I. A BESZÉDTECHNIKA 1. A BESZÉD MECHANIZMUSA A beszéd mindig az egyénhez kötődik, az egyén kifejező mozgása, ami látható és hallható. Ez az érzékelhetősége teszi lehetővé, hogy a kisgyermek környezetétől megtanulja azt a nyelvet, amely anyanyelvévé válik. Az alábbiakban vázlatosan ismertetjük az összerendezett beszédmozgás legfontosabb mozzanatait s a hozzájuk kapcsolódó ejtéshibát és beszédhibát A gyakori beszédhibák című kézikönyv (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978.) alapján. A tüdőnek, mellkasnak élettani funkciója mellett másodlagos feladata az, hogy a hangképzéshez levegőt szolgáltasson. Az élettani- és beszédlégzés különbözik egymástól. Az élettani légzés az agyi légzőközpont által irányított légzőizmok összehangolt, automatikus munkája. Ez a gázcserét lebonyolító, ún. néma légzés zárt ajkakkal, az orron keresztül történik, s a be- és kilégzésre használt idő és az ezt követő szünet azonosnak mondható. A beszédlégzés szájon és orron át, gyorsan történő levegővétel, a beszédtartalomhoz igazodó, lassú kilégzés. A beszédlégzés is automatikus, de jóval bonyolultabb, helyesbítést igényelhet a kisgyermek esetében. Felléphetnek a tüdőben, vagy annak környékén olyan bántalmak, amelyek zavarhatják a beszédlégzést. A beszédlégzés összerendezetlenségével gyakran találkozunk az 5–6 éves gyermekeknél, akik a beszéd folyamatosságát lélegzetvétel céljából meg-megszakítják ott is, ahol nem kellene. Ismert a dadogók súlyos légzési zavara, a levegő útjának kisebb-nagyobb fokú görcsös elzáródása, a légzőizmok szabálytalan működése. Élettani légzésük ugyanakkor teljesen zavartalan. A gége elsődleges feladata: a légcsövet védi, hogy abba ne kerüljön folyékony vagy szilárd anyag. Másodlagos funkciója a hangadás. Porcait külső és belső izmok fogják közre, rögzítik és szabályozzák az itt levő hangszalagok működését, amelyek tulajdonképpen izomnyalábok. A gégében jelentkező bénulásos megbetegedések következtében előfordulhat, hogy a hangrés nem zárul tökéletesen, s a hangképzéshez túl sok levegőt kell felhasználni, az átlagosnál sokkal gyorsabban kell levegőt venni, és ez a beszélőt nagyon kifárasztja. Ugyancsak pazarolják a levegőt a szájpadhasadásban szenvedő, nyílt orrhangzós beszédű gyermekek, hiszen náluk a levegő akkor is „elszökik” az orrüregbe, amikor nem kellene. A gége és ezen belül a hangszalagok rendellenessége hibás hangképzést okozhat. A hangszalagokon képződött kis csomó, a környéki idegek esetleges sérülése állandó rekedt hangképzést válthat ki. Ezek korrekciója már szakorvosi feladat. A garat közvetlenül a gége felett található, s a levegőt a száj, illetve orrüreg felé tereli. A beszédhangok képzésében, az artikulációban nincs szerepe, jelentősége. Rezonátorként azonban jelentős. A nyelv előre- vagy hátrahúzódása a garat alakját kismértékben módosítja. Az orr- és garatmandulák is okozhatnak dünnyögő, orrhangzós színezetet. Ilyenkor fel kell figyelnünk arra, hogy a gyermek szájon át végzi az élettani légzést is. Szülőnek, pedagógusnak ki kell kérnie az orvos tanácsát.
A szájüregnek a hangok képzésében döntő szerepe van. Benne több olyan szerv található, amely a hangképzés finom munkáját végzi. Az ajkak és az áll mozgásával a szájüreg térfogatát módosítva hangzásbeli különbségek jönnek létre. Mindig követeljük meg a gyermekektől a természetes ajakműködést az egyes magánhangzók képzésekor, mert a nem laza, hanem feszes ajakartikulációval képzett hang elmosódott, a beszéd „motyogós”, érthetetlen lesz. A fogak szerepe is nagyon fontos. A hangképzésben főleg a szem- és metszőfogak vesznek részt. Hiányuk a felnőtteknél sok beszédbeli rendellenesség forrása. A gyermekek a foghiányosság idején nyelvük helyzetének ügyes módosításával oldják meg a helyettesítést. Ejtéshiba akkor következik be, ha akkor is a megszokott nyelvtartást használja, amikor a végleges fog már kinőtt. Ezért kell fogváltás idején fokozottan figyelemmel kísérni a gyermek ejtésmódját. Az eltérő fogsorállások már okozhatnak beszédhibát. Ha a felső fogsor túlzottan kifelé, az alsó pedig túlzottan befelé hajlik, s köztük jó ujjnyi távolság is lehet, a meglevő résbe becsúszik a gyermek nyelve; ez ejtését nagyon torzítja. Néha az okoz bajt, hogy az alsó fogsor van előbbre. Ilyen esetekben a beszédhiba javítása csak a fogszabályozás után, vagy vele egyidejűleg történhet. Beszélésünk legmozgékonyabb szerve a nyelv. Izomrostjai minden irányba elmozdíthatják, ezért rendkívül mozgékony. A nyelvet egy vékony hártya, az ún. nyelvfék a szájfenékhez rögzíti. Ha ez a hártya egészen a nyelv hegyétől indul ki, azaz túl rövid, akadályozhatja a nyelv függőleges mozgását. Ilyenkor egy teljesen veszélytelen orvosi beavatkozás szükséges: „felvágják a nyelvét” a kisgyermeknek. Az ügyetlen, renyhe, egészen szokatlanul nagy nyelv is lehet gátlója a szép kiejtésnek, főleg a hangkapcsolatok zavartalan lebonyolításának. A szájüreg felső fala a szájpadlás. Elülső része csontos, kemény. Hátsó fele a lágy szájpad, amely a lelógó ínyvitorlában folytatódik. A kemény szájpad a hangok képzésekor zárt vagy rést alkot a nyelvvel. A lágy szájpad szerepe az, hogy a szájhangok képzésénél a nyelvcsappal együtt felemelkedik, és az összehúzódó garat falához emelkedve elzárja a levegő útját az orrüreg felé. Egy nagyon kis rés – 4–5 milliméternyi – természetesen maradhat, ez nem okoz zavart, csak az ennél nagyobb. A szájpadlás legsúlyosabb rendellenessége az, ha a kemény és a lágy szájpad szétnyílt. Rendszerint rendellenes fognövéssel társul. Ilyenkor nemcsak a beszédhangok színében van nagyfokú orrhangzósság, hanem az egyes beszédhangok képzése is fokozottan hibás. Ebben az esetben orvosi beavatkozásra van szükség. A beszédhangot eredményező összerendezett beszédmozgásban az alsó állkapocsnak is fontos szerepe van: süllyedésével, illetve emelkedésével a szájüreget tágítja vagy szűkíti, így befolyásolja a rezonáló űrt. A laza állejtés kialakítása a helyes beszédtechnika fejlesztésének rendkívül fontos feltétele (erről később részletesebben szólunk). Az orrüregen át történik az élettani légzés. Ezt tanulóinktól követeljük is meg! Ha azt vesszük észre, hogy a gyermek állandóan nyitott szájjal lélegzik, keressük meg az okát, feltétlenül kérjük ki az orvos véleményét. Az orr- és garatüreg határán van a garatmandula, aminek rendellenes fejlődése elzárhatja az orrüregbe vezető utat, s oka lehet a beszéd orrhangzós színezetének. Az orrüreg a hangképzésben úgy vesz részt, hogy az m, n, ny hangok ejtésekor az orrüregbe áramlik a levegő. Más hangok képzésekor azonban ennek nem szabad megtörténnie.
11
Tudnunk kell, hogy a beszédtechnikai gyakorlatok nagymértékben hozzájárulhatnak az egyes képzésmozzanatok helyesbítéséhez. Ugyanakkor a gyakori ejtéshibák javításában is hatékonyan alkalmazhatjuk őket.
2. BESZÉDHANGJAINK RENDSZERE
A beszédfolyamat legkisebb elemei a beszédhangok, amelyek egy nyelv – a mi esetünkben a magyar – fonémáinak konkrét, alkalmi, többé-kevésbé pontos megvalósulásai. Minden beszédhang létrejöttében több hangképző szerv működik közre. A beszédhangok hangtulajdonságaik, illetőleg képzésmódjuk alapján rendszerbe foglalhatók. A beszédhangok a fonémáknak az egyén beszédmódjával, ejtésmódjával árnyalt-színezett beszédbeli megvalósulásai. Az egyes fonémáknak legalább egy megkülönböztető tulajdonságban el kell térniük minden más fonémától.
12
A magánhangzók képzésekor az alaphang mindig a zönge, amely a gégefőben akkor keletkezik, ha a tüdőből kiáramló levegő megrezegteti a zöngeállásban levő hangszalagokat. A hangszalagok után azonban nincs további akadály a levegő útjában. A hangszekrény szerepét betöltő toldalékcső: a garat és a szájüreg mint rezonátor a zöngét tovább színezi; főleg az ajkak és a nyelv segítségével módosítja a toldalékcső formáját. Ha a nyelv előretolódik, a szájüreg elülső részének terjedelme csökken, a garatüreg pedig megnő. Ilyenkor képezzük a magas magánhangzókat: e, ë, é, i, í, ö, ő, ü, ű. Ha a nyelv hátrahúzódik, a szájüreg elülső részének terjedelme nagyobb lesz. Ilyenkor mély magánhangzókat ejtünk: a, á, o, ó, u, ú. A nyelv függőleges irányú mozgásában négy helyzetet különböztetünk meg: Felső nyelvállású magánhangzók: i, í, u, ú, ü, ű. Középső nyelvállású magánhangzók: ë, é, o, ó, ö, ő. Alsó nyelvállású magánhangzók: a, e. Legalsó nyelvállású magánhangzó: á. A magánhangzók képzésekor az ajkak kétféle helyzetben lehetnek. Vagy hátrahúzódnak, és hosszúkás rést alkotnak, ilyenkor keletkeznek az ajakréssel ejtett magánhangzók: á, e, ë, é, i, í, vagy előrecsücsörödnek, és kört alkotnak, ilyenkor keletkeznek az ajakkerekítéses magánhangzók: a, o, ó, ö, ő, u, ú, ü, ű. A rövid és hosszú magánhangzók aszerint különülnek el, hogy kiejtésük rövidebb vagy hosszabb időtartamú-e. A magánhangzók rendszerét a következő ábra szemlélteti:
13
Elöl
A mássalhangzókat öt tényező határozza meg: o a szájüregben képződő akadály minősége; o az akadály helye; o a hangszalagműködés; o az ínyvitorla állása; o az időtartam. A beszélőszervek néha teljesen elzárják a levegő útját, és ennek a zárnak a felpattanása hozza létre a hangot (ezért ezeket csak egy pillanatig lehet ejteni). Más esetekben az akadályt két beszélőszerv között kialakuló szűk rés jelenti, a levegő ezen áthaladva folyamatosan hangot ad. Az akadály minősége szerint vannak: – zárhangok: p–b, t–d, ty–gy, k–g, m, n, ny; – réshangok: f–v, sz–z, s–zs, j, h; – zár-réshangok (affrikáták): c–dz, cs–dzs; – oldalréshang: l; – pergő hang: r (többszöri zár keletkezik). Az akadály helye szerint vannak: – ajakhangok (az akadályt a két ajak vagy a felső fogsor és az alsó ajak hozza létre): p–b, m, f–v; – foghangok (az akadályt a nyelv hegye és a felső fogsor, illetve a nyelv hegye és az ínynek a felső fogsor mögötti kidudorodó része alkotja): t–d, sz–z, c–dz, n, l, r; – ínyhangok (a nyelv elülső része és a szájpadlás képez akadályt): s–zs, cs–dzs;
14
– elülső szájpadláshangok (a nyelv háta és a szájpadlás elülső része képez akadályt): ty–gy, ny, j; – hátsó szájpadláshangok (a nyelv háta és a szájpadlás hátsó része képezi az akadályt): k–g; – gégehang (a résállásban levő hangszalagok jelentik az akadályt): h. A hangszalagműködés szerint a mássalhangzók lehetnek: zöngések és zöngétlenek. Ha a hangszalagok zöngeállásban vannak, a tüdőből kiáramló levegő csak úgy jut át a gégefőn, ha megrezegteti a hangszalagokat. A rugalmas izomnyalábok rezgése zöngét hoz létre, amelyhez a szájüregben keletkező zörej is társul. Ezeket zöngés mássalhangzóknak nevezzük: b, d, g, gy; v, z, zs; j, dz, dzs; l, r ; m, n, ny. A zöngétlen mássalhangzók úgy keletkeznek, hogy a hangszalagok nyitott állásban vannak, s csak a szájüregben keletkezik zörej. Ezek a következők: p, t, ty, k; f, sz, s, h; c, cs. Az ínyvitorla állása szerint a mássalhangzók lehetnek: szájhangok és orrhangok. A szájhangok képzésekor az ínyvitorla elzárja a levegőnek az orrüregbe vezető útját, és csak a szájüregen át távozik a levegő. Az orrhangok képzésekor az ínyvitorla szabadon hagyja a levegő útját, így az orrüregen át is távozik levegő. Az orrhangok: m, n, ny. Időtartam szerint a mássalhangzók is kétfélék: rövidek és hosszúak. Valamennyi rövid mássalhangzónak van hosszú párja. Az időtartam nagyon fontos szerepéről a továbbiakban részletesebben szólunk.
3. A GYAKORI BESZÉDHIBÁK A kisgyermek beszédtanulása csak látszatra spontán folyamat. A problémamentes beszéd kialakulásában számos tényezőnek van fontos szerepe. S ha ezek szerencsésen vannak jelen, a kisgyermek beszédfejlődése zavartalan, problémamentes. Akad azonban több olyan kisgyermek, aki különféle okok miatt nem tudja helyesen ejteni az egyes beszédhangokat, vagy dadog, hadar, képtelen a beszédet elkezdeni. Az ilyen kisgyermek nem tud együtt haladni az osztályközösséggel a tanulásban, társai gúnyolják, csúfolják. Félrehúzódó, társtalan lesz, mert kialakul benne a beszédfélelem. Személyiségének fejlődése nagy károkat szenvedhet. Ezért fontos tehát, hogy a pedagógus idejében felismerje a beszédhibát, és a szülők, valamint – ha szükség van rá – a logopédus bevonásával próbálja megoldani a kérdést. Ezt viszont csak az okok alapos megismerésével, felderítésével teheti meg. Az idejében kezelt beszédhiba az esetek túlnyomó többségében eredményesen javítható. A továbbiakban a beszédhibákat A gyakori beszédhibák című tanítói kézikönyv alapján (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978) tárgyaljuk. Ez a szakmunka segíthet mind az enyhébb, mind a súlyosabb beszédhibák felismerésében és szakszerű kezelésében. Lehetővé teszi, hogy a tanítók képesek legyenek a beszédhibák felismerésére és kiküszöbölésére; ugyanakkor eredményesen segíthetik a beszédjavítással foglalkozó logopédus munkáját olyan esetekben, amikor már speciális foglalkozásra van szükség. A beszéd egyik lényeges funkciója a szabályozás és önszabályozás. A beszédhibások esetében a szabályozó funkció működése korlátozódik, s ezért a lelki tevékenység megszervezése és rendszerezése is zavart szenved. Mindez az önbizalom csökkenéséhez és állandó feszültséghez vezethet. A kapcsolatteremtés és a különböző tevékenységekbe való beilleszkedés zavara is jelentkezik, ami viszont a személyiségtulajdonságok alakulását negatívan befolyásolja, és viselkedési zavarokat is okozhat. A beszédfogyatékosság súlyosságával arányosan nő a feszültség, amit a gyermek lelki síkon drámaként él meg. Míg az óvodás és kisiskolás gyer15
mekek nem tulajdonítanak túlzott fontosságot a beszédhibának, a kamaszok, a serdülők többségében állandó a nyugtalanság, sőt viselkedészavarok is jelentkeznek. Könnyen kialakulhat az eltávolodás a közösségtől, sőt az agresszív magatartás is. A beszédhibák a beszélőszervek szabálytalan működéséből eredő zavarok. Vagy szervi okuk van (a beszélőszervek sérülései, rendellenes voltuk), vagy különféle helytelen beidegződések, pszichés okok váltják ki. A beszédhibák kétfélék: a pöszeség, valamint a beszédritmus zavarai: a hadarás és a dadogás.
3.1. A pöszeség A pöszeség artikulációs zavar, az anyanyelv bizonyos beszédhangjainak következetesen szabálytalan ejtése. A pöszeség oka szerint lehet működéses (funkcionális) és szervi (organikus) pöszeség. Kiterjedése szerint lehet általános és részleges pöszeség. Háromféleképpen nyilatkozik meg: torzítás, hangcsere vagy hangkihagyás formájában. A szervi (organikus) pöszeség csak az okok felszámolásával szüntethető meg. A nyúlajkú, farkastorkú gyermeket sebészi beavatkozás gyógyíthatja. A lenőtt nyelvféket szájsebész szabadíthatja fel. A rossz fognövés fogszabályozással szüntethető meg. Ha nagyothallás vagy értelmi fogyatékosság a beszédzavar kiváltó oka, a gyermeket speciális intézetbe utalják. A funkcionális pöszeség „kezelését” a hozzáértő tanító is vállalhatja, ha nincs a közelben logopédus. Ilyenkor a beszédzavar kialakulását vagy a fonematikus hallás bizonytalansága vagy az artikuláció ügyetlen volta okozza, vagy mindkettő együttese. Pösze növendékeink vizsgálatát elvégezhetjük beszélgetés közben, képmegnevezéssel, szöveg vagy szó utánmondásával. Ha a beszélgető vizsgálat folyamán tanítványaink spontán beszédét figyeljük meg, hitelesebb képet kapunk az artikulációs zavarról. Hátránya az, hogy hosszadalmas. A képmegnevezés úgy történik, hogy a kép megnevezésével a gyermeket előre összeállított szóanyag kimondására késztetjük. Az említett kézikönyv a következő szóanyagot és képeket ajánlja: szív, visz, iszik, szűrő, autóbusz, gyűszű súly, mókus, ásó, síp, kés, fésű zizi, víz, zokni, tűz, fűző zsák, mozsár cica, léc, cukor, bohóc csupor, papucs, locsoló, csiga, bácsi kapa, kakaó, pók, katona, kút galamb, bagoly, ág, dugó fiú, kefe vonat, teve, öv kutya, kígyó, kenyér láda, liba, villa, hal róka, vár, torony, traktor baba, bab, gomba, dió, kád, vödör, bunda hajó, majom, tej törülköző
16
17
18
E vizsgálat segítségével tudjuk megállapítani a kiterjedtség mértékét. Ha a gyermek általános pöszeségű, akkor a hibás ejtés a következő hangokat érinti: f, l, k, v, h, j, b, sz, d, c, g, z, ö, s, ü, cs, ny, zs, ty, r, gy. Az összefüggő szöveg is a fent felsorolt hangok előfordulásában kell hogy bővelkedjék. Erre igen alkalmas Weöres Sándor Bújócska című verse: Keskeny út, széles út, kettő közt egy csorba kút. Ha benézel, jól vigyázz, rése száz és odva száz, ha sokáig kandikálsz, virradóra megtalálsz. Kis dió, nagy dió, kettő közt egy mogyoró. Épült benn egy cifra ház, terme száz és tornya száz, ha sokáig benne jársz, esztendőre megtalálsz. A beszédállapot felmérése során a rosszul ejtett hangokból három csoportot alkotunk. a) Melyek azok a hangok, amelyeket tanítványaink elkülönítve, önmagukban sem tudnak kiejteni. Ezeket ki kell fejlesztenünk. b) Melyek azok, amelyeket elkülönítve helyesen tudnak kiejteni, bár beszédükben (összefüggő hangsorokban) rosszul képezik. Ezeket a hangokat javítanunk, majd rögzítenünk kell. c) Melyek azok, amelyeket következetlenül vétenek el, azaz használják őket, de nem mindig. Ezeket a hangokat automatizálnunk kell. Az általános pöszék beszédzavarát előre megtervezett hangjavítási sorrendben kell megszüntetnünk, a fokozatosság elvét kell érvényesítenünk; figyelembe kell vennünk a kisgyermek természetes beszédfejlődését. Az sz például egyszerűbb, mint a c vagy z; az s, mint a cs vagy zs. A zöngétlenek egyszerűbbek a zöngéseknél. Egymáshoz hanghatásban vagy képzésmozzanatban nagyon közel álló hangokat egymás után ne tanítsunk! Kerüljön közéjük eltérő hang. A részleges pöszéknek bátran taníthatjuk egymás után a hasonló hangokat, sőt náluk ez megkönnyíti a munkát. A gyakorlategységnek öt mozzanata van: o artikulációs mozgásügyesítő gyakorlatok; o hallási differenciáló gyakorlatok; o hangfejlesztés; o rögzítés; o automatizálás-begyakorlás.
19
3.1.1. Az sz–z–c-, s–zs–cs-hiba (selypítés, szigmatizmus) A leggyakoribb beszédhibák egyike. A selypítő kisgyermek hibásan képezi-ejti az sz– z–c, illetve az s–zs–cs hangokat. Bár az is előfordul, hogy a c vagy cs hangot rosszul ejti a gyermek, az sz-et, s-et pedig jól. Megtörténik, hogy a fenti hat hangból csak a z-t és a zs-t ejti hibásan a tanuló. A selypítés oka lehet a selypítő környezet, a nyelvi ügyetlenség, az első fogak hiánya vagy fognövési rendellenesség (amelyet sokszor az ujjszopás okozhat).
Az sz hang helyes képzési módjának alakítása A helyes képzési mód: kissé széthúzott ajkak, egymással szemben lazán záródó fogélek, a lapos nyelv hegye érinti az alsó fogmedret, pereme érintkezik a felső zápfogakkal, középen keskeny hosszanti vályulat húzódik, a lágyszájpad zárja az orrüreg felé vezető utat, minden levegő a fogak közt távozik. A hangszalagok fúvó állásban vannak, a gégében nem keletkezik zönge. A helytelen képzés a fenti tényezők valamelyikének be nem tartásából keletkezik, s így torzul a hang. Gyakran s, c, cs, f vagy t hang hallatszik helyette. A hiba kijavítását beszédmozgást ügyesítő gyakorlatokkal készítjük elő. Azt kérjük a gyermektől, hogy formálja nyelvét laposra, s váltakoztatva úgy tornáztassa, hogy lefelé fordított heggyel, peremmel helyezze az alsó ajak elé, majd az alsó ajakra, utána az alsó fogmederbe. Ezeket a mozgásokat párszor végezze tükör előtt. Azt is gyakoroltatnunk kell, hogy az alsó fogmederhez támasztott nyelv első harmadát előre-hátra úgy hintáztassa, hogy a nyelv hegye ne mozduljon el a támaszkodó helyzetből. A hosszanti középvályulat kialakítását is gyakoroltatnunk kell (fogpiszkáló, szívóka segítségével). A nyelv hegyének támaszkodnia kell az alsó fogmederhez. Ha a gyermek a kellő hangképző mozdulatok kialakítására már képes, a fonematikus beszédhallás kialakításáért hallási differenciáló gyakorlatokat végzünk. Ilyenkor váltakozva ejtjük a helyes és helytelen alakváltozatokat, s neki kell eldöntenie, hogy melyik a jó. A hangkifejlesztés indirekt módszere a hangutánzás. Beszélgetünk például a kerékpárról, kipukkadt a gumi. Utánozzuk a leereszkedő gumi hangját! Utánozzuk sziszegéssel a leereszkedő léggömb hangját! Direkt módszere: alsó fogmedri lapos nyelvhegy-támasz, a nyelv oldalpereme érintkezzék a felső zápfogakkal. Szűk nyelvközépvályulat képzése. Mosolyra húzott ajkak. Egymással szemben lazán záródó fogélek. Sóhajszerű levegőkibocsájtás. Az sz hang kiejtése.
20
A rögzítés: szi, szé, sze, szá, sza, szo, szö, szu, szü szótagok utánmondatásával kezdődik. Majd ugyanez a hangcsoport, ugyanebben a sorrendben következik, most már a magánhangzókkal kezdve: isz, ész, esz, ász, asz, osz, ösz, usz, üsz. Ezután az sz-t magánhangzó előzi meg és követi: iszi, észé, esze, ászá, asza, oszo, öszö, uszu, üszü (A sorrendben azért vannak elöl az ajakréssel ejtett magánhangzók, mert ezek megkönnyítik, az ajakkerekítéssel ejtett hangok pedig megnehezítik az sz hang képzését). Következik az automatizálás. Itt is a fenti sorrendet tartjuk be. A szavak, kifejezések, mondatok válogatásakor fontos szempont az is, hogy a nyelvi anyagban itt és most ne forduljon elő z, c, s, zs, cs. Ezek a hangok ugyanis nehezítik az sz hang képzését. Kerüljük az r hangot is, hiszen a selypítő gyermekek legtöbbször raccsolnak is. Az ajánlott nyelvi anyag: szív, szíj, szilva, szita, sziget, szék, szén, széna, szem, szelet, száj, szánkó, szappan, szabó, szakáll, szoba, szoknya, szőlő, szög, szövet, szőnyeg, szúnyog, szultán, visz, halász, vadász, tavasz, ősz, húsz, kasza, mászik, meszelő, úszik, vessző, uszály, asszony, fészek, fejsze, alszik, asztal, tejszín, fejszék, hajszál, majszol, fekszik, egy szipka, egy szélmalom, egy szegényasszony, egy félsziget, egy szálka. Szil-szál szalmaszál. Összevissza. Teszvesz. Az automatizálás vidámabban megy, ha kis tréfás szövegeket mondanak, amelyeket rajz is kísérhet. A halász a Tiszán halászott. Hosszan ült hasztalan. Bosszankodott. Hopp! Lesz valami a hálóban. Húzta, húzta, de nem tudta kiszedni. Hopsz! A hal húzta vissza a halászt. Egészen a szigetig úszott vele. Szegény halász ott kászálódott ki. A hal azután büszkén mutatta uszonyaival a keszegeknek: „Ilyen hosszú halászt fogtam”.
A szavakat, mondatokat, szövegeket kezdetben halkan ejtessük a tanulóval! Nehézség esetén szótagolva mondassuk! Ha már jól megy, gyakoroltassuk hangos formában is!
21
A z hang helyes képzésmódjának kialakítása Képzésmódja mindenben megegyezik az sz hang képzésével, de abban különbözik tőle, hogy zöngés hang. A helytelen képzés módozatai is megegyeznek, azaz fogak közti képzés, fognyomásos képzés vagy az oldalazás, vagyis hogy a nyelvben a vályulat nem hosszanti. A helyes képzést előkészítő mozgásgyakorlatok is megegyeznek az sz hang helyes képzését előkészítő gyakorlatokkal, kiegészítésként csak a zöngésség érzékeltetését és kialakítását kell végeztetnünk. Például felszólítjuk a tanulót sziszegésre, majd zümmögésre. Hangutánzó gyakorlatot is végeztethetünk. Beszélgessünk legyekről, darazsakról, méhecskékről, szúnyogokról, utánozza a gyermek a zümmögésüket. Kérhetjük a gyermektől az i hang folyamatos hangoztatását zárt fogsorral, közben az sz kiejtését, amelyből z lesz. A sorrend megtartásával következő hangkapcsolatok ejtése célszerű: zi, zé, ze, zá, za, zo, zö, zu, zü – iz éz, ez, áz, az, oz, öz, uz, üz – izzi, ézzé, ezze, ázzá, azza, ozzo, özzö, uzzu, üzzü. Az automatizálás mozzanatában a következő szavakat, kifejezéseket, mondatokat és szövegeket ajánljuk: zizi, zizeg, zenél, zeke, zátony, zakatol, zab, zokog, zuhany zuhog, zümmög, víz, tíz, kéz, méz, néz, evez, lemez, ház, doboz, toboz, főz, őz, gőz, kalauz, húz, tűz, fűz, kazal, búza, mező, evező, izzó, húzó, váza, tűzoltó, fazék; hímez-hámoz, kézzel-lábbal, húzzavonja, ezzel-azzal, tűzzel-vízzel, hozza-viszi. Az őzike a zöld mezőn legelgetett. Zizzent a bozót. Az őz odanézett, mi az a zaj. Valami izeg-mozog a bozótban. Géza ült ott fényképezőgépével a kezében. A hiú őz azonnal mozdulatlan pózba vágta magát.
A c hang helyes képzésmódjának kialakítása A c hang zöngétlen fogmedri zárréshang. Képzésmódja megegyzik az sz hang képzésével, de a nyelvközépvályulat fogmederrel alkotott rése pillanatnyi zárból alakul. Ezért ennek az előkészítő mozgásgyakorlatnak ki kell egészülnie a záralkotás gyakoroltatásával. Ezt végeztethetjük úgy, hogy a gyermek a kezére papírszeletet helyez, vízszintesen a szája elé tartja kis távolságra, és erőteljesen elfújja, közben p, t, sz hangok valamelyikét hangoztatva előjön a c hang.
22
Az előkészítő hallásgyakorlatokat úgy végeztetjük, hogy a kígyó, a méhecske, a cica rajzát mutatjuk a gyermeknek, aki ha sz-t hall, a kígyóra kell mutatnia, ha z-t, akkor a méhecskére, a c hang hallatán pedig a cicára. Ismételgessük a pici szót helyes és rossz kiejtéssel (ahogy a tanítványunk mondja). A gyermeknek jeleznie kell, mikor helyes, mikor helytelen a hangoztatás. A hangfejlesztést csak akkor végezzük, ha a gyermek már helyesen tudja képezni az sz hangot. A következő gyakorlatsor ajánlható: o tökéletesen képzett folyamatos sz ejtése; o a nyelvközépvályulat zárrá szűkítése; o a zár réssé bontása erőteljes kilégzéssel; o a c ejtése papírszelet pöccentésével; o a c kiejtése. Az is nagyon jó, ha folyamatosan ejtetjük az sz hangot úgy, hogy közben t hangot is ejtsen a gyermek: sssztsssztsssztssztsztszt. Rögzítéshez az alábbi hangkapcsolatokat lehet használni: ci, cé, ce, cá, ca, co, cö, cu, cü – ic, éc, ec, ác, ac, oc, öc, uc, üc – icci, éccé, ecce, áccá, acca, occo, öccö, uccu, üccü. Automatizáláskor a következő szavakat és szövegeket mondathatjuk: cipő, cinke, cica, cékla, céltábla, cédula, cement, cápa, cammog, comb, cókmók, cövek, cölöp, bíbic, léc necc, akác, bohóc, kóc, lóca, koca, fácán, pocok, pocak, ecet, bicikli, boci kocka, tálca, pálca. Micike nem tudott tanulni a pici Lacikától meg a nyávogó cicától. Bejött a mamájuk, cumit adott Lacikának. Micike pici cicája tovább nyávogott. Micike elővette cicukája cumiját, megitatta cilukáját. Micu cica is elhallgatott. Micike nyugodtan tanulhatta a leckéjét.
Az s hang helyes képzési módjának kialakítása Az s zöngétlen, fogmeder mögötti réshang. Helyes képzésmódja a következő: kissé kerekített ajkak, egymással szemben lazán záródó fogélek, a felfelé kunkorított lapos nyelv elülső pereme az alsó fogsor metszőfogaihoz támaszkodik, és rést képez a felső fogmeder mögötti területtel, oldalsó pereme érintkezik a felső zápfogakkal, a lágyszájpad zárja az orrüreget. A hangszalagok fúvó állásban vannak. A helytelen képzés valamely képzésmozzanat be nem tartásából ered. A pöszén beszélő gyermekek gyakran sz, cs, c, f, t hangot ejtenek helyette. Előkészítő mozgásgyakorlatok: ajakkerekítés-terpesztés zárt fogsorral. Laposra formált nyelv vízszintes kiöltése, majd visszakunkorított beemelése. Előkészítő hallásgyakorlatok: a gyermek által használt helytelen forma megkülönböztetése a helyestől. Az sz, c, z, s hangok differenciálása. A kígyó képének felmutatásakor sz, méhecske esetében z, cica ábrájának szemlélésekor a c, a mozdony látásakor az s hang képzésére késztetjük a gyermeket.
23
Hangfejlesztés: lapos nyelv kiöltése, majd óvatos visszakunkorítása a nagyra nyitott száj szájpadlása felé. Résképzés a nyelvközépperem és a felső fogmeder mögötti terület között, miközben a nyelv oldalpereme kétoldalt a felső fogsorral zárt képez. Az előbbieken kívül lehet gyakoroltatni a laza, vékony résű fogsorösszeillesztést. Az ajakkerekítést szintén gyakoroltatjuk. Ha nem sikerül, hüvelyk- és mutatóujjunkkal gyöngéden megnyomjuk az arc jobb és bal részét, hogy az ajkak kerekedjenek előre.
A sóhajszerű levegőkibocsátást is gyakoroltassuk. Ezután következik az s hang kiejtése. Megtörténhet, hogy az s hang helyes ejtését a nyelvfék rövidsége nehezíti. Ilyenkor a szülőnek a szakorvos véleményét kell kikérnie, és esetleg sor kerülhet a nyelvfék felmetszésére. A hangrögzítésre ajánlott hangcsoportoknál a magánhangzók eddigi sorrendjével ellentétben az s hangot először ajakkerekítéssel képzett magánhangzók mellett hangoztatjuk: su, sü, so, sö, sa, sá, se, sé, si – us, üs, os, ös, as, ás, es, és, is – usu, üsü, oso, ösö, asa, ásá, ese, ésé, isi. Szótagejtés közben az egyes szótagokat úgy ejtessük a tanulóval, hogy valamilyen lyukas tárgyat adjunk a kezébe, s abba az üregbe mondja bele a szót. Automatizáláskor a következő szavakat mondathatjuk: súly, sütemény, só, sonka, sövény, sajt, sál, semmi, sétabot, síp, mókus, hús, hűs, mos, ötös, kas, kakas, tojás, ás, les, kés, ásít, ásó, eső, véső, iskola, újság, posta. Ajánlott szöveg: Annuska és Pistike sétálgattak a hűs fák alatt. A sövény mellett beteg sünikét találtak. A sünit betették a táskába, besiettek vele a konyhába. A táskát a sámli mellé tették, és a veteményesbe mentek salátát tépni süninek. Lompos beosont a konyhába. A sámli mellé settenkedett. Gondolta, kilopja a táskából, ami benne van. Sajtot, sonkát sejtett benne. Óvatosan bedugta a fejét: Jaj, jaj, a süni tüskéi! Ki sem tudott gabalyodni. Táskával a fején vágtatott a veteményes kertbe.
24
A zs hang helyes képzésmódjának kialakítása A zs zöngés, fogmeder mögötti réshang. Helyes képzésmódja: mindenben megegyezik az s hang képzésével, de a hangszalagok zöngeállásban vannak, hiszen zöngés hang. A pösze gyermek gyakran ejt más hangokat a zs helyett. Főleg z, dz, dzs, s, v, d hangokat. Előkészítő mozgásgyakorlatok: mindenben megegyeznek az s hang képzés-előkészítő gyakorlataival, de természetesen ki kell egészülniük a z hangnál ismertetett zöngésségérzékeltető gyakorlattal. A hangos és hangtalan kilégzést ne i helyzetben, hanem u helyzetben gyakoroljuk. Sistergést utánoztatunk az sssss hangokkal, zúgást a zszszs hangokkal. Az előkészítő hallásgyakorlatok során a zs–s hangok differenciáltatását végeztetjük. Ha s hangot hall a gyermek, mutasson a mozdony képére, ha zs hangot, akkor a repülőt ábrázoló képre. Ennek változata az, hogy s hang hallatán a gőzmozdony dugattyúinak mozgását kell utánoznia, a zs hang érzékelésekor pedig karját kitárva mímeli a repülőgép repülését. Hangfejlesztés: ha a gyermek még nem képes pontos s hangot ejteni, ne fogjunk munkához. A hangutánzás itt is indirekt módszer. Beszélgetünk a repülőről, cséplőgépről, fűrészről, és utánozzuk a működésük közben adott hangjukat. A hang kialakításának közvetlen módszere azonos az s hang kifejlesztésénél ismertetettekkel, de a kilégzés most hangosan (ú vagy ű hangon) történjék. Megkönnyíti a munkát, ha dúdolva s hangokat mondatunk, mert így előjön a zs, vagy alkalmazhatjuk a nevettetést az s ejtése közben. Így is spontán módon előjön a zs. Rögzítéskor a magánhangzókhoz kapcsolódó zs ugyanolyan hangcsoportokban és ugyanolyan sorrendben forduljon elő, mint az s hang rögzítésekor: zsu, zsü, zso, zsö, zsa, zsá, zse, zsé, zsi – uzs, üzs, ozs, özs, azs, ázs, ezs, ézs, izs – uzsu, üzsü, ozso, özsö, azsa, ázsá, ezse, ézsé, izsi. Automatizálásra a következő szavak ajánlhatók: zsúp, zsámoly, zsák, zsálya, zseb, zsebkendő, zsemle, zsineg, zsizsik, zsindely, pajzs, uzsonna, mázsa, mazsola, dézsa, pázsit, pizsama, vizsla. A következő szöveg is az automatizálást szolgálja: A vizsla maga után vonta Zsuzsi pizsamáját a pázsiton. A pizsama zsebében mazsola volt. Méhek zsongtak elő. A vizsla a dézsába menekült.
A cs hang képzése és javítása A cs hang zöngétlen, fogmeder mögötti zárréshang. Helyes képzése mindenben megegyezik az s hangéval, de a rés pillanatig tartó zárból keletkezik. A selypítő gyermek gyakran hangcserével oldja meg a képzést. A cs helyett az s, sz, c, f, t, ty hangok valamelyikét ejti. Az előkészítő mozgásgyakorlatok megegyeznek az s hangnál felsoroltakkal, de kiegészülnek a c hang előkészítő mozgásgyakorlatainál említett záralkotási gyakorlatokkal. Itt 25
természetesen nem sz hang ejtésre késztetünk, hanem a papírszelet pöccintésével egyidejűleg s-et ejtetünk a tanulóval. Így a cs hang fejlesztés nélkül is megjelenhet. Előkészítő hallásgyakorlatok: kígyó, vonat, cica, esőcsepp ábráival társítjuk az sz, s, c, cs hangok hangoztatását. A tanulónak a megfelelő hang hallásakor a megfelelő ábrára kell mutatnia. Hangoztassunk helyesen, majd a tanuló helytelen ejtésében cs hangot tartalmazó szót. (Például: csacsi). A tanuló jelezze a helyes hangzást. Célunk természetesen az, hogy a helyes hang meghallását fejlesszük. Hangfejlesztés csak akkor lehetséges, ha tanítványunk az s hangot helyesen ejti. Indirekt módszer: a csepegő csap utánzása. Direkt módszer: késztessük a tanulót az s hang folyamatos, tökéletes képzésére. Ezután a fogmeder mögötti rést szűkítsük zárrá. Majd a zárt erőteljes levegőárammal bontassuk réssé. Pehely vagy papírszelet pöccentésével előjön a cs hang . Úgy is meg lehet próbálni, hogy ejtessük folyamatosan az s hangot, és szakítassuk meg t hang képzésére késztetéssel: ssssstssssstssstsstsstststst. A rögzítésre használt hangkapcsolatok sorrendje megegyezik az s és zs rögzítésénél ismertetett menettel: csu, csü, cso, csö, csa, csá, cse, csé, csi – ucs ücs, ocs, öcs, acs, ács ecs, écs, ics – ucsu, ücsü, ocso, öcsö, acsa, ácsá, ecse, écsé, icsi. Szótagejtés közben ismét pöccintsék a papírszeleteket. Automatizálásra a segédkönyv a következő szavakat ajánlja: csutka, csuka, csülök, csomag, csónak, csont, csokoládé, csörgő, csap, csalán, csacsi, csákány, csákó, csempe, csikó, csiga, csillag, papucs, kulacs, pamacs, kalács, kalapács, ács, kovács, kapocs, mécs, kavics, tücsök, locsol, kacsa, bácsi, ecset, kocsonya, pecsét, köcsög, kocsi, bicska, kancsó, lencse, fecske, kecske, kulcs, kilincs. A megfelelő összefüggő szöveg a következő lehet: A macska a csöpp kicsi kacsa után futott. A kacsácska előtt tócsa csillámlott. Toccs, belecsobbant a tócsába, s a macskát a locspoccsal leloccsantotta. Vidáman csapkodott tovább.
A selypítés teljes leküzdését célzó munkánk nem érhet véget a fent említett hat mássalhangzó (sz–z–c és s–zs–cs) tervszerű kialakításával, kifejlesztésével, ezt követnie kell a türelmes, állandó alkalmaztatásnak. Ebbe a tevékenységbe a szülőket is be kell vonnunk. Megtörténhet ugyanis, hogy bár a gyermek már képes a helyes hangképzésre, selyp marad, ha környezete nem ellenőrzi hosszabb időn át az automatizálódás folyamatát. Megjegyezzük, hogy a dz–dzs zöngés zárréshangok kifejlesztését, rögzítését és automatizálását azért nem említettük, mert a fenti hat mássalhangzó helyes képzésének kialakításával ezek kiejtése spontán módon rendeződik.
26
3.1.2. Az l-hiba (a lambdacizmus) javítása
Gyakori beszédhiba. Mindig raccsolással párosul. Oka igen gyakran lehet a nyelvféklenövés. Ez csak műtéti beavatkozással szüntethető meg. Természetesen ezután ki kell alakítanunk az l hang helyes képzését. Az l-hiba alapja azonban lehet csak képzési ügyetlenség. Az l zöngés, fogmedri oldalréshang. A helyes képzés módja a következő: nyitott ajak, nyitott fogrés, a lapos nyelv hegye oly módon érinti a felső fogmedret, hogy közben oldalt rés támad a nyelvperem és a felső zápfogak között (itt távozik a zönge). A lágyszájpad zárja az orrüreget. A helytelen képzés abban nyilvánul meg, hogy oldalt túlságosan nagy rés keletkezik, és a hangzó ellágyul, gyakran a nyelv hegye nem éri el a felső fogmedert. Ha a képzést hangcserével oldja meg a gyermek, l helyett j-t ejt. Gyakran hangkihagyással oldja meg a beszédfeladatot: váll helyett váá. A következő mozgásgyakorlatokat végeztethetjük: lapos nyelv emelése-ejtése ajkakon kívül. Alsó ajakra helyezett lapos nyelv berántása felfelé vagy kiöltése lefelé. Még játékosabb jellegű, ha „lefetyeli” a cica a tejet. Gyakoroltassuk a lapos nyelv emelését-ejtését ajakon belül. Ilyenkor ejtessük a következő hangcsoportokat: nánáná, tátátá, nanana, tatata, nenene, tetete oly módon, hogy az álla a képzés közben mozdulatlan maradjon. Előkészítő hallásgyakorlatok: a gyermek elé tesszük a malom és a majom rajzát. Hangoztatásuk közben neki a megfelelő rajzra kell rámutatnia. Ugyanezt a gyakorlatot végeztethetjük a hal és haj ábrákkal is. Hangfejlesztést csak akkor végeztethetünk, ha a nyelvfék nincs lenőve, vagy a lenőtt nyelvfék már fel van metszve. Indirekt módszerként alkalmazzuk a dúdolgatást, az l hangot á, a, e magánhangzókhoz kapcsolva: lálálálá lálálálá lálálá lalalala lalalala lalala lelelele lelelele lelele Direkt módszerként hangoztattassuk az á-t, közben emelje a tanuló a nyelvét, hogy létrejöjjön a nyelvhegy–fogmeder zárlat: lálálá ejtegetése karlendítés kíséretében. Majd az álá hangkapcsolat következik. Akkor lágy, szép az l hangzása, ha a nyelv keskenyedik, hengeresedik. Ha laposodik, szélesedik, akkor „keményebb” a hang színe. Rögzítésre a következő ismétlődő hangkapcsolatokat használjuk a megadott sorrendben: lálálá, lalala, lelele, lololo, lölölö, lélélé, lululu, lülülü, lilili. Az l hang ejtése ugyanis annál könnyebb, minél „nyitottabb” magánhangzó kíséretében mondjuk. Automatizálásra a következő szavak alkalmasak: lámpa, lát, lap, lapát, len, liliom, lép, ló, lő, áll, tál, emel, tél, ól, tol, tanul, ül, elem, tolat, pille, puli, malom, tulipán, paplan. Fontos azonban olyan szavak ejtetését is gyakoroltatnunk, amelyeknek hangsorában az l-et más mássalhangzó követi. Ez azért fontos, mert gyakori ilyen esetben az l tökéletlen vagy elmosodó képzése. Az alábbi szavakat ajánljuk: alkalom, bolt, beszélt, foglalt, hold, eltett, elvitt, elkért, emelt, nyolc, tolt, tölt, volt, zöld stb. Szövegként az alábbit ajánljuk: Puli ólja mellett tele tálat talált. A tálat Ella tette ólja mellé. A tálon pille ült. Puli állt, állt a tál előtt. Látta a pillét. Emelte a talpát. Topp, letette. A pille elillant. A talp toppant. A tál fölbillent.
27
3.1.3. Az r-hiba, raccsolás, rotacizmus
A selypítés mellett a leggyakoribb beszédhibák egyike. Az általános pöszeség velejárója, de gyakran jelentkezik részleges elszigeteltségben is. Megszüntetése hosszadalmas, körültekintő, fárasztó munkát igényel. A jól pergő r hang a magyar beszéd egyik jellegzetessége, ezért a raccsolás kiejtésünket idegenszerűvé teszi. A raccsolás oka lehet a raccsoló környezet, a nyelvi ügyetlenség vagy a lenőtt nyelvfék. Az r hang képzése és javítása Az r zöngés, fogmederen pergő hang. A helyes képzés a következőképpen történik: nyitott ajkak, nyitott fogrés, a lapos, öblös nyelv elülső pereme a felső fogmedren pergést végez, a lágyszájpad zárja az orrüreget, a hangszalagok zöngeállásban vannak. A helytelen képzés legenyhébb és egyre terjedő módja az, hogy a nyelv pergés helyett tompa érintést végez a felső fogmedren. Ilyenkor a szabályos perdület könnyedén kialakítható. Spontán javulásra azonban abban az esetben nem számíthatunk, ha a gyermek ajkainak a réssé szűkítésével képezi a fonémát. Még nehezebb esetei a torzításnak azok, amelyek során ajakpergéssel és nyelvcsappergéssel hozza létre a gyermek az r hangot. A hangcsere is széles skálát mutat: ejtenek l, j, d, b, h, t, p hangot. A hangkihagyás is gyakori. Előkészítő mozgásgyakorlatként használhatók mindazok, amelyeket az l hang képzésének javításakor leírtunk. Még ki kell egészítenünk a következőkkel: tegye a gyermek a jobb vagy bal tenyerét ellenzőként szemöldöke fölé (mintha szemét a naptól védené), s kiöltött, felfelé kunkorított lapos nyelve segítségével próbáljon tenyerébe levegőt fújni. Kanállá formált, lapos nyelvét emelje a felső fogmederhez. Jó a csettintés gyakorlata, amelynek során a csettegő zörejt a fogmederhez nyomott nyelv lerántása hozza létre.
Előkészítő hallásgyakorlatok: a róka szó helyes és tanítványunk által hangoztatott ejtésmódja. Jeleznie kell, melyik a helyes, melyik a helytelen. Indirekt módszerként ebben az esetben nem ajánlatos a hangutánzás, hanem csak a szó utánmondatása. Olyan szavakat használjunk, amelyekben magánhangzók között fordul elő az r. Ezeket a szavakat többször ismételjük anélkül, hogy az r hangot nyomatékkal ejtenénk. Az ismételgetés azonban legyen gyors: marikamarikamarika, teriketeriketeriketerike, borikaborikaborikaborika. Direkt módszerként ajánlható, hogy ejtessük mozdulatlan állal, szabályosan a következő hangcsoportokat: nánáná, nanana, nenene, lálálá, lalala, lelele, tátátá, tatata, tetete. Ezután erőteljes, hosszú levegőkipréselés szorosra zárt ajkakon keresztül (trombitálás). Majd az előző művelet megismétlése úgy, hogy a majdnem zárszorosságú rés most t 28
helyzetben a felső fogmeder és a nyelvperem között legyen; az áll mélyre engedett helyzetben van. Most a kanál formájú lapos nyelvemelés, majd elnyújtott t ejtés következik (gyermek álla le van engedve). A zöngétlen perdítést t-ből indítjuk, közben a nyelvtestet fogpiszkálóval alátámasztjuk. A levegőkiáramoltatás legyen erőteljes és folyamatos, a nyelvperem lazán érintkezzék a fogmederrel. Ezt a gyakorlatot megismételjük úgy, hogy tanítványunk a fogpiszkáló helyett saját jobb és bal kisujját helyezze a nyelve alá. Utána következik zöngétlen perdítés nyelvalátámasztás nélkül. A perdítés zöngésítése dúdolással, s előjön az r hang.
Rögzítésben a tr, dr, sr, hr hangkapcsolatokból kell kiindulnunk. Később a további sorrendben magánhangzókat kapcsolunk a mássalhangzókhoz, végül az r és a magánhangzókapcsolat marad: trá, tra, tre, tro, trö, tré, tru, trü, tri, – drá, dra, dre, dro, drö, dré dru, drü, dri – srá, sra, sre, sro, srö, sré, sru, srü, sri – hrá, hra, hre, hro, hrö, hré hru, hrü, hri – rá, ra, re, ro, rö, ré, ru, rü, ri – ár, ar, er, or, ör, ér, ur, ür, ir – árá, ara, ere, oro, örö, éré, uru, ürü, iri. Automatizálásra a következő szavak ajánlatosak: trikó, Trabant, trombita, drágakő, drót, sróf, rádió, ráma, rajzlap, repülő, róka, ródli, rózsa, répa, rétes, ruha, rügy, rizs, rigó, vár, varr, eper, bor, vödör, tér, húr, szűr, sír, árok, terítő kerítés, torony, sorompó, köröm, karika, paripa, kréta, prém, létra, citrom, bögre, birka, harcsa, persely, morzsa, körte, vitorla, párt, perc, kormány, kórház stb. Szövegösszefüggésben történő hangképzésre a következőt használhatjuk: Andris és Endre az állatkertben voltak. Láttak oroszlánt, tigrist, leopárdot, párducot, rókát, farkast, krokodilt, rozmárt, orrszarvút, zebrát, zsiráfot, rénszarvast, kengurut és struccot.
29
3.1.4. A k–g-hiba (kappacizmus, gammacizmus) Csak kisgyermekek körében gyakori, nagyobb gyermekeknél igen ritka, s többnyire súlyos hallászavarnak vagy értelmi fogyatékosságnak a tünete. Oka leginkább a fonematikus hallás gyengesége vagy a lágyszájpad izomzatának renyhesége, valamint a nyelvmozgás ügyetlensége. A k zöngétlen, szájpadi zárhang. Helyes képzésmódja a következő: nyitott ajkak, nyitott fogrés, a nyelvgyök a szájpadlással zárlatot pattint, a lágyszájpad zárja az orrüreget, a hangszalagok fúvó állásban vannak. A helytelen képzés kizárólagos módja a hangcsere: k–t (kakas – tatas). Előkészítő mozgásgyakorlatok: nagy erejű t ejtése erősen nyitott fogsorral: tátátá, tatata. Az előkészítő hallásgyakorlatoknak nagyon fontos szerepük van. A tanító mondja a koppan igét, erre a tanuló egyet koppint, ha a toppan igét mondja, akkor a gyermek ezt a cselekvést végzi. Később csak a to és ko szótagokkal helyettesítjük az igealakokat, és a gyermek a megegyezés szerint reagál. Hangkifejlesztés Indirekt módszer a tyúkkárálás utánzása: kákákáká. Direkt módszer: o erőteljes tátátátá ejtetés; o az előbbi ismétlése a lehető legnagyobb szájnyitással; o újabb ismétlés, miközben a gyermek lefogja nyelvhegyét vagy lenyomja spatulával; o a ká szótag ejtése spatulával; o a ká szótag ejtése úgy, hogy a gyermek ujjával nyomja le a nyelvhegyét; o a ká szótag kiejtése úgy, hogy a gyermek mutat a szájába, de nem ér a nyelvéhez; o a ká szótag kiejtése „segítés” nélkül.
A rögzítésnek két szakasza van: a) Először kialakítjuk a k ejtését az összes magánhangzóhoz kapcsoltan: ká, ka, ke, ko, kö, ké, ku, kü, ki – ák, ak, ek, ok, ök, ék, uk, ük, ik – áká, aka, eke, oko, ökö, éké, uku, ükü, iki. b) Szótaggyakorlatokat végeztetünk a k-t mássalhangzók differenciálásra: ká-tá, kata, ke-te, ko-to, kö-tö, ké-té, ku-tu, kü-tü, ki-ti.
30
Automatizálásra az alábbi szavak és szövegek alkalmasak: kávé, káka, kakaó, kanna, kanál, kalap, kapu, kapa, kapál, kalapál, kefe, ken, kép, kolomp, kő, kupola, kakukk, bukik, béka, lakoma, vakol, ákom-bákom, ököl, akol, eke, pulyka, palánk. Petikét a mamája lefektette aludni. Petike álmában katona volt. Fekete lovon ült, a ló fel-alá lépkedett a katonák előtt. Petike a katonákat oktatta. Petike a katonák felé pillantott. Ott állt Katóka néni is, Petike tanító nénije. Petike félt Katóka nénitől, hátha kikap a kolomp miatt, amit Katóka néni Petike lován láthatott. Petike pillanatok alatt elvágtatott, de valamit elvétett. Lehuppant. Megszólalt a kolomp Petike lovának nyakában. Felpillantott: tik-tak, tiktak, szólt az óra.
A g hang képzése és javítása A g zöngés, szájpadi zárhang. A helyes képzés módja mindenben megegyezik a k hang képzésével, csak a g zöngés mássalhangzó, tehát a hangszalagok a képzéskor zöngeállásban vannak. A helytelen képzés hangcserében mutatkozik, a legtöbb esetben d, t, k hangot ejtenek helyette. Előkészítő mozgásgyakorlatok: nagy erejű d ejtés erősen nyitott fogsorral: dádádá, dadada. Előkészítő hallásgyakorlatok: a g helyett ejtett hang megkülönböztetése a g hangtól: gép – kép, gép – tép, gomb – domb. Hangfejlesztés Indirekt módszer: beszélgessünk természeti hangokról. Rajzoljunk harangot. Milyen hangot ad? Utánozzuk: gilinggalang-gilinggalang… Direkt módszer: az eljárás azonos a k hang fejlesztésével, de a kiinduló hangcsoport a dádádádá. Ha a zöngésítéssel baj van, próbálkozzunk ng hangkapcsolat mondatásával, hátha az n zöngéjét rávisszük a g-re is. Ha a tanítványunk ejtésében tökéletes a d és k képzése, akkor könnyen előjön a g is.
31
Rögzítéskor a munkát az ng hangkapcsolattal kezdjük, ilyen hangcsoportok ejtésével: ángá, anga, enge, ongo, öngö, éngé, ungu, üngü, ingi – gá, ga, ge, go, gö, gé, gu, gü, gi – ág, ag, eg, og, ög, ég, ug, üg, ig – ágá, aga, ege, ogo, ögö, égé, ugu, ügü, igi. Automatizálás: inga, pillangó, angol, lobogó, hangok, ing, láng, gong, gát, gágog, galamb, gép, gége, gomba, gólya, golyó, gombol, guggol, ág, vág, mag, gombolyag, tömeg, üveg, fog, fogó, legel, hegedű, füge, ugat. Ingó-bingó, lengő ágon ült a galamb. A faág alatt magot látott. A mag mellé lépegetett. Felkapta. de nem mag volt, hanem gubó. A gubóból pille libbent elő. A galamb ámultában elejtette a gubót, a pillangó ott libegett lengett előtte.
3.1.5. Az f–v-hiba Meglehetősen ritka gyermekkori ejtéshiba. Felnőtteknél nem fordul elő. Többnyire a megkésett beszédfejlődés tünete. Spontán javulására számítani lehet. Az általános pöszeségnek is egyik tünete lehet. Okozhatja a felső, középső fog hiánya is a fognövés időszakában. Az f hang helyes képzési módja: az alsó ajak érinti a felső fogsor élét, a fogsorok enyhén nyitottak (hogy az érintkezést lehetővé tegyék), a nyelv nyugalmi helyzetben van, a lágyszájpad zárja az orrüreget, a hangszalagok fúvóállásban vannak, a kiáramló levegő az ajak-fog résen távozik. A helytelen képzés szinte kizárólagos módja a hangcsere: f = p (fiú = piú). Előkészítő mozgásgyakorlat: alsó ajak beharapása, majd elengedése. Előkészítő hallásgyakorlatok: hangoztassuk a fiú szót helyesen és tanítványunk által mondott rossz kiejtéssel, piú. A gyermeknek jeleznie kell, melyik a helyes. Hangfejlesztés csak akkor lehetséges, ha a felső középső fogak nem hiányoznak. Indirekt módszer: hangutánzás. Mérges cicák fújnak egymásra, forr a leves a főzőben. Utánozzuk a hangjukat: fffff. Direkt módszer: alsó ajak beharapása, fúvás (nehézség esetén spatulával vagy tanítványunk ujjával tartsuk fel a gyermek záródásra húzódó felső ajkát). Alsó ajak érintése a felső fogsor élével, fúvás: az f hang kiejtése. Rögzítés: a zárt magánhangzókkal kezdjük és a nyitottakkal fejezzük be: fu, fü, fi, fo, fö, fé, fá, fa, fe – uf, üf, if, of, öf, éf, áf, af, ef – ufu, üfü, ifi, ofo, öfö, éfé, áfá, afa, efe. Automatizálásra a következő szavak a jók: fül, fű, fut, fiú, Fifi, fő, fonal, folt, fa, falu, fal, fej, muff, töff-töff, piff-puff, elefánt, telefon, puffan, töffen. 32
Szövegmondásra ajánlott: A falu alatt folyik a folyó. A fiú a folyó fölött fut. Mellette fut Fifi, a pulija. Autó jön fölfelé: pöf-pöf-pöf, töf-töf-töf, pöf-pöf-pöf, töf-töf-töf. Fifi a fejét felemeli, fülel: pöf-pöf, töf-töf, pöf-pöf, töf-töf. Fifi nem fél. A pöffenő autó leáll. Fifi a falu felé mutat. A néni a fiút és Fifit felültette: pöf-pöf, töf-töf.
A v hang képzése és javítása A helyes képzés módja mindenben megegyezik az f hang képzésével, de a v hang zöngés. Ilyenkor tehát a hangszálak zöngeállásban vannak. A helytelen képzés módja itt is szinte kizárólagosan a hangcsere (v = f, v = b, v = p). A hangkihagyás nagyon ritka. Előkészítő mozgásgyakorlatok: azonosak az f hangot előkészítő gyakorlatokkal, de kiegészülnek a z hang helyes képzését célzó zöngés–zöngétlen kilégzés gyakorlataival. Most végezzük a kilégzést u artikulációs helyzetben (suttogjuk, majd hangosan mondjuk az u-t). Érzékeltessük a zöngét gégére helyezett ujjal. Előkészítő hallásgyakorlatok: a v megkülönböztetése a helyette ejtett hangtól. Ajánlatos a játék kismozdonnyal. Ha vvvvvvv-t mondunk, a gyermeknek tolnia kell a mozdonyt, ha fffffff-et hall, meg kell állítania. A hangkifejlesztést csak akkor kezdjük el, ha növendékünknek pontos f hangja van. Indirekt módszer: próbálkozzunk a kutyaugatás utánzásával uvuvuvuvu. Bábukat is használhatunk. Direkt módszer: o folyamatos u hangoztatás; o az u hangoztatása közben ujjunkkal a gyermek alsó ajkát a felső fogsorához érintjük; o az ajak-fogérintést a gyermek maga végzi; o a v kiejtése. 33
A v úgy is létrejöhet, hogy az f hangot zöngésítjük, azaz f hangon dúdol a kisgyermek. Rögzítésre a következő hangcsoportok használhatók: vu, vü, vi, vo, vö, vé, vá, va, ve – uv, üv, iv, ov, öv, év, áv, av, ev – uvvu, üvvü, ivvi, ovvo, övvö, évvé, ávvá, avva, evve. Automatizálásra használatos szavak és szövegek: viola, villa, vonal, vontató, vonat, vaj, vatta, váll, öv, vív, név, hév, tévé, teve, Évi, páva, nevet, levél, vevő. Évi a tévé előtt ült. A tévében tevét látott. A teve pálmalevelet evett. Évi pálmája éppen a tévé előtt volt. Évi a tévéhez futott, elvette a pálmát.
3.1.6. A ty-, gy-, ny-hiba
A ty hang képzése és javítása A helyes képzés módja a következő: nyitott ajkak, nyitott fogrés, a nyelv hegye lefelé áll, elülső harmada a szájpad elülső részén pillanatnyi zárt képez, majd középvályulatos rést, a lágyszájpad zárja az orrüreget, a hangszalagok fúvó állásban vannak. A helytelen képzés ennél a hangnál is hangcserében nyilvánul meg (ty = t). Előkészítő mozgásgyakorlatok: alsó fogmedri nyelvhegytámasz, nyelvközép emelgetése szájpadláshoz nyomással. Előkészítő hallásgyakorlatok: a ty helyes és helytelen képzését a tanuló tudja jelezni. Például: kuta – kutya. Melyik a helyes ejtésű szóalak? 34
Hangfejlesztés Indirekt módszer: hangutánzás. Például a karóra ketyegésének utánzása: ty-ty-ty-ty-ty, rossz gyermekek csúfolódását utánozzuk: tyityityi. Direkt módszer: o folyamatosan suttogott i kiejtése; o a nyelvközépvályulat résének zárlattá szűkítése; o a zárlat réssé bontása erőteljes levegőáramlattal; o suttogott tyityityityityi ejtése; o a ty kiejtése papírszelet pöccintésével; o a ty kiejtése. Rögzítésre a következő hangcsoportok ejtését ajánljuk: tyi, tyé, tye, työ, tyü, tyá, tya, tyo, tyu – ity, éty, ety, öty, üty, áty, aty, oty, uty – ityi, étyé, etye, ötyö, ütyü, átyá, atya, otyo, utyu. Automatizálásra a következő szavakat és szöveget használhatjuk: tyúk, ponty, konty, batyu, kutya, ketyeg, fátyol, pitypang, hattyú, pintyőke. Pityu pöttyös kiskutyája a tó melletti latyakból lefetyelte a vizet. A kis tócsa meg se kottyant a kutyának. Odatotyogott a tóhoz, belepottyant. A jóságos hattyú segített a kutyusnak kikászálódni a latyakból.
A gy hang képzése és javítása A helyes képzés módja: mindenben megegyezik a ty képzésével, csak a hangszalagok zöngeállásban vannak. A helytelen képzés mindig hangcserét jelent (ty, d, t, dzs). Előkészítő mozgásgyakorlatok: megegyeznek a ty hangnál ismertetett gyakorlatokkal, csak kiegészülnek a zöngeképzés gyakorlataival. A suttogás-hangosság itt i hangon történjék. Előkészítő hallásgyakorlatok: a hangcserétől függően gy–ty, gy–d, gy–dzs vagy gy–t differenciáltatás. Hangfejlesztés csak akkor lehet, ha növendékünk helyesen képzi-ejti a ty hangot. Indirekt módszer: hangutánzás. Hajtsunk lovat: gyigyigyi; majd ismételgessük az enygyembengyem-engyembengyem hangsort. Direkt módszer: o a j folyamatos kiejtése; o a nyelvközépvályulat résének zárlattá szűkítése; o a zár réssé bontása erőteljes levegőárammal; o hangos ejtése a gyigyigyigyi hangsornak; o a gy hang kiejtése. 35
Rögzítés: ngy, illetve nygy hangkapcsolattal kezdjük a munkát, hogy a zöngésítés könnyebb legyen: ingyi, éngyé, engye, öngyö, üngyü, ángyá, angya, ongyo, ungyu – gyi, gyé, gye, gyö, gyü, gyá, gya, gyo, gyu – igy, égy, egy, ögy, ügy, ágy, agy, ogy, ugy – igyi, égyé, egye, ögyö, ügyü, ágyá, agya, ogyo, ugyu. Automatizálásra a következő szavakat és szöveget használjuk: hangya, kengyel, pongyola, angyal, öngyújtó, gyík, gyékény, gyémánt, gyep, gyeplő, gyöngy, gyűszű, gyapjú, gyom, gyufa, négy, légy, hegy, egy, ágy, kígyó, bogyó, kagyló, hagyma, negyven. Gyöngyi nagymamával sétálgatott a hegyek között Ahogy együtt gyalogoltak, egy kígyót láttak a gyalogút mellett. Gyöngyi sosem látott még kígyót. Jól megfigyelte és megjegyezte a nevét. Később gyík is szaladt át a hegyi úton. Gyöngyi felkiáltott: „lábas-kígyó”!
Az ny hang képzése és javítása A helyes képzés módja: nyitott ajkak, nyitott fogrés, a lapos nyelv hegye lefelé áll, elülső harmada a szájpadlás elülső harmadán teljes zárt képez, majd a nyelv leengedésével ez a zár megszűnik, a zárképződés idején a hangszalagok zöngeállásban vannak, a lágyszájpad nyitja az orrüreget. A helytelen képzés módja mindig a hangcsere (n). Előkészítő mozgásgyakorlatok: megegyeznek a ty és gy hangoknál ismertetettekkel, de kiegészülnek a lágyszájpad-mozgást gyakoroltató feladatokkal: o fújjunk a szánkkal, fújjunk az orrunkkal; o fújjunk az orrunkkal csukott szájjal; o fújjunk az orrunkkal nyitott szájjal. Előkészítő hallásgyakorlatok: ny–n differenciáltatás. Hangfejlesztés Indirekt módszer: a csámcsogás – nyámnyámnyámnyámnyám. Nyávogjunk, mint a macskák: nyaunyaunyau, mondogassuk: ejnyebejnye-ejnyebejnye. Direkt módszer: o folyamatos orrhangzás i hangoztatás (i-t mondunk úgy, hogy a levegő az orrunkon jöjjön ki); o a nyelvközépvályulat zárrá szűkítése; o a zár óvatos megbontása: nyinyinyi; o nyényényényé ejtegetése énekelve; o a nyá hangcsoport kiejtése. Gyakran segít a nj, nty, ngy hangkapcsolatokból való kiindulás.
36
Rögzítésre a következő hangcsoportokat használhatjuk fel: nyi, nyé, nye, nyö, nyü, nyá, nya nyo, nyu – iny, ény, eny, öny, üny, ány, any, ony, uny – inyi, ényé, enye, önyö, ünyü, ányá, anya, onyo, unyu. Automatizálásra a következő szavak és szöveg ajánlatos: nyíl, nyílik, nyihog, nyit, nyél, nyel, nyög, nyáj, nyávog, nyál, nyak, nyomtat, nyom, nyújt, nyúl, legény, fény, köpeny, lány, kapitány, alkony, dohány, föveny, puttony. A lány belépett a konyhába. A tálon minyonokat látott. A minyonokat anyukája vette. Nem tudott ellenállni, megnyalta nyelvével a minyont. Anyukája belépett, a lány megijedt. Anyuka odanyújtotta a tálat, a lány elvett egy minyont.
3.1.7. A b-, d-hiba A b hang képzése és javítása A helyes képzés módja: a lazán zárt ajkak a kiáramló levegő hatására fölpattannak, a fogak passzívak, a nyelv is, a lágyszájpad zárja az orrüreget, a hangszalagok zöngeállásban vannak. A helytelen képzés módja itt is hangcsere (p). Előkészítő mozgásgyakorlatok: ajakzárlat pattintása zöngétlenül: pppppp, és zöngésen: bbbbbb. Ha a zönge nem sikerül, galambbúgást utánoztassunk, vagy a mohó folyadékiváskor hallható gégehangot, a nyögést. Előkészítő hallásgyakorlatok: a b–p különbségét a tanuló a baba–papa szópárok hallgatásakor jelezze. Hangfejlesztés Indirekt módszer: játsszunk harangozást, hangoztassa a tanuló a bimbambimbambimbam hangcsoportot, kalapálás mímelésekor a bummbummbumm, baba gagyogását utánozva pedig a bamabamabam hangcsoportokat. Direkt módszer: o folyamatos u ejtés; o folyamatos u ejtés, miközben a gyermek ujjával úgy ütögeti ajkait, hogy közben teljes zár képződjék (a megszoruló levegő bububu-szerű hangot ad); o folyamatos u ejtés, közben a tanító ujjaival az alsó felső ajkakat zárogatja, és szintén bububu-szerű hanghatás lesz az eredmény; o a gyermek maga végzi ezt a zárogatást is, közben ejtve a bububu hangkapcsolatot.
37
Ha ennek a gyakorlatnak az eredményeként sem jön létre a b hang, induljunk ki az mb kapcsolatból. Így az m hang zöngéje előhívja a b-t is. Rögzítés: végezzük el előbb a kapcsolást m-mel, s csak azután a magánhangzókkal: umbu, ümbü, imbi, ombo, ömbö, émbé, embe, amba, ámbá – bu, bü, bi, bo, bö, bé, be ba, bá – ub, üb, ib, ob, öb, éb, eb, ab, áb – ubbu, übbü, ibbi, obbo, öbbö, ébbé, ebbe, abba, ábbá. Automatizálásra a következő szavakat használjuk: tombola, bimbó, lomb, himbál, bivaly, billen, bolt, bóbita, bébi, baba, bábu, bab, bámul, balta, betű, bálna, beton, ibolya, liba, láb, hab, tábla. (Az automatizálást segítő szöveg azonos a d hang automatizálását segítővel. Ott közöljük.)
A d hang képzése A helyes képzés módja: nyitott ajkak, nyitott fogrés, a nyelv pereme a felső fogmedren teljes zárat alkot, a kiáramló levegő ezt a zárat felpattintja, a lágyszájpad zárja az orrüreget, a hangszalagok zöngeállásban vannak. A helytelen képzés módja lehet hangtorzítás, s ennek egyik oka a lenőtt nyelvfék. Ilyenkor orvosi beavatkozásra van szükség. Hangcserében is megnyilvánulhat (t, gy). Előkészítő mozgásgyakorlatok: igen jól alkalmazhatók az l hangnál bemutatott előkészítő gyakorlatok, és azokat kiegészítjük még egy újabb nyelvemelő gyakorlattal. A gyermek magasra emelt nyelvhegye és felső fogmedre közé helyezzünk spatulát vagy papírszalvétát, s szólítsuk fel, ne engedje, hogy kihúzzuk. Előkészítő hallásgyakorlatok: t–d differenciálása: a te–de hallásakor jelezze, melyiket hallotta. A zöngét érzékeltessük vele saját képzésünkben, ha ujját a gégefőre helyezi. Hangfejlesztés Indirekt módszer: játsszunk gongatást dindondindondindon hangcsoportok ismételtetésével, gitározzunk, s közben a dindindindin hangcsoportot mondassuk, doboljunk, miközben a d-dd-d-d hangokat érzékeltetjük. Direkt módszer: o ejtse folyamatosan az i hangot, s dugdossa nyelvét a fogsorok közé; o azután az i hangoztatása közben nyelvperemével a felső fogmedret érintgesse; o az i folyamatos hangoztatása közben a nyelvperem és a felső fogmeder közötti rés hajszálnyira szűküljön, majd megszűnjön, hogy előjöjjön a helyes didididi ejtés. o A zönge megteremtéséért kiindulhatunk az nd hangkapcsolatból (ha az előbbi próbálkozással nem sikerül). 38
Rögzítésre a következő hangkapcsolatokat ajánljuk: ándá, anda, ende, éndé, ondo, öndö, indi, undu, ündü – dá, da, de, dé, do, dö, di, du, dü – ád, ad, ed, éd, od, öd, id, ud, üd – áddá, adda, edde, éddé, oddo, öddö, iddi, uddu, üddü. Automatizálásra az alábbi szavakat és szöveget használjuk: indul, lendül, mandula, dada, duda, dunna, dűl, dió, nád, pad, fedő, óvoda, láda, odú, bunda, domb, dobban, dobál, dob, labda, ebéd, bödön. Ibi néni a lomb alatt aludt a domboldalon. A hajában ibolya volt. Dódi baba látta a lila ibolyát, de nem látta Ibi nénit. Ibi néni döbbenten ült fel, Dódi baba ijedten inalt el.
3.1.8. A h-hiba javítása Csak egészen kis gyermekek ritka beszédhibája. Izoláltan, részleges pöszeségként sohasem szerepel. Mindig az általános pöszeség kiegészítő tünete. Oka általában a késői beszédfejlődés. Ha ez a hiba az iskolába lépésig nem szűnik meg, a zavartalan írás-olvasástanítás érdekében a tanítónak kell megszüntetnie. A h zöngétlen gégehang, réshang. A helyes képzés módja a következő: nyitott ajkak, nyitott fogrés, passzív nyelv, a lágyszájpad zárja az orrüreget, a hangszalagok h-állásban vannak. A helytelen képzés módja a hangkihagyás. Előkészítő mozgásgyakorlatok: a hangszalagok „tornásztatása”: az á hang hangos, hangtalan és suttogott kiejtése (ki tud hangosan, hangtalanul és suttogva ásítani). Ez a gyakorlat a zöngeállást, légző állást és a h-állást fejleszti. Előkészítő hallásgyakorlatok: mondjuk a hinta szó helyes és helytelen alakját (hinta-inta). Jelezze a kisgyermek, mikor helyes, mikor helytelen.
39
Hangfejlesztés Indirekt módszer: Hogyan melegítjük télen a kezünket? Leheljünk bele! Suttogva mondjuk a következő szavakat: háló, hajó, hal, haj. Telefonáljunk: Halló, halló, halló! Direkt módszer: – jól hallható lehelés érzékeltetése tenyéren (suttogott á); – a h kiejtése (a zörejnek a gégében kell létrejönnie). Rögzítés: ha másképpen nem megy, suttogtassuk kezdetben a szótagokat. A h hangot először magánhangzók közé ágyazzuk, s úgy helyezzük el, hogy ne legyen a hangcsoport utolsó hangja! Például: áhá, aha, ehe, öhö, oho, ihi, ühü, uhu – há, ha, he, hé, hö, ho, hi, hü, hu. A tenyérbe lehelés kísérheti a hangcsoportok hangoztatását. Automatizálás: háló, hajó, hal, haj, hat, holló, hó, hét, héj, hinta, tehén, fahéj, moha, pihe, puha, felhő. Kezdetben suttogjuk a szavakat, később mondjuk hangosan! Automatizálásra ajánlott szöveg: Mihály falun nőtt fel. Ha jól tanult, etethette-itathatta Helént, a papája tehenét. Ha tehette, a tehenet ápolta éjjel-nappal. Néha felült Helén hátára. Mamája kitalálta Mihály óhaját. Mihály-napra hinta-tehenet vett neki.
3.1.9. A j-hiba javítása A helyes képzés módja: nyitott ajkak, nyitott fogrés, a lapos nyelv hegye az alsó fogmederhez támaszkodik, oldalpereme a felső zápfogakkal érintkezik, középen széles, hosszanti rés képződik, ezen hatol át a levegő, a lágyszájpad zárja az orrüreget, a hangszalagok zöngeállásban vannak. A helytelen képzés módja: hangcsere ( l ) vagy hangkihagyás, főként szóvégen. Előkészítő mozgásgyakorlatok: az sz-ejtés előkészítésénél leírt alsó fogmedri nyelvhegytámasz gyakorlása, a nyelvközép emelgetésének gyakorlása. Ezenkívül magánhangzógyakorlatok, amelyekben az i hangot kapcsoljuk á-val, a-val, o-val, u-val: iáiáiáiá, iaiaiaia, ioioioio, iuiuiuiu. Előkészítő hallásgyakorlatok: tej–tel illetve tej–te differenciálás. Ha azt hallod: lalala mutass az éneklő kislány rajzára, ha azt hallod: jajajaj, a fogfájós kisfiú képére mutass! Hangfejlesztés Indirekt módszer: o csacsi utánzása (iáiáiáiájájájá); o jajgatás (iaiaiaiajajajaj).
40
Direkt módszer: o folyamatos i ejtés; o a nyelvközépvályulat szűkítése egyidejű nyelvközép-emeléssel; o az előző lépés megismétlése úgy, hogy a szűkítés végül az i ejtés j-be való átmenetét eredményezze. Rögzítés: kezdetben magánhangzók közé ágyazottan gyakoroljuk a j hangot, s csak később szótagkezdőként, végül szótagzáróként: uju, ojo, aja, ájá, eje, éjé, öjö, iji, üjü – ju, jo, ja, já, je, jé, jö, ji, jü – uj, oj, aj, áj, ej, éj, öj, ij, üj. Automatizálásra a következő szavakat és szöveget használjuk: folyó, majom, pálya, ajtó, lejtő, pajta, tej, moly, máj, ujj, éj. Jumpi majom a pálma tetején ült. A majom pálmája alatt Jenő állt, itta a tejet. Jani, a pajtija, ott ült mellette. Jenő letette a tejet Jani mellé. Jumpi ellopta Jenő tejét. A majom a pálma tetején itta a tejet. Jani és Jenő jót mulatott rajta.
3.1.10. Az ö-, ü-hiba Az ö-hiba javítása A kisgyermekek gyakori beszédhibája, amely elkíséri őket II–III. osztályba. Egyéb beszédhibával párosulva az általános pöszeség tünete. Oka a fonematikus hallás bizonytalansága. Az ö hang középső nyelvállású, ajakkerekítéssel ejtett magánhangzó. Az ajkak állása és a fogrés távolsága megfelel az o hang képzésének. A nyelv helyzete azonos az é hang ejtésének nyelvhelyzetével. A helytelen képzés módja mindig hangcsere (o). Tehát az ajakállás megfelelő, de a nyelv hátrább van. Előkészítő mozgásgyakorlatok: az s előkészítésénél ismertetett ajakgyakorlat jó, de a kerekítés-terpesztés ne zárt fogsorral, hanem o-é fogrés-távolsággal történjék. Másik jó gyakorlat az alsó fogmederhez támasztott lapos nyelv első harmadának előre-hátra hintáztatása anélkül, hogy a nyelv hegye támasztott helyzetéből kimozdulna. (Ezt az sz hang előkészítésénél is használjuk.) Előkészítő hallásgyakorlat: kapcsoljuk a munkát olvasástanításhoz. Ha a gyermek ö-t hall, emelje fel az ö betűkártyáját, ha pedig o-t, akkor az o betűkártyáját. Hangfejlesztés Indirekt módszer: a kisbaba mutogat (ö-ö-ö-ö). Direkt módszer: o folyamatos é hangoztatás; o folyamatos é hangoztatás közben a gyermek ajkait a tanító ujjaival o állásba hozza, és előjön az ö hang;
41
o az é ejtése o ajakállásban befogott fülekkel szintén előhozza az ö hangot; o szabad hallás mellett megismételjük az előjött ö hang ejtését. Rögzítésre a következő hangcsoportokat ajánljuk: öp, öt, öf, öm, ön – pö, tö, fö, mö, nö – öpö, ötö, öfö, ömö, önö. Automatizálás: öt, ősz, őz, önt, ölyv, ököl, őr, öböl, lő, sző, tető, vevő, kő, szőlő, kör, bőr, tőr, sör, bödön, döcög, köcsög, görög, török, vödör. Szövegmondás helyett párbeszédet használjunk! – Hány vödör van a teknő alatt? – Kettő. – Hány kötény van a teknőben? – Öt. – Hány pötty van a kötényen? – Öt. – Hány kendő van a teknő mellett? – Kettő. – Hány kör van a kendőn? – Öt. – Hány lepedő van a kötélen? – Kettő. – Mi tartja a kötelet? – Szög. – Hány? – Kettő. – Mit csinál a nő? – Önt. – Mit önt? – Gőzölgő vizet.
Az ü-hiba javítása A legszűkebb ajakkerekítéssel, magas nyelvállással képzett magánhangzó. A helyes képzés módja: az ajkak állása és a fogréstávolság megfelel az u hang képzésének, a nyelv helyzete azonos az i nyelvhelyzetével. A helytelen képzés módja mindig hangcsere (u). Tehát az ajakállás megfelel, de a nyelv hátrább van. Előkészítő mozgásgyakorlatok: azonosak az ö-nél ismertetettekkel.
42
Előkészítő hallásgyakorlatok: ugyanúgy, mint az ö helyes ejtését előkészítő hallásgyakorlatokat, kapcsoljuk olvasástanításhoz. Ha ü-t hall a gyermek, emelje az ü betűkártyát, ha u-t, akkor az u betűkártyát. Hangfejlesztés Indirekt módszer: erőlködjünk: üüüüüüü-üüüü-üüüü. Direkt módszer: azonos az ő hangnál ismertetett eljárással, de itt a kiindulás természetesen az i hang, amelyet u ajakállásban ejtetünk, s így előjön az ü hang. Rögzítés: üp, üt, üf, üm, ün, pü, tü, fü, mü, nü – üpü, ütü, üfü, ümü, ünü. Automatizálás a következő szavakkal történjék: üt, ül, üst, fül, tű, sült, kürt, fürt, szűr, gyűrű, gyűszű, fűt, rügy, tűz, üllő, szűrő, ütő, hűtő, süldő, fűtő, fűzfa. Sűrű szőlőfürt függ a szőlőtőkén. Züm-züm, ügyes, gyűjtögető, fürge méhecskék zümmögik körül. Hogyan zümmögnek? Zümmögjünk velük: züm-züm-züm.
3.1.11. Az orrhangzós beszéd Az egyik legsúlyosabb beszédhiba. A nyitott szájpadlás, vagy a rosszul működő lágyszájpad következtében a kiáramló levegő, mielőtt a szájüregben felpattintaná a zárat, vagy a résen távozna, megszökik az orrjáraton. Így a p, b hangokból m, az l, t, d hangokból n, a ty, gy-ből ny, az sz, z, c, s, zs, cs hangokból h-szerű zörej lesz. Az f, v, r, j hangok egyáltalán nem szólalnak meg. A k és g hangot krákogásszerűen képezik. A farkastorkú gyermekek sikeres beszédtanítása csak az idejében végrehajtott műtéti beavatkozás után kezdődhet el. Ha a műtét jól sikerült, és a szakember jó helyesejtés-tanítást végez, nyomtalanul megszűnik ez a súlyos beszédhiba. Ha az ok nem szervi, hanem működéses (funkcionális rinolália), többnyire elégséges az erőteljesebb artikulációra nevelés és az intenzívebb levegővétel kialakítása. Ilyenkor főleg az á hang sérült. A szájhangú ejtés–képzés kialakítása a fontos. A terápia lényege a használaton kívüli lágyszájpad intenzív munkába állítása. Ez részben mozgásneveléssel (fúvógyakorlatok, lágyszájpad-tornák), részben a fonematikus hallás kimunkálásával érhető el. A hangok helyes képzésének kialakítása a fentiekben leírt módon történik. Ha az organikus rinoláliát (szervi orrhangzósságot) csak évek múlva lehet műtéttel megszüntetni, akkor bizonyos artikulációs gyakorlatokat addig is be kell iktatnunk, hogy a megfelelő izmokat aktív állapotban tartsuk. Fontos az ajakzárlat edzése. A gyermek oly erősen tartson az ajkai között ceruzát, hogy ne lehessen kihúzni. Csücsörítse előre az ajkait úgy, hogy érintse vele az orrát. Mutassa a fogait, majd a lehető leggyorsabban takarja el. A nyelv izmait nyelvgyakorlatokkal erősítsük! A nyelve hegye és a fogmeder közé szorítson be papírszeletet. Tartsa jó erősen. „Tisztítsa” fogait a nyelvheggyel a fogsorokon kívül, az ajkakon belül.
43
Formálja nyelvét csatornává, hegyessé, lapossá. A kilégzés erőteljességét is fokoznunk kell légzőgyakorlatokkal. Ilyenkor a levegőt a száján át kell kibocsátania (nem az orrán). Ha műtétre nincs szükség – tehát nem szájpadhasadék, hanem lágyszájpad-bénulás az ok – lágyszájpadtornák beállításával segíthetünk. Ásításszerű lágyszájpad-emelintést, szusszintásszerű lágyszájpadejtést végeztetünk. Kezdetben csak minimális mozgás történik, többnyire nyelvmozgással kísérve, később megindul a lágyszájpad-működés. Az ismertetett módszerek segítségével a pöszeség minden változata megszüntethető. Ha tervszerű, szakszerű munkát végzünk, és tiszteletben tartjuk a gyermek személyiségét, életkorát, játékosság-igényét, akkor az eredmény sem marad el. Munkánkkal nagy segítséget adunk a tanulásban lemaradt, társai által kicsúfolt kisiskolásnak. Hasonló beszédhibák esetén közös foglakozásokat tarthatunk 4–5 tanulónak, de az egyedi beszédhibájúakat egyéni foglalkozáson kell kezelnünk. A foglalkozások hetente kétszer történjenek, egy-egy foglalkozás időtartama 20–30 perc, az egyéni kezelés pedig 15–20 perc legyen.
44
3.2. A dadogás Ez is beszédhiba. Komoly zavarokat okoz a beszédfejlődésben. Kínos kísérő tünetekkel jár. A beszéd összerendezettségének a zavara, amely a ritmus és az ütem felbomlásában, a beszéd görcsös szaggatottságában jelentkezik. A beszédet megszakító görcsös megakadások kétfélék: a) A megakadások előbb csak hang- vagy szótagismétlések: pa-pa-papa, ká-ká-kávé. Ilyenkor a beszédtempó még változatlan, se lassabban, se gyorsabban nem beszél. A megakadásnak ezt a szakaszát klónusos dadogásnak nevezzük. b) A súlyosbodás abban mutatkozik meg, hogy a megakadások lelassulnak, a hangok vagy szótagok közti szünet hosszabb lesz, gyakran izomrángás is kíséri a gyermek beszédét. Még súlyosabb formában a beszéd görcsösen el-elakad, s mozgászavarok is társulnak hozzá. A betegségnek ezt a súlyosabb formáját nevezzük tónusos dadogásnak. A dadogó egyéneknél a beszédhez szükséges feltételek teljes mértékben kialakultak, a kiejtés során azonban a hangos beszéd folyamatossága törést szenved, tulajdonképpen a beszédmozgások akaratlagosan nem irányítható rendszere sérül. A tónusos vagy klónusos görcsök pillanatában a garatban feltűnő kitágulás következik be. Ennek hatására a garat elveszíti a hang rezonanciájához szükséges formáját: a garat beállítódása nem felel meg a hang artikulációjának. A dadogás az egyén fejlődésében konfliktusokat, sérüléseket okozhat, gyakran gátolja a személyiség harmonikus alakulását. Ezek közül legfeltűnőbb és leggyakoribb a beszédfélelem (logofóbia). Sőt minél jobban növekszik a gyermek félelme attól, hogy rosszul fog beszélni, annál fokozottabban sérül a beszélés önirányítása. A dadogás tüneteihez tartoznak a súlyosabb esetben megnyilvánuló, a test bizonyos részein jelentkező, látható izomrángások. Leggyakoribb az arc, a nyak, a száj, súlyosabb esetekben a váll, a karok, sőt a lábak együttmozgása dadogáskor. Ez önkéntelen folyamat. Nem szabályoztatható. Ezért nem szabad rászólnunk az ilyen kisgyermekre, hogy ne rángassa a fejét stb. Ezzel csak gátlásait fokozzuk. Jellemző lehet a dadogókra a gyors, egyenetlen ritmusú beszéd, ilyenkor a légzés folyamatának sérülését is észlelhetjük. A tünetek előfordulása a dadogás súlyosságára enged következtetni: minél több tünet fordul elő, annál súlyosabb, annál nehezebben gyógyítható változatával állunk szemben. Vannak olyan álláspontok, amelyek szerint a dadogás oka a görcsös összerendezési neurózis, mások az érzelmi élet zavarában vélik keresni az okot, s ezt belső tényezők (öröklés okozta hajlam, a balkezesség erőltetett áthelyezése) és külső tényezők (súlyos fertőző betegségek, túl szigorú családi környezet, megélt konfliktusok stb.) még fokozzák, erősítik. A dadogó gyermekeknél bizonyos személyiségjegyek – az akaraterő, önuralom, kitartás – kialakítása fokozott jelentőségű, s ezt a beszédhiba megszüntetésével egyidejűleg végeznünk kell. A személyiségalakítást az iskola és a családi környezet segítheti igazán, nem a logopédus, aki egy héten kétszer találkozik a gyermekkel. Különösen a beszéddel kapcsolatos megbízatások fontosak, s az azok során szerzett sikerélmények minden más jellegű feladatnál fokozottabban nevelő hatásúak. Szoktassuk hozzá a dadogó gyermeket a feladatok céltudatos tervezéséhez és végrehajtásához. Az akarat fejlesztésében nagy szerepet játszanak a bátorságot, találékonyságot, alkotókészséget fejlesztő játékok. Természetesen a tanórán kívüli tevékenységben is.
45
Említettük, hogy a dadogás súlyossági foka különböző lehet. Elsősorban azokkal a gyermekekkel foglalkozzunk többet, akik a legsúlyosabb mértékben dadogók, a beszédhibának erősen tudatában vannak, mert ez már uralkodó személyiségjeggyé vált náluk (kisebbrendűségi érzés, beszédfélelem, szorongás alakult ki). Ilyenkor elsősorban a beszédfélelem megfelelő feloldására kell törekednünk. Magyarázzuk meg a gyermeknek, hogy ez betegség, ő nem tehet róla, meg tud gyógyulni. Az osztály többi tanulóival is meg kell ezt beszélnünk, segítségüket kérnünk. Nagyon fontos, hogy a dadogó gyermek meg legyen győződve tanítója segítőkészségéről, bízzék benne. Megakadáskor mindig hangozzék el egy-egy megnyugtató megjegyzés, vagy többször ismétlődő együttmozgáskor tegyük rá kezünket, simogassuk meg. Figyelmetlenségünk, türelmetlenségünk ártana, rontaná a szenvedő kisiskolás helyzetét. A tanító feladata a kisiskolás családi környezetének befolyásolása is. Sok esetben a családnak a dadogó gyermekhez való viszonya nem megfelelő. Az is helytelen, ha a hozzátartozók betegként kezelik a gyermeket, kényeztetik, sajnálják. Máskor – s ez a gyakoribb – a szülő szégyenkezik gyermeke beszédhibája miatt. Sokszor idegesen szól rá, szidja, hogy ne dadogjon. Előfordul, hogy társaságban nem engedi megszólalni, s így mesterségesen fokozza gyermeke beszédfélelmét. Nehezebb a szülők befolyásolása olyankor, ha a konfliktusok erősek a családban: egyik-másik szülő alkoholista, a szülők között rossz a viszony, válás stb. Még ebben az esetben is meg kell próbálnunk felkelteni a szülő felelősségérzetét. A dadogás „kezelése” kifejezetten a logopédus tanár feladata, a beszédjavítás gyógypedagógiai tevékenység. A továbbiakban mégis ismertetjük a dadogó gyermekkel kapcsolatos tennivalókat arra az esetre, ha nincs lehetőség a logopédiai kezelésre. A beszédfejlesztéssel kapcsolatos legfontosabb szabályok, amelyeket követelményként állítunk a tanulók elé a következők: o Lassan beszéljen, előzőleg gondolja át mondanivalóját. o A beszéd kezdése előtt kényelmesen lélegezzen be, és egyenletesen ossza be a levegőt beszéd közben. o A hosszú hangokat ejtessük hosszan, a rövideket röviden. Ha a nehezebben képezhető mássalhangzók ejtése erőteljes, erről szoktassuk le, a magánhangzók ejtetésével sikerélményt biztosítunk neki. o Követeljük meg, hogy ne tartson szüneteket a mondatban a szavak között. o Szoktassuk egyenes testtartásra, helyes tekintettartásra (nézzen rá arra, akivel beszél). Biztosítsunk megfelelő alkalmakat sikeres beszédfeladatai végrehajtására, hogy sikerélménye legyen! Ilyenek a versmondás, szabályelmondás alkalmai. A légzési zavarok sok dadogó gyermeknél szemmel láthatók. Legtöbb dadogó gyermek már a belégzéskor kezdi a beszédet, többször ismételve a kezdő hangot vagy szótagot. Így a levegő mennyisége nem elég a mondat folyamatos kiejtéséhez. Kapkodják a levegőt, beszédlégzésük csak mellkasi légzés. Ilyenkor csak a tüdő felső régiói telítődnek levegővel. A beszédlevegő túlságosan hamar elfogy, a mondatok hangzását indokolatlan megállások, helytelen tagolások zavarják. Sőt néha a szó hangoztatása közben fogy el a levegőjük. Ilyenkor a gyermek rászokik válla öntudatlan emelésére is. Ilyenkor fokozottan célszerű a légzési zavar megszüntetésére a vegyes mélylégzés kialakítása. Ezt A beszédlégzés fejlesztése című fejezetben aprólékosan tárgyaljuk. Rendkívül hasznosak a különböző izomlazító gyakorlatok. A testnevelés-órák is nagyszerű lehetőségek erre. Ha a gyakorlatok végeztetésébe a szülőket is bevonjuk, az eredmény látványos lehet. A kisgyermek például úgy gyakorolhatja a laza beszédlégzést, hogy kilégzéskor számol. A beszédkezdés lazaságát jól előkészítő gyakorlat a h hanggal kezdődő szótagok hangoztatása: há, ha, ho, hu, he, hé, hi, hü.
46
A dadogó gyermek hangos egyéni beszélését az osztály előtt a tanítónak körültekintően kell megterveznie. Nem szabad például ismeretellenőrzéskor, számonkéréskor teljesen háttérbe állítani a dadogó gyermeket. Ezzel őt elválasztanók társaitól, pedig éppen az a célunk, hogy a beszédet nála is teljes értékű kommunikációs eszközzé tegyük. A beszédkezdést könnyíti a mozgással történő kapcsolás. Ezt a logopédiai kezeléseken is széles körben alkalmazzák. Lényege az, hogy a beszédet – amely a hangképző szervek mozgása – a test egy másik mozgásával egyidejűleg kezdjük. A könnyen végezhető testmozgás így elvonja a dadogó figyelmét a beszédkezdésről. A beszédhez kapcsolható mozgásformák a következők lehetnek: járás, taps, ütemezés, labdadobás, rajzolás, írás stb. A kisgyermek órán például hangosan mondja, amit ír. Kézimunkaórán szintén lehet arra szoktatni, hogy mondja, amit csinál. (Kivágom a tulipánt ollóval, felragasztom a papírra stb.) A gyermek beszédét könnyíti a konkrét szemléletes szituációból való kiindulás (képek, táblai rajzok, térkép, földgömb stb.), mert a látottak segítik a lényeg kiemelését, a szavak megtalálását, a gondolatok nyelvi formába öntését. A tanító kérdései is könnyítik a gyermek helyzetét, hiszen a kérdések a gondolatmenet kifejtésében, a nyelvi eszközök megtalálásában támaszai a beszédfélelemtől, szorongástól szenvedő kisiskolásnak.
3.3. A hadarás Míg a dadogónál a görcsös megakadások széttördelik a beszéd folyamatosságát, a kínos szünetek meg-megszakítják a folyamatos beszédhangzást, a hadarónál a beszéd ritmusa és üteme sérül. A hangsúlyozásra, a megértést elősegítő szünetek tartása, a beszéd tagolása hiányzik, hangokat, szótagokat „nyel el”, pontatlan a hangképzése, de a következő pillanatban ugyanazt a hangot hibátlanul ejti. Az ilyen kisgyermek egész magatartása nyugtalan, ideges, hajszolt ember benyomását kelti. Sokat mozog, könnyen elpirul, elveszíti önuralmát. Gyenge idegzetű, neurotikus gyermekeknél alakul ki a hadarás. A beszédhiba mögött tehát nem a hangképző szervek hibája rejlik, hanem az idegrendszerben fellépő rendellenesség. Szoros kapcsolat van a hadarás és a dadogás között. A hadarás sokszor dadogássá válik. A javításban helyet kap mindaz, ami az idegrendszert erősíti, ami alkalmas a gátlási folyamatok megszilárdítására, s arra, hogy a figyelem a beszédre irányuljon. A hadaró gyermek nincs tudatában beszédhibájának, gátlásai nincsenek, sokat és szívesen beszél. Mivel a hadarás a beszéd ritmusának és ütemének sérülése, legfontosabb tennivalónk a beszéd ütemének javítása. Erre nagyon sok lehetőségünk van. Kapcsoljuk össze beszédét mozgással (mint a dadogónál), de ebben az esetben azért, hogy a mozgás ritmusa, üteme javítsa a beszédet. Olvastassuk vagy mondassuk a szöveget úgy, hogy először mi diktáljuk az ütemet tapsolással, számolással. Ebbe a munkába a szülőket is vonjuk be. Kérjük a gyermektől, hogy az általa írt szöveget mondja hangosan. Így akarva-akaratlanul lelassul. Testnevelés-, énekórán szintén formálhatjuk a lassúbb ütem kialakítását a mozgásban, éneklésben. A beszédtechnika fejlesztése című fejezetben leírt gyakorlatok mind alkalmasak a hadarás megszüntetésére. A javítás titka ugyanis a hosszú időn át, türelemmel és állandóan végzett gyakorlás, akár jár logopédiai kezelésre a gyermek, akár nem.
47
