A HUSZONHARMADIK ZSOLTÁR

23. ZSOLTÁR

ISTEN - A ZSOLTÁR ÍRÓJÁNAK PÁSZTORA Dávid zsoltára

1. Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. 2. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. 3. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az Ő nevéért. 4. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. 5. Asztalt terítesz nekem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. 6. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig (mindörökké).

A HUSZONHARMADIK ZSOLTÁR A 23. zsoltárt Dávid király írta élete egyik legsötétebb órájában. Nemcsak sok barátja hűtlenségét élte át, de szeretett fia, Absolon is fellázadt ellene. Absolon kiűzte Dávidot palotájából, Jeruzsálemből, a pusztaságba, arra kényszerítve édesapját, hogy mentse az életét. Dávidnak nem volt serege. Nem volt vele senki, néhány hűséges követőjén kívül. Semmivel sem rendelkeztek, csak a rajtuk levő ruhákkal és némi élelemmel. A szerencsétlenség közepette úgy látszott, hogy Dávid mindent elveszített, a koronáját, a vagyonát, a barátait és mindenkit, akit szeretett. Valaki azonban ekkor is mellette állt... Amikor az üldözött király menekült Jeruzsálemből a Kidron-patakon át, fel az Olajfák hegyére és tovább Júda pusztaságába, visszaemlékezett Isten ígéreteire. Ekkor fogalmazta meg a 23. zsoltárt. Ez az imádság lerögzíti, hogy a „halál árnyékának völgyében" - az élet legnehezebb pillanataiban -, hogyan győzhetünk a nehézségek, a

szenvedés és a tragédia felett. Bármilyen szerencsétlen helyzetbe kerülsz, Isten áldása ott marad az életeden, ha Te kitartóan ragaszkodsz hozzá! A 23. zsoltár arról szól, hogy Istennek terve van az életeddel, és hogy nem minden veszett el! - Dávid ezt értette meg. A 23. zsoltár megvigasztal. Isten ígéretei ma is érvényesek. Ugyanúgy szólnak hozzánk, a 21. században, mint háromezer évvel ezelőtt Dávidhoz, Absolon lázadásának idején. Az élő Isten kegyelmesebb, mint azt mi fel tudnánk fogni. A 23. zsoltár minden sora üzenet a mennyből. Azt mutatja be, hogyan bánik a szerető Isten azokkal, akik Őhozzá teljes szívükből ragaszkodnak. Az Ő áldása kegyelemből lesz a miénk, ezt mi semmivel sem érdemelhetjük ki. Ha fegyelmez, helyreigazít, az is szeretetéről beszél. Az életünk sohasem attól függ, „kik" vagy „mik" vagyunk, hanem azon múlik, ki és mi a jó Pásztor, az Úr Jézus Krisztus! A 23. zsoltár bizonyságot tesz arról, hogy az örökkévaló Isten ugyanúgy személyesen gondoskodik a benne bízókról, mint pásztor a juhokról (1. fejezet). A jóságos Isten ellátja az Övéit, bármilyen körülmények között is, mint egy szerető házigazda (2. fejezet). A Mindenható Isten megoltalmaz bármilyen támadások közepette! (3. fejezet).

A PÁSZTOR ÉS A JUHAI Zsoltár 23,1-4

A juhok kiszolgáltatott állatok. Nem tudják sem vezetni, sem megtisztítani, sem megvédeni magukat. Könnyen megriadnak, mindenben a pásztortól függnek, akinek vezetnie kell a nyájat sziklás és veszélyes helyeken, hogy jó legelőkre és tiszta vízre találjanak. A juhok kiszolgáltatottsága hasonlít az ember helyzetére. Az embert egy láthatatlan, mégis valóságos gonosz hatalom befolyásolja folyamatosan, hogy ne Isten akarata érvényesüljön az életében. A Sátán erői ellen kell küzdenie (Ef 6,12). Minden embernek meg kell tanulnia, hogy ebben a harcban a mennyei Pásztor útmutatására hallgasson és gondoskodására támaszkodjon. Van, hogy ez az „igazság" fegyelmezés útján vésődik be mint egy lázadó vagy csökönyös juh életében.

Az Újszövetségben megismerjük a mennyei Pásztort 1. Ő a szabadító Úr Jézus Krisztus, aki saját élete árán váltotta - vásárolta (!) - meg az emberiséget a bűn és a sátán hatalmából! János 10,10-11: „A tolvaj nem egyébért jön, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért" 2. Az Újszövetségben Ő a "juhok nagy pásztora", aki feltámadt a halálból. Örökkévaló szövetséget kötött velünk, a tulajdon vére által, felbonthatatlan szövetséget! Ő tud átformálni bennünket, hogy készségesek legyünk minden jóra. Zsidókhoz írt levél 13,20-21: „A békesség Istene pedig, aki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat, Jézust, tegyen készségesekké titeket minden jóra, hogy cselekedjétek az ő akaratát, azt munkálván tibennetek, ami kedves Őelőtte a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön örökké. Ámen." Ezt a munkát benned és bennem csak akkor tudja elvégezni, ha megbízunk Jézusban, mint Szabadítónkban, rábízzuk az életünket (ez a hit

a Bibliában), és ekkor elmondhatjuk egyes szám első személyben: „Az Úr az én pásztorom..." (Zsolt 23,1). Isten kegyelmi ajándéka a megváltás, az örök élet, hit által lesz a tiéd ahogy az Újszövetségben olvassuk: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz..." (Csel 16,31). Jézus Krisztusban hinni azt jelenti, hogy igaznak fogadom el azt a valóságot, hogy Ő a Megváltó, aki személyesen értem halt meg. A Bibliában a hit azt is jelenti, hogy rábízod magad, megbízol benne, aki életét odaadta érted. Amikor ezt megteszed, Isten örök élettel ajándékoz meg téged. Abban a pillanatban, amikor átadod neki az életed, örök kapcsolatba kerülsz Istennel. Miért? Erre nincs más válasz, csak az Ő szeretete. Annyira szeret, annyira akarja, hogy vele közösségben élj, hogy mindent megtett ezért. Ez a menny megelőlegező szeretete. A kegyelem. „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek (megmentésetek, megmenekülésetek) a hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez" (Ef 2,8).

A Mindenható Isten gondoskodik rólad! „Az Úr az én pásztorom (aki mindig gondoskodik rólam), nem szűkölködöm (nem szenvedek hiányt semmiben sem)" (Zsolt 23,1). Ha ezt a mondatot hangosan felolvasod, és bizalmadat teljesen a te Pásztorodba veted, ugyanolyan kapcsolatban vagy az Úr Jézus Krisztussal, mint Dávid király volt. „Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt, mindenkor, minden szükségessel rendelkezzetek és bőségben éljetek minden jó cselekedetre" (2Kor 9,8). Jézus Krisztus a jó pásztor. Képes arra, hogy mindazt, amire fizikai életedben szükséged van, megadja neked a megfelelő időben. Azt is kirendeli, ami hited erősödéséhez kell. Gondoskodik életed fenntartásáról és védelméről ebben a világban, minden körülmények között. Lehetetlen, hogy olyan szükséget szenvedj, amiről a te Pásztorod nem tud gondoskodni. A Biblia sok ígérete szól erről: Zsoltárok 68,20; Máté 4,4.6,11.25-34; Zsidók 1,14; Filippi 4,19. Vegyél elő egy Bibliát, olvasd el ezeket, és mondd ki bátran, egyes szám első személyben, bizalommal, hiszen neked szólnak. Mondd: „Áldott legyen az Úr! Napról napra gondoskodik rólam az én szabadításom Istene. Ez az Isten az én Istenem, a szabadításnak Istene!" (A 68. zsoltár igéi alapján.) Vagy: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségemet az Ő

gazdagsága szerint, dicsőségesen." (A Filippi levél 4,19 alapján.) Ha átadtad az életedet az Úr Jézus Krisztusnak, és szívedből szereted őt, hallgatsz vezetésére, és vele jársz, ígéretei neked szólnak, és megerősítenek a jóra. Dávid is ezt tette. Veszélyben volt, mégis tudta, hogy az Úr az ő pásztora, és gondoskodni fog minden szükségéről. Felismerte Isten hűségét és kegyelmét, teljes bizalmát belé vetette, még életének legnehezebb időszakában is. Ezt mondja ki - vallja meg szájával is hangosan - egyes szám első személyben: „Az Úr az én Pásztorom (aki mindig gondoskodik rólam), nem szűkölködöm (nem szenvedek hiányt semmiben sem)" (Zsolt 23,1).

Az örökkévaló Is ten vezet téged Igéje által „Füves legelőkön nyugtat engem (ahol megpihenhetek, a legjobb réteken), és csendes vizekhez terelget engem (ahol felüdülhetek)" (Zsolt 23,2). A legelőn nyugodtan pihenő juhok bőségesen el vannak látva ennivalóval, védetten élnek, minden félelemtől mentesek. A mi számunkra az Úr Jézus Krisztus szerezte meg a nyugalmat azáltal, hogy megváltott minket a golgotai kereszten: szabadon, bizalommal és bátran jöhetünk Isten jelenlétébe, közelségébe. Ha hozzá fordulsz és megszólítod Őt, soha nem utasít el. Minden körülmények között befogad, mindig meghallgat téged. Erről Isten Igéje biztosít bennünket! Aki megismeri az Ő ígéreteit, és bízik azokban, belép ebbe a nyugalomba. Isten Igéje tehát táplálék „füves legelő" - a békesség számára. Az Ige mellett nincs félelem, megszűnik a magány, és megismered Isten jó tervét az életedre. „Terelget engem"- ez a kifejezés az ószövetségi nyelvben azt is jelenti, hogy „gondosan és védelmezve a felüdülés helyére vezetni". Mivel a juhoknak nincs irányérzékük, szükségük van arra, hogy a pásztor vezesse őket. „Csendes vizek" - békesség, elrejtettség, biztonság: ha Isten Igéje táplál és vezet döntéseidben, így fogsz élni. A szeretet Istene kész arra, hogy útmutatást adjon életed kérdéseiben. Ő mindig Igéje által fog vezetni téged. Sok különböző szellemi irányzat, vallás és filozófiai áramlat terelgetne Isten Igéjétől eltérő irányba. A mi Urunk tiszta vizekhez vezeti juhait, amelyeket nem szennyeztek be hamis tanítások. Isten Igéje a Jézusban bízó élet egyedüli fenntartója és a béke forrása. Erre tanít: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt, és

Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban" (Fil 4,6-7). Mivel a juhok rövidlátók, vezetni kell őket a víz felé, nem pedig hajtani. Az Úr Jézus vezeti azokat, akik bíznak Őbenne. Ha valaki mindenképpen más után akar menni, lelki életében (Istennel való kapcsolatában) beteg lesz. Ezt jelenti, amikor a múló érzelmek, a pillanatnyi hangulatok, a csalódás, a keserűség, vagy a rossz tanácsok veszik át Isten Igéjének helyét. A divatos korszellem is számos ponton eltér Isten útmutatásától - a család, a házasság, vagy az életvezetés más területein. Az Úr Jézus ezt mondja: „Az én beszédem... élet." - arra való, hogy utat mutasson, tápláljon, megerősítsen és jó döntésekhez segítsen! (Jn 6,63) Meg akarod ismerni Isten Igéjét? Alkalmazni akarod azt a hétköznapi életedben? Olyan közel kerülsz a Megváltóhoz, és olyan boldoggá lesz az életed, ahogy azt el sem tudnád képzelni. Jézus Krisztus ígéri: „Aki ismeri az én beszédeimet, és megtartja azokat, az szeret engem. Aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak" (Jn 14,21).

A gondoskodás Istene belülről felüdít és felépít téged! „Lelkemet megvidámítja (felüdíti), az igazság ösvényén vezet engem az Ő nevéért" (Zsolt 23,3). Amikor az Úr Jézust befogadjuk az életünkbe - bizalmunkat belé vetjük és segítségül hívjuk Őt - újjászületünk. Egy új élet kezdődik el bensőnkben (szellemünkben/szívünkben), már itt e földön, és ez végleges. Lelkünk érzelmeink, gondolkodásmódunk, jellemünk - folyamatos változáson megy át. Isten Igéje végzi itt átformáló munkáját. Sok gyógyulásra van még szükségünk, lelkünkben is, és ezt is megadja a jó Pásztor. De ami már elvégződött, az új élet, amit megkaptunk, amikor befogadtuk Őt, valódi új kezdetet jelent: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az..." (2Kor 5,17).

Helyreállítás... „Lelkemet megvidámítja" - az eredeti nyelvben azt is jelenti: „megújítja, visszahozza". Az Újszövetségben ezt olvassuk a helyreállításról, a kapcsolat megújításáról:

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól gonoszságtól" (1Jn 1,9). Ez az igevers egy folyamatról beszél. Amint örök életet nyersz hit által Jézus Krisztusban, azon nyomban megtelsz az Ő örömével, és közösségbe kerülsz Istennel. Ha hiszel a Megváltóban, sohasem veszítheted el az üdvösségedet, vagyis örök kapcsolatodat Istennel. Ám abban a pillanatban, amikor vétkezel, elveszíted az örömödet és a bűn Isten és közéd áll. De Isten nem akarja, hogy a bűn állapotában maradj, a vele való közösség nélkül. Akkor nyered vissza megint a közösséget vele, amikor személyesen megvallod bűneidet Istennek, az Atyának. Ekkor a bűn eltűnik kettőtök közül. Lehet, hogy sokszor bűnbe esünk, de nincs olyan nagy bűn, amely túl nagy lenne Isten kegyelme számára. Ha lelkiismereted háborog, szólj az Úr Jézushoz. Mondd el neki, mit tettél, és fogadd el ígérete alapján bűneid bocsánatát. Ha szereted Őt, és az Ő Igéjét, és őrzöd azt a szívedben és gondolataidban - győzelemre fog segíteni. Bűneidet nem csak megvallod, de el is hagyod az Ő ereje által! „Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, ha nem a Te beszédednek megtartása által? ... Szívembe rejtettem a Te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened" (Zsolt 119,9.11).

Felépítés... „Lelkemet megvidámítja" - ő a „levert" juhok jó pásztora! Csak a pásztorkodásban jártasak értik meg igazán azt, mit jelent, ha egy juh „levert". Ősrégi angol juhtenyésztési szakkifejezés ez - levertnek nevezik azt a juhot, amely a hátán fekszik és nem tud felkelni. Megindító látvány: hanyatt hever, lába a levegőben, kétségbeesetten kapálózik, igyekszik felállni, de hiába. Olykor béget segítségért, általában azonban némán, dermedt rémülettel csak vergődik. Ha a pásztor nem jön idejében segítségül, a juh elpusztul. Héják, keselyük, kutyák és pumák mind tudják, hogy a levert juh könnyű zsákmány, és lesnek rá. Levertséggel sok ember küzd. A gonosz pedig lesi, kire tud lecsapni. A depresszió, a csüggedés, a szorongás és a tehetetlenség-érzése kiszolgáltatottá tesz a gonosz erejének. A jó Pásztor az, aki megért, és megerősít ígéreteivel. Nem vet meg, nem vet ki, nem hagy el, amikor levertség támad. Dávid ezt értette meg és ezt mondta ki hangos szóval: „Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényén vezet engem az Ő nevéért" (Zsolt 23,3). „Minden gondotokat Őreá vessétek, mert neki gondja van reátok. Józanok legyetek, vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az

ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit nyeljen el. Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben..." ( 1P t 5,7-9). Isten lényének egyik legmegrendítőbb bemutatása, amikor magát jó pásztorként mutatja be. Ő nem veti meg azokat, akik levertek. Felsegíti őket. Megvidámítja őket. Megeleveníti lelküket. Megerősíti őket az ígéretekben. Ugyanúgy érez, mint egy pásztor érez elveszett, levert juhaival kapcsolatban. Ez magyarázza nagylelkűségének okát, az olyan bukott emberek iránt, akiket még az emberi társadalom is kivetett magából.

Győztessé tesz... „Az igazság ösvényén vezet engem..." - az ösvény kifejezés az eredeti nyelven „egy kitaposott út, amelyen kerekek forognak". Talán keréknyomnak is lehetne fordítani. Az ókorban a kocsik a legkevesebb ellenállással követték a nyomokat. Amint végighaladtak a területen, a kerekek mély nyomokat vájtak. Ahogy ezeket a nyomokat mások is követték, keréknyomok vezettek egyik helytől a másikig. „Az igazság útjának keréknyomait" az Úr Jézus élete jelenti a számunkra. Ahogy Ő hit által élte földi életét, minket is erre hívott el. Megajándékozott saját feltámadott életével, amikor újjászülettünk! Ez ugyanaz az élet, amely Isten kegyelmének ereje és az Isten Igéje által az Úr Jézus emberi lelkének belső erőt adott, hogy bűntelen maradjon, elviselje a keresztet, és hordozza a mi bűneink ítéletét. Ha bensődben az Ő életének engedsz, és példáját, nyomait követed, nemcsak erőt kapsz, hanem képessé tesz arra is, hogy áldás legyél itt a Földön és az örökkévalóságban.

A szeretet Istene veled van minden megpróbáltatásban! „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, (semmi bajtól - az új fordítás szerint), mert Te velem vagy: a Te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem" (Zsolt 23,4).

Az élet Istene... A mi Istenünk az élet Istene. Ő azért váltott meg bennünket, hogy „el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen!" (Jn 3,16)

„Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy..." Senki sem akar meghalni. Senki sem akar a halálról gondolkozni. Pásztorunk, az Úr Jézus Krisztus, örök jövőt szerzett nekünk a kereszten. Ha eljön az idő, hogy a földi életből átmenj Őhozzá az örökkévalóságba, nem kell félned. Ő veled van. „Minden nap, a világ végezetéig" (Mt 28,20). Ez a halál már nem a „hitetlenek félelmetes halála". Már nem a magányosság és a rettenetes számonkérés vár, hanem azzal a Megváltóval találkozol majd színről színre, aki földi életedben mint jó Pásztorod vezetett. A bibliai ígéretekkel felruházott, hitben járó ember nem fél még a halálának módjától sem. Jézus Krisztus elvette a halál fullánkját, és diadalt aratott a sír felett: „Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad? ...De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!" (1Kor 15,55.57)

Győzelem - kudarc idején... A „halál árnyékának völgye" a támadásokat, veszélyeket, a bajt és a gonosz erejét is jelenti. Ameddig ezen a földön élünk, újra és újra elérnek bennünket a támadások: anyagi nehézségek, veszteségek, kudarcok, betegségek. Van, amit saját helytelen döntéseink okoznak, s vannak, amikben vétlenek vagyunk - egyszerűen ránk törnek, vagy elérnek bennünket. De egyetlen egy sem következhet be a mi Urunk tudtán kívül. És egyetlen eggyel szemben sem vagyunk védtelenek, mert Ő velünk van! „Mert Te velem vagy!" - ezt mondom az Úrnak. Mint Dávid király. Egyes szám második személyben: „Velem vagy! Tudom. A tiéd az életem, és soha nem hagysz el engem, egyetlen percre sem. Megoltalmazol. Védelmed körülvesz engem. És tudom, hogy minden, de minden összedolgozik azoknak a javára, akik szeretnek téged. Köszönöm, Uram. Ámen" („Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. ”(Róm.8.28). „Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra vezet minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatját minden helyen megjelenti mi általunk" (2Kor 2,14). Azok a harcok, amelyeken átmegyek, még a kudarcok is, amelyeket átélek, hit által továbbvezetnek engem. Előrevisznek, fejlődést jelentenek. Minél több megpróbáltatásban tapasztaltam már, hogy Megváltóm mindig velem van, és diadalra vezet engem, annál bátrabban és erősebben fordulok szembe a következő nehézséggel: „Mert Te velem vagy."

Megvédelmez... „...a Te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem" (Zsolt 23,4). A vessző a juhok megvizsgálására szolgált. A vastag gyapjú alatt rejtőző sebek, fertőzések nem maradhattak rejtve, amikor a pásztor vesszejével felemelgette a juhok bundáját. A vessző végén kampó, vagy „horog" volt, amit arra használt a pásztor, hogy a juhokat a bozótosból, a szakadékból, és más veszedelmes területekről kiszabadítsa. Az egészen fiatal kis bárányokat is ezzel emelte a pásztor, s tette vissza az anyajuh mellé. A mi Megváltónk szabadító. Meggyógyít, megoltalmaz és kiemel a bajból. Még, ha elérne is valami, ha hozzá fordulok, biztos vagyok benne, hogy segít rajtam. Ha csak Őrá gondolok is, megvigasztalódom, „...a Te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem" (Zsolt 23,4). A bot a vadállatok elleni védelmet szolgálta. A pásztor sohasem tette le keze ügyéből. Egy korábbi juhpásztor ezt írta: „Egyszer, amikor elefántokat fényképeztem, egy fiatal, bottal felfegyverkezett masszáj törzsbeli pásztor volt a kísérőm. Felmentünk egy dombra, ahonnan látni lehetett a sűrű bozótban alattunk legelő elefántokat. Hogy kiugrasszuk őket a nyílt térségre, elhatároztuk, hogy meglazítunk és legörgetünk egy sziklatömböt a lejtőn. A sziklatömb feszegetése közben egy mögötte összetekeredett kobra hirtelen felágaskodott és lecsapni készült. A pillanat tört része alatt az éber pásztorfiú megsuhintotta botját, és egyetlen csapással megölte a kígyót. A fegyvert soha nem tette le a kezéből, még akkor sem, amikor a sziklát emeltük." - „...a Te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem" (Zsolt 23,4) abban a pillanatban új fényben tündökölt előttem ez a mondat. A pásztor - megmentésünk érdekében mindig készen tartja botját." Mózes mint pásztor, ugyanígy hordta kezében a botját. Az Úr ezzel a bottal a kezében, használta fel az ő életét Izráel népének a kiszabadítására. Az Úr Jézus is lesújtott „a kígyóra" a kísértés idején Isten Igéjét használta. Ez a „hatalom pálcája", amit Isten kinyújt Sionból: „A te hatalmad pálcáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között!" (Zsolt 110,2). Isten újszövetségi népének is rendelkezésére áll ez a „hatalmi fegyver": „És ők legyőzték azt (a Sátánt) a Bárány véréért és az ő bizonyságtételüknek beszédéért (a hitet és Isten Igéjét megvalló szó!), és az ő életüket nem kímélték mindhalálig." Van győzelem a Sátán hatalma felett. Nincs átok, nincs gonosz kívánság, démoni nyomás vagy megkötözöttség, amit a Megváltó Jézus Krisztus hatalmának szava, Isten Igéjének erőteljes fegyvere le ne győzhetne. Ez a jó Pásztor botja. Hát hogyan ne vigasztalna engem?

Akármilyen nyomasztó félelem, depresszió törne is rád, mondhatod együtt Isten Igéjével: „Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek? Ha gonoszok jönnek ellenem, hogy testemet egyék (emésszék - mint az aggodalom, a szorongás, a depresszió a rákos betegség és más hasonlók): szorongatóim és elleneim - ők botlanak meg és hullanak el. (Tudom - mert az Úr van velem. Ki lehet ellenem?) Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis Őbenne bízom én." Ez a jó Pásztor botja az Isten Igéje. Mondd ki, jelentsd ki, rögzítsd le, s a kígyó gerince eltörik. Az Úr őriz Igéje által!

Fegyelmez és formál... „...a Te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem" (Zsolt 23,4). A botnak van még egy másik védelmi szerepe is a pásztor kezében és a nyáj érdekében. Ez a fegyelmezés. Az előbbiek tapasztalata szerint - a botot is használja a pásztor erre a célra: „El sem tudnám sorolni, hányszor láttam, ahogy az ügyes afrikai pásztor furkósbotjával megcélozta az engedetlenkedő juhot, és bámulatos ügyességgel el is találta. Ha észrevette, hogy valamelyik juha elfelé oldalog a többitől, ártalmas növényekhez közeleg vagy másféle veszély felé tart, süvöltve szállt a bot a levegőben, és az engedetlen állat, amelyet eltalált, rohanva tért vissza a többihez. A Szentírásról is gyakran mondják: „Ez a könyv távol tart a bűntől". Mert bizony Isten Igéje gyorsan szívünk közepébe talál, hogy megdorgáljon és helyes útra térítsen, ha eltévelyedtünk. Az élő Isten az élő Ige által meggyőzi lelkiismeretünket arról, hogyan kell viselkednünk. Ily módon megmaradunk Krisztus uralma alatt, aki azt akarja, hogy az igazság ösvényein járjunk." A fegyelmezés néha azt jelenti, hogy találkozunk saját viselkedésünk következményeivel. Ezek fájdalmasak. Máskor Isten Igéje „talál el bennünket", nagy hatalommal. A fegyelmezés célja mindenkor az, hogy visszatérjünk a helyes útra. Ezért még a „bot" is áldást jelent az életünkben. Megvigasztal a tény, hogy az Úr nem enged elfordulni és elszakadni magától. A fegyelmezés ideje is azt szolgálja, hogy „folyamatosan növekedjünk a kegyelemben és a mi Urunk és megtartó Jézus Krisztusunk ismeretében " (2Pt 3,18).

MINT GAZDA, GONDOSKODIK RÓLAD! Zsoltár 23,5

„Asztalt terítesz nekem az én ellenségeim előtt, elárasztod fejem olajjal, csordultig van a poharam" (Zsolt 23,5). Asztal - kenet - pohár. Az Úr Jézus a te házigazdád, Ő maga vesz körül gondoskodásával. Mint Dávidot is a történetben. A király tulajodon fia, Absolon elől menekül. A lázadó fiú jól szervezett, fölényes hadsereg élén nyomul apja után, túlerőben, magabiztosan, sikerei teljében. A menekülő király helyzete kilátástalan. Mégis, ebben az elkeserítő helyzetben sem adja fel az üldözött király. Mivel ismeri Istent és az Ő beszédét, megerősödik az ígéretekben és hit által szól: „Asztalt terítesz nekem az én ellenségeim előtt, elárasztod fejem olajjal, csordultig van a poharam" (Zsolt 23,5).

A Szabadító Isten gondoskodása pontosan a próba idején a legh atalmasabb! „Asztalt terítesz (csatarendbe állítani) nekem (az én javamra) ellenségeim (gyűlölködése vagy csapásai) szeme láttára. Megkened fejem olajjal, csordultig van poharam" (Zsolt 23,5). „Asztalt terítesz" - az itt előforduló, az ószövetségi Bibliában található „teríteni" egy katonai kifejezés is, aminek jelentése, hogy „csatarendbe állítani a csapatokat a harcra". A „készítesz" találó fordítás, hiszen nem egy szokásos asztalról van szó, hanem egy ünnepi alkalomra terített asztalról, amelyet különleges módon terítettek meg mindennel, ami egy jól sikerült vacsorához szükséges - vagy pedig, mint Dávid esetében is volt: mindennel, ami ellenségei legyőzéséhez szükséges. Az asztal áldásai amire szükségünk van - Isten beszédéből jutnak el a hit által élő emberhez. Ha őszintén rábíztad életedet az Úr Jézusra, akkor a gondoskodás Istene neked is házigazdád. Te is Isten asztalánál foglalsz helyet. Nem kell félned semmilyen helyzettől, és senkitől sem. Jézus Krisztus gondoskodik mindenről, amire szükséged van, még „Isten teljes fegyverzetéről" is, ami védelmet nyújt a küzdelemben a gonosz hatalmával (gonoszság szellemeivel, a sötétség démonjaival, a Sátán minden erejével) szemben

(Ef 6,13-17). A Biblia ígéreteit felhasználhatod a megpróbáltatások, de a nemzeti katasztrófák idején egyaránt!

személyes

„Elárasztod (megkened) fejem olajjal..." - sajátos nyelvi kifejezés. Történetileg az olajjal megkenés hatalommal való felruházást, magas hivatalra való kinevezést fejezett ki. Dávid így lett Izráel királya (1Sám 16,1-13). Ez a felemelés a kegyelem áldása, előrehaladásod idején. Az, hogy Isten felemel/felmagasztal, mindig összefügg azzal, hogy alázatos vagy, tanítható, és nagy nyitottsággal, bizalommal és vággyal elfogadod a kegyelmet Istentől. „Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején (azaz: a megfelelő időben)" (1Pt 5,6). Akit Isten felmagasztal, azt ember le nem fokozhatja. De ehhez hozzátartozik az is, hogy az ember ezt elfogadja, és a hit által megvallja (újra és újra kimondja), s az Úr előtt és emberek előtt is megmaradjon az alázatosságban és az Isten iránti engedelmességben. „Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti őt az Úr" (Zsolt 34,20). Annak ellenére, hogy Dávid lázadással kerül szembe, a gonosz emberek ereje nem tudja legyőzni Isten erejét, „mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van" (1Jn 4,4). Amit Isten az Ő kegyelméből nekünk ad, azt csak Ő veheti el. „Asztalt terítesz (csatarendbe állítani) nekem (az én javamra) ellenségeim (gyűlölködése vagy csapásai) szeme láttára. Megkened fejem olajjal, csordultig van poharam" (Zsolt 23,5). Dávid az Úr asztalának a vendége - nem fogja elveszíteni Isten gondoskodását, amit a Mindenható Isten ő elé tárt. Ezt tudja és kimondja. Dávid, mint katona, nem fogja elveszíteni a csatát. Dávid, mint király, nem fogja elveszíteni a trónt - az ő dinasztiája örökli azt mindörökre, Istennek a vele kötött, feltétel nélküli szövetsége alapján (2Sám 7,12-16). Végül, Dávid mint Istenben bízó ember, nem fogja elveszíteni az áldások túlcsorduló poharát sem. Dávid ezt tudja - és kimondja hit által.

Az áldások növekednek életünkben... Amikor hívő életünkben haladunk az érettség felé, Isten egyre nagyobb áldásokat áraszt ránk most és örökké. A túlcsordulásig töltött pohár erről beszél. A Gazda felelőssége az, hogy tele legyen az asztalánál ülők pohara.

Ez a jó vendéglátás jele. A kegyelem alapelve pedig Isten országában az, hogy az áldások túlcsorduló pohara mindig el van készítve. Ezt természetesen Isten embere mindig a hit által veszi át. „Szívvel hiszünk az igazságra, és szájjal teszünk (meg)vallást az üdvösségre" (Róm 10,10). Az üdvösség az Újszövetség nyelvében a „szódzó", ami megmenekülés, meg/fel/kiszabadulás, meggyógyulás, megoldás elnyerése, szükségletek betöltése - amellett az örök életet is jelenti. A hit elfogad, átvesz, a száj pedig kimond, lerögzít. Ez az útja az áldás poharának Isten embere életében. Mit jelent ez gyakorlatban? Az élet kihívásai, szorongattatások, próbák és nehézségek, szenvedések során, ha megismered Isten ígéreteit, és kitartóan alkalmazod a Biblia tanítását, a mindenható Isten a megfelelő módon meg fog áldani téged, a megfelelő időben. Ő lesz, aki gondoskodik az eszközökről, amelyek segítségével legyőzheted a csapásokat, a szorongattatásokat és próbatételeket az életedben: „Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok, de hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísérteni, mint elszenvedhetitek, sőt, a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek" (1Kor 10,13). Ez a kegyelem. Ha a bibliai tanítást megragadtad, az alkalmassá tesz az áldás befogadására, és lehetővé teszi Istennek, hogy bővölködővé tegyen téged. Ez a bibliai tanításból származó alkalmasság az az összekötő kapocs, amely által nemcsak lehetőséged van az áldás elvételére, hanem az valósággá is válik az életedben. A „csordultig telt pohár" az engedelmes hívő élet jelképe. Ő pedig „mindent megtehet, sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk" (Ef 3,20). Senki nem érdemli ki vagy szolgál rá semmire sem Istentől. Amit ő ad, és amit mi elfogadunk, megragadunk, megvallunk és átveszünk a hit által, az egyszerűen csak kegyelem, kegyelem és megint csak kegyelem! A gondoskodás és áldás a házigazda lényéből fakad. Ő pedig nem más, mint az Úr Jézus Krisztus, aki „tegnap és ma és mindörökké ugyanaz" (Zsid 13,8).

Előtted jár és követ téged - Isten örökkévaló kegyelme Zsoltár 23,6 „Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, és az Úr házában lakozom hosszú ideig (mindörökké)" (Zsolt 23,6). Itt már nem Absolon erői a fontosak, hiába gyülekeznek Dávid király körül. Az üldözők helyett a mennyet látja Isten embere. A „minden kegyelem Istenét", aki ajándékával és kegyelmével kíséri őt. Hit által látja a láthatatlant. Nem csak a földi élet hátra levő idejére a menny boldogságát, hanem az áldás és a jutalom nagyszerű életét is, az örökkévalóság idején! Dáviddal együtt Isten mai emberei is bátran mondhatják Isten Igéje alapján: „Tudom, hogy jóságos vagy, Uram. Tudom, hogy szereteted soha nem fogy el. Tudom, hogy körülvettél engem és soha nem fogsz elhagyni. Közelségedben élhetek. Köszönöm neked. Ámen." „Az Úr házában..." - ez nem csak a mennyet jelenti. Ahol az Úr jelenléte ott van, otthon vagyok. Az Úr házában - Isten közelségében. Ma és itt, ezen a földön, az Úr Jézus Krisztus közelségében. „De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a Te hűséged!" (JSir 3,21-23) „Hű az, aki elhív erre titeket; és Ő meg is cselekszi azt." (1Tesz 5,24) Isten hűséges a jelenben, és Ő az marad az örökkévalóságban is. Ezért kezdte Dávid így ezt a csodálatos zsoltárt: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm."