Hírek. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél

VERÕCEI TÜKÖR

Hírek

Augusztus

1

„Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni,, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.” (Weöres Sándor) ndor) XXIII. évfolyam 01. szám 2013. január

A község lapja

Selmeczi Kovács Ádám felvétele

150 Ft F

Az ünnepek békés-merengős napjai után, amikor számot vethettünk az előző esztendőben elvégzett munkánkkal, esetleg fogadalmakat, ígéreteket tettünk önmagunk és környezetünk felé, január első napjaiban ismét a külvilág felé fordulva érdemes feltérképeznünk, milyen tartalmas programokat találunk itthon, Verőcén, amelyek testi-lelki épülésünkhöz, emberibb létünkhöz, ezzel együtt pedig újévi fogadalmaink betartásához is hozzájárulhatnak. Hogy csak néhányat emeljünk ki, január 6-án, vasárnap, a Szent Korona Ünnepe alkalmából, egy egész napot betöltő rendezvénynek ad otthont a Géza Fejedelem Református Általános Iskola, míg ugyanezen a napon, kora délután, a Wass Albert-megemlékezésre látogathatunk el. Vízkereszt után – versek és muzsikák: Farkas Tünde, valamint a Misztrál együttes tagjainak ingyenesen látogatható előadását szintén a Művelődési Házban tekinthetjük és hallgathatjuk meg. És hogy a mozgás se maradjon ki: játékdélutánon vagy akár téli túrán vehetünk részt Nagy Hideg-hegyre, február elején pedig a Mészáros zenekar táncházában rophatjuk kifulladásig. A Verőcei Tükör oldalain ezúttal közelebbről megismerhetünk egy igazi rádióbarátot, aki szerint a készülékeknek lelkük van, de legalábbis egykor még volt. Kocsy Márton kovácsmester pedig mesterségéről, életútjáról, az alkotás folyamatáról és mindennapos küzdelmeiről osztja meg velünk gondolatait. Nagy öröm, hogy januári számunkban sok szép fotót nyújthatunk át Olvasóinknak, amelyek a Falukarácsonyon, illetve az adventi gyermekrajz-pályázat díjkiosztóján készültek. Jó olvasást és boldog új évet kíván: A Verőcei Tükör szerkesztősége

2

Január

Verőce központjában évek óta működik egy különleges kiállítás. Gondolom, sokan vagyunk, akik naponta elmegyünk az épület előtt, de még nem szántuk rá magunkat, hogy benézzünk, és kicsit elidőzzünk ezek között az antik rádiókészülékek között, ebben a 20. századi Magyarországnak egy kevéssé ismert oldalát bemutató világban. Pedig érdemes. Hogy miért, azt Perneky Sándor gyűjtő, tárlatvezető árulta el a Verőcei Tükörnek. – Hogyan kezdődött? Miért pont rádiókat kezdett el gyűjteni? – Eleve műszaki érdeklődésű ember vagyok. Az első készüléket Herthai Gyuszitól kaptam. Ez a rádió kissé elhanyagolt külsejű volt, hiszen hosszú időn át nem használták. Rendbe hoztam, majd első körben az volt vele a szándékom, hogy a lakásom egyik dísze lesz. Gyuszi, amikor meglátta, azt mondta, „hű, de jól néz ki!”. Hozzátette, hogy van neki még egy, azt is odaadja. Akkor indult el bennem a gondolat: ha egy embernél két ilyen szép készülék is lehet, érdemes volna összegyűjteni többet. Elkezdtem kutatni a témában, és onnantól kezdve nem volt megállás. – Honnak érkeznek, érkeztek a készülékek? – Többnyire magánszemélyektől, illetve Szentendrén van egy ismerősöm, aki szintén gyűjtötte a rádiókat, ő is felajánlotta a gyűjteményét, mert neki már „útban” voltak. Onnan vagy hetven készüléket hoztam el, amelyek között voltak zseb- és táskarádiók, de akadt köztük zeneszekrény is. Ezek közül jó néhány ki van állítva, de akad, amelyik még arra vár, hogy rendbe hozzam. – Melyik a legidősebb rádiókészülék a múzeumban? – Az egyik még a magyar rádiózás kezdeteiből való, 1929-ből. A magyar rádiózás 1925-ben indult útjára, ennek most volt a 87. évfordulója. Akad itt rádió 1931-32-ből is, 34-ből, 36-ból…, szinte minden időszakból találhatunk. – Sok mindent láthattak akkor ezek a készülékek… – Igen, például az előző nagy gazdasági

Interjú

világválságot, vagy a II. világháborút, az ’56-os eseményeket. Mindezeket nemcsak látták, hanem közvetítették is hírek formájában az emberek felé. Sok mindent megéltek ezek a készülékek. – Lelkük is van? – Mindegyiknek. Tulajdonképpen az ötvenes évek végéig fiatal lányok, asszonyok a saját kezükkel rakták össze őket a gyárakban. Ezekben még nem alkalmazták a nyomtatott áramköri lapokat, hanem úgynevezett lég- vagy pókháló szereléssel készítették őket. Tehát alkatrész lábáról alkatrész lábára vitték a vezetékeket. Nagyon nagy energia, sok élő munka van egy-egy készülékben, ezért elég drágák voltak a maguk idejében. Eleve sokba kerültek az alkatrészek, de a fadobozos rádiók burkolatai például asztalosipari munkák gyümölcsei. Ezeket le kellett gyártani, díszíteni, végül politúrozni. – Melyik a legfiatalabb készülék? – Itt a legfiatalabb ez a narancs oldalú, Videoton Füred nevezetű készülék, ez is működőképes állapotban van. Magyarországon nagyjából hatvanöt év a rádiógyártási időszak. 1925. a kezdet, és nagyjából a rendszerváltáskor ért véget a gyártás. Az utolsó időkben még az Orionnak és a Videotonnak voltak próbálkozásai, például, ha emlékszünk, a nagy, illetve a kis hifitorony. Ezek nagyon jó minőségű készülékek voltak. Ha sikerül ilyeneket is beszereznem, nagyon szeretném kiállítani őket, bár ezeknek már egészen más a „hatásuk”, hiszen 20. század végi készülékek, még ma is sokan használják. – Hányan látogatják a kiállítást? – Évente több százan, de volt olyan év, amikor az ezret is megközelítette ez a szám. Az idei év egy kicsit szerényebbre sikeredett, de semmiképp sem panaszkodhatok. Előfordult, hogy egy egész iskola eljött megnézni a kiállítást. – Miben áll ezeknek a készülékeknek a különlegessége?

VERÕCEI TÜKÖR

– Ezek itt mind technikatörténeti darabok. Ezeket már még egyszer nem fogják legyártani, nem fogják utánozni. Amit csak lehet, eredeti állapotába igyekszem visszaállítani, lehetőleg eredeti alkatrészekkel. Ha pedig kopott valami, az úgy szép, úgy jó, úgy eredeti. – Meddig lehet folytatni a gyűjtést? – Itt körülbelül száztízféle készülék, illetve hangtechnikai berendezés látható, amelyeknek körülbelül a harminc százaléka még működőképes. A magyar rádiógyártás hatvanöt éve alatt körülbelül százhatvan vállalkozás foglalkozott rádiógyártással. Ezeknek jelentős részét a ma élők nem ismerik, hiszen akadt olyan is, amelyik csupán egyféle készüléket hozott forgalomba, azt is mindössze ezer példányban. Ez a százhatvan vállalkozás összesen körülbelül ezerhatszázféle készüléket gyártott. Tehát lesz még mit összeszedegetnem, de a birtokomban van még nagyjából kétszázötven rádió, amelyből körülbelül ötven készülék idővel a kiállítás része lehet. – Akad-e olyan készülék, amelyhez valamilyen különleges történet kapcsolódik? – Mindegyiknek különleges története van. Mindegyik egyformán fontos számomra, nem szeretek különbséget tenni köztük. Azért mutatok valamit, egy különleges szekrényt, amely nem az enyém, hanem egy gyűjtőtársam tulajdona. A története a következő. 1957 márciusában indult útjára Magyarországon a lottó szerencsejáték, 1957. május 1-jén pedig a televízió rendszeres adása. Ebben az időben nagy értékű tárgynyereményekhez juthattak a szerencsések. Például

VERÕCEI TÜKÖR

öröklakást, személygépkocsit, nyaralót nyerhettek, vagy éppen ezt a szekrényt, amelyet 1958 áprilisában kapott kézhez az új tulajdonos. Ő nagyjából ötven évig őrizte a lakásán, majd egy gyűjtőtársamnak eladta a készüléket. Ő pedig körülbelül egy évvel ezelőtt megkeresett, hogy ha van elég helyem, szívesen kölcsönadja a kiállításhoz. – Mitől különleges ez a bútor? – Először is tartalmaz egy méretes bárszekrényt. Aztán van benne egy kétsebességes orsós magnó, amelyet 1955től gyártott a Finommechanikai Vállalat. Ehhez tartozik egy több bemenetes erősítő is, amelyre a többi készüléket rá lehet kapcsolni. Ha pedig ’57-ben elindult a hazai televíziózás, akkor nem maradhatott ki az első hazai gyártású fekete-fehér televízió sem, az Orion AT 501-es, amelynek képátlója 43 centiméter. Manapság egy átlagos monitor rendelkezik hasonló mérettel. A szekrényben mindezeken kívül találunk egy órát, egy rádiót, egy elektromos gramofont, illetve alul hangfalakat. Az óra segítségével be lehetett állítani, hogy mikor kapcsoljon be a rádió. Ez így együtt a Lottó zenekombinát, súlya nagyjából két mázsa. Ez abban az időben mindenből a csúcsminőséget tartalmazta, ráadásul mindezt egyetlen szekrénybe építve. Ebből tudomásom szerint túl sok nem készült, talán ha öt darab. – Mekkora értéke volt akkoriban egy ilyen szekrénynek? – Nagyjából huszonnyolcezer forint. Csak hogy szemléltessem a készülék értékét, elmondom, hogy aki akkoriban megnyerte a főnyereményt, az választhatott: ez a készülék vagy egy budapesti öröklakás. Ebben az időben egy személy nevén csak egy lakás lehetett, ezért a

Interjú nyertes – akár tetszett, akár nem – ezt kapta. A Lottó zenekombinát bizonytalan ideig lesz itt látható, hiszen kölcsön kapta a kiállítás. – Ha muszáj volna még egy-két technikai kuriózumra felhívni a figyelmet, melyek volnának azok? – Például az egyik legidősebb készülékre, amelynek fémből készült a doboza, és ebbe még nem volt beépítve hangszóró, hanem fejhallgatóval vagy külső hangszóróval lehetett használni. Bár utóbbi esetében meg kell jegyezni, hogy abban az időben még nem igazán volt divat, illetve az erősítők teljesítménye is elég alacsony volt, ezért nem tudták tisztességesen meghajtani a hangszórókat, hogy az úgynevezett „szobahangerőn” lehessen hallgatni. Különleges ritkaságként érdemes megtekinteni a sarokban található hatalmas hangfalat is. Sokáig mindössze három darabról lehetett tudni, hogy létezik, de nem olyan régen előkerült egy negyedik is. Nagyon büszke vagyok rá, mert ez egy nagyon jó állapotú sarokhangfal. – Mivel foglalkozik akkor, amikor nem a rádiókészülékek között él? – Távközlés technikusként dolgoztam éveken keresztül, jelenleg pedig egy műszaki cégnél kereskedelmi vezető vagyok. Ennyiben van köze egymáshoz a munkámnak és a szenvedélyemnek. – Mikor tekinthető meg a kiállítás? – Gyakorlatilag jó időben, azaz tavasztól őszig, egy fix nyitva tartási rend szerint. Ha bármilyen okból nem tudok kinyitni, azt igyekszem jelezni a honlapomon (www. radiomuzeum.hu), illetve itt kinn az ajtó előtti hirdetőtáblán. Az akadályoztatásom leggyakoribb oka az szokott lenni, hogy létezik egy egyesületünk (Nosztalgia Rádió Egyesület), ahol hasonszőrű „őrültek”, nagyjából háromszázötvenen összejövünk. Ez egy nagyon fontos esemény, amelyet nem szoktam kihagyni. Beszélgetünk, tapasztalatot cserélünk, ha kell, segítjük egymást. Legtöbb gyűjtőtársamhoz képest nagy előnyben vagyok

Január

3

azzal, hogy én helyet kaptam ehhez a kiállításhoz. – Mely korosztály látogatja leginkább a kiállítást? – Ez teljesen vegyes és változó. Az sem jellemző, hogy a férfiakat vagy a nőket érdekli-e inkább, mert ebből a szempontból is vegyes a látogatók csoportja. Előfordult, hogy jöttek biciklivel tízen, és érdekes módon a nők többsége bejött, a férfiak egy része pedig kinn maradt. – Vagyis mindenki más-más céllal érkezik? – Igen. Van, aki technikatörténeti érdekességekre vágyik, van, aki régiségeket, antik tárgyakat szeretne látni, olyan is akad, aki a nagymama vagy nagypapa készülékét szeretné megtekinteni, vagy aki a saját, a múzeum számára felajánlott készülékét látogatja meg. Volt Dél-Afrikában, Ausztráliában és Kanadában élő magyar vendégem is. – A helyiek is szívesen betérnek? – Erre azt mondom, hogy én már tizennégy éve élek Verőcén, de a Gorka Múzeumba csak pár évvel ezelőtt jutottam el. 2009 júliusában, a megnyitóra sok verőcei és környékbeli is eljött, de azóta ők ritkábban térnek be. Talán túl közel van hozzájuk a kiállítás. Anyagi szempontból nézve a falunak az a jó, ha az ország más részeiből érkeznek ide az emberek, hiszen akkor ez az illető itt, Verőcén elnyal egy fagyit a cukrászdában, vagy betér egy étterembe. Számomra sokszor az ér a legtöbbet, ha egy érdeklődővel elbeszélgetek, aki például valamelyik gyárban dolgozott, és érdekes dolgokat tud mesélni a rádiógyártásról. – Kik támogatják a tárlatot? – A helyiséget az önkormányzat bocsátotta a rendelkezésemre, a Verőcéért Alapítvány pedig a fenntartásban, illetve működtetésben van a segítségemre. – Miért éri meg ezt a kiállítást működtetni? – Anyagilag totál ráfizetés, időben pedig szintén hihetetlen ráfordítást igényel. Egyetlen hatalmas előnye van, amiről úgy érzem, hogy senki ilyen juttatást nem kap, mint amit én kapok ezért. Ez pedig a látogatók szeretete, amely többet ér mindenféle pénznél. Ezt tükrözik az eddigi négy kiállítási szezon vendégkönyvei is, amelyek szintén megtekinthetőek a honlapomon. Révuti Norbert

4

Január

Hírek, információk

VERÕCEI TÜKÖR

Már néhány hete az üzletekbe került a 2013-as Verőcei Falinaptár. Az újságunk lapjain meghirdetett pályázatra több pályamű érkezett. Köszönet Felvinczy Sándornak, Hegedűs Zoltánnak, dr. Karácsonyi Zsuzsának, Kokas Évának, Lukács Sándornak, Nagy Juditnak, Runyó Károlynak és Takács Csillának, valamint Dömény Csabának és Révuti Norbertnek a színvonalas képanyagért. A váci Arcus Stúdió értékelte a beérkezett munkákat és szerkesztette a naptárt. A bíráló bizottság döntése alapján (mivel a képek között sok az átfedés, az azonos témájú kép, vagy képeslap is szerepel) minden pályázót azonos mértékben 2-2 darab naptárral díjaznak. A beadott pályaművek és a naptárak a polgármesteri hivatalban átvehetők. Már most érdemes elkezdeni a gyűjtést a következő, 2014. évi naptár anyagához, melynek témája: Verőce a Képzőművészetben. Várunk minden Verőcéről készült festményt, grafikát (természetesen fotó, illetve elektronikus formátumban) a méret, technika és az alkotóművész feltüntetésével, ami alkalmas lehet egy színvonalas művészeti naptár előállításához. Kérésre házhoz megyünk a festmény reprodukciós fotóját elkészíteni. Gebora István [email protected]

Születések: Lukács Ákos és Fekete Anita fia: Levente Ákos, Várnagy Árpád és Antal Krisztina lánya: Zille

Verőce – Kismaros – Szokolya Minden hétköznap 17 órától másnap reggel 7 óráig, minden hétvégén és ünnepnap reggel 7 órától másnap reggel 7 óráig. Telefon: 104

Házasságkötés: Ábrahám Tünde és Makrai Krisztián Haláleset: Kiss – Kristóf Sándor, Greff András, Szokol Gézáné sz: Kovács Mária, Róma Benjaminné sz: Berecz Zsuzsanna (Migazzi), Gézárt Istvánné sz: Baranyai Borbála (Migazzi), Márfi Valér Lászlóné sz: Szolga Margit (Migazzi) Lezárva: 2012. december 20.

A háziorvosi rendelés telefonszáma: 375-448. A fogászat telefonszáma (Csak rendelési időben): 06-30-306-91-75. A gyermekorvos, ill. a védőnő telefonszáma: 350-018.

A Verőcei Rendőrőrs a 375-565-ös telefonszámon érhető el, vagy hívja a rendőrség 112-es és 107-es ingyenesen hívható segélyhívó számait.

VERÕCEI TÜKÖR

December elsején a művelődési házban került sor a 2012. évi, Én és a világ, a világ és én elnevezésű gyermekrajz pályázat kiállítására és eredményhirdetésére. A verőcei óvodások, iskolások háromtól tizennégy éves korig nagy aktivitással vettek részt a versenyen. A zsűrinek nem volt könnyű dolga, a különböző korosztályok és technikák között kellett döntést hozni. Az értékelő bizottság tagjai voltak: Fritzné Kovács Marika könyvtáros, Láng Éva rajzpedagógus, Okolicsányiné Gál Ágnes óvónő, Rási Katalin festőművész, Jankovics János festőművész és Gebora

Fa leszek, ha… Fa leszek, ha fának vagy virága Ha harmat vagy: én virág leszek. Harmat leszek, ha te napsugár vagy... Csak, hogy lényink egyesüljenek. Ha, leányka, te vagy a mennyország: Akkor én csillaggá változom. Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy Egyesüljünk) én elkárhozom. (Szalkszentmárton, 1845. aug. 20. – szept. 8. között)

Sors, nyiss nekem tért… Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek Az emberiségért valamit! Ne hamvadjon ki haszon nélkűl e Nemes láng, amely úgy hevit.

Hírek, információk

István festőművész. A rajzpályázat támogatói voltak: Széki Béla, a Verőcei Gyermekekért Alapítvány, a Verőcei Óvodáért Alapítvány, a Verőcéért Alapítvány és a verőcei önkormányzat. Támogatásukkal 23 egyéni és 6 külön díjat oszthattunk ki, de minden résztvevő és érdeklődő jutalma volt a színvonalas színielőadás és a zsúr az eredményhirdetést követően. A díjazottak. 3-4 évesek: 1. Erdős Milán, 2. Késmárki Gabriella, 3. Kovan Réka. 5-6 évesek: 1. Marhás Andrea, 2. Pallagi Kata, 3. Zakar Dóra. Különdíj: Ábrahám Előd. A csoportmunkák díjazottjai: Süni-, Méhecske- és Kisvakondok Csoport.

Láng van szivemben, égbül-eredt láng, Fölforraló minden csepp vért; Minden szív-ütésem egy imádság A világ boldogságaért. Oh vajha nemcsak üres beszéddel, De tettel mondhatnám el ezt! Legyen bár tettemért a díj egy Uj Golgotán egy új kereszt! Meghalni az emberiség javáért! Mily boldog, milyen szép halál! Szebb s boldogítóbb egy hasztalan élet Minden kéjmámorainál. Mondd, sors, oh mondd ki, hogy így halok meg, Ily szentül!... s én elkészítem Saját kezemmel azon keresztfát, Amelyre fölfeszíttetem. (Pest, 1846. április 24–30.)

Január

5

Iskolások, alsó tagozat: 1. Mizser Kata, 2. Vas Bálint, 3. Pál Anna, 4. Füzi Réka, 5. Pál Réka és Berkenyei Daniella. Különdíjban részesült Kiss Boglárka és Szegeczky Zsuzsi. Megosztott különdíjat kapott Darócziné Botos Barbara 1. osztálya, Bahilné Zsuzsi 2. osztálya és Turi Marcsi 3. osztálya. Felső tagozat: 1. Glauser Liza, 2. Szirtes Lujzi, 3. Székely Zsófia és Lámfalusi Lili. Különdíjban részesült: Lámfalusi Anni, Bíró Bálint és Heiszig Regő. A verseny fődíját Pajor Anna nyerte, jutalma 2013. június végén részvétel a zebegényi Szőnyi István Alkotótáborban. Gebora István

Január elsejével változott a szemétszállítás rendje Verőcén. Ezentúl nem a Remondis Kft. viszi el a háztartási hulladékot, ezért az önkormányzat új szolgáltatóval kötött szerződést. Miután a Remondis összegyűjtötte a régi kukákat, az újakat a polgármesteri hivatalban veheti át a lakosság. Az új szolgáltató a hulladéktároló edényzetet csütörtöki napokon üríti ki. Az első nap 2013. január 3-a. A változás a szomszédos településeket is érintette, a legkedvezőbb megoldást ugyanakkor - ideértve a hulladékszállítás árát, az új kukák beszerzését, továbbá a hulladék lerakásának díját - Verőce önkormányzata kötötte. A részletekről a Verőcei Tükör februári számában adunk tájékoztatást. Szintén következő számunkban olvashatnak összeállítást az elmúlt időszak önkormányzati döntéseiről. A testületi ülésekről készült jegyzőkönyvek megtalálhatók a www. veroce.hu honlapon. * A Kárpátaljai kalandozásokról szóló sorozat szintén a februári lapban folytatódik.

6

Január

Egy betörőt játszottam, aki társával kirabol egy villát. A bútorokat felrakja egy szekérre és elviszi. A társam hajtotta a kocsit, én pedig hátul ültem és vigyáztam, hogy el ne veszítsünk valamit. Mögöttünk jött autón a felvevőgép, amely aztán fotografálta ezt a jelenetet. A kocsi elindult és egyszerre csak képek, vázák, asztalok kezdenek a fejemre hullani. Én halálra ijedtem, ordítozni kezdtem, de a bútoreső csak el nem állt. Végül aztán egy zongora esett a fejemre. És ha ez a zongora nem is volt igazi, hanem belül üres, és egész könnyű fából, mégis minden védekezésem dacára olyan jól eltalált, hogy leszédültem a kocsiról. Fölmostak és a felvételek folytak tovább. Másnap egy kis tolókocsin indultunk vándorútra, mi: a két betörő. Egyszer én húztam a kocsit, egyszer ő, amíg egyszer csak egy nagy teherautó tűnt fel a láthatáron. Mi hozzákötöttük hátul a kis kocsinkat és boldogan húzattuk magunkat, amíg a kocsi hirtelen meg nem állt, visszatolatott egy szakadék szélére és egy óriási kocsi szemetet – amit a szakadékba akart dönteni –, a mi kocsinkkal az ég és föld között lógó szerencsétlenekre nem borított. Brrrr! Borzasztó volt. Harmadik nap egy – bocsánat – trágyás kocsiba rejtett kincset kellett megkeresnem. Hetekig nem tudtam lefürödni magamról a szörnyű illatot. Délután aztán kaktusszal a fenekemen lovagoltattak végig az egyik boulevardon. Majd a negyedik nap felül-

Pufi

szamárra amely, amely ab abban a tettek egy szamárra, pillanatban, amikor nagy nehezen a hátára értem, olyan szörnyű táncba fogott, hogy magas ívben repültem le róla. Az alkarom kificamodott, egy bordám megrepedt és engem a kórházba vittek. Pár napra rá aztán értesítettek, hogy rajtam nem lehet nevetni, mert olyan keserves és kétségbeesett arcot vágok a filmen, hogy rossz rám nézni és ezért a szerződésemet felbontják. A film helyesen adhatta vissza érzéseimet, mert én csakugyan szörnyen éreztem magam. Pillanatok alatt pottyantam le a szamár hátáról és vele a mennyországból. Összetörtem magam és a reménységeimet egyszerre. Testileg, lelkileg betegen itt állottam a világ másik végén, reménytelenül, tanácstalanul. Nekem már nem sütött a nap olyan melegen, nekem már nem illatozott a narancsvirág, nekem Hollywood már nem volt a földi Paradicsom. De hamar vége volt a sok szép illúziónak… Azt hittem, véget ért az amerikai kísérlet. Kongott a semmi előttem, mögöttem és mindenütt körülöttem. De a rendszeres véletlen újra megjelent, megint az utolsó pillanatban, megint a szárnyaszegett reménytelenség közepette, megint a legeslegutolsó pillanatban, nem véglegesen, de megjelent.

VERÕCEI TÜKÖR

Lubitch Ernő jó barátom sze szerződtetett egy készülő filmjére. Egy véreb orosz forradalmár generálist kellett játszanom. Boldog voltam. Rettentő ambícióval készültem a szerepre. Szakállt növesztettem, s mikor már elég torzonborznak és félelmetesnek képzeltem magam, elmentem a stúdióba, felöltöttem skarlátpiros, zsinóros mentémet, csizmát húztam és kezembe kapva ólmos kancsukámat, érdemrendekkel borított mellemmel, százharminc kilós súlyommal pöckösen és pockosan, döngő léptekkel mentem le megmutatni magam a darab rendezőjének. A hatás tökéletes volt. Az ott dolgozó színészek és rendezők dermedten némultak el és én diadalmasan néztem körül. Mindez azonban csak egy pillanatig tartott, amikor azután viharos hahota tört ki mindenkiből. Lubitch karon fogott, odavezetett egy tükörhöz és azt mondotta: Pufikám, nézzen a tükörbe. Így néz ki egy véreb? Egy vérszomjas forradalmár? Mondja, félne maga ilyen alaktól, vagy röhögne rajta? Mondja meg őszintén! Egy darabig néztem magam a tükörben, aztán azt mondtam: Ha megkapnám a kikötött gázsit, akkor én is röhögnék rajta. Nem játszottam. A gázsit megkaptam. És röhögtem. De csak kívül. Belül nagyon soká tartott, amíg kihevertem ezt a kudarcot. Aztán elindultam új reményekkel, új sánszok felé, amelyekben minden kudarc ellenére rendületlenül hittem, hiszek és hinni fogok, ameddig élek.

Hirdetés

VERÕCEI TÜKÖR

Január

7

DI-FER Őrnagy Vagyonvédelmi Kft. Zebegény Árpád utca 8. Web: www.diferornagy.hu e-mail: [email protected] Telefon: 27/634-868, 30/613-8110 Tisztelt Lakosság! A DI-FER Őrnagy Vagyonvédelmi Kft. köszönti és tájékoztatja Önöket, hogy 2012. április 1-től kialakította és működteti zebegényi diszpécserközponttal csendes riasztásos távfelügyeleti rendszerét. A rendszer napi 24 órás készenlétben figyeli és ellenőrzi ügyfelei egészségügyi állapotát és ingatlanjai vagyonbiztonságát. A rendszer fő szolgáltatásai: Behatolásjelzés Orvosi és pánikjelzés Tűzriasztás-jelzés Köztudott, hogy környékünkön ismételten elszaporodott a lakásfeltörések száma. Rendszerünk lényege, hogy riasztáskor cégünk diszpécserei azonnal a helyszínre küldik a vonulós egységet, amely megkezdi a szükséges intézkedést. Az orvosi ügyelet riasztásával vagy „pánik riasztás” rendszerünkkel olyan idős, egyedülálló, beteg embereknek szeretnénk segíteni, akik rosszullét vagy más nem kívánt eseménynél (pl. támadás, rablás) nehezebben kapnak segítséget. A rendszer lényege, hogy a pánikgomb megnyomásakor 1 másodpercen belül megérkezik a jel a központba, ahol a diszpécser azonnal a helyszínre küldi a szolgálatot és ezzel párhuzamosan vagyonőreink helyszíni tájékozódása után értesíti a megfelelő rendvédelmi szervet (mentők, rendőrség, tűzoltóság, ügyeletes orvos). Minél hamarabb jön a segítség, annál nagyobb esély van a baj elkerülésére. Cégünk annak érdekében, hogy minél hamarabb kialakíthassa és működtethesse a rendszert, a településen egyeztető tárgyalást folytatott Bethlen Farkas polgármester úrral, Mátrai Benedek atyával és Dr. Beer Miklós püspökkel is, akik szintén áldásukat adták a rendszer kiépítésére. Bármilyen kérdés esetén forduljanak hozzánk bizalommal elérhetőségeinken, vagy hívják Kata Csaba szakmai igazgatót a 06-30-894-7437-es telefonszámon.

Barkácsbolt Verőce, Árpád út 49. Tel: 27/350-087 Öntapadó, bemarható szigetelőgumik, purfixek, faáruk, lécek, pántok, zárak, vasalatok, fióksínek, élfóliák, szögek, csavarok, szerszámok.

Havonta új akciók! FESTÉKEK, HÍGÍTÓK, RAGASZTÓK… Nyitva: H.-P. : 8-18 Szo.: 8-13

Várjuk kedves vásárlóinkat!

Veszettség elleni oltás és mikrochip immár KÖTELEZŐEN együtt A vidékfejlesztési miniszter legújabb 127/2012. (XII. 12.) VM rendelete módosította a veszettség elleni védekezés részletes szabályairól szóló korábbi rendeletet, így 2013. január 1-től veszettség ellen csak elektronikus transzponderrel (mikrochip) megjelölt eb oltható. Mivel a vonatkozó jogszabályok miatt 2013. január 1-től a négy hónaposnál idősebb kutyák egyébként is csak mikrochippel megjelölve tarthatók, ezért kérjük a verőcei kutyatartókat, hogy akik még ezt nem tették meg, mihamarabb gondoskodjanak a mikrochip beültetéséről, ill. a (tavaszi) veszettség elleni oltások előtt mindenképpen chipeztessék a kutyáikat akár az állatorvosi rendelőben, akár a kutyájuk tartási helyén. A Magyar Állatorvosi Kamara ajánlása szerint a mikrochip beültetése csak általános egészségvizsgálatot követően lehetséges, így a beültetés összköltsége (egészségvizsgálat + chip + beültetés + internetes regisztráció + Áfa) egységesen 4.500 Ft (a Dunakanyar meghatározó rendelőiben: Vác, Verőce, Kismaros, Nagymaros). Állatorvosi rendelő (Verőce, Árpád út 11.), dr. Keresztes Zsolt (30/411-4315), dr. Scheuermann Edit (20/298-4838).

ELADÓ

Göd-felsőn, központi fekvésű, (iskola, óvoda, vasútállomás, orvosi rendelők 2 percre) jó környezetben lévő 540 m2-es, közműves építési telek. Irányár 10.8 millió forint Érdeklődni lehet 06 20 576-1681, Imrik Péter

8

Január

Képriport

VERÕCEI TÜKÖR

Selmeczi Kovács Ádám fotói

VERÕCEI TÜKÖR

A Borbarátok fotója

Képriport

Adventi gyertyagyújtás Révuti Norbert felvétele

Január

9

10

Január

Akár találós kérdés is lehetne: semmi sem akar lenni, de bármi lehet, mi az? Kocsy Márton szerint a legnagyszerűbb anyag a Földön a vas. A kovácsmester már két évtizede teremt lelket ebbe az önmagában rideg és rugalmatlan ércbe, ad formát neki, hogy akár apró ékszerként, akár súlyos vaskapuként jelenhessen meg a mindennapjainkban. – Mi késztetett arra, hogy kovács légy? – Apámmal, akit 11 évesen elveszítettem, óvodás koromban gyakran eljátszottunk a gondolattal, hogy belőlem kovács lesz, ő pedig az én segédem. Én ugyanis a budapesti Rózsadombra jártam óvodába, és ha éppen ő jött értem, hazafelé menet gyakran mutogatta a hatalmas villák kerítéseit, kapuit, miközben azt játszottuk, hogy egyszer majd mi is ilyeneket készítünk a gazdagoknak, és mi is jól meggazdagszunk. Aztán tizennyolc évesen, miután leérettségiztem, teljesen véletlenül megláttam egy fotót egy kovácsműhelyről, ahol lobogott a tűz. Én azonnal azt mondtam anyámnak, hogy ez az, amit szeretnék már gyerekkorom óta. Abban a pillanatban tudtam, hogy az a bizonyos óvodáskori játszadozás édesapámmal komollyá válik. Pedig előtte egyetemre készültem, ahová – hála Istennek – nem vettek fel. Amúgy is én lennék a világ legrosszabb szociológusa. – Ezek szerint nagyon mélyen bevésődött a tudatodba ez a gyermekkori élmény… – Igen. Keresgélni kezdtünk anyámmal, hogy hol tudnám megtanulni a mesterséget. Így jutottam el Gödre, a piarista szakmunkásképzőbe, ahová szintén nem vettek fel, mert nem képezhettek érettségivel rendelkező embereket. Egyébként már nem is bánom, hogy így alakult. Végül elkerültem Takács Zoltán kovácsmester mellé segédnek Pilisborosjenőre. – Gyakorlatilag a nulláról kezdted a tanulást? – Abszolút. Viszont gyakran meséltek rólam egy történetet, amely szerint a legelső Mesterségek Ünnepén, még kiskölyökként addig álltam idősebb Vajda László kovácsműhelye előtt, míg a mester be nem hívott. Állítólag ott álltam, és

Interjú

néztem órákon keresztül, ki sem lehetett onnan robbantani. Ő pedig megesküszik rá, hogy emlékszik az esetre. Vele egyébként a mai napig jóban vagyok. Egyedül azt furcsállja, hogy ekkora darab emberként icipici tárgyakkal is foglalkozom. – Igen, de ezzel nem hinném, hogy egyedül van… – Sokan azt hiszik, hogy egy úgynevezett „nehéz kezű” kovács vagyok, és kizárólag monumentális dolgokban gondolkodom. Ez nem így van, egészen apró tárgyakat, ékszereket is készítek. – Visszatérve a történetedre, végül Takács Zoltán mellett kitanultad a szakmát? – Tíz évig dolgoztam nála, még azután is, hogy felszabadultam. – Mit jelent pontosan, hogy „felszabadultál”? – Azt jelenti, hogy már nem voltam segéd, tehát akár önállóan műhelyt is nyithattam volna. A kováccsá válás hivatalos formulája, eredeti folyamata, állomásai ma már nem léteznek. Régen, a céhes időkben mindez úgy zajlott, hogy aki erre a szakmára adta a fejét, az először elkerült inasnak, aztán segéd lett, majd legény, aki már „nagy úrnak” számított. Végül, ha szerencséje volt, akkor lehetett belőle céhbeli mester. Ez viszont már szinte kihalásos alapon működött, illetve olyan feltételei voltak, hogy például a halott mester özvegyét el kellett venni feleségül. Én tényleg nagyon bírom a mesterem feleségét, de azért el nem venném… – Biztosan nem véletlenül alkottak ilyen szigorú szabályokat… – Nem, ezekkel is a mesterséget igyekeztek védeni. Azt gondolom, hogy ezt sok szempontból jól is tették. – Mi történt a felszabadulásod után? – Ott maradtam Takács Zoltán mellett már csak azért is, mert nem nagyon volt hová mennem. Ekkor Budapest belvárosában laktam, a VI. kerület közepén, ott kovácsműhelyt működtetni nem lett volna egyszerű. Ennek ellenére az előszobámban ott volt egy komplett kovácsműhely darabokban, illetve hihetetlen

VERÕCEI TÜKÖR

mennyiségű vas, amelyen keresztül ösvények vezettek a lakásban. Gondolhatod, akadtak problémáim a lakókkal, amikor otthon esetleg nekiálltam kalapálni… Persze valójában ott nem kovácsoltam, csak apróbb dolgokat, például a patkószeg-ékszereket készítettem. Ennek meg az volt a következménye, hogy a szobai szőnyegem tele volt drótkefe tüskékkel. – Milyen tapasztalatokra tettél szert ez alatt az évtized alatt? – Amíg a mesteremnél voltam, bejártam még hét-nyolc másik kovácsműhelyt is. Amikor a mesteremnek nem volt elég munkája, vagy valaki kölcsön kért tőle, akkor amolyan vándorlegényként különböző kovácsoknál dolgoztam; az egyiknél egy hónapot, a másiknál fél évet. Akitől lehetett, ez idő alatt is sokat tanultam. – Szakmai fogásokat? – Legfőképpen a munkához való hozzáállást illetően szereztem sok tapasztalatot. Ez ugyanis mindenütt más volt. A mesterem például nagyon jó kovács, de egy végtelenül laza ember. Dolgoztam olyan kovácsnál is, aki szakmailag nem volt kiemelkedő, de mindent precízen megtervezett, és nagyon feszes tempóban haladt a feladatokkal – Az jutott eszembe, hogy egy kovács közvetlenül a négy őselemmel dolgozik: a földdel, ahonnan a vas és a szén származik, a tűzzel, a levegővel, de a víz is nélkülözhetetlen a munka során. Van-e valamilyen filozófiád, amely szerint dolgozol? – Igazából több is van. Az például rettenetesen dühít, ha valaki megkérdezi, hogy „mi akar ez lenni?”. Nem akar

VERÕCEI TÜKÖR az semmi sem lenni. Ha ő maga választhatna, akkor vasérc lenne a földben. Én azt gondolom, hogy a mi mesterségünk azért csodálatos, mert minden egyes nap az embernél sokkal keményebb anyaggal küzdünk meg. Ezért van az is, hogy a kovácsok általában rendkívül öntudatos emberek. Egyszerűen oda kell tennünk magunkat. Arra a darab vasra, amely semmi nem akar lenni, bizony rá kell kényszerítenünk az akaratunkat. De a vas egy szenzációs anyag: bármi tud lenni. Nem véletlen, hogy ezt használja leginkább az emberiség. Ha végignézünk a világunkon, láthatjuk, hogy vas nélkül darabokra esne. Nehéz pontosan megfogalmazni, de ez a nap mint nap folytatott küzdelem nagyon jó érzés. Sokan kérdezik, hogy mit szeretek ebben a munkában: nagyon szeretek ütni. – Akkor lehettél volna akár bokszoló is… – Lehettem volna, de ott nem volna meg az alkotás öröme. Néhány kék-zöld folt számomra nem eredmény. Egyébként annyiban hasonlít a kovácsmesterség a bokszhoz, hogy a vas éppúgy, mint egy ellenfél, mindenképpen visszaüt. Mert ez egy olyan szakma, amely amellett, hogy gyönyörű és nagyon szép dolgokat lehet készíteni, azért tönkre is teszi az embert. A kézműves mesterségek egyébként mind ilyenek. – Gépekkel mennyire veszed körül magad? - A műhelyem a szerszámok szempontjából nagyjából úgy áll, ahogyan kétszáz éve nézett volna ki. Nyilván villannyal világítok, kézzel pedig csak a bemutatóinkon fújtatok, van fúrógépem, flexem és köszörűm is, de elsősorban a hagyományos szerszámokra és a két kezemre számítok. – Mennyiben őrizhetőek meg a szakma hagyományai úgy, hogy közben a modern technika is bele-beleszól? – A modern technológia egy lehetőség, amellyel lehet élni és visszaélni. Az, hogy egy ventilátor fújtat, és annak segítségével ég a tűz, szerintem az elektromosság adta lehetőségekkel való élés, de az, hogy valaki előre gyártott elemeket hegesztget össze, az már az elektromosság, valamint a hegesztőtrafó adta lehetőségekkel való visszaélés. Könnyű a könnyebb utat választani.

Interjú – Manapság gyakran találkozhatunk olyan, előre gyártott elemekből összeállított termékekkel, amelyeket úgy igyekeznek eladni, mint kovácsoltvas tárgyakat. Mit gondolsz erről? – Az előre gyártott elemek számomra a szemét kategóriát jelentik. Előre gyártott elemet pedig úgy eladni, mint kovácsoltvas terméket, egyszerűen hazugság. A valódi kovácsoltvas nagyon könnyen meghatározható: az ember berak egy darab vasat a tűzbe, kiveszi, kalapálja, és lesz belőle valami. Ha egymás mellé teszünk egy előre gyártott cikket, illetve egy kézzel készített tárgyat, rögtön látszik a különbség. Az a baj, hogy sokan nem teszik egymás mellé a kettőt. – Szerinted mi lehet az oka annak, hogy ekkora érdeklődés irányul a tömegcikkekre? – A hazugság, hogy kovácsoltvas termékről van szó, önmagát göngyölíti, és az emberek végül tényleg elhiszik, hogy az az. Másrészt mivel tömegcikkről van szó, ezek valamivel olcsóbbak. A harmadik ok, amely miatt hódítanak a „gagyik”, az az, hogy míg nekem minimum egy évig tartana legyártani száz méter kerítést, addig előre gyártott elemekből ugyanez két hónap alatt megvan. Ezzel a gyorsasággal a szakmánk nem tud versenyre kelni. Manapság pedig az emberek semmire nem akarnak várni, minden azonnal kell. Ezeknél az ál-kovácsoltvas termékeknél azt is érdemes tudni, hogy pár év alatt tönkremennek. A valódi kovácsoltvas ezzel szemben száz év múlva is állni fog. Gagyi termékeket vásárolva az emberek kicsit kevesebb pénzért, kicsit gyorsabban megkapják, amit akarnak, de ezt az árat többször is kifizetik az életük során. Mi, kovácsok pedig pont ezért nem élünk meg. – Hogyan örökíthető tovább az a tudás, amely a mai kovácsok birtokában van? – Ez egy nehéz kérdés. Ha elmegyek egy vásárba, odajönnek a gyerekek, meg a felnőttek, hogy kovácsok akarnak lenni. Mindenki azt hiszi, hogy ebben iszonyatos pénz van. De nincs iskola, ahol ezt rendesen tanítanák, mi pedig a műhelyekbe nem tudunk felvenni tanulókat, akiket ráadásul fizetünk is, mert erre nincs kapacitásunk. Sokan vannak, akik megtanulnak egy picit a szakmából, műhelyt nyitnak, aztán rájönnek, hogy milyen keveset tudnak a kovácsolásról.

Január

11

Ilyenkor legtöbben a már említett könnyebb utat választják. Szakmunkásképzés ma alig-alig folyik Magyarországon. Mindenki diplomát akar, a legtöbben egy számítógépen szeretnének pötyögni, de munka közben megizzadni véletlenül sem. Látom a srácokon, akik időnként elkerülnek hozzám, hogy nem igazán hajlandóak keményen dolgozni, esetleg bekoszolódni. Márpedig e nélkül nálunk nem él meg senki. – Nehezebb tehát ma megtalálni a megfelelő utat valakinek, aki kovács szeretne lenni? – Nincs járt út, mindenkinek magának kell az ösvényt kitaposnia. Amikor elkezdtem a kovácsolást tanulni, akkor az Ipari Minisztérium ezt a mesterséget egyszerűen nem ismerte. Engem hivatalosan úgy vettek lajstromba mint fémipari díszműtárgy-készítőt. Ennél röhejesebb megfogalmazást nehezen találhattak volna. – Hol tanultál? – Egy kétéves iskolát végeztem el négy év alatt. Ennek az intézménynek az volt az alapelve, hogy lehetőleg senki ne kallódjon el, egyébként pedig leendő kézműveseket oktatott. Ám nem volt kovácsuk, így azt mondták, hogy csak akkor vesznek fel, ha szerzek egy mestert. Hoztam hát egy mestert. Ekkor érkezett még egy srác, aki szintén kovács akart lenni. Mindkettőnket felvették, és végül elvégeztük az iskolát. – Miért csak négy év alatt? – Ennyi idő kellett annak kijárásához, hogy egyáltalán vizsgázhassunk. A végső vizsgánk ugyanis úgy nézett ki, hogy elmentem Csepelre, ahol ekkor még ipari kovácsolást oktattak. Ott összegyűjtöttem az ő tananyagukat. Ebből én, a tanuló, írtam egy tételsort, majd kidolgoztam az egyes témákat. Időközben hozzánk csapódott még egy srác, aki kovács szeretett volna lenni, tehát így már hárman voltunk. Aztán négy példányban lefénymásoltam a tételeket, az iskola pedig szerzett egy kovácsot, aki be volt jegyezve a Kereskedelmi és Iparkamaránál. A kezébe adtam a tételsort, húztunk, elmondtuk neki az anyagot, emellett pedig beadtunk neki annyi általunk készített tárgyat, amennyit tudtunk. Így vizsgáztunk végül le. (folytatás a következő oldalon)

12

Január

– Számodra szakma vagy művészet a kovácsolás? – Vannak, akik új tárgyakat találnak ki, majd hoznak létre, és vannak, akik már meglévőket készítenek el újra, de ezt tisztességgel teszik. Lehet művészien vagy nem művészien dolgozni: mindkettő belefér a mesterségbe. – Azt gondolom, ha valaki meghallja a „kovács” szót, akkor hatalmas kapuk és kerítések ugranak be neki. Te miket készítesz? – Szerintem a kovácsolásról inkább a patkó jut elsőként az emberek eszébe. Ha egy bemutatón nekiállok és elkészítek egy másfél méteres tárgyat, nagyon sokan megkérdezik, hogy „Mi lesz ez? Patkó?”. A másik jellemző kérdés, hogy kard lesz-e. – Tényleg, készítettél már kardot? – Igen, készítettem és hamarosan megint fogok. Visszatérve az eredeti kérdésre, a két centis ékszertől kezdve a barokk kapuig már mindent készítettem. A lényeg számomra az, hogy egyedi legyen, amit megformázok. – Mi alapján határozzátok meg az árát egy tárgynak? – Itt ketté kell választanunk a kisebb és a monumentális tárgyakat. Az apróbbak esetében, amelyeket vásárokba is hordunk, minden attól függ, hogy mennyi munka van benne, hogy mennyit kellett velük „görcsölnöm”, hány új szerszámot kellett legyártanom hozzá. Mindezt nehéz belekalkulálnunk az árba, ezért is vagyunk kénytelenek megalkudni és vásárolhatóak meg a tárgyaink ugyanannyiért már vagy hat éve. A másik, ami meghatározza az árat, az az anyag, amiből tárgy készül. Nem mindegy ugyanis, hogy rozsdamentes acélt használok fel vagy lágyvasat. – Megértik az emberek, hogy mennyi munka van egy-egy – akár apróbb – tárgy mögött? – Ha odajönnek a pulthoz, gyakran drágállják őket, de ha ugyanezek az emberek eljönnek egy kovácsbemutatóra, és hajlandóak végignézni, hogyan készülnek, akkor már biztosan nem kérdezik, hogy miért kerül annyiba. – Ezért tartotok bemutatókat? – Részben ezért, részben pedig azért, hogy esetleg a fiatalok kedvet kapjanak a mesterséghez, mert nélkülük hosszú távon elvész ez a több évezredes tudás. A kollégám, Tóth Attila, akivel már évek óta együtt dolgozom, úgy került hoz-

Interjú zám, hogy elvégzett egy iskolát, majd kikerült az életbe, ahol rájött, hogy a meglévő tudása szinte a semmivel egyenlő. Ennek ellenére nem választotta a könynyebbik utat, hanem kutatni kezdett: különböző műhelyekben dolgozott, mire hozzám került. Egy Mesterségek Ünnepe alkalmával találkoztunk, odajött hozzám és azt mondta, hogy szeretne tanulni. A kezébe nyomtam egy névjegykártyát, aztán meg is feledkeztem az egészről. Aztán egyszer csak felhívott és újra elmondta, hogy kovács szeretne lenni. Eljött a műhelyembe, ahol – bár voltak alapok, amelyekre építeni lehetett – majdnem a nulláról kellett kezdenie a tanulást. Idővel aztán kitanulta a mesterséget és az is kiderült, hogy jól tudunk együtt dolgozni. Ma már ő is a Magyarországi Kovácsmíves Céhnek az önálló tagja. – Mennyit dolgozol egy nap? – Régebben volt negyvenkét órás munkanapom is, de amióta a kislányaim megszülettek, rendes munkaidőm van: reggel megyek, este jövök. –Melyik a legismertebb munkád? – A tévében is gyakran látható BKVcímer. De nem erre vagyok a legbüszkébb. Akadnak apró, két centis tárgyaim is, amelyekben nagyon sok munkám fekszik. – El tudod képzelni, hogy a gyermekeid a nyomdokaidba lépjenek? – Ez nem egy nőies szakma. Persze örülnék, ha alkotó emberré válnának, esetleg kézművesek lennének, de azt nem szeretném, ha a kovácsmesterséget választanák. Mivel biztos, hogy sok időt töltenek majd velem a műhelyben, látni fogják, mit hogyan csinálok, és ki is fogják próbálni. Volt egyszer egy lány tanítványom, aki valahányszor, ha nagykalapácsot adtam a kezébe, megjegyezte, hogy „de hát én egy gyenge nő vagyok.” Erre azt feleltem, hogy „Kata, te választottad!”. Végül rábeszéltem, hogy legyen inkább ötvös, amely egy rokon szakma, és sokkal inkább neki való. – Azt gondolom, kitartást mindenképpen tanulhatnak tőled a gyermekeid. – Ami a kitartást illeti, sokáig az volt a környezetem véleménye rólam, hogy mindenbe csak belekapok, de semmit nem fejezek be. Igazából tényleg rengeteg mindent kipróbáltam, de amikor a kovácsolással találkoztam, nem volt többé kér-

VERÕCEI TÜKÖR dés, hogy merre tovább. – Úgy érzed, megtaláltad a magad útját? – Abszolút. Elégedett vagyok az életemmel még akkor is, ha nehéz a megélhetés. Pazarlásnak érezném ugyan, ha a fejemben és a kezemben lévő tudással a birtokomban mondjuk egy gépsor mellett rakodnék, de lehet, hogy eljön az idő, amikor erre rákényszerülök. – Mióta élsz, éltek Verőcén? – Nagyon szeretem a falut, hiszen gyermekkorom nyarait gyakran töltöttem itt. Sokáig Vácon laktunk, de a műhelyem már kilenc éve Verőcén működik. 2012 nyarán pedig végre sikerült a családommal együtt kiköltöznünk. Révuti Norbert

Nem is olyan régen é történt. ö é Egy apa egyedül nevelte ötéves kislányát. Eljött a Karácsony és másnap a kislány ajándékot adott az Édesapjánakezekkel a szavakkal - Ez a Tiéd. Édesapja nagyon zavarba jött, aztán mérgelődött, mikor látta, nincs semmi a csomagban. Kemény hangon megkérdezte: nem tudod, hogy ha ajándékot készítesz, valaminek kell lenni a csomagban! A kislány könnyes szemmel nézett rá és azt felelte: Nem üres, tele van a puszijaimmal! Édesapja nagyon elszégyellte magát, térdre ereszkedett, átölelte gyermekét, bocsánatot kért tőle. Attól fogva Édesapja az ágya alatt őrizte a csomagot, és ha valami rosszul ment, vagy bátorságra volt szüksége, kinyitotta a csomagot, kivett belőle egy puszit. Ma Karácsony van, ébredj boldogságra, szíved nyíljon kacagásra. Köszöntsön családod, gyermekek, unokák. Szájról-szájra szálljon az ének, ölelj magadhoz mindenkit és ünnepelj!!!! Tedd össze két kezed értük imádságra, élj hosszú életet boldogságban. Boldog Karácsonyt mindenkinek! Mészáros Tiborné Kati néni

VERÕCEI TÜKÖR

2012. november 24-én megnyílt a „Szüret után...” című kiállítás, amely a szőlészet-borászat és disznóvágás kellékei mellett fotókkal, szövegekkel is dokumentálja a „régi idők”családi-rokoni együttléteit, szokásait. Nagy sikere volt a titkos verőcei disznótoros recepteknek. A műsoros megnyitót baráti beszélgetés, kóstoló követte. Rendezvényünk színvonalas létrejöttében a közreműködőkön kívül támogatóink nagyon sokat tettek: a polgármesteri hivatal, a művelődési ház, a Verőcéért Alapítvány, a Verőcei Borbarátok Köre, a Tomi Pékség, a Tibesz Húsbolt, a Stedra Zöldségbolt. Nagyon szépen köszönjük. Az egymáshoz tartozás kifejezése, közösségteremtő örömforrás volt ez a délután. * Közkívánatra most megismertetjük Önökkel a titkos verőcei recepteket, legközelebb pedig a disznóölési szokásokat mutatjuk be Berecz Imre gyűjtésében. Sikeres hurka-kolbász készítést! *

Füstölt kolbász Hozzávalók: 10 kg közepesen zsíros hús (tarja, dagadó), 25 dkg só, 10 dkg paprika, 4-5 dkg bors, 34 dkg fokhagyma, (1,5 dkg őrölt kömény). A húst ledarálom közepes tárcsán, majd összekeverem a sóval, a fűszerekkel és a zúzott fokhagymával. Kolbászbélbe töltöm és 60 centis párokat alakítok belőlük. 4 napig füstölöm. A kolbász kicsontozott disznótarjából, dagadóból vagy 25-35 %-os zsiradékanyag, pl. szalonna hozzáadásával lapockából, combból is készülhet. A fűszerek, só megadott mennyisége mindig a kicsontozott színhúsra értendő. A kolbásznak való húst ne mossuk meg, mert a vízben áztatott készült kolbász könnyen megromolhat. A húsra tapadt vért minden esetben törölgessük le egy száraz ruhával. Az

Helytörténet

inas, mócsingos részektől, hártyáktól, porcogóktól darálás előtt szabadítsuk meg a húst, ugyanis ezek nagymértékben rontják élvezeti értékét. A kolbászbelet langyos vízben tartsuk a töltésig, mert az rugalmassá teszi és megakadályozza a bél törését, szakadását. *

Disznósajt Hozzávalók: 1 fej, 1 kg toka, 70 dkg zsíros hús, 1 nyelve, 50 dkg bőrke, 6 gerezd fokhagyma, 2 dkg őrölt bors, 5 dkg paprika, 10 dkg só. A húsokat a nyelvvel, szalonnával, bőrkével együtt annyi hideg sós vízbe teszem fel, amennyi ellepi. Lassú tűzön puhára főzöm, majd kicsontozom. A főtt húsokat a szalonnával együtt vékony szeletekre vágom. A fokhagymát összezúzom, majd a sóval és a fűszerekkel együtt a húscsíkokhoz adom. Alaposan összedolgozom. A gyomorba töltöm. Bevarrom, majd 90 fokos vízbe helyezve 1 órán át lassú tűzön abálom. Kivéve megszurkálom, két deszkalap közé helyezve, majd követ rátéve másnap reggelig préselem. Frissen fogyasztható, hideg füstön felfüstölve hetekig is eláll. *

Májas hurka Hozzávalók: 1 kg tüdő, 50 dkg toka, 50 dkg máj, 25 dkg hagyma, 20 dkg rizs, 15 dkg zsír, 5 dkg só, 1 dkg őrölt feketebors, 1 dkg paprika, 1 kávésk. majoránna, késhegynyi szegfűbors. A húsféléket gyengén sózott vízben puhára főzöm, onnét kivéve lehűtöm, majd ledarálom. A rizst félpuhára főzöm és lehűtöm. Az apróra vágott hagymát zsíron aranysárgára pirítom, hozzáadom a darált húsfélékhez, hozzáadom a rizst, sózom, beleteszem a fűszereket. Abalével beállítom a kellő, tölthető sűrűséget. Lazán betöltöm a vastag hurkabélbe. A mintegy 80 fokos abalében kb. 40 percig abálom. Kiszedve hideg vízbe szedem. Ha megszáradt, kevés zsírban ropogósra sütöm mindkét oldalát.

Január

13

Rizses véres hurka Hozzávalók: 1 kg tüdő, 3 kg rizs, 1 kg zsírféle, 1 liter vér, 2 fej hagyma, 1 kávéskanál törött bors, 1 ek majoránna, 3 babérlevél, só. A tüdőt és a zsírféléket megabálom és a sós, babérleveles abalében a rizst puhára főzöm. A kihűlt rizshez hozzáadom a ledarált tüdőt, a zsírféléket, a sárgára pirított hagymát, a vért, a fűszereket és a sót. Jól elkeverem a masszát. A vérrel vigyázni kell, mert túladagolása túlságosan kiszáríthatja a hurkát. Lazán bélbe töltöm és 90 fokos abalében fél óráig főzöm. *

Zsemlés veres hurka Hozzávalók: 1 kg tüdő, 1 liter vér, 1 kg toka, 10 zsemle, 15 dkg hagyma, 2 dkg őrölt bors, 1 dkg őrölt kömény, só. A tokaszalonnát és a tüdőt puhára főzöm, majd kihűlés után a húst ledarálom, a szalonnát pedig apró kockákra vágom. A zsemlét kis kockára vágom, elkeverem a vérrel. Az apróra vágott hagymát világossárgára pirítom. Hozzáadom a fűszereket, összedagasztom, szükség szerint abalével hígítom. Betöltöm a hurkabélbe, majd 90 fokos vízben 40 percig főzöm. A Helytörténeti Szabadegyetem második és harmadik előadását Mándli Gyulának, a Váci Városi Könyvtár Igazgatójának köszönjük. Hatalmas, egy évi gyűjtő munka eredményeként komoly helytörténeti anyag jött létre a Dunakanyar fürdőkultúrájáról, valamint „A verőcei Duna-part és a művészvilág” témakörben. Az előadás kiemelten a XX. század elejével foglalkozott. Az előadások erősítői lokálpatriotizmusunknak: legyünk büszkék Verőce múltjára! Az új év első összejövetelét, 2013. január 21-én, 16.00 órakor tartjuk. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Ismerjük meg Verőcét!

14

Január

Programok

Verőce, Árpád u. 20., Tel: 06-27-350-009. Információ: www. veroce.hu, email: [email protected]. Január 6., vasárnap 14 óra: Wass Albert-megemlékezés Bethlen Farkas Verőce község polgármestere és a Polgári Kör szervezésében. Január 11., péntek 18 óra: A Dunakanyar Magyarság Népfőiskola előadása. Január 12., 16 óra: Zsidákovics Mihály festőművész kiállításának megnyitása. Január 12., 17 óra: Vízkereszt után – versek és muzsikák. Farkas Tünde és a Misztrál együttes tagjainak előadása (Heinczinger Miklós, Tobisz Tinelli Tamás és Török Máté). Az előadásra a belépés díjtalan. Január 19., szombat 16-19 óra: Játékdélután gyerekeknek és felnőtteknek. Elő a társas játékokkal, a kártyával, a csocsóval, játsszunk együtt! Mindenki elhozhatja a kedvenc játékát és játszhat a többiekkel. Kipróbálhat új játékokat, nevezhet a csocsó bajnokságban. Január 26.: Téli túra Nagy Hideg-hegyre. Utazás busszal Királyrétre, majd gyaloglás a Nagy Hideg-hegyre. Az időjárástól függően szánkózás. A túra pontos indulási időpontját a plakátokon, illetve a www.veroce.hu oldalon olvashatják. Február 2., péntek: Táncház a Mészáros zenekarral, 17-19 óráig gyerek táncház, 19-21 óráig táncház felnőtteknek. A belépés a gyerekeknek díjtalan, felnőtteknek 500Ft/Fő. * Új szakkörök és foglalkozások a Művelődési Házban: - Helen Doron angol nyelvi klub kicsiknek, - Jóga.

Állandó programok Hétfő. 9.00-11.00: Baba-mama klub, vezeti Lécz Izabella, VillányiPapp Andrea védőnők. 16.00-17.00: Dancer Shadows tánccsoport I. óvodások, vezeti Rák Orsolya. 17.00-18.00: Dancer Shadows tánccsoport II. iskolásoknak, vezeti Rák Orsolya. 16.00-17.30: Nyugdíjasok klubja, vezeti Kiss Benedek Béláné. 16.00-18.00: Csipkeverő szakkör, vezeti Tömör Jánosné. 18.00-19.00 Zumba I., vezeti Fazekas Máté. 19.00-20.00: Zumba II., vezeti Fazekas Máté. Kedd. 15.3017.00: Színjátszókör gyerekeknek, vezeti Dobay Márti. 17.00-17.30: Zenebölcsi, vezeti Balázs Erzsébet. 19.00-20.00: Judo, vezeti: Somogyi Tamás. Szerda. 9.00-9.30: Zenebölcsi (kéthetente), vezeti Balázs Erzsébet. 12.30-16.30: Őszikék táncegyüttes próbája, vezeti Kakas Éva. 16.0018.00: Baba-mama klub. 17.00-18.00: Népdalkör gyerekeknek, vezeti Farkas Tünde. 17.00-17.30: Néptánc óvodásoknak (nagyobbaknak), vezeti Daragó Éva. 19.00-20.00: Német nemzetiségi tánccsoport, vezeti Mátrai Zsuzsanna. 18.30-20.00: Cantus Beatus kórus próbája, vezeti Verbay Zsolt. 18.30-20.30: Csikung gyakorló, vezeti Fuchs Krisztina. Csütörtök. 16.00-17.00: Kabóca gyermek néptánc csoport I., vezeti Daróczyné B. Barbara. 17.00-18.00: Kabóca gyermek néptánc csoport II., vezeti Daróczyné B. Barbara. 17.00-17.30 Néptánc óvodásoknak (kisebbeknek), vezeti: Daragó Éva. 17.30-19.00: Varró tanfolyam, vezeti Lázár Dóra. 18.00-19.00: Zumba I., vezeti Fazekas Máté. 19.00-20.00: Zumba II., vezeti Fazekas Máté. Péntek. 18.0020.00: Néptánccsoport felnőtteknek, vezeti: Kovács Henrik. 18.0020.00: Borbarát kör összejövetele minden hónap első péntekjén.

VERÕCEI TÜKÖR

Kincskeresésre invitált a Verőcei Helytörténeti Kör. A módszer rendkívül természetbarát, semmilyen készülék nem szükséges a műveléséhez. A kincskeresés kreatív és inspiráló módszer, amely a környezeti nevelésen túl akár helytörténeti, akár földrajzi oktatáshoz is nagyszerűen illeszthető, valamint a szabadidő hasznos eltöltésére vállalkozó szülőknek, családoknak is érdemes bátran elkezdeni. Egy szokatlan látásmódra tanít, közelebb hozza mindennapjaink rejtett értékeit. A verőcei vasútállomáson találkoztam meghívóimmal. Mindjárt az elején éreztem, hogy ez tényleg új dolog: egy regénybe illő, kézzel rajzolt és azután sokszorosított Kincskereső Térképet kaptam a kezembe, és hozzá rímekbe szedett útmutatót. A nyomtatott anyagon helyet kapott még a rejtvény is, melynek megfejtésével juthatok el a „kincsesládáig”. Velem tartottak a Helytörténeti Kör tagjai Mekkei Péterrel, aki az ötletet, a kincskereső programot adoptálta Verőcére. Őt faggattam útközben. Péter elmondta, hogy ez a fajta „Kincskeresés” az Egyesült Államokból indult, ahol több ezer ilyen út van, hazánkban a Pisztráng Kör karolta fel és az ő honlapjukon részletes leírás és több feltöltött útvonal is szerepel. Péter már Kismaroson is „épített” kincskereső ösvényt, ami ragyogóan működik. Terveik szerint Verőcén a tavaszi időszakban már több kijelölt útvonal lesz, most az elsőt járjuk be, a „Füzesbe kanyargót”. Kérdezgetném még Pétert, de mindjárt az indulásnál magával ragad a rímes verselés és a sorakozó rejtvények. Ne ijedjen meg senki, ezek egyszerű kérdések és az útmutató mindig segít. Sorban írogatom be a megfejtéseket, ahogy haladunk előre és tárulnak fel a mindennapjaik érdekességei, a Szent Kristóf szobor, a Kápolna, majd az Árpád út épületei, séta a füzesben a Duna-partra, majd fel a Migazzihoz. Ismét a Duna-part, az egyedül álló támfal. A sétánk a főtéren ért véget, meglelve a kincses ládát. 45 percre tervezett utunkat elnyújtotta a látni- és tudnivalók sokasága. Szívesen időztem a kilátásban gyönyörködve, az emléktáblákat olvasgatva és az információkat mind fejemben, mind pedig a rejtvénybe jegyezvén. Leültünk a Vén Duna cukrászda teraszára és folytattuk a beszélgetést. Azt tudtam, hogy ez az út a község főútvonalának nyugati felére súlyozódott, de kíváncsi voltam a további tervekre. Megtudtam, hogy a tervezett útvonalak, ösvények bejárják majd a község egész területét, ki-ki, akár több útvonalat is bejárhat egy nap alatt, de nem ez a fő. A cél az, hogy felkeltsük az érdeklődést lakóhelyünk, szűkebb pátriánk iránt. Megismerjük milyen érdekes látnivaló mellett szaladunk el nap, mint nap. Megkérdeztem, hol lehet az útvonal leírásához, térképeihez jutni. Megtudtam, hogy a vasútállomás pénztárán kívül még a pékségben, a cukrászdában és a könyvtárban is hozzájuthatunk az útmutatóhoz, ami természetesen ingyenes, de megtaláljuk és letölthetjük a község honlapjáról is. A helyes megfejtéssel jutunk el a kincsesládához, annak bemutatására nyílik meg a láda, de az igazi kincs a tudás, amit megszereztük, a kíváncsiság felkeltése, amivel tovább kutatunk. Köszönjük ezt az érdekes új színfoltot községünkben G.I.

VERÕCEI TÜKÖR

Hajrá, Verőce!

Az eddig nem közölt mérkőzések: U13-as csapat: Verőce-Göd 2:7, Vác – Verőce 7:0, Verőce- Sződliget 5:1, Verőce – Veresegyház 2:0. Az őszi fordulók befejeztével a csapat 5. helyet foglalja el a tabellán. * U15-ös csapat: Verőce – Kistarcsa 1:5, Mogyoród – Verőce 7:1, Verőce – Iklad 2:3. A tabellán a csapat 10. helyet foglalja el. * Öregfiúk: Verőce – Szob 3:0. A csapat 4. helyet foglalja el a tabellán. * U19-es csapat: Hévizgyörk – Verőce 1:0, Verőce – Halásztelek 2:1 (gól: Szegner Patrik, Legendás Márk), Pécel – Verőce 2:3 (Szegner Patrik /3/), Verőce-Tárnok 0:0, Fót – Verőce 1:2 (Molnár Mátyás, Stegner Patrik), Verőce – Újlengyel 7:1 (Szegner Patrik /3/, Legendás Márk, Molnár Mátyás /2/ és egy öngól.). A csapat a tabellán 11. helyet foglalja el.

Január

15

A felnőtt csapat eredményei: Hévizgyörk – Verőce 2:2 (gól: Dizmatsek Emil, Siklósi Márk) Verőce – Halásztelek 1:2 (Udvari Tamás) Pécel – Verőce 0:3 (Bánáti Gergő /2/, Dizmatsek Emil) Verőce – Tárnok 1:0 (Duba BalázsÖ Gödöllő – Verőce 2:4 (Madar Tamás /2/, Plachi András, Duba Balázs) Verőce – Újlengyel 2:0 (Dizmatsek Emil /2/) Néhány szó a felnőtt csapat teljesítményéről: a leírt találkozókon lassan kezdett összeállni a csapat. A szakmai stáb 1-2 játékosnak megtalálta a helyét. A péceli mérkőzésen még nehezen működött a gépezet a 3:0-s győzelem ellenére. A szerény képességű csapatnak legalább 8-at kellet volna rúgni. A Tárnok elleni mérkőzésem a küzdőképesség dominált, ezzel az egy góllal jobbal voltunk. Gödöllő ellen idegenben az első félidőben gyenge játék után 2:0-ra vezetett az ellenfél, a második félidőben viszont a felezővonalon alig engedtük át az ellenfelet, és rúgtunk 4 gólt. Újlengyel ellen 2:0-s reális eredmény született a 4. helyen álló csapat ellen. Csapatunk 23 ponttal 8. helyen áll (Újlengyel 26 ponttal 4. a tabellán). * A fentieken kívül, de nem utolsósorban meg kell említeni az U7-es, U9-es, és U11-es „Bozsikos” csapatok szereplését. Ősszel Letkésen, Szobon, Nagymaroson úgynevezett térségi tornán vettek részt a csapatok, ahol kiválóan helyt álltak. Az év végén szeretném megköszönni a szurkolók biztatását és kitartását, a támogatók segítségét. Mindenkinek békés, boldog ünnepeket kívánok az egyesület nevében. Dobos Géza

Női kézilabda csapatunk az őszi szezont a 8. helyen zárta, a megyei első osztály erősebbik, B csoportjában. Mérkőzéseinket a gödi Németh László általános iskola sportcsarnokában rendezzük meg, de az őszi szezonban mindössze 4 mérkőzésünk volt „hazai” pályán. A bajnokságot biztató játékoskerettel kezdtük, de sajnos azóta kicsit megfogyatkoztunk, sérülések és külföldre költözés miatt, de bízunk benne, hogy a tavaszi kezdésre ismét egy stabil keretünk lesz. Jelenleg téli „szabadságát” tölti a csapat, legközelebb január 5-én találkozunk Romhányban, egy évadzáró és nyitó banketten, egy ottani vendéglős jóvoltából. Edzéseinket a váci Király Endre Ipari Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium tornatermében tartjuk, minden szerdán 19-órától, ha valaki kedvet érez a játékhoz, ott talál minket, szívesen látjuk. Valószínűleg január 9-én lesz az első csarnokban játszották le a „hazai” mérkőzéseiket. A női edzésnap. csapat két utolsó mérkőzésének eredményei: A Sárkányok férficsapata (ahol a fél csapat verőcei) a 4. Alsónémedi – Verőce 24-25; Csömör – Verőce 31-23. helyen zárta a szezont a csoportjában. Ők szintén a gödi Molnár Gyula

16

Január

Beszámoló

VERÕCEI TÜKÖR

Révuti Norbert felvételei A Betlehem című rajzpályázaton az 1. korcsoportban (3-4-5.osztály) Lámfalusi Lili 2. helyezést ért el, a 2. korcsoportban (6-7-8. osztály) Varga Viktória első lett. Gratulálunk!

lapja – Kiadja az önkormányzat 2621 Verőce, Árpád út 40. – Felelős szerkesztő: Réti József – Vezető szerkesztő: Révuti Norbert VERÕCEI AA község szerkesztőség címe: 2623 Kismaros, Liget u. 29. – Telefon: +36 70 427 6368, e-mail: [email protected] Tördelőszerkesztő: Imrik Péter. Nyomdai munka: Kucsák Könyvkötészet és Nyomda, Vác Hirdetési árak: 1/8 oldal 2640 Ft, 1/4 oldal TÜKÖR 3600 Ft, 1/2 oldal 6000 Ft, 1 oldal 10 800 Ft. Az árak az ÁFÁ-t nem tartalmazzák. Lapzárta minden hónap 20-án.