2. A barátok (a fejezet arról, hogy bizony kommunikálni is kell, ha tudni szeretnéd, hol vannak korodbeli pasik, csajok, bulihelyek és pénztárcádhoz mért, mégis márkás ruhák)
A külföldi utak legnagyobb részének konkrét célja egy-egy másik ország megismerése leginkább a benne lakó emberekkel való beszélgetés folytán. Így „felszeded” a helyiek nyelvét és szokásait is. Persze ezeket nem kell követned, de egy kis idő múlva elkerülhetetlen, hogy egy -két dolgot ne úgy tegyél, ahogy mindenki más körülötted. A „külföld” attól is szép, hogy majdnem mindenhol turistákkal találkozol, a vicces, hogy gyakran találsz saját országodból való emberkéket is. Mondjuk ez a kínaiaknál azért nem vicces, mert minden bokorban találsz egy kínait, de magyaroknál azért mókás egy hágai cipőbolt kellős közepén magyarul beszélő emberkéket találni és végre tudsz néhány szót váltani az anyanyelveden, megtudni, ők mi a jó manót keresnek egy kicsi hideg országban! Mondjuk Horvátországban nem nehéz magyar szót hallani, még a pincérek is beszélnek magyarul, annyi magyar turista van, Szlovákiában szintén elég könnyű, főleg, ha káromkodsz, de a legmeglepőbb mégis számomra az volt, hogy London éttermeinek kb. 80%-ában dolgoznak magyar pincérek, bárosok, szakácsok. Ennek alapján mondom azt, hogy szinte nincs olyan ország, ahol lehetetlen lenne hazánk fiait találni. Na jó, a Déli sark talán kivétel, de az nem is egy ország...szóval nem számít. Ami azonban felettébb érdekes, az az, hogy
szinte egyáltalán nem szövődtek mély
barátságok kinti magyarokkal. Rendben, hogy a nyelvtanulásunknak sem tett volna jót, de azért csak vicces lett volna egy hónapban egyszer egy kávéra összefutni. De nem, akikkel az üzletekben találkoztunk, a legtöbb esetben néhány kérdés- válasz után telefonszámcsere nélkül továbbálltak. Két tengerparton talált magyar au pair lánnyal tudtunk kialakítani kedves kapcsolatot, velük elmentünk egyszer-kétszer bulizni és interneten- Skype-on és MSN-en beszéltük egy héten egyszer -kétszer, de nem lettünk igazi lelki és családi dolgokat is megosztó barátok. D: Ó,most jut eszembe, terhesgondozásra fogok menni jövő szerdán. Na nem magam miatt, hanem egy édes magyar lánykát kísérek el, akinek még egyelőre problémát okoz a holland nyelv megértése és angolul sem beszél, ezért besegítek neki fordítgatni és a kezét fogni, mert a barátja dolgozik. Egyébként ő úgy lett a barátnőm, hogy holland tanítványom szeretett volna lenni, de nincs nagyon kivel beszélgetnie, ahogy nekem sem, így a tanítósdiból barátság kerekedett. Azonban legnagyobb meglepetésünkre külföldi barátokat viszont igenis találtunk! 61
Egy holland, egy japán és egy chilei fiú, valamint egy mexikói egy Fülöp- szigetek- i és egy litván lány is nagyon kedves ismerőssé vált, mi több, velük igazi barátok lettünk. Nagyon sok idő telt el a kiutazástól az első igazi barátságok megszületéséig. Fél év, 8 hónap.... de ez persze országfüggő is, mi egy hideg, emberileg nehezen nyíló országban élünk, Spanyolországban és Portugáliában biztosan könnyebben megy a barátkozás.
D: De had írjam le röviden, hogyan lettünk barátok a litván lánykával, Vilmával. Év eleje óta láttunk egy magas, szőke, éles arcélű lányt a suliban, de sosem beszélt senkivel,csak a gyerekeivel. Egy két éves kislánnyal és egy 8 éves vörös hajú kisfiúval. Egyértelmű volt, hogy au pair, túl fiatal és nem beszélget a többi szülővel. Szinte minden héten láttuk többször,de mivel mi ott voltunk egymásnak, és másik nyelvet beszéltünk mint bármi más az iskolában, ezért Vilma nem jött oda hozzánk. Azt mondta egyik közös vacsoránk alakalmával, hogy nem tudott mit mondani nekem, amivel megszólíthatott volna. Történt ugyanis egy délután, amikor Timit vártam a suliudvaron és ez a szőke lány ott ült a padon a pici vörös kislánnyal, hogy úgy döntöttem, engem ugyan nem érdekel, hogy Északi ember, hogy hideg, meg , hogy zárkózott, én márpedig beszélgetni akarok vele. Odamentem hozzá, és a kislányra nézve megjegyeztem ,milyen nagyra nőtt mióta legutóbb láttam. Ami vagy fél éve volt akkor... És így kezdődött. Nevet és telefonszámot cseréltünk és már aznap elmentünk táncolni és következő héten is, következő héten is... az elmúlt hónapban pedig minden vasárnap este Vilmánál főzünk valami finom meleg ételt, amit a családoknál ritkán tehetünk meg, így egészen szép barátság és móka keveredett az én harcias kulturális különbségeket elutasító barátkozós mondatomból :) Vilma hihetetlenül hálás Timinek és nekem, hogy kihúztuk a szakítás utáni gödörből és nevettünk, csak nevettünk és söröztünk vagy boroztunk sok-sok estén át. Hol máshol lehet barátkozni? Általánosságban nézve a különórák, amiket magadnak szervezel, táncórák, zeneórák, tanfolyamok és az au pair léted miatt kapott- fizetett nyelvtanfolyam sokat lendíthetnek a dolgon. Ezeken a foglalkozásokon össze vagy zárva 8-20 emberrel hetente egy estén át, tehát mindenképp beszélgetni fogsz velük. Így azért könnyebb barátkozni. Mindenfelől jönnek oda is emberek. Leidenben voltak spanyolok, olaszok, norvégok, lengyelek, angolok, indiaiak, venezuelaiak, németek és persze magyarok is. Hágában voltak hollandok, spanyolok, lengyelek, németek, magyarok...stb. Kellemes társalgások helyszínei a tanfolyamok, noha a barátságok tartósságát az idő mutatja majd meg.
62
De mindenképpen megérte megismerni azokat a kedves embereket, akikkel találkoztunk a sors megmagyarázhatatlan véletlenje folytán. D: Engem tuti, hogy a nyelvtanfolyam és az oda- és vissza út tartott itt kint, mert annak köszönhetően tudtam találkozni egy holland barátommal és kilépni a mindennapi fojtogatóan hideg és barátságtalan közegből. Részemről 5 héttel a kiutazás után kezdtem el angolul tartott nyelvtanfolyamra járni, amit a család fizetett nekem. Ekkor a legszerencsésebb véletlennek tartom, hogy az oda úton és a vissza úton is találkoztam egy kedves és fiatal idegennel, aki a szívem csücske lett, három- négy hét múlva, már megbeszéltük, hogy minden szerda este együtt megyünk, így együtt is jöttünk haza Leidenből végig nevetve az utat meséltünk egymásnak ügyes-bajos dolgainkról. Január végéig tudtunk találkozni, utána vége lett a nyelvtanfolyamnak és sajnos kedves barátomnak is nagyon nagy gondja akadt, amiben nem segítettem neki, szóval ez után már csak havonta -kéthavonta futunk össze véletlenül,de mindig örülünk egymásnak, még hulla fáradtan is. A barátok olyan kincsek, amit nem kell ládába tenni és magaddal cipelni a kalóz hajódra, vagy eldugni a bőröndödbe, mert mindig veled lesznek az úton... Nekem biztosan-D.
63
3. A szex ( a fejezet, mely izgalmasnak tűnik) Vajon lesz kint pasid? Timcsi most rátér a téma kellemesnek tűnő, valójában azonban kellemetlen részére. Az au pair valós szexuális életére. No nem azért kellemetlen, mert valaki bántott minket, nem, dehogy! :) Csak röviden: nincs. Egy kicsit bővebben kifejtve: még mindig nincs. Ha nagyon mélyen beleássuk magunkat a témába, akkor hosszas, izzadtságos felderítő munka után ráakadhatunk némi erotikus élményféleségre. Kezdjük azzal, hogy a kiutazás idején már van barátod. És itt gyorsan felvázolom Dia és az én esetemet. Nagyjából megegyeznek. Az alapsztori: otthon beleszerettünk két fiúba, akikről kiderült, hogy hamarosan elutaznak Magyarországról végleg, vagy nagyon hosszú időre. A mi szemeinket rózsaszín szerelmi lepel borította, és úgy gondoltuk, hogy a távkapcsolat az majd működni fog – mind a két esetben olyan 200-250 – km választott el minket szerelmeinktől- és boldogan élünk és szeretkezünk majd jó sokáig. A valóság ennél azonban sokkal prózaibban, tenyeres-talpas módon alakult. Nagy volt a távolság, a fiúk új és kihívásokkal teli életet kezdtek, új és izgalmas emberekkel találkoztak és nem volt szükségük ránk, ezért elég gyorsan leépítettek minket. Kezdetben még volt intenzív, aztán kevésbé intenzív levelezés, az én lovagom még el is jött meglátogatni engem, de pár napra már érkezett is a levél hideg zuhanyként: kedves, aranyos lány vagy, de amit érzek irántad az nem elég egy kapcsolat folytatásához. Dia is hasonló stílusban és hasonló gyorsasággal lett lerázva, de ezzel ő nem akar most foglalkozni.
Szívbemarkoló emlék számomra, hogy kicsi lánykám, Cecile , a fiú látogatása után néhány hónappal megjegyezte, hogy „ Timi, ez a fiú úgy tűnik, csak azért jött el, hogy vaníliás vlát egyen és lássa a tengert, de nem azért, hogy veled legyen”. Azért szívbemarkoló emlék, mert a srácot szemmel láthatóan sokkal jobban izgatta a vaníliás vla és a tenger, csak én vak voltam. Ez az affér fél évre elvette a kedvem minden flörtre hasonlító tevékenységtől. Találkoztunk lányokkal, akik úgy jöttek ki, hogy régóta tartó kapcsolatot hagytak otthon azzal az utópisztikus vággyal, hogy azt továbbra is működtetni tudják. Hát nem, nem tudják. Ha valaki egy többéves kapcsolatot otthon hagy, akkor alapvetően óriási problémák vannak a kapcsolattal és az már a végét járja, csak mivel szakítani kényelmetlen és fájdalmas, inkább mindkét fél benne marad. Ezek a párkapcsolatok nagyon rövid időn belül felbomlanak. Vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy még szerelmesek a párjukba, úgy utaznak el otthonról, azt hiszik, hogy a fiú havonta eljön, ők kéthavonta hazautaznak és tökéletes lesz a boldogság. Nem lesz az. Arra van esély, hogy a fiú maximum kétszer eljön, a lány egyszer, maximum kétszer hazautazik, és 64
találkozik két olyan ember, akiknek korábban közös szokásaik, közös ritmusuk volt, de ez időközben megváltozott és most már mindkettejüknek más az életritmusa, totálisan más környezetben élnek totálisan más életszemléletű emberek között, és rövid idő elteltével arra eszmélnek, hogy idegenekké váltak egymás számára. Ez esetben tehát idillikus esetben havi egy, de reálisan nézve, kéthavonta vagy háromhavonta egy darab szexelésről beszélünk, aminek fél éven belül úgyis vége van. Azokban az esetekben is, amikor a barát is eljött a lánnyal együtt, a kapcsolat legtöbbször elhidegüléssel végződött. Nagyon kevés a Csipkerózsa-sztori. Ez azért is van, mert amíg az ember fiatal, keresgél, sokkal izgatottabb, folyamatosan gyötri a kíváncsiság, hogy vajon mással jobban működne-e, és fiatalon még merészebb bevállalni, hogy kipróbálja, mással milyen. Ha ópernek jössz, egy barát otthon inkább teher, mint áldás. Ha lenézett melód van, nem kellesz senkinek??? Litván barátnénk a lelkünkre kötötte, mielőtt először elmentünk közösen bulizni, hogy ha valaki megkérdezi, hogy mit dolgozunk, semmiképp se mondjuk el az igazat. Azt mondta, az tilos, mert az ópert jobban lenézik, mint a szemetes bácsit. Azt mondta, hogy a társadalomnak egy nagyon megvetett rétege vagyunk az előítéletek szerint. Azt mondta, ha egy pasi meghallja, hogy mivel foglalkozunk, azon nyomban faképnél hagy. Sajna találkoztam ilyen példával. Nagyon kedvesnek tűnő fiatalemberhez odamentem megérdeklődni, hogy nem véletlenül 3 évvel ezelőtt látott ismerősöm-e, ugyanis nagyon hasonlítottak egymásra. Nos, nem az ex-munkatársam volt, de őszintén érdeklődött irántam. Egészen addig, amíg el nem mondtam, mit dolgozom, akkor aztán borongós hangulatú ránc ült a homlokára, belekortyolt az italába, majd sürgetőleg megkért, hogy had ne folytassuk az ismerkedést, ugyanis barátjával épp egy beszélgetés kellős közepében voltak, mikor én megzavartam. Ennek persze köze nem volt az igazsághoz, a barát épp a mosdóba ment és a fiú egyedül álldogált a pultnál, mikor megszólítottam. Nyilvánvalóan legrosszabb esetben titkárnőt, de inkább valamilyen banki beosztottat vagy stewardest várt, az igazság nem esett neki jól. Valószínűleg ez az általános reakció, ha ilyet tapasztaltok, ne vegyétek magatokra. Attól, hogy mások felületes ismeretség alapján alul becsülnek titeket, ti ugyanolyan értékes emberek maradtok, akik valójában igen fontos feladatot látnak el. Gyerekekre vigyázni és tanítgatni őket roppant felelősségteljes munka. Maximum kimaradtok az aznapi flörtölésből, esetleg csintalankodásból. Biztos össze lehet akadni olyan férfival is, aki nem az alapján ítél meg, hogy mi a foglalkozásotok. Mellesleg elég hosszú ideig bizony eszetekbe sem fog jutni a romantikázás, olyan sok újdonságot kell majd megszoknotok és izgalmat feldolgoznotok. De most ugye a szexuális élettel foglalkozunk és még szó sem esett konkrét sztorikról. Ez így nem 65
járja, szóval parancsoljatok: nyalogassátok csak a szátok szélét! Fél éves várakozás után íme az első szexuális élményem: Anyukám, apukám, drága pici húgaim, és minden kedves vérrokonom! Ez a fejezet nem tartalmaz ugyan olyan pikáns részleteket, amelyektől Maya Gold zavarba jönne, de tudjátok jól, mindig is nagyon kíváncsi gyerek voltam. Ez az érdeklődés az élet számos területén mélyebbre szántott. Saját lelki egyensúlyotok - és az enyém is – megtartása érdekében kérlek mindannyiótokat, legyetek szívesek átugrani ezt a részt! Köszönöm! Szerető lányotok, nővéretek, vérrokonotok: Tímea Az alaphangulat: fél év szexhiány után én már meg akartam ölni magam olyan depis voltam, így taliztunk Mathieu-vel. Házibuliba voltam hivatalos szülinap alkalmából. Az ünnepelt hölgyemény egy bolgár Pilates oktató, magamfajta bohém mosolyvirág, akit balett órán ismertem meg. Csakúgy, mint Marie-t, a mexikói balerinát. Vele együtt érkeztem vendégségbe. Egész későn toppantunk be a buliba, már izzott a hangulat és hihetetlen mennyiségű ember zsúfolódott össze olyan cseppnyi helyen. Többségük bolgár, de voltak hollandok, angolok, franciák és mint később kiderült, még egy sejtelmes magyar férfi is. Még bőven a kortárs zenei koncert hangkavalkádjától zsongott a fejünk, mikor az ünnepelt a nyakunkba ugrott. Fülünkbe kiabálta, hogy van pia és pasi mindenféle évjáratban és választékban, ha valamelyik szimpi, ne hezitáljunk, szóljunk Zhivkának és ő úgy bemutat minket egymásnak, hogy bugyi nem marad szárazon, az italokat pedig Mathieu-től átvehetjük. Gyorsan ledobtuk téli kabátjainkat és már szambáztunk is végig a lakáson az emberek között, mindenkinek ejtve egy puszit, kézfogást, bemutatkozást. Türelmetlenül vetettem rá magam az italokra, mivel szambázás közben egyetlen olyan férfiegyeddel sem találkoztam, aki romantikára éhes vágyaimat csillapította volna. Már két fél vodkát és némi bort magamba döntöttem, nyilván ezért volt bátorságom a táncoló emberek alkotta kör közepében teli tüdőből kikiabálni, hogy : Segítség! Már fél éve nem dugtam, meg akarok halni! 66
Becca szíve nem volt vasból, finom női intuíciójával megérezte, micsoda gyötrelmeken mehettem keresztül, így gyorsan elő is halászta a konyha egyik rejtett zugából a sármos Mathieu-t. Angol puritánsággal beletolta a fiút az arcomba a következő szavakkal: -
Ez itt Mathieu, francia és imádja a szexet! Lássatok csodát, tökéletesen összeilletek, nyomás kefélni gyerekek!
Erre elkezdtem malmozni az ujjaimmal és lesütöttem a szemem. Az est további részében súlyosan kerültük egymást a franciával és próbáltunk minél előbb megszabadulni a találkozás kínos emlékétől. Részemről ez könnyedén ment, tekintve a lenyelt alkohol mennyiségét, ami az est előrehaladtával egyre csak gyarapodott. Mathieu pedig - mint a másnap reggeli hírekből megtudtam – egy szőkeséggel távozott a buliból. Még néhány vadul erotikus csípőtekerés és pohárka bor után azon kaptam magam, hogy a mosogató felett szédelgek vizes palackkal a kezemben. A következő emlékkép, az hogy a WC csészét súrolom kétségbeesetten, mikor Marie barátnőm rám nyit és én a rajtakapottak szégyenérzetével magyarázom neki, hogy hánytam, de én jó vendég vagyok és feltakarítok magam után, nézze csak meg, nyoma sincs sehol barbárságomnak, a toalett ragyog! A tisztogató hadművelet után elégedetten dőltem bele az öntudatlanságba és a kanapéba. Marie később felrázott és izgatottan magyarázott valamit arról, hogy a házibuliban, magyar, fickó, le is ültette mellém és még be is mutatta. Ha emlékeim nem csalnak, sikerült annyi kozmikus energiát összekaparnom, amivel ülő helyzetbe varázsoltam magam és szkeptikusan megkérdeztem a fiatalembert, akinek arca homályos masszaként tűnt fel előttem, hogy: -
Ööö, öhöhőőő, te télleg magyar vagy? – ezt hörgő hangon prezentáltam.
Válasza – Aha- már a szófára való visszazuhanás közben ért. A számból kicsurranó nyálcsíkkal nyugtáztam, hogy a fickó megértett, valóban magyar. Hajnalban arra ébredtem, hogy körülöttem mindenki dug. A hátam mögötti franciaágyon Bekka a pasijával, a szomszéd szobában Zhivka ágya nyöszörgött, a közvetlenül előttem álló fotelágyon pedig Marie sikongatta halkan: -Ne, ne… ne hagyd abba! Én pedig sírtam. Reggelig. Amikor is valaki dörömbölt az ajtón: -
Jöttem a biciklimért, este itt hagytam! – mondta Mathieu és bevetette magát az ágyba Becca és a pasija mellé. Megkérdezte, csatlakozom-e. Csatlakoztam. E momentum mélyen megérintett. Akarom mondani, Mathieu érintett mélyen… a takaró alatt. Mondtam magamnak: - Timi baszd meg, mit csinálsz, takarodj innen!
Felálltam, elbúcsúztam mindenkitől, mentem. Utánam jött a kis francia, nyikorgott mögöttem az elől-hátul lapos kerekű biciklijével. -
Vennem kell egy fogkefét, azután mehetünk hozzád- mondtam. 67
Másfél órán keresztül sétáltunk egymás mellett, amikor nem leszbikus-szexuális fantáziálgatásokról beszélgettünk, akkor azon nevetgélt, hogy csupa kék-zöld folt lesz a lába, mert minden lépésnél belerúg a pedálba, milyen béna. Én is azon nevetgéltem. Nem kérdeztünk egymástól semmi lényegeset. Mi a teljes neved? Hány éves vagy? Mit csinálsz? Miért jöttél Hollandiába? Végre megérkeztünk a lakásához és felmentünk. Olyan feszült voltam, mint egy dróthuzal, azelőtt el sem tudtam képzelni, hogy képes lennék szexuális aktust létesíteni romantika és érzelmek nélkül, de azt mondtam magamnak nagyon eltökélten: -
Timi, neked most dugnod kell! Ha nem teszed meg, akkor olyan depressziós leszel, hogy már holnap beugrasz a legelőre, hogy azonnal zabáljanak fel a tehenek!
A Hollandiában töltött hónapok bizonyossá tettek afelől, hogy itt ez az egyetlen értelmes módja az öngyilkosságnak. Úgyhogy nekiveselkedtem, és megerőszakoltam. Vagyis, erőszakolni nem kellett, mert ő is akarta, de tapasztalatlansága lévén volt mit neki tanítani. Szerencsére szorgalmas és okos diákkal hozott össze a sors, gyorsan tanult én pedig hatékonyan okítottam. Valószínűleg ennek tudható be, hogy mikor két hónappal később a Táncolás nevű szórakozóhelyen összefutottunk, azonnal elkérte a számom és miközben hozzá tartottunk, a taxiban bevallotta, hogy volt ugyan ez idő alatt egy másik lánnyal, de amit tőle kapott, azt össze sem lehetett velem hasonlítani. Itt említeném meg, hogy készülő, következő könyvünkre - melynek címe Hogyan élesszük újra haldokló szexuális életünket? – elő lehet jegyezni. Most persze csak viccelek. Tény, ami tény, hogy Mathieu-t nem sziporkázó intellektusom fogta meg. Au-pairkedésem maradék hónapjaiban azonban nem kellett többé azon gondolkodnom, hogy szexuális frusztrációmból adódó depresszióm miatt hogyan vessek véget életemnek. Mindig volt, aki felhívott. Dicus és a szex: Az én „házaséletről” alkotott véleményemet csak nagyon-nagyon szép srácok tudják... akik itt kint nincsenek. A magyarok meg messze vannak. Ebből elég egyszerűen következik szex az itt kint nincs. Ki van csukva. Amíg egyébként egy kisgyerekes családnál laksz, a te ágyadban ugyan nem alszik senki más rajtad kívül... De, hogy te kinek az ágyában alszol... az rajtad múlik.... Az én szexuális életemnek semmi köze a host apukához, mert ugyan a szemembe sem nézett soha, nemhogy ajánlatokat tett volna... arról ír Timi, az au pair és az apuka fejezetben, nekem azzal az egy dologgal van bajom, hogy nem saját lakásomban, szobámban lakom, ahová akármikor felvihetnék valakit. 68
Nekem lenne szexuális életem, az tuti. Részemről ennyi kellene a „boldogságomhoz”, az elégedettségemhez talán... Ne tessék elítélni megszállott bigott emberek, mert a szex alapvető létszükséglet, nem csak játék. Noha ez utóbbi esetben sokkal viccesebb a dolog. De amikor épp kimenekülőben vagyunk lelki megbántottságunkból, egy egy éjszakás- jaj de rád vagyok kattanva cica- kaland még jót is tesz az önbizalmunknak kéthavonta egyszer. Aki tagadja az vagy hazudik, vagy sosem próbálta. Miért van az, hogy csak a szexről próbálok írni, mégis kapcsolatokhoz lyukadok ki... a kettő egymás nélkül nem megy? Dehogynem! (Noha kevésbé vicces, az tény.) Szóval ami engem illet, október végén minden szerda éjjel „baráti randevúm” volt egy nagyon szép helyi sráccal, akinek legalább barátilag a kezét foghattam, de tél lévén, és nem otthon lakván nem hívhattam haza... maradt a dumcsi és az ölelgetés. Aztán decemberben mikor hazamentem, szerencsére alhattam együtt két barátommal :) ami, ha nem tudnátok az egy az egyben a szex funkcióját kielégítendő létezik. Mármint a szex célja, a szaporodási ösztön kiélése mellett, hogy fizikai kontaktusba kerülj egy ellenkező nemű emberi lénnyel, érintéseket kapj, mosolyt, simogatást, melyek endorfint termelnek és bódognak érezed tűle magadat. Szóval az alvás és az ölelkezés tökéletesen megfelel a szex majdnem minden funkciójának a kielégülést leszámítva. De az meg csak azért kell, mert amíg odajutsz, rengeteg szexuális energia halmozódik fel, amit valahogy le kell vezetni. Erre való az aktus és az orgazmus. A többit a biológusod elmagyarázza. A karácsonyi szünetben otthon sem voltam senkivel, mert baráttal nem szexelünk, csúnya dolog, főleg, ha barátnője van, ugye? Na ugye. A visszafelé úton megismerkedtem egy kedves valakivel, rá két-három hétre randevúztunk Amsterdamban, de ő ugyanannyira megbántott és sérült madár volt mint én, úgyhogy nem lett belőle nagy hancúr, de egy kellemes éjszakai szeretgetés igen. ( Tudatosan használunk szavakat, nem elgépeltük, oké? ) Szóval ez után a Valentin- nap törte meg a jeget, melynek hajnalában Ray levett a lábamról a rád vagyok kattanva cica-szöveggel, szóval az éjszaka leple alatt a kapuban mint a nagyi idejében élveztük, amit lehetett, de még mindig semmi komolykodás, csak szórakozás. Ez után nem is emlékszem...talán mert nincs is mire... áprilisban kezdtünk el táncolni járni egy Táncolás nevű diszkóba, ami nagyon kellemes hely. Első este talán ha egy-két órát voltunk ott... ami épp elég volt arra, hogy egy idióta megharapja a nyakam, de nem ám finoman, hanem úgy hogy fájt; ezzel szemben nagyon cuki volt a ruhatáros fiú, Rick, akitől szerencsére kaptam egy puszit. A második este megismert az akkorra pohárösszeszedővé avanzsálódott fiú és Timi összetalálkozott Mathieuvel. Engem meg ágyba akart vinni Joop úgy, hogy szinte hozzám sem ért amíg táncikáltunk egymás mellett kb. fél órán át. 69
Közöltem, hogy nekem a „pincér” srác kell és igyekeztem is Rick-nek ezt tudtára adni, s hellyelközzel sikerült is és viszonzást is kapnom. De aztán hazamentünk. Harmadik este már három puszival fogadott a ruhatáros fiú, melyből a harmadik pici számon landolt én meg a fellegeben. Úgyhogy minden húsz percben, amikor előkerült, igyekeztem az útját állni, hogy muszáj legyen hozzámérnie, amit nagyon helyesen hagyott és viszonzott is, szóval fél négy előtt jöttünk el és búcsúként kaptam egy kedves csókot. A többi a jövő zenéje, de a múlt szép emlékként közli, mit közli ORDÍTJA, HOGY NEM LESZ KINT TÚL SOK PASID! Ha belegebedsz se, ahogy az anyukám mindig mondja. Akinek mákja van, lehet, de elég ritka. Majd ha már ott élsz valahol évek óta, vagy egy adott országhoz köt valami évekig, suli, munkaszerződés, stb., elképzelhető egy tartós kapcsolat. Addig marad a parkban egy éjszakás szex és az álmodozás és a segíts magadon, Isten is megsegít. ( Ha nem érted, feltétlen látogass el Amsterdamba egy szex shopba, mert nagy szükséged van rá :) ! Ha out living au pair vagy saját bérelt lakással vagy szobával, akkor van szex. A litván barátnőnk a volt barátját nem számolva idén 6 sráccal volt. Ennyin és persze a mentalitásodon és az ország nyitottságán múlik, hogy magad alszol - e vagy együtt valaki mással.
A holland királynő éjszakáját nem mesélem el, mert nagyon-nagyon specifikusan csak az értené meg annak extremitását, aki élt Hollandiában, de azt azért megsúgom, hogy nagyon szép srácok közé keveredtem...akik megmutatták, mennyire tetszettem nekik... de semmi igazán komoly, csak egy ikerpár kísért haza, akik együtt szerettek volna feljönni hozzám felnőtteset játszani, Gabriel és Fabricio, de mivel a barátnőmnél aludtam, akivel nem beszéltük meg, hogy felvihetek két vadidegen srácot és csak egy ágy volt......hááát fiúk, bocsi... Egyszer csak csörög a telefon csütörtök délelőtt. A hívó fél Ray. Három héttel azelőtt beszéltünk fél órát telefonon éjfélkor szexről és ki hogy van helyzetről. A szívem vadul ver, mosolyogva veszem fel a telefont. -Hey! What's up?... Beugorhatok Helló-t köszönni? -Kérdi. Gyere, mondom kitörő örömmel!!!Nincs túl sok időm, de gyere, persze. Fél órán belülre ígérte magát és másfél óra múlva meg is jelent. Szeretem ezt a holland pontosságot. Erre ők egyébként nagyon büszkék. Szóval mivel kb. 40 percünk volt a suliba menetig, így nem mertem tejesen átadni magam az élménynek, itt van mellettem az álompasi, nyilván foglalt, mely tény egy cseppet sem zavarja, engem sem, a nője csúnya és fogalma sincs az éjszakai huncutkodások hasznos mivoltáról... ja, és az alap közöttünk, hogy nincsenek szabályok. Mindenki megtehet mindent. Annyira jól éreztem magam vele, most is, 70
mint legutóbb, biztonságban, bizalomban, minden gátlástól mentesen, hogy majdnem az történt, mint legutóbbi kedvesemmel, aki miatt is kijöttem e vízzel ölelt kis országba. De most csak játszottunk, persze ruhaszakítósat, és a testen mindenhol csókolhatsz, de a számat nem- féle játékot, rengeteget nevettünk és egy két szalonképes fotó is készült. A pocim megihlette... illetve őszintén szólva, remélte, emiatt majd levetkőzöm... de nem nyert, csak egy picit. Mindenesetre az érintések és a csókok megmentettek, mert kiemeltek az öngyilkossági és világvége gondolatok folyamából, mely a kilenc hónapja tartó szexhiány és az idióta host apuka miatti állandó idegeskedés révén vett erőt rajtam. Megint volt miért élni! Várni a folytatást! :)
71
