A fokozott ügyfél-átvilágításra vonatkozó egyes szabályok értelmezése a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény 14. § (4)-(5) bekezdéseire figyelemmel A Kérelmező állásfoglalás iránti kérelmet nyújtott be a Magyar Nemzeti Bankhoz (MNB) a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény (Pmt.) 2013. július 1. napján hatályba lépett 14. § (4)-(5) bekezdéseiben foglalt rendelkezések értelmezése tárgyában. I.
A BEADVÁNY
I.1. Az ügyfél által igazolt fizetési számla A Beadvány szerint a Pmt. 14. § (4) bekezdése értelmében a Társaság ügyfelei elektronikus úton vagy faxon igazolhatják azon fizetési számlájuk fennállását, amelyről és amelyre fizetésre kerül sor adott ügyfélszámla javára és terhére. Ugyanezen bekezdés tartalmazza azt is, hogy az ügyfél azonosítás és a személyazonosság igazoló ellenőrzése céljából történő személyes megjelenéséig vagy a (2) és (3) bekezdés szerinti okiratok benyújtásáig – az ügyfélszámlát, az értékpapírszámlát és az értékpapír letéti számlát érintő ügyletek elszámolása kivételével – kizárólag pénzösszeg egyszerű átutalással történő fizetésére kerülhet sor. A Pmt. 14. § (4) és (5) bekezdéseinek együttes értelmezéséből következően az ügyfél személyazonosságának igazoló ellenőrzéséig az ügyfélszámlát, az értékpapírszámlát és az értékpapír letéti számlát érintő ügyletek elszámolása megengedett, az ügyletek elszámolását pedig nyilvánvalóan megelőzi az ügyfelek részéről történő ügyletkötés, azaz az igazolt fizetési számla fennállásának ügyfél általi leigazolását követően, de még a személyazonosságának igazoló ellenőrzését megelőzően lehetséges a befektetési vállalkozások, ekként a Társaság részéről az ügyfelek számára az ügyletkötés lehetőségének a biztosítása. Amennyiben ezt követően a kötelezően megkeresendő másik szolgáltató – melyre ügyfél hivatkozott – azt a tájékoztatást nyújtja, hogy adott ügyfél vonatkozásában fizetési számlát nem vezet, úgy az ügyfél új tranzakciót nem kezdeményezhet. I.2. Bankkártyával kezdeményezett átutalás A Beadványban rögzítésre került, hogy a Pmt. 14. § (4) bekezdésében rögzített „egyszerű átutalás” fogalom egyetlen jogszabályban sincs ilyen módon definiálva. A pénzforgalmi szolgáltatásról szóló 2009. évi LXXXV. törvényben (Pft.) csupán az „átutalás”, a Rendeletben pedig a „pénzátutalás” fogalma jelenik meg. Fentiek alapján az átutalás a fizető fél rendelkezése alapján végzett olyan pénzforgalmi szolgáltatás, amelynek során a fizető fél fizetési számláját a kedvezményezett javára megterhelik, valamint a hatósági átutalás és az átutalási végzés alapján történő átutalás. A pénzátutalás a megbízó nevében fizetési szolgáltatón keresztül, elektronikusan végrehajtott ügylet, amelynek célja, hogy a pénzösszeg egy fizetési szolgáltatónál hozzáférhetővé váljon a kedvezményezett számára, függetlenül attól, hogy a megbízó és a kedvezményezett személye azonos vagy sem. A Beadvány szerint a jogalkotó jogpolitikai szándéka teljes mértékben megvalósul a bankkártyával kezdeményezett átutalás esetén is, tekintettel arra, hogy mindkét fizetési mód ugyanarra az eredményre vezet, azaz az átutaláshoz hasonlóan a fizető fél számláját bankkártyával kezdeményezett átutalás esetén is „a kedvezményezett javára terhelik meg” és bekövetkezik egy olyan pénzmozgás, amelynek eredményeként a kedvezményezett hozzájut egy meghatározott pénzösszeghez. A Beadvány megjegyzi, hogy az MNB egyik tanulmánya is „bankkártyával végzett egyéb műveletnek” tekinti az átutalást, a készpénzfelvétel és a vásárlás mellett, külön vizsgálva ezen fizetési mód költségeit. II.
JOGKÉRDÉS
1. Igazolt számlára vonatkozó megfelelő közlésnek tekinthető-e azt, ha az ügyfelek bejelentik a Társaság számára a nevüket, állandó lakcímüket, számlavezető bankjuk nevét, adott banknál fennálló számlaszámukat, valamint ezen számlához kapcsolódó bankkártyájuk számát, melyet az igazolt számla vezetője csupán felülkonfirmál?
2. A bankkártyával kezdeményezett átutalás a Pmt. alkalmazásában az egyszerű átutalás fogalmi tartományán belül értelmezhető-e? III.
AZ MNB ÁLLÁSPONTJA
II.1. Az ügyfél által igazolt fizetési számla A Pmt. 2013. július 1. napjától hatályos 14. § (4) bekezdése értelmében: „A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény 5. § (1) bekezdés 130. pontjában meghatározott ügyfélszámla és 46. pontjában meghatározott értékpapírszámla, valamint az értékpapír letéti számla nyitásához az ügyfél a személyazonosság igazoló ellenőrzése érdekében a 7. § (4) bekezdésében meghatározott okiratokat, valamint a 8. § szerinti nyilatkozatot elektronikus úton - így különösen e-mail-en szkennelve - vagy faxon is benyújthatja, amennyiben pénzmosásra vagy terrorizmus finanszírozására utaló adat, tény vagy körülmény nem merül fel. Az ügyfél ebben az esetben a számlanyitáshoz az e bekezdésben meghatározottak szerint elektronikus úton vagy faxon igazolhatja azon fizetési számlájának fennállását is, amelyről és amelyre fizetésre sor kerül az ügyfélszámla javára és terhére (a továbbiakban: igazolt fizetési számla). Igazolt fizetési számlaként csak olyan számla fogadható el, amelyet a 18. § (1) vagy (2) bekezdésében meghatározott szolgáltató vezet. Az ügyfél azonosítás és a személyazonosság igazoló ellenőrzése céljából történő személyes megjelenéséig vagy a (2) és (3) bekezdés szerinti okiratok benyújtásáig - az ügyfélszámlát, az értékpapírszámlát és az értékpapír letéti számlát érintő ügyletek elszámolása kivételével - kizárólag pénzösszeg egyszerű átutalással történő fizetésére és kizárólag az e bekezdés szerint nyitott ügyfélszámla vonatkozásában kerülhet sor akként, hogy a befizetés kizárólag az ügyfélnek az igazolt fizetési számlájáról, míg kifizetés az ügyfélnek ugyanazon igazolt fizetési számlájára történhet.” A Pmt. ugyanezen §-ának (5) bekezdése kimondja, hogy: „Az ügyfélszámlát, értékpapírszámlát és értékpapír letéti számlát vezető szolgáltató az általa a (4) bekezdés szerint rögzített és az ügyfelet azonosító adatok ellenőrzése céljából az ügyfél természetes személyazonosító adatainak megküldésével köteles az igazolt fizetési számla vezetését végző szolgáltatótól adatot igényelni arról, hogy az igazolt fizetési számla tekintetében az ügyfél azonosítása megtörtént, és az ügyfél által az ügyfélszámla, az értékpapírszámla és az értékpapír letéti számla vonatkozásában megadott adatok a valóságnak megfelelnek. A megkeresett szolgáltató az adatigénylést 8 napon belül teljesíti. Ha a megkeresett szolgáltató az ügyfél számára fizetési számlát nem vezet, köteles az ügyfélszámlát, értékpapírszámlát és értékpapír letéti számlát vezető szolgáltató által az adatigénylés során megküldött adatokat az adatigénylés teljesítését követően haladéktalanul törölni.” A Pmt. Beadványban hivatkozott 14. § (4) bekezdése a fokozott ügyfél-átvilágítás szabályainak a keretében megteremti annak lehetőségét, hogy a szolgáltató a Pmt-ben megnevezett, a tőkepiaci ágazati szabályozás körébe tartozó egyes szolgáltatásokat már az általános, az ügyfél személyes megjelenését nélkülöző – ún. fokozott – ügyfél-átvilágítás lefolytatását megelőzően is nyújtson. A 14. § (4) bekezdésében rögzített speciális ügyfél-átvilágítási lehetőség kapcsán ugyanakkor hangsúlyozandó, hogy az nem tekinthető a fokozott ügyfélátvilágítási szabályrendszer alternatívájaként, hiszen a Pmt. az új szabályok alkalmazása esetén is elvárja a 14. § (2)-(3) bekezdései szerinti okiratok benyújtását. Mindaddig ugyanis, amíg az ügyfelek teljes körű azonosítására 1 nem kerül sor, a szolgáltató által megnyitott számla egyfajta korlátozott rendeltetésű számlaként működik . A fentiek szerinti korlátozott rendeltetésű számla megnyitásának feltétele, hogy az ügyfél a Pmt. 7. § (4) bekezdésében meghatározott okiratokat, valamint a 8. § szerinti nyilatkozatot előzetesen e-mail-en, szkennelve, egyéb elektronikus úton, vagy faxon benyújtsa. Hangsúlyozandó azonban, hogy a számlanyitást kizáró körülmény a törvény alapján, ha az adott ügyfél kapcsán pénzmosásra vagy terrorizmus finanszírozására 2 utaló adat, tény vagy körülmény merül fel . Amennyiben az ügyfél kész elektronikus úton vagy faxon a szolgáltató rendelkezésére bocsátani a személyazonosság igazolására alkalmas hatósági igazolványát és a lakcímét igazoló hatósági igazolványát, vagy – külföldi természetes személy, jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetén – a Pmt. 7. § (4) bekezdésében meghatározott egyéb okiratokat, a Pmt. a számlanyitás további követelményeként rögzíti, hogy az ügyfél elektronikus úton vagy faxon igazolja azon fizetési számlájának a fennállását is, amelyről és 1 2
14. § (4) bekezdés utolsó mondata 14.§ (4) bekezdés első mondata
2
3
amelyre fizetésre sor kerül az ügyfélszámla javára és terhére . A Pmt. fentiekkel bevezeti az ún. „igazolt fizetési számla” (IFSz) fogalmat, amely kizárólag a Pmt. 18. § (1) vagy (2) bekezdésében meghatározott szolgáltató által 4 vezetett számla lehet . A Beadványban kifejtettek értelmében az IFSz „igazolt” voltának elismeréséhez elegendő, ha az ügyfél a nevére, címére és számlaszámára vonatkozó adatközléssel tesz eleget igazolási kötelezettségének, összhangban a Rendelet 4. cikk (1) bekezdésében foglaltakkal, amely szerint a megbízói adatok teljes köre a megbízó nevéből, címéből és számlaszámából áll. A Társaság ugyanakkor a fentieken túl az ügyfél számlavezető bankjának nevét, valamint bankkártyája számát is rögzítené rendszerében. Az MNB álláspontja szerint az ügyfél fent felsorolt adataira vonatkozó információközlés nem azonos a közölt adatok igazolásával. A törvényi megfogalmazásból […elektronikus úton vagy faxon igazolhatja azon fizetési számlájának fennállását is…], különösen az „is” szó használatából, valamint a Pmt. módosításával bevezetett új jogintézmény elnevezéséből az a következtetés vonható le, hogy a jogalkotó az IFSz tekintetében éppen úgy érdemi igazolást vár el az ügyfél részéről, ahogyan az a 7. § (4) bekezdésében meghatározott okiratok tekintetében elvárt. Ez utóbbi körben a Pmt. nem csupán az okiratokon szereplő adatok közlését, hanem az okiratok másolatának a „benyújtását” is elvárja az ügyfelektől. Elfogadva a fentieket, megállapítható, hogy az IFSz tekintetében sem lehet elégséges az ügyfél puszta adatközlése. Bár a törvény ebben a tekintetben nem határozza meg azon dokumentumok körét, amelyek alkalmasak az adott fizetési számla „igazoltként” történő elfogadására, az ügyfél köteles olyan dokumentummal alátámasztani a számla meglétét, amely vagy amelyek alapján a szolgáltató kétséget kizáróan megállapíthatja az adott fizetési számla fennállását. Ilyen dokumentum lehet különösen egy, az IFSz-t vezető szolgáltató (IFSz Szolgáltató) által kiállított számlavezetési igazolás, vagy bármely egyéb hitelesnek tekinthető dokumentum másolata, amelynek birtokában a számla fennállása és a számlához kapcsolódó alapvető ügyfél adatok valódisága megállapítható. A tárgyalt jogszabályi rendelkezés fentiek szerinti értelmezésének indokoltságát támasztja alá az a körülmény is, hogy a Pmt. 14. § (5) bekezdésében felállított, az IFSz Szolgáltató megkeresésén, és a megkeresés teljesítésén alapuló igazolás sikere bizonytalan minden olyan esetben, amikor az IFSz Szolgáltató nem áll a Pmt. hatálya alatt, azaz nem hazai székhelyű szolgáltató, továbbá nem Magyarország területén működő fióktelep. További szempont, amely az IFSZ érdemi szolgáltatói kontrollja mellett szól, hogy a Pmt. 14. § (5) bekezdése nem fűz jogkövetkezményt ahhoz az esethez, amikor a megkeresett IFSz Szolgáltató nem, vagy csupán az érdemi adatszolgáltatás mellőzése mellett teljesíti a megkeresést. A törvényből ugyanis az következik, hogy ilyenkor a szolgáltató az ügyfél határidőhöz nem kötött – személyes megjelenésén alapuló, vagy fokozott ügyfél-átvilágítási szabályainak megfelelő – azonosítása lefolytatásától függetlenül, szabadon nyújthatja a Pmt. 14. § (4) bekezdésben rögzített szolgáltatások körét. Mindezeken túlmenően az ügyfelek bankkártyája számának rögzítésével összefüggésben az MNB hangsúlyozni kívánja, hogy a szolgáltatást annak fokozott biztonsági kockázata miatt a kártyatársaságok és a Társaság részére kártyaelfogadói szolgáltatást nyújtó pénzforgalmi szolgáltató biztonsági előírásainak a figyelembe vételével szükséges kialakítani. Végül megjegyzendő, hogy az MNB álláspontja szerint a szolgáltató a Pmt. fenti szabályai mellett sem alapozhatja tevékenységét arra, hogy az ügyfelek személyes megjelenését, vagy fokozott ügyfél-átvilágítási szabályok szerinti azonosítását mellőzve nyújt hosszú távon szolgáltatást, törekednie kell tehát arra, hogy a számlanyitással létrejött ideiglenes állapotot a Pmt. szerinti ügyfél-azonosítás lefolytatása útján megszüntesse. II.2. Bankkártyával kezdeményezett átutalás Az MNB egyetért a Beadványban kifejtett azon állásponttal, hogy az „egyszerű átutalás” fogalmát a hatályos jogszabályok nem határozzák meg. Korábban a pénzforgalom lebonyolításáról szóló 21/2006. (XI.24.) MNB rendelet (Régi MNBr.) 16. § (1) bekezdése a belföldi fizetési forgalomban alkalmazandó fizetési módok körében, a bankszámlák közötti fizetések között az átutalás egyik formájaként nevesítette az egyszerű átutalást 3 4
14.§ (4) bekezdés második mondata 14.§ (4) bekezdés harmadik mondata
3
[16. § (1) bekezdés a) pont aa) alpont 1.], míg az átutalás további formái a csoportos átutalás [2. pont], a rendszeres átutalás [3. pont], és a bankkártyával kezdeményezett átutalás [4. pont] volt. A Régi MNBr. 18. § (1) bekezdése a tárgyalt fogalom kapcsán kimondta, hogy az egyszerű átutalási megbízással a megbízó megbízza a hitelintézetet, hogy bankszámlája terhére meghatározott összeget utaljon át (számoljon el) a jogosult bankszámlája javára. Az egyszerű átutalási megbízást a megbízó a bankszámláját vezető hitelintézethez nyújtja be. A Régi MNBr. 22. § (1) bekezdése pedig a bankkártyás átutalás tekintetében rendelkezett a következőképpen: „A bankkártya birtokosa a bankkártya mögött álló fedezet terhére az erre a célra alkalmas bankautomata segítségével átutalási megbízást adhat. Az átutalási megbízás adatait elektronikus 5 úton vagy kézi adatbevitellel kell megadni. ” A Régi MNBr. 2009. november 1. napjával hatályon kívül helyezésre került, az ennek helyébe lépő, azonos címmel ellátott 18/2009. (VIII.6.) MNB rendelet (MNBr.) azonban éppen úgy nem tartalmazza az egyszerű átutalás kifejezést, mint az ezzel egy időben hatályba lépő Pft. Az MNB osztja a Beadványban kifejtett azon álláspontot is, hogy a bankkártyás fizetés eredményét tekintve azonosnak tekinthető az (egyszerű) átutalással, hiszen mindkét esetben a fizető fél számláját a kedvezményezett javára terhelik meg, és bekövetkezik egy olyan pénzmozgás, amelynek eredményeként a kedvezményezett hozzájut egy meghatározott pénzösszeghez. A Beadványban felvetett kérdés megválaszolásakor ugyanakkor – figyelembe véve az ott kifejtett indokolást is – az alábbi, II.2.a-b) pontokban foglaltakat is célszerű figyelembe venni. A Pft. 2. § 15. pontjában foglaltak szerint a „készpénz-helyettesítő fizetési eszköz” alatt a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényben (Hpt.) meghatározott fogalom értendő. A Hpt. 2. számú mellékletének I.5.1.c) pontja értelmében „készpénz-helyettesítő fizetési eszköz” a pénzforgalmi szolgáltató és az ügyfél közötti keretszerződésben meghatározott olyan személyre szabott dolog vagy eljárás, amely lehetővé teszi az ügyfél számára a fizetési megbízás megtételét. A Pft. 2. § 6. pontja alapján „fizetési megbízás”: a fizető félnek vagy a kedvezményezettnek a saját pénzforgalmi szolgáltatója részére fizetési művelet teljesítésére adott megbízása, valamint a hatósági átutalási megbízás és az átutalási végzés. A Pft. 2. § 7. pontja szerint „fizetési művelet”: a fizető fél, a kedvezményezett, a hatósági átutalási megbízás adására jogosult és az átutalási végzést kibocsátó által kezdeményezett megbízás – valamely fizetési mód szerinti – lebonyolítása, függetlenül a fizető fél és a kedvezményezett közötti jogviszonytól. A Pft. 63. § (1) bekezdése a fizetési módok körét úgy határozza meg, hogy a fizetési művelet során alkalmazható fizetési mód a készpénzfizetésen felül: a) a fizetési számlák közötti fizetés, b) a fizetési számlához kötődő készpénzfizetés, és c) a fizetési számla nélküli fizetés. „Fizetési számla” kifejezés alatt a Pft. 2. § 8. pontja értelmében fizetési műveletek teljesítésére szolgáló, a pénzforgalmi szolgáltató egy vagy több ügyfele nevére megnyitott számla értendő, ideértve a bankszámlát is. Az egyes fizetési módok részletes szabályait az MNBr. VI. fejezete tartalmazza, az adott tárgykör kapcsán továbbá kiemelendő, hogy az MNBr. 25. § a) pontja a fizetési számlák közötti fizetési módok meghatározásakor az átutalást [aa) alpont], a beszedést [ab) alpont], a fizető fél által a kedvezményezett útján kezdeményezett fizetést [ac) alpont], végül az okmányos meghitelezést [ad) alpont] nevesíti. Fentiek alapján megállapítható, hogy a bankkártya – mint a Hpt. és a Pft. alapján készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek minősülő „dolog” – útján történő fizetési megbízás a Pft. 63. §-ban meghatározott, az MNBr-ben részletezett fizetési módon lebonyolódó fizetési műveletre irányul. Mindezekből következik az is, hogy a jogalkotó a bankkártyával kezdeményezett fizetést nem tekinti önálló fizetési módnak, a bankkártya
5
A Régi MNBr. tehát a bankkártyás átutalás fogalma alatt a banki automatán (ATM) keresztül történő átutalást értette, mivel azonban az átutalás ezen formája nem terjedt el széles körben, a hatályos jogszabályok ezt az altípust már nem nevesítik.
4
használatával megvalósuló fizetések tehát besorolandóak a Pft-ben és az MNBr-ben meghatározott fizetési módok valamelyikébe, amely fizetési módok között az MNBr. kétségtelenül az átutalást is nevesíti. Jelen állásfoglalásnak nem célja, hogy részletesen taglalja az egyes fizetési módok jellemzőit, az azonban kiemelést érdemel, hogy a fizetési számlák közötti fizetési módok alaptípusaiként az „átutalás”, a „beszedés”, végül a „fizető fél által a kedvezményezett útján kezdeményezett fizetés” különböztethető meg. Az ún. „push” és „pull” jellegű tranzakciók közötti alapvető különbség, hogy míg az átutalás jellegű fizetési módoknál a fizető fél (vagy annak szolgáltatója) kezdeményezi a fizetési műveletet, addig a beszedési jellegű fizetési módoknál a kedvezményezetti oldalról indul a fizetési művelet. Fentieket támasztja alá az MNBr. 27. és 32. §-a, amely rendelkezések az átutalás és a beszedés általános szabályait rögzítik. Az MNBr. 27. § (1) bekezdése értelmében az átutalásra szóló fizetési megbízással (átutalási megbízás) a fizető fél megbízza a pénzforgalmi szolgáltatóját, hogy fizetési számlája terhére meghatározott összeget utaljon át (számoljon el) a kedvezményezett fizetési számlája javára. Az MNBr. ugyanezen §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy az átutalási megbízást a fizető fél a fizetési számláját vezető pénzforgalmi szolgáltatóhoz nyújtja be. Az MNBr. 32. § (1) bekezdése alapján beszedési megbízással a kedvezményezett megbízza a fizetési számláját vezető pénzforgalmi szolgáltatót, hogy fizetési számlája javára, a fizető fél fizetési számlája terhére meghatározott összeget szedjen be. A 32. § (2) bekezdése szerint a kedvezményezett a beszedési megbízást a fizetési számláját vezető pénzforgalmi szolgáltatóhoz nyújtja be. Az MNBr. 25. § a) pontban foglalt felosztáson túl a fent idézett általános szabályokból is következik, hogy a 25. 6 § a) pont ac) alpontja szerinti fizetési mód a fizetési számlák közötti fizetési módon belül egy harmadik alaptípusnak minősül, amely nem sorolható be sem az átutalás, sem a beszedés körébe. E fizetési mód jellemzője, hogy a fizetési megbízást ugyan a fizető fél adja, de azt – ellentétben a 27. § (2) bekezdésében foglaltakkal – nem a fizetési számláját vezető pénzforgalmi szolgáltatójához nyújtja be, hanem a 7 kedvezményezett útján – így például a kedvezményezettnél lévő POS -terminált használva – indítja el a fizetési műveletet. A fő különbség tehát a beszedés és az MNBr. 25. § a) pont ac) alpontja szerinti fizetés között, hogy beszedésnél a kedvezményezett kezdeményezi a tranzakciót a fizető fél jóváhagyása mellett, míg a másik 8 esetben a fizető fél kezdeményezi a tranzakciót a kedvezményezett közreműködésével . A „bankkártyás fizetés” fogalom önmagában nem határozza meg a mögötte álló fizetési módot, az ügyletek háttérben meghúzódó technikáját alapul véve azonban azok jellemzően a „fizető fél által a kedvezményezett útján kezdeményezett fizetés” fizetési módként értelmezendőek, mivel a bankkártyával történő fizetéskor a bankkártya-birtokos (fizető fél) kezdeményezi a tranzakciót, de a fizetési művelet ténylegesen a kedvezményezett útján valósul meg. A gyakorlatban ugyanis a kártyabirtokos által rendelkezésre bocsátott kártyaadatok birtokában a kedvezményezett fizetési szolgáltatója bonyolítja le a fizetési műveletet. Fentiek alapján tehát, bár a Beadványban javasolt „eredményszemléletű” megközelítésben a bankkártyás fizetés egyfajta „egyszerű” átutalásként fogható fel, valójában az a pénzforgalmi szabályozás keretrendszerében tipikusan az MNBr. 25. § a) pontjának ac) alpontja szerinti fizetési módként értelmezendő. II.3. Összegzés Az MNB álláspontja szerint a Pmt. 2013. július 1. napján hatályba lépett 14. § (4)-(5) bekezdései azt a követelményt támasztják a szolgáltatókkal szemben, hogy azok érdemi, dokumentumokkal alátámasztott módon győződjenek meg az ügyfél által megjelölt fizetési számlák fennállásáról, amely kontroll fenntartása különösen azért indokolt, mert a szolgáltatók tényleges ügyfél-átvilágítás hiányában nyújtanak szolgáltatást ügyfeleik részére. Ez a kontroll az ügyfelek puszta adatközlése útján nem működhet hatékonyan, de a fizető fél által a kedvezményezett útján kezdeményezett fizetés Point of Sale Ez utóbbi konstrukció megkülönböztetéséül az Európai Parlament és a Tanács a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 97/7/EK, a 2002/65/EK, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról és a 97/5/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2007/64/EK Irányelve (PSD) szintén önálló kifejezést használ: „payment order initiated by or through the payee”. 6 7 8
5
ellentétes a Pmt. 14. § (4) bekezdés második mondatában foglalt követelménnyel is, amely szerint az ügyfél elektronikus úton vagy faxon igazolhatja a fizetési számlájának fennállását is. A Pmt-ben használt „egyszerű átutalás” fogalom tartalma a hatályos jogszabályok alapján nem határozható meg, a korábban hatályos jogszabályok a tárgyalt fogalmat jellemzően arra használták, hogy az egyedi, egyszeri (egyszerű) átutalásokat elhatárolják a rendszeres és csoportos átutalásoktól. Az MNB álláspontja szerint, amennyiben a Társaság szolgáltatásai kapcsán bankkártyás fizetés valósul meg egy internetes felületen, 9 tehát nem a Régi MNBr. szerinti ATM-en keresztüli átutalásra kerül sor, akkor a fizetési megbízás „a fizető fél által a kedvezményezett útján kezdeményezett fizetés” fizetési módon megvalósuló fizetési műveletre irányul, továbbá ekként is teljesül. Ebben a tekintetben az MNBr. 25. § a) pontjának ac) alpontja szerinti fizetési mód átutalásként nem értelmezhető. Budapest, 2013. november 29.
9
Régi MNBr. 22. § (1) bekezdés (jelen állásfoglalás: II.2. pont második bekezdés)
6
