Hoffman Rózsa oktatási államtitkár beszéde az Econventio konferencián Tisztelt Konferencia! Köszöntöm az Econventio Egyesület „Középiskolások pénzügyi ismeretei: tények és lehetıségek” címő konferencia résztvevıit. Engedjék meg, hogy „ A pénzügyi intelligencia, mint a 21. század újabb kihívása címmel mondjak el néhány gondolatot.” Minden idıben sokféle módon közelítették meg a pénz kérdését, s ezek az eltérı megközelítések párhuzamosan éltek egymás mellett sok esetben. Suetonius római történetíró szerint az igen fukar Vespasianus császár mondta, amikor tanácsadói tiltakoztak, mert Rómában megadóztatta a nyilvános illemhelyeket és fürdıket: „Pecunia non olet!” A hagyomány szerint ezzel a szállóigévé vált kijelentésével utalt arra, hogy fontos a költségvetési bevétel, nem a származási helye, a forrása, azaz „a pénznek nincs szaga”. Annak ellenére, hogy a költségvetési források terén ma is ínséges idıket élünk mégsem bíztatom Önöket, hogy ezzel a felfogással azonosuljanak. Ezzel a történelmi idıben szinte párhuzamosan született egy másik felfogás is, amit értékközpontúnak nevezhetünk. Az Újszövetségben kérdezik a farizeusok Jézustól, hogy szabad-e adót fizetniük a császárnak: Mire Jézus a következı pedagógiai gesztussal felel: „Mutassátok az adópénzt! Odanyújtottak neki egy dénárt. Ekkor megkérdezte tılük: „Kinek a képe és felirata ez? „A császáré”- felelték. Erre azt mondta nékik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré; és az Istennek, ami az Istené.” Máté evangéliumának e részlete nemcsak azért érdekes, mert rámutat arra, hogy az adó elkerülése minden korban probléma volt, hanem azért is, mert a kérdezve kifejtı pedagógiai módszer alkalmazásával, a pénz feliratának felmutatásával teszi Jézus világossá, hogy képmutatás áll a kérdés mögött, s a világi, földi kötelezettségek éppoly erıs erkölcsi normákhoz kötöttek, feladatot rónak ránk, mint az örök transzcendens értékek. A gazdasági válság mindenkit rádöbbentett arra, hogy milyen következményekkel jár, ha a pénzügyekkel kapcsolatos döntéseit a szükséges ismeretek hiányában hozza meg egy ország. De arra is, hogy nemcsak pénzügyi mértékkel lehet mérni az országok teljesítményét. Azért érdemes látni, hogy itt számos ország és vállalat vezetıje kalkulált ismeretek birtokában is rosszul dönt és cselekszik, ami nem nyugtathat meg bennünket abban a tekintetben, hogy az egyszerő állampolgár könnyebb helyzetben lenne egyéni döntései meghozatalánál, ha a pénzügyek szakemberei is tévedhetnek. Mi a helyzet, mit fognak csinálni? Magyarország a pénzügyi és gazdasági tanulmányi tudás terén nincs utolsó helyen az unióban, sok kérdésben meg is elızünk számos uniós országot az ismeretek terén egyes pénzügyi kérdéskörökben, ha a Gazdaságkutató Intézet kutatási eredményeire hagyatkozunk. Viszont nagyon rosszul állunk a tekintetben, hogy az ismereteket az állampolgárok hasznosítják-e döntéseik meghozatalakor. Kiderül, hogy csekély mértékben. Ez az eredmény ugyanúgy igaz más területeken is, mint a matematikai vagy természettudományos oktatás. Ha a tantárgyi tudáshoz kapcsolható készségeket, képességeket mérték PIRLS (Progress in International Reading Literacy Study) 4. évfolyamos gyermekek szövegértési képességei terén 2001-ben, jó, sıt az élmezınyhöz tartozó eredményt értek el a magyar diákok. Köztudott ugyanakkor, hogy a PISA-tesztek (Programme for International Student Assessment) 15 éves korú diákjai ugyancsak a szövegértési ismeretet mérı hétköznapi problémákra adandó válasz kapcsán nem tudják nagy százalékban mozgósítani a jól
elsajátított tantárgyi ismereteiket. A magyar diákok nagy része nem képes az ilyen típusú feladatok megoldására önhibáján kívül. A Nemzeti alaptanterv és a hozzá kapcsolódó kerettantervek épp ezért állítják a tevékenykedtetést középpontba. Ami más módon tudja aktivizálni az elsajátított ismereteket, mint a frontális ismeretátadás. Érdemes látni, hogy a pénzügyek helyes kezelése nemcsak pénzügyi szakmai kérdés, hanem az erkölcsi normák morális kérdésével is összefügg. Számos vizsgálat bizonyítja, hogy az iskolai csalások és a késıbbi munkahelyi és gazdasági életben zajló csalások között van összefüggés (Szárny és teher 160. oldal). Leegyszerősítve azt mondhatjuk, hogy az aki az iskolában puskázott gyermekként, felnıttként inkább fog kiskapukat keresni, amikor be kell fizetnie az adóját, mint az, aki normaként tekint a tanulásra. Minden csalás ugyanakkor tudásveszteség, sok csalás tudáshiányt okozhat, és a jelentısen csökkent tudásmennyiség alacsonyabb szintő versenyképességet eredményezhet. (Szárny és Teher) Ahol az erkölcsi normák nem teszik lehetıvé az iskolai csalást, azok az államok nem véletlen gazdaságilag is a legfejlettebbek közé tartoznak, mert a bizalom az ország GDP-jét növelı tényezı. Nem véletlen tőzte ki célul a mostani kormány az erkölcsi megújulást, nem véletlen, hogy a felzárkóztatási program középpontjában a munka és tanulás két fogalma áll, nem véletlen, hogy a Nemzeti alaptanterv egyik fontos kereszttantervi eleme az Erkölcsre nevelés a Gazdasági és pénzügyi nevelés, és hogy a kettı erısíti egymást. De mielıtt a köznevelési rendszer részleteiben elmélyednénk, hadd, jegyezzem meg, hogy a kormányzat számára a pénzügyi kultúra köznevelési rendszer egészére történı kiterjesztése a prioritások között szerepel. Ezért fogadta el az országgyőlés a „lakossági deviza-eladósodás megakadályozásához szükséges kormányzati intézkedésekrıl szóló határozatát”, amely 1. b) pontjában így fogalmaz: „Építse be az általános iskolák felsı tagozatai, valamint a középfokú intézmények tananyagába a pénzügyi rendszer alapismereteire vonatkozó pénzügyi szabályok oktatását, a banki tranzakciók minimális követelményeinek a megismertetését és a fogyasztóvédelmi jogok tanítását.” Tehát a mai kor egyik fontos erkölcsi kihívása össztársadalmi szinten az egyéni és közösségi felemelkedés tekintetében is a pénzügyi kultúra alapismereteinek átadása, meggyökereztetése a következı generációk számára a köznevelés rendszerének egészében. S még egy akcióról, hadd tegyek említést, amely ékesen példázza, hogy a diákság számára is a bajba jutottakon való segítés, a jótékonyság, adakozás érték minden gazdasági nehézség ellenére, s erkölcsi és teljesítı képesség kéz a kézben jár. 73 millió forint győlt össze a tavalyelıtt devecseri, kolontári és somlóvásárhelyi gyerekek részére, a devecseri iszapkárosultak javára az oktatásért felelıs államtitkárság és a Máltai Szeretetszolgálat által szervezett „Százforintos győjtıakcióban”. Amikor a diákság pénzügyi kultúráját fejlesztjük, nem szabad soha errıl az aspektusról sem megfeledkezni. „Kétszer ad, aki gyorsan ad”mondja a közmondás. S nekünk sikerült gyorsan támogatást eljuttatni a rászorultakhoz az adakozó diákok jóvoltából. Joggal tehetı fel a kérdés, hogy eddig miért nem gondolt senki a pénzügyi és gazdasági ismeretek fontosságára. Miért csak most fog össze az állami és vállalati szektor ebben a kérdésben. Valójában évtizedes a felvetés, s ezért beszélhetünk a kérdésrıl, mint a 21. század újabb kihívásáról. Hiszen ha csak a Nemzeti alaptantervek történetét nézzük az 1995-ös Nemzeti alaptanterv Életvitel anyaga a Háztartástan alatt már jelölte a gazdálkodás, takarékosság 2
fogalmát, illetve a Társadalmi ismeretekben a fogyasztás fogalma bukkant fel. Ezzel térve vissza arra az útra, amelyet nagyanyáink kiválóan tudtak a két háború közötti idıben a háztartási pénzügyi kiadások vezetése terén. Csak hát néhány generáció számára kimaradt ez az ismeret. A 2003-as Nemzeti alaptanterv Életvitel fı témakörévé tette a gazdálkodáskultúrát és a fogyasztói kultúrát. Ugyanakkor ez a Nemzeti alaptanterv volt az, amely a közismereteket kihagyta, ezzel megteremtve azt a fából vaskarikát, amely a készségek, képességek elımozdítását tekintette célnak ismeret, tudásanyag nélkül. Az egyensúly kialakításának tekinthetjük túlzás nélkül a 2012-es Nemzeti alaptantervet, amely egyszerre megjeleníti kereszttantervi elemként a már említett Gazdasági és pénzügyi nevelést, az említett kulcskompetenciák mellett, de ezen kívül az országgyőlés határozatának megfelelıen beépíti a különbözı tantárgyakba is a szükséges ismereteket. Így a Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek közismereti tartalmai közé beépült a pénzügyi és gazdasági kultúra 5-8. évfolyamon, miként Földünk-környezetünk része lett „A világgazdaság szervezıdése és mőködésének globális megközelítése, a globális gazdasági kihívások megtanítása”. Az Életvitel és gyakorlat 5-8. évfolyamon a Család, háztartás részeként tárgyalja a Nemzeti alaptantervben a családi gazdálkodás, takarékosság kérdéskörét, illetve pályaorientáció szempontjából terítékre kerül a munka világának ismeretanyaga is. Mindez a középiskolai szinten, 9-12. évfolyamokon, elmélyültebben és szakszerő fogalmakkal ismét elıkerül ugyanezen a területeken. Tehát mondhatjuk, hogy egy szerves fejlıdés megerısítése történt a 2012-es Nemzeti alaptantervben, illetve az egyensúly megteremtése, a tartalomba ágyazott képességfejlesztés koncepciójával a gazdasági nevelés, pénzügyi kultúra terén is. Miként a Nemzeti alaptanterv Fejlesztési területek- nevelési célok Gazdasági és pénzügyi nevelés címő része fogalmaz: „A felnövekvı nemzedéknek hasznosítható ismeretekkel kell rendelkeznie a világgazdaság, a nemzetgazdaság, a vállalkozások és a háztartások életét meghatározó gazdasági-pénzügyi intézményekrıl és folyamatokról. Cél, hogy a tanulók ismerjék fel saját felelısségüket az értékmentı munka, a javakkal való ésszerő gazdálkodás, a pénz világa és a fogyasztás területén. Tudják mérlegelni döntéseik közvetlen és közvetett következményeit és kockázatát. Lássák világosan rövid és hosszútervő céljaik, valamint az erıforrások kapcsolatát, az egyéni és közösségi érdekek összefüggését, egymásrautaltságát. Ennek érdekében a köznevelési intézmény biztosítja a pénzügyi rendszer alapismereteire vonatkozó pénzügyi szabályok, a banki tranzakciókkal kapcsolatos minimális ismeretek és a fogyasztóvédelmi jogok tanítását.” Oktatásirányítási szempontból mondhatjuk, hogy szerves fejlıdés folytatása a pénzügyi kultúra megjelenítése felsı tagozaton és középiskolákban, hiszen korábban Magyarországon alig több mint száz középiskola foglalkozott csak a gazdasági, pénzügyi ismeretek középfokú szinten való átadásával. Csak egy jó példát kiemelve a Pénziránytő Alapítvány munkáját méltatva, amely Pénzügyi Oktatási Programját 25 iskolában indította el 2008-ban, mára a programot használó iskolák száma 70, s ennek 39% gimnázium, a többi szakközépiskola vagy szakiskola. Tehát amikor e program tapasztalatai beépülnek a szakemberek segítségével rendszerszerően a Nemzeti alaptantervbe és a kerettantervekbe, akkor egy jól bevált és 4 év alatt tapasztalatokban gazdagodott, csiszolódott program elemei lettek motorjai a köznevelési rendszer ilyen irányú fejlesztésének. 3
A múlt héten megjelent kerettantervek a Nemzeti alaptanterv logikáját folytatják, tehát nem önálló tantárgyban gondolkodnak, hanem az ismeretek különbözı aspektusait osztják szét. A történelem, társadalmi és állampolgári ismeretek tantárgyon belül ismertetésre kerül a pénzügyi kultúra bizonyos megközelítése. A gazdaság legfontosabb szereplıi, és kapcsolatuk a piacgazdaságban (háztartások, vállalatok, állam, külföld, piac, pénzügyi közvetítık). A pénz funkciói és formái (érme, bakjegy, pénzhelyettesítık, bankkártyák). Az infláció. Pénzintézetek és tevékenységük (betétgyőjtés, hitelezés, kamat, tıke, árfolyam). Egy diák lehetséges gazdasági szerepei (munka, fogyasztás, gazdálkodás a zsebpénzzel). Csak, hogy néhány mozzanatát kiemeljem a mostani társadalmi vitára bocsátott kerettantervnek. A földrajz tantárgy gazdasági alapismeretek címen, 7-8. évfolyamon a közgazdasági látószög kialakításának elsı lépéseit teszi meg. Végül a Technika, életvitel és gyakorlat tantárgy szintén ezen a szinten a munka világával ismertetik meg a diákokat „Továbbtanulás, munkák, szakmák, megélhetés, munkakörnyezetek megismerése” címen. 9. évfolyamtól már bıvülı ismereteket nyújt a történelem, társadalmi és állampolgári ismeretek tantárgy. A költségvetési és monetáris politika eszköztára, szerepe a gazdaságpolitikai célok megvalósításában, A pénzpiac mőködése, megtakarítok és forrásigénylık. A pénzügyi közvetítık helye a nemzetgazdaságban. A vállalkozások helye a nemzetgazdaságban, szerepük a GDP megtermelésében. Munkavállalás szerepe az ismeretek között. A földrajz a világgazdaság jellemzı folyamatait, A társadalmi-gazdasági fejlıdés regionális különbségeit Európában, Globális kihívásokat ad át ezen a szinten. Míg az Életvitel tantárgyban család, otthon, háztartás, életpálya-tervezés, munkavállalás, felnıttkori tanulási lehetıségek kapnak szerepet. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy az iskolák dönthetnek úgy, hogy a szabad órakeretük terhére még további ismereteket adnak a diákoknak a munkavilága, vállalkozói ismeretek, pénzügyi kultúra terén. Ugyanis egy nívós szakember gárda kidolgozta a Pénzügyi, gazdasági kultúra I-II. címő tantárgyat 7-8. és 9-10. évfolyamok számára, de a 11-12. évfolyamon is a tervek szerint lesz erre mód. Vállalkozzunk! I-II. címő tantárgy keretében a vállalkozói alapismereteket szintén 7-8. és 9-10. évfolyamos diákok, a Munkapiac címő tantárgy pedig a 9-10. évfolyamon lesz majd bevezethetı. Reményeink szerint ezzel a lehetıséggel az intézmények élni fognak. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy a kereszttantervi elemként a matematikai oktatásban fel lehet tenni a kamatszámításokat, takarékossággal kapcsolatos szöveges feladatokat, amelyek a pénzügyi kultúra fejlesztését, a pénzzel kapcsolatos kultúra tudatos formálását szolgálják. Illetve más tantárgyakban is az életkori sajátosságoknak megfelelıen és a téma integrálható voltának mértékében szerepelhet a gazdasági, pénzügyi ismeret. Legyen szó akár Magyar nyelv és irodalom órán Móricz Zsigmond Hét krajcár címő novellájáról vagy a bibliai szegény asszony két fillérjérıl. (Luk 21, 1-4) Mindez az oktatásirányítási koncepció összhangban van az Önök kérdésköreinek fı irányával, illetve a kérdéskörök egyes kérdéseivel: munka világa, ország kockázat, bank, megtakarítás, hitelezés, hogy csak néhány témát említsek a legfontosabbak közül. Megkérdezhetnénk, hogy miért nem önálló külön tantárgyként vezette be az oktatásirányítás a pénzügyi kultúrát. Erre nagyon egyszerő a válasz. Az integrált szemlélet hatékonyabb tanulásszervezési mód, mint az elszigetelten megjelenı kis heti óraszámmal rendelkezı tantárgy. Hiszen itt minden tantárgy esetében egy más aspektus megismertetésérıl van szó. A különbözı tudományok más és más megközelítésén keresztül megalapozottabb lesz a diákok tudása. Szeretném Önöket tájékoztatni ugyanakkor arról is, hogy miközben a köznevelési rendszer egészében bevezetésre kerül 2013. szeptembertıl felmenı rendszerben a pénzügyi kultúra tanítása a Nat életbe lépésének részeként, ugyanakkor az intézmények egyéni döntésük alapján önálló tantárgyként is megszervezhetik a szabad órakeret terhére felsı tagozaton és középiskolai 4
szinten is. Nem szabad ugyanakkor titkolni, hogy ez a változás nem az egyik napról a másikra fog bekövetkezni ezen a téren sem, hiszen erre tanártovábbképzések fognak épülni és a pedagógusok kb. 10 éves kemény munkája szükséges ahhoz, hogy a diákok kimutathatóan jobbak legyenek ezen a téren is, mikor befejezik tanulmányaikat érettségi bizonyítvány birtokában az új Nemzeti alaptanterv tartalmait elsajátítva a köznevelés rendszerében. Nem véletlen ugyanakkor az elıadásom címe sem: „A civil szervezetek lehetıségei és teendıi a pénzügyi kultúra fejlesztésében: együttmőködési lehetıségek a közoktatásban”, hiszen számos tevékenység van a pénzügyi kultúra fejlesztése terén is, amit az oktatási ágazat egyedül nem tud elvégezni. Szükség van a civil szervezetek együttmőködésére versenyek szervezésében, szakköri foglalkozások, pályaorientációs elıadások terén, iskolán kívüli gyakorlatok vezetésébe és programok nyújtásában tanulmányi kirándulások során, a pénzvilágnak diákok számára nyújtott takarékossági konstrukció tekintetében. Talán a válság alkalmas arra, hogy a társadalmi érdekek és nem a piaci érdekek mentén összefogjon a kormányzati és verseny szféra a civil oldallal egy konszenzus alapján valóban a hosszú távú érdekek mentén. Miként Kopp Mária fogalmazott: „Történelmi pillanatokban, válságban sokkal erıssebre szıhetı a közösségi háló…” Szükség van pénzügyi ismeretekhez oktatók képzésére, tanári segédanyagok tanagyagok kidolgozására, ezek beépítésére a közoktatásba. Ahhoz, hogy mindez az erıfeszítés eredménnyel járjon, a szektorok összefogására van szükség. Nem szabad felhagyni a központi irányításon kívülrıl jövı kezdeményezésekkel. A Corvinus közgazdasági szakirányt tanuló diákjai például egy program keretében eljárnak vidéki iskolákba és ott elıadásokat tartanak népszerősítve a pénzügyi ismeretek egyes területeit. Az ı fiatalságuk más vonzerıvel tudja ugyanazt a célt szolgálni, mint a kormányzat intézkedései. Vannak önálló kezdeményezések, amelyek kiváló eredményeket érhetnek el önállóan, a maguk területén. Csak néha az ismeretlenségbe veszve nem gyakorolnak olyan jótékony hatást. Összefogva egymást erısítve ez a hatás lehet sokkal intenzívebb és hatékonyabb. Tehát kérem, ne hagyjanak fel az ügy támogatásával és lássák be, hogy együtt könnyebben lehet célt érni. Miként a Bölcsek tanácsa által készített Szárny és teher címő ajánlás fogalmaz: „Minden társadalomra, közösségre igaz, hogy jövıje elsısorban az oktatási rendszerétıl függ. Egy széles támogatottságot élvezı, szakszerő és attraktív oktatási program a jövıbe vetett reményeknek Magyarországon is szárnyakat adhat.”
5
