Hogy érzed ma magad életem? Jack végighúzta a kezét a nő karjain

9. fejezet

Az emlékek úgy gyülemlettek fel Ramonában, mintha minden csak tegnap történt volna. A lába sérült volt, ő pedig a karjaiba emelte és vele volt egészen addig, amíg fel nem épült. Még egy botot is készített neki, hogy könnyedebb legyen a járása, és gyorsabban gyógyuljon. Tisztán emlékszik arra az éjszakára, amikor a férfi felkereste azzal a szándékkal, hogy együtt legyenek. Az ajkain érezte a bajszának csiklandós érintését, férfias kezeinek finom fogását. S nem tudja feledni azt a hévvel teli vágyat sem, amellyel abban a bizonyos percben töltődött meg. Akkor majdnem az övé lett. Bár lett volna hozzá bátorsága.

Ramona összehajtotta a papírost és visszatette a borítékba, amelyből elővette. Egy ideig még a kezeiben tartotta és pislogás nélkül nézte azt. Végül felsóhajtott és felpillantott az oltárra. Valóban igaz lehet, hogy az első szerelmet nem lehet elfeledni? Hiába szűnik meg a száméra, eltűnni, kitörlődni sosem fog tudni. Angus. Az ő imádott ír katonája még mindig ott él a szívében.

Az asszony felkelt az ágyról, amelyen eddig üldögélt és kiballagott a szobából. Kis levegőre vágyott és azt akarta, hogy ez a rendkívüli érzés, amely most őrli, kiszálljon belőle. Látni akarta Jacket, hogy megbizonyosodjon az iránta érzett szerelméről. Egy pillantás elég volt ahhoz, hogy szeresse. Ez megnyugtatta őt, hiszen nem árulta el őt. Amint belépett a szalonba egy szolid mosoly húzódott végig az ellágyult arcán, s a szemei csillogtak, ahogyan elnézte a férfit, aki Janenel játszadozott. Boldog volt. Miért is ne lett volna az? Együtt van a családja és békesség honol már hetek óta. Jack megérezte, hogy figyelik őt és Ramonára nézett. Elmosolyodott gyönyörű felesége láttán. Ramona sápadt volt és gyengélkedett. Jack megsimogatta Jane fejét és egy rövidke időre magára hagyta a játszadozásban, mert hatalmas vágyat érzett az asszony megöleléséhez.

Hogy érzed ma magad életem? –Jack végighúzta a kezét a nő karjain. Kicsit szédelgek, de biztosan az időjárás miatt. Ma nagyon meleg van. –válaszolta Ramona. Hozzak egy kis limonádét? Azt megköszönném. –hálálkodott Ramona.

Jack elindult kifele, de a küszöbön megállt és visszasietett a feleségéhez. Szorosan átölelte és félelem kerítette a hatalmába. Aggodalommal teli tekintettel nézett az asszonyra, aki nem érezte ezt a nagy féltést, ami Jacket gyötöri.

Amíg a férfi a frissítővel bajlódott Ramona foglalt helyet Jane mellett. Hátra simította a kislány fürtjeit és fájdalmasan elmosolyodott. Csókot adott a gyermeke homlokára, aki mosolyogva az anyjára nézett.

A bátyádnak is ilyen szép szőke haja volt. –szólalt meg a nő. –Felipe. –sóhajtotta a fia nevét. Felipe? –kérdezett vissza a kislány. Igen, kicsim. Felipe. –gördült ki egy könnycsepp Ramona szeméből és magához ölelte a lányát. „Drága kisfiam.” Meghoztam a finom üdítőket. –jelent meg Jack vidáman, ám lekonyult a szája a szomorú jelenet láttán. A tálcát letette az asztalra és mindkettőjüknek töltött egy pohár limonádét. Jane úgy itta, mint egy ló, ami megnevetette a szüleit. Bemegyek a városba, mert lenne egy kis elintézni valóm. Szeretnéd, ha hoznék neked valamit? –fogta meg Ramona kezét. Nem, nincs szükségem semmire sem. –köszönte meg a gesztust a nő egy pillantással.

Jack egy puszit adott a felesége arcára és felkelt a kanapéról. Az ajtóból még visszanézett rá és mélyet sóhajtott. Minden olyan szépen alakul mégis olyan szerencsétlennek érzi a helyzetet. Talán a lelkiismeret furdalás miatt, ami megdolgozza a szívét. Nem tudja meddig fog tudni élni azzal a szörnyű titokkal, amelyet magával hordoz az ominózus éjszaka óta. Bár lenne mersze eléállni és mindent bevallani. Könnyítene a lelkén, azonban elvesztené mindenét, és ha Ramona nincs vele, már semmi sem kell neki. Az élet sem. Mégis az lenne a legjobb döntése, ha elmenne, ha elhagyná a nőt és a lányát, mert akarata ellenére, minden igyekezete ellenére érzi, hogy a keserűség nőtőn nő körülöttük, miatta. Tudattalanul is mérgezi a levegőjüket, a lelküket, az életüket. Ámbár ezzel inkább bünteti az asszonyt, mint magát. Jack tudja, hogy Ramona szereti őt, ő viszont nem érdemli meg ezt a szeretetet. Megcsóválta a fejét, amint a kedvesét figyelte, aztán elment.

Órákon át bandukolt a városban keresvén a megoldást a problémájára. Az ember egyik pillanatról a másikra képes tönkremenni és elhagyni magát a sírig. Amikről nem feledkezhetnek meg, azok a szeretteiknek tett ígéreteik. Elég egy gyenge pillanat és arra a tiltásra is ígéretet tesz, amire a leginkább vágyik. Félelmetes, ahogyan az érzései váltakoznak. Ez nem egy egészséges ember jelleme. De ő sosem volt azt. A lelke gyerekkorától beteg volt és a gyógyírt is, ami után kívánkozott, megmérgezte. Mi ez, ha nem a lassú halál kezdete? Mielőtt végleg elpusztulna, szenved egy keveset. Talán többet is, mint amennyit elbírna.

Jack betért az egyik ezüstműveshez és egy papírt kért meg ceruzát. Gyorsan lerajzolt valamit és odatolta a mester elé.

Mikorra tudja ezt megcsinálni? Mennyire sürgős?

Nagyon. Egy hét? Megfizetem, ha holnapra készen lesz. –Jack elővette a tarisznyáját és kiemelt belőle egy összeget. –Előlegnek ennyi elég? Ez megsietteti a munkámat mister. –vigyorgott a férfi miközben leellenőrizte az arany valódiságát.

Miután Jack végzett az alaknál eldöntötte, hogy végleg lezárja ezt az ügyet és felkereste Bobot. A férfi folyton kérdezősködött afelől, hogyan áll a bosszúját illetően, azonban ő mindig elhessegette a válaszadást. Nem akarta elárulni a cinkostársainak, hogy a helyzet teljesen megváltozott és újabb fordulatot vett az élete, amióta mindenre rádöbbent. Másrészről haragudott Bobra és Marjoriera, amiért átverték őt és azon volt, hogy bosszút álljon rajtuk. Mindent alaposan kitervelt, amellyel tisztára moshatja magát mindenki előtt. Főleg Ramona előtt. Börtönbe juttatja őket.

Felsétált a fogadó emeletére, ahol Bob egy ideje megszállt és bekopogott a férfi szobájának az ajtaján. Az amerikai már egy jó ideje várt erre a pillanatra és vigyorogva nyitott neki ajtót.

Rég láttalak mifelénk Rex. –invitálta beljebb Jacket a barátja. Sok dolgom volt. –lépett be a férfi és szétnézett a lakásban. Megkínálhatlak egy itallal? Elfogadom. –ült le a férfi. Ujjait pergette az asztalon, amíg Bob kitöltötte neki az italt, aztán ő is leült Jackkel szembe. Váratlanul ért a látogatásod cimbora. Még váratlanabbul ér majd az, amit mondok. –Jack lehúzta a pohár whiskyt és Bob felé fordult. –Kiszállok. Hogy-hogy kiszállsz? –hökkent hátra a fickó. –Megegyeztünk valamiben. A dolgok változnak és nem akarok benne lenni több mocskos akcióban. Ez így nem fair! –állt fel idegesen Bob. – Neked most épp a birtokot kellene a kezünkre kerítened! Nem érted, hogy nem akarom megtenni? –dühödt fel Jack is és az ajtóhoz lépett. –Végeztem. Elmondtam, amiért jöttem. Rám többé ne számítsatok. Tudtam, hogy rossz ötlet lesz annak a nőnek a közelében hagynom téged.

Ha akartad volna sem tudtad volna megakadályozni, hogy vele legyek. –vágott vissza Jack. Gyenge vagy Rex! –förmedt Jackre a férfi. –Engeded, hogy az a mexikói szuka irányítson téged! Te nem vagy férfi! Gondolj azt, amit akarsz! –Jack nyitotta volna ki az ajtót, amikor az amerikai rátámadt, hogy visszatartsa. Túl sokat vártam már! –terítette a földre Bob Jacket, aki kigurult a rúgás elől és gyorsan felpattant. Visszaütött Bobnak, ám a férfi nem hagyta magát és egy erős mozdulattal az asztalnak lökte Jacket. Az oldalára rögzített tokból előhúzta a tőrét, hogy megszúrja a férfit. –Innét élve nem jutsz ki! –döfte meg Jacket, akin csak egy kisebb sérülést ejtett, mert sikeresen visszatolta a feldühödött alakot. Megőrültél? Te vagy a bolond Jack! Az ostobaságod miatt nem veszítek egy ilyen nagy jelentőségű üzletet. Szerinted hagyni fogom, hogy árts neki, eh? Az én tettem semmi a tiedhez képest. Nem én árultam el őt, nem én járattam vele a bolondját, nem én öltem meg a fiát. Ha hiszed, ha nem te vagy a veszte okozója. –dörgölte Jack orra alá az igazságot, ami a férfit nagyon felbosszantotta. Ramona megbocsátott nekem. Azt is elárultad, hogy ki a gyermeke gyilkosa? Nem, azt nem. –fordította el a fejét a férfi. Nem hiszem, hogy a nyakadba ugrana, ha megtudná. –vigyorgott Bob. Most te fenyegetsz engem? –fordult vissza Jack. Csak választás elé állítalak. Vagy segítesz nekünk továbbra is, vagy a kedves feleséged mindent megtud még a halála előtt.

Ez az utóbbi kijelentés megütötte Jack fülét és szívét. Az agya megtelt méreggel és már nem tudta kontrolálni magát. Kinyújtotta a kezét beleegyezően, ám amikor Bob is megtette, elkapta a férfit és mélyen beledöfte azt a tőrt, amivel nem rég még őt sebezte meg. Egy erőset még rántott és csavart rajta, majd a földre taszította a testet.

Rohadj meg! –morogta és kiviharzott a szobából.

Egyáltalán nem így tervezte, és most már más kimenetelt kapott a dolog. Bob legalább már nem árthat neki, viszont újabb gondot hozott a nyakára. Remélte, hogy senki sem látta ide betérni, még inkább távozni, mert az nem sok jót jelentene. Nem kellett volna megölnie Bobot, de ebben a helyzetben mást nem tehetett. Ramonát, habár még mellette van, elveszítette mindörökre, csak az asszony nem tud még róla. Fogalma sincs hogyan tegye meg, milyen indokkal álljon elő? Egyszer már elhagyta, végül a sors ismét egymás útjába sodorta őket. Ezúttal viszont kihívta azt maga ellen és napok kérdése, messze lesz innét. Nem okoz több szenvedést. Jót akar végre tenni Ramonával. Vele nem lesz boldog.

Ramona fejében gondolatok cikáztak össze- vissza. Az egyiket elkapván kisietett Nortenohoz, aki az istállóból vezette ki a lovakat csutakolásra. A dona megállt a férfi előtt, aki nyomban megtorpant az úrnője láttán.

Miben lehetek a szolgálatára patroncita? –lépett a nő elé. Te és még két munkás fogjatok ásót és kövessetek a nagy tölgyhöz. Értettem. –felelte a férfi és pillanatok alatt összeszedte az embereket.

Amíg Norteno tevékenykedett addig Ramona egyedül elsétált a fáig, amely rengeteg emléket hordozott magában. Régóta nem járt már itt. Azóta a nap óta nem látogatta az öreg füzet, amikor az a szörnyű tragédia történt Alex-szel. Az asszonyt elfogta a rossz érzés és a szívéhez emelt kézzel nézett fel a fa azon ágára, amelyen a felakasztott fiút találta. Túl későn ismerte meg Alex szívében rejlő érzéseket. Annyi tragédiát el lehetne kerülni, ha az emberek egyenesek lennének egymással és semmit sem kellene eltitkolniuk egymás elől. Az ő életét mindvégig titkok kísérték tragédiák övezetében. Most, hogy boldog fél. Az ő boldogsága sosem hozott jót. Egy elátkozott élet megkeseríti egy másik boldog élet perceit is. Ezt sokáig nem fogja bírni. Ezért is jött most ki Angushoz, ahhoz a férfihez, aki elindította őt a lejtőn s, amely végén ott várja őt. Megsimogatta a fa törzsét és elmosolyodott. Eszébe jutott Jack arca, aki most biztosan féltékeny lenne, ha látná, hogy idekint van. Habár sok bonyodalmat okozott neki a férje fékezhetetlensége, mégis rengetegszer mosolyt csalt az arcára némelyik eltúlzott jelenete.

Ramona felsóhajtott és hátrafordult, mert megérkezett Norteno a munkásokkal.

Ássátok ki ezt a sírt! –mutatott Angus nyughelyére. –Egy ládikát keresünk és arra van szükségem. Hallottátok fiúk! Ásni! –intett az intéző a másik két férfinek és ásni kezdtek.

Az asszony szíve egyre hevesebben vert és felidéződött benne az a jelenet, amikor Angust temették a fa alá. Ez az emlék most is könnyeket csalt a szemébe és nem állhatta a férfi csontvázának a látványát. Elfordult és a betemetésig vissza sem tekintett. Norteno átadta neki az Angushoz fűződő tárgyakat rejtő ládikát és a másik két alakkal együtt várt az asszonya újabb utasításaira.

Köszönöm Norteno! –hálálta meg a segítséget a nő. –Elmehettek! –küldte el őket, majd ő is elindult befele a házba.

Szerette volna egyedül felnyitni a ládikót, ezért azonnal a szobájába ment. Az ajtót nem zárta magára, mert már mielőtt kiásatta volna az ereklyét a fa alól, eldöntötte, hogy mihez szeretne vele kezdeni. Azok a tárgyak, amelyek Angusról maradtak rá nem rendítették meg a szívét. Nem tagadta, hogy nem vert kissé erősebben, de már nem érzett szomorúságot, sem hiányt. Ürességet érzett. Maga sem tudta megmagyarázni miféle érzés járta át. Előkotorta az irlandés neki írt leveleit, és azt, amelyet Nolan hagyott hátra neki. Hozzátette őket ahhoz, ami Pablo de Asis által maradt nála. Visszazárta a dobozt és az ágya alá rejtette, aztán kezébe véve a borítékokat felkereste Ramoncitát. A lány a kertben játszott a kis Alejandroval és Janenel Adeline társaságában.

Ramona. –szólította meg a lányát, amire a nő azonnal felállt ültőhelyéből. Tessék anyám? Beszélni szeretnék veled. El tudsz kísérni? Persze. –Ramoncita a gyerekekre és Adelinere nézett, aki beleegyezően bólogatott, majd követte az édesanyját a sétára. Hogy érzed magad lányom? –érdeklődött Ramona. –Biztosan nehéz időket élsz meg. Nem nehezebbeket, mint maga anyám. –felelte a lány. Az élet megtanított arra, hogyan vészeljem át a legnehezebb időket is. –lépkedett egyenesen előre az asszony. –De arra nem készített fel, hogyan éljem túl azt, aki az életet jelentette a számomra. Ezért beteges mostanában? Nem tagadom, hogy gyengélkedem és lelkileg elfáradtam. Mégis csodálatra méltó a kitartása. Mert van ki tartsa bennem az életet. Jane. –mosolyodott el Ramoncita.

Igen. –mosolygott vissza rá Ramona. –És Jack. Anyám, ne haragudjon a kérdésért, de ön megbízik benne? A feltétlen szeretet alapja a bizalom. De annyiszor ártott már magának. És én kész voltam és vagyok neki megbocsátani, mert… Mert szereti. –fejezte be az anyja mondatát Ramona. Az apád is sok vétséget követett el ellenem és ugyanúgy továbbra is szerettem. Mit érez iránta most, hogy már Jack a társa? Meg merem kockáztatni, hogy ugyanazt, amit te Alejandro iránt miután Felipe felesége lettél. Alejandro egy kedves emlék lett. Azé a férfié, akit először szerettem. –Ramoncita csillogó szemekkel nézett az anyjára. Most értette meg igazán őt. Igaz a mondás, miszerint a szerelem mindig a legváratlanabb pillanatokban és helyzetekben talál ránk. És hogy olyan valakibe szeretünk bele, akire nem is gondolnánk. –nevetett Ramoncita. Nem gondoltam volna, hogy Jack ilyen nagy jelentősséggel bír majd az életemben. –nevette el magát Ramona is. Melyik volt az a pillanat, amelyben rádöbbent az érzelmeire, amik hozzá fűzik? –érdeklődött tovább a lány. Fogalmam sincs Ramona. Talán az a perc, amikor majdnem elvesztettem. –emlékezett vissza az asszony. „-Te is azt teszed velem, amit Angus! –sírta Ramona. -Ramona, hallgass meg! –kérlelte a nőt, kezeit lefogva a férfi. -Mondd, mitől jobb egy indián, mint én? Mit tudott nektek adni, amit én sosem? Előbb Angus árul el, most pedig te. Hogy tudtad ezt megtenni velem, hogyan?... -Nem csaltalak meg Ramona! –Nem hiszek neked, nem hiszek! -Ez az igazság! –Jack próbálta túlkiabálni az asszonyt. -Annyira fáj, annyira. Meg akarok halni…. Ölj meg, Jack! Vedd el az életem, nem akarom így folytatni, nem!... -Ne kérj butaságot életem! –Jack magához ölelte Ramonát és megcsókolta a feje búbját. –Szeretlek édesem, mindennél jobban imádlak. Hogy kérheted azt, hogy öljelek meg? Akkor nekem is meg kellene halnom és félek, hogy a túl világon sosem látlak már….Szeretlek. –Jack megcsókolta az asszony nedves ajkait…-Jack. –csókolta a férfit.” –Aznap éjjel akartam neki szerelmet vallani, mert rádöbbentem arra, hogy nem csak egy szeszély a számomra. A sors iróniája persze az volt, hogy nem tudtam megtenni. Azt hittem akkor látom őt utoljára, de mégsem így lett. Később mégis elváltak az útjaik Green csalárdsága miatt. Mégis hogyan tudott neki megbocsátani azok után, amit önnel tett? Ez a valódi szerelem Ramona. Hiába bánt bennünket az a személy, akit szeretünk, képesek leszünk neki mindig megbocsátani. Jack nélkül boldogtalan voltam. Ráadásul részben az én hibám is volt. –vonta meg a vállát.

Miért mondja ezt? Én voltam az, aki belefeledkezett a múltba. Jack iszonyat féltékeny típus és Angusnál talán senkit sem gyűlölt jobban. –nevette el magát a nő. Az apám is az volt annak idején? Angus és Jack nagyon különböznek egymástól. Akár a tűz és víz. Mindkettő szerethető valamiért, ugyanakkor mindkettőnek megvan a maga defektje. Az apád szerelme önzőbb volt és fiatalkorunk révén tapasztalatlanabbak voltunk, de jobban ragaszkodtunk egymáshoz. Sokáig az apádat semmibe vettem és gyengének. Egészen addig, amíg meg nem ismertem ezt a szerelmi történetet az ő szemszögéből is. Ezt hogy érti anyám? –csodálkozott el Ramoncita. Amikor Nolan nálunk járt, itt hagyott nekem egy levelet, amit Angus írt neki még a kapcsolatunk elején. Továbbá Pablo de Asis is hátra hagyott egy emlékezést papír formájában. –Ramona elővett három vastagabb borítékot és átnyújtotta Ramoncitának. –Azért hívtalak erre a sétára, hogy ezeket odaadhassa neked. –Jogod van megismerni minden részletét annak a kapcsolatnak, ami miatt nem lehetett igazi családod. Ez nem igaz anyám. A legszebb családdal ajándékozott meg a mindenható. –lábadt könnybe Ramoncita szeme. –Magánál jobb anyát nem is kívánhatnék. Felipénél jobb báty és férj nem létezett a világon. Ha újjá születhetnék azt kívánnám, hogy ugyanebbe a családba szülessek. Akkor hát nem bánsz semmit sem? –érzékenyült el Ramona is. Abszolúte semmit. –a lány átölelte az anyját, akit meghatottak az iménti szavak.

Jack magányosan baktatott haza. A fejében a délelőtt történtek jártak megállás nélkül. Nem igazán hiányzott neki, hogy még egy gyilkosságot a nyakába varrjanak és egy újabb-bal darabolja fel a lelkét. Bár ne tette volna, hiába, késő a bánat. Nem lehet visszafordítani a múltat. Ha megtehetné mindent máshogy csinálna. Így viszont egyre csak hanyatlik magával rántva a boldogságot a sírba. Ideje véget vetni a kínlódásnak és békében tudni mások jövőjét. Ramona és a lánya élete fontosabb kell, hogy legyen a sajátjánál. A lehető legjobb az lesz, ha elmegy. Tényleg elmegy és örökre. Ramona meg fogja őt érteni. Bevallja neki szörnyű tettét, mert már nem bírja eltitkolni azt a mérhetetlen gaztettet. Az asszony hatalmas haragra gerjed majd, akár képes lenne őt megölni is. Ezt nem hagyhatja. Nem engedheti, hogy az ő hibájából adódóan Ramona elszakadva a családjától a börtönben végezze, sem azt, hogy miatta jusson bitófára. A szelleme itt bolyongana a földön és nem lenne nyugta, amiért kínhalállal büntette azt a személyt, aki az életet jelenti a számára. Mindent megír egy levélben. Igen. Az lesz a lehető legjobb. Egy levelet hagy majd maga után, amikor már mérföldekre jár innét. Bár a saját kezeivel vethetne véget az életének. Miért is kellett megígérnie Ramonának, hogy túléli őt, miért? Vajon Ramona hogy viselné ezt? Annyira gyenge mostanában. Mi van, ha ezzel okozná a vesztét? Ám, amiről nem tud az nem fájhat neki. Fájdalom. Jack felnevetett. Nem elég nagy fájdalom lesz neki egyedül lennie ennyi szép után? Ez lesz az igazi, megérdemelt büntetése. A magány.

Ahogy hazaért beosont a dolgozószobába és elővett egy darab papírt. Azt gondolta, hogy hamar túl

lesz rajta, de az órák, amelyeket a lap felett töltött perceknek tűntek és immáron éjfélre járt az idő. Ramona biztosan aggódik érte és most ez is. Miért nem jön ihlete? Miért nem tud leírni egy nyamvadt búcsúszót sem? Miért nem tud színt vallani? Miért ideges ennyire? Miért nem akar elmenni? Miért nem akarja elhagyni ezt az asszonyt? Miért nem tud gondolkodni és lépni? Miért ennyire idétlen? A francba már! Dobta el az írószerét és felállt a helyéről. Ma nem, most nem megy neki. Kisietett a szobájából és beslattyogott a hálóba, hogy fel ne ébressze Ramonát és Janet. Meglepetésére sem az asszony, sem a gyerek nem voltak a helyén. Izgulni kezdett, hogy valami történhetett velük és sarkon fordult. A folyosón összefutott Martaval, aki a gyertyákat oltogatta el. Az asszony felvilágosított a férfit a felesége hollétéről és biztosította a gyerek egészsége felől is. Jane Alejandroval és Ramoncitával alszik ma éjszaka. Nagy kő zuhant le a férfi szívéről és ment megkeresni a kedvesét.

Azonnal meg is találta a nőt, aki az udvaron álldogált és a holdat nézte. Jack elmosolyodott és megtelt melegséggel. Mégis hogy gondolta, hogy elhagyja ezt az asszonyt? Bolond ő? A férfi megrázta a fejét és Ramona mögé osont. Lesz, ami lesz ő vele marad, amíg megvan nekik írva a közös út, a közös jövő, a közös sors.

Jack levette a kabátját és Ramona vállaira terítette. A nő hátranézett és ragyogott az arca a szerelmét látván. A férfi hátulról átölelte a feleségét, így melegséget adván gyöngéd kis testének. Az arcaikat összeérintették és úgy nézték a holdat. Jack tudni akarta, mire is gondolhatott Ramona, amikor ő megjelent. Eközben Ramona azért imádkozott, hogy Jack ne kérdezzen rá arra, hogy mire gondolt. Nem merte volna neki bevallani, hogy az elválás járt a fejében. Érzi, hogy sorvad a teste és az erő lassan elhagyja. Akárhányszor, ha a halálra gondol megrendül a szíve és átjárja a fájdalom, a hiány. Szörnyű érzés belegondolnia abba, hogy itt hagyja a férjét, a gyermekeit és a családjait. Jack van olyan erős, hogy egyedül álljon meg a sarkán? Képes lesz túltenni a fájdalmán? Fel kell őt készítenie a legrosszabbra, mert nem hagyhatja magára Ramoncitát. Egyedül nem lesz képes biztosítani az eljövő válságot. Jack. Az ő drága Jackje. Ramona szemeibe könnyek gyűltek. Hogyan törölje ki őket, anélkül, hogy a férfi észrevenné az eltört mécsest. Gyorsan kibontotta magát a férje karjaiból és átölelte a nyakát. Erősen szorította magát Jack testéhez, aki ugyanolyan erővel karolta a kedvesét. Ramona gyorsan megtörölte nedves szemeit és belebújt Jack nyakába. Perceken keresztül ölelkeztek, végül megtelve izgalommal megcsókolták egymást.

Hol jártál egész nap? –kérdezte Ramona Jack szemeibe nézve. Mindenfele. –válaszolt a férfi. -Neked jó napod volt? –kérdezte a nyakába csimpaszkodó feleségét. Veled jobban telt volna. –felelte a nő és ismét Jackhez bújt. Imádta ölelni izmos testét. Még nincs vége a mának. –a férfi megsimogatta a nő karjait és megfogta a kezét. –Mit szólnál egy kis időutazáshoz? –tette fel a kérdést. Veled a világ végére is elmennék. No, efelől semmi kétségem. –Jack megindult és magával rántotta a nőt. Egészen addig a viskóig vonszolta, ahol egy ideig bujkálnia kellett.

Idejét sem tudom mikor jártam itt utoljára. –lelkesedett a nő. Én tudom, de inkább hallgatok és téged is csendre intlek.

Ramona furcsálló tekintettel Jackre nézett, aki elkapta az asszonyt és szerelmesen csókolni kezdte. A nagy hevességben kinyitotta az ajtót és behúzta a lakba a nőt. A férfi a falhoz nyomta az asszonyt és izzadó kezeivel lehámozta róla a hálóruhát miközben a testét a csókjaival lepte el. Ramona is letépte az inget a kedveséről, és az ágyra lökte őt, majd felé terpeszkedett. Kicsatolta a férfi övét és ráült ágaskodó férfiasságára, hogy még jobban felizgassa őt. Simogatni kezdte Jack mellkasát és apró csókokat lehelt a mellizmaira, miközben a férfi felemelkedett a testével. Meztelen felsőtesteik szinte égették egymást, ahogyan összeérintkeztek. Ramona átölelte Jack nyakát és felemelkedett, hogy a férfi utat engedjen a hímtagjának, majd egybeolvadtak. Lassú mozdulatokkal fokozatosan juttatták el egymást a gyönyörig. Aztán Ramona került a hátára és Jack úgy tette a magáévá újra és újra. A szeretkezés mozdulatait egészen addig művelték, míg teljesen ki nem fáradtak és álomba nem merültek.

Reggel a nap fényes sugarai ébresztették fel őket. Magukra kapták a földön szanaszét heverő ruhákat és visszaosontak a nagy házba. Nagy sóhajtozások közepette értek be a szobájukba és elnevették magukat a beszökési műveletükön. Jack ismét magához ölelte Ramonát és belecsókolt az ajkaiba, amit az asszony viszonzott. Később felöltöztek és siettek az étkezőbe, hogy le ne maradjanak a reggeliről. Két falat között olykor –olykor egymásra tekintettek, amit mosolygások kísértek. Marta, Adeline és Ramoncita összenéztek ilyenkor és ők is nevettek láttán a párocska boldogságát. Most valahogy Ramona sem tűnt annyira betegnek, mint általában. A reggeli végeztével elkortyolgatta a csésze teáját, majd kisétált a kertbe Jack kíséretében.

Meg kellene ismételni a múlt éjszakát. –javasolta Jack. Akkor ma este még jobban foglak szeretni. –nézett fel Ramona a férfire. Alig várom. –nevetett a férfi. Jack. –Ramona arca megváltozott, borúsabb lett. Mi az életem? –figyelt kíváncsian Jack. Van valami, amire szeretném, ha őszinte választ adnál. –tett egy lépés távolságot Ramona. Komoly dologról van szó, igaz? Ha nem derül ki az igazság, akkor képes lettél volna megölni? Micsoda? –illetődött meg Jack. Jól emlékszem arra az éjszakára, amikor megfenyegettél, hogy a halálba kergetsz. –emelte fel a fejét a nő. –Szeretném tudni, hogy mi volt erősebb? A gyűlöleted vagy a szerelmed?

Nem tudom. –sütötte le a szemét a férfi, majd ismét a feleségére emelte azokat. –Szerettelek, de ugyanakkor haragot is éreztem. Fájt, amikor ártottam neked, de akkor mindig arra gondoltam, hogy te mit tettél. Bosszút akartál állni? –kérdezősködött tovább Ramona. Igen. Szándékomban állt, de… Ezért írattál új végrendeletet és gyakoroltad az aláírásom? –vágott közbe az asszony Jack legnagyobb meglepetésére. Te tudtad? Megláttam a fiókba rejtett papírok között. Egy mocsok vagyok. –Jack egyre idegesebb lett. –Nincs mentségem a tetteimre. Belátom, hogy tévedtem. Fáj tudnom mindezt, de legalább már nem vagyok védtelen. Nem Ramona. –lépett oda a férfi és megfogta a nő kezeit. –Esküszöm, hogy több fájdalmat nem okozok neked. Az eskü szó nem a te szádra méltó. –fintorgott a nő. Mondd mit tegyek, mit mondjak, hogy higgy nekem? –esett kétségbe Jack. –Bármit megígérek, bármi képes vagyok érted. Akkor, ne hazudj nekem többé, kérlek. –csóválta a fejét legörbült ajkakkal a nő. Soha, soha többé nem hazudok. Ígérem. –csókolta meg Ramona kezeit Jack, amire a nő egy mosollyal felelt. A férfit bántotta ez a beszélgetés, de jobban érezte magát. Egy teherrel kevesebb van a vállán. –Most viszont el kell mennem a városba. Mi dolgod van ott? Van számodra egy meglepetésem. De ugye sietsz vissza? Mi az? Máris hiányzom? –Jack egy apró csókot adott Ramonának. –Nemsokára itt vagyok. –indult el Jack. Várj Jack! –futott utána Ramona és átölelte a férfit. –Vigyázz magadra! Te is! –kacsintott Jack és végül elment.

Ramona mélyet sóhajtott és a visszaindult a házba, azonban egy tapodtat sem tudott mozdulni. Kiverte a veríték és szédülés fogta el. A gyomra felfordult és hányingere támadt. Máskor is tapasztalt már ilyeneket, de ennyire intenzíven sosem jött elő, főleg nem egyszerre. Annyira rosszul érezte

magát, hogy leülni kívánt, de mihelyst megmozdította a fejét a szeme előtt minden elsötétült és nem emlékezett arra a pár tizedmásodpercre sem, ahogyan a földre került. Köhécselni kezdett, majd elájult.

Ramoncita izgatottan sétált fel-alá a szalonban. Időnként az órára pillantott, hisz alig várta, hogy megérkezzen Fernando. Felipe halála után folytonos levélváltásokba bocsátkoztak. A férfi így akarta a nőt megtelíteni egy kis jókedvvel. Az is közreműködött, hogy még mindig nem aludt ki az iránta érzett szerelme. Titkon azt remélte, hogy ezúttal sikerül majd elnyernie szíve úrhölgyének a kezét. Sokáig tétovázott, hogy elutazzon-e hozzá látogatóba, míg végül elhatározta magát. Ennek a látogatási hírnek Ramoncita nagyon megörült és alig hitte, hogy lássa jó barátját. Margarita mellett a férfi volt az, akinek ki tudta önteni szíve minden örömét és bánatát.

Asszonyom, -lépett be Marta a helyiségbe. –Megérkezett Fernando Coronado. –amint ezt bejelentette a szolgáló, a férfi máris megjelent az ajtóban. Fernando! –csillant fel Ramoncita szeme. Ramona! –indult meg a nő felé Fernando. Előbb egy kézcsókot adott Ramonának, majd egy öleléssel is üdvözölte. –Szebb vagy, mint valaha. Te is remekül festesz Fernando. –viszonozta a bókot a nő, majd Martahoz fordult. –Hozz nekünk teát és valami édességet. Rögtön hozom. –mosolygott a cseléd és elment. Marta! –szólt utána Ramoncita. Nem tudod merre jár az anyám? Délelőtt Mr. Green-nel láttam a kertben. Akarja, hogy megkeressem? Igen, kérlek. –bólintott a lány. –Mondd meg neki, hogy megérkezett Fernando.

Marta előbb a konyhába ment, hogy elkészítse a kért teát és felszolgálja azt a süteményekkel együtt, amelyeket direkt erre az alkalomra sütött. Azután kiment a kertbe, hogy megkeresse az asszonyát, ám nem látta sehol sem. Így visszatért a házba és előbb a dolgozószobába tért be, ahol szintén nem volt, majd felkereste a hálóban. Minden csendes volt ott, s az ágyon heverő tárgyak, amelyek Angus emlékét idézték fel, a fához terelték a nőt. Akármennyire is reménykedett, nem találta ott az úrnőjét tanakodni kezdett magában, hogy ha ezeken a helyeken nincs, akkor valószínűleg időközben visszament a nagy házba és elkerülték egymást. Marta aggodalma ettől nem múlt el. Felétette Ramonát, mert észrevette, hogy az utóbbi időben egyre rosszabbul néz ki és az egészsége sem a régi. Ettől függetlenül nem szentelt több időt a társaságára és ezért most rossz érzések vegyültek el a szívében. Szegény asszonynak segítségre lenne szüksége, s ő nincs mellette. Hanyagságát mi sem bizonyítja jobban, hogy nem tudja most merre van. régebben mindenről beszámolt neki, azonban mostanában alig váltanak pár szót. Persze ez nem véletlen, hiszen sok minden változott, de az nem

igaz, hogy eltávolodtak volna egymástól.

A szolgáló ily gondolatokkal teli fejjel igyekezett vissza a házba, amikor az egyik virágbokor előtt egy fekete buckára lett figyelmes. Óvatosan odalépkedett, hogy szemügyre vegye, ám azonnal rádöbbent, hogy Ramonát látja ott elterülve. Odafutott hozzá és letérdelt az asszonya mellé. Ijedtében megmozdította és szólongatni kezdte.

Asszonyom! –a nő fejét a tekintete irányába fordította. – Hall engem, asszonyom? –Ramona nem válaszolt. A szája sarkából fehéren habzó váladék folyt, amely még nagyobb rémületet keltett Martaban. Berohant a házba, hogy értesítse Ramoncitát. –Oh, kisasszony! Szörnyűséges dolog történt! Az édesanyja ájultan hever odakint! Mi történt vele? –állt fel megrendülve a nő. Nem tudom, de siessenek, mert iszonyatos állapotban van.

Fernando előre sietett, akit a másik két nő követett. Kitapintotta Ramona pulzusát és a karjaiba kapta az asszonyt.

Marta, azonnal hívjon orvost! –sürgette a szolgálót Fernando miközben becipelte a nőt a házba. Mi a baja, Fernando? –sírt Ramoncita. Fogalmam sincs. Lehet, hogy csak egy rövidke rosszullét, de lehet, hogy komolyabb. –fektette az ágyába a nőt. Anyám. –ült le a nő mellé Ramoncita és a kezeibe vette az asszony kezeit. –Tudom, hogy hiányzik magának Felipe, de kérem, gondoljon rám is. Nem hagyhat magamra. Még nem jött el az ideje. –kérlelte kétségbeesetten a lány. Ramona szótlanul feküdt tovább. Norteno belovagolt a városba Dr. Clooneyért. –tért vissza a szolgáló. –Jaj, mi lehet az asszonyommal? –aggódott és Ramoncita mellett maradt a doktorra várva. Megyek és keresek a közelben egy orvosló indiánt. Nyomaszt ez a tehetetlenség. Legalább tudnánk, hogy mi érte.– ajánlotta fel a szolgálatait Fernando és elrohant. Marta, én úgy félek. –pityeregte Ramoncita a szolgálóra nézve. Minden rendben lesz kisasszonyom, meglátja. –Marta próbálta a nőben tartani a lelket, miközben maga is rettenetesen érezte magát.

Eközben Jack mit sem tudván a történtekről örömteljesen járta Spurtown utcáit. Még pár apróságot akart venni az elkészített tárgy mellé Ramonának. Meglepetést szeretne szerezni a kedvesének és nincs is megfelelőbb nap erre mint a mai. Az élete új kerékvágásba kezdett mióta mindent tisztáztak. Már csak az önzetlen szerelmének bizonyítási tárgyát kell neki átadni. Örök bizalmat ígér majd neki, és megfogadja, hogy többé nem lesz féltékeny és a jeleneteket is hanyagolja. Nem szenvedhet többet őmiatta.

Ahogy ezek a gondolatok jártak a fejében meglátta, amint Norteno őrült módon vágtat el mellette. Észre sem vette őt az intéző és felettébb gyanús lett Jack számára. Ő is felpattant a lovára és követte a férfit. Látta, hogy George rendelője előtt száll le és veri az ajtót. Rossz érzést keletkezett Jackben és gyorsan oda vágtatott.

Mi az Norteno, miért dörömbölsz így? – nyitott ajtót George. Azonnal a birtokra kell jönnie. Az úrnőm rosszul van. –hadarta Norteno. Ramona? –kérdezett vissza a doki. Elájult a kertben és ki tudja meddig feküdt ott eszméletlenül. Mikor eljöttem még nem tért magához. Senora Marta szerint olyan, mint aki meghalt. Ki halt meg? –jelent meg Jack és kérdezte idegesen. Dona Ramona haldoklik, Jack. –válaszolta odafordulva Norteno. Nem. Ez lehetetlen. Amikor elváltunk még jól volt. Vagy csak azt hitted. –felelte flegmán az intéző. –Most viszont ájultan fekszik az ágyban. Senora Marta azt is hozzátette, hogy habzik a szája. –fordult vissza Georgehoz. Egy ideje tényleg nem érzi jól magát. –mondta Jack. Erről miért nem tudok? –idegeskedett a doki és magához vette az orvosi táskáját. –Lehet, hogy megmérgezte valaki. Megmérgezte valaki? –Norteno gyanakodva nézett Jackre, akinek az arca elsápadt és minden szó nélkül felugrott a lovára és a birtok felé vette az irányt. A féltés magával ragadta a férfit és minél előbb látni akarta a feleségét. Mi az, hogy valaki megmérgezte? Mégis miféle feltételezés ez? Ki akarna neki ártani? Aki akarna, az már nem él vagy nincs a közelében. Jack nem értette, hogy milyen játékot űz vele a sors. Mindig akad valami, ami a boldogságuk útjába áll. Ám ez a nagy erő nem ismeri őt igazán, s nem tudja mire képes.

Jack épphogy beért a ház elé, azonnal a felesége hálójába rohant, ahol Martat és a kis Ramonát

találta Ramona mellett. Az ágyhoz sétált és átvéve a lány helyét leült a kedvese mellé. Megsimogatta sápadt arcát és beszélni kezdett hozzá.

Itt vagyok életem. Itt, melletted. Szeretlek, hallod, szeretlek. –mondta neki és megcsókolta a nő kezeit. Eközben George is megérkezett. Engedj oda Jack, hagy lássam! –tolakodott előre a férfi és megvizsgálta Ramonát. –Mit evett ma? –nézett Martara. Ugyanazt, amit a többiek. Másnál nem jelentkeztek tünetek? Nem, doktor úr. Maga szolgálja fel az ételt? Mindenki egy tálból szed, nincs külön porció. Ramona is rendesen evett ma? Igen, doktor úr. Ugyanabból az ételből evett, mint mindnyájan. –szipogta Marta. Ramonát megmérgezték, ez biztos. Mr. Clooney. A konyhába Margaritán és rajtam kívül más nem lép be és mi nem tettük, mi nem. –sírt a szolgáló. Nem is feltételeznénk Marta. –lépett mellé Ramoncita és átölelte a nő vállát támogatóan. Valahogy mégis a szervezetébe került valami méreg. Nem fogyasztott esetleg valamit? Hallottam, hogy gyengélkedett. Igen uram, az asszonyom rossz állapotban volt már régóta, de nem akarta, hogy értesítsük önt. Pedig azt kellett volna, mert ha ez nem egyszeri mérgezés volt, és nem az, akkor egy ideje valaki lassan ölő méreggel eteti, vagy itatja. A tea! –csillant fel Marta szeme. –Az asszonyom hetek óta minden nap megiszik egy csésze teát. Miféle tea? Nem tudom. Mr. Green hozta. –nézett a szolgáló mérgesen Jackre, aki megszeppent. Nem gondolhatjátok komolyan, hogy én tettem. –védekezett a férfi. Magától minden kitelik. –szólt vissza Ramoncita.

Ramonának sosem ártanék. Erről nem igazán tett tanúbizonyságot. Bármit feltételezhettek rólam, de ezt nem! Ezt nem! –kelt ki magából a férfi. Marta, hozza ide azt a teát. –kérte az orvos a szolgálót. –Amíg nem tudjuk, hogy milyen növényről van szó, addig nem kezdhetjük el a kúrálást, mert félek, hogy rontunk vele.

Alig telt el két perc és Marta vissza is tért a kezében a teás zacskóval. Azt átadta az orvosnak, aki vizsgálni kezdte a gyógyszert.

Hol vetted ezt Jack? –nézett az amerikaira. Az egyik fűszeresnél. Magadtól? Nem. Egy orvos írta fel. Az, aki a kezemet kezelte. Megvan még a receptje? Az nincs. –csóválta a fejét Jack. A növény nevére sem emlékszel? Valami latin nevű volt, de nem tudom pontosan mi az. –esett kétségbe Jack és törni kezdte a fejét. –Elmondtam a dokinak, hogy Ramona depressziós és arra kérnék valami gyógyteát. Egy női névre hasonlít a neve. Valéria vagy valami ilyesmi. Valeriana? –kérdezett vissza George. - Valeriana officinalis? Igen! –helyeselt Jack. –Pontosan ez a neve. Ez a tea viszont nem az. –a doki is egyre ingerültebb lett. Hogy- hogy nem az? Átvertek? –tágult ki Jack szeme az idegességtől és lihegni kezdett. –Az orvos? Nem, ő biztosan nem. Talán a fűszeres. Ismered őt Jack? Még életemben nem találkoztam vele. –ekkor Jacknek bevillant a kép a Marjarorieval való találkozásról. –Oh, Istenem! Hogy én mekkora egy idióta vagyok! Az Isten verje meg! –kiabálta. Mi jutott eszedbe? Útközben találkoztam Marjorieval és ő elkísért, mert ért ezekhez a növényekhez.

Te komolyan megbíztál abban a nőben? –lépett be Adeline elképedve. –Ekkora hülye tényleg csak te lehetsz, fiam! A fene sem gondolta volna, hogy ilyen aljas. Áh, nem! Ő eddig sem tett semmi rosszat ellenetek, igaz? –kérdezte gúnyosan. Elég legyen, nénikém! Így is szenvedek, hogy a hülyeségem miatt haldoklik Ramona és még te is tetézed. Ha meghal, akkor az a maga lelkén szárad. –támadt a férfinek gyűlölettel Ramona. –Feljelentem gyilkosságért és a legkevesebb az lesz, ha halálra ítélik. Ne hamarkodja el, kisasszony! –csitította el Marta a lányt. –Előbb gyógyítsuk meg az asszonyomat. Találtam egy sámánt. –jelent meg hirtelen Fernando és ledöbbent a tömeg láttán, ami Ramona szobájában fogadta. Mögötte megjelent egy indián. Mit keres ez a piel roja itt? Nézett az indiánra utálattal Jack. Azért jött, hogy segítsen. –felelte Fernando nem túl szívélyesen. – Engedjük oda dona Ramonához.

Az indián is megvizsgálta a nőt és Georgera nézett.

Megmérgezték. –mondta. Ezzel. –adta oda a gyógynövényt a doki. –Tudja miféle növény ez?

A férfi elvette és beleszagolt a zacskóba.

Angyaltrombita. –felelte. –A törzsünkben gyakorta használják ezt a növényt kábításra, de csak kis adagokban, különben mérgezést okoz, amely halálos. Tudjuk mekkora mennyiséget vett magához naponta? Naponta két csészével ivott. Reggel és este. –felelte Marta. Nem vettek észre rajta rosszullétet?

De igen, azonban nem gondoltuk, hogy a tea miatt van. Valeriánaként lett beadva neki. –fűzte hozzá George. Az nagy baj. –mondta az indián. Ugye nem hal meg? –izgult Ramoncita. Nem ígérhetek semmit. Túl nagy adagot kapott, csoda, hogy még csak most lett rosszul. A doktor úrral mindent megteszünk. –nézett Georgera a piel roja, aki beleegyezően bólintott. Most menjen ki mindenki. –kérte a bent lévőket a doki és Jackre nézett, akit Ramona mellett talált. –Te is Jack. Mentsd meg, kérlek. –nézett az orvosra könnyes szemekkel, ami meggyengítette George szívét. Imádkozz! Kösz. –Jack mérges lett és kirohant a szobából.

Adeline utána futott, hogy megállítsa.

Hova mész? Megölöm azt a nőt! –felelte ingerülten. Ne legyél ostoba! Inkább maradj a feleséged mellett, neki nagyobb szüksége van rád. Nem tehetek úgyse semmit. Hallottad mit mondott George. Imádkozz! Imádkozzak?! Az a magasságos, akiben ti annyira hisztek ellenem van! Ne beszélj így Jack! –szólt rá Adeline. Sose járt a kedvemben! Végre boldog lehettem volna Ramonával és most ez! –tört ki hisztérikusan. –Nem bocsátom meg magamnak, ha meghal. Azt nem. –csóválta a fejét és sírásra görbült a szája. Te nem tehetsz róla! De tehet róla! –lépett oda Ramoncita. –Ha ő nincs akkor az életünk nem így alakult volna! Az anyám boldog lenne, és Felipe is élne még. Ez a te igazad. –vágott vissza Jack.

Nem, Green. Ez mindenki igaza. Amióta belépett az anyám életébe csak szenvedésnek vagyunk kitéve. Sajnálatra méltó, hogy nem ismeri fel a valóságot. Esküszöm, hogy mindenért megfizet, ha bármi történik vele. A fenyegetőzéssel nem mész semmire. Ugyanolyan gyáva vér folyik benned, mint az áruló apádban és anyádban. –szidta Ramona szüleit Jack, amiért egy hatalmas pofont kapott a lánytól. Egyszer már megmenekült a bitófától, másodjára nem fog. –ment el Ramoncita. Bolond vagy Jack? –ripakodott az unokaöccsére Adeline. Hagyj nekem békét! –kiabálta le a nénikéjét és kiviharzott a házból egyenesen a lovához trappolva. Ott Norteno várta. Emlékszel még mit mondtam neked? Egyszer mindenre fény derül és hoppon maradsz. Nem kérek a bölcsességeidből. –kapta ki a kantárt az intéző kezéből. –Azt hittem jó barát vagy. Nekem a gyilkosok nem a barátaim. Nyomorult! -lökte félre a férfit Jack, felszállt a lovára, és elment.

Jack úgy érezte, hogy az egész világ ellene szegült. Senki sem bízik meg benne. Az egyetlen személy, akire számíthatna, a halál torkában van. Ő küldte oda. Hogyan lehetett olyan ostoba, hogy megbízott Marjorieban? Mindig gyűlölte Ramonát és kedvező pillanat volt a számára, amikor a segítségét kérte. Most azonban mindenért megfizet az a nő. Rémálmaiban nem élt át olyan poklot mint, amilyet most tartogat a számára. Azt is megbánja, hogy a világra jött. Mindent el akar tőle venni. A fiát, a lányát, és most a feleségét. De semmi, semmi sem lesz övé. Az életben két út van, a fel és a le. Eljött hát az ideje, hogy megismerje, hogy ki is valójában Jack Green.

Marjorie a tűzhelynél tevékenykedett, amikor Jack rátörte az ajtót.

Most meghalsz, te ribanc! –támadt a nőre és elkapta a nyakát. Eressz el, te őrült! –próbálta magát kiszabadítani Marjorie a fojtogatásból. Hogy merészeltél rátámadni Ramonára? Meghalt végre? –vigyorgott a nő, amire Jack elengedte a nyakát és egy földre terítő pofont adott neki. Rohadék! –húzta vissza magához a nőt és megint megütötte.

Te nem voltál rá képes! –ordította a nő. Úgy van! Ő szent a számomra! Egy féreg vagy Rex! Egy utolsó gazember! Nem érdekelnek a szavaid! –Jack ismét megragadta a nőt és verni kezdte. –Ez csupán az előjáték, édesem! –vigyorgott. –Megfizetsz mindazért, amit Ramona ellen tettél. A te vétkeid eltörpülnek az enyéim mellett. –felelte a nő, akinek az arca véresre volt dagadva. –Te vagy az, aki megöli nem én! Elhallgass! Hallgass el! –ütötte tovább a nőt, végül lefogta. Na mi az? Velem is úgy akarsz végezni, mint Felipe Morenoval és Bobbal? –ingerelte tovább a nő a férfit. –Az én halálom is te lelkeden száradjon, mint a fiunké? Jane is csak Ramona gondoskodásának köszönhetően menekült meg, különben ő is a te kezeid közt halt volna meg. Most pedig a szeretett asszonyod haldoklik. –nevette el magát Marjorie. –Még mindig azt hiszed, hogy én vagyok a bűnös? Ha lenne benned egy csöppke józan ész akkor már rég rájöttél volna arra, hogy te okozod mindenki vesztét. –nyögte. –Hiányzik belőled a szív és az emberség! Pont te beszélsz? Én is neked köszönhetően lettem olyan, amilyen. Cserbenhagytál, te szemét! –köpte le Jacket Marjorie. –Nem szeretsz te senkit, csak magadat! Ez nem igaz! Ramona a mindenem! Ő a rögeszméd, te bolond! –nevetett Marjorie. –Ez nem szerelem! Ez fanatikusság! Szeretem őt! –ordította a nő képébe. Nem kétlem, hogy egykoron tényleg szeretted. Végül belebolondultál ebbe a szerelembe. Te vagy a bolond! Ölj meg Rex! Már vártam ezt a pillanatot! Nem szabadulsz te olyan könnyen erről az átkozott világról. –nevette el magát Jack és előhúzott a mellső zsebéből egy üveget. –Látod ezt, Marjorie? Mi az? –nézett rémülten a nő az üvegre. A halál számodra megváltás lenne, de előbb szenvedj egy kicsikét.

Jack leharapta az üveg tetejéről a kupakot és a földre köpte. Marjorie egyre idegesebb lett és félt. Nem tudta mit akar tenni vele Jack.

Fel akarsz gyújtani? –kérdezte remegő hangon. Áh, ne butáskodj! A pokol tüzében eleget égsz majd. Egy kedves ajándék tőlem neked, amely egy életre szól. –Jack lefogta a nőt olyan erősen, hogy megmoccanni se bírjon. Odaszorította a konyhaszekrényhez és az egyik kezével a hajánál fogva hátra húzta a nő fejét. –A szépség múlandó. –röhögött és az üveg tartalmát Marjorie arcára öntötte, amelynek következtében a nő fájdalmasan felordított. Jack hátraugrott és nézte, ahogyan a sósav szétmarja az asszony arcát. Marjorie sírva kiabált és veszettül kereste a vizet. A férfi félmosolyra húzta az arcát és elégedett volt magával. –Most már kívülről is olyan szörnyeteg vagy, mint belülről. –mondta és eltávozott.

Eközben Ramoncita magával vonszolta Fernandot a dolgozószobába és az asztal fiókjában kezdett kutakodni.

Mit akarsz mutatni Ramona? –figyelt kíváncsian a férfi. Ezt! –vette el azt az irat paksamétát, amelyben az anyja végrendelete állt Jack hamis aláírásaival. Odaadta mindet Fernandonak, aki letaglózott. –Green aljas módon új végrendeletet íratott kihasználva anyám depresszióját és utánozva az aláírását, aláhamisította a dokumentumot. Micsoda féreg! –mérgelődött a férfi. –Ezért nem kis büntetést kaphat. Látod már, hogy ennek az alaknak rossz szándékai vannak anyámmal szemben? Mindvégig csak a birtokra fájt a foga. Anyám halálával ő lenne a jogos tulajdonos. Felipe halálával az első helyre került. Ramona. –húzta el a száját Fernando. –Ez csak feltételezés, de mindezt látva és tudva félek, hogy igaz is lehet. Micsoda? –kérdezett vissza Ramoncita. Nem lehet, hogy Jack ölte meg Felipét? Hogyan? –illetődött meg a lány és elsápadt. –Nem. Tévedsz. Jack nem. Vagy igen? Gondoljuk végig világosan. –csillapította le a lányt a férfi. –Mesélted, hogy dona Ramona heves vita után szétment Greennel, mert a férfi őt vádolta Alex halálával. Igen. –bólintott a lány. Aztán egyszer páli fordulatot vett a fickó és bejelentették az esküvőt. Furcsa is volt, de nem akartam anyám ellen lenni. Láttam rajta, hogy milyen boldog. Azon az estén meghalt Felipe, majd jöttek édesanyád rosszullétei, és ez is itt van. Ebből arra

lehet következtetni, hogy már jó előre ki volt tervelve minden. Elveszi anyádat, megöli Felipét, hogy kizárja az elsőszámú örököst. Aztán lassan ható szerrel mérgezni kezdte, hogy ne legyen feltűnő a gyakori halálozás a családban. Eközben arra is volt ideje, hogy átírassa a végrendeletet és dona Ramona szignóját is eltökéletesítse. Ha ma este, ne adj isten, meghalna az anyád akkor Jack a törvényes örökös és a kezére kerül a birtok és minden vagyon. Ezt nem engedhetjük meg, Fernando! –rimánkodott Ramoncita. –Az az átkozott amerikai nem kaparinthat meg mindent egyszerre. Meg kell fizetnie a sok gazságért! Hogy tehette ezt? Hogy volt képes megölni Felipét? Hogy? –fakadt sírva a lány és Fernando karjaiba esett. –Mi lesz, ha ezt anyám megtudja? –nézett fel a férfire. –Félek, hogy ez végleg kikészíti. Egyelőre még ne tegyünk semmit. Várjuk meg, míg az anyád jobban lesz. Gondolod? Tudom. –ölelte ismét magához a nőt. –Aztán jelentsük fel Jacket okirat hamisításért és közben gyűjtsünk bizonyítékot ellene Felipe meggyilkolásával kapcsolatban. Az nem lesz könnyű. Semmi sem utal a bűnösségére. Viszont addig, míg nem tudunk semmi biztosat, az anyád elől is titkolnunk kell minden szándékunkat és gyanakvásunkat. Először legyen erőteljében, s aztán meglátjuk, hogyan tovább. Rendben. –bólintott a lány.

Adeline és Marta a szoba előtt fel s alá járkáltak idegességükben. A két orvos már egy órája bent van Ramonánál és egyelőre még semmi hírt sem mondtak.

Most jól esne egy pohár tequila. –mondta Adeline. Oldaná ezt a feszültséget, az biztos. Olyan nagyon félek. –felelte Marta. Minden rendben lesz, meglásd. –a nő próbálta megnyugtatni a barátnőjét. –Én már ezt nem bírom! –türelmetlenkedett és elviharzott, majd egy perc múlva visszatért a megkívánt itallal és két pohárral. Nem iszunk előre Adeline! –óvakodott Marta. Ez természetes nyugtató, kérlek szépen. –töltött ki magának egy kupicával és felhúzta. Aztán töltött még egyet, ám azt Martanak adta. –Na csókold be, hogy feloldódj! Én nem…én nem…na, jó! De csak egyet! –vette át Marta és ő is megitta a részét, aztán mindketten ittak még egyet, s megspékelték még egy harmadikkal. Uh, azt hiszem a fejembe szállt. –dőlt a falnak Adeline.

Velem is kering a világ. –fogta a fejét Marta. Van valami hír? –tért vissza Jack és a két szenvedő nőre nézett, akiknek a látványa még nagyobb riadalmat keltett benne. Főleg Adeline bóbiskolt nézése, amely inkább tűnt letörtnek, mint nyugodtnak. Ekkor Martara nézett, akinek a szeme úgy csillogott, mint, aki sírt. –Hogy van Ramona? –remegett meg Jack hangja. Áh, nem tom. –húzta el a száját Adeline. Nénikém. –nézett furcsállóan a férfi, aztán Martara pillantott. –Senora Marta? Tessék? –kérdezte feléledve és Jack elé lépett dülöngélve. A férfi ekkor észrevette a földön heverő üveget. –Most komolyan ittatok? Csak egy pirinyót. –mutatta Adeline. Nem bírjuk ezt a stresszt. –tette hozzá Marta. Ezt nem hiszem el. –csóválta meg a fejét a férfi és berontott a szobába. –Hogy van Ramona? Jack! –fordult oda hirtelen George, aki pár öltéssel éppen Ramona egyik kezét varrta össze. Minden csupa vér volt. Mi az istent csinálsz vele! –lépett oda idegesen, de az indián lefogta. –Maga ne nyúlkáljon hozzám! –lökte félre. A felesége szervezetéből a véráramlat útján is próbáltuk kijuttatni a mérget, s ellenmérget adtunk be neki. –magyarázkodott az indián. Akkor hát megmenekült? –lelkesedett a férfi. Azért még nem mondanánk biztosra. –állt fel George. –Adjunk még neki minimum huszonnégy órát, és aztán okosabbak leszünk. Nagyon nehéz küzdelem ez Ramona szervezetének. Kénytelenek voltunk drasztikusan is közre avatkozni. Odamehetek hozzá? Ha azt mondom, hogy nem? Nem érdekelne. Tessék csak! –engedte előre a férfit George.

Jack ismét leült Ramona mellé és egy puszit adott a homlokára. Kissé nyugodtabb volt, de még mindig kínlódott a lelkiismeretével. Hagyta, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Viszont immáron már mindenkit kiirtott a környezetükből, akik árthatnának nekik. Talán igaza volt Marjorienak és tényleg elment az esze, de nem bánja. Ramona mellett semmit sem bán, semmi sem hiányzik neki, ha ő vele van.

George eközben kiment a szobából és az ajtóban összeakadt a két bódult asszonnyal.

Nekem is hagytak abból, amiből ittak? –kérdezte, amire csak fejcsóva volt a válasz. –Gondoltam. –mosolyodott el a doki. Hoj-hogy van az asszonyom? –kérdezte Marta cseppet érthetetlenül. Még nem tudjuk. –nézett a piel rojára. –Várnunk kell még. Oh, szegény úrnőm. –fakadt sírva a szolgáló. Ne sírj, Marta! –könnyezett Adeline is és átölelte a barátnőjét. Együtt zokogtak tovább. Az anyám? –jelent meg Ramoncita is és a síró asszonyokra nézett. A legrosszabb fordult meg a fejében és az ő szája is sírásra fakadt. Ne aggódjon Ramona! Az édesanyja jobban lesz, de még semmi biztosat nem tudunk egyelőre. Akkor ők miért sírnak? –mutatott a két pityókás asszonyra, amire George felemelte a kezét és az italozást imitálta. Ramoncita elmosolyodva megcsóválta a fejét, aztán bement az anyjához. Várjanak a szalonban. –kérte a két orvost Fernando és Ramoncita után sietett. Távozzék az anyám közeléből! –kiáltott Ramona Jackre. Jogom van itt lenni vele! –állt fel a férfi dühösen. Magának semmi joga sincs! Ramona a feleségem, ha nem tudnád! Kérlek, Ramona. –Fernando a lány vállaira tette a kezeit nyugtatásképpen. –Ne kavard fel a kedélyeket. Gondolj az anyád állapotára. Egy időre ássuk el a csatabárdot, jó? –kérte Jack, amire csak egy villámló pillantást kapott.

Ramoncita is odalépett az anyjához, hogy megnézze milyen állapotban van. Kissé megnyugodott látván, hogy elmúlt a sápadtsága. Átölelte őt és egy jó ideig mellette feküdt.

Az elkövetkezendő órák megcibálták a ház népének agytekervényeit. Mindenki izgult, aggódott, nagy volt a feszültség. A szolgálók kitakarították a hálószobát, mialatt Marta és Adeline kijózanodott. Ramona Fernando társaságát kereste, Jack pedig egyedül téblábolt mindenfele. Azonban a legtöbb idejét Ramona mellett töltötte, ami szemet szúrt Ramoncitának.

Nem bírom elviselni, hogy az a gazember folyton vele van. –jegyezte meg. Aggódik érte kisasszonyom. –mondta Marta. Aggódik a fenéket! Biztos mérges, amiért nem halt meg. Hogy mondhatsz ilyet? –értetlenkedett Adeline. Tudom, hogy az unokaöccse ez a férfi, de akkor is egy szélhámos. Jacky szereti Ramonát. Úgy szereti, hogy… -Ramoncita majdnem felemlegette a férje halálát, amikor Fernando megfogta a kezeit, hogy hallgasson. –rossz gyógynövényt hoz neki? A kisfiam könnyen befolyásolható ember, ezt nem vonom kétségbe, de a szerelme igaz. –védte meg a férfit Adeline, amire Ramoncita csak a szemeit forgatta.

Másfél nap telt el és Ramona még mindig nem tért magához. Ez nagyon bosszantott mindenkit. George majdnem minden órában ránézett, de mindig csak ugyanazt mondta. Változatlan az állapota. Jack volt az egyetlen, aki teljes bizalommal volt a felesége felé. Ismerte Ramonát és tudta, hogy miféle küzdőszellem lakozik benne. Felelevenedett benne az eset, amikor a nőt farkas támadás érte. Három napig feküdt eszméletlenül, aztán végül mégis magához tért. „Dona Ramona, hall engem?...Igen…. Hogy érzi magát?... Mindenem fáj. A fejem, a kezem, a lábam….Súlyosan megsérült, de hála Istennek az életveszélyen már túl van….Én… - Ramona megpróbált felállni, de megmozdulni sem bírt. –olyan gyenge vagyok….Két napja eszméletlenül fekszik, meg kell erősítenie a szervezetét. Máris hozok egy kis levest, jó?....Lefogytam, mi?...Most már nem egy elefántot kell cipelnem. Eddig nem érezhette, viszont most fogja. Egy kicsit csípni fog. …Kész ápoló lett önből.” A feje tele van kedves emlékekkel azokból az időkből, amikor még csak a kapcsolatuk kezdetén jártak. Akkor még fogalma sem volt, hogy idáig eljutnak. Beleszeretett egy arrogáns, kemény asszonyba, aki csupa jót hozott az életébe. Később aztán ő mindent elrontott, de itt az idő, hogy mindent jóvá tegyen. Ramona felépül és új életet kezdenek. Minden jól alakul majd. Minden.

Jack megmosta Ramona arcát, és megfésülte a haját is. Sosem tudott szépen fonni, de most megpróbálkozott a tincsek rendes sorba tételével. Megfogta a puha kis kezecskéket és szerelmes érintéseivel életet lehelt a gyenge kis testecskébe. Az asszony tudatalattija minden bizonnyal megérezhette ezt a hatalmas erővel áramló szeretetet, mert lassacskán feleszmélt. Ahogy kinyitotta a szemét Jack mosolygott vissza rá. Ramona arca is vidámabb lett.

Szia! –köszöntötte Jack lágy hangon. Jack. –szólította a nevén a férfit Ramona. Hát így kell visszavárnod? –célzott humorosan a búcsúzásukra a férfi.

Látod, mit tesz velem a hiányod? –mosolyodott el a nő. Ne hozz rám több frászt, kérlek. Többé nem teszek ilyet. Remélem is. –Jack a felesége felé hajolt és megcsókolta.

A férfi mindenről beszámolt az asszonynak. Arról, hogy véletlen miféle teával itatta és, hogy annak mindez lett a következménye. Sűrű bocsánatkérések közepette Ramona leállította a férjét arra kérve, hogy hallgasson. Ő nem tehet róla, így nincs mit elnéznie.

Az elkövetkezendő napokban Ramona állapota javulni kezdett, de még vigyáznia kellett magára és az orvos által előírt diétát be kellett tartania. A mérgezés következtében a szervezete nagyon legyengült, és szükségesnek látszott egy kis életmód változtatás. Nyugtatásképpen George hozzátette, hogy miután megerősödött visszatérhet a régi szokásokhoz. Ez felettébb örömmel töltötte el Ramonát. A napról napra jobb egészségéhez hozzájárult Jack is, aki folyton folyvást meglepetés kirándulásokkal lepte meg őt. Nem telt olyan nap, hogy ne jelent volna meg a feleségénél egy szál virággal a kezében. Ezek a gesztusok mind jól estek Ramonának.

Hallod, szívem? –majszolta Ramona a süteményét a piknik közben. Tessék életem? Nem akartál nekem valami meglepetést adni? Micsoda memória! –nevetett Jack és kutakodni kezdett a zsebében. –Én már el is feledkeztem róla. Komolyan? –képedt el Ramona. Csak vicceltem! Vártam a megfelelő alkalomra, hogy odaadjam. –nézett vissza Ramonára. Egyre kíváncsibb vagyok. –ficánkolt a nő, amire Jack elővette az ajándéktárgyat. Mutasd a tenyered. –fogta meg az asszony kezeit a férfi és belelógatta a neki szánt meglepetést. Egy nyaklánc? –nézett előbb az ajándékra, aztán Jackre ragyogó tekintettel. Pontosabban egy medál. –mutatott a kis ezüst részre. –Egy borostyán levelet ábrázol. Egy borostyánt? –vette jobban szemügyre a nő a tárgyat. Szeretném, ha ez rám emlékeztetne mindig.

De hiszen annyi emlékem van tőled. –simogatta meg a férfi arcát. Ez különleges ajándék. Amíg viseled, addig az enyém vagy. Újabb bizonyítékot akarsz? –Ramonának kicsit zokon esett a felmerülő kétely. Nem, édesem. Félre ne értsd! –mentegetőzött Jack. –Valami kapcsot akartam veled. A gyűrűnk nem elég? –mosolyodott el a nő. Gyűrűd már van. –nézett oldalra Jack konokul, amiről Ramona egyből rájött mire gondol a férfi. Az Angustól kapott ékszerre. –Nem tetszik? –fordult vissza a nőhöz. Dehogynem kedvesem! –felelte őszintén Ramona. –Köszönöm. Szívesen. –motyogta még mindig durcásan a férfi. Jaj, ne sértődj már meg! –bújt hozzá az asszony. –Imádom, nagyon szép és jól esik a kedvességed. Nem úgy tűnik. Bocsáss meg, hogy nem voltam elég lelkes. –most Ramona adta a mártírt. Mindegy. –vonta meg a vállát a férfi, amire a nő forgatta a szemét. Jack. –szólította nevén a férfit. Tessék? Szeretlek. –mosolygott a nő, amivel meglágyította a bekeményedett szívet. Én még jobban. –felelte a férfi és megcsókolta az asszonyt.

Késő délutánra járt, amikor hazaértek a kirándulásról. A jó kedvük azonnal letört, amint meglátták a seriffet és még két társát a szalonban várakozni.

Segíthetek valamiben? –lépett eléjük komolyan Ramona. –Minek köszönhetem a váratlan látogatásod Billy? –fordult a tisztviselő felé. Dona Ramona, de letartóztatási parancsunk van Jack ellen. –nézett az amerikaira, aki megilletődött. Miféle indokkal? –hökkent meg az asszony is. Gyilkosság vádjával.

Gyilkosság? –nézett ledöbbenten Ramona Jackre, akit kivert a veríték. –Ez biztosan tévedés lehet. Sajnos nem asszonyom. –folytatta Billy. –Bizonyítékunk van Jack ellen Bob Harley meggyilkolásával kapcsolatban. Milyen bizonyíték? –kérdezett vissza Ramona. Az majd a tárgyaláson kiderül, azonban most Jacknek velünk kell jönnie. Nem, azt nem. –csóválta a fejét hevesen a nő. Anyám, hagy végezze a dolgát a seriff. –Ramoncita az anyja vállára tette a kezeit. –Ha Jack ártatlan akkor úgy is felmentik, nem igaz? –nézett a seriffre a lány. Így van. –helyeselt Billy. Jack? –Ramona a férjére nézett. Ne aggódj! Nem lesz semmi baj. –a férfi próbálta megnyugtatni a kedvesét több-kevesebb sikerrel. Odalépett hozzá és egy puszit adott a homlokára. Mondd, hogy nem igaz. Tagadd a vádakat. –kérlelte Ramona kétségbeesetten. Vigyázz magadra és Janere. –búcsúzott el a férfi és a rendőri kísérettel elhagyta a birtokot. Miért nem védekezett? Miért nem mondta, hogy ártatlan? –idegeskedett Ramona és jobbnak vélte, ha leül, mielőtt összeesne.

Marta elrohant a konyhába, hogy hozzon egy kis teát az asszonyának.

Azért, mert bűnös. –felelte nemes egyszerűséggel Ramoncita. Jack nem gyilkos. –védte a férjét a nő. –Régen követett el hasonló bűnöket, de megváltozott. Ebben én nagyon kételkedem. Kutyából nem lesz szalonna. Te mindig utáltad őt. –nézett Ramona az anyjára. Maga miatt elfogadtam, de azt nem várhatja el tőlem, hogy meg is szeressem, miután megölte azokat, akiket szerettem. Én nem tudok feledni, sem megbocsátani. Ne keserítsd a lelkedet lányom. Azzal csak magadnak ártasz. Anyám. –Ramoncita letérdelt Ramona elé és megfogta a kezeit. –Legyen erős, mert elindult a lavina, amely végén semmi jó sem vár önre.

Hogy érted ezt? –kíváncsiskodott a nő. Majd mindent a maga idejében. –állt fel a lány és a belépő Fernandora nézett. Küldtem egy sürgönyt apámnak, hogy holnapra ott leszünk. Gondolom nem akarja magára hagyni Greent. –nézett Ramonára a férfi. Megyek és bepakolok. –állt fel a nő. –Nem veszíthetünk egy percet sem.

A pakolásban Adeline és Marta is segítettek az asszonynak. Ramona nagyon feszült volt és kapkodva szedte össze a holmiit. A két nő úgy határozott, hogy ők is Ramonával tartanak az útra. Az úrnő egyébként is vitte volna magával a kis Janet, nem akarta magára hagyni, távol tőle. Ramoncita is összeszedte a dolgait, hogy az anyjával tartson Spurtownba. Ő hitte, hogy Jack bűnös, de nem akarta az anyját traktálni vele. Látta rajta, hogy így is szenved. Elérkezett az idő, hogy felfedődjenek a titkok és Jack elnyerje a méltó büntetését. Ő akkor ott lesz Ramona mellett, hogy támogassa ezekben a nehéz időkben. Jack Bob megölésével kihívta maga ellen a sorsot, és ez kapóra jött neki, mert semmivel sem tudott előállni Felipe meggyilkolásával kapcsolatban. Rettenetes napok következnek, aminek a feldolgozása évekbe is telhet.

A hosszú utat viszonylag gyorsan megtették. Ruy már várta az érkező népet, különösképpen Ramonát. Az esküvője óta nem találkoztak és nem is nagyon váltottak levelet. Örültek a viszont látásnak. Ramona mindent elmesélt a barátjának és megkérte, hogy vegye a védelme alá a férfit. Ruy bár vonakodva, de elfogadta az ajánlatot. Nem Jack miatt, hanem az asszony miatt vállalta el.

Ebéd után Ramona első útja a fogdába vezetett, mert látni akarta Jacket. A férfi a rács mögött üldögélt és nézett ki a fejéből. Fogalma sem volt hogyan derítették ki a tettét, de ha Marjorie tudta, akkor elképzelhető, hogy ő adta fel. Az is meglehet, hogy látták őt onnét kijönni. Felesleges ezen agonizálnia, mert már börtönben ül. Idegesen markolászta a kezeit, aggódott Ramona miatt. Ha őt bűnösnek találják, akkor akár fel is akaszthatják és oda az elképzelt boldogságuk. Marjorienak igaza volt. Ő az, aki tönkretesz mindent.

Jack! –szólította meg a férjét Ramona, amire a férfi felfigyelt. Ramona. –állt fel hirtelen Jack és a rácsokhoz sietett. A cella ajtaja kinyílt és belépett rajta a felesége. Az asszony a férfi karjaiba repült és szorosan ölelkeztek. –Nem kellett volna idejönnöd. Már hogy ne kellett volna? –távolodott el Jacktől. –Kihozlak innét, meglásd. Ramona. –szorult el a férfi torka. –Én öltem meg Bobot. –vallotta őszintén. Miért tetted?

Felindultságból. Ártani akart neked és féltem. Jack. –lábadt könnybe a nő szeme. Fel fognak akasztani. Nem. Nem engedem, hogy kivégezzenek. –ellenkezett Ramona. –Azt kell mondanod, hogy önvédelem volt. Eskü alatt vallok. Hát szegd meg! Senki sem volt ott, senki sem látta. A te szavad egy halottéval szemben. Hallod magad, Ramona Gonzaga? –nevette el magát Jack. Bármire képes vagyok, hogy megmentselek. –simogatta meg a férfi arcát a nő. Ismét betörnél, hogy kiszabadíts és engednéd, hogy a birtokodon bujkáljak?

Ramona válaszként kezeire fogta Jack arcát és lágyan megcsókolta. A férfit elöntötte a tűz és erősen magához szorította a kedvesét és heves csókváltásokba kezdtek. Ramona szuszogása arról tanúskodott, hogy élvezi a pillanatnyi helyzetet és ő is ugyanolyan hévvel ég a férfi szerelme iránt, mint Jack. Átkarolta a férje nyakát, miközben engedte, hogy ő az övét lepje el csókokkal. Megkívánták egymást, és alig tudtak parancsolni a szenvedélyüknek. Jack a falhoz nyomta Ramonát és megbontotta a felső ruházatát, mialatt az asszony a férfi övcsatját kapcsolta ki. Jack a felesége mellkasát csókolta, az asszony pedig felhúzta a szoknyáját és a lábát felemelve a férje dereka köré csavarta. Jack megsimogatta a nő combját és magához erősítette az egyik kezével tartva, aztán a magáévá tette. Halk szuszogások és nyögdécselések közepette feljuttatták egymást a gyönyör legfelsőbb szintjére. A szeretkezés minden örömét kiélvezték a rájuk szabott idő alatt. Az utolsó percekben már csak ölelkeztek és apró csókokkal bíztatták egymást. Egyik kevésbé hitt az eljövő boldogságban, mint a másik.

Norteno a fogház előtt várt az úrnőjére, aki nemsokára ki is lépett az épületből. Felelevenedett benne a legutóbbi látogatás, amelynek az lett a vége, hogy kiszabadították Jacket. Ahogy most Ramona megtört arcára nézett egyből kitalálta a munkaadója gondolatait.

Hogy van Jack? –kérdezte udvariasan. Ő tette. –felelte szomorúan a nő. Mi lesz most? Segítesz nekem? Bármit megteszek önnek, de ebben ezúttal nem számíthat rám patroncita. Nekem családom

van és első sorban értük felelek. Ha rosszul végződne az akciónk még megüthetem a bokám, és maga is. Nem hagyhatom, hogy kivégezzék. –szorult el Ramona torka. Norteno nem válaszolt. –Azonnal találnunk kell valakit, aki elvégzi a munkát. De asszonyom! Semmi de Norteno! Menjünk abba a negyedbe. Én nem megyek oda. Parancsolom! –rivallt a férfire az asszony, aki azonnal teljesítette az úrnője kérését.

A város egyik részében volt egy negyed, amelyet a városlakók bizonyos piszkos negyednek hívtak. Nem véletlenül. Ott tanyáztak a banditák, a bérgyilkosok és azok az emberek, akik valamilyen oknál fogva ki lettek üldözve a társadalomból. Ramonának szüksége volt egy emberre, akit felbérelhet Jack kiszabadítására. Nem érdekelte mennyibe fog ez neki kerülni. Nem veszítheti el a férfit. Így lefizetett egy alakot, aki megígérte, hogy megmenti a férjét, ha szörnyű ítéletet hoz a bíróság. Nortenoval pedig megígértette, hogy hallgat mindenről. Ezzel a tudattal kicsivel megkönnyebbült szívvel tért vissza Ruy házába. Nem akart senkit sem fogadni, nem volt beszédes hangulatában. Az egyetlen, amit akart, egyedül lenni és merengni.

Ramoncita Nortenohoz fordult.

Hol jártatok ilyen sokáig? Jacknél. –hazudta a férfi. Mit tudtál meg? Valóban meggyilkolta azt a fickót. Velejéig romlott ez a Green. –dühödt fel Ramoncita. Én a helyében az anyja miatt aggódnék. Vakon bízik Jackben. Félek is a reakciójától, ha kiderül Green minden rossz tette. –mélázott el Ramona. –Úgy tudtam, hogy ti barátok vagytok. Azok voltunk egészen addig, amíg senor Felipe meg nem halt. Te is azt gyanítod? –kérdezett rá az ügyre suttogva. Biztos vagyok benne senorita Ramona. Ő tette.

Ez borzalmas. –csuklott el a lány hangja.

Az elkövetkező két napban Jack nem fogadhatott látogatókat, így Ramona legközelebb csak a tárgyaláson láthatta ismét. A szíve összeszorult, amikor meglátta belépni a férfit. Jack elhintett egy mosolyt, hogy megnyugtassa az asszonyt. Olyan tehetetlennek érezte magát. Ha most meg is menekül az Ramona közreműködésének köszönhető. Titkon a legjobbakban bízott. Nem akart meghalni, nem akarta csúfosan végezni. A felesége látványa erőt adott neki és bátran állt a vádlottak padjára. A bíró az eskütétel után aprólékosan kérdezgetni kezdte az eset körülményeiről és Jack mindent úgy mesélt, ahogy történt. Egy dolog kivételével. Önvédelemnek állította be a gyilkosságot, ahogy Ramona kérte tőle. Az ő kérését sosem tagadná meg. Ruy persze tudta, hogy a férfi hazudik, ezért direkt úgy csavarta a kéréseket, hogy véletlenül se árulja el magát. A tárgyalás viszonylag gyorsan és gördülékenyen ment, hiszen csak ezt az egy esetet kellett felhozni a férfi ellen és az esküdtszék a felmentés felé hajlott. Ramona boldog volt és alig várta, hogy magához ölelje a férfit. Percek kérdése volt, hogy a férfit ártatlannak nyilvánítsák.

Megkaptam az esküdtszék ítélethozatalát. –a bíró a papíron szereplő végzést kezdte felolvasni. –Jack Green a Bob Harley ellen elkövetett gyilkosság vádjában… Ne hozzon még ítéletet bíró úr! –hallatszott egy hang a bejárat felől és valaki egy fekete lepelben lépett be a terembe. Minden szem rászegeződött és kíváncsian követték a tekintetükkel az egyre beljebb haladó személyt. –Bizonyítékom van Jack Green ellen. Ki maga? –nézett fel a bíró, amire a rejtelmes alak levette a csuklyáját. A fekete palást alatt Marjorie rejtőzött. Az arcának egy részét, ahol a sósav érte maszk fedte. Marjorie? –döbbent le Jack és egy nagyot nyelt. Nálam van az a tőr, amivel leszúrta Bobot. –húzott elő a belső zsebéből egy éles fegyvert. Tényleg ezt a tőrt használta Mr. Green? Nem. –tagadta a férfi. Hazudsz te kutya! –kiabált Marjorie. Mérsékelje magát asszonyom és ha szólni kíván, akkor kérem jegyeztesse elő magát. Nem kérek semmiféle előjegyzést! Én csak annyit akarok, hogy meglakoljon ez a gazember minden bűnéért!

Ramona ide-oda mozgatta a fejét figyelvén a zajló eseményeket.

Az, hogy nálad van nem bizonyít semmit. Ártatlan vagyok! Önvédelem volt! –feleselt Jack. Folyton hazudsz. –nevetett Marjorie. –Na, de most fény derül az igazságra. –az asszony a megszeppent Ramonára nézett. –Ramona, kérdezd meg a szeretett férjedtől, hogy kicsoda a fiad, Felipe Moreno gyilkosa?

Az asszony szemei kitágultak és a szívét csapásként érte a fia halálának a felemlegetése. A szemeivel Jackre tekintett, aki elsápadt és a verejték patakokban folyt róla.

Őt is ugyanolyan aljas szándékkal és ridegséggel ölték meg, mint Bobot. Elég legyen Marjorie! –pattant fel a kis Ramona, aki látta az anyján, hogy a rosszullét környékezi. Nem, Ramona! –feleselt a nő. –Látod, mit tett velem ez az alak? –mutatott az arcára. –Maszkot kell viselnem, mert sósavval elcsúfította az arcomat. Megérdemelted! –kiabálta Jack. –Meg akartad mérgezni a feleségemet! Azért, mert te bujtottál fel! Mi folyik itt kérem? –idegeskedett a bíró is és az esküdtszék is ficánkolt. Hazudsz! Minden szavad hazugság! –állt fel Jack. Mi okom lenne rá? –kérdezte Marjorie. Be akarsz feketíteni Ramona és mindenki előtt! Saját magad járatod le Rex! –Marjorie Ramonára nézett. –Jack gyűlölt téged, amikor elvett feleségül. Arra ment ki a játéka, hogy megöljön téged, és elvegye minden vagyonod. Ehhez előbb a fiadat kellett eltenni az útból, aztán téged. Nyomorult! –Ramona Marjorienak rontott, de Fernando visszarántotta. –A fiamat ne keverd bele! Sajnálom anyám, de Marjorienak igaza van. –állt fel a kis Ramona is. –Láttam a végrendeletet, amiben Jack a főörökös. Ezt csak Felipe kiiktatásával tudta volna elérni. Pontosan. –helyeselt Marjorie és visszanézett Jackre. –Bob felbukkanásával kezdődött minden. –kezdte mesélni. –Egy nap megkérte Jacket, hogy segítsen neki megszerezni a Gonzaga birtokot. Először vonakodott, végül Alex, a fia halála után belement. Megbeszéltük mindent a legapróbb részletekig. Hogyan bájologja vissza magát Ramonához, hogy elvehesse feleségül. Kifundáltuk Felipe meggyilkolását, a végrendelet hamisítását és Ramona megmérgezését. Jack. –Ramona rémülten nézett a férjére. –Igaz ez?

Ramona… Gyerünk Jack! –bíztatta Marjorie. –Mondd csak el bátran, hogy ki Felipe Moreno gyilkosa? Te utolsó…-csóválta a fejét könnyek között Jack és Ramonára nézett, aki azt várta, hogy a férfi tagad. „Akkor, ne hazudj nekem többé, kérlek… Soha, soha többé nem hazudok. Ígérem.” Emlékezett vissza a nőnek tett ígéretére. Ramona Marjoriera nézett, majd a férfi válasza után a tekintete visszatévedt Jackre. –Én vagyok. –vallotta keseredett hangon Jack és Ramonára nézett. A nő alig kapott levegőt, szédülés fogta el. A mellette álló Fernandoban és Ramoncitában kapaszkodott meg. Nem tudott hinni a füleinek. Jack tette. Jack a fia gyilkosa. Ennél nagyobb csapást még nem kellett életében kiállnia. A férfi, akit teljes szívéből szeretett, akinek annyi csalódás után bizalmat szavazott ilyen aljas módon becsapta és elárulta. A bíróság és az esküdtszék visszavonul, hogy újratárgyalja a vádlott ügyét. Addig Jack Greent kísérjék vissza a cellájába.

Jack kifele menet próbált szemkontaktusba kerülni a feleségével, ám az asszony nem nézett rá. Saját fájdalmával volt elfoglalva és magát vádolta minden szörnyűség kialakulásáért. Odakint lepihentek és Fernando egy csésze teát hozott Ramonának, aki rosszul festett ki.

És én még feláldoztam volna magam érte. Ez a gazember nem érdemli meg a könnycseppjeit, anyám. –karolta át a nő vállát Ramona. Hittem neki. –sírta. Szerette, és normális, hogy bízott benne. Ti tudtátok? –nézett a lányára és Fernandora. Nem rég jöttünk rá mi is, amikor átnéztük a birtok papírjait. Szerencsére időben észrevettük, hogy mit akar tenni és még feljelenthetjük hamisításért. Ramona… Anyám, meg kell fizetnie minden szenvedéséért, amit a családunknak okozott! Ramona, azok a papírok érvényesek. Micsoda? –döbbent le a lány. Én is megtaláltam őket, és aláírtam mindet, Mégis miért tette anyám? Ennyire nem lehetett a befolyása alatt? Szerettem Jacket, de az nem jelenti azt, hogy irányíthatott.

Akkor mégis miért írta alá azt a végrendelkezést? Ez a föld már az amerikaiaké. Mi mexikóiak csak névlegesen és csak egy ideig vagyunk birtokában a vagyonainknak. Nemsokára eljön az idő, amikor mindent elvesznek tőlünk. Nem engedhettem meg, hogy a családi örökségünk kicsússzon a kezeink közül. Felipe talán még meg tudta volna védeni, de a halálával minden elveszett ügynek látszott. Az egyedüli örökösöm Jane lett volna, a törvényes lányom. De ő még túl kicsi és bár Jack a gyámja lett volna, mégis mexikói szálon maradt volna a birtokkérdés. Így úgy rendelkeztem, hogy halálom esetén Jack örökölje minden vagyonom, ami Janere szállt volna később. Ezzel átadtam a birtokomat az amerikaiaknak, mégis a családban maradt. Nem tudja senki se elvenni. Jack halálával Janere száll, de már amerikai tulajdonként és nem mexikóiként. Érted? A ti érdeketeket képviseltem. Erre nem is gondoltam. –sóhajtott fel Ramoncita. Neked nem is kellett. –simogatta meg a lánya karját a nő és felállt. Most hova megy anyám? –ugrott Ramona után a lány. Jackhez. –felelte remegő hangon és elsietett.

Ruy közbenjárásával Ramona elérte, hogy beengedjék a fogva tartott férfihez. Az asszony halkan lépkedett előre, hogy a legkisebb nesz se hallatszódjék közeledtekor. Megállt a rácsos cella előtt és Jacket figyelte, aki kezeibe temetett arccal ült a padján és rázkódott az idegtől. A csendesség ellenére megérezte, hogy valaki van ott, és tudta, hogy ha felnéz, Ramona szemeibe kell majd néznie. A szíve majd kiugrott a helyéről, amikor a tekinteteik találkoztak. Jacké szánakozó volt és elkeseredett. Azt sugallta, hogy tudja mi vár rá és, hogy érti Ramona látogatásának okát. Ettől a pillanattól nem menekülhetett. Ramona tekintete dühös volt, csalódott és fájdalmas. A legszívesebben betört volna a cellába és ugyanolyan kegyetlenséggel végzett volna a férfivel, ahogyan ő tette a fiával.

A betoppanó seriff helyettes kinyitotta Ramonának a fogda ajtaját és betessékelte. Jack felállt Ramonával szembe és várta a megaláztatást. Nem kellett sokat váratnia magára, mert Ramona egy pofonnal küldte meg a férfit.

A fiam emlékére esküszöm, hogy a legszörnyűbb büntetést fogom kiszabatni rád. –fenyegetőzött elcsukló hangon. –Jack Ramonára nézett. A szemei könnyesek voltak. –Ez vagy te Jack Green. Egy álnok, pokolfajzat. Elvetted tőlem a legkedvesebbet az életemben. Az annyiszor emlegetett szerelmed is hazug volt és én átadtam magam neked tudatlanul. A szerelmem irántad sosem volt hamis. –védekezett Jack. Elhallgass! –kiabálta Ramona és még egy pofont lekevert neki, de most már intenzívebb volt. –Miért tetted ezt velem? Miért kellett őt elvenned tőlem? Azért, mert te is elvetted a fiamat! –vágott vissza Jack ugyanolyan hévvel. –Neked mindened

megvolt, boldogan éltél miközben én gyászoltam. Abban a hitben éltem, hogy te vagy Alex gyilkosa és ott akartam neked ártani, ahol a legjobban fáj. Sikerült Jack! Megölted a lelkem, és mostanra a szerelmemet is! De te még szeretsz engem, szeretsz Ramona! – a férfi megragadta a nőt a vállánál fogva és magához rántotta. –Az nem múlhat el! De igen, elmúlt! –ficánkolt a nő. –Nem tudom tovább szeretni azt a férfit, aki a legnagyobb szenvedésre ítélt. –Ramona szája sírásra görbült. –Majd belehaltam a fájdalomba, amikor Felipe meghalt és te nem foglalkoztál velem. Azzal voltál elfoglalva, hogy még inkább megnehezítsd az életem. Rájöttem, hogy ostobaságot követtem el. –eresztette el az asszonyt. Mikor? Mégis mikor jöttél rá? Amikor már mindenhez túl késő volt? Igen, Jack. –veszekedett nagy vehemenciával a nő. –Viszont ez nem ment fel téged az alól a kegyetlenség alól, amelyet az irányomba követtél el. – Ramona közelített Jackhez. –Lett volna képed ezzel a titokkal a szívedben leélni velem az életed? Egyszer sem bántott téged a lelkiismereted? Minden nap emésztett belülről a bűnvád, de nem vallottam volna be sosem. Féltem, hogy ezzel elveszítelek örökre. Most mégis elmondtad. Hazudhattál volna, én hittem volna neked. Miért nem tetted azt, miért? –ordította hisztérikusan a kérdést Ramona. Megígértem neked, hogy soha többé nem hazudok neked. De kedves! –szólalt fel cinikus hangnemben Ramona. Szeretlek Ramona. Ez nem szerelem Jack. Akit szeretünk, annak sosem ártanánk aljas szándékkal. Dühös voltam és féltékeny, az isten szerelmére! –tört ki Jack. Te őrült vagy. Talán! Viszont te kergettél az őrültségbe. –Jack ismét magához ragadta a nőt. A szerelmed a végzetem! Eressz el! –bontakozott ki a férfi karjaiból a nő és a kijárathoz tolatott. –Végeztem veled Jack. Életem legnagyobb tévedése voltál és remélem a pokol minden bugyrát megjárod majd. Bocsáss meg! –esett térdre a nő előtt és zokogásban tört ki. Ramona sem bírta visszatartani a könnyeit, de büszkesége és haragja nem engedett neki. Állj fel, Jack! –fogta meg a férfi kezeit, de az nem mozdult. Ekkor Ramona egy hirtelen mozdulattal kilépett mellőle és kiugrott a cellaajtón bezárva azt. Jack nekiesett a rácsoknak és a távozó asszony után nézett.

Ramona odakint már nem tudott a könnyeivel és nekiesve a falnak sírta ki minden fájdalmát. Úgy jött ebbe a városba, hogy megmentse Jacket a büntetéstől, most pedig a halálba kívánja őt. Az érzések kavarognak benne és elhagyatottan érezte magát. Amikor visszatért a családjához mindenki látta rajta, hogy sírt, de senki sem hozta fel neki. Nehéz időket él meg az asszony.

Alig egy óra múlva a bíró ismét összehívta a tárgyalót, hogy felolvashassa a legújabb ítéletet. Mindenki feszülten hallgatott. Jacket is bevezették és a vádlottak padjára állították. Két órája még szabadként távozhatott volna innét, most viszont a halálos ítéletére vár. Bár azt kapna, mert számára nem lenne nagyobb büntetés, mint a Ramona nélküli élet. Az asszony is izgatottan ült az eddigi helyén és Jacket figyelte. Megmagyarázhatatlan kettős érzés volt a szívében, és percenként tört rá a hányinger.

A bíró kész volt kihirdetni az ítéletet.

A vádlott, Jack Green, a Bob Harley és Felipe Moreno elleni gyilkosság ügyében bűnösnek találtatik. Büntetése huszonöt korbácsütés és kötéláltali halál, amire a holnapi nap folyamán, reggel hétkor kerül sor a köztéren nyilvánosság előtt. Fellebbezésnek helye nincs.

Jack Ramonára nézett, akinek a szeméből kiolvasta a valódi érzéseit. Szenved. Most látja utoljára a drága Ramonáját, aki a mindenséget jelentette a számára. A szerelem, amit érez iránta kárhozat a nő számára, egy átok. Jobb is, ha tényleg elhagyja ezt a világot. Mégsem tud nyugodtan meghalni, mert az utolsó gondolata is csak az asszony lesz és a neki okozott gyötrelem.

Ramona úgy érezte, hogy összeszakad a lábai alatt a talaj. Remegett minden porcikája. Egészen hazáig támogatni kellett, ahol lefeküdt az ágyába és az elmúlt pár óra pergett le előtte. Jack holnap meghal és ő egyedül marad a bánatával. A férfi hiányát semmi sem tudja majd elűzni, akármennyire is gyűlöli őt.

Míg Ramona lepihent, addig Adeline és Marta is megkapták a beszámolót. Jack nénikéje rosszul lett a szörnyű hír hallatán s még egy utolsó látogatást tett a fiúnál.

Megérte ez neked fiam? –ült le Jack mellé. Tönkretettem a boldogságunkat. A legnagyobb hibát ott követted el, amikor beleszerettél abba a nőbe.

Amióta ismerem tudom, hogy ő a végzetem. –felelte Jack. Megbántad? Egy pillanatra sem. –mosolyodott el a férfi. –Ramona a legszebb dolog az életemben. Nélküle is ugyanide jutottam volna, de így legalább az emlékeivel fogok meghalni. Jacky, életem. –Adeline sírva magához ölelte a férfit.

Másnap reggel virradóra szép kis tömeg gyűlt össze a téren, ahol az akasztást fogják végezni. Jack egész este fel volt és a múltra gondolt. Azokra a szép időkre, amiket Ramonával töltött. Felkészülve várta a halálos kivégzését és remélte, hogy egy nap visszatér még a földre és újra keresztezi az útját Ramona. A következő életben bebizonyítja neki igaz szerelmét.

Az éjjel Ramona sem aludt egy szemhunyásnyit sem. Kora reggel kiszökött a házból, hogy részt vehessen Jack büntetési eljárásán. Nem vette észre, hogy Marta titkon követi őt. a szolgáló ismerte az asszonyát, és tudta, hogy meg fog jelenni ezen az eseményen. Féltette őt és nem hagyta volna magára egy pillanatra sem. Hallotta, hogy a szobájában zokogott megállás nélkül, amivel az ő szívét is összetörte. Az asszonyát megint árulás érte, és ismét elveszíti a férfit, akit szeret. Gyötrelmek sorozata az élete. Bár ne szenvedne ennyire.

A téren már fel volt állítva a bitófa, és a rúd is, amelyhez kikötözik a szerencsétlent, hogy az akasztás előtt végbemenjen a korbácsolás. Jack unszolva, őrizetben sétált ki a büntető helyiségre. Letérdelt az oszlop elé, amihez kikötötték. A tömegben ekkor megjelent Ramona is, aki fekete fátyollal takarta el az arcát, hogy senki se ismerjen rá. Megrendült, ahogyan elcsattant az első ostorcsapás. A huszonötödik végére már Jack sem ordított és Ramona sem remegett. Mindkettejüket gyengeség ragadta magával. A férfit felállították, de alig bírt megmozdulni is. Meglökték, hogy haladjon a bitó felé. Ahogy lépkedett fel a szemei megteltek könnyekkel és csak egyetlen dologra tudott gondolni. Ramonára. „Alig kapott levegőt a nagy sietségben, de minél előbb látni akarta a seriffet. A kisház oldalának neki támaszkodott, hogy kifújja magát, amikor meglátta neki háttal állva a férfit….Jack! –szólította meg lihegve, amire az említett felé fordult és meglátta a boldogságtól mosolygó asszony arcát. Ramona megemelte a hálóruháját és a férfi felé sietett úgy, ahogy Jack is a nő felé. Örömükben egymás karjaiba vetették magukat. Szorosan ölelkeztek perceken keresztül… Ramona. –suttogta a nő nevét Jack és a szemeibe nézett, majd magához rántva az ajkait az asszonyéra tapasztotta és forrón csókolni kezdte. Ramona először félt visszacsókolni, és heves szuszogással belenyögött az első érintkezésbe, de aztán nem visszakozott tovább és belecsókolt a férfi tüzes szájába. A nő átkarolta a nyaka körül a serifet, miközben Jack a derekánál fogva szorította egyre szorosabban a szerelmét. Hosszú perceken keresztül csókolták egymást a másik bűvöletében. Szívük dobbanása minden egyes másodpercben érzetette a másikkal azt a hatalmas vonzódást és imádatot, ami jelenleg élt bennük…. Jack. –mondta félszeg hangon Ramona. Szemei még mindig le voltak hunyva, ám a kezei már nem a férfi nyaka körül, hanem az arcán voltak. A homlokuk egymást érintették, az orraikkal párhuzamban, csak az ajkaik távolodtak el egy-két centiméterre. Jack még mindig ölelte a nőt. –Még sosem csókolt senki ennyire szenvedélyesen. –Ramona magához húzta a férfi fejét és ismét belecsókolt a férfi ajkaiba, de még izzóbban, mint eddig. Jack szinte összeroppantotta a törékeny testet szerelem teljes ölelésével, de egyiket sem izgatta, csak a pillanatnyi kéj, ami felszabadult bennük.”

Jack arca elmosolyodott, amint visszagondolt az első csókjukra. Nem sejthette, hogy Ramona is ezt az emléket idézte fel, ahogyan nézte a férfi sétáját a halálba. Jack beállt a kötélhez és a tömegbe nézett. Egy gyenge fuvallat kisodorta Ramona arcából a fekete fátylat és egymás szemeibe néztek. Mindkettejük arca nedves volt a könnyektől és dagadt az egész esti sírástól. A hóhér Jack nyaka köré tekerte a kötelet, ami szapora szívverést idézett elő Ramonában és úgy érezte, hogy most hal meg ő is a férfivel együtt. Jack egy szeretleket suttogott, ami következtében Ramona szemei még könnyesebbek lettek és elharapta az ajkát. A szívéhez emelte összekulcsolt ujjait és megrezzent az első dobszó hallatára. Iszonyatosan szenvedtek mindketten és azt kívánták, hogy bár már túl lennének rajta. Ramonát az ájulás kerülgette és leengedte a kezeit. Abban a pillanatban Jack alatt is megnyílt a pad és élettelenül lógott a kötélen. Ramona nem állhatta a látványt és a tömegbe ájult.

Órákkal később tért csak magához. Fogalma sem volt, hogy került haza. Martát találta az ágy mellett gondoskodva róla.

Meghalt, Marta. –ült fel. –Jack meghalt. –sírta Ramona és a szolgáló karjaiba dűlt. Drága asszonyom. –sírt vele együtt Marta is és simogatásaival igyekezett nyugtatni az úrnőjét.

Adeline ki akarta kérni Jack holttestét, de nem adták oda neki. Jack a névtelen bűnözők tömegsírjában kapott helyet, hogy a jövő generációja számára feledésbe menjen. Ramona megengedte neki, hogy visszatérjen velük a birtokra. Számára mindig lesz ott hely.

Mama! –futott Ramona elé Jane. Tessék szívecském? Látni akarom a papát. –nézett fel a gyerek Ramonára, aki elszomorodott. A papa elment, messzire. –vette az ölébe a kislányt. Hazajön? Nem. –csóválta a fejét, amire Jane is elszontyolodott.

Kimentek az udvarra és miután elköszöntek Ruy Coronadotól és a családjától beszálltak a hintóba. Fernando is elkísérte őket, viszont ő egy másik kocsiban utazott Ramoncitával és a kis Alejandroval. A harmadikban pedig Marta, Adeline és Norteno kapott helyet. Senki sem akarta megzavarni Ramonát, mert tudták, hogy egyedül szeretne lenni.

Ramona hintója kifordult Ruyék placcáról és egyenesen a Gonzaga hacienda felé hajtott a kocsis. Az asszony gyötrő emléket hagyva maga után utazott haza, ahol megint csak a régmúlt képe elevenednek fel majd benne. Milyen lesz az élete Jack nélkül? Képes lesz feledni az arcát, a hangját? Tud majd élni az érintése, az ölelése és a csókjai nélkül? Hova kószálnak el azok a csodás pillanatok, amelyeket együtt töltöttek? Miért kellett Jacknek ennyire szívtelennek lennie? Szegény kisfiam, drága Felipém. Bocsáss meg! Nyelte a könnyeit Ramona, és az ablakon nézett kifelé. Bár visszaforgathatnám az időt.

A kocsi gyorsan döcögött ki a városból és messze lehagyta Ramoncita és Fernando kocsiját. A fiatalok kicsivel később indultak útnak, és elvesztették a fonalat. Hamarosan besötétedett és lassan elérték a legközelebbi várost, ahol megállhattak pihenni éjszakára. Addig viszont még át kellett baktatniuk a sötét erdős úton, mely a városba vezetett. A kis Jane elaludt az ülésen és Ramona benne gyönyörködött. Sajnálta szegény kislányát, amiért apa nélkül kell majd felnőnie. De ő ott lesz neki és, ahogy Felipét és Ramonát, őt is tisztességesen felneveli majd. Remélte, hogy a lánya nem kapja meg azt a családi átkot, amelyen ő és Ramona is átesett. Vigyázni fog Janere, mert már csak ő maradt neki. Jack szerelmének legnagyobb záloga. Szerette őt a férfi, minden gazsága ellenére Jack szerette őt. Ezt mindig érezte, még akkor is, amikor rosszban voltak vagy távol egymástól. Őrült szerelem volt az.

Ramona is éppen elszenderedett volna, amikor a kocsis ráhajtott valamire, ami megdobta a hintót. Ramona kinézett az ablakon és látta, ahogyan az ember lezuhan az ülésről és eszméletlenül elterül a földön. Nagyon megijedt és visszahúzódott a kocsiba. Jane is felébredt a nagy morajra és az anyjához ugrott. Ramona átölelte, majd elengedte.

Maradj itt életem. Megnézem mi történt odakint. Egy szót se szólj, jó? –pisszegett a nő és a kislány szófogadóan elhallgatott.

Kinyitotta az ajtót és kiszállt a hintóból. Odasétált a kocsishoz. –Jól van? –érdeklődött, de az alak nem válaszolt. –Lehajolt hozzá és megérintette. Érezte az ujjain a vér melegségét. Ijedten felpattant és hátrálva ment vissza a fülkéhez. Megfordult, hogy beszálljon, amikor egy maszkos alakkal találta magát szemben. –Ki maga? –kérdezte remegve. –Mit akar?

Marjorie üdvözletét küldi. –felelte a fickó és meghúzta a kezében lévő pisztoly ravaszát, amely hason találta Ramonát.

Az asszony neki esett a hintónak, addig a banditák elrohantak. Égető fájdalmat érzett a testén és szédelegni kezdett. Lassan ereje fogytán lecsúszott a földre. Épphogy lehunyta a szemét eszébe jutott a kislánya, aki csendben várta őt a kocsiban. Gyenge volt, de az anyai védelmezés még mindig

erősebb volt minden másnál. Belekapaszkodott a hintó kerekébe és fájdalmak közepette felhúzta magát. Kinyitotta az ajtót és ráesett a lépcsőre.

Mama! –lépett oda a kislány. Jane. –nézett fel Ramona. A kislány látványa még több erőt adott neki és felmászott a kocsiba. Behuppant az ülésre és elterült.

Jane odasietett hozzá és megfogta az anyja kezét, amelyet a lőtt seben tartott. A fejét megtámasztotta az ablak alatti karfa és ülés hajlatában.

Gyere ide, kislányom. Mama, mi a baj? –kérdezte a gyerek. Nincs semmi. –mosolyodott el a nő és felsziszegett. Fáj valamid? Egy kicsit megfájdult a hasam, de semmi komoly. –Ramona kinyújtotta a karját. –Hagy öleljelek meg!

A kislány felmászott Ramona mellé és hozzábújt az édesanyjához. Az asszony egy darabig simogatta a lányát, aki szipogva ölelte őt.

Nemsokára a távolból patkó dobogások hallatszódtak, és az lovas megállt a hintó mellett. Hallani lehetett, ahogy leugrik a lóról és kinyitva a kocsi ajtaját felrugaszkodik a hintóra. Ismét egy álarcos férfi jelent meg Ramona oldalán. Jane felébredt a zajra, ám Ramona tovább aludt. Az alak előrébb mászott és arrébb tette a kislányt, hogy az asszony közelébe férkőzhessen.

Ramona. –a férfi a nevén szólította a nőt, majd levette a maszkját. Jack volt az. A nő hasára pillantott és látta, hogy csupa vér a ruhája. Az ujjait a nyaki ütőerekre helyezte, amelyek nem vertek. –Ramona, egyetlenem. –karolta át az asszonyt és zokogva magához ölelte. – Ha én kegyetlen voltam veled, akkor te még inkább az voltál. -Jack ráhajtotta a fejét az asszonyéra és megcsókolta a homlokát, majd a kihűlt ajkakat. Megsimogatta a bársonyos arcocskát és azokra is csókot lehelt. Az asszony blúza alól kikandikált az a medál, amelyet Jack ajándékozott neki pár nappal ezelőtt. Jack számára ez annyit jelentett, hogy a nő szerette őt azok után is, ami

kiderült. A mama alszik. –szólalt meg a kislány, amire Jack visszavette a maszkját és odanézett. Jane. –fogta meg a kislány kezeit Jack. –Nekem el kell mennem, de mindig melletted leszek, érted? Vigyázni fogok rád. És a mama? –nézett az anyjára a lány. Ő már nem jön vissza többé. Elment a papához? –lábadt könnybe a kislány szeme. El. –harapta el a száját a férfi és magához ölelte a gyermekét. –Nagyon erősnek kell lenned kincsem. A mama és a papa mindig veled lesznek. Érezni fogod. Most elmész? Igen, de a közeledben leszek, jó? Jó. –bólogatott a kislány. Jack egy puszit nyomott a lánya homlokára és még egy utolsó pillantást vetett Ramonára. A szíve elszorult, de már nem tudott még egyszer búcsút venni tőle, mert egy kocsi érkezésére lett figyelmes. Megsimogatta Janet és kiugrott az ajtón, rá a lovára és a távolba vágtatott. Tudta, hogy Ramoncita és Fernando közelednek, mert őket előzte ki nem sokkal ezelőtt. Ha gyorsabb lett volna akkor ezt a tragédiát is elkerülik. Megkapta a sorstól a rá kiszabott méltó büntetést.

„Jack…Tessék életem?...Mihez kezdesz, ha én meghalok?...Ilyet ne mondj! – a férfit szíven ütötte Ramona kérdése… Komolyan, Jack….Utánad megyek….Ígérd meg, hogy nem végzel magaddal! Ígérd meg, hogy nem dobod el az életed!...Nekem te vagy az életem. –Jack szorosabban ölelte a nőt….Nem tudnám elviselni, ha még egy haláleset száradna a lelkemen….Te talán tudnál anélkül a személy nélkül élni, akit a legjobban szeretsz a világon?”

A nap fényesen ragyogott az égen. Délután három óra körül járhatott az idő. Forró nyár tombolt Kalifornia egész területén, ezen a napon mégis kicsivel hűvösebb volt a megszokottnál. Ezt persze senki sem bánta, mert a lágy szellő, amely megbizseregtette az emberek arcát, gyengéden hatott mindenkire. A Gonzaga haciendán, amely már egy másik nevet viselt, mégis mindenki az előzőn emlegette a munkások visszatértek a déli pihenőről és folytatták a napi munkájukat.

Az öreg fűz, amely annyi mindennek a szemtanúja volt és sokat mesélhetne, még mindig ugyanolyan szomorúan állt ott, mint egész életében. Alatta egy alak álldogált és a földet nézte. Öreg volt már, és hosszú ősz haj lapult a kalapja alatt. Az arcát rövid fehér szakáll és bajusz lepte. Letérdelt a sír mellé, amely előbb Angus, majd Ramona nyughelye is lett. A férfi egy rózsaszálat helyezett a fejfa elé.

Boldog születésnapot, kedvesem. –mondta Jack és öregedő kezeivel megsimogatta a földet. A szemei könnyesek voltak. –Már annyi év eltelt és még mindig nem tudtam megszokni a hiányod. A mai napig kérdezem, miért? Miért mentetted meg az életem? –Jack visszaemlékezett az akasztása pillanatára. „Green, -szólt hozzá a hóhér. –Maga nagyon szerencsés ember. Ezt beteszem ide a nyakához, hogy ne törjön el a rántás következtében. –mutatott egy puha nyakmerevítőre a fickó, amely olyan volt, mintha nem is lenne ott. –Egy pár percig lógni fog, aztán levágjuk és gyorsan elviszem a testét. Csak ne mocorogjon, értettem?” Talán nem is akarta. –lépett a férfi mögé Norteno. –Megkért arra, hogy menjek el ehhez az alakhoz és vonjam vissza a kérést, de már sehol sem találtam. Később nem is szóltam az asszonyomnak erről. Bár megtetted volna. –állt fel Jack. –Ez az élet rosszabb nélküle, mint a pokol. Mindenki a megérdemelt utat járja, Jack. Az enyém kegyetlen. –a férfi elmerengett a távolba, ahol feltűnt a kunyhó, ahol annyi szerelmes percet töltött Ramonával. Látta a helyet, ahol gyakorta nézték a naplementét. A folyót, ahova kirándulni jártak. A nagy ház, amelynek a falai mögött ezer és ezer történés lakozik. Gondolj arra, hogy a kislányodat legalább láttad felnőni. –mutatott a távolba Norteno, ahol egy fiatal lány andalgott egy fiú társaságában. –Megszólalásig hasonlít a patroncitára. A természetéről ne is beszéljünk. –nevette el magát a férfi. Jössz vissza a lakba? Adeline aggódik érted. Mondd meg neki, hogy nemsokára megyek, csak még itt akarok maradni egy kicsit Ramonával. Rendben. –bólintott Norteno és elment.

Jack visszafordult a sírhelyhez. Miután visszatért a halálból felkereste Adelinet, aki segédkezet nyújtott egyetlen unokaöccsének. Rajta kívül csak Marta és Norteno tudtak a férfi életben maradásáról. Valamilyen oknál fogva megsajnálták a férfit és nem voltak ők senkik sem, hogy döntsenek a sorsáról. Titokban tartották, és visszahozták a haciendára. Senki sem ismert rá Jackre, főleg a későbbi években nem, mert ahogy öregedett úgy változott az arca is. Ramoncita nem szentelt különösebb időt a munkásokra, mert bízott Norteno szakértelmében. Jane szüleinek a halála után ő lett a kislány gyámja, aki mihelyst betöltötte a tizennyolcadik életévét megkapta a birtokot. Ramoncitát saját anyjaként szerette, és a nő is lányaként nevelte Janet. Tudta jól milyen érzés árvaként felnőni és nem akarta, hogy ez a gyermek az apja iránti gyűlölete miatt szenvedjen. Mellesleg részben, ha nem is vér szerint, a testvére és ennyivel tartozik az anyjának.

Jack megsimogatta a fejfát és egy csókot adott rá. A fejébe emlékek hada özönlött be. A férfi minden nap kijárt a felesége sírjához és fel –felemlegette az emlékeket időrendbe téve. Az elrablás pillanatától kezdve a kaland sorozatokon át, a szerelem fellépő jeleit, az első csókot, a féltékenységet, a bizonyítást, a féltést, Jane születését, az esküvőt. Minden boldog percet, amelyet

együtt töltöttek. Jack behunyta a szemét és elmosolyodott.

„Miért teszed ezt velem Ramona Gonzaga?... Ha te elmész, akkor veled megyek. Ha nem viszel magaddal, akkor inkább meghalok... Valóban szeretsz engem?... Teljes szívemből szeretlek.”