ÍGY VÉDEKEZIK A VÁLASZTOTT NÉP!

„Így készülünk szelíd háborúra, mindig magunkért, soha mások ellen. Sót párolunk és vásznakat szövünk, s míg kisebbítnek, lassan megnövünk.”

2009. február

VI. évfolyam 2. szám

Dsida Jenõ

250 Ft

ÍGY VÉDEKEZIK A „VÁLASZTOTT NÉP”!

A TARTALOMBÓL: ANTIKRISZTUSI HADÜZENETEKRE KRISZTUSI HADÜZENET IZRAEL HÁBORÚS BûNEI • GÁZA GÁZA • KITÖRÉS 1945 ISTENNEL SZEMBEN ( DÚCZ LÁSZLÓ † )

2009. február

2

GXOXN XD XO XLXKXO Z XZ XU XN XK X!

Antikrisztusi hadüzenetekre krisztusi hadüzenet Nem mernék rá vállalkozni, hogy felsoroljam: a világ legmegvetettebb etnikuma hányszor fenyegetôzött más etnikumok kifosztásával, kiirtásával, mi több, hányat tett földönfutóvá vagy gyilkolt le, hiszen egy élet kutatómunkája is kevés lenne ennek lelkiismeretes feltárására. Nincs nap, óra, perc ugyanis, hogy földreszállott Antikrisztusként ne tenne tönkre mindent, amihez ér. Antikrisztust írtam, mivel mindenkit becsap, és csak remélhetô, hogy a Gázában folyó népirtás nyomán az ellenállás egyre fokozódik, köszönhetôen az olyan nyilatkozatoknak, mint amilyen Ofer Schmerling-é, az Izraeli Polgári Védelem egyik hivatalnokáé („zenét fogok játszani és ünnepelni fogom azt, amit az izraeli légierô csinál”), vagy Dov Weisglass-é (Ariel Saron volt kabinetfônökéé), aki arra, hogy Gáza ostromakor Izrael megakadályozta a lakosság ételhez, gyógyszerhez, villanyhoz és vízhez jutását, felháborodva megkérdezte: „Már megint mirôl panaszkodnak a palesztinok? Kis diétára fogjuk ôket.” (Mark Steel, The Independent) De nem kell feltétlenül Gázá­ ba mennünk ahhoz, hogy találkozzunk az Antikrisztussal. Megtehetjük ezt Budapesten is, ahol rendre hadat üzen nekünk. Csak néhány közülük, emlékeztetôül. 1. 1997 májusában a Budapesten székelô, Georg Soros pénzelte Közép Európa Egyetemen a Világbank tanácskozást tartott. „Az elôadók elmondták, hogy elképzelésük szerint Magyarországon csak 8 millió lakosnak kellene élni. Ebbôl kétmillió ún. narrow minded [szolgalelkû - Szerk.] szakember legyen, a többi 6 milliónak pedig a hátteret kellene biztosítania. Az elôadók úgy vélték, azokat a magyarokat, akik egy bizonyos szellemi szint fölé emelkedtek, ösztönözni kellene

a kivándorlásra. A világbanki instruktorok üdvözölték ugyan a kormány oktatási és egészségügyi reformját, de hozzátették, véleményük szerint a kórházi ágyak számát tovább kell csökkenteni, a reform utáni állapot felére. Ezt követôen egy 30 fôs, még zártabb körû tanácskozásra került sor, ahol a jelenlévô pénzügyi és kormányzati emberekkel ismertették azt a forgatókönyvet, amit a továbbiakban követniük kell, s amit 30 évre titkosítottak.” (Leleplezô, 2000/3. 29. old.) 2. 2004 áprilisában Magyar­országon járt Mose Kacav izraeli államfô, és fogadásán parlamenti „politikusaink” aláírásukkal jóváhagyták az „EU-Izrael”akciótervet, amely 2004. május 1-én életbe is lépett, de errôl a sajtó természetesen hallgatott. Akik aláírták: Mose Kacav, Mádl Ferenc, Medgyessy Péter, Kovács László, Hiller István, Dávid Ibolya, Herényi Károly, Orbán Viktor, Áder János, Pokorni Zoltán, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége vezetôi és az SZDSZ két képviselôje. Az „Akcióterv” 8 pontja: 1. Magyarország befogadó célország. 2. Izraeli áruk európai terjesztése. 3. Izraeli vállalkozások állami pénzen való támogatása. 4. A zsidó kultúra hangsúlyos megjelenítése és elterjesztése a tömegtájékoztatásban. 5. A gyûlölettörvény minden áron való elfogadtatása az Országgyûlésben és annak szigorú alkalmazása. 6. A nemzeti irányultságú kisebb pártok és civil szervezetek mûködésének ellenôrzése, korlátozása és megszüntetése. 7. Az izraeli politika feltétlen támogatása a magyar külpolitikában és a nemzetközi fórumokon. 8. Harc az antiszemitizmus minden formája ellen a Berlini Deklaráció szellemében. 3. 2007 októberében Simon Peresz izraeli miniszterelnök Tel-Avivban kijelentette az izraeli és nemzetközi felsô tízezer elôtt: ,,Izraelnek példa nélküli gazdasági sikerei vannak, kivívtuk a gazdasági függetlenségünket, s fölvásároltuk Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot.” 4. 2007 novemberében a Világbank üzletemberei, élükön Dominik Strass Kahn-nal, elérték: Draskovics Tibor és Gyurcsány Ferenc aláírása értelmében minden egyes állami vagyontárgyunk eladható, ha nem fizetünk nekik idôben. Akár az Országháza, akár – nem tévedés – a Szent Korona!

Mindezek antikrisztusi hadüzenetek. 1919-ben – amint gróf Ambrózy Gyula koronaôr írja – Kohn (Kun) Béla Szent Koronánkat ugyan el akarta adni egy bécsi ékszerésznek, de lebukott, ám késôbb ilyesmi még „Kádár apró dögei“nek sem jutott eszébe! (David Irving „Felkelés!“ címû mûvének leleménye ez, vagyis utalás Kádárra, Apró Antalra és Dögei Imrére.) Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a gyurcsányokról a nagy reneszánsz festômûvész, Hieronymus Bosh jut eszembe, aki egyik képén az örök kárhozat helyét velük népesítette be. Kérdés persze, hogy aki sátáni játszmáikat tétlenül nézi végig, nem kerül-e maga is közéjük, miként az is, hogy aki szembeszáll hazugságaikkal, miért számkivetendô? Az ellenük való harcban mindhalálig hû Marcel Lefebvre érsek (a Szent X. Piusz Papi Testvériség alapítója) felszentelte négy püspök (XVI. Benedek pápa elôdje általi kiközösítésüket a minap feloldotta!) közül Richard Williamson 2009. január 20-án a svéd televízióban kijelentette, hogy nem hisz az auschwitzi gázkamrák létezésében, és nem hatmillió, legfeljebb 300 ezer áldozat volt! Eddig történészek és természettudósok hirdették mindezt, most végre Krisztus fôpapjai közül egynek nyilvánosan is megszólalt a lelkiismerete, vagyis a megszámlálhatatlan antikrisztusi hadüzenetre végre krisztusi hadüzenet született!

Ifj. Tompó László

Richard Williamson püspök

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

2009. február

3

CXI X OX NX IS XT XA X TXEXRXRXOXR Szombat délután nagyjából száz tonna nek odaát nincsenek, és nem csak azért, bomba emlékeztette a gázai Hamaszt mert a jelenlegi Hamasz-vezetést teljes arra, ki az úr a háznál.  mértékben törvényesen választotta meg „a nép”; most épp a választás bölcsessé Az Övezetben minden bizonnyal gének eredményét élvezik. Polgári áldoarra számítottak, szombat is van, Hanuka zat már csak azért sincs, mert palesztin is van, a zsidóktól ma nem kell tartani. jelenleg háromféle létezik: volt, jelenlegi Gáza városban rendôrtiszteket avattak és jövendôbeli terrorista.  ünnepség közepette, ahol természetesen Immár hetek óta minden jóérzésû zengtek-zúgtak az Izrael megsemmisíté- Ha vannak gyermekáldozatok, az embernek kinyílik a bicska a zsebében, sére felhívó, ostoba és primitív jelszavak, bizonyos fokig sajnálatos – de ennyi.  ha a gázai civil lakosság lemészárlása ment a szájaskodás. Oda is becsapott egy Nem merném megjósolni, meddig tartakapcsán naponta kénytelen szembe- rakéta; aztán már nem avattak ott fel sen- nak a légicsapások; félek, ha kellô számsülni a szokásos „zsidó humanitás" kit és semmit.  ban tûnnek fel kicsavarodott tagú gyerépp aktuális megjelenési formáival. mekhullák a képernyôn (némelyik több Látva az egyértelmûen megállahelyszínen is, mint azt Libanonban pítható tényeket, hogy ki is valóláthattuk), az izraeliek elszánása jában a terrorista, egyre több, megroppan. Most azonban a világ, eddig  politikai korrektségére így két ünnep között, talán nem lesz nagyon is ügyelô (tehát beszari) annyira elfoglalva a jogos védelem politikus is kénytelen világszerte kritizálásával, mint szokott lenni. egyre erôsebb hangon kritizálni a Ha van Livninek és Báráknak esze, minden emberségbôl kivetkôzött a választásokig csinálja (és egyizraeli agresszió brutalitását.  szersmind meg is nyerik ezzel). Mindenképp örömteli hír, hogy szá Ezért talán nem mellékes megrazföldi hadmûvelettel nem kocnézni, hogy a magyarságot reggeltôl káztatnak izraeli életeket. Ráérnek estig rasszizmussal, antiszemia srácok már akkor bemenni, ha tizmussal címkézô gyarmatosítók eloszlott egy kicsit a füst.  miképp is vélekednek minderrôl.  Isten óvja Izraelt és katonáit. Ne Itt van rögtön egy tipikus véleálljatok meg félúton.  mény, egy magát jelenleg Rákócza Rákócza Richárd"  Richárdnak (micsoda gyönyörû magyar név, vajon a nagyapját is Azóta tudjuk, hogy „a fiúk nem így hívták?) nevezô „kiválasztott”álltak meg félúton”. Ha van az embetól, 2008. december 27-i dátummal. ri cinizmusnak és a gazemberségnek Cionista humanizmus Az írás a MIÉRT CION? címû mélypontja, akkor ez a cikk az.   (természetesen független = vegytisztán Az e sorok írásakor százötven és két- Megfordítva a szerzô gyomorforgató cionista) portálon látott napvilágot, és száz darab közé becsült hullamennyiség logikáját, mi is nyugodtan kijelenthetjük: a mai napig megtekinthetô. Talán nem nagy részét – gázai közlés szerint száz- zsidó jelenleg háromféle létezik: volt, járok messze az igazságtól, ha kijelen- negyvenet – a Hamasz terroristái adták. jelenlegi és jövendôbeli gazember!  tem, hogy ez a cikk – ismerve a lassan Mégis, mi sem természetesebb, mint Másrészt köszönettel tartozunk Rákócza ezer felé közelítô palesztin áldozatok hogy minden egyes híradás megemlíti úrnak ezért az ôszinteségért, így legalább számát – kimeríti nem csak a gátlástalan a „polgári” áldozatokat (és persze akad, minden közepesen értelmes honfitársunk gyûlöletkeltést, hanem a tömeggyilkos- ami csak azokat említi). Félelmetes, is világosan lemérheti, hogy milyen lelság igenlését, sôt arra való felbujtást is.  sunyi és aljas sumákolás kezdôdik már kivilággal rendelkeznek a hivatalosan Na de lássuk elôször az írást:  megint, hiába ismeri mindenki a Hamasz egekig ajnározott kedves magyarországi azon taktikáját, miszerint katonai cél- zsidaink. Továbbá arra is választ kapunk, „Halál a terrorra  pontokat lehetôleg óvodák, iskolák és hogy mitôl nô az antiszemitizmus. Az izraeli kormány – nagyon hosszas kórházak tôszomszédságában érdemes Rákócza úr ezzel az írásával valószínûleg bizonytalankodás után – odacsapott; létrehozni. Még az Egyesült Államok is több antiszemitát termelt, mint amit a radia kommentárok szerint húsz éve nem arra szólította fel Jeruzsálemet, „kímélje” kális nemzeti oldal több hónapos kemény volt ilyen véres napjuk a palesztinoknak. a polgári áldozatokat. Szerintem ilye- leleplezô munkával elérhetne. 

Halál a terrorra!

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

2009. február

4

CXI X OX NX IS XT XA X TXEXRXRXOXR Ha valaki netán kíváncsi lenne, hogy a 20. század elsô felében miért lángolt föl Európa-szerte a zsidók iránti utálat, akkor most Rákócza úr írása kapcsán könnyen rájöhet. A történelem ugyanis ismétli önmagát. Már ami a kiválasztott nép történetét és lelkivilágát illeti. Annak idején is tele volt a világ az ilyen Rákócza-féle véleményformálókkal, akik a befogadó népeken élôsködve úgy köszönték meg a befogadást, hogy reggeltôl estig gyaláztak mindent, ami az illetô népnek szent és sérthetetlen volt.  Aztán történt valami.  Úgy a múlt század harmincas éveinek elején jött egy európai gondolkodó, aki elôször csak imigyen figyelmezte ezt a minden jóérzésbôl kivetkôzött társaságot:  „Vigyázzanak, nagyon vigyázzanak! Egyszer elfogy a türelmünk, és a zsidók pimasz, hazug pofáját be fogjuk tömni!"  Késôbb egy másik nagy európai gondolkodó pedig így szólt egyik nagy beszédében: 

UTÓIRAT  A fenti cikk megírása és a Kuruc infón történt megjelenése után néhány olvasó jóvoltából írásom alanyával kapcsolatban olyan új információkhoz jutottam, hogy magam is megdöbbentem. Ahhoz már hozzászoktam, hogy korunk vívmányainak köszönhetôen lassan már semmi sem az, aminek látszik, most azonban egy valóban kirívó esettel állunk szemben.   Minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy az egyik leggyalázatosabb és legcinikusabb cionista uszítás szerzôje, Rákócza Richárd nem zsidó, hanem csak annak adja ki magát. Ez nem új jelenség, hanem a gyógyíthatatlan elmebetegség egy olyan formája, ami fôleg az utóbbi években vált szinte járvánnyá. Neve pedig: idiotizmusba fajuló filoszemitizmus. (Tüneteit szinte az egész jelenlegi politikai „elit” is magán viseli.)  Nemrég egy Nagy László nevû, magát történésznek képzelô és beteges zsidóimádatáról elhíresült személy (mel-

lesleg a Magyar Antifasiszta Liga elnöke) gyalázta úton-útfélen a magyarság valódi szellemi nagyságait, köztük Wass Albertet. Aztán valaki felismerte, hogy ez a Nagy László néhány évvel ezelôtt még a szintén zavaros elméjû Bácsfi Diána híveként Szálasi-plakátokat ragasztgatott éjszakánkén Budapest utcáin. Azóta nem nagyon hallunk róla. És itt van természetesen régi kedves ismerôsünk, a valóságban soha nem létezett Hungarista Hírszolgálat egykori legendás vezetôje, Szemenyei-Kiss Tamás is, aki – mit ad Isten – jelenleg mint meggyôzôdéses humanista, a cionista hírportálok kedvenc szerzôjeként ontja magából a tömény baromságot.  Mindezek ismeretében már semmin sem csodálkozhatunk. Még azon sem, ha néhány nap múlva esetleg kiderül, hogy ez a Rákócza „Ricsi” a valóságban tulajdonképpen nem is egy megveszekedett mûzsidó, hanem  a szélsôjobb beépített embere. (D. K.)

„A kocka el lett vetve, és én nem hiszem, hogy azok, akik tegnap még nevettek, ma még mindig nevetnek!"  A két egykori prófétának igaza lett. A zsidóságnak az ezt követô években nem nagyon volt oka nevetgélni.  Az ember akaratlanul is úgy érzi, mintha a zsidók semmit sem tanultak volna a történelembôl. Az egykori prófétákkal együtt én is csak azt mondhatom: nem hiszem, hogy a ma még mások nyomorúságán és gyalázatos legyilkolásán röhögcsélô Rákócza úr és hasonszôrû társai holnap is röhögni fognak.  Mert biztos vagyok benne, hogy valahol valakik már készítik azokat a bizonyos listákat, amelyeken többek között Rákócza úr neve is szerepel.   Egyben ugyanis egyetértek a cikkíróval: halál a terrorra! Halál az igazi terroristákra!  A hozzá hasonló szellemi terroristákat pedig fel az elsô Izraelbe induló repülôgépre, és shalom velük! Dobszay Károly (2009.01.11.)

Izrael "csak védekezik" - mégis gyarapodik a területe "Izraelnek joga van az önvédelemhez" - szajkózzák úton-útfélen a cionisták kezében lévô hírközlô eszközök. Roppant érdekes, mert ha Izrael megszületése, vagyis 1948 óta csak védekezik, akkor hogyan lehetséges, hogy egyre csak nô és nô? Az alábbi négy térképen tanulmányozhatjuk az állítólag állandóan csak "védekezô" zsidóság elôrenyomulását Palesztinában. A fehér szín a zsidóság, a sötét a palesztinok tulajdonában álló földeket jelöli. Az elsô térkép az 1946-os állapotokat tükrözi. A második azt mutatja, miképp húzták meg a határokat az 1947-es ENSZ-felosztási terv alapján a két nép között. A harmadik térképrôl kiderül, hogy Izrael már 1948-ban messze túlterjeszkedett a számára kijelölt határokon. 1967-ben pedig megszállta Ciszjordániát, a Gázai övezetet és Kelet-Jeruzsálemet, s elkezdôdött a zsidó telepesek beáramlása a megszállt palesztin területekre. A negyedik képen a mai állapotok láthatók. P.O.

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

2009. február

5

CXI X OX NX IS XT XA X TXEXRXRXOXR

Izrael háborús bûnei Izrael ismét rányitotta a pokol kapuit a palesztinokra. Negyven civil menekült egy ENSZ-iskolában, három egy másikban. Ennyi halott egy éjszaka alatt nem rossz egy olyan hadseregtôl, amely a ‚fegyverek tisztaságában‘ hisz. De miért lennénk meglepôdve? Hát elfelejtettük a 17 500 halottat (majdnem mind civilek, többségük gyermek és asszony) Izrael 1982-es libanoni inváziója során? Az 1700 palesztin civil áldozatot a Sabra-Shatila-i mészárlásnál? A 106 libanoni civil menekült (fele gyermek) 1996-os Qana-i lemészárlását az ENSZ-bázison? A Marwahin-i menekültek vérontását, akiket az izraeliek kergettek el otthonaikból 2006-ban, majd egy izraeli helikopter legyilkolta ôket? Az ugyanezen évi libanoni invázió és bombázás 1000 halottját, akik szintén túlnyomó többségben civilek voltak? Ami ámulatra méltó, az az, hogy annyi nyugati vezetô, elnök és miniszterelnök, és - attól tartok - szerkesztô, újságíró bevette a régi hazugságot, hogy Izrael annyira, de annyira vigyáz a civil életekre. „Izrael minden tôle telhetôt megtesz, hogy elkerülje a civil áldozatokat” mondta egy izraeli követ mindössze pár órával a gázai mészárlás elôtt. És minden elnöknek, miniszterelnöknek, aki megismételte ugyanezt a badarságot, ürügyként, hogy elkerüljék a tûzszünetet, a tegnap (a cikk jan. 7-én jelent meg - Szerk.) esti vérengzés áldozatainak a vére szárad a kezén. Ha George Bushnak lett volna mersze, hogy tûzszünetet követeljen 48 órával elôbb, az a 40 civil (idôsek, asszonyok és gyermekek) most élnének. Ami történt, az nem csak szégyenletes, hanem egyenesen gyalázatos. Netán a „háborús bûnök” túl erôs minôsítés lenne? Merthogy így neveznénk ezt a kegyetlenséget, ha a Hamász követte volna el. Ami a háborús bûnöket illeti tehát, ez azok közül való volt. Azután,

hogy annyi közel-keleti tömeggyilkosságról tudósítottam - szíriai, iraki, iráni vagy izraeli seregek általiakról - feltételezem, cinizmus lehetne a reakcióm. De Izrael azt állítja, hogy ôk a „nemzetközi terror” ellen harcolnak. Azt állítják, hogy értünk harcolnak Gázában, a mi nyugati eszméinkért, a biztonságunkért, a mi mértékünk szerint. Így tehát mi bûnrészesek vagyunk a Gázára hozott barbárságokban. Korábban beszámoltam már a hasonló eseményekre az izraeli hadsereg által adott ürügyekrôl. Mivel nagy valószínûséggel ezeket a közeljövôben újramelegítik, íme néhány: a palesztinok ölték meg a saját menekültjeiket, a palesztinok ástak ki holttesteket a temetôkbôl és helyezték ôket a romokra, végül is az egész a palesztinok hibája, mert egy fegyveres mozgalmat támogattak, vagy mert felfegyverzett palesztinok direkt ártatlan menekülteket használnak védôpajzsként. A Sabra-i és Shatila-i mészárlást Izrael libanoni jobboldali falangista szövetségesei követték el, amíg izraeli seregek - ahogyan Izrael saját vizsgálóbizottsága is feltárta - csak nézték 48 órán keresztül, és semmit sem tettek, hogy megakadályozzák. Amikor Izraelt hibáztatták, Menachem Begin kormánya azzal vádolta meg a világot, hogy a középkori vérváddal illetik ôket ismét. Azután, hogy az izraeli tüzérség lövedékekkel sújtotta a Qana-i ENSZ-bázist 1996ban, az izraeliek azt állították, hogy Hezbollah-fegyveresek rejtôzködtek ott. Nem volt igaz. A több mint 1000 halott miatti felelôsséget 2006-ban (a háború úgy kezdôdött, hogy a Hezbollah foglyul ejtett két izraeli katonát a határon) egyszerûen a Hezbollah nyakába varrták. Aztán Izrael azt állította, hogy a második Qana-i mészárlásnál a halott gyermekek testét valószínûleg temetôkbôl vitték oda. Ez is hazugság volt. A Marwahin-i vérontásra még csak mentséget sem kerestek. A falubelieket távozásra szólították fel, aminek eleget tettek, majd ezek után nehézfegyverzetû helikopterrel rájuk támadtak. A menekültek a teherautó oldalába állították a gyermekeiket, hogy látható legyen: ártatlanok utaznak benne. Az izraeli helikopter közelrôl kaszálta le ôket. Mindössze ketten élték túl, úgy,

hogy halottnak tetették magukat. Izrael még csak bocsánatot sem kért. Tizenkét évvel késôbb egy másik izraeli helikopter támadt egy szomszédos faluból civileket szállító mentôautóra - ugyancsak azután, hogy Izrael távozásra szólította fel ôket -, és ezzel megöltek három gyermeket és két asszonyt. Az izraeliek azt állították, hogy egy Hezbollah-harcos volt a mentôautóban. Ez sem volt igaz. Én tudósítottam ezekrôl az atrocitásokról, és megvizsgáltam mindent, beszéltem a túlélôkkel. Ugyanezt tette számos kollégám. Természetesen antiszemitizmussal vádoltak minket. A legkisebb kétely nélkül vallom: hallani fogjuk még ezeket a botrányos rágalmakat. Majd mondják: a Hamász a hibás, és valószínûleg a temetôbôl kiásott halottas hazugságot, és azt is, hogy minden bizonnyal a Hamász volt az ENSZ-iskolában is, de leginkább az antiszemitizmus-hazugságot. A vezetôink pedig pfújolni fognak, és emlékeztetik a világot, hogy eredetileg a Hamász szegte meg a tûzszünetet. Pedig nem így volt. Izrael szegte meg, elôször november 4-én, amikor a bombatámadásban megöltek 6 palesztint Gázában, és ismételten november 17-én, amikor egy másik bombázás ölt meg 4 palesztint. Igen, az izraeliek megérdemlik a biztonságot. Húsz izraeli halott 10 év alatt Gáza körül, ez valóban gyászos szám. De 600 palesztin áldozat (ma már 900-nál is több, harmada gyermek – Szerk.) mindössze egy hét alatt, ezrek az évek során 1948 óta - amikor az izraeli mészárlás Deir Jasszin-nal megkezdte a palesztinok kivándoroltatását Palesztina azon részébôl, ami késôbb Izrael lett - teljesen más mértékû. Ez nem egy átlagos közelkeleti vérontásra emlékeztet bennünket, hanem a balkáni háborúk szintjén lévô atrocitásokra a kilencvenes évekbôl. És persze amikor egy arab nekilódul visszatarthatatlan haraggal, és kiadja lázító vak dühét Nyugaton, mi azt fogjuk mondani, hogy ehhez nekünk semmi közünk. Miért utálnak minket? – fogjuk kérdezni. De nehogy azt mondjuk, hogy nem tudjuk a választ!

Robert Fisk (The Independent, 2009. 01. 12) Fordította: Irisz



Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

2009. február

6

Á LX AXRXCXTX AXL X A NX X IZ XR XA XE L

Gáza gáza

kánaánita özvegyeket, de még az ártatlan, árva csecsemôket sem! Efféle elvekre remekül lehetett az inkvizíció máglyáit építeni, de huszonegyedik évszázadot aligha lehet, mert akkor az egész Föld máglyává lesz.

Víz Péter úr elmeséli, hogy a Hamasz egyik fô vezetôjének fia, Mosab Hassan Youssef titokban megkeresztelkedett, és a jézusi ellenségszeretet híve lett. Szegénynek eleinte titkolnia kellett új meggyôzôdését, hiszen az iszlámból Már a sóhivatal ENSZ is ôrjöng, pedig ott kitérni nem lehet, azért halál jár. Miután szorgosan szembeszáll az USA, mely a azonban a fiú az USA-ba menekült, nyilguantánamói kínzótáborában ugyanazon vánosságra hozta mindezt, noha ott is módszereket használta, mint a zsidó katonaság. Csak mindent szépen, az arányosság elvé­nek megfelelôen? Nem ám szemet szemért, fogat fogért! A Tórában kifejtett elv természetesen csak zsidó és zsidó között érvényes! Tisztátalan gójokra nem vonatkozik. A jogos önvédelem tehát Izrael részérôl azt jelenti, hogy a tucatnyi zsidó áldozat megfelel ezernyi palesztin halottnak.­ A csôben még mindig nem érkezik az orosz gáz. (Ahogy képzelt zuhanyrózsákból sem érkezett soha.) Gáz csak Gázában van, de az Izraelbôl érkezik. 

Hallgatom a Kato­ likus Rádiót. Ebbôl se gáz, hanem víz folyik. Ismét szót kér Víz Péter úr, a Christian Solidarity International magyar szekciójának veze­tô­je, aki korábban már kifejtette, hogy Európa zsidó-keresztény gyökereit indokolt féltenünk az iszlámizmustól. Hát igen, nincs is más baj, csak mindig azzal az átkozott kettôs mércével! Mert Víz úr szerint a judaizmustól nem kell Európát félteni. Hiszen ott van közös alapnak az Istentôl ihletett Ószövetség, melyben Jahve például büntetés terhe alatt adja parancsba Józsuénak és katonáinak, hogy ne hagyják életben a

bármikor utolérheti az iszlám fundamentalisták bosszúja. Szerencséjére szüleivel folytatott telefonjai során anyja s apja is szeretetükrôl biztosították, bár teljesen magukon kívül és értetlenül fogadták döntését. Víz úr szerint e fiú döntése reménykeltô szignál lehet a zsidó-palesztin kiengesztelôdés irányában. 

nyé lesz, s ezen úgy meghatódnak mind a terminátor-pitbull bestiákká heccelt izraeli katonák, mind a Ahmadinezsád által bejelentett 70 000 iszlám öngyilkos merénylô, hogy kölcsönösen baráti békejobbot nyújtanak és sírva borulnak egymás nyakába?  De Víz Péter úr megint elhallgat néhány tényt, és a féligazság sokszor agymosóbb lehet, mintha inkább meg sem szólalna valaki. Elfelejti megemlíteni, hogy egyes ortodox zsidó csoportok szemében is rendkívüli vétek a kikeresztelkedés. Közismert szokás például, hogy egy bábuval megrendezik a kikeresztelkedett családtag halotti szertartását, hiszen örökre elveszett számukra! De nem voltak ám mindig ilyen kulturált szokásaik! Izrael Shahak, a neves zsidó, de anticionista történész megemlít a múltban olyan eseteket az orosz diaszpóra történelmébôl, mint például mikor ortodoxok egy neológgá lett zsidót bosszúból elevenen löktek egy gyár olvasztókemencéjébe.  Meg ugye, nekünk („zsidó-keresztényeknek") se kell a szomszédba mennünk, sepergethetünk eleget a magunk portája elôtt is! Egy-egy hittétel tagadásáért is lehetett a keresztényeknek hittestvéreik által máglyára kerülni még protestáns területen is!  A kereszténységnek egyetlen újjászületési esélye, ha végre sikerül elrágnia a mózesi köldökzsinórt!

Nevezzük puszta naivitásnak e véle-   ményt? Egy Hamaszos fióka keresztén�-

Tarnóczy Szabolcs

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

2009. február

7

T I S Z TXAX X VX IZ XEXTX AX P XO XH XÁ XR B A ! katonák tízezrével véreztek el a fronton. egy teljesen más világ egyre súlyosabb Akárhogy is nézzük, ez a mi szempon- kérdéseire kell megtalálnunk a válaszokat. Persze az is igaz, hogy minden, tunkból hazaárulás. ami most folyik körülöttünk, valahogy Ha valaki felszabadítót tisztel a vörös a második világháború öröksége, amelyhordákban, annak természetesen lehet nek ugye a zsidóság lett az elsô számú más a véleménye, de az ilyen embe- gyôztese és minden jelenlegi hatalmát reknek semmi keresnivalója a nemzeti ebbôl származtatja. Ezért nekünk életbevágó fontosságú feladatunk, hogy tiszoldalon. tában legyünk legalább az elmúlt száz Több mint elgondolkoztató az a bôdületes Mára oda jutottunk, hogy egy újabb év történéseivel és ezáltal végre tisztán káosz, ami itt a nemzeti oldalon egyesek fejében uralkodik. Ehhez kapcsolódik tudathasadás következtében nem egy lássuk, hogy ki az ellenség és ki a barát. szervesen az a szinte naponta tapasztal- „antibolsevista“ egy személyben antiAztán itt van még egy furcsaság, amiható logikai bukfenc vagy szaltó, amit fasisztának is vallja magát, ami ugye fából vaskarika. Az elmondottak olyan kor valaki elôadja, hogy nem tud egyetegyre többen elkövetnek. kötelezô történelmi alapismeretek, ame- érteni a nyilasok úgymond fajgyûlölô Ha valaki meggyôzôdéses antibol- lyek nélkül nem vállalhat valaki komoly ideológiájával, mert szerinte minden sevista (amibôl egyenesen következik, szerepet a jelenlegi politikai küzdelem- ember egyenlô. Arról valószínûleg még hogy egyben antijudaista is, mert a kettô ben, mert rögtön hiteltelenné, sôt nevet- nem hallott, hogy vannak azért olyanok is, akik magukat egyenlôbbnek tartják. szorosan összefügg), akkor nem tekinthet ségessé válik. De ezek kivételesen nem a nyilasok volnegatívan olyan személyekre, akik az További kirívó baromság, ha itt tak, hanem egészen mások. Ami pedig antibolsevista harc érdekében áldozták fel az életüket. De fôleg nem lehet példa- egyesek úgy ítélik meg a radikális jobb- az emberi fajok különbözôségét illeti, képe mondjuk Bajcsy-Zsilinszky Endre, oldalt, hogy Horthysták állnak szembe arról már jóval Hitler megjelenése elôtt aki (bizonyítottan) titokban a szovje- Szálasistákkal. Jó lenne, ha végre min- könyvtárnyi anyagot írtak kimondottan tekkel egyezkedett, miközben a magyar denki észrevenné, hogy 2008-at írunk és tudományos kutatók és megállapításaikat a gyakorlat mind a mai napig Mermelstein nem enged fényesen igazolta. Németországban például a legkülönbözôbb ágazatú bûnözés legalább 80 százaléka a multikulturális ôrületnek köszönhetôen – valószínûleg véletlenül – az utóbbi években beözönlô külföldiek nevéhez fûzôdik. Ugyanúgy, mint hazánkban, ahol a zsidóság hathatós falazásával cigány hordák terrorizálják napról-napra a békés magyar lakosságot. Aki ezt nem látja, vagy nem akarja észrevenni, az vagy maga is szem a láncban, vagy pedig elmebeteg. Drótkefe, 1942. március 20.

TUDATHASADÁS VAGY ELMEZAVAR?

Mermelstein: Miféle felterjesztéseket nyújtogat maga itt nekem? Pincér: A fajtestvérei kérik Mermelstein urat, hogy szerényebben viselkedjen, ne legyen olyan hangos, mert ez árt a zsidóságnak. Mermelstein: Mondja meg a fajtestvéreimnek, hogy én most tért hódítok. Ahol én elkezdek viselkedni, onnan minden másfajta elszalad!

Néhány gondolat erejéig Horthy Miklósról is szükséges említést tenni, fôleg azért, mert az ô megítélését az utóbbi idôkben számtalan hívatlan és abszolút felkészületlen prókátor közremûködése nagyon megnehezítette. Elég, ha csak Koltay Gábor Horthy-filmjére gondolunk, ahol Horthyból már-már egy antifasiszta ellenállót kreáltak, aki természetesen „utálta és meg-

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

2009. február

8

T I S Z TXAX X VX IZ XEXTX AX P XO XH XÁ XR B A !

A történelmi tények azonban egészen mást bizonyítanak. Horthy Miklóst nem nagyon kellett kényszeríteni, hogy belépjen a szovjet elleni háborúba, hisz, mint Európa elsô antibolsevista államfôje, egyszerûen kikerülhetetlennek tartotta a bolsevizmussal való végsô leszámolást. A hitleri Németországban - minden utólagos kozmetikázás ellenében - Horthy nagy megbecsülésnek örvendett. Látogatásai alkalmával úgy fogadták, mintha a római császár érkezett volna. 1943-ban, amikor az utólagos kozmetikázók szerint Horthy már csak a háborúból való kiugráson törte a fejét (és ezt állítólag a németek is tudták), Németországban még egy több száz oldalas könyv jelent meg róla, amiben az antibolsevizmus egyik elkötelezett harcosát méltatták személyében. Horthy egészen 1944 nyaráig hitt a német gyôzelemben, különben megmagyarázhatatlan és bûnös cselekedet lett volna részérôl, ha ô az angolszászokkal tárgyalgat a kiugrásról, közben pedig további ezreket vagy tízezreket küld a frontra meghalni egy szerinte már értelmetlen háborúba. Az egész kiugrási kísérletnek és az azt követô nyilas hatalomátvételnek van egy máig agyonhallgatott, de rendkívül fontos mozzanata. Horthy, már portugáliai emigrációjából, az ötvenes évek elején egy levelet küldött Adenauer akkori nyugatnémet kancellárnak, amelyben esküdözik, hogy rosszindulatú rágalom személyével kapcsolatban az a mendemonda, miszerint ô, mint kormányzó, a szovjetekkel történt titkos kiugrási tárgyalások alkalmával igent mondott volna Sztálin legfôbb követelésére, ami abból állt, hogy a magyar hadsereg nemcsak megszünteti az ellenállást, hanem rögtön hátba is támadja korábbi szövetségesét, a németeket. Ezt a levelet Horthy emlékiratainak német nyelvû kiadásában is közölték.

hogy az 1944 októberében a budai vár és Moszkva között küldözgetett titkos számjeltáviratokat a németek és az angolok is lehallgatták, sôt meg is fejtették, és ebbôl egyértelmûen kiderült, hogy Horthy valóban igent mondott Sztálin követelésére. Tulajdonképpen ez volt az egyik legfôbb oka, hogy a kiugrási kísérlet nem sikerült, mivel a magyar katonai vezetés ilyen becstelenségre egyszerûen nem volt hajlandó. Másrészt német szempontból is érthetô, hogy egy világégés közepén nem hagyhatták magukat ilyen módon elárulni. Horthyval mindezek ellenére, régi érdemeire való tekintettel utána is lovagiasan viselkedtek.

és Szálasi Ferenc történelmi szerepérôl is végleg lehulljon minden homályos lepel, mert e nélkül nem tudunk hiteles ítéletet mondani. Végül néhány szót egy bizonyos elmezavarról. Szinte divattá vált az utóbbi idôkben, hogy az ún. nemzeti oldalon majdnem mindenki, miközben teljesen jogosan kritizálja a zsidóság mesterkedéseit, rögtön hozzáfûzi, hogy ô bizony nem náci, nem nyilas és fôleg nem antiszemita, hiszen zsidó barátai, ismerôsei, sôt zsidó felesége vagy menyasszonya van.

További különlegessége ennek a történetnek, hogy Horthyt végül nem a németek leplezték le, hanem C. A. Macartney angol történész (Az Október tizenötödike c. könyv szerzôje) tárta a nyilvánosság elé a lehallgatott és megfejtett számjeltáviratok szövegét.

Lassan komolyan kezdek aggódni és – Hofi Géza után szabadon – feltenném a kérdést: mondja meg már valaki, nem lesz nekem abból semmi bajom itt a nemzeti oldalon, hogy se zsidó nem vagyok, se zsidó feleségem vagy menyasszonyom nincsen, de még a barátaim vagy ismerôseim között sincs egyetlen zsidó?

Nagyon sok dolgot kellene még helyére tenni ebben az összekuszált világban ahhoz, hogy pl. Horthy Miklós

Dobszay Károly

Drótkefe, 1942. február 6.

vetette a németeket, de mindent megtett a magyarországi zsidóság érdekében a gonosz nyilasok ellenében“. Eddig a mese.

Egy dologra azonban nem számított,

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

2009. február

9

XA XN XT XIXKXRXI SXZX TX UX SX

Antikrisztus Rákócza Richárd   „Egyet azonban ne feledjetek: Szíriában a mai napig olyan térképeket nyomtatnak, amelyen nem csak a Golán képezi az ország részét, hanem Libanon, Jordánia, Izrael, Irak, Kuvait, valamint Egyiptomtól a Szináj-félsziget, továbbá Ciprus szigete is. Magyarán: arról a Szíriáról álmodnak, amely valaha tartomány volt az Ottomán Birodalomban.  (Szíria természetesen semmilyen formában nem ismeri el a nem létezô palesztin népet, és annak semmiféle államot nem szán sem Izrael területén, sem másutt.)” (Szíria békülne…Miért Cion? 2008.május 24.) „Ilyen körülmények között ugyan miért is ne álmodozhatnánk Erec Jiszráélrôl, különösen most, hogy felelôsség nélkül tehetjük, hiszen a horizonton egyáltalán nem rémlik fel egy megnagyobbodott zsidó állam képe? Miért is ne gondolhatnánk bele abba, hogy Izrael átveszi az arab olaj egy része felett az ellenôrzést, amikor a háborúk eddig csak diadalt hoztak a zsidó  állam számára, míg a békék csak megszégyenülést, területveszteséget és belsô rothadást? Miért is ne moshatná három tenger Izraelt?” (Nagy Izrael: miért ne? Miért Cion? 2008.június 23.)  Golda Meir asszony született Mabovits (Kijev, 1898. május 3. – Jeruzsálem. 1978. december 8.),  Izrael Állam alapítóinak egyike, Izrael miniszterelnöke (1969-1974) „Nem létezik palesztin nép… Ez nem olyan, mintha mi jöttünk volna az ajtón kívül tenni ôket és elvenni az országukat. Ôk nem léteznek.” (Sunday Times, 1969. június 15.) „Ez az ország úgy létezik, mint maga az Isten által tett ígéret beteljesedése. Nevetséges lenne jogszerûségrôl elszámoltatni. Ekként szól a Golda Meir asszony által megfogalmazott alaptétel.” (Le Monde, 1971. október 15.) Mózes elsô könyve „Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Ábrahámmal, és azt mondta: A te utódaidnak adom ezt a földet Egyiptom folyójától a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig.” (15, 18-21.)

Menahen Begin (1913-1992) izraeli politikus, az Irgun zsidó terrorszervezet vezetôje Palesztinában (1943-48), majd a Herut Párt elnöke (1948-73), a jobboldali Likud pártszövetség alelnöke (1973-84), miniszterelnök (1977-83). 1978-ban megosztott Nobel-békedíjat kapott. „Ezt a földet nekünk ígérték és nekünk van jogunk rá.” (Begin nyilatkozata Oslóban. Davar, 1978. december 12.) Moshe Dayan (1915-1981) izraeli katonai vezetô és politikus „Ha nekünk van Ószövetségünk, Tóránk, s ha mi a Tóra népének tekintjük magunkat, akkor nekünk kell birtokolnunk az összes bibliai földet.” „Nézzük meg az amerikai Függetlenségi Nyilatkozatot. Ez egyetlen megjegyzést sem tartalmaz a területi határokról. Mi nem vagyunk arra kötelezve, hogy kitûzzük az állam határait.” (Jerusalem Post, 1967. augusztus 10.) David Ben Gurion (1886-1973) izraeli politikus, miniszterelnök „Nem arról van szó, hogy fenntartsuk a jelenlegi állapotokat. Nekünk egy dinamikus, a terjeszkedés felé irányított államot kell létrehoznunk.”  „Izrael Állam véleménye az, hogy az Egyesült Nemzetek 1947. november 29-i határozata érvénytelen és meg nem történtnek tekinthetô. Az ENSZ-nek a ’megosztásra’ vonatkozó határozatáról, amelyet jóval Izrael felvétele elôtt hoztak. (New York Times, 1953. december 6.) Menahem Begin „Izrael földje vissza lesz adva Izrael né­pének. Teljes egészében és örökre.” (A lázadás. Az Irgun története) Folke Bernardotte af Wisborg gróf (1895-1948) „A legalapvetôbb elveknek a megsértését jelentené az, hogy megakadályozzák a konfliktus ártatlan áldozatainak az otthonukba való visszatérését, amikor zsidó bevándorlók özönlenek Palesztinába, és mi több, állandó jelleggel azzal fenyegetnek, hogy felváltják az arabokat, akik évszázadok óta élnek ezen a földön.  … a nagymértékû cionista rablást és falvak lerombolását nyilvánvaló katonai szükségszerûség nélkül.” ENSZ Dokumentum, 1948. szeptember 16. A Bernadotte grófot és francia segédjét, Serot ezredest másnap, 1948. szeptember 17-én meggyilkolták Jeruzsálemnek a cionisták által elfoglalt részében.

Lord Moyne (1880-1944) 1942. június 9-én Kairóban, a Lordok Házában kijelenti, hogy a zsidók nem az ôsi héberek leszármazottai és nincs nekik „jogos követelésük” a Szentföldre vonatkozóan. A Palesztinába való bevándorlás mérséklésének híve lévén, a Lordot akkor azzal vádolták meg, hogy a „héber függetlenség egyik engesztelhetetlen ellensége”. 1944. november 6-án Jichák Shamir Ster-csoportjának két tagja megöli Lord Moyne-t Kairóban. Josef Weitz (1890-1972), a Zsidó Nemzeti Pénzalap igazgatója „Világosnak kell lenni elôttünk, hogy ebben az országban nincs hely két nép számára. Ha az arabok elhagyják az országot, azzal mi megelégszünk (…) Nincs más eszköz, mint az összes arabnak más területre való helyezése; egyetlen falut, egyetlen törzset sem szabad hagyni… Meg kell magyarázni Rooseveltnek és minden baráti államfônek, hogy Izrael földje nem túl kicsi, ha azt minden arab elhagyja, és ha annak határait egy kicsit eltoljuk északra, a Litani mentén, és keletre, a Golán fennsíkjaira.” (Journal , TelAviv, 1965) Joram Ben Porath „Az izraeli vezetôk feladata, hogy világosan és bátran megmagyarázzanak a közvéleménynek egy bizonyos számú tényt, amelyeket az idô elfelejtet. Ezek közül az elsô az, hogy nincs cionizmus, nincs gyarmatosítás, nincs Izrael Állam az araboknak birtokból való kiforgatása és földjeiknek kisajátítása nélkül.” (Yediot Aharonoth, 1972. július 14.) Nathan Weinstock „Szüntessék meg a  ’kiválasztott nép’és az ’Ígéret földje’ fogalmát, és a cionizmus alapja összeomlik.” (A cionizmus Izrael ellen, 1969) Joel Teitelbaum (1887-1979), Szatmárnémeti ortodox fôrabbija  „Ô (Teitelbaum) minden zsidó vitathatatlan vezérének mondható, akit nem fertôzött meg a cionizmus. Korunkra nem jellemzô, páratlan bátorsággal a ’sátán munkájának, szentségtörésnek és káromlásnak’ nevezte a cionista államot. Undort keltônek tartotta a cionista államért kiontott vért.”  (New York Times, 1979. szeptember 18. Fizetett hirdetés.) A sorozatot szerkeszti:

Schuster Lóránt

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

2009. február

10

IRÁNYTû ADY ENDRE A muszáj Herkules

Dôltömre Tökmag Jankók lesnek: Úgy szeretnék gyáván kihúnyni S meg kell maradnom Herkulesnek. Milyen hígfejûek a törpék: Hagynának egy kicsit magamra, Krisztusuccse, magam megtörnék. De nyelvelnek, zsibongnak, ûznek S nekihajtanak önvesztükre Mindig új hitnek, dalnak, tûznek. Szeretném már magam utálni, De, istenem, ôk is utálnak: Nem szabad, nem lehet megállni. Szeretnék fájdalom-esetten Bujdosni, szökni, sírni, fájni. De hogy ez a csürhe nevessen? Szegény, muszáj Herkules, állom, Gyôzöm a harcot bús haraggal. S késik az álmom s a halálom. Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi, Jó lesz egy kis hódolás és csönd: Így nem fogok sohse meghalni.

Ezzel a verssel emlékezünk az 1945. február 11-i budavári kitörés hôseire.

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

2009. február

11

KITÖRÉS

Hôsiesség vagy rabszolgaság? Az 1945. február 11-i budavári kitörés mindmáig tabu mind a cionisták, mind az álnemzetiek szemében. Mindkét fél felháborodik azon, hogy vannak, akik világtörténelmi hôstettként emlékeznek a mintegy 80 000 honvéd Európa védelmében való végharcára, akik hazánk utolsó törvényes államfôjével, Szálasi Ferenccel vallották, hogy Európa bolsevizmusellenes keresztes hadjáratának „nem volt erkölcstelen célja”. (1) Sohasem volt olyan idôszerû minden idôk legnagyobb bölcselôje és hittudósa, Aquinói Szent Tamás érvelése, mint ma, a „világpolgárság” izraeli-amerikai kultusza közepette: Isten szeretete csak a vérségileg hozzánk legközelebb álló embertársaink szeretetével lehetséges (2), hiszen „ha valaki azt mondja: szeretem az Istent és felebarátját gyûlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, Istent, akit nem lát, hogyan szeretheti? És az a parancsunk van Istentôl, hogy aki szereti Istent, szeresse testvérét is.” (3) Ezért az Isten szeretete és a Haza szeretete szembeállíthatatlanok. A hazaszeretet ráadásul már csak azért sem ellentétes az Isten szeretetével, mert az élet alapelveire: a magántulajdonra, az Istenbe vetett hitre és a nemzetszeretetre épül. Mindhármat messzemenôen elismerte az olasz fasizmus (Benito Mussolini), a német nemzetiszocializmus (Adolf Hitler) és a saját gyökereinkbôl táplálkozó hungarizmus (Szálasi Ferenc) eszmeisége és gyakorlata. Eleink 1944-1945 fordulóján olyan világrendszer ellen harcoltak, amely mindhármat tudatosan megtagadta. A Talmud tanításaira épülô bolsevizmus ugyanis hadat üzent Istennek. Ezért akarta eltörölni – szemben a fasizmussal, nemzetiszocializmussal, a hungarizmussal és a velük világnézetileg rokon Franco-i (spanyol), a Salazar-i (portu-

1945

gál), a Pavelicˇ Ante-i (horvát) mintával – a vallást, a családot, magántulajdont, a nemzeti öntudatot. Minderrôl, vagyis a Kreml, a GPU, a Cseka- és NKVDbörtönök pincéiben, az Andrássy út 60 falain belül 1945 után történtekrôl, a váci, kistarcsai, recski rabok és a Hortobágyra kitelepítettek torokszorító sorsáról, arról, hogy a szifiliszes szovjet hordák mintegy egymillió magyar nôt erôszakoltak meg, emlékiratok sokasága áll rendelkezésünkre. Álljon itt tanulságul közülük Wilhelm Hillen SS-Obersturmführer vallomása: „Néhány napig Berlin déli részén egy sportcsarnokban feküdtem több száz német katonával, akik a Halbe-i harcok során szereztek súlyos sebeket és estek fogságba. Miután az oroszok elvették személyes tárgyainkat és leborotválták a fejünket, május 8-án marhaszállító vagonokban egy lengyelországi hadifogolykórházba küldtek minket. Mellettem egy 14 éves fiatal feküdt, akinek a jobb lábát amputálták. A vagon ajtajánál egy könnyes szemû, elôrehaladott állapotban lévô várandós nô állt. Az édesanyja volt. Az orosz ôrök távolabb lökdösték az ajtótól, de amikor nem figyelték, felmászott a kocsira és elbújt egy nagykabát alá. Az ajtót bezárták, a vonat pedig elindult kelet felé. Nem sokkal éjfél után a vonat megállt. Kintrôl puskalövéseket és a háború végét ünneplô részeg orosz katonák ordítozását hallottuk. Aztán kinyílt a vagonajtó. Hat orosz mászott be, akik értékes tárgyakat kerestek. A zsákmányszerzô körútjuk sikertelennek bizonyult, hisz korábban már kifosztottak minket. Ezután olyan dolognak voltam szemtanúja, amit míg élek, nem felejtek el. Megtalálták a várandós nôt. A katonák sorra megerôszakolták. A gyôztesek bömbölése elnyomta a nô kiáltozását és a sebesültek nyögését, akik alig tudtak mozogni a kötésük és gipszük miatt. A tábori ágyról odamászott az anyjához a frissen amputált lábú fiú, hogy védje ôt. Aztán jött az, ami mindenen túltett: az egyik orosz elôvette a pisztolyát, és elôbb a fiút, majd az anyját lôtte fejbe. Ezek után nevetve dobták ki a holttesteket a töltésre. Megbénultam és visszatarthatatlanul zokogni kezdtem.” (4) A magyar, német, olasz, finn, horvát

katonák természetesen nem az ártatlan orosz tömegek, hanem az ôket is kerékbe törô bolsevizmus ellen fogtak fegyvert! Noha ma már állítólag nincsenek tabuk, önmagukat „nemzetinek” nevezô történészek mégis változatlanul azt hirdetik, hogy „jobb lett volna kimaradni a háborúból, és nem megtámadni a Szovjetuniót”. Lehet, hogy Marjay Frigyes, Tormay Cecile, Görgey Vince, Gábor Áron, Fiala Ferenc, Essad Bey, Charles Sarolea, Ferdinand Ossendowski, Pável Nyikoláje­ vics Krásznov, Dmitrij Szergejevics Merezskovszkij, Alekszandra Rach­ manova, Nikolaj Bergyajev vagy Alekszandr I. Szolzsenyicin mûveit e tárgyban nem is olvasták? Milyen alapon kérdôjelezi meg mindmáig például Nemeskürty István Kassa bombázásának szovjet eredetét, amelyet többek között Borsányi Julián hadtörténeti kutatásai már bebizonyítottak? Továbbá, ha állítólag „egy tôrôl” fakadt a nemzetiszocializmus és a bolsevizmus, akkor mégis mivel magyarázható, hogy Alfred Rosenberget az ukránok soha nem látott örömmel fogadták, akárcsak Budapest népe Szálasi Ferencet 1944. október 15-e után, miközben mindez egyáltalán nem mondható el a muszkák falvainkban, városainkban való „bemutatkozásáról”? (Akinek netán mindez új, olvassa el Wass Albert „Kicsi Anna sírkeresztje” c. elbeszélését vagy „Az Antikrisztus és a pásztorok” c. regényét.) De szép is lenne, ha „nemzeti történészeink” az imént felsoroltak könyvei mellett többet forgatnák az olyan forrásmûveket, mint amilyen például Gordon Williamson-é, aki szerint az összeurópai bolsevizmusellenes hadjárat hôsiességben leginkább elöljáró katonái – a Waffen SS kötelékében állók – „objektíve a hadtörténelem legnagyobb kitartással, odaadással, hatékonysággal harcoló katonái közé tartoztak”! (5) Arról is vall, hogy miért: „1933 januárjában Hitler hatalomra került, melybôl fiatalemberünk annyit érzékelhetett csupán, hogy az utcáról eltûnt az erôszak, apja ismét munkát kapott, s családjának nem kellett nélkülöznie többé. Valóban: a nemzetiszocialisták rövid idôn belül helyreállították a rendet, az inflációt leszorították

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

2009. február

12

KITÖRÉS s felszámolták a munkanélküliséget. A német nemzet, melyet a gyôztesek békéje megnyomorított és megalázott, új életre kelt. Mindezek után az lett volna különös, ha a német fiatalságot hidegen hagyják a nemzetiszocialisták sikerei.” (6) Hitler óta melyik európai „politikus” volt erre képes? Nem mindannak ellenkezôje történik ma szerte Európában, mint ami a Führer idejében tényleg megvalósult? Aztán hol vannak ma a „közös Európa” megvédésére hivatott hadseregek? Nincs egyetlen politikus, aki rádöbbenne, hogy csak idô kérdése, mikor kerülnek a palesztinok után a többi népek is az izraeli vágóhídra? Szoktak-e néha tükörbe nézni a németek, akik eltûrik, sôt egyenesen természetesnek tekintik a hazájukat tönkretevô bevándorlók gátlástalan térnyerését? Egyetlen szavuk sincs a holocaustipar égbekiáltó bûnei ellen? Szégyenkezve gondolnak arra a Waffen SS-re, amelynek tagjait – ismét csak Gordon Williamsont idézve – megnemesített a „nagyon kemény kiképzés, a feltétlen engedelmesség, becsületesség, bajtársiasság”, a „legszigorúbb erônléti és faji követelményeknek” való megfelelés? (7). Kiáltsanak bár akárhányan „feszítsd meg!”-et Hitlerre, ma már a tájékozottabb történészek, mint G. Williamson, elismeréssel illetik Hitler kormányzói képességeit (8), amely által - mint egy bencés szerzetes vallja - „a legpéldásabb fegyelem, nemzettudat a náci Németországban és a háborúra készülô Japánban volt”. (9) A nemzetiszocializmus, amint Johannes Öhquist (10) vagy Lovass János (11) rámutat, kiemelte a weimari nyomorból a németséget és nemzetté tette, amelynek alapja a magántulajdon, a vallás és a szociális érzék lett, mindebbôl következôen a kamatrabszolgaság, a bankokrácia elleni küzdelem. Hiába ütötte ki az angolszász-szovjet kettôs a fizikai fegyvert a nemzetiszocializmus verbuválta európai bolsevistaellenes hadseregek katonáinak kezébôl, erkölcsileg igenis ôk nyerték meg a háborút! Ez mindmáig a huszadik századi Európa legszentebb öröksége. Ezért amikor Budavár 1945-ös ma-

1945

gyar és német hôseire emlékezünk, tudatosítanunk kell a bolsevista és liberális történészekkel ellentétben, hogy a második világháború két világnézet harca volt: a bolsevizmusé és a nemzetek kölcsönös megbecsülésén alapuló keresztény értékrendé. Ebben a létharcban pedig nem maradhatott semleges senki, és ma sem maradhat, hiszen valójában ez a háború ma is zajlik, és nemcsak Gázában, hanem mindenütt, ahol Krisztus gyilkosainak utódai kormányszékekben ülnek. Ebben a háborúban vagy hôs lesz valaki, vagy áruló. Hôs pedig csak az lehet, aki Iste-

Az 1945. február 11-i kitörésben hazánkért és egész Európáért életüket feláldozó véreink igazi üzenete tehát a krisztusi életáldozat: „Nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” (13) Állapotbeli kötelességeik teljesítése miatt lehet, hogy kevesebb istentiszteleten, szentáldozáson vettek részt, ritkábban böjtöltek, mindez életszentségükbôl azonban semmit sem von le. A jezsuita Bangha Béla írta: „Nem az az igazi katolikus, aki sok apróságot tud s aki ott van minden processzión, novénán és triduumon, hanem aki a hit, a kegyelmi élet s az evangéliumi erkölcs útján járva, jellemes viselkedésével mindenkinek javára s épülésére szolgál, aki teljesíti Isten iránti kötelességét, de nem marad el az emberi, családi, hivatali és hazafias kötelességek terén sem.” (14) 1945. február 11-e hôsei ilyenek voltak, híven jelmondatukhoz: „Inkább hôs egy pillanatig, mint rabszolga egy életen át.”

Ifj. Tompó László Jegyzetek

nét és Hazáját igazán szereti. Ezért példaképeink a Budát Hindy Iván és Pfeffer von Wildenbruch vezetésével mindvégig védô hungarista és nemzetiszocialista katonák. 1944. december 4-én nem véletlenül mondta Hitler Szálasinak: „Aki nem adja fel magát, az érvényesül, mert létezik a világon egy felsôbbrendû törvény, amely a népek életrevalóságát mérve tesz igazságot. Itt úgyszólván bibliás hittel lehetne az Igét idézni. Amíg csak egy igaz ember van a népben, nem pusztul el a nép. Az akarat, a kitartás erejével és a hit szilárdságával a legnehezebb sorsot is le lehet bírni.” (12)

(1) Szálasi Ferenc vallomása 1946. február 6-án. Karsai Elek-Karsai László: A Szálasi-per. Bp. 1988. Reform Kft. 74. old. (2) S. Thomas Aquinas: Summa Theologiae, p 2a 2ae, q 101 a 1 (3) 1 Jn 4, 20-21. (4) G. Williamson (szerk.): A hûség a becsületem. Egykori Waffen SS katonák visszaemlékezései. Bp. 1998. Hajja és Fiai. 196-197. old. Méltó párja Kiss Károly kitûnô könyve: Ahonnan elszállt a lélek... Bp. 1942. Könyv- és Lapkiadó Rt. (5) G. Williamson, 8. old. (6) G. Williamson, 17-18. old. (7) G. Williamson, 33. és 35. old. (8) 1 Jn 4, 20-21. (9) Borián Elréd OSB: A keresztény nevelés alapkérdéseirôl. R. Várkonyi Ágnes Emlékkönyv. Bp. 1998. 612. old. (10) Johannes Öhquist: A Führer birodalma. Bp. 1942. Stádium Rt. (11) Lovass János: N. S. Germánia. Bp. 1938-40. Magyar Géniusz (12) Hitler hatvannyolc tárgyalása 19391944. 2. kötet. Bp. 1983. Magvetô. 404. old. (13) Jn 15, 13. (14) Bangha Béla SJ: Világhódító kereszténység. Bp. 1940. Korda Rt. 208. old.

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

2009. február

13

KITÖRÉS

Becsület és kitartás a végsôkig

1945

– Félek, hidd el Péter, hogy nagyon is félek, de tudom, hogyha mi feladjuk, akkor nincs aki védje Európát, a mi vállunkon most hatalmas teher van, most nem magunkért, hanem a hazánkért küzdünk. Szavai megerôsítették Pétert a hitében. Még hosszasan beszélgettek Péter ágyánál.

Napok óta megállás nélkül lövegek zaja hallatszott, Pestet rommá lôtték az oroszok, a túlélô nôket és gyerekeket megerôszakolták, vagy megkínozták, a kórházakat felgyújtották, a házakat kifosztották. De a Budai Várban egy maroknyi körülzárt védô mégis reménykedett abban, hogy talán még van esély a lehetetlenre… 1945. február 11. hajnali 1 óra Egy piszkos és izzadt fiatalember fekszik hanyatt egy priccsen, körülötte magyar és német katonák, akik ugyanúgy álmatlanul bámulják a plafont a túlzsúfolt helyiségben. Kimegy a szobából, a holdfényben jobban látszik az arca, kétséget kizáróan aligha több 16-17 évesnél, valószínûleg gimnáziumi tanulmányait folytathatta Pesten, amikor a háború az ország belsejét is elérte. Vannay gyors kiképzésû riadózászlóaljába tartozhatott. Lassan baktatott a Várban a sebesültellátó felé, közben próbálta felidézni magában azokat az idôket, amikor még boldogan és önfeledten élte életét, közben fájó szívvel gondolt arra, amikor hírt kapott édesapja haláláról, aki Délvidéken egy szerb partizánmerénylet áldozata lett ’42-ben. Közben elérkezett az alkalmi „kórház”-hoz, ahol a szanitéc fel-alá rohangált a több ezer sebesült között. Odament az egyik sebesülthöz, régi iskolatársához, aki repesztalálatot kapott, de már egészen szépen gyógyultak a sebei. Felnyitotta a szemeit és azt mondta: – István, tudom, hogy nincs már remény. – Nem, nem mondhatsz ilyet, amíg mi élünk addig van esély. István szavai keményen hangzottak, érezni lehetett, hogy elhiszi, amit mond. – Te hogy-hogy nem félsz?

Reggel 7:00 A várfalon két ôrszem beszélget. Az egyik szemébôl könnyek gördülnek ki, mikor egy fényképet vesz elô a zsebébôl. Az ütött-kopott, meggyötört képen egy asszony látható egy hétéves kislánnyal és egy csecsemôvel a karján. A katona negyven körüli, borostás, beesett szemû, egyenruhája alapján Wermacht-os lehetett, míg a másik szintén meggyötört katona a Magyar Királyi Honvédségnél szolgálhatott az egyenruháját nézve, bár inkább egyenruha maradványokról beszélhetnénk, mert látszott rajta, hogy több csatát is megjárt már, lehet, hogy a Don vidékén is harcolt. A hajnal fénye végigsütött a pesti romokon. A magyar honvéd tudta, hogy hazája határán áll, mert amerre a szem ellát, a Szovjetunió van, csupán ez a Vár, amely a szabad Magyarországból megmaradt. A német pedig tudta, hogyha elvész Pest, akkor az oroszok megállás nélkül haladnak tovább, és az ô falucskáját is a földdel teszik egyenlôvé, és abba még belegondolni se mert, hogy az ô gyönyörûséges feleségével mit tennének az ázsiai fenevadak. Mindketten elkeseredetten reménykedtek a dolgok jobbra fordulásában és a gondviselésben. Bár mindketten tudták, hogy élelmük és lôszerük egyaránt vészesen fogy. 12:00 István baktat az ebédért. Már napok, hetek óta úgy fogyasztja el az ebédet, mintha az élete utolsó étkezése lenne, de most különösen úgy érezte, hogy utoljára folyik le a torkán meleg leves, amit ugyan íztelensége miatt gyûlölt, de egyéb hiányában úgy felfalta a hozzáadott kenyérdarabbal együtt, mintha legalábbis valami sültcsirke lett volna: hiába no, az éhes gyomornak mindegy

mivel, csak megtöltse az ember. Ugyan nem lakott jól, de erôt nyert a gondolkozáshoz. Eszébe jutott édesanyja levele, amit ôsszel kapott, hogy az oroszban sohase bízzon, mert az sohasem állja a szavát, az orosz pusztulást hoz csak magával, semmi mást. Szívében töménytelen gyûlölet gyûlt össze a hazáját megszálló és kizsákmányoló vörös hordával szemben. De gyûlölte az egész háborút is, mert nem értette, minek háborúzni, miért is viaskodnak egymással a nemzetek, mire jó ez a sok vérontás. Már nem is emlékezett arra, hogy kezdôdött a háború, úgy rémlett neki, mintha már az örök idôk óta a Várat védenék, mintha az egész itt kezdôdött volna, ahol számára kezdôdött. Arra emlékezett csupán, hogy decemberben nem azért állt be Vannay riadó-zászlóaljába, mert harcolni akart, nem ô sohasem akarta a harcot, de tudta, hogy neki harcolnia kell. Az életben vannak olyan pillanatok, amikor nem lehet gyáván elfutni, hanem ki kell állni a családjáért, minden magyar családért, mert a haza elvész, ha senki sincs elég bátor érte harcolni. Tudta, hogy nem az a nagy ember, aki tud a hazáért élni, hanem aki akár halni is képes érte. Körülnézett az embereken a Várban: ezernyi paraszt, katona, bankár, boltos, költô, tanár, diák volt a szeme elôtt, akik közül egy se akarta a háborút, de a haza hívó szavára szó nélkül elbúcsúztak szeretteiktôl, és fegyvert fogtak. Ez volt az, amit az összes védô tisztelt a másikban. 17:45 Tisztek lépkednek gondterhelt arccal a rádiószoba felé. Elöl ment PfefferWildenbruch, mögötte Hindy Iván, utánuk még egy-két magyar és német tiszt. Pfeffer-Wildenbruch gondterhelt arccal magyarázott valamit a rádiósnak, aki beállította az adó-vevôt. Ezután magához vette a német tiszt a mikrofont és elmondta az üzenetét az ostromzáron kívül állomásozó alakulatoknak: „Élelmiszerünket felhasználtuk, az utolsó töltényünk csôre töltve. Budapest védôi választhatunk a kapituláció vagy a harc nélküli lemészárlás között. Az utolsó harcképes németrészekkel, honvédekkel és fegyveres civilekkel együtt offenzív módon új harci és

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

2009. február

14

KITÖRÉS

1945

ellátási bázist keresek. Február 11-én a István az elsô hullámban vett részt. sötétedés beálltával kitörök. Kérek felvé- Felvette fegyverét és körülnézett: mindenütt ugyanazt az elszánt ábrázatot telt Szomor-Máriahalom térségében.” látta, mindenki tudta, hogy egy letûnt kor A tisztek tudták, hogy a halálba utolsó védôbástyái, ôk voltak az utolsó rohannak, de esküjük nem engedte, hogy keresztes lovagok. Lassan lépésrôl lépésaljas módon megadják magukat, hogy a re, utcáról utcára haladtak, mikor hirtelen fegyvert letéve hagyják hazájukat elpusz- hatalmas pergôtûz zúdult rájuk a tetôkrôl. tulni: nekik az utolsó csepp vérükig har- Mire az ellenség hollétére rájöttek, több száz halott volt. Hamar elterjedt a hír a colni kellett. honvédek között, hogy elárulták a csapatokat. István egy épületbe kúszott be, 19:30 István a Vár központja felé szaladt, úgy úszta meg a golyózáport. Felfutott és vele együtt mindenki, aki mozogni az épület romokban álló lépcsôjén, és tudott. A tisztikar tartott beszédet, az egy emeleti ablaemberek érezték, hogy sorsdöntô percek kon keresztül látta a következnek. Mikor odaért István, éppen szemközti épületbôl tüzelô oroszokat. Prónay Pál tartott beszédet: „Testvéreim, magyarok és németek! Kidugta a pusTudjátok, hogy nem sokáig tudnánk a káját az ablakon, Várat megtartani, ezért két lehetôséget mély levegôt vett, tárok elétek. Az elsô az, hogy letesszük célzott, lôtt, talált, a fegyvert és feladjuk a Várat, feladva emberfeletti ponezzel egész Európát, és nem törôdünk tossággal szedte le azzal, hogy asszonyainkat, leányainkat, az oroszokat, látta, édesanyáinkat megerôszakolják, édes- hogy lent lassan apáinkat, fivéreinket pedig lánctalppal túlsúlyba kerülnek, tapossák, házainkat felgyújtják és kifoszt- ezért lement és ott ják, barmainkat elterelik. Vagy választ- folytatta tovább. hatjuk a nehezebb utat, azt, hogy eskünk- Lassan, egy­ fogyva, de höz híven megpróbáljuk megvédeni a re haladtak. kereszténységet és hazánkat, kitörve a elô­r e Várból, ahogy Zrínyi apánk tette egyko- Egyszercsak tankok ron. Szembenézünk a vörös ördöggel és jöttek, alig volt pár addig harcolunk, amíg van bennünk élet, tanktörô ütegük, de addig, amíg a lelkünk nem távozik a csil- szerencsére István lagösvényre, ôseink mellett elfoglalni a leleményes módon kiérdemelt helyét, hogy onnan tekintsünk rájött, hogy gránáhazánkra. Én személy szerint eskümre tot kell a tankok emlékezve, mely úgy hangzott, mint tud- lánctalpához dobni, játok, hogy „inkább hôs egy pillanatig, akkor mozgásképmint rabszolga egy életen át”, a kitörést telenekké válnak. választom. Inkább meghalok a hazámat Óriási emberveszvédve, mint feladjam a hitem és hazám. teségeket szenvedEzért, csak annyit mondok, hogy elôre tek, de még mindig nyomultak elôre. Istenért, Hazáért! Hirtelen szúró fáj A katonák egy emberként üvöltötték dalmat érzett István Prónay utolsó mondatát. A szót most a hasa alatt, lenézett Hindy vette át: „Bajtársak, elôreküldött és látta, hogy véres csapataink sikeresen lefegyverezték a a kabátja, térdre Szél Kálmán tér orosz ôrségét. Itt az rogyott és a szeme esély, most vagy soha. Kitörünk a vár- elôtt még utoljára felvillant a képe ból.”

szíve igazi hazájának, egy hegykoszorúval övezett, folyók szabdalta medence képe. Ezután lelke lassan elhagyta a testét. Teste most valószínûleg egy tömegsírban fekszik valahol, a többi névtelen hôssel együtt, akik Európa szabadságáért harcoltak és estek el. De a lelke a halhatatlanok csarnokába került, és Árpád vezér mellôl tekint le most hazánkra, és tudja, hogy halála nem volt értelmetlen.

Godzsák Attila

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

2009. február

ZEITGEIST

Ne törôdj az emberrel a függöny mögött „Mikor 1933-ban kitört a viszály Európában világos volt, hogy az amerikai embereknek nincs szándékában belépni a háborúba, de ôk tudták, hogy ez az ország ugyanolyan módon belerángatható a háborúba, mint ahogyan belerángatható volt a legutóbbiba is. Úgy tervezték, hogy elôször is elôkészítik az Egyesült Államok részvételét egy külföldi háborúban a honvédelem álcájának felhasználásával. Másodszor, lépésrôl lépésre úgy kevernek bele minket a háborúba, hogy azt még észre sem vesszük. Harmadszor pedig, egy sor megrendezett incidensen keresztül belekényszerítenek bennünket az aktuális konfliktusba. Mindezt természetesen a teljes erôvel bevetett propagandagépezetük támogatása és részvétele mellett. Filmszínházaink hamarosan tele lettek olyan mûvekkel, amelyek a háború dicsôségét mutatták be. A híradások elvesztették a tényszerûségnek még a látszatát is, és arra használták fel a háborút, hogy igazolják a kongresszus erejének korlátozását, valamint az Elnök és emberei által foganatosított diktatórikus eljárásokat. Egy megfélemlítô kampány vette kezdetét. Nem engedhetjük meg, hogy egyes emberek szenvedélye és elôítéletei romba döntsék országunkat.” (Charles Lindberg 1949.szeptember 11.) „A trón mögött van valami hatalmasabb, mint maga a király.” (Sir William Pitt - Lordok Háza, 1770) „A világot teljesen más befolyásos emberek kormányozzák, mint ahogyan azt azok képzelik, akik nincsenek a kulisszák mögött.” (Benjamin Disraeli – angol államférfi, 1844) „Az igazság az, hogy a kormány már Andrew Jackson ideje óta a nagy pénzügyi központok kezében van.” (Franklin D. Roosevelt – amerikai elnök, 1933) 1775 Elkezdôdött az Amerikai Függetlenségi háború, mert az amerikai gyarmatok el akartak szakadni Angliától és elnyomó egyeduralmától. Bár számos ok szólt a forradalom mellett, ezek közül különösen kitûnik egy, mint elsôdleges ok: mégpedig az, hogy III. György király törvényileg betiltotta a kamatmentes, független fizetôeszközt, amit saját célra a gyarmatok nyomtak és használtak. Másrészt kényszerítették ôket, hogy köl-

15

(KORSZELLEM) csönözzék a pénzt az Angol Nemzeti Banktól, kamatra, azonnali adósságba sodorva ezzel a gyarmatokat. Ahogy késôbb Benjamin Franklin írta: „Az, hogy III. György király visszautasította, hogy a gyarmatok egy tisztességes pénzügyi rendszert mûködtessenek, amely kiszabadítja az átlagembert a pénzügyi manipulátorok karmaiból, volt valószínûleg a forradalom kitörésének elsôdleges oka.” Bár 1783ban Amerika kivívta függetlenségét Angliától, a Nemzeti Bank (jegybank) alapeszméje, és az ehhez társult erkölcstelen, kapzsi bankárok elleni csata csak most kezdôdött. Mi is egy jegybank? A jegybank egy intézmény, ami egy egész nemzet fizetôeszközét állítja elô. Történelmileg két fontos dolgot kaparintott meg a jegybanki gyakorlat: a kamatláb és a pénzkészlet, vagyis az infláció irányítását. A jegybank nem egyszerûen ellátja a kormány gazdaságát pénzzel, hanem kamatra kikölcsönzi a pénzt a kormánynak. Aztán a pénzkészlet növelése és csökkentése révén a jegybank szabályozza a kibocsátott fizetôeszköz értékét. Döntô fontosságú annak megértése, hogy ez a rendszer felépítésébôl fakadóan hosszútávon csak egy dolgot eredményezhet: adósságot. Ezt tudva, most már nincs szükség komolyabb éleseszûségre, hogy rájöjjünk a csalásukra. A jegybank az általa kibocsájtott minden egyes bankjegyet kamatra kölcsönöz ki. Ez nem jelent kevesebbet, mint hogy minden kibocsájtott dollár valójában a dollár, meg egy bizonyos százalék adósság azon a dolláron. Mivel a jegybanké a pénzkibocsátás monopóliuma az egész országban, és minden egyes dollárt egy azonnal hozzá kötôdô adóssággal ad kölcsön, honnan jön a pénz, amivel az adósság kifizethetô? Ismét csak a jegybanktól jöhet. Vagyis a jegybanknak folyamatosan növelnie kell a pénzkészletet, hogy idôlegesen fedezni tudja a létrehozott adósságállományt, és így, mivel az új pénzt is kamatra kölcsönzi, még több adósságot hoz létre! E rendszer végeredménye elkerülhetetlenül a rabszolgaság. Adósság egyenlô rabszolgaság. A kormány, s így a köznép számára lehetetlenség valaha is kilépni ebbôl az öngerjesztô adósságból. Amerika alapító atyái nagyon is tudatában voltak ennek. „Hiszem, hogy a pénzintézetek veszélyesebbek a reguláris hadseregeknél… Ha az amerikai nép valaha is engedi, hogy magánbankok irányítsák a fizetôeszköz kibocsájtását, akkor a bankok és körülöttük felnövô vállalatok addig forgatják ki a vagyonukból az embereket, míg gyermekeik hajléktalanként nem ébrednek azon a földrészen, amelyet apáik foglaltak el.” (Thomas Jefferson – 1743-1826) „Ha a bankárok rabszolgái akartok lenni, és fizetni akarjátok saját rabszolgaságotok költségeit, akkor hagyjátok, hogy továbbra is ôk hozzák létre a pénzt, és irányítsák a nemzet hiteleit.” (Sir Josian Stamp – 1880-1941) A XX. század elejére az USA már bevezetett és eltörölt néhány jegybankrendszert,

III.

melyeket az irgalmat nem ismerô banki érdekek csaltak létre. Ezidôtájt a banki és üzleti világban a Rockefeller, a Morgan, a Wartburg és a Rothschild családok uralkodtak. Az 1900-as évek elején ezek a családok újból nekifogtak, hogy keresztülerôltessék a törvényhozáson egy újabb jegybank létrehozását. Viszont tudták, hogy a kormány és az emberek nagyon gyanakvókká váltak az effajta intézmény iránt. Így szükségesnek látták egy nagy vihart keltô esemény megrendezését, hogy hatni tudjanak a közvéleményre. Ezért J. P. Morgan, akit abban az idôben pénzügyi lángelmének tartottak, bevetette befolyását, és olyan pletykákat terjesztett, hogy egy kiváló New York-i bank fizetésképtelen, vagyis csôdbe jutott. Morgan tudta, hogy ez majd tömeghisztériát fog kiváltani, ami majd magával rántja a többi bankot is. Számítása bevált. Az emberek félelmükben, hogy elvesztik betéteiket, azonnal elkezdték tömegesen kivenni a pénzüket a bankokból. Ezért a bankoknak vissza kellett hívni a kintlévôségeiket, kényszerítve adósaikat vagyonuk pénzzé tételére, és így beindult a csôdök, kisajátítások és zavargások spirálja. Néhány évvel késôbb, a részleteket összerakva, Fredrik Allen az alábbiakat írta a LIFE magazinban:” A Morgan érdekek elônyére vált, hogy kirobbantották az 1907-s pánikot, és aztán kifejlôdésében fondorlatos módon irányították.” A csalásról nem tudván, kongresszusi nyomozás indult az 1907-s pánik felderítésére Nelson Aldrich szenátor vezetésével, akit intim szálak fûztek a bank-kartelekhez, és késôbb házasság révén a Rockefeller család tagja lett. Az Aldrich vezette bizottság javasolta egy központi jegybank létrehozását, hogy soha többé ne fordulhasson elô egy, az 1907-eshez hasonló pánik. Erre a szikrára volt szükségük a nemzetközi bankároknak, hogy tervüket beindítsák. 1910ben titkos találkozó volt a Morgan-birtokon, a Georgia partja melletti Jekyll-szigeten. Ezen a helyen írták meg a Szövetségi Tartalék Törvénynek nevezett, központi bank létrehozásáról szóló törvénytervezetet. Ezt a törvényt bankárok, és nem törvényhozók írták. Ez a találkozó annyira titkos, annyira álcázott volt a kormány és a köznép elôtt, hogy a tizenegynéhány résztvevô álnéven utazott a szigetre. Miután összeállították a törvényjavaslatot, átadták politikai bábjuknak, Aldrich szenátornak, hogy nyomja keresztül a Kongresszuson. Majd 1913-ban a bankárok súlyos anyagi támogatásával Woodrow Wilson elnök lett, miután megígérte nekik, hogy választási kampánya támogatásáért cserébe aláírja a Szövetségi Tartalék Törvényt. Két nappal karácsony elôtt, amikor a Kongresszus többsége otthon volt családja körében, megszavaztatták a törvényt. Wilson pedig aláírásával törvényerôre emelte. Évekkel késôbb W. Wilson megbánóan írta: „Nagyszerû, ipari nemzetünket saját hitelrendszere irányítja. Emiatt néhány ember kezében van a nemzet növekedése és min-

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

2009. február

16

ZEITGEIST den tevékenységünk, akik szükségszerûen, saját korlátozottságuk miatt megdermesztik, fejlôdésében megakasztják és lerombolják az eredeti gazdasági szabadságot. A civilizált világ egyik legrosszabban irányított, legteljesebb mértékben ellenôrzött és uralt kormányává váltunk. Nem a szabad véleménynyilvánítás, nem a meggyôzés és a többség szavazata, hanem uralkodni vágyó emberek kis csoportjának véleménye és kényszere alapján mûködô kormány lettünk.” Louis McFadden képviselô így fakadt ki a törvényjavaslat elfogadása után: „Egy világbank-rendszert hoztunk itt létre. Egy nemzetközi bankárok által irányított nagyhatalmat, akik együttmûködnek, hogy saját tetszésükre rabszolgává tegyék a világot. A FED (Nemzeti Bank) elbitorolta a kormányt.” A népnek azt mondták, hogy a Szövetségi Tartalék Rendszer stabilizálja a gazdaságot. Az infláció és a gazdasági válság a múlté. De amint a történelem megmutatta, semmi sem áll messzebb az igazságtól. Valójában a nemzetközi bankárok szert tettek egy gôzgépre, hogy kiterjesszék személyes célkitûzéseiket. Például 1914-tôl 1919-ig a FED majdnem 100%-kal növelte a pénzkészletet, és ez széles körû kölcsön kihelyezést eredményezett a kis bankoknak és az embereknek. Majd 1920-ban a FED visszahívta a kint lévô pénzkészlet nagy részét. Ennek hatására a kereskedelmi bankoknak vissza kellett hívniuk a kihelyezett hiteleiket, és pont ugyanúgy, mint 1907-ben, ismét a bankok megrohamozása, csôd és összeomlás következett. Több mint 5.400 Szövetségi Tartalék Rendszeren kívüli versenyképes bank omlott össze, tovább szilárdítva ezzel a nemzetközi bankárok kicsiny csoportjának egyeduralmát. E bûntény tudatában, Lindberg képviselô felállt és ezt mondta 1921-ben: „ A Szövetségi Tartalék Törvény szerint a pánikokat tudományosan idézik elô. A jelen pánik az elsô tudományosan létrehozott pánik, amit úgy dolgoztak ki, ahogy kiszámítunk egy matematikai egyenletet.” Mindamellett az 1920-as pánik csak bemelegítés volt. 1920-tól 1929-ig a Szövetségi Bank (FED) ismét növelte a pénzkészletet, ami megint széleskörû pénzkihelyezést eredményezett. Az értékpiacon megjelent egy teljesen új kölcsön típus, a fedezeti kölcsön (margin loan). Nagyon egyszerûen: ez megengedte a befektetônek, hogy a részvény piaci árának csak a 10%-át fizesse, míg a többi 90%-ot a bróker adta kölcsön. Más szavakkal, bárki szert tehet 100 dollár kifizetésével egy 1000 dollár értékû részvényre. Ez a módszer nagyon népszerû volt a szárnyaló 1920-as években, mivel úgy tûnt, mindenki jó pénzt keresett vele a piacon. Ám ennek a kölcsöntípusnak volt egy csapdája. Bármikor vis�szahívható, és 24 órán belül ki kell fizetni. Ez az úgynevezett fedezet lehívás (margin call), melynek tipikus eredménye a kölcsönnel szerzett részvény eladása. Néhány hónappal 1929

(KORSZELLEM) októbere elôtt Rockefeller, Baruch és más bennfentesek csendben kivonultak a piacról, és október 24-én a New York-i bankárok, akik a fedezeti kölcsönöket nyújtották, elkezdték azokat tömegesen visszahívni. Ez azonnali eladási kényszert jelent mindenki számára, akinek vissza kellett fizetnie a fedezeti kölcsönt. Emiatt ismét tömegesen rohanták meg a bankokat, ami ezúttal 16.000 bankot juttatott csôdbe. Így az összeesküvô bankárok elôtt megnyílt a lehetôség, hogy ne csak a konkurens bankokat, hanem egész vállalatokat vásároljanak fel bagóért. Ez volt Amerika történetének legnagyobb rablása. De nem álltak meg itt. A pénzkészlet növelése helyett, hogy helyreállítsák a gazdasági összeomlás következményeit, a Szövetségi Bank tovább csökkentette azt, kiváltva ezzel a történelem egyik legnagyobb gazdasági válságát. Megint felháborodva, McFadden képviselô, a bank kartelek régi ellenzôje vádemelési eljárást kezdeményezett a Szövetségi Bank igazgatótanácsa ellen. Ezt mondta az összeomlásról és a gazdasági válságról: „Gondosan kiforralt esemény volt. A nemzetközi bankárok kétségbeejtô körülményeket akartak létrehozni, hogy mindannyiunk feletti uralkodókká emelkedhessenek.” Nem meglepô, hogy két sikertelen orgyilkossági kísérlet után McFadden-t megmérgezték egy banketten, mielôtt a vádemelési javaslatot benyújthatta volna. Miután így helyére tették az ágáló ellenzéket, a Szövetségi Tartalék bankárai úgy döntöttek, hogy megszüntetik az aranyfedezetet. Ehhez meg kellett szerezniük a rendszerben még fellelhetô maradék aranyat. A „segítünk véget vetni a válságnak” ürügyén jött az 1933-as aranyelkobzás. Tíz év börtön terhe mellett kellett mindenkinek Amerikában beszolgáltatnia rúdaranyát és arany pénzérméit a kincstárba, lényegében kirabolva ezzel a köznépet maradék vagyonkájából. Aztán 1933 végére eltörölték a pénz aranyfedezetét. Ha megnézünk egy 1933 elôtti bankjegyet, az van ráírva: „visszaváltható aranyra”. Egy mai dolláron az áll: „törvényes fizetôeszköz”, ami azt jelenti: nincs mögötte semmiféle fedezet. Értéktelen papír. Egyetlen dolog szabja meg pénzünk értékét, hogy mennyi van belôle forgalomban. Ezért a pénzkészlet szabályozásának hatalma egyet jelent a pénz értékének szabályozási hatalmával, ez viszont egyet jelent a teljes gazdaságok és társadalmak térdre kényszerítése feletti hatalommal. „Add nekem egy nemzet pénzkészletének irányítását, és nem érdekel, ki hozza a törvényeit.” (Mayer Amschel Rothschild, a bankárdinasztia megalapítója) Fontos, hogy tisztán megértsük, hogy a Szövetségi Tartalék (Amerikai Nemzeti Bank) egy magánvállalat. Egyáltalán nem szövetségi (Nemzeti). Saját maga dolgozza ki irányelveit, és gyakorlatilag nem tartozik

III.

a kormány felügyelete alá. Magánbank, ami kamatra kölcsönzi az összes fizetôeszközt a kormánynak, teljes összhangban a hazug központi bank modellel, amitôl az ország meg akart szabadulni, mikor kihirdette függetlenségét az Amerikai Függetlenségi háborúban. A Szövetségi Tartalék Törvény nem az egyetlen alkotmányellenes törvény, amit átnyomtak a Kongresszuson. Elfogadtatták a Szövetségi Jövedelemadó Törvényt is. Érdemes megjegyezni, hogy az amerikai emberek tudatlansága ezzel a törvénnyel kapcsolatban jól példázza, mennyire elhülyült és feledékeny az amerikai népesség valójában. Elôször is a Szövetségi Jövedelemadó teljes mértékben alkotmányellenes, mivel ez egy közvetlenül fel nem osztott adó, és az Alkotmány alapján minden közvetlen adót fel kell osztani az államok között, hogy törvényes legyen. Másodszor: az alkotmány kiegészítés elfogadásához, amire a jövedelemadó törvénybe iktatásához szükség van, az elôírt számú állam jóváhagyása sohasem volt meg. Ezt a tényt még a mai bíróságokon is felhozzák. „Ha tüzetesen megvizsgálod a 16. kiegészítést, azt találod, hogy a szükséges számú állam sohasem ratifikálta az alkotmány kiegészítést.” (U.S. District Court Judge-James C.Fox 2003) Harmadszor: ma egy átlagdolgozó fizetésének durván 25%-át veszik el tôle adóval. Szerinted hova megy a pénz? Ez fedezi a kamatot azon a bankjegyen, amit a Szövetségi Tartalék Bank ad ki, egy rendszer, aminek egyáltalán nem is szabadna léteznie. A pénz, amit háromhavi munkával kerestél, egyenesen a nemzetközi bankárok zsebébe vándorol, akiké a magán Szövetségi Tartalék Bank. Negyedszer: a kormány csalárd állítása ellenére, ami a jövedelemadó törvényességét illeti, szó szerint nincs se szabály, se törvény, ami elôírná, hogy fizesd be ezt az adót. Pont. „Tényleg azt vártam, hogy természetesen találok egy törvényt, amire rámutatok a törvénykönyvben, amely elrendeli, hogy be kell fizetned ezt az adót. Egészen biztos voltam benne! Ott tartottam, hogy képtelen voltam találni egy jogszabályt, ami világosan kötelezné az embert, akár engem, akár bárki mást… nem jutott eszembe más választás, mint felmondani. 1999 óta nem adtam be adóbevallást.” (Joe Turner – az Adóhivatal volt ügynöke) „Kutatásaim során, amit 2000 óta folytatok, nem találtam meg ezt a törvényt. Kérdeztem a Kongresszust, rengeteg embert, az adóhivatali dolgozók segélyszolgálatát. Nem válaszolhatnak. Mert ha válaszolnának, akkor az amerikai emberek rájönnének, hogy az egész egy csalás. Nem adtam be adóbevallási ívet, amióta felmondtam.” (Sherry Jackson, az Adóhivatal volt ügynöke) A jövedelemadó nem kevesebb, mint az

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

2009. február

17

Z E I T GX E IXSX T X(X KX OX R SX ZX EL EX M) XLX egész ország rabszolga sorba taszítása. Nos, a gazdaság irányítása és a vagyonok folyamatos fosztogatása a bankárok Rubik-kockájának csak az egyik oldala. Egy másik eszköz a haszonszerzésre és uralomra a háború. A Szövetségi Tartalék 1913-as kezdete óta számos kisebb-nagyobb háborút indítottak. A három legnagyobb: az I. és a II. világháború, és Vietnám. Az I. világháború 1914-ben Európában tört ki Anglia és Németország között. Az amerikai nép nem kért a háborúból. Woodrow Wilson elnök pedig nyilvánosan kihirdette a semlegességet. Azonban a felszín alatt az amerikai kormány kereste a módját, hogy bármilyen ürüggyel beléphessen. William Jennings külügyminiszter írta: ”A nagy banki érdekeltségek mélységesen érdekeltek voltak a világháborúban, mert széles lehetôséget kínált számukra hatalmas nyereség megszerzésére.” Fontos megérteni, hogy a legjövedelmezôbb dolog, ami a nemzetközi bankárokkal történhet, a háború, mivel rákényszeríti az országot, hogy még több pénzt kérjen kölcsön a Szövetségi Tartalék Banktól kamatra. Wilson elnök fôtanácsadója és mentora Edward House ezredes volt, aki bensôséges kapcsolatokat ápolt a nemzetközi bankárokkal, akik viszont akarták a háborút. Egy dokumentált beszélgetésben, amely House ezredes és Sir Edward Grey angol külügyminiszter között folyt, és Amerikának a háborúba való bevonásáról szólt, Grey megkérdezte: „Mit tenne Amerika, ha a németek elsüllyesztenének egy óceánjárót amerikai utasokkal a fedélzetén?” House ekképp válaszolt:” Úgy vélem, a felháborodás lángja végigsöpörne az USA-n, és ez önmagában elegendô lenne belesodorni minket a háborúba.” Így hát 1905. május 7-én lényegében Grey javaslatára a Lusitania nevû hajót szándékosan a németek által ellenôrzött vizekre küldték, ahol köztudottan hemzsegtek a német tengeralattjárók. Mint várható volt, a német tengeralattjárók megtorpedózták a hajót, felrobbantva a tárolt lôszert, meggyilkolva 1.200 embert. Hogy jobban megértsük a megrendezés szándékosságát: a német követség hirdetéseket adott fel a New York Times-ban, elmondva az embereknek, hogy ha felszállnak a Lusitania-ra, azt a saját felelôsségükre tegyék, mivel az Amerikából Angliába tartó hajó behatol a háborús övezetbe, ahol valószínûleg elsüllyesztik. Ahogy ezt elôre látták, a hajó elsüllyesztése hatalmas felháborodást keltett. Ezt követôen Amerika hamarosan belépett a háborúba. Az I. világháború 323.000 amerikai életébe került. J. D. Rockefeller 200 millió dollárt keresett rajta. Ez mai pénzben 1.900 milliárd dollár. A háború viszont 30 milliárd akkori dollárba került Amerikának, aminek nagy részét a Szövetségi Tartalék Banktól kérték kölcsön kamatra, támogatva a nemzetközi bankárok nyereségét. A II. világháború. 1941. december 7-én Japán megtámadta az amerikai flottát Pearl

Harbour-nál, ezzel kiváltva belépésünket abba a háborúba. Roosevelt elnök a támadást a „Szégyen napjává” nyilvánította. Valóban a szégyen napja, de nem a kikötôt ért állítólagos meglepetésszerû támadás miatt. Az elmúlt 60 év alatt ismertté vált információk alapján nem csak az világos, hogy hetekkel elôbb tudtak a támadásról, hanem egyenesen akarták és kiprovokálták azt. Roosevelt, akinek családja bankár volt a 18. század óta, akinek Frederich nagybátyja tagja volt az eredeti Szövetségi Tartalék igazgató tanácsának, nagyon megértô volt a nemzetközi bankárok érdekei iránt, és ezek az érdekek azt diktálták, hogy be kell lépni a háborúba. Amint láttuk, semmi sem nyereségesebb a nemzetközi bankároknak, mint a háború. Roosevelt hadügyminisztere, Henry Stimson egy 1941. november 25-i folyóiratban így rögzítette egy Roosevelttel folytatott beszélgetését: „ A kérdés az volt, hogyan mesterkedjünk úgy, hogy ôk lôjenek elôször. Kívánatos volt biztosítani, hogy a japánok tegyék meg ezt, hogy ne maradjon kétség a felôl ki az agresszor.” A Pearl Harbour megtámadásához vezetô hónapokban Roosevelt mindent megtett, ami hatalmában állt, hogy feldühítse a japánokat ellenséges magatartást mutatva. Leállította az összes amerikai nyersolaj kivitelt Japánba, és befagyasztotta az összes japán kintlévôséget az Egyesült Államokban. Államkölcsönöket nyújtott a nacionalista Kínának, és katonai segéllyel támogatta a briteket, akik ellenségei voltak Japánnak a háborúban. Ez egyébként a nemzetközi háborús szabályok teljes megsértése. December 4-én, három nappal a támadás elôtt az ausztrál hírszerzés figyelmeztette Rooseveltet, hogy egy japán harci flotta közeledik Pearl Harbour felé, aki errôl nem volt hajlandó tudomást venni. Így, ahogy remélték és megengedték, 1941. december 7-én Japán megtámadta a kikötôt, megölve 2.400 katonát. Pearl Harbour elôtt az amerikaiak 83%-a úgy érezte, semmi köze a háborúhoz. Pearl Harbour után egy millióan jelentkeztek önkéntesnek. Fontos tudni, hogy a nemzetiszocialista Németország háborús erôfeszítéseit fôként két szervezet támogatta: az egyiket I. G. Farben-nek hívták. Ez a cég gyártotta Németország robbanószereinek 84%-t, és a Zyklon B-t is, amit a koncentrációs táborokban használtak fertôtlenítésre. Az I. G. Farben egyik ki nem mondott tôkés társa volt Rockefeller Standard Oil cége Amerikában. Ami azt illeti, a német légierô mûködni sem tudott egy különleges adalékanyag nélkül, amit Rockefeller cége szabadalmaztatott. London kíméletlen bombázását ez az üzemanyag tette lehetôvé, amit 20 millió dollárért adott el a Standard Oil a németeknek. Ez csak kis része annak a listának, amibôl kiderül, hogyan támogatta az amerikai üzleti élet a II. világháború mindkét oldalát. Egy másik említést érdemlô hazaáruló cég a New York-i Union Banking Corporation. Nemcsak Hitler hatalomra jutásának számos lépését pénzelte,

III.

felszereléssel, eszközökkel együtt a háború folyamán, hanem „pénzmosoda”is volt, amelyrôl kiderült, hogy német dollármilliókat ôrzött páncélszekrényeiben. A bankot végül lefoglalták, amiért megszegte az ellenséggel való kereskedelmet tiltó törvényt. Találd ki, ki volt a Union Bank igazgatója és alelnöke? Prescott Bush, jelenlegi elnökünk nagyapja, és természetesen elôzô elnökünk apja. Jusson ez eszedbe, amikor a Bush-család erkölcsi és politikai beállítottságát mérlegeled. Vietnám. Amerika 1964-ben üzent hivatalosan hadat Vietnámnak, mert állítólag észak-vietnámi torpedónaszádok megtámadtak két amerikai hadihajót a Tonkin-öbölben. Ez volt a nevezetes Tonkin-öböl incidens. Ez az egyedüli esemény volt az ürügy a tömeges csapatbevetésre és a totális háborúra. Van azonban egy apró gond. Az amerikai hajókra mért vietnámi támadás soha nem történt meg. Egy teljes mértékben megrendezett esemény volt, hogy legyen ürügy belépni a háborúba. Robert McNamara, korábbi honvédelmi miniszter évekkel késôbb bejelentette, hogy a Tonkin-öböl incidens „hiba” volt, míg sok más belsô ember és tiszt egyenesen azt állítja, hogy kiagyalt cirkusz és teljes mértékben hazugság volt. S ha már egyszer benne voltunk a háborúban, beindult az üzlet is, mint rendesen. 1966 októberében Johnson elnök feloldotta a szovjet blokkal szembeni kereskedelmi megszorításokat, tudván-tudva, hogy a szovjetek szolgáltatják Észak-Vietnámnak a hadieszközök több mint 80%-át. Következésképpen, a Rockefeller érdekeltségek gyárakat finanszíroztak a Szovjetunióban, amiket a szovjetek hadi felszerelés gyártására használtak, amit aztán Észak-Vietnámba küldtek. Mindkét háborús fél finanszírozása az éremnek csak az egyik oldala volt. 1985ben feloldották a Vietnámi Hadviselési Szabályzat bizalmas minôsítését, amely részletesen leírta, hogy az amerikai csapatoknak mit volt szabad tennie a háborúban, és mit nem. Olyan képtelenségeket tartalmazott, mint: addig nem bombázhatták az észak-vietnámi légvédelmi rendszereket, míg nem gyôzôdtek meg mûködôképességükrôl, - az ellenséget tilos volt üldözni, ha már átlépte Laosz vagy Kambodzsa határát. De a legleleplezôbb mind közül: a legfontosabb stratégiai célpontokat nem volt szabad támadniuk, hacsak nem a legfelsôbb katonai körökbôl jött erre utasítás. Ezeket a nevetséges korlátozásokat leszámítva Észak-Vietnámot is tájékoztatták a megszorításokról, így az komplett stratégiákat tudott kidolgozni az amerikai hadsereg korlátozásai köré. Ezért tartott a háború ilyen sokáig, és ami a lényeg: a vietnámi háborút soha nem akarták megnyerni, csak fenntartani. Ez a nyereségért folytatott háború 58.000 amerikai és 3 millió vietnámi életébe került. Hol tartunk most?

(folytatása következik)

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

2009. február

18

I stennel X X X X X X X szemben XXXXX DÚCZ LÁSZLÓ EMLÉKÉRE A tagló csak két sor volt az interneten. Aztán másnaptól folyamatosan jöttek a hívások, igaz-e, mit tudok róla, hogyan halt meg? Egy idô után szégyellni kezdtem magam, mert nem éreztem fontosnak, hogy megtudjam a körülményeket. Ilyen érzéketlen volnék? Pedig másra sem tudok gondolni, csak arra az ûrre, amit maga után hagyott. Aznap este kaptam meg a választ, és bármily furcsa, egy amerikai (kivételesen jó) filmbôl. Az uralkodó azt kéri az utolsó szamuráj harcostársától: „Mondd el, hogyan halt meg?” „Inkább azt mondom el, hogyan élt.” Mert ez a fontosabb. Egy olyan világ utolsó harcosa halt meg Dúcz Lacival, aki együtt képviselte az ôsi magyar lét iránti állandó érdeklôdést és fogékonyságot, az ezzel járó tökéletes harmóniát a természettel, a néphagyomány feltétlen tiszteletét, a becsületes

és egyenes EMBER-t és a régi vágású Mária szoborral, amelynek elkészíttetése úriembert, aki egy igazi gavallér sármos éveket adott akadozó szívének a további mosolyával és kristálytiszta logikával munkához. bûvölte el elôadásain közönségét. Barátaiként élvezhettük különleges egyéNeki köszönhetjük, hogy a kerecsen- niségét: szeretetét, humorát, nagyvonasólymot újra turulmadárként tisztel- lúságát, néha öreges zsörtölôdését, de jük, és a turulmadár nekünk már nem mindig a tökéletesre törekvô - és azt csak egy szobor, hanem a Szentlélek másoktól is elváró - szándékát. megtestesítôje a magyar lélekben. Ahogy Herpai Sándor mondta az Neki köszönhetjük és köszönjük is az emlékmû elôtti búcsúzáskor: „Lacinak „Istennek háttal” címû könyvet, amit sok arca volt.” soha senki nem tud többé elfelejteni, aki egyszer elolvasta. Amiért ki is tiltották Mindegyik nagyon hiányzik! Izraelbôl, és erre Laci nagyon büszke Pomáz városa díszpolgárát saját halottjávolt. nak tekinti, a temetésérôl ôk intézkednek. Vadásztörténeteibôl több emberi tartást, bölcsességet, finom érzéseket és tisztes- Mi pedig tovább éltetjük. séget tanultunk, mint akárhány könyvÔz Jánosné tárból. Köszönjük - a most már az ô emlékmûvévé is vált - Honalapítás Emlékmûvet a pomázi Klisza dombon, amelyet mi egy kicsit mindig templomnak is éreztünk a

(Kiadatlan munkáit lapunkban közölni fogjuk.)

Dúcz László a Honalapítási Emklékmûnél 2007 nyári napfordulóján Ôz Jánosnéval és Gerlei Erzsébettel, az MNF kulturális tagozatának tagjaival

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

2009. február

19

I stennel X X X X X X X szemben XXXXX

Részlet Dúcz László Harmatcseppek címû novellás­ kötetébôl

lep létesült azon a helyen, lakókocsival, áramfejlesztôvel, fúrótoronnyal együtt. Ott mindennek Kócos volt az ôre. Nem az volt a neve, de én így hívtam magamban, mert bizony kócos volt. 

Jött a tél, és székelyesen mondva „nagy üdôk” következtek. A hó szorgalmasan esett, és úgy belefeledkezett, hogy már gatyaszárig ért az erdôn, de még mindig nem akarta abbahagyni. Az utat naponta kétszer hókotróval tisztították, a kocsi mégis csak lassan gyôte a laza, friss hótakarót. Este volt. Sötét, hideg, és mint mondtam, szakadt a hó, a „kerítés” még tán háromszáz méterre is lehetett. Mégis az autó reflektorfényében felvillantak Kócos szemei, amint az út közepén ült, valami leterített vadon. Döbbenten néztünk egymásra a feleségemmel, aki ugyancsak nagyra becsülte Kócost, a „Becsületes Kutyát”, a lelkiismeret mintaképét. 

A hivatalos beszélgetés után, mint a terület hivatásos vadásza, szóltam a mûvezetônek, hogy a kutyát kössék meg, nehogy elcsavarogjon, mert akkor bizony lelövik ôkelmét, bármilyen becsületes képe is van. – Nem megy az el, erdész úr! Nem csinál az semmi bajt az erdôn – mondta, és hogy mindezt Kócos is bizonyítsa, nagy lármával kísért a „kerítésig”, ami Ott feküdt az út szélén, mint egy el- csak az ô szemében létezett, hiszen egy dobott bekecs. Akkor vettük észre egy- rossz karó sem volt leütve határként, – Ez hihetetlen! Kócos elhagyta a mást, amikor már majdnem ráléptem. Bi- nemhogy kerítés lett volna. telepet, és mégiscsak fogott valamit? – zonyára mélyen aludt és valami nagyon kérdezte Erzsike, miközben megálltunk. szépet álmodhatott, mert igen dühösen – Nem hiszem. Ez a vad túl nagy ahA kutya tudta jól, hogy meddig terugrott fel. Felém kapott, majd csaholva hoz, hogy ô leterítse. Valószínûleg disznó. jed az ô birtoka, mire kell vigyázni és elém állt, rettenetes lármát csapott. Már – meditáltam félhangosan. A hóban nem meddig szabad mennie. Onnan már szégyelltem magam, hát nem vagyok én nem jött utánam, csak ugatott, mintha látszott tisztán, hogy mi az, amin Kócos tolvaj, hogy ilyen feltûnést keltsen miatmondaná: szerencséd, hogy itt a kerítés, ül. És akkor ötlött fel mindkettônkben, tam; hát kell ez nekem? és nem tudok utánad menni, mert bi- hogy félig rajta fekszik! Az elsô lábait zony megharapnálak! Tudtuk azonban feltette a vadra.   – Hagyd már abba, hé! Különben is én mind a ketten, hogy ezt már csak köte– Te, a kutya rá szokott ülni arra, vagyok otthon, nem te! – de ô csak mondta lességtudatból teszi, végzi a munkáját, amit fog? – kérdezett újra a feleségem. a magáét, és úgy nézett rám, mint aki men- ne mondják, hogy nem szolgálja meg a – Még nem láttam ilyet – mondtam, ten megesz. Kapkodott is a lábam felé igen bérét. Majd hirtelen megfordult, és büsz- és kiszálltam. Ekkor Kócos lefeküdt, és nagy szorgalommal, de mintha véletlenül ke farktartással visszament a telepre. úgy láttam, enni kezdi a vadat. történne, soha nem érte el. Látszott, hogy – Talán elgázolta valami a disznót, Naponta arra járva megfigyeltem, tisztességes és tudja az illemet is. A mun- tényleg nem megy onnan sehová. Ô igazi és a kutya csak eszik belôle. Ekkora diszkáját komolyan veszi, de galibát nem akar pásztorkutya, nem hagyja el az ôrzésére nó egy dognak is nagy, nemhogy egy okozni, vagyis harapásról szó sem lehet. bízottakat. Nem is törôdtem vele sokat, puminak! Megyek, megnézem – mondHogyisne! Még a végén jön a hivatal meg a hiszen nem volt miért. Megfértünk egy- tam, és elindultam. Tán tíz méterre megbürokrácia! Azt még egy kutyának sem kí- más mellett, végeztük mindketten a mun- közelíthettem, amikor Kócos morogni vánhatják! Így azután maradt a látványos- kánkat: én arra mentem, ô megugatott. De kezdett, és vicsorogva rám nézett. Ekkor ság és a csaholás. Végül is – a fúrógép zaja mindig csak a „kerítésig” jött, nem tovább. ismertem fel a leterített vadat. ellenére – az egyik munkás meghallotta és – Igen, disznó, egy részeg disznó!  Lelkiismeretes volt, mint egy igazi rászólt. Érzésem szerint már ô is nagyon pumi, hiszen fajtáját tekintve az volt.  Az egyik munkás a teleprôl, elmevárta, hogy abbahagyhassa, mert azonnal hetett italt vásárolni a faluba, de elfélrevonult a csitításra, és lefeküdt. Élénk ütötte a féldecis pohár, hazafelé pedig A fúrást ôsszel kezdték, csak a tekintete azonban továbbra is rajtam maradt. elesett, és nyomban el is aludt, ott kinn következô télen mentek el a fúrósok. Volt Biztos, ami biztos, hátha rossz ember az út közepén, a hóesésben, a sörös- és hát idônk megismerkedni, nem lehetett vagyok…  pálinkásüvegek között. A kutya meg panaszom rá soha. Mindig megugatott, rajta feküdt, hogy melegítse, és közben holott a hangján hallatszott, hogy megisAz erdôben talajvizsgálati célból kí- mert, de hát neki ez a kötelessége, muszáj a részeg képét nyalogatta, hátha magához tér, és nem fagy meg! Hiába no! sérleti fúrást végeztek. Jó mélyet, sokáig ugatni, még az ismerôsöket is.  Egy puminak több esze van akárhány eltartott, és emiatt egy komoly kis te-

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

2009. február

20

I stennel X X X X X X X szemben XXXXX részeg embernél! Sôt, talán még sok józannál is, hiszen amikor egy ember inni kezd, akkor még józan, csak nem tudja, hol a határ. Kócos pedig tudta… Oda akartam menni segíteni, de a kutya nem engedett. Most is láttam rajta, hogy mi a szándéka. Bizony most nem illendôségbôl vicsorgott! Nem ugatott, nem csinálta a feltûnést, csak hátrasunyította a fülét, és morogva vicsorított. – Ne bomolj, csak segíteni akarok! – Te ugyan nem! Nincs mes�sze a telep, menj és szólj a többieknek! – Biztosan ezt akarta mondani, mert a vicsorítást hirtelen abbahagyva felült, fülét felemelte, és kettôt a telep felé vakkantott, majd újra vicsorogni kezdett. – Nocsak, te beszélni is tudsz? – kérdeztem, és visszamentem a kocsihoz, ahol gyorsan elmondtam a történteket. A fekvô embert kikerülve elmentünk a telepre szólni a komáknak, hogy ha kell a pálinka, menjenek érte, na meg a kollégának vigyenek egy ágyat, mert hideg a hó. Elgondolkodva mentünk tovább, csak Erzsike jegyezte meg csendesen, hogy milyen rendes „gyerek” ez a Kócos, pedig mi meggyanúsítottuk. Ettôl kicsit lelkiismeret furdalásunk volt. – Csak az nem fér a fejembe, ahogy odaküldött a többiekért! Nem hagyta, hogy segítsek, de elküldött a telepre. Azt mondta: – „Menj szólni, nincsenek messze, de te ne merj hozzányúlni!” – Vagy csak túl sokat voltunk kutyák társaságában, és a képzelet ragadott el? Nem! Határozottan megváltozott a viselkedése, amikor a telep felé vakkantott kettôt. Ezzel ô igenis akart valamit mondani. De sokszor beszélgettünk a feleségemmel arról, hogy aki azt állítja az állatokról, hogy nem gondolkodnak, annak soha nem volt kutyája! Vagy ha volt, akkor kutyaként kezelte, és nem figyelt rá eléggé.  Na mindegy, akárki akármit mond, Kócos engem elküldött a többiekért, mert

nem csak a telepet ôrizte, hanem ôrangyala volt az ott dolgozó, idônként bizony rettenetesen berúgó embereknek. Mindenre és mindenkire hûségesen vigyázott.  Azután a munkát befejezték, az emberek elköltöztek, a telep megszûnt, nem maradt ott a világon semmi, csak a lezárt kút, és … és Kócos. Mert szegényt bizony otthagyták. Otthagyta az az ember, akit megvédett a fagyhaláltól, és a többiek sem törôdtek vele! Láttuk, hogy a telep költözik, hiszen mindennap arra jártunk, de arra nem gondoltunk, hogy ezt teszik vele. Továbbra is ôrizte a volt telepet, a semmit, meg a saját becsületét, mert hiszen azoknak, akik otthagyták, nem volt, azt nem ôrizhette. 

– A piszkok – jegyeztem meg csendesen, és fel tudtam volna pofozni valamelyiket, ha hirtelen a kezem közé kaphattam volna. De bizony nem volt ott senki, csak a Hûség és a Becsület mintaképe, egy puminak álcázva. – Kócos! Hol vannak ezek a gonosztevôk? Hát képesek voltak itt hagyni?

Akutya hirtelen elhallgatott és szemben velem, néhány méterre leült. Rám nézett, fejét félrebillentette, lógó nyelvével, vis�szahajló kis füleivel, igen mókásan hatott. – Kócos, te már megint nem fésülködtél! – mondta neki Erzsike, és elindult a kutya felé. Csodálatosan szép kutyaszemeit feleségem felé fordította, és újra ugatni kezdett, majd elszaladt. No nem messze, nem ment ki a volt teleprôl, A telep üres, sehol senki, csak Kó- de nem tudtuk sem odacsalni, sem megcos szalad a kocsi mellett, ahogy szo- fogni. kott, és ugatja. Megálltunk. Erzsikével döbbenten néztünk egymásra. Mit tehettünk? Mi is otthagytuk, és

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

2009. február

21

I stennel X X X X X X X szemben XXXXX hazamentünk. A kapu elôtt csak ültünk a kocsiban, és bámultunk ki az ablakon. – Lelövöd? – kérdezte Erzsike, de a pillantásomból azonnal megérezte, hogy ezt a kutyát bizony soha nem fogom bántani! Öröm csillant a szemében. – Viszünk neki enni, jó? Ahol négy kutyának jut, ott az ötödik sem halhat éhen – már csinálta is a kutyák ételét, immár öt „személyre”. – Gyere Kócos, egyél! – Nem jött, csak bizonytalanul ugatott, és ténfergett körülöttünk. – Gyere na, nem bántunk! – Lehet, de én akkor sem megyek – billentett egyet a farkán, és hátrább húzódott. – Hagyjuk itt, majd megeszi. Ha jövünk vissza, felvesszük a lábost – mondtam, és továbbmentünk. Ezek után így ment ez naponta. Kócos szôre hajnalonként deres volt, hiszen nem volt lakása, azt is elvitték. Csak ôt nem… A szabad ég alatt aludt, és fekete gyûrûs szôre olykor ezüstösen csillogott. A telephelyét most sem hagyta el. Ott ôrizte a kiterített murvát és a betonprizmát, ami a kutat takarta.   – Fônök úr! A fúrósok elköltöztek és otthagyták a kutyát. – Lôje le! – Éppen azt akarom kérni, most itt az értekezleten minden munkatársamtól, hogy ne bántsák, nehogy lelôjék! Nem megy onnan sehová, és mi naponta etetjük. Megfogni nem hagyja magát, elcsalni nem tudom, de ez csak idô kérdése. – Nincs elég kutyájuk? – De van. De ez nagyon rendes jószág! – Rendben van. Kérem, azt a kutyát ne bántsa senki! Fônököm is szerette a kutyákat…  Így ment ez egészen addig, míg az erdô ki nem zöldült. Naponta az elsô utunk alkalmával vittük Kócos adagját, aki ott ült az út szélén. A kocsi hangját már jól ismerte, és várta az ebédet. Már

nem ugatott, csak várt, komolyan, méltóságteljesen, farkát egyszer-kétszer megbillentette köszönésképpen, de addig nem evett, amíg mi ott voltunk. Ô ugyan idegentôl nem fogad el ételt! De mire visszajöttünk, tisztára nyalta a lábost.  – Lackó! Kócos örült nekem, és a kaját is azonnal megette, nem várta meg, amíg elmegyek! – újságolta örömmel Erzsike egyik nap, amikor a bevásárlásból hazajött. – Meg is simogattad? – Na, azt azért nem hagyta. – Azt hiszem, most már el tudom csalni, holnap megpróbálom. Reggel fogtam egy pár jó hosszú kolbászt, és elmentem Kócosért. Napozott. Megismert, mert felemelte a fejét, dobolt a farkával, és nem szaladt el. Úgy álltam elé, hogy szél alá kerüljön. Nedves orrát megcsavarta a kolbász illata. Felült, és lelkesen dobolt tovább a farkával. Levágtam egy darabot és odadobtam. – Egyél! Lassan érte nyúlt, de a szemét le nem vette rólam. – Finom? Van itt még, nézz ide! Még egy falatot dobtam neki. Felkapta. – Na, akkor menjünk. Gyere! – Idônként dobtam egykét falatot neki. Csak a kerítésnél volt baj. Ott megállt, nyüszített, majd leült és csóválta a farkát. – Én innen nem mehetek el! Nekem ez a munkahelyem. Én itt vagyok ôrségben! – Gyere Kócos, a munkáltatód felmondott! – Kínban volt. Nyüszített, toporgott, forgolódott. Nem akart hûtlen lenni. A hûtlenség egy pumi szívébe nem fér bele.

falatot. A kutyától egy jó méterre állt meg a kolbászdarab. Amit akkor tett, az lenyûgözô volt. Mintha pórázon lett volna, és az röviden tartja. Elsô lábával próbálta magához húzni a falatot! Ott volt az a „kerítés”. Már-már én is láttam! Mint aki tényleg meg van kötve egy rövid zsinórral, úgy viselkedett. Nem érte el… Néhány próbálkozás után elôredôlt, „feszítette a pórázt”, ami lassan engedett, majd hirtelen elszakadt. Közben nyüszített. Csodálatos jelenet volt, amint birkózott a nem létezô kötéllel, azaz a lelkiismeretével. Végül is a gyomor gyôzött. Normális reakció, csak nagyon nehezen született meg. Ahogy túljutott a „kerítésen”, mellém szaladt, farkát felvágta, megette a jutalomfalatot, és úgy jött mellettem, mintha évek óta tartó barátság során a napi sétánkat végeznénk. A továbbiakban szemmel láthatóan nem a kolbász miatt kísért, jóllehet az elfogyott, mire hazaértünk...

Nagyon-nagyon sajnáltam, és bizony meghatódtam. Ez a kutya még akkor is hûséges, amikor már vagy két hónapja nincs kihez! Kicsit távolabb mentem, és felé gurítottam egy újabb

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

2009. február

22

SÁTÁN RABBI! EL A KEZEKKEL A MAGYAR SZENT KORONÁTÓL!

XXXXXXX

Jó estét kívánok mindenkinek! Nagy örömmel látom, hogy ilyen sokan gyûltünk össze, itt Esztergomban, (nevetés) az Alkotmánybíróság elôtt. Ma este végérvényesen kiderült, hogy a magyar nemzet lelkiismerete nem a szemközti épületben van, hanem ebben a szûk utcában. Miért jöttünk ide? Azért, mert az Alkotmánybíróság megfellebbezhetetlen döntéseivel, amelyeket végrehajtanak, azokkal, amelyeket nem hajtanak végre, azokkal a döntéseivel, amelyeket évek óta nem hoz meg, egyetértésben a magyar országgyûlés pártjaival, amelyekrôl kiderült, hogy alkalmatlanok a magyar nemzet tisztességes képviseletére, karöltve Sólyom úrral, (Bekiabálás: keselyû!) akirôl kiderült, hogy nem a nemzet áll mögötte, hanem csak egy könyvszekrény, zászló nélkül; a bíróságok, az ügyészségek, a gátlástalanul hazudozó média, a politikai célokra használt rendôrség, és a belügyi szolgálatok, a rendszer összes jól fizetett alkalmazottja, akiknek nincs más dolguk, mint a magyarság tönkretétele. Évtizedek óta mondom, emberek figyeljetek, higgyetek nekem, palesztinok lesztek a saját hazátokban. Azt mondták nekem, hülye vagyok. Jó. Rendben van. Vállalom. Most mi történik? Az országból izraeli gyarmat lett. A gyarmatosítóknak nincs szüksége tisztességes, dolgos, gondolkodó, szabad magyarokra. Nekik rabszolgákra van szükségük. De megjósolhatom a jövôt: Ha ezt így folytatják, akkor Magyarországon fog kitörni a XXI. század elsô rabszolgafelkelése! (A tömeg ütemesen: Fegyverbe!) Az Európai Unió politikai értelemben halott, az európai országok vezetôi kiárusítják nemzeteiket, a második világháborút követô status quo recseg-ropog, dôlnek a dogmák, pusztul a világ. Mit tegyünk? Az a kérdés, hogy mit tegyünk? Az kiderült, hogy békés módszerekkel ezeket nem lehet elzavarni. A rendszer úgy van kitalálva - a választási rendszertôl kezdve

XXXXX

minden -, hogy megváltoztathatatlan. És pontosan ez a bíróság itt szemben teszi lehetetlenné, hogy megváltoztatható legyen. Fölolvasom azt az üzenetet, amit Wass Albert írt nekünk 1992-ben Amerikából: „A feladatok ma még nagyobbak, mint azelôtt. Elôször is nemzetté kell emelnünk újra a fél évszázados kommunista diktatúra során megtört, hitét vesztett, néppé alázott magyarságot. Népünk nemzeti öntudatát kell visszaszereznünk, mert ezen a földön csak nemzetnek lehet hazája! Népnek mindössze otthona van. A haza: lelki, szellemi, politikai és gazdasági egység. Az otthon mindössze födelet nyújt, védelmet nem. Feladatunk tehát, ha van még ilyen, kettôs! Föl kell szabadítsuk Magyarország „fölszabadult” népét attól a félelmetes lehetôségtôl, hogy a jelen idôk irányzatát követve a nemzetközi tôke rabszolgájává váljon, nemzeti öntudatának végleges föladása árán. Széles körben ismertetnünk kell a félrevezetett világgal a valóságos magyar múltat s az igazság feltárása által vissza kell szereznünk szétszakított népünk önrendelkezési jogát.” Sátán rabbi! El a kezekkel a magyar Szent Koronától! Éljen a magyar nemzet! Éljen a magyar haza! Éljen a magyar szabadság!

A MAGYAR NEMZETI FRONT KÖZLEMÉNYE Miközben a világ minden táján hangot adnak az emberek a Gázában, 2008. december 27-én elkezdôdött népirtás ellen, hazánkban még az úgynevezett jobboldal sem nyilvánult meg elítélve az öregek, gyermekek, asszonyok, a civil lakosság lemészárlását. A kormányzati hivatalos közlemény, melyet a külügyér asszony önvédelmi harcnak tüntet fel - bár a katonai erôk akcióját túlzónak találja -, politikusainkat minôsíti. De az úgynevezett ellenzéki vagy jobboldali, és nemzetinek mondott pártoktól, szervezetektôl elvárható lenne az akció elítélése és elhatárolódás a „parlamenti” elittôl. A világ terroristái ismét önigazoló, ám igazságtalan háborút kezdtek testvérnépük ellen azok földjéért, életterük elvételéért. Az elbukott 2006-os libanoni kaland után most a gázai övezetben támadtak a demokratikusan megválasztott szervezetre, a HAMASZ-ra, mely politikai és gazdasági tényezôként jövôképet adott a palesztin lakosságnak. Az elmúlt fél évben a tûzszünet alatt teljes blokáddal szerették volna kiéheztetni az övezet lakóit, ennek ellenére a palesztin szervezet tartózkodott minden fajta erôszakos és önvédelmi megnyilvánulástól igazodva az ENSZ határozatához, mely szervezet döntéseit Izrael állam az ellene hozott elsô határozat óta figyelmen kívül hagy a mai napig! A terrorista állam elítélését az USA rendszeres vétója akadályozza meg évtizedek óta a nemzetközi szervezetben, Izrael állam vérzivataros megalapítása óta, mely a palesztinok ôsi földjén, angol ármánykodással és szégyenteljes nemzetközi álszenteskedéssel valósulhatott meg. Igaz, a Szentföldön ideológiai okok miatt majd kétezer éve nincs béke, ám a háborúskodás okozói sohasem a földmûvesek voltak! Az emberiség igazságérzete, békevágya vitt az elmúlt hét végén tíz- és százezreket az utcára a cionista állam ember és népellenes bûntettei miatt. Megértették, hogy Gázában a palesztin harcosok értük is küzdenek. Mert ez az erôszakos tisztogatás tulajdonképpen az önrendelkezés eltiprása, az emberek szabadság utáni vágyával, a nemzetállamok függetlenségi törekvéseivel szembeni üzenete, az Egyesült Államok, mint a világ csendôre és kegyeltje, a cionista állam részérôl. Ezúton szólítunk fel minden embert, család- és hazaszeretô honfitársunkat, csatlakozzanak egységesen a népirtást, a huszonegyedik század holokausztját elítélôk táborához, egységesen emeljük fel a hangunk az emberiség elleni bûncselekmények elkövetôi ellen, és egyben határolódjunk el népnyúzó kormányunktól annak hallgatása, illetve külügyminiszter asszonya kijelentése miatt.

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

Az alamuszi apró szentnek gati világ észt nem adtak, csak szerelmet. g találhaFél ország a csodálója, ág bálváfel is ülhet majd a trónra, rul, fizet 2009. február fejére egy sábeszdeklit világbotTel Aviv rak. Kék és cseklik. ekik)

tású és a mak elleánézésre lenézett õl benyon hangon

Zas Lóránt (Szicilia, 2008. aug. 23.)

23

HUMOR

y álltok a

yelt

fel

a másik - Nahát,

áratlanul elni ezt a g nemrég lenes agior falhoz

ol tornáca)

M.T. uruc.info)

LLÁS

t.hu

Magyar MagyarNemzeti NemzetiFront Front Központ Központ Magyarok MagyarokHáza Háza1052 1052Budapest, Budapest, Semmelweis Semmelweisutca utca1.-3. 1.-3.III. III.emelet emelet336. 336. tel:+ tel:+36 3611267267-4510/300 4510/300mellék mellék mobil:+36 30 552-7202 mobil:+36 30 552-7202 honlap: www.nemzetifront.hu honlap: www.nemzetifront.hu e-mail: [email protected]

Havi találós kérdésünk: melyik képen látható dr. Morvai Krisztina, és melyiken Cipi Livni izraeli külügyminiszter asszony? Csíksomlyó 2009

e-mail: [email protected] A központban A központban minden kedden és csütörtökön minden kedden csütörtökön 15.00-19.00-igéskönyvtár.

15.00.-19.00.-ig könyvtár.

Amennyiben támogatni szeretné a Amennyiben támogatni szeretné a Magyar Nemzeti Frontot, Magyar Nemzeti Frontot, a 11711041-20860033 bankszámlaszámon teheti meg. a 11711041-20860033 Köszönjük.teheti meg. bankszámlaszámon

Köszönjük.

tsunk ellenzéket!

Menekülés dollárból ameróba

A Magyar Nemzeti Front idén is szervez utat a csíksomlyói búcsúra. Indulás május 28-án, (csütörtök este) érkezés június 1-én (hétfôn este). Érdeklôdni lehet Matuska Évánál a könyvtári órákban személyesen, vagy a 30 905-4963 telefonszámon. Részletes program a következô számban.

A nemzeti ellenállás lapja Megjelenik havonta Fõszerkesztõ:

ifj. Tompó László

([email protected]) Kiadó:

MAGYAR NEMZETI FRONT Elõfizetés egy évre 4400 Ft. (12 szám + postaköltség) Megrendelés levélben, e-mailben, vagy személyesen a Magyar Nemzeti Front címén, számain és a könyvtárban. Az internetes színes változatot azoknak küldjük, akik valamennyi összeggel támogatják a Magyar Nemzeti Frontot. Bankszámlaszám: 11711041-20860033 (csekkmásolat az e-mail címre)

ISSN 1786-8408

Egyre többek véleménye

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!

2009. február

24

KÍSÉRT

A

MÚLT

Magyar Futár 1943/8. szám

Váltsunk kormányt, váltsunk ellenzéket!