Bizonyságtétel
Nagy Csaba
2015. március 31.
ÉLETUTAM BEVEZETÉS. Ma már sokan nem ismernek, sajnos többeket én sem ismerek, — amelynek oka: kevesebb alkalmon tudok részt venni; részben családi elfoglaltság, részben korom következtében gyakran jelentkező betegségek miatt, — ezért be kell mutatkoznom. Nagy Csaba a nevem. 1960 óta járok a Pasaréti gyülekezetbe, amelyet két ízben megszakított az életem alakulása. 1965 őszétől Szegeden dolgoztam, itt a Honvéd téri gyülekezetbe jártam. 1969 januárjában visszakerültem Budapestre. 1971 áprilisában megnősültem, s nejem gyülekezetének Kelenföldi templomát látogattuk. 1977 tavaszán a Garas utcában felépült a lakásunk, azóta folyamatosan ide járok. A legutóbbi presbiterválasztás alkalmával elfogadtam a jelölést, s megválasztás után az Építési Bizottságban tevékenykedve igyekszem eleget tenni a rám bízott feladatoknak. Ezek: a neszmélyi telep főépületének felújítása, a parókia épületrész földszinti helyiségeinek korszerűsítése, a templom és az összekötő épületrész súlyos épület-károsodásának megszüntetése, egyúttal korszerűsítése a jelenlegi építési követelményeknek megfelelően. Nagyon jelentősek lettek azok a gyermekkori hittan órákon, majd a vasárnapi gyermekfoglakozásokon megtanult énekek, amelyek felnőtt-életem nehéz, kilátástalan helyzeteiben felcsendültek bennem — járműveken utazva, kiutat kereső céltalan sétákon — vigasztalást és erőt adva. Ezek közül javaslom elénekelnünk a 242. dicséretet: a „Vezess Jézusunk” kezdetűt. Tulajdonképpen most kezdődik az élet-ismertető bemutatkozásom, amelynek gerince 1987 óta az újévi istentiszteletek után kapott igékre épül, s melynek azt a címet adtam:
„Mikor és hogyan munkálkodott életemben ISTEN” Mivel igen nagy idő intervallumot ölel fel, valószínűen meghaladja az 1 órát, majd igyekszem sűríteni. Előre is köszönöm türelmüket, de csak napjainkig elmondva kerek a történet. Tervem szerint, mint látható 2 kottából fogok beszélni, s amely az időrendben összeszedett gondolatokat, az időben fontossá vált igehelyeket, illetve az aktuális élethelyzeteket tárgyalja párhuzamosan. Csekély számítógépes ismeretem miatt nem tudtam párhuzamosa megjeleníteni. Tulajdonképpen 4 fázisa volt eddigi életemnek:
I.
Vallásos keresztyénség
1.
Gyermekkor
1942 Fogantam Partiumban Nagyváradon, születtem 1942. november 9.-én Budapesten a Honvéd Tiszti kórházban. Anyai ágon Vallásos családban nevelkedtem fel. Keresztapám „Várad egyházmegyés” rk. pap-tanár. 1947 Iskolámat a háború miatt elnéptelenedett belső Budán kezdtem meg, amikor még órarendbe iktatott osztályozottan tárgyként tanultunk hittant. Hitoktató nénink 1949ben a Szilágyi Dezső téri templomban folytatta „vasárnapi iskoláztatásunkat”. Nagy szeretettel emlékezek rá vissza a már említett ének megtanítások és az alapismeretek elsajátítása okán, amelyek gyökeret eresztettek bennem.
1. oldal
Nagy Csaba
Bizonyságtétel
2015. március 31.
1954 a „Budai –gyülekezet” -ben Hajpál Béla lelkész vezetése alatt konfirmáltam a legkeményebb időkben. Köszönet érte Édesapámnak, aki — üldöztetése ellenére — is kötelességének érezte Édesanyámmal egyetértésben. 1958 -tól édesanyám súlyos szembetegsége miatt — megismertem a családon belüli szeretetszolgálatot. Édesapám 3 fiával minden vasárnap ott volt a templomban. Kezdetben a Szilágyi Dezső téren, majd édesanyám betegsége miatt a „Csaba u.- i pince” (Pethi Zoltán), 1960.-tól Torockó tér (Joó Sándor) alapozta hitemet.
2.
Ifjúság.
1960 Dupla „X” – es mivoltom ellenére bekerültem az egyetemre. A nehézségek és retorziók ellenére - apám iskolatársa révén egy nagy cég pártfogásával – elhárult a tanulmány-megszakítás gondja, sőt az anyagi problémánk is megoldódott. Pártfogóm olyan nyári munkahelyre vitt el vidékre, ahol egykori „pataki diák” volt a főnököm. (Ezt csak később tudtam meg.) 1964 E főnök utolsó egyetemi évem előtt megkeresett; kinevezték főépítés-vezetőnek, és megkért döntsem el 2 hét alatt, hogy elfogadom-e az ő építésvezetői helyére a meghívását. Úgy gondoltuk szüleimmel, ilyen ajánlatot nem illik visszautasítani. (Még nem tudtam Isten keze-munkájának tartani!) 1965 -ben a diplomamunka készítése közben súlyosan megbetegedtem, aminek okát nem sikerült kideríteni. Lediplomáztam, s azonnal teljesítettem ígéretem, lementem Szegedre dolgozni. Idősebb öcsémet kitűnő tanulmányi eredménye ellenére nem javasolták Bp.-en egyetemre. Csak vidéken, Szegedre sikerült bekerülnie minden kedvezményből kizárva. Viszont együtt lakhattunk egy igen szerény munkásszállási szobában harmadmagunk 2 évig. Így ellátási gondjai is megoldódtak, átvállaltam. 1966 januárjában egy idős belgyógyász doktor - sikertelen gyógyítási kísérlete után azonnali kórházba menetelt rendelt el. Februárban megoperáltak. Aznap éjjel sebem belül bevérzett, s a hétvégi ügyelet nem tudta kezelni az állapotot. Hematóma okán 42 kg-ra lefogytam, elhagyott az erőm, a szepszis 3 hónapig kísértett, de Isten megmentett. (Küldöttei: egy fiatal vidéki lelkiismeretes nővér, és 2 1956 miatt a teológiáról eltávolított katolikus kispap-jelölt; egyiküket az egyetem 11. félévi szakmai gyakorlata idején ismertem meg, s lettünk „lelki-barátok”.) Roborálási időszakom alatt - még a kórházba - behozta főnököm a megígért friss kinevezésem. 1968 A múlt kísértéseként – a sikeres kivitelezési munkazárás ellenére, nem helyeztek a megígért – sokak által vágyott - Algyői munkahelyre. Sopronba kerültem a TV torony látványos, de szakimailag igen problémás, nehéz kivitelezésére, ahonnan a tervező kollegák elhívtak a Postai Tervező Intézetbe dolgozni. Új helyzet, új gyakorlatszerzési kihívás.
3.
Felnőtt-kor ( Nem tudatosan éltem Isten ismeretében)
1971 Saját elképzelésem szerint kötöttem házasságot a Bp. - Kálvin téri templomban megpecsételve, nagy boldogsággal eltelve. 1973, -76 Két leány - gyermekünk (Annamária és Judit) született. 1987 Házasságunk elég hamar megbillent, megromlott, majd eldurvult a helyzet. Világi helyreállítási kísérleteim sorra kudarcot vallottak, pedig igét is választottunk Pasaréten, – „minden dolgotok szeretetben menjen végbe” 1 Kor. 16: 14. - mely mai nap is ott függ fekhelyem felett. A magam számára a megoldást már kizárólag egyházon belül igyekeztem megtalálni. 1988 Bekapcsolódtam Pálhegyi Ferenc gyermeknevelési kurzusába a gyerekeimmel való problémák miatt. Itt kaptam a hasonló gondokkal küzdő dr. B. Zs-től dr. Gyökössy
2. oldal
Nagy Csaba
Bizonyságtétel
2015. március 31.
Endre egy megérintő üzenetét: „A keresztyén ember nagy lehetősége, hogy ne kiboruljon, hanem leboruljon Istene előtt”. Eddig én is értetlenül küszködtem: miért én, a példásan viselkedő vallásos ember kell szenvedjek? ! 1989 -ben végleges cseréptörés következett, a másik fél válást kezdeményezett. Elperelték gyerekeim, bár nálam voltak még egy évig, mert nem volt hova menni! A lecsillapodást a biblia folyamatos, kalauz szerinti olvasása hozta el: „miért kiáltozol a sebeid miatt, veszedelmesek a sérüléseid, bűneid sokasága és vétkeid eláradása miatt hoztam rád ezeket.” Jer. 30: 15 Megütköztetve szól hozzám az ige évkezdetkor. Megbeszélve Cseri Kálmánnal életutam problémáit, s a 2 éve tartó óriási krízist. Reám figyelve gondozta alig ismert gyülekezeti tagját, s létszámon felüliként elhívott TAHI ba a gyülekezet csendes hetére, ahol „Feri bácsi” - aki közben testvér–baráttá fogadott – csoportjában igyekeztem „figyelve meghúzódni”. Itt és ekkor indultam el tudattalanul a tudatosodás útján. Áldott emlékű Szamosközi Zoltán Presbiter is odaadóan, „lelki – atyai” szeretettel gondoskodva, szárnya alá húzogatott, a továbbiakban „aktív Testvérem”-mé – vált..
Kereső hitben járás: Először is el kellett fogadnom Cseri Kálmán szentenciáját: az összekülönbözésben mindig mindkét fél hibás, legfeljebb más arányban! 1989-folyamán elindultam – e segítségekkel - a Bűn felismerés, bűnbánat, Jézus elhívása-befogadása, az életem- átadása, majd a cselekvésvágy útján! . 1990 „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem” Zsoltár 50:15 szólalt meg az év első napján a vigasztaló útmutatásként, amelyre szükség volt, mert állami cégünket „kényszer - Kft.-ésítették”. (Változatlan struktúrában, vagyon átadás nélkül, tapasztalatlan „régi-új” vezetéssel.) Kisebb szolgálatokra jelentkeztem, s minden alkalmon igyekeztem részt venni: Pálhegyi Feri Ráday előadásai, férfi óra, csendes napok, Baár-Madas elindítása, kisegítések, stb.. Szivacsként ittam mindent.
Megtérés: Szamosközi házi lelki-gondozásokon türelmes, biztató, személyes beszélgetések során jutottam el a felismerésre: JÉZUS így bűnösen is elfogad, s leborulva átadtam kezébe tettem le életem.
II.
Hitben elindulás, járni tanulás
4.
Újjászületett ember (szálldosás s föld felett)
1991 Sorsfordító próba következett: előző év karácsonya előtt: a „Leányfalui otthonban” tartott Pasaréti szolgálatba (Varga Róbert és énekkar) fuvarosként bevontak, ahol megismerhettem Cs.L.-t aki a Felvidékről telepedett át. Külső megjelenése és ápolatlansága először viszolygást keltett bennem, de meghurcolt apai nagyapám nyomorúságát láttam meg benne. Másnap reggel egy szerény karácsonyi csomaggal visszatértem. Nem találkoztunk. Csekély pénzzel is kiegészítve Pályi lelkész urat kértem meg a csomag átadására. Óvatos kapcsolat-felvétel során sikerült a „nyomorúságos körülményeinek” felszámolása. Újabb nem kívánatos feladattal lepett meg Zoli bátyám; egy péceli férfi hétvégén rám bízta K.S, gondviselését, istápolását, aki agydaganat következtében elvesztette látását.
3. oldal
Nagy Csaba
Bizonyságtétel
2015. március 31.
„Hiába való dolgokból pedig térjetek meg az élő Istenhez” Ap. Csel. 14:15 Feladatok észrevétele, „üzenetek” meghallása, megértése, Cselekvés, következtek. S nagy ÖRÖM! Végre felszabadultam a terheim alól, tudtam örvendezni. Egy alkalommal az egyik társcégnél munkatársam egy szakmai beszélgetés végén négyszemközti rákérdezett. Mi történt veled? Megváltoztál! Szint vallhattam. Ez volt első bizonyság-tételem.
5.
Megszólítások, felismerések.
1992 Előző év karácsonyát a gyerekeimmel és szüleimmel együtt ünnepeltük. A kisebb lányom rövid idő múlva bejelentette, velem szeretne maradni végleg. Az újévi igém: „Nem hagylak titeket árvákul, eljövök hozzátok.” Ján. 14 : 18 . Még ez évben bekapcsolódhattam Pálhegyi Feri munkatársa, Veres Sándor házi biblia csoportjába, itt váltam tudatos biblia - tanulmányozóvá. Itt újra összetalálkoztunk K. S.-sel, akinek Alkotmány u. – Sasadi lakása közötti „házi kísérője” lettem. Még nem sejtetem: nem véletlen, ez a felülről kirendelt szolgálat. Pethes Endre presbiter meghívott a visszaigényelt Bethesda kórház rekonstrukciós munkájába, aminek réven megismerkedhettem Dizseri Tamással, aki nemcsak munkatárssá, barátjává fogadott. Az év kísértések sokaságával terhelten telt. December 22.-én a szegedi új telefonközpont ünnepélyes átadását követően egy valószínűen nem tiszta üzleti megbeszélésre voltam hivatalos. Még alig ültem le a vendéglőben, amikor többszörös karambolban a gépkocsim összetörték, amit meglepetésemre végtelen nyugalommal riadalom nélkül fogadtam. Nem támadt bennem az ajánlattevő felé HARAG! 1993 Az új évi igei üzenet „…az alázatosoknak pedig kegyelmét adja” Jak. 4 : 5. ráerősített az év-végi történésre. Megbizonyosodtam; ezen az úton nem lehet járni. Az alig 3 éves totálkáros autó vesztesége ellenére békésen teltek napjaim. Évközben legjobb barátom elvesztette állását. A neje és társai alapított Kft.- ben dolgozóként kapott egy szolgálati gk.- t, s megkért, engedjem meg, hogy a külföldi munkavégzései révén Münchenben vett, féltett OPEL Kadett gk. –ját az üres garázsomban tárolhassa fizetés nélkül. Ellentételként felajánlotta a jármű használatát. (A válás miatt akkor még komoly adósság terhelt, emiatt nem tudtam volna gk.t vásárolni, de ő átengedte úgy, hogy akkor fizetek törlesztve, amikor tudok.) Ősz végén komoly végbél műtétre kellett mennem. Előtte megszólított az ÚR; s őseimre, a hasonlóan (harangot) adományozó bihardiószegi dédapámra emlékezve komolyabb összeget adhattam a Bihari úti imaház haranglábjára, hogy mielőbb hívogathasson a meglevő harangocska.. (Az eltávolított rész nem volt rosszindulatú.) 1994 - ben a hétfő esti Ráday u.-i Pálhegyi – előadás sorozaton megpillantottam egy Pasaréti asszony – testvért, akinek a fia és a fiatalabb lányom együtt konfirmált. Elváltan kószált ő is, barátság szövődött közöttünk. Bátorított régi vágyam megvalósítására; s a Békési egyházmegye lelkészcsoportjával eljutottam „Jézus földi életterébe” a „Szentföld”-re, ami tovább mélyítette hitem, és biblia ismeretem. Tanulságos iskola volt. Közben a Kft.-nk csődbe jutott, újabb bizonytalanság köszöntött életembe, de a munkáink zömét Beruházó - társvállalat igazgatója tőlem kérve garanciát a félben levő munkák teljesítésére, átvette építési irodánkat. Ettől kezdve sajnos állandó személyeskedő, ellehetetlenítő támadások következtek szakmai életemben. (Mind a vezetés, mind közvetlen kollegáim, beosztott munkatársaim részéről egészen nyugdíj előtti elbocsátásomig.)
4. oldal
Nagy Csaba
Bizonyságtétel
2015. március 31.
Az év végét szeretett cukorbeteg orvos sógornőm kóma-állapotba kerülése árnyékolta be, amiből orvostársai nem tudták visszahozni. Ekkor derengett fel újesztendei igém – „hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét. És Istenünk bosszúállásának napját; megvigasztaljak minden gyászolót.” Ézs. 61 : 2. — üzenete. Hitbeli és civil életem legmozgalmasabb időszaka volt ez a 3 év, amely végleg elhívott az alázatos szívű szolgálatra.
III.
Hitgyakorlatok, próbák.
6.
„Üzem és zavarok” 1995 és 1999 között
1995 A beköszöntő ige így szólt: „ mert nem az a kipróbált, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.” 2 Kor. 10: 18. Az év sógornőm „haza-térésével” kezdődött. Az egész familiát megrendítette. A családtagokban feltört értetlenség miatti belső viszály, megosztottság lecsendesítése lett azonnali próba-feladatom. A zárkózott, bizalmatlan Csák Laci bácsi egy látogatás alkalmával megkért: bár gyülekezete biztosította, gondoskodnék-e én a temetéséről? (Szintén áttelepített fitestvérének lánya Bp., -en élt, de nem törődött vele.) Azonnal igent mondtam, ami engem is meglepett. A Tahiban tartott csendes héten kapott nyitó-ige „ezután pedig ne maguknak éljenek, hanem annak, aki meghalt és feltámadott” 2 Kor. 5: 15. TAHI-ból - közbejött dolog miatt - hét-közben nem tudtam átmenni Leányfalura, csak hazafelé tartva. Az otthonban megtudtam, kórházba szállították, ahol azzal fogadtak: jó, hogy jött valaki. Teljesíthettem ígéretemet. Ősszel az asszony-testvérrel szorosabb kapcsolattá vált ismerkedésünk. 1996 Értetlenül álltam újév napján a kapott ige előtt: „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak.” 1 Kor. 15 : 19 -20. Cégünket privatizálták, amely teljesen felforgatta európainak tartott munka rendszerünket, munkamorálunkat kikezdte. K. S. agyi problémája feléledt, s közel éves küzdelmében elkísérni küldettem. Zoli Bátyám súlyos autóbalesetet szenvedett, s már ő sem épült fel. Mindez veszteség volt-e, vagy ajándék, hogy szolgálhattam? Sőt, még inkább a következőkre felkészítés! 1997 „ Figyeljetek, vigyázzatok, mert nem tudjátok, mikor jő el az idő” Márk 13: 33. A változatlan évkezdet után vált fontossá az intés. Megkezdődött munkahelyemen a folyamatos meghurcolás. Amely igazi oka később lett számomra világos: nem mertek bevonni az intézményesült korrupcióba, s mivel tudták, hogy felismerem a tényeket, útban lettem. 1998 Az asszonytestvérrel kapcsolatunk megrekedt, nem vállalta a hivatalos rendezést, ez nagyon letört. Nem gondoltam év elején az ige utalását: „ … eltöröl Isten a szemeikről minden könnyet” Jel. 7: 17b. Volt mit.
7.
Válságok, krízis helyzetek
1999 Valamiért nem tudtam elmenni újévkor, de az előző ige még aktuálisabbá vált az év folyamán. Munkahelyi krízis alakult ki, folyamatosan visszaminősítettek, találtak „üldözőket”. Éreztem el kell mennem. Találtam egy új állást, akkor pedig nem engedtek el, mert magas végkielégítés járt volna. Végül vezetőnk korábbi kérésének
5. oldal
Nagy Csaba
Bizonyságtétel
2015. március 31.
teljesítése miatt kaptam haladékot, de további nehezen hordozható, újabb megalázó terhek mellett. Végül december 15.-én hívattak felmondásom átvételére, amely 40 éves munkaviszony után járó jutalom esedékessége előtt 2 héttel vált aktuálissá. Már nem volt miért sajnálkozni; végül megkaptam a végkielégítést, csak a jutalomtól estem el. Másfél évvel nyugdíjjogosultságom előtt lettem munkanélküli. Ekkor tapasztalhattam meg az „áldásosnak kikiáltott” új rendszer ember ellenességét. 2000 Hiába jelentkeztem álláshirdetésekre, mindenütt elutasítottak. Végül majd egy „jóakaró” megmondta az igazságot: ilyen emberre lenne szüksége, de hiába, „túlkoros, és túlképzett” vagyok, emiatt magas besorolással kellene alkalmazni, s bár beadja jelentkezésemet, nem fogják felettesei elfogadni. Néhány alkalommal kísérleteztem, de amikor a baráti támogatások is csődöt mondtak, felhagytam a kísérletezésekkel. „ higgyétek, hogy mindaz amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok” Márk 11 : 24. Nem látszott teljesülni. Évközepén édesanyám súlyos vese betegség miatt operációra szorult, de szíve miatt a műtétet megszakították; inoperábilissá vált. Sebész testvérem magához vette szüleinket veszprémi házába. Testvérem sajátos élethelyzete következtében – második felesége 80 km-re Hévizen dolgozott hétvégi elfoglaltsággal – fiatalabb öcsémmel 2 hetente felváltva láttuk el szüleinket Veszprémben. Tanulgathattam a gondozást, ápolást, s a hitet – édesanyja halála miatt – elutasító unokaöcsémet terelgethettem Isten felé. Pszichológus ismerősöm a kapcsolatunk felelevenítését kezdeményezte, elfogadva új élethelyzetemet. (Szükségünk lett egymásra.) 2001 „ Te azért a munkának terhét hordozzad mint Krisztus Jézus jó vitéze.” 2 Tim. 2 : 3. A munka már megtalált, csak én másra gondoltam. Már vitézkedtem is elhívásom területén, és mily régóta gondosan felkészítve. Krisztusi elhívásom: igazi hivatásom az elesettek gondozása, valóságos diakónia. Meglepetésre civil foglalkozás is adódott. Volt kollegámmal az utcán találkozva érdeklődött: Mit csinálsz? Elhívott egy kormányzati célprojektbe dolgozni! Itt csupa régi ismerős volt, aznap felvettek, azonnal munkába kellett állni. Hihetetlen!? Újabb komoly vese probléma miatt édesanyám „urémiát” kapott, ami októberben pszichés zavarodottsághoz vezetett. Nehéz időszak kezdődött. 2002 „Ne hazudjatok egymásnak” Kol. 3: 9. Az állandó felügyeletet igénylő helyzetet orvos testvérem a szüleink saját lakrészű otthonban elhelyezésével igyekezett megoldani, de ők elutasítottak minden ilyen megoldást. Édesanyám mindenképpen „saját otthonába” kívánt visszatérni. A választások után az új kormányzat azonnal felszámolta cégünket, nyugállományba kerültem. Felvállalhattam állandó gondozásukat. A rendbe tett lakásba felköltöztetett szülők megnyugvását reméltem. Mamám azonnali kezelésre szorult. Társam segítségével a SOTE pszichiátriáján stabilizálták állapotát, haláláig tartó folyamatos kezeléssel. Állandó felügyeletet igényeltek, (édesapámon már jelentkezett az Alzheimer kór), de nem lakhattunk együtt. Páromnál december közepén végzett szűrővizsgálat során vastagbél problémát jeleztek. Testvérem – e terület specialistájaként - megvizsgálta, s azonnali műtétet tartott szükségesnek. December 22.-én operálta meg (rosszindulatú III. stádium volt a diagnózis). A Karácsonyestét a betegszobában ünnepeltük, s az újesztendő is itt ért. Eldöntöttem; bármi történjen, nem hagyom magára! 2003 Veszprémben a betegágy mellett töltöttem az évfordulót. Emiatt nincs igém. Elkezdődött a hitgyakorlás ideje. Isten a szakmai oldalról áthelyezett a régóta tanítgatott új feladatba; a családon belüli diakóniai munkába terelt.
6. oldal
Nagy Csaba
Bizonyságtétel
2015. március 31.
Tisztelő kollegám bizalmi embert keresett mellékállásba: segítségül hívott, kötetlen munkaidőben, csak neki tartozó függelemmel, ismét új szakmai terepen. Így tudtam fedezni szüleim gondozásával járó megnőtt költségeket 2007-ig, és tudtam helytállni mindkét fronton. 2004 Az évkezdet igen rosszul indult: páromnál a kontroll CT kétoldali tüdő áttétet jelzett. Testvérem elintézte, baráti körében Szombathelyen barátja vállalja a mások által kilátástalannak ítélt operációkat. Szüleim mellé állandó gondozót kellet fogadni. „Ne tévelyegjetek Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember azt aratándja is” Gal. 6: 7. Bizony a túlzott önmagában bízást kellett volna letennie. Nem ment, mert az egyke és a vagyon bűvöletében nem lehet Isten kegyelmét kiérdemelni! Ez a vidéki hagyomány pusztítja a magyar reformátusságot. 2005 Az év elején cukorbeteg keresztlányom áldott állapota kihordására vállalkozott, ami 8 hónapi szigorú kórházi ellenőrzés mellett volt lehetséges. A speciális étkezése érdekében rá is főztem. A jutalom: rengeteg hitbeli beszélgetés, majd egészséges leánygyermek, testvérem unokája. Emellett társam speciális csípő protézis műtétre szorult. Ősszel vastagbél állapota romlását konstatálva stóma képzéses operáció következett. December 23.-án az utolsó szokványos onkológiai kezelés végén közölt megállapítás: nincs tovább, az emberi tudás itt véget ért. „Mily nehéz azoknak, akik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni” Márk 10: 24. Szomorú karácsony következett. 2006 Párom – testvérem tanácsa ellenére - elkeseredetten „beküzdötte” magát egy amerikai gyógyszergyártói kísérletbe, mivel fia épp ezen időben bp., -i onkológiai klinika képalkotó diagnosztikai rezidense volt. A kezelés szörnyű mellékhatásokkal járt. Édesapámat egyik május végi reggel az ágyról leesve a földön találtuk. A combnyaktörés operációját követően a „pacemaker”-e már nem tudta a szívritmust szabályozni, néhány nappal 65 éves házassági évfordulójuk előtt, örökre elaludt. Utolsó perceiben mellette állhattam. Párom szeptemberben elején követte. Nehéz volt már hordozni tehetetlenül. Óriási tehertől szabadított meg az ÚR. Ismét magányosság, kerülgetett a depresszió. Megrendültem. „Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz hitből él.” Gal. 3 :11. Talán ezek miatt - néhány hétre rá - egyik éjjel iszonyú fejfájásra ébredtem, forgott velem a lakás. Semmilyen gyógyszer nem segített, az ajtóból kivettem a kulcsot. Egy egész nap az ágyon ülve, vergődve telt el. Később kiderült; mikrovasculáris strokot éltem túl. Kegyelem. 2007 „…gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az Ő szegénysége által meggazdagodjatok.” 2 Kor. 8: 9. Szabadidőben gazdagodtam, ám nehogy elbízzam magam, és ellustuljak, tüskét kaptam figyelmeztetetésül. Látásom romlott és zavart: bal szememen retina leválás, a balon látótér kiesés következett; indikációként: daganatos illetve immunhiányos állapotot diagnosztizáltak. A teljes körű kivizsgálás nem vezetett eredményre, de az agyi MR kiderítette a stroke-ot. Fiatalabb leányom szülését követően 4 napig az intenzív osztályon élet mezsgyéjén lebegett; „ne büntesd Uram a szülők vétkéért a gyermeket” szólt a térden elrebegett ima. Fiatalabb öcsémet kétszer kellett ébreszteni a mentőautóban infarktus következtében. Mindkettőt visszakaptuk. 2008 A tunyaság ellen: „Örhelyemre állok, és megállok a bástyán és vigyázok …” Habakukk 2: 1. a Pasaréti út 30 alatti totál káros lakás felújítási munkáiba állított bele
7. oldal
Nagy Csaba
Bizonyságtétel
2015. március 31.
Pethes Endre ajánlására Cseri Kálmán. Ez évben még mindkét szememen újabb retina leválás történt. Mindhárom lézeres műtét sikeres volt. Még ebben az évben vastagbél betegséget (diverticulum sigmae) diagnosztizáltak, amelyet étkezési korlátokkal kellett kompenzálni. 2009 Nagytiszteletű úr előbb a ház leltárának elkészítésével, majd az egyházközség műszaki iratainak rendezésével bízott meg. „(tenni fog az ÚR érettünk valamit) az ÚR előtt nincs akadály…(hogy sok vagy kevés által szerezzen szabadítást)” 1 Sám. 14: 6b. Gondolom, ezek által tudtam visszatérni a lelki bezárkózásból, s felszabadultan fontosnak lenni Isten országának munkálásában. 2010 „szíveteket szaggassátok meg, ne ruhátokat, úgy térjetek meg az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas Ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és megbánja, ha veszedelmeket hoz is” Joel 2: 13. Február 14.-én súlyos rosszullét jelentkezett a betegségemből eredően, amelynek komolyságát jelezte, hogy testvérem, aki e terület specialistája, közölte, ha rosszabbodik állapotom, rögtön riasszam nevelt fiát, aki beszállít a kórházba azonnali operációra. Rádöbbentem: ez a krízis csúcsa, életem ISTEN kezében van. Fal felé fordultam, s mint Ezékiás király (2 Kir. 20.) elmondtam; miket cselekedtem kéréseit meghallva, tanítását követve; az édesanyám melletti feladat befejezéséhez, s idősebb lányom gyermekének megpillanthatását kérve; életem a kezébe helyeztem. Három nap múlva enyhült a kór-állapotom: megtartattam! Párhuzamosan betegedtünk meg Pethes Endre presbiter Testvéremmel, 1991 óta szolgatárssal. Én lassan felépültem, ő megbetegedett.
IV. Új helyzet, új kezdés 8. A megpróbálás folytatódik 2011 „ti magatok, mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.” 1 Pét. 2: 5. Bandit február elején szólította el Teremtője. Édesanyám fizikai állapota fokozatosan romlott, váratlan haváriák, a gondozókkal gyarapodó problémák nehezítették a tehetetlenség miatt növekvő lelki teher feszültségét. Egyre nagyobb alázatot, szeretetet és megértést követelt minden nap. Áttekintettem dolgaim: váltásra volt szükség. Az unokák melletti feladatok is gyarapodtak. Időnként túlteher adódott. A templomban „véletlen” mellém ültetett - Partiumból lányát segíteni áttelepült asszony - fokozatosan több segítséget nyújtott. Azonos betegségünk segítette a közeledést, amelyben a rendkívül eltérő életút kétségeket támasztott: vajon az ÚR akarata ez? Betegségem kiújult, most más lett a diagnózis: „adenoma tubulovillosis”. Szunnyadó, bármikor belobbanható onkológia veszély. Javasolt az újabb műtét. Váratlanul ért a– presbiteri jelölés. Hosszas mérlegelés után – Isten kegyelméből még vagyok – vállaltam, megháláló szolgálatra hívásnak éreztem. Segített legyőzni testi gyengülésem és járatlanságom feletti aggodalmat legyűrni. 2012 Az újabb operációt már nem tudtam lelki békével fogadni. („Ne aggodalmaskodjál, nézz Jézusodra fel” biztat a gyermek-ének.) Az operáció utáni felépülés segítőtársam révén hamarabb teljesült. „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.” Mt. 7: 12. A gyülekezet fiataljai ösztönöztek, hogy a használhatatlan állapotú „Neszmélyi árvaház” épületet, jó lenne felújítani. Az őszi presbiteri gyűlés döntése: meg kell kezdeni a várható magas költségek ellenére, cél: május végen elindulhasson a használata. A kérést vállalni kellett a gyermekek és fiatalok hitismereti gazdagodása
8. oldal
Nagy Csaba
Bizonyságtétel
2015. március 31.
érdekében. A feladatot - felülről küldött földi segítőkkel – 2013. májusra sikerült teljesíteni. 2013 „eltörlöm hűtlenségedet, mint felleget, vétkeidet, mint felhőt. Térj hozzám, mert megváltottalak” Ézs. 44:22. Édesanyám fizikai állapota egyre romlott, gyengülése következtében 2 alkalommal súlyos sérüléses balesetet szenvedett. Új társam operációját sem lehetett elkerülni. Őt kislány unokával ajándékozta meg az ÚR. Új szeretetben gazdag családom lett. Templomunk problémáinak feltárása, a károsodások felmérése statikai szakértést tett szükségessé, amely komoly veszélyt jelzett, és azonnal intézkedést írt elő. 2014 „A hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem inog meg – mondja könyörülő Urad” Ézs. 54: 10. Hosszas vergődés után édesanyám 98. évében hazahívta Teremtője. Nem maradtam egyedül, vigaszt és örömet elkötelezettek hitükben gyermekeimmel is egybeforrt, nagyobbra nőtt családom adott felvállalandó teendőkkel. A szakértői vizsgálat alapján megkezdődött a felújítási munkálatok terveztetése, és engedélyeztetése. 2015
„minden gondotokat Őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” 1 Pét. 5: 7. A megörökölt felvonó nélküli III. emeleti „Szülői lakás” családon belül nem kell, nekem koromnál és újabb (trombózis) betegségeim miatt saját használatra nem ajánlott. 70 év összenőtt használat után fájdalmas a felszámolás, és nagy gond. Alázat szükséges. A templom felújítása és elektromos korszerűsítése megkezdődik, jelenleg a kijavítási munkálatokon dolgozunk. Ezek gondját az igére hagyatkozva hordozom Isten dicsőítésére.
Befejezésül énekeljük a 462. dicséretünk „Csak vezess uram végig és fogd kezem” kezdetűt, majd mondjuk el az úri imádságot.
9. oldal
