EGÉSZSÉGFEJLESZTŐ EGYETEM

EGÉSZSÉGFEJLESZTŐ EGYETEM ALAPELVEK, CÉLOK, KONCEPCIÓK TÁMOP-6.1.1-12/1-2013-0001

Európai Szociális Alap

%()(.7(7e6$-g9ė%(

„Az egészség döntés és tudás kérdése.”

EGÉSZSÉGFEJLESZTŐ EGYETEM ALAPELVEK, CÉLOK, KONCEPCIÓK

TÁMOP-6.1.1-12/1-2013-0001

„Egészsgéfejlesztési szakmai hálózat létrehozása” kiemelt projekt FELSŐOKTATÁSI ALPROJEKT

2015. SZEPTEMBER

EGÉSZSÉGFEJLESZTŐ EGYETEM, ALAPELVEK, CÉLOK, KONCEPCIÓK

SZERZŐK: Czippán Katalin Drahos Péter Gilly Gyula Koós Tamás Székely Mózes KÖZREMŰKÖDŐK: Csuhai Sándor Kósa Karolina Kraiciné Szokoly Mária Szabó Kálmán Trombitás Gábor Ungár Nóra Vedovatti Anildo

Kiadja a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet a TÁMOP-6.1.1-12/1-2013-0001 „Egészsgéfejlesztési szakmai hálózat létrehozása” kiemelt projekt, felsőoktatási alprojekt keretében. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

NYOMDAI KIVITELEZÉSÉRT FELELŐS: Kos és Bika Bt. FELELŐS VEZETŐ: Csapóné Király Ágnes

3

TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS - EGYETEMEK ÉS EGÉSZSÉG

5

2. A PROJEKTKÖRNYEZET BEMUTATÁSA

8

3. AZ EGYETEMEK FELELŐSSÉGE, SZEREPE ÉS AZ EGÉSZSÉGFEJLESZTÉSBEN REJLŐ LEHETŐSÉGEI

12

3.1 Az egészségfejlesztés fogalma, értelmezése 

14

3.2 Egészségfejlesztés a felsőoktatási célok szolgálatában 

16

4. AZ EGÉSZSÉGFEJLESZTÉS ÉS AZ EGYETEM FŐ MŰKÖDÉSI TERÜLETEI

19

5. LEHETSÉGES BEAVATKOZÁSOK MŰKÖDÉSI TERÜLETENKÉNT

22

5.1 Oktatás, képzés - ismeretek, képességek és készségek fejlesztése 

23

5.2 Kutatás 

26

5.3 Társadalmi szolgáltatások 

27

5.4 Általános működtetés 

28

5.5 Fizikai környezet Biztosítása 

30

5.6 belső szolgáltatások 

32

5.7 Vezetés 

37

6. MEGVALÓSÍTÁS

38

6.1 Előkészítő döntések 

39

6.2 Helyzetfelmérés, feltérképezés 

40

6.3 Az ügy fontosságának tudatosítása, figyelemfelkeltés, érzékenyítés 

42

6.4 Cselekvési Terv készítése 

42

6.5 Önértékelés, önellenőrzés 

43

4

7. EGÉSZSÉGFEJLESZTŐ EGYETEM DÍJ 7.1 Az Egészségfejlesztő Egyetem Díj Modell elemei 

45 46

7.1.1 Vezetés

47

7.1.2 Egészségfejlesztő Egyetem Program elvi kereteinek kialakítása (stratégiatervezés)

48

7.1.3 Az Egészségfejlesztő Egyetem Program megvalósításának belső szereplői 50 7.1.4 A Program megvalósítását támogató külső partnerek és belső erőforrások

51

7.1.5 Egészségfejlesztő szolgáltatási folyamatok

52

7.2 Az Egészségfejlesztő Egyetem Program és Modell működésének folyamata 

8. FELHASZNÁLT IRODALOM

5

54

57

1. BEVEZETÉS - EGYETEMEK ÉS EGÉSZSÉG A felsőoktatási intézmények egyre fokozódó versenyhelyzetben és szűkülő költségvetési támogatás mellett kénytelenek helytállni, fenntartani képzésük minőségét. A fiatalok nemcsak Magyarország, hanem Európa számos egyeteme és tengerentúli felsőoktatási intézmények közül is választanak. A magyar fiatalok egyre növekvő számban vállalkoznak külföldi képzésre. Az intézmények elismertsége és finanszírozása is nagymértékben azzal függ össze, hogy mennyire képesek magukhoz vonzani a hallgatókat. Ezért a képzések tartalmi, módszertani megújítása mellett fontos kialakítani minőségi-fejlesztési, versenyelőny-növelési lehetőségeket is jelentő intézményi programokat. Valamennyi, az emberek számára legfontosabb értékek feltárására irányuló kutatás eredményeként azt látjuk, hogy az egészség minden esetben az első három helyen szerepel. A részleteket is feltáró elemzések szerint az emberek általában úgy vélik, hogy a számukra fontos többi érték biztosításához, megtartásához is nélkülözhetetlen az egészség megléte. Az egészséggel való tudatos foglalkozás, a lehető legjobb egészségi állapot elérésére, megtartására irányuló intézkedések tehát a társadalom legmélyebben gyökerező értékeit és kinyilvánított preferenciáit támogatják. Ismert ugyanakkor, hogy a magyar társadalom egészségi állapota kritikus, a vezető halálokok közt szerepelnek a szív- és érrendszeri valamint a daganatos betegségek, a lakosság várható élettartama messze elmarad a lehetségestől. Ugyanakkor az egészség jelentős mértékben befolyásolható. Függ többek között az életmódtól, a társadalmi és fizikai körülményektől, tehát változtatható. Az előzőek ismeretében egyetlen felsőoktatási intézmény sem engedheti meg, hogy a jövő társadalmát alakító leendő értelmiség képzésébe, a felkészülés évei alatt biztosított körülményekbe, az egész intézmény kultúrájába ne építse be tudatosan a hallgatók, oktatók, dolgozók egészségének javítását, a lehető legmagasabb szinten tartását. Az egészséget, az életminőség javítását célzó program úgy javíthatja az intézmény elismertségét, keresettségét a hallgatók, oktatók és kutatók körében, hogy közben hozzájárulhat mind saját polgárai, mind a magyar lakosság egészségének, életminőségének javításához is.

6

Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO már évtizedekkel ezelőtt kezdeményezte az – alkotmányában 1946-ban megfogalmazott – pozitív egészség-meghatározáson1 alapuló egészségfejlesztési gyakorlatok kialakítását és elterjesztését. A definíció szerint az egészség nem pusztán a betegségek hiányát, hanem az egyén teljes testi, lelki, szellemi és szociális jól-létét jelenti.2 A nemzetközi gyakorlat végiggondolt és széles körben elfogadott kezdeményezéseket ismer. A WHO „Egészséget mindenkinek” globális programjának alapvetése – mely szerint az egészség sokkal inkább múlik a közösségi kezdeményezéseken, a szektorok közti együttműködésen és a célként kitűzött társadalmi igazságosságon, mint pusztán a szakértők munkáján – jelenik meg az „Egészséges városok” elnevezésű, kifejezetten sikeresnek tekinthető alprogramban is. Az egészséges városok olyan fizikai és társas környezet kialakítását és fejlesztését, valamint azon közösségi erőforrások kiterjesztését célozzák, amelyek segítségével az egyének kölcsönösen támogatni tudják egymás fejlődését és lehetőségeik maximalizálását. Felsőoktatási környezetben ezt a koncepciót az ún. Egészségfejlesztő Egyetemek (Health Promoting Universities) intézményei valósítják meg, e koncepció hazai bevezetéséhez és meghonosításához kíván hozzájárulni a jelen kiadvány.

Az Egészségfejlesztő Egyetem Program a hallgatók, és az oktatók, kutatók és a dolgozók, vagyis az összes egyetemi polgár egészségének, életkörülményeinek, életminőségének előmozdítását célozza egy olyan program keretében, amely a polgárok bevonásán és aktív részvételén alapszik és pozitív hatással van az intézmény környezetében élő polgárokra is.

1 Az úgynevezett negatív egészség-definíció az egészséget a betegség hiányaként határozza meg. 2 A WHO 2002-ig megjelent egészségfejlesztéshez kapcsolódó dokumentumairól magyarul: OEFI (2004) Az egészségfejlesztés alapelvei – Az egészségfejlesztés alapvető nemzetközi dokumentumai. Dr. Kishegyi Júlia és Dr. Makara Péter (szerk.) Országos Egészségfejlesztési Intézet, Budapest. online megjelenés: http://www.oefi.hu/modszertan1.pdf (utolsó elérés dátuma: 2015.09.10.)

7

Kialakításával, megvalósításával jelentősen javítható az intézmények stratégiai céljainak elérése olyan területeken, mint például: • a munkahelyi elégedettség és motiváltság növelése, munkahelyi hiányzások csökkentése, a szervezet hatékonyságának, ezen belül a dolgozók teljesítményének javítása, • a legkiválóbb oktatók, kutatók, hallgatók, dolgozók vonzása, megtartása, • a hallgatók tudásának, tapasztalatainak bővítése, az egyéni képességeik, tehetségük, életminőségük kiteljesítéséhez szükséges készségek, képességek fejlesztése, és az ezt előmozdító feltételek megteremtése illetve folyamatos javítása, • a hallgatók tanulmányi eredményeinek javítása, a lemorzsolódás csökkentése, • a hozzáférés javítása és a részvétel szélesítése, az oktatás, tanulás és kutatás, továbbá ezek körülményeinek, minőségének javítása. Ma már több olyan tanszék, szellemi műhely, szervezet működik a magyar felsőoktatásban, amely az egészségfejlesztés meghonosításával illetve az ezzel kapcsolatos kutatási és oktatási feladatokkal is foglalkozik. Ezen kezdeményezések rendszerbe szervezése, a hallgatók és dolgozók szükségleteire alapozott további szolgáltatások, képzések fejlesztése, biztosítása, mindezen értékek és célok megjelenítése az intézményi működésben és kommunikációban (külső és belső PR és marketing tevékenységben) képezik az intézményi Egészségfejlesztő Egyetem Program magját. A program tervezése, megvalósítása, zászlóra tűzése mellett vagy inkább annak érdekében javasolt bekapcsolódni a hazai és nemzetközi mozgalomba is.

8

2. A PROJEKTKÖRNYEZET BEMUTATÁSA A Társadalmi Megújulás Operatív Program, TÁMOP-6.1.1-12/1-2013-0001 „Egészségfejlesztési szakmai hálózat létrehozása” kiemelt kormányzati programot a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet (NEFI) és az Állami Egészségügyi Ellátó Központ konzorciuma koordinálta. A projekt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egészségfejlesztésre vonatkozó ajánlásai és az elmúlt évtizedekben különböző országokban kialakult jó gyakorlatok hazai meghonosítására irányul. Az „Egészségfejlesztési szakmai hálózat létrehozása” kiemelt projekt a népegészségügyi intézményrendszer hatékonyságának javítását célozza elsősorban az egészségfejlesztési tevékenységeket támogató szakmai hálózat létrehozásával, valamint a népegészségügyi és egészségfejlesztési szakmai tevékenységek támogató rendszerének kialakításával. A tényleges fejlesztési tevékenységek négy alprojekt, a köznevelési, a felsőoktatási, a népegészségügyi és az egészségfejlesztő kórházak alprojekt keretében valósulnak meg. A Felsőoktatási Tervezési Testület (FTT) és a NEFI együttműködésében, a Magyar Egyetemi - Főiskolai Sportszövetség (MEFS) közreműködésével megvalósított felsőoktatási alprojekt azt tűzte ki célul, hogy az egészség, az egészségfejlesztés elvei és az egészségtudatos magatartás a felsőoktatás intézményi és hallgatói kultúrájának fontos részévé váljon. Kiemelt cél, hogy a felsőoktatásban tanuló hallgatók egészségtudatos, a maguk és a környezetükben élő, dolgozó személyek egészségét szem előtt tartó, a napi tevékenységüknek a környezetükre és a társadalom egészségére gyakorolt hatását ismerő, felelősségük tudatában tevékenykedő szakemberekké és vezetőkké váljanak. Annak érdekében, hogy az egészségfejlesztés képzési célként és tartalomként is hangsúlyosabban jelenjen meg a felsőoktatásban, az alprojekt szakmai javaslatot dolgozott ki a jelenleg hatályos képzési és kimeneti követelmények (KKK-k) átdolgozásához, bővítéséhez. Továbbá azért, hogy elősegítse az egészséggel kapcsolatos konkrét témák, módszerek megjelenését a felsőoktatás oktatási tevékenységében, az alprojekt által megbízott egyetemi oktatók mintamodulokat fejlesztettek és próbáltak ki az egészséghatás szempontjából legfontosabbnak ítélt képzési területek egy része számára.

9

10

1. ábra: A felsőoktatási alprojekt fejlesztési tevékenysége által megcélzott egészséget meghatározó társadalmi tényezők (sárga nyíllal)

2. ábra: A felsőoktatási alprojekt intézkedései és hatásuk egy egyetem működésére és annak kereteire - a tervezéskor készített szemléltető ábra

A WHO ajánlásai nyomán az alprojekt kidolgozta a jelen kiadványban rövidítve ismertetett magyar Egészségfejlesztő Egyetem koncepciót, amely az egészségfejlesztést, a tudatos egészségmagatartást támogató felsőoktatási intézményi környezet és szervezeti szemlélet elveit, kultúráját, a gyakorlati megvalósítás lehetőségeit és példáit mutatja be.

11

Továbbá javaslatot dolgozott ki a – későbbiekben szintén vázlatosan bemutatott – Egészségfejlesztő Egyetem Díjra, amely gyakorlati ajánlásokat, minősítési, értékelési szempontokat és keretet kínál azoknak a felsőoktatási intézményeknek, amelyek elkötelezettek a hallgatók egészségének védelme, az egészségtudatos gondolkodás átadása iránt és célul tűzik ki az egészségfejlesztő működést.

3. ábra: Az egészséget meghatározó tényezők3

3 Forrás: Koós 2014. (Az ábra eredeti forrása: Dahlgren, G. - Whitehead, M. (1991) Policies and strategies to promote social equity in health. Stockholm, Institute for Future Studies.)

12

3. AZ EGYETEMEK FELELŐSSÉGE, SZEREPE ÉS AZ EGÉSZSÉGFEJLESZTÉSBEN REJLŐ LEHETŐSÉGEI Európa-szerte sok egyetem hosszú ideje foglalkozik aktívan a hallgatók és dolgozók egészségének és jól-létének előmozdításával, részben a versenyképesség javítása miatt, részben pedig azért, mert egy pozitív egészségkultúra és annak megfelelő életvezetési szokások kialakítása – az egyetemen, mint szocializációs közegben rejlő lehetőségek kiaknázásával – az egyetem alapfeladataihoz tartozó, szélesebb értelemben vett értelmiségi képzés szerves része. Az egészségfejlesztés a WHO pozitív egészségdefiníciójából indul ki. Ennek lényege, hogy az egészség nem pusztán a betegségek, kóros állapotok hiányát, hanem emellett az egyén általános testi, lelki, szellemi és szociális jól-létét, a benne rejlő képességek kibontakoztatásának képességét és kapacitását jelenti. (OEFI 2004) Az 4. ábrából is egyértelműen látszik, hogy az egészséget meghatározó legtöbb tényező egymással kölcsönösen összefügg. Az egészségfejlesztés egyik alapdokumentuma, az Ottawai Charta megállapítása szerint:

„Az egészséget az emberek a mindennapi életük körülményei között teremtik és élik meg; ott ahol tanulnak, dolgoznak, játszanak és szeretnek. Az egészséget a magunkról és másokról való gondoskodás közben teremtjük azáltal, hogy képesek vagyunk döntéseket hozni és ellenőrzésünk alatt tartani életkörülményeinket, továbbá azáltal, hogy a társadalom és a közösség, amelyben élünk, olyan feltételeket teremt, amelyek lehetővé teszik a lehető legjobb egészségi állapot elérését a közösség összes tagja számára.” (WHO 1986)

13

Az egyetemek szerepe és felelőssége az egészség és életminőség fejlesztésében óriási, mivel mind hallgatóik, mind dolgozóik számára ezt az „egészségteremtő” közeget jelentik, hiszen az egyetemek, főiskolák feladata: • A JÖVŐT ALAKÍTÓ LEENDŐ ÉRTELMISÉG, DÖNTÉSHOZÓK KÉPZŐHELYEIKÉNT – az értékek tisztázása, intellektuális kiteljesedés előmozdítása, elkötelezettség és megértés kialakítása, az egészség és fenntarthatóság szempontjainak érvényesítése valamint az ezekkel kapcsolatos egyéni és társadalmi felelősség tudatosítása; • A HALLGATÓK FÜGGETLENEDÉSÉNEK ÉS SZOCIALIZÁCIÓJÁNAK SZÍNTEREIKÉNT – az egészséges és egészségtudatos egyéni és közösségi fejlődés előmozdítása az önállósodás, az önálló életvezetés és az életkorra jellemző egészségi kockázatokra, szükségletekre való felkészülés érdekében; • N AGY SZERVEZETEKKÉNT – az egészség iránti elkötelezettség beépítése szervezeti kultúrájukba, működési folyamataikba és struktúrájukba, egészséget támogató környezet megteremtése; • NAGY MUNKÁLTATÓKKÉNT ÉS A TELJESÍTMÉNYRE ÉS MINŐSÉGRE ÉRZÉKENY PIACI SZEREPLŐKKÉNT – a dolgozóik jól-létét elősegítő menedzsment, kommunikáció és működés; • A KUTATÁS ÉS KÉPZÉS INNOVATÍV ÉS KREATÍV KÖZPONTJAIKÉNT – egészséggel kapcsolatos tudás, megértés fejlesztése, alkalmazása az egyes diszciplínákon belül és diszciplínák között az egész társadalom javára; • H ELYI ÉS ORSZÁGOS TUDÁSKÖZPONTOKKÉNT – az egészségközpontú és fenntarthatóságot szolgáló közpolitikák és ügyek alakítása, képviselete, előmozdítása. (Dooris – Doherty 2010; Tsouros et al. 1998) A hazai egyetemek, főiskolák léte szempontjából alapvető jelentőségű, hogy a képzés tartalmi és módszertani megújításával és a hallgatók életkörülményeit, életminőségét meghatározó valamennyi tényező folyamatos fejlesztésével emeljék a minőséget, megőrizzék (vagy javítsák) a hallgatókat vonzó és megtartó képességet. Ezeket a fejlesztéseket az intézményi Egészségfejlesztő Egyetem Program egy egységes egészség- és életminőség-célú, hallgatóközpontú rendszerbe foglalja.

14

3.1 AZ EGÉSZSÉGFEJLESZTÉS FOGALMA, ÉRTELMEZÉSE Az egészségfejlesztést a WHO a 2005-ös Bangkoki Chartájában a következőképp definiálta:

„Az egészségfejlesztés az a folyamat, amely módot ad az embereknek egészségük és az egészségüket meghatározó tényezők jobb kézbentartására, ezáltal egészségük javítására.” (WHO 2005) Az egészségfejlesztés és a közösségi egészségfejlesztési programok általános célrendszere, elérhető eredményei és hozzáadott értéke jól értelmezhető az alábbi szemléltető célú sematikus ábra alapján:

4. ábra: Az egészségfejlesztés életminőségre gyakorolt hatásának sematikus ábrája

Minden ember életútja során az egészségének, életminőségének időbeli alakulása leírható egy olyan görbével, amely szerint az egészsége, életminősége a születéstől kezdődően késő kamaszkoráig emelkedik, az ezt követő életszakaszokban eléri platóját, majd lassan hanyatlásnak indul. Az egészség és életminőség fejlesztésére irányuló beavatkozások és 15

szolgáltatások célja és lényege ezen „görbe alatti terület növelése”, azaz annak elérése, hogy ez a plató minél magasabban legyen, a hanyatlás minél később következzen be (egy eleve jobb helyzetből kiindulva) és minél lassabb lefutást mutasson. Tehát kissé leegyszerűsítve az egészségfejlesztés célja populációs szinten annak elérése, hogy minél többen minél jobb életminőségben és egészségben minél hosszabb ideig élhessenek. Egyéni szinten pedig annak elérése, hogy az egyén életminősége egy lényegesen jobb lefutású görbe mentén alakuljon, mint alakulna akkor, ha ilyen beavatkozásokra nem kerülne sor. A pozitív egészségdefiníció szerinti – az egészséget, életminőséget előmozdító – egészségfejlesztés, és a negatív egészségdefiníció szerinti orvosi, egészségügyi ellátás közti különbség intuitív érzékeltetésére, értelmezésére is alkalmas ez a metaforikus ábra: az akut betegség és meggyógyítása e görbe tekintetében a görbéről való „leesést” és jó esetben – a gyógyítás hatására – oda visszakerülést jelenti. A krónikus megbetegedés az eredeti görbe meredekebb lefutását eredményezi, e betegségek gondozása pedig az oda visszajutáshoz járulhat hozzá. Ezzel szemben az egészséget, életminőséget előmozdító egészségfejlesztés a görbe folyamatos kifelé/felfelé tolására, azaz a „görbe alatti terület” növelésére irányul. Az ábra szerinti görbe ilyen irányú változtatása az, ami mindennél nagyobb „egészségnyereséget” eredményez. Ebből eredően a felsőoktatási intézmények aktívan járulhatnak hozzá a társadalom egészségnyereségének növeléséhez, illetve passzivitásuk révén igen jelentős szerepük lehet az elérhető egészségnyereségek elmaradásában, továbbá az egyébként elkerülhető betegségterhek és életminőség-romlások formájában megjelenő kár keletkezésében. Ebben rejlenek a felsőoktatási intézmények kulcsszereplőinek lehetőségei, de egyben másra nem hárítható felelősségi körei is az egészséggel kapcsolatosan.

16

3.2 EGÉSZSÉGFEJLESZTÉS A FELSŐOKTATÁSI CÉLOK SZOLGÁLATÁBAN A 5. ábra4 szemlélteti, hogy miként erősítik egymást és miként hangolhatók össze egy egészségfejlesztő intézményi programban a felsőoktatási célok és feladatok valamint a társadalom egészségét javító célok és feladatok. Mindezek együttesen egy hallgató- és minőségközpontú szervezetfejlesztést eredményezhetnek.

5. ábra: A felsőoktatás-fejlesztési és az egészségfejlesztési célok azonos irányú, egymást erősítő hatásai5 4 A teljes rendszerű egészséges egyetem megközelítés irányítása és fejlesztése, útmutató csomag (Leading and Developing the Whole System Healthy Universities Approach, Guidance Package, online megjelenés: http://www.healthyuniversities.ac.uk/toolkit/uploads/files/leading_and_developing_the_whole_system_healthy_universities_approach.pdf (utolsó elérés dátuma: 2015.10.10.) 5 Az ábrán az „Egyetemleges megközelítés” a későbbiekben részletezett „teljes rendszer megközelítés” kifejezést is jelenti, helyettesíti.

17

Az Egészségfejlesztő Egyetem Program révén az intézmény számos előnyre tehet szert. Javul a társadalmi megítélése, növekszik a szakmai presztízse és reputációja, a hallgatók és a dolgozók jobban érzik magukat az intézményben és javulnak a munka, a tanulás és a lakhatás körülményei. • T ársadalmi megítélés (imázs) – a környezeti, fenntarthatósági és egészségi szempontok, minőségi standardok a XXI. században egyre jobban felértékelődnek. Mind több ember számára lesz választási szempont ezek megléte. • Szakmai presztízsnövelés – az Egészségfejlesztő Egyetem Programban való részvétel minden egészségi témában növeli az intézmény szakmai presztízsét, tekintélyét, reputációját és nimbuszát helyi, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt. • A hallgatók és dolgozók jól-léte versenyelőny – A felsőoktatási piac versenyfeltételei között egy a hallgatók és a minőségi oktatók aránya alapján finanszírozott rendszerben kulcsfontosságú olyan versenyelőnyök felmutatása, amelyek révén a legjobb oktatók, kutatók és hallgatók nyerhetők meg az intézmény számára. • Tanulási, munkahelyi és lakókörnyezet – Az egyetem a hallgatók számára életük egy igen fontos és érzékeny időszakában az önállósodás, a felnőtté válás, esetenként egész életükre kiható döntések és elhatározások meghozatalának színtere. Ezért nem mindegy, hogy milyen kultúrát, értékeket és hatásokat közvetít az intézmény a formális oktatáson túl, szocializációs közegként. Egy intézményi Egészségfejlesztő Egyetem Program egyik legfontosabb alapelve, hogy az egészség és életminőség előmozdítása érdekében történő egészségfejlesztési beavatkozások és szolgáltatások feleljenek meg az érintett közösség szükségleteinek, elvárásainak, értékrendjének. Könnyen belátható, hogy a „Ne árts!” elv mellett ez az elv mindennek az alfája és ómegája. A valós szükségleteknek való megfelelés a felkínált lehetőségek szakmai alkalmassága, relevanciája miatt, az érintettek értékrendjének, elvárásainak és igényeinek való megfelelés pedig az elfogadhatóság szempontjából fontos. Az elfogadhatóság nélkülözhetetlen előfeltétele annak, hogy a szakmai szempontból mégoly kiváló és szükséges lehetőségekkel az érintettek ténylegesen éljenek, és legyen, aki igénybe is veszi ezeket a szolgáltatásokat.

18

Ahhoz, hogy a tervezett intézkedések valóban hozzájáruljanak az intézmény polgárai egészségének, életminőségének megőrzéséhez, jobbá tételéhez, ezáltal javítsák a képzőhely megítélését, javasolt figyelembe venni a következő, a WHO ajánlásai alapján összeállított elvi és gyakorlati megfontolásokat: • a z egyetem fő működési területein melyek azok az elemek, amelyekhez kapcsolódva egészséget, életminőséget előmozdító célú fejlesztések, beavatkozások, intézkedések fogalmazhatóak meg, • m ilyen típusú, jellegű „beavatkozások” jöhetnek szóba, melyek javítják az intézmény alapfeladatainak ellátását, • m ilyen jártasságokkal, kompetenciákkal rendelkező embereket kell összehozni a program megvalósító struktúráiba ahhoz, hogy egy Egészségfejlesztő Egyetem Program sikeresen végigvihető legyen; eddigi munkájuk alapján kikre lehet támaszkodni, • m it kell tudni a WHO ajánlásaiban szereplő „teljes rendszer megközelítésről”, és miért fontos ez a rendszerszemléletű gondolkodás egy ilyen program sikere szempontjából?

19

4. AZ EGÉSZSÉGFEJLESZTÉS ÉS AZ EGYETEM FŐ MŰKÖDÉSI TERÜLETEI A közösségekre irányuló – WHO meghatározása szerinti – egészségfejlesztés egy egyetem esetében az intézmény valamennyi működési területének rendszerszintű átgondolását igényli, és multidiszciplináris, rendszerszemléletű szervezet-, szolgáltatásfejlesztési beavatkozásokat jelent. Természetesen a legritkább esetben érhető el úgy siker, ha a fejlesztéssel foglalkozók az összes fontosabb beavatkozási területen megfogalmazható minden lehetséges változtatást egyszerre akarják végigvinni. Sokkal inkább egy olyan átfogó tervre van szükség, amelyből világossá válik, hogy milyen irányba halad a fejlesztés és mi az elérendő állapot az egyes szakaszokban, ennek a tervnek kell párosulnia egy okos, bölcs és türelmes megvalósítási stratégiával, amelynek lényege, hogy a lehetséges és szükséges átalakítások közül mindig éppen azoknak a megvalósítására törekszünk, amelyek egyrészt illeszkednek az átfogó tervbe, másrészt az adott időszakban a legkézenfekvőbbek. Az egészségfejlesztő egyetem létrehozására irányuló számos intézkedést, beavatkozást, szolgáltatásfejlesztést az alábbiakban részletezett területek szerint lehet strukturálni. A 6. ábra – az Ottawai Chartával és a WHO európai irodája által 1998-ban kiadott „Egészségfejlesztő egyetemek: elmélet, tapasztalat és cselekvési keret” című kiadványban (Tsouros et al. 1998) szereplő megfogalmazásokkal összhangban – bemutatja azokat a területeket, amelyeken az egészségfejlesztési beavatkozásokat is értelmezzük. A magyarországi program jelképéül választott hatszirmú, hatszínvirág felső szirmai az egyetemek alapfeladatait ábrázolják. Az alsó szirmok az alapfeladatok ellátásához szükséges feltételek biztosítását jelképezik. A szirmok átfednek, ezzel is jelezve, hogy nem hermetikusan elzárt, hanem egymással kölcsönösen összefüggő területekről van szó. A középpontban pedig az intézmény és az egészségfejlesztő program szakmai vezetése helyezkedik el, mint a stratégiákat és az egész intézmény kultúráját, működését meghatározó irányító, szervező és támogató erő. A részvétel és kezdeményezés feliratok pedig azt hangsúlyozzák, hogy – miként egy intézmény – egy egészségfejlesztő program is csak akkor lesz sikeres, ha képes az egyetemi polgárok aktív részvételére támaszkodni, ösztönözni,

20

illetve teret adni az egyéni és közösségi kezdeményezéseknek és támogatni a megvalósításukat.

6. ábra: Az egészségfejlesztés beavatkozási területei az egyetemeken – a magyar Hatszirmú virág modell

Az olyan sokrétű feladatot ellátó nagy szervezeteknél, mint az egyetemek, a tapasztalatok szerint azok az egészségfejlesztési programok tudtak érdemi és tartós eredményeket felmutatni, amelyek a fejlesztéseket, változtatásokat az egyetem egészét érintő, rendszerszerű megközelítésben fogalmazták meg és vitték végbe. A „teljes rendszerű” vagy „egyetemleges” megközelítés lényege, hogy a pozitív változtatások sikeres végigvitele szempontjából az egyes részek

21

vizsgálata mellett ugyanolyan fontosak a részek közötti összefüggések, kölcsönhatások, továbbá a pillanatnyi állapot mellett a változások és a folyamatok „mintázatának” vizsgálata és felismerése. A teljes rendszert célzó megközelítés lényege, hogy az egyes területek fejlesztési lehetőségeinek átgondolása mellett: • a z intézmény egy olyan környezetet és ethoszt alakít ki, amely támogatja és előmozdítja az egészséget, az életminőséget, a jól-létet és a fenntartható fejlődést; • a pozitív változások érdekében bevonja és mobilizálja az egyetemi közösség (hallgatók, oktatók, kutatók, dolgozók) egészének nézeteit, javaslatait, ismereteit, készségeit, képességeit és tapasztalatait egy „közös jövőkép” kialakítása, elérése céljából; • n öveli a változtatási folyamatokban való részvételt és élő együttműködéseket alakít ki az érintettek között; • e lmélyíti és szervesebbé teszi a kapcsolatokat és az együttműködéseket a kutatás, az oktatás, a társadalmi szolgáltatások, a belső szolgáltatások, a működtetés és a fizikai környezet biztosítása között, továbbá bevonja a hallgatókat is az ilyen együttműködésekbe; • e gy olyan rendszerszemléletű mechanizmust és keretrendszert biztosít, amely révén a fejlesztések messze túlmutatnak az egy-egy témára, egy-egy célcsoportra vagy az egyetem egy-egy alrendszerére fókuszáló, egymástól izolált beavatkozásokon.

22

5. LEHETSÉGES BEAVATKOZÁSOK MŰKÖDÉSI TERÜLETENKÉNT Egy Egészségfejlesztő Egyetem Program „teljes rendszer megközelítésben” minden lényeges működési területen számos beavatkozást, fejlesztést indít el „életútja” során. A 7. ábrán felvázolt általános működési területeken ez a következőket jelentheti például: • O KTATÁS: képzési módszerek, tanítási/tanulási eljárások, pedagógiai kutatások; egészséggel, életvezetéssel kapcsolatos információk, az egészség szakmára gyakorolt hatásai, ezek tudatosítása; szervezeti klíma; felesleges szorongáskeltés és feszültségkeltés elkerülése; hallgatóbarát tanulás- és oktatásszervezés (információs és kommunikációs technológiák, tanulás, munka, szabadidő, pihenés egyensúlya); • K UTATÁS: az egészség, az egészségtudatosság, az egészségfejlesztés és a fenntarthatóság szempontjainak a megjelenítése az intézmény kutatási, fejlesztési és innovációs tevékenységében. • T ÁRSADALMI SZOLGÁLTATÁSOK: tudásközpontként való működés, együttműködés az egészségfejlesztés területén, hallgatók bevonása az intézmény szűkebb és tágabb környezetének egészségét, fenntartható fejlődését szolgáló fejlesztésekbe (beleértve a középiskolák felső tagozatait). Társadalmi felelősségvállalás, kezdeményező szerep, részvétel. • B ELSŐ SZOLGÁLTATÁSOK: egészséges életvitelt, jó közérzetet, hallgatói szocializációt, önállósodást támogató szolgáltatási rendszerek (sport, testmozgás, hallgatói, dolgozói tanácsadások, támogató szolgáltatások, közösségi terek és programok, klubok, orvoshoz fordulás lehetősége és a demokratikus működés információcseréje); • FIZIKAI KÖRNYEZET BIZTOSÍTÁSA: az egészséges tanulást, munka-

végzést, szocializációt támogató természeti és építetett környezet, tárgyi feltételek, kollégium, étkezés, büfé, könyvtár, tanulási feltételek és a szabadidő kulturált eltöltésére alkalmas helyszínek (kampusz, park, kerékpárutak/tárolók, biztonság, sportlétesítmények stb.);

23

• M ŰKÖDTETÉS: az egészséget értékként kezelő szervezeti kultúra, a munkahely (és a tanítás/tanulás) légköre, külső és belső kommunikáció, döntéshozatali mechanizmusok és mindennapi működés; • V EZETÉS: az egyetem vezetésének nyílt elköteleződése az egészséget, életminőséget értékként kezelő irányítás mellett, ezt tükröző stratégiai döntéshozatal, értékelés; felkért, az Egészségfejlesztő Egyetem Programot koordináló, módszertani csoport.

5.1 OKTATÁS, KÉPZÉS - ISMERETEK, KÉPESSÉGEK ÉS KÉSZSÉGEK FEJLESZTÉSE Az egészségfejlesztés érdekében az oktatás általános célja – a szemléletformálás mellett – az kell legyen, hogy az egyéneket képessé tegyük a saját egészségük, életminőségük előmozdítására személyes tudásuk, képességeik, készségeik fejlesztése révén annak érdekében, hogy minél inkább képesek legyenek saját egészségük és életminőségük tudatos és kompetens fejlesztésére és kézben tartására. Egyes szakok esetén (például egészségügyi, szociális, óvodapedagógus, kisgyermekgondozó stb. területek) a leendő szakma/hivatás természetéből eredően explicit módon központi szerephez kell jusson az egészségfejlesztés. • Az orvos és egészségtudományi képzésekben nagyobb hangsúlyt kapnak az népegészségügy, egészségszociológia, egészség gazdaságtan, az egészségpolitika alapjai, az egészséget meghatározó kulturális, társadalmi, gazdasági és környezeti tényezőkkel, azok alakításának a lehetőségeivel kapcsolatos ismeretek, az egészségügyi és a szociális ellátórendszer összefüggései. • A gondozást végző munkára felkészítő szakokon hangsúlyosan szükségesek a személyes fizikai és mentális egészséggel, és annak megtartását, javítását segítő egyéni és intézményesült lehetőségekkel kapcsolatos ismeretek, a segítő, hozzáálláshoz szükséges képességek. A pedagógusok egy nagyon érzékeny és fogékony szocializációs időszakban foglalkoznak a gyerekekkel, ráadásul mindenkivel kötelező jelleggel, ezért az ő felkészítésük népegészségügyi szempontból szintén kiemelt jelentőséggel bír.

24

Más képzések (pl. gazdaságtudományi, államigazgatási, pénzügyi, jogi, műszaki) esetén végig kell gondolni, hogy az adott szakma/hivatás gyakorlása során milyen hatása van az adott szakembernek mások egészségére. Meg kell határozni azt a tudás-minimumot, amit minden hallgató megszerez a végzettsége alapján várható foglalkozásainak az egyes emberek és a társadalom egésze egészségét befolyásoló hatásáról. Döntési alternatívákról, a várható szakmák gyakorlásának egészségkockázatairól, és azok csökkentésének módjáról, a fenntartható fejlődésről, az egészségi, környezeti, társadalmi, gazdasági problémák mibenlétéről és összefüggéseiről, továbbá olyan kompetenciáikat kell fejleszteni, amelyekkel a hallgatók képesek szakspecifikusan keresni és alkalmazni a rendszerelvű megoldásokat. Az is jelentős – érzékenyítő – hatású lehet, ha az egyes képzésekben egészséggel kapcsolatos témák jelennek meg az adott szakmai probléma illusztrálására. Ezalatt azt értjük, hogy a képzés során egy-egy gazdasági, jogi, műszaki stb. probléma megvilágítása, könnyebb érthetősége szempontjából számos esetben egy-egy egészséggel, fenntarthatósággal kapcsolatos „gyakorlati” példán történik az adott elvi, elméleti vagy szakmai probléma bemutatása, megvitatása. Hasonló a helyzet a dolgozatok, szakdolgozatok témaválasztásával is. A kurrikulum- és tananyagfejlesztés nem szűkülhet le az új tartalmak megjelenítésére, emellett az oktatásmódszertan megújítása is fontos. Ahol csak lehetséges, növelni kell az integratív, problémaorientált képzési módszereken alapuló kurzusok arányát, súlyát a képzési folyamatban. Egy többkarú egyetemen vagy főiskolán érdemes különböző képzési területen tanuló hallgatóból álló csoportokat, kurzusokat, terepgyakorlatokat, projektfeladatokat szervezni, meghirdetni egy-egy több képzési terület szempontjából is releváns témakörben. Így a hallgatók megismerhetik a komplex megközelítés valós társadalmi és ezáltal legtöbbször népegészségügyi hasznát is. Fontos „oktatás-módszertani” kérdés az oktatási klíma, azaz a szemináriumi foglalkozások vagy az értékelés, ellenőrzés módszerei, légköre, hangulata, körülményei.

25

• A nyitott, befogadó, az ellenvéleményeket, érveket, kérdéseket, vitát bátorító és alapvetően az érvek, ellenérvek intellektuális tartalmára fókuszáló, a kritikai gondolkodást előmozdító légkör az, ami az egészségfejlesztés szempontjából is fontos (de ez az a szellemiség is, ami – több száz éves szerves fejlődése alapján – az európai felsőoktatás egyik legértékesebb hagyománya). • S zámos, az egészséges életvezetéssel ellentétes rossz szokás, rizikómagatartás a több ok miatt kialakuló distresszre, feszültségre, szorongásra adott spontán stresszkezelési próbálkozásként is felfogható. Ezért fontos az intézmény és egyes oktatói által feleslegesen okozott, elkerülhető feszültség- és a szorongáskeltő eljárások, módszerek, gyakorlatok visszaszorítása. • S okat segíthet, ha az oktatók (hallgatók általi) értékelésében szemponttá válik a hallgatóközpontú oktatás, vizsgáztatás értékelése, az együttműködést, kreativitást, önálló gondolkodást segítő módszerek alkalmazása, a valós népegészségügyi, társadalmi, környezeti, gazdasági problémákra való közös megoldáskeresés, kutatási, fejlesztési munkákban való közreműködés. Az értékeléseket érdemben figyelembe veszik az oktatói, kutatói előmenetelről szóló döntésekben. Minőségi szabadidő biztosítása, oktatásszervezés, órarend: A hallgatók egészséges életmódja, a megfelelő táplálkozási szokások kialakítása vagy a társakkal, lehetőleg az egyetem létesítményeiben történő rendszeres testmozgás, sportolás szokásának és gyakorlatának kialakítása, a szabadidő hasznos eltöltésének elősegítése minden egyetemi egészségfejlesztő program kulcsponti eleme. Oktatásszervezési szempontból bármely ilyen célú intézkedés sikerének előfeltétele, hogy az órarend (és a foglalkozások szervezése) a lehető legnagyobb mértékben biztosítson a hallgató számára „minőségi szabadidőt”. Az egyetemi képzés nemcsak az előadások, szemináriumok látogatásából áll. Fontos az önálló, vagy kiscsoportos felkészülés, tanulás szerepe. Ehhez megfelelő feltételeket kell biztosítani, hosszú – igény szerint akár 24 órás – nyitva tartású könyvtárakkal, olvasó- és számítógépes termekkel, kiscsoportos megbeszélésre, felkészülésre alkalmas közösségi terekkel. A hallgató számára a kollégiumban, a lakóhelyén egyáltalán nem biztos, hogy megfelelő körülmények állnak rendelkezésre az elmélyült tanuláshoz, 26

felkészüléshez. A kollégiumi szobatársak, lakótársak idő- és feladatbeosztása teljesen eltérő lehet. Fontos annak az intézményes biztosítása, hogy hallgatóknak mindig legyen hova menniük, amikor a megfelelő felkészülésükhöz elmélyült tanulás szükséges. Az elmélyült tanulás, felkészülés feltételeinek hiánya egyrészt visszavetheti a tanulási teljesítményt, másrészt feszültséget, stresszt okozhat, harmadrészt olyan helyzetet eredményezhet, hogy az a hallgató, aki különben tanulni szeretett volna, „jobb híján” bekapcsolódik az éppen jobban ráérő lakótársai vagy barátai szórakozásába.

5.2 KUTATÁS Az egészségfejlesztő intézmény kutatás-fejlesztési stratégiai céljai között hangsúlyosan megjelennek a jelen és jövő kihívásaira, a népegészségügyi problémákra, a kockázati magatartások csökkentésére válaszokat kereső kutatások, az emberek életviteli szokásait pozitívan befolyásoló fejlesztések, innovációk. Ennek megfelelően cél • a rendszerbe ágyazott, • tudományközi, • több tudományterület integrált együttműködésében, • a z intézményen kívüli szereplőkkel való intenzív együttműködésben megvalósuló kutatások indítása, előnyben részesítése. A felsőoktatási intézmény a kifejezetten egészségfejlesztési célú kutatási, fejlesztési, innovációs programok mellett a többi kutatási eredményének, intézményi tevékenység hatását is értékeli egészségfejlesztési, fenntarthatósági szempontból. A társadalmi szolgáltatások relevanciájának biztosítása érdekében javasolt elemezni, értékelni az intézmény hatókörét, az ott élők életminőségét, szükségleteit, preferenciáit, elvárásait, társadalmai, gazdasági helyzetét, illetve azokat befolyásoló tényezőket és egészségi állapotuk javítását szolgáló fejlesztéseket kezdeményez. Érdemes együttműködést kezdeményezni, kialakítani más kutató, fejlesztő intézményekkel annak érdekében, hogy az ugyanazon a földrajzi területen elindított, a lakosság ugyanazon szegmensét érintő, vagy az egymással szakmailag összefüggő kutatások, fejlesztések egymással rendszerszerűen összekapcsolódjanak, kiaknázzák a bennük levő szinergiák lehetőségét. 27

5.3 TÁRSADALMI SZOLGÁLTATÁSOK Az egyetemek a tudás és a szellemi élet legfontosabb központjai. Az egyetem vidéken általában a város legnagyobb munkáltatója, legnagyobb költségvetéssel rendelkező szervezete, számos kisvállalkozás működik a területén, és alapfeladataiból eredően a tudás átadásának és új tudások létrehozásának a központja. Ebből a domináns gazdasági, társadalmi, kulturális és tudásközpont szerepből eredeztethető az egyetem egészséggel, életminőséggel kapcsolatos lehetősége és felelőssége a külső környezetére vonatkozóan. A WHO ajánlásai szerint az egészségfejlesztő egyetem fontos és lényegi attribútuma, hogy a saját magával, hallgatóival, oktatóival és dolgozóival való törődés mellett ezeket a szélesebb közösséggel kapcsolatos lehetőségeit a közjó előmozdítása érdekében ki is aknázza. Ennek érdekében javasolt feltérképezni saját vonzás- és hatókörében az egészségfejlesztési igényeket, meglévő kezdeményezéseket, az egyetemi polgárok életminőségét javító együttműködési lehetőségeket, és ezen ismeretek birtokában alakítani az intézmény falain túlra különböző módon hatást gyakorló programokat, kapcsolatokat. Például: • E gészségfejlesztési célú együttműködéseket kialakítani a helyi önkormányzattal, a helyi közoktatási intézményekkel, egészségügyi ellátó szervezetekkel, a civil, gazdasági, üzleti élet szereplőivel. • F eltérképezni, majd együttműködni az egyetem vonzáskörzetében működő egészséges iskolákkal, egészségfejlesztő kórházakkal, és egészségfejlesztési irodákkal, a tevékenységek támogatása, ös�szehangolása érdekében. • I ntézményesített módon bekapcsolódni a helyi, kistérségi regionális, országos tervezésbe, programokba, ahol az egyetem tudásával, kapacitásával hozzájárul az egészség és életminőség előmozdításához, ideértve az egészséget befolyásoló társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez és az igazságosság javításához. Ezekbe a fejlesztési munkákba bevonja hallgatókat is – tanulmányi teljesítményként is beszámítható – terepmunkák, projektfeladatok formájában is. • G azdagítani a helyi társadalmi, gazdasági, kulturális, rekreációs tevékenységeket, az életminőség javításával kapcsolatos tudást,

28

szolgáltatásokat, képzést kínálni környezet számára. • A hallgatók, oktatók, kutatók, dolgozók igényeinek alapján feltérképezni azokat a szolgáltatásokat, melyekkel az intézmény nem rendelkezik, vagy nem is célszerű önállóan kialakítani, és együttműködéseket kezdeményez a szolgáltatások összehangolására, együtthasznosítására. • O lyan, speciális társadalmi mobilitási programokat kialakítani, amelyek segítenek a tehetséges, de nehéz anyagi háttérrel rendelkező gyermekeket a felsőoktatási rendszerbe való bekerülésük előmozdítására. • B ekapcsolódni meglevő egészségfejlesztési, fenntarthatósági hálózatokba illetve kezdeményezni ilyenek létrehozását.

5.4 ÁLTALÁNOS MŰKÖDTETÉS Az egyetem polgárainak egészsége, életminősége szempontjából a dolgozók esetében a munkahelyi légkör, a vezető-beosztott kapcsolat, a munkateher elosztása, a hallgatók esetében a tanár-diák viszony, a tantermi oktatás, a szemináriumi foglalkozások, a hasznos gyakorlati képzés és kutatómunka, a számonkérés során tapasztalt hangulat, a képzés minősége, mindenki számára a közeg, a nyitottság, a döntési folyamatokban való részvétel lehetősége alapvető jelentőségűek. Ennek értelmében az egészségfejlesztő egyetem általános működési feladata, hogy • a z egészség ügye iránti elkötelezettséget beépítse az intézmény stratégiájába, struktúrájába, folyamataiba és szervezeti kultúrájába annak érdekében, hogy kiteljesítse és kiaknázza az intézmény – természetéből és helyzetéből eredő – igen jelentős, az egészséget és az életminőséget előmozdító potenciálját, lehetőségeit, és eleget tudjon tenni ezzel kapcsolatos át nem hárítható felelősségének, • a hallgatók, a dolgozók és rajtuk keresztül a szélesebb értelemben vett közösség egészségének és életminőségének előmozdítása a velük való szoros, nyílt, őszinte együttműködésben. Az egészség, illetőleg a nyitott és humánus, azaz egyetemi szellemiségnek megfelelő légkör és működés iránti elkötelezettség meg kell jelenjen az egyetem küldetésnyilatkozatában, stratégiai dokumentumaiban, szabályzataiban, eljárásrendjeiben, külső és belső kommunikációjában, továbbá 29

működésében valamint belső minőségpolitikájában (minőségbiztosítási és minőségfejlesztési rendszereiben) is. Mindezeknek az értékeknek a nyilvános kommunikáció mellett észrevehetően látszaniuk kell a napi működésben is. Az egyetem egészség és életminőség iránti elkötelezettségének jól látható módon, hitelesen tükröződnie kell a fizikai tereiben, kommunikációs felületein, kiadványaiban, honlapján, szolgáltatásaiban és mindennapi életében. Az Egészségfejlesztő Egyetem Program kapcsán fontos feladat a szervezetet, a működést, a belső eljárásokat és a szervezeti kultúrát meghatározó vagy lényegesen befolyásoló szabályzatok áttekintése és módosítása is az alapcélok valamint a fent felsorolt célkitűzések érvényesíthetőségének szempontjából. A szabályzatok áttekintése, értékelése és az esetleges módosítási igények azonosítása szempontjából az alábbiakra célszerű odafigyelni: • V annak-e olyan rendelkezések kifejezetten ellentétesek vagy ellenkező hatásúak az egészség, egészségfejlesztés, életminőség-javítás, fenntarthatóság célrendszerével, szempontjaival, illetve együttes hatásukban ellentétes működést eredményezhetnek; • vannak-e, kiküszöbölhetők-e koherencia-zavarok, ellentmondások; • b iztosítottak-e a végrehatás, érvényesülés feltételei (felelős, erőforrások, tárgyi, környezeti, infrastrukturális feltételek, ösztönzők, következmények), azaz túljut-e a szabályozás a deklarációk szintjén; • m ilyen explicit és implicit ösztönző hatásokat hordoznak, vagy lehet-e beépíteni az egészségfejlesztés érdekében? A fejlesztés folyamatos: az „egészségfejlesztő egyetem” elvei szerinti működés kialakítása nem egy egyszeri feladat, hanem egy kezdeti, 3-5 éves időtartamú intenzív projektszerű fejlesztést követően folyamatos követésen, értékelésen, visszacsatolásos mechanizmusokon keresztüli, kisebb-nagyobb kiigazításokkal, újabb innovációkkal járó állandó fejlesztési, fejlődési folyamat. Mindez az adott intézmény sajátosságainak megfelelően specifikált, átfogó, rendszerszemléletű és folyamatos szervezetfejlesztést feltételez.

30

5.5 FIZIKAI KÖRNYEZET BIZTOSÍTÁSA Az intézményi környezet alapvetően adottság, de számos példa található arra, hogy odafigyeléssel, leleményességgel, minimális ráfordítással is jelentősen javítható egy épületben élők közérzete. Az pedig kiemelt – többek között Európai Uniós – elvárás, hogy a jövőben minden beruházás, kivitelezés, beszerzés vegye figyelembe a környezetvédelmi, társadalmi fenntarthatósági – jelen esetben kiemelten az egészségvédelmi, egészségfejlesztési – szempontokat. Bármely egészségfejlesztő, a fenntartható fejlődést elősegítő üzenet hatása lerontható, megsemmisíthető azzal, ha a hallott, tanult, elfogadott célokat nem támogató, sőt azokkal ellentétes szemléletet tükröző közeg veszi körül az érintetteket. Az egyetemi hallgatók, oktatók, dolgozók, látogatók közérzetét, egészségét a közösségi, személyes kapcsolatok mellett jelentősen befolyásolja az a fizikai környezet, amelyben tanulnak, tanítanak, dolgoznak és élnek. Ebben közrejátszanak a nyilvánvaló általános környezeti, esztétikai, környezet-egészségügyi, ergonómiai, biztonságossági szempontok mellett olyanok is, mint • a kényelmes, biztonságos és kellemes megközelíthetőség, • a természeti vagy élő környezettel való közvetlen találkozás (séta, mozgás) lehetősége, • a mozgást ösztönző, biztosító környezet, • a kiscsoportos leülési, beszélgetési lehetőségek, • a higiénés körülmények, az esztétikum, de a berendezések, dekorációk által – sokszor nem tudatosan – közvetített rejtett üzenetek is. Minden tervezésre, beruházásra, felújításra, közbeszerzésre vonatkozó döntésnél mérlegelni kell – az Európai Uniós elvárásnak megfelelően - az egészségi, környezeti, közösségi és társadalmi hatásokat is (pl. beltéri levegőminőség, érzékszervi vagy mozgáskorlátozottak lehetőségei, energia, vízhasználat csökkentése, beszerzett és felhasznált anyagmennyiség, szelektív hulladékgyűjtés hulladékcsökkentés, külső és belső környezet minősége, hosszú távú – életciklus alapú tervezés stb.). Ezek közé javasolt szempontok:

31

• E gészséges levegőjű – lehetőleg szellőztethető – helyiségek, tiszta, kulturált vizes blokkok, tisztálkodási, ivóvíz-automaták, ivóvízvételi lehetőségek, ivó kutak, – ahol lehetséges, központi helyen, – növények elhelyezése. • L eülésre, tanulásra beszélgetésre, rendezvényekre, étkezésre alkalmas közösségi terek kialakítása mind az egyetemi épületekben, mind a kampuszokon, mind a kollégiumokban. • R endezett, karban tartott parkok, zöld felületek (növelése), beszélgetésre, kiülésre, sétálásra, esetleg kinti foglalkozásra alkalmas, biztonságos zöld területek kialakítása. • Z árható, biztonságos kerékpártárolók kialakítása; kerékpárutak utak létesítése, vagy azok kezdeményezése az önkormányzatnál; kerékpárral érkezés esetén átöltözési, tisztálkodási lehetőség; csomagmegőrző, ruhatár kialakítása. • A z környezet-egészségügyi, ergonómiai, baleset-megelőzési szempontok maximális figyelembevétele mellett, az esztétikai szempontok között az egészségtudatos színválasztások (megnyugtató, élénkítő,) kreativitást sugalló, arra ösztönző megoldások. • K örnyezetvédelmi szempontok: energiatakarékos, helyiségenként, de legalább blokkonként szabályozható, megújuló energiaforrásokat is hasznosító fűtési rendszer; energiatakarékos, de szemet kímélő világítási rendszer; szelektív hulladékgyűjtés és elszállítás megszervezése és hulladékcsökkentő intézkedések; víztakarékos csapok, WC öblítési lehetőségek; berendezések, eszközök beszerzésénél a leginkább környezetbarát megoldások támogatása. • A dolgozók számára melegítési, étkezési lehetőségek, teakonyha kialakítása, ami az egészséget, életminőséget előmozdító hatásokon kívül mind a munkavégzésüket, mind a hangulatukat, mind a hiányzási arányt és a fluktuációs problémát is javíthatja. • R endszeres fizikai mozgásra alkalmas, biztonságos sportlétesítmények, (csarnokok, uszodák, kisebb torna- és konditermek), futóés tornapályák kialakítása a kampuszokon, vagy kezdeményezése az önkormányzatnál. • A kampuszon és az épületekben történő eligazodását segítő egyértelmű, stílusos – lehetőség szerint egységes arculatú – jelzések, táblák, térképek;

32

• K önnyen elérhető, egyértelmű, mindeni számára ismert feltételekkel használható hirdetési, kommunikációs, információcsere felületek; • A helyiségek, terek berendezése, a dekorációk, az információk elrendezése, által közvetített kommunikációs üzenetek összehangolása az oktatásban, szemléletformással közvetítettekkel.

5.6 BELSŐ SZOLGÁLTATÁSOK Az egyetem a formális képzés mellett a beiratkozott, jellemzően 18-25 éves fiatalok számára azt a közeget jelenti, ahol egész életükre kihatóan éveken át szocializálódnak, fejlődnek. Ez mélyreható hatást gyakorol szokásaikra, életvitelükre, attitűdjeikre, értékrendjükre mind későbbi családi, otthoni, mind munkahelyi életük szempontjából. Emellett kellő (az eddigieknél nagyobb) hangsúlyt kell kapnia annak a problémának is, hogy a hallgatók igen jelentős része ekkor kerül ki először a családi környezetből, ekkor kell először önálló életvitelt kialakítania, illetve az eddigi életében megszokott összes tanulmányi elváráshoz képest minőségileg más és mennyiségileg lényegesen több követelménnyel találkozik. Mindezek miatt számos olyan, egyenként is súlyos hatás éri egyszerre, amely jelentős stresszterhelést is jelent. Ezekre vagy „jó”, vagy kevésbé jó válaszokat ad. A hallgatok leendő értelmiségiként későbbi pályafutásuk során, mint munkahelyi vezetők, döntéshozók, véleményformáló szakértők, „mintaadók” saját egészségükön kívül jelentős hatással lesznek a szűkebb és tágabb környezetükben élő emberek egészségére. Emiatt a multiplikátor hatás miatt egyáltalán nem mindegy, hogy az a közeg, amelyben hallgatói létük során tanulnak, élnek, szórakoznak, milyen szocializációs hatásokat közvetít az egészség, az életminőség, a hosszú távú fenntarthatóság valamint a későbbi életmódjukat meghatározó szokások és attitűdök szempontjából. Hogy mindezek hatására kiben milyen mértékű distressz alakul ki, és ki hogyan képes ezeket kezelni, ki hogyan reagál ezekre a benyomásokra, az természetesen neveltetéstől, családi és baráti háttértől, személyiségtől, egyéni stresszkezelési és feszültségoldó készségektől és számos egyéb hatástól függően nagyon eltérő lehet. A stresszhelyzetekkel a hallgatók sokszor magukra maradva próbálnak megbirkózni, és hasonló körülmények között lévő társaik mintáját illetve

33

bizonyos kialakult szokásokat követve számos esetben a stressz és feszültségek levezetésének nem a legjobb módját választják. Az alkoholfogyasztás esetenkénti túlzásba vitele, az esetleges szerfogyasztások, a túlzásba vitt „bulizás”, a szexuális viselkedéssel kapcsolatos esetleges problémák – azaz szinte minden olyan viselkedés, amit egyesek hajlamosak elítélően a fiatalok szemére vetni – az esetek túlnyomó részében a sokszoros stresszhelyzetben magukra hagyott fiatalok egyedi és spontán próbálkozásai a stressz és a feszültség kezelésére, levezetésére. Egy egészségfejlesztő egyetem aktívan támogatja a hallgatók egészséges személyes és közösségi fejlődését, továbbá felkínálja az egészséges választást lehetővé tevő szolgáltatásokat, megoldásokat. Intuitíven is belátható, hogy megfelelő támogató szolgáltatások elérhetősége, megbirkózási képességek fejlesztése esetén lényegesen több lesz a „jó” válasz, mint a „nem jó” válasz. Az egészségfejlesztő egyetem számos módon segítheti a hallgatókat abban, hogy a szükségképpen jelentkező stressz- és feszültségkeltő helyzetekkel meg tudjanak küzdeni: • A z elkerülhető stressz- és feszültségkeltő tényezők, helyzetek beazonosítása, visszaszorítása vagy enyhítése a rendszer egészében. • H allgatói Tanácsadás – az életvezetési, stresszkezelési, feszültségoldási, megbirkózási képességek fejlesztésétől a tanulási képességek, módszertan átadásán keresztül szükség esetén egészen a hallgatói léttel és élethelyzetekkel kapcsolatos praktikus, gyakorlati tanácsokig. • T ámogató szolgáltatások, közösségépítés: a stresszre, feszültségre adható „jó” válaszokat elősegítő lehetőségek biztosítása: közösségépítés, a közösségi élet és a hallgatói kezdeményezések támogatása, ösztönzése, önképzőkörök, klubok, szakkollégiumok, hallgatói egyesületek valamint a rendszeres testmozgás és hallgatói sport kiterjesztése révén. A stressz- és feszültségkeltő faktorokra visszavezethető problémák kezelésére az egyik stratégiai irány a HALLGATÓI TANÁCSADÁS intézményesítése, a már létező jó gyakorlatok felkarolása, illetve a számos intézményben

34

működő hallgatói tanácsadási szolgáltatások helyzetének stabilizálása és a szolgáltatási paletta teljessé tétele jelentheti. A hallgatói tanácsadás rendkívül szerteágazó lehet a hallgatók legkülönfélébb problémáinak és szükségleteinek megfelelően: • é letvezetési, stresszkezelési, feszültségoldási, megbirkózási, önismereti, kommunikációs, konfliktuskezelési, relaxációs készségek és képességek fejlesztése; • alkohol- és drogprevenciós programok; • tanulási képességek és tanulásmódszertan átadása; • mentorálási programok; • a hallgatói léttel és élethelyzetekkel kapcsolatos praktikus tanácsok (pl. lakhatási problémák, kisebb településről származó frissen felvett hallgató esetében a „nagyvárosban való eligazodással” kapcsolatos nehézségek, kereseti lehetőségek, egyes rendkívüli helyzetekben – pl. közeli hozzátartozó halála – felmerülő gyakorlati és anyagi jellegű problémák). Ehhez a munkához fontos szakmai partnert, szövetségest és bázist jelenthetnek a Felsőoktatási Tanácsadás Egyesület (FETA)6, a Hallgatói Önkormányzatok, karrierirodák, mentálhigiénés pszichológiai intézetek, tanszékek. A hallgatói tanácsadások mellett gondolni kell az oktatók, dolgozók, kutatók és kiemelten az egyetemi vezetők számára kialakítható, nyújtható tanácsadásokra, mentor és coaching programokra is. A jellemzően 18-25 éves korcsoportba tartozó fiatal és rendszerint egészséges egyetemista, főiskolás korosztály – és általában valamennyi egyetemi polgár - egészsége szempontjából a legfontosabb egészségügyi szükségletet a RENDSZERES FIZIKAI AKTIVITÁS jelenti az egészséges táplálkozás, a testsúlykontrol, a stresszkezelés, bizonyos egészségkárosító szokásokkal, szerekkel kapcsolatos kérdések, a lelki egészség problémái és a szexualitással összefüggő kockázatok kezelése mellett. 6 A FETA azzal a céllal jött létre húsz évvel ezelőtt, hogy összefogja az olyan szervezetek és magánszemélyek törekvéseit, amelyek fontosnak tartják a felsőoktatási tanácsadás hallgatóközpontú szemléletének és gyakorlatának terjesztését, alkalmazását és elfogadtatását a magyar felsőoktatási intézményekben.

35

A rendszeres testmozgás és a sport – az egyéni képességek kibontakoztatásának, kiteljesítésének eszközeként, az egyéni életminőség javításaként, a hallgatók, oktatók, dolgozók egyéni hobbijaként értelmezve – önmagában is fontos, akkor is, ha kizárólagosan csak egyéni hasznokkal jár. Az intézmény keretei közötti rendszeres fizikai aktivitás és sport kérdésének megfelelő helyértéken történő kezeléséhez annak a felismerésére van szükség, hogy itt valójában az egyéni hasznokon messze túlmutató közösségi, össztársadalmi hasznok keletkeznek. Melyek ezek az egyéni hasznokon túlmutató közösségi, társadalmi szintű hasznok: • F ontos társadalmi, közösségi értékek és kultúra közvetítése, erősítése (pl. közösségi szellem, egymásért érzett és viselt felelősség, méltányosság, „sportszerűség”, tolerancia, küzdőképesség, kitartás, közös célokra fókuszálás képessége, csapatmunka stb.). A hallgatói sport közösségfejlesztő, közösségépítő szerepére különösen igaz az a mondás, hogy „a kultúra teremt közösséget és a közösség teremt kultúrát”. • A rendszeres fizikai aktivitásnak és a sportnak a legnagyobb elkerülhető „betegségterhet” képviselő és ezért népegészségügyi jelentőségű krónikus nem fertőző megbetegedések megelőzésében játszott központi szerepe olyan jelentős, hogy ha semmilyen más érv nem szólna a hallgatói sport közügy jellege mellett, ez önmagában is azzá tenné az egyetemisták, főiskolások rendszeres testmozgását. A rendszeres testmozgás és az egyetemi sport ügye nemcsak helyi, de országos szinten is megfelelő képviselettel bír: a Magyar Egyetemi – Főiskolai Sportszövetség (MEFS) és az általa 2012-ben létrehívott, intézményi szinten szerveződő „sportirodák” hálózata fontos bázist jelent az Egészségfejlesztő Egyetem Program számára. Megjegyzendő, hogy a WHO rendszeres testmozgás és betegségmegelőzés összefüggéseiről közölt, bizonyítékokon alapuló adatai minden korosztályra érvényesek. A rendszeres testmozgás mellett az EGÉSZSÉGES TÁPLÁLKOZÁS jelenti a másik olyan területet, amely a szokásokba, életvezetésbe beépülő módon kulcsfontosságú az egészség megtartása, fejlesztése, a krónikus nem

36

fertőző megbetegedések kialakulása és az optimális testsúly fenntartása szempontjából. (WHO 2004) Az egészséges táplálkozás és az elkerülhető betegségterhek valamint a halálozás összefüggései nagymértékben hasonlatosak az előzőekben a rendszeres testmozgásnál leírtakhoz. Az Egészségfejlesztő Egyetem Program keretében e téren a következő beavatkozásokra van lehetőség: • A z egyetem, főiskola területén fellelhető menzák, büfék, bárok, kisboltok esetében annak biztosítása, hogy az „egészséges választás” legalább annyira kézenfekvő és könnyű legyen, mint a többi alternatíva. • A z egészséges táplálkozási szokások kialakulásának előmozdítása szempontjából nemcsak a megfelelő kínálat kialakítása fontos, hanem a megfelelő környezet és körülmények kialakítása is. Amint erre már a korábbiakban utaltunk, mindez a következő területeket érintheti: • b izonyos oktatásszervezési intézkedések annak érdekében, hogy a hallgatók számára elegendő idő álljon rendelkezésre például ebédidőben; • o lyan közösségi terek kialakítása, amelyek alkalmasak az otthonról hozott vagy a büfében vásárolt étel kulturált körülmények közötti elfogyasztására; • rendezett étkezési környezet biztosítása a menzákon. Egy-egy több ezres, vagy több tízezres létszámmal működő egyetemen, főiskolán jelentős lehet azon hallgatók száma, akik rászorulnának egy ELSŐ ORVOSHOZ FORDULÁSI LEHETŐSÉGRE. A hallgatók első orvoshoz fordulási és egészségügyi alapellátását végző egység (rendelő) szintén fontos bázisa és szakmai „tudásközpontja” lehet az Egészségfejlesztő Egyetem Program megtervezésének, megvalósításának és folyamatos fejlesztési folyamatainak.

37

5.7 VEZETÉS Minden, az egészségfejlesztő egyetem kialakítására irányuló kezdeményezés sikerességének előfeltétele és legfontosabb kötelező eleme a felső vezetés (rektor, kancellár, rektorhelyettesek, dékánok) jól demonstrált és folyamatos elkötelezettsége, víziója, eltökéltsége és aktív részvétele a program kialakításában, megvalósításában, majd a folyamatos fenntartásban, fejlesztésben. Tekintettel a program komplexitására, jelentőségére és „politikumára”, egy megfelelően strukturált megvalósító szervezetet kell kialakítani. Figyelembe véve, hogy a szervezet egészének szisztematikus, egészségés életminőség-célú fejlesztéséről, összehangolásáról és átalakításáról van szó, ezt a programmegvalósító struktúrát – különösen a kezdeti fázisokban – közvetlen felsővezetői kapcsolódással kell létrehozni és működtetni. Természetesen a programmegvalósító struktúra egyes állandó illetve alkalmi testületeiben, bizottságaiban fontos, hogy minden érintett, így adott esetben az egyes állandó bizottságok vagy hivatalok képviselői is megjelenjenek, de nem szabad hagyni, hogy maga az egészségfejlesztő egyetem ügye elvesszen a normál működtetési és belső politikai kérdésekkel foglalkozó bizottsági, hivatali rendszerben. A program megvalósítására létrehozott struktúrák fontos egységei: • P rogramirányító testület, amelynek vezetője az ügy iránt elkötelezett és megfelelő formális felhatalmazással bíró felső vezető (rektor, kancellár, rektorhelyettes). A programirányító testületben kell biztosítani az ügyben érintettek megfelelő részvételét. • Módszertani Csoport – az egészségfejlesztés iránt elkötelezett, • A felmérést és tervezést követően létrehozhatók állandó munkacsoportok például a fő működési/beavatkozási területeknek megfelelően. • E seti munkacsoportok, projektcsapatok: egy-egy, de akár több állandó bizottságból hozhatóak létre egy jól definiált „projekt” végigvitelére (pl. hallgatói sport vagy tanterv, tananyagfejlesztés stb.).

38

6. MEGVALÓSÍTÁS Az Egészségfejlesztő Egyetem Program az egészség és életminőség előmozdítása érdekében egy átfogó célrendszer mentén olyan keretrendszert alakít ki, amely az összes, az egészséget, életminőséget pozitívan befolyásoló tevékenységet rendszerbe illeszti és számukra egy befogadó, támogató keret- és feltételrendszert hoz létre a közösség érdekében. Ezáltal további energiákat tud felszabadítani és mobilizálni, és összességében minden ilyen kezdeményezést, tevékenységet egy minőségileg más, sokkal méltóbb és jóval nagyobb hatást elérni képes helyzetbe tud hozni. A Program sikere szempontjából három fő tényező egymással összhangban történő érvényesülésére van szükség: • szakmailag megalapozott és az érintett közösség szükségleteivel, igényeivel, elvárásaival összhangban lévő koncepció; • hatékony adminisztratív, technikai és szakmai megvalósítás; • h atékony politikai megvalósítás, ami a jól látható és folyamatos felsővezetői elkötelezettség mellett az érintett közösség kritikus tömegének megnyerését és e kritikus tömeg általi folyamatos támogatás kialakítását és fenntartását igényli. Egy olyan komplex, a szervezet és a közösség életét sokféle módon érintő program esetén, mint az Egészségfejlesztő Egyetem, e három tényezőnek folyamatos interakcióban kell lennie egymással, állandóan párhuzamosan kell munkálkodni mindhárom dimenzióban. Az a fejlesztés fog hosszabb távon is maradandó módon megvalósulni, amiben az elvi, koncepcionális, szakmai megalapozottság, valamint a technikai, adminisztratív és politikai megvalósíthatóság feltételei egyenszilárdságú és egymással koherens módon teljesülnek. A koncepció megvalósításához a különböző módszerek és mechanizmusok olyan kombinációját kell alkalmazni, amely megfelelő egyensúlyokat biztosít az ügy számos vonatkozásában. A hangsúly itt az egyensúlyon van. Ebben az ügyben nincs „egy igazi” megoldás vagy módszer. Egymással sokszor ellentétes vagy ellenkező irányba ható folyamatokat, módszereket, ügyeket kell megfelelő módon kombinálni, illetőleg megfelelő egyensúlyban tartva egyidejűleg vinni, például az alábbi területeken:

39

• l átványos, sikeres rövid távú kampányok és kevésbé látványos, de alapvető fontosságú hosszú távú folyamatok egyensúlya • felülről vezérelt és alulról építkező folyamatok egyensúlya • a z érintettek széleskörű részvételének, elkötelezettségének fenntartása - felsővezetői elkötelezettség fenntartása • k onkrét, napi problémák megoldása – távlatos gondolkodás egyensúlya.

6.1 ELŐKÉSZÍTŐ DÖNTÉSEK Az Egészségfejlesztő Egyetem Program előkészítése, megvalósításának kezdeti lépesei során az első feladatok: • a nnak meghatározása, hogy az intézmény a jelenlegi „állapotában”, működését, szervezeti kultúráját, szolgáltatásait, környezeti feltételeit, eljárásait tekintve mennyiben felel meg az egészségfejlesztő egyetem fő jellegzetességeinek, illetve mely téren milyen természetű, tartalmú eltérések tapasztalhatóak. Mozaikosan egy egészségfejlesztő egyetem számos jellemzője eleve megtalálható az intézményben, és a fő feladat nem is új eljárások, szolgáltatások „kitalálása”, bevezetése, hanem a már meglévők fejlesztése, megerősítése és – a köztük lévő koherencia és konzisztencia megteremtésével – mindezek egységes rendszerbe szervezése; • a nnak meghatározása, hogy az egészségfejlesztő egyetem általánosságban megfogalmazott fő jellegzetességei, jellemzői – az intézmény előbbiek szerinti felmérése és az intézményi sajátosságok alapján – hogyan „fordíthatóak le”, hogyan konkretizálhatóak az intézmény szintjén.

40

6.2 HELYZETFELMÉRÉS, FELTÉRKÉPEZÉS Bizonyos, hogy az Egészségfejlesztő Egyetem Program megkezdése előtt, azaz jelenleg is számos olyan kezdeményezés, szolgáltatás, tevékenység folyik egy-egy nagyobb egyetemen, főiskolán, amely mind céljait, mind lényegét tekintve, így vagy úgy de egybeesik a program céljaival és lényegével. Ezek a kezdeményezések, tevékenységek és szolgáltatások nem egy általános egészségfejlesztési program ambícióival és átfogó célrendszere mentén, hanem egy-egy fontos részproblémára, részterületre koncentrálva működnek. E tevékenységek, szolgáltatások feltérképezése kiemelt fontosságú az Egészségfejlesztő Egyetem Program szempontjából, mert ezek jelentik azokat a legfontosabb „szövetségeseket”, amelyek bevonásával, és amelyekre építve a program által megvalósítandó komplex, egészséget, életminőséget előmozdító rendszer kiépíthető. A szükségletek, elvárások, igények felszínre hozása, elemzése eredményeinek fényében a már meglévő szolgáltatások és tevékenységek feltérképezéséből származó információk sokrétűen segítik a beavatkozási, fejlesztési irányok meghatározását illetőleg a tulajdonképpeni Cselekvési Terv elkészítését. A fentieken túl maga a feltérképezési folyamat felbecsülhetetlen jelentőségű lehet. Az adott szolgáltatást nyújtók az Egészségfejlesztő Egyetem Program illetőleg a Cselekvési Terv kialakítása, megtervezése szempontjából sok fontos – de nyilvánvalóan a későbbi felhasználás szempontjából alaposan mérlegelendő – információ forrásai lehetnek: • J ó eséllyel, rengeteg tapasztalattal és információval rendelkeznek a hallgatók, oktatók igényeivel, szokásaival, elvárásaival kapcsolatosan; • K iderülhet, hogy akár nagy részletezettséggel kidolgozott, szakmailag megalapozott koncepcióik, fejlesztési elképzeléseik vannak az általuk működtetett rendszer továbbfejlesztésére vonatkozóan, amelyek jól hasznosíthatóak az Egészségfejlesztő Egyetem Programban (és a Cselekvési Terv elkészítéséhez); • S zámos fontos elképzeléssel, ötlettel rendelkezhetnek egyéb más szolgáltatások, tevékenységek kialakításával kapcsolatban;

41

• M egannyi, az egyetemi működési rendszerekben fellelhető olyan problémára hívhatják fel a figyelmet, amely az Egészségfejlesztő Egyetem Program egésze szempontjából vagy a működési, adminisztratív rendszerekre vonatkozó fejlesztési javaslatok kialakításakor lényeges lehet; • A jelen jó néhány „furcsa” és önmagában nehezen érthető jelensége a múlt illetve bizonyos előzmények ismeretében válik hirtelen érthetővé. Emellett számos „új” koncepcióról, „jó ötletről” kiderülhet, hogy a megelőző 10 évben „csak” 3-5-ször bukott meg, és az is nyilvánvalóvá válhat, hogy miért. Ezek mind olyan fontos háttér-információk lehetnek, amelyek ismerete megóvhatja az Egészségfejlesztő Egyetem Programot és a Cselekvési Tervet is attól, hogy olyan „új” koncepciók gyűjteménye legyen, amelyek az adott intézményben valamely okból már jó párszor nemcsak előjöttek, de valamiért életképtelennek is bizonyultak. Az, hogy az egyetem hallgatói, oktatói és dolgozói magukénak érezzék és megszeressék az Egészségfejlesztő Egyetem Programot, a program sikerének, megvalósíthatóságának és fenntarthatóságának abszolút feltétele. Ez a kulcsfontosságú „tulajdonosi” érzet akkor jön létre, ha széles körben kialakul az a meggyőződés az érintettekben, hogy az Egészségfejlesztő Egyetem Program azokat az egészséggel, életminőséggel kapcsolatos kezdeményezéseket, szolgáltatásokat foglalja össze, és azokat kezeli a legfontosabb prioritásként, amelyeket az egyetemi közösség is a legfontosabbnak tart. Maga a szükségletelemzési folyamat, az annak egyik lényeges részét képező széles körű konzultáció fontos – ha nem a legfontosabb – kommunikációs eszköz is. Ez a fajta egészségi szükségletkommunikáció – megfelelő kivitelezés esetén – nagymértékben hozzájárul az egészséggel kapcsolatos témák illetve az Egészségfejlesztő Egyetem Program jelentőségének tudatosításához, a figyelemfelkeltéshez, az érzékenyítéshez, a program elfogadtatásához és népszerűsítéséhez, továbbá az egyetemi hallgatók, oktatók és dolgozók széles körű bevonásához és ahhoz, hogy magukénak érezzék, megszeressék a programot.

42

6.3 AZ ÜGY FONTOSSÁGÁNAK TUDATOSÍTÁSA, FIGYELEMFELKELTÉS, ÉRZÉKENYÍTÉS Az ügy fontosságának tudatosítása, az egészséggel, életminőséggel kapcsolatos problémák felismertetése, „előtérbe hozása” és az egyetemi közösséggel való kommunikáció (aminek kiváló, alapvetően fontos, de nem feltétlenül látványos lényegi része az előzőekben említett szükségletfelmérés illetőleg a munkacsoportok tagjain keresztül történő hálózatépítés) kritikus eleme a folyamatnak. Minden alkalmas és felhasználható formális és informális kommunikációs csatornát, lehetőséget, módszert fel lehet és fel is kell használni erre a célra, ideértve a személyes példamutatást illetve az ügyet képviselők magatartásával, tényleges viselkedésével kommunikált „üzeneteket” is. Ha fontos kommunikációs csatornák hiányoznának, akkor a program részeként ezek kialakítása, kiépítése is szükségessé válhat. A résztvevőkből kialakítandó munkacsoport tagjain keresztüli hálózatépítés, a jelenlévő egészségcélú szolgáltatások azonosítása, bevonása, tevékenységük elismerése, a rajtuk keresztül történő mozgósítás, maga a korábban írt szükségletfelmérés mind a kommunikáció kevésbé látványos, sok munkát és egyeztetést igénylő, de kulcsfontosságú és igen jelentős hatású eszközei.

6.4 CSELEKVÉSI TERV KÉSZÍTÉSE A Cselekvési Terv elkészítése az Egészségfejlesztő Egyetem Program másik kulcsfontosságú tevékenysége. Hasonlóan a kommunikációhoz, a szolgáltatások feltérképezéséhez, a szükségletek felméréséhez, erre szintén nem egy egyszeri, soron következő aktusként, hanem sokkal inkább egy szakadatlan tervezési, fejlesztési folyamatként, a fontos változások körvonalazásának, megfogalmazásának, a szükséges konszenzusok megteremtésének és az elhatározott programok végig vitelének egyik fontos vivőfelületeként és eszközeként kell tekinteni. Ennek „írása” lényegében a program megindításával megkezdődik és mindvégig tart. A Cselekvési Terv ugyanis adott időszakra vonatkozóan megfogalmazhat számos, akkor relevánsnak, fontosnak, megvalósíthatónak gondolt lépést (célszerűen egy egységes koncepció és vízió keretei között), azonban 43

mindvégig nyitva kell tartani egyrészt újabb elemek befogadása, azaz az érdemi, tartalmi bővítés, továbbá a már egyszer valahogyan megfogalmazott programok, projektek korrekciója, finomhangolása, további fejlesztése érdekében. Egy Cselekvési Terv meghatározza a főbb beavatkozási (működési) területeket, valamint beavatkozási területenként azonosítja az adott, előre belátható időszakban azokat a fejlesztési „projekteket” amelyek valószínűsíthető módon összhangban vannak az egészségfejlesztő egyetem távlati célkitűzésével, víziójával és majdani rendszerével, továbbá az adott szakaszban reálisan megindíthatónak illetve megvalósíthatónak tűnnek. A „tervezési folyamat” maga is az egyik legfontosabb kommunikációs és konszenzusteremtő eszköz, illetve a folyamatosan fejlődő vagy a valamilyen ésszerű gyakorisággal (pl. évente) felülvizsgált és „aktualizált” terv ebből a szempontból is igen fontos.

6.5 ÖNÉRTÉKELÉS, ÖNELLENŐRZÉS Az önértékelés és annak teljes folyamata rendkívül fontos a program egészének sikere és megvalósítása szempontjából. Ez éppúgy, mint az összes többi folyamatelem, a megvalósítás integráns részét képezi. Az egészségfejlesztő felsőoktatási intézményeknek képesnek kell lenniük arra, hogy adatokkal is alá tudják támasztani erőfeszítéseik eredményeit. Ideális esetben az egészségfejlesztő felsőoktatási intézmények projektek sikerességét azzal lehetne mérni, hogy milyen mértékben • f ejlesztették a hallgatók, dolgozók és a tágabb környezet egészségét, illetve • i ntegrálták az egészség dimenzióit az intézmény kultúrájába, struktúrájába és folyamataiba. Az eredmények bemutatásának két jelentős akadálya van. Egyrészt a szervezetfejlesztés természeténél fogva egy hosszantartó folyamat. Másrészt az egyének és csoportok egészségi állapota is hosszabb időtávon mutat javulást, a felsőoktatási intézményekben viszont ehhez képest viszonylag gyorsan cserélődik a célközönség igen nagy hányada. Ennek ellenére az egészségfejlesztő felsőoktatási intézménynek képesnek kell lennie arra, hogy bemutassa: a projekt jó irányba halad, amit elsősorban a legfontosabb

44

várt eredményekhez rendelt kimenetekkel lehet igazolni. Ezeket a kimeneteket folyamatokkal és hatásokkal írhatjuk le. Az önértékelési folyamat részeként létre kell hozni azokat a folyamatos vis�szacsatolási mechanizmusokat, amelyek révén a program előrehaladása, az esetleges problémák és a sikerek időben érzékelhetővé válnak. Ezek a visszacsatolások azok, amelyek az alapját képezik a kezdetben okosnak és jónak gondolt programok folyamatos menet közbeni korrekciójának, finomhangolásának, továbbá a Cselekvési Terv évenkénti felülvizsgálatakor a komolyabb változtatásoknak, kiigazításoknak. Itt tehát nemcsak egy folyamatos visszacsatolási mechanizmus megvalósítása a cél, hanem egy ezen alapuló folyamatos önreflexiós és önkorrekciós képesség és egy gördülő tervezési mechanizmus kialakítása a kulcs. Ez technikai értelemben a menedzsment szintjén a változások követése, az eredmények észlelése és értékelése céljára kialakított megfelelő dokumentációs rendszert is igényel. Itt több szempont érvényesítését kell szem előtt tartani: • Az önértékelési folyamat jól dokumentált legyen, • E lőre meg kell határozni az indikátorokat és a mérőeszközöket, az indikátorok olyan viszonylag könnyen előállítható adatokból felépülő mutatók legyenek, amelyek jól jelzik adott esetben komplex folyamatok céloknak megfelelő előrehaladását, alakulását; • M indig csak olyan információk gyűjtése történjen, amelyről már a kérdezés pillanatában pontosan meg lehet megmondani, hogy mi történik vele, mire használható, és ennek milyen lényegi tanulsága van a program sikere szempontjából; • K érdőívek alkalmazásakor illetőleg az értékeléshez szükséges inputadatok begyűjtéséhez az érintettek számára a lehető legkisebb mértékű adminisztratív terhet jelentő megoldások legyenek; • A z önértékelés eredményeinek közzétételekor a Cselekvési Terv kapcsán megfogalmazottakat kell érvényesíteni, azaz közérthető, világos és „szakzsargon-mentes” legyen az eredmények közlése; • A z önértékelési folyamat semmiféleképp ne váljon se egy öncélú, túlbürokratizált adminisztratív rémálommá, se egy „csodás kutatási projektté”.

45

7. EGÉSZSÉGFEJLESZTŐ EGYETEM DÍJ Annak érdekben, hogy a felsőoktatási intézmények egészségfejlesztési törekvéseit a társadalom és a felsőoktatási szakpolitikai is elismerje, megfelelő rangot kapjon, alkalmas eszköz lehet egy Egészségfejlesztő Egyetem Díj alapítása. A hazai és külföldi, nemzetközi tapasztalatok áttekintése alapján jelen projekt keretében a Kiválóság modell7 alapján indult el a fejlesztés. A választást több tényező tette indokolttá: • A modellt kiterjedten alkalmazzák nemzetközi viszonylatban; • S zámos – nem csak gazdasági - területen (civil, oktatás, egészségügy) található hazai tapasztalat, többek között a Felsőoktatási Kiválósági Díj keretében is történt sikeres adaptáció; • Elfogadott értékelési/minősítési módszertani háttérrel rendelkezik; • K eretrendszerként funkcionál, melynek köszönhetően rugalmasan képes kezelni az eltérő szervezeti méreteket, felépítéseket, működési szisztémákat; • A működés minden aspektusát vizsgálja, valamint összefüggéseket keres a szervezeti működés adottságai és eredményei között. • D inamikus jellegű modell, határozottan fontos a mérés, értékelés, finomítás/fejlesztés elve. • E gységes minősítő, értékelő rendszerként alkalmazva képes támogatni a felsőoktatási intézmények egymástól tanulását, jó gyakorlataik terjedését (benchmarking aktivitását). A modell erőssége, hogy a működési rendszer minden egyes elemét értelmezi, vizsgálja azok szerepét a működés sikeressége szempontjából, illetve a szervezeti működést stratégia szintről indulva bontja le egészen folyamat szintig, vizsgálva a működés kulcs siker kritériumait. A kiválóság modell egy széles körben használt menedzsment eszköz, mely strukturált támogatást nyújt a vonatkozó szervezeti működés vizsgálatához, melyhez jellemzően az önértékelés gyakorlata társul. A modell segítségével az önértékelést végző (vezetői) csoport a működést rendszer formájában értelmezi, vizsgálja a mindazokat a rendszer elemeket, melyek hatással vannak a sikeres működésre, illetve értékeli azok egymáshoz 7 EFQM (European Foundation for Quality Management) modellje

46

viszonyított kölcsönhatását, valamint hatékonyságukat az elért eredmények tükrében. A modell alapján az intézmények segítséget kapnak, hogy azonosítsák • a rendszer elemeit; • a program rendszerszerű működtetése érdekében azonosítsák a szereplőket (vezetés, megvalósító munkatársak, együttműködő partnerek, szolgáltatásokat igénybe vevők); • a megvalósítandó program kereteit (Egészségfejlesztő Egyetem Program, annak tervezése); • a rendelkezésre álló erőforrásokat, valamint a szolgáltatási folyamatokat; • a program megvalósulását mérések, indikátorok segítségével értékeljék, ami alapján program javítani, fejleszteni, kibővíteni tudják a programot. A rendszerszintű működtetés felelőse a Módszertani Csoport, melyet az intézmény vezetése nevez ki a program meghirdetése kapcsán. A modellhez készülő önértékelési kézikönyv alapján mind az intézmények mind egy esetleges külső értékelő követni tudja az előrehaladást, értékelni tudja a program megvalósítását, ami alapja lehet a díj vagy a cím odaítélésének.

7.1 AZ EGÉSZSÉGFEJLESZTŐ EGYETEM DÍJ MODELL ELEMEI A Kiválósági modell elemeinek rugalmas adaptációja alapján az előző fejezetekben leírt Egészségfejlesztő Egyetem Programok (EEP) elemeivel ös�szehangoltan, a Hatszirmú virág modellből kiindulva az Egészségfejlesztő Egyetem Díj eléréséhez kialakítandó önfejlesztő modellben alábbi ELEMEK, FEJLESZTÉSI ÉS ÉRTÉKELÉSI TERÜLETEK jelennek meg: 1. Vezetés: (intézményi feladatok, működési keretek kialakítása) 2. Egészségfejlesztő Egyetem Program elvi kereteinek kialakítása (stratégia tervezése) 3. Az EEP megvalósításának belső szereplői (véleményük, felkészültségük, motiváltságuk)

47

4. Az EEP megvalósítását támogató külső partnerek és belső erőforrások 5. Egészségfejlesztési mérhetőség)

folyamatok

(tervezettség,

szervezettség,

6. Az EEP eredményei (adatok, indikátorok, mérésük – különböző időtávban)

7.1.1 VEZETÉS A vezetők gondoskodnak róla, hogy a szervezet küldetése, jövőképe, értékrendje és ethosza az intézmény egészségfejlesztés iránti elkötelezett, felelős kultúráját tükrözze. A vezetők példát mutatnak ennek kialakításában és fenntartásában, és ehhez megnyerik az érintettek aktív közreműködését is. Biztosítják, hogy az irányítási rendszer foglalkozzon az egészségfejlesztő intézményi működés oktatási, kutatási, valamint a társadalmi szolgáltatásokra és együttműködésekre vonatkozó aspektusaival egyaránt. Kiemelt fontossággal kezelik a párbeszédet az érdekelt felekkel, velük aktív kommunikációt és együttműködést tartanak fenn. Az Egészségfejlesztő Egyetem szempontjából a mindenkori intézményi vezetés fogalom alatt három jól szétválasztható vezetői szerep különül el: rektor, kancellár, valamint a dékán. Mindegyik vezetői szerep magában hordoz feladatokat az Egészségfejlesztő Egyetem Program működtetésével kapcsolatban. Elsődleges elvárás a vezetők felé, hogy mind az intézményen belül, mind azon kívül demonstrálják elkötelezettségüket az EEP iránt, illetve támogassák működtetésének átláthatóságát mind tervezés mind a napi működés szintjén. Az intézmény vezetésének kezdeményezésére jön létre a Módszertani Csoport (szakmai támogató csapat intézményen belül), mely aktív szerepet játszik a horizontális és vertikális kommunikációban, kezdeményezi és irányítja az évenkénti értékelési ciklusokat (önértékelés), koordinálja az intézményi önfejlesztési projekteket. A vezetésre vonatkozó célok, kritériumok: • Az intézmény küldetése, jövőképe, értékrendje és etikai rendszere az egészségfejlesztés iránti felelős kultúráját tükrözi • A z egyetem vezetése egyetemi és kari szinten egészségfejlesztő programot készít • Az intézmény vezetői példamutatóan viselkednek, és demonstrálják

48

elkötelezettségüket az egészségfejlesztő intézményi kultúra fontossága iránt. • a z egyetem vezetése támogatja az egyéni és közösségi kezdeményezéseket • A z egészségfejlesztő intézményi modell működési kereteinek kialakítása, szereplőinek kiválasztása kialakítása, szükséges erőforrásokat biztosítása. • A Módszertani Csoport létrehozása, és tevékenysége, • A z érintettek bevonása és aktív párbeszéd a stratégiai és operatív szintű tervezési folyamatban. • É rintettei vélemények felmérése, beépítése az egyetem egészségfejlesztő tevékenységének működésébe, önfejlesztő tervezési folyamataiban

7.1.2 EGÉSZSÉGFEJLESZTŐ EGYETEM PROGRAM ELVI KERETEINEK KIALAKÍTÁSA (STRATÉGIATERVEZÉS) Az intézmények beágyazzák az egészségfejlesztést a szervezeti kultúrájukba és ezzel napi tevékenységeikbe oly módon, hogy integrálják azt küldetésükbe, jövőképükbe, valamint az intézményi stratégiájukba. Folyamatosan figyelemmel kísérik és beépítik a belső és külső érdekelt felek aktuális és jövőbeli szükségleteit és elvárásait a Program kialakításába, felülvizsgálatába és naprakészen tartásába. Önálló részstratégiákat alakítanak ki az intézményi működés alapfeladatainak ellátásával kapcsolatos egészségfejlesztési aktivitással kapcsolatban, melyekhez konkrét célokat fogalmaznak meg, és intézményi szinten hangolják össze azokat. A stratégiai kialakításához és megvalósításához megfelelően kialakított folyamataik vannak. Az Egészségfejlesztő Egyetem Program/Modell megalkotásának célja, hogy az intézmény deklarálja mindazokat az irányelveket, amelyek betartását fontosnak tart a működése kapcsán. Egyetemi szinten megkülönböztethetünk kari szintű, illetve intézmény szintű Modelleket. Ezeket célszerű egységes formában, az egyetem intézményi szintű programjaként elkészíteni és kommunikálni az érintettek felé.

49

A Program kialakításába, a működési keretek megtervezésébe és a megvalósulás követésébe az intézmény hallgatóinak és oktatóinak bevonása a már kialakított szervezeti formák mentén biztosítható (Kari Tanács, Szenátus). Az elvi keretekre vonatkozó célok, kritériumok: • Külső elvárások (jogszabályi, szakmai, társadalmi, stb.) azonosítása. • A hallgatói/oktatói/munkatársi életvitellel kapcsolatos egészségkockázatok és szükségletek felmérése. • A z igények, elvárások beépítése a stratégiai tervekbe, azokhoz célok meghatározása, megvalósítás megtervezése. • A z intézmény kialakítása.

egészségfejlesztési

modelljének/programjának

• A Módszertani Csoport tevékenységének meghatározása. • A z egészségfejlesztő program megvalósulását támogató intézményi működés kialakítása. • A z egészségfejlesztő intézményi gyakorlattal kapcsolatos belső elvárások azonosítása. • A hallgatói/oktatói/munkatársi vélemények beépülésének felmérése az egyetem egészségfejlesztő gyakorlatának kialakításába. • Egészségfejlesztő intézményi kommunikációs stratégia kialakítása. • A megfogalmazott részstratégiák megvalósulásának, felülvizsgálatának követése, a megvalósulás eredményességének értékelése a kitűzött célok tükrében, szükség szerint döntenek a korrekciós beavatkozásokról. • A megvalósulás mérése, értékelése. • F ejlesztési tervek módosítása az eredmények tükrében, mind a hat területen8.

8 Lásd a Hatszirmú virág modellt.

50

7.1.3 AZ EGÉSZSÉGFEJLESZTŐ EGYETEM PROGRAM MEGVALÓSÍTÁSÁNAK BELSŐ SZEREPLŐI Az Egészségfejlesztő Egyetem Programot megvalósító intézmények azonosítják a megvalósításban aktívan résztvevők körét, meghatározzák feladataikat, jogkörüket, illetve a feladat ellátásához szükséges készségeket, képességeket. Számukra biztosítják a szükséges szakmai és tárgyi feltételeket, valamint bevonják őket a feladatok tervezésével kapcsolatos kérdések megvitatásába és a döntések meghozatalába. A Program megvalósításának belső szereplői (oktatók, hallgatók) mindazok az érintettek, akik aktív szerepet vállalnak a szolgáltatási folyamatok megvalósításában, illetve annak továbbfejlesztésében (pl.: sportiroda, hallgatói, oktatói érdekképviselet). Az érintett belső szereplőknek felkészültnek kell lenniük az egészségfejlesztő szemléletet alakító és fejlesztő módszerekkel, eljárásokkal kapcsolatban, hogy hatékonyan tudjanak reagálni a megfogalmazódó elvárásokra, illetve támogatni tudják az alulról építkező kezdeményezéseket, javaslatokat (kompetenciák, felhatalmazás) A Módszertani Csoport tagjai, mint az intézményi vezetés képviselői, rendszeres megbeszélések keretében értékelik a feladatok megvalósulását, a kitűzött célok teljesülését. A belső szereplőkre vonatkozó célok, kritériumok: • A már működő intézményi egészségfejlesztési részterületek feltérképezése, a működtetést ellátók felelősségének, szükséges kompetenciáinak beazonosítása. (Milyen egészségfejlesztő tevékenység zajlik az intézményben, kik vesznek részt aktívan azok megvalósításában?) • A z intézmény a Program megvalósítása szempontjából kiemelt jelentőségű (kulcs) szereplők azonosítása, szerepük és feladataik meghatározása; • A z egyes érintett tevékenységekkel kapcsolatos eljárások, felelősök, feladatok és jogkörök azonosítása; • A megvalósításban résztvevők munkájának, hatékonyságának rendszeres értékelése; • Hálózati és horizontális kommunikáció megvalósítása;

51

• Alulról jövő kezdeményezések fogadása; • A sikeres megvalósítás esetén a vezetők elismerik a kiemelkedő teljesítményt nyújtó; • Munkatársak, példamutató kezdeményezések elismerése; • A munkatársak jutalmazására rendelkezésre álló elismerési, motivációs eszközök beazonosítása.

7.1.4 A PROGRAM MEGVALÓSÍTÁSÁT TÁMOGATÓ KÜLSŐ PARTNEREK ÉS BELSŐ ERŐFORRÁSOK Az intézmény az EEP sikeres megvalósítása érdekében menedzseli a külső partnerkapcsolatait, illetve belső erőforrásait, hogy ezek képesek legyenek támogatni a stratégia megvalósulását, a kitűzött célok elérését. Az intézmény vezetése rendszeresen számba veszi, tervezi és rangsorolja mindazon erőforrás tényezőket, melyek a modell fenntarthatósága és hatékony működtetése szempontjából kulcs fontosságúak. Külső partnerkapcsolatok közé sorolhatók mindazok, akikkel az intézmény szerződéses formában működik együtt, és valamilyen beszállítói jellegű szerepkörben vannak (pl.: az étterem, büfé üzemeltetője, társadalmi szervezetek, más intézmények, stb.). A tervezésnél az egyes erőforrás elemek az EEP megvalósulását támogató jellegük mértéke és hatása alapján rendszerezhetőek (közvetlen és közvetett). Az intézmény az együttműködő és szerződéses partnerei bevonásával képes az egészségfejlesztő modell bizonyos elemeit nyújtani az érintettek számára. Őket, mint külső erőforrásokat tartja nyilván és menedzseli. A külső partnerekre és belső erőforrásokra vonatkozó célok, kritériumok: • Kulcs fontosságú külső partnerkapcsolatok azonosítása; • Egyetemi polgárok életminőségének javítását; • B eszerzésekben az egészségvédelmi és környezetvédelmi szempontok érvényesülnek; • A z egészségfejlesztés új kezdeményezéseinek bevezetésére rendelkezésre álló elkülönített pénzügyi források beazonosítása; • A program és az érintettek szempontjából kiemelt fontosságú közösségi tereket, épületeket, berendezéseket, eszközöket működtetése és fejlesztése. 52

• A kampusz(ok) egészség kockázatainak és egészségfejlesztési lehetőségeinek felmérése, fejlesztési elképzelések megvalósítása. • Kampusz környezeti előnyeinek kihasználása. • I smeretek folyamatos bővítése, adaptálás, benchmarking lehetőségek révén.

7.1.5 EGÉSZSÉGFEJLESZTŐ SZOLGÁLTATÁSI FOLYAMATOK Az intézmények úgy alakítják ki és kezelik folyamataikat, hogy teljesen kielégítsék minden érdekeltjük igényeit. Folyamataikat szükség szerint javítják, és erről tájékoztatják érdekeltjeiket. Termékeiket és szolgáltatásaikat ügyfeleik és érdekeltjeik mai és holnapi szükségletei és elvárásai szerint tervezik, fejlesztik és javítják. Az ügyfeleket tájékoztatják a termékek és szolgáltatások felelős használatáról. Az Egészségfejlesztő Egyetem Program jellemzően szolgáltatási folyamatok formájában valósul meg. Az intézmény a szolgáltatási folyamatokat célcsoport szegmensek, megvalósítási területek, illetve intézményi szintek (kari, intézményi szintű szolgáltatások) szerint különítheti el. Az intézmény az alaptevékenységeihez (oktatás, kutatás, társadalmi szolgáltatások) kapcsolódóan meghatározza azok egészségfejlesztést támogató elemeit, kapcsolódó elvárásait. A szolgáltatási folyamtokra vonatkozó célok, kritériumok: • A szervezeten belül valamint azon kívül nyújtott „szolgáltatások” azonosítása; • A nnak beazonosítása, hogy az egyetemi polgárok számára nyújtott szolgáltatásokban, alapfeladatokban hogyan jelenik meg az egészség és életminőség fejlesztésének támogatása; • R észvétel a helyi regionális és országos döntés előkészítésben az egészségkockázatok csökkentése érdekében; • E gészségfejlesztő szolgáltatások nyújtása az egyetemen kívüli helyi polgároknak, szervezeteknek; • A z egyetem az oktatók, munkatársak stressz kockázatainak csökkentése;

53

• A z egészségfejlesztő program (stratégia) lebontása mentén az egyértelmű, átlátható folyamatok azonosítása, melyek szisztematikus működtetése biztosítja a kitűzött célok teljesülését; • A vezetőkhöz tartozó folyamatok eredményének rendszeres vizsgálata (önértékelés), törekvés azok folyamatos működtetésére, fejlesztésére. • Egyetemi graduális és posztgraduális oktatás: • f elkészítés arra, hogy az adott szakterület termékeinek és szolgáltatásainak egészségfejlesztésre gyakorolt hatását, illetve az adott szakma gyakorlása során fellépő egészségkockázatok kezelését oktatják-e; • egyéni egészséges életmódra felkészítő kurzus léte; • v ezetői szerepre való felkészítésben az egészséges munkahely megteremtésére és az irányított munkatársak egészségtudatos magatartásának támogatása. • Kutatás • A lapkutatás esetén annak vizsgálata, hogy az adott kutatási témáknak van-e egészségfejlesztő összefüggése, és ha van, ezen eredményeket kommunikálják-e; • A lkalmazott kutatás esetén a nyújtott (külső vagy belső) kutatási szolgáltatás egészészségre gyakorolt hatásának értékelése, • I nnováció: olyan külső vagy belső termék vagy szolgáltatásfejlesztés, amely konkrét egészségkockázatot csökkent, vagy életminőséget javító hatása van. • A z érintettek egészségtudatos igényeinek, elvárásainak, kockázatainak, szükségleteinek és elégedettségét mérése; • Egyéni és közösségi kezdeményezések támogatása. • A hallgatók stressz kockázati tényezőinek csökkentése a szolgáltatások révén. • A nyújtott (külső vagy belső) kutatási szolgáltatás egészészségre gyakorolt hatásának értékelése.

54

7.2 AZ EGÉSZSÉGFEJLESZTŐ EGYETEM PROGRAM ÉS MODELL MŰKÖDÉSÉNEK FOLYAMATA A modell a Programot, illetve annak Elemeit (1-5), eredményességét, hatékonyságát az EREDMÉNYEK (6) tükrében vizsgálja. Amennyiben az elért eredmények összhangban vannak az intézmény által kitűzött célokkal akkor lehetséges továbblépést, ha nem, akkor probléma-feltárást, változtatást, javítást fogalmaznak meg. Ez azt jelenti, hogy a Modell egy a tudatos fejlesztő törekvést feltételez, illetve gerjeszt, mely az intézményben az egészségfejlesztés rendszerének működését magasabb teljesítményi szintre képes emelni. Ennek az állapotfelmérést, a tervezést, a tevékenységek megvalósítását, önértékelést, valamint a visszacsatolást tartalmazó körforgásnak eredményeként az egészségfejlesztés intézményi rendszere folyamatos fejlődési pályára állítható (növekedési spirál). Az Egészségfejlesztő Egyetem Díj Modell működési rendszerét jól szemléltetik az alábbi lépések: 1. Előkészítés, „beavatás” vezetői döntés Rektori Tanács/Szenátus támogatása 2. Módszertani Csoport kialakítása (egyetemi szinten) 3. Egyetemi/Kari szintű állapotfelmérés (0. szintű Erősségek és Fejlesztendő területek azonosítása

önértékelés),

4. Fejlesztési akciótervek, cselekvési terv, feladatok meghatározása, megtervezése és megvalósítása (egyetemi/kari részvétel arányában) 5. Követő önértékelés (eredmények értékelése, változások összegzése, visszamérés, következő időszak folyamatainak előkészítése) Az egyes szakaszok megvalósulása esetén az alábbi eredmény várható: 1. Az intézmény vezetése (Rektori Tanács) megismerkedik az Egészségfejlesztő Egyetem Program és Modell koncepciójával. Annak elfogadása esetén megjelennek azok a kari vezetők (dékánok), akik hajlandóak a Programot a saját intézményi környezetükben elindítani. Az intézmény vezetése nyilvánosságra hozza az intézmény Egészségfejlesztő Egyetem Programba történő bekapcsolódását megnevezve az érintett kar(oka)t, valamint deklarálja az intézményvezetés elkötelezettségét a modell szellemisége iránt.

55

2. Az intézmény vezetése életre hívja a Módszertani Csoportot (3-4 fő), mely a teljes intézmény szintjén lesz képes a Program megvalósulását támogatni. A Módszertani Csoport olyan tagokból épül fel, akik rendelkeznek mindazon készségekkel és képességekkel, amelyek a Program sikeressége szempontjából kulcsfontosságúak (pl. kommunikációs, minőségügyi, népegészségügyi, projektmenedzsment ismeretek). 3. A Módszertani Csoport indító önértékelés során felméri a jellemző egészségfejlesztő tevékenységeket a Hatszirmú virág ábrán látható területeken az egyetemi vezetés és a résztvevő kar viszonylatában, vizsgálja annak rendszer jellegű működését (a Modell alkalmazásával), azonosítja az érdekhordozó csoportokat. Az intézményi gyakorlatot Erősségek és Fejlesztendő területek címszó alatt szelektálja, azonosítja a fejlesztési lehetőségeket, mérési pontokat határoz meg, és prioritási szempontok mentén fejlesztési akcióterveket terjeszt az intézmény vezetése felé. 4. Az egyetemi és kari vezetés döntését követően fejlesztési projektek jönnek létre (együttesen ezek alkotják az Egyetem Egészségfejlesztési Programját), projekt csapatok alakulnak, fejlesztési feladatok valósulnak meg, melyeket a Módszertani Csoport koordinál és támogat, követve a megvalósítást. 5. A fejlesztési szakasz lezárását követően a Módszertani csoport a Modell segítségével, a korábbi önértékelés eredményét is felhasználva, ismét átvizsgálja az intézmény működését, vizsgálja a beavatkozások, fejlesztések hatását, értékeli azok hatékonyságát. A Módszertani csoport összefoglaló jelentése alapján az intézmény vezetése kommunikálja az intézményi eredményeket és javaslatot tesz a Program és Modell belső kiterjesztésére más karok részvételével.

56

A FENT LEÍRTAK AZONOSÍTHATÓAK:

ALAPJÁN

AZ

ALÁBBI

KULCS

SIKERKRITÉRIUMOK

• vezetői elkötelezettség, támogatás • motivált, kompetens Módszertani csoport • jól értelmezhető és kommunikálható elvárás-rendszer • kiterjedt, rendszerszintű horizontális és vertikális kommunikáció Az önfejlesztő intézményi modell segítségével az intézmény képessé válik arra, hogy az idővel a működése tudatos, szisztematikus, rendszer jellegű lesz, ami alapvető feltétele annak, hogy az egészségfejlesztés beépülhessen az intézményi kultúrába, az EEP a mindennapok részévé váljon és napi operatív szinten is fenntarthatóan tudjon működni. Az intézményi mérések a működési folyamatok, célok és eszközrendszer mentén valósulhatnak meg. Sok esetben a vizsgált elem megléte, vagy hiánya regisztrálható (igen/nem), de számos olyan mérési lehetőség áll rendelkezésre, amely megvalósulási szinteket azonosíthat, és időben trend jelleggel értékelhető (modelleken a résztvevők létszáma, fejlesztési ráfordítások mértéke, érintettek elégedettségi szintje bizonyos szolgáltatási formákkal, stb.). Az intézményi mérési gyakorlat, illetve a mérések számossága mindig testre szabott lesz, annak fejlődése a működési rendszer fejlődését fogja lekövetni. Ezzel együtt fontos, hogy a Program tartalmazzon olyan általános mérési elemeket, melyek mentén az intézményi gyakorlatok összehasonlíthatók, bizonyos szintű benchmarkingra is lehetőséget nyújtanak. Az eredmények mérésekor releváns indikátor területek: • ATTITŰD, • KOMMUNIKÁCIÓ • AKTIVITÁS (modellek/résztvevők száma) • BEFEKTETETT ERŐFORRÁS

A kézirat lezárásakor a díj kiírásának kereteiről, részleteiről még tart a szakmai dialógus, melynek eredménye a http://egeszseg.hu/web/felsooktatas honlapon lesz megtalálható.

57

8. FELHASZNÁLT IRODALOM Buda, B. – Koós, T. (2006) Népegészségügyi alkoholpolitika, Országos Addiktológiai Intézet, Budapest. Butland, B. – Jebb, S. – Kopelman, P. – McPherson, – Thomas, S. K. –Mardell, J. – Parry, V (2007) Tackling Obesities: Future Choices – Project Report (Az elhízás kezelése: a jövő választásai – projektbeszámoló) London, Department of Innovation, Universities and Skills. online megjelenés: https://www.gov.uk/ government/uploads/system/uploads/attachment_data/file/287937/07-1184xtackling-obesities-future-choices-report.pdf (utolsó elérés dátuma: 2015.10.10.) Dooris, M. – Doherty, S. – Sharon, H. (2009) National Research and Development Project on Healthy Universities: Final Report (Egészséges egyetemek – országos kutatási és fejlesztési program: zárójelentés), Preston, Healthy Settings Development Unit, UCLAN. online megjelenés: http://clok.uclan.ac.uk/5502/ (utolsó elérés dátuma: 2015.10.10.) Dooris, M. – Doherty, S. (2010) Healthy Universities: current activity and future directions – findings and reflections from a national-level qualitative research study (Egészséges egyetemek: jelenlegi tevékenység és jövőbeli irányok – egy országos kvalitatív kutatási tanulmány megállapításai és észrevételei), Global Health Promotion, 17(3):6-16. online megjelenés: http://ped.sagepub.com/ content/17/3/06.abstract (utolsó elérés dátuma: 2015.10.10.) Ewles, L. – Simnett, I. (1999) Egészségfejlesztés – Gyakorlati útmutató. Medicina, Budapest. Gilly Gy. - Czippán K. (2015) Egészségfejlesztő Egyetem Program, Fejlesztői kézikönyv, az egészséget, életminőséget, fenntarthatóságot előmozdító fejlesztések magyarországi egyetemeken, főiskolákon történő megvalósításához. Kézirat. Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet, Budapest. Koós Tamás, Dr. (2014) Az egészség-egyenlőtlenségek csökkentése – dokumentumgyűjtemény. (szerk.) Országos Egészségfejlesztési Intézet, Budapest. Leading and Developing the Whole System Healthy Universities Approach, Guidance Package (A teljes rendszerű egészséges egyetem megközelítés

58

vezetése és kifejlesztése, útmutató csomag), online megjelenés: http://www. healthyuniversities.ac.uk/toolkit/uploads/files/leading_and_developing_the_ whole_system_healthy_universities_approach.pdf (utolsó elérés dátuma: 2015.10.10.) OECD (2012) Education at a Glance (Pillanatkép az oktatásról 2012), OECD. online megjelenés: http://www.oecd-ilibrary.org/education/edu cation-at-a-glance-2012_eag-2012-en (utolsó elérés dátuma: 2015.10.10.) OEFI (2004) Az egészségfejlesztés alapelvei – Az egészségfejlesztés alapvető nemzetközi dokumentumai. Dr. Kishegyi Júlia és Dr. Makara Péter (szerk.), Országos Egészségfejlesztési Intézet, Budapest. online megjelenés: http://www. oefi.hu/modszertan1.pdf (utolsó elérés dátuma: 2015.09.10.) Pangea Petény (2015) Egészségfejlesztő Egytem Díj Modell - javaslatok. Tanulmány. Pangea Petény Tanácsadó Kft. Budapest. Tsouros, A. D. – Dowding, G. – Thompson, J. – Dooris, M. (1998) Health Promoting Universities: Concept, Experience and Framework for Action. (Egészségfejlesztő egyetemek: elmélet, tapasztalat és cselekvési keret) (szerk.) WHO, Regional Office for Europe, Koppenhága. online megjelenés: http://www.euro.who. int/__data/assets/pdf_file/0012/101640/E60163.pdf (utolsó elérés dátuma: 2015.10.10.) Whitehead, M. – Dahlgren, G. (1991) Policies and strategies to promote social equity in health (A társadalmi egyenlőség előmozdítását célzó politikák és stratégiák az egészségügyben). Stockholm, Institute for Future Studies. WHO (1986) Ottawai Egészségfejlesztési Charta (Ottawa Charter for Health Promotion), First International Conference on Health Promotion, Kanada, 1986. november 17-21., magyarul online: http://www.oefi.hu/alapelvek.pdf (utolsó elérés dátuma: 2015.10.10) WHO (2005) The Bangkok Charter for Health Promotion in a Globalized World (Bangkoki Egészségfejlesztési Charta), Genf, Svájc, 2005. augusztus 11. online megjelenés: http://www.who.int/healthpromotion/conferences/6gchp/bangkok_ charter/en/ (utolsó elérés dátuma: 2015.10.10.) WHO (2007) A Guide for Population-Based Approaches to Increasing Levels of Physical Activity: Implementation of the WHO Global Strategy on Diet, Physical

59

Activity and Health (Útmutató az egyre magasabb szintű fizikai tevékenység népesség-alapú megközelítéseihez: a WHO globális táplálkozás, testmozgás és egészség stratégiájának megvalósítása), Online megjelenés: http://www. who.int/dietphysicalactivity/PA-promotionguide-2007.pdf (utolsó elérés dátuma: 2015.10.10.) WHO (2010) Global Recommendations on Physical Activity for Health (Globális ajánlások az egészséges testmozgáshoz), online megjelenés: http://whqlibdoc. who.int/publications/2010/9789241599979_eng.pdf (utolsó elérés dátuma: 2015.10.10.) WHO (2013) Global Action Plan for the Prevention and Control of Noncommunicable Diseases 2013-2020. (A nem fertőző betegségek megelőzésének és megfékezésének világméretű cselekvési terve 2013-2020). online megjelenés: http://apps.who.int/iris/bitstream/10665/94384/ 1/9789241506236_eng.pdf (utolsó elérés dátuma: 2015.10.10.)

60