HORUS H OR U S
Medikus Nyári Egyetem Dániában – Aarhusi Egyetem, 1947 Nász István dr. Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Orvosi Mikrobiológiai Intézet, Budapest
Az Aarhusi Egyetem Orvostudományi Karának küldöttsége Magyarországon járt 1947 tavaszán, és meghívott a négy magyar egyetem orvosi karairól körülbelül 100 orvostanhallgatót és néhány tanszemélyt is, a medikusok tanulmányainak elősegítése céljából. Ezt a magyar egyetemek természetesen örömmel elfogadták. A szervezést a Budapesti Medikus Kör vállalta, és a két főszervezői megbízást Hermann Miklós és Őry Imre kapta. A küldöttek létszámát az egyetemek medikusainak arányában határozták meg, és a helyi medikuskörök döntöttek a küldöttek személyéről. A Budapesti Medikus Kör is így járt el, de a Pápai Páriz Ferenc Medikus Kollégium lakói számára külön egy 8 fős keretet állapítottak meg. Akkoriban én a kollégiumban laktam, amely a Ludovika ma már lebontott, Üllői út 80. szám alatt levő épületében volt (itt nem kellett kollégiumi díjat fizetni). A küldöttek közé a kollégium vezetői, Barta Ferenc, Forgács Péter, Német Ferenc és Németh Gyula az utolsók között engem is jelölt, mert bár az angol és a német nyelvismeretem nem volt jó, de mégis egy kicsit jobb volt, mint a szóba jöhető más kollégistáké. Rajtam kívül a kollégiumból még résztvevő volt Pataki Lenke, Ács Ilona, Tóth Erzsébet, Frajna Ferenc, Bakos László, Mátyus Endre és Vekerdi László. Ebben az időpontban 20 éves, II. évet végzett orvostanhallgató voltam, és hiányzott
1. ábra
A kollektív útlevélhez szükséges illetőségi bizonyítvány és az Aarhusi Egyetem által adott személyazonossági kártya
DOI: 10.1556/OH.2014.HO2505
még a szövettanszigorlatom Kiss Ferenc professzornál. Nagyon örültem a lehetőségnek, és elhatároztam, hogy amennyiben módon lesz rá, naplószerűen, nagyjából időrendben leírom a történteket, nem irodalmi igénnyel persze, csak a tényekre, történésekre, észrevételekre szorítkozva. Az utazáshoz kollektív útlevélre volt szükség, amihez mindenkinek illetőségi bizonyítványt kellett beszereznie (1. ábra), az egész csoport elindulásához pedig az SzEB (Szövetséges Ellenőrző Bizottság) külön engedélye kellett. Ennek a négyhatalmi (Anglia, Franciaország, Szovjetunió, Amerikai Egyesült Államok) engedélynek megszerzése nagyon hosszú ideig tartott, túlment az indulási határidőn, de csak megkaptuk a végén! Emlékszem, hogy az egész csoport ott ült az utolsó előkészítő értekezleten és Hermann büszkén lobogtatta, mondván: „Itt van a SzEB-engedély!” Ez nagy öröm volt számunkra, de mivel az utazás négy napig tartott – ami aránylag nem is olyan hosszú idő, mert a dánok állítólag tíz nap alatt érkeztek Magyarországra –, így közel három hetet késtünk, amit a dánok nem vettek nagyon jó néven. A dániai tanulmányút, a tanulás és az élmények hiteles bemutatására úgy gondolom – nyilvánvaló hiányosságai és szokatlan stílusa ellenére –, hogy a naplórészletek szó szerinti idézése tűnik a legalkalmasabbnak. (A naplót grafitceruzával írtam, apró betűkkel, ma már nagyon nehezen olvasható, mint az a 2. ábrán is látható.)
2. ábra
1841
Eredeti naplórészlet másolata
2014
■
155. évfolyam, 46. szám
■
1841–1846.
H OR U S
Összefoglalás az utazásról 1947. VII. 24–28., Aarhus Július 24-én indultunk a Keletiből du. 220 perckor, az Arlberg-expresszel. Gyorsan haladtunk. Kényelmes volt a helyünk is, külön vagonban. Hegyeshalomnál volt vámvizsgálat, de nem volt valami szigorú, csak a személyazonosságot kellett igazolni, de azt sem mindenkinek. Este 9 órára már Bécsben voltunk, sajnos nem láthattuk a várost sem este, sem reggel, mert korán indultunk tovább. Az alvás két csoportban történt, azaz a lányok és a fiúk egy része valamilyen bunkert kapott, mi többiek pedig a vagonban maradtunk. Jellemző a fejetlenségre, hogy mikor Hermann elment érdeklődni szállás iránt, meghagyván, hogy addig semmit se csináljunk, amíg vissza nem jön, mindenki elkezdett rendelkezni (különösen a tanszemélyzet). Ennek az lett az eredménye, hogy amire visszajött Hermann, kipakoltunk a vagonból, így aztán amikor megkaptuk az engedélyt az ott alvásra, mindent vissza kellett pakolni (ami elég nagy munkát jelentett). A legnagyobb fejetlenség közepette, mikor még senki sem tudta, hogy hol alszunk (vonat, bunker, Collegium Hungaricum), Barnóthy professzor kijelentette: „Kollégák, az a véleményem, hogy mindenki menjen oda, ahová akar.” Másnap reggel, indulás után láttam először jellegzetesen öltözött osztrákokat (bőrnadrág, tiroli kabát). Ezen a napon a következő állomásokon haladtunk át: St. Pölten, Melk, Linz, Wels, Salzburg. Linzben kaptunk egyegy schillinget sörre, de nem költöttem el, mert valami piros lé volt csak. Itt az állomáson két magyarral is beszélgettem, mindkettő „nyugatos” volt. Linzben láttam először némi induló újjáépítést. A wels–salzburgi vonalon találkoztam egy túrkevei lánnyal, Kovács Margittal, együtt jártunk óvodába és polgári iskolába. Ő is nyugatos, jelenleg az amerikai telefonközpontban dolgozik és állítólag egy amerikai katona elveszi feleségül, és azzal elmegy Amerikába. Nem is akar hazajönni. Estig Salzburgig értünk el, és egy közeli kisvárosban aludtunk, szintén a vagonokban. A következő nap reggel 5 órakor indultunk tovább. Az útnak ezt a részét élveztem a legjobban. Az utazás gyönyörű vidéken történt, Salzburgtól Münchenig. Három kis őzet is láttunk, egészen a sínek mellett álltak, nem reagáltak a vonatra. Két nagy tó mellett is elhaladtunk (az egyik a Chiemsee volt). Délelőtt 10 óra felé értünk Münchenbe és 2 órakor indultunk tovább. Közben két csoportra osztva megnéztük a várost (az első csoportnak persze a fele sem jött vissza a kijelölt időre). München teljesen romokban áll, az egész várost (mint általában Németországot) a vesztes háború utáni romok és letargia jellemzi. Münchentől aztán meg sem nagyon álltunk Aarhusig, éjjel is mindig mentünk. Útirány: Würzburg, Kassel, Hannover, Hamburg. Hamburgban vettem egy hamutartós, alumíniumból esztergályozott asztali öngyújtót egy sovány vasúti munkástól 15 cigarettáért és két tojáskonzervért. Egy-két órai várakozás után megérkezett a Nord-expressz. Ezen már nem kaptunk külön kocsit, én a raktárral a pakk-kocsiba szo2014 ■ 155. évfolyam, 46. szám
rultam. Jól ment a Nord-expressz is, a határig (180 km) meg sem álltunk. A határon elég alapos vizsgálaton estünk át, de csak a többi vizsgálathoz viszonyítva. Máshol csak mi nem szálltunk ki, most pedig csak nekünk kellett kiszállni a vonatból. Az első dán falu Padborg, ahol a kenyereinket körülállva csodálták, mosolyogták a dán katonák. Itt is kaptunk egy-egy koronát, amit mindjárt el is költöttünk levélre és fagylaltra, amit négyszögletes papírba csomagoltan árultak. Este 6 órakor a Vöröskereszt adott vacsorát. Ekkor volt a legfurcsább a dán étkezés, és igen kellemesen érintett, hogy annyi tejet ihattam, amennyi jól esett. 8 órakor szálltunk ismét vonatra, és egyszerre megváltozott a helyzet, Dániában tiszták és kényelmesek a vonatok, a WC-ben is tisztaság van, víz és papír, szóval elsőrangú. Romot itt nem lehet látni egyáltalán. Éjjel 3-kor érkeztünk Aarhusba. Közben volt egy pár perces átszállás is, miközben a raktár 5 részletben került fel a vonatra úgy, hogy azt hittem, a fele sem lesz meg, de egy pár doboz szardínia kivételével semmi sem tűnt el. Megérkezésünk után nemsokára megjött két dán diák és később egy magyar nő is, tolmácsnak. Reggel 4 órakor jött egy autóbusz, amivel három részletben beszállítottak bennünket az egyetemre. Általában a fogadtatás nem volt túlságosan szívélyes. Valószínűleg orroltak a dánok a korai időpontért és a háromhetes késésért. A szállás – külön a fiúké – egy hatalmas tornateremben volt. Meleg fürdő várt bennünket, aztán déli 12-ig aludtunk. Ekkor „löncsöltünk”, utána felvettünk 25 koronát (mintegy 60 forint) fejenként és kitöltöttünk egy igazolólapot. Délután 4–6-ig dán diákok mutatták meg az egyetemet, amit 1928-ban alapítottak. Szép, de kicsi az egyetem a pesti viszonyokhoz képest, bár lehet, hogy az ittenieknek megfelel (1000 hallgató, 400 orvos, 200 jogász és a többi bölcsész stb.). 6 órakor az egyetem rektora üdvözlőbeszédet tartott német nyelven, amit Barnóthy profeszszor viszonzott szintén németül, és átadta a magyarok ajándékát: egy faragott fa gyertyatartót. Még elfelejtettem megírni, hogy délután volt egy kis szabad időnk, és Frajna Ferivel elmentünk megkeresni a tengert, mert még sosem láttunk olyat. Meg is találtuk nagy nehezen, már egész közel voltunk hozzá, és akkor is megkérdeztük, hogy hol van, mert bár láttuk, de egy zöld hegyoldalnak néztük. Vacsora után lementünk az egyetemi parkba, a halastóhoz, sétálni és beszélgetni. 1947. VII. 29. Ma megtörtént a tanulmányi beosztás, és már tanultunk is! Én délelőtt szövettanon voltam, a neves Krogh professzor* fia tartott előadást németül a nyelvről. A gyakorlati terem kicsi, 36 ember számára való, ennyi mikroszkópja van, de az príma. A szövettani metszeteket először mikroszkópból táblára, illetve vászonra vetítve
* August Krogh 1920-ban fiziológiai Nobel-díjban részesült a hajszálerek regulációs mechanizmusának felfedezéséért.
1842
ORVOSI HETILAP
H OR U S
mutatta be, ezután mi magunk nézhettük mikroszkópon. A mikroszkópból való vetítés gyönyörű, színes éles képet ad. Nagy élmény volt számomra. Igyekszem majd bővebben megismerni a technikáját. Délután biokémiai gyakorlaton voltam, ahol többek között a titrálást ismertették, valamint azt, hogy hogyan lehet készíteni olyan pH-jú oldatot, amilyen szükséges. Ebéd után négyen, Szűcs Bandi, Jávor Tibor, Vekerdi Laci* és én elindultunk a postára, amit nagy nehezen találtunk csak meg az állomáson. Közben bolyongtunk vagy 3 óra hosszáig, úgyhogy valamennyire megismertük a várost is. Olyan forma, mint a „egy jól táplált középkorú férfi: nem mozog túlságosan, kényelmes, nincs semmi baja”. Az utcákon virágok, gondozott fák stb. és általános tisztaság. Éjjel botrányosan viselkedtek egyesek. Éjfél után, 1-2 óra körül jöttek haza valamilyen bárból, borzalmas zajt csaptak, „nyerítettek” az 50-60 fős hálóteremben. Hoztak valahonnan egy kismacskát is. Ez szegény aztán felnyávogta azokat is, akik a nagy zajra még nem ébredtek fel. 1947. VII. 30. Az órarend ugyanaz, mint tegnap. Délelőtt előadások, délután általában gyakorlatok. Ma délután, sajnos, nem tudtam elmenni biokémiára, mert még nem írtam haza bővebb levelet és azt kellett írnom, és a posta megkereséséhez is idő kellett, úgyhogy csak kétórás késéssel érkezhettem volna meg, és így, mivel közel volt a tenger, lementem a strandhoz. Sokan fürödtek közülünk is, mire én is kedvet kaptam. Jó darabon beúsztam, de azért mégsem annyira, mint a Balatonon. Egyszer véletlenül a számba került egy kis víz: nagyon sós volt. Otthon kiderült, hogy nagyon sokan voltak távol az óráról és a biokémia adjunktusa rosszallását fejezte ki emiatt. Ezért szükségessé vált a jelenléti ív bevezetése. A tanrendről már nincs mit írnom, de az étkezési rendet is leírom, ami számunkra kicsit furcsa. Reggeli 8 órakor; fél liter tej, zabpehely cukorral, utána egy csésze feketekávé és három darab, ötször tíz centiméteres, fél centiméter vastag vajas kenyér. Ez együttvéve sok, alig lehet megenni. 12 órakor van a löncs, vagyis az ebéd, itt is mindig van fél liter tej, meg körülbelül 15 fajta szendvics, mindnek az alapja vékony vajas kenyér, és ezen a legkülönbözőbb ennivalók: tojás, sajtfélék, kenőmájas,
* Vekerdi László Széchenyi-díjas tudománytörténész. Őt már a Pápai Páriz Ferenc Medikus Kollégiumban is polihisztornak tartottuk. Széles körű műveltséggel rendelkezett. Egyszer egy kollégiumi estén váratlanul megkérdeztük tőle, hogy milyen volt Shakespeare Angliája, mire ő kapásból konkrét adatokkal illusztrált, részletes előadást tartott a kérdésről. Itt említem meg Stark Ervint is, aki Jávor Tiborral együtt Debrecenből került a dániai csoportba. Mindketten neves orvosprofesszorok lettek, Stark Ervint a Magyar Tudományos Akadémia is tagjává választotta. Tudományos munkája mellett (kórélettan és neuroendokrinológia) sokat tett a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet létrehozásáért, amelynek később igazgatója is volt. Bár név szerint nem kerültek külön említésre, de életművük és életpályájuk alapján Juhász István, Fodor Ferenc, Földes János és Pásztor Emil orvosprofesszori, illetve az utóbbi akadémiai tagságot is nyert.
ORVOSI HETILAP
sonkafélék stb. „Este”, azaz délután 5 órakor van az utolsó étkezés, ami vacsorának számít, ez levesből (tegnap gyümölcsleves) és második fogásból áll (tegnap főtt krumpli hússal). Ez hasonlít legjobban a mi étkezésünkhöz. Nappal jól vagyunk lakva, csak este 5-től reggel 8-ig kicsit hosszú az idő, és megéhezünk. De majd megszokjuk. 1947. VII. 31. Szövettanon ma a májjal és a pancreassal foglalkoztunk. Gábor Aurél** nagyon jól magyaráz, és szívesen tanít. Ebéd után és délután 3-4-ig énekpróba volt (nem túlságosan érdeklődtek a tagok). Ma hirdették ki, hogy lehet lovagolni, fürdeni, csónakázni stb. Valami hangverseny is volt. Délután a kollégistáknak és a hozzánk csatlakozott budapesti és vidéki küldöttek egy részének megbeszélés lett volna, de a nagy szél miatt a tagok lefújták a találkozót. 1947. VIII. 1. A nap érdekessége számomra egy hosszú beszélgetés volt Ács Icával. Már délelőtt elhatároztuk, hogy a szövettant együtt fogjuk tanulni, vacsora után. El is kezdtük úgy fél 6 felé kint, a kertben a véredények tanulásával. Amikor belefáradtunk, elkezdtünk beszélgetni a hozzánk, kollégistákhoz csatlakozókkal való együttműködés módjáról, egymáshoz és a dánokhoz való viszonyulással és együttműködéssel kapcsolatban. Ezután 8 órakor sor került a kibővített kollégista csoporttal való beszélgetésre, ami egy esetleges nyilvános magyar est megrendezéséről szólt. 1947. VIII. 2. Ma, szombat lévén, nem voltak sem előadások, sem gyakorlatok. Így délelőtt kimehettünk a városba. Bakos Lacival és Frajna Ferivel fehér tornacipőt akartunk vásárolni. Sajnos egész Aarhusban nem lehetett kapni, ezért egy sarut vettünk Bakos Lacival, Frajna Feri nem tudott venni, mert olyan nagy számú nem volt, mint az ő lába. Nekünk sem akarta ideadni az eladó a sarukat jegy nélkül (itt majdnem minden jegyre megy, mint otthon és nem olcsóbb, mint nálunk, csak a fizetések és a munkabérek nagyobbak, ezért magasabb az életnívó), de a végén mégis megkaptuk. Szerencsés vagyok vele, mert ez nem töri a lábam, mint a cipőm, és így könnyen tudok járni. Délután egy dán teológushallgatóval fürdeni voltunk az úgynevezett déli parton, csónakázni is akartunk, de nem kaptunk csónakot. Este Kovács Jenővel el akartunk menni a nagy mólóra naplementét nézni, de mire megtaláltuk a bejáratot, lement a nap. Azután meg valami vurstli félét (Tivoli) néztünk meg.
** Gábor Aurél szigorló orvosként mint a tanszemélyzet tagja került a dániai csoportba. Később belgyógyász és kiváló mentőorvos lett. A sürgősségi betegellátás tudományos megalapozása, az oxiológia fogalmának megalkotása és az elnevezés is tőle származik. 1975-ben elnyerte a dán mentésüggyel foglalkozó szervezet Falck aranyérmét. Fiatalon, 1976-ban autóbalesetben vesztette életét.
1843
2014 ■ 155. évfolyam, 46. szám
H OR U S
1947. VIII. 3. Ma, vasárnap Gábor Auréllal át akartunk menni csónakkal a szigetre (8 km), de reggel jöttek nagy hanggal, hogy délután 1 órától közös program van, fürdés, városnézés stb., így aztán kénytelenek voltunk lefújni az egész tervet. Délelőtt Tiboldi Tiborral átmentünk a szomszéd templomba. A prédikációból persze semmit sem értettünk. Az éneklés alatt egy néni erősen tologatott az orrom alá egy dán nyelvű énekeskönyvet. Délután 2 óra felé elindult a társaság háromnegyed része az északi fürdőbe, de csak a fele érkezett ki és ezek is elkezdtek nemsokára hazaszállingózni. A dán vezetővel csak kevesen maradtunk. Vacsora után enyhe kényszerrel ismét összegyűlt a társaság jelentős része. A dán vezető meg is jegyezte kissé gúnyosan, hogy „De sok embert érdekel Aarhus!”. Most egy emlékkertbe, a Marselisborgba mentünk, láttuk az első világháborús emlékművet és a királyi család villáját. Villamossal mentünk három részletben, mert nem fértünk fel. A megállónál egy igen kellemetlen dolog történt. Hámor György egyszer csak leugrott a villamosról két dán nővel (de milyenekkel!), és egyenesen a dán teológushallgatóhoz vezette őket (nem tudni miért), ami persze kellemetlen benyomást gyakorolt rá, amit ki is fejezett. Mi pedig szégyelltük magunkat, Hámor pedig hencegett: „Na, barátaim, látjátok, ilyen fiú vagyok én!” „Igen, látjuk!” Városnézés után néhányan ismét elmentünk a Tivoliba. 1947. VIII. 4. Egy héttel ezelőtt érkeztünk Aarhusba és már lehetett olyan hangokat hallani, hogy jó lenne hazamenni. Ma megváltoztatták az étrendet úgy, hogy délben megkapjuk a vacsorát is a tej kivételével. Ezt otthon kapjuk meg. Így jobb, de estefelé mindenki határozottan éhes. Délután dánul tanultunk Ács Icával és Bakos Lacival. Semmi más különleges nem történt. 1947. VIII. 5. Megjelent egy hirdetmény arról, hogy aki előadásról vagy gyakorlatról igazolatlanul hiányzik, 3 koronát fizet, illetve 3 koronát vonnak le a még járó 25 koronából, második esetben 6 koronát és így tovább. Mátyus Bandi, Pataki Lenke, Tóth Erzsi és Hermann Miklós ma voltak a dánoknál megbeszélni a magyar–dánest rendezésének, és egy Magyarországot ismertető füzetnek és kiállításnak a lehetőségét. A dánoknak tetszett a gondolat, de ők szereplőket nem tudnak állítani, mert kevés diák tartózkodik itthon, de valószínűleg meg tudják szerezni a színházat az est számára. Fél 7-kor 23 csoporttag moziba mehetett ingyen, Merk vezetésével. Úgy látszik, hogy a dánok jobban kezdenek törődni velünk. Éjjel irtózatos kalamajka volt. Az itthon maradt tagok a mulatozók ágyait „kipreparálták”. A Palotás ágyát felhúzták 2 méter magasra a gyűrűhintával. A Pozsonyiét elvitték a terem másik végére, a Földeséről elvitték a matracot stb. A preparálás éjféli 12 óráig tartott, azután al2014 ■ 155. évfolyam, 46. szám
hattunk 10-15 percet, akkor elkezdtek hazaszállingózni a kipreparált ágyak tulajdonosai. Minden tagnál: káromkodás, hangos „röhej”, éjjel 2-ig. 1947. VIII. 6. Ma ismét volt moziba menetel. Én is elmentem. Valami amerikai filmet adtak. Visszajövet Szél Gyurival az volt a szórakozásunk, hogy sok résztvevőt megkérdeztünk, hogy mennyit értett az egészből. Eme cselekedetünkkel őszinte embereket akartunk kihalászni. Sajnos nem volt jó fogásunk. Mindenki azt mondta, hogy 90-95%-át megértette, de amikor megkérdeztünk belőle egyetmást, semmit sem tudtak. Egyedül Gábor Aurél értette meg az egészet, de ő már másodszor látta. 1947. VIII. 7. Ma tudtam először nyugodtan 2 óra hosszát tanulni. Felmentem a második emeletre egy kis szobába, mert csak félrevonulva lehet komolyan tanulni. Néhány emberrel találkoztam, akik itt-ott tanultak, ezek fele kollégista volt. Este csoportértekezlet volt a magyar–dán-est előkészületi munkáival kapcsolatban. 1947. VIII. 8. Ma a dánoknak nagy ünnepe van, a németek Dániából való kiverésének emlékére. Aarhus utcái táncteremmé alakultak (az aszfalton), persze nem mindenütt, csak egyes érintett helyeken. Ez az ünnep nem minden városban egyszerre van, mert csak főleg egy társaság foglalkozik a megrendezésével. Minket is meghívtak, hogy szerepeljünk énekkel és tánccal. 8 órakor indultunk el a dán teológushallgató vezetésével. Mikor beléptünk az érintett utcába, tiszteletünkre eljátszották a magyar himnuszt. Ez először megható volt, de később egy kicsit kellemetlenül éreztük magunkat, mert amíg mi mereven álltunk, a dánok tolongtak körülöttük és bámultak minket. Reggel is történt egy érdekes eset. Az egészségügyi felügyelő lejött 8 órakor a III. emeletről, hogy megvizsgálja a betegeket, mert a napos csak azoknak hozza le a reggelit. Nem nagyon értettük a dolgot, mert azelőtt ilyesmi nem volt. Két perc múlva jött Barnóthy profeszszor, és ismét kihirdette, hogy csak az inspekciós orvos által betegnek kijelentett egyéneknek lehet a reggelit lehozni. Egyben letolta Majort, amiért tegnap nem hozta el Hermannak a reggelijét, mondván, hogy nem beteg. Hát innen fújt a szél. Este az ünnepélyen Mátyus Bandi mondott üdvözlőbeszédet. A magyarok éneke és tánca elég jól sikerült. Csak az énekhang nem volt mindenütt jól hallható. 1947. VIII. 9. Délután elmentünk páran a déli strandra. Béreltünk egy csónakot és evezgettünk vagy két óra hosszáig. Amikor kijöttünk a partra, találkoztunk Frajna Ferivel és Szűcs Bandival, ők is csónakot béreltek és engem is elhívtak. Így megint csónakáztam egy óra hosszat. Ez érdekesebb
1844
ORVOSI HETILAP
H OR U S
volt, mint az előző, a tenger elkezdett hullámzani, úgyhogy csak úgy hintáztunk a vízen. Közben vívtunk egy nagy vízi csatát, ketten eveztünk Szűcs Bandival, Feri valamiért levetette a fürdőnadrágját, és ezért elkezdtük egymást vízzel locsolgatni. Ferinek rosszabb volt a helyzete, és csak kézzel csapkodott, mi pedig evezőlapáttal is. A csata vége az lett, hogy alaposan eláztunk, a csónak pedig a megtelés veszélyébe került. Este Pataki Lenkével és Ács Icával angol nyelvű élettankönyvből fordítottunk és tanultunk. Csoportmegbeszélés is volt a magyar–dán-esttel kapcsolatban. 1947. VIII. 10. Vagy 25-30-an délután lóversenyen voltunk a dán teológushallgató vezetésével. Most voltam először lóversenyen, nem találtam valami érdekes dolognak, különösen pénz nélkül. 1947. VIII. 11. Ma kaptam először levelet otthonról, de a kollégiumból is megérkezett Németh Gyula kollégiumi titkár levele, amelyben beszámolt a kollégium renoválási problémáiról, és arra figyelmeztetett bennünket a hivatalos magyar–dán-esttel és a tervezett kiadvánnyal kapcsolatban, hogy nagyon gondoljuk meg, mit mutatunk be, és hogyan, és ha nem tudunk nívós dolgot produkálni, inkább ne is csináljunk semmit (3. ábra). 1947. VIII. 12. Ma a kollégisták és a csatlakozott tagok egy dán mezőgazdasági szövetkezetet látogattak meg. Este 7-től 11-ig egy autós kirándulásra lehetett volna menni 11 koronáért, de nem mentem el. Helyette részt vettem egy összejövetelen, ahol számos dán és magyar diák találkozott, és a dánok német nyelven beszámolót tartottak Dániáról. Akik jól értették, nagyon el voltak ragadtatva. Az volt a benyomásom, eddigi tapasztalatommal ellentétben, hogy a dánok sem egészen hidegvérűek, például a szociáldemokrata és a kommunista párt erősen szapulja egymást.
3. ábra
Németh Gyula kollégiumi titkár levelének egy részlete
ORVOSI HETILAP
1947. VIII. 13. A hivatalos magyar estre való előkészületek teljes apparátussal folynak. A szereplők dalokat, „balladákat” tanulnak. Én meg délelőtt magyar zászlókat készítettem a terem díszítéséhez, mert a kiállítással egybekötött előadáshoz megkaptuk a Raathus dísztermét. Délután egy kórházat látogattunk meg. Általános benyomásaim: szép, tiszta, rendes minden, barátságos, világos szobák, de azért nem kell „hasra esni”. Három év múlva mi is itt tarthatunk. Ha pedig számba vesszük a háború pusztításait, és hogy nálunk is vannak hasonlóan rendes, jól felszerelt kórházak és itt Dániában sem minden kórház ilyen szép, akkor még büszkék is lehetünk. Este egy nagyobb dán társaság székházába kaptunk meghívást. Nagyon jól éreztük magunkat. Stern Gyuri tartott beszámolót Magyarországról, aztán a dánok Dániáról németül, majd láttunk egy filmet, amit 1939-ben készítettek egy titkos németellenes kongresszusról, amit a német megszállás alatt eldugva őriztek. Kaptunk egy szelet tortát és egy üveg narancslevet, azután énekeltünk és táncoltunk, azaz Nagy Dezső, Szűcs Bandi és Tóth Erzsi táncolt. A dánok is mutattak be több számot, érdekes volt a „fakanál-zene”. Hazajövet egy házaspár meghívott engem és néhány barátomat másnap estére hozzájuk. 1947. VIII. 14. A tanulmányi, illetve oktatási követelmények enyhülése lehetőséget adott arra, hogy Böszörményi Jóskával nagy biciklikirándulást rendezzünk Skanderborgba, ami 25 km-re van Aarhustól. Ez is nagyon jó volt, két nagy tó mellett is elhaladtunk. Az egyiknél megálltunk, le akartunk menni a partjára, de ehhez egy drótkerítésen, azaz dróttal körülvett marhalegelőn (amiből rengeteg van itt) kellett keresztülmenni. Véletlenül megfogtam a drótot, és úgy éreztem magam, mintha villanyt szerelnék. Most már elhiszem, hogy a kerítésbe áramot vezetnek. Amint elhaladtunk a strand mellett, nevetve szólított meg bennünket két fiatal, hogy miért van női biciklink. Mert ilyet kaptunk kölcsön – mondtuk. Egyébként már korábban is bicikliztünk néhány dán diákkal, kölcsön kapott biciklikkel, és amikor megálltunk, mert haza kellett mennünk, azt mondták, hogy a bicikliket csak tegyük le az útszéli bokrok tövére, majd holnap érte jönnek. Kérdésemre azt mondták, hogy itt nincs biciklilopás, mert az mindenkinek van. Az 5 éves gyerektől kezdve „felfelé” mindenki biciklivel jár. A kisebbeket pedig a mamák hordják a bicikli kormányára szerelt kosárban. Este ismét munkamegosztási megbeszélés volt a magyar esttel kapcsolatban. Utána Frajna Ferivel és Ács Icával elmentünk egy dán családhoz. Sokan voltak ott, énekeltünk, beszélgettünk, játszottunk és jót ettünk. Vasárnapra meghívtak bennünket egy másik családhoz. Lassan kialakultak baráti kapcsolatok a csoport tagjai között és a dánokkal is, akikkel később esetleg levelezünk is.
1845
2014 ■ 155. évfolyam, 46. szám
H OR U S
1947. VIII. 15. Reggel meglátogattam Szűcs Bandit, aki közben kórházba került, egy kicsit rosszul néz ki, de nem volt életunt. Azután Pataki Lenkével, meg Szőke Jóskával együtt könyvet vettünk. Én egy „Human Pathology” című könyvet vettem 55 koronáért, igaz hogy ezzel elköltöttem a cipőre való pénzem, de talán megéri, mert ősszel már ebből tanulhatok kórbonctant. Máris örömmel fedeztem fel benne, hogy hivatkoznak Baló professzor elasztinnal kapcsolatos munkásságára. Délután a kiállítást készítettem. Később Nagy Dezsővel és néhány más taggal elmentünk sétálni a Marselisborgba. Ott voltunk fél 11-ig. Nagyon romantikus volt, amint ott ültünk a kis tó partján, hárman magyarok és vagy hat dán diák és énekelgettünk. Néztük a csillagokat és kerestük a Göncölszekeret. Hazamenet bementünk az egyik dán fiú családjához is, kaptunk kávét és süteményeket. Ez már nem volt olyan lakás, mint a tegnapiaké, látszott, hogy sokkal szegényebbek voltak az emberek. De volt szép rádiójuk. 1947. VIII. 16–17. 16-án délelőtt egy gyermekotthont látogattunk meg, azután egész nap és még másnap is a kollégisták és barátaink a magyar–dán-est előkészítésével, a terem kidekorálásával, a műsorra való felkészüléssel foglalkoztunk. Én leginkább a Derkovits-sorozaton dolgoztam. A magyar csoport nagy része pedig strandolt vagy turistáskodott.
bele, volt például kép az ideiglenes Kossuth hídról és a Pápai Páriz Ferenc Medikus Kollégiumról. A magyar est programja is megtalálható a kiadványban (4. és 5. ábra). 1947. VIII. 19. Hazautazás előtt volt még egy szabad napunk, amit Bakos Lacival és Kovács Jenővel arra használtunk fel, hogy ellátogassunk Dánia nyugati partjára, az Északi-tengerhez, Aarhustól egészen Ringköbingig. Az utat autóstoppal tettük meg, nagyon szerencsésen, mert hamar felvettek bennünket. Egy középkorú férfi (Herr Alfred B. Pedersen Herning) még sörrel is kínált minket, mert az ülés alatt tartotta a sörösüvegeket, a családjához is bevitt és megvendégeltek bennünket. Ringköbingben megnéztük a fjordot és a várost, ahol fotó is készült rólunk (6. ábra). Rajtam az a rövid ujjú, begombolós, két oldalt zsebes, nyári ingkabát van, amit Német Ferenc, a kollégium gazdasági vezetője méretre csináltatott a fiú kollégistáknak, ajándékba kapott szürkészöld vászonból. Azt mondta, hogy a későbbi évek kollégistái erről fogják megismerni a Medikus Kollégium alapító tagjait. Este szerencsésen vissza is értünk Aarhusba.
1947. VIII. 18. Jól sikerült a magyar–dán-est és a Magyarországot bemutató dán nyelvű kiadvány is időben elkészült Tóth Erzsébet, Mátyus Endre és Endrődi Hedda szerkesztésével, amit úgy csináltunk meg – mivel nem volt előre elkészít-
6. ábra
Ringköbing főterén Kovács Jenővel
A hazautazás Budapestre már gyorsabb és könnyebb volt, mint az odamenet. A visszaút közepe táján az a hír járta, hogy Őry Imre táskájából eltűnt 700 dollár utazási pénz, de ez nem okozott semmi számottevő zavart.
4. ábra
A magyar estre készített kiadvány borítólapja
5. ábra
A magyar est programja
ve –, hogy megírtuk angolul, többen több részletet, a dán barátaink, főleg a medikusok, lefordították dán nyelvre, így az egyetem nyomdájában olyan hamar ki tudták nyomtatni, hogy még mi is láttuk és mi is oszthattuk szét egy részét. A szövegen kívül képeket is tettünk 2014 ■ 155. évfolyam, 46. szám
67 év után átnézve a naplómat és jegyzeteimet, ezekre és saját emlékeimre hagyatkozva úgy érzem, hogy az Aarhusi Egyetem nagylelkű segítsége valamilyen módon, legalábbis egy húszéves diák szemével nézve, megörökítést érdemel, mert elősegítette tanulmányainkat, bővítette látókörünket, egyfajta képet és összehasonlítási lehetőséget adott az akkori gazdasági, politikai és társadalmi viszonyokra hazai és nemzetközi szinten is, ami természetesen ma már csak szép emlék, és a medikusoktatás történetének egy apró szegmense.
1846
(Nász István dr., Budapest, Nagyvárad tér 4, 1089 e-mail:
[email protected]) ORVOSI HETILAP
