ICO. mm- ^^^^^^^^^I^Bl^ r ' 'ifliih

=^ ICO

^^^^^^^^^I^Bl^

mmr

'ifliiH

'

Tq

ÉRTEKEZÉSEK A nybLjV- És

széptudományok körébl.

KIADJA A MAGYAR TUD. AKADÉMIA.

AZ

I.

OSZTÁLY RENDELETÉBL SZERKESZTI

SZINNYEI JÓZSEF OBZTÁI.YTITKÁR.

XXIII. KÖTET.

4.

SZÁM.

/

;OLCS

f

LEO TAKTIKÁJÁNAK

HITELESSÉGE AGYAB TÖRTÉNETI SZEMPONTBÓL (székfoglaló)

IRTA

DARKO L.

Fölolvasta

JEN

TAG

Í94 május

Ára 2

K

60

4-én

f.

BUDAPEST. 1915.

PRtCAT

Értekezések a nyelv- és széptudományok körébi

—

l. k. I. Télfy : Solon adótörvényérl. 20 f. Q. Télfy: Adalékok as! II f. Tárliáiiyi : A legújabb magyar Szentírásról. törvénykönyvhöz. 20 f. A Nibelungéuek keletkezésérl és gyanítható szerzjérl. IV. Szász K. V. Toldy F. : Tadománybeli hátramaradásunk okai, s ezek tekintetébl Aka( VI. Vámhéry : A keleti török nyelvrl. 20 f. feladása. 20 f. XI. Barta A felsaustriai kolostoroknak Magyarországot illet kéziratai- és nyomtatva II. k. V. Télfy: Solomos Dénes költeményei és a hétszige 40 f. (1867—1869.) VIII. Gr. Kuun G. : A sémi magánhangzókról ós megj népnj^elv. 40 f. módjairól. 40 f. IX. Szilády : Magyar szófejtegetések. 20 f. XII. Szvotu Emlékbeszéd Árvay Gergely felett. 20 f. (1869—1872.) lll. k. III. 8z Emlékbeszéd Bitnitz Lajos felett. 20 f. V. Finály : Emlékbeszéd Enge VII. Riedl Sz. Emlékbeszéd Schleicher Ágost, küls 1. ta« felett. 20 f. VIII. Dr. Ooldziher I.: A nemzetiségi kérdés az araboknál. 60 f. 20 f. Biedl Sz. : Emlékbeszéd Grimm Jakab felett. 20 f. X. Gr. Kuun G. : Á Krím történetéhez. 40 f. (1872 1878.) tV. k. I. Brassai : Paraleipomena l thoumena. A mit nem mondtak s a mit rosszul mondtak a commentatorok Aeneise Il-ik könyvérl különös tekintettel a magyarra. 80 f. V. Dr. Goldk Jelentés a m. t. Akadémia könyvtára számára keletrl hozott könyvekrl VI, Hunfalvy P. : Jelentések tettel a nyomdai viszonyokra keleten. 40 f. orientalistáknak Londonban tartott nemzetközi gylésérl. ii. Budi A németországi philologok és tanférfiak 1874-ben Innsbruckban tartott gy V. k. V. Szrsz K.: Emlékbeszéd Kriza János 1. t. felett. 30 f. (1873—1875.) VIII. Barna F. : A muts VI. Bartalus I. : Mvészet és nemzetiség. 40 f. IX. Imi'e S. Nyelvtörténelmi tanulságok a i más hibás használata. 20 f. tásra nézve. 1 K 20 f. X. Arayiy L. : Bérczy Károly emlékezete. (1875— VI. k. l. Mayr A.: A lágy aspiraták kiejtésérl a zendben. 20 f. IV. Dr. O I. : A spanyolországi arabok helye az iszlám fejldése történetében, összeha V. Szász K. : Emlékbeszéd Jakab István 1. a keleti arabokéval. 1 K. VII. BaHalus: Emlékbeszéd Mátray Gábor 1. t. felett. 20 f. 20 f. VIIL IX. Télfy : Eranos. 40 f. ( A mordvaiak történelmi viszontagságai. 40 f. VIII. Ball VII. k. VI. Télfy: Kankavis Kleón új-görög drámája. 60 f. VIIÍ. k. III. Di Emlékbeszód Székács József t. tag fölött. 40 f. (1877—1879.) VII. Mayer A. : Az úgynevezett lágy a A. Orosz-lapp utazásomból. 40 f. IX. k. I. Bud phonetikus értékérl az ó-indben. 1 K 20 f. (1879—1880.) IIL Ballagi M.: Nyelvüü Emlékbeszéd Schiefner Antal k. tag felett. 20 f. fejldése. 40 f. (1880—1881.) X. k. III. Hunfalvy^ P. : A' M. T. Akadér IV. Joannovics : Értsük meg egymást. 60 szuomi irodalmi társaság. 40 f. Ballagi M. : Baranyai Decsi János és Kis-Viczay Péter közmondásai. 20 f. Dr. Pecz V.: Euripides trópusai összehasonlítva Aeschylus és Sophokles tro 1 VII. Szász K.: Id. gróf Teleki László ismeretlen versei. 20 f. K 20 f. Bogisich M. : Cantionale et Passionale Hungaricum. 60 f. IX. Jakab E. délyi hírlapirodalom története 1848-ig. 1 K. X. Heinrich G. : Emlékbesz( XL Bartalus: Ujabb adalékok a mag; Lipót Gyula kültag felett. 80 f. történelméhez. 80 f. XIII. Bartalus I.: Újabb adalék a magyar zene történ" 80 f. (1882.) XI. k. I. Hunfalvy P.: Ugor vagy törÖk-tatár eredet-e a magyar III. Télfy: Középkori gör. 40 f. II. Télfy: Újgörög irodalmi termékek. 80 f. regények. 60 f. IV. Dr. Pozder K. : Idegen szók a görögben és latínban. V. Vámhéry : A csuvasokról. 60 f. VI. Hunfalvy P. : A számlálás mód óv hónapjai. 40 f. VII. Majláth B. : TelegJi Miklós mester magyar kate< 1562-ik évbl. 20 f. I VIIL Dr. Kiss I. : Káldi György nyelve. 1 K. ziher : A muhammedán jogtudomány eredetérl. 20 f. X. Barna F. :

—

:

í

—

—

~ — —

—

—

—

—

—

:

—

—

—

"

—

—

—

—

—

—

—

:

—

^

—

—

—

:

—

•

—

—

—

—

—

—

—

—

— —

—

—

—

—

—

— —

—

—

Armín «A magyarok eredete » czím mve néhány fbb állításának birál f. XI. Ballagi M. A nyelvfejldés történelmi folytonossága és a 1. XII. Vávibéry : A magyarok eredete és a finn-ugor nyelvészet. IL L (1883—1884.) —XII. k. I. Dr. Kont I. : Seneca tragédiái. 1 K 20 f. 20 40

—

:

— *

—

A

hiányzó számok már elfogytak.

Pannónia Books P.O.

Box 1017 Stn. "B"

Tnrnntn Ont M<;p

9Tft

n m.y f

f

BÖLCS LEO TAKTIKÁJÁNAK

HITELESSÉGE MA< ÍYAR rOETENETI SZEMPONTBÓL (székfoglaló)

IRTA

DARKÓ JKNÖ L.

TAG

Fölolvasta Í9i4

május 4-én

^ BUDAPEST KIADJA A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 1915

/

'Lfoi

^-MáriapiAi

'^^

^Slm

A M. KIR.

VALLÁS és KÖZOKmAspSYI MINISZTtlIÜM UR82Á88 T^NUSy. E8 píDAGnG'AI K- ^Y' A«* Leltári :
KI helyezési sz«fíi

FRANKLfN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.

Jelige

:

jxóvov

"Ott

TtoXüavpíív

xouxo

eXsú^epov

-apa

7:otOü[J.£vov

jj-sX^irív

xa?

óiXkoLc,

ávö-

;coXuxeXEÍa? xa\ xrjv surcópíav xo

oiaxelo^at jcpb? xou?

peíto;

/a\

ecrri

e^voc,

xo

i-Síou?

é)(^-

3poú;.

Leo

Phil. Tact. XVIII., 45.

Számos kéziratban maradt ránk Lkó császár neve nagyszabású taktikai mii, mely húsz fejezetben beható hadsereg

séggel foglalkozik a bizánczi

szervezetével,

alatt

egy

részletesfelszerelé-

legkülönbözbb eshetségekre számított taktikai ós stratégiai elvek ismertetésével. Anyagának bségénél fogva a legtekintélyesebb gyjteményét nyújtja a hadi ismereteknek mindsével

a

s

azon munkák között, melyeket a bizáncziak

A

XVIII. fejezetben

közben

tetése

ban

az

majd

erkölcseiket,

is,

jellemzi általánosság-

részletesen

leírja fegyverzetüket,

s

kioktatja a bizánczi hadvezéreket

begy mi módon lehet velük szemben

az iránt^

a

Toöpxot-ra

megalkottak.

hadi szokásainak ismer-

foglalkozik a Toöpxoi al

hadirendjüket és taktikájukat

Ezeket

népek

idegen

az

e téren

vonatkozó

sikerrel harczolni.

tudósításokat régebbi történet-

íróink egyértelmleg és a legcsekélyebb kételkedés nélkül sorozták a

magyar honfoglalás legbecsesebb kútfi

taktikai

munka szerzjéül

császárt

tekintették,.. ki

midn

közé, a

a «Bölcs)) melléknévvel nevezett VI.

886— 91 2-ig

a bizánczi trónon,

e

Leó s

a

XVIlí. fejezet Toöpxot án a magyarokat értették, a kik éppen

e

ült

meg mai hazájukban. A mióta azonban újabb idben a philologusok kezdték kutatni az minutiosus módszerükkel e munka eredetét és értécsászár uralkodása alatt telepedtek

két,

bizonyos kételyek

a LEÓ-féle Taktikának

ban

h

rok

hadi

és

merültek a

fel

ToöpxoL-ra vonatkozó tudósításai való-

megbízható kópét adják szokásainak

AKAD. ÉRT. A NVELV- KS

abban a tekintetben, hogy

vagy

e

nem? A

SZÍ:PT. KÖRÉBÖIi. IXHI.

KÖT.

magyafolyamán

a honfoglalás-kori

kérdés 4.

S7,.

a

vita

lO

4

r>ARTvO

JEN.

egyre bonyolódott a nélkül, hogy akár egyik, akár másik irány-

ban dönt bizonyosságot lehetett volna elérni. Mindenki éi-zi, hogy a felmerült kérdésekre kielégít feleletet kell adni és a kételyeket el kell oszlatni, a mennyiben ez lehetséges, hogy e Taktika szóban

forgó

sorozhassuk

sággal

részét

be

a

teljes

magyar

megnyugvással

és bizonyos-

kútfinek kincses-

történet

házába.

Már

az eddigi kutatások kétségtelenné tették, hogy e taktikai

munkát csakugyan Bölcs Leó császár irta uralkodása éveiben.^) Az is kétségtelen, hogy Toöpxot-on a honfoglaló magyarokat érti. Kiderült azonban, hogy azok a tudósítások, melyeket Leó a XVIII. fejezetben a magyarokról

hanem

közöl,

nem

a saját megállapí-

csaknem szószerint átvette egy régibb taktikai munkából, melynek ez id szerint sem szerzje, sem kora nincs biztosan megállapítva s melynek eddigelé egyetlen, bár nagyon fogyatékos kiadását Scheffer János készítette el.~) Felmerül tehát az a gyanú, és ez a gyanú meg is találta a maga buzgó szószólóját az Akadémia színe eltt, ^) hogy Leó mitsem tördve kora megváltozott viszonyaival, kell kritika nélkül átvesz és alkalmaz a saját korára olyan utasításokat és tudósításokat, melyek tulajdonképen régebbi viszonyokból sarjadtak és régebbi állapotoknak felelnek meg. Hogy ennek a gyanúnak alaposságát vagy alaptalanságát kimutathassuk, a következ dolgokat kell tisztáznunk. Elször is meg kell állapítanunk, hogy ki és mikor írta azt a taktikai munkát, melybl Leó a magyarokra alkalmazott adatait merítette? Csak e munka keletkezési idpontjának meghatározása után dönthetjük el azt, hogy eredetileg mely népnek a hadiszokásai voltak azok, melyeket Leó átvisz a magyarokra. Aztásai,

csekély módosításokkal

ezeket

Lingenthal (BZ., III. (1894). 437—457.) Bölcs Leó szerzsége ellen felhozott ingatag érveit meggy özöleg és a kérdést teljesen tisztázólag utasította vissza Vári Kezsö « Bölcs Leó császárnak a hadi} taktikáról szóló mimkája)) (Akad. Ertek, a tört. tud. körébl XVII, 10, 1)

Zachariae

v.

i

1898.)

ez.

(lS98j. 256.

tanulmányában

s

vele

egyidejleg Kulakovskij

is

(BZ

,

^'IT.j

l.j. [

'^)

Arriani

^)

G-yomlay

Tactica

Gyula

ot :

Mauricii artis militaris "Bölcs

kútforrás" (Akad. Ért. a nyelv- és

1.

XII. Upsalise, 1664

Leó Taktikája, mint magyar történ etij szóptud. körébl, XVIII, 1. (1902). 226

BÖLCS LEO TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE.

meg munkának

Ö

hogy Leó, miközben egy régebbi a Toöpxot-ról adott jellemzését a magyarokra vonatkoztatja, tényleg a magyarok korabeli hadviselési módját tartja-e szem eltt vagy minden ellenrzés és egybevetés nélkül írja ki után

a

azt,

Végül meg

forrásában talál?

mit

kérdésre,

vizsgálnnnk,

kell

hogy

LEÓnak

volt-e joga

egykorú

más,

hogy

arra,

a

magyarok hadi

azonosoknak tüntesse

szokásait egy régebbi népéivel

juk-e igazolni

kell felelnünk arra a

fel, s

tud-

források alapján ez azonosításnak

a helyességét'?

Kíséreljük

meg

sorjában

adni

feleletet

a

felvetett kérdé-

sekre.

I.

A SCHEFFEK-KIADTA TAKTIKA SZEKZÖJE ÉS KELETKEZÉSI IDEJE. hogy ez a munka szerkezetét tekintve egységes, azaz egy szerznek a müve, a ki elre Mindenekeltt hangsúlyoznunk

kell,

megállapított terv szerint a saját szellemében

i

rint dolgozta ki jairól,

müve

müvének egyes

fejezeteit.

és

felfogása sze-

Czéljáról,

szempont-

megható szinteséggel tájékoztatja az olvasót a csatolt bevezetésben, a mely éppen ezen tulajdonsá-

elveirl elé

gainál fogva fontos ismertetjelekkel szolgál úgy az író egyéni-

j

ségének a megértéséhez, mint azon küls körülményeknek a tör-

<

i

melyek közt ez a mü keletkezett. Az alábbi vizsgálódásoknál legfontosabb támaszunk éppen a beve-

téneti

azonosításához,

szükséges tehát,

lesz;

zetés

a

hogy ennek

a

tartalmát röviden

I

összefoglalva elrebocsássuk.^)

Szerz invocatioszerüleg

a szent-

I

;

háromsághoz

müvét s kifejezi renrendeléseiben, melyek a jó és hasz-

intézett fohászkodással kezdi

díthetetlen bizalmát az isten

nos dolgokat sikeres kimenetelre vezérlik. és

vései

az

isteni

szenteket.

vonul

az

t 1)

p.

egész

Az

gyarló törek-

kegyelem között közvetítkül tekinti «az

szepltelen és örökké összes

A maga

szz itt

úrnjét, Máriát, isten anyját

megütött mély

bevezetésen,

st

1-6. 227

az

és az

hang végigmunkán, melyben

vallásos

egész

»>

DARKO JEN.

6

srn

ismétldik az az alapgondolat, hogy minden emberi törek-

vés sikerének

fforrása az

Szerz hivatkozik

következik az (xpositio.

id

kegyelem. Az invocatio után

isteni

arra,

óta el van hanyagolva

szervezt-t

hosszú

feledésbe

ment, úgyannyira, hogy a vezérek

dolgokat sem értik

hogy

a katonai

úgy szólva

s

még

teljes

a közönséges

a sok kellemetlenség miatt részben a kato-

s

nák gyakorlatlanságát, részben a vezérek járatlanságát okolják. Szerz tehát egyfell a régi írókból, másfell a saját tapasztalásából merítve írja ezt a taktikai munkát. Nem a kifejezés szépségére,

Nem

hanem

a gyakorlati

akar valami

új

hasznavehetöségre helyezi

dolgot vagy többet

kitalálni a

a

súlyt.

régieknél.

Csak az a külömbség közte és a régiek között, hogy ezek jártas és tapasztalt emberek számára írván, a nagy sokaság eltt nem fejezték ki magukat eléggé érthet világossággal, teljesen figyelmen kívül hagyták a közönséges és mindennapi használatban

lév

közönséges

dolgokat,

Némi

harczolni.

hogy

részére,

ama

pedig fontosnak

dolgokat.

melyek

könny és

ebbl

legyen régi

beszéd szépségével (mert a rövid

nélkül

hogy ne mellzze

nem

el

a

lehetséges sikeresen

bevezetést talált ki a hadvezérségre vállalkozók

taktikusoknál

dolgok

tartja,

eladására

kiindulva továbbhaladniok

Nem

elméleteknél.

munka sem

fekteti

a

szent),

súlyt,

hanem inkább

éppen

mnyelvben

latin szókat és más, a katonai

sokat tördik a a

használ

ezért

alkalmazott kifeje-

hogy olvasói világosan megértsék a teendket. Amint látják, a bevezetés lényege annak a különleges eljárásnak és indokainak feltárásában áll, melyet szerz a régebbi taktikus írók hagyományaitól eltérleg volt kénytelen alkalmazni zéseket

e

is,

mve

megírásánál.

és tisztasága,

irodalmi,

mert

k

A

régieknél

fontos volt a nyelv szépsége

mvelt közönség számára

mint gyakorlati

czél

lebegett

szemük

írtak

s

inkább

eltt. Olvasóik

részérl föltették a katonai ismeretekben való jártasságot, azért

nem

is

telennek

terhelték

tartván

ket

elemi dolgoknak az eladásával, szükség-

behatolni a részletekbe,

hanem inkább

általá-

nos taktikai és stratégiai elvek összefoglalására vagy fontos tások ismertetésére szorítkoztak.

Szerz

álláspontja

újí-

minden pontmás az a czél,

ban más, mert más az a közönség, melynek ír, s melyet munkájával el akar érni. ugyan leend hadvezéreket akar kioktatni, de olyanokat, a kik a hadi mesterségeknek hosszú 228

I

BÖLCS LEO TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE.

idn

át való teljes

sem

gokat

ismerik.

alkalmuk

volt

Neki

tehát

közkatona iskoláján

a

vezetnie

még

elhanyagolása folytán

apróbb részletekbe, mintha

hatolnia

kell

a

leg-

járatlan ujonczok számára

A kitzött gyakorlati czél mellett nem mnyelv latin szavait és idegen szerkezet írna.

mellzheti a katonai

m

kifejezéseit,

bárha

bizánczi irodalmi körökben elfo-

a

gadott archaizáló görög nyelvet használni. Stílusa azonban a rhetorikai

olvasmányokon nevelkedett elméleti

formára veti cziczomás

fsúlyt

a

s

kifejezésekben,

kell

nem

melyet a gyakorlatban

is,

teljesen

ezeket leszámítva igyekszik

a legelemibb dol-

leend vezéreket végig

a

Mindenütt be

elsajátítani.

/

kedvét

a

katonai parancsnoké, a ki

a

világosan, de szabatos rövidséggel

ki

a hangzatos, terjengs és

leli

hanem

a

íróé,

nem

egyszeren

és

foglalja össze

szigorúan a -tárgyhoz alkalmazkodó utasításait.

A

bevezetésben

h

elvekhez

kifejtett

maiad

a

tárgyalás

Már anyagának elrendezésében bizonyos

egész folyamán.

didak-

módszeresség nyilatkozik meg, mely könnyebb dolgokról

tikai

halad a nehezebbekre, egyszerbbekrl a bonyolultakra. Az egész

részbl Ckó^oc) áll. Az els részben a hadseregszervezetre vonatkozó elemi tudnivalók vannak közölve. Szó van tizenkét

míí

itt

a legfontosabb fegyvernem,

t.

lovasság

a

i.

fegyverzetérl,

valamint a legfontosabb fegyver, a nyíl használatáról és a nyila-

zásban való kiképzés hadsereg

alkotó

követelményeirl.

részei

nagyobb

ezek parancsnokai szerint

s

és

Fel

kisebb

utasítások

vannak sorolva csapat-egységek

a

és

foglaltatnak arra nézve,

hogy miként kell a legénységet és a parancsnokokat kiválasztani és mindenkit a maga helyére beosztani. Majd a legfontosabb

A

fegyelmi

szabályok

és

büntetések

sereg elhelyezése és felvonulása

zdik

módjának ismertetésével vég-

a fejezet.

A kozik

felsorolása következik.

második rész egészben a lovasság hadirendjével s

módját,

aprólékosan alkotó-részeit,

tárgyalja a lovas

hadi

foglal-

csatarend felállításának

mozdulatait,

biztosítását és segéd-

személyzetét.

A harmadik gyakorlását

tárgyalja.

változtatásainak együtt

s

rész a lovas zászlóalj harczi kiképzését és be-

Ismerteti

különféle

általános

a

módjait

zászlóalj

a

mozgásának, alak-

megfelel vezényszókka

utasításokat ad a sereg felállításának különá29

DAKKÓ JEN.

8 féle

és

módjaira, majd az els ós második csatarend, az oldalvédk

megkerülök, továbbá a lesek magatartására nézve a harczban.

A

negyedik

a

rész

a lesvetés idpontjának

szól

módjait

különféle

lesvetés

ismerteti,

megválasztásáról

helyes

s

nyoma-

tékosan ajánlja a lesbe kiküldött csapatnak drungusokban (tömör és

mély csomókban) való felállitását. Az ötödik rész a trainnel (toöX§ov) foglalkozik.

miként

kell elhelyezni a traint az ütközet

podgyászviv

szól a

állatokról,

táborhelyen hátrahagyott

sített

eltt és

alatt

;

külön

meger-

a felesleges trainrl, a

takarmányról

hogy

Kifejti,

és a trainnek út-

közben való biztositásáról.

A

hatodik rész a lovasdandár

felállításának és begyakorlá-

sának különféle módjaival foglalkozik. Ismerteti a skytha, alán, afrikai és itáliai gyakorlatot, az

kat

s

ezekben

elforduló .mozdulato-

utasításokat ad az oldal védk és megkerülök

begyakorlá-

sára nézve.

A

hetedik részben részletesen

kifejti

azt a sokféle teendt,

mely a hadvezérre vár az ütközet megkezdése eltt.

A

nyolczadik rész általános

utasításokat foglal

magában

a

hadvezér magatartására nézve, fkép a saját katonái irányában.

Eövid gnómák alakjában foglalja össze a régebbi hadvezérek és a saját tapasztalataiból leszrt gyakorlati igazságokat, melyeket helyenként a hadi történetbl merített példákkal

A

megvaló becsapások, a zsákmá-

kilenczedik rész tárgya a váratlan támadások,

a

nyolás, ellenség

ellenséges

az

lepetések,

szk

területre

nehezen járható

és

kikémlelése,

szemben követend

A

illusztrál.

az

ellenséges

éjjeli

helyeken való átkelés, az

kémek

elfogása és a velük

eljárás.

van szó, hogy miként kell várat ostromolni és viszont, hogyan kell védekezniök az ostromlottaknak az ostromlók ellenében, hogyan lehet elhárítani ellenséges betörést a saját területrl és hogyan lehet titokban ersségeket emelni az ellenséges határon, a nélkül, hogy háború tizedik

részben

arról

folyjék.

A

tizenegyedik és ránk nézve legfontosabb részben vannak

ismertetve az idegen népek hadi szokásai és taktikája,

kapcsolatban czolni.

Els

el van

adva,

hogyan

kell

velük

s

ezekkel

szemben har-

helyen foglalkozik a perzsákkal, majd az avarokkal á30

BÖLCS LEO TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE.

azután

tarkókkal,

és

frankok

A

az

n.

ú.

fehér

népekkel,

\)

a milyenek a

longobárdok, végül pedig a szlávokkal és antákkal.

és

elször a vegyes hadirend összetételének és czéljának eladása foglal helyet, melyet szerz azért nevez vegyesnek, mert benne a lovasság a gyalogsággal együtt részben

tizenkettedik

van alkalmazva. Azután

következik a gyalogság fölszerelésének,

A

begyakorlásának és egész taktikájának az összefoglalása. tábor

mely

ismertetése,

kerítés

A

sággal szemben.

xadászat

fejezet

kitn

mint

külön czím

szúrva

mozgatható

egy

azaz

találmánya,

van

közbe

leírásánál

Urbikios

alatt

czölöpökbl

gyalog-

tábor-

készült

gyalogság védelmére való a lovas-

a

végén

van írva a vadállatokra való

le

gyakorlat és elkészület a harczra a ka-

tonák számára. Látjuk, hogy mennyire kiszámított paidagogiai tervszerség

meg

nyilatkozik a

lovasság

ismernie

rend

szolgálati

foglalja

részeit

anyag elrendezésében. Az els három

az

kell.

ós

szabályzatának legelemibb

gyakorlati

melyeket úgy szólva minden

össze,

fejezet

A következ három

katonának

már magasabb-

fejezetben

taktikai és szervezeti utasítások foglaltatnak, de olyanok,

melyeknek

minden alantas

ismeretét

kívánni. Csak a hetedik fejezettl

teendkkel, fenntartva, tásokkal,

A

gálják.

a s

melyek

tiszttl joggal

meg

lehet

kezdve foglalkozik azokkal a

kizárólag

hadvezér

a

számára

vannak

azokkal a legmagasabb stratégia körébe vágó taní-

melyek egyenesen tizenegyedik

a

hadvezér speciális kiképzését szol-

fejezetben

idegen hadirendek és az

az

ellenük alkalmazandó taktika ismertetésével tulajdonképen csúcs-

munka,

pontjára

ér

bizánczi

hadsereg csupa lovasságból

ságra

és

a

a

s

itt

vegyes (lovas

és

szükséges volt hozzácsatolni

be

is

leheteti volna

Már ebbl

volna.

De

a

ha a

gyalog-

gyalogos) seregre való tekintettel

még egy

szervezetére és taktikájára vonatkozó

siets rövidséggel.

állt

fejezni,

fejezetet,

mely az ezek

útmutatásokat adja szinte

az eljárásból is észrevehet,

hogy

mennyivel fontosabbnak tartotta szerz a harczban a lovasságot

nagyobb súlyt helyezett az elbbihelyes kiképzésére és megfelel magatartására, mint az utóbbiéra. Kétségtelen azonban, hogy a gyalogság taktikájának közlése nélkül nagyon is hiányos lett volna ez a m, mely kia

gyalogságnál

s

mennyivel

nek

fejezetten

az

összes

hadiismeretek 231

birtokába

akarja juttatni a

:

JEN.

DAPtKÓ

10

legfbb vezetjét

sereg

semmit,

s

még

a legközönségesebb dol-

gokat sem akarja elmellzni, melyekre a vezérnek szüksége van.

Ez a

fejezet tebát bizonyára

jában

bonne volt az egész

els kidolgozásában

és

még

és stiluson kivül

is,

mben

a

mü

conceptió-

a mit az egységes felfogáson

elforduló

utalások

bizonyí-

is

így hivatkozás történik már a tizenegyedik fejezetben, bol az avarok és türkök ellen alkalmazandó harczmodort ismer-

tanak,

teti,

a tizenkettedik

«xai

'Í5<(v^ [lév

pontjára a következkéj)pen

egyik

fejezet

aóvsGTi TcsCtVíö? aiparóc: sv

oa(|) £V aovTjO-eícj.

toö si^voo?

§7]Xoú[JLSVOV zpÓTíOV iu

zr^j

TTptófí]

(J-áyjj,

arpaioc YÍvsiat, omoic,

ó

áv

xaxá zbv

záia.i

oKca&cag Ta^eo)^

Xf/.Ta^yjacpf^ rr^g éizty.afLTüíOü

T'fj

(JLáXtaxa

Ez az uialás nyilván a tizenkettedik fejezet azon részére vonatkozik, mely a következ czimet viseli: «7ua)c si r/jv a6[xxtX».')

Tá^iv,

[itXTOV

^Lvsa^ai,

xará

xal

rí

iarív)).'^)

Xp7]aí{JLY]

A

onta&lav

éniyjifiTTio'j

TJYOOV

gyalog csatarend

leírása elé csatolt

bevezetésben, mely

szintén a tizenkettedik fejezetben foglaltatik, ugyanazokat a gon-

dolatokat

röviden

találjuk

járó bevezetésben: /j\i

(iiLtXfjiiEtnav rjOTj

«'K|t/C

á^twaai oKObdáayyzsc;

Sé aoTtóv

'ixoTTOV

azon XII.

oíj

nor/jcráfievoí

(része)

hanem

részeivel,

Elbb mutattunk

az

nem

Tuspl

m

a)c

ypÖMO) Tídoac, sTrL'xsXsía?

roFs aorcív

iv

Nem egész

függnek

apyooai Tovd-ivreq

^scpaXatGYpá/^ít)

tgv

llpo^ Tuávra

npayfiárcüv xat au^JTOfxlaq,

fogadhatjuk

mnek

a

el

tehát Vári*)

bevezetése

össze szervesen a

hozzácsatolt

eltt

Tá^süx;,

tíz^vkíi<;

i6 siSévai ts Z7.l cpoXáttstv aüiá.

lóyo)^.^^^)

utólag fel

rw

(pfjáaswq) aXXa

hogy

álláspontját,

XÓYOc-a

ci<;

xai

'^fxtv

Kai laöta

.

á*/,ptpcaTépa<(v)>j

aüVTf]YáYO{JLev,

navrayoü

.

Tiapadtoonzv^

iyyftá(po) si^Yjatv

.

pYjTsov

y.axo.lu\}zÍa(Vj

yjil

mint az egész

ismételve,

m

és

a

töl)bi

bvítéseknek tekintendk.

egy csattanó bizonyítékot arra nézve, hogy

a tizenkettedik fejezetnek ugyanaz a szerzje, a ki a tizenegyediké,

s

viszont

újabb bizonyságát

tizenegyedül részt ugyanaz

1)

p. 267.

2)

p. 292.

3)

p. 2í>í)— 300.

*j

Zur

Überlieforiiiig

irta,

adhatjuk annak

a ki az siaaYWY*^]'^-

mittelgriechischer

71—72. 232

Tiiktiker.

^

BZ.

is,

hogy a

^I-

XY.

^^^Y*^^

(1006)

i

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE.

végén Ugyanis a következ kijelentés foglaltatik xatá TÖ Süvaróv, ex re

tocpéXetav)).^)

vóvTítíV

ai:sYf)a^uífLztla

xcá

laSóvzsQ,^

^z^JJC,

^^auveldofis],

:

nsTpav

\tezpiav

auyypawf^ napadouvat.

oov

xöw

xyjV

svco^'/a-

ér.)

dx

epyco'^

zcü\/

zw^j

zs

a be-

ufr^oUüv

spó^/zeg,

zaíjzrjv

»

')

megegyezéseket

Ilyen

[xév

Ez csaknem szószerint való ismétlése

következ passusnnak

vezetés

<*xama

:

rrecpag aozcou, xa} éx rcvv zol? ap/aíoio,

rrjg

xara'^oyjadVTEq,

BÍpfjahjw^j

11

nem

lehet a véletlen

ma-

játél\ávnl

ha semmi egyéb támaszunk nem leime, már ez is elejének és végének w törzséelegend lenne arra, hogy a

gyarázni,

tl

s

m

való elszakitása ellen szót emeljünk.

Számos

utalással

dolat- és kifejezésbeli congruentiával bizonyíthatnék,

I — XI.

s

hogy

gone

m

egymás között is s a bevezetéssel és a Xll. fejezettel együtt is mennyire egységes gondolkodásnak a nyomait mutatják, s mennyire felül áll minden kétségen az, hogy az egész mnek csak egy ember lehet a szerzje. De a compositio egysége, mely az elrebocsátott tartalmi analysisbl eléggé kitnik, fejezetei

továbbá

a

sajátos

stílusnak elejétl végig kimutatható azonos-

melyrl mindenki könnyen meggyzdhetik,

sága,

a

ki

a

mun-

kát figyelmesen végigolvassa, teljesen kielégít biztosítékot nyúj-

tanak az egész

m

huzamos helyekkel csak

két

nézve

egységére

s

feleslegessé teszik a pár-

Némelyek kétségüket abban a

való bizonyítás további folytatását.

paragraphusra

nézve

fejezték

ki

hogy ugyanattól a szerztl származhatnának, kitl a többi része. Az egyik, ha a xaTa^pacpirj cpo-iaátoo ez. pár soros ábramagyarázatot nem tekintjük, a XII. Xó^o? utolsó, azaz

tekintetben,

m

10.

fejezete,

mely

a

lalkozik.^) Látszólag

vadállatokra való vadászás

nem

megelzkkel, melyekben van

szó,

is

módjaival fog-

függ össze szorosan ez a fejezet a

a vegyes és gyalog hadirend leírásáról

de csak látszólag, mert tényleg

rögtön helyreállítható

ha meggondoljuk, hogy a vadászatot nem mint az elkelk sportját, hanem mint a katonák harczi kiképzésének egyik hathatós tényezjét tekinti és tárgyalja ebben a fejezetben a szerz s joggal csatolja taktikai munkája végére. De az összetartozás,

1)

p. 289.

"-)

p.

2.

^j

p.

370—382. 233

DARKÓ JEN.

12

már

AussARp^ssES

van meg

függés

rámutatott arra, hogy nemcsak

^)

a

hanem

részei között,

vadászatról a stílus,

fejezet

írt

és

a tárgyi összo-

munka

a

a szellem és az utalá^sok

többi

is

bizo-

hogy ennek a résznek a szerzje is azonos az egész mével. Mtirad tehát, mint egyetlen rész, mely kétségtelenül szerzjétl származik, a gyalog-tábor leírása nem e taktikai után beékelt ÖDpptxíou Í7titYj§sü[xa.-) Már Scheffeh ^) észrevette, hogy ez a rész ürbikios taktikai müvébl van ide átültetve. nyítják,

m

Hogy melyik ÜRBiKiosra saját szavaiból,

a

midn

megboszulására istentl

gondolnunk, azt kitalálhatjuk

kell

az

elmondja, hogy «a rómaiak ügyének

diadalmas és istenfél császár,

indított,

Anastasios» idejében írta munkáját. Gyomlay'^) kimutatta, hogy itt

s

csak a 491

— 518-ig

Ürbikios taktikus

illetve a VI.

I.

Anastasiosra lehet gondolni

mködése

csakis az V. század végére,

uralkodó

író

elejére tehet.

Förster

^)

ki is

adott egy rövid tak-

munkát, mely az Ooppixtoo Taxiixóv czímet

tikai

viseli s

melyrl

hogy tulajdonképpen az Arrianos taktikájából neve alatt maradt ránk továbbá az 'Oppivan kivonatolva. Az xíoD Ttóv Tüspl x6 OTpáisüfj.^. Ta^sítív ez. czikk is az Etymologicum magnum Stpatóc czímszavát követöleg. Egy epigramm ^) és az Anonymus de nntiquitt. Constant.') szintén megemlékezik ürbikioslétezését teljesen bebizoról, a taktikus íróról, úgyhogy az nyítottnak tekinthetjük, s minthogy semmi sem támogatja azt a feltevést, hogy két külömböz idben élt szerz is szerepelt volna ugyanazon név alatt, az összes ÜRBiKiosra vonatkozó adamegállapította,

tokat bátran csoportosíthatjuk az tikus

író

közül.

Anastasios idejében

I.

Mint már fentebb

érintettük,

élt

tak-

egészen kétség-

—

Révue des étiidos aiiciennes, t. VIII. L'anteur dii Stratégicou. lí)05. pp. 23 40. és L'armée byzantiuc á la liu dn \I^ siécie. Bor-

ül

—

jajiv.

deaux, 1909. p. 85. 2)

364—370.

p.

2)

p. 534.

*)

Bölcs

Leó

taktikája,

mint magyar történeti kútforrás. (Ertek, a

nyelv- és 6zéj)tnd. körébl, XYIII. (1902). 37. '')

s

köv.

Stiidien zu den griechischcn

\íin

1.

')

II,

i.

é.

79.

köv.

Ik.)

Taktikorn. Ilcrmes XIÍ.

Ik.

«)

s

1.

74 (Banduri Impcr. Orient.

234

I,

24).

f1í^77). 420.

BÓT.CS

hogy az Oópptxíoü

telén az,

hat ik

TAKTIKÁJÁNAK HITFJ.ESSÉGE.

T.F.O

ScHEFFKii-kiadta

i\

£7ttr/]SsD|JLa

szerzjétl.

taktika

nem

rész

ez.

l!)

származ-

Gyomi.ay M

rész-

kett közt lév sarkalatos külömbséget nyelvben, modorban és czélban, s az fejtegetéseit én teljesen magaméivá teszem. Nem is gondolhatunk egyhamar nagyobb ellentétet, mint a császár eltt rendkívül alázatos, de a saját felfedezésével módfelett dicsekv ^) s mindig bbeszéd udvaronczot szemben azzal az önérzetes, de éppen nem hivalkodó hadvezérrel, kinek letesen kifejtette a

katonás rövidséggel

s

ers

késbbi avatatlan kezek közbeékelték az fecsegéseit. Nem lehet ugyanis semmi kétségünk az kájába

nem maga

Urbikios találmányát tette bele

zkbl

a

mvébe. Szerznk maga merít,

is

s

m

taktikai

kenetteljes

hogy

iránt,

szerzje

illesz-

megvallja, hogy régebbi szer-

több helyén érezhet, hogy másoktól kölcsön-

Semmit sem vesz

zött gondolatokat közöl.

hogy a maga egyéniségének retortáján

Ha

mun-

gyakorlati érzékkel szerkesztett

neki valóban czélja

a nélkül,

ne bocsátotta volna.

maga

volna Urbikios felfedezését a

lett

munkájába beleszni, akkor bizonyára dolgozta volna ezt a részt.

át

azonban

át

A

kézirati

stilisztikailag teljesen át-

hagyomány

is

bizonyítja,

hogy az Oopfíxíoo sTrirrjSsoíJLa eredetileg nem foglalt helyet szerznk munkájában. Förster ^) szerint egyik kéziratban a munka eltt, másikban utána van közölve ez a fejezet, ismét másokban

el sem

munkával kapcsolatban, mely körülményekbl kétségtelenül megállapítható, hogy csak késbbi idben s erszakos kézzel toldották be arra az t semmiképpen egyáltalában

meg nem

illet

fordul

helyre,

a

melyet

ScHEFFER-féle kiadásban

a

el-

foglal.

Az OüppLZÍoü

£7tinfj§£ü[ia

nem

számítva

terv

szerint

Nem

kell túlságosan

m.

*)

id.

2)

Úgy

az

egész

kidolgozott

Urbikios

és

hogy

ez

eltt

1.

i.

e

m

mve.

legrégebbi

^

nem

is

a saját

Gardizi

a

felfedezése

kazároknál

keleti

néptl

aztán úgy tüntette

mány* -át. ^)

egységes

egységes szellemtl áthatott

35. s köv. Ik.

látszik,

a bizáncziak

s

interpolatio, melyet

munka ugyanazon szerznek

Valószín, hogy valamelyik

1.).

késbbi

fennakadnunk azon, hogy

védelmi szerkezetrl tudósít 157.

tehát

m. 235

;

legalább hasonló

(MHK.

Keleti kútfk,

leste el ezt a fel,

módszert

niiut a saját

*

talál-

14

ránk maradt az

JEN,

DAP.KO

kéziratában,

munka

egész

A

STpaTT]7izá).

Laur. LV, 4-ben ez a név

a

szerzjéül

van

feltüntetve

TazTixá

(Oopptjctoo

Laurentianus-kézirat másolójának

mégis

tévedése leg-

inkább kitnik abból a meglehetsen elszigetelt helyzetbl, melyben ez a czimzés a kézirati hagyományban van több késbbi kézirat;

ban ugyanis, így elssorban a fontos Ambrosianus B. 119. sup.ban már Maurikios van megnevezve a czímben szerz gyanánt.^) Hamar rájöttek arra, hogy üebikios szerzségét föltenni teljességgel lehetetlen,

s

jutottak el jóval behatóbb megfontolás

így

után MAURiKioshoz mint szerzhöz.

Maurikios fogadja,

szerzségét

idben

újabb

s

a

legnagyobb

kutatók

szokássá

általános

része

el

is

vált ezt a taktikai

munkát a Maurikios császár neve

alatt idézni.

foglalkozott ennek a föltevésnek

bizonyításával Gyomlay,-^) a

ki a

m

a

történeti adatainak vizsgálata

s

Legbehatóbban

a terminus ante

quem

quem megállapítása után jut el arra a következtetésre, hogy a munkát vagy maga Maurikios írta, vagy mással, de a maga szellemében íratta. A mi a terminus ante quem megállaés post

pítását

teljes

illeti,

hogy

clusióját,

e

mértékben elfogadhatjuk Gyomlay azon con-

m

Herakleios uralkodásának

melyekben a császár a perzsákat tönkre verte a szlávoknak

feláldozta,

s

késbbi idbe semmi

azon

éveinél,

Duna

vonalát

a

szín

alatt

sem

tehet. Ezt az idpontot Herakleios perzsa hadjáratainak befejevagyis

zésére,

utal arra,

zetben a

a

Gyomlay nagyon helyesen

628. évre tehetjük.

hogy azok a taktikai utasítások, melyek a XI. fejebizáncziakat fenyeget idegen népek ellen el vannak

m

határozottan gyakorlatias jellegét, csak úgy kerülhettek bele ebbe a munkába, ha ez a fent megjelölt idadva, tekintve a

pont eltt keletkezett. után

ratai

A

megsznnek mindenkorra

delmesekké lenni,

a bizáncziakra nézve vesze-

Bizáncznak 626-ban megkísérlett,

ostroma után többé már az

hiúsult

diadalmas hadjá-

Herakleios

perzsák

avarok sem

de

meg-

szerepelnek

mint a birodalom számbavehet ellenségei, a frankok és longobárdok ellen való háborús föllépésre sem gondolhattak a bizán-

^)

Akad.

1.

ért. 2j

1.

Vári, Bölcs a id.

töi't.

tud.

m. 4-45.

Leó császárnak körébl, XYIL, Ik.

a


iO.,

taktikáról))

1898., 45.

1.

szóló munkája.

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSlíftE.

15

cziak az arab veszedelem kezdete (Gáí)) óta, a szlávokkal

késbbi idben

sokat

is

iií2,yan

bajlódtak a bizáncziak, de a rájuk vo-

abban az idben keletkeztek, a mikor még a szlávok a Dunától északra laktak, vagyis kerek

natkozó

kétségkívül

utasítások

számban beszélve

mikor Herakleios alatt megkezddik a szlávoknak nagyobb tömegekben való megtelepítése Thrakiában és Makedoniában. Ha a munka a jelzett id-

késbben

pontnál

a

630.

év

eltt,

keletkezett volna, akkor megfoghatatlan lenne

hogy miért hiányoznak belle

az,

a

az

arabokra és bolgárokra

vonatkozó tudósítások, a kik szorosan a perzsák és avarok nyomdokaiba lépnek

ket mintegy

s

felváltva

századokon

át

a leg-

a

Váei

veszélyesebb támadásokat intézik a bizáncziak ellen.

Ezeket

a

nyomós

által tett ellenvetések.

nem csupán

nem

érveket

szerznk a

Szerinte

hanem

a perzsákat,

meg

ingathatták

^

riépoai elnevezés alá)

az arabokat

is

foglalta, olyan-

formán, mint a XIII. századi Georgios Akropolites, a ki hol az igazi perzsákat (p.

nevezi

Heisenberg), hol a szeldsukokat

4. ed.

Hogy

Ilépcjai-nak.

lép

De éppen

hogy a népnevek

v

alkalmazzák rég letnt népeknek

tlük külömböz új nétudományos vizsgálódásoknak is

és ethnikailag

pekre, az régen ismert dolog

alkotta tárgyát.^)

137.

bi-zánczi írók a divatos archaizáló

a

hajlamból kifolyólag szívesen a neveit a helyükbe

(p.

s

e

folyamán derült ki, archaismus tekintetében

vizsgálatok

használatában

való

bizonyos jól elhatárolható külömbségek tapasztalhatók a bizánczi

irodalomban

egyes

egyáltalában

nem

A

korok lehet

és írók szerint,

s

hogy ezen a téren

egyetemes érvény szabályokat

felállí-

névnek más népekre való átvitele csak a legnagyobbfokú archaismus korában, vagyis a XI XY. században mutatható ki a bizánczi íróknál, a mikor egyes, teljesen

tani.

Qépaa'.

—

az

ókori

klasszikusok

nyelvhasználatának hódoló írók elbb a

majd az ozmán-törököket tisztelik meg ezzel az srégi hagyományok által szentesített névvel. De hangsúlyoznunk kell egyfell azt, hogy a XI. századot megelzleg ez az szeldsukokat,

^)

BZ. XV.

Zur Überheferimg mittelgriechischer Taktiker.

(1906).

71. s köv. Ik. ^)

1.

az én értekezésemet

czi íróknál. Értek, a

nytv-

:

A magyarokra

és széptud.

237

vonatkozó népnevek a bizán-

körébl, XXI, 6

;

1910.

JEN.

DAPJvÓ

](]

átvitt

értelemben

pedig

másfelöl

i-etlen,

a

íFépaat-nak teljesen isme-

a

hogy az arabokat sohasem

azt,

még

névvel,

a

ezzel

használata

való

század

XI.

illették

idkben sem, azon

utáni

egyszer okból kifolyólag, hogy délrl és nem keletrl kiindulva támadták meg a bizáncziakat, s így a bizáncziak eltt is

nem

ismeretes eredeti lakóhelyük

birodalommal.

volt azonosítható a perzsa

A

Geoegios AKROPOLiTEsbl merített analógia tehát már az irodalomtörténet tanúsága szerint sem bizonyul helyesnek.

De

hogy

lássuk,

tenni bels, tárgyi okok alap-

lehet-e

föl

ján a szóbanforgó taktikai

mben

a perzsákra és arabokra kö-

zösen vonatkozó tudósításoknak a [íépaai czím alatt való egye-

mint Vári gondolja. Bölcs Leó eljárása, ki köztudomás szerint mindent átvesz ebbl a munkából, a mi a maga a

sítését,

korára alkalmazható,

a

csak általános tanácsokká legtávolabbról

népek

ellenséges

átalakítva veszi

megkísérelné

is

névszerint

megemlíti,

ennek

népnek

szereplése

a

latos taktikai tudnivalók az is

aktuálisak. Ellenben

taktikáját

a

ós

maga

bven

vonatkoztatni

már

a múlté

hogy a korában szerepl s

hol

a

ott,

kifejezi,

a velük

a

hogy

kaj)cso-

már tulajdonképen nem

idejében

és részletesen ismerteti az

arabok

követend harczmódot, s munegyáltalán nem szerznk mvébl, hanem, hadvezéreinek jelenté-

császári eldeihez beküldött tudósításokból,

arabokra vonatkozó

böznek azoktól,

s

adatait

a nélkül

félreérthetetlenül

részben pedig atyja, Basileios császár az

át,

az

világosan kifejezi, részben

seibl, részben az

LEÓnak

föltevés ellen

velük szemben

kájának ezt a részét a mint

ezeket

valamelyikérje

üépaai-t a

ezen

szerznknek a Uépiai-ró] közölt

ugyanis

bizonyít.

leghatározottabban

elbeszélésébl merítette.^)

tudósításai

melyeket szerznk

a

lényegesen külöm-

üépaai-ról közöl, a mint

hogy Leó egyáltalán mindenült határozott külömbséget

tesz per-

zsák és arabok között.-)

Nehéz szokásai

1) ^)

és

ezek

után

taktikája,

hogy a perzsák és arabok LEÓnál egymástól élesen el

elképzelni,

melyek

Leó Takt. XVIII. fej. 123. p. pl. XVIII. f. 142. p. TouTo

].

(se.

Toveuov T^ 7]tx6Tépa -oX'.Teta, ouosv ^ttov xov Paa'.XeÜffi

xa vüv

rjíjfiv

hoyXti xxX.

238

TÓ 2aQa/ttjvüJv t&voq) Y«p

nálai UeQOixov tS-vovg

xoXq

>ia'

T^'*

apyjxioii

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK THTETiKSSKaK.

vannak tek

forrásában

különítve, az

volna

teljesen

1

azonosoknak

Hiszen ezek külömböz

feltüntethetök.

melyek meglehetsen elüt viszonyok közt éltek, s lis

földrajzi,

csak

klimatikus

az arab

/

let-

fajú népek,

kulturá-

és

hozta

hódítás

ket

egymáshoz közelebb. A VJI. század derekától kezdve az arab uialom hatása alatt a perzsáknak az arabokhoz való assimilálódása ugyan fokozatosan ersbödik, de Leó eljárása éppen azt bizonyítja, hogy abban az idben, mikor forrása keletkezett, ez az assimilálódás még meg sem kezddött, különben nem tnhettek volna fel eltte eltérknek forrásának a TTspaai-ról közölt adatai a korabeli arabok szokásaitól.

Vári a maga föltevésének XTpaTYjYLXóv-ra

a

is

^)

ersbítésére a KoNSTANTiNOS-féle

melyben szerinte szerznknek

hivatkozik,

ScHRFFER-kiadta taktikának)

a

perzsákról

szóló

(t.

i.

része Leó-

nak az arabokra vonatkozó utasításaival lenne összeolvasztva. Né-

sem

zetem szerint ez az analógia

munka ugyanis ugyancsak az

találó.

A

Konstantinos- féle

az arabokról írva pontról-pontra követi

arabokat

tudósításait

illet

vegyíti ezeket össze a perzsákról

arra gondolt, hogy

a

s

LEÓnak

egyáltalában

nem

adott tanácsokkal. Vári talán

Konstantinos- féle

taktikai

m

az idegen

népek taktikáját LEÓtól eltérleg kompilálja, azaz elhagyja Leóavarokra

ból a perzsákra,

dokra

vonatkozó

foglalkozik

részeket

turkokra, frankokra és longobár-

és s

csupán a szlávokkal

Leó nyomán. A

és arabokkal

perzsákról, valamint az avarokról

türkökrl szóló részek nem tartoznak a Konstantinos- féle Taktika szövegéhez, hanem külön vannak hagyományozva a firenzei codsxben Konstantinos neve alatt s csak a kiadó (Meursius) függesztette hozzá a Taktikához. Ezeket a részeket Konstanés

nem

tinos

szeren

átdolgozott

kiírja a

formában

adja,

mint Leó, hanem egy-

ScHEFFER-kiadta Taktika szövegét.

hetünk tehát KoNSTANTiNosnál a perzsákra

és

Nem

beszél-

arabokra vonat-

kozó tudósítások összevegyítésérl.

Nem

avarok 677-ben a

rájuk

is

ed.

AKAT>. ÍRT.

is

el

Vári

szerznknél akár a VIL század keletkezhetett. Nyilván Thessalonikének ebben

vonatkozó

második felében

^)

azon ellenvetését sem, hogy az nyugtalanították a bizáncziakat s ennélfogva

fogadhatjuk

tudósítás

Meursius-Lamius, Meursii Opera A NYELV- ÉS SZÉPT.

KÖRIBL.

vol. VI. Florentii,

XXIII. KÖT. 4. SZ.

1745. 1

^

18

DARKÓ JEN.

az évben való ostromára

gondol, melyben szlávok, bolgárok ós

avarok közösen vettek részt. ^ Csakhogy ennek a

vezeti

igazi

Makedoniában

a

id

hogy hozzá mertek fogni

ersebb városának elfoglalásához

alatt

annyira

Már 675-ben

is.

czot vallottak. Két

múlva újra

elhatalma-

a bizáncziak leg-

e területen

egy vihar megsemmisitette hajóikat,

de

ostromot,

megtelepedett

Tliessaliában

és

szlávok, kik ezen a vidéken rövid

sodtak,

támadásnak az

elkezdték az s

így kudar-

megersítve csajjataikat bolgárokkal és avarokkal, de kísérletük ekkor is meghiúsult a védk kitartó ellenállásán. Látjuk, hogy az avarok ebben a vállalatban csak mint a szlávok segíti, felfogadott zsoldosai szerepelnek, centrált

s

év

egj^általában

következtethet

bizonyítékot

ebben a korban a bizáncziak

fel

nem tudunk

felhozni a YII.

czas éveitl kezdve arra nézve, hogy az avarok

a bizáncziakat, minthogy ilyen

ták*)

nyugodtan háríthatjuk

m

kozó ellenvetését a megállapításánál.

nak

nevezi,-) a

nem

ebbl

a con-

támadásból, hogy önmagukban véve veszedelmes ellen-

ségként léphettek volna

Ha más

nem

eljöttek,

szórványos

((nyugtalanítot-

bizonyíték nincs

is,

akkor

VÁEinak az avarok szerepére vonatkeletkezésének terminus ante quem-je az avar népet

következik, hogy az

járulékos,

és

harmin-

el

Szerznk ugyanis

mibl

sz.

ellen.

hanem

«(xo)(i>Yjf/ÓTa'uov))-

korában ez a nép

állandó

és

veszedelmes

támadásokkal zaklatta a bizáncziakat.

Vári szerint a Herakleios

illik

(G41

—

685.).

Már

szerznknek utáni a

és

a szlávokról' adott jellemzése rá-

a

esetbl

fenti

Justinianos

II.

is

eltti

idre

is

kitnik, hogy a szlávok a

második felében mennyire megvetették lábukat a Dunától délre, Makedoniában és Thessaliában. Hogyan adhatott volna tehát szerznk olyan tanácsot a bizáncziaknak, hogy a Dunán át kell kelniök észak felé,^) ha a szlávokkal akarnak harczolni, s a tlük szerzett zsákmányt a Duna északi mellékfolyóin kell hazaszállítani,^) akkor, amikor már az segíei tenger partvidékein megtelepedett szlávok a birodalom belsejében fekv század

YII.

Thessalonikét ostromolták

?

^)

Bury, History of tho later

2)

p. 261.

3)

n.

o. p.

4)

u.

0.

Romau Empire,

279.

p. 282.

240

vol.

II. (1889). p. 337.

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSlilöE. Folyiatliatnók

hanem

ne

de

czáfolatát,

természet ellenvetéseinek magunkat sokáig e lésznél,

hasonló

tová])b

tartóztassuk

19

fel

fordítsuk inká])b íigyelmünket a további bizonyítékok vizs-

gálatára.

A mi

m

a

Gyomlay

eire nézve

terminus post quem-ét

keletkezésének

adatot hoz

két

^)

fel,

illeti,

melyeknek történeti

idpontja pontosan meghatározható. Az egyik a X. szakasz els fejezetében foglaltatik, a hol a várostromlás

teend

alkalmával

következ megjegyzésre bukkanunk «Igen ers tábort kell ütni és számos, éber rséget elhelyezni, kivált a nem gyanús helyeken, nehogy az ostromlot-

intézkedések

I

i

közben

leirása

a

:

vagy a küls

tak

ellenség

hozzon a

veszedelmet

ütve

vagy nappal

éjjel

mint

a

seregre,

váratlanul ez

meg

rajta esett

is

mikor néhány tábornokot egy ersség ostroma közben meglepett az ellenség.))-) Gyomlay egész helyesen azonosítja ezt az arzanenei incidenst azzal a Phiüppikos (Maurikios császár hadvezére) által 586-ban elkövetett balfogással, melyrl eléggé részletesen tájékoztatnak a források, s melynek a takArzanenében,

I

j

•^)

j

ezen utalásával való azonossága minden kétségen felül

tik a

A

második,

még

elbbinél

az

fontosabb

adatot az

áll.

éjjeli

}

meglepetésekrl szóló

fejezet

(IX,

foglalja

2.)

magában. Ez a

néhány napig a saját táboruk közelében csatarendbe állanak, mintha nyilt csatát várnának, s úgy tettetik magukat, mintha félnének az ellenségtl helyétl, de a s ezért nem mernének elmozdulni saját táboiuk következképpen

midn

hangzik

módon

ily

elbizakodottá tették az ellenséget, rajtaütöttek

avarok khánja Herakleia mellett a bizánczi

éjjel; ezt cselekedte az

lovassággal szemben, kik

ooaffáxov o)(_upbv Tcávu

xata

£;r£pyóaevo'.

ácpvf.)

ev

xaiaXetcSévTOJV I.

)(^pr)

[j-áXtara

-^é-^o'Jty

3)

tartottak ki abban,

hogy a gya-

hanem rség

nél-

29. s köv. Ik.

i.

p. !Ü37,

c'^(ü3£v 'ÓT.zp

m.

1) ")

xa\

nem

együtt biztos helyen táborozzanak,

logsággal

E/etv,

«Némelyek

:

apí^aXr,vr] (1.

toiv

avu;rovcir|-cojv

vuxTi

sv (1.

ttoisÍv,

vi

yj

áp^avrjv^)

tó-ojv,

^jP-Épa

T'.Vfov

xa\

axoúA/.3((; á/toiPeí;

iva

^f,

xivoúvou:

o:

~u)

xa\

rroXtopxoúaevot

-oXXai; t]

oí

oxox'm -poaáY(o7iv,

ápy^óvTcov iz\ 7:oXiopxía /aarcou

Tfov

xaTaXr)95£vi:ojv)».

Theoph. Sím.

Hist. of the later

II.

8.

—

Romau Empire,

Theophanes, vol. II. p.

241

ed.

de Boor,

p.

250.

207.

17*

Bury,

:

DARKÓ JRNÖ.

20 kül a táboron

uralkodása idejébe

császár

az avarok khánja Herakleia körül megütközik

Priskos

bizánczi

elbb Didymoteichosba, majd

hadvezérrel, a ki rövid harcz után

Tzurulonba vonul

Gyomlay az teszi, a mikor

tartózkodtak.))^) Ezt az esetet

ívül

Maurikios

évre,

~)02.

](

eladására Gyomlay

vissza. Theophanes,-) kinek

támaszkodik, szokása szerint nagyon röviden yégez ezzel az ese-

ménynyel

s

nyoznak,

melyekre legnagyobb szükségünk lenne

elbeszélésébl éppen azok a finomabb részletek hiá-

Theophanes mellett egy másik forrásunk közelebb

bízhatóbb leírást

meg errl

kezik

esethez

róla részletesebb és

s

—

—

SiMOKATTES.^)

a ki koránál fogva

is,

megad, mint Theophanes, s ez az író Theophylaktos rövídeu összefoglalva következkép emlé-

szóbanforgó

áll a

Szerencsére van

egybevetés szempontjából.

való

foglalt adattal

a Taktikában

az avar-bizánczi összecsapásról

Az avar kbán Herakleico Peirínthos ellen vonult. Priskos, a mint hirtelen meglátta a barbárokat, nem halogatta a támadást. Harczba elegyedve tehát a khán körül levkkel, hamarosan

hátat

fordított

nem

ellenségnek,

az

bírván

kitartani a

harczot az ellenséges hatalom bségével. Aztán Didymoteichosba

vonult vissza

bizánczi

a

vezér

Tzurulonba ment

s

seregét

Az

a

várost

pedig

avarok

gyalogsággal

a

Innen

együtt.

biztosítandó a városba vonult be. körülz;irták

ersen ostromolták

s

Priskost.*)

P. 206.

^)

v^AXloi

tivá? 7:apara^á|xsvot -X7]aíov xou

ir:\ yijj.epO£C

xa\ 'j)(_r][xaTtoáaevoi ^o'^jÍÍg^xi

(í)?

ItÚ

[jLTj

T:ape^^p"/£a5ai TcXetov tou x6ko\j xou lötou

[i-óíyji

^auvcóaavTe;

'HpáxXetav xíov

Tte^üiv

etí^X^ov

xoí?

áTrXTjxeúeiv,

-ep

Ed. de BooR, p. 228.

s

^)

Theoph. Sim. VI, 5;

p.

s

TíccQFÍ/EZO.

av&ü)odv zlq (f8Q8iv

7t8t,iX(ü

xojv

[j-svoí

áouXíav

[J.SVOV

yívviTíítíx;

p.

lleíptv^ov

toíjto

autou; ;:apa-

Ajíáptjov,

et?

xá Kzpi

^ocaáxoj, áo^aXto^ [xexa

avfXTiXax8iq TtoXEfjLÍoiq

köv.

228-9.

yi-^'jeTcxi'

zoiyapovv

zá váza.

ovx tyjúv zíq /^áxVQ ^Pfo^aúov

1.

cd. C. de

"^llpot'/.Xeiav

s

Boor

:

xaúxrjv

7cÉ(j.7rxri

'Po^atoí

ol

^jjipa*

Trpoaayo-

^^aTíivalcjg siós tó jSág^agov, zy fni^oXy ava^oXr/v

TlQÍGxoq

xa"t§

tá

xai

269—270.

^)

i'ntl

xíov

-^ix^oiv

ávao)(^oa£vot5 ev

[j.rj

svieö^ev

y.ai

áTLXíjxTou,

idíou

áXX' e'^co^e/ acpuXaxXf.)?.))

Ed. de BooR,

xt^v

Ivavcíou?,

xoü?

á7:Xr//irou,

s-oírjoev b

xaPaXXapíot?,

2)

peúo'jcrtv.

(Á£(j)q

vuxtí,

ev

"^Pfo^-aíots

Xotyávo? Ik\

Aon

oi

rj(j.oa(a,

axpaxr^YO?

zoTq

vrcfei^tv, '^V^

zt]

Xayárov

zöv

áve)

tvotaaiv. axap

U7re)(_a)prjasv,

8uvd[jLeai xr]v ;:óXtv 7:spie(3áXsxo.

ir.oXiópxH xbv Upíffxov.

242

tíqöq 7tóktf.iov

ácpS^ovla zijq dvtiS^ézov

[j.exa

xo

ei?

xouxo

s

vvá-

Aiu[j.óxe'.yov Sif^a zo) zlc,

T^oupouXXov aw.6-

páppapov xó

otoxu

;t8ptxa^rj-

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE.

21

THEOPHYLAKTosnál tehát SZÓ sincs ebben az összeütközésben bizánczi lovasságról, csak gyalogságról, szó sincs továbbá arról,

hogy az avarok néhány napig a bizáncziak szemeláttára csatarendbe állva tétlenül várakoznak, hanem éppen ellenkezleg az van mondva, hogy Priskos, mihelyt meglátta az avarokat, rögharczba

tön

nem

dított nekik,

ervel. Egészen helyzete

sereg

velük

elegyedett

bírván

más

for-

is

kitartani a harczot az ellenséges

az ütközet

lefolyása,

más

túl-

a két ellenséges

THEOPHYLAKTosnál

összetétele

ós

hamarosan hátat

aztán

s

Taktika

a

és

úgyhogy a két tudósítás nem vonatkozhatik ugyanegy

szerint, esetre.

Hogy milyen idbe

arra nézve világos

cselét,

helyet

is

maga Leó,

szolgál

avaroknak ez

Semmi

Herakleios császár idejében történt.

az éjjeli rajtaütése

a ki

forrásából ezt a

átveszi

magyarázólag közbeszúrja, hogy az

s

^)

útmutatással

csaknem szószerint

híven

szokásához

helyeznünk az avarok említett hadi-

kell

okunk sincsen Leó ezen közbeszúrásának helyességében kételkedni, annál kevésbbé, mert Herakleios idejébl csakugyan ismerünk egy, a történeti kútfk által hitelesített avar hadicselt, melyre a Taktika leírása pontosan ráillik. A 619. évben ugyanis, a mint Nikephoros konstantinápolyi pátriárka loropía GÓVTO[io<;-a írja,'"^) az avar khán békekövetséget ^)

pfov

XVII.

1.

T(ov

Itv.

de Boor,

123.

p.

Itú ouixpáoeatv (ó; "^IlpotxXeiov

p.u)V £1$

[ay;

5u[jLeXtxr)V

axeuíjv

axoXrjv

TTt^s,

auxo)

e7:txv]pux£Úeta'.

Xajxrcpxv

xa\

kÓXiv á^iYiJ-évo; riuXí^^xo. 'A(3áG(jL)v

X£

-

xa\

Xácia,

ájAcptXa^rj

cpu^íjv

xaxa

xrjv

áyovxei;

'^IlpáxXsiav

XYjv

s

xpiai

oxeotvvuai

av xaxa vtúxou xou [íaoiXÉto;

ot?

ayav

6paxrj; xaxá xcov

[xetoc

Tce^wv

iii^

axepov

-apr^ei.

xptj|3r]v

y£V(Í[j.£VO'.,

exótj.t^ev.

£7íSXÍ.^evxo

.

.

.

TcXetoxov

k

oaov

-pb; x^ a^exépa áTC£xóp.iaav.

243

rjye-

PouXeúetai

e

á7íoaa;j.ov

xaxa

auxdv xs

Xaov

^xet

ol

.

xei)(_(r)V

óptov

ol

xíjv

TzX^^Sei éTCO[j.£-

Xo)(_{xá)7]

y^wp^^aetv

xá

xa\ xoü; 7:eo\ auxbv

(jl^oov .

xaxa

xtva X(ov

XeYO[j.£V(ov

xwv

xsXsiv euTpe-

eíxa

y^ayávo? aüv

6

f,[jL£pa'.;

j;.axptov

auxo

t^ ^°X^

-po? xo Uu^ávxtov teacóíTexo.

[j-óXt;

is^/oxx;

ú;tepr)8ójj.evo$

eu^^síptoxov. xoúxou? MlpáxXEio; aía5ó[X£V05

Expot-exo xa\ ö''o>5iv

.

.

.

auvofxapxojoiv

xot;

xaxá xa ujcEpxeíaeva xójv

£x;:^|jL'|a;,

á7CoXrj']/(íij.e','ot, o'/oiz^j

ei;

á[x'/i

aTcoXs^áfjLevo;,

(o5

áacpaXco?

t%

auyxeífxsvov, zG) 'AjBápw au^paXelv. xr,v

aütot";

•^v

w7iXu[j.(Bpíav

—

HlpáxXeiav

r, taura xot ó xtv '*Apápwv tou

xat ÍTtTtDCrjV ay
7zpQÚTZB\nzs,

xz

jjLexa

-oXXfo xwv

vwv

xrjv

ooQddxM

pouXotxáviüV Iv

a

"llpaxXeíav, xa^'

TCÓXtv

xrjv

xov Xayávov tojv 'Apd-

KeTzoir^-KÓxcx.

mp\

e^w^ev acpuXáxTw?.»

áXX'

ed.

^)

8s yivá)CJxo[xsv

«xoí3to

MlpaxXeíou xou ^(xaiAioi^

xa(3aXAaoíwv

To)V 'PtouLattüV

árcXtxeúeiv,

18.

C.

)(póvojv

.

e

áyevvcó? 7iapay_prj^.a

"Alapot

ávpa7ioi,ará[X6vot

alív

;Ju[jlo)

opiocXtuxov

DARKÓ JEN.

22 küldött Herakleioshoz,

a

ki

örömmel

ezt

viszonozta,

meg

s

is

állapodtak abban, hogy a béke ünnepélyes megkötésére Herakleia

A

városánál találkozót adnak egymásnak.

khán fogadására

császár nagy elkészü-

elre elküldötte a szertartáshoz szükséges eszközöket és fényes ruhákat s intézkedett, hogy a lovasság versenyjátékokat rendezzen a khán tiszteletére. Herakleios maga néhány kilométernyire a találka helyétl, Selymbria városánál ütött tábort a kíséretével. Három nap múlva megjelent a khán nagy sereggel Herakleianál, de titokban hátraleteket tett a

hagyta

a

felállítva

;

mögötti dombokon lesben

tartalékcsapatot a Bizáncz azzal

a

hogy

számítással,

ily

módon

két

tz

közé

szorítja és elfogja a gyanútlan császárt egész kíséretével együtt.

De Herakleios

neszét vette a dolognak

ruhába öltözve

egész

seregét ál-

Az avarok pedig mindazt a népséget, mely

menekült vissza a fvárosba.

végrehajtották a kétoldali támadást az ünnepségek

odahagyva

s

hírére

kíséretével

összecsdült,

együtt

s

s

foglyul

töméntelen

császár

a

ejtették

zsákmánynak

lettek

az urai.

Nyilvánvaló, hogy a Taktikában említett

melynek az

a bizánczi lovascsapatot érte,

éjjeli

rajtaütés azt

volt a feladata,

hogy

khán fogadása alkalmával lovagi tornát és verseny futtatást végezzen. Természetes, hogy egy ilyen ünnepélyes czélból kiküldött lovasság nem gondolt azzal, hogy magát elrsökkel biztosítsa és védett táborba vonuljon vissza. A ravasz avar khán pedig egy-két napig nyugodtan szemlélte a bizánczi lovasok mutatványait s ezáltal még jobban megersítette ket abban a hitökben, hogy neki nincsenek támadó szándékai. És aztán, mint a sas, lecsapott egy éjjelen a kész prédára, a játék és a mulatozás örömeitl teljesen elkábított bizánczi lovasságra. Semmi kétségünk sem lehet az iránt, hogy erre a 619-ben annyira a

balul kiütött békekötési kísérletre vonatkozik a Taktika említett

példája az történeti

éjjeli

adat,

munkában iöbb dátumnál késbbi idre volna

Nincs az egész

meglepetésrl.

mely ennél

a

tehet, éppen azért ezt az évet

tekinthetjük a

m

keletkezésé-

nek legközelebbi terminus post quem-je gyanánt. A Taktika tehát, a mint a benne elforduló történeti adatok mutatják, a 619. és 628.

Ez

az

idszak egyike

a

év

közé

es idben

keletkezett.

legfontosabbaknak az egész

m

bizánczi

—

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE.

23

Ez az a kor, melyben Herakloios császár az eldPhokasnak rémuralma alatt teljesen szétzüllött bizánczi

történetben. jének,

hadsereget

újjászervezi

gyakorolt hadsereggel

az

ezzel

s

általa

újjáteremtett és be-

felveszi a harczot a perzsák

ellen,

a kik

a bizánczi császárság keleti provinciáinak meghódításával a csá-

szárságot végveszedelemmel fenyegették

szen

a

Bizánczczal

multak elre. szabásúnak

A

átellenben

lennie,

kellett

fekv Chalkedon városáig nyo-

reformjának

hadsereg

mélyrehatónak

és

nagy-

mert még egyetlen bizánczi császár

aratott a perzsákon oly teljes

sem

hódító seregükkel egé-

s

gyzelmet, mint Herakleios,

háborújában az ütközeteknek egész soroza-

a ki hat évig tartó

egymásután verte meg a perzsa seregeket s birodalmát egyszer s mindenkorra megszabadította a perzsa támadástól.^) Ennek a nagysiker katonai reformnak a vezérkönyvét bírjuk a Taktikában, melynek bevezetésében el van mondva, hogy a tában

katonai szervezet hosszú

id

óta el van hanyagolva, úgyannyira,

hogy a vezérek még a közönséges dolgokat sem értik, s szerz éppen a vezérek részére akar egy praktikus kézikönyvet írni,

melybl megtanulhatják mindazt,

a

mi

a

hadvezetéshez szük-

séges.^)

Egy szavahihet kor- és szemtanú bizonyítja, hogy ezt a Taktikát maga Heeakleios császár írta. Georöios Pisides, a 'AYÍa Socpía templom azsooTóXa^-a, ki saját bevallása szerint HERAKLEiost cls perzsa liadjáratára elkísérte s minden bizonynyal

az

legbizalmasabb

perzsa hadjáratairól

ízben

is

említi,

költeményében

írt

hogy Herakleios

számára,

vezérei

környezetéhez

ebbeli

s

t

a császár

Herakliasában több

ós

taktikai

érdemeiért

tartozott,'^)

utasításokat a

hadi

írt"

had-

tudományok

pjedagogusának nevezi. Hogy ez a tudósítás az eddigi kutatóknak nem tnt föl, annak okát Pisides bombasztikus és rhetosallangokkal

rikai

túlon-túl

mely igen alkalmas

arra,

1.

erre nézve

2)

1.

fentebb,

3)

1.

de exp. Persica,

*)

Biiry,

felcziczomázott

dictiójában látom,

hogy az eladásának magvát képez

Hist. of the

lat.

Eom. empire,

vol. II.

205

248. Ik.

ed.

6.

1.

acr.

II.

v.

Bonn. 245

122, III.

131,

III.

313,

IIL

353.

24

DARKÓ JEN.

száraz tényeket eltakarja

és

mondja HERAKLEiosról «Te dolgoztad

íjak

pajzsok

és

minden nek. el

Neked az

hanyagolva

írásban

mint

Egyszer és praktikus volt irányítója minden okos terv-

-)

elírva,

magad

ó

is,

stb.

uram,

.

.

id

kifejtve,

rendbe-

illusztrálva,

cselekedve, töprengve,

alatt,

sok részén

föld

a

nem akarom

azt

.,

szétszói't

felemlíteni,

munkát ügyesen titokban

a

ezt

gyorsan

tudományok tanítója)). Majd «Hogy a gondoknak mennyi külön-

rendezve, elírva, hogy a seregnek egyesítsd

volt,

hadi

a

:

fergetegét állottad ki rövid

tömegét

népeid számára a

el.

ábrákkal,

sorral lennebb

ezeket

az ételeket es italokat is

rendetlenségben

és

és

néhány

Pisides

mely azeltt könnyelmííségbl teljesen

hozod szövegekkel tárgyalva,

útjait s

asztalt,

közt készítették

sereget ugyanis,

volt

féle

hadvezetés

a

szavad, zsinórmértéke és

A

De

^)

:

ki

mvészetet.

taktikai

elhomályosítsa.

mert

végezted,

hogy a közönség ne vegyen részt ebben a munkában.)) Miután áradozó szavakkal magasztalta a császár személyes, nagysiker fáradozásait a hadsereg szervezésében és begyakor-

^)

De

— 48.

exp. pers. acr. II. v. 38

—ü

ix; óöol»; 0£

Tpi'Pou? a'ji

[J.3V

eípYccofo

xi? oa? xax-ixr,v su~£y_víav.

xa\ -paTCsI^a xa\ -ójxata

xó^oi; 7capea/.£ÜaaTo xa\

ao

oz

t]/tXos

Gxpaxov

.).

V.

-^ap

y,<x\

7:paxxtxó; xn;

xavwv

^axxov

xaxop.&o't;

xx\ Xóyo'.? xa\

xuTíCüV,

iaipwv,

Sstxvúrjjv,

Xóyoí,

ex ^a5u[j.ta5

rj[xeXrj[j.evrj<;,

ayj,[>.cíOL.

u7:oypá'f(>)v,

Evó-Xíov

xrov

•^v

sujBouXía:.

cupojv xo ~ov>

TiOLi^OL-^M-^o^

xpocpiQ

xoaq áaríai.

áxa^la? yéjxovxa;

foi

U.

Tzac

xe 7:áar,? xat

puS'iJ.ó;

^)

oipaTr^YÍa?,

Ypa|J.[J.áx(ov.

52—65. ypóvw

"OooLc,

[x£v

üuv txexfjX^eí év

á"»Xa?

£-'

aAXat? opovx{o(ov xpixuato-?,

-páxxdjv, Ó'tzoj;

£Í;

cXiov

euxp£7:(^(ov,

[j.ept|j.vojv,

xo :t:X7J5o? xou

noAAa

XTjc

[Bpay^et"

axpaxo

y^; oi£a-app.£vov

Tzapr^ib).

xa\ yap

-poypáaKov,

auvap[j.ócr)^(;

auTf!;;,

[J^p'^fl

éaTTOXa,

xocraÜxa

~páxx(üv Xav^ávEiv

£X£"/_vcfoo),

o'~w? xo

/.oivov

xo'J

[j./]

[j.exao)(_rj

246

jíÓvoj.

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE. lásában, így

nem vagyok

«Bár

folytatja:^)

jós,

25

uram, azért

ó

már megelzleg az els részben elrebocsátottam, hogy semmit sem hanyagoltál el, hanem vezéreid számára is mindenütt

el

a helyes tennivalót irtad

hskölteményt

egy 'HpaxXtá<; ez.

illetve

melyben hse

érdemeit

gyrisnek

még

egyszer

Pisides

»

írt

háborúk diadalmas

leveretésének

teljes

még magasabb

hibáztál.

a perzsa

is

Chosroes

befejezésének,

talán

sohasem

és

összefoglalja

hanglétráján

és

játszva

örömére, a

j)ane-

dicsíti.

következket olvassuk:-^) ((Midn ezt a Ebben egyebek dolgot (t. i. a perzsa háborút) tervezted, elhatároztad, hogy a városon kívül fekv helyre mégy, nem mulatozási szempontból, bárha akkor éppen tél volt, hanem azért, hogy a te tervezgetéseidet ne zavarják meg a polgárok ügyes-bajos dolgai s az áruló kémek eltt ne legyenek nyilvánvalókká a te rejtett szándékaid ... Itt a hajdani Eliast utánozva és a magányba vonulva vissza, nem étellel, a mint megbizonyítottad, hanem közt

^)

Dü

a

exp. pers. acr. II.

'Eyo

01 xat

tíooiíoí^xic,

oux

fjjv,

ojsv

r^^é\r^
áXXa

Tot; aot;

aTpjcxyiyot'í

7:avxa)(_ou

(ó;

ouáev

f'ULaoTs; 2)

— 181.

177

v.

Heracl. acr.

II.

xa\

10

lóc,

-paYfJ-a

xa

X(ov

Tcpo

TToXtxtov

xo

)(^p<5vou

siS^to'j/.évou;,

[jLTjajjLÓc

au;ji.7xXéxeo5at

(iouXsójjLaoi

rcpávíjLaTa,

au YEV^oSoti pXa-Xf/.ot? xaxaoxó-oi;

á'xoTjXa

Xfov

'l"]vxau,&a

ao)V

Tov -plv 'lIXíav

ou ppwatv, í|v

{xrj

f')í

ioet^a?,

yáp spyov

[xex^X^s^

xá ó^p-axa*

axe[ji.[>,áx(DV

(j.i{xo'J[j.£voi;,

xat xat; ip7]\L0i; éfx^axsútov

8

épov

áaTeto^ tóttok;,

adXiaxa

eu~operv

ö'v'To?,

óSaxe xot? Ojt;

[j.r,'

oOx

ouijlx

SJcXáoío

a'j(7i[X(xx{'C,(jj^ xrA'c,

Xfp;ivóv, xa\

XI

y_£t[Atovü(;

áXX'

xo

.

oauTov -apaa)(_£^v ouy_

xai ^oá.o(n'í

108—140.

v. Sí)

.

.

oe'anoTa,

xfj

Ixps'fou

áXXa

íppovxíoac'

7T:oXe{j.txoíV

ouvxaYjjLíxxiuv,

a/oXf] xoiv

axe[j.[xáx(i)v

xu-(ov, 7:poxáxx(i)v, e'jxpsrí^ftív, 7:po'jYpa'fo)v, xoi

a/^r)(xaxoupy(jjv

xíj?

[J-á'/^ri?

xa? etxóva;

áXXot?, asauxto, Xfo oxpaxo), xoi? e^vcoty.

247

»

DARKÓ JEN.

36

gondokkal táplálkoztál. Nem volt ugyanis olyan hadtudományi munka, a melyot át ne olvastál volna, elírva, elrendelve, rendezve, hozzáírva és lerajzolva a harcznak alakzatait, mások,

népek számára. PisiDEB tehát nem csupán azt adja

magad, a sereg

és a

tudtul,

hogy Herakleios

közvetlenül a perzsa hadjáratra való indulása eltt taktikai utasításokat

írt

hadvezérei

hanem egyúttal jellemzi is munkát. Éppen azért meg kell vizsgálszámára,

nagy vonásokban ezt a nunk, hogy PisiDES jellemzése egyezik-e a szóban forgó Taktika sajátságaival

s

be

lehet-e

bizonyítani

Pisides

adatai alapján,

vezérei hogy a Taktika csakugyan azonos HERAKLEiosnak az számára írt kézikönyvével? PisiDES szerint a császár stílusa egyszer és praktikus volt. Ez a sajátság annál inkább fel kellett, hogy tnjék a költnek, mert a kor általános divatja éppen az ellenkez irányban haladt. Nemcsak az ö panegyrikus hangú költeményei, hanem a kor legjelentékenyebb prózai alkotása, Theophylaktos Simokattes történeti munkája is telítve vannak szónoki figurákkal, merész,

st

túlságosan merész szóképekkel, bombasztikus kifejezésekkel,

melyek a rhetorikus stílus túlzó végleteiben mozognak s az ízlés elfajulása által szomorúan mutatják a rákövetkez sötét századok eltt az irodalom teljes elhanyatlását. Ezzel szemben a Taktika bevezetésében, a mint fentebb tartalmának ismertetése során kiemeltük volt,^) szerz nyomatékosan hangsúlyozza, hogy nem sokat tördik a beszéd szépségével, hanem inkább a tények eladására

rövid

fekteti a súlyt s

használ latin és más idegen

eredet, de a katonai közhasználatban kat

is.-^)

Szerz

elvei tehát

híve az egyszer

egyeznek Pisides jellemzésével.

mert kerül minden szónokias praktikusnak, mert katonák használ,

1)

^)

st'-oasv, \).iai

].

p.

milyenekkel

a

fentebb, 3.

6.

cpoovtí?,

)(_pvjjj.e5a

(>tó(jL7ro^

pYijxátcov)

és

a

számára írván olyan kifejezéseket maguk beszélnek egymás között s

k

(1.

9páo£f»?)

[x£v

ouhl yáp sp^ov

X^yo; yé^ovev ó^ev xa\ ^iüy.aVxac?

TeTpt|jL[xévat5

díszítést

stílusnak,

1.

'AopofoKo?

ojosaía

tekintetében teljesen meg-

nyelv

a

meggyökeresedett szava-

Xé^eoi,

iá

tÍjv

oüv ávptpoü;, xat xö^x-ou íspöv*

tjv

;i:oXXáxt;,

aa(p5]

Xfov

r^pct.'^^áxfo^j

Ö£

prjjjLaitov ^[xív,

tó;

[xcXXov xa\ ouvto-

xoa áXXat? Év atpaTuoiLX^

ouvrjS^eía

IvTeu^ajjLÉvcuv xatáXTj-jiiv.

U8

I

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE. szívesen hozza tisztaságát

ennek

áldozatul

a

27

czélnak

gyakorlati

nyelv

a

is.

egyszer és praktikus stílusnak az elve az a sarkpont, a melyen állva szerznk egyenes és tudatos ellentétbe helyezkedik nemcsak a korabeli irodalmi ízléssel, hanem az t megelz taktikus írók kifejezésmódjával is. Finom vágást mér eldeire, a mikor megjegyzi róluk, ^ hogy szakért közönség számára írtak s ezért nem fejezték ki magukat eléggé érthetleg

Éppen

az

azoknak a sokasága eltt, a kik nem szakértk, s éppen a mindennapi katonai gyakorlatban szükséges és közönséges dolgokat hanyagolták eh De vizsgáljuk meg, hogy vájjon szerznk csak-

h

ugyan

maradt-e

a

bevezetésben

a

s

egyszer

elveket az

kidolgozása közben

nem úgy tesz-e, mint Leó, a ki bár Taktika nyomán szintén hangsúlyozza a

kifejtett elveihez

vezetésében

mve

jengs paraphrasisaival

és

fenti

illetleg,") azért ter-

minden lapon

czélzatosságát

és

be-

mondatainak a periódus szabályai

szerint való megszerkesztésével

iskolázottságát

eladást

praktikus

és

a

s

elárulja rhetorikai

szavak-

a mellett az idegen

kiküszöbölésével vagy körülírásával és lefordításával hatá-

nak

rozottan nyelvtisztaságra törekszik, szemben forrása kevert nyelvével.

úgy ejthetjük meg, ha szövegét összehasonlítjuk az t megelz s korban tle az nem messze es három legkiválóbb görög taktikusnak, ú. m. Ezt

a

YL

Kr.

u.

vizsgálatot legczélszerbben

században

II.

Ailianos

élt

Anonymos Byzantios melyben mind a négy

sz.

részt, fel,

a

pl.

Arrianos, továbbá a

és

Vegyünk egy olyan

szövegeivel.

ugyanazt a tárgyat dolgozza a sereg felfegyverezésérl szólót, s állítsuk egymás mellé író

eladásaikat errl a közös thémáról.

^)

p. 2.

(Tacpsaréoai?

vv

()'.

toÍ?

[J.3V

yap

r.oXXoiq

-cou?

etoÓTa; xe xa\ síjL-c-pou? -oioú|J.£voi

l-^pr^aa.^no

-apaoóoeot, iá

a.'to.^XoXo.

Tr,v

ypa-X'i^v,

ou

xa\ auataTixá x«\ wv

XP^^* -apapa;j.6vTe€. ^)

ed Migne,

"oirjoájjLEvoi

p.

cppovTtáa,

'S'fpovTixóxe?.

67G.

c.

opáaeto;

7:pay[i.áTtov

o\

[jl;v

áxptpoc

í)

xóazou

aaXXov xat aa^Yjveía;

Xóyou

^T){xáT(.)V /.a\

ou6[AÍav

Xá^eoj; a~Xrj<;

;

'

DARKO JEN.

28 AiLiANOS IL,

—

254.

]).

14.

II.,

Köchly-Küs-

262.

p.

toW. 'H

OUV

[X£V

oüvxa$i{ "cptX^

Arkianos

7.

TTS^IXT]

SífiP^'^*''*

^ Se

Tpíir)

8^

XÓ

r\

(? Y£

Ó'-XiaiC,

avfoxáxto

ToÚXtOV

07] £$

X£[j.£tv,

o~X(ú'^, u(p' fov jxáXiara

xe'^prjxat

xbv

xpÓTio"',

xa\

xaoxtxóv. xb

7:£X-

^a-

[jlIvxoi

^tópa-

[XTJxe

[ATÍte

[jlIv

xt^jv

á'7::í8(ov 8tá[j.£xpov

oux

-apaarjX£t;

^upeou?

ri

xa\

[j-ayaípa;

xa\

paxa,

oó-

"l'^XXrjV£:,

('•)<;

7]

7^

8óvr)4

7]

xoxo

xa\ xvr|[xí8o? xa\

^

xxov-

5)

ex X^'P*^?-

^^^

xo Y6V0?

xa\

xaxaxáxxexat

xa\

oxo-

Xa^ ávit ^(úpaxo?. XÓ

8^

xaiv xa\

xov

auxo

[j.£v

ó-Xia(xov

e')(_et

ejx'^eo^

Xí^ot?

7^

zeXxaaxixov

xo

xou^óx£pov

yáp

íq

xe

[xtxpóv ioxt

xa\ sXafppov o':rXov xa\

xa

8ópaxa

aapiaöiv

-oXu

[xeY^^st

-ójxeva* 8ox£t Ttú'j

kXksk;

xá^tv

xGv

xcov Í8''w{

8'

íj

xrjí

xa

xeoov, xa\

'^iXójv

o3aa

Xtov

(];iX
[xev

xou-

cDoxioa 8e xaív 6::Xíx(ov'

,

[Ba-

'liXoii.

xa\

o-Xixixto

xtovixo\

xa\

—

xou

81

<japi-

8£ áxpipet' xa\ ^cupíi

Xet-

XeyoíJLévcav

oTcXtTiv, (Japux^pa

púxepov xih

^

7]

•}]

xpa'vr)

TzXkoi

Aa-

^Apxaoixo\ xa\

Tá;

vEtv, £"/eiv 83

auxa; ^6-

-^xaXov

oior,pouv

va;

xaxa |xíaov 80;

xtJ;

xúxXov Ypacpó-

ei?

x^{

xáxto Uíj/oi;

8axxúXt.)V

ptov,

iv'

xa'i

xaxto;

ei;

xpau[J.axíC7]

81

xáyixaxa. o::a^ía epouXítjx'.a.

Kovxotpia.

(jí8fa,

£y_ovxa xa\

[xtxpa

xaxa

Kaoxou^ía

^XáfxouXa,

xtov

xát

jxTJXtov,

xa\

xou; -ptóxou;

{xapx^opáppouXa.

xou; 81 ETCtXÉxxou; x^;

áx!a$ xa\

^á^ot.:, el [x£v

aTzavxa, tiXou;, £-£1 x2v

áxttov xaoíiOfx^vou;, zeoi8rjpd;,

[xáXtaxa

xa\

XEípaXat;

xat;

EV

í)

xou;

oüpat; xaa70jx£Vou{. oia 0£i o-Aóc E/EtV

xou;

To^o^á-

<|^tXoü;.

psxpa

X'ov

£::\

t'ó[X(-)V

ávaPaaxa^ófXEva,

xa

xoúxoupa

y^wpouvxa xovxa,

[xe^áXa,

aTtb

xptá-

XEaoapá-

xa\

7]

ey^ov-

xovxa aayixx'ov.

ilxou-

xdpia |xtxpá. ^(oXTjvápta ^úXiva,

oaYtxxtov,

pov

[xixpwv

jxExa

xa\

{xixpóv,

xoúxou-

6c7:ep

xal;

OLTZO

;roXXo

xo;

pÍTixovxai 8ta xtuv

xa\

xa;

xo^ap((ov, xa\

etvat

[xW

.^poí;

xou; 5ti)paxa;

auxa

[X(xyai<; 7^po(5laXXo[iiV7)í,

auxoíc,

xa\

Pap£i

lizi

xoooÜxov

Ey^ovxa,

pa8{to;

(^joxe

7:áo)(_£iv

(x^^x'

otyav

XuTielv

xa'i

xaipo xaxa8a7:avav

250

xwv

oiá xou; -ptóxou;

xa\

pápo;

(aIv

1^

xaxa

7)

Tá?

[XT^xe

oí

ápt^(xtSv,

£p)(^(5jx£vov.

Tipb

óXúoeot

ó|xóypoa,

TTEpme^aXaía;

TTetpav

xat;

5tí)pax6<,

;:ppto-

<£i0^f^

5£v ópfjjvxac, áXXá

[xía

CD0A180JX0Í, oí 6£

X£a<Ja-

ou [xóvov xou;

Evavxíou;

xrÍ5 ev

xvTjjj-l;

xv7Jixr]5

áveo-

£Xaxxov xo

oux

xa\

*"Pto-

aa-í-

p.£vov, £v (5 ^ícpo;

"EXXrjaiv^ [xaíot?

-poj-

0£ Y£ Xtov

rteptxvrjixroa;

tói

xaxá

7:Xa

8£t'

axouxáxou;.

iixouxápia

^uXíva;,

xvY)[xí8£$, (ói xot? 7:áXai 7]

Ilota

xou;

£/_eiv

pixvTi[xí8a;

xu^/^ot-

axóvxta

8opáxojv xat

7vpoax£í'xai

[liarív e^etv

^61 V.

{xccXtoxa

áo-íSo? xa\ Aaííoö-

xwv

xoú-

-a-

áa9aXeaxepai;

o{xixpóx£pov

tteXxt]

G(^i^ X£i7:ó(j.£va

-éXxrj

cva 67:0 xtov

[i.7]8'

xoaxaxoüvxtov

8£

—

xou OTcXlXlXOU

yap

xou'fóxepov

xov xa:^o::Xio[x<5v

xb

t]

tj.evxuYX'''^^'

Xfjjv

exeívT];

(puXáxx£iv xo axpáxEujjia,

£X

yetpó^.

x^ IMaxeoovixTJ 8iaaxeu^, 8^

xaxaxaXú-X£',v xa\

xa\

xo-

^ áxovxíotí

a9£v8óvai;

ov

7:£Xxao-

xtov

8ia)(_pü')[j.£vov,

^eúiAaaiv

tiXov

^úXou

xaxacppáxxeiv

.&£p.£va;

xpávou; ExrjPóXot; xot; o-Xot5

o£oj;.

Xtov áxitov. -'fEvSó^oXa

áXXríXa;xaXtJ5(;a'jvxt-

et;

PeXtov Xtov Ivavxítov

TcíSo?

áXXá

5,

?-x(, toaX£ xa? áo-{oa;

áa-

^lópaxo? xa\

SCHEFFER-ki-' p. 30419—22. nepl ó;rX(-

jxctXtoxa

£i;

áv£u

6cx£

A

adta Taktika

l'Xaxxov £tvat o-i^aatov

-ep

.Jupeou?

Xí^ot; ex acpev-

á-ó

xo

6-Xi-

Xfo

l'y^EL

;:ávxa,

IxrjPóXot? ypwfxe-

vov xo^eúfxaatv

tóxaxa

JMax£-

ol

xixto

áa7x(8a{ papeía?,

cpuXáx-

\J.ipr^

XExat, xái XTjV

7:pox-

{JLTJxe

xr,v [J-dyr^v

paxa? £^£1 xa\ áo7:í8a;

8óv£(;'xo8£'|iXbvevavx'.-

x^)(^p7)xai

atójxaxo; xa ::po5

xou

púxaxov o-Xixtxov ^tó-

xwv xou^oxáxr)

xíotc,

xtov

xo

xo

£5

aapíaa^, tó;

xot?

x£/p^a3ai

cpuXaxxixot;

I5

J/iXov xa\

xo 8k xtüv (]/iXwv 7:áv-

5)

-poaxdxa?

[jlev

xó oTrXtxixov xa\

y.a\

orXixjv

Tzspi^epioi

vTjjxlSaí

xayjj-^vtov y^pr^ xüu{

J/iXwv*

7:epi{xr|-/.eax£pot;'

xa; eyov,

03 O'JXto; OUVX£-

xot?

xaxá

-apaoxeúrj,

Köchly-Rüstow.

04.

X£

Maxs8ovtxov

ópaoi

1

tow. Auxtxa Xtov -e^fov

£?

xa:Jo;:X{oei

áa;:íai

;

V£V£'[J.7jXa'.,

T:e^ou5

xou?

14.

Anonymos ByzanTios XVI. p. 100—

Xpr/_^

-apa -ávxa?

Papuxáxr]

:

TzeXiaattov,

xcov

(ASV

II.

7.

Köchly-Küs-

262.

xa Tóiv,

—

p. 254. p.

II.,

xto

a)(p£Ía

púxxa;

TJxoí

8taax7}jxa-

cot^

sy-

dol.

Ht]-

Xax{8(c

l^xXaptvíaxta xou;

áreel-

pto; Trpo; xo^Ei'av

e)(^0V'

xa;,

7^

Xei7:o{x^vou;

zpo

Etxo;

xrjv

pdpPouXa

xö^tov.

m

[xapT|ío|

ávapaoxaljíj

BÖLCS

)t'o

/at

rrXetou;

0'.

/.oci

taktikájának HITELESSÉGE.

LF/)

Xe-Tat?

s-rj^-

atSrjpaí';

Tfov

Xa^aEvot.

uvct-

8' t--iX7Í?

T^?

'

Xfov áojAOÍTfov,

TÍj;

xaxa-

eVXat?

tat?

V

a.<jao[xhr^<;

Icrxi

[J-ev

fj

'latá^cay.To;

ou

o'

í;

i.aTácppaxTü?* xatáí^pax-

a:v

'o?

Toú; te

7)

Tüü? ávopa{

xai

(:ou5

navTo^ev

•(opa{;t

t';:-

':ouaa' TfTiv 02 yy./.~(iy/

o/.s-

xaTa-

[jlt;

aév

o'.

'opaxo'^ópoi,

eio'.

03 áx-

0'.

o(3oXiaTaí' oopaio-f ópoi

ouu.r:A£xó^£vot

.íot?

TOÚtíOV 0£

SVOl" OLi

Üt [JLcV

3up£0Ui; l'youit xa\

vAojvrat ok

'.

y.a\

oópaot aa/ó-

ATjaíov

^upEocpöpot,

^Up£(OV

X'^'P'^?

j~o [x(5vov ovtat,

ópaot

01

xa\

|j.á-

loúo;

opaxo'fópoi xaXouvxat, .t'

IvÚov

s

^uoto-

xxpop'jXiora\

8f.

rtov

:~£ti)v

Xé^ovtai

•o3£v

páXXovTg;' TOÚ-

ov

OS áifpaxxo?.

cppaxxo;

rou?

(j-sv

xoLc

xat

xo'j;

[j.^vTj,

Xstóxrjxa,

-apxrXsuptoíot? xat

OS

03

xo;

s

X(ov

ot

[JLSv

£

0'.

oí rróp-

[JL3V

8opa-

xa\

|5^otí*

út

SopaTÍot?

y.aXoú'jevot

xvitvof

Tójv

s

-oXsaú.jv

s

PoAtaxat

axxúXou

Xfov

ta-

riap^uaífov

[xévtoi

xa\

0001

xovxo(jpópot.

[j-Tj

Xmi;

xa5oí;:ep'Ap-

y_p()j[j.svoi,

s

7:póX6pa<;

xrji;

t^a?

xaXovxai

xa\

cpópot, X(i)V

03

ot

ot

auxo

[Í.ÓVOV

[xáxovxat,

saxiv

xai,

oi'

k

xa\ £X£)(_5et£v

eíai

8ta-

£?

ipaí" 0'

[j/sv

Y^P

'^''''i

-óppw^ev

X^'^P°'?

>paxíoi?-óppfo5£V páX-

xe?*

V/T6?

xoú-

ópaai r]

xa\

o^'Otxái^ov-

^uoxoípópot.

8Ú0

5upso-

a/eu

(ov

úcp'

áxpo^oXtoá^v ot

lóvxe?,

[j./j

áXXa

e^axovxíCov-

xa\ xoúxtov ot

[J-sv

opaxtotí iaypójvxai

le,

tXoVTai xai lífo; Ta-

xbv

ot

(VTÍvoí

k

?

S^

)v

sAa-ipot? Sopaxíoi?

Tüív

l'apavTÍ-

áxpopoXio;j.óv, xó^oi?.

opaxíoi? [Asvot

ot

ij.lv

rj

áxpo^oXi^íí-

Tapavxtvot

USV,

"a'X''-'^

í'va

|J.7]

7:poa']>aúovxaxr;

Xfo

[J'.^Jxxj^

áxpo-

3£v áxpoPoXto[J.or?

xb

axXrjpóxr)Xt, áXX' l<^y.p-

-ópo(o-

0'

xXX'

oux sXax-

xov

á7:o[j.a)^<5[X£vot,

xoiv

cpEÚYOvxs;,

opa-

ópaoiv

xa\

Ta-

Ti-

[íápo;

'.jxaxú.)V

núóiXo'J-

ot

ovo-

251

xa

xa\

yóvx(-)v,

k

£nt-

xoü rrapiXEiij-aíou za-

rh

S"!

xot^scTt

ta áp-

auXfTiv

-otoüat

Xu;:^

[X3V

ltXfTW

TTJeta

opaxo-

xott?

ó^Xta^íjvot

axpaxKüxa;

l~\ '/(j^xoMox-uy^, o xivs;

(BoXiTXal fxávov*

xvx(vf.)V

XeYÖaevoi"

Xfov

£"/^ÓvXf.)V, x'o

Ta-

Í7:7;axovxi<J-ca\

oe"

£ áxpO-

xe;

xxaa^at.

EÖvXfDi; ytvo-

e"t

[j-EVT];

ánÓTxaatv*

XO(p<ípOt Etdív, ot

'^(jpot

ávpa

xou;

xoiJ-

Ivavxía'

r|

eIot)

yuíjLvaaía? xr]; xa5'

aó)-

o-X(i)V

-poasxíono'oti;' ácopax-

axpxxt-

áva^xatov

Sva

£;i:x£'ía,&a!. oux.

Ó7:Xí^£a.^at

roía xaxa xb

-pooy.oa

oü

(úxTjV, xa^t

T^?

os

£X'.

á::"o

auxa

Yctp

ir.r.oxx;

awEvófsoXa.

xa[EaXXápiov

Tou

xr^v

[j.axo?

X7;v

sp-

5r,xapta

£??

17(05

otoXia-

Ps'Xr]

-í-tovxa,

ta

xa\

iva

xa

5aívr]

t)

xa\ ~apa-

xoü?

{jLT,pi6íot?,

üXtjv

TrjV

ota to ayijjjia

^íjüpa^i

Xivot?

ri

xepocTfov

£/.

[r.r.ia;

(X£V

cpoXt8'.)Xor;

t'--

-apsyo-

-scppa^'x^vou?

opaxocpópoi

kv

xou;

f)

ou

TO'.aüxa

oia

[j.óvov

xaxá-

y.ca

i

XuatxeXouvxa, áXXa xa\

rj

asv xa\ ^upEO-j; (pépouot

áp'ji. '•

ouoa,

TuYX,ávet

ásva

[j.axiva,

l'Avott

xaráí^pax-

(X£v

oz(<)C, .7)

To; trro

t-7:tx% b-Xl-

Ti)? §£

lyvtaTTO'joiv.

ú-

crTpaTiroTo)v

vaixtv.

0)1)

xo

e7:tx£(»j.evo(,

l'va

o'

anxr]-

^a8tf>)?

[xr]

xa-

'j(o[j.%xí.

xat xo)V a:^pxo")V xa Xfov

£y,^pfov

xoxo

-ooí^rjxai (oq

á/X' su-

[JéXr|,

otr,pov xa\

X7)v

s

xal

xr]V

ab, xov

ota

ei'prjxat,

xa\ xb ay^^fxa XgKÍxrjXa, xoÖxo

ia

"po?

xr)v

aápxa xoj

otor^pou

s

Ast

;:eptxe'fa-

'C/iV

xa\

3-toxpax£Ía(;

{/.kv

áva-

~pb?

xs

xvjv

Xóyf')?

éxoldxou

5

'tv',

£l

PouxsXXa-

xsxpápxa;,

(poiepdxou?,

p(oU5

xa\

t,á^OLC,

oyv oxaTiXtot? x£-

X£Ía;, [XE'xpt xou

Xojpíoi; xa\ xpixeXXíotí,

xa\

xo^ápta

xaxa

i

xof?

ptóxEpot

auxtov

xa\

áytoví^ojvxat

cpojBe-

£y_5po'í?

á

{JLrjxos,

ffxo?

4paxa

s'x^'''

OTCóoov Sv !xa-

auxíiv

vaxai,

(pEpstv

ón auxo?

úr.lp

k

lo^úv,

[Xtxpa,

xf,v

Ixá-

xa\

ouy^

auxi^'v, [j.aXXov

s

xa\ a;:aXcL)X£pa, Ey^ovxa

^rjxápia 7:Xax£a, xatpoj

taetxvúfovxa:.

Tá

lyoúdac,

£v

oxou

au-

5rjxap£f.)V

xoucpía

oxpa-

áoxpa-

ávaaupo[j.^vas

av(o5:V

"^^J/Ji,

xa\

-£vxdpx.a?,

oaxxúXov

xa't?o'J!J!.~Xoxal?ot

x:o)xat

sxáp-

Éxaxovxáp/a?, y_aí,

xív

xpioW,

xouí

xa\ xayij-áxfov ápy ovxa;,

xaoaía?

'J'|o?

k

xa\ aotpojv

[jLEXa

xov xo

auvT]-

(j.dXtoxa

ía?,

Xjjv pL£po)V

ao-

[J-lva?

yoTjTXtxa?

xot?

xa\

7:oi<jXTf)xa,

xa; yopTiYOu

xtov,

^í<po?

eyeiv

xauxa -ávxa?

xaxa

xa\

r.po<;

xa? áva^xaía^xpEÍO'?'^^?

xopu^íjv s^stv oux eXax-

Xaíav

xa

paaxE'já'í^Eo^at

yáXou

aTYÓaxaaiv.

Xfo xaipfu

£v

uvaxöv

i'va

ev

eaxi xe-

xa[i^va x^pgtv xa xó?a ^v

aOxoí?*

xópas

2>.

ü-

TcepioooÜ 6V xot? 7:ouY-

xa\

yloi;

auxtov.

xoúxoupa

DARKÓ JEN.

80 [j-á^ovToct, ri

xo

8\{ -pos^axovTÍaavrei;

Xoirrbv

aua::Xéxov-

xat xoXi -oXeaíot;

ly

auxo

5£v pa;:Xrjo(fo?

-zoic,

-poeipT]-

oopatocpópo'.;*

[jLEVOt;

ouTor Se xaXouviat IXaopoí. oí

TÓ5015

s

Tfov

írzTretov

ypá)[J.£VOl

í~~0-

[j-óvov

s

^xú^at.

xs'xapxov

róppw-

(otí xá

X'.a^xfo,

xotv£t';

£

Tapavxívot

xa

TTpfJjxa

[xíotc

cru[j.-

xa\

-qXe-

-£ls ol

x6vxou5

[JL£V

MI

aúvxa^i?

X'ov

X^^cxai

aTTO

aÜTOt'i;

á7r;^pxr,xaL

Txapajj-i^xEc?

ojuwv,

xtov

5up£0ui;

xol

üÉpouoi xa\

oiTjpouv

xpccvo?

^ojpaxa xov

xa\

7:£;;X£y[X£-

vov xa\ xvrjjxía? pás. X6y)(_a5 81

jjl'.x-

I5

ájj.-

ötv

Ó7:óx£

jxa/.pó3-sv,

xoüxou F.x

£Ot, xa\ Eyyj'/_Eipo?

á-ojjLO(-

/£aJ^at* ouij.TtXax^vai Ss osrjcrot

s?^

)(_£í'pa?

IX^óvxa?, xat? o~á^a[; {xá)^ovxaf

-sXÉxEt?

ol

£

[j.txpoü(;

áxfoxás £)(^ovxa;.

XO

[xÉoou,

xwv

0)(7i^X

'AjSoípwv, jxExá

cpXa[j.oij-

Xwv

TzEpixpa-

ora^ia

oxpoyyúXa, xaxá

yj^'Xia

XO xcov'Apapfov

o)(_r)[xa,

xpoda^wv

£V xá^Ei

Xtvtov.

£

XOÜ;

£?öxaí

[JLT]

oopáxf.)V

xáp'.a [jLExá jxouxapítov

IMaxE-

xo'j4

yprjoao^a'..

o£ xá oópaxa

xo

oux áxo-ov

poaávtxa

s

xa\

^si-]

xou

(Tt8rjpa

pouxEXXapíou?

£;:ivo^

oxt,

xa\

[j.txpá

xaxá

Xfov

o-tT^eXXívw

aouxov

xa\ ávx£/Xíva)V xrov

[j.axpóx£pa

x/^v

xoij

páxtuv xou

^uy^

00-

xtov

-poP'Ar,-;

-pátxou

X£

xoj x£ Ocuxépou

"ariv sívat

oiá xb Oüo oó-

xa\

7:(.)V,

(3rov

xaxá

co'jv

yáp

xi]

XT]5

aüxoj

s

Tou?

X£xay-

xáxapxov ^uyov oí

[J.£vou$

X0U5

[J.SV

ópaxa

::Xyjv

ajxstvov

xai

ooljxsvot ou

Xov

^

áxóvxta X^^P'°'»

xtov TcXrjv

xójv

iXaxxova,

i'afo?

252

au-

xa\

xaxÉ)(_£iv £-£xpe']/a;

X£pf.)V

yfov

xov

jjLsxá

T:poot

E

[BouXeu-

xa\

[jLttíou?

íy^a XÓJV E^v

X(ov xou; [^EXpt

xá^sa^ai,

eI'te

oi'aat [JLExpíoi;,

iá

xa?

áxpcov oxíxa'l

"Cüiv X£(

aapáxovxa Ixwv

Ei'xE

oáXayyo?

r/I 7:á'

xa$xou; v£(oX£pou;'Pa|

yov

úvavxai-

npoc

xof?

^pot; 8£tXía, XpT]

xa\

£y^3pjv xcüv

-poSua'a

yívEXat,

jj.aX-

ó'oa

E

oxpaXKÓ

larív, x-^ooÜxov xr

ópaxa,

xa\

xr)<;

xov

^7.

(ujxov

£Üo)(_-/,[xo?

opáxia

PaXX£a3at xaxá

t'r.

XÓJV

ó-Xíast ó

paxa xa^ £vo; áyojví^E-

xou^íi

cpXá^ou).

E-dv(o

u-txpá

a5ai xójv ÚTiEvavxíwv.

^e'-

pouai 7:c(vxoJ?EV Ev xúxXfo

XO

xaxá

Txpo?

oeux^pou ^uyo'j £-. xo-

c-óxepatpEpouoixalaxovxíaxi

Xfo-

v£avíaxou$xo;£oai,xov-

-ptúxou £~oírj7av, ojoxe

;:Xax£rc

xa\

xa-

xota'jxr)

iMocxe^ovixtj*

xtvE?

ol [j.axpá

i'va,

ouv

jx£V

Xó^/a?

xa\ -XaXEta

^iv(a

aoupXía* xovxapia

ÓJV.

oao'i

81

£v xoíj

yo? ává ~^X^v

oóva;

o\

xo^o^tDvíot;

s^to^Ev xa\ £aw:&ev ápat-

ir.-

cp£-

Ss

xoxo

TtoXXá

Zaup:*-

£)(_ouat. ar.ó^^r^

tl

xá

(05

yáp

[j.axjv,

xovxa aaytxxtov

-uxvoutxlvr)? xtj; (páXay-

xaüxrj

xóüV

£92^^;

arjjjiatvEt

xov xpó-ov xov 'AXoi-

vtxöv xa\

'^''-^'^

'C^JY^^?

xai

xou riiyou*

1^

poucTt xa\ £;:£Xaúvouoiv £?

7:pa)Xo;

ójxoíw? ?oj; xoo XExáp-

^Xacppoí. 01

o-d^ov

7:poá)(_£tv,

Seuxápou,

ojv

É'v

£

Xcaoapot-

7]

e'atv,

xaXouvxat

'Pwjxaíoi;

0:7:0

xpiáxovxa

piá

xa\ a;:á5r) öia"/_pá)p.£voi*

oxot

Int-

paXXaptxá, l'^ovxa

eayov 6-oX£i7:ójx£voi

xa\

[j.^v

auxwv

y^copouvxa

xa xoü oEuXcpou xoaoÜxov

oöpu

Tj

xa

xai

x£Ú}i.axoc,

l^axov-

Tor?

axpa-

xrjsta

xoö 7:pa)Xou 'Cu^oÜ Txpo;

ETzetxa

-XÉxovxat

7:po;:Í7:-

[XExá aayixxfov, xa\ axE~7cr[jLaxcov

£?Xi-

xai

8y]

o'í

xeoaáowv

X(ov

x£tv xou -avxo?

XM áxpopo-

oia/^puJvxai

xsxaY[J.ávouc,

S^uywv Sópaxa

ec

7^

xa\

ipíxov

xa\

oí

-ep'i--£Úovx£<;

xíaavXEC evítuv

í^oyóv

a©iaxdtjL£vot

xú/.Xou;

oí

Tou? xaxa tov oeúiepov

Tapavx(v(jL)v

5e xíov |j.£V

?iepot

auTwv

06

oí

Lr:-oTo;ÓTat. xa\

psTv.

áva-

xaxá

xo^EÍiaoi

xou?

7rá

xo^o^dpExpa XEXxrja^at

eíxbe

cp

s

xovxa'pta, Kva xoÜ (Ó5

Xi

x ev

áoxo)(_ouvTC

íyji XO aXko

£??

y^p

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSIÍOB.

auTOu

xsi[j.£vtov

Tpitov y.ai

oTÍyfov,

ETi

oupayaiv

Tcióv

Ttov

oí/p;

auTol?

^u^tov

xpidiv TOt?

á/pi

8ef'

TO

l-\

xa'.

r.apa-

r.poGe-/^(s)c,

X£t[JL^Vf.)V

c!h

OS

r.pójXO'J

xa\ SeuTÉpou ^u^oü xe-

xbv auiov xa-

xaY[jLévot?

5o7:Xio[Jibv E/^eiv ou a(i-

31 otv.

X0Ü5

poui;

ájTaXíDxápot?

oxaSai

oux

Y^p

X_pTj-

KSv

xo^apío'.c,

xo)

oi'áaat,

)(^póvto £;:txr]oeúou'7t [j.a-

-gp

.^EÍv,

x
xaíwv

eaxí.

t7:-ou:,

xa't

ávaY"

yprj

jxáXtaxa

xou;

xwv

áp)(_(ívxwv, xal xaiv Xot-

~tov InXexxfov

xoj-íoia

e/^£!v

7:po[j.£-

otSr]pa,

vov Tou? oupaYoú;, áXXa

xat axrj^tox^Qpta aiorjpa,

xa\ Toü? axpou? aiíyou?

r\

—

Töjv TtXsuptov

x{

,

yap

xsvxoüxXojv,

OLKO

xaxá

xb

o'/r;\i.cc

ri

xwv

av xa\ cocosAríoatev xou$

'A[5xpf.)V

£-tcjxer:ea5aí

-poixoaxaxoüvxa?

xá

xat xou; xpa-

éy^pwv

X^''-poíc,

öpaxa

xá

xaY(J.£V(jüV

xöív

ríx'^vxKí

xtov

Ka\

;

rXtJV

ÚXT).

ei?

/.axá

x^í cpáXayYo? xs-

(j-Étou

cTX7|5rj,

)(_rjXou?

Xtoxa xtov 7:poxaooo(j.éV(ov

£V

7:ávxec

j;.y]

xov -póxé-

xeXsuxoíov

axí/íov

xal

áxpoi

01

7repi[3aXouvxai xauxa Sta

által közölt firenzei

recensio

BZ.

£ip7j|j!.éva<;

0^ Xoí;:o\

0'.

Xaíai;

xoic,

púparj? (1)5

t,ÓL^oi.n

xa\

7:6píx£©a-

xa\

í^ojpa^i

atxía?,

ex ~íXou xa\

auvxt^£[JLÉvotí'

S'av

[j.r)

Xu;:^ xa'jxa

xo awjjia x^ o/.Xr]pdrrjXc, Ú7roxe(a&toaav

xat

au-

xot? Tieptairi^íta, xa,aá7:ep

^Ti'l

X(7)V

aiS7]pJv

Stopaxúov xol xwv áXXtov áX^Y'^F'-^^'

^í'2^'^"

oit Y^íp Jtavxau5a xí) 5(_úxT)xt

ra-

xaüxa, ou paSíto?

xiov PsXoív Step/^ojjiévtDv rj

ou o^óápa cp^avóvXojv

xb (3á^o<; xoo aá)u.axo?.

XY

50—53.).

alapján

(1.

(1906.)

p.

Itt-ott

a

saját coniecturáimat is

xa?

szöveget né-

;:ávXf')C

pov xa\ Ss'Jxspov í^üYov

Xf7)V

A

hol hallgatólagosan kijavítottam a Vári

áXXá

Y6 xaxa

xa\ xov

p-á)(^r].*)

£'x_otev

i^tópa^t xat ;iepixvr,[xtat

ot

xrj

[jlsv

1)

y(^p7Jo,&at,

auxíüv, xa\ p.á-

y_p^oi? xota-

81

eJ

fj

x^? yáXaYYO?

01

258

§£ aTcetpoxé-

használtam.

DARKÓ JENÓ.

32

megelz

Jegsztíinbetnbb külörbség a

A

korbeli taktiku-

szerznk nyelvhasználata között a szavak megválaszlásában van. A fegyverek nevei AiLiANOsnál ARRiANosnál és AnoNYMOS BYZANTiosnál a régi göiög irodalmi nyelven vannak kösok

és

szerznk szorosan ragaszkodik

ellenben

zölve,

katonai nyelv szavaihoz

még

s

Szerznk

vagy éppen

^GKÍ<;-t,

^éXoq-t,

az'r/o^-t,

illetve :r£piX£'paXaía-t,

az irodalmiakkal szem(cassis),

áxía-t

(verutum), tóroüzXov-t (centun-

(sagitta), pYjpDuxa-t

culum) mond, a mikor eldei

a hol görög elnevezéseket

ícaaoí§iov-t

(^scutum),

aKooráptov-t

adyizm-i

(acies),

is,

elnyt

ad

használ, a népies alakoknak ben.

ott

a vulgáris latin

-O-upsóíí-t,

xpávo^-t,

mon-

Sopaxtov-t és Tíiko^-i

Nagy számmal fordulnak el nála olyan, a vulgáris hitinságból merített szavak, melyeknek görög megfelelit eldanak.

nem

deinél

találjuk,

(scapula),

stb.

VEftETiusnál

találjuk

ScHEFFER észrevette nyítja

is.

toócpLov

pl.

(íiammula),

(tufa), cpXáiiooXov

(martiobarbuius), XaxíSta (recte áxXíiöc, aclides),

IxaprCopápPooXov axctTrXiov

így

;

és s

Magukat a

ezeknek latin

más

latin

megfelelit mind meg-

íróknál,

mái-

ezt

után közölt jegyzeteiben bizo-

a szöveg

görög elnevezéseket

tiszta

mint

a

is

vajmi ritkán

használja a régebbi taktikus írók példája szerint, azaz irodalmi

formájukban,

hanem mindenütt

napi

használatban

katonai

'ÁO'jiápwv (ázóvTtov),

fegyvert vagy felszerelési

elzleg úgy s

megszokott

acpsvópoXov

pítov), TO^áptov (ró^ov), xópSa

szívesebben

fordul a minden-

népies

alakokhoz,

(ocpsvSóvY]), 'tJtYjílioTYjpiov

(r.

említ,

(TrapaTuXeo-

Számos olyan melyeknek nevét meg-

X^P^'']' ^sí>p<^')

tárgyat

stb.

görög, mint a latin taktikusoknál alig találjuk,

a

ezek természetesen mind népies alakban vannak közölve

(brbl

készült

pl.

mellvért),

zoóxoüpov

:

Cápa

(nyíltartó legez), oojXTjváp'.ov

csövecske, melybe kis nyilat tettek), tuod^yíov (zacskó), to^oCwviov (ijtartó

öv) stb.^)

Hasonló külömbségekre bukkanunk a phraseologia datfüzés

tekintetében

nyomon találkozunk phrasis-készletével.

*)

is.

A három

az

ó-attikai

A mondatok

és

mon-

régebbi taktikusnál lépten-

irodalmi

megszokott

próza

arányosan vannak tagolva

s

Hogy mennyire megegyezik szerznk katonai szókincse a korabeli már Gyomlay találóan bizonyította néhány példán

vulgáris nyelvével, azt

a Chronikon Paschale-val való egybevetés alapján

254

i.

m.

21,

1.

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE.

kapcsolásuk kifogástalan.

mondatok jobb

33

Semmi sem hiányzik bellük,

a mi a

syntaktikailag teljes felépítéséhez megkívánható. Leg-

Anonymos Byzantios, kinek hosszú lélekzet s nyomatékos ismétléseik-

stilista kö'jtük

mondatai bonyolultabb szerkezetükkel kel

pl.

(1.

xaracppáTTsiv

Ttal

Ttara^aXÓTTTsiv %al cpoXáiretv) a

szónoki

periódusra emlékeztetnek. Ailianos és íVerianos rövidebben írnak,

k

egyszeren csak leírják a tényleges állapotot a felfegyverzés tekintetében, Anonymos Byzantios eladása már jóval szélesebb keretekben mozog, mert czélja az, hogy kifejtse és megokolja, hogy a használt fegyverek közül milyenek a legmert

czélszerbbek.

Szerznk nem

kett közül egyik módszerhez nem azt írja le, hogy mi van vagy mi volt használatsem. ban, sem azt, hogy mi a legczélravezetbb, hanem pusztán elírja, hogy minek kell lennie a sereg fölszerelésében. Szeme eltt teljesen praktikus czél lebeg, minden elméleti okoskodás mellzésével.

Ezért

csatlakozik a

szavai

katonás

rövidséggel,

szinte

vezényszó-

Mondatai többnyire elliptikusak, mint a vezényszavak. Csak nagyon lazán, néha éppen sehogy sincsenek kapcsolva. A mondat-tagolásban semmi keresettség nála, mvészet még kevésbbé. Rhetorikai szempontból tekintve stílusa határozottan pongyolának tetszik. Használ ugyan irodalmi as szerkezeteket és kifejezéseket, de csakhamar kitnik, hogy nagyon

szerén hangzanak.

kevéssé

ért

ezek

irodalmi köpeny

kezeléséhez. alatt

a

A nagyon

szegényes és hiányos

népies nyelv ápolatlan, marczona, de

mint katona a katonákhoz, s az irodalmi divatnak csak éppen annyi engedményt tesz, a mennyit a katonai nyelv megtr. Ez összehasonlításokból kitnik, hogy szerznk valóban életertl duzzadó

teste

lappang.

Úgy

beszél,

h

marad

a bevezetésben

kifejtett

elvekhez a nyelv tekintetében

stílusára teljesen ráillik az a jellemzés, a

s

mit Pisjdes Herakleios

mvének egyszer és praktikus kifejezésmódjáról mond. A hozzá közelebb es megelz taktikusokról ugyanezt nem lehetne állítani. Ezek nyelve se nem praktikus, se nem egyszer. Nem

taktikai

mert régi elnevezéseket illesztenek a mindennapi életben használtak helyére, s nem egyszer azért, mert tekintettel vannak a mvészi eladás követelményeire.

praktikus

azért,

Ha semmi

egyéb bizonyítékot

nem

AKAD. KUT. A NVKLV- ÉS SZEPT. KÖKÉBL. XXHI. KÖT.

lehetne fölhozni arra,

4. SZ.

\^

DABKO JEN.

34

sem Urbikios, sem Maurikios nem

ezt a Taktikát

hogy

írhatta,

már maga a nyelv dönt bizonyságot szolgáltatna e tekintetben. Az Oópptxíoü s7uiTy]§SD[ia ez. illetéktelenül betoldott ft^jezetben

nem

ugyanis

meg

találjuk

íz

azokat a népies

szavakat és

ki-

melyek használata a Taktika fjellemvonásai közé ÜRBiiaosnál elfordul a sereg mélységét alkotó sorok

fejezéseket, tartozik.

megjelölésére a légi Ssxavía szó

él

nálatban

Ailianos-Arrianos

ö.

(v.

szerznk gondosan kerül

melyet

K.-R.),

^)

SsTtap^ta-t használja (p.

34.,

p.

272.

helyette a közhasz-

s

60. etc).

ÜRíJiKiosnál

szerznknél ugyan (p. 307.), de gyakrabban a népies [JLáY^avov vagy xsTpopóXoc; (p. 244.. 245.). A nyíl és a ló megnevezésére Urbikios nem ismer más szót, mint a géXo?-t és T7C7ro<;-t, szerznk azonpaXXíatpa

ágyú neve elfordul ez is az

ban

srbben

melleit

ezek

(p.

369.),

használja

ers

Urbikios stílusának azután

már

367.,

a

aa7ÍtTa-t

és

áXo^ov-t.

rhetorikai színezete van. Nála

mvészettel megszerkesztett periódusokkal kozunk, melyekben a GoROiAS-féle figurák is elfordulnak raftínált

thesis,

Mind olyan

parisosis).^)

talál(anti-

melyek a Taktika

sajátságok,

szerzjétl távol állanak. Maurikios császárról pedig megjegyzi az történetírója, Theophylaktos Slmokattes, hogy nagy súlyt

eladás nagyszerségére s a kik a széptudományokban járatosak helyezett az

^)

Gyomlay

1.

i.

é.

36.

A

1.

szerfölött tisztelte azokat,

Hogy mit

voltak.^)

értett

nyelvi külöinbségek mellett fontos tárgyi

van még a Gyomlaytól érintetteken kívül a két szerz között az fosztogatására nézve. Urbikios ezt egyenesen ajánlja már az els visszaverés után (p. 368), míg szerznk halálbüntetés terhe t'lleiitét

ellenfél halottjainak

alatt tiltja (p. 38, ^) "cojv

1.

^EÓ^ev

ouixpaívei

t

pl.

6

/.ivoú[jL£vo?

tovg

víOJTtQovg

xouxtov

146).

(JLfv

év

a^uixíav

£

364. ^K-£iörj

p,

ffA.7ieí()0vg

rotq

xa\

vuv á^^pófo;

/.aXAívixo?

ei;

tojv

ex^íx/jocv

s'jíJsjBéaTaToi;

pwjjia'.V.wv

oe:7iórr]i;

rov TtQáyfxatoq aTtoXi,U7iáv8aS^ai

XLVvvoiq

oxvov

xai

rjij-ojv

^avy^ávti'j

-pjdyívca&ai

(íjp^yjae,

iá

tíoXeuiojv

tcov

trjv

"pay^-oé-

yíJQfíQ,

'Ka.\

xo^q

rcngav, ex

os

{xíav

TTapáiaHív

zpoo^r,vat cdv fÁtv axQaxLwxrjv ifvXátxovaav aXQ(oxov, xovq noXe/aíovg

é xaxtQ-

yat,OfXbvrjv,

//?)

ed.

C.

^)

T^xtos

e/^etv

évrj^XrjxÖTa?

más

7tt(tl

di

értekezésében.

xav Xóyojv

xá

xáXXiaxa

hozott

fel

deli'

fityaXoTiQtTtEiav

xwv

fxa&Tj/xáxojv.

ItÓAp.iQ'ja

ÉTtivorjS^tTGav ós

de Boor, YIII, 13; p. 311: [xsvovYe

paternitá imperiale Abriizzese

xáfxvouaiv,

prjS-ttaav /hev naQo. xcov TtaXaiaJv,

nsQi xtjv

oldalról

t'/Í;

Xéyera'. "ov

Ti;j.av

xe

Xíav

tfxov. tpiXo-

XajjLTcpój^

xou;

Maurikios szerzsége ellen

nyomós érveket Carlo M. Patrono ()jp;3ixíoo

na^'

Maupíxiov

a

Contro

la

Taxtr/.a i-xpaTrjyr/á (Estratto dalia Eivista

Scienze, Lettere ed Arti

XXI,

fasc.

XII

;

Teramo, 1906)

ez.

BÖLCS

TAKTIKÁJÁNAK HITELKSSÉGE.

LlíÓ

35

eladás nagyszerségén és a széptudományokon, az eJéggé kitnik az bombasztikus és költi szóvirágokkal hatványozott mértékben telített stílusából, mely mer ellentéte a a történetíró az

Nem

nyelvének.

Taktika

kételkedhetünk

eme

tehát

tudósítás

hogy Maukikios, ha egyáltalában szándékában lett volna taktikai mvet írni, ezt egészen máskép írta volna meg, mint a hogy azt a tévesen neki tulajdonított Taktika szövegén azon,

után

látjuk.

PisiDES folytatólagosan így jellemzi Heeakleios munkáját: «A sereget gyorsan rendbehozod szövegekkel és úhráHal» (xal

Ez

%at oyYjjxaai).

Xó^oic,

a jellemzés

srn

nek szövegében

történik

is

hivatkozás

alakzatokat szemléltet ábrákra. Scheffer

nem

jár el akkor, a mikor ez ábrákat

helyén, hanem a szövegtl

nált.

megjelölésére, így

pl.

p.

közöl),

közöl),

Scheffer o^Y^|í.a

(világosan

a/'^fia

"^xh'y^-

nevezésére,

xaraYpatpYj

.

áp{xóíóv

.

Xll.-re),

p.

oyy\]}.a

a

p.

299.

91. xará

kiadás

utolsóeltti

oldalán), p.

háromszor egymásután

jegyzése szerint

már

a kéziratban

alább %ará t6

IX

— X.)

is

az ábra

meg-

(közölve a

zákzoac,

79^80.

ide az ábrák is

mely mint

jelenti (acies

ao{X(Xf';fTou

— X.-t

7cpox£Í{xsvov

tö

valamivel

következ ábrát

IX

(jipooc;

(vonatkozik a

ábrát)) jelenti,

úgyszintén

xaxaYpacpTj

ivöc;

acies

áattv

mellett elfordul nála a xaia^pacpr]

j)l.

SoHEFFER-féle

.

elttünk fekv

«az

van közölve),

ü7roxst[X£vov

A

tó

által közölt acies

VIII.

acies

TODTO

99.

p.

ábrák

az

3^fj[xa (utalás

o'/'/jfiaTO?

elbbi alakzatra, melyet Schepfer mint

(utalás az

felhasz-

Scheffer mint acies VlII.-t

92. üTüóSsq'J^^. toö TrpoS'íjXtü^évTOc;

p.

maguk

csoportban közli a

55. Ttaxá 16 67roT3ra7[j.évov

a p. 9l.-hez tartozó ábrára, melyet

/]

egy

már azokból a kéziratokból hiányzik, melyeket Szerznk rendszerint a o/Y){xa szót használja

ábra

stb.

egészen helyesen

nem is közöl minden ábrát, mely a Maga megjegyzi (p. 430.), hogy némely

szövegben említve van.

é^fjc;

nem

harczi

Azonkívül

végén.

kiadás

különféle

a

a szöveg között a

elkülönítve

mely-

talál a Taktikára,

ííx;

yjXoí

Scheffer meg-

hiányzanak).

A

xara^parp/j

azonban nem mindig jelent ábrát nála, hanem egyszeren leírást, megmagyarázást, így pl. p. 93. (üq TTpo^GYpaTurai, sv -cJ toü {iépoot; xaTaYpacp-í) kifejezésben arra a leírásra vonatkozik, melyet meg-

elzleg

(p.

90.)

adott a

II.

vonalban lev dandár

nézve. Úgyszintén a xata^p^/prj rpooaáxoo si.')?

(p.

felállítására

363.) a tábor leírá18^

!

DARKO JEN.

36 egy

illetve

sát,

ábrának

vonatkozó

erre

megmagyarázását

a

—

—

hiányzik. sajnos mely ábra azonban Fontos dolog itt annak a kiemelése, hogy a Taktika rend-

jelenti,

szerint ugyanazt a szót használja az ábrák megnevezésére, melyet PisiDES,

t.

i.

znk mve

hanem

hiszen

még

ehhez

hozzáveszszük, hogy szer-

Xó^oic,

ismerte

bizonyára

HsEAKLEiost

elkisérte

nemcsak

%al oy^ruLaGL kifejezés

a nyelvi kifejezés tekintetében

Pisides

és

is

tar-

teljesen rávall

olvasta a Taktikát,

perzsák elleni els hadjáratára

a

megkezdése eltt részt

hadjárat

a

Ha

egyes könyveit Xóyo^- oknak czímezi, akkor megálla-

a Taktikára.

s

G'/ri\La'í.

hogy a xal

píthatjuk, talmilag,

a

azokban a katonai

vett

Kilikiában tartott csapatai-

gyakorlatokban, melyeket a császár

nak harczszer kiképzése czéljából, a mint dicsít költeményeiben többször is említi, autopsia alapján írván le itt szerzett benyomásait. E gyakorlatok alkalmával pedig ugyancsak szorgalmasan olvasták a Taktikát PisiDES azután a következképpen jellemzi BÍERAKLEiosnak a taktikai mvén való dolgozását: «Nem volt olyan hadtudo-

mányi munka, melyet rendezve, hozzáírva

át

stb.))

ne olvastál volna, elírva,

Ennek értelme

a szokásos

nagyításnak kell értékére való leszállítása után

mve

LEios s

mvét

úgy,

adatokat

ez

munkák

taktikai

hogy Herak-

adatai alapján írta meg, de

kiválogatta,

szerint kibvítette, megtoldotta. tolása,

az,

rhetorikai

megírásához széleskör forrástanulmányokat végzett

régebbi

hogy

elrendelve,

újból

rendezte

s

belátása

Régebbi munkáknak a kivona-

sokszor csaknem szószerinti átvétele sehol

sem annyira

gyakori és megszokott dolog, mint éppen a taktika-irodalomban, hol valamely II.

vagy

némi

III.

munkával gyakran találkozunk századokkal késbb (olykor javítatlan és bvítetlen) kiadásban. így

kis tájékozódás

után

is

egész

bátran

már

kimondhatjuk Tak-

hogy régebbi források felhasználásával készült. Jahns ^) egyenesen compilatiónak tartja, mely alig mond valami újat. Ha JAHNsnek igaza van, akkor Pisideb fenti jellemzése nem talál

tikánkról,

egészen pontosan lasztásában

^)

1889.

és

Geschichte

1.55.

a

Taktikára, mert

elrendezésében,

cler

úgy a régi anyag kivámint új anyag hozzáadásában

Kriegsvvisseuschaften.

1.

258

1.

Abt.

München

u.

Leipzi{i>.

BÖLCS

TAKTIKÁJÁNAK IIlTEIiEBBKÖE.

liEÓ

B7

hangsúlyozza a csáBzár önálló tevékenységét forrásaival szeml)en. Vessünk tehát egy pillantást arra a kérdésre, hogy milyen viszony van a Taktika

munkák

felhasznált régebbi

által

között.

Név

nem

szerint

ket E gyjtnéven

a

ran említi

mutatni

meg

oí áp/aloi,

vagy

taktikus

ARRiANost

mikor

a

xal

((§l6

%ai

[lépYj,

és

a

összefoglaló neve alatt.

izoLkoLioí

írókat,

hivatkozik,

régiek)) -re

«

ia^pópooc;

{loípac;

7rp6<;

st<;

ypsíav Itaaaov.

tyjv

nek egymás mögött két vagy több vonalban

{záiic;)

lehet

ki pl.

így

áp'/aiot toöto :üaparr;p'/]cjavr£(;

ol

m. Askle-

ú.

Minden egyes concret

érti.

említett írók szövegére való utalást.

az

mondja:

egyik forrását sem, de gyak-

az ókori görög

ugyanis,

esetben

nevezi

AiLiANOst

piODOTOst,

-(]zQi

szerzje

a

és

47.

p.

poó^Yooc,

A

»

sereg-

való felálh-

tása egyike a Taktika legfontosabb és leggyakrabban hangsúlyoelveinek,

zott

ez

felismerték V.

is.

(|)iXü)v

alkalommal kiemeli, hogy már a régiek

ez

s

czélszerségét

elv

AsKLEPioDOTOs VI.,

ö.

^áXa^l,

YÍvstai

'^v

3.;

s

p.

is

a gyakorlatban alkalmazták

Köchly-Rüstow

152.

xaXoöotv

%al iTtíraj'fia

twv

«t]

:

Hogy mit

sviot.))

értenünk s7rÍTaY[ia-n, azt világosan megmondja Ailianos, VIL, 4 5.; p. 28r^. K.-E. kissé részletesebben nyilatkozik

kell itt ki

—

errl a dologról: «\LBm GBZOLl

tó

TCÖV

oiav [lévtoi

%al

(j;tXoi

lalkozik

oí

ezzel

w?

§£ zoiQ óizXízcLiQ zb TtoXb ol TTTjv

éráy_^y]'5av, siY]

ottóts

(J;iXoL

áv

tártovcat,

s

ITÜTTSiDV.

Még behatóbban

7)

7uoi:a(JLÖ<;

stcí 7]

öx;

ao

oTrXíratí;

áXXá %a\

{jltjv

éot,

ootío

Toó étépoo zépox;

JXÓVOV

oó

áxov'cia[j,áTwv.

TWV

fog-

Aerianos ugyanazon a helyen:

ix Twv rcXcúv slvat, roí?

TtaTÓTTív

XatÓTTtV TÓ

Stl

TrposXO-óvrsc ipoöjjisv.))

kérdéssel

a

S

xarÓTrív láa-

év eTspotí; tojtok; ráocovraí oT ts

aTCatrtbaiv,

;/p£Íai

iTTTueíc,

TOÓTOD

zá'{\La'

íjí^XcbV

aí

ds ryjv twv ÓTrXttwv cpáXa^Ya

aoioíí;

lácppoi;

wcpéXsiav ix twv

ttjv

ixatépOD, 7]

axé-

ttjV

(j.£V

iv aXX-(j x^P°^

%ép(o?

nkizi

'q,

O-áXaaoa,

^^''J

el

ItüI

^^

^iXol

7rpópX7j{xa

toö srépoo

ÜTCSpS^Ííp TOÖ )(COptOÜ, ZOb CLTZOy.pOÓBGd-ai Tü)V TCoXsjlííOV

TaÓTTQ scpoov,

7]

i<;

%<í>Xoatv xüxXíóasío^*

áXXors áXX-o xa^íoravrat,

OTíif]

av

[j.áXXco'jt

%al ^áp ai twv ia)r^évrsc

TY]V

i^Tuécov xá^etí;

a)cpéXi{j.oi

sasodat*).

hogy szerznk fenti hivatkozásával a ((régiek)) -re AsKLEPiODOTOS, AiLiANos és Arrianos ídézett nyilatkozataira czéloz. Hasonló utalással találkozunk a lovasság hadvonalainak (láísic;)

Kétségtelen,

mélységére pá^otx;

Ttov

vonatkozó tá^sítív,

fejtegetései

'?JpX£i

{JÍv

közt

áxáar(|) í259

p.

58.

ráY(J-ortt

:

«7cspl

xará tó

é

toö

apyaíov

DARKÓ JKNÖ.

§f^

ü/riu.a,

TraXatoí,

ot

lYpa(j;av

ítíc

ToÚTOo

Toö TrXstovo? loö (iéTpOü

xéaaapaf;

eL<;

ávíocpsXoöc;

xal ápYOO TU7)(ávovroí.)>

Ide vonatkozólag AsKLEPioDOTOsnál ezt olvassuk VIT.,

K-R.

«Tptü)v

:

xoöxó

xó

YS

Tsirápcov

7]

s^iooöa^ai.

[ifjXO<;

XVIIL, 6—8,;

fejezi ki

XÖV

ápt^piOV XWV SV

|JL£V

x6

páö-o?,

iv

15C).

pá^oc; %al

7rp6<;

;

oX §!,7:Xáa'.ov

staiv

oloV ÓXXOD

PáO-Sl,

Xt])

Séxa

t)

p.

4.

elvet Ailianos így

az

«ápi(3xai §é

ey^OUGCLl YjTCSp

xo

Se

xéaaapsc;

iifi%'jC,

xö

Ss'/jasi

Ugyanezt

342.:

p.

[JLY]>tSt

Xl])

slvat

TjTTrwv

w^

^ívsoö-ai,

páií-si

xc])

x6 (xtjko?, Ttévxs

[isv

Lényeges külömbség van azonban szerznk és a régiek között ugyanezen elv czélszerüségének a megokolásában. Szerznk a négy lovasnál mélyebb csatarendet azért tartja Se

páO-oc

x6

xxX.»

haszontalannak, mert ez nehézkessé teszi a mozgást, míg Ailia-

nos és nél

belle merít Arrianos

a

felényivel

négyzetalakú

tosan

mélység

kisebb

formát

a

ajánlja

azért

szélességé-

mert így lehet pona csa2)atnak, miután egy ló

felállítást,

adni

hosszúsága a mélységben körülbelül két sor embernek

felel

meg

Náluk tehát nem is a négyes szám a fontos, hogy a homlok vonal hosszában kétszer annyi ember

a szélességben.

hanem

az,

mint a mélységben. De nyilatkozataikból az tnik ki, hogy legszokásosabb volt mégis a 8 4 arányban való felállítás, s ezt érti szerznk is az cf.pycdov !3)c^[jLa-n. A gyalog csapatok felállításánál szintén hivatkozik szerznk legyen,

:

a régiekre,

mondván

ezt

308.

p.

XsYSWvsc aüvíaxavxo, xá xá^jjiaxa sTTOíouv

ávSpwv

ávSpwv

i^

xat

ol

:

apxaíot, ox' áv TuoXóavSpot

axoüxáxíov ájcö áztwv é47tatey.a

xíov

7:£vx"^xovxa

Ssxa,

xsXsoxatav Tcapáxa^iv xa7{xáxa)V s^YjXovta

xr^v

s^,

xsaaápcv, axuov ytXíwv sixooi xsTiápwv, ávSpíbv xpiaxoTÍítív

phalanx

elméleti

TuXsíovac;

ÓttXixwv

xwv

[JLOpícov

számarányaira xaxxixwv

oov xat

Xó'/ov á^xaíSsxa.*)

'/][jl'.v

3.

ez

mathematikailag

p.

II.,

7.

xptaxoaícov

140.

p.

xyjv

OYoYjXOVxa Ss

-rjpiíasíav

xoaoóxwv ávpíöv stvat

a

;

TUSTrotYjxóxac

Majdnem ugyanezekkel

VIIL, a

£^axta)(tXtoDV

vonatkoznak,

beosztására

és

jxováSoc;, xaóxTji;

bvebben szólnak errl ;

sopYjasic;

é^axio/íXííov

oíya LaipoüfJLsvTjV [xé/pí ó:tox£Ía^>a)

(JLOpítov

üYoTjxovxa xsaoápwv.)) Ezek az adatok a régi hoplita-

melyet már Asklepiodotos megemlít 7e

sxáaxYjv áxíav

xooxéaxiv

§iaxo(5Íoo<;

xtjV

:

«xat zohc,

cpáXaYY^

'^^'^

xsaaápcov, xyjv

ttbv

cpáXaYY^,

(|;tXü)V.

'^^^

pontosan 260

^^

a szavakkal, csak kissé

beosztásról Ailianos és Arrianos

286. Asklepiodotos

w?

is

hogy kiszámított rendszer, mely a

is

tisztában

van

azzal,

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE.

kettvel

a legkisebb

gyakorlatban

katonák

egységig való oszthatóság elvén épül

nem mindig

valósitható

számbeli

folytonos

39

meg

hullámzásánál

fel,

a

a rendelkezésre álló fogva,

nem

de

ennek a ténynek a következményeit a fenti számítás módosítására nézve. Ez a külömbség közte és szerznk levonni

igyekszik

között,

részletes utasításokat ad a gyaloghadosztály mikénti

ki

beosztását illetleg arra az esetre, ha a számarányok

nem

felel-

nének meg a fenti elmélet követelményeinek, s kifejti, hogy miként lehet ez elméletben kifejezésre jutó elveket megvalósítani a számadatokhoz való szoros ragaszkodás nélkül is. Látjuk,

hogy szerznk kiválóan gyakorlati érzéke mindenütt kidomborodik eldeinek elméleti hajlamaival szemben.

A

hogy Asklepiodotos AiLiANOs és Aeeianos adatainak szószerinti átvételérl vagy szolgai összetákolásáról szerznknél szó sem lehet. ugyan átveszi emezektl mindazt, a mit helyesnek és fenntartandónak vél, de a régi taktikai elvek megokolásában és gyakorlati alkalmazásában megrzi önállóságát forrásaival szemben. Jóval szorosabban csatlakozik forrásaihoz munkájának gnomikus részeiben, a hol már nem speciális útmutatásokat, hanem fenti összehasonlításokból

érvény

általános

dások

alakjában.

taktikai

ós

így a VIII.

kitnik,

stratégiai elveket ad

könyv, melynek

vels mon-

czíme

rv(0{xtxá,

számos helyen ersen emlékeztet Onesandeos és Vegetius tanításaira s néhol csaknem szószerint való fordítását adja ez utóbbi szerz Eegulíe bellorum generales-ének. Vegetius nem csupán

hanem

koránál,

praktikus czéljánál, egyszer nyelvénél és latin

terminológiájánál fogva

is

közelebb álloH szerznkhöz,

s

mve,

mely az egész középkoron át nagy tekintélynek örvendett, csakugyan a legersebb hatással volt szerznkre is valamennyi forrás között. Magában a szerkezetében és az anyagnak didaktikai elrendezésében is érezhet Vegetius hatása. Már Scheffer

m

hogy a katonai terminus technicusok tekintetében meglep megegyezések mutathatók ki a két munka között. Nagy általánosságban Jáhns ') is utal Veészrevette

GETiusnak

1)

1.

i.

s

ki is fejti

és

jegyzeteiben,

ONESANDROsnak Taktikánkra való hatására. Vizs-

m. 152—5.

Ik.

261

:

.

bABKü JEN.

4-0

meg

gáljuk

hogy mit és milyen módon

részletesebben,

kissé

kölcsönzött szerznk ezen forrásaitól.

párhuzamba azokat

Állítsuk

helyeket, hol a kölcsönzés

a

nyilvánvaló

Onesandros c. II. KÖCHLY.

'

alped-Bic

y.zdpaxoQ,

oozíüQ

.

^sív xaxícf, xal

wgis

stüisixtjí;

Lva

sxXóo-o zb aTpatÓTceSov

TTSptcppovsLv

áXXotpiíóo'í).

cpópoK;

átaxpÍTwc xat

anzob

c.

zac,

Xioiá

IV.

97j[iL

(pépet.

áTrei'O-síav

zohc,

éi

Stxaíav §el

183. tr^v

ápyi^v

tciö

tto-

^p'^vat cppov t,{jLO)c; aoví-

%al

aiaoö'at

Stxaíoü

to5

[JLSxá

cpavspóv

Tzcf.GL

p.

áp/á(; toö 7üoXé[ioo [xá-

S'

^áp

%ap7uoó(;.

9.

p.

Ítts-

{J.sv

soXo^ov xal

TÓ §s [xíao^

Tcepi-

rác

zb

^eXsóasK; Tzoislad-ai.

toÍc

|j//]ts

xal

Tcatco^

s

pa^opito^, pLYjte

TráXív §l' evSsi^tv svpavsíac;

tat? )^ápiatv

[I'/jts

— 6.

5

ooSs ^áp xaXóv kozi zb aovsp-

.

xaxacppov£ía^aí,(iYjtscpop£póc;tó'jTe (xiast'JÖ-aL,

ScHEFFER-kiadta Taktika p.

ó orparYjYoc; s^tiü

(XT/

A

p. 8. ed.

ttoXs-

YÍfvso'O'ai

[jLOovta.

c.

TtOüc;,

[rr/

áXX',

sáv

'/JTrep

Tzozk

xaXt])

TToXX'íi

ötpattáv a\jApzoi

slvai

xal

xal

ev

xal

o6x

á^woo?

tov iáaojjjLSV,

xaTavo(í)v rá

Y](ié-

xal

psottv Seí

toot;

av áTuo-

262

-(],

ü)?

av

cppovf|{xaTa' Tjfitv

tcoXs-

toií;

rá

si

8é

rt

Tcá-

xoXáCstv te

áaO-svéí;,

toöiov, xal s^eiTróvta rá twv

7roXe{xícov

{Xüor/jpta,

ávatpslv

t)

TrépiTCStv.

ttjv

aTca^y) roö-

rj|itv

aTuaYYSÍXac, xaTaTrXVj^'o

toótcov

-j]

ipiTüstpíc^

xóa[X(|)

7rpá7{iaTa

[jlíok;

ató[j.á-

TrapaXa^wv

á7üt§st4á[isvoí;

Tzozk

Ss

%B'/^pri\í.é'^oc,

süs^íc^

t7.

oTpaTsófiafi xal

á.[Á(3xoic,

xatanxÓTroü?

7roXs|JÍcov

áv

186.

ispa, el {xév áacpaX"^ te xal la^opá

i§ta

ivxsXéoi

xal

Tüsi-Ö-Yjvúp

{ie(j.eXeTY]|Aévií),

y.azáav.oKoc

tá

TOÓTOíx;,

Tüapa'jxsoatc;

•iQYSfj.óaiv

xaraoxó-

áo^svéaispa

67rXia[j.t])

xal

p.

xs)(pf]0^ü) yvwijliq.

XTSLváTü)

SüvápLEi To>v

(xiq.

19.

p.

^apá iwv

TÓc

vo[xíC'(i,

xal

3.

ös ookXá^oi

si

xai

X.

tsXsüTaíov

aacpaXtoc;

t]

áXXa/óos

BÖLCS LKO TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE.

cpopstaO-at auvYjváYxaasv,

jjLSva

§'

iXaTTcójiaxa

lí-appstv

41

to-.

7:7.peaTYj-

aato.

XIII. p.

c.

av §é

ot'

i>8.

Ttc iixTcéaírj §üoíl'D{x:a

s

sl

oBiXícf.

7üoXs[iíoi<;

toíí;

7rpoT£pYj{iaTÓc

Tj

OTpaTiíÓTaíí;

sk

y]

ys^ovótoí;, 6

acptat

TÓTS

OTpaiYjYÓc;

arprfixévTjc;

Toíi;

£|j.7uéa*Q

zic,

xé/vai^ tacfópot?

OTpattiíiraic;,

^íac

186.

p.

AÓV.

iiáXiaTa xolz

xal

iXapo:;

ysyyjvI-ooí;

xal áxaTáTrXYjXxo^ '^aivéoO-o).

Vegetius

1.

III.

XXVI. Kegulse

c,

bellorum generales. In omnibus proeliis peditionibus

quod

^^,^^^^^

et

ex-

conditio talis

est,

195— G.

p.

TüoXsfiítóv

1^^^,

^^^

xaipotc;

yj

,^,^

.^^^

^^

zob ao[Acpépov-

zoq £up£aL<;, t6 aol (3U[x^épov

toíc;

xal

tibi prodest,

adversario

7üoXs[xloic;

noceat,

quod illám

iuvat, tibi

oTcsp £%£Ívotí wcpéXiftov, toöto zolc;

semper

officiat.

ut

Numquam

tur ad illius arbitrium facere, aut dissimulare

igi-

aliquid

debemus,

Tcotetv

y^jiIv.

utile

solum agere, quod nobis iudicamug. Contra te enim

zolc,

esse

incipis,

fecit

ille

imiteris,

pro

se

et

;

quod

xatá

tolvov

sed id

si

ávavctoöa^at

ool<;

y)

y)

íxeívwv

iyjv

oo§év

cpiX£í.

7va)[iYjv

7rapatT£t^i^aí oü[xcpép£i

toöto §£ Tcpáttstv |xóvov, oít£p Yj{jL=T£potc 7pY](3i[xov sivat

xabza od

;rpáTT£í,

vo-

£X£tvo^ oTuép

(jlíCo[1£V sl ^afj, aTrsp

iaoroö

rursus,

áaó{j.cpopov,

áativ

(i,t|X'/jaiQ,

quidquid pro tua parte tentaris,

éaoróv átxslc;, tóo:r£p xai t6 avá-

contra illum

TraXiv,

£l it

aaoTíj),

toöto

xá aa

{xi[JL£Ío^at

érit,

si

voluerit

imitari.

o6

TrpátTECc;

pXá(|>st

p.

:'i,^i]averit,

plus

milite laboraverit,

culum

in

exercendo

minus

töv TuoXéfxiov

pooXó{X£vov.

183.

'0 ttXsov oüvaYpo;cvíii)v

In bello, qui plus in agrariis

zsó\Lazi zobc,

pei-i-

xal TtXéov iv

azpoLzioizac,

263

tíj)

OTpa-

r(j>

YopáCetv

ttovíov,

h^áyiiza

xtvovsósi xatá tóv

sustinebit.

oü[xcpépov

:cóXs|jlov.

DARKO JENO.

42

u.

Nunquam ducendus

0.

miles in aciem pro-

antea

cuius

est,

ex-

áYStv knl

perimenta non ceperis.

t3cavif]v

wv

tí-á^vjv,

ávSpsíag jcsípav U.

Aut inopia,

t)

bus, aut terroré melius est hos-

zobc,

tem domare, quam

oo^l jrávrto? Trpöc

quo amplius tatis

sólet

habere,

prselio,

in

fortunapotes-

quam

SóXot<;,

virtus.

i^óSot?,

t)

exxa-

TrXéov t-^?

ávpíac;

t'^c

y)

Xiixíj)

v.ofXo'^,

7róXs[JL0v

sv^a

§Y][xóoiov,

'u6)(T)(;,

/j

pXájcrsLv

7coXs»iíoüc;

Xsto^ai

£iX-/j(pa(xev.

0.

superventi-

aut

Tupótepov

^uj

sorlv

tj

£7cí§et^i<;.

U.

meliora smit,

Nulla consilia nisi

illa,

versarius,

quse

sxsíva [tova xaXwc; pooXsüó(j.2^a

ignoraverit ad-

antequam

0.

rá toö

facias.

[xsv,

:roXé{j,oü,

ooa,

-^Yvóvjoav oi ;roXé|xioi.

u.

Occasio in bello amplius sólet

quam

iuvare,

óXo?

virtus.

o.

;roXXáxL(; d)cpéXYjaev xocrá

íróXe[j.ov.

u.

In

sollicitandis

disque veniant,

hostibus,

magna

si

suscipien-

cum

si X'^P^'^

íide

fiducia est, quia

Tsö^év

quam

perempti.

0.

aiíázric,

aotojioX-rjasie

TroXéixto?, [lú^lgiov

npbc, ii\mQ

adversarium amplius transfugae f rangunt,

:rp74o-

Trptv

soTív

TCpotspTr][J.a

sv-

ttXsov

'

YÓcp

aoTol XoTcoöoi zobc, ivavttouí

ztíiv

avatpODfxévov

év

zal<;

cjo|j.-

poXat(;.

u.

Difíicile

vincitur,

qui

vére

ó

zac; rjinúac,

potest de suis el de adversarii

§ová[JLSt^

copiis iudicare.

osTai üO)(Sp(^.

|xrj

o.

xal twv

aü^xpívov,

u.

Amplius multitudo.

iuvat virtus,

quam

avSpía TcX'^^o?

zm

[láXXov

7roXs{JLÍa)V

acpaX'/j-

0.

I

xal

{ia)(0{j.évíov

tá^i?,

íj

otev süsp-

YStstv.

264 .V

Sí

JíOLCS

u.

Amplius

quam

sa3pe locus pi-odest,

virtus.

váp

Kokkáy.i'z,

o. •/]

procreat,

viroR

i'ortes

natura

bona institntione plu-

res reddit indiistria.

^Xí^orjc;

Ssi^s,

0.

xápovts?

TrpoxÓTrrooaiv,

u.

iov Touc

ápYOövrs^ (j.í5cXXov [i.'/]

0.

te xal

sXTTíSaí;

alcpvt-

:roXs{JLLOü? cpopsl,

icpávTjOav

|JLáXXov

oovYj^Yj

i;r'

oOsv (ppovttOTsov

ésí)(i^Y]oav,

to Tiap'

[xsv

áa^svsi^

xal

te

v(o^sí<;

tata vüescunt.

xal Yf)[JLvaaía

ájiéStoxev.

orpaTitórat av§píc(.

Subita conterrent hostes, usi-

avSpeíooí; ávé-

á

n.

consenescit.

lÓTcofj iféaic;

o.

cpócjt^

fj

si'.[xéX£ta

^^pYjot'iAODc;

Exercitus laboré profiéit, otio

zob

xal too? '^oO-sveitépooc;

d)'féXrjO£,

u.

Paucos

43

LEO TAKTIKÁJÁNAK HITEL ESSEGK.

iá

é

sut&-

XéoTspa. u.

Qui dispersis suis inconsulte sequitur,

quam

6

ipse acceperat,

ixetá

(xévíj)

éaüTOÖ

§í(óxojv VtXYjV

frumentum

aTpaT£Ú{j.a^i

ttjv

7toX£[XÍOtC

ÍTpO-

Z'-jlc,

184.

necessa-

riumque commeatum non parat,

::oXs[JLÍoi>í

xal oo oovisiaY-

ts

p.

Qui

Too;

víxYjV

§i£a7rap[j.£V({)

adversario vult dare victoriam.

0.

pra)-

TYjSs'.a

vincitur sine ferro.

xal

zac,

TiposoipsiríCwv

áv7.Yxata<; ipo^ác;

'/wpU u.

7:oXé{Xöo fjtrrj

-

o.

Qui confidit equitatu, aptiora lóca

quaerat

equitibus et

magis per equites

rem

pwv, xai {JLáXtoia xóvtátOK;, áva-

gerat.

7U£7rxa[j.éva

265

^sta

C'/j'csttw,

iá toó-

DARKÓ JEN.

44

plCétíO TOV 7CÓXS{JL0V.

u.

o.

Qui confiditpedeHtribuseopiis, lóca

aptiora

peditibuB quaerat

rem magis per pedites

et

gerat.

SovápLsatv, avwíJLáXoüí; te otal Sa-

aek xal Tpayütépooi; £V

ZÓTÍOOQ,

TOÓIOK;

consilium

tuum cogno-

£t

£7ü!.T£Xsír(0

7üpO§£-

Tj[J.£C£paV PouXyjV

TYjV

TT^V

J85.

p.

Cum

£7riX£YÓ{j.£vo?

veris adversariis proditum, dis-

Sóaí>ai zoIq t:oXb\líoiq aKoúaojAEV,

positionem mutare

zá T£ ODv^fj[iata, xal aa7r£p oov-

te convenit.

iKjfJLata,

%al xó

ivaXXáaastv

t'^<;

6cpsíXo[X£v.

u.

Quid

cum sÍB,

fieri

debeat,

multis, quid

cum

BÍmis,

ver

potius

ipse

0.

10 TTpavttéov PooXeóou auv ttXeío-

tractato

facturus

aiv,

paucissimis ac fideÜR-

vei

£l§oí

TUpá^etoc;

á

%al

YOit;,

tecum.

{xévTOi

aD[JLCpépov

Trpá^sic,

Toótoi^

TTtaToít;.

Tcaowv TtaXXíova

TYjv

i6

s

xará asaoróv

Xá'O'pcj;

Gt)

aov öXt-

YvtófxiQv

sTct-

X£4á[i£V0<; xpáisL.

p.

Milites pcena et timor in se-

186.

too; arpaTiwTaííiv slpTjVO ^^ópo^

dibus corr'gunt; in oxpeditioni-

T£

bus

|xaaiv ávop^oí, iv Se Taí<;

spen

et

pr.Tniia

faciunt

meliores.

xal xóXaoi?

IXtüísí;

T:£Íai<;

ItüI

toI^

áfAapTY]-

sxarpa-

á^a^aí, xot dOapa

xaXXíova? aTüsp^áCovrai. p.

Boni duces publico certamine

nunquam

a^adb^ OTpaiTjYÓ^

nisi ex occaaione, aut

nimia necessitate confíigunt.

196.

[ióoiov,

sl

{XTT]

7:óXe[i.ov

%aipü)v

t)

öy]-

TrpaYjxá-

xtöv xaraXáp'iQ Tcspíataofí; [j^eyíott],

7cp6^

266

zobc,

IvavTÍoo?

oo

tíií'srat.

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE.

Veget.

1.

III.

c.

XIV.

Ita ergo constituantur

nes,

haec

ut

post occipitium et

(si íieri

sol,

(se.

188.

p.

ordi-

yjXiov, áv£[j.ov, xóvív

ventus)

noHtrum

45

(xév

twv

rjjjLstéptov líoiBiad-ai, itat'

ávtL%p6c;

sint,

potest) adverBariorum

xaXóv

impetant faciem.

s

rwv

w? av

*

%aí

ö-évisc;

7roXeji.úüv

tY|V ts

r/]v

ta^^stav

{JvSvoi,

xatá vwtoo

opa^tv ooa)(6-

ávaTCvoirjv

TjjjlIv

sivai

stts/ó-

Tuapawot

tVjv

VÍXY]V.

E párhuzamos

idézetek

eléggé

bizonyítják,

hogy szerznk

OxESANDRostól és VEGETiustól vett kölcsön egyes gondolatokat,

még pedig volna.

A

a nélkül, hogy forrására

bárminem

czélzást is tett

fogalmazás tekintetében ONESANDEOSszal szemben meg-

lehetsen rzi önállóságát, gondolatra

maga

a

mindenütt rányomja az átvett gondolkodásának és katonásan

illetve

praktikus

egyszer kifejezésmódjának bélyegét. Már kevésbbé VEGETiusszal szemben, kinek vels rövidséggel fogalmazott szabályait sokszor minden változtatás nélkül lefordítja. De eljárása azért mégsem nevezhet szolgainak, mert néha ha csak egy finom árnyalattal is

—

—

eltér a forrásában talált gondolattól s

elemeire bonczolja

és

csak általánosságban többi részeiben

a

világosabban jelzett.

Feltn

gnómákon

kifejti

azt,

nem

egyszer

a mit Vegetius

azután, hogy

munkájának

kívül oly kevés kölcsönzést lehet

kimutatni nála a régebbi taktikusokból. tárgyalja ugyanazokat a thémákat,

Szerznk

igen gyakran

mint Vegetius vagy Anonymos

Byzantios vagy Onesandros, de csak a legritkább esetben lehet észrevenni szorosabb megegyezést közte és emezek között, ellen-

ben vajmi gyakran találkozhatunk nála eldeihez képest teljesen

Ez egyébiránt következik munkájának a megelz taktikai mvektl elüt természetébl is. nem taktika-elméletet, hanem a kezdk számára való gyakorönálló felfogással és fejtegetéssel.

lati

kézikönyvet

ír,

s

e

tekintetben

a

egyetlen Vegetius hasonlítható hozzája.

régiek közül csupán az

De Vegetius sem

be annyira a részletekbe és aprólékos dolgokba, mint adatot,

. A

fel-

a mit egy hadvezérnek a gyakorlatban tudnia kell,

hogy

kezdve a legelemibb és didaktikai

paaga elé

hatol

dolgoktól a legmagasabbakig, összefoglalja

módszer szerint

tárgyalja,

még

senki

sem tzte

eltte olyan határozottan és senki sem oldotta 267

ki

meg

:

DARKÓ JEN.

46

olyan, a legapróbb részletekig behatoló következetességgel,

Ebben

Késbbi kutatások

tásnak.

kat

mve

a tekintetben

tekinthet

joggal

az említetteken kívül, különösen a

is

.

és önálló alko-

új

mutathatnak

talán

mint

ki

újabb forráso-

mnek

a régebbi tör-

ténetbl merített példáira nézve, de ezt az ítéletünket már aligha fogják módosíthatni. JXHNsnek az az állítása pedig, hogy ez a

munka

compilatio

puszta

a

lenne,

tüzetesebb

vizsgálat

eltt

éppen nem bizonyul valónak. Látjuk tehát, hogy a Taktika sajátságai a források felhasználása tekintetében is teljesen megegyeznek PisiDEsnek HerakLKios munkájáról adott jellemzésével. Szerznk valóban széles-

kör

forrástanulmányokat végzett, a mennyiben felhasználta az

összes fontosabb régi taktikai munkákat, de viszont úgy a régi

anyag

mint

megválogatásában,

megfelel kibvítésében

czélnak

gyakorlati

elrendezésében

és

a

szorosan

önállóságot tanúsít

forrásaival szemben.

De tovább haladva PisiDEsnek Herakleios során

jellemzése a sereg

és

népek számára »

a

melybl maga (—

(=

a katonák)

[zá

illetve

st^vYj),

népeket

érti és

II.

V.

(==

Pisides

munkát

írt,

alvezérek) és a sereg

útmutatásokon kívül azt

is

meg

nem

idegen

azokat a bizánczi császárság területén lakó

melyekbl

a bizánczi

hadsereg kiegé-

más névvel, még pedig mint kitnik De exped. pers. acr.

magát. Ezeket a nemzetiségeket

szítette 7év7]

mások

olyan

kétségkívül az ellenséges

ug3^anis

különféle nemzetiségeket,

a

mások, maga,

hogy miképpen harczolnak az idegen népek hogyan kell velük szemben harczolni. A toic;

kifejezésen

si^soLV

adott

részére

tanulni,

lehetett

fvezér),

«

írta taktikai utasításait.

mondani, hogy Herakleios

ezzel azt akarja

a

hogy a császár

olvassuk,

azt

Taktikájáról adott

szóval jelöli meg,

164

ötarporyáí;

— 166-ból:

«xaL Trwg yéuT^ zoaabza xal TüoXorpÓTUíOV '^^ív

r^pBvm

xai

a

iaoiáostc toö aoö Xóyoo zpoóovioc

sopóö-|X(j)

így Pisides fent idézett jellemzése pontosan megfelel a mi Taktikánk tartalmának, mely csakugyan magában foglalja TÓV(j)

xtX.))

mindazokat a tudnivalókat, a melyek csak a hadvezér, tisztjei és a közkatonák számára szükségesek, s ezenkívül ismerteti

még

az idegen

melyben az Tuepi

r(í)v

népek

idegen

sxáaTOO

hadviselési módját

népekkel

é'^Jyoug

s-O-wv

foglalkozik, ts

%al

is.

ezt

A

XI. fejezetnek,

a

czímet adja

ziiso)^ (p. 253.), tehát a

Li.

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE.

47

megegyezik PisidesszbI. Annál nagyobb ennek a megegyezésnek, mert a régebbi taktikusok súlya van kifejezés tekintetében is

nem

rendszeresen

foglalkoznak

taktikájával, s

behatóan az idegen népek

és

idrendben

Taktikánk

m,

els

az

fontos tárgynak egy egész könyvet (Xó^oc;) szentel,

mi Taktikánkra vonatkozhatik.

jegyzése tehát egyes-egyedül a

Még más lett,

bizonyítékokat

hozhatunk

is

hogy csakugyan a szóbanforgó

LEioö császár

A De

írt.

mely ennek a a költ meg-

PisiDEsbl

fel

Taktika

exped. pers. acr.

a

mel-

melyet Herak-

az,

II. -ben

közli,

termé-

költi átdolgozásban, azt a beszédet, melyet a császár

szetesen

közvetlenül a perzsa hadjáratra való indulása eltt tartott kato-

Az ebben a beszédben foglalt és Herakleios egyéniségére nézve nagyon jellemz gondolatokat megtaláljuk a Taktikában ^) « Titeket mint is. A beszéd ugyanis így kezddik testvéreket náihoz.

:

össze velem

fzött a

mert

módja,

szeretetben,

a

hiszem, hogy

és

uralkodásomnak

hatalom jobban fénylik a mint a félelemben. Az én törvényem ugyanis az, azt

a

erszakkal, melyet

embertelen

hogy az

köztünk lev viszony

a

zsarnokság a törvé-

nyeknek ellene szegezett, szembehelyezzem most az emberszeretet erejét.))

Taktika

is

Az emberszeretetet és a vezér atyai bánásmódját a mint egyik sarktételt hangsúlyozza a VIII. könyv

els fejezetében a hadvezérnek adott általános utasítások között ") «A vezérnek katonáival szemben egyszer és leereszked bánásmódot kell tanúsítania s atyai szeretettel lennie irányukban, szelíden oktatva a teendkre, szüntelenül a saját személyében buzdítania ket, megbeszélnie velük a szükséges dolgokat, gon:

1)

V.

88—94

p.

ed.

17.

xa\ x^;

Bonn. tpÓTio;

o

^oLi'.'kdai;

o'Jvi^'ptAoaev

*

e^ouaíxv yxp ou xoaou'ov ev ciöpw

oov vö[xo?

a<

r)

yap

r^iX^i

^)

/.a\

p.

174. EV

[JLSV

iTi

Staí-CT]

/petúv, xa\ ;ra-cpixT)v axopyriv

auveytü?

toc

7:eo\

xtov

9povTÍ^£tv T^? T£ euTCa^EÍa?,

xaxa oxáoctoí axpaxou oOx

t,6^m 3sa;:íí^ou.eV

Tot? aTxav^pcüTtotí;

Tupavvl? TOt?

ávTEtaaYSíV vüv

sivat

ev

7:poAá[j.7weiv

vÖ[jlo'.i;

xrjv

xotvov r/^S'.v

áv^cÓTcXícjsv,

cp'.Xa'v^p(i)7COV

xa\

á:tXoüv

zpo? auroü?,

áva^xaú-jV i' lauxou a;:oTpocp7Í(;,

xot\

é'oxtv.

269

Tfx>v

[5(a'.c,

píav, xtX.)*

xot; cr-patíonat? xov aTpaxr^yov

Tipáto; toc ;cpáY(Aata oiáaoxófxevov,

;TapaivoCivTa

auvrj^eiív

xa\

auTJwv,

iaXeyóixevov, /a\ tóv

extoí xpaTcí'v

—

»

DARKO JEN.

48

doskodnia jóllétükrl, élelmükrl s kívánságaikról, melyek nélkül nem lehetséges a sereg lázongásával Bzemben diadalmaskodni.))

A

folyamán

további

beszéd

a

Krisztusnak misz-

császár

mutatva így szólt ^) «Ez vezére a mi hadjáratainknak, a

tikus eredet, kezében tartott képére

a

mi közös urunk, királyunk együtt

kivel

s

:

hadat vezetni a legbiztosabb

a ki által

s

Benne bízva haladtam mostanig

a legistenfélbb dolog.

gyzni Ez

is.))

mély vallásosság, mely még a háborúban is az isteni kegyelmet tekinti a siker legfbb forrásának s az istenfélelmet a hada

Taktika

kifejezésre mindjárt a

kötelességének, szépen jut

legels

vezér

«A hadvezért arra buzdítjuk,

bevezetésében:^)

hogy

mindenekfölött legyen gondja az Isten iránti szeretetre és igazságosságra

s

igyekezzék ezáltal megnyerni az Isten jóindulatát,

mely nélkül nem lehet a tervet szerencsésen végrehajtani még akkor sem, ha az helyesnek tnik fel. Nem lehet e nélkül az ellenséget legyzni még akkor sem, ha gyengének gondoljuk, mivel minden az Isten akaratától függ.)) Folytatólag megjegyzi a császár:^) «Mint egy a ti soraiokból fegyverkezem én is a küzdelmekre.)) Ugyanezzel a gondolattal kezddik a Taktika VIII. könyve: ^) wA szükséges dola

nem

magát kivonnia a fáradalmak alul fölényes módon, hanem elsnek kell lennie a munkában s együtt kell dolgoznia a katonákkal a lehetség

gok végrehajtásánál

szabad a vezérnek

szerint.

1)

V.

í)9— 103.

p,

17.

xa\

Twv

u.e5' 01 '

e^' ^)

r,i

p.

3—4.

exx'o;

auxov /a\

6j

v'.y.ócv

xat xa vuv á(pLY[xevo?

7ie7:o'.^(jJ5

ottsuÖsiv

áacpaXí^Tspov,

Icjtiv

lattv sujepéaTspov. .

.)>

IvTSuSev

T7)v

£ujx£V£tav

áa^EvE^tc

£i

vofxíi^tuvxat,

~po

xou ,^£00 7ípo7Xa[i.páv£a3at.

ó^r)

tá

cpoóvi{jLO?

(paívS'S^a'..

oux

xb ;:ávxa Iv Tcpovoía xoÖ

»

V.

104. p.

p.

173

17. eí;

á«>'

6iAÍ>v,

-po? tzóvou?

174. £V xat; xtov ávaYxaíf.)V

xov axpaxrjYov ix

o'jij.-övs'ív

xSv

.

~apa'.vou[A£v, ^£0(p'.A£(a? xai tzaiooúvr,?

aTpaxr]Yoi toÍvuv

xai

f')?

*j

oú arpaTrjYetv

ou To

7:6piY£V£(j5a'.,

XUYy 3tV£'.V. •')

r^^z^^oy TToaTsujjLátojv,

r,[t.5.(;

oux ia~i [jouXrjv íjtjjm^ xaxop^ío^íyjva'., xSv

eoxi TtoÁEaúuv ^£0ÍJ

zoi

:

opovTÍ^eiv,

7i«vT(i)v

y.a5'

xiv

xor? axpaxtcúxat:

;:cJV(ov

(ój

ÓTiXí^ojxai.

;:paY|xá:xf.)v

Ú7:£pá)(_ovxa,

xaxa xb áuvatóv.

270

i-^j^topr^aíiv/

áAAa

x.a\

ou oéí

'/i^iopV^Bi'^

ap/£a3^at xoiv e'pyüjv

;

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE.

Semmi okunk

sincs kételkedni abban,

49

hogy Pisides, a

ki

bizonyára jelen volt akkor, a mikor Hekakleios ezt a beszédet

ha a kifejezésekben nem

tartotta,

denesetre híven adta vissza látjuk,

mint

mincsászár beszédét. S ha most azt

a

de a gondolatokban

is,

hogy ezeket a gondolatokat megtaláljuk nyomatékosan hangsúlyozott utasításokat,

ebbl annak, hogy

bizonyságát meríthetjük

Taktikában

a

akkor

újabb

helyes úton járunk,

mvet

HEHAKLEiosnak tulajdonítjuk. Nem szabad ugyanis azt gondolnunk, hogy itt olyan gondolatokról van szó, melyeket minden taktikai munkában egyformán feltalálhatunk.

mikor

a

e

Az emberszeretet

keresnk

ezeket hiába

gondolatok

testvériesség igazi keresztyén

és

a régi,

pogány szellemtl áthatott

íróknál.

De még olyan íróknál is, kik a keresztyénség uralomrajutása utáni idben éltek, mint Vegetius, Urbikios és Anonymos ByzanTios, nem találunk halvány czélzást sem ezekre, úgyszintén arra az észrevehetleg gyakorlati tapasztalatból leszrdött igazságra sem, hogy

munka

a

alól s

vezérnek

nem

lehetleg

együtt

egészen

utasítások

az

gondolatköréhez képest

szabad kivonnia magát semmiféle dolgoznia katonáival. Ezek

kell

megelz

újszerek a

taktika-irodalom

ezen tulajdonságuknál fogva csak annál

s

nagyobb értéket képviselnek Herakleios szerzségének bizonyításánál.

Még más

Taktikában, melyek vallanak.

kodás

m

A

áll:

^)

egyéni jellemvonásokat

speciálisan

is

találunk a

Pisides tanúságtétele alapján HEiUKLEiosra

elején ugyanis a

((Vezesse

a

következ invocatioszer fohász-

mi beszédünket

ós cselekedeteinket a

Szentháromság, a mi Istenünk és Üdvözítnk, a biztos remény-

mely a tökéletesebb és hasznos dolgokat szerencsés kimenetelre vezéi'li. S ha valamit mint ség és az isteni dolgok szilárdsága,

gyöngék, kiket pusztán az állam iránt

fj

[ií^oL'.a.

IXki^

cpspovxa EtorjYOujxévrj öta [xóvr,v a'j[X(pépov

Oc

77:oívy,i;

oxi

szeretet

munkára, hiányosan írtunk volna meg,

erre a

Tjjjwov,

való

TCpo^u'xíav

-/.at

r.poc,

xf^v

^atv pu^ixíoet xai rj[j,(T)v

áypávxou

euXoYrjxb? ó öeo;

fj[j.o)v

áaoáXeia xoJv ataía; tcoo;

áro[Báaet(;.

{jLSxapaXs't,

xx\ £i?

eV xt

r.zp

ópurjSévxe?

xa\ óorjYrjoei

aEtTiap^evou xoli;

Ka\

TcoXixeíav

x/,v

-pa-^[xdxt,í^,

^eíojv

xoli?

ez a

ösztönzött

mi javunkra

xa TSAe-.ÓTepa xa\

lvo£fo<;

ó)<;

£Ypá'{/a|X£v,

EY)(_e'.poijvxa?,

av

ol

axr,

oujj.-

á-j^eve'ís

npoc,

7cp£a[3eíats

xo xí)í

^Eoxáxou I>Fapía; xai -ávxojv X(ov áyúov,

auvai; xwv

aicüvojv.

AKAD. KUT. A NYELV- ÉS SZKl'T. KÖJUÓUÖIi. XXIH. KÖT.

4.

SZ.

áasv.

i"

"

DARKÓ JEN.

50

változtatni

és

fogja fordítani

irányt

s

rökké

sunkban, a mi szepltelen és

fog

mutatni vállalkozá-

úrnnknek, Máriának,

szííz

anyjának és az összes szenteknek közvetítésével, mert áldott a mi Istenünk örökkön örökké, ámen !» Eme mély vallásosságtól sugallott imából is szokatlan melegséggel és nyomatékossággal csendül ki a Szz Mária oltalIsten

mába

A

vetett

ers bizalom

sok jelz és appositio,

és az iránta való különös

melyekkel

Mária mivoltát

tisztelet.

és

jelent-

hogy szerznknek különösen szívén feküdt Mária cultusa s vele legbensbb viszonyban állónak érzi magát mindazon felsbb hatalmasságok között, ségét közelebbrl meghatározza, azt mutatja,

Kiváltképpen

melyekhez fohászkodik. ez

egy

kiemelése

a

hasonló

mond

:

elején.

Leó

munkáját, Máriát

kezdi

invocatióval

csak ennyit

m

taktikai

szokatlan

Szz

pl.,

Máriának

a ki szintén

nem

is

említi

s

wAz Atyának, Fiúnak, Szentléleknek, a szent,

^)

egylényeg és imádott Háromságnak, a mi egy és igaz Istenünknek nevében. » A Nikephoros Phokas neve alatt fennmaradt Ilspl

TrapaSpojXYjC

7üoXs[xoo

(De velitatione bellica)

az elején pedig éppenséggel csak Jézus

ez.

munkának

Krisztus, az igaz

van megemlítve.-^) Ismét olyan sajátságra akadtunk tehát znknél, mely a taktikus íróknál egészen kivételes dolog.

Ennek

Isten szer-

a kivételességnek a magyarázatát rögtön megtaláljuk,

ha arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a Taktikának Herakleios a szerzje. A kútfk szerint ugyanis Herakleios egyenesen Mária oltalmához folyamodott, a mikor Afrikából hajóhadával a zsarnok Phokas megbüntetésére indult, s az segítségének tulajdonította, hogy kitzött czélját eléi'te. Pisides így adja tudtul ezt a maga szónokiasan fölleng nyelvén:"^) ((Nem úgy semmi^)

ev

0[j.oou7'ou

Migne,

ovó[AaTt

xai

p.

To

-aipo; /.a\ toÜ uíoD xat tou otyíou :cveú[j-axo?, 1% áyía; xa Tptáo?, xou Iv'o? /.a\ 7cavaA7]5ivou 0eo tjjawv xxX. ed.

7:poT/,uvr,xfj?

671.

Bonn. p. 183. ttiv t^; 7:apapo[jL^(; [xeSoov 7:apaoü\a'. [iouXcíjjLevoí, ei xaxa tov -apdvta xatpov [xíj '^peuor)? írsv.v tlc, xá x% ew [J-épr), ééxe XpíoxoCi, xoj aAr)5tvo Öso rjjxaiv xo roXü xtj; xa5' ^ufov ouváaew? xat ia)(_úo5 tojv xoÜ 'Io[xaí]A ^)

Ta5(_a

ed.

xat

é/'.Y(jvo)v ')

aa{JAÚvavxo? xxX.

Heracl. acr.

II. ou)(^

v.

12—16.

p.

79.

etXes auxou? fój 6

áXX' avxtxá^a?

xw

xo cpptxxov ei§o? auxfj;

yáp

£*)(_£<;

xfj;

xyjV

oxe TtpoTrjX^e? x^

JlEpTÉto^ TiXávoc,


za o^évou

Por,^bv

eíxóvot,

"^^^

^Y)píou.

P^P?

272

BOLCB LEO TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE.

51

meg ket, mint Perseusnak a tévelygése (ezzel a Gorgo-f levágására czéloz), hanem szembeszegezted a szüzek megrontójával a szepltelen Szznek a döbbenetes képét, mert nálad volt sítetted

képe, mikor

oltalmazó

az

tására

vadállat

(t.

Phokas) elpusztí-

i.

jöttél.))

Még

részletesebb adatokat közöl erre vonatkozólag Theopha-

Az

NES.

a

eladása

ö

szerint

Herakleios

Karthágóból Konstantinápoly czokon kis faszekrényekben mindenütt seregével

Mária képe, ^

melyeken

hadihajóin, felé

hajózott, az árbo-

ki volt

függesztve

Szz

midn

behajózva a Propontisba Herakleia Peirinthosnál partra szállott, a kyzikosi metropolila egy koronát hozott neki ajándékba, melyet Szz Máriának Artake-beli tempa

s

A

lomában riztek.^) ütközet

letti

miatt

járás

beszédet

mikor

a

szövetségesei,

buzdító

hogy senki sem akar mái* velünk együtt har-

szül Istenanya

!»

t

szepltelen fogantatás-

^)

Az ütközet eltt

a perzsa vezér párbajra

HERAKLEiost, a

szólította

s

katonáihoz, melyet e szavakkal kezdett: ((Lát-

tartott

csupán a Krisztus-isten

czolni,

Gaugamela mela türkök a téli id-

cserben hagyták, összegyjtötte seregét

testvéreim,

játok,

sal

eltt,

627. évben a Ninive és

ki

és az

t

hatalmával

((Isten

és az Isten-

anya segítségével legyzte.))*)

Mindezen adatokból eléggé kitnik, hogy Herakleios

Szz

Mária különös oltalmában levnek érezte magát, ezt az érzését szóval és tettel

tudomású

is

kifejezésre juttatta,

cultusa. Vallásos egyéniségének ezt a

tükrözdni

alattvalói

méreteken

rendes

az

volt

s

körében köz-

felülemelked

Mária-

finom vonását látjuk vissza-

moly annyira túláradó melegséggel emeli ki szerznek Szz Mária segítségébe vetett rendíthetetlen bizalmát. Külömbséget kell azonban tennünk a hajó-árboczokra függesztett Mária-képek s Krisztusnak azon mys-

^)

p. 298.

^)

de Boor. ^xsv

p. 299.

xai ecxóva;

p.

b

6eó?, xai

*)

p.

yj

os ó

x%

Boor.

Tvjts^

aeXcpo),

ioxo'J xs/ouaa a.an6p«)i;

818. de Boor. xa\ Tcpo;:T]rjaa? xat x^

xoÜ

Beo

öuvaaet

xa\

xrj

OsofAT^xopo?.

xr]?

Kul^íxou jxrjxporcoXíxrj? Aa(3ojv cjxé^[xa ex xr];

Osoxdzou 'Apxc^xr,? á^rrjyaYev

317. de

^)

9füv;^vx7]o5,

""HpaxASio? árco 'Acoptx?)? (péptov tiK'Áoí xa<JTeXX(D[xéva

de Boor. Xxs'^avo?

ExxX/^aía^ xvj? áyiac,

(i-óvoí

invocatiójában,

ToF? xarapTÍoi; xipcóxta

£v

£)(_ovTa

Taktika

a

otuxb

xt

xw

oue'tí

"^llpaxXsítj).

aup.[j.a/^rjaat SfiXsi,

áXX'

ri

[j.y^xrip.

Tíávxcov b ^rorj^sía

paa-.Aeu?

x%

áp)(^ovxt

xwv

©eoxóxou xoxov

riepoüjv

xaxé[3aX6.

DAEKÓ JEN.

52

nem

tikus eredet,

emberi kéz

Herakleios magával egybehangzólag

képe között, mélyet

által festett

perzsa hadjárataira, a mint a források

vitt

állítják.^)

Buey ugyanis

ezt a két dolgot össze-

zavarja.^)

A Chronikon

Pasrhale eredeti szövegében közli Herakleios császárnak azt a levelét, melyet nyomban a perzsa háborúk diadalmas befejezése után küldött a harcztérröl, hírül adván benne Chosroes bukását, s melyet a A^ta Xo^^ía ftemi^lomban

pünkösd els napján a hívek eltt fölolvastak.*^) Ebben a levélben ugyanazzal a melegséggel s ugyanazokkal a kifejezésekkel emlékszik meg a császár Máriáról,^) mint a Taktika elején láttak, úgyhogy a két szöveg közti megegyezés egészen meglepleg hat s kétségbevonhatatlan bizonyosságát nyújtja szerzjük azonosságának.

Feltn Scipío

Africanus

Scipio

ugyanis

Taktika

azután

vonása

Taktikának a Publius Cornelius

a

maior hadvezéri egyetlen

az

a

kiemelése.

a

hadvezérek közül,

régi

emlékezik meg.

magasztalással

korlátlan

egyéniségének

A

kirl a

róla való

elismerés annál inkább nyer jelentségben, mert nagy ellenfelé-

Hannibálnak a szájába van adva. Ez a nyilatkozat is a Yin. könyv gnómái között olvasható ^) «A sereget a hadvezér viselkedése szerint ítélik meg. Ezt tudva a karthágói Hannibál, nek,

:

8G— 87. 2) •^)

x^

ö.

V.

1)

Pisides,

ávía

IJaaiAÉüj;,

(XEvrj?

l/.

orjXouaai ai xive?

Vi.

*Ir]ao'j

o.

xa\

xtov

x//;

p.

Stotxa^tv

XaX^aa?

Xpicixou xoü

199. 7:pb?

aYsXTjv Xeóvxwv

jxEptov

Xoapöu,

xa\

áotxíav

ev

£-'

I5ü. p. 9.

—

acr. II. v.

ol[x[jio^^oc,

it aYiojTáxr) IMs^aXr^

ev

ávayópEucTív

xf,v

auxr|

Tiptox/j

'^IlpaxXsíou xoi) £uo£(j£axdxou

úr^o

xr^?

e'/^etv

f,[j.rT)v

-£tpoícu xou Il£paoJv

xat

£^ouev(úa£t xaxa xou Kupíou

T^c aXi>*^vxov

Mr]xpoi; auxoü x^? eCXo^r,-

Osozóxov xcu áeiTtaQS-évov Maijiuq.

xrjV

xoü

axpaxTj^oÜ xívrjaiv xó axpáxeuíjLa xpívexat. xoüxo yip

Eneior]

P-^X'^T' íj?

6;:£prjCpav'!a

áXT]5ivou 5£ou, xa\

axpaXTjYouvxa pfoaaítov eTiÉ^vw, eíxa

axiTríwva

e-aiv^Ta^ xoÜ (Txpax£Úfj.axo;

oxvTjpóxepov

aTCoxpfaí'.?

avxxoX'.xnJv

Ttxojcjtv

xap)(_T]övio$ ávípa?

6ioto5

—

do Boor.

r/ouaiv ouxo)?.

/jEonOLvrjq ijfiaiv ^)

vou?

aveyvcüa^yioav

nevtrjXoiTrj

BaatA£foc,

fj'j.tov

139

v.

I.

ed.

History of the later Eoman Empire II. p. i>04— !226. p. 316. ed. Yen. Tíj li lou IMaíou [xrjvós, ivot/Tiivoi; a' rjjjtépa

'KxxXrjaía axaX^iai

*)

exp. Pers. acr.

és Theoplianes, p. 303.

17.

p,

tle

xo"??

á~ép"/£xat,

EYxaXoijaiv

xt -po?

aKtko-^r^oaxo

IXacpo; apx^' (xaXXov,

rjYe[xo'jv.

274.

t]

rpo?

xou; TioXXáxcc

Xé-^(x>y,

xr^v

fjXxrjjjL^-

pouXoí[j.r]v-£cprjV-7Tpci5

a-^ÍAr^^ eXáoto,/,

r,;

Xétov £ox\v

'

LEÓ TAKTIKÁJÁNAK fliTELESSEÖE.

feOLCS

miután

hogy Scipio

észrevette,

sereg felállítását

róíiuii

hogy a már dalmaskodva

sokszoi-

a

zére.

»

dicsérte

Scipión kívül

megjegyzi

még

melynek szarvas a melynek oroszlán a ve-

csak Hannibált említi némi elismeréssel,

hogy milyen ügyesen

parókák

alakját különféle

hogy jobb

vonulni,

szarvasfalka ellen,

róla,

a

azoknak, a kik szemére vetették azt, legyzöttekkel szemben túlságosan aggo-

kitér a csata ell, védekezésül azt felelte,

mint olyan

midn

rómaiak vezére,

s

szeretne olyan oroszlán-falka ellen vezére,

53

el

tudta változtatni

és álszakállak viselésével,

a

mi

azért

hogy se az ellenség, se a kémek és árulók ne ismerhessék fel könnyen a hadvezért.^) Név szerint megemlíti ugyan és Decius római császárt ^) is, de elretPerozes perzsa királyt tent például, mint olyan hadvezéreket, kik rá hagyták magukat fontos,

"-)

szedni ellenségeik

Mi

által.

lehet az oka Scipio ezen egészen kivételes dicsítésének

nem

a Taktikában? Miért

magasztalja Nagy Sándort vagy Július

vagy éppen a hozzá közelebb

Ca3sart,

zárt és Narsest, Justinianus

dül

a

Scipiót?

régi

nem valami

önteni.

ki,

hanem

Ezen az

mégis

annál

feltnbb,

nem

ezt

mert

egész általánosságban állítja oda kiváló

ki

kellett

Scipiót

vagy különös fegyver-

egymaga képes az ellenségbe alapon bármelyik elsrangú hadvezért a

példakéjoéül,

hatta volna,

Ha

dolog

bizánczi korból Beli-

kiváló hadvezéreit? Miért egye-

speciális hadvezéri erényéért

tényéért emeli

vezér

A

eme

es

félelmet választ-

volna szükségképpen Scipióhoz nyúlnia.

annak valami különös oka van, a mit

teszi,

a

szerz egyéniségében kell keresnünk. Ha pedig tudjuk azt, hog}^ a szerz maga Herakleios, akkor könny lesz a dolog nyitjára ráakadnunk. Tudjuk azt, hogy t Karthágóhoz ers személyes fzték.

kötelékek

Atyja,

Herakleios, Maurikios

császár

kitn

Karthágóban székelt s itt töltötte üa is ifjabb éveit, mieltt Phokast megbuktatta s a császári trónra jutott volna. Itt, a régi rómaiaknak a punokkal hadvezére,

szemben

utóbb Afrika

viselt

p.

196.

2)

p.

lOí).

3)

p.

109.

lett,

gyzelmes háborúinak színhelyén

lelkében a bámulat

1)

exarchája

a

zámai

gyz

á75

ébredhetett

fel

hadvezéri kiválósága iránt.

DABKÓ JENÓ.

54

Hogy mennyire kedves emlékeivel, az

is

volt

eltte

ez

mutatja, hogy császársága

pillanatra visszariadt az uralkodása

elé

maga

Összes

éveiben,

mikor

hely a

a

els

tornyosuló sok akadály-

hogy búcsút mond Bizáncz erkölcstelen és intrikáktól terhes levegjének s kedves Karthágójába teszi át birodalma székhelyét.') De a az Scipiók közt több kiváló hadvezér volt, olyan is, a ki a punok fölött aratott gyzelmet. Miért vonzódott éppen Africanus malrhozzá érezte höz Herakleios? Föltétlenül azért, mert lelkileg magát legközelebb állónak. Africanus maior is mélyen vallásos természet volt. Minden tettét úgy tekintette, mint feladatot, tól,

komolyan

gondolattal,

a

azzal

foglalkozott

melyet az istenek parancsára kellett végrehajtania,

t

oltalmazó istenek segítségének tulajdonította.

is

voltak

gyzdve

alatt áll.

is

hogy

róla,

népszer katonái körében,

sikereit az

Kortársai

meg

istenek különös pártfogása

az

szervez-tehetség volt

kiváló

s

s

a mellett nagyon

bánásmódaz élszó ere-

kik tapintatos, figyelmes

Jó

jáért rajongásig szerették.

szónok

is

volt,

ki

Mindezek olyan tulajdonságok, melyeket teljes mértékben feltalálhatunk HERAKLEiosnál. Közös vonás volt kettejük közt még az is, hogy mindkett atyja szintén hadvezér volt s olyan családból származtak, mely sok kiváló katonát adott a hadseregnek. Hp^rakleios maga is szerette magát Scipióval összehasonlítani. Pisides megemlíti, hogy a perzsa háborúk diadalmas befejezése után Bizánczban törvényt hoztak, mely szerint ezentúl azokat, a kik Scipio módjára kitnnek a katonáira.

jével is tudott hatni

hadvezetésben, nevezzék.')

ne

többé

Scipióknak,

nem

Bizonyára

hozta

hanem Herakleiosoknak

volna

a

bizánczi nép ezt a f

*)

p.

Drapeyroii, L'enipereur Heraclins et reinpire byzaiitin, Paris, 1869.

109. 2)

Heracl. acr.

I.

v.

97—100.

T0U5 oxr,7:iajv:a5 ^llpaxAeíwva? Xe^etv. xo'.vov

xb oypLa

l^zaxi

oúXot? voao^eTerv

vöv axivSúvto? [xóvov

*

r.po;

osaTióxa;.

'

'

T-V

Ugy Drapeyroii

mint Bury (i. m. Í245.) félreérti e helyet, a midn úgy magyarázza, hogy e törvény értelmében Herakleiost Scipiónak, fiait Scipióknak nevezték. Hogy a dolog éppen megfordítva vau, az világosan kitnik Pisides ezen szavaiból: ((Scipio, hallgass !» A mi annyit jelent, hogy Herakleios túlszárnyalta Scipiót s ezért ezentúl nem a Soipió nevével illetik a

hs

fi.

id.

27l.j,

hadvezéreket,

hanem 276

a Herakleioséval.

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITKLE8SKGÉ.

t)f)

•

ha nem tudta volna, hogy Herakleios Scipiót tartja bal)éraira törekszik. Ezzel mintegy elismejiii mintaképének s az kívánták azt, hogy Herakleios törekvése teljes sikerrel járt. nemcsak utolérte Scipiót gyzelmeinek számával és nagyságával, hanem még felül is múlta. Hogy mennyire divatba hozta Herakleios Scipió nevét, mutatja Theophylaktos Simokattes eluralkodása éveiben, de minden valószínség járása, a ki az szerint még a fenti határozat meghozatala eltt megírta Maurikios határozatot,

császár korát

e császár egyik hadvezérét, PhilÍ23pikost Scipió-

s

val hasonlítja össze.

^)

mind

Herakleios képességeinél és Scipio

Africanus

rekben

és

mind lelkületénél, törekvéseinél fogva párhuzamba állította magát családi

maiorral,

dicsségben

vésérl a nyilvánosság

s

traditióinál,

igyekezett

gondoskodott

versenyezni vele a sikeróla,

hogy errl a

törek-

tudomást vegyen. így teljesen érthe-

is

tvé válik elttünk, hogy miért domborítja ki annyira felötl módon mintaképe alakját a Taktikában. Hannibál említése is rávall az

egyéniségére

s

úgy tekinthet, mint az

ifjúkori,

karthágói emlékeinek visszhangja. PisiDEs

hogy mely idben és milyen írta taktikai munkáját Herakleios.^) Ela császár közvetlenül a perzsa háborúk megindí-.

azt

megmondja,

is

körülmények között adása szerint

tása eltt, a 621. év telén

visszavonult

a

városon kívül fekv

magányába. Quercius a Pisides költeményeihez írt jegyzeteiben ^) magányt a Bizánczczal átellenben, sz ázsiai parton fekv Chalkedon városa környékén keresi, hol a bizánczi császároknak e

villaszer tartózkodási hely

állott

rendelkezésükre. Ez a föltevés

azonban nem valószín, mert Chalkedont és környékét a perzsák néhány évvel azeltt elpusztították, s ha a lerombolt villát mindjárt azután újból

fel is

építették

volna, nehéz

elgondolni,

hogy mikép választhatott Herakleios csöndes visszavonultsága helyéül olyan lakot, mely minden pillanatban ki lett volna szolgáltatva a perzsák esetleges újabb támadásának. Sokkal valószínbb, hogy a fváros közelében ugyan, de valahol az

14;

1)

I,

2)

1.

^)

ed.

p.

66. ed. C. de Boor.

fentebb, 25.

Bonn.

p.

1.

150. í277

DAEKO JEN.

5g

magának

európai parton keresett

erre a czélra alkalmas tartóz-

költ nagyon is általános jelleg meghatározásából kihüvelyezni. De ez szerencsére nem is olyan fontos. E magányában szigorúan kodási helyet.

Hogy éppen

hol,

azt persze nehéz lenne a

elzárkózva a világ elöl a 622. év húsvétjáig tartózkodott, vagyis addig az idpontig, melyben elindult hajóival a perzsák elleni hadjáratra.

id

Ezen lalkozott,

kizárólag

alatt

min

melyet hogy

a

Taktika

megírásával

fog-

eltanulmányok alapján és milyen már fentebb láttuk. A Taktika tehát

módszer szerint készített el, nem egyéb, mint egyik legfontosabb eszköze a perzsa háborúk készen volt, seregével egyenesen elkészítésének. A mint a Kihkiába hajózott s itt több hónapot töltött csapatainak begyakorlásával. A gyakorlatokat maga a császár személyesen

m

vezette

ez

s

alkalommal

gamenten magányában

vitte át az életbe

a mit ö a per-

azt,

Azután bizonyára közrekörében, hogy jobban elkészülhes-

megalkotott.

bocsátotta Taktikáját tisztjei

senek a küszöbön álló komoly háborúra.

A

császár

titkolódzásának,

mel^^lyel

munkáját

megírta, a

költ beható magyarázatát adja. Egyfell teljesen el akart mélyedni munkájában s nem akarta, hogy ebben bármi is megzavarja. .

Ha

fvárosban marad, nem kerülhette volna ki, hogy részt ne vegyen a sok ünnepségben és mulatságban, melyeket éppen a téli hónapokban szoktak rendezni, vagy az udvari szertartásokon, melyekben a bizánczi császároknak ugyancsak bven volt részük, s a kormányzás mindennapi gondjait is neki magának kellett volna végeznie. Mindettl a sok nygtl egy csaa

pásra megszabadult a magányba való visszavonulásával

mányzás gondjainak Sergius patriarchára való

t

a háború

alatt

is

ki akarta kerülni azt

helyettesítette a

bízásával,

fvárosban.

a kora

ki

De másfell

hogy szándékáról, elkészületeirl valami

is,

a nyilvánosság körébe

s

kiszivárogjon

s

az

áruló

kémek

fülébe

jusson.

A

császár

is érte czélját. Tervét oly ügyesen hogy néhány bizalmasán kívül, kikhez mindenesetre PisiDES is tartozott, a nagy közönségnek sejtelme sem volt arról, hogy mivel foglalkozik. Különféle találgatások és

teljesen

el

hajtotta végre,

278

LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITEIíESSKGE.

feÖLOS

—

híresztelések keltek szárnyra a császár

a mint Pisides

visszavonulásának okairól, melyek

nem

5?

^)

megjegyzi

lehettek

—

nagyon

hízelgk Herakleiosra nézve, mert a költ szavai szerint , a nagylelk nem vette rossz néven ezeket, hanem meg})ocsátott a fecsegknek, tudva

bl

hogy nem gylöletbl, hanom szeretetmivel hátrányosan érzik jótev uruknak a

azt,

cselekesznek így,

távollétét.

Ez a titkolódzás ismét egyik jellemz vonása Hí:rakleios

Nemcsak

egyéniségének.

egyéb elkészületeit

tnés

a Taktikát írta titokban,

még

s

összes,

a perzsa hadjáratra teljes csöndben, fel-

is

nélkül tette meg, nehogy az ellenség

lognak

hanem

neszét vegye a do-

csirájában megsemmisíthesse az

tervét.-)

saját alattvalóira való tekintettel is bölcsen tette a császár,

mikor

a

hallgatott,

cselekedett. Ezzel elejét vette annak,

a fvárosnak pártoskodásra amúgy

között,

azt a szokást

vezérnek

a

még mieltt

haditervek

mindenkit kihallgatott

1)

HeracJ. acr.

II.

AÓ^to"^ Tcap' f)

Taktikájában

készítésére

12^2

— 133.

á(pop{/.a\

oí;

XaXerv eJ^fJixévot;,

dXii^-qaOi'ja.

i^?

>'«a't

5úpac

sfffo

[ioa

TzXavfüjxÉvio?.

ouvctáe? xaÜta auYyvtújiTjv

ecio^e

yáp

tiüj;

áváy/.rj?

e^

'^)

O^ÓVOU

áXX'

oj (JTÉyovxe;

-oXXáxt?

rjV

a'^i'^ri

44

xr;v

Tu)(^á)atv

v.

57

a::oua''av

— 50.

xo

p.

16.

óScjxe

[xfj

oxpaxoÜ aou

rrapeX^ojv ev [xetük; ó

1.

;279

[ikÍTZív>,

ojosXrjULevot.

oü (pauXov,

xa otatpcSévxa

fentebb,

rjpS3l(J[JL£VÜt

•^XÍOX'OLV

paaxávoti; y^P ou cp^ovoDvxat (^povxíosc)

de exp. pers. acr. II.

1.

y.oiv<5xr,-,

í]

(xor?

éo? yap

8)

xfjV

*

^X.^'-''

síiXr^you

xo^ rpo? as oíXrpou uacpoperv

xfiv

hajba kapjon

tanácsol a had-

kivitelére

és

|jL(o;

l)t

is

83.

p.

Tc>"tí

^XfoiTa cpíUYeí

OUX

s

nézve,"')

hogy

hagyta az embereket, hogy beszéljenek.

s

v.

hogy

valamit végrehajthatott volna. Ezért

mit

a

követte,

a

hogy

hajlandó polgársága nyil-

is

vános vitatkozásokat folytasson szándékai felett

egymás

De

^3a'aa?

xocY'J-axa

(jap[íapo?.

DARKÓ JEN.

,^8

mindig magában, egyedül Istennek adva számot lóla, liíitározta e], hogy mit cselekedjék.^) Joy megértjük, bogy miért adta ki Hkbakleios nevének említése nélkül Taktikáját. Katonái bizonyosan tudhatták, mikor

de

a

azt

megkezddtek

hadgyakorlatok

a

és

háború

hogy

kitört,

a

már nem is lett tartani. De volt egy

császár a szerzje a Taktikának, hiszen ekkor

többé

értelme

volna

titokban

dolgot

a

mely miatt Hí:rakleios nem fektetett súlyt arra, hogy nevét a Taktika fölé iktassa s a mely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy késbb oly gyorsan feledésbe ment az szerzsége. Ez pedig a munka stílusa. Tudjuk, hogy a Taktika másik szempont

is,

nyelven van

olyan

melyet az archaismusra és purismusra

írva,

sohasem ismert el igazi irodalmi formának. Népies és idegen szavai, pongyola mondatszerkezetei s a rhetorikai követelményeknek teljes es tudatos mellzése az értékes hajló bizánczi ízlés

tartalom ellenére bizánczi

különösen

fülre,

bántólag hatottak az érzékeny

kétségkívül

is

a

korában, a mikor éppen az

saját

ellenkez áramlat volt az úr az irodalomban. Herakleios maga mve küls fora mint elszavából kitnik, hogy is érezte, májával tulajdonkép merényletet követ illeszsze oly

rint

nagyon

mindenesetre

is

a korabeli

«

magas*

egy okkal több volt neki, hogy császári nevét

stílus ellen, s ez

ne

el

munka

alantjáró

tudtak

melynek nyelve a közfelfogás

élére,

volt.

császár

a

De

szavaiból

kitnik.

kelthetett

érdekldést ez

Tisztjei és bizalmas környezete

után, a mikor uralkodása

mint Pisides körökben nem igen

szerzségérl, irodalmi

szélesebb a

sze-

a

könyv, különösen a császár halála

második felében az araboktól szenve-

majdnem megkezddik annak

dett súlyos vereségei folytán korábbi diadalait

teljesen

Halála után különben

a sötét,

elfelejtették.

irodalomnélküli és

egyéb bels

*)

is

korszaknak két százada, melyben a képháború és

küls bajok

de exp. pers. acr.

I.

áXX' ^v

v.

Toc

1^24

a bizánczi kultúrát

— 129.

majdnem

a

p. 8.

xoiva Ttov Aíj^tov ávaíxta

*

ou yap 7covT)pbv dy^ov cú yvfojxai Tpó;tov, ali -/.a\

8é,

oipaTr^yÉ, xai

laTa

[i.aXXov

yap ^i^a

auxo;

280

ttov

Xiov,

:^)tpt(3fouL^vo;,

l

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITRLESSÉOE.

megsemmisülés

teljes

síírübbrt'

vonta

amúgy

halvány és

is

feledés

a

hogy

kezett be az,

örvényébe juttatták.

szk

egy

is

volna,

körben

a

Hkkaklfjos

él emléke

korszak

még

szerzségének

felett.

az irodalmi újjászületés hajnalán

bár nagyon jól ismeri

mit sem

fátyolát

Ez

59

így követ-

Leó

császár,

alaposan kiaknázza a Taktikát, sem-

és

hogy Herakleios volt a szerzje, legalább sem árulja el azt, hogy tudná. Talán, ha tudta

tud

arról,

szóval

még akkor

elhallgatta

volna a nyelve

miatt, melyet elvetendnek annyira tartott, mint az a kor, melyben a ép Taktika keletkezett, s igyekszik is tle telhetleg líj és az irois

is

megfelelbb formába

dalmi követelményeknek

önteni a belle

átvett gondolatokat.

így e mü hogy szerzjét

küls formája hosszú idre okozója

de a bels tartalom, melyet minden

elfelejtsék,

idben méltányoltak

a mely név nélkül

s

is

oly híven

vissza szerzje egyéniségét, végre is elvezetett írójának, a

vallásos és kiválóan harczias, gyenge

diadalmas

annak,

lett

1

érzés

és

tükrözi

mélyen

okosan számító,

hadvezérnek, a perzsaver Herakleios

császárnak

a

felismeréséhez.

11.

HERAKLEIOS TAKTIKÁJÁNAK TURKJAI. Ha

hogy a Taktikát Herakleios császár 621-ben írta, akkor nem lesz nehéz megfelelni arra a kérdésre, hogy milyen népnek a hadiszokásai azok, melyeket a Taktika a türkök (Toöpxoi) neve alatt említ s a melyeket azután Leó átvisz a

tudjuk,

magyarokra? Ezt a népet

jól ismerjük a VI.

és VII. századi

évtl kezdve foglalkoznak a turkokkal. Agathias, Theophanes Byzantios, Menander, EuAGRios és Theophylaktos Simoka'ítes sorban emlegetik ket mint majd a bizáncziak, majd a perzsák szövetségeseit abban a nagy bizánczi

történetírókból, kik az 552.

küzdelemben,

El-Ázsia *)

ért.

1.

melyet

birtokáért.*)

az én

1910.) 39.

8

k.

A

A magyarokra Akad.

(Budapest,

Ért.

nagyhatalom vívott egymással türk birodalom magva eredetileg az

a

ez

a

két

vonatkozó népnevek a bizánczi íróknál körébl, XXI. k. 6.

nyelv- és széptnd.

1.

281

ez. sz.,

JEN.

DARKÍ)

r^O

Orchön és a Jaxartes folyó közt feküdt, de már a Vl. század második felében átlépik a Volgát s hatalmukat nyugatra a Donig az itt él nomád s délre a Kaukázusig terjesztik ki, leigázva törzseket, és

ugurokat.

Bizánczra

is,

ostromolják

ephthalitákat,

az avarokat,

i.

t.

alánokat, utigurokat

St 575-ben érzékeny csapást mérnek magára a midn Anagai és Bochan vezérlete alatt megés be is veszik

Cherson

a

fekv

félsziget partján

Bosporos városát, mely a Fekete-tenger északi partján a bizáncziak legfontosabb határerditménye volt.^) Nem kevésbbé nagy-

arányú terjeszkedést tettek kelet felé is, mely irányban birodalmuk Perzsia északi határán végig egészen India széléig, az Imaios hegyig voltak

A

terjedt.

melyeknek

oszolva,

élén

összes törzsek fölött állott a

nem

lehetett valami szilárd

czélja

volt

egymás közt

turkok

a hatalmasabb

a

megkülönböztetésül

ket

ezentúl így fogjuk

bizánczi

a

nevezni.

tu-kiue néven, úgyszintén néven,

csakhogy

a

míg

az a

hanem

a s

Eadloff

kemény

s

többi

Ismerik a kínai és

által közzétett

leghelyesebb

források

arab

kínai

állandó

és megtartható.

ó-török feliratok türk néven említik, is

alapuló,

Az kinek hatalma állottak.

törzsfk vágyakozásának

harczias népet

és

(^aYávo?),

hagyományon

küzdelmek árán volt megszerezhet Ezt a hódító

törzsfönökök

nagy khán

több törzsre

is

a

ha mi

lesz,

Toöpxot-jaitól

évkönyvek

perzsa írók

is

türk

is

forrásokban ez a név eredeti

ethnologiai jelentésében van használva, tehát csupán az Orchon és

Jaxartes

a

folyó

közébl kiinduló hódító

addig a perzsák és az arabok kiterjesztik

A

nevet a türköknek

velk rokon törzsekre, st késbb majdnem nomád népekre is.^)

alávetett

északi

e

fajra vonatkozik,

s

türkök tehát Jusiinianos uralkodása

alatt

az összes

jelennek

meg

Európában a bizánczi birodalom határa közelében. Az megjelenésük mozdítja ki helyükbl a Volga környékén lakó avarokat, a kik tlük vereséget szenvednek. Az avarok e vereség után két részre szakadnak. Egyik rész keletre, az India szomszédságában lakó taugastokhoz menekül,^) a másik nyugat felé

^) ^j ^)

Theoph. Byz. ed. Bonn. p. 484—85. Marquart. Osteuropáische und ostasiatische Streifzüge, Theoph. Simokattes, ed. de Boor, p. 258—9. 28;)

46.

1,

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE.

vándorol

megalapítja

íil

pannóniai

avar birodalmat/) mely csakhamar veszedelmes ellenségévé válik a bizáncziaknak. A türs

kök mellett

ezek

a

pannóniai

a

nomád népek

szerepet az összes északi

YL

avarok játszszák a legfontosabb között Bizáncz történe-

végén és a VII. század elején. Az avarok, mint állandó ellenfelek, a türkök pedig néha mint szövetségetében

a

század

néha mint ellenségek.

sek a perzsák ellen*

A

Taktika

gyjtnéven

«hún»

már

ez

szokású

hún

könyv

a XI.

az Összes «skytha») és

nomádok közül mint

ismert

kik jobban értenek a hadviselés

Kitnik

meg

ezt a népet említi

is

olyanokat, a

mesterségéhez, mint a többiek.

czímébl, mely így hangzik: ((Hogyan kell alkalmazkodni a harczban a skythákhoz, azaz az avarokhoz és türkökhöz és a többi hozzájuk hasonló 3.

fejezetének

Majd ezekkel a szavakkal nyitja meg jellemzésüket: «A skytha népeknek, azt lehet

népekhez.))-^)

a fejezet élén az

mondani, ugyanolyan életmódjuk

f

állanak

alatt

dologtalanok.

és

szervezetük van,

és

De csupán

t.

sok

i.

a türköknek

és

avaroknak van köztük szervezett hadirendje, a kik erösebbek a rendezett sorokban való harczban, mint a többi skytha népek.

A kiemelked fölött a

nép a hozzájuk hasonlók

helyet, melyet ez a két

bizáncziak szemében

)>')

is elfoglalt,

egyes-egyedül fejlettebb

hadiszervezetének köszönhette.

Nem hasonló

tntek,

szokású s

ha

érdektelen,

lesz

egy pillantást

népekre, a kik közül a türkök

közelebbrl megvizsgáljuk, hogy mi

tntek ezek

A

a többiek közül.

zik azokat a

vetünk

Pontus

és

nomád

melyeket a türkök leigáztak és adóüzetöikké

zseket,

által

kiki-

bizánczi írók sorjában megneve-

a Kaukázus környékén lakó

és

avarok

mi

a

az,

azokra a

tör-

tettek. E'zek

közül az alánok a Kaukázus déli lejtjén e hegység és a Kaspi tenger szögletében,*) az ephthaliták vagy abdelek

^)

Meuander,

^)

p. i260. ri'o;

ed.

Bonn.

Obi

tlük nyugatra

p. 400.

áp;xÓ!^£7^at

7xú5-aic,

ápápo'.c

Touie'cjitv

xa\ Töúpxo'.c

xa

hAzotc, ótj-oiaÍToi? auxtuv odvvixoi'; l^vsatv. ^)

p. 261.

r.rjXúapyd

-oXeatx^,

*j

xe

xa\

Tá axu5ixá á7:páy[jLova.

h-^upoTÍpOLí;

Dio Ccisbius

tuiv

E^vrj

[xta?

[xóva

áXXwv

XXXVÍ.

54,

0£

IíT'.v,

fó;

dr.éíy,

ávaaxponpfii; te

Ttv Toúpxwv xa\ á^ápwv

oxu^txaiv

l^víov

XXXVII, 1-4.

Ta;

y.xzy.

xa\ tot^ed);,

^povxíí^ouo'.

(JuaiáorjV

zá^eto^ [J-ax,^'

DARKÓ JEN.

62

tartomány környékén,^) az ugurok a Volga alsó folyásáaz utigurok pedig a Dontól keletre laktak.^) Az örmény

Ibéria nál,^)

Sebéos

hogy 627-ben a kazárok is türk fennhatóság alá a mint a bizánczl írók nyilatkozataiból seja kik

említi,

kerültek,^)

teni lehet

•^)

—

— eredetileg az ugaroktól

északra lakhattak. Mindaz,

népekrl más források alaj)ján tudunk, teljesen igazolja Herakleios azon állítását, hogy e népek életmódja és hadiszokásai is alapjukban véve megegyeznek a türkökéivel és avaa mit e

rokéival.

Az alánokat illetleg ARRiANOstól maradt fenn egy töredék, mely részletesen elírja, hogyan kell a római sereget összeállítani és milyen

egyébként

taktikával

kell

skytháknak

harczolni az alánok ellen, kiket

nevez.

is

Ezt a kis töredéket

kiadta

^Xavwv czímmel az ARRiANos-féle Taktika után (Upsala, 1664. p. 69—79.). Abból, a mit Arrianos az alánok ellen ajánl, az tnik ki, hogy az alánok harczmódja nagyon hasonlatos volt a türkökéhez és avarokéhoz, mert velük Scheffer 'Apptavoö Ixia^ic xaiá

szemben lényegileg ugyanolyan elrendezést és taktikát ajánl, mint a milyen a Herakleios s7rixá(jL7:iO(; biziGd-h. tá^t<;-a, melyet éppen az avarokkal és türkökkel szemben tart igen czélszernek (p. 267.). Kitnik Arrianos eladásából, hogy az alán sereg kizárólag lovasságból áll s gyakran szokott harcz közben is színleges meghátrálással és váratlan visszafordulással élni, mely szokás Herakleios szerint az avarok és türkök taktikájának egyik legfontosabb jellemvonása.

könny

alánok

sem

fegyverzetek,

Prokopios,

^)

I.

15. ed.

p.

Bonn. Theoph.

Sini. p. 257. ed. de Boor.

—

*)

WZKM.

XII, J91.

Theoph.

^)

Bonn.

t.

Sim. p. 259. ed de Boor, Men. Prot. Ír. 5, ?I, 43. Menander, ed. Bonn. p. 344 ) 45., Agathias, ed. Dindorf Y, 25, p. 392. 1. Marquart, Historische Glossen zn den alt-türkischen Inschrifteii, 'J'heoph.

'

358.

]).

ed.

C.

de

Boor.,

Nikephoros Konstantinop.

ed.

p. 39.

^)

\.

ö.

Ammianus

riimj equitandi usn a ;

azaz

lovaik sisakot, pajzsot, vagy vértet.^)

•-)

vile

még Arrianos, hogy az nem viselnek sem maguk,

Megjegyzi

et

omnes

«irmorum

Marcelliniis

2

:

iuventus

ver

(se.

Alano-

prima pueritia coalescens, incedere pcdibus existimat

multiplici

Icvitate

XXXI,

veloces,

discipliiia

prudentcs sünt bellatores. Alani

Hiinnisque per omnia

piitiores ot ciiltu.

284

.

.

.

suppares, veruna victu

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE.

63

Az ophtbalilákról vagy abdelekrl maga Herakleios közöl egy hadicselt, melylyel Perozes perzsa király seregét megsemmisítették az V. század végén s a mely egészen a trbecsalásnak

lesvetésnek

és

alapszik

szerein

türkök

a

108 — 9.).

(p.

avarok

és

által

gyakorolt mód-

Az abdelek ugyanis egy

láb

tíz

mély és 60 láb széles árkot ástak az arczvonalban álló csapatuk mögött s ezt ágakkal, gyepvel ügyesen befödve elleplezték. Helyenként keskeny átjárókat is hagytak rajta s kétoldalt a közelben

helyeztek

leseket

Az arczvonalban

el.

els összecsapás után megszaladt

a fennhagyott átjárókon át-

s

Az utánuk rohanó perzsák természetesen

árkon.

az

kelt

hullottak az árokba, mire visszafordultak a színleg

abdelek

eljöttek

s

csapdába

csapat az

álló

a

lesbe

csaknem

perzsákat

került

csapatok

állított

az utolsó

s

bele-

megszaladó

közre fogva a

emberig felkon-

czolták.

Az ugurok

és utigurok hadviselési

— sajnos — nem

sítás

jelentség

maradt ránk

módjáról közvetlen tudó-

ezek ugyanis sokkal kisebb

;

semhogy az érintkez népek behatóbb figyelemre méltathatták volna ket. De szerepet játszottak,

népek voltak

harczias

kívül

s

rablókalandozásokban pusztultak

részben éppen

jó

el az utigurok, a

kultúrkétség-

folytonos

a

mint Agathias

^)

megjegyzi. Életmódjuknak az avarokéval és türkökével való kö-

zösségébl

szomszédosságából bátran következtet-

hogy taktikájuk

hetjük, ról

lakhelyük

s

pedig

azok

után,

a

semmi kétségünk sem

hasonló volt emezekéhez.

is

mit

róluk

az

lehet az iránt,

A

arab írókból

-)

kazárok-

tudunk,

hogy hadi taktikájuk meg-

egyezett a magyarokéval, illetve a türkökével és avarokéval.

A külömbség és

a

tehát ezen említett

avarok közt abban

hogy

állott,

hadszervez képességük,

azaz

nomád népek

ez utóbbiaknak

tudtak

és a türkök

ersebb

volt

nagyobb tömegeket

és

biztosabban mozgatni, mint a többi rokon-szokású törzsek. Ezenmegszilárdítani

tudták azt a hadviselési

a többieknél inkább

csak ideiglenes és heve-

kívül állandósítani rendszert, a

nyészett

dóan

jól

mely

és

formájában

állott

fenn. Ezzel elérték azt,

begyakorolt és kell számú

1)

ed. Dinclorf, \,

2)

1.

MHK.

^2h,

p.

392.

Keleti kútfk, 137--247.

285

hogy

állan-

hadsereggel rendelkeztek.

DAKKÓ JEN.

C)4

türkök valóságos kultúrát ztek a hadi mesterségekbl, a mint Herakleios mondja/) s ugyanezt állítja Leó is a magyarokról.-)

A

Ennek megfelelen katonáik mint a többi

volt,

sem

töj-zseké.

sem

a katonák,

fölszerelése és fegyverzete

Az alánoknál

lovak

a

a kik

brbl

készült

pedig

lovaik

szügyét

(otSYjptf)

elkelbbek

(Cáfa) viselnek, az

homlokát

és

Arrianos"^) szerint

az avarokat és türköket, mint

le

mellvértet

jobb

nincsen vértezve semmivel,

teste

ellenben Herakleios'') úgy írja

pl.

is

vassal

is

nemezzel

vagy

XB'^zoóyXoiQ) burkolják.

*?j

megelzkbl, hogy a türkök és avarok taktikája véve nem tekinthet e népek önálló találmányának,

Látjuk a

lényegében

k

melyet

Kaukázus

magukkal és terjesztettek volna el a Don környékén leigázott törzsek között, hanem

és

már régóta ismerték

ezek a törzsek tikát,

volna

hoztak

még mieltt

hódító

a

eldei Ibéria

abdelek

leírása szerint az albánok,

•"')

meg és tartományban, már

késbbi alánoknak

ezt a tak-

türkök a VI. század közepén köz-

tük megjelentek volna. Dio Cassius kik a

gyakorolták

és

ibérek, a kik az

az

felelnek

Kr.

Pommelynek f-

(J5-ben

e.

szemben úgy lépnek fel, mint lovas nép, fegyvere a nyíl. Már Herodotos úgy jellemzi a Fekete tengertl északra lakó skythákat, hogy mindannyian lovas nyilazók,^) félpeiusszal

nek a gyalogságtól, mert maguk nem tudnak gyalog harczolni/) s a nyilon kívül fegyvereik a görbe kard, hajító dárda és szekercze,^) tehát a szekercze kivételével fegyverzetük azonos a türkökével

Herakleios leírása

és avarokéval a

0['

1)

-2)

1.

')

cd.

Schcffer, p.

*)

p. 272.

"")

XXXA'II,

i\a'/j.'jXou

alább, 98.

auro'jg

Tfov 'AA[Jav'T)v o'^'.at

y.7.\

0'.'

2

4G.

'')

1\',

IV, 128.

pajcAsú?)

'^h.rj

01

£(.)7í

xx\

mely-

és beljebb csaljak

[--kuoj

4:

m?

xiy.

xx\

toútou

[xc^vojv

ává •/pdro?

i\zr.'.x7]0íc,

'.TTTioTO^óxat

-xú.?a'.

lovg ro^óraQ avzov

-p\v

XXXVII,

Ttov

TpjJíEvTa;

0'.

is,

7íj.

o&óij-qj

r.ávxzc,

taktika

1.

Izpi'jcízo.

oAÍyo'j

'')

:

A

mindig beljebb

skythák Dareiost

lyel ezek a

szerint.

(sc.

s-japá^avTS?

0'.

xr,v

(se.

í-v.eÍvó;

ovxídv

l,xeoífi)^c

loG 'ApTtóxou;

(sc.

ts

6 '()poíar,í;

xaTaopovrjaa; ouvéixt^É xxX.

^xú^ai). i7:::ov

'jTieaipecpov,

tov txe^ov

cpo-

(j£Ó[xevot. ^)

TA'^,

70.

xa\

£7:c'.T!:v

áxopáLavTe:

e?

oáyaptv xa^ áxóvTtov. 28(i

Ty,v

xv?a/a

axivdxea

xa\

oioToli;

xa\

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE. orázágukba,

elpusztítva

mányt, kerülve a nyilt

meglep séget,

perzsák

a

támadásokkal folyton

éjjeli

visszavonulásra

kutakat és a iakar-

a

de hirtelen visszafordulásokkal ós

csatát,

a melylyel végre

s

eltt

nyugtalanítva

a perzsa sereget

is

05

kényszerítik,^) ez a taktika

az

ellen-

kudarczczal

teljes

ugyanazokon az

is

elveken alapszik, mint a türköké és avaroké.

A

népeknek annyira jellemz tulajdonsága gyanánt tnt fel a görög írók eltt, hogy a régebbi taktikusok a ÍTZTíozo^ózai fegyvernemet más néven Ezó'ö-aí-nak lóról

nyilazás

való

e

nevezik.-)

A

parthusok

mádok közé

is

tartoztak

tengertl délkeletre ben

perzsák

a

Sándor

a

eredetileg a turáni síkságon tartózkodó no-

innen ereszkedtek

s

az

iráni fennsík északi

alattvalói

voltak,

lassanként a Kaspi csücskébe^

késbb,

de

uralmát megdöntötte,

perzsák

le

a

midn Nagy birodalma

az

s

Kezdet-

is

csakhamar a diadochok alatt bomladozni kezdett, a parthusok mind jobban eltérbe nyomultak s az Arsakidák alatt oly hatalmas birodalmat alkottak, a mely Mesopotamiától kezdve az foglalta iráni fennsík egész északi, nagyobbik felét magában India határáig. Szembe szállnak a rómaiakkal ellenfélnek bizonyulnak,

verik a birodalmukba verzetét

és

taktikáját

E

vezetett.

sokból

áll,

dákkal

és

szót-

'^j

szerint

leírás

kiknek ffegyvere a

kardokkal

görbe

kemény

bemerészked légiókat. A parthusok fegyazon kimeríten ismerteti Dio Cassius

szerencsétlen hadjárat kapcsán, melyet Crassus 53

ellenük

igen

számos csatában alaposan

kik

a

s

is

is.

nagy részben vértezve vannak

gyon kevés van köztük,

ezek

s

de

Pajzsot

fel

e.

vannak szerelve dár-

nem

viselnek, de azért

Gyalogos csak na-

(TtatácppaxtoOis

ben Kr.

parthus sereg zöme lova-

a

nyíl,

— 52.

a leggyengébbek közül valók,

mind nyilazók. Már gyei-mekkoruktól fogva gyakorolják magukat a fegyverforgatásban. Kitn lovaik vans

a gyalogosok

nak,

magukkal, hogy a menetelés

')

Herocl. IV,

2)

Ailianos

)(_pa)[i.£voi

3)

nagy sokaságát támadás közben lovaikat

a hátas lovakon kívül a vezeték-lovaknak

s

viszik

is

120— 136.

II,

13.

p. 262.

ÍTiTCOTO^óxat Xe^ovTat,

XL, 13—29

és

;

AKAD. KRT. A NTELV- ÉS 8ZKPT.

Köchly-KüstoAV

:

o\

ós xfov

iTtrcécuv

evítov 81 Sxu^ai.

'jtv'

XXXVI,

ed.

5

;

XLIX,

KÖRKBL

28.

XXIII. KÖT,

/ 'l:

SZ

90 -^"

ló^oi^

f

DARKÓ JEN.

()()

gyakran váltogathassák. Téli és ess id alkalmával soliasem harczolnak, mert a nedves id meglazítja Íjaikat s hátrányosan

Országuk határain kívül

hat vissza a nyilazásra.

harczolnak ságait

nem

s

is

azonkívül

s

sem

A

ütnek

a

táborukat

s

nem

vár-ostromláshoz

nagyszeren

értik

lesvetés,

megrohanás, egyszeire

gyors

ellenség közelében tábort

az

semmiféle

nem

árokkal

veszik körül.

Színleges megszaladás közben

értenek.

visszafelé való nyilazási. Nyilaik

lóhátról

a

sem pénzt nem visznek

eleségkészletet,

több oldalról való támadás. Soha

nem

szívesen

igen bírják az idegen föld és klíma saját-

Taktikájuk

magukkal.

nem

ketts hegy gyei vannak ellátva, melyek közül az egyik benne marad a sebben még akkor is, ha a nyílvesszt kihúzzák. A nyílhegyeket 'mérgezni tozik,

hogy

lanokká

s

ell a jó utakat elzárják vagy járhatatkutakat betömik és a takarmányt megsem-

ellenfeleik

teszik,

misítik

szokták. Taktikai mesterfogásaik közé tar-

is

a

hamis hírekkel az ellenséget trbe csalják

és tévútra

vezetik.

A

parthus taktika tehát, mely

már

a skythákéval

meglepen

pontos egyezéseket mutat, minden fontosabb részletében teljesen

azonos

a

türk- avar

taktikával.

Néhány

részlet hiányzik

ugyan

abból a jellemzésbl, melyet Herakleios a türkökrl és avarok-

mint

ról ad,

pl.

a

ketts

ess idjárásban, továbbá viszonyok közt ság, de ezek

való

és

szokatlan

lömbség a két taktika közt

terepen és eltér éghajlati

a várostromlásban való járatlan-

kerülése,

nem alapvet

hány, bár kevés

mérgezett nyílhegy, a harcznak az

fontosságúak. az,

A

leglényegesebb kü-

hogy a parthusok közt van né-

számú gyalogos

is,

holott a türkök és avarok

mind csupa lovasok s a gyalogharczhoz egyáltalán nem értenek. Ezt azonban megmagyarázza az a körülmény, hogy a parthusok már évszázadok óta szoros érintkezésben állottak a perzsákkal, kiknek seregében voltak gyalogosok is.^) A perzsa befolyásra kell visszavezetnünk ezt az eredeti

alapelvtl való

eltérést,

valamint

hogy a parthusok már a rómaiakkal való összecsapásuk idejében sokat levetkztek nomád szokásaikból, a mennyiben azt

is,

sok jól partján

1)

épített

városuk

van,

fvárosuk

éppen a Tigris

fekv hatalmas Ktesiphon. Ilyen ers Berod. VII, 84.

288

kul túrhatás

keleti

mel-

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE.

mely nyelvükben

lett,

liogy

kell,

kifejezésre

is

taklikájukon

liadi

való})an csodálnunk

jutott,

aránylag

ily

67

kevéssé érzik inog a

perzsa befolyás.

A hunok LiNus

fegyverzetérl

taktikájáról

és

tájékoztat bennünket. Szerinte

^)

meny étnek

brébl

Ammianus Makcel-

ruhájuk vászonból

vagy

Fejükön meggörbített brkucsmát viselnek, lábszáraikat kecskebrbo burkolják s annyira erdei

a

csizmákat

formátlan

készük

viselnek,

hogy gyalog nem

is

tudnának

benne biztosan mozogni és harczolni. Ezért állandóan lovaikon tartózkodnak, mintha oda lennének szegezve. Lovon ülve adnak vesznek,

és

isznak

állanak valamely föhatalomnak a szigorú fegyelme

elkelbb embereiknek

Nem

esznek, alusznak és tanácskoznak.

és

hanem

alatt,

hevenyészett vezetése mellett nekirohan-

nak mindennek, a mi eléjük akad. Mindig ingerüllen támadnak, ékalakú csapatokban (cuneatim) indulnak harczba s vadul kiabálVeszedelmesen

nak. telen

és gyorsan

kifejteni

könnyen

gyorsan mozognak;

szétszóródnak, azért mégis nagy

bár hir-

ert tudnak

nagy pusztítást tudnak gyorsaságuknál fogva észre sem lehet

sokfelé szétosztott hadirendben

s

véghez vinni. Rendkívüli

venni

és

ket,

a

midn

az

ellenséges táborra rátörnek. Távolról

hajító dárdákkal, nyilakkal,'

de

összeillesztett,

melyeknek hegyét csodálatos módon csontokból csinálják, kö-

különálló hegyezett

zelrl pedig karddal harczolnak és pedig a nélkül, hogy magukat csak a legcsekélyebb mértékben ség a kapott sebeket

is

kímélnék. Mialatt az ellen-

szemléli, összefont

kötelekbl hurkot

vet-

hogy a szabad mozgásban akadályozzák. A mint látjuk, alapjában véve ez a taktika is teljesen összevág a türkökével és avarokéval. Különösen fontos a bánok ékalakú csatarendje, melyet Herakleios is megemlít az avaroknál

nek

és

rá,

türköknél

kozó írók e

s

nem

a

mely, bár a többi «skytha))

látni

foglal-

szólnak róluk, mégis a görög taktikusok szerint

népek legjellemzbb

késbb

népekkel

fogjuk.

A

hadi

közé

szokásai

részletekben

tartozott,

természetesen

hatók csekélyebb jelentség eltérések.

itt

a

mint

is

talál-

Általában azt a benyo-

mást merítjük Ammianus eladásából, hogy a hunok fölszerelése nem volt olyan jó és praktikus, mint az avaroké és türköké.

^)

XXXI, ± 30*

DAEKÓ JKN.

08

Erre

vall

hogy ö nem említi a Cá^a-t, a brbl készült mely nem azonosítható sem a menyétbrbl készült

az,

mellvértet,

sem

ruhával,

a

kecskebr-lábszárvédvel, hanem a pánczélnak

meg, melyet a ruha

felelt

eladásából kitnik. Hogy

viseltek,

fölött efféle

a mint Herakleios

^)

védelmi felszerelésük a hunok-

nak csakugyan nem volt, azt sejteti Ammianus azon megjegyzése is, mely szerint az alánok fegyverzete mindenben megegyezik a hunokéval. Az alánokról pedig ARRiANosból tudjuk,

hogy semmiféle vértet nem viseltek. A hunok ruházata külömben is hebehurgyának és formátlannak tnik fel a fenti leírás szerint, a türköké és avaroké azonban annyira mintaszer, praktikus és jól szabott volt, hogy Herakleios nem gyzi eléggé ajánlani utánzásra való például a bizánczi lovasságnak. ~) Ugyanez áll

egész

hadifelszerelésükre

hunoknál az

is.

Szegényességre

vall

a

hogy nyílvesszik hegyét érez helyett csontból Viszont a hunok hurokvetése olyan adat, melynek

készítették.

nyoma

nincs

nézve

is,

a türkök és avarok taktikájában.

De

ez is

inkább

harczmodor primitívségére vall. Fontos külömbség továbbá a hunok és a türkök, valamint avarok között, hogy az elbbiek nem állanak egy fnek az uralma alatt, hanem szét vannak tagolva apróbb törzsek szerint s ezért mindent hevenyészve és vérmes nekilendüléssel csinálnak. Tuda

juk,

hogy Attilának

hatalmas birodalmat

sikerült

a

hn

alapítani, de

törzseket egyesíteni

hogy

ez csak

s

egy

kivétel volt a

hogy halála után rögtön szétbombirodalma s megsemmisült egész életének az lott elemeire mve. Az avarokról és türkökrl pedig nyomatékkal emeli ki az egyedüliek az összes «skythák)) közül, Herakleios, hogy szabály alól, mutatja az

is,

k

a kik egy

mat

f

alatt állanak,

s

ez a

f

felettük félelmetes hatal-

Tényleg úgy is áll a dolog, hogy ha nem is ezeréves birodalmat alapítani, mint a magyarok, azért

gyakorol.^)

tudtak

magukat s szerepeltek jelents történeti tényezk gyanánt, mint a hunok. Miüdezen népeknél tehát ráakadunk egy közös eredet takmégis jóval

1)

p.

tovább

tartották

2-2—23.

2)

p.

19—26.

3)

p.

261.

290

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE.

69

tikának az alapsajátságaira. Ez alaptaktika kiterjedése úgy idben, mint térben egyaránt nag,y. Idben visszamehetünk vele, a

mennyire a

iörténeti

források megengedik, egészen a Kr.

azaz Herodotos skytháiig

VI. századig,

;

a területet illetleg,

c.

ha

csak azt veszszük .ügyelembe, a melyen e népek állandóan, meg-

olyan

szakítás

nélkül

laktak,

nyugati

határa

körülbelül

földdarabot

Dnyeszternél

a

nyerünk, van,

déli

melynek határa a

Fekete-tenger északi parividékén, a Kaukázuson, a Kaspi-tenger

majd az iráni fensík északi részén és az Imaus hegységen végighúzódó vonal, keleti határa körülbelül Kína falainál van. Az északi határ nem határozható meg ilyen j)artvidékén,

déli

pontosan; kb. az 50—55. szélességi középpontja

letnek

a

turáni

süíság,

azaz

Ennek

fok.

az

úgy Oxus

legersebb «skytha)) töra hunok, avarok és türkök

ki a

m. a parthusok dél felé, nyugat felé. Itt kell keresnünk a kiindulópontját és a hozzájuk hasonlókra annyira jellemzetes zsek, ú.

melyet

históriailag a

folyók környékén el-

és Jaxartes

terül pusztaság. Innen indulnak

kának,

az óriási terü-

geographiailag, mint

éppen ezért összefoglaló

az e népekre

is

közös

takti-

turáni

takti-

és

néven

kának nevezhetünk.^) A turáni taktika élesen és határozottan külömbözik az összes többi velük érintkez, de más kultúrájú népek taktikájától, mint a milyenek a görögök, rómaiak és per-

germánok

zsák, bizáncziak és arabok,

nomád

életviszonyaikból,

ból és a harczczal

a

széles

kök

állandó foglalkozásukból sarjadt

való

A

ben?

és felszerelés

zettsége

ket

vas

1)

itt

is

is

a

kézzel

jelent

kissé

tart,

a

összetartja.

fajbeli,

a

még

is

míg van egy ers

Már

végett

jóval

egyéniség, a ki

fejlettebb

a

megjegyzem, liogy a

parthusok

niurnni))

név

kcvésbbé nyelvbeli rokonságot, liánom tisztán

hadi taktikában müveldésbeli köz(')sséget, a mint ez jelentkezik. tényleg szorosan összefügg dolgokban

bizonyos ezzel

látjuk

meglehetsen laza, a fegyverek fogyatékos, s a nagy tömegek fegyelme-

Félreértések elkerülése

nem

taktikát talán legtisztábban

szervezet

csak addig

foglal el a tür-

egyetemes turáni taktika történeté-

az

turáni

primitív

hunoknál^ kiknél

úgy

s

e

avarok taktikája

és

speciális

rónákon való kalandozásaik-

népeknek önálló alkotása. Most már az a kérdés, hogy milyen helyet

tekinthet, mint

Az

és szlávok.

ii

291

és az

DAEKO JEN.

70 kiknek

taktikája, a

nem csupán támadó

vannak

(nyilaik vasból

nagyon

s

fegyvereik tökéletesebbek

rafíinált szerkezetek!^,

hanem

van teljes vértezetük is, a mi a hunoknál egészen hiányzott. Azután a lovasság mellett már van egy kis gyalogos csapatuk is. Mindezek a módosítások náluk kétségkívül perzsa befolyásra vezethetk vissza, mely néppel ök hosszú idn át érintkeztek és keveredtek

pen

k

is

hn

a

áll

a

A

is.

türkök

parihus taktika között, a mennyiben átveszik

és a

peizsa

eredet

régi turáni taktika

megmaradnak

de viszont

a

elnyük

felszerelésük, valamint fegyelmezett-

és

mindenesetre jobb,

pedig az az

vértezetet,

azon elve mellett, hogy kizáróla.g lovasságot

alkotnak. Fegyverzetük

ségük

avarok taktikája körülbelül a közé-

és

mint

a

nemcsak a

van, hogy

A

hunoké.

parthusok

felett

saját területükön és

hanem más vidékeken is sikerrel tudják alkalmazni taktikájukat s már értenek a várostromláshoz is. A türkök 575-ben beveszik a Cherson félsziget partján fekv a megszokott

Bosporus

éghajlat

várát,

egyenesen Konstanti-

az avarok pedig GSG-ban

mely alkalommal

meg,

ostromolják

nápolyt

alatt,

legkülönfélébb

a

ostrom -technikai eszközöket használják.')

A

türkök és az avarok hadi taktikája tehát úgy jelenik

meg

mint a turáni taktika legfejlettebb, legtökéletesebb formája a Kr. u. VII. századig. Ez a két nép a hagyomán^^os taktikát idegen hatások elfogadásával is, de saját leleményébl is

elöttünl\,

tovább idegen

építi,

és

szilárdabbá és ellenállóbbá teszi

szokatlan

körülményekhez

hadiszervezet állandósága

való alkalmazkodás alkotják

a

kiváló

tudja alkalmazni

Szigorú

is.

biztossága

és

s

és

a

fegyelem,

a

körülményekhez ennek a

vonásait

takti-

kának. III.

LEÓ VISZONYA HEEAKLEIOSHOZ. Tudjuk, hogy Leó a Hkrakleios Taktikájának azt a részét,

melyben a türkök ^)

és

avarok hadiszokásainak

G. Pisides, Bellum Avariciim,

7:üp

v.

2^0—22.

p.

xa\ ysA'ovai xx\ oiátTovcei; AÍ3o'.

292

és

a velük szem-

56. ed.

Bomi.

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE.

ben követend

hai-czmódnak leírása

sítással átveszi

és

nunk

tehát,

nak az ö korabeli csak hanyag

csekély

foglaltatik,

Meg

alkalmazza a magyarokra.

hogy a mikor

71

módo-

kell vizsgál-

magyarokszem eltt vagy

ezt teszi, vájjon tényleg a

módját

hadviselési

nemtördömséggel

tartja-e

ki

írja

a

azt,

mit forrásában

Ez a kérdés szorosan összefügg Leó HERAKLEioshoz való viszonyának kérdésével, vagyis annak kutatásával, hogy milyen mértékben és mi módon használta fel Leó általában véve HeEAKLEios adatait a maga munkájában. Az általános elvek isme-

talál.

rete

útmutatásul

biztos

esetbon

fog

szolgálni

is.

Leó általános

eljárásáról Herakleios adatainak felhasználása

tekintetében egészben véve helyesen is

szóbanforgó speciális

a

ítélt

Vári, a ki több ízben

foglalkozott ezzel a kérdéssel.^) Kimutatja, hogy ennek

káját jóval kevesebb változtatással vette

át,

mint többi

mun-

forrásait,

hogy a szerzt vagy munkáját világosan megnevezné. Csak czélzásokat tesz rá s ekkor is csak nagy általánosságban, mint ol v£íí)i£poi vagy véoi taxTLXOí-t -) említi, szemben a a oí ct-pycCioij illetve oi TuaXaioí-al, a kik közül azonban egyiketmásikat (Ailianos, Arrianos, Onesandros) már név szerint is megnevezi. Kiemeli továbbá, hogy miként a többi írókat, úgy s

a nélkül,

HERAKLEiost sem átalakított,

írta

hanem hol hozzátett, hol bár nem abban a mértékben,

ki szóról- szóra,

hol kihagyott valamit,

mint a korábbi írókat illetleg. Ezt Vári példákkal ^)

{=

Urbicius

Manriciiis)

codexe. (Egy. Phil. Közlöny,

taktiko-strategikus

1895.

XIX. 820—825.

is illusztrálja.

munkájának

Bölcs Leó császárnak «a hadi taktikáról)) szóló munkája.

mány. Ertek, a történeti démia, 1898.) 45.

s

kov.

tud.

körébl, XVII.

k.

iironzei

Ik.)

X.

sz.

Kútfötanul-

(Budapest, Aka-

Ik.

hogy Leó mindig többes számban beszél a fiatalabb taktikusokról, a mikor mi csak Herakleiost mutathatjuk ki forrása gyanánt, Vári (BZ, XV, 83.) azt következteti, hogy Leó e munkában egy gyjteményt látott. Ezt a föltevést azonban igazolni nem lehet. A többes számnak pedig az az oka, hogy H. munkáját több ízben kiadták kivonatosan és némileg átdolgozva Leó eltt. Ilyen átdolgozás pl. a K. K. MüUer által a Festschrift für Urlichs-ban (1882) kiadott töredékes taktika, mely a Laur, gr. LV, 4. pp. 68— 76.-n van hagyományozva. A o- fxtxpfo -pb rijxwv (licó XV, 28) kifejezés sem vonatkozik H.-ra, mert a mit Leó a következ ^)

Abból,

paragraphusokban

(28

— 45)

a

várostromlásról

merítve.

293

közöl, az

nem

H.-ból van

DARKÓ JEN.

72

Nem

azonban vizsgálat tárgyává, hogy Leó eltérései HeRAKLEiostól tudományos szempontból milyen természetek és értékek, s igazolható-e bellük, hogy kell szakértelemmel járt miközben a csaknem 300 évvel eltte keletkezett forrását el, korában is hasznavehet anyagnak kiválaszfelhasználta, az tette

tásában,

hasznavehetetlennek kiselejtezésében és

a

új,

a kora-

viszonyoknak megfelel adatoknak hozzáadásában.

beli változott

magyarokra vonatkozó tudósítása történeti értékének megítélésében. így történhetett, hogy Gyomlay, ^) a ki éppen ebbl a szempontból vette vizsgálat alá Leó XVIII. fejezetét, arra az eredményre jutott, hogy az hozzátoldásai forrásához képest nem egyebek henye és naiv szószaporításokPedig

nál,

ez

s

értéssel

fdolog

a

még

a

jár

el.

a

paszta átvételeknél

fölületesen és sok félre-

is

körülmények között

Ilyen

szükséges az egész

kérdést újra átvizsgálnunk.

Leó maga

mód füzérrl,

behatóan

is

mve

melyet

részletesen nyilatkozik arról a

és

kidolgozásánál követett. Ezek a nyilat-

nem

kozatok ránk nézve annál fontosabbak, mert természetesen

kívánhatunk tle többet, mint a mennyire rint vállalkozott,

elvek

mindjárt a bevezetése lemzi eljárását

:

bevallása sze-

munkáját nem mérhetjük más módszertani

s

maga

mint a melyeket

szerint,

saját

5.

kitzött. így

elé czélul

pontjában a következképpen

és 6.

jel-

^)

«A régebbi

és

újabb stratégiai

az

ugyanis szorgalmasan tanulmányoztuk

és

s

taktikai

más

munkákat

kötetlen

beszéd-

ben írt történeleket is olvastunk s bellük azt, a mi a háborúban szükséges dolgok közül a (/yaho)iathan hasznavehetnek látszott s a melyekre nézve a yyakorlathan szerzett közepes tapasztalathói megtanultuk, hogy a mi idcmkre és a mostani állapotra ráillenek és alkalmazhatók, kiválogattuk és össze-

xai

1)

1.

^)

ed.

i.

xaxxr/.ac!;

£t

ávaXe^iijevot,

xa"i

T){xív

Ik. :

Tat?

£[j.cpiXo)(^roprí'7avT3;

laxopíaic, xat

{xá^op.ev

4G— 68.

m.

Migne, p. 67ü.

cw xa5'

Tt

xaxá

oíov íip.a;

'^zí^a^

eoo^e

Ipaviaájxcvot xai xatpro xa\

áp)(^aíat?

^^p

jxeSóoi;,

xí^

xa\

)(_prIc7i[J.ov

iá

xat toí?

toí? töjv

jj-erpía?

xaxa xo 8uvax<$v aúvxoaóv xe xa\

ev

-sípa?

vuv xaxaoxáaet

yz«)xi^y.<.(,

nx^a.'zy^'^iv.aXí;

7;oXe[xot? liii

TCpóo'fopot

tojv

áva^xauv éxeDev epYfov

auTwv ávc-

xe xai áp[xóóia,

ájiXrjv xrjv ojcpe'Xetav ir^i xojv Típayjjiáxtov

-pove'pou xá^iv vóuLou ;;apaotóa^ev xxX.

294

te

áXXai^ xaTaXo^áorív évxuy^óvTe?

taüxa

lyo.xa

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELKSSÉGE.

gyjtöttük

s

73

így ezeket a dolgokat, melyeket a (jyakorlaíban a

lehetség szerint gyorsan

és

mintegy

gyanánt

kézi-szabályzat

könnyen hasznunkra

fordít hatunk,

közrebocsátjuk

stb.

Majd,

»>

miután Herakleios nyomán kijelenti, hogy nem tördik a kifejezés szépségével, hanem inkább a tények egyszer és világos eladására törekszik, igj folytatja:^) «Ezért a régi görög taktikai mszavakat gyakran megmagyaráztuk, a latinokat pedig lefordítottuk s használtunk más, a katonai közhasználatban él

hogy eladásunk világosan érthet legyen, s e közben csupán a nem szükséges rendelkezéseket hagytuk el a haszszavakat

is,

nálatban való felesleges voltuknál gánál fogva, hogy azoknak,

b

és

kik hadvezérek akarnak lenni, a

a

és

nem csupán

elméletileg hasznos,

latban

van

is

ki

runkra, ha

fogalmazásuk homályossá-

háborúk alkalmával szükséges dolgokban könnyen áttekinthet tapasztalati anyaguk, a mely

hadbavonulások legyen

s

nem

hanem

a régiek által a gyakor-

hagyományozva

próbálva és át van

mi ko-

a

éppen olyan tettek által, a milyenek a rómaiakat nagy hatalomhoz juttatták, de legalább írásban, a mi felis

ment dolgokat

újítja és feleleveníti a feledésbe

és újból a régi

életre hívja vissza.))

Ezek szerint Leó czélja egészen világosan áll elttünk. a régebbi hadtudományi és történeti munkákból össze akar gyjteni mindent, a mi csak hasznavehet és a gyakorlatban alkalmazható az korában, s kritikájának alapjául, melylyel a régi anyagból a használhatót kiválasztja, éppen a saját haditapasztalatát jelöli meg. Olyan taktikai utasításokat is ad a régiek alapján, melyek az korában ugyan nincsenek használatban,

^)

a3v

11.

().

folytatólag

Eoacprivbafj-sv

:

5ev

Xe^et;, "^l'ojfxaVxi?

xaúta; -aXa-.a;

s

vávTwv, [xóvov ex

eujüvo;:xov

o\

áva^xaúijv

xrjv

£pYO'.?

Tjv

TteptTxo ?)

-apa

ávaYxaíf.)v

xtva

Tretpav,

xójv

íaxá^ecov

)(^prjaT£Íav

pouXó[JL6vot

ou

y.ai

axpaxr^yetv

Xó^o)

xíjv

xá 'Pwjiaítov Ik\

(ov

ávaXa[i.páv£xa'.

xa\

\i.i^OL

e^/jprj^jiévojv

xtov

xo

etepaí?

xaxa

yprforaov

xaí

a/pt?

á^áíj/eiav

s^ouaav, áXXa ^j{xcov,

ei

xa\

jatj

ávapmxvrj^xcxa'.

§£

M^Tt

g95

^apa7:E{i.^5^vxor,

xa\

8r,

s)(^otev

xa\ auxoTÍ?

Ip^O'.?

xoic,

et?

ív

extjxpaxeíaí

xa\

7CoXe(JLOU5

r)p5T) uva'jJLetog, TCapa7:£[j.©^6r<jav, áXX' ouv

á^roxa^íaxaxoci xá^iv.

*^EXXr]V'.y.a5

axpaTttüT'.xíi

otá xe xo ;:Eptxxo'j (forte

Qu^-^pot.]j.\i.óíT:(úy

xwv

7:oXXr,v

[xcjvov

;:aXatc5v lYYuavao^Et'jav,

015

TVáXtv

oux

xaxxtx^? -oXXd/.tí xaí xtatv

t^? oa-foü? xaiaX/j'^sto; twv evToy/a-

7UVT)3£Ía Xe^ojJtéva-.; Ij^prj^áp-e^a Xéqeatv, =vexev

T/jv

ttj;

ír]p[;.T)veúaa|jLev,

auxoi^,

X^YOt;,

xrjv

i'

áp^aíav

DARKÓ JEN.

74

de azért nagyon jól lehetne a gyakorlatban alkalmazni, csak

támasztani

kell

Azokat a régi

halottaikból.

tanokat

azonban,

melyek a változott viszonyok folytán teljesen feleslegesekké lak

ma már

s

érthetetlenek

természetesen

is,

tanításokat igyekszik nyelvileg

kora

is

hozni, azaz olyan formába önteni,

fel

elhagyja.

A

vál-

régi

színvonalához közelebb

mely kortársai eltt könnyen

megérthet. Czélja tehát egészen gyakorlati, s azért mer erre vállalkozni, mert neki magának is vannak gyakorlati katonai tapasztalatai. Ha mindezek, a miket Leó a maga eljáés világosan

mond, tényleg igazaknak bizonyulnak, akkor már eleve sem kételkedhetünk a magyarokra vonatkozó adatainak hiteles-

rásáról

ségében.

Lássuk tehát forrásaival szemben követett eljárását. Már Vári helyesen mutatott rá arra,^) hogy Herakleios Taktikáján

mely

kívül,

mü

alkotja,

velejét

a

közül Onesandros,

azok az tebb

^^

zék

)

írók,

munkájának úgyszólván

egész

legersebben hatottak rá továbbá Ailianos

gerinczét és

régi taktikusok

Arrianos, tehát ugyan-

a kik felhasználásának a nyomait láttuk

Herakleios Taktikájában

Ha

ersen imitt-amott eme

is.

Herakleios hasznát vehette

sem fogjuk

akkor LEÓnál

tásainak,

és

a

a

már

fen-

gyakorlati ér-

az

régi írók taní-

a gyakorlati érzék hiányá-

nak tulajdonítani, hogy ezekhez a régi írókhoz fordult tanácsért. Anonymos BYZANTiost pl., a ki korra nézve jóval közelebb állott hozzá az említetteknél, Leó ép úgy mellzi, mint Herakleios, mert e munka minden formai és tartalmi elnyei ellenére is túlságosan elméleti jelleg s magas philosophiai nézpontból tárgyalja

a

taktikai

elveket, aránylag

anyag tüzetes ismertetése elmélkedésekben a mellett,

minden

leli

hogy Leó

kritika nélkül,

körben mozog

s

az

helyett inkább a czélszerségrl való

kedvét. az

szk

Több bizonyítékot

is

említett források adatait

hanem

hozhatunk

nem

fel

veszi át

a bevezetésben kifejtett praktikus

szemben is érvényesiti. így a XIV. fejezet 112. pontjában'^) Herakleios tanítását, a ki azt ajánlja, hogy a vezér ne mutassa serege fegyverzetének a csillogását az összeszempontokat velük

m. 54—75. Ik. fentebb, 36—46. Ik.

1)

1.

3)

1.

3)

ed.

i.

Mige,

p. 884.

296

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE. csapás eltt, nehogy

id

75

eltt tudomást vegyen az ellenség a sereg

elhelyezkedésérl és nagyságáról, szembeállítja az Onesandrosóval, a ki erre nézve éppen az ellenkezt tanítja. Bár igyekszik

Onesandros merev állításának enyhébb magyarázatot adni s t mentegetni, azért egész határozottan a Herakleios álláspontjára

A

helyezkedik.

hol elavult dolgokat vesz át AiLiANostól és Arria-

megmondja, hogy

Nostól, ott kifejezetten

kiment elvekrl van

bennük rejl

melj^eket csak éppen a

szó,

vagy emlékezet

tanulság

használatból régen

a

okáért

egészen

érint

röviden.

így a

miután parancs alakjában eladta, hogyan kell korában a katonákat, a 30. ponttól kezdve felfegyverezni az ekképpen folytatja: ^) «Nem látszik elttem haszontalannak megemlékezni, ha csak röviden is, a gyalogság ós lovasság régi felfegyverezésérl, a mint Ailianos és a többi taktikus írók leírYI. fejezetben,

A VIL

ták.))

katonai gyakorlatok és vezényszavak

a

fejezetben

ismertetése után, melyek

természetesen egészen kora viszonyai-

hoz vannak szabva, megemlíti, hogy társai

és

makedón pbalanxnak, de csak képpen

meg

emlékszik

többi

még Várt

rámutat, mint a

'^)

melyekre

mórtékben használta

föl

régi

korában már

ezek

milyenek Polyainos, Josephos Flavios kis

a

az

mert

róluk,

forrásokat,

is

egész röviden és mintegy curiosum-

hasznavehetetlenek és érthetetlenek.

A

az Ailianos

mozdulatait és vezényszavait

közölt

által

ugyan ismeri

ós

különben

s

is

a

csak

biblia,

egész

inkább erkölcsi taní-

tásokat és történeti példákat merített bellük, melyeknek vajmi

kevés speciálisan taktikai jellege forrásokat

van.

De

melyeket a bevezetésben bár

is,

srbben

kája folyamán annál

más mun-

használt azután

nem

említ,

hivatkozik rájuk,

ú.

de

m. régebbi

hadvezéreknek az eltte uralkodó császárokhoz intézett s a császári levéltárban rzött jelentéseit, továbbá saját hadvezéreinek

^)

ápy_a(ai; T'ov

p.

729.

b-Xhzwc,

0£

á)(_pr,(JXov

rs^fov

tojv

x.at

p-oi T(T)V

oxer

[jLV7j|xoveüja'.,

xav

£V

[Atxpro,

xapaAAapícov, xa^oj^ AÍAíavóí te xa\

oí

xat

Tfj;

XoiTCo't

xaxrixcov 'juyyp^'^^^? ÚTíYjyípeuaav. ^)

p.

760

TCapaYyéXjJLaia e;

OJ/.

—

xa\

évo? aTÓfj-aro?

tstvo)

xov Xóyov,

~r^oo[LXi xo

oux

1.

ttyvoS

yu[t.wcíal<xq

xivrj[j.a-:a

x£p\ EV

TtXrj^o?,

^£v

[xóvo)

tá

xrjv

avyj(X7iv

ev

-zoic,

ápyaíoi^ xa\

hepá

T'.va

TvapaotoTat

olaIoic, le, xa\ 'Apptavoi xa\ AtXtavn'), {óar.tp

óaocpojvoüotv.

auxoiv

xetpaXaíti)

xo

-apa

oxi

áXX'

tva

(xrj

;uapa5iQcrü)

iii:

r.Xdxoi xooouxov Ttapex-

IxeÍvídv,

xat xou Xoitíoü oud-

auxoí? áoacpíav xe xa\ á)(_pr)'jxíav xxX,

297

maga

részben vallja

^)

részeit,

is

kiváló hadvezér volt, az elbeszéléseit. így legnagyobb

—

mvének

a mint

maga

be-

taktikáktól teljesen független

munkája legfontosabb elemének tekintett, és a mely a tengeri hadviselésrl szól. De a többi

egész

fejezetet,

fejezetekben

gyakran hivatkozik atyjának és kedvelt hadvezé-

is

PnoKAsnak a

rének, NiKEPHORos

bizonyos

fel

megelz

a

meg —

írta

a XVIII. fejezetnek a szaraczénokról szóló pontjait,

i.

t.

alapján

források

ezen

melyeket

XIX.

Basileios császárnak, a

terjesztett jelentéseit és atyjának,

hozzá ki

I

DARKÓ JENÓ.

76

ezen részei

elveknek

taktikai

melyeket mintákul hoz

tetteire,

a

végrehajtására.-)

tanúskodnak legjobban az

Munkájának érzékérl

praktikus

s

hogy a midn egyfell igyekezett minden összehordani, a minek csak a korabeli hadvezetés hasz-

a törekvésérl,

arról

tanítást

nát vehette, másfelöl gondosan vigyázott arra, hogy kora köve-

telményeinek eleget tegyen és alkalmazkodjék a fennálló

tény-

leges viszonyokhoz.

De térjünk most désre

s

nézzük meg,

rá

bennünket legjobban érdekl kér-

a

hogyan használta

a legnagyobb mértékben

Leó általában véve

fel

forrásának, HERAKLEiosnak

kiaknázott

az adatait.

Köztudomású, hogy csaknem az egész ÜERAKLEios-féle Taktikát beleillesztette munkájába. Talán a XII. könyv legutolsó fejezete, mely a vadállatokra való vadászásról szól mint a háború

kitn

talált

elrendezésétl

melynek semmi nyomát sem találhatni LEÓnál. De az anyagnak a forrásában cliskolájáról,

sok

az

egyetlen

tekintetben

eltért.

még

szigorúan

el

Elször

is

együtte-

melyek forvoltak különítve egymástól. Azután

sen tárgyalja a lovasság és gyalogság

rásában

rész,

a

taktikáját,

HERAKLEiosnál külön könyvekben tárgyalt dolgokat összevon egy fejezetbe, pl. a 1

6,

—

15,

IV,

XIV. könyvben összefoglalja 1

—5

és XII, 8

— 23.-ban

a

HERAKLEiosnál a VII,

foglalt utasításokat

s ez

Máskor viszont külön fejezetet csinál olyan részletekbl, melyek forrásában szerényen egy-két alczím alatt húzódnak meg. így a VIII. utóbbiakat egymás közt

N3

;

\)

I.

X^MIL

2)

J.

IX,

k.

13;

is

123. p. í)76. 77^2.

—

XI,

felforgatott sorrendben közli.

1.

és

XIX.

25— 2G

1J34.

298

;

k.

800.

I.

-

j).

OS'.).

1.

XV, 38;

8U5.

XVII,

BÖLCS

taktikájának HITELESSÉGE.

TjEÓ

77

fejezetnek egyetlen tárgya nála a katonai büntetések

(Tuspl

árpa-

melyek Herakleiosnál csak a kisebbik részét alkotják az I. könyvnek (6 pontok). A 11. és III. könyv8. ben, melyek arról szólnak, hogy milyennek kell lenni a hadvezérnek s hogyan kell haditanácsot ülni, alig találunk valamit TKOTtxwv

s7rixt[AÍ(ov),

—

majdnem

HERAKLEiosból,

az

anyag

egész

fkép

máshonnan,

ÜNESANDROsból van mentve. Egyszóval Leó a forrásában talált tervszer, didaktikus sorrendet alaposan felforgatja s azáltal is megnehezíti a munkájában való gyors eligazodást, hogy elhagyja a Herakleiosnál

paragraphus-czimeket,

található

talom rövid összefoglalása

útmutatások felkeresését. kájának

szerkezet

mutat a nála

erre

;

megkönnyítik az egyes

által

A

nem ers

elforduló

elmondott dolgokra való újból

szer

melyek a

oldala

sok ismétlés,

és újból

tar-

speciális

Leó mun-

már

egy-

fölbukkanó vissza-

Hogy csupán egy jellemz példát említsek, ugyanazt az egy tanácsot, mely a kopjákon lev zászlócskáknak a csata eltt térés.

ugyanazon

való eltávolítására vonatkozik,

fejezet

keretében há-

romszor ismétli egymásután.^) Külömben ez a tanács Hebakleiosnál

is

külömböz

kétszer fordul el, bár

könyvekben.")

sem bízott valami nagyon vezéreinek az éberségében és emlékez tehetségében s ezért a különösen fontos dolgokat nem mulasztják el többször egymás után nyomatékosan kiemelni, hogy valahogy ki ne kerülje a hogy

Meglátszik,

A

hadvezér figyelmét.

gazdag

kifogástalanul elrendezni

sem, a mint

a

taktikai anyagot

és oly különféle

nem

különösen

ez

szerz

egyik

sikerült

magának Herakleiosnak

YII.

XII.

és

könyvben

látszik,

melyeknek dispositiója a paragraphus-számozásban való következetlenségeknél fogva nem elég világos. Annál kevésbbé sikerülhetett ez LEÓnak, kinek anyaga majdnem kétszerte oly b, mint forrásáé.

sem tagadhatunk meg bizonyos fejezeteinek beosztásában. Kezdi a három

Ennek

ellenére

rendet

az

tosabb

dolognak,

jó

hadvezérnek

és

vonatkozó

ezekre

úgy

t.

a mint a

i.

a

a taktika

1.

2)

II, 9.

utasításokkal,

teendk

és VII,

stratégia

haditanácsnak

10.

299

a

legfon-

tudományának,

logikai

a

definitiójával s

majd idbeli egymásutánban,

a gyakorlatban

XII, 54, 104, 118.

1)

és

logikai

tényleg

követni szokták

DARKÓ JEN.

78

hadsereg beosztását, felfegyver-

egymást, ismerteti a szárazföldi

majd a katonai büntetéseket, mind csnpa

begyakorlását,

zését,

I

olyan dolgokat, melyeket

még

otthon, a kaszárnyákban kell

el-

végezni. Ezután kezdi tárgyalni a tulaj donképeni hadbavonulást, a

a csata eltt, alatt és után

ütést, itt

háborús idben, a málhavonatot, a tábor-

menetelését

sereg

meg egy külön

emlékezve

továbbá

a

fejezetben

váratlan támadásokat. Végül

vonatkozó

lésre

teendit a hadvezérnek,

való

befejezi

utasításait

taktikájának és a velük szemben

eladott

általános

harczmodornak

alkalmazandó s

legvégül a

szabályok, erkölcsi

foglalására és a különféle katonai

idegen népek

különféle

a

is,

szárazföldi hadvise-

a

ismertetésével. így tér át a tengeri csatára

alakjában

várostromlásról

a

gnómák

intések össze-

segédtudományok meghatáro-

Az általános beosztás tehát eléggé átgondolt és következetes, csupán aE egyes fejezetek anyagának kiválasztásában vannak zavaró ismétlések és következetlenségek, melyeknek oka mint már említettük inkább a rendkívül gazdag anyagnak nehezen kezelhetségében és Leó psedagogiai czélzatosságában, zására.

—

—

mint képességeinek fogyatékosságában

A mi

pedig

Leó szakszer

a

azt

kritikával

alkalmazásában,

való

kérdést

rejlik.

illeti,

hogy mennyiben jár

el

Herakleios adatainak a maga korára

erre

nézve

még Gyomlay

^)

is

elismei'i,

hogy a bizánczi hadsereg szervezetét és fegyverzetét illetleg számos eltérés található közte és forrása között, a melyek nyilván a megváltozott viszonyok szoros szem eltt tartásából fakadtak. Es ezt nem is tagadhatja senki, a ki figyelemmel hasonlítja össsze a két munkát. Ha tehát a kérdés ezen oldalát illetleg meglehetsen egybehangzó felfogás uralkodik is a szakemberek között, azért talán mégsem lesz felesleges egy jellemz példán réseit,

vizsgálat tárgyává

tüzetes

hogy

korabeli

lássuk,

katonai

tennünk forrásától való

milyen fokú volt az

állapotokban

való

lovasság felvegy vérzésérl szóló részt,

elté-

szakértelme és a

Vegyük jjI. melyet mindkét szerz

jártassága.

a az

meg

apró részletekig beható gondossággal tárgyal,-)

s

vizsgáljuk

elször azokat a dolgokat, a melyeket Leó elhagy,

s

azután azokat,

^)

2)

m. Her.

i.

16. I,

s köv. Ik.

2;

p.

19—26.

—

Leó VI, 1—22; 300

p.

721—725.

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE. a melyeket liozzcó-ad forrásához képest,

módosított alakban vesz

véoiil

70

poflipj.

.,

r-n(-ly(>l(,,i,

át.

Így mindjárt e fejezet bevezetésében, a hol arról van szó, liogy a vezérnek különös gondot kell fordítania éppen a tisztikar és az altisztek felfegyverzésére,

Leó nem

említi a Herakleios

kiemelt élite-csapatokat, melyeket forrása e tekintetben egy sorba helyez a tisztesekkel. Ezek a BooxsXXápLOt ^) és 4>0'.§£páT0L,^) által

elbbi a hadvezér

az

a sereg válogatott

és törzskara

poggyászának rsége, az utóbbi

melyet

lovassága,

els csatasem emidejében már

rendszerint az

rend közepére állítottak. Leó egész munkájában sehol líti

ezeket a csapatokat, nyilván azért, mert az

nem

szerepeltek a hadsereg szervezetében. Konstantinos Porphy-

EOGENNETOS idejében már csak nevet a régi Bithynia

egy thema

rzi a BooTtsXXápto: Galatia helyén, de hogy akkor már

és

mennyire elmosódott volt az emlékezet e név hajdani jelentésére, mutatja az a hosszadalmas magyarázat, melyet e névhez fz.-')

A

fegyverek felsorolása közben

leírásánál

kiadása

^)

a

A

mely Herakleios

csuklyát,

szerint hol

Leó elhagyja a

hol pedig

GxdiíXia,;'*)

név mégis csak a

PouxeXXo?,

vért (Cápa)

szövegében a Scheíifer ayláma:') alakban for-

pouxéXXaTo?

(lat.

bnccella

—

]véts;5er-

mint Konst. Porpli. de them. (p. 29. ed. Bonn.) bizonyítja. Herakleios eladásából (I, 9 p. 42.) ngyanis világosan kitjiik, hogy a BouxeXXáptot részben a törzskar, részben a vezér személyes poggyászának rizetére szolgálnak. Menetelés közben egy részük mindjárt az oszlop élén haladó törzskar ntáu siilt)

szóból

ered

Scheffer

mindon okoskodása, ellenére

(p.

388.), a

;

más részük a testrség (á;t:o<jxeur|). A málha málhával után halad az rizetére bízott vezéri közt természetesen élelmiszerek is voltak, egyebek kcizt [ioJxsXXos is, s innen csatlakozik

teherhordó

a

lovakkal

(áosaipaxa),

(or.aBápio'.)

szái'mazik az

rség

könnyen belátható, biztosít

nekik

a

Hogy ennek

neve. s

nem

csoda,

az

rségnek fontos

ha Herakleios annyira kimagasló helyet

hadseregszervezetben. Egyébiránt a ^ouyAlXaToc, szót

használja ((kétszersült* értelemben (V, 3;

p.

124.j. 8cheffer eljárása,

lyel ezt az elnevezést a pajzsból (lat. biicnla ?j akarja is

erszakolt

nem

s

már

sem

azért

helyes,

mert a

viseltek pajzsot.

Her.

5

p. 59.

^)

V. ö.

2)

de them. p. 29. ed. Bonn. 2

*)

I,

•'^j

Vn,

;

p. 6,

szei-epe volt, az

II,

10.

16;

X, 1).

;

1

;

238.

166.

R01

is

mely-

magyarázni, nagyon

HojxsXXaptot

Herakleios s/erint

DARKÓ JKNO.

80 dul

A

el.

forma kétségkívül

helyes

egyéb, mint a latin scapulse, scapularia a

mint már Rutgersius (ScHEFFERnél,

észre.

ozáTuXia,

-cá

Megtudjuk HERAKLEiosból, hogy

(= cucuUiones) p.

ez

hanem úgy

bármikor könnyen

le lehetett róla kapcsolni,

lyát

a

nem

volt szükséges a fejre

lapoczkák

húzni, hátra

úgy a mint

közé,

ez

azonban Leó idejében már nem

Nemcsak ezen

fegyver.

voltak olyan ka-

Ha

a

csak czélzást

sem

tesz

helyen,

rá."^)

Ers

ma

is

lehetett

A

szokás.")

hanem

a csákereszteni

csuklya

mint

volt használatban

kihagyja, a hol Herakleios

denütt

s

volt

hogy

volt ráersítve,

a kik csak csuklyát viseltek, vértet nem.\)

is,

nem

csuklya

a

a

tonák

átvétele,

390.) helyesen vette

egy darabból való

vérttel,

mert ez nem

véd

következetesen min-

iiiegemlékszik róla,

s

még

vas-sisak mellett természetesen

könnyen lehetett nélkülözni, bár nem volt egészen felesleges, mert Herakleios melegen ajánlja. Leó eljárása azonban kétségtelen bizonysága annak, hogy az korában már nem látták szükségesnek a viselését.

A

kopja

lovassági

(xoviá/itov)

leírásánál

forrását

követve

hogy rúdját felül zászlócskával, középen szíjjal kell ellátni, de nem mondja meg, mint Herakleios, hogy ez avar minta szerint történik. Az avarokat t. i. következetesen egész munkájában nem említi, miután az korában már nem hangsúlyozza ugyan,

tényez gyanánt. Külömben semhogy bevall aná a « barbára

szerepelnek történ el i

büszkébb

annál,

kölcsönzést

s

az

is

sokkal

néj^jektl való

példájukat állítaná oda utánzásra való min-

hogy a magyarok hadiszokásai egészen, a bolgároké pedig majdnem egészen megegyeznek a türkökével és avarokéval, de azért a világért sem állítaná be e népek helyébe olyankor, amikor Herakleios egyenesen ajánlja az példájuk követését, a korabeli magyarokat vagy bolgárokat. Nomina sünt odiosa gondolja Leó s egyszeren hall-

tául a bizáncziak elé. Jól tudja,

!

—

gat róluk.

Fontos külömbség található kettejük közt a kard leírásánál. Herakleios ismét az avarok mintájára görbe kardot ajánl, melyet a nyakba vetve kell viselni, kívül és belül egyaránt

^)

^)

3)

XIV,

1.

ugyanott. 38.

XV,

9.

302

puha

tapin-

BÖLOS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGK.

Leó

tatú vászonzsinóron. ^)

hagyja

tését

hanem

el,

nem csupán

itt

a

jelzt

cgörbe))

81

az avar példa emlí-

is

a viselés

8

módjára

nézve egyenesen szembehelyezkedik forrásával, a mikor azt rendeli, hogy a kardot a rónmi viselet szerint a vállról lecKJingve

A

hordozni.

kell

megelz

kard

fejezetben

élesek és hegyesek

alakjáról

csak

is

azt következtethetjük,

avar

minta

szerint

talált

hosszú

idn

való

E

Vári (BZ. XV,

tesznek

s

utóbbi a

Ferencz

helyet

félreérti e

s

ayrjfxa,

£7(o5ev ávx\

á-b

4

Ip'.ou

Xtvo

sy^oum

sem

:

fogta

fel

gallért értett volna ezen,

«

s

«ar:a5ía TceptxpayrjXta s^to^sv xa\

y-pna^uiy^ Xtvoiv

xá.\ti

eaoj^sv

21.) a o-a5ía r.tán interpunctiót

korában,

vezérek

a

áXwslooxa

r.tpn:poiyriX'.a

ta

veuptxa

air]pa).

szó,

st

1.)

nyilatkozatot

ai07]pa,

az a körülmény,

gallér-

evoeujxíva

hogy Leó

az egész VI. fejezetben sehol

értelemben.

gallér »

70.

xsvSoúxXrov ytvóiASva, xat aura

aTib

De éppen

e

csakugyan valami

hogy Herakleios fentebbi mondatában

szól gallérról, mutatja, (')

ev

TrepiTpay^T^X-.a

azon a helyen, a hol a kardról van

'poL'/jf\\ia-t

nem

collaria-nak fordítja. Utána indulva Sala-

s/ovTa;

[xtj

xai e^<üJ?£v [J.7]

Mind-

római hagyományhoz.

kerek gallérok »-ról beszél, contaminálva

8ia rou?

:

Tot?

X<.)pixí(ov

sem

régi

haditörténetliez

Leó egy másik megjegyzésével, hol félét jelent (V,

3.).

illetleg

viselését

ós

52.) és Scheffer (p.

Kspnpaif^Xioi.-t

«

V,

1.

hogy Herakleios tanácsa a kardnak

készítését

(A magyar

is

a

kardok legyenek

a

helyet eredeti szöve.íjében így kell olvasnunk

ápaiSv.))

s

meghallgatásra a bizánczi hadseregben,

át

oTpOYyÚAa, xará to T'ov ^A^ápfov

mon

hogy

%al osoajxuofiéva,

Leó idejében már újra visszatértek a

^)

nem mond semmit

itt

annyit,

('/jywovrjjjiv^:

ebbl

ö

akkor Leó bizonyára

a -epi-

Ha Herakleios csakugyan nem mulasztotta volna el

is ismeri s a meghogy nem Herakleios nyománHiszen tudjuk, hogy ismétlésektl nem riad vissza. St éppen az a mód, a hogyan Leó a Herakleios szóban forgó helyére reflektál, mutatja, hogy is úgy értelmezi ezt a mondatot, mint a melyben a kard viselésének a mikéntje van elírva. Az szavai szerint ugyanis eysiv os xa\ iKa^ia aKo-

ezt a

elz

ruhadarabot a fejezetben

maga részérl

említi

is

az

ezt,

is

ajánlani, hiszen ö

igaz,

:

xpg[j.áu.eva

xoiv

tatov auxcov xaxc-

xr^v

"^PwixaVxyjv

xá^iv

(VI,

2.),

a hol forrásával

nem

avar) viselet szemben nyomatékosan hangsúlyozza, hogy római (és szerint, azaz a vállon (és nem a nyakban) kell viselni a kardot. Különben az ev xá^£'. xpojaúov Atvcov kifejezés is mutatja, hogy itt csak kardkötrl lehet szó,

mert annak

nem

volna

A

semmi

értelme,

hogy a

gallért vászon-

jelz is egészen felesleges lenne, hiszen az önként értetdik, mert gallért jelentene, itt hogy a gallér kerek. A Herakleios stílusával pedig nem fér össze a henye jelz alkalmazása. A o-of.^ía mellett ez a jelz már nem felesleges, mert nemcsak görbe kardok voltak, hanem egyenesek is, s a régi római kard zsinóron függesztve viseljék.

ha

a

axpo^yúXa

-gpixpay^r/Ata

éppen egyenes

volt.

AKAD. ÉKT. A NYELV- ÉS SZKPT.

KÖKÉBL.

XXIII

Kg|T. 4.

SZ.

-'*

DARKO JENÜ.

82

A a

BouxsXXáptoi

elhagyja

mint a kikkel kapcsolatban Herakleios

nevét,

véd fegyvert

ezt a

kézvédk ajánlásánál Leó megint

vasból készült

említi, s helyettük csak általánosságban

«vala-

mond.

kik))-et

hogy az összes fiatalabb rómaiakat 40 éves korukig kényszeríteni kell, hogy íjat és tegzét hordjanak, Leó elhagyja forrása ezen megszorítását: «az idegen nemzetiségek kivételével)) (§t)^a twv i^vixwv). Az s^víxoí-on Herakleios a hol arról van szó,

Ott,

azokat a nem-római,

nem

nem-bizánczi csapatokat

ill.

érti,

a melyek

voltak a hadsereg állandó alkotórészei, mint a 4>o'.§spáToi és

hanem

'0;rTi[xaT0t,

számban

esetrl-esetre verbuváltattak,

voltak, külön csapatokban állították

hadsereg

dig a rendes

csapattesteinek

Leó következetesen mi azt bizonyítja, hogy az

ket.

iO-vixoí

A

fel,

ha elegend külömben pe-

pótlására használták

hallgat róluk egész

idejében

s

fel

munkájában,^) a

már nem

szerepeltek az

külön csapatban. lovak mellének

hagyja

Herakleios

a

ruházatnál

hol

is,

és

nyakának takarásánál Leó újból ajánlott avar mintát,

által

ki-

úgyszintén a

nyomatékosan hangoztatja, hogy

forrása

a

zostarionnak kifogástalannak és az avarok mintájára szabottnak

Az egész fegyverzetet

kell lennie.

(suba) leírásánál

miatt

mely

a

kifejezést,

nem

nem

tetszett

és vértet is takaró

említi a YOüvta tj^oüv vopepovíxta

—

úgy

neki,

látszik

—

ersen

lényegében

de

felsköpeny (1.

veopixá?)

vulgáris hangzása

ugyanazt

mondja

ez

öltönydarabról, mint Herakleios.

Nézzük meg most a Leó betoldásait forrásához képest. Itt mellzni fogjuk a j^uszta paraphrasisokat, részletezéseket vagy synonymonokat, melyek a aacpvjvsta-ra való buzgó törekvésbl fakadnak,

s

csupán azokat

az

eltéréseket

veszszük

figyelembe?

melyek tényleges, tartalmi gyarapodást jelentenek. HERA.KLEI08 lelkére köti a hadvezérnek, hogy vigyázzon a tisztikar és altisztek felfegyverzésére. Leó

fzi: «és különösen magadra ságában

s

tanácsokat

1)

V.

ö.

nem is

tartotta feleslegesnek,

adjon nekik.

Leó XII,

itt

és az alád rendelt kíséretre ».

hogy Leó nem nagyon

azt bizonyítja,

különösen

45-t Her. II, 5-ol.

304

hozzá-

Ez

is

bízott vezérei életrevaló-

hogy ilyen önként

értd

8o

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE.

kardon kívül más oldalfegyvert, azaz övön lógó kést ajánl a lovasságnak. Azután, ha lehetséges, pánczélt is, a

Leó

ifi

minek

a

a neve az ö idejében xX'.páviov

hogy tömör vasból

Cápa-tói,

készült.

ez

abban külömbözött a

Szintén ilyen föltételesen

bizonyos esetekben ajánlja a lábszárvédöket, a sarkantyú-

és csak

jöv

kat és a vért fölé a

;

egész

lovast

A kopjak

felsö-ruhát, a

fegyverzetével

mennyiben

a

mellé,

relyek beszerzését

együtt

takaró

A

össze

fels-köpenynyel.

lehetséges, rövid és

javasolja.

is

mi nem tévesztend

könny

ge-

lovak vérlezósénél ismét csak

szügyvédk mellett a hastakarók alkalmazását a nyereg-pokróczról lecsüng nyúlványok alakjában. Már nyomatékosan és feltétlenül rendeli a lovas számára a kétél szekercze használatát, melynek egyik tanácsolja

esetlegesen

ilyen

oldala

olyan,

mint a kard

brtokban

sonló. Ezt

homlok-, nyak-

a

és

másika a kopja hegyéhez ha-

éle,

a nyeregre akasztva kell hordani.

Módosított alakban közli a katonai rangfokozatok neveit, a

mint ez a IV. fejezetbl még világosabban kitnik. Míg Herakleiosnál a

dandárparancsnok neve

TOVTáp)(Y]?,

addig LEÓnál az elbbi

nevet visel.

De

:

[ispáp^Yjc;

loopfAáp/'/j?,

ezek csak elnevezésbeli

s

a századosé exa-

az utóbbi xsvTáp/Yj<;

külömbségek, a hatás-

minthogy a sereg taktikai beosztása mindkettejüknél teljesen megegyez. A külömbségek tehát, melyek a két író közt fennállanak a

körök

ugyanazok,

lovasság szervezetére és fegyverzetére nézve,

A mi

méltók.

a

szervezetet

illeti,

eléggé

figyelemre-

Leó idejében már

teljesen

eltntek a bizánczi lovasságból a VII. században még fennálló s többnyire idegen eredet élite- ós pót-csapatok. Ezek részben

megszntek, részben beolvadtak a rendes csapatok közé. A fegyverzetet illetleg Herakleios eltt szemmelláthatólag az avar példa lebegett mint a könny lovasság ideálja, melynek fereje a gyors megrohanásban és a távoli fegyverekkel való ügyes harczban

állott,

s

kevesebb

súlyt helyezett

a

közelrl,

ember-

nyomatékosan és oly nagy elismeréssel említi meg az avar mintát, hogy törekvése, a mely szerint lovasságát oly közel igyekezett hozni ember

ellen való viaskodásra.

az avarokéhoz,

Több

ízben, annyira

volt,

egészen nyil-

megmarad

a Herakleios

a mennyire csak lehetséges

vánvaló.

Leó nagyban

és

egészben 305

véve

21*

DARKÓ JEN.

84

de nála

által megjelölt alapelvek mellett,

dóságot látunk a

dájának a lehetség

való

szerint

Elhagyja a csuklyát

nem mondja

kifejezetten,

itt

is

el

A

szerint

ajánlja,

kételkedhetünk

Leó

kardnál

benne,

kifejezetten

A

visszatér a régi római, azaz a vállvetn való viselethez.

nem

máját

el ugyan

irja

arra mutat, hogy

él

is

tekintetben

ajánl,

de

világosan,

A

hegyes kardra gondol.

és

hasonló fegyvert

rl

e

t.

van

olyan

is

egyél

leit

kard mellett ugyanis egy másik

lában szükség sem

nem

volna, akkor

a késnél külön kiemelni, leit

él, egyenes és hegyes

st

mely

jel,

csüng nagy

kést,

határozottan megszabja, hogy egyélünek kell lennie.^)

kard

for-

a római, azaz egyenes, két-

is

az övön

i.

az

nyakbavet ön

és a

hogy az avar példa

az avarok után indul.

tér

melyrl bár Herakleios

is,

de általános felfogásából kifolyólag alig

hogy

hajlan-

lovasság pél-

Ezért

követésére.

avar minta legkirívóbb sajátságától, a görbe viselt kardtól.

ers

viszont

római nehéz

régi (császárkori)

lett

volna

mely-

Ha

szükséges

a

ezt

tovább mehetünk, akkor egyálta-

volna a késre. Éppen mert a kard kétvolt,

tehát inkább

szúrásra

volt

alkal-

mas, azért volt szükséges az egyél nagy kés, mely kétségkívül vágófegyverül használtatott. De Leó elírja még egy másik vágó, illetve sujtófegyver használatát

is.

Ez a szekercze

{zCi-aobpi),

—

—

megmelynek eldje, a TréXsxü;; a mint Arrianos nevezi'^) volt a római nehéz-lovasságnál is. A közelharczra alkalmas fegyverek eme bsége arra enged következtetni, hogy Leó a fsúlyt a lovasság harczmodorában nem helyezte a távoli fegyverekre, mint Herakleios, hanem legalább is akkora gondot fordított a kézi tusakodásra, mint a nyilazásra és kopja-vetésre. Innen van az, hogy nagyobb fontosságot tulajdonít a lovas és a ló védfegyerekkel való ellátásának is, mint Herakleios. már meg-^ engedhetnek tartja és ajánlja a nehéz pánczél és a lábszár-

védk

viselését,

a

lovaknál

pedig

javasolja,

hogy ne csupán

mells, azaz az ellenséggel szembe es részüket, hanem oldalukat és hasukat is lássák el takaróval. Mindezek a nehéz fegyverzet és kézi tusára berendezett lovasság kellékei. Leó

azonban nem hanyagolja

2)

ed.

Köchly-Eüstow,

II,

el

a

távoli

14.

306

fegyvereket

sem

;

hang-

LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HTTKLERRKGE.

P.ÖLCS

súlyozza a nyíl nagy fontosságát

hogy

fájlalja,

s

Sf)

ezt az

korá-

ban teljesen elhanyagolják. Nyilván, tóért nem bízott katonáinak nyilazásbeli ügyességében, ajánlja a kopjak mellett a rövid gerelyek (ptxrápta) használatát, a melyeket

távolabbiból

tett hajitani s ezért

nyilakat.

némileg pótolhatták

Leó lovassága tehát mintegy avar mintára szervezett korbeli nehéz

is

lehe-

a középúton jár a Herakleios

lovassága és a

lovasság- között, a

könny

gében: a

könny

a

római császármelyet Arrianos ^) leír. Lénye-

lovasság alapján

de

áll,

a nehéz

hajlili

felé.

i^zok a reformok, melyekkel Herakleios a lovasságot teljesen át

akarta alakítani a

kitn'

idegen minta szerint,

tós életre hivatva.

A

hagyományok

ersebben

életmódjuktól

hozzá

tudtak

mot Leó,

és

volna

innen

s

nehéz lovasság

A

katonái

hajlamának, mely

fegyverzetének

és

hadserege

példája,

tényleges

potát jól ismeri, számol katonáinak a szokásával

s

és

a korabeli viszonyok alapos

latolgatása

következetesen

ai

bírta

rá

eltérjen,

arra,

a hol

ismerete

hogy a

és

a

forrásától

gyakorlati

azt álla-

hogy mit nem.

tudja,

mit lehet Herakleios tanácsaiból rájuk alkalmazni és okos

ket

felé vonzotta.

hiszem, eléggé bizonyítja, hogy Leó

Éppen

tar--

körüíménynyel vet számagyarázható, hogy némi engedménye-

szervezetének

lovasság

voltak

Ezzel a

simulni.

ket tesz és kénytelen tenni régi

nem

és a megszokás sokkal békóikbam a bizáncziakat, semhogy egy az szokásaiktól elüt harczmodorhöz teljesen'

tartották

régi

lehetségek

mindenütt

élet és a czél-

szerség szempontjai megkívánták. Lássuk mármost, hogy min eljárást követ Leó az idegen népek hadi szokásainak ismertetésében, mennyire ismeri az korabeli tényleges állapotukat s milyen mértékben számol ezzel a

Herakleios Taktikájának átdolgozásánál.

E

czélból szükséges az egész

XVHL

fejezet

vizsgálnunk

s

összehasonlítanunk forrásával.

nünk, hogy

e

fejezetnek a czélja

Herakleios

XL

azonosítható

a

u. 0.

^)

1.

^)

p. á53.

;cep'[

'ccov

meg

át-

kell jegyez-

teljesen a

mi kitnik mindjárt a czímek HERAKLEiosnál ez így hangzik:-) « Minden

könyvéével,

'összehasonlításából.

nem

Itt

tartalmát

kxáaxou í'^vüu? s5'ov te xa

307

xá^£(ov.

BARKÓ JEN.

86

egyes nép szokásairól és hadirendjérl.)) LKÓnál pedig

népek

lönféle idegen

Még

zásáról.))

és

:

«

A

kü-

a rómaiak csalarendjeinek tanulmányo-

világosabban kifejezi Leó a fejezet

vezet mondatban:-) «A következkben

czélját a be-

fogok neked,

beszélni

különféle csatarendek tanulmányozásáról

(ó hadvezér),

^

is,

még

pedig úgy a más idegen népekérl, mint azokról, a melyeket a római hadseregeket vezet hajdani vezérek alkalmaztak a külön-

Leó

nemcsak idegen, hanem római csatarendekrl is akar beszélni, s így érthet meg, hogy ö itt felhasználja és ismerteti Herakleios XL könyvén kívül az YL könyvét is, melyben különféle római hadirendekrl és gyakorlatokról van szó. Ezeket a gyakorlatokat, melyek a csapatok féle

népek ellen

stb.

»

tehát

különleges felállításán és mozdulatain alapulnak, csak kivételes esetekben,

ha

bven van id

a sereg

begyakorlására, és nagy

óvatosság mellett ajánlja HEitAKLEios,^) nehogy az ellenség kémei

tudomást vegyenek katonai

titkokról

róla.

van

Már ebbl szó,

is

kitnik, hogy

melyek

a bizánczi hadsereg actiójának

sikerét.

elárulása

itt

bizonyos

meghiúsíthatná

Szó van ugyanis a sereg

legmagasabb taktikai egységének, a dandárnak {\Lepoc,) a harczszer gyakorlatairól, melyek a komoly esetekben alkalmazandó hozzák nyilvánosságra. Külön begyakorlásukat már azért sem tartja szükségesnek, mert tulaj-

hadmveleti

terv fontos részleteit

donképpen önként folynak az elemi, vagyis a századkiképzés folyamán betanítandó gyakorlatokból. Ezek a fontosak, s ha a katonák ezeket jól tudják, akkor könnyen el fogják találni adott esetben a nagy tömegekben való harczi- mozdulatokat is. Megkülömböztetésl, hogy a katonák egyszer vezényszó hallatára rögtön tudják, hogy milyen mozdulatról van szó, minden gyakorlatnak más-más elnevezést ajánl

s

sorban elnevezi ezeket

skyiha, alán, afrikai, illyr és itáliai gyakorlatoknak. Ezekhez az

elnevezésekhez

messzemen

•^)

p. *)45. ~ept

^)

U. O. I^^c

{JLsX^Tr,?

£

aXXtov Is^vtxrJV xol aat<; aáiiüv xaTráp^avT£{ 7:áXat 3)

p.

y-o^i

combinatiókat fzött Gyomlay,''^) a ki az

e^vr/wv te xai

otacpópfov

oia(póp(.)V

e)(^pr|aavT-o

'^Pojfj.aVxfov

::apaxá;cojv jjLeAsta;

xata ota©áp(i>v e^víov

oí

ooi tiov

Tcapatá^ecDV.

únayopeúaw TJv *"I*to[Aa"iX'T)v

xe

atpaieu-

GXpaxriyoi xx/.

117.

m. 65. 1. Mintán a kiindulópont nem volt helyes, elesnek természetesen mindazok a következtetések, melyeket Gyomlay a skytha és *)

i.

308

-

BÖLCS

TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE.

T.KÓ

$7

els gyakorlat skytha elnevezését onnan magyarázza, hogy éz azért van, mert maguknál a skytba népeknél volt szokásban az címek megfelel csatarend és mozdulat. De hiszen, ha ez így volna, akkor miért volna szükséges

közé a skythák

ezt a gyakorlatot

tartoztak,

is

az idegen népek ell, a kik

Sokkal inkább lehetne

eltitkolni?

hogy e gyakorlatok azért viselik a felsorolt itt népek neveit, mert éppen e népek különleges taktikája ellen alkalmazhatók sikerrel. Erre mutat az is, a mit Herakleios arra gondolni,

a

elttünk

szik

sak minden

A

stb.)>

rl

el

és

csak

lát-

nem

alkalma-

az egy itáliainak

nevezett

tehát

viszont következik a fenti kijelentésbl, hogy bizo-

nyos népekkel szemben alkalmasak voltak

mint hogy éppen azokkal

tesebb,

csatarend

itáliai

többi gyakorlatok

szemben,

néppel

De

gyakorlat.

«Az

^)

:

minden néppel szemben alkalmasnak

mely

a

gyakorlat,

mond

gyakorlatról

legutolsó

a többiek

népekkel szemben, a melyek-

a

vannak nevezve. Az elnevezés tehát

megjelölni, a melyik

kiváló

ellen

Mi természe-

is.

azt a népet akarja

itt

használható

sikerrel

nem nehéz ráismernünk a mely tulaj donkép nem egyéb, mint a két

fel

az

illet taktikai mozdulat. így

Stcdi^ixtj

70[jLvaata-ban,

szárny-

nak egymással harczi

alakzatra,

bekerít mozdulata,

irányú

ellentétes

Vegetius

melyei

'^)

nevez

forfexnek

arra

a

mely

s

éppen az ellenfél ék- alakú (cuneus) csatarendjének bekerítésére s áttör erejének hatástalanítására alkalmas. Az ékalakú csatarend pedig a skythák srégi támadó formatiója.'^) A latin forfexet ismerik a görög taktikusok is xo'.Xé[JLpoXov néven, s leszerinte

k

hadirend közti külömbségre hatatlanságára nézve levon. avar-türk

^)

ETttTrjSeía ^)

p.

131.

III,

r\

(xÉVTot

(paívsTat

7jp.rv

19.

ezzel kapcsolatban

laxí xá^i; xe xa\ yuavajía,

Cuneus

Tt?

Tzpb;

zav

dicitur multitudo peditum, quae iuncta acie

procedit

unum locnm

tela

et

adversariorum

mittuntur.

quam

ex lectissimis militibus confertis in similitudinem

cuneum

ordines

Quam rem

caput porcinuna. Contra quod ordinatio ponitur, nitur et illum

r^

Leó megbíze,5vo(;

y,zk.

angustior, deinde latior a pluribus in

tiaXtxi^

s

primo

rumpit, quia

milites

nominant

forficem vocant.

V

litterae

Nam

ordo compo-

excipit atqne ex utraque parte concludit, qiio facto

aciem non potest irrumpere. ^) Ailianos XVIII, 4.

toÍ;

Bpaxc5, xo! ]Max£S<5v£? o^ lyo/joavto

s

£|j.poXoeiSéat

'í>iX'!--o'j

309

xZxo

ílxúSac ooxouat xe/p^a^oti xat

e{oy,Yr,aa}i.sv-,uK

BARKÓ JEWO.

SS

majd

majd

{jLYjvoet^éí;,

nevezi

a-/Y;|j.a-nak

oiY{J.axostSs(;

Yopaaía nem a skythák

s

ellenkezleg

csatarendnek,

e

Ers

ellensúlyozója.

hanem

nt'Vet használja,

érzéke

gyakorlati

megnevezésénél ne a

az éknek a

i.

t.

hogy

neki,

ez

alakot kifejez

az

mely mindjárt figyelmeztet

a

olyant,

IIzdO-ixt]

megfordítottja és

sugallta

pusztán

régi,

bven

hanem éppen

utánozza,

csatarendjét

a ki

is,

Látható tehát, hogy a Hkrakleios ajánlotta

ismerteti.-)

alakzat

Ismeri Onesandros

AiLUNos-nál.^)

olvashatjuk

írását

hogy mikor kell ezt a harczban különösen alkalmazni. csak ajánlja ezt a módját az elnevezésnek, de Egyébként is semmiképpen sem erszakolja csak azt köti ki, hogy minden gyakorlatnak saját, külön neve legyen, s a katonák ismerjék jól arra,

;

ezeket a neveket.

Ha

nevezi ket, ügy

valaki máskc'ppen

van; az elnevezés mikéntje váltódnunk kell tehát

eltte

nem

fontos.

hogy valami túlságos fontos-

attól,

ságot tulajdonítsunk e népnevek ethnikai vonatkozásának

gorú következetességet lássunk

A s

viszont az

tebb

AXayiv.'fi

—

láttuk

skythák

a

alánok

az

a skythákéval. Viszont az

s szi-

vonatkozások alkalmazásában.

e

alánok

kétségkívül jó volt az

70{xvaGLa pl.

SxD^LX'/]

jól

is

ellen

is,

mert

a

nem csupán

ellen

mint

azonos

lényegében

taktikája hoXiY,'í.

—

is,

fen-

volt

az itáliai népek

minden néppel szemben alkalmas volt. AussARESBKS ^) nem is tulajdonit e neveknek semmi ethnikai, sem történeti fontosságot s pusztán tetszésszerintieknek tartja. Ez azonban ép oly túlzás, mint az ellenkez álláspont. Az igazság

hanem

ellen,

egyáltalán

körülbelül a középen van.

Leó propositiójának megfelelen mint

«

^)

gyakorlatokat

e

parataxisokat, melyeket a hajdani hadvezérek ide-

római))

gen népek

átveszi

ellen

XXXVII,

7.

szoktak

ei

de

alkalmazni,

o£ ávTÍoxo[J.o?

ta

típaXa-yyía

neveket

a

ixsv

zr.6[i.Z'ja

elhagyja.

ouvá*]//],

xa.

ol

rj^oúaeva iaaxr^ar), t6 xotouxov xoiX^p-PoXov xaXsíxat. ^)

XXI,

7:oXe|j.íou5

xa!

xupxouu-évou;

^)

TZoXXdydc,

ly^^^y. 7Xotr,(Tavx£?

[j.rjVoeiO£?

áAATÍXats

5.

etí

xax'

avopa

IvaTCoXiQ'i/ovxai

8'

eitó^aatv

x%

ot

ixe^ixkri

;:apaxá^£(i)í sViéva;

pouXoaévou? ouvánxeiv xoJ

izzptéyo'^xt

xóX-w,

uváp.ei xa\ TCoXuotvpa) vojxíi^ovxs?,

eixa x:.?

oxc

xaxa xo Jía;

xe)(^priaevrj'.

7:pooáYovxai xoü;

f^iA'.xúxXiov

xspaía?

tU óoov

ETX'.Juvájxxovxeí

xüxXou oyr^^a..

L'armée byzantine á

la

fin

du VIe

siécle.

Bordeaux, 1909,

«Siinples étiquettes sans caractére ethnique, ni historique.»

310

p. 80,

ÍíÖTjÍ^S

Ö

TaKTIKÁJÁNAIv tíitrlesskge.

TiR(')

Rí)

hangsúlyozza, hogy minden gyakorlatnak külön nevet kell

is

adni, de a

nevek kitalálását vezérei leleményére bízza.

LKios-féle

neveket azért

nem

már

a megváltozott viszonyoknál fogva

tk s Nem

így beleütköztek volna az

t

A

Heiiak-

korában

alig lettek volna érthe-

egyik l'öelvébe, a oacpfjvsia-ba.

Az áttermészetesen vigyáz a hadsei-eg-részek megnevezésében

lehet

vételnél

mert ezek az

ajánlja,

ezért a meggondolatlanság vádjával illetni.^)

beállott változásokra.

E

kezdve

fejezet 15. pontjától

folytatólagosan

tér át

bellük a bizánczi

a különféle idegen népek hadirendjének és a

levonható tanulságoknak

nézve

hadvezetésre

Lkó

az

ismertetésére,

mely ismertetés legnagyobb részben a lÍEEAKLEios-féle XI. könyvön alapszik. De egy részben teljesen független tle. És ez a rész, amely LEÓra és korára nézve a legfontosabb s a melylegbehatóbban is foglalkozik valamennyi idegen nép kölyel szaraczénokról szól (109

zött, a

— 154.

§§.),

a kik HERAKLEiosnál

egy szóval sincsenek említve, minthngy abban az idben, mikor a

keletkezett, a szaraczénok

HERAKLEios-féle taktika

nem

általán

mint a bizáncziak

szerepeltek

még

egy-

ellenségei. Ezeket

Leó a császárság egyetlen veszedelmes ellenségének s kijelenti, hogy egész Taktikáját tulaj donkép a szaraczénokra való hadi szokátekintettel írta.-^) Már megelzleg láttuk, hogy az tekinti

saik jellemzését az ellenük hai'czoló

írta.

Ha

lett

volna, a

a legmegbízhatóbb

tehát

és elbeszélése,

tései

könnyelm

csakugyan annyira kinek

«

1.

melyre

Gyomlay

Gy.

ÍXVIII, 6

vagy

;

m.

i.

rámutat, p.

945.

v.

48.

st

a wv

csakugyan

ez ö.

A mi

1.

Her.

«gyönge elméj))

és

|j.(a

szlávok és skythák töké-

(a /a\

megvan

128.),

p.

források alapján

vagy bolgárok, török-turkok vagy

avarok

magyar-turkok, skythák és turkok,

lj

bizánczi hadvezérek jelen-

Leó

[/.(a

h.) félreértést illeti,

némely kézirataiban nem a másolók

de kérdés, hogy ez

Vári pl. a jobb kéziratok alapján mégis Leó volna a felels érette, akkor sem lehet egyébnek minsíteni lapsus calami-nál, mert e tévedés ellenére is egészen helyesen ismerteti a gyakorlatokat Hcrakleios alapján. Azt pedig a

kiadók rovására

Tptoatov-t ír a

MHK.

írandó-e.

13. lapján.

Ha

mégsem lehet föltenni róla, hogy 1— 4-ig számolni ne tudott volna. Egyéb «félreértés»-rl igazán nem lehet szó e gyakorlatok átvételénél. ^) XVIII, 142. ouvsXóvxa s íIkbi'j ácTcavca xa 7cpo£tp7][j.éva iizpi Tíjc: raxTíx^^ talán

^ewpía;

á~'

ápx^?

^XP'

xe'Xou^

.

.

.

ei'urjxat

HU

é'vexev

xoÜ -apaxYjvwv e^vou; rjjuv xxX.

DARKÓ JEN.

90

mindegy »,^) akkor megtehette volna a;ít, hogy a perzsák harczmodorát minden kiüönösebl) meggondohls nélkül átvigye a szaraczénokra, hiszen e két nép taktikája között tényleg van letesen

hasonlóság,

s

szaraczénok a

a

Leó

bizáncziakra

nézve

ugyanazt

mint a perzsák Herakleios ezt azonban nem teszi s nagyon jól tudja, hogy idejében. vannak köztük külömbségek is, a melyeket éppen a sikeres hada veszedelmet jelentették

a

nem

érdekében

vezetés

perzsáktól

alatt,

figyelmen kivül

lehet

egészen

HERAKL^^iostól

és

Azonban alapelvéhez

a szaraczénokat.

hagyni,

függetlenül

híven,

el

forrásának a perzsákra

közölt

tanításait

Ezért tanulság okából átveszi lényegében mindazt,

mond

leios a perzsákról

és a

perzsák

általános tanácsokká alakítja át ritkán

ekkor

s

meg

(16

— 41.

hogy

itt

nem

Semmi

§^,).

speciális,

ellen

sem.

mit Herak-

a

ojánl,

de ezeket

a perzsákról név szerint csak

s

mint a múltban

is

fogva

mibl hadvezérei nem hanyagolja

küzdelmeire,

vonatkozólag

ezért

jellemzi

melynél

a

a régi tapasztalatokból mindent összeállít, a

csak okulást meríthetnek a jelen

s

szerepl

néprl emlékezik

sem hagy fenn

kétséget

korában

valamely az

az iránt,

szerepl nép

is

hanem csupán általános tamelyeknek esetleg itt-ott még az o idejé-

ellen felhasználandó utasításolíról,

nulságokról van szó,

ben

is

hasznát lehet venni.

perzsákhoz

A.

hasonló

elbánásban

részesíti

a

szlávokat,

a kikrl forrása az összes népek közül a legrészletesebben nyilatkozik.

Leó azonban nagyon röviden végez velük mindössze

vonatkozó tudnivalókat szorítja össze.

Honnan

e

(99

tíz

— 108)

a rájuk

s

paragraphusra

feltn külömbség? Három

ízben

is ^)

hangsúlyozza, hogy a szlávok egykor a Dunától északra laktak és pogány,

fejüket a

nomád

életet folytattak, de azóta átköltöztek a

római iga alá hajtották

császár volt az, a ki gösítette, a saját

ket

s

éppen az

atyja,

hadseregébe felvette

s

A

a római

(bizánczi) tak-

szlávok tehát Herakleios

óta megváltoztatták földrajzi helyzetüket, vallásukat és

—

taktikájukat

Gyomlay

is.

Mit csinál ezek szerint

m.

54. és 60. Ik.

^)

1.

^)

79, 99 és 101. §§.

i.

Basileios

a keresztény hitre térítette és elgörö-

tika szerint való harczra kitanította.

f

Dunán,

312

— a mi

Leó Herakleios-

M

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITKLKSSKÖE.

nak

91

ko/ó ludósításaival? Átvesz néhány, az ö nézve különösen fontos adatot, j'ttveszi íe^y-

a szlávokni vonat

t'tljnikai

jellemiikrí!

de ininde/t mait

vei'/elük ismerteitekét,

idhcn

beszéli

esetröl-

el,

mindezek csak a múltban voltak igy, ma már lényegesen más e nép fekvése, a bizánoziakhoz való viszonnyá, szokása és harczmodora is. Két ízben szól róluk csupán jelen .idben. Elször (102. §.), a mikor kiemeli, hogy régi szokásukat, a mértéktelen vendégszeretetet mai napig is megtartották. Másodszor (107. §.), a midn futólag megjegyzi róluk, hogy szeretnek erdkben és nehezen hozzáférhet kifejezésre juttatva

esotri'

heWeken

azt,

liogy

lakni és ide menekülni.

Tehát

mindössze

ennyi

ma-

meg Leó szerint a szlávoknak HERAKLEios-korabeli szokásaiból Hogy mennyire jól ismeii Lkó a szlávokat, annak ékes bizonysága az is, hogy még a múltra vonatkozólag is tud felradt

!

hozni (106.

adatot

új

hogy nagyon

§.),

a földmüveléssel

badabban

meg

róluk forrásához képest,

és

járó

munka

igénytelenek

élni,

elmondja

nem

szerették

voltak

fáradalmakat, mert

nélkül

a mikor s

inkább

mint sok

akartak sza-

fáradsággal szerezni

a táplálékokban és pénzben való gazdagságot.

Minden, forrásában

talált

szokásaiknak,

az

részletezését

harczmodoruknak és a velük szemben követend taktikának egy szeren elhagyja mint régen meghaladott és a gy a korlat ])an hasznavehetetlen dolgokat. Csak egy dolgot talál tanulságosnak abból, a mit

Herakleios ellenük

ajánl,

t.

i.

a

meglepetésszer

támadás taktikáját és ezt át is veszi, de nem a XVIII. fejezetben, a hová igazán nem tartozik, hanem a maga helyén, vagyis a XVII. fejezetben (51

— 56.

§§.),

a mely éppen ezzel a thómá-

hogy ennek a taktikának is van bizonyos speciális vonása, a mennyiben olyan néppel szemben alkalmazható csupán, a mely erdségekben és nehezen megközelíthet helyeken szokott tartózkodni, mint hajdan az szlávjai. Ezért, a midn belekezd e taktika ismertetésébe, megjegyzi, hogy « némely skytha vagy valami hasonló néval foglalkozik. Természetesen

^)

(jLCcXtoTa

l^íXouv

02

xa\

óXcyápxetav, uo/^epáj?

YEojpYÍa; ttÓvoui;, ota To IXeu^tpitoxspav xa\

á-ovov,

í^

ol
tudta Leó,

[xaAAOv

cpiXelv

-oXXoi xó-to -oXuxAetav jSptoaá-'ov

313

cpepovce?

auTa ri

xrjv

xou?

úÍXaous t^í

óiaytoY^jv

yoT][xá-ru)v

-otstoSa'.

eTC'.xxrjaca^ai.

95

DARKÓ JENd

pékkel szemben » kell alkalmazni.^)

könny

ellenére is

hanem

Herodotos

óta jelenti ugyanis a

'^)

északi barbár

népeket,

bárha

s

írónál földrajzi tekintetben és

León Grammatikos

PHOROS Gregoras nevezi),

nem

"^)

czéloz^ itt Leó.

is

helyzetre

Don

ez az

skytha

volt

alapítva^

Duna közt lakó értelem késbb némely a

és

kiszélesült

(így pl.

a Dontól keletre

*)

A

ethnikai ér-

volt határoz^ott

geographiai

a

tisztán

kifejezés határozatlansága-

hogy kikre

belátni,

névnek, a mint köztudomású, telme,

A

Theophanes^)'

lakó kazárokat, Nike>

pedig Dsengisz khán mongoljait

is

skytháknak

mégis ez a név az írók nagy többségénél megtartja

fogalomkörét.

Prokopios

megjegyzi, hogy

'"')

vizigótokat és vandalokat

is

hajdan

régi

gótokat,

a

skytháknak nevezték, a mikor még

a Meotistól nyugatra és a Fekete-tengertl északra

laktak. így

nem

xwv Tóti^ow

csodálkozhatunk, a

e^VY]-t említ,

szárral (249

Leó

midn

— 251)

ha Herakleios

axutí-ixá

fölhozza a gótoknak

szemben

Decius római

csá-

,

mint

elkövetett hadicselét.

a skythák neve alatt foglalja

nomád

is

')

Úgy

mindazokat az északi

össze

népeket, melyek szokásaikban és taktikájukban a türkök-

magyarokkal és bolgárokkal szoros hasonlóságot mutattak, nyilván azért, mert bár e népek zöme eredetileg a Don mögött lakott, azért egy részök már korán elkalandozott a Dontól nyugatra es vidékek felé s itt le is telekel és avarokkal,

pedett.

Leó

illetve

a

szóbanforgó

mást, mint olyan

sem

helyén

mely a Don

néjDet,

jelenthetnek a skythák és a

Duna

közt

lakik.

Leó idejében a Don és a Duna között? Biztosan ott laktak a besenyk, a kik a magyarokat Etelközbl kiszorítják s mai hazájukba való költözésre kényszerítik. Még a magyaKik laktak

rok etelközi

tartózkodása

alatt is

és Dnjeper közt elterül vidéket.

*j

2)

XVII, 51

;

p.

925. cíxav

s

/^píj

to

IV, 99—101.

3)

ed. C.

*)

ed.

5)

ed.

de Boor, p. 409.

Bonn. p. 179. Bonn. II, 4 p. Bonn. IL 475.

6)

ed.

")

p. 109.

;

30.

;U4

megszállva

tartották

a

Don

Csakugyan S%ó#ai néven em-

a?
iá;

l-^jtipriaeii

xata tivwv

I

»

93"

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE. legetik

ket

bizáncziak

a

A besenykre azonban nem

fogva.

Túrán fell jöttek

gondolhatott Leó, mert ezek

hanem

a szlávokhoz,

még ezen

hasonlók. Ellenben laktak is,

a

Leó

b

már

^)

a bizáncziak

s

s

uraikkal

együtt a Dnjeper sellin

hajóznak

radsággal

Tw^-ok'ííak hó-

keresztül

Fekete-tengerre

a

le

ezen

s

ezekkel a szlávokkal pontosan számot vessen, mert

vezérlete

után a

uralkodása

veszedelmes támadást

alatt

melyet Tzimiskes János császár 970

intéznek

Ezekrl

rokonságban voltak

a kiket Herakleios

leír s

a kik

egéö"^n

arra,

már

hogy

néhánjf^

Szviatoszláv

Bizáncz

ellen,

— 72-ben csak nagy ügygyei-

bajjal tud elhárítani a birodalomról.

tudjuk, hogy szoros

együtt

Tá>c-okkal

násgr" fá-

át

Konstantinápolyig. S nagy oka volt KoNSTANTiNosnak

évvel az

néhány

és részletes tudósítást lidz- a Kiev

környékén lakó SxXápot-ról, a kik a skandináv dolnak

alatt-

munkájában, a Be imperio

évtizeddel a Taktika után keletkezett

administrando-ban

azokon

PorphyroctEnnetos

Konstantinos

fia,

ma-

magyarokhoz voltak

a területen szlávok

a kik a Dunától délre költöztek

valói lettek.

elhelyezkedésüknél

földrajzi

a turáni szokásokat és taktikát hozták

s

nem

gukkal, tehát

kivül

éppen

^)

a SxXápot-ról pedig

azokkal a szlávokkal,

Leó idejében már

a Balkán-

Ezek ellen már alkalmas volt a meglepetésszer támadásnak az a taktikája, melyet Herakleios speciálisan a szlávokkal szemben ajánlott. Ezt tudta Leó is s bizonyosan félszigeten laktak.

rájuk czélzott a zéssel.

Meg

rivoov

tíolzó.

kell figyelni

axüO-izwv

itt

a

iq

itvcov-t,

jelz. Némelij skythákról beszél és

tivíov

b\LOÍ(ú\>

s^vwv kifeje-

mely éppen nem

nem

«

henye

általában a skythákról.

Leó érezte, hogy a skytha név túlságosar tág értelm ahhoz, utasításainak speciális vonatkozáhogy világosan kifejezze az sait,

hiszen

a

tulajdonképeni skythákon HERAKLEiosszal együtt

nomádokat érti, a kikre pedg formája, mely a speciális szláv szokásokat

a turáni taktika szerint harczoló

támadásnak az a tartja szem eltt, nem a

déses helyen csak

nem minden fog.

«

illik

a ké.-

rá pontosan. Ezért beszél

némely)) skythákról,

jelezni akarván,

hogy

skytha nép ellen alkalmazható az, a mit ajánla.ii

Pontosabb megjelölését ezeknek a skytháknak feleslegesndk

1)

Skylitzes ed Bonii. p. 654.

?)

í).

fej.

74

s k.

Ik.

ed.

Anna Komnena

Bonn. 315

cd.

Bonn. L

j).

342. otc,

94

DARKÓ JEN.

•

tartotta,

mert az ö korában még

körül,

magának

s

nem

sok vizet zavartak Bizáncz

a taktikának a leírása oly világosan tájékoz-

alkalmazásának speciális feltételeirl, hogy vezérei egy perczig sem lehettek kétségben az iránt, kikre czéloz a császár. tat

Az

egy

alig

késbb él Leo Diakonos

századdal

Sxó^ai

is

^)

vagy Taopoaxó^ai néven nevezi ezeket az orosz-szlávokat, a mi-

dn

GvoMLAYval

a turáni-skythákkal,

számot

vetve

bizánczi szokás szerint a szláv-skythákat

hanem ismervén

mérlegbe

lyal esik a

eltéréseket

szempontból

hadászati

És

tesz a két népcsoport között.

is

lev

eléggé észrevehetleg megkülömbözte-

való nagy fontosságával, tést

a köztük

eltéréseknek éppen

ez

ez

annál nagyobb súly-

annál kiválóbb bizonyságát adja Leó ön-

s

tudatos eljárásának, mert a bizáncziak általában véve tották szükségesnek,

ellen.

hogy Leó nem

szemben tehát megállapíthatjuk,

^)

keveri össze általános

s

hadjáratukat Bizáncz

leírja Szviatoszláv vezetése alatti

hogy skytnák

nem

tar-

és skythák közt ktilömbséget

tegyenek,

A

miközben jellemzi Herakleios

a frankokat és longobárdokat, de

alapján szokásaikat,

melyek akkori

itt

]s

pontosan

állapotukhoz

jelzi

képest

mint az

Mindjárt elrebocsátja,

hogy

figyelemben részesíti Leó

szlávok nál valamivel nagyobb

alattvalói

a

bizáncziaknak.

korában beállottak.

az

önálló

népek most már keresztyének

e

azokat a változásokat,

Nem

is

s

észrevételét

(78.

§.),

részben barátai, részben

azért

adja

szokásaikat, mintha ellenük harczra lenne kilátás,

el az hanem

hadi tanul-

ság okáért. Módosításképpen megjegyzi HERAKLEiosszal szemben, a ki kiemelte a longobárdok szabadságszeretetéi,

lajdonságuk inkább veszítették

enoek

a frankokról

is

csak a múltban volt meg, az

mond

s

hogy ez a

tu-

jelenben

el-

a

§.).

Leó

olyan dolgokat, melyeket Herakleios

nem

erénynek

nagyobb

részét

(80.

hogy tiílságosan fegyelmezetlenek. Hadba vonulásuk alkalmával, ha letelik az az id, melyet kikötöttek, bár esetleg maradniok kellene még, bosszankodva az idhalasztás miatt megbontják a hadirendet és otthonukba térnek vissza (<S7. §.) Herakleios azon megjegyzését, hogy a frankok és lonemlít.

Elmondja

róluk,

Bonn. p. m. HO. 1.

^)

ed.

2)

i.

105. ot

s.

316

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE.

ersen pénzvágyók,

gobárclok

példával illusztrálja.

Leó

((Tudjuk

ezt,

korültek

érintkezés (89.

ezek,

;

meg

—

sokszor

gondolom,

úgy

lomlottak

folytan

tapasztalásából vett

mondja

hozzánk

taltuk azokon, a kik Italiából

talokba

a saját

—

mert

tapasz-

bizonyos hiva-

amazokkal

az

vették

és

95

való

erkölcseiket.))

fel

§.)

De

ránk nézve legfontosabb krömbség nem ezekben a kiegészítésekben van, hanem annak a nevezetes változásnak a fela

tüntetésében, mely a frankok és longobárdok

Ez a takúka Leó idejében már

RAKLEios óta beállott.

legfbb

tette

lendít-erejét,

áron elretör

bármi

taktikájában He-

a

rettenthetetlen

elveszí-

bátorságot és a

vakmerséget,

mely gyalázatnak tartja a gyávaságot s megszaladásnak minsíti a védelmi állásba való visszavonulást. Ezt a változást Leó finoman úgy adja tudtul, hogy ÜERAKLEiosnak erre vonatkozó jellemzését egyszeren )nuU idbe teszi. (80. §.) Múlt idbe teszi következetesen azokat az utasításokat is, melyeket eldje éppen ezen kiváló tulajdonsáletompítására

gaik ellensúlyozására, illetve

hadvezéreknek az ellenük

—

mondja Leó

való harczban.

ha valaki

hanem

különösen kezdetben,

cselek és

más

nem

mérni rájuk, a milyenek élelmiszerekben

ságukat

stb.

))

^)

csapást

igyekezett

hogy

vagy az

hiány,

módon vagy

ily

idjárás

vakmerségüket

hidegsége által csökkentse az

illetve

lesvetések,

az ütközet idejének húzása-halasz-

pl.

beálló

így

kezdett ellenük nyilt

által

tása vagy békekötési szándék színlelése, az

—

velük, a kiknek

jól elkészített

ravaszságok

stratégiai

('Hajdanában

csapni

össze* akart

ilyen szokásai és tulajdonságai voltak, csatát,

ajánlott a bizánczi

Ilyen tanácsokra az ellenük való

forrósága és bátor-

harczban Leó

már szükség, mert a frankokban és longobármeg többé a régi tüzes vakmerség. Egyébként

idejében nincs

dokban

sincs

megtartották a HERAKLEios-korabeli

^) •/.a\

XVIII, á/vX'

TCpooi[xí(ov,

iá p<5v,

96.

ct

oé

oo'ftjjjLáKov 7)

ejxáxTfo?

t'

auT'T)V

To

e7:'./v£Í']/£'.,

Yi

Txpó^ujjLov

EXaxTojarj.

ri

xaüowvoi;

még

r^

a

xx\

[J-á/j]

orjtxoaía

xa\ -aXokt^í

oiá 'jr.tp^ZGZtoq

Ty^rixaTti^ójAevoí

siprívrj;

L.

ev

£Yxpu[xi;.dT(ov

áXXojv cjTpairjYtxöív,

xa\ 7Ú;Acpo)va T^"

auTor; E,8o-jXEÚ5ri -ots -po(7j3aAc"v outüj;

Tt;

xa'a

'-axetaevot?, ou/. s/prJTo

szokásaikat és fegyverzetü-

'J/ü)(_ou?

következ 317

r.poc,

xará au-í?v '.rí?

[i-áx^r,{

au-oú;, iva

Tu/^óv

ei^'.a(jL£voi;

napaxá^et, xa\ [xáX'.ata ex

tj

tt^

7T:poaé(3aAAev xal

'.aaúprDV xóv

ttv

xa-.-

8a7:avrjjAáT(ov

ó/Xrja£t to 5páao5 auxojv xa\ to

97. és 98.

§-t.

DARKÓ JEN.

96 ket,

a

mit Leó azzal ad tudtunkra, bogy forrásának egyéb meg-

idben

jegyzéseit jelen

Már

veszi ál.

az eddigiekbl

is

Leó

tisztán látjuk

eljárását forrásá-

nak az idegen népekre vonatkozó adataival szemben. igyekszik ezekbl lehetleg mindent felhasználni, a mit csak szükségesnek és czélszerünek

tartott

hadvezérei

gondosan vigyáz

oktatására, de mi-

hogy világosan megkülömböztesse azokat a taktikai és egyéb szokásokat, melyek korában is érintetlenül fennállottak, azoktól, a memég az lyek Herakleios óta teljesen eltntek vagy megváltoztak s csupán a bennük rejl tanulság okáért érdemelnek figyelmet. Megeladásából, a HERAKLEios-éhoz viszonyitva, hogy tudjuk az közben

ezt teszi,

a perzsáknak

nem csupán

nemzeti jellemvonásai

arra,

eltntek már,

is

hanem

régi taktikája,

egyéb,

a szlávok

alakuláson mentek át a bizánczi uralom

is

alatt, s régi

sajátos

óriási át-

szokásaik-

maradt fenn változatlanul, a frankok és longobárdok pedig, bár nagy részben még tartják régi harczias és békés szokásaikat, mégis lényeges külömbségeket mutatnak fel ból alig egy-kett

a múlthoz képest részben

politikai helyzetüket,

részben harczi

erényeiket illetleg.

Vizsgáljuk kérdést,

t.

i.

meg most

azt,

hogy

a bennünket legközvetlenebbül érint

miképpen

jár

el

Leó

akkor,

a

mikor

a HERAKLEios-féle Taktikának a türkökre és avarokra vonatkozó

magyarokra alkalmazza. Itt mindjárt szokatlan nyomatékossággal bocsátja elre, hogy a sa.ját elegend tapasztalása alapján ismeri a magyarok hadviselési módját a 888. évi magyar-bolgár háborúból, a mikor a magyarok mint az szövetségesei a bizánczi hajókon átkeltek a Dunán s három csatában teljesen megverték Symeon czár hadait.^) Ezen nyilatkozata után megkezdi a HeRAKLEios említett fejezetének átdolgozását, illetve a magyarokra tudósításait h

való alkalmazását.

ragaszkodik forrása

Itt

kétségkívül

az

eddigieknél

szorosabban

szövegéhez, de mindamellett tesz rajta né-

hány fontos módosítást, melyeket az eddigi kutatók nem méltattak kell figyelemre. Minthogy ránk nézve még a legcsekélyebb eltérés sorr) lehet közömbös, czélszerü lesz, ha sorban az

318

I

BÖLCS

97

TAKTIKÁJÁNAK HITELESSl^löE.

TiEÓ

Összes külömbségeket feltüntetjük, a melyek a szól)anforgó letre

ré.sz-

Megjegyez-

nézve a két taktikus író között fennforognak. «

hogy a puszta

zük azonban, •

bvítéseket, illetve

melyek a gondolati tartalmat csupán a aacpfjvsia elmozdítására

érintik

s

alkalommal nem fogjuk tekintetbe

valók, ez

szerkezetbeli

feloldásokat,

nem

egyáltalában

vagy

körülírásokat

mint

venni

czé-

lunk elérésére teljesen nélkíilözhet dolgokat. így kezdi a skythákról szóló fejezetét

IHerakleios népeknek, azt lehet vezetük van,

pán a

t.

ugyanolyan életmódjuk

mondani,

f

sok

i.

A

«

:

skytha

és szer-

De

alatt állanak és dologtalanok.

csu-

türköknek és avaroknak van köztük szervezett hadirendje,

a

ersebbek

kik

a rendezett

sorokban

mint

harczban,

való

§-ban úgy veszi át, hogy a türkök helyébe a bolgárokat, az avarok helyébe pedig a maa többi skytha népek.

gyarokat

Leó

))^)

ezt a 43.

korában a bol-

kifejezvén ezáltal, hogy az

iktatja,^)

gárok és magyarok ép olyan kimagasló helyet foglaltak el a többi skytha népek között a hadi taktika terén, mint Herakleios idejében a türkök ós avarok. Egyúttal hozzáteszi, hogy a bolgárok és

magyarok hadirendje egymáshoz hasonló

zdÍB(ú<;

{zrjq

eltérleg HERAKLEios-tól,

:roX£[JLi7cyjc;),

ónoía^

'^povríCooat.

a

türkök és

a ki

Leó azonhogy némi csebolgár és a ma-

avarok hadi szokásait teljesen egyenlknek tünteti

fel.

ban a továbbiak folyamán többször is ismétli, kél}^, bár jelentéktelen külömbség mégis van a gyar taktika között, miután a bolgárok némileg bizánczi befolyás alá kerültek.^)

A hadat

§-ban Leó kijelenti, hogy a bolgárok ellen

44.

viselni,

mert keresztyénekké

sem

az

fentebb, 61.

1)

1.

^)

p.

sem

taktikájukkal,

Migne

956. ed.

nem

fog-

az ellenük való hadviselési

jegyz.

3.

1.

éppen ezért

akar

hogy az

lettek s megígérték,

ö rendeleteinek engedelmeskedni fognak;

lalkozik

nem

[xóva

:

os

xjv

xa

BouXYapwv

s

rrpoaé-ci

xa\ xa xív

Toúpxcov xxX. ^) {j.iy.pfT)

45. §.

x^; BouXyápov

Toúpxwv

ttíotív,

xai vo|;.a'.xbv o'j>TÍ5r)5

[j.txpc(,

xa

o'

r.toi

s x%

ouosv

^j

xw

xat

taipEpoúaTj?

xjv Toúpxtov áXXa

XfTiv

xot? '^PojjxaVxot; Ik

ar.loxiü

Toüpxwv ía^eoeo);

xwv

xoaoúxo) aóvov oiacpépovxa

TJ^T]

áaTracdfXEvo'.

xat

957.

x>-

auva7:o(3aXóvx£5.

xxa. 65.

§.

BouXyápov, '6om

§.

v.oa

p. 960, xauxa

o^iyov jxsxepáXovxo 75.

X£

{xsv

xó xe xo aypiov

p. í)64. auxr] xoívuv

rj

zoXe^j-ixr]

et'orjxat,

KÖT.

4. SZ.

x£

xaxa xtva

l^(D{j.oí(oxat.

AKAD. KRT. A NYELV- ÉS SZÉPT. KÖRÉBÖÓ. XXIII

xa xcuv

Xp'.ixtavwv oúxoi

xr,v

rj3eat,

auváaxrjot? caoépei xtj? BouXyáofov, fó?

::apaxá^e(.)<;,

^^

DARKÓ JEN.

98

móddal. Teljesen értjük a császárnak ezt az álláspontját kés

óhajtott

politikát

annak az egyháznak

szemben

bolgárokkal

melynek kötelékébe

a feje,

nem

tartoztak, tényleg

követni a

ö be-

;

mint

s

bolgárok

a

is

hirdethette az ellenük való háborút, kik

könnyebben tehette, mert a velük szemben alkalmazandó

testvérei voltak a hitben. Ezt annál

a magyarok

taktikájának

és

harczmódnak ismertetésével egyúttal eléggé kioktatta hadvezéreit a bolgárok elleni harczra is, hiszen nagyban és egészben véve mintegy e két nép taktikája megegyez volt, a mit Leó — nem mulaszt el újból és figyelmeztetésül vezérei számára

—

újból hangsúlyozni.

Nagyon ságban külön

állapithatunk

Herakleios

§-ban.

jellemzi a türköket

mondottakat

az avarokról

kök

45.

a

között

forrása

külömbséget

fontos

jellemzését

a

Herakleios

gesen módosítva.

kök népe férfiakban

elhagyja

teljesen

alkalmazza

bvelked

ugyanis

külön az

és

magyarokra, ugyanis

s

Leó

avarokat.

csupán

de

;

és

általános-

ezt

a

is

mondja:

ezt

és független

meg

Leó tür-

lénye-

«A

tür-

távol áll a többi

dolgokban való jáiiassáíjtól és iu/yesscdtl s csak abban az egyben van gyakorlata, hogy ellenségeivel szemben vitézül viselkedjék.))^) Leó ezt így módosítja a magyarokra vonatkoztatva:

bvelked

nemzet s efjyéb pompa kifejtébe és a jóllét ni ellett csak arra van gondja, hogy a maga ellenségeivel szemben vitézül viselkedjék.))-) Herakleios türkjei«

Férfiakban

és független ez

a

nek tehát a hadi taktikán kívül semmi egyéb kultúrájuk nincs, Leó magyarjai ellenben a békében is értenek a pompa kifejtéséhez és a jóllétben való életmódhoz. Leó a magyarokat kultúrailag bizonyos fokig fejlettebbeknek látta, miijt Herakleios

külömben nem módosította volna oly határozott

a türköket,

mában

a szöveget.

A

46.

§-ban

bvebb magyarázatát

jegyzésének, hogy e népnél lj

Tfjv

for-

p.

261

forrása azon meg-

«a fegyelem eszköze

nem

a szere-

xa\ xo [X3V Toúpxf.)V ;coXúav$p(5v xs xat eXeúSepov, aTrrjXXaYtxsvov

:

TíXetövwv

adja

7:paY[j.áTa)v

-oiX'.Xi'a;

xat

stvóirjtoc,

ouosv

l'tepov

^'jxrjjj.évov,

r\

xr^i

xo

ávopsíco? Ttpo; xouc, iy(^po-Ji Siaxeía^aí. ^)

p.

ro'.oújjLSvov,

957

:

Txapa

oxi TToXüavSpiív "cá?

aXXa?

ltt

xa\ IXeú^epov

;toXuT£X£Ía<;

xou

Tr]v

xouto xo e^vo;, eu;ropíav,

aeXeTrjv

xo ávSpetw?

jjlóvov

SiaxsTaSai

:

BÖLCS LEÓ TAKTTKÁJÁnÁK HlTELKSS/iaE.

hanem

tet,

liogy

«

sekkel

a megfélemlítés)).*)

lakoltatják

itt

vezéreik

hibáikért

elkövetett

Leó

magyarokról,

szigorú és súlyos bünteté-

hiszem, hogy

Azt

ket))/-)

elmondja

99

magyarázat

ez

egyszer paraphrasisnál. A megfélemlítésnek ugyanis különféle fokozatai vannak; lehet enyhébb és többre

értékelend

az

Herakleios szövege

éppen a fokozatra néze hagy bennünket bizonytalanságban, s ha Leó olyan feltn nyomatékossággal emeli ki, hogy a magyaroknál a megfélemlítésnek lehet szigorúbb.

a szigorúbb fokozata

vaa alkalmazásban, úgy

hanem

forrása szövegébl következteti,

a

azok

közé

szerznk

értesülve

volt

jól

melyek világosan

sorolandó,

magyarok

a

nem

magyarok

korabeli

szokásainak alapos ismerete alapján mondja. is

ezt bizonyára

Tehát ez

hely

a

hogy

bizonyítják,

tényleges

szokásai

fell.

A

§-ban Leó HERAKLEios-nak azt a helyét, hol

49.

a tür-

kök különféle fegyvereirl szól, a következ toldással látja el pedig inkább a n3Ílazás által szereznek ma« Üldöztetés közben guknak elnyt ))."0 Erre a toldásra sem lehet ráfogni, hogy önként következnék az elbb mondottakból. Üldöztetés közben csakis

magyarok

hátrafelé nyilazhattak a

a

mi bizonyára egyike

nak.

A

elre száguldó

volt a legnehezebb

Dio

parthusokról

az

Casshis

ló

mfogások-

katonai

expressis verbis állítja ezt.^)

Kétségtelenül jól értettek ehhez a türkök és avarok

nem

rakleios kifejezetten arra

hogy

vall,

itt

a

említi ezen ügyességüket.

turáni

hátáról,

is,

bár He-

Minden

jel

taktika egyik legtöbb ügyességet

feltételez és legnehezebben utánozható fogásáról van szó,

mely

ugyancsak feltnhetett LEÓnak, kinek seregében a nyilazásban való gyakorlottság elhanyatlásával alig akadt volna ilyen boszor-

kányos üg3^ességre

nem

éppen

képes nyilazó.

A

dolog tehát

LEÓra

nézve

hogy puszta combinatio alapján a maga fejétl rájöhetett volna erre. Ez ismét csak lehetett annyira természetes,

1)

p. 261

^)

p.

auTwv Ix '^)

*)

957

:

oux

957

:

oi(oxóijL£vot

XXXVI,

émÓKÓxovTaq acpáq Tta^JLTcXrjSet;

OLyóíKri,

s

áXXa

(f)6^(ú

X£xpaT7)[JL^va.

xai ax:r,v£r? xai Papsía? tÍ? Tcotvac

ápyóvitov auxoív

TfTiv

p.

:

5

:

Itzí

ioIc,

áaapTavojjLevot?

Trap'

6cotaToí[xsvov,

s

[jlöcXXov

Kpoxtpou'yi TOt? TÓ^otq.

ou [xevTot xai Öeivóv

xt e~a<J)fov (se. oí ridp.Sot),

ég tovnlda) to^eúovveg t:oXXou;

ji.kv

napoLy^priaa.

áXXa

xat

áTcextívvucrav,

sxÍTptoixov.

321

rovg

22*

100 a tényleges viszonyok

feltn

rendkívül

és

ismeretébl menthette seregében

az

méltónak a megemlítésre. Herakleios megjegyzi a

JEN.

t)ARK(5

méneknek

mezés

éppen mint valami

szokatlan dolgot

türkökrl

a

s

hogy

avarokról,

és

kanczáknak sokasága követi ket,

és

találta

részben

élel-

hogy a sereg tömegesebbnek látszszék.^) Leó, a midn ezt az 55. §-ban a magyarokra alkalmazza, pontosabban jár el a megokolásban s így fejezi ki magát: « élelmezés és tejivás czéljából stb. {Típoc, ajioTpoíprjv xal YaXa%T07üoaíav)». Leó tehát tudja, hogy a magyarok nem csupán czéljábó], részben pedig azért,

hanem

a húsát eszik,

HERAKLEios-ból tudja

hanem

világos,

a tejét ezt,

kinek kifejezése

ban,

§-ban

is.

nyomán, hogy a magyarok a csata

hanem

e

pontban nem

elég

a saját kora tapasztalásából.

Fontos betoldás van az 55. forrása

nem

iszszák a lónak, és pedig

is

kisebb taktikai

ságú ezredekben

állanak

A midn elmondja eltt nem dandárok-

egységekben, azaz

ezeket az ezredeket

de

fel,

különféle

nagy-

egymás-

tömören összekötik, úgyhogy tulaj donképen az egész sereg egy tömegben állónak tnik fel, magyarázólag közbeszúrja mint a saját megjegyzését; ca magyarok ezredeit egymástól csak kis közök választják eb).^) A magyar ezredek tehát már az els felállás alkalmával nagyon'közel helyezkednek el egymáshoz, úgyhogy csak egészen kis közök maradnak üresen közöttük. A homlokvonalban azonban ezeket a kis közöket is betöltik tömören sal

egymás mellé

állított lovasokkal,

a

minek következtében mesz-

szirl nézve az egész sereg egyetlen zárt és szakadatlan vonal-

ban állónak látszik. Leó ezen közbeszúrásával világosabb képet ad a magyar csatarendrl, mint Herakleios a türkökérl és avarokéról,

azaz

ugyanarról

voltaképpen

a

dologról.

Kérdés,

hogy honnan merítette ezt az adatát. A Herakleios szövegének értelmébl aligha, hiszen ez a szöveg teljesen nyíltnak hagyja a közök nagyságának kérdését s teret ad a különféle

A

combinatiókra.

bizánczi hadsereg körében

^)

p.

26í2

:

áxoXouS-er

-j

p.

9(iO

:

£v

áXX' Iv Stacp'ípot; tí)Xtik(i)V

£

e

auTot"?

T^ ['•'^XTr^^yi

p.oípat;

pouyytaTt

xai

'''í

:rXrj5o;

°'-

áXóyov

'^I^'i>{-'-atoí

ouvá-Tovxe?

S22

ápp^voiv

TcapaTáaüouoiv

áXXrJXat;

(SuozafÁtvaQ, oSoie [xíav (paívso^at Trapára^tv.

alkalmazott elvek-

xb.c,

le

xai

5rjXeí(i)v,

Iv "cpioi (jiEpeoiv^

(xoípa;,

[áixqov

án

I

BÖLCS LEÓ TAIÍTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE.

101

sem következtethette ezt, mert ez egyfell helytelen eljárás másfell nem is vezetett volna pontosan erre az lett volna, eredményre. Lkó azt a tanácsot adja vezéreinek^ hogy az els harczvonalban lev dandárokat menet közben közel kell tartani egymáshoz (;rXYjaíov á/Xr^Xtov), ') mely kifejezés nem azonosítható teljesen a magyar ezredek közt lev A/.s közökkel ([xixpov olk 0LkXrik(úv\diiaia\i.évac). Már a magyar ezredeknek a bizánczi dandároknál való kisebbsége is maga után vonja,;; hogy amazok böl

közt a távolságoknak

kisebbeknek kellett lenniök, mint emezek között. így Leó szóbanforgó adatának forrásául sem jelölhetünk meg egyebet, mint a korabeli magyar hadirendnek tais

pasztalaton alapuló ismeretét.

Némi

találunk az 56. §-ban

eltéi'ést

avarok a teherhordó

a türkök és cfM-iipcfxoL xal

zb zQb).do'j)

vagy kétezer

balra ezer

a

állatokat és a

csatarend mögött, attól jobbra vagy

távolságban

lépésnyi

rség védelme

közepes nagyságú

Heeakleios szerint málhát (rá Ss

is.

szokták

tartani

alatt (otto [letptav TrapaípoXazfjVj;'-^)

Leó pedig a^magyarokra vonatkoztatva csak a málháról beszél, elhagyva a teherhordó (óXÍYYjv)

állatokat

az

s

rséget csekély számúnak

mondja.^)

Tehát Leó ezen

Herakleios szö-

eltérései, illetve betoldásai

vegéhez képest olyan természetek,

hogy feltételezik a magyarok szokásainak úgy békében, mint háborúban való alapos ismeazon

retét s igazolják a császárnak

melyet a bolgárok

nyilatkozatát,

tapasztalatáról

saját

tett

háborúban máshonnan nem,

szövetséges

elleni

magyarok hadviselési módjáról szerzett. Ha a magyaroknak ez alkalommal való szereplésébl bizonyára a

XII, 58

^)

Tá;cf.)?

12

;

p.

^)

p.

oe^ta,

rj

p.

xo

TtepLTxaxeív,

264

jxexpíav ^)

821

:

)(_pyj

(xexa^u aux'ov

piifjos

cctio

(Acpoo; £i;

«-'

ota/.e/ptaeva

:

ri

xá

s

áptaxepct,

xoc

t%

[jlsv txrj

txs'pos,

oaov

aXX'

kolool-

~o(ly-ri<í

á^o koaXo'J

akAriXíoj (paívsa^at.

a^ffxpaxa auxrov reta^ev t)

Bz^ia

V.

diao~r[-

(x/j'^ouvxpí-

Horakl.

ö.

x%

Tcapaxá^Sd)?

x^? 7:apaxá^£(o?, tó; á;ró svóc,

í^

s'/.'''"^^

euxépou

TxXrjaíov [xtXíoj,

-apaípuXaxrJv, í^fiO

:

xo Oc xoöXoov

áptaxepa x^? Txapaxá^edj?,

xa\ oXí^íjV

evoHöfriXa

Oc t/,v ar^v

7:Xr,o{ov aA'Xi^'Aoiv v:ept-a-£tv

'67.

xouXov

xai xó UTcb

XO)

£v

jjECT^aL

II,

p.

átaAeí[i.u.axo;

TjTot

[ioi-oi;

;

xapaaxéuá^etv, Ójots

{xápr]

al-

aux'ov (ó?

OTXta^ev

á-o

ivbc

TxapaooXaxi^v.

323

í]

x%

Trapaxoí^Ef.);

áeuxepou

(xiXíou,

EyouTi

-Xr^o'.o'^

á(j)tévx£i;

£v

r]

auxfT)

DAEKÓ JEN.

102

tájékozódást

volt neki alapos

kaim a

Külömben hogy

szereznie

az ö szokásaik-

hogy hadi szokásaik keveset vagy éppen semmit sem külömböznek a magyarokéitól? És azután hogyan lehetséges az, hogy a bolgár taktika a IX. század végén csaknem teljesen megegyez a ma-

ról.

gyarral?

Symeon

állíthatta volna a bolgárokról,

nem Árpád

bizonyára

bolgárai

magyarjaitól

tanulták ezt a taktikát, mert aldunai összecsapásuk idején hadiszervezettel

teljesen kifejlett

rendelkezett mindkét nép,

kázus

fölötti

hanem

gyakorolt

régóta

s

bolgárok

a

már

taktikával

épptígy a Kau-

is

shazából hozták magukkal harczmodorukat, mint

a magyarok.

A

bolgárok

skythák közé

a turáni

is

taktikával éltek kezdettl fogva.

A

tartoztak

régi

kerül az

ezen megváltozott

a bolgárok

év múlva

A

is

csaknem

helyzetük

rzik

érintetlenül

daczára

ki

midn

shazájukból, a

ket, ebben az idben még

teljes

még

kétszáz

régi taktikájukat. Cso-

dálkozhatunk-e ezek után, ha a magyarok, azeltt mozdultak

a bizánczi ha-

s

Al-Duna mellékén való hagyományok szívósságát mutatja, hogy

és kultiíra sphuerájába

megtelepedésével.

a turáni

második felében

VII. század

azonban ez a nép kiválik a turániak körébl talom

s

a kik csak kevéssel

Leó ismerni tanulta

tisztaságában képviselik az

si

turáni taktikát?

Ne téveszszük ugyanis szem ell, hogy lényeges külömbséget a türkökhöz képest csak egyet

Leó, az

s

állapít

kultúrájukra vonatkozik.

ez az

és forrása szövege között

A

meg

a magyaroknál

többi eltérés, melyet

fennforogni láttunk,

bár fontos

annak bizonyítására, hogy Leó tapasztalásból ismerte a magyarokat, azért mégsem tekinthet lényegbe vágó külömbségek folyományának, hanem vagy olyan részleteknek, melyek a türkavar taktikában tette

vagy

nem

is

benne

voltak, csak

éppen Herakleios

tartotta szükségesnek kiemelni,

szen jelentéktelen módozatoknak.

maija

taktikája

a

érintetlen

tisztaságban

Ez a legfontosabb

.1

összes speciális

életmódjuk

vagy pedig egé-

türkök és az avarok hadi és

vonásaiban m agyaroknál l

jellegzetes

fenn a honfoglaló tanulság, melyet a fenti összehasonlításból áll

azonban a makultúrában, a mennyiben

levonhatunk. Számbavehet haladást mutatnak

gyarok á türkökhöz

elfelej-

képest

már nem

olyan

a

békés

egyszer, 324

fel

mint emezeké,

hanem

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE.

103

súlyt helyeznek az eszközeikben és felszerelésükben

való

pom-

pára és fényzésre, illetve a mindezek alapjául szolgáló anyagi jóllétre.

Természetes, hogy ez a jellemvonásuk

visszahatás nélkül hadi szokásaikra sem^ tuk és

fegyverzetük, ruháza-

minden bizonynyal díszesebbek voltak, avaroké. Ez azonban mégis csak külsség s

lószerszámaik

mint a türköké

s

nem maradhatott

ós

is

magának a hadi taktikának lényegén nem változtat semmit. A Leó által ismertetett idegen népek közül a magyar

az

mely lényegében teljesen változatlanul fenntartotta eldeinek Herakleios által feljegyzett taktikáját. A többiek, a milyenek a perzsák, szlávok, frankok és longobárdok, vagy egyetlen, a

vagy legalább részben elveszítették régi harczmodoruk-

teljesen,

nak alkotó elemeit. És ezt a változást Leó észreveszi és följegyzi. Gondolható-e mármost, hogy ha a magyarok harczi szokásaiban is lett volna valami lényeges külömbség a régi türkökéhöz és avarokóhoz képest, ezt ne vette volna észre vagy hanyagságból a kinek

elfelejtette

volna feljegyezni? Ne vette volna észre

eladásából kétségtelenül

bebizonyítható,

,

hogy a ma-

gyarokat úgy háborúban, mint békében tapasztalásból ismerte, s a kimegy, bár a hadi taktikára nézve meglehetsen közömbös dologban,

meg köztük

a

pompakedvelésben és a türkök

s

avarok

Leó

nevezetes

között?

eltérést

állapított

Éppen ellenkezleg

magyar taktika jellemzésénél követ, bizonyítja a legfényesebben a magyaroknak azt a kivételes és már sokszor félreértett helyzetét, hogy ok képesek voltak az si turáni taktika legft^jlettebb formáját, a mint ezt a VIL századi türköknél és avaroknál látjuk, háromszáz éven az a kivételes eljárás, melyet

át is

érintetlen tisztaságában

Az eddigiekbl,

azt

a

fenntartani.

hiszem,

elég világosan

kitnik,

hogy

Leó a bevezetésben adott programmjához egész munkáján végig marad. Sok, nagyon sok olyan tanácsot ad következetesen korában már divatjukat multák^ éppen vezéreinek, melyek az azért, mert a tényleges színvonalnál magasabbra akarta emelni hadseregét. De ott, a hol tényleges állapotoknak a rajzáról van

h

szó akár a saját,

akár

az idegen

népek

hadseregében,

körül-

tekint gondossággal vet számot kora megváltozott viszonyaival s a háborúban és békében tanúsított szokásoknak, a politikai és

földrajzi helyzetnek

tapasztalaton nyugvó 325

ismerete

alapján

104

DARKÓ JEN.

•

mindazokon a he-

módosítja, illetve kiegészíti forrása szövegét lyeken,

máskép

nem

hol szükségesnek látta. Ezt

íi

szerztl,

oly

2G esztendeig

ki

nak^ a bizánczi császárságnak az élén. értékes irodalmi

nem

is

igen lehetett várni

állott

egy nagyhatalom-

s

mint terjedelmes

a

és

munkásságából következtethetjük, az értelemnek

közönséges fokával volt megáldva.

Nem

zárhatjuk be addig ezt a fejezetet, a mig röviden

azokkal

foglalkozunk

megjegyzésekkel,

a

egyéb helyeinek vizsgálata

Taktikák

nem

melyeket Gyomlay a

Leó megbíz'

alapján tett

hatatlanságára és értelmetlenségére nézve.

Gyomlay

szemére

^)

§-ában átveszi forrásának a skytha

42.

svépac) a IV. könyv érti,

a skytháknak,

a XIV.

les vetésrl (Tuspl

fej.

axü^ixfj*;

szakaszában közölt tudósítását,

2.

félre-

^^xuöixcov

xat

következ

:

nem

a skythák ellenfeleinek tulajdonítja.

azonban így hangzik:

shai, oiov Toúpxojv xai twv tése pedig a

forrása a skytháknak tulajdonít,

hanem éppen

^opstoTspcuv

TcoM

—

melyet

hely

kifogásolt

irrl

1

midn

félremagyarázza a szöveget, a mennyiben azt a mód-

illetve

ját a lesvetésnek,

A

LEÓnak, hogy a

veti

ó(j.oítóv

i§\/w]/ ^ívsTai

aDTOií;» (p.

«Ez pedig

(t.

s

«ioöio

i.

stuI

áic,

ttoXü

§tá ró OLza.nza

861. ed. Migne). Jelen-

a skytha lesvetés) több-

nyire az északabbra lakó és skytha népeknél szokott történni, mert rendetlenek, mint például a magyaroknál és a hozzájuk hasonló

így a dolog

népeknél.)) is

Az

lesvetést. STTÍ

népeknek

a skytha

cum

Itüí

cum

és

egészen rendben van, mert hiszen Leó

nem

ellenfeleiknek tulajdonítja a skytha

génit, ugyanis

nem

accus.-nak van néha ilyen értelme.

jelent ellen-i, csak az

Úgy

látszik,

Gyomlay

úgy képzelte a dolgot, mintha e mondatban stcí cum accus. állott volna.^) így, ha a helyes értelmezést megadjuk, el kell ejtenünk mindazokat a combinatiókat, melyeket Gyomlay e helyhez fz.

Leó

XII.

fej.

6

— 7.

§-át egyszerre többféle kifogással is

illeti.^)

hogy nem helyes az egész sereget egy harczvonalban felállítani, hanem gondoskodni kell tartalékokról is. Ennél a tanításnál Herakleios, kit Leó e pontban is követ, van

Itt arról

szó,

továbbá a korabeli

hivatkozik a régiekre,

1)

1.

')

Ez

3)

1.

i.

i.

m.

61.

s k. Ik.

a tévedés

m.

avarokra és türkökre

—

sajnos

—

Lecsútózott a

64. s k. Ik.

3^6

MHK.-bo

is,

l.

U.

).

105

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE. (II,

1

Leó azonban csupán

47.),

]).

;

hadvezérekre hivat-

a régi

míg az avarokat és türköket itt egyáltalán nem említi. Az els kifogás tehát arra vonatkozik, hogy miért nem említi e népeket, holott máshol olyankor is emlegeti a Toöpvcot-t, mikor forrása szövegében nincsenek említve. Erre azt feleljük, hogy következetességbl jár el Leó így. Már a bizánczi lovasság fegykövetkeverzetének Leó által való elírásánál láttuk,^) hogy kozik,

zetesen mindenütt hivatkozást,

elhagyja

Herakleios

hol

a

letnt népekrl lévén okozni,

ezt

nem

szó,

nyomaté!: osan kiemeli. Kég vezéreinek fejtörést

akar velük

melytl csak nagy

ez nála szabály,

s

türkök és avarok példájára való

a

ritkán lér

el,

mint

néha a perzsák emlegetésével. Hogy viszont néha olyankor is emlegeti a Toöpxoi t, mikor forrása hallgat róluk, ez nála megint csak szabály és a aacprjvsia alapelvébl következik. MindXVIIl, 40\ melyekre Gyomlay két esetben ugyanis (XIV, 42 pl.

;

nagyon

czéloz, világosabbá akarja tenni forrása

a ki csak egyszeren skythákról

fejezését,

is

beszél,

általános kiazáltal,

hogy

közelebbrl meghatározza egy élesebben elhatárolható népegyed-

nek

magyaroknak) a fölemiítésével a skytháknak

(a

portját,

a melyre gondol. Láttuk ugyanis, hogy a skythák taktika

szempontjából

többféle kategóriába sorozhatok, tehát közelebbi

is

meghatározásuk éppen nem

felesleges.

Azután mindkét esetben

nem

a magyarokról van szó, azaz korabeli néprl, és

mint a XII, G

— 7-ben,

Tárgytalannak

dalmakat XII. 6

is.

'^)

és

—

a

hanem

illetve

bizánczi gyakorlat

s

II,

Yopaoía

nem

többi idevonatkozó aggo-

semmi külömbség

állítható fel

Herakl.

SxüO-lxyj

ez utóbbi

nem

is

tanácsokról,

tényleges viszonyoknak a rajzáról.

tartanunk a

kell

Elször

— 7.-ben,

hadirend láttuk

azt a cso-

ismertetett

1.-ben

mert

között,

—

«skytha hadirend)),

így az elbbivel

nem

a

avar-türk

a mint

elbb

hanem egyszer

is állítható

párhuzamba.

Nincs külömbség továbbá a Herakleios említette avar- türk hadi-

rend

és

között,

Leó XVIII, 56.-ban hiszen Leó itt világosan a

csapatairól, melyeket

vagy lesben

leírt

magyar-bolgár hadirend

beszél

állítanak

gatott seregrész támogatására tartogatnak.

1)

1.

fentebb, 80.

2;

1.

fentebb, 86 -88. Ik.

1.

327

a

magyarok fel,

tartalék-

vagy a szoron-

DARKÓ JEN.

106

igazat adhatunk GYOMLAYnak. Óriási anya-

Egy tekintetben

nézpontból való átdolgozása oly méret követelményeket állított Leó elé a szerkesztés ügyessége tekintetében, a melyeknek nem mindig tudott megfelelni. Ezért müvének szerkezete néhol egyenetlen és következetlen. Lehet, hogy mondatszerkezetei sem mindig kifogástalanok, a mikor Herakleios tömören és igénytelenül odavetett fogalmazását rhetorikusabb formába igyekszik önteni, de ezt majd csak gának

i'ij

rendbe foglalása

akkor lehet biztosan

és

iij

megítélni,

ha

egyszer e Taktika annyira

Mindezek azonban ránk nézve másodrend dolgok. A fdologra nézve, arra t. i., hogy menynyire híven adta vissza Leó a korabeli népek tényleges hadviselési módját, megbízhatósága kiállja a szigorú kritika próóhajtott kritikai kiadása elkészül.

báját.

IV.

LEÓ MiiGYAR VONATKOZÁSÚ ADATAINAK KRITIKÁJA. Azokon

az

ersségeken

való viszonyából

s

kívül,

dolgozása

melyeket Lsónak forrásaihoz

általános módszerének megfigye-

lésébl nyertünk az ö megbízhatóságára nézve a korabeli tény-

vannak más bizonyítékaink is, melyekre speciálisan a magyarokra votámaszkodva ellenrizhetjük az leges állapotok rajzában,

natkozó állításainak helyességét. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk ugyanis, hogy más, LEÓtól egészen független források

hogy a magyarok hadviselési módja csakugyan olyan volt, a milyennek Leó

alapján tudjuk igazolni a honfoglalás feltüntette.

A

azt,

korában

nyugati latin krónikák híven visszatükrözik ait a

mély benyomást, melyet a magyarok közvetlenül a honfoglalást követ idkben a maguk feltartóztathatlan elrenyomulásával és pusztító hadjárataival

a

mai Németország, Olaszország

és Bel-

gium lakosságára tettek; eléggé részletes leírását is adják a magyarok némely csatáinak és typikus harcz modorának. így Liudprand cremonai püspök leírja a 899-i brentai csatát, a 910-i és a 933-i 24-i olasz hadjáratot augsburgi gyzelmet, 921 merseburgi csatát. Widukind corveyi szerzetes megemlékezik a

—

328

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE.

955-ben vívott Lech 054-i belgiumi

hadjáratról,

Benedictus

csatáról,

melletti

Gerhakd

Folcuin lobbesi apát a

})resbyter a 1)55-1

Chroniconjában a UIG.

szerzetes

EKKEHARDnál

hadjáratról,

csatáról,

pedig

a

st.-galleni

mélyes élményeik, részben kor- és szemtanúk följegyzéseiket, tehát oly zete

még semmiféle

évi olasz

kolostor

\)^2(\-\

eladása alapján

éppen a X. század derekán írják történeti

legtöbben

a

ágostai

adatokat. Ezek a krónikaírók részben sze-

ostromáról találunk

írnak;

107

idben, mikor a magyarok hadiszerve-

átalakuláson

nem

mehetett keresztül

sen azt a formát mutatja, melj^et Don-melléki

s

telje-

hazájukból hoz-

magukkal s melyet Leó is leír. Hasonló jelentségük van a keleti kútfknek, az arab és perzsa íróknak is, kik közül MaszÚDi, Ibn Eusta és Gardízí a X. század els felében, illetve ez utóbbi a XL század közepén írják feljegyzéseiket a magyarokról és a hozzájuk hasonló szokású népekrl s így korra nézve meglehetsen közel állanak az általuk leírt állapotokhoz és esetak

ményekhez. Ott

is,

viszonyokat

hol régebbi

rajzolnak, megbíz-

szemtanúk eladásából merítenek. Ha ezeknek a nyugati keleti kútfknek a magyarok harczmodorára és szokásaira

ható és

vonatkozó

meglep

összevetjük a LEÓéival,

adatait

egyezéseket

alálnnk.

Leó

szerint:

«

nemzet».^) Ennek

Gardízí

-)

azon

férfiakban igazolásául

áll.

A mi

^)

elég

ki

és fiu/ffetlen

rámutatni

Ibn

a niagyar

Eusta

a

és

a

szerint a kazár király lovassága csak 10,000

pedig

^)

magyarok fejedelme hadjáratra akkor, a mikor ugyanezen hogy

megjegyzésére,

20,000 lovassal indul írók adata

bvelked

nemzet függetlenségét

illeti

fbl

más államokkal

biztosan tudunk a

szemben, ezt bizonyítja mindaz, a mit csak

magyarok történetére vonatkozólag a honfoglalás körüli idkbl, s legfképpen éppen magának a honfoglalásnak a ténye. «E(j!/éb ixmipa kifejtése és a jóllét mellett csak arra van (jondja, jck.»^)

*)

iiogy

Fényz XVIII, 45

^)

MHK, MHK,

*)

XVIII, 45

2)

euTzopiav

maga

a

ellenségeivel sze}nben vitézül viselked-

hajlamukról :

JvoXúavSpóv eott xai

167.

1.

156.

1.

:

tanúskodnak Ae^spov

^sXÉTrjV aóvov ;rotoú[x£vov

keleti

kútfk

is.

touto to e^vo5.

;rapa la? áXX«; "oXuTeXeía^ xal x/jv

xo ávopeíio^ otaxeta^^ai -pb; xouc, Jáíou; i-^^poúi.

329

a

DARKÓ JEN.

108 Ibn EusTAiiál

hogy a magyarok szláv

olvassuk,

azt

^)

gáikat eladják a bizáncziaknak

Gardízí

-)

cserében bizánczi aranyszöve-

s

gyapjúsznyegeket és más bizánczi árukat kapnak. úgy jellemzi ket, hogy ruházatuk színes selyem-

színes

teket,

rabszol-

is

ezüsttel bevont,

szövetbl készült, fegyverzetük

s

általában véve

fényt kedvelk.

A magyarok Külömben

vitézsége,

expressis

azt hiszem,

emeli

verbis

nem

szorul bizonyításra.

bátorságukat, illetve

ki az

védelemben és támadásban egyaránt tanúsított vitézségüket Gardízí^) és Maszúdi*) is.

a

i<Ez

a nép, mírel egy

büntetéseket

súlyos

nem a

áll

f

az

ki

hanem a

szeretet,

alatt

Noniád jelleménél fogva

szigorú

és

elkövetett mulasztásokért, tehát

eszközeivel

rnegfélenilítés

tri a fáradalmakat

féken, kitartóan

vezéreitl

áll s

ellentáll

a,

tartatik

a megpróbáltatásokat.

és

forróságnak

a fagynak,

és

a szükségesekbl, való egyéb nélkülözésnek* is. ))^) Monarchikus szervezetüket egybehangzólag bizonyítják az is. Mindarab források ^) és Konstantinos Porphyrogennetos ezen írók szerint az összes magyarság felett áll egy ffejedelem

úgyszintén

"')

vagy fvezér, kinek a czíme az arab íróknál kendeh, KonstantiNosnál egyszeren áp^wv. A másik két fejedelem, a dsila (^üXa^)

kendeh után következik,

és a %ap)(a<; csak a

úgy tekinthetk, mint a végrehatalom letéteményesei. A magyar seregben ural-

zásban mintegy segédkeznek hajtói és bírói

1)

MHK, ^)

*)

u. o. 279.

1.

XVIII, 46

:

^)

oOx

nyugati krónikáknak

a

2)

irX

r.otvái;

aYa-y),

s

és a büntetések súlyos voltára nézve figyelmet

kodó fegyelemre érdemel

170.

az a tudósítása, hogy a ma-

1.

TouTO

Toívuv

á[i.apTavop.évoii;

áXXa

^)

1.

u. o. 172.

zói^

k neki a kormány-


fó?

-ap'

/.£xpairj[j.£vov

lípoc o£ xaú[xa':a xai r.ooc,

'i/u/o;

xat

[xovapy^oújJLEvov

autfov

xou;

1/.

aTír^veí?

áp)(_óvT(t)V

xcTiv

-(Ívouí xa\

ávT^/ovTat, xai T^;

[j.Ó)(^^ou5

XoíTirj;

y.a\

aux'Tiv

Papgía;

loc;

6oioTot[J.evov,

YSvvaíco; oépouatv.

xcov áva^xaítov £ve(a;

vo[xa6txóv vr.ápyo^.

167.

6)

u. o.

'')

de inip. adm. ed. Bonn. p. 174.

*)

Folcuini gesta

1.

Abbatum Lobicnsiuin (MGH.

prinéipes ipsi utcrentur

flagellis in cos,

(MGH. Ser. t. IV.) p. 401 minantes ad pugnandum coégerunt.

TÍta B. Oudalrici ep. lis

altos

330

Ser.

t.

IV.) p. 67

:

et

qui volehant suhsistcre. Gerhardi :

quidam Ungrormn

flagel-

109

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE.

gyár vezérek korbácscsal kényszerítették való

kitartásra,

abbanhagyására.

él

Jó

Fadhlan,

Ibn

ha

illetve,

midn

a

úgy kívánta, a harcznak

talftikájuk

analógiával

katonáikat a liarczban

szolgál

itt

a X. század elején

azokat a rendkívül

leírja

szigorú

büntetéseket, melyekkel a kazár ffejedelem a gyávákat sújtotta.^)

mely kazárok és magyarok közt az shazában fennállott, valamint e két nép állami és hadi szervezetének hasonlóságából következtethetjük, hogy ezek a szigorú büntetések megvoltak a magyaroknál is, bár a forráAbból

sok

szoros

a

kapcsolatból,

nem

ily részletesen

szomjúság, hideg

és

szólnak róluk.

A

fáradalmak, éhség és

meleg elviselésében való kitartásuk olyan

tulajdonsága a magyaroknak, melynek legékesebben szóló bizony-

sága

az

id

közepéig, mely

század végétl a X. század

történetük a IX.

egész

csaknem szakadatlanul

nagy sikerrel hadakoztak mai hazájukban, Németországban, Belgiumban, Olaszországban és a Balkán félszigeten, tehát meglehetsen külömböz fekvés és éghajlatú vidékeken, a nélkül hogy kifárad-

tak vagy

alatt

számbavehet vereséget szenvedtek

és

volna.

«A mag árok nemzetségei ravaszok^ szándékaikat ij

megbíz] látatlanok.

fk, baintságtalanok és

megvetik az esküt,

tetlen,

ajándékokkal

nem

ki

fogadnák, fondorlaton

Pénzvágyuk

nem

az egyezségeket

elégíthetk,

rejtegetelhe-

tartják meg,

st mieltt az ajándékot

el-

a szerzdések felforgatásán törik a tudják számítani a kedvez pillanatokat és

Szörnyen ki s nem annyira kézi tusával s hadaik erejével igyekeznek legyzni ellenségeiket, mint inkább csellel, meglépéssel s a szükségesek megszerzésében való korlátozással.))-) Ez a láthatólag

fejüket.

1)

ez

MHK,

semmi

219

(A kazár fökirály) ha egy haclcsapatot háborúba küld,

:

szín alatt

király mindazokat

meg nem

megöleti,

futamodik, és ha mégis megfutamodnék, a

közlök

kik

színe elé kerülnének.

Ha

had-

ellenségnek, ezeket megs helyettese fordítottak volna hátat az majd elhozatja feleségeiket s gyermekeikot s azokat szemök láttára másoknak ajándékozza s hasonlóképen cselekedik lovaikkal, marháikkal, házieszközeikkel, fegyvereikkel, házaikkal. Néha az illetket ketté vágatja vagy felakasztatja, vagy ha kedvezni akart nekik, lovászaivá teszi. vezérei idézi,

^) T/,v

XVIII, 47—48

Po'jXfjV

xpaToú;j.eva,

áXXa

7:p\v

auTtov,

opxou To

o^sv

ácpiAa

:

-jztpUp-^y.

o;

y.a\

-eptíjppovoöai,

oá^fovcat,

oé

á-ia^a [xi^te

iii'.

Ttov

vca, xai tá

auvSrjxa;

e7:t(3ouX7]v

xa

xr^c,

OLK\r^<JzioiC,

ouAocrTovia,

[xeXexro'j'.v

331

Toúpxfov cpuXa, xou xpú;:xovTa

arjts

Ttíiv

tópot;

^(^pTjaáTtov

ápxo'J(xeva,

xa\ avaxponr^v T(ov auv^rj/fuv.

\{a\

1

DARKÓ

10

.TRNÖ.

^

szeles kcdvtelésHel részletezett erkölcs- és jellemrajz lényegében

tulajdonságát

véve kétféle

haditaktikájuk

az

hanem az okosan kedvez alkalmak

nem csupán ban

alapsajátsága,

kihasználásával,

csellel és

a

fsúlyt

s

a

meglépéssel igyek

érvényre juttatva ezt a taktikát

harczmezn, hanem

a

magyaroknak: az egyik mely nem a nyers erre, a

kiszámított haditervre helyezi

felülkerekedni ellenségein,

szik

ki

fejezi

diplomatiai

a

tárgyalások-

(különösen a bizáncziakkal szemben, kik rendkívüli ügyes-

is

séggel kezelték ezeket a mesterfogásokat)

;

a

másik az

nyere-

mely tulajdonságot Leó a frankoknál és longobárdoknál is szemrehányólag említi, pedig ha egy kissé körülnézett volna maga körül, megtalálhatta volna a saját portáján is. De érdemileg igaza van Lsónak a magyar taktika alapsajátságára nézve. A vakmer nekirohanás, mindent egy koczkára való feltevés és a küzdelemnek a párviadalszer kézitusában való összpontosítása nem smagyar sajátságok, hanem ahhoz a primitív taktikához tartoznak, mely Herakletos idejében teljes virágzásban volt a frankok és longobárdok között s ugyanezen népeknél részben még Leó idejében is fennállott. A fejlettebb turáni taktika már jóval a magyarok megjelenése eltt fölébe emelte ségvágyuk,

ernek

a nyers

okos elrelátást és

az

számítást, s felve volt

kikeresni az ellenség gyönge oldalát és gyönge és

akkor mérni rá súlyos

kevésbbé

tud

szernek

és akarta a saját

ellentállani.

Herakleios.

tikát

megegyezett állítja,

a

a

csapást,

Éppen

pillanatát

hol és a mikor ez a

türkökével

seregébe

hanem számos

és

adattal

leg-

ezért tartotta annyira minta-

bevezetni a türk-avar tak-

hogy a magyar taktika

S

ott

s

e

tekintetben

is

nem csupán Leó

avarokéval, azt

bizonyítják a nyugati krónikások

LiuDPRAND szerint a magyarok a 910-i augsburgi gyzelmük alkalmával alvás közben lepik meg az ellenséget, még pedig oly

is.

gyorsasággal, nyilaikkal.^)

ouvá[xei Tou;

Twv

ly^^pohc,

áva-j-xaítov 1)

hogy sokakat még fekv helyzetben ölnek meg Ugyanezen író elbeszélése szerint a 899-i brentai

xaTaroXe{xíjaat,

aov

;

T?)?

(JTevtóoew?.

Antapodosis

lib.

11.

MGH.

Ser.

necis sitiens, belli avida, hos, videlicet

tantes

á-áxr;? xai a?cpvtiaa[xou, xa\ oia

8t'

nonnullos

namqne

spicnla prius

332

t.

III. p.

288

:

Hungariorum

Christianos, adhuc

quam clamores

opprimit

gens, osci-

evigilarunt, alios

BOLOS

csatában

taktikájának TTITFJíKSSÉöE.

IjEÓ

ütnek

]<özben

étlvezé.s

ellenséges

az

rajta

1 1 1

táboron

s

némely barczosnak nyelés közben a torkában szúrják keresztül az ételt. ^) A Darsac (Dvorzsák?) és ]^ugát vezérlete alatt folytatott 921

gyorsasággal támad-

olasz hadjáratban oly váratlan

-i

még

nak, hogy az ellenségnek

fegyverei felöltésére

sem marad

Alább látni fogjuk, hogy a magyarok még másfajta hadi-

ideje. ^)

cselt és lesvetést

tleg pedig

alkalmazni. Nyereségvágyukat

szoktak

is

után

utalni a honfoglalás

elég

ille-

külföldi

folytatott

kalandozásaikra, melyeknek fként a zsákmányolás volt a czélja. Ide

vág egyébiránt Iim

megjegyzése

Gaedízí

Kusta,'')

'')

Maszúdi

és

hogy a magyarok szláv rabszolgáikat

is,

azon

^)

és hadi-

sz-

foglyaikat eladják a bizáncziaknak aranyszövetekért, színes

más

nyegekért és

ipari czikkekért.

(iFegyurreik a kard, vért,

ban többen közülök

az

és

adandó alkalom

tanak, s az

ezért

kezükben tar-

melyei

íjat,

a harcz-

m. a kopjál,

kétfelé fec/yvert is viselnek^ ú.

akasztanak,

melyet vállukra

Éppen

és kopja.

íj

szerint majd, az egyiket,

majd a

másikat használják. Üldöztél és közben azonban inkább a nyilazás által szereznek maguknak elnyt. De nem csupán nmgidc

elkelk

vagy nemezzel vannak fedve a mells részükön. Sok gondot és gyakorlatot fordítanak a lóhátról való nyila zásra.))^) Mindezeket a tudósításokat a magyarok felfegyverzésére vonatkozólag iga-

vannak

felfegyverezve, hanein az

kútfk

zolják a nyugati és keleti

ver

cubilibus confossos neque

enim ab ^)

o.

201

p.

u.

neque vnlnera cxcitarunt, citms

strepitus,

o.

p.

quos

:

299

tantaque

:

líimgarii celeritate confo-

tanta

(Christianos)

cibum transfigerent

(lerant, ut in gúla" ^)

adatai.

spiritus recessit, atqiie somiius.

iis

11.

lovai is vassal

aliis etc.

tnnc celeritate confodinnt,

illos

ut

nec

induendi quidem siimendive arma spatium haberé qnirent. 3)

MHK.

1.

*)

n. o.

172.

1.

«)

u. o.

282.

I.

^]

XVIII, 49

Tapíoi?. oSjxot? ooti;

170.

oS^ev

toi?

:

ó-Xí^ovTat

^oíj^olk;

t-Aouv

Z\

ar.a.'ioii;

apjxa

xa yovxoípia ávaPaaxá^ovTEí; xal xa xó^a

xaxa

xóqoi?.

ev

— 51

xr]v

á^avxfoiav

oux auxo\ 51

jjlóvov

xsvSoüxXo) xá ejj,7:poo5ev -£p\ xr^v e~\

xwv

ypeíav

'i--fov

xs^pTjaávot.

órXoifiopoÜotv,

tAÉpT)

axé;:ovTa'..

oí

TcXeíovs;

ev

xaí?

áX^a xa\

333

o\

ot

aut/ov

X^P"^"^

oiojxó|j.4voi

rroXXrjv

xo^eJav.

Xwptxíot; xai zó^oic, xai xov-

y.a\

l;:i«)ápovTat,

xaxsxovxeg xa\

8s [xaXXov

í--oi xwv

ixeXsxrjV

xat

ev

xoXí;

a{j.cpoxe-

-poxepoujt xof?

l{jicpavü>v

atTJpco

t]

áaxr]aiv ::oioüvxat

DARKÓ JEN.

112

A

kardot Maszúdi

kopját

Ekkehard,^) az

említi

mint

majdnem valamennyi

pedig

íjat

forrás

magyarok fegyvereit. Leóhoz hasonlóan ezek nyomatékosan emelik ki, hogy f harczieszközük a

források

is

lóhátról

való

nyilazásban

hogy lovaik szügyét azokra

tatni

és Benedictus,-^) a vértet Liudprand/^) a

^)

vértezik. Bizonyítékul

analógiákra

az

Liudprand^)

áll.^)

melyekkel

a

is,

még

a

megersíti

azt is

itt

a

mu-

rá lehet

rokonszokású

a

m. a kazárok, bolgárok és burdaszok példája szolgál a keleti kútfk leírása szerint.') n Követi ket a méneknek és kanczáknak sokasága, egyfell táplálkozás és tejivás czéljáhól, másfell azért, hogy nagyobb számban levnek tnjenek feL)>^) Liudprand ^) szövegébl is népek,

ú.

MHK.

*)

a bizáncziak

279.

1.

(a

:

magyarok, besenyk, jadsni-k

jobbra és balra nyargaló

egy

lovasos-^tályok

estek neki a megfutamodottaknak

MGH.

nökerdeh-eknek

és

háborúja leírásánál a 932-ik évbl)

együttes

való

ellen

ca

közepette karddal

j^orfelleg

stb.')

Ungarorum gens depraedata 714 multos asportaverunt. tota Tuscia, igne gladio consumpta, 3) Antap. MGH. Ser. t. IIL p. 294 Velox tiinc sonipes piger queritiir falerariim praeterea decor armorumqne honor non Hnngariis tuteloe, Ohronicon,

^)

Ser.

Ili. p.

t.

:

.

.

.

:

;

sed honeri erant.

MHK,

*}

336.

1.

Ingrunnt tandem pharetrati

:

minantibns

pilis

illi,

et

spicuUs asperi.

Liudprand, Antap.

^)

id

ter boelis,

Ser.

t.

tur

hostibus

III, p.

arbustis

post

ea

haec

darum

est

MGH.

sagittis,

t.

IH.

p.

sternunt.

288

Turci, directis

:

Widakindi

III.

lib.

acri-

MGH.

Ducitnr exercitns per aspera et difficilia lóca, ne darecopia turbandi sagittis agmina, quibus utuntur acerrime, 458

:

Folcuin,

protegentibus.

pluvia

u. o. p.

MGH.

Ser.

pergrandis, quaB gentUiciam

distentione fnistravit. V.

•'j

Ser.

plurimos

294

még

ö.

IV. p. 67

t.

illis

Maszúdi,

MHK,

Abiectis quippe arcubus, dimissis

:

etiam, quo expeditius

Snbsequitnr

281

—

2.

1.

spiculis, faleribus

solummodo operám

currerent, proiectis, fugae

eqiii

:

sagiftandi ariem cor-

dabant. ')

MHK,

Gardizi a kazárokról,

156.

lándsákat,

kemény

mellvérteket ...

MHK,

162. 1.:

Fegyverzetük

ról,

Rusta a bolgárokról, vannak. XVIII, 52 Saa jxlv ~po?

^)

oíüjv,

:

MHK,

165.

áxo>.ou5eí á:coTpocp7)v

oe

xai

;

:

«(Az isá)

kioszt.

is ,

1.

1.

.

.

.

Ugyanezen

kard, nyíl;

hadijeleket, rövid író a burdaszok-

pánczéljuk nincs. Ibn

Lovaik, mellvértjeik és szúrófegyvereik

auioí"?

xa\

tiX^J&o?

áXó^wv

t7:;:ap{wv

xa\ (popa-

ya^axTOTrooíav, aaa o; xa\ '.á ;:at^3ou;

^av-

Taqíav. ^)

Antap.

1.

II. p.

291

:

Hungarii denique nimio terroré 334

coacti.

omnem

;

113

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE.

magyarok bátaslovaikon kívül még tartaléklovakat is szoktak magukkal vinni. nNem ütnek körüldrkolt tábort, mint a hizáncziak, hanem a háború napjáuf nemzetségek és törzsek szerint szétszórva, kitnik,

hogy

a

lovaikat szüntelenül legeltetik

nyáron.

télen és

Háború

idején

azonban a szükséges lovakat magukhoz veszik s békába verve sátraik közelében rzik a csatarendbe állás idejéig, a mit éjnek idején szoktak elkezdeni. Elrseiket nagy távolságban srún egymás mellett állítják fel, hogy ne lehessen ket könnyít szerrel meglepni. )>^) Hogy a magyarok sátraik alatt szoktak táboazt több ízben is kiemelik a források.-) Körülárkolt tábor-

rozni,

nem

ról természetesen

magyar tábornak szekerekkel zárását

az

éjjeli

Ellenben Ekkehard

szólnak.

^)

említi a

egyéb akadályokkal való körül-

és

meglepetések

védekezés

elleni

Bár

czéljából.

errl sem Leó, sem Herakleios nem tesz említést, .egyéb forrásokból mégis kétségtelen,*) hogy itt a « barbár » népeknek egy igen régi szokásával állunk szemben, mely hozzátartozott

Párhuzamba állitható ezzel a kazárok azon tábor-megersítése, a mely szerint sátorszegekre ersített vaspántokkal valóságos falat húztak a tábor körül, s a mely a turáni

taktikához

is.

arma omnia,

supellectilem, captivos,

remeare possint, retentis, clare promittiint. ^) XVIII, 53 54 á-XiKeúouat s ouy. év

—

[jL^y^pt

jjLSV

T7]5

Toü

:

j3óaxovT£5 ÖtrjVSxo)c lv ^épet xai

cpoajocToj,

OiZir.apixhoi xaxa

Tzolí^ou fjjxÉpa?

ev

^(^ei^ojvi.

s

TiapaTot^eto;,

t%

6-o vúxia

[Aaxpó^ev áXXe-aXXrjXou; TtO'.oatv,

Tcapatá^eaj;

xo

ei?

[atj

(ó'zr.ep

ye'vr]

y.cu

ol

'^Pwjxa'ot,

Tevttov

cpuXáxTO-jji

auxoui;

''.~-ou(;

[J-é)(_pi

a-ap-/ó[X£vüi. xa? os (BíyXa?

euxóXtoj

aAAa

xou^ 'inKOuq

(puXá;,

xatpto ;coXé[xou tou? áva^xaíou?

y.axéyoyxeq xai -sötxXouvt^? TVArjatov tójv Toupx'.X'Iív trj?

tantum, quibuscum

singuUs

equos,

xaipoÜ

auTJV

oítzo

aiovtotaoaoüi;.

y-ojiéveiv

Antapod. lib. III. p. 303 Hungari muros Papiensis civitatis valló circumdant, ac defixis per girmn tentoríis, exeundi aditum civibus pro^)

:

MGH.

Camerac.

hiberent. Gesta episcop.

non procul ab rbe

gati (Hungari),

Ser.

t.

VII. p. 428

:

Itaque

fati-

fixis tentoHis, in prata videlicet inxta

Scalth flurium. concedebant. ^) MHK, 339 at illi (se. Hungari) campos et planitiem, quam citissime poterant, optinantes aciemque, prout copia csset, alacriter iustruentes vehiculis et ceteris impedimentis circumpositis, noctem vigiliis parti:

untur, fusique per herbas vino et *)

Veget. III, 10

similitudinem epited. p. 369 ^atov ávaXroaai

:

Omnes

somno

barbari, carris suis in

eastrorum, securas a :

T\

'iyyr]

ol 61 X(o

taciti indulgent.

(3áppapot

superventibiis

orhem connexis, ad

exigunt noctes. Urbik.

lauxoü; oj -epttppáxxouoiv

áfxá^ccig, a? eaxtv

-upi

AKAD. ÉRT. A NYELV- K8 SZKPTUD. KÖRKBÖL.

XAlII.

KÖT.

4-

8Z.

23

DARKÓ JEN.

114

nagyon hasonlít az Urbikios hírhedt

elrsöket

kazároknál

a

említi

találmány »-ához.^)

«

míg Liudprand

Gardízí/^)

Az ^)

a

magyaroknál felderít csapatokról (exploratores) beszél, melyek eladásából kitetszleg elrsi functiót is teljeazonban az sítettek.

«A harczban non három dandárban állanak fel, mint a hizáncziak, hanem különféle nagyságú ezredekben, tömören összekötve egymással ez ezredeket, melyeket egymástól csak kis

közök választanak

tnjenek

azért hogy

el,

vonalban állóknak

egyetlen

A

harczvonalon kívül van tartalékerejük is, a melyet lesbe küldenek ki azokkal szemben, a kik hanyagul fel.

állanak

velük szemben, vagy a szorongatott seregrész támo-

fel

gatására tartanak fenn. Málhavonatiikat (train) a harczvonal mögött helyezik el a közelben, vagy jobbra, vagy balra a harczvonaltól,

hagyva

Gyakran

benne.

Jiátra

kétezer

az arczvonal háta

s

is

egy- vagy

kb.

A harczvonal

lépésnyire, csekély

is

összeterelik felesleges lovaikat

mögött

annak védelmére. a sorok száma nálvk

állítják

sorainak mélysége,

nincs meghatározva

rséget

fel

illetve

mégis inkább a 'i,^y.i,ységre fordítanak gonvastagabb, legyezi a harczvonal. Homlokvonaluk ,

hogy tömör és egyenes.)'*^) Ez

dot,

magyar

a rendkívül fontos tudósítás a

seregnek, a sereg egyes alkotórészeinek a felállítására és elhelyezésére vonatkozik,

MHK.

1)

Gardizi.

-)

1.

•'')

Antapod.

290

XVIII, 5b

Tpta\ uepeatv, á;:'

[jL'.xpov

1.

Elrseik vannak,

tisque multitndineni *)

157.

aXX'

raritatem considerarent

seii

— 57

Iv

:

e

Iv

:

xrj

^oípa'.;,

Bia.o6po'.<;

xb xfj?

auxoi;,

ávxtxaaoo[jLévf.)V

s xoXov

auxojv

-apaxá^eto;,

áxiwv

o'-w^ev

a-c £vo;

úpo\j-f''(io'z\

{xíav

EYxpu[X[j.a

xoÜ

x%

£)(_ouoc

ri

Seuxipou

[xtXíou,

ex;:é[J.7:ou(7tv

t^Xtigíov,

x^?

XTj;

T:apaxá^eto;

auxóv

Toiouaiv

ei?

(puXaxr]V

ev

auxw

t'aov

336

Trotouot

Trj?

á[X£-

^uXáxxouat.

e^ia

ri

apioxepa

xaí 6Xi^r^'/ Tzapoí-

xaxá vtúxou, tJ^ouv

xat xa

-apaxá^sdj; íí^ouv xou; axty^ou; áopíoxto? 7:otüuai, Sta xb

Tcapáxa^iv [3á5ou5 p.aXXov (ppovxt^ovxe?, xoi

e'^o)

xaxa xwv

{J-lpou; r)

ir.Tzu)'^

atjxí];,

s

s)(_ouat

j3apoujxévou

átpt^vxe^

sv

áXXrjXat? xa? [xoípa;

-apátajtv.

xat e?s Porj^eíav

-apaxá^ew^

T^apaTotaooucrtv

"^Profxoto:

auvá-tovie?

cpaívsa^^at

rrpo?

tqv

etc.

o'.

-oXXáxt? 81 xat au^euYvúvxsi; xou? Treptaaou; xwv


Tzto^ev


ri

fó;

ou-/_

[t-ctyj]

uoxa|xéva;, wTte

aXXiQXwv

-.-apaxá^ew; oúva^ív tiva ex rreptoíJO,

Xj;

taktikai megfigyelések any-

a kik a hadsereg eltt járnak stb. Cunique iuxta fluvium Brentam defixis tentop. centonibus, triduo exploratoribus directis, terrep sitnm gen-

w. o.

immo

riolis,

bennük rejl

a

s

{jlIv

7:a)(_eíav

pá5r) xoJv etvat xrjv

xa\ ;uxvbv xb fxéx(07:&v.

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE.

115

hogy ehhez hasonlót hiába keresünk akár a nyugati krónikák jámbor szerzeteseinél, akár az arab és perzsa történetíróknál. Mégis néhány fontos, alapvet elemét Leó e tudósításainak igazolhatjuk a többi forrásokból is. A magyar sereg taktikai egységét, az ezredet említi Maszúdi^) is. A külömbség csak az, hogy a míg Leó különféle nagyságú ezredekrl beszél, melj^eknek ereje tehát néha kisebb, néha nagyobb is lehetett ezer embernél, addig az arab író szerint a magyat lovassági szakaszok pontosan ezer nyira speciális

emberbl

szakértelmet tételeznek

katonai

Ha

állottak.

fel,

meggondoljuk, hogy a schematikus szám-

arányokat magában a bizánczi hadseregben sem lehetett mindig pontosan betartani a rendelkezésre álló erk folytonos hullámzásánál fogva,-) ükkor inkább a bizánczi, mint az arab író ész-

helyesnek tartani. Maszúdi eladása abban

leletét fogjuk

hogy

beszél

a

is téves,

hadsereg középhadáról, jobb- és baL

«turk))

szárnyáról, a mi nem csupán Leó leírásával van egyenes ellenmondásban, hanem ellenkezik az arab író saját egyéb tudósításaival is. ugyanis azt mondja, hogy a «turk» fvezér a

sereg jobb-

balszárnyában több lovassági

és

melyek mindenike

el,

ban állottak tnik, hogy

ez a felállítás

bizáncziaknál

melyekben

voltak.

az arab analógia

középhadról

is

csatlakozó jellegét

a

is

a

is

MHK,

harczra

sorakozott,

hatása alatt

a

még

281.

támadásának

a taktikai

az

ezredek

beszél a «turk»)

jobbról és balról wszárnj^ak))

ki-

mint a

állott, s

is

sereg-

nem

hozzájuk állítólagos

A magyar sei'eg mely kitnen lep-

teljesen megszüntették volna.

tömör vonal

sorakozó

ezekre a különféle

\)

tes

mögötte

Ebbl

sokkal többl,

újabb ezredek, melyek a régi

amúgy

melyek egy vonal-

szárnyakról, de hogy ez mennyire

és

arczéle egy szakadatlan, lezte

hanem

sereg

mutatják

helyénvaló,

volt

s

nem három részbl

araboknál,

és

egységek,

ben

lovasból állott

középhaddal és a szárnyakkal.

a

fel

ezer

szakaszt helyezett

volt,

ezredek elhelyezkedését. Ekkehard

nagyságú ezredekre

czéloz, a

^)

mikor meg-

A

magyarok, besenyk, jadsni-k és nökerdeli-k együtleírása alkalmával a bizánczi Valendar város ellen 1.

932-ben.

nemo

fentebb, 39.

2)

1.

3)

MHK,

336.

1.

1.

Nam

liostes

non simul

ibant, sod íiirmalim, quia

restiterat.

337

á3*

DAEKÓ JEN.

116 a

említi

magyar seregnek csoportonként (turmatim)

való

fel-

vonulását.

A Leó

tartalékcsapatokról,

említett

által

melyeket a ma-

gyarok lesben szoktak felállítani, Liudprand ^) két ízben is tudócsata leírásával kapcsolatban, hogy sít. Elmondja az augsburgi

magyarok harcz közben színleg megszaladnak, miután leseiket elhelyezték. Az ellenség nem is gyanítva a cselt teljes erbl üldözni kezdi a magyarokat, a mikor egyszerre minden oldalról eljönnek a lesbe kiküldött csapatok s teljesen megsemmisítik a magát gyztesnek hív ellenséget. A brentai csatánál három a

helyre

is

küldenek ki leseket

Ezek

arczvonaltámadást.

az

csak azután intézik a fsereggel

s

Leó (uTohhdra a távolról való harczban a

tudósítások

födik egyúttal

következ megjegyzését is és a lesvetéshen lelik kedvüket, továbbá az ellenség bekerüéséhen, a színleg való meghátrálásban, r issza fordulásban és a :

szétszórt csatarendben,

w^)

pedig ellenségeiket

(.(Hogyha

megszalasztják, legfontosabb

dolognak tartják a kiméletlen üldözést s semmi mással nem tördnek, csupán az üldözéssel. Nem elégednek meg ugyanis, mint a bizáncziak és a többi népek, a mérsékelt üldözéssel és a zsákmányolással, hanem mindaddig kitartanak, a míg teljesen

meg nem semmisítik az

denféle

ellenséget, s

ennek elérésére min-

módot felhasználnak. Ha. valamely üldözött ellenségük

ersségbe menekül, igyekeznek pontosan kikutatni úgy a lovak, mint az emberek szükségleteiben lev hiányt s állhata-

egy

tosan arra törekednek^ ^^ogy az ezek megszerzésében való korlátozással

megadásra az

késztessék

vagy

ellenséget

rábír-

ják a nekik tetsz egyezség elfogadására, a, midn el einie enyhébb feltételeket szabnak s aztán, ha az ellenség ezeket el-

1)

Antap.

lidi positis

lib.

II.

ex adverso

dli ignarus, impetu

(MGH.

Ser.

insidiis,

t.

III. p. 289.)

:

Turci, sicut

fugatn simulant. Quos

validissinio sequeretur,

dum

non

incal-

regis populus,

omni prodeunt ex parte inHac itaque ex

sidiae, et quasi victi ipsi victores interimunt. U. o. p. 291

:

horatione ntciimque animos recreati, fres in partes insidias ponunt, recta ipsi

fluvium transeundo hostes in medios ruunt. ^)

m\

Tar?

XYIII, 58 xu/.Xtóoeíjt

:

yaípouat

xaToc

ávTtsTpüt^ot?, xai Toc;

twv

Ss

jiaXXov

evavcíojv^

oitir.txpixhoLic,

xa\

-á^ECJ'.v.

338

xaí";

Tot?

ctr.h

txTJxoS-ev

[xá)(ai;,

£(T/r]u.aTi
xa\ evspat?,

uzo/wpTjOScjtv, xai

BÖLCS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE.

más súlyosabb ah- al

fogadja,

csatobiak

117

Hogy

hozzájuk.))^)

a

magyarok czélja a legyzött ellenségnek teljes megsemmisítése vala, annak legjobb bizonyságát szolgáltatja a 907-ben vívott csatájuk a bajorokkal. Ekkor Liutpold rgróf vezetése alatt nagyszámú sereg állott szemben a magyarokkal, melyben az ország összes elkelsége (fnemesek, fpapok) részt vett. A krónikák, midn hírül adják ennek a büszke seregnek a magyaroktól szenvedett irtózatos vereségét, minden szkszavúságuk mellett sem tudják elhallgatni, hogy a magyarok öldöklése ell csak nagyon kevesen tudtak elmenekülni, a többi mind ott veszett a csatatéren.^) Hasonló eredménynyel végzdött a magyarok, besenyk 932-ben a bizáncziak ellen

és társaik által

folytatott

ütközet,

I melyrl

Maszúdi így ír: «Körülbelül hatvanezer keresztyénné moszlim és rumi maradt a csatatéren s a turkok az ellen-

lett

ség egymást

meg

ták

holttetemein, mintegy lépcs fokain, mász-

borító

ormait.

falak

a

A

Három nap múlva

nápoly

vonultak.

elé

napon

lakói több

mindnyájan fogságba

hagyottak

gyilkoltattak és az életben rültek.

város

bevett

a turkok elhag3^ták a várost

s

át

ke-

Konstanti-

Útközben mindazokat, kikkel találkoztak,

részben lemészárolták, részben fogságba hurczolták stb.w^)

módszerüket

Várostromlási

illetleg

megersítik a bizánczi taktikus ^)

XYIII, 59 — 60: oxav

Ti^eaíjiv xa\ ácpsiSw?

Tat yáp,

(jja~cp

y_pr,ijLáTtov

iTzixlBt^za.i,

aXXa.

•xaxáXuaiv -oir^atDVXat, auxfov xcTJv

Et?

8'.(.>xóuLSvoi

áva'j'xaúov

xa\

Xfov

i'xspx

u.sv

[j-SÍCova

állítását,

e/^^pou; auTwv,

ouosv stepov XoYt^<$p.evot,

áXXa

tá

xo^oürou

[j.e5óow

o/^úptop.a

toü?

Ss xpihiao'.

zlc,

e^vrj,

tt]

s-'!x£tvxat,

xoÜxo

t)

ixrrcov

xa\

£)(_3-poú?,

iXacppóxEpá xtva

í]

£?<;

tzolvtcc

^expía xaraáttü^ei ítoc,

Sv

xe)(_pri[j.évot.

xoiv

hogy a maev

euTe'pw

xo toáxsiv. oux ápxoijv-

xsXeítjo?

eáv

é

xaxacpeúycoat, a-ouoá^ouat axpt(3fo;

y^etpcúawvxai xou;

vjxevóxr,xi ~oúx(.ú\/

£^5p(T)v

[J-£)(_pt

rÁaji

i'veiav

xou; á^aYfocií, Tcpííxov T't»v

xa\

"^PtujjLatot

ot

ápKíx-^f\,

azon

író

krónikák

nyugati

a

xai

xíj

twv

xöjv

i-^Bpfi')^

xtve^ xíüv

l)(_5pojv

xf^v

xaxavoovxe?

ávopjv xai "pooxapxepoatv

i'va

X7]V xfj

xa ápiaxovxa auxor? aúa^wva xoú-

£7:i(^rjX0üvx£(;

xal xóx£ ouvxi^£ij.£vwv auxot?

-pooxc^Éaotv.

2) Ann. Alám. 907. (MiH. St. Gall. XIX, 259) Item belliim Bangoariorum cum Ungariis insuperabile, atque Liutpaldus dux et eorum. supersticiosa superbia occisa, pauciqne Christianormn evaserunt, interemptis mnltis episcopis comitibusque. Ann. Sang. (u. o. p. 278) 908 Baioariorum omnis exercitus ab Agarenis occiditur. Ann. Corbeienses 907 (Jaífé, Bibliotheca I, 34) Baioariorum gens ab Ungaris pene deleta est. Y. ö. Lütticli, üngarnzüge in Európa im 10. Jli. Berlin, 1910. 54. 1. :

:

:

3)

MHK,

282.

1.

339

1

DARKÓ JEN.

18

gyarok a vár körülzárása

és

minden

segélyforrástól való elvá-

gása által törekedtek az ostromlottakat megadásra kényszeríteni.^)

De mondanak a

ezek a források ennél többet

is.

Bizonyítják, hogy

magyarok éppúgy, mint hajdan az avarok

és türkök,^) jára-

tosak

zásában

Leírásukból

is.

melyekkel köveket dire, továbbá

lttek a vár

alkalma-

falaira

és

vé-

tzvész okozása czéljából.'^) azonban nem voltak e népek any-

gyújtó gerelyeket

ügyesek a

eszközök

használtak ostromgépeket,

kitetszöleg

dárdákat

és

Minden valószínség nyira

ostromtechnikai

különféle

a

voltak

szerint

is

váraknak technikai eszközökkel való ostrom-

hogy sem HerakLEios, sem Leó nem említi ezen jártasságukat, mint a mely tekintetben semmi különösebb tanulságot sem nyújthat a bizánlásában, mint a bizáncziak,

cziaknak az

s

ez az oka annak,

példájuk.

Mindent összefoglalva,

a

magyarok fegyverzetének

kájuk alapvonalainak leírására nézve

Leó

olyan

részlettudósítást

kútfkben nincsen meg arra

lehet

csakis

értelemmel

leír,

csak

arra,

a

forrása,

szempontból

ugyanazt

Hungari

:

.

.

.

ket

muros Papiensis

tcntoriis,

giruiii

ezért

s

azonban katonai

érdeklik, a melyeket

Liudpraud, Antap. 1. III. p. 303 civitatis valló circumdarent, ac defixis per

mint

szakért szemével

szervezetet és taktikát,

1)

tum

és másfajta szak-

harczmodort emezek,

a

Herakleios a hadvezér

elvek

általános

az

kútfkbl ismerünk,

nyugati és keleti

türk-magyar hadi

a

a nyugati és keleti

Ebbl azonban nem

megfordítva.

és

hogy más

tárgyalták

és

nézik

mely

a

hogy azok a magyar hadiszokások, bizonyos tekintetben mégis külömbözk vol-

tak azoktól, melyeket

Leó.

nála,

következtetni,

melyeket Leó

hanem

összhang uralkodik

teljes

idevonatkozó többi források között. Csak ritkán talá-

és az

lunk

és takti-

exeundi adi-

civibus prohiherent.

fentebb, 70.

2)

1.

3)

Gerhardi vita

1.

S,

Oudalrici ep.

Ungrorum ... ad expngnandain

(MGH.

civitatem

—

Ser.

t.

lY. p. 401)

circiímcinxit,

:

exercitus

diversa

ferens

U. o. episcopus instrumenta ad depositionem murorum. lapidibus (se. Ungrorum) undique circa eum discurrentihus intactus et inlaesus snbsistebat. Gesta episcop. Camerac. (MGH. Ser. t. A'IT. p. 428j (Hungari) murorumque expugnationem declinantes ad fastigia templi :

.

.

.

iaculis et

:

.

tela

.

.

ardentia certatini iaculantur.

340

BÖLCS

liEÓ

szempontból összes fontosabb részleteiben nek.

A

írók

azonban katonai

rendszeresen kifejte-

nyugati krónikák jámbor szerzetesei

tékben rendelkeznek,

119

TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE.

az arab és perzsa

s

szakértelemmel csak vajmi szerény mér-

tlük nem

ezért

s

taktikának hadtudományi

is

lehet várni a

magyar

nyugvó rendszeres ismertetését csak azt adják el, a mi nekik vagy informálóiknak leginkább feltnt, inkább a külsségekre és arra fektetve súlyt, hogy a magyar taktikának egyes speciális esetekben való alkalmazását leírják. Mégis mindössze annyi külömbség van Leó és a többi források között, hogy emezek nem adnak olyan részletes és világos képet a magyar sereg beosztásáról és felállításáról, mint amaz. De a lényegre nézve itt is megegyeznek. Már sokkal több új adat található LEÓhoz képest a nyugati forrásokban; a várostromlási módszerekrl, a szekértáborról, a csatakiáltásokról ^) és a kémlelésrl csakis ezekbl értesülünk. S valamint nem jutna eszébe senkinek sem kéiségbevonni ez adatok hitelességét csak azért, mert LEÓnál hiányzanak, úgy viszont nem lehet megtámadni az megbízhatóságát egynémely olyan részlettudósításért, a mely bár a többi forrásokban kifejezetten nincs megemlítve, mégis jól elhelyezhet azok közt a fvoná-

k

:

sok

alapon

melyekre

közt,

nézve az összes források tudósítása egybe-

hangzó.

Hangsúlyoznunk tudósítások

nem

nézve

melyekre

ellenkeznek az

elébb

bizánczi, nyugati és keleti

A

azokkal

teljes

kútfk

szükségképeni folyománya,

nánt tekintendk.

hogy mindezek

ugyanis,

kell

a

taktikai

st

részlet-

alapelvekkel,

constatáltunk

megegj^ezést között,

e

a

ezen alapelveknek

szerves kiegészít-része gya-

illetve

kép, melyet e háromfele oldalról

szes tudósításoknak a felhasználásával

jöv

ösz-

magunknak

alkothatunk

magyarok hadviselési módjáról, teljesen egységes és minden dis harmónia nélkül való. Arra a kérdésre tehát, hogy vájjon Bölcs LEÓnak a Toöpxotról közölt adatai tényleg megfelelnek-e a honfoglaláskori ma-

a honfoglaló

'}

Widukiiidi

cunctantes,

mam

légionéra

feratioue

lib.

III.

Lech fluvium

faclo,

sagittis aliis

(MGH.

lacessere

caesis

Ser.

t.

III. p. 458.)

:

transieriint, circumeiintesque

vei

coeperunt et impetu

captis,

sarcinis

legionis illius arniatos fugere compulerunt.

341

nam

Ungarii nihil

exercitum, extre-

cum

onmibus

ingenti vocipotiti,

caeteros

DARKÓ JEN.

120

szervezetének

hadi

gyarok

taktikájának,

felelhetünk.

«igen«-nel

megokolt

és

határozott

A midn Leó

és

jól

ezeket az ada-

tokat csekély módositás hiján csaknem szószerint átveszi Herak-

300

LEiosnak

találták

ket

nomád népek-

környez

körében ennek a taktikának évszázadokra vissza-

hagyománya éppen

viseli

az

hogy a magyarok hanem egyszeren át-

kifejezésre,

ezt a taktikát,

fel

shazában

az

tl, a melyek

men

keletkezett Taktikájából, ezzel csak

igazságot juttatja

azt a történeti

nem maguk vették még

eltte

évvel

volt,

türkök

a

sem Leó nem adják

a VII. század elején legersebb ké-p-

s

avarok

és

teljesen

Sem

voltak.

kimerít

leírását

Herakleios,

ennek a taktiká-

éppen azért bizonyos részletekre nézve kiegészíthetk és kiegészítendk az tudósításaik más források alapján. De abban áll e bizánczi Taktikáknak nagy jelentsége minden egyéb idenak,

hogy katonai szakértelemmel ismertetik türk-avar-magyar haditakt^ kának a többi népektl elüt sajá-

vonatkozó forrás a

felett,

tos és a többi népekre nézve tanulságos vonásait.

mély

hatásról,

kájára

csaknem minden

írónak

taktikus

tanúskodik arról a

mint

Herakleios úgy a bizánczi

lovasság felfegy-

csatarendbe való állításánál és harczi mozduajánlja hadvezéreinek

kifejezetten

latainál

két bizánczi

melyet ez a taktika a bizánczi hadsereg takti-

gyakorolt.

verzésénél,

fejezete

E

Nem

példájának követését.

türkök és avarok

a

lenne nehéz kimutatni, hogy mind-

azok a reformok, melyekkel Herakleios a bizánczi lovasság taktikáját át akarta alakítani,

mozgékony hadirend,

a

mint a milyenek a jobban

terület kihasználása,

a

tagolt és

lesvetés

és

a

meglepetés, alapjukban véve a türk- avar taktika szem eltt tar-

Ezeknek a reformoknak a keresztülvitelével igyekezett csinálni Herakleios a régi merev, nehézkes és egytásával

készültek.

oldalú

taktikával

gyorsabban sereget.

Leó

beli bizánczi

harczoló lovasságból

operáló, átveszi

a

körülményekhez

egy

változatosabban és

jobban

ezeket a reformokat, a

alkalmazkodó

mennyiben a kora-

hadsereg hajlamainak és szokásainak megfelelnek,

hogy megnevezné azokat a népeket, a melyeknek példájából ezek a reformok kiindulnak. azonban belátja, hogy eldjének újításai nem mindenben válnak be annál az áthidalhatatlan külömbségnél fogva, mely a bizáncziakat a turániaktól a hagyomány, életmód és szokások tekintetében elválasztja, a nélkül

S;

342

k

121

BÖLOS LEÓ TAKTIKÁJÁNAK HITELESSÉGE.

mint a felfegyverzésrl szóló rész tárgyalásánál láttuk^ némileg eltér a Herakleios ajánlotta újításoktól s hajlik a régi hagyományok felé. Ezért nem lelkesedhetik ö a magyar taktika iránt oly mértékben, mint Herakleios tette a türkökével és ezért,

a

avarokéval szemben,

s

nem

hadseregének oly nyiltan

ajánlhatja

méltó példa gyanánt. Olyan tény

és határozottan követésre

mi csak sajnálhatunk éppen

ez,

magyar taktika behatóbb ismerete szempontjából, melynek még számos apróbb részletét hozhatta volna nyilvánosságra, ha a HERAKLEioséhoz hasonló a melyet

a

álláspontra helyezkedett volna.

De

így is hálásak lehetünk

gyarok föjellemvonásait háborúban és

smagyar való

taktikának

a

VII.

hogy a honfoglaló mabékében megrajzolta s az

iránta,

századi

türkökével és avarokéval

azonosságát megállapította. Ezáltal megmutatta nekünk e

taktika

eredetét

egyszersmind

s

katonai

közölte

legfontosabb és legértékesebb alkotó-elemeit. sait alapul

veszszük

sok idevonatkozó

s

az

tudósítá-

egybevetjük és kiegészítjük a többi forrá-

adataival, akkor

hiteles s a mellett világos

smagyar

Ha

szempontból

és

nem

lesz

nehéz történetileg

szemléltet képet nyújtanunk az

hadi taktika mibenlétérl.

AKAD. ÍRT. A NYELV- KS SZKPTUD. KÖRÉbL. XXIII. KÖT.

4. SZ.

'löa

TARTALOMJEGYZÉK. Lap

Bevezetés I.

II.

III.

A

,

,.

—

„,

..

-

.-.

.„.

-

,

Schefler-kiadta Taktika szerzje ós keletkezési ideje

Herakleios Taktikájának turkjai

Leó viszonya Herakleioshoz„

IV. Leó

I

_.

„.

_

„„

™

magyar vonatkozású adatainak

.„

.,_

,,

.„

„„ „„

kritikája,,,. _„

„„

.„,

.„.

,„

.,

—

-

5

^

,„.

59

_~

,„

,„

3

,„,

™

„ „,

70 106

^\ /

/

EKl

Debreceni Fnye^cn-i Könyvtár

Í»-

ncplóscá m

a.

üröi\/e.

,

— —

—

:: :

III. Szász B. : A reflexív és valláserkölcsi elem a Szombatos codexek. 60 f. IV. Kimos ós Munkácsi : A belvÍ8zoDyni>,'ok költészetben s Longfellow. 60 f. V. Vámbery : A magyarok eredete és a finn-ngor használata a magyarban. 1 K. VII. Thury J.: A kasztamimi-i török nyelvjárás. 1 K. VlII* nyelvészet II. 1 K. IX. Káhnnny L.: BoldogTélfy: Nyelvészeti mozgalmak a mai görögöknél. 40 f. X. Brassai: A mondat ilualismusa. 1 K 20 f.— asszony, ösvallássunk isteuaszonya. 40 f. XII. Ábel J. XI. Gr. Kuun O. : A kunok nyelvérl és nemzetiségérl. 80 f. Xlll. k. I. Heinrich G. : Tvudrun, a monda Isota Nogarola. 1 K. (1884—1885.) II. Barna F. : A votják nép múltja és jelene. 60 f. III. és az eposz. 80 f. Goldziher I. : Palesztina ismeretének haladása az utolsó három évtizedben. 80 f. V. Barna F. : A votjákolí IV. Ábel J. : A liomeroszi Demeter-hymuusról. 1 K. VI. Szarvas Gábor : A régi magyar nyelv szótára. 20 f. -pogány vallásáról. 40 f. Vll. Biidenz J. : Egy kis viszhang Vámbéry Ármin úr válaszára. 40 f. VIII. Szily IX. Bogi.sich M. : Szegedi Ijénárt K.: Ki volt Calepinus magyar tolmácsa. 20 f. S.:

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

— —

énekeskönyve. 1 K. X. Joannovics : Szórendi tanulmányok. I. rész. 60 f. XII. Télfi/ : Heraclius XI. Pecz V. A kisebb görög tragikusok trópusai. 20 f. XIV. k. I. Ábel^J.: Az ó- és Rankavis León hellén drámája. 60 f. (1885—1886.) II. Joannovics: Szórendi tanulmányok. középkori Terentius biograpliiák. 80 f. III. Barna F. : A mordva nép házassági szokásai. 60 f. IV. n. rész. 80 f. V, Káhnány L. : Mythologiai nyomok Télfy : Jelentés újhellén munkákról. 60 f. VI. Putnoky M. : Etymologicum a magyar nép nyelvében és szokásaiban. 20 f. VII. Simonyi : A magyar szótk. 60 f. VIII. magnum Romániáé. 40 f. IX. Brassai : Szórend és accentus. Simonyi : A nyelvújítás történetéhez. 40 f. X. Télfy : Három franczia hellenista és a volapük. 40 f. 1887—1889.) 80 f. XA'". k. I. Dr. Schreiner M. : Az iszlám vallásos mozgalmai az els négy században. III. Simonyi-. Kombináló André Chénier költészete. 3 K. 60 f. 11. Haraszti IV, Hunfalvy P.: Az aranyosszéki mohácsi nyelvemlékek. 30 f. szóalkotás. 80 f. VI. Télfy : Újabb hellén munkák és V. Zichy A. : Psychiatria és politika. 20 f. VIII. Asbóth 0.: A hangsúly a szláv nyelvekben. a hellén nyelvtanítás. 1 K 20 f. Kisfaludy Károly « Mohácsa -a görögül. '80 f. X. Télfy XI. Dr. Kégl 1 K 60 f. S. : Tanulmányok az újabbkori persa irodalom történetébl. 3 K. XII. Gróf Kuun G.: Újabb adatok a kún Petrarca-Codexhez. 30 f. (1889—1892.) XVI. k. VII. Szamota I. : A Murmelius-féle latinI. Finály : A beszterczei szószedet. 4 K. magyar szójegyzék 1533-ból. 1 K. VIII. Hegeds I.: Guarinus és Janus Pannonius. 1 K 60 f. IX. Dr. Kunos I. : Kisázsia török dialektusairól. 90 f. ^- X. Hegedn Dicsének Jacobus Ant. Marcellusra. Irta Janus Pannonius. (1892—1897.) I. XVII. k. I. Dr. Mahler Egyiptológiai tanulmányok a choronologia körébl. 30 f. III. Kécfl S. : A perzsa népdal. 90 f. IV. Melich J. : Melyik nyelvjárásból valók a magyar nyelv régi német jövevényszavai ? 1 K 20 f. V. Kozma F. : Brassai Sámuel mint sesthetikus és mkritikus. 2 K. VI. Dézsi L. Sz. Ágoston reguláinak magyar fordítása C elius (Bánffy) Gergelytl. 2 K. VII. Vadnai Czakó Zsigmond ismeretlen drámai költeménye. 30 f. VIII. Gyomlay Szent István veszprémvölgyi donatiójának görög szövegérl. 1 K 20 f. IX. Mahler Adalékok az egyiptomi nyelvhez. 60 f. X. Id. Szinnyei J. : Az els magyar bibhograplms. 60 f. (1898 -1901.) XVIIl. k. I. Gyoviíay : Bölcs Leo Taktikája mint magyar történelmi kútforrás. 1 K. 20 f. II. Katona L.: Temesvári Pelbárt Példái. 1 K 20 f. III Némethy G. : A római elégia viszonya a göröghöz. 48 f. IV. Thúry J.: A «Behdset-ül-Lugat» csagatáj szótár. 1 K 20 f. V. Katona L. : Alexandriai sz Katalin legendája középkori irodalmunkban 1 K 60 f. VI. Dr. Cserép J. : Határidszámítás a rómaiaknál. 40 f. VII. Thúry J. : Török nyelvemlékek a XIV. század végéig. 1 kor. VIII. SziJasi M. : Adalékok a finn-ugor palatális mássalhangzók történetéhez. 1 kor. IX. Kégl S. Szenáji. 3 kor. X. Katona L A Teleki-codex. 1 kor. 60 f. XIX. k. I. Bayer: Egy magyar Eszther-dráma. 60 f. II. Haraszti : A renaissance franczia színköltészete és a színszerség. 1 kor. 20 f. III. Thúry J.: A közép-ázsiai török irodalom. 1 kor. 50 f. IV. Melich J. : A brassói latin-magyar szótár-töredék. 60 f. V. Pecz V.: A classica philologia jövje. 60 f. VI. Hegeds L: Petrarca « Szózatjai. 50 f. VII. ^fwnos 7. Ada-Kaléi török népdalok, .

—

—

—

—

—

—

— —

—

—

—

—

—

—

—

—

:

—

—

—

:

—

—

—

— —

— —

:

:

—

—

—

—

—

—

:

—

—

— —

—

—

—

:

—

—

—

—

—

:

— — —

— — — fordítással és jegyzetekkel. 2 kor. — VIII. Cserép J.: C. Július Csesar commentariusainak — IX. Melich J. Szikszai Fabricius Balázs latinfolytatásai és Asinius Pollio. 80 magyar szójegyzéke 1590-bl. 3 K — X. Kégl Sándor Dselál ed-Din Rumi négysoros :

f.

versei.

1

K

50

f.

— XX. k.

:

:

I.

Ferenczi Zoltán

:

Petfi és a socializmus,

1

E

— IL

itáliai nyelvcsalád helyzete az indogermán nyelvek körében. 1 K 50 f. IV. Melich J. : Révai Oszkár : Szláv jövevényszavaink. (I. rész.) 2 K. klós nyelvtudománya. 1 K. V. Némethy Géza : Ovidius és Lygdamus. 1 K VII. GoldVI. Geyza Némethy-: De epodo Horatii cataleptis Vergilii inserto. 1 K. VIII. Horváth Cyrill: Joannes Vercellensis ós a ziher Igndcz : tjri János. 30 f. IX. Vári Rezs : A ciliciai Oppianus Halieutikájának magyar Margit-legenda. 90 f. X. Asbóth Oszkár : A j kézirati hagyománya. I. (bevezet) rész. gy változás a hazai szlovének nyelvében és a dunántúli magyar nyelvjárásokban. 1 K 20 f. Messallam auctore. bO f. II. XXI. k. I. Geyza Némethy : De Ovidio ElegiaB III. Hegeds István: Menander Váczy János A nyelvújítás gyzelme. 1 K 60 f. IV. Némethy Geyza: De sexta Vergilii ecloga. 60 f. 80 f. V, redivivus. 2 VI. Darkó Jen : A magyarokra vonatkozó Kégl Sándor Bhagavadgitá. 80 f. VII. Császár Elemér: Bessenyei akadémiai népnevek a bizanczi íróknál. 1 K 80 f. VIII. Bleyer Jakab : Hazánk és a német philologia a XIX. törekvései. 1 K 50 f. IX. Némethy Gejza : P. Vergilii Maronis Catalepton. 60 f. század elején. 2 K. XXII. k. I. Kallós Ede: Megjegyzések X. Kégl Sándor: Emir Khoszrev. 80 f. II. Bayer ós excursusok Archilochoshoz I. (Trimeterek, tetrameterek, elégiák.) 2 K. József: Schiller drámái a régi magyar színpadon és irodalmunkban. (Székfoglaló.) III. Vári Rezs : A ciliciai Oppianus Halieutikájának kézirati hagyománya. 2 K. IV. Badics Ferencz : Gyögyösi István ismert 11. (érdemleges) rész. I. fele. 2 K.

Schmidt

J,:

Az

— III. Asbóth

—

— — —

M

—

>

— —

m

—

—

—

— —

—

—

—

—

—

—

—

—

—

— V.

Schmidt József: Kísérlet az idg. Rácz Lajos: Rousseau és SauttersVII. Császár Elemér : A német költészet hatása a magyarra heim. 1 K 50 f. XXIII. k. I. Jánosi Béla : Szerdahelyi György sesthea XVIII. században. 3 K. III. Simonyi II. Szinnyei Ferencz : Jósika Miklós. 2 K 40 f tikája. 1 K 50 f. Zsigmond : Jelentéstani szempontok. 1 K. és ismeretlen költeményei. (Székfoglaló.) 2 K. VI. gutturális probléma megoldására. 2 K.

— —

—

—

.

még készletben vannak, a Magyar Tud. -hivatalában Budapest, V. Akadémia -utcza 2. Könyvkiadó

Jüegrendelhetöh, a mennyihen

Akadémia

—

FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA,

\j

PLEASE DO NOT REMOVE

CARDS OR SLIPS FROM THIS POCKET UNIVERSITY OF

TORONTO LIBRARY