KONYÁRI HÍRMONDÓ 2009/03. 2011/3.
INFORMÁCIÓS ÉS KÖZÉLETI LAP
Trianon könnyei KÖSZÖNET A KONYÁRI KÖZÖSSÉGI FILAGÓRIA TÁMOGATÓINAK ÉS ÉPÍTÕINEK!
2011. október 16-án, a konyári Szüreti Vígságok napján 13 partiumi polgár veszi fel a magyar állampolgárságot. Az ünnepélyes állampolgársági eskü- és fogadalomtételre délután négy órakor kerül sor a konyári Közparkban. Ugyanekkor a II. Konyári Fafaragó Táborban készült „Trianon könnyei” című alkotás is ünnepélyesen felavatásra kerül.
Tartalomjegyzék Az önkormányzat hírei........................2 2. oldal Konyártól a csillagokig…...................3 A rendezettebb Konyárért dolgoztak „A Bursa vonatraHungarica ülvén szóltam pályázat a kalauznak 3. oldal jelezze, Kurucz Albert falumúzeum ha Konyár következik”.......................5 4 - 5. oldal XII. Konyári Hagyományõrzõ Napok
A „Trianon könnyei” nevet viseli a fából faragott alkotás Konyáron.......6 TARTALOMJEGYZÉK Kézműves-Néptánc Tábor Konyáron......6 6. oldal „Nagy szeretet övezett Az elektronikus ügyintézésben minket Apán…”..................................7 szereztek jártasságot Sportnapokon Tanévkezdet jártunk az óvodában Tartalmas hónapok vannak a Horvátországban.................................8 Konyáriak Szövetsége mögött Tanévkezdés az iskolában...................8
Óvodai hírek........................................8 Elénk tárul egy miniatűr világ.............9 Anyakönyvi hírek................................9 7. oldal Kirándulások.....................................10 Kurucz Albert falumúzeum folytatása feltárás Konyáron 2011....11 Régészeti Negyven éves a konyári Nyugdíjas Újabb néprajzi kutatás Konyáron. .....11 Klub 8.Képes oldal hírek.......................................12 A Mûvelõdési Ház programjai
Önkormányzati hírek
2. oldal
2011. október
Az önkormányzat hírei
(a Képviselő-testület döntéseiből 2011. júliustól - 2011. októberig) Alaptörvény Asztala Az Országgyűlés 2011. április 18-án fogadta el Magyarország Alaptörvényét. Az Országgyűlés célja az,hogy az Alaptörvényt Magyarország valamennyi polgára a lakóhelyén is kézbe vehesse. Tájékoztatom Önöket, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium kérésére a Polgármesteri Hivatal épületében felállításra került AZ ALAPTÖRVÉNY ASZTALA. Itt lehetőség van az Alaptörvény elolvasására, valamint az Országgyűlés Elnöke által aláírt ingyenes példány megrendelésére. A megrendelését a kihelyezett megrendelőlap kitöltésével adhatja le a Polgármesteri Hivatal 5. számú irodájában.. Kérem, éljenek a lehetőséggel és olvassák el, valamint rendeljék meg Magyarország Alaptörvényét.
dr. Majoros Gabriella jegyző
Lakossági tájékoztató a 2011. évi népszámlálásról A Központi Statisztikai Hivatal fontos feladata, hogy 10 évente számba veszi az ország népességét, lakásállományát. Ennek megfelelően Magyarország területén 2011. október 1. és 2011. október 31. között népszámlálásra kerül sor, amelyről a 2009. évi CXXXIX. törvény rendelkezik. A népszámlálási törvény értelmében az adatszolgáltatás - a nemzetiségre, az anyanyelvre, a vallásra, a tartós betegségre és a fogyatékosságra vonatkozó kérdések kivételével - kötelező. Konyár Község területén 7 fő konyári lakos fogja végezni az adatszolgáltatáshoz szükséges számlálóbiztosi tevékenységet: Asztalos Imre, Bartáné Ferenczi Mária, Csesznyák Etelka, Kiss Sándor, Nagy Károlyné, Törökné Harmati Ibolya és Vig Szilárd. Számlálóbiztosunk eljuttatja Önhöz a kérdőívek egy-egy példányát és a kitöltést segítő Útmutatót. A kérdések megválaszolásához többféle lehetőséget is kínálunk:
- A kérdéseket megválaszolhatja az interneten keresztül. Ehhez a www.enepszamlalas.hu honlapra kell belépnie, ahol egy azonosító és egy egyedi kód megadásával lehetővé válik a népszámlálási kérdőívcsomag on-line felületen történő kitöltése. Ez az azonosító és az egyedi kód a Lakáskérdőív első oldalán, az „Azonosító” és „Internetes belépési kód” mezőben található. Az internetes oldalon 2011. október 1-16. között fogadjuk az adatokat. - A kérdéseket megválaszolhatja úgy is, hogy a kérdőíveket saját maga tölti ki. Amennyiben az adatszolgáltatói csomagban található egy darab személyi kérdőív nem elegendő az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítéséhez, számlálóbiztosunk ellátja Önt a megfelelő mennyiségű kérdőívvel. Kérjük, hogy a kitöltött papír kérdőíveket a kapott borítékba visszahelyezve a számlálóbiztosnak adja át. A papír alapú önkitöltésre is 2011. október 1-16-ig van lehetősége. - A kérdéseket megválaszolhatja a számlálóbiztosnak, aki 2011. október 1. és 2011. október 31. között felkeresi Önt. Kérjük, ehhez a borítékban található kérdőíveket őrizze meg! Ha az adatgyűjtéssel kapcsolatban bármilyen kérdése van, az ingyenesen hívható 06-80-200-014-es vagy 06-80-200-224-es telefonszámon, munkanapokon 8-20, hétvégén 10-18 óra között teheti fel. A népszámlálással kapcsolatban informálódhat a www.nepszamlalas.hu honlapon is. A népszámlálás során felvett adatokat az adatvédelmi törvény szigorú szabályait betartva, bizalmasan kezeljük, és kizárólag statisztikai célra használjuk fel. Köszönjük, hogy a 2011. évi népszámlás sikeres végrehajtásában együttműködik velünk.
2011. július 28. A Képviselő-testület döntött arról, hogy csatlakozik a Keleti Határzóna Erdőspuszták – Észak – Hajdúsági – Dél – Nyírség - Ligetaljai Egyesülethez. Az Egyesület tevékenységi körébe tartozik többek között a kulturális, oktatási, településfejleszté-
konyári hírmondó
si, nemzetközi és egyéb tevékenység. Már több szomszédos település mellé Konyár is csatlakozott. *** Döntött arról, hogy pályázatot nyújt be a „Konyár, Rákóczi Ferenc utca, mint 1250 m hosszú gyűjtőút felújítása (burkolat megerősítés és szélesítés)” tárgyában az ÉszakAlföldi Operatív Program keretében. Ezen az ülésen döntött a tervező kiválasztásáról is illetve a projektterv elkészítőjéről is a Képviselő-testület.
2011. augusztus 25.
Konyár Község Önkormányzat Képviselő-testülete döntött egy „nagy lélegzetvételű” beruházás elindításáról. Pályázatot nyújtott be Konyár Község szennyvíztisztítása és szennyvízcsatorna hálózatának kiépítése céljából a KEOP 7.1.0./11. szennyvízberuházás fejlesztés előkészítése tárgyú pályázatra. A beruházás megvalósulásához hozzájárul a Hajdú-Bihari Önkormányzatok Vízmű Zrt. is. *** Konyár Község Önkormányzat Képviselő-testülete úgy határozott, hogy a Sámi Mária Bocskai István Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény Konyári II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolájának tagintézmény-vezetője által készített Szakmai helyzetelemzés, célmeghatározás programjával egyetért és a továbbiakban is javasolják a tagintézmény-vezetői poszt betöltésére 2011. őszétől továbbra is. *** Konyár Község Önkormányzat Képviselő-testülete Konyár Község Önkormányzatának 2011. évi költségvetésének I. félévi állásáról szóló beszámolót megtárgyalta és megállapította, hogy: A költségvetés végrehajtása megfelelően történik. A bevételek és a felhasználás egyensúlya biztosított volt, így a likviditási problémák kezelése egyéb beavatkozást nem
igényel. A 2011. évi költségvetésben megfogalmazott feladatok megvalósulásra kerülnek. A beszámolót a könyvvizsgáló záradékkal látta el.
2011. szeptember 08.
A Képviselő - testület ismét döntött néhány közművelődési pályázat benyújtásáról: - a Nemzeti Kulturális Alap pályázati felhívására, – gyűjteménygyarapítási program (altéma kódszáma: 2309) megvalósítására – pályázatot nyújtott be a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatóságához. A projekt összköltségét 300.000,- Ft összegben határozta meg. - a Nemzeti Kulturális Alap pályázati felhívására, – a múzeumokban őrzött tárgyi örökség tudományos és muzeológiai feldolgozására, nyomtatott gyűjteményi katalógus formában történő megjelentetésére (altéma kódszáma: 2312) – pályázatot nyújtott be a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatóságához. A projekt összköltségét 600.000,- Ft összegben határozta meg. - döntött arról, hogy a Konyári Művelődési és Ifjúsági Ház és Könyvtár, Kurucz Albert Falumúzeum vegyen részt a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet Gyermek és Ifjúsági Közösségek, Ifjúsági szervezetek rendezvényeinek (tábor, ifjúsági program) támogatása, IFJGy-11-A megjelölésű pályázatán. A projekt összköltségét 450.000,Ft összegben határozta meg, melyből a pályázati önerőt 45.000 Ft-ban állapította meg (a pályázati igényelt támogatás 405.000 Ft).
Összeállította: dr. Majoros Gabriella jegyző
Kiadja: Konyár Község Önkormányzata Készítette a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Nagy Marianna Tördelés és nyomdai kivitelezés: CenterPrint Kft., Debrecen ISSN: 2061 4357
Labdagurító
2011. október
3. oldal
A labdát Erdei Sándor vitéz Szoboszlai Endre csillagász-ismeretterjesztő, újságírónak adta tovább, aki a megyei huszárbandérium alelnökeként sokszor járt községünkben, hiszen ő is konyári származású. Mostani számunkban őt mutatjuk be.
Konyártól a csillagokig… Derecskén születtem 1957-ben és mindössze 13 évet éltem Konyáron, aztán Debrecenbe kerültem, de mégis azt kell mondanom, hogy Konyár a szülőfalum. Azért, mert itt a szűkebb hazám, és mit is tekinthetünk hazánknak? Ez jó kérdés! Bár Debrecent megszerettem, szülőfalumhoz mindig hű maradtam. Manapság is sok rendezvényre hazajövök. A hazajövetel nem elszólás, én mindig haza jöttem, és nem „kijöttem” Konyárra! Jó hazajönni, annak, akinek van hazája. A haza pedig ott van, ahol megszülettünk, gyermekéveinket éltük, első éveinket végig tanultuk, ahol édesanyánk a szép magyar nyelvre tanított, ahol nagyapáink és apáink, jó magyar emberré faragtak minket, ha kellett szigorral. Ott a haza, ahol barátaink élnek, ahol őseink nyugszanak, és ahol száz évek múlva is nyugszanak majd! Még azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy meghatározó lehet egy egész életre a családból, vagyis az otthonról hozott útravaló. És mit is adott nekem az egyszerű konyári falusi ember útravalóul? A hazaszeretetet, a nép tiszteletét, a magyar hagyományok megőrzésének szép feladatát, a munka becsületét, a vidék tiszteletét, az emberek tiszteletét. Azt, hogy álljunk ki hazánkért, népünkért, elveinkért. Ezt kaptam az itteni tanároktól is, a családomtól is. Tisztesség, magyarságszeretet Úgy nőttem fel, hogy beleívódott a vérembe a magyarságtudat, a történelem szeretete, mert vitéz Szoboszlai Károly (18901973) nagyapám sokat mesélt mindenről. Ő volt az igazi huszár a családban, az Osztrák-Magyar Monarchia 7-es Vilmos-huszár ezredében szolgált, 7 évet, 19111918 között, tehát az első világ-
égést is végig élte. Vitézségi érmet kapott, innen lett később a vitézi rendi tagságom, öröklési jogon. A történelem kedvelésén túl már Konyáron bujkált bennem a természet szeretete is, és a csillagos ég csodálata. Abban a korban voltam fiatal, amikor az első holdra szállást láthattuk a TV-ben, amiből 1969 júliusában még csak pár darab volt a faluban. A csillagászati érdeklődésem tehát az űrhajózás szárba szökkenésétől indult el. De ne szaladjunk előre... A konyári gyermekéveim min-
dennél szebbnek tűnnek, persze talán az elrepült évtizedek miatt is. Sokat csatangoltunk, fociztunk a „kert alatt”, bunkert építettünk, katonásdit játszottunk, fürödtünk a Kállóban, télen korcsolyáztunk a „mosótón”, nyáron teknővel csónakáztunk rajta, sokat bicikliztünk. Ismeretlen volt akkoriban a kapuk bezárása, a lopások, a félelem. Jó volt fiúgyereknek lenni a faluban! Megedződtünk a sok mozgás miatt, sokkal jobban, mint egy mai eltespedt városi gyerek. Az iskola is jó
alapokat adott, hiszen ha a debreceni középiskolákat megnézzük, többnek konyári származású, vagy kötődésű, az igazgatója! Szóval imádtam gyerek koromban Konyáron élni, de 1969 novemberében a család – pont a mi sorsunk érdekében – úgy döntött, hogy Debrecenben költözünk. Éva nővérem akkor már gimnazista volt, én pedig hetedikes, tehát még egy év, és én is megtapasztalhattam volna „bejárók” nehézségeit. Iskolai tanulmányaimat Debrecenben folytattam, majd Budapest és Szeged következett. Jártam a 108-as ipariba, a Fazekas-gimnáziumba, majd érettségi után a közgazdasági kiegészítőt is elvégeztem. Központifűtésszerelő, valamint képesített könyvelő, tervező-statisztikus képesítést szereztem, de nagyon elkalandoztam ezektől. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának 3 éves képzésén szereztem csillagász-ismeretterjesztő bizonyítványt. Ez után – mivel akkortájt már nagyon sokat írtam –, a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának 2 éves újságíróképzőjét is elvégeztem, belpolitikai szakos újságíró szakon. Ezt követően még egy 1 éves tanfolyami képzésen is részt vettem, ami Európai Uniós kompatibilis, magyarangol nyelvű bizonyítványt adott, kereskedelmi-marketing szakon. Az általános iskolát is bele számolva, összesen 21 évet töltöttem el tanulással. Az ismeretek birtokában azok továbbadását tartom egyik feladatomnak, így az elmúlt jó harminc évben közel ezer előadást tartottam, mintegy 25 ezer hallgató számára, Nagyváradtól Szombathelyig, vagy nyolcvan településen. Sok cikket írtam, itteni, szakmai, valamint romániai és
konyári hírmondó
Labdagurító
4. oldal még ausztráliai magyar lapban is. Több kiskönyvem jelent meg, számos rádiós és televíziós interjút adtam. Egyéb társadalmi szerepvállalásom miatt élénk közéletet életem és élek, több „Ki kicsoda” kötetben is szerepelek. Tíz kiskönyv a tudományokról Főállású munkahelyem eddig három volt, minden esetben közgazdasági jellegű munkakörben voltam, tehát nem a csillagászatból élek, bár 1984-1991 között vezettem a debreceni bemutató csillagvizsgálót, de csak másodállásban. Az első munkahelyem a hajdani BIOGAL Gyógyszergyár kereskedelmi főosztálya (ma TEVA) volt, aztán a Debreceni Orvostudományi Egyetem gazdasági igazgatósága következett, majd 1986-tól napjainkig a Tiszántúli Áramszolgáltatónál (ma E.ON) dolgoztam, dolgozom. Foglalkoztam PR-munkákkal (közönségkapcsolatok, reklám, marketing, sajtó), és üzemilap-szerkesztéssel. Időnként órákat is adok egy üzleti iskolában a marketing- és PR világából, sajtóismeretekből. Természetesen ma is tartok csillagászati előadásokat is a megyében, és néha Románia Bihar megyei településein. Régebben sokat észleltem, kedvenc területem volt a Jupiter-hold jelenségek, és a csillagfedések távcsöves megfigyelése. A tudomány- és csillagászat-történet volt a kedvencem, a történelem szeretete miatt. Foglalkoztam a 8-14. század iszlám világának csillagászatával, a Jezsuita Rend tudós papcsillagászainak munkáival, a Biblia csillagászati titkainak megismerésével, népszerűsítésével. Tíz kiskönyvem jelent meg ezen szakterületekről, valamint sajtó- és PR-ismeretekről. 1994-ben országgyűlési képviselő-jelöltséggel próbálkoztam, itt a térségben, de a politika szerintem nem az ilyen embereknek való, mert én nem tudok pártokban gondolkodni, én az egész nemzetben, országban gondolkodom… 1994-ben – nagyapám várományosaként – felvették apukámat
és engem is, várományosként, a Vitézi Rendbe, a szegedi Dómban avatott vitézzé Habsburg József Árpád, királyi herceg. A rend először megyei hadnagynak nevezett ki, majd székkapitánynak, később pedig Hajdú-Bihar és SzabolcsSzatmár-Bereg megyék törzskapitánya, és az Országos Választmány tagja voltam. A rend többfelé szakadása után visszavonultam. Nagyon jó kezdeményezése volt a Vitézi Rendnek, hogy 1998-ban és még egy-két évre rá, a második világháborút megjárt volt katonákat kitüntetésben részesítette. Így sikerült sok településen átadnom az érméket, többek között Konyáron is. Szép ünnepség volt! A huszárbandériummal 1993 óta járok, hihetetlenül sok munkát végeztem benne, minden ünnepnapon szolgálunk, amikor mások pihenhetnek. Több emlékérmet, elismerést, kaptam ismeretterjesztő-oktató munkám, és közéleti szerepvállalásaim miatt. Megkaptam a Vitézi Rend Jubileumi Arany Érdemkeresztjével, 2000ben a Vitézi Rend Horthy Miklós Arany Emlékérmével tüntettek ki. 2001. szeptemberében a katonai és huszár hagyományok ápolásáért civilként végzett munkám elismeréseként a Tartalékos Katonák Országos Egyesülete (Honvédegylet) Érdemkeresztjével tüntetettek ki. 2002 márciusában az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség Hűség a Hazához Érdemkereszt kitüntetést adományozott, sokévi közéleti munkám elismerésért. A Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozott 2007-ben. A vitézi rendi rangomat a huszárbandérium elfogadta, így kapitányi (huszárszázados) rendfokozatom van, sajtótisztként segítem a szervezőmunkát. Ma már Soma fiam sokkal jobb lovas lett. Ő még kislegényként éppen Konyáron szerepelt életében először a zárt karámi lovagláson kívül. Családomról elmondhatom, hogy mindenki őrzi a szép hagyomá-
konyári hírmondó
nyokat. Sok-sok konyári emléket őrzök, hiszen nagyapám apja, Szoboszlai Imre, fafaragó mester volt, ma is több munkája díszíti a debreceni lakásunkat. Édesanyám Fábián Etelka, most hunyt el, apukám pedig 2008-ban. Ők is életük végéig konyáriaknak vallották magukat, ezért is nyugszanak a konyári temetőben. Feleségem, Kovács Erika, álomosdi, ő a nyíregyházi főiskolát végezte el. Álmosdi szülei miatt ma már oda is kötődöm, 1988-ban volt az esküvőnk, ahol 360 ember táncolt hajnali hat óráig. Álmosdon lovazunk ma már, Soma fiammal, aki húsz éves, és derekas huszár lett, Erdélybe jár, kemény túrákra. Egyetemi hallgató. Sára lányom 13 éves. Szeretek utazgatni, Erdély a kedvencem, de sokfelé jártam másfelé is, a legcsodálatosabb Ciprus és Izrael volt. Egy kis humor, 1957-ből Ha még megengedi a Szerkesztő, és a lap terjedelme, végezetül két humoros történetről beszélnék, mert jól mutatja, hogy az életem már az első napokban kavalkádosabb volt mint úgy általában lenni szokott. Egy nővérem van, Éva, ő 1953-ban született. Így nagyon várta a család férfi társadalma, a második gyereket – főleg a huszár nagyapám – hátha az fiú lesz. Így is lett. Legényke született, 1957. augusztus 14-én éjfél előtt. Úgyhogy éjjel „láttam meg” a napvilágot, de inkább mindjárt a csillagokat. De már az első napon kavalkád volt körülöttem: anyai nagyikámnak (özvegy Fábián Lajosné Kurucz Rózának) táviratozott apukám, hogy „Lányának fia meg van!” Nagyikám éppen Hajdúszoboszlón a fürdőben nyaralt. Mire a távirat több településen át Hajdúszoboszlóra jutott (1957 augusztusát írták) így szólt a mondat, átalakulva: „Lányának fia meghalt!” Nagymamám taxiba pattant, és Hajdúszováton át elment Derecskére. Dr. Mustó úr nevetve fogadja, gratulál, és kérdi tőle, miért ilyen komor?
2011. október – Most született a fiú unokám, de meghalt. Erre nevet a doktor úr, és mondja neki, menjen már! Egészséges legényke! – No, ne vicceljen már doktor úr! Folytatta nagymamám, de szerencsére tényleg a távirat volt hibás. Aztán a második napom is kavalkáddal folytatódott, mert a bábasszony a derecskei szülőotthonban igencsak kötekedő lehetett, mert megkérdezte, hogy milyen névre írjuk a fiút? Anyukám így felelt: – Endre. Erre a bábasszony: – Miféle név, az az „Endre”?! No, én ilyen nevet aztán be nem írok! Hogy hívják az apját?! – Károly, mondta anyukám. No, az már rendes név, azt beírtam. Nagyapám, az öreg vitéz huszár, kétségbe esve hallotta ezt Konyáron. Ő történelmi olvasmányai miatt megszerette az Endre nevet, el is döntötte, hogy neki az unokáját így kell keresztelni! Meg aztán, akkor összesen 3 Károly volt már Szoboszlaiék: nagyapám, az ő unokaöccse, és az apám. Anyai nagymamámnak (aki a „meghalt” távirat miatt már kalandozott Derecskén), mondja az öreg papa: – Nászasszony, képzelje, nem voltak hajlandók az egyetlen fiú unokámat az általam javasolt névre anyakönyvezni. Amikor a lányunokám született, megértettem, hogy az nem lehet „Endre”, dehogy a fiú sem lehet, az, az már felháborító! Nagyikám már amúgy is kellő „hangulatban” volt és visszament Derecskére. Olyan balhét csapott nagymamám, Kurucz Róza, hogy az anyakönyvben kijavították nevemet Endrére. Így lett a konyári gyerek Derecskén halottból élő, Károlyból Endre... A labda továbbgurítási lehetőségének szívemből örvendek, meg is célzom vele dr. Barcsa Lajos barátomat, egykori osztálytársamat, aki a Mechwart András Gépipari és Informatikai Szakközépiskola igazgatója, Debrecenben. Meséljen ő is életéről.
2011. október
Portré
5. oldal
„A vonatra ülvén szóltam a kalauznak jelezze, ha Konyár következik” Ez 1971 szeptemberének egyik hétfőjén történt, amikoris Dr. Fülep László településünk, Konyár volt körzeti orvosa, majd háziorvosa - azóta polgármestere is – korán reggel vonatra ült, hogy első munkanapján megjelenjen a konyári orvosi rendelőben. Az elmúlt negyven évre tekintünk most vissza. Ez a beszélgetés, olyan akár egy emlékkönyv, amit olykor előveszünk, hogy fellapozzuk. Mi történt aztán, hogy leszállt a vonatról Konyáron, akkor az első munkanapján? Az állomásról jövet kérdezgettem az embereket, hogy merre van az orvosi rendelő – kezemben az első orvosi táskámmal-, amit azóta is őrzök. Benne az akkor alapvetőnek számító eszközök lapultak– egy vérnyomásmérő, egy fonendoszkóp és egy parátusz. Mi az a parátusz? Akkor még nem volt eldobható fecskendő és tű, így ez egy fém tartó eszköz volt, amiben minden orvos a fecskendőt és a tűt tartotta. Sétált tovább az utcán… Igen és mondták az emberek, hogy a templom felé menjek így értem el a mai könyvtárhoz, ahol az orvosi rendelő volt. Oda amikor beléptem hírtelen lefehéredtem, mert a váróteremben kb. 40 ember várakozott. Beléptem a rendelőbe, ami egy kicsiny helyiség volt, asztallal, vizsgálóággyal, kartonszekrénnyel. Bent kedélyesen fogadott Major Ferencné Esztike néni. Mondja nekem, hogy: ”De jó hogy jött, mert éppen be kell adni egy injekciót – az első konyári betegének- Józsa Péter bácsinak. Így indult az első munkanapja Konyáron doktor úrnak, de hogy esett a választás éppen Konyárra? Eredetileg úgy képzeltem el – egyetemista koromban, hogy a Klinikán dolgozom majd a szülészeten. Hatodéves egyetemistaként már a Tudományos DiákKör tagja voltam és mondhatni tudatosan készültem erre
a pályára, erre a szakterületre. A diploma átvétele előtt két hónappal behívatott magához a tanszékvezető professzor és sajnálattal közölte, hogy a nekem ígért helyre mást kell felvennie – az egyetem KISZ titkárát. Akkor döntöttem el, hogy vidékre megyek és azért is megmutatom, hogy vidéken is lehet valaki a szakmájának mestere. Akkor ment végelegesen nyugdíjba Dr. Fajzy Károly, amit én meghallottam és bementem itt, az akkori Községi Tanácshoz és jelentkeztem - nagy örömmel fogadtak, mint fiatal orvost, az elődöm pedig, mint új kollegát. Az első nagy megpróbáltatások mikor érték orvosként? Az 1971-72-es esztendő tele hatalmas influenzajárványt hozott – akkor napi 120-130 betegem volt, általában este nyolc órára értem haza. Sokat dolgoztam és tanultam is. Mindmáig belelapozgatok a tankönyveimbe, de akkor ez napi elfoglaltságom volt. Ekkor ismerkedtem meg Pajlócz Gizella gyógyszerésznővel, aki hihetetlen odaadással és szeretettel vezetett bele a gyógyszerészet rejtelmeibe Meg kell, hogy mondjam, itt ebben a faluban a humán empátia mélyen belém ágyazódott. A konyári emberek jóságosak, nyitottak voltak, és megvolt bennük a befogadókészség is. Úgy tapasztalom, hogy a tanulást és a folyamatos fejlődést szakmailag mindig fontosnak tarthatta… Igen, ez valóban így van. 1982ben szakvizsgáztam Budapesten, és 1985-től kerültem a magyar alapellátás, a tudományos orvoslás vérkeringésébe. Majd a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének a tisztségviselője lettem, aminek mind a mai napig elnöke vagyok. Emellett az 1990-es évek elejétől az Országos Körzeti Orvosi Intézet majd az Országos Alapellátási Intézet tudományos főmunkatársa lettem és a mai napig is tevékenykedem ott, valamint ellátom Debrecen Város
ÁNTSZ háziorvosi szakfelügyeletét. Most hogy látja, milyennek kell lennie egy jó háziorvosnak? Nekem erre az a válaszom, hogy egy igazán jó háziorvos nemcsak az emberek problémaival kell, hogy megküzdjön, hanem az emberek közötti kapcsolatok zavaraira is megoldásokat kell, hogy találjon. Nekem ez volt a célom és máig is ezt tartom fontosnak. Az én életemet Konyár alapozta meg és határolta be is. Mind a mai napig felelősséget érzek a konyári emberekért. A közéleti szereplésem vállalásának is ez volt az egyik indítéka. Számomra fontossá vált, hogy a település fejlődjön, és abban nem kevés szerepem van, hogy az elmúlt több mint húsz évben ennek a fejlődésnek látható jelei is vannak Konyáron. Itt most hosszan lehetne sorolni ezt: a digitális telefonrendszer kiépítésétől, a vezetékes ivóvízhálózat létrejöttén át, az utcák aszfalt útjainak megvalósulásáig, de ez csak néhány nagyobb beruházás a sok közül. Milyen volt városi fiatalként ide vidékre kerülni? Amikor idekerültem fiatal voltam, képlékeny és rugalmas, így el tudtam fogadni ezt a falusi életformát és gondolkodást ezen keresztül pedig, megértettem a családok belső problémáit. Büszke vagyok arra, hogy nagyon sok emberéletet megmentettem. Több sikeres újraélesztésem is volt. Itteni tevékenységem évtizedei alatt a konyári lakosság átlagéletkora öt évvel emelkedett. Ezt gondozási tevékenységgel, szigorú odafigyeléssel, megalapozott szűrésekkel (betegségek felfedezésével) értem el. Szívügyemnek tekintettem a terhesek, a kismamák és a kisgyermekek gondozását és a rájuk való odafigyelést, azaz a prevenciót. Varga Lajosné Klárika védőnő az, akivel nagyon jól együtt tudtunk dolgozni őértük. A mai Magyarországon nem gyakori példa, tehát nem sok olyan település van, ahol minden 14 éves kislány meg-
kapja a méhnyakrák elleni védőoltást. Nálunk ez második éve működik, és ingyenesen kapják meg az érintettek - az önkormányzati költségvetés terhére. A tudományos életben is igyekeztem aktívan részt venni. A 80-as években oktattam az egyetemen ,tagja voltam és vagyok az említett szakmai szervezeteknek és a 2000es években sok olyan EU-s kutatási projektben részt vállaltam, ami a szakmámhoz kapcsolódik. A sport, mint tevékenység men�nyire érdekelte Önt? Fiatalkoromban a DEAC-ban fociztam, majd a 70-es évek elején Derecske csapatának középhátvédje voltam. A 80-as években asztalitenisz csapatot szerveztünk Konyáron. Major Károllyal, Fábián Lajossal, Dajnoki Józseffel, Gara Károllyal csapattársak voltunk. Nagyon szerettem ezt. A 90-es években, pedig 16 csapat részvételével megszerveztük a települések önkormányzati csapatainak kispályás futballbajnokságát. Milyen emlékezetes történet van a tarsolyában, amit most a beszélgetésünk apropóján zárásképpen megosztana az Olvasókkal? 2006-ban történt, hogy egy hatvanéves emberhez hívtak sürgősen. Közölték velem, hogy mindjárt meghal. A helyszínen meg is állapítottam, hogy nincs szívhang, a halál beállt. Rögtön, azonnal elkezdtem az újraélesztést. Szívmasszázs, befúvás, szívmasszás, befúvás ezek követték sűrűn egymást, mígnem egyszer csak megrezdült a beteg szempillája, ekkor rátettem a fonendoszkópot és szívhangot észleltem. Őt is sikerült megmentemen. Azóta, ha találkozunk a másik oldalból is átkiált: „ Kezit csókolom „édesapám”, köszönöm, hogy másodjára életet adott nekem…” Köszönöm az élményt adó, tartalmas beszélgetést és további sok sikert és jó egészséget kívánok! Nagy Marianna
konyári hírmondó
Kultúra
6. oldal
2011. október
A „Trianon könnyei” nevet viseli a fából faragott alkotás Konyáron 2011. augusztus 6-án, szombaton ünnepélyes keretek között zárult a II. Konyári Fafaragó Tábor a helyi szabadidő parkban. Ennek apropóján kérdeztük a művészeti vezetőt Drienyovszki Jánost a tábor programjáról, az elkészült alkotásokról. A kiállítók közül Győri Balázs a nádudvari kézműves iskola faművességet tanító tanára és Deczki Kálmán fafaragó is nyilatkozott a tábor zárónapján lapunknak. Drienyovszki János fafaragó művész, alkotásai láthatók a megyében: - Hosszúpályiban a Szoborparkban, melynek címe: Tavasz - Debrecenben a Megyei Könyvtár udvarán – Gaia Földanya című munkája. Drienyovszki János: Örömmel töltött el bennünket, hogy ismét meghívást kaptunk Konyárra, az idei fafaragó táborba, ahol szűk egy hét alatt olyan alkotásaink születtek, amelyek összeszedettséget, komplex gondolkodást, és profi alkotói munkát követeltek meg tőlünk. Az idei tábor egy központi témára épült, ez a „Trianon könnyei” fantázianevet kapta. Az általam készített kompozíció kiindulópontját egy lábon száradt gyökeres tölgyfa törzs adta, ami kettéhasított állapotában jelenik meg. A hasadékban egy nagy könnycsepp látható. A fatörzsbe szorult könnycsepp az elszakadás fájdalmát jelképezi, a hatást tovább fokozza, hogy a fatörzset két oldalt láncok feszítik szét. Ez az alkotás vizuális eszközökkel a szomorú történelmi tényt kívánja szemlélteti, melynek hatására a tőlünk elszakadó magyarság összetartozása tovább erősödött. A tapasztalataim szerint ennek a falunak, ennek a kis közösségnek van igénye mindarra, ami itt - a tábor egy hete alatt megszületett. Alkotásainkkal Konyár faluképét szeretnénk színesíteni. Örömünkre szolgál,
hogy ígéretet kaptunk a tábor jövő évi megrendezésére is. Deczi Kálmán: A „Trianon könnyei” alkotásommal azt szerettem volna szimbolizálni, hogy igaz el vannak vágva mesterségesen a gyökerek, de az összetartozás nem szakad meg. Idegen anyagot, vasat is tartalmaz a művem, nem véletlenül. Ez azt jelképezi, hogy idegenek szakítottak szét minket magyarokat, de a tudatunk, a magyarságunk nem változott és nem változik meg soha. A könnyhullást, a családok szétszakadását a vörössel kiemelt vonal jelképezi a fagömbön, ami vassal átszúrtan akár nemzetünk szívét is jelképezheti. Az alkotás egyben a nőférfi összetartozását is szimbolizálja, ami éppoly erős, mint a magyar nép összetartozása. Én harmincöt évesen kezdtem el a fával, a faművességgel foglalkozni. Hobbimnak tekintem, szeretetből dolgozom a fával. Munkáim vannak kiállítva Hosszúpályiban a Szoborparkban, a Debreceni Állatkertben és Lengyelországban is. Győri Balázs: Az idei fafaragó táborban, a rövidke hét alatt két padot és egy hirdetőtáblát készítettünk el. Kellemes fogadtatásban és vendéglátásban részesültünk. Az megszülető munkákat Szőnyi Sándor és Rácz Máté alkotótársaimmal, tanítványaimmal készítettük. A padok szélezetlen pallókból kivágott elemekből épültek össze. Rajtuk figurális motívumok – két állat: egy ló és egy madár jelenik meg, valamint leegyszerűsített formájú égitesteket is ábrázolunk. Reméljük a helyiek és az idelátogatók örömüket lelik majd a használat során munkáinkban. Engem személy szerint a szakma iránti szeretet és a nagyfokú érdeklődés sodort erre a pályára. Tanítom is a faművességet Nádudvaron. Rendszeresen járunk kézműves táborokba nyaranta és jó érzés számunkra, hogy itt, Konyáron is minden évben itt lehetünk. Nagy Marianna
Kézműves – Néptánc Tábor Konyáron A konyári Művelődési Ház szervezésében 2011. augusztus 22 és 26 között került megrendezésre az idei Kézműves és Néptánc Tábor közel harminc gyerek részvételével. A tábor résztvevőit és szervezőit kérdeztük a tábori programokról, eseményekről. Békési András táborvezető: A tavalyi évben szerveztük meg ezt a tábort először, az akkori pályázati forrásból megvalósuló tábori program sikerén felbuzdulva idén ismét megrendeztük a tábort. A pályázatban vállaltuk is, hogy a következő években is hagyományteremtő módon az értékközvetítés jegyében megszervezzük ezt a nyári tábort. Célunk volt a tradíciók és a hagyományok továbbörökítése. A tábori program összeállításakor törekedtünk a változatosságra és az egyediségre – azaz a gyerekek számára otthon nem elérhető vagy nem gyakorolt
tevékenységeket folytattunk. Példa erre az ebéd utáni magyar népmesék vetítése vagy a tanyalátogatás, ahol a lovaglás, a hintázás és a számháborúzás is jó időtöltésnek bizonyult. A programok összeállításakor arra is törekedtünk, hogy a táborban az alsó tagozatos és a felső tagozatos táborozó is jól érezze magát, szeresse a táncot és a népzenét, a közös énekléseket, élvezze a kézműves foglalkozásokat, és örömmel vegyen részt a közösségépítő programokon. Az idei táborban székelyföldi – felcsíki táncokat tanultunk, amikben sok polgári elem van – könnyen tanulható.
konyári hírmondó
Élvezettel fogadták a gyerekek. Ez az értékőrző, értékteremtő tábor nem valósulhatott volna meg a Konyári Önkormányzat Képviselő Testület tagjainak önkéntes támogatása a Művelődési és Ifjúsági Ház hozzájárulása és a gyerekek ill szüleik által vállalt tábori költségek befizetése nélkül. Kovács Nikolett: Szívesen, nagy kedvvel jöttem ebbe a táborba Békési András hívására, felkérésére. Nyolc éve táncolok a derecskei Szivárvány Néptáncegyüttesben. Örömmel vállaltam a táncok
tanítását, mert számomra a tánc mindent megad, amit szeretnék. A Medgyessy Ferenc Gimnázium tánc tagozatos végzős diákja vagyok, ahol modern, társas és néptáncot is tanulok és balettozom. Hozzám a néptánc áll a legközelebb – tehát nem véletlenül vagyok itt a táborban. A csoportban kedves, lelkes táncszerető fiatalok vannak, akikkel jó együtt lenni, jó táncolni. Ezek a táborok azért is nagyon jók, mert új barátságok születnek. A magyar néptánccal való megismerkedés azért is fontos, mert ez a magyar kultúrán belül kiemelkedő értéket kép-
2011. október visel. A tánc adja meg az embernek a szórakozást, a felüdülést, a kikapcsolódást, ugyanakkor egy olyan aktív mozgás, ami fizikai erőnlétet és koncentrált figyelmet is igényel. Ezek ötvözete jelenti a teljes önmegvalósítást egy táncosnak. Nagy Nándor: Második éve jövök ebbe a táborba, Békési András felkérésére. Feladatom az ő munkájának a segítése. Én is a Szivárvány Néptáncegyüttes tagja vagyok már hetedik éve. A táborba érkező gyerekeknek felcsíki táncokat tanítottunk, amit könnyen vettek, kis ellenállással fogadtak. Ez egy olyan tánc, aminek gyakorlása közben is távoli tájakról szárma-
Kultúra zó értékközvetítés zajlik. Az ottani emberek életébe nyerhetünk bepillantást, hisz maga a zene is értékközvetítő, amire ezt a táncot táncoljuk A Székelyföldről, az adott közegből hozott tánctudás továbbadható, s ezáltal itt is egy új érték születik. A tábor összetétele reprezentálja a közösséget, ahová tartozik. A tábor összetétele jónak mondható – igazi baráti légkör alakult itt ki. A tábor egyik napján a tanyán jártunk, amit nagyon jó ötletnek tartok, hisz a gyerekek megismerkednek a naturális környezettel, a tanya világával. Szívmelengető azt látni, hogy ezt itt Konyáron még meg lehet mutatni a gyerekeknek.
7. oldal
Hogyan érezted magad az idei Kézműves-Néptánc Táborban? Pallás Ágnes (8. osztályos): A táborban változatos programok voltak és a néptánc tanulás mellett kézműveskedhettünk is. A gyöngyfűzés, az üvegfestés, a korongozás, az agyagozás mind a lehetőségek között szerepeltek. Öt éve tanulom a néptáncot s nagyon szeretem, örülök, hogy itt lehettem. Sajó Erika (7. osztályos): Két éve tanulok táncolni, a Konyári Néptáncegyüttes tagja is vagyok. Most a táborban tanultunk felcsiki táncokat. Ami számomra érdekes volt, hogy népmeséket is néztünk délutánonként. A tanyán lehetett lovagolni. Számháborúzni és voltunk a berettyóújfalui megújult
strandon is. Jól éreztem itt magam és szeretnék jövőre is jönni. Tvergyák Timea: (8. osztályos): A táborban sokszínű programok voltak. Közülük a lovaglás volt a legjobb élmény számomra. Kedvenc táncom a felcsiki és hajdúsági tánc. A néptáncot három éve tanulom és nagyon szeretem. Szabó Bettina (8. osztályos): Három éve vagyok néptáncos – nagyon jól éreztem magam a táborban. Egy napot a Csádi tanyán töltöttünk, ahol lovagolni is lehetett. Azért jöttem a táborba, mert szeretek táncolni és kézművesedni is. Örültem, hogy itt lehettem, sokat nevettünk az egy hét alatt.
„Nagy szeretet övezett minket Apán…” „Nagy magyar télben picike tüzek… Boldog vagyok, ha magyar lángot látok.” /Reményik Sándor/
Fotó: Erdőháti Béla
A Konyári Református Egyház 43 fővel viszontlátogatáson járt Apa községben. A 2800 lelkes falu ősidők óta lakott hely, határában kő- és bronzkori leleteket találtak. Neve már a 13. században feltűnik az oklevelekben. Az Apa nemzetségtől származik elnevezése, melyet 1298-ban birtokosaiként említenek. A 2002-es népszámlálás adatai szerint lakóinak száma 2887, ebből magyar 4008,
román 2049, valamint más nemzetiségiek. A 270 fős apai magyar református gyülekezet meghívott bennünket új gyülekezeti házuk ünnepélyes átadására, melynek örömmel tettünk eleget 2011 szeptember 18-án. A vendéglátók magyaros ruhában, nagy szeretettel fogadtak bennünket, saját készítésű süteményekkel, teával, kávéval kínálgattak a hosszú utazás után. Ezután az Árpád-kori templomukban hálaadó istentisztelet volt, melyen Erdőhátiné Fürj Anikó konyári lelkipásztor hirdette az igét János evangéliuma 5. részének versei alapján Isten irgalmasságáról, a hit erejéről. Az alkalmat versekkel és a két énekkar fellépésével tettük még bensőségesebbé. Nagy Róbert lelkipásztortól és a gondnok úrtól megtudhattuk, hogy 2006tól 2011-ig épült a Bethesda elnevezésű épület, amely magyarul az Irgalmasság Házát jelenti, ahol testi-lelki betegségben szenvedők éle-
tét megújíthatja, meggyógyíthatja az Úr. Megtudhattuk, hogy a hívek adományából vásárolták meg az építőanyagokat, s munkájukkal is segítették az építkezést. Az átadási ünnepség a parókia udvarán folytatódott. A konyáriak átadták adományukat és Konyár falukönyvét. A hittanos gyerekek énekeltek, gitároztak, s Nagy Erika vendég lelkipásztor köszöntésével és áldásával megnyitotta az új gyülekezeti házat. A tetőteres épületben magyaros színekkel, jelképekkel díszített hangulatos termekben finom
ebéddel vendégeltek meg bennünket. A kötetlen beszélgetést énekekkel, versekkel színesítettük. Megköszönve a szíves vendéglátást Szatmárnémeti felé indultunk haza, ahol az apai lelkipásztor és a gondnok segítségével megismerhettük a nevezetes épületeket. Istennek hálát adva Reményik Sándorral együtt így gondolunk apai magyar testvéreinkre: „Csak égjetek, csak melegítsetek ma Soh’se volt ily szükség a lángotokra!” Kristóf Sándorné
Fotó: Erdőháti Béla
konyári hírmondó
Közélet
8. oldal
2011. október
Sportnapokon jártunk Horvátországban Augusztusban újra megrendezték Horvátországban a SIM (Sportske Igre Mladih) Sportnapokat, ahová a magyar delegációval együtt a konyári fiatalok is lehetőséget kaptak a részvételre. Hosszas szerveződés után négy fiatal indult el Konyárról és vágtak neki a hosszú útnak. Erről olvashatnak most egy rövid összefoglalót. Az első megállóhely a Balaton -parti Fonyódliget volt, ahol az első napon a strandoltunk majd egy éjszakára ott meg is szálltunk. A sok buszozás után kora
délutánra értünk a verseny helyszínére a horvátországi Splitbe, ahol a Lora katonai komplexumban adtak szállást a hétre nekünk. Kétágyas, fürdőszobás szobákban tudtuk kipihenni a verseny utáni fáradalmakat. A Magyar Delegáció csapatai két bronz és egy ezüstérmet gyűjtöttek be. Mi, a konyári fiúk a labdarúgó csapatot erősítettük. A sportrendezvények között meglátogattuk Horvátország jellegzetességeit is: a horvát tengerpart egyik „ékszerkövét” a gyönyörű Trogírt, Horvátország legnagyobb kikötővárosát Dubrovnikot. Hat nap után
igaz fáradtan, de épen és egészségesen értünk haza. A kiránduláson való részvételt ezúton is szeretném megköszönni Rozsondai
Tibor testnevelés tanárunknak. Örülünk, hogy ott lehettünk! Gál Balázs
Tanévkezdés az iskolában A Bocskai István Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény Konyári II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolájának szeptember 1-i adatai a következők: A gyerekek 12 tanulócsoportban 241-en kezdték az új tanévet. Ebből 6 alsós osztályunk van, ahova 116 gyermek jár, a felső tagozaton szintén 6 tanulócsoportunk működik, ahol 125 gyerek áll tanulói jogviszonyban iskolánkban. A 241 gyerekből 5 magántanulónk van. Nagy változás itt a tanév kezdésekor, hogy az SNI-s gyerekek szeptember 1-től Derecskére járnak az ottani eltérő tantervű tagozatra. Az iskolában 20 pedagógus álláshely van. 19 főállású, ebből 1 fő gyesen van, valamint 1 álláshelyet az óraadók töltenek be. Szeptember 1-jét megelőző nyári szünet időszakában az iskolánk-
ban nagy változások történtek korszerűsítés, tárgyi eszköz fejlesztés tekintetében. A nyár folyamán még a tanév befejezésekor megérkezett a TIOPos pályázaton nyert 17 számítógép és 6 okostábla. Ezek a digitális eszközök teszik még színvonalasabbá, motiváltabbá a tanórákat 2011. szeptember 1-től. A használat feltétele ugyanis az, hogy az okostábla helyszínén legalább az órák 30 %-át digitális tananyag feldolgozására fordítsák. Június második felében a tantestületből 15 fő kapott is egy képzést, hogy valamelyest fogalmunk legyen az új eszközök használatával kapcsolatban. Nyilván sokat kell tanulnunk egymástól, hogy ez készségszinten menjen az elkövetkezendő években. Az eddig tapasztalat az az okostáblákkal kapcsolatban, hogy a gyerekek nagyon élve-
zik azokat a tanórákat, ahol digitális tananyagot is alkalmaz a pedagógus. A gépek felszereléséhez sajnos a pályázat nem biztosított kábeleket, dugaljakat, tehát olyan eszközöket, amelyek nélkül a táblák nem is működnének. Viszont az önkormányzat segítségével időben minden eszköz rendelkezésünkre állt, az eszközök felszereléséhez és birtokba vételéhez. Itt szeretnénk megköszönni a képviselő-testületnek azt a nem kevés változást, amit minden konyári lakos a falu központjában, az iskola környékén nap mint nap lát. Az emeletes iskola vadonatúj kerítést kapott. A sárga iskola új nyílászárókkal, külső szigeteléssel gazdagodott. Illetve mind a két iskola energiatakarékos gázkazánokat kap a fűtési szezon megindulására. A tanév megindulásakor máris 2 új
pályázatba próbálunk megkapcsolódni. Az egyik a Képesség kibontakoztató integrációs felkészítés, mely bennünket nagyon is érint, hiszen tanulóink - a jelenlegi létszámok alapján - 60 %-a halmozottan hátrányos helyzetű. A másik az Útravaló – MACIKA Esélyegyenlőségi Ösztöndíjak pályázaton való részvétel. Itt a 7-8. évfolyamos a kisebbséghez tartozó és hátrányos helyzetű gyerekek egyéni tanulási segítéséről lenne szó az elkövetkezendő nyolc hónapban, novembertől júniusig. Ez a pályázat összesen 50 gyereket érintene. Reméljük, hogy mind a két pályázatban nyertesek leszünk és az éves munkaterv mellett ezek a feladatok is színesebbé teszik iskolánk mindennapjait. Sámi Mária tagintézmény-vezető
Óvodai hírek A nyár folyamán megtörtént a helyiségek tisztasági meszelése, az ajtók festése és folyamatban van az óvoda kerítésének javítása, felújítása. A 2011/2012-es tanévet 4 csoportban, 93 gyermek kezdte meg. Az elmúlt tanévben jelentős
anyagi támogatásban részesültünk az IPR pályázat keretén belül, amely lehetővé tette, hogy felújítsuk és bővítsük óvodánk eszközkészletét, tárgyi felszereltségét és a szülők számára szakember tartson előadást a konfliktuskezelésről, valamint, a gyermekek részé-
konyári hírmondó
re maradandó élményeket nyújtó programokat szervezzünk. Így ismerkedhettünk Debrecen nevezetességeivel, kirándulhattunk az Állatkertbe és a Vekeri-tóhoz, ill. a szülőkkel együtt színvonalas gyermeknapi rendezvényen ünnepelhettünk.
Ebben a tanévben újra pályázunk, s reméljük, ismét segítséget kapunk óvodai nevelőmunkánk hatékonyságának növeléséhez! Major Imréné tagóvoda-vezető
Portré
2011. október
9. oldal
Elénk tárul egy miniatűr világ Városok és falvak mentén kanyargó, alagúton áthaladó, fák között megbújó sínpályákon zakatolnak a szerelvények Balogh István László miniatűr világában. Azon a hatalmas terepasztalon, melynek minden egyes részlete az Ő keze munkáját dicséri. A 71 éves Laci bácsi joggal büszke alkotására, melynek sokan a csodájára jártak már az évek folyamán.
A terepasztal egy részlete
- Laci bácsi, úgy tudom, nem ez az első terepasztal, amit készített. - Így van, ez nem az első, hanem az utolsó. 8-10 terepasztalt készítettem az elmúlt, közel 40 év során. Nem mindegyiket tartottam meg, eladtam, vagy elajándékoztam őket. - Hogyan kezdődött? Miért készítette el az elsőt? 10-12 éves voltam, amikor megpillantottam a modellvasutat, és attól kezdve szinte nem is érdekelt más. Gyűjteni kezdtem őket, majd később
kellékeket - hidakat, viaduktot, alagutat- készítettem hozzájuk. Aztán már a modellvasutat is én magam csináltam. Így készült el egyik terepasztal a másik után. Mindig hajtott a vágy, hogy elkészítsem a következőt, amelyek egyre nagyobbak lettek. Ez az utolsó 4,50 m X 2 m-es - Mennyi időbe került az elkészítése? - Ha összeszámolom, kb. 200 munkaórát dolgoztam rajta, teljesen egyedül. A tervtől a kivitelezésig minden az én munkám.
- Mit jelent Önnek ez a terepasztal? A tervem megvalósulását, sikerélményt, hogy meg tudtam csinálni, amit elképzeltem, megmutathattam a világot, egy csipetnyi valóságot ezen keresztül. - Milyen gyakran „kelti életre?” - Egyre kevesebbszer, már csak alkalomszerűen. Ha valaki megkér, szívesen megmutatom. Minden évben vannak látogatóim.
- Lesz következő? Én magam már nem tervezem újabb terepasztal elkészítését, de nagyon szeretném, ha valaki a nyomdokaimba lépne, és hozzám hasonlóan örömét lelné ebben a munkában. Szívesen átadnám, akár a saját tapasztalatomat is neki. Lengyel Enikő
Repülőgépmodelleket is készít Nem a terepasztal-készítés az egyetlen hobbija Balogh Laci bácsinak. 25 éve kezdett repülőgépmodelleket alkotni, amelyekből mostanra már 20 darabbal rendelkezik, s amelyeket a falu szélén szokott - saját kedvtelésére, és az alkalmanként arra járó gyerekek örömére - reptetni.
Anyakönyvi hírek Születtek: Tokai Melinda Nikolett (Tokai Ildikó – Ajtai László)
2011. 07. 28.
Házasságot kötöttek: Ajtai László – Tokai Ildikó 2011. augusztus. 09.
Előző számból javításra - Elhunytak:
kerültek
Jónás Gáborné Szőllősi Irén 1926. 11. 06. – 2011. 03. 26. (volt Konyár, Rákóczi u. 21.) Fegyverneki Jenő Istvánné Kabai Jolán 1926. 12. 09. – 2011. 04. 08. (volt Konyár, Gáborjáni u. 17.) Balogh Lászlóné Kovács Piroska 1934. 12. 30. – 2011. 04. 21. (volt Konyár, Debreceni u. 4.)
élt 85 évet
élt 84 évet
élt 76 évet
Tiba János 1952. 07. 18. – 2011. 05. 25. (volt Konyár, Temető u. 10.) Elek Imréné Varga Juliánna 1924. 05. 10. 2011. 06. 02. (volt Konyár, Sorompó u. 15.) Szilágyi Józsefné Tőgyi Jolán 1934. 11. 09. – 2011. 06. 15. (volt Konyár, Rákóczi u. 36.)
élt 58 évet
élt 87 évet
élt 76 évet
Elhunytak: Baji Lászlóné Magyar Erzsébet 1953. 10. 04. – 2011. 06. 21. (volt Konyár, Vásártér u. 10.) Hati János 1934. 01. 24. – 2011. 07. 02. (volt Konyár, Debreceni u. 8/a) Varga Sándor 1953. 03. 17. – 2011. 07. 08. (volt Konyár, Szabadság u. 22.)
élt 57 évet
élt 77 évet
élt 58 évet
Bagoly János élt 86 évet 1924. 08. 26. – 2011. 07. 10. (volt Konyár, Temető u. 39.) Farkas Imre élt 76 évet 1935. 03. 10. – 2011. 08. 10. (volt Konyár, Rákóczi u. 40.) Nyíri Lajosné élt 87 évet Molnár Margit 1924. 04. 07. – 2011. 08. 07. (volt Konyár, Sóstói út 14.) Tóth László élt 55 évet 1956. 05. 26. – 2011. 08. 20. (volt Konyár, Arany János u. 30/a) Szabó Sándor élt 69 évet 1941. 12. 04. – 2011. 08. 24. (volt Konyár, Galamb u. 9.) Vas Gyuláné élt 85 évet Fekete Etelka 1926. 01. 07. – 2011. 09. 05 (volt Konyár, Temető u. 25.) Katona Sándorné élt 91 évet 1920. 05. 21. – 2011. 09. 13. (volt Konyár, Sóstói út 8.) Lezárva: 2011. június 27.
konyári hírmondó
Nyugdíjas szemmel
10. oldal
2011. október
Kirándulások Zemplénben 2011. július 20-án kissé borongós időben, korán reggel indultunk el 36-an - a Szépkorúak Nyugdíjas Klub tagjai egynapos kirándulásunkra a Zemplénbe Erdőhátiné Vilike vezetésével. Élménydús utunkról sok fénykép és videofelvétel is készült. Utunk első állomása Kassa volt, ide a reggeli órában érkeztünk. A Kassai Dómhoz egy szép hangulatos, szökőkutas sétálóutcán érkeztünk meg. Előbb kívülről csodáltuk meg a gótikus templom tornyait, kőcsipkéit, majd belül a gyönyörű színes üvegablakokat és a templom főoltárát. Lementünk az altemplomba is, ahol a „nagyságos fejedelem” II. Rákóczi Ferenc 196-ban Rodostóból hazahozott hamvai márvány szarkofágban nyugszanak. Kegyeletünk jeléül megkoszorúztuk a síremléket. Jó érzés volt látni, a nemzeti szín szalagos koszorúk sokaságát – ahogy mind a négy síremléket beborítják. Ez azt mutatja, hogy sok honfitársunk rója le kegyeletét a nagy elődök előtt. Megnéztük a színházat, a Rodostó Házat és a hatalmas szélviharos esőfelhőket magunk mögött hagyva indultunk a Zempléni-hegység felé. Erdők között, szerpentines úton haladva érkeztünk Göncre, ahol megnéztük a református templomot és a Biblia Múzeumot. Itt fordította le Károli Gáspár, ezen a településen az első magyar nyelvű Szentírást. A Vizsolyi Biblia egy példánya a múzeumban látható.
Kolozsváron 2011. szeptember 27-én hajnalban indultunk több mint
ötvenen erdélyi kirándulásunkra Konyárról. Az első állomásunk a Királyhágó volt, ahol szép kilátás tárult elénk – itt egy
Fotó: Dobrovitz Ágnes
konyári hírmondó
Mi, alföldi emberek rácsodálkoztunk a zöld hegyoldalakra, a völgyekben megbúvó szép kis üdülőfalvakra. Jó hangulatban érkeztünk Pálházára, ahol egy finom ebédet fogyasztottunk el a Kőkapu étteremben. Itt a friss, jó levegőn sétáltunk, a nagy történelmi személyiségek kétméteres, fából faragott szobrai között. Sok fényképet készítettünk az út során és az ásványmúzeumban ajándékokat, emlékeket is vásároltunk. Utunk következő állomása Sárospatak volt, ahol a Rákóczi várat néztük meg. A várudvarban, az ódon falak között sétáltunk és megtekintettük a várkertet is. Útban hazafelé megálltunk egy borkóstolóra Bodroghalmon, ahol vásárolni is lehetett a zamatos borokból. A jó hangulatú, vidám, mókás társaságunk hazafelé a buszon sok dalt elénekelt. Az itthonról vitt tarisznyák közben lassan kiürültek, így nagyon örültünk a Vilike finom fahéjas korbácstésztájának, amivel megkínált minket. Szerencsésen szép élményekkel gazdagodva érkeztünk haza – sok helyen jártunk, szomszédoltunk, de a szívünknek oly kedves tengeribúza és napraforgótáblák, amelyek a legszebbek mégis a mi határunkban vannak. A Konyár táblához közeledvén jó érzéssel zendítettünk rá a „Kiskonyárra két úton kell bemenni” kezdetű nótára. Ezúton köszönjük a helyi önkormányzat támogatását, ami nélkül nem valósult volna meg ez a szép, élménydús kirándulás. Mazsu Istvánné
rövid pihenőnk volt. Következő uticélunk a Tordai Sóbánya volt, hol idegenvezető kíséretében végigjártuk a barlangot és
megcsodáltuk annak természeti szépségeit. A bánya termeinek kivételes akkusztikájáról mindannyian meggyőződtünk. Ma a sóbánya látogatóinak turisztikai látványosságot jelent mindemellett a gyógyulni vágyó vendégeket is fogadja. Utunk következő állomása Kolozsvár volt, ott ellátogattunk a szép fekvésű Házsongárdi Temetőben, ahol dús növényzet és monumentális emlékművek fogadtak minket. Majd sétáltunk az őszi napsütésben Kolozsvár főterén, ahol megtekintettük Fadrusz János művét - Mátyás király lovasszobrát és a Szent Mihály-templomot is, amely Erdély második legnagyobb alapterületű temploma. Hazafelé jövet megálltunk Körösfőn, ahol a kirakodóvásárban mindenki kedvére szétnézhetett, vásárolhatott. A kirándulás jó hangulatban telt és mindenki szép emlékekkel tért haza.
2011. október
Közélet
11. oldal
Régészeti feltárás Konyáron 2011. július 6-án régészeti szakfelügyeletet végeztem Konyáron a Bold Agro Kft. telephelyén. A település keleti szélén található telep, melyen egy régi terményszállító berendezést akartak modernizálni, már régóta ismert régészeti lelőhely. Az átalakítás kisebb földmunkával járt együtt, aminek köszönhetően az altalajban húsz jelenség vált láthatóvá. A július 12-én elkezdett régészeti feltárásnak köszönhetően, a húsz talajban megfigyelt sötét foltról kiderült, hogy 1 modern, valószínűleg XX. századi, cölöplyuk kivételével mind régészeti korú. A július 12-22. között végzett ásatásnak köszönhetően napvilágra került legrégebbi jelenségek az újkőkorból származtak. Az időszámításunk előtt 5400-4900 közötti időszakból három rövid árokszakaszt és hat gödröt tártunk fel. Az egyik kicsi kerek gödörben egy bal oldalán fekvő, zsugorított felnőtt emberi csontvázat találtunk. A zsugorított temetkezés, amikor a halott az oldalán fekszik, karjait és lábait behajlítják, jellegzetes temetési rítus volt ebben a korban. Ezekben a gödrökben, árkokban nagyon szép, gyakran festett, díszített kerámiaedény töredékeket, állatcsontokat és néhány kődarabot találtunk. A kora bronzkor időszakából, időszámításunk előtt 2700-1800, egy ovális nagy gödörben szintén egy zsugorított, jobb oldalán fekvő, felnőtt csontvázat találtunk. Az elhunyt mellett öt kerámiaedényt és állati csontokat figyeltünk meg. Valószínűleg az edényekben is étel, ital
lehetett, melyet a halott temetésekor túlvilági útravalónak tehettek a sírba. A késő bronzkor, időszámításunk előtt 1300-800 közötti időszakából öt közepes méretű gödröt és egy cölöplyukat ástunk ki. Az egyik gödörből egy csaknem teljesen ép, apró, díszített, füles edényke került elő. Az Árpád-korból egy lekerekített sarkú, téglalap alakú, földbe mélyített veremházat és egy magányos, szabadban álló külső kemencét találtunk. A veremház északkeleti sarkában szintén megfigyelhető volt egy ovális, agyagból tapasztott, nagyméretű kemence. Az Árpád kori leletek is leginkább kerámiaedények töredékeiből és állatcsontokból álltak. A megtalált jelenségek óvatos kiásását, kibontását követően mindenről fotókat, méretarányos rajzokat készítettünk. A feltáró munka végén valamennyi jelenségről geodéziai, műholdas bemérés készült. A felszedett és elcsomagolt leletek és az ásatási dokumentáció a Déri Múzeumba került, ahol további természettudományos vizsgálatok, tisztítás, restaurálás, leltározás vár rájuk. A feltárt területen az ásatást követően pedig megépülhetett az új terményszállító. Debrecen, 2011. 09. 15. Szolnoki László régész, ásatásvezető
Újabb néprajzi kutatás Konyáron Észak-Bihart, a Konyárt környező néprajzi kistájat a 20. század közepétől vizsgálja vissza-visszatérően a néprajztudomány. A korai kutatásokkal szemben, amelyek eddig csak egy egy kisebb néprajzi téma feldolgozására szerveződtek, 2010-ben egy olyan tudományos kutatási program indult el, amely komplex kutatásokat irányoz elő, és igyekszik a kistáj egészére kiterjedni. Az Észak-Bihar Kutatási Programot a térségi kiállítóhelyek fejlesztőintézménye, az Észak-Bihari Muzeológiai Szakszolgálat koordinálja. Ezt a szakszolgálatot egy önkormányzati társulás tartja fenn, melynek vezetője a helyi és nemzeti kultúra támogatásában, a lokális identitástudat fejlesztésében térségi szinten is élenjáró Konyár Község Önkormányzata. A kutatási program eredményeiből eddig két vaskos kötet jelent meg. Az első egy néprajzi településmonográfia, amely az ugyancsak szakszolgálat-fenntartó Hosszúpályit ismerteti (A pályi parasztság hagyományos kultúrája. Szerk.: Bihari-Horváth László. Hosszúpályi, 2010). A második tematikusan mutatja be a kistáj egy meghatározó gazdálkodási ágát, a szőlőművelést (Észak-Bihar szőlő- és borkultúrája. Szerk.: Bihari-Horváth László. Hosszúpályi, 2010). Utóbbiban számtalan konyári adat is szerepel, melyeket a helyi szőlősgazdáktól gyűjtöttünk (külön köszönjük Mazsu István adatgazdag elbeszélését!). A kutatási programon belül 2011-ben újabb kutatást indítottunk az észak-bihari juhtartás gazdaságkultúrájának megismerése céljával. Eredményeinket 2011 decemberében tervezzük publikálni egy néhányszáz
oldalas tanulmánykötetben, amelyben a kiváló etnográfus (és konyári lelkész) Molnár Gyula, illetve a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékének professor emeritusa, Ujváry Zoltán egy egy konyári írását is újraközöljük. Több fiatal kutató írását pedig most olvashatják majd először a Konyár múltja és hagyományai iránt érdeklődők. Személyes adatfelvételünket több helyi juhtartó gazda is segítette (köszönjük a témát kiválóan ismerő Csádi Gyula adatközléseit!). Mindezen kutatások nem valósulhattak volna meg a Debreceni Egyetem Néprajz Tanszékének, és különösen Prof. Dr. Bartha Elek tanszékvezető úrnak a támogatása nélkül. A tanszék nemcsak a kutatói kör felállításában segítette az Észak-Bihari Muzeológiai Szakszolgálatot, hanem a kutatások szaktudományos tervezésében is. Konyáron 2010 nyara óta többször kutattak a tanszék alapképzéses és doktorandusz hallgatói, nagyban előremozdítva a konyáriak hagyományos kultúrájának tudományos megismerését. Munkánkban nagy segítségünkre voltak a kutatási program helyi támogatói. Közülük is kiemelkedik Dr. Fülep László polgármester úr, aki készséggel engedélyezte és mindig önzetlenül támogatta konyári kutatásainkat, és Békési András igazgató úr (Művelődési Ház), aki a helyi társadalom kiváló és közvetlen ismerőjeként segítette adatközlőink elérését! Szíves támogatásukat ezúton köszönjük! Bihari-Horváth László szakszolgálat-vezető muzeológus
konyári hírmondó
Képes hírek
12. oldal
2011. október
Fotó: Dobrovitz Ágnes
Az V. Nemzetközi Katonadalok Fesztiválján 2011. július 7-én, csütörtökön a konyáriak is szerepeltek, akik a Honvédelmi Minisztérium különdíját vehették át a Kossuth laktanya sportcsarnokában.
KIÁLLÍTÁS MEGNYITÓ - SZÜRETI VÍGSÁGOK ÁLLAMPOLGÁRSÁGI ESKÜ ÉS FOGADALOMTÉTEL Konyár, 2011. október 16. (vasárnap)
egyetemi docens
15.45 Térzene a Derecskei Fúvószenekar előadásában
(Debreceni Egyetem Néprajz Tanszéke)
Közreműködik: Mazsu Andrea és Csádi Sándor népdalénekes
13.30 Zöldség- és gyümölcsfélék őszi kiállítása és vására Szőlő, bor és mustkóstolás Közreműködnek: - Konyári Pávakör Egyesület - Konyári Nótások Egyesület - Bárándi citerazenekar - Konyári Ifjú Néptáncosok
19.00 A margittai Horváth János Társaság vidám órája Nóti Károly jeleneteiből - Lélekidomár - A tigris
20.00 Részletek Szörényi Levente - Bródi János István, a Király című rockoperából
A közelmúltban átadott Közparkunk a DEVAG Nonprofit Kft., a Derecskei SZÖVKER Kft., a Hadházi-BAU Kft. A.K.S.D. Kft. által adományozott padokkal vált még szebbé. Köszönjük a felajánlásokat!
Felhívás
13.00 “Vízválasztók” kiállítás megnyitása Helyszín: Kurucz Albert Falumúzeum A kiállítást megnyitja: Lovas Kiss Antal
Fotó: Dobrovitz Ágnes
16.00 Állampolgársági eskütétel“Trianon könnyei” emlékmű avatása - Palotás: Derecskei Körmagyar Táncegyüttes - Köszöntőt mond és esküt vesz Dr. Fülep László Konyár polgármestere - Ünnepélyes eskü és fogadalomtétel - A magyar Országgyűlés üdvözletét Dr. Vitányi István (FIDESZ) országgyűlési képviselő adja át - Horváth János Társaság műsora
Mammográfiás emlőszűrés 2011. október 17-én a 45-65 év közötti konyári nők megjelenésére számítanak a Kenézy Emlőcentrumban. (Debrecen, Jerikó u. 21. szám alatt). Minden érintettet erről behívó levélben értesítenek! A jelzett időponttól – telefonos egyeztetés alapján el lehet térni. A szűrővizsgálat TÉRÍTÉSMENTES! Kérünk minden érintett személyt a szűrővizsgálaton - az egészsége megőrzése érdekében - szíveskedjen megjelenni!
Ünnepeljünk együtt… 2011. október 21-én, pénteken délelőtt 11 órakor a Templomkertben, majd a Művelődési Házban lesz az 1956-os magyar forradalomról ünnepi megemlékezés. A Templomkertben Dr. Fülep László beszédét követően koszorúzás, majd a Művelődési Házban az általános iskolások ünnepi műsora lesz. Minden érdeklődő ünneplőt várunk! A szervezők
