1
II. TÉMA A közigazgatás működésének követelményrendszere (TK 69‐76) A közigazgatás közérdekű tevékenységét különböző alapelvek jellemzik. Ezek nem jogági alapelvek vagy csak bizonyos fokig azok. Így a jogszerűség alább kifejtendő alapelve a „törvényesség” kifejezéssel köszön vissza a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló eljárási törvényben (Ket.), de mint ilyen szerepel a büntetőeljárási vagy a polgári eljárási törvényben is. Ezt a kívánalmat az Alaptörvény alkotmányos elveiből lehet levezetni. A közigazgatás nevezett alapelvelve, mint az eljárási jogban (is) érvényesülő követelményt az magyarázza, hogy a közigazgatás alapelveinek érvényesülnie kell annak jogában is, a közigazgatás minden aktusában. Ugyanakkor hangsúlyozandó, hogy a közigazgatás alapelvei inkább tudományos konstrukciók, amelyek a legáltalánosabban jellemzik a terület egészét. Így a szervezet felépítését, a működést, a jogalkotását és jogalkalmazását. Visszatükrözik a társadalom politikai berendezkedését és elvárásait, olyan zsinórmértéket alkotnak, amelyekhez viszonyítva értékelhető az alkotmányosság és annak érvényesítése, az államvezetés helyessége, a lakosság elvárása az egész közigazgatással szemben.
2
A közigazgatási alapelveket egyetlen jogszabály sem sorolja fel tételesen. Az alábbi alapelvi elemek bizonyos mértékig ugyan szubjektív kiválasztásúak, de többnyire visszaköszönnek az elmúlt néhány év ilyen tárgyú publikációiban, illetve bírják a tudományterület művelői többségének hasonló nézetét. Ennek alapján a közigazgatás alapelvei: ‐ demokratizmus ‐ hatékonyság, eredményesség ‐ jogszerűség. Ezek az alapelvek keretezik a közigazgatás működésének legalapvetőbb követelményeit. 1.
Demokratizmus
A demokráciának többféle, bár a lényegét tekintve egy irányba mutató meghatározása ismert. Így a demokratizmus: ‐ a közösség minden választójoggal rendelkező tagjának részvétele a közügyek intézésében, ‐ vagy általánosabban: az állam kötelékén belül lévő összes szellemi, erkölcsi és anyagi erő, illetve egyéni törekvését lehető legjobb kifejtése a közjóra, az igazságosságra, az állampolgári jogegyenlőség és szabadság elve alapján, ‐ de a demokratizmust kifejezi a többség akaratának érvényesülését a kisebbség jogainak tiszteletben tartásával meghatározás is. A közigazgatásban nem a fenti harmadik megközelítés adja a demokratizmus érvényesülését. De nem is adhatja, mivel azt könnyű
3
belátni, hogy egy minisztérium vagy egy kormányhivatal vagy egy rendsézeti szerv nem az ott dolgozók többségének akarata szerint működik. Ilyen helyeken nincs többségi elv, a hivatali szervezetek (döntő többségében) egyszemélyi vezetés elve szerint funkcionál és adott esetben a vezető álláspontja érvényesül a teljes személyi állomány azzal ellentétes véleményével szemben. Ez szükségszerű! Ugyanakkor korlátozott mértékben előfordul a többségi elv szerinti érvényesülés, méghozzá a testületi elve működő szervezeteknél. A közigazgatás demokratizmusa azt jelenti, hogy ‐ működése a nyilvánosság előtt zajlik és ‐ tevékenysége ellenőrizhető. A demokratizmus tartalmi elemei, formái: ‐ a közösségi vélemény‐ és akaratkifejezés, ‐ állampolgári vagy/és szervezeti részvétel a közigazgatási feladatok ellátásában. A közösségi vélemény‐ és akaratkifejezés eszközei lehetnek közvetettek és közvetlenek. Előbbi esetről akkor beszélünk, amikor az országgyűlési vagy az önkormányzati (illetve az EU‐s) választások alkalmával a polgárok választójoggal rendelkező tömege a szabad választás útján képviselőket küld azokba a jogalkotói helyekre, ahol aztán a közigazgatást (is) szabályozó normák megszületnek. Vagyis a demokratizmus a választások útján kihat az egész közigazgatásra.
4
A közvetlen közösségi vélemény és akarat kifejezésének eszközei: ‐ a népszavazás, ‐ a népi kezdeményezés, ‐ a központi államigazgatás által kezdeményezett nemzeti konzultáció rendszere (lsd.: az Alaptörvény kapcsán a szociális konzultáció, határon túli magyarok bevonása stb.), ‐ állampolgári közérdekű kérelmek és bejelentések, illetve a panasz intézménye (lsd.: 2013. évi CLXV. törvény). Ezeknek az eszközöknek a kifejtésére az alkotmányjogi és a későbbi közigazgatási jogi stúdiumok keretében kerül sor, illetve érinti ezeket más tudományterület is. 2.
Hatékonyság, eredményesség
A hatékonyság, eredményesség régi követelmény a közigazgatással szemben. Ebbe az alapelvbe értendő a legáltalánosabban: ‐ a politikának való szorosabb alárendeltsége, ‐ egy gazdasági egységhez képest a felszámolhatatlansága, ‐ a „végtermék” igen nehezen nézhetősége, vagyis a társadalmi elégedettséget – ami az eredményesség mutatója – nem lehet úgy mérni, mint a gazdasági szférában a hatékonyabb termelést. A közigazgatás hatékonyságát sokszor csak szubjektív alapon lehet megítélni, vagyis egy adott közigazgatási döntésnek az egyes ember szintjén való tükröztetésében. Megelégedett‐e az adott engedély kiadásának gyorsaságával,
jogszerűségével,
együttműködéssel vagy nem?
az
ezt
kísérő
közigazgatási
5
Az eredményességet, hatékonyságot kifejezi a hatásosság is, vagyis az, hogy egy konkrét közigazgatási döntés a célhoz képest milyen hatást váltott ki. Relativizálja ezt a cél kiválasztásának és megfogalmazásának helyessége. A hatékonyságot és eredményességet – szemben a gazdasági szférával – nem lehet profit centrikusan nézni. Mérésére ugyanakkor többféle – nem is mindig sikeres – eszközt dolgoztak ki, ezek közül a legfontosabb: ‐ összehasonlítás, ‐ hatásvizsgálat, ‐ költség/haszonelemzés, ‐ ügyintéző/ügyfeldolgozási mutató modellje. 3.
Jogszerűség
A közigazgatás jogszerűsége az alábbi négy elem együttes és egymást feltételező értelmezésével ragadható meg. Nevezetesen: a., a közigazgatás csak törvényi felhatalmazás alapján cselekedhet, b., hatáskörét kizárólag a jog keretei között érvényesítheti, c., az eljáró szervek betartják és betartatják a jogot, d., a jogalanyt a közigazgatási döntéssel szemben megilleti a jogorvoslat joga.
