r
fatm~
,.~
I1!I}t #.ih -p~~~
. ~.
,
".
r
,~
EGESZSEGTANI KUTATASOK A LEVEGŐT, TALAJT ÉS VIZET ILLETŐLEG.
Dr. FODOR JÓZSEF, LEV.
TA.GTÓL.
•#
II. RÉSZ.
A TALAJRÓL. KILENCZ TÁBLÁVAL.
8*
__
L ••••••••••••••••••••••••••••
----
JI
1: I
I
II
HIPPOKRATES
trilogiájának
1
másik
részére
térek át
ebben a munkában: a helyre, a talajra. A nagy bölcs és gondolkodó orvos abban a valamennyi között talán legjobban ismert s leginkább olvasott munkájában behatóan foglalkozik a helynek befolyásával népek, városok egészségére. Inti az orvosokat, hogya talajra is figyelemmellegyenek, ha meg akarják itélni valamely helynek egészséges vagy egészségtelen voltát; a legnagyobb határozottsággal felismeri a helyemelkedettségének, meleg fekvésének j elentöségét epidemikus betegségek létrehozásában, s óva int az alacsony és hideg talaj ellenében, míg a magas fekvésü, meleg talaj ú helyet ajánlja. 2 A helynek ez a jelentősége égyébkint ismeretes volt már Hippokrates előtt is a művelt görög népnél; Herodot is beszél róla, s mondja, hogy a beteg helyről beteg emberek származnak. ' Sőt maga Hippokrates is nem egy gondolatmenetet vett át teljesen Herodot munkáiból, 8 Valóban, abban az időben, a mikor még a letelepedö nép meglehetős szabadsággal válogathat ott a különböző fekvésü helyek között, ki is fejlődött annak a rendszeres megfigyelése: minö egészségi tulajdonságokkal bír valamely letelepítés re szándékba vett talaj. Különféle jeleket kerestek ennek a kiismerésére; az auguroktóI, papoktól az iste1 «flöpt rdpw~ óllhwv ,6r.wv.« L. görög és latin den Linden-től; Leiden, 1665. 2 1. h. 328. 1.
3 Lásd VI. 1577. 1.
Isensee,
Geschichte
d. Medizin,
kiadását
Berlin,
Van
1842.-45;
--EGESZSÉGTANI
118
KUTATÁSOK.
119
FODOR JÓZSEF.
nek vélekedését kérdezték meg, -- azután meg felbonczoltatták az ott talált, vagy ott felnevelt állatokat, s megtekintették azoknak máját stb. 1 Vitruvius, az első hygiénista-építész azt tanítja: hogy az építéseknél az első gond arra fordítandó, hogy a választott hely egészséges legyen. 2 Egész városokat hagytak oda a régiek, ha azok nagyon is egészségtelenek, lázaknák kitettek valának, s az egészségnek kedvezőbb helyet kerestek az újra építkezésre; így elhagyták, s azután jobban megválasztott helyeken újból felépítették Salpise, valamint Cervia városokat. ,A vevőnek jogában állott az oly telket, a mely egészségtelen volt (fundus pestilens) az eladónak visszaadni, mert azt tartották, hogy a tisztátalan talajon ennek szaga, meg rossz kigőzölgései miatt nem lehet lakni. 3 Valamennyi régi írónál, kivált Galenusnál, lehet olvasni, mennyire ártalmasnak tartották abban az időben az oly talajokat, a melyek mély fekvéssei bírtak, s vízkiőntéseknek ki voltak téve. 4 Alig szúkéges kiilőnősen megemlítenem, hogy első sorban a hideglázaknak támadását származtatták az ily talajoktói ; azonban ezenkívúl valamennyi «pestilentiális» betegség fellépését is összeköttetésbe hozták az egészségtelen talajjal és fekvéssel. Így Diodorus írja, hogy Bachus, önmagát s hozzája tartozóit uralkodó pestis alkalmával oltalmazandó, egy hegyre menekúlt fel: Thucycliclesnek is feltűnt, hogy az Ú. n. athéni-pestis főleg Athenben s a környező falvakban pusztított, míg más helyek, főleg az egész Peloponnesus, a járványtól mentve maradtak. A. Justinian-féle nagy pestis egyik leírója, Eoaqriue írja, hogy a pestis alatt egyes városok, városrészek nagyon szenvedtek, míg mások feltünően kevéssé. Ily helyre ha V. ö. Frank, 1. P. System einer vollstandigen medizinisehen Polizei. Ill. k., 757 1. Mannheim, 1804. 2 De Archítectura. Németül f. Roc1e. Berlin, 1800, I. k., 4 fej. 8 I. h. Frank, Ill. k., 757. 1. 4 V. ö. Isensee, i. m. VI. k., 1578. 1. 1
beteg érkezett, ez rnaga meghalt, elett tova. 1
ele
Cb
pestis
azért nem terje-
Az ókori czivilizáczió enyészetével az egészség gondozása is mcstoha viszonyok közé jutott. Később, a kőzépkorban, a kereskedelemmel s népgazdasággal együtt újra éledő hygiéne zsúfolt városokat, véglegesen - s többnyire rossz, egészségtelen helyeken - megtelepült községeket talált maga előtt, a melyeknél alig nyilt többé alkalom oly gondoskodást kifejteni a lakozásra s épitkezésre szánt helynek megválasztásában, mint a régi első letelepedéseknél. Természetesnek mondhatjuk tehát, hogy a talaj egészségi jelentőségével csak akkor kezdtek újra foglalkozni az emberek, a mikor alkalom nyilt megint arra,' hogya műveltebb népfajok országokat, világrészeket vegyének megtelepítés alá: India, Amerika gyarmatosításának idején. A legelső orvosok, az első utazók valóban már kiváló figyelmet fordítottak ama tájakon a helyi viszonyoknak az egészségre való befolyására. A forró égalj váltó- s abbahagyo lázairól, vérhasáról, kolerájáról stb. író orvosokat, az azon vidékek topographiáját nyujtó tudósokat s útazókat, mind fel kellene sorolnom, ha teljes literaturát akarnék nyujtani a felől: mennyire fontosnak tartották azok a talajt, endemikus kórok létrehozásában. Lincl, a ki a forró égalj betegségeiről olyannyira híressé vált munkát írt, 2 állítja, hogy a világ minden részén vannak az egészséges helyek mellett. egészségtelenek is és viszont, s bogy az orvosoknak ezeket ki kell ismerni, ki kell tanulmányozni. Fel is sorol munkájában több ide vágó példát. Az egészségtelenség okát egész határozottsággal a föld szen~yezettségébei:J. s időnkinti átnedvesítésében keresi, míg a sz~raz ~orróságot, amely. a . talajt kiszárítja, előnyösnek ta~tJa ~p~demiák, pestilentiák ellenében. A forró (és száraz) szel elűz] a pestist, mondja. 3 1 Evag?'Übs, Hist. eeel. IV, 29. H. Haeser, Lehrbuch d. Geseh. d. Med. Jena, 1876. III k., 1. füz., 46. és 50. 1. 2 Krankheiten d. Europaer in warmen Landern : angolból fordítva. Riga, 1792. ' 3 F. i. h. 153. 1. ö.'
.-
1,1
120
FODOR
EGÉSZSÉGTANI
JÓZSEF.
Sőt egész sorát a tüneményeknek irja le Lind, a melyekből ai egészségtelen helyeket fel lehet ismerni; így, mondja, a ködökről stb. és (5-ször) arról, hogya talaj oly homokkal van befedve, amely rendesen igen finom, futó és fehér színű. 1 Még többet is niond Lind. Azt tartja, hogy a forró klima alatt a járványoktóI úgy lehet menekedni, ha a veszélyes időben a lakosok elhagyják a veszélyes helyet, s máshová költöznek. Legkivált pedig azt tanácsolja, hogy ilyenkor hajób'a, bárkákra menjenek lakni, a melyek a fárványlátogatta hely szomszédságában is immunok maradnak, és nézetének támogatására felemlíti egy angolnak (Daidge) eljárását, a ki valóban egész háztartását szepen berendezett bárkán csapta fel, s azóta mentve maradt a helybeli fertöző betegségektől. 2 Castaldi 1767-ben írja, hogy Avignonban egy akkor uralkodott járvány alkalmával az alacsony és a mocs.árokhoz közel fekvő városrészekben meghalt minden tizedik lakos, míg a város emelkedett részén csupán minden negyvenedik. Bécsben is, mondja Frank, 3 a betegségek legveszedelmesebbek a «tiefe Grabellll nevű mélyen fekvő útczában. Hogy a talajnak ezt az ártalmas befolyását leginkább a malarikus betegségeknél vették észre s hangoztatták, igen természetes, mert épen ennél a betegségnél vehető az valóban észre. Azért alig is van író, a ki a malarikus betegségek okainak fejtegetésénel nem a talajra fektetné a fö súlyt. Lancisi 4 igen jól tudta, hogy a malaria ellen az a legbiztosabb óvószer, ha a lakást emelkedésre, dombokra építik. Sinclair azt állítj a, hogya mocsár csak akkor okoz malariát, ha a talaj agyagos; a tudás talaj mentve maradna a váltóláztóI; 5 a meszes talajon pedig egyáltalán nem ter-
1 Sinclair, Handbuch Amsterdam, 1808, 29. 1. ö.
1
U 4 Ó
F, i. h. 149, 1. F. i. h. 174. l. I. h. 774. l. De nox, palud, effl, Romae, 1717. Napjainkban is elterjedt nézet.
121
jednek az epidemiák, mondja, mert a ragályzö anyagok, a melyek septikus savból állanak, a mész által elnyeletnek. 1 Linné is, a nagy természetbuvár, észrevette a kiilőnbőzö minöségü talaj oknak szerepét a váltóláz elterjedésénél, s azért írja: «In Smolandia et Scania aylvestri, ut argilla rarior ita etiam febres intermittentes illis in locis amolandiae; ubi febres intermíttentes grassantur, semper etiam argillam observavi.» 2 Azon is gondolkoztak már régen, hogy hol, a föld minő részében képzödhetik, s mi által szállíttathatik el a malaria s más epulemikus betegségek mh'ge. Már említettem más helyen .(1. füzetben), hogy Varra úgy képzelte a dolgot, hogya mocsarak iszapjában teremnek az apró bogárkák, a melyek felszállnak, belélegeztetnek, s a betegséget létrehozzák. Mások többnyire pestilentiás kigőzölgéseket a talajból emlegetnek; 3 s bizonyítékúl erősítgetik, hogy az ártalmas tulajdonságú talaj ok felett sajátos bűz volna észrevehető. Sydenham az ártalmas gőzöket a talaj belsejében véghez menő ismeretlen bomlásból származtatja, a honnét azok a szabad levegőre jutnak, s ezt megfertőztetik. 4 Alibe1't szintén azt tartja, hogy az előbb kiszáradt talajból, újból átnedvesedésénél, gőzök emelkednek ki, a melyek a levegőt megrontják. Ugyanő már eszközt is lerajzol, a melynek segítségével eme gőzök lecsapódtathatnának s így vizsgálat alá vétethetnének. 5 Meg kell még jegyeznem, hogy a legtöbb szerző, a mikor valamely talaj ártalmas tulajdonságának okairól szól, utóbbiak között a talajnak szennyezettségét is rendesen megemlíti; nevezetesen azok az irók, a kik déli tartományok,
2 H. Boudin, Páris, 1557, I, 70. l.
2
KUTATÁSOK.
d. Gesunc1heit. Angolból ford. Sprenqel;
Traité de geographie et de statist. mec1icales..
• 3 Quintilian szerint a pestilentiák erednek « ••• ira Deum, aut llltempel'iae coeli, aut corruptís aquis, aut norcia terrae halitu ... II 4 Sydenham. Th., Opera medica. Genevae, 1757. I, k., 22, 1. 5 Traité d. fiévres pernicieuses intermittentes ; Paris, An XII, (1804).
1~2
FODOR
JÓZSEF.
India, Afrika stb. járványlepte vidékeit ismertetik. Hasper különösen kiemeli, hogy egy dán hajón sárgaláz ütött ki azon okból, hogy ez a hajó igen szennyes földet vett be fenéksúlynak. Ugyanő egész sorát a városoknak czitálja, a melyek mély fekvésük, agyagos talajuk s szennyességök miatt rosszindulatú lázaktól látogattatnak. 1 És így, ha ezen áttekintést a mult századok Íróinak nyilatkozatai s gondolkodása felett fontolóra veszszük, láthatjuk, hogy az orvosi tudományban apáink - minden elfogultság nélkül -- úgy tekintették a talajt, mint a legtöbb fertőző betegségnek, a pestilentiáknak egyik főokozóját. Kiemelték mindenütt az ártalmasság jelvényei gyanánt: a talaj külső alkotását (mély fekvést), a talaj anyagát (agyág, igen finom homok), szennyezettségét, s a víz áltcü való időszakos elborittatáeát (vízáradások). Én ezen általános meggyőződésre súlyt fektetek. Azok az öreg orvosok rendesen ropparit terjedelmes tapasztalattal bírtak, a mely valóban leginkább megragadhatta a járványok fellépténel s terjedésénel működő természeti tünemények főbb vonásait. Olyan az ő látásuk, mint a vezéré, a ki magas domb tetejéről nézi az ütközet menetet : onnét áttekinti ennek hullámait, felismeri a kűzdés jellemét, a győzelmes előrehaladást s a félénk hátrálást, a nélkül azonban, hogy az egyes katonasorok, az egyes katonák hősies vagy gyáva magatartását megkülönböztethetné. Amaz orvosok meglátták bizonyos fertöző betegségeknek magatartásában azt, a mit a széles alapon nyugvó gyakorlati észlelés meglátni enged; azt, a mit a természet, mint legáltalánosabb, legjellemzőbb vonást bélyegként sütött reájuk: azoknak függését helyi körülményektől. De nem voltak képesek amaz orvosok ugyanezen betegségek behatöbb tanulmányozására, a részletes élet- és kórtani viszonyok tudományos kutatására. Ezen tudományos buvárkodást csak a jelen század látta megindulni; az újonnan támadó chemia, a physiologia, s föleg a pathologia nyujtották e vizsgálatokra az eszközöket, s az 1 Krankheiten és köv. lap.
c1. 'I'ropenlander,
Lipcse, 1831., II. köt., 202.
EGÉSZSÉGTAN!
KUTATÁSOK.
123
orvosok, természetesen a gondolkodók s cselekvők közöttük, lelkesüléssel fordultak ezen ex act, részletes kutatási irányhoz. Csodálni való-s, hogy az orvosoknak legtöbbje ez időtől kezdve egészen más szempontokból kezdette tekinteni a betegségeket egyáltalán, nevezetesen pedig a szóban forgó járványos kórokat is, s azoknak okait? Nem természetes-e, hogy ezen búvárkodások előrehaladásával, kifejlődésévei egyre inkább elhagyták a betegségek kiilsö magata~tás~nak régi s tömeges észlelését s azoknak természetét, terJed~soknek okait a bonczoló asztalon fekvő hullából, vagy a mikroskóp alá helyezett szövetrészből kivánták megismerni, s é
abban hitték fel is találhatni. így lőn, hogy a mai orvosi nemzedék előtt egészen ic1eO'enné vált az fl, gondolkozás, hogy a betegségek jelentéke:y száma az ember testén, szöveti alkotó részein ~ívül fekvő kóroknak, a talajnak befolyása alatt áll, amely tárnadásukat előmozdíthatja, meg hátráltathatja. Legfölebb, a malariára nézve vették föl a talajnak azt a képességét. Es a mikor a hagymázról, eholeráról, pestisről, s más efélékről írtak, a kórokok között mindenre gondoltak - ragályzásra, egyéni diapozitióra, s genius epidemikus-ra stb. - .csak a talajra nem. Louis 1 híres munkáiban vitatja, hogy mi lehet az oka, hogy Párizsban nem terjed a hagymáz ragályzás által, míg vidéki észlelők azt ragályosnak mondják; azonban egy szót sem ejt el, a melyből következtetni lehetne, hogy a hely befolyására csak gondolt is. Ebből értelmezhető, hogya mikor a jelen 'században egy-más oldalról a talajnak fontos szerepére utaltak a járványok terjesztésénél, az orvosok legnagyobb része ezekre n.em is hallgatott. Mert ne feledjük el, hogy a jelen században, sőt a legújabb időkben is, mindig voltak egyes tudósok, a kik a közönséges, szűkebb látókörü - hogy úgy fejezzem ki magamat «anatomikus» hangúlattal szemközt a talajnak szerepét betegségek létrehozásánál kiemeltek, védték, hangsúlyozták. 1 Récherches ... gastroentérite, 11:)29.; ugyanaz ily czím alatt: R sur le Fiévre typhoic1e; Paris, 1841. .
124
, FODOR
JÓZSEF.
EGÉSZSÉGTANI
Bartels megkülönböztet egy «miasma terrestre s-t, a mely a perniciosus lázakat (typhus, malaria, sárgaláz, influenza stb.) feltételezné. Ennek a miasmának.a kifejlődésére nem szükséges mocsáros talaj, mondja, mert kifejlődik az bárhol, vulkáni behatások alatt, a talaj szennyezettsége mellett. 1 Ilyen talaj található mindenütt, városokban, sőt ezek egyes utczáiban is. Világos, hogy már Bartele észrevette, miszerint a fertöző betegségek feltünő függést tanusítanak a helyi viszonyoktóI, úgy hogy némelykor egyes városoknak bizonyos tájai, útczái járványtól el vannak lepve, míg más részei nincsenek; ezt a különbséget pedig a «miasma terreste« okozná.
A hasi ée küteges hagymázra nézve a Jegújabb időkig egész serege a orvosoknak, köztük már régen Virchow is, kiemeltak a talaj alacsony fekvésének, porosus-, nedves-, szervi anyagoktóI átitatott voltának' stb. lényeges befolyását a betegség járványos elterjedésére, 2 a nélkül azonban, hogy ezen figyelmeztetések a dolognak behatöbb tanulmányozását eredményezték volna. A míkor pedig a cholera megjelent, mínö háború indult meg a contagionisták meg az anticontagionisták között. ~iként húnyta be a szemét az akkor oly szép fejlődésnek indult exact búvárlat a tények megláthatása előtt. Az orvoso~ e~y ,része egyszerüen contagiumot állított fel a betegség terjedesenek magyarázására ; mások miasmát okoltak, de ez alatt a levegőnek mindenféle kalandos, képzelődős elváJtozását értették. A Rzerteszéllyel eudio~etrizáló orvosoknak mesés elemzései még mindig nagyon teletöltötték az orvosok fejét. . Pedig csak nyilt szemmel kellett volna nézniök. Az Indiából érkező cholera-értekezések majdnem egyhanguIag, s félreismerhetetlenül kiemelték a talaj befolyását a járvány terjedésére. 3 Az első, s the~riák által legkevésbé elfogult 1 Bl1/I'tels E. A. D. Die gesammten 1837., 230. és köv. lapokon.
nervösen
Fieber.
Berlin,
2 Az idevágó gazdag irodalmat lásd Hirsoh. A. Handbuch d. historisch geogr. Pathologie czímű munkájának 1. k. 182. és k. lap. 3 Igy: Jamesore (Report on the Epidemic cholera-morbus. Cal-
125
KUTATÁSOK.
praktikus észlelők annyira mentek, hogy a cholerát majdnem épen olyan endemikus betegségnek vázolták, a minő a malaria, a melyről tudjuk, hogy bizonyos időkben szintén mintegy szárnyat kap, s ellepi Európa, el a világ legnagyobb részét. 1 Ha az ember csupán a Marx munkájában ősazeállított angolliteraturának a csímeit, úgyszintén Hirsch (i. m. 1. k. 33. lap) rövid átnézeteit tekinti, lehetetlen, hogy elkerülje figyelmét az az egyhangúság, a melylyel az indiai orvosok a cholera epidemikus természetét kiemelik. 2 És mégis, Marx maga is, contagium mellett szavaz. Voltak azonban Európában is orvosok, a kik egész határozottsággal felszólaltak a contagium s a mystikus miasma ellen, s a talajban, eni:tek viszonyaiban keresték az elterjedés főokát és kormányzóját. Így amikor még a járvány határainken túl, Oroszországban dühöngött, az Orvosi Tál' szerkesztői újra és újra kiemelték az észleléseket, a melyek a mellett szóltak, hogya járványa meglepett helységek talaj viszonyának befolyása alatt áll. 3 Egész irodalom fejlődött ki nálunk a cholera alatt, a melynek Írói túlnyomó számmal kűzdőttek a contagiositás elmélete ellen,4 Schordann azt mondja, hogy egy természe(1
cutta, 1820.), Annesley (Treatise on the Epid. Ohelera of India, London, 1829.) stb. V. ö. Hirsoh. i. m, 1. köt. 112-135. és köv. 1., úgyszinte l. Peiienkofer : Untersuchungen u. Beobachtungen über die Verbr. d. Chol. München, 1855., függelékben. 1 H. ö. Haeser Geschichte. d. Medizin, Ill. k. 392. és köv. 1. 2 Marx, Die Erkenntniss d. Verh. u. Heil. d. anstek. Cholera. Carlsruhe, 1830., irodalomjegyzék és kivonat. 3 H. ö. Schnoster ismertető czikkét; Orvosi Tár, I, köt. 36. 1. • Legyen szabad erre a helyre egy rövid történeti rektifiká- 1 cziót beszúrnom. Sander, Untersuchungen über die Cholera czfmű munkájában. (Kőln, 1872. 41. l.) azt mon dja, hogy a chúl~ra ellen olyannyira üdvös prophylactikus .Jiouso to house visitation" először Angliában alkalmaztatott volna, 1848-9-ben. (Londonban 1849. szeptember 7-én alkalmazták először, vidéki városokban azonban már 1848 végén. V. ö. Baly and Gull, Reports on Epidemie Cholera, London, 1854. II. rész, 166. és k. L) Peitenkofer azonban ezt az eljárást német fölfeJezésnek nyilvánította. (L. Über den gegenwartigen Stand d. Cholera-Frage, München, 1873. 78. l.), minthogy a~
I
j~1 \
126
FODOR
JÓZSEF.
tére nézve ismeretlen, a föld belsejében véghezmenő s kifelé ható földi munkálat (processua)» alapja a cholerának. 1 De a legfigyelemreméltóbbat Eckstein tanította, úgy az Orvosi Tárban, mint németül megjelent munkájában. 2 Szerinte a váltóláz legalsóbb foka a mocsárgerj által okozott betegségeknek, míg a cholera azoknak legmagasabb foka. 3 Ezeknél a betegségeknél a növekedő chemismus a talaj felső rétegeiben, létrehozatva legkivált a nedvesség által, termeli a miasmát. Azután, előadva, hogy a cholera Pest körül több falut megkimélt, noha azoknak lakosai rendszerint bejártak a fertőzött városba, vásárokra stb., kiemeli, hogy a mélyen, folyók mentén fekvő községek alá vannak Müuehenben már 1836-7-ben megkiséreltetett. Valóban Kopp jelentésében (Generalbericht über die Cholera Epid, in München. München, 1837. 55. 1.) írja, hogy ott az orvosok naponta az egészségesek lakásait is meglátogatták, hogya netán betegedést idejekorán fölfedezzék. Kopp szerint ez az eszme Oetiinqer- Walle1'8tein minisztertöl származott volna. Ezekkel szemközt constatálhatom, hogy Magyarországon, nevezetesen Bereghmegyében, már 1831-ben, a cholera első megjelenése idején, a hatóság elrendelte, hogy minden. házhoz minden. nap bemenjen egy bizalmi fé?'fi (a mennyire lehetséges, egy orvos), e tudja. meg, nincs-e ott gyanús beteg, vagy mi több, cholera-halott. A beteget az orvos azonnal gyógyítás alá vette. (L, dr. Cserszky közleményét, Orvosi Tál', V. kötet) És így a "houseto-house visitntion» is inkább magyar mint német, vagy angol fölfedezés. Egyébkint Angliában is nem 1848-ban, de már 1832-ben megkisérelték a házról-házra ellenőrzést Hetton községben, még pedig jó sikerrel. Kirk Greenockban különösen sürgette általános életbeléptetését. (H. Fa1'mak jelentését az 1848-9·ki cholerajárványról. London, 185:1.) 1 Észrevételek a magyarországi cholera-járványról ; Orvosi Tár, Ill. köt, 128. 1. 2 Ecksiein. Fr. Die epidemische 'Cholera beobachtet in, Pest. Pest és Lipcse, 1832. 3 Hasonló nézetet vallott azóta sok más orvos is. Igy P: o. Canstatt (Handb. d. mediz. Klinik; 2. kiadás, Erlangen 1847., II. köt. 295. 1.) a malaria-kórokat következőleg csoportosítja: Váltóláz Klimaláz - Félbehagyó·, Epés láz - Mocsárláz ö.
Pestis -
Sárgaláz Vérhas.
Oholera
EGÉSZSÉGTANI
KUTATÁSOK.
127
vetve a cholerának, míg a magas fekvésű és tiszta községek mentve maradnak. Sőt a városban magában is a cholera talajviszonyoktól függést árult el; így - mondja - az alacsony fekvésű Vízi- és Ráczvárosban, Budán, a cholera előbb s hevesebben jelentkezett, mint a magasabb fekvésű Krisztinavárosban s a Várban. Végre, azt hinné az ember, hogy Eckstein már ismerte Pettenkofernek. egész elméletet, a midőn munkájában arra az eredményre jön, hogy a cholera epidemikus elterjedésére befolynak : Előszőr : a hely (folyók mentén-, ingoványos talajon-, alacsony dombok tövében fekvés; oly utczák, melyeknek házai olyan egészségtelen talajra építvék, stb.). Másoclszor: nagyon forró' időjárás, hűvös éjszakákkal (tehát iclőbeli dispositio). Harmadezor : bizonyos állapota az egyéneknek (egyéni clispositio) .
A betegség bizonyos körülmények közt contagiosus is lehet, mcndja Eckstein, de csak annyiban, a mennyiben minden betegség legmagasabb kifejlődésének idején contagiosus jellemet ölt fel; hogy azonban a cholera epidemikusan. terjedhessen, ahoz a talajnak bizonyos eiőkészültsége szükséges. E nélkiilteszi hozzá - ha p. o, egy cholera-beteqet Párisba vinnénk, ez ott meghalhatna, s ct betegséget még sem terjesztene másokra is. 1
De nemcsak Eckstein, mások is úgy nyilatkoztak már az 1831-2-ki cholera alkalmával, hogy ez, úgy mint a váltóláz, a melylyel rokonbetegség, a talaj viszonyoktól függ; így Steinheim, Heilb,t'onn stb.; hogy az a sziklás talajokat kerüli, míg az alluvium ot fölkeresi: így Boubée. Ugyanígy az 1848-9-ki járvány alkalmával is többen kiemelték a talaj beíolyasát a cholerára, köztük megint Boubée, a ki idevágó ~lzsgálatainak eredményét a következő pontokban foglalta ossze. 2 J. A talaj természete kétségbevonhatlanul hely egészségi constitutiójára, • I. m, 75. lapon. 2
Comptes rend us ; junius 25. ülés, 18i9.
befoly a
.
128
,,-
FODOR
~
EGÉSZSÉGTANI
JÓZSEF.
2. A cholera igen állandóan a 3-ad képzödésa (alluvialis) talajon fejlődik ki, vagy oly sziklás helyeken is, a melyek nedvességet absorbeálnak, s ez által meleg száraz időben bőséges kiáramlást (exhalaison) a talajból hoznak létre. 3. A mi a talajnak átitatását, a víznek elszállását a legjobban gátolja, az legjobban csökkenti a cholera intensitását is. Ugyanezen járvány alkalmával Fourcault több közlést intézett a franczia akadémiához, a melyekben a talajnak viszonyát a járványelterjedéséhez vitatta. A cholerának magatartását különböző tájakon összehasonlítva arra a meggyőződésre jött, hogy az alacsony fekvésű, alluvialis talaj ú hely, kivált ha még nedves is, előmozdítja a cholerát. Úgyszintén egyes kőzetek is - p. o. mész, szénvivő talaj előmozdítják azt, míg mások feltünőleg feltartóztatják, így p. o. homokkő, kvarczkonglomerát stb. Farr Londonban olyannyira függőnek' tapasztalta a cholerát a talaj emelkedett vagy mély fekvésétől, hogy egész törvényt állított fel an.nak nyomán, hogy kűlőnbőzö magasságú helyeken miként fog elhatalmasodni a járvány, s a tudományos committee-k, melyek az angol járvány fölött jelentéseket adtak, minden kétségen kívül állónak tekintették a talajviszonyoknak - nevezetesen a mély és nedves fekvésnek - abefolyását a cholerára. Tanulságos ez irányban a Baly és Gull. által szerkesztett kimutatás. Angliában 1849. ben meghaltak 10.000 lakos után: 1 208 parti fekvés sel bíró kerületben ..... 500-an 415 az ország belsejében fekvő kerületben 170-en. Még határozottabban nyilatkozott a tapasztalás a mellett, hogy kifejlődése és elterjedése a föld kérgének processusaival oki kapcsolatban áll, egy más betegségre: a sárqaláera. nézve. A legelső íróktól a legújabbakig alig tudnak másról beszélni, a mikor a sárgaláz támadásánák okát fejte1 Reports on Epidemie Cholera, drawn up at the Desire of the Oholera Oommittee of the Royal College of Physiciens. London, 1854., io. 1.
129
KUTATÁSOK.
getik, mint alacsony, alluvialis talaj ról, a melyet tenger, folyók, az évszakos esők nedvesítenek, - a szennyről, amely azt a talajt átitatja, s a melegről, a mely ezt a szennyet erjedésbe hozza, 1 - a magas, szellős, száraz fekvésű és tiszta talaj ról, a mely a járványt minden beczepelés daczára kizárja stb. Valóban fölösleges munkát végeznék, s ilyennel terhelném az olvasót is, ha czitátumokkal kivánnám ezeket megerősíteni. Hirsch megbecsülhetetlen munkájában 2 öszszeállította a szerzők nézeteit; ott a legfontosabb feltalálható. Kell-e emlékezetbe és figyelembe ajánlánom a malariára vonatkozó kutatások közül azokat, amelyek e betegségnek tellurikus eredetére bizonyítanak? Hisz ekkor, igazán, majdnem az egész malaria-literaturát kellene czitálnom. 3 Erre a betegségre nézve még az a kevés kibuvó is elenyészik, a melyet a sárgaláznál felkeresnek s felhozogatnak, hogy a betegségnek függetlenségét a talaj tól bizo.nyítgathassá.k. Erről a betegségről elfogadják s természetes1 Jameson; anémet természetvizsgálók nagygyülésén, 1830-ban, úgy nyilatkozik, hogy a sárgaláz oka az alluvialis talajban rejlik; itt a növényi és állati anyagok, azután földek, meg sók, a viz hatása mellett termelik a miasmát. L. Magasin fül' auslaudische Literatur. Hamburg, XXI. köt, (1831.), 382. L Az új-orleánsi állami kutató-bizottság a sárgaláz okainak tanulmányozása alapján úgy nyilatkozik, hogy a sárgaláz at bizonyos időjCt1'CtS, bizonyos helsjen. nemzi. Lásd Horton, Diseases of the 'I'ropieal Climates. London, 1879. 145. 1. , 2 Handb, d. historisch geographischen Pathologie; 1. k. 61. es k. 1. H. ö, ugyan Hirschaeu, a legújabb nézeteket összefoglaló p,r~ekezéséta Deutsche Vierteljahrsschrift fül' öffentL Gesundheitspflege CZlmü folyóirat IV. köt, 3-ik füzetében; 353. és k. 1. , 8 Igen tanulságos ez irányban megint Hirsch. összeállitása feljebb említett munkájában ; úgyszinte Griesinqer is, Handbuch der Spec. Path. u. Ther. czimű gyüjteményes munkának Infections Rrankheiten czímű fejezetében. Erlangen, 1864:. 8. és köv. 1. Herte, a ,Zlemsse ,. itemé " Hirseb nyomán "n- féle e gyUJ emenyes mUDk'aban cSl,!pan adja elo a malaria aetiologiáját, a midőn azon - német tudósnal m~gbocsáthatatlan - geographiai tévedést követi el, hogy áHítja, hogy Nemetm'szúgban a leghirhedtebb maleria tájék: a nagy és kicsiny ~~gya1' Alf6ld. L. Ziemssen, Hanclb. d. spec. Path. u. Ther. Leipzig, 8/4., II. köt. 2. rész, 532. 1.
xr.
T. ARAD.
HATH.
5 TERMf:sZETTUD.
KÖZLEMÉNYEK
XVII.
KÖTE;,
1881.
9
lao
FODOR
JÓZSEF.
EGÉSZSÉGTAN!
KUTATÁSOK.
nek-találják, hogy fellépésenél s elterjedésénél a talaj viszi az irányadó szerepet: ennél a betegségnél elismerik, hogy a talaj betegséget okozó anyagot termelhet, a mely bizonyos helyeken, bizonyos időben inkább kifejlődik, mint másutt, vagy máskor. Végig tekintve a tudósok során, végig a munkáikban kifejtett eszmemeneten, lehetetlen eltagadni, hogy számos járványos betegségre nézve mindig, s egész napjainkig megvolt az orvosok kőzt az a meggyőződés, hogy ezek a betegségek a talaj befolyása által fejlődnek járványokká. A talaj-
elméletet az azt megillető polezra emelte, sannak tudományos kikutatása számára az irányt, az utat feltárta. Pettenkofernek elévülhetetlen' érdeme marad, a járványok tana körül, hogy a búvárok figyelmét a talajra tudta fordítani, 8hogy ezeket ez irányban komolyabbvizsgálódásokra tudta serkenteni; mert kétségen kívűl a legnagyobb haladás a járványtan terén e században, hogy az orvosok között megszilárdult annak tiszta és világos tudata: hogya talaj maga _ ha nem is egymaga - a konnányzó hatalom amalaTia.,
theoria tehát orvosi tapasztaláson alapuló Tégi s nem úgy a véletlenre előragodott újonsült theoria. Ezt úgy hiszem az itt
orvebuzgó 8
nyujtott rövid történeti szemle kétségtelenné teszi. De minél inkább visszatekintünk a multba, s látjuk az elmult évtizedek, hogy ne mondjam századok gondolkodását, lehetetlen szetnrehányáat nem tenni a tudomány férfiainak, hogy oly kevéssé igyekeztek egy ily fontos kérdésben, a kutatás s buvárlás segélyével világosságot deríteni. Az a chemikus, It ki felismerte, hogy a levegőből egy rész elfogy, ha nitrogénoxyd-gázzal keverjük, nem nyugodott, míg hosszas kisérletek, kutatások nyomán ki nem derítette, mi fogy el a levegőből, s miért fogy el. Így a természettudományok egyéb ágaib an ; így az orvostudomány legtöbb disciplinájában is, a physiologiában, pathologiában. Csupán a betegségek okaival foglalkozó orvos nyugodott meg mindig a járványok elterjedésénel szemébe ötl6 tünemények észrevevésével és legfölebb azoknak elméleti fejtegetéseibe, félremagyarázásába bocsátkozott még, de exact kutatásokba, azokba nem. Nem csoda tehát, hogy a talaj befolyásáról való hit meg volt ugyan mindig, de az csakis hít maradt, nem vált tudássá, tudománynyá ; nem csoda, hogy ez a hit is. az onosi tudománynak más irányban tőrténö hatalmas kifejlődése mellett lassankint csaknem feledékenységbe rnerűlt, nem méltattatott figyelemre. Pettenkofer hályogot szúrt szemeinken, a mikor majdnem egyszerre megjelenő két nagy munkájában 1 a. tfJLlaiI
Uutersuchungen
u. Beobachtungen
über die Verbreitungsnrt
sárgaláz. a pestis, cholera s sok más bldegség járványos lődésénél, a mely tudat legjelesebb s leggondolkodóbb
kifej-
sainknál egyre inkább és inkább tért, valamint tevékeny munkásokat hódít. 1 ' , A természettudományokban a legtöbb kérdéssel 'úgy vagyunk, mint az útazó a hegyes tájakon. Távolról látjUK a dombokat, s azt hiszszük, ha azokra; sikerül felkapaesked-: nunk, mindent meglátunk körülöttünk. S ha felértünk a domb magasságára, észreveszszük, hogy mögötte még nIa;gasabb emelkedés nyúl fel az égbe. Ezt is megmászszuk: mézo macasabb bérczek, ormok emelkednek, egész a végteo , lenig, a hová soha, talán soha el nem érünk. Igy a talajtheoriával. Ennek mai állására fölemelkedve látjuk csak: mennyi kérdés kutatandó, vizsgálandó még, hogy csak a
d. Oholera. München, 1855. Továbbá: Hauptbericht über die 010lera-Epidemie im Jabre 1854. Müucheu, 1857, 1-375, lap, I Pettenkofer talajra vonatkozó munkálatai oly számosak, s nagyrészt oly ismeretesek is, hogy felsorolásukat bízvást elhagyhatom. Munkáinak szelleme többé-kevésbbé hiv en kivehető : Wille, Über den Einflüss des Bodens, auf die Verbreitung el. inelischen Oholera, München, 1875. czímű munkájából ; továbbá EulenbU1'gnak Real-Encyclopadie der gesammten Heilkunele czírnű szótárában a «Boden» fejezet alatt foglalt összeállításból, amely Soyka figyelmes tollából került ki, H. ö. továbbá Liebermeieteruee: Typhus abdominalis-, s Lebe1'tnek Rückfallstyphus, Flecktyphus és Chclera czímű értekezéseit a Ziemssen-féle kézikönyvnek II, kötetében, ft melyek mind jelzik azt az álláspontot, a melyre az áetiología több járványos természetű betegségre ~ézve eljutott, s a melyek mind megvitatáson felül állónak mutatják ki azt az elméletet: hogy a talaj. bízonyos jel'tőző betegségek elterjedésére bejolyással bir,
132
FODOR
JÓZSEF.
főbb vonásokban -is megismerhessük azokat a térmészeti erőket, a melyek okozzák, hogy a járvány, az istenek haragjának eme régi szülötte, kénytelen meghajolni a föld pora előtt. Minő mádon. foly be a talaj bizonyos fe1'tőző betegségekre J
ez ma a kérdés; ez az az irány, a melyben a talajt illető aetiologiai kutatásoknak haladniok kell. Ily kutatások képezik jelen nnmkálatomnak a tárgyát. Vizsgálni fogom a következő sorokban; a talajnemeknek magatartását a szenynyező anyagokkal szemközt, 1 és a talajban véghezmenőbomlásnak feltételeit s tüneményeit; vizsgálni fogom Budapest talajában azon folyamatokat, a melyek itt a rohadásra, korhadásra befolynak, úgyszintén ezen chémiai processus?knak kinyomatát, a talajlég szénsavát, a szénsavnak ingadozását.Vizsgálni fogom, hogy a főváros különbözö részeiben, a ta-lajnak kűlönbözö mélységeiben minő a szennynek a minösége és mennyisége; végül pedig össze fogom hasonlitani a talaj viszonyainak időbeli és helybeli változásait a fővárosban tapasztalt epidemikus betegségek idő s helybeli magatartásával. És ha ez a munkám positiv eredményekben szegény is: szolgáljon az tanulságúl azok számára, kik több erővel, jobb belátással képesek s akarnak ,is ezen oly fontos tudományos kérdések tisztázásához hozzáfogni. 1 Az idevágó kisérl eteket részben már 1874-5:ben mint azt a megfelelő helyeken kiemelni fogom, -
I
,
végeztem,
