Ihajla Interjú Herczku Ágnessel Ihajla című premierjéről
Fotó: Bácsi Róbert László
Falu végén kurta kocsma, ott mulat a falu rossza Vagy inkább a Herczku Ági, a hold fénye rávilági… Itt a huncut társaság – se nem kicsi se nem tág, Pont jó nekik a világ, A zsebükben hegedű, hej de nagyon keserű, Fülük botja tárogató, a hajukban citeraszó. Csúzlival a vonós kézben riogatnak, kérem szépen, Bezenélik a világot, ilyet nagyapám se látott… Falu végén kurjongatva, Ágnes asszony mulat rajta, A világűr neki hinta, szoknyáján Tejút a minta, Ihajla-haj! Laczkfi János
Tejútmintás szoknyád akár a világűrbe is repíthetne, de gondolom ez a szoknya a folklór világába fog minket sodorni! Herczku Ági és a Banda formáció nemigen poros, régi dolog. Mióta is vagy ezzel a felállással? Kiket takar? Ez a felállás körülbelül 2 éve létezik. A „körülbelül“ annak a fogyatékosságunknak köszönhető, hogy sem Nikola sem én nem nagyon dokumentáljuk magunkat. (Könnyebb, ha van valami máshoz is köthető nagy esemény, mondjuk 2000-ben az ezredforduló, így például biztosra datálom a Naplegenda bemutatóját…) A Banda alapmagja a Nikola Parov Quartetből Nikola, Födő Sándor „Fodo“ és én. Ehhez – egyrészt igazodva a piaci igényekhez, másrészt alkotói inspirációból – hívtuk a vonós zenészeket. Hogy mi volt a piaci igény? A felkéréseknél rendszeresen dilemma elé állítottam a szervezőket: mit tetszik kérni, világzenét, vagy népzenét? A népzene a Tüzet viszek című lemezemre épült, a világzenét a Quartet jelentette. Persze mindkettőt kérték volna! – de ez logisztikailag és anyagilag is képtelenség… A dilemmát végül egy huszárvágással megszüntettük, ami összecsengett Nikolának azzal a szerzői elgondolásával, hogy az új dalainkban vonós szólamokra kezdett építeni. Így aztán felkértük prímásainkat, Hegedűs Mátét és Pálházi Bencét, majd Fekete Antalt „Pumát“ brácsázni, akinek régre visszanyúló ismeretsége van Nikolával. Idővel azonban győzött az Y generáció Fekete Márton „Kispuma“ személyében, aki apját-helyettesítő-ből lépett elő rendes taggá. Molnár Péterről – akivel nagyon régre nyúlik vissza az ismeretségünk –, mindig tudtam, hogy nagyon jó bőgős és régóta akartam vele játszani. Most eljött az ideje. Nagyon örülök, kiváló csapat jött össze! „Lakva ismerszik meg az ember“ –, mondják, a zenész a koncertek mellett a turnékon, hosszabb utazások alkalmával. A Bandában sokféle, karakteres ember van három generációból, mi mindezzel együtt – vagy ennek ellenére? – nagyon jó csapatot alkotunk. Mi lett a Tüzet viszek műsoroddal? A változás áldozata lett. De nem teljesen, hiszen a fent említett vonós zenészek mind népzenészek, a koncerteken a tiszta vonós banda felállásnál néhány számot játszunk a Tüzet viszek programból is. Vannak egy az egyben átmentett részek és vannak Nikola által újra- és továbbgondolt számok is. Talán egy évvel ezelőtt jelent meg a Bandázom című albumotok. A világűr-majdnemszélén a pici „kocsma“ most a MOM Kulturális Központ lesz. Itt láthatunk december 21-én az IHAJLA című előadásoddal. Hiányolom a HAJ-t a végéről! Ki a megálmodója a darabnak?
Azért csak Ihajla, mert általában a rövid címek az „ütősebbek“, hatásosabbak. Foltin Joli nénivel, az est megálmodójával sokat gondolkodtunk a címen. Egy népdalsort idézni mondjuk… itt rém fantáziátlan lett volna. Frappáns cím kellett, ami nem utolsó sorban utal a műsor hangulatára is. A huncutság, a „szertelen mulatozás“ és a „széles jókedv“ nem csak a Bandázom lemez alaphangulata, az Ihajla műsorban is benne van, főleg Appelshoffer János koreográfiáiban. A lemez lírai számaira Joli néni koreografált, az őt fémjelző finomsággal és érzékenységgel.
Fotó: Bácsi Róbert László
Foltin Joli nénit, aki az előadás szerkesztője-rendezője nagyon régóta ismered. Tudjuk, hogy ő keresett meg azzal a kéréssel, hogy a Bandázom című lemezedre csinálna egy darabot. Milyen vele a mostani munka? Hiszen tudjuk róla, hogy számtalan sikeres koreográfiája, darabja van, s a néptáncmozgalom, a magyar néptánc színpadra állításának meghatározó alakja a mai napig. Neked sem ez az első különálló darabod, hiszen az Arany és kék szavakkal c. lemezedre illetve a Bartók-albumodra is készítettél táncszínházi előadást. Miben lesz ez más? Joli néni hihetetlen volt, felhívott ezzel a „lehetőséggel“, óvatosan megkérdezve, hogy mit szólnék hozzá, ha… Mit szólnék hozzá? Elájultam… részemről a megtiszteltetés! Soha nem gondoltam volna, hogy engem Foltin Jolán fog egyszer megkeresni azzal, hogy Ő szeretne velem egy ilyen – együttesektől független – darabot készíteni. Mert az más, mikor egy
professzionális együttesben valakivel dolgozol, akár táncosként vagy énekesként. Hozzá kell tennem, hogy Joli néni munkáit régen is nagyon szerettem. Hiperérzékenységű, a táncosokkal is, tudja kinek mi áll jó, ki milyen szerepben, vagy karakterben tud kiteljesedni. Úgy szoktam őt emlegetni zsurnaliszta stílusban, hogy „ő a két lábon járó ízlés“. Bevallom, elfogult vagyok, de nem csak a művészet iránti érzékenysége miatt, hanem a munkamódszere miatt is. Nagyon jó vele dolgozni. Ő az az alkotó, aki soha nem megy be úgy a próbaterembe, hogy ne tudná: aznap mit akar csinálni, mit szeretne látni. Munkájának nem csak az a sikere, hogy hihetetlenül felkészült, hanem hogy tudja, kivel akar dolgozni. Figyel. Szinte letapogatja, kiben mi van, erre épít, ki tudja hozni a legjobb oldalát az embernek, és ha kell, a legrosszabbat is. Az Ihajlánál is gyakorlatilag már kész tervvel hívott fel Joli néni, az első beszélgetésünknél odatette elém a szinopszist… Nagyon leegyszerűsítve a Bandázom album zenéjének az egyfajta párhuzamos kettősségét képzelte el a színpadon is. (Amiben hol az autentika, hol a „világzene“ dominál.) De a zenekarnak önállóan is teret kíván hagyni. Nagyjából ez a hármas tagolás az előadás szerkezeti váza. Hogy miben lesz ez más? Az indíttatásban mindenképp. Nekem nem jutott eszembe a Bandázomra szcenírozott előadást készíteni. De ebben látok valami sorsszerűséget. Ugyanis maga a Bandázom lemez sem az én ötletem, hanem a Nikoláé… Hagytam magam sodródni az eseményekkel és nem csalódtam. Szerintem ez az Ihajlával is így lesz… A darab zenei rendezője, zeneszerzője Nikola Parov. Az alkotófolyamatban szabad kezet kaptatok? Kölcsönös rugalmasságot tapasztalok: ami az előadást szolgálja – akár dalcseréről, akár átszerkesztésről legyen szó –, az az elsődleges szempont. A lemezhez képest egy új zenei feladatom van, szabad kezet kapva: csinálni egy szólót, ami nem túl melankolikus, és a darabhoz is passzol… Annyit elárulhatok, hogy duó lesz, bevontam Rémi Tündét is, akinek a lába mellet a hangja sem elhanyagolható… Nézve a szereplőket, s a zenészeket nagyon színes a felhozatal. Több generáció lép fel, mindenki más-más életszakaszban van. Milyen így dolgozni? Nagyon szeretem! Joli néni darabjaiban ez mindig jellemző volt. Nála egy táncos karrier nem ér véget 35-40 éves korban. Nagyon sokan pont akkora érnek meg. S amit tud már egy 40-50 éves ember, azt természetszerűen nem tudja, nem tudhatja a 20 éves. Mikor egy pici kézmozdulatba bele kell sűríteni egy érzelmi állapotot, ahhoz meg kell élni bizonyos dolgokat.
Így lesz hiteles. Lehet, hogy már nem ugrik másfél métert helyből, de nem ez az érdekes. Hozzáteszem, a rangidős Végső Miklós olyan karban, olyan kondícióban van, amitől leesik az álam. Egy pillanatra sem jut eszembe, hogy valami édes-bús nosztalgia, vagy a kissé leereszkedő szociális együttérzés gesztusa motiválná az alkotókat… Karakterek táncolnak, majd meglátod – most megint zsurnalista leszek –, hogy lehet „bölcsen táncolni“. Mikiből elegancia és bölcsesség árad, mozgásában egyetlen egy fölösleges mozdulat nincs, ami a fiatatoknál olyan gyakori. Mint a fiatal csikók, akik ki akarnak törni a karámból, rázzák a sörényüket, fújtatnak, mindent tízszer nagyobba csinálnak. Ezeken a periódusokon a legtöbb táncos is átesik.
Fotó: Bácsi Róbert László
Van ezen az albumon számodra nagyon kedves szám vagy akár a darabban? Még nem választottam, de biztosan lesz. Újra bele kell bújnom a lemez anyagába (a cd-t, kiadása után már soha nem hallgatom vissza), látom, hogyan épülnek a koreográfiák, de van, amit csak a következő próbán fogok látni. Az első nagy énekesnői áttörésed a Naplegenda volt Nikolával, azokat a régi felvételeket vissza szoktad hallgatni?
Azokat sem. Véletlenül a rádióban, ha hallok egy régi felvételt, vagy a Naplegenda hangbeállásán tréfából bejátsszák a régi hangfelvételt, akkor rácsodálkozom, hogy „úúrissten ez én vagyok? mennyit változtam!“ Vannak, akiknek a régi, kissé „fésületlen“, „naivabb“ Herczku Ági-hang jobban tetszett. Erre szétteszem a kezem: ízlések és pofonok… Sokfajta feladat megtalált az elmúlt 20 évben. Kortárs operát, vagy akár Bartókot nem lehet hangképzés nélkül énekelni. Aztán persze lehet kérdezni, hogy „miért akarsz te kortárs operát énekelni, nem népdalénekes vagy?“ Nos, olyan lehetőségek jöttek és olyan emberektől, amikkel élni akartam. Találtam egy fantasztikus tanárnőt, Kaposy Margit nénit, aki nélkül – egyre inkább azt gondolom –, ma már nem tudnék énekelni. Ahhoz az összetett munkához, amit a pályámon csinálok, beleértve a Magyar Állami Népi Együttes jó néhány darabját, szükséges a tudatos és differenciált tanulás. A gégét és a hangszalagokat is „idomítani“, trenírozni kell.
Fotó: Bácsi Róbert László
Szinte mindenről beszéltünk, múltról, jelenről, de Rólad, hogy hol tartasz most, hogy vagy arról nem. Hogyan érzed most magad? Mit vársz a jövőtől? Jól vagyok, köszönöm. „Felnőtt“ lettem a szakmai pályán is. Az önálló műsorok (mint például a Djerdj Timeával készített Bartók-est) és a Tüzet viszek album ennek a lenyomata. Nagyon sok ötletem van, és nagyon sokan inspirálnak, szeretem megfigyelni ki hogyan dolgozik a környezetemben és utána választok, hogy kivel szeretnék dolgozni.
És nemcsak az énekesnő érzi jól magát, hanem a Nő is… Nikola a biztos hátterem, nagyon jó dolgom van. De a jövőben picit lassítanom kell, érzem a hajtás negatív hatásait. Még mindig iskolába járok, pedig azt gondoltam, hogy az esztétika szak elvégzése után befejezem a „háttérképzést“. Vagyunk egy páran, akiknek – 15-20 év hivatásos szakmai pályafutásunk ellenére – papírral kell igazolnunk, hogy méltók vagyunk a közalkalmazotti fizetésünkre… (No comment.) Ez rengeteg időt és energiát emészt fel. De már tudom a következő lemezem címét (Ágnes asszony balladái), tudom, hogy kikkel szeretném megcsinálni, gyűjtöm a balladás könyveket, olvasok, ha időm engedi. De hogy ez mikor készül el! Nem tudom, talán két év? Emellett továbbra is vonz a színpad, a színház közege, szeretnék tető alá hozni egy ilyen előadást, de ezt a „futó hab“ még inkább „elkapdossa“… Nő fel az új generáció, Fölszállott a páva népzenei vetélkedőn sok új arcot ismerhettünk meg, hogy látod a jövőt? Van jövője a folklórnak. De a legnagyobb felelőssége nem az olyan tehetségkutató műsoroknak van, mint a Páva. Az igazi felelősség és súly egyrészt azokon a névtelen tanárokon van, akik a háttérben a hétköznapi munkát végzik. Akik a Páva versenyzői mögött is ott állnak. És persze a családok, akik az ilyen elhivatott tanárok és gyerekek munkáját hajlandóak segíteni. Sárika és Pistike (az alapvető készség mellett) a magával ragadó matek tanár/néni miatt fogja szeretni – vagy utálni – a matekot, nem magáért a tantárgyért! Nagyon sok múlik azon hogyan tanítanak! És ez így van a néptánccal és a népzenével is. Harmadrészt az előadók lehetnek inspirálói az újabb és újabb generációnak. Ezért nem mindegy, hogy mit, hogyan, milyen felkészültséggel és hitelességgel teszünk a színpadra… Te tanítasz? Az ELTE-n tanítok népzenét, valamint a MÁNE tánckarát trenírozom jó 10 éve… Többször megkerestek, adnék-e magánórákat, de az elfoglaltságaim miatt nem tudom elvállalni, hiszen rapszodikusan órát tartani nincs értelme. A rendszeresség nagyon fontos. Szeretek tanítani, ez valószínűleg családi vonás. Akik az Államiba helyettesíteni jönnek, azokkal is igyekszem nagyon sokat foglalkozni. Amivel talán a legtöbbet tudok segíteni az a színpadi megjelenés, színpadi jelenlét. A Színművészetin erre külön órákat szánnak, a mi műfajunkban erre nem fordítanak kellő hangsúlyt, pedig kellene. Nekem azzal, hogy hivatásos táncosként kezdtem a pályámat és olyan mestereim voltak, akik azt is megtanították, hogyan kell belépni a színpadra, előnyben vagyok. Az emberek sokszor azt gondolják, ez csak úgy
van. Ezt is meg lehet tanulni. Fiatalok! Új Generáció! Aggodalomra semmi ok! Nem akarok nyugdíjas bérletet váltani a színpadra! Azt hiszem, nagyon sok munka van még előtted, melyhez erőt és kitartást kívánok! A premierre pedig nagyon sok nézőt és sikeres előadást!
Forrás: http://folkpedia.hu/mulatsagok/ihajla/
