ílaczko GEZA Í5>iíÍvOC6 ücty

íLACZKO GEZA O .^

Í5>iíÍvOC6 ücty
WILLIAM BLAOKBIRTH LELKE

Presented to the

LIBRARffiS ofthe

UNIVERSITY OF TORONTO by

George Bisztray

PÁN KÖNYVKIADÓ KIADÁSA BUDAPEST 1922

SZÁNTÓ LAJOS ÖT ILLUSZTRÁCIÓJÁVAL.

NYOMTA A VILÁGOSSÁG-NYOMDA EZEK PÉLDÁNYBAN, AMELYBL ÖTVEN AMATEURÖK RÉSZÉRE KÉSZÜLT, OKMÁNYPAPÍRON, AZ IRÓ ÉS RAJZOLÓ

ALÁÍRÁSÁVAL

CLCl.

^c? ^^^Ji^j^

LACZKO GÉZA WILLIAM BLACKBIRTH L E L K E >/ ELBESZÉLÉS

ELHANG. —

Haitalonas,

kez

pusztító

Maihádéva!

piszotkban, rothadó smajoni-ganén ós

bzös

sárban

ós

ki^yóvedlóse-

ken kuporogva forditoui tisztátalanságokkal fertzött szemeimet feléd. Nagy Siva, te legnagyobb Falíir, palotád szédít magasából tekints reám, szegónyre, ki mint vana praszitha remetéskedem ez ingovány ban. A 'Iá meg nekem,

hogyha majd életem

ii

egyedük szalíába lépek, visszatér-

Védák tudós magyarázataínak tizenötezer kötetébl legalább még vagy háromezret elolvashassak. Add meg, hogy fehér vöstibe burkolva ott égessenek meg a Folyó partján s hamvamat szórják a hessek Váranásziba s a szent

vizébe a virágszirmok közé.

Magaa bambuszok Bihar

í

csíkozták a fölkel napot, amiat

Lilal fölemelkedett

a földrl, ahol köldöke szem-

Bráhmával, a létezk sforrásával próbált eggyéolvadni. De a Bráhmá magasztos kópérvêl bilélésébe nuerülve,

rokria kelt lelkében a karikás

tatva haladt az ásranna

ilvlicsi

szem

Éhség. Avart ropog-

kiiinyihói felé,

gyiktojásból és sáskákból készített

feleségie

már

hol

várta

egyszer

reg-

gelijével.

A a

remeteHtelep kis kunyhói között csöndben táncolt

Bihar

ihajnali pára.

^gy gyékényre és

i

Lilal lekuporodott a

kunyhó

elé

evett.

Vigan csattogott az állkapcája és rizsanezkre röppent képzelete. A világ legszebb növénye a rizs! Kér, hogy az ingovány nem termi. A szomszéd kunyhóban egy miagas, vékony hang fonalán szent him/nniszok gyöngyei peregtek;

siró

dudaszó

panaszkodott

utánuk.

A

sáska

nap emeE'ledett és Bihar i Lilal ült. Visnu közel volt már második lépéséhez, ahonnan majd merlegesen önti a hséget a remete- telep mereng brahman ja

elfogyott, a

De hiába ntt

fejére

a meleg, az éhség

nem

fogyott.

Mégis csak okos állart a tigris, mert bre a nádas színéhez vág és karom hegyzdik mancsa végén, éles fogak ülnek sort a pofájában.

— nap

Ss^nt és nagy Párvati, Siva asszonya, ki minden-

uradnak az olajos rizst és kancsóban a mért ne adhatnál te legalább egy nyomorult

elkészíted

kecsketejet,

teknsbékát gyomrom tigrisének?! Tigris! Osak

nem? Avar

zörrent.

A brahman

fölágas-

kodott és a sürüibe sikamló csapás irányán elkémlelt. Va-

lami csörrent. Kigyó? Már ösztönösen nyúlt volna kétágú, hosszú sípjához, ami nem feküdt mellette. Most olyan hangot hallott, mint amilyet a disznó ad, mikor tisztátalan kinaiak öiik. Eszébe ötlött itt fia, ki a kalkuttai college jeles

növendéke:

már

biztosan

állatból.

8

evett

ebbl a ronda

Fölkelt.

Az asszony elszunnyadt a mint a nagy Krisrna mellén a pásztor-

Bepillantott a ikiimyliába.

tikkadt levcííben,

lány, aki nyolcszor kinálta

e^^másután a szerelem

italá-

val az istent. Hirtelen türelTiietlen áhitatot érzett Sivának áldozni,

amikor

ordítás Imllámzott

iij

füléig:.

Legyrte

Tnagában a szerelonet és megindult a csapáson. Haimar elért a locsogós talajú tisztásra, aliol egy mo-

liammedán

egy

kiitatott

még

vonagrló toppi-vála (európai)

ruháiban.

— biiidi

Mész onnan

te,

Mohammed

—

kutyája!

kiáltott rá

nyelven a szent brahman.

—

—

Kuss!

volt

köriillbeliil

az urdu

nyelven

adott

válasz.

— Igaza van — gondolta Bihar

i

Lilal

—

,

már

az angol

kis;&envedett.

A mohammedán

fölegyenesedett, g-örbe késével

rájfe-

nyegetett a remet-e papra és beosont a siirübe.

A Az

brahman közelebb

lépett a holttesthez.

Finom

az urdu disznó csak a kerek g-uinea-ket vitte

ruha.

el. Itt

van

dohány, ^ûjtó; oldalán kulacsban Lilal leült a meleg test mellé arra az oldalra,

a puska, a zsebében

Bihar d ahol domboUott a talaj, hogy reá ne csoirogjon a vér, amii a bal szemen s a borotvált arcon piros, kendt vetve át igyekezett a földnek. ital.

—

Ez már

látja Sivát, azt

a

Visnuit

is!

Vájjon az

iste-

k

szoktak egyfognak az európaiakkal, ahogy most nyilván a hindi más közt? Ez ha vétektl tiszta Bráhmá ikebelébe jut, neim az istenééibe, mert a Bhárata neik kezet

gyön^^term lelke

—

—

földjén lelte halálát.

Ha nem

egy másik alakba

,

tiszta, itt

bújik

Visnut neon kedvelem! Isten

Hol vadkan, hol teknc képében, egyszer a földet taisîtja ki a vízbl, máskor megy isteneknek megszerezni a haliliatatlianság italát. Hát Krisna ki"? Csak ! Nini, egy tekus. Milyen lassan mászik. Kövér. létére folyton a földön járkál.

Fáradit

.

.

tán uj terhet visz. Ennek a szegény angolnáik

.,

nyomornságos elke szállt biztosan belé Éhes va.gyok Hogy eanelgeti azokat a lapos lábait! Éhesi vagyok! Hátha... Nem, bün lenne. Lelket visz! 1

.

Visszafordult a holttest

felé.

.

.

Fölvette a kalapját,

le-

hnzta róla a ruháit, láibszár védit, bakkanesait, összefogta

egy batyuba s egy zsombék srjébe rejaz egészet. A puskát még a kezében tartotta. Értett

szerszámiaivail tette

hozzá, hát nézte, nézegette. Hirtelen visszafordult: a tek-

ns még

mindig

ott volt.

A

hráhmán szeme

fölcsillant,

egyet ugrott és lagyonverte a teknst. Szétroppantotta a iiázát s

kihúzva

fölfaltia.

A

hamaros tzön megpirította és tiszteletére már kiileneszer három

belile,

Trijmiurti

napja csak egyszer evett Szavitrinök a láthatáron való kétszeri megjelenése között. Most terhelt gyomorral nézett

maga

elé,

az angol s;zomoru, fehér meztelenségére.

így került bráhmánha.

William

Blackbirth lelke Bihar

10

i

Lilal

A '^^

szent enuber, aki miurbán egy tudós guru mellett kita-

mêgnsülve átlépett az ind pap életének második sz.akába, már hónapok óta a G-anniilta vallásia tudnivalóit s

gesz-delta

rejtez remiete-telepen töltötte

ingo\''ányaiíban

feleségével élete

harmadik

sízakaszát.

Amit

szellemi élénk-

séghen az elmélkedéstl veszdtett, azt visszaadta, neki az éhezés: igy Ihiít zajló, de egyenl lélekállapotban terült el

kunyhója vaökán, nem tördve a Hold pislogó tigris-szemével, a nádas zizeg beszédjével, sakál-vonitással, most

is

majom-sipitással, Siznnyókáló

madár

pipelésével.

Éjszakába fordult a Szundárivan vidéke s vele Síuhant ismeretlen

feketeségdí

szent ember, aki

n

ngy

felé

érezte,

a brahman kunyhója is. A hogy egy hatalmas törzs fa

megterhelt gyomrából torka

megremegett, Sízétvetette a két lábát, karjait kifeszítette fektében a feje fölé, elsóhajtván egy „ná"-t. Aztán jobbb oldalára fordult s fölkiáltott:

— Ali right. — És elakidt. 11

felé,

A

felesége

oda

fordult, ajhoniian a sötét kiadta ez isme-

i's s mégîs idegen hangot

nerni értette

'ós

Másnap reggel káromkodás, )>ráih'mánt.

A

az ügyet.

zaj, léptek

verték föl

a

lieutenant governor csendrei kerestek egy

angolt, aki egy moliaiiKmedáai benns^löttel induilt el Bena-

leszbl a feLföld

felé

már

jó ideje; de

ugy

látszik,

megvál-

a tervükeit s a Gangesz deltája felé mentek s aztán nyomiuk veszett. A 'brálhmán aiázattal fogadta az toztatták

angolokat, elverette osöndes szakáll-lengetések közt okét a tisztásra, az osyló hulla mellé.

—

mieltt Szurya lángoló szemét beesíukta volna, a halványodó világnál erre jöttem s éppen akkoiértem e tisztásra, szahib, amikor egy urdu gazember e testvéretek összes vagyonával a sürübe osont. Olyan igaz, miint hogy kilencszier hároim napja csak egyszer eszem Tegnap,

naponta. Ezzel a

brahman meghajolt

és hallgatásba merült.

A

fegyveres emberek rövid tanácskozás után indulni készül-

Ekkor Bihar i tjükkel, vidáman

tek.

tott az

a vezes gyors távozás köziben oda kiál-

Lilal fölkapta fejét, kezet fogott intett

angoloknak:

— Good-bye! — Bolondos pap! — szólt a vezet s katonás lépte után elrecsegett a nádas, ösvényén

a

kis had.

— Mondjad, uram, mióta keidveled az angolok kemény nyelvét ajkaidra venni! — kérdezte a kanyargó ösvényen mondtál valamit. utána kullogó asszonya. — Tegnap este is

-

Nem

emlék-szem, te asszony, hogy angolul szóltam

volna.

12

— Kalapos kigryó miarja

a mellem, ha

nem

szóltáil

két-

angolul.

82&er is

—

Köszönöm, nagy Bráihmá, hogy kínzásomra adtad ez asszonyt, kineik nyelve alkaLmjatlankodás'a sért, mint a szeges öv. De igy jutok a tökéletességhez. Balamoni egyet mordult s elfordította fejét. Bánatosan nézett az ingó sürübe, de egyszerre fekete fény viharzott át

nagy mandula-szemén

s

örömanel kiáltotta egy tarka

madái-ra:

— Sakunta! A törte

siakunta!

tudós pap, aki éppen egy védabelí vels; mondáson

a

fejét, aani

az asszonyra vonatkozik, osöndes

szanikodással ért a telepre.

Egy

\^ézna, fekete

1k>sk-

suhanc várta

kunyhója eltt.

— Lelkem ^álágositója, tudós guru, én mesterem, s:zent ismereteidre gondolva vártalak.

— Ülje jegyezted-e

le,

fiam, Radscndiialala,

magadnak a tegnapi

magáim

is

leülök.

Meg-

fejtegetést! Emléksz-el-e

még?

—

Igen, tudós guru, emlékszem. Arról beszéltél,

hogy

a nagy Pradsápati vezeklésének melegével mikép költötte

melybl mi

vagyunk. Magyarázatod uj volt é§ méltó a figyelemre. Mondottad, mesterem, te ugy gondolod a dolgot, hogj' Praidsápati szeges brre ült, ami ki a világtojást,

is

egyrészt megtisztitetta, lévén igen S2íép vezeklés, másrészt meg meleget gyjtött sze a Teremtmények Urának, amivel ez a világtojást kiköltette.

— Tudod-e még, fiam, milyen volt a világtojás belseje? — A haján belül volt a vizek sokasága, kömlfogva a Siárgásbarna magot, aminek egy pontját vékony szál kötötte

a külsbb

részekhez. Jött

la

most a IVremtmények Ura,

aki a kell meleget összegyjtvén, ráült a világtojásra,

nagy

hségtel a

A

megrepedt, fels hajából lett az égbolt, a, vizek szjétomlottak s a már-már mozg-ó középs mag elmerült bennük. tej ás

— ügy van! — Ekkor jött Vi^nu, ki harmadiik megtestesülését hajtotta yégre s egy vadikain alakját öltötte miagára, földet kiemelje agyarával a vizekbl.

A

tojás

küls

részeit a legbelsvel

ho^

a

Ez a Varáhavatára.

összeköt szál

noja is lát-

ható és szivárványnak neveztetik.

— —

Miért

nem

látjnk mindig a szivárványt!

Mert az éled földön jelentkez apró és fejletlen emberek szemét tönkretette a szétöml vizek nagy világ-ossiága a nagy dolgôkra nézve. Jól van, fi aan. Menj és mos.akodj meg. De várj Hol

—

!

töltötted az estéti

—A

városban voltam, mesterem s a kiváncsiság* egi' kocsmába hajtott, hogy hireket olvassaik az Újságok legjobbjából és a Bölosesiség tengeré-bi. Afg'hanisztánból fura dolgokat jelent a tndósitó. Amint ott ülök, jön ékszerre osak Dasz, aki dicsekedve emlegette, hogy maater of árts Leült

lett.

mellém

vidám

s igen

volt, az

európai nács-

lányökról beszélt.

— Mi-i-il — egyetemet. a cambridge-iekrl. Ott végezte — Boldogtalan hát nem tudod, hogy aki elhagyja Ig'en,

aiz

fiu, te,

a Szent Szigetet, elveszti kasztját, ross;zabb és

meg ve tettebb

mint az a nyomorult rabszolga, aki hnsz méterrl köteles kézzel-lábbal figyelmeztetni a becsületes embert, hogy aljas teste közelébe jutva meg ne fertzze magát? lesz,

Hisz az olyan elvetemültnek, 14

aki az „ökörfalók"

messze

országában tanult, az árnyéka te,

papnak

fiam, ki

—

még

nem tudtad nem vettem

készülsz,

Tudt-am, atyám, de

Amellett

anegfertzi a földet! Hát

isi

Das^z jó

barátom

ezt? olyaai

aikit

is,

komolyan.

igen régen

nem

láttam.

— ned

Ezentúl

kell:

nem

Magadnak meg

lesz ibarátod.

szolvás szerint, szent

áliatuniknak, a tehén>nek

meginni éhgyomorra;

fogsz két csuporral

vizeliletébl

három napig sem

sem rizst nem fogsz Visnu-fürdetés ünnepén az áldoza-

kását,

enni; és a leg^íözelebbi

tok bemutatásba után

vezekel-

nem

sem

árpát,

fogsz leánnyal az

erdbe

vonulni,

ahogy ezt az ünnepi szertartás kivárnia. Menj, fiaim, s tisztítsd meg lelkedet, hogy niajda/n üdvözülj. A roskadva távozó fiatalemlber irányában még sokáig rezgett a méltatlankodástól a bölcs

figyelme

Brahman

szakálla.

De

csakhamar saját miagára irányult, valóságos

özönvízzel (kezdték szálját elboritani nyálmirigyei; orrciim-

pái zajosan tágultak, lapultak; izgatottan nézett körül s

egyik lábát átvetette a máiSiikon.

—

My

dear

lielye mellett

bagót.

— szólt

be most a kaliba földbe ásott tüz-

Soha ugy még nem

Az as3z<my

—

adjon egy kis birakivántam, mint most.

ácsorgó feleségének

,

— gyönyör domború válla, kemény, egye-

nös melle ezüsttel varrt fekete mosszuli szövetbetakarva

—

kihajolt a kaliba nyílásán s hétellevelet, arékadiót és vajat

adott a szent papnak.

A

vaidika megkente vajjal a zöld

belecsavarta az összeapritott arékát s az egészet

levelet,

félpofára gyúrván, áhítattal kezdte szopni.

szeme mög-

gyorsan körülaiézett s egy nâgy vöröset köpött. Nem jó. Nem ez kell nekem.

villant,

—

A

Fogta s

elhajitotta,

15

— Világ: ezüst pitykéje, arany koronája, gyu jts fáklyát 1

elkeni barlangjában,

nagy

Siva, és »egits

megk eresnem

a

lelkemet rágó nyugi;
megnyugodjék a balzsamos két bezét az égnek emelte ágy maradt S

(hogy

estig.

s.

Az közben

ezüstfáty ólokat te-reget jött 'ha25a

nem

beteg

—

lesz, 'mert

Nagy

munkája

Éjjel legszebb

Csandra, a szomszéd kaliba lakója,

brálianán, akinek elpanaszkodita

nem

Ízlett

tiszteletreméltó

Bihar

mind-

vezeklésiben,

Lilal,

i

tisíztes

hogy aligha-

neki a bira, holott kivánta.

társam, hog>'

tudjalak én

téged fölvilágositand? Lelkem a dolgok lényege felé foidult.

Az

egész világ parányokból

parány, amelyen át lelkünk

a manasz

áll;

észrevieiheti

a

küls

is es.ak

világot.

A

parányon keresztül csak parány látható s egyszerre osak egy. S mivel most lelkem a dolgok lényege felé van fordulva, hogy láthassak én egyúttal t^sti egészsjéged vagy betegséged rejtélyébe

— Szent ember Bihar

i

isi

vaigj^,

Csandi-a, s élj boldogul.

Lilal fölkelt s a

kunyhóba vonult, lefeküdt az

asszony mellé, akinek nyakát régi szokása szerint

Másnap a

ítíieg-

Balamoni, izgatottan kereste föl a reggeli vizmêrités után Csandra nejét, Moát s féls örömmel mesélt neki egy csókról, amit az urától kapott az éjjel s ami igen kellemesen tér el az si

csiklandozta a szakállával.

felesége,

liindu szokásoktól.

Aznap

Csandrát a guta kerülgette, egyre nem értett. magyarázott neki valamit az asszony, amit Másnap, alig hogy Visnu szétrúgta a sötétséget, amî halkan gurult végig az ingoványon, liogy a világ másik este az öreg

szélén lecsússzon, röt kapart

Bihar

i

Lilal anyaszült meztelenen göd-

a tisztáson a lucskos 16

földbe. Mellette

feküdt

Íb7x>wvlx.-

Lo^.n

amit sietve gyúrt a kész gödörbe, rátette kasztjelvényét Is, a dzsaneo-madzagot, a lazán összeosavart gyapotfonalat s mint a hulladékát ásó macsika, fehér ruhája, a

vös,ti,

Azután odacsiiszott a jól ismert rejtekhez, honnain William Blackbirth társadalmi hüvelyét ós kellékeit szedte el. Ritka ügy éhséggel öltözött föl s örömmel sóhajtott, amikor a puskát vállára kanyarította s fejébe nyomta a tropikus süveget. Majd fekete karikákiat festvén szeme alá, hogy vándorút ján szemmel meg ne verjék, rövid tájékozás után megindult észalí-ny ugatnak, amerre Benaresz fekszik. óvatosan

kaparta rá a

földet.

17

ü

ilhar

i

Lilal ment. Krokodil-rejt pocsolyá'k, ti^riszsom-

béku bamibusz-nádasok, vizpáráktól ködl csuipasz földdarabok álomsz-erüen fogytak a lába alól, valahol vonatra ült, majd megint gyalogolt, újra vonaton találta magát. Egy állomáson az állomásfnök angol szobalányának megcsípte az állát s valami üres sze-nes-vagon, cs,ók, ölelés lett a folytatás. Az angol lány Majomkirálynak hivta s a My little Bo-oby nótát énekelte a fülébe. Hajnalban, vonatindulás eltt nekivágott a rizsmezk sárgálló tengerének s örült la lelke, hogy most itt állt a .

Durga Kund

.

.

szent

majmoktól rajzó

oszloiKísarn okában.

A

fogadták a fölajánlott rizsszemeket, de egy öreg sárga majom mégis az arcába kapott; a brahman mosolyogva trte a hideg kis, fekete kegyes,

állatok

szive© grimasszal

kéz szent sz-eszélyét. Miután a tizenkét oszlopos szentély papjait megajándékozta, átvágott az udvaron, az oszlop-

csarnokon s a magas kfal alacsony ajtaján a szabadba jutott.

18

banánfa ágai közt majmok veszekedtek a papagályokkal. Egy majomíickó egy gyönyör hirtelenzöld farktollal roilianit tova háromkézen, az oldala kemény papagálycsr nyomán vérzett. A méltóságos „földi isten" megállt a szunnyadó viz tó partján, óvatosan levetette magáról a tropikiis európai mezt si egy ágyékruhával

Az

ajtó eltt álló

födve belépdelt a tó vizébe mellig. Ott megállt, leguggolt, vizet szórt miagára. Lélekzetét

fölugrott,

teste összes nyilásiait befog'ta és

különböz

visszatartotta,

ugy hajlongott ájtatosan

Végül elmondta a mindenható gajátri-imát: Tat Szaviturf varengam bhargo dévaszja; dimahi dijo oho no pradsódeiat! azután kimászott a vizbl

a

égtájaik felé.

és m.'agára öltvén ruiháit, ésizak-nyugatniak fordult, ahol az

Aurangzeb minaretje csillámlott a kel nap fényében. Mire odaért, a szent fürdés ideje elmúlt. Viztl tapadó fátylakba csiavart bronz-husu asszonyok fölfelé

a

a

szk

fríze húzódott

utcákon, a lépcsk alján tutajok ringatták

Buddha módjára ül bráhmánok

Kilenc óra

él

volt, aonikor

szent elmélkedéseit.

anár csak a piszkos, legalacs.onyabb

kasztok tagjai álltak mellig a vizben s hányták vállukra,

Ég Leányának mocskos, de szent hullámait. Bihar i Lilal csak ugy falta a levegt, mint a szárazra vetett hal. A szent város levegje bemegy a húsba, a fejükre az

bellük a bnt, mint a parangik házaiból a pankia lebeg vászna a meleg levegt. Megérkezett. Szégyennel nézte magát körül: miért rajta ez a maszkára? hogy jutott hozzá? Fogas teológiai kérdéseken megcsontba, a vérebe, kilhajtja

edzett esze éle letompult,

ha

eii*e keresett feleletet.

Eltte dombnak haladt a város. Fehér palota virágos erkélyeivel palota után omelkedett a kobalt szin égen. Tompa gópuram-torony és egypár vékony minaret 19

^

tálalóimra közéjülí szóírva.

Ezek

itt

az ökörfalók házai, a

faluk fehér, amott hindu háziak eaneleteit 'ékesítik tarka rajzok:

mélyükön nagy, vörös

foltot hordó, szétterjesztett

A

Gangesz vége érhetetlen hidján vasnt dörömböl amott; az utcán villany oSi himbálva szökell. Ott van az háza annak a pálmának az irányában, balra! Itt, keskeny utcán, fehérruhás férfiak s egypár tenyerek. Zöld foltok a fák.

tarkiamhás

rend n,

szabadon csiatangoló fekete és ezüstszürke szent zebuk, koponyát cipel fakirok, alacso'nyabb

ganaj jal, haimuval, mésszel bemázolt vezeklk, a Felföld

maláj szabású negritói, eleven kinaiak, vadszemü afghá-

üvölt dervisek

sárga kaftános buddha-szerzetesek tarka folyamia ömlik a szk, piszkos, alacsony boltok egynok,

és

másra zsúfolt sorfala közt, ahol már kora délután ég a bzös petróleum-lámpái. Szaga össizekeveredik a szent viz rothadó s a jázmin-füzérek fejfájitó illatával. Büszke szahib gyeleg lóháton.

A

tömeg láthatón kétfelé válik. Az egyik ág fölcsillantja a kókuszhájjial megkent hosszú hajú, hajadon fokét, amiknek pocakos, vékony lábú, brutális arcú tulajdonosai óvatosan haladnak finoman ráncbaszedett fehér köntöseikben az Arany Templom

felé,

ahol a rettenetes Siva trónol

emberkoponyákon és. ömlik eltte a gidák vére. A másik ág fölszinén ide-oda imbolyog a sóik tarka turbán, amik közül, mint a hal a vizbl, ütdik ki egy üvölt dervis izmos, sovány, fekete karja; ezek az Aurangzeb-m ecset legmeszszebb látszó minaretjei felé tartanak.

Bihar

i

Lilal eltt félkörben fordul

a

part..

Egyik ház

a másik sarkának; hol tet-él, 'hol tet-lap; a vizhez vezet lépcssorokon a jobbra-balra hajló óriási ernyk egy nagy gombaerdre emlékeztetnek. Utánnuk oldallal épitve

20

pálma-liget

könny

törzseim

liajlott

bóbitákat hord.

szent vizre hajolva romladoz egy tönkrejutott

A

maharadzsa

lakatlan palotája; az oldalába faragott kacskarimgós orr-

mányu

elefántok mintha ki akarnának lépni fülkéiklx)!,

hogy a vizre menjenek

Egy

vaja.

fal

inni.

Amott

zsi-

tetejérl a népségnek hátat forditva lógatja

egy hosszú part ezerfelé fehérruhás

viz

romok közt suhancok

egy szomornan ábrándozó majom.

le fairkát

A

A

tört,

A

folyamhoz

összehányt lépossora vezet.

betegeket

ringat

könny

ladikokon.

merev utasai várják a tüzhalált; mellettük máglyamaradékot, hamiut hány a vizlbe egy vékony, karikára hajló, hosiszu lábú alak. A pagodák párkányán hossziufarku, zöld papagályok billegnek üteinesen ide-oda, föl-le. A magasban keselyük és hollók keringenek. Lent, a túlsó part lapos, sárga homokján galambok, kócsahalottas bárka

gok gubbasztaiLak, röppennek, nyüzsögnek.

—A

fene e^gye

brahman.

meg

— Mennyivel

ezt a ronda fészket is

saebb

.

—

kiált föl a

.

Valami furcsa, homályos niév jut eszébe, amit nem tud kimondani s ami igen megzavarja. Valami kemény, nehéz szó, aimit sose vagy igen régen hallott. Szórakozottan néz

maga

elé ós fütyül.

Homlokukon

szent rajzokat méltósággal liordó, ara-

nyos csótárral boritott elefántok csilingelnek Ijedten kapja föl

lami

bnt

lom

felé fordul,

láját az

körül

fejét. Tisztulniia kell. Érzi,

hogy va-

el,

eldök kegyelete

vásárol egy

eltte.

mégpedig nagyot. Az Arany Tempmelynek két hatalmas, színarany kupo-

követett

álló,

el

szentelte Biseszvarának.

Az

ajtó

dagadt lábú koldusoknak néhány pejzát szór,

marék virág-szirmot 21

s ibelép

a templom els

Középen mered a

szentélyébe.

vizétl

Ganga

hatalmaiS; lingam,

virágszirmok havától boritottan. Az isimers papok kérdezsködései ell kitérve, meghallgat loeSiOltan, áldozati

egy szentbeszédet s kikerül a templom mögé a Bölcsesség Forrásához, ahol a lingamról és rothadó virágokról oda-

hiv

csatomázott viz oltja a

—

testi és lelki szomját.

Gia Bapi! a Ganga keresztül folyik Siva testén és gyógyító ert nyer tle. Te átfolysz a szent lingamon, nyerd tle az ert, hogy eszem homályosuló gyémántja visszakapja els ragyogását. Ó, Lingam! dics Darab! .mélÓ,

tóságos Eész! tiszteletes

A

templomból

Er!

könyörülj!

kilépve, lassan tovább

megy, de pár

Megint kivan valamit. Kell neki. a torkában szárazságot érez, az orra

lépésTe hirtelen megáll.

A

nyál elönti a száját, cimpája kellemesen remeg. Izgatottan néz körül.

padt ökörfaló halad

el

mellette

ers afghán

szaladó fullajtár kiabál: Pasa! pasa!

szk

utca

A

Egy

lovon.

népség

sá-

Eltte

kitér.

A

házfalaihoz szoruló tömeg egyik alakja rálép

véletlenül egy szárított tehénganélepényre s szétnyomja

rajta készit jenek kézjegyét:

a

kiterjesztett tenyeret.

ájtatos rendeltetés lepények károsult kofája sápitozik. tettes elmenekül.

föllép

egy

Egy

ahonnan mindenki

takarodik elle ós fájdalmasat ^

közben

A

laranyos szarvú fekete szent tehén

gyalogjáróra,

angol köszön

Az

bdül

napkelet

elejti szivarját.

A

tisztelettel

felé.

A

lova^

füstölg jószág

éppen a vaidika lábai elé 'hull a porba, aki gyorsan fölkapja és jobb agyarára veti. Az enyhe füstöt sóhajtva szivja le a mellére s egy erkély árnyába

áll.

Amint

ott pöfékel njû-

godtan, egy sáfrányszin ruhás leány suhan el eltte.

—

—

Leány! szól utánna hindi nyelven anát, ha eljösz velem. Hol a lakásod? 22

—

kapsz egy

Az utcalány megütdve néz az isimeretlen angolra, bennszülött nyelven szól. Majd büszkén végigméri.

—

Mit gondolsz, ökörfalól

I

am

a brahmin, you know.

Azzal egy elkelbbnek látszó angol után táncol,

—

nagy fekete szemeivel

ski

elébe

fut,

szinte beleváj a férfi arcába:

Jer velem, édes biri-bagóm!

A

vaidika elfordítja a lányról szemét s egykedven nézi az erkély pillére mögött lógó pókbáló keresztbefont szálú szövetét.

—

Mintha valóságos szövet volna. Nálunk nem ilyen nálunk Hol a pókháló, ott a pók egy pontból sugár van az? Aztán nagyon töri a fejét s nem tudja, mit akart .

.

.

.

.

.

mondani. Ebbe-n a pillanatban megszólal a Bidsidsar Karmandil

A brahman

harangja. szentjében

él

tudja,

isteni tehén vizellete

szentély kútjának vizével. többi buzgóval,

hogy ez mit

Nagy

a szentek

most vegyült össze a

pillanat!

A

vaidika siet a

hogy a szent keverék csöppjei keblébe

megtisztulást vigyenek.

tatot,

jelent:

A

áhí-

szivartól száraz torkának

jól esett a keserü-sós ital.

— n'ésa,

Namó

Ganésája! Bölcsesség istene, elefánt fej Gramost van csak szükségem tanácsodra. Éhes vagyok.

Hova menjek

enni? Hol van a feleségem, aki hségesen

Hát te, ebédemet? Hol kapok hát enni? szent Meru hegy, magasságos Mennyország, hol háromszázharminc millió isten eszi a pirított rizst és a vaj-alját, nem küldhetnéd le bár a lehulló morzsákat nekem, éhez szolgálja föl

gurunak!

!

?

Közben lassan-lassan a guru-kolostor felé irányozta lépteit. A kolostort zömök négyszögletes oszlopu veranda 23

futja körül; a szabadon ki- s bejáró

szökdel mókusok bak-

szobákban fészkel verebek osipog-ása nem zavarják az elmélkedket, a kutatók a;t, akiknök dús lombok vetik sjzeretettel árnyékukat. ug^rásai s a

A

kolostor feje, a szvámi, az oszlopcsarn okban fogadta

Bihar i Lila.lt s láttára furcsán ingatta a fejét. A homlokára festett vizszintes vonalak mutatták, hogy a -mai gyónáson különösen sok bnt hordott saját házi papja elé. Ösi szokás\ szerint meztelen fels testtel álltak körülötte a fehér gyolcsba csavart kolostorlakó guruk.

—

Bihar

i

Lilal,

mért födted

el

melleden méltóságod

kaszt jelvényét ezzel az ökör faló ruházattal ?

Ha

rád tekint az emiber, nem is tndja, hogy Bráhmá fejébl léptél a földre. Van, aki azt hihetné rólad, hogy Bráhmá lábából szárma-

Egy

zol.

pária

mem

vette

éSiZne,

ho^y brahman vagy

rád lehelhetett! Kasztodat elveszthetted! Talán vesztetted,

már

és

el is

meggondolatlan

—

Atyám, kolostorunk ragyogó napja, Ítélsz és elhamiarkodva, ha ugyan a szeretet okossága elhamarkodás. Tegnap éjjel a folyó partján aludtam, a Manikarnika-lépcsn, a madzaggal mellemen, lábaimon a fehér lepellel s ma reggelre virradva igy találtam magamat. Hozzád jöttem tanácsért és tisztulásért. Ebéd közben, mig Bihar i Lilal bségesen ette a karrit ós

a

rizst,

a sízvámi igy szólt:

— Csak legalább brcipket ne húztál volna a láibadra. Ki nek

éppen templomunk elhunyt szent tehenékészítette egy ökörfaló s hozta a nyakunkra

tndja, talán

brébl

egy portugál

zsidó.

Egy, kopasz feje teteje és hátul összecsomózott haja mellett is csinos és értelmes areu pap megjegyezte: 24

— Atyám, ezek a osizmák vízhatlan kaucsiukból készültek.

Az ess évszakban — Hogy mondhat

hozzá vaidika

és utón liasznois dolgok.

egy kétszierszületett, aki még Azok a bráihmánok bes^élihetnek igy,

is!

ilyet

akik laíukika név alatt szaladgálnak az ökörfalók kormányának kedve szerint, akik nem restellnek a vonaton egy

csnpa ©udrakaisztbelitl megtöltött kocsiba aljasok parangik jelenlétében enni!

ülni, alvdk elég

— Atyám, Durga rettenetes nyelve nyalja föl véremet, ha teljesen haszontalan az angol — szólt az jn. — Nem if

az angol a letét ós

mi bajunk, mert

hisz a világ legmélyebb bölcse-

leggazdagabb vallását fejtettük ki éppen

gen raibság idején.

nem

A

kaszt a

mi bajunk. Ha

ülne angol a nyakunkon.

hullott tehén 'húsától,

bánja azt

Ha la

ez

latmaz ide-

nem

lenne,

egy pária megdöglik a

sudra'?

Ha

sudrát agyonvernek, bánja azt a brálhmánl

mánt

is

szétlövet az langol, bánja azt a többi'?

egy vagyonos

Ha Ha

egy Ibráhegy mah-

nyelven kényesked maharadzsia eladja a földet az angolnak, tördik azzal a többil A kaszt miatt nem tudjuk,

ratti

mi a nemzet. Miatta nem vagyunk nemzet, miatta vagyunk raibok.

— Nem szó,

Túlzó

fiatal beszéd,

—

szól a szvámi.

—

Nemzet?

Az én idmben nem is volt meg ez a én nem hallottam. Tán az angol nemzet? Kereskedk. tudom, mi

az.

Ügyes kereskedk. Ott kezddött a

baj,

amikor az angol

beütötte az orrát vallásunk rendelkezéseibe.

özvegy jobbnak látja hátralev

Amióta az

életét a fizetett szerelem-

nek szentelni s csak brahman kéztl készített ételt enni, ahelyett, hogy el égettetné magát az ura testével; amióta

nem

szabad mérgezett lepénnyel biztosítani a földöntúli jólétet az istenek életét szinjátszó gyermekeknek, azóta 25

gyász jár Bhárata földjére. Mért engedtük meg, hogy egy alacsonyabb mveltség nép akarjon minket tanitani"?

Innen van minden baj. Egy sovány guru iszólt: Ugyan! Olvastam a világ teremtésérl szóló meséjüket. Mintha egy keresked jegyzkönyvébe tekintettem volna. Ma eget, holnap földet, itt madarat, ott halat teremt az Istenük, egy haragos, de tehetetlen öreg ur. De az nincs megmondva, hogy miért teremt. Unalomból? Kellett neki? S mi az anyagai Egyszer a semmi, egyszer az agyag. Nevetséges ós homályos mese. A szvámi helyeselte a vékony ember epés szavát:

—

—

Mi megadjuk mindennek

A

mi bölcselkedésünk az egyetlen, a mély. Azok ott a pici Európában gyermekmesékkel mulatnak. A pándita rokonom beszélt nekem egy Subánur nev német bölcselkedrl, aki az Upanisádok olvasásán ntt nagy emberré. Szerintük, ki teremt? Az Ur. Mibl? Semmibl. Hiu szavak. Semmibl semmi sem lesz. Mi nem vagyunk olyan fogyatékosak és az okát.

szkszavúak.

Egy

öreg, akinek teljesen

sz szr

gyapjazta hatal-

mas, barna mellét, beleszólt a vitába: Jézus vallása csodálatos erej szimbólum. Ugyan, kérlek! méltatlankodott a szvámi.

— — —

Semmi

— — szólt

—

egy gyötrött arcú pap kezdetben volt az sanyagnak három eleme, a jóság, a szenvedély és a sötétség. Ezek egyensúlyban álltak egymással más semmi sem volt. Csakhogy egyensúlyuk megbillent, mert ingadozó volt. Ez a megzavarodás hozta létre a világot, amiben láthatóan kevesebbet nyom a jóság, mint a másik kett. Ha megingott egyensúlyuk helyrejön, akkor megsznik a világ is. Együgy hit a világot kétség

;s

26

valami önmagáért él anyagnak hinni. A világ eredmény, még pedig egy hiba eredménye. Bihar i Lilal már torkig lakott a gyümölccsel is és csöndesen nézett maga elé. Nem kell mindjárt a dolgok okaihoz fordulnunk, hogy a nyugati idétlenségeket megvilágítsuk. Vedd csak például, hogy mit beszélnek a vizözönröl ama szentségtelen, vérengz vadak, a husfalók. Egy embert figyelmeztet

—

az istenük, hogy özönviz fogja elborítani a földet, erre az

bárkát épit, belemegy családjával s a föld összes állataiból egy-egy párt magával visz. Egy hegyre jut s ott várja be a vizek elapadását. Milyen gyönge akaratú ez az isten!

Azt

tartják,

határozta

el

a vizözönt, hogy kipusztítsa az

embert. Utóbb mégis megbánja s menekülésre inti Noét.

Miért

féltette ez az

ember a

föld állatait!

Hát nem

tudta,

hogy a viztl átitatott talaj termékenyebb növényben, állatban, mint a száraz! Azután: mindenfajta állatból visz magával! Pedig nincs az az óriási épület, amibe a tigristl az éjjeli bogárig minden állatfaj beleférjen; s bárkája csak háromszáz sing hosszú, ötven hozzá még az sing széles, harminc sing magas volt. Minden állatfaj! Hát csak bogár mennyi fajta van! Végül hol vett nekik szükséges táplálékot? Például a tigris barmot eszik. Hány barmot kellett tehát bárkájába cipelnie, hogy a két tigris erteljes maradjon! szólt az epés guru Eh, a vizözön jött, mert jött mint ahogy jön a monszun-szél minden évben. Kellett jönnie. Egész véletlen, hogy Manu a mosdóvizében fogott egy halacskát, amit szabadjára eresztett. Ez aztán hálából figyelmeztette az özönviz jövetelére. Manu atya épit magának egy hajót, amit a hal szarvához köt, aki fölvonszolja a Himalájába. Manu vitt magával ennivalót magának.

—

—

27

—

Minden ember a vizbe veszett, csak az Atya nem. Sokáig gondolkozott, mikor megmenekült; utoljára is azt eszelte ki, hogy vajból, tejbl, túróból, savóból készített magának emberi fajt ujranemzette. kiáltott a villogó szem Elég a marhaságokból! Süssetek nekem egy jó szelet hizott ökröt Bihar i Lilal. és fogjátok be a pofátokat, hindu szemét, egy

asszonj^t, akivel az

—

—

—

A

szvámi hökkenve nézett Biharra. Mit bámultok? Mondtam, süssetek nekem egy szelet gbölyt! Gopala, hozz hamar brandyt és szivart. Az epés guru fölkelt, odament Bihar i Liláihoz s megragadta a karját. Bihar nyakonteremtette. Erre odaugrott a gyrött kép meg egy suhanc s az ékes angolsággal

—

káromkodó egyént kihajították az utcára. Azután bekenték magukat tehénganéval, két ugyanilyen anyagú pilulát vettek be fejenkint

s

tisztuló

áldozattételre

vonultak.

Tehéntrágyából s agyagból készült házi istene elé kiki az ért kasztgyalázáshoz mért nagyságú bételbagót he-

t

lyezett.

Bihar gyed felé.

i

Lilal

pedig békésen haladt az európai ne-

28

A

negyede ugy karolt a tarka-piszkos si Váranásziba, mint a világváros selyemruhás cédája a gazdag, de mocskos disznóhajcsárba. Széles utcájának nehezére esett amott egy régi, szk közbe szorulnia, de Bihar i Lilal föllélekzett, mikor kiért belle Sicrle

elegánsan

európai

'^^^

a tágas avenuere.

Belépett egy üveges ajtóju borbély-boltba. Leült egy karosszékbe, kezébe vette a Daily

News egy háromhetes

számát, beletekintett s igy szólt

a

bifsztek-képü

mes-

terhez:

—

Ai

Dekhánból jövök. Arany

és ezüst brokát kelmé-

ket hoztam, elefántcsontot és gyümölcsöt. Baj ért bennünket.

tam.

Egy faluban

A

szakállam nagyon megntt. Borotválja

szomat is. Bihar ifi

töltöttünk sok-sok napot. Beteg

i

le;

is vol-

a baju-

Liláinak esze ágába se jutott fülét és körmeit

megtisztíttatni a borbéllyal, akinek a

és idegenszerüeu került ki.

Egészben véve 29

kezébl is

frissen

egy sok fára-

lesoványodott angol gyarmatkereskednek

dalmát

kiállt,

látszott,

csak nagy, barna szeme csillogott tüzesen.

A Daily

News-t korrektül végigolvasta az utolsó sorig, ahol az áll, hogy hol nyomták. A távozó vendége után bámuló borbély nem is sejtette, hogy borotvája mennyire fölszinre segítette Blackbirthnek a brahman keble mélyén vergd lelkét.

A

borotváltképü gyarmatkeresked hosszura nyújtott

léptekkel érte

el

Az elcsarnok-

a Hotel Kaisar-i-Hind-et.

meg. A szobájába akart menni. Nézik, de nem ismerik meg. Mit mondjon a portásnak? Olyan régen mentem el innen, hogy elfelejtettem a szobám számát, gondolta magában. Ó, Mahádéva, ó szólalt meg benne egy hangtalan hang. Mahádéva, Tat Szavitur varengam bhargo dévaszja Ert vett magán s egy arra haladó pincéríiura rá-

ban tétovázva

—

állt

—

—

.

.

.

—

—

.

.

.

.

.

kiáltott:

— Brandy and water!

Az italt fölhajtotta s belépett a pankától lbe. Az egyik asztalnál Rudyard Macmillan Phillpotts

hs és

ebéd-

Frank

beszélgettek egymással. Macmillan májbajról

panaszkodott.

— Persze — szólt Phillpotts, agyaráról Barátom, vagy az pipát — sokat ,

iszol.

véve az oxfordi

ópiumnak

élsz,

vagy a szerelemnek; épp igy: vagy Indiában laksz, vagy iszol. Ez a hség nem való italt szeret embernek. Szinte fáj az orrom a hségtl, mintha dér csipte volna s nagyobbnak érzem a fejemet. A panka lengése megállt. A forró leveg olyan ervel zúdult rájuk, hogy végigborzongott a hátuk. A pankavála elábrándozott s kieresztette kezébl a húzó zsinórt.

— Boy, panka! — kiáltott Macmillan. 30

Philipotts azt nézte,

min bámészkodott

eí

a kölyök:

feszesen állt a bejáratnál Bihar

szétterjesztett lábain

i

Lilal szivarral a szájában. Philipotts fölpattant:

— Bili! Ráütött Macmillan vállára és mindketten odasiettek az érkezhöz.

—

De

hogyan

Bili,

jött... Bocsánat,

nem

tévedek? Te

vagy, Bili?

— William Blaekbirth,

mi

lelte önt?

— kérdezte

Mac-

millan.

Erre a névre az érkez szemébl eltnt a lebilincsel, mély, fekete csillogás, hogy helyet adjon valami hideg és merev nézésnek. Kezet nynjtott a két férfinak s az asztalukhoz ült.

—

Hol járt, William? Valami szép nács-leány

A

rendrséggel is kerestettük. ezüstcsengs lábai nyomán

tévelygett el?

—

—

Uram

ember, akit a

— — hanem

.

.

szólt .

a

.

Bihar

—

»

,

baj

ért.

Az

az urdu gaz-

.

Fox kapitány. ... Fox kapitány

ajánlt, elcsalt,

nem

délnyugatnak,

délkeletnek vitt és eltévedtünk a Gangesz deltáján.

— És az üzlet? A pénz? — Semmi! — legyintett rabolta.

Egy

este

alatt; fölöttük

—

köd

•

lemondóan

Biharv ^— El-

ezer tükördeszka feküdt a fényes hold

ült s a csend húzta fátylát végig rajtuk.

Egy szell rohant el s a tükördeszkák szine fölcserepezett. Ez a „Gangesz-delta pusztasága!" — kiáltottam. Túl, a sötétség fala mögött vajúdó tigris ordított.

Pir szökött Bihar arcára logott.

31

s sötét

szeme zavartan

csil-

— Maga beteg, Wálliam! Láza —

lesz,

— szólt Macmillan.

Alig ismertem meg, ugy lefogyott.

— A gazembert nyakonragadtam. — Bolondság volt nem vasútra ülni! —

pattant föl

Phillpotts.

— egy

Lenyomtam

síita

meg

a földre. „Disznóhússal fullaisszon

kutya! Félrevezettél!" Könyörgött, igérte, hogy

Mentünk. A zsombékon sakál-fióka vinnyogott, a sötét Indra gyémántjai sziporkázva csillogtak a fejünk fölött. Elhagytuk a terméketlen részt, ingóvá.nyon, nádon, bambuszon keresztül csörtettünk, mint a tigris. Végre egy tisztásra értünk. A gazember hirtelen elvezet a helyes útra.

meg

hátrafordult és egyszerre villant

az égen a világos

nappal s a tr a kezében. Eámvágott, én elestem Ott feküdtem ... A lelkem ugy szorongott ós kezdtem semrojit se látni, pedig a nap már fölkelt Aztán nem tudom hirtelen hideget éreztem s lassan csusztam-másztam valamerre mintha hirtelen a magasba emeltek volna aztán megint melegség csapott meg ... és aztán ... ö ö Sivájaháma! Sivájaháma! Bihar elharapta a szót s merev mozdulattal fölkapva .

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

poharát, fölhajtotta.

— Bili, mi bajod? — Semmi, Frank. Elszédültem. — Ne igyál annyit, te májbajt is

í

kapsz

Gotama igen dühös lehet. önök az okai, vélte Macmillan.

.

.

.

Rágja ki a

skót fene,

—

—

—

Azért, hogy

egy rongyos Hadisten-bálvány karbunkulus szemeit s egyéb jószágát akarta elprédálni Gotama, nem kellett volna még Blackbirthnek bújósdit játszani. Miért nem ment vasúton? Bili állítólag növényeket gyjtött s ugy kellett

—

32

.^rLíViAÍü CofcPü

volna véletlenül kilyukadnia Gotama falujában. Mit gondol, nem tnt volna-e föl mindenkinek, hogy abba az elhagyatott fészekbe egy európai érkezik, a templomúr vendégül látja s aztán hamar elutazik? Nem kormányhivatalnok, nem utazó, nem keresked! Hát ki, mi? Ha valaha

drágakövek kicserélése, visszaemlékeztek volna a szokatlan vendégre s nyomra jutottak volna. Milliókról volt itt szó, Eudyard! S most szó sincs! Jobb ez igy? Vagy börzét játszik az ember vagy ftt gesztenyét hámoz. Tetszett volna gyorsan cselekedni. kérdezte nyugodt, fakó szemMit ir Mary-Ann? mel Bili. Persze, nem Sok kedves dolgot, felelte Frank. irtuk meg, hogy eltntél. Igazán, nemcsak eltntem, de mintha meg is haltam volna Néha egész határozottan emlékszem rá, hogy meghaltam. Különben jól van, alig tudja kivárni visszatérésünk idejét, illetleg a te visszatérésedét. William, önnek határozottan megártott a hség. Tanácsos lenne a Hegységbe vonulnia egy klimatikus kisült volna a

—

—

—

—

—

—

—

.

.

.

— —

'

gyógyhelyre.

—

Eh, úgyis indulunk holnapután. Szerencse, hogy Bili éppen jókor jött haza. Ki is pihenheti magát addig.

—

William, ön igen kimerültnek látszik, menjen és feküdjék le. Sose fáradjon, majd felküldöm a pankaválát. Bili

fölkelt.

bámulva néztek

— — —

Nem

nyújtott

a

két

angolnak,

akik

hol a távozó után, hol egymásra.

gondolod, Frank?

Igazán

Én

Kezet

...

azt hiszem

.

.

33

*

—

Mintha

osakugyan szeretném, ha miss Wharton átvenné már a kezembl. Ez a klima, ez a klima! A májam is ezt sinyli. Az erszényünk is. Kétszer akkorának látszik a szeme, amióta ngy megfogyott. Van benne valami furcsa, idegenszer, .

.

.

.

.

.

— — —

zavaró

...

— Mégis, mit gondolsz, Rudyard? — Egyszeren — hogy — a hség megzavarta. — Félek, Rudyard, hogy csakugyan ...

.

.

.

...

Ne

.

.

.

igyál többet. Na,

mi

ds

megbolondult.

menjünk.

mint a hindu, ha otthon van, szépen lehúzta a nagy hallban a cipit és fölmezitlábalt a második emeletre. Kihajolt szobája ablakán és sokáig nézte maga Bili ezalatt,

alatt a piszok, a fehér leplek,

tarka ruhák, a zöld lombok,

a szke Ganga, a viskók s a paloták aranyban remeg szinünnepét. A szivarját ledobta az utcára s Íróasztalhoz ült: „Édes Anniem,

nem tudom,

hogyan, miért, most eszembe jutott az a zöld repkénnyel tettl földig befuttatott ház, ahol elször öleltem magamhoz karcsú termetét, mig kedves atyja ura a szomszéd szobában billiárdozott a gróffal s következetesen nyert. A gróf káromkodását még most is hallom. Akkor maga epret evett ebéd után s nyelvecskéje piros volt,

— ...Kigyó! —

mint egy

kis kigyó

kiáltott Bili és fölugrott.

34

." .

.

A

nesz az ajtó fell

— Szahib, feküdni — Még nem. Menj. Bili becsukott

jött.

panka-hajtó

fiu állt ott.

kívánsz?

szemmel

a szoba közepén és

A

nem

és összeráncolt

találta

meg

Közben lassan ingre-gatyára vetkezett

homlokkal

állt

az elejtett fonalat. s

meztéláb elosont

a hátulsó lépcsn.

Az utcán

az Éj játszott bújócskát a teli Holddal. Bilinek eszébe jutott, hogy jó hindu a telt hold napján temp-

Megindult egy utón, ami csakhamar kivitte a Sicrleból. Kés volt. A bálványokat mindenütt most fektették éjjeli nyugalomra. A gópuram-tornyok lépcssen egymásnak haladó két oldala fogazott árnyékot vetett a földre. Bihar i Lilal tovább ment. Egy másik templom mandabam-csarnokában most dlt éjjeli nyugalomra fáradt harangozó és fáradt zenész. Bihar tovább ment. Egy templomudvar széles kövein zarándokok aludtak, mint óriási, durván sodort cigaretták, fehér gyolcsaikba burkolva vagy tüz körül guggolva mélán köpködték a bira levét a lángba. Bihar tovább ment. A pálmafák sejtelmesen suhogó koronájából álmodó papagály hök-

lomba megy.

kenése vagy szerelmes

majom óbégatása

hatolt

le.

A

föld

egymást keresztez apró árnyékokkal, mert a hold fényével birokra kelt a csillagoké is. Bihar a mezkre tele

ért.

volt

A

rizsföldek zöldje feketésen ömlött szét.

Az

ut

el-

hagyatott volt.

A

kanyarulatnál egy mangóza-fa emelkedett figyelmet kihívóan. Lombsátra alatt ült Ganésa. Nagy elefánt-fejé-

nek recés orrmánya már nem ért le hatalmas köldököt mutató hasára, csonkán lógott olajtól, vajtól patinázva. Eltte egy üveges, plé-keretü lámpás gyertyája égett a nagy csendben hosszura nyúlva. A szobor fegyveres kezé4 **

35

letörte az

id,

homlokú skót középiskolai tanár

ós lapos

vitte el raagával.

A

csonka, hallgatag isten körül apródad,

marcona darabontok

düllesztették

agyag mellüket. Kij-

merev agyag-lovak, zebuk, elepatkányok, kutyák valószinütlen szobrai gyrz-

jebb, összeforditott fej,

fántok,

ték körül.

Bihar arcra borult és sokáig imádkozott. A Hajnal gyors kézzel rántotta le a világról a sötétséget és Bihar i Lilal homályosan látott gondolatában egy derékig meztelen, fehérbe burkolt brahman t, aki egy szk szentély küszöbére lép a mandabam-csarnok reggeli hs árnyából, hogy fölkeltse az Istenséget. Dobpattogás és klarinétsirás kisértett föl lelkében geli

apja isten-kelt reg-

s

imája áhítatosan ült meg agyán:

Üdvözlégy. Élet,

Te legfeülömb,

F

élet-ok,

A

Vágynak

.

célja!

Most kél a nap, Jövün,k imádva, A hódolat üdvözletével

Dics, szentséges lábaidhoz. És illatozó koszorúkat Hintünk szentséges lábaidra. Melyek fehérek, mint a lótuisz, És örvendezve látjuik ajkad Sugárzó napfényként diszít Kegyes, vidám mosolyodat. Ó Siva, ó Nagyúr, ki egymagad Trónolsz Perunthureinek szentélyében.

Amely körül

A

rizsföld

széles, zöld íveléssel

enyhe zöldje

ing,

S ahol a lótusz felsugárzó arca Iszapban nyit föl tz- szemet

—

36

Tied a zászló fölmaâsló dísze

A

szent bikával!

Aki szolgáddá

tettél

eng-emet

—

Eltnt

az Éj, a nap! Szentséges Ür,

Most

kél'

Kelj kegy essen fekhelyedrl!

Bihar súroltak e a

s

hindu lelkében csöndes visszhangot szavak, mint egy meztél áb siet brahman léptei i

Lilal

templom iszamos kockakövein. Szurya fényes arca mozdulatlan-mereven

csúszott föl-

jebb az olvadt ezüsttel kevert kobalt-égen.

Az utón egy dühös arcú brahman

közeledett; karját

jázmin-koszom és kókuszdió terhelte. Megállt Bihartól pár lépésre ós haragosan fordult Ganésához: Te európai barom, ügyetlen disznó, hát hiába hordtam lábadhoz a virágot és gyümölcsöt? Hiába kentem pofádat a legfinomabb táblaolajjal ? A lányomat mégis el hagytad menni azzal a szr-bokros pofájú angollal?! Hát engeded, hogy Angliában legyen belle pénzért táncoló, énekl nács-leány? Tröd, hogy ökörfaló-kezek tépdessék teste virágait? Itt van ez a pár dolog, ezeket még elhoztam, de kijelentem, hogy utoljára adok valamit, te pocakos léht, ha a lányomat nem világoaitod meg a kell józanésszel! Hogy ne feledd, ki volt itt ma s ki beszélt veled, hát nesze, nesze és úgy emlékezz rám, hogy adj észt leányomnak. A csonka orrmányon elkopogó kókuszok után arcába vágta az Istenségnek a dühöng apa a rizst, a fonnyadó jázmint s hogy mindent megtegyen, amit kell, hatalmas pofont mért az olajtól barna, sima elefánt-fejre. Bihar Lilal pedig már közel járt a városhoz. pörkölt

rizs,

—

i

37

A '^^

déli kereszt

már pompázva

kor Frank vonatra

ragyogott az égen, mi-

Rudyarddal és Billel, londoni klubtársaival és barátaival, akikkel ngy háromnegyed éve érkezett meg ugyanott Benaresz állomásán. Álló, kuporgó, szanaszét fekv, félmeztelen benszülött szállt

népség közt egy hasas brahman ós felesége sétál föl s alá. Az asszonynak ember vagy leveg mindegy, ugy néz, mintha keresztüllátna sötéten csillogó, nagy szemével

mindenen sen

és

ingatják

mindenkin. Vékony, csúnya lábszárai kecse-

gyönyör

fehér rendr-alak.

A

derekát.

szomszéd

A

kijáratnál

egy-egy

egy elefánt-szállitó vonat áll. A ritka, de ers rácsozat mögül az uri megvetéssel unatkozó állatok lomhán nyújtogatják orrmányaikat az indulni készül személyvonat felé.

Rudyard

Tompán

kinyitogatja

a

isinen

négyszeres

kupé-ablakot.

mély árnyék tarkázza a földet. Rizsmezk, folyam, pálma-erdk, mozdulatlan tavak csillogása suhannak egymásután Bihar i Lilal magába merült ezüstös fény és

38

lelkén keresztül.

Egy

kis állomáson a stations-master mez-

mereven

Valahol egy tömzsi templom eltt fáklyák égnek és közöttük emberek kuporognak. Elttük egy deszkaemelvényen pompától roskadó szinészek tipegnek-tapognak. A rendez közöttük szaladNála most nézi alvó szegál, kezében a sugó-könyvvel retjét, Damajantit az erd süiüjében. Keservesen gondol a tigrisen lovagló Kálira, aki e választása miatt üldözi. Nála ugy érzi, hogy nem nézheti tovább ezt a nyomort, megszökik Mintha a dob bugása idáig hatolt volna. jajveszékelve adja tudtul mindenkiMásutt e^ hindu nek, hogy a „females only" föliratú szakasz megtelt. telen fels testtel

szalutál.

.

.

.

.

.

.

n

ö

férfiakkal

kaszba.

nem

Az arany

utazik; ültessék be a „ladies only" szaós ezüst abroncsok rekedten csilingel-

nek karján és lábán, a piszkos lámpa fényénél egy nagy smaragd tüze villan meg orra cimpáján. Aztán más kép. Reggeledik. A hindukkal megtömött szakaszok ablakaiból mint különös ágyúcsövek lógnak ki a szellzködö lábak. Állomásokon jó ez kiszálló helynek is: a még mozgó vonat ablakaiból egymás után potyognak ki a sötét testszin összes árnyalataiban

pompázó utasok.

Bihar i Lilal elvonul a mosdó-fülkébe, kihúz a zsebébl egy kis agyagbálványt, fölállítja a mosdó-készülékre és többször arcra borul eltte. Ez a pár námaszkáram még nem elég buzgóságának, imádkozik is, Nézz Bili után, Rudyard! Macmillan keresi, de nem találja. Végül gyanúba fogja a mosdó-fülkét. Kopog. Bent mozgás, de senki sem felel. Elhivja Frankét s most ketten próbálkoznak. A

—

mosdó-fülke zárkózott lakója

A

nem

felel.

két angol vállat von és visszaül szakaszába. Neki-

vetik a hátukat a gyékény-támlának és szivaroznak.

39

Kalkuttában aztán az állomásfnök ós egy géplakatos segítségével fölnyitják a fülkét és gyorsan távoznak a csöndes, szomorú emberrel a kiköthöz legközelebb es fogadóba.

Két nap múlva hajóra

szállnak.

betkkel telirt vastag féliveket és pici noteszeket. Azután a pici noteszek gyorsirási jeleit átrakja szögletes, nagy betkkel a vastag félivekre. Közben cigarettázik és Phillpotts uti emlékeit rendezi, nagy, szögletes

vacsora után oxfordi pipáját szivja a fedélzeten.

Macmillan

fölfedezett a

hajón

egy

szingaléz arisz-

tokrata-lányt és annak udvarol.

Bihar i Lilal a málháiban kotorász és mohó örömmel ismerkedik meg WilLiam Blackbirth olvasmányaival, naplójegyzeteivel, számláival. Sokat gondolkozik azon, amit olvas és londoni utcanevek, angol arcok, essexi tájak jut-

nak

itt-ott eszébe.

a Blackbirth

De

kis bálványát

mindennap megöntözi

toilette- táskájában talált

végre

Bay-rum-mal.

beleunt a napló-rendezésbe s a nyomott orrtövü bájos kis szingaléz-lányhoz pártolt. MacPhillpotts

millan, miiután

is

megunta a

szines leányt és betelt a

mad-

kiköt tenyérlaposságu tájának, az elefántok hajóraszállitásának nézegetésével, Kolombóban arra az elhatározásra jutott, hogy a rumivás nem árthat a májnak. Bihar i Lilal folyton egy kis könyvecskével járt, amiben raszi

mozzanatai voltak följegyezve, amelyekre csak nagy fejtörés után tudott visszaemlékezni. Essexben születtem f Eszerint angol vagyok. Hogy. kerültem tehát Váranásziba, ahol mindenki bráhmánivadéknak ismert? Különben vannak pillanatok, amikor magamban határozott hazugságnak kell kijelentenem azt, hogy én hindu lennék. Valami rejtély van az életemben. Bili életének nevezetesebb

—

40

Valami

Tudom, hogy apám pucsári

rejtély.

volt,

aki évekig

küszöbétl Siva lábaihoz a hivk áldozati ajándékait. S miért hiszem mégis néha, hogy essexi föld-

vitte a szentély

birtokos volt?

tudom ket

Látom

mind a két alakot

tisztán

összekapcsolni.

Mámorban

és

nem

mint a szóma-

élek,

ivástól megrészegedett Indra isten.

Bihar

i

Lilal

hallgatagon

sétált

a

födélzetén

s

a

füzetbe tekintett:

—

„Kapuvéd, Oxford, football-match, gyzelem 0:5! Els félidben 0:1, másodikban 0:4!" Homályos szöveg! Tudós pánditá legyen, aki megfejti. Igen, valami nagy fájdalomra emlékszem az állkap cámban. De hisz ezt én Írtam! Hát miért nem érteni most? Miért? „18** március, beléptem a Wharton & Co. cégbe. A másik Wharton lánya szép.

Az

atyja utálatos; ne feledd, hogy egész fekete tubá-

kot használ és

nem

szereti a franciákat, csak az irodal-

mukat!" Bihar egy angol cigarettára gyújtott. Mintha Albion gzös földjének lelke szállt volna mellébe, kezdett emlékezni. Lassan, emlékei izét kóstolgatva lapozott a könyvecskében.

—

Oxford! jó whisky, jó lányok, jó tennisz-pályal Mary-An-nel a gróf kastélyában találkoztam elször. A

nagybátyja okos ember. Látta, hogy a húgának udvarlok, hát társnak vett cégébe.

Nem

ves barna ur. Lakik: India,

fura

„Gotama kedDekhán. Egy hires templom baj utóvégre!

=

dharmakartagl. Milliós üzlet!" Ezeknél a soroknál leeresztette karját

elé

s

messze maga

bámult.

Megszólalt a vacsorára hivó gong. Bihar az ebédlterembe sietett s Nelson körülpálmázott szobra eltt arcra-

41

borult.

Egy

piincér azt hitte,

hogy rosszul

lett,

az asztalhoz

vezette s konyakot adott neki.

Mikor a thamptonben

mint egy hónapi hajó-ut után Souföldet értek, a három jóbarát sietve mene-

több,

kült el a hajó utasainak végre is tolakodóvá vált érdek-

ldése ell, amivel Williamet kitüntették.

42

A

High Street egyik szállodájában ült a két aggódó arcú ember, amikor Bili berontott hozzájuk, megállt

-^"^

eltt és igy szólt hozzá: Frank, szorongás fogja a szivemet. Nem tudok egy dologra egy percnél tovább figyelni. Mondjátok, mi bajom van? Rudyard szótlanul szemöldököt iveit s összecsucsoríPh,illpotts

—

tott száját jobbról balra huzigálta, fejét ide-oda ingatva,

miközben négy

Frank igy

ujjal az asztal szólén dobolt. szólt:

— Ideges vagy. Bili kétségbeesve nézett körül: (

— De

az én idegességem igen különös.

néha ugy vagyok, hogy megkettzve érzem magamat.

.

.

.

Én

azt hiszem...

hogy én kettnek

Ámul ás.

— Igen. Rudyard fordul

s

fölkel.

Frank az ablakhoz megy, majd meg-

igy szól:

43

— Lehet. Az apám

is

szenvedett ebben a betegségben,

pedig neki valóban ártott, az egész grófságban neki volt legtöbb adóssága! Goethe is találkozott saját magával a

mezn.

Dosztojevszkij

is

irt

errl egy regényt. Egyelre

ne Whiteehapelbe menj lakni, hanem költözz ki Highgatebe, bérelj ott egy villát, pihenj, nézd a Hamstead

is

magaslatáról a londoni háztetket, szivd a friss levegt, aztán majd meglátod, mit mond az orvosod.

—

hogy valaki ugy kettzdjék meg, hogy, teszem, egyik énje angol, a másik Arra, mondjátok, sose volt

eset,

hindu?

Rudyard vág a szemével Franknek. Frank sietve szól, hogy bele ne fojtsa bár mitsem ért barátja szavaiból:

— — Bihar

De, d©...!

Én ugy vagyok. Néha i

szik az egyik

'

azt

hiszem, hogy

engem

Liláinak hivnak és brahman vagyok.

— Ugyan! — És valami — — —

Bilibe a szót,

szakadás van bennem.

énem a másik énem

Nem

jól

emlék-

cselekedeteire.

Hm! — iszól Frank. Hum! — szól Rudyard. ...

st, sehogyse emlékszik.

De vannak idnként

amikor visszatekintén látom, hogy én elbb egyszer Ez voltam, egyszer Az. Ezek a pillanatok ritkán jelentkeznek. Az imént, erre haladván a folyosón, éreztem, hogy most egy ilyen pillanat következik. így nyitottam be hozzátok. Az istenért, adjatok valami tanácsot, mert ez kétségbeejt helyzet. Utálat és undor lakik bennem. A két énem összeférhetetlen. Ugy kell lennie, hogy azok küzdenek bennem, mert néha egész belsm remeg, mint a hid, ha nehéz kocsi gördül rajta. Igen, igen fáradt

pillanatok,

44

vagyok.

Aztán a hátam, a gerinc két oldalán

combom

jobb

néha á

s

fáj.

— —

Hm! Hum!

A

két barát szótlanul szörcsögtette oxfordi pipáját

.

Bili felé.

Bili óriási

fájdalommal arcán roskadt magába. Rö-

vidre rá fölkelt és csöndesen kiment.

Mire a két pipázó magához tért, Bili mezítláb sétált a Queen's Parkban, miután hasztalan kért eladó szent tehénganét a Hartley University College portásától. Végül is egy kis dokknál csipték el az Itchen partján. Délután ültek vonatra. Bili alig látott valamit abból, amerre mentek, de nem is igen nézett. A két barát hosszú távollét után hangtalan, bámuló örömmel üdvözölte az si Winchester templomát, az alacsony, unalmas, puszta dombokat, a kis fleeti tavat, a mezket, a wokingi nagy temett, a srsöd házakat és kéményeket, a Temze egy kanyarulatát Weybridge mellett s végül Londont magát. Bili igy elmélkedett:

—A

lótusz a világot jelenti

összehajolnak

szem het,

...

A

.

.

.

fehér szirom

.

.

.

este

a kelyhe olyan, mint egy vörös pillájú

...

fehér szirmok

ha jön a fekete

est.

magukban rejtik a piros kelyEz annyi, mint: jóság magába

zárja a szenvedélyt, ha jön a sötétség. Jóság, szenvedély, sötétség: a

három sanyag-elem.

Magas házak

rohan a kis makrakém ényü lokomotív. Távolról hajladoznak a Battersieapark fái. Rudyard nagyokat nyel izgatottságában, Frank már kettéharapta pipája szárát. Gépiesen olvassák mindketten a nagybets hirdetéseket: Remin!?ton Typewriter Smoke Players The Daily Chronicle ... % d. Itt fölötközött, alatt, fölött

.

.

.

.

45

.

tük vágtat

el

voniat, miajd utjuik alatt fekszik kereszihe

©gy

egy vágány. Jobbról aimott az rültek báza bukik közt, balról ez itt a

Lambetb

Palaoe.

A

föl

a fák

fák fölött a West-

minster-apátság két tömzsi tornya, a Parlament

csucsios,

négyszög tornya a leng káprázik szemükbe a Temze túlsó partjáról. Innen

vonalas, rovátkos képe, niagy zászlóval

a

St.

Thomas'

sarok-kupolás,

ment

Hospitál bét tömör, a folyó felé

sok

ablakú sora

áll

fordult

a Houses of Parlia-

elé.

Bili fejjel

mekik esik: Waterloo Station!

A

lárma

s

füst sürüen gomolygott az üvegfödél alatt.

A

kiszállás

visszaterelte a két,

oockney figyelmét raJítak föl

;az

egy oabre s

Bilihez'?

Bilire, akit

sízállitottak el

A

minden baj nélkül

a Grosvenor Square-re

klubjukba nem mertek volna Mit mondtak volna barátaik csodabogarukhoz, így el is bújtak s mégse voltak messze.

a Claridge's Hötel-be. szállna.

árva

városába szerelmes

46

TTThitecihapel

vig-asztalan

házóriásai

Street kis iházacskája kertet hiizott

között

maga

a Settle s a szegény

emberek közé. A cab zökkenve állott mieg rácsios kapuja eltt. Egy öblöshangu orgon,a szuszog^â hallgatott el a földszinten, az emelet egy ablakán leányarc hajolt ki. Cecil Whai-ton lecsukta a. harmónium födelét, amelyen operett-danákat seppegtetett:

— Ez Bili! Kis,

mozgékony

fivére,

Shiirley,

készségesen emelke-

egy karszékbl, ahol éppen annak a Verlainenek tanulmányozás céljából botrányos vei-seit olvasiâ s dett föl

—

rugós,

szökkens

ját lassan föl-le

—

lépteivel, jobb vállát fölhúzva, jobb kar-

mozgatva, mintha látfhatatlan

pici zene-

kaTt vezetett volna, sietett az ajtó felé:

— Kérlek, kérlek! A

a bárom világjáró. Az ajtóban Shirley kúpos homlokán örömtl rezegtek az egyeneterraszon

már

ott állt

47

sen fölmered hajszálaik; fölöttük hátul Mary-Arun piros

arca lángolt. Cecil báosi

széles,

gyárkémény nadrágjai

szintén megjelentek.

— Isten hozott benneteket, én

már nagyon

Frank.

Cecil,

Mary-Ann

és

türelmetlenül vártunk benneteket. Ugye-

bár, a tengeri ut

veszélyes

kérlek, igen, örülök,

hogy

is

lehet,

ugyebár 1 Igen, hát

tisztelhetlek benneteket.

Hideg és elfogódott arcok, hosszú és meleg

kézszori-

tások.

Rudyardot, Shirley Frank

karonfogta

Cecil bácsi

oldalán szökdécselt és Bili

Mary-Ann

mellett lépegetett.

A

lány amerikai frufrui reimegtek s kis húsos ajkát beharapta, amint Bilire szegzett szemmel haladt vele befelé. Bili a folyosó

kanyarulatnál

átölelte,

megcsókolta a nyalkát

és a fülébe súgta:

—

Te, tel

Mary-Ann karcsú

—

teste

hozzáremegett a férfihez:

Vártalak.

— Ugyan, ugyan, Kudyard, nem vagy te beteg! — De én azt hiszem, Cecil, hogy a májamba került

ez

a hinduskodás.

— Cecil, Cecil, kérlek! — kiáltott föl hegyes,en Shirley.

— Frank könyvet fog irni az indiai útjáról. — Egy kis beszáifol igen. Ha az ó-félét,

olyan messzire

jár,

hát legyen hiazájának

is

ember már

haszna belle.

— És Bili? — Én hoztam menyasszonyomnak si hindu szokásunk te.

egy piros sely^^mruhát - szólt elmélázva Mindenki nevetett William alakoskodásán.

szerint,

48

Bili.

,

— De milyen jól utánozza Rudyard

a hindukat!

— vélte Shirley.

Fiank hirtelen elsáppadó arcára nagy osöpp verejték ült: mi lesz môstl Féltek, hogy Bili micsodássága most egyszerre, hirtelen napfényre jön s nekik ós

magyarázatoikkal kell esetleg szolgálniok. I)e Bili visszaangolosodott és azt magyarázta, hogy milyen veszedelmes

éppen ugrani készül tigrisre lni.

A

vajas pirított kenye-

ret jó étvággyal ette és figyelemmel k'isérte Cecil fejtegetéseit:

— Háziiniknak

nagy szüksége lett volaia erre a kis föllendülésre. Nemcsak kár, hanem kutya meg az anyja! sajnálni való is, hogy Bili nem találkozott Gotamával. De miért nem irt Gotama nektek'? Ö várt. Tudod, Cecil mondta Frank Gotama faluja egy tó partján dühöng hatalmas lomJbtengerbe van belefojtva. A banán és. kókusz zöldje mindent maga

—

—

—

—

—

,

alá temet, alig lakik ott ember, postája kicsiny, gyalogem-

ber fut a levelekkel a legközelebbi vasíutállomásig. Gyors futárt se küldhetett egy angolhoz, de levelet se Írhatott neki.

Az

iránt,

lett

volna a f, hogy

hogy Gotama angoloikkal

még gyanú

se lehessen az-

érintkezik. Akkor,

amikor

Angliában járt, beszélhetett szabadon. Amióta otthon van, ugy él, annyira elzárkózva, annyira hindusan, mint a hetvenhetedik dédapja élt. Kérlek, ugyebár, hogy hagyhatta ott Gotama In-

—

áiáU Hisz, aki Indiából

kilép, elveszti kas^ztját és pária-

sorba jut!

Macmillan kesernyésen legTÍntett: Azt mondta, hogy Tiriiwanantapuram városába

—

a „lótusaköldökü Visnu"-hoz szent zarándoklatra. Fölült Tiichoorban a lagunán egy bárkára,

megy Travancoreba,

49

Cocihin álliamáii keresztül délnek evezve, elért a szent városiba.

Onnan

esiakhamar

,a

zeibu-sziekéren átszökött a GMiáts hegységen,

tengerhez

ért.

Ceylon szigetén francia hajóra

ült s iigyanigy utazott vissza.

—

Ez olyan walterscottos kérdezte Mary-Ann.

—

Na, és vájjon

történet,

nemde, Bili?

valódiak azok az ékkövek?

—

—

kér-

dezte Cecil.

— Gotamia azt állitja — válaszolt Frank. Mary-Ann csak

helieszólt:

— Van ni,agiuknak kereskedést

más nép

lelkük egy

szent dolgaival

zni?

— Ugyan, Mary-Ann, kérem! lankodott mosolyogva Phillpotts.

—

Hol vette

ezt?

— méltat-

— Apám gyára házi bál-

ványokat sizállitott Indiába jegyezte meg vállat vonva. Aztán otti ül egy embrió-képü, utálatos kisten egy büdös, kis kikban, gardénia és jázmin és bengáliai rózsa és hibiszkusz szirmok tengerébien és akkora kárbunkiilus a fortyant szeme, mint egy galambtojás. Minek az neki? föl Macmillan Rudyard, a Brit és; Külföldi Biblia-Társnlat indiai ügynöke.

—

—

Bili fölállt.

—

... és

Brálhimá, a Fény, a Nap, a szerelemnek ösz-

tönz vágyát kezdte érezni legkisebbik unokája iránt. Sáfrányszinü puha fátylába takarva haladt a lány az utón, bail

melle a szövetet

feszi tette,

a jobb szabadon mutatta

fényl bronz-szinét a Napnak. Rézkorsót piros

port

vitt a vállán és

A Nap

söpört a szél az utón.

csókja tüzesen

dott.

körül a leány mellét és a leány szempillája lecsukóDe jött az Éj és Bráhmá törött szárnyú vággyal ro-

hant

el

ölelte

a szelek hangján zokogva

50

.

.

Mary-Ann

nyitott ajkai közül kicsillogtak fogai.

Shirley fölkiáltott:

— Érdekes nép lehet a hindu! — Na! — mondta Rudyard. — man

valaki,

annál

keveSiebb

Mentl nagyobb

rnhát hord,

brah-

de azt aztán

büszkén.

Frank

—

fölállt:

Mennünk

tzött W'hartonék

—

...

Bráhmá

kell,

Rudyard. Klub-ügyek

—

mentege-

felé.

de másnaip reggel tüzes párát öntött a földre

és legkisebbik unokája sima testének szerelmiét

Shirley közbevágott:

— De, Bili

kérlek, m'égis, ugyebár,

szemébl mélázó, mély tüz

Mary-Ann

talán

.

.

lobogott.

4*

51

.

.

A ^^"^

Wharton-osialád és felé tartottak,

Mary-Ann

jegyesie kocsin a City

hogy Szent Pál templomaiban hálát

ad-

janak az angolok istenének Bili haziatérésóért. Mary-Ann szórakozottan gondolt a repkénnyel futtatott kastélyra, ahol Bili megtetszett neki.

Hogy

megváltozott! Shirley egy

Verlainerl szóló eladás vázlatát dolgozgatta fejbl; Cecil cukrot szopott és alapjában igen haragudott Bilire, aki, amióta hazajött, egy szóval se kérdezte tLe az üzleti ügyeket,

pedig

a fiatalabb s most

Cecil válláról levegyen

nézte a Cornhill Street

már

igazán ill lenne, hogy

minden terhet. Bili egykedven ember 'ós, kocsi raját, torlódásukat

a Eoyal Exchange és az Angol-bank eltt s újra való oszlódásukat a Cheapsideen. A templom homlokzata eltt

amint a kocsiból leszállt. A két torony közül csak a jobbsón van óra: Bili döbbenve bámult a félszem óriásra, akinek a csápján van a szeme, mig domború hátát mâgasra húzta maga mögött össze. Mit keres, BilH Bili ijedten nézett körül,

—

52

— — — az

Ur

A

virágárusokat.

?

Honnan vegyek jázmin-füzért sz'ámár-a?

és gardénia-szirmot

Mit fogok átadni a puosárinak, hogy az

Jstensíég lábai elé szórjál

— Bili, ngyetór, már fölhagThatnál a tréfával. — Gyere csak — szólt Oecil s karonfogta. itt

templom'ban vallásos áhitattal borult a földre s a kövekre nyomott homlokkal mondta el a fimát. A jól nevelt Whartonékat kinoisan érintette Bili vakbuzgósága. Bili a

De

Shirley, az elmés, magyarázatot talált.

— Látjátok,

a veszély, az idegen föld, a kockáztatás a

nem volt hivvé, st vak-

legjobb valláserkölcsi nevel. Bili, aki igazián

—

—

nagyon ájtatos sajnálairaméltó tény! buzgóvá lett a távol Indiában. Ez az isten ujja a pedagógusok

s vallásoktatók száanára.

Mary-Ann

idegesen dobolt

ernyje gombján.

Cecil az

már

csak az

óriási érc karos gyertyatartókat nézegette;

anya/g

is

Bili

onnan

szép pénz rajtuk, iiát a munka. fölikelt

s

s.ietve jött

vég'iigment a miellékhajón

a kupoláig,

vissza Wliartonékhoz.

— Mondjátok, hol vannak a szeoit majmok? — De, Bili! — Hová lettek innen a szent majmok? Mandula van

a

zseibemben számukra.

—

Na, na,

Bili.

Bili

hangosabban

—

szeut

A

szólt:

majmok!

Egypáran odanéztek. Shirley gyorsan karon ragadta val így szólt:

53

s

a pillanat síugallatá-

—

Jer,

majd

vonakodva

Bili

elmondom.

kint

követte.

Aho:ry kocsiba ültek, valami bizonytalan rémület ugrált egyik Wliarton-arcról a másikra. Mindegyik titkolta volna a másik eltt.

— nem

Tudod, igen, ugyebár

lehetett látni

.

igen

.

.

.

— akadozott Shirley —

,

most

.

— Micsoda uj rendelte'?

rend ez? Ezt is az ökörfalók uralkodója Elzárj á.k a szent majmokat a nap bizonyos

órádban'?

—

Igen,

esett Shirley

—

tudod, etetés

—

és piszkos izzadtság-csöpp

homlokáról hófehér mellényére.

—

Tudom

horgasztva Bili

—

hanyatlik az ájtatosság, romladoznak a templomok. Délen, a Sziget szólt fejet

lomb-tengerében kopik a

k,

,

repkény és folyondár másznak a hivk lába nyomán és csönd csönd nagy hollók kavarognak a levegben s a gópuram istenkéi hull a

fal,

.

csorbultan esnek

le

.

.

.

vágódik végig a földön

csukló

sirás.t

.

.

.

a gópuram-torony árnyéka sötéten ...

ne menjetek oda

templomok vetette árnyékban, holdas lemek suhannaik.

Many-Ann

.

görcs'ö&en

...

éj j ekén

Ikapaszluodotit

az elhagyott

a rossz

Cecil

szel-

karjába,

nyelve. Oecil halvány tokája izgatottan re-

megett.

—

—

Hajtson gyorsabban, kérem szólt hátra Shirley, aki csöndben megfogta Bili kabátja szárnyát, mert azt olvasta valahol, hogy az rültek ki szoktak ugrani a kocsiból.

Örült I Shirley gyorsan elzte ezt a gondolatot.

Kapujuk eltt, míg Mary-Ann Cecil azt mondta Shirleynek:

— Tartsd meg

és Bili befelé tartottak,

a kocsit, hajtass Frankhez a klubba.

54

— D« ón — Persze,

.

.

hogy te. Csak me
—

.

.

.

.

egyébként rendes, csak egy dolog.. son pere mourut

1865,

.

.

.

.

.

.

Istenem!

Eh, mit, most

Föltn, hogy

nem

A

la fin de

ezen kell gon-

ahogy hazajött, különös volt. Hogy csal a megfigyelés! ... les deux coups de revolver tirés par Paul Verlaine siir Arthur Rimbaud, en juillet dolkoznom

.

.

.

Bili,

hogy Bili utánozza csak a 'hindukat. De bolond. Hindu rjöngésbe esett ... né á Metz le 30 mars 1844 Frankék nem voltak meglepve és nem szóltak nekünk semmit, következésképen kell valamit tudniok, legen 1870, il publia La Bonne Chanalább a kezdetrl

1873... Azt hittem,

.

.

.

.

son... Jaj,

S a

.

.

istenem!

jaj,

kis Shirley

arcát a tenyerével. Szétnézett.

Cannon Strand

Street-rl. s

akkor

ott

meg

az

csak most jutott ki

a

végigdörzsölte a bomlokát,

Még

Még

csak a Fleet Street, aztá.n a hosszú

van a Charing Cross-on.

— Ezeknek okvetlen kell valamit tiidniok a dologról Les Romainces igy igazán

sans. paroles, publióes

nem

Egy karcsú

csoda, ha az

n

ugrott

seulement en 1875

.

.

.

.

ember megrül.

el

kocsija ell a

magasabban

hátul trónoló kocsis öblöshangu kiáltására.

— És Mary-Ann"? —

kérdezte magától Shirley a távoSzegény lánykám! Ez az lodó nt szemmel követve. ügyetlen Cecil, találta ki ezt az ügyetlen Blackbirth urat.

—

55

Mért vette be a cégbe! Látszott rajta, hogy nem egészséges déjá la maladie l'envahissait, le paralysant peu á Szegény lánykám, szegény Mary-Ann. peu .

.

.

.

.

.

A

Colonial Clmb eharing

palotájának könyvtá-

crosis-i

rában találta mieg 81iirley Frankét. Frank, baj van, Bili borzasztó dolgokat mivel.

—

Pihillpotts karonfogtia Sbirleyt

s'

a lépcisn

lofellé

ha-

ladva igy nyugtatgatta:

— Tudtam, neteket

idnek eltte

hüvösebh mát.

hogy

Ugy

ki fog sülni, de

nem

akartalak ben-

ijesztgetni. Azt hittem,

hogy Anglia

éghajlata viss;í,aadja Bilinek szellemi nyugallátszik,

most már

.

.

.

Én

azt ajánlanám, költözziék

ki Highgatebe, béreljen egy villát ott.

így kikerüli a

tnést, a.mi bizonyára ártana a cégnek és talán gyógyulást is lel a csöndben. lem

— — Mikor vettétek

ti észre'?

— nézett kérve,

—

föl-

remé-

összetörve

a finom Shirley a nagy Philip ottsra.

—

Már

volt

gyanúnk elbb

is,

de a dolog csak Sout-

hamptonhen tisztázódott teljesen. De, hogy elülrl kezdjem., amint egy nap együtt ülünk Macmillannel benareszi szállodánk ebédljében s éppen máj bajról beszélgetünk, a panka-hajtó fiu elbámészkodik s kiejti kezébl a zsinórt. Nézem, hogy min akad meg a szeme, hát az ajtóban nagy, lobogó tüz, fekete szemmel, igen barna arccal ott áll BíU é3 erre én

.

.

56

A sáppadt hajnaili köd tejes liulláinaivail liömpölygött -^^ Loindon házai közt. Kelet kapuja eltt ott topoTZiékoltak

Nap

megpirkantotta az leiget. Bili meztelen dereka bronzára egy fehér csalánszövetet vetve jo'bb vállán keresîtül, mezitláb sétált a kert gyepén; homlokán ,a bikát fékez Siva döbbent jele: egy vörös körlap, a

lovai, tüze® lielielletük

vizSiZint kereisztbe rajta zett,

három fehér

csík.

Semmi

se né-

ami az emszeme ugy csillogott. Mary-Ann

de mintha minden értékeset látott volna,

beri lelket érdekelheti, ihletten követte.

Bihar rentek a

—

k

i

Lilal a kert útjára lépett, lába alatt sirva csör-

vizeis

... és

kavicsok:

Káma

járt a sziklák közt és lába alatt

asszonnyá változott. Dasaratha nemes

rózsas,zin

A

ni

Bihar

minden

fia hajló,

omló

testeken járt. i

Lilal

szemében

ég

érzékiséget a titokzatos-

ság fekete fátyla fogta körül, amint szomorúan az

ég

arcú

leány szemébe nézett. Bronzois melle ott zihált a leány ajkának közelségében, keze a leány kemény húsába markolt. 57

—

... Ün>niöp

ingatnak a közé

teli

szerelmes

van!

A

hold világította földön.

holdsugarak

measze, messze, egyre

Fehér

alakok

kolva...

liajlott bóbita ju

viszik

remegést.

a

Arra,

szkül a hatalmas torony árnyéka.

sjuhainniak, fedjük és

Ünnep van!

pálmák árnyékot Sárga mimózálí

A

földön

kötél: az Isten ikocsija vár...

már

derekmk lepelbe burelkigy ózott a hosszai

izmok erejét várja diadal-

ul... a temploím tátongó ajtaján fehérszakállú

meztelensége smhan ki

.

kihuny... Ünnep van!

.

.

A

fpapok

a fáklyák pisla szeme lobban és szerelmies vágy, a

hus ünnepe,

az eré, ami kezet kézben kapocosal szrit, szemet szembe mélyeszt, vért vér, felé hajsziol

eré

a nagy

...

...

a szent

lingam szerelmes rejtelmességéé Jázmin-füzér nyakán, leple ölében bódító illatú szirmok esje áldozatul viszi .

.

.

.

a

ni vágy Bihar

i

s a férfi-indulat egyesült

.

.

Lingam ja

elé

.

.

Lilal rajongó lelke látott s a tenyerében lük-

tet vérnek, amint Mary-Annt fogta s; lehellete ég zivatarának, amint Mary-Ann ajkát kereste, imagával rántó ereje volt.

Az

virágait

érezte kinyilni

sanyjai

is;

egészséges angol leány bajadér vágyak húsos

már

lelkében; bajadérokét, akiknek

szerelemért, szerelembl éltek, akiknek

válltól csuklóig g3^émántos karjai

gyat osillapitottak.

A

vágyat keltettek és vá-

dokk-miunkástól elejtett s,zavak, sza-

bados képeslapok, klasszikus szobrok, költi álmok, francia regények s lányosi ábrándok szerelmet jelent zavaros

zagyvaléka forrongott ereiben. Homályosan, kinosan, zavaárja róan, vért arcba kergeten megjelent lelkében az

s

lingam-kultusiz fehérhusu zsengéje.

Mint kegyetlen istene egyenes szobrát átölel hiv, Mary-Ann Bihar i Liláira kulcsolva szerelmet kéi-t tle: titoknak titkos nyitját. A férfi nyugodtan állt. Sötét szemé58

nek tüzét távoli kép dobogtatta, niig fönntartotta a lány vonagló

testét:

—

arany bölcsben, ében bölcsben, arany láncok tartják, rokonok himbálják, apád indit rajta, anyád hajtja aztán, testvéred lendíti, nvéred taszitja, himbálja, himbálja össze a két testet, test hajlandóságát, vér nyíló virágát,

fél menyasiszonyét, tüzes

férfiúét,

hknbálja, himibál'ja

lakodalmi bölcs, ébenfából bölcsi, aranyozott láda

.

.

Most reggeledett. A korán kel Cecil föltárta hálószobája kertre nyiló ablakát és kövér ârcában apró szemie bután pislogott széjjel az alig elröppent álomtól. Mellette is ínyilt egy ablak,

amin pár

keresztül az ifjú Oharles vihogása röpült a különös

felé.

Mary-Ann nyugodtan egyenesedett föl, alig, hogy odább lépett Bilitl; majd vont szemöldökkel ggöt és nyugalmat irva arcára, Bihar

a ház felé. Lilal sokáig nézett szembe a mindinkább vilá-

i

lasisan indult

gosodó keleti éggel, aztán fölment a isôbájába. Megmosdott, fölöltözött s lemie-nt az ebédlbe s a reggelire várván,

nagy figyelemmel kezdte olvasni a Morning Advertisert. Jó reggelt. Bili!

— —

Jó reggelt, Cecil!

-~

Hát

.

.

.

mikor

— Az imént;

keltél

föH

alig volt annyi

idm, hogy

fölöltözzek.

nem felelt vállat vonva asztalhoz ült. MaTy-Ann a szerelemadta nyugodtsággal és Cecil

S;

szépség-

gel arcán lépett be. Utoljára jött Shirley, kezében köny-

vekkel

és

jegyzetekkel;

volt ismét, de

három nap

nyugodt, finom és mozgékony kellett,

tottság fáradalmait. Vele jött

59

fia,

mig kialudta amaz

izga-

Charles, M. A., (master

of árts), volt oxfordi

cliáilí,

mo^t a Toynbee Hall

renclkivüli

növendéke.

Ahogy meglátta

—

Szeirvrasz,

elnevette magát.

Bilit,

Bili!

—

szólt eléje állva.

—

Mi

hir In-

diából

nyugodtan eimelte rá síkomét: Mért éppen tlem kérdezed'?

Bili

— — Hát csak, hát csiak — vihogott Charles —

hát látom,

,

hogy hírlap van a kezedben. Mióta érdeikel téged India'?

— — Ma reggel óta, ma reggel óta, ugy-e, Cecill Mary-Ann csöppentés

vet

nélkül emelte a kanál teát meg-

vonaliba hiizott szájához.

Sietve reggelizte'k: Cecilnelí az irodába kell benéznie,

Shirley eladást tart Arthur

koU

Kimbaudról

s fiának is

otfc

lenni.

Mary-Ann egyedül maradt vertisert

némitóan érdekiesnek

BilLel,

találta.

aki a Morning Ad-

Oda

görditett egy

karosszéket az ablakhoz, 'beleült és olvasott. nézte,

elbb onnan a nagy

as;ztal

Mary-Ann

melll, aztán

fölállt,

a

pohárszéknek támaszkodott s ugy nézte Bili nyugodt, ers méltóságát. Aztán vett egy széket, melléi e ült, feléje fordult és arra hajolt, szeimében a hajnal emlékével s a támasztón nyugvó, napharnitott kézre rátette az övét. Bili ránézett.

— Mary-Ann! — szólt érzelmesen — ret és én

hon,

is.

.

tudom, hogy

De nekem elveim vannak. Én így

mig a nénjeimet

szokva

,

férjihez

.

60

adták,

láttam

én élihez

szeott-

vagyok

Azzal meglógta a hoisiszukás kezet, tenyerébe vette, tneglapogatta, aztán visiszaihelyezte a lány ölébe.

—

Csak az eljegyzés utá/n merném magamnak megengedni, hogy bizalmaisiaibíban közeledjél^ az én kis jegyesemliez.

Fogta a gentLemen .

liirlapot és folytatta ahol elhagyta

.

.

.

:

.

Mary-Ann

elfordnlt és halkan elkezdett zokogni.

61

two

A

neves drámairó egy iliordón

'^^^

sportsaipkáis

ján.

A

állt

az ezerre meín, jobbára

néptömeg között a Hyde-ParGí nagy

széles Oxford-Street palotáit

silk-

gyors folyású ember-

áradat hullámai paiskolták a Marble Arcli felé hömpölygésükbien. A díszes kapun betolongó raj azonban kénytelen volt megtörve kétoldalt elágazni a hordós szónokot hangató tömeg mellett

s

igy szaporitaini az izgatott csoportot,

amely figyelemmel, de közbekiáltásokkal hallgatta a nagyhangú férfiút, kinek határozott, hosiszühajjal, szakállal nemes feje kényelnaesen mozgott a puha tennisz-ing gallérjában.

—

...

a szabad Anglia tiltakozik

,az

északi tömeggyil-

kos látogatása ellen. Angláa mindig tisztelte az ert, ha dacoló ervel

mérkzve gyzött,

de megveti a pulyát, aki ártatlanokat öl. Vigyázzon a nagyúr, jusson eszébe a bresciai hiéna sorsa, akit Londonba merészk édeséért csúfosan

megtéptek a sörgyártók. Amint egykor a skót mesekirály... Bilit alig tudta Cecil és Charles odább cipelni. A majd 62

éljenz, inajd zúgó tömegiben Shirley csinált utat; mögötte haladt

Mary-Ann

viss;zanézett egyszer-kétszer, aztán

Ringen

vezettetni a

sben

még

szórakozottan, elgondolkozva. Bili

déliiiek,

a

hagyta magát csöndenyugaimiaiíiahh részek

felé.

Most Oh ariest Mary-Ann váltotta föl; gyöngéden fzte karjába. Biliét, de Ihomlöka ráncai nem simultak.

Amámt

Bili belekarolt, a fiatal test összerázkódott s

ró-

ai

zsás arc szine bíborra vált.

— fényesi

—

Mondd, apám, mért sétáltatjuk mi nappal ilyen népes helyen? Charlesi,

lelhiamarkodva'i ítélsz!

te is toldod, dolgok, aimikrl, kérlek,

ha

ezt a bolondot

ibeszél,

Ugyebár,

nem

Viannak?,

beszél az

ugyebár, akkor vigyázó hiango-n beszél

ember

és;

s

körül-

tekintéssel.

nevetését leplezze, nagy szorgalommal

Cliarles ihogy

cigarettára gyújtott, aiztán

— Mit szólsz — Igaza van és népjellemiek.

Vannak, ugyebár, nép jogok Az egyik népjellem nem tnri, ha egy más és jól beszél.

GotndolodI

nek csak igy

Én

eg-y fontos,

mentl

terelte a szót:

az irigyelt szerz'höz, ai>ám?

nép jogot megsiértenek

—

másra

.

.

azt gondolom,

hogy ennek az ember-

hogy érdekldj einék személye iránt

s

szélesebb rétegekbeii ébredjen föl a kíváncsi-

ság bizarr és szemkápráztató miivei iránt. Egyszer egy

megy

szeliditett farkassal

lágosítja"

London

népét.

sétálni a Cjtybe, egyszer „fölvi-

Az

egész csak primadonnásk

.

.

—

Osodálom, Oharles, szintén csodálom, hogy egy különben jeles szociológus így beszél más jeles emberrl.

Az

igazi szociológus hivatása a m/egértés,

tények Összef üzése

.

.

63

ugyebár

s

a

Az

ut egy félrees öblében tailáltak egy bokorovezté

padot. Leültek.

— — — — —

Szép ez a park!

— szólt

Bili.

Igen szép! N,a!

Unom! Hja,

ja,

—

fejezte be Cecil az eszmeosorét.

Ültek egymás mellett csöndben, ernyedten, mimtaszi^klára kapott liajótörött, aki

nem

bánná, ha jönne

már

az az

hullámokba és azok alá, le, egészen, le az iszapos hinárerdbe. Pusztuló remények vándordarvai húztak el fölöttük sirren-sörren szárnyon. A boldogság könny márványpalotái roskadtak. ködös port verAê, a Siötét semmibe. Mary-Ann bánatosan dúdolt egy szomorú zsoltárt, utolsó hullám., aoni visszasodorja a habos

Shirley keztyüje

varratait nézte, Charles cigarettázott,

Ceeil bonbont evett.

A maga

elé

bámuló

Bili egyszer csak fölkelt s szó nél-

kül gyorsain távozott az utón. Charles utánna eredt a sebesen haladónak, aki menekülni látszott elle. Charles egykét ugrással aztán beérte s valaimit.

A

megfogva

karját, kérdezett

válas.zra eleresztette Bilit, elnevette

tle

magát

azzal tért vissza az aggodalmaskodó ülkhöz, folyton

s

mo-

solyogva:

— Mindjárt visszajön. — Nem lett volna szabad eleresztened, Charles! — Cs,ak nem fogom strázsálni! — Borzasztó fiu ez a Charles! — szólt Mary-Ann. — Az igaz, hogy nem vagyok ind misztikus — arcátlankodott vissza Charles.

A

Hallgatás melléjük ült a padra s csakhamar hozzá64

juk

csatla/k ózott az

Aggodalom. Fölöttük a szomoruság

hje gyjtötte rájuk

Bihar

i

fel-

az árnyékot.

LilaJ íbelátta,

hogy elérkezett számára a vezek-

Sokszorosan esett a harag, a közöny, a hidegség hünébe s megfeledkezett nem egyszer brahman méltóságálés ideje.

Valahonnan messzirl mintha ájtatos paptömeg reggeli imazugása hatott volna hozzá; borús tam-tam, keserg duda s halálosan bngó kagyló szent 'hangjai hullámoztak ról.

volna füléig. dített

meg

Az

ájtatosan nciorajló zúgás éroes húrokat pen-

lekében:

A

vadonban jártam,

Tigris vinnyogott, Lápmezkön jártam,

Kígyó sziszegett, Gópuram-árnyékban Várt rám a Gonosz, Gyógyíts meg, gyógyíts Szent vezekelés.

— felém.

...

A

halál

ura,

Jön már Bihar

hogy megvetett

i

Yáma, Lilal

feikete

\égs

meg

bivalyán

lovagol

ideje! Siess, ember, ne-

állat piszkos testében kelljen levezeklened

bneidet. Siess vezekelni! Az ihletten bolyongó hindu szent szemébe messzirl

egy karosu torony tnt, a torony Tiégy oszlopa közt aranyozott isten-szobor. A kis szentély szintes kövei, üvegmozaikja elébe küldték szemörvendeztet szinnnepüket. A ^

65

négy siarkán négy fehér csoport. Az egyiken szent elefánt pihen, mellette vezetje áll. Itt, e szentély miellett lesz vezeklésem helye Vadonban jártam, tigris-nyoimra hágtam, lápmezn éltem, kigyó-nyomra léptem, vétek-erdt jártam, bnbl bnbe széles talapzat

—

hágtam

.

.

.

.

.

A

járókelk ámíulva látták, hogy az Albert Memória! egyik sarkánál, Foley „Ázsia" szoborcsoportja mellett egy kifogást alamil öltözött, cilinderes ur féllábra áll.

66

"Oünös áknok ködéi röppentek föl -*-' amint másnap reggel fölnyitotta

Mary-Ann szemét.

A

lelkérl,

reggel

nyes kezével könyörtelenül tépte szét a szerelmes

férfi

nös, tüzes, szép alakját s helyéibe lökte az öntudat

a

fé-

külö-

oilinde-

legkomolyabb arcával állt félláboii a Hyde-Park gúnyolódó vasárnapi esöcsieléke között. A patyolat ingre nagy könnyoseppek estek; a szép kis mellet fojtott zokogás bels földrengése rázta. Karcsú, telt lábai szomorúan csüngtek le a rézágyról. A nevelben eltöltött hideg esztendkre révedt vissza emlékezése. Korán kezdett gondolkozni s megnyíló esze örömest és sokszor fordult a szerelena, a férfi felé. Tanítónbe, apácába sose volt szerelmes, se regényhsbe. Ha álmodozott, husból-csontból való, igaz, ers férfire gondolt; édesanyja zabolátlan délfrancia vére tombolt benne. Az els hószámkor fájt a gyomra és hányt. Az orvos, azt mondta, férjhez kell adni; s benne akkor valami fájdalmas öröm-hur patMegistant egyet s az elgondolt kéjre lehunyta szemét T'OS

úrét, aki a világ

.

.

.

^*

67

merkedtek

Billel;

megiszerette, sízerette vág'gyal és

És imost Hátra vetiette magát az

testével -líelkóvel.

párnás; katrját a

.

feije

hn,

.

ágyon keresztbe, Fiatal remegés rózsaszinüre

ösiszegyürt

alá fonta.

a könny, feihér leplet. És most és moist ez a Bili valami mély, komoly, romboló szerelmiét hozott haza keblében, mint valami zománcos szentséget Hol vette*? Hol tannlta? Valami boszorkány Ois bajádért ölelt illatot hullató, buja level töltötte ki

. .

.

.

fák alatt?

.

.

Hogy várt a ma éjjel

is!

Miért

nem

jön!

?

Miért!

A

folyosón egy ajtót csaptak be. Léptek, hangok.

—

Miért

nem

vigyáztatok jobban'?

— sipegett

?

Shirley

hangja.

— A szolga elaludt. — Hát te utána nézhettél volna! — Na ja! Nem vagyok rült-ápoló! — Groromba vagy. — De csak nem kelhetek föl hajnalban isi

hogy nem oson-e ki rajta

Mary-Ann kodva

Bili!

Ha

a kaput lesni,

elment, hát visszajön.

fölugrott s szokása ellenére izgatottan, kap-

öltözött.

vánnyadt arcában lobogó tüz szemmel reggeli mosakodását végezte a Hyde-Park-ban, a Serpentine River-ben. Nem messze tle, a parton egy csomó fickó és kölök várta az árbocra fölsuhanó zászlót, hogy is a vizbe ugorhassanak. Az ájtatos vaidika levetette magáról az európai mezt Bihar

i

Lilal sáppadt,

k

68

egy ágyékriihával fedve belépdelt a vizbe mellig. Ott megállt, leguggolt, fölugrott, vizet szórt magára. Lólekzes

tét visszatartotta, teste összes nyilasait befogta és

longott ájtatosan a

különböz égtájak

felé.

ugy

haj-

Végül elmondta

a mindenható gajátri-imát:

—

Tat Szavitur varengam bhargo dévaszja; dimahi dijo cho no pradsódeiat! Aztán kimászott a vizböl s magára öltvén ruháit, északnak fordult. A park északkeleti sarkában elterül sik üres volt, de Bihar i Lilal látott: nagy, sportsapkás tömeg morajlott eltte: Készüljetek, hegy fiai s völgy leányai, fonjatok illatos jázminfüzéreket, gyjtsetek halomra bóditó szirmokat, diszitsétek ki házatok eltt a vörös földet fehér rajzokkal, tzzetek a rajz sarkaira ég hibiszkuszt, mert

—

bizony

mondom

nektek, ünnep jön s akit az ünnep készü-

letlenül talál, akinek lelkérl hiányozni fog a jószándék

fehér rajza, aki

aki aki

nem tzi

közé a szeretet piros rózsáját,

nem gyjti lelkében halomra nem fz füzért ájtatos tettek

a vágy bóditó szirmait, virágaiból, azt el fogja

takarni a hegy árnyéka. Mert jön az ünnep ós Siva

meg

Párvati aranyos mennyezet alatt körül fogják csónakázni

Arany

arany kezet csatolnak rózsás, pici tagjaikra és rubinttói, gyémánttól csillogó tiara kerül fejükre Jön az ünnep, a világ ünnepe! Elsöprik a szelek a bnt és elkotorják a vétket. Siva és Párvati a szeretet könnyeinek taván fognak himbálózni s az imádás tömjénje fogja mámorba ringatni ket. Emberek A hevesen hadonászó szónok megszédült és eltántoroa szent tavat.

.

.

lábat,

.

!

dott, közel

.

.

lévén az eleséshez, vaskos angol szitokra fakadt,

aztán tágra nyitott szemmel nézett körül.

harmatos, kopott füvén egyedül 69

állt,

A

puszta sik

a távolból egy police-

man

rémülten dobogott, fuldoklást torkába, mint azé, aki vigasztalan szakadék Szive

közeledett.

dobálva

föl

napsütött partjáról tekint a sötéten

kékl mélybe. Nem

merte megkérdezni magától, hogy mit keres itt. Félt a Most felelettl, amirl tudta, hogy nem fog megadatni el el saját magától igen! igen, el el mit? Sietve indult vissza arra, amerrl jött; szaladt a gyöpön addig, amig egy ut nem feküdt keresztbe léptein. Rálépett .

.

.

.

az útra

.

.

.

.

s szétnézett,

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

balról távolabb feléje intett a Gros-

venor Gate, amin tul cabet keresett. A kocsis arcát fürkészve mondta be a cimet. A kocsi ringatása lassan-lassan megnyugtatta. A házban senkit se talált, csöndes szobából csöndes szobába nyitott; az ablakrednyök leeresztve és kitámasztva. Félhomály és csönd. A reggeli hideg fürd nedvessége végig borzongatta néha-néha. Az az érzése támadt, hogy hs templomban jár, sötét szentélybl sötét szentélybe révedezve.

—

Eljutok-e a mennyország két legfels

emeletére,

ahol a vezeklk és bölcsek laknak? Vájjon a vezeklés vagy a bölcsesség fog

engem

odajuttatni? Mert jaj azoknak, akik

az alsóbb emeleteken lesznek, ha jön a dulás

világfölfor-

!

Tovább ment, szobából

Az

végs

folyosóra, folyosóról emeletre.

magábamély edós leplébe burMary-Ann szobájába is. A lány

egész házat összejárta a

kolózva. Végül benyitott

könny

pongyolában egy kereveten feküdt; áttört selyemharisnyás lábai idegesen emelkedtek ki a fehér medvebrön. Tágra nyitott szemében a vágy kisirt

szemekkel,

manói

táncoltak.

— Mit be a világot

csinálsz

itt,

asszony?

s te itt lustálkodsz,

70

Bráhmá

sugárral szórja

mint valami gazdag ember

Bihar i Lilal szegény. Vedd a korsódat s menj \dzért, vár az áldozattétel. Bihar i Lilal egyenesen állt, hatalmas melle lassan zihált. Mary-Ann engedelmesen fölkelt, Bihar felé közeledett, megfogta a kezét és csókkal borította. A férfi végigsimított a lány haján. A Rosszlélek látogatott meg az éjjel? Te félsz. Adj felesége.

—

neki bétel-áldozatot, hogy haragját eloszlasd.

—

Uram, téged vártalak,

erszakosságával simulva

föl

—

szólt

Mary-Ann, a vér

Biharhoz,

akinek

karjai

lassan összekapcsolódtak a kemény, remegd hnsu derékon.

A

bölcs

brahman elnézen mosolygott:

—An

esze csak

éjjel

virágzik. Titkos

mérges

és

növény.

Mary-Ann Bihar

i

Lilal mellére bújva, halkan ne-

vetett:

— Uram, vártalak! Megfogta a szorította

ég

férfi fejét

két tenyerével

s

arcához oda-

Mondani akart valamit, de remeg

arcát.

ajka csókra állt. Bihar i Lilal hátralépett: Bódít azs ölelésed, mint a szóma!

—

'

Mary-Ann

átkarolta a férfit és csókjának

nem

akart

vége lenni.

—

Az

öt

nem porszemnek

csak csöppnyi por

se látszik ... a két világ

felh magasát éri fejem ... az egyik részem fönn az égben, a másik részét lehozom ... a szóma cseppje drága csepp ... a szóma cseppje éltet ad Bihar i Lilal félig öntudatlanul ölbe kapta az est .

.

.

.

.

váró virágként kinyilt szerelmes lányt s a kerevetre fektette. Selyemharisnyás lábát simogatva, melléje térdelt a földre

.

.

71

A

Leicester Square fái és bokrai segitettek az estének

"^^

Bihar i Lilal nagyon fáradt volt. A Sliakespeare-szobor háta mögött ült egy padon egy vékonybajuszu, barna fiatalember, aki szórakozott szemmel követte a lámpák kigyulladását körül a téren. Az Alhambra világító homlok-irata durván sértegette a halvány sötétet. Bihar i Lilal a fiatalember padjára ült, de a másik végére. Az ifjú feléje nézett s valamin megakadt a szeme, mert óvatosan ellêzdte vizsgálni a jövevényt: Siva komor námamja sáppadozott Bihar homlokán. Lassan, vigyázva közelebb csúszott hozzá a padon s feléje hajolva, halkan szólt ha érti, felel; ha nem, azt sötét leple kiteregetésében.

hiszi,

magamban

beszélek

— —

— —

Mukti! Mukti! Igen, fölszabadulás! felelt a révedez Bihar i Lilal a nirvána megsemmisitö örömére gondolva. A fiatalember körülnézett, majd óvatosan kigombolta ingét

—

s

elhúzta alóla a kasztjelvényt, a vékony 72

zsinórt.

Bihar

i

Lilal,

mint aki mindent

ért,

halkan, hindu

módra

üdvözölte az idegent.

— Ananda Szasztri,

pánditá vagyok Kalkuttából. Jöjj

velem, dicsséges földi isten. Mukti,

— Bihar igen

.

.

.

Az

i

Lilal

akarom

.

megy

.

.

.

—

tette

hozzá súgva.

rálép a fölszabadulás útjára,.,

.

idegen örvendve

állt föl:

—

Gyerünk. Várnak. Bihar i Lilal szó nélkül haladt Ananda Szasztri oldalán, nyüzsg, fényben úszó utcákon, tereken keresztül egy ismeretlen cél felé. Az id összefolyt, Bihar i Lilal ugy érezte, hogy az stengerben úsznak könnyen, lebegve. Egy sarkon omnibuszra ültek, de elbb Ananda Szasztri uj barátjának szemére húzta kalapját, hogy Siva jele ne lássék. Jó ideig döcögött velük az omnibusz, mig egyszer valahol leszálltak. Nekivágtak egy szk utcának s különféle kanyargások után, valahol a Stepneyben, egy nagy szürke ház kapuján besurrantak. Csúszós, nyirkos, piszkos lépcsfokokon kapaszkodtak följebb-följebb; egyegy, a falon ferdéll petroleum-lámpáska alatt megálltak lélekzetet venni.

A

ahova benyitottak, egy vörösernys lámpa bzölgött. Körötte sötét szempárok meredkis szoba

asztalán,

A

barátjukkal jött idegen megjelenése föl se tnt nekik, csak egy-egy feléje villanó sötét sugár bizonyította, hogy látszólagos közömbösségüknél csak tek a világosságba.

valódi érdekldésük nagyobb.

—

Örüljetek, ez

itt

Bihar

i

Lilal vaidika Benareszbl.

Bihar csöndesen ült le az udvariasan helyet csináló és halkan mosolygó fiatalok közé. Most a legidsebb fölállt, tükröket, rizsport és kármint hozott az asztalra s kilíl tükörrel kezében ájtatosan festette homlokára a piros 73

körlapot s rá vízszintes ©n a három fehér csíkot. Azután a lámpát föltették egy szekrény sarkára, az asztalt félre-

gyékényeket terítettek a földre, maguk alá keresztezett lábakkal leültek s a legidsebb hangosan imádkozott Ganésához, hogy elméjük megvilágosodjon. A beállott csöndben aztán egy másik kezdett el tolták,

beszélni:

— Igen tisztelt tagtársak! Köszöntlek benneteket elmétl

és lélektl sugárzó összejöveteletekért. Isteni egyesü-

letünk, a „Mukti"

szához

ért,

mködésének olyan

ragyogó

szaka-

hogy, egyidre legalább, a föld alá kénytelen

meríteni folyását, hogy

késbb annál nagyobb hegydönt

ervel lépjen a nap világára. Cselekednünk kell. zúgott föl halkan. Ugy van, ugy van,

— — El

—

pusztítanunk azt a

kell

férfit,

aki India legtöbb

nyomorúságát okozta. Majd utána jön a többi. Sorsot fogunk húzni. Akire a sors esik, az mához két hónapra, mire egyesületünk tagjai teljesen szétválnak, le fogja lni

baját,

az ökörfaló kutyát egy csinos kis browninggal.

Sötét vigyorgása csillogó fogakat mutatott.

A

legidsebb a kis kör közepén hever párnára letett egy browningot és az indiai államtitkár arcképét. A nagy izgatottságban egy ezüst cigaretta-tárca s egy benzines gyujtókészülék járt körül. Sercegve szaladt beljebb-beljebb a vékony papiroson a csipkés szél tzgyrü.

Nagy szippantások mély sóhajtásokba mentek

át.

A

leg-

idsebb hallgatagon számolt egy zacskóba tíz fehér és egy fekete golyót. Kettegve forogtak, amint rázta ket az öszszefogott szájú zacskóban. Azután összébb vonult a csoport a földön s az els húzott: fehér! Fehér... fehér... megint fehér

.

.

.

újra fehér

.

.

.

a fekete!

74

ismét csak fehér

.

.

.

fehér

.

.

Bihar

i

Lilal jobb keze két ujja közt fogta a sima,

nyugodtan nézegette, azután eltette. A legfiatalabb térden kinálta neki a párna fegyverét és arcképét. A kis csoport némán szemlélte, amint az arcképet bels zsebébe dugta, a browningot forgatta-forgatta s végre azt is becsúsztatta egy zsebbe. Imádkozzunk, testvérem! Bihar i Lilal földre borult s fölötte imát zümmögött a tiz elkeseredett lélekben dübörg aggodalom és bosszúsötét golyót és

t

—

vágy. Fölszedték a gyékényeket, helyreállították az asztalt, közepére helyezték a vörös-ernys lámpát és sokáig néztek

egymással szembe csöndben, magukba merülésben. Az els indult:

— Mukti! — és kisuhant az ajtón. — Mukti! — susogta egy másik elsuhanó árny. — Mukti!... mukti!... mukti...! — zizegett a

sötét

folyosón, a nyirkos lépcskön.

Bihar i Liláit karonfogta valaki s vezette; egy széles utcán a nyakába borult, megcsókolta európai módra s könnyes szemmel elmutatott végig a széles utón: Ez a Commercial Road East! Arra van a City. Azzal zokogva elszaladt.

—

Bihar i Lilal ballagva haladt az egyenes utón egyedül; a rend s megnyugvás most épitett fehér hajlékot lelkében;

s

a világ-berendezkedés urának, a nagy

emléke megcsillant fejében:

75

Várunának

A

A A

légben úszó madarat útját Varúna ismeri, A tengerjárót ismeri. holdfogyást és holdtelést, mit hoz magával, tudja ö, Akinek rendje állton áll. szél örvényét ismeri, mi messze fönt dühöngve zúg;

S

fölötte

ült

ismeri.

Varúna régtl ültön ül, Akinek rendje állton áll. Onnan tekinti azt, ami csodál atossan rejtve van, Mi volt, mi van s mi lenni fog. Nagy Áditinak bölcs fia, mindennap add meg szép utunk, És életünket vénre nyújtsd. Arany -palást a vállain, aranyból hord díszruhát; Uralkodói

A

szélken ott

kémlelök kört ülnek ott...

76

"Diliar *-^

i

Lilal

maga

az,

ebédl sznyegén

ült teljesen meztelenül,

alá rakott lábbal s a köldökét nézte; gondolatai

selyemléptekkel siettek agyában:

— A

küls köralaku föld-dudorodás hegyet

lombbal zöldelt s bezárja egészen a szélesedve emelkedik a Meru-hegy emeletei.

A

teret. s

A

alkot,

tér

közepén

a

menny

fölötte

legfelsre kell jutnom, a bölcsekére.

Mary-Ann

benyitott

s

halkan

szólította:

— Bili! A gyönyör

test,

él

bronz-szobor halotti maszkhoz

hasonló arca mozdulatlan maradt.

Mary-Ann

odasietett,

melléje térdelt s átkarolva az izmos derekat, lázasan kérdezte:

—

Mondd, hogyan fogunk találkoznii

Bili!

Bili!

Az

mért nem voltál itthon? Vártalak! Nagyon, igen nagyon, szerelmes, szerelmes Billem! Hogy fogunk, monddf! Majd irsz? Én menjek Highgatebel Te jössz ide'? Egy cimet adj, vagy egy szót, hogy majd tudjam, hogy te Nézd, hát nézd, Bili, nem maradhatok soká, hát szólj! éjjel

.

.

.

77

Ne

váljunk

Ki

el igy!

mi

tudja,

vagy bel-

lesz belled,

Bili, talán már lem? Bili, hisz a feleséged nem tudom... megkövetellietem. Követelem! Követelem! Bili!! Bihar i Lilal pedig ezt gondolta: Hrang, hring. Káli, Káli! Vérengz agyarú istenn! fald, öld, zúzd a gonoiszt! vágjad bárddal! kösd, kös.d! fogd, fogd! idd a vérét! menj szabadon! tartsd magad! Ó imádat, .

.

.

.

.

.

—

Káli, Káli!

Közeled

Mary-Ann csukló zokogással belép férfiak dühös álmélko-

léptek zajára

menekült a másik

A

ajtón.

meg az ajtóban. Mennünk kell, mindegy! Próbáljuk meg!

dással álltak

—

—

szólt

Phillpotts.

—

Bili,

mit esinálszl

—

szólt Cecil jóságosan.

—

Ne

röhögj, Charles.

— —

De, kérlek, ez az alak

Add

itt

mutogatja magát.

ide azt az inget onnan, Shirley!

—

és Phill-

potts ráhúzta az ül;^ emberre az inget.

Mikor

hogy hagyja magát, se ültették, emelték, mintha

látták,

szól,

ugy fektették, mig minden ruháját rá nem adták.

se mozdul,

holttest

volna,

Öltöztetés közben:

—

Mondom,

nem a Highgate Retreat-tl, de a

— —

Hány

jó kis

—

hely*;,

szólt Pliillpotts.

nem messze lejtjén Egy

tetején van,

domb

déli

.

.

.

—

Majd-

a St. Joseph's egész kis villa.

szobai

Lent négy, az emeleten három. Szép a kilátás. Nem látni olyan messze, mint a Hampstead Heathról, de a déli kilátás szabad: sok háztet aztán a Szent Pál kupolája, a Westminster tornyai st még a surrey-i dombok zöld.

.

.

.

.

.

jén túlról a Kristálypalota is odacsillog. Ott jönni. Tiszta a

leveg, nincs zaj 78

.

.

magához fog

— Ezóta a málhája ott lehet, ugyebár? — Hogyne, ha tegnap déleltt már elküldtetek. is

már

ki

is

van rakva minden.

A

gazdasszony

már

Ezóta

két napja

ott van.

— Te Frank, meg hizni — Legyetek nyugodtak, derék lieihet

vannak, amiket

nagy

uraktól.

cs.ak

.

.

.

?

n,

jó bizonyitványai

mutat meg, igen

diszkréció mellett

Különben

tudom, hogy kipróbált ápoló.

is

— ...gazdasszony, ugyebár, akarod mondani! — persze, hogy gazdasszony — mosolygott Frank ...

...

jóakaratú együgységgel.

— Hát

A

akkor mehetünk.

:

• ,

kocsiban jobbról Bili foglalt helyet, akit ugy kel-

lett fölrakni,

Frank ós Cecillel a három férfi nyu-

mellette CeciL szembe vele

szemben Shirley. Bili hangtalanul ült godtan társalgott.

s

— És ha ez használd — Hm! — Nem marad más hátra, mint az rültek háza. — Rettenetes lenne! — sóhajtott Shirley, aki leányára s\em.

gondolt.

—

Föl kellene hagynom az

—

mondta Cecil. Én már elnehezedtem. Ugy reméltem, hogy Bili, aki olyan józan és szorgalmas kereskednek mutatkozott Sokat is reméltünk Igaz, Frank, köszönöm az utánjárást, a villa kibérlését. Éppen ideje volt, ugyebár? Hol vannak azok a kérdezte Cecil. üzlettel,

—

.

—

— — Az

.

.

.

.

.

."^

—

Íróasztalomban, becsukva.

79

.

—

—

Ha

ember még egy-két napig szabadon

ez az

jár

.

.

sóhajtotta Cecil.

— Rettenetes szerencsétlenség történhetett volna, ránk is

kompromittáló.

— Mirl

De hogy

van szó?

Shirley odahajolt

—

jutott

abba a környezetbe?

kérdezte Phillpotts.

Frank füléhez

és

nagyobb biztonság

mondta, meg súgta is: Indiai összeesküvk közé kerülhetett valahol, mert egy fekete golyót, egy browningot és az indiai államtitkár okáért franciául

is

—

arckópét találtuk nála.

A

kemény

Phillpotts

önkéntelenül Bili

keze

belesáppadt

hallottakba

a

után nyúlt. De Bihar

mintha fölébredt volna, visszahúzta a kezét

s

Lilal,

i

és udvarias

tartózkodással szólt:

—

Ma nem

érinthetem kezed,

európai

ünnep készül s áldozatot fogok a Nagyúr hallod a tam-tam kongását? Mialatt a

három

férfi,

elé vinni.

lassan haladó Bihart Phillpotts

A

három férfi hamar elérte s

vállára tevén kezét, halkan megszólitotta. Bihar

kiegyenesedve fordult vissza

—

Ki mer ma engem

A

i

Lilal

s fölordított:

szentségtelen kézzel érinteni?

Borulj térdre, ökörfaló, rosszabb

Bráhmana máma

i

amely a White-

chapel Road-on egy torlódásban megállt.

A

Nem

tekintete összevillant, Bihar

Lilal villámgyorsan leugrott a kocsiról,

utána.

barátom; az

a

páriánál

s

mondd:

dévata!

járókelk odanéztek, pár ember megállt. Shirley

idegesen húzta

el

a

nem

tagi tó Phillpottsot:

(— Kérlek, ugyebár, csak botrányt ne!

Ha

gokba kerül, mindnyájan kivándorolhatunk! Bihar i Lilal Adsszanyerte hidegvérét s 80

ez az újsá-

nyugodtan

'sétált

a zsidónegyed felé tovább, de letért a Feucliureh-

A

utcára.

föltünés elmúlt, a

bámészok tovább haladtak.

— Mit tegyünk? — Én mégegyszer megpróbálom megszólítani. — Ne, ne! — De igen! Különben próbáld meg — szólt Shirleyte,

hez Frank.

—

Én nem!

— —

Ha

egy rendrnek szólnánk! Istenem, Frank, kihallgatnak, jegyzökönyvet vesznek föl az esetrl, kitudódhatik ez az egész ... és szegény Mary-Ann ... és az üzlet ... és a katedrám nem lehet. Ha ezt igy simán nem tudjuk elintézni, végünk van. Rajtunk keresné Bili egészségét a családja ... az indiai összeesküvk bosszújától is félhetünk nem, nem, ez az egész olyan kinos, bonyolult és homályos ügy, hogy jobb, ha más nem tudja... Gyerünk csak utána! A három férfi. Bihar i Lilal nyomába eredt. -^ Gondold csak meg, folytatta Shirley. Bili furcsaságaiból sokan láttak ez azt, az amazt ezt mind összerakják; pellengérre kerül a nevem, Mary-Ann-é is; Cecil üzleti jó hirneve szenvedne csorbát, az én tanári állásom... és még egy! Cecil! én még remélek; nekem Frank, nézz rám, ne szólj senkinek... még remélnem kell .

.

.

.

.

.

—

—

.

.

.

.

.

.

Mary-Ann

Bilinek élni kell és egészségesnek kell lennie

Mary-Ann-nel sokáig beszéltem

miatt, aki ... a felesége.

az éjjel

Ezért

.

.

.

gyónt nekem

kell, kell,

És Shirley

meg

.

kell

.

volt mit ... ez, ez!

mentenünk

zokogását

ket

.

Bilit.

.

.

.

volt mit!

Gyertek!

visszafojtva, belekapaszkodott

nyomán, aki már Cannon Street-en haladt a Szent Pál temploma felé. Bihar i Lilal gondolkozott: társaiba s vitte

Bihari

81

i

Lilal

'

a

—

Vándorlásom vége

mennyeknek

felé halad, a

leg-*

fels tagozata vár. Megtisztultam, lelkem vándorlásának De nem hallom a jelt! vége, Brálimá keblére térek Az ünnep még nem kezddik'? A reggel hisz már délre Homályosodnak szemeim. A hrálimánok fehér fordul .

.

.

.

.

.

ruhája, testük barnája, asszonyaik szines ruhá.i nagy szür-

keségbe folynak össze elttem. Meggyöngültek a menny felé fordult szemeim. Mért nem látom a szent elefántok

Hol vannak az aranyos szarvú szent tehenek I Ez a gomolygó töm^g utálatos, ez nem ünnepelni jött. Arcára emelve kezét haladt el a Fleet-street-en a Temple mellett. Ba^lról egy utcán a Temzére esett te-

palástos sorát?

kintete:

— A

tó!

—

bels izgalom

kiáltott föl lelkesülten s

ivlámpái remegtették: szeme mélyén

sötét, vallásos gerje-

delmét.

— A tó!

Az

A

bárkát csókos habocskák ugrálják körül, a sima fára fölugranak, a sima testrl leperegnek a csókos hullámíiókák Szent Siva és nagy .aranyliliom tava!

.

.

Párvati, cscbbanó hullám ringasson diitson

.

el,

leibben szell bó-

hangja kábítson el, ezerek karja Körbe csiak, köribe, arany liliom, húzzad csak,

tam-tamiok

el,

ragadjon

el!

huzziad,

feszítsd

kötelét, igy jut

majd

elébb, himhálja,

rengje tó szent vize, hullámos habja csak hadd vigye.

Bihar

i

Lilal

— mint a jámbor zarándok, ha a templom

a két dülledt szem, ül szörnyeteg közé foglalt els fokhoz eldobta, amit lehetett, kalapját, kabátját s megkönnyehbülten futott a Temze felé. Az alsó partra

lépcsihez

ér,

—

vezet lépcskön majd

fölbukott.

A

három

kövér Cecil elmaradt. Lilal leért a partra. A lombos

férfi is szala-

dás'ba fogott, de a

Bihar i megkétszerezdött:

82

fá-k

alatt ihlete

—

Szent pálmák árnyéka, szent szivek üszke, mind

a

tied,

A

tied,

Párvati, büszke!

folyón egy feliért ösitü hajó mozdult odább a Victoria

Ehnbankment partjáról. Bihar i Lila! csalódva lépésre egy eltte fényl sínpártól:

—

állt

meg- öt

karom nem segített, ermet nem karomat, Istenem, Nagyuram, Siva, Siva!

El'mentéi nélkülem,

vetted, izmos két

Káli, Káli!

Messze

csilingelt valami.

Bihar

i

Lilal arra fordult

és^

fölujongott:

— Az

j!

isten szekere sietve

E'^y pillanatra lehajtotta fejét, elgondolkozott:

— Ezer kar

leiidíti,

m ár,

milljó izom húzza, rohan

rohan

már nagy Siva szekere, csattog a, berreg a kereke, kereke

.

.

komoly elefántok hosszú sora jön majd, énekel nknek hosszú sora támiad, Bihar

i

Liláinak, üdvözült lelkének

összeroncsolt teste sarkuk alá bágyad, cafatokba lóg

majd

kerékrl, tengelyrl, vért iszik a homok, vért, én piros vérem. Istenem, Asszonyom, Siva, véres Káli! szeretlek, imádlak.

Bihar

i

Lilal fölegyenesedett magasra, büszkén.

karját az ég felé tartva

dörg hangon

s

Két

orditva a gajátri-

imát, egy hatalmas szökéssel a villamos elé vetette magát.

A

.

.

.

„pradsódeiat"

még

ideget rázva zúgott a levegben,

csakhamar meg is állt. Az utasok kiugráltak, csak egy béna öregaszszony maradt hadonászva s undorodva helyén. amikor a kocsi nyekkenve haladást

lassított s

— A feje nincs meg! — Ott, a keréken, látja azt a cafatot .

.

Shirley odaérve fölhördült s

83

.

.

Frank karjába

fordult.

— Kocsit, hé, kocsit! — kiáltott

Frank.

—

Egy ember

rosszul lett!

— Rendr! rendr! — Siessünk innen! — Mit tuds2 rajta nézni — Jaj! Iszonyatos, iszonyatos — 1

ösiszevissza

—

zúgott, morajlott

a kis tömeg.

—

hörögte Shirley tajtékos szájjal, a gyorsan távolodó kocsi párnájára roskadva Iszonyatos, iszonyatos!

.

Mary-Ann! iszonyatos...

84

.

ílaczko GEZA Í5>iíÍvOC6 ücty

Recommend Documents