INDITVÁNY Alulírott Morris Pedro (9700 Szombathely, Batsányi u. 35. sz. alatti lakos, személyi azonosító száma 1510426-3450, magyar állampolgár) ezúton indítványozom a T. Alkotmánybíróság elıtt a számvitelrıl szóló 2000. évi C. törvény 14. §-a 2009. jan. 1-tıl hatályos új (9.) pontjára irányuló alkotmányellenesség utólagos vizsgálatát, továbbá alkotmányellenesség megállapítása esetén a kifogásolt rendelkezések hatályon kívüli helyezését, mert álláspontom szerint a hivatkozott joghely tartalmilag ütközik az Alkotmány 13. § (1.) bekezdésével, valamint a 2. § (1.) bekezdésével.
"Noha az államnak a piacgazdaság viszonyai között is megvan az a joga, hogy jogszabályok segítségével beavatkozzék a gazdasági folyamatokba, ezirányú joga nem korlátlan. Az semmiképpen sem tartozik bele, hogy a piacgazdaság tényleges viszonyait figyelmen kívül hagyva, a rosszhiszemőség vélelmébıl kiindulva, tetszése szerint szabályozza a gazdasági életet, tekintet nélkül arra, hogy a kellıen át nem gondolt szabályozás kiket és milyen mértékben sújt joghátránnyal. [31/1998. (VI. 25.) AB határozat] I. A megtámadott rendelkezés (2000. évi C. törvény a számvitelrıl) 1. § (Általános rendelkezések : a törvény célja) : Ez a törvény meghatározza a hatálya alá tartozók beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét, a beszámoló összeállítása, a könyvek vezetése során érvényesítendı elveket, az azokra épített szabályokat, valamint a nyilvánosságra hozatalra, a közzétételre és a könyvvizsgálatra vonatkozó követelményeket. 14 § (számviteli alapelvek) : (9) A (8) bekezdés szerinti napi készpénz záró állomány maximális mértékét annak figyelembevételével kell meghatározni, hogy a készpénz napi záró állományának naptári hónaponként számított napi átlaga kivéve, ha külön jogszabály eltérıen rendelkezik - nem haladhatja meg az elızı üzleti év - éves szintre számított - összes bevételének 1,2%-át, illetve ha az elızı üzleti év összes bevételének 1,2%-a nem éri el az 500 ezer forintot, akkor az 500 ezer forintot. Az átlag számításánál az adott hónap naptári napjainak záró készpénz állományát kell figyelembe venni. Mindaddig, amíg az elızı üzleti év összes bevétel adata nem áll rendelkezésre, addig az azt megelızı üzleti év összes bevételét kell alapul venni. A Magyar Köztársaság Alkotmánya (1949. évi XX. törvény) 2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. 13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot. II. Alkotmányos alapjog a tulajdon feletti rendelkezés joga ? 7/1991. (II. 28.) AB határozat Az Alkotmány a tulajdonhoz való jogot ugyan nem a XII. ún. alapjogi fejezetben szabályozza, hanem azt a szabadságjogoktól különválasztottan mondja ki, de nyilvánvalóan alapvetı jogként részesíti alkotmányos védelemben(…) A rendelkezési jog a tulajdonjoghoz tartozó részjogosítvány, a tulajdonjog feletti döntés szabadságát jelenti 20/2006. (V. 31.) AB határozat Az Alkotmánybíróság gyakorlatában az alapjog korlátozása alkotmányosságának megítélése minden esetben a szükségesség – arányosság tesztje alapján történik. Ennek során az Alkotmánybíróság esetrıl esetre állapítja meg, hogy a támadott jogszabály meghozatala során a törvényhozónak volt-e alkotmányosan elismerhetı kényszerő oka az alapjog korlátozására, annak súlya arányban áll-e az elérni kíván céllal, illetve a cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazta-e a jogalkotó.
Az Alkotmánybíróság többször foglalt állást az Alkotmány 13. §-ában foglalt „tulajdonhoz való jog” kapcsán. Ennek során tisztázódott, hogy ezen jog alkotmányos alapjognak minısül, miként az is, hogy a tulajdon feletti rendelkezési jog a tulajdonjoghoz tartozó részjogosítvány, és a tulajdon feletti döntés szabadságát jelenti. Az Alkotmánybíróság korábbi határozatai alapján ismert az is, hogy alapvetı jog ugyan korlátozható, ám a korlátozhatóság feltételekhez kötött. Alapjog akkor korlátozható, ha : -
A korlátozás másik alapvetı jog vagy alkotmányos kötelezettség érvényesítése érdekében történik.
-
Az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelı arányban állnak egymással.
-
A korlátozás során alkalmazott eszköz egyáltalán alkalmas a kitőzött cél eléréséhez.
-
A korlátozás során az alkalmazott eszköz az adott cél eléréséhez szükséges legenyhébb. III. A tulajdon feletti rendelkezés joga a vállalkozás gyakorlatában
1.
A számviteli törvény leginkább érintett alanyai – a továbbiakban vállalkozás – a vállalkozási tevékenység folytatása során bevételt érnek el, kiadást eszközölnek. Ez többféle módon történhet, a legáltalánosabb a készpénzben, illetve banki forgalomban történı számlarendezés. Emiatt a vállalkozás pénzeszközeinek egy részét készpénzben, másik részét bankszámláján tartja. A pénzügyi eszközök ugyanúgy a vállalkozás tulajdona (a vállalkozás a vagyoni mérlegében a forgóeszközök között tartja számon), mint a többi eszköz. A vállalkozási tevékenység lényegéhez tartozik a tulajdon feletti döntés szabadsága, az, hogy az adott momentumban a vállalkozás eszközei épp milyen formát öltenek (áru /készpénz /tárgyi eszköz /követelések /értékpapírok stb.). A vállalkozás vezetésének feladata és joga eldönteni, hogy a piaci kilátások alapján fokozni kell-e a termelést, esetleg több árut vásárolni, vagy épp stabil fundamentumokba kell fektetni, netán a gépjármőparkot korszerősíteni, és így tovább. Ha ezen joga alkotmányos alap nélkül sérül, akkor az Alkotmányban foglalt „piacgazdaság” és „vállalkozás szabadsága” eszménye is sérül. A vállalkozás vezetıje felelısséggel tartozik döntéseiért a vállalkozás tulajdonosainak, hitelezıinek, és a közteherviselés okán az állam felé is. Feladata – tudatosan vagy ösztönösen – végsı soron döntések sorozata, az elvállalható / elvállalhatatlan kockázat meghatározása, a vonatkozó tényezık elemzése, a minél jobb eredményekre való törekvése, stb. A vállalkozás kockázatkezelésének tárgya az, hogy a vállalkozás pénzügyi eszközeit az adott pillanatban készpénz formájában, vagy bankszámlán tartja. Mindkettı adott kockázattal jár. Ha készpénz formájában tartja, tulajdona például nem védett tőz, természeti csapások, stb. ellen. Betörés, lopás és hasonlók ellen páncélszekrénnyel, hatásos riasztórendszerekkel, akár ırzı-védı szolgálat igénybevételével védekezhet. A döntés helyességéért azonban a vállalkozás vezetıje viseli a felelısséget. A jelen idıszakban – amikor patinás nemzetközi piacvezetı bankok fizetésképtelenül tőnnek el a csıd süllyesztıjében, a nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság nyomása egyre erısödik kiélezett veszélyt jelent a pénzügyi eszközök bankszámlán tartása. Ám, ha a vállalkozás vezetıje így dönt, döntéséért viseli a felelısséget. Ha azonban az állami elıírás miatt a kötelezıen pénzintézeben elhelyezett pénzügyi eszközök elvésznek, megsérülnek (bankcsıd, értékveztés, stb.), a vállalkozás vezetıje annak ellenére is viseli a felelısséget, hogy a döntés nem sajátja. Véleményem szerint ez az Alkotmány 2.§-ában foglalt „jogállam” eszményével ellentétes. 2
2-
A megtámadott rendelkezés a „tulajdon jogának” részét képezı „tulajdonjog feletti döntés szabadsága” alkotmányos alapjogot korlátozza oly módon, hogy kogensen írja elı a készpénzben tartható maximális értéket, szankcionálva ennek túllépését (ld. Adózás Rendjérıl szóló 2003. évi XCII. törvény 172. § (1.) bek. e). pontja). Ez azt jelenti, hogy miután a vállalkozás – az elıírást követve - egy meghatározott összeg feletti értéket nem tarthat készpénz formájában, kénytelen vagy bankszámlára átterelni saját pénzügyi eszközeit, vagy azokat más vagyoni formára átkonvertálni (árura, berendezésekre, egyebekre költeni). A jelen válságos idıszak különösen a hatékonyság növekedése, a kockázat csökkentése, a biztonságosabb mőködés irányába ösztönzi a vállalkozásokat (megtakarítások-növelése, költségek csökkentése, stb.). A megtámadott rendelkezés élesen ellentmond ennek a törekvésnek. Jelenleg ugyanis se nem életszerő, se nem célszerő a vállalkozás pénzügyi eszközeinek elköltése, lekötése, ezért az elıírásnak csak azzal lehetne eleget tenni, ha a készpénzben megtestesülı eszközök banki folyószámlára kerülnek, aminek jelenleg azonban jelentıs – fedezetlen – kockázata van. A közgazdasági híradásokból is ismert az a tény, hogy a pénzügyi / banki szféra olyan mértékő bizalmi válságban van, amely miatt a pénzintézetek sem hiteleznek egymásnak. Több hazai bank külföldi anyabankja is csak saját anyaországának kormánya, jegybankjának pénzügyi segítségével tudta fenntartani likviditását, elkerülni eddig a fizetésképtelenségét, a csıdöt. Kormányunk a banki szféra számára több segélycsomagot dolgozott ki és tett hozzáférhetıvé, valamint 100%-os állami garanciát vállalt a lakossági betétekre (az OBA garanciával fedett rész felett). A vállalkozás banki folyószámlája nem lakossági bankbetét, így az Országos Betétbiztosítási Alap által nem biztosított. Állami, kormányi vagy más garancia sem vonatkozik a vállalkozások banki folyószámlán lévı összegeire. A jelenlegi helyzetben ez jelentıs mértékő kockázatot jelent.
3-
Az általam vezetett mikrovállalkozás helyzete általánosnak tekinthetı. Vidéken kiskereskedelmi tevékenységet folytatunk, jellemzıen készpénz ellenében a lakosságnak értékesítünk. Üzletünk beszállítói között egyaránt találhatók kis- és középvállalkozások, kivétel nélkül budapesti vagy ahhoz közeli székhellyel, mintegy 220 Km-re tılünk. Az árualap jellemzıen importból származik. Mivel nincs lehetıségünk naponta pótolni az értékesített árukat, beszerzésünket az árufogyás függvényében 1 - 2 - 3 hetes gyakorisággal bonyolítjuk, saját szállítással (ez azt jelenti, hogy amikor összeállt a szükséges pénzmennyiség, az üzletvezetı a cég kisteherautójába ül és elmegy Budapestre áruért). Sokszor csak este, pénztárzárást követıen derül ki, hogy összejött a várhatóan szükséges pénzösszeg, amivel másnap el lehet menni áruért. Beszállítóink nagyobb része kizárólagosan készpénzért értékesít (cash & carry rendszer), ám a többiek többsége is valamilyen módon elınyben részesíti ezt (készpénz-fizetés esetén árengedmény, vagy banki fizetés esetén felár). Bankkártyával gyakorlatilag nem lehet fizetni (a bankkártya-társaságok magas jutalékára a termékek nyomott piaci ára nem biztosít fedezetet). Beszállítóink magatartását teljességgel érthetınek látjuk, mivel naponta olvashatunk késedelmes fizetésekrıl, körbetartozásokról és sok más olyan tényezırıl, amelyeknek léte inkább a biztonságosabb készpénzforgalom felé orientál minden vállalkozást. Jelenleg a készpénz-bevétel minden nap leadásra kerül a cég korszerő riasztóberendezéssel ellátott központjába, ahol a szabályoknak megfelelıen forgóeszközként beérkeztetjük, majd a cég biztonsági minısítéssel rendelkezı trezorjába zárjuk. Hetente egy - két alkalommal ebbıl az éppen szükséges összeget befizetjük a cég bankszámlájára, hogy a banki átutalással teljesítendı kötelezettségeknek (üzlet bérleti díja, közüzemi díjak, rezsi, közterhek, adók, áruforgalom, stb.) legyen fedezete. A többit összegyőjtjük, és amikor elegendı pénz összejött, elmegyünk áruért. Üzletünkben összesen 3 fı tevékenykedik, velem együtt. Több fı foglalkoztatását a munkabéreket terhelı rendkívül magas közterhek miatt nem tudjuk megoldani, nincs rá fedezet.
3
A jogalkotó által - a jogszabály végrehajthatósága érdekében – esetünkben elvárt jogkövetı magatartás az alábbi lenne : 1.A készpénzbevételt minden nap legalább egy alkalommal be kellene fizetni a bankba (a bank kezelési költséget számol a készpénz befizetéséért). 2.-
Ehhez valamely munkatársnak (üzletvezetı, alkalmazott) el kell mennie a pénzintézethez, ehhez – a bankfiók földrajzi elhelyezése függvényében – tömegközlekedési vagy más eszközt kell igénybe venni, ezt követıen a pénztárnál várhatóan sorba állni. Ez érdemi munkaidı-vesztés, várhatóan napi 45 - 90 percet vesz igénybe, illetve nyilván több, ha minden érintett vállalkozás mindennap "bankozik".
3.-
Ha összeállt a szükséges pénzmennyiség a budapesti árubeszerzéshez, valakinek (üzletvezetı, alkalmazott) – mint fent - el kell mennie a bankba készpénzt vételezni. Munkaidı-veszteség mint fent, a bank kezelési költséget számol a készpénz kifizetéséért.
4.-
Az árubeszerzı körútra az indulás 5:30 kor van (a körút 15 - 20 látogatandó helyet jelent). Ezért célszerő reggel 8-kor már az elsınél ott lenni., Emiattt azonban az elızı napon a bankból kihozott pénzt egy napig mindenképpen a központi pénztárba kerül tárolásra.
Más vállalkozásoknál is nem kívánt következményekkel jár a rendelkezés : 1.-
A közelünkben lévı – nagy forgalmú – gyógyszertár gyógyszerész végzettségő, erre kijelölt munkatársa eddig munkába jövet fizette be a bankban az elözı napi bevételt. Jelenleg mindennap 16 óra környékén elmegy a pénzintézethez befizetni a tárgynapi készpénzbevétel. Emiatt a gyógyszert kiváltani szándékozók kénytelenek a szocialista rendszert idézı sorállásban részt venni. A gyógyszertárban kizárólagosan gyógyszerészek dolgoznak. Árut jellemzıen banki rendezéssel szereznek be.
2.-
A nyújtott (késı estig), illetve szombati és vasárnapi nyitvatartással rendelkezı nagy forgalmú bevásárlóközpontokban mőködı vállalkozások számára gyakorlatilag megoldhatatlan feladat a késı esti, hétvégi bevételek, pénzintézethez történı aznapi befizetése. Árut vegyesen (banki és készpénz) rendezéssel szereznek be.
3.-
Az utazóügynök számára is megoldhatatlan feladat a készpénzbevételt számlavezetıjéhez (takarékszövetkezet) befizetni. Az ügynök hetente 3-4 napon át úton van tehergépjármővével, az ország egész területén értékesítve a rakodóterén lévı áruféleségeket, a számlavezetıhöz pedig csak lakhelyén eszközölhet befizetést. Árut jellemzıen készpénz rendezéssel szerez be.
4-
Az egyszemélyes kereskedelmi vállalkozások (trafikok, lerakatok, stb.) helyzete hasonlóan reménytelen. Számukra más megoldás nincs, mint a nyitvatartási idı megrövidítése (eddig elegendı volt havonta 1 – 2 alkalommal felkeresniük számlavezetıjüket, tudniillik kicsi méretük miatt árut szinte kizárólagosan készpénz ellenében szerezhetnek be).
Fentiek miatt is kijelenthetı - általános érvénnyel -, hogy minél kisebb a vállalkozás (vagyis minél sérülékenyebb), annál inkább készpénz-forgalom függı. Számtalan további példát lehetne sorolni az elızetes hatásvizsgálat nélkül bevezetett intézkedés nem kívánatos következményeirıl. A rendelkezés többlet-költségeket és érdembeni munkaidı kiesést okozva rontja a mikrovállalkozások amúgy is rendkívül gyenge versenyképességét, olyan cél elérése érdekében, amely nem ismeretes, és vélhetıen nem alkotmányos. IV A megsemmisíteni kért rendelkezés alkotmányosságának vizsgálata 7/1991. (II. 28.) AB határozat Az állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvetı jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhetı el (…) A törvényhozó a korlátozás során tehát köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszköztkiválasztani, mert amennyiben az alkalmazott korlátozás a cél elérésére alkalmatlan, az alapjog sérelme megállapítható.
-
Jelenleg nem ismeretes, hogy a jogalkotó a vállalkozás saját tulajdona feletti rendelkezés alkotmányos alapjogának korlátozása révén milyen más alkotmányos alapjog vagy kötelezettség érvényesítését kívánja elérni. A jogszabály módosítás indoklása sem elérhetı (amennyiben egyáltalán létezik).
-
Nincs érvényben olyan nemzetközi számviteli standard vagy egyéb elıírás, amelynek esetleges kötelezı átvétele felülírhatná a Magyar Köztársaság alkotmányát
-
Nincs érvényben olyan kötelezıen bevezetendı Európai Uniós jogszabály, amely számviteli szabályként elıírná a tulajdon feletti rendelkezés jogának korlátozását
-
Nem ismeretes a kitőzött cél, ezért nem vizsgálható, hogy az alkalmazott eszköz egyáltalán alkalmas ahhoz.
-
Ugyancsak nem vizsgálható, hogy az alkalmazott eszköz a szükséges legenyhébb-e.
-
Miként az sem vizsgálható, hogy az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelı arányban vannak-e
Vélelmem szerint azon tény, hogy a jogalkotó oly módon kíván alkotmányos alapjogot korlátozni, hogy az elérni kívánt cél transzparensen nem átlátható, önmagában már ellentétes az Alkotmány 2. §-ában foglalt „jogállam” eszményével. V A vállalkozás joga [Alkotmány 9.§ (2.) bekezdése] Az Alkotmánybíróság többször értelmezte már az Alkotmány 9. § (2.) bekezdését: „A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát (…)”. : 54/1993. (X. 13. AB határozat) „A vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog egyik aspektusa, annak egyik, a különös szintjén történı megfogalmazása. A vállalkozás joga azt jelenti, hogy bárkinek Alkotmány biztosította joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése (…) A vállalkozás joga ugyanis a fentiek értelmében egy bizonyos, a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetıségének biztosítását, más szóval a vállalkozóvá válás lehetıségének - esetenként szakmai szempontok által motivált, feltételekhez kötött, korlátozott biztosítását jelenti (…) A vállalkozás joga annyit jelent – de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül -, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást. A vállalkozás joga a vállalkozások számára teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetıségének biztosítását is jelenti. A vállalkozás jogától különbözı kérdés az, hogy a vállalkozó milyen közgazdasági feltételrendszerbe lép be. E feltételrendszerrel kapcsolatban különösen az alkotmányossági követelmény, hogy a feltételrendszer, így például az adórendszer megfeleljen a piacgazdaság Alkotmányban rögzített követelményének, valamint hogy ne legyen diszkriminatív.” 21/1994. (IV. 16.) AB határozat „[a] piacgazdaság közvetlen jellemzıjeként az Alkotmány csak annyit tartalmaz, hogy benne a köztulajdon és magántulajdon egyenjogú és egyenlı védelemben részesül. Az Alkotmány egyébként nem kötelezi el magát a piacgazdaság semmilyen tartalmi modellje mellett. Az Alkotmánybíróság a 33/1993. (V. 28.) AB határozat indokolásában kifejtette, hogy az Alkotmány – a piacgazdaság deklarálásán túl – gazdaságpolitikailag semleges. Az Alkotmányból az állami beavatkozás nagysága, ereje, még kevésbé annak tilalma közvetlenül nem vezethetı le. A Kormány – alkotmányos keretek között – bizonyos szabadságot élvez(…)” 13/1995 (III. 1.) AB határozat "A jogalkotónak (...) nagy a szabadsága a vállalkozások keretéül szolgáló feltételrendszer (például az adórendszer) megteremtése tekintetében is. A jogalkotót itt is csak az a követelmény köti, hogy ne alakítson ki olyan feltételrendszert, amelynek keretei között lehetetlenné válna a vállalkozáshoz való alapjog gyakorlása. 5
Az állam széles keretek között határozhatja meg a vállalkozás jogának alapját meghatározó feltételrendszert, ám követelmény, hogy e feltételrendszer ne akadályozza meg a vállalkozóvá válást. A vállalkozóvá válás alkotmányos követelményének biztosítása nyilván magában foglalja a vállalkozási tevékenység gyakorlásának lehetıségét is. A vállalkozási tevékenység gyakorlásának vannak specifikus vetületei. Ezen vetületek korlátozása véleményem szerint - önmagában a vállalkozás jogának korlátozását eredményezi. -
A vállalkozás valamilyen erıforrás befektetésével jön létre (ez lehet a befektetı saját vagy idegen erıforrása, és lehet anyagi, szellemi, munkaerıbéli, stb. erıforrás)
-
A vállalkozás valamilyen – általában anyagi - cél elérése érdekében jön létre (ami lehet egyszerően az önfoglalkoztatás szándéka [egyéni vállalkozások, családi mikrovállalkozások], vagy akár több százmilliárdos nyereség elérése [nagy multinacionális konszernek, óriásvállalatok, stb.] ).
-
A vállalkozásnak céljai elérése érdekében rendelkeznie kell eszközei felett a döntés jogával, anélkül képtelen vállalkozni, lévén pont e joga a vállalkozási tevékenység alapja. VI Pletykák & mendemondák Az elmúlt idıszakban a kormányzat kommunikációja a különféle médiákon keresztül sugallni próbálta, hogy a vállalkozások pénztárában lévı készpénz-állomány nagy része fiktív, nem létezı. Ez egyszerően azt jelentené, hogy a vállalkozások tulajdonosai / irányítói a vállalkozás tulajdonát elsikkasztották. Ezen tényállást a büntetıjog tiltja és szankcionálja, kiderítéséhez léteznek megfelelı jogosítványokkal rendelkezı szervezetek [ Rendırség, Ügyészség, Pénzügyırség, stb.]. A kormányzat kommunikációja sugallni próbálta azt is, hogy a vállalkozások pénztárában lévı készpénz-állomány vélelmezett fiktív volta tulajdonképpen az adófizetés-elkerülésének eszköze. Ezt a tényállást az adójog tiltja és szankcionálja, kiderítéséhez léteznek megfelelıen széles jogosítványokkal rendelkezı szervezetek [Apeh, Pénzügyırség, stb.]. A kormányzat kommunikációja sugallni próbálta továbbá azt is, hogy a vállalkozások pénztárában lévı készpénz-állomány a „fekete” gazdaság” mozgatórésze.1 Ez ütközne az adójog és részben a büntetıjog elıírásaival. Hazánkban felsorolhatatlan számú hatóság, felügyelet és szervezet rendelkezik rendkívül széles jogosítványokkal a vállalkozások ellenırzéséhez, továbbá a szürkegazdasághoz kapcsolódó események, tényállások vizsgálatához. Természetesen az önellentmondás ténye a kormányzat kommunikációja tekintetében nem értékelhetı, hisz ez éppúgy nem minısül az állami irányítás egyéb jogi eszközének, mint a jogszabályok indoklásai [Jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 46 – 56 §.]. A kormányzat kommunikációja nem alkotmányos eszköz a „jogalkotó szándékának” megismertetéséhez.
A fentiekben részletezett indoklás alapján indítványozom a számvitelrıl szóló 2000. évi C. törvény 2009. 14. § (9.) pontjának alkotmányellenességének megállapítását, kérve továbbá a kifogásolt rendelkezés - a jogbizonytalanság elkerülése érdekében – visszamenıleges, 2009. jan. l-i dátummal történı hatályon kívüli helyezését. Szombathely, 2008. január 19.
Morris Pedro 1
Az alapvetı értelmezés szerint a „fekete” gazdaság a gazdaság azon része, amely kifejezetten bőncselekmények útján ténykedik (kábítószer-kereskedelem, „védelmi pénzek” beszedése, prostitúció, ember-kereskedelem, stb.). A kormányzat vélhetıen a „szürke” gazdaságra kívánt utalni (legálisan mőködı vállalkozások részbeni bevétel-eltitkolása, adóelkerülése, stb. ). 6
