HULLADÉKTÁROLÓ FEJLESZTÉS A HOSSZÚ TÁVÚ BIZTONSÁG TOVÁBBI NÖVELÉSÉVEL
Kedves Olvasó! A Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tároló (továbbiakban RHFT) hazánk egyik legfontosabb létesítménye, mivel az egyetlen olyan telephely, amelyik az egész országra kiterjedően nyújtja szolgáltatásait, ahol egyetlen helyen lehet az intézményi eredetű radioaktív hulladékokat biztonságosan elhelyezni, illetve – azon hulladékok esetében, melyek nem kerülhetnek itt végleges elhelyezésre – hosszú ideig átmenetileg tárolni. Erre a tárolóra azért van szükség, mert a gyógyászatban, az iparban, a mezőgazdaságban, a kutatásban, az oktatásban és a honvédelemben számos természetes és mesterséges radioaktív anyagot használnak – melyek jelentős hasznot nyújtanak a társadalomnak – ám ezen alkalmazások maradék anyagait biztonságosan el kell helyezni. Az első szállítmány 1977. március 1-jén érkezett a telephelyre. A tároló medencék 2005-ben azonban megteltek, az újabb hulladékszállítmányok fogadásához átmenetileg az üzemi épület pinceszintjén kialakított tárolóteret használjuk. A magyarországi intézményekben, a jövőben keletkező radioaktív hulladékok végleges tárolása továbbra is országos érdek, ezért meg kell teremteni a további elhelyezés lehetőségét, miközben el kell végezni a szükséges biztonságnövelő intézkedéseket is. A további üzemeltetés, illetve a majdani lezárás és felügyelet feltételeit ma kell megteremtenünk. A következő évek, évtizedek feladata tehát egy olyan program megvalósítása, melynek eredményeként biztosítható a tároló hosszú idejű zavartalan, megbízható és a hatósági előírásoknak minden tekintetben megfelelő üzemeltetése, illetve a tároló lezárását követően a hosszú távú környezetbiztonság fenntartása. Legújabb kiadványunk arról számol be, hogy az elmúlt három évben miként kerültünk közelebb ezen célkitűzésünk eléréséhez. Mindenkinek jó szívvel ajánlom ezt a kis olvasmányt.
Dr. Hegyháti József Ügyvezető igazgató
Előkészítés
Hulladékkitermelés
Előzmények
Sugárforrások kezelése
Hulladék válogatás
Értékelés, tapasztalatok
Átmeneti tárolás
Hulladékfeldolgozás
Újraelhelyezés
Előzmények
Az RHFT egy felszíni, műszaki megoldásokkal megerősített tároló, ahol a tárolóteret négy területre osztották fel azért, hogy az eltérő hulladékfajtákat külön-külön helyezhessék el. A szilárd vagy szilárdított hulladékok elhelyezésére vasbeton medencék (A-típusú) szolgálnak. A 48 db, egyenként 70 m3-es vasbeton medence két sorban épült. Később bővítésként még további 12 db 70 m3-es és 6 db 140 m3es medence létesült. Kezdetben a hulladékokat műanyag zsákokban, fémkannákban vagy ritkábban fémhordókban helyezték el. 1998-tól csak fémhordóban helyeztek el hulladékot. A medencék egy részét egyáltalán nem, más részét részben vagy egészben a helyszínen betonhabarccsal töltötték ki. 1998. július 1-től az üzemeltetési feladatok és a kezelői jog az ÁNTSZ-től a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Társasághoz került. A Társaság egyik első feladataként egy elemző tanulmányt készített a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges magyarországi elhelyezésének lehetséges stratégiai változatairól. Az elfogadott előterjesztés alapján kezdődött meg az a szisztematikus munka, ami a tároló korszerűsítését, biztonságnövelését és további elhelyezési kapacitás biztosítását célozta.
A korábban elvégzett biztonsági elemzések egyértelműen rávilágítottak arra a tényre, hogy a tároló hosszú távú (az intézményes ellenőrzést követő) biztonságának garantálása érdekében további intézkedésekre van szükség. Az RHFT eddigi üzemeltetése problémamentes, a környezeti biztonság pedig a hatósági elvárásoknak megfelelő volt. A mesterséges korlátok távoli jövőbeli tönkremenetelét követően azonban bizonyos szándékolatlan emberi tevékenységek következtében a jelenlegi sugárvédelmi normáknak megfelelő követelmények nem feltétlenül teljesülnek. Emiatt beavatkozással kell biztosítani az 1000 és 10000 év közötti időszakban feltételezetten a telephely környezetében élő generációk megfelelő sugárvédelmét. A beavatkozásra célszerű jelenleg felkészülni és azt a közeli jövőben végrehajtani, mivel a tevékenység során a hulladékformák épsége még fennáll és támaszkodni lehet a jelenlegi üzemeltetők tapasztalataira is. A két jövőbeli feladat – nevezetesen további elhelyezési térfogat biztosítása és a biztonság növelése – összekapcsolható. A telephelyen nagyobb mennyiségű hulladék úgy is elhelyezhető, hogy újabb tárolókapacitást nem építünk ki, hanem a meglévő tárolótereket hatékonyabban használjuk ki. A hulladék átválogatásával, újracsomagolásával és rendezettebb újra elhelyezésével növelhető a hulladék stabilitása, a mérnöki rendszer időállékonysága, ugyanakkor jelentős tárolókapacitás szabadítható fel a létező térfogatokon belül.
Az RHFT biztonsági értékelését megalapozó vizsgálatok keretében 2000 márciusában sor került az RHFT eredeti kiépítésekor megépült, feltöltött, lezárt és ideiglenesen földtakarással lefedett tároló medencék közül az A5 és A6 feltárására. Az itt szerzett tapasztalatok megerősítik, hogy a medencék állapota alapján megfogalmazható volt egy olyan program, amely – a medencékből a hulladékokat kiemelve, tömörítve és újracsomagolva – nemcsak az elhelyezés hosszú távú biztonságát növelné, hanem jelentős tároló térfogatot is felszabadítana. A feltárás során jelentős mennyiségű olyan információ halmozódott fel (sugárzási viszonyok, hulladékcsomagok állapota, stb.), melyek nagyon jól hasznosíthatók a biztonságnövelő beavatkozás tervezése során. A kellő tapasztalatok megszerzése érdekében született az a döntés, hogy egy nagyobb léptékű beavatkozás elvégzése előtt célszerű egy ún. demonstrációs programot végrehajtani. Az itt szerzett tapasztalatok birtokában azután – a szükséges módosításokat követően – végezhetők el a további beavatkozások.
Előkészítés
A biztonságnövelő intézkedések megkezdésének fontos feltétele, hogy a telephelyen rendelkezésre álljanak a szükséges műszaki feltételek és hatósági engedélyek. A hatósági engedélyt megalapozó munkák során elvégeztük a tervezett beavatkozás környezeti elemekre gyakorolt hatásainak vizsgálatát. Részletesen elemeztük a program folyamán tervezett feladatokat, műveleteket, eljárásokat. Az eredmények minden esetben arra vezettek, hogy a sugárvédelmi szabályok betartásával a személyzetet érő sugárterhelés jelentős tartalékkal a megengedett korlátok alatt tartható. Az RHFT biztonságnövelő programjának műszaki előkészítéséhez igénybe vettük a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség Műszaki Együttműködési Programja keretében nyújtott segítséget is. Ennek keretében jutottunk egy válogatófülkéhez, mely elengedhetetlen a visszatermelt hulladékcsomagok tartalmának átválogatásához. A hulladék visszanyerési műveletek csak akkor kezdődhettek meg, amikor rendelkezésre álltak a visszanyert hulladékok kezelésére és tárolására szolgáló technológiák és helyiségek. A feladat több ütemben kerül végrehajtásra. A teljes program első lépése egy négy medencére kiterjedő demonstrációs fázis. A program végrehajtásával biztosítani lehet azt, hogy a hulladék visszatermelés minden egyes részletét kellően leteszteljük mielőtt hozzákezdenénk a teljes helyreállítási program megvalósításához. Ezzel pontosan
meghatározhatók a költségek, a további hulladék elhelyezési kapacitások rövid- és középtávon, illetve az időbeli ütemezések. A demonstrációs program eredményei alapján lehet majd véglegesíteni az alkalmazandó eljárásrendeket és visszatermelési követelményeket. A demonstrációs program keretében a korábban elhelyezett hulladékcsomagok visszanyerése, minősítése, a biztonsági elemzés alapján kritikusnak ítélt izotópokat tartalmazó csomagok átmeneti tárolóba helyezése, az egyéb hulladékcsomagok lehetséges tömörítése és az ellenőrzött – szükség szerint javított – medencékbe történő visszatemetése a cél. A beavatkozás eredményeként olyan mértékben nőhet az RHFT hosszú távú biztonsága, amely megfelel a hatályos magyar jogszabályoknak és a nemzetközi ajánlásoknak. A térfogat felszabadítás pedig a tervek szerint annyi szabad helyet eredményezhet, amely még hosszú ideig biztosítja az intézményi hulladékok zökkenőmentes elhelyezését a telephelyen. A demonstrációra kiválasztott medencék közül háromban a hulladékot tartalmazó csomagok közti teret nem betonozták ki (azaz, nem visszatömedékelt medencék), míg a negyedikben a hulladékcsomagok közti tereket részben kibetonozták. A felnyitásra kijelölt első 2 db cella felett egy 10x7x4 m méretű fóliasátrat állítottunk fel, mely fölé egy további, nagyobb sátor került. A munkavégzés környezeti feltételeit a belső sátoron belül kellett létrehozni. A belső sátor közvetlenül két megnyitandó cella fölé került elhelyezésre. A belső sátorhoz csatlakozott egy konténer-légzsilip a személyzet közlekedésére, öltözésére. Egy másik hasonló méretű konténer biztosította a hulladékcsomagok ki- és beszállítását. A belső sátor szellőzését adó szellőző központ egy harmadik konténerben
került elhelyezésre. A kettős sátorból a levegő csak szűrést és ellenőrzést követően juthatott ki.
A felsorolt eszközök beszerzése megtörtént, azok üzembe helyezése időben befejeződött.
A biztonságnövelő intézkedések megkezdésének fontos feltétele volt, hogy a telephelyen rendelkezésre álljanak az alábbi berendezések:
A hulladék-visszatermelés és -feldolgozás megkezdéséhez átalakítási engedélyre volt szükség, amit az illetékes hatóság 2006 elején adott ki.
• Válogatófülke a medencékből visszaszedett hulladékcsomagok átválogatásának elvégzéséhez. • Hulladéktömörítő prés a hulladékcsomagok újra feldolgozásához, a hordóba helyezett hulladékok térfogatának csökkentéséhez. • „Forró fülke” az üzemi épületen belül, az elhasznált sugárforrások kondicionálására (a nyitottá vált források újra tokozása, több forrás egy torpedóba történő behelyezése, a visszanyerhetőség biztosítása érdekében egységes torpedók alkalmazása). A forró fülkében lehetővé válik a medencékből kiszedett hulladék átválogatásakor kikerülő nagyobb aktivitású elhasznált sugárforrások biztonságos kezelése, átcsomagolása.
A demonstrációs program végrehajtását egy hazai szakintézetekből szerveződött konzorcium végezte, melynek munkáját a telephely személyzete segítette. A medence feltárás, a hulladék-feldolgozás sugárvédelmi szakmai felügyeletére (szuperkontrolljára), a biztonságnövelő intézkedések szakmai támogatására, a felmerülő problémák megoldásában való szakértői közreműködésre szaktanácsadóként a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézete kapott megbízást. A szükséges előkészületeket követően 2007 áprilisában megkezdődött a demonstrációs fázis végrehajtása és 2009 őszén zárult.
Hulladék kitermelés
Az A11-A14 tárlócellákhoz való hozzáférés biztosításához el kellett távolítani a fölöttük elhelyezkedő ideiglenes földtakarást, és a cellák födémpaneljeit borító lejt- és takaróbeton réteget. A földtakarást önálló depóniába rendezték az ellenőrzött zónán belül. A medencenyitással párhuzamosan számos sugárvédelmi célú mérés is történt: • az eltávolított föld víztartalmának trícium aktivitáskoncentrációját két rétegben mértük; • felvettük a dózistérképet a takaróbeton eltávolítása előtt, illetve után; • gázmintát vettünk a négy medencéből; • elvégeztük a gázminták mennyiségi és minőségi analízisét (gázösszetétel, trícium, radiokarbon aktivitásmérés, stabil izotóparány mérés); • elvégeztük a sátor alatti levegő páratartalmának trícium aktivitáskoncentráció mérését három ponton, illetve az átadó konténerben, valamint egy külső referenciaponton a sátoron kívül; • hordozható gamma-detektorral spektrumokat vettünk fel a dózisméréssel forrópontként azonosított helyeken (a födémpanel eltávolítása előtt). Ezen mérések alapján lehetett pontosítani a szükséges sugárvédelmi intézkedéseket (pl. a szellőzés mértékének meghatározását). A fedőlapok leemelése előtt a belső sátorban a hordók kiemelési helyére, egy jól dekontaminálható rozsdamentes lemezt helyeztünk el. A hulladékcsomagok kiterme-
lése során folyamatosan mértük a zsákok felületi dózisteljesítményét. A munkavégzés egyik legnagyobb figyelmet igénylő eleme az egyes hulladékcsomagok – lehetőleg sérülésmentesen – történő kiemelése a medencékből. A hulladékok vis�szatermelése először a kiviteli tervben szereplő módon, egy terheléselosztó talppal felszerelt létra segítségével történt, melyet lehetőségekhez képest stabilan helyeztek el a cellában. A személyzet egy erre kijelölt tagja megfelelő védőruhában lemászott a létrán a medencébe, hogy a zsákot a darura függesztett hordóba emelje. A későbbiekben radikálisan sikerült csökkenteni a személyzet közvetlen hulladékos zsákokkal való érintkezésének lehetőségét, ami sugárvédelmi szempontból volt előnyös. Ehhez egy 6 m-es rudat alkalmaztunk, melynek kampós végével a zsákok összekötözött száját meg lehetett ragadni, és a zsákok felett, mintegy 10 cm magasságban belógatott hordóba lehetett emelni a hulladékcsomagot.
Egyszerre csak egy zsák kiemelése volt megoldható. Az A14-es medencéből történő hulladék kitermelésekor a műanyag zsákokon kívül hordós hulladékokat is ki kellett emelni, továbbá ebben a medencében a korábban Solymárról származó kútgyűrűket is elhelyezték. Az 1 tonna tömeget meghaladó betonelemek kiemelésére külön munkaprogram készült. Az A13 medence esetében számolni kellett a térkitöltő beton felbontásával is, amely megnehezítette a hulladék visszatermelését. Ezen művelethez le kellett menni a meden-
cébe, és kézi szerszámokkal kellett feltörni a csomagok közötti betont. A munkavégzés során külső levegőellátással rendelkező teljes arcmaszkot használtak a dolgozók. A csomagoktól származó dózisteljesítményt célszerű volt rögtön a kiemelés után megmérni, és a csomagokat az eredmények alapján elkülönítetten gyűjteni. Külön gyűjtőhordóba kerültek a magas gamma-dózissal jellemezhető csomagok, a mérhető gammadózisteljesítményt adók és azok, amelyek nem mutattak érzékelhető aktivitást. Ugyancsak külön konténereket kellett alkalmazni az egyedi hulladékformák gyűjtésére.
Hulladékválogatás
A visszatermelt hulladékot tartalmazó hordókat a tárolómedence környezetéből gyűjtőhordóban a technológiai épületbe szállítottuk, ahol sort került az egyes csomagok előzetes minősítésére, válogatására, további feldolgozásukra és végső minősítésükre. Az osztályozást az üzemi épületben kialakított, elkülönített helyiségben (konténmentben) lévő válogató fülkében végeztük. A válogatás előtt a hulladékcsomagok béta- és gamma-sugárzó tartalmának gyors, előzetes vizsgálata történt meg. A pontos dokumentálás érdekében a vizsgált hulladékcsomagról fényképfelvétel készült, amely a mérési csomagazonosítót is tartalmazza. A vizsgálóasztalon lévő hulladékcsomagból vattapamacs segítségével egy, a csomagon vágott kis résen keresztül mintát vettünk. A vizsgálat célja az volt, hogy a folyadék szcintillációs (LSC) mérésre minta álljon rendelkezésre a hulladékcsomag belsejéből, annak megállapítására, hogy található-e a csomagban béta-sugárzó trícium, radiokarbon és radiostroncium. Az LSC vizsgálat eredményét mindig meg kellett várni azért, hogy megakadályozzuk a válogatóboksz jelentős elszennyezését. Amennyiben az LSC mérés azt jelezte, hogy a hulladékcsomag jelentős béta-aktivitást tartalmaz, a hulladékcsomag egy elkülönített hordóba került, és a későbbiekben fokozott sugárvédelmi intézkedések mellett dolgoztuk fel azokat.
Meghatároztuk a hulladékcsomagok gamma-sugárzó izotóp-összetételét is. Ezen felül vizsgáltuk, hogy tartalmaz-e a csomag alfasugárzó izotópokat. Ennek érdekében az alfasugárzó izotópok mennyiségét közvetetten, a gamma-sugárzó leányelemeik mennyiségéből számoltuk. Amennyiben a számítás alapján alfa-sugárzóval szennyezett csomagot találtunk, akkor azt elkülönítetten kezeltük. Az így szelektíven gyűjtött hulladék akkor került a válogató fülkébe, ha fajtánként összegyűlt 25-30 db hulladékcsomag. Az előzetes minősítést követően a hulladékcsomagokat a válogatófülkében bontottuk ki. A csomagok tartalmát az alábbi kategóriáknak megfelelően osztályoztuk: – sugárforrás – tömöríthető hulladék – nem tömöríthető hulladék – speciális hulladék (pl.: üveg) A válogatás során, amikor valamelyik hulladékfajtát tartalmazó hordó megtelt, azt cseréltük, a benne lévő hulladék pedig a fajtának megfelelően került további feldolgozásra.
Hulladékfeldolgozás
A szétválogatott tömöríthető hulladékokat tartalmazó műanyag zsákokat egy 50 tonna nyomóerejű hidraulikus prés segítségével 200 literes fémhordókba tömörítettük. Ezáltal a tömöríthető hulladékmennyiség térfogatát átlagosan hatodára tudtuk csökkenteni. A tömörítés közben a csomagokból kipréselt vizet egy erre a célra használt hordóban gyűjtöttük, és folyékony radioaktív hulladékként kezeltük a továbbiakban. A medencék kiürítése után azok alján enyhén szennyezett víz- és iszapréteg maradt, melyet hordókba szivattyúztunk. A szennyezett víz egy részét az elhelyező konténerek cementezéséhez használtuk fel. Az összegyűjtött présvíz összesen huszonhét 200 l-es hordót töltött meg. A tömörítést követően a megtelt hordókat a pásztázó gamma-spektrométer forgóasztalára helyezve felvettük a hulladék gammaspektrumát. A mérések alapján a csomagokat három csoportba soroltuk:
• Az RHFT területén véglegesen elhelyezhető, azaz a hulladékcsomagban az aktivitásérték minden izotópra a megengedett aktivitási korlát alatt van. • A végleges elhelyezés vagy az átmeneti tárolás még további megfontolás tárgya. Ezen hordók esetében az aktivitás értéke az aktivitási korlát és annak tízszerese között mozog. • Az üzemi épület alagsorában átmeneti tárolásra kerülő hulladékok, ezeknek az aktivitása az aktivitáskorlátot legalább tízszeresen meghaladja. Az üvegtartalmú és egyéb nem tömöríthető hulladékokat minősítést követően fémkonténerekbe helyeztük. A rövid és hosszú élettartamú radionuklidokat tartalmazó hulladékos hordókat külön tároltuk. A feldolgozást követően alapvetően három hulladékcsomag-típus maradt: • hordóba, vagy lemezkonténerbe csomagolt hulladék, ami visszakerül a medencékbe elhelyezésre; • sugárforrások, amelyeket az üzemi épület pinceszintjén kialakított csöves tárolóban kell átmenetileg elhelyezni; ezek először a forrókamrába kerültek értékelésre és szükség szerinti átcsomagolásra; • további kezelést igénylő hulladékok (pl.: biológiai hulladék), melyeknél egyedi feldolgozásra volt szükség.
Sugárforrások kezelése
A válogatás során a sugárforrásokat külön gyűjtöttük. A sugárforrásokat tartalmazó hordók átválogatásakor elkülönítettük a valódi sugárforrásokat az egyéb csomagolóanyagoktól. Összesen 514 db sugárforrást válogattunk ki a visszatermelt hulladékokból. A védelem nélküli, kis aktivitású sugárforrásokat a hulladékválogatásnál az élettartam, jelleg, nukleárisanyag tartalom alapján elkülönítve gyűjtöttük. A sugárforrásokat az RHFT által használt, megfelelő sugárvédelemmel ellátott konténerekkel szállítottuk a forrófülkéhez, tokozás céljából. A zárt sugárforrásokat a továbbiakban az érvényes Hulladékkezelési Szabályzat szerint kezeltük.
Találtunk olyan hordókat, melyekben bebetonozott zárt sugárforrások voltak. Ezeknél a hordó állapotától függően döntöttünk az elhelyezés előtti átcsomagolásról. A nagy (GBq-nél nagyobb aktivitású) és jelentős tömörtelenséget mutató 3H és 14C izotópokat tartalmazó források és egyéb hulladékok rozsdamentes konténerbe kerültek, amelyek fedeleit hegesztéssel hermetikusan zártuk le. Az átmeneti tárolásra kerülő forrásokat rozsdamentes, hermetikusan lezárt torpedóba helyeztük (tokoztuk).
Átmeneti tárolás
Azon hulladékok esetében, amelyeknél – a korszerű nemzetközi ajánlásokat is figyelembe véve – nem alkalmazható a felszín közeli végleges elhelyezés, fel kellett készülni a hosszú idejű átmeneti tárolásra. Az RHFT hosszú távú üzemeltetésének és a biztonságnövelő intézkedések egy részének megvalósításához elengedhetetlen előfeltétel volt az üzemi épület átalakítása, és az átmeneti tárolók üzembe helyezése, ahol a hosszú felezési idejű és/vagy nagy aktivitású sugárforrások, illetve az ilyen típusú komponenseket tartalmazó radioaktív hulladékok ideiglenes, szelektív tárolása megoldható. Az RHFT területén csak átmenetileg tárolható hulladékcsomagok összesen 21 konténert és 111 darab 200 l-s hordót töltöttek meg. A csak átmenetileg tárolható hulladékok mintegy 50 m3-t tettek ki.
Az épület pinceterében kialakításra került 20 db 108 mm, 20 db 219 mm és 10 db 48,3 mm átmérőjű csőkút az elhasznált sugárforrások részére, több mint 1000 db 200 l-es fémhordó tárolására alkalmas térrész, valamint a nukleáris anyagok tárolására alkalmas helyiség. A központi átmeneti tároló puffer-tárolóként is szolgálhat, például olyan esetekben, amikor sürgősen kell nagyobb mennyiségű hulladékot fogadni a telephelyen. Az üzemeltető személyzet sugárvédelmét kiépített mérőhálózat is segíti. Mind a pincetérben, mind pedig a földszinten a sugárzás mértékét folyamatosan figyelő detektorok találhatók. Tűz esetén a füstérzékelők automatikusan riasztják a kezelő személyzetet, valamint a váci tűzoltóságot. A tároló automata tűzoltó berendezésekkel van ellátva.
Újraelhelyezés
A hulladékcsomagoknak az „A” típusú medencékbe történő visszahelyezése előtt – a medencék műszaki állapotának függvényében – döntenünk kellett arról, hogy szükséges-e a medencék javítása (pl. szigetelés). A szemrevételezés alapján megállapítottuk, hogy beavatkozásra nincs szükség. A jobb vízszigetelés biztosítása érdekében azonban úgy döntöttünk, hogy a medencék falait bentofix paplannal béleljük ki. A visszahelyezésre kerülő hordókat kettesével acél konténerbe cementeztük, majd ezeket a konténereket a kibélelt cellába helyeztük el. A konténerekben a hordók körüli szabad helyekre nem tömöríthető hulladékot töltöttünk, majd pedig a medencébe történő leengedés után a konténerek közötti térrészt betonnal töltöttük fel.
A medencékbe összesen 124 m3 hulladék került vissza konténerekbe csomagolva. Az üzemi épület pinceszintjén még 59 db hordó vár végleges elhelyezésre, valamint a hulladék átvételi kritériumok alapján véglegesen nem elhelyezhető 157 db hordót és 23 db konténert tárolunk. A fentiek szerint leírt módon az A13, A14 és A11 medencékbe összesen 104 db konténerben került hulladék visszahelyezésre. Az A13 és A14 medencék teljesen megteltek 48-48 db konténerrel, az A11-be egy sor (8 darab) konténer került.
A konténerezett radioaktív hulladékok közötti térrész cementes tömedék anyaggal való kitöltése azért is jelentős, mivel ezáltal lassul a konténerek korróziója, továbbá csökken az üregtérfogat, ami a radioaktív izotópok migrációja szempontjából kedvező. A cementhabarccsal visszatömedékelt medencékre rákerültek a beton fedőpanelek,
majd takaróbeton, szigetelő bitumen és újabb takaróbeton réteget hordtunk fel. Az agyagos földtakarás kialakítására a későbbiekben kerül sor, hogy a medencesor egységes takarást kapjon. Valamennyi, a hulladékcsomagokra vonatkozó adatot és információt egy egységes számítógépes adatbázisban rögzítettük. Valamennyi csomag egy új jelölést (számozást) kapott, hordónként jelezve, hogy mely csomagok kerültek elhelyezésre az „A” típusú tárolómedencékben, illetve melyek hos�szú idejű átmeneti tárolásáról kell gondoskodni az épület pinceszintjén.
Értékelés, tapasztalatok
A demonstrációs program célja az volt, hogy bebizonyítsa, hogy a medencékből való hulladék visszatermelés során lehetséges a végleges elhelyezés szempontjából kedvezőtlen jellemzőjű hulladékok elkülönítése, és a hulladékok kondicionálásával, tömörítésével felszabadítható a telephely további üzemeltetéséhez szükséges tárolókapacitás. Megállapítható, hogy a demonstrációs program jól elő volt készítve, a műveletek megtervezése, a szükséges eszközök, berendezések beszerzése, biztosítása jól sikerült, gondos előkészítésre utal. Menet közben csak néhány kisebb változtatásra volt szükség. A kialakított infrastruktúra lehetővé tette a tervezett munka biztonságos elvégzését, illetve a környezettől való megfelelő elszigetelést. Az eredmények alapján a műveleteket végzők is gondos munkát végeztek. A hulladék visszatermelés megkezdése előtti feladatok elvégzése (kivételi tervek készítése, szükséges infrastruktúra kiépítése, üzemi épületben a hulladékfogadó kiépítése, tárolótérnél a víz és elektromos betáplálás kiépítése, a kivitelezéshez szükséges gépek, eszközök, berendezések rendelkezésre állása, stb.) megfelelően megtörtént.
A visszatermelt hulladékok minősítésével és válogatásával a hosszú élettartamú komponensek nagy részét eltávolítottuk. A rádium 87 %-a, a tórium 100 %-a és az urán több, mint 60 %-a az átmeneti tárolóba került. A négy felnyitott medence közül – amelyekben korábban igen rossz térkihasználással helyezték el a hulladékcsomagokat – most végleges elhelyezésre szánt hulladékkal kettő telt meg, a másik kettő készen áll a radioaktív hulladékok átmeneti vagy végleges befogadására. Az átmeneti tárolóban lévő és a medencékben elhelyezett hulladékok összes-térfogata kb. 200 m3. Ez a hulladék mennyiség megfelel három medencében elhelyezhető hulladék térfogatának. A demonstrációs programban felnyitott négy medencéből tehát egy medence térfogata szabadult fel. A négy medencét érintő beavatkozásról megállapítható, hogy a hulladékok visszatermelése – még a félig kibetonozott medence esetében is – viszonylag egyszerűen megvalósítható volt. A munkavégzés során rendkívüli esemény nem történt.
Kollektív dózis (személy µSv) 25 000
20 000
15 000
10 000
5 000
0 A12
A11
Mért kollektív dózis
A demonstrációs programban résztvevők sugárterhelése alacsony volt. A sugárvédelmi szempontból legkritikusabb hulladék kiemelési műveletekben résztvevők dózisai nem érték el a tervezett szintet (mely a hatóságilag megengedett dózisterhelés kb. egyharmada volt). A telephelyi sugárvédelmi és környezetellenőrző rendszerek a program során folyamatosan működtek, és semmilyen említésre méltó eltérést nem regisztráltak a normál üzemviteli mérési adatokhoz viszonyítva.
A14
A13
Kiviteli tervben számított dózis
Mivel a hulladék feldolgozási műveletek csak ellenőrzötten történhettek, a radioaktív anyag tartalmú közegek (levegő, víz) kibocsátása nem növekedett a normál üzemi tevékenységhez képest, ezért a lakosságot többlet sugárterhelés nem érte. Összefoglalóul megállapíthatjuk, hogy a demonstrációs program sikeres volt, mivel mindkét kitűzött cél – szabad térfogat létrehozása további hulladék befogadása érdekében, valamint a hosszú távú biztonság szempontjából kritikus hulladékcsomagok jelentős részének azonosítása, és külön választása – megvalósult.
A program folytatása
A biztonságnövelő program folytatását egy újabb biztonsági elemzés alapozta meg. Ennek az elemzésnek a célja, hogy a demonstrációs program tapasztalatai alapján támpontot nyújtson arra vonatkozólag, hogy milyen körű beavatkozással lehet elérni a tároló – a mai korszerű követelményeknek megfelelő – hosszú távú biztonságát. Az egyes medencékre külön-külön meghatároztuk a rövid távú – a medencékből történő hulladék kitermelés során a munkát végzőket érő – sugárterhelést és a hosszú távra becsült lakossági dózisokat. A beavatkozás akkor indokolható, ha a munkavégzés nem jár indokolatlanul nagy sugárterheléssel. Az új biztonsági elemzés bázisán elkészült a javaslat az I. és II. medencesorok, azaz 48 db medence vonatkozásában végrehajtandó tevékenységekre. E szerint 24 db medencénél teljes, míg 20 db medencénél részleges hulladék visszatermelést ajánlott végrehajtani. Az átalakítási engedélyezési dokumentáció erre a terjedelemre 2010. június végére készült el. Az átalakításhoz az illetékes sugáregészségügyi hatóság 2010 októberében hozzájárult. Az átalakítási engedély és az elkészült kiviteli tervek alapján lehet megkezdeni a biztonságnövelő intézkedések folytatásának előkészítését, majd annak végrehajtását. A biztonságnövelő program kiviteli terveinek elkészítésekor messzemenőkig hasznosítani kell a demonstrációs program tanulságait, és feladatleírásokat ki kell egészíteni a tapasztaltakkal.
FELELŐSSÉGGEL BIZTONSÁGGAL GARANCIÁKKAL
Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Nonprofit Kft.
Felelős kiadó: DR. HEGYHÁTI JÓZSEF Ügyvezető igazgató Szerkesztő: DR. ORMAI PÉTER Társasági főmérnök Páskum Nyomda, Szekszárd Fotó: RHK Kft. archív, Madácsi Zoltán Tipográfia: Bátec
www.rhk.hu 2010. december
