I.
BEVEZETÉS Egyedül neked szól ez a könyv, boldog lélek, akit az Úr a sivatagba vonz, hogy a szívedhez beszéljen; egyedül neked, aki Őt választottad, mint Egyetlent; jobban mondva: akit Ő dicsérő áldozatként választott mindörökre! Akarsz elégni imádandó Arca előtt, mint egy nagyon tiszta viaszgyertya? Akarsz-e, mint a kerubok és szeráfok, Sugarainak hatása alatt, szeretetétől átölelve, Érte csak Fény és Szeretet lenni? Egyezz bele abba, hogy elfelejted a világot, a mindenséget és önmagadat. Ha habozol Benne és Érte elveszíteni életedet, ne menj tovább. A következő lapok nem fognak megvilágosítani. Ha a feneketlen mélység kísért, kérd az Urat, hogy borítson be a magánnyal; vessen bele abba a csendbe, melyben lakik, melyet betölt, ahol megmutatkozik. A magad részéről tégy erőfeszítéseket, hogy így élj.
Amennyire a pontos engedelmesség és tökéletes szeretet megengedi, kerüld el a következő négy dolgot, melyek a belső csend legfőbb akadályai, és amelyek lehetetlenné teszik a szokásos kontemplációt: a belső zajt; a belső vitákat, fejtegetéseket; a rögeszméket; az önmagadra vonatkozó gondot. Ha ezt megtetted, megnyitottad a CSEND ARANYKAPUIT! II. FOJTSD EL A BELSŐ ZAJT Isten csendesen teremtette a lelkedet: a keresztségben, sértetlen csendben. Megtöltötte Önmagával; semmi mással, csak Önmagával. Csak később, kicsinyenként tört be a világ. A zaj elárasztotta, beborítva az Isten szelíd hangját. Azóta a zsivaj nő. Térj vissza a keresztségi csendhez, Testvérem! A zajt három dolog hozza létre: az emlékek, a kíváncsiság, a gondok. Bénítsd meg működésüket.
1. Hallgattasd el az emlékek zaját Ne emlékezz vissza semmilyen rossz emlékre, ne éld át őket újra. A megbánt rossz meg van bocsátva. A jelenlegi szeretet nagylelkűsége jóváteszi a múltat. Felejtsd el az erre vonatkozó konkrét adatokat. Elég, ha Isten előtt tartózkodsz, mint végtelen irgalmának bűnös haszonélvezője. A rossz „semmi”: mire jó emlékezni rá? Csak a kegyelemre gondolj, amely megmentett; annak örökké tartó hatására. Isten mindent lerombolt. Nem gyűjti a „semmi”-ket. Őrizd meg szívedet gyermeki töredelemben, békében és gyengédségben: ez az áhitat. Ne emlékezz vissza semmilyen profán emlékre, ne éld át újra: se azt, hogy mi voltál, se azt, hogy mit csináltál, se azt, hogy mit hagytál a világban. Bízd rá Istenre mindazokat, akik ott kedvesek neked, rokonokat, vagy barátokat. Nem Isten kedves fiai és leányai ók is? Elfeledkezne róluk, azért, mert te, az Ő szeretetéért visszavonultál karjaikból? Mindazok a gondolatok és képzelődések, melyeket nekik szentelsz, semmit sem használnak nekik, a te lelkedet viszont elfordítják Istentől, megzavarják szívedet, bizalmadat a Gondviselésben és hitedet Isten jóságában. Képzeletednek sohasem szájad hidegvérrel átlépni a Klauzúrát. Egyedül a kegyelem segíti hatékonyan
azokat, akiket szeretünk; azt pedig az Istennel való bensőséges viszonyunkkal arányosan kapjuk meg. Nézd Máriát Kánában! Nem hagyta el a helyét. „Tegyétek meg mindazt, amit mond.” Ha szándékosan tápláljuk a múlt emlékeit, hiúság, sajnálkozás, vagy nyugtalanság forrásává válnak. Ha lélekben ízleljük az emberi élvezeteket, ez érzékiség és önmagunk keresése; ez azt jelenti, hogy egy felhőt, egy álmot elébe helyezünk a lényeges, jelen lévő és fel nem ismert örömnek. Csak egy boldogság van, ami értékes: Isten! A jelen örömei csak az által a szeretet által érnek valamit, amely létrehozta őket. A szeretet, amely éltet bennünket, az egyedüli oka örömeinknek. Hagyjuk, hogy ezek a hiábavaló emlékek elhalványodjanak, el legyenek temetve: szórakozottá tesznek, visszatartanak, olyan dologhoz kötnek, aminek el kell pusztulnia és gyengítik az örökkévalóság utáni vágyat. Mint Szent Pál, ne azt nézzük, ami mögöttünk van, hanem ami előttünk: Jézus Krisztust. Ne tarts meg semmilyen tárgyi emléket „arról”, vagy „azokról”, akikről többé már nem szabad álmodoznod: fényképeket, leveleket, virágokat, „ereklyék”-et a neked kedves
személyekről; ne tarts meg semmit. Ez nem visz Istenhez. Ha megnézed ezeket a dolgokat, újra élednek benned a múlt érzelmei, benyomásai. Ha nem nézed meg őket, akkor mire jó, hogy megtartod? Ez csak zavart okoz. Mindez árt a szív csendjének és szabadságának. Miért tápláljuk ezt az örökös kísértést a visszatérésre? Örülj, ha meglazult, vagy megszűnt egy kapcsolat és ne egyezz bele, hogy új kapcsolatot alakíts ki. Menekülj — amennyire tudsz — a múlt tanúival való érintkezéstől: látogatások, beszédszoba, levelek felelevenítik benned egy olyan világ képét, amelyet olyan nehéz elhalványítani! Csökkentsd — amennyire az engedelmesség és a valódi szeretet megengedi, a monasztikus hagyomány szellemében — a szóbeli és levelezéssel történő kapcsolatokat a kintiekkel. Sajnos gyakran olyan keveset adsz a világnak, hogy jó ha le nem rontod a jóakaratú emberek megbecsülését a szerzetesi élet iránt. A legkisebb folt is meglátszik egy makulátlan ruhán és olyan tökéletlenek vagyunk! Emlékezeted egy félelmetes akkumulátor; elraktározza a kincseket a jövendőbeli szórakozottsághoz. Minél inkább mentes tudatod az emberek képeitől, annál élesebben tükröződik benned Isten arca. Temesd el tieid iránti szeretetedet
Isten
szívében.
Szeresd
őket
Benne.
Ez
végtelenül
mélyebb
és
hatékonyabb. Kívánd barátaid számára az Isten szeretetét: ez az egyetlen valóban jó dolog. Hűséged kontemplatív hivatásodhoz meg fogja szerezni számukra ezt, de minden kompromisszum megakadályozza Istent abban, hogy adja magát. Ha a kötelesség úgy kívánja, viselkedj finoman, elfeledkezve önmagadról. Általában tarts távolságot a világtól. Jézus elhagyta anyját, hogy megmentsen minket. Valójában, amikor elszakadt tóle, akkor egyesült vele a legszorosabban. Jó volt a názáreti otthonban és a búcsú megszaggatta a szíveket és könnyeket csalt a szemekbe. Emlékezz rá... 2. Fékezd meg a kíváncsiságot Ne tudakozódj semmiről csak azért, hogy tudásvágyadat kielégítsd. Távolíts el minden tudományos kutatást, melynek nem Isten a célja. Semmi sincs jobban ellentétben a lélek tisztaságával, mint a kíváncsiság. Kontemplatív életünk célja és földi létünk szükségletei meghatározzák azt, hogy mi az, ami kell, hogy érdekeljen. Hagyj minden mást a világiaknak. Megismerni, imádni, szeretni, dicsérni Istent: számunkra, akik magányosak és csendesek vagyunk, ez az élet teljessége, az egyetlen szükséges. Zarándoklásunk
rövid;
szellemünknek
megvannak
a
maga
korlátái;
az
időnk
kevés.
Dobj
ki
minden járulékos dolgot. Te az Apokalipszis angyala vagy, akinek egyedüli ténykedése, hogy az Isten trónja előtt leborulva énekelje: „Dicséret, dicsőség, bölcsesség, hála, tisztelet, hatalom és erő legyen a mi Istenünknek századokon át!” Izaiás szeráfjainak testvére vagy, akik egymásnak ezt kiáltják: „Szent, szent szent a seregek Istene; az egész föld tele van dicsőségével”. Te önmagában szemléled Őt a belső imában, nem a tudós könyvekben. Különösen három fajta kíváncsiságot fékezz meg: a hírek iránti kíváncsiságot, a mások viselkedése irántit, végül az intellektuális kíváncsiságot, amely talán a legveszélyesebb, mert körmönfont ürügyek formájában jelentkezik és megerősíti a gőgöt. Szívesen vedd, ha nem ismered, nem tudod, hogy mi történik a világban: imádkozz érte, „anélkül, hogy visszafordulnál”. Ha mély benned az imádás szelleme, ha szereted az Isten transzcendenciáját, az emberek konkrét szükségleteinek részletes ismerete nem fog új lendületet adni imádnak, áldozatod nagylelkűségének. Az Isten iránti szeretet (amely magába foglalja az embertárs szeretetét) hatékonyabb, mint minden más, hogy Jézus nyomdokaiba vonjon téged és az egész világot veled együtt. A világra vonatkozó
gondolatok semmit sem adnak hozzá ehhez a hatékony cselekedethez. Kevés lélek képes arra, hogy megértse ezt. Ha megteheted, ne érdeklődj semmi iránt, ami a világban történik, semmilyen szempontból. Egyedül Istenben rögzítsd lelked minden eleven erejét; ne kérdezz „újságokat”, csak szeretetből: hogy örömet szerezz, amikor az alkalmas, vagy hogy jót tegyél; nem azért, hogy magadat elégítsd ki. Mindaz, amit erről, vagy arról a valakiről mondanak, hogy hogyan jön-megy, képeket ébreszt fel, gondolatokat, vitákat, belső kritikát; röviden, ez olyan zaj, amelyet Isten gyűlöl. Ha nem közölnek veled semmilyen hírt senkiről, semmiről, ne kérdezz, nagy szerencséd van! Hacsak nem állapotbeli kötelességed, ne olvass újságot, vagy profán folyóiratokat. Ne figyelj a másodlagos dolgokra. Szegezd tekintetedet arra, ami örök, vagy arra, ami az örök szépség hiteles tükörképe: a természetre, vagy a lelkekre, amelyekben tükröződik. Az Isten iránti szeretetedben és az Ő dicsősége iránti szomjadban bele van foglalva a „Miatyánk” első három kérése: a lelkeknek meg van a maguk része ebben. Te kizárólag Vele legyél elfoglalva (és semmi mással). Szeráf légy Őelőtte. Ha kötelességed úgy kívánja, hogy ismerd a világ eseményeit, tedd
ezt felszínesen, anélkül, hogy érdeklődnél iránta; anélkül, hogy elköteleznéd magad benne. így őrizd meg szellemedet és szívedet szabadnak és csendesnek. Ha ezt nem teszed, lelkedben háborgás, zűrzavar lesz. Elég, ha azt tudod, hogy Isten mennyire szereti az embereket, hogy kezében tartja szívüket és szétárasztja rájuk a szentek érdemeinek gyümölcsét. Hogy mit csinálnak? Ez kevéssé fontos számodra. Nem az a hivatásod, hogy segítő kezet nyújts vállalkozásaikban. Nézd a világot Istenben, mint az üdvözült lelkek a mennyországban; és nem Istent a világon keresztül. Légy a „dicséret áldozata”; a föld ettől jobb lesz és áldott. Bárcsak olyan tudnál lenni, mint a tiszta viaszgyertya, mely világosan, tisztán, magányosan áll az Ostya előtt egy elhagyott kápolna árnyékában, ahol mégis találkoznak a világ összes szívei és ahonnan minden kegyelem kiárad az egész földre!... Ne foglalkozz semmivel és senkivel, akiért, vagy amiért nem vagy felelős, örülj, ha nem tudod, mi történik az egyes munkakörökben; hogy töltik be őket; milyen kapcsolatban állnak egyesek egymással. Szeresd minden testvéredet egyformán, ragaszkodás nélküli szeretettel. Ne kérdezősködj, ha a közösségben szokatlan események történnek: ki jön? ki megy el? miért intézkednek az elöljárók így? miért van ez a vállalkozás?
Irtózz attól, hogy a kolostor igazgatásába keveredj. Imádkozz azokért, akiknek ez a megbízásuk. Ami téged illet, ne gondolj rá; ne beszélj róla; ne akard tudni, hogy miért van ez, vagy az. Ne tanúsíts érdeklődést az iránt, amit ebből megtudsz. Más kapott erre megbízást, s ez megengedi számodra, hogy egyedül Istennel törődj, szabadságban és a lélek csendjében. Nem mondanak neked semmit? Nem közölnek veled semmit? Áldd érte az Urat! Megkímél a belső zsúfoltságtól és a problémák útvesztőjétől. Hálás szeretettel légy
azok
iránt,
akik
a
gondok
terhét
viselik
érted.
Segítsd
őket
mosolygó
tanulékonyságoddal, engedelmességeddel. Te fogadd el a „gondtalanság állapotát”. Isten azért helyezett téged ide, hogy O legyen egyetlen gondod. Ez az Ő akarata: hogy ő legyen lelked egyetlen tápláléka. Ne hallgass, ne figyelj oda a közösség pletykálkodóira. Csak imádkozz azokért, akik nehézségek között vannak; buzdítsd őket (ha ilyesmi előfordul), hogy szeressék Krisztus keresztjét. Az emberi vígasztalások semmire sem jók és gyengítik a lelkeket. Ne tégy, vagy fogadj el könnyen bizalmas közléseket. Gondolod, hogy van valaki, aki megértőbb, mint Jézus? Meg akarod őrizni lelked tiszta, átlátszó tükrét? Ne engedd, hogy az embertársadra való haszontalan gondolatok megzavarják. Ha nem vagy megbízva mások vezetésével, ne érdeklődj viselkedésük iránt; ne tégy belső
észrevételeket
velük
kapcsolatban,
főleg
ami
hiányaikat,
vagy
hibáikat
illeti.
Csak imádkozz azért, hogy mindenki szeresse és szolgálja Istent. Jelentsd, vagy jelezd az elöljáróknak, szokásaink szerint, azon hiányosságokat, melyeknek tanúja voltál. De kerüld el a belső kommentárokat az illetők szándékaira, vagy arra vonatkozóan, hogy az elöljáró hogy fogadja, vagy hogy használja fel azt, amit mondtál. Hagyd, hogy ő gondoskodjon a javítás módjáról, az ítéletet pedig bízd Istenre. Maradj mindig egészen Isten felé fordulva. Minden teremtménynek adott gondolat önmagadhoz visz vissza; végső fokon rendszerint önmagadhoz viszonyítva értékeled a dolgokat, nem Istenhez viszonyítva. Ha a többiek nem olyanok, amilyeneknek lenniük kellene, akkor is őrizd meg békédet. Te légy az, aminek lenned kell. A te csendes, békés hűséged sokkal többet használ testvéreid előrehaladása szempontjából, mint háborgásod és gyakran hatástalan feddéseid. A te példás derűd, az hogy Istent sugárzód, aki benned lakik, inkább hozzájárul a jóhoz, mint minden beszéded és kifakadásaid. Lelkednek csak Istent kell tükröznie. Ne engedd, hogy a teremtmény tükröződjön benne, különösen, ha az fintorgó és torz. Egyesülj az élő és személyes Istennel. Az nagyon kevés, ha Istenről szóló fogalmakban tetszelegsz; ha gyönyörködsz az Istenre vonatkozó gondolatokban.
Azok a szavak, amelyek Őt kinyilatkoztatják, el is fátyolozzák. Minden tudományos kíváncsiság, még ha szent is, sűrűbbé teszi a fátyolt és megakadályozza a lelket abban, hogy találkozzék Szerelmével. Hosszasan, a lehető legmélyebb belső csendben vond őt magadhoz, a vágy szenvedélyességével. Tekintetedet Isten jóságára szegezve, mondd, mint Szienai Szent Katalin: „akarom”. Ő is akaija. Jönni fog, nem a nomenklatúrákban, sémákban, vagy szillogizmusokban; tüzes fényben fog jönni, kép nélkül, körvonalak nélkül, de sugárzóan. Távolíts el az időbeosztásodból minden olvasmányt, minden olyan tanulmányt, amely pusztán az informálódást, tanultságot szolgálja; hacsak tisztséged kötelességei nem kívánják meg, vagy a felüdülés szükséglete. Nem töltőd meg a fejedet ismeretekkel? De éppen azért, hogy megtaláljuk Istent, nem kell-e lerombolni minden „ingóságot”, vagy a lomtárba tenni? Műveletlennek fognak tartani. De az alázatosaknak, kicsinyeknek, tudatlanoknak nyilatkoztatja ki magát az Atya. Ne kárhoztasd a tudományt abszolút értelemben; csak azt tudd, hogy kontemplatív hivatásodban nem sok hasznát veszed. Szeress lassan olvasni, mint egy gyermek az anyja mellett, kezeidet az Isten térdére fektetve, valamilyen szép könyvet, mely Róla beszél, szívből ; Jézusról, a szent Szűzről, vagy a telkedről, várva azt a mondatot, azt a szót,
amelyből imádság fakad benned; ez a találkozás pillanata. A Szentírás állandó olvasmányod legyen. Kiváló táplálék. Olvasd alázatos szívvel — ahogy áldozol — ugyanazon célból: hogy találkozz Istennel. Kóstolgasd; ízleld, versenként, ahogy az az ima légkörében történik. Minden szó, amelyet az Isten diktált, tele van Vele. Imádd Őt a betű színe alatt. Meg fogod ízlelni a részegségét ennek a találkozásnak, egyesülésnek a Fénnyel, az Igével, amelyet Isten az időben mondott ki olyan szavakkal, amelyeknek örökértékű kicsengése van. Itt szerzed meg a szentek tudományát, mivel a másik olyan kis dolog... 3. Zárd be a kaput a gondok előtt. A „gond” ránehezedik a szellemre, a szívre, az egész lélekre. Megmérgezi a létet. Bármit kell tenned, bármilyen lelki és anyagi felelősséged van, ne vidd bele a lelkedet és soha ne engedd meg a nyugtalanságnak, hogy megzavarjon. Az az Istenben való hitnek és bizalomnak a hiánya. Mindaz, amit a szerzetben tenned kell, az Ő saját műve. Tedd meg nagylelkűen azt, amit tudsz, abban a tudatban, hogy a siker egyedül Tóle függ és nem a
te ügyességedtől. Ha semmiben sem keresed a magad dicsőségét, megváltoztathatatlan békében fogsz élni, ha sok dolgod is van. Egyetlen dologtól kell félni: a bűntói. Isten útjai nem a mi útjaink. Jézus a vereségen keresztül győz. Semmi sem változott húsz évszázad óta. Légy szorgalmas és javíts az eszközeiden: ez az Isten akarata. De légy meggyőződve arról, hogy csak Általa lesz eredmény. Ha Ő nem akaija, fogadd el a sikertelenséget, valamint minden megalázó és kellemetlen következményét. így szabad leszel. Azt tenni, amit Isten akar: ez az, ami fontos. Nem a siker. Úgy lecsillapít, ha arra gondolunk, hogy az Atya kezében tartja a világot és minden ember szívét. Minden azért történik, mert akaija; semmi sem történik, amit meg nem enged. Minek nyugtalankodni hiábavaló félelmek miatt? Csak a megfelelő időben használd fel az eszközeidet. Ne engedd meg magadnak, hogy akkor gondolj rájuk, amikor az idd Istené: imádság, olvasmány alatt, a nagy hallgatás alatt a Kompletóriumtól a Prímáig. Ha nem teszed, az lelked derűjének kárára van. Szemléld Jézus csodálatos nyugalmát olyan feladattal szemben, amely kiterjedt az egész földre és az egész emberi nemre. Kevés szóval magyarázza meg a dolgokat; a Kereszt mozdulatlanságában
és
csendjében
vált
meg.
Semmiféle
emberi
okosság
nem
cáfolja meg a szavát: „Ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok.” Az apostolok,
a
nagy
konvertiták,
a
szentek sohasem
áldozták fel
Istennel
való
beszélgetésüket a sietős sürgölődés miatt. Mindent a gondviselésére bíztak és soha nem kételkedtek Benne. Az igazi kontemplatív lelkeknek még az ideigvaló dolgokban elért eredményei is. csodálatosak a feleslegesen nyugtalankodókhoz képest. Az Isten iránti tiszta szeretet szűrő. Eltávolít a lelkedből mindent, ami ellentétes vele, sőt azt is, ami nem táplálja. Ellenáll minden olyan zajnak, ami elfedné, vagy megváltoztatná az ő hangját. „Amikor
mély
csend
borított
be
mindent
és
az
éjszaka
közepéhez
érkezett,
mindenható szavad elindult az égből, a királyi trónusról.” Isten akkor jön, amikor minden alszik a földön, ami földi. III. KERÜLD EL A BELSŐ FEJTEGETÉSEKET, MEGBESZÉLÉSEKET Figyeld meg egyetlen napon gondolataid menetét: meg fog lepni a belső megbeszélések, viták gyakorisága és élénksége képzeletbeli partnerekkel. Lehet, hogy csak azokkal, akik a környezetedben vannak. Mi e szokás forrása?
Elégedetlenkedéseink az elöljárókkal szemben, akik nem szeretnek, nem becsülnek bennünket, nem értenek meg; szigorúak, igazságtalanok, vagy szűk látókörűek velünk, vagy más „elnyomottak”-kal szemben. Elégedetlenkedéseink testvéreink iránt, akik „értetlenek”, makacsok, bizalmaskodók, zavarcsinálók vagy sértőek... Egy törvényszék alakul ki lelkűnkben, ahol ügyészek vagyunk, elnökök, bírák és esküdtek; ritkán ügyvédek, hacsak nem saját ügyünk védelmében. Ilyenkor hosszan elmondjuk az igazságtalanságokat; mérlegeljük az okokat; védőbeszédet tartunk; igazoljuk magunkat; elítéljük a távollévőt Lehet, hogy visszavágó terveket dolgozunk ki, vagy bosszúálló fortélyokat. Elveszett idő és energia annak a számára, akinek az Isten szeretetén kívül minden dolognak semmiségnek kell lennie. Alapjában véve az önszeretet hirtelen feltörései, elsietett, meggondolatlan ítéletek, szenvedélyes izgatottság, melyek a belső béke elvesztésével végződnek és elöljáróink, valamint testvéreink iránti megbecsülésünk csökkenésével, ugyanakkor önmagunk iránti megbecsülésünk sajnálatos megerősödésével. Súlyos tévedés, biztos kár. Amikor rosszul bánnak veled, valójában senki sem árt neked. Hidd el. Hz keserű dolog; kétségtelenül. Szeress félreismert, megvetett lenni. Krisztus is hallgatott a sértés, gúnyolódás közepette.
Fogadj minden rossz bánásmódot szelíden és csendesen. Az ember csak eszköz. Isten szerető és erős keze vezeti, és általa meg akaija tömi büszkeségedet; meghajlítani gerincedet. Utasítsd el, hogy belsőleg megjegyzéseket tegyél szándékosan egy másodpercre is, arra vonatkozóan, ami rosszat tettek veled. Semmi hasznos dolog nem származik ebből a titkos törvényszékből. A jeruzsálemi törvényszék előtt Jézus hallgatott. Ha feltámad benned a méltatlankodás vihara,
mondd
el
többször
békés
szelídséggel:
„Dicsőség
az
Atyának,
Fiúnak,
Szentléleknek”. Merülj el az isteni Személyek szeretetében, dicsőségében, örömében; tagadj meg magadtól minden önmagadra irányuló tekintetet. Semmi sem zavaija meg a Szentháromság
sugárzó,
szenvedélyektől
mentes
boldogságát.
Az
emberek
véleményének nincs értéke, érdektelen: az vagy, amilyennek az Isten lát. Ugye, kimondhatatlan öröm, hogy ő az egyetlen, aki élvezi, ami benned a legszebb és a legtisztább? Ó, testvérem, bárcsak meg tudnád érteni és élvezni tudnád annak édességét, hogy egyedül Isten ismer téged! Légy boldog, hogy sugározhatod Krisztust, de ne zavarjon meg, hogy ez a sugárzás még nagyon mérsékelt. Nem fáradtál bele még eléggé az emberekkel
való társalgásba, hogy felidézed ókét önmagadban azért, hogy indokaiddal elhalmozd ókét? Egyedül Istennel, egyedül! ő mindent tud. ő mindent megtehet, ő szeret téged. Ha tudnád, milyen jó, ha az ember feje üres a teremtményektól, hogy csak Jézus Krisztus és Mária képe jelenjen meg, akik a Láthatatlan legtisztább visszfényei!! Társalogj velük: ez a beszéd zaja nélkül történik. A szavak keveset használnak: láss, nézz, szemlélj. Bennük lásd a világot: minden ember értük van. A tagok nem válnak a fő dicsőségére? Ne vedd le szemedet a Titokzatos Test isteni arcáról. Ez a te szereped, mint kontemplatívnak. A belső viták gyakran csak a nap viszályainak következményei. Higgyél nekem: ne vitatkozz soha senkivel; az semmire sem jó. Mindenki biztos a jogaiban és nem azt keresi, hogy tisztázzon dolgokat, hanem, hogy győzzön a szavak párharcában. Elégedetlenül hagyjuk ott egymást, álláspontunkban megerősödve és a vita folytatódik belsőleg. Ez tönkreteszi a csendet és a békét. Ha nem tartozik hivatalodhoz, ne igyekezz meggyőzni másokat. De ha nyugodt akarsz maradni, tereld el inkább ügyesen a beszélgetést, mihelyt elkezdődik a vita. Fogadd el, hogy legyőzzenek az első összeütközésnél és kérd csendben Istent, hogy az ő igazsága győzzön benned és a többiekben, azután menj
tovább: lelked nem fórum, hanem szentély. Számodra^ nem arról van szó, hogy győzzél, hanem, hogy szereteted illatát áraszd. Életed igazsága tanúsítani fogja elméleted igazságát. Nézd Jézust, hogy viselkedett pere alatt: hallgatott, elfogadva, hogy nincs igaza. IV. HARCOLJ A BELSŐLEG ÁLLANDÓAN GYÖTRŐ GONDOLATOK (RÖGESZMÉK) ELLEN Nem tudod megszüntetni sem egészében, sem minden időre, végleg, azokat a gondolatokat és képeket, amelyek alkalmatlankodásukkal lekötik figyemedet és szünet nélkül, mindenhol üldöznek. Ha higgadtan szembeállítjuk őket a hit igazságaival, ingatagságuk szembetűnő; megalázóak azzal a látszólagos fontossággal, amelyet bitorolnak. Semmilyen szerepet nem kellene játszaniuk magatartásunkban; vagy legalábbis kis szerepet. Mégis előtérben vannak és uralkodni akarnak. Kolostorba zárt életünkben melyek ezek?
Ha azt hisszük, hogy kevésbbé szeretnek, utálnak, üldöznek, nem értenek meg; ha irigyek vagyunk, vagy fellázadunk, mert valaki valóságosan, vagy képzeletünk szerint felettünk áll és árnyékot vet ránk szellemi, esztétikai téren, ügyességben, vagy erényekben; ha nyugtalankodunk a mieinkért, jövőjük, vagy a sajátunk miatt, ha megzavarodunk, vagy méltatlankodunk mások tökéletlensége miatt; ha az a gond foglalkoztat, hogy hassunk olyan személyekre, akik nincsenek sem joghatóságunknak, sem tekintélyünknek alávetve. Olyan temperamentum, amelyben a képzelet és az érzékenység uralkodik; bizonyos született hajlamok a zsamokoskodásra, vagy a gőgre; a le nem győzött (vagy lanyhán kezelt) önzés rögeszméket hoznak létre. Egy kartauzi szerzetes a következő gyógymódot ajánlja, ami jó. Első eset: a rögeszmének nincs reális alapja (ez a leggyakoribb eset). A rögeszme csak agyrém, melyet képzeletünk túlburjánzása, túl-érzékenységünk, az önmagunkról való elfeledkezés hiánya, vagy az, hogy kevéssé vetjük meg magunkat, hoz létre. Az alapvető eljárásnak annak kellene lennie — gondolja ez a szerzetes —, hogy helyesbíteni kell magát az ítélőképességet (feltételezve, hogy hamis), mert nem úgy látja a dolgokat, ahogy a valóságban vannak. Lehetséges ezt helyrehozni? Mindenképpen — írja — hagyjunk időt a
meggondolásra. Mielőtt megfontoljuk a dolgokat, hagyjuk, hogy az idegeink és képzeletünk forrongása lecsillapodjék. Hagyjunk távlatot: néhány nap türelmet. Akkor majd meglátjuk, hogy bizonyos távolságban és kedélyünk lecsendesedésével minden megfelelő arányokat ölt. Az izgatottság időszakában őrizkedj attól, hogy vitatkozz, hogy dönts, hogy cselekedj. Az izgalom megzavarja az értelmet; a szenvedély tévútra vezeti az ítéletet; az önszeretet igazságtalanná tesz. Légy alázatos; legalább annyira, hogy ellenőriztesd ítéletedet olyan valakivel, akinek semmilyen érdeke nem fűződik ahhoz, ami lelkedet teljesen leköti, különösen, ha az illető pap: ő megkapja az állapotához szükséges kegyelmet a szellemek megkülönböztetésére. „Egy olyan lélek, — vonja le a következtetést a kartauzi —, akiben kevés a természetes tisztánlátás, de ezt elismeri és aláveti magát egy lelkivezető ítéletének (mégha ez utóbbinak ítélőképessége csak közepes) megszabadul ezáltal sok aggálytól, sok ostoba gondolattól,
melyek
mást
állandóan
gyötörnek.
Szerénynek
lenni,
nyitottnak,
tanulékonynak: ezek a legjobb gyógyszerek az ilyen hamis képzetek ellen, melyeknek alkalmatlankodása azzal a kockázattal jár, hogy a magányos életet szerencsétlenné teszi
és egyúttal elveszi nemességét.” Ez tökéletesen igaz. Második eset: a rögeszmének reális alapja van. Ez előfordul. Ki nem beteg, fáradt, meg nem értett, üldözött néha? És ez valóban így van. A szentek élete hemzseg az ilyen példáktól. A Gondviselés faragja, vési, csiszolja, kalapálja a lelkeket, felhasználva környezetüket. A jóktól jövő üldöztetés is lehet tapasztalat. A zsarnokoskodó, bosszantó gondolatnak lehet alapja, igaz lehet; de fontossága életünkben túlzottá válik. Nem igaz, hogy
többé
nem
szentelődhetünk
élhetünk meg
boldogan,
örömben.
nem
Mások
szerethetjük
tökéletlenségei,
Istent
békében,
szenvedélyei,
nem hibái,
igazságtalanságai megtisztítanak bennünket és megszabadítanak az önszeretettől. Hittel és alázattal add át magad Isten csapásainak és szeresd az eszközeit. Az nem elég, ha akkor hajiunk meg és vonulunk vissza, amikor nincs igazunk. Jézus Krisztussal fogadd el békés szívvel és csendben azt is, ha igazságtalanul gyötörnek. Egész lényed fellázad ez ellen; büszkeséged szembeszáll; érzékenységed beleremeg. De a vihar felett ragyog Jézus világossága: a szolga nem lehet nagyobb Mesterénél. A felzaklatott elemekkel állítsd szembe azt, amit a hit és a szeretet diktál: ez a keresztünk;
de a keresztben van az üdvösség. Ajánld fel magad áldozatul, szemeidet a vérző Krisztusra szegezve, akit zúzódások, verejték, köpések stb. aláznak meg. Merülj el elmélkedésedben a Boldogságok szellemében. El fogsz jutni odáig, hogy mindent úgy ítélj meg, mint Mestered és minden kín örömmé fog válni számodra. „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen engem!” Valóban, ismersz más utat? V. NE LEGYEN GONDOD ÖNMAGADRA Ne beszélj magadról önmagadnak. A lelkiismeretvizsgálat pillanatai ritkák és rövidek: néhány perc délben és este. Ezenkívül ne gondolj magadra, se jó, se rossz értelemben, hogy ne ébreszd fel az önszeretetet, és ne veszítsd el bátorságodat. Ha önmagadra gondolsz, az Isten egészen tiszta szépsége helyébe a te durva képed lép lelked tükrében. Három dolog zavaija meg lelked tisztaságát, átlátszóságát, kerüld el ókét.
1. Ne tegyél megjegyzéseket életed nehézségeire vonatkozóan Az élet harc: nem tudod? Ha meg kell tagadnunk magunkat, fel kell vennünk keresztünket, követnünk kell Jézust a Kálváriára, mi a meglepő abban, hogy harcolni kell, szenvedni, vérezni, sírni? Nehézségeid környezetedből származnak, hivatalodból, saját fizikai és erkölcsi nyomorúságodból; esetleg egyszerre mindhárom oldalról. Jelöld ki magadnak Isten előtt ezekre vonatkozóan határozottan a követendő utat, és ha találkozol velük, mondj ellene minden fontolgatásnak. A nyugtalanító monológok semmire sem jók. Tedd meg, amit tudsz, a többit bízd Isten irgalmára. „Isten mindent tud. Mindent megtehet és szeret engem”: ez igazolja az Istenre hagyatkozást. Élj a 22. zsoltár meleg fényében: „Az Úr az én pásztorom; nincs semmiben hiányom.” Minden este a következő zsoltárvers suttogásával aludj el: „Szárnyaival betakar téged; tollai alatt védelmet találsz.” Bízzál: soha semmi rossz nem fog történni veled.
2. Ne méricskéld, hogy milyen nehezek szenvedéseid, vagy áldozataid Nem fogadtál el együtt mindent, amikor fogadalmat tettél? „Fogadd el, Uram...” Minden reggel, az Eucharistia ünneplésénél az Egyház felajánl téged mint tiszta, szent, szeplőtelen áldozatot, Jézussal és te ebbe beleegyezel. Ha megérted a kereszt titkát és monasztikus életed értelmét, ne szánakozz saját magadon. Isten azt szereti, aki nevetve ad. Hagyd tehát, hogy Krisztus szenvedjen benned; add át neki testedet és szívedet, hogy „befejezhesse misztikus testében azt, amit megkezdett a Kálvárián”. Ha ezt nem teszed, nem érdemied meg, hogy személyedet kiválasztotta. A szép, szent Arc, mely meggyötörtén, szenvedőn fordul feléd, tükröződni akar benned. Ajánld fel neki, egyesülve vele és nyugodtan, lelked tiszta tükrét: a földön benned van az a képmás, mely tetszik Istennek.
3. Ne legyen benned lelki hiúság Tedd minden pillanatban az Isten akaratát, a pillanat erejével és kegyelmeivel. Semmi mást nem kell tenned. Fogadd el szívesen korlátáidat. Hogy a szentség milyen fokára akar Isten elvezetni, azt csak az égben fogod megtudni. Ne kutasd titkos terveit; ne utasítsd vissza semmiben megfontoltan. Törekedj arra, hogy tessél neki a jelenlegi képességeid szerint, és hagyd, hogy oda vezessen, ahová akar, az ő saját útjain, s ezt tedd lázas sietség nélkül. Ne bánkódj a tehetetlenségeden, még (bizonyos értelemben) erkölcsi nyomorúságodon sem. Azt szeretnéd, ha szép lennél; kifogástalan. Ez illúzió; talán gőg. Végig bűnösök maradunk, a végtelen irgalom tárgyai, amihez Isten annyira ragaszkodik. Soha ne alkudozz a rosszal; légy közömbös az erkölcsi tökéletességed iránt. A szentség mindenekelőtt a természetfeletti rendbe tartozik, a Szentlélek önti szívünkbe; nem mi gyártjuk. Ha erény dolgában összehasonlítjuk magunkat másokkal, ha haszontalanul foglalkozunk középszerűségünkkel, ha elhelyezkedünk a tökéletesség létráján; mindez akadályoz, zajt csinál. Mindenféle termetű, méretű szentek vannak. Felemelkedésed
Isten titka marad; biztos, hogy nem fog róla neked semmit sem mondani. Tedd meg, amire képes vagy. Szívesen ajánld fel gyakran Istennek Jézus páratlan szentségét, Mária, a meghalt és élő szentek szentségét: mindez a tied, aki a szentek közösségének haszonélvezője vagy. Ajánld fel Krisztus Titokzatos Testének globális szentségét; ez dicsőíti meg Istent. Te tagja vagy ennek a Testnek. Lehet, hogy a legkevésbé nemes tagja, de nem haszontalan. Mondd meggyőződéssel, de a lélek derűjével: „Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettem, bűnösért”. Azután élj békében, Isten védőszárnya alatt, aki szeret téged. VI. ZÁRÓSZÓ Isten kegyelmével tartsd meg ezeket türelemmel és hűséggel. Akkor béke fog lelkedre szállni; csend fogja beborítani. A megtisztított vizek csendes tükrén fel fog ragyogni a Szentháromság Képe. Olyan szép a tiszta és magányos szív, Isten tekintete alatt! Csak egy ének van, az örökkévalóságé: DICSŐSÉG AZ ATYÁNAK, A FIÚNAK, A SZENTLÉLEKNEK. ÁMEN !
Tartalom I. Bevezetés II. Elfojtani a belső zajt emlékek (rossz, profán, anyagi emlékek) kíváncsiság (hírek, mások viselkedése, tudásvágy) gondok III. Elkerülni a belső vitákat, fejtegetéseket IV. Harcolni a belső rögeszmék ellen. V. Eltávolítani az önmagunkra vonatkozó aggodalmakat (nehézségek, szenvedések és áldozatok, személyes tökéletesség) VI. Zárószó
