BETŰK A TÉRRŐL
Elég sok idő telt el az előző szám óta, de sok dolog is történt azóta. Megünnepeltük a karácsonyt, a vízkeresztet, lezártuk a félévet, rendeztünk farsangot. És az újság megjelenése csak váratott magára. Ki kell még találnunk, hogy milyen gyakran és főleg, hogy melyik kedves iskolatársaink segItsévégel tudunk megjelenni. Persze a sok idő sok anyagot is felhalmozott, ezért a mostani szám egy kicsit hosszabb lett, mint az előző. Mégiscsak az egyik legfontosabb esemény, hogy a hosszú várakozás után végre leesett a hó, ennek tiszteletére a címlapon egy hóembert szerepeltetünk, amelyet a 9. d. osztály egy hóembert rajzolni szerető tanulója készített. Semmiképpen sem jártunk úgy, mint Macuo Basó, aki így ír versében: Hóra-váró, vígrészeg költők arcára képzelt pihe hull! A szám kissé jobban irodalmivá vált azzal, hogy egy hosszú verset olvashattok itt a jobb oldalon, és betettünk egy díjnyertes novellát is, melyet iskolánk tanulója, Szűcs Laura írt. A szám témája a sciencefiction, amely téma kifogyhatatlan és talán a következő számba is bele fog lógni. Természetesen folytatjuk az ALMAFA rovatot, ezúttal Erdős Réka kérdezi Deák László iskolalelkészt a három királyokról. És akkor olvassátok szeretettel az új számot, kezdetben először Matthias Claudius XIX. századi német költő és protestáns teológus Esti dal című téli versét. (szerk.)
Tartalom
Matthias Claudius: Esti dal – Abendlied Boldog, laza és kicsit hanyag: interjú Ulrik Muntherrel (Mislovics Vivien) Pócza Gergő grafikája Szűcs Laura: Gondolj rám Téma: Science fiction Könyv: Görgey Etelka – Csodaidők (Erdős Réka ajánlója) Film: Légió (2010) (Molnár Henrietta filmkritikája) Almafa: Három királyok (Deák László iskolalelkészt Erdős Réka kérdezte) Képregény (Molnár Henrietta sf képregénye)
VIR SAPIENS AEDIFICAT SUPRA PETRAM – „a bölcs ember sziklára épít...”
Betűk a térről – 2012. február, I. évfolyam 2. szám – A Sztehlo Gábor Evangélikus Iskola diákjainak újsága; főszerkesztő: Molnár Henrietta; szerkesztők: Molnár Zoltán, Farkas Brigitta; társszerkesztők: Mislovics Vivien, Erdős Réka, Szűcs Laura, Pócza Gergő; 1181 Bp., Kossuth tér 2.
2
3. 4. 5. 6. 8. 9. 10. 10. 12.
Esti dal Matthias Claudius (1740-1815)
Abendlied (Der Mond ist aufgegangen)
Fölkelt a hold, az égen tüzelnek tiszta fényben aranyló csillagok; sötét a néma erdő, s a rét felől közelgő fehér köd bűvösen ragyog.
Der Mond ist aufgegangen, die goldnen Sternlein prangen am Himmel hell und klar; der Wald steht schwarz und schweiget, und aus den Wiesen steiget der weiße Nebel wunderbar.
A táj mily néma mostan! Az alkonyat-burokban mily meghitt, mily szelíd! Mint nyugtató szobácska, mely napotok jajára álmot és felejtést terít.
Wie ist die Welt so stille und in der Dämmrung Hülle so traulich und so hold! Als eine stille Kammer, wo ihr des Tages Jammer verschlafen und vergessen sollt.
A holdat látod arra? Csak félig látszik arca, mégis de szép, teli! Az ember sok dologra legyint csak mosolyogva, mert szemmel föl nem ismeri.
Sehr ihr den Mond dort stehen? Er ist nur halb zu sehen und ist doch rund und schön. So sind wohl manche Sachen, die wir getrost belachen, weil unsre Augen sie nicht sehn.
Kevély halandók, gyönge hívságunk dönt a bűnbe; tudásunk oly csekély. A semmit hímzi szálunk, mindenfélét csinálunk, s mind messzebb vándorol a cél.
Wir stolze Menschenkinder sind eitel arme Sünder und wissen gar nicht viel; wir spinnen Luftgespinste und suchen viele Künste und kommen weiter von dem Ziel.
Hagy lássuk üdvöd, Isten, ne romlandó hevítsen, ne hívság hasson át! Együgyűek lehessünk, kisdedként örvendhessünk, jámbor mosollyal nézve Rád.
Gott, laß uns Dein Heil schauen, auf nichts Vergänglichs trauen, nicht Eitelkeit uns freun! Laß uns einfältig werden und vor Dir hier auf Erden wie Kinder fromm und fröhlich sein!
És keserűség nélkül végy el e földről végül, szép múlást adj nekünk! S ha elvettél, vezess be mindnyájunkat egedbe, dicső Urunk és Istenünk!
Wollst endlich sonder Grämen aus dieser Welt uns nehmen durch einen sanften Tod, und wenn Du uns genommen, laß uns in Himmel kommen, Du, unser Herr und unser Gott!
Pihenjetek le szépen, testvér, az Úr nevében; csípős az éji lég. Uram, ne dönts a gyászba, óvd álmunkat vigyázva, s beteg szomszédunk gyámja légy.
So legt euch denn, ihr Brüder, in Gottes Namen nieder! Kalt ist der Abendhauch. Verschon uns, Gott, mit Strafen; und laß uns ruhig schlafen und unsern kranken Nachbar auch!
(ford.: Molnár Imre)
3
Voltál valaha Magyarországon? Ha nem, tervezel jönni? Nem, sajnos nem voltam, de szeretnék valamikor ellátogatni.
Boldog, laza és kicsit hanyag Ulrik Muntherrel Mislovics Vivien beszélgetett. A svéd sztár, Ulrik Munther (17) igazán sokoldalú tehetség. Fiatal kora ellenére nagyon jól bánik a hangszerekkel, és még a dalszövegeit is saját maga írja. Első nagylemeze, amely nagyon nagy sikernek örvend hazájában, augusztus 24én jelent meg Svédországban. 2012 meghatározó év lesz Ulrik életében, ugyanis indul a Melodifestivalenen! A Melodifestivalen győztese képviselheti Svédországot a 2012-es Eurovíziós Dalfesztiválon. A srác egyébként 2009-ben tűnt fel először az MGP Nordic tehetségkutató műsorban, amelyet En vanlig dag című dalával meg is nyert. (Ez a szám hozta meg számára a győzelmet a Lilla Melodifestivalenen is.) A következő évben pedig második helyezést ért el a Metro Music Challenge nevű zenei versenyen a Life című számával.
Mely előadók inspirálnak téged? Nagyon sok: Coldplay, U2, Paolo Nutini, James Morrison, Mumford and sons, stb. Jellemezd magad három szóval! Boldog, laza és talán egy kicsit hanyag néha. Mit érzel, amikor a rajongói leveket olvasgatod? Csak arra tudok gondolni, hogy hihetetlen mennyi ember szereti azt, amit csinálok. Mi volt a legfurcsább ajándék, rajongótól kaptál? Nem tudom... talán egy banán.
amelyet
Mit érzel, amikor a színpadon vagy? Leginkább ideges vagyok, de ugyanakkor felpörgött is. Különös érzés. Arra tudok gondolni, ha nagyon ideges vagyok, hogy csak legyen vége, de mégis maradni szeretnék, ameddig lehet és élvezni.
Augusztus 24-én jelent meg a lemezed Svédországban. Egy igazán jól sikerült album. Tervezitek más országokban is megjelentetni? Remélhetőleg igen!
Mi a kedvenc dalod magadtól, illetve más előadóktól? Talán a Life vagy a The box. És valószínűleg a Beautiful day (U2) vagy a Fix You (Coldplay). (*Megjegyzés: A Life és a The box Ulrik számai.)
Magad írod a dalszövegeidet is. Tényleg sokoldalú tehetség vagy. :) Mikor döntötted el, hogy a zenével szeretnél foglalkozni? Lássuk csak...! Talán amikor 12 éves voltam. Pontosan nem tudom, hogy mikor kezdtem.
Mit gondolsz Eric Saade-ről? Azt gondolom, hogy nagyszerű abban, amit csinál, de nem igazán hallgatom azt a fajta zenét.
Milyen érzés a tinilányok kedvencének lenni? Haha, nagyszerű természetesen. Ők a legodaadóbb rajongói csoport. Nem akarok felvágni a világ előtt.
Ápolsz valamely hírességgel baráti viszonyt? Ha igen, kivel? Nem igazán. Még mindig elég újnak számítok, és nem találkoztam olyan sok hírességgel. Bár találkoztam néhánnyal. ;P
Nagyon jól gitározol és szájharmonikázol. Játszol más hangszereken is? Tudok zongorázni és dobolni is (habár nem túl jól).
Mondj egy dolgot, amit eddig még nem tudhattunk rólad! :) Néha egykerekűzöm. 4
Végül szeretnél nekünk valamit üzenni? :) Hálás köszönet az irántam és a zeném iránt való érdeklődésért. Remélem, valamikor ellátogathatok hozzátok, és talán adhatok nektek egy koncertet, srácok!
Az amerikai tinikedvenc, Justin Bieber egyidős veled. Mit gondolsz a srácról? Azt, hogy szintén nagyon jó abban, amit csinál, de próbálom magam nem összehasonlítani vele, mivel nincs sok közös bennünk, kivéve a korunkat, a nemünket és a zene iránt való érdeklődésünket.
Mislovics Vivien (10. évf.)
Pócza Gergő (9. évf.)
László Melinda tanárnő tanítványa Csáth Géza A varázsló kertje c. novelláját illusztrálta rajzával. Részlet a novellából:
lámpás pislog, és jobbra-balra hat-hat szalmazsák a földön. Az egyik oldalon hat rabló alszik, összekuporodva; az arcukat se látni. – A másik oldalon üres a hat ágy. – A rablók már a föld alatti utukon elindultak véres munkájukra. – Amikor fölébrednek, négykézláb másznak ki a szobából, mert az alacsony helyen fölállani lehetetlen. – A varázsló ekkor enni ad nekik. Gonosz, fekete szemével mintha azt mondaná: egyetek, és hozzatok nekem sok kincset, aranyat, ezüstöt.”
„Vagy négy percig némán bámultuk ezt a tíz négyszögméternyi kis csodabirodalmat. – Látod, ez a varázsló kertje – mondotta a fiatalabb Vass. – És ott a házban lakik a varázsló – folytatta a másik. – És ott laknak a rablók is. – Kicsodák? – kérdeztem. – A rablók, a varázsló tanítványai és rabszolgái. […] – Itt, a zsalus ablak megett van a rablók hálószobája. Alacsony, vakolt odú. A falon egy
Csáth Géza: A varázsló kertje, 1908
5
Vajon én is megtanulhatnék ezen játszani? – estem gondolkodóba, miközben ő ismét belefogott egy vidám nótába. Attól a perctől kezdve mindig visszajártam hozzá. Ha elkóboroltam, majd visszatértem, mindig rákezdett a kedvenc muzsikámra. Legjobban mégis akkor öntötte el melegség a szívemet, mikor késő esti órákban is felkelt azért, hogy a játékával szép álomra hajthassam fejem. Egyik reggel lustán nyújtóztam egyet pokrócomon, majd felsietve a lépcsőn beleszagoltam a levegőbe. Ínycsiklandó illatok csapták meg orromat, és hívogattak pár reggeli falatért. Nagyon jó orrom volt az ilyesmihez, így nem tartott sokáig megtalálni ezt a bizonyos fakunyhót. Meg kell, hogy mondjam, ilyen korán semmivel nem lehet előcsalogatni, kivéve a kürtőskalácsot! Azonnal a számban éreztem a forró, megcukrozott ínyencséget. Csak egy baj volt. Sajnos nekem nem volt lehetőségem arra, hogy akármikor hozzájussak, ha megkívánom, mindig könyörögnöm kellett, hogy kaphassak. Ilyenkor magamra vontam az eladó figyelmét, majd elmagyaráztam neki, hogy bármit megadnék néhány finom falatért: – Kérlek! Igazán nem lenne nagy károd belőle, ha adnál egy-két falatot! Annyira éhes vagyok, már az idejét sem tudom, mikor ettem utoljára! Így próbáltam egy kis ételhez jutni, de legtöbbször rám ordítottak és elkergettek a bolt közeléből. Reménykedtem, hogy ezúttal szerencsém lesz. – Hát te...? – fogadott mosolyogva az eladó. – Látom, éhes vagy. Mit szeretnél? Ekkor arra a tálcára mutattam, amelyiket épp készült lerakni a pultba. – Áhá, már értem. Szegény, nagyon éhes lehetsz… El se tudja képzelni… Sokszor értetlenül álltam, amikor az emberek eleresztették a fülük mellett, amit mondtam, pedig sokszor igenis fontos közölnivalóm akadt. Reggeli után nekivágtam a városnak. Nyolc óra körül járhatott az idő, de szinte koromsötét volt a vastag esőfelhőktől. Bejártam a parkot, végigsiettem pár ismeretlen utcán, hogy új terepet tudhassak magaménak. Ezen a napon vette kezdetét a színházfesztivál is a hosszú főúton. Mindig szerettem körbenézni a színes pavilonok sokaságán, így a rossz idő
Gondolj rám Szűcs Laura novellája
Világéletemben magányos lélek voltam. Az utcákon bóklászva, kíváncsian kutattam öröm, bánat, nyugalom és veszély után. Egyszerűen csak tudni akartam mindenről. Hamar hozzá kellett szoknom, hogy bizony ez az életnek nevezett dolog egy kiszámíthatatlan bestia, ugyanis édesanyám születésem után magamra hagyott. Ő volt az egyetlen támaszom, de mivel neki nem volt szüksége rám, egyedül kellett barangolnom a hosszú éjszakákon. Kalandos életem sokszor nehéz utakra terelt. Az utca nem kíméli azokat, akik nem tudnak megállni a saját lábukon, de ha már úgy ismered a környéked, mint a tenyered, nem lehet semmi baj. Az a bizonyos októberi délután sem zajlott másképp… Először a sétányon bóklásztam. Figyelmesen lestem az embereket, néztem siető lépteiket, de néha rátévedt tekintetem egy-egy fiatal párra, akik csak frissítő sétára ugrottak le. Talán egy órát ücsöröghettem, miután megéreztem a késő délután hűvös simogatását az orromon, és inkább úgy döntöttem, hogy felkeresem a kedvenc helyemet, a meleg aluljárót. Komótosan elballagtam a lépcsőhöz, de mikor félúton jártam, hirtelen megtorpantam. Gyönyörű hegedűszó hallatszott lentről. Magával ragadt az a simogató hang, ami abból a hangszerből áramlott. Nem akartam tovább várni, az utolsó fokokat már futva tettem meg, úgy siettem a zeneszó irányába. Az egyik kirakat közelébe vezetett, ahol egy férfi játszott kopott hangszerén. Igen, elég rossz állapotban volt az a hegedű, de még így is méltóságteljesen eresztette ki hangját a zenész kezében. Elképedve hallgattam őt, és egyszerűen nem tudtam megérteni, hogy egy emberbe hogy fér ennyi tehetség. A megtermett férfi hosszú, ősz haját gondosan hátrafogta, így jól láttam az arcát, jól láttam, milyen boldogság önti el azokban a percekben. – Szervusz, barátom! – köszönt mosolyogva, miután elhúzta az utolsó hangot is. De én nem feleltem, csak leültem elé és néztem, ahogy rongyos ruháját igazgatja. 6
ellenére ennek most sem mondhattam nemet. Akkor is furcsábbnál furcsább fazonok bukkantak elő (akik színésznek hívták magukat), és csodálattal néztem, micsoda átéléssel szórakoztatják az arra járókat. És akkor eszembe jutott, mit is csinálnék én szívesen… Kinn fogok állni a színpadon, és végre ENGEM is észrevesz majd a világ! Oh, de ha csak ezek a vágyaim lettek volna... festői, írói és énekesi pályáról is álmodoztam, bár az utóbbit általában nem díjazták, hiszen akárhányszor belekezdtem egy rádióból sokat hallott dalba, aki hallott, mind felém fordult dühös tekintettel, hogy rám üvöltsön: – Hallgass el! – Ne vonyíts! Miért mondták ezt? Hiszen tudom, hogy igenis van tehetségem, ha nagyon igyekszem! És én állandóan igyekeztem jót és jól tenni, bár ezt senki sem köszönte meg nekem. Az évek elteltével már rá kellett döbbennem, hogy túl kicsi vagyok ehhez a borzasztóan nagy világhoz... Pedig akárhányszor elment mellettem egy gyerek, rámosolyogtam és így köszöntöttem: Örülök, hogy te legalább kicsit hasonlítasz rám! De ekkor csak elpityeredtek és elszaladtak… … ismét rosszat tettem? Persze nőttem valamennyit, de meg sem közelítettem az átlagos embert. Idáig jutottam És mint említettem, nekem nem jutott család, csak a kedves hegedűs, aki később elárulta, hogy Franknek hívják. Frank még évek múltán is velem élt és zenélt nekem, de ahogy teltek a napok, egyre meggyötörtebbnek láttam az arcát. Szemei körül szürkés árnyak jelentek meg, és már közel sem volt olyan testes, mint amilyennek megismertem.
Egy nap azonban megváltozott minden… Tavaszodott, úgyhogy semmi másra nem vágytam jobban, mint egy újabb felfedező útra. Kimenni a parkba, hogy megnézzem a tavaszköszöntő fesztivált, vagy csak élvezni az első melengető napsugarakat. A szokásosnál több időt töltöttem kinn, de sötétedéskor lefutottam Frankhez, hogy elújságoljam, mit láttam. Rég nem járt fenn, elmondta, hogy alig bírja mozgatni lábait. Akkor megígértem, hogy én leszek a az őrszem, és helyette is alaposan körbenézek, hogy beszámoljak az érdekesebb hírekről. Úgy rohantam a pokróchoz, hogy alig kaptam levegőt, de Frank már nem volt ott. Ez hogy lehet?? Nem értettem! Azelőtt ilyen sosem történt, és most csak úgy itt hagyott volna a barátom? Összeszedte minden erejét, és elsántikált, csak mert rám unt, mint az anyám? Ő is cserbenhagyott volna? Fölszaladtam a sétányhoz, ahol a nyüzsgő tömeg végeláthatatlan tengerébe keveredtem. Andy, Andy! – ismételtem fáradhatatlanul, de sehol nem találtam az öreg cimborámat… Elkeseredetten lerogytam a földre. – Kit tisztelhetek személyedben? – abban a pillanatban egy magasan csengő, kellemes hang ütötte meg fülemet. Először nem érdekelt, kinek keltettem fel az érdeklődését, de ő folytatta – Ki volt képes egy kutyát kidobni az utcára? Nagyon megijedhetett! Gyere csak, Amanda! Megjelent egy másik láb is a szemem előtt, s ekkor már felemeltem a fejem, hogy lássam azt a két nőt, aki áll. – Jajj, tényleg eléggé rémült. Vigyük el a közeli menhelyre! Ott majd gondját viselik. Később már nem érezhettem magam szabadnak és megtörhetetlennek. Nem maradtam az kíváncsi, minden lében kanál eb. Csak a ketrecem mögött jöttem rá, hogy nem vagyok más, mint egy kutya, akiből sose lesz hegedűs, színész, festő, vagy énekes... Ami lehettem volna, hirtelen semmivé vált.
– Örülök, hogy ismét itt vagy! – köszöntött, miután visszakergetett a szakadó eső. Mivel sosem látogatta meg a családja, vagy a barátai, mindig valamiféle megnyugvást láttam az arcán, valahányszor megjelentem mellette. Vigyáztam rá, és ha kellett, ételt vagy italt is szereztem Franknek. Nekem ő volt a legfontosabb, mint egyeseknek a pénz és a gazdagság.
Szűcs Laura (11. évf.)
7
TÉMA robotot, a Mezítelen napot vagy a Birodalomtrilógiát, és kapkodhatjuk a fejünket az átgondolnivalóktól. Akit már zavart történelem órán, hogy nem tehette fel a „Mi lett volna, ha?” kérdést, azoknak szólnak az időutazós és a történelem néhány eseményét megváltoztató sci-fi. Hogyan élnénk, ha Németország nyeri meg a II. világháborút? (Philip K. Dick: Az ember a Fellegvárban); Mit tehet egy ember a történelem alakításáért, főleg, ha a XX. századból kerül egy ókori keleti városállamba? (Zsoldos Péter: Távoli tűz) De szinte minden problémára született már válasz a sci-fi irodalmon belül. Mit tudunk a valóságról, lehet, hogy egy szimulációban élünk? A Mátrix (L. és a A. Wachowsky rendezése) szerint, igen. Mit tegyünk, ha idegenek kérnek menedéket a bolygónkon? Bánjunk velük emberségesen, hiszen nem emberek? De mi emberek maradhatunk-e, ha nem így teszünk? Egy lehetséges válasz a District9-ban (N. Blomkamp rendezése).
A science fiction irodalom "A science fiction nem más, mint az értelem tündérmeséje." Alain Le Bris A scinence fiction, azaz a tudományosfantasztikus művek, gondolatkísérletek. Mi lenne, ha itt-ott kicsit megváltoztatnánk a világunkat, kicsit átírnánk a történelmet, milyen lenne egy ilyen világ, mások lennének benne az emberek? Már az egyik első sci-fi regényként besorolható regény, Mary Shelly 1818-ban íródott Frankenstein című rémregénye ilyen kérdéseket gondol végig. Szabad-e Istent játszva teremtményt létrehoznunk, csak mert olyan okosak vagyunk, hogy megtehetjük? Mit tesz egy ilyen mesterségesen létrehozott lény, mikor rádöbben, hogy örökké magányos marad? Tudományunk mostanában teszi valósággá a majd 200 éves történetet, érdemes elgondolkodni a következtetésein. Volt író, akit a technika csodái babonáztak meg. Hogyan lehetne a Holdra eljutni? Életben lehet maradni a víz alatt? Milyen közelről egy üstökös? Jules Verne regényei, az Utazás a Holdba, a Nemo kapitány, a Hector Servadac hősei ezeken a technikai problémákon törik a fejüket. Érdemes összehasonlítani, mire jutottak ők, és hogyan valósult meg mindez a valóságban.
A példák a végtelenségig sorolhatók. Lezárásképpen álljon itt egy idézet, reméljük, minél többeteket üdvözölhetünk a második csoportban. " A legegyszerűbb azt mondanunk, hogy a sci-fi olyan mű, amelyben űrhajók, robotok, marslakók, gülüszemű szörnyek és távoli bolygók szerepelnek. Ez a körülírás kielégítheti azokat, akik nem olvasnak sci-fit. Azoknak viszont, akik ismerik és olvassák[,...] nem kell sokat magyaráznunk, ők úgy is tudják, miről van szó. Ezzel a definiálás lidércnyomásától sikeresen megszabadultunk." Kuczka Péter (szerk.)
Isaac Asimov robotokkal népesítette be a Földet és a Galaxist. Megtudhatjuk tőle, mi vár ránk, ha a robotok elvégeznek helyettünk minden munkát. Elmorfondírozhatunk azon, mitől ember az ember, mi különbözteti meg például a robotoktól. Jó lenne-e az emberiségnek, ha több száz évig élnének az emberek? Csak nyissuk ki az Én, a 8
Könyv Raana Raas
Csodaidők Az ogfák vöröse, Animus Kiadó (2006), Kiszakadtak, Animus Kiadó (2008), Árulá,s Shremeya Kft. (2009), Hazatérők, Shremeya Kft. (2010) Gögrey Etelka református lelkész science-fiction regénynégyesét Erdős Réka ajánlja.
befolyásos apja, Giin Raas révén. A család eleinte vegyes érzelmekkel viseltetik iránta, ám hamar rá kell döbbenniük, hogy az ő civódásaiknál jóval nagyobb konfliktusok lapulnak a külsős világ és a Kaven között, melyek véres háborúba sodorhatják a világot. Ahogy a háború közeledik, Giin és családja az események középpontjába kerül, és sötét titkok derülnek ki a Raasok múltjáról. A szigorú és vallásos Kavennek pedig döntenie kell, hogy hajlandó-e szembemenni évszázados hagyományaival és fölvenni a harcot az elnyomás ellen. A regény kellemes meglepetést okozott, senkit ne tévesszen meg az írónő foglalkozása „civilben” (református lelkész), finomkodó, forró-kásátkerülgető körbeírások helyett kőkemény emberi valóságról írt, és bár a szereplők vallása aprólékosan ki van dolgozva, ugyanez elmondható a környezetről, a világról is – scifinek is elmenne, ha nem éppen a társadalom és az emberi kapcsolatok természetét fejtegetné. És hol máshol tenné ezt, mint a jövőben – ez az egyetlen helyszín, ahol általában elképzelhetetlennek tartjuk az ilyesféle emberi „apróságokat”, mint társadalmi ellentétek, vagy a kisebbségek problémája – ha nem is tudatosan, de valahol mélyen már elfogadtuk, hogy addigra az emberiség „túlnő” ezen és legalábbis reménykedünk, nagyobb horderejű gondok foglalkoztatják majd. Erdős Réka (10. évf.)
„Női sci-fi”, utópia, társadalomkritika – sok mindennek hívták már Görgey Etelka tetralógiáját, a „Csodaidőket”, de közepesnek, amatőrnek még soha, méghozzá okkal. Ami az első néhány oldalon könnyű ifjúsági olvasmánynak tűnhet, a következő kötetek során nagyszabású regényfolyammá növi ki magát, magával ragad és messzi tájakra, időkbe visz. Egészen pontosan az emberiség jövőjébe, ezer meg ezer fényévekre a Földtől, ahol az emberek távoli bolygókon élnek, az intergalaktikus tömegközlekedés korában, és az angol egy előrehaladott verzióját beszélik. Hiába azonban a fényes máz, az átformálódott nyelv, a modern és befogadó társadalom, az ember még mindig ugyanolyan gyarló és megvesztegethető, a nagy tömegek könnyen manipulálhatók a média segítségével és vannak, akiknek milliók élete sem szent, ha hatalomról és pénzről van szó. Judy, a félárva külsős lány a háború hajnalán kerül be a nagycsaládokból álló Kavenbe
Mars szelet bajnokság Az alábbi csillagászati feladat megoldói között egy Mars szeletet sorsolunk ki. Itt Budapesten a Húsvét vasárnap előtti telihold napján éjjfél körül felnézünk a felhőmentes égre. Hol keressük a teliholdat? Milyen égtáj felé látszik és a horizont felett hány fok magasságban? (A látóhatár irányát és a fejünk feletti irányt (ún. zenit) 90 fokra osztjuk, a horizont a 0, a zenit a 90.) A megoldásokat Molnár Zoltán tanár várja. 9
Film
embereknek egy második esélyt. Ezért nem engedelmeskedik Istennek, és ahelyett, hogy elpusztítaná, megvédi a magzatot az édesanyjával együtt. Bobon, Charlien és Audreyn kívül néhány arra keveredett átutazó is ott csöppen bele a kezdődő armageddonba (és szerintem ez elég jellemző horrorfilmes vonás, tekintve, hogy egy horrorról van szó). A film maga nem mondhatnám, hogy a kedvenceim közé tartozna, vagy annyira belopta volna magát a szívembe, de viszont egyszer megnézhető. Még a nem éppen ilyen stílusért rajongó embereknek is. Viszont roppant izgalmas volt, mert ebben a szituációban egyszerre izgulhatunk a szereplők sorsa miatt és tarthatunk a filmbéli világvégétől is. Például a megszállt emberek (vagy mik) és Gábriel arkangyal ellen való harc is felkeltheti az emberek borzongását. Persze a hangulatkeltő, ijesztő zenék sem maradhatnak ki a sorból.
Légió (Legion - 2010)
Rend.: Scott Stewart Forgatókönyv: Peter Schink, Scott Stewart A keresztény mitológiát felhasználó sci-fi filmről Molnár Henrietta írt beszámolót. A film alapja Isten haragja. És még rímmel is. A föld lakossága csak úgy menekülhet meg a teljes pusztulástól, ha megszületik egy bizonyos gyermek.
A film helyszíne a sivatag, azon belül is egy elhagyatott, kis lélekszámú benzinkút. A világvégi környezetben él Bob (a tulaj), Charlie (Bob fia), és Audrey (akinek nincs senkihez semmi köze, csak befogadták). Audrey pont várandós, amint sejthető az ő magzata lenne a „második Messiás”. A benzinkút rendelkezik egy étteremmel, és egy kis autószerelő műhellyel. Isten haragjára visszatérve: Isten a földre küldi Mihályt, megparancsolva neki, hogy pusztítsa el a „messiás-magzatot”. Mihály hisz az emberi jóságban, és hisz abban, hogy kellene adni az
Spoiler: Mihály mondja Gábrielnek Isten akaratáról: „Te megtetted azt, amire kért, de én megadtam, amire vágyott.” Molnár Henrietta (10. évf.)
ALMAFA ALMAFA Három királyok „Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát.” – mondta Luther. Az ALMAFA rovatban teológiai témákat boncolgatunk. Deák Lászlóval Erdős Réka beszélgetett. (E.R.) A három királyok ünnepe elég fontos lehet, hisz a vízkereszti istentiszteleten Bolba Márta tanárnő prédikációja is erről szólt. Miért ilyen fontos ez a bibliai történet? (D.L.) Vízkereszt egy összetett ünnep, melynek mindegyik része egyformán fontos: A napkeleti bölcsek mellett az egyház ekkor emlékezik meg Jézusnak a Jordán folyóba történt megkereszteléséről valamint Jézus első csodájáról, amikor a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta. A vízkereszti iskolai istentiszteleten három rövid áhítatban mind a három eseményről igyekeztünk szólni. Kétségkívül ezek közül talán a napkeleti bölcsek látogatása az újszülött Jézusnál a legismertebb történet. Azért fontos ez az esemény, mert kifejezi, hogy az egész világ leborult Jézus előtt.(A XIV. századig úgy gondolták az emberek, hogy három kontinens létezik: Európa, Ázsia és Afrika. A bölcsek sokáig ezeknek a kontinenseknek a királyait jelképezték.) Ettől függetlenül a kezdetektől éppen ezért tartották fontosnak ezt a történetet, mert kifejezte, hogy már a gyermek Jézus előtt nagy tudású és vezető emberek borultak le. Honnan tudhatták onnan a távolból, hogy Jézus a messiás, amikor még Heródes írástudói sem figyeltek fel erre? 10
Ezek az emberek – többek között – asztronómusok lehettek, akik vizsgálták a csillagok járását, s eközben figyelhettek fel egy különös csillagállásra, csillagra vagy üstökösre. Ebből következtettek arra, hogy egy nagy esemény készül valahol Izrael földjén. Nagy Heródes, bár a „zsidók királya” volt, nem foglalkozott az Ószövetséggel. Ez abból is látszik, hogy az egyik legismertebb Messiás-próféciát sem ismerte: „Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: »A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt." Az írástudók azonnal és pontosan tudták a választ, nem kellett utánanézniük a helyszínnek. Tudták, hogy hol fog megszületni a Messiás és teljes szívükkel várták is. A wikipédia szerint a Biblia görög eredetiében a mi mágus szavunknak megfelelő szó szerepel. Angolul is a „magus, magi”-t használják. A történetbeli csillaglátást is sokat úgy értelmezik, hogy ők asztrológusok, keleti varázslók lehettek. Mi ezzel szemben bölcset, királyt mondunk, ahogy a németben is az ünnep neve Dreikönigsfest. Mi lehet ebből a varázsló dologból igaz? Ezek az emberek nem voltak se királyok, se varázslók, leginkább a bölcsek szó foglalja össze mindazt, ami jellemző volt rájuk. Olyan emberek voltak, akik rengeteg dologgal foglalkoztak, figyelték az égbolt titkait, ezekből nagyon sok tudományos információt gyűjtöttek és rendszereztek. Tudjuk, hogy a babiloniak jól ismerték az égitesteket és azok mozgásait. A csillagokat csillagképekbe csoportosították, ezeket ma is használják a csillagászok. Előre tudták mikor lesz nap- vagy holdfogyatkozás, s a naptárukban már 1 év 365 napból állt. Ma is az ő felosztásukat használjuk, a nappalt és az éjszakát 12-12 órára osztották, 1 óra 60 percből, 1 perc 60 másodpercből állt. Ezek az emberek pontosan ismerték az égbolt törvényszerűségeit, s azonnal észrevették, ha valami különös jelenség tűnt fel rajta. Boldizsár vagy Baltazár neve még magyarul is beszélő név. A Baltazár név Dániel könyvében is szerepel, mint a babiloni király. Benne van a „Baál”, „bálvány”. Ők most eredetileg rosszak voltak, hiszen olyan barátságosnak tűnnek? Valóban beszédes ez a név, de nincs bibliai alapja, hiszen a Bibliában nem szerepel a bölcsek neve. (Az sem biztos, hogy hárman voltak, vannak olyan népek, ahol úgy gondolják, hogy 12-en látogatták meg Jézust.) Természetesen nem véletlenül ezt a nevet adták neki, hiszen ez egy ősi babiloni név, amivel csak alátámasztották, hogy ezek az emberek honnét érkeztek. A Bibliában nem szerepel a nevük, de a három ajándék, az arany, a tömjén és a mirha szerepel. Az aranyat értem, ez a gazdagság. De mi a másik kettő és mit jelképezhetnek? A mirha egy fának a gyantaszerű anyaga volt. A fákat direkt „megcsapolták” vagyis a fát több pontján bevagdosták, s a kéreg bemetszéséből nyert szirupot, gyantát nevezzük mirhának. Az anyag a napsütés hatására megkeményedett, és le lehetett kaparni a fáról. A gazdag emberek illatosító szerként használták az egyiptomiak pedig balzsamozáshoz. Nagyon értékes volt, drágábbnak tartották az aranynál. Fontos eszköz volt a fájdalom-csillapításnál is. Márk evangéliuma szerint a római katonák megszánták Jézust és ezért mirhával kevert bort adtak neki, hogy elkábuljon és kevésbé érezze a fájdalmat: „Elvitték őt a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely, és mirhás bort adtak neki; de ő nem fogadta el”. Ma is ismert gyógynövény, bizonyos fogkrémek alkotóeleme. A tömjén szintén sebgyógyító hatású anyag, amit elfüstölve használtak és lélegeztek be. Az ókor híres orvosai már használták: Hippokratész a Kr.e. 5. században orvosságként alkalmazta, Celsius pedig sebkezelésre, vérzések elállítására, a bürökmérgezés ellenszereként ajánlotta. Az arab országokban ma is fájdalomcsillapítóként és lázcsillapítóként használják. Jézus korában tömjént füstöltek a templomokban Isten dicsőségére. Összefoglalva: a mirha és a tömjén is értékes ajándékok voltak, amelyek bizonyos teológiai üzenetet is hordoztak. 11
Molnár Henrietta képregénye
12
