TOM BOBB: KIBUC – XII. RÉSZ
- folytatásos regény -
HUSZONHARMADIK FEJEZET - Mióta levették a gipszet - mondta a lány -, mintha kicsit fickósabb lennél. Érdekes megállapítás volt. Lenéztem ágaskodó farkamra, majd vállat vontam. - Van ez így.
Közelebb mászott az ágyon, és négykézlábra állt. Jól nézett ki a haloványan áttetsző, vékony hálóingben, amit viselt. Úgy meredeztek a mellbimbói, mint két kőkemény kiflivég. Feltekintett rám, majd szemközt nézett a farkammal. - Mit szeretnél, nagyfiú?
Ő is Pali műve. Ahogy lassan az egész életem. - Azt szeretném, ha kényeztetnéd - feleltem. - Azt szeretném, hogy lassan vedd a szádba, és
szopogasd… aztán majd meglátjuk…
Érdekes egy lány, annyi szent. Miután pár percnyi cuppogást követően óvatosan elfektetett az ágyon és lefejtette magáról a hálóinget, fölém térdelt. Az izgalom hatására szinte minden
porcikájában reszketett. Éreztem, hiszen össze voltak kulcsolva a kezeink. A tekintetembe meredt. - Tudod, hogy picit szerelmes lettem beléd, nagyfiú? - suttogta. Nem feleltem.
- Kívánlak… nagyon…
Egyik kezével lenyúlt, megfogott, majd lassan ráereszkedett. Éreztem, hogy megfeszül a csípőm,
hogy eddig is forrongó vérem még inkább tombolni szeretne, hogy izmaim epekedve várják
agyam parancsát, amitől vadul mozgatnák altestemet, de még vártam. Nyugalmat erőltettem magamra.
Pali azt követően mutatta be, hogy hazavitt a kórházból.
- Ő itt Alexa. Ő lesz az ápolód.
Végignéztem a lányon. Magas, karcsú teremtés hihetetlenül kislányos szemekkel, csodálatos
arccal. Nem lehetett több tizennyolc évesnél. - Aha… - nyögtem ki. - Izé… gyakorlott? - Az vagyok - búgta a lány.
Este jöttem rá, mennyire gyakorlott. Mivel csak mi ketten voltunk a lakásban, így kénytelen voltam neki szólni a fürdést illetően. A magam egyszerű módján hoztam szóba a dolgot: -
Alexa… már ne haragudj, de… ömlik rólam a víz. A saját lucskomban heverek. Kedvesen letette a könyvet, amit olvasott, és közelebb lépett. - Fürödnél?
- Maradjunk a zuhanynál. Biccentett. Aztán: - Mibe fogadunk, hogy mióta gipszben vagy, még nem álltál víz alatt? A putriban csak lemostak, igaz? - Felszisszent. - Micsoda pazarlás! - Ezt hogy érted?
- Hagyjuk - mondta. - Mennyire vagy szégyenlős? - Nem tudom. De hogy értetted azt, hogy…
- Mondtam: hagyjuk! Mikor prütyköltél utoljára? Ettől a kérdésétől egy másodpercre elfelejtettem levegőt venni. - Szóval? - firtatta.
- Hát… Azt hiszem, olyan négy-öt hete. - Azóta semmi? - kérdezte, és félig nyitott tenyerét az ágyékához tette, majd félre nem érthető mozdulatokat tett vele. Felvont szemöldökkel az arcomat fürkészte.
Megtaláltam a hangomat: - Szerinted ezzel a két lóbaszó gipsszel a karomon hogy a francba
tudnám kiverni?! Alexa! Ne idegesíts! - Hé! Én tehetek róla, ha fantáziátlan vagy?! Mire használtad odabenn a nővérkéket? Ettől újra elment a hangom.
Az egészben talán a gipszekre húzott nylonzacskók voltak a legmókásabbak. Miután négy
zacskót is eltépett és rávont a gipszekre, ügyesen leragasztotta őket. Elkészülve a művel körbejárt, mint egy modellt. - Hmm… Nem rossz - mondta komoly hangon, ám láttam, hogy közben mosolyog. - Min vigyorogsz, baszki?
- Szerinted? - kérdezett vissza. - Na, gyerünk a fürdőbe! Miután beállította a vízhőfokot, felém fordult.
- Két dolog - szólt. Intőn felemelte a mutatóujját. - Egy: ha kikezdesz velem, letépem a szerszámod és a szádba tömöm! Kettő: ami itt most történni fog, kettőnk közt marad, különben érvényes lesz az első pont második része! - Aha - nyögtem ki.
Mély levegőt vett és mögém állt. Megragadta a pizsamanadrágot, letolta a bokámig. - Lépj ki belőle! És ha lehet, ne nézz hátra!
Kiléptem. Éreztem, hogy merevedésem lett. Hallottam, amint megválik a ruhájától. Hirtelen
megfogta a hátamat és elkezdett a zuhany felé tolni. Beálltunk a víz alá. Kellemes volt, ahogy a friss víz átsuhant a testemen. Hangosan zörgött a zacskókra fröccsenve. - Tuti nem ázok be? - kérdeztem. - Hallgass! - felelte.
Vizet fröcskölt a hátamra, majd beszappanozta. Puha, finom keze volt. Körkörösen mosott le,
egészen a fenekemig. Ott kissé elbizonytalanodott. Álltam, mint albán szamár az esőben, és vártam, mi fog ebből kisülni. Aztán éreztem, hogy folytatja. Leguggolt, beszappanozta a lábaimat
is, egyre lejjebb és lejjebb mosott. Egyre keményebbre duzzadtam. Mereven álltam, meg sem mertem mozdulni. Felfelé tartott. Határozatlanok lettek a mozdulatai, sokat időzött a combomnál. Aztán hallottam,
hogy rettenetes gyorsasággal szappanozza a kezeit. A következő másodpercben előrenyúlt,
elkezdte mosni a hasamat, és lassan, érzékien lefelé tartott. Éreztem, amint apró, kemény mellei nekinyomódnak a hátamnak. Éreztem a fenekemnél ágyékának melegét. Őrült forróság lepett el. Legszívesebben megfordultam volna, hogy megcsókoljam, hogy láthassam ártatlan arcocskáját és ártatlan tekintetét, de csak mereven álltam, és vártam a beteljesülést. Először óvatosan ragadta meg. Teljesen nekinyomta magát a hátamnak, hogy minden kilójával
megtartson. Úgy éreztem, finom kezének egyetlen érintésétől szétdurranok, de amikor elkezdett
vele foglalkozni, az érzést egy még mélyebb, még fantasztikusabb, már-már leírhatatlan varázslat vette át. - Ne haragudj - suttogta -, de még sosem csináltam ilyet! Nem tudtam mit felelni.
- Jó? Bólogattam.
Egyre gyorsabban és gyorsabban járt a keze. Egyre keményebben tartotta aprókat rángatózó testemet, egyre jobban nekem nyomódott. Az idő elvesztette lényegét; már csak az számított, hogy ez a pillanat örökké tartson. Egyik tenyerével megragadta a hasamat, a másikkal kitartóan dolgozott. Mennyei volt! Aztán hirtelen kilövelltem, hatalmasat élveztem, hangomtól megrezdült a fürdőszoba. Nem bírtam tovább a feszes vigyázzállást: úgy járt az altestem, mint egy megvadult bika. Hihetetlen megkönnyebbülés vett erőt rajtam. Aztán lassan megnyugodtam, lassan
alábbhagyott vad szenvedélyem, és már újra hallottam a zubogó vizet, és újra éreztem a testét. Csak most vettem észre, hogy pár másodpercig szinte süketen és vakon lebegtem a térben. Visszaköltözött a zuhanyzó.
Elvette a kezét, átkukucskált a gipsz alatt, és a csempére irányította a zuhanyrózsát. - Ezt nevezem! - szólt, miközben lemosta. - Ha megkérhetlek, most ne mondj semmit, nagyfiú!
Rendben? Lemosdatlak, aztán irány az ágy!… Mármint te mész az ágyba, én pedig… Elvörösödött. - Az istenit…! Hagyjuk! Csak rá egy hétre vetettem fel a témát.
- Mit csináltál a fürdőben, miután engem ágyba tettél? Rám nézett. - Szerinted? Nagyon izgató volt, ahogy elmentél. - És miért nem előttem csináltad… mint most? - Ne légy szemét! - sziszegte.
Pali pár nappal később ült le mellém: - Milyen a csaj?
- Ezt hogy érted? - Megfelel, vagy keressek másikat? Volt valami csintalan vigyor a tekintetében.
- Megfelel - mondtam. - De szerintem nem csak én élvezem, hogy itt van. - Ezt hogy érted? - döbbent meg. Gabi, a barátnője néha érdekesen (vagy inkább: erotikusan, kíváncsian?) nézett Alexára, és
tegnapelőtt délután mintha halk nyöszörgést hallottam volna a falakon át. Akkor Gabi is itthon volt. Látva Pali tátott száját és megdöbbenő arckifejezését, elmosolyodtam: - Nem rád értettem. Gabira.
Ettől még jobban leesett az álla: - Hé! Kikezdett a nővérkével? - Talán.
- Talán?! Ez nem igazi düh. Csak nevettem rajta. - Hát, öreg vitéz, vannak dolgok, amit mi nem tudunk megadni egy nőnek… izé… csak egy
másik nő. Érted, ugye? Ettől még ugyanolyan marad a világ!
Elgondolkozott. Aztán ezt mondta: - Baszki, én már lassan ötven leszek, de néha úgy érzem, mintha a múlt századból jöttem volna! Na, jó, ne firtassuk! Hagyjuk a lányokat! Fontosabb dolog miatt ülök itt. - Éspedig? - Jövő héten leveszik a gipszedet. Shmulik már hetek óta átkozódik miattad. Azt mondta, a
kiesésedet pótolni kell, méghozzá nem kevés összeggel… Hanem erre ne legyen gondod, mert
beszéltem vele! Átvettem a tartozásod… Hé: ne mondj semmit! Semmit! Enyém a tartozásod, kifizettem neki a pénzét, és azt szeretném, hogy pár hét torna után újra munkába állj. Az én emberem leszel.
- Nem vagyok ló vagy teve. Nem vagyok rabszolga, baszod! Engem nem fogtok össze-vissza
adni és venni! - Nem erről van szó. Shmulik baszik rád. Aljosa elköpte neki az ügyed. - Haha.
- Az a baj, hogy még mindig nem látod át! Ha Shmulik tud valamit, akkor azt mindenki tudja! Ez így működik. Folyamatosan figyelnek. Az ő befektetésük, az ő emberük vagy, és nem engedhetik
meg maguknak, hogy csorba essen azon az átkozott becsületükön! Jártam Leopold papánál is, és beszéltem vele. Neki sem tetszett az ügyed a kurvákkal. Akkora bazi nagy porfelhőt kavartál, hogy pár napig senki sem látott tovább az orránál. Persze Aljosa kihasznált minden percet, és most jókat röhög a markába. Ezen elgondolkoztam. - Azt veszem ki a szavaidból - mondtam -, hogy jelenleg jobban tenném, ha egy másik bolygón
élnék.
- Na, ennyire azért nem kell erősen venni! Aljosa felhívta Leopold papát, hogy valami kis
kártérítést csikarjon ki belőle, erre úgy el lett küldve délebbre, hogy öröm lehetett hallani! Természetesen azért csurrant neki néhány szelet a nagy sajtból, de csak azért, hogy úgy érezze: nyeregben van. - Vigyorogni kezdett: - Erre rá két napra megszerveztünk neki egy kis razziát. Az egész kibaszott szabolcsi hálózatára lecsaptak a vámosok. Körülbelül harminc millát bukott. - Mindez miattam? - Ne légy nagyképű! - figyelmeztetett még mindig vigyorogva. - A kurvák miatt.
- Persze. Jelképesen.
- Francokat. Baszod: huszonhárom kurvát vittél magaddal! Ezért volt a porfelhő!
A porfelhő nem ezért volt, öregem, gondoltam, de nem mondtam semmit. Tudom, amit tudok.
Nem fogok vitatkozni egy olyan dolgon, amiben biztos vagyok. Mert biztos lehetem benne: én kavartam a porfelhőt, az én ügyem miatt ingott meg kissé Aljosa és Leopold bácsi széke. Talán fejek is hullottak miattam, bár azt biztosra vettem, hogy erről sosem fogok megtudni semmit.
Érdekes, kellemes volt gipszek nélkül élni. Érdekes volt újra használni a karjaimat. Olyanná
váltam, mint egy újdonságot felfedező kisgyermek: egész nap a karjaimat tornáztattam, feléjük irányult minden figyelmem, állandóan mozgattam őket. Ültünk Alexával a televízió előtt, és kimondottan élveztem, amint pár napos borostámat vakargatom egy gyufásdobozzal. Közben azon töprengtem, amiket Pali mondott.
Nem hazudok: Detty sokszor az eszembe jutott. Rá gondoltam akkor is, mikor megláttam a
pincében a két mamutot a vasdorongokkal, rá gondoltam a kórházban, mikor magamhoz térve észrevettem, hogy mindkét karom vállig be van gipszelve és ki van súlyozva, és rá gondoltam, mikor Pali a lakásába hozott.
Érdekes dolog a hasonló gondolkodás. Buzeráltam a borostámat, közben azon vettem észre magam, hogy a lakás sebezhetőségén rágódom. Pali kora délután azzal lepett meg, hogy elvitt kocsikázni.
- Egyik ismerősöm talált valami érdekeset - mondta útközben. - Micsodát? Még nem vagyok kész a harcra, baszod! - Nem erről van szó. Elhallgattam. - A kéglim nem biztonságos - szólt. Rám nézett. - Aljosa megint kavar. Most lepaktált az
arabokkal.
- Ejnye. - Semmi gond. Minket sem ejtettek a fejünkre. Bekanyarodtunk a hídra. Figyeltem a Dunát. Járt az agyam.
- Kötöttem egy remek üzletet - folytatta. - De jobb, ha most rögtön lerendezünk valamit, öregem: ez az én boltom! A te dolgod, hogy jó pofát vágj mindenhez, és kibaszottul vigyorogjál! Ha majd nem tetszik valami, négyszemközt megvitatjuk!
- Hihetetlen vagy - közöltem. - Mindig meglepsz valamivel. - Téged féltelek. Csak nem akarod észrevenni. Megráztam a fejem: - Fenéket. A befektetésed félted. Shmulik bizonyára megkérte a pénzem.
- Ne légy mocsok! - figyelmeztetett.
Budán rövid kanyarokat tettünk, majd elindultunk felfelé a hegyekbe. Úgy vezetett, mint egy megszállott. Felvetettem: - Emlékszem, mindig is utáltam, mikor azzal a dumával jöttél haza,
hogy előnyös üzletet kötöttél. Ha te előnyös üzletet kötsz, az nekem általában nagy szart jelent. De tudod, mit? Kussolok. Hagyom, hadd vigyen az ár. Én kerestem magamnak a bajt. - Ez a beszéd!
- Mit tudsz a kurvákról? Felhorkant, de nem felelt.
- Sosem kérdezted, miért csináltam - mondtam. - Mert nem ésszel csináltad. Az pedig nem érdekel, ha a farkad… - Nem a farkam - vágtam közbe. - Legalább ne magyarázd meg!
Oldalvást fordultam az ülésben. Éppen megálltunk egy piros lámpánál.
- Detty a neve. Azt hiszem, miatta csináltam. Őszinte volt, érted? Láttam a szemében az
őszinteséget, és mikor megkért, hogy segítsek, sokáig haboztam… Aztán döntöttem. A többit rendesen elbasztam, annyi szent. Hozta a lányokat. Talán ha csak őt húzom ki a mocsokból, másként alakul. Nem szólt.
- Te még sosem éreztél ilyet? Hogy segíthetnél máson, de csak ülsz, mint egy adag teveszar?… Nem akartam ezt az érzést. Talán ma is megtenném, ha módomban állna. Talán úgy is, hogy tudom, mi a következménye.
- Mert hülye vagy. - Elindultunk. - Az a baj veled, hogy túlságosan lágyszívű vagy. Ez nem illik a hozzád hasonló testbe. Bárki könnyen bevisz a csőbe, és te szinte élvezed, ha a válladon sírnak.
Így volt ez a haverjaiddal, például ezzel a kurva Shmulikkal, mikor még iskolások voltatok, és így
van ez a szép szemű lánykákkal is, mint ez a Detty… Már megbocsáss, de valamit nagyon elkúrtak a készítésednél, öregem!
- Le ne bassz érte, hogy esetleg figyelek másokra! - De lebaszlak érte. Majd az élet megkeményít. Még puha vagy. - Baszd meg! - köptem felé.
Rám tekintett. Vigyorgott: - Baszd meg te! A hegy tetején, ahol már több tíz- és több százmilliós villák sorakoztak, lefordultunk egy
árnyékos mellékutcába. Pali üresbe tette a váltót. Az út
végén látható okkersárga, legalább
három méter magas kerítésig gurultunk. Ott leparkolta a kocsit az árnyékban. - Ha szarban vagy - fordult felém -, mindig onnan kapsz segítséget, ahonnan nem várnád. Hallgattam.
- Gyerünk - mondta, és kilépett a kocsiból. Megnyomta a kapucsengőt. Szinte rögtön meg is reccsent a beépített mikrofon: - Igen?
- Pali vagyok. Meghoztam.
Kattant a zár. Pali beljebb tolta a kaput. Besétáltunk. - Kurvára titokzatos vagy - szólaltam meg. - Ez még semmi.
- Remek - dünnyögtem. Kopasz, öltönyös fickó várt minket az ajtóban. Karjait úgy fonta össze az ágyéka előtt, mintha attól félne, hogy alattomosan belövünk neki egy tizenegyest. Rögtön észrevettem a meglehetősen
hatalmas dudort a szívénél. Jókora mordály lehet, futott át az agyamon. - Fegyver? - kérdezte. - Nincs fegyverünk.
Csak most vettem észre a detektort a kezében. Gyorsan mozgott; mire feleszméltünk, már
átvizsgált bennünket. A fejével intett: - Befelé! Érdekes kép fogadott. A fickónak még három ikertestvére volt, mindegyik kopasz és nagydarab,
mindegyiken drága, éjfekete öltöny. A hallban várakoztak. Ezeknek is érdekesen dudorodott a zakója. Miután leballagtunk az alagsorba, ami a hátsó udvarral volt egy szinten, már rájöttem, mire
mondta Pali, hogy onnan kapok segítséget, ahonnan sosem várnám. Figyeltem, amint a napsütötte udvarról, közvetlen a roppant medence széléről elindul felénk egy vékony alak.
Fürdőnadrágban volt, törölközőt lóbált a kezében. Már távolról ismerősnek tűnt, de ahogy közeledett, úgy éreztem, képtelen vagyok megfékezni hirtelen fénysebességre szökkenő gondolataimat.
Géza. Úgy ballag felénk, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Ez a baszott nagy
villa, a baszott nagy testőrök, a baszott nagy medence.
Baszott nagy átverés? Mi ez?!
- Szevasztok - mondta. Mosolygott. A vendéglátók bizalmas mosolya ez. - Szevasz - mondta Pali. - Hát te? - kérdeztem.
Pali oldalba bökött: - Ő lesz az az ember, aki kiránt a szarból.
