III. ÉVFOLYAM.
1939. ÁPRILIS HÓ
4. SZAM.
GÖRÖGKATOIJKUS
HITBUZGALMI FŐSZERKESZTŐ:
FOLYÓIRAT
SEREGHY
FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: P A P P
LÁSZLÓ
GYÖRGY
DR.
| T | ÜLfc H L
§T
T -1
SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: NYÍREGYHÁZA, BETHLEN-U. 5 ELŐFIZETÉSI DÍJ EGÉSZ ÉVRE 1 P 60 F :
POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZAM: 17.271
A KÁRPÁTOK ORMÁN ismét magyar zászló leng. Vereczkénél — mint egy évezreddel ezelőtt — ismét megjelentek a magyar vitézek, s a hófödte hegyormok napsugaras ragyogásában az egész világ előtt megcsillogtatták a magyarság elszánt élní-akarását, s az ezeréves határokhoz való rendületlen ragaszkodását. Szent nekünk ennek az áldott magyar földnek minden röge, minden porszeme. De talán mégis a legszentebb az a föld, mely legelsőnek dobbant meg honfoglaló őseink pompás paripáinak szikrázó patái alatt. Ezek a nagyszerű hegyek látták valamikor büszke katonái élén új hazát kereső Árpád apánkat. Látták bevonulni szorgos kezű, áldott szivű, becsületes lelkű ruthén népe élén Koriatkovics Tódor herceget. Látták megjelenni mezitlábos ruthén vitézei élén a vezérlő fejedelmet, Rákóczi Ferencet Látták kibírhatatlan gőzhengerként előrenyomulni, de aztán fejvesztetten menekülni a cár seregét. S végül látták — bizonyára mosolyogva látták — egetverő büszkeséggel államosdit játszani a világ leggyávább nációját. Csodálatosak az isteni gondviselés útjai. Még nincs egy esztendeje annak, hogy imádó hódolattal borultunk le az Eucharisztiában rejtőző Isten-ember előtt, — még nincs egy esztendeje, hogv végigjárta csonka országának hű magyarjait Szent István királyunk áldó Jobbja, még nincs egy esztendeje, hogy az elmúlt bűnök feletti töredelmes bánatban, s a szentebb jövő elszánt fogadalmában egyesült ez a nép, — s novemberben már a kassai dómban imádkoztunk, március közepére pedig a Kárpátok ormán lengette a magyar zászlót a tavaszi szél. A megújhodott magyar lélekben pedig új remények, új akarások, új elszánások fakadnak. Szent István birodalmát újból teljessé, újból naggyá és dicsőségessé akarjuk tenni. Eggyé akarjuk forrasztani ismét azt a területet, melyet összetartozónak teremtett az Űr Isten is, — de amelyet őrült gonosztevők részekre akartak szakítani. S ezen a területen a magyar lélek irányítása, s a magyar kard védelme alatt testvéri békességben fogjuk összefogni azokat a népeket, akiket sorsuk idevetett,
61
Négy véres, egy vörös és tizenkilenc fekete húsvét után ismét diadalmas a magyar húsvét. A feltámadás győzelmi himnusza száll a mezők és folyók, hegyek és völgyek felett, egy szent érzésben fogja össze a felszabadítók, és felszadultak szívét, — de megragadják a még rabságban sínylődök lelkét is. A trianoni őrült gonosztevők által épített börtön falai egymás után repedeznek meg, és hullanak szét. A magyar nemzet fájdalmas nagypéntekje után kezd már felvirradni a mi számunkra is a feltámadás napja. Mámoros örömmel énekeljük a szent húsvéti éneket: Ez a nap, melyet az Úr szerzett — a nemzetek Ura, és az igazság Istene — örvendezzünk, és vigadjunk azon.
ŐRSÉG-VÁLTÁS. Bányay Jenő pápai prelátus, nagyprépost, káptalani helynök, aki a hajdúdorogi egyházmegye első tanfelügyelője volt, eme tisztségéről, — tekintettel az egyházmegye kormányzása által vállaira nehezedő igen nagyfokú munkájára és elfoglaltságára — lemondott. Bányay Jenő negyedszázadon át viselte ezt a fontos tisztséget. Kiváló szervező erővel organizálta az új egyházmegye tanügyi közigazgatását, ragyogó pedagógiai tudásával, s gazdag tapasztalataival az egyházmegye területén az 1407/925. sz. kultuszminiszteri rendelettel életbeléptetett tantervek megfelelően új alapokra fektette a népoktatást. Negyedszázados működése a közoktatás terén kiváló alkotásokkal gazdagította az egyházmegyét. Hivatalba-lépése után azonnal engedélyt szerzett a kultuszminisztertől 36 új tanítói állás szervezésére. E nagyvonalú tervének végrehajtásában ugyan megakadályozta a világháború, s az azt követő összeomlás, — a közállapotok konszolidálása után azonban újabb erővel, s fiatalos lendülettel szentelte magát az alkotó munkának, s — bár az országalakítás iskoláink tekintélyes részét elszakította az egyházmegyétől — működésének ideje alatt a megmaradt paróchiák területén a tanítói állások száma az eredetinek csaknem kétszeresére emelkedett. A hitoktatói állások megszervezése pedig majdnem teljesen az ő kormányzásának idejére esik. Az egyházmegye iskola-politikájának nagyvonalú kibontakozása fűződik Bányay Jenő nevéhez, akiben a tanítóság nem csupán a főtanfelügyelőt, hanem mindenkor jóságos atyját is tisztelte. Bányay Jenő — káptalani helynöki minőségében — Bihon István pápai kamarás, kancellár-kanonokot e. m. főtanfelügyelővé nevezte ki. Az új főtanfelügyelő kiemelkedő elméleti tudása, a pedagógiai problémái iránt mindenkor tanúsított lelkes érdeklődése, és megbecsülése, valamint az egyházmegye papságának és tanítóságának személye iránt megnyilvánuló tisztelete — biztosíték arra, hogy új munkakörében is kiváló eredményekkel, s nagy alkotásokkal fogja szolgálni egyházmegyénket.
62
AMBOR A külső szentély közepe viseli e nevet. Az a rész, mely a királyi ajtó előtt terül el. Sokszor félkör, vagy kör alakú, s a hajó padozatánál magasabban fekszik. A szerpapi tevékenység középpontja, s rendes, de nem egyetlen helye. Kik a szerpapok (diakonusok) ? Az egyetemes papság felszentelt képviselői. Eredetük az apostoli korra nyúlik vissza. Az apostolok választottak maguk mellé búzgó férfiakat, hogy munkájukhoz segítő társakat nyerjenek. Feladatukká tették a keresztelés kiszolgáltatását, a szent Evangélium olvasását és magyarázását, a szent áldozat bemutatásánál s a többi közös istentiszteleten a nép liturgikus tevékenységének irányítását. Azért imát diktálnak, búzgóságra intenek, rendet tartanak. Még az ő gondoskodásuk alatt álltak az egyház gondviseltjei, a szegények és az özvegyek. Erre a munkakörre kaptak lelki hatalmat az egyházi rend szentségében. A felszentelésber nyert hatalom azonban nem lépi túl az egyetemes papság hatalmi körét, áldozatot nem mutathatnak be, csak a szentmise bemutatásánál segédkeznek. Reájuk bízták az ajánlatok összegyűjtését, tömjénáldozat gyújtását, az áldozópapnál való segédkezést, a szentáldozás kiosztását, a szent edények tisztítását. Bár sokszor a szentélyben vannak, mégis azt mondjuk, hogy tevékenységük főhelye az ambon. A szerpap a szentélyben csak az áldozat legfontosabb mozzanatai alatt tartózkodik. Akkor is az oltár lépcsőjén áll, a püspök vagy pap szolgálaiára készen. Vagy az előkészületi asztalnál tevékenykedik rövid ideig az ajánlatokkal, vagy a szent edényekkel. Legtöbbet az ambonon van. így az ambon a szerpapság gondolatát hirdeti és képviseli. A szerpap ott áll, a szentély főbejárata előtt, kiemelkedő helyen. A népből való, tehát a néphez közel áll; mégis az egyházi rend a népből kiemelte, azért a nép közül kimagaslik. Papi hatalom részese, s igy irányítja, diktálja a nép könyörgéseit az ekteniákban: „Békességben könyörögjünk..." Fegyelmezi a népet: „ Álljunk illően. . ." — „Fejeteket hajtsátok meg. . ." — „Békével távozzunk. . ." Innen olvassa Krisztus szavait a Szent Evangéliumból. Innen magyarázza Krisztus tanítását a szentbeszédben. Itt osztja magát a Krisztust a szentáldozásban. S mi ide járunk, hogy a Szent Evangéliumot csókoljuk, ide jövünk, hogy az ünnepre megáldott kenyérből részesüljünk. Itt kenik fel a hit harcosává az újonnan kereszteltet s itt adja az Egyház áldását az új házasokra. Innen csendül fel a nagy dicsőítés ünnep reggelén s itt omlunk porba Isten színe előtt böjti vezeklésben,
63
Az ambonra gondolok. Odaképzelem reá a szerpapot s eltűnődöm az egyházi rend fokozatain. A püspök Krisztust képviseli, az 0 hármas hatalmát hordozza. A trónon a helye, kormányoz. A pap közbenjáró Isten és ember között. Gondolatunkban az oltár előtt van. Áldozatot mutat be és áld. A szerpap az egész hívő sereg képviselője. Az ambonon áll, a szentély kapujában, s a néppel Istenhez esedezik. Az ambonon áll és az Isten üzenetét hirdeti. Az ambonon áll és a szent titkokat osztja. Ez az ambon szerpapján keresztül szoros kapcsolatot tart fenn az oltárral. Gondolkodom, mi a jelentősége? Régi feljegyzés jut eszembe. Jeruzsálemben a hagyomány megjelöli az a helyet, melyen Jézus utoljára állott, mikor tanítványaitól búcsút vett, reájuk áldását adta, s őket az evangelium hirdetésére küldötte. Ez a hagyomány által megszentelt hely egy kiemelkedő lapos kő. Neve: AMBON. Találó név ez a külső szentély kövére is. Onnan hangzik Krisztus szava, onnan árad Krisztus áldása, ott vehető a Krisztus maga. A nép számára a szentélyen keresztül ott van a mennybejutás kiinduló pontja. RoM[y Fermc dr
Egyiptomi Sz. Mária (f43í). A keleti és nyugati 'egyházban egyaránt az őszinte bűnbánat és megtérés megrendítő példájaként említik régi idő óta. Alakja főleg a Szent Szofrónius jeruzsálemi pátriárka (f 638) által írt életrajzból lett ismeretes az egész keresztény világban. A szent pátriárka a következőképen írja le a híres vezeklő életét: Egyiptom földjén született. Tizenkétéves korában a szabadabb élet kedvéért elhagyta a szülői házat és Alexandriába ment. A világváros bűnös élete csakhamar egészen magával sodorta. Tizenhét évig élt itt bűnben és botrányban, sok szegény léleknek, és saját magának nagy veszedelmére. Akkor, merő kíváncsiságból, Jeruzsálembe igyekvő zarándokok közé vegyült, A Szentkereszt felmagasztalásának ünnepére mentek. Ütközben, és Jeruzsálemben tovább szedte bűnös szenvedélye az áldozatokat. Mégis, mikor az ünnep elérkezett, a nagy tömeggel együtt be akart menni a templomba. Valami láthatatlan erő azonban visszatartotta. Többször próbálkozott, de a küszöbön nem tudott átlépni. Megrémülve húzódott az előcsarnok egyik zugába. Most egyszerre ráborult bűnös életének minden szégyene, és nyomorúsága, A szégyentől, és kétségbeeséstől összetörve sírt, míg szeme a bejárat fölötti mozaikképre esett, a kegyelemmel teljes Istenanya képére. Mint utolsó menedékéhez nézett föl hozzá. Azután földre borult előtte, s meggyötört szívének maradék reménységével könyörgött:
64
Krisztusnak szent Anyja ! A hívők téged irgalmasság Anyjának, bűnösök Menedékének hívnak. Könyörülj rajtam, szerencsétlenen. A legutolsó bűnös vagyok, végy oltalmadba. Csak azt a kegyelmet add meg, hogy rápillanthassak a Szentkeresztre, amin Jézus értem is meghalt. És ígérem, egész életemben siratom bűneimet, vezekelni fogok értük. Most be tudott menni. Odaborult a Kereszt lábához, amelyet valaha Magdolna könnyei öntöztek, és sűrű könnyhullatással, bánatos szívvel sokáig imádkozott. Mikor kijövet mégegyszer Szűz Mária képe elé, őszinte megtérésének első tanuja elé térdelt, szózatot hallott: „Menj a Jordánon túl, ott nyugalmat találsz". Vonakodás nélkül teljesítette a parancsot. Maradék pénzén három kenyeret vett, s útnak indult. Öreg éjtszaka volt, mikor a Jordán partjához ért, Keresztelő Szent János templomához. Másnap itt megvallotta bűneit egy papnak, s föloldozásban részesült. Magához vette az Űr testét. Azután "messzire bement a pusztába, ahol már egy lélek sem jár. Itt maradt élete végéig. Negyvenhét évet töltött a vadonban hihetetlen vezeklések és önmegtagadások között. A három kenyér elfogyott az első napokban, s azóta csak a puszta gyökerei, és vadnövényei voltak tápláléka. Tizenhét évig itt is kísértették régi bűnös életének emlékei. Már-már azon volt, hogy visszatér a világba, de Isten kegyelme állhatossá tette a küzdelemben. A tizenhét év elmultával nagy lelki békességre jutott. így talált rá a közel százesztendős Zozimus apát. Egyik jordánparti kolostorból jött. Mert az volt a szokás náluk, hogy nagyböjt elején elhagyták a kolostort, s az Űr Jézus példájára a pusztába vonultak remetéskedni. Virágvasárnapra aztán visszatértek, s a föltámadást már közösen ünnepelték. Mária az apátnak elmondta élete történetét. Most még csak egy kívánsága volt: hogy halála előtt magához vehesse az Űr testét. Kérte tehát Zozimust, hogy a következő évben virágvasárnapra jöjjön, s hozza magával az Oltáriszentséget. Azt is megbészélték, hogy Mária a Jordánig elébe fog menni. A következő nagyböjt elején Zozimus apát megbetegedett. Még ha akarta is, nem tudta elhagyni a kolostort. Amint azonban közeledett virágvasárnap, kezdte összeszedni magát. Fölgyógyult, s ígéretéhez híven a megbeszélt időben ott volt a Jordán partján. Már várta a bűnbánó Mária. Meggyónt, megáldozott. S nagy boldogsággal indult vissza a pusztába Simeon énekét hangoztatva: „Most bocsátod el Uram szolgálódat békességben, mert látták szemeim a te Üdvözítődet". Megkérte még az apátot, hogy a következő évben is látogassa meg azon a helyen, ahol először rátalált. Zozimus így tett, de csak a nagy vezeklő holttestét láthatta. Mellette ~ a homokba volt írva utolsó kívánsága: „Ide temesd a bűnös Mária tetemét". Lelke a halál Jordánján túl megtalálta az örök élet nyugalmát, .
(jj
Boldogok, akik sírnak. Van a földi életben egy társunk, egy hűséges társunk, amely hozzánk szegődik a bölcsőnél, velünk tart egy egész életen keresztül, elkísér a halálos ágyig, s csak akkor hagy el bennünket, ha már örök álomra hunytuk le szemeinket. E hűséges élettárstól az ember nagyon szeretne szabadulni, de mindhiába; hozzászegődik akarata ellenére, és valósággal belecsimpaszkodik az emberbe; hiába próbálja lerázni, nem lehet. Hz a hűséges társ otthonos a zsupfedeles kunyhóban, de épúgy otthonos az emeletes palotában is; otthon van a beduin sátrában, és otthon van New-York és Chicago felhőkarcolóiban; otthonos a szegény napszámos családjában, és otthonos a dúsgazdag miliárdosok fényes lakásában. Ez a hűséges társ a fájdalom, a keserűség, a könny. Bennünket kínzó, mellettünk hűségesen kitartó társ ez; az csak egész természetes, hogy az ilyen társhoz az ember nem ragaszkodik, az ilyen társat az ember messziről igyekeznék elkerülni, — ha lehetne. Annál meglepőbb, amikor az Ür Jézus a Hegyi-beszédben így szól: Boldogok akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Miért szokott sírni az ember? Szokott sírni a vagyon elvesztése miatt. Igen, ha anyagi kár éri, eltölti szívét a keserűség, és vagy dühösen ökölbe szorítja kezét és haragosan toporzékol magában, vagy feljajdul lelke a fájdalomtól, s csendes zokogásban magába mélyed, szinte tanácstalanul várja a bizonytalan jövendőt. Boldogok-e az ilyenek? Sírnak, de az Üdvözítő nem az ilyen sírókat mondja boldogoknak. Szokott sírni, és panaszkodni az ember egészsége elvesztése miatt. Figyeljük csak meg egy orvosi rendelőben a sorukra várakozók beszélgetését. Ilyen helyen sok panaszt lehet hallani, sok zúgolódás hangzik el, fájdalmában sok beteg feljajdul, sír; — boldogok-e az ilyenek? Sírnak, de a boldogtalanságtól; ó az Üdvözítő az ilyeneket nem mondhatja boldogoknak. Láttunk-e már gyermektemetést? A szülők keservesen siratják elvesztett magzatukat. Nem tudnak belenyugodni abba a gondolatba, hogy őt többé nem látják, kacagását nem hallják, játékában nem gyönyörködhetnek, — vájjon boldogok-e ezek? Ó dehogy, ép ellenkezőleg, ezek ép a vigasztalhatatlanság mintaképei. Ezeket az Üdvözítő inkább boldogtalanoknak nevezné. Vagy ha a gyermek szülőit elveszti. Igen, ha ravatalon látja azokat, akik Isten után legnagyobb jótevői. Akiknek e földön Isten után mindent köszönhet, akiktől oly sok gyengéd szeretetet tapasztalt. Ilyenkor úgy érzi, mintha a szívét tépnék ki, úgy érzi, mintha mindent elvesztett volna! ne is vigasztalja őt senki, hagyják csak magára, hadd sírja ki magát. Ó ha megkockáztatna va-
66
laki hozzá egy kérdést: ugyan boldognak érzi-e magát? e kérdés igazi tapintatlanság, valóságos maró gúny lenne számára. Mondhatta-e az Üdvözítő az ilyeneket boldogoknak? Ó nem, Ő azt ilyenekre nem érthette. Vagy hányszor éri az embert valami kudarc az életben. Mennyi szép terv, mennyi előre szépen kipontozott szándék omlik össze, — egész közmondásossá lett a sok-sok összedűlő kártyavár, a sok füstbement terv. Ezek a gondok sok barázdát szántanak a küzdő ember arcára, és ezeket a barázdákat a kibuggyanó könnyek szokták öntözni. Kérdezzük csak meg egy ilyen csalódás után a síró embertől: vájjon boldognak érzi-e magát? A felelet minden bizonnyal csak ez lehet: „Hát nem látja, hogy mennyi kín szakadt rám? Nálam szerencsétlenebb ember talán nincs is a világon . . . " Hát rácáfolnak ezek az Evangélium szavára: „Boldogok, akik sírnak"? Hát ezekre nem alkalmazható az Evangélium krisztusi szava? Hát a különféle siránkozó emberek keresztülhúzzák az Evangélium sorait? Nem! Az Evangélium minden szava annak az örök Igazságnak a szava, aki elmondhatta: az én igéim el nem múlnak. Igaz marad mindig az a mondat is: Boldogok, akik sírnak, — de hogy ez az igazság kiken tud valóban teljesedni, az más kérdés! Krisztusi szavak azokon szoktak beteljesedni, akik a krisztusi szavakat élik. Akiknek a krisztusi tanítás a vérébe megy át. Akik az Evangélium minden szavát komolyan veszik, és komolyan megtartják. 0 az ilyenek lelkében az Evangélium tanításának sok-sok igazsága önkénytelenül is, észrevétlenül is, szinte természetszerűleg megvalósul. így lesz édes valósággá az a szó is, amelyet a Hegyi-beszéd elhangzása előtt őrültségnek tartottak volna, így teljesedik az a paradoxonnak látszó kijelentés is: Boldogok, akik sírnak . . . I. Ilyen boldog könnyezők a bűnbánó lelkek. Mária Magdolna könnyeivel öntözte a Mester lábait, keservesen siratta előbbi életét és jól tudjuk, hogy a Mester feloldozó szavai után a tiszta lelkek boldogságába merült. A bűnbánat könnyei csendes megnyugvással árasztották el szívét, őt valóban boldoggá tették. Szent Ágoston boldogan vallja be, hogy a kereszt tövében bűnbánó lélekkel hullatott könnyei sokkal édesebbek voltak neki, mint előbbi életének bűnei. Assisi Szent Ferenc Carceri remeteségében, és más magányos helyeken hullatta könnyeit ifjúkori hibái fölött, és mennyi édes vigasztalásban részesült! Cortonai szent Margit mennyit siratta bűneit! És ki mondhatná őt boldogtalannak? Könnyei a boldogító bűnbánat könnyei voltak. Most is_ oly megható epizódok játszódnak le a gyóntatószék csendiében. Ó ki merné szerencsétlennek tartani azt, aki zokogva 67
tesz vallomást életéiől? Boldog az a lélek! — és boldog az a gyóntató, aki egy ilyen bűnbánó zokogástól meg-megakasztott gyónást hallgatja. Ezeken valóban teljesül: Boldogok, akik sírnak . . . II. És boldogok, akik nemcsak saját bűneiket siratják, hanem mások bűnei fölött is tudnak könnyezni. 0 vannak mélyen érző lelkek, akik megtudják érezni, hogy a világ tömérdek bűne nagyon fáj a jóságos Üdvözítőnek, akik meg tudják érezni, hogy mit jelent az, ha egy lélek bűnökben fetreng. 0 akinek a mások bűnei könnyeket csalnak szemébe, akin teljesedik a zsoltár szava: exitus aquarum deduxerunt oculi mei, quia non custodierunt legem tuam (vizek patakjait vezették le szemeim, mert nem tartották meg törvényeidet), az ilyen részvéttel teljes lélekbe az Üdvözítő édes vigaszt csepegtet. Boldog volt szent Ferenc, amikor azért sírt, mert „a szeretet nem szerettetik" ; boldogok a könnyek közt engesztelő lelkek, ők az Űr Jézussal éreznek együtt s ép ezért az Űr Jézus vigasztalásában részesülnek. III. Hát akit a szeretet fakaszt könnyekre? Mert ilyenek is vannak. Vannak, akik oly mélységesen átérzik az Űr Jézus irántunk való önfeláldozó szeretetét, hogy azt könnyek nélkül elgondolni nem tudják. Amikor a szentmisében a pap az átváltozáshoz ér, amikor mélységes csendben várja mindenki az oltárra leszálló Űr Jézust, ó akkor ez a szív forrósággal tellik meg, ez az arc lázban ég, és titokban végigfutnak rajta az érző lélek drága gyöngyszemei, az igaz szeretet könnyei. Vannak boldogan zokogó lelkek, akiknek erőfeszítésbe kerül, hogy szentáldozás előtt valahogy lecsendesedjenek, s nyugodtan megtudjanak áldozni. S ha szentáldozás után magukba mélyednek, áhítatukat csak az zavarja, hogy itt-ott lopva le kell törölni könnyeiket, nehogy azokat valaki észrevegye. Én azért mégis észrevettem egy egyszerű nénit, aki szentáldozás után nem tudta könnyeit visszatartani, boldogan zokogott. Egy más alkalommal pedig egy ilyen kedves léleknek épen szentáldozáskor folyt végig az arcán a könnye, s a patina szélére hullott. Oly vigyázva vittem a patinát az oltárra, nehogy földre hulljon ez a drágagyöngy, ott pedig a kehelytörlővel szárítottam fel. 0 boldog újszövetségi gyermekei Istennek, akik szeretetből sírni tudnak! Boldogok, igazán boldogok! IV. Az Újszövetség légkörében élő fehér lelkek még a szenvedések által kisajtolt könnyek között is tudnak boldogok lenni. Minden bajukban lelkükbe csillan az a tudat, hogy ez a földi élet csak próbaidő, amelynek szenvedései a tiszta lelkek számára az égi dicsőség lépcsőfokai. Az ilyen lelkek mosolyogva tudják fogadni a keresztet. Adja a jó Isten, hogy édes könnyek termékenyítsék meg e föld keserűséggel átitatott talaját, s abból a keresztény lelkiség újszövetségi fehér virágai hajtsanak ki! 68
MEGTEHETTEM VOLNA Egy zarándökcsoport járt pár esztendővel ezelőtt Rómában. Mikor végignézték már Róma nevezetességeit, utoljára megtekintették a legszánandóbb betegeknek, az őrülteknek házát is. Amint a folyosón mentek, egy nagyon csinos, fiatal tengerészkapitányt látlak, aki állandóan ezt mondogatta: megtehettem volna, de nem tettem meg. Megdöbbenve kérdezték a vezető orvostól a zarándokcsoport tagjai, hogy mi a rögeszméje ennek a betegnek. Az orvos elmondta, Hogy nemrégen Indiába ment egy hajó, amelynek parancsnoka volt ez a kapitány, A nyilt tengeren voltak, amikor a rádióstiszt jelenti, hogy 10—12 kilométerről segélyt kér egy hajó. Léket kapott és süllyedni kezd. A kapitány mérges lett és először nem akart segélyt nyújtani. De félt, hogy baja lesz miatta, hajóját a veszélyben lévők felé irányította Fele úton voltak már, amikor ismét értesítést kaptak, hogy egy másik hajó is arrafelé tart, csak az 4 — 5 kilométerrel még messzebb van. Akkor ez a kapitány visszafordult és tovább ment, hiszen lesz úgyis, aki megsegíti őket, A süllyedő hajón pedig kétségbeejtő volt már a helyzet. A fiatalabbak a mentőcsónakokba menekültek, az öregek felszaggatták a padlót, tutajt készítettek, és azon hánykolódtak a tengeren.' Végre megérkezett a mentő hajó. Eszeveszetten rohant mindenki feléje. Egymást lökdösték, mindenki életét mentette. A megsérült hajó egyre mélyebbre süllyedt, a tengerészek is elhagyták. Ügy látszott megmenekült mindenki, mikor egy óriási loccsanás hallatszott, és elsüllyedt a hajó. De süllyedése nyomán örvény támadt, és a deszkákon lévőket magával rántotta a tenger mélvére. Ot-hat öreg ember és asszony veszett a tengerbe. Amikor megérkezett az indiai kikötőbe ez az őrült hajóskapitány, már a7. újságok hozták, hogy elsüllyedt egy hajó, és megírta azt is, hogy kik haltak meg. Akkor olvasta ez a kapitány, hogy az, aki őt legjobban szerette ezen a világon, az is meghalt, És ez az ő édesanyja vot. Annyira megrendült, hogy hirtelen megőszült, és megőrült.' Azóta mondja, hogy megtehette volna, de nem tette meg. Megmenthette volna édesanyját, de hanyag volt. Kedves Testvér! Ez a szörnyű esemény legyen intő jel számunkra. Képzeljük el azokat a kimondhatatlanul szerencsétleneket, akik a kárhozat tüzében égnek, s visszagondolnak letűnt földi életükre. Hányszor elmentek a templom előtt, melynek nyitott ajtaja hívogatta őket, s ők másfelé fordították lépteiket. Vagy ha be is mentek, hánvszor keményítették meg lelküket, s nem térdeltek le a gvóntatószék zsámolyára, Vagy ha le is térdeltek, s közönyös lélekkel elmormolták bűneiket, nem vették túlságosan komolyan a töredelmes bánatot, s az őszinte fogadást. Talán Krisztus testét-vérét is vették, s másnap már folytatták régi élet69
módjukat. Nem ragadták meg Isten irgalmas kezét, nem mentették meg azt, ami számunkra a legdrágább : halhatatlan lelküket. Pedig megtehették volna. Hisz az Anyaszentegyház tanítása szerint az Ür Isten minden embernek megadja az üdvösség elnyeréséhe/. szükséges kegyelmet. Csak meg kell ragadnunk a jóságos Isten felénk nyújtott irgalmas kezét. S ők nem tették. Pedig megtehették volna. iigész életük folyamán számtalanszor kopogtatott lelkük ajtaján az Ür, — s ők nem fogadták be. Pedig megtehették volna. Mint az esőt a szomjas földre, úgy hullatta az ő lelkükre is kegyelmét az Üdvözítő, de ők bezárták lelküket a segítő kegyelem elől. Nem fogadták el Isten kegyelmét! Pedig megtehették volna Talán a pokol minden kárhozatánál szörnyűbb ez a tudat: megtehettem volna . . . . Kedves Testvér! A megváltás ünnepét üljük. Erted is meghalt Krisztus! Feléd nyújtja a szentségekben, különösen a bűnbánat szentségében keresztáldoyatának, megváltó halálának áldott gyümölcseit. Ne utasítsd el magadtól, mert kimondhatatlanul szörnyű volna, ha egyszer azt kellene mondanod: Megtehettem volna!
FELTÁMADOTT! . . , Feltámadott! . . . s a világ remegve áll e szent, és nagy csoda előtt . . . A nagypénteki sírbatéiel, megremegtette szívünket, — de a diadalmas vasárnap meghozta örömünket . . . A diadalmas vasárnap: „Ez a nap, melyet az Ür szerzett nekünk, örvendezzünk és vígadjunk azon . . . " Ki írhatná le azokat a szent, és magasztos érzéseket, melyek a húsvéti éjtszaka csodálatos fényébe bele vannak szőve ? ! Ki azt az örömöt, mely széles e világon van, — ahol csak emberek laknak, — éreznek és e rettentő csodára megremegnek . . . Szenvedő S7Ívek, bukdácsoló lelkek, — jertek vélem Krisztus sírjához, s a kereszthozó asszonyokkal együtt szívből örvendezzünk, hisz új élet következik ránk: — f e l t á m a d o t t ! Virágvasárnap, valami túlvilági áram járta át az ünneplő sereg lelkét . . . Zengett a Hozsanna, Hallelujázott a nép, — de a nagyhét feketesége már megdermesztette a lelkeket . . . Harmadnapra a szív felpattant, s az „Üt, az Igazság, s az Élet" isteni fényébe borította a hitetlen világot! Feltámadott! . . . ellenségei szétszéledtek . . . . felkelt az Isten . . . elfutottak orcája elől, kik az igazságot gyűlölik . . . s ma már diadalmasan zeng a hallelujás húsvéti ének: „halálával legyőzte a halált, és a sírban lévőknek: életet adott! Feltámadott, feltámadott! ! Radványi Sándor. 70
Parochiáink története. Kérelem a hajdúdorogi egyházmegye ftd. lelkész és tanító uraihoz. A hajdúdorogi egyházmegye paróchiáinak eredete, és története — kevés kivételtől eltekintve — teljesen ismeretlen. Az utóbbi időkben történetkutatóink lelkes munkát fejtenek ki a helytörténeti kutatások terén. Ebben nekünk sem szabad elmaradnunk, s történelmi jogaink érvényesítése céljából haladéktalanul meg kell indítani a munkát. Ennek a kutató munkának három irányban kell haladnia. Az országos levéltár, az esztergomi hercegprímási, valamint az egri érseki, és az ungvári püspöki levéltár anyagának, s a számításba jövő vármegyei és családi levéltárak idevonatkozó anyagának feltárására — az illetékes főpásztorok, és hatóságok engedélyének reményében vállalkozom. A paróchiális levéltárak anyagának feldolgozására a ftd. lelkész urakat, — a nép ajkán élő szóbeli hagyományok feljegyzésére pedig a lelkész és tanító urakat tisztelettel felkérem. Az így összegyűjtött anyagból fel fog tárulni előttünk egyházközségeinknek küzdelmes, de dicsőséges története, — büszkeségére és okulására az utókornak. A lelkész és tanító urak kutatásának fő feladata volna a feljegyzések és szóbeli hagyományok alapján a következő problémák tisztázása. 1. Mikor, s hogyan történt a paróchia alapítása? Vájjon telepítéssel kapcsolatban történt-e az, s ez esetben mel> ik földesúr, s honnan hozta a telepeseket ? Kik voltak ezek a telepesek ? (Ha a ker. anyakönvvben a szülők rubrikáját kezdettől 1848 ig átnézzük, s kiírjuk a z ' előforduló családi neveket, megkapjuk a telepesek családi neveit.) Voltak-e ős lakók ? (Erre úgy kapunk feleletet, ha az anyakönyvek „status" c. rubrikájából (esetleg a nevek mellett van feltüntetve) kiírjuk a nemesi családokat, feltüntetve az egyes nemesi családok tagjainak születési, házassági, és elhalálozási adaít.) 2. Mikor építették és renoválták a jelenlegi templomot, tornyot, iskolát, lelkészi, és tanítói lakást ? (ezeknek általanos leírása — terjedelem, helyiségek száma, építkezési anyag, fedőanyag feltüntetésével — a templomnak részletes leírása, művészeti, és történeti értékelése, esetleges felírások; az építkezés, és renoválás közelebbi adatai). 71
3. Mikor, s hol építették a régi templomot, tornyot, isko'át, lelkészi, és tanítói lakást ? (ezeknek lehetőség szerinti leírása, esetleges emlékei), 4. Mely időből valók a harangok (a háborúbon milyen harangokat vittek el), az ikonosztázion, s a többi történelmi, vagv műértékkel bíró berendezési tárgyak, képek, könyvek, kelyhek, kézi keresztek, tabernákulumok stb. ? Milyen felírások, vagy jelzések vannak ezeken ? Melyik püspök, s mikor szentelte meg az antimenziont ? 5. Mely időtől kezdve vannak anyakönyvek — külön feltüntetve a keresztelési, esketési, és halotti anyakönyvek kezdetét, valamint azt is, ha esetleg ezeknek legelső része töredékes. Mikor milyen nyelven vezették azokat? Az anvakönvveknek a funkciót végző pap nevének bejegyzésére szolgáló rovatából megállapítandó az eddigi lelkészek névsora működési idejük feltüntetésével. Ha a jelzett rubrikából megállapítjuk a régi lelkész utolsó, s a következő lelkész első bejegyzését, s a két dátum közötti időről átnézzük a halotti anyakönyvet, megállapíthatjuk, hogy a régi lelkész elhunyt, vagy elköltözött. 6. Mely időtől kezdve van protokollum (a püspöki körlevelek lemásolására rendelt könyv), számadási könyv, és hitközségi jegyzőkönyv, valamint irattár? Főként a protokollumban, néha a többi könyvekben is, gyakran pedig a templomi könyvek hátlapján értékes és érdekes bejegyzések olvashatók a paróchia történetére, építkezésekre, járványos betegségekre, tűzvészekre, politikai eseményekre, esetleg egyes lelkészek vagy kántorok
BITTNER LAJOS OTVOSM
ÜVES
ARANYKOSZORÚS - MESTER
BUDAPEST, IV., PROHÁSZKA OTTOKÁR-U. 8. Készít és raktáron tart: szentségtartókat, kelyheket, cibóriumokat stb. e g y h á z i ötvösmunkákat. Aranyozás és ezüstözés!
72
Katolikus műiparos cég!
személyére vonatkozóan. Ezek mind kiírandók. — A számadási könyvekből kitűnnek az egyes építkezések; gazdaságtörténeti szempontból érdekesek az egyes építkezések költségei is. A bevételi rovatból a nagyobb adományozások. Egy év számadási tételeiből nagyon érdekes képet lehet alkotni az egyházközség külső életéről. Az egyes bejegyzésekből, és emlékezetből rekonstruálható az eddigi kántorok, tanítók, s esetleg kurátorok névsora. 7. Milyen, s mely korból származó templomkerti, temetői, és útszéli keresztek, esetleg haranglábak vannak az egyházközség — ideértve természetesen a filiákat is — területén? Ezek leírása, érdekesebb díszítései, és felírásai. Milyen misealapitványok vannak a templomnál? 8. Volt-e valamikor temető a templom udvarán? A temetőben vannak-e régi, vagy művészi, esetleg felírásuknál fogva említésre méltó síremlékek? Az elhunyt papok sírjai fellelhetők-e? 9. A lelkészek, és kántortanítók javadalmazására vonatkozó régebbi adatok. 10. Az egyházközség híveinek részvétele II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában, a 1848-as szabadságharcban, s a világháborúban. A szabadságharcra vonatkozó adatok leginkább a protokollumokban, Popovícs püspök hazafias körleveleivel kapcsolatban olvashatók — bár a Bach-korszak idején ezeket a lapokat sok helyen kitépték, — továbbá az anyakönyvekben. 11. A magyar liturgia térfoglalása, s a régi (ősszláv vagy román nyelv kiszorítása) mikor ke/dődött, s mikor fejeződött be. Milyen támpontot adnak erre nézve a feljegyzések, felírások, sírkeresztek felírásai? 12. Milyen különleges liturgikus szokások vagy a liturgikus élettel kapcsolatos népszokások — vannak az egyházközségben? Vannak-e eltérések az általánosan használt liturgikus szövegektől, vagy dallamoktól? Milyen eredetre vihetők ezek vissza? 13. Milyen egyesületek működnek jelenleg az egyházközség kebelében, mikor alapították azokat, hány tagjuk van, s milyen működést fejtenek ki? Van-e, vagy volt-e egyházközségi temetkezési egyesület, kölcsön-magtár, vagy más szociális intézmény? „ 14. Az egyházközség jelenlegi - helyzete, vagyoni állapota. A hívek statisztikája (lélekszám, születések, halálozások, házasságkötések száma); hitéleti statisztika: megtérések, hitehagyások, javunkra és kárunkra adott reverzálisok száma — lehetőleg az utolsó 10 esztendőről; gyónók és áldozók száma az utolsó év-
mm*
c i p ő t
H
OLCSO ARON
M
QTIRÍ.től
O
i
l L i l
IV^I
Nyíregyháza, Zrínyi Ilona-utca 2. sz. Róm. kat. parochia-épület.
TELEFON 579. 73
ről; tanköteles gyermekek száma. Mindez külön az anya, s külön a leányegyházakban. Nagyjában ezek volnának a kérdések, melyekre, ha választ tudunk adni, megelevenedik előttünk az egyházközség története. A helyi kutatók számára bizonyára új szempontok is fognak kínálkozni, ezeket is méltóztassanak tekintelbe venni. Viszont sok kérdés lesz, amire a legszorgalmasabb helyi kutatással sem lehet majd megoldást találni. Pl. alig lesz régi paróchia, melynek alapítási idejét meg lehet állapítani helyi kutatással. Ezekre a kérdésekre már eddig folytatott, s ezután folytatandó levéltári kutatásaimmal majd én fogok válaszolni. Pl. már kezemben van a legtöbb Szabolcs-vármegyei paróchiának ideje, (Sokszor lényegesen eltér a schematizmus adataitól.) Viszont nagyon érdekes volna tudni, hogy erről a kérdésről mi a nép véleménye. Ugyancsak sok paróchiánál tudom, hogy melyik földesúr telepítette le híveinket. Ha már most megállapítjuk, hogy ugyanaz a földesúr mely ruthén vagy román falvaknak volt földesura, s a települők családneveit összehasonlítjuk ezeknek a falvaknak család-neveivel, pontosan megállapíthatjuk, hogy mikor s honnan történt a telepítés. Viszont ha kikeressük az egyes nemesi családok nemességadományozásárak idejét, megállapíthatjuk, hogy kik voltak az őslakók, s mely időből való ez az ősi paróchia. A feladatot csak vállvetett munkával, egymást kölcsönösen kiegészítő kutatással lehet megoldani. Azért mély tisztelettel felkérem a ftd. lelkész urakat és tanító urakat, hogy a helyi kutatást elvégezni, a feljegyzéseket, és szóbeli hagyományokat leírni, s azokat a „Görögkatolíkus Élet" szerkesztőségének — lehetőleg július elejéig — beküldeni méltóztassanak. Lehetőleg minden kérdésre méltóztassanak választ adni akkor is, ha ez a válasz negatív. Viszont akár igenlő, akár nemleges a válasz, kegyeskedjenek azt is közölni, hogy mire méltóztatnak alapítani a választ, írásos feljegyzésre, vagy szóbeli hagyományra-e. A kutatások eredményét azért szeretném július elejére megkapni, hogy a részletkérdések megtárgyalására esetleg a nyár folyamán személyesen is kiutazhassak. A kutatás nem lesz könnyű munka, de nagyon szép feladat lesz. Becsüljük meg a multat, hogy kiérdemeljük a szebb jövőt. Dr. Papp
György.
I
Sport lllatszeriárban
•74 •
•
Kozmetikai
és p i p e r e - c i k k e k :
Nyiregyháza,
•
•
•
•
•
•
n
Városháza-épület.
n
B
E
a
^
H
H
m
Nyomorult, megismersz? Egy király eltévedt a vadonban, és szállást kért egy szénégető kunyhójában. A szénégető meglehetős barátságtalanul az istállóba küldte. Aztán kenyeret kért a király. A szénégető szitkozódva vetett elébe egy penészes karéjt. Vizet is szeretet volna a szomjas király, de ehelyett egy hatalmas pofont kapott a felbőszült férfitől. A király másnap kora reggel útrakelt, és szerencsésen hazatalálva, elküldte szolgáit a szénégetőért. Amikor a szénégető mit sem sejtve belépett a trónterembe, a teljes díszbe öltözött király felállt, és mennydörgő hangon rákiáltott: — Nyomorult, megismersz? Megismerte, és rémületében holtan rogyott a földre. Ez a történet fog ismétlődni az ítélet napján is. Isten fel fogja nekünk is tenni a kérdést: Megismersz engem, aki gyakran egy szegény, egy senyvedő, egy szűkölködő ember alakjában jöttem hozzád ? . . És milyen rettegés fog eltölteni bennünket, ha meglátjuk, hogy az irgalmatlanul elutasított szegényekben, szenvedőkben magát az Ür Jézust utasítottuk el! . . „Irgalmatlan ítélet sújtja azt, aki nem gyakorolja az irgalmat"! (Szent Jakab 2, 13.)
Kitartás! Egy gyónó panaszkodott gyóntatójának, hogy nem igen tud rossz hajlamaitól szabadulni, és ez igen elkeseríti. — Gyermekem, — felelte az ősz gyóntató atya, — erre én is azt mondhatnám, amit Szent Teodor mondott egyik szerzetesének, aki leverten, és szomorúan vallotta be, hogy már nyolc éve küzd napról-napra gonosz hajlamai ellen, és még mindig nem sikerült ezeket kiirtania. Testvérem, — mondotta a szent — te panaszkodsz, hogy nyolc évi harc után még nem vagy győztes. Én már hatvan éve élek teljes elvonultságban, és nem volt egyetlen napom, hogy ne támadt volna fel bennem, és ne nyugtalanított volna valami rossz hajlam! Sajnos, ez a harc hibáink, és rossz hajlamaink ellen halálunkig tart, és a győzelem örömében majd csak az örökkévalóságban lesz részünk ! (Ferences közi.)
Divatárúban legolcsóbb b e v á s á r l á s i forrás
r
Mayer Ágoston ÜRI-
TELEFON 537.
ÉS N Ő I D I V A T A RÜHÁZ A
NYÍREGYHÁZA, Zrínyi Ilona-u. 2. 7j
Táplálkozzunk az élet kenyerével» A borzalmas világháború alatt Franciaország egyes vidékein nagy éhség volt. Az egyik Ínséges családban meghalt az édesanya. Az apa, hogy gondozót szerezzen kisgyermekének, nemsokára mégegyszer megnősült. Az új mama azonban nem szerette a gyermeket. Éheztette, s minden erejével arra törekedett, hogy elpusztítsa. A véres háború nemsokára a harctérre szólííoíta a családapát is. A mostoha ekkor sötét, nyirkos pmcébe zárta a gyermeket, hogy éhenhaljon. Két nap múlva eljött, hogy megnézze a gyermeket, de az ott ült a hideg lépcsőn, és száraz ajakkal susogta : — Anyám, adj egy darab kenyeret. Az asszony erre elfutott, hogy ne is hallja a gyermek sírását. Másfél nsp múlva isméi megnézte, de a gyermek még akkor sem halt meg, hanem félig ájultan feküdt a nyírkos kövön, s már csak ennyit mondott: — Any . . . ké- é . . . keny . . . A kegyellen asszony megint becsapta az ajtót, és elfutott. Amikor két r a p múlva ismét eljött, a gyermek már halott volt. A temetésen, mikor az ájtatos hivek a Miatyánk imádkozása során odaértek: ., mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma" a szívtelen anya elrohant a tömegből, és megőrült. Mit jelent a történet? Ki az a kegyetlen anya? Te magad vagy az. S ki az a gyermek? A te halhatatlan lelked. Talán te sem akarod meghallani, hogy kiált a nagy éhségben a te lelked is tápláló égi kenyér, az Oltáriszentség után. Vagy hányszor könyörgött, hogy táplálkozhassék azzal a Kenyérrel, és te konokul ellentmondtál lelked kívánságának, Végre mindig gyöngébb, mindig erőtlenebb, mindig ritkább lett a hangja, s elsorvadt kegyelmi élete. Nem tápláltad, te vagy a gyilkosa! Hogyan állsz meg majd az örök Bíró elő't? Még ma tégy eleget lelked kívánságának. Járulj buzgó lélekkel a szentgyónáshoz, Fmondd Uram vétkeztem, de bánom bűneimet, fogadom, hogy többet nem bántalak. Azután pedig járulj az-Ur asztalához, táplálkozz az élet kenyerével, és magad is érzed majd, hogy mily jó ott lenni, mily jó pihenni Jézus legszentebb Szívén.
(Szent Antal.)
FŰSZERT, CSEMEGÉT olcsón — jó minőséget
vitéz Tornay István üzletében — Nyíregyháza, Zrinvi Ilona-utca 9. sz 76 #
Töviskorona és királyi korona Ötödik Károly francia király, akit a történelem a „bölcs" névvel tisztelt meg, halálos ágyán feküdt. Kibékült Teremtőjével, és indulni készült az örökkévalóság hazájába. A halálfélelem nem látszott az arcán, sőt az Isten akaratában megnyugvó, magát odaadó kereszténynek képe tükröződött visza vonásain. Az ágynál jobbról a párisi püspök, balról a St. Denise" apátja imádkozott. Olykor néhány vigasztaló, bátorító szót suttogtak a haldokló királynak, azután könnyes szemekkel folytatták fohászaikat. Károly király, közeledni érezvén élete végét, mégegyszer összeszedte erejét és megszólalt: Kedves barátaim hozzátok ide azt a két legdrágább kincset, ami birtokomban van: A Megváltó töviskoronáját, és Franciaország aranykoronáját. Hadd lássák mégegyszer szemeim, mielőtt örökre bezárulnának. A püspök elhozta kíséretével a Megváltó töviskoronáját, az apát pedig szintén kísérettel, a királyi koronát. A töviskoronát mély tisztelettel vette kezébe a haldokló király, könnyeivel áztatta, megcsókolta, és olyan helyre tétette, ahova könnyen feltekinthetett, hogy utolsó pillantásai is azon törjenek meg. A királyi koronát, az ágya lábához helyeztette. Aztán így szólt: Ó töviskorona, királyok Királyának koronája, Isten Fiának gyémántja, üdvösség útja, 'mindenek fölött szeretetreméltó az a nyugalom, amelyet kölcsönzesz. Legyen irántam is irgalmas az, akinek vérében voltál. Régóta levétettél Krisztusnak megsebzett, és vérbenúszó fejéről, amely most mennyei koronával ékeskedik, fényével a nap fényességét, értékében a föld minden drágaságát felülmúlva. Boldog az, aki a töviskoronát hordozza, mert a mennyei koronát i elnyeri, A töviskorona elveszti súlyát, elveszti szúró töviseit, fája pedig arannyá, és drágakövekké változik. Boldog, aki a töviskoronát viselte . . . Töviskorona, te rajtad nyugszik teljes fájdalommal pillantásom! Te nyomtad teljes súllyal az elbágyadt üdvözítő fejét, aki nem talált helyet, ahova a fejét lehajtsa. Töviseid mélyen szúrták, vért sajtoltak ki szent fejéből, s ez a vér érettem is folyt. 0 , hiába folyt légyen . . . Töviskorona, rajtad pihen meg tekintetem egész örömmel! Töviseid szúrdalják bűneimet, és ébresztik lelkemet; súlyod elnyomja fájdalmaimat. Aki legelőször viselt, az nem fog többé hordozni, 77
dicsősség koronája fénylik már a fején, a szégyenpálca is királyi pálcává lett, s mindaz, aki téged visel, úgy fogja hordozni a győzelem koronáját, mint az Üdvözítő. Jó nekem, hogy az én fejemet is nyomtad. Gyakran borzadtam tőled, mégis el kellett téged viselnem, és jó nekem, hogy viseltelek . . . Ezután a haldokló király Franciaország koronájára fordította szemeit, és így szólt: 0 Franciaország koronája, mily nagyértékű vagy te, és mily csekély vagy. Drága vagy ugyan az igazságra nézve, amelynek titkát magadba rejted, de csekély, nagyon csekély vagy ahhoz a teherhez, munkához, gondhoz, és szorongatáshoz képest, amellyel megtöltőd a szívet, és azokhoz a lelki károkhoz képest, amelyet a téged viselőknek okozol, és azért, ha valaki téged elnyerni törekszik, jobban cselekedne, ha téged a porban hagyna heverni, semhogy a fejére föltegyen . . . Királyi korona, mily nagyértékű vagy, mennyire ragyog aranyod, csillognak drágaköveid, magukhoz vonzván a jókat, és igazakat, miként a nap maga felé fordítja a virágok kelyheit; elrettentik a bűnösöket, akik mint az éjjeli denevérek, kerülik a napvilágot, akik mint a mérgesgombák csak az árnyékban tudnak tenyészni, és bevilágítanak a gonoszság sötétjébe, napfényre hozván az igazságot. És mégis oly csekély, oly hiábavaló vagy te, királyi korona, aranyod sár, miként minden arany drágaköveid csak pislogó fényt árasztanak. Királyi korona, te aranyból vagy és ép ezért oly súlyos nyomasztó, hogy sok fő ájulva rogy össze alattad. Drágaköveid vakitólag ragyognak, és ezért mindent elkövet az irigység, a gyűlölet, hogy fényedet elhomályosífsa; ezért fondorkodnak a nagyravágyók, irigyek, haszonlesők, hogy mikép ragadjanak el törvényes uradtól. Királyi korona, miért vagy olyr veszedelmes, oly nyomasztó ? Az aranyhoz tapad a szív, a szemnek tetszik a drágakövek csillámlása. De az arany, föld; a szívnek pedig a mennyekben kell lakoznia. A fény elvakítja a gonoszt, s ezért a királynak őrködnie kell, hogy a gonoszságot fölfedezze, és az igazságot megtaltálja. Jó nékem, hogy a töviskoronát viseltem, mert ez tanít meg bennünket az aranyat megvetni, s eltörli a drágakövek csillámlását. Tündöklő aranykorona te tőled nem lesz nehéz elválnom. így szólt végső erejével a haldokló király és — amint e búcsúbeszédet befejezte — arca elsápadt, ajkai elnémultak. Megmerevedő szemei nem nézték többé a királyi koronát, utolsó pillantása a töviskoronán pihent meg.
78
tgmmrnmmmmmmmmmmmMmmm^^
EGYHÁZI — Püspöki konferencia. Március hó 17-én tartotta tavaszi konferenciáját a magyar püspöki kar, melyen Papp Antal érsek, Sztojka Sándor püspök és Bányay Jenő káptalani helynök is résztvett. — Esperesi kinevezések. Bányay Jenő, káptalani helynök úr Turzán József ópályi parochust a nyíri kerület, Turányi Miklóst pedig a nagylétai kerület esperésévé nevezte ki. Az új esperesek — miként arról esperesi hivatalvezetőkké történt kineveztetésük alkalmával megemlékeztünk — igen érdemes és eredményes papi működésük által érdemelték ki ezt a szép egyházi kitüntetést, és fontos megbízást, melyhez őszinte örömmel gratulálunk. — Lelkészi kinevezések. Nádasi Béla, álmosdi lelkész Lindenberberger János prelátus, ap. kormányzó kegyúri bemutatója alapján pocsaji paróchussá, Fete Lajos, debreceni s. lelkész jánki h. lelkésszé, Papp Gyula újdonszentelt áldozópap pedig debreceni s. lelkésszé neveztetett ki. — Nyírcsászáriban Szt. Bazilrendi atyák vezetésével népmisszió volt március 10-től 16-áig. A hívek nagy lelkesedéssel vettek részt a szentbeszédeken, és csaknem teljes számban járultak a szentgyónás, és áldozás szentségéhez. A gyónók száma 575. A misszió befejezéseként a Szívgárda, Máriakongregáció, és Legényegylet tagjai nagy sikerrel adták elő „Segít a szent szív" című megkapó szinművet.
S
ÉLET
— Makón dr. Rohály Ferenc sz. sz, tanácsos, paróchus az Eucharisztikus Szentév emlékére egy hetes renovációt tartott március 30-tól, április 5-ig. A szentbeszédeken impozáns számban jelentek meg a hitközség hívei, s a legteljesebb lelki elmélyűlésben készítették elő lelküket a megváltás, és feltámadás ünnepére. — Hajdúdorogon március hó 26-án volt az Actio Catholica szervezetének zászlóbontó gyűlése. Délelőtt a székesegyházban Melles N. Géza kanonok mondott mély gondolatokban gazdag szentbeszédet, délután pedig hatalmas tömeg előtt, Melles Géza kanonok megnyitó szavai után dr. Papp György sz. sz. jegyző taúot } ü £ n e P Í beszédet, melyben az , A - C ' szakosztalyamak feladata,t yázolta. A hitbuzgalmi, és , társadalmi egyesületek vezetői jelentettek be ezután csatlakozásukat - s M e l l f s G é z a , kanonok zárószavai rekesztették be az im Pozans nagygyűlést.
UJSAGBOLT KÖNYV- ÉS PAPÍRKERESKEDÉS
NYÍREGYHÁZA, BETHLEN-UTCA
2.
RÓM. KAT. BÉRPALOTA. TELEFON: 53. Nagy raktár imakönyvekben és v a l l á s o s iratokban.
79
I
SZÍVGÁRDA
^•x^mí^yyyy^/i^^mi^^'A^^'X^'A
1 í vMwyy/y/y/ys&zrAwmíffli
Húsvéti szentgyónásomat és kötelező szentáldozásomat nemcsak magam végzem el, hanetn szüleim, rokonaim, ismerőseim közül sem fogja elmulasztani senki. Kedves Gárdisták! Néhány évvel ezelőtt történt, hogy egy lengyel ezredes kolostorba vonult, mert gépkocsiján, melyet ő vezetett, baleset érte a lengyel miniszterelnököt. Az ezredes életben maradt, a kormányelnök meghalt. S az ezredes felelősnek érezte magát a kialudt emberi életért, s elhatározta, hogy egész élete végéig a kolostorban fog vezekelni. Kedves Gárdisták ! Manapság bizony ritkán lehet ilyen nagy áldozatra, bűnbánatra kész embereket találni! Ez az ezredes megszentelte kardját, és kereszt lett belőle, és minden nap imádkozott mellette. Pedig hányszor vagyunk mi is bűneink által saját lelkünk gyilkosai, megölői. De ha igaz, őszinte bűnbánattal fordulunk Jézus Szentséges Szívéhez, megbocsátja vétkezéseinket. Sőt nemcsak megbocsátja, s eltörli a jó szent gyónás ált|l bűneinket, hanem az ő Szent Testéyel és Vérével akar a szentáldozában táplálni minket. Az Oltáriszentség az élet kenyere. A? igazi gyógyszer az őszinte bűnbánattal hozzá visszatérő vérszegény emberek számára. Itt a húsvét, a feltámadás ünnepe; de e nap lelkünk feltámadásának napja is legyen. Hős katonáink emberi erőket meghaladó bátorsággal győzték le a természet nehézségeit, mikor több mint egy méteres hóban megmászták a Kárpátok gerincét, elfoglalták az ősi hazát! Nekünk, magyar szívgárdistáknak a lelki élet magaslatait kell bátran meghódítanuk, Egyedül — saját erőnkre támaszkodva — meg sem próbálhatjuk ; az Űr Jézust vesszük szívünkbe, és Vele bátran indulunk a küzdelemre. paU bácsi.
Takarékosság.
Szabott ár.
HARTOS LAJOS Férfi- és női gyapjúszövet különlegességek, selymek, mosóáruk, szőnyegek, ágygarniturák, sezlonteritők, ruha- és kelengyevásznak nagy raktára.
Nyíregyháza, Vay Ádám-utca.
80
(Takarékpalota)
Aki mindent tud, de semmit sem hisz . . . Élt Görögországban egy Anaxpgorász nevű ember. Bölcsnek nevezte magát, és az/al dicsekedett, hogy mindent tud, de semmiben sem hisz. Kinevette a vallásos embereket, és nyiltan hirdette, hogy nincs Isten. Egyszer egy tegerentúli városba készült. Anaxagorász bátor ember volt a szárazon, de amint rásétál a hajóra, s elébe tárult a végtelen tenger, szíve titokban összeszorult. Felvonták a vitorlákat, és a hajó elindult. Fényes napsugár, gyönyörű idő kedvez az utasoknak. Anaxagorász félelme lassan eloszlik, bátor lesz ismét, és büszkén gondolja, hogy nincs Isten, akitől félnie kellene. Egyszerre sötét felhő mutatkozik az égen. A csillagok eltűnnek, a tenger hullámozni kezd, s az erős szél dióhéjként dobálja a hajót. A tengerészek a kötelekre kúsznak, mert jön a vihar. A tenger vízéből valóságos hullámhegyeket korbácsol a vihar, A hajó recseg ropog, s máris tódul bele a szennyes víz. Mindenki a saját életére gondol, s menti ha lehet, mert a hajó már süllyed. Mindenki rohan a mentőcsónakokra, csak egy etnber nem: Anaxagorászt nem találták sehol. Hol az Istentagadó? kiáltják az emberek, és keresik mindenfelé. V^gre megtalálják a hajó orrában; ott térdelt, szemét az égre emelte, kezét összekulcsolta — és imádkozott! Akit a jólét, a boldogság napjaiban tagadott, akit a szárazföldön csúfolt, — íme azt a vész óráiban, a halál üvöltése között térdre borulva imádja!
Legjobb
kalapot, sapkát K e r t é s z 1 s t v á n
VERESS-nél
látszerész ftyiregfíiáza, Bethien-ufca 3. sz, Rom. kat. isk. épület.
vásárolhat. Minősegben és árban vezet. Nyíregyháza, Kossuth-tér 11. szám.
Zeíss-Punktal
Ungár ház.
Kész szemüvegek és minden optikai cikkek raktára
Röm. kat. templom mellett.
üvegek
lerakata.
AYER ISTVÁN
ÓRÁS ÉS ÉKSZERÉSZ - ARANYÉRMES MESTER
A l a p í t v a 1890. Postatakarékpénztári számla-szám 40.723. T e l e f o n 298.
N Y Í R E G Y H Á Z A , Z R Í N Y I I L O N A - U . 1. _ Nagy raktár. Legolcsóbb szabott árak.
Készpénz-áron hit.'lbe is vásárolhat.
