbontásban és minél inkább valóságközeli helyzetekben próbálunk megfelel­ tetéseket találni, annál inkább kiderül, hogy az állítás érzéketlen az információ hús-vér befogadóira. Harmadszor, ha a befogadás egyedi aktusa az individuumhoz is kötődik, az információ­ áramot a közösségi térből lehet levezetni. A közösségnek vajon melyik szintjére vonat­ kozik Lash és Hajnal tézise? Kicsiny vagy nagyobb csoportokra vagy akár az egész em­ beriségre? Az állítás érzéketlen arra, hogy az információtömeget elszakíthatatlan párjával, az azt befogadó közösségek méretével együtt kezelje. (A méret - az interakciókon keresztül - ele­ ve „forgalmat" generál.) De nemcsak a közösség mérete nő szakadatlanul, hanem a Tu­ dás Univerzuma is, amely nyersanyaggal táplálja az információáramot. M i t ér e három, szervesen összekapcsolódó szempontból csak egyet kiragadni? Negyedszer. Az állítás érzéketlen az információáram funkcionális összefüggéseire. Az in­ formáció nem „ömlik" ránk, mint az eső, hanem szakosított intézményeken keresztül tudatosan termeljük, „fogyasztásra". A csatornák, amelyek kiépülnek, hogy eljusson hozzánk, sokkal inkább olyanok, mint a közmű - megeresztjük az információs vízcsapo-

4

Az egzisztenciális kvantor („van olyan x, amire igaz az, hogy...") helyesen akkor és úgy fordul elő tár­ sadalomelméleti e l e m z é s b e n , amikor egy kiterjedt, összetett jelenségcsalád valamely létező és figyelemre méltó, sajátos, speciális részhalmazáról fogalmazunk meg állítást. Az univerzális kvantor ( „ m i n d e n x-re igaz, hogy...") a jelenségcsalád egészének absztrakciós szintjén mozog, hiszen az állítás érvényét akár egyetlen el­ lenpélda is megkérdőjelezi.

110

INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM - A M F . T A K R I T I K A

HIÁBAVALÓSÁGA...

kat. Az „áramlásokat" egyedi döntések aktualizálják és szabályozzák. A „világtól való távolodás" optikai csalódás. Az információs közvetítettség révén a valóság más szeletei, rétegei válnak megismerhetó'vé, mint a „hagyományos" módokon, és óriási erőfeszítéseket teszünk, hogy erre a feladatra specialistákat alkalmazzunk, hatékony technológiá­ kat fejlesszünk ki, és cél-intézményeket állítsunk fel: ezeknek a munkamegosztásban éppen azt a feladatot szánjuk, hogy információs igényeinknek eleget tegyenek. Es ele­ get is tesznek, nem is akárhogyan. Bárhonnan nézzük is, Lash és Hajnal tézise annyira összezsugorodik, hogy alig marad beló'le látható állítás. Bizonyos információtípusokhoz kötó'dó'tevékenységek bizonyos be­ fogadóknál, bizonyos élethelyzetekben, bizonyos feltételekkel leírhatók „feldolgozási deficitként" vagy „betíínarkózisként". Es ezt, ebben a formában, már nem is vitatnánk. Univerzális, az információs társadalom egészére érvényesnek szánt tézisként viszont használhatatlan, a kritika „pengéje" kicsorbul. Ne feledjük el, hogy kiváló szerzőit nem kellőképpen megalapozott kritikáját bí­ ráltuk (Hajnal egyenesen a 20. századi magyar társadalomtudomány egyik legnagyobb alakja). Arra kívántunk rámutatni, hogy a felkészültség és a tárgyismeret találkozása sem garantálja azt, hogy a szakmailag korrekt kiindulópontok tartható tézisekké transz­ formálódjanak. Minderre azért volt szükség, hogy jól láthatóvá váljon: ha akát a felké­ szültség, akár a tárgyismeret hiányzik, akkor a helyzet a fentiekben elemzettnél sokkal rosszabb is lehet. 1

Hogyan g ö r b í t s ü n k

tükröt?

Az információs társadalom fogalma egyike a [...] kommunikációelméleti metaforáknak, csakúgy, mint a hálózati társadalom vagy a médiatársadalom - kezdi tanulmányát Maren Hartmann, és már t e h e t n é n k is félre azonnal a szöveget, mert ilyen felütés után kevés jóra számíthatunk. Ha valaki egyszerű kommunikációelméleti metaforaként tekint az információs társadalomra mint afféle „izgalmas" terminusra, amivel ügyes társadalom­ kutatók érdekessé teszik a tárgyukat, és még elemző" erőt is merítenek belőle, akkor egész egyszerűen nem ismeri, csak hivatkozza az információs társadalom szöveghagyo­ mányát. Az információs társadalom „klasszikus narratíváfa" ugyanis civilizációelméleti szin­ tű, és a terminus maga csak sokadsorban, illetve eredetét tekintve metafora is. A „rivá­ lisnak" tartott metaforák (mint azt a Webstert bíráló következő részben részletesen bemutatom) viszont az információs társadalom bizonyos részjellegzetességeit ragadják csak meg. De mi is volna akkor az információs társadalom fogalmának az értelmezési tartománya Hartmann-nál? Az, hogy „az információ különleges szerepet játszik a társa1

Amikor például egy amerikai író annak az álláspontjának ad hangot, hogy a fiatalok teljes generációja (entire generálion ofyoung people) virtuális g é p k é n t , afféle bioszámítógépként raktározza az információkat, mert nem képes ezeket a morzsákat a tudás jelentésteli korpuszaivá szervezni (Carr 2001 ), akkor visszaköszön Lash üzenete, mégis mekkora a különbség! Carr mindezt úgy állítja, hogy feltételezései vannak a kortárs fiatalokról (ezek tökéletesen tévesek és megalapozatlanok). A szempont, ami miatt a megszólalási kényszert érzi, a fiata­ lok v é d e l m e „a hálózatot elárasztó pcderasztáktól és pornóárusoktól", szintén inkább érzelmi alapú, és nem e kétségkívül jelenlevő' hálózatszociológiai jelenség alapos ismeretéből fakad - így születik meg egy intellektu­ álisan közveszélyes tézis.

111

I N F O R M Á C I Ó S T Á R S A D A L O M - A M E T A K R I T I K A HIÁBAVALÓSÁGA...

dalomra vonatkozó elgondolásokban". Késó'bb: „Az információs társadalom metaforája össztársadalmi eszményképnek is alkalmas volt, mivel megmutatta, hogy mi a kívána­ tos és az elérhető': a hozzáférhető' információ megsokszorozása." Még később: „Az infor­ mációs társadalom fogalmában a hangsúly a kommunikációs lánc legkisebb részén van: az információn". Maren Hartmann, lássuk be, az információs társadalom elképesztően eltorzított fogalmával dolgozik. Sem Daniel Bell, sem senki más az információs társadalom standard szöveghagyományában soha nem állított olyasmit, amire Hartmann visszatérőén utal. Éppen ellenkezőleg. Dániel Bell maga éppen azért utasította el következetesen az információs tár­ sadalom kifejezés használatát, nehogy bárki is avval igyekezzen legyengíteni az elméle­ tét, hogy magát az információt helyezi a középpontba. Ugy látszik, Bell tíz szintetikus és központi kategóriája (termelési mód, gazdasági szektor, átalakulást hozó erőforrás, stratégiai erőforrás, technológia, tudásbázis, módszertan, időperspektíva, tervezés, ve­ zérelv) úgy viselkedik, mint a tömeg a helytartói palota előtt: hiába üvölti mindenki külön-külön, hogy az információs társadalom fogalma „ k o m p l e x és holisztikus társadalmi-gazdasági-kulturális alakzatra utal", a végére mégis mindenki „Barabbást", információ-központúságot hall ki a hangzavarból. Hartmann ugyanis sajnos nincs egyedül evvel a minősíthetetlenül leegyszerűsítő véleményével: naponta találkozunk szigorú kritikai pózba merevedett szerzőkkel, akik sajnálkozó és megrovó szigorral utasítanak el egy olyan tézist, amely kizárólag az ő fejükben létezik, és egyetlen funkciója, hogy jól meg lehessen cáfolni. Tegyük hozzá: a tudástársadalom vagy tudásalapú társadalom szó­ szólóinak nagy része is ekképpen paralizálja az információs társadalom fogalmát, csak azért, hogy annak helyére a saját terminusát tuszkolhassa be. Valójában Hartmannt is ez vezérli: a médiatársadalom metafora „magasabb értékűségéén:", átfogóbb minőségének elfogadtatásáért küzd''. Sajnos közvetve így jár el a Webster által - érthetetlen módon pozitív kontextusban idézett Anthony Giddens is, amikor megállapítja, hogy minden társadalom - mihelyt nemzetállammá válik - „információs társadalom" annyiban, hogy működésében alapvető jelentőségre tesz szert a lakosságra és a rendelkezésre álló forrá­ sokra vonatkozó információk összegyűjtése, tárolása és ellenőrzése (Giddens 1985, 178). Giddens szellemesnek szánt, valójában diskurzusromboló megközelítése ugyanis minden eddig bemutatottnál leszűkítőbb, hiszen azt implikálja, hogy valamikor, valaki az információs társadalmat nem is általában az információk, hanem kifejezetten „a la­ kosságra és a rendelkezésre álló forrásokra vonatkozó információk összegyűjtése, tárolá­ sa és ellenőrzése" szerint definiálta.

' Hartmann abból indul k i , hogy „a médiatársadalom fogalmában a hangsúly [.,.] a mediatizáción van, amely az információt es a hálózatokat szintén magában foglalja". Ahhoz, hogy ilyet állíthasson, már a kom­ munikációs folyamatok abszolutizálásáig kell jutnia a médiafogalom parttalan kiterjesztésével. „Werner A. Meicrnek és l l e i n z Bonfadellinek a médiatársadalom fogalmára vonatkozó kritikája [...], miszerint cz a foga­ lom túlságosan középpontba helyezi a médiumokat, és a társadalom irányításának d ö n t ő e l e m é v é emeli azo­ kat [...] annyiban tűnik félrevezetőnek, hogy nagyon szűk é r t e l e m b e n felfogott médiafogalmat vesz alapul". Meiernek és Bonfadellinek ismeretlenül is megszorítva a kezét jelzem, hogy ez a gondolkodási csapdahelyzet egyenes k ö v e t k e z m é n y e annak, hogy a diszciplináris elfogultság az információs folyamatok egyik alesetéből, a kommunikációból ontológiai elsőbbséget varázsol, és - gyakran Umberto Eco háta mögé bújva - a kommu­ nikációból igyekszik levezetni az információt. Ugy tűnik, reménytelen vállalkozás a makacsul újratermelődő kommunikációelméleti hübrisz megtörése. (Minderről részletesen 1. / . Karvalics 1995/2003).

112

I N F O R M Á C I Ó S TÁRSADALOM - Л M E T A K R I T I K A HIÁBAVALÓSÁGA...

Érdekes, hogy ennek a fajta leszűkítésnek az egyik alakváltozata kísérteties pontossággal megjelenik a posztindusztrialitás fogalmának a kritikájában is. Amikor a más esetekben pontos és szigorú Faragó Péter azt állítja, hogy „megtévesztő már maga a poszt-indusztriális kifejezés is, amely igen erőteljesen azt sugallja, hogy végér­ vényesen meghaladtuk az évszázados ipari viszonyokat", miközben „az ipari terme­ lés, az indusztrialitás szerepe mit sem csökkent az utóbbi é v e k b e n " , elfelejti hozzá­ tenni, hogy kritikája csak egy szóhangulatra és nem a posztindusztriális paradigma „alapító atyáinak" álláspontjára vonatkozik. Sem Bell, sem Touraine nem fogalmaz­ tak meg soha olyasmit, hogy az „ipar meghaladása" volna a posztindusztriális állapot lényege. Amit nekik lehet tulajdonítani, az a „másfajta" ipari szerkezet, de még in­ kább a „másfajta munkavégzés" állítása, amit persze kiegészített számos további szempont is. A z információs társadalom irodalmának egyik jellegadó vonulata éppen avval írta be magát a fogalomtörténetbe, hogy felmutatta a dominánssá váló informá­ ció- és tudásipart. De menjünk tovább, mert a Hartmann-lejtőn sincs megállás: „Mind Bell, mind pedig sok Bélire építő elmélet esetében [...] az elméletek rendre az információnak olyan definíciójából indulnak ki, amely annak számszerűsíthetőségét tételezi. Ritkán találkozhatunk az információ olyan értelmezésével, miszerint az a kommunikáció in­ terpretációja révén érhető el. Ehelyett inkább mérhető tényezőkről hallunk, mint pél­ dául az információs ipar növekedése (ami pl. az információs szektorban foglalkoztatot­ tak száma alapján mérhető), az emberek tulajdonában levő tömegkommunikációs eszközök száma, az azok mellett eltöltött órák száma stb. Az elméletek közül sok tény­ legesen effajta mérésekre épül." Ha eddigi csúsztatásai csak kis földmozgással jártak, ezen a ponton Hartmann már egész hegyoldalak leomlasztásáig jut. Nemes egyszerűséggel összekeveri az in­ formációnak mint entitásnak a számszerűsíthetőségét és a gazdasági szektor teljesít­ m é n y é b e n , a foglalkoztatási statisztikákban, az i n t é z m é n y e k b e n és az eszközökben megjelenő információs jellegzetességek, i l l . változások mérhetőségét. Ráadásul Reil soha nem indult ki olyan definícióhói, ami az információ számszerűsíthetőségét tételezte. Épp ellenkezőleg: érzékelte, hogy az információ fogalmával a kognitív univerzumnak csak kis darabja volna megragadható, ezért egy rövid exkurzuson kívül nem is foglalkozott az információ fogalmával, és még kevésbé definiálta azt. (Annál többször használta megfelelő kontextusban például a tudás kategóriáját). Hasonlóképpen járt el Toffler, Masuda vagy újabban Castells is.

Búcsú

Webstertől

Frank Webster soha nem volt eredeti gondolkodó, olyan szerző, aki továbbfejlesz­ tette volna az információs társadalom narratíváját. Alaposan és visszatérően, nagy pél­ dányszámban és több kiadásban megjelent könyvekben tárgyalt különböző elmélete­ ket, amelyeket az információs társadalom diskurzusához sorolt, s ettől elnyerte „az információs társadalom egyik elmélettörténeti atyja" megtisztelő címet. Ehhez képest az Atya már 1997-ben megtagadta a Fiát, amikor (az ebben a lap­ számban közölt könyvfejezetben) így írt: „[...] komoly kétségeket juttattunk kifejezésre 113

I N F O R M Á C I Ó S T Á R S A D A L O M - A M E T A K RITI KA H I Á B A V A L Ó S Á G A .

az „információs társadalom" eszméjének érvényességét illetően". Elképesztő az a fo­ galmi zűrzavar, az a szakirodalmi Bábel, amelyben egyetlen lendületes gondolatmenet­ ben egészen különböző minőségeket összekever, csak hogy kimutassa, hogy „védel­ mezői" „eltérő módokon határozzák meg az információs társadalom fogalmát", és lemondtak „az információ jelentését és rendeltetését firtató kérdésekről". Ennek az egyetlen fejezetnek az ízekre szedéséhez hetek munkája vagy egy sze­ meszter hosszúságú szeminárium kellene. Csak ízelítőül: akárcsak Hartmann, visszaté­ rően összekeveri az információmennyiség (absztrakt) mérését és az információs társadalmi állapot (vagy dinamika) konkrét méréséül szolgáló kritériumokat. Konklúziójában egyene­ sen - a tényeket meghamisítva - azt állítja, hogy az információs társadalom teoretikusai bitekkel operálnak, kvantitatív mutatókat használnak bizonyítékként arra, hogy a társa­ dalom minőségi változásait jelezzék. Valójában az információs társadalom egyetlen elméletét sem mutatja be (Masudát vagy Bellt nem is említi, Tofflert is csak kétszer, érintőlegesen), ám „az információs társadalom apostolaként" mutatja be azt a Tom Stoniert, akinek há­ rom számottevő, de végtelenül problematikus műve közül az egyik az információ egye­ sített fogalmáról szól (és semmi köze sincs az információs társadalom diskurzusához), a másik a poszthumán jövőről (szintén teljesen kívül maradva a szóban forgó diskurzuson, de érdekes adalékokat szolgáltatva a posztinformációs társadalom diskurzusához), a har­ madik pedig egy vékony füzet az információ gazdaságtanáról. Eközben hosszan időzik Baudrillard erősen kontextuson kívüli, csak a használt szavak és a módfelett keresetten kibomló „jelentés-problematika" közössége okán tárgylemezre kerülő gondolatainál, és oldalakon át tárgyalja Theodore Roszak egykor nagyhatású, mára erősen poros, de már születése pillanatában is elfogult, féldilettáns kritikáját az információs társadalom­ ról, amelyet egyszerre jellemeznek nemes indulatok és a tárgyra vonatkozó ismeretek erőteljes hézagai. Úgy könnyű kétségeket ébreszteni az információs társadalom fogal­ mának létjogosultsága iránt, hogy a diskurzusból kontextus és szerkezet nélküli mozza­ natokat, másodszintű epigonhangokat villantunk fel, vagy tudományon kívüli forrásból származó szövegdarabokat mutatunk meg, miközben bőven adatoljuk a kritikai vonu­ lat (egyébként siralmas) élvonalát. 7

8

Webster leginkább megbocsáthatatlan és legkárosabb megoldása az, hogy felállít­ ja „az „információs társadalom analitikailag ötféle definíciójának" tézisét, és az ezekhez rendelni vélt „iskolákat" - sajnos - egyenként be is mutatja. A z csak a kisebb baj, hogy valójában ezekben a miniportrékban sem az informá­ ciós társadalom irodalmából kapunk ízelítőt, hanem - Dessewffy és Ságvári pontos megnevezése szerint - „az információs társadalmak különböző mikro- és makroszintű kérdéseivel és részterületeivel egyaránt foglalkozó, ugyanakkor a korábbi állapotok­ hoz képest t ö b b é - k e v é s b é változatlan szerkezetben m ű k ö d ő t u d o m á n y t e r ü l e t e k " szöveghagyományából ötletszerűen, illetve csakis a prekoncepcióhoz szükséges kom­ pozíció számára kiragadott idézetekkel kell beérnünk. A valódi gondokat máshol ta­ láljuk.

7

Addig is ajánlott olvasmány N i c k Ganc Webster-kritikája (Ganc 2005), A rendszercsen alkalmazott „vannak tudósok, akik..." m o n d a t k e z d é s egyediili funkciója az, hogy ne kelljen megnevezni szerzőt egy adott gondolathoz, hiszen azok jcllemzó'cn nem is léteznek az információs tár­ sadalom klasszikusainál, csak a „kritika" varázsolja e l ő őket, hogy aztán legyen mit megsemmisíteni. K

114

I N F O R M Á C I Ó S T Á R S A D A L O M - A M K T A K R I T 1 K A HIÁBAVALÓSÁGA...

Először, az információs társadalom definícióiból sok száz áll rendelkezésre, ezek azon­ ban jellemzően nem abban különböznek, hogy a társadalom melyik alrendszerét helye­ zik előtérbe magyarázó elvként egy rövid kifejtés során, hanem abban, hogy mit tartana/; a leglényegesebb, legjellemzőbb, leglátványosabb, döntő mozzanatnak a komplex társadalmi-gaz­ dasági átalakulásban Másodszor. A z információs társadalomnak egyetlen „legáltalánosabban dekódolható je­ lentése" létezik, amely az „ipari korszakként" jellemzett világtörténelmi periódust kö­ vető, azt felváltó új korszakot nevezi meg, en general. Nincsenek alternatív információstár­ sadalom-fogalmak. Az egymással rivalizáló elméletek - teljes joggal - az átmenet részlet­ kérdéseiben igyekeznek egymással szemben állást foglalni. E z nem gyengíti, mint Webster állítja, hanem erősíti a diskurzust. A rivalizálás ugyanis az elméletnek nem a mak­ roszintjét, hanem a modalitásait érinti, efféle kérdésekkel: A nemzeti és a globális szint ho­ gyan viszonyul egymáshoz? Az átmenet nemzeti forgatókönyveinek van-e eltérő tipológiája? Az egyes átmenetek időbeli különbségei miatt megváltoznak-e a kulcsindikátorok? Van-e az átalaku­ lásnak teleológiája? Stb. Harmadszor, az információs társadalom elméletei, ceterum censeo, nem az információbő­ séggel, de nem is valamelyik alrendszer döntő szerepével definiálják az új társadalmi minőség létrejöttét, hanem komplex, sokváltozós, a társadalom valamennyi alrendszerére ki­ terjedő holisztikus modellel. Az elméletek rivalizálása addig tartott, amíg mindenki a formálódó új minőség lényegét kereste, az ötvenes évek végétől a nyolcvanas évek közepéig. Dessevvffy és Ságvári helyesen állapítja meg, hogy „a posztindusztrializmus elméletei jóval több forrásból, és ezáltal nagyon különböző gyökerekből és indíttatásokból táplál­ koznak", és a posztindusztrializmus elméletei az információs társadalom elmélettör­ téneti hagyományának csak egy részét teszik ki. A civilizációelméleti irány (Umesao, McLuhan, Kumon) vagy a futurológiai iskola (Toffler, Naisbitt) hozzájárulása legalább olyan jelentős. Abban a pillanatban, amikor az információs társadalom gyűjtőkategória­ ként „bevett" terminussá lett (valamikor a nyolcvanas évek fordulóján), feloldódott benne valamennyi korábbi részkísérlet, amely a jelenségvilág egy-egy kitüntetett pontja felől igyekezett megragadni az átfogó új minőséget. Az egykor önálló elméletek definí­ ció-komponenssé váltak, és ma együttesen konstituálják az információs társadalom szintetikus, „befoglaló" fogalmát. Az alábbi táblázatból ezek az összefüggések csendesen és meggyőzően kiderül­ nek, mint ahogy annak a metaforafelhőnek a „topológiája" is, amely az információs társadalom „alternatívájaként" gomolyog. Valójában sokkal inkább arról van sző, hogy ez a sok-sok metafora egy gömbfelületen helyezkedik el, és együtt adják ki az infor­ mációs társadalom holisztikus „gömbjét". A k i - mint Hartmann - az információs társa­ dalmat csak egy metaforácskának tartja a gömbfelületen, vajon mit gondol a gömbről magáról?

115

INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM - A M E T A K R I T I K A HIÁBAVALÓSÁGA...

1. táblázat. Az információs társadalom szintetikus alapkategóriái, ezek mérhetősége és metaforái Alapkategória

„Átbillenési pont" (tipping point)

Metafora

Termelés (Gyártás)

A z i n f o r m á c i ó s szektorhoz t a r t o z ó , infor­ máció- és t u d á s t e r m é k e k e t gyártó vállalko­ zások aránya a többi szektorhoz k é p e s t

információipar, tudásipar, információ- és tudásipar, információgazdaság, tudásgazda­ ság, t u d á s a l a p ú gazdaság

Foglalkoztatás

A z i n f o r m á c i ó s é s t u d á s s z e k t o r b a n foglal­ koztatottak s z á m a é s aránya a t ö b b i szek­ torhoz k é p e s t

fehérgallérosok, információ- és t u d á s m u n ­ kások, immateriális dolgozók, tudásosztály

Munka

A v é g z e t t t e v é k e n y s é g j e l l e g e szerint h á n y a n és milyen m é l y s é g b e n foglalkoznak „hivatás­ szerűen" információs tevékenységgel

s z i m b ó l u m f e l d o l g o z ó k , é r t e l m i s é g , agy­ m u n k á s o k (brainworkers, m i n d workers)

Eró'forrás é s technológia

A z i n f o r m á c i ó é s a t u d á s f e l z á r k ó z i k a ha­ g y o m á n y o s eró'források é s t ő k e f o r m á k mel­ lé

szellemi tőke, h u m á n tőke, információs t ő k e (information capital), vállalati infor­ mációs és tudásvagyon

Jövedelem és vagyon

N e m z e t á l l a m i s z i n t e n a G N P , az e g y é n szintjén a havi kereset m é r t é k e .

j ó l é t i t á r s a d a l o m (affluence), j ó l é t i á l l a m ( w e l f a r e state)

Fogyasztás

A vásárolt információs é s kulturális javak, e s z k ö z ö k é s s z o l g á l t a t á s o k a r á n y a a fo­ gyasztói kosárban, különös tekintettel a médiatartalmakra

consumer society, prosumers, m e d i a t i z á l t társadalom

Végzettség (iskolázottság)

A felsó'fokú v é g z e t t s é g ű s z a k e m b e r e k (diplomások) aránya a társadalmon belül

tanuló társadalom, meritokrácia

Megismerés

A megismerés mérhető dimenzióiban ( m i k r o s z k o p i k u s n a g y s á g r e n d e k , csillagá­ szati t á v o l s á g o k é s m é r e t e k , f e l d e r í t e t t g e n o m k o m b i n á c i ó k , j e l f e l d o l g o z á s stb.) e l ­ ért e r e d m é n y e k és nagyságrendek

médiatársadalom, élethosszig tartó tanulás, t u d o m á n y o s forradalom, n a n o - s k á l a , peta-skála

Konfliktus kezelési m ó d és hatalom­ technika

A h a g y o m á n y o s h a d v i s e l é s i f o r m á k felcse­ r é l é s e , a g a z d a s á g i é r d e k ü t k ö z é s e k infor­ mációs síkra terelése (üzleti hírszerzés, in­ novációs verseny). A t á r s a d a l o m „demokrácia-állapota", a kontroll típusai és közvetítői

információs hadviselés, kiberháborúk, üz­ leti intelligencia, bürokrácia, kontrollválság- é s forradalom, k o c k á z a t t á r s a d a l o m

Interkonnektivitás

A kölcsönös összekapcsoltság m é r t é k e

telematikai t á r s a d a l o m , „ b e h u z a l o z o t t tár­ sadalom" hálózattársadalom

V i l á g k é p é s lo­ gikai keret

A statikus, ill. e n e r g a k ö z p o n t ú v i l á g k é p e t f e l v á l t o t t a - e m á r az i n f o r m á c i ó - k ö z p o n t ú világkép? E l e m z é s i - é r t e l m e z é s i keret-e m á r a g l o b á l i s r e n d s z e r s z i n t é s az „ ű r k o r ­ szak"? Jellemzó'-e a jövőre orientáltság?

g l o b á l i s falu, t e c h n o k u l t ú r a , i n f o r m á c i ó s c i ­ vilizáció

F o r r á s : Z. Karvalics (2007)

Mármost az is azonnal kiderül a fenti táblázatból, hogy mennyire önkényes és mennyire inhomogén a Webster által kiválasztott öt „analitikai definíció" (a technológi­ ai, gazdasági, foglalkoztatási, térszemléletű és kulturális meghatározások). És amennyi­ re problematikus a választás, ugyanannyira megkérdőjelezhető' az expozíció is, különö­ sen a technológiai és a kulturális „csoportban" - de erről máskor. Negyedszer. A z információs társadalom igenis történeti „fenomén" (Z. Karvalics 2007b), akárhogyan igyekszik is Webster - sokadmagával együtt - kiiktatni a történetiséget az elemzésből. Az ahistorikus megközelítés kizárólag azt a célt szolgálja, hogy ne kelljen választ adni arra a kérdésre, amit Webster (helyesen) így fogalmaz meg: „A fejlődési gör­ be mentén hol van az a fordulópont, amely elválasztja az „információs társadalmat" at­ tól, amit csupán „fejlett ipari társadalomnak" szoktunk nevezni?" 116

INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM - A M K T A K R I T I K A

HIÁBAVALÓSÁGA...

Aki azonban nekigyürkőzik a válaszkísérletnek, az azonnal megsemmisítő kritikát kap a nyakába, és a módszertani szkepszis mögött ott vigyorog a relativisztiktis gondol­ kodói attitűd, amely csakis és kizárólag azt célozza, hogy kimutathassa: voltaképpen nem is történt akkora változás a gazdaságban, a társadalomban, a politikában. Különös látni, mi­ ként teszi zárójelbe ez az alapállás (ami Websternél, Hartmannál és Faragónál is expressis verbis alakot ölt) félszáz év „mainstream" társadalomtudományi gondolkodását, Riesmantól Castellsig, amelyet többek között az a cél vezérelt, hogy az átfogó átalakulás makroszintű, sarkalatos, fundamentális tartalmát tárják fel. Ha a „lényegi változatlan­ ság" pozíciója következetes volna, nemcsak az információs társadalom fogalmát akarná elutasítani, hanem a gömbfelület összes elő- és segédfogalmát, illetve metaforáját is. Itt azonban általában kilóg a lóláb: azért kell „dekonstruálni" a diskurzust, hogy - talán Faragó kivételével - annak helyére különféle „ellenfogalmak" diskurzusai ülhessenek. És vajon az, hogy az egyes gondolkodók más-más ritmust, más közvetlen előzmé­ nyeket, más indikátorokat és más éveket választanak, értelmetlenné teszi-e a forduló­ pont keresését magát? Megkérdőjelezi-e azt, hogy igenis van kronológia: bizonyos fej­ lettségi fokon álló társadalmakban már végbement a váltás, másoknál nagyjából épp most van folyamatban, megint mások pedig még előtte állnak. M i n t ahogyan kellett mintegy húsz év az információs társadalom fogalmának letisztulásához a tudományos közösségben, ugyanúgy bizonyára sok idő eltelik még, amíg a történeti ív egyes állomá­ sainak sorrendjével kapcsolatban is kialakul a közmegegyezés. Minderre három megoldás kínálkozhat. Lehet a választás önkényes-szimbolikus (Naisbitt például kijelenti, hogy az információs társadalom 1956-ban „kezdődött" - mégpedig a Szputnyikkal és az információs- és tudásszektor statisztikailag dominánssá válásával) (Naisbitt 1982/1988). Magam az 1961. évet választanám (Z. Karvalics 2007a, 2007b), mások (mint pl. Toffler) a hatvanas évek közepét. Amikor a rivális „választások" érwilágából kiemelkedik egy-egy mindinkább elfogadott nevezetes év vagy esemény, akkor az önkényes-szimbolikus választás konvencionálissá fejlődik. A konvencionális „fordulópontok" (máris több ilyen léte­ zik) elfogadottságát nagyban segíteni fogja, ha mérésműveletek támogatják. Webster kriti­ kája teljesen értelmezhetetlen az indikátor alapú rekonstrukcióval szemben, mert a mérési műveletek a tátsadalom alrendszereinek átalakulását mérik, nem az információmennyiséget? Ebből talán elég is ennyi. Befejezésül arra vállalkozom, hogy néhány „első lépést" tegyek a vitairodalom majdani tipológiájához, modellezéséhez.

E p i l ó g u s : Az i n f o r m á c i ó s t á r s a d a l o m „dimenziói"

kritikájának

Az információs társadalom irodalma módszertanilag szintetikus és erősen multi­ diszciplináris, tárgyában pedig egyszerre „jelenkor-történeti" és történetfilozófiai irányult­ ságú, hol erősen szociologizáló, hol technológiaorientált, máshol kultúra- és civilizációelmé-

A z információmennyiség-mérést hagyjuk meg a Berkeley Egyetem híres „ H o w much info"? című kutatási programjának és a csökkenő.súlyú, rohamosan pcrifcri/.álódó japán „információstatisztikai" iskolának (amelynek л munkáját a szinte hibátlan Duff (2000) érthetetlenül sorolja az információs társadalom diskurzu­ sának előzményei közé.

117

I N F O R M Á C I Ó S T Á R S A D A L O M - A M ИТАК RITIК A HIÁBAVALÓSÁGA.

leti mélységekig tágul. Ennek okán „megörökít" szinte valamennyi, a társadalomtudományban eddig határozott öntudatra ébredt kritikai pozíciót. A technológiakritika például - ahogy Kondor Zsuzsanna írása nyomán ismét pillantást vetünk az elmélettörténeti hagyományra - majdnem egyidős magával az írott tudománnyal: a Platónig visszavezetett „ellenmozgalmak" „mind az írás, mind a nyomtatás feltalálásának esetében inkonzisztens módon, de a fennálló gondolattechnikák védelmében éltek kritiká­ val az adott invencióval szemben". Ugyanez az attitűd vezeti a számítógép-galaxis és az internet kritikusainak tollát (élükön azóta eltávozott „karizmatikus vezetőjükkel", Neil Postmannel). Csakhogy a helyzet már itt bonyolódni kezd: az általános technológiakritikán belül sok speciális technológiakritikaivonulatléte/Ак, amelyeknek nem általában a technológi­ ával, hanem annak egyes vonatkozásaival gyűlik meg a bajuk. Az ökológiai szemléletmód a nagy energiaigény és az avval összefüggő környezetkárosítás miatt támadja a számítástech­ nika univerzumát, de például a tartalmi kérdésekkel egyáltalán nem foglalkozik. Mások ki­ zárólag a Hatalom és a „demokrácia-deficitet növelő technológia" kontextusában" fejtik ki kritikájukat (1. elsősorban Feenberg 1991 és Feenberg 1999, valamint Kirkpatrick 2004). S míg az általános technikakritikában - Kondor Zsuzsannával együtt - „a hagyományos kriti­ kai attitűd [...] enyhülését" érezzük, a speciális technikakritikában sok pozitív tartalék rej­ tőzik, „a kritikai racionalitás[...] új módozatainak" megtalálásával. 1

Amint a technológiával (jelesül elsősorban az információkezelés és a kommuniká­ ció technológiáival) kapcsolatos megközelítések egyes elemei koherens elméletté ren­ deződtek össze, a kritika abban a pillanatban alakot vált, és immár az adott technológia­ elmélet kritikájaként jelenik meg." Különösen elterjedtté vált például a „technológiai determinizmus" bírálata (ami egyre nehezebben tartható, mégis sokaknak ez a „kály­ ha", ahonnan levezetéseiket indítják). Sajnos ezt teszi ezúttal Faragó is: „A technika ál­ tal elbűvölt kutatók, így az I K T p képviselői is igen gyakran a technikai determinizmus csapdájába esnek, és leggyakrabban par excellence a technológia demokratizáló hatása mellett érvelnek." Faragó mindezt a néhány éve tragikus hirtelenséggel elhunyt 12

1

N é m a t e c h n o l ó g i a m a g a t e h á t a k r i t i k a t á r g y a , h a n e m az arról való tudás társadalmi

aszimmetriája.

A t e c h n o l ó g i a t e r m é s z e t é n e k a h a t a l o m t ó l f ü g g e t l e n m e g é r t ő i , a hackerek e z é r t l e s z n e k k u l c s f o n t o s s á g ú sze­ r e p l ő v é e n n e k az i s k o l á n a k a s z ö v e g h a g y o m á n y á b a n . " L . p l . az i n f o r m á c i ó s r e n d s z e r e k r e v o n a t k o z ó „ k r i t i k a i h c r m e n e u t i k á r ó l " é r t e k e z ő M y e r s (2004) írá­ sát. U g y a n a b b a n a t a n u l m á n y k ö t e t b e n ( M i n g e r s - W i l c o c k 2004) „ f e d e z i f e l " P r o b e r t (2004) A d o r n ó t m i n t az i n f o r m á c i ó r e n d s z e r e k k r i t i k u s á t , k o l l e g á i (Jones et a l . 2004) p e d i g G i d d e n s m u n k á s s á g á b a n l e l n e k fel j ó k i i n ­ d u l ó p o n t o k a t az i n f o r m á c i ó r e n d s z e r e k

kritikájához.

I s m é t e l j ü k m e g ( D e m e t e r T a m á s s z a v a i v a l ) : „ [ . . . ] az e z e n a t e r ü l e t e n v é g z e t t k u t a t á s o k t a n u l s á g a i a l á t á m a s z t j á k azt a k ö v e t k e z t e t é s t , h o g y a k o m m u n i k á c i ó s t e c h n o l ó g i a j e l e n t ő s v á l t o z á s a i - k ö z v e t l e n ü l é s tár­ sadalmi v á l t o z á s o k a t i n d u k á l v a e g y a r á n t - bizonyos m c g i s m e r é s b c l i k ö v e t k e z m é n y e k e t

eredményeznek.

Ilyesfajta k ö v e t k e z m é n y e k a m e g v á l t o z ó v i l á g k é p e k ( p l . a v i z u a l i t á s f o k o z ó d ó s z e r e p é n e k k ö s z ö n h e t ő e n ) , a politikai é s vallási i d e o l ó g i á k á t a l a k u l á s a (pl. a t u d á s d e m o k r a t i z á l ó d á s a , s z é l e s k ö r b e n h o z z á f é r h e t ő v é válása k ö v e t k e z t é b e n ) , a t u d á s f e l h a l m o z ó d á s á n a k elősegítése (pl. a t u d o m á n y o s k o m m u n i k á c i ó kiterjesztésével és s e b e s s é g é n e k n ö v e l é s é v e l ) s t b . " ( k i e m e l é s - Z . K . L . ) . L e g ú j a b b a n C h r i s t i a n F u c h s (2007) é s W o l f g a n g I lofk i r c h n e r ( 2 0 0 7 ) k ö n y v e i , i l l . e l ő a d á s a i h o r d o z z á k l e g e r ő t e l j e s e b b e n azt az á l l í t á s t , h o g y az i n t e r n e t

„mint

k a p c s o l a t t e c h n i k a " e r e d m é n y e z i a „ f u n d a m e n t á l i s " t á r s a d a l m i v á l t o z á s o k a t ( a h o g y H o f k i r c h n c r írja: „ t h e I n t e r n e t c a n b e p e r c e i v e d as a p o s s i b l e trigger for s o c i e t a l d e v e l o p m e n t s b r i n g i n g a b o u t f u n d a m e n t a l c h a n g e in the n a t u r e o f s o c i e t y " ) .

118

I N F O R M Á C I Ó K T Á R S A D A L O M - A M E T AК RITI К Л H I Á B A V A L Ó S Á G A .

Christopher Kedzie elméletének kritikájával illusztrálja, miszerint Kedzie tétele az vol­ na, hogy „a technológiai fejló'dés eró'teljesen támogatja a demokráciát". Csakhogy Fara­ gó nem elég alaposan olvassa Kedziet, ezért kreálhat technológiai determinizmust ott, ahol az nincs. Kedzie lényegi instanciája a kölcsönös összekapcsoltság, az interkonnektivitás mértéke (interConnectivity rate). Fó' megállapítása arra vonatkozik, hogy az interkonnektivitás a demokráciaállapotnak a legerősebb korrelációs párja (mint ahogy az összes többi társadalmi-kulturális mutatónak - az iskolázottságnak, a G D P - n e k vagy az életkilátásoknak is). A kölcsönös összekapcsoltság méréséhez használja a korai hálózati képletek forgalmi adatait és topológiáját, de nem állítja, hogy a kapcsolat ok-okozati volna (különben nem is volnának lehetségesek a kivételek, mint például a mérés idején Szingapúr vagy Észtország magas interkonnektivitással, alacsony demokráciaállapot­ tal). Kedzie annyit mond, hogy ha egy tényezó't kellene kiválasztanunk a társadalmi ál­ lapotot meghatározó faktorok közül, akkor a kölcsönös összekapcsoltság lenne ez, mert valamennyi faktorral a legeró'sebb korrelációt mutatja. A technológiai determinizmusra emlékeztető' módon kap új köntöst a hagyomá­ nyos társadalomkritika (a „kritikai elmélet") is, amelynek a „kapitalizmuskritikától" a „médiakritikáig" húzódó ívében helyet követelnek maguknak az egyes elméletek, i l ­ letve azok kritikái. És noha például Alain Touraine (autógyári) empíriából kinövő posztindusztrialitás-elmélete (Touraine 1968) és az információs társadalomban vagy az internetben kizárólag a profitcsinálás közegét látó vulgárbaloldali irodalom' között fényévnyi távolság van, nem a kritika helyes vagy helytelen volta, hanem a tükrözött valóságké­ pének megalapozottsága, realitása és kiindulópontjainak minémüsége határozza meg, hogy a kritika melyik lehetséges tartományba „esik". Az alábbi táblázatban - az eddigi szem­ pontokból formálva kategóriákat - a kritikai pozíciók nyolc lehetséges csoportját külö­ nítettem cl: 13

4

1 3

„ É r v e l é s é b ő l n e m v i l á g l i k k i , h o g y a k o m m u n i k á c i ó s t e c h n o l ó g i á k t e r j e d é s e é s az i n t é z m é n y r e n d ­

szer d e m o k r a t i z á l ó d á s a k ö z ö t t h o g y a n a l a k u l k i o k - o k o z a t i v i s z o n y " - i s m é t l i m e g F a r a g ó . A z t m á r l á t t u k , h o g y s e m a t e c h n o l ó g i a i d e t e r m i n i z m u s , s e m az o k - o k o z a t i s á g n e m j e l l e m z i K e d z i e m u n k á i t , n i n c s t e h á t , a m i n e k k i k e l l e n e n á l a c z ü g y b e n v i l á g l a n i a . D e t e g y ü k f e l , h o g y i m m á r n e m rajta, h a n e m e g y v a l ó b a n m e g v a ­ l ó s u l t t e c h n o l ó g i a i d e t e r m i n i s t a é r v e l é s e n k é r j ü k s z á m o n az o k - o k o z a t i s á g b e m u t a t á s á t . L e h e t i l y e n E r n e s t W i l s o n é (2006), a k i s z e r i n t a g a z d a s á g i é s p o l i t i k a i f e j l ő d é s f e l h a j t ő e r e j e a t á r s a d a l o m n é g y l e g e r ő s e b b a k t o r á t ( p o l i t i k a , g a z d a s á g , t u d o m á n y , c i v i l s z e k t o r ) ö s s z e k ö t ő hat c s a t o r n á n á r a m l ó i n f o r m á c i ó m e n n y i s é g e é s m i n ő ­ s é g e . Vagy H o w a r d R h c i n g o l d é (2002), a k i s z e r i n t a t e c h n o l ó g i a (az i n t e r n e t é s a m o b i l t e l e f o n ) r é v é n e l é r t i n t e r k o n n e k t i v i t á s v é g s ő s o r o n a c s e l e k v é s e k j o b b k o o r d i n á c i ó j á b a , az e s e m é n y e k é s a t á r s a d a l m i v i s z o n y o k feletti m e g n ö v e l t á t l á t ó k é p e s s é g b e f o r d u l - é s a k k o r m á r i s l e h e t n e , k o r r e k t t á r g y s z i n t e n , c í m k é k n é l k ü l vitat­ k o z n i arról, hogy vajon W i l s o n vagy R h c i n g o l d m e g o l d á s a k i e l é g í t ő - e . 1 4

F a r a g ó k ö z v e t í t é s é v e l e b b e a t e m a t i k u s s z á m b a is b e s u r r a n t egy n a g y o n e n y h e v á l t o z a t : „Az e-demot-

ratikus mennyország lehetősége a semmibe veszett, mivel a Webjelentős része a fokozatosan a kapitalista e-kereskedelem ál­ tal uraltjövedelmező'piacite*'illetté'váltírják igen pesszimistán Dányi és Siikösd tanulmányuk bevezetésében ( D á n y i S ü k ö s d 2003, 291)". H o g y csak n é h á n y e l l e n v e t é s t t e g y ü n k : a W e b n e k n e m „ j e l e n t ő s " r é s z e v á l t piaci t e r ü l e t ­ t é , m i v e l a „ n e m p i a c i " r é s z t is n a g y o n j e l e n t ő s n e k k e l l l á t n u n k , az e - d e m o k r a t i k u s m e n n y o r s z á g o t soha n e m a „ p i a c m e n t e s internet" víziója kínálta, a W e b piacosodása egyáltalán n e m implikálja, hogy a d e m o k r a t i z á l ó ­ d á s k a p u i e v v e l b e is z á r ó d n á n a k stb.

119

INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM - A METAKRITIKA HIÁBAVALÓSÁGA.

2. táblázat. Л „kritikaitérkép" INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM Ábrázolás, ill. interpretáció Gondolkodási­ elemzési kiindulópont

VALÓSÁG (TÁRSADALOM)-KRITIKA Eltorzított

ELMÉLE.TKRITIKA Eltorzított

Autentikus

Hamis tudati

Diskurzusmérgező'

Egyoldalú, manipulatív

Csalárd, megtévesztő

Elfogult, leegyszerűsítő

Plauzibilis és megalapozott

Inkorrekt

Korrekt

Inkorrekt

Korrekt

Reális

A társadalmi valóságra, illetve az elméletekre vonatkozó kritikák közös jellemzője az, hogy miként tükrözik vagy hogyan „képezik le" tárgyukat, s elemzéseikben vajon helyesen interpretálják-e az érintett elméletet, illetve valóságábrázolásuk megfelelő is­ mereteken alapul-e, vagyis az elemzéshez használt tények, illetve azok csoportjai kon­ vergálnak-e az adott területre vonatkozó „általánosan bevett" leírásokkal. Sajnos na­ gyon sok esetben önkényesen eltorzítva jelennek meg a bírálat tárgyává tett elméletek tézisei, ill. alapvonásai, és tipikus eljárás a társadalomkritika hevében a valóság egyoldalú interpretálása (a kritikát erősítő sajátosságok hangsúlyozása, kiemelése, ill. abszolutizá­ lása, ám a neki ellentmondó jellegzetességek negligálása). Ezt a korábbiakban alaposan illusztráltam - akárcsak azt, hogy a „korrekt elméletkritika" is bizonyulhat tévesnek. Ebből az is következik, hogy az igazság-érték nem lényeges változó, amikor a kritikai teret pásztázzuk. Ahol azonban hiányzik a megfelelő ismeret, és torz az elemzési kiindulópont, ott kizárólag „hamis tudati" teóriák születhetnek (itt most csak magával a kategóriával fog­ lalkozom, ennek ártalmasságát a bevezetőben már röviden érintettem). A hamis tudat kifejezést itt nem marxi terminusként, hanem hétköznapi jelentés­ sel használom. Azt a megközelítésmódot, gondolkodói pozíciót értem rajta, amelyik a vizsgált tárgyról alkotott képtó'l és az arról rendelkezésre álló ismeretektó'lfüggetlenül, már a gon­ dolkodás megkezdése, ill. álláspontjának kifejtése eló'tt téves premisszákkal, tarthatatlan szempontokkal, megcáfolt kiindulópontokkal építi fel elemzői apparátusát, abba gya­ korta elegyítve dilettáns és olykor irracionális elemeket. A hamis tudatra különösen jellemző a k é t e l k e d é s hiánya és az erős érzelmi azonosulás, így szó sem lehet a kiindu­ ló nézetrendszer falszifikálhatóságáról mint értékelési kritériumról. (A tudományos diskurzusok e s e t é b e n a vitaközösség számára külön definíciók és megfeleltetések nélkül is e g y é r t e l m ű e n kirajzolódnak a hamis tudati pozíciók - valahogy úgy, ahogyan a szavak legáltalánosabban használt j e l e n t é s e ) . Más szóval: a hamis tudatnak talán az a legjellemzőbb sajátossága, hogy nem a megismerő'funkció, az ismeretek elmélyítése végett nyúl a valósághoz, hanem a már meglevő tudattartalom újabb tárgyra való „kiterjesz15

15

Erre a hasonlatra azért van szükségünk, hogy jelezzük: nem tartjuk célravezetőnek a fogalmak jelen­ tését relativizálással kiüresítő, mégoly elgondolkodtató megközelítéseket és e l m é l e t e k e t , amelyek például a hamis tudat és a nem hamis tudat kérdéskörét néhány lépésben visszavezetik a világ megismerhetőségének hagyományos ismeretelméleti problémáira (ahogy tulajdonképpen Althusser Marx-kritikájából is az követ­ keznék, hogy valójában minden hamis tudat, 1. Belinszki 2000), vagy a tudományosság kontra tudománytalan­ ság ellentétpárjából n é h á n y szökelléssel a tudományos tudás „felpuhításáig" jutnak el (ahogy azt pl. Lyotard nyomán sokan teszik: abból, hogy a tudományon kívül is léteznek m é g autentikus megismerésformák, nem következik, hogy a tudományos venus tudománytalan oppozíció ne volna érvényes és jelenlevő).

120

INFORMÁCIÓS T Á R S A D A L O M - A M E T A K R I T I K A HIÁBAVALÓSÁGA...

tése", saját kiindulópontjainak megeró'sítése vagy mások (cselekedeteinek) befolyáso­ lása érdekében. Az „ideológiát" ennek megfelelően nem azonosíthatjuk a hamis tudattal, ti., hogy szerepe a valóság „elleplezése" volna. Noha Daniel Bell híres (és az információs társa­ dalom szöveghagyományának a szempontjából is releváns) elemzése, Az ideológia vége ilyen értelemben igyekezett a kritikai társadalomelmélet munkafelületeiről eltávolítani az ideológiát mint a megértést nehezítő „szemellenzőt", az ideológiailag „elkötelezett" megközelítés a fentiek értelmében nem szükségszerűen jelent hamis tudatot, legyen szó akár poli­ tikai, akár ideológiai, vallási vagy erkölcsi kiindulópontról. Ugyanakkor olyan erősen kí­ sértenek bizonyos jelentések, szerkezetek és összefüggések az ideológiamentes meg­ közelítésekben is, hogy sok esetben az olvasói-befogadói percepció „címkézi fel" az egyes szövegeket. 16

17

Az e l m é l e t k r i t i k a

rétegmodellje

Befejezésül arra próbálok röviden rámutatni, hogy mitől olyan „éles", „szakadé­ kos" az információs társadalom kritikai tere. Ha az „elméleti" performatívumokat négy szintre bontjuk (ahogy az a nyelvben vagy a cselekvésben is történik), azt találjuk, hogy a kritikai megszólalásnak is négy szinten nyílik kapu. 3. táblázat. Az elméletek „szintaktikája" Nyelv

Tevékenység

Elmélet

Elemi e g y s é g

Hang

Mozdulat

F o g a l o m (Metafora)

1

Szó

Mozdulatsor

Tézis

Szintetikus m i n ő s é g

Mondat

Művelet

Elmélet

Szöveg

Technológia

Diskurzus

Ennek az egyszerű rendszerezésnek a felhasználásával (és a korábban mondottak­ ra emlékezve) az alábbiakat ismerhetjük fel: Először. Az információs társadalom irodalmában a fogalomszint és a diskurzusszint oly­ kor szétválaszthatatlanul összekeveredik, így a fogalomkritika gyakorta út a diskurzus­ kritikához. H a ilyesmivel találkozunk, végezzünk el egy érdekes gondolatkísérletet:

1 6

( B e l l 1960). B e l l t a n u l m á n y k ö t e t é n e k a b e v e z e t é s e , ö s s z e f o g l a l á s a é s a l c í m e (On tie Exhaustion of

Political Ideas in the Fifties) „ ü z e n t e " m i n d e z t e r ő t e l j e s e n , d e k o r á n t s e m a z é r t , a m i t e r r ő l L u h m a n n (1997) g o n ­ d o l : „ S z o k á s s á v á l t az i d e o l ó g i a i k o r s z a k v é g é r ő l b e s z é l n i " [ a m i a n n a k t u d h a t ó b e , h o g y ] „ a m a r x i g o n d o l k o d á ­ son b e l ü l ú j a b b e r e d m é n y t m á r n e m i g e n l e h e t e t t v á r n i . " V a l ó j á b a n a h a m i s t u d a t i j e l l e g ű i d e o l ó g i a i m e g k ö z e ­ lítésektől n e m lehetett m á r várni semmit, illetve a magyarázó erőt m á r n e m kizárólag a társadalomkritikai k o h ó b a n e d z ő d ő hagyományos elméletek ígérték. 1 7

A k i l e n c v e n e s é v e k e l e j é n a b u d a p e s t i M ű e g y e t e m e n az i n f o r m á c i ó s t á r s a d a l o m r ó l tartott k u r z u s a i m

v i l l a m o s m é r n ö k h a l l g a t ó i v i s s z a t é r ő e n é s e g y m á s t ó l f ü g g e t l e n ü l „ l e k r i p t o m a r x i s t á z t á k " azt a Y o n e j i M a s u d á t ( M a s u d a 1980/1988), a k i v á l l a l t a n é s d e k l a r á l t a n nem m a r x i s t a .

121

INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM - A M E T A K R I T I K A HIÁBAVALÓSÁGA...

Ha ugyanarra a diskurzusra nem az „információs társadalom" fogalmát, hanem valami­ lyen semleges fantázianevet alkalmaznánk, vajon mennyi maradna a kritikából? Másodszor. Bemutattuk (elsősorban Websternél), hogy a diskurzuskritika gyakran él a tézisszint és az elméletszint „kihagyásával", mert úgy véli, hogy a fogalomszintű inter­ pretációkkal szemben elég a kritikai fegyverzettel felvonulni. Ebből fakad az elmélet­ kritikának az a sajátossága is, hogy elveszíti érzékenységét a referált valóságra, és hermeneutikai bűvös körökbe szalad bele. Harmadszor, a jövőben könnyű lesz leleplezni az elméletkritikai csínytevéseket, ha k i ­ mutatjuk, miképpen használnak az argumentációban elméleten kívüli tézistvagy diskurzu­ son kívüli elméletet. Ahogy azonnal feltűnik, amikor a mondatban rosszul használt szó van, vagy a szöveget hibás mondat csúfítja el, ugyanúgy kell kialakítanunk az érzékenységet arra, hogy az elméletkritika efféle csúsztatásainak a felismerése is rutinszerűvé váljon.

Irodalom Belinszki Eszter 2000. A kritikai kultúrakutatás a m é d i a e l e m z é s g y a k o r l a t á b a n .

Médiakutató,

2000/1. Bell, D á n i e l 1960. The End of Ideology. Glencoe, 111., T h e Free Press. Carr, Caleb 2001. Information poisoning. Salon.com, 2001 január 8. http://www.salon.com/books/feature/2001/01/08/carr/index.html

Duff, Alistair S. 2000. Information Society Studies (Routledge Research in Information Technology and Society. L o n d o n , Routledge Feenberg, Andrew 1991. Critical Theory of Technology. Oxford, Oxford University Press. Feenberg, Andrew 1999. Questioning Technology. London, Routledge. Fuchs, Christian 2007. Internetand Society: Social Theory in the Information Age. London, Routledge. Gane, N i c k 2005. A n Information Age Without Technology?: A Response to Webster. In: Informa­ tion, Communication and Society, 8, 4, 471-476. Giddens, Anthony 1985. The Nation State and Violence: Volume Two of a Contemporary Critique of Historical Materialism. Cambridge, Polity. Hofkirchner, Wolfgang 2007. A Critical Social Systems View of the Internet. E l ő a d á s a Social TheoryResearch Network panelprogramjában (2007 szeptember). R ö v i d ö s s z e f o g l a l ó j a megjelent a salzburgi I C T & S h í r l e v e l é b e n (szeptember 30.). Jones, Matthew - Orlikowski, Wanda - Munir, Kamal 2004. Structuration T h e o r y and Informa­ tion Systems: a Critical Reappraisal. In: Mingers-Wilcock, 2004. 297-328. Kirkpatrick, Graeme 2004. Critical technology. A Social Theory of Personal Computing. Ashgate. Lash, Scott 2002. Critique of Information. Sage. Luhmann, Niklas 1999. I g a z s á g é s i d e o l ó g i a . In: uó'.: Látom azt, amit te nem látsz. Szerk.: Karácsony András. Budapest, 7. Masuda, Yoneji [1980] 1988. The Information Society as Post-Industrial Society. Tokyo:IIS, Washington D C : T h e World Future Society. Magyarul: Az információs

társadalom.

Bp, 1988, O M I K K .

Mingers, John 2004. Re-establishing the Real: Critical realism and Information Systems. In: Mingers-Wilcock, 2004. 372-406. Mingers, John - Willcocks, Leslie (eds.) 2004. Social Theory and Philosophy for Information Systems. John Wiley and Sons.

122

INFORMÁCIÓS

TÁRSADALOM - A MF.TAKRITIKA HIÁBAVALÓSÁGA...

M o l n á r Szilárd - Z . Karvalics L á s z l ó : Our Netizen: Myths and misbeliefs vs. realities and perspectives. In: Telematics and Informatics, 2000/1. Special Issue: „ T h e socio-cultural conse­ quences of the European Information Society" 129-140. Myers, Michael D . 2004. Hermeneutics in Infotmation Systems Research. In: Mingers-Wilcock, 2004.103-128. Naisbitt, John 1982/1988. Megatrends. Magyarul: Megatrendek. Budapest, O M I K K , 1982, 1988. Probert, Stephen S. 2004. Adorno: A critical theory for Information Systems. In Mingeis-Wilcock, 2004.129-156. Rheingold, Howard 2002. Smart Mobs. Perseus Publishing. Sandywell, Barry 2006. „ M o n s t e r s in Cyberspace": Cyberphobia and Cultural Panic in the Information Age. In: Information, Communication and Society, Volume 9, N o . l , February, 39-61. Sandywell, Barry 2003. Metacritique of Information. In: T/teory, Culture and Society. Vol. 20(1), 109-122. Wilson, Ernest 2006. The Information Revolution and Developing Countries. M I T Press. Z. Karvalics L á s z l ó 1995. I n f o r m á c i ó versus(?) k o m m u n i k á c i ó . Jel-Kép, Információ,

társadalom,

történelem

(válogatott

írások).

1995/2, 83-96. K ö t e t b e n :

Budapest, 2003 Typotex, 9-28.

Z . Karvalics L á s z l ó 1998. C s o n t b f i g á d - e f f e k t u s , avagy mit k e z d j ü n k az i n f o t m á c i ó s k u l t ú t a t é v e s k ö z h e l y e i v e l ? In: Számítógépes

kultúra:

kihívás

és fenyegetés

Szerk.: G a l á n t a i Z o l t á n Bp.,

U R Á N U S Z , 29-36. Z . Karvalics L á s z l ó 2000a. N e m kell mentó'öv! (Tonyia J. Tidline: A z i n f o r m á c i ó s t ú l t e t h e l é s mí­ tosza). Internet Kalauz, 2000 február, 52-53. Z . Karvalics L á s z l ó 2000b. M e n e k ü l é s N i m z i k i árnyékából. Figyelő, 2000/43, 27. Z . Karvalics L á s z l ó 2003. T í z parazita, avagy mi rontja meg az i n f o r m á c i ó s társadalom diskurzusa­ it? Kultúra

és Közösség,

2003/4, 62-63.

Z. Karvalics L á s z l ó 2004. Fantomra légvár - kritikai m e g j e g y z é s e k egy figyelemre m é l t ó diskur­ zushoz. Információs

Társadalom,

2004/3-4, 8-13.

Z. Karvalics L á s z l ó 2005. I l l u m i n á t u s o k é s d i g e r á t u s o k ( ö s s z e e s k ü v é s - e l m é l e t é s cybertér). Szocreál

( Ö s s z e e s k ü v é s - e l m é l e t tematikus s z á m ) , o k t ó b e t (10. sz.) 17-19.

Z . Karvalics L á s z l ó 2006. P o k é m o n - p e d a g ó g i a . Kritika, 2006 j ú l i u s - a u g u s z t u s 31-35. Z . Karvalics L á s z l ó 2007a. Információs társadalom - mi az? Egy k i f e j e z é s j e l e n t é s e , t ö t t é n e t e é s f o g a l o m k ö r n y e z e t e . In: Információs

társadalom

( T a n k ö n y v ) . Szerk.: P i n t é r R ó b e r t . Gondo­

lat - Ú j M a n d á t u m , 2007, 29-46. Z . Katvalics L á s z l ó 2007b. A z i n f o r m á c i ó s táradalom t ö r t é n e t i s é g e . In: Információs

Társadalom,

2007/3, 47-69.

Z. Karvalics

László

T ö t t é n é s z , az i n f o r m á c i ó s társadalom kutatója a Szegedi T u d o m á n y e g y e t e m K ö n y v t á r t u d o m á n y i T a n s z é k é n e k vezetó'je, az 1998-ban alapított Információs T á r s a d a l o m - é s T r e n d k u t a t ó K ö z p o n t ( I T T K ) korábbi igazgatója é s 2006 óta ö r ö k ö s tiszteletbeli e l n ö k e . A z i n f o t m á c i ó s tátsadalom t é ­ m a k ö r é b e n egyetemi kurzusok k i d o l g o z ó j a , s z á m o s s z a k k ö n y v é s t a n u l m á n y szerzó'je. 1999-ben a Kar Kiváló O k t a t ó j a k i t ü n t e t é s b e n r é s z e s ü l t , 2000-tó1 S z é c h e n y i - ö s z t ö n d í j a t kapott. Fontosabb k ö n y v e i : Fogpiszkáló dalom, történelem

a hálózaton

(2000), Az információs

társadalom

(2003), Bevezetés az információtörténelembe

keresése (2002) Információ,

társa­

(2004).

E-mail: [email protected]

123