I BUDAPEST, Budapest, julius hó 23. Saison

/

1905.

XYL évfolyam. MEGJELEH

MINDEN

A \

VASÁRNAP.

/A

—

Előfizetési Egész évre Félévre Negyedévre

feltételek: kor. 20.— » »

10.— 5.—

T 1

1 V POLITIKAI J L

A .

r

T I

8zerkesztóség és kiadóhivatal: •

T—1 r—I—\ 1 / I

I—1 r^ 1

1

1 I

A

J L

m

KISS

JL.

Levél, méla .akkordokból. — julius

IS.

Kedves Kiss, már rég nem voltam annyira szoczialista, mint most vagyok. Tudniillik három napra be kellett jönnöm a városba, mert kőmivesek dolgoztak nálam. Teremtő isten, micsoda útálat! Micsoda piszmogás, gyámoltalanság, időprédálás és rosszakarat! Micsoda szagok és micsoda' bőgések! Nem, ezt a mai világrendet fel kell pörkölni, levegőbe kell röpiteni! Az egyiknek nem volt lajtorjája, s félnapig tartott, mig szereztetett egyet. Mikor a lajtorja megvolt,, kitűnt, hogy már egy másik lakásba ígérkeztek aznapra. Kellő számú virginia-szivarokkal rávettem őket, hogy engemet lehetőleg egyhuzamban boldogítsanak, s ekkor megint - megkezdődött a hajsza lajtorjáért, malterért, vakaró-késért, három napon át, reggeli héttől este hatig. S mindez hat apró repedés miatt, amit különböző falakon és menyezeteken be kellett vakolni — esküszöm, ha én kőmives volnék, egy óra alatt megcsinálnám. De, igaz, csakis ha a magam, kőmivese volnék; másnak s a más hasznára én is ugy dolgoznám, mint ezek a kőmivesek. Komolyan mondom, hogy ez tesz engem szoczialistává: fabatkát sem ér olyan világrend és munkarend, mely az emberiség kilenczven százalékát utálatossá, munkáját pedig kelletlen tessék-lássékká teszi. Aminthogy azóta is vagyok szoczialista, mióta egy kicsit ismerem az életet. Amig hittem az olajnyomatos mesékben; amig elhittem, hogy a darócz alatt nemes sziv dobog, a szegénység nem szégyen, s a munka nemesit, addig gyűlöltem a szoczialistákat, akik belekotnyeleskednek ebbe a szép Schmitt-Kristófos mesevilágba. De mióta meghúzott minden munkás, akivel dolgoztattam, megmart minden szegény ember, akivel jót tettem, és láttam tönkremenni a legszebb testeket, lelkeket és elméket a munkában s a nincsetlenségben, azóta magamban is proletárdüh ég ez ellen az alávaló világrend ellen, mély az embert mesterségesen megrontja, megnyomorítja, ocsmánynyá, undokká, roszszá és szerencsétlenné teszi. Mert az élet, kedves barátom, az élet a nagy megrontó és megsavanyitó. Kezdem valóbán azt hinni, hogy az isten kezéből gyönyörűen és tökéletesen kerül ki min.degyikünk — de ettől a percztől, születésünk perczétől fogva egyre romiunk és csúfulunk. Nézze: mily gyönyörűek, kedvesek, épek és szépek a gyerekek! Mily kevés a

Hirdetések

SZEMLE.

JÓZSEF.

— B u d a p e s t , julius hó 23.

Saison.

BUDAPEST, VIII., Rölik Szilárd-utcza 18. sz.

v 1

ÉS I R O D A L M I

SZERKESZTI

Egyes szám ára 40 fillér.

30/812. szám.

felvétele

ugyanott.

Kéziratok nem adatnak vissza.

—

rossz, a csúnya, az ostoba, a beteg gyerek! S a felnőttek mily göthösek, rosszak, csúnyák és buták! Mily szépek, mily teljesek a fiatal tehetségek, s mi lesz belőlük néhány év lefolytán! Valami bántó régi mese jár az eszemben, egy oroszlánszeliditőről, ki a rábízott szép ifjú oroszlánt álmában megrontotta és elgyengitette, s végtére puha, fáradt, rosszindulatú s koravén bestiát nevelt belőle. Az élet is ilyen oroszlánszeliditő, s a föld, melynek szép, királyi vadakkal kéne tele lennie, tele van beteg macskákkal. S a világ rendje ilyen beteg macskák képére van teremtve, s aki egy életen át sem tudott hozzásavanyodni az élethez, az az élete végén fizet minden elmaradt csalódásért és derékbeadásért. A mult hétről még átcseng hozzám a szerelmes nagymama nótája, melyről, reméllem, már nem dúdolnak és dudálnak tovább, rekedten, röhögve vagy károgva, mire maga e firkát olvassa. Érzet t-e már elfakult illatokat? Tudja, olyanokat, mint a préselt virágé. Ilyen illat csap fel hozzám, nyári búvóhelyemen, a szegény, szegény, szegény szép nagymama regényéből, s vérzik á szivem, micsoda durva ujjakkal turkáltak bele a szegény préselt virág törékeny rózsaleveleibe. O, rühret, rühret nicht daran! Istenem, hogy az emberek mily szívtelenek, s mennyire nem akarnak egymással érezni! Pedig menynyire megvolna hozzá az együttrezgő hurjuk, a saját szivükben! Melyikünknek nem volt meglepetés, kinos, fájó, érthetetlen, mikor rájött, hogy már nem gyerek többé, sőt vannak már nálánál sokkal, de sokkal fiatalabbak, akiket már felnőtt lyány, már emberszámba vesznek, akik már •felnéznek hozzánk, elébb tisztelettel, majd szánalommal! Melyikünk szivén nem vonaglott át a kinos meglepetés, egy-egy ősz hajról, egy-egy halántéknak menő szarkaláb felfedeztére; kis csitri lyányok vagy kamasz fiuk követélődzésére, kik az élet jogát már tőlünk követelik, öregektől, öregektől! öregektől!! akiknek már csák az illik, hogy helyet adjanak a fiataloknak! Az élet, a tükör, az emberek legbrutálisabb, legkíméletlenebb, leglelketlenebb durvaságai és' ökölcsapásai tudják csak fejünkbe verni, s nagy nehezen érzésűnkbe is beleöklözni, hogy már nem vagyunk fiatalok, s már nincs jogunk érezni azt, amit érzünk — s még ekkor is csak kifelé tudjuk elhinni, befelé véres igazságtalanságnak érezzük az életnek felettünk való e hirtelen, gyors, időnek előtte való napirendre térését. S most vegye, kedves barátom, hogy a szegény szép nagymamának mind ebben a brutális pedagógiában álló nyolczvan esztendeig része nem volt. Nemcsak hogy az élet nem sietett beleöklözni azt, ami magától senkinek sem jut eszébe s amit magától senkisem hisz el, hanem, megfordítva, álló nyolczvan esztendeig egyebet sem hallott, mint azt, hogy: te vagy a l

482, legszebb kis lyány, nagy íyány, menyecske/nagymama a világon. Sohasem öregszel meg. Olyan .vagy, mint hatvan év előtt voltál. Nincs az a fiatal lyány, aki állhatná veled a versenyt. Bájosabb vagy a legbájosabb mai asszonynál is. Örökifjú vagy, so herrlich rvie am ersten Tag.. És • igy tovább — ki ne hallaná' ezt szívesen ? Ki ne hinné el szívesen, s ne hinné . végre igazán ? Szegény, szegény, szegény szép nagymama elhitte — s most egyszerre kell • bűnhődnie, s neki kell bűnhődnie azért, amit az emberek gqnosz jóságból, lelketlen lelkesedésből, szívtelen szeretetből ny.olczvan esztendőn. Végig összehazudtak neki. Jókaival is igy tettek, s ő is igy járt. Kedves barátom, fogadjuk meg mi ketten, hogy valameddig tollat bir a kezünk, nem irjuk soha senkiről azt, hogy nem vénül s örökifjú, inkább mindjárt megfojtjuk, leszúrjuk, négyfelé vágjuk és nyársra huzzuk.

Várníl... V á r n i . . . j ö j j ö n bárki, t ö r t é n j e n V á r n i egyre, m á s t s e . t e n n i : El-elaltatni a l o b o g ó

A kis lyány egy kicsit zavarodottan nézett rám, majd hirtelen és melegen biztatott, hogy igen, irjak, akármit, akármit. S az arczán láttam, hogy szép gyermekszemében ez egy hirtelen perez alatt megtettem azt a bizo.nyos utat, s tekintélyes költőnőből .vén libává sülyedtem. Tanítani csak a fiataloknak szabad az. öregeket, soha az öregeknek a fiatalokat. Ezzel a bölcs maximával maradván a maga esteledő barátnéja Emma.

lángot,

A l á z a d o z ó t , a b ü s z k é t , a falánkot. B é k é t k ö t n i gyáva

türelemmel,

Á l m o k a t h a z u d n i látó

szemmel,

L e s n i a perczet, az órát, a n a p o t S felszedni, a m i t k o n c z u l Megalkudni minden

hagyott!

pillanatért

, S k ö z b e n a s z i v ü n k b ő l h u l l a t n i a vért, Vágyni, epedni, s z o m j ú h o z n i , M i t fog v á j j o n a h o l n a p

,

hozni,

M e l y elszívja belőled az erőt, M i n t a m a , a tegnap, a tegnapelőtt,

Én arról kezdem észrevenni, hogy vénülök, hogy kísértetiesen tisztelni kezd a fiatalság, amitől, emlékszem, csak egy lépés ahhoz, hogy vén libának tartson, s ne legyen arra kíváncsi, hogy mit gágogok. Ma még érdekli, legalább is ugy tesz, mintha érdekelné. Lenn voltam a mult vasárnap Balatonfüreden, s egyszerre csak egy barnaszemü kis lyány gyönyörű knixet vág előttem, lenagyságos-asszonyoz, s tartja a legyezőjét, hogy autó-" grammot irjak rá. Leültettem a fruskát, megsimogattam a képecskéjét s ezt mondtam neki: »Kedves kis lyányom, nem tudom, maga hogy' van a virágokkal, én csak tövükön szeretem 'őket, s fáji a szivem minden letépett virágért, utálom a férfiak hajtókájá,ban a virágszálat, s a mi övünkben s hajunkban sem szeretem. Olyan, mintha egy kedves kutyának kitépné a szemét vagy a fülét, s azt tűzné magára. S ilyen az az egy-egy kitépett és' kiszakított mondat vagy ötlet vagy gondolat is, amit az Írókból autogrammkérés ürügyén kipréselnek. Gondolat csak egészben és összefüggésben szép és gondolat; magában olyan, mint a kihúzott zápfog. Ha akarja, ezt ráirom a legyezőjére. Vagy nem elég szellemes ?« , • .

bármi,

várni!

M e l y m i n d elcseni nagy, ifjonti

heved,

D e lassan, lopva, h o g y észre n e

vedd!

S a m i g a lelked lassan

elcsigázza,

K i l o b b a n szived m i n d e n i

láza

S n e m v á g y ó i többé a s a s o k k a l

szállni,

C s a k óvatosan a f ö l d ö n j á r n i — Várni

...

Várni! . . . Ó

gyáva sors, m e l y m e g k ö t ö d

kezünk,

S gyávábbak m i n k , kik n e m e l l e n k e z ü n k ; S amíg minden erőnk karunkba

K e z ü n k ö l ü n k b e téve, n é z z ü k a k a p u t , M e l y e t őriz az ige

sárkánykörme

És egy ö k ö l c s a p á s u n k is b e t ö r n e 1 D e jaj, v á r n u n k k e l l . . .

várnunk,

\

S a d d i g a sorsot n e m szabad

H a r c z o t , m e l y n é m a , harezot, m e l y

Várni!. Várni

..

...

K e g y e t l e n szó,- m i n ő t az I s t e n e k C s a k a b o s s z ú perczében

nemzenek.

K é t é l ű t ő r : foka m é r e g , az é l e : seb S a s z ó n á l csak é r t e l m e k e g y e t l e n e b b ! L e k ü l d t é k o s t o r k é n t a földre, H o g y az e m b e r s z í v e t A s z á r n y a s , égi

elgyötörje

vágyakért,

M e l y l y e l az I s t e n e k n y o m á b a é r t ! . . . Ó , m e r t a vágy előtt n i n c s gát, határ. Beröppen fénylő országukba

már,

O t t h o n érzi m a g á t . . . s ö r ö m t e l i felemeli.

S e b e k n é l k ü l l á m , égy szivet se

csak a külszint

őrzik

meg, az utóbbiak csinálják a nyilvános botrá-

nyokat, de különben mindnyájan egyformán erkölcstelenek.

v

*

B e v á l t , ó jaj, bevált a b ü n t e t é s t e k ,

és' gondolatait jól el tudja rejteni s hozzá istenes ábrázatot vág, addig előbbiek

van,

G y ő z z ü n k , vagy v e s z s z ü n k , t ö r t é n j é k b á r m i . . -.

N y o m á b a bánat, a m e r r e n é z t e k !

ereszt. .— Az

vivnunk, hangtalan

S m e l y n e k m i n d é g u g y a n e g y áldozatja

...

mindent a világnak

kegyképen

kihívnunk

S csak ö n m a g u n k k a l szabad harezot

Minden ember egyformán állati, csakhogy, mig az egyik vágyait csacskaságávhl

mig

A z i d ő tárja ki a k a p u t s z é p e n !

Az embert magához

a másik

•

fut

hágy

S a m e r r e jár, ott elsorvad a vágy, O t t érintetlen n e m Az önbizalom,

marad

akarat,

E l v é r z i k a remény,- e l h u l l a h i t , Csúnya

férfiak

gyakran hallhatják fiatal nők ajkairól: »Oh a •

férfiúnak mellékes a szépség !* Valóban, ugy nek

könnyen

megkövetelnek.

elengedik

ama

kelléket,

melyet

látszik a nők a férjeikszeretőjüknél

Horváth

annyira

Kornél.

M i n d e n szivet a k é t s é g b e taszit Egy

szó,

m e l y l y e l a l e l k ü n k a d t u k el m á r m i . . .

Várni! . . .

Ballá Ignácz.

483, akinek hatalmas bájai több élettapasztalatról beszélnek, mint édeskés régényei. Ez, azt hiszem, azok közé az okosok A BERZSENYI LEÁNYOK közé tartozik, akik nern azt irják meg, arnit ők maguk TIZENKÉT VŐLEGÉNYE. átélnek, hanem amit mások álmodnak. Itt ünnepelteti magát a nagy Nyáry Lenke, a : színművészet és -a mult (Tollrajzok a mai Budapestről.) század képviselője, aki mióta • férjet és automobilt vásárolt Irta: A M B R U S ZOLTÁN.. magának, az arisztokrácziához számítja magát. Még nem tett le róla, hogy köszvényes lábát visszaviszi a színpadra; XIX. ártatlanabb, mint valaha, s olyan megható naivsággal, Ralph Trafalgar. olyan antik bájjal • pötyögi klasszikus kedvességeit; hogy mezitlábos kis virágáruslánynak, néznéd és egy krajczárt (Bősz nyár. Augusztus. közepén. Délelőtt tiz órakor. A németadnál neki. A fiatalságot bizonyos Garay Ilonka képviseli, ujlaki kastély terraszán két hölgy beszéiget: BERZSENYI ELZA aki átkozottul csinos,. s aki énekelni szeretne, ha hangja • bárókisasszony és HÉTHÁRSYNÉ: AZ utóbbi, aki éppen most volna hozzá. Van még egy szép hölgy, aki' a - hajadonság érkezett, reggelizik.) és az elvált asszonyság között valami misztikus középúton lebeg; elvált menyasszony-e, vagy mi az ördög, nem E L Z A : Nem parancsolsz még valamit ? . . . Akkor szokta feszegetni. Egyébként. zongoraművésznő, aki már folytatom . . . Szóval, éppen azon a. napon; amikor el kelbejárta fél Európát, egy másik zenebohócz társaságában, iett volna; indulnunk St.-Mauriceba, a mama hirtelen megaki az elvált vőlegényének a legjobb barátja volt. A Lipótbetegedett'. i • város végre Várai Fejér Tildát és a Zelmát küldte köve• . - H É T H Á R S Y N É : De már egészen jól van, ugy-e? teknek, annak kifejezéséül, hogy a történtek- ellenére is E L Z A : Ahogy veszszük . . . Már fenn jár, de azért tartják velünk a barátságot. Áttérek az urakra. Itt Van engem még most is nyugtalanít . ; . Elég az hozzá, rémes napjaink voltak. A papa hazarohant Karlszbádból . . . mit - mindenekelőtt Bebek Ottó, akinek a tiszti egyenruhájára mondjak egyebét ? . ; . szó se lehetett: többé arról, hogy való tekintettel el lehet nézni, hogy • zongorarnűvésznek innen elmenjünk . . . Két hét múlva aztán, mikor a mama •képzeli magát. Itt dolgozik egy társadálomtudományi •már lábbadozni .kezdett, megvallom, éppen nekem támadt : munkán Zalay Viktor, akinek révén Katicza és házunk az a kiválóan szerencsétlen gondolatom, hogy idecsőditsük-: • többi szobalányai, ugy-látom, nagyon meg fognak barátezt a népet. Ugy gondolkoztam, hogy a mamát szórakoz- kozni Herbert Spencerrel. De tisztelem én azt a társadalomtatni fogja a sok vendég, a társaság, a jókedvű emberek: . tudományt, amelyet ez az ur visz végbe, pedig minden •lármája . . . aztán meg nem akartam, hógy azt mondják héten elkészül egy kötettel! Itt dolgozik valami szamárrólunk: »Nini, most szégyenletükben. elbújnak, á világ- ságon a Várai Fejér félbemaradt fia, aki, mert semmi okos tól? . . .« Csak ott hibáztam el a dolgot, hogy* Blankára dologra nem alkalmas, regényt akar irni. Itt van Ralph biztam á meghívást . . . azt' kellene mondanom: a vendé- Trafalgar; hegedül, zongorázik, bírálja a többi zenebohóczot, gek. felhajtását. Persze, ő egy irói és művészi koszorút és nem tudja elhatározni, kit vegyen feléségül: Blankát-e, . font magának. Ha felsorolom, hogy kik' varínak itt, ázt vagy Wagner Richárd özvegyét? Itt van Gabnaffy Sándor, •fogod képzelni, hogy valami helikoni • ünnepet akarunk aki értekezéseket' ir a .Vörös Zászlónak, mert hogy az apját boszantsa, a szoczializmussal kaczérkodik; ne féltsd tartani. • azonban a Gabnaffy-családot, mert mihelyt beülhet az H É T H Á R S Y N É : De hát kik vannak itt? örökségébe, - Sándor ugy a faképnél fogjá hagyni a szoE L Z A : Hát elmondom. Mindegy, akárhol kezdeni, mert czializmust, mint más a kis varróleányt. Itt van az én olyan társaság ez,, amelyben ríiindenki megvárhatja, hogy •Kanaday barátom, aki legutóbb nagy szívességet tett • elsőnek említsem. Tehát. először is: a vastag Marcsa, aki, • nekünk, s vadász-; lóverseny- és kártyá-történeteket hazumint tudod, festőnőink legtehetségesebbike, Idvált azóta, dik. Ugy él, mint hal a "vizben, és szeretem, niert csibészamióta - az apja miniszter.- Másodszor: Tilda bárónő, a őszinteségeket mond. Itt vannak Hargitay Pali-, aki igazán szobrászat képviselője, akinek mindenesetre megyan az az •izmos" költői egyéniség, de rémitő fajankó, Bende Gyurka, •eredetisége, hogy olyan arczpiritó gladiátorokat és titánokat,' a festő, aki, ha olyan jól pingálna, mint amilyen gyönyöríiint ő, még senki se mintázott . . . meg is csinálta velők rűen eszik, nem kellene félteni a képzőművészetünket, a a maga kis feltűnését, amelyet 'némelyek komolyan veszkis Pető Laczi, aki elég tűrhető fiu volna, akit azonban nek. Ezek ketten féllábukkal még a jobbik társasághoz a Fürtnek itt-tanyázó öreg tündérei tökéletesen lerészegitártoznak, viszont az a gyöngéjük, hogy kezdenek abba tettek, s még vagy két-három ur, akikről csak Blanka és a korba kerülni, amikór a férj szó a leánynak az, ami a a • Czim- - és lakás-jegyzék tudja, hogy kicsodák. írnak, gyermeknek a szivárvány. Aztán van itt egy 'hittéritőnő, festenek, muzsikálnak;'kiki maga mesterségét folytatja; aki színdarabokat ir. Azt hiszem, ez se tizenhat esztendős és elég lármát is' csapnak; Karíaday azt mondja, hogy az korában téritgette ' a pogányokat. Rendes kör.e, válamint éjszakái kávéházakbán éppen ugy megy, mint.nálunk. előélete, kissé titokzatos. Itt van továbbá: Serleghy Alexa, a. költő és regényirónő, Verlaine és Wilde Oscar leghívebb . HÉTHÁRSYNÉ: É S mit szól mindehhez a báró? Ugy . imádója, aki fáradhatatlanul keresi,- de még most se találta tudom, nem rajong az ilyen vegyes. felvágott--szellemi meg azt az elszánt? férfiút, aki elkísérné őt minden pok- táplálékért. " lokon keresztül. Van egy másik regényirónő, Göndör Elza, E L Z A : A papa először -is -netrí- sejti, micsoda mena-

484, zsériát gyűjtöttünk össze; még csak; egy-két alakot látott közülök. Mert meg kell jegyeznem, hogy mihelyt túlestünk • a nagy veszedelmen, megint elutazott Karlszbádba, folytatni a félbeszakított kúrát, és csak tegnap késő este érkezett vissza. Másodszor: ki fog békülni a helyzettel, mert, megsúgom neked azt a gyöngéjét, hogy igen tetszik neki a bájakban dús Georges Sand. Ez a gyöngéje annyira vitte, hogy el kezdte olvasni A tenger leányá-t; a kilenczedik oldalnál ugyan nem haladt tovább, de kijelentette, hogy: »Ennek a nőnek nagy szivének kell lennie . . .« amiben te se fogsz kételkedni, ha egy futó pillantást vetsz őnagyságára. Harmadszor: a papa legfeljebb titokban fog mérgelődni, de bele fog nyugodni mindenbe. Az én skandalumom ugyanis, és ennek apró következései annyira megtörték a papát," hogy elkeseredésében teljesen az én szellemi befolyásom alá került. Vannak áldott, jólelkű emberek, akik, ha az isten 'különös végzéséből felszabadulnak a feleségük papucskormánya alól, szükségképpen a lányuk papucskormánya alá kerülnek, annál bizonyosabban, minél inkább feleségszerüen hálátalan a leányuk viselkedése. A papával is ez az eset. Mióta kompromittálnak tart, és nem tudom mit gondol magában, valóságos Pere Goriot-vá lett, szegény! . . . Meggyónom neked, hogy én ,ezt a gyöngeséget aljasul kihasználom, arra a szent czélra, hogy Blankát minél előbb főkötő alá juttassam .' . . mert végre is ennek az állapotnak egyszer már véget kell vetni, ne röhögjön rajtunk az egész világ! S ha már erről beszélünk, mindjárt kipakkolok vele, hogy ebben az ügyben erősen számitok a te segítségedre. HÉTHARSYNÉ

: Az én segítségemre ? De hát mit tehe-

tek én? : Sokat. És ezennel megmondom, hogy mit. Trafalgarról van szó. Reméllem, ismered Trafalgart? H É T H A R S Y N É : Névről, hogyne ! ELZA: Bizonyos voltam benne, hisz minduntalan olvashatod a nevét az újságban. Nincs az a hét, hogy egy-egy ügyes kommünikét ne csempészszen az újságokba arról, hogy: hová készül, hol tartózkodik, mikor tér haza, mit hegedült, mit fog hegedülni, vagy mit hegedülhetett volna. És ha névről ismered, ez éppen elég, mert a neve ér benne legtöbbet; egyébként mindjárt be fogom mutatni. H É T H A R S Y N É : Nem valami nagy véleménynyel vagy róla . . . és mégis őt szemelted ki a nénéd vőlegényének ? E L Z A : Nem én szemeltem ki, hanem Blanka maga. Én nem irányítom, csak felhasználom az eseményeket. Blankának ez az ember tetszik, s ez nekem elég. Ugy vettem észre, ő is inkább huz Blankához, mint Wagner özvegyéhez. Szóval, ennek a dolognak csak egy kis lökés kell, hogy lendületet kapjon. Trafalgar nem nagy parti ugyan, az bizonyos, de csinos, fiatal, jól szituált, európai "ember és ez már valami, őrült félreismerése volna a helyzetünknek, ha megmaradnánk abban, hogy fentartjuk a család régi nagy igényeit; be kell látnunk, hogy a mai viszonyok közt nem lehetünk túlságosan válogatósak. Pedig itt az ideje, hogy siessünk egy kicsit, a kutyafáját ! . . . mert még igazán hoppon maradunk! Blanka nevében tehát már lemondtam a nagyralátásról; hogy a magam nevében is le fogok-e mondani- erről, azt ELZA

még. most nem tudom . . . Elég az hozzá, a Blanka dolga nekem siétős. Blankának meg kell engem előznie, már csak azért is, hogy az ő esküvője öregitse és felejtesse egy kissé az én esetemet, és könnyebbé tegye annak a vakmerőnek a helyzetét, aki majd az én kezemért fog pályázni . . : Ne mondhassák, hogy akinek a hire már ki van kezdve, hamarább fog férjet, mint aki tizig se tud olvasni . . . hogy azok a leányok, akik nagyon is erősen angazsálják magukat, lefőzik a mimózákat. Nem adsz ebben nekem igazat? H É T H A R S Y N É : Érteni értelek, de ezért nem volna érdemes, és nem is volna szép, feláldozni Blankát . . . E L Z A : Az ő feláldozásáról nem lehet szó; ha Katót tánczba viszik, Katón nem történik igazságtalanság. Ezért az ügyért, suttyomban, Blanka lelkesedik a legmelegebben, és az én lelkiismeretemet tökéletesen megnyugtatja az a szent hit, hogy ez a parti egészen Blankának való, sőt Blankára nézve szinte ideális. Mondom, minden arra késztet, hogy üssem a vasat, amig meleg. Az igaz, hogy az önzés is hajt . . . Blankát nekem meg kell várnom, és bizony már nekem sincs sok időm, ha nem akarok besavanyodni . . . már pedig ugy nézek én ki, mint aki be akar savanyodni?! . . . .HÉTHARSYNÉ: Ugy nézel ki, mintha már neked is volna jelölted. E L Z A : Jelöltnek még nem mondhatom az illetőt . . . akinek különben sejtelme sincs róla, hogy kezd nekem tetszeni. A szemlélődésnek és a tanulmányozásnak még csak az első stádiumában, a kezdet kezdetén vagyok. De, nem tagadom le, megtörténhetik, hogy az én ügyem gyorsan fog haladni . . . s ha ugy lesz, akkorára el akarok háritani az utamból minden akadályt. HÉTHARSYNÉ: É S a te ügyedről mindössze ennyit közölsz velem ? ELZA: AZ én ügyemről nem beszélek, babonából. Legalább addig . . . Szóval most csak Blankáról van szó. Őszinte vallomásomból meggyőződhettél arról, hogy a Blanka ügye is méltó az érdeklődésedre, mert nemcsak az én érdekem kívánja a segítségedet, hanem az övé is, és főképpen az övé, mert ha kirukkoltam a magam szempontjaival is, ez csak baráti nyíltságból történt: veled szemben nem akartam eltitkolni a hátsó gondolatomat se, pedig ez tulajdonképp mellékes. H É T H A R S Y N É : De hát hogyan • legyek segítségetekre? ELZA: Nagyon egyszerűen. Magasztald ezt a fiatal embert a papa és a mama előtt, esetleg jobb meggyőződésed ellenére is. Ne lepődjél meg, ha olyasmit hallasz, hogy: Joachim nagyon irigykedik rá, hogy: mikor Windsorban játszott, a királyné nem vette le róla a szemét, s hogy: Amerikában csak két európai embert ismernek, Marconit és Trafalgart. "Nem csábitlak bünrészességre; nem kérem, hogy szekundálj nekem; hazudok majd én eleget; csak arra kérlek, hogy hallgasd meg a hazugságaimat jóakarattal, hitetlenség, szó és botránkozás nélkül, legfeljebb egy-egy helyeslő pillantás erejéig csalva meg a világot, ha ugy akarod . . . Aztán dicsérd egy kissé az úrfi jó modorát, korrekt formáit; nézd nagyító üvegen az apró jótulajdonságait, s fedezd fel ezeket alkalom adtán, vagy

485, anélkül is, ba a papa vagy a mama jelen van. Tudod milyen sokat adnak a véleményedre; ha te kiállitod róla azt a bizonyítványt, hogy: igazi ur, ez szebben ruházza őt, a papa és a mama. szemében, mint holmi uj keletű báróság. Már •tudnak az ötletről; és egyelőre semmi kifogásuk ellene. A mama. szegény, már az ördögnek is odaadna bennünket, föltéve, hogy az ördög kellő társadalmi állást mutat ki; nem idegenkedik attól a gondolattól, hogy, ha már le kell mondania a herczegi vőről, egy nagy hirü művészhez adja a leányát; és Trafalgarnak a formái, amelyek, kifogástalanok, határozottan megvesztegették. A papa még nem látta őt, és a nevét se hallotta soha; de én már tegnap este, alig hogy megérkezett, beadtam neki, hogy egy uj vőlegény merült fel a látóhatáron, s az, hogy a férjjelölt csak a művészetek világában fejedelem, egy cseppet se riasztotta meg. Ő is enged már a negyvennyolczból, szegény. Kértem, hogy legyen kedves a jelölthöz, ha majd bemutatjuk neki; megígérte.

igazsággal . . . beláthatod, ez egyszerűen szétfújná a tervet. Hallani se akarnának a jelöltünkről. A mama sirná. Összes szép álmai oda zsugorodjanak össze, hogy élete alkonyán egy szabót kapjon ajándékba a sorstól! A papát, aki lelke mélyén ma is nagyralátó terveket sző, szivén találná ez a csapás. Ha valamelyikünk bállépést követne el, nem érintené érzékenyebben, kivált ha egy főherczeg volna a csábitó. Nem, ezzel a szépséghibával nem lehet tüntetni. Mind ^ a hárman érezzük ezt és némán megegyeztünk, hogy erről a kellemetlen históriáról ne legyen szó. Különösen egyelőre. Később, ha a dolog véletlenül kipattan, mégis csak más lesz az eset. Ha már a jegyesek nagyon össze lesznek gabalyodva, ha majd ott tartunk, hogy nem igen lehet nagyobb feltűnés nélkül visszavonulni: a fait accompli előtt, fájó szivvel bár, a papa és a mama is meg fognak hajolni. . De most nem firtatjuk ezt a kinos fejezetet. Az üzletet ugyan lehetetlen elhallgatni; hanem az üzlet sokféle lehet; miért részletezni ezt a kérdést, amig elkerülhetjük ? ! . ' . .

: Ugy veszem észre, hogy az én segítH É T H Á R S Y N É : A báró hallgat rád; minderit megtesz, ségemre semmi szükség, és hogy a tervezett frigynek amit akarsz . . . magad is mondtad . . . semmi akadálya. -' E L Z A : Igen, el tudom hitetni vele, hogy amit sokáig E L Z A : A tervezett frigynek van egy nagyon sebezhető pontja. Fölfedem előtted Akhillesünk titkát, s kérlek, beszélek neki, az nem az én akaratom, hanem az övé, el ne áruld valahogy! . . . Ha mástól hallanád meg, azt . de azt a lehetetlenséget nem kívánhatom tőle, hogy öregképzelhetnéd, hogy mindenki tudja . . . pedig csak kevesen ségében máról holnapra más emberré legyen, mint aki vagyunk a beavatottak, s én ugy őrzöm ezt a titkot, mint eddig volt . . . De itt jön! . . . Papa, gyere csak, nézd, egy sárkány . . . Blanka se beszél róla . . . és Ralph, milyen kedves vendégünk érkezett! . . . (Egy óra multán.) Ralph nem dicsekszik vele. Tehát: halld, és egyelőre E L Z A (bemutatja a bárónak azokat a vendégeket, akiket felejtsd el! . . . Ralph Trafalgar komolyan művész; egyike a számbavehetőknek. A jelesebb hegedüjátékosok közé a házigazda még nem ismer. A jelöltet szándékosan utoljára tartozik; ha körutat tesz, van néha közönsége is; meg- hagyja.) . . . Most pedig bemutatom neked Ralph Trafalgar tapsolták előkelő helyeken . . . de ha Ralph Trafalgarnak urat, a kitűnő művészt, akit hirből már ismersz. (Súgva.): a hegedüjátékából kellene megélnie, akkor jól nézne ki, Ez az. Légy kedves hozzá, kérlek! Tedd Blankát bolszegény! Szerencsére, amint már emiitettem, Ralph Tra- doggá ! - T R A F A L G A R (meghajlik): Báró ur! . . . .falgar jól szituált ember, és voltaképpen nem is Ralph A BÁRÓ :• Hogyne, hogyne! . . . (Kezet nyújt.) Ön, Trafalgar, mert ez csak művészi név. Az igazi nevén Traunfelsnek hivják . . . ne ijedj meg, már a nagyapja ha nem csalódom, rokona legyen a hir'es Trafalgarnak? T R A F A L G A R (önérzetesen mosolyog): Melyiknek, báró ur ? se volt az! . . . de sajnos, semmi köze azokhoz az emlékekhez, amelyeket a művészi neve idéz fel . . . magyarA B Á R Ó : A tábornoknak, aki a kabátot feltalálta. országi származású, bécsi ember, aki atyjától egy nagyon T R A F A L G A R : Hogyan, báró ur ? . . . szépen jövedelmező üzletet örökölt . . . Mit kerülgessem a E L Z A : De, papa, tévedsz . . . forró kását? Ralph Trafalgar olyan jeles hegedűművész, A B Á R Ó : Nem tévedek, mert ezen név már akkor hogy bátran meghalhatna éhen . . . de sajnos, nem csupán jóhangzásu volt előttem, mikor te még nem léteztél. És művész, hanem egyszersmind -a monarchia legnagyobb csak nemrégen, midőn egyáltalán nem volt szerencsénk, szabó-üzletének a tulajdonosa. magad- is mondtad, kérdésemre, hogy Trafalgar egy hires HÉTHÁRSYNÉ: A H ! tábornok volt, aki felfedezte a róla elnevezett kabátot. E L Z A : Látod, te is meghökkentél! Pedig ez a szeE L Z A : Papuskám, te összetéveszted ezt valamivel... rencsétlen » körülmény valójában nem is olyan szégyen- A Trafalgar nevet azért ismered már régebben, inert ott letes, mint amilyennek első pillanatra látszik. 'Filozófus egy tengeri ütközet volt . . . elme egyátalán nem talál ebben semmi szégyelni valót. A BÁRÓ : Összhangzik, mert a másik ló valóban egy De mindnyájan csak addig vagyunk filozófusok, ameddig tengeri ütközetet jelentett. a más bőréről van szó. Mihelyt a mi számlánkra megy a ELZA: Ó, tudom már! Neked a Captain White dolog, egyszerre vége a filozófiának. Hiszen ha, tegyük paripái juttatták emlékezetedbe a Trafalgar nevet. Igen, Trafel, egy gépgyárról volna szó! Ha legalább, mondjuk, falgar és Mencsikov! . . . De Mencsikov volt az, és nem rézöntő volna ! De éppen szabó-üzletet kellett örökölnie!... Trafalgar, akiről felöltőt neveztek el . . . egy Ralph Trafalgarnak! . . . Ez komikus, ugy-e?,! Nos, A BÁRÓ : Tehát,. mondom, helyes nyomon jártam ha ez a szomorú, vigasztalan körülmény máról holnapra kedves családjának keresésében. Ennek szerfölött örvendek, kitúdódnék . . . ha azonnal elő kellene állani a meztelen valamint annak is, hogy ezen történelmi névvel ön nem HÉTHÁRSYNÉ

V

486, átallotta a rögös, de dicsőséges művészi pályára lépni. Sőt választását is helyeslem, mert a• hegedű valóban egyike legkedvenczebb hangszereimnek. Már az is igén nagy előnye, teszem fel azt, a zongora felett, hogy igen könnyen hordható, kis térfogatánál fogva; és bármely árban kapható, kinek-kinek tetszéséhez és erszényéhez képest, a legjelentéktelenebb összegtől - a legmagasabbig. .De egyébként is a zene egyike a leggyakorlatibb találmányoknak,. amely ha véletlenül nem. volna . meg, *okve•tetlenül felfedezendő volna. Mért minden kor megtalálhatja benne a maga örömét. A gyermek- és .fiatalkorban jókedvre, tánczra vagy tetszés szerint busongásra hangolja az egyént, mig ellenben' az öregkorban az idegeket csillapítja ': és számos álmatlanságban szenvedő egyéniséget ismerek, akiknek már csupán a zene jótékony hatása hozza meg szükséges üditő nyugalmat . . . . (Trafalgar hajlong.)

Olvasom

Olvasom . . . Az utolsó Esti levelében, Hazafi Verái János elparentálása alkalmából, az éh régi jó Efendim, akivel vagy nyolcz esztendeig jó és rossz napokban együtt huztuk A Hét szegényes kordéját, -rólam is megemlékezik. Azt . irja, hogy egy nyirkos téli hajnalon a klubból jőve, én szedtem fel az utczán szegény Reviczky Gyulát. Ez már azért is némi kiegészítésre szorul, mert ném először olvasom: Ezúttal egy kicsit az antithesis horgán kerültem volna bele a krédóba. Reviczky nyomórgott, Inczédi László nyomorgott, de Hazafi Verái Jánosnak soha se volt üres a tarisznyája, Reviczky pedig — elég szomorú! — az én istápolásomra szorult. Ez az irodalmi legenda a maga valóságában igy történt: A nyolczvanas évek elején á Korona-kávéház kerek asztala egyesitette az akkori fiatal irodalmat. Estéinket, melyek olykor késő éjszakába nyúltak, itt töltöttük egy csésze fekete kávé. mellett vitatkozva, adomázva. Itt mesélte el Mikszáth Palócz-történe'teit, itt ünnepeltük Gozsdu Elek Tantalusát, itt eregette elméssége szines .rakétáit Tóth Béla, itt .kaczagtatott. meg bennünket Barna Dóri áz ő hires riporter-trucjeinek elbeszélésével és itt szedegette össze Szana Tamás kéziratait a Koszorú számára, mely Aigner Lajos" kiadásában, mint valami száraz betegségben sínylődő ember, lassan tengődött, fogyott.

• Olvasom . . . azaz hogy. nem- is olvasom, csak hal.lom, hogy megint rossz fát tettünk a tűzre..'Azt irtuk, hogy .csak jöjjenek azok a muszka menekülők, elkél itt Egy este, mikor valamennyien elszállingóztak, háraz ember, a munkás kéz. .ebben az országban, melyet man maradtunk együtt az asztalnál. Szana, Reviczky és epidemikusan pusztít.a kivándorlási ragály, és megtizedel én. Reviczky. egész este a szokottnál is -morczosabb volt, az élhetetlenség. Mentől sürübb egy ország népesedése, az . tréfára nem felelt, czélzásra nem reagált, egész este szavát az ország annál gazdagabb? És' hálás emberanyag a mene- nem lehetett venni. Mikor magunkra maradtunk', mintha külő. Szeretettel simul a földhöz, mely neki menedéket csak erre várt volna,v hirtelen odafordult' Tamáshoz: adott és egy-két nemzedéken belül a föld vonzó- és a — Adj pénzt! ' levegő oxidáló-ereje révén áthasonul annak a kulturának Valami cz.ikk honoráriumáról volt szó és Szana nem a gyermekévéi mely. őt környékezi. fizethette ki mindjárt, hanem reggelre biztatta. Ezt és ehhez hasonlót irtunk és szidtuk a zsidókat, . — Tüstént akarom! Nem várhatok! — tört ki a akik nem szivesen látják a jövevényeket.. Erre az. Alkot- szó Reviczkyből indulatosan,. kétségbeesetten, vadul. Mindmány ránkduplázott, mert azt mondja, az ő zsidait ne ketten összerezdültünk és egyugyanaz a gondolat czikkábántsa senki, az ő zsidaival elbánik ő maga. Rögvest, meg zott át agyunkon: Ez a szegény fiu még ma nem evett! js czibálta a szakállamat és elkeresztelte Mózes-szakállnak. Hazavittem Revic'zkyt a lákásomra és átadtam neki-a ' Én, pedig simogatom, simogatom avitikus, átöröklött gesz- pénzt. Hideg novemberi szél fujt. és Reviczkynek nem vólt tussal ezt a lenézett, kigúnyolt, erősen- fehéredő Mózes- felöltője. Szótlanul mentünk egymás mellett a Kecskemétyszakállt és agyamban kergetődznek a furcsábbnál furcsább utczán, a Kálvin-téren- át a Csillag-utczába. Mikor a kapugondolatok. Az én. anyai ágról, való nagyapám is. orosz nál becsengettünk, Reviczky didergett, fogai vaczogtak. menekült .volt: Litvániából,- a gazdag Riga -vidékéről szár- Évekig kisért ez a szomorú muzsika. mazott ide az elmúlt század elején. Ném hozott magával Lábujjhegyen osontunk be két kis szobás-lakásómba, egyebet — egy rücskös vándorbotot, a torkában csodás hogy az asszonyt fel ne költsük. Előkerítettem egy-régen énekhangot és a szivében ezer meló'diát. Az istenben bol- tartogatott üveg sherryt. Megivott bel.őle két nagy vizes dogult édes anyám még tudott valamelyest oroszul, annak pohárral, megszorította á kezemet, aztán lábujjhegyen, a. lelke is csupa édes lágy melódia volt. És most az amint jöttünk, ismét távozott. Ez a legenda a maga valókavarog a fejemben: mi történt volna, ha az akkori ságában. Aki másképp tudja, nem tudja. Alkolvtány be nem ereszti ide a nagyapámat? Akkor éri kénytelen lettem volna muszka .irónak születni, a Gogol, Puskin, Turgenyev .nyelvén- irni és esetleg beérni a Gorkij világdicsőségével. És nem én, hanem más irta volna meg Olvasóm . . . A »Nap«-ban valaki erősen kikel a az .Ágota kisasszonyt, Gedővár asszonyát, Szomor Danit balatonfüredi adminisztráczió ellen. A Balaton gyöngye meg a Trombitást. nem akar átvedleni modern fürdővé. Siófokon villámmal Még elgondolni is milyen különös! Pedig én csak a harmadik generáczió vagyok.

világítanak már, Almádiban aczetilénnel és Balatom Füreden még mindig á régi kiérdemült • petróleum-mécsesek pislognak part hosszában.- Hogy bár ott a- Balaton,- még sincs

487, vlz, de Van por, bűz, piszok stb. stbi Ezek a vádak menten"' eloszlanak, mint a buborék,. mihelyt az Igazgatóság igazi intenczióival megismerkedünk. Baláton-Fürednek nem lehet az a feladata, hogy czifrálkodjon, kiöltözködjék, mint teszik köröskörül az • újonnan keletkezett ifürdőtelepek. BalatonFüred egy előkelő tisztes matróna, aki erre rá nem szorult. Ennek a fürdőnek muzeális értéke van. Emlékei, tradicziói visszanyúlnak a messze multakba, minden köve, omladéka nemzeti kincs. Ahhoz ne nyúljon senki, az ugy szép és értékes, amint van. Aki finyá's és nem • elég edzett arra a heroikus életmódra, melyet hajdan itt folytattak; az menjen isten hírével ~,és ne rontsa itt a jó erkölcsöket. Ezek az érdemes igázgatóság intencziói és ő, a direkczió, következetes. Minden megmarad a régiben. # Á szobákban a régi bútor, az ágyakban a régi matrácz és az ágy alatt a régi csizmahúzó.. Igen, a csizmahúzó. Ez nem* metafora. De hol vannak ma már a csizmák? K—S;

Lafcadio Hearn. Ezt a furcsa nevet egy japánba oltott angol viseli, kinek érdekes könyve,, novellákkal, tanulmányokkal, jellemrajzokkal, itt fekszik előttünk. Szerzőjük: 1*904 szeptemberében: halt meg, s Hugp von Hofmdnnsthal igy. búcsúztatja a könyv bevezetésében : . '

hásonlitó vékonyka szavak, melyeket szerető assZönyok és elgyö-* tört asszonyok mondottak • ki, s melyek ő nélküle' a kis szobák -pkpirfalai között * elhangzottak volna — és ősrégi bölcsek, jámbor uralkodók szavai, napjaink igen okos. .embereinek szavai, mélyek higgadtak, mint a legeszesebb, legműveltebb európai szavai, melyek hangsúlya miben sem különbözik ama hangsúlytól, melyen.már a mi egész öröklött tudásunk terhe nyugszik. Kimerithetlenek é könyvek. Amint lapozgatok bennük, csaknem érthetetlen előttem,- hogy ideát valóban csaknem ismeretlenek. Itt, feküsznek egymás mellett : Gleanings from Buddha ftelds — és Glimpses' of unfamiliar Japan — és a kedves Kokoro czimü, amely talán legszebb valamennyi közül. E kötet lapjai Japánnak inkább belső, mint külső életéről szólnak, ezért köti össze .őket a Kokoro. czim, ami szivet jelent. Japán betűkkel leirva .ezenfelül még ennyi értelme van e szónak: szellem, bátorság, elhatározás, érzelem, hajlam, mintha azt mondanók: • minden létező szive. Igen, igen, minden létező szive van meg e tizenöt fejezetben, s miközben czimüket átolvasom, belátom, hogy épp oly lehetetlen tartalmukról pontos képet adni, mint lehetetlen egy uj parfümről, a Hang csengéséről, melyet a másik ném érzett, és nem hallott. Nem, még' azt' a - művészi formát . sem tudnám- megállapítani helyesen, melylyé ez a kitűnő toll e műveket- .összefoglalta. Itt van például az, melynek » A karma hatalma* a czime, melyben mélységes, nehezen, fölfogható dolgok állanak, mintha a tengerfenekéről hozták- volna napvilágra, hogy egymásmellé sorozzák őket. Ez filozófia, ha nem tévedek. De nem hagy hidegen bennünket,- nem visz el a fogalmák sivatagába. Tehát valószínűleg' vallás. De nem fenyeget, nem akar egymaga a világon lenni, nem sulyosul a lélekre. Követségnek nevezném, evangyéliomnak, egyik lélek barátságos, követségének a másik lélekhez, zsurnalizmusnak, újságon kivül, . műterméknek, minden pretenzió és mesterkedés hiján, tudománynak nehézségtől- megfosztottan, tele élettel — leveleknek, melye• kei .ismeretlen barátokhoz ir az ember. •

— Telefonhoz hivtak, .hogy tudtomra adják: meghalt Lafcadio Hearn? Tokióban halt meg, tegnap halt meg,' vagy ma éjjel, .vagy most reggel .•. . hamar áthozza a hirt a drót, De Lafcadio Hearn most már halott és senki Európából, s ma este megtudják nálunk néhányan, kissé jobban nyugatra senki Amerikából, egyetlen,' ismeretlen barátjai közül, nem fog néhány százan, egészen nyugaton néhány ezren, hogy meghalt b a r á t j u k ? , . , barátjuk, kinek annyjt köszöntek és. akit sohasem ' válaszolni, nem fog köszönetet mondani neki sok leveléért — egyetlen egy. sem. láttak. Én sem láttam soha és nem is fogom látni soha; és ,soha el nem jut kezébe, most már merev kezébe, a levél, melyet oly gyakran meg akartam -irni néki . . .

Kolerás időkből.

És : Japán', elvesztette fogadott gyermekét'. Ezernyi ezer fiát v.eszti el most napról-napra: . egymásra halmozva feküsznek -I. a hullák,* a folyókat, elrekesztik és-a tenger ' fenekén nyúlnak el mereven és tízezer házbari állítanak,.néma, büszke jámborságKina legfőbb szövetségese a legutóbi háborúban, gal, — bőgés, siránkozás nélkül — egy-egy halottnak kis emléket, •vak és Süket volt és nem.akart és nem akar mitsem hals gyújtanak barátságos világot. És most meghalt az idegen is, : lani alkudozásokról és békéről? Üldözte a Japánba visszátérő • a bevándorlott, ki Japánt annyira szerette. Talán az egyetlen 'csapatokat, megtartotta bevonulását a. diadalmas császár- . európai, ki ezt az országot teljesen ismerte és teljesen szerette. ságba és a forró évszak alatt csaknem harminczezer embert Nem az esztéta szeretetével és nem a kutató szeretetével, hanem ölt meg. - • . ' erősebb, többet befoglaló, ritkább szeretettel: azzal a szeretettel, Még egyre folytatja* gyilkos' munkáját és ma is mely • együttéli a szeretett föld belső életét. Az ő szeme előtt lobognak a máglyák, .melyeken., a hullákat elégetik. Néha minden ott állt, s minden szép volt, mert mindent eltöltött az egy-egy szélroham a város mögötti dombról a füstöt és élet belülről áradó leheílete: az ó Japán, mely tovább él elzárt szagot kertembe hozza, mintegy figyelmeztetőül, hogy egy parkjaiban és a nagy urak idegen nem látta házaiban és a fölnőtt embernek, — aki körülbelül olyan nagy mint én félreeső falukban, a maguk kis temlpomaival és — az uj japán, vagyok — hatvan szenhe kerül az. elégetése, vagyis .melyet vasutak hálóznak be, mely lázban ég Európa lázaitól; amerikai pénz szerint egy fél dollárba. a magános koldus, ki Buddhától Buddhához vándorol és a'nagy, - - Házam felső erkélyéről áttekinthetni egész hosszában ujon-alkotott, ősi halálmegvetéssel betölt sereg; a kis,, utmenti egy japán utczát, kis vonalat képező boltocskáival le az temetkezési hely, amit játékos gyermekek építenek: sárból rrieg öbölig.%Ez utczának több házából is láttam, hogyan vittek -.fadarabkákból és a nagy Oszáka, a hatalmas iparváros, a maga kolera-betegeket a korházba. Az utolsót ma reggel vitték; százezreivel, akik a kereskedést szenvedélylyel odaadóan :üzik, szomszédom volt, velem szemben van porczéllán-üzlete. mint ama másikak a háborút, .Oszáka, mérhetetlen selyemrak-, Erőszakkal vitték el, _ hozzátartozói könnyei ésjajon•táraival és segédeivel, kik hónapok hosszat, sápadt arczczal gásai ellenére. Az egészségügyi rendszabályok megtiltják, guggolnak az áru mögött a kötelességérzet rabszolgái gyanánt, hogy kolera-eseteket otthon' kezeljenek, de áz emberek mely csaknem mesévé, teszi ezt a triviális valóságot :• »segéd igyekeznek betegeiket elrejteni, noha pénzbüntetés is van egy-selyemboltban.« . •' : * • : ' . . - . • • • ; rá'szabva, mért a'nyilvános korházak túlzsúfoltak és a Az ő füle megértette, amit ezek beszélnek; szavak százai kezelés, bennük kissé kemény és a paczienseket ' teljesen állanak könyveiben,' melyeket a gyermek gügyög, szavak, melye- - elszigetelik-szeretteiktől; . ....• •: ket nagyanyák dúdolnak u n o k á i k n á l ^ szavak, madárcsicsergéshez De a:hatóság-nem-tűri, hogy tévútra vezessék ; csak-

488, hamar felfedezi a be nem jelentett eseteket és megjelenik, hordágyakkal és kulikkal. Ez szigorú eljárásnak tűnik fel,' de az egészségügyi törvénynek szigorúnak kell lennie. Szomszédom felesége sirva követte a hordágyat, mig nem a tisztviselő kényszeritette, hogy elhagyatott boltjába visszatérjen. Most már becsukták a boltot, s valószínűleg soha többé meg nem nyitják tulajdonosai. Ilyen tragédiák épp oly gyorsan véget érnek, amily gyorsan keletkeznek A hátramaradottak, mihelyt a hatóság megengedi, elviszik ingóságaikat és eltűnnek és az utcza rendes élete tovább folyik, éjjel-nappal, épp ugy mintha mi sem történt volna. Vándor kereskedők bambuszbotjaikkal és kosaraikkal, vagy vedreikkel vagy ládikáikkal rendes kiáltságukkal járnak az üres házak előtt. A vak fürdő felügyelő most is hallatja melankolikus füttyét; a rendőr hangosan kopog botja végével a földön, a gyerkőcz, aki nyalánkságokat árul, megpergeti dobját és egy szerelmi dalt dalol, panaszos, édes hangon, mely leányhanghoz hason! it: — Te és én, együtt valánk . . . Oh, sokáig voltam nálad, S mégis, mikor elbúcsúztam, Ugy éreztem, most jö.vék . . . — Te és én együtt valánk . . . Szép teádra gondolok még, Más azt látta volna csak, Hogy Uji száraz teája : Énnekem olyan remek volt Mint jamubuki-virág . . . — Te és én együtt valánk.. . . Sürgönyt küldök én neked Es te vársz a sürgönyömre, En szivem küldöm te hozzád És te átveszed szivem. Mért is fáj az ugy nekünk, Hogyha elpusztul a posta És a sürgönydrót szakad ? . . .

.

sokkal több annál, aminek látszik, ami igen helyes sejtélem; és ha ostoba felnőtt emberek nem oktatnák ki rá, hogy balgaság ilyen játékszerhez ragaszkodnia,, soha be nem telnék vele és mindig valami ujat, valami különöset fedezne föl rajta. Csak igen nagy szellem tudna válaszolni a- gyermekeknek a kavics körül való kérdéseire. A néphit szerint szomszédom fiacskája most apró, földöntúli kavicsokkal játszik a »lelkek folyamának« kiszáradt ágyában — s talán csodálkozik rajta, hogy ezek a kavicsok nem vetnek árnyékot. III. A pipaszárkereskedő két nagy ládikávál szokta megtenni körútját; a ládikák egy a vállán himbálózó bambűszrud két végén csüggöttek. Egyik ládikában különböző vastagságú, szinü és hosszúságú pipaszárak voltak és olyan szerszámok, melyekkel a szárakat érczpipákba lehet illeszteni. A másik ládikában fiacskája ült. Néha láttam, hogy kikukucskál a láda pereme fölött és rámosolyog a járókelőkre; máskor meg gondosan bebugyolálva szunnyadt a láda fenekén, néha pedig játékszerekkel bibelődött. Mint nekem mondták, sokan szoktak játékot ajándékozni a fiucskának. Egyik játékszer különösképen hasonlított a szokásos halotti táblához, melynek japánul ihaj a neve; s ezt mindig ott láttam a ládikában, akár aludt a gyermek, akár ébren volt. Nemrég észrevettem, hogy' a pipaszáras nem hordja már a bambuszrudat a két ládikávál. Kézi kocsival jött fel az utczán, mely elég nagy volt arra, hogy áruit és a gyermeket is magába fogadja s nyilván e czélra két rekeszre oszlott. Talán a gyermek már súlyosabb volt, semhogy a primitiv szállító eszközön elbírta volna apja. A kocsi előtt egy kis fehér zászló lengett, melyen kurzív irássál ez állt: Kiszru-ras

kae.

Vagyis: »Pipaszárakat becserélek**, és egy rövid kérelem, /nely »némi segítségért esedezik.« A gyermek II. üde és vidám volt, s ismét ott láttam mellette a táblaforma játékot, mely már gyakrabban magára vonta figyelmemet. A gyermekek épugy eljátszódnak, mint rendesen. Most a kocsi belsejében egy kis dobozra volt erőKiabálnak, nevetgéreznek; körtánczot járnak, szitakötősitve, szemben a gyermek ágyacskájával. Mig a közeledő ket fogdosnak hosszú fonálra kötik és lebegni hagyják kocsit szemléltem, az a meggyőződésem támadt, hogy a őket; hadi dalok refrainjét éneklik, melyekben el van mondva : táblácska valóban egy ihaj: a nap fényesen rásütött és hogyan vágják le a kinaiak fejét: & szokásos buddhisztikus szöveg világpsan olvasható volt rajta. Han, han bozu no Ez fölébresztette kíváncsiságomat és kértem ManieKubi vo hane . . . mont, mondja meg a pipaszárasnak, hogy van néhány Egyet-egyet elragad a halál a gyermekek közül, de pipánk, amibe uj szárat kellene tenni — ami igaz is volt. az életben maradók folytatják a játékukat — és ez böl- A kis kocsi rögtön kapunk elé állt és én melléje mentem, csesség. hogy megtekintsem. Gyermek-tetem elégetése • csak huszonnégy szenbe A gyermek épenséggel nem félt az idegen arcztól. kerül. Egyik szomszédom fiát néhány nappal előbb éget- Gyönyörű fiu volt. Gügyögött valamit, kaczagott és kitárta ték el. A kavicsok, melyekkel játszani szokott, még ott karocskáit; nyilván megszokta, hogy beczézgessék. És mig hevernek a napon, ahogy a fiúcska hagyta őket . . . vele játszottam, figyelmesen megnéztem a táblácskát. Milyen különös is a gyermek szeretete a kavicsok iránt. Sintu-haj volt, melyen egy asszonynak poszthumus neve Bizonyos életkorban kavics a játéka minden gyer- állt; és Maniemon lefordította a kinai Írásjeleket. meknek, nemcsak a szegény emberek gyermekei, hanem Közben egyik szolgám lehozta a hiányos pipákat, minden japán gyermeké különbség nélkül; bármennyire el a mesterük munkához fogott s közben én arczát szemlélis van látva egyéb játékszerekkel: néha mégis kavicscsal tem. Közepes életkort túlhaladott arcz volt, azokkal a akar játszani. rokonszenves, fáradt vonalakkal, ránczokkal szája körül, A gyermeki értelem előtt a kavics valami csodálatos, melyeket a számtalan mosoly vés be oda s mely annyi s igy is kell lennie, mert még egy matematikus fölfogása szá- japán arcznak adja meg a rezignált mélaság kimondhamára sem lehetne tulajdonképpen csodálatosabb dolog egy tatlan kifejezését. közönséges kavicsnál. Az apróság sejti, hogy a kavics Maniemon kérdezgetni kezdte, s ha Maniemon kér-

489, dezget, akkor csak gortosz ember tudja megállni, hogy ne feleljen neki. Néha ugy tűnik fel nekem, mintha az agg ember ártatlan, kedves feje fölött egy aureola ragyogását látnám . . . A pipaszárkereskedő történetének elbeszélésével felelt. Két hónappal gyermekük születése után meghalt a felesége. Halála' óráján igy szólt: — Halálom napjától három teljes évig, kérlek, engedd meg, hogy a gyermek árnyammal 'együtt lehessen; ne hagyd soha ihajómtól elválni, hogy tovább is gondoskodhassam róla, táplálhassam, mert tudod, hogy három esztendeig van szüksége az anyaemlőre. Könyörgöm, ne feledd el az utolsó kérésemet. De mikor az anya meghalt, az apa nem járhatott mestersége után, mint szokta, hogy egyszersmind ápolhasson egy ilyen kis gyermeket, akit éjjel-nappal ~ folyton gondozni kell; és szegény volt ahhoz, hogy ápolónőt vehetett volna. Tehát elhatározta, hogy pipaszárakat árul, igy megkereshet némi pénzt, anélkül, hogy a gyermeket egy pillanatra magára hagyná. Arra már nem jutott neki, hogy tejet vegyen; egy évig rizslével és ame-sziruppal táplálta a gyermeket. Én azt mondtam, hogy a gyermek nagyon erős, noha nem anya táplálja. — Ez — felelt Maniemon a teljes meggyőződés hangján, mely csaknem a szemrehányással volt határos — onnan van, mert holt anyja szoptatja; hogyan lenne hát tej hijján ? És a gyermek gyengéden mosolygott, mintha egy szellem simogatását érezné. A karma hatalma. .1.

A tudomány biztosit bennünket róla, hogy az első szerelem szenvedélye, keletkezése szerint, teljesen független az egyén tapasztalatától. Más szóval, ez az érzés, mely mindenek közt a legszemélyesebb gyanánt tűnik szemünkbe, egyáltalán nem individuális. A filozófia már régen fölfedezte ezt a tényt és soha vonzóbb teóriákat föl nem állított, mint azok, melyekben megkísérli a szenvedély misztériumát földeríteni. A természettudomány pedig mindössze némi sejtelmekre szorítkozik e téma körül. Ez sajnálatra méltó, mert a metafizika sohasem tudott kielégítő felvilágosítást adni e dologban, akár azt tanította, hogy a szeretett lény megpillantása fölébreszti a szerető lelkében az isteni ideálnak addig szunnyadó velünk született megsejtését, akár azt tételezte föl, hogy az illúziót meg sem született szellemek okozzák, melyek inkarnácziót keresnek. De mind a természettudomány, mind a metafizika megegyeznek abban a leglényegesebb tételben, hogy a szerelmesek maguk nem választhatnak, hogy mindketten, akarat nélkül ugyanazon befolyás hatalma alatt állanak. Sőt a természettudomány még határozottabb ez állításában — világosan elismeri, hogy a holtakat, nem az élőket terheli a felelősség. Az első szerelem — szerinte — bizonyos kisérteti emlékek nyomán ébred. . Igaz, a természettudomány a buddhizmussal ellentétben nem fogadja el, hogy • különösen kedvező körülmények között előbbi léteink tapasztalataira visszaemlékezhetnénk. Sőt a lélekbuvárlat, mely a fiziológiára támaszkodik, annak lehetőségét is tagadja, hogy emlékeket örökölhetnénk egyéni értelemben. . . De megengedi, hogy valami sokkal hatalmasabb — noha meghatározhatatlanabb is •— örökölhető: szám-

talan ősi emlékezés Összege, végtelen milliónyi tapasztalat összege. Igy magyarázhatja meg legrejtélyesebb érzelmeinket, legellentmondóbb ösztöneinket, legkülönösebb intuiczióinkat: mindazt a látszólag eszetlent vonzalmainkban és nemtetszésünkben/mindazt a bizonytalan hangulatot gyászunkban és örömünkben, melyre az egyéni tapasztalás nem nyújt magyarázatot. De ezen túl nem találta méltóságával összeegyeztethetőnek az első szerelem kérdésével való bővebb foglalkozást, noha az első szerelem, a láthatatlan világhoz való vonatkozásaiban, valamennyi emberi érzelem legtitkosabbja. A nyugati népeknél igy jelentkezik a probléma: Minden serdülő, erős, egészséges ifjú eljut fejlődésében egy atavisztikus korszakba, melyben a gyengébb nem iránt azt a primitiv megvetést érzi, melyet a fizikai fensőbbség puszta érzete ébreszt. De éppen ez időben, mikor a leányok társasága annyira érdektelenné lesz előtte, veszti el egyensúlyát. , Élete útját egy leány keresztezi; sohasem látta előbb, valójában keveset különbözik ez a többi leánytól, mások szemében éppen nem csodálatos teremtés. S e pillanatban érzi, hogy' árad vére egyetlen hullámban szivére és minden érzéke elkábul. Ettől fogva,, addig, hogy szerelmi láza véget ér, élete ezé az ujon fölfedezett lényé, kiről mit sem tud, csak annyit, hogy még a napsugárak is szebbek, ha őrá hullanak. Éttől a varázstól nincs földi hatalom, mely megszabadíthatná. De honnan ered ez a varázshatalom? Talán élő, bálványunkban meglevő erő ? Nem, a pszihológia megmondja, hogy a »bálványimádónál« a halottak befolyása hat. A halottak kábitották el. Tőlük jő a rázkódás a szerető szivébe, az áz elektromos reszketés", mely erein, egy leánykéz első megérintésére átvonaglik. De hogy a halottak miért éppen ennek a leánynak közvetítésével szólnak hozzá: az már a rejtély mélyebb része. Az a megoldás,' melyet a legnagyobb német pesszimista adott, nem egyezik meg a tudományos pszihológiával. A halottak választása, az evoluczió tanának álláspontjáról tekintve, inkább emlékezésen, mint előrelátáson alapszik. És a rejtély megfejtése nem örvendetes. Mindenesetre megvan az a romantikus lehetőség, hogy ezt a leányt valamennyi többi közül azért választották ki, mert benne, mint kombinált fotográfiában, árnyszerü nyomát látják mindazon nőknek, aki őket elmúlt időkben boldogitotta. De éppoly valószinü, hogy találtak benne valamit a számtalan asszonyból, kiket valaha reménytelenül szerettek. Ha a komorabb magyarázathoz csatlakozunk, azt kellene hinnünk, hogy a szenvedély, ámbár igen-igen sokszor eltemetik, nem halhat meg és nem nyughatik. Azok, kik hiába küzdöttek szerelemért, csak látszólag halnak • meg, tényleg azonban egész nemzedékek szivében tovább élnek, hogy vágyuk egyszer teljesülhessen. Talán évszázadok hosszat várnak a szeretett lény vonásainak re-inkernacziójára, ködös emlékképeiket örökösen az ifjúság álmaiba szövögetvén. Innen valók az el nem ért ideálok, és ama lelkek hajszolt nyugtalansága, melyek álmodoznak a nőről, aki idelenn meg nem található. A távol keleten másként gondolkoznak erről, s amit most elbeszélek, a problémának buddhisztikus megfejtésére vonatkozik. II. E napokban egy pap halt- meg, igen különös körülmények közt. Egy ó-buddhista templom papja volt, egy Oszakához közel fekvő faluban. (A templomot láthatni a Kyanszecuvasutról, ha az ember Kijöto felé utazik.) .

49Ö Fiatal volt, komoly és rendkívül szép. .Túlságosan szép ahhoz, hogy pap lehessen, mond- . ták a nők. Olyan-volt, mint ama gyönyörű Amida-szobrok egyike, melyeket a mult idők nagy buddhista szobrászai alkottak. „ • Községének férfiai tiszta és tudós papnak tartották, s ebben igazuk volt. A nők nemcsak erényére és tudományára gondoltak; mert a papnak megvolt az a veszedelmes hatalma, hogy akarata ellenére — csupán mint férfi is — vonzotta a nőket. A falubeli és a szomszéd falvakból való nők, éppen, nem szent módon csodálták, és hódolatuk .megzavarta a pap tanulmányait és ájtatos szemlélődéseit. A nők százféle ürügyet eszellek ki, hogy a fiatal papot a nap minden órájában láthassák és vele beszélhessenek.' •' ; Kérdéseket intéztek hozzá, melyekre válaszolni kötelessége volt és ajándékokat vittek neki, melyeket vissza nem utasíthatott. Némelyek szüzietlen kérdéseket tettek fel, melyekre a pap elpirult. De térmészettől fogva sokkal gyöngédebb volt, semhogy kemény elutasítással védekezhetett volna. . • A túlmerész városi leányok tehát megengedték maguk.nak, hogy olyan dolgokat mondjanak neki, melyeket falusi leány soha ajkára nem vett volna; olyan dolgokat, melyek a fiatal papot kényszeritették, hogy 'felszólítsa őket: hagyják-el templomát. . ' De minél jobbán visszariadt a félénkek bámulatától, ' és á vakmerők tolakodásától, annál jobban elszaporodtak .a kísértések, ugy hogy végre .élete gyötrelmévé lettek. Szülei már régen .elhunytak; földi kötelékek nem fűzték az élethez; csak hivatását szerette és tanulmányait, .melyek'összefüggőitek azzal. Nem akart hiu és'tilos dolgokra gondolni. Különös szépségét — mely élő istenhez . tette hasonlatossá —.szerencsétlenségnek tekintette. Dús vagyont ajánlottak fel neki, oly föltételek mellett, melyek puszta megemlítése is sértette. Leányok vetették magukat lábához és' hasztalan^, esedeztek szerelméért. Mindegyre kapott szerelmes leveleket, de nem. válaszolt rájuk, . . • Némelyik azon a régi, képekben gazdag nyelven szólt, mely »a szerelmi találkozó szikla-szilárd párnáját« — vagy »a hullámokat, melyek az arcz árnyát megelevenítik* — .és a » folyókat* emiitette, »melyek csak azért válnak el, - hogy egyesüljenek.«' Mások ismét ^ mesterkéletlenek .valának, tulár'adóan .gyöngédek, a leánysziv első szerelmi vallomásának pátoszával tele. Hosszú ideig e levelek oly hidegen hagyták, .mint Buddha ama szobrai,. melyeknek hasonmása volt ő. De valójában nem volt' Buddha, csak gyönge ember és helyzete mind elviselhetetlenebbé vált, Egy este egy kisfiú jött a templombá és levelet adott át neki, megsúgta a' levél Írójának nevét és eltűnt a homályban. A templomszolga későbbi tanúvallomása szerint a pap elolvasta a levelet, visszacsúsztatta borítékjába, és letette imazsámolya mellé. Miután hosszú ideig elgondolkodva ült, Íróeszközét • vette elő, maga • is irt egy levelet, lelki feljebbvalójának czimezte és az irást asztalkájára tette. Aztán egy pillantást vetett órájára és egy japán menetrendet nézett meg. • • Későre járt, az' éj sötét és viharos volt. Az oltár elé térdelt, rövid imát' mondott, aztán ki-.: sietett a templomból. Abban a pillanatbaii - ért éppen az állomásra, mikor .a köbéi express-vonat dübörögve rohant be.Villámgyorsan á sinre, a' fújó szörnyeteg eíé vetette magát. . -.•• • S a következő másodperczben azok, kik a pap különös sképségét imádták,, á rémülettől felsikoltottak volna, látván, mi tapadt szegény, mulandó testéből a -sin'ekre.

• 'in.

'

A levelet, melyet feljebbvalójához intézett, megtalálták. Csak annyi állt benne röviden, hogy érezvén ellenálló erejének ellankadását, elhatározta; hogy meghal, mielőtt á bűn hatalmába kerülne. A másik még a padlón' feküdt,' ahol hagyta. Azon áz asszony:nyelven szólt ez a levél, melynek • minden . szótagja egy - egy alázatos, . hizélgő simogatás. •• ', ' • Mint minden ily levél (—- egyiket sem postán küldik —) ez is dátum és név nélkül érkezett, inicziáléi sem voltak és a borítékon nem állt czim. . A mi sokkal nehézkesebb-nyelvünkön körülbelül igy hangózhatnék: »Azzal, hogy ily szabadságot veszek magamnak, igen nagy elnézést követelek. De érzem, beszélnem kell Hozzád, s ezért küldöm ezt a levelet.- Ami szerény személyemet illeti, éngedd meg elmondanom, hogy csak azon naptól fogva ébredtek fél szunnyadó, gondolataim, melyen téged »á- távol partok ünnepe« alkalmával megpillantottalak; s azóta feledni nem tudok. Napról-napra jobban elmerülök Feléd szálló gondolataimban; álmomban is köröttem lengenek, s ha, felriadván, nerri látlak és tudatára jutok annak, hogy látomásom nem volt valóság, könnyeim omlanak. Bocsáss meg,, ha én, ki e világra nő gyanánt születtem, ki merem- éjteni azt a kívánságot,, hogy ily magasztos férfiú előtt megvetendő ne legyek. Előtted talán dőre és csúnya dolog, ha én megengedem szivemnek,-hogy ilyen kint szenvedjen valaki miatt, aki oly óriási magasságban áll fölöttem. De csak mivel tudom, hogy lehetetlen szivemet lenyűgöznöm, melynek mélyéből e szegényes szavakat felbügyogni engedtem, hogy ügyefogyott ecsetemmel papírra vessem és elküldjem Néked — csak azért kérlek, tarts méltónak szánalmadra;'esedezem, ne fordulj felém kegyetlen szavakkal, könyörülj meg rajtam, értsd meg, hogy ez csak alázatos érzelmeim tuláradása. Légy oly kegyes, értsd meg és itéld meg igazságosan e szivet, mely legnagyobb nyomorúságában Hozzád merészkedik folyamodni. A napnak minden perczében boldogító válaszodat várom és remélem. • Minden jót és boldogítót kérve Számodra az égtől küldöm e mai napon, én, a csekély alázatos nő, Neked a magasztos férfinak, akit sóvárgok, akit szeretek és lelkem mélyéből tisztelek, ezt a levelet. IV. Elmentem egy japán barátomhoz, egy buddhista tudóshoz, hogy néhány kérdést tegyek: miként'fogja fel vallása értelmében ezt az esetet. Még emberi gyöngeségnek tekintve is heroikus szinben tünt föl előttem ez az öngyilkosság. ,• Nem ugy -barátom előtt. • Elitélő véleményt mondott; rámutatott, hogy az, aki föltételezi, hogy öngyilkosság által megmenekül a bűntől, a mester szemében, szellemileg elveszett — méltatlan a szent férfiakkal való. közösségre. . Ami már most- a papot illeti, ez azok közé tartozik, akiket a mester, balgáknak nevez.. Csak balga ember hiheti, hogy testének elpusztítása által megsemmisítette a bűn.forrását lelkében is. . — De — szóltam közbe, én — ennek az embernek tiszta volt az élete. Tételezze fel, hogy a halált csupán ázért kereste, hogy' másokat Akaratlanul is bűnbe ne döntsön. -:.'-' (Folyt, köv.)

4*91 Krónika. Horváth Ádám. . "

•

' .

'

— julius 21.

Horváth Ádámot, Kecskemét, városa volt főügyészét; előbb pedig egyik kerületének országgyűlési képviselőjét a budapesti tábla az ' elmúlt ' héten sikkasztásért egy évi börtönre, itélte. Ez az eset szomorú is, megdöbbentő is, érdekes is, de mégsem volna elmélkedésre való téma, ha szegény, bukott hőséről nem volna köztudomásu, hogy pályája kezdetén igen nagyot igérő, valósággal geniális, a mellett nagytudásu, tanult és az érvényesülés minden eszközével, — még az igazán férfias és nemes külsővel is, — felruházott ember volt, a pályája hanyatlásán pedig fátyolos szemű, reszkető kezű, csapzott szakállú, züllött alkoholista. Szóval, ha az erkölcsök barátai benne is nem látnának elrettentő példát , az ivásra hajlandók számára s nem volnának készek vele, a szegény, csak megsiratásra való emberrel is. elkövetni azt a szamárságba ojtott baromságot, amit a spártaiak követtek el, leitatva rabszolgákat s igy szem.léleti-oktatva a gyerekeket, hogy milyen bolond a részeg ember. '

Mindenekelőtt tisztázzuk azt, hogy ki az alkoholista. Alkoholista nem az, aki mindig részeg, hanem az, aki . sohasem részeg. Az előbbi égy közönséges részeges disznó, akinek' a viselt dolgai cseppet sem érdekesebbek, ' mint azoknak az utczai szoknyavadászoknak a kalandjai, akik mindig tel'eszájjal készek eldicsekedni egy:egy olcsó szivdöglesztéssel. A másik azonban komor alak, sötét tragikus, .hasonlatos á szerelemnek ama-zordon diadalmasaihoz; akik azért ellenállhatatlanok az asszonynak, mert a levegő is azt beszéli, körülöttük, hogy nem képesek se'mmi szerelmet játéknak venni, minden szívbeli-ügyük egy-egy tragédia, mert azzá teszik saját maguk, mert nem tud a -lelkük másképp, csak sötét és fenséges színekben. látni. Vannak ilyen emberek. Vannak, akik .a perditában is -— ha megvesztegette valahogyan őket, — bálványt látnak és nem játékszert. És a másnak futó .és mulatságos viszony nekik öt sötét felvonásra esik szét. Csakhogy ezek némák. Ezek azok, akik a szerelem elkezdésében — és nincs férfi, aki csak egyszer .szerétett, — tartózkodók, gyávák; szinte meghunyászkodók, de aztán, ahogy a felvonás változik, engedelmes rabszolgából egyszerre ellen_ állhatatlan zsarnokká válnak, amikor pedig vége a darabnak, akkor meghasogatott szivvel lépnek vissza a kulissza mögé. De akkor is hallgatnak.

Az ivásnak is - vannak ilyen némái, ilyen szemérmesei, ilyen szentségimádói és ezek az igazi alkoholisták, Hogy a részeg ember bolond, ezt ma is vallja a nem azok, akik tetszelegve.maguknak a falurossza szerepévilág és nem merjük letagadni mi sem. Ellenben, — ugy ben, utczahosszat.-végigmuzsikáltátják magukat,- — ha : • • • érezzük szégény Horváth Ada esete kapcsán is, — nem csak szimbolikusan is. volna éppen czélszerütlen dolog tisztázni azt, hogy miféle -És a lényegük ez a szemérmetesség, ez a titkokapcsolatban áll a részegség a bolondsággal. Mert itt a lódzás. Mert érzik és" értik, — túlnyomóan nagy számban vélemények, eltérők és többféleképpen látják a kapcsolatot. intelligensebbek az átlagnál, — • hogy ők nem vidám, A legutczaibb közvélemény és a politúrt megivott részeg bolondos fiuk, akiknek virtus az ivás, hanem szegény, . asztaloslegény sápítozó felesége például ugy -formulázza beteg, mogorva emberek, akiknek a lelki bajára gyógyító ezt a kölcsönhatást, hogy: a részegség időszakos bolond- csepp az, amit más bolondgombának szed magába. És az ság, amelyet a benne szenvedő készakaratosan idézett fel orvosságot mindenki lehetőleg titokban, veszi. magára. Az okosabbnak látszó, de csak .nagyobbképü for- - - * Vannak. testek, amelyek nem birják el a saját lelkük mula már másként beszél: a részegség és bolondság közt - súlyát. • Vannak szerencsétlen hajók; amelyéknek a vitoraz a kapcsolat van, hogy a rossz megszokásból alkoholra .láját nem parti bárkák számára való szél dagasztja, de a kapott ember, ha idején nem tudja mérsékelni magát, fel- kötélzetük, az idegrendszerük, nem birjá ezt a feszülést. tétlenül a bolondok ' házába fog jutni. Még tudományo- • A természetesnél nagyobb teherbírásra és nagyobb ellensabban — és még nagyobb képpel — : az alkohol ideg- feszülésre van szükségük. Erre az ellénsulyra, ellenerőre méreg, amelyhez a szervezet hamar hozzászokik és nem .önként kiriálkozó, kézügybe mindenütt eső médium az tud meglenni nélküle; de mivel sunt' cverti denique fines -alkohol. Ez a mérgek sorában egészen spec'zifikus helyet és az alkohol adagolása sem mehet a véglétekig: be kell' elfoglaló félméreg, amelynek a pszihikai hatása az, hogy állni az automatikus — gyomorbaj, vagy tüdővész, avagy megcsökkenti az Ítélőképességet, de felszárnyazza a fanmájdaganat által előidézett,- — elvonásnak, a tóvábbmér- • táziát. És az itélés,- a folyton .bennünk dolgozó biró az, gezés lehetetlenségének s. ez az idegrendszer csődjét, a ami elkomorit, a képzelem pedig, ez a házipoéta, meg-. • szanatóriumot jelenti. deriti ,a lelkünket. .. Horváth Ádám'esete is egyike azoknak a megdöbVannak még ezekhez közeljáró más variánsok is, a . felemiegetésük unalmas volna, mert különbözni mind csak bentő példáknak, amelyek azt mutatják, hogy éppen a á részletekben különböznek, á főtételben azonban mind nagy intelligencziákra, a válogatni és ítélni legjobban egyetért, és azt mondja: az iszákosok őrültsége követke- tudókra leselkedik legmohóbban az alkohol gyilkos-angyala; Ha a nevek nem volnának olyan gyűlöletesek, sok példát zése az alkohollal való önmérgezésnek. A következtetésnek ez a. sorrendje az, amiben alig- lehetne felsorolni itt. De külön példák nélkül is, —' a hanem bicsaklik egyet a.landláufig gonddkozás. Bebizo-' tapintat hadd. általánosittasson velünk ez egyszer, — nyitani tán nem tudjuk ezt, de merünk megpróbálkozni a lefejthetjük a következtetést: alkoholistává; exceptis exbizonyításával.. . . .- cipiendis, leginkább az lesz, akinek a lelkében nincs meg a

492, két legfontosabb fakultásnak az egyensúlya: az Ítélőképességé és a képzelemé. Ahol a mérleg karján az Ítélet korponája a nehezebb, 'ott a lélek igen sokszor vetemedik arra, hogy alkohollal terhelje meg a fantázia csészéjét, ahol a képzelem húzza le a kart, ott a hidegség és józanság kövei hullanak a serpenyőbe. Északnak menve, a hidegséggel növekszik az itélet józansága és az alkoholizmus, dél felé női a fantázia és csökken az alkohol. A próféták pedig — a fantázia legfőbb exponensei, — tajtékozva hirdetik az abstinencziát. Minek Mohammednek a bor, mikor részeg volt az idegrendszere természetes jóvoltából is. Nem akartunk semmit Bebizonyítani, csak bizonyítani próbáltunk. Megderiteni az alkohol és a lelki betegség között való összefüggést, ami kétségtelenül megvan. De nem abban a kifordított formában, hogy az alkohol elroncsolja az idegrendszert, tehát őrültségre hajt, hanem abban a sorrendben, hogy vannak beteg idegrendszerek, mondjuk egyensúlytalan agyvelők, amelyek bizonyos és kétségtelenül csak ideiglenes és drágán megfizetett gyógyulást találnak az alkoholban. És mivel a gyógyulás csak ideiglenes és mivel az orvossága is méreg, tehát a kezdő szakban az alkoholizmus nem oka, hanem okozata az őrültségnek, a folytató szakban pedig egyik paralel tünetévé lesz a másiknak. De soha sincsen ugy, hogy az alkohol volna az oka a megbolondulásnak. És nincs olyan bolond ember a világon, aki annyira bolond volna, hogy józanon határozná el, hogy ő most bizonyos időre megbolondítja magát. Vagy belekényszeríti ebbe az állapotba a maga betegsége, — és ekkor alkoholistává lesz, — vagy belecsalogatja — és ekkor nem alkoholista, csak részeges ember, — a bornak vagy a pálinkának az ideig-óráig megkönnyebbítő hatása. Mindezek az okoskodások nem mentik meg Horváth Ádámot attól, hogy elitélték. Csak elitélték, mert azt hiszem, becsukni — börtönbe, — nem fogják. De hiszen a becsukás már csak formalitás, a lényeg, a bélyeg, a társadalom szava maga az elitélés. És ezt Horváth Ádám már megkapta. . . . A nem is olyan régen még szép, eszes, geniális férfi, akinek mindenki csodálta a gyors és biztos Ítélőképességét, azt az éles különválasztó tehetségét, amelylyel • a bonyolult kérdésekben is azonnal határt vont, nyomban szertedisztingvált, Horváth Ádám remegve, gyámoltalanul, révedezve állt ott a biró előtt. Nagy volt a bűne: fázott a saját feje hidegségétől és kereste a meleget és addig melengette magát, amig akkor sem tudott többé hideg lenni, amikor hidegnek kellett volna lennie. Ebben a tűzben aztán elégett egypár bankó is. Természetes, hogy felelős értük, mert természetes az is, hogy a summum jus a legsummább injuria. Paganel. A női ékszerek többnyire karika formájúak, mintha csak szemei volnának egy láncznak, amelynek vége az ördög kezében van.

,

*

Ami félig jó, az egészen rossz,

Alphons

Karr.

Echegaray..

K r ó n i k a II. Kéjgépek. — julius

21.

Az egyik szőke, a másik barna. Az egyiknek arcza egy zsírral kipárnázott, gödröcskékkel telehintett édesen buta szobalány-pofácska, a másiké egy keleti bujaságra valló, csupa árnyékból összerakott Alfonz-ábrázat. Testileg az egyik egy alapjában közönséges, kissé túlnagy mellű S kissé rövidlábú, de vérlázitóan izgató kéjgép, a másik egy alapjában hitvány, csámpás, de nagy szerelmi birósságra valló főpinczér-alak. Az- egyik egy rózsa-piros német liba, a másik egy fonnyadt keleti nőbüvölő. Az egyik egy csípőjével éneklő orfeum-nő, a másik egy nem a vonójával remeklő czigányprimás. Az egyik Türk Berta, a másik Rigó Jancsi. Miért kerül szoba ez az eddig teljesen ismeretlen hölgy s ez az undorig ismert ur ? Türk Berta azért, mivel a mult héten Ős-Budában megkorbácsolta egy börzelátogató felesége, mivel a férje nemcsak a börzét, de Türk Bertát is gyakran meglátogatta. Rigó Jancsi pedig azért, mivel ugyancsak Ős-Budavárában a legtökéletesebb közöny mellett játszik franczia és magyar zeneszámokat. S én azért sorolom őket együvé, mivel némileg kiegészítik egymást. Nemcsak mint egy szőke és egy barna színfolt a társadalom testén, hanem mint két együvé tartozó elfajulási tünet énnek beléletében. Mint az érzékiség két szerszáma, akiknek közös hivatásuk, hogy nemi iszákosoknak mámorkelyhei legyenek. Zajos feltünésük vagy — mint Rigó esetében — „eklatáns letünésük, tehát végeredményben ennek az iszákosságnak, annak a mámorfajtának a problémájához vezet. Miért érdekesek, miért izgatóak ezek a szellemileg és lelkileg kétségtelenül jelentéktelen alakok, akiknek foglalkozása rendkivül egyszerű s teljesen titokzatosság nélküli ? Miért érdekel, sőt ejt meg annyi embert az erotika, a szerelem nélküli szerelmeskedés, a lelki vágy nélküli testi kéjelgés. S köztük olyanokat, akik eszükkel ' rég rájöttek ennek az izgalomnak károsságára, hitványságára, csalókaságára. S végül miért elterjedtebb valahol az erotika s máshol ritkább? S miért olyan megdöbbentően hódit a mi magyar, főleg budapesti társadalmi és irodalmi életünkben ? Azt hiszem, elég ennyi kérdés. Bár okosan kérdezni se az utolsó dolog, mégis igyekszem most a feleletre áttérni, bár tudom, hogy rendkivül tökéletlen lesz. A szerelmi kéj a mámor egy fajtája. Édes testvére a morfiumnak, az alkoholnak, sőt a zenének s általában a művészetnek is. De tart valamit magára s nem olyan közönséges, durva mámor, mint a két első, habár viszont legtöbbször nem is olyan nemes, művelt forrású, mint a két utolsó. Mind e kéjforrások, kivéve talán a morfiumot, csekély mértékben létjoggal birnak. Sokak szerint az alkoholizmus is, amit én teljesen kiküszöbölendőnek tartok. Sőt — horribile diectu — egy oly társadalmi fejlettségi fok is dereng előttem, hol az esztétikai hatás mámora is .feles-

493, leges lesz. A nemi kéj teljes megszüntetése legalább a fajra, ' azaz az • anyagnak ama organizálódási módjára nézve, melyet embernek nevezünk, el nem képzelhető. Szükség van reá, mint a fajfentartás kisérő, ingerlő fűszerére. Gyökeres kiirtására tehát még a legbor- és művészetellenesebb puritán se gondolhat. De mit faj, ingerlő, kisérő fűszerek, szól a schopenhaueri és semmiféle metafizikai fogalmakkal nem törődő Genuss-mensch. Számunkra a kéj nem kisérő és ingerlő fűszere a fajfentartásnák, hanem maga a pecsenye, a lényeget jelentő végczél. Ez is álláspont. Csakhogy a kéj ilyen felfogása se teszi jogossá* a korlátlan kéjelgést, a szerelmi iszákosságot. Mert ha. talán nem is valami olyan jelensége az életnek az erotika, amit a lehető legkevesebbre kell. redukálni, föltétlenül olyan, amit csak mértékletesen szabad űzni. Hogy a szerelem rózsaberkének végén az ideg-szanatórium, a fegyház, a morgue s más ilyen középületek emelkednek, azt mindenki tudja. Hogy az intenzív nemi élet sarki ellentétben van az intenzív szellemivel s a logika, a judiczium, az elmeműködések e legelőkelőbbje, folytonos megkárosodástól félvén, ádáz harczot viv a nemi érzékiség gerjedelmével ha véletlenül egy egyéniségben összetalálkozik vele, ezt már érthető okból kevesebben tudják. Sejtelemszerüleg benne él azonban majdnem minden egészséges ember öntudatában az a belátás, hogy az érzékiség valami édes méreg, valami életrontó mámor, hogy Eros egy gonosz isten. S mégis milliók a hivei.

szlávok emelkedő ágán állnak. Azt lehet tehát mondani, hogy a barbárság és az ernyedtség kedvez az érzékiségnek. Vagy kevésbbé széles, jobban körülhatárolt fogalmakkal : az érzékiség terjedése ugy az egyén,' mint a társadalom életében, a természeti törvényekhez való alkalmazkodás, azaz a rendes, okos, művelt életmód terjedésével megfordított arányban áll. . Ezek után nem kell részletezni, hogy miért érzéki ország Magyarország és miért buja város Budapest. Eltekintve más tényezőktől, már az a sajátságos tény is, hogy a mi magyarországi emberanyagunk részben ősi kulturáju, de némileg degenerált, részben nyers, félbarbár elemekből áll, érthetővé teszi a mi enyhe sodomaságunkat. Szegények vagyunk, de jól élünk: azaz ostobán, léhán, életerőt pazarlóan, jövőt nem tekintően élünk. Kokotttörténetek hallatára fölfigyel mindenki, Türk Berta a gimnázisták álmaiban és virrasztásaiban szerepet játszik s Rigó Jancsitól nem fordulnak el a hölgyek azzal az undorral, amit szereplése méltán ébreszt. Tudom, ezek általános európai, főleg kontinentális tünetek, Magyarországon azonban nagyon el vannak terjedve. Azt jelenti ez, hógy egy különösen rosszul berendezett, egészségtelen, beteg, szegény és léha társadalomban élünk. Olyanban, melynek sok szüksége van a mámorra, búfelejtésre s mivel sok és szép nő terem e földön, különösen ebből a palántából szívja a mámort. Türk Berta, aki a Kéj, a Láz, az Öröm, a Mámor s más nagybetűs szamárságok félreértéséből él és jár selyemben, az értő elme számára imigy a nyomor, a műveletlenség, szenvedés és butaság szülötte. Még ha valahogy összeköttetésbe is hozná magát az Aspáziákkal, Pompadourokkal es Liane de Pougykkal, még akkor se kaphatná más származási levelet. A nagystílű és nemes kokottok legnagyobb része egyáltalán ném volt nagystílű és nemes s felmagasztalásuk egyike azoknak a világtörténeti hazugságoknak, melyeket a történet-irás tudománytalan, érdekességet s nem törvényszerűséget favorizáló hajlama létrehozott s ma is érvényesülni hagy. Az ilyen nők s az általuk ébresztett ösztönök érdekes színfoltok lehettek valamely társadalom arczán, de hogy foltok voitak, az kétségtelen. S foltok ma is. Vagy mondjuk kevésbbé zordonan : szépség-foltok, anyajegyek, lencsék a társadalom tiszta teint-jén. Tehát valami olyan, ami temérdek ember szemében izgatóbbá, pikánsabbá, kedvésebbé teszi az arczot, valójában azonban mégis egy bőrhiba, egy csöppnyi kis betegesség.

Ez a magasabbrendü belátás ugyanis csak sejtelemszerü, kézzelfogható világossággal áll azonban mindenki előtt az a tény, hogy szerelmeskedni jó. A szanatórium, a még egészséges, erőteljes kéjencz számára csak elvonás utján kiokoskodott rémlátás. Türk Berta ellenben kézzelfogható valóság s csókja a legnagyobb mértékben konkrét dolog. A korlátolt, érzéki ember pedig csak az orra előtt álló — vagy fekvő — megfogható, megízlelhető, megszagolható vagy meghallható valóságot nézi. Ennek pedig Türk Berta oly erős, intenziv valami, hogy hatása nagyon is érthető. Amiből az a nem egészen uj igazság világlik ki, hogy az érzéki ember — érzéki, és az a talán ép ily természetes, de nem ennyire ismert tény is, hogy emellett szellemileg alsórendű, szervezeti összetételében romlandó és korhadt. Ezt bizonyítja különben az érzékiség szerepe a térképen. A világ vezérnépének, az angolnak közéletéről és irodalmáról mindenki tudjá, hogy a többi népekéhez viszonyítva a legerotikamentesebb. Susognak ugyan sokat a Persze mindez a szocziális gondolkodás eredménye, cant leple alatt űzött magánéletbeli elfajultságokról, ezek mely nem veszi tekintetbe eléggé, hogy mik történnek az azonban nem lehetnek olyan nagyméretűek, hogy az ango- emberi lelkekben. A mámorok, az iszákosság, a zenelok e téren való mintaszerüségét megváltoztathatná, mivel hóbort, a nemi kéjelgés szocziális mételyeknek látszhatnak, semmiféle bomlasztó anyag sokáig tisztán a magánélet lehetnek azonban valójában az egyéni üdvök legmélyebb terén meg nem marad, hanem csakhamar kiül a társadalom forrásai. A minden fajtájú részegesek ezt mondják. Egy arczulatára is. Azt is lehet mondani, hogy a germán népek pillanatnyi mámor felér egy életnyi józansággal, vallják nem oly érzékiek, mint a románok. Viszont a szlávok és legszélsőségesebb képviselőik. S végre is, amig nem tuda keleti népek élete megint jó adag bujasággal van tele juk a lélek érzés-tartalmát megmérni, amig nem tudjuk szőve. Kétségtelen már most, hogy a germánok, élükön az megállapítani, hogy egy mámor-pillanatban nem lehet ángolokkal, vagy a spirituális életet túlsokrabecsülők szerint annyi kéjes érzés-egység összezsúfolva, ahány egy józan a németekkel, a legmagasabb kulturális színvonalon van- élet folyamán kiteregetve elfér, addig nem nevezhetjük; nak. A. románok a fejlődés hullámvonalának. leszálló, a. teljes határozottsággal szamaraknak, ezeket a mámor-hirde-?;

494 tőket. Hol van azonban ez az érzés-egység? Az életet, az érzést egyáltalán nem lehet megmérni, Minden perczben benn van a végtelen, amihez képest viszont az érzékelhető véges élet semmi. Kinek van tehát igaza? Véges, végtelen élet, érzésegység, érzékelhetetlen stb.: itt vagyunk tehát a filozófiai véghatáron, a ding an sich Csendes óczeánjának, a nagy Semminek partján. Ide juttatott a mámor védelme. Talán mégis a mámor-elleneseknek van igazuk ? Szász Zoltán.

INNEN-ONNAN. Molnár Viktornak a közoktatásügyi minisztérium adminisztratív államtitkárává való kinevezése egy örvendetes kulturális esemény és a politikai meddőség közepette különösen rokonszenves jelenség. O minisztériumának régi, majdnem negyedszázados munkása. A fogalmazóságon kezdte, a minisztériumi ranglétra összes fokain átemelkedve eljutott a munka által elérhető legmagasabbikig, az államtitkárságig. Nem jelenti ez azt, hogy a munka nem emelhet a miniszterségig is, csupán azt, hogy a tehetség és munka normális érvényesülési területe a miniszterség előtt már megszűnik. Mert ez a legfelső fok a szélhámosságnak és politikai nagyképűségnek is hozzáférhető. Tehát nem olyan jóhirü, nem olyan nemes értelemben diszes, mint az adminisztratív államtitkáré, melynek viselőjéről tudjuk, hogy okvetlen a hivatottság és munkásság emelte e polczra. Molnár Viktorról is tudjuk ezt. De eme hivatalnoki kiválóságon kivül még azt is tudjuk róla, hogy mint ember, mint lélek is kiváló. Az ország szellemi organizmusának központi szervében egyik legműveltebb, legfinomabb sejt ő. Nemcsak intézkedő hatalomként vesz részt az irodalom- és művészet-pártolás ügyében, de mint érző és értő művészlélek is. Az Uránia tudományterjesztő intézet megteremtése és felvirágoztatása által pedig oly munkát végzett, mely messze túlszárnyalja az e nemű külföldi alkotásokat. S mindez csak egy negyvenen túl levő férfi munkája. Tehát a fele élet még Molnár Viktor előtt van. Kívánjuk a magyar kultura érdekében, hogy ez a másik fél legalább oly termékeny legyen, mint az első. * *

*

6 Ezerháromszázharmlnczkét koronát adtak a derék árverési hiénák a Keglevich István gróf ingóságaiért, bútoraiért, képeiért, szőnyegeiért, apró diszdolgaiért. Azokért a dolgokért, amiket ez a gyönyörű tékozló a legtöbbre tartott és olyan viharokból mentett meg, amelyek milliókat sülyesztettek el. Begyült pedig értük nem egészen hétszáz forint: egy olyan ember holmijáért, aki a színpadi királyok palástján se türt — hamis hermelint. Roppantul kíváncsi vagyok, vájjon mennyibe kerülhetett neki ez az ezerháromszáz koronán elkelt ingóság ? Bizonyára sokkal többe, mint amennyit csakugyan megért, de alkalmasint mégse annyiba, mint amennyivel kevesebbet most adtak érte. És tulajdonképpen ezeken az ármegszabásokon fordul meg minden érték sorsa az életben: akár megfogható dolgokról van szó, akár megfoghatatlanokról. Az egyik ember szörnyen drágán fizeti meg őket, mert a lelke, gondolata azt diktálja neki, hogy sokat érnek és ez az ember mindig vészit a vásáron, mihelyt — vásárra kénytelenül. Az igaz, hogy egész eddig a pillanatig állandóan — nyer rajtuk, mert olcsónak érzi a gyönyörűségét. A másiknak egészen más a fölfogása, a tenyerére veszi a márványt és megnézi, mit ér a materiája. És mindig azok járnak jól, akik tudnak kevesebbet adni valamiért, mint amennyit megér, ezeket soha se nevezik panamistáknak, kegydijra nem szorulnak és hiénák martalékává se lesznek, mert a hiénák nem eszik meg egymást.

5 Hazafi Veray János valóban nem volt olyan bolond ember, mint amilyen okosnak gondolták és nem is volt olyan okos, mint amilyen bolondnak adta magát. Egy ravasz sváb paraszt volt, akinek a praktikus érzéke megsúgta, hogy az élhetetlenségnek kiválóan hasznos formái vannak, amelyeket kellő élelmességgel gyönyörűen lehet kamatoztatni. Fölcsapott hát poétának olyan országban, ahol divat, hogy a poéták éhen haljanak : de az ő vállalkozásának a kétszer-kettő : négy bizonyosságával be kellett válnia egyszerűen azért, mert egy íz se volt benne a poétából. Ezt a szót, hogy népköltő, soha a világ teremtése óta senkire se alkalmazták hamisabb módon, mint a derék Hazafi Veray Jánosra, aki a népnek nem volt költője, a népnek nem volt egyáltalában semmije, hanem igenis volt az urak mulatsága, ügyes kamatoztatója annak a majdnem édesmindnyájunk lelkében pislákoló ösztönnek, vágynak vagy szükségérzetnek, amely a középkor nagy és kiskirályait arra birta, hogy — udvari bolondot tartsanak maguknak. Ma már más világ van, a szórakozások megosztottabbak, demokratikusabbak, publikusabbak lettek és az ügyes János kitűnően spekulált, mikor a bolondtartás fejedelmi passzióját legalább egy-két perez tartamára megszerezhetővé tette három usque tiz krajezárnyi áldozat ellenében. Mindez azonban nem változtat azon a dicsőségen, hogy ő volt az első magyar költő, aki ingatlanok hátrahagyásával hunyt el, amely ingatlanait tisztán a »költészetével« szerezte. Talán lesznek poéták, akik okulnak a példáján. * *

*

© Orosz-japán szövetség. A veszedelmet, vagyis inkább — mert nagyon sokan vannak, — veszedelmeket általában ugy ismerjük, hogy gyorsan szoktak kerekedni, de csak nagyon lassan múlnak el. Most azonban látjuk, hogy van veszedelem, amelyet nem ez a törvény kormányoz. Soha nem volt veszedelem, amely olyan hamar elmúlt volna, mint a »sárga veszedelem.* Az orosz és az oroszbarát, német meg franczia lapok a háború elején tele voltak vele, most meg már a manó sem emlegeti. Sőt ellenkezőleg, arról jönnek a hirek, hogy Oroszország nemcsak békét akar kötni Japánnal, hanem egyenesen szövetségre is szeretne vele lé'pni — a kultura érdekében, amelynek a hordozói Keletázsiában a japániak. Welche Wendung, durch Gottes Fügung! A nép, az istenadta nép, amely a háború kezdetén még vad és sárga csőcselék volt, ma kultúrahordozó és szövetségre érdemes nemes faj. S a sárga veszedelem, amely mindaddig veszedelem volt, amig Oroszország nem tartotta komolyan veszedelemesnek magára nézve Japánt, egyszerre megszűnt veszedelem lenni, amint kiderült, hogy a mikádó népe csakugyan veszedelmes. Welche Wendung, durch Gottes Fügung és milyen kevésnek kellett történni, hogy bebizonyosodjék, hogy a veszedelem tulajdonképpen nem veszedelem. Milyen kevés esik a fordulat két sarkpontja közé. Mindössze Port-Artur, Liáójáng, Mukden, két hajóhad és — ami a legnagyobb kár — Verescsagin. *

*

*

6 A kis Drahos János esetét, aki agyonlőtte a kocsist, aki neki nem törvényes, de valóságos mostohaapja volt, forgatom jobbra, forgatom' balra a fejemben és sehogy se tudom kisütni a való tanulságát. A gondolatom mégse tud szabadulni ettől a véres és izgalmas tragédiától. Ki benne a bűnös és ki benne a morál hőse ? Igazában még azt se tudom, ki a legáldozatabb áldozat ? A kocsis-e, akit meggyilkoltak, a gyerek-e, aki gyilkolt, az asszony-e, akinek a fia megölte a szeretőjét ? Az ember szeretné hideg szemmel nézni az egész históriát, de visszariad, mert megérzi, hogy a nyugodt igazság nem a lelke szerint való. De a kocsis végre is nem tett mást, mint hogy

495 -— kocsis volt, nem is kocsisabb, mint száz más a hátulsó ülésen pihenő ur, aki mesterinasnak adja a mostohafiát, mert a maga gyerekét mégis csak jobban szereti, mint a másét. Az asszonyt se merem bántani, mert ha elitélném, ugy érzem, hogy követ dobnék a blunderstone-i sirra, amelyben az én kedves Copperfield Dávidomnak az édesanyja pihen a kis babájával a karjai között. De az ellen meg, hogy a szerencsétlen kis Drahos fiún maradjon a bűnösség bélyege, hevesen föllázad minden idegem és a vérem minden cseppje. Ez az egész eset, tényei borzalmas nyíltságában, határozottságában és befejezettségében csupa erkölcsi rejtelem és lenyűgöző megoldatlanság, tele tanulsággal és mégis minden megfogható tanulság nélkül, valóban maga az élet, amely mindennap fülünkbe dörgi a titkait és mégis mindet meg tudja tartani a maga titkának. * *

*

6 Pályaválasztás. Ez a mostani idő részben a fürdőzés, részben a pályaválasztás szezonja. A fürdőlevelek már szerencsésen kimentek a divatból, de a pályaválasztási elmélkedések az aktuális politikai témák nagy bősége mellett is meglehetősen jól tartják magukat és az üzlet bölcs tanácsokban annál élénkebb, mert a kinálat nem szabja magát a kereslethez és az emberek adnak, teljességgel nem törődve azzal, hogy van-e, aki venni hajlandó. Olvasom a bölcsességgel teljes czikkeket és a tanultsággal teljes statisztikákat, amelyekből a menydörgés erejével zúg ki az intelem: ne légy ügyvéd fiam! — és elképzelem, hogy Polónyi Gézának például mint szorul össze a szive a keserűségtől, hogy őt annak idején erre senki se figyelmeztette, vagy ha figyelmeztette valaki, ő nem hallgatott rája. A bánatában csak az vigasztalhatja, hogy azóta se lettek okosabbak az emberek és hatásosabbak a statisztikai kimutatások. Az emberek még mindig tódulnak a túlzsúfolt rossz pályákra, holott evidens már, hogy minden második ügyvéd éhenhal és minden második lakatoslegény milliomos lesz. Aki nem hiszi el, olvassa végig a pályaválogató elmélkedéseket és be fogja látni, hogy okvetetlenül igy kell lenni a dolognak, még akkor is, ha talán nincsen igy. De ha nem akarja végigolvasni őket, az se b a j : mert nekem az az érzésem, hogy az embernek pályája nincsen is, csak sorsa van. Ezt pedig nem maga választja magának, hanem ez teszi őt oda, ahová akarja, tekintet • nélkül a tanult mesterségére és kitűnő milliomosokat csinál néha nagyon rossz suszterekből.

Művészet. A rézkarcz. Amint a fürge tű végigszalad a rézlemezen, finom barázdákat hagy maga után, szeszélyesen kanyargó, szökellő, tánczoló vonalakat, amelyek szinte vonaglanak a művész kezén át reszkető eleven érzéstől. Pompásan fölvesz ez az engedelmes rézmatéria minden apró rezdülést, ami a hirtelen felvillanó ötlet öröméből támad, pontosan magába fogadja azoknak a gyorsan elsuhanó pillanatoknak egész összesűrített érzéstartalmát, amelyekben a művész előtt váratlanul fölbukkan egy uj megismerés, tiszta, pozitiv vonalakban őrzi meg a hideg analízis dokumentumait s álmodozó, ideges, nekilendülő, megszakadó, újra folytatódó s a kifejezés tömérdek energiáját kisugárzó vonaltöredékekben fixirozza egy-egy szenzácziós véletlen, egyegy előre nem sejtett fölfedezés minden intim gyönyörűségét. Amint a fürge tű végigszalad a rézlemezen, a felszakított anyagrészecskék eltolódnak a tűhegy útjából s finom, érdes, apró csipkés barázdákban helyezkednek el a bekarczolt vonal mentén. A papirosba azután belekapaszkodnak ezek a kicsike fogak, fölmarják a rostokat, bár-

sonyos, puha átmeneteket teremtenek a vonal hideg éle és a papiros tónusa között, vibráló levegősségbe bontják fel a vonal határozottságát s valami különös, érdes textúrát adnak az érzés friss közvetlenségétől üdeUapoknak. A vonal a rézkarcz legsajátosabb témája, de^ezj. a vonal más, mint a fametszet komoly, megmozdíthatatlan, súlyos egyszerűségű vonala, más, mint a litogratkréta széles, puha, pasztellesen eldörzsölt, porhanyós vonalai, valami egészen sajátos, idegesen finom, élességből és lágyságból összeszürődött hangulat árad ki belőle, mint az oboa borzongató, idegenszerű hangjából. S még egy sajátsága van a rézkarcz vonalának, amely differencziálja a puritán grafikától s mintegy átmeneti művészetté teszi a^yonal és a szin művészetei között, ez pedig az a képessége, hogy könnyed tónusfátyolokká tud ö&zeszöyődni^ezek-üélv»egymásra hatásával fény, levegő és világítás jelenségeket tud kialakítani. A fekete vonalak pókhálószövedéke a szinesség illúzióját kelti fel bennünk, mert ezekben a vonalakból alakult tónusfátyolokban már benne van a szin, nem mint olyan, hanem mint érték, mint valőr. A vonal kifejező képességének egész a festőiség határáig való fokozása ad a rézkarcznak valami pikáns hatást, amely nagyon hasonló a borongós, elmélyedő, sejtelmekből összefonódott lirai versek hatásához. *

Nagy fóliánsai fölé hajolva, görnyedten ül az öreg zsidó és beszél a Jehovával. A lámpafény kiélesiti különös, exotikusan nemes vonásait, apró, hullámzó sugarak remegnek a kis szoba levegőjében, lemondó szomorúsággal, makacs életvágygyal, haldokolva és örökké újra támadva, mintha az ezredéves szenvedés emlékei reszketnének a kis szoba levegőjében. Egy finom anakronizmus ez az öreg zsidó, tisztán fönnmaradt tipusa a biblikus időknek. Szegény öreg fejét megtépte az idő és befelé élő lelkét összeroncsolták a kivülről támadó, győzedelmes uj gondolatok. Gyermekei elhagyták az öreg pátriárkát s odaszegődtek az ellenséges kor eszméi mellé, ő pedig egyedül van mérhetetlen keserűségével, nagy fóliánsai fölé hajolva és keresi Adonájt, aki megpróbálja hű szolgáját és félelmes közellétével alázatos megadásba görnyeszti a biblikus idők forró szenvedélyeivel szenvedő öreg zsidót. Pompás kép ez; gondolatot, termékeny fájdalmat, rokonérzést ébresztő a lirikus költő lelkében. Abban a versben, amely az öreg zsidóra való megemlékezésből született, benne van az a monumentális fájdalom, olyan elevenen, hogy rezonál rá az ilyen nagy érzésekre fogékony másik művész lelke is és finom tónusfátyolokká szövődő szomorú, izgatott vonalakkal beleirja a rézlemezbe az intenziven megérzett ezredéves nagy keserűséget. A fiatal Vadász Miklósnak talán legszebb dolga ez a melankolikus poéma, amely a vonalak nyelvén énekli el egy gyönyörű költemény érzéstartalmát; érett, komoly, szép dolog ez, amelyet nagy örömmel veszünk tudomásul, mint egy sokat igérő nagy grafikus talentum első beváltott igéretét.

SZÍNHÁZ. Smolen Tóni. Ez az irodalmi mű majdnem belekerült a történelembe, ugyanis a magyar szabadságon őrködő lapok a minősitett abszolutizmus első áldozataképpen ünnepelték. Később kisült ugyan, hogy ennek az abszolutizmusnak a veszélyességi köre a népszínházra lokalizálódik, s a fenyegetően fölbukkanó Pobjedonosczevek maszkjából kibujt a Morzsányi Károly és a Ruszt József városatyai alakja, sőt kitűnt az is, hogy ezeknek az uraknak valami szerződés vagy alapszabály valami parag-

496 r a f u s a j o g o t is a d d a r a b o k zorkodásuk

alkotmányos

változtatott

azon

elnyomott

népért

premierjén

igen

a

megregulázásához, alapokon

tényen,

tehát

nyugszik, Gúti

nem

Soma

megkapta az

k ü z d ő v a t e s czimét é s j e l l e g é t

és színdarabja

sok ember

hogy

a z ő czen-

de mindez

hallgatta

állva

a

Kossuth-nótát.

H a z a f i a s e s t e v o l t e z , igen s z é p é s l é l e k e m e l ő , m i k o r a m a g y a r faj asszimiláló erejének Smolen

Tóni

magyar

vezényszóban,

szpicseket

legújabb

megnyugtatta

vágtak

a

diadala, az elmagyarizálódott publikumot,

a z meglesz

hogy

é s csinos

ki és a Kossuth-nótát

bízzanak a

kokottok

kurucz

énekelték. Közben K i s

Muki többször kijelentette, hogy nem szabad engedni a negyvenn y o l c z b ó l , s m e g a k a r t a p o f o z n i a c s o d á l a t o s k é p p e n m i n d i g libériában j á r ó Smolen Tónit, mert ez n e m szerette a m a g y a r o k a t . A

bécsi é s a k o a l i c z i ó s p o l i t i k á n a k ez a z ö s s z e ü t k ö z é s e , m i n t m á r

emiitettem,

a

magyarság

lelkű p u b l i k u m

csak

győzelmével

v é g z ő d ö t t , s a fölemelt

azon sajnálkozott, h o g y Morzsányiék való-

színűleg túlsók, talán minden humort kitöröltek a darabból, mert ami

érezhető

volt

benne,

bele, a k i m é g e g y e b e t gyűrt

elsőrendű

ki e g y g r o t e s z k növesztett

azt láthatóan

Kovács

Mihály

adta

i s a d o t t : p o m p á s m e g f i g y e l é s e k b ő l össze-

színészi a l a k í t á s t . K o m o l y , szép d o l g o t k i s s z e r e p b ő l Szabó

erre a z estére a z ifiu

hozott

Antal, s bámulatos füleket

Vágó.

S

/ /

ZEPLŐ fényes arczbőr,

pattanás

4 nap alatt eltávolítható.

O K O S NŐK

nagyon jól tudják, hogy csak olyan szépítőszereket használhatnak, melyek egyúttal

ápolják a bárt.

—m. Ilyen HETI

esoda-szépitőszer

Diana-Crém, Diana-szappan és

POSTA.

Budapest. A forradalom. Nem a d h a t t u k ki, mert utána j á r v á n kiderült, hogy önkényes kombináczió, melynek a tények nem felelnek meg. Kisértse meg még egyszer. Maróczy. Csak a minap foglalkoztunk vele egy krónikában. T a k a r é k o s k o d n u n k kell a térrel is, a z emberekkel is. A kiadóhivatalban átvehető. Debreczen. Margit. Érzékeny történet, tűrhetően elmondva, de nem nekünk való. Kevesebb könnyeket és t ö b b gondolatot kérünk. Budapest. V. Nyilvánvaló, hogy a z a z egyik hetilap A Hét. A mostani hirlapirói erkölcsök szerint a lap czimét, melyre hivatkozunk, nem m u s z á j kiirni. Elég, h a egyik hetilapnak nevezzük. A czéhbeliek úgyis tudják, hogy kit gondolunk. A közönségnek pedig nem m u s z á j az orrára kötni, még prenumerálhatna r á .

Diana-höUvD

A »Foncziére, Pesti b i z t o s í t ó intézet* életbiztosítási osztályánál a folyó év elsőfelében 2237 ajánlat 8,347.914 korona biztosítási tőkére és 1017 korona járadékra n y ú j t a t o t t be ; 1943 kötvény 7,181.964 korona tőkéről é s 1017 korona járadékról állíttatott ki. A díjbevétel 1,832.689 korona 12 fillérre í u g . Haláleset 148 jelentetett 531.951 korona összegről. Egyszersmind utalunk ama kálönös kedvezményekre, melyeket ezen hazai intézet (alapítva 1864-ben 3 millió korona részvénytőkével, nyereség é s díjtartalékai és évi bevételei körülbelül 31 millió korona) az életbiztosításnál n y ú j t : 1. Hadbiztositást dijpótlék nélkül 20.000 korona h a t á r á i g a biztosított tőke feléről a közös hadsereg és honvédség, 30.000 korona erejéig a népfölkelők védkötelezettjeire nézve. (Hivatás-szerű katonáknak mérsékelt dijpótlék mellett.) 2. A föltételek értelmében a biztosítás érvényének megtámadh a t a t l a n s á g a még a z esetben is, h a a biztosított p á r b a j , vagy ö n gyilkosság folytán halt volna el, vagy, ha utólag kitűnnék, hogy a biztosított a biztosítás a l a p j á u l szolgáló a j á n l a t b a n lényeges körülményekre nézve tévedett. 3. 1, 3 vagy 5 évi nyereségfelosztással egybekötött biztosításokat eszközöl. 4. A biztositásnak 3 évi fennállása u t á n a biztosításra j u t á n y o s feltételek mellett a) kölcsönt a d , vagy azt b) visszavásárolja, v a g y c) minden további díjfizetés nélkül kiházasitási biztosításoknál tőkésítést eszközöl anélkül, hogy a félnek utóbbiért foiyamodnia kellene.

1

fillér.)

(szarvas-bőrrel).

A »Diana«-crémet, »Diana*-szappant

é s »Diana«-

hölgyport használják a Népszínház, Nemzeti

Szín-

ház, Király Színház é s a Magyar kir. Operaszínház művésznői

é s énekesnői közül Diana-crém

legtöbben.

(nap-

pali használatra) Egy

— "75 kr.

üveg-tégely zsiros

Diana-crém

(éjjeli használatra) Egy

valódi

nagy

—'75 > darab

Diana-

szappan

—-75 »

Egy

nagy

üveg

Egy

üveg-tégely

Egy

originális

Diana-liajszesz . .

2

Diana-pirositó . . amerikai

-

—

»

2'50 »

üveg

Diana-parfum

Egy doboz Diana-hölgypor

2-50 »

szarvas-

bőrrel (fehér é s rózsaszínű) 7 5 kr. Leírás vagy használati utasitás mellékelve van. Levelezőlap utján megrendelhető:

ERÉNYI BÉLA „DIANA"-GYÓGYSZERTÁRA,

Budapest, Károly-körut 5. sz. TECHNIKUM MITTWEIDA

Igazgató : A HOLZT, tanár. SZÁSZ KIRÁLYSÁG. Magasabb technikai tanintézet az electro- és gépészeti mérnökök részére. Gazdagon felszerelt electrotechn. és gépépitő laboratoriumok. Tanulógyári műhelyek. • I o 3610 hallgató a 36-ik iskolaévben, o ^ •

OT

Ez a szépség titka. — Csakis a legelőkelőbb hölgyek ismerik és használják

Egy üveg-tégely F e l e l ő s s z e r k e s z t ő é s k i a d ó t u l a j d o n o s : KISS JÓZSEF.

• Bob h a s h a j t ó * a l e g k e l l e m e s e b b . (10

a kedvelt

Postai m e g r e n d e l é s e k naponta eszközöltetnek: utánvét mellett.

Budapest, 1905. — Nyomatott a z Athenaeum irodalmi é s nyomdai r.-társ. betűivel.