Nem adom fel! FŐKEFE-roadshow, Budapesten is
Telephelyet nyitottunk Martonvásáron
A tartalomból: Újabb dolgozói képzések Termelékenységi verseny Regionális közösségi nap Komló határában Dzsúdó-világbajnok lett Szabó Nikolett
2014/5.
II
ÍRMONDÓ
Tartalom
Köszöntő
Ne bénázzunk, kérem!
3 Újabb 160 dolgozónkat
képezzük Beszélgetés Kun László vezető oktatásszervezővel
4 Sportnap, Sikondán is
Riport egy regionális közösségi eseményről
5
davinni a munkát az O emberekhez Telephelyet nyitottunk Martonvásáron
6 Termelékenységi verseny
7 A Hónap dolgozói
Eredményhirdetés Karvai Sándor újabb rekordkísérlete
8
Cél a riói paralimpiai arany
Címlapon:
Cselgáncs-világbajnokságot nyert Szabó Nikolett kolléganőnk A nagy képen a főkefés dolgozókkal kiegészült Nem adom fel! zenekar, amely a FŐKEFE-roadshow budapesti zárórendez vényén lépett fel a Fogarasi úti TESCO Extra parkolójában szeptember 27-én. (Joó István felvétele)
Szabad előhozakodnom egy kínos jelenséggel? Túl gyakran hallhatjuk az éterben a fülsértő jelzőt: béna. Politikusaink például megsemmisítésként használják egymásra. Ez vagy az béna ötlet volt a kormánytól, béna párt, béna választási plakát, kampány, bénán érvelt a rivális, satöbbi… Nyomtatott újságban, portálon, tévében hírlapírók, elemzők, véleményvezérek „bénáznak” nem egyszer. Különösen furcsa ez a szó a jogvédő szellemiség fölkentjei szájából, akik egyébként rendre kikelnek a diszkrimináció ellen. Nem szabad senkit sem hátrányosan megkülönböztetni bőrszínéért, nemi irányultságáért. De közben, úgy látszik, a fogyatékossággal élőt vagy megváltozott munkaképességűt meg lehet szomorítani azzal, hogy bénának neveznek mindenkit, mindent, aki-ami nem tetszik. A kereskedelmi rádiók gombnyomásra röhögő szövegelői is kötőszóként használhatják a béna jelzőt, aggathatják mindarra, ami szerintük ciki, furcsa, lúzer. A sportriporter szintén úgy fogalmaz (no nem paralimpia kapcsán, mert ott karót nyelten tiszteli a fogyatékosságot), hogy a játékos elbénázta a lehetőséget. Megállapíthatjuk, hogy a valamiképpen hátrányos helyzetű társadalmi rétegek közül a fogyatékossággal élőket, a megváltozott munkaképességűeket övezi közbeszédben a legnagyobb tapintathiány. Ezért is fontos, hogy Társaságunk erőfeszítéseket tesz a társadalom tudatformálásáért. A dolgozói képzések mellett ugyanazon uniós projekt részeként oktató- és reklámfilmeket, óriásplakátokat készíttet, közreműködik integrált diák-sportnapok megszervezésében, sátras roadshow-t tart bevásárlóközpontok parkolóiban, hogy érzékenyítse, nagyobb megértésre ösztökélje az átlagembereket a szóban forgó réteg iránt. Természetesen cégünk kitűnő termékei, tekintélyes megrendelőpartnerei is jelzik, hogy mennyit érnek egy hatékonyan működő rehabilitációs foglalkoztató munkavállalói. A Hírmondó tehát elítéli a közbeszédben a „bénázást”. Egyúttal fennen hirdeti: mozgáskorlátozottak is lehetnek remekül teljesítő kollégák. A Hónap dolgozói rovat (lásd: hetedik oldal) ezúttal is szállítja a példát. Joó István főszerkesztő
Martonvásári telephelynyitás (Kővágó Istvánné felvétele)
Impresszum
Szabó Nikolett dzsúdó-világbajnok kolléganőnk, edzőjével, Keserű Józseffel
2
FŐKEFE HÍRMONDÓ - A FŐKEFE Közhasznú Nonprofit Kft. lapja Kiadja a FŐKEFE Rehabilitációs Foglalkoztató Ipari Közhasznú Nonprofit Kft. H-1145 Budapest, Laky Adolf u. 41–49. · Telefon: +36/1- 251-3288 Felelős kiadó: Szabó György ügyvezető igazgató Főszerkesztő: Joó István · E-mail:
[email protected] Grafikai tervezés, nyomdai előkészítés: Káldor Gábor Nyomdai munkák: FMB Kft., Nyomdaipari Üzletág
Vezérkar
Korábbi számainkban bőségesen beszámoltunk arról, hogy a Társaságunknál zajló Rehabilitáció – Érték – Változás (RÉV) elnevezésű TÁMOPprojekt lényegét adó dolgozói képzések április végéig lezajlottak. Most hírül adhatjuk: másfél ezer megváltozott munkaképességű alkalmazottunk alapvető, illetve szakmai képzése után további százhatvan fő ingyenes képzése indult el augusztus végén, illetve szeptember közepén a nyílt munkaerőpiaci esélyek növelése érdekében. De hogyan vált lehetségessé ez? – A további képzésekre a projekt maradványpénzei adnak lehetőséget. Nagy mulasztás volna, ha a megtakarított ös�szegeket – bizonyos eszközbeszerzések mellett – nem használnánk fel arra, hogy munkavállalóink közül még több képzési résztvevőt vonjunk be a projektbe. Hogyan lehetett eredményes a toborzás azután, hogy a közelmúltban bő másfél ezer embert már képeztek? – Az újabbak megtalálása könnyebb volt, mint a korábbiaké; azt tapasztalom és egyúttal a projekt egyik nagy eredményének is tartom, hogy dolgozóink között elterjedt a korábbi szakaszban megvalósított alapvető képzések és a szakmai képzések jó híre, és az olyan kollégák, akik korábban még bizonytalanok voltak, mostanra motiváltabbakká váltak a képzések iránt. De fontos körülmény az is, hogy az újabb százhatvan fő képzésének nagy részét olyan telephelyi helyszínekre szerveztük meg, ahová eddig még nem jutott el a projekt, vagy ahol még legfeljebb csak a Hírmondóból értesültek a fejleményekről. Ráadásul a mostani képzések újdonságok,
Beszélgetés Kun László vezető oktatásszervezővel vagy részben újdonságok az előzőekhez képest. Akkor tehát kifejezetten alapvető képzések már nem lesznek? – A korábbi típusú, 480 óra tartamú tanfolyam ebben a projektben már nem bukkan fel, de az új szakaszban van helyette rövidebb, jellegében hasonló képzés. Ugyanis új helyszíneken: Gerdén, Ózdon, Kaposváron, Pápán, Kisteleken és Mezőtárkányban szerveztünk egyegy 80 órás mentálhigiénés tréninget! Összesen száz fő végzi augusztus végétől ezt a képzést, amely ugyan rövidebb, de főbb tartalmi elemeiben hasonló az előzőhöz, és a programba sikerült beleépíteni egy számítógépes modult, tananyagrészt is. Milyen szakmára lehetett jelentkezni? – A konkrét szakmai képzések keretében ebben a projektben már csak egyféle lehetőségünk volt. Budapesten egy adatrögzítői-call centeres képzés indult 110 órában 20 látássérült résztvevő vel. Ehhez a tanfolyamhoz komplett, infokommunikációs értelemben véve akadálymentesített call center épül ki a Laky Adolf utcai központban. Telefonrendszer és -hálózat, képernyőnagyító és képernyő-felolvasó programmal ellátott számítógépek, speciális kommunikációs szoftver… mind, együtt. Ez az
infrastruktúra egyaránt szolgálja a – többek között látássérült kollégák – hatékony oktatását, illetve azt a hosszú távú célt, hogy a megváltozott munkaképességű, tehát nem csak a látássérült kollégáinknak akár helyben biztosítsunk call centeres szolgáltatómunkát. Így egyszerre növeljük az esélyüket a külső, nyílt munkaerőpiacon és itt, a cégen belül. Aki netán nem tudná, ez a szakma a régi telefonközpontos foglalkozás továbbfejlesztett, marketing funkcióval ellátott változata. A projekt jelenlegi szakaszában van egy harmadik típusú képzésünk is, ami nem valamely szakma megszerzésére irányul, de nem is egyszerűen munkavállaláshoz szükséges készségek, képességek kifejlesztésére. A Társaság számára is nagyon fontos, 96 órás csoportvezető-képzésről van szó… Nem korbácsolódnak ezzel az „égig” bizonyos dolgozók vezetői hajlamai? – Ide nem jöhetett mindenki. Ezzel a képzéssel az a speciális és kifejezett célunk, hogy bizonyos munkavállalóinkat olyan vezetői készségekkel, képességekkel vértezzük fel, amelyekre kizárólag a közvetlen termelésirányban van szükség. Az a negyven fő, aki érintett, vagy már művezetőként, csoportvezetőként dolgozik, vagy még nem az, de a Társaságnak lehetnek vele ilyen tervei a későbbiekben. Azt várjuk a csoportvezető-képzéstől, hogy fejlessze a résztvevők vezetői kompetenciáit, amely egyúttal hozzájárul az irányításuk alatt álló munkavállalók motivációs szintjének emeléséhez és a munkahelyi légkör javításához. E képzés végzői egyúttal elsajátítják azokat a technikákat, amelyekkel növelni tudják a munkaszervezés és a termelés hatékonyságát. Növelik a résztvevők kommunikációs, konfliktuskezelési és empatikus készségét, sőt, profi vezetési technikákra is oktatják őket. Sikerült úgy megszervezni a javában zajló csoportvezető-képzést, hogy minél inkább lefedje a FŐKEFE kiterjedt telephely-hálózatát? – Három központja van ennek a képzésnek – Budapest, Szombathely, Tiszanána –, de a bejárások ésszerű megszervezésével lehetővé vált, hogy sok üzem, fióktelep képviseltesse magát. A képzési résztvevők lelkesedése és együttműködése is kellett ehhez. Sok esetben a bejárók megszervezték egymás között, hogy kinek az autójával,
3
Vezérkar – Terep milyen útvonalon és sorrendben vegyék fel egymást. Az útiköltséget természetesen a munkahely téríti a TÁMOPprojekt finanszírozásával. Így vált lehetségessé, hogy nemcsak a budapesti külső képzési helyszínen lehetnek ott 12-en különböző helyszínekről, hanem Tiszanánán ugyanígy 15-en, Szombathelyen pedig 14-en. Budapestre a helybélieken kívül Ceglédről, Kistelekről, Tatabányáról, Rétságról utaznak be a résztvevők. A tiszanánai helyszínre a csoportvezetői képzés kedvéért ezekről a településekről járnak be december közepéig: Tiszaszentimre, Ózd, Nemti, Mezőtárkány, Mezőkövesd, Heves, Karancsság, Jászapáti és Poroszló. A szombathelyi Rumi úti termelési központunkba a helyieken kívül Vasvár, Körmend, Celldömölk, Bejcgyertyános, Szentgotthárd, Jánosháza és Őriszentpéter FŐKEFEtelephelyéről jönnek fel az emberek. A hosszabbított TÁMOP ez év végével mindenképpen lezárul. Hogyan tudunk továbbra is képzőintézmény maradni a gyakorlatban?
– Nos, szinte kizárólag támogatott képzési projektekben gondolkodhatunk. A megváltozott munkaképességű munkavállalóink, illetve a célcsoporthoz tartozó külsős személyek anyagi helyzete nem teszi lehetővé, hogy fizetős képzéseket indítsunk. Ezért kiemelt figyelemmel követjük a hazai és az európai uniós pályázati és egyéb normatív támogatási lehetőségeket, és ha adódik ilyen, akkor mindenképpen élni fogunk vele. De nyitottak vagyunk arra is, hogy más intézmények, szervezetek pályázataiban közreműködjünk úgy, hogy vagy képzőintézményként kapcsolódunk be és oktatjuk a külsős munkavállalókat, vagy csak munkáltatóként irányítjuk a képzésekre a saját embereinket. Biztosan összegyűlt már annyi tapasztalata, hogy mint vezető oktatásszervezőt összegzésre kérhessük, „mit hozott a konyhára”, az egész Társaság viszonylatában a RÉV projekt. – Elmondhatjuk, hogy a képzéseken résztvevők megkapták azokat a szakmai és személyiségbeli kompetenciákat, amelyeket a nyílt munkaerőpia-
Sportnap, Sikondán is Vojtek Aurél írása
N
égyévnyi szünet után ismét főkefés dolgozók népesítették be a Mecsek gyöngyszemének tartott Sikonda-fürdő közvetlen szomszédságában lévő szabadidőközpontot. A nyári leállás előtt ugyanis itt, Komló határában került megrendezésre a sokak által hőn áhított regionális sportnap. Reggel nyolc óra után jöttek a dolgozók Bicskéről, Gerdéből, Mohácsról. A komlói munkavállalók is kitettek magukért, hisz innen is nagy számban érkeztek, sőt jöttek a meghívott vendégek északról (Budapest), keletről (Heves), nyugatról (Szombathely) és persze a szomszéd Somogy (Kaposvár) is képviseltette magát. Tiszteletét tette Komló és Gerde polgármestere, még bankképviselők is akadtak, hogy szolgáltatási ajánlataikat megtegyék. Az erdő mélyébe induló keskeny úton pár száz méter, és máris egy gyönyörű tisztás képe fogadja az odaérkezőt. Sátrak, pavilonok, halk zeneszó. Mindenhol sürgölődő emberek, főzőalkalmatosságok felett terjengő füst és illatvarázs. Önfeledten labdázó, szórakozó felnőttek, csaknem 300-an. Az égi4
con elvárnak velük szemben. Az eddig látogatási igazolást vagy tanúsítványt szerzettek által kötelezően kitöltött tanfolyam-értékelő lapokból ugyanez a gondolat köszön vissza, persze egyszerűbb, lényegre törőbb megfogalmazásokkal. A projekttel megmutattuk, hogy a FŐKEFE nemcsak termelőcégként, hanem képzőintézményként is képes volt a piacon megjelenni. Nagyon reménykedem, hogy a kormányzat és az egyéb támogató szervezetek, látva a projekt eredményeit, társadalmi hasznosságát, nyitottak arra, hogy pályázati kiírásaikkal újabb forrásokat biztosítsanak munkavállalóink további képzésére, fejlesztésére. Ez a célcsoport igenis megérdemli és igényli ezt a lehetőséget! S mivel ez az igény nagyon sokak háttérmunkája által erősödhetett meg, ezúton köszönöm valamennyi résztvevő és közreműködő kollégának, hogy a saját területén tevékenységével áldozatosan hozzájárult ennek a maga nemében egyedülálló és rendkívül összetett projektnek a sikeres megvalósításához.
ek is kegyesek voltak a résztvevőkhöz, hisz a hetek óta tartó rapszodikus időjárást csodaszép napsütés váltotta fel. Nem kellett attól félteni az üstöket, bográcsokat, hogy az égi áldás felhígítja tartalmukat. Nyolc csapat mérte össze tudását a főzőversenyben. A pártatlan szakértővendégekből álló zsűri meg volt elégedve a baranyai szakácsok munkáival. Az egyéni versenyszámok női és férfi kategóriában zajlottak. Komlón nagy hagyományokkal bír a petanque nevű golyójáték. Népszerű volt a hetes rúgó verseny, lehetett aztán kosárra dobni és volt erőfelmérő is, ahol nehéz medicinlabdát kellett minél messzebbre juttatni. A sakk szintén szerepelt a versenyszámok között. Ötfős csapatok versenyeztek a szellemi totóban. Minden sportnap alkalmával, így most is óriási sikere volt a kötélhúzásnak. Azok a Budapestről érkező vendégek, akik engedtek a kíváncsiságuknak, elfogadták a meghívást és megtisztelték a rendezvényt, ugyancsak aktívan töltötték a napot. Ismerkedtek a festői környezettel, segítettek a burgonya tisztításában és beneveztek a kötélhúzásba is. És ha már beneveztek, akkor meg is nyerték! Így a győzelemért járó serleget egy időre immár a Laky Adolf utcai központban tekinthetik meg az érdeklődők. Az egyéni számok helyezettjei is büszkén vehették át az okleveleket, illetve a győztesek nyakába aranyérmek kerültek. Baráti kézfogások és forró ölelések közepette történt meg a nap végén a búcsúzkodás. A halkuló zene utolsó dallamát még hallottuk fülünkben, a finom étkek ízét még éreztük nyelvünkön, de gondolataink már a jövő évi sportnapot tervezték. Minden résztvevő közös, gyakran hangoztatott gondolata volt, hogy nem szabad újabb négy évet várni a következő sportnapra. Ez jól minősíti az idei rendezvény sikerét. Ezúton szeretnénk megköszönni a támogatóknak (a Társaságon túl a Fészek Szakszervezetnek, az UniCredit Banknak, a területileg illetékes önkormányzatoknak, helyi vállalkozóknak), hogy segítségükkel létrejöhetett ez a sok embert megmozgató, közösségformáló nap, ahol kis időre mindenki elfelejthette a hétköznapok nehézségeit, hogy aztán a pihenés után újult erővel álljon a kihívások elé.
Hadművelet
Odavinni a munkát az emberekhez A fotón balról jobbra: Nyitrai Imre, Szabó György és Szabó Tibor (Kővágó Istvánné felvétele)
Odavinni a munkát az em berekhez: ez a kormánytö rekvés hatványozottan fontos a fogyatékossággal élő embereknek – e szavakkal indokolta Nyitrai Imre szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár Martonvásáron azt, hogy Társaságunk, a leg több - 3500 - megváltozott mun kaképességű (mmk) embert fog lalkoztató hazai cég, a FŐKEFE Közhasznú Nonprofit Kft. telephe lyet nyitott a Fejér megyei város ban. A sajtótájékoztatóval egybe kötött megnyitón elhangzott: a rehabilitációs foglalkoztatásért támogatásban részesülő állami nagyvállalat Martonvásáron be induló irodaipapíráru-gyártása mintegy 60 érintett főnek nyújt le hetőséget arra, hogy megfelelő munka- és életkörülmények között
dolgozhasson. Az akadálymentes, akkreditált telephely megválto zott munkaképességű foglalkozta tottjainak toborzása Martonvásárról, Budapestről és a martonvásári járáshoz tartozó településekről történik, de sokan dolgoznak itt az egykori szigetszentmiklósi telephelyről is. (Utóbbiak bérelt busszal járnak ki.) Nyitrai Imre helyettes államtitkár elmondta, szerte az országban tipikusan ilyen hatvan fős csoportok helyzetbe hozatalával valósul meg fokozatosan az a kívánalom, hogy senki ne maradjon az útszélen, aki értelmes munkához akar jutni. Szabó Tibor polgármester ehhez azt tette hozzá, mindent megtesznek azért, hogy fölkutassák azokat a környékbeli embereket, akiknek kapóra jön ez a kenyérkereseti lehetőség, hiszen –
mint mondta – Martonvásárt ugyan a kultúra és a zene városaként tartják számon, de a kultúra mellé anyagiakra is szükség van. Irodaipapíráru-gyártásban eddig is nagyhatalom voltunk, piaci ré szesedésünk egyes termékfajtákból a 70 százalékot is elérik itthon, ám most, az Akadémiai Nyomda utódjának számító AK Nyomda Kft. raktár- és üzembérleményeiben tovább koncentrálódhat a ter melés – mutatott rá Szabó György, a FŐKEFE ügyvezetője. Elmagyarázta, hogy az AK Nyom dával mint másik állami céggel nemcsak „összebútoroztak” hely ben, hanem élénk és példaértékű együttműködésbe is fogtak. A nyomdával végeztetik el a különféle iratgyűjtők, iratrendezők, gyorsfűzők stb. félkész termékké formálását, amit aztán kész termékké a közhasznú cég alakít, és innen történik a kiszállítás. Ezzel a FŐKEFE stabil beszállító partnerhez és logisztikai előnyökhöz jutott, az AK Nyomda pedig meg rendelésekhez. A FŐKEFE ügy vezetője elmondta, nemcsak az irodai papíráruk bizonyítják, hogy a megváltozott munkaképességűek minőségi termékeket tudnak gyár tani. A saját termékeink közül a tisztítóeszközöket és a kóser élelmiszerpiacoknak szállított savanyúságokat említette példa ként, bérmunkáik közül pedig a világcégek megrendelésére gyártott síkötéseket, asztali lámpákat, or vosiinfúzió-szerelékeket.
5
Terep
Termelékenységi verseny
Nógrádszakál
Martfű 2 20 1
4 . j úl i u s
20 1
4 . j úni u s
Júniusban Nógrádszakál nyer te a telephelyek közötti ver senyt, 111,30 százalékos teljesít ménnyel. Nógrádszakálon húszan dolgoznak, fele részben meg változott munkaképességűek, akik iratgyűjtők készítésében közre működnek, fele részben pedig faipari munkások, akik többek között kefefatesteket, ecsetnyeleket gyártanak. Kiss László üzemvezető elmondta, a siker mind a két te vékenység végzőinek egyenlő mértékben köszönhető. Hozzátette: nagyon örülnek, hogy végre szám szerűen is mérhetővé vált jó tel jesítményük, és a csapat máris célul tűzte, hogy ha lehet, idén még egy alkalommal győzzön.
A telephelyek közötti verseny júliusi győztese: Martfű 2. fiók telepe. 104,05 százalékot értek el. Legjellegzetesebb tevékeny ségük a cipőfelsőrészek jelölése és címkézése, cikkcakk- és kéreg varrása, de iratgyűjtőket, gyors fűzőket is gyártanak, vagy ha kell, fólialapot csomagolnak, kokárdát varrnak. „Telephelyünk 73 dolgo zója most azt bizonyította, hogy csapatmunkával a kívánatos szá zalék igenis elérhető – jelentette ki a Hírmondónak Ocskó Istvánné Kati. A művezető megjegyezte, a helyi kollektíva 80 százaléka már csapatjátékos, a jobb képességűek segítenek az összteljesítmény javí tásában, több dolgozó 3-4 munka műveletet is elvégez.
Komló Expo. Idén, szeptember 12-14. között már a 14. Komlóért Expo valósult meg az egykori bányászvárosban. A szervezők ezúttal is elismerő oklevélben dicsérték meg Társaságunkat a színvonalas megjelenésért. Az oklevelet Polics József, Komló polgármestere és Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár adta át.
6
Premier plán
2014
A Hónap dolgozója
szeptember
Varga János
Lendvainé Tóth Éva
Horváth Ferencné
Vasvár
Martfű, 1. fióktelep
Jászapáti
Az irodai papírárukat előállító vasvári telephelyet annak 2006-os létesítése óta erősíti Varga János. Többnyire vezetői feladatokat látott el, utóbb minőségellenőrként is gyakran hárultak rá irányítói és azzal járó adminisztratív feladatok. Személye garancia arra, hogy Vasvárra is érdemes elvinni olyan tevékenységeket, melyek a megyében másutt csak a szombathelyi Rumi úton folynak. Korábban ilyen volt a tokos irat tartók és az aláírókönyvek készítése, most éppen a naptárgyártást lehetne példaként említeni. Munkabírása, tar tós összpontosítási képessége nagy értéke a cégnek. Jellemző a munkához való hozzáállására, hogy ha a telephely nyitásánál hamarabb érkezik meg az alapanyag, vagy ha zárás után válik le hetővé a készáru elszállítása, ő azonnal a helyszínre motorozik Vasvár közeli lakóhelyéről, és már intézi is az átvételt vagy a kiadást.
Bő egy évtizede bedolgozóként kezdte a cégnél, 2007 óta pedig az üzemben dolgozik. Hallássérültként is kitűnően beilleszkedett a közösségbe, amely jelenleg 55 főt számlál. A dolgozók többsége dísztasakot gyárt, a többiek iratgyűjtőket. Éva a tasakgyártás vil lámkezű „üdvöskéje”, rendre 130 szá zalék körül teljesít. Közben sose gyárt selejtet. Pedig nehéz műfaj ez: itt századmilliméteres pontossággal kell hajtogatni, harmonikáztatva is; de a talp beillesztés sem történhet esetlegesen, a tasak szája is szép kell legyen. Éva azok közé tartozik, akikre mindig lehet számítani a váratlan kihívások idején. Ő is, vezetője is sajnálja, hogy a jogszabályi háttér és a kompex felül vizsgálat fényében hat óra helyett már csak négy órában folytathatja, nem akarván elveszíteni özvegyi nyugdíját. Egyetemista lányát egyedül támogatja, édesanyját is ő segíti, rendben tartva annak kertjét is.
Bár a mopvarrás mint tevékenység utóbb elkerült a 96 fős Jászapáti te lephelyről, dossziék, gyorsfűzők s ha kell, díszdobozok gyártásában to vábbra is meg tudja mutatni ez a hölgy remek minőségi és mennyiségi tel jesítőképességét. Teszi ezt napról napra mozgásszervi problémái elle nére. A normát mindig teljesíti, az esetleges hibákat ő maga észleli és javítja, jelenlegi művezetője, a ko rábban meós Csonka János nem emlékszik olyan esetre, hogy vissza kellett volna adnia Jutkának egy keze alól kikerült termékét. A munkahelyi közösségben is feltalálja magát. Pél dául segít másoknak, ha kell, de meg is vigasztalja, erősíti azt a kollégát, akinek éppen magánügyi problémája van. Hobbija a keresztrejtvényfejtés.
Karvai a vízen Továbbra sem fér a bőrébe Karvai Sanyi munkavállalónk, aki „társadalmi munkában” Guiness-rekorder vak motoros, de száguldó versenyautókkal is közeli ismeretségben van. Szeptember 18-án sikeres világrekord-kísérletet tett vakon jet-skizésből. Látás híján is 46 kilométeres csúcssebességgel 1600 métert tett meg a dunaharaszti tavon egy Sea-
Doo Bombardier márkájú jetskin, azaz belső vízsugaras motoros vízi járművön (annak üléses változatán). Most is Borsi Gergő autóversenyző volt a „szeme”, azaz ő segítette a tájékozódásban. Egyszer ez a rekord is hivatalossá válhat, mert jegyzőkönyvezték. Sanyi naponta Hontról jár be dolgozni a budapesti Laky Adolf utcai központunkba.
7
színező
Cél a riói paralimpiai arany
T
udtán kívül aranykitermelésbe fogott a FŐKEFE, amikor februárban fölvette Szabó Nikolettet a budapesti Kooperációs üzembe dolgozni. Ez a csinos hölgy szeptember 5-én, Colorado Springsben, a 70 kilogrammos súlycsoportban megnyerte a látássérültek cselgáncs-világbaj nokságát! Amerikai aranyérmével másodikként szerzett kvótát a 2016os riói paralimpiára. Előbb egy törököt győzött le, aztán egy spanyolt – a háromszoros paralimpikai győz test –, aztán a döntőben egy kínait. Nikolett viszonylag későn, 14 éve sen kezdett dzsúdózni, akkor is csak azért, mert a törökbálinti Zsolnai iskolában kötelező tantárgy lett ez a sportág. Ekkor még az „épek” között küzdött és ott is nagyon tehetségesnek számított. De hiába emelkedett egyre följebb a Budapesti Spartacus színeiben, ’98-ban a sportorvos eltiltotta a versenyszerű dzsúdózástól. Ugyanis a tíz éves korában észlelt szembetegsége ekkorra, húsz esz tendős korára súlyossá vált, és félő, hogy az erőlködés gyorsítja a romlást és szaruhártya-kiszakadást is előidézhet. Nikolett négy évig
Cselgáncsvilágbajnokságot nyert Szabó Nikolett kolléganőnk! teljesen felhagyott a sporttal. Annál is inkább, mivel a kényszerű leállás idején a női dzsúdó mint paralimpikai sportág még nem létezett. Ma is csak ketten vannak, akik ezt érdemben művelik Magyar országon… Ám akkor hogyan is jutott most világbajnoki aranyig Nikolett? Ebbe belejátszott, hogy kiváló edzője a Józsefvárosi Diák Sport egyesületnél, Keserű József, egy úttal egy rákoskeresztúri sportklub elnöke. Ő járta ki, hogy Nikolett ottani „ép” dzsúdós gyerekekkel és középiskolásokkal, jórészt fiúkkal edzhessen. Ez, valamint ereje, ál lóképessége, technikássága, gyor sasága, helyzetfelismerése és össz pontosító-képessége kellett ahhoz, hogy háromszoros világbajnok és kétszeres paralimpikai bronzérmes legyen. Bár „a dzsúdó az élete”, régóta foglakozik a visszavonulás gondolatával. A 2012-es londoni
paralimpia után, ahol bronzérmet szerzett, mégis úgy döntött, hogy folytatja a riói paralimpiáig. Addig is elvégzi a cselgáncsedzői tanfolyamot. „Köszönettel tarto zom a FŐKEFÉ-nek – mond ja az újdonsült világbajnok – hogy biztosította számomra a zavartalan felkészülést az USAbeli világbajnokságra. Köszönet egyáltalán azért is, hogy állásom lehet is. Hiszen aki megváltozott munkaképességű, ráadásul ver senysportot is űz, vagyis sokat utazik, az nem könnyen helyezkedik el!” Szabó Nikolett szereti azokat, akikkel együtt dolgozik, mondván, annyi kedvesség árad felé a kollégáktól. Az aranyérméhez is mindenki lelkesen gratulált. S hogy mit tanulhatunk Nikolettól? Küzdeni akarást, szerénységet mindenképpen. Az is figyelemre méltó, hogy – mint mondja – nem izgul. Dont vöri bébi, nyerj inkább vébét, olimpiát… J.I.
