A M AGYA ROR SZ ÁGI METODISTA EGY H Á Z PÉCSI KÖR Z ETE
HÍRLEV ÉL XVIII. évfolyam 12. szám
2014. december
„Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz.” Ézsaiás 35:1
Évi Jelige
„De nekem olyan jó Isten közelsége!” Zsoltár 73,28/a.
Eg yházunk 2014. Évi Jeligéje: „Ha világosságban járunk, közösségünk van egymással!” I. János 1:17 Te r v e z e t t d e c e m b e r i p r o g r a m j a i n k : 6.-án, szombaton 15 órakor Körzeti Konferencia. 7.-én, Advent 2. vasárnapja Textus: Márk 1:1-8 13.-án, szombaton 17 órakor adventi evangélizáció lesz. Vendég igehirdető: Kurdi Zoltán 14.-én Advent 3. vasárnapja Vendég igehirdető: Kurdi Zoltán 21.-én Advent 4. vasárnapja Textus. Lukács 1,26-38 25.-én Karácsony ünnepi istentisztelet Textus: János 1:1-14 27.-én, szombaton Hajléktalanok között szolgálunk 28.-án vasárnap Esküvői Istentisztelet. Textus: Lukács 2.22-40. 31.-én szilveszterkor Évzáró Istentisztelet Textus: Zsoltár 73,28. Rendszeres programjaink: Kedden 17 órakor bibliaórát tartunk Hidason Szerdán 19 órakor ifjúsági óra van Csütörtökön Bicsérden 18 órakor házi istentisztelet lesz Pénteken 17 órakor házicsoport lesz (változó helyszínnel) Vasárnap 930 imaóra, és 1000 órakor istentisztelet van Pécsett, 1500 órakor Hidason. Első vasárnapokon Úrvacsorai istentisztelet van. Minden harmadik vasárnap Siklóson 1800 órakor istentiszteletünk van az evangélikus imaházban. Az esetenkénti időpontváltozásokról lelkészünknél lehet érdeklődni.
2
Kívánjuk, hogy Isten áldja meg mindenki életét, aki ebben a hónapban ünnepli születésnapját! Média program 12.-én pénteken Metodista félóra műsor lesz a Kossuth rádióban 13 óra 30 perckor December
Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz. Ézsaiás 35:1
Kedves Testvérek! Itt vagyunk egy év végén és egy újév küszöbén. Természetes, hogy jó végig gondolni az elmúlt évet. Mérlegre tenni a megtett út eseményeit, emlékeit. Fontos megfogalmazni mi volt jó, és mi volt az, vagy azok, amin fontos lenne változatni. Milyen események erősítettek bennünket, és mi volt az, amire szégyennel emlékezünk. Jó azt is végig gondolni, mihez mérem az eseményeket? Mérhetem az érzéseimhez, hogy érzem én, mi volt a jó és mi volt a rossz. Mérhetem ahhoz is, hogy az emberek hogyan látták, és milyen értékelést adtak az életem eseményeire. Értékelhetem a megtett utat úgy is, hogy másokhoz hasonlítom az életemet. A legjobb, ha az Úrral együtt készek vagyunk végig gondolni a megtett utat. Segítség számunkra az Ő kijelentett szava, és annak kutatása imádságos szívvel. De most nézzük meg a decemberi igénket: „Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz.” Izráel népe fogságba van, romokban a templom, és úgy érzik magukat, mint a puszta és a szomjazó föld, hiányzik az Isten jelenléte, és annak az öröme, amit a templom adott nekik. A mi életünk is hasonlíthat a próféta által leírt első képhez, a sivatag képéhez. Azt mondja a próféta, hogy Isten nélkül olyan az ember élete, és az Ő népének az élete is olyanná vált, mint a sivatag. Az ember körülnéz, és nem lát életjeleket. Homok, homok, homok. Sivár, kietlen, élettelen. Néha szél kerekedik, és viszi a homokot, attól pedig védekezni kell, mert sérti az embert. Ha nem mozdul, akkor olyan, mint a halál, ha
3
megmozdul, akkor bántja azt, aki ott tartózkodik. Sajnos találkozni lehet olyan hívőkkel, akiknek ilyenné válik az életük. Nincsenek életjelek, nincs öröm, nincs kedvesség. Nincsenek igazán meghitt, tartalmas, életes, gyümölcsöző kapcsolatok az élet forrásával. Elsivárosodik minden. Ez az Ézsaiási prófétai igehirdetésnek a kulcsmondata: Íme, jön Istenetek, és megszabadít benneteket! Isten, szabadító Úr! Milyen nagy örömhír ez ma is. Hála, hogy még tart a kegyelmi idő! Sajnos senki nem tud változtatni, ha egy ilyen pusztai lelki állapotba jutott, főleg az ember a saját erejéből nem. Segítség csak Tőle a szabadító Jézustól jöhet. Lehet sok mindent megpróbálni, lehet sok féle módszerrel próbálkozni, lehet öngyógyító elméleteknek hinni, és ideiglenesen segítenek. De igazi megoldást nem tudnak adni, csak a Jézus szavába való hit. Ez az Ige semmi mást nem szeretne ma mondani nekünk, csak azt, amit mindenki átélhetett, magam is oly sokszor és sokféleképpen átélhettem: Isten valóban szabadító Úr. Nincs az a bűn, amire ne lenne nála bocsánat, nincs az a szenvedély, amiből Ő ne tudna kiszabadítani végleg és teljesen. Nincsenek olyan lelki kötelékek, megkötözöttségek, amiből Ő ne tudná kiszabadítani azokat, akik hozzá fordulnak. Nincs olyan öröklött tulajdonság, vagy rossz beidegződés, vagy másokat megterhelő rossz szokásunk, amiből ne tudna szabadulást adni. Isten azokat, akik hozzá fordulnak segítségért, nem leszoktatja, nem fokozatosan erősítgeti, hogy aztán ők saját erejükből elhagyják, ami rossz, hanem Ő szabadító Úr. Az Ő szavára csakugyan lehullnak a bilincsek, az Ő szavára olyan csodák történnek, amikről itt olvastunk, hogy a pusztában egyszer csak víz fakad, és folyni kezd egy patak ott, ahol nem volt patak. A vakok szemei megnyílnak, a kétségbeesett embernek újra reménysége lesz. Annak, akit nem bírt el a lába, és erőtlenül lógott a keze, és félelemtől remegett a szíve, egyszerre belső tartása lesz. Annak, aki lemondott már magáról is, meg arról is, hogy van jövője, és van értelme ennek az egész nyomorult életnek, egyszerre célja lesz. Reménység éled a szívében, másokban is tudja tartani a lelket, és Istent dicsőítő, másoknak hasznos életet él. A szabadító ma is itt van, és szavára ezek az emberi értelem számára lehetetlenségek, hogy „Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz.” megtörténik.
4
Ne nyugodjunk bele, ha ez még nem történt meg az életünkben. Ha megtörtént, akkor hirdesse az ajkunk a szabadító nagy nevét. Magasztalva és dicséretet mondva minden időben. Kívánok az elkövetkező évre minden kedves testvéremnek bőséges lelki áldást! Őrizzen meg mindnyájunkat minden olyan állapottól, és bukástól, amely pusztaságot okozna lelki életünkben. Ennek az évnek utolsó hónapi gondolatait hadd zárjam az új évünk igéjével: „Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.” Róma. 15,7. Gy ur kó Józ sef Ádventi gondolatok Hited talán csak egy kicsi mécses, Pedig hit nélkül várni nem lehet! És az, aki nem az Urat várja, Nem is sejti az igaz ünnepet! Nem fenyő alatt van az ajándék! Az Ajándék, aki volt valaha, Azt az Isten adta a világnak: Nekünk született egyszülött fia! Történelem írja éveinket, Szívünk jelzi a másodperceket, Időbe rekesztett emberlétünk Csak így tud várni. Az emlékezet szentelt útja már kétezer éve Néz vissza, és lát előre - hitben. Várni tanul, mert mindennek végén Nincs semmi és senki más, csak ISTEN! Lu k átsi Vil m a
5
A könyvangyal A szüleim arra tanítottak, hogy válaszoljak, ha kérdeznek, és hogy a felnőttekkel mindig tisztelettudóan beszéljek, ha szívességet kérnek tőlem, ne ellenkezzek… Csakhogy néha még ma is mintha visszaváltoznék ilyen megfelelni vágyó gyerekké. Így volt ez a könyvangyal esetében is. November vége felé gyülekezetünk egy kedves, idősödő tagja - legyen Edit - megszólított, hogy lenne-e kedvem segíteni a karácsonyi dekoráció elkészítésében. Éppen előző este állapítottam meg örömmel, hogy úgy néz ki, idén nyugodtan be tudom fejezni a gyermekeinknek szánt meglepetés mesekönyvet szentestére. El is határoztam, hogy nem fogom újabb vállalásokkal teletömni a naptáramat karácsonyig. Amúgy is ilyenkor jönnek még az extra feladatok, iskolai és munkahelyi rendezvények, alkalmak… De ahogy ott álltam Edittel szemben - miközben ő várakozóan mosolygott rám -, hirtelen semmilyen elfogadható indokot, elháríthatatlan akadályt nem tudtam felmutatni. Mire feleszméltem, már kimondtam az igent, és javában egyeztettem a részleteket. Kellemetlen érzés kerített hatalmába. Nem ebben maradtam magammal! De ekkor már kínos lett volna visszatáncolni. „Na jó, ez az egy még belefér. Mást azonban már tényleg nem vállalok!” - gondoltam kissé bos�szúsan. Az igazi piros jelzés azonban akkor villant fel, amikor Edit bemutatta, miben is kellene segédkeznem. Angyalkákat kellene hajtogatnom - egy régi, használaton kívüli énekeskönyv lapjaiból. Hogy micsoda…? Erre használjak egy gyülekezeti énekeskönyvet? Még a gondolatától is kirázott a hideg. Kívül mosoly ült az arcomon, lelkesen bólogattam, belül meg egyre hangosabban hallottam a hangot: „Neee!” Próbáltam magamnak bizonygatni, hogy végül is csupán kulturális különbségről van szó; ami az én európai lelkemnek furcsán hat, az ebben a tengerentúli országban teljesen elfogadható… Végül a szemem sem rebbent. Rendben van, hát csináljuk. Edit ezután újabb részleteket árult el a feladatról: „A technika kissé monoton, körülbelül ötszáz oldalt kell egyesével behajtani (segítséég!). Nem nehéz, csak arra kell figyelni, hogy a hajtások egyformák legyenek!”
6
Jaj! Itt beugrott egy második osztályos élményem, amikor aranyhalat kellett készítenünk. Ehhez vonalzóval ki kellett mérni egyszer egy centiméteres négyzeteket, majd kivágni őket és szépen befedni velük a halsablont. Elmondjam, mit csináltam? Az első sort kimértem. A másodikat már szemre csináltam, de még vonalzóval húztam. Ferde lett. Ekkor technikát váltottam. Tépni kezdtem a csíkokat, aztán később tenyérnyi darabokat szakítottam, és „szépen” befedtem velük a halat. Életem legrosszabb jegyét kaptam rá. Azóta is kerülöm az ilyen feladatokat… „De lehet, hogy az évek során tudtomon kívül ebben is megváltoztam…” mondogattam magamnak nem túl nagy meggyőződéssel. Hát, lássuk! Hazavittem a szettet, az ágy mellé tettem. Minden este ránéztem. Minden este elkaptam róla a tekintetem. Végül amikor láttam, hogy az idő múlásával cseppet sem lesz könnyebb a helyzet, belekezdtem. A harmadik oldal minden igyekezetem ellenére félrecsúszott. Nem, úgy tűnik, azóta sem lett több talentumom ezen a téren… Egyre rosszabbul éreztem magam a kidobott idő és a kényszeres megfelelni vágyás miatt. Biztos, hogy nekem kell ezt csinálnom? De hát elvállaltam… Ó, milyen gyáva voltam, hogy nem mertem nemet mondani! A saját csapdámban vergődtem. Végül bevallottam a baklövésem a férjemnek. Ő egyszerűen-férfiasan megoldotta a kérdést: „Hát, akkor add vissza!” Jé, tényleg! Micsoda felszabadító gondolat! Öröm volt vele eljátszani. Eszembe jutott Jósáfát, amikor rájött, hogy rossz döntést hozott, és visszafordult. Pedig országok és királyok figyelték, mégis megtette… Nagy elhatározással vittem vissza a csonkabonka könyvangyalomat Editnek. Elmondtam, mi történt, és vártam az ítéletet. Edit nevetve válaszolt: „Ó, Aljona is pont ezért nem vállalta, de Christine meg most jelentkezett, hogy még többet szeretne csinálni! Még jó, hogy különbözőek vagyunk!” Ennyi? Igen, ennyi. Angyallal, vagy angyal nélkül - legyen szép, felszabadult ünnepünk! A lényeg, hogy ne akarjunk mindenáron megfelelni. Töl g y e s-Busz E m e se Gyermekhang a magnóból Öreg barátom, aki nyugdíjas éveiben külsős riporterként dolgozott a rádiónál, lelkendezve állított meg a Kazinczy utca sarkán: „Óriási fogá-
7
som volt! Csodás anyagot viszek a stúdióba! Nem akarsz belehallgatni? Karácsonyi riport egy hat gyermekes családdal. A legaranyosabb egy hét éves kislány volt. Milyen okosan beszélt! Hallgass bele!” - és már kezdte is kicsomagolni az oldaltáskájából ütött-kopott, öreg magnóját. A sűrű hóesés elől bemenekültünk a Vasvári-ház kapuja alá. Mivel a magnónak nem volt hangszórója, a mikrofont dugta a füléhez, úgy kereste ki azt a részt, amit meg akart mutatni. „Ez az! Hallgasd!” És a fülemhez tartotta a mikrofont. Halkan, kicsit túlvilági hangon, de azért jól hallatszott a felvétel. „Milyen ajándékot szeretnél kapni karácsonyra?” - hangzott a riporteri kérdés. Muzsikáló kilány-hang válaszolt: „Én... egy nagy doboz színes ceruzát. Olyant, amelyikben mindenféle szín van. Nagyon szeretek rajzolni.” „Ó, ez igazán nem nagy kívánság” - hallatszott újra a riporter hangja. - „Mondd, nem gondoltál még arra, hogy sokkal több ajándék jutna neked, ha nem volna ennyi testvéred?” A kislány belekuncogott a mikrofonba: „Á, dehogy! Pont az a jó, hogy ilyen sokan vagyunk! Attól olyan szép a karácsonyeste, hogy mindenki ott van. Együtt imádkozunk, énekelünk, aztán akkora hancúrozást csapunk, hogy csak na! Mindenki kipróbálja a másik játékát, mindenki örül annak is, amit a másik kapott...” És mondta, mondta, most már kérdezés nélkül is Mi meg csak állunk a hideg, huzatos kapualjban, és egy csöppet sem fázunk. Bármilyen hihetetlen, az öreg mikrofonból csodálatos melegség árad. Egy szerető családban élő, boldog kislány örömének a melege. Ez a történet már jó néhány esztendős - riporter barátom közben meghalt, a hatgyermekes családba még két újabb testvér érkezett -, mostanában mégis gyakran eszembe jut. Olyankor, amikor azt hallom, hogy drámaian csökken az ország lakossága, mert kevés gyermek születik. Ha nem olvasnék újságot, nem hallgatnék rádiót, és olykor nem pillantanék
8
a TV képernyőre, talán észre sem vettem volna. Azokban a körökben ugyanis, ahol én mozgok, szép sorjában jönnek a gyerekek. Hogy melyek azok a körök? Ötgyermekes édesanya mesélte, hogy együtt utazott a vonaton egy hasonló korú asszonnyal. Beszélgetés közben kiderült, hogy az illetőnek is pont öt gyermeke van. Ismerősöm jól végigmustrálta, aztán kertelés nélkül megkérdezte: „Ugye maguk hívő emberek?” Az asszony csodálkozva válaszolt: „Igen, de miből gondolta?” „Hát abból, hogy öt gyermekük van.” Pontos statisztikai adataink nincsenek, de mindenki tudja, hogy a vallásos családokban jóval több gyermek születik, mint máshol. Úgy tűnik, a hívő szülőknek van bátorságuk vállalni a gyermekeket, mert bíznak Isten segítségében. És ez a segítség nem is marad el soha. Azok miatt fogyunk, akik akár a nehézségektől való félelem miatt, akár kényelemből, vagy önzésből nem vállaltak gyermeket, és ezért utód nélkül távoznak az életből. De az embereknek ez a csoportja nyilvánvalóan kihal. A következő, megfogyatkozott nemzedék azokból fog állni, akiket elfogadtak a szüleik, és akiknek minden bizonnyal tovább adták hitüket, életszeretetünket is. Lehetséges, hogy ez a nemzedék jobb lesz, mint a mostani? Lehetséges, hogy Isten a vízözön, a szodomai tűzvész, és megannyi más katasztrófa után most az abortuszt és a tablettákat használja fel arra, hogy megrostálja az embereket, hogy kiválassza azokat, akiket méltónak talál arra, hogy éljenek? Ki tudja... Dobos László „Ló a templomban” című köny véből Örülsz-e a nagy karácsonynak? Keller Sámuel, a világ egyik legismertebb és legáldottabb evangélizátora mondta el: 1903. decemberében történt. Leányom betegen feküdt, s én siettem a gyógyszertárba, hogy fontos orvosságot hozzak neki. Freiburg utcáit frissen esett hótakaró födte. Hirtelen két idős asszonnyal találkoztam. Egyiküket ismertem. Köszöntem nekik, és tovább siettem mellettük. Az ismerős asszony azonban rám kiáltott: „Várjon egy kicsit, legyen olyan szíves! Hadd mutassam be a barátnőmnek, aki 84 éves, és nem tud olyan gyorsan menni. Végig hallgatta az evangelizáló előadásait, a Megváltónak
9
adta a szívét, és most szeretné megszorítani a kezét. Álljon meg egy kicsit, és mondjon neki egy-két jó szót. Az orvos véleménye szerint már nem sok ideje van ezen a földön.” - „Jó - feleltem rá, - de valóban csak néhány szót mondhatok. Pár évvel ezelőtt, röviddel karácsony előtt, mint most is, egy kis wesfaliai városban jártam. Egy estén a bibliaóra után egész sötétben a szállásom felé tartottam. A keskeny utcaközön szorosan mentem el két kisfiú mellett. Susogva beszéltek egymással. De jó fülem van, és menet közben elkaptam egy mondatot: „Kurt, te is olyan rettenetesen örülsz a karácsonynak?” - Nézze, ez az én néhány szavam. Abban a rövid időben, amit még ebben a földi életben tölt, az legyen a foglalkozása és első hivatása, hogy reggeltől estig éppúgy, mint az éjszaka álmatlan óráiban az eljövendő dicsőségre gondoljon az Úr Jézusnál, és úgy örüljön neki, mint ez a gyermek a karácsonynak. Az Úr áldja meg!” Körülbelül négy hónappal később egy délnémet városban szolgáltam. Egyszer csak egy férfi keresett fel. Bemutatkozott, mint államminiszter M-ből, és megindultan mondta el: „Édesanyám temetéséről jövök. Rám bízta, hogy hozzam el a köszöntését, és fejezzem ki a háláját azokért a jó szavakért a havas utcán, melyek által az utolsó hónapjai olyan derűssé és örvendezővé váltak!” Pá s z t o r o k k a l va g y o k ú t b a n c í m ű k ö n y v b ő l Kérdez a gyermek ,,Ott fenn lakott a csillagok felett, de amikor karácsony este lett, Lejött a földre, mint kicsiny gyerek. És ó, a hidegszívű emberek! Kis istállóban kellett hálnia. Szalmán feküdt ő, az Isten Fia. Elhagyta érettünk az egeket. Ugye, apukám, nagyon szereted?” Az apa nem szól. Olyan hallgatag. De a kis kedvenc nem vár szavakat, Odaszorítja vállára meleg,
10
kipirult arcát, s tovább csicsereg. ,,Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegény, és ott aludt az állatok helyén, szűk istállóban. Nem is érthetem. Milyen meleg ágyacskám van nekem, pedig csak a te kis lányod vagyok. S ő, Isten Fia, ő, a legnagyobb, szalmán feküdt, amikor született. Ugye, apukám, nagyon szereted?” Kint csillagfényes hideg este... tél... Bent apja ölén kis leány beszél. ,,Ott se nyughatott szalma-fekhelyén. Futniuk kellett éjnek-éjjelén. Halálra keresték a katonák. Menekültek a pusztaságon át. Milyen keserves útjuk lehetett. Ugye, apukám, nagyon szereted?” Az apa leteszi a gyermeket. ,,Ugye, szereted? Ugye, szereted?” Nem bírja már, el kell rohannia. A jászolban fekvő Isten Fia karácsonyesti képe kergeti. Feledte és most nem feledheti. Most a szeméből könnyre-könny fakad. Most vádakat hall, kínzó vádakat. Elmenekülne még, de nem lehet. Most utolérte az a szeretet. S míg a szívébe égi béke tér, mintha körül a hólepett, fehér tetők, utak felett távol zene, angyalok tiszta hangja zengene szívet szólongató, szép éneke: ,,Szegény lett érted. Ugye, szereted?”
Tu r m e z e i E r z s é b e t
11
O r s z á g o s N ő i Ta l á l k o z ó - S z o l n o k Mert nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. II. Timóteus 1:7. Szeptember 25 és 28 között Szuhánszki Csillával együtt, ketten képviseltük a női találkozón a pécsi gyülekezetet. Megérkezésünkkor a szolnoki testvérek nagy szeretettel fogadtak bennünket. Kertészné Iványi Ágnes egyetlen igeversre - II. Timóteus 1:7 - koncentrálva építette fel előadásait. Ezeket - a lelki tartalmat - nagy szaktudással és humorral ötvözve tárta hallgatói elé. Így naponta értékes, érdekes órákat tölthettünk el az ige mellett és egymással. „Hiszen Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk” (II. Timóteus 1:7 - katolikus fordításban) A négy fogalom: félelem, erő, szeretet és józanság állt a négy előadás középpontjában. 1. Félelem Pál apostol a rabságból írja levelét Timóteusnak. ... nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten. A félelem nem isteni adomány, a bűn, az engedetlenség következménye. Mindkét férfi bízik az Istenben, az Ő gyermekei, és nekik nem a félelem lelkét adta, nem a szolgaság, hanem a fiúság lelkét - áll a rómaiakhoz írt levélben. Gyakran elfelejtkezünk Istenről, nem találjuk ott, ahol keressük. Az általunk elképzelt Istent keressük. A körülményeket nem tudjuk megváltoztatni, de az istenismeret tanulható, tanítható. Ha tudod ki az Isten, tudhatod a megoldást. Isten jelenlétére van szükséged a bizonytalanságban, Ő előtte nincs lehetetlen. Dávidnak élő hite volt. Te hiszel benne annyira, hogy tudod, hogy Ő megsegít? Dávidnak Góliáttal szemben nem hatalma, hite volt. 2. Erő „...és nem a félelem, hanem az erő...” Félelem helyett Istenbe vetett bizalom. Egy teljesen új irány, 1800 fordulat. Isten az Atya, aki gyermekét látja bennünk. A hármas kötél - erő, szeretet, józanság - atyaiságának alapja. Olyan erő, amely tud szeretni (lásd Gedeon: Bírák 6:11-16). Isten látja, hogy mivé válhatnál, ha engednél neki. Sohasem saját erődből kell megoldanod a problémát. Légy erős, de ne kemény. Isten előtt mondhatod, hogy nem tudom; nem bírom; nincs erőm. Előtte megélhetem gyengeségemet. Csak Tőle függünk,
12
olyan erő Ő, amely szeretetet ad. Isten jó kedvéből teremtett bennünket, előtte nem kell szerepet játszanunk, földig hajolt értünk. Dávid Istenbe vetette bizalmát, és győzött. 3. Szeretet Isten nem ad rosszat, Ő mindenkinek a szeretetnyelvét beszéli (Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök életet legyen. János 3:16) Az egész természet az Ő szeretetét sugározza. A „legyen”-ben benne van a szeretet bölcsessége. A szeretet cselekvés, ad, elvesz, és nem tudod, nem érted mit, mikor és miért. „Ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.” I. János 3:18 Észrevenni a másik hiányát, áldást mondani az ellenségre. Isten azt adja, ami fontos. A szeretet a másikra figyel. Az életeddel szeress. Az vagyok, aminek Isten akar látni? A szeretet osztódással szaporodik. Isten az Ő vére által megvált, megmos, tisztán tart. Adja az Ő szeretetét, ha kéred. 4. Józanság Istent ott kell keresni, ahol van. Ő találkozni akar veled személyesen. Isten nem akarja, hogy féljünk, társnak teremtett bennünket. Szükség van ránk, akik észreveszik az apró dolgok hiányát. Olyannak kell lennünk, amilyennek Isten akar látni. (A 4 H: hit, hűség, humor, hallgatás) A józanság szeretet nélkül hideg, a józanság erő nélkül bizonytalan. Isten úgy gondolta ki a társadalmat, a gyülekezetet (stb.), hogy minden korosztályból legyen valaki. A józanság erény, mely képessé tesz, hogy a világról, magunkról helyes, reális képet alkossunk. Honnan tudom, hogy mi a jó, és mi a rossz? Ki szerkeszti a te normáidat? A józanság fegyelem, mértékletesség. Társerénye az alázat, a tanítványság útja. A józanság ellensége az alvás. Mozgásban akar tartani, fejlődni kell, fejleszteni akar. A missziói parancs mindenkinek szól. A szeretet kőkemény munka. Istennek mindenre van válasza. Teljes hittel és bizalommal kell Istenhez fordulni, akkor az Ő védelmében talál az ördög. Isten minden területen felül tud emelni a nehézségeken. Komolyan veszem parancsait és ígéretit? „Dicsérd Istent szüntelen, minden útja kegyelem” Ve n t e r Món i k a
13
Örömhír Örömhírt mondok néked, ember, zengő, szeráfi éneket, örömhírt, mely az égre cseng fel, s halálból fakaszt életet. Örömhírt, mely a szenvedőnek letörli hulló könnyeit, mert könnynél százszorta erősebb, s melytől új lángra gyúl a hit. Örömhírt, melynek hangja mellett néma a legszebb költemény, s minőt angyalok énekeltek egykor, karácsony éjjelén. Örömhírt mondok néked, ember! Halld meg hát, tárd ki lelkedet, halld meg, s visszhangozd életeddel: Isten szeret!
Sik l ós Józ sef
Énekeljetek az Úrnak Új éneket Waldegg, 2014. Október 20. - 24. Nagy várakozással indultam útnak. Vajon mit tartogat számomra ez az út? Négy évvel ezelőtt a Csöndben találkoztam Istennel. Életet megújító találkozás volt az akkor számomra. Most arra hívott a cím, hogy Énekeljetek az Úrnak új éneket. Új ének volt a csapat, akikkel együtt utaztunk, az újonnan megalakult Női Munkacsoport 5 tagja: Lakatos Lilla vezető, Vadászi Ági, Harmanné Ábrahám Judit, Ambrusz Angelika és én. Lélekben velünk voltak, a szívünkben vittük magunkkal Tarsoly Alettát, a munkacsoport 6. tagját, és Jenei Grétit, aki az előző években vezetője volt a női munkának, és aki ezt a csapatot életre hívta. Október 19.-én vasárnap este vonattal vágtunk neki a nagy kalandnak. 20.-án hétfőn, reggel fél nyolc körül érkezett meg lelkes kis csapatunk Zürichbe. Az éjszakát hálókocsiban töltöttük, így „pihenten” indultunk
14
felfedezni a várost. Első utunk a vasúti kápolnába vezetett, ahol hálát adhattam az útért. Elsétáltunk a zürichi tóhoz, néztük a hattyúkat, sirályokat. A St. Peter templomban elolvastuk a reggeli Útmutató igéket, és énekkel dicsértük az Urat. Meglátogattuk Zwingli szobrát, majd a Fraumünster-t fedeztük fel és csodáltuk meg Marc Chagall gyönyörű ablakképeit. Sétálgattunk a város szűk utcácskáin, sétáltunk nagy tereken, és átkeltünk két hídon…. A végén maradt időnk vásárolgatásra is, mielőtt elutaztunk Waldeggbe, az Üdvhadsereg üdülőhelyére, a Konferencia helyszínére. Az első nap a szálláshelyek elfoglalásával, találkozásokkal, vacsorával kezdődött. Este a hét témájának bevezető áhítatán vehettünk részt. „Sokféle háttérből, kultúrából, hagyományokból érkeztünk, és mindezek hatással vannak ránk. De a kereszt egyesít minket, és átélhetjük az egységet a sokszínűségben. A zene mindenütt körülvesz bennünket. A Biblia különleges küldetésre hív: dicsérjük az Urat. A napi énekünket énekeljük akár hang nélkül is: szavainkkal, tetteinkkel, döntéseinkkel, gondolatainkkal… ez a szív zenéje az Úr előtt… mindannyian egyedi hangszerek vagyunk az Ő kezében. A különböző hangszerek különböző hangot adnak, különböző anyagból készülnek. Egyesek kívülről is szépek, kellemes hangot adnak, mások már elvesztették színüket, pattogzik róluk a festék. Vannak, amelyek nem szólnak kellemes hangon… mégis mind különleges Isten kezében. Most rólunk is beszélek, a mi életeinkről, tapasztalatainkról. Mindegy hogy nézünk ki, mindegy milyen a hátterünk, nehézségeink… Isten számára egyediek és értékesek vagyunk. Ő teremtett bennünket, és Ő nem hibázik. De az Isten szerinti zenénket csak együtt, a zenekarban tudjuk jól játszani, amelynek Isten a karmestere. Egyek vagyunk Jézusban, a mi Urunkban, eggyé formál a Szentlélek, és egyek vagyunk az Atyában” A további három nap úgy épült fel, hogy mindegyik egy-egy téma köré csoportosult: kedd: Az én énekem, szerda: Régi ének (régi nóta), csütörtök: Új ének. Délelőttönként egy-egy bibliatanulmányt hallgathattunk ezekben a témákban. Színesítették a programot az „időablakok”, ami egyegy küldöttség bemutatkozását jelentette. A magyar csoport szerda reggel mutatkozhatott be. Egy női táska tartalmán keresztül mutattuk be szolgálati területeinket, röviden szóltunk a szeptemberi szolnoki találkozón elhangzottakról, énekeltünk két éneket, majd imával zártuk az alkalmat.
15
Kedden délelőtt velünk volt a püspökünk, Dr. Patrick Streiff. Témája: A püspök éneke 1Péter 2, 4-10 alapján. „ A kövek halott anyagok. A halott hal az árral úszik, csak az élő hal tud árral szemben is úszni. Krisztussal szembe/ellene haladunk a többségi árnak. Élő kő? Csoda, csak Istennel, Krisztusban lehetséges. Péter egy élő kőről beszél, Jézusról (4. v), az emberek megvetették, Isten előtt azonban drága és értékes. Jézus az Élő Kő, nem maradt halott, élő Úr Ő. Csak benne és általa lehetünk mi is élő kővé. A Jézusban való hit felszabadít bennünket, hatással van ránk és a társadalomra, amelyben élünk. Jézus az árral szemben halad, amikor embereket visz Istenhez. Jézus, a feltámadott Úr megváltoztat engem: meghallom azoknak a hangját, akiké valamiért nem hallatszik. Így változik a társadalom, amelyben élek. Emberek, fiatalok hadd jöjjenek a gyülekezetbe, hadd viseljék a terheket…A gyülekezet élő kövekből áll, amelyek egymást is építik. Élő kővé válva bekapcsolódhatunk az építésbe, a Templom, az Egyház építésébe. Isten előtt minden ember egyformán értékes. Mindenki számára van lehetőség az új életre. Jézus nem csak egy drágakő, amit nézegetünk, hanem életre hívó, formáló erő - bennem él. Az élő Krisztus megváltoztatja az életemet, és ez hatással van mások életére is.” Beszélt még a püspökünk az alsózsolcai templom szenteléséről. Az épületen túl az egyházat építő emberek fontosságát hangsúlyozta. Szerda - Régi ének, régi nóta „Az éneklésnek, Isten dicséretének különleges helye van a keresztyének életében. Nézzük meg, mi a világi zenék üzenete: lázadás, panaszkodás, kritika… mindezek nagy hatással vannak ránk. Befolyásolják gondolatainkat, cselekedeteinket, hatnak szellemünkre, lelkünkre. Az ének, a zene olyan nyelv, amelyet mindenki ért. Új éneket énekelni - az élethez való viszonyomat fejezi ki. Tudósok megfigyelték, hogy a tárgyak, már az atomok is, adnak ki hangot, énekelnek. Az egész teremtett világ énekel az Úrnak! Mi arról énekelünk, hogy mit teszünk, mit érzünk… Az új ének feltételezi, hogy volt egy régi ének. Régi ének: a múlt emlékei, visszatekintés/múltba révedés. A világ ebben az ultra-modern korban követeli az újat, és még újabbat, a mindig újat. Ez azonban nagyon felszínes. A régi ének a régi énemből, a régi énemről szól. Milyen az én napi énekem? A világ dala nagyon fárasztó. A félelmet, a bizonytalanságot erősíti bennünk. A világ dalát nem tudjuk megváltoztatni. Sokan nem is gondolnak arra, hogy meghallják Isten hangját. Kora reggel már az ellenség zenéje szól. Meg kell hallanunk a tiszta hangot! Hívjuk segítségül szívünk zene-
16
szerzőjét, akkor vele új éneket énekelhetünk. A tartalom a fontos. A régi hangszer is játszhat új éneket. Isten zenéje, az új ének az Ő szeretetéről dalol.” Ezen a reggelen hangzott el Ana Palik Bibliatanulmánya Ézsaiás 49, 4 alapján. (Ezt terjedelme miatt később adom közre.) Csütörtök - Új ének. (Urs Rickenbacher szolgálata) Ézsaiás 42, 10 – 12 „Az új ének sokszor jelenik meg a Bibliában. Hat zsoltárban is megjelenik ez a téma. Nem új szöveg/dallam/harmóniák értelemben beszél a Biblia új énekről. Az új annak a jele, hogy megérted Isten országát. Ahogy Isten új életet ad, átélem az üdvösséget, meghívást kapok arra, hogy Istent kövessem… Ez az új ének! Az új ének arról énekel, hogy Isten országából valami megvalósul. Ézsaiás 42. A Babiloni fogságban élik át, idegen uralom alatt… Amikor messze vagy az otthonodtól, akkor nehéz énekelni, pláne új éneket… de Isten nem hagyja az övéit a bajban. Elküldi szolgáját. Isten szolgája a változásról beszél, amely később be is következik. A romokon újraépítik Jeruzsálemet. Már a szabadulás előtt arra bíztat: énekeljetek új éneket! Az új ének arról szól, hogy Isten vígasztal, reményt ad, megszabadít. Krisztus legyőzte a halált. Az Ő ereje a miénk. Így dicsérhetjük őt a pusztában is, a magas hegyek előtt, a tengeren hánykolódva. Ha átéljük Isten erejét és kegyelmét, egy ősrégi ének is újjá válhat. Amikor az ember erőt keres Istennél, akkor Isten segít a hegyek legyőzésében. Ő újra és újra megadja a kellő erőt. Tanított Urs egy gospelt is, melyet együtt énekeltünk és egyszerű tánccal is kísértünk. A gospel szövege: „Refrén //: Uram, ne mozdítsd el ezt a hegyet, de adj erőt, hogy megmásszam azt. Kérlek, ne mozdítsd el ezt az akadályt, de segíts át rajta Ó, Uram:// 1. Az út lehet, hogy nem lesz könnyű, nem is mondtad, hogy az lesz. Mert amikor a terheim túl könnyűvé válnak, hajlok arra, hogy elsodródjak Tőled. 3. A dolgainkat eléd visszük, te mondtad, hogy tegyük. Mert te segítesz azoknak, akik próbálkoznak, és hiszem, hogy ezt kell tennünk.” A Bibliatanulmányok anyagát kiscsoportokban is feldolgoztuk, elmélyítettük. Itt volt helye a személyes bizonyságtételeknek. Délutánonként workshopokban dolgozhattunk, illetve a szerdai délután Liestal meglátogatásával telt. Fontos szerepe volt még a Partnerkapcsolat gondolatának. Egy délután az országok küldöttei magukban gondolták végig, hogy mit várnának egy partnerkapcsolattól, milyen programokat terveznének partnerükkel, illetve, hogy mely országokkal tudnának együtt munkálkodni. Ezt Barbara Bünger, az új Női Munkavezető összegyűjtötte. Csütörtökön
17
az általa összekapcsolt párok már a megvalósítás módjain törhették a fejüket közösen, illetve átadhattuk a kapcsolatot jelképező szélcsengőt is. Mellénk az általunk választott román testvéreket állították. Szép tartalmas megbeszélés volt, ennek részleteit a későbbiekben még hallhatjátok… ahogy halad a megvalósítás felé… Kedd este egy szép alkalom keretében elbúcsúztunk Regula Stotztól, aki átadta a szolgálatot Barbarának. Regula saját zenekara játszott, illetve az országok küldöttei személyes ajándékokkal köszöntek el. Tőlünk Atyáink éneke I –II CD - ket kapott, illetve Angi játszott zongorán egy Schubert darabot nagy sikerrel. Személyes üzenetként pedig azt hoztam magammal: Jutalmam Istennél van! Legyek hűséges abban, amit rám bízott. Az a fontos, hogy Ő hogyan lát. Okom van lecserélni a régi nótát az új énekre, hogy az elégedetlenségem elmúljon. Fontos, hogy bátorítsuk egymást, hálát adjunk, dicsérjünk. Nekünk, nőknek van üzenetünk egymás számára, a világ és közösségeink számára. Áldásként hozom magammal mindazt, amit a találkozások, személyes beszélgetések során kaptam. Áldásként élem meg, ahogy mi öten ott voltunk egymásnak, egymásért. Áldás mindaz, amit majd tovább tudok mindebből adni. Szuhánszki Csill a Békesség Istentől Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív, Amíg ver, mindörökre nyugtalan. De mindörökké nyughatatlanul, Istentől mégis Békessége van. Nyugalma nincs, de Békessége van. Békesség Istentől. Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar, Örök hullámzás a víz felszíne. De lent a mélyben háborítlanul Pihen a tenger s az ember szíve, Hadd hullámozzék a víz felszíne. Békesség Istentől.
18
Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - s ez a Nyugtalanság, mint a járvány, ragad. Te sugarazd szét békességedet És szóval, kézfogással másnak add. Az Isten Békessége is ragad. Békesség Istentől. Reggel mondd, délben mondd és este mondd A Feltámadott első, szép szavát. És ragyogóbbá lesz a reggeled És csillaghímesebb az éjszakád. És békességesebb az éjszakád. Békesség Istentől. Békesség Istentől: mi így köszönjünk, Hogy köszöntésünkben lélek legyen Vihartépett fák - ágainkon mégis Vadgalamb búg és Békesség terem. Békesség: köszöntésünk ez legyen. Békesség Istentől.
R eményik Sándor
„Ne féljetek, mert íme, hirdetek néktek nag y örömet, amely az egész nép öröme lesz: Ü d v ö z í t ő s z ü l e t e t t n é k t e k , a k i a z Ú r K r i s z t u s .” Lukács 2:10-11 Honlap Ajánljuk a pécsi gyülekezet honlapját, korábbi hírlevelek is olvashatók ott, egyéb információkkal, hírekkel és képekkel. Címe: http://pecs.metodista.hu A honlapra, vagy a hírlevélbe küldendő anyagot a
[email protected] email címre lehet eljuttatni.
Tá m o g a t á s Amennyiben adományával támogatni szeretné a Magyarországi Metodista Egyház Pécsi Gyülekezetét, ezen a számlaszámon megteheti: 10402427-50485348-54531009
19
A szolnoki női konferencia résztvevőinek eg y része
A svájci női konferencia magyar résztvevői Vadászi Ági - Szuhánszki Csilla - Lakatos Lilla - Ambrusz Angelika (Harmanné Ábrahám Judit hiányzik a képről)
Áldott ádventi készülődést, és békés, örömteli karácsonyi ünnepeket kívánunk!
20
