Hogyan és mikor került Streibig József Gyõrbe?

Hogyan és mikor került Streibig József Gyõrbe? A nyomdászattörténeti szakirodalomban immár évszázada elfogadott tény, hogy a Streibig dinasztia alapítója, Joseph Anton Streibig az alsó-ausztriai Wildbergben kezdte könyvnyomtatói tevékenységét; késõbb rövid kismartoni, majd soproni mûködés után került Gyõrbe. Arról azonban már eltérõen vélekednek a szakemberek: mely településen mettõl meddig dolgozott? A kérdés teljes körû áttekintésére ehelyütt nem vállalkozhatunk, ezért az „elõzményeket” illetõen csupán két véleményt említenénk: Wix Györgyné kutatásai szerint Streibig 1708-tól 1719-ig mûködött Wildbergben, „1719 vége táján” érkezett Kismartonba, ahonnan „1721 vége felé” költözött tovább Sopronba;14 Borsa Gedeon viszont azt írja, hogy a nyomdász 1708-tól Wildbergben, 1720-ban Kismartonban, 1721-ben viszont már Sopronban mûködött.15 Csatkai Endre tanulmányából tudjuk, hogy Sopron város tanácsa Stre-ibig letelepedéséhez 1722. szeptember 11-én járult hozzá, soproni szabadalomlevele azonban még 1726 nyarán sem volt meg; 1727-ben viszont már „privilegirter” Streibig nevének jelzõje a nyomtatványokon - az év elején megkapta a szabadalmat.16 Hogy mikor kezdte meg gyõri mûködését, arra nézve érdekességképpen megemlíte-nénk Sándor István e mûhelyben megjelent alapvetõ bibliográfiájában elsõ gyõri nyomtat-ványként Stehenics János Viczai Jób felett elmondott halotti búcsúztatóját, a „Lessus Hedervariensis”-t említi 1735-bõl.17 (A pontosság kedvéért el kell mondanunk: az 1724-ben megjelent mûvek között sorolja fel Miskóltzi Ferenc „Manuale chirurgicum”-át is gyõri nyomtatványként; 18 ez azonban nyilvánvaló elírás, hiszen e jeles munka 1742-ben látott napvilágot!19 ) Firtinger Károly 1896-ban azt írja, hogy „Gyõrben Streibig József Antal az elsõ nyomdász 1730-ban”.20 E véleményen van már két évtizeddel korábban Ballagi Aladár is, megjegyezve: Streibig „1730-ban kis 8-rétben tette közzé mindössze 200 nevet tartalmazó schematismusát”; hozzáteszi azonban azt is, hogy szabadalmat csak 1731-ben szerzett.21 De említhetünk olyan - meglehetõsen korai - véleményt is, mely a nyomda mûködésének kez-detét a ma elfogadottnál korábbra teszi: Trattner János Tamás 1817-ben azt írja Streibig József gyõri mûhelyérõl, hogy „itten Éleji által 1726-ban nyomtatódott a’ legelsõ Magyar Országi Schematismus ...”.22 Streibig József Antal Gyõrbe kerülésének pontosabb körülményeit elsõként Pitroff Pál tárta fel említett monográfiájában. Tõle tudjuk, hogy a nyomdászt az 1726-ban kinevezett új, fiatal gyõri püspök, Sinzendorf Lajos Fülöp hívta Sopronból Gyõrbe; az idõponttal kapcsolatosan azonban meglehetõsen óvatosan fogalmaz: „Az a homályosan fogalmazott adat, hogy Streibig 1726-ban költözött volna Gyõrbe, szintén hibás lesz. Könyvnyomtatónk 1728. elõtt aligha jöhetett át új lakóhelyére. Idõ kellett ahhoz, hogy a püspök szeme ráessék, idõ kellett ahhoz, hogy ügyeit rendezze. Elsõ isme-retes gyõri nyomtatványa, a mindössze körülbelül 200 nevet tartalmazó kis nyolcadrétü schematismus is az 1730. évre szól. Erre az esztendõre sincs még új lakóhelyére szóló enge-délye. A második gyõri nyomtatvány, amelynek elkészíttetésére akkor gondolhatott pártfogója, mikor áttelepítette, a Rituale Jauriense, 1731-ben hagyta el a sajtót. E különben elég tekintélyes könyv elkészitéséhez sem kellhetett négy-öt esztendõ ...”23 Pitroff Pál munkája hosszú idõre a gyõri sajtótörténet alapvetõ forrása lett - így nem csoda, hogy ezen állítása is sokáig tartotta magát. Kosáry Domokos pl. még 1980-ban is azt írja, hogy Streibig „1725 körül Sopronban alapított üzemet, amely 1728-ban Gyõrbe költözött és 1730 után ott mûködött.”24 Ezen állítása azért érdekes, mert - amint jegyzeteibõl kitûnik25 - ismerte Csatkai Endre tanulmányát a soproni nyomdászat kezdeteirõl, melyben - többek között ez olvasható: „1727 után azonban nem ismerünk tõle soproni nyomtatványt. Nyilván több jövedelemmel kecsegtett (sic!) Gyõr mint püspöki város, 1727-ben átköl-tözhetett, bár ottani szabadalomlevele csak 1731-bõl kelt.”26 Streibig gyõri mûködésének kezdeteire azonban konkrétabb adatot sem ehelyütt, sem Gyõr nyomdászatával kapcsolatos munkájában27 nem említ Csatkai Endre. A felsorolt jeles szerzõk egyike sem figyelt fel azonban a tényre: Petrik Géza alapvetõ bibliográfiájában már 1888ban közölte az 1728. évre szóló, Gyõrött Streibig által kiadott kétnyelvû kalendárium könyvészeti adatait!28 Ezen

értékes leírást - jelen ismereteink szerint - Monsberger R. Ulrik fedezte fel elsõként a kutatás számára, aki a hazai német nyelvû naptárirodalom történetét feldolgozó disszertációjában 1931-ben az alábbiakat írta: »...Petrik azonban (I. k. 372. l.) már 1728-ra említ egy gyõri német kalendáriumot, melynek címe: „Neu eingerichteter Raaberischer Kalender auf d. J. 1728. Gedr. durch Jos. Ant. Streibig”. E naptárról azonban Petriken kívül sem Pitroff, sem Ballagi vagy Aigner nem tud semmit.

Sõt Petrik szerint e naptár a Nemzeti Múzeum

könyvtárában Budapesten megtalálható, mi azonban minden szorgoskodásunk ellenére sem tudtuk felfedezni. E naptár helyett azonban sikerült a Nemzeti Múzeum könyvtárában egy 1729-re szóló gyõri kalendáriumot felfedezni, melynek következõ a címe: „Crackauer Schreib-Calender auff das Jahr MDCCXXIX ...”« 29 A fenti idézetbõl látható: Monsberger Ulrik ugyan autopsián alapuló munkájában nem ve(he)tte figyelembe Petrik Géza adatát, azonban ennek nyomán elindulva az 1729. évre szóló német kalendárium fellelésével sikerült „elõrébb hoznia” a gyõri könyvnyomtatás kezdetének addig ismert idõpontját! A kezdés idõpontja körüli vita eldöntése, azaz az 1727. évi kezdet bizonyítása Pernesz Gyula érdeme; õ publikálta ugyanis elsõként a tényt: a Petrik Géza által leírt, Monsberger Ulrik által említett, 1728. évre szóló kétnyelvû kalendárium egy példánya fellelhetõ a gyõri Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár Streibig Gyûjteményében!30 E kiadvány léte egyér-telmûen bizonyítja, hogy a Streibig nyomdának 1727 õszén már Gyõrött kellett mûködnie - hiszen a kalendáriumnak a piac törvényei alapján a „tárgyévet” megelõzõen kellett az olvasók kezébe kerülnie. Bár a „felfedezés” egyértelmûen Pernesz Gyula érdeme, a köztudatban inkább Zöld Ferenc publikációja nyomán vált ismertté az új adat.31 Az elmondottak alapján tehát ma már bizonyosnak tûnik: Streibig József Antal gyõri nyomdája 1727-ben kezdte meg mûködését.

A Streibig nyomda történetének vázlata A dinasztia-alapító Streibig József Antal tehát 1727-ben, a mindössze 28 esztendõs, de már magas egyházi tisztségeket bíró és kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezõ 32 gyõri püspök, Sinzendorf Lajos Fülöp meghívására érkezett Gyõrbe, aki helyet - és talán anyagi segítséget is - biztosított itteni mûködésének megkezdéséhez. Valószínûleg ezért tünteti fel neve mel-lett Streibig a „püspöki könyvnyomtató” - „Typographus ep(isco)palis” - jelzõt. Elsõ évei-nek termékei között - feltehetõen emiatt is - több egyházi tárgyú kiadvány található: közülük a gyõri egyházmegye használatára kiadott szertartáskönyv - Rituale Romano-Jaurinense33 - tekinthetõ a legfontosabbnak. Sinzendorf püspök azonban 1732-ben már a boroszlói érseki székbe került, így a gyõri privilégiumát 1731. január 2-án végre megszerzõ Streibig közvetlen támogató nélkül maradt; talán ezért kényszerült a katolikus megrendelések kisebb száma miatt arra, hogy az evangélikusok számára is nyomtasson könyveket - hamis imp-resszummal! (A nyomda ezen vállalkozására késõbb még visszatérünk.) Az elsõ Streibig 1736 végéig irányította a nyomdát, melybõl ezalatt 66 darab ma ismert kiadvány került ki közülük 8 hamis impresszummal.34 1737-tõl már - valószínûleg az alapító idõs életkora miatt - fia, Streibig Gergely János veszi át a mûhely vezetését, aki azután 45 esztendeig áll a vállalkozás élén. Az apa 1744-ben említtetik utoljára a városi iratokban: ekkor szerez családja számára házat és telket az Apáca utcában - így megszerzi a gyõri polgárjogot, és függetleníti a vállalkozást a gyõri püspökségtõl.35 Streibig Gergely János mûködésének elsõ évtizedei a nyomda elsõ fénykorát jelentik: az 1740-es évek elejével kezdõdõ mintegy 20 esztendõ alatt valóban virágzik a vállalkozás! Apja megkezdett kalendárium-sorozatát Streibig Gergely János teljesíti ki: emiatt hosszú pereskedésbe keveredik a pozsonyi Spaiser Ferenccel.36 Az évtizednél tovább húzódó pereskedésnek - mely alatt folyamatosan megjelent Streibig latin nyelvû kalendáriuma - a Helytartótanács 1752.

augusztus 28-án kelt rendelete vetett véget, kimondva: a gyõrihez hasonló kalendáriumot másutt tilos kiadni!37 Az 1740-es években jelennek meg az elsõ természettudományos munkák Gyõrött; de szép számmal bocsát ki ezidõtájt a nyomda történelmi ill. jogi témájú könyveket is. Streibig Gergely János számos helyi szerzõt is kiad: a gyõri káptalan tudós tagjai, a jezsuita gimnázium jeles professzorai, valamint a ferences rendház kiváló szónokai egyaránt rendszeresen jelentkeznek munkáikkal. A nyomda híre immár túljut a város határain - egyre több megrendelés érkezik más településekrõl is. A vállalkozás ilyetén fellendülését nem csupán vezetõjének hozzáértése eredményezte: kellett hozzá a „technikai feltételek” javítása is. Az alapító Streibig József Gyõrött soproni felszerelésével kezdte meg mûködését - ott viszont azzal dolgozott, melyet Kismartonban, sõt már Wildbergben is használt.38

Meg kell jegyezzük azonban, hogy

betûkészlete már ekkor is meglehetõsen gazdag volt: elsõ gyõri nyomtatványának kihajtható, nagyméretû (41 cm x 29,5 cm) címlapján a latin nyelvû címben hét, a német nyelvûben kilenc betûméret ill. -típus különböztethetõ meg!39 A mûhely egyéb felszerelését viszont az 1730-as évek közepén Pitroff Pál „igen gyarló” minõsítéssel illeti.40 Streibig Gergely János a nyomda fellendítésének lehetõségét egy jó házassággal alapozta meg: feleségül vette Royer Katalint, a jeles pozsonyi nyomdász, Royer János Pál lányát, akinek hozománya is jelentõs volt.41 Royer Katalin „kifogástalan asszony volt, aki az otthoni békét biztosította”42 - azonban hirtelen megbetegedve 1749. április 24-én végren-delkezni kényszerült,43 majd fiatalon meghalt. Az özvegy Streibig Gergely János ezért újra nõsült, de második házassága nem sikerült: „a második asszony könnyelmû, szeretkezõ természete felforgatta a házat. Az öregedõ, különben sem egészen józanéletû családfõ most már otthon elvesztette lába alól a talajt ...” - írja a kialakult helyzetrõl Pitroff Pál.44 A férj erélytelensége, valamint a feleség pazarlása következtében teljesen eladósodott vállalkozás felett 1778 elejére „összecsaptak a hullámok”: a hónapok óta fizetés nélkül dolgozó legények fellázadtak a tulajdonos ellen és követelték, hogy a nyomda irányítását adja át társuknak, Almási Ferencnek!

A felek közötti tárgyalások és

egyezkedések részleteit itt nem áll módunkban részletezni - megtette ezt már Pitroff Pál45 -, csupán összefoglalva annyit jegyeznénk meg: egy „különös XVIII. századi részvénytársasági nyomda” jött létre Almási Ferenc vezetésével, mely „megtartotta ugyan a tulajdonost, de valamiféle gyámság alatt; intézkedési jog nélkül”.46 Késõbb a Royer-ágon rokon pozsonyi nyomdász, Landerer Mihály is belép a társulásba, kifizeti a segédeket, majd - az idõs Streibig Gergely János halála után - átadja a nyomdát az elhalt fiának, Streibig Józsefnek, aki közben Bécsben kitanulta e mesterséget.47 Streibig József 1783-tól 1807-ig vezette a nyomdát: e korszak ismét fellendülést hozott a mûhely életében. A város oktatási intézményei - a tudományakadémia,48 valamint az 1787-ben induló Nemzeti Rajziskola 49 - jeles tanárok sorát hozták a városba, akik mûveik egy részét itt jelentették meg. A Nemzeti Rajziskolát alapító Révai Miklóst pl. több más mellett a Streibig nyomda jó híre csábította Gyõrbe.50 A piarista szerzetes-tanárként érkezõ Révai személye köré valóságos „irodalmi kör” szervezõdik: tagjai közül legyen elegendõ Rát Mátyás evangélikus - a Magyar Hírmondó alapító-szerkesztõje - és Szerencsi Nagy István református lelkészek nevét említeni, illusztrálandó egyben azt is, hogy a kör felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül szervezõdött!51 Mûveik sorra ott találhatók a Streibig kiadványok között. Kosáry Domokos kutatásaiból tudjuk, hogy e három megne-vezett irodalmár 1785-ben önálló hetilap kiadását is tervezte „Köz haszonra való levelezés” címen; e tervük azonban nem vált valóra.52 Streibig József vállalkozásának fejlõdését nemcsak gyõri kiadványainak megnö-vekedett száma és jelentõsége jelzi; mutatja ezt az a tény is, hogy fióknyomda alapítására tett kísérletet. 1788-ban Pápán nyomtatott: e mûhely létét sokáig megkérdõjelezte a kutatás, az 1970-es években azonban Somfai Balázsnak sikerült azt egyértelmûen bizonyítania.53 Streibig pápai vállalkozása azonban nem bizonyult életképesnek - vagy Veszprémben nagyobb hasznot remélt -, mert 1789-ben áttelepítette mûhelyét Veszprémbe, megalapítva ezzel e megyeszékhely elsõ nyomdáját.54 Streibig József veszprémi fióknyomdája 1789 és 1793 között mûködött: ezalatt - amint azt Hudi József tanulmányából

tudjuk - 2l kiadvány látott itt napvilágot.55 „Az elsõ veszprémi nyomdát annak felszerelésével együtt néhány év mulva Szammer Mihály vásárolta meg”56 - olvashatjuk Szegleti Ildikó tanulmányában; az adásvétel idõpontja 1793 végén vagy 1794 elején lehetett, mert 1794-ben már Szammer Mihály jelenteti itt meg kiadványait.57 Hogy a kortársak mennyire számon tartották már ezidõtájt a nyomdát, megemlítenénk: Vályi András a 18. század végén megjelent országleíró munkájában Gyõr városát ismertetve többek között ezt írja: „Könyv nyomtató ház is vagyon Gyõrben, méllynek sajtója alól számos magyar könyvek kerülnek világosságra ...”58 Streibig József 1807-ben halt meg; utána 1815-ig özvegye vezeti a nyomdát, majd 1815 és 1837 között fia, Streibig Lipót, aki - Zöld Ferenc jellemzése szerint - „azt a vidéki mûhelyek átlagos színvonalán tartotta”.59 Ezidõtájt számos egyházi névtárat jelentetett meg a mûhely és jelentõs számban adott ki alkalmi nyomtatványokat; míg a „komolyabb” tanulmányok szerzõi fõként a bencés rend tudós tagjai közül kerültek ki. Streibig Lipót mûhelyében tanulta meg 1825 és 1830 között a mesterség alapjait az a Czéh Sándor, aki azután 1836-ban Magyaróváron önálló nyomdát alapított60 - ezzel vetélytársává vált egykori mesterének. A Streibig mûhely a 19. század közepén már litográfust is alkalmazott: egy reformkori összeírásból tudjuk, hogy Streibig Lipót nyomdájának litográfusa azidõtájt Hofbauer Nep. János volt.61 1837-ben meghalt Streibig Lipót; a nyomda vezetését özvegye, Werner Klára vette át, akinek emellett kilenc gyermeke ellátásáról is kellett gondoskodnia! Így nem csodálkoz-hatunk azon, hogy „foggal-körömmel” ragaszkodott a nyomda megszerzett privilégi-umaihoz, és küzdött az ellen, hogy mások Gyõrött vagy környékén nyomdaalapítási engedélyt kapjanak. 1840-ben például a gyõri naptár utánnyomásával vádolta a Magyaróváron már eredményesen mûködõ62 Czéh Sándort, megbüntetését, naptárai el-kobzását és kárpótlást követelve - vádja azonban nem nyert igazolást.63 1846 júliusában viszont Pardavi János nyomdászsegéd gyõr-szigeti nyomdaalapítási szándéka ellen tiltakozott Gyõr vármegye közgyûlése elõtt, hivatkozva kilenc gyermekére és megélhetési gondjaira.64 Érvei között egy érdekes, a szakirodalomban korábban ismeretlen nyomda-történeti adalékra is hivatkozott: eszerint még a pápai65 és a magyaróvári mûhelyek beindulása elõtt Szigetben fióknyomdát akartak alapítani, de ezt a Helytartótanács állítólag azért nem engedte, mert a gyõrit a helyi munkák elvégzésére elegendõnek találta! Kifejtette továbbá azt is: a több nyomda az árakat is lejjebb vinné, s az így is csekély díjak miatt „mind a kettõnek minthogy most az egy is alig állhat fenn tönkre jutása bizonyos”.66 Ez idõpontban már nem Werner Klára vezette személyesen a nyomdát: öt évre bérbe vette azt mûvezetõje, Sauervein Viktor Géza, aki jelentõs fejlesztéseket is hajtott végre: így beszerzett egy gyorssajtót is.67 Ezen idõszak a nyomda mûködésének utolsó fellendülése: újságot, fontos könyveket, valamint számos „aprónyomtatványt” bocsát ki ezekben az évek-ben. 1850. július 26-án azután Sauervein megvásárolja a Streibig nyomdát, „s ezzel a gazdag múltú nyomdászdinasztia utolsó tagja, özv. Streibig Lipótné Werner Klára kilenc neveletlen gyermekével együtt megkapja a várostól elbocsátó levelét, hogy máshova költözhessék”.68

A nyomda személyzete, felszerelése A Streibig nyomda személyzetérõl ugyanúgy keveset tudunk, mint felszerelésérõl. Ez utóbbival kapcsolatosan megemlíthetjük: Streibig Gergely János és segédei pereskedése idején, 1780 márciusában Gyõr város tanácsa rendeletére felbecsülték a nyomda felszerelését - e nem túl részletes leltárból azonban alig tudunk meg valamit.69 Részletesebb leltár készült 1781 márciusában: ebben néhány adat található a betûkészlet értékére is.70 Egészen részletes leltárt a felszerelésrõl csak 1848 májusából ismerünk: ez 28 féle betûtípust ill. -méretet sorol fel, melyek mennyisége összesen kb. 4995 fontot tesz ki; emellett szerepel a jegyzékben „5 közönséges ótska fa-fasajtó (Handpresse)”, „1

kicsiny ótska fa-sajtó”, „1 pakoló prés fából”, „Több apróbb mindenféle szerszám (Werkzeuge)”, valamint Sauervein már említett gyorssajtója is.71 Az ismertetett felsorolás lényegesen elmarad a fõvárosi nyomdák korabeli színvo-nalától - a pesti Trattner például ekkor már évek óta angol gyorssajtóval dolgozott72 -, de lényegesen jobb a környezõ vidéki városok mûhelyeinek felszerelésénél: Czéh Sándor például Magyaróváron 1848-ban 3 fa- és egy Stanghe-féle vassajtóval, valamint 90 mázsa betûállománnyal dolgozott;73 a szombathelyi Bertalanffy Imre nyomdájának betûkészlete pedig változatosságában megközelítette ugyan a gyõriét, mennyiségben azonban messze elmaradt mögötte.74 Még ennél is kevesebbet tudunk arról, kik dolgoztak a nyomdában. Az 1770-es évek végén zajló pereskedések idején Almási Ferencet választják meg a legények vezetõjüknek: róla tudjuk, hogy Debrecenbõl került Gyõrbe.75 Az általa 1780 körül készített beadványból tudunk a legények fizetésérõl is: errõl szólva említi „Tretzler Ferentz” legény, valamint „Derétsi” nevét.76 A többi alkalmazottról nem esik szó ezen iratban. A 19. század elsõ felébõl két idõpontból ismerjük a nyomdában dolgozók számát: Trattner János Tamás 1817-ben azt írja, hogy Streibig 2 szedõt és 5 nyomtatót tart;77 az 1820-as években készült feljegyzésben pedig az áll, hogy a nyomda 2 szedõt, 6 nyomtatót és 1 könyvrakót foglalkoztat.78 Az ezt követõ években a nyomdában dolgozókról még szám-szerû adatunk sincs; csupán annyit tudunk - amint arra már utaltunk -, hogy Czéh Sándor is itt inaskodott 1825 és 1830 között, sõt 1832-ben ismét visszatért e mûhelybe, ahol 5 hónapig „a sajtó mellett foglalatoskodott”.79 A Streibig család gyõri mûködésével kapcsolatosan meg kell jegyeznünk azt is: egyes tagjai könyvkötéssel is foglalkoztak. „A gyõri kalendáriumok nagy részén a könyvet bekötõ Streibig család egyik tagja, György is szerepel (1765 és 1788 között). Streibig Gergelyrõl pedig feljegyezték, hogy a nyomdászaton kívül rendszeresen foglalkozott könyvkötészettel is.” - írja Zöld Ferenc, forrás megjelölése nélkül.80 Ez azért érdekes, mert B. Koroknay Éva Gyõr régi könyvkötészetérõl írott alapos tanulmányában nem kevesebb, mint 22 gyõri könyvkötõt sorol fel - egyetlen Streibig sincs azonban a névsorban!81 A könyvkötõk egyébként fontos szerepet töltöttek be a kiadványok árusításában is: egy 1792-ben készített feljegyzés 4 olyan gyõri könyvkötõt is említ, akik könyveket árulnak.82 A gyõri könyvkötõk kisebb számuk miatt önálló céhet nem alkottak - 1788-ig a pozsonyi, attól kezdõdõen a soproni céh tagjaihoz csatlakoztak83

-, de

84

folyamatosan jelen voltak a városban: az 1830-as években például átlagosan négy-öt mûködött egyidõben.

A nyomda 18. századi kiadványairól A gyõri Streibig nyomda 123 esztendõ alatt megjelent kiadványainak áttekintése jelen dolgozatunk terjedelmi korlátai között lehetetlen feladat: csupán a kiadványok mennyi-ségének, valamint nyelvi és tartalmi megoszlásának becslésére tehetünk kísérletet. Emellett röviden szólni szeretnénk a kiadványok legfontosabb típusairól, valamint példányszámáról is! A nyomda termékeinek mennyiségével kapcsolatosan elõre kell bocsátanunk: szám-szerû adatokkal a kutatások jelen állásában csak az 1800 elõtt megjelent kiadványokról szolgálhatunk, mivel Petrik Géza alapvetõ bibliográfiájának kiegészítõ kötetei csak az 1800 elõtti nyomtatványokat tartalmazzák!85 Hogy a kiegészítõ kötetek tartalma milyen jelentõs mértékû bõvülést jelent az alapmûhöz képest, azt jól mutatja a Streibig nyomda példája: Markos Béla 1970-ig 710 darab 1800 elõtt napvilágot látott gyõri Streibig nyomtatványt tudott összeszámolni86 - ma a kiegészítõ kötetek adatainak,87 valamint V. Ecsedy Judit kutatási eredményeinek88 összesítésével 977 darab 1800 elõtt megjelent gyõri kiadványról tudunk!89 A gyõri Streibig nyomda 18. századi kiadványainak idõbeli megoszlását vizsgálva megállapíthatjuk: a mûhely legtermelékenyebb idõszaka Streibig Gergely János mûkö-désének elsõ felére esett, hiszen az 1740-es években 164, a

következõ évtizedben pedig 181 nyomtatvány látott itt napvilágot. A nyomda kezdõdõ belsõ válsága a kiadványok számának visszaesésében az 1760-as évek közepén már érzékelhetõ: a „mélypont” e tekintetben az 1766. év, ekkor mindössze hat kiadvány jelent meg - szemben például az 1753. évi 26, vagy az 1760-ban elkészült 25 darabbal! Az 1770-es évek vége a kiadványok számát tekintve bizonyos fellendülést mutat - a számok azonban önmagukban óvatosan kezelendõk: 1777-ben például 22 kiadvány jelent ugyan meg, de közülük 12 néhány leveles alkalmi nyomtatvány! Igazi fellendülést csak 1783-tól, Streibig József munkába állásától tapasz-talhatunk: ez a kiadványok növekvõ számában, valamint jellegében egyaránt megmu-tatkozik. A 18. századi gyõri nyomtatványok nyelvi megoszlását tekintve látható: a 977 munkából 509 (55,1%) latin, 335 (34,3%) magyar, 129 pedig (13,2%) német nyelven jelent meg.90 Mellettük találunk két-két más nyelven ill. több nyelven készült kiadványt is. Az elõbbiek kis csoportját az 1732-ben megjelent horvát nyelvû evangéliumoskönyv,91 valamint egy 1743-ban készült francia nyelvû imakönyv92 képviseli; míg az utóbbiak közé a nyomda már említett elsõ gyõri terméke, az 1728. évre szóló német és latin nyelvû kalendárium, 93 valamint az 1731-ben megjelent „Rituale Romano-Jaurinense”94

sorolható, melyben a szertartások szövege három nyelven - latin, magyar ill. horvát - is

megtalálható. E témakör kapcsán kell megemlítenünk azt is: Streibig József kiadta 1794-ben Márton István pápai professzor „A görög nyelv elsõ kezdete” címû tankönyvét95 - így a nyomda görög betûkészletét is megcsodálhatjuk! A 18. századi gyõri kiadványok nyelv szerinti megoszlásának arányával kapcsolatosan felhívnánk a figyelmet Pavercsik Ilona vizsgálódásának eredményeire; õ az 1625 és 1741 közötti lõcsei nyomtatványok nyelvi megoszlását összesítve a gyõrivel csaknem megegyezõ eredményre jutott: 493 latin és 334 magyar mellett 172 német nyelvû kiadvány jelent meg Lõcsén a jelzett idõszakban.96 A gyõri nyomtatványok nyelvi megoszlását érdemes évtizedenkénti bontásban is tanulmányozni! E szempontból egyetlen jelenséget emelnénk ki: a magyar nyelvû kiad-ványok arányának látványos elõretörését. 1780-ig a latin nyelvû kiadványok aránya szinte minden évtizedben 50% felett van; az 1780-as években viszont már magyar nyelvû kiadványból van a legtöbb - arányuk a század utolsó évtizedében már az ötven százalékot is meghaladta! Nem érdektelen egy pillantást vetnünk a 18. századi Streibig nyomtatványok méret szerinti megoszlására sem! 97 A 977 itt megjelent 1800 elõtti nyomtatvány közül 34 méretét nem ismerjük; 98 az ismertek közül 767 esetben ívrétben, 176 leírásnál centiméterben van a méret megadva.99 Az elõbbiek csoportján belül a nyolcadrét méretûek adják a legnagyobb csoportot (338 db); negyedrét nagyságúból 183, ívrétûbõl 90, tizenkettedrét nagyságúból 86, tizenhatodrét méretûbõl 61 darab található; míg ennél kisebb formátumban 9 kiadvány látott napvilágot. A centiméterben ismert gerincmagasságú kiadványok közül a 16 ill. a 17 cm méretûek „vezetnek” - egyaránt 38-38 darabbal; az ennél kisebb méretûek közül 10 ill. 11 cm magasságú 1-1 db, 13-15 cm méretû összesen 32 db; míg a „nagyobbak” közül 11 db 1819 cm, 16 db 20 cm, 17 db 21-24 cm, 19 db pedig 30-35 cm gerincmagassággal készült. Vagyis összességében azt mondhatjuk: a nyomda a „közepes” méretû - nyolcadrét formátum körüli - kiadványokat kedvelte leginkább; tizenhatodrétnél kisebbeket pedig csak nagyon ritkán adott ki. Megkíséreltük táblázatba foglalni a nyomda 1800 elõtti kiadványainak tartalom szerinti megoszlását is.100 Az adatok összesítésébõl látható: a legnagyobb csoportot, 440 nyomtatvánnyal (45,1%) a vallással kapcsolatos munkák alkotják; egyéb szakkönyvbõl 238 (24,3%), kalendáriumból 156 (15,9%), nem kifejezetten vallásos tartalmú alkalmi kiad-ványból 112 (12,6%), szépirodalmi jellegû alkotásból pedig 31 munka hagyta el a 18. században a gyõri nyomdát. Az alábbiakban rövid áttekintést igyekszünk adni az egyes kiadványtípusok fontosabb jellemzõirõl. Hogy a Gyõrött ezidõtájt megjelent munkák között a legnagyobb csoportot a vallási témájú kiadványok képezik, több körülmény egybeesésével is magyarázható. A város püspöki székhely-volta, valamint az a tény, hogy az elsõ Streibig a gyõri püspök meghívására költözött ide, már elõre jelezte: a püspökség a nyomda fontos megrendelõi közé fog tartozni. Meg kell említenünk továbbá azt is: a gyõri püspöki székben kiváló férfiak követték e században egymást,

akik jelentõs mértékben pártolták a város kulturális életét is. Közülük is kiemelkedik gróf Zichy Ferenc, aki 1743-tól 1783-ig viselte e tisztséget: ezen idõszak a barokk kiteljesedése Gyõrött101 - melyhez a Streibig nyomda számos kiadványa is hozzájárult. E jeles püspökök tudós kanonokokat gyûjtöttek maguk köré: így a gyõri káptalan tagjai - pl. Károlyi Lõrinc, Stehenics János - jelentõs szellemi erõt képviseltek és fontos munkák sorát publikálták.102 A Gyõrött 1626-ban letelepített jezsuiták között tudós tanárok és kiváló szónokok egész sorával találkozhatunk; 103 ehelyütt csupán Taxonyi János nevét említenénk,

104

közülük

aki 1740 táján több fontos munkát is jelentetett meg a Streibig

nyomdában. De nem hagyhatjuk ki a sorból a Gyõrött évszázadok óta mûködõ, az „egyszerû emberek” körében nagy népszerûségnek örvendõ ferenceseket105 sem, akik között ugyancsak akadtak kiváló szónokok. Mind a jezsuiták, mind a ferencesek több vallásos társulatot, kongregációt is mûködtettek; 106 a tagjaik számára készült kiadványok szabályzatok, kegyes olvasmányok - ugyancsak szép számmal megtalálhatók a nyomda kiadványai között. A vallásos tartalmú kiadványok nyelvi megoszlását vizsgálva megállapíthatjuk: a 440 nyomtatvány valamivel több mint fele, 224 db latinul jelent meg; míg a „kisebbik felét” 151 magyar, 63 német, valamint 1-1 horvát ill. francia nyelvû munka alkotja. A latin nyelvû mûvek aránya ezidõtájt aligha igényel magyarázatot, hiszen mind a tudomány, mind a liturgia nyelve a latin volt; figyelemre méltó viszont az e témában magyar nyelven megjelent kiadványok mennyisége: ez véleményünk szerint a „vallásos átlagember” olvasási igényeinek fokozódására utal.107 Jelentõsnek kell mondanunk a német nyelvû vallásos kiadványok számát is: ezzel kapcsolatosan megjegyeznénk, hogy a magyarországi német nyelvû vallási témájú kiadványokat számbavevõ, Michael Lehmann által összeállított alapvetõ bibliográfia 108 nem kevesebb, mint 68 Streibig kiadvány leírását tartalmazza! A Gyõrött megjelent vallásos tárgyú kiadványokkal kapcsolatosan két tényezõre mindenképpen utalnunk kell! Az egyik: bár e munkák jelentõsebb része a római katolikus egyház hívei számára készült, kerültek ki e nyomdából más felekezetek használatára szánt kiadványok is. impresszummal - láttak napvilágot;

109

Az elsõ évtizedekben ezek „illegálisan” - többnyire hamis

a 18. század közepétõl, de fõként utolsó évtizedeiben már „hivatalosan” is.

Közöttük nem egy „testesebb” kötet is található: itt jelent meg például 1780-ban Jean-Frédéric Osterwald svájci református lelkész „Biblia tárháza” címû munkája Némethi Sámuel református lelkész fordításában, negyedrét formátumban, mintegy 1400 oldalon110 - a kiadás tetemes költségeinek jelentõs részét Beleznay Miklós vállalta magára.111 Megemlítenénk, hogy a református és evangélikus kiadványok mellett egy a gyõri „rácok” használatára készült

hittankönyv

112

anyaszentegyháznak ”

„Kis

kátekizmus

avagy

rövidre

vett

igaz-hitü

vallástétele

a

napkeleti

görög

- is megjelent Gyõrött, 1801-ben - ezzel Streibig József a magyarországi görög nyelvû

kiadványok számát is gyarapította!113 A másik, amire fel kell hívnunk a figyelmet: a gyõri nyomda már ezidõtájt jelentõs megrendeléseket kapott a városon kívülrõl is! Az 1750-es években pl. Padányi Bíró Márton veszprémi püspök114 a legszorgosabb szerzõje, akinek 1750 és 1762 között tucatnyi munkája látott itt napvilágot115 - közte két terjedelmes prédikáció-kötete, valamint a nagy vihart kavart és betiltott „Enchiridion” is. Míg a század végérõl Péczeli József komáromi református prédikátor nevét említenénk, akinek - szépirodalmi alkotásai és fordításai mellett - prédikációkat tartalmazó kötetei is jelentek meg Gyõrött.116 A 18. századi Streibig kiadványok második legnagyobb csoportját az „egyéb szakirodalom”

címszóval

jelölhetjük. Az általunk ide sorolt 238 kiadványon belül több kisebb csoport különíthetõ el. Közülük mindenképpen meg kell említenünk a kinyomtatott vizsgatéziseket: e rövid terjedelmû - többnyire néhány leveles - kiadványokból legalább félszáz maradt fenn, többnyire a 18. század középsõ évtizedeibõl. Kisebb számú, de használati értékénél fogva jelentõs „kiscsoportot” alkotnak a tankönyvek is, hiszen nagyobb példányszámban való eladhatóságuk miatt jó üzleti lehetõséget jelentettek megje-lentetõjüknek - ezért a tankönyvkiadásra szabadalmat nem nyert nyomdászok gyakran megsértették a privilégiumot. Ezzel kapcsolatosan érdekes adatokat közöl Gárdonyi Albert egy 1774 végén lezajlott

vizsgálatot ismertetve: tanulmányából tudjuk, hogy Streibig Gergely János nyomdájában féltucatnyi fajtájú ábécéskönyvet találtak az ellenõrzéskor! Így 3603 db fiúknak szánt német ábécéskönyvet jobb papíron, 3000 db magyar ábécéskönyvet fiúknak, 2507 db magyar ábécéskönyvet lányoknak, 2621 db protestáns ábécéskönyvet fiúknak, vékony papíron, 2501 db protestáns ábécéskönyvet fiúknak, jobb papíron, 16 db német ábécéskönyvet, valamint 5513 db protestáns ábécéskönyvet lányoknak, jobb papí-ron.117 Ezen értékes forrásból tehát a tankönyvek példányszámáról is képet kaphatunk! Meg kell jegyezzük továbbá azt is: a 18. század végén számos tankönyvet adott ki Streibig a pápai református fõiskola számára is. Ezek csoportjából Márton István nyelv-könyveire hívnánk fel külön is a figyelmet!118 Jól elkülöníthetõ kisebb csoportot alkotnak a szakkönyveken belül a jogi ill. történeti munkák is. Az elõbbiek közül fõként a törvények magyarázatai érdemelnek figyelmet; míg az utóbbiak sorából Károlyi Lõrinc gyõri egyháztörténetét,119 valamint Heltai Gáspár króni-kájának gyõri kiadását120 említenénk meg külön is. Kisebb számban jelentek meg Gyõrött a 18. században természettudományi munkák is: közülük nem egy ma már értékes tudománytörténeti emlék! Az ilyen témájú kiadványok sorát Gömöry Dávid 1739-ben kinyomtatott „A pestisrõl való orvosi tanácslás”-a 121 nyitotta meg, melyet három évvel késõbb követett Miskóltzi Ferenc „Manuale chirurgicum avagy chirurgiai úti-társ” címû munkája 122 - ez utóbbi azután négy évtizeden keresztül az elsõ és egyetlen magyar sebészeti tankönyv volt.123 1753-ban megjelent Gyõrött Lippay János „Posoni kert” címû híres munkájának új kiadása is, mely a korszak kedvelt „mezõ-gazdasági” szakkönyve volt.124 Végezetül megemlítenénk Nedeliczi Váli Mihály 1759-ben íródott, de csak 1792-ben kinyomtatott „Házi orvos szotárotska” címû kötetét,125 melyrõl már a kortárs Torkos János orvosdoktor bizonyította: az nem önálló alkotás, hanem Melius Juhász Péter 1578-ban megjelent „Herbarium”-ának csaknem szó szerinti átvétele!126 A 18. századi gyõri kiadványok harmadik legnagyobb csoportját a kalendáriumok alkotják: az 1727 és 1800 közötti idõszakból 156 db gyõri kalendáriumot számolhattunk össze a bibliográfiákban!

A kortársak által is

számontartott127 gyõri kalendáriumok tették híressé az „egyszerû emberek” körében a gyõri Streibig család mûhelyét; és valószínûleg ez jelentette a legnagyobb és legbiztosabb bevételi forrást is. Ennek köszönhetõek a történeti áttekintésben már említett, többször is megismétlõdõ kalendárium-pörök - valamint az is, hogy a Streibig család több sorozat kiadására is vállalkozott. A leghosszabb ideig és a legrendszeresebben a latin nyelvû, un. címtáras kalen-dáriumok - „Calendarium Jaurinense titulare, et politicum ...” - láttak napvilágot: 1740-tõl 1800-ig minden esztendõre megjelent ez a kiadvány!128 A nyolcadrét formátumú sorozat nevét a benne található címtárról - egyházi és világi tisztségviselõk jegyzékérõl kapta, melyeket Streibig maga nyomtatott kalendáriumához. 129 Az elsõ német nyelvû, krakkói mintára készített gyõri kalendáriumok130 már az 1720-as évek végén megjelentek; azután hosszabb ideig csak néha-néha, majd 1753-tól viszonylag rendszeresebben láttak napvilágot - 1800-ig azonban így is „csak” 38 olyan évrõl tudunk, melyre szóló példány ma is ismert a sorozatból.131 Az elsõ magyar nyelvû kalendárium megjelenésérõl 1743-ból tudunk: ez az 1744. évre szóló „Házi és úti uj kalendáriom” volt.132 E sorozat - mely a híres lõcsei kalendárium133 mintájára készült - az 1750-es évek elejétõl vált rendszeressé: 1751-tõl 1800-ig minden esztendõben meg is jelent! Tudunk két olyan esztendõrõl is - 1789 ill. 1800 -, melyre szólóan két magyar nyelvû gyõri kalendárium is napvilágot látott: a „Házi és úti uj kalendárium” mellett „Uj és ó kalendárium”-ot134 is adott ki ekkor Streibig József. A gyõri kalendáriumok szerkezetének,135 valamint változatos tartalmának136 rövid be-mutatására sincs ehelyütt lehetõségünk; ezért csupán egyetlen jellemzõjükre utalnánk: a „Toldalékok” rovatának bõ anekdotatárára, mely - mint arra Pogány Péter felhívta a figyelmet137 - a kalendáriumok egyik fõ vonzerejét jelentette. Ugyanõ megjegyzi azt is: „E téren kiemelkedõ a gyõri Streibig Gergely nyomdájának kezdeményezõ szerepe 1737 után, beleértve a latinból,

németbõl (és viszont) való közvetítést is.” Hogy ezen állításának igazáról a Tisztelt Olvasó is meggyõzõdhessen, ajánljuk figyelmébe Szilágyi Ferenc 1983-ban megjelent munkáját, mely a gyõri kalendárium anekdotáiból ad bõséges válogatást.138 A kalendáriumok kapcsán megemlíthetjük: rendelkezünk néhány - igaz, többnyire egymásnak ellentmondó adattal azok példányszámáról is. Kókay György egy nemrég meg-jelent tanulmányában - Gárdonyi Albert kutatásaira hivatkozva - azt írja: „... egy 1775-ben készült hivatalos kimutatás alapján az évrõl évre kiadott naptárak számát közel hetvenezerre becsülik.”139 olvashatók:

Gárdonyi Albert hivatkozott tanulmányában ezzel kapcsolatosan az alábbi mondatok

„A budai LANDERER-nyomda 5000 negyedrétû, 1000 tizenhatodrétû és 2000 harminckettedrétû

kalendáriumot állított elõ évenként. Közel állott hozzá a gyõri STREIBIG-nyomda, mely 2400 negyedrétû, 1000 nyolcadrétû, 2000 huszonnegyedrétû és 1600 harminckettedrétû kalendáriumról számolt be.”140 Lényegesen nagyobb számokról árulkodnak viszont a már említett 1770-es évek végi per ezirányú adatai. Érdemes errõl hosszabban idéznünk Szelestei Nagy László véleményét: »1779-ben Gyõrött, amikor a nyomda a legények kezébe került, a faktor, Almási Ferenc „abban való biztában, hogy Streibig Kisasszony után 30000 németet és 35000 magyar kalendáriumot nyomtatott”, „elkezdett újra 20000 németet és 25000 magyart”. Azaz 1780-ra negyedrét német és tizenkettedrét magyar kalendáriumból összesen 50000 + 60000, együtt 110000 példányt nyomtattak. Almási szerint az új nyomtatásból becsületesen csak mintegy 8-8000 kelt el, s végül a magyar nyelvûbõl 15000 példány a nyakukon maradt. Kezdetben némi kétkedéssel fogadtuk ezeket az adatokat, de ha figyelembe vesszük azt, hogy Almási vásárban 25, 50, 100 és 1000-es tételekben árulta kalendáriumait, akkor a Streibig által 1775-ben bevallott adatok (...) szinte nevetségesnek tûnnek «141 A részben Pitroff Pál munkájára, részben periratokra támaszkodó részlet - ehelyütt nem idézett - jegyzetei közül egyet emelnénk ki; a szerzõ kétkedésének okát így fogalmazza meg:

„A gyõri nyomda ekkor négy sajtóval

rendelkezett, a 110000 példány kinyomásához kb. három hónapig csak ezeket a kalendáriumokat kellett nyomtatni.”142 Az idézett részletekbõl tehát úgy tûnik: nem volt lehetetlen e magas példányszámú kalendárium elõállítása és értékesítése!

És bizonyára mondhatjuk azt is: bár a rendszeresen megjelenõ gyõri kalendáriumok pontosabb

példányszámát különbözõ idõpontokból nem ismerjük, a Streibig nyomda e téren az ország egyik legtermelékenyebb mûhelye volt! Jelentõs csoportot alkotnak a 18. századi gyõri kiadványok között az un. alkalmi nyomtatványok is. Ezen munkák többnyire néhány levél, esetleg egy-két ív terjedelmûek; az „alkalom” pedig a legtöbb esetben egy temetés: a halotti búcsúztatók alkotják e csoport nagyobb részét. De található több tucatnyi más jellegû - pl. esküvõre, születés- ill. névnapra, vagy valamilyen jubileumra készült - kiadvány is közöttük. Ez utóbbiak közül külön is említést érdemelnek azok a nyomtatványok, melyek Gyõr várának 1598. március 29-én történt, töröktõl való visszafoglalására emlékeznek annak különbözõ évfordulóin: így pl. Sebõ Mihály „Keresztényi trombita” címû beszéde 1756-ból143 vagy Hermán István „A gyalázatos egyenetlenség, és ditsõséges egyesség” címû prédikációja 1759-bõl.144 Szólnunk kell néhány szót a Streibig nyomda 18. századi szépirodalmi kiadványairól

is!

Ezek alkotják a

legkisebb csoportot, és többségük - a 31 mûbõl 19 - a 18. század utolsó két évtizedében jelent meg. Ezidõtájt lát itt napvilágot Péczeli József több munkája - pl. a „Haszonnal mulattató mesék”145 -, itt adja ki Révai Miklós 1792-ben latin nyelvû köl-teményeit,146 valamint „Faludi Ferenc költeményes maradványi”-t.147 Tudunk arról, hogy Ráday Gedeon itt tervezte Gyöngyösi István munkáinak új kiadását - ez azonban nem valósult meg.148 Itt szándékozott kiadni Révai Miklós 12 kötetben a „magyar költeményes gyûjtemény”-t: itt jelent meg az errõl való híradás, majd az „ujabb segedelem kérés” is.149 Vagyis összefoglalásképpen megállapíthatjuk: kisszámú, de tartalmában nagyon jelentõs volt a Streibig nyomda 18. század végi szépirodalmi termése is!

Végezetül szólni szeretnénk még egy, a 18. század végén induló, a következõ elejére átnyúló „egyszemélyes vállalkozás”-ról, mely Sándor István nevéhez fûzõdik! Az 1750-ben született, Nyitra megyei birtokán gazdálkodó, de közben inkább az irodalomhoz vonzódó, majd 1784-ben Bécsbe költözõ 150 Sándor István az 1780-as évek elején került kapcsolatba Révai Miklóssal,151

majd valószínûleg rajta keresztül a gyõri nyomdával. Itt indítja meg 1791-ben

„Sokféle” címû idõszaki kiadványát,152 melynek minden közleményét maga írta! A folyóirat elsõ nyolc darabja 1791 és 1801 között Gyõrött látott napvilágot - az utolsó négy 1808-ban Bécsben. A változatos tartalmú kiadványok153 valószínûleg népszerûek voltak az olvasók körében is: erre utal, hogy - amint arra Szily Kálmán már 1915-ben a figyelmet felhívta154 - az elsõ és a második kötet második kiadásban is megjelent Gyõrött, 1806-ban! Sándor István kapcsolata a gyõri nyomdával tehát egy évtizednél tovább tartott: itt jelent meg a „Jelki Andrásnak, egy született magyarnak történetei”,155 valamint „Egy külföldön utazó magyarnak jó barátjához küldetett levelei” címû munkája 156 - 1791-ben ill. 1793-ban -, és itt látott napvilágot késõbb a „Magyar Könyvesház” is.

A nyomda 19. századi kiadványairól Amint azt már korábban jeleztük, a gyõri Streibig nyomda 19. századi termékeirõl a kutatások jelenlegi állásánál számszerû adatokkal nem szolgálhatunk. Az alábbiakban ezért csupán néhány fontosabb jellemzõre szeretnénk a figyelmet felhívni! Valószínûnek kell tartanunk, hogy a nyomda kiadványai között ezen idõszakban is a vallásos tartalmú ill. egyházi megbízásból készült kiadványok alkotják a legnagyobb csoportot. Feltételezhetjük ezt egyrészt az imádságos- és énekeskönyvek, valamint teológiai szak- és népszerûsítõ munkák nagy száma miatt; másrészt azért, mert az egyházi névtárak kiadása ezidõtájt már rendszeressé válik. Amíg a 18. század utolsó évtizedeiben csak mint-egy féltucatnyi esztendõre jelenik meg a gyõri egyházmegye névtára,157 addig a 19. század elejétõl már szinte minden évben tudunk létérõl. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a pannonhalmi bencések kb. kétévente, a csornai premontreiek átlagosan három évenként adtak ki schematismust, megállapíthatjuk: a gyõri Streibig nyomda számára a 19. század elsõ felében az egyházi névtárak kiadása már biztos és szinte folyamatos megrendelést jelentett. A szakkönyvek kiadásáról elmondhatjuk: a gyõri bencés fõgimnázium, valamint a jogakadémia tanárai rendszeresen itt jelentették meg újabb munkáikat; de az 1930-as évekig itt publikáltak például a pápai kollégium híres professzorai is. 158

Adalbert,

Az elõbbiek csoportjából megemlíthetjük például a geometriai munkákat kiadó Bresztyenszky

valamint az elsõ munkáival az 1840-es évek második felében itt jelentkezõ Rónay Jácint159 nevét; az

utóbbiak közül a már említett Márton István volt talán a legaktívabb.160

Az itt megjelent szakmunkák közül

valószínûleg Sándor István már említett „Magyar könyvesház” címû mûve a legismertebb, hiszen ez az elsõ magyar retrospektív nemzeti bibliográfia.161 A nyomda legnépszerûbb és legnagyobb példányszámban megjelenõ termékei ezidõtájt is a kalendáriumok voltak: egy 1809-bõl származó adat szerint Streibig 30000 darabot adott el belõlük évente.162

Monsberger Ulrik Pitroff

munkájára hivatkozva azt írja: a gyõri nyomdában csak a „Schreibkalender”-bõl 20-30000 készült minden esztendõben.163 A meg-jelent példányok számáról pontosabb információink nincsenek; népszerûségük viszont több korabeli forrásból is bizonyítható.164 Hogy kelendõek voltak, azt mutatja maga a tény: a 19. század elsõ felében új, még kisebb formátumú kalendáriumokat is kibocsátott a nyomda. Az alkalmi kiadványok száma a 19. század elsõ felében tovább emelkedett. Köszönhetõ ez egyrészt annak, hogy mind többen alkottak ilyen versezeteket: egy-egy gyõri püspök, pannonhalmi fõapát vagy bakonybéli apát beiktatásáról nem egyszer féltucatnyi köszöntõ kiadvány is maradt az utókorra. (Emellett

joggal feltételezhetjük azt is, hogy e né-hány leveles alkalmi kiadványokból sok végleg elveszett az idõk viszontagságai során.) De megsokszorozódott az „alkalmak” száma is: különösen elmondhatjuk ezt 1848-49-ben, amikor valóságos „plakátháború” dúlt a városban. Ahogy Pitroff Pál írja: „A sajtó felszabadulása csodálatos mámorba ejtette a gyõrieket. Valósággal tobzódtak abban a gyönyörüségben, amit a censor-nem-látta nyomtatványok okoztak.”165 Hogy mennyi alkalmi kiadvány jelent meg ezidõtájt Gyõrött, azt egyelõre pontosan nem tudjuk: tény, hogy Szávay Gyula Gyõrmonográfiájának 1848-49 eseményeit bemutató közel 200 oldalán 43 darab gyõri aprónyomtatvány hasonmását közli, további 33 gyõri keltû dokumentumot pedig szöveghûen tesz közzé.166 A Gyõrött megjelent szépirodalmi munkák száma is növekedhetett ezen idõszakban. E kiadványok áttekintésére itt és most nem vállalkozhatunk; csupán két jeles szerzõre hívnánk fel a figyelmet: 1804-ben itt jelent meg Fábchich József „Pindarus”-a 167 - tucatnyi görög költõ alkotásaiból készült fordításkötete -, a korszak utolsó másfél évtizedében pedig Kovács Pál drámáinak több kötete.168 A Streibig nyomda mûködésének utolsó évei a gyõri idõszaki sajtó története szempontjából bírnak nagy jelentõséggel. Amint azt Pitroff Pál kutatásaiból tudjuk, Gyõrött már 1840-41-ben mozgalom indult egy német nyelvû lap kiadására.169 Vezetõje egy fiatal és kortársai szerint nagyon mûvelt helyi fûszerkereskedõ, Noisser Richard 170 volt. E mozgalom eredményeképpen indult meg 1844 januárjában - Pitroff tévesen 1843 januárt ír171 - a „Das Vaterland” címû lap, mely 1847. január 2-tól „Hazánk” címen és magyarul jelent meg, dr. Kovács Pál szerkesztésében.172 Az 1848. augusztus 10-ig megjelent újság történetével ezidáig több kutató foglalkozott173 - ez a tény mentesít bennünket a részletesebb ismertetés kötelezettsége alól. Csupán annyit jegyeznénk meg: a „Hazánk” megjelentetése a Streibig nyomda utolsó idõszakának legnagyobb teljesítménye volt! 1848-ban más idõszaki kiadványok is készültek e nyomdában: így az „Öreg ABC vén emberek számára” Vas Gereben szerkesztésében, melyet a magyar sajtóbibliográfia könyvnek minõsít,174 bár négy megjelent számáról is tudunk; vagy a Noisser Richard által szerkesztett és kiadott „Der grosse Pfaffenzwicker”, melynek ma ismert 18 száma 1848. április 20. és július 13. között látott napvilágot.175 E kiadványokkal másutt részletesebben foglalkoztunk; 176 ezért ehelyütt röviden annyit róluk: érdekes színfoltot jelentettek a Streibig nyomda termékeinek sorában!

A nyomda hamis impresszumú kiadványairól Már századunk harmincas éveiben felfigyelt néhány kutató arra: a gyõri Streibig nyomda valószínûleg rejtett kiadványokat is bocsátott ki! Tudomásunk szerint elsõként Szent-Iványi Béla írt e munkákról 1934-ben;177 de - amint az egy hagyatékából elõkerült kéziratból kitûnik - foglalkoztatta e kérdés 1938-ban Payr Sándort is.178 A problémakör alaposabb kutatására az 1970-80-as években Szelestei Nagy László vállalkozott: eredmé-nyeirõl két közleményben számolt be.179 Ezekbõl értékes adatokat nyerhetünk az 1730-as és 1740-es években kiadott magyar nyelvû, evangélikus felekezetûek használatára készült ima- és énekeskönyvek megjelenési körülményeirõl; többek között néhány hamis impresszummal megjelent kiadvány gyõri voltát is sikerült bizonyítania. A titkos nyomdahelyû régi magyar könyvek bibliográfiáját nemrégiben tette közzé V. Ecsedy Judit.180 Alapos bevezetõ tanulmányából képet kapunk a kérdés kutatástörténetérõl is;181 bibliográfiája pedig 17 olyan mûvet is leírt, melyek a kutatás jelen állása szerint Gyõrött készültek. Nem fogad el viszont gyõri nyomtatványnak néhány korábban annak tartott kötetet: így pl. az „Új zengedezõ mennyei kar” 1743. évi kiadását, melynek Streibig-nyomtatvány voltára Payr Sándor gyanakodott182 - ez véleménye szerint Sopronban készült, Rennauer mûhelyében.183 A hamis impresszumú gyõri kiadványok idõbeli megoszlásáról megállapíthatjuk: közülük 8 darab 1733-35 táján készült;184 három feltehetõen 1743-ban;185

míg további hat esztendõbõl egy-egy ilyen kiadványt ismerünk.

Ez

utóbbiak 1749-bõl, 1751-bõl, 1757-bõl és 1762-bõl,186 valamint 1760 ill. 1780 tájáról származnak.187 Vagyis az összes ilyen kiadvány megjelentetése Streibig József Antal ill. fia, Streibig Gergely János mûködésének idejére esik! Ami a mûvek tematikai megoszlását illeti, a sor Molnár Gergely protestáns iskolák használatára készült latin grammatikájával indul - e munka azután 1749-ben ismét megjelent itt „illegálisan”.188 Az egykori gyõri evangélikus lelkész Ács Mihály 189 „Arany lancz” címû munkája 1733-ban, valamint a következõ esztendõben is megjelent mindkétszer „Lötsén, 1726” impresszummal; az elõbbivel együtt napvilágot látott ismét Ács Mihály másik híres munkája, a „Zengedezõ mennyei kar” is.190 A lõcsei kiadványként való „álcázás” aligha volt véletlen: Ács Mihály e köteteinek korábbi kiadásai a lõcsei nyomda leghíresebb kiadványai közé tartoztak.191 Az ezt követõ hamis impresszumú gyõri kiadványok egy kivételével protestáns egyházi munkák: közülük külön is megemlítenénk Ujfalvi Anderkó Imre „Halott temetéskorra-valo énekek ” címû evangélikus énekeskönyvét, Szikszai Pap Sámuel „Mennyország’ uttya” címû munkáját, Bethlen Kata „Bujdosásnak emlékezet-köve” címû mûvét, az „Együgyü tudomány az Úr vatsorárol”

címû németbõl fordított kiadványt, valamint az 1780 táján megjelent,

reformátusok használatára kibocsátott „Keresztyén catechismus”-t.192 A már említett kivételt egy széphistória jelenti: az Apollonius nevû királyfiról szóló „Igen szép chronica” 1757ben, majd 1762-ben is megjelent Gyõrött.193 E kiadványok kapcsán egyetlen megjegyzést kell még tennünk: jelentõs részük egyetlen példányban ismert napjainkban194 - így ma már igazi könyvészeti ritkaságok!

A Streibig nyomda kiadványainak olvasóiról Úgy érezzük, dolgozatunk témájához, a Streibig nyomda történetének bemutatásához hozzátartozik annak vizsgálata is: hová jutottak el a mûhely termékei és kik olvasták azokat? E kérdések komplex vizsgálata meglehetõsen nehéz, erõnket és lehetõségeinket meghaladó feladat - néhány elszórt adalékra azért már sikerült rábukkannunk. Az alábbiakban - mun-kánk befejezéseképpen - ezek összefoglalására teszünk kísérletet! Már hosszabb idõ óta foglalkoztat bennünket a kérdés: eljutottak-e a gyõri nyomda kiadványai a város köz- ill. magángyûjteményeibe? Ami az elõbbieket illeti: abban a két gyõri könyvtárban, mely már a 18. században is mûködött és napjainkban is létezik - a Gyõri Egyházmegyei Könyvtárról, valamint az egykoron jezsuita, ma bencés rendház könyvtáráról mondható ez el -, helyszíni kutatásaink során meggyõzõdhettünk, hogy igen!

Az utóbbiban

különgyûjteményként õrzik a Streibig nyomda száznál több kötetét; míg az elõbbi bibli-otékában különösen a „Jauriensia” gyûjtemény tartalmaz sok e nyomdában készült kiad-ványt.195 Lényegesen nehezebb helyzetben vagyunk az egykori magángyûjtemények ezirányú vizsgálatakor, hiszen egyetlen 18. századi gyõri magánkönyvtár sem maradt „eredetiben” az utókorra. Eddigi levéltári kutatásaink során ezernél több végrendeletet, valamint több száz hagyatéki leltárt ill. árvairatot néztünk át, melyek közül jónéhány tartalmaz hosszabb-rövidebb könyvjegyzéket is: ezen forrásokban Streibig kiadványokkal is találkozhattunk.196 Az 1761-ben pápóci prépostként elhunyt Milkovics János hagyatéki leltára 136 tételes könyvjegyzéket tartalmaz: a felsorolt munkák között 15 olyan található, melynek 1761 elõtti gyõri kiadása is létezik - közülük hat csak Gyõrött jelent meg!197 Semberger Károly 1764-ben felvett inventáriumából 93 könyvet ismerünk: közülük négy 1764 elõtt csak Gyõrött látott napvilágot, további kilenc pedig Gyõrött is megjelent.198 A Gyõr vármegye fõszol-gabírójaként 1781-ben elhunyt Vida László hátrahagyott könyveinek jegyzéke 150 szá-mozatlan tételt tesz ki: közülük öt bizonyosan Gyõrött jelent meg, további hét kiadványról pedig ez valószínûsíthetõ.199 Az elmondottakból tehát úgy tûnik: a nagyobb gyõri magánkönyvtárak állományának kb. egytizedét a 18. század második felében már a gyõri kiadású könyvek tették ki! Hogy milyen jellegûek voltak e kiadványok? Ezzel

kapcsolatosan megjegyeznénk, hogy mindhárom említett bibliotékában megtalálható volt Padányi Bíró Márton veszprémi püspök már említett betiltott munkája, az 1750-ben megjelent

„Enchiridion”;

emellett Vida László

tulajdonában volt Károlyi Lõrinc említett gyõri egyháztörténete, az 1730-as években a városban mûködõ jeles jezsuita szónok, Taxonyi János két munkája, a Marcus Aurelius császár életét bemutató, Gyõrött többször is kiadott „Horologium principum”,200 valamint az ugyancsak Padányi Bíró Márton által írt „Angyali társaságnak szövetsége” is.201 Meg kell jegyezzük azt is: a kisebb gyõri könyvjegyzékekben is felbukkan néha egy-egy helyben kiadott munka. Fekete Imre újvárosi kapitány 1746-ban felvett, 18 tételes könyvjegyzéket is tartalmazó inventáriumában202 pl. egy „Arany-Láncz zengedezõvel egyûtt” tétel is található. Szelestei Nagy László korábban már említett kutatásaiból203 tudjuk, hogy e két mû „Lõcse, 1726” impresszumú együttes kiadása valójában Gyõrött jelent meg 1734-ben, Streibig betûivel! Lehet, hogy ez volt meg - az egyéb könyvei alapján is valószí-nûsíthetõen evangélikus vallású - Fekete Imre könyvtárában? Idézett forrásainkkal kapcsolatosan egyetlen érdekességre hívnánk még fel a figyelmet: a több tucatnyi hosszabbrövidebb könyvjegyzék félezernél több tétele között egyetlen gyõri kalendáriummal sem találkoztunk! Ezt három szempontból is érdekesnek találjuk: − egyrészt, mert a kortársak szerint a gyõri kalendárium az ország egyik legnépszerûbb kiadványa volt; − másrészt, mert a szakirodalomból számos olyan 18. századi megánkönyvtárról tudunk, mely komoly kalendárium-gyûjteménnyel rendelkezett;204 − végül: több olyan példánnyal is találkoztunk e kiadványból kutatásaink során, melynek kötése a tartósabb megõrzés szándékáról árulkodik. A másik lényeges vizsgálandó kérdés: milyen távolságokba, mely irányokba jutottak el a nyomda kiadványai? Néhány elszórt adattal ezzel kapcsolatosan is rendelkezünk. Trattner János Tamás 1817-ben többek között azt írta, hogy a gyõri Streibig nyomdában kiadatott az indulás után „egynehány Esztendõvel késõbben egy Német Kalendáriom Negyed Rétben, mellyet még mostanában is folytat; és mivelhogy õk kezdették, ‘s legelsõ is volt, annyira megkedvelte a’ köznép, hogy még mái napig is a’ Német Parasztság csak Gyõri Kalendáriomot vesz, és õ többet el ád a’ magáéból, mintsem a’ többi Könyvnyomtatók mindnyájan, ...”205 Egy évtizeddel késõbb pedig úgy írnak a gyõri német kalendáriumról, mint „a mely mostanában is a népnél legnagyobb kedvességben vagyon”.206 Az e forrásokban említett népszerûséget alátámasztják a korábban már idézett példányszámadatok is.207 Valószínûleg szerte az országban használatban volt - és ma is több gyûjte-ményben megtalálható.208 Tudunk viszont arról is, hogy Gyõrött másutt kiadott kalendáriumok is forgalomban voltak. Sollinger bécsi nyomdász 1826. évre kiadott „Geschichts und Erinnerungskalender”-ét a cenzúra betiltotta; a vizsgálat során kiderült, hogy Magyarországra is juttatott annak példányaiból: a gyõri Schwaiger könyvkereskedés is rendelt belõle 5 példányt!209 A gyõri nyomda kiadványai bizonyosan eljutottak a Dunántúl több megyéjébe - így Vas, Veszprém és Somogy megyébe is. Szabó György kutatásaiból tudjuk például, hogy Apáczai Csere János „Magyar Encyclopaedia” címû, Gyõrött 1803-ban kiadott fontos munkáját Streibig József személyesen ajándékozta a pápai református kollégium könyvtárának.210 A 18-19. század fordulóján tevékenykedõ Veszprém megyei táblabíró, Oroszy Pál hátrahagyott könyvei között Tóth Ferenc 1804-ben Gyõrött megjelent dogmatikai munkája is megtalálható volt.211 A Vas megyei kisnemes Lippits Imre - 1782-ben felvett hagyatéki leltárának tanúsága szerint - saját könyvtárából olvashatta a gyõri kiadványok közül Padányi Bíró Márton már többször említett „Enchiridion”-ját, valamint Antonius Guevara elõször 1742-ben megjelentetett „Horologium principum” címû mûvét; emellett több olyan jogi munka meglétét jegyezték fel inventáriumának készítõi, melyeknek gyõri kiadása is ismert.212

Szarvasi Margit publikációjából részletesen ismerjük a több vármegye táblabírájaként is mûködõ, életének nagyobb részében Somogy megyei birtokán élõ Csépán István könyvtárát, melynek jegyzéke 1790 és 1802 között készült.213 Ezen részletes lajstromban, mely a könyvek megjelenésének helyét és idejét is pontosan közli,214 több gyõri kiadvánnyal is találkozhatunk. Ezek az alábbiak: −

31. Enchiridion Martini Biró Episcopi Veszprimiensis. (1750)

−

43. Voltaire Henriása a’ Pétzeli Jó’sef fordításából. (1786)

−

143. N. Ónady Sámuel Bitskei vólt Prédikátor Arany Csészéje. (1779)215

−

153. Young Éjtszakáji a’ Pétzeli fordittásából (1787)

−

156. Pétzely Jó’sef Meséi (1788)

−

164. Horváth Ádám Hunniása vagy Magyar Hunyadija (1787)

−

175. Planum Societatis Hungaricae et Candidati erigendae Societatis (1791)216

−

181. A’ Pulpitus. Kováts Jó’sef földmérõ fordittásából (1789)

−

230. Joannis Nicolai Révai Carmina Latina (1792)

−

231. Eggy Külföldön utazó Magyarnak Levelei (1793)217

Az idézett tételekbõl látható: az egyébként jogtudós és ügyvéd Csépán István218 fõként szépirodalmi munkákat gyûjtött be Streibig kiadványai közül, és elsõsorban magyar nyelven megjelenteket. Ez a korábbi könyvgyûjtõi szokásokkal összevetve jelentõs változásokat mutat!

Végezetül Dolgozatunkban a gyõri Streibig nyomda 123 esztendei mûködésével kapcsolatos, általunk eddig fellelt adalékokat kíséreltük meg összefoglalni. Kutatásaink jelenlegi állásánál messze nem törekedhettünk teljességre: egy alaposabb nyomdatörténeti áttekintés elkészítéséhez még sok esztendei kutatómunkára lesz szükség - levéltárakban és könyvtárakban egyaránt. Így el kell készíteni mielõbb a mûhely kiadványainak teljességre törekvõ jegyzékét! De komoly utánajárást igényel még a nyomda munkatársainak, valamint megrendelõinek felderítése is - miként számos gyûjteményt át kell majd néznünk a nyomdatermékek terjesztésének, valamint egykori olvasóinak vizsgálata során is. Jelen munkánk tehát csak a kezdete egy nagyobb kutatásnak; reméljük azonban, hogy a majdani monográfia megjelenéséig is segítségére lehetünk közreadásával a téma iránt érdeklõdõknek!

Jegyzetek 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22.

23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43.

MARKOS Béla: Az 1712 és 1800 közötti magyar könyvtermelés adatai, 7. o. In: Magyar Könyvszemle 1971. 111. o. A nyomda termékeinek számával tanulmányunkban részletesebben foglalkozunk. PITROFF Pál: A gyõri sajtó története (1728-1850). Gyõr, 1915. Uo. 3. o. A tanulmány száz oldalából negyven a „Hazánk”-kal ill. német nyelvû elõdjével („Das Vaterland”) foglalkozik. (61-99. o.) G. P.: Pitroff Pál: A gyõri sajtó története (1728-1850), 264. o. In: Magyar Könyvszemle 1917. 261-264. o. PITROFF P. i. m. 113-146. o. JENEI Ferenc: Régi magyar irodalmunk és a gyõri Streibig-nyomda. In: A Gyõri Városi Közkönyvtár évkönyve I. 1898-1938. Szerk. Bay Ferenc. Gyõr, 1939. 50-58. o. LENGYEL Alfréd: A Gyõri Városi Közkönyvtár Streibig Gyûjteménye. In: A Gyõri Városi Közkönyvtár évkönyve I. ..., 40-49. o. SZELESTEI NAGY László: Hamis impresszumú könyvek a 18. századi Magyarországon. (Magyar nyelvû evangélikus énekeskönyvek.) In: Magyar Könyvszemle 1983. 292-304. o.; Uõ.: Hamis impresszumú könyvek a 18. századi Magyarországon II. (Magyar nyelvû ima- és énekeskönyvek az 1730-as években) In: Magyar Könyvszemle 1991. 343-352. o. V. ECSEDY Judit: Titkos nyomd ahelyû régi magyar könyvek. 1539-1800. Bp., 1996. ZÖLD Ferenc: Nyomdák, kiadók, könyvkereskedõk Gyõrött. In: Kisalföldi Könyvesházak. Szerk. Zöld Ferenc. (Gyõr, 1981.) 6-38. o. BORSA Gedeon: Streibig-nyomda (1708-1850). In: Új Magyar Irodalmi Lexikon. Fõszerk.: Péter László. Bp., 1994. III. köt. 1846-1847. o. WIX Györgyné: Néhány adalék a kismartoni nyomda történetéhez, 139. o. In: Magyar Könyvszemle 1965. 138141. o. BORSA G. i. m. 1846. o. CSATKAI Endre: A soproni nyomdászat a 18. század elsõ felében, 39-40. o. In: Soproni Szemle 1961. 38-51. o. SÁNDOR István: Magyar Könyvesház, avagy a’ magyar könyveknek kinyomtatások ideje szerént való rövid emlitésök. Gyõrött, Streibig Jó’sef betûivel, 1803. 88. o. Uo. 80. o. Egyébként e mûvet Sándor István az 1742-ben megjelentek között is felsorolja (i. m. 94. o.). FIRTINGER Károly: A magyar állam nyomdászat-történelmi térképe. Bp., 1896. (Reprint kiadása: Bp., 1994.), 10. o. BALLAGI Aladár: A magyar nyomdászat történelmi fejlõdése 1472-1877. Bp., 1878. 117-118. o. TRATTNER János Tamás: Magyar Országi Könyvnyomtató Mûhelyek’ 1817-dikbeli állapotjok, 82. o. In: Tudományos Gyûjtemény 1817. XII. 78-86. o. Valószínûleg Trattner készítette azt az 1820-as évekbõl fennmaradt feljegyzést is, mely a gyõri nyomdászat kezdeteirõl ugyanígy nyilatkozik. (Vö.: KOVÁTS László: Könyvnyomd áink a jelen század harmadik tizedében, 361. o. In: Magyar Könyvszemle 1899. 359-366. o.) PITROFF P. i. m. 7-8. o. KOSÁRY Domokos: Mûvelõdés a XVIII. századi Magyarországon. Bp., 1980. 132. o. Uo., 13. sz. jegyzet. CSATKAI E. i. m. 42. o. CSATKAI Endre: Adatok a gyõri könyv történetéhez. In: Arrabona 4. Gyõr, 1962. 123-127. o. PETRIK Géza: Magyarország bibliographiája 1712-1860. I. köt. Bp., 1888. 372. o. MONSBERGER R. Ulrik: A hazai német naptárirodalom története 1821-ig. Bp., 1931. 45-46. o. PERNESZ Gyula: A gyõri Streibig-nyomdáról 250 év távlatából. In: Honismeret 1977. 2-3. sz. 38-40. o. ZÖLD F. i. m. 8. o. Sinzendorf püspök tisztségeirõl és az egyházi pályán való további emelkedésérõl ld.: KAROLYI, Laurentius: Speculum Jauriensis Ecclesiae. Jaurini, Typ. Gregorii Joannis Streibig, 1747. 126. o. PETRIK G. i. m. III. köt. 229. o. Felsorolásukat ld.: V. ECSEDY J. i. m. 103-107. o. PITROFF P. i. m. 10. ill. 115-116. o. A pert részletesebben ismerteti: PITROFF P. i. m. 11-13. o. GÁRDONYI Albert: Magyarországi könyvnyomdászat és könyvkereskedelem a 18. században különös tekintettel Budára és Pestre. Bp., 1917. 24. o. WIX Györgyné i. m. 141. o. Ezen kalendáriumról részletesebben ld.: HORVÁTH József: Calendarium Jauriense ... 1728. Kétszázhetves éves az elsõ gyõri nyomtatvány, 65-67. o. In: Kisalföldi Könyvtáros 1997. 1-2. sz. 63-69. o. PITROFF P. i. m. 10. o. BORSA G. i. m. 1846. o. PITROFF P. i. m. 29. o. Német nyelvû végrendeletét közli: PITROFF P. i. m. 116-117. o.

44. 45. 46. 47. 48. 49. 50.

PITROFF P. i. m. 29. o. Uo., 30-34. o. ZÖLD F. i. m. 10. o. PITROFF P. i. m. 34-35. o. NÉMETH Ambrus: A Gyõri Tudomány-Akadémia története. I-III. rész. Gyõr, 1897-1904. BEDY Vince: A gyõri Nemzeti Rajziskola története. Gyõr, 1930. Révai Miklós gyõri mûködésérõl ld.: FEDERMAYER István: Adalékok Révai Miklós gyõri éveihez. In: Gyõri Tanulmányok 17. Gyõr, 1996. 5-52. o. 51. A korabeli Gyõr szellemi életérõl és a nyomdával való kapcsolatáról ld.: JENEI F. i. m. 52. KOSÁRY D. i. m. 550. o. 53. SOMFAI Balázs: Négyszáz éves a pápai nyomdászat, 25. o. In: Honismeret 1978. 1. sz. 23-27. o. 54. HORVÁTH József: Fejezetek a pápai nyomdászat történetébõl. Veszprém, 1986. 18. o. 55. HUDI József: A Veszprém megyei sajtó kezdetei (1788-1847), 79. o. In: Limes 1990/2. 77-90. o. 56. SZEGLETI Ildikó: Veszprém megye nyomdászata 1860-1920. Veszprém, 1978. 202. o. 57. HUDI J. i. m. 79. o. 58. VÁLYI András: Magyar Országnak leírása. I-III. Buda, 1796-1799. II. köt. 121. o. 59. ZÖLD F. i. m. 18. o. 60. ÁCS Anna: Adalékok a magyaróvári Czéh-nyomda történetéhez, 108. o. In: Tanulmányok Mosonmagyaróvár és vidéke történetéhez. Szerk. Gecsényi Lajos. Gyõr, 1979. 107-116. o. 61. Megbíráltak és bírálók. A cenzúrahivatal aktáiból. (1780-1867). Vál., sajtó alá rend., ford., bev., jegyz.: Mályuszné Császár Edit. Bp., 1985. 475. o.; Hofbauer életérõl röviden ld.: SALAMON Nándor: Kisalföldi mûvészek lexikona. Gyõr, 1998. 126. o. 62. A magyaróvári Czéh nyomda ma ismert kiadványainak teljes jegyzékét ld.: HELLE Mária: Czéh Sándor magyaróvári nyomdász-kiadó illusztrációinak mintakönyve az 1836 és 1875 közötti évekbõl. Bp., 1998. 25-34. o. 63. A pert részletesebben ismerteti ÁCS A. i. m. 110. o. 64. DOMINKOVITS Péter: Egy elfeledett nyomdaalapítási kísérlet a reformkori Gyõrben. In: Kisalföldi Könyvtáros, 1994. 1. sz. 13-17. o. 65. A pápai református fõiskola nyomdája 1838 májusában kezdte meg mûködését (HUDI J. i. m. 80. o.), a magyaróvári - amint arra már utaltunk - 1836 elején. 66. DOMINKOVITS P. i. m. 14. o. 67. PITROFF P. i. m. 142. o. 68. ZÖLD F. i. m. 23. o. 69. PITROFF P. i. m. 38. o. 70. Uo. 123-124. o. 71. Uo. 141-142. o. 72. HELLE M. i. m. 16. o. 73. ÁCS A. i. m. 110. o. 74. Vö.: DOMINKOVITS Péter: A Bertalanffy-nyomda betûkészlete 1848-ban (forrás-közlés). In: Vasi Honismereti Közlemények 1984. 1. sz. 41-45. o. 75. PITROFF P. i. m. 30. o. 76. Uo. 41. o. 77. TRATTNER J. T. i. m. 82. o. 78. KOVÁTS L. i. m. 361. o. 79. ÁCS A. i. m. 108. o. 80. ZÖLD F. i. m. 17. o. 81. B. KOROKNAY Éva: Gyõr régi könyvkötészete, 109. o. In: Magyar Könyvszemle 1955. 88-110. o. 82. Megbíráltak és bírálók, 463. o. 83. SZ. CSENKI Éva - J. HALÁSZ Margit: A magyarországi könyves iparág területi elhelyezkedése a 18-19. században, 147. o. In: IV. Nemzetközi Kézmûvesipartörténeti Szimpózium. Veszprém, 1994. 11. 9-11. Szerk. Dóka Klára, Éri István. Bp. - Veszprém, 1995. 146-152. o. 84. SZABÓ Péter: A gyõri kézmûvesszakmák helye az adózási adatok tükrében, 58-59. o. In: IV. Nemzetközi Kézmûvesipartörténeti Szimpózium. ..., 53-60. o. 85. Petrik Géza „Magyarország bibliographiája 1712-1860” címû négykötetes munkájának (Bp., 1888-1892.) kiegészítõ kötetei az alábbiak: - V. Pótlások Petrik Géza Magyarország bibliographiája 1712-1860 c. mûvének 1-4. kötetéhez. Az 1712-1800 között megjelent magyarországi (és külföldi magyar nyelvû) nyomtatványok. Bp., 1971. (A továbbiakban: PETRIK V.); - VI. Nyomda- és kiadástörténeti mutató az 1-5. kötetben közreadott magyarországi (és külföldi magyar nyelvû) 17121800 között megjelent nyomtatványokhoz. Bp., 1972. (A továbbiakban: PETRIK VI.); - VII. Pótlások Petrik Géza Magyarország bibliographiája 1712-1860 c. mûvéhez. 1701-1800 között megjelent magyarországi (és külföldi magyar nyelvû) nyomtatványok. Bp., 1989. (A továbbiakban: PETRIK VII.);

- VIII. Függelék. Hazai, 18. századi színlapok, gyászjelentések és szentképek bibliográfiája. Nyomda- és kiadástörténeti mutató az 1701-1800 között megjelent magyarországi (és külföldi magyar nyelvû) nyomtatványokhoz (a VI. kötet kiegészítése). (A továbbiakban: PETRIK VIII.). 86. MARKOS B. i. m. 3. o. 87. A gyõri Streibig nyomda kiadványainak jegyzékét ld.: PETRIK VI. 117-134. o. ill. PETRIK VIII. 302-313. o. 88. V. ECSEDY J. i. m. 89. E kiadványok idõbeli megoszlását ld. a mellékelt táblázatokban! 90. Ld. az I. sz. mellékletben! 91. Horvaczko evangyelye ... (PETRIK V. 205. o.); részletes leírását adja: KUZMICH, Ludwig: Kulturhistorische Aspekte der burgenlandkroatischen Druckwerken bis 1921 mit einer primären Bibliographie. Eisenstadt, 1992. 3. tétel. 92. L’ office en l’ honneur de la passion de Jesus-Christ pour obtenir une bonne mort. (PETRIK VII. 368. o.) 93. PETRIK G. i. m. I. 372. o. 94. PETRIK G. i. m. III. 229. o. 95. PETRIK G. i. m. II. 683. o. 96. PAVERCSIK Ilona: A lõcsei Brewer-nyomda a XVII-XVIII. században. II. rész, 373. o. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1980. Bp., 1982. 349-473. o. 97. Ld. errõl mellékletünk II. számú táblázatát! 98. Ezek leírásánál a méret jelölése a bibliográfiában lemaradt! 99. A centiméterben megadott méretû kiadványok száma a táblázat „Egyéb” rovatában olvasható. 100. Ld. errõl mellékletünk III. számú táblázatát! 101. Vö.: PISZKER Olivér: Barokk világ Gyõregyházmegyében Zichy Ferenc gróf püspöksége idején (1743-1783). Pannonhalma, 1933. 102. A gyõri székeskáptalan 18. századi kiváló tagjairól részletesebben ld.: BEDY Vince: A gyõri székeskáptalan története. Gyõr, 1938. 448-470. o. 103. ACSAY Ferenc: A gyõri kath. Fõgimnázium története 1626-1900. Gyõr, 1901. 104. Taxonyi életérõl és mûködésérõl ld.: JABLONKAY Gábor: Taxonyi János S. J. XVIII. századbeli magyar író élete és erkölcstanító példatára. Kalocsa, 1910. 105. NÉMETH Ambrus: Adalékok a Szentferencrendiek egykori gyõri kolostorának történetéhez. In: Gyõri Szemle 1931. 96-104., 200-208. o. 106. A jezsuiták kongregációiról ld.: JÁNOSI Gyula: Barokk hitélet Magyarországon a XVIII. század közepén a jezsuiták mûködése nyomán. Pannonhalma, 1935.; a korszak gyõri kongregációiról rövid áttekintést ad: HORVÁTH József: Adalékok a népi vallásosság kutatásához a 17-18. századi végrendeletek alapján. In: Népi vallásosság a Kárpát-medemcében II. Szerk. S. Lackovits Emõke. Veszprém - Debrecen, 1997. 93-100. o. 107. A város korabeli vallási életérõl ld.: BEDY Vince: Gyõr katolikus vallásos életének múltja. Gyõr, 1939. 145-158. o. 108. LEHMANN, Michael: Das deutschsprachige katholische Schrifttum Altungarns und der Nachfolgestaaten 17001950. Redaction: Horst Glassl. Mainz, 1975. 109. A hamis impresszumú Streibig kiadványok ismertetésére még visszatérünk. 110. PETRIK G. i. m. II. 953. o. 111. E munka megjelenésének körülményeirõl ld.: DOMINKOVITS Péter: Adatok Némethi Sámuel gyõri kiadású Osterwald fordításához. In: Kisalföldi Könyvtáros 1993. 1. sz. 17-20. o. 112. PETRIK G. i. m. II. 342. o. 113. Vö.: HORVÁTH Endre: Magyarországi újgörög könyvek és könyvtárak, 137. o. In: Magyar Könyvszemle 1939. 136-141. o. 114. Életérõl és munkásságáról jó áttekintést ad: TÜSKÉS Gábor - KNAPP Éva: Padányi Bíró Márton és a dunántúli protestantizmus. In: Történelmi Szemle 1990. 3-4. sz. 259-273. o. 115. PETRIK G. i. m. I. 291-292. o. ill. PETRIK V. 67-68. o. 116. PETRIK G. i. m. III. 63-64. o. 117. GÁRDONYI A. i. m. 27. o. 118. PETRIK G. i. m. II. 683. o. 119. KAROLYI, Laurentius: Speculum Jauriensis Ecclesiae. Jaurini, 1747. (PETRIK G. i. m. II. 333. o.) 120. HELTAI Gáspár: Magyar krónika. Gyõr, 1789. (PETRIK G. i. m. II. 99. o.) 121. PETRIK G. i. m. I. 924. o. 122. PETRIK G. i. m. II. 756. o. 123. E munkáról és szerzõjérõl részletesebben ld.: HORVÁTH József: Miskóltzi Ferencrõl és a „Manuale chirurgicum”-ról. In: Orvosi Könyvtáros 1993. 3-4. sz. 184-193. o. 124. PETRIK G. i. m. II. 599. o. 125. PETRIK G. i. m. III. 739. o. 126. A kötet kiadásának elõzményeit ismerteti: FRIEDRICH Ildikó: XVIII. századi magyar nyelvû orvosi könyvek olvasottsága, 38. o. In: Magyar Könyvszemle 1983. 1. sz. 32-41. o. 127. Vö. pl.: VÁLYI A. i. m. II. 121. o. vagy KOVÁTS L. i. m. 361. o. 128. Vö.: PETRIK G. i. m. I. 372. o.

129. SZELESTEI N. László: Kalendáriumok a 18. századi Magyarországon, 481. o. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1980. Bp., 1982. 475-516. o. 130. Több címváltozatban jelentek meg; a leggyakoribb címük: „Neu eingerichter alter und neuer Krackauer SchreibKalender auf das Jahr ...” (Vö.: PETRIK V. 345. o.) 131. A gyõri német kalendárium történetérõl röviden ld.: MONSBERGER R. U. i. m. 45-49. o. (Bár állításával, mely szerint e kiadvány 1737-tõl minden évben megjelent, nem érthetünk egyet!) 132. PETRIK VII. 135. o. 133. A lõcsei kalendáriumokról ld.: PAVERCSIK I. i. m. 368. o. 134. PETRIK VII. 540. o. 135. A kalendáriumok szerkezetérõl ld.: SZELESTEI N. L.: Kalendáriumok a 18. századi Magyarországon, 478-480. o. 136. A gyõri kalendáriumokról bõvebben ld.: HORVÁTH József: Régi gyõri kalendáriu mok. In: Kisalföldi Kalendárium 1995. Szerk. Borbély János. Gyõr, 1994. 71-77. o. 137. POGÁNY Péter: A magyar ponyva tüköre. Bp., 1978. 176. o. 138. SZILÁGYI Ferenc: Elmét vidító elegy-belegy dolgok. Válogatás a gyõri kalendárium 1749-tõl 1849-ig tartó idõszakából. Bp., 1983. 139. KÓKAY György: A könyvkereskedelem Magyarországon. Bp., 1997. 81. o. 140. GÁRDONYI Albert: A XVIII. század legkeresettebb könyve, 241. o. In: Magyar Könyvszemle 1941. 232-244. o. 141. SZELESTEI N. L.: Kalendáriumok a 18. századi Magyarországon, 477. o. 142. Uo., 14. sz. jegyzet. 143. PETRIK V. 459. o. 144. PETRIK G. i. m. II. 106. o. 145. PETRIK G. i. m. III. 63. o. 146. Uo. 217. o.; errõl részletesebben ld.: FEDERMAYER István: Révai Miklós. In: Mûhely 1993. 6. sz. 51-56. o. 147. PETRIK G. i. m. I. 740. o. 148. Ld. errõl: KULCSÁR Adorján: Olvasóközönségünk 1800 táján. Bp., 1943. 41. o. 149. PETRIK G. i. m. III. 217. o. 150. Vö.: SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái. XII. köt. Bp., 1908. 128-132. h. 151. KICSKA Sándor: Révai Miklós levele Sándor Istvánhoz. In: Gyõri Szemle 1932. 129-131. o. 152. V. BUSA Margit: Magyar sajtóbibliográfia 1705-1849. A Magyarországon magyar és idegen nyelven megjelent valamint a külföldi hungarika hírlapok és folyóiratok bibliográfiája. I-II. Bp., 1986. I. köt. 262-263. o. 153. Tartalmáról részletes leírást ad: PETRIK G. i. m. III. 278-279. o. 154. SZILY Kálmán: A „Sokféle” történetéhez. In: Magyar Könyvszemle 1915. 120. o. Ezen második kiadás pannonhalmi meglétét Bánhegyi B. Miksa OSB könyvtárigazgató úr „fedezte fel”, és hívta fel figyelmemet e problémára. Segítségét ezúton is köszönöm! 155. PETRIK G. i. m. III. 277-278. o. 156. Uo. 279. o. 157. PETRIK V. 86. o. 158. PETRIK G. i. m. I. 342. o. 159. PETRIK G. i. m. III. 237. o. 160. PETRIK G. i. m. II. 683. o. 161. Errõl részletesebben ld.: KÓKAY György: Sándor István irodalmi és bibliográfiai munkásságához. In: Magyar Könyvszemle 1961. 314-319. o. 162. KULCSÁR A. i. m. 31-32. o. 163. MONSBERGER R. U. i. m. 48. o. 164. Ld. pl.: KOVÁTS L. i. m. 361. o. vagy TRATTNER J. T. i. m. 82. o. 165. Vö.: PITROFF P. i. m. 100. o. 166. SZÁVAY Gyula: Gyõr. Monográfia a város jelenkoráról. 1. A régi Gyõr 1848-ig. 2. Gyõr 1848-49-ben. Gyõr, 1896. 293-483. o. 167. PETRIK G. i. m. III. 97. o. 168. PETRIK G. i. m. II. 474-475. o. 169. PITROFF P. i. m. 61. o. 170. Életérõl és mûködésérõl ld.: SZINNYEI J. i. m. IX. köt. Bp., 1903. 1084-1085. h. 171. PITROFF P. i. m. 62. o. 172. V. BUSA M. i. m. I. köt. 305-306. o. 173. Ld. errõl LAKATOS Éva e kötetben megjelent tanulmányát! 174. V. BUSA M. i. m. 214. o. 175. Uo. 83-84. o. 176. HORVÁTH József: Érdekességek 1848 gyõri és magyaróvári sajtójából. (Megjelenés alatt a Kisalföldi Könyvtáros 1998. évi I. számában.) 177. SZENT-IVÁNYI Béla: Egy gyõri nyomda rejtett kiadványai 200 évvel ezelõtt. In: Könyvtári Szemle 1934. 7. sz. 51. o. 178. Rejtett nyomdahellyel megjelent magyar könyvek a XVIII. században. (Payr Sándor hagyatékából szerkesztõi közlemény.) In: Magyar Könyvszemle 1939. 190. o.

179. 180. 181. 182. 183. 184. 185. 186. 187. 188. 189. 190. 191. 192. 193. 194. 195.

196. 197.

198. 199. 200. 201. 202. 203. 204. 205. 206. 207. 208. 209. 210. 211. 212. 213. 214. 215.

216. 217. 218.

Ld. 10. sz. jegyzet! V. ECSEDY J. i. m. Uo. 86-87. o. PAYR S. i. m. V. ECSEDY J. i. m. 63. tétel. Uo. 33., 34., 35., 37., 38., 39., 44., 45. tétel. Uo. 60., 61., 64. tétel. Uo. 73., 84., 90., 104. tétel. Uo. 95. ill. 123. tétel. Uo. 33. ill. 73. tétel. Életérõl és mûködésérõl ld.: SZINNYEI J. i. m. I. köt. Bp., 1891. 1-2. h. V. ECSEDY J. i. m. 34., 35., 37. tétel. Vö.: PAVERCSIK I. i. m. 367. o. V. ECSEDY J. i. m. 39., 61., 64., 95., 123. tétel. Uo. 90. ill. 104. tétel. Uo. 34., 35., 37., 38., 39., 44., 45. stb. tételek. E gyûjtemények történetérõl röviden ld.: HORVÁTH, József: Zur Geschichte der Sammlungen. In: Mittelalterliche lateinische Handschriftenfragmente in Gyõr. Herausgegeben von András Vizkelety. Bp., 1998. 715. o. A 18. századi gyõri magánkönyvtárak állományáról egy nagyobb tanulmányunk van készülõfélben, mely várhatóan a Magyar Könyvszemle hasábjain lát majd napvilágot. Gyõr-Moson-Sopron Megye Gyõri Levéltára (a továbbiakban: GYML) IV. A. 1g. Lad. 2. Fasc. 15., „Milkovics család iratai”; a hagyatéki leltár címe: „Inventarium Reverendissimi Dni Joannis Milkovics, Canonici Jauriensis Praepositi Papocziensis die 18 7bris Anno 1761. defuncti Jaurini in ejus Residentia existentium.” GYML, IV. A. 1g. Lad. 3. Fasc. 21. GYML, IV. A. 1g. Lad. 3. Fasc. 28. No. 1.; címe: „Inventarium rerum mobilium ... Ladislai Vida Comitatus Jauriensis Supremi Judlium. Anno 1781 Die 26a Mensis Januarij.” PETRIK G. i. m. I. 948. o. PETRIK G. i. m. I. 291-292. o. GYML, IV. A. 1g. Lad. 1. Fasc. 6.; „Fekete Imre árváit illetõ iratok. 1746.” SZELESTEI N. L.: Hamis impresszumú könyvek a 18. századi Magyarországon, 302. o. Vö. pl.: TÓTH István György: Kalendáriumokat forgató és Berzsenyivel társalkodó vasi nemesek bibliotékái. In: Unger Mátyás Emlékkönyv. Bp., 1991. 159-171. o. TRATTNER J. T. i. m. 82. o. KOVÁTS L. i. m. 361. o. Vö.: SZELESTEI N. L.: Kalendáriumok a 18. századi Magyarországon, 477. o. Ld. pl.: VARGA Imréné: A soproni városi levéltár naptárgyûjteménye (1581-1805). II. rész, 300. o. In: Soproni Szemle 1984. 4. sz. 289-311. o. SASHEGYI Oszkár: Kalendáriumok cenzúrája, 24. o. In: Magyar Könyvszemle 1942. 18-26. o. SZABÓ György: A Dunántúli Református Egyházkerület pápai Nagykönyvtárának története, 158. o. In: Magyar Könyvszemle 1986. 149-172. o. HUDI József: Oroszy Pál táblabíró könyvtára, 50. o. In: Honismeret 1993. 4. sz. 48-53. o. TÓTH István György: Nemesi könyvtárak Vas megyében a 18. század második felében, 245-247. o. In: Történelmi Szemle 1990. 3-4. sz. 222-258. o. SZARVASI Margit: Magánkönyvtáraink a XVIII. században. (Fõpapok és fõurak, nemesek és polgárok gyûjteményei.) Bp., 1939. 92-118. o. Uo. 101-118. o. Pontos címe: „A szentek imádságaikkal, mint valamelly jó illatokkal tellyes arany-tsésze, avagy az Ó és Uj testamentomi szenteknek fohászkodásaikból ‘s imádságaikból öszve-szedegetett ... imádságos könyvecske ... (PETRIK V. 363. o.) Révai Miklós akadémiai tervezetének elsõ része 1790-ben Bécsben, a második 1791-ben Gyõrött jelent meg. (PETRIK G. i. m. III. 217. o.) Sándor István „Egy külföldön utazó magyarnak jó barátjához küldetett levelei” címû munkájáról van szó. (PETRIK G. i. m. III. 279. o.) Életérõl és munkáiról röviden lásd még: SZINNYEI J. i. m. II. köt. Bp., 1893. 270-271. h.

Mellékletek I. számú melléklet

A gyõri Streibig nyomda kiadványainak nyelvi megoszlása évtizede nként (1727 - 1800) Idõszak

1727 - 1730 1731 - 1740 1741 - 1750 1751 - 1760 1761 - 1770 1771 - 1780 1781 - 1790 1790 - 1800 Összesen

Összese n

24 77 164 181 119 128 143 141 977

Ebbõl Többnyelvû 1 1 2

Magyar

Markos által ismert

Latin

2 28 39 51 37 35 68 75 335

Német

Egyéb

6 13 16 30 16 14 14 20 129

1 1 2

15 34 108 100 66 79 61 46 509

15 46 126 145 84 76 103 115 710

II. számú melléklet

A gyõri Streibig nyomda kiadványainak megoszlása formátum szerint évtizedenként (1727 - 1800) Idõszak

1727 - 1730 1731 - 1740 1741 - 1750 1751 - 1760 1761 - 1770 1771 - 1780 1781 - 1790 1791 - 1800 Összesen

Összesen

24 77 164 181 119 128 143 141 977

Ebbõl 2°

4°

8°

12°

5 8 26 16 13 13 3 6 90

8 14 19 31 24 44 25 18 183

5 19 44 41 27 35 83 84 338

9 14 23 13 12 7 8 86

16° 18° 1 7 3 8 10 11 11 10 61

1 1 2

24°

32°

2 2 1 5

1 1 2

Egyéb 2 13 49 57 29 7 9 10 176

Ismeretlen 3 5 5 5 3 6 2 5 34

III. számú melléklet

A gyõri Streibig nyomda kiadványainak tartalom szerinti megoszlása évtizedenként (1727 - 1800) Idõszak

Összesen Kalendárium

1727-1730 1731-1740 1741-1750 1751-1760 1761-1770 1771-1780 1781-1790 1791-1800 Összesen

24 77 164 181 119 128 143 141 977

4 3 14 26 24 26 28 31 156

Vallási irodalom 9 53 87 110 57 41 39 43 440

Ebbõl Alkalmi kiadvány 7 12 14 13 10 23 19 14 112

Egyéb Szépirodaszakirolom dalom 4 7 2 48 1 28 4 24 3 36 2 45 12 46 7 238 31