ALAPÍTÁSI ÉV: 2007 • KIADJA: A HMÉDIA BT. • SZERKESZTI: A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG • FELELŐS SZERKESZTŐ: VARGA GÉZA • SZERKESZTŐSÉG: 6000 KECSKEMÉT, TÓ PART U. 8/C • TEL.: 76/476115 • EMAIL:
[email protected]
N Híröss Naptár www.hirosnaptar.hu
Értékőrző hetilap
A HÉT MŰVÉSZE
DienerDienes Rudolf festőművész „Büszkesége a magyar szelle mi világnak, hogy ennek a nem erre a világra való lélek nek a műve végül is oly élet erősen világra jött, hogy van képünk az ő szemén át is ar ról, ahová rendeltettünk.” (Illyés Gyula)
125
éve, 1889. ja nuár 28án született DienerDienes Rudolf festőművész. Mun kás gyermekkora volt. Bor bélynál, nyomdában, paszo mánykészítőnél inaskodott, hogy a keresett pénzből 1909ben a fővárosba utazva az iparrajziskola után be iratkozhasson az Iparművé szeti Iskola esti tanfolyamá ra. 1910 és 1913 között a Képzőművészeti Főiskolán három éven át Ferenczy Ká roly tanítványa volt. 1911től kezdve rendszeresen kiállí tott. 1917ben az Iványi Grünwald Béla által vezetett kecskeméti művésztelepen, majd a Harisközi szabadis kolában RipplRónai József től tanult. 1919ben a nyergesújfalui művésztele pen és a kecskeméti művész telepen dolgozott; Kecskemét városa számára kétkoronás szükségpénzt tervezett. Folytatás a 2. oldalon
DienerDienes Rudolf
2014. január 31.
VALLOMÁSOK
70 éves dr. Pánczél Gyula tüdőgyógyász főorvos
70
Kerekegyházán született, 1944. január 24én. Nagy sze génységben éltek: édesapja korán meghalt, édesanyja a négy fiútestvért egyedül nevelte. Általános iskoláit szülőhelyén végezte, majd Kecskeméten a Katona Jó zsef Gimnázium tanulója lett. 1962től 1968ig a Sze gedi Orvostudományi Egye tem hallgatója volt. Az orvosi diploma megszerzése után Kecskeméten, a me gyei kórház tüdőgyógyásza ti osztályán dolgozott, 1971ben adjunktusi kine vezést kapott, 1974ben pe dig másod főorvos lett. 1992 óta a BácsKiskun Megyei Tüdőgondozó Intézet inté
zetvezető főorvosa. Élénk közéleti szereplő. 1990 és 1994 között az MDF színei ben országgyűlési képvise lő, az Önkormányzati és Egészségügyi Bizottság tagja volt. Parlamenti munkájával megakadályoz ta a nemzeti parkok szét osztását, ezért 1995ben a Kiskunsági Nemzeti Park vezetői elismerését kapta. A Nemzeti Fórum városi szervezete, valamint a Köl csey Kör Kecskeméti Tago zata alapítója elnöke. Rajong a népzenéért, 2002 óta a Tánczos Péter Citera és Népdalkör tagja, éneke se, több alkalommal elnyer ték az Aranypáva díjat. Sok évtizedes szakmai tevé
6. évfolyam 4. szám
kenységéért 1999ben Kecskemét Városért Egész ségügyi Díjjal jutalmazták, 2009ben a szociális és csa ládügyi miniszter Pro San itate kitüntetését, 2011ben a BácsKiskun Megyei Köz gyűlés elnökének kitüntető díját vehette át. Folytatás a 3. oldalon
Dr. Pánczél Gyula
A JOBBÍTÓ SZÁNDÉK HOZTA LÉTRE
30 éves a Vízmű Vállalat bázisán alapított KVSC
30
BácsKiskun me gye és Kecske mét város vezetői 1984 ben úgy látták, hogy a Kecskeméti Sport Club két szakosztálya, az úszók és a vízilabdázók szakmai és gazdasági té ren való megerősítése el kerülhetetlenné vált. A feladat megoldására a megyei tanács határoza ta alapján a Vízmű Vál lalat lett kijelölve. Benkó Zoltán akkori igazgató sportszerető ember volt, örömmel vál lalkozott minderre. Így a Vízmű Vállalat bázisán 1984. január 26án új klubot hoztak létre. A Kecskeméti Vízmű Sport Club alakuló közgyű lésén – a jegyzőkönyv tanú sága szerint – Benkó Zoltán először fölvázolta a sport egyesület célját, majd el
mondta, hogy a jobb eredmények elérése a cél: „ígérgetés nélkül, jobbító szándékkal akarjuk föllen díteni a két sportágat”. Ezt követően kérte a megyei és a városi sportvezetést, tá mogassák az új önálló sportegyesületet, valamint hatékony munkára biztatta a szakosztályvezetést azzal,
hogy a vállalat biztosítani fogja az éves támogatást. A jelenlévők elfogadták a klub alapszabályát, azután az egyesület elnökévé Szeke res Istvánt, a vízmű főmér nökét választották. Az elnökhelyettes dr. Bodóczky László lett és felállt a hét tagú elnökség is. Folytatás a 6. oldalon
Dobai Gyula edzést tart
A HÉT MŰVÉSZE
DienerDienes Rudolf festőművész
DienerDénes Rudolf: Városliget
2
DienerDénes Rudolf: Kecskeméti cigányputrik
ször is a kép autonómiájá ba vetett meggyőződését, amely a párisi modern fes tők s így az ő számára is le hetővé tette a természet hűséges ábrázolásától való elszakadást, egy absztrak ciós törekvést, amely a for mákat nem a látható valóságnak, hanem egye dül és kizárólag a kép tö rekvéseinek veti alá.” A kiállításnak nagy vissz hangja volt, több dicsérő kritika is megjelent róla, többek között Oltványi Ártinger Imre és Kassák Lajos tollából. „DienerDé nes festői felfogása a fran cia impresszionizmus, illet ve posztimpresszionizmus hoz kapcsolódik, anélkül azonban, hogy a legkevésbé magán viselné az iskolás ság bélyegét” tudósított Kassák Lajos a Munka ha sábjain megjelenő írásá ban, majd így folytatta esszéjét: „Nem felfedező és nem úttörő egyéniség, de par excellence festő, exp resszív, színgazdag. Vonat kozásainak szálait legvilá gosabban Cézannehoz ve zethetjük vissza. [...] képein soha semmi sincs a dologi
DienerDénes Rudolf: Önarckép
Folytatás az 1. oldalról
Később külföldön – Auszt riában, Németországban, Franciaországban és Ang liában – járt tanulmány úton. Művészetére legna gyobb hatással az 1924 és 1931 közötti franciaországi tartózkodása bírt, amikor Párizsban élt, de Bretagne ban és Normandiában is megfordult. 1931ben – abban a re ményben, hogy Magyaror szágon könnyebben fog boldogulni – hazaköltözött Budapestre. Az újrakezdés azonban nem volt könnyű. 1932ben a kassai Kaszinó ban rendezett egy kiállí tást, ahol pénz helyett anyaggal, festékkel és vá szonnal fizettek, de ez is segítséget jelentett ahhoz, hogy dolgozni tudjon. A már addig is franciás festészetet gyakorló Die nerDénes további mun kásságát végérvényesen meghatározták a Párizs ban töltött évek, és ezt az 1937ben, a Fränkel Galé riában rendezett kiállítás is igazolta. Péter András művészettörténész szerint: „Onnan hozta magával elő
ság szűk korlátjai közé szo rítva. Festészetének lényege nem a tárgyi ábrázolás, hanem a tárgyaktól kapott hangulat emlékképpé ala kítása. Nem transzponálás, hanem transzformálás a lélekben.” A kiállítást kö vetően DienerDénes el nyerte a Szinyei Társaság Tájképdíját is. Műveit kezdték vásárolni, és könnyebb éveknek nézhe tett volna elébe, ha nem lép közbe a történelem. 1944ben megszökött a deportálási menetből, és Hatvanból gyalog jutott vissza Budapestre. A pesti gettó egyik pincéjében, az éhhalál szélén érte meg a felszabadulást. Fia és lá nya életét Kmetty János és Szőnyi István családja, il letve DésiHuber István özvegye mentette meg. A szabadság azonban csak rövid ideig tartott, és a szovjet mintára létrejövő kommunista diktatúra háttérbe szorította mind azokat, így őt is, akik nem akartak kiszolgálói lenni. Míg 1946ban másodszor is megkapta a Szinyei Társa ság díját, és 1947ben még sor kerülhetett életében rendezett utolsó egyéni ki állítására, a következő évek zaklatásokat és mű vészi létezésének elhallga tását hozták. Egy napon hiába várta felesége a szentendrei állomáson, ha zafelé tartva, a buszon szívroham érte. DienerDénes Rudolf fő ként posztimpresszionista jellegű tájképeket és csend életeket festett. Intim szo babelsőit, lírai városképeit, bensőséges csendéleteit és portréit olajfestékkel hozta létre, e mellett az akvarell és pasztelltechnika kiváló mestere is volt. Emlékkiál lítását 1968ban rendezték meg a Magyar Nemzeti Ga lériában. Halálának husza dik évfordulójára életmű vét összegző monográfia je lent meg. Munkái gyakran szerepelnek budapesti auk ciókon. Családja művészete bemutatására Toulouse ban emlékházat működtet.
NAPRÓL NAPRA január 31.
100
éve született Boros Lajos tu dományos kutató, mate matikus. Iskoláit szülő városában, Szentesen, vala mint Budapesten, Kecske méten, és Szegeden végezte. A népi mozgalom aktív szer vezőjeként társaival együtt 1940ben Budapesten meg alapította a Bolyai Kollégiu mot, amely 1942ben Györffy István nevét vette föl. A kis kollégiumi közösség első igazgatója Boros Lajos volt. Diplomáját 1940ben szerez te, majd 1944ben doktorált. Katonai szolgálata és az orosz hadifogság után nagy reményeket fűzött egy füg getlen, demokratikus Ma gyarország megvalósításá hoz. A Kereskedelmi és Szö vetkezetügyi Minisztérium ban kapott állást, mezőgaz dasági és szövetkezeti szak értőként több könyvet, ta nulmányt és cikket írt. A szovjet megszálló hadsereg segítségével hatalomra jut tatott önkényuralmi rend szerben azonban nem volt helye az önálló gondolkodás nak. Mivel nem volt hajlandó beiratkozni a kommunista pártba, minisztériumi állá sát elveszítette. A titkos rendőrség állandó zaklatásá nak kitéve az 1950es évek ben mint fizikai munkás tartotta el családját. Az 1956os forradalom leve rése után a Boros család Amerikába emigrált. Mint tudományos kutató a Gene ral Motors és a Monsanto vállalatoknál dolgozott, majd a környezetvédelmi minisz tériumban végzett kutató munkát. Nyugdíjba menetele után Sarasotába költözött. Élénk közéleti tevékenységet folytatott. Többek között a Magyar Baráti Közösség (Itt Ott), a Bessenyei Kör és a Petőfi Klub tagja, a Saraso tai Magyar Keresztyén Egy ház alapítója és presbitere, valamint a Kossuth Klub igazgatóságának tagja volt. 2009. május 9én hunyt el.
VALLOMÁSOK 70 éves dr. Pánczél Gyula tüdőgyógyász főorvos Folytatás az 1. oldalról
„Bár szegénysorban nőttem föl, mégis úgy látom: a világ legszebb gyermekkorát éltem. Őseim egyszerű parasztem berek voltak. Kerekegyháza szélén, egy tanyán laktunk. Nyolc évig naponta 10 kilo métert kellett gyalogolnom az iskola kedvéért. Az első évek ben félvállról vettem a tanu lást, egyszer például oda menet közben úgy belefeled keztem az ibolyaszedésbe, hogy rendesen elkéstem. A mai napig szeretett akkori igazgatómtól, Hazag László tól kaptam is két hatalmas pofont. Tízéves koromban azonban szemtanúja voltam annak, hogy a kuláknak nyilvánított öregapámat vé resre verve bedobják az ud varunkba. Azonnal tudtam, hogy onnan mennem kell! Attól kezdve rákapcsoltam, és igaz, hogy csak egy ga tyám volt, de igyekeztem a tanulással: az utolsó két év ben osztályelső lettem. Az általános iskola vége felé már elhatároztam, hogy or vos leszek. A paraszti mun kához rokonszakmát akar tam választani, innen fakadt a gyógyítás vágya. Mind a kettő ugyanis – ha jól végzik igen mély szinten a termé szet szövetségese. Az orvosok között nem véletlenül emlege tik egyre gyakrabban, hogy a modern orvoslás közben a jó zan paraszti észt nem szabad elveszíteni. Terveimről persze senkinek sem beszéltem, va lószínűleg kinevettek volna. 1958 tavaszán aztán, amikor kiváló osztályfőnököm, Mol
Nehéz, de boldog gyermekkora volt
nár Péter megkérdezte, hogy ki, hová szeretne menni, én csak annyit mondtam, hogy a Katona Gimnáziumba, mert úgy gondoltam, az orvo sihoz az kell. Meglepődött, de támogatott benne. Édesapám ekkorra már földmíves prole tár besorolást kapott, úgy hogy törekvésemet semmi sem gátolta. A kecskeméti gimnáziumi évek szinte csak a tanulásról szóltak. A paraszti világ sa játja volt, hogy ha valaki el ment «úrnak», de visszatért, mert megbukott, az óriási szégyenben maradt. Ennek parancsoló ereje volt, semmi képp sem akartam átélni! A Táncsics Mihály konviktus ban kaptam helyet – szeren csére keveset kellett fizetni érte –, és a szigorú napirend hez tartottam magam. Éb resztővel, ágyazással és reggeli tornával kezdődött a nap, azután megmosakod tunk, átnéztük az aznapi anyagot, reggeliztünk, majd az iskolapad következett. Ebéd után másfél óra kime nőt kaptunk. Én rendszerint barátommal végigsétáltam a Donkanyar kacskaringós ut cáin, üldögéltünk egy keveset a Békáskútnál, azután igye keztünk vissza a konviktus ba. Érdemes volt sietni, mert ahány percet késtünk, annyi napra kaptunk kimenőmeg vonást. Azután silentium mal, azaz tanulással, vacso ra után pedig a tananyag át ismétlésével folytatódott a nap. Este pedig egy kevés szabadidőre, például gomb focizásra is jutott idő. Lehe
Barátjával a konviktus mosdójában
tett tévézni is, de ehhez föl kellett iratkozni, és a romló jegyekkel rendelkezők nem nézhették a többnyire a terv gazdaság dicsőséges eredmé nyeiről szóló műsorokat. Jó poroszos nevelés volt, de nem lázadtunk ellene, és ma sem gondolom, hogy káromra vált volna. 1968ban végeztem a Szege di Orvostudományi Egyete men, majd Kecskemétre kerültem, a megyei kórház tüdőosztályára. Rendkívül sokat tanultam az akkori osztályvezető főorvostól, Jár mai Árpádtól. 1971ben szakvizsgáztam a Korányi Szanatóriumban. 1990 és 1994 között parlamenti kép viselő voltam. S mivel a tü dőosztályon lévő munka ezzel nemigen volt összeegyeztethe tő, orvosi hivatásom mellett döntöttem. 1992ben megpá lyáztam a tüdőgondozó meg üresedett vezetői állását. Azóta itt dolgozom. Annak idején azért válasz tottam a tüdőosztályt, mert édesanyámnak tbcje volt. A pályakezdésemtől húsz éven át gyakorlatilag erről és a tü dőasztmáról szólt a szakma. Megrendítő különbség van aközött, amit akkoriban tud tunk tenni az asztmás beteg gel, és amire most van lehetőségünk. Nap mint nap fuldokló betegeket fogadtunk, mára pedig annyit javult a terápiás és diagnosztikus színvonal, hogy általában já ró betegként el tudjuk látni őket. Vallom, hogy mind azok, akik a gyógyítást, az egészségügyet választottuk élethivatásul, azért vagyunk, hogy az emberek szenvedése in könnyítsünk. Minden be
Igazolványkép a 90es évekből
teggel úgy kell törődnünk, hogy Ő az első és legfonto sabb. Nekem ebben az empá tia segít. Szabadidőmben kertészke dek, galambászom és tagja vagyok a Tánczos Péter Cite ra és Népdalkörnek. A nép dal szeretete édesanyámtól ered, aki sokat énekelt. Már akkor éreztem, hogy Isten csodájában van részem. Mert az bizonyos, hogy a népdalt ő találta ki, aztán megsúgta valakinek, akit arra érde mesnek talált. A legfontosabb persze a családom. Négy fi am van. Hárman már meg gyökeresedtek, a negyedik még gimnazista. A változó világban – nem kevés rafiné riával – igyekszem őt úgy menedzselni, rávezetni az élet értékeinek felismerésére, hogy miközben bármit is csi nál, sohase hagyjon el. Úgy érzem, értjük egymást. Az elmúlt években sokat hallottunk a gazdasági vál ságról. Szerintem az igazi válság a fejekben és a szívek ben van! Nem az anyagiak ban kellene többre, növeke désre hajtani, mert ez öngyil kosság: fölzabáljuk az élet feltételeit, a holnapunkat. A haszonelmélet a jövőnk teme tője. Sokan nem értik ezt, akik meg belátják, azok több ségét a tőke gőgje sodorja to vább. Jobban tennénk, ha egy kicsit visszavennénk és szerényebben élnénk. A keve sebb is elég lenne! A boldog ság lényege ugyanis a terem tett világ csodájának átélési képessége. Ez kevésnek tűnik talán, pedig ez a lehető leg több!” (Lejegyezte: Varga Géza)
Otthonában állatokat nevel, a gyermekkort idézik föl
3
Hiába mondunk bármit, ha nem dolgozunk
Kerekes Antal
80
4
éves Kerekes An tal nyugdíjas ag rármérnök, a Munkás párt BácsKiskun Megyei Szervezetének korábbi al elnöke. Kecskeméten szü letett 1934. január 24én. Egyszerű, napszámos szülők gyermeke. Testvére, Kerekes Sándor híres sportoló, világ bajnoki ezüstérmes birkózó lett. Elemi iskoláit egy ta nyasi iskolában kezdte, és a Petőfi Sándorban fejezte be. 1949tól a kecskeméti Köz gazdazdasági Szakközépis kola, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetem diákja volt. 1959től Bács Kiskun megyei Állami Gaz daságoknál dolgozott: Kis kunhalason kerületvezető, Helvécián termelési igazga tóhelyettes, Városföldön ter melésszervező volt. Közben két évig a kecskeméti Kos suth TSz elnöki feladatait is ellátta. 1982től 1990ig Vá rosföldön az Erdőgazdálko dás munkáját is irányította. A homoki gazdálkodás terü letén számos szakmai sikert ért el. A Mezőgazdaság Kivá ló Dolgozója címet két ízben, az Ifjúságért Érdemérmet 1974ben, a Honvédelmi Ér demérmet 1987ben kapta meg. Aranydiplomáját 2009 ben vette át. Több civil szer vezet munkájában is részt vett, így például a KSC ala pítója és vezetőségi tagja, a Birkózó Egyesület szakosz tályvezetője, a BácsKiskun Megyei Birkózó Szövetség el nöke volt. A Munkáspárt tagjaként az országgyűlési és az önkormányzati választá sokon is több ízben indult.
„Szegény családból szárma zom, még szolgáltam is Bor báspusztán. Tizennégy éve sen a tehenek mellett alud tam a jászolban. Rám lán colták az ajtót az urak, hogy ne tudjak megszökni. Patká nyok szaladgáltak körülöt tem és rajtam. Mégis meg szöktem az ablakon át. Mű ködött a cselédbíróság, és apám kiharcolta, hogy meg kapjam a járandóságaim a leszolgált időre. Emlékszem, hogy szinte mindennap pap rikás krumpli volt az ebéd, amit a vakablakba tettek, és belehullottak a legyek. Persze az urak dőzsöltek, ők libát, kacsát és disznót ettek. Első elemi éveimet egy ta nyasi iskolában töltöttem, azután elhatároztam, hogy inkább városiba járok. Be is iratkoztam a kecskeméti ún. sárga iskolába, és a 7. és a 8. osztályt már ott végeztem. Rongyos, szegény gyerek vol tam, mégis kitűnő tanuló let tem. Szabadidőmben trakto rosként dolgoztam. Nehéz idők voltak! Az egyetem mellett is fizikai munkát végeztem, vagonokat rakodtunk ki. Évekig hulla fáradt voltam, de minden nyáron katonának mentem. Ez nagyon hasznos volt, sok mindent megtanultam. Miu tán elvégeztem az egyetemet, első munkahelyem a Kiskun halasi Állami Gazdaság lett. Ekkor már javában építettük a szocializmust. Meg akar tam nősülni, és akkor öt la kás közül választhattam. Kislányom zeneiskolába írat tam, végül erdőmérnök lett, most Dániában él. 1957ben részt vettem a KISZ megalapításában Gö döllőn, majd 1959ben párt tag lettem. 1964ben a megyei tanácsba is beválasz tottak. Később Helvéciára ke rültem termelési igazgató nak. Borzasztó rossz állapot ban volt az ottani állami gazdaság, de mégis elvállal tam, és néhány éven belül ki tűnő eredményeket értünk el. Erre nagyon büszke vagyok. Persze 1990 óta az is az ebek harmincadjára jutott.
A rendszerváltás egy tragé dia volt. 1990ben korenged ménnyel nyugdíjba mentem, mert elkezdődtek a leépítések. Főágazatvezető voltam ép pen, negyvenen mentünk ak kor nyugdíjba. A munkát persze nem hagytam abba, hivatásos gépkocsi és autó buszvezető vizsgát tettem. Közben elvégeztem egy szá mítástechnikai tanfolyamot, amit mindenkinek ajánlok életkortól függetlenül, mert manapság ez elengedhetet len. Tanultam eszperantó nyelven is. Ez a hobbim, ki válóan lehet levelezni renge teg emberrel ezen a nyelven. Egy litván erdőmérnökkel is eszperantóul tartom a kap csolatot, soksok szakmai in formációt kapok tőle. Külö nösen a fiatalokat bíztatom, hogy tanuljanak nyelveket, de az időseknek sem árthat. Sokan mondják, hogy ha sonlítok Papp Lacira. Min dig is hasonlítottam rá. Magam is birkóztam, de az egyetem miatt abbahagytam. Sokszor meghívtak egy italra vagy kávéra. Nehezen értet ték meg, hogy nem Papp Laci vagyok, hanem Kerekes An tal agrármérnök. A civilekkel nagyon fontos a kapcsolat. Az Erdészeti Egye sületnek és az Agrár Civil Szervezetnek is tagja vagyok. Bár nem vagyok erdész, so kat dolgozom ezen a területen is. 1980ban miniszteri okle velet kaptam erdészeti mun
A két Kerekes fiú
kámért. Most, mikor mindent a piac, a pénz határoz meg, rendkívül fontossá vált a ter mészet és az erdők védelme. A tiszta ivóvíz, az ápolt kör nyezet alapvető feltétele az ember létének. Ezt nem győ zöm elég alkalommal hang súlyozni. Persze a legfon tosabb a példamutatás. Hiá ba mondunk bármit is, ha nem dolgozunk, és nem mu tatjuk meg másoknak, ho gyan kell okosan gazdál kodni. Nyolcvan évesen is vannak még terveim. Tavasszal «visszatérek» a politikába, mert szeretnék még segíteni az embereknek. Vágyom gyermekeim, unokáim sikere it meglátni, életük alakulá sát is követni, s ha lehet, segíteni nekik! Végül pedig – talán egy kicsit önzőnek tű nök –, de a koromhoz képest tűrhetőnek mondható egész ségemet is jó lenne megőriz ni. Egyrészt szellemi frisses ségre törekszem: több nyug díjasklub munkájában is részt veszek, és sokat olvasok, írok is. Tavaly például az egyetemi évfolyamunk ki adott egy könyvet arról, hogy hogyan hasznosítottuk az ott tanultakat, és a bemutatón az én írásomat emelték ki, mint a legösszetettebb, leg változatosabb anyagot. Más részt a fizikai állapotomra is ügyelek, minden nap meg mozgatom magam, tornázom vagy épp kertészkedem.”
Papp Laci hasonmása
A népi irodalmi értékek ápolója
70
Szabadfogású birkózóként délmagyarországi bajnok (1962)
éves Kovács Ist ván József nyug díjas üzemmérnök, költő, a BácsKiskun Megyei Költők és Írók Baráti Kö re elnöke. Budapesten született 1944. január 27 én. Elemi és középiskoláit a fővárosban végezte, majd 1973ban üzemmérnöki dip lomát szerzett. Néhány évig Szolnokon dolgozott, azután 10 évig a Kiskőrösi Vegyes KTSZ részlegvezetője volt. 1986tól az Alföldi Tüzép munkatársaként 3 megye műszaki ellenőri feladatait látta el. Közép és elsőszámú vezetőként is emberséggel és kellő vezetői tehetséggel szolgálta a villamos szakmát. Gyermekkora óta foglalko zik versírással Az Őszidő című országos nyugdíjas ma gazin tudósítója, rovatveze tője; a Védelek, a Népi Krónika, az Üzen a homok és a Jelenlét szerkesztője. Ver sei – melyek közül többet ja pán és török nyelvre is lefordítottak – eddig 101 an tológiában jelentek meg. 7 verseskötete jelent meg; az Igaz Barát című zenés, verses CD társszerzője. Iro dalmi, szerkesztői és köz művelődési munkásságáért 2003ban Pilinszky János díjat, 2006ban Fehér Mária alkotói díjat, 2007ben Kecs kemét Közművelődéséért Díjat kapott. 2010ben a Magyar Kultúra Lovagja lett.
„Életem mindennapjai már összeforrtak ezzel a csodála tos várossal, de nem vagyok tősgyökeres kecskeméti. Bu dapesten születtem, drága jó szüleim harmadik gyermeke ként. Az egyik, ami az élete met meghatározta, az a testvéri szeretet, amelyet az anyatejjel szívtam, szívtunk magunkba, és amely még a mai napig is valami különle ges kapocs közöttünk a testvé reimmel. A másik meghatá rozó élmény egy szomorú ese mény, az ’56os tiszakécskei sortűz, ahol kisgyermekként apám kezét fogva, a himnuszt énekelve lőttek közénk. Apám lábát eltalálták, engem csak szilánkok értek, és a halottak alól kihúzva egy életre szóló lelki trauma kísér. Az iskolák lényegesek az em ber életében, de foglalkozá sunk az élet útvesztőjében gyakran változik. Nagyon sok ember teljesen mást csinál, mássá válik, mint amit ta nult az iskolában. Budapes ten végeztem el a Bláthy Ottó Erősáramú Ipari Techniku mot, és utána a villamos szakmában találtam meg ke nyérkereső foglalkozásomat. Szerettem ezt a szakmát, és lehetőséget kaptam az élettől, hogy számos ágazattal még megismerkedjek. Felsőfokú iskolámat, a Munkavédelmi és Villamos Biztonságtechni kai Technikumot már felnőtt koromban végeztem el. Az ak tív munkavállaló tevékenysé
A Kecskeméti Kodály Kórus tagjaként (1983)
gem elmúlt 42 éve alatt vol tam TMKvezető, elektroni kus energetikus, műszaki el lenőr. A műszaki végzett ségem mellett számos más jellegű tanfolyamot is elvé geztem. A birkózósport terüle tén segédedzői oklevelet sze reztem, és egy egyéves újság írói tanfolyamot is kijártam. Emellett autodidakta módon tanultam pszichológiát, filo zófiát, stilisztikát, irodalom elméletet, irodalomtörténetet és poétikát. A versekkel, az irodalommal már gyermekkorom óta fog lalkozom. Mivel édesapám is írt verseket és Sándor bátyám a kiskunfélegyházi Móra Fe renc Gimnázium diákköltője volt, így családi hagyomány nak számított nálunk a vers írás, valamint a költészet és az irodalom szeretete. Hozzá járult még első tanító nénim, Ősapay Erzsébet zene és vers szeretete is. Első verse met hétéves koromban, 2. osz tályosként írtam 1951ben, melyet le is közölt a Pajtás gyermekújság. Később műve im a Magyar Ifjúságban je lentek meg. A publikálásban azután kimaradt 15 év, ekkor csak az asztalfióknak írtam. A rendszerváltás előestéjén a Turai G. Kamil által megje lentetett Bácskapocsban, va lamint az Amatőr Költők és Írók Szövetségéhez (később az AKIOSZhoz) tartozó kiadvá nyokban (BácsKristály, Bu dapesti Kristály, Szárny próba) jelentek meg ismét verseim. A budapesti Kláris és Népi Krónika, valamint a Magyar Jövő irodalmi lapok nak rendszeres levelezője va gyok, és ezek is számos íráso mat közölték. A legtöbb tudást autodidak ta módon szereztem, de mes teremnek tekintem Czine Mihályt, aki 1962ben, az érettségi után első nyilváno san felolvasott verseimet mél tatta Tiszakécskén. Később Antalfy István Pilinszkydí jas költő lett a segítőm. Az év tizedek során neves költőkkel és írókkal is találkoztam – Keresztúry Dezső, Páskándy Géza, Fodor András, Faludy
Kovács István József
György, Gyurkovics Tibor, Buda Ferenc –, akik írásaik kal vagy személyes beszélge téseikkel, levelezéseikkel nagy hatással voltak rám. A BácsKiskun Megyei Köl tők és Írók Baráti Köre egyik alapító tagja vagyok, 1997 óta a közösség vezetője. A népi irodalmi értékek és identitá sunk, nemzeti egységünk ápo lása mellett törekszünk a kortárs irodalommal való kapcsolataink mélyítésére. Legnagyobb eredményünknek azt tartom, hogy a politikai és a társadalmi változások vi harai közben is sikerült tal pon maradnunk. Látványos siker a kör tagjai által megírt és kiadott 130 kötet, a több száz antológiában és újság ban való megjelenés is. Meggyőződésem szerint 70 év után az ember belép életé nek azon utolsó szakaszába, ahol összegez, számot vet ed digi életével, és már csak ren dezgeti a meglevőket. A jövő ben visszafogottabban kívá nok részt venni a különböző irodalmi társaságok munká jában, és a nyilvános szerep lésekből is kevesebbet fogok vállalni, hiszen tetemes mennyiségű gyűjtött és saját ihletésű irodalmi anyag vár feldolgozásra. Szeretném pél dául megjelentetni a baráti kör elmúlt 25 évének króniká ját. Ezért is határoztam úgy, hogy ez évben lemondok a kör elnöki tisztségéről. Munkáju kat tiszteletbeli elnökként ter mészetesen továbbra is segí tem majd. Bábáskodni fogok a 2013ban kísérleti céllal lét rejött Ágasegyházi Írótábor ez évi továbbfejlesztésében, meg valósításában is.”
5
A JOBBÍTÓ SZÁNDÉK HOZTA LÉTRE
30 éves a Vízmű Vállalat bázisán alapított KVSC Folytatás az 1. oldalról
A munka megkezdődött, és hamarosan jöttek az első eredmények. Az úszószak osztály vezetője dr. Dobai Gyula volt. A kiváló sportem ber tanítványai futószalagon szállították a sikereket. A pó lósok is eredményesen szere peltek, feljutottak az OB Ibe, és három évig az első osztály ban játszottak. Később, 1993
Az alakuló közgyűlés jelenléti íve (1984. január 26.)
ban ők kiváltak a KVSCből, azóta önálló egyesületként működnek. 2003ban Szekeres István Szigeti Tibornak, a BÁCSVÍZ főmérnökének adta át az el nöki feladatokat. A klub új vezetője – elkötelezett víz ügyi dolgozó, ma már 36. éve a BÁCSVÍZ munkatársa, napjainkban vezérigazgató helyettese – két hét gondol
Dobai Gyula versenyzőként ... ... és edző korában
kodási idő után elvállalta a tisztséget. Néhány hónappal később egy bajai úszóverse nyen megérintette a látvány, hogy milyen hőfokon tudják a gyerekek átélni a sikert és a kudarcot. Tudva azt, hogy a fiatalok a napi két edzés, több tíz kilométer úszása mellett az iskolában is helyt állnak, úgy gondolta: jól döntött, ez jó ügy, ezért érdemes dolgozni!
a középső sorba a hátsó sorban, kö
GONDOLATOK a BÁCSVÍZKVSC MÚLTJÁRÓL, JELENÉRŐL
6
A klub megalakulása szá momra a jogfolytonosságot jelentette: a KSCből átvett úszók és vízilabdázók itt sportolhattak tovább. Első szép élményem a pólósok OB Ibe jutása volt. Önjo gunkon, azaz a másodosz tályt megnyerve jutottunk föl, és ott három évet töltöt tünk. A későbbi években fo lyamatos utánpótlást tud tunk biztosítani, a kötelező iskolai úszásoktatásból ki került gyerekek a sportisko lán keresztül érkeztek a klubba, és itt igazi otthon ra leltek. Ma a KVSC ismét egy fellendülő időszakát éli, amit a felnőtt és a kor osztályos bajnokságban el ért eredmények is igazol nak. Úgy gondolom, a sportiskolai kapcsolat a si keres jövő garanciája lehet. (dr. Bodóczky László, a KVSC alapítója, korábbi elnökhelyettese)
A kecskeméti vízilabda a KVSC égisze alatt erősödött meg. Sokat köszönhettünk a vízmű vezetőjének, Benkó Zoltánnak, aki favorizált bennünket – ő volt akkor mondhatni a tótumfaktum, nélküle nem lehetett sem mit sem csinálni –, és per sze sokat tett a fejlődésért Szekeres István klubelnök és Nyári Ferenc szakágve zető is. A pólósok fölkerül tek az első osztályba, ez volt a csapat fénykora. Igaz, én nem láttam reálisnak – sem anyagi szempontból sem a játékosanyag tekintetében – az OB Iet. Légiósokat kel lett volna hozni ide, külföl di játékosokat szerződtetni, de erre már nem jutott pénz, én meg egyedül csak a munkámat tudtam hoz zátenni. Le is mondtam a szakosztályvezetői posztról. Sajnálom, hogy félelmeim utólag beigazolódtak.
Az idő elmúltával és ko romra való tekintettel a szakosztály vezetésében már nem vállalok szerepet, de a mérkőzéseken segítő ként részt veszek, és azokról tudósítom a sajtót. Öröm mel látom, hogy a kicsik ügyesek, tehetségesek, szé pen fejlődnek. Drukkolok nekik akkor is, ha felnőve elkerülnek más városba, egyetemre. (dr. Garay Géza, a vízilabda szakosztály korábbi vezetője) 10 éves voltam az új klub megalakulásakor, és gye rekfejjel nem sokat vettem észre a változásból. Arra emlékszem csak, hogy új edzőm lett. Dr. Dobai Gyu la nagyszerű ember volt, sokkal erősebb edzéseket tartott. Reggel hatkor már csobbannunk kellett, és dél után is edzettünk. Jó lég
körben voltunk együtt, szerettem járni oda. Elju tottunk külföldi edzőtábor ba is, és persze gyakran versenyeztünk. Tízentizen négyen voltunk a csapat ban, jó társaságot alkot tunk. Napjainkra teljesen meg változott a helyzet, most a másik oldalon vagyok. Már nem járok minden nap az uszodába, nem nézem az edzéseket, ezt a szakembe rekre bízom. Rengeteg problémát kell így is megol danunk. Úszó fejjel nem is gondoltam, hogy mekkora háttérmunka kell a műkö déshez, ahhoz, hogy a tör vényeknek megfelelve bizto sítani tudjuk a gyerekek fejlődéséhez szükséges felté teleket. (Homola Anett, az alapítás idején a KVSC úszója, jelenleg a klub ügyvezető elnöke)
Néhány év következetes munkája után ismét jönni kezdtek az eredmények, amelyben komoly érdeme volt a 2007ben az egyesület hez érkező Budavári István vezetőedzőnek is. Az úszók nemcsak a korosztályos ver senyeken, hanem a nemzet közi megmérettetéseken is sikeresen szerepeltek, de a búvárúszók – akik 2008ban csatlakoztak a klubhoz – is folyamatosan hozták az ér meket. A fejlődés azóta is tö retlen. Földházi Dávid,
Csapatkép az első évekből, an, balról a második Homola Anett, özépütt dr. Dobai Gyula vezetőedző
Mészáros Dániel és Tejes Pé ter már letette a névjegyét, de a többi versenyző is tehetsé ges: a Jövő Bajnokai prog ramban az egyesület 11 sportolója vehet részt. Jól jel lemzi a jelenlegi helyzetet az a szakmai mutató, mely sze rint az elmúlt négy évben a Magyar Úszó Szövetség országos ranglistáján a BÁCSVÍZKVSC a 10 leg eredményesebb egyesület kö zé tartozott, 2012ben a bajnokságokon rajthoz álló klubok között az 5. volt.
Az új fedett uszoda nagy szerű lehetőségeket biztosít a kecskeméti úszók számára. Nemcsak edzeni, versenyezni is „hazai pályán” tudnak. Nemzetközi viadalokat ugyan nem lehet itt tartani, mert kevés néző számára van hely, de hazai versenyeket évről évre szerveznek, több országos bajnokság rendezési jogát is elnyerték már. Az egyesület vezetői, spor tolói és azok szülei, valamint a három évtized történései ről tudósító újságírók január
Balog Gábor hátúszó, kétszeres magyar bajnok, a klub első olimpikonja és Budavári István vezetőedző
24én egy kis házi ünnepsé gen emlékeztek meg az év fordulóról. Szigeti Tibor, a klub elnöke köszönetet mon dott mindenkinek – verseny zőknek, edzőknek, szülők nek, szponzoroknak, Kecske mét városának –, akik hoz zájárultak ahhoz, hogy a BÁCSVÍZKVSC stabilan és eredményesen működhes sen. A 30 éves jubileum hi vatalos ünnepségét az idei BÁCSVÍZ Kupa keretében május utolsó napjaiban tart ják meg.
Szigeti Tibor, a BÁCSVÍZKVSC elnöke
Források: *artportal.hu *A Szabadság – Munkáspárti hetilap *Csodaszarvas műkereskedelmi portál *Katona József Könyvtár *Kecskeméti Életrajzi Lexikon *Ki Kicsoda Kecskeméten *Kisvarsányi Géza: Búcsúzunk *Kortárs Magyar Művészeti Lexikon *MontázsMagazin, 2014 *Nyugati Magyar Irodalmi Lexikon *Sarasotai Magyar Hirmondó, 2009 *Weninger Endréné: Interjú Kovács István Józseffel, a BácsKiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körének elnökével
7
