HÍRLEVÉL. Közép-európai Egyetem Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont

BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL !

!

!

!

!

!

!

!

!

!

!

2013 ősz

Közép-európai Egyetem Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont

BEKÖSZÖNTŐ Kedves kutató Családjaink! Eljött az ideje a híradásnak a sok közös munkáról, ami a Ti segítségetekkel valósult meg az elmúlt évben a Babakutatóban. Köszönjük!

AZ IDEI HÍRLEVÉLBEN I. Az elmúlt évben ... II. Kutatásaink -

Én és ÉN SAKKTÁBLA ELBÚJT, KÖDDÉ VÁLT... NÉZD, CSÉSZE! KETTÉVÁLÓ LABDÁCSKÁK LÁPEGETŐ BABÁK TAKARÁS és ELTŰNÉS A BESZÉLGETÉS JELEI HOZZÁM BESZÉLSZ? ADNI és ELVENNI

III. Hírek a laborban IV. Kiköszöntő

-

JÓTETT HELYÉBEN.. BANÁNHÁMOZÓ SÍPOK A DOBOZBAN BORSÓSZEMEK VÉLETLEN vagy SZÁNDÉKOS? ITT VAN... Ó, OTT VAN! KANDIKÁLÓ HERNYÓCSKA EGYENLŐ ELOSZTÁS CICA, MACSKA, TACOK

2

B A B A K U T A T Ó HÍRLEVÉL AZ ELMÚLT ÉVBEN... Az elmúlt évben nagyot nőtt a Babakutató csapata, és ezzel a babavizsgálatok száma is. Az év folyamán 30 féle, babák fejlődésével kapcsolatos kutatás folyt a Babakutatóban, ennek egy része korábbi vizsgálatok folytatása volt, egy részéről az idei hírlevélben számolunk be, és van olyan, ami csak az elmúlt hetekben-hónapokban indult újára. Ti is tapasztalhattátok, hogy időnként a babafogadó tereink a nagy zsizsgésben szinte családi napközivé alakultak - tesók, apukák, barátnők és nagyszülők koszorújában. Köszönjük, hogy eljöttetek hozzánk, nem is egyszer, sokszor - mindannyiunk számára nagy élmény volt ilyen nyitott és kedves családokkal dolgozni!

Nem csak a Hírlevelünkben, hanem a tudományos közösségben is jelentek meg munkáink. A Tájékozódás a társas világban (Navigating the social world) című könyvben két fejezet jelent meg csoportvezetőink tollából: a természetes pedagógiáról és arról, hogy a csecsemők miként értik meg a cselekvéseket okokozati viszonyok alapján. Egy másik könyvfejezet a kommunikáció és az eszközhasználat elméleteit foglalta össze a Gyermek fejlődés és viselkedés (Child development and behaviour) című kötetben. Tudományos cikk pedig szintén két témában született: az egyik a kommunikációs jelzések (szemkontaktus és a dajkanyelv) megértését és feldolgozását vizsgálta 5 hónapos csecsemőknél (‘Pillantás és hang’ cikkünk a 2010-es hírlevélben), a másik pedig 15 hónapos babák társas hierarchiáról kialakított tudásáról számolt be (‘Cica, malac, nyuszi’ a 2012-es Hírlevélben). Ezekben az eredményekben Ti is meghatározó részt vállaltatok, köszönjük! Fogadjátok szeretettel első kézből az elmúlt év kutatási eredményeit! Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont - Babakutató - HÍRLEVÉL 2013 ősz

3

B A B A K U T A T Ó HÍRLEVÉL VIZSGÁLATOK ÉS EREDMÉNYEK VÁLTÁS Felismerik-e magukat a 4 hónapos babák?

FORGÁCS Bálint és TÉGLÁS Ernő Vizsgálatunk neve, "Switch", magyarul annyit tesz "Váltás", ami feltételezésünk

szerint

egy

korai,

három

hónapos

kor

körül

megjelenő

viselkedésbeli változásra utal. A születést követő első pár hónapban a csecsemők egyik komoly szellemi teljesítménye, hogy az őket körülvevő világ intenzív ingereggyütteséből megtanulják kiszűrjni, hogy nagyjából meddig is tartanak saját testük határai. Ennek érdekében szisztematikusan figyelik - nézik, hallgatják és érintik meg - önmagukat.

Ebben a vizsgálatban 4 hónapos babáknak mutattunk egymás mellett két filmet: az egyiken a maguk valós idejű felvételét látták, a másikon pedig szintén saját magukat, de néhány másodperccel korábbról. A képen látható “babák” egyike tehát akkor mozgott, amikor a baba maga is, a másik mozgása viszont úgy tűnhetett, mintha “válaszolgatna”, kommunikálna vele. Arra voltunk kíváncsiak, vajon ezek a nagyon fiatal babák tesznek-e különbséget már a “két baba” között, illetve jobban kedvelik-e saját maguk valós idejű képét, mint egy lehetséges “társas szereplőt”. Vizsgálatunkban arra szeretnénk választ kapni, hogy a babák - és végeredményeben az emberek - társas képességeinek gyökerei az ingerek milyen finom jellemzőiből (időzítés, intenzitás, stb.) fakadnak. A "váltás" tehát feltehetően az én és a külvilág megkülönböztetésétől az én és a másik (és a külvilág) elkülönítése irányába történik, már az egészen korai csecsemőkorban. Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont - Babakutató - HÍRLEVÉL 2013 ősz

4

B A B A K U T A T Ó HÍRLEVÉL SAKKTÁBLA

KÖLLŐD Bori Ebben a vizsgálatban arra voltunk kíváncsiak, mit tapasztalunk akkor, ha a babák csak a szemük csücskéből pillantanak meg valamit, és mire odanéznek - Hopp! - már el is tűnt. Vajon ki lehet-e mutatni ilyen korai életkorban a látáshoz kapcsolódó oldal specifikusságot vagyis lateralitást? Felnőtteknél egyérteműen kimutatható, hogy ha egy tárgy a látómezőben nagyon oldalra esik, a látásért felelős kétoldali agyi területek közül csak az egyik oldal kerül aktivitásba, mégpedig az ellenkező oldali. Hat hónapos kisbabáknak a képernyő közepén egy apró mozgó figurát mutattunk, miközben időről időre a jobb vagy a bal oldalon egy sakktábla minta villant fel, olyan rövid időre, hogy mire a babák odakapták a fejüket, már el is tűnt. Így csak az érzékek szintjén sejthették, hogy láttak valamit, de megszemlélni nem tudták. A vizsgálat ideje alatt NIRS* felvételeket készítettünk a babák agyi tevékenységéről a látásért felelős központok területén. Bár a hat hónaposoknak a felnőtteknél valamivel hosszabb időre van szükségük, hogy a tekintetüket egy érdekes dologra irányítsák, mégis azt találtuk, hogy a sakktábla mintákat

- bár csak a másodperc

töredékéig (300ms) jelentek meg - időről időre elcsípték. Így történhetett, hogy bár a sakktábla minták idején megnövekedett aktivitást találtunk a látásért felelős agyi központokban, a jobb és bal oldali észlelés között nem talátunk jelentős különbséget. NIRS*= A NIRS egy olyan agyi képalkotó eljárás, amely a fényvisszaverődés segítségével méri az agyterületek aktivitását. Erről a módszerről részletesebben a 2012-es Hírlevelünkben olvashattatok.

Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont - Babakutató - HÍRLEVÉL 2013 ősz

5

B A B A K U T A T Ó HÍRLEVÉL ELBÚJT, KÖDDÉ VÁLT, ELVEGYÜLT...

SZABÓ Eszter Régóta foglalkoztatja a kutatókat, mikortól és hogyan tudják a babák, hogy a tárgyak nem szűnnek meg létezni, akkor sem, ha éppen nem láthatóak a számukra. Ezt a képességet tárgyállandóságnak nevezik. Például: tudja-e a baba, hogy a kedvenc játéka akkor is ott van mellette; ha azt letakarjuk valamivel, elkezd-e keresgélni utána? Ez csak akkor lehetséges, ha a baba megformált egy emlékképet a játékról és fenntartja azt akkor is, ha nem látható a tárgy. Korábbi vizsgálatokban a tárgyállandóság meglétét finom mérési eszközökkel, már 3 hónapos korban is kimutatták. A jelen kutatásban két kérdést vizsgáltunk. Az első, hogy mely agyterületeket használják a 6 hónapos csecsemők az ilyen jellegű események feldolgozásakor. A második, hogy hasonló folyamatok zajlanak-e le az agyban olyan esetben is, amikor a tárgy vizuálisan látható marad, de mégis ‘láthatatlanná’ válik a baba számára (azaz elvegyül több hasonló tárgy között). A vizsgálat során rövid filmeket mutattunk be, melyekben a képernyőn megjelent egy béka, ami ezután vagy bement egy paraván mögé (a baba valószínűleg emlékszik hogy a béka ott van, pedig nem látható már) vagy sok egyforma béka közé (beleolvad a tömegbe, a baba nem tudja követni, melyik békát figyelte eddig). A vizsgálat ideje alatt NIRS* felvételeket készítettünk a babák agyi tevékenységéről. FŐSZEREPLŐ BÉKA BEMUTATÁSA

A BÉKA ELREJTŐZIK A TÖMEGBEN

A BÉKA A PARAVÁN MÖGÉ BÚJIK

Előzetes eredményeink alapján úgy tűnik, hogy a két folyamat hasonló agyi területeket aktivál, ami azt jelzi számunkra, hogy a kisbabák valószínűleg hasonló folyamatokat használnak egy tárgy reprezentációjának fenntartására (amikor azt már nem látják) mint egy tárgy megnehezített térbeli követésére (amikor az elvegyül a tömegben). NIRS*= A NIRS egy olyan agyi képalkotó eljárás, amely a fényvisszaverődés segítségével méri az agyterületek aktivitását. Erről a módszerről részletesebben a 2012-es Hírlevelünkben olvashattatok.


6

B A B A K U T A T Ó HÍRLEVÉL NÉZD! CSÉSZE!

Vajon a kisbabák értik-e, A kommunikáció szerepe a kategorizációban hogy a képek tárgyakat Eugenio PARISE szimbolizálnak? Vajon az olyan kommunikatív jelzések, mint a mutatás vagy szóbeli megnyílvánulások („Látod?”, „Nézd csak!”) segítenek-e a 9 hónapos kisbabáknak, hogy összekapcsolják egy tárgy képernyőn megjelenő képét a tárgykategóriával, amelybe a kép tartozik (például egy csésze képe és a tárgykategória, amit idősebb gyerekek és felnőttek „Csészéknek” neveznek). A babák egy csoportja először egy valódi kanalat és egy valódi csészét látott egyegy percig, amit a kutató barátságosan bemutatott és többször megnevezett. Mindkét tárgy már jól ismert a 9 hónapos kisbabák számára. Ezután a babák csészék és kanalak képét látták egy számítógép képernyőjén. A két tárgykategória egyike kevesebbszer fordult elő, mint a másik (pl. 3x annyi kanál volt, mint csésze). Minden tárgy képének megjelenése előtt egy középre mutató kéz volt látható, és a babák egy kommunikatív megnyilvánulást (pl. „Látod?”, „ Nézd!”) hallottak közben. A másik csoportban a babák nem látták a megnevezést, illetve a mutató kezet és felszólítást a tárgyak képeinek megjelenése között. A képernyőn viszont ugyanazokat a tárgyakat látták, mint a babák első csoportja. A tárgyak képernyőn való bemutatása alatt mindkét csoportban EEG* felvételt készítettünk. Amikor az agy észleli, hogy egy tárgy kevesebbszer fordul elő, két féle jelet tapasztalunk: az ingerek észlelésbeli különbségét (ún. P300 jel) és az elvontabb tulajdonságokra (pl. kategória) vonatkozót (ún. alfa deszinkronizáció). Az első csoport esetén magasabb P300-at illetve erősebb α deszinkronizációt találtunk a kevésbé gyakori tárgy esetén. A második csoportban csupán nagyobb P300at találtunk, de erősebb alfa deszinkronizációt nem. Ezek alapján arra jutottunk, hogy a babák mindkét csoportja felismerte, hogy két különböző tárgycsoport jelent meg a kijelzőn, azonban csak az első csoport értette meg, hogy a képek lehetnek tárgykategóriákra utaló szimbólumok. Ezen eredményeket egy felnőttekkel végzett hasonló vizsgálatsorozattal is megerősítettük. Ezek alapján a felnőttekhez hasonlóan – azonban csak feléjük irányuló megfelelő kommunikációs jelek segítségével- a kisbabák is tárgykategóriákban gondolkoznak, amikor egy tárgy képét látják. Tehát ez a folyamat még nem automatikus 9 hónapos korban, és csak akkor megy végbe, ha megfelelő kommunikációval felhívjuk a babák figyelmét az érintett tárgyakra. EEG* = Az EEG vagy enektroencefalográf egy olyan mérőeszköz, ami az idegsejtek műküdése következtében fellépő gyenge elektomos áramot a fej felületén mérni tudja. Babákra fejlesztett változatát gyógyításban és kutatásban egyaránt régóta használják.


7

B A B A K U T A T Ó HÍRLEVÉL A KETTÉVÁLÓ LABDÁCSKÁK

TÉGLÁS Ernő

A kisbabák nagy figyelmet szentelnek a tárgyaknak. Gyakran látjuk, hogy egymáshoz ütögetik vagy eldobják őket, esetleg be akarják rakni egy dobozba. Így az sem csoda, hogy a kisbabák igazán jó fizikusok. Tudják, hogy a szilárd testek nem hatolhatnak át egymáson, tudják, hogy egy nagy szilárd tárgy nem fér el egy kis dobozban, és azt is, hogy egy tárgy nem kerülhet át egyik dobozból a másikba anélkül, hogy megtenné a köztük levő utat.

A kergetőző labdácskákat bemutató

vizsgálatunkban

arra

voltunk kíváncsiak, hogy a 6 hónapos kisbabák milyen kontextusban fogadják el azt, hogy a

labdácskák

külső

hatás

hiányában, spontán kettéválnak. Két helyzetet tanulmányoztunk két vizsgálati csoportnál. Mindkét helyzetben az események egy központi akadály körül zajlanak, azonban míg az első csoport azt látta, hogy egy labdácska egy másikat kerget az akadály körül, a második csoport esetében a labdácska egyedül járja be a képernyőt. A cél jelenlétében történő kettéválás, bár megsérti a fizika szabályait, azzal nyerhet értelmet, hogy ezzel a siker esélyei (hogy az egyik labdácska végül mégis elkapja a másikat) lényegesen megnövekednek. Ilyen megközelítés hiányában a céltalanul szaladgáló labda kettéválása értelmetlennek tűnhet. A kisbabák reakciói arra utalnak, hogy képesek különbséget tenni az egyes helyzetek között, és inkább elfogadják a cél elérése érdekében mint a látható cél hiányában történő kettéválást.


8

B A B A K U T A T Ó HÍRLEVÉL

LÉPEGETŐ BABÁK

Carina de KLERK Egyes korábbi kutatások arra engednek következtetni, hogy a kisbabák csak akkor tudják pontosan megjósolni egy folyamatban lévő cselekvés végkifejletét, ha van saját tapasztalatuk az adott cselekvés végrehajtásában. Mi azonban úgy hisszük, hogy vizuális tapasztalatok akár önmagukban is segíthetnek a kisbabáknak megjósolni egy cselekvés folytatását. Ezt a felvetést a “Lépegető Babák” nevű kutatással vizsgáltuk, amelyben összehasonlítottuk, hogy a babák mennyire tudják megjósolni lépések kimenetelét, amikor azokat normál orientációban, illetve fejjel lefelé látják. A babák egy képernyőn lépegető babák mozdulatait látták, amit egy ponton rövid ideig kitakartunk egy szürke képernyővel. Ezt követően a lépések vagy helyes időrendben fejeződtek be vagy időben elcsúsztatva (pl. késéssel). Azt találtuk, hogy a babák jelentősen tovább nézték a nem megfelelően folytatódó lépéseket a megfelelően folytatódóakkal szemben, ha azokat azokat normál orientációban látták, de nem tettek különbséget, amikor fejjel lefelé mutattuk a jeleneteket.

Tehát a babák csak akkor tudták megkülönböztetni a megfelelően folytatódó lépéseket a nem megfelelően folytatódóaktól, amikor azokat normál, a vizuálisan már ismert orientációban látták. Mivel a kutatásban részt vett babák még nem tudtak járni, ezek az eredmények arra engednek következtetni, hogy a vizuális tapasztalat önmagában is elegendő lehet egy folyamatban lévő cselekvés végkifejletének megjósolásához. A vizsgálatok jelenleg is folynak egy olyan változatban, ahol a nézési időket agyi aktivitáshoz fogjuk kapcsolni EEG mérések segítségével. Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont - Babakutató - HÍRLEVÉL 2013 ősz

9

B A B A K U T A T Ó HÍRLEVÉL TAKARÁS ÉS ELTŰNÉS Perspektíva átvétel 8 hónaposoknál

KAMPIS Dorka Ebben a vizsgálatban arra voltunk kíváncsiak, hogy hogyan értenek meg a babák olyan helyzeteket, ahol egy másik személy tudása eltér a sajátjuktól. A babáknak videókat mutattunk, amiben egy lány egy forgó dobozt figyel, közepén egy újszerű tárggyal. A doboznak három állása volt: a baba és a lány is látja, mi van benne; csak a baba látja, mi van benne, illetve sem a baba, sem a lány nem látja a doboz tartalmát. Bizonyos helyzetekben a tárgy eltűnt a dobozból: volt, hogy olyankor, amikor mindketten látták a doboz tartalmát, volt, hogy már csak a baba számára volt látható, így a lány nem tudta mi történt a dobozban. A jelenetek megfigyelése közben az agyi aktivitást baba EEG* segítségével mértük. Korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy az agyban van egy bizonyos típusú aktivitás (gamma-hullámok erősödése), ami akkor jelentkezik, ha a babák elől eltakarunk egy tárgyat. Ezt azzal lehet magyarázni, hogy mivel nem látják a tárgyat, fenn kell tartaniuk a tárgyról alkotott képet (reprezentációt). A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a babáknál akkor is megjelenik ez a fajta aktiváció, ha nem saját maguk elől, hanem valaki más elől takarjuk el a tárgyat. Ez arra utal, hogy (1) ennyi idősen már értik, hogy ha valaki elől eltakarunk valamit, akkor ő nem látja, (2) hogy feltételezik, hogy a másiknak is fenn kell tartania a tárgyról alkotott reprezentációját, (3) és ez így van akkor is, ha a másik tévesen tudja úgy, hogy a tárgy ott van a takarás mögött.

Összességében az eredmények azt mutatják, hogy már pici korban is igen jól értik a babák, hogy mások szemszögéből hogy látszódnak a helyzetek, és azt is tudják: ha valaki nem lát egy jelenetet, akkor eltérő tudása lesz az adott szituációról. EEG* = Az EEG vagy Elektro EncefaloGráf egy olyan mérőeszköz, ami az idegsejtek műküdése következtében fellépő gyenge elektomos áramot a fej felületén mérni tudja. Babákra fejlesztett változatát gyógyításban és kutatásban egyaránt régóta használják.


10

B A B A K U T A T Ó HÍRLEVÉL A BESZÉLGETÉS JELEI

TAUZIN Tibor A kommunikáció megértése az egyik legalapvetőbb emberre jellemző képesség, ezért fontos, hogy ismerjük ennek alapjait és fejlődését. Egyes korábbi elképzelések szerint a kommunikáció megértését a baba számára az segíti, ha észreveszi annak párbeszédszerű jellegét. Vizsgálatunkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy vajon ezen a párbeszédszerű jellegen kívül van-e más lényeges tulajdonság is, ami ahhoz kell, hogy a babák kommunikációnak tekintsenek egy eseménysort. Alapfeltevésünk az volt, hogy a kommunikáció során információcsere történik, és ez az információcsere megfelel bizonyos egyszerű szabályoknak. Az egyik ilyen szabály, hogy a kommunikáció során információt adunk át, ami csak akkor jöhet létre, ha a beszélgető felek újat közölnek, és nem csak gépiesen ismétlik egymást. Hipotézisünk az volt, hogy a babák értik és alkalmazzák ezt az egyszerű szabályt, ezért kommunikációnak tekintik a változatos hangokból álló párbeszédet, de nem tekintik kommunikációnak azt, ha két szereplő pusztán ismétli egymást.

Babáknak olyan videókat mutattunk be, melyeken két animációs figura beszélgetett (1) eltérő hangsorokat kiadva vagy (2) egymást ismételve. Ezt követően megvizsgáltuk, hogy a csecsemő ránéz-e arra a tárgyra, ami felé az egyik kommunikáló szereplő fordult, mivel ha így tett, az arra utalt, hogy a figurát üzeneteket küldő lénynek (nem pedig véletlenszerűen mozgó tárgynak) tekintette. Előzetes eredményeink igazolták a feltevéseinket. Úgy tűnik, hogy a 10 hónapos babák képesek felismerni a jól formált kommunikációt és csak egy olyan figura elfordulását követték, amelyről előzetesen azt tapasztalták, hogy képes a megfelelő kommunikációra. Ha a figurák gépiesen ismételgették egymást, a babák azt nem tekintették párbeszédnek, és egy ilyen figura elfordulását sem követték a szemükkel.


11


HOZZÁM BESZÉLSZ?

KÖLLŐD Bori Vajon megkülönböztetik-e a kisbabák a felnőtt beszédet a babáknak szóló beszédtől abban az esetben, ha mind a kettő nekik szól? Kisbabákhoz általában különleges, nekik szóló beszéddel szólunk, amit mosollyal, szélesebb gesztusokkal és magasabb hangtónussal kísérünk. Ezt a babák általában elmélyült figyelemmel és mosollyal jutalmazzák. De vajon mit szólnak ahhoz, ha szokatlan, felnőtt hangon beszélünk hozzájuk? ebben a vizsgálatban arra voltunk kíváncsiak, hogy különbséget tesznek-e a babák a ‘felnőtt beszéd’ és a ‘baba beszéd’ (ún. dajkanyelv) között, ha valaki velük szemben ülve egyik vagy másik stílusban mondókázik nekik. A mondókázás alatt NIRS* felvételeket készítettünk a babák agyi tevékenységéről.

BABA beszéD

FELNŐTT beszéD

Mint a hétköznapokban is megfigyelhető, a babák a nekik szóló mondókázásra nagyon érzékenyek, vizsgálatainkban is figyeltek, sokszor mosolyogtak. A felnőtt beszédre az elején felfigyeltek, de utána a többször elfordultak és kevesebbet mosolyogtak, mintha megértették volna, hogy ez a beszéd valószínűleg nem nekik szól. Hasonlóan ehhez, a beszédértésért és a társas jelzések feldolgozásáért felelős agyterületeken a babáknak szóló mondókázás alatt nagyob aktivitást találtunk, mint azokban az esetekben, amikor ‘felnőtt’ mondókázást hallottak. NIRS*= A NIRS egy olyan agyi képalkotó eljárás, amely a fényvisszaverődés segítségével méri az agyterületek aktivitását. Erről a módszerről részletesebben a 2012-es Hírlevelünkben olvashattatok.


12


ADNI és ELVENNI

Denis TATONE Adni és elvenni: a társadalmi csere építőkövei. A kisbabák egészen pici kortól figyelik, ahogy a körülöttük lévő emberek tárgyakat adnak át egymásnak és vesznek el egymástól. Ebben a kutatássorozatban azt vizsgáltuk, hogy mennyire értelmezik a kisbabák ezeket a cselekvéseket. Rajzfilmeket mutattunk 12 hónaposoknak, amelyben egy figura almát tol egy zöld szereplő felé (adás), majd egy harmadik figura eltolja az almát a zöld szereplő elől (elvétel). Később a babák ugyanezeket a figurákat látták egy paraván mögül előbújni, és adni vagy elvenni. Az esetek egy részében ez a korábbi szerepeknek megfelelő volt (pl. az ‘Adó’ figura adott), máskor pedig szerepváltozás történt (pl. az ‘Adó’ elvett). A babák hosszabb ideig nézték a képernyőt, amikor valamelyik figura viselkedése megváltozott. Ezek az eredmények arra engednek következtetni, hogy a babák képesek megkülönböztetni a két cselekvést annak iránya alapján.

A felnőttek általában az érem két oldalaként tekintenek az adásra és az elvevésre, azonban egy második kutatás eredményei arra utalnak, hogy talán a babák máshogy értelmezik ezeket. Amikor a babák elvárását vizsgáltuk az ‘Adó’ és az ‘Elvevő’ egy új szereplővel szemben tanúsított viselkedésével kapcsolatban, azt találtuk, hogy 12 hónapos kisbabák meglepődtek, ha az ‘Adó’ az új szereplőnek adott, de nem, ha az ‘Elvevő’ egy másik szereplőtől elvett. Ezek alapján arra következtetünk, hogy míg az adás társas cselekvésként értelmezhető, amely elsősorban két személy között jön létre, addig az elvevés tárgy-orientált cselekvés, amely egész egyszerűen a személy egy adott tárgyra irányuló megszerzési szándékát tükrözi.


13

B A B A K U T A T Ó HÍRLEVÉL JÓTETT HELYÉBE JÓT VÁRJ! A pozitív kölcsönösség értelmezése

Denis TATONE A kölcsönösség az emberi társas viselkedés egyetemes normája. Két szólásunk lényegretörően megfogalmazza a szabály betartásának (‘Jó tett helyébe jót várj!’) és megsértésének (‘Szemet szemért, fogat fogért!’) jellemzőit. Ebben a kutatásban azt vizsgáltuk, hogy a babák mennyire érzékenyek a kölcsönösség normájára: milyen elvárásaik alakulnak ki a kölcsönösség célszemélyével kapcsolatban kölcsönös adás esetén. Tizenkét hónapos babáknak többször bemutattunk egy jelenetet, amelyben egy cica almát ad egy kutyának, majd elvesz egy másik almát egy csibétől. A teszt fázisban a kutya (aki az almát kapta) vagy odaadta az almát a cicának (kölcsönösség) vagy a csibének (új kapcsolat). Amenynyiben a babák a kutya viselkedését automatikusan kölcsönösségként értelmezik, azt várják el, hogy az a cicának adjon a csibével szemben. Pontosan ezt az eredményt kaptuk a nézési idők alapján. A babák meglepődtek, amikor a kutya annak a figurának adott, akitől nem kapott korábban semmit.

Egy második kutatásban, amelyben a kutya két másik figurával szerepelt (az egyik adott neki almát, a másik elvett tőle), a kisbabák nagyon hasonló módon reagáltak: megbízhatóan tovább nézték azt az eseményt, amelyben a kölcsönösség normája meg lett sértve (amikor a kutya a tőle elvevőnek adott vissza). Tehát 12 hónapos korban a babák már érzékenyek arra, hogy a kölcsönösség normájának megfelelően annak kell visszaadni, akitől korábbi helyzetek során kaptunk.


14

B A B A K U T A T Ó HÍRLEVÉL BANÁNHÁMOZÓ és VISSZACSOMAGOLÓ

Mikolaj HERNIK Legújabb vizsgálatok szerint még a kicsi babák is elképesztően jók abban, hogy a környezetükben levő új tárgyakaról tanuljanak. Ebben a vizsgálatban arra voltunk kíváncsiak, hogy mik lehetnek azok a hatások, amik ezt a a tanulást segítik. Tizenhárom hónapos babáknak mutattunk filmeket arról, ahogy egy ember két újszerű tárgyat tesz rá és vesz el egy banánról. A babák egyik csoportjánál a tárgyak semmilyen változást nem okoztak a banánon (hatástalan eszközök): úgy került ki alóluk, ahogy eredetileg kinézett. A babák másik csoportjánál azonban a tárgyak különleges eszközként működtek (hatékony eszköz): az egyik a banánra ráhelyezve mindig meghámozta azt, a másik pedig a meghámozott banánt visszacsomagolta. Méréseink alatt arra voltunk kíváncsiak, a babák mennyire jegyezték meg a különböző eszközökhöz tartozó működést (az egyik a hámozó, a másik a visszacsomagoló), illetve mennyire tartják meglepőnek, ha egy eszköz másként működik, mint annak előtte.

KÉK banánhámozó

RÓZSASZÍN banán-visszacsomagoló

Azt találtuk, hogy azok a babák, akik a hatékony eszközökről láttak bemutatókat, megtanulták, hogy melyik eszköz mire való: ha eltérően működtek (pl. a banánhámozó visszacsomagolta a banánt), a babák tovább nézték a jelenetet. Ezt a hatást nem találtuk meg azoknál a babáknál, akik a hatástalan eszközöket látták a bemutatókban. Sőt mi több, ezt a nagyon hatékony tanulást csak azok a babák mutatták, akik a filmek alatt babáknak szóló beszédet hallottak - azok a gyerekek, akik hasonló tartalmú, de felnőtt beszédet hallottak, sokkal gyengébb hatékonysággal tanultak az új tárgyak működéséről.


15

B A B A K U T A T Ó HÍRLEVÉL SÍPOK A DOBOZBAN

KAMPIS Dorka A babák már korán érzékenyek arra, hogy az emberek cselekvéseit belső állapotaik, például a helyzetről alkotott tudásuk vezérli. Korábbi kutatásokból kiderült, hogy követni tudják például, hogy a másik személy mit gondol arról, hol van egy tárgy elrejtve. Ebben a kutatásban arra kerestük a választ, hogy követik-e a babák azt, hogy a másik hány tárgyat látott egy dobozba be- illetve abból kikerülni. Tizennégy hónapos babákat vizsgáltunk egy olyan helyzetben, amiben korábban már megmutatkozott, hogy ők maguk tudják követni a tárgyak számát. Ha beteszünk mondjuk két tárgyat valahova, majd kiveszünk egyet, a babák kitartóan keresik a maradék egy tárgyat. Azonban ha kettőt veszünk ki, akkor alig keresnek, ami arra utal, hogy tudják: nincs már a dobozban semmi. A jelen kutatásban egy dobozba rejtettünk el sípokat. Az egyik kísérletvezető betett két sípot, majd kiment a szobából. Ezalatt a másik kísérletvezető kivette az egyik tárgyat. Az első személy visszajött, és ő is kivett egyet, de úgy tudta, hogy még maradt benne egy. Az eredmények azt mutatják hogy ebben a helyzetben a babák érzékenyek voltak arra, hogy a másik mit gondol: hány tárgy van a dobozban. Ez arra utal, hogy nem csak azt követik, hogy mások a tárgyak helyzetéről mit tudnak, hanem egyfajta ’társas matematikát’ végrehajtva azt is figyelik, hogy az őket körülvevők hány tárgyról tudnak.


16


BORSÓSZEMEK A LABIRINTUSBAN

Olivier MASCARO Az együttműködés több ember között nem mindig egyszerű dolog, mivel ehhez összehangolt munkára van szükség a lehető legnagyobb hatékonyság mellett. Ha például egy csapat ember egy csónakban evez, de mindenki azonos oldalon húzza a lapátot, hiába a közös munka, nem jutnak sehová, csak körbe forognak. 14 hónaposoknak olyan jeleneteket mutattunk, amelyekben két sematikus figura egy egyszerű labirintusban borsószemeket szállít egyik helyről a másikra. Először arra voltunk kíváncsiak, a babák mennyire várják el külön-külön a szereplőktől, hogy hatékonyak legyenek. Azt találtuk, hogy a babák meglepődnek és hosszabban nézik azokat a jeleneteket, ahol valamelyik figura ok nélkül kikerül egy nem létező akadályt, tehát az egyéni hatékonyságot elvárják. A második vizsgálatsorozatban arra vagyunk kíváncsiak, hogy a babák elvárják-e, hogy a hatékonyság nem csak az egyén szintjén, hanem az együttmüködés szintjén is megvalósuljon. Ennek során egy olyan helyzetet mutattunk be a labirintusban, ahol két féle úton is el lehetett szállítani a borsószemeket (egyéni figura szemponjából egyformán hatékony), viszont az egyik út mindkét fél számára sokkal rövidebb - de csak akkor, ha mind a ketten azt választják.

Azt feltételezzük, hogyha a babák az együttműködésben nem csak az egyéni hatékonyságot, hanem a társas hatékonyságot is figyelembe veszik, meglepődnek azokon a jeleneteken, ahol ez mégsem valósul meg. A vizsgálat még most is folyik, reméljük a következő hírlevélben ezekről az eredményekről is beszámolhatunk! Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont - Babakutató - HÍRLEVÉL 2013 ősz

17

B A B A K U T A T Ó HÍRLEVÉL VÉLETEN VAGY SZÁNDÉKOS? Céltulajdonítás társas helyzetekben

Denis TATONE Lehet-e véletlenül jót okozni vagy mindenképp szándékosságot tulajdonítunk annak, aki számunkra valamilyen pozitív hatású dolgot okoz? Ebben a vizsgálatban arra voltunk kíváncsiak, hogy a társas világ jelenléte hogyan befojásolja a babák céltulajdonítását egy olyan helyzetben ahol nem egyértelműek a célok. Tizenöt hónapos gyerekeknek egy olyan animációs jelentet mutattunk, amiben egy kék színű szereplő - miközben saját kedvenc játékához igyekszik - egy másik szereplő (piros) elé gurítja annak kedvenc játékát, mivel az az útjában áll. Ezt a jelentet kétféleképpen értelmezhetjük: a kék szereplőnek egyetlen célja volt - a saját tárgyához közel férkőzni, miközben a piros szereplőnek csak a véletlen folytán okozott ‘jót’; vagy pedig a kék szereplőnek eredendően is két célja volt - egyik a piros szereplőre irányult, a másik a saját játékára. Azt találtuk, hogy a babák egy ilyen esetben a második cselekvést (játék legurítása) ugyanúgy a kék szereplő céljának tekintik, mint az első cselekvést (saját játék megközelítése): ha a piros szereplő játéka nincs már az útban, a babák akkor sem tartják meglepőnek, ha a kék szereplő az irányába kanyarodik. Viszont megfordul a helyzet, ha a piros szereplőnket egy tárgyra cseréljük le és ezzel megszűnik a helyzet társas vonatkozása: ilyenkor a játék legurítását a babák nem tekintik másodlagos célnak, csak egy mozdulatnak, ami a saját célukat szolgálja. Tehát a ‘mellékhatások’ társas természetére való

fogékonyságunk

a

fejlődés

korai

szakaszától jelen van, így lehetséges, hogy ezen jelenség általános jellemzője annak, ahogy mások szándékait értelmezzük. Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont - Babakutató - HÍRLEVÉL 2013 ősz

18


ITT VAN!... Ó, OTT VAN!

Olivier MASCARO Ebben a játékos helyzetben arra voltunk kíváncsiak, hogy 15 hónapos babák megértik-e, hogy két embernek lehet eltérő véleménye, de egy ember valószínűleg nem mond ellent önmagának. Képzeljük el, hogy a gyermekünk azt mondja: ‘Anya, a kutya a konyhában van!’, mire a tesója azt mondja: ‘Neeem, a kutya kertben van!’ - ilyenkor azt gondoljuk, hogy a két gyerek nem ért egyet. De ha a két mondat egymás után ugyanannak a gyereknek a szájából hangzik el, akkor nem azt gondoljuk, ahogy a gyermek nem ért egyet magával, inkább azt, hogy meggondolta magát, és már mást hisz igaznak. A babák feladata ebben a helyzetben az volt, hogy egy elrejtett játékot találjanak meg két doboz közül az egyikben, amit a vizsgálatvezetők mutatással segítettek. Több keresés után egy olyan helyzetet láttak a babák, amikor az egyik szereplő az egyik dobozra mutatott, a másik szereplő viszont a másikra. Ilyenkor a babák egyenlő valószínűséggel választották mindkét dobozt. Ha azonban egy ember mutatott először az egyik, majd a másik dobozra, akkor legtöbbször a második mutatást követték. Tehát valószínűleg azt gondolták, hogy a szereplő meggondolta magát, de semmiképpen nem azt, hogy ‘ellent mondott önmagának’.

1. Mutatás

Másik szereplő

2. Mutatás

Ugyanaz a Szereplő

Az eredményekből úgy tűnik, hogy a babák érzékenyek az ellentmondások társas vonatkozásaira, és elvárják, hogy egy ember következetes legyen önmagával kapcsolatban.


19


TALÁLD MEG A HERNYÓT!

Mikolaj HERNIK A kisbabák már nagyon korán felismerik az emberi arcokat, és azt is nagyon gyorsan megtanulják, hogy ahol az arc elhelyezkedik, az az ’eleje’ az embereknek, állatoknak és a mesefiguráknak is. Ebben a vizsgálatban arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon mi az a legegyszerűbb - nem is arcszerű - jelzés, amelynek révén a babák meg tudják állapítani, hogy egy szimmetrikus kis figurának melyik az eleje, illetve ennek függvényében melyik irányba fog elindulni. Babáknak egy izgő-mozgó hernyószerű figurát mutattunk, aminek az elejét mindössze egy kék pötty jelölte. A hernyó néhány alkalommal egy paraván előtt haladt át, majd olyan jeleneteket mutattunk, amelyben a paraván mögött haladt a hernyó, így a baba nem láthatta, csak hallotta, hogy elindult valamerre. A jelenet végén a paraván egyik szélén előbújt a szereplőnk, ami minden esetben az az irány volt, amerre a hernyó ‘nézett’ - tehát amerre a kék pötty irányult. Arra voltunk kváncsiak, hogy egy ilyen egyszerű jelzés alapján a babák előre tudják-e jelezni, hogy a hernyó a paraván melyik szélén bújik majd elő. Ezt a vizsgálatot 14 és 18 hónapos korosztályban is lefuttattuk, és különböző eredményeket kaptunk. A 18 hónaposok gyorsan megtanulták, hogy a hernyó elejét a pötty jelöli, és hogy melyik

oldalon fog kibújni. A fiatalabb korosztály szintén megtanulta, hogy a hernyó elő fog bújni, és már jó előre a fal szélei felé tekingetett, de nehezebben tudták előrejelezni, hogy ez melyik oldalon lesz.

A következőkben arra leszünk kíváncsiak, hasonlóan könnyen jelzik-e előre a hernyó mozgását a babák akkor, ha csak a hátulja van megjelölve. Azt is szeretnénk kideríteni, hogy pontosan mi okoz nehézséget a fiatalabb korosztálynak ebben a vizsgálatban.


20

B A B A K U T A T Ó HÍRLEVÉL EGYENLŐ OSZTOZÁS

Denis TATONE Előző kutatásaink szerint a kisbabák már azelőtt rendelkeznek a társadalmi csere megértéséhez szükséges gondolkodási képességekkel, mielőtt ők maguk rész vehetnének ilyen helyzetekben. Így elképzelhető, hogy 12 és 15 hónapos kor között elkezdik a javak elosztását morális alapokon értelmezni. A legegyszerűbb szabály az egyenlőség elve. Egy nézési időn alapuló kutatássorozatban azt vizsgáltuk, hogy 12 és 15 hónaposok elvárják-e, hogy a javak egyenlően legyenek elosztva különböző szituációkban. Az első csoportban a babák két embert láttak, akik szemben ültek és elvettek egy-egy gyümölcsöt egymás után egy asztal közepéről, addig amíg a gyümölcs el nem fogyott. Amikor már csak egy gyümölcs maradt, az egyik esetben az vette el, aki már vett el gyümölcsöt az adott körben, a másik esetben pedig az, akin a sor volt. Egy másik csoportban a babák két embert láttak, amint különböző számú sütit találtak a tányérjukon. A teszt fázisban az, akinek a tányérján egy süti volt, áttette a sütijét a másik tányérjára, ahol már volt három, majd pedig az, akinek három sütije volt, áttett egyet a másik tányérjára. A harmadik csoportban a babák azt látták, amint egy osztó személy egy tálcát helyezett az asztalra, amelyen négy süti volt, majd elosztotta azokat két ember között. A következő jelenetben a két ember vagy egyenlő vagy egyenlőtlen számú sütit kapott. Mindhárom esetben más módon érhető el az egyenlőség: az első esetben a sorrend által, a másodikban önkéntes adáson, a harmadikban pedig egy harmadik személy által történő igazságos elosztáson keresztül. Az egyenlő és egyenlőtlen események alatt mért nézési idők összehasonlításával megpróbáljuk megérteni, hogy mely elosztási helyzetek esetén érzékenyebbek a babák az egyenlőség elvének megsértésére.


21

B A B A K U T A T Ó HÍRLEVÉL CICA, MACSKA, TACOK

SZABÓ Eszter és KOVÁCS Ági A vizsgálatban arra voltunk kiváncsiak, hogy a 19-21 hónapos csecsemők hogyan tanulnak meg új szavakat, milyen tanulási stratégiákat használnak ezek jelentésének feltárására, illetve hogyan kezelik a szinonimákat. Ugyanakkor az is a vizsgálat tárgyát képezi, hogy egy második nyelvvel való talpasztalat hogyan befolyásolhatja a babák tanulási stratégiáit. Az egynyelvű nyelvelsajátítást megcélzó előző kutatások azt figyelték meg, hogy a babák képesek kizárásos alapon is új szavakat tanulni. Tehát ha két tárgyat mutatunk egy gyereknek, melyek közül az egyik ismert és a baba tudja a nevét (pl egy cica) a másik meg egy új tárgy, és a gyerek egy új szót hall, az új szót az új tárgyhoz fogja társítani, ugyanis a régi tárgynak már van egy neve. Míg az a feltételezés, hogy egy tárgynak csak egy verbális cimkéje lehet hasznos lehet új szavak megtanulásában, addig problémát okozhat, ha a gyerek egy második nyelvet tanul vagy szinonimákat kell megtanulnia. Vizsgálatunkban azt találtuk, hogy azok a babák, akik találkoztak már egy új nyelvvel (kétnyelvűek vagy egy második nyelvet is tanulnak) könynyebben elfogadják az egynyelvű társaikhoz képest azt, ha ugyanazt a tárgyat előbb cicának, majd macskának nevezzük. Az egynyelvű babák gyakrabban tanulnak új szavakat kizárásos alapon, ugyanakkor a kétnylevűek nem zárják ki azt a lehetőséget sem, hogy a cicának a macska mellett egy harmadik neve is lehet. Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont - Babakutató - HÍRLEVÉL 2013 ősz

22


HÍREK A LABORBAN Babakutató laborunk csapata sok taggal bővült az elmúlt évben, jónéhányukkal már Ti is találkozhattatok. Bálint tavaly ősszel érkezett hozzánk kutatóként, eddig a nyelvi metaforák feldolgozását vizsgálta, most a kisbabák és a környezet viszonyával foglalkozik. Rubeena január óta a Babalabor PhD-diákja, témája a tárgyakról való tanulás társas feltételeit járja körbe. Szilvi május óta a csapat tagja, pszichológus képzése alatt óvodások szövegemlékezetét vizsgálta. Jun júliusban érkezett Magyarországra Kínából, a gondolkodási tevékenységek alatti agyi aktivitásának mérése a szakterülete. Gábor pszichológiai tanulmányai mellett dolgozik a Babakutatóban, érdekődési területe a kisbabák logikaitudásának fejlődése és a tudatelmélet. Eszter, aki eddig kutató asszisztensként dolgozott velünk, szeptemberől PhD-diákként tanul az egyetemen. Gratulálunk!

A csapatunk bővülése mellett újdonság, hogy új vizsgálati szoba is helyett kapott a Babakutatóban: a Sárga labor. Ebben a szobában folynak a vizsgálatok a legkisebb korosztállyal, a 4-5 hónapos babákkal. Emellett itt végezzük felnőtt vizsgálatainkat is. SÁRGA LABOR


23

B A B A K U T A T Ó HÍRLEVÉL KIKÖSZÖNTŐ

Kedves Szülők! Reméljük, örömmel olvastátok a beszámolónkat az elmúlt év eseményeiről. Nagyon köszönjük, hogy eddigi részvételetekkel segítettétek a munkánkat! Babakutatásaink folytatódnak, továbbra is szeretettel várunk minden vállalkozó kedvű szülőt és apróságot játszani, kutatni, kúszni-mászni. Ha bármi kérdésetek van a vizsgálatokkal vagy a Kutatóközponttal

kapcsolatban,

továbbra

babakutato.hu/babakutato

is

megtaláltok

minket

webcímen,

a

email-en

([email protected]) vagy telefonon (06 30 462 5942).

KÖSZÖNJÜK A RÉSZVÉTELETEKET AZ EDDIGI KUTATÁSOKBAN! Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont - Babakutató - HÍRLEVÉL 2013 ősz

HÍRLEVÉL. Közép-európai Egyetem Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont

Recommend Documents