2010. JÚLIUS
5. ÉVFOLYAM, 7. SZÁM
Hurrá, itt a nyár! SZILÁGYI GÁBOR z a nyár is jól kezdődött! Először a patakok öntöttek el minket kétszer is, azután a dunai árvíz mosta ki a falu mélyebben fekvő részeit, egyúttal napokra elzárta Dömöst a külvilágtól. A patakok áradása hasonlóan nagy károkat okozott, mint tizenegy évvel ezelőtt. Sajnos elmondható az is, hogy az emberi meggondolatlanság nem kis mértékben hozzájárult a károk keletkezéséhez. Gondolok itt például a Szuha-patak medrének áteresszel való kiváltására a Joe sörözőnél. Normál vízhozam mellett látszólag bőségesen elegendő a két cső vízelvezető képessége. A természet azonban minduntalan bebizonyítja nekünk,
E
hogy ő az úr, és kicsinyes számításaink során képtelen vagyunk figyelembe venni kiszámíthatatlan erejét. Ha meglenne az eredeti patakmeder, és a felső faluba vezető út hídon menne át a patak fölött, már az előző árvízkor se öntötte volna el a patak hordaléka a Kossuth Lajos útnak a Petőfi tér és a református templom közé eső szakaszát. A megoldás a patakmeder hídépítéssel egybekötött (na, tessék, már megint egy híd) helyreállítása volna. Ha volna rá forrás, merthogy a vis major pályázaton csupán a káresemény előtti állapot visszaállítására lehet támogatást kapni, egy esetleges megelőző beruházásra sajnos nem. De reméljük, hogy valamely más pályázaton sikerül erre a
későbbiekben forrást találni. Lehetőleg még a néhány évente bekövetkező ismételt nagy áradás előtt. Hasonlóan kellemetlen következményei lettek a korábbi alpolgármester búcsúajándékának, a focipálya feltöltésének és tönkretételének. Azelőtt, ha jött az árvíz, elöntötte a sportpályát, majd simán visszahúzódott. Miután felszáradt, némi takarítás után újra használható volt a pálya. Most a feltöltésen egyszerűen átbukott az áradás, de az ár levonulása után már nem tudott simán visszahúzódni a víz, a feltöltés falu felőli oldalán ott maradt egy nagy és egyre bűzösebb pocsolya, amit még mindig szivattyúzni kell. Aki pedig mindezért felelős, simán kibújt a felelősségre vonás alól. Azonban az élet nem áll meg, az árvizek elvonultak, hamarosan megkezdődik a helyreállítás, megjött a meleg és a jó idő, nézzünk bizakodva a jövőbe. Aki
mostanában megfordult az egykori iskola környékén, láthatta, hogy azért jó dolgok is történtek. Megszépült a faluház épülete, kicserélve a tető, az ablakok, bejárati ajtók. Megtörtént az épület hőszigetelése, újravakolása. Jó ránézni, és talán nem is olyan sokára ismét iskola működhet benne. Jó visszaemlékezni a tavalyi „Dömösi Művészeti Napok”-ra, a változatos, színvonalas programokra és az eseményt lezáró utcabálra. Reméljük, sikerül hagyományt teremteni az évente ismétlődő újabb programsorozattal. Természetesen idén is megrendezésre kerülnek a „Dömösi Művészeti Napok” az Összefogás Dömösért Közhasznú Egyesület szervezésében és finanszírozásával. Az idei „fő attrakció” a KFT zenekar fellépése lesz, reméljük mindenki örömére. A részletes program lapunk 10. oldalán található. Szép nyarat, jó szórakozást kívánunk mindenkinek!
A tartalomból – A borozda – Jobbról 3. oldal – Óvodai hírek 4. oldal – Az Áprily iskola hírei 6. oldal – Gazdaszemmel 8. oldal – Képviselő-testületi ülés dióhéjban – Hitélet (katolikus) 9. oldal – A Dömösi Művészeti Napok programjai – Hitélet (református) 10. oldal
A KFT zenekar
2
Dömösi Élet
2010. július
Dömösi Élet
2010. július
A borozda DÉZSI LAJOS desapám a hatvanas években
É vett egy telket, a csillaghegyi
Aranyhegyen, a Pogány-torony alatt öt dűlővel. Munka után a vad parlagból öt év alatt gyönyörű gyümölcsöst varázsolt, százötven darab őszibarackfát ültetett, és gondozta őket, a többi fával együtt. Az öcsémmel segítettünk, már ami tőlünk telt, de megtanultunk metszeni, szemezni, ojtani, mert a fákat négy fajbarack kivételével apám szaporította vad alanyokon. Telekszomszédunk nem volt, de azért apám egy ásónyom mélyen körbeásta az egész telket, mondván: kell a borozda! Miután már hétévesek voltak a fák, és éppen elkezdtek már teremni is, nemcsak a néhányszemes termés volt rajtuk, jött egy pacák, és közölte, hogy ezt a területet az Óbuda TSZ kapta meg, adnak cseretelket érte a Csúcshegyen. Apu szaladgált ideoda, de közölték vele, hogy „kuss, vagy még cseretelek sem lesz!” (Persze a pacáké lett, nem a tsz-é!) A csúcshegyi cseretelket a háború óta nem művelték. Kiöregedett gyümölcsfák és persze galagonya és kökénybokrok, meg mindenféle dudva volt benne. Tele voltunk sebekkel, karcolásokkal, mire egy év alatt kiirtottuk az összes haszontalan növényt, köztük több elvadult szilvafát is. De itt már voltak szomszédok is, akik örültek, hogy végre nem nő át a sok haszontalan bokor hozzájuk. Apám a hegy aljában élő öreg fuvarostól szerzett egy öszvért, meg ekét és megpróbáltuk fölszántani a telek széleit! Nekem kellett vezetni a Kicsi nevű rozzant gebét kötőféken, apám az ekére köveket kötözött, hogy a csoroszlya az ugarban benne maradjon, illetve még az öcsém is rajta állt! A szerencsétlen állatot még én is húztam, ahogy csak bírtam, de tíz méter után majdnem összerogyott, úgyhogy a zsíros kenyerünket is megetettük vele, meg a szomszédtól kapott répákat, meg legelte a füvet. Arról nem is beszélve, hogy nyár lévén sok vizet ivott, a kút meg jó háromszáz méterre volt, onnan kellett hordanunk neki!
Egyheti kínlódással mindkét oldalon sikerült tíz borozdányit fölszántani, amit persze bontókapával még szét kellett verni, kigazolni, hogy új fákat és egres- meg ribiszkebokrokat tudjunk ősszel beletelepíteni! A szomszédok igen nagy tisztelettel viseltettek irántunk, nem hitték volna, hogy meg tudjuk csinálni! Apám igen erős, szívós ember volt, mi meg az öcsémmel jól beleerősödtünk a munkába, nem kellett fitnessterembe járni! Később, amikor a kis klubunkban súlyt emeltem, a sporttársak csodálkoztak, honnan van „kajak”? A telken volt két hatalmas cseresznyefa, azóta sem láttam akkorákat! Az egyik a telek alsó végében állt. A kirándulók látták, hogy roskadozik a fa a gyümölcstől. Mi a barátaimmal (az egész utcabeli gyerekcsapattal) szedtük otthonra a befőznivalót – a másik fáról. A dűlőútról kiabáltak be: „Itt van a gazda?” Apám odament hozzájuk és megengedte nekik, hogy átlépjék a borozdát! Kerítés az nem volt, mégsem jutott eszébe senkinek átlépni a borozdát! Azt mondta nekik, hogy az ágakat nem szabad törni, de annyi cseresznyét ehetnek, ami beléjük fér! Amikor jóllaktak, „Isten fizesse meg, és áldja meg!” köszöntéssel távoztak. De a szomszédok is, ha jöttek – Adjon Isten szomszéd! Átjöhetek? – álltak meg a borozda előtt! – Isten hozta, jöjjön csak – volt a válasz. Biciklivel jártunk ki, és hát egy kicsit messze is volt Csillaghegytől, és már elkezdett benépesülni a környék, végül jött a szomszéd, hogy megvennék a fiuknak, akinek már családja volt. Apánk eladta, de vett helyette a budakalászi Ezüsthegyen egy parlag nadrágszíjparcellát, ezt már a két dűlővel arrébb lakó Szőrös Tibi nevű gyalázatos gazember szántotta meg két lesoványodott igen rosszul tartott lovával, arról nem is beszélve, hogy állandóan részeg volt, és káromkodott! Az „Öreg”, mert akkor már így hívtuk apánkat, minket küldött ki a Szőrös Tibit ellenőrizni,
3
hogy szánt-é? A pasas annyira büdös volt, hogy a kutyák is csak messziről merték megugatni! Egyszer a szerencsétlen párák leálltak, mert alig volt jártányi erejük, és a nyomorult meg hasba rúgta az egyik lovat! Hogy melyikünk vágta szájon először, már nem emlékszem, de helyben hagytuk rendesen! Utána csak akkor hozott trágyát, ha az Öreg egyedül volt kint a telken!
Az Öreg hatszáz négyszögölt betelepített málnával! Öcsémmel egy életre megutáltuk a málnát! Azt a rengeteg munkát, ami azzal van... Sok év küszködés után végre kiirtotta a nagy részét és gyümölcsfákat telepített, még ma is nagy szeretettel ápolja a fáit. De a borozdát minden évben kikapálja: „Hogy lehessen látni, fiam!”
Jobbról avagy víz, szemét, szúnyog, csend SZILASSY ISTVÁN a ezen is túl vagyunk – megvolt a négy évente esedékes választás és árvíz is. Talán pikírtnek fog tűnni a megjegyzés, miszerint: nem lehessen ma még tudni, a kettő közül melyik okozta eddig a nagyobb kárt, de hamarosan kiderül. Természeti katasztrófák márpedig vannak – egyre sűrűbben –, tehát mereven elutasítok minden olyan feltételezést, miszerint északi szomszédaink egy nemrég megszavazott törvényünk miatt nyakon öntöttek volna minket a bősi tározó vizével... Marhaság! Ugyanígy ne vonjon senki párhuzamot az új választott lengyelországi látogatása és a Visztula áradása között sem! De – tréfát félretéve – van néhány dolog, ami szúrja az ember szemét. Meg az orrát, meg a bőrét. Itt van például az a kérdés, hogy miért nem lehetett az árvíz – hálistennek meglehetősen gyors – levonulása, és ebből eredően kis falunk újbóli megközelíthetősége után az elzártság miatt elmaradt keddi szemétszállítást csütörtökön pótolni? A ránk köszöntött kánikulában a kényszerűségből tárolt szemét egyrészt büdös, másrészt két hét szemete nem fér el az egy hétre tervezett kukában. Mindamellett egészségtelen. Ugyanúgy érthetetlen, hogy miért nem irtják nálunk a szúnyogokat? Borsodban, a Balatonon és máshol is folyamatos az irtás. Nekünk miért kell tűrni a vérszívók oly mérvű támadását, hogy ha már májusban az időjárás miatt nem tudtunk kilépni a házakból, most meg emiatt nem? Kellemetlen. Mindamellett egészségtelen. Engedtessék meg megjegyeznem, hogy mindenkori veze-
N
tésünknek sokkal intenzívebben kellene foglalkoznia a Duna menti elkerülő út ügyével. Most, hogy néhány napig teljesen el voltunk zárva a külvilágtól, megtapasztalhattuk, milyen is lenne Dömös, ha ki tudnánk zárni a 11-es főút nyomasztóan nagy – és néha már életveszélyes – átmenő forgalmát a faluból. A falu néhány napig ÉLHETŐ volt! Nem volt zaj, nyugodt szívvel ki lehetett engedni a gyerekeket bringázni, lehetett sétálni a főút mellett, gond nélkül át lehetett kelni egyik oldalról a másikra (!), ezen pár nap alatt nem repedtek tovább az út melletti házak, és nem volt tele a levegő szénmonoxiddal, ami egyébként általában jellemző. Mindamellett egészségtelen. És még egy pozitív tapasztalat: a Balázs barátom által emelt töltés beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és jelentős mértékben csökkentette a víz elleni védekezés munkálatait. Egyik barátom szerint még azt is el lehetett volna kerülni, hogy elöntse a kertjét a patak vize, csak hát késett a homok egy bő órát. Most már ugyan alaposan megkotorták a patak medrét. Ezzel kapcsolatban bennem csak az a kérdés merült fel, hogy a kemping sarkánál a mederben álló hatalmas fát miért JOBBRÓL kerülték meg a kotrásnál – nekifordítva ezzel a folyást (ismét) a házaknak? Ha már nem akartak balról kerülni – ki kellene venni onnan azt a fát, felszabadítván ezzel a patak Duna felé vezető egyenes utat. Mert jó néha az „arany középutat” választani, fölösleges mindig a jobb vagy a bal. Idegőrlő. Stresszelő. Mindamellett egészségtelen.
Dömösi Élet
4
2010. július
A dömösi Szivárvány Óvoda hírei SEBŐK ISTVÁNNÉ, JUTKA NÉNI z elmúlt nevelési évben 14 gyermek búcsúzott az óvodai élettől. Négy gyermek a pilismaróti Bozóky Mihály, hét gyermek a visegrádi Áprily Lajos, két gyermek a visegrádi Erdei Iskola, egy gyermek egy budapesti iskola első osztályos tanulója lesz.
A
Az augusztusi négyhetes óvodazárásig azonban még mozgalmas az élet óvodánkban. Június 18-án telepítésre kerültek az új akác rönkfa udvari játékok, amire eszköznormás pályázaton nyertünk ötszázezer forintot, amit az Összefogás Dömösért Egyesület háromszáznegyvenhatezer forinttal egészített ki a vételár összegére.
A közintézményeknek kötelező tanúsítványos játékok között ez az ár kedvezményesnek számított. Hagyományosan minden évben megemlékezik a lakosság Vertel József bélyegtervező grafikusművészről a falu szülöttéről. A művész emlékének ápolása – Vertel Bea grafikus kezdeményezésére – a gyermekekkel kialakí-
tott kapcsolat által válhat elevenné, életszerűvé. Bebizonyosodott, hogy ez így is van. Az ovisok tudnak Vertel József életéről, életművéről. Józsi bácsi életének és munkásságának emléke elevenedik meg akkor is, amikor a művész lánya foglalkozik az óvodásokkal. Ilyen alkalom volt tavaly az akvarellfestés, az idei tanévben a
rézdomborítás és a Kányádi Sándor: Táltos madár című meséjére született olajpasztell alkotások. A művész lánya a Malomgalériában tavaly a gyermekek akvarell pillangó alkotásaiból, idén a Táltos madár alkotásaiból szervezett, és rendezett kiállítást. A kiállítás megnyitóján kezdeményezte a Dömösi Óvodásokért alapítvány támogatását. Ő maga évi 20 000 forinttal kívánja az óvodai alapítványt támogatni. Szeretné, ha ez az összeg a táncház alkalmainak megvalósulását segítené. Farsangkor tapasztalta, hogy a táncházban a gyerekek milyen felszabadultan, boldogan táncoltak, és játszottak. Az óvoda hagyományéltető tevékenysége is gazdagodhatna a táncház megvalósulásával. A megemlékezésre és az óvodások játékára az árvíz miatt nem kerülhetett sor a tervezett időben. A nyári szezon miatt
2010. július azonban sok óvodás gyermek és szüleik nem tudtak eljönni június 26-án szombaton. Pálmai József köszöntötte a megjelenteket, és koszorút helyezett el a szülői házon. Ezt követően kevesen, de annál lelkesebben játszottuk el hagyományéltető játékcsokrunkat, és még az eső is megkímélt ez alkalommal bennünket. A Malomgalériában az emeleten Vertel József bélyegtervező grafikusművész állandó kiállítása tekinthető meg. A földszinten az ovisok kiállítása július végéig látható, szerdától-péntekig 10-16 óráig, szombat-vasárnap 9-17 óráig. Érdemes ellátogatni ezekre a kiállításokra, mindenkinek kellemes időtöltést és jó nyarat kívánunk!
Dömösi Élet
5
Dömösi Élet
6
Utolsó hetek az iskolában a visegrádi Áprily iskola hírei MOLNÁR ERZSÉBET z iskolaév utolsó hetei több szempontból is izgalmasan alakultak. A május végi gyermeknapi rendezvény élményei után a gyerekek és szüleik, valamint a tantestület előtt még sok-sok feladat állt. Vissza kellett zökkenni még egy kis időre az „iskolai kerékvágásba”: volt, aki egy utolsó hajrával javítani tudott a jegyeken, a tanárok az év végi értesítők elkészítésével foglalatoskodtak, közben pedig lázas készülődéssel teltek a napok. A szokásos nyár eleji papírgyűjtéssel idén a játszótér ügyét támogattuk, s öröm volt látni, hogy nem csupán az iskolások, hanem az intézmények és a helyi lakosok is elhozták a feleslegessé vált papírhalmokat. S hogy ne csak a munkáról szóljanak az utolsó napok, az osztályközösségek tervezgethették a várva-várt kirándulásokat is. Az osztálykirándulások forgatókönyvet azonban több esetben is átírta az időjárás. Először a vigasztalhatatlanul ömlő eső, majd az áradó Duna szólt közbe. S bár a tervezett kirándulások egy része elmaradt, a gyerekek nem maradnak élmények nélkül, hiszen a következő tanév elején az iskola ígérete szerint bepótolhatják az elmaradt kirándulásokat. Június 12-én került sor a nyolcadik osztályosok ballagására, mely igen megható volt ki-
A
csiknek s nagyoknak egyaránt. Az iskola - ha csak egy napra is virágdíszbe öltözött, s minden figyelem a búcsúzó osztály felé fordult. Az elballagó diákok a reggeli ünnepi szentmise után még egyszer végigjárták az elmúlt nyolc év oly jól ismert tantermeit. A tornacsarnokban Bártfai Zsófi mondott búcsúbeszédet a nyolcadikosok nevében, majd átadták az iskola zászlaját a hetedikeseknek, melyre rákötötték az osztály szalagját. A tanulmányi időszak befejeztével azonban még nem fejeződött be az iskolai élet. A tantestület és a szülői munkaközösség szervezésében nyári napközis tábor várta a gyerekeket a nyári szünet első hetében. A megvalósításban nagy segítségünkre volt a Visegrádi Önkormányzat Ifjúsági Alapjától elnyert támogatás. A táborra közel 50 gyermek jelentkezett, akiknek tartalmas és izgalmas programot sikerült összeállítani. Hétfőn a bob pályára és a Mogyoró-hegyi játszótérre kirándulhattunk a gyerekekkel. S mivel az időjárás végre kegyes volt hozzánk, igen jól alakult a nap. A bobozás mindig nagy élmény a gyermekek számára, többen közülük most próbálhatták ki életükben először a lecsúszás izgalmát. A bobozás után felsétáltunk a kilátóhoz, majd finom ebéd várt bennünket a Mogyoró-hegy étte-
remben. Hazaindulás előtt a gyerekek még játszottak, fociztak, többen pedig óriási várcsatát vívtak a játszótéren. Kedden reggel 8 óra előtt elindultunk az új iskolabusszal és Bene Éváék kisbuszával, s meg sem álltunk a budapesti Állatkertig. A belépőjegyek megvásárlása után némi falatozást követően kis csapatokra oszlottunk. Egy-egy tanárra s szülőre 6-8 gyerek „jutott”, s így kényelmesen barangolhattuk be a jókedvű csapatokkal az állatkertet. Láttunk fókákat, pingvineket, éppen csendes bőgőmajmot, a bokrok közt fáradtan bóbiskoló tigrist, hűsölő jegesmedvét, jókedvűen éneklő kacagójancsit s megannyi ismert és különleges állatot. Pihenésképp félúton beültünk egy állatbemutatóra, ahol testközelből figyelhettünk meg többek között egy uhut, egy ormányos medvét, egy vándorpatkányt s egy vadászgörényt is. Nagy élmény volt látni később a pihenő gorillát, mindössze pár centire tőlünk az üvegfal túloldalán, s kipróbálni a kötelekből font hatalmas függőágyat az orángutánok kifutója előtt. S bár kis csapataink külön-külön járták be a kertet, egyszer-egyszer öszszefutva, izgatottan mesélték egymásnak a gyerekek élményeiket. Bár hosszúnak ígérkezett – elsősorban talán a felnőttek számára – ez a kirándulás, hamar
2010. július eltelt az idő. Visszaindulás előtt még készült a csoportunkról egy közös állatkerti fotó, s biztos, ami biztos, megetettük a kacsákat is a városligeti tavon. Izgalom persze itt is akadt, mivel a szülők „önfeláldozására” és leleményességére volt szükség ahhoz, hogy az egyik kisfiú által valahogy a vízbe pottyantott cipőt épségben kihalásszuk. Szerdán „iskolai napot” tartottunk, kézműves foglalkozásokkal és közös pizza sütéssel a középpontban. Az állatkerti napon már jól bevált kis csapatok együtt dagasztották a tésztát, készítették, és fogyasztották el végül az ebédrevalót, majd ki–ki érdeklődésének, s kedvének megfelelően választhatott a foglalkozások és a játékok között. Volt ott mindenféle tevékenység: gyöngyszövés, nemezelés, süthető gyurmából ékszer, képeslapkészítés, nagyapáink játékai. Mindeközben pedig tanultuk a gyerekekkel a mezőségi szép népdalokat és a végén néptáncosaink még táncra is perdültek a gyönyörű dallamokra. A fiúk főleg a játékos sportfoglalkozásokon tettek ki magukért, de nagyon kitartónak mutatkoztak például a gyöngyszövésben is. Délután aztán hivatalosan is pont került az iskolaév végére. A tornacsarnokban megtartott ünnepséget egy kis műsor és az igazgatónő személyes, a gyerekekhez szóló beszéde színesítette, majd a legjobbak ajándékkönyveket kaptak. Jó érzés volt látni és érezni, hogy a könyvek kiválasztásánál a tanárok próbálták szem előtt tartani a gyermekek érdeklődését, így elmondhatjuk, hogy a
2010. július
megjutalmazottak valóban személyre szóló ajándékkal gazdagodtak. Szép gesztus volt, hogy az első osztályosok mindannyian kaptak jutalomkönyvet, reméljük, ezzel is sikerült őket a további helytállásra ösztönözni. Az ünnepség után mindenki átvette a bizonyítványt, s némi megkönynyebbüléssel fogyaszthatták el sokan szüleikkel együtt a jól megérdemelt „évzáró fagyit”. Az eredeti terveknek megfelelően a csütörtöki nap egészen különlegesnek ígérkezett. A Répás Ildi által jól „bejáratott” táborzáró sátorozás hagyományát kívántuk folytatni, melynek helyszínéül a szokásoknak megfelelő-
Dömösi Élet
en a Telgárthy-rétet szemeltük ki. A májusi erdei viharkárok azonban keresztülhúzták a számításainkat, de nem csüggedve újabb helyszín után néztünk. Kiváló ötletnek tűnt, hogy a sátortáborra a sportpálya területén kerüljön sor, de a várható rossz idő miatt végül egy „C-terv” valósult meg: sátor nélküli hálózsákos „ottalvással” a tornacsarnokban. A gyerekek (és persze a tanárok és segítőik) számára így is felejthetetlen lett ez az este. Volt vacsorára hamburger, sült krumpli, jégkrém és szörp a Piknik-büfében, „anyasüti”, finom, meleg lángos, majd sok-sok játék, esti házimozi, tábortűz és persze az elengedhetetlen éjszakai ijeszt-
getés. Éjfél után már csak a nagyon kitartóak beszélgettek, hiszen a kicsiket (az 50 tanulóból 45 alsós volt) hamar elnyomta az álom. Másnap közös reggelivel indítottunk, majd folytatódott minden olyan program ami előző nap volt: mindenki befejezhette művét, hogy hazavihesse. Öröm volt látni a gyönyörű saját készítésű ékszerekkel a lányokat, a kulcstartókkal a fiúkat. Mindenkinek kézzel fogható eredménye volt az egyhetes táborról. (Sőt: azóta néhány anyukával is találkoztam már, akik igen büszkén viselik gyermek készítette nyakláncukat és fülbevalójukat.) Megérte hát a sok munka! Ebéd után
7
mindenki összeszedte holmiját (higgyék el, nem volt kis feladat!). A gyerekek mindaddig tevékenykedtek, amíg alapanyag volt. Délután négy felé azonban már minden kifogyott: alapanyag, lelkesedés és nagyon-nagyon várták a szülőket. Késő délután a pedagógusok is leülhettek és elmondhatták: megérte. Köszönjük a tábor lelkes szervezőjének: Mariann néninek és segítőinek. Végezetül szeretnénk megköszönni a tantestület, a gyerekek és a szülőtársak egész éves munkáját, és jó pihenést kívánunk mindenkinek! Találkozunk szeptemberben! (A szerző a szülői munkaközösség tagja)
Dömösi Élet
8
Gazdaszemmel PÁLMAI JÓZSEF z emléktábláról. Ez év augusztus 12-én lesz tíz esztendeje annak, hogy a Duna utcában Szabó Béláék házára emléktáblát helyezett a dömösi Szent László Lengyel Kisebbségi Önkormányzat és a Püspöki-Vertel család. Azóta minden évben valamely jeles naphoz kötődve, kulturális programmal egybekötve emlékezünk meg falunk szülöttéről, Vertel József bélyegtervező grafikusművészről. Józsi bácsiról, aki Dömösért élt és dolgozott. Néhány évvel halála előtt egy községi madarak és fák napi rendezvényen a hírneves régész vagy ahogy mondották, régészeti festő, Józsi bácsi barátja, László Gyula professzor úr, a kettős honfoglalás elmélet megalkotója, aki egy messzi székely faluból indult el éppen száz esztendeje. A dömösi szivárvány óvodások nem ismerhették a professzor urat, ősmagyarsággal kapcsolatos képeit, mintha a Malom patak és az emléktábla közelébe rajzolta volna őket a Mester, miközben előadták műsorukat június 2-án. Nem volt idegen számukra az ősi viselet és a népi, patyolatfehér ing, a játék, a nyilazás. Nagynagy dicséret és tisztelet illeti mindkét csoportot a hagyományok őrzéséért, az énekért és a játékért, a szép virágkoszorúkért. Köszönjük a gyermekeknek, az óvónéniknek és a kedves szülőknek, nagyszülőknek, nagy élmény volt! Hát így feltöltekezve vonultunk át a műsor után a Malomba, mely helyt adott az ifjú mesterek és Józsi bácsi munkáinak. Mennyi de mennyi élet, szépség , és szeretet sugárzik ezen alkotásokból, s érezni, hogy e képek, nemezelések, rézdomborítások egy helyen készültek, egy közösség alkotásai. Ezt a csapatot kellene megtartani Dömösnek sok-sok éven át, mint legnagyobb értéket. Köszönjük Vertel Beatrix, Bea grafikusművész munkáját is, óvodai tanítását, aki nélkül ez a kiállítás nem egészen ilyen lett volna. Sokan tudjuk, hogy Dömös címerének tervezését Józsi bácsi kezdte el, de munkájából elszólították az égiek. Azután úgy ala-
A
kult, hogy Bea fejezte be a címert édesapja sugalmazásával. Ő tudja, hisz mondta is, hogy az igazi, maradandó értékeket Dömösön most ebbe a gyermekseregbe érdemes plántálni. Vertel Beatrix jelentős összeget ajánlott fel arra a célra, hogy Dömösön a jövőben rendszeresen legyen (gyermek) táncház, legyen megtartó, összetartó erő. Szent László napja volt másnap, 27-én. Tudjuk, hogy a lovagkirály édesanyja lengyel volt, innen is a lengyel-magyar barátság. Ő emeltette szentté Istvánt, 1087-ben pedig – amint a Promenádnál olvashatjuk – Dömösről, innen indult hadba a német ellen. A lovát Szögnek hívták. Jó volt néhány évvel ezelőtt végigvonulni a falun László király udvartartásában! Hátha lesz még egyszer ilyen! Tisztelettel kérem a Dömösért Egyesületet, hogy támogassa anyagilag a rendszeres táncház megvalósítását! Tudjuk, hasznos dolgokra költ a község érdekében, de hát szép bevétele is van. A bevételi forrásokat is meg lehetne nevezni, ami kimaradt az előző újságból. S ha megvan még a község zongorája, s ha érdemes még megjavíttatni, hát akkor csak tessék, a gyermekek mellett akad néhány művész a faluban, aki meg tudná érdemben szólaltatni! Vagy tán még egy pianínóra is tellene, ha már a ravatalozóra is ilyen szép összeget adott az egyesület, s még mindig van hétmillió körüli pénze. A temetőről. Az új tetővel is, mely süllyedt falra épült, rossz helyen van a ravatalozó, elveszi a prépostsági romok felől a kilátást. Erről már több évtizede is beszéltünk az illetékesekkel, így Dr Horváth István úrral, az esztergomi Balassa múzeum igazgatójával. Ötmillió forintért már lépcsők nélküli, egyszerűt, újat lehetett volna építeni onnan kb. 20 méterre. Tudjuk, hogy a kegyeleti helyiségen kívül más nincs használatban, a bonctermet vagy három évtizede nem használják. A ravatalozó a községé, a temető az egyházé. Azért nem értjük többen, hogy az épület Duna felőli oldalánál lévő fát
miért kellett kivágni? A tető miatt esetleg egy ágat kellett volna csak levágni. Nos, megállapíthatjuk, hogy akik ezt elrendelték, és tették, még nemigen fordultak meg falunkbeli temetésén úgy 40 fokos napsütésben. Mindig jó volt aláállni, a betegeknek ott megtámaszkodni a szertartás ideje alatt, kifordítva a költő szavait, nem ád már hűs árnyékot. Kívánom, hogy az elkövetőknek legyen lelkiismeret-furdalásuk. Ültettek-e életükben egy fát is? S onnan már nincs messze a Mélút, az örökzöld téma. Autóval arra veszélyes járni, mert jó étvágya van, eszi a futóműveket. Aki nem hiszi, próbálja ki lefelé, s fölfelé. Nemrégiben ott repedt meg a Transitom baloldali lengővillája, negyvenezerért cserélték ki. Tavaly még tíz talicska jó beton elég lett volna a javításokra, de most már harminc sem volna elég. Szívesen bemutatnám gödreinket a képviselőknek és a jegyző úrnak. Ha meg már látták, miért nem tettek már valamit? Ezért nem lehet szabálysértési eljárást indítani? Igaz, ez majd semmi ahhoz képest, hogy a nagyhídtól lefelé Kossuth Lajos úton lakók pincéjében víz áll, s van, ahol repednek a falak. Azért, mert magas a patak vize. Nincs pénz. A ravatalozóra tudott adni az egyesület, a patakmeder mélyítésére nem tudott volna adni néhány milliót? Vagy valamit visszaadni a hétből az önkormányzatnak. Még akkor is maradna az iskolára, a faluházra. Ki fogja az érintett embereket kárpótolni az elhúzódó mederrendezés miatt? Megint a kóbor kutyák befogásához hasonló baj történt Dömösön. Én láttam, amikor felnőtt ember sírva fakadt a jegyző úr levelét olvasván: „Amennyibe (így) ...úgy szabálysértési eljárást indítok ön ellen.” Jegyző úr! Amikor sok százezer forintba került a községnek a kutyák befogatása (és volt, aki már előre tudott róla), kértük, hogy ehhez hasonló esetben először tájékoztatót küldjön az ebtulajdonosoknak, vagy másoknak a helyi törvények szabályairól, előírásairól. Biztos vagyok abban, hogy ezek ismerete alapján e faluban senki sem kívánná az előírásokat megszegni. Kedves Jegyző Úr! Önt csak a televízióból ismeri a legtöbb falubeli. Javaslom, többször tegyen sétát a községben az önkor-
2010. július mányzat főmunkatársával, s azt is megtapasztalná, hogy az önkormányzat területei sincsenek mindenütt rendben. Azt sem ártana ellenőrizni, hogy a járdák feletti 2,5 x 1,5 méteres, a közutak fölötti 4,5 méter magas űrszelvényeket lehet-e tartani mindenhol. Ha pedig nem, akkor szíveskedjenek megváltoztatni a 9 éves rendeletet. A Kossuth Lajos út inkriminált részén pedig olyan rossz a járda, hogy szerszámnak, bokának veszélyes, a hólapátot is tönkreteszi. Még időben kérjük, hogy a főút járdáin az önkormányzat gépe végig túrja el a havat, ne tegyen különbséget a lakosok között. Ide mostanában a divatos diszkrimináció szó illik. Javaslom még, hogy különösen azoknak kellene megköszönni a közterületek gondozását, gépkoptatást, benzinárat, akik nagy járdaszakaszokról gondoskodnak. S jó volna – ismét mondom –, ha az önkormányzat kézbe venné a, temetőfeljáró gondozását is. Ha pedig a közterületen nem világít a lámpa, akkor addig intézkedne, amíg el nem készül a javítása. Ezt kérjük mi, érintettek. Jeles napok: Július 20. Illés napja. Ősi kígyó és medveünnep, a pásztorok dologtiltó napja. Illés prófétát a római katolikus és az ortodox egyház is szentként tiszteli. Amint vallják, nem halt meg, hanem az Úr forgószelében, tüzes szekéren vitte fel a mennybe, mint ahogyan azt Ady Endre is megénekelte. Úgy tartják, hogy az idők végezetén, az Utolsó Ítélet hírnökeként majd ő jelenik meg a földön. Ekkor fújja meg a trombitáját Szent Mihály. Július 21. Dániel napja zivatart hoz. Július 22. Mária-Magdolna napja, szépségvarázsló leánynap. Július 25. Jakab napja. E napon hagyja abba a szőlő a növekedést, ettől kezdve színesedik, érik. Július 26. Szent Anna napja. Az egyházi és a népi hagyomány szerint Szűz Mária édesanyja, tehát Jézus nagymamájának névünnepe. Kedves olvasóm! Itt jegyzem meg, hogy, egy évvel ezelőtt az Esztergom Televízió portréfilmet készített egy dömösi pedagógusról, Dömösről. Ezt a filmet átadtam a főszerkesztő úrnak az ETV engedélyével bemutatás céljára. Fogadják szeretettel!
2010. július
Dömösi Élet
Képviselő-testületi ülés dióhéjban SZILÁGYI GÁBOR egutóbb június 14-én ült össze a képviselő-testület. A júniusi testületi ülésnek hét napirendi pontja volt. 1. Rendeletalkotás az építészeti örökség helyi védelméről – A településfejlesztési bizottság ismételten részletesen áttekintette a védett, illetve védettségben részesítendő épületek listáját. Ennek eredményeképpen elfogadásra javasolta a képviselőtestület számára az építészeti örökség helyi védelméről szóló rendelettervezetet. Ezt követően a képviselő-testület megalkotta az építészeti örökség helyi védelméről szóló rendeletet. 2. Vis major pályázaton (Komlós-völgyi, Szuha- és a Malom-patak áradásai miatt önkormányzati tulajdonban keletkezett károk megtérítése és az eredeti állapot helyreállítása) való részvétel – A Komlós völgyi, a Szuha és a Malom-patak áradása miatt közel 85 millió forintos kár keletkezett az önkormányzati tulajdonban. Lehetőség van a vis major pályázaton az önkormányzati tulajdonban keletkezett károk helyreállításának költségeire pályázni. Sajnos csak a káresemény előtti állapot helyreállítására lehet pályázni. A pályázati önrész harminc százalék, amit más tervezett beruházások elhalasztásából és hitelfelvételből tud finanszírozni az önkormányzat. A helyreállítás várhatóan így is több évre el fog húzódni. A képviselő-testület úgy döntött, hogy részt vesz a pályázaton. 3. Folyószámlahitel szerződés módosítása – Ez a napirendi pont az előzőhöz kapcsolódik. A Raiffeisen Bankkal jelenleg négymillió forintos folyószámlahitelre van szerződése az önkormányzatnak. Ezt a hitelkeretet szeretné az önkormányzat növelni. A bankkal történt egyeztetés szerint további ötmillió, azaz összesen kilencmillió forintos folyószámlahitel szerződés megkötésére van lehetőség. A képviselő-testület a folyószámlahitel szerződés módosítását elfogadta. 4. Dömös Kossuth Lajos utca páratlan oldalán lévő ingatlanokra (49-149. számig, illetve
L
11/3 hrsz-tól 153 hrsz-ig) szennyvízcsatorna-vezetés miatti vízvezetési szolgalmi jog bejegyzése – A csatornahálózat átadásakor és üzembe helyezésekor eljárási hibák miatt nem került sor a fenti ingatlanokon áthaladó csatorna miatt a szolgalmi jog bejegyzésére az ingetlen nyilvántartásba. Összesen negyvenkilenc ingatlan érintett az ügyben. Eddig huszonkilenc ingatlantulajdonossal sikerült aláírni a vonatkozó szerződést. A szolgalmi jog bejegyzéséhez a képviselő-testület jóváhagyó határozata is szükséges. A képviselő-testület meghozta a jóváhagyó határozatot. 5. A 99/2009. (XI.25.) számú határozat (Malom épületének belső felújítása és információs táblák beszerzésére benyújtott pályázat) módosítása – Tavaly novemberben döntött arról a képviselő-testület, hogy pályázni kíván a malom épületének belső felújítására. Az erről szóló határozat szövegébe értelemzavaró elírás került bele, emiatt a határozatot módosítani kell. A képviselő -testület módosította a határozatot. 6. A jegyző másodállásának engedélyezése – A pilismaróti önkormányzat nevében Benkovics László polgármester úr ismét azzal a kéréssel fordult a dömösi képviselő-testülethez, hogy továbbra is engedélyezze Dr. Szabó Attila jegyző számára a pilismaróti jegyző helyettesítését. A képviselő-testület helyt adott a kérésnek. 7. Egyebek – Szúnyogirtás lesz (volt) június 16. és 18. között. – A Szőkeforrás-völgyében több fát kidöntött, meggyengített a patak áradása. A polgármester szóban engedélyezte Érsek Lászlónak, hogy két veszélyessé vált fát kivágjon. Azonban félreértés történt, mert Érsek László – elmondása szerint – úgy értette, hogy az összes érintett fát kivághatja az általa bérbevett területről. A kivágott fa egy részét, körülbelül hatvan mázsát el is szállította. A testületi ülésen tisztázódott a félreértés, Érsek László elnézést kért, és vállalta, hogy az elszállított fa ellenértékét befizeti az önkormányzat pénztárába.
9
Nincs Isten
KÁLMÁN ANTAL ATYA 90-es évek elején egy tanárnő úgy döntött, hogy a világnézeti kérdésekről is kellene beszélni a gyerekeknek, mert valahogy az akkori növendékei között nagyon eltérő vélemények voltak, és ugye a széthúzás az nem jó. Ezért így szólt az egyik osztályfőnöki órán a diákjaihoz: – Gyerekek! Nincs Isten! Az osztályteremben hirtelen csend lett, és mindenki a tanárnőre figyelt, hogy mit is akar ezzel mondani. A hirtelen csendben a tanárnő kicsit elgondolkodott, nem tudta, hogy hogyan folytassa mondanivalóját. Katika jelentkezése éppen kapóra jött, így egy kis időt nyerhet a gondolkodáshoz. Katika úgyis mindig jó dolgokat szokott mondani, ezért fel is tette neki a kérdést: – Mit szeretnél mondani Katika? – Tanárnő! Van Isten! A tanárnő erre a mondatra zavarba jött, és ahogy a kislány szemébe nézett, látta, hogy ez nem egy előre megtanult politikai brosúra egyik pontja, hanem számára Isten léte annyira természetes, mint a levegő, vagy a szeretet léte. Ezért hát így folytatta: – Köszönöm a megjegyzésedet. Pontosítanom kell a kijelentést. Én nem hiszek Istenben. Erre Katika rögtön feltette a kezét, úgy mosolygott, mint amikor tudja a helyes választ. – Nem baj tanárnő! Még van ideje, hogy higgyen Benne!
A
Az életünk egy út az Isten felé. Ennek az útnak megvannak a maga állomásai. Ha kívülről nézzük, akkor úgy tűnik, minden embernek teljesen különböző hite van. De amikor jobban szemügyre vesszük a kérdést, akkor látjuk, hogy az ember hitének változása egy folyamat, egy cél felé halad. Ez az út az Isten felé, az Istenbe vetett érett hit felé vezet. A kisgyerekeknek megvan a maguk hite, amelyet kamaszkorban megkérdőjeleznek, és megpróbálnak megváltoztatni. Aztán felnőttként más szinten foglalkozunk a hittel, sokan a bennük élő torz istenképet tagadják, ateistává válnak.
De ez is csak egy állomás az érett hit felé vezető úton, egy olyan állomás, ahol nem érdemes sokáig időzni, mert a következő lépés sokkal szebb. Ilyenkor ugyanis az ember megérez valamit a végtelenből, megérzi a maga kicsinységét, és elkezdi felfedezni, hogy nem ő a világ ura, hanem van Valaki, aki mindennél jobban szereti őt, aki vezetni akarja a Boldogság felé. Nem baj, még van idő, hogy megtérjünk!
Dömösi Élet
10
Augusztus 6. péntek
Augusztus 7. szombat
19.00 20.30 15.00 Veszedelmes levelek A pilismaróti Nyakigláb, Csupaháj, Mápajzán, francia vásári koTriász együttes lészáj – A Ládafia Bábmédia, az koncertje (blues, rock, fun- színház műsora Esti kv amatőr színjátszó kör ky) 17.30 A előadásában 21.30 Dunakanyar Mazsorett és A pilismaróti Showtánc Együttes 19.30 Kiss The Sky együttes műsora A párkányi koncertje (rock) Jóvilágvan együttes 18.00 A koncertje (pszichedelikus 22.30 Zöldkendő Énekkar popkatyvasz) A Jazz Inn trió jazzkonműsora certje kivilágos virradatig „Újra itt van, újra itt van a nagy csapat, Csapjad össze, csapjad össze, Csapjad össze a mancsodat. Újra hallom, újra hallom, Újra hallom a hangokat. Légy a vendégünk, légy az emlékünk, Ünnepeljük meg a nagy találkozást, És hogy elférjünk, arra megkérünk, Ne csinálj felfordulást.” (Szörényi-Bródy) DOBOS KÁROLY egint az aktuális történések miatt kissé zavarban vagyok, hogy mi az, ami napjainkban a cím elolvasása után arra ösztönözheti az Olvasót, hogy végigfussa rövid írásomat. Mert ugye mindnyájan átéltük itt helyben is a vizek áradását, s a televízióban naponta láthattuk hazánk más tájain az árvíz okozta károk sokaságát. A károkat, bajokat igazán átérezni csak az tudja, aki benne van, mint szenvedő alany, mint ahogyan az egyéb testi-lelki szenvedésekkel is így vagyunk. Mégis a bajban megmutatkozó segítő szándék egyéni és társadalmi mértékű szívmelengető szép példái bizonyságul szolgáltak a nemzeti összetartozás eszméjének. Felvetődött bennem az a kérdés – s gondolom, nem vagyok ezzel egyedül –, katasztrófahelyzet kell ahhoz, hogy megmozduljunk egymás felé az egyre önzőbb, s magába zárkózó társadalmunkban? Trianon kellett ahhoz, hogy a nemzet tagjai egymás után vágyakozzanak? Vagy ezek a fájdalmak azért vannak, hogy jobban tudjuk megbecsülni azt az időt, hálát adva Istennek,
M
2010. július
18.30 A Dunakanyar Mazsorett és Showtánc Együttes műsora 19.00
A
KFT zenekar koncertje 21.00 Utcabál a Csepregi trió közreműködésével
Foci és a Szent Korona
amikor békességben, egészségben egymás iránti szeretetben tölthetjük életünk idejét? Nem tudom a bölcs választ, csak keresgélem magamban, miközben újságot olvasva, tévét nézve figyelgetem a világ és kis hazánk történéseit. Megkezdődött a foci VB! Az egész világon, a mongol jurtáktól kezdve a szaharai karavánszerájokon, és az Amazonas őserdein keresztül, a Nyugati pályaudvarnál felállított hatalmas kivetítőn, valamint az otthonokban magányosan vagy társaságban milliók tekintete tapad a képernyőkre, s a technika csodálatos eredményének köszönhetően nézhetjük a nemzeti csapatok egymással való küzdelmeit. Szurkolunk a nekünk szívünkhöz közelebb álló csapatoknak, és némi kesernyés szájízzel vesszük tudomásul, hogy a magyar csapat nincs ott a viadalon, mint ahogyan jó pár évvel ezelőtt a „Nagy Csapat” is ott volt. Amin megakadt a szemem azonban, egy újsághír volt, mely szerint a FIFA kitiltott a dél afrikai stadionból minden vallásos, illetve hívő megnyilvánulást. Beleavatkozott az ember legszentebb magánjogába, a hit megvallásába. Nem borulhat le Allah előtt a muszlim játékos egy gól után, s nem villanthatja fel Jézus
nevét a mez alól Kaká a brazil játékos hálaadásul, ahogy azt tenni szokta. Nincs ima, nincs keresztvetés csak a foci! – jelenti ki a FIFA, fittyet hányva a dollármilliókat termelő játékosok egyéni meggyőződésére, lelki szükségleteire! Ezen töprengve kis idő múltán, nézem az atv-n az „Egyenes beszéd” című műsort, amelyben a műsorvezető hölgy és egy alkotmányjogász úr azon beszélgetnek, hogy az új kormány vissza akarja tenni a Szent Korona tant a magyar Alkotmányba. A Szent Korona tanról sokan és sokat írtak már eddig, ami itt az egész újságban sem férne el. Megpróbálom összegezni egy pár mondatban, s akit ez bővebben érdekel, utánakereshet az interneten és a könyvtárakban. A második világháború végéig ez a tan volt az alkotmányosság alapja. Eszerint a tan szerint az ország alaptörvényének és jogrendszerének végső forrása a Szent Korona. Tulajdona a magyar föld, kifejezi a nemzet egységét és keresztyénségét. Hatvanöt évi szünet után a kormány, mint annyi sok mást is, helyre kívánja állítani az ország alkotmányát! Keresztyénség!? – mondja a riporter hölgy – hiszen az országunk többsége nem is keresztyén!
Erre már én is felkaptam a fejemet, s megnéztem (még jó hogy az interneten ezt is közlik) hogy mi a statisztika szerinti helyzetkép. Igaz, hogy csak a 2001-es adatokat tudják közölni, de akkor még a lakosság 75%-a vallotta magát keresztyénnek. Kilenc év alatt vajon valóban ennyit romlott volna az ország lakosságának lelki állapota? Megfordult volna az arány? Sokszor a híreket olvasva és hallva ez az érzése az embernek, de remélem, hogy nem ez a valóság. A keresztyén szó azt jelenti: krisztusi, Krisztushoz tartozó! Hiszem, hogy a magyar nemzetet, annak tagjait ezer éven keresztül, sok bajban, veszedelemben Ő tartotta meg, mert a nemzet többsége Hozzá fordult segítségért, szabadításért, össznemzeti és egyéni imádságaiban. Nekünk, keresztyéneknek a feladatunk, hogy Jézus Krisztus nevéről vallást tegyünk szóban és tettekkel. Legyen az foci világbajnokság vagy alkotmányszövegezés! Ő mondta: „Valaki vallást tesz énrólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én menynyei Atyám előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt!” (Máté 10:32) El kell döntenünk! Kihez tartozunk?!
2010. július
Dömösi Élet
11
Gumiszerelés, centrírozás, javítás Visegrádon 06 20 661 7803 Várjuk olvasóink írásait! Aki úgy érzi, hogy közérdeklődésre számot tartó mondanivalója, javaslata, kérdése van, írja le, és küldje el nekünk. Bárkitől elfogadunk cikket, ha az közlésre alkalmas, még akkor is, ha mondandójával nem mindenben értünk egyet. Ilyen módon kívánunk fórumot biztosítani a különböző véleményeknek. A beküldött írásokat nem változtatjuk meg, csak az esetleges nyelvi, illetve helyesírási hibákat javítjuk ki. Nem közlünk rasszista, kirekesztő, gyűlöletkeltésre alkalmas, a jó ízlést és az alapvető emberi jogokat sértő vagy trágár, stb. írásokat. Kéziratot nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza. Dömösi Élet Kiadja: az Összefogás Dömösért Közhasznú Egyesület Felelős kiadó: Takácsné Gyenes Ildikó Felelős szerkesztő: Szilágyi Gábor Szerkesztőség: Pauluszné Tóth Anna, Vanekné Vakán Anikó A szerkesztőség címe: 2027 Dömös, Táncsics M. u. 10. Telefon: 20-579-7829; E-mail:
[email protected] Készült az iGlobe Team Kft. nyomdájában, 500 példányban Ingyenes kiadvány. Eng.sz.: 2.9/595-1/2006 Az újság összes eddig megjelent száma a www.domos.hu internetes oldalon olvasható.
[email protected]
12
Dömösi Élet
2010. július
